T/2686.
számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
az ipari üzemekben biztosított heti pihenőnapról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1921. évi 3. ülésszakán elfogadott 14. számú Egyezmény kihirdetéséről
|
|
Előadó: Harrach Péterszociális és családügyi miniszter |
Budapest, 2000. május
2000. évi ....…. törvény
az ipari üzemekben biztosított heti pihenőnapról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1921. évi 3. ülésszakán elfogadott 14. számú Egyezmény kihirdetéséről
1. §
Az Országgyűlés az ipari üzemekben biztosított heti pihenőnapról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1921. évi 3. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1956. június hó 8. napján megtörtént. Magyarországra nézve az Egyezmény 1956. június hó 8. napján hatályba lépett.)
2. §
Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
“14. számú Egyezmény
az ipari üzemekben biztosított heti pihenőnapról
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
Amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1921. október 25-én harmadik ülésszakára ült össze, és
Miután úgy határozott, hogy elfogad az ipari üzemekben biztosítandó heti pihenőnapra vonatkozó különböző javaslatokat, amely kérdés az ülésszak napirendjének hetedik bekezdéseként szerepelt, és
Miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja közre,
elfogadja az alábbi Egyezményt, amely "a heti pihenőnapról (ipar) szóló 1921. évi Egyezmény" néven idézhető, és amely a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának rendelkezései szerint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai által ratifikálandó:
1. cikk
1. A jelen Egyezmény szempontjából "ipari üzemnek” kell tekinteni:
(a) a bányákat, kőbányákat, és a föld ásványkincseinek kitermelésére szolgáló egyéb vállalatokat;
(b) azokat a vállalatokat, amelyekben termékeket készítenek, átalakítanak, tisztítanak, javítanak, díszítenek, dolgoznak fel, eladásra tesznek alkalmassá, lebontanak vagy megsemmisítenek, továbbá az olyan vállalatokat, amelyekben anyagokat alakítanak át; beleértve a hajóépítő vállalatokat, valamint az elektromos áram vagy bármilyen más hajtóerő előállítását, átalakítását és továbbítását;
(c) mindennemű épületek és építmények, továbbá vasutak, közúti vasutak, kikötők, dokkok, kőgátak, csatornák, belhajózási víziutak, utak, alagutak, hidak, völgyhidak, gyűjtőcsatornák, közönséges levezetőcsatornák, kutak, távbeszélő és távíróberendezések, villanyművek, gázművek és vízművek építését, újraépítését, karbantartását, tatarozását, átalakítását vagy lebontását, és más építési munkákat, valamint az ilyen munka, vagy szerkezet elkészítésére történő előkészületet, vagy elkészítéséhez szükség alapozó munkálatokat;
(d) személyek és áruk szállítását úton, vasúton vagy belhajózási viziutakon, ideértve az áruknak kikötőkben, rakpartokon, lerakodóhelyeken és raktárakban való kezelését, kivéve a kézi erővel történő szállítást.
2. A fenti meghatározás a munkaórák számát az ipari üzemekben napi nyolc órára, illetve heti negyvennyolc órára korlátozó Washingtoni Egyezményben az egyes országok esetében megállapított különleges kivételek fenntartásával érvényes, amennyiben ezek a kivételek a jelen Egyezményre alkalmazhatók.
3. A fenti felsoroláson túlmenően szükség esetén minden tagállam megállapíthatja a határvonalat egyrészt az ipar, másrészt a kereskedelem és a mezőgazdaság között.
2. cikk
1. Az állami vagy magántulajdonban levő ipari üzemekben, valamint azok melléküzemeiben foglalkoztatott teljes személyzetnek, a következő cikkekben foglalt kivételek fenntartásával, minden hétnapos időszak folyamán legalább huszonnégyórás megszakítás nélküli pihenőt kell élveznie.
2. Ezt a pihenőt minden üzem teljes személyzetének lehetőleg ugyanabban az időben kell biztosítani.
3. A pihenőnap lehetőség szerint essék egybe a hagyományos vagy az ország, illetve a vidék szokásaiban már e célra kialakult napokkal.
3. cikk
Minden tagállam kizárhatja a 2. cikk rendelkezéseinek alkalmazását az olyan üzemekben foglalkoztatott személyekre nézve, amelyekben csak ugyanannak a családnak a tagjai dolgoznak.
4. cikk
1. Valamennyi méltányolható gazdasági és emberiességi szempont messzemenő figyelembevételével, valamint az illetékes munkaadói és munkavállalói szervezetekkel folytatott konzultáció után, ahol ilyen szervezetek léteznek, minden tagállam teljes vagy részleges kivételeket engedélyezhet a 2. cikk rendelkezései alól (ideértve a pihenőnap felfüggesztését és lerövidítését is).
2. Nincs szükség az említett szervezetekkel történő konzultáció lefolytatására olyan kivételek esetén, amelyeket a hatályban lévő jogszabályok már biztosítanak.
5. cikk
Minden tagállam köteles a lehetőség szerint olyan rendelkezéseket hozni, amelyek a 4. cikk alapján felfüggesztett vagy a lerövidített pihenőnapok pótlására más pihenő időt biztosítanak, kivéve, ha arról megállapodások vagy helyi szokások rendelkeznek.
6. cikk
1. Minden tagállam foglalja jegyzékbe a jelen Egyezmény 3. és 4. cikke alapján engedélyezett kivételeket és juttassa el azt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz, azon túl minden tagállam kétévenként közölje mindazokat a módosításokat, amelyeket a szóban forgó jegyzékben alkalmazott.
2. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal erről a kérdésről jelentést tesz a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciájának.
7. cikk
A jelen Egyezményben foglalt rendelkezések végrehajtásának megkönnyítése érdekében minden munkáltatót, igazgatót vagy ügyvezetőt kötelezni kell, hogy
(a) az üzemben vagy bármilyen más alkalmas helyen feltűnő módon elhelyezett hirdetmény útján vagy a Kormány által jóváhagyott bármilyen más módon hozza tudomásra a kollektív pihenőnapokat és órákat abban az esetben, ha a heti pihenőidő a teljes személyzet számára egyidejűleg kerül kiadásra;
(b) ha a teljes személyzet részére a heti pihenőidő kiadása egyidejűleg nem biztosított, az ország törvényeinek, vagy az illetékes hatóság rendeletének megfelelően összeállított jegyzékben sorolja fel, és értesítse azokat a munkásokat vagy alkalmazottakat, akikre a heti pihenonap szempontjából különleges szabályok vonatkoznak, és ismertesse ezeket a különleges szabályokat.
8. cikk
A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányában közzétett feltételek szerint, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.
9. cikk
1. A jelen Egyezmény azon a napon lép hatályba, amelyen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet két tagállamának ratifikációját a főigazgató nyilvántartásba vette.
2. Az Egyezmény csak azon tagállamokra nézve hatályos, melyeknek ratifikációját a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal nyilvántartásba vette.
3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve azon a napon lép hatályba, melyen ratifikációját nyilvántartásba vették.
10. cikk
Amint a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet két tagállamának ratifikációját nyilvántartásba vette, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója a Szervezet valamennyi tagállamát köteles értesíteni. Ugyancsak értesítenie kell a tagállamokat a Szervezet más tagjai által vele később közölt ratifikációk nyilvántartásba vételéről.
11. cikk
Minden, a jelen Egyezményt ratifikáló tagállam kötelezi magát arra, hogy az Egyezmény 1-7. cikkeinek rendelkezéseit legkésőbb 1924. január 1-ig életbe lépteti, és megteszi ezen rendelkezések hatályát biztosító szükséges lépéseket.
12. cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden, a jelen Egyezményt ratifikáló tagállama kötelezi magát arra, hogy annak rendelkezéseit alkalmazza gyarmataira, védnöksége alatt álló területeire és birtokaira, összhangban a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 35. cikkének rendelkezéseivel.
13. cikk
A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezményt első hatályba lépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.
14. cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését.
15. cikk
Jelen Egyezménynek francia és angol szövegei mind hitelesek.”
3. §
E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1956. június hó 8. napjától kell alkalmazni.
INDOKOLÁS
az ipari üzemekben biztosított heti pihenőnapról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1921. évi 3. ülésszakán elfogadott 14. számú Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkafeltételeket érintő egyezményei közül az 1921-ben elfogadott 14. számú értelmezi az ipari üzem fogalmát, és meghatározza az ott foglalkoztatottak részére biztosítandó heti pihenőidőt.
Az Egyezmény ratifikálásával a tagállamok arra vállalnak kötelezettséget, hogy az ipari üzemekben foglalkoztatott teljes személyzet számára biztosítanak hetente legalább huszonnégy órás, folyamatos pihenőnapot. E rendelkezés alól az államok kivételeket engedélyezhetnek nyomós gazdasági érdek esetén, amelyeket jegyzékbe foglalva el kell juttatni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz.
A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1956. június 8. napján megtörtént. Az Egyezmény rendelkezése értelmében a tagállamra nézve az egyezmény azután lép hatályba, amikor a megerősítésről szóló okiratot nyilvántartásba vették. Ennek megfelelően Magyarországon rendelkezéseit 1956. június 8. napjától kell alkalmazni.
Az Alkotmány I. fejezetébe foglalt Általános rendelkezésekkel valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5. §-ával és 16. §-ának (1) bekezdésével összhangban, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. §-ának első bekezdése alapján a nemzetközi szerződést törvénnyel kell kihirdetni.