MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/2694.

számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

a föld alatti bányamunkában foglalkoztatott fiatalkorúak orvosi alkalmassági vizsgálatáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1965. évi 49. ülésszakán elfogadott 124. számú Egyezmény kihirdetéséről

Előadó: Harrach Péter

szociális és családügyi

miniszter

Budapest, 2000. május

2000. évi ...…. törvény

1. §

Az Országgyűlés a föld alatti bányamunkában foglalkoztatott fiatalkorúak orvosi alkalmassági vizsgálatáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1965. évi 49. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1968. június hó 8. napján megtörtént. Magyarországra tekintettel az Egyezmény 1969. június hó 8. napján hatályba lépett.)

2. §

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

“124. számú Egyezmény

a föld alatti bányamunkában foglalkoztatott fiatalkorúak orvosi alkalmassági vizsgálatáról

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,

Amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1965. június 2-án negyvenkilencedik ülésszakára ült össze, és

Miután úgy határozott, hogy elfogad a fiatalkorúaknak a földalatti munkán bányákban történő foglalkoztatása céljából végzendő orvosi alkalmassági vizsgálatáról szóló egyes javaslatokat, amely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjaként szerepelt, és

Hivatkozva arra, hogy a fiatalkorúak orvosi vizsgálatáról (ipar) szóló 1946. évi Egyezmény, amely a bányákban való foglalkoztatásra is vonatkozik, kimondja, hogy a 18. évnél fiatalabb személyeket és gyermekeket ipari vállalat kizárólag akkor foglalkoztathat, ha őket alapos orvosi vizsgálat a tervezett szakmában való foglalkoztatásra alkalmasnak találja, illetve, hogy gyermek vagy 18. évén aluli személy foglalkoztatását csak akkor lehet folytatni, ha az orvosi vizsgálatot egy évet meg nem haladó időközökben megismétlik és, hogy a nemzeti jogalkotásnak rendelkezéseket kell tartalmaznia a további orvosi vizsgálatokról, és

Hivatkozva arra, hogy az Egyezmény továbbá előírja, miszerint olyan munkák tekintetében, amelyek fokozott mértékben veszélyeztetik az egészséget, a foglalkoztatásra való orvosi alkalmassági vizsgálatot és annak időszakos megismétlését legalább 21 éves korig kell megkövetelni és, hogy a nemzeti jogalkotásnak vagy meg kell határoznia azon foglalkozásokat vagy foglalkozástípusokat, amelyek tekintetében ez a kötelezettség fennáll vagy megbízni egy megfelelő hatóságot azzal, hogy ezeket meghatározza, és

Hivatkozva arra, hogy azok a veszélyek, amelyek a föld alatti munkánál a bányákban az egészséget fenyegetik, indokolttá teszik, hogy nemzetközi normákat fogadjanak el, amelyek orvosi alkalmassági vizsgálatot írnak elő a földalatti munkán való foglalkoztatás tekintetében a bányákban, valamint időszaki orvosi vizsgálatokat 21 éves korig, és amelyek meghatározzák ezeknek a vizsgálatoknak a jellegét, és

Miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja közre,

a mai napon, 1965. június 23-án, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely "a fiatalkorúak orvosi vizsgálatáról (földalatti munka) szóló 1965. évi Egyezmény" néven idézhető:

1. cikk

1. A jelen Egyezmény szempontjából a "bánya" kifejezés felölel minden olyan állami vagy magánvállalatot, amelynek célja földalatti anyagok kitermelése, személyek földalatti foglalkoztatásának igénybevételével.

2. A jelen Egyezménynek a földalatti alkalmazásra vagy munkára vonatkozó rendelkezései vonatkoznak a kőfejtőben végzett földalatti munkára történő foglalkoztatásra és munkára is.

2. cikk

1. Alapos orvosi alkalmassági vizsgálatnak kell alávetni a 21 évnél fiatalabb személyeket bányában történő földalatti alkalmazásuk és munkájuk előtt, amely orvosi vizsgálatot később 12 hónapnál nem hosszabb időszakonként meg kell ismételni.

2. A 18 és 21 év közti fiatalkorúak orvosi felügyelete tekintetében más rendszabályok foganatosítása is megengedhető, ha az illetékes hatóság orvosi vélemény alapján úgy véli, hogy ezek a rendszabályok egyenértékűek az 1. bekezdésben szereplőkkel, vagy azoknál hatékonyabbak, és, ha kikérte az érintett legreprezentatívabb munkaadói és munkavállalói szervezetek véleményét és megkapta egyetértésüket.

3. cikk

1. A 2. cikkben előírt orvosi vizsgálatokat:

(a) az illetékes szerv által feljogosított szakképzett orvos felügyelete és felelőssége mellett kell elvégezni;

(b) megfelelő módon igazolni kell.

2. Ha ez orvosi szempontból szükségesnek látszik, röntgenfelvételt kell készíteni a tüdőről az első orvosi alkalmassági vizsgálat alkalmával és a későbbi utóvizsgálatoknál.

3. A jelen Egyezményben megkövetelt orvosi vizsgálatok semmilyen költséggel sem járhatnak a fiatalkorúaknak, szüleiknek, vagy gyámjaiknak.

4. cikk

1. Minden intézkedést, beleértve a megfelelő szankciók elfogadását is, foganatosítaniuk kell az illetékes hatóságoknak annak érdekében, hogy biztosítsák a jelen Egyezmény rendelkezéseinek hatékony alkalmazását.

2. Minden tagállam, amely ratifikálja a jelen Egyezményt, kötelezi magát arra, hogy megfelelő ellenőrző rendszert működtet, amely alkalmas arra, hogy felügyelje a rendelkezések betartását, vagy meggyőződik arról, hogy egy ilyen ellenőrző rendszer megfelelően működik.

3. A nemzeti jogalkotásnak meg kell határoznia azokat a személyeket, akik meg vannak bízva a jelen Egyezmény rendelkezései végrehajtásának biztosításával.

4. A munkaadók nyilvántartásokat kötelesek vezetni, amelyek a felügyelők rendelkezésére állnak, és amelyek kimutatják minden 21 évnél fiatalabb, és földalatti munkán foglalkoztatott vagy dolgozó személy tekintetében:

(a) a születés időpontját, a lehetőséghez képest megfelelően igazolva;

(b) tevékenységük jellegét;

(c) bizonyítványt, amely igazolja a foglalkozásra való alkalmasságot, azonban nem tartalmaz semmilyen egészségügyi információt.

5. A munkaadó a munkavállaló képviselőinek kérésére rendelkezésre bocsátja a 4. bekezdésben jelzett felvilágosításokat.

5. cikk

Minden ország illetékes hatóságának köteles konzultálni az érintett legreprezentatívabb munkaadói és munkavállalói szervezetekkel, mielőtt meghatározná a jelen Egyezmény alkalmazásának általános politikáját, és mielőtt elfogadna annak végrehajtására szolgáló szabályzatot.

6. cikk

A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.

7. cikk

1. A jelen Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokra nézve kötelező, amelyeknek ratifikációit a főigazgató nyilvántartásba vette.

2. Az Egyezmény azon időponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba, amikor két tagállam részéről történt ratifikációt a főigazgató nyilvántartásba vette.

3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a tagállam ratifikációját nyilvántartásba vették.

8. cikk

1. A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezményt első hatályba lépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.

2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben említett tíz éves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, újabb tíz éves időszakra kötelezettségben marad. Ezt követően minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkben előírt feltételek szerint.

9. cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt valamennyi ratifikálás illetve felmondás nyilvántartásba vételéről.

2. A főigazgató a második ratifikáció nyilvántartásba vételéről küldött értesítésével egyidejűleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatályba lépésének időpontjára is.

10. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az előző cikkek rendelkezéseivel összhangban nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikke értelmében valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának.

11. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését.

12. cikk

1. Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt fogad el, akkor az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában

(a) az új módosító Egyezmény valamely tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a fenti 8. cikk rendelkezéseire, ipso jure magában foglalja a jelen Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új módosító Egyezmény hatályba lép;

(b) az új módosító Egyezmény hatályba lépésekor lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának lehetősége a tagállamok előtt.

2. A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad mindazon tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt ratifikálták, de a módosító Egyezményt nem.

13. cikk

A jelen Egyezmény szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles.”

3. §

E törvény a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1969. június hó 8. napjától kell alkalmazni.

INDOKOLÁS

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyes munkavállalói rétegeket érintő egyezményei közül a föld alatti bányamunkában foglalkoztatott fiatalkorúak orvosi alkalmassági vizsgálatáról szóló, 1965. június 23. napján elfogadott 124. számú Egyezmény a bányamunkára alkalmazott fiatalkorúak orvosi vizsgálatát írja elő.

Az Egyezmény előírja a legalább évenkénti, kötelező alkalmassági vizsgálat elvégzését a 21 évnél fiatalabb munkavállalók tekintetében föld alatti foglalkoztatásuk esetén.

A tagállamok arra vállaltak kötelezettségek, hogy megfelelő ellenőrző rendszert működtetnek az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.

A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1968. június 8. napján megtörtént. Az Egyezmény rendelkezése értelmében a tagállamra nézve az egyezmény tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a megerősítésről szóló okiratot nyilvántartásba vették. Ennek megfelelően Magyarországon rendelkezéseit 1969. június 8. napjától kell alkalmazni.

Az Alkotmány és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. §-ának (1) bekezdését figyelembe véve, az Országgyűlés által megerősített nemzetközi szerződéseket törvénnyel kell kihirdetni.