A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

 

 

T/2934.

 

számú

 

TÖRVÉNYJAVASLAT

 

a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról

 

 

Előadó: dr. Dávid Ibolya

igazságügy-miniszter

 

 

2000. július

 

 

 

 

2000. évi …. törvény

a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról

 

 

 

                     A bírósági és hatósági határozatok eredményesebb érvényre juttatása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

 

 

 

ELSŐ RÉSZ

 

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítása

 

 

 

1. §

 

                        A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 4. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövegének számozása (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben vagy ha a közigazgatási végrehajtást törvény rendelkezése alapján bírósági végrehajtó foganatosítja, a végrehajtás a közigazgatási végrehajtás alapjául szolgáló végrehajtható okirat alapján folytatódik. Ha a közigazgatási végrehajtást bírósági végrehajtás útján kell folytatni, a követelés jogosultjára e törvénynek a végrehajtást kérőre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, a követelés jogosultját azonban a közigazgatási végrehajtásra irányadó szabályok szerinti jogok is megilletik.”

 

 

 

 

 

 

2. §

 

                        A Vht. 5. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(4) A bírósági végrehajtási eljárás során az adós és az eljárásban részt vevő más személy a végrehajtó felszólítására köteles a személyazonosságát okirattal igazolni, ennek megtagadása esetén a végrehajtó intézkedhet a személyazonosságnak a rendőrség közreműködésével történő megállapítása iránt.”

 

3. §

 

A Vht. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(2) Pénzforgalmi úton lehet behajtani e törvényben említett pénzkövetelést, ha

 

                        a) a jogosult - a lakáselőtakarékossági számla kivételével - bankszámlával, a kötelezett pedig pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik,

                        b) a végrehajtás általános feltételei fennállnak,

c) a követelés teljesítését bírósági, közjegyzői határozat írja elő, vagy az a 21. §-nak megfelelő közjegyzői okiratban foglalt kötelezettségvállaláson alapul, és

d) a jogosult a behajtást végző pénzügyi intézménynek nyilatkozik arról, hogy nincs folyamatban a követelése behajtására irányuló bírósági végrehajtási eljárás, illetőleg nem terjesztett elő végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, vagy ilyen kérelme alapján a követelése nem nyert kielégítést.

 

            (3) Ha a kötelezett pénzforgalmi számlája nem ismert, és az a cégnyilvántartásból sem állapítható meg, a végrehajtás elrendelésére jogosult bíróság a jogosult kérelmére felhívja az adóhatóságot a számlaszám közlésére. Az adóhatóság köteles a felhívásnak haladéktalanul eleget tenni.

 

            (4) Ha a pénzforgalmi úton történő behajtás fedezet hiánya miatt nem vagy csak részben vezetett eredményre, bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a végrehajtást kérő igazolja, hogy a kötelezett számlavezető pénzügyi intézményétől nem kérte az azonnali beszedési megbízás további függőben tartását, és megjelöli, hogy az azonnali beszedési megbízást milyen összegben teljesítette a pénzügyi intézmény. A függőben tartásra irányadó határidő lejárta előtt előterjesztett végrehajtási kérelem elbírálására is ez a rendelkezés irányadó.”

 

4. §

 

                        (1) A Vht. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzügyi intézménynél kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből (a továbbiakban együtt: munkabéréből) kell behajtani.”

 

                        (2) A Vht. 7. §-a a következő (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(3) E törvény alkalmazásában pénzügyi intézménynél kezelt összeg:

 

                        a) a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 529. §-ában meghatározott bankszámlaszerződés alapján nyitott bankszámlán szereplő összeg, valamint a Ptk. 530. §-ában meghatározott betétszerződés és a Ptk. 533. §-ában meghatározott takarékbetét-szerződés alapján a pénzügyi intézménynél elhelyezett, az adós rendelkezése alatt álló összeg, ha azt a pénzügyi intézmény a bankszámlaszerződés szabályainak megfelelően kezeli,

                        b) a Ptk. 530. §-ában meghatározott betétszerződés és a Ptk. 533. §-ában meghatározott takarékbetét-szerződés alapján takarékbetétkönyv, egyéb betéti okirat ellenében a pénzügyi intézménynél elhelyezett, az adós rendelkezése alatt álló összeg.

 

            (4) A bírósági végrehajtás során a pénzügyi intézménynél kezelt összegre irányadó szabályokat kell alkalmazni a befektetési szolgáltatókra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint ügyfélszámlán nyilvántartott, az adós rendelkezése alatt álló összegre is.

 

(5) A bíróság és a végrehajtó a végrehajtási eljárás során szükség esetén megkeresi az adóhatóságot a hozzá bejelentett bankszámlaszámok közlése végett, továbbá a pénzügyi intézményeket az adós náluk kezelt pénzösszegeinek végrehajtás alá vonásához szükséges adatok (számlaszám) közlése végett.”

 

5. §

 

                        A Vht. 10. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [A bírósági végrehajtást (a továbbiakban: végrehajtás) végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni. A végrehajtható okiratok a következők:]

 

                        “d) a bíróság pénzbüntetésről, pénzbírságról, rendbírságról, vagyonelkobzásról, elkobzás alá eső érték és vagyoni előny megfizetésére kötelezésről, valamint bűnügyi költségről szóló értesítése, továbbá a bírósági gazdasági hivatalnak a nyomozó hatóság és az ügyészség által kiszabott rendbírságról szóló értesítése,”

 

 

 

 

6. §

 

                        A Vht. 11. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [A végrehajtást kérő közölni köteles a végrehajtási kérelem előterjesztésekor]

 

                        “a) az adós nevét (cégnevét) és az azonosításához szükséges adatokat (legalább a születési idejét vagy az anyja nevét, illetőleg a cégjegyzékszámát), továbbá”

 

7. §

 

                        A Vht. a következő 12/A. §-sal egészül ki:

 

            “12/A. § (1) Az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó ügyben a végrehajtás iránti kérelmet a 11. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak közlésével az illetékes végrehajtónál is elő lehet terjeszteni. Ebben az esetben a végrehajtható okirat nyomtatványt a végrehajtó tölti ki, és továbbítja a végrehajtás elrendelésére jogosult bírósághoz, egyúttal - a végrehajtást kérő kérelmére - az előzetes eljárás során irányadó, a 31/B. §-ban foglalt adatszolgáltatási kötelezettségének is eleget tesz.

 

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem mentesítik a végrehajtást kérőt a végrehajtási kérelem hiányosságának pótlására vonatkozó kötelezettsége alól.”

 

8. §

 

                        A Vht. 16. §-ának a)-c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            [Végrehajtási lapot állít ki:]

 

“a) a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó végzés és a közjegyző által jóváhagyott – a bírósági egyezséggel azonos hatályú – egyezség, továbbá a közjegyzőnek a közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzéke alapján a közjegyző székhelye szerinti helyi bíróság (városi, kerületi bíróság; a továbbiakban: helyi bíróság),

 

                        b) a bíróság fegyelmi bíróságának kártérítésre kötelező határozata, a közjegyzői fegyelmi bíróságnak pénzbírság és eljárási költség megfizetésére kötelező határozata, valamint a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróságnak pénzbírság, eljárási költség és kamarai tagdíj megfizetésére kötelező határozata alapján az adós lakóhelye szerinti helyi bíróság,

 

                        c) külföldi bírósági határozat alapján az adós lakóhelye, székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye - szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság,”

 

9. §

 

                        A Vht. 18. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “A végrehajtási lapról annyi kiadmányt kell készíteni, hogy a végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó ügyben a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (a továbbiakban: kamara), valamint minden végrehajtást kérő és adós (a továbbiakban együtt: felek) egy-egy példányt kapjanak.”

 

10. §

 

            A Vht. 23. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

 

[A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a munkáltatónak a Munka Törvénykönyve alapján]

 

“c) a munkavállalóval a békéltető eljárás során kötött egyezségét.”

 

11. §

 

            A Vht. 31. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövegének számozása (1) bekezdésre változik:

 

“(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a bíróság a végrehajtható okirattal együtt a korábban hozott közvetlen letiltást tartalmazó végzésének, illetőleg közvetlen felhívást tartalmazó határozatának kiadmányát is megküldi a végrehajtónak.”

 

12. §

 

A Vht. a következő 31/A. és 31/B. §-sal, továbbá alcímmel egészül ki:

 

“31/A. § A kamara nyilvántartást vezet az e fejezet szerint elrendelt, az önálló bírósági végrehajtók által lefolytatott végrehajtási ügyekről.

 

Előzetes eljárás

 

            31/B. § (1) Ha a jogosult követelése jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági vagy közjegyzői határozaton, illetőleg a bíróság által jóváhagyott vagy a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezségen, továbbá közjegyzői okiraton alapul, az önálló bírósági végrehajtó a jogosult kérelmére tájékoztatást ad az adósnak a (3) bekezdésben megjelölt adatairól, a végrehajtással kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekről, és az eljárás lefolytatásának módjáról (előzetes eljárás).

 

(2) A végrehajtó - a kizárás esetét kivéve - az előzetes eljárást akkor is lefolytathatja, ha a követelés behajtására a 32. § alapján nem lenne illetékes.

 

            (3) Az előzetes eljárás keretében a kamara által az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartás adatai, valamint a közhiteles nyilvántartásokban szereplő, az adós végrehajtás alá vonható jövedelmére, vagyonára, ezek fellelhetőségére vonatkozó adatok adhatók ki a jogosult részére. Ha az adós ellen más végrehajtó foganatosít eljárást, erről a jogosultat tájékoztatni kell azzal, hogy a másik követelés a kielégítési sorrendben hol foglal helyet a végrehajtást kérő követeléséhez képest.

 

            (4) Az előzetes eljárásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben - a 35. §-ban foglaltakon kívül - meg kell jelölni azt az okiratot, amelynek alapján a végrehajtó a jogosult személyazonosságáról meggyőződött, továbbá fel kell tüntetni az eljárás alapjául szolgáló határozat számát, a szolgáltatott adatokat és a tájékoztatás rövid tartalmát.”

 

13. §

 

                        A Vht. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “33. § (1) Ha a végrehajtás foganatosítását megkezdő végrehajtó (a továbbiakban: ügygazda végrehajtó) székhelye szerinti fővároson, illetőleg megyén (a továbbiakban együtt: megye) kívül válik szükségessé helyszíni eljárási cselekmény foganatosítása, az ügygazda végrehajtó megküldi a végrehajtható okirat másolatát és a szükséges iratokat az eljárási cselekmény foganatosításának helye szerint illetékes végrehajtónak (232., 255/A. §) vagy a végrehajtói iroda azon végrehajtó tagjának, akinek a székhelye a cselekmény foganatosításának helye szerinti megyében van (a továbbiakban: megkeresett végrehajtó), és ellátja őt a szükséges tájékoztatással.

 

            (2) A megkeresett végrehajtó az eljárási cselekményeket foganatosítja, és a keletkezett iratokat a készkiadásairól készült költségelszámolással együtt megküldi az ügygazda végrehajtónak.

 

            (3) Ha az eljárási cselekmények folytatása egyidejűleg több helyszínen, illetve több megye területén szükséges, az ügygazda végrehajtó több végrehajtót is megkereshet az eljárás lefolytatására. A megkeresett végrehajtók munkájának összehangolásáról az ügygazda végrehajtó gondoskodik.

 

            (4) A feleknek az előlegezett költségeket az ügygazda végrehajtó részére kell megfizetniük, a végrehajtás során befolyt összegeket az ügygazda végrehajtó részére kell átadni, illetve az ő letéti számlájára kell befizetni. Az ügyben az ügygazda végrehajtó állítja ki a díjjegyzéket, és gondoskodik a megkeresett végrehajtó költségeinek megtérítéséről.”

 

 

14. §

 

                        (1) A Vht. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) A szakértő-becsüs közreműködésével és az árverés, nyilvános pályázat közhírré tételével felmerülő költségeket az köteles előlegezni, aki ezeket az intézkedéseket kérte.”

 

                        (2) A Vht. 34. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

 

“(4) A felek az általuk előlegezett költség összegét kötelesek a végrehajtó elszámolási számlájára befizetni, illetőleg nyugta ellenében a végrehajtónak átadni.

 

(5) Ha az adós a végrehajtási eljárás során a végrehajtást kérőnek fizette meg a követelés összegét, a végrehajtást kérő köteles a végrehajtási költségek kielégítéséről is gondoskodni. Ennek keretében a meg nem fizetett illetéket és az állam által előlegezett költséget, valamint a megyei bírósági végrehajtó helyszíni eljárása, illetve a tanú díja fejében járó költségátalányt köteles befizetni a megfelelő számlára, a végrehajtás foganatosításáért az önálló bírósági végrehajtót megillető összeget pedig köteles a végrehajtó elszámolási számlájára befizetni, illetőleg nyugta ellenében a végrehajtónak átadni. Ennek elmulasztása esetén ezen összeg megfizetéséért az adós és a végrehajtást kérő egyetemlegesen felel.”

 

15. §

 

                        A Vht. a következő 34/A. §-sal egészül ki:

 

            “34/A. § (1) A kamarát az önálló bírósági végrehajtói szervezetrendszer fenntartásának, az ezzel kapcsolatos igazgatási, nyilvántartási és felügyeleti tevékenység végzésének, továbbá a kamara hatáskörébe utalt egyéb feladatok ellátásának érdekében az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó végrehajtási ügyek után általános költségátalány illeti meg.

 

(2) Az önálló bírósági végrehajtó a végrehajtási költségek részeként hajtja be az általános költségátalányt, és azt befizeti, illetőleg átutalja a kamarának.

 

            (3) Az általános költségátalány mértéke 500 000 Ft alatti végrehajtási ügyérték esetén ügyenként 1000 Ft, 500 000 Ft feletti végrehajtási ügyérték esetén az ügyérték 1%-a.”

 

 

16. §

 

                        (1) A Vht. 35. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

 

            “A végrehajtó akadályoztatása esetén a jegyzőkönyv máshol is elkészíthető, ilyenkor a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az elkészítés helyét és azt, hogy a végrehajtó milyen okból nem tudta a helyszínen elkészíteni a jegyzőkönyvet.”

 

(2) A Vht. 35. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

[A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:]

 

“a) a felek és a jelen levő más érdekeltek (a felek képviselői, ügygondnok, zárgondnok, tanú, az adóssal együtt lakó nagykorú családtag stb.) nevét és lakóhelyét, valamint a végrehajtó, és a jogi képviselő nevét és irodájának címét,”

 

(3) A Vht. 35. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

 

“(4) A végrehajtó a tanú és a zárgondnok lakóhelyét - kérelmére - nem tünteti fel a jegyzőkönyvben, hanem a lakóhelyet feljegyzi, és a feljegyzést az iratok között zárt borítékban helyezi el, arról csak a bíróság és a büntetőügyben eljáró hatóság részére ad felvilágosítást.

 

(5) A végrehajtó az eljárási cselekményről a jegyzőkönyvön kívül indokolt esetben kép- és hangfelvételt is készíthet. A végrehajtó a felvételeket az iratoktól elkülönítve, az ügy irattárba helyezésétől számított 5 évig tárolja, ezt követően azokat megsemmisíti. A felvételeket a végrehajtó csak a bíróság és a büntetőügyben eljáró hatóság részére adhatja ki, és részükre teheti lehetővé a felvételekbe való betekintést.”

 

17. §

 

                        A Vht. 37. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövegének számozása (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) A végrehajtó az (1) bekezdésben említett iratokat személyesen is kézbesítheti, ilyenkor a kézbesítésről jegyzőkönyvet kell készíteni. Az eljárás eredménytelensége esetén az (1) bekezdés szerint kell eljárni.”

 

 

 

 

 

 

 

 

18. §

 

A Vht. 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“(1) A végrehajtást kérő részt vehet a végrehajtási eljárási cselekmények foganatosításánál, az adós és más személyek sem akadályozhatják meg a végrehajtást kérőt e jogának gyakorlásában.”

 

19. §

 

                        A Vht. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “40. § (1) A végrehajtást kérő köteles a végrehajtandó követelés megszűnését és csökkenését haladéktalanul bejelenteni a végrehajtónak, köteles egyúttal a végrehajtó felhívásának megfelelően a 34. § (5) bekezdésében említett összegeket is megfizetni.

 

            (2) A végrehajtást kérő felelős a bejelentés elmulasztásából eredő költségért és kárért, valamint a 34. § (5) bekezdésében említett összegek meg nem fizetéséért.”

 

20. §

 

                        A Vht. 41. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “(1) Ha az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt, a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy 15 napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról, egyúttal az adóstól felvett összegből a 34. § (5) bekezdésében említett összegeket fizesse be a megfelelő számlára, illetve fizesse meg a végrehajtónak. A végrehajtást kérőt figyelmeztetni kell a (3) bekezdés szerinti jogkövetkezményekre.

 

            (2) Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelentette, és a felhívásban megjelölt összegeket megfizette, a végrehajtási eljárás befejeződött.

 

            (3) Ha a végrehajtást kérő elmulasztotta a nyilatkozatot, vagy elismerte ugyan az adós állítását, de a felhívásban megjelölt összegeket nem fizette meg, a végrehajtó az ügyet beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A végrehajtás megszüntetésének ebben az esetben nincs helye. Ha a befizetés nem történt meg, a bíróság végzéssel kötelezi a végrehajtást kérőt a 34. § (5) bekezdésében említett összegek megfizetésére akkor is, ha őt költségmentesség, illetékmentesség vagy illetékfeljegyzési jog illeti meg. A végrehajtó a végzésben feltüntetett összegek behajtására folytatja az eljárást.”

 

 

 

 

21. §

 

                        A Vht. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A végrehajtási cselekményeket - vasárnap és munkaszüneti nap kivételével - bármely napon, reggel 6 óra és este 10 óra között lehet elvégezni.”

 

22. §

 

                        A Vht. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “44. § (1) A végrehajtó szükség esetén az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságát felnyithatja. Ha ilyenkor az adós vagy nagykorú családtagja nincs jelen, tanút kell alkalmazni. A végrehajtó bármely más eljárási cselekmény lefolytatásánál is alkalmazhat tanút.

 

            (2) Ha az ingatlan vagy a helyiség felnyitása csak a zár vagy lakat eltávolításával lehetséges, a végrehajtó az új zár, lakat kulcsát az ingatlan fekvése szerinti rendőrkapitányságon helyezi el, ahol azt az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtagja átveheti.

 

(3) Az adós hatóság által lezárt lakásában vagy helyiségében a végrehajtó a lezárást elrendelő hatósággal egyeztetett időpontban foganatosítja az eljárási cselekményeket.”

 

23. §

 

            A Vht. a következő alcímmel és 45/A. §-sal egészül ki:

 

“Rendbírság

 

            45/A. § (1) A végrehajtást foganatosító bíróság 500 000 Ft-ig terjedő rendbírsággal sújtja az adóst vagy a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett személyt, szervezetet, ha a végrehajtásból eredő, jogszabályban foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, továbbá ha a végrehajtást végző hatóságot vagy a nevében eljáró személyt sértő, illetve intézkedésének eredményességét akadályozó magatartást tanúsít. Az adóssal szemben nem lehet rendbírságot kiszabni kizárólag abból az okból, hogy a végrehajtható okiratban foglalt kötelezettségét nem teljesíti.

 

(2) Ha a végrehajtó a bírságolás alapjául szolgáló körülményről szerez tudomást, a bírságolás kilátásba helyezésével haladéktalanul felhívja a jogsértőt kötelezettségeinek teljesítésére, illetve a magatartás abbahagyására. A végrehajtó a felhívást jegyzőkönyvben rögzíti, annak eredménytelensége esetén a szükséges iratok megküldésével indítványt tesz a bíróságnál a rendbírság kiszabására. A bíróság az indítvány tárgyában haladéktalanul végzést hoz, amelyet bírság kiszabása esetén a végrehajtónak és a megbírságoltnak, az indítvány elutasítása esetén a végrehajtónak kézbesít.

 

            (3) Ha jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet bírságolása indokolt, a rendbírságot a jogi személlyel vagy szervezettel szemben és egyidejűleg a vezetőjével, illetve intézkedésre jogosult tagjával szemben is ki lehet szabni.

 

            (4) A rendbírságot kiszabó végzés ellen fellebbezésnek van helye. Ha a rendbírság kiszabására valamely kötelezettség elmulasztása miatt került sor, és a megbírságolt a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg igazolta, hogy kötelezettségének eleget tett, a bíróság a rendbírságot kiszabó végzését saját hatáskörben hatályon kívül helyezheti, kivéve ha a mulasztással okozott sérelem a kötelezettség utólagos teljesítésével nem orvosolható.

 

            (5) A bíróságnak a jogerősen kiszabott rendbírságról szóló értesítése végrehajtható okirat, amelyet a rendbírságot kiszabó bíróság a végrehajtónak küld meg. Ha az adós a megbírságolt, és a rendbírság kiszabására az eljárás befejezését megelőzően került sor, a rendbírság behajtását a végrehajtó az alapügyben foganatosítja.

 

(6) A rendbírság behajtása esetén a végrehajtót előleg nem illeti meg, a végrehajtás költségét a megbírságolt viseli. A behajtott rendbírság összegét a végrehajtó a bírósági gazdasági hivatal számlájára fizeti be.

 

(7) Ha a bírságolás eredménytelennek bizonyult, a végrehajtó ezt jelzi a bíróságnak, amely intézkedik a megbírságolt büntetőjogi felelősségre vonásának kezdeményezése iránt. Ugyanígy jár el a bíróság, ha saját hatáskörben észleli a feljelentésre alapot adó körülményt.”

 

24. §

 

                        A Vht 46. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(3) Ha az adós cégnek van lefoglalható vagyontárgya, de a cégbíróság az eljárás során a céget hivatalból törölte a cégjegyzékből, a végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére és az ügygondnok költségeinek megelőlegezését követően ügygondnokot rendel, és részvételével folytatja az eljárást.”

 

 

 

 

 

 

 

 

25. §

 

                        A Vht. 47. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“Az adósra vonatkozó adatok beszerzése és kezelése

 

            47. § (1) A végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása érdekében a végrehajtó szükség esetén beszerzi az adós lakóhelyére (tartózkodási helyére), székhelyére, telephelyére, munkahelyére (egyéni vállalkozására), jövedelmére és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira (ingó-, ingatlanvagyon, bankszámla, betét, értékpapír, érdekeltség gazdasági társaságban stb.) vonatkozó adatokat.

 

            (2) A végrehajtó az (1) bekezdésben megjelölt eljárása során megkeresheti az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket, így különösen a rendőrséget, a gépjárműveket nyilvántartó hatóságot, a személyi adat- és lakcímnyilvántartó szerveket, okmányirodát, társadalombiztosítási szerveket, illetékhivatalt, adóhatóságot, cégbíróságot, pénzügyi intézményeket, befektetési szolgáltatókat, földhivatalt, a vízi és légi járművek lajstromát, illetve nyilvántartását vezető szerveket, a távközlési szervezeteket, az ingó jelzálogjogi nyilvántartást (a továbbiakban: zálogjogi nyilvántartás), a közjegyzőket, továbbá a kamarát az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartásba történő betekintés céljából.

 

            (3) A nyilvántartásokat vezető hatóságok és szervezetek a végrehajtó megkeresésének haladéktalanul, illeték- és díjmentesen kötelesek eleget tenni.

 

            (4) A végrehajtó a hivatalos eljárása során tudomására jutott adatokat köteles megvédeni a jogosulatlan hozzáférés, nyilvánosságra hozás, és azok törvényellenes módon vagy ilyen célból történő felhasználása ellen, azokat csak jogszabályban meghatározott esetben tüntetheti fel az intézkedéseiről szóló iratokban, és hozhatja mások tudomására.

 

(5) Ha a végrehajtónak az iratokban szereplő adatokon kívül az adósra vonatkozó egyéb adatok vannak a birtokában, az ügy irattárba helyezésekor ennek tényéről jegyzőkönyvet készít, és a jegyzőkönyv egy példányát az iratok között helyezi el. Az (1) bekezdésben foglalt adatok a végrehajtási ügy irattárba helyezését követő 10 évig kezelhetők, ezt követően a végrehajtó az adatokat tartalmazó iratokat megsemmisíti, illetve az adatok törléséről egyéb módon gondoskodik.”

 

26. §

 

                        A Vht. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “48. § (1) A végrehajtást foganatosító bíróság köteles a végrehajtást felfüggeszteni, ha ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a felfüggesztés másnak a jogát nem sérti.

 

            (2) Ha a zálogjogosult a 114/A. § (1) bekezdése, illetve a 138/B. § szerinti kérelmet terjesztett elő, a kérelem beérkezését követő 3 munkanapon belül a bíróság a végrehajtást felfüggeszti. A bíróság a végrehajtás felfüggesztéséről a végrehajtót azonnal értesíti, egyúttal részére a felfüggesztést elrendelő végzést haladéktalanul megküldi.

 

            (3) A végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és az adóst a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották rendbírsággal.

 

            (4) A bíróság - ha a felfüggesztésről szóló döntéshez szükséges - a feleket meghallgathatja.

 

            (5) A bíróság a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülmények körében kiemelten értékeli különösen az adós által eltartásra köteles és tartásra szoruló személyek számát, az adós vagy az eltartott személy tartós és súlyos betegségét, a végrehajtási eljárás során bekövetkezett és az adóst is sújtó természeti katasztrófát.

 

            (6) Ha a végrehajtás ingatlan kiürítése iránt folyik, felfüggesztés az adós kérelmére egy ízben, legfeljebb 6 hónapra rendelhető el.

 

(7) Önkényesen elfoglalt lakás kiürítése során, vagy ha a kötelezett a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 217. §-ának (5) bekezdése szerinti kedvezményben részesült, a kötelezett kérelmére felfüggesztésnek helye nincs.”

 

27. §

 

                        A Vht. 50. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(4) Ha a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást a 48. § (2) bekezdése alapján függeszti fel, a felfüggesztés a zálogtárgy árveréséről vagy nyilvános pályázaton történő értékesítéséről szóló hirdetmény elkészítésére, illetve a zálogtárgy értékesítésére - ide nem értve a romlandó dolgok értékesítését - terjed ki, a többi végrehajtási cselekményt a felfüggesztés tartama alatt is foganatosítani kell.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

28. §

 

                        A Vht. 52. §-a a következő új a)-c) ponttal egészül ki, és az eredeti a)-d) pont megjelölése d)-g) pontra változik:

 

            [A végrehajtási eljárás szünetel, ha]

 

                        “a) az adós személyazonossága a szükséges adatok hiányában nem állapítható meg,

                        b) az adós meghalt, vagy a nem természetes személy adós megszűnt, és a végrehajtást kérő nem kérte a jogutódlás megállapítását,

c) a végrehajtást kérő az eljárásban való közreműködését megtagadta,”

 

29. §

 

                        (1) A Vht. 54. §-a a következő új a)-c) ponttal egészül ki, és az eredeti a)-d) pont megjelölése d)-g) pontra változik:

 

            [A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha az 52. §]

 

                        “a) pontja esetén a személyazonosság megállapításához szükséges adatok pótlására került sor,

                        b) pontja esetén a végrehajtást kérő a jogutódlás megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő,

                        c) pontja esetén a végrehajtást kérő a közreműködési kötelezettségének eleget tesz,”

 

            (2) A Vht. 54. § a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

“(2) Az (1) bekezdés e) pontjában írt esetben nincs helye az eljárás folytatásának, ha a szünetelés megállapításától számított 1 éven belül a költséget nem előlegezték; ebben az esetben a végrehajtás megszűnik.”

 

30. §

 

                        A Vht. 55. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövegének számozása (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Nincs helye a végrehajtás megszüntetésének az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben, ha a végrehajtási költség megfizetésére a 34. és 41. § szerint nem került sor.”

 

 

 

 

31. §

 

                        A Vht. 56. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(3) A (2) bekezdésben foglalt esetben az eljárást az alapügyben eljáró végrehajtó az alapügy keretében foganatosítja (visszvégrehajtás).”

 

32. §

 

                        A Vht. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “60. § (1) A végrehajtó a munkáltatónál - szükség esetén a 33. § alkalmazásával - a helyszínen is ellenőrizheti, hogy a munkabérre vezetett végrehajtás szabályait a munkáltató megtartja-e.

 

(2) A munkáltató az (1) bekezdés szerinti eljárás során köteles biztosítani a végrehajtó részére a munkahely területére vagy az ügyintézés helyszínére történő belépést és a munkáltatónak az adósra vonatkozó személyi nyilvántartásába, valamint az adós munkabérére, és a letiltás foganatosítására vonatkozó iratokba történő betekintést.”

 

33. §

 

                        A Vht. 61. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A végrehajtás során a munkabérből történő levonásnál azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad.”

 

34. §

 

A Vht. 64. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“(1) Az adóssal szemben fennálló több követelést a munkabérből a 165. §-ban megállapított sorrendben, a 164-167. §-nak megfelelően kell levonni.

 

35. §

 

                        A Vht. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Az adós társadalombiztosítási nyugellátásából legfeljebb 33 %-ot lehet levonni.”

 

 

36. §

 

                        A Vht. 68. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“Levonás egészségbiztosítási pénzbeli ellátásból

 

            68. § A baleseti járadékból, a baleseti táppénzből, a táppénzből, a gyermekgondozási díjból, valamint a terhességi gyermekágyi segélyből legfeljebb 33%-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében:

 

                        a) gyermektartásdíj,

                        b) jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátás.”

 

37. §

 

                        A Vht. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és a Vht. a 69. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki:

 

“Levonás a gyermekek ellátásához kapcsolódó juttatásokból

 

            69. § (1) A gyermekgondozási segélyből és a gyermeknevelési támogatásból legfeljebb 33 %-ot lehet levonni a jogalap nélkül felvett gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás és anyasági támogatás fejében.

 

            (2) A családi pótlékból és az iskoláztatási támogatásból legfeljebb 33 %-ot lehet levonni a jogalap nélkül felvett családi pótlék, iskoláztatási támogatás és anyasági támogatás fejében.”

 

38. §

 

                        A Vht. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “72. § A munkanélküli ellátásból (munkanélküli járadékból, nyugdíj előtti munkanélküli segélyből, keresetkiegészítésből, és keresetpótló juttatásból) legfeljebb 33 %-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében:

 

                        a) tartásdíj,

                        b) jogalap nélkül felvett munkanélküli ellátás.”

 

 

 

 

 

 

 

39. §

 

                        (1) A Vht. 74. §-ának a)-c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            [Mentes a végrehajtás alól]

 

                        “a) a nemzeti gondozási díj és a hadigondozottak pénzbeli ellátása, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény szerint járó életjáradék,

                        b) az átmeneti segély, ideértve a meghatározott célra kapott segélyt is, a rendszeres szociális segély, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az ápolási díj,

                        c) az anyasági segély,”

 

                        (2) A Vht. 74. §-ának e) és f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [Mentes a végrehajtás alól]

 

                        “e) a megváltozott munkaképességű személyt megillető juttatás (keresetkiegészítés, átmeneti keresetkiegészítés, jövedelemkiegészítés, átmeneti jövedelemkiegészítés, átmeneti járadék, bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka),

                        f) a törvényen alapuló tartásdíj, ideértve a bíróság által előlegezett gyermektartásdíjat is, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényen alapuló gyermekvédelmi pénzbeli ellátások,”

 

40. §

 

                        A Vht. V. fejezetének “Végrehajtás pénzintézetnél kezelt összegre” elnevezésű címe helyébe a következő cím lép, és a Vht. azt követően a következő alcímmel és 79/A-79/C. §-sal egészül ki:

 

 

“Végrehajtás pénzügyi intézménynél kezelt összegre

 

Végrehajtás alá vonható pénzösszegek

 

            79/A. § A pénzügyi intézménynél kezelt, az adóst megillető, de szabad rendelkezése alól kikerült - ügyleti biztosíték céljára elkülönítve kezelt - pénzösszeg csak a meghatározott céllal összefüggő, illetve a meghatározott ügyletből eredő követelések fejében vonható végrehajtás alá.

 

            79/B. § A pénzügyi intézménynél több számlatulajdonos tulajdonában álló számlán kezelt pénzösszeg bármelyik számlatulajdonossal szemben fennálló követelés fejében teljes összegben végrehajtás alá vonható.

 

            79/C. § (1) Ha a pénzügyi intézménynél kezelt és végrehajtás alá vont összeg munkabérből vagy vele egy tekintet alá eső összegből származik, az adós kérelmére a végrehajtó mentesíti a végrehajtás alól a munkabérből vagy a vele egy tekintet alá eső összegből a végrehajtói letiltás szabályai szerint mentes összeget.

 

            (2) A mentesítésre vonatkozó kérelmet az adós a terhelésről szóló értesítés kézbesítésétől számított 15 napon belül terjesztheti elő a végrehajtónál.

 

            (3) Ha az adósnak nincs végrehajtás alá vonható jövedelme és egyéb vagyontárgya, a terhelésről szóló értesítés kézbesítésétől számított 15 napon belül előterjesztett kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság mentesíti a végrehajtás alól a pénzügyi intézménynél kezelt, őt megillető összeget legfeljebb az öregségi nyugdíj legkisebb összegének megfelelő összeg erejéig. E mentességet havonta csak egy átutalással vagy befizetéssel telepített összegre lehet érvényesíteni.”

 

41. §

 

                        A Vht. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “80. § (1) A végrehajtást kérő kérelmére a végrehajtási lap kiállítására, illetve a végrehajtási záradékolásra jogosult bíróság a pénzkövetelés behajtása céljából a pénzügyi intézménynél kezelt összeg - ideértve a számlán lekötött betét összegét is - végrehajtás alá vonására átutalási végzést hoz, ha azonnali beszedési megbízásra azért nem volt lehetőség, mert

 

                        a) a jogosult nem rendelkezik bankszámlával, illetve csak lakáselőtakarékossági számlával rendelkezik, vagy

                        b) a kötelezett nem rendelkezik pénzforgalmi bankszámlával.

 

            (2) A bíróság az átutalási végzésben felhívja az adóst megillető összeget kezelő pénzügyi intézményt, hogy a követelés összegét - a felhívásnak megfelelően - utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által megjelölt bankszámlára.”

 

42. §

 

                        A Vht. 81. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(2) A bíróság az átutalási végzés jogerőre emelkedéséről a pénzügyi intézményt azzal a rendelkezéssel értesíti, hogy a visszatartott összeget - az átutalási végzésben foglalt felhívásnak megfelelően - utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által megjelölt számlára.

 

            (3) Fedezet hiánya esetén a 6. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.”

 

43. §

 

A Vht. a következő alcímmel és 82/A. §-sal egészül ki:

 

“A végrehajtó intézkedése a pénzügyi intézménynél kezelt összeg végrehajtás alá vonása iránt

 

            82/A. § (1) A pénzügyi intézménynél kezelt, az adós rendelkezése alatt álló, a 7. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott összeg végrehajtás alá vonása iránt a végrehajtó a végrehajtói letéti számla javára benyújtott azonnali beszedési megbízással (e §-ban a továbbiakban: megbízás) intézkedik. A pénzügyi intézmény a végrehajtó intézkedésének megfelelően köteles a számlán lévő összegből a megbízásnak megfelelő összeget a végrehajtói letéti számlára átutalni.

 

            (2) A végrehajtó e § szerinti eljárására az azonnali beszedési megbízásos eljárás külön jogszabályban foglalt szabályait a (3)-(7) bekezdés szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.

 

(3) E § alapján azonnali beszedési megbízásnak van helye az adós bankszámlája ellen, ideértve a számlán lekötött betét (folyószámlabetét, devizabetét) összegét is.

 

(4) Ha a megbízás teljesítése a 79/A. §-ban foglaltakba ütközne, a pénzügyi intézmény ezt haladéktalanul köteles közölni a végrehajtóval.

 

(5) Ha az adós elévülésre hivatkozik olyan időpontban, amikor a megbízást a pénzügyi intézmény függőben tartja, a pénzügyi intézmény az elévülés bejelentésének időpontjában a számlán lévő összeget, betétet az általános szabályok szerint a végrehajtói letéti számlára átutalja, és az elévülés bejelentéséről a végrehajtót tájékoztatja. Ebben az esetben a végrehajtó beterjeszti az iratokat a végrehajtást foganatosító bírósághoz, amely elévülés esetén a végrehajtást végzéssel megszünteti.

 

(6) Ha a pénzügyi intézmény a megbízásban megjelölt összeget a megbízás ellenére az adós vagy más személy javára teljesíti, a követelés összegéért felelős a végrehajtást kérőnek.

 

(7) Ha a pénzügyi intézmény nem ismeri el, hogy az adóst megillető pénzösszeget kezeli, vagy a megbízást nem teljesíti, a végrehajtást kérő pert indíthat ellene a követelés behajtása iránt.”

 

 

 

44. §

 

                        A Vht. 83. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “83. § (1) A pénzügyi intézménynél elhelyezett betét, valamint a róla szóló betétkönyv és más okirat - a 79/A. §-ban foglalt esetet kivéve - korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható.”

 

45. §

 

                        (1) A Vht. 84. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “Az ingófoglalásra a végrehajtási költség megelőlegezésének időpontjától számított 30 napon belül kerül sor.”

 

                        (2) A Vht. 84. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(4) A végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett ingó jelzálogjogi nyilvántartásból történő tájékozódással meggyőződik arról, hogy az adós zálogkötelezettként szerepel-e a nyilvántartásban, továbbá hogy mely vagyontárgyait, illetőleg vagyonát terheli jelzálogjog, és szükség esetén ebből a célból megkeresi a közjegyzőt.

 

            (5) A végrehajtó a foglaláskor felhívja az adóst, hogy a helyszínen nyilatkozzon arról: mely vagyontárgyait terheli zálogjog. Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítik, a végrehajtó ezzel egyidejűleg felhívja az adóst, hogy a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül nyilatkozzék a vagyontárgyait terhelő zálogjogról.”

 

46. §

 

                        A Vht. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A foglalási jegyzőkönyvben - a 35. §-ban említetteken kívül - fel kell tüntetni az adós háztartásához tartozók számát, részletesen fel kell sorolni a végrehajtás alól mentesen hagyott vagyontárgyakat, illetve azt, hogy a gépjármű lefoglalására a 103. § (5) bekezdése alapján került sor. Mellőzhető a mentesen hagyott vagyontárgyak felsorolása, ha a lefoglalt vagyontárgyak előreláthatólag fedezetet nyújtanak a végrehajtandó követelésre és az eljárás költségeire.”

 

 

 

 

 

 

47. §

 

                        (1) A Vht. 90. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [Mentesek a végrehajtás alól a következő ingóságok:]

 

                        “a) az olyan eszköz, amely nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik, így különösen a nélkülözhetetlen szerszám, műszer, technikai, katonai és egyéb felszerelési tárgy, egyenruha, önvédelmi fegyver, szállítóeszköz, ide nem értve a gépjárművet,”

 

                        (2) A Vht. 90. §-ának g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [Mentesek a végrehajtás alól a következő ingóságok:]

 

                        “g) az adós háztartásához nélkülözhetetlen konyhai és háztartási felszerelés, továbbá 1 hűtőgép vagy fagyasztószekrény és 1 mosógép,”

 

                        (3) A Vht. 90. §-a a következő (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövegének számozása (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Ha a foglalásra több ingatlanban kerül sor, az (1) bekezdés e)-g), és k) pontjában meghatározott mentességet csak az - adós nyilatkozata esetén az általa megjelölt - egyik ingatlanban foganatosított foglalás során lehet érvényesíteni.

 

(3) Nem mentes a végrehajtás alól az az (1) bekezdésben említett olyan vagyontárgy - a h) pontban foglaltak kivételével -, amely nemesfémből vagy egyébként nemes anyagból készült, és a szokásos használati cikkektől eltérően különösen nagy értékű.”

 

48. §

 

                        A Vht. a következő 96/A. és 96/B. §-sal egészül ki:

 

            “96/A. § Az adósnak vagy az óvadék jogosultjának kérelmére a végrehajtó mentesíti a végrehajtás alól az óvadékként nyújtott pénzt, takarékbetétkönyvet vagy értékpapírt mindaddig, amíg az óvadék visszaadásának feltételei nem állnak fenn. A mentesítésnek akkor van helye, ha a kérelmező igazolja, hogy az óvadékkal biztosított jogügyletet nem a hozzátartozójával vagy az adóssal összefonódásban lévő gazdálkodó szervezettel, illetőleg a gazdálkodó szervezet nem a tagjával kötötte.

 

            96/B. § A 90. és 91. §-ban felsorolt vagyontárgyak - a 90. § h), l) és m) pontjában felsorolt vagyontárgyak kivételével - csak a természetes személy adósok elleni végrehajtás alól tekinthetők mentesnek.”

 

 

49. §

 

                        A Vht. 99. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “99. § (1) Arany vagy platina felhasználásával készült tárgy, drágakő és nyomdai úton előállított értékpapír lefoglalásakor a végrehajtó a lefoglalt értéket magához veszi, és 24 órán belül bírósági letétbe helyezi.

 

            (2) Dematerializált értékpapír lefoglalása esetén a végrehajtó a foglalásról értesíti az adós értékpapírszámláját vezető befektetési szolgáltatót, aki a lefoglalt értékpapírt az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint a végrehajtó további intézkedéséig zárolt alszámlára helyezi.”

 

50. §

 

                        A Vht. 103. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és a Vht. a következő 103/A-103/D. §-sal egészül ki:

 

            “103. § (1) Gépjármű lefoglalása esetén a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a gépjármű törzskönyvét is lefoglalni. Ha ez bármilyen okból nem lehetséges, a forgalmi engedély, illetve a törzskönyv lefoglalásának meghiúsulását és ennek okát a foglalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

 

            (2) A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát, valamint a lefoglalt forgalmi engedélyt és törzskönyvet megküldi a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak. Ha a forgalmi engedély vagy a törzskönyv lefoglalása meghiúsult, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével egyidejűleg felhívja a rendőrséget, hogy a gépjárművet vonja ki a forgalomból; a rendőrség köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni.

 

(3) A végrehajtó a gépjárművet a gépjárművek nyilvántartásában szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a gépjármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve; a nyilvántartó hatóság és a rendőrség a végrehajtó megkeresése alapján ilyenkor is a (2) bekezdés szerint jár el.

 

(4) A gépjármű értékesítése vagy átvétele után az új tulajdonos kérelmére az értékesítésről, átvételről készült jegyzőkönyv alapján a külön jogszabály szerint erre hatáskörrel rendelkező szerv látja el a gépjárművet a forgalomban való részvételhez szükséges jelzésekkel és okmányokkal.

 

(5) A természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásakor - a zár alá vétel alkalmazásának kivételével - csak a törzskönyvet kell lefoglalni és a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt megküldeni a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak; az adós a gépjármű értékesítéséig - a zár alá vétel esetét kivéve - a gépjárművet használhatja. Ha az adós a végrehajtási eljárás tartama alatt a foglalkozásával felhagyott, vagy a foglalkozás végzéséhez szükséges engedélyét visszavonták, az (1)-(4) bekezdés szerint kell eljárni.

 

(6) Ha az (5) bekezdésben említett gépjármű becsértéke nem éri el az igazságügy-miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértésben kiadott rendeletében foglalt összeget, a gépjármű mentes a végrehajtás alól.

 

            103/A. § (1) Vízi vagy légi jármű lefoglalása esetén a végrehajtó lefoglalja a forgalomban való részvételre jogosító okmányokat is, ezeket a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt megküldi a vízi, légi járművek lajstromát, illetőleg nyilvántartását vezető hatóságnak, amely a jármű lefoglalását bejegyzi a nyilvántartásába. A 103. § (3) bekezdése megfelelően irányadó a vízi és légi járművek lefoglalásánál is.

 

(2) A végrehajtó az (1) bekezdésben foglalt megkeresésében felhívja az érintett szervet, hogy haladéktalanul adjon tájékoztatást a vagyontárgyat terhelő jelzálogjog jogosultjának adatairól és a végrehajtási jog bejegyzéséről.

 

103/B. § Jelzálogjoggal terhelt ingóság lefoglalása esetén a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát megküldi a közjegyzőnek, hogy az ingóság lefoglalását jegyezze be a zálogjogi nyilvántartásba, és adjon tájékoztatást az ingóságon fennálló jelzálogjog jogosultjának adatairól.

 

103/C. § (1) A széfszolgáltatás keretében őrzött ingóságot a végrehajtó a széf lepecsételésével foglalja le, egyúttal értesíti a széfszolgáltatót és az adóst a széf felnyitásának időpontjáról. A megjelölt időpontban az adós a végrehajtónak és a széfszolgáltatónak a jelenlétében felnyitja a széfet, a végrehajtó pedig elkészíti a részletes foglalási jegyzőkönyvet. Ha a megjelölt időpontban az adós nem jelent meg, a széfszolgáltató, ha a széfszolgáltató nem rendelkezik a széf felnyitására kulccsal, a végrehajtó nyittatja fel a széfet.

 

(2) A vagyontárgyat a foglalást követően - a 98-100. §-ban említett vagyontárgyak kivételével - lehetőség szerint a széfbe kell visszahelyezni, és az értékesítésig abban kell tárolni. Ha nincs lehetőség a széfbe való visszahelyezésre, a végrehajtó intézkedik az ingóság elhelyezése iránt.

 

(3) A foglalást követően a széf csak a végrehajtó intézkedésére nyitható fel. Ha a foglalás után a széfszolgáltatás megszűnt, erről a széfszolgáltató értesíti a végrehajtót, aki intézkedik az ingóság elhelyezése iránt.

 

(4) A közös széfben elhelyezett ingóság végrehajtás alá vonására a pénzügyi intézménynél kezelt, több személyt megillető pénzösszeg végrehajtás alá vonására vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

 

103/D. § Ha az adós lefoglalható vagyontárgyai technológiai vagy termelési, szolgáltatási egészt alkotnak, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvben feltünteti az ingóságok egészének becsértékét és az egyes ingóságok becsértékét is.”

 

51. §

 

                        A Vht. 106. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

 

            [A végrehajtó a lefoglalt ingóság megőrzésére zárgondnokot jelöl ki, ha]

 

            “d) ezt az eljárás eredményessége szempontjából szükségesnek tartja, és a zárgondnok kijelöléséhez a végrehajtást kérő hozzájárult.”

 

52. §

 

                        A Vht. 109. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [A harmadik személy a végrehajtást kérőnek a polgári jog szerint felel azért a költségért és kárért, amely abból ered, hogy]

 

                        “a) a 107. § (2) bekezdésében foglalt nyilatkozat megtételét elmulasztotta, vagy az adós tulajdonjogát rosszhiszeműen nem ismerte el,”

 

53. §

 

                        A Vht. 114. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép, egyúttal a Vht. a következő 114/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:

 

“A zálogjogosult értesítése

 

            114. § (1) A végrehajtó a foglalás után, illetve a lefoglalt vízi, légi jármű lajstromát vezető szervezet 103/A. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásának kézhezvételét követően haladéktalanul értesíti az ingóság lefoglalásáról azt, akiről valószínűsíthető, hogy a lefoglalt ingóságon zálogjoga áll fenn. Így jár el a végrehajtó a zálogjogi nyilvántartás adatainak beszerzését követően is.

 

            (2) A végrehajtó az (1) bekezdés szerinti eljárása során tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtást foganatosító bíróságnál.   

 

A zálogjogosult bekapcsolódása a végrehajtási eljárásba

 

            114/A. § (1) A zálogjogosultnak a 114. § szerinti értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül előterjesztett kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság a soron kívül meghozott végzésével megállapítja a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát, és engedélyezi, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék, ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége - önálló zálogjog esetén a jogalap és az összegszerűség - nem vitatott.

 

(2) A kielégítési jog megnyíltát az (1) bekezdés szerint akkor lehet megállapítani, ha a zálogtárgyat végrehajtási eljárás során lefoglalták. A kielégítési jog megnyíltát a foglalás ténye alapján nem lehet megállapítani, ha a zálogjogosult az adós hozzátartozója vagy az adóssal összefonódásban lévő gazdálkodó szervezet, illetve a zálogjog alapítására a gazdálkodó szervezet és tagja között került sor.

 

(3) A végzésnek tartalmaznia kell:

 

            a) a zálogjogosult és az adós adatait,

            b) az adóssal szemben folyamatban levő végrehajtási ügy számát, az eljáró végrehajtó nevét,

            c) a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásáról hozott döntést,

            d) a zálogjoggal biztosított, a végzés meghozatalának időpontjában fennálló követelés összegét,

                        e) a zálogtárgy adatait,

            f) a zálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba, a légi vagy vízi járművek lajstromába, illetőleg a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba történő bejegyzésének időpontját.

 

(4) A bíróság a zálogjogosult kérelmét az adósnak és a végrehajtást kérőnek azzal a felhívással kézbesíti: a kézhezvételtől számított 8 napon belül nyilatkozzon arról, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját - önálló zálogjog esetén a jogalapot - és összegszerűségét elismeri-e, illetőleg milyen összegben ismeri el. E §-ban foglalt eljárás során a jogalapot és összegszerűséget nem lehet vitatottnak tekinteni, ha azt közokiratba foglalták.

 

(5) Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatja, és állítását valószínűsítette, az (1) bekezdés szerinti kérelmet a bíróság végzéssel elutasítja. Ebben az esetben a zálogjogosult perrel érvényesítheti a zálogjogból eredő igényét.

 

(6) Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a zálogjoggal biztosított követelés összegszerűségét a zálogjogosult kérelmében foglalttól eltérő összegben ismerte el, a bíróság tájékoztatja erről a zálogjogosultat, aki ezen összeg tekintetében is kérheti az (1) bekezdés szerinti végzés meghozatalát.

 

(7) A (3) bekezdés szerinti végzés jogerőre emelkedését követően a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtásnak a 48. § (2) bekezdése alapján történt felfüggesztését megszünteti, és erről a végrehajtót értesíti. Meg kell szüntetni a végrehajtás felfüggesztését akkor is, ha a jogosult nem igazolta, hogy az (5) bekezdés szerinti végzés kézhezvételétől számított 8 munkanapon belül a pert megindította.

 

(8) Az (1) bekezdés szerinti végzést meg kell küldeni a zálogjogosultnak, az adósnak, a végrehajtást kérőnek és a végrehajtónak.

 

(9) A zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérő a végzés ellen fellebbezhet. Ha az adós vagy a végrehajtást kérő az (5) és (6) bekezdés szerint nyilatkozatot nem terjesztett elő, vagy nyilatkozatában a követelés fennállását vagy összegszerűségét elismerte, az ezzel ellentétes álláspontját fellebbezéssel sem érvényesítheti.

 

(10) A végrehajtási eljárásba e § alapján bekapcsolódó zálogjogosultra a végrehajtási eljárás illetékének és egyéb költségeinek (34. §) előlegezése és viselése, valamint a jogosultat a végrehajtási eljárás során megillető jogok és kötelezettségek tekintetében a végrehajtást kérőre irányadó szabályokat kell alkalmazni.”

 

54. §

 

                        (1) A Vht. 115. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A végrehajtó a lefoglalt ingóság értékesítése iránt a foglalást, illetve a vízi, légi jármű lajstromának, valamint az ingózálogjogi nyilvántartás adatainak beszerzését [84. § (4) bek., 103/A-103/B. §] követő 30 nap eltelte után haladéktalanul intézkedik.”

 

(2) A Vht. 115. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

 “(3) A végrehajtó az értékesítést olyan időpontra tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb.”

 

55. §

 

                        A Vht. 116. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “116. § (1) A romlandó dolgot a foglalás után haladéktalanul értékesíteni kell.

 

(2) A végrehajtó a romlandó dolgot árverésen kívül, árverési vétel hatályával adja el, ha a felek ezt kifejezetten kérték, és megjelölték a vevő személyét, valamint a vételár összegét.

 

            (3) Ha a romlandó dolog árverésen kívüli eladására nincs lehetőség, a végrehajtó a romlandó dolgot a forgalmazásával foglalkozó kereskedőnek adja el, vagy az önkormányzat által kijelölt legközelebbi piacon, vásáron, vásárcsarnokban - a piaci, vásári értékesítés szabályai szerint, az ingóárverés szabályainak megfelelő alkalmazásával - értékesíti. Ilyenkor a végrehajtó az árverésről nem készít hirdetményt, hanem az értékesítést a helyi körülmények között legcélszerűbb módon teszi közzé.”

 

 

56. §

 

                        A Vht. 122. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (3) és (4) bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre változik:

 

            “(2) Az árverési hirdetményt az árverést megelőzően legalább 15 napon át és legalább az árverést megelőző 5. napig kell a hirdetőtáblán kifüggesztve tartani.

 

            (3) A végrehajtó az árverési hirdetmény kivonatát a kamara hivatalos lapjában közzéteszi. A kivonat tartalmazza a végrehajtó nevét, telefonszámát, az ügy azonosítására alkalmas számot, az ingóság megnevezését, becsértékét, továbbá az árverés helyét és időpontját. A kivonatot legkésőbb az árverést megelőző 5. napon kell közzétenni.”

 

57. §

 

                        A Vht. 123. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “123. § (1) Az árverező személyesen vagy megbízottja, illetve képviselője útján árverezhet.

 

(2) Az ügyben eljáró végrehajtó, a végrehajtó alkalmazottja, a végrehajtói iroda tagja és alkalmazottja, továbbá ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] és élettársa, valamint a végrehajtást foganatosító bíróság állományába tartozó személy és az adós az árverésen sem személyesen, sem megbízottja vagy képviselője útján nem árverezhet, és az ingóságot árvereztetéssel közvetve sem szerezheti meg.”

 

58. §

 

                        A Vht. 124. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(5) A 103. § (5) bekezdése alapján lefoglalt gépjármű vételárát csak olyan összegre lehet leszállítani, amelyből a végrehajtás előrelátható költségei és az adósnak a 170/A. § (1) bekezdése alapján járó összeg fedezhető.”

 

59. §

 

                        A Vht. a következő 124/A. §-sal egészül ki:

 

            “124/A.§ A 103/D. § alapján lefoglalt ingóságokat a végrehajtó mint egészt árverezi el a 124. § megfelelő alkalmazásával. Ha az első árverés sikertelen, az ingóságokat a második és harmadik árverésen egyenként kell értékesíteni.”

 

 

 

60. §

 

                        A Vht. 125. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(3) Az igazságügy-miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben az árverési vételár megfizetésének az (1) bekezdésben foglalttól eltérő módját rendeletben is meghatározhatja.”

 

61. §

 

                        A Vht. 126. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “(2) Az (1) bekezdés akkor alkalmazható, ha a meg nem fizetett illeték, az állam által előlegezett költség, illetőleg a végrehajtási eljárás költsége már fedezve van, vagy azokat a végrehajtást kérő azonnal kifizeti.

 

            (3) A vételárat, illetőleg az állam javára kifizetett összeggel, valamint a végrehajtás költségeinek megfelelő összeggel csökkentett részét a készpénzfizetés nélkül vevő végrehajtást kérőnek a követelésébe be kell számítani.”

 

62. §

 

                        A Vht. a következő 127/A. §-sal egészül ki:

 

            “127/A. § (1) Az engedély alapján birtokban tartható ingóság (lőfegyver, méreg, radioaktív anyag stb.) árverésen nem értékesíthető, azt a végrehajtó az adott dolog forgalmazására jogosult személynek, gazdálkodó szervezetnek adja át bizományi értékesítés céljából a legkisebb vételár (becsérték) meghatározásával.

 

(2) A végrehajtó a helyszínen ellenőrizheti, hogy a forgalmazó eleget tesz-e bizományosi kötelezettségének.

 

            (3) Ha a dolgot nem sikerült értékesíteni, 45 nap elteltével a végrehajtó a vételárat 15 napos határidőkkel fokozatosan a becsérték egynegyedére szállítja le. Ha az értékesítés sikertelen, nincs helye a végrehajtást kérő által történő átvételnek (134. §), az ingóságot vissza kell adni az adósnak.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

63. §

 

                        (1) A Vht. 128. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és ebben - a 35. §-ban említetteken kívül - feltünteti:]

 

                        “b) az árverési vevő nevét és a személyazonosításra szolgáló okmányának számát, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet esetén a nevét és székhelyét.”

 

                        (2) A Vht. 128. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(2) Az árverési jegyzőkönyv másolatát kézbesíteni kell a feleknek és az árverési vevőnek, vízi vagy légi jármű esetén a nyilvántartó hatóságnak is, továbbá meg kell küldeni - a romlandó dolog árverésének esetét kivéve - az illetékhivatalnak.

 

(3) A végrehajtó a magánszemély árverési vevő lakóhelyét feljegyzi, és a feljegyzést az iratok között zárt borítékban helyezi el; arról csak a bíróság, a büntetőügyben eljáró, és az ingóságot nyilvántartó hatóság, továbbá az illetékhivatal részére ad felvilágosítást.”

 

64. §

 

                        A Vht. 131. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

 

            “Dematerializált értékpapír értékesítésével elsősorban a számlavezető befektetési szolgáltatót kell megbízni; ha ez nem lehetséges, bármely befektetési szolgáltató részére adható megbízás.”

 

65. §

 

                        A Vht. a következő 132/A. §-sal egészül ki:

 

            “132/A. § (1) Ha az adósnak a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban vagyonrésze van, a végrehajtó tájékoztatja a végrehajtást kérőt arról, hogy az adós tag helyett a rendes felmondás jogát gyakorolhatja. Ha a végrehajtást kérő a felmondást tartalmazó nyilatkozatát a végrehajtónak átadta, a végrehajtó megküldi azt a gazdasági társaságnak, egyúttal az adósnak a társasággal szemben a tagsági jogviszony megszűnése miatt fennálló követelését lefoglalja (110-113. §).

 

(2) Ha az elszámolás megtörtént, a végrehajtást kérő a végrehajtás során a részére a felmondás eredményeként kifizetett összeg erejéig felel a társaságnak a tagsági jogviszony megszűnését megelőzően keletkezett tartozásaiért.”

66. §

 

                        A Vht. 133. §-a a következő (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Ha az (1) bekezdés szerinti értékesítésből befolyó vételárból a végrehajtási eljárás költsége és valamennyi végrehajtást kérő - ideértve a végrehajtási eljárásba bekapcsolódott zálogjogosultakat is - követelése előreláthatólag kielégíthető, az árverésen kívüli eladáshoz nem szükséges a végrehajtást kérők beleegyezése. Ebben az esetben a végrehajtó az ingóságot az adós által megjelölt személynek az adós által megállapított becsértéken adja el.

 

(3) Az adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű nem adható el árverésen kívül, ha a vételárból a végrehajtás előrelátható költsége és az adósnak a 170/A. § (1) bekezdése szerint járó összeg nem fedezhető.”

 

67. §

 

                        A Vht. 136. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Az adós tulajdonában levő ingatlant az ingatlan jellegére, művelési ágára és az ingatlant terhelő jogra vagy tilalomra, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tényekre tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni.”

 

68. §

 

                        A Vht. 137. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog - függetlenül attól, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be van-e jegyezve -, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették.”

 

69. §

 

                        A Vht. 138. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

 

            “(1) Ha a végrehajtható okirat tartalmazza az ingatlan adatait, a végrehajtó a végrehajtási költség megelőlegezését követő 3 munkanapon belül lefoglalja az ingatlant. Ha a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelemben úgy rendelkezett, hogy az adós ingatlanát is vonják végrehajtás alá, vagy az adós ingatlanának végrehajtás alá vonását nem zárta ki, de a végrehajtási kérelemben az ingatlan adatait nem jelölte meg, a végrehajtó a végrehajtási költség előlegezését és az ingatlan adatainak beszerzését követő 3 munkanapon belül intézkedik az ingatlan lefoglalása iránt.

 

            (2) A végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi a földhivatalt, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba, egyúttal felhívja a földhivatalt, hogy a végrehajtási jog bejegyzésével kapcsolatos határozatának megküldésével együtt tájékoztassa a végrehajtót azoknak a nevéről és lakóhelyéről (székhelyéről), akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. A foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg.

 

            (3) A földhivatal a végrehajtási jog bejegyzését - ideértve a megelőző beadványokat is - soron kívül intézi el.

 

            (4) A földhivatal a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatát a végrehajtónak, a feleknek és azoknak kézbesíti, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, egyúttal megadja a végrehajtónak a (2) bekezdés szerinti tájékoztatást.”

 

70. §

 

                        A Vht. a következő 138/A. és 138/B. §-sal és alcímekkel egészül ki:

 

“A zálogjogosult értesítése

 

            138/A. § A végrehajtó a földhivatal értesítésének kézhezvétele után haladéktalanul tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy - ha nem végrehajtást kérő - a zálogjogból eredő igényét végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtást foganatosító bíróságnál.

 

A zálogjogosult bekapcsolódása a végrehajtási eljárásba

 

            138/B. § A végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásáról a zálogjogosultnak a 138/A. § szerinti kérelmére a 114/A. § szerint dönt.”

 

71. §

 

                        A Vht. 139. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(3) A végrehajtó az ingatlant a becsérték megállapításától, végrehajtási kifogás előterjesztése esetén a becsérték tárgyában hozott jogerős bírósági határozat kézhezvételétől számított 3 hónapon belül olyan időpontban köteles értékesíteni, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb.”

 

 

72. §

 

                        A Vht. 140. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, a § a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (3) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

 

            “(1) A végrehajtó az ingatlan értékesítése előtt a 6 hónapnál nem régebbi adó- és értékbizonyítványt is figyelembe véve vagy - bármelyik fél erre irányuló kérelmére - szakértő becsüs véleménye alapján megállapítja az ingatlan becsértékét mind a beköltözhető, mind pedig a lakott állapotban történő értékesítés esetére. Az adó- és értékbizonyítványnak, illetve a szakértő becsüs véleményének tartalmaznia kell azt, hogy az ingatlan a 147. § (3) bekezdése szerint lakóingatlannak minősül-e.

 

            (2) A végrehajtó az ingatlan becsértékét közli a felekkel és azokkal, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, és tájékoztatást ad arról, hogy az ingatlant hol és mikor lehet megtekinteni.

 

(3) A becsérték közlésével egyidejűleg a végrehajtó tájékoztatja a végrehajtást kérőt, hogy a közlés kézbesítésétől számított 15 napon belül a végrehajtótól nyilvános pályázat megrendezését kérheti, amelyre több végrehajtást kérő esetén valamennyi végrehajtást kérő ilyen tartalmú nyilatkozata alapján kerülhet sor. Ha nem állnak fenn a 141. § (3) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt feltételek, a végrehajtó arról is tájékoztatja a végrehajtást kérőt, hogy az ingatlan lakott állapotban történő értékesítésére akkor kerül sor, ha az erre irányuló kérelmét a tájékoztatás kézhezvételétől számított 15 napon belül előterjeszti a végrehajtónál.

 

(4) A végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja az adóst arról, hogy az értékesítést követően fennálló kiköltözési kötelezettsége teljesítésének elhalasztása iránti kérelmét legkésőbb a közlés kézhezvételétől számított 15 napon belül terjesztheti elő a bíróságnál.”

 

73. §

 

                        A Vht. a következő alcímmel és 140/A. §-sal egészül ki:

 

“Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultjainak értesítése

 

            140/A. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultjai részére a végrehajtó valamennyi szükséges tájékoztatást - ha nem ismert más cím - az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett, illetőleg a földhivatal által közölt címre küldi meg.

 

            (2) A tájékoztatás megtörténtéhez fűződő jogkövetkezmények az (1) bekezdésben megjelölt címre történő kézbesítéshez fűződnek, az eljárás folytatásának nem akadálya az, ha e címre történt kézbesítés sikertelen.”

 

 

74. §

 

                        A Vht. 141. §-a a következő (2)-(4) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Az ingatlant - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - beköltözhető állapotban kell árverezni.

 

            (3) Lakottan kell árverezni az ingatlant,

 

a) ha abban a végrehajtási eljárás megindulását megelőzően kötött, érvényes bérleti szerződés alapján bérlő lakik, kivéve ha az adós és a zálogjogosult korábban az ingatlan beköltözhető állapotban történő értékesítésében állapodott meg, és a bérleti szerződés megkötésére e megállapodás ellenére került sor,

b) ha abban - a 137. § (2) bekezdésben foglalt esetet kivéve - haszonélvező lakik,

c) ha az osztatlan közös tulajdonban levő ingatlanban a nem adós tulajdonostárs lakik,

d) ha az adós és a végrehajtást kérő (több végrehajtást kérő esetén valamennyi végrehajtást kérő) a lakottan történő értékesítésben megállapodott, vagy

e) ha a lakottan történő értékesítéssel valamennyi végrehajtást kérő egyetért.

 

(4) Ha a (3) bekezdés e) pontjában foglalt esetben a végrehajtást kérők nem egyeztek bele a lakottan történő értékesítésbe, az adósnak a lakásban maradására vonatkozó korábbi szerződéses kikötések a hatályukat vesztik.”

 

75. §

 

                        A Vht. 143. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“143. § Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti:

 

            a) nevét, hivatali helyiségének címét, telefonszámát, letéti számlájának számát,

            b) a felek nevét, a főkövetelés jogcímét és összegét,

            c) az ingatlan ingatlan-nyilvántartási adatait (helyrajzi szám, művelési ág, a fekvés helye, tulajdonos, terhek)

            d) az ingatlan tartozékait, jellemző sajátosságait,

            e) az ingatlan lakott vagy beköltözhető állapotban történő értékesítését,

            f) az ingatlan becsértékét,

            g) az árverési előleg (a továbbiakban: előleg) összegét,

            h) azt, hogy az árverésen a kikiáltási ár összege a 147. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján milyen mértékben csökkenthető,

i) e törvénynek az árverezőket közvetlenül érintő - a 146., 149. és 156. §-ban foglalt - rendelkezéseit.”

 

76. §

 

                        A Vht. 145. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyúttal az eredeti (3) és (4) bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre változik:

 

            “(2) Az árverési hirdetményt az árverést megelőzően legalább 15 napon át és legalább az árverést megelőző 5. napig kell a hirdetőtáblán kifüggesztve tartani.

 

            (3) A végrehajtó a hirdetmény kivonatát a kamara hivatalos lapjában közzéteszi. A kivonat a végrehajtó nevét, telefonszámát, az ügy azonosítására alkalmas számot, az ingatlan művelési ágát, helyrajzi számát, a tulajdoni hányadot, az ingatlan területét, lakott vagy beköltözhető állapotát, becsértékét, az árverésnek, valamint az ingatlan megtekintésének helyét és időpontját tartalmazza. A kivonatot legkésőbb az árverést megelőző 5. napon kell közzétenni.”

 

77. §

 

                        A Vht. 146. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:

 

            “Az előleg letétbe helyezése átutalással is történhet, az előleg összegét olyan időpontban kell átutalni, hogy az az árverés időpontját megelőzően megérkezzen a végrehajtói letéti számlára. A letétbe helyező az utóbbi esetben akkor árverezhet, ha az átutalásról szóló terhelési értesítőt legkésőbb az árverési ajánlatának megtétele előtt a végrehajtónak bemutatja, annak másolatát pedig részére átadja.”

 

78. §

 

                        A Vht. 147. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (3) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

 

            “(3) Lakóingatlan esetén a kikiáltási ár a becsérték 70 %-ának megfelelő összegre szállítható le, ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakóhelye ebben van, és a végrehajtási eljárás megindítását megelőző 6 hónapban is ebben volt.

 

            (4) Lakóingatlannak kell tekinteni

 

                        a) a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlant (tulajdoni illetőséget) a hozzá tartozó földrészlettel, ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki,

                        b) az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett lakó-, illetőleg gazdasági épületet, épületcsoportot és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttesét.”

79. §

 

                        A Vht. 148. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) Az árvevési vevőn kívüli többi árverezőnek az előleget az árverés befejezése után azonnal vissza kell adni, illetőleg visszautalásáról intézkedni kell.”

 

80. §

 

                        A Vht. 149. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árveréstől - ha pedig az árverést jogorvoslattal támadták meg, a jogorvoslatot eldöntő határozat rendelkezése szerint a jogerőre emelkedéstől - számított 15 napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha elmulasztja, előlegét elveszti.”

 

81. §

 

                        A Vht. 152. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és ebben - a 35. §-ban említetteken kívül - feltünteti:

 

a) az elárverezett ingatlannak az ingatlan-nyilvántartási adatait, lakott vagy beköltözhető állapotban történt értékesítését, a becsértéket, azt, hogy a becsérték leszállítása milyen szabályok szerint történt (147. §) és az árverési vételárat,

b) az árverési vevő nevét, személyazonosító adatait, lakóhelyét, illetőleg székhelyét.”

 

82. §

 

                        A Vht. 153. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(3) A végrehajtó a tulajdonjog bejegyzési eljárás megindítása iránti megkeresésében tájékoztatja a földhivatalt az árverési vevő adóazonosító jeléről, továbbá arról, hogy az árverés jogerőre emelkedett, és az árverési vételárat kifizették.”

 

83. §

 

                        A Vht. a következő 154/A. §-sal egészül ki:

 

            “154/A. § (1) Az adós és az adós jogán az ingatlanban lakó személyek - a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel - az árveréstől számított 30. napig, ha a végrehajtó ennél hosszabb határidőt adott a vételár megfizetésére, eddig az időpontig, jogorvoslat előterjesztése esetén pedig az erről szóló határozat rendelkezése szerint a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. napig kötelesek az ingatlant ingóságaiktól kiürítve elhagyni, és biztosítani, hogy a végrehajtó átadja azt az árverési vevőnek.

 

(2) A végrehajtást foganatosító bíróság a jogorvoslat benyújtásáról, a jogorvoslatot elbíráló bíróság pedig a jogorvoslatot elbíráló határozat jogerőre emelkedéséről tájékozatja a végrehajtót, és részére a határozatot megküldi.

 

(3) Az adós és a vele lakó személyek ideiglenesen mentesülnek a kiköltözési kötelezettség alól, ha a vételár kifizetése határidőben nem történt meg; ebben az esetben a teljes vételár kifizetésétől számított 30 napon belül kell kiköltözni az ingatlanból.

 

            (4) A végrehajtást foganatosító bíróság az adósnak a - becsérték közlésének kézhezvételétől számított 15 napon belül előterjesztett - kérelmére az ingatlan elhagyására egyszeri halasztást adhat, ha az ingatlan a 147. § (3) és (4) bekezdésében foglaltaknak megfelel, és az adós az elhelyezését ideiglenesen sem tudja biztosítani. Nincs helye halasztásnak, ha az adóst az eljárás során korábban rendbírsággal sújtották, vagy kérelmére a bíróság legalább 6 hónapra a halasztásra is okot adó körülmény miatt a végrehajtást felfüggesztette.

 

            (5) A halasztás időtartama legfeljebb az árverés időpontjától számított 6 hónapig terjedhet.

 

            (6) A halasztás iránti kérelemben meg kell jelölni a halasztás indokát és a kérelem alaposságát valószínűsítő körülményeket, azt, hogy a kérelmező mely címről, illetve rövid úton milyen módon idézhető a meghallgatáson való megjelenésre, a kérelmet alátámasztó iratokat pedig csatolni kell. Ha a kérelem elbírálásához a kérelmező meghallgatása szükséges, a bíróság a meghallgatásra a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belüli határnapot tűz ki, és erre a kérelmezőt azzal idézi, hogy távolmaradása (képviselőjének távolmaradása) a kérelem elintézésének nem akadálya.

 

            (7) A kérelemről a beérkezését követő 8 napon belül, meghallgatás tartása esetén a meghallgatáson kell dönteni.

 

            (8) A halasztás tárgyában hozott döntést haladéktalanul kézbesíteni kell a kérelmezőnek. A halasztást elrendelő végzést, illetve az elutasító végzés elleni fellebbezésről szóló értesítést a végrehajtó részére is meg kell küldeni.

 

            (9) A kérelmet elutasító végzés ellen a kérelmező fellebbezhet. A fellebbezést a végzés kézbesítésétől számított 15 napon belül, meghallgatás esetén a végzés kihirdetésekor lehet bejelenteni. Fellebbezés esetén az árverés megtartható, de az árverési vevőt tájékoztatni kell a halasztás tárgyában folyamatban levő eljárásról.

 

            (10) Ha a kiköltözésre az (1), (2) és (5) bekezdésben foglalt időpontig nem került sor, a végrehajtó az árverési vevő kérelmére - szükség esetén rendőrség közreműködésével - haladéktalanul intézkedik az ingatlan kiürítése iránt a 182. § megfelelő alkalmazásával.”

 

84. §

 

                        A Vht. 155. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [Az első árverés sikertelen, ha]

 

“b) az árverési vevő nem fizette be vagy nem utalta át a teljes vételárat az árveréstől számított 15 napon belül, illetőleg a végrehajtó által a 149. § alapján engedélyezett határidőn belül.”

 

85. §

 

                        (1) A Vht. 156. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) Nem kell megtartani a második árverést, ha az árverési vevő a második árverés megkezdése előtt befizette a vételárat, vagy azt átutalta és az erről szóló terhelési értesítőt a végrehajtónak bemutatta, másolatát részére átadta, továbbá megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült költséget. Ilyenkor az utólag megfizetett vételárba nem lehet beszámítani a 149. § alapján elvesztett előleget.”

 

                        (1) A Vht. 156. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(4) A második árverésen is az ingatlan becsértéke a kikiáltási ár, amelyet a becsérték feléig, lakóingatlan esetén a 147. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén a becsérték 70 %-ának megfelelő összegig lehet leszállítani.”

 

86. §

 

                        A Vht. a következő alcímmel és 156/A-156/G. §-sal egészül ki:

 

“Nyilvános pályázat

 

            156/A. § (1) Az ingatlant a végrehajtást kérő, több végrehajtást kérő esetén valamennyi végrehajtást kérő kívánságára az árverési vétel hatályával, nyilvános pályázaton (a továbbiakban: pályázat) kell értékesíteni.

 

            (2) A pályázatra vonatkozó nyilatkozatot a végrehajtóval írásban kell közölni, a végrehajtó az ilyen tárgyú, előtte szóban tett nyilatkozatot jegyzőkönyvbe foglalja.

 

            (3) A pályázaton a 123. § (2) bekezdésében felsorolt személyek nem vehetnek részt.

 

            156/B. § (1) A végrehajtó pályázati hirdetmény készítésével gondoskodik a pályázat közzétételéről. A pályázati hirdetmény tartalmazza

 

                        a) a végrehajtó nevét, hivatali helyiségének címét, telefonszámát, a letéti számlájának számát,

                        b) a végrehajtási ügy számát,

                        c) a felek nevét, a végrehajtást kérők főkövetelését,

                        d) a nyilvános pályázat útján értékesítendő ingatlan megjelölését (helyrajzi szám, tulajdonos, tulajdoni hányad, a fekvés helye, az ingatlan terhei, tartozékok, jellemző sajátosságok, beköltözhető állapot, a kiköltözésre adott halasztás), valamint megtekintésének helyét és idejét,

                        e) az ingatlan becsértékét és az előleg összegét,

                        f) az ajánlat benyújtásának módját, helyét, naptári nap szerint meghatározott határidejét,

                        g) az ajánlat érvényességéhez szükséges tartalmi elemek megjelölését,

                        h) az ajánlat felbontásának helyét és időpontját, továbbá azt a tájékoztatást, hogy a felbontási eljáráson a felek és az ajánlattevők személyesen vagy meghatalmazottjuk útján részt vehetnek,

                        i) a pályázat elbírálásának módját és a pályázaton részt vevőkre vonatkozó rendelkezéseket.

 

            (2) A pályázati hirdetményt kézbesíteni kell

 

a) a feleknek,

b) azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van,

c) az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek,

d) a földhivatalnak.

 

            (3) A pályázati hirdetményt - a megérkezését követő első munkanaptól kezdődően - 15 napig ki kell függeszteni a végrehajtást foganatosító bíróságnak, az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatalnak, valamint a földhivatalnak a hirdetőtáblájára, és közzé kell tenni a kamara hivatalos lapjában.

 

            (4) A végrehajtó bármelyik fél kérelmére gondoskodik a hirdetmény egyéb megfelelő módon történő közhírré tételéről.

 

            (5) A pályázat közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény a pályázati hirdetménynek a kamara hivatalos lapjában történő közzétételéhez kapcsolódik.

 

 

            156/C. § (1) Az ajánlatnak tartalmaznia kell

 

                        a) a vevő nevét, születési évét, anyja nevét, lakóhelyét (székhelyét, cégjegyzékszámát),

                        b) a felajánlott vételár összegét,

                        c) az ingatlan becsértéke 10%-ának megfelelő előleg végrehajtói letéti számlára történő befizetéséről szóló igazolást,

                        d) ha a vevő ingatlanszerzése engedélyhez kötött, ennek az - engedély másolatának csatolásával történő - igazolását,

                        e) az arról szóló nyilatkozatot, hogy a vevő nem minősül a 156/A. § (3) bekezdése értelmében a pályázatban való részvételből kizárt személynek.

 

            (2) Az ajánlat benyújtásának határidejét a végrehajtó úgy állapítja meg, hogy a határidő lejártának napja a hirdetménynek a kamara lapjában való megjelenésétől számított 30. napnál későbbi időpontra essen.

 

            (3) Az ajánlatot zárt borítékban kell eljuttatni a pályázati hirdetményben megjelölt helyre és határidő lejártáig. Ha a hirdetmény szerint az ajánlat postán is benyújtható, a határidő utolsó napján postára adott ajánlatot időben beérkezettnek kell tekinteni.

 

            (4) Az ajánlattevő az ajánlatot a benyújtási határidő lejártáig módosíthatja vagy visszavonhatja, az erre vonatkozó nyilatkozat megtételére a (3) bekezdés megfelelően irányadó. Az ajánlat benyújtására előírt határidő lejárta után az ajánlatot nem lehet módosítani vagy visszavonni.

 

            156/D. § (1) A végrehajtó a hivatali helyiségében, a hirdetményben megjelölt időpontban az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat felbontja, és ismerteti az ajánlattevők nevét, címét (székhelyét), valamint a vételárra tett ajánlatokat. A felbontásról jegyzőkönyvet kell készíteni.

 

            (2) A felbontási eljáráson a felek, azok, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, továbbá az ajánlattevők vehetnek részt személyesen vagy meghatalmazott útján; távolmaradásuk az eljárás lefolytatásának nem akadálya.

 

            156/E. § (1) Az ajánlatok ismertetése után a végrehajtó megvizsgálja az ajánlatokat, és megállapítja, hogy azok érvényesek-e, és az eljárás eredményes-e.

 

            (2) Érvénytelen az ajánlat, ha

 

                        a) a pályázati hirdetményben meghatározott határidő lejárta után nyújtották be,

                        b) nem tartalmazza a 156/C. § (1) bekezdésében írt valamely adatot vagy nyilatkozatot,

                        c) az előleg befizetése nem történt meg,

                        d) a felajánlott vételár nem érte el a becsértéket,

                        e) az ajánlatban foglalt valamely nyilatkozat tartalma nem felel meg a valóságnak.

 

            (3) Az érvénytelen pályázatot benyújtó az eljárás további szakaszában nem vehet részt.

 

(4) Ha a végrehajtó megállapítja, hogy valamelyik pályázó az ajánlatában valótlan adatot közölt, vele szemben rendbírság kiszabására tehet indítványt a végrehajtást foganatosító bíróságnál.

 

            (5) Eredménytelen az eljárás, ha nem érkezett ajánlat, vagy ha kizárólag érvénytelen ajánlatok érkeztek.

 

            156/F. § (1) Ha az ajánlatok érvényességének megállapításához további intézkedés szükséges, annak megtételéig - legfeljebb 15 napra - a végrehajtó az eredményhirdetést elhalasztja, egyébként azonnal jegyzőkönyvbe foglalja a pályázat eredményét. Az elhalasztott eredményhirdetésre új időpontot állapít meg, és erről a jelenlévőket szóban, a további érintetteket pedig haladéktalanul írásban értesíti.

 

            (2) A pályázatot az nyeri, aki a legmagasabb összegű vételárat ajánlotta fel.

 

(3) Ha több azonos összegű ajánlat érkezett, a végrehajtó az eredményhirdetésen megjelent érintett feleket erről tájékoztatja, és felhívja őket, hogy szóban újabb ajánlatot tehetnek. Az eljárást addig kell folytatni, amíg a megjelentek ajánlatot tesznek, ilyenkor a legmagasabb ajánlatot tevő nyeri a pályázatot.

 

(4) Ha az eredményhirdetésen az azonos ajánlatot tevők nem jelentek meg, vagy a jelen levő, azonos ajánlatot tevők nem tettek újabb, magasabb összegű ajánlatot, illetve újabb ajánlataik ugyanolyan összegű vételárra vonatkoznak, az eljárást eredménytelennek kell nyilvánítani.

 

(5) A pályázat eredményéről készült jegyzőkönyvet a jelenlévők aláírják, annak másolatát a végrehajtó a megjelenteknek a helyszínen átadja, a többi érintettnek postán kézbesíti. Az eljárással szemben a jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 15 napon belül végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni.

 

(6) A pályázat nyertese a pályázati eredményről készült jegyzőkönyv kézhezvételétől - ha pedig a pályázatot végrehajtási kifogással támadták meg, az ezt eldöntő határozat jogerőre emelkedésétől - számított 30 napon belül köteles a vételár előleggel csökkentett összegét a végrehajtói letéti számlára befizetni. Ha ezt elmulasztja, a további pályázaton nem vehet részt, és elveszti az előleget, amely a végrehajtás során befolyt összeget növeli. A vételár befizetésének elmulasztása esetén a végrehajtó az eljárás eredménytelenségét állapítja meg.

 

(7) Ha a pályázat nyertese a vételárat befizette, és a pályázat eredményességének megállapításától számított 30 nap eltelt, a végrehajtó a pályázati eredményt rögzítő jegyzőkönyv kivonatának megküldésével megkeresi a földhivatalt a vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése céljából, és erről a pályázat nyertesét értesíti. A kivonat tartalmára megfelelően irányadók az árverési jegyzőkönyv tartalmát megállapító szabályok.

 

(8) Az előleg beszámítására, és visszafizetésére a 148. §, a nyilvános pályázat útján értékesített ingatlan kiürítésére és átadására a 154. és 154/A. § megfelelően irányadó.

 

            156/G. § (1) A pályázat eredménytelensége esetén a végrehajtást kérőknek az erről szóló jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 15 napon belül előterjesztett kérelmére a pályázat ismét kiírható. Ilyen kérelem hiányában árverést kell tartani, amelyre a második árverés szabályai irányadók azzal, hogy azon a korábban érvényes ajánlatot tevők is részt vehetnek, a 156. § (5) bekezdését pedig a vételár befizetését elmulasztó pályázóval szemben kell alkalmazni.

 

            (2) Ha a második pályázat, illetve az árverés eredménytelen, a 158-160. §-t kell alkalmazni azzal, hogy a szünetelés időtartama alatt árverést lehet tartani és - ha a végrehajtást kérők ezt kérték - nyilvános pályázatot is lehet rendezni.”

 

87. §

 

                        A Vht. 157. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyúttal az eredeti (2) és (3) bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre változik:

 

            “(2) Ha az (1) bekezdés szerinti értékesítésből befolyó vételárból a végrehajtási eljárás költsége és valamennyi végrehajtást kérő - ideértve a végrehajtási eljárásba bekapcsolódott zálogjogosultakat is - követelése előreláthatólag kielégíthető, és az ingatlanra vonatkozólag más érdekeltnek nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga, az árverésen kívüli eladáshoz nem szükséges a végrehajtást kérők beleegyezése. Ebben az esetben a végrehajtó az ingatlant az adós által megjelölt személynek az adós által megállapított becsértéken adja el.”

 

88. §

 

                        A Vht. 158. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

 

            “(5) Ha az árverésen a kikiáltási ár csak a becsérték 70%-ának megfelelő összegig szállítható le, az ingatlant ennél alacsonyabb összeg fejében nem lehet átvenni; az átvételre megfelelően alkalmazni kell a (2)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is.”

 

 

89. §

 

                        A Vht. 160. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Az (1) bekezdésben említett árverést követően tartott újabb árverésekre is a második árverés szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a kikiáltási árat lakóingatlan esetén is a becsérték feléig lehet leszállítani, sikertelen árverés esetén pedig a becsérték felének megfelelő összeg fejében vehető át az ingatlan.”

 

90. §

 

                        A Vht. 163. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “163. § (1) Ingatlanra kimondott vagyonelkobzás esetén, továbbá ha az adós egész vagyonára elrendelt vagyonelkobzás végrehajtása során megállapították, hogy a vagyonhoz ingatlan is tartozik, a végrehajtó haladéktalanul megkeresi a földhivatalt, hogy az ingatlanra az állam tulajdonjogát jegyezze be. A megkeresésben az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetként a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot kell megjelölni, és erről a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot értesíteni kell.

 

            (2) Ha a vagyonelkobzást pénzösszegben rendelték el, a végrehajtó a 140. § (1) bekezdése szerint megállapítja az ingatlan értékét, a vagyonelkobzásnak az adott ingatlanra történő foganatosítása ebben az értékben történik.”

 

91.§

 

                        A Vht. 164. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “164. § A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget - az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget - kell kielégíteni.”

 

92. §

 

                        A Vht. 165. §-a a következő g) ponttal egészül ki:

 

            [Ha a befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a kielégítési sorrend - a követelések jogcímét alapul véve - a következő:]

 

                        “g) a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.”

 

 

 

 

93. §

 

                        A Vht. 169. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “169. § Az ingóságnak mint zálogtárgynak az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani.”

 

94. §

 

                        A Vht. a következő alcímmel és 170/A. §-sal egészül ki:

 

“Kielégítés a gépjármű értékesítéséből befolyt összegből

 

            170/A. § (1) A természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű értékesítéséből befolyt vételárnak a végrehajtási költségek kielégítése után fennmaradó részéből az igazságügy-miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértésben kiadott rendeletében foglalt összeg az adóst illeti meg, a fennmaradó összeg fordítható a követeléseknek - a 165-168. § szerint történő - kielégítésére.

 

            (2) Ha a gépjármű értékesítéséből befolyt vételárból zálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, e §-ban foglalt rendelkezés nem alkalmazható, a 169. § szerint kell eljárni.”

 

95. §

 

                        A Vht. 171. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “171. § (1) Ha a befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a végrehajtó felosztási tervet készít, és azt megküldi a feleknek, egyúttal tájékoztatja őket a felosztási tervben foglaltakkal szemben benyújtható jogorvoslat lehetőségéről.

 

            (2) A végrehajtó az ingatlan értékesítéséből befolyt vételár felosztása során azokat a követeléseket elégíti ki, amelyek az értékesítés alapját képező hirdetményben fel voltak tüntetve, illetve amelyek tekintetében a végrehajtható okirat az árverésen kívüli értékesítést megelőzően a végrehajtóhoz megérkezett, és a követelés jogosultja az eljárás költségét megelőlegezte. A később elrendelt végrehajtások jogosultjai az előbbi végrehajtást kérők követeléseinek teljes kielégítését követően fennmaradó összegből részesülhetnek a kielégítés általános szabályai szerint.

 

            (3) A (2) bekezdésben foglalt eseteken kívül a végrehajtó a felosztási terv elkészítéséig, a bíróság pedig a felosztási terv ellen benyújtott végrehajtási kifogás elbírálásáig elrendelt végrehajtások jogosultjainak kielégítéséről dönthet a felosztási tervben.

 

            (4) A felosztási terv ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni a végrehajtást foganatosító bíróságnál. A bíróság a végrehajtási kifogásról végzéssel dönt; ha a végrehajtási kifogásnak helyt ad, a felosztási tervet megváltoztatja. A bíróság a felosztási terv végrehajtási kifogással nem érintett részét is megváltoztathatja, ha abban elírás vagy számítási hiba van, illetőleg a végrehajtó nem a jogszabálynak megfelelően készítette el a felosztási tervet.”

 

96. §

 

                        A Vht. 178. és 179. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “178. § (1) A végrehajtó a meghatározott ingóság kiadására kötelezettnek a végrehajtható okiratot a végrehajtást kérő jelenlétében a helyszínen adja át. Ha a végrehajtást kérő az ingóságot megjelölte, a végrehajtó azt részére átadja.

 

            (2) A végrehajtást kérő köteles az ingóságot az átadásától számított 15 napig, ha pedig a bíróságtól ez alatt az idő alatt igényperről kapott értesítést, a per befejezéséig gondosan megőrizni.

 

            (3) Ha a kötelezett a végrehajtást kérő által megjelölt ingóság kiadását megtagadta, a végrehajtó a rendőrség közreműködését közvetlenül igénybe veszi, és a végrehajtást így azonnal elvégzi.

 

            (4) Ha a kötelezett a helyszíni eljáráson nincs jelen, ez az eljárás lefolytatásának nem akadálya, ilyenkor a végrehajtható okiratot a helyszíni eljárásról készült jegyzőkönyvvel együtt postán kell részére kézbesíteni.

 

179. § (1) Ha a végrehajtást kérő a meghatározott ingóságot nem tudta megjelölni, vagy az ingóság bármely okból nem lelhető fel, a végrehajtó - szükség esetén a lakás vagy helyiség felnyitásával - az ingóság valószínű értéke erejéig a kötelezett egyéb vagyontárgyait lefoglalja.

 

            (2) Ha a kötelezett vagyontárgyainak lefoglalására kerül sor, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvet beterjeszti a végrehajtást elrendelő bírósághoz, amely a felek meghallgatása után megállapítja az ingóság értékét. A meghallgatás mellőzhető, ha a végrehajtás alapjául szolgáló határozat az értéket már megállapította.

 

            (3) A további végrehajtás az ingóság értékének megfelelő összeg behajtása iránt folyik.”

 

 

 

 

 

 

 

97. §

 

                        A Vht. 180. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “180. § (1) A gyermek átadására és elhelyezésére vonatkozó bírósági határozat (a bíróság által jóváhagyott egyezség) végrehajtása során a 172-177. §-ban foglalt rendelkezéseket e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

 

            (2) A végrehajtható okiratot kézbesíteni kell a gyámhatóság részére is azzal a felhívással, hogy készítsen környezettanulmányt a gyermek elhelyezési körülményeiről, a kötelezett önkéntes teljesítését mozdítsa elő, és eljárásának eredményét a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül közölje a végrehajtóval.

 

            (3) Ha a teljesítés elmaradt, a végrehajtó az iratokat a 173. § (2) bekezdése szerint beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz, és - indokolt esetben - indítványt tesz rendbírság kiszabására. A bíróság a végrehajtás módját meghatározó végzésében rendelkezik a rendbírság kiszabásáról.

 

            (4) Ha a bíróság a 174. § d) pontjának alkalmazását rendelte el, a végrehajtó a helyszíni eljárásra időpontot tűz, és erről értesíti a végrehajtást kérőt, a kötelezettet, a gyámhatóságot és a rendőrséget. A végrehajtó a kötelezett tartózkodási helyén - ha a gyermek nem tartózkodik ott, a gyermek tartózkodási helyén - a gyámhatóság és a rendőrség közreműködésével foganatosítja az átadást.”

 

98. §

 

                        (1) A Vht. 182. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Ha a kötelezett vagy képviselője nincs jelen a végrehajtás foganatosításánál, a kiürítendő lakásban lévő ingóságokat a végrehajtó összeírja. Az ingóságoknak másik lakásban vagy másik helyiségben való elhelyezése után a lista egy példányát itt is el kell helyezni. Ha az ingóságok elhelyezése olyan lakásban történt, amelyet kizárólag a kötelezett vagy családtagjai használnak, a végrehajtás foganatosítása után a lakást le kell zárni és le kell pecsételni.”

 

                        (2) A Vht. 182. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(3) A végrehajtást kérő az ingóságokat 30 napig köteles tárolni.”

 

 

 

 

 

 

99. §

 

                        A Vht. 183. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A bíróság az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését - végrehajtható okirat kiállítása nélkül - nemperes eljárás során hozott végzésben rendeli el. E végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

 

            (2) Az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése iránti kérelmet az ingatlan fekvése szerinti helyi bírósághoz kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni

 

                        a) a kérelmező adatait és rövid úton történő értesítésének módját,

b) az ingatlan pontos címét,

                        c) az ingatlan tulajdonosának adatait,

                        d) a lakás elfoglalása előtt ki és milyen jogcímen lakott a lakásban,

                        e) a lakásban tartózkodó személyek adatait, az ott tartózkodó személyek számát és azt, hogy van-e köztük kiskorú,

                        f) a kért intézkedést [183. § (1) bek.],

g) annak a helyiségnek vagy raktárnak a megjelölését, ahol a kérelmező a kötelezett ingóságainak - a kötelezett költségére és veszélyére történő - elhelyezéséről gondoskodik.

 

            (3) Ha a kérelem megfelel a (2) bekezdésben foglaltaknak, a bíróság a kérelem beérkezését követő 5 munkanapon belül meghozza az (1) bekezdés szerinti végzést. A végzésben a bíróság a végrehajtót arra hívja fel, hogy a végrehajtási költségek előlegezését követő 3 munkanapon belül foganatosítsa a lakás kiürítését, és az eljárás időpontjáról értesítse az illetékes rendőri szerv vezetőjét, kiskorú személy érintettsége esetén pedig az illetékes gyámhatóságot is.

 

(4) A bíróság a végzést haladéktalanul kézbesíti a kérelmezőnek és a végrehajtónak.

 

(5) A végrehajtó rendőr vagy tanú jelenlétében a helyszínen kézbesíti a végzést a lakásban tartózkodó nagykorú személynek, és felhívja őt, hogy a lakásban tartózkodó valamennyi személlyel együtt a lakást az ingóságoktól kiürítve 2 napon belül hagyja el.

 

(6) Ha a lakásban a helyszíni eljárás időpontjában nem tartózkodik senki, vagy ott csak kiskorú személy található, a végrehajtó a bíróság végzését és a helyszíni eljárásáról készített jegyzőkönyvet kifüggeszti a lakás ajtajára.

 

(7) A végrehajtó szükség esetén - a rendőrség közreműködésével - a 2 nap elteltével a helyszínen ellenőrzi a teljesítést és foganatosítja a lakás kiürítését. A helyszíni eljáráson kiskorú személy érintettsége esetén a gyámhatóság képviselője is részt vesz.

 

(8) Ha a második helyszíni eljárás alkalmával a lakásban nem tartózkodik senki, vagy ott csak kiskorú személy található, a lakásban lévő ingóságokat a végrehajtó elszállíttatja a kérelmező által megjelölt raktárba, a lakásban tartózkodó kiskorú személyeket pedig átadja a gyámhatóság képviselőjének, aki intézkedik ideiglenes elhelyezésük iránt.

 

(9) A (8) bekezdésben foglalt esetben a végrehajtó a lakás ajtajára kifüggeszti a helyszíni eljárásáról készített jegyzőkönyvet, és abban megjelöli az ingóságok átvételének helyét, valamint azt, hogy a lakásban talált kiskorú személyeket melyik gyámhatóság részére adta át. Az ingóságok kezelésére a 182. § (2) és (3) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.”

 

100. §

 

                        A Vht. 190. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “(1) A bíróság a biztosítási intézkedésről soron kívül, de legfeljebb 8 napon belül végzéssel dönt, és a biztosítási intézkedést elrendelő végzést haladéktalanul megküldi a végrehajtónak.

 

(2) A bíróság a biztosítási intézkedést elrendelő végzést kézbesítteti a végrehajtást kérőnek, továbbá ha az adós cég, egyúttal a nyilvántartó hatóságnak, az ingatlan zárlatát elrendelő végzést pedig az adósnak is.”

 

101. §

 

                        (1) A Vht. 191. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “Ha az adós ennek nem tett eleget, a végrehajtó az adós vagyontárgyait lefoglalja; így kell eljárni akkor is, ha az adós nincs jelen, ebben az esetben a végrehajtó a végrehajtható okiratot a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt postán kézbesíti az adósnak.”

 

                        (2) A Vht. 191. § a következő új (2)-(4) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (2) és (3) bekezdés számozása (5) és (6) bekezdésre változik:

 

            “(2) A végrehajtó a követelés biztosítása érdekében felhívja az adóst megillető összeget kezelő pénzügyi intézményt, hogy a felhívás kézhezvételét követően a biztosítandó összeget és az eljárás költségeinek fedezésére szolgáló összeget a számláról sem az adós, sem más javára ne fizesse ki, ha pedig a számla egyenlege nem éri el a biztosítandó összeget, a jövőbeni befizetések tekintetében is hasonlóan járjon el.

 

(3) A pénzügyi intézmény a felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül tájékoztatja a végrehajtót arról, hogy az intézkedést milyen összegre tudta foganatosítani, ezt követően az adós vagyontárgyai csak a fennmaradó követelés erejéig foglalhatók le. A felhívást követő későbbi befizetések tekintetében is hasonlóan kell eljárni.

 

(4) A bankszámlán elhelyezett összegre vonatkozó mentességi szabályokat a biztosítási intézkedés esetén is alkalmazni kell.”

 

102. §

 

                        A Vht. 192. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Pénzkövetelés biztosítása esetén a foglalási cselekmények a foglalással, zár alá vétellel, követelés lefoglalása és munkabér letiltása esetén a végrehajtói letéti számlára történő befizetéssel, továbbá a pénzügyi intézményhez intézett felhívás kiadásával befejeződnek. A lefoglalt romlandó dolgot ilyenkor is értékesíteni kell.

 

103. §

 

                        A Vht. 193. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [A végrehajtó a lefoglalt vagyontárgyat a foglalás alól feloldja, ha]

 

                        “a) az adós a foglalás után kifizette a biztosítandó összeget, vagy a számlájára, betétjére a pénzügyi intézménynek kiadott felhívás teljesítésével a követelés fedezete biztosítva van,”

 

104. §

 

                        A Vht. a következő 193/A. §-sal egészül ki:

 

            “193/A. § (1) E §-ban meghatározott biztosítási intézkedést gazdálkodó szervezettel szemben pénzkövetelés biztosítására lehet elrendelni, ha

 

a) a jogosult nem a 191-193. §-ban meghatározott biztosítási intézkedést kívánja igénybe venni, vagy

b) a pénzkövetelés biztosítása során a gazdálkodó szervezet végrehajtás alá vont vagyontárgyai nem fedezik a teljes követelést.

 

            (2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a bíróság a biztosítási intézkedést a követelésnek a pénzkövetelés biztosítása során végrehajtás alá vont vagyontárgyakkal nem fedezett részének biztosítására rendeli el, és az az adós jövőbeni vagyontárgyainak elidegenítésére vonatkozik.

 

            (3) A biztosítási intézkedést elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen átadja az adós képviselőjének, és felhívja őt, hogy a biztosítandó összeget azonnal fizesse ki a végrehajtó kezéhez. Ha az adós a kért összeget kifizette, a végrehajtó ezt jelenti a bíróságnak. A további eljárásra a 191-193. § irányadó, az adós által kifizetett összegre a 192. § (2) bekezdését kell alkalmazni.

 

            (4) Ha az adós a biztosított összeget nem fizette ki, a biztosítási intézkedés hatálya alatt a gazdálkodó szervezet vagyontárgyának elidegenítése - a gazdálkodó szervezet tevékenységével összefüggő, a rendes gazdálkodás körébe tartozó szokásos forgalmi ügyletek kivételével - csak független könyvvizsgáló olyan nyilatkozata alapján történhet, amely szerint a jogügylet nem veszélyezteti a követelés későbbi kielégítését.”

 

105. §

 

A Vht. a következő 201/A. és 201/B. §-sal egészül ki:

 

            “201/A. § (1) Ha a végrehajtást kérő követelése iránti eljárás az adós marasztalásával ért véget, de a jogosult a követelés kielégítése iránti végrehajtási kérelmet a végrehajtás általános feltételei (13. §) együttes bekövetkeztének időpontjától számított 6 hónapon belül nem terjesztette elő, e határidő lejárta után az adós kérelmet terjeszthet elő a bíróságnál a biztosítási intézkedés megszüntetése iránt.

 

            (2) A bíróság az (1) bekezdés szerinti kérelem előterjesztéséről tájékoztatja a végrehajtást kérőt, és felhívja őt, hogy a követelése kielégítése iránti végrehajtási kérelmet 30 napon belül terjessze elő az illetékes bíróságnál. Ha a végrehajtást kérő ennek nem tett eleget, a bíróság a biztosítási intézkedést megszünteti.

 

            (3) A 30 napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemnek nincs helye.

 

            (4) Ha a bíróság a biztosítási intézkedést a (2) bekezdés alapján megszünteti, a biztosítási intézkedéssel felmerült költség megtérítésére - ideértve a zárgondnok díját és költségét - a végrehajtást kérőt kötelezi.

 

            201/B. § A fizetési meghagyásos eljárás során elrendelt ideiglenes intézkedést a fizetési meghagyásos eljárás perré alakulása esetén a fél kérelmére a perbíróság a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül felülvizsgálja, és ennek eredményeként a biztosítási intézkedés hatályát fenntartja vagy azt megszünteti.”

 

106. §

 

                        A Vht. 213. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (2) és (3) bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre változik:

 

            “(2) Az (1) bekezdésben foglalt végzés elleni fellebbezésnek a végrehajtás foganatosítására nincs halasztó hatálya, azonban - ha e törvény másképpen nem rendelkezik - a lefoglalt dolgok értékesítése iránt nem lehet intézkedni, és a végrehajtás során befolyt összeget nem lehet a jogosult részére kifizetni.”

 

107. §

 

                        A Vht. 214. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött.”

 

108. §

 

                        A Vht. 217. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(3) A végrehajtó intézkedésétől számított 6 hónap eltelte után nem lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.”

 

109. §

 

A Vht. 218. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Ha a bíróság helyt adott a végrehajtási kifogásnak, az erről szóló végzés ellen a végrehajtó is fellebbezhet, feltéve hogy a végzésben a bíróság

 

a) a végrehajtó intézkedésének megsemmisítéséről döntött, vagy

b) a végrehajtó által előterjesztett díjjegyzéket vagy a végrehajtási költségek tekintetében a felosztási tervet módosította.”

 

110. §

 

                        A Vht. 219. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “219. § Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság az ingatlanárverés vagy a nyilvános pályázat megsemmisítéséről döntött.”

 

111. §

 

                        A Vht. 223. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “223. § (1) Az ügyész - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - mindazokkal a jogorvoslatokkal élhet, amelyeket e törvény szerint a fél, illetőleg más érdekelt terjeszthet elő.

 

(2) A bíróság határozata, és intézkedése ellen az ügyész csak akkor élhet jogorvoslattal, ha abban a bíróság az ügyész által előterjesztett végrehajtási kifogásról döntött.

 

            (3) Az ügyész az alatt az idő alatt élhet jogorvoslattal, amely a fél vagy más érdekelt részére nyitva áll, végrehajtási kifogást azonban a végrehajtó intézkedésétől számított 6 hónapon belül bármikor előterjeszthet.”

 

112. §

 

                        A Vht. 224. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) A végrehajtó kérelemre vagy hivatalból saját hatáskörben kijavíthatja és kiegészítheti az általa készített jegyzőkönyvet. A kijavításról és a kiegészítésről a végrehajtó jegyzőkönyvet készít, amelyet a feleknek kézbesít.”

 

113. §

 

                        A Vht. 225. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “225. § (1) A végrehajtás elrendelését és foganatosítását - e törvényben megállapított szabályok szerint - a bíróság, továbbá e törvényben meghatározott más szervek és személyek, így különösen a következők végzik:

 

                        a) az önálló bírósági végrehajtó,

                        b) a fővárosi bírósági és a megyei bírósági (a továbbiakban együtt: megyei bírósági) végrehajtó,

                        c) az önálló bírósági végrehajtóhelyettes,

                        d) a megyei bírósági végrehajtóhelyettes,

                        e) a végrehajtójelölt (e fejezetben a továbbiakban együtt: végrehajtó).

 

            (2) A végrehajtó eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos.

 

(3) Ha az adós ellen az önálló, valamint a megyei bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó eljárás is folyamatban van, az eljárást az a végrehajtó folytatja, akinek a hatáskörébe tartozik a korábban elrendelt végrehajtás.

 

(4) Az önálló bírósági végrehajtó közös irodában (242. §) és végrehajtói iroda keretében (254/A-254/C. §) is folytathatja tevékenységét.

 

(5) Az önálló bírósági végrehajtó ellátja a számára külön jogszabályban megállapított feladatokat is.”

 

114. §

 

                        A Vht. 227. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “227. § (1) A végrehajtó a tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, művészi, irodalmi, oktató és műszaki alkotó munkát, továbbá sporttevékenységet végezhet kereső tevékenységként.

 

            (2) A végrehajtó

 

a) a végrehajtói irodában való részvételt kivéve nem végezhet sem személyes közreműködéssel, sem korlátlan anyagi felelősséggel járó vállalkozási tevékenységet,

b) nem közvetíthet ingatlan és kölcsönügyletet,

c) nem vállalhat a végrehajtói tevékenységgel összefüggésben kezességet vagy szerződést biztosító más kötelezettséget.

 

            (3) Nem esik az (1) és (2) bekezdésben foglalt tilalom alá, ha az önálló bírósági végrehajtó a zálogjogosult megbízása alapján a zálogtárgy értékesítését végzi.”

 

115. §

 

                        (1) A Vht. 229. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

 

            “Ez a rendelkezés irányadó a végrehajtói iroda tagjára és alkalmazottjára is.”

 

                        (2) A Vht. 229. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(3) Az összeférhetetlenség és a titoktartás szabályai a végrehajtóhelyettesre és a végrehajtójelöltre, a kizárás szabályai a végrehajtóhelyettesre is irányadók.”

 

116. §

 

                        A Vht. a következő 229/A. §-sal egészül ki:

 

            “229/A. § A végrehajtó az általa intézett végrehajtási ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére nem adhat tájékoztatást. Végrehajtási ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére a kamara elnöke vagy a kamara általa kijelölt tagja ad tájékoztatást.”

 

117. §

 

                        A Vht. 230. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és a § a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(2) Az önálló bírósági végrehajtó eljárásának törvényességével kapcsolatban a végrehajtó székhelye szerinti megyei bíróság elnöke fegyelmi eljárást kezdeményezhet, és a végrehajtó tevékenységének kamarai vizsgálatát kezdeményezheti.

 

            (3) Az önálló bírósági végrehajtók ügyvitelének, hivatali működésének és magatartásának rendszeres ellenőrzése a kamara feladata.

 

            (4) A kamara a végrehajtó működését a szervezeti és működési szabályzatában meghatározott ellenőrzési terv szerint végzi, ennek keretében 3 évenként minden végrehajtó tevékenységének átfogó vizsgálatát el kell végezni. A kamara elnöke indokolt esetben írásbeli határozattal bármikor elrendelheti a végrehajtó tevékenységének vizsgálatát, az elrendelés okát meg kell indokolni.

 

            (5) A megyei bírósági végrehajtókkal kapcsolatban a (2)-(4) bekezdésben említett feladatokat a megyei bíróság elnöke látja el azzal, hogy a végrehajtó tevékenységének vizsgálatát az általa kijelölt bíró, bírósági titkár és végrehajtási ügyintéző is végezheti.

 

            (6) A végrehajtói tevékenység vizsgálatának eredményéről az Igazságügyi Minisztériumot - a megyei bírósági végrehajtókra vonatkozóan az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot is - évente tájékoztatni kell.”

 

118. §

 

                        A Vht. 232-234. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek, és a Vht. a következő alcímmel és 234/A. §-sal egészül ki:

 

            “232. § (1) Az önálló bírósági végrehajtót (e fejezetben a továbbiakban: végrehajtó) az igazságügy-miniszter nevezi ki határozatlan időre, meghatározott székhelyre és meghatározott helyi bíróság mellé.

 

            (2) Ugyanarra a székhelyre, illetőleg ugyanazon helyi bíróság mellé több végrehajtót is ki lehet nevezni.

 

            (3) A végrehajtó székhelye és illetékességi területe megegyezik annak a helyi bíróságnak a székhelyével és illetékességi területével, amely mellé kinevezték.

 

(4) A végrehajtó az illetékességi területén indult ügyben a székhelye szerinti megye területén, a budapesti és Pest megyei székhelyű végrehajtó Budapest és Pest megye területén jár el.

 

            (5) A végrehajtó az illetékességi területén indult ügyben az ingatlan-végrehajtást az ország egész területén foganatosítja. Ha a végrehajtás alá vont ingatlan a végrehajtó székhelye szerinti fővároson, illetőleg megyén kívül van, a végrehajtást foganatosító bíróság az ingatlan fekvése szerinti helyi bíróság.

 

            (6) Az igazságügy-miniszter a be nem töltött végrehajtói állások illetékességi területére kiterjesztheti a máshová kinevezett végrehajtó illetékességét.

 

            233. § (1) Végrehajtóvá az nevezhető ki, aki

 

a) magyar állampolgár,

b) büntetlen előéletű,

c) a 22. évét betöltötte,

d) választójoggal rendelkezik,

e) középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik,

f) a végrehajtói szakvizsgát letette, és

g) egyéves bírósági végrehajtóhelyettesi gyakorlatot szerzett.

 

            (2) Nem nevezhető ki végrehajtóvá az,

 

                        a) akivel szemben szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztést vagy közérdekű munkát, gondatlan bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, vagy akinek a büntetőeljárás során a kényszergyógykezelését rendelték el, és a bűnügyi nyilvántartásban szerepel,

                        b) aki a jogi képesítéshez kötött foglalkozástól vagy a végrehajtói foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés hatálya alatt áll,

                        c) akit a végrehajtói fegyelmi bíróság jogerős határozattal hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtott, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 10 évig,

                        d) aki egészségi állapota miatt vagy más okból a szolgálat ellátására alkalmatlan, vagy

                        e) aki életmódja vagy magatartása miatt a végrehajtói szolgálat ellátásához szükséges közbizalomra érdemtelen.

 

            (3) A bűnügyi nyilvántartásnak a pályázóra vonatkozó teljes körű adatait az igazságügy-miniszter szerzi be, és azokat a végrehajtó kinevezésekor mérlegeli.

 

            (4) A jogi szakvizsgával rendelkező személy végrehajtóvá nevezhető ki, ha

 

a) megfelel az (1) bekezdés a)-d) és f) pontjában foglaltaknak,

b) vele szemben a (2) bekezdés szerinti kizáró ok nem áll fenn, és

c) féléves önálló bírósági végrehajtóhelyettesi gyakorlatot szerzett.

 

            234. § (1) A végrehajtói állást - a 234/A. §-ban foglalt kivétellel - pályázat útján kell betölteni.

 

            (2) Olyan végrehajtói székhely esetén, ahol nagyobb számban élnek nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozók, a kisebbségi nyelvet ismerő pályázót előnyben kell részesíteni. Azt a pályázót is előnyben kell részesíteni, aki a pályázat benyújtásakor az érintett székhelyen tartós helyettesként működik.

 

            (3) A pályázatot a kamara meghirdeti, és a pályázók személyes meghallgatása után a pályázók közül javaslatot tesz a kinevezésre.

 

            (4) Az igazságügy-miniszter - a bűnügyi nyilvántartás adatainak beszerzését és mérlegelését követően - a kamara által az első 3 helyen javasolt pályázó egyikének kinevezésével tölti be a végrehajtói álláshelyet.

 

Kinevezés kijelölés alapján

 

            234/A. § (1) A megüresedett végrehajtói állást pályázat kiírása nélkül lehet betölteni, ha a végrehajtó

 

                        a) az utódja személyére a 233. § szerinti feltételeknek megfelelő, általa legalább egy éve végrehajtóhelyettesként foglalkoztatott személy kijelölésével javaslatot tesz,

                        b) a javasolt személy nyilatkozatban vállalja a végrehajtási ügyek teljes felelősséggel történő továbbvitelét,

                        c) a javasolt személy és a korábbi végrehajtó, illetve annak örökösei közös nyilatkozatot tesznek arról, hogy a pénzügyi elszámolás létrejött közöttük, és

d) a kamara a kijelölést jóváhagyta.

 

            (2) A kamara a kijelölt személy meghallgatása után a kinevezési javaslatot felterjeszti az igazságügy-miniszterhez.

 

            (3) Az igazságügy-miniszter - a bűnügyi nyilvántartás adatainak beszerzését és mérlegelését követően - a kijelölt személy kinevezésével tölti be a végrehajtói álláshelyet.”

 

119. §

 

                        A Vht. 235. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) Az igazságügy-miniszter a végrehajtókat - beleegyezésükkel - egymás székhelyére pályázat nélkül kölcsönösen áthelyezheti.”

 

120. §

 

                        A Vht. 236. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) A károk megtérítésének fedezésére a végrehajtó köteles legalább kétmillió forint értékű felelősségbiztosítást kötni és azt a végrehajtói működésének tartama alatt fenntartani.”

 

 

 

 

121. §

 

                        A Vht. 237. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “237. § (1) A végrehajtó köteles a szolgálatba lépését megelőzően a kamara elnökének, illetve az általa kijelölt személynek bemutatni a bélyegzője lenyomatát, a letéti és elszámolási számlájának nyitásáról szóló bankszámlaszerződést, és bejelenteni hivatali helyiségének címét.

 

            (2) A kamara elnöke vagy az általa kijelölt személy ellenőrzi a bélyegzőt, a bankszámlaszerződést és azt, hogy a végrehajtó hivatali helyisége és annak felszerelése alkalmas-e a hivatás gyakorlására.

 

(3) Az (1) bekezdésben foglalt bejelentési kötelezettség a végrehajtói szolgálat időtartama alatt bekövetkezett változások tekintetében is fennáll.

 

(4) A letéti számlán elhelyezett pénzösszeg után a végrehajtó kamatot nem fizet, őrzési díjat és költséget nem számíthat fel.”

 

122. §

 

                        A Vht. 238. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A felelősségbiztosítás megkötése, a bélyegző, bankszámlaszerződés jóváhagyása és a hivatali helyiség alkalmasságának megállapítása után a végrehajtó a kinevezését követő egy hónapon belül a kamara elnöke előtt esküt tesz.”

 

123. §

 

                        A Vht. 239. és 240. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyúttal a Vht. a következő 240/A-240/D. §-sal és alcímmel egészül ki:

 

            “239. § (1) A végrehajtói szolgálat megszűnik, ha

 

                        a) a végrehajtó a szolgálatáról az igazságügy-miniszterhez intézett írásbeli nyilatkozatában lemondott,

                        b) a végrehajtó a magyar állampolgárságát vagy választójogát elvesztette,

                        c) a bíróság a jogerős ítéletével a végrehajtót a végrehajtói foglalkozástól, illetve a jogi képesítéshez kötött foglalkozástól eltiltotta,

                        d) a 233. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak bekövetkeztek,

e) a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság a jogerős határozatával a végrehajtót hivatalvesztéssel sújtotta,

                        f) a végrehajtót hivatásának gyakorlására alkalmatlanná vagy érdemtelenné nyilvánították, vagy

                        g) a végrehajtó a 65. évét betöltötte.

 

            (2) Ha a kamara a szolgálat megszűnését okozó körülményről tudomást szerzett, köteles azt az igazságügy-miniszternek jelenteni. Az igazságügy-miniszter - a kamara véleményének beszerzése után - az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a végrehajtót a szolgálata alól felmenti, a b)-d) és g) pontjában foglalt esetben a szolgálat megszűnését állapítja meg.

 

(3) Ha a végrehajtói kinevezés feltételei a kinevezéskor nem voltak meg, vagy a kinevezést kizáró ok állt fenn, illetve ilyen ok a kinevezés után következett be, a kamara a (2) bekezdés szerint jár el; ebben az esetben a szolgálat megszűnését kell megállapítani.

 

            240. § A végrehajtó nem gyakorolhatja hivatását

 

                        a) a 239. § a) pontjában foglalt esetben a felmentésről szóló okiratban megjelölt naptól kezdve,

                        b) a 239. § b)-f) pontjában foglalt esetben attól a naptól kezdve, amelyen az említett körülményt megállapító határozat jogerőre emelkedett,

                        c) attól a naptól kezdve, amelyen a 65. évét betöltötte.

 

            240/A. § Ha a végrehajtói állás megüresedett, vagy a végrehajtót állásából felfüggesztették, az állásra kirendelt tartós helyettesnek van rendelkezési joga a végrehajtó letéti számlája felett.

 

Önálló bírósági végrehajtóhelyettes

 

            240/B. § (1) Az önálló bírósági végrehajtóhelyettes (e fejezetben a továbbiakban: végrehajtóhelyettes) önállóan foganatosíthat eljárási cselekményeket a végrehajtó felelősségére, de árverést nem tarthat, pályázatot nem rendezhet, és meghatározott cselekmény végrehajtását nem foganatosíthatja.

 

(2) A végrehajtóhelyettes - a 254/E. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - a végrehajtóval áll munkaviszonyban.

 

            240/C. § Végrehajtóhelyettesként az működhet, akit a kamara az önálló bírósági végrehajtóhelyettesek nyilvántartásába felvett, és a 238. § (2) bekezdése szerinti esküt letette. A kamara a nyilvántartásba való felvételét kérő személyt meghallgatja.

 

            240/D. § (1) Végrehajtóhelyettesként lehet nyilvántartásba venni azt, aki

 

                        a) magyar állampolgár,

                        b) büntetlen előéletű,

                        c) a 18. évét betöltötte,

                        d) választójoggal rendelkezik,

                        e) középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik,

f) egy éves végrehajtójelölti gyakorlatot szerzett,

g) a végrehajtói szakvizsgát letette, és

h) önálló bírósági végrehajtóval vagy végrehajtói irodával végrehajtóhelyettesi munkakör betöltésére munkaszerződést kötött.

 

            (2) Nem lehet végrehajtóhelyettesként nyilvántartásba venni azt, akivel szemben a 233. § (2) bekezdésében foglalt kizáró ok áll fenn.

 

            (3) Végrehajtóhelyettes lehet az a jogi szakvizsgával rendelkező személy, aki megfelel az (1) bekezdés a)-d) és h) pontjában foglaltaknak, ha nem áll fenn vele szemben a (2) bekezdés szerinti kizáró ok.

 

            (4) A kamara a végrehajtóhelyettes nyilvántartásba vétele előtt beszerzi az igazságügy-miniszternek a bűnügyi nyilvántartás vizsgálata alapján adott engedélyét.”

 

124. §

 

                        (1) A Vht. 241. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Önálló bírósági végrehajtójelöltként (e fejezetben a továbbiakban: végrehajtójelölt) az járhat el, akit a kamara a végrehajtójelöltek nyilvántartásába felvett, és a 238. § (2) bekezdése szerinti esküt letette. A kamara a nyilvántartásba való felvételét kérő személyt meghallgatja.

 

                        (2) A Vht. 241. §-a (2) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “Végrehajtójelöltként azt lehet nyilvántartásba venni, aki”

 

                        (3) A Vht. 241. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(3) A végrehajtójelölt - a 254/E. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - a meghatározott végrehajtóval áll munkaviszonyban.

 

(4) A végrehajtójelölt a végrehajtó felelősségére, irányítása alapján és utasításai szerint közreműködik a végrehajtási eljárásban, de végrehajtási cselekményt önállóan a végrehajtó nevében sem foganatosíthat. A végrehajtójelölt ügyviteli jellegű tevékenységet végez, így különösen jegyzőkönyvet készíthet, és a végrehajtásban közreműködő szerveknél tájékozódás céljából eljárhat.”

 

 

 

 

 

 

125. §

 

                        (1) A Vht. 242. §-át megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“Végrehajtók közös irodája”

 

                        (2) A Vht. 242. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) A közös iroda létesítését a kamara engedélyezi.”

 

126. §

 

                        A Vht. 243. és 244. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “243. § (1) A végrehajtó köteles bejelenteni az állandó helyettesét a kamarának; állandó helyettes bármely önálló bírósági végrehajtó lehet.

 

(2) A kamara az állandó helyettes részére a helyettesítésre történő kirendelésről okiratot állít ki.

 

(3) Ha a végrehajtási ügy intézése során egyidejűleg több helyszínen is végrehajtási cselekményt kell foganatosítani, a végrehajtó és állandó helyettese, valamint a végrehajtó által foglalkoztatott végrehajtóhelyettes a különböző helyszíneken - ugyanabban a végrehajtási ügyben is - egyidejűleg eljárhat.

 

244. § (1) A végrehajtó a külföldi tartózkodását köteles bejelenteni a kamarának.

 

(2) A helyettesített végrehajtó által foglalkoztatott végrehajtóhelyettes a helyettesítés tartama alatt az állandó helyettes utasításait is köteles teljesíteni.

 

(3) Ha a végrehajtó egyúttal állandó helyettes is, az (1) bekezdés szerinti bejelentésével egyidejűleg erről is tájékoztatja a kamarát, amely gondoskodik a helyettesítés pótlásáról, szükség esetén másik helyettes végrehajtó kirendelésével.

 

(4) A kamara a helyettesként történő kirendelést feltünteti a végrehajtók névjegyzékében.”

 

 

 

 

 

 

 

127. §

 

                        A Vht. 245. §-a a következő (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Tartós helyettesként végrehajtót és legalább egyéves gyakorlattal rendelkező végrehajtóhelyettest lehet kirendelni. A tartós helyettesként történő kirendelésről a kamara elnöke okiratot állít ki.

 

(3) A végrehajtóhelyettes a tartós helyettesként történő kirendelése esetén a végrehajtó hatáskörében teljes jogkörrel és önálló felelősséggel jár el, a működésének megkezdésekor a kamara elnöke előtt esküt tesz, és igazolja felelősségbiztosításának fennállását.

 

(4) A tartós helyettes gondoskodik a végrehajtó irodájának zavartalan működéséről, a működési költségeket kifizeti, a számláit kezeli, a végrehajtó alkalmazottjai felett a munkáltatói jogokat gyakorolja.”

 

128. §

 

                        A Vht. 248. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(3) A helyettest a tényleges helyettesítés tartama alatt a helyettesített végrehajtótól díjazás illeti meg, amelynek összegét megállapodás hiányában a kamara állapítja meg. A megüresedett végrehajtói állásra kirendelt tartós helyettest a végrehajtó tevékenységből eredő tiszta bevétel illeti meg.”

 

129. §

 

                        A Vht. 249-253. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek, és a Vht. a következő 253/A-253/E. §-sal egészül ki:

 

            “249. § (1) A végrehajtók önkormányzati szerve: a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (röviden: kamara), amelynek székhelye Budapest.

 

            (2) A kamara jogi személy.

 

            (3) Az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtóhelyettes és az önálló bírósági végrehajtójelölt a kinevezésével, illetve a végrehajtóhelyettesi vagy végrehajtójelölti névjegyzékbe történő felvételével a kamara tagjává válik.

 

            250. § (1) A kamara köztestület, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével képviseli és védi a végrehajtók, végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek érdekeit, ellátja a végrehajtói szolgálattal kapcsolatos, jogszabályban meghatározott feladatokat, és közreműködik a végrehajtással kapcsolatos jogszabályok előkészítésében.

 

            (2) A kamara jogai és feladatai különösen:

 

                        a) kiírja a végrehajtói pályázatot, és a kinevezési javaslatot felterjeszti az igazságügy-miniszterhez,

                        b) külön névjegyzéket vezet a végrehajtókról, végrehajtóhelyettesekről, végrehajtójelöltekről és a tartós helyettesként kirendelt végrehajtókról, e névjegyzékek adatairól és az adatváltozásokról tájékoztatja az Igazságügyi Minisztériumot,

                        c) meghallgatja a végrehajtói állásra pályázó és a végrehajtóhelyettesi vagy végrehajtójelölti nyilvántartásba való felvételüket kérő személyeket,

                        d) nyilvántartja a végrehajtók távollétét, és részükre helyettest rendel, szükség esetén megállapítja a helyettesítésért járó díjazás összegét,

                        e) a végrehajtói szolgálat megszűnésével kapcsolatos körülményekről tájékoztatja az igazságügy-minisztert,

                        f) engedélyezi a végrehajtók közös irodájának létesítését és a végrehajtói iroda alapítását, nyilvántartást vezet a végrehajtói irodákról,

                        g) ellenőrzi a végrehajtó hivatali helyiségét, felelősségbiztosítását, bélyegzőlenyomatát, a letéti és elszámolási számla megnyitásáról szóló szerződést,

                        h) ellátja a végrehajtók, végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek feletti szakmai felügyeletet, ennek keretében jogosult a végrehajtó működését, ügyvitelét és pénzkezelését ellenőrizni, a végrehajtó iratait és nyilvántartásait megvizsgálni, magatartását ellenőrizni, továbbá a végrehajtó által lefolytatott eljárási cselekményen részt venni,

                        i) intézi a végrehajtókkal, végrehajtóhelyettesekkel és végrehajtójelöltekkel kapcsolatos panaszügyeket, a bíróság hatáskörébe tartozó ügyek kivételével,

                        j) igazolja a végrehajtók, végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek gyakorlatát,

                        k) szervezi a végrehajtók, végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek képzését és továbbképzését,

                        l) fegyelmi eljárást kezdeményez, nyilvántartja a jogerős fegyelmi határozatokat,

                        m) megválasztja a fegyelmi bíróság végrehajtó tagjait és a vizsgálóbiztosokat,

                        n) a végrehajtási ügyek intézéséről statisztikai adatgyűjtést és adatszolgáltatást végez,

                        o) az önálló bírósági végrehajtók hatáskörébe tartozó ügyekről a hiteles, pontos és gyors tájékoztatás érdekében felvilágosítást ad a sajtó, a rádió és a televízió részére, és

                        p) kiállítja az önálló bírósági végrehajtók, végrehajtóhelyettesek, végrehajtójelöltek és helyettes bírósági végrehajtók igazolványát.

 

            (3) A kamara ellátja a következő feladatokat is:

 

a) nyilvántartást vezet a végrehajtók által folytatott végrehajtási eljárásokról,

                        b) az árveréssel és az ingatlanok értékesítésére vonatkozó nyilvános pályázattal kapcsolatos közlemények megjelentetésére hivatalos lapot tart fenn,

                        c) nyilvántartást vezet azokról a gazdálkodó szervezetekről, amelyekkel szemben a végrehajtás eredménytelen volt.

 

            (4) A kamara a tagjaira kötelező iránymutatást adhat ki különösen a végrehajtók, végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek

 

                        a) képzéséről és továbbképzéséről,

                        b) magatartási szabályairól,

                        c) statisztikai adatszolgáltatásáról,

                        d) működésének vizsgálatáról és a panaszügyek intézéséről.

 

            (5) A kamara működésével felmerülő kiadásokat elsősorban a végrehajtók által fizetett kamarai hozzájárulás (tagdíj), a kamara tevékenységével kapcsolatos gazdasági tevékenységből származó bevétel, az általános költségátalány, valamint a fegyelmi büntetésként kiszabott pénzbírságok összege fedezi.

 

            251. § (1) A kamara szervei:

 

                        a) a közgyűlés, amely minden kamarai tagot magában foglal,

                        b) a választmány, amely az elnökség tagjaiból, továbbá a főváros és a megyék egy-egy küldöttjéből áll,

                        c) a héttagú elnökség,

                        d) a számvizsgáló bizottság, amely elnökből és két tagból áll.

 

(2) A kamara végrehajtó tagjai a kamara szerveiben tisztséget viselhetnek, azok elnökévé vagy tagjává megválaszthatók, kivéve ha a 267. § (1) bekezdésének d) vagy e) pontja szerinti fegyelmi büntetés hatálya alatt állnak.

 

            (3) Az elnökség a tagjai közül megválasztja a kamara elnökét és ügyvezető alelnökét, valamint az elnökségi titkárt. A számvizsgáló bizottság a tagjai közül választja meg az elnökét.

 

            (4) A kamara a munkájának elősegítésére további tisztségeket és bizottságokat hozhat létre, hivatalt tarthat fenn, és ügyintézőket alkalmazhat.

 

            252. § (1) A kamara elnöke a közgyűlést szükség szerint, de évente legalább egyszer a napirend közlésével összehívja. Ha a kamarai tagok egyötöde az ok és a cél megjelölésével írásban kérte, az elnök köteles a közgyűlést egy hónapon belüli időpontra összehívni.

 

(2) A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon az elnökség 4 tagja és a kamara végrehajtó tagjainak több mint a fele jelen van. Határozatképtelenség esetén a taggyűlést újra össze kell hívni, a megismételt taggyűlés - ha azon az elnökség 4 tagja jelen van - a résztvevők számára tekintet nélkül határozatképes. A két taggyűlés között több mint egy hétnek kell eltelnie.

 

(3) Ha a közgyűlés határozatképes, az előzetes napirendben nem szereplő kérdést is a napirendjére tűzhet.

 

(4) A közgyűlés a határozatait szótöbbséggel hozza.

 

(5) A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a szervezeti és működési szabályzat elfogadása és módosítása, valamint a kamara szerveibe a tagok megválasztása.

 

(6) A tisztségviselők választása titkos szavazással történik, megbízatásuk 4 évre szól és újraválaszthatók.

 

253. § (1) A választmányt szükség esetén, de évente legalább egyszer a kamara elnöke vagy ügyvezető alelnöke hívja össze a napirend közlésével.

 

(2) A választmány akkor határozatképes, ha ülésén az elnökség legalább 4 tagja, valamint a választmány tagjainak több mint a fele jelen van, a döntéshozatal módjára a 252. § (3) és (4) bekezdése irányadó.

 

(3) A választmány elfogadja a kamara éves költségvetését, az annak végrehajtásáról szóló beszámolót, valamint a kamarai iránymutatásokat, és jogosult dönteni minden olyan kérdésben, amely nem tartozik a közgyűlés vagy az elnökség kizárólagos hatáskörébe.

 

253/A. § Az elnökség ülését az ügyvezető alelnök vagy az elnökségi titkár hívja össze, az akkor határozatképes, ha az elnökség legalább 5 tagja, köztük az elnök vagy az ügyvezető alelnök jelen van. A döntéshozatal módjára a 252. § (3) és (4) bekezdése irányadó.

 

(2) Az elnökség írásbeli szavazással is hozhat határozatot, ilyenkor - ha a szervezeti és működési szabályzat másként nem rendelkezik - a határozatképességhez valamennyi tag szavazata szükséges.

 

(3) Az elnökség meghatározza az ügyrendjét, és dönt a 250. § (2) bekezdésében foglalt kérdésekben, továbbá minden olyan kérdésben, amely nem tartozik a közgyűlés vagy a választmány kizárólagos hatáskörébe.

 

253/B. § (1) Az elnök képviseli a kamarát, gondoskodik az elnökség határozatainak előkészítéséről és végrehajtásáról. Az elnökség döntése alapján a határozat végrehajtását az elnökség, illetve a választmány erre kijelölt tagja is végezheti.

 

(2) A kamara elnöke ad tájékoztatást a végrehajtási ügyekről a sajtó, a rádió és a televízió részére, ezt a jogkörét a kamara bármely tagjára átruházhatja.

 

(3) Az ügyvezető alelnök gondoskodik a kamara ügyintézési és ügyviteli tevékenységének végzéséről.

 

(4) Az elnökségi titkár segíti az elnökség testületi munkáját, végzi az elnökség által ráruházott feladatokat, így különösen a jegyzőkönyvek és határozatok nyilvántartását és hitelesítését.

 

(5) A kamara elnökét az ügyvezető alelnök teljes jogkörrel helyettesítheti, akadályoztatása esetén helyettesíti, az ügyvezető alelnök akadályoztatása esetén az elnökségi titkár, vagy az elnökség kijelölt tagja látja el az elnök feladatait.

 

(6) A szervezeti és működési szabályzat - e törvény keretei között - meghatározhatja az elnök és az elnökség tagjai között a feladatok megosztását.

 

            253/C. § (1) A kamara szervezeti és működési szabályzatot készít, amelyben - e törvény keretei között - megállapítja a saját szervezetének, működési rendjének és gazdálkodásának, továbbá a 250. §-ban foglalt feladatok ellátásának részletes szabályait.

 

            (2) A kamara a szervezeti és működési szabályzatát, valamint iránymutatását a meghozatalától számított 30 napon belül köteles jóváhagyás végett bemutatni az igazságügy-miniszternek.

 

            253/D. § (1) Az igazságügy-miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol a kamara működése felett. A törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben bírósági eljárásnak van helye.

 

            (2) Ha a szervezeti és működési szabályzat vagy az iránymutatás jogszabályba, illetőleg ha a kamara határozata jogszabályba vagy a szervezeti és működési szabályzat valamely rendelkezésébe ütközik, az igazságügy-miniszter a törvényességi felügyeleti jogkörében - határidő kitűzésével - felhívja a kamarát a jogszabálysértés megszüntetésére.

 

            (3) A kamara köteles a megadott határidőn belül a felhívásnak megfelelően a szervezeti és működési szabályzatot, iránymutatást, illetve egyéb határozatot módosítani vagy egyet nem értéséről az igazságügy-minisztert tájékoztatni.

 

            (4) Ha a kamara a megadott határidőn belül nem intézkedett a jogszabálysértés megszüntetése iránt, az igazságügy-miniszter kérheti a szervezeti és működési szabályzat, iránymutatás, illetve egyéb határozat bírósági felülvizsgálatát. A pert a kamara ellen a megadott határidő lejártától számított 30 napon belül lehet megindítani, és a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint kell lefolytatni.

 

            (5) Ha a bíróság a jogszabálysértést megállapítja,

 

                        a) a szervezeti és működési szabályzatot, az iránymutatást, illetőleg a kamara határozatát megsemmisítheti,

                        b) a törvényes működés helyreállítása érdekében elrendelheti a jogszabálysértően működő kamarai szerv választására jogosult szervnek, illetve a kamarai tagoknak az összehívását,

                        c) a kamara, illetve a kamarai szerv működését felfüggesztheti, és ellenőrzésére - a kamarai tagok közül - felügyelőbiztost rendelhet ki, ha a kamarai szerv működésének törvényessége másképpen nem biztosítható.

 

(6) A felügyelőbiztos köteles haladéktalanul összehívni a kamarai szerv ülését a törvényes működés helyreállítása céljából, a törvényes működés helyreállítását követően a felügyelőbiztos kirendelését meg kell szüntetni. Nem rendelhető ki felügyelőbiztosként az, aki a kamarában tisztséget nem viselhet.

 

            (7) A felügyelőbiztos a tevékenységéről és annak eredményéről tájékoztatja a bíróságot és az igazságügy-minisztert; ha a kirendelésben megállapított feladatokat nem látja el, helyette mást kell felügyelőbiztosként kirendelni.

 

            (8) A felügyelőbiztos díjazását és költségtérítését a bíróság állapítja meg és a kamara viseli.

 

            253/E. § (1) A kamara számítógépes nyilvántartást vezet azokról a gazdálkodó szervezetekről, amelyekkel szemben a végrehajtási eljárás eredménytelen volt, vagy csak részben vezetett eredményre. Gazdálkodó szervezetnek kell tekinteni e § alkalmazásában a Ptk. 685. §-ának c) pontjában említett szervezeteket.

 

            (2) A nyilvántartás tartalmazza

 

                        a) a gazdálkodó szervezet azonosítására alkalmas adatokat (név, székhely, cégjegyzék szám, a nyilvántartásba vétel száma),

                        b) azt, hogy a gazdálkodó szervezettel szemben olyan végrehajtási eljárás volt folyamatban, amelynek során a szervezettel szemben fennálló követelés kielégítésére vagy a meghatározott cselekmény teljesítésére nem került sor,

                        c) a pénzkövetelés összegét a járulékokkal együtt,

                        d) az eljárás befejezésének időpontját, illetőleg a szünetelés kezdő időpontjának a megjelölését,

                        e) a végrehajtási ügy számát, és

f) azt, hogy a követelést a későbbiekben kielégítették (teljesítették).

 

            (3) A végrehajtó (megyei bírósági végrehajtó) a végrehajtási ügy befejezésekor megkeresi a kamarát az adós gazdálkodó szervezet (2) bekezdésben foglalt adatainak a nyilvántartásba történő bejegyzése céljából. Ha a bejegyzés után az eljárás folytatódik, és ennek során a követelést kielégítették (teljesítették), ezt is közölni kell a kamarával.

 

            (4) A kamara a nyilvántartás adatairól költségtérítés fejében tájékoztatást adhat annak, aki ezt a cél és az adatkéréshez fűződő jogi érdek megjelölésével írásban kéri. A nyilvántartásból történő tájékoztatás tényét rögzíteni kell.

 

            (5) Az önálló és megyei bírósági végrehajtónak a (4) bekezdés szerinti tájékoztatásért nem kell költségtérítést fizetnie.

 

            (6) Ha az adott gazdálkodó szervezetre vonatkozó nyilvántartás adataiban 5 éven keresztül nem történt változás, a kamara a gazdálkodó szervezetet a nyilvántartásból törli; a nyilvántartás alapjául szolgáló iratokat további 5 évig köteles megőrizni.

 

(7) A kamara az e §-ban szabályozott adatkezelés során köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, így különösen védeni azokat a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, nyilvánosságra hozás vagy törlés, sérülés, megsemmisülés ellen.”

 

130. §

 

                        A Vht. 254. §-a a következő (2)-(4) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

“(2) A végrehajtó díja munkadíjból és jutalékból áll.

 

(3) A munkadíj a végrehajtási ügyértékhez vagy az eljárásra fordított időhöz, továbbá az elvégzett eljárási cselekményekhez igazodik.

 

(4) Jutalék a végrehajtási eljárás eredményessége vagy részbeni eredményessége esetén jár a végrehajtónak függetlenül attól, hogy a teljesítés a végrehajtóhoz vagy a végrehajtást kérőhöz pénzben vagy természetben történt.”

 

131. §

 

                        A Vht. a következő alcímmel és 254/A-254/F. §-sal egészül ki:

 

“Végrehajtói iroda

 

            254/A. § (1) A végrehajtói iroda az önálló bírósági végrehajtói tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet.

 

            (2) A végrehajtói iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, megszűnésére és tagjainak felelősségére e törvényben foglalt eltérésekkel a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénynek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Végrehajtói iroda az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályok szerint nem működhet.

 

254/B. § (1) Végrehajtói irodát természetes személyek vagy gazdasági társaságok alapíthatnak olyan módon, hogy az irodában a szavazati jog több mint 50 %-át önálló bírósági végrehajtó tag (e fejezetben a továbbiakban: végrehajtó tag) gyakorolja, és vezető tisztségviselője csak végrehajtó tag lehet.

 

(2) Nem lehet végrehajtói iroda tagja az a végrehajtó, akivel szemben a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság hivatalvesztés fegyelmi büntetést szabott ki. Ha az alapítási engedély megadása iránti eljárás időpontjában a végrehajtó ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, az engedélyezési eljárást a fegyelmi vétség elbírálásáig fel kell függeszteni.

 

(3) A nem végrehajtó természetes személy tag akkor válhat a végrehajtói iroda tagjává, ha

 

a) vele és közeli hozzátartozójával szemben végrehajtási eljárás nincs folyamatban,

b) adó- és más köztartozása nincs,

c) vele szemben a 233. § (2) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt kizáró ok nem áll fenn,

d) az igazságügy-miniszter a bűnügyi nyilvántartásnak a rá vonatkozó teljes körű adatait beszerezte, és ezek vizsgálata alapján a tagságához hozzájárult.

 

(4) Külföldi állampolgár akkor válhat a végrehajtói iroda tagjává, ha - a (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén - az állampolgársága szerinti ország és Magyarország között a végrehajtói irodai tagság tekintetében viszonosság áll fenn.

 

(5) Gazdasági társaság akkor válhat a végrehajtói iroda tagjává, ha

 

            a) tagjai kizárólag természetes személyek, vagy alapítója, illetve tagja kizárólag könyvvizsgáló társaság, és az kifejezetten végrehajtói irodai tagság létrehozására alapította a gazdasági társaságot,

b) vele, illetve tulajdonosával vagy természetes személy tagjával, továbbá a befolyása alatt működő más gazdasági társasággal szemben végrehajtási vagy felszámolási eljárás nincs folyamatban,

c) adó- és más köztartozása nincs,

                        d) nem szerepel a kamaránál az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartásban,

                        e) természetes személy tagjával kapcsolatban az igazságügy-miniszter a (3) bekezdés d) pontja szerinti hozzájárulást megadta.

 

            254/C. § (1) Végrehajtói irodaként a cégjegyzékbe bejegyzett és a végrehajtói irodáknak a kamaránál vezetett nyilvántartásába felvett iroda működhet. A végrehajtói iroda az előtársaságra vonatkozó szabályok alapján nem kezdheti meg működését.

 

 

(2) A végrehajtói iroda alapító okiratában meg kell határozni

 

            a) a végrehajtói iroda nevét és székhelyét,

                        b) a végrehajtói iroda tagjait nevük (cégnevük) és lakóhelyük (székhelyük) feltüntetésével; a végrehajtó tag esetében nevét, szolgálati helyét (annak a helyi bíróságnak a megnevezését, amelyre kinevezték), hivatali helyiségének címét, illetékességi területének kiterjesztését és terjedelmét,

                        c) az irodavezető végrehajtó nevét és hivatali helyiségének címét, több irodavezető esetén az irodavezetés és képviselet szabályait,

                        d) a tagok vagyoni hozzájárulását, valamint a hozzájárulás rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,

                        e) a szavazati jog terjedelmét és gyakorlásának módját,

                        f) a taggyűlés és a megismételt taggyűlés működésének szabályait, ideértve az összehívás módját, a határozatképesség szabályait és a határozathozatal módját, a taggyűlésen kívüli határozathozatal szabályait,

                        g) annak az értékhatárnak a megjelölését, amelytől függően a döntés a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik,

                        h) az eredmény felosztásának szabályait,

                        i) a végrehajtói iroda megszűnése esetére a tagok közötti elszámolás szabályait.

 

            (3) A végrehajtói iroda neve a következő lehet:

 

a) a végrehajtó tag neve és a “végrehajtói irodája” kifejezés,

b) az egyik végrehajtó tag családi neve és a “társa” vagy “társai”, valamint a “végrehajtó iroda” kifejezés,

c) a végrehajtó tagok egy részének családi neve és a “végrehajtói iroda” kifejezés.

 

            254/D. § (1) A végrehajtói iroda alapításához a kamara engedélye szükséges (alapítási engedély), az engedélyezés iránti kérelmet az alapító okirat elfogadásától számított 8 napon belül kell a kamaránál előterjeszteni. Így kell eljárni az irodai tagság létesítése esetén is.

 

(2) A kamara a végrehajtói iroda részére az alapítási engedélyt 60 napon belül megadja, ha

 

a) alapító okirata megfelel az irányadó jogszabályoknak,

b) tagjával szemben a végrehajtói irodai tagságot kizáró, a 254/C. §-ban meghatározott körülmény nem áll fenn.

 

(3) A kamara a (2) bekezdésben foglalt eljárása során megvizsgálja az alapító okiratban foglaltakat, beszerzi az igazságügy-miniszternek a végrehajtó irodai tagság létesítésére vonatkozó hozzájárulását, és - szükség esetén a helyszínen - ellenőrzi az okiratban foglalt adatok valódiságát.

 

            (4) A végrehajtói iroda köteles az alapítási engedély kézhezvételétől számított 30 napon belül az iroda alapítását bejegyzés és közzététel végett bejelenteni a cégjegyzéket vezető megyei bíróságnak mint cégbíróságnak; a végrehajtói iroda a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre. A cégjegyzékbe bejegyzett végrehajtói irodát a kamara kérelemre felveszi a végrehajtó irodák nyilvántartásába.

 

            254/E. § (1) A végrehajtói iroda tagjai közül végrehajtási cselekményt a végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályok szerint csak a végrehajtó tag, illetve - a rá irányadó szabályok szerint - az iroda által foglalkoztatott végrehajtóhelyettes végezhet.

 

            (2) A végrehajtói iroda vagy tagja a végrehajtó hatósági jogalkalmazó tevékenységére vonatkozóan utasítást nem adhat.

 

            (3) A végrehajtói iroda által alkalmazott végrehajtóhelyettes és végrehajtójelölt munkaszerződésében meg kell határozni, hogy a végrehajtóhelyettes, illetve a végrehajtójelölt melyik végrehajtó mellett teljesít szolgálatot, felette ez a végrehajtó gyakorolja a munkáltatói jogokat.

 

            (4) A végrehajtói iroda üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a végrehajtói tevékenység elősegítésére folytathat.

 

            (5) A végrehajtói iroda tagjának végrehajtói minőségére tekintettel rendelkezésre álló adatok csak a végrehajtó hatáskörébe tartozó eljárás során, a végrehajtás céljára használhatók fel, az adatokhoz egyéb célból történő hozzáférés tilos.

 

            254/F. § (1) A végrehajtói irodai tagsági jogviszony megszűnik

 

                        a) a végrehajtó tag szolgálatának megszűnésével, kivéve a (2) bekezdésben foglalt esetet,

                        b) a tag halálával, jogutód nélküli megszűnésével,

                        c) a taggal szemben a végrehajtói irodai tagságot kizáró körülmény bekövetkezésével,

                        d) a tagot megillető vagyoni hányad átruházásával,

                        e) a végrehajtó tag rendes vagy rendkívüli felmondásával,

                        f) a nem végrehajtó tag kizárásával.

 

            (2) Ha a végrehajtó tag szolgálata nem hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása miatt szűnik meg, és a végrehajtó egyébként megfelel a nem végrehajtó természetes személy taggal szemben támasztott követelményeknek, a taggyűlés határozatával tagsága nem végrehajtói tagságként fennmaradhat. Ha nem kíván a végrehajtói iroda tagja maradni, a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell vele elszámolni. A tagot megillető vagyonrészt - eltérő megállapodás hiányában - a tagsági jogviszony megszűnésétől számított 3 hónapon belül pénzben kell kifizetni.

 

(3) A végrehajtói iroda a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg. A cégbíróság törli a végrehajtói irodát a cégjegyzékből, ha a végrehajtói iroda

 

                        a) elhatározta a megszűnését,

                        b) más végrehajtói irodával egyesült, vagy végrehajtói irodákká vált szét,

                        c) tagjainak száma egy főre csökkent,

d) az egyetlen végrehajtó tag tagsági jogviszonya vagy végrehajtói szolgálata megszűnt, továbbá ha szavazati joga nem több, mint 50 %.

 

(4) A végrehajtói iroda csak másik végrehajtói irodával egyesülhet, vagy végrehajtói irodákká válhat szét, gazdasági társasággá vagy más gazdálkodó szervezetté nem alakulhat át.

 

(5) A kamara a végrehajtói irodával szemben törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a cégbíróságnál.”

 

132. §

 

                        (1) A Vht. 255. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [A fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó (a továbbiakban: megyei bírósági végrehajtó) foganatosítja a végrehajtást, ha a végrehajtandó követelés]

 

                        “a) a 10. § d) vagy e) pontjában felsorolt végrehajtható okiraton alapul, kivéve ha a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság behajtását a 45/A. § (5) bekezdése alapján az önálló bírósági végrehajtó végzi,”

 

                        (2) A Vht. 255. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [A fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó (a továbbiakban: megyei bírósági végrehajtó) foganatosítja a végrehajtást, ha a végrehajtandó követelés]

 

                        “d) egyéb jogcímen illeti meg a bíróságot, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalát, az Igazságügyi Minisztériumot vagy az államot,”

 

133. §

 

                        A Vht. a következő 255/A. §-sal egészül ki:

 

            “255/A. § (1) A megyei bírósági végrehajtó székhelye és illetékességi területe azonos annak a megyei bíróságnak a székhelyével és illetékességi területével, ahol szolgálatot teljesít, a fővárosi bírósági végrehajtó székhelye: Budapest, illetékességi területe: Budapest főváros területe.

 

(2) A Pest megyei bírósági végrehajtó az illetékességi területén indult ügyben Budapest főváros területén, a fővárosi bírósági végrehajtó Pest megye területén is eljár. A végrehajtó az illetékességi területén indult ügyben az ingatlanvégrehajtást az ország egész területén foganatosítja. Ha a végrehajtás alá vont ingatlan a végrehajtó székhelye szerinti fővároson, illetőleg megyén kívül van, a végrehajtást foganatosító bíróság az ingatlan fekvése szerinti helyi bíróság.”

 

134. §

 

                        A Vht. 256. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “(2) A megyei bírósági végrehajtót a megyei bíróság elnöke nevezi ki határozatlan időre, meghatározott megyei bíróságra; a kinevezésre a 233. § és a 234. § (2) bekezdése megfelelően irányadó. A megyei bírósági végrehajtói álláshelyre a pályázatot a megyei bíróság elnöke írja ki, a megyei bírósági végrehajtó a 238. § (2) bekezdése szerinti esküt a kinevezését követő egy hónapon belül a megyei bíróság elnöke előtt teszi le. A bűnügyi nyilvántartásnak a megyei bírósági végrehajtói állásra pályázóra vonatkozó teljes körű adatait a megyei bíróság elnöke vizsgálja meg és mérlegeli a kinevezést megelőzően.

 

            (3) A megyei bírósági végrehajtó szolgálati viszonyának megszűnésére a 239. § irányadó azzal, hogy a szolgálat megszűnését a megyei bíróság elnöke állapítja meg, illetve ő menti fel a megyei bírósági végrehajtót végrehajtói szolgálata alól.”

 

135. §

 

                        A Vht. a következő alcímmel és 256/A. §-sal egészül ki:

 

“Megyei bírósági végrehajtóhelyettes

 

            256/A. § (1) A megyei bírósági végrehajtóhelyettes a megyei bíróságnál szolgálati viszonyban álló bírósági tisztviselő, akit a megyei bíróság elnöke pályázat alapján nevez ki. A kinevezésre a 240/D. § (1)-(4) bekezdése, az eskütételre a 256. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.

 

            (2) A megyei bírósági végrehajtóhelyettes önállóan foganatosíthat eljárási cselekményt, de árverést nem tarthat, pályázatot nem rendezhet, és meghatározott cselekmény végrehajtását nem foganatosíthatja.”

 

 

 

 

136. §

 

                        A Vht. 258. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A megyei bíróság elnöke indokolt esetben a megyei bírósági végrehajtó helyettesítésével másik megyei bírósági végrehajtót, legalább egyéves gyakorlattal rendelkező megyei bírósági végrehajtóhelyettest vagy a megye bármely bíróságának bírósági titkárát megbízhatja.”

 

137. §

 

                        A Vht. 259. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “259. § A megyei bírósági végrehajtóra, végrehajtóhelyettesre és végrehajtójelöltre az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt és a kapcsolódó jogszabályokat e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”

 

138. §

 

                        A Vht. 261. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [A végrehajtás foganatosításával kapcsolatban a bíróság részéről - a bíró feladatkörében eljárva - a végrehajtási ügyintéző végzi el bármilyen ügyben a következő eljárási cselekményeket:]

 

                        “c) a végrehajtást kérő kívánságára vagy ha külön törvény így rendelkezik, megszünteti, illetőleg korlátozza a végrehajtást [55. § a) és b) pont],”

 

139. §

 

                        A Vht. 262. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

 

                        “A végrehajtási ügyintéző a 260. és 261. §-ban meghatározott ügyekben megteheti mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az ilyen ügyek intézése során a bíró megtehet.”

 

140. §

 

                        A Vht. 263. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “(2) A végrehajtási ügyintézőt a megyei bíróság elnöke pályázat útján nevezi ki, a kinevezésre a 233. § (1) bekezdésének a)-e) pontját és (2)-(4) bekezdését, valamint a 234. § (2) bekezdését, az eskütételre a 256. § (2) bekezdését kell alkalmazni azzal, hogy a végrehajtási ügyintézőnek végrehajtási ügyintézői vizsgát kell tennie a végrehajtási ügyintézői ismeretekből.

 

            (3) A végrehajtási ügyintéző bírósági szolgálati viszonyának megszűnésére a 256. § (3) bekezdése irányadó azzal, hogy a szolgálat megszűnését a megyei bíróság elnöke állapítja meg.

 

            (4) A végrehajtási ügyintézőre az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt és a kapcsolódó jogszabályokat e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”

 

141. §

 

                        A Vht. 265. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “265. § (1) E fejezet rendelkezéseit az önálló bírósági végrehajtóra, az önálló bírósági végrehajtóhelyettesre és az önálló bírósági végrehajtójelöltre (e fejezetben a továbbiakban együtt: eljárás alá vont személy) kell alkalmazni.

 

            (2) A 266., 268. és 269. §-ban, továbbá a 277. § (1), (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések a végrehajtási ügyben eljáró, a 225. §-ban felsorolt valamennyi személyre irányadók.”

 

142. §

 

                        A Vht. 266. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

 

            “(1) Fegyelmi vétséget követ el az a végrehajtási ügyben eljáró, a 225. § (1) bekezdésében felsorolt személy, aki

 

                        a) e törvényben vagy más jogszabályban meghatározott hivatásbeli kötelességét vétkesen megszegi, illetőleg

b) magatartásával vagy életmódjával a feladatának ellátásához szükséges közbizalmat megingatja, vagy hivatásának tekintélyét csorbítja.

 

            (2) Fegyelmi vétséget követ el az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtóhelyettes és az önálló bírósági végrehajtójelölt akkor is, ha vétkes magatartása a kamara iránymutatásában foglaltakat súlyosan sérti, továbbá az önálló bírósági végrehajtó, ha a kamarai tagdíj befizetését elmulasztotta.”

 

 

 

 

 

143. §

 

                        A Vht. 267. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “267. § (1) A fegyelmi vétséget elkövető végrehajtóval szemben a következő fegyelmi büntetések szabhatók ki:

 

                        a) figyelmeztetés,

                        b) írásbeli megrovás,

c) 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírság,

d) a jövőbeni tisztségviseléstől meghatározott ideig történő eltiltás,

e) a kamarai tisztségtől való megfosztás,

f) hivatalvesztés.

 

            (2) A fegyelmi vétséget elkövető végrehajtóhelyettessel és végrehajtójelölttel szemben kiszabható fegyelmi büntetések a következők:

 

                        a) figyelmeztetés,

b) írásbeli megrovás,

c) 100 000 Ft-ig terjedő pénzbírság,

d) a jövőbeni tisztségviseléstől meghatározott ideig történő eltiltás,

e) a kamarai tisztségtől való megfosztás,

f) törlés a kamarai névjegyzékből.

 

            (3) Az (1) és (2) bekezdés c), d) és e) pontjában foglalt fegyelmi büntetések más fegyelmi büntetéssel együtt is kiszabhatók.

 

            (4) Az (1) és (2) bekezdés c) pontjában említett pénzbírság összege a kamarát illeti meg.”

 

144. §

 

                        A Vht. 268. §-a a következő d) ponttal egészül ki:

 

            [A fegyelmi büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni az enyhítő és a súlyosbító körülményeket, így különösen]

 

                        “d) azt, hogy az okozott kár megtérült, vagy azt a végrehajtó megtérítette, illetőleg hogy a végrehajtó a végrehajtást kérő követelését kiegyenlítette.”

 

 

 

 

 

 

145. §

 

                        A Vht. 270. és 271. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “270. § (1) Az eljárás alá vont személyek fegyelmi ügyeit a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság (a továbbiakban: fegyelmi bíróság) bírálja el.

 

            (2) Elsőfokú fegyelmi bíróságként működik

 

                        a) a Pest Megyei Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság a Fővárosi, a Bács-Kiskun, a Fejér, a Heves, a Komárom-Esztergom, a Nógrád és a Pest Megyei Bíróság illetékességi területére kiterjedő jogkörrel,

 

                        b) a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság a Baranya, a Győr-Moson-Sopron, a Somogy, a Tolna, a Vas, a Veszprém és a Zala Megyei Bíróság illetékességi területére kiterjedő jogkörrel, és

 

                        c) a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság a Békés, a Borsod-Abaúj-Zemplén, a Csongrád, a Hajdú-Bihar, a Jász-Nagykun-Szolnok és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság illetékességi területére kiterjedő jogkörrel.

 

            (3) A másodfokú fegyelmi bíróság a Legfelsőbb Bíróság mellett működik.

 

            (4) Fegyelmi ügyben első fokon a végrehajtó székhelye, illetve a végrehajtóhelyettest, végrehajtójelöltet foglalkoztató végrehajtó székhelye szerint illetékes elsőfokú fegyelmi bíróság, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság mellett működő fegyelmi bíróság jár el.

 

            271. § (1) A kamara közgyűlése a végrehajtók közül 4 évre a Pest Megyei és a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bírósághoz 7-7, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bírósághoz 6 végrehajtót fegyelmi bírónak, ugyanennyi végrehajtót vizsgálóbiztosnak, a Legfelsőbb Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bírósághoz 3 végrehajtót fegyelmi bírónak választ meg.

 

            (2) Fegyelmi bírónak és vizsgálóbiztosnak azt a végrehajtót lehet megválasztani, akinek legalább 5 éves végrehajtói gyakorlata van, feltéve hogy vele szemben nincs kizáró ok [275. § (1) bek. a) pont].

 

            (3) Fegyelmi bírónak és vizsgálóbiztosnak az elsőfokú fegyelmi bírósághoz azt a végrehajtót lehet megválasztani, akinek a székhelye a fegyelmi bíróság illetékességi területén van, de minden megyéből kell egy bírót és egy vizsgálóbiztost választani. A másodfokú fegyelmi bírósághoz bármely végrehajtót meg lehet választani.”

 

146. §

 

                        A Vht. 272. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

                        “(1) Minden megyei bíróság elnöke 1 fegyelmi bírót nevez ki 4 évre a bírák közül az elsőfokú fegyelmi bíróságba, a Legfelsőbb Bíróság elnöke a másodfokú fegyelmi bíróságba 3 bírót taggá ugyancsak 4 évre nevez ki.”

 

147. §

 

                        A Vht. 273. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “273. § (1) A fegyelmi bíróság tagjai és a vizsgálóbiztosok működésük megkezdése előtt az elsőfokú fegyelmi bíróság székhelye szerinti megyei bíróság elnöke, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság elnöke előtt esküt tesznek.

 

            (2) Az eskü szövege a következő: “Én …………… (név) esküszöm, hogy a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság elnökeként (elnökhelyetteseként, tagjaként, vizsgálóbiztosaként) feladatomat lelkiismeretesen és igazságosan teljesítem.”

 

148. §

 

                        A Vht. 274. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “(1) Az eljárás alá vont személyek fegyelmi ügyében elsőfokon az elsőfokú fegyelmi bíróságnak, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság mellett működő fegyelmi bíróságnak a fegyelmi tanácsa (a továbbiakban: fegyelmi tanács) jár el.

 

(2) A fegyelmi tanács 3 tagú: elnöke bíró, 2 tagja végrehajtó.”

 

149. §

 

                        A Vht. 275. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege és a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Fegyelmi bíróként, illetőleg vizsgálóbiztosként nem járhat el az,

 

                        a) aki ellen fegyelmi vagy büntetőeljárás van folyamatban, ennek jogerős befejezéséig; ha az eljárás során a fegyelmi bíróság tagjának vagy a vizsgálóbiztosnak a felelősségét megállapították, fegyelmi bírói, illetve vizsgálóbiztosi tisztsége megszűnik,”

 

 

 

 

150. §

 

                        A Vht. 276. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(3) Ha kizáró ok vagy elfogultság miatt az elsőfokú fegyelmi bíróságon nem alakítható fegyelmi tanács, vagy valamennyi vizsgálóbiztossal szemben kizáró ok áll fenn, a másodfokú fegyelmi bíróság jelöli ki az eljáró fegyelmi tanácsot, illetve vizsgálóbiztost.”

 

151. §

 

                        A Vht. 277. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (2) és (3) bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre változik:

 

            “(1) Az eljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a képviseletre. A képviseletet elláthatja

 

a) ügyvéd,

b) az eljárás alá vont személy olyan hozzátartozója, akinek egyetemi jogi végzettsége van,

c) végrehajtóhelyettes és végrehajtójelölt esetén a foglalkoztató végrehajtó,

d) végrehajtói iroda tagja esetén az iroda másik végrehajtó tagja.

 

(2) A fegyelmi eljárásban részt vevő Igazságügyi Minisztériumot és kamarát a szervezeti és működési szabályzatában megjelölt tagja, alkalmazottja, illetve ügyvéd képviselheti.”

 

152. §

 

                        (1) A Vht. 278. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén az igazságügy-miniszter, a megyei bíróság elnöke vagy a kamara elnöke feljelentést tesz az elsőfokú fegyelmi bíróság elnökénél, aki a feljelentést haladéktalanul közli a gyanúsított személlyel.”

 

                        (2) A Vht. 278. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(3) A fegyelmi eljárást megindító határozatban a fegyelmi tanács - a (4) bekezdésben foglalt eset kivételével - vizsgálatot rendel el, és ennek a lefolytatására vizsgálóbiztost rendel ki.”

 

 

153. §

 

                        A Vht. 279. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(3) A vizsgálóbiztos az eljárás eredményéről a fegyelmi tanácsnak írásban jelentést tesz; a jelentést megküldi az Igazságügyi Minisztériumnak és a kamarának is.”

 

154. §

 

                        A Vht. 281. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A tárgyalásra az eljárás alá vont személyt és képviselőjét, szükség esetén a vizsgálóbiztost meg kell idézni, az Igazságügyi Minisztériumot és a kamarát pedig értesíteni kell a tárgyalás időpontjáról.”

 

155. §

 

                        A Vht. 283. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “(3) Az eljárás alá vont személy és képviselője, valamint az Igazságügyi Minisztériumnak és a kamarának a képviselője a bizonyítékokra nyilatkozatot tehet, az eljárás alá vont személyhez, a tanúhoz, a szakértőhöz és a vizsgálóbiztoshoz kérdést intézhet.

 

            (4) A bizonyítási eljárás befejezése után sorrendben az Igazságügyi Minisztériumnak és a kamarának a képviselője, az eljárás alá vont személy és a képviselője kap szót; legvégül az eljárás alá vont személy nyilatkozhat.”

 

156. §

 

                        A Vht. 284. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

 

            “A hivatalvesztés fegyelmi büntetés kimondásához a fegyelmi tanács egyhangú szavazata szükséges.”

 

157. §

 

                        (1) A Vht. 285. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

 

            “Ha a végrehajtó vétkességét a kamarai tagdíj megfizetésének elmulasztása miatt állapították meg, a végrehajtót a tagdíj megfizetésére is kötelezni kell.”

 

 

(2) A Vht. 285. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(5) A fegyelmi határozatot a kihirdetésétől számított 15 napon belül kézbesíteni kell az eljárás alá vont személy és képviselője, valamint az Igazságügyi Minisztériumnak és a kamarának a képviselője részére.”

 

158. §

 

                        A Vht. 287. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) Az elsőfokú fegyelmi bíróság fegyelmi tanácsának határozata ellen az eljárás alá vont személy, az Igazságügyi Minisztériumnak és a kamarának a képviselője halasztó hatályú fellebbezést nyújthat be a Legfelsőbb Bíróság mellett működő bírósági végrehajtói fegyelmi bírósághoz.”

 

159. §

 

                        A Vht. 291. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) A fegyelmi intézkedésről szóló határozatban e törvénynek megfelelően bármely fegyelmi büntetés kiszabható a hivatalvesztés kivételével.”

 

160. §

 

                        A Vht. 292. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“292. § (1) Az elsőfokú fegyelmi tanács az eljárás alá vont személyt felfüggeszti a hivatalából, ha a büntetőeljárás során az eljárás alá vont személyt letartóztatták, illetőleg ha a fegyelmi vagy a büntetőeljárás során a felfüggesztés más fontos okból indokolt. A felfüggesztésre a feljelentő, valamint az Igazságügyi Minisztériumnak vagy a kamarának a képviselője indítványt tehet, továbbá azt a bíróság hivatalból is elrendelheti.

 

(2) Az (1) bekezdésben foglalt indítványról a fegyelmi tanács 15 napon belül határoz. Ha az indítványt a feljelentéssel együtt terjesztették elő, a felfüggesztéssel egyidejűleg a fegyelmi eljárás megindításának kérdésében is dönteni kell.

 

(3) Ha a felfüggesztést az igazságügy-miniszter és a kamara elnöke is kérte, a fegyelmi tanács haladéktalanul megindítja a fegyelmi eljárást, és az eljárás alá vont személyt felfüggeszti a hivatalából. Ha ilyen kérelmet a fegyelmi eljárás során terjesztettek elő, a felfüggesztést szintén haladéktalanul el kell rendelni.

 

(4) A fegyelmi tanács a felfüggesztésről azzal a rendelkezéssel értesíti a végrehajtó letéti számláját vezető pénzügyi intézményt, hogy a letéti számláról a számlavezető végrehajtó rendelkezésére ne teljesítsen kifizetést.

 

(5) A felfüggesztés tárgyában hozott határozatot kézbesíteni kell az eljárás alá vont személynek, az indítványt előterjesztőnek, továbbá az Igazságügyi Minisztérium és a kamara képviselőjének. Az eljárás alá vont személy, továbbá az Igazságügyi Minisztériumnak és a kamarának a képviselője a határozat ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezést nyújthat be, amelynek nincs halasztó hatálya. A fellebbezésről a másodfokú fegyelmi tanács 8 napon belül határoz.”

 

161. §

 

                        A Vht. 293. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“(3) A büntetőügyben eljáró hatóság a végrehajtó, a végrehajtóhelyettes és a végrehajtójelölt ellen indított büntetőeljárásról, illetve letartóztatásáról értesíti a megyei bíróság elnökét, az Igazságügyi Minisztériumot és a kamarát, az eljárást befejező határozatot pedig kézbesíti részükre.”

 

162. §

 

                        A Vht. 294. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A jogerős fegyelmi határozat meghozatala után az eljárás alá vont személy, a megyei bíróság elnöke, továbbá az igazságügy-miniszter és a kamara elnöke új eljárást kezdeményezhet, ha”

 

163. §

 

                        A Vht. 296. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “296. § (1) A fegyelmi bíróság a jogerős határozatát megküldi az igazságügy-miniszternek és a kamarának; ha a megyei bíróság elnöke tett feljelentést, vagy hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabására került sor, a megyei bíróság elnökének is.

 

            (2) A jogerős fegyelmi büntetést a végrehajtók, a végrehajtóhelyettesek és a végrehajtójelöltek névjegyzékében fel kell tüntetni.”

 

164. §

 

                        A Vht. 297. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) Az (1) bekezdésben említett idő eltelte után a kamara a fegyelmi büntetést törli a végrehajtók, a végrehajtóhelyettesek és a végrehajtójelöltek névjegyzékéből.”

 

 

 

165. §

 

                        A Vht. 298. és 299. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            “298. § (1) A kamara javaslatára az igazságügy-miniszter a 233. § (2) bekezdésének d) vagy e) pontjában foglalt körülmények fennállása esetén felszólítja a végrehajtót, hogy meghatározott időn belül mondjon le szolgálatáról.

 

            (2) Ha a végrehajtó e felszólításnak nem tett eleget, erről az igazságügy-miniszter értesíti az elsőfokú fegyelmi bíróságot. Az elsőfokú fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával határoz a végrehajtó alkalmatlanságáról, illetve érdemtelenségéről, és ha őt alkalmatlanná vagy érdemtelenné nyilvánítja, határozatában a végrehajtó szolgálatának megszűnését mondja ki.

 

            (3) Végrehajtóhelyettes vagy végrehajtójelölt esetén az igazságügy-miniszternek az (1) és (2) bekezdésben foglalt jogköre a kamarát illeti meg.

 

            299. § Az alkalmatlanságról, illetve érdemtelenségről hozott határozat ellen a fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint van helye fellebbezésnek és másodfokú eljárásnak.”

 

166. §

 

                        A Vht. 300. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “300. § A megyei bírósági végrehajtó, a megyei bírósági végrehajtóhelyettes és a megyei bírósági végrehajtójelölt, továbbá a végrehajtási ügyintéző elleni fegyelmi eljárásra és a velük szemben kiszabható fegyelmi büntetésekre az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló szabályokat kell alkalmazni.”

 

167. §

 

                        (1) A Vht. 307. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki és e § eredeti szövege (2) bekezdésre változik:

 

            “(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a betétkönyv vagy más okirat alapján kezelt takarékbetétek végrehajtás alá vonásának részletes szabályait.”

 

 

 

 

 

 

                        (2) A Vht. 307. §-a új (2) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

            [Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg]

 

            “d) a végrehajtók, végrehajtóhelyettesek, végrehajtójelöltek igazolványával és nyilvántartásával, a kamara által vezetett nyilvántartásokkal, névjegyzékekkel, valamint a kamara igazgatási jellegű feladatainak ellátásával kapcsolatos részletes szabályokat,

            e) a végrehajtói szakvizsga és a végrehajtási ügyintézői vizsga szabályait,”

 

                        (3) A Vht. 307. §-a új (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg]

 

            “g) a végrehajtói ügyvitelre, pénzkezelésre és statisztikára, továbbá a végrehajtási ügyek irattározására vonatkozó szabályokat,”

 

(4) A Vht. 307. §-ának új (2) bekezdése a következő i)-l) ponttal egészül ki:

 

            “i) a belügyminiszterrel, valamint a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben a meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, különösen a lakás kiürítésére, valamint a gyermek átadására irányuló eljárásban,

j) a fegyelmi eljárásban közreműködő személyek részére járó költségtérítésről szóló szabályokat,

k) az általános költségátalány megfizetéséről szóló szabályokat,

                        l) a pénzügyminiszterrel egyetértésben a természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű becsértékének azt az összegét, amelynél alacsonyabb becsérték esetén a gépjármű mentes a végrehajtás alól, továbbá azt az összeget, amely a gépjármű értékesítése során befolyt vételárból az adóst illeti meg.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MÁSODIK RÉSZ

 

A végrehajtással kapcsolatos egyéb jogszabályok módosítása

 

168. §

 

(1) A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) 203. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“(2) Ha valaki a hozzátartozójával vagy a vele összefonódásban levő gazdálkodó szervezettel, továbbá ha a gazdálkodó szervezet a tagjával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell.”

 

            (2) A Ptk. 685. §-a c) pontjának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

 

[E törvény alkalmazásában]

 

            “gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó.”

 

(3) A Ptk. a következő 685/B. §-sal egészül ki:

 

            “685/B. § (1) Összefonódás: az olyan kapcsolat, amelynek révén a befolyással rendelkező, a közvetlen vagy - a más, köztes gazdálkodó szervezeten keresztül megvalósuló - közvetett befolyása alatt álló gazdálkodó szervezetben

 

                        a) tagsági (részvényesi) jogai vagy a gazdálkodó szervezet más tagjával (részvényesével) kötött megállapodás alapján a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik, vagy

                        b) a gazdálkodó szerv tagjaként (részvényeseként) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelő bizottság tagjainak többségét megválassza, illetőleg visszahívja.

 

            (2) A közvetett tulajdon arányának megállapításához a befolyással rendelkezőnek a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati jogát vagy tulajdoni hányadát meg kell szorozni a köztes gazdálkodó szervezetnek a befolyás alatt álló gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányada közül azzal, amelyik a nagyobb.

 

            (3) A 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedéseit vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

 

(4) A (2) bekezdésben foglaltak alkalmazása során nem kell figyelembe venni a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányadot, ha az nem éri el a huszonöt százalékot. Ha a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.”

 

169. §

 

                        (1) A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 217. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (5) és (6) bekezdés számozása (6) és (7) bekezdésre változik:

 

            “(5) Az ingatlan kiürítését elrendelő határozatban a kötelezett kérelmére különös méltánylást érdemlő esetben legfeljebb hat hónapig terjedő teljesítési határidő állapítható meg, ha

 

                        a) az ingatlan a kötelezett lakóhelye, egyúttal az ő és közvetlen családtagjainak egyedüli lakóingatlana,

                        b) a kérelemben a kötelezett valószínűsítette, hogy a saját és családja elhelyezését ideiglenesen sem tudja biztosítani,

                        c) a per során bírsággal nem sújtották, és a per vitele során nem tanúsított rosszhiszemű magatartást,

d) nem önkényesen elfoglalt lakást kell kiüríteni.”

 

                        (2) A Pp. a következő 370/A. §-sal egészül ki:

 

            “370/A. § (1) A bíróság a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben soron kívül jár el, a tárgyalást legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított 15. napra tűzi ki. A perben szünetelésnek nincs helye.

 

            (2) Az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelent meg, ha azonban egyik fél sem jelent meg az első tárgyaláson, az eljárást meg kell szüntetni.

 

            (3) Bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a keresetlevélben előadottakat vagy az alperes védekezését igazolják. Bizonyítás felvételének helye van a felek által nyomban felajánlott bizonyítékokra is.

 

            (4) A tárgyalást - legfeljebb 8 napra - csak akkor lehet elhalasztani, ha ez a felek által felajánlott bizonyítás lefolytatása érdekében szükséges.

 

            (5) A bíróság a keresetlevelet azzal küldi meg az ügyben eljárt végrehajtónak, hogy nyilatkozzon az eljárással kapcsolatban felmerült költségeiről, díjáról, valamint az azokat megalapozó körülményekről és az általa lefolytatott eljárási cselekményéről. A végrehajtót a tárgyalás napjáról értesíteni kell.

 

            (6) Ha a végrehajtó az (5) bekezdés szerinti nyilatkozatot a perben előterjesztette, a bíróságnak a végrehajtást megszüntető határozatában a végrehajtási költségek viseléséről is döntenie kell. A bíróság határozata ellen a végrehajtási költségek tekintetében a végrehajtó is fellebbezhet.”

 

                        (3) A Pp. a következő alcímmel és 386. §-sal egészül ki:

 

“A végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránti per

 

            “386. § (1) A zálogjogosult pert indíthat a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásának engedélyezése iránt, ha a Vht. 114/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt végzés meghozatalának azért nem volt helye, mert az adós vagy a végrehajtást kérő a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját és összegszerűségét - önálló zálogjog eseten a jogalapot és az összegszerűséget - vitatta, és állítását valószínűsítette.

 

(2) A kereset elbírálására a Vht. 114/A. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell; a perben a bíróság soron kívül jár el.

 

            (3) A pert a jogalapot vagy összegszerűséget vitató adós vagy végrehajtást kérő ellen kell megindítani.

 

            (4) A perre kizárólag a Vht. 114/A. §-ában foglalt eljárást lefolytató bíróság illetékes.

 

            (5) A perben nincs helye viszontkeresetnek.

 

            (6) A bíróság a végrehajtást a kereset elbírálásáig felfüggesztheti, erről a bírósági végrehajtót tájékoztatnia kell. A felfüggesztés hatályára a Vht. 50. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelően irányadó.”

 

170. §

 

                        (1) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 80. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(4) Ha az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem vezettek, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetnének eredményre, a kötelezett egyéb vagyontárgyait is végrehajtás alá kell vonni a 79. § (2) bekezdésének a megfelelő alkalmazásával.”

 

 

 

 

 

                        (2) Az Áe. 87. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(3) A biztosítási intézkedés végrehajtására - a (4)-(6) bekezdésben foglalt eltérésekkel - megfelelően alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek a kötelezettség teljesítésére irányuló végrehajtás esetén irányadók.

 

            (4) Biztosítási intézkedés esetén munkabér csak akkor tiltható le, ha a kötelezettnek más, végrehajtás alá vonható vagyontárgya nincs.

 

            (5) Ha a biztosítási intézkedés során az adós bankszámláján lévő összeget vonják végrehajtás alá, a közigazgatási szerv arra hívja fel a kötelezett bankszámláját vezető pénzügyi intézményt, hogy a biztosítandó összeget és az eljárás költségeinek fedezésére szolgáló összeget sem az adós, sem más javára ne fizesse ki, ha pedig a számla egyenlege nem éri el a biztosítandó összeget, a jövőbeni befizetések tekintetében is hasonlóan járjon el.

 

            (6) Biztosítási intézkedés végrehajtása esetén a pénzösszeget mindaddig elkülönítve kell kezelni, amíg a követelésre nézve a kielégítési végrehajtást nem rendelték el, a lefoglalt vagyontárgyakat - a romlandó dolgok kivételével - nem lehet értékesíteni.”

 

171. §

 

                        Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 88. §-a a következő (2)-(4) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

 

            “(2) Az illetéket kiszabó hatóság egyedi ügyben hozott határozata alapján az illetéktartozás behajtását önálló bírósági végrehajtó is foganatosíthatja.

 

(3) A (2) bekezdésben foglalt esetben a hatóság a fizetési meghagyást, illetve a fizetési felhívást megküldi az adós lakóhelye, székhelye vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi bíróság mellett működő, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló bírósági végrehajtónak.

 

(4) A végrehajtó a végrehajtási eljárást e törvény, az adózás rendjéről szóló törvény, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 33. §-ának alkalmazása szempontjából a Vht. rendelkezései szerint folytatja le azzal, hogy ha törvénysértő intézkedése vagy mulasztása ingatlanárverés foganatosításával kapcsolatos, a felek és más érdekeltek a Vht. 217. §-a szerinti végrehajtási kifogást terjeszthetnek elő a végrehajtó székhelye szerinti helyi bírósághoz. A végrehajtási kifogás előterjesztése esetén nincs helye a közigazgatási végrehajtás során igénybe vehető jogorvoslatnak.”

 

 

 

172. §

 

                        (1) A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ct.) 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) Ha a csoportosított cégadatok valamely személy cégtulajdonosi minőségére, cégjegyzési jogosultságára vagy arra vonatkoznak, hogy valamely személy mely cégeknél lát el vezető tisztséget vagy felügyelő bizottsági tagságot, ez a céginformáció csak akkor teljesíthető, ha az bíróság, ügyészség, bírósági végrehajtó, nemperes eljárást lefolytató közjegyző vagy közigazgatási szerv külön törvényben meghatározott feladatainak teljesítéséhez, illetve más információt kérőnek az adott cégformára vonatkozó, törvényben biztosított jogai gyakorlásához szükséges. Törvényes jogcím hiányában az információt kérőnek az érintettek hozzájárulását igazolnia kell.”

 

                        (2) A Ct. 12. §-a (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki, és az (1) bekezdés eredeti k) pontjának számozása l) pontra változik:

 

            [A cégjegyzék valamennyi cég esetében tartalmazza]

 

                        “k) a cég valamennyi pénzforgalmi számláját, valamint az azokat vezető pénzügyi intézmények nevét és székhelyét,”

 

                        (3) A Ct. 12. §-ának (3) bekezdése a következő j) és k) ponttal egészül ki:

 

            [A cégjegyzékben fel kell tüntetni a következő, a közhiteles nyilvántartás, illetve a hitelezők védelme szempontjából jelentős adatokat is:]

 

                        “j) a cég elleni végrehajtás - ideértve a biztosítási intézkedést is - elrendelését,

                        k) a cég tagja (részvényese) vagyoni részesedésének lefoglalását.”

 

                        (4) A Ct. 12. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

 

            “(4) A 12. § (1) bekezdésének k) pontjában meghatározott pénzforgalmi számlára vonatkozó adatot a számlát vezető pénzügyi intézmény köteles bejelenteni a cégbíróságon a számla megnyitásától számított 30 napon belül, ez a rendelkezés irányadó a pénzforgalmi számla megszűnése esetén is. A bejelentés nem esik illeték-, illetve közzétételi költségtérítés fizetési kötelezettség alá. Az adatot a cégbíróság hivatalból jegyzi be és teszi közzé. Ha a számlavezető pénzügyi intézmény e kötelezettségének nem vagy nem határidőben tett eleget, a cégbíróság ezt közli a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével.”

 

 

                        (5) A Ct. 12. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

 

            “(6) A cégbíróság a végrehajtást (biztosítási intézkedést) elrendelő bíróság értesítése, illetve a bírósági végrehajtó által megküldött foglalási jegyzőkönyv alapján hivatalból jegyzi be és teszi közzé a (3) bekezdés j)-k) pontjában meghatározott adatokat.”

 

                        (6) A Ct. 13. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:

 

            [A cégjegyzék cégformánként a 12. §-ban meghatározottakon túlmenően az alábbi adatokat is tartalmazza:]

 

            “(14) Végrehajtói iroda esetében

 

                        a) a tagok nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), az önálló bírósági végrehajtó tag esetében nevét, szolgálati helyét (annak a helyi bíróságnak a megnevezését, amely mellé kinevezték), hivatali helyiségének címét, az illetékességi területe kiterjesztésének tényét és terjedelmét,

                        b) az önálló bírósági végrehajtó tag (tagok) szavazati jogának terjedelmét.”

 

                        (7) A Ct. II. melléklete a következő 10. ponttal egészül ki:

 

            [Az egyes cégformák bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges további okiratok]

 

            “10. végrehajtói iroda esetén a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara alapítási engedélye.”

 

173. §

 

                        (1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cst.) 3. §-a (1) bekezdése a) pontjának második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [E törvény alkalmazásában:]

 

                        “Gazdálkodó szervezetnek minősül az egyesülés és a végrehajtói iroda is;”

 

 

 

 

 

 

 

                        (2) A Cst. 3. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [E törvény alkalmazásában:]

 

                        “d) gazdálkodó szervezet vezetője: állami vállalatnál, trösztnél, tröszti vállalatnál, egyéb állami gazdálkodó szervnél, egyes jogi személyek vállalatánál, leányvállalatnál, illetve vízgazdálkodási társulatnál az igazgató (vállalati biztos), szövetkezetnél az igazgatóság (ügyvezető igazgató) vagy az ügyvezető elnök, közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és képviseletre jogosult egy vagy több tag, egyesülésnél, közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az egy vagy több ügyvezető, részvénytársaságnál az igazgatóság vagy az alapszabályban az ügyvezetésre feljogosított egy vagy több személy, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető (ha a pénztár ügyvezetőt nem alkalmaz: az igazgatótanács), a magánnyugdíjpénztárnál az ügyvezető, végrehajtói irodában az irodavezető;”

 

174. §

 

                        (1) Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inyt.) 17. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [Az ingatlan-nyilvántartásba csak az ingatlanhoz kapcsolódó következő tények jegyezhetők fel:]

 

                        “p) árverés, nyilvános pályázat kitűzése,”

 

(2) Az Inyt. 70. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            [Az (1) bekezdés szerinti rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha az adatszolgáltatást vagy lekérdezést a tulajdonos valamennyi ingatlanáról:]

 

                        “a) a bíróság, a bírósági végrehajtó, a nemzetbiztonsági szolgálat vagy a nyomozó hatóság törvényben meghatározott feladatai ellátása céljából,”

 

[igényli]

 

                        (3) Az Inyt. A következő 73/A. §-sal egészül ki:

 

            “73/A. § (1) A bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtási eljárás lefolytatása és a törvényben meghatározott feladatainak a teljesítése céljából a hivatali helyiségében működtetett saját gépi adatfeldolgozó eszközzel köteles az illetékességi területén működő földhivatal számítógépes ingatlan-nyilvántartásához kapcsolódni. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a csatlakozás lehetőségét egyszeri csatlakozási díj fizetése ellenében biztosítja.

 

            (2) Végrehajtói irodában, végrehajtók közös irodájában, illetve az ugyanazon megyei (fővárosi) bíróságon működő végrehajtók az (1) bekezdésben foglalt célra közös gépi adatfeldolgozót is működtethetnek, a megyei (fővárosi) bírósági végrehajtók pedig a bíróság gépi adatfeldolgozóját is igénybe vehetik az ingatlan-nyilvántartásba történő betekintéshez vagy a lekérdezés jogának gyakorlásához.

 

            (3) A bírósági végrehajtói szolgálat fennállásáról, annak adataiban történt változásról (áthelyezés, tartós helyettes kirendelése stb.), illetve megszűnéséről az önálló bírósági végrehajtók tekintetében a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara, a megyei (fővárosi) bírósági végrehajtók tekintetében pedig az illetékes megyei (fővárosi) bíróság értesíti a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, aki az értesítés alapján a csatlakozási engedélyt kiadja, illetve visszavonja. A csatlakozási engedélyt a (2) bekezdésben foglalt esetben is be kell szerezni valamennyi, az adatfeldolgozót igénybe vevő végrehajtó részére.”

 

175. §

 

                        (1) A takarékbetétekről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tbtvr.) 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) Takarékbetétre nem lehet zálogjogot szerezni.”

 

                        (2) A Tbtvr. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(1) A takarékbetét titkos, adatai (a takarékbetétes neve, a takarékbetét összege stb.) csak a banktitokra vonatkozó törvényi rendelkezések alapján szolgáltathatók ki.”

 

                        (3) A Tbtvr. 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(2) A meghatározott feltétel teljesítése nem szükséges öröklés, jogerős bírósági határozat vagy a bírósági végrehajtásra vonatkozó törvényi rendelkezések alapján történő kifizetés esetén.”

 

                        (4) A Tbtvr. 9. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(3) A feltétel közlése nem szükséges öröklés, jogerős bírósági határozat vagy a bírósági végrehajtásra vonatkozó törvényi rendelkezések alapján történő kifizetés esetén.”

 

 

176. §

 

                        A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 109. §-a a következő l) ponttal egészül ki:

 

            [A városi gyámhivatal a gyermekek védelme érdekében]

 

                        “l) közreműködik a bírósági végrehajtási eljárásban.”

 

177. §

 

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 97. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“97. § (1) A bíróság szerveként a megyei bíróságon megyei bírósági végrehajtó működik.

 

(2) A megyei bírósági végrehajtó működését a bíróság elnöke ellenőrzi.

 

(3) A megyei bíróság elnökének a helyi bíróságok mellett működő önálló bírósági végrehajtókkal kapcsolatos igazgatási tevékenységét a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény állapítja meg.

 

            (4) A megyei és az önálló bírósági végrehajtó eljárása nemperes eljárás, a hatáskörében tett intézkedése mindenkire kötelező.”

 

178. §

 

(1) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 1. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “(4) E törvény hatálya alá tartozó igazságügyi szakértő szolgálati viszonyára az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvénynek és az igazságügyi szakértőkről szóló jogszabályoknak a rendelkezéseit, a fővárosi, megyei bírósági végrehajtó, végrehajtóhelyettes, végrehajtójelölt, valamint a végrehajtási ügyintéző szolgálati viszonyára a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a rendelkezéseit is alkalmazni kell.”

 

(2) Az Iasz. 6. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “Tisztviselő a bírósági ügyintéző, a végrehajtási ügyintéző, továbbá a fővárosi, megyei bírósági végrehajtó, végrehajtóhelyettes és végrehajtójelölt is.”

 

(3) Az Iasz. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“(3) Az igazságügyi szakértő, a fővárosi, megyei bírósági végrehajtó, végrehajtóhelyettes és végrehajtójelölt, valamint a végrehajtási ügyintéző esküjének a szövegét külön jogszabály tartalmazza.”

 

179. §

 

Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1997. évi CX. törvény 168. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

            “168. § E törvénynek az Iasz. módosításáról szóló rendelkezései közül a 142. § 2001. március 1-jén, a 143., 144. § és 146. § 2002. január 1-jén lép hatályba.”

 

180. §

 

                        Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény a következő 7/A. §-sal egészül ki:

 

            “7/A. § (1) Ha az 1. §-ban megjelölt és a 3. vagy 4. §-ban foglalt szervezet tulajdonába adott ingatlant az 5. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott időtartam alatt végrehajtás alá vonták, a végrehajtás során történő értékesítéssel az szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát, aki vállalja, hogy az ingatlant annak a 3. vagy 4. § szerinti megszerzésétől számított 15 év elteltéig sportcélra, illetve sportlétesítményként használja vagy hasznosítja.

 

            (2) Az ingatlan megszerzéséhez az (1) bekezdésben előírt feltétel vállalását az árverés vagy az árverésen kívüli eladás előtt, illetve a nyilvános pályázatra benyújtott ajánlatban a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal vagy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársasággal kötött előzetes megállapodással kell igazolni.”

 

181. §

 

                        A lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 7. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (5)-(8) bekezdés számozása (6)-(9) bekezdésre változik:

 

            “(5) Ha a lakástakarékpénztárnál elhelyezett betét egy részét a lakástakarékpénztár bírósági végrehajtási eljárás keretében a bírósági végrehajtó letéti számlájára utalta át,

 

a) a lakástakarékpénztár megszüntetheti a szerződést olyan módon, hogy a már jóváírt állami támogatást és kamatait átutalja a központi költségvetésnek, a fennmaradó megtakarítást pedig kamataival együtt visszafizeti a lakáselőtakarékoskodónak, vagy

b) a lakástakarékpénztár döntése alapján folytatható a megtakarítás a szerződés módosításával; ilyenkor a szerződésben foglalt megtakarítási időt arányosan csökkenteni kell, és a végrehajtó letéti számlájára átutalt összegre jutó állami támogatást kell a kamatokkal együtt a központi költségvetés részére átutalni.”

 

 

HARMADIK RÉSZ

 

Záró rendelkezések

 

 

Hatálybalépés

 

182. §

 

                        (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2001. szeptember 1-jén lép hatályba.

 

                        (2) Az (1) bekezdésben megállapított időponttól eltérően

 

a) 2001. március 1-jén lép hatályba e törvény 179. §-a;

b) 2001. április 1-jén lép hatályba e törvény

15. §-a,

113. §-ának a Vht. 225. §-a (1) bekezdését megállapító része,

167. §-ának a Vht. 307. §-a új (2) bekezdése k) pontját megállapító része,

178. §-a;

c) 2002. január 1-jén lép hatályba e törvény

131. §-a,

168. §-ának (2) bekezdése,

172. §-ának (6) és (7) bekezdése,

valamint 173. §-a;

d) 2002. április 1-jén lép hatályba e törvény 118. §-ának a Vht. 233. §-a (1) bekezdésének g) pontját megállapító része;

e) külön törvény hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba e törvény 23. §-ának a Vht. 45/A. §-a (7) bekezdését megállapító része.

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatályukat vesztő rendelkezések

 

183. §

 

            (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztik a Vht. következő rendelkezései:

 

a) 22. §-ának b) pontjából a “ , valamint a hegyközségnek” szövegrész,

b) 70. §,

c) 110. §-ának (2) és (3) bekezdése,

d) 127. §-ának (2) bekezdése,

e) 129. §-ának (3) bekezdése,

f) 155. §-ának bevezető szövegéből az “első” szó,

g) 231. §,

h) 246. §,

i) 247. §,

j) 261. §-ának f) és h) pontja,

k) 264. §-ának (2) bekezdéséből az “(1972. évi IV. törvény 80. §)” szövegrész,

l) 272. §-ának (2) bekezdése,

m) 274. §-ának (4) bekezdése,

n) 282. §-ának (3) bekezdéséből a “vagy végrehajtó” szövegrész,

o) 307. §-ának b) pontjából az “illetékességi területét” szövegrész,

p) 307. §-ának h) pontjából az “és a végrehajtás alá vont értékpapírok értékesítésének részletes szabályait” szövegrész.

 

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének f) pontja és az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 1998. évi LXXI. törvény 5. §-ának (2) bekezdése.

 

            (3) E törvény 15. §-a 2004. március 31-én a hatályát veszti.

 

Módosuló rendelkezések

 

184. §

 

            (1) Az “a végrehajtó” szövegrész helyébe az “az eljárás alá vont személy” szövegrész lép a Vht. következő rendelkezéseiben:

            a) a 285. § (2) bekezdésében,

            b) a 293. § (1) bekezdésében,

c) a 294. § (2) bekezdésében,

            d) a 295. § (2) bekezdésében,

            e) a 297. § (1) bekezdésében.

 

 

 

            (2) A “végrehajtó” szó helyébe a “személy” szó lép a Vht. következő rendelkezéseiben:

            a) a 277. § (3) bekezdésében,

            b) a 279. § (2) bekezdésében,

            c) a 281. § (2) bekezdésében,

            d) a 288. § (2) bekezdésében,

            e) a 291. § (1) és (3) bekezdésében.

 

(3) A “végrehajtót” szó helyébe a “személyt” szó lép a Vht. következő rendelkezéseiben:

a) a 279. § (1) bekezdésében,

b) a 283. § (1) bekezdésében,

c) a 285. § (1) bekezdésében.

 

            (4) A Vht. következő rendelkezéseiben az eredeti szövegrészek helyébe az alábbi szövegrészek lépnek:

 

a) a 2. §-ban és a 7. § (2) bekezdésében a “pénzintézetnél” szó helyébe a “pénzügyi intézménynél” szövegrész,

b) a 23. §-ban az “írásbeli felszólítás és határozat” szövegrész helyébe az “írásbeli felszólítás, határozat és egyezség” szövegrész,

c) a 81. § (1) bekezdésében a “pénzintézetnek” szó helyébe a “pénzügyi intézménynek” szövegrész,

d) 82. § (1) bekezdésében a “pénzintézet” szó helyébe a “pénzügyi intézmény” szövegrész,

e) a 131. §-t követő “Üzletrész értékesítése” alcím helyébe a “Végrehajtás üzletrészre” alcím,

f) a 174. § c) pontjában a “100000 Ft-ig” szövegrész helyébe az “500000 Ft-ig” szövegrész,

g) a 276. § (1) bekezdésében “a fegyelmi eljárás alá vont végrehajtó (a továbbiakban: eljárás alá vont végrehajtó)” szövegrész helyébe “az eljárás alá vont személy” szövegrész.

 

Átmeneti rendelkezések

 

185. §

 

            (1) Ezt a törvényt a (2) bekezdésben foglalt kivétellel a hatálybalépésekor folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell. A hatályon kívül helyezett és módosított rendelkezések szerint a törvény hatálybalépése előtt elvégzett eljárási cselekmények megtartják a hatályukat, és jogkövetkezményeik fennmaradnak.

 

(2) A törvénynek a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályait csak a törvény hatályba lépése után elkövetett fegyelmi vétség miatt indult eljárásokban lehet alkalmazni.

 

186. §

 

                        (1) A törvény hatálybalépésének időpontjában már bejegyzett cégnek a törvény hatálybalépésekor fennálló pénzforgalmi számlájára vonatkozó adatot a cégbíróság a Ct. 25. §-ának (1) bekezdésében meghatározott számítógépes rendszer útján, a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül szerzi be az adóhatóságtól.

 

                        (2) A cégbíróság a pénzforgalmi számlára vonatkozó adat cégjegyzékbe történő bejegyzéséről a törvény hatálybalépését követő első alkalommal benyújtott változás bejegyzési kérelem alapján meghozott végzésében, de legkésőbb a törvény hatálybalépését követő 6 hónapon belül hivatalból intézkedik. A bejegyzés időpontjáig a számlaszámot a cégnyilvántartásban “bejegyzés alatt” megjegyzéssel kell feltüntetni.

 

187. §

 

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara a Vht.-nak e törvény 12. §-ával megállapított 31/A. §-ában és e törvény 129. §-ával megállapított 250. és 253/E. §-ában szabályozott nyilvántartásokba a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő végrehajtási ügyeket és a személyi nyilvántartások adatait a törvény hatálybalépését követő 60 napon belül köteles bevezetni.

 

188. §

 

                        (1) A 2001. április 1. és szeptember 1. között kinevezett végrehajtóhelyettesre a Vht.-nak a végrehajtóra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni e §-ban foglalt eltérésekkel.

 

                        (2) Az önálló bírósági végrehajtóhelyettes az önálló bírósági végrehajtóval áll munkaviszonyban, a megyei bírósági végrehajtóhelyettes a megyei bíróságnál szolgálati viszonyban álló bírósági tisztviselő.

 

(3) A végrehajtóhelyettes önállóan foganatosíthat eljárási cselekményeket - önálló bírósági végrehajtóhelyettes esetén a végrehajtó felelősségére -, árverést azonban nem tarthat, és meghatározott cselekményt nem foganatosíthat.

 

                        (4) Végrehajtóhelyettessé az nevezhető ki, aki megfelel a végrehajtóvá történő kinevezés feltételeinek, a kinevezési eljárásra a végrehajtójelölt kinevezésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

 

                        (5) E § alapján kinevezett végrehajtóhelyettesek tekintetében a kinevező, illetve a névjegyzékbe vevő a törvény hatálybalépését követő 60 napon belül felülvizsgálja e törvény szerinti kinevezési feltételek meglétét. Ha a végrehajtóhelyettes nem felel meg e törvény szerinti kinevezési feltételeknek, a kinevező, illetve a névjegyzékbe vevő intézkedik a végrehajtóhelyettesi szolgálat megszüntetése iránt.

 

Felhatalmazás

 

189. §

 

                        Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Vht.-nak a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

 

 

 

 

 

 

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

 

a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslathoz

 

 

 

 

Az Országgyűlés 1994. május 4-én fogadta el a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (Vht.), amely a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet helyébe lépett. A Vht. a bírósági végrehajtást mint a vagyoni végrehajtás fő útját szabályozza, emiatt a Vht-ban foglalt szabályozás jelentősége jóval túlmutat a bírósági végrehajtás körén, hiszen a végrehajtás foganatosításának szabályai az ún. közigazgatási végrehajtás során is érvényesülnek. A Vht. hatálybalépésével a végrehajtás szervezeti rendszere is új alapokra helyeződött: a követelések legnagyobb részének behajtására létrejött az önálló bírósági végrehajtói szervezetrendszer, csak az államot illető és az igazságügyi követelések behajtására maradt meg a bíróságnál szolgálati viszonyban álló végrehajtói kar (megyei bírósági végrehajtók). A Vht. létrehozta a végrehajtók önkormányzati szervét, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarát (a továbbiakban: kamara), amelynek tagjai az önálló bírósági végrehajtók, s amely érdekképviseleti tevékenységet lát el, közreműködik a végrehajtási szabályok előkészítésében, és ellátja a jogszabályokban részére megállapított egyéb feladatokat.

 

            A Vht. hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai, a jogalkalmazók és a jogkeresők végrehajtási jogszabályok módosítására irányuló javaslatai indokolttá tették a végrehajtási jogterület egészét érintő, átfogó felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeként a jogalkotó arra a következtetésre jutott, hogy a jogintézménnyel szemben támasztott elvárásoknak történő megfelelés - a végrehajtási eljárások időszerű lefolytatása, az adósok lakhelyének (tartózkodási helyének) és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyak eredményes felkutatása, végső soron a követelések lehetőség szerint mind teljesebb mértékű behajtása - érdekében jogalkotási eszközök is szükségesek a felmerült kérdések rendezésére. Indokolt ennek megfelelően a végrehajtással kapcsolatos jogszabályok egyes rendelkezéseinek pontosítása, módosítása, a kapcsolódó jogterületek közötti összhang megteremtése, illetőleg néhány területen új jogintézmények bevezetése is. Az eljárások eredményességének, a behajtások hatékonyságának javítása, továbbá a Vht-val bevezetett új jogintézmények vívmányainak megőrzése valamennyi, a törvényjavaslatban (a továbbiakban: Javaslat) foglalt rendelkezés tekintetében elsőrendű célkitűzésként került megfogalmazásra.

 

            A törvényjavaslattal érintett főbb szabályozási területek a következők:

 

1. Az eljárások egyszerűsítését és gyorsítását szolgálják a Javaslat azon rendelkezései, melyek eredményeként már a végrehajtási kérelem előterjesztése előtt lehetőséget kap a jogosult a végrehajtó szolgáltatásainak igénybevételére a kérelem szakszerű megfogalmazásával, az eljárással kapcsolatos legfontosabb tudnivalók ismertetésével és az adósra vonatkozó egyes információk beszerzésével. A hatályos szabályok a követelés kielégítésének veszélyeztetése esetén jelenleg is biztosítják a jogvita tartama alatti végrehajtási kényszercselekmények alkalmazását, a Javaslat a biztosítási intézkedés keretein belül is hatékonyabb jogintézményeket vezet be.

 

2. Az adós tartózkodási helyének, illetve vagyonának és jövedelmének eredményesebb felkutatását teszi lehetővé a végrehajtók meghatározott adatbázisokhoz történő hozzáférési jogának egyértelmű törvényi szabályozása. E körben kiemelendő, hogy a módosítással lehetőséget kapnának a végrehajtók az adósok valamennyi ingatlanának lekérdezésére az ingatlan-nyilvántartáshoz számítógépes úton való közvetlen csatlakozással. Nemcsak a bírósági végrehajtási eljárás keretein belül, de az úgynevezett pénzforgalmi úton történő behajtás során is egyszerűbbé válhat a kielégítés alapját képező vagyon felkutatása, hiszen a cégek pénzforgalmi számláiról a cégbíróságokon vezetett közhiteles nyilvántartásba történő betekintéssel bármely jogosult közvetlenül tájékozódhat az azonnali beszedési megbízással terhelhető adósi bankszámlák számáról. Szélesebb körben teszi lehetővé a Javaslat a pénzforgalmi úton történő behajtást is az azonnali beszedési megbízás, az átutalási végzés alkalmazási körének és a betétek végrehajthatóságának kiterjesztésével.

 

            3. A módosítás lehetőséget biztosít a helyettes végrehajtó alkalmazásával arra, hogy az önálló bírósági végrehajtó helyettesítése mindenkor megoldott legyen és a jól működő irodák hatékonyabb munkaszervezési módszerek alkalmazásával tudjanak dolgozni. Ugyancsak gördülékenyebbé teszi az eljárásokat az, hogy a végrehajtók a megye egész területén (bizonyos esetekben országosan) eljárhatnának, illetve ebből a célból megkereshetnék a területileg illetékes kollégáikat, kiküszöbölve ezzel az adósok lakhelyváltoztatásából eredő adminisztratív teendőket.

 

            4. A szakmai és infrastrukturális háttér hiánya miatt igény mutatkozott az illetéktartozások kapcsán egy olyan alternatíva megteremtésére, mellyel az illetékhivatal egyedi ügyben hozott döntése alapján a bírósági végrehajtási szervezetrendszer felhasználásával (gyakorlatilag az önálló bírósági végrehajtók közreműködésével) is behajtható lenne az illetékkövetelés.

 

            5. A gazdasági forgalom biztonságának fontosságára, a hitelezői érdekek védelmére figyelemmel rendezi a Javaslat a zálogjoggal biztosított követelések érvényesítésének kérdéseit. A zálogjoggal biztosított követelések megtérülése érdekében minimalizálja annak a lehetőségét, hogy a zálogjogosult kielégítési alapja utóbb, egy más által indított végrehajtási eljárás során elvesszen, illetőleg azt, hogy a zálogtárgyra más később olyan jogot alapítson, amely veszélyeztetheti az eredményes behajtást.

 

            6. A Javaslatban foglalt módosítások jelentős része kapcsolódik az ingatlan-végrehajtások kérdéséhez. A Javaslat elrendeli a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő soron kívüli bejegyzését, amely a földhivatalok esetenként tapasztalható késedelmes ügyintézésétől függetlenül biztosíthatja a végrehajtási eljárás ésszerű időn belüli lefolytatását, az árverési értékesítés mellett pedig bevezet egy új értékesítési formát, a nyilvános pályázatot, ezzel az árverési vevőkör szélesítése és a magasabb vételárak elérése az elsőrendű jogalkotói cél. Ugyancsak ezt a célt szolgálja az ingatlanok beköltözhető állapotban, illetve lakottan történő értékesítésének törvényi megfogalmazása, az ingatlanok üres, beköltözhető állapotban való értékesítésének főszabálykénti előírása. A lakóingatlanok otthon-funkciójára tekintettel méltányosabb elbánást biztosít a Javaslat az adósoknak a kiürítésre való felkészülési idő biztosításával, és a kikiáltási ár csökkentett mértékű leszállíthatóságával, ezen intézmények azonban nem biztosítanak az adósoknak ismételt lehetőséget a bírósági határozatokkal való szembehelyezkedésre, inkább a jövőbeni teljesítőkészség, illetve teljesítőképesség megteremtése, megőrzése az elsődleges céljuk. Hasonló indokok alapozzák meg a felfüggesztés szabályainak pontosítását is, melyekkel egyértelműbbé válhat a jogalanyok és a jogalkalmazók számára is, hogy mely feltételek együttes megléte esetén függeszthető fel az eljárás az adós kérelmére.

 

            7. A módosítás a végrehajtás elrendelésével és foganatosításával kapcsolatos jogorvoslatok előterjeszthetőségét szigorúbb korlátok közé szorítja, egyben hatékonyabb eszközöket vezet be a végrehajtást akadályozó magatartások megelőzésére, illetve szankcionálására: lehetőséget teremt a végrehajtással tudatosan szembehelyezkedő, a végrehajtás eredményességét akadályozó magatartás rendbírsággal történő szankcionálására.

 

            8. A végrehajtási jogszabályok módosítása nemcsak az eljárási rendelkezések módosítását, a kapcsolódó jogszabályokkal való összhang megteremtését, de a végrehajtási szervezetrendszer szükséges mértékű reformját is eredményezte.

 

A végrehajtók hatásköre - amely hatósági jogalkalmazó funkciót jelent - nem teszi szükségessé jogállásuk alapvető megváltoztatását: továbbra is az állam igazságszolgáltató szervezetének részeként látják el feladataikat, az önálló bírósági végrehajtók önálló jogkörrel, a megyei bírósági végrehajtók pedig igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, egyes részterületeken azonban elkerülhetetlenné váltak módosítások.

 

Az igazságszolgáltatási reform célkitűzéseivel összhangban a végrehajtói kar szakmai színvonalát is emelni kell, s ezt a Javaslat a kinevezési feltételek szigorításával, illetőleg a kamara köztestületi jogosítványainak bővítésével kívánja elérni. A kamara köztestületi feladatai közül kiemelendő a végrehajtói állások pályáztatása, hatékony ellenőrzési jogok biztosítása, a továbbképzésben való aktív részvétel, a fegyelmi eljárás kezdeményezésének joga, továbbá a statisztikai adatgyűjtés végzése.

 

A módosítás abból az elvi alapból indul ki, hogy az igazságügy-miniszternek a végrehajtási szervezetre vonatkozó átfogó felügyeleti jogosultságát konkrét igazgatási és felügyeleti jogkörökkel kell megtölteni: ez jelenti a végrehajtók kinevezését és felmentését, a kamara feletti törvényességi felügyelet részletes szabályozását, a végrehajtók elleni fegyelmi eljárásokban az igazságszolgáltatási érdek aktív képviseletét. Ebben a szabályozási modellben a bíróságok a végrehajtók tevékenysége elleni jogorvoslatok elbírálására és a végrehajtókkal szembeni kamarai vizsgálatok, illetőleg fegyelmi eljárások kezdeményezésére, valamint a továbbra is a bíróságokkal szolgálati viszonyban álló megyei bírósági végrehajtói kar igazgatására és felügyeletére rendelkeznek hatáskörrel.

 

 

RÉSZLETES INDOKOLÁS

 

 

Az 1. §-hoz

 

            A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha a közigazgatási végrehajtást a Vht. 4. §-a szerint bírósági végrehajtás útján kell folytatni, vagy a közigazgatási végrehajtást törvény rendelkezése alapján bírósági végrehajtó foganatosítja (az utóbbi az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 88. §-ában foglalt eljárást jelenti), a közigazgatási eljárásra irányadó szabályok szerint végrehajtható okiratnak minősülő okiratot kell a bírósági végrehajtó eljárása esetében is végrehajtható okiratnak tekinteni, nincs szükség tehát a közigazgatási eljárásban megállapított kötelezettség bírósági úton történő végrehajthatóvá tételére. A 4. § (1) bekezdésében foglalt esetben a közigazgatási eljárás szerint jogosított fél a bírósági végrehajtás során végrehajtást kérőnek minősül, azonban élhet azokkal a jogokkal is, amit, mint fél számára a közigazgatási eljárásra vonatkozó szabályok biztosítanak.

 

A 2. §-hoz

 

            A bírósági végrehajtás elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozza, azonban kivételesen személyiségi jogokat is érinthet. A személyiségi jogokat korlátozó eljárásra abban az esetben kerül sor, ha az adós (kötelezett) az eljárás során olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás lefolytatását gátolja vagy olyan kötelezettségének nem tesz eleget, amelyet személyesen csak ő tehetne meg. E körbe tartozik az az eset is, amikor az eljárásban résztvevők nem igazolják a végrehajtó felszólítására személyazonosságukat, holott az eljárások jogszerűségének és törvényességének megtartásához alapvető követelmény, hogy az eljáráson résztvevő személyek beazonosíthatók legyenek, ennek igazolása pedig az érintett személy kötelezettsége.

 

 

 

 

 

 

A 3. §-hoz

 

            A módosítás egyik alapvető célkitűzése, hogy szélesebb körben tegye lehetővé a pénzügyi intézményeknél kezelt összegek végrehajtás alá vonását, amely a behajtásnak lényegesen egyszerűbb és gyorsabb, ugyanakkor az adós megélhetését adott esetben kevésbé drasztikusan befolyásoló módja, mint az ingóságokra vagy ingatlanokra vezetett végrehajtás.

 

A Javaslat ezért új szabályokat fogalmaz meg a pénzforgalmi úton történő behajtásra, az azonnali beszedési megbízás alkalmazására: a hatályos pénzforgalmi jogszabályokban előírt feltételeknek a végrehajtási törvénybe történő beiktatása mellett szélesebb körben teszi azt lehetővé azzal, hogy a jogosulti oldalról nem követeli meg a pénzforgalmi számla vezetését. A kétszeres behajtás lehetőségét elkerülendő a Javaslat előírja, hogy az azonnali beszedési megbízással egyidejűleg a jogosultnak nyilatkoznia kell a pénzügyi intézménynél arról, hogy a követelés behajtására irányuló bírósági eljárás nincs folyamatban, illetőleg arra nézve végrehajtás elrendelése iránti kérelmet nem terjesztett elő, vagy bírósági végrehajtás útján a követelése nem nyert kielégítést. Ilyen irányú kötelezettséget a Javaslat a bírósági végrehajtás elrendelése iránti kérelem vonatkozásában is megfogalmaz, hiszen a végrehajtást kérőnek nyilatkoznia kell a bíróságnál arról, hogy ha a pénzforgalmi úton történő behajtás nem, vagy csak részben vezetett eredményre, tájékoztatta a számlavezető pénzügyi intézményt arról, hogy nem kéri a beszedési megbízás további függőben tartását, illetve megjelöli, hogy a beszedési megbízást a pénzügyi intézmény milyen összegben teljesítette részére.

 

A 4. §-hoz

 

A Javaslat meghatározza azt a kört, amelyre a pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtás szabályai alkalmazandók. Ennek megfelelően végrehajtás alá vonható az adóst megillető, a bankszámlaszerződés alapján kezelt és bankszámlán szereplő összeg, a betétszerződés és takarékbetét-szerződés alapján a pénzügyi intézménynél a bankszámlaszerződés szabályai szerint kezelt összeg, a betét- és takarékbetét-szerződés alapján takarékbetétkönyv, illetve egyéb okirat ellenében a pénzügyi intézménynél elhelyezett összeg. A Javaslat egyúttal kiemeli, hogy a pénzügyi intézményeknél kezelt összegek végrehajtás alá vonása magában foglalja a befektetési szolgáltatók által kezelt összegeknek a Vht. alapján behajtandó követelések kielégítésére történő felhasználását, illetőleg végrehajtás alá vonását. A Javaslat általános jelleggel lehetővé teszi a betét- és takarékbetét-szerződés alapján kezelt összegekre vezetett végrehajtást, feloldva a Vht. hatályos 83. §-ában foglalt korlátozásokat. A pénzforgalmi számlák cégnyilvántartásban történő feltüntetése mellett sem mellőzhető az adóhatóságnak a bankszámlaszámok közlésére előírt kötelezettsége a cégnyilvántartásban nem szereplő gazdálkodó szervezetek elleni végrehajtás eredményessége érdekében, a Javaslat egyúttal kiegészíti az erről szóló szabályt a pénzügyi intézmények részére, a náluk kezelt összegekre vonatkozó adatok közlésére előírt kötelezettséggel.

 

 

Az 5. §-hoz

 

Új szabályként iktatja be a Javaslat a nyomozó hatóság által kiszabott rendbírság behajtásának elrendelését, a gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis az ezzel kapcsolatos feladatok a hatályos szabályokban nem kerültek pontosan és egyértelműen megállapításra, bírósági úton történő behajtásuk feltételeit pedig szükséges biztosítani.

 

A 6. §-hoz

 

A Javaslat pontosítja a végrehajtási kérelemben megjelölendő adatok körét is annak elkerülése érdekében, hogy a későbbiekben, a végrehajtás foganatosítása során váljon nyilvánvalóvá, hogy az adós személye nem azonosítható be, és így a végrehajtó nem tud eljárási cselekményeket foganatosítani.

 

A 7. §-hoz

 

A Javaslat lehetővé teszi, hogy a jogosult már a végrehajtónál terjessze elő a végrehajtás elrendelése iránti kérelmét, aki azt továbbítja az elrendelésre hatáskörrel rendelkező bírósághoz, így a jogosult szakszerű segítséget kap a végrehajtási kérelem megfelelő elkészítéséhez. Ezen eljárásra az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó végrehajtási eljárásokban van lehetőség, egyúttal a Javaslat annak a lehetőségét is biztosítja, hogy a jogosult kérelmére a végrehajtó a végrehajtható okirat nyomtatvány kitöltése mellett az előzetes eljárás során adható tájékoztatással is ellássa az ügyfelet. Ezen utóbbi tájékoztatási kötelezettség a végrehajtó részére csak akkor áll fenn, ha a jogosult okirattal igazolja, hogy követelésének teljesítését a Vht. 31/B. §-ában meghatározott okirat írja elő, tehát az előzetes eljárás kezdeményezésére is jogosult.

 

A 8. §-hoz

 

            A Javaslat a közjegyző által nemperes eljárás során hozott marasztaló végzés és a közjegyző által jóváhagyott egyezség mellett a közjegyzőnek a nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított, őt jogszabály alapján megillető díjról és költségről kiállított költségjegyzéke alapján is lehetővé teszi a végrehajtási lap kiállítását összhangban a közjegyzői eljárás hatósági - nemperes - jellegével. A Javaslat a kamarai működés zavartalanságának biztosítása érdekében a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróságnak a pénzbírság és eljárási költség megfizetéséről szóló határozata mellett végrehajtási lap kiállítására hatalmazza fel a bíróságot a kamarai tagdíj megfizetéséről rendelkező határozat tekintetében is. A rendelkezés összhangban van a fegyelmi eljárás szabályainak módosulásával, hiszen a Javaslat értelmében ha a végrehajtó fegyelmi felelősségét a kamarai tagdíj nemfizetése miatt állapítja meg a fegyelmi bíróság, a határozatban a végrehajtót a kamarai tagdíj megfizetésére is kötelezni kell. A polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Luganói Egyezményhez történő csatlakozásunk elősegítése érdekében megfogalmazásra kerül a Javaslatban az a szabály, mely szerint a végrehajtás elrendelése során az érintett nemzetközi vonatkozású ügyekben a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság jár el, elősegítve ezzel az ilyen ügyekre szakosodó bírói kar kialakulását.

 

A 9. §-hoz

 

            A Javaslat előírja, hogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara nyilvántartást vezet az önálló bírósági végrehajtók hatáskörébe tartozó és általuk lefolytatott eljárásokról. Ennek érdekében szükséges az érintett eljárások alapját képező végrehajtható okiratról is annyi kiadmányt készíteni, amelyekből egy példányt a kamara a nyilvántartás vezetésének alapjául felhasználhat.

 

A 10. §-hoz

 

            A Vht. biztosítja egyes okiratokban foglalt követelések bírósági végrehajtás útján történő kikényszerítését az adott okirat végrehajtási záradékkal történő ellátásával. A hatályos szabályok a munkáltató egyes felszólításait, határozatait is ezen okiratok körébe sorolják, a Javaslat e kört egészíti ki a munkáltató és a munkavállaló döntése alapján békéltető eljárással rendezett jogvita eredményeként született egyezséggel.

 

A 11. §-hoz

 

Az eredményesebb eljárást, a végrehajtás foganatosítása során (ismételten) tisztázandó kérdések csökkentését célozza az a rendelkezés, mely szerint ha a végrehajtó eljárását eredménytelen bírósági letiltás, vagy felhívás előzi meg, a végrehajtást elrendelő bíróság erről a végrehajtót tájékoztassa.

 

A 12. §-hoz

 

A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a jogosult kérelmére a végrehajtó már a végrehajtás elrendelését megelőzően tájékoztatást adjon az adós vagyoni helyzetéről, illetve a végrehajtással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról ún. előzetes eljárás keretében. Erre az eljárásra akkor nyílik lehetőség, ha a jogosult igazolja az ehhez fűződő érdekét, vagyis azt, hogy a későbbiekben végrehajtás elrendelését kérheti: ennek megfelelően az előzetes tájékoztatás akkor adható meg, ha a jogosult követelésének teljesítését jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági vagy közjegyzői határozat, bíróság vagy közjegyző által jóváhagyott, a bírósági egyezséggel azonos hatályú egyezség, illetőleg közjegyzői okirat állapítja meg.

 

Az előzetes eljárásban nem érvényesülnek a végrehajtási ügyek intézésére általában irányadó illetékességi szabályok, az tehát bármely végrehajtónál kezdeményezhető. Az előzetes eljárás során a végrehajtó tájékoztatja a jogosultat az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyairól, azok fellelhetőségéről; a tájékoztatás megadásához a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara által az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartás adatait, illetve az egyéb közhiteles nyilvántartások adatait használhatja fel. A jogosult az eljárás során tájékoztatást kap a végrehajtási jogszabályok legfontosabb, a végrehajtást kérőt is érintő rendelkezéseiről, az eljárás lefolytatásának módjáról, továbbá arról, hogy az adós ellen más végrehajtó foganatosít-e eljárást, és az általa behajtandó követelés kielégítése a kielégítési sorrendben (jogcíme alapján) megelőzi-e az ő követelésének kielégítését.

 

A 13. §-hoz

 

A végrehajtási jogszabályok módosításának céljait segítik érvényre juttatni a Javaslatban foglalt azon rendelkezések, amelyek amellett, hogy biztosítják a megye területén történő eljárást, jóval rugalmasabb megoldást kínálnak a végrehajtási ügyben a megye területén kívül foganatosítandó eljárási cselekmények végzésére. A Javaslat értelmében a végrehajtó közvetlenül megkereshetné az ilyen eljárási cselekmény foganatosítására egyébként illetékes végrehajtót (a cselekmény foganatosításának helye szerinti helyi bíróság székhelyén működő és az ügyelosztási szabályok szerint illetékes végrehajtót), aki a szükséges cselekményt foganatosítaná. Az alapügyben eljáró végrehajtó (ügygazda végrehajtó) rendelkezne a végrehajtás során befolyt pénzösszegekről, illetve döntene az eljárás foganatosításáért a végrehajtót megillető díjazásról (ideértve az előleget is). A szabályozással megszűnne az - a gyakorlatban sokszor tapasztalható - probléma is, amely abból adódott, hogy az egy ügyben eljáró több végrehajtó esetében vita tárgyát képezte az előlegezés, illetve a végrehajtót megillető díjazás, költségtérítés kérdése, illetve az, hogy ez milyen összegben és melyik végrehajtó kezéhez teljesítendő; a végrehajtást kérő pedig biztosítva lenne arról, hogy az általa előlegezett (sikeres behajtás esetén az adós által viselt) díjazásért valóban komplex szolgáltatást kapna.

 

A 14. §-hoz

 

A Javaslat számos rendelkezést iktat be a Vht-ba azzal a céllal, hogy a végrehajtási költségek - és annak viselése - megállapítására a lehetőség szerint minden olyan esetben sor kerüljön, amikor a szervezetrendszer a behajtás érdekében munkát végzett. E megfontolás alapján módosítja a Javaslat a Vht. 34. §-át, kiegészítve azt azzal, hogy a közvetlenül a végrehajtást kérőnek teljesítő adós kötelezettségévé teszi a végrehajtási költségek megfizetését. Az intézkedést kérő által előlegezendő költségek körét a nyilvános pályázat, mint az ingatlanok értékesítésre szolgáló intézmény bevezetésére figyelemmel kiegészíti a Javaslat a nyilvános pályázat közhírré tételével kapcsolatban felmerült költségekkel.

 

A 15. §-hoz

 

            A Javaslat kiegészíti a végrehajtási költségekre vonatkozó szabályozást az ún. általános költségátalány intézményével. A végrehajtás során befolyt összegből a kamara részére befizetendő összeg hivatott - a Javaslat hatálybalépésétől számított 3 évig - fedezni a kamara azon feladatainak ellátását, melyet egyrészt a bíróságoktól venne át (végrehajtói szervezetrendszer igazgatása), illetve amelyet a Javaslat új intézményként vezet be.

 

A 16. §-hoz

 

            A Javaslat több szabályt tartalmaz az eljárási cselekmények rögzítésére, vagyis a jegyzőkönyv elkészítésére, melyek azt szolgálják, hogy a jegyzőkönyvek lehetőség szerint részletesebben és teljesebb mértékben tartalmazzák az eljárási cselekmény leírását, abból biztosan lehessen következtetni az eljárás törvényességére. Így a Javaslat lehetővé teszi, hogy a végrehajtó akadályoztatása esetén a jegyzőkönyv ne csak az eljárás helyszínén, hanem más helyen is elkészíthető legyen, az eltérés okát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

 

Találhatók ugyanakkor rendelkezések a végrehajtásban közreműködő személyek védelmére is, melyek szerint egyes adataikat a végrehajtó zártan köteles kezelni, azokról csak a bíróságnak, illetőleg a büntetőügyekben eljáró hatóságnak adhat felvilágosítást. A Javaslat értelmében indokolt esetben az eljárási cselekményekről kép- és hangfelvétel is készíthető, amelyet szintén hasonló módon kell kezelni.

 

A 17. §-hoz

 

            A végrehajtó a végrehajtási ügyben keletkezett iratokat a hatályos szabályok szerint a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó általános szabályok szerint kézbesíti a feleknek, illetve egyéb érdekelteknek. Ez alól törvény kivételeket fogalmazhat meg, ugyanakkor a Javaslat általános jelleggel is lehetővé teszi a végrehajtó számára, hogy - amennyiben a kézbesítés mielőbbi lebonyolítása érdekében célszerűnek látja - az említett iratokat személyesen kézbesítse. A kézbesítés tényéről jegyzőkönyvet kell készíteni, eredménytelen eljárás esetén pedig az általános szabályok szerint kell a kézbesítést foganatosítani.

 

A 18. §-hoz

 

            A végrehajtási jogszabályok biztosítják annak a lehetőségét, hogy a végrehajtást kérő jelen legyen az egyes eljárási cselekmények foganatosításánál. Figyelemmel arra, hogy a felek számára biztosított eljárási jogok gyakorlását a legteljesebb mértékben lehetővé kell tenni, a Javaslat kifejezetten előírja, hogy - amennyiben a végrehajtást kérő az erre irányuló szándékát jelzi -, az eljárást kezdeményező felet a részvétel jogának gyakorlásában (ideértve természetesen azt is, hogy az eljárási cselekményeken történő részvétel során nyilatkozatokat, észrevételeket, indítványokat lehet tenni) sem az adós, sem az eljáráson jelen lévő más személy nem akadályozhatja.

 

A 19-20. §-hoz

 

A végrehajtási költségek megtérítését előíró szabályokkal összhangban került sor a végrehajtandó követelés megszűnése vagy csökkenése esetén irányadó eljárás szabályainak módosítására is: a Javaslat értelmében az eljárás megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha a végrehajtási költségek megfizetése megtörtént.

 

Következetes a Javaslat a költségvetési szervek vonatkozásában is, hiszen kiiktatja a hatályos Vht-ból azt a kivételt, amely a költségmentességben, illetékmentességben vagy illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesülő költségvetési szerv esetében a végrehajtás végzéssel történő megszüntetésekor nem kötelezi az illető szervezetet a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség befizetésére, sőt a Javaslat az ilyen esetekre a végrehajtás költségei tekintetében teljes körűen előírja a befizetési kötelezettséget.

 

A 21. §-hoz

 

            A Javaslat akként rendelkezik, hogy a végrehajtási cselekményeket vasárnap és munkaszüneti nap kivételével lehet lefolytatni, ezzel lehetőség nyílik a szabadnapok hivatalos eljárásra történő felhasználására is, amely nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb, az érintettek távollétében zajló eljárás kerüljön lefolytatásra.

 

A 22. §-hoz

 

            A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a végrehajtó nem csak az adós tulajdonában álló lezárt lakást, helyiséget nyithatja fel, hanem azokat is, melyek az adós tartózkodási helyéül szolgálnak, tehát lefoglalható vagyontárgyak fellelésére adnak lehetőséget. Külön rendelkezik a Javaslat a hatóság által lezárt lakásokban és helyiségekben folytatandó eljárásokról, melyekre az érintett hatósággal egyeztetett időpontban kerül sor.

 

            Az adós távolléte esetén lehetőség van a lakások, helyiségek felnyitására, azonban a hatályos szabályok nem oldják meg azt a problémát, hogy a zárcserét követően a lakásban lakók hogyan tudnak a lakásba, egyéb helyiségbe bejutni. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy az ingatlan fekvése szerinti rendőrkapitányságon kell elhelyezni az új zár, vagy lakat kulcsát; a jogosult e helyen juthat a kulcshoz.

 

A 23. §-hoz

 

            Különösen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a bírósági határozatok végrehajtása során mind a kötelezettek, mind pedig az egyéb érintett személyek a hatóságokkal együttműködjenek, illetve ne akadályozzák az eljárások sikerességét.

 

A fentiekkel összefüggésben egy olyan szankciórendszert vezet be a Javaslat, amely az eljárást akadályozó, vagy azzal szembeszegülő magatartások szankcionálására, illetve megelőzésére szolgál. Ha ugyanis a végrehajtó ilyen magatartást észlel akár az adós, akár más, közreműködésre kötelezett személy részéről, rendbírság kiszabására tehet indítványt a végrehajtást foganatosító bíróságnak az illetővel szemben. Külön hangsúlyozandó, hogy e szankciórendszer alkalmazása nem önmagában a végrehajtható határozatban foglalt kötelezettség nemteljesítéséhez kapcsolódik, hanem kifejezetten olyan többletmagatartáshoz, illetve mulasztáshoz, amely a végrehajtás, mint állami kényszer érvényesülése ellen hat.

 

A rendbírság legmagasabb összege 500 000 Ft, annak kiszabására jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet végrehajtást akadályozó tevékenysége, mulasztása esetében egyidejűleg a szervezettel, valamint vezetőjével, vagy az intézkedésre jogosult taggal szemben is sor kerülhet.

 

A Javaslat értelmében a végrehajtó lehetőség szerint az alapügyben foganatosítja a rendbírság behajtását (ez természetesen akkor lehetséges, ha a bírságolt maga az adós és a rendbírság jogerős kiszabására az eljárás befejezése előtt sor kerül), ebben az esetben - ha az alapügyben is az önálló bírósági végrehajtó járt el - az önálló bírósági végrehajtó, egyébként a megyei bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozik a behajtás.

 

            A bírságolás eredménytelensége esetén (a bírságolt tovább folytatja a bírságolás alapjául szolgáló magatartást vagy nem tesz eleget kötelezettségének) a Javaslat előírja a bíróságnak, hogy - a végrehajtó bejelentése alapján, vagy ha maga észleli a bírságolás eredménytelenségét - a bírságolt büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezze.

 

A 24. §-hoz

 

            A Vht. meghatározza azokat az eseteket, amikor az adós részére ügygondnokot kell rendelni. Ezen esetkörtől megkülönbözteti a Javaslat azt, amely során a végrehajtás alá vonható vagyonnal rendelkező adós céget a végrehajtás foganatosítása során a cégbíróság a cégjegyzékből hivatalból törli. Ezzel a cég jogutód nélkül szűnik meg, azonban a cég tulajdonát képező vagyontárgyaknak a követelés fedezetét továbbra is biztosítaniuk kell, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a végrehajtási eljárás a cég törlését követően is folytatódik ügygondnok kirendelése mellett.

 

A 25. §-hoz

 

A Javaslat a hatályos rendelkezésekhez képest szélesebb körben és részletesebben szabályozza az adós tartózkodási helyének, illetve végrehajtás alá vonható vagyonának felkutatására szolgáló eljárást. A Javaslat általános jelleggel kimondja, hogy a végrehajtó erre irányuló megkereséseit a megkeresett szervek (a Javaslat e szervezetek körét csupán példálózó jelleggel sorolja fel) kötelesek haladéktalanul, továbbá illeték- és díjmentesen teljesíteni. Az említett széles körű - ám a cél elérése érdekében feltétlenül indokolt - adatbeszerzési és adatkezelési jogosultsággal összefüggésben a Javaslat adatvédelmi előírásokra figyelemmel rögzíti azt is, hogy a végrehajtási eljárás során ezen adatok milyen módon kezelhetők, illetve azok felhasználása milyen célból történhet.

 

 

 

A 26-27. §-hoz

 

            A Javaslat újrafogalmazza a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó szabályokat, egyrészt annak érdekében, hogy a jogalkalmazó döntéshozatalát megkönnyítse a felfüggesztésre okot adó körülmények nevesítése, másrészt, hogy a felfüggesztés lehetőségének alkalmazását összehangolja a Javaslat a kötelezett számára biztosított egyéb kedvezmények alkalmazásával. Egyszerűbb a felfüggesztésre okot adó körülmények mérlegelése, ha a végrehajtás felfüggesztése iránt a végrehajtást kérő terjeszt elő kérelmet, az adós ilyen irányú kérelme esetén azonban a bíróságnak a követelés teljesítéséhez fűződő elsődlegesen érvényesítendő érdek mellett az adós érdekkörében, vagy éppen tőle függetlenül bekövetkezett körülményeket is alaposan mérlegelnie kell. Az adós kérelmére történő felfüggesztés kivételes lehetőség az eljárás során, és csak akkor alkalmazható, ha az adós bizonyítani tudja azt a méltányolható körülményt (például eltartási kötelezettség, betegség, természeti katasztrófa), amely miatt időlegesen - egy ízben és legfeljebb 6 hónapra - háttérbe szorítható a végrehajtandó követelés teljesítése. További feltétele a végrehajtás felfüggesztésének az, hogy a végrehajtást kérő az eljárás során a hatóságokkal együttműködjön: nincs lehetőség a végrehajtás kérelmére történő felfüggesztésére, ha az adóst az eljárás során korábban rendbírsággal sújtották.

 

            A zálogjogosultnak a harmadik személy által indított végrehajtásba történő bekapcsolódásával összhangban biztosítja a Javaslat azt, hogy a bekapcsolódás iránti kérelem előterjesztését követően a bíróság 3 munkanapon belül függessze fel a végrehajtást (azt, amely során a zálogtárgyat lefoglalták). A jogintézmény akkor tölti be ugyanis a szerepét, ha azon időszak alatt, amíg nem születik döntés a zálogjogosult kérelméről, a zálogtárgyat a végrehajtási eljárásban értékesíteni nem lehet, az értékesítéssel ugyanis a vagyontárgyon fennálló zálogjog megszűnik, e tekintetben a vevő tehermentesen szerez tulajdont. A felfüggesztés terjedelme speciális a tekintetben, hogy az csak a zálogtárgy értékesítésére vonatkozik, az adós más vagyontárgyai végrehajtás alá vonására és értékesítésére az eljárást folytatni kell.

 

A 28-30. §-hoz

 

            A végrehajtás foganatosítását lehetetlenné tevő körülmények az eljárás szünetelését eredményezik, a szünetelésre vonatkozó rendelkezéseket a Javaslat kiegészíti azokkal az esetekkel, amelyek a hatályos szabályok szerint nem szünetelésre okot adó körülmények, azonban szintén akadályai az eljárás foganatosításának. Ilyennek minősül az az eset, ha az adós személye a szükséges adatok hiányában nem azonosítható be, ha az adós meghalt, vagy nem természetes személy esetében megszűnt és a végrehajtást kérő a jogutódlás megállapítását nem kérte, illetőleg ha a végrehajtást kérő az eljárásban való közreműködését megtagadta. Az utóbbi eset tipikusan a meghatározott cselekmények foganatosítása során fordulhat elő, amikor a végrehajtást kérőnek is aktívan közre kell működnie az adott cselekmény teljesítése során.

 

 

            A szünetelést eredményező, újonnan beiktatott rendelkezésekkel összhangban a Javaslat kibővíti az eljárás folytatására vonatkozó rendelkezéseket is azzal, ha az említett körülmények megszűnésére kerül sor. Szigorúbb rendelkezés érvényesül a hatályos szabályozás szerint is szünetelést eredményező költség előlegezés elmaradása esetében, ugyanis ha a szünetelés megállapításától számított egy éven belül nem kerül sor a végrehajtási költségek előlegezésére, az eljárás folytatásának nincs helye, a jogosultnak újra végrehajtás elrendelése iránti kérelmet kell előterjesztenie a bíróságnál a követelése behajtása érdekében. Ez a szabály természetesen csak arra az esetre alkalmazható, amikor a végrehajtási költségek előlegezése a végrehajtást kérő feladata, tehát neki róható fel az előlegezés elmaradása. Ha ugyanis költségmentesség engedélyezése folytán az állam kötelessége a végrehajtási költségek előlegezése, méltánytalan lenne a költségelőlegezésben mutatkozó késedelem miatt a végrehajtást kérőt kötelezni új eljárás kezdeményezésére.

 

            A Vht. 55. §-a rendelkezik a végrehajtást foganatosító bíróság végrehajtás megszüntetési, illetve korlátozási jogköréről. Összhangban a Javaslat azon rendelkezéseivel, amelyek a végrehajtási költségek megtérítését kívánják biztosítani arra az esetre, ha a követelés behajtása érdekében végrehajtás foganatosítására került sor, a Javaslat kimondja, hogy nincs helye az eljárás megszüntetésének, illetőleg a végrehajtás korlátozásának, ha a végrehajtási költségek megfizetésére nem került sor.

 

A 31. §-hoz

 

            A Vht. 56. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, ha a bíróság a végrehajtást kérőt a végrehajtás során kapott összegnek vagy vagyontárgynak az adós részére történő visszaadására kötelezi. A Javaslat a gyakorlatban is használt kifejezéssel élve visszvégrehajtás néven nevesíti az esetkört, ugyanakkor a gyorsabb és gördülékenyebb eljárás érdekében úgy rendelkezik, hogy azt az alapügyben eljárt végrehajtó foganatosítja.

 

A 32. §-hoz

 

            A hatályos szabályok értelmében a munkáltató lakóhelye, illetőleg székhelye szerinti végrehajtó a munkáltatónál a helyszínen is ellenőrizheti a letiltás foganatosítását. A Javaslat elhagyja a lakóhely, illetve székhely szerinti illetékességi szabályt, és így egyértelművé teszi, hogy az eljárás foganatosítása az alapügyben eljárt (letiltást foganatosító) végrehajtó feladata. Ha az alapügyben eljárt végrehajtó és a munkáltató székhelye más megyében található, úgy a Javaslat 13. §-ában szabályozott megkeresés szabályai alkalmazandók az ellenőrzés vonatkozásában is. A Javaslat a szabályt kiegészíti azzal is, hogy megfogalmazza a munkáltató kötelezettségeit az ellenőrzéssel kapcsolatban: biztosítania kell, hogy a végrehajtó a munkahely, ügyintézés területére beléphessen és a munkáltatónak az adósra vonatkozó személyi nyilvántartásába, az adós munkabérére vonatkozó iratokba betekinthessen.

 

 

 

A 33-39. §-hoz

 

            A Javaslat módosítja a munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóságok végrehajtás alá vonására vonatkozó szabályokat. Mivel az egyes járandóságokra vonatkozó jogi szabályozás a Vht. hatálybalépése óta jelentősen módosult, a Vht. szabályait is igazítani kell a változásokhoz.

 

            A munkabérből történő levonásnál a munkabér összegéből azt az összeget kell alapul venni, amely az egyes, külön jogszabályokban előírtak szerint a munkabért terhelő összegek levonása után fennmarad, a munkabért terhelő járadékok körét a Javaslat kiegészíti a magánnyugdíj-pénztári tagdíjjal.

 

            A munkabér felosztását a különböző követelések jogosultjai között a Vht. 64. §-a rendezi. Alapvető rendező elv a munkabér felosztása során is követelések jogcíme szerinti felosztás, a Javaslat ezzel kapcsolatban is egyértelművé teszi, hogy az egyes követelések kielégítésére a végrehajtási költségek kielégítését követően kerülhet sor.

 

            A nyugellátások rendszerében bekövetkezett változások azt teszik indokolttá, hogy a végrehajtási jog - az árvaellátás kivételével - a jövőbeni esetleges módosulásoktól is függetlenül egységesen kezelje a különböző nyugellátásokat, a Javaslat ezért a Vht. 67. §-ának (1) bekezdésében csak a “társadalombiztosítási nyugellátás” kifejezést használja.

 

            A Javaslat 36-38. §-ai - a juttatások rendszerében történt változásokra figyelemmel - újraszabályozzák az egyes egészségbiztosítási és a gyermekek ellátásához kapcsolódó juttatásokból történő levonást, valamint a munkanélküli ellátások letiltásához kapcsolódó rendelkezéseket. Ugyancsak ezen okból vált szükségessé a mentes juttatások körének módosítása: bekerült a mentes juttatások közé az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény alapján járó életjáradék, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az anyasági segély, az ápolási díj, a megváltozott munkaképességű személyt megillető juttatás, valamint a gyermekvédelmi juttatások. A Javaslattal a segély, mint mentes juttatás oly módon került megszövegezésre, hogy mentesnek minősül az átmeneti, illetve a meghatározott célra kapott, továbbá a rendszeres szociális segély is.

 

A 40. §-hoz

 

            A Javaslat átfogóan újraszabályozza a pénzintézetnél kezelt összegekre vezetett végrehajtás szabályait. A pénzösszegek kezelésére jogosult szervezetek körének változására figyelemmel a Javaslat egységesen a “pénzügyi intézményeknél kezelt összegek” kifejezést használja az V. Fejezetben meghatározott eljárások szabályozásánál és kiegészíti a Fejezet szabályait azokkal az általános rendelkezésekkel, amelyek valamennyi eljárás lefolytatása során alkalmazandók.

 

            Ilyen általános szabály a pénzügyi intézményeknél kezelt összegek mentességére vonatkozó rendelkezés, mely szerint részben mentes a végrehajtás alól az az összeg, amely az adóst illeti meg ugyan, de már kikerült a szabad rendelkezése alól, és pénzügyi intézmény ügyleti biztosíték céljára elkülönítve kezeli. Ezek a pénzösszegek csak azoknak a követeléseknek a fejében vonhatók végrehajtás alá, amelyek e meghatározott céllal összefüggő ügyletekből erednek.

 

            További mentességet állapít meg a Javaslat a pénzügyi intézménynél kezelt és munkabérből vagy vele egy tekintet alá eső egyéb járandóságból eredő pénzösszegek tekintetében. Ha ugyanis a munkabért a végrehajtó letiltással vonja végrehajtás alá, a letiltás munkáltató által történő teljesítésével és a maradék pénzösszegnek az adós részére történő kifizetésével teljesülnek a munkabér mentességére a Vht. IV. Fejezetében előírt rendelkezések. Abban az esetben azonban, ha a letiltás alól mentes összeget a munkáltató az adós bankszámlájára utalja át, vagy az adós pénzügyi intézménynél kezelt munkabére csak a pénzügyi intézményeknél kezelt összegek végrehajtása során válik ismertté, sem az átutalási végzés, sem a speciális végrehajtói azonnali beszedés megbízásos eljárás szabályai nem adnak lehetőséget a mentesség érvényesítésére. A Javaslat ezért az adós kötelezettségéve teszi, hogy jelezze a végrehajtó számára azoknak az összegeknek a végrehajtás alá vonását, amelyek a munkabér letiltására vonatkozó szabályok szerint mentesnek minősülnek és a számla terheléséről szóló értesítés kézhezvételét követő 15 napon belül kérje a végrehajtótól az általa megjelölt összeg mentesítését.

 

            Arra tekintettel, hogy a pénzügyi szolgáltatások elterjedésével az állampolgárok már nemcsak megtakarításaikat, hanem a létfenntartáshoz szükséges, a mindennapi kiadásaik fedezetét szolgáló pénzösszegeket is sok esetben a pénzügyi intézményeknél helyezik el, a Javaslat speciális mentességet biztosít azon összegek vonatkozásában, amelyek kizárólagosan az adós megélhetését szolgálják. Ha az adósnak nincs végrehajtás alá vonható jövedelme és egyéb vagyontárgya, a pénzügyi intézménynél kezelt, őt megillető, és végrehajtás alá vont összeg mentesítését kérheti a végrehajtást foganatosító bíróságtól havonta egy alkalommal, az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege erejéig.

 

A Javaslat rendelkezik arról, hogy ha a pénzügyi intézménynél elhelyezett összeg több személyt illet meg (pl. együttes rendelkezés a bankszámla felett), ezen összeg mindegyik jogosult elleni követelés fejében végrehajtás alá vonható, hiszen ezekben az esetekben nincs lehetőség az adott rendelkezőket külön-külön megillető összegek szétválasztására.

 

A 41-42. §-hoz

 

A Javaslat pontosítja az átutalási végzés szabályait, egyben kiterjeszti annak alkalmazási körét oly módon, hogy nemcsak pénzforgalmi számlán kezelt összeg végrehajtás alá vonására nyílik lehetőség átutalási végzéssel, hanem általában a bankszámlákon elhelyezett összegek - ideértve a számlán lekötött betét összegét is - behajthatók a végzéssel. A Javaslat meghatározza, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló okirat (bírósági, közjegyzői határozat, záradékolható okirat) alapján egyébként végrehajtási lap, illetőleg végrehajtási záradék kiállítására jogosult bíróság hozhat átutalási végzést.

 

A 43. §-hoz

 

A Javaslat újrafogalmazza azokat a szabályokat, amelyek alapján a végrehajtó intézkedhet a pénzügyi intézményeknél kezelt összegek végrehajtás alá vonása iránt. A hatályos szabályok szerint ez az eljárás a követelés lefoglalása szabályainak alkalmazásával történik, azonban a gyakorlati tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy számos olyan speciális szabály megalkotása szükséges e tekintetben, amelyek a követelés lefoglalására vonatkozó rendelkezések értelmezésével nem állapíthatók meg egyértelműen. A Javaslat azt a megoldást választja, hogy a végrehajtókat a pénzügyi intézményeknél kezelt összegek végrehajtás alá vonása céljából inkasszó benyújtására hatalmazza fel, ugyanakkor megfogalmazza e speciális inkasszálás különös szabályait is.

 

A végrehajtó a Javaslat értelmében a letéti számlája javára nyújtja be az azonnali beszedési megbízást (e §-ban a továbbiakban: megbízás), amely eljárás abban különbözik - többek között - a végrehajtást megelőző inkasszálástól, hogy a megbízás alapján nemcsak a pénzforgalmi számla, hanem a Vht. 7. §-a (3) bekezdésének a) pontjában említett valamennyi számla megterhelhető. A végrehajtó így mind a pénzforgalmi számlákon, mind pedig általában a bankszámlákon elhelyezett összegek végrehajtás alá vonását meg tudja valósítani a speciális megbízással, sőt a számlán lekötött betét összegét is a letéti számlájára utaltathatja. Nem érinti a pénzügyi intézménynek a megbízás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét az, ha a megbízás függőben tartása alatti időszakban az adós a pénzügyi intézménynél elévülésre hivatkozik, ugyanis ebben az esetben is köteles a megbízást teljesíteni, a végrehajtónak kell beterjesztenie az iratokat a végrehajtást foganatosító bírósághoz az elévülés kérdésében történő döntéshozatal céljából.

 

A Javaslat rögzíti a pénzügyi intézmény felelősségét a megbízás teljesítésével kapcsolatban: ha a megbízás ellenére a végrehajtó által a megbízásban megjelölt összeget a pénzügyi intézmény az adós vagy más személy javára teljesíti, úgy a követelés összegéig felelős a végrehajtást kérőnek. Ha a megbízás kézhezvételét követően a pénzügyi intézmény nem ismeri el, hogy az adóst megillető pénzösszeget kezel, vagy a megbízást nem teljesíti, a végrehajtást kérő pert indíthat ellene a követelés behajtása iránt.

 

A 44. §-hoz

 

            A hatályos szabályok az ún. takarékbetétek végrehajtását csak rendkívül szűk körben biztosítják. A Javaslat - annak érdekében, hogy a végrehajtandó követelés fedezete teljesebb mértékben biztosítva legyen, illetve, hogy az adósok a követelés fedezetének elvonását betétgyűjtéssel ne valósíthassák meg - általános jelleggel biztosítja a betétek végrehajtás alá vonását, az alól csak azon esetek jelentenek kivételt, melyek a pénzügyi intézményeknél elhelyezett összegek végrehajtás alá vonását is kizárják. A Javaslat a betétgyűjtés rendkívül sokrétű szabályozására és gyakorlatára figyelemmel kormányrendelet alkotására ad felhatalmazást a végrehajtás részletes szabályainak megfogalmazására.

 

A 45. §-hoz

 

            A Javaslat az eljárás időpontját a végrehajtási költségek előlegezésének időpontjához viszonyítva állapítja meg, ez összhangban van a Vht. azon rendelkezésével, amely szerint a végrehajtási költségek előlegezésének az elmaradása esetén az eljárás szünetel.

 

A zálogjoggal biztosított követelések érvényesítésére vonatkozó szabályokkal összhangban a Javaslat rendezi annak a kérdését is, hogy a végrehajtó milyen intézkedések megtételére köteles a zálogtárgy felkutatása érdekében, illetve a zálogjog fennállásának megállapítására. Figyelemmel arra, hogy az ingófoglalások legtöbbje esetén nem várható eredmény az ingózálogjogi nyilvántartás megkeresésétől, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a végrehajtó a foglalást megelőzően csak a végrehajtást kérő kérelmére keresné meg a nyilvántartást (annak bizonyossá tételére, hogy az adós szerepel-e a nyilvántartásban, illetve annak reményében, hogy a nyilvántartás adataiból az adós elleni eredményes végrehajtáshoz szükséges adatok szerezhetők be). Ezt meghaladóan a végrehajtó a foglaláskor, illetőleg a végrehajtható okirat kézbesítésével egyidejűleg az adóst is köteles felhívni arra, hogy nyilatkozzon a vagyontárgyain fennálló zálogjogról

 

A 46. §-hoz

 

            A mentes vagyontárgyakra vonatkozó szabályozás módosítására figyelemmel a Javaslat kiegészíti a foglalási jegyzőkönyv tartalmát meghatározó rendelkezést a gépjárműnek a Vht. 103. § (5) bekezdése alapján történő lefoglalásának feltüntetésével, ugyanakkor mentesíti a végrehajtót a mentesen hagyott vagyontárgyak részletes felsorolása alól abban az esetben, ha a lefoglalt vagyon előreláthatólag fedezetet nyújt a behajtandó követelésre és az eljárás költségeire is.

 

A 47-48. §-hoz

 

            A Javaslat több vonatkozásban is módosítja a mentes vagyontárgyakra vonatkozó szabályozást. A gyakorlatban sok vita származott abból, hogy a mentesség mely esetei érvényesek a magánszemélyek, illetőleg a szervezetek (gazdálkodó szervezetek) elleni végrehajtás során. A Javaslat egyértelművé teszi az egyes esetek alkalmazási körét, ugyanakkor módosítja is a mentes vagyontárgyak felsorolását: bekerül a mentes vagyontárgyak körébe a mosógép; azonban az adós foglalkozásának, hivatásának gyakorlásához egyébként nélkülözhetetlen gépjármű csupán bizonyos feltételek fennállása esetén tekinthető mentesnek; ugyanígy nem lenne mentes a kiugróan magas értékű használati tárgy sem. Rendezi a Javaslat annak a kérdését is, hogy ha a foglalásra több ingatlanban kerül sor, úgy a 90. § (1) bekezdésében meghatározott mentességet mely ingatlanban foganatosított foglalás során lehet érvényesíteni: ez elsősorban az adós nyilatkozatától függ, ennek hiánya esetén a végrehajtó hatáskörébe tartozik a kérdés eldöntése.

 

Speciális mentességi szabály került megfogalmazásra az óvadék tárgyát képező vagyontárgyak tekintetében, hiszen azok biztosítéki jellegét is védeni indokolt hasonlóan pl. a zálogtárgyakhoz. A mentesítésére az óvadék esetében csak akkor van lehetőség, ha az óvadékkal biztosított jogügyletet nem olyan körben kötötték, amely körben a Polgári Törvénykönyvnek az ingyenességre és a rosszhiszeműségre (fedezetelvonás) vonatkozó vélelme fennáll.

 

A 49-50. §-hoz

 

            A végrehajtás alá vonás speciális szabályainak bővítése több területen vált szükségessé, a Vht. hatálybalépése óta ugyanis az értékpapírok, a gépjárművek tekintetében jelentősen módosultak a vonatkozó előírások, de nagyobb szerepet kapott pl. a Javaslatban nevesített széfszolgáltatás, valamint a technológiai, szolgáltatási egységet alkotó vagyontárgyak is.

 

            Az értékpapírokra vonatkozó jogi szabályozás megváltozása és a kialakult gyakorlat szükségessé tette, hogy a Vht. külön rendelkezéseket tartalmazzon a nyomdai úton előállított értékpapírok, illetve a dematerializált értékpapír lefoglalására. Míg az előbbit a végrehajtó a lefoglaláskor magához veszi, azt követően pedig bírósági letétbe helyezi, addig a dematerializált értékpapír esetében a foglalás azzal valósul meg, hogy a végrehajtó értesíti ennek tényéről az adós értékpapírszámláját vezető befektetési szolgáltatót, aki a lefoglalt értékpapírt zárolt alszámlára helyezi.

 

A Javaslat kiegészíti a gépjármű lefoglalására vonatkozó szabályokat azzal, hogy a forgalmi engedély mellett a gépjármű törzskönyvének lefoglalását is elrendeli. A Javaslatban foglalt szabályok értelmében a foglalás nemcsak helyszíni eljárással történhet, hanem a gépjárművek nyilvántartásában szereplő adatok alapján is, amennyiben a nyilvántartás szerint az adós gépjárművel rendelkezik. Kiegészíti a Javaslat a szabályokat azzal, hogy a gépjármű értékesítését követően az új tulajdonos részére szükséges okmányok kiállítására, valamint a gépjárműnek a forgalomban való részvételhez szükséges jelzésekkel történő ellátására megállapítja az arra jogosult szerv hatáskörét.

 

Ha a magánszemély adós foglalkozásához egyébként nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalására kerül sor, a Javaslat szerint - mivel a forgalmi engedély nem kerülne lefoglalásra - az adós továbbra is használhatja a járművet, természetesen azokkal a korlátozásokkal, amelyek a lefoglalt vagyontárgyak tekintetében fennállnak (rendeltetésszerű használat, elidegenítés és terhelési tilalom, állag óvása stb.). Ha a gépjármű értékesítésére kerül sor, meghatározott összeg az adósnak fizetendő vissza a befolyt vételárból, ennek összege oly módon kerül rendeletben megállapításra, hogy abból még lehetőség nyíljon az adós foglalkozásának gyakorlásához szükséges adottságokkal, felszereltséggel rendelkező és megfelelő típusú gépjármű beszerzésére. Akkor tekinthető mentesnek a foglalkozás gyakorlásához szükséges gépjármű a magánszemélyek esetében, ha annak a becsértéke nem éri el a Javaslatban foglalt felhatalmazás alapján kiadott rendeletben meghatározott összeget. Ha az adós az eljárás folyamán felhagy a foglalkozásával, illetőleg visszavonják a foglalkozás gyakorlásához szükséges engedélyt, a gépjármű végrehajtás alá vonására az általános szabályok alkalmazandók.

 

A Javaslat - a gépjárművek végrehajtás alá vonásához hasonlóan - a vízi és légi járművek lefoglalása esetén is meghatározza a követendő eljárás rendjét: a jármű lefoglalásával egyidejűleg a forgalomban való részvételre jogosító okmányokat is le kell foglalni, a foglalási jegyzőkönyv másolatát pedig meg kell küldeni a járművet nyilvántartó hatóságnak a lefoglalásnak a nyilvántartásba történő bejegyzése céljából.

 

            A Javaslat értelmében bizonyos esetekben - az ingatlanokra vonatkozó szabályozás mintájára - a jelzálogjoggal terhelt ingók esetében is be kell jegyezni a nyilvántartásba (a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett ingó zálogjogi nyilvántartásba) a foglalás tényét, a végrehajtási jogot. Ezzel veszi kezdetét az az eljárás, amely során a zálogjog jogosultja végső soron bírósági határozattal feljogosíttatik arra, hogy bírósági végrehajtás útján a zálogjoggal biztosított követelését érvényesítse.

 

            A Javaslat külön nevesíti az eltérő szabályok szerint lefoglalandó ingóságok között azokat, amelyeket ún. széfszolgáltatás keretében őriznek. A követendő eljárás ebben az esetben az, hogy a végrehajtó a széfet lepecsételi és értesíti a széfszolgáltatót, valamint az adóst a széf felnyitásának időpontjáról. A széf felnyitását elsősorban az adós végzi, ha azonban a megjelölt időpontban az adós nem jelenik meg, a végrehajtó nyittatja fel a széfet és készíti el a széfben talált ingóságokra a foglalási jegyzőkönyvet. A felnyitást követően folytatandó eljárás attól is függ, hogy a széfben talált tárgyak kezelésére és elhelyezésére milyen szabályok vonatkoznak: elképzelhető azok széfbe történő visszahelyezése, de lehetséges pl. a letétbe helyezés is.

 

            Külön nevesíti a Javaslat azokat a vagyontárgyakat, amelyek a hatályos szabályok szerint egyenként foglalhatók le és értékesíthetők, azonban összességében olyan egészt alkotnak, amelyek technológiai, termelési vagy szolgáltatási szempontból az együttes (egy vagyontárgyként történő) értékesítés lebonyolítását indokolják. Figyelemmel azonban arra, hogy az ilyen értékesítés eredménytelensége esetén a második árverésen már egyenként kell az ingóságokat értékesíteni, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvben köteles feltüntetni a vagyontárgyak egyenkénti és együttes becsértékét is.

 

Az 51. §-hoz

 

            A Vht. 106. §-ának c) pontja szerint a zárgondnokot a végrehajtást kérő kérelmére a végrehajtó kijelöli, ha az ügy körülményeire figyelemmel maga is indokoltnak tartja a zárgondnok igénybevételét. A Javaslattal beiktatott új szabály olyan estkört nevesít, mellyel alapvetően a végrehajtó döntésére bízza a zárgondnok kijelölésének kezdeményezését, azonban ehhez természetesen az is szükséges, hogy a kijelöléshez a végrehajtást kérő is hozzájáruljon.

 

Az 52. §-hoz

 

            A Vht. lehetőséget ad az adós tulajdonában lévő ingóság lefoglalására abban az esetben is, ha az a feleken kívülálló harmadik személynél van, és meghatározza, hogy az eljárás során a harmadik személynek milyen nyilatkozatokat kell tennie az eredményesség biztosításához. A Vht. 109. §-ának (2) bekezdése szabályozza a harmadik személy felelősségét abban az esetben, ha nem a jogszabály rendelkezései szerint jár el, a felelősség alapjául szolgáló magatartások körét bővíti a Javaslat azzal, ha a harmadik személy a végrehajtó felhívására nem nyilatkozik a 107. § (2) bekezdésében megjelölt kérdésekben (nála van-e az ingóság, elismeri-e az adós tulajdonjogát, tart-e valaki igényt az ingóságra és milyen jogcímen).

 

Az 53. §-hoz

 

            A Javaslat átfogóan módosítja a végrehajtás alá vont zálogtárgyakkal kapcsolatos intézkedések körét annak érdekében, hogy a zálogjogosultak törvényes érdekeinek érvényesülése a végrehajtási eljárásban is teljesebb mértékben megvalósuljon: ne fordulhasson elő az a helyzet, hogy a zálogtárgyak végrehajtás során történő értékesítésére a zálogjogosultak értesítése és igényérvényesítésük biztosítása nélkül kerüljön sor.

 

            A Javaslat előírja, hogy a végrehajtó értesítse az ismert zálogjogosultakat arról, hogy a zálogtárgyat lefoglalták, ezen értesítés kézhez vételét követő 8 munkanapon belül kell a jogosultnak a bíróságnál bejelentenie a végrehajtási eljárásba történő “bekapcsolódásra” irányuló kérelmét. Ha a helyszínen történő foglalás során már ismert a zálogjog fennállásának ténye, a foglalást követően, ha pedig a Javaslat értelmében a zálogjog fennálltát a végrehajtónak a különböző nyilvántartásokból (vízi, légi jármű nyilvántartása, ingó zálogjogi nyilvántartás) kell megállapítania, a megkeresések teljesítését követően kell haladéktalanul értesítenie a zálogjogosultat a foglalás tényéről.

 

A zálogjogosultnak a harmadik személy által indított végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásának engedélyezése iránti kérelem akkor teljesíthető a 114/A. §-ban szabályozott peren kívüli eljárás során, ha fennállnak a zálogjoggal biztosított követelésre vonatkozó kielégítési jog megállapításának feltételei és a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége nem vitatott. A szabályozás értelmében nem csak a követelés lejárta teremtene alapot a kérelem teljesítésére, hanem annak ténye is, hogy a zálogtárgyat a végrehajtási eljárás során lefoglalták. Nem lehetne azonban a kielégítési jog megnyíltát megállapítani abban az esetben, ha a zálogjog jogosultja és az adós olyan személyes vagy gazdasági kapcsolatban állnak egymással, amely a Javaslatban foglalt módosításokkal is érintett ingyenességi és rosszhiszeműségi vélelem fennállásának előfeltétele. Az utóbbi szabállyal csökkenthető annak az esélye, hogy az adósok akár fiktív zálogszerződésekre alapozva késleltessék a végrehajtást.

 

            A bekapcsolódás iránti kérelem beérkezését követően a bíróság köteles a végrehajtást felfüggeszteni annak érdekében, hogy a zálogtárgy értékesítésére ne kerülhessen sor a zálogjogosult bekapcsolódása tárgyában történő döntéshozatalt megelőzően. A Javaslat biztosítja a végrehajtást kérőknek (és természetesen az adósnak is), hogy az e §-ban szabályozott eljárás során vitassa a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját vagy összegszerűségét, hiszen jogos érdekeik érvényesítését nagyban befolyásolhatja a zálogjogosult bekapcsolódása. A közokiratokban foglalt követelések behajthatóságára vonatkozó szabályokkal összhangban nincs lehetőség a követelés jogalapjának és összegszerűségének vitatására, ha a kötelezettségvállalást közokiratba foglalták. Ha az említett személyek az állításukat (a követelés jogalapjának, összegszerűségének vitatása) valószínűsítik, a nemperes eljárás lefolytatására nincs lehetőség, a zálogjogosult a Pp. újonnan beiktatott 385/A. §-ában szabályozott perrel érvényesítheti igényét. A perindításra sem a Vht., sem a Pp. nem ír elő határidőt, azonban a 8 munkanapon belül történő perindításhoz az a joghatás társul, hogy a végrehajtás a továbbiakban is felfüggesztés alatt áll, tehát a jogvita elbírálásának időtartama alatt sem lehet a zálogtárgyat értékesíteni. (A végrehajtás felfüggesztése tekintetében hasonló rendelkezést tartalmaz a Pp. az igényperek vonatkozásában is.) Ha a perindítás nem történik meg az említett 8 napos határidő lejárta előtt, a perben eljáró bíróság később természetesen ettől függetlenül is felfüggesztheti a per elbírálásáig a végrehajtást.

 

            Az eljárás lefolytatására a végrehajtást foganatosító bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, végzése ellen fellebbezésnek van helye. A gördülékenyebb ügyintézés érdekében a Javaslat biztosítja annak lehetőségét, hogy az adós és a végrehajtást kérők ne csak a követelés összegét vitathassák, hanem megjelölhessék azt az összeget is, amely tekintetében elismerik a zálogjogosult követelését és hozzájárulnak az eljárásba történő bekapcsolódásához.

 

Az 54. §-hoz

 

            A Javaslat a lefoglalt ingóság értékesítésének megszervezésére rendelkezésre álló, a foglalás időpontjától számított 15 napos határidőt 30 napban határozza meg, biztosítva azt, hogy valamennyi, az értékesítést megelőző eljárási cselekmény lefolytatására kellő idő álljon rendelkezésre. Új szabály beiktatása vált szükségessé a vízi és légi járművek, valamint a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítésére is: ha a Vht. értelmében az ingóságot (vagy az ingóságot terhelő zálogjogot) nyilvántartó hatóságot, szervezetet kell megkeresni a nyilvántartásnak a zálogjogosultakra vonatkozó adatainak beszerzése érdekében, úgy ezen adatok beszerzésével kezdődik meg az értékesítés előkészítésére nyitva álló 30 napos határidő.

 

            Figyelemmel arra, hogy a Vht. 116. §-ában a Javaslat 55. §-ával a romlandó dolgok értékesítésének szabályai kerültek megállapításra, az értékesítés időpontjának meghatározására vonatkozó szabály a Vht. 115. §-ának a Javaslattal beiktatott (3) bekezdésében található.

 

Az 55. §-hoz

 

            A hatályos szabályok rendkívül szűkszavúak a romlandó dolgok értékesítésével kapcsolatban, azonban a gyakorlati tapasztalatok arra mutattak rá, hogy a részletesebb szabályozásra szükség van, hiszen ha nem is túl gyakran, de sor kerül ilyen vagyontárgyak lefoglalására és értékesítésére. A Javaslat - összhangban az ingóvégrehajtás általános szabályaival - főszabályként az árverésen kívüli eladást jelöli meg, ehhez azonban természetesen a felek egybehangzó akarata és megfelelő összegű vételár is szükséges. Ennek hiányában a végrehajtó választhat, hogy a dolgot a forgalmazásával foglalkozó kereskedőnek adja-e el, vagy pedig a piaci, vásári értékesítés szabályai szerint az önkormányzat által kijelölt piacon, vásáron vagy vásárcsarnokban maga értékesíti. A Javaslat értelmében az ilyen piaci, vásári értékesítésre is az ingóárverés szabályait kell megfelelően alkalmazni, természetesen azonban nem szükséges az árverés közhírré tételét az általános szabályok szerint intézni, vagyis hirdetményt készíteni és azt a törvényben megjelölt hatóságok hirdető tábláján kifüggeszteni, illetőleg kivonatát a kamarai lapban megjelentetni.

 

Az 56. §-hoz

 

            Az árverések nyilvánosságával kapcsolatos követelmény fokozottabb érvényesítése érdekében a Javaslat szerint (56. §, 76. §) mind az ingó, mind pedig az ingatlanárveréseket az árverési hirdetmények érintettek részére történő kézbesítése, valamint annak a bíróság, a bírósági árverési csarnok, a polgármesteri hivatal, továbbá a földhivatal hirdetőtábláján történő kifüggesztése mellett meg kell hirdetni a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara erre rendszeresített hivatalos lapjában is az árverési hirdetmény kivonatának megjelentetésével. Módosul az árverési hirdetmény kifüggesztésére vonatkozó szabály is annyiban, hogy a kifüggesztés utolsó napja nem az árverést megelőző harmadik, hanem az ötödik napban kerül megállapításra (az árverési hirdetmény kivonatának a kamara hivatalos lapjában történő megjelentetésére is ezt a végső időpontot tartalmazza a Javaslat).

 

Az 57. §-hoz

 

A végrehajtási jogszabályok módosításának egyik alapvető célkitűzése, hogy annak eredményeként elkerülhetők legyenek az árverésekkel kapcsolatban tapasztalt visszásságok, illetve egyes esetekben visszaélések is. Ennek egyik előfeltétele az, hogy az árverezők közül kizárt legyen minden olyan személy, aki az ügyben vagy az ügy valamelyik fél javára vagy hátrányára történő intézésében érdekelt lehet. Módosítja a Javaslat ezért az árverező személyekre vonatkozó szabályt is: a szervezeti változásokkal összefüggésben az árverésből kizárt személyek köre kiegészül a végrehajtói iroda tagjával, alkalmazottjával, a végrehajtó alkalmazottjával, a végrehajtó, illetve az előbb említett személyek közeli hozzátartozójával és élettársával, valamint a végrehajtást foganatosító bíróság állományába tartozó személyekkel.

 

Az 58. §-hoz

 

            A Javaslat megszüntette a természetes személyek esetében a foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjárművek automatikus mentességét, e szabályhoz kapcsolódik az is, hogy ha ilyen gépjármű árverésére kerül sor, a vételárat az általános szabályokkal ellentétben (a becsérték egynegyede) csak olyan összegre lehet leszállítani, amelyből a végrehajtás előrelátható költségei és az adósnak járó, a foglalkozás gyakorlásához szükséges gépjármű megszerzésére rendeletben meghatározott összeg is fedezhető. A szabállyal a Javaslat el kívánja kerülni azt, hogy a magánszemély adós olyan helyzetbe kerüljön, amely ténylegesen lehetetlenné teszi a foglalkozásának gyakorlását és ezzel egzisztenciális ellehetetlenülését.

 

Az 59. §-hoz

 

            A Javaslat a speciális ingóságok körében nevesítette a technológiai, szolgáltatási egészt alkotó vagyontárgyakat, a speciális szabályozás eleme az is, hogy az ilyen ingóságokat nem egyenként, hanem egyben kell értékesíteni. Ez csupán az első árverésre vonatkozik, ha ez eredménytelen, a többi árverésen már az egyenként meghatározott becsértékek alapulvételével egyenként kell az ingóságokat értékesíteni.

 

A 60. §-hoz

 

            A hatályos szabályok szerint az ingóárverés során a vételár kifizetésével szerez az árverező tulajdonjogot az ingóságon. A Vht. hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre több ügyben kerül sor igen nagy értékű ingóságok (különböző gépek, technikai berendezések stb.) árverezésére, melyek esetében nem feltétlenül kívánatos az, hogy a jogszabály az árverezőt a nagyobb összegű becsérték, illetve a licitáláshoz szükséges további pénzösszegek készpénzben az árverés helyére történő vitelére kötelezze. A Javaslat ezért felhatalmazást ad az igazságügy-miniszternek, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendelettel állapítsa meg az árverési vételár megfizetésének a Vht. szabályaitól eltérő egyéb rendelkezéseit. (Felmerülhet a halasztott fizetés, vagy akár a bankkártyával, csekkel történő fizetés lehetősége is.)

 

A 61. §-hoz

 

            A Vht. biztosítja a végrehajtást kérő részére annak a lehetőségét, hogy követelése és járuléka erejéig az árverésen készpénz fizetés nélkül vásároljon és ezzel követelése kielégítést nyerjen. Figyelemmel arra, hogy a végrehajtási eljárás eredményes befejezéséhez az is szükséges, hogy a végrehajtás során befolyt vagyon a végrehajtási eljárás költségeire is fedezetet nyújtson, ezért nemcsak a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség, hanem a végrehajtási eljárás valamennyi költségére nézve kimondja a Javaslat azt, hogy ezek fedezete az előfeltétele az árverésen történő vásárlásnak.

 

A 62. §-hoz

 

            A hatályos szabályok értelmében az engedély alapján birtokban tartható ingóságokat is árverés útján kell értékesíteni, azonban az ilyen ingóságokon az az árverési vevő szerezhet tulajdonjogot, aki az árverés időpontjában a tulajdonszerzéshez szükséges megfelelő engedéllyel rendelkezik. A gyakorlati tapasztalatok szerint e rendelkezés hatályosulása nem megfelelő, hiszen az említett engedélyeket az árverezők a legtöbb esetben nem tudják beszerezni az árverés időpontjáig, illetve az ilyen tárgyakra specializálódott vevőkör sem érdeklődik az árverések iránt. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy az engedély alapján birtokban tartható ingóságok (pl. lőfegyverek vagy vegyi, illetve mérgező, sugárzó anyagok) értékesítése az ilyen ingóságok értékesítésére jogosult forgalmazó útján történjen a bizományi értékesítés szabályai alapul vételével. A végrehajtó az ingóság értékesítése céljából történő átadásakor az ingóságok lefoglalására irányuló szabályok alkalmazásával megállapítja annak becsértékét, amely egyben a legkisebb vételár is. Ha a forgalmazó nem tudja értékesíteni az ingóságot az átadást követő 45 napon belül, a végrehajtó az általa megállapított becsértéket 15 napos határidőkkel fokozatosan egynegyedére szállítja le. A végrehajtó a szabályszerű kezelés és értékesítés ellenőrzése érdekében a forgalmazónál a helyszínen is megtekintheti az ingóságot, illetve ellenőrizheti azt, hogy a forgalmazó az értékesítésre irányadó szabályokat betartva árusítja-e azt. Ha az értékesítés a becsérték egynegyedére történő leszállítást követően (tehát az utolsó leszállítást követő 15 napon belül) sem jár eredménnyel, úgy természetszerűleg nincs helye a sikertelen ingóárverés esetén irányadó átvétel szabályainak, az ingóságot az adósnak kell visszaadni.

 

A 63. §-hoz

 

            Annak érdekében, hogy a végrehajtási árverések minél szélesebb nyilvánosságot kapjanak, és az elterjedt értékesítési fórum legyen, a Javaslat számos rendelkezést tartalmaz a potenciális árverési vevők helyzetének javítására is. E körbe tartozik az a szabály, mellyel a Javaslat előírja, hogy a magánszemély árverési vevők esetében csak a vevő nevét és a személyazonosításra szolgáló okmányának számát kell a jegyzőkönyvben feltüntetni, a lakóhelyre vonatkozó feljegyzést az iratok között zárt borítékban kell elhelyezni. A lakóhelyet tartalmazó iratba csak a bíróság, a büntetőügyben eljáró, illetve az ingóságot nyilvántartó hatóság (az utóbbi esetben a lajstrom adataihoz legtöbb esetben szükséges a lakóhely is), valamint az illetékhivatal tekinthet be. Az ingóság tulajdonjogának megszerzését terhelő illetékfizetési kötelezettségre és a vízi és légi jármű nyilvántartásának kötelezettségére figyelemmel a Javaslat kiegészíti az árverési jegyzőkönyv kézbesítésére vonatkozó szabályokat: az árverési jegyzőkönyvet a végrehajtó megküldi az illetékhivatalnak és a vízi, légi járművet nyilvántartó hatóságnak is.

 

 

A 64. §-hoz

 

            A Vht. hatálybalépése óta eltelt időszakban került bevezetésre és nyer egyre nagyobb teret a dematerializált értékpapír intézménye. Az értékpapírok végrehajtás alá vonása és a végrehajtási eljárás során történő értékesítése speciális szabályok alkalmazását igényli e területen, erre figyelemmel a Javaslat az értékesítési szabályokat is kiegészíti azzal, hogy a dematerializált értékpapír végrehajtási értékesítésével elsősorban a számlavezető befektetési szolgáltatót kell megbízni, ha ez nem lehetséges, más befektetési szolgáltató is végezheti az értékesítést.

 

A 65. §-hoz

 

            A Vht. részletesen szabályozza a gazdálkodó szervezetek vagyonának végrehajtás alá vonását, ide értve a gazdasági társaságból a tagot megillető vagyonrész végrehajtás alá vonását is. A hatályos szabályok (az üzletrész, részvények értékesítése) azonban alapvetően a korlátolt felelősségű társaság, illetve a részvénytársaság esetében nyújtanak megoldást a követendő eljárásra, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok (közkereseti társaság, betéti társaság) esetében nem állapítható meg egyértelműen az eljárás módja. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 91. §-ában foglalt rendelkezést veszi alapul a Javaslat, amikor úgy rendelkezik, hogy a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságból a tagot megillető vagyonrész végrehajtás alá vonása a tag helyetti felmondás jogának a végrehajtást kérő általi gyakorlásával és a tagot ennek folytán a tagsági jogviszony megszűnése miatt megillető követelés végrehajtási eljárás keretében történő lefoglalásával történik. A Gt. 91. §-a értelmében a tag által a társaság tulajdonába adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog kielégítés céljából nem vehető igénybe, a hitelező követelésének fedezetéül csak az a vagyonhányad szolgál, amely a tagot a társaság, vagy a tagsági jogviszony megszűnése esetére megilleti. E vagyonhányadhoz a hitelező úgy juthat hozzá a végrehajtási eljárás keretében, ha az egyébként a tagot megillető rendes felmondás jogát gyakorolja. E felmondás folytán a társaság nem köteles a társaság tulajdonába adott vagyontárgyat természetben kiadni, eltérő megállapodás hiányában pénzben kell a taggal elszámolni. A Javaslat a Gt. szabályaira figyelemmel rögzíti a végrehajtást kérő felelősségét a társaságnak a tagsági jogviszony megszűnését megelőzően keletkezett tartozásaiért: az lényegében a megszűnt tag jogutódjára vonatkozó szabályok szerint alakul, a felmondás eredményeként részére kifizetett összeg erejéig terjed.

 

A 66. §-hoz

 

            A Vht. az árverésen kívül lehetőséget ad a lefoglalt vagyontárgy meghatározott vevő részére, az árverés hatályával történő eladására. A jogalkotó célja ezen intézménnyel az volt, hogy lehetőséget biztosítson az árverésen történő értékesítésnél feltehetően magasabb vételárért történő értékesítésre a felek rendelkezése alapján. A gyakorlati tapasztalatok szerint a végrehajtást kérők között gyakran nincs meg az a szándékegység, ami ezt az értékesítést lehetővé teszi - még akkor sem, ha az egyértelműen valamennyiük számára előnyös megoldást jelent, hiszen a vételár valamennyiük követelését fedezné. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy az értékesítéshez nem szükséges a végrehajtást kérő (több végrehajtást kérő esetében valamennyi végrehajtást kérő) hozzájárulása, ha a befolyt vételárból mind az eljárás költségei, mind pedig a végrehajtást kérők követelése kielégítést nyerne. A magánszemélyek foglakozásához nélkülözhetetlen gépjárművek végrehajtás alá vonásának speciális szabályaira figyelemmel a gépjárművek árverésen kívüli eladására is ez a szabály alkalmazandó, ugyanakkor tekintettel kell lenni a foglalkozását gyakorló magánszemély törvényben biztosított jogára is: arra, hogy a vételárból jogszabályban meghatározott összeget a követelések kielégítését megelőzően részére kell kifizetni másik gépjármű beszerzése érdekében. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az árverésen kívüli eladásra akkor van lehetőség, ha a vételár előreláthatólag az adósnak járó összeget is fedezi.

 

A 67-68. §-hoz

 

            A Javaslat tovább erősíti azt a szabályt, mely szerint az ingatlanok végrehajtás alá vonásának az ingatlant terhelő, a foglalás időpontjában fennálló jogok nem jelentik akadályát, a végrehajtási jog erősebb valamennyi, az ingatlanra vonatkozó jognál. Kimondja ezzel összefüggésben a Javaslat azt is, hogy az ingatlanok végrehajtás alá vonásának nemcsak az ingatlant terhelő jogok, tilalmak, de az ingatlanhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tények sem képezik akadályát.

 

A Vht. 137. §-a sorolja fel azokat a jogokat, amelyek az ingatlan végrehajtás során történő értékesítését követően is fennmaradnak. E körbe tartozik az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, valamint a törvényen alapuló haszonélvezeti jog is. Az ingatlan elzálogosítását követően kikötött haszonélvezeti jog azonban kedvezőtlenül befolyásolja a zálogjog érvényesítését, hiszen az ilyen ingatlanok értékesítése az ingatlan lakott állapotára tekintettel csak jóval alacsonyabb vételár fejében lehet sikeres, ami veszélyeztetheti a zálogjoggal biztosított követelés kielégítését. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a jelzálogjog keletkezését követően szerződéssel létesített haszonélvezeti jog az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát nem terheli, ugyanez vonatkozik arra az estre is, ha a haszonélvező egyébként is felel a tartozásért. Ezzel összefüggésben a Javaslat kimondja, hogy a haszonélvezeti joggal a fenti módon terhelt ingatlant is beköltözhető állapotban kell értékesíteni.

 

A 69. §-hoz

 

            A Javaslat módosítja az ingatlan lefoglalására vonatkozó rendelkezéseket annak érdekében, hogy az iránt a végrehajtó minél hamarabb intézkedést tehessen. A Javaslat értelmében ha a végrehajtható okirat tartalmazza az ingatlan adatait és a végrehajtási költségek előlegezése megtörténik, ezt követően a végrehajtó 3 munkanapon belül intézkedik az ingatlan lefoglalása iránt, ha pedig az ingatlant a végrehajtónak fel kell kutatnia, a szükséges adatok beszerzését követő 3 munkanapon belül kell a foglalás iránt intézkedni.

 

A Javaslat előírja, hogy a földhivatalok soron kívül kötelesek a végrehajtási jog bejegyzését intézni, a rendelkezés hatályosulásához természetesen az is elengedhetetlen, hogy a földhivatalok ezen kötelezettsége a megelőző széljegyek elintézésére is vonatkozzon. A Javaslat szerint a végrehajtó a foglalással egyidejűleg felhívja a földhivatalt arra, hogy közölje azoknak az adatait, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, ez előfeltétele annak, hogy a végrehajtó a későbbi értesítési kötelezettségeinek eredményesen eleget tehessen. A hatályos Vht. is több helyen előírja e jogosultak értesítését a különböző eljárási cselekményekről, ezt kiegészíti a Javaslat azzal, hogy - amellett, hogy ezen értesítésre a földhivatal is köteles - a végrehajtó értesítse az ingatlant terhelő zálogjog jogosultját a végrehajtási jog bejegyzéséről. A zálogjogosultak vonatkozásában a rendelkezés azért bír különös jelentőséggel, hiszen ezen értesítés kézhez vételével kezdődik meg az a határidő, amely alatt - hasonlóan az ingó végrehajtásra vonatkozó szabályokhoz - a bíróságtól kérhetik a harmadik személy által indított végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásuk engedélyezését.

 

A 70. §-hoz

 

            A Javaslat az ingóságokat terhelő zálogjog jogosultjának értesítésével összhangban az ingatlan esetében is külön rendelkezést tartalmaz a zálogjogosult értesítéséről. A zálogjogosult a végrehajtó ezen értesítésével szerez tudomást arról, hogy a zálogtárgyat egy harmadik személy követelése fejében lefoglalták, és a zálogjogból fakadó igényét emiatt a végrehajtásba történő bekapcsolódás iránti kérelem előterjesztésével kell érvényesítenie. A Javaslat a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránti eljárás tekintetében visszautal a Vht. 114/A. §-ában megfogalmazott szabályokra.

 

A 71. §-hoz

 

            A hatályos szabályok szerint a végrehajtó a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat kézhezvételétől számított 3 hónapon belül köteles a lefoglalt ingatlant értékesíteni. Tekintettel azonban arra, hogy a végrehajtási jog bejegyzése és az értékesítés között kell az ingatlan becsértékét is megállapítani (mely ellen kifogás terjeszthető elő, a kifogást elbíráló végzést pedig fellebbezéssel lehet megtámadni), a Javaslat a becsérték megállapításától, illetve a becsérték tárgyában hozott jogerős bírósági határozat kézhezvételétől számítja az értékesítés megszervezésére irányadó határidőt, hogy az a jogorvoslatok előterjesztésére figyelemmel is tartható legyen.

 

A 72. §-hoz

 

            A Javaslat jelentősen módosítja az ingatlanok becsértékének megállapítására vonatkozó szabályokat: az adó- és értékbizonyítvány beszerzése helyett erre irányuló kérelemre szakértő becsüs véleménye alapján is lehetőség nyílik a becsérték megállapítására. A becsértéket mind beköltözhető, mind lakott értékre meg kell kérni, hiszen teljes bizonyossággal csak a becsérték közlését követően válik nyilvánvalóvá, hogy az ingatlan értékesítésére lakott vagy beköltözhető állapotában kerül sor.

 

A Vht. szerint a becsértéket közölni kell mind a felekkel, mind pedig azokkal, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. E széles körű értesítési kötelezettségre tekintettel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ez alkalommal kell felhívni az erre jogosultakat a nyilvános pályázat megrendezése, valamint az ingatlan lakott állapotban történő értékesítése iránti kérelem előterjesztésére. Ugyanezen alkalommal - a becsérték közlésével - egyidejűleg hívja fel a végrehajtó az adóst arra, hogy a kiköltözési kötelezettségre vonatkozó halasztási kérelmét - ha élni kíván a törvény szerinti feltételek alapján a lehetőséggel - terjessze elő a bíróságnál.

 

A 73. §-hoz

 

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény is előírja, hogy az ingatlanok nyilvántartása során a magánszemélyek, illetve a szervezetek azonosítására szolgáló adatokat az ingatlan-nyilvántartásba be kell jelenteni (idetartozik a jogosult lakcíme és székhelye is). A végrehajtó az ingatlan lefoglalását követően számos esetben köteles az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultjainak értesítésére, ezért az ingatlan-nyilvántartási törvény említett előírására figyelemmel indokolatlan lenne őt arra kötelezni, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultak adatai után kutasson (azt egyébként sem tehetné meg, hiszen a végrehajtási jogszabályok értelmében csak az adós, illetve a végrehajtási eljárás kötelezettje vonatkozásában rendelkezik ilyen jogosultsággal). A Javaslat emiatt akként rendelkezik, hogy e személyek vonatkozásában a kézbesítéshez fűződő joghatások a földhivatal által közölt címre történő értesítéshez kapcsolódnak, ha az e címre történő kézbesítés sikertelen, az az eljárás folytatását nem gátolja.

 

A 74. §-hoz

 

            A Javaslat előírja, hogy az ingatlanokat főszabály szerint beköltözhető állapotban kell árverezni, ezzel azt - a rendkívül sok gyakorlati problémát is jelentő - kérdést oldja meg, amely abból adódott, hogy az ingatlanban lakó adós jogi helyzete a hatályos szabályokkal nem volt egyértelműen rendezve. A Javaslat - amellett, hogy a beköltözhető állapotban történő értékesítést írja elő -, azt is szabályozza, hogy az értékesítést követően az adós a vele lakó személyekkel együtt köteles az ingatlant elhagyni, s ha ezt nem teszi meg, a kiköltözés a végrehajtás keretein belül kikényszeríthető. A jogalkotó szándéka szerint ezzel a szabályozással elérhetővé válik az, hogy az ingatlanok árverése iránti érdeklődés növekedjen, hiszen az árverési vevők valóban beköltözhető állapotú ingatlant szerezhetnek az árveréseken, az érdeklődés növekedésével pedig az árverési vételárak összegének növelésére is számítani lehet.

 

A Javaslat tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor az ingatlan lakottan kerül értékesítésre. Lakottan kell árverezni az ingatlant, ha abban bérleti szerződés alapján bérlő lakik; feltétele azonban a lakottan történő értékesítésnek ebben az esetben az is, hogy a bérleti szerződés megkötésére a végrehajtási eljárás megindulását (a végrehajtás elrendelését) megelőzően kerüljön sor és ne álljon fenn az adós és a végrehajtási eljárásba bekapcsolódott zálogjogosult között az ingatlan beköltözhető állapotban történő értékesítésére vonatkozó megállapodás. Ugyancsak lakottan kell az ingatlant árverezni, ha abban haszonélvező lakik, kivéve azokat az eseteket, amelyek a Vht. 137. §-ának (2) bekezdésben foglalt rendelkezést (a haszonélvezet megszűnését) eredményezik. Lakottan történik az értékesítés, ha az osztatlan közös tulajdonú ingatlanban a nem adós tulajdonostárs lakik; vagy ha az adós és a végrehajtást kérő (több végrehajtást kérő esetében valamennyi végrehajtást kérő) korábban ekként állapodott meg. További lehetőség a lakottan történő árverezésre az, ha nem állnak fenn ugyan az említett feltételek, de a lakottan történő értékesítéssel valamennyi végrehajtást kérő egyetért és a lakottan történő értékesítésre irányuló kérelmét a becsérték közlésétől számított 15 napon belül előterjeszti a végrehajtónál. Ha nem áll fenn a lakottan történő értékesítés valamelyik feltétele, úgy az adósnak a lakásban maradására vonatkozó korábbi szerződési kikötés sem érvényesülhet az árverést követően, az a hatályát veszti.

 

A 75-76. §-hoz

 

            A Javaslat újrafogalmazza az árverési hirdetmény tartalmára vonatkozó rendelkezéseket annak érdekében, hogy az árverési vevők, illetve az árverés iránt érdeklődők minél több, az ingatlanra vonatkozó adatot ismerjenek meg, és ennek figyelembevételével készülhessenek az árverésre. A Javaslat értelmében bekerül a feltüntetendő adatok körébe a végrehajtó neve, hivatali helyiségének címe, telefonszáma, valamint letéti számlájának száma is; az utóbbi annak érdekében, hogy az árverési előleget banki átutalás formájában befizetni kívánók haladéktalanul intézkedni tudjanak az átutalás iránt. Tartalmazza a felsorolás a felek nevét, de emellett a fő követelés jogcímét és összegét is annak érdekében, hogy az árverési vételár felosztásával is kalkulálhassanak az árverési vevők (különös érdeke ez az árverésen készpénzfizetés nélkül vásárolni szándékozó végrehajtást kérőknek). Új megfogalmazást nyer az ingatlan lakott vagy beköltözhető állapota is, hiszen a Javaslat szerint a hirdetményben már nem az ingatlan lakott vagy beköltözhető állapotára kell utalni, hanem arra, hogy az értékesítés a lakott vagy a beköltözhető állapotban történő értékesítés szabályai szerint fog zajlani. A lakóingatlanoknak a Vht. 147. §-a szerinti értékesítésére figyelemmel ennek tényét is fel kell tüntetni a hirdetményben, hiszen az árverési vételárat ilyen árverés esetén nem a becsérték 50 %-áig, hanem a becsérték 70 %-ának megfelelő összeg erejéig lehet leszállítani.

 

            Az ingatlanárverés közhírré tételére vonatkozó szabályok - az ingóárverésre vonatkozó szabályozással összhangban - tekintetében is módosítást tartalmaz a Javaslat. Az árverési hirdetménynek a Vht-ban meghatározott hatóságok hirdető tábláin történő kifüggesztésére is új szabályok vonatkoznak: megmarad a legalább 15 napon át történő kifüggesztés előírása, ugyanakkor annak végső időpontját a Javaslat úgy határozza meg, hogy legkésőbb az árverés előtti ötödik napra essen, így az árverésre történő felkészülésre hosszabb idő áll rendelkezésre, hiszen a kifüggesztés joghatásai is időben hamarabb megállapíthatóak. A Javaslat előírja, hogy a hirdetményt nem csak kifüggeszteni kell a megfelelő hatóságok hirdetőtábláin, hanem annak kivonatát a kamara erre rendszeresített hivatalos lapjában is közzé kell tenni. A kivonat mindazokat az adatokat tartalmazza, amelyek alapján a későbbi lehetséges árverési vevők képet kaphatnak az értékesítendő ingatlanról (a végrehajtó neve és telefonszáma, az ügy azonosítására alkalmas szám, az ingatlan művelési ága, helyrajzi száma, a tulajdoni hányad, az ingatlan területe, lakott vagy beköltözhető mivolta és becsértéke, az árverés helye és ideje). A Javaslat természetesen annak a lehetőségét is biztosítja, hogy az árverési vevők az ingatlant a kivonatban megjelölt helyen és időpontban megtekinthessék.

 

A 77-82. §-hoz

 

            A Javaslat a nagyobb értékű ingatlanok árverésére figyelemmel megteremti annak a lehetőségét, hogy az árverési előleget az árverési vevő ne csak készpénzben fizethesse ki az árverést megelőzően, hanem azt át is utalhassa a végrehajtó letéti számlájára; ez a rendelkezés természetesen vonatkozik a hátralékos vételár tekintetében adott halasztás során történő fizetésre, valamint az árverési vevőn kívüli árverezők részére az előleg visszafizetésére is.

 

            Lakóingatlanok esetében különösen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az árveréseken lehetőség szerint minél magasabb vételáron történjen meg az ingatlanok értékesítése, hiszen a végrehajtandó követelések kielégítését követően fennmaradó vételárnak legtöbb esetben az is rendeltetése, hogy az adós - esetlegesen családjával együtt - lakhatására megoldást találjon. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy azokban az esetekben, amikor a végrehajtás alá vont ingatlan elsősorban az adós lakhatását szolgálja (a Vht. szerint lakóingatlannak minősül és az adósnak ez az egyetlen ingatlana, lakóhelyéül is ez szolgál), az árverés során a kikiáltási árat csak a becsérték 70 %-ának megfelelő összegre lehet leszállítani. Sikertelen árverés esetén ez vonatkozik a második árverésre, valamint a szünetelést követően tartott újabb két árverésre, továbbá az ingatlan végrehajtást kérő által történő átvételére is, amely ugyancsak ezen összeg fejében történhet.

 

A Javaslat módosítja az árverési jegyzőkönyv tartalmára vonatkozó előírásokat annyiban, hogy az elárverezett ingatlan-nyilvántartási adatai, becsértéke és az árverési vételár mellett azt is feltüntetni rendeli, hogy a kikiáltási ár leszállítása az általános (a becsérték 50 %-áig terjedő), illetve a lakóingatlanokra vonatkozó speciális szabályok szerint történt-e az árverés során. Újrafogalmazza a Javaslat az árverési vevő adatainak feltüntetésére vonatkozó rendelkezést is, összhangban a jegyzőkönyv tartalmára vonatkozó egyéb szabályokkal. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az árverési jegyzőkönyvnek a földhivatal részére a vételár kifizetését követő megküldése az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok szerinti megkeresésnek minősül, mely az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzésére irányul és amelyben a végrehajtók a bejegyzéshez szükséges, az árverési jegyzőkönyvben nem szereplő adatokról is tájékoztatja a földhivatalt (pl. jogerőre emelkedés, vételár kifizetése).

 

 

 

A 83. §-hoz

 

            A Javaslat jelentős módosításokat vezet be az ingatlan árverést követően a feleket terhelő kötelezettségek és megillető jogok tekintetében. A Javaslat kimondja, hogy az adósnak az árverést követően az ingatlant el kell hagynia (természetesen a beköltözhető állapotban értékesített ingatlanok esetében alkalmazandó a szabály), azonban a kiköltözési kötelezettség különösen a családok tekintetében jelent adott esetben ideiglenesen megoldhatatlan elhelyezési nehézségeket. A kiköltözési kötelezettség nemcsak az árverési vevő jogos érdekeire, hanem az adós helyzetére is figyelemmel került megállapításra, hiszen alapesetben az árverést követő 30 napig írja elő a kiköltözést, ha azonban a vételár megfizetésére vagy halasztás vagy pedig jogorvoslat előterjesztése miatt később kerül sor, ehhez igazodik a kiköltözés határideje is.

 

A Javaslat biztosítja annak a lehetőségét, hogy az adós halasztást kérjen az elárverezett ingatlanból történő kiköltözésre. A halasztás iránti kérelmet a végrehajtást foganatosító bíróságnál kell benyújtani, a halasztás maximális időtartama 6 hónap lehet. Ez az időtartam adott esetben áthidalhatja a téli hónapokban történő költözés nehézségeit, ugyanakkor még méltányolható az árverési vevők érdekeinek szempontjából is. A kiköltözési haladékra való jogosultságot kizárja az, ha az adóst az eljárás során korábban rendbírsággal sújtották. [Ez összhangban van a Javaslat azon rendelkezéseivel, amelyek egy komplex és valóban hatékony szankciórendszert kívánnak bevezetni a végrehajtást akadályozó, illetve azzal szembeszegülő magatartással szemben: a Javaslat több helyen kizárja a különböző kedvezményekből a rendbírsággal sújtott adósokat (pl. a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem esetében is)]. A jogosultság kizárását jelenti az is, ha korábban lényegében a halasztásra okot adó körülmények fennállása miatt kérte az adós a végrehajtás felfüggesztését és annak a bíróság 6 hónapot elérő tartamban helyt adott.

 

A Javaslat részletes szabályokat tartalmaz a halasztás engedélyezése iránti eljárásra: a halasztás iránti kérelem tartalmára, a kérelem elbírálásához szükséges intézkedések megtételére, a döntéshozatal határidejére, valamint a kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezés előterjesztésének lehetőségére. A Javaslat előírja, hogy a kiköltözési haladék iránti kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezés esetén is megtartható az árverés, hiszen a kiköltözési haladék biztosítása nem befolyásolja az ingatlan értékesíthetőségét, de a végrehajtót a halasztás engedélyezése mellett ebben az esetben is értesíteni kell az eljárás eredményéről, illetve annak aktuális állásáról.

 

A Javaslat előírja, hogy ha a kiköltözésre a törvényben előírt időpontban nem kerül sor, a végrehajtó szükség esetén rendőrség közreműködésével foganatosítja az ingatlan kiürítését, amely eljárásban a lakás kiürítésének végrehajtására vonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók.

 

 

 

 

A 84-85. §-hoz

 

            Figyelemmel arra, hogy a Javaslat az ingatlanárverés esetében az előleg megfizetését is lehetővé teszi banki átutalással, a Javaslat erre az árverést követően a hátralékos vételár megfizetése esetén is lehetőséget biztosít. Ugyanez a szabály vonatkozik a sikertelen árverést követő második árverésen is az előleg megfizetésére.

 

            A Javaslat a Vht. 156. §-a (4) bekezdésének módosításával egyértelművé teszi, hogy a Vht. 147. §-a szerint lakóingatlannak minősülő ingatlanok értékesítésére vonatkozó speciális szabályok az első árverést követő második árverésen is irányadóak: a kikiáltási árat a becsérték 70 %-ának megfelelő összeg erejéig lehet csak leszállítani.

 

A 86. §-hoz

 

            A Vht. hatályos rendelkezései értelmében az ingatlanok értékesítése főszabály szerint árveréssel, illetve - ha annak feltételei fennállnak - árverésen kívüli eladással történhet. A Javaslat ezen értékesítési formák mellett bevezeti az ún. nyilvános pályázat intézményét, amely ugyancsak árverési vétel hatályával történő értékesítést jelent.

 

A pályázattal történő értékesítésre a végrehajtást kérő vagy végrehajtást kérők erre irányuló kérelmére kerül sor, a pályázatban való részvételre az árverezők körére vonatkozó szabályok (Vht. 123. § (2) bekezdés) megfelelően irányadók. A pályázati hirdetmény kézbesítésére és közzétételére lényegében az árverési hirdetményre vonatkozó szabályok alkalmazandók azzal az eltéréssel, hogy a pályázati hirdetményt a kamara hivatalos lapjában teljes terjedelemben kell megjelentetni és ehhez kapcsolódnak a közzétételhez fűződő joghatások is. A pályázati hirdetmény tartalma is az árverési hirdetmény tartalmához igazodik, azonban kiegészül azokkal a speciális adatokkal, amelyek a nyilvános pályázat útján történő értékesítéshez szükségesek (az ajánlat benyújtására vonatkozó kitételek, az ajánlat érvényességéhez szükséges feltételek megjelölése, az ajánlat felbontásának helye és időpontja, a pályázat elbírálásának módja és a pályázaton részt vevőkre vonatkozó rendelkezések).

 

A pályázaton való részvétel ajánlat benyújtásával történik, amelyben az ajánlatot tevő adatain kívül fel kell tüntetni a felajánlott vételár összegét, az előleg átutalásáról szóló igazolást, az ingatlanszerzés engedélyezésének igazolását, továbbá nyilatkozni kell arról is, hogy az ajánlatot tevő nem minősül olyan személynek, aki a pályázaton a törvény erejénél fogva nem vehet részt. A végrehajtó a pályázati hirdetményben megjelölt időpontban bontja fel az ajánlatokat tartalmazó iratokat és ismerteti az ajánlatokat, a felbontási eljáráson a felek, egyéb érdekeltek és az ajánlattevők részt vehetnek. Ezen eljárás során állapítja meg a végrehajtó, hogy a pályázatok érvényesek-e, illetőleg az érvényes pályázatot benyújtók közül a legmagasabb összegű vételár felajánlásával melyik pályázó szerzi meg az ingatlant. Amennyiben a pályázatok érvényességének elbírálásához a végrehajtónak további intézkedéseket kell megtennie, a pályázat eredményének kihirdetése legfeljebb 15 napra elhalasztható. A Javaslat meghatározza, hogy mely esetekben tekinthető az ajánlat érvénytelennek (határidő lejárta utáni benyújtás, hiányosság, előleg befizetésének elmulasztása, becsérték alatti felajánlott vételár, a valóságnak nem megfelelő nyilatkozat). Az érvénytelenségnek az a következménye, hogy az érvénytelen pályázatot benyújtó pályázó az eljárás további szakaszában nem vehet részt, súlyosabb esetben (hamis adat szolgáltatása) pedig rendbírság is kiszabható vele szemben.

 

Az ajánlattevőknek a felbontási eljáráson történő részvétele azért is különösen indokolt lehet, mert a Javaslat értelmében, ha azonos összegű ajánlatok érkeztek, a végrehajtó előtt szóban újabb árajánlat tehető, és ezen szóbeli ajánlatok alapján kerül megállapításra, hogy ki szerzi meg az ingatlant a legmagasabb összegű ajánlat tételével. (Természetesen ezen, szóbeli licit alkalmával sem lehet az írásban érkezett, megegyező összegű ajánlat alatti összegű vételi ajánlatot tenni.)

 

A pályázati eljárással szembeni jogorvoslatra, a hátralékos vételár kifizetésére, az előleg visszafizetésére, a pályázat nyertese tulajdonjogának bejegyzésére, az értékesített ingatlan kiürítésére és átadására lényegében az árverésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ha a pályázat eredménytelen, az kérelemre ismételten kiírható, ha ilyen kérelmet nem terjesztenek elő, akkor a végrehajtó második értékesítésként árverést tart, amelyre a második árverés szabályai vonatkoznak.

 

A 87. §-hoz

 

                        A Vht. az árverésen kívül lehetőséget ad a lefoglalt vagyontárgy - ideértve természetesen a lefoglalt ingatlant is - meghatározott vevő részére, az árverés hatályával történő eladására annak érdekében, hogy az árverésen történő értékesítésnél feltehetően magasabb vételárért és a részletkérdésekben a felek megegyezése alapján történjen az értékesítés. Mivel a végrehajtást kérők között gyakran nincs meg az a szándékegység, ami ezt az értékesítést lehetővé teszi (még akkor sem, ha az egyértelműen előnyös lenne valamennyiük számára, hiszen a vételár valamennyiük követelését fedezné), a Javaslat - a lefoglalt ingóságok értékesítésére vonatkozó szabályokhoz hasonlóan - úgy rendelkezik, hogy az értékesítéshez nem szükséges a végrehajtást kérő(k) hozzájárulása, ha a befolyt vételárból mind az eljárás költségei, mind pedig a végrehajtást kérők követelése kielégítést nyerne.

 

A 88-89. §-hoz

 

            A Vht. 147. §-a szerint lakóingatlannak minősülő ingatlanok árverezése esetében speciális szabályok vonatkoznak a kikiáltási ár csökkentésére. Mivel az árverés során csak a becsérték 70 %-ának megfelelő összegre lehet leszállítani a vételárat, ezért indokolatlan lenne annak biztosítása, hogy sikertelen árverés esetén a végrehajtást kérő az általános szabályok szerinti (a becsérték 50 %-ának megfelelő) összeg fejében vehesse át az ingatlant, hiszen így nem érvényesülnének azok a célkitűzések, amelyek a lakóingatlanok védelme, illetve a végrehajtás alá vont ingatlant lakásként használók segítése érdekében kerültek megfogalmazásra. Ha több végrehajtást kérő követelése fejében értékesítették az említett speciális szabályok szerint az ingatlant, az átvétel egyéb szabályai ez esetben is alkalmazandók (legmagasabb árajánlatot tevő veheti át az ingatlant, egyező árajánlatok esetén az átvételi jogosultság kielégítési sorrend szerint alakul, az átvételi ár beszámítandó a végrehajtást kérő követelésébe). A Javaslat az utóbb említett, az átvételre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását rendeli el, amelyből az következik, hogy ha a követelés nem éri el a lakóingatlan átvételét lehetővé tevő összeget - a becsérték 70 %-át -, a különbözetet a végrehajtást kérőnek az árverési vevőre vonatkozó szabályok szerint kell megfizetnie.

 

            Ha az ingatlan értékesítése céljából tartott árverések sikertelenek és az ingatlan végrehajtást kérő által történő átvételére sem kerül sor, a végrehajtási eljárás mindaddig szünetel, amíg a végrehajtást kérő újabb árverés tartását nem kéri. A Vht. hatályos 159. §-ának (3) bekezdése szerint az újabb árverésekre a második árverés szabályait kell alkalmazni, ennek sikertelensége esetén újra lehetőség van az átvételre, ha ez nem történik meg, ismételten szünetel az eljárás. E második szünetelést követően is lehetőség van természetesen arra, hogy a végrehajtást kérő újabb árverés tartását kérje, lakóingatlan esetében azonban a Javaslat értelmében már nem érvényesülnek a kikiáltási ár leszállítására vonatkozó speciális szabályok. Ha ugyanis az eljárás során tartott négy árverés már sikertelen volt, az azt is jelenti, hogy az adós jelentős haladékot kapott az ingatlanból való kiköltözésre és elhelyezésének előkészítésére, ugyanakkor a becsérték 70 %-ának megfelelő árért történő tulajdonszerzésre sem volt számottevő érdeklődés. Mindezek miatt nem indokolt a lakóingatlan funkciót védő speciális rendelkezések alkalmazása az eljárás során tartott, sorrendben ötödik, és az azt követő értékesítések során.

 

A 90. §-hoz

 

            A Javaslat részletesebb rendelkezéseket tartalmaz az ingatlanra kimondott vagyonelkobzás végrehajtására, mint a Vht. hatályos szabályai. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló jogszabályokkal összhangban a Javaslat előírja azt is, hogy az állam tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetése mellett az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetként a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot is meg kell jelölni abban a megkeresésben, melyben a földhivatalt hívja fel a tulajdonjog bejegyzésére a végrehajtó. A Javaslat tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan is, hogy ha a vagyonelkobzást pénzben rendelték el, a végrehajtónak a becsérték megállapítására vonatkozó szabályok szerint kell megállapítania az ingatlan becsértékét, ebben az értékben történik a vagyonelkobzás foganatosítása az adott ingatlanra.

 

A 91-94. §-hoz

 

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a végrehajtás során befolyt összegből történő elsődleges kielégítés a végrehajtási költségek vonatkozásában történhet, és ebben az összefüggésben is végrehajtási költségeknek tekintendők mind a végrehajtási eljárás kezdeményezésével, elrendelésével, mind pedig az eljárás foganatosításával kapcsolatban felmerült költségek (a végrehajtási eljárás illetéke, a végrehajtó díja és költségei, a foganatosítás során felmerült készkiadások, a végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselők díja és költségei stb.).

 

A rendbírság bevezetésével összhangban módosítja a Javaslat a végrehajtás során befolyt összegből történő kielégítés szabályait oly módon, hogy a rendbírság a kielégítési sorrendben utolsóként szerepel a különböző követelések között annak érdekében, hogy alkalmazása ne veszélyeztethesse az alapügyben végrehajtandó követelés kielégítését.

 

            A Javaslat nem tesz különbséget az irányadó eljárás tekintetében a kézizálog és a jelzálogjog között, de a kielégítési sorrend szabályait sem érinti, hiszen az ingó zálogtárgyak értékesítéséből befolyt vételár felosztása során a Vht. 169. §-a, ingatlan, vízi, illetőleg légi jármű értékesítéséből befolyt összegből jelzálogjoggal biztosított követelés kielégítése során a Vht. 170. §-a szerint kell eljárni. Tekintettel arra, hogy a Javaslat megszünteti az ún. elsőbbségi igény intézményét és ahelyett a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódását eredményező eljárást iktatja be, feleslegessé válik a kielégítési sorrend azon szabálya, amely az elsőbbségi igényt bejelentő zálogjogosult részére biztosítja a sorrendben első helyen történő kielégítést. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy az első helyen történő kielégítés az ingóság, mint zálogtárgy értékesítéséből befolyt összeg felosztása során a zálogjoggal biztosított követelés jogosultját illeti (függetlenül attól, hogy jelzálog vagy kézizálog terhelte az ingóságot).

 

            A Javaslat újraszabályozza a gépjárművek lefoglalásának rendjét, ezen belül is különösen a magánszemély foglalkozásának gyakorlásához szükséges, a hatályos szabályok szerint mentesnek minősülő gépjármű végrehajtás alá vonását. A Javaslat értelmében ugyanis az ilyen gépjármű csak akkor tekinthető mentesnek, ha értéke nem haladja meg azt az összeget, amely az igazságügy-miniszternek a pénzügyminiszter egyetértésével kiadott rendeletében kerül megállapításra. Ha a gépjármű becsértéke ezt az összeget meghaladja, végrehajtás alá vonása az általános szabályok szerint történik (lefoglalás, értékesítés, befolyt összeg felosztása) azzal az eltéréssel, hogy az említett összeget a foglalkozás gyakorlásához szükséges típusú és felszereltségű gépjármű beszerzése érdekében az értékesítésből befolyt összegből az adósnak kell kifizetni s az ezen felül fennmaradó összeg fordítható a végrehajtandó követelések kifizetésére. Ebben az esetben is érvényesül az a szabály, hogy a befolyt összegből mindenek előtt a végrehajtási eljárás költségét kell kielégíteni, ez az igény az adós részére visszafizetendő összeget is megelőzi.

 

A 95. §-hoz

 

            A Javaslat több ponton módosítja a felosztási terv elkészítésére vonatkozó szabályokat: a Javaslatban foglalt rendelkezések értelmében a felosztási tervet a végrehajtó a feleknek kézbesíti s azt a bíróság csak akkor bírálja felül, ha a felek vagy érdekeltek az ellen kifogást terjesztenek elő, módosul továbbá a felosztási tervben szerepeltethető követelések köre is. A Vht. a követelések kielégítésének sorrendjét alapvetően a követelések jogcíme alapján határozza meg: a felosztási tervben minden olyan követelés szerepeltethető, amely tekintetében a végrehajtási eljárás a felosztási terv elkészítéséig folyamatban volt. A Javaslat e rendelkezéseket annyiban módosítja, hogy ha ingatlan értékesítéséből befolyt vételár felosztására kerül sor, úgy - a rájuk vonatkozó kielégítési szabályok szerint - csak azon követelések jogosultjai részesülhetnek a befolyt vételárból, amely követelések az értékesítés alapját képező hirdetményben szerepeltek, illetve árverésen kívüli értékesítés esetén, amely követelések tekintetében a végrehajtható okirat az értékesítést megelőzően a végrehajtóhoz megérkezett és a jogosult a végrehajtási költségeket megelőlegezte. Ha a végrehajtó nem ingatlan értékesítéséből befolyt vételár felosztásáról rendelkezik, továbbra is az a szabály érvényesül, hogy a felosztási tervben valamennyi, a felosztási terv elkészítéséig elrendelt végrehajtás alapján behajtandó követelés szerepeltethető, ha pedig a felosztási terv ellen benyújtott kifogás folytán a bíróság dönt a befolyt összeg felosztásáról, valamennyi a kifogás elbírálásáig elrendelt eljárás alapján behajtott követelés részese lehet a felosztási tervnek. A felosztási terv ellen előterjeszthető végrehajtási kifogást a Javaslat a Vht. 217. §-ával összhangban szabályozza: a felosztási terv kézbesítésétől számított 15 napon belül lehet azt előterjeszteni a végrehajtást foganatosító bíróságnál. A bíróság a kifogással előterjesztett kérelemhez nincs kötve annyiban, hogy a felosztási terv kifogással nem érintett részét is megváltoztathatja, ha abban számítási hiba vagy elírás található, vagy pedig nem a jogszabályoknak megfelelően készítette el azt a végrehajtó.

 

A fenti módosítás alapvetően a jogbiztonság fokozottabb érvényesítése érdekében került beiktatásra arra figyelemmel, hogy sértheti a jogbiztonság elvét az, ha a végrehajtást kérők úgy kénytelenek az eljárásban az egyes cselekményeiket tervezni (különösen igaz ez az árverésre), hogy nem bírnak tudomással arról, hogy a befolyt vételárból olyan követelés jogosultja is részesedhet, aki őket a kielégítési sorrendben megelőzi. A felosztási terv elkészítésére vonatkozó szabállyal ugyanis csak olyan követelések szerepelhetnek a felosztási tervben, akik a felek és egyéb érdekeltek részére legfontosabb információkat tartalmazó árverési vagy pályázati hirdetményben is feltüntetésre kerültek.

 

A 96. §-hoz

 

            A Javaslat az ingóság kiadására irányuló eljárás szabályait akként módosítja, hogy előírja: a meghatározott ingóság átadása főszabály szerint a végrehajtást kérő jelenlétében történik. Ezzel elkerülhetővé válnának azok a viták, amelyek az ingóság beazonosítása tárgyában a végrehajtást kérőhöz történő szállítást követően a gyakorlati tapasztalatok szerint gyakorta bekövetkeznek. A Javaslat értelmében nem akadálya az eljárásnak az, ha a kötelezett nincs jelen a helyszíni eljáráson: így az ingóság kiadása, vagy a kötelezett egyéb vagyontárgyainak lefoglalása távollétében is elvégezhető. A kötelezett vagyontárgyainak lefoglalására a Javaslat értelmében akkor kerül sor, ha a meghatározott ingóság nincs meg, vagy azt a végrehajtást kérő megjelölni nem tudja. Az eljárások eredményessége érdekében a Javaslat szerint a végrehajtó a lakást vagy a helyiséget a foglalás érdekében felnyithatja, ha az az ingófoglalás szabályai szerint szükségessé válik.

 

A 97. §-hoz

 

            A Javaslat a gyermek átadására és elhelyezésére vonatkozó bírósági határozatok végrehajtása során újrafogalmazza az eljárás eredményét elősegítő és a gyermekek érdekeinek védelme céljából a végrehajtónak szakszerű segítséget nyújtó gyámhatóság feladatait (környezettanulmány készítése, az eljárás eredményéről 15 napon belül történő tájékoztatás), illetve a rendőrség közreműködésével történő kikényszerítést. A Javaslat értelmében a rendőrség kikényszerítésével történő eljáráson a gyámhatóságnak is részt kell vennie annak érdekében, hogy az eljárás lehetőség szerint a gyermekek kímélésével, pszichés sérüléseinek elkerülésével folyjon le, az eljárás nemcsak a kötelezett, de a gyermek tartózkodási helyén is lefolytatható. A Javaslat a rendőrségi eljárások megelőzése érdekében kifejezetten rendelkezik a rendbírság kiszabásának lehetőségéről, ezzel is visszatartva a kötelezetteket attól, hogy a bírósági határozatokat nem teljesítve, a gyermekek sérülésére lehetőséget adó eljárásokat idézzenek elő.

 

A 98-99. §-hoz

 

A Javaslat a lakásügyben hozott bírósági határozat végrehajtásáról szóló rendelkezéseket annyiban módosítja, hogy az ingóságok elhelyezésére szolgáló lakás lezárását csak akkor írja elő, ha azt kizárólag a kötelezett és családtagjai használják, egyébként ugyanis a használatra jogosultak az ingatlan birtoklásában akadályoztatva lennének. Előírja a Javaslat azt is, hogy ha nincs lehetőség az ingóságok másik lakásban való elhelyezésére, úgy a végrehajtást kérő a 182. § (2) bekezdésében foglalt elhelyezési kötelezettségének 30 napig köteles eleget tenni.

 

A Javaslat 99. §-a új és részletesebb szabályokat ad az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére annak érdekében, hogy az ilyen eljárások minél időszerűbben, szakszerűbben, ugyanakkor a lakást elfoglalók emberi jogainak tiszteletben tartásával, lehetőleg humánusan folyjanak. A módosítással mind a bíróság, mind pedig a végrehajtás foganatosítása során eljárók egyes cselekményei (szigorú határidők beiktatásával) részletesen szabályozást nyernek, különös figyelemmel a végrehajtható okirat kézbesítésére, amelyet a végrehajtó a helyszínen végez el és egyidejűleg felhívja a kötelezetteket a lakás két napon belül történő elhagyására. Nem változik az eljárás jellege annyiban, hogy az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését a Javaslat értelmében a bíróság továbbra is végrehajtható okirat kiállítása nélkül, nemperes eljárás során hozott végzéssel rendeli el. A bíróság mielőbbi döntéshozatalának elősegítése érdekében a Javaslat részletes előírásokat tartalmaz a kérelem tartalmára, különös figyelmet érdemel ebből a szempontból a kért intézkedés pontos megjelölése, annak jelzése, hogy a lakásban kiskorú személyek is tartózkodnak, továbbá azon helyiség vagy raktár megjelölése, ahol a kérelmező a kötelezett ingóságainak esetlegesen szükségessé váló elhelyezéséről gondoskodik. Új elem a szabályozásban, hogy kiskorú személyek érintettsége (lakásban lakása) esetén a helyszíni eljáráson a gyámhatóság képviselője is részt vesz, aki köteles a felügyelet nélkül maradó kiskorúak védelme érdekében szükséges intézkedéseket megtenni.

 

A 100. §-hoz

 

A Javaslat a biztosítási intézkedések eredményességének növelése érdekében előírja, hogy a bíróság annak elrendelése tárgyában soron kívül, de legfeljebb 8 napon belül hoz döntést. A biztosítási intézkedést elrendelő végzés kézbesítésére vonatkozó szabályok a Javaslattal annyiban módosulnak, hogy ha az adós cég, a nyilvántartó hatóságnak is meg kell küldeni a végzést a nyilvántartásba történő bejegyzés érdekében.

 

A 101-103. §-hoz

 

            Pénzkövetelés biztosítása esetén a Javaslat egyértelművé teszi azt, hogy ha nem lehetséges a végrehajtható okiratnak az adós részére a helyszínen történő átadása, akkor a végrehajtó a biztosítandó összeg fejében foglalást végezhet. A pénzkövetelés biztosítása terén egyébként több új szabályt fogalmaz meg a Javaslat: külön nevesíti a pénzügyi intézményeknél kezelt összegekre, a biztosítási intézkedés keretében vezetett végrehajtás szabályait és akként rendelkezik, hogy a pénzügyi intézmény a végrehajtó felhívását követően nem utalja át a kért összeget a végrehajtói letéti számlára, hanem továbbra is a számlán kezeli azt, azonban a végrehajtó eltérő rendelkezéséig sem az adós, sem más javára nem fizetheti ki. Az eltérő szabályozás indoka az, hogy a végrehajtás során befolyt összeg felosztására, illetve a jogosult részére történő kifizetésére a biztosítási intézkedés keretében nincs lehetőség, azt csak a kielégítési végrehajtás során lehet a követelés kielégítésére fordítani; ha azonban a biztosítási intézkedés végrehajtása már a perindítást követően rövid időn belül megkezdődik, a kielégítési végrehajtás elrendelésére feltehetőleg hosszabb időt kell várni, s az ezen időszakra járó kamatoktól nem indokolt az adóst megfosztani.

 

            A pénzügyi intézménynél kezelt összegek végrehajtás alá vonása speciális rendelkezéseinek beiktatására figyelemmel a Javaslat a foglalási cselekmények befejezését, illetve a foglalás alóli feloldás eseteit meghatározó szabályt is kiegészíti a megfelelő szövegrésszel.

 

A 104. §-hoz

 

            A pénzkövetelés biztosítására vonatkozó szabályozás a Javaslat 104. §-ával további speciális rendelkezésekkel egészül ki. Ha a jogosult nem a Vht. 191-193. §-ában foglalt intézkedéseket kívánja igénybe venni pénzkövetelésének biztosítására (ingóságok, ingatlan lefoglalása, pénzügyi intézményeknél kezelt összegek végrehajtás alá vonása, követelés lefoglalása stb.), vagy a pénzkövetelés biztosításának hagyományos eszközeivel nincs lehetőség a pénzösszeg maradéktalan biztosítására, a bíróság kérelemre elrendelheti a Javaslatban szabályozott speciális intézkedést. E biztosítási intézkedés elrendelésével a bíróság azt írja elő, hogy a gazdálkodó szervezet a vagyontárgyait - kivéve a szokásos forgalmi ügyleteket - csak független könyvvizsgáló olyan tartalmú nyilatkozatának birtokában idegenítheti el, amely szerint az ügylet nem veszélyezteti a követelés kielégítését. Ez az intézkedés nem avatkozik be olyan nagy mértékben a gazdálkodó szervezet tevékenységébe, mint a pénzkövetelés biztosításának hagyományos eszközei, de alkalmas lehet arra, hogy a később behajtandó követelés fedezete ne vesszen el. A Javaslat értelmében a végrehajtást kérő rendelkezésétől függ, hogy a pénzkövetelés biztosításának mely módját kívánja igénybe venni.

 

            Az eljárás egyébként ebben az esetben is úgy indul, hogy a végrehajtó a biztosítási intézkedést elrendelő végzést a helyszínen átadja az adós képviselőjének és felhívja őt a biztosítandó összeg kifizetésére. Ha ez megtörténik, már nincs szükség a fent részletezett kötelezettség előírására, ezért az eljárás úgy folytatódik, ahogyan a pénzkövetelés biztosításának hatályos szabályai esetében a Vht. előírja.

 

A 105. §-hoz

 

            A végrehajtási eljárások időszerűsége a tapasztalatok szerint nemcsak attól függ, hogy a végrehajtó az eljárási cselekményeket milyen időszerűséggel végzi, és hogy ezek során az adós milyen mértékben mutat együttműködést. Sok esetben a végrehajtást kérőnek is határozottabban kell a jogainak érvényesítése érdekében fellépni, tőle is elvárható az eljárás eredményessége érdekében, hogy a jogszabályoknak megfelelően járjon el és lehetőség szerint a legteljesebb mértékben közreműködjön az eljárásban. A Vht. több rendelkezést tartalmaz ezzel kapcsolatban (pl. az elévülés, a hátralékos tartásdíj-részletek végrehajthatóságának szigorú szabályai), amelyeket a Javaslat 105. §-a egy további rendelkezéssel egészít ki. A Javaslat értelmében az adós a törvényben meghatározott időpont után (a kielégítési végrehajtás általános feltételeinek bekövetkezte utáni 6 hónap eltelte) a bíróságtól kérheti a biztosítási intézkedés megszüntetését arra hivatkozással, hogy a jogosult - bár annak feltételei fennállnak - a kielégítési végrehajtás elrendelése iránt nem terjesztett elő kérelmet. A bíróság ebben az esetben felhívja a végrehajtást kérőt, hogy 30 napon belül terjessze elő az illetékes bíróságnál a végrehajtás elrendelése iránti kérelmét, ha a jogosult ennek nem tesz eleget (a kérelem benyújtását nem igazolja a felhívást kiadó bíróságnál), a bíróság megszünteti a biztosítási intézkedést. A rendelkezés indoka az, hogy ha az adós vagyoni jogait (adott esetben akár több évre is) jelentősen korlátozza a biztosítási intézkedés, úgy az arányosság alkotmányos elvére is figyelemmel nem hozható olyan függő helyzetbe, amely hosszabb ideig indokolatlanul fennáll.

 

            Kiegészíti a Javaslat 105. §-a a Vht-t azzal is, hogy rendelkezik a fizetési meghagyásban elrendelt biztosítási intézkedés sorsáról. A fizetési meghagyásos eljárásban elrendelt biztosítási intézkedés a Vht. 200. és 201. §-ai alapján megszüntetendő, ha a fizetési meghagyásos eljárás ellentmondás folytán perré alakul (hiszen a fizetési meghagyásos eljárás ebben az esetben az adós marasztalása nélkül ért véget). Figyelemmel azonban arra, hogy az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban is veszélyeztetett lehet a követelés későbbi kielégítése, indokolt annak lehetőségét biztosítani, hogy a biztosítási intézkedés a per folyamán is fennmaradhasson. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a fél kérelmére a perbíróság felülvizsgálja az intézkedés indokoltságát és ennek függvényében fönt az intézkedés hatályának fenntartásáról vagy az intézkedés megszüntetéséről.

 

A 106-112. §-hoz

 

            A jogorvoslathoz való alkotmányos jog biztosítása mellett a végrehajtási eljárás szabályainak e területen is hatékonyan kell szolgálni az eljárások időszerűségével szemben támasztott követelményeket. Ezért a Javaslat szigorítja a jogorvoslatok előterjesztésének szabályait, ösztönözve a feleket arra, hogy a végrehajtási cselekményeket maguk is kísérjék figyelemmel és jogaiknak védelme érdekében mielőbb lépjenek fel.

 

            A Javaslat 106. §-a általános jelleggel kimondja azt, hogy ha a bíróság a végrehajtást végzéssel rendelte el, a végzés elleni fellebbezésnek a végrehajtás foganatosítására nincs halasztó hatálya, azonban a lefoglalt dolgok értékesítése iránt, illetve a végrehajtás során befolyt összeg kifizetése iránt nem lehet intézkedni. A Vht. hatályos szabályai is tartalmaznak már lényegében a Javaslatban foglalttal hasonló tartalmú szabályozást (pl. a közvetlen bírósági letiltás vagy a biztosítási intézkedés esetében), de a végrehajtható határozatok, illetve a végrehajtás elrendelése eseteinek bővülésére tekintettel indokolt ezt a szabályt általános jelleggel is kimondani.

 

A Javaslat 107. §-a a végrehajtás elrendelése terén - a külföldi határozatok végrehajtását kivéve - megszünteti a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének lehetőségét, a végrehajtó törvénysértő intézkedése vagy mulasztása ellen előterjeszthető végrehajtási kifogás szabályait pedig annyiban módosítja, hogy a kifogás előterjesztésére nyitva álló objektív határidőt egy évről 6 hónapra csökkenti.

 

A Javaslat a 109. §-ban bővíti a kifogást elbíráló végzés elleni fellebbezés lehetőségét. A kifogást elbíráló végzés ellen ugyanis - ha az alapvetően érinti a végrehajtó tevékenységét, illetőleg az abból fakadó felelősségét - a törvényben meghatározott esetben (a végzésben a bíróság a végrehajtó intézkedésének megsemmisítéséről határozott) a végrehajtó is fellebbezhet.

 

A Javaslat újrafogalmazza az ügyész által előterjeszthető jogorvoslatokra vonatkozó szabályozást, különválasztva azt az esetet, amikor az ügyész gyakorlatilag a fél jogállásával rendelkezik az eljárásban, illetve azt, amikor a fél jogainak védelmére képes helyzetétől függően élhet jogorvoslattal a végrehajtási eljárás során. A Javaslat fenntartja azt a szabályt, hogy az ügyész a fél részére nyitva álló határidőn belül terjeszthet elő jogorvoslatot az eljárás során, ugyanakkor a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidőt esetében is az intézkedéstől számított 6 hónapban határozza meg. Figyelemmel arra, hogy mind a hatályos mind pedig a Javaslatban foglalt szabályok alapján is jogosult az ügyész végrehajtási kifogás előterjesztésére, biztosítja a Javaslat az ügyész részére, hogy a kifogást elbíráló bírósági határozat ellen fellebbezhessen, vagyis másodfokú eljárásban is érvényesíthesse azt az érdeket, amelyre tekintettel a kifogást előterjesztette.

 

            A hatályos szabályok a végrehajtható okiratok és a végrehajtás során hozott bírósági határozatok kijavítására és kiegészítésére a Pp. szabályait rendelik megfelelően alkalmazni, a végrehajtó által készített okiratok tekintetében azonban nincs ilyen utaló rendelkezés. A végrehajtó által készített jegyzőkönyv esetében nem indokolt bírósági hatáskörbe utalni az okirat kijavítását vagy kiegészítését, azt a Javaslat 112. §-a szerint a végrehajtó saját hatáskörben is megteheti; ha a felek nem értenek egyet a kijavításról vagy a kiegészítésről szóló jegyzőkönyv tartalmával, az ellen élhetnek a Vht. 217. §-ában biztosított végrehajtási kifogás lehetőségével.

 

A 113. §-hoz

 

            A Javaslat újrafogalmazza és kiegészíti a végrehajtás foganatosítását végző személyek megnevezését tartalmazó 225. §-t. A végrehajtói szervezetrendszerben történt változásokra figyelemmel (a bírósági végrehajtóhelyettes intézményének létrehozása) megjeleníti a foganatosító szervek és személyek között az önálló bírósági végrehajtóhelyettest és a megyei bírósági végrehajtóhelyettest, kimondja ugyanakkor, hogy a végrehajtó eljárása polgári nemperes eljárásnak minősül. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 97. §-a is ennek megfelelő rendelkezést tartalmaz és a nemperes eljárás jellegére figyelemmel kimondja, hogy a végrehajtó hatáskörében tett intézkedése mindenkire kötelező.

 

A Javaslat rögzíti a gyakorlatban már érvényesülő azon elvet (megelőzés elve), mely szerint ha a végrehajtók között hatásköri összeütközés lép fel, vagyis az adós ellen mind az önálló, mind pedig valamely igazságszolgáltatási vagy államot illető követelés behajtása érdekében a megyei bírósági végrehajtó is eljár, az eljárást annak a végrehajtónak kell folytatnia, aki a korábban elrendelt végrehajtást foganatosította. E rendelkezés természetesen azt is jelenti, hogy a másik végrehajtónak az eljárást befejezettként kell kezelnie, az esetlegesen már behajtott vagyontárgyakat, összeget pedig az eljárást folytató végrehajtónak kell átadnia.

 

            A Javaslat bevezeti az ún. végrehajtói iroda intézményét, melyre figyelemmel a 225. §-ban foglalt általános szabályok közé is beiktatásra került az, hogy a társas működés mely formában lehetséges az önálló bírósági végrehajtók esetében: ez történhet közös irodában, amely lényegében a hivatali helyiség és az annak fenntartásával járó költségek megosztását jelenti, illetve az újonnan bevezetett végrehajtói iroda keretében is, amely - az autonóm jogalkalmazói tevékenység mellett - már közös gazdálkodást is jelent a végrehajtói tevékenység elősegítésére.

 

            A Javaslat biztosítani kívánja annak a jogszabályi lehetőségét, hogy az önálló bírósági végrehajtók ne csak a Vht-ban meghatározott követelések behajtását végezhessék, hanem egyéb jogalkalmazó tevékenység végzésére is felhatalmazhassák őket más jogszabályok. Ilyen jogszabályi rendelkezést tartalmaz a Javaslat 171. §-a, amely az illetéktartozások behajtásának foganatosítására hatalmazza fel a végrehajtókat abban az esetben, ha az illetéket kiszabó hatóság erre irányuló döntést hoz.

 

A 114-116. §-hoz

 

            A végrehajtók függetlenségének és pártatlanságának biztosítására a törvény szigorú összeférhetetlenségi előírásokat tartalmaz a végrehajtókkal kapcsolatban. A jogszolgáltatás pártatlanságával kapcsolatban fokozódó elvárásoknak megfelelően az összeférhetetlenségi szabályok az egyéb kereső tevékenység tekintetében jelentősen szigorodnak, hiszen a vállalkozási tevékenység - akár személyes közreműködéssel, akár korlátlan anyagi felelősséggel jár az - végzése, az ingatlan és a kölcsönügylet közvetítése, mint összeférhetetlen tevékenység nyer megfogalmazást a Javaslatban. Figyelemmel arra, hogy a zálogjogra vonatkozó szabályozás módosításával az önálló bírósági végrehajtók is bekerülnek abba a körbe, amely jogosult a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésére, a Javaslat kimondja, hogy e tevékenység - nem minősülvén a végrehajtó tisztségéhez kapcsolódó hatósági jogalkalmazó tevékenységnek - nem összeférhetetlen a végrehajtói tevékenységgel (sőt éppen a végrehajtói szolgálat fennállására és ennek folytán az értékesítési eljárások terén meglévő gyakorlati tapasztalatokra tekintettel biztosítanák a jogszabályok a végrehajtók részére e tevékenység végzésének lehetőségét).

 

            Figyelemmel arra, hogy a Javaslat mind a végrehajtást foganatosító személyek körében, mind pedig az ő munkájukat segítő adminisztrációs háttér biztosításában új intézményeket vezet be, ezért szükségessé vált a jogalkalmazó személyekkel szemben előírt titoktartási kötelezettség előírásának kiterjesztése a végrehajtói iroda tagjára és alkalmazottjára, valamint a végrehajtóhelyettesre is.

 

            A Javaslat tiltja a végrehajtó részére, hogy az általa intézett végrehajtási ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére tájékoztatást adjon. A végrehajtási ügy független és pártatlan intézését, a titoktartási kötelezettség elvének érvényesülését, valamint a jogalkalmazó és az eljárásban szereplő felek, egyéb érdekelt személyek érdekeinek védelmét szolgálja a rendelkezés. A Javaslat kimondja ugyanakkor, hogy az említett tájékoztatás megadására a kamara elnöke jogosult.

 

A 117. §-hoz

 

            A Vht. hatályos 230. §-ának (1) bekezdése általános felügyeleti jogot biztosít az igazságügy-miniszter részére a végrehajtási szervezet egésze felett, azonban a szabályozás - néhány kivételtől eltekintve - mégsem ad hatékony eszközöket a kormányzati felelősségvállalásból eredő feladatok teljesítéséhez. A Javaslat ezért újraszabályozza a végrehajtói szolgálattal kapcsolatos igazgatási jellegű jogosítványok gyakorlásának rendjét. A végrehajtási szervezet feletti általános felügyeletet a Javaslat értelmében is az igazságügy-miniszter látja el, ez lényegében a végrehajtók feletti - a Javaslat által megállapított - egyes felügyeleti jellegű, valamint igazgatási feladatok ellátását jelenti, továbbá a végrehajtói önkormányzat feletti törvényességi felügyelet gyakorlásában ölt testet.

 

A megyei bírósági végrehajtók eljárására a Vht. és a kapcsolódó jogszabályok irányadók, azonban jogállásuk, javadalmazásuk a bírósági szervezethez kötődik, hiszen kinevezésüket követően igazságügyi alkalmazottakká válnak, így e tekintetben rájuk az igazságügyi alkalmazottakra vonatkozó jogszabályok irányadók. Erre figyelemmel a megyei bírósági végrehajtó kinevezése, szolgálatának megszüntetése, a végrehajtó tevékenységének felügyelete továbbra is a megyei bíróság elnökének hatáskörébe tartozik a Javaslat értelmében, ugyanezen elvek alapján kerül rendezésre a megyei bírósági végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek jogállása is.

 

A Javaslat 117. §-a alapvető változást hoz az önálló bírósági végrehajtói szervezetrendszer feletti felügyeleti jog gyakorlása tekintetében. Amellett, hogy a bírósági végrehajtási eljárásban előterjesztett jogorvoslatokat a bíróság bírálja el, tehát a végrehajtói tevékenység bírósági kontrollja továbbra is érvényesül, az egyes végrehajtók tevékenységének átfogó felügyeletét - ide értve a panaszügyek intézését, a végrehajtó hivatali tevékenységének és pénzkezelésének vizsgálatát - a Javaslat szerint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara látná el. E jogkör gyakorlásának legalapvetőbb szabályait a törvény tartalmazza, ugyanakkor a Javaslat felhatalmazást ad a kamarának arra, hogy az ellenőrzés rendjére vonatkozóan iránymutatást adjon ki, illetőleg szervezeti és működési szabályzatában határozza meg a feladatok ellátásának rendjét (a törvényességi kontroll e területen az igazságügy-miniszternek a kamara feletti törvényességi felügyeleti jogának gyakorlásával érvényesülne). A Javaslat a jogszolgáltatás színvonalának folyamatos biztosítása érdekében előírja, hogy a végrehajtó működését 3 évenként el kell végezni, a kamara elnöke pedig indokolt esetben bármikor elrendelheti a végrehajtó tevékenységének vizsgálatát. A végrehajtói szervezet feletti általános felügyeleti jogkör ellátására figyelemmel a végrehajtók tevékenységének vizsgálatáról az Igazságügyi Minisztériumot - megyei bírósági végrehajtók esetén az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot is - tájékoztatni kell. Figyelemmel arra, hogy a bíróságok a jogorvoslatok elbírálása során észlelhetik azt, hogy a végrehajtó munkája nem megfelelő, a Javaslat felhatalmazza a végrehajtó székhelye szerinti megyei bíróság elnökét arra, hogy emiatt a szükséges lépéseket megtegye: a végrehajtó ellen fegyelmi feljelentést tegyen a fegyelmi bíróságnál, illetve elrendelje a végrehajtó tevékenységének kamarai vizsgálatát.

 

A 118-119. §-hoz

 

A Javaslat jelentős változásokat eredményez az önálló bírósági végrehajtói szervezetrendszerre vonatkozó szabályozásban, így a végrehajtói szolgálat keletkezésében és megszűnésében is. A végrehajtói szervezetrendszer feletti, az igazságügy-minisztert megillető általános felügyeleti jog tartalmassá és hatékonnyá tétele a Javaslat értelmében konkrét felügyeleti és igazgatási jogkörök létrehozásával valósul meg. Ilyen igazgatási jogkör az önálló bírósági végrehajtó kinevezése, melyre a Javaslat értelmében az igazságügy-miniszter jogosult. Az önálló bírósági végrehajtók meghatározott helyi bíróság mellé kerülnek kinevezésre, ugyanazon helyi bíróság mellett több (az igazságügy-miniszter rendeletében meghatározott számú) végrehajtó is működhet a bíróság illetékességi területének nagyságától, valamint az ügyérkezési adatoktól függően. A Javaslat változatlanul fenntartja azt a szabályt, hogy a be nem töltött végrehajtói állások területére az igazságügy-miniszter kiterjesztheti a máshová kinevezett végrehajtó illetékességi területét. A végrehajtók egymás székhelyére való pályázat nélküli áthelyezésére a végrehajtói szervezetnek a bíróságtól igazgatásilag történő elkülönítése eredményeképpen a Javaslat értelmében az igazságügy-miniszter rendelkezik hatáskörrel.

 

A gyakorlati tapasztalatok szerint a hatályos eljárási rendelkezések nem minden esetben biztosítják azt, hogy a végrehajtási szervezetrendszer kellő időszerűséggel reagáljon az adósok mobilitására, illetve arra a tényre, hogy az adósnak nemcsak a végrehajtó székhelye szerinti helyi bíróság illetékességi területén, hanem a megye vagy adott esetben az ország más területén is van végrehajtás alá vonható vagyona, amely tekintetében az eljárási cselekményeket lehetőség szerint minél hamarabb foganatosítani kell. A Javaslat ezért - gyakorlatilag a bírósági végrehajtás szervezetéről szóló 11/1994. (IX.8.) IM rendeletben foglalt szabályokat törvényi szintre emelve - határozza meg az önálló bírósági végrehajtók illetékességi területét (amely megegyezik a végrehajtó székhelye szerinti helyi bíróság illetékességi területével), ugyanakkor kimondja, hogy a végrehajtó az illetékességi területén indult ügyben a székhelye szerinti megye egész területén, a budapesti és pest megyei székhelyű önálló bírósági végrehajtó Budapest és Pest megye területén, ingatlan-végrehajtás foganatosítása esetében az ország egész területén jár el.

 

            A végrehajtóvá történő kinevezés feltételei jelentősen szigorodnak a Javaslat értelmében. További követelménnyé válik a végrehajtói pályára kerülő részéről a választójog megléte és az egy éves végrehajtóhelyettesi gyakorlat megszerzése (a 22. életév betöltése, a büntetlen előélet és a magyar állampolgárság, továbbá a középfokú iskolai végzettség és a végrehajtói szakvizsga letétele természetesen a Javaslat értelmében is kinevezési feltételek). A Javaslat részletesen megfogalmazza azokat a kizáró okokat, amelyek fennállta esetén a kinevezés kizárt: például a pályázóval szemben büntetőeljárás során korábban kiszabott bizonyos büntetések (szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés vagy közérdekű munka, illetve a gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés, a kényszergyógykezelés, a jogi képesítéshez kötött foglalkozástól vagy a végrehajtói foglalkozástól való eltiltás), a fegyelmi bíróság hivatalvesztést kimondó határozata zárja ki a kinevezést. A kinevezéshez az is szükséges, hogy a pályázó a hivatás gyakorlásához szükséges egészségi, fizikai állapotban legyen, és olyan életvitelt folytasson, amely megfelel a hivatás iránt támasztott fokozott elvárásoknak, ez az alkalmasság és érdemesség követelménye. A felsorolt követelmények teljesülése mellett a végrehajtói pályára kerülés előfeltétele az is, hogy a már említett büntetéseken kívül a bűnügyi nyilvántartásnak a pályázóra vonatkozó teljes körű adatai sem tartalmazzanak olyan korábbi elítéléseket, amelyeket vizsgálva a kinevező igazságügy-miniszter arra a következtetésre jut, hogy a pályázó a végrehajtói szolgálat ellátására emiatt nem tekinthető alkalmasnak, illetve érdemesnek.

 

            Speciális kinevezési feltételeket határoz meg a Javaslat a jogi szakvizsgával rendelkező személyek esetében arra figyelemmel, hogy mind jogi ismeretekkel, mind pedig részben olyan gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkeznek, amelyek a végrehajtói pályán hasznosíthatók (a jogi szakvizsga letétele előtt 3 év gyakorlati idő letöltése kötelező a hatályos szabályok szerint). Emiatt csupán a megfelelő életkor, a büntetlenség, a választójog és a magyar állampolgárság megléte, illetve a végrehajtói szakvizsga letétele a követelmény velük szemben (az általuk leteendő végrehajtói szakvizsga tárgyainak meghatározásánál is figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogi szakvizsga része is a bírósági végrehajtásra vonatkozó joganyag) és féléves önálló bírósági végrehajtóhelyettesi gyakorlatot kell a kinevezés előtt szerezniük. A kinevezés esetükben is kizárt természetesen, ha a kinevezést általában kizáró okok - egyes büntetések, hivatalvesztés, alkalmatlanság, érdemtelenség - valamelyike áll fenn, vagy a kinevező a bűnügyi nyilvántartás vizsgálata alapján nem járul hozzá a kinevezéshez.

 

            A Javaslat a végrehajtói kar szakmai színvonalának növelése érdekében nemcsak a kinevezési feltételeket szigorítja, de kiemelten kezeli a végrehajtóvá válás feltételrendszerében a szakmai gyakorlat meglétét. A nemzetiség nyelvét ismerő pályázó mellett ezért a tartós helyettesként működő pályázót is előnyben rendeli részesíteni a kinevezésnél, figyelemmel arra, hogy a pályázó lényegében már önálló felelősséggel járó végrehajtói tevékenységet végez. Ugyanezt a célt szolgálja a Javaslat azon rendelkezése is, amely lényegében a hivatalban lévő végrehajtó és végrehajtóhelyettes alkalmazottja megállapodására, e megállapodás kamarai jóváhagyására alapozva határozza meg a végrehajtói állás betöltését (kinevezés kijelölés alapján). Természetesen a végrehajtó kinevezése ebben az esetben is az igazságügy-miniszter hatásköre, azonban döntésénél köteles a kijelölést figyelembe venni, ha a kijelölt személy a végrehajtóvá válás feltételeinek egyébként megfelel, és a bűnügyi nyilvántartás miniszteri vizsgálata (bűnügyi nyilvántartás) alapján is alkalmas a kinevezésre. Ez az eljárás teljes körű megoldást nyújt az ügyek és a végrehajtás során befolyt pénzösszegek átadására és átvételére, amely a gyakorlati tapasztalatok szerint a végrehajtói állások megüresedésénél sok problémát okoz. A kijelöléssel történő kinevezésre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a kijelölt személy az adott álláshelyen végrehajtóhelyettesi szolgálatot lát el, vállalja a végrehajtási ügyek továbbvitelét, a pályát elhagyó végrehajtótól az ügyeket és a végrehajtás során befolyt pénzösszegeket átveszi, ily módon köztük teljes elszámolás történik.

 

A 120-122. §-hoz

 

            A Javaslat az elmúlt években bekövetkezett inflációra és az ügyértékek emelkedésére tekintettel a végrehajtói felelősségbiztosítás minimális értékhatárát kétszeresére emeli.

 

            A kamara feladatkörének bővülésével összhangban a végrehajtó szolgálatba lépését megelőző intézkedések is a kamara hatáskörébe kerültek. A Javaslat értelmében a végrehajtóvá kinevezett személy a kamara elnökének, illetve az általa kijelölt kamarai tisztségviselőnek, kamarai tagnak köteles bemutatni a bélyegzője lenyomatát, a végrehajtás során befolyt összegek kezelésére szolgáló letéti számla, valamint az elszámolási számla nyitásáról szóló szerződést és bejelenteni a hivatali helyiségének címét. A kinevezett személy a bélyegző, a bankszámlaszerződések, és a hivatali helyiség kamarai vizsgálatát - és alkalmassá minősítését - követően léphet szolgálatba. Ha a bélyegző, az említett számlák, illetve a hivatali helyiség címe a szolgálat fennállása alatt megváltoznak, a végrehajtónak a kamara felé történő bejelentési kötelezettsége továbbra is fennáll és a kamarának a szükséges vizsgálatokat ebben az esetben is el kell végeznie.

 

            A végrehajtás során befolyt összegeket a végrehajtónak a letéti számlán kell elhelyeznie és kezelnie, és a pénzkezelésre vonatkozó szabályok szerint a jogosultnak mielőbb kiutalnia, illetve kifizetnie. Ez a pénzkezelés tehát a pénzösszegre jogosult személyek érdekében történik, őrzési díjat és kezelési költséget nem számíthat fel a végrehajtó ezért a jogosultnak, ugyanakkor kamat fizetésére sem köteles a számlán elhelyezett összegek után.

 

A 123. §-hoz

 

A Javaslat a végrehajtói szolgálat megszűnésének szabályait a kinevezési feltételek változására figyelemmel újrafogalmazza és a többi jogalkalmazóra vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan - elismerve, hogy a szolgálat ellátása jelentős fizikai és pszichikai megterheléssel, fokozott felelősséggel jár - bevezeti a végrehajtói tevékenység folytatásának felső korhatárát (65. év betöltése). A szolgálat megszűnését eredményezi a végrehajtó lemondása, ebben az esetben - a kamara álláspontjának beszerzését követően - az igazságügy-miniszter felmenti a végrehajtót a szolgálata alól. A szolgálat megszűnését eredményezik azok a változások is, amelyekre figyelemmel a kinevezés is kizárt lenne (a végrehajtói vagy jogi képesítéshez kötött foglalkozástól eltiltás; egyes elítélések; hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása; a szolgálatra alkalmatlanná, érdemtelenné nyilvánítás), illetve az is, ha bebizonyosodik: a végrehajtó kinevezésére a kinevezést kizáró ok fennállta ellenére került sor. A végrehajtói szolgálat megszüntetése az igazságügy-miniszter hatásköre, kivéve, ha a fegyelmi bíróság határozatával (hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabásával, vagy az alkalmatlanság, érdemtelenség megállapításával) szűnik meg a szolgálat. A Javaslat a szolgálat megszűnését eredményező egyes esetekben meghatározza azt az időpontot, amely időponttól a végrehajtói tevékenység nem folytatható.

 

A szigorított kinevezési feltételek - a végrehajtóhelyettesek által foganatosított eljárásra figyelemmel - kiterjednek a végrehajtók által foglalkozatott végrehajtóhelyettesekre is: lényegében valamennyi, a végrehajtói kinevezés feltételéül szabott követelménynek meg kell felelnie a végrehajtóhelyettesi nyilvántartásba vételét kérő személynek. A kamara a nyilvántartásba vétel előtt a felvételét kérő személyt meghallgatja, hogy meggyőződjön a szolgálatra való alkalmasságáról. A végrehajtóhelyettes már önállóan jogosult - a nagyobb szaktudást és gyakorlati tapasztalatokat igénylő cselekmények (árverés, nyilvános pályázat, meghatározott cselekmény végrehajtása) kivételével - a végrehajtó nevében végrehajtási cselekmények foganatosítására, azonban tevékenységéért a polgári jogi felelősség továbbra is végrehajtót terheli. Lehetőség van ezzel szemben arra, hogy a végrehajtóhelyettes szakszerűtlen, jogszabályba, vagy a kamara iránymutatásába ütköző intézkedése, illetve a végrehajtói kar tekintélyét sértő magatartása következtében fegyelmi felelősségre vonására sor kerüljön.

 

A 124. §-hoz

 

            A végrehajtói szervezetrendszerben bekövetkezett változások a végrehajtójelölt intézményét is érintik. Az önálló bírósági végrehajtók esetében ez azt jelenti, hogy a végrehajtójelöltként történő működés feltétele a kamarának a végrehajtójelölti nyilvántartásba történő felvétele és a kamara elnöke előtti eskü letétele.

 

A nyilvántartásba vétel előtt a kamara meghallgatja a felvételét kérő személyt annak érdekében, hogy alkalmasságáról meggyőződjék. A Javaslat lényegében a hatályos szabályokban foglaltakkal egyezően állapítja meg a nyilvántartásba vétel feltételeit, hiszen ahhoz továbbra is az szükségeltetik, hogy a felvételt kérő 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű és középfokú iskolai végzettséggel rendelkező magyar állampolgár legyen. A Javaslat rögzíti a végrehajtójelölt jogállását: a végrehajtójelölt az önálló bírósági végrehajtóval áll munkaviszonyban, ha pedig a végrehajtó végrehajtói iroda keretében működik, az irodával áll fenn a munkaviszony. Új elem a hatályos szabályozáshoz képest a végrehajtójelölt eljárására vonatkozó alapvető szabályok rögzítése, melyek szerint a végrehajtójelölt végrehajtási cselekmény lefolytatására a végrehajtó nevében sem jogosult, alapvetően ügyviteli tevékenységet végez, melyek közül a Javaslat a jegyzőkönyv készítését és a végrehajtási eljáráshoz szükséges adatok beszerzését emeli ki. A végrehajtójelölt tevékenységéért munkáltatója felel, hiszen az ő irányítása és utasításai alapján köteles eljárni, ugyanakkor a Javaslat megteremti annak a lehetőségét is, hogy e felelősségen túlmenően kifejezetten a végrehajtójelölt mulasztásában vagy szakszerűtlen intézkedésében megvalósuló jogszabálysértés, vagy a végrehajtói szolgálathoz méltatlan egyéb magatartás tanúsítása esetén a végrehajtójelölt fegyelmi felelősségre vonására is sor kerülhessen, amelynek a legsúlyosabb következménye a végrehajtójelöltek névjegyzékéből való törlés.

 

A 125-128. §-hoz

 

            A kamara új típusú feladatainak meghatározására figyelemmel a Javaslat a végrehajtók közös irodájának létesítésére vonatkozóan is a kamara általi engedélyezést írja elő feltételként. A Javaslat módosítja a Vht. 242. §-át megelőző alcím szövegét is annak érdekében, hogy ez a működési forma - amely lényegében a hivatali helyiségek közös használatát jelenti - megnevezésében is jól elkülönüljön az ún. végrehajtói iroda, mint gazdálkodási forma intézményétől.

 

            A Javaslat átfogóan újraszabályozza az önálló bírósági végrehajtók helyettesítésének rendjét; ezzel kapcsolatban a többi igazgatási jellegű jogkörhöz hasonlóan a megyei bíróság elnöke helyett a kamara hatáskörét állapítja meg. Az új szabályok szerint a végrehajtó köteles bejelenteni a kamarának azt az önálló bírósági végrehajtót, aki az állandó helyettese; a kamara az állandó helyettes részére okiratot állít ki, amelyben a bejelentés alapján kirendeli őt a helyettesítésre.

 

Új elem a szabályozásban az, hogy az állandó helyettes nem csak a végrehajtó akadályoztatása (betegsége, távolléte stb.) esetén, hanem akkor is részt vehet a végrehajtási cselekmények foganatosításában, ha a helyettesítendő végrehajtó maga is eljár, azonban az ügy intézése során egyidejűleg több helyszínen kell eljárási cselekményt foganatosítani. Ugyanez a szabály vonatkozik a végrehajtó által foglalkoztatott végrehajtóhelyettesre is (az együttes eljárás lehetősége), hiszen így valósulhat meg a végrehajtó munkájának hatékony segítése. Az állandó helyettes bejelentése mellett külön bejelentési kötelezettséget ír elő a Javaslat a végrehajtó részére, ha külföldön tartózkodik, ezt megelőzően ugyanis ennek tényét is be kell jelentenie a kamarának. Külön szabályokat tartalmaz a Javaslat arra az esetre, ha a helyettesített végrehajtó végrehajtóhelyettest alkalmaz, aki a végrehajtó távolléte esetén is végzi a legtöbb eljárási cselekmény foganatosítását, azonban ebben az esetben az állandó helyettes veszi át azt a szerepet, amelyet egyébként a munkavégzés során munkáltatója, a helyettesített végrehajtó lát el.

 

A helyettesítési rendszer hatékonyságát és gördülékenységét biztosítja az a rendelkezés, amely szerint a végrehajtóknak azt is be kell jelenteniük a kamarának, ha állandó helyettesek, ugyanis távollétükkel így nemcsak az általuk intézett ügyek, hanem az általuk helyettesítendő személy távollétében végzendő eljárási cselekmények intézése is problémákat jelenthet. Ha tehát mind a helyettesített, mind pedig az állandó helyettes akadályoztatva van a végrehajtói tevékenység gyakorlásában, a kamarának kell újabb helyettes kirendeléséről gondoskodnia. Annak érdekében, hogy a kamara és valamennyi végrehajtó naprakész információkkal rendelkezzen az akadályoztatás esetén irányadó eljárásról, vagy annak szükségességéről, a Javaslat elrendeli, hogy a helyettesként történő kirendelést fel kell tüntetni a végrehajtók kamarai névjegyzékében.

 

            A helyettesítés rendjében történt változások a tartós helyettes intézményét is érintik. A tartós helyettesként a kamara által kirendelhető személyek körét a Javaslat oly módon állapítja meg, hogy a végrehajtó mellett lehetővé teszi olyan végrehajtóhelyettesek kirendelését is, akik legalább egy éves gyakorlattal rendelkeznek, vagyis egy éve állnak munkaviszonyban önálló bírósági végrehajtóval, vagy végrehajtói irodával. A végrehajtóhelyettesek részére - az önálló eljárásra már módot adó végrehajtóhelyettesi működés mellett - a tartós helyettesítés további lehetőséget nyújt arra, hogy a teljesen önálló ügyintézéssel, felelősséggel olyan tapasztalatokat szerezhessenek, amelyek birtokában felkészültebben léphetnek szolgálatba, és azokat későbbi végrehajtói működésük alatt hasznosítani tudják.

 

A tartós helyettes speciális jogállása (amely a végrehajtó jogállását jelenti) indokolja, hogy ha végrehajtóhelyettes kirendelésére kerül sor, eskütétel és felelősségbiztosítási szerződés megkötése előzze meg a helyettesítés megkezdését. A tartós helyettes jogköre természetszerűleg nemcsak a végrehajtási ügyek teljes jogkörrel és önálló felelősséggel történő intézésére terjed ki, hanem ezzel összefüggésben arra is, hogy a végrehajtó irodájának működtetéséről gondoskodjék (ez lényegében a hivatali helyiség és az ahhoz tartozó berendezések használatával összefüggő feladatok végzését jelenti), a végrehajtó pénzkezelését a végrehajtási ügyek intézése mellett a hivatali helyiség fenntartásával kapcsolatban is végezze, a működési költségeket kifizesse, illetve a végrehajtó alkalmazottjai felett gyakorolja a munkáltatói jogokat. Ha a helyettesített végrehajtó ún. végrehajtói iroda keretében működik, a helyettesítés (ide értve a tartós helyettesítést is) természetesen nem jelenti a végrehajtói irodai tagság fennállását, ha annak megszűnésére a helyettesített végrehajtó érdekkörében felmerült okból egyébként nem került sor.

 

            A Javaslat rendezi a helyettesítési tevékenységért járó díjazás kérdését is. Helyettesítés esetén a helyettesített végrehajtótól díjazás jár a helyettesnek, ha ennek összegében a két végrehajtó (végrehajtóhelyettes) nem tud megállapodni, a kamara dönt a díjazás mértékéről. Amennyiben megüresedett végrehajtói állásra rendelnek ki tartós helyettest, úgy a végrehajtói tevékenységből eredő tiszta bevétel illeti meg a helyettesítő személyt.

 

A 129. §-hoz

 

A Javaslat újrafogalmazza és kiegészíti a Vht-nak a végrehajtók önkormányzati szervezetére, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarára vonatkozó rendelkezéseit. A módosítással a kamara a hatályos szabályok szerinti - rendkívül korlátozott körű - jogosultságaihoz képest kiemelt szerepet kap a végrehajtási szervezetrendszer működtetésében. Ellátja ugyanis a végrehajtást foganatosító önálló bírósági végrehajtókkal, önálló bírósági végrehajtóhelyettesekkel és önálló bírósági végrehajtójelöltekkel kapcsolatos személyügyi, igazgatási jellegű feladatokat, hatékony jogosultságokat kap a végrehajtói tevékenység ellenőrzésében és felügyeletében, továbbá végzi a jogszabály által meghatározott egyéb feladatokat is. A Javaslat a kamara jogállásának rögzítése mellett részletesen felsorolja a kamara jogosítványait, feladatait, illetve azt, hogy feladatainak ellátását milyen szervezeti keretek között végzi és a feladatok ellátásához milyen eszközökkel rendelkezik. A Javaslat által beiktatott, a kamara szervezetére vonatkozó nagyobb terjedelmű szabályozás lényegében a hatályos Vht. rendelkezéseiből, a Vht-ban kapott felhatalmazás alapján megalkotott szervezeti és működési szabályzat rendelkezéseiből, illetve a kamara által e téren kialakított gyakorlatból kiindulva került megalkotásra.

 

A Javaslat rögzíti a kamarai tagságra, annak keletkezésére, a tagsági jogokra, kötelezettségekre, a kamara alapvető szervezeti rendjére vonatkozó szabályokat. A kinevezéssel, illetve a névjegyzékbe való felvétellel az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtóhelyettes és az önálló bírósági végrehajtójelölt a kamara tagjává válik, a kamarai tagság a szolgálat megszűnésével egyidejűleg szűnik meg. A kamara tagjai jogosultak a kamara önkormányzati működésében részt venni, a végrehajtó tagok pedig - az azt kizáró fegyelmi büntetés hatálya alatti időszak kivételével - a kamara szerveiben tisztséget viselni. A végrehajtó tagok kötelesek a kamara működéséhez szükséges kiadások fedezésére tagdíjat fizetni; a kamara bevételeit képezik továbbá a Javaslat 15. §-a által bevezetett általános költségátalány, a kamara tevékenységével kapcsolatos gazdasági tevékenységből (pl. a hivatalos lap fenntartásából), valamint a fegyelmi büntetésként kiszabott pénzbírságokból származó összegek is.

 

A Javaslat a kamara szervei közül a közgyűlést, a választmányt, az elnökséget és a számvizsgáló bizottságot nevesíti, ugyanakkor felhatalmazza a kamarát további tisztségek és bizottságok létrehozására is. Rögzíti a Javaslat a különböző szervek működésére (összehívás, határozatképesség, napirend, hatáskör, határozathozatal) vonatkozó legfontosabb szabályokat, és a kamara vezetését végző elnökség és tagjai közti munkamegosztás rendjét.

 

A Javaslat a szervezeti és működési szabályzat alkotására vonatkozó felhatalmazás mellett biztosítja a kamara részére azt a jogot is, hogy tagjaira nézve - különösen a Javaslatban említett területeken - kötelező iránymutatásokat alkosson. Amellett, hogy a Javaslat kimondja az iránymutatásoknak a tagságra nézve kötelező voltát, lehetővé teszi az abban foglaltak megsértése elleni fellépést is, hiszen a kamara tagjai vonatkozásában fegyelmi vétség elkövetését valósíthatja meg az iránymutatásban foglaltak megszegése.

 

Annak biztosítása érdekében, hogy a kamara az említett igen széles körű igazgatási és felügyeleti hatáskör gyakorlása során a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően és valóban az igazságszolgáltatás hatékony működése érdekében járjon el, a Javaslat - hasonlóan az igazságügyi területen működő más kamarákra vonatkozó jogi szabályozáshoz - a kamara működése feletti törvényességi felügyeletet (a hatályos szabályokat lényegében kiegészítve, részletesebbé téve) az igazságügy-miniszter részére biztosítja. A törvényességi felügyelet körében - az olyan ügyek kivételével, melyekben a bíróság jár el - a kamarai határozatok, iránymutatások, a kamara szervezeti és működési szabályzatának a vizsgálatára van lehetőség, ha e vizsgálat eredményeképpen a miniszter azt állapítja meg, hogy a kamara jogszabálysértően működik, bírósághoz fordulhat jogszabálysértő határozat, iránymutatás, vagy szervezeti és működési szabályzat felülvizsgálata érdekében.

 

A kamara feladatai körében külön kiemelendő, hogy a Javaslat értelmében a kamara központilag regisztrálja és nyilvántartja az önálló bírósági végrehajtók által intézett végrehajtási ügyeket; a Javaslat számos eljárási rendelkezése, de a végrehajtási szervezet feletti felügyeleti jog gyakorlása is indokolttá teszi e jogkör biztosítását. Ezzel összefüggésben a kamarához kerül a statisztikai adatok gyűjtésének és rendszerezésének feladata is. A másik új típusú feladat a kamara részére azon gazdálkodó szervezetek nyilvántartása, amelyekkel szemben a végrehajtás eredménytelen volt. Az ilyen jellegű nyilvántartásnak mind a magyar, mind pedig a külföldi szabályozásokban is komoly hagyományai vannak, elősegítvén azt, hogy a különböző gazdasági kapcsolatok kialakítása során a gazdasági élet szereplői nagyobb biztonsággal tervezhessék intézkedéseiket. A Javaslat meghatározza, hogy a nyilvántartásba milyen adatok vezethetők be, továbbá azokról milyen feltételek mellett adható tájékoztatás.

 

 

A 130. §-hoz

 

A Javaslat megállapítja, hogy az önálló bírósági végrehajtói tevékenység ellenértéke milyen elemekből tevődik össze (díj és költségtérítés) és rögzíti a díjazás alapelveit.

 

A végrehajtó munkadíja a végrehajtási cselekmények foganatosításáért illeti meg a végrehajtót, annak érdekében, hogy a végrehajtási ügyben az ő és az ügyben eljáró más személyek (végrehajtójelölt, végrehajtóhelyettes, ügyviteli alkalmazott) munkájának, valamint az irodai infrastruktúra használatának ellenértéke biztosított legyen. A munkadíj mértékének meghatározásánál alapvetően nincs jelentősége a behajtási hatékonyságnak, hiszen sikertelen végrehajtás esetén is el kell végezni azokat az eljárási cselekményeket, amelyek eredményeképpen megállapítható, hogy nincs az adósnak végrehajtás alá vonható vagyona. A munkadíj mértékét meghatározó alacsonyabb szintű szabályozás (igazságügy-miniszteri rendelet) irányát jelöli meg a Javaslat, amikor meghatározza, hogy a munkadíj mértéke a két fő ügycsoport - a pénzkövetelés és a meghatározott cselekmény végrehajtása - sajátosságaira figyelemmel vagy a végrehajtási ügyértékhez, vagy az eljárásra fordított időhöz, illetve az elvégzett eljárási cselekményekhez igazodik.

 

Az eredményes behajtásra ösztönző díjazási elem a jutalék, amely akkor illeti meg az önálló bírósági végrehajtót, ha pénzkövetelés végrehajtása esetén az adós vagyonából befolyik pénzösszeg az eljárás eredményeképpen, meghatározott cselekmény végrehajtása esetén pedig megtörténik a cselekmény elvégzése. Fontos eleme a szabályozásnak annak rögzítése, hogy a jutalékra való jogosultság nem függ a teljesítés módjától: történhet az a végrehajtóhoz, vagy magához a végrehajtást kérőhöz, lehet az közvetlenül végrehajtási kényszercselekmény következménye, vagy éppen azt megelőzendő, az adós “önkéntes” teljesítése. Külön kiemelendő, hogy a jutalék intézménye az önkéntes (tehát a végrehajtás elrendelését megelőző) teljesítést elősegítő, arra ösztönző tényező; ha már elrendelték a végrehajtást, csak igen korlátozott mértékben lehet a jogalkotó tekintettel az adós teljesítésére, hiszen olyan eljárás folyamán történik az, amely az adós (kötelezett) kötelezettségeinek nemteljesítése miatt indult.

 

A 131. §-hoz

 

A Javaslat rendelkezéseinek értelmében lehetőség nyílik - az önálló bírósági végrehajtók választása alapján - a végrehajtói tevékenység társas formában, ún. végrehajtói iroda keretében történő végzésére és ezáltal - a végrehajtók jogalkalmazói tevékenységének jellege miatti speciális garanciális rendelkezések érvényesülésével - az iroda alapításához és működtetéséhez szükséges külső anyagi bázis bevonására. A társas formában történő működés azonban természetesen nem érinti a végrehajtói tevékenység - mint állami jogalkalmazó tevékenység - hatósági jellegét és ennek megfelelően a végrehajtóknak az általuk lefolytatott eljárással kapcsolatos személyes fegyelmi és kártérítési felelősségét. A végrehajtói iroda jogi személy, gazdálkodó szervezet, s mint új társas vállalkozási forma, a cégnyilvántartásban önálló cégformaként nyilvántartott. A Javaslat kimondja, hogy az iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, megszűnésére és tagjainak a gazdálkodással kapcsolatos felelősségére a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénynek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a Vht. eltérően nem rendelkezik.

 

A Javaslat a hatósági jogalkalmazó és a gazdasági tevékenység elkülönítésének érdekében deklarálja, hogy a végrehajtói iroda tevékenysége a végrehajtó hatósági jogalkalmazó tevékenységére nem lehet kihatással: az iroda vagy tagja a végrehajtót végrehajtói tevékenységére nézve nem utasíthatja. Ugyancsak a jogkörök egyértelmű meghatározását szolgálja a Javaslat azon rendelkezése is, amely kimondja, hogy a végrehajtói iroda tagjai közül végrehajtási cselekmény végzésére - saját nevében - csak a végrehajtói iroda önálló bírósági végrehajtó tagja, illetve a rá vonatkozó speciális szabályok szerint a végrehajtóhelyettes jogosult, a végrehajtói iroda tagjának végrehajtói minőségére tekintettel rendelkezésre álló adatok (a végrehajtási eljárással összefüggő információk) pedig csak a végrehajtó hatáskörébe tartozó eljárás során, a végrehajtás céljára használhatók fel.

 

Végrehajtói irodát önálló bírósági végrehajtó (végrehajtók), természetes személyek, valamint a Javaslatban meghatározott tőkebefektető társaságok alapíthatnak oly módon, hogy az irodában a szavazati jog többsége a végrehajtót illesse meg és az iroda vezető tisztségviselője is végrehajtó legyen. Az iroda az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályok szerint nem működhet.

 

            A Javaslat szigorú feltételeket állapít meg a végrehajtóvá válás tekintetében, azonban ugyanilyen megfontolásokból - a jogalkalmazás függetlenségének, pártatlanságának és színvonalának biztosítása érdekében - indokolt vizsgálni a végrehajtói iroda nem végrehajtó tagjának “alkalmasságát, illetve érdemességét” arra, hogy egy hatósági jogalkalmazó tevékenység mögöttes gazdasági hátterét biztosító szervezet, a végrehajtó iroda tagja legyen. A Javaslat ezért meghatározza, hogy mely természetes személyek válhatnak az iroda tagjává (a feltételek egy része a végrehajtóvá válás feltételeihez igazodik, pl. bűnügyi nyilvántartás vizsgálata), továbbá szigorú feltételeket támaszt a taggá válni kívánó gazdasági társasággal szemben is. Az utóbbi tekintetében arra törekedett a jogalkotó, hogy olyan társaság esetében tegye lehetővé a taggá válást, amely társaság tagjai vagy természetes személyek (velük kapcsolatban az előzetes szűrés - a bűnügyi nyilvántartás vizsgálata - szintén kötelező), vagy pedig olyan gazdasági társaság, amely a rá vonatkozó szabályok szerint előzetes engedélyezési eljárást követően és szigorú feltételek mellett folytathatja tevékenységét.

 

A Javaslat értelmében a végrehajtói iroda alapításához a kamara engedélye szükséges. A kamara vizsgálja meg az alapító okiratban foglaltakat, illetve azt, hogy végrehajtói irodai tagság mind a végrehajtóknál, mind a nem végrehajtó tagoknál létesíthető-e. A kamara szükség esetén az alapító okiratban foglaltak valódiságát a helyszínen is megvizsgálhatja. A kamara alapítási engedélyének megszerzését követően kell az iroda alapítását 30 napon belül bejegyzés és közzététel végett bejelenteni a cégjegyzéket vezető megyei bíróságnak mint cégbíróságnak, és a cégjegyzékbe bejegyzett iroda kérheti a kamarától a végrehajtói irodák nyilvántartásába történő felvételét. A végrehajtói iroda a működését a kamarai nyilvántartásba vételt követően kezdheti meg. A Javaslat a végrehajtói iroda alapításával kapcsolatban meghatározza az iroda alapító okiratában rendezendő kérdések körét és az iroda elnevezésére vonatkozó szabályokat is.

 

Részletesen szabályozza a Javaslat a végrehajtói irodai tagság megszűnésére vonatkozó szabályokat, amely némileg eltérően alakul a végrehajtó tag és a nem végrehajtó tag esetében. A tag halála (jogutód nélküli megszűnése) és a tagot megillető vagyoni hányad átruházása általánosságban a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi, a tagsági jogviszonyt kizáró körülmény keletkezése azonban más-más feltételek bekövetkezését jelenti a végrehajtó és nem végrehajtó (természetes személy vagy gazdasági társaság) tag esetében a tagsági jogviszony létesítésére vonatkozó, a Vht. 254/B. §-ban meghatározott rendelkezésekre figyelemmel. Megszűnik a végrehajtó tag tagsága a végrehajtói szolgálat megszűnésével is, ha azonban a tag megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a Vht. az irodai tagságot létesítő természetes személlyel szemben támaszt, úgy a végrehajtói iroda a tagság - mint nem végrehajtói tagság - fennmaradása mellett is dönthet. Az persze a végrehajtói iroda megszűnését eredményezi, ha ezzel a végrehajtókat a törvény rendelkezése alapján minimálisan megillető szavazati hányad mértéke alá csökken a végrehatókat megillető szavazati hányad mértéke. Biztosítja a Javaslat a végrehajtó tagok részére a rendes és rendkívüli felmondás lehetőségét is annak érdekében, hogy a végrehajtó a hatósági jogalkalmazó tevékenysége végzése kapcsán ne kényszerüljön olyan gazdálkodás folytatására, amely adott esetben nem egyeztethető össze a végrehajtói jogállásával, illetve gazdasági érdekeivel.

 

A Javaslat értelmében a végrehajtói iroda a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg, amelyre alapot adhat a megszűnés elhatározása, a más végrehajtói irodával való egyesülés, vagy a végrehajtói irodákká való szétválás, a tagok számának egy főre csökkenése, illetve a végrehajtó tagok számának, vagy szavazati hányadának a törvényben előírt alá csökkenése.

 

A végrehajtói iroda felett - hasonlóan a gazdasági társaságokhoz - a cégbíróság látja el a törvényességi felügyeletet, azonban a törvényes működéshez fűződő kiemelt érdekek érvényesítése érdekében a kamara is kezdeményezheti a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatást, ha arra alapot adó körülményt észlel.

 

A 132. §-hoz

 

A Javaslat 23. §-a értelmében a végrehajtó lehetőség szerint az alapügyben foganatosítja a rendbírság behajtását (ez természetesen akkor lehetséges, ha a bírságolt maga az adós és a rendbírság jogerős kiszabására az eljárás befejezése előtt sor kerül), ebben az esetben tehát - ha az alapügyben is az önálló bírósági végrehajtó járt el - az önálló bírósági végrehajtó, egyébként a megyei bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozik a behajtás (hiszen a rendbírság összege államot illető követelés). Kiegészíti a Javaslat a megyei bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó ügyek felsorolását a bíróságokat, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, mint a bíróságok igazgatását végző szervezetet, továbbá Hivatalát megillető követelések behajtásával.

 

A 133-140. §-hoz

 

A Javaslat a végrehajtók illetékességi területére vonatkozó szabályozás törvényi szintjét a megyei bírósági végrehajtók esetében is biztosítja: az illetékességi terület esetükben a megyei bíróság illetékességi területével egyezik meg, de a pest megyei bírósági végrehajtó és a fővárosi bírósági végrehajtó Budapest és Pest megye területén is eljár az illetékességi területén indult ügyben, illetve az ingatlan-végrehajtást az ország egész területén foganatosítja.

 

A Javaslat az önálló bírósági végrehajtókra vonatkozó rendelkezésekhez képest eltérő szabályokat állapít meg a megyei bírósági végrehajtók feletti felügyeleti, ellenőrzési jogkör, valamint a megyei bírósági végrehajtói szolgálat vonatkozásában. A megyei bírósági végrehajtók a bírósággal szolgálati viszonyban álló igazságügyi alkalmazottak, ezért az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.) rendelkezéseivel összhangban az ún. munkáltatói jogköröket is az igazságügyi szerv vezetője részére kell megállapítani. A Javaslat értelmében ezért a megyei bírósági végrehajtói állásra a megyei bíróság elnöke írja ki a pályázatot, ő jogosult a végrehajtó kinevezésére, szolgálatának megszüntetésére, a kinevezést követően a szolgálatba lépő személy előtte teszi le a végrehajtói esküt.

 

A végrehajtói pályára kerülés önálló bírósági végrehajtók esetében meghatározott szigorúbb feltételei a megyei bírósági végrehajtói pályázatok elbírálásánál is érvényesülnek, hiszen a végrehajtási kényszercselekményeket foganatosító, de a bírósággal szolgálati viszonyban álló végrehajtóknak is meg kell felelniük azoknak a szakmai és erkölcsi követelményeknek, amelyek a szakszerű és hatékony jogalkalmazás előfeltételei. E rendelkezések értelmében megyei bírósági végrehajtóvá tehát az nevezhető ki, aki megfelel a Vht. 233. §-a (1) bekezdésének a)-g) pontjában foglaltaknak, nem áll fenn vele szemben a 233. § (2) bekezdésében foglalt egyetlen kizáró ok sem, és a bűnügyi nyilvántartás vizsgálata alapján a kinevező sem észlel vele szemben kizáró okot. Ha jogi szakvizsgával rendelkező személy pályázik a megyei bírósági végrehajtói állásra, a 233. § (4) bekezdésében foglalt feltételek az ő kinevezésére is irányadóak.

 

Az önálló bírósági végrehajtói szervezetrendszerben bekövetkezett változásokkal összhangban a Javaslat meghatározza a megyei bírósági végrehajtóhelyettesek működésével kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket, így az igazságügyi alkalmazotti szolgálat fennállását, a kinevezési feltételeket (ezek az önálló bírósági végrehajtóhelyettesre megállapított szabályokkal egyeznek meg a munkaviszony létesítését kivéve), az eskütételi kötelezettséget, továbbá a hatáskört.

 

A megyei bírósági végrehajtók helyettesítésével kapcsolatban a Javaslat előírja, hogy arra a megyei bíróság elnökének rendelkezése alapján a megyében működő másik megyei bírósági végrehajtó, vagy legalább egy éves gyakorlattal rendelkező megyei bírósági végrehajtóhelyettes, illetve bírósági titkár jogosult. A hatályos szabályokhoz képest a Javaslattal megszűnik annak a lehetősége, hogy végrehajtási ügyintéző, vagy az említetteken kívül más bírósági alkalmazott lássa el a megyei bírósági végrehajtó helyettesítését.

 

A Vht. hatálybalépése óta életbe lépett új jogszabályokhoz igazodva határozza meg a Javaslat azt, hogy a Vht-ban nem rögzített, a megyei bírósági végrehajtókra, végrehajtóhelyettesekre és végrehajtójelöltekre vonatkozó kérdések tekintetében az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az Iasz. rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

A bírósági eljárásokra vonatkozó jogi szabályozás módosítása során az elmúlt években általános elvként került megfogalmazásra az, hogy a bírák munkaterhét lehetőleg csökkenteni kell, és szakképzett ügykezelői, valamint az egyszerűbb jogi megítélésű ügyek intézésére szakosodott ügyintézői karral kell a bíróságokat ellátni. Ennek érdekében hozta létre a Vht. a végrehajtási ügyintézői intézményt, amely a végrehajtás elrendelésével és foganatosításával kapcsolatos egyes bírósági feladatok ellátásával segíti a bírák munkáját. A végrehajtási ügyintézők hatáskörének bővítését indokolja az, hogy az elmúlt évek tapasztalatai szerint az ügyintézők nélkülözhetetlen feladatokat látnak el a bíróságokon, másrészről viszont a bonyolultabb megítélésű, magasabb szintű jogi ismereteket igénylő feladatokat a bírák hatáskörébe kell (vissza)utalni. Erre figyelemmel bővíti a Javaslat a végrehajtási ügyintéző hatáskörét a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása terén, ugyanakkor a Javaslat hatályon kívül helyezi azt a rendelkezést, amely alapján a végrehajtási ügyintézők a felosztási tervek felülvizsgálatára jogosultak (a felosztási tervek felülvizsgálatára a Javaslat értelmében akkor kerül sor, ha az ellen valamelyik fél vagy érdekelt személy végrehajtási kifogást terjeszt elő).

 

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy Vht. 260. és 261. §-a szerint a végrehajtási ügyintéző hatáskörébe tartozó ügyekben a végrehajtási ügyintéző mindazoknak az intézkedéseknek a megtételére jogosult, amelynek a megtételére a bíró is jogosult, így nemcsak a kérelmeknek helyt adó határozatok meghozatalára, hanem például hiánypótlási felhívás kiadására, vagy a kérelem elutasítására is hatáskörrel rendelkezik.

 

A Javaslat a végrehajtási ügyintéző szolgálatának keletkezésével és megszűnésével kapcsolatban is meghatározza azokat a speciális szabályokat, amelyek alkalmazandók az Iasz. rendelkezései mellett, illetve helyett. Ennek megfelelően rögzítésre kerülnek a kinevezési feltételek (magyar állampolgárság, büntetlen előélet, 22. életév betöltése, választójog és középfokú iskolai végzettség megléte, a 233. § (2) bekezdésében foglalt kizáró okok hiánya, a bűnügyi nyilvántartás vizsgálata alapján a kinevezés engedélyezése, végrehajtási ügyintézői vizsga letétele), az eskütételi kötelezettség, a kinevezési feltételekkel összhangban szolgálat megszűnésének szabályai, és a végrehajtási ügyintézőkre vonatkozó mögöttes joganyag (Iasz.).

 

A 141-142. §-hoz

 

            A jogalkalmazókkal szemben támasztott szigorúbb követelmények érvényesülése érdekében a Javaslat újrafogalmazza a fegyelmi vétség elkövetésének fogalmát, egyúttal kiterjeszti a fegyelmi eljárás szabályait az önálló bírósági végrehajtóhelyettesekre és jelöltekre is, hiszen eljárásuk során ők is megvalósíthatják a végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályok megsértését, illetve magatartásukkal az egész végrehajtói kar tekintélyének, megbecsülésének rombolását. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat felhatalmazza a kamarát a tagjaira kötelező iránymutatások megalkotására, ezért a Javaslat az iránymutatások megszegését megvalósító magatartások elleni eredményes fellépés biztosítása érdekében a fegyelmi felelősség terjedelmét - bizonyos esetekben - az iránymutatás megsértésére is kiterjeszti. Ezen utóbbi vétség elkövetését természetesen csak az önálló bírósági végrehajtók, végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek magatartása valósíthatja meg, hiszen csak eljárásukra vonatkozhat a kamarai iránymutatás rendelkezése. A Javaslat a végrehajtói önkormányzat folyamatos és megfelelő színvonalú működésének biztosítása érdekében kifejezetten nevesíti a fegyelmi vétségek között a kamarai tagdíj megfizetésének elmulasztását.

 

A megyei bírósági végrehajtók, végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek, mint igazságügyi alkalmazottak fegyelmi felelőssége és a felelősség megállapítására vonatkozó eljárás - a fegyelmi vétség fogalmától, az eljárás nyilvánosságától, valamint az elévülés és a képviselet szabályaitól eltekintve - az igazságügyi alkalmazottak jogviszonyára vonatkozó szabályok szerint alakul.

 

A 143-144. §-hoz

 

            A Javaslat fegyelmi büntetésekként a hatályos szabályozásnál differenciáltabb szankciórendszert vezet be, és eltérő büntetéseket rendel alkalmazni a végrehajtók, valamint a végrehajtóhelyettesek és jelöltek vonatkozásában. A hatályos szabályozáshoz hasonlóan a legenyhébb büntetés a figyelmeztetés és az írásbeli megrovás, a súlyosabb pénzbírság és hivatalvesztés (törlés a névjegyzékből) között azonban új büntetésként szerepel a kamarai tisztségviseléstől történő eltiltás, illetve a már meglévő tisztségtől való megfosztás. A végrehajtók és a végrehajtóhelyettesek, valamint végrehajtójelöltek eltérő jövedelmi viszonyaira és felelősségére tekintettel a pénzbírság összege is eltérő a végrehajtók (500 000 Ft) és a végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek esetében (100 000 Ft). A pénzbírság, illetve a kamarai tisztségviseléssel kapcsolatos fegyelmi büntetések más fegyelmi büntetéssel (figyelmeztetés, megrovás, pénzbírság) is kiszabhatók, ezzel a Javaslat az egyes elkövetési magatartások megítélése és következményeinek megállapítása terén az egyes esetek speciális vonatkozásaihoz még fokozottabban igazodni képes, az eset összes körülményének mérlegelésére lehetőséget adó döntéshozatalt biztosít. A pénzbírság összege a hatályos szabállyal egyezően mind a végrehajtók, mind pedig a végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek esetében a kamarát illeti meg.

 

            A Vht. 278. §-a határozza meg azokat az enyhítő és súlyosbító körülményeket (természetesen a teljesség igénye nélkül), amelyek mérlegelendők a fegyelmi büntetés kiszabásánál. E körülményeket bővíti a Javaslat azzal, hogy az eljárás alá vont személy javára figyelembe veendő az, ha a fegyelmi vétséget megvalósító magatartással okozott kár megtérült, vagy azt maga az eljárás alá vont személy megtérítette, illetve - a végrehajtást kérőnek a végrehajtandó követelése behajtását lehetetlenné tevő magatartás esetén - a végrehajtást kérő követelését kiegyenlítette.

 

A 145-147. §-hoz

 

A Javaslat átfogóan újraszabályozza a végrehajtói fegyelmi bíróságok szervezetét és illetékességi területét. A végrehajtók ellen induló fegyelmi eljárások számára - és a fegyelmi bíróságok jövőben várható ügyforgalmára - figyelemmel, valamint annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi fegyelmi bíróságon elegendő számú, megfelelő szakértelemmel rendelkező bíró és végrehajtó láthassa el a bírói és vizsgálóbiztosi feladatokat, a Javaslat három első fokú fegyelmi bíróságot létesít az ország területén. A Javaslat minden bíróság esetében meghatározza, hogy illetékességi területük mely megyékre terjed ki, hozzávetőleg azonos terhelésű fórumokat létrehozva. A fegyelmi bíróság bíró és végrehajtó tagjai, valamint vizsgálóbiztosai úgy kerülnek megválasztásra, illetve kinevezésre, hogy a fegyelmi ügyben eljáró testületekben valamennyi megye jogalkalmazói képviseltessék magukat. A bíróság illetékességét az eljárás alá vont végrehajtó székhelye, végrehajtóhelyettes, vagy végrehajtójelölt esetében a foglalkoztató végrehajtó (a munkáltató, vagy a végrehajtói iroda munkáltatói jogokat gyakorló végrehajtó tagja) székhelye alapozza meg, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság mellett működő bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság jár el.

 

A fegyelmi bíróság végrehajtó tagjait a kamara közgyűlése választja a végrehajtók közül 4 évre oly módon, hogy minden, az adott bíróság illetékességi területébe tartozó megye képviseltesse magát, a megyében működő végrehajtó fegyelmi bíróvá választásával, ugyanez az elv irányadó a vizsgálóbiztosi feladatokat ellátó végrehajtók megválasztására is. Hasonlóan működik a fegyelmi bíróság bíró tagjainak kijelölése is, a megyei bíróság elnöke jogosult a bíró fegyelmi bíróvá történő kijelölésére az adott megyében. A Legfelsőbb Bíróság mellett működő fegyelmi bírósághoz 3 végrehajtó tagot kell a kamara közgyűlésének bíróvá választani, 3 bírót pedig a Legfelsőbb Bíróság elnökének fegyelmi bíróvá kijelölni.

 

            A Javaslat a fegyelmi bíróság tagjai és a vizsgálóbiztosok esküjét egységesen szabályozza: az első fokú fegyelmi bíróság tagjai és a bíróságon működő vizsgálóbiztosok a fegyelmi bíróság székhelye szerinti megyei bíróság elnöke előtt, a Legfelsőbb Bíróság mellett működő fegyelmi bíróság tagjai és a vizsgálóbiztosai pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöke előtt teszik le hivatali esküjüket.

 

A 148-150. §-hoz

 

A Javaslat rögzíti, hogy mind az első fokon, mind a másodfokon eljáró bíróság tanácsban ítélkezik, a fegyelmi ügyben eljáró tanács 3 tagú. A tanács elnöke bíró, két tagja pedig - a jogalkalmazók gyakorlati tapasztalatainak a fegyelmi vétségek elbírálására irányuló eljárásban való hasznosítása és a végrehajtói kar önigazgatási jogosítványainak érvényre juttatása érdekében - önálló bírósági végrehajtó. A Javaslat a megyei és az önálló bírósági végrehajtói szervezetrendszer elkülönülésére figyelemmel megszünteti annak a lehetőségét, hogy a fegyelmi tanácsban megyei bírósági végrehajtó is részt vegyen.

 

Tekintettel arra, hogy a Javaslat szabályainak értelmében a vizsgálóbiztos nem tagja a fegyelmi bíróságnak (nem a bírák közül vizsgálat végzésre kijelölt személy), a Javaslat újraszövegezi a fegyelmi bíró és a vizsgálóbiztos kizártságára vonatkozó rendelkezéseket: ha büntetőeljárás vagy fegyelmi eljárás van folyamatban a fegyelmi bíró vagy a vizsgálóbiztos ellen, az kizárja az e minőségben történő eljárását, ha pedig megállapították a büntetőjogi vagy fegyelmi felelősségét az említett személynek, a fegyelmi bírói, illetve vizsgálóbiztosi tisztség megszűnik.

 

Ugyancsak az említett változással áll összhangban a Javaslatnak az eljáró tanács, illetve a vizsgálóbiztos kijelölésével kapcsolatos rendelkezése is. Ha az elsőfokú eljárás azért nem folytatható le, mert kizárás vagy elfogultság miatt nem alakítható tanács az adott bíróságon (valamennyi bíró kizárt vagy elfogult), vagy ezen okok valamennyi vizsgálóbiztossal szemben fennállnak, a Legfelsőbb Bíróság mellett működő fegyelmi bíróság jelöli ki az országban működő bírákból, vizsgálóbiztosokból az eljáró fegyelmi tanácsot, vagy vizsgálóbiztost.

 

A 151. §-hoz

 

A Javaslat értelmében az eljárás alá vont személy képviseletét a fegyelmi eljárás során a hatályos szabályokban biztosított lehetőségekhez képest végrehajtóhelyettes és végrehajtójelölt esetében a foglalkoztató végrehajtó, végrehajtói iroda tagja esetében pedig az iroda másik végrehajtó tagja is elláthatja. A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a fegyelmi eljárásban részt vevő Igazságügyi Minisztérium és kamara képviseletét ki láthatja el: a minisztériumot a szervezeti és működés szabályzatában megjelölt alkalmazottja, a kamara esetében tagja képviselheti, továbbá mind a minisztérium, mind a kamara megbízhat ügyvédet a képviseletével.

 

A 152-155. §-hoz

 

A végrehajtási szervezet feletti felügyeleti jogkörnek a Javaslat rendelkezéseivel történő megosztása a fegyelmi eljárás kezdeményezésére irányuló jogosultságot is érinti: a Javaslat értelmében fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén mind az igazságügy-minisztert, mind a megyei bíróság elnökét, mind pedig a kamara elnökét megilleti az a jog, hogy a fegyelmi bíróságnál fegyelmi eljárást kezdeményezzen. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Vht. 278. §-ának (3) bekezdésében biztosított azon lehetőség, mely szerint a fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás elrendelésével egyidejűleg fegyelmi vizsgálat nélkül intézkedik a fegyelmi tárgyalás kitűzéséről, vagy a fegyelmi intézkedés meghozataláról, csak a 278. § (4) bekezdésében foglalt esetben lehetséges, vagyis ha az ügy egyszerű megítélésű. Nem minősíthető egyszerű megítélésűnek az ügy, ha a tényállás nem látszik bizonyítottnak, súlyosabb vétség elkövetése miatt indul az eljárás, a fegyelmi vétség elkövetését a fegyelmi tanács rendelkezésére álló iratok alapján az elkövető nem ismeri el, és nem állnak a bíróság rendelkezésére a fegyelmi vétség kiszabásához szükséges legfontosabb adatok.

 

Az eljárásban részt vesz a végrehajtói önkormányzat érdekeit képviselő kamara és az igazságszolgáltatási érdeket érvényesítő Igazságügyi Minisztérium is: a vizsgálóbiztos jelentését részükre meg kell küldeni, a tárgyalás időpontjáról értesíteni kell őket; a tárgyaláson az eljárás alá vont személyhez, illetve a tanúkhoz, szakértőkhöz, a vizsgálóbiztoshoz kérdéseket intézhetnek, a bizonyítékokra nyilatkozatokat tehetnek, az eljárás során indítványokat tehetnek a bíróságnak, az eljárás során hozott határozatok ellen pedig jogorvoslati kérelmet terjeszthetnek elő. A Javaslat rögzíti a bizonyítási eljárás befejezését követő nyilatkozatok sorrendjét, amely nyilatkozatokban az eljárás alá vont személy és képviselője, valamint az eljárásban részt vevő Igazságügyi Minisztérium és a kamara értékelheti az eljárás során elhangzottakat, a bizonyítási eljárás eredményét, továbbá kifejtheti a fegyelmi felelősség fennállásával és a kiszabandó fegyelmi büntetéssel kapcsolatos álláspontját.

 

A 156-157. §-hoz

 

            A fegyelmi tanács zárt ülésen tanácskozik és szavazással hozza meg döntéseit, a határozathozatalhoz a tanács tagjai többségének - két tagnak - a szavazata szükséges. A Javaslat azzal egészíti ki e rendelkezést, hogy a legsúlyosabb fegyelmi büntetés - a végrehajtó hivatalvesztésének - kiszabásához annak komoly szakmai és egzisztenciális következményeire figyelemmel egyhangú döntéshozatal szükséges: a fegyelmi tanács bíró tagjának és két végrehajtó tagjának is ilyen irányú döntést kell hoznia.

 

            A kamara önkormányzati feladatainak ellátásához elengedhetetlen a kamarai tagdíj megfizetésének elmulasztása elleni hatékony fellépés, ha ugyanis a kamara tagja nem tesz eleget tagdíjfizetési kötelezettségének, úgy a kamara olyan bevételektől esik el, amelyek feltétlenül szükségesek a kamarai szervezet fenntartásához, az időszakonként visszatérően, folyamatosan jelentkező kiadások fedezéséhez. Ennek érdekében a Javaslat külön is kimondja, hogy fegyelmi vétségnek minősül a végrehajtó mulasztása a kamarai tagdíj befizetésével kapcsolatban, ha pedig a végrehajtó vétkessége a megfizetés elmulasztásával kapcsolatban megállapítható, már a fegyelmi felelősséget megállapító határozatban kötelezni kell őt az elmaradt tagdíj összegének megfizetésére.

 

            Az eljárásban résztvevő személyek és szervezetek körének bővítésére figyelemmel a fegyelmi határozat kézbesítésének szabályai is megfelelően kiegészítendőek: a Javaslat ezért nemcsak azt írja elő, hogy a fegyelmi határozatot az eljárás alá vont személy és a képviselője részére kell megküldeni, hanem azt is, hogy kézbesíteni kell az Igazságügyi Minisztérium és a kamara részére is.

 

A 158. §-hoz

 

            A végrehajtó, a végrehajtóhelyettes és a végrehajtójelölt elleni fegyelmi eljárásban az igazságszolgáltatási és a szolgálati érdek képviseletének biztosítására és érvényesítésére mind az első fokú, mind pedig a másodfokú és a megismételt eljárásban is szükség van. A Javaslat ezért módosítja a fegyelmi tanács határozata elleni fellebbezésre vonatkozó szabályokat: az eljárás alá vont személy mellett biztosítja annak a lehetőségét is, hogy az eljárásban résztvevő Igazságügyi Minisztérium és a kamara is halasztó hatályú fellebbezést terjeszthessen elő a Legfelsőbb Bíróság mellett működő bírósági végrehajtói fegyelmi bírósághoz.

 

A 159. §-hoz

 

            A fegyelmi eljárás főszabály szerint fegyelmi vizsgálattal indul és azt követően fegyelmi tárgyalással folytatódik, amely során a bíróság meghallgatja az eljárás alá vont személyt, és lefolytatja a döntéshozatalhoz szükséges további bizonyítást. Egyszerű ügyekben lehetőség van arra is - feltéve, ha az eljárás alá vont személy elismeri a vétkességét -, hogy tárgyalás nélkül hozzon a tanács határozatot a fegyelmi vétség elkövetése tárgyában, szankcióként pedig ún. fegyelmi intézkedést hozzon az eljárás alá vont személlyel szemben. A hatályos szabályok értelmében fegyelmi intézkedésként bármely fegyelmi büntetés kiszabható, a Javaslat azonban - abból a feltevésből kiindulva, hogy a hivatalvesztésre alapot adó fegyelmi vétség elkövetése nem eredményezhet egyszerű megítélésű ügyet és a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása esetén mindenképpen garantálni kell a teljes körű bizonyítás lefolytatását - kizárja annak a lehetőségét, hogy hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabására kerüljön sor a fegyelmi intézkedésről szóló határozatban.

 

A 160. §-hoz

 

            A fegyelmi eljárás során a hatályos szabályok szerint lehetőség van a végrehajtó hivatalból történő felfüggesztésére a törvényben meghatározott esetekben. A folyamatos és zavartalan jogszolgáltatás biztosítása érdekében a Javaslat is lehetővé teszi a felfüggesztés elrendelését, garanciális szempontokra figyelemmel azonban a felfüggesztés indítványra, vagy hivatalból elrendelésére kizárólag a fegyelmi tanács hatáskörét állapítja meg. Arra figyelemmel, hogy a fegyelmi eljárás során is lehetőség van a végrehajtó hivatás gyakorlására való alkalmasságának (szükség esetén szakértői) vizsgálatára, ezért a Javaslat a felfüggesztésre alapot adó körülmények közül elhagyja a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezési eljárás megindítását. A felfüggesztés tárgyában történő döntéshozatalra 15 napos határidőt ír elő a Javaslat arra figyelemmel, hogy a felfüggesztésre okot adó körülmények rendszerint indokolttá teszik a fegyelmi vétséget elkövető végrehajtó tevékenységének mielőbbi felfüggesztését. A Javaslat az önkormányzati és az igazságszolgáltatási érdekek védelmében fokozott felelősséggel ruházza fel az említett érdekeket képviselő szervezeteket, hiszen kötelezővé teszi a felfüggesztést, ha azt a kamara és az igazságügy-miniszter is kéri. A Javaslat a végrehajtás során befolyt összegek megfelelő kezelésének biztosítása céljából rendelkezik arról is, hogy a felfüggesztés elrendeléséről az érintetteken kívül a végrehajtó letéti számláját vezető hitelintézetet is értesíteni kell, az értesítést követően a letéti számláról a végrehajtó rendelkezése alapján kifizetést nem lehet teljesíteni.

 

A 161-164. §-hoz

 

            A végrehajtók, végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek feletti szakmai felügyeleti és ellenőrzési jogkör újraszabályozásával összefüggésben a Javaslat úgy rendelkezik, hogy valamennyi, az említett személyekkel kapcsolatban felügyeleti és igazgatási jogosítvánnyal rendelkező hatóságot és szervezetet értesíteni kell az említettekkel szemben indított büntetőeljárásról, valamint letartóztatásukról és meg kell küldeni részükre az eljárást befejező határozatot is, a büntetőeljárás megindításának, illetve a letartóztatásnak a ténye ugyanis különböző intézkedések megtételét teheti szükségessé a felügyeleti szervek részéről. A tájékoztatást a Javaslat értelmében meg kell adni a megyei bíróság elnöke, az Igazságügyi Minisztérium és a kamara részére is.

 

            A fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályok értelmében az eljárás jogerős befejezését követően lehetőség van új eljárás kezdeményezésére is a törvényben foglalt feltételek fennállása esetén. A Javaslat a fegyelmi felelősségre vonás kezdeményezésére - a feljelentésre - vonatkozó rendelkezésekkel összefüggésben ezen új eljárás kezdeményezésének lehetőségét is biztosítja a végrehajtók feletti felügyeleti jellegű jogkörök ellátására jogosított személyeknek: a megyei bíróság elnökének, az igazságügy-miniszternek és a kamarának.

 

            A fegyelmi bíróság jogerős határozatát a hatályos szabályok szerint a megyei bíróság elnökének és a kamarának is meg kell küldeni. A végrehajtók feletti felügyelet rendjének változására figyelemmel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a jogerős határozatot főszabály szerint az igazságügy-miniszternek és a kamarának kell megküldeni, ha pedig a megyei bíróság elnöke tette az ügyben a feljelentést, vagy a végrehajtóval szemben hivatalvesztés büntetés kiszabására került sor, a megyei bíróság elnökének is el kell azt juttatni. A fegyelmi büntetést fel kell tüntetni a kamaránál a végrehajtókról, végrehajtóhelyettesekről és végrehajtójelöltekről vezetett névjegyzékben annak érdekében, hogy a kamara a különböző személyi ügyek intézése során az adott személy korábbi fegyelmi felelősségre vonására vonatkozó adatok birtokában legyen.

 

            Fegyelmi büntetés kiszabása esetén a kamarai névjegyzékben csak a törvényben meghatározott idő elteltéig kell nyilvántartani a büntetést, a meghatározott idő eltelte után az eljárás alá vont személy mentesül azoktól a hátrányos következményektől, amelyet a jogszabályok a fegyelmi felelősség megállapításához fűznek. Figyelemmel arra, hogy a hatályos szabályok csak a végrehajtók névjegyzéke vonatkozásában említik a fegyelmi büntetések nyilvántartását, illetve a büntetéseknek a nyilvántartásból való törlését, a Javaslat kiegészíti azokat a végrehajtóhelyettesek és a végrehajtójelöltek névjegyzékére vonatkozó rendelkezésekkel.

 

A 165. §-hoz

 

            Végrehajtói tevékenységet a Javaslatban foglaltak alapján az végezhet, aki a végrehajtói szolgálat ellátására alkalmas és érdemes, hiszen a törvény kizárja a végrehajtóvá kinevezhető személyek közül azt, aki egészségi állapota vagy más okból a szolgálat ellátására alkalmatlan, illetve azt, aki életmódja vagy magatartása miatt a végrehajtói szolgálat ellátásához szükséges közbizalomra érdemtelen. Ennek megfelelően a végrehajtói szolgálat megszűnik az alkalmatlanná vagy érdemtelenné nyilvánítással. Ebben az esetben a végrehajtói szolgálat megszüntetésére - a megszüntetésre alapot adó körülmény megállapítására - azonban nem az igazságügy-miniszter jogosult a kamara véleményének beszerzése után, arra a fegyelmi bíróság rendelkezik hatáskörrel. Az alkalmatlanság, illetve az érdemtelenség megállapításához ugyanis általában az érintett tevékenységének átfogó vizsgálatára, nem ritkán pedig szakértői vizsgálat elvégzésére is szükség van.

 

Ha az igazságügy-miniszter tudomást szerez az alkalmatlanság vagy érdemtelenség fennállásáról, a kamara javaslatára felszólítja a végrehajtót a lemondásra. Ha a végrehajtó a megadott idő alatt nem mond le szolgálatáról, az igazságügy-miniszternek értesítenie kell az első fokú fegyelmi bíróságot ennek tényéről, amely a fegyelmi eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával (vizsgálat, fegyelmi tárgyalás, érintett meghallgatása, a szolgálati és igazságszolgáltatási érdek képviseletének biztosítása, bizonyítási eljárás, jogorvoslat lehetősége stb.) dönt az alkalmatlanság vagy érdemtelenség fennállásáról. Ha végrehajtóhelyettes vagy végrehajtójelölt személyével kapcsolatban merül fel az alkalmatlanság, vagy az érdemtelenség, a kamara jogosult felszólítani az érintettet a végrehajtóhelyettesi vagy végrehajtójelölti jogviszony megszüntetésére; ha ez nem történik meg, ugyancsak a fegyelmi bíróságnak kell vizsgálnia a kérdést.

 

A 166. §-hoz

 

            A megyei bírósági végrehajtó, a megyei bírósági végrehajtóhelyettes és végrehajtójelölt igazságügyi alkalmazottak, ezért fegyelmi felelősségük megállapítására, a velük szemben lefolytatandó fegyelmi eljárásra és a kiszabható fegyelmi büntetésekre az Iasz. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Javaslat 141. §-a értelmében azonban a fegyelmi vétség fogalma (a kizárólag az önálló bírósági végrehajtók által megvalósítható fegyelmi vétségek kivételével) ezen igazságügyi alkalmazottak elleni fegyelmi eljárásokban is alkalmazandó, hasonlóan a fegyelmi büntetés kiszabásánál figyelembe veendő enyhítő és súlyosbító körülményekre, az elévülésre és az eljárás alá vont személy képviseletére vonatkozó szabályokhoz. Az említett személyekkel szemben a fegyelmi eljárást a munkáltató (az igazságügyi szerv) folytatja le főszabály szerint fegyelmi vizsgálat lefolytatását követően tartott fegyelmi tárgyalással, a kiszabható fegyelmi büntetések között a Vht-ban foglalt fegyelmi büntetések közül megtalálható a megrovás és a hivatalvesztés (elbocsátás) is, ezen felül az eljárás alá vont személy az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbításával, abban egy fizetési fokozattal való visszavetéssel, címtől való megfosztással, vagy a vezetői megbízás visszavonásával is sújtható.

 

A 167. §-hoz

 

            A Javaslat újrafogalmazza a Vht. végrehajtásához szükséges rendeletek megalkotására az igazságügy-miniszternek adott felhatalmazást. Amellett, hogy a Javaslatban foglalt rendelkezések végrehajtása érdekében a Vht-hoz kapcsolódó igazságügy-miniszteri rendeletek átfogó felülvizsgálata és módosítása válik szükségessé, a rendeletek szabályozási tárgykörét is kiegészíti a Javaslat. Kiemelendő e körben a Kormány részére adott felhatalmazás a betétek végrehajtásának részletes szabályairól szóló kormányrendelet megalkotására, továbbá a kamara által vezetett nyilvántartások és névjegyzékek, a végrehajtói statisztikai adatszolgáltatás, a végrehajtói és végrehajtási ügyintézői vizsga részletes szabályainak megalkotására az igazságügy-miniszternek adott felhatalmazás, valamint az egyes meghatározott cselekményekkel, a fegyelmi eljárásban közreműködők díjazásával, a kamarát illető általános költségátalány megfizetésének módjával, illetőleg a gépjárművek végrehajtás alá vonásával kapcsolatos szabályokat tartalmazó igazságügy-miniszteri rendelet kiadásáról szóló rendelkezés.

 

A 168. §-hoz

 

            A Javaslat módosítja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezéseit a tekintetben, hogy a fedezetelvonó szerződések esetében a rosszhiszeműség, illetőleg az ingyenesség vélelme milyen körben állapítható meg (a hatályos szabályok szerint ez a vélelem a hozzátartozóval kötött szerződések esetében áll fenn). Jogrendszerünk gyökeres átalakulása és az elmúlt tíz év gazdasági folyamatai azt bizonyították, hogy a gazdálkodó szervezetek meghatározó szerepet játszanak azokban a polgári jogi kapcsolatokban is, amelyekre a Ptk. előbb említett rendelkezése vonatkozik. A gazdálkodó szervezetek közötti bonyolult kapcsolatrendszert tekintve nem lehet figyelmen kívül hagyni az olyan jellegű gazdálkodási formák kialakulását, melyek alapja - vagy a tulajdoni viszonyok, vagy a gazdálkodó szervezet működése során a feleket megillető tagsági, illetve egyéb tisztséggel járó jogok terjedelme és megoszlása következtében - a szükségszerűen azonos célok irányában ható gazdasági érdek (összefonódás). Az ilyen jellegű gazdálkodási formák esetében már nem indokolt vélelmezni a szerződésben megjelölt szerződési akaratot: szükséges ezért az egymással összefonódásban lévő gazdálkodó szervezetek, valamint a gazdálkodó szervezet és tagja között létrejött jogügyletekre is a Ptk. 203. §-ának (2) bekezdésében foglalt vélelem kiterjesztése.

 

A Ptk. nem tartalmaz szabályokat - általában a gazdálkodó szervezetekre irányadóan - a fenti jellegű gazdálkodási formák tekintetében, ezért a Javaslat az értelmező rendelkezéseket az erre vonatkozó 685/B. §-sal egészíti ki. A rendelkezés olyan módon került megfogalmazásra, hogy a Ptk. 685. §-ának c) pontjában foglalt gazdálkodó szervezetek vonatkozásában általánosságban alkalmazni lehessen, meghatározza ugyanakkor a közvetett tulajdon arányának megállapításához szükséges számítási módot mind az azt megalapozó szavazati jog, mind pedig a tulajdoni hányad fennállása esetén is. A rendelkezés ötvözi a számítási mód meghatározásánál a természetes személyek közötti hozzátartozói kapcsolat következményeit a gazdasági kapcsolatokéval, hiszen előírja, hogy a közvetett tulajdon arányának megállapításánál a Ptk. 685. §-ának c) pontjában megjelölt hozzátartozók tulajdoni hányadát, illetve szavazati jogát egybe kell számítani. Kimondja Javaslat, hogy a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló, de huszonöt százalékot el nem érő szavazati vagy tulajdoni hányad nem veendő figyelembe a közvetett tulajdon arányának megállapításakor, hiszen ez az arány nem tesz lehetővé olyan gazdasági befolyást, ami az összefonódás szempontjából értékelhető, ugyanakkor az ötven százalékot meghaladó arányt már egy egészként kell figyelembe venni a számítás során.

 

            A Javaslat a végrehajtói iroda mint társas gazdálkodási forma bevezetésére figyelemmel és jogállásának rögzítése érdekében kiegészíti a Ptk. 685. §-ában foglalt, a gazdálkodó szervezetek felsorolását tartalmazó szövegrészt a végrehajtói irodával.

 

A 169. §-hoz

 

            A Javaslat 169. §-a jelentős módosításokat tartalmaz a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) szabályai tekintetében.

 

A Vht. és a kapcsolódó jogszabályok átfogó módosításának egyik alapvető szabályozási elve az, hogy a végrehajtási jog intézményeit alapvetően nem szociális szempontok és célok szerint kell kialakítani, hanem a követelések érvényesíthetősége kell, hogy elsősorban célként érvényre jusson a szabályozásban. Egyes jogintézmények részletszabályainál (főként, ha a végrehajtás alá vont vagyontárgy különleges rendeltetéssel bír az adós és családja létfenntartása szempontjából, és ha az adós egyébként az eljárás során a jogszabályok rendelkezéseit megtartva jár el és együttműködik a hatóságokkal) azonban mégis olyan - az előbb említettnél differenciáltabb - szempontrendszert érvényesít a jogalkotó, amely nem egyedül a mielőbbi behajtásra koncentrál. A lakóingatlanok tekintetében a Javaslat számos ilyen rendelkezést tartalmaz és ebből a megfontolásból egészíti ki a Pp-nek a teljesítési határidő megállapítására vonatkozó szabályait is azzal a rendelkezéssel, hogy ha a perbeli ingatlan a fentebb kifejtett rendeltetéssel bír, kifejezetten lehetőség van legfeljebb hat hónapig terjedő teljesítési határidő megállapítására is. A teljesítési határidő hat hónapos tartamban történő megállapítása összhangban van a Javaslat azon rendelkezésével, amely a végrehajtás során értékesített ingatlanból való kiköltözési haladék felső határát állapítja meg, hiszen mindkét rendelkezés hatályosulása során figyelembe veendő nemcsak az ingatlan funkciója, hanem az ingatlant megszerző új tulajdonos, illetve a pernyertes félnek az ingatlanra vonatkozó joga, törvényes érdekei is.

 

A Javaslat speciális rendelkezésekkel egészíti ki a végrehajtás megszüntetési és korlátozási per szabályait azzal a céllal, hogy azok intézése is minél időszerűbben történjen (első tárgyalás kitűzése legkésőbb a keresetlevél beérkezését követő 15. napra), másrészt annak érdekében, hogy a felek a jóhiszemű joggyakorlásban és a per mielőbbi eredményes befejezésében legyenek érdekeltek (mindkét fél távolmaradása esetén a per megszüntetése; bizonyítás elsősorban a tárgyaláson rendelkezésre álló bizonyítékok alapján). Előírja a Javaslat, hogy a per során az ügyben eljárt - esetlegesen már végrehajtási cselekményeket foganatosított - végrehajtó részére lehetőséget kell adni a végrehajtással felmerült költségei díja tekintetében a nyilatkozattételre, a tárgyalásról pedig e célból értesíteni kell. A nyilatkozattétel lehetősége előfeltétele azon rendelkezés hatályosulásának, amely értelmében a végrehajtást megszüntető határozatban a per előzményét jelentő végrehajtási eljárás költségeinek tárgyában is dönteni kell, a végrehajtó pedig fellebbezést jelenthet be a határozat ellen a végrehajtási költségek tekintetében.

 

A végrehajtási perek körét újabb perrel egészíti ki a Javaslat az ingó vagyontárgyakat és ingatlanokat terhelő zálogjog jogosultjának azon lehetőségére figyelemmel, hogy a bíróságtól kérheti a zálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásának engedélyezését. Ha a Vht. Javaslattal megállapított 114/A. §-ában és 138/B. §-ában foglaltak értelmében nincs lehetőség a bekapcsolódás peren kívüli eljárás eredményeként történő engedélyezésére (a követelést, illetőleg a zálogjog fennálltát vitatják), a jogosult pert indíthat a bekapcsolódás engedélyezése iránt. A pert az ellen (adós vagy végrehajtást kérő) kell megindítani, aki a jogalapot vagy az összegszerűséget a nemperes eljárás során vitatta, tehát nyilatkozata nem tette lehetővé az ügy perenkívüli elintézését. A pert - az ügyintézés gyorsítása és egyszerűsítése érdekében - ugyanazon bíróság előtt kell megindítani, amelyik a peren kívüli eljárás lefolytatására is illetékes, és soron kívül kell intézni; abban nincs helye viszontkereset előterjesztésének. A per mielőbbi befejezéséhez azért is fűződik fontos érdek, mivel a bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelem bírósághoz érkezésétől kezdve felfüggesztendők az érintett végrehajtási eljárások (nem lehet a zálogtárgy értékesítése iránt intézkedni), és a határidőben történő perindítás következtében a felfüggesztés a per befejezéséig fenn is marad. Ha perindításra nem a Vht. 114/A. §-ának (7) bekezdésében meghatározott 8 napon belül kerül sor, a bíróság ettől függetlenül is felfüggesztheti a végrehajtást, amely felfüggesztés szintén csak a végrehajtás során történő értékesítés iránti intézkedésre terjed ki.

 

A 170. §-hoz

 

            A Javaslat - összhangban a Vht. biztosítási intézkedésekre vonatkozó szabályainak újraalkotásával - módosítja az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 87. §-át, melynek eredményeként az államigazgatási eljárás során foganatosított biztosítási intézkedéssel is oly módon történhet a kötelezett bankszámláján lévő összegek végrehajtás alá vonása, hogy a közigazgatási szerv felhívja a hitelintézetet arra, hogy a biztosítandó összeget sem az adós, sem más javára ne fizesse ki, azonban a kielégítési végrehajtás foganatosításáig az adós bankszámláján kell kezelni a biztosítandó összeget. A Javaslat egyúttal pontosítja az Áe. szövegét abban a tekintetben, hogy az azonnali beszedési megbízás eredménytelensége esetén a jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében is a kötelezett egyéb vagyontárgyai vonandók végrehajtás alá (ingók, követelések, ingatlanvagyon stb.).

 

A 171. §-hoz

 

            Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) Javaslatban foglalt módosítására abból a megfontolásból került sor, hogy az illetékhivatalok nem minden esetben rendelkeznek a követelések behajtására alkalmas szervezetrendszerrel, megfelelő infrastruktúrával, ezért az illetéktartozások behajtására olyan megoldást kell találni, amely elősegíti az eredményesebb behajtást. Ezt a megoldást a Javaslat akként fogalmazza meg, hogy az illetékhivatal az egyedi ügyben hozott döntése alapján önálló bírósági végrehajtó szolgáltatásainak igénybevételével is behajthatja az illetéktartozást. Ezen eljárás során is érvényesülnek a Vht. illetékességi és ügyelosztási szabályai, hiszen az illetékhivatal - lényegében a Vht. 32. §-ában foglalt szabályokat alkalmazva - a végrehajtható okiratot választása szerint vagy az adós lakóhelye, székhelye, vagy pedig a végrehajtás alá vonható vagyontárgya helye szerinti helyi bíróság mellett működő végrehajtónak küldi meg az eljárás lefolytatása céljából. Ha az adott bíróság mellett több végrehajtó is működik, a bíróságon érvényesülő ügyelosztási szabályok alapján kell kiválasztania az illetékhivatalnak az eljáró végrehajtót, akinek természetesen a törvényi kivételektől (kizárás, elfogultság) eltekintve közreműködési kötelezettsége áll fenn az ügy intézésével kapcsolatban. A végrehajtó illetékbehajtás célját szolgáló eljárásának is meg kell felelnie valamennyi, az eljárásra irányadó jogszabálynak, jogszabálysértő eljárása súlyosabb esetben fegyelmi felelősségre vonását is eredményezheti.

 

Az Itv. 88. §-ának kiegészítésével tehát nem újabb, bírósági végrehajtás útján behajtandó követelés kerül szabályozásra, hanem egy olyan eljárás, melynek során az önálló bírósági végrehajtó az illetékhivatal megkeresése alapján a közigazgatási végrehajtás szabályai szerint eljárva foganatosítja a követelés behajtását. Az ezen eljárásban érvényesülő jogorvoslati szabályok tekintetében azonban közelít a Javaslat a Vht-ban foglalt eljárási rendhez, hiszen lehetővé teszi a felek és egyéb érdekeltek számára a Vht. 217. §-a szerinti végrehajtási kifogás előterjesztését abban az esetben, ha a végrehajtó törvénysértő intézkedése vagy mulasztása ingatlanárverés foganatosításával kapcsolatos. A bírósági jogorvoslat lehetőségével egyidejűleg azonban - elkerülve a hatásköri összeütközéseket - kizárja a Javaslat a közigazgatási végrehajtás során biztosított jogorvoslat igénybe vételét: ezen utóbbi szabály tehát bírósági útra tereli a végrehajtó eljárásával szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem elbírálását, ha az eljárásban szereplő valamelyik fél vagy érdekelt az ellen végrehajtási kifogást terjesztett elő a végrehajtó székhelye szerinti helyi bírósághoz.

 

A 172. §-hoz

 

            A Javaslatnak a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ct.) módosításáról szóló rendelkezései egyrészt az eredményes behajtáshoz szükséges adatok beszerzéséhez, másrészt a bevezetésre kerülő végrehajtói iroda létesítéséhez és nyilvántartásához kapcsolódnak.

 

A Ct. 5. §-a értelmében az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálata is részt vesz a cégjegyzék adatairól történő tájékoztatás adásában, működése keretében ún. csoportosított cégadatok szolgáltatására is lehetőség van (valamely személy cégtulajdonosi minőségére, illetve cégjegyzési jogosultságára, továbbá arra vonatkozó adatok, hogy az illető valamely cégnél vezető tisztséget, vagy felügyelő bizottsági tagságot lát el). Ezen csoportosított cégadatok megismerésére jogosultak körét a Javaslat kiegészíti a bírósági végrehajtóval annak érdekében, hogy az adós gazdasági tevékenységére, illetőleg valamely cégben fennálló érdekeltségére vonatkozó adatok is időben ismertté válhassanak a végrehajtási eljárás során, továbbá a közjegyzővel, hogy a nemperes eljárásokat eredményesen tudja intézni.

 

A Javaslat módosítja a Ct. rendelkezéseit a tekintetben is, hogy a cégek pénzforgalmi számláinak adatait (számlaszám, a számlát vezető pénzügyi intézmény neve és székhelye) a cégjegyzékben feltüntetendő adatként határozza meg. Ezzel nagymértékben elősegíthető az, hogy az azonnali beszedési megbízásos eljárások szélesebb körben elterjedjenek, hiszen a pénzforgalmi számlát a jövőben a jogosult a cégnyilvántartásból megállapíthatná. A Javaslat a törvény hatálybalépését követően nyitott pénzforgalmi számlák esetében a számla megnyitásának időpontjától számítva 30 napot határoz meg a pénzügyi intézményeknek a számlaszámok cégbírósághoz történő bejelentésére, illetve a számla megszüntetése esetén a megszűnés bejelentésére. Tekintettel arra, hogy a bejelentés elmulasztása, illetve a késedelmes bejelentés sérti a cégnyilvántartás közhitelességének elvét, ennek észlelése esetén a Javaslat előírja, hogy a cégbíróság jelezze a jogszabálysértés tényét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének.

 

A Javaslat nemcsak pénzforgalmi számlával egészíti ki a cégjegyzék adatait, hanem ugyancsak a hitelezők védelme és a nyilvántartás közhitelessége okán a cég elleni végrehajtás elrendelésével, valamint a cég tagja vagyoni részesedésének lefoglalásával (az utóbbit egyébként a hatályos Vht. 101. §-a is előírja, azonban e jogszabályi előírás hatályosulásának a Ct. kiegészítése is feltétele).

 

A Javaslat meghatározza a végrehajtói iroda esetében is, hogy a cégjegyzéknek a Ct. 12. §-ában meghatározott adatain kívül milyen egyéb - a cégforma sajátosságait tartalmazó - adatokat kell tartalmazni. Ezek lényegében a tagok neve és lakóhelye (székhelye), az önálló bírósági végrehajtó esetében pedig (az irodában működő végrehajtók illetékességi területének megállapíthatósága érdekében) neve, szolgálati helye (ez a végrehajtó székhelye szerinti helyi bíróságot jelenti), hivatali helyiségének címe, továbbá ha székhelyén kívüli más bíróság illetékességi területén is eljár: az illetékességi terület kiterjesztésnek ténye és terjedelme. Fel kell tüntetni ezeken kívül a cégjegyzékben az önálló bírósági végrehajtó tag esetében a szavazati jog terjedelmét is. A végrehajtói iroda cégjegyzékbe történő bejegyzésének előfeltétele az, hogy a kamara a végrehajtói iroda részére az ún. alapítási engedélyt megadja, ezért a Javaslat kiegészíti az egyes cégformák bejegyzéséhez szükséges okiratok körét a végrehajtói iroda esetében a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara alapítási engedélyével.

 

A 173. §-hoz

 

            A Javaslat létrehozza az ún. végrehajtói irodát, amely a végrehajtói tevékenység végzésének elősegítésére alapított jogi személyiséggel rendelkező szervezet, az a Ptk-nak a Javaslatban foglalt módosítása értelmében gazdálkodó szervezetnek minősül (a gazdálkodó tevékenység természetesen nem a végrehajtói jogalkalmazó tevékenység jellegének változását, hanem szigorúan a jogalkalmazó tevékenységen kívüli, annak elősegítéseként szükségszerűen végzett gazdasági tevékenységet jelenti). A Javaslat a végrehajtói iroda intézményének bevezetésére figyelemmel kiegészíti a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek körét a végrehajtói irodával, illetve az értelmező rendelkezések körében a gazdálkodó szervezet vezetőjének tekintett személyeket a végrehajtói iroda irodavezetőjével.

 

A 174. §-hoz

 

            Többek között az ingatlanok értékesítésére létrehozott újabb értékesítési forma, a nyilvános pályázat bevezetése tette szükségessé az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inyt.) módosítását; a Javaslat akként egészíti ki az Inyt. 17. §-át, hogy az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezhető tények körében nevesíti az árverés kitűzése, illetve sikertelensége mellett a nyilvános pályázat kitűzését és eredménytelenségét is.

 

A végrehajtás eredményességéhez szükséges adatok beszerzéséhez kapcsolódik a Javaslatnak az Inyt-t módosító azon rendelkezése, amely felhatalmazza a végrehajtót az ún. lekérdezési jog gyakorlására. Ennek segítségével (a nyilvántartásban az adós adatai alapján történő keresés eredményeként) a végrehajtó az ország egész területén meg tudja állapítani az adós ingatlanvagyonát, amely sok esetben a végrehajtandó követelés legnagyobb értékű fedezetét jelenti.

 

A lekérdezési jog gyakorlása mellett nagymértékben elősegíti a végrehajtás alá vonható vagyon gyors felkutatását, hogy a Javaslat lehetővé - és a jogalkalmazás színvonalának egységessége érdekében kötelezővé is - teszi a végrehajtó részére a földhivatal számítógépes ingatlan-nyilvántartásához saját gépi adatfeldolgozóval történő kapcsolódást. A csatlakozás lehetőségét a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter biztosítja egyszeri csatlakozási díj fizetése ellenében; a csatlakozási engedélyek kiadásához, visszavonásához szükséges naprakész személyügyi információkat a kamara, illetve a megyei bíróság elnöke adja meg a miniszter részére. A végrehajtási költségek racionalizálását szolgálja, hogy közös gépi adatfeldolgozó használatával is biztosíthatják a végrehajtók a kapcsolatot a számítógépes ingatlan-nyilvántartással, amennyiben egyébként is közösen működtetik a végrehajtáshoz szükséges infrastruktúrát (végrehajtói iroda vagy végrehajtók közös irodája keretében működő önálló bírósági végrehajtók, megyei bírósági végrehajtók). A megyei bírósági végrehajtók részére egyébként a Javaslat alapján nem feltétlenül kell külön hozzáférést biztosítani, hiszen igénybe vehetik a bíróság részére rendelkezésre álló számítógépes kapcsolatot is.

 

A 175. §-hoz

 

            A Javaslat általános jelleggel lehetővé teszi a takarékbetétek végrehajtás alá vonását, ez alól csak az adós rendelkezése alól kikerült és ügyleti biztosíték céljára szolgáló takarékbetétek jelentenek kivételt. Ennek megfelelően a Javaslat elhagyja a takarékbetétekről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet 5. §-ának (2) bekezdéséből azt a rendelkezést, amely kimondja, hogy a takarékbetétet polgári jogi tartozás kiegyenlítése érdekében nem lehet lefoglalni. Ezzel egyidejűleg kimondja a Javaslat, hogy a takarékbetét titkos, adatai pedig csak a banktitokra vonatkozó törvényi rendelkezések alapján szolgáltathatók ki. (A takarékbetét tulajdonosának anonimitása az európai közösségi irányelvek előírásaira figyelemmel a Közösséghez történő csatlakozásunkkal egyébként megszüntetendő.) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 51. §-a értelmében a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn a bírósági végrehajtási eljárás során eljáró végrehajtóval, ezért a fenti módosítás azt eredményezi, hogy a takarékbetét adataihoz a végrehajtó az adós vagyonának felkutatása érdekében hozzájuthat. A takarékbetétről szóló szabályozás értelmében a névre szólóan fenntartással elhelyezett takarékbetétet néhány kivétellel a pénzintézet csak az okiratban meghatározott feltétel teljesítése vagy közlése esetén fizeti vissza a betétesnek vagy a kedvezményezettnek, a Javaslat a betétek végrehajthatóságával összefüggésben a betét végrehajtás alá vonása esetén sem teszi kötelezővé a kifizetéshez a feltétel teljesítését, illetve közlését.

 

A 176. §-hoz

 

            A gyámhatóságoknak a gyermek átadása és elhelyezése iránti végrehajtásokban betöltött szerepét pontosítja a Javaslat 100. §-a, erre figyelemmel a 176. §-ban szövegesen is beépítésre kerül a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénybe a gyámhivatal erre irányuló feladatköre.

 

A 177. §-hoz

 

            A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 94-97. §-ai tartalmazzák a büntetések és az intézkedések, valamint a polgári ügyekben hozott határozatok végrehajtására vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseket. A 95. § akként rendelkezik, hogy a polgári ügyben, munkaügyi vitában hozott marasztaló határozat és bírósági egyezség, valamint a büntetőügyben hozott, vagyoni kötelezettséget megállapító határozat végrehajtása - ha jogszabály nem tesz kivételt - a bíró, a végrehajtási ügyintéző és a bírósági végrehajtó feladata. A 97. § ehhez képest meghatározza az önálló és a megyei bírósági végrehajtók státuszát (a bíróság szerveként működnek), eljárásuk jellegét (eljárásuk mint polgári nemperes eljárás a bíróság eljárásával azonos), a tevékenységük felügyeletét (ellenőrzésükre a bíróság elnöke jogosult), továbbá előírja, hogy a bírósági végrehajtónak a hatáskörében tett intézkedése mindenkire kötelező.

 

            A Javaslat a bírósági végrehajtói szervezetrendszer szabályait annyiban érinti, hogy az önálló bírósági végrehajtók esetében a bíróságtól igazgatási szinten történő elkülönülést valósítja meg, egyúttal a szervezetrendszerrel kapcsolatos igazgatási és felügyeleti jellegű hatásköröket alapvetően a kamara és az igazságügy-miniszter között osztja meg (a bíróságok a végrehajtási eljárás során előterjesztett jogorvoslatok elbírálására, továbbá a jogszabálysértő módon eljáró végrehajtók felelősségre vonásának, valamint kamarai vizsgálatának kezdeményezésére rendelkeznének hatáskörrel). Az igazgatási és felügyeleti rend módosulása a Bsz. 97. §-ában foglalt rendelkezéseket is érinti, hiszen a Javaslatban foglalt módosulások életbe lépésével az önálló bírósági végrehajtók már nem tekinthetők a bíróság szervének (a bírósággal szolgálati viszonyban nem állnak, a bíróság személyüket érintően igazgatási hatáskörrel nem rendelkezik, felügyeletüket, ellenőrzésüket alapvetően a végrehajtói önkormányzat látja el), a Javaslat ezért úgy módosítja a Bsz. 97. §-ának szövegét, hogy az a bíróság szerveként csupán a megyei bírósági végrehajtót nevesíti, vonatkozásában írja elő a bíróság elnöke részére a működésének ellenőrzését, ugyanakkor a végrehajtók eljárásának jellegére - nemperes eljárás, amelynek során tett intézkedés mindenkire kötelező - továbbra is egységes szabályozást ad.

 

A 178. §-hoz

 

            A bírósági végrehajtóhelyettes, illetve kifejezetten a megyei bírósági végrehajtóhelyettes intézményének létrehozásával az Iasz. módosítása több helyen is szükségessé vált, hiszen az Iasz. rendezi a Vht-ban nem szabályozott, illetve a Vht. szabályozási köre alól kivont területeken a megyei bírósági végrehajtóhelyettes (mint igazságügyi alkalmazott) jogállását. A Javaslat kiterjeszti ezért az Iasz. hatályát a megyei bírósági végrehajtóhelyettesre is, speciális jogalkalmazói hatáskörére figyelemmel pedig az igazságügyi alkalmazottak körében tisztviselőként nevesíti. Említést tesz a Javaslat a megyei bírósági végrehajtóhelyettes szolgálatba lépését megelőző eskü szövegéről is, amelyet külön jogszabály - a Vht. - határoz meg.

 

A 179. §-hoz

 

            A Javaslat a végrehajtóhelyettes intézményének bevezetése következtében akként módosítja az Iasz. 6. §-ának (1) bekezdését, hogy a megyei bíróságon működő végrehajtóhelyettest is tisztviselőnek minősíti. Ugyanezt a jogszabályhelyet érinti az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 142. §-ának (1) bekezdése is, amely a bírósági ügyintézővel egészíti ki a tisztviselők felsorolását. Ezen utóbbi rendelkezés a törvény 168. §-a értelmében 2002. január 1. napján lép hatályba. Annak elkerülése érdekében, hogy a két jogszabályhely eltérő tartalommal állapítsa meg az Iasz. 6. §-ának (1) bekezdését, a két módosító rendelkezést összhangba kell hozni oly módon, hogy azok a Javaslat vonatkozó §-ainak hatálybalépésével mind a bírósági ügyintéző, mind pedig a végrehajtóhelyettes vonatkozásában megállapítsák a tisztviselőként történő minősítést. A Javaslat ezért az 1999. évi CX. törvény 168. §-át módosítja akként, hogy rendelkezése értelmében a törvény 142. §-a a Javaslatnak a megyei bírósági végrehajtóhelyettesre vonatkozó §-a hatálybalépésének időpontját megelőző időpontban - 2001. március 1. napján - lépjen hatályba.

 

A 180. §-hoz

 

            Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXVI. törvény értelmében sportszervezetek és önkormányzatok megszerezhetik az ilyen rendeltetésű ingatlanok tulajdonát azzal a korlátozással, hogy azon 15 évig elidegenítési, terhelési tilalom áll fenn, és ezen időtartam alatt sportcélra kötelesek az ingatlant használni, hasznosítani. Tekintettel arra, hogy e korlátozások nem jelentik akadályát a tulajdonos elleni végrehajtás során az ingatlan végrehajtás alá vonásának, biztosítani kell az említett 15 éves időtartam alatt az ingatlant végrehajtás során megszerzők vonatkozásában is az ingatlan használatának, hasznosításának ilyen értelmű célhoz kötöttségét. A Javaslat ezért a korlátozott és célhoz kötött használat kötelezettségének vállalásához köti a tulajdonszerzést a végrehajtás során történő értékesítés esetében.

 

A 181. §-hoz

 

A Javaslat módosítja a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvényt abból a megfontolásból, hogy a lakáselőtakarékossági számlán elhelyezett összeg végrehajtás alá vonása a végrehajtás alá vont, megtakarított összeg nagyságára és a hátralévő megtakarítási idő tartamára figyelemmel nem minden esetben teszi lehetővé a jogviszony fenntartását. A Javaslat értelmében a lakástakarékpénztár döntése alapján a szerződés megszüntethető, de a megtakarítás folytatható is. Mindkét esetben vissza kell azonban fizetni az államnak a jövőbeni megtakarítással nem érintett részre jutó állami támogatás összegét.

 

A 182. §-hoz

 

            A Javaslat 182. §-a értelmében a rendelkezések legnagyobb része 2001. szeptember 1. napján lépne hatályba. A hatálybalépés időpontjának megállapítása oly módon történt, hogy azzal biztosítsa a Javaslat a jogalkalmazók részére a szükséges felkészülési időt, illetve lehetőséget adjon a törvény hatálybalépéséig szükséges jogalkotási jellegű és egyéb feladatok elvégzéséhez (rendelet-alkotás, a kamarai működés megfelelő biztosítása, kamarai iránymutatások alkotása, az ingatlan-nyilvántartási rendszer további fejlesztése stb.).

 

            A végrehajtói kar utánpótlásának biztosítása érdekében - tekintettel az egy éves végrehajtóhelyettesi gyakorlat, mint kinevezési feltétel bevezetésére - a kinevezési feltételként meghatározott szakmai gyakorlatot megállapító rendelkezés későbbi időpontban lépne hatályba, ugyanez vonatkozik a végrehajtói iroda létesítésére és működésére vonatkozó rendelkezésekre is (az utóbbiak esetében további, a közteherfizetési kötelezettségekkel kapcsolatos jogszabályi előírások módosítása szükséges). Korábbi időponttal tenné lehetővé ugyanakkor a Javaslat a végrehajtóhelyettesek speciális szabályok szerinti kinevezését (ideiglenesen a hatályos szabályok szerint végrehajtóvá történő kinevezésre jogosult személyek kinevezésével) a helyettesítés megoldatlanságából eredő gondok enyhítésére és a Javaslat hatálybalépéséig elvégzendő feladatok ellátásának elősegítésére: a végrehajtásban jártas szakemberek így szakszerű segítséget kapnának a végrehajtói tevékenység ellátásához, egyben hatékonyan tudnak közreműködni a végrehajtási szervezetrendszer átalakításában (ugyanezt a célt - a Javaslat végrehajtásának elősegítését - szolgálja az általános költségátalányra vonatkozó szabályok korábbi hatálybaléptetése is). A büntető jogszabályok módosításának előkészítése folyamatban van, azonban a végrehajtással történő szembeszegülés törvényi tényállására vonatkozó rendelkezés hatálybalépését megelőzően idő előtti az eredménytelen bírságolás esetére előírt, a büntetőjogi felelősségre vonás kezdeményezésére vonatkozó rendelkezés [Vht. 45/A. § (7) bekezdés] hatálybaléptetése, ezért a Javaslat értelmében az a Btk. módosításával egyidejűleg fog hatályba lépni.

 

A 183. §-hoz

 

A Javaslat e §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések a Vht. azon rendelkezéseit helyezik hatályon kívül, amelyek a Javaslat rendelkezéseinek hatálybalépésével feleslegessé válnak, vagy a módosult szabályokkal kifejezetten ellentétes rendelkezéseket tartalmaznak.

 

Külön kiemelendő e körben a hegyközség pénzbírság és eljárási költség megfizetésére kötelező határozatának a végrehajtási záradékkal történő ellátását megfogalmazó szövegrész hatályon kívül helyezése. A végrehajtási jogszabályok módosítására vonatkozó szabályozási tézisek is előírják, hogy a végrehajtási záradék jogintézményét célszerűségi szempontokból fenn kell tartani, azonban csak az alkotmányossági követelmények maradéktalan érvényre juttatásával történhet záradékolható okiratok körének a meghatározása. Ez azt jelenti, hogy a jogvita bírósági úton történő elbírálása mellett csak olyan esetekben lehet szó végrehajtási kényszercselekmények alkalmazásáról, amely esetekben a végrehajtandó követelés előzménye garanciákkal megfelelően ellátott és szigorú eljárási rend alapján lefolytatott eljárás, a végrehajtási záradék csupán e feltételek teljesülése esetén tekinthető alkotmányos jogintézménynek. Ezen elvi megfontolásból helyezi hatályon kívül a Javaslat a hegyközségi határozat záradékkal történő ellátására vonatkozó szövegrészt, melynek eredményeként a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény 49. §-a értelmében a Javaslattal érintett hegyközségi határozat végrehajtására is az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

Feleslegessé válnak a Vht. 70. §-ában foglalt, az ún. szociális ellátásokra” vezetett végrehajtás szabályai, hiszen az egyes ellátásokra, juttatásokra speciális rendelkezések lépnek életbe, más, szociális jellegű juttatások pedig mentesnek minősülnek; a 127. § (2) bekezdésében az engedély alapján birtokban tartható ingóságok árverezésre vonatkozó szabályok, mivel az ilyen ingóságok értékesítését a Vht. 127/A. §-a átfogóan újraszabályozza; a Vht. 231. §-ában, foglalt, a végrehajtó rendszeres felülvizsgálatára vonatkozó szabályok a 230. § új tartalmára figyelemmel; a 246. §-ban foglalt a helyettesítés alatti végrehajtóként történő működést kizáró rendelkezés és a 247. § a helyettesítés átfogó újraszabályozására figyelemmel; a bírósági titkár hatáskörénél idézett jogszabályhely a jogszabály hatályon kívül helyezésére tekintettel; a 274. § (4) bekezdésében a fegyelmi bírákra a vizsgálóbiztosi teendők ellátása tekintetében irányadó szabályok a vizsgálóbiztosok eltérő jogállása miatt; a végrehajtók illetékességi területének rendeletben való meghatározására történő felhatalmazást tartalmazó szövegrész a tárgykör új, törvényi szintű szabályozására tekintettel. A Vht. felhatalmazta az igazságügy-minisztert a végrehajtás alá vont értékpapírok értékesítésének részletes szabályaira vonatkozó rendelet megalkotására. A Vht. hatálybalépését követően a rendelet nem született meg, azonban gyakorlati tapasztalatok sem indokolták a rendeleti szintű jogalkotás megvalósítását. A Javaslat ezért az értékpapírokra vonatkozó szabályozást a minimális és szükséges körben érinti csak, a tárgybeli rendelet-alkotásra vonatkozó felhatalmazást pedig hatályon kívül helyezi. Ugyancsak felesleges rendelkezéssé vált a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének f) pontja - amely a közigazgatási perek megyei bírósági hatáskörbe utalásáról rendelkezik -, hiszen a módosítást követően hatályba lépett az ugyanezen rendelkezést tartalmazó, módosított i) pont is.

 

A 184. §-hoz

 

            Az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezések azokat a módosításokat tartalmazzák, amelyek azért váltak szükségessé, mert a Javaslat érelmében nemcsak az önálló bírósági végrehajtók, hanem az önálló bírósági végrehajtóhelyettesek és végrehajtójelöltek fegyelmi felelősségre vonására is lehetőség van a Vht-ban szabályozott fegyelmi eljárás eredményeként. A Javaslattal egységesen az “eljárás alá vont személy” szövegrész megfelelő alkalmazására kerül sor minden olyan esetben, amikor nincsenek eltérő szabályok a végrehajtók, illetve a végrehajtóhelyettesek, vagy végrehajtójelöltek felelősségre vonására.

 

            A (4) bekezdésben foglalt szabályok, a Javaslat módosító rendelkezéseihez kapcsolódó kisebb, egy-egy szót, vagy szövegrészt érintő módosításokat tartalmazzák. Kiemelendő ezek közül az f) pontban foglalt rendelkezés, amellyel a Javaslat 100000 Ft-ról 500 000 Ft-ra emeli a meghatározott cselekmény kikényszerítése céljából kiszabható pénzbírság összegét, összhangban a teljesítési fegyelem erősítését célzó egyéb rendelkezésekkel (illetve a peres eljárásokban, valamint a végrehajtási eljárásban kiszabható rendbírság összegével).

 

A 185-188. §-hoz

 

A Javaslatban foglalt rendelkezéseket a törvény céljának mielőbbi elérése, az eredményesebb behajtások mielőbbi biztosítása érdekében már a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, természetesen oly módon, hogy a hatálybalépés előtt a folyamatban lévő ügyben tett eljárási cselekmények a hatályukat megőrzik. Nem ez a rendelkezés érvényesül azonban a fegyelmi eljárásra vonatkozó - és jelentősen szigorodó - szabályok tekintetében, hiszen a fegyelmi vétség elkövetésének időpontjához képest évekkel később is sor kerülhet a fegyelmi eljárás lefolytatására, így nem hozható a jogalkalmazó abba a helyzetbe, hogy magatartásának lehetséges következményeit előre ne láthassa. Mindezek figyelembevételével a Javaslatnak a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályait - a XIX. Fejezet rendelkezéseit módosító szabályokat - csupán a törvény hatálybalépésének időpontját (a fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezések tekintetében ez az időpont 2001. szeptember 1. napja) követően elkövetett fegyelmi vétség miatt indult eljárásokban lehet alkalmazni. A Javaslat hatálybalépése után indult, de a Javaslat hatálybalépése előtt elkövetett fegyelmi vétségek elkövetése miatt indult eljárásokban a Vht. hatályos szabályait kell alkalmazni.

 

A Ct. módosítása értelmében a pénzügyi intézmények kötelesek a cégek részére nyitott pénzforgalmi számlaszámoknak a cégbíróságokhoz történő bejelentésére. A Javaslat hatálybalépésének időpontjában bejegyzett cégek pénzforgalmi számláit a cégbírósághoz nem a számlavezető pénzügyi intézményeknek kell bejelenteniük a cégbíróságra, hanem az APEH számítógépes nyilvántartásából kell egyszeri adatátvitellel, elektronikus úton a cégnyilvántartás számítógépes adatbázisába eljuttatni. A Javaslat értelmében a számlaszámok a cégjegyzék részét képezik, ezért mint cégadatok bejegyzéséről, a cégbíróságnak végzéssel kell döntenie. Annak érdekében, hogy az elektronikus úton beszerzett számlaszámhoz mielőbb hozzáférjenek az azonnali beszedési megbízás benyújtására jogosultak, ugyanakkor ne okozzon a cégbíróságok ügyforgalmában fennakadást a számlaszámok bejegyzésére irányuló nagyszámú eljárás, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a számlaszámot a Javaslat hatálybalépést követő első alkalommal benyújtott változás bejegyzési kérelem alapján meghozott végzésével kell a cégjegyzékbe bejegyezni, ezen időpontig pedig a cégnyilvántartásban “bejegyzés alatt” megjegyzéssel szerepeltetni.

 

A Javaslat értelmében a kamara a végrehajtási ügyekről, az adós gazdálkodó szervezetekről, valamint a végrehajtói önkormányzati feladatok ellátása érdekében az önálló bírósági végrehajtókról, végrehajtóhelyettesekről, végrehajtójelöltekről különböző nyilvántartásokat vezet. A Javaslatban foglalt rendelkezések mielőbbi hatályosulása érdekében a Javaslat hatálybalépését - 2001. szeptember 1. napját - követő 60 napon belül kell az említett nyilvántartásokba bevezetni a szükséges (a Javaslattal megállapított, Vht-ban foglalt, valamint a felhatalmazása alapján megalkotandó rendeletekben meghatározott) adatokat.

 

A Javaslat legtöbb rendelkezése 2001. szeptember 1. napján lép hatályba, kellően hosszú időt biztosítva a jogalkalmazóknak és a jogkereső állampolgároknak az új rendelkezések alkalmazására való felkészülésre. A végrehajtóhelyettes intézményének bevezetésére azonban jóval hamarabb, már 2001. április 1. napján sor kerül, biztosítva a végrehajtói kar mielőbbi utánpótlását és megoldva a végrehajtók helyettesítésével kapcsolatban jelentkező komoly, ám a hatályos szabályok alapján nem orvosolható problémákat. A végrehajtóhelyettesekre vonatkozó valamennyi új rendelkezés ilyen rövid idő alatt történő hatályba léptetésre nincs mód, ezért a Javaslat lényegében a végrehajtóra (és részben a végrehajtójelöltre) vonatkozó hatályos szabályokat rendeli alkalmazni a Javaslat hatálybalépéséig - 2001. szeptember 1. napjáig - kinevezett végrehajtóhelyettesekre is a szükséges eltérésekkel (ilyen eltérés a végrehajtóhelyettes hatáskörére vonatkozó, a Javaslatban foglalt szabály). A Javaslat értelmében tehát a hatályos szabályok szerint végrehajtóvá kinevezhető személyeket a megyei bíróság elnöke nevezi ki végrehajtóhelyettessé, ha a kinevezést kérő önálló bírósági végrehajtóval munkaviszonyban állnak, és a kamara a kinevezéssel egyetért. Megyei bírósági végrehajtóhelyettes esetében a kinevezés pályázattal történik. Annak érdekében, hogy a jogalkalmazókkal szemben támasztott, a Javaslatban foglalt szigorúbb kinevezési feltételek az e § alapján kinevezett végrehajtóhelyettesek vonatkozásában is érvényesüljenek, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a törvény hatálybalépését követő 60 napon belül önálló bírósági végrehajtóhelyettesek esetében a kamarának, megyei bírósági végrehajtóhelyettesek esetében a megyei bíróság elnökének meg kell vizsgálni, hogy a kinevezett személyek megfelelnek-e a Vht. 240/C. és 240/D. §-ában, illetve 265. §-ának (2) bekezdésében foglaltak feltételeknek. Ha a vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a kinevezéshez, illetve a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételeknek a kinevezett személy nem felel meg, a szolgálat megszüntetésének van helye (szolgálat megszűnésének megállapítása, törlés a névjegyzékből), ellenkező esetben a végrehajtóhelyettes ugyanolyan feltételek mellett folytathatja tevékenységét, mint a 2001. szeptember 1-jét követően kinevezett vagy nyilvántartásba vett végrehajtóhelyettesek.

 

A 189. §-hoz

 

            A Javaslat a Vht. számos rendelkezését módosítja, sok intézményt átfogóan újraszabályoz, a Javaslatban foglalt rendelkezések életbelépése ezért mind a végrehajtási eljárásban szereplő felek és érdekeltek, mind pedig a jogalkalmazók helyzetének - jogainak és kötelezettségeinek - jelentős változását eredményezi. Annak érdekében, hogy a módosítások valamennyi érintetthez mielőbb eljussanak, és így valóban lehetőség nyíljon az új rendelkezésekre történő eredményes felkészülésre, a Javaslat felhatalmazza az igazságügy-minisztert, hogy közzétegye a Magyar Közlönyben a Vht-nak a Javaslat rendelkezéseivel egységes szerkezetbe foglalt szövegét.