1. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 3. §-ának 23., 24., 28. és 60. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő 65-70. ponttal egészül ki:
“23. Nyugdíj: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény alapján folyósított nyugellátás - ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvény 2. § (2)-(3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló kormányrendelet 1. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat -, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka, a nyugdíjas bányász részére a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló kormányrendelet alapján folyósított, pénzben megváltott szénjárandóság, továbbá a volt munkáltató által folyósított, pénzben megváltott szénjárandóság az említett kormányrendeletben felsorolt magánszemélynek, illetőleg hozzátartozójának az ott meghatározott mértékig, tekintet nélkül arra, hogy a volt munkáltató felszámolás alatt áll-e vagy nem és folytatja-e vagy megszüntette termelő tevékenységét. Nyugdíjnak minősül a külföldről származó, nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti helytállásért folyósított pótlék, a politikai üldözésre tekintettel a nyugdíjfolyósító szervezet által törvény vagy kormányrendelet alapján folyósított ellátás, valamint a sportról szóló törvény alapján folyósított olimpiai járadék és a Kiváló és Érdemes Művészi járadékról szóló törvény alapján folyósított Kiváló, illetve Érdemes Művészi járadék, ideértve az e kitüntető cím jogosultjának özvegye részére ezzel összefüggésben folyósított járadékot is.
24. Ösztöndíj: az a tanulói (hallgatói) juttatás, amelyet jogszabály alapján a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási intézmény vagy helyi önkormányzat nyújt a közoktatási, szakképzési vagy a felsőoktatási intézmény tanulója részére, ideértve a felsőoktatási intézmény hallgatójának jogszabály alapján a szakmai gyakorlat idejére adott költségtérítést, továbbá a jogszabályban meghatározott feltételek szerint juttatott tankönyv- és jegyzettámogatást, valamint lakhatási támogatást is, a szakképző iskolai tanulónak a jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján nyújtott kötelező pénzbeli juttatást is, valamint a szakképző iskolával tanulószerződés nélkül létesített tanulói jogviszony esetén a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára nyújtott díjazás kötelező összegét is, illetve az a sportolói juttatás, amit a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány nyújt a sportról szóló törvény alapján.”
“28. Lakást szerző hozzátartozó:
a) a házastárs, a volt házastárs, az egyenesági rokon (ideértve az örökbefogadott gyermeket, az örökbefogadó szülőt);
b) a mostohagyermek, a nevelt gyermek, azzal, hogy azon – az a) pontban nem említett - magánszemély tartozik ide, akire tekintettel a lakáscélú kedvezményre jogosult magánszemély egybefüggően legalább 5 éven át családi pótlékot kapott, vagy arra jogosult lett volna, vagy akinek a nagykorúságáig tartó nevelésében vagy iskoláztatásának vállalásában ez a magánszemély hitelt érdemlő módon igazoltan részt vett;
c) a mostohaszülő, a nevelőszülő, azzal, hogy az a magánszemély tartozik ide, aki a lakásszerzési kedvezményre jogosult – az a) pontban nem említett – magánszemélyre tekintettel legalább 5 éven át családi pótlékot kapott, vagy arra jogosult lett volna, vagy akinek a nagykorúságáig tartó nevelésében vagy iskoláztatásának vállalásában ez a magánszemély hitelt érdemlő módon igazoltan részt vett.”
“60. Kedvezményezett eltartott az, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátást folyósítanak, ideértve azt is, aki a nevelési ellátásra saját jogán jogosult, a magzat (ikermagzat) a várandósság időszakában (fogantatásának 91. napjától megszületéséig) és a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély.”
“65. Szociális gondozói díj: az a költségtérítést nem tartalmazó bevétel, amelyet a személyes gondoskodásról szóló jogszabályi rendelkezések alapján, illetőleg azoknak megfelelően nem munkaviszony keretében folytatott tevékenységért és nem munkaviszony keretében folytatott lelki segélyszolgálatért kap a magánszemély.
66. Alapkutatás: olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül.
67. Alkalmazott kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek.
68. Kísérleti fejlesztés: olyan kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása.
69. Tőzsdei származtatott ügylet: olyan tőzsdei termékre kötött szerződés, amelynek értéke valamely más tőzsdei termék (áru, részvény, kötvény, részvényindex, deviza stb.) árfolyamától függ.
70. Tőzsdei összetett ügylet: olyan szerződés, amelyet több tőzsdei ügylet összesített eredményére kötnek.”
2. § Az Szja tv. 4. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a közös tulajdonban lévő ingatlan, ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után a magánszemélyt - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - tulajdoni hányada arányában terheli adókötelezettség. A tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában ezt a rendelkezést kell alkalmazni az előzőekben említett dolog bérbeadásából, az értékpapír elidegenítéséből származó jövedelem esetében is.
(5) Házassági vagyonközösség fennállása alatt a felek tevékenységéből származó és – a (4) bekezdésben említetteket kivéve – ezen időszakban keletkezett minden más jövedelem után azt a magánszemélyt terheli adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja.”
3. § (1) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő n), o) és p) alponttal egészül ki:
“k) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a munkáltató a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély tag munkáltatójának havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásából azt a részt, amely nem haladja meg havonta a megelőző hónap első napján érvényes minimálbért;”
“n) a jogszabály alapján, nyilvánosan meghirdetett pályázat útján költségvetési, önkormányzati forrásból
na) társasház részére az adott jogszabályban meghatározott felújításra, korszerűsítésre,
nb) magánszemély részére lakóépületnek az adott jogszabályban meghatározott felújítására, korszerűsítésére
juttatott támogatást;
o) az eredeti jogosult magánszemélynél az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásáért kapott ellenértéket;
p) a kifizető által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja képzésének érdekében nyújtott szolgáltatás költségként elszámolt értékét, feltéve, hogy a képzés a kifizető létesítő okiratában meghatározott tevékenységéhez hasznosítható ismeretek megszerzését célozza (ide nem értve az alap-, közép- vagy felsőfokú oktatás, nyelvtanfolyam költségeit).”
(2) Az Szja tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:
“a) több munkáltató esetén munkáltatónak az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint a magánszemély után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulásra sorrendben kötelezett munkáltató minősül, akkor is, ha egyébként a törvényben említett időszakban azt nem kell megfizetnie;”
“c) ha a munkáltató a hozzájárulást több hónapra előre egyösszegben utalja át, akkor havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásnak az a havi összeg minősül, amelyet a pénztári alapokban a munkáltató rendelkezése alapján az átutalást követően dátum szerint az egyes hónapokban tagdíjként ír jóvá a pénztár.”
4. § Az Szja tv. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A jövedelem megszerzésének időpontja - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott vagy az a rendelkezésére állt. A nem pénzbeli formában kapott bevételt a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett összeget átutalással vagy postai úton küldi el, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt az adóbevallása benyújtásáig vagy az adóbevallást helyettesítő nyilatkozata megtételéig ténylegesen megkapta. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a magánszemély.”
5. § Az Szja tv. 11. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) az egyes külön adózó jövedelmek közül azokat, amelyeknek adókulcsa nulla százalék, az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 200 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, de be kell vallani az utóbbiak közül - az (5) bekezdés rendelkezésének figyelembevételével - az osztalékból, az árfolyamnyereségből és az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet, azzal, hogy a termőföld bérbeadásából származó jövedelmet az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó rendelkezései szerint kell bevallani. Az osztalékelőlegből osztalékká vált részt és annak megfizetett (elszámolt) adóját az osztalék megállapítás időpontjának alapulvételével kell bevallani.”
6. § Az Szja tv. 12. §-ának (2) bekezdése a következő f)-g) ponttal egészül ki:
“f) a magánszemélynek más kifizető(k)től az adóévben összesen 10 ezer forintot meg nem haladó osztalékjövedelme származik – feltéve, hogy abból az adó levonása megtörtént –, és az e bekezdésben foglalt feltételek egyébként fennállnak, azzal, hogy a más kifizető(k)től származó osztalékjövedelmet a munkáltatói elszámolásban nem kell feltüntetni;
g) az e bekezdésben említett feltételek egyébként fennállnak, és a magánszemély a mezőgazdasági őstermelői tevékenységével összefüggő adókötelezettségének egyszerűsített bevallási nyilatkozattal tesz eleget.”
7. § Az Szja tv. 14. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Ha a magánszemély adótartozását a kifizető az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése szerinti átvállalás/kezességvállalás alapján fizeti meg, a kifizető választhatja, hogy a magánszemély egyéb jövedelme helyett az átvállalt, megfizetett adó összege a 69. § szerinti természetbeni juttatásnak minősül.”
8. § Az Szja tv. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel is,
a) amelynek adózására e törvény választási lehetőséget ad, és a magánszemély e fejezet rendelkezéseinek alkalmazását választja;
b) amely – ha e törvény másként nem rendelkezik – ingatlant, ingó vagyontárgyat hasznosító tevékenységből származik, ideértve a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozása nélkül történő értékesítéséből származó bevételt is, azzal, hogy közös tulajdont hasznosító tevékenység esetén a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában azt a magánszemélyt terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja.”
9. § Az Szja tv. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
“(2) Abban az esetben, ha a magánszemély a támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt az annak céljára történő felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie. Ha a magánszemély a folyósítást követő harmadik évben (de legkésőbb a tevékenység megszüntetésének évében) a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie.”
“(6) Nem számít bevételnek az a támogatás, melyet a felhasználási célra történő kiadást igazoló számla ellenében, illetőleg a cél szerinti felhasználás teljesülésének igazolása alapján utólag folyósítottak, feltéve, hogy a magánszemély a kiadást korábban (a megelőző adóév(ek)ben) költségként nem (értékcsökkenési leírásként sem) érvényesítette, illetőleg a folyósítást követően sem érvényesíti.
(7) Ha a támogatás csak részben nyújt fedezetet a cél szerinti felhasználás során igazolt kiadásra, e § rendelkezéseit a kiadásnak csak erre a részére kell/lehet alkalmazni.”
10. § (1) Az Szja tv. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A tevékenységét megkezdő, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő, a tevékenysége megkezdése évének és az azt követő három évnek az elhatárolt veszteségéből az (1) bekezdésben megjelölt időtartam alatt figyelembe nem vett részt az ötödik adóévet követően is elszámolhatja.”
(2) Az Szja tv. 22. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az (1) és az (5) bekezdés rendelkezése a mezőgazdasági őstermelői tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az elhatárolt veszteség keletkezése évében a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az előbbiek elháríthatatlan külső ok miatt következtek be.”
(3) Az Szja tv. 22. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) Ha a mezőgazdasági őstermelő e tevékenysége mellett egyéni vállalkozói tevékenységet is folytat,
a) őstermelői bevételként kell figyelembe vennie az őstermelői tevékenység során előállított azon termékek szokásos piaci értékét, amelyeket egyéni vállalkozóként értékesít, azzal, hogy vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazása esetén ez az érték az egyéni vállalkozói tevékenység elismert költségének minősül;
b) egyéni vállalkozói tevékenységből származó bevételként kell figyelembe vennie az a) pontban említett termékek értékesítéséből származó ellenértéket is;
c) a két tevékenység folytatása érdekében felmerült költségeket elkülönítve kell nyilvántartania, ha tételes költségelszámolást, illetőleg vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmaz, azzal, hogy – ha e törvény másként nem rendelkezik – a mindkét tevékenységgel összefüggő költségeket a bevételek arányában kell megosztani.”
11. § Az Szja tv. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el, a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, a segítő családtag tevékenysége, továbbá nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszony.”
12. § (1) Az Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Egyéb jövedelem az önálló és a nem önálló tevékenységből származó bevétel körébe nem sorolható minden olyan bevétel teljes egészében, amelynek adózására e törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Egyéb jövedelem különösen a nyugdíj, a magánnyugdíjpénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt támogatói adomány és minden más jóváírás – a tagnak a pénztár alapszabályában foglaltak szerint az egyéni számláján jóváírt saját befizetését, munkáltatói hozzájárulását, valamint a fedezeti alapból történő befektetések hozamát (ideértve az értékelési különbözetet is) kivéve – a jóváíráskor, a kifizető (de nem a munkáltató) által fizetett adóköteles biztosítási díj, valamint a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kifizető által átvállalt kötelezettség, a kifizető által elengedett tartozás, a hallgatói munkadíj, a szociális gondozói díj, továbbá az e § rendelkezéseiben felsoroltak az említett kivételekkel.”
(2) Az Szja tv. 28. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) Egyéb jövedelemnek minősül
a) a vásárolt (engedményezett) követelésből származó bevételnek a követelés vásárlási (engedményezési) ellenértékét meghaladó része;
b) az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásából származó bevételnek a szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része.”
(3) Az Szja tv. 28. §-ának (7)-(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) Ha törvény másként nem rendelkezik, egyéb jövedelem
a) a jog visszterhes alapítása,
b) a jog átruházása,
c) a jog megszüntetése,
d) a jog gyakorlásának átengedése,
e) a jogról való lemondás
ellenében kapott bevételnek a jog megszerzésére fordított vagyoni értéket meghaladó része, továbbá a jog gyakorlása által - a (8)-(10) bekezdés rendelkezései szerint - megszerzett vagyoni érték.
(8) Jog gyakorlása által megszerzett vagyoni érték az, amelyet a magánszemély
a) az értékpapír szokásos piaci értékénél kedvezőbb áron történő jegyzési, vételi, illetőleg eladási jogának,
b) pénz- és tőkepiaci származtatott, összetett ügylet nyereségére szóló jogosultságának
érvényesítése által szerez meg, azzal, hogy nem e § rendelkezései, hanem az értékpapírok adásvételére, a származtatott, összetett ügyletekre egyébként vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni, ha a jog megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt. E bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni az átváltoztatható kötvényben megtestesülő jogosultság esetében is.
(9) A (8) bekezdés a) pontjának alkalmazásában
a) jegyzési, vételi jog gyakorlása esetén az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjában érvényesülő szokásos piaci értékéből azt a részt kell figyelembe venni, amely a magánszemély által a jog megszerzéséért és az értékpapír megszerzéséért adott ellenértéket meghaladja (ebben az esetben a jövedelemszerzés időpontja a jog gyakorlása által megszerzett értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napja),
b) eladási jog gyakorlása esetén a bevételből az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjában érvényesülő szokásos piaci értékét és a magánszemély által a jog megszerzéséért adott ellenértéket meghaladó részt kell figyelembe venni (ebben az esetben a jövedelemszerzés időpontja a bevétel megszerzésének napja); az értékpapír szokásos piaci értékének a szerzési értéket meghaladó részére az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(10) A (9) bekezdés a) pontjának alkalmazása szempontjából a kifizető által - előzetes eladási kötelezettségvállalás nélkül – értékpapír formájában adott vagyoni érték természetbeni juttatásnak minősül.”
13. § Az Szja tv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
|
0-480 000 Ft |
20% |
|
480 001-1 050 000 Ft |
96 000 Ft |
|
és a 480 000 Ft-on felüli rész |
30%-a |
|
1 050 001 Ft-tól |
267 000 Ft |
|
és az 1 050 000 Ft-on felüli rész |
40%-a” |
14. § Az Szja tv. 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“a) a számított adót az összevont adóalappal elosztva, a hányadost három tizedesre kerekítve, átlagos adókulcsot kell meghatározni;”
15. § Az Szja tv. 33. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely egyenlő az adóévben megszerzett bér 10 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forinttal, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét (a továbbiakban: jogosultsági határ) nem haladja meg.
(2) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 200 ezer forinttal növelt összegét, akkor az adójóváírás összege egyenlő az (1) bekezdésben meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti jövedelem 18 százalékát meghaladó részével.”
16. § Az Szja tv. 34. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“f) a szociális gondozói díj, de legfeljebb évi 36 ezer forint, és/vagy”
17. § Az Szja tv. 35. § (2) és (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba
a) az adóévben a magánszemély tag által befizetett összeg és/vagy
b) a magánszemély tag egyéni számláján – az általa befizetett összegből jóváírt, a munkáltatójának hozzájárulásából jóváírt, valamint a fedezeti alapból történő befektetések hozamából jóváírt tételeket kivéve – minden az adóévben jóváírt összeg
együttes összegének a 30 százaléka, de legfeljebb évente összesen 100 ezer forint.”
“(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti kedvezményeket az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint kiadott igazolás alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget, illetőleg a magánszemély egyéni számláján jóváírt, adóköteles, de kedvezményre jogosító további tételeket. A magánszemély ezen igazolás alapján veszi figyelembe adóbevallásában az adóköteles jóváírások összegét.”
18. § Az Szja tv. 40. §-ának (2)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (7)-(11) bekezdéssel egészül ki:
“(2) Az összevont adóalap adójából a (3)-(11) bekezdés rendelkezései szerint nem kell megfizetni a családi kedvezményt, amelyet a kedvezményezett eltartott után érvényesíthet a jogosult.
(3) A családi kedvezmény az eltartottak létszámától függően kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként
a) egy eltartott esetén évi 400 000 forint,
b) kettő eltartott esetén évi 642 857 forint,
c) három eltartott esetén évi 1 350 000 forint
jövedelem 30., 33. és 33/A. § szerint megállapított adójának egytizenketted része, továbbá háromnál több eltartott esetén minden további kedvezményezett eltartott után jogosultsági hónaponként további 300-300 ezer forint jövedelem negyven százalékának egytizenketted része.
(4) E § alkalmazásában jogosultsági hónap az a hónap, amelyre tekintettel a nevelési ellátást, illetőleg a rokkantsági járadékot folyósítják, magzat esetében a várandósság időszakában azon hónap, amelyben a várandósság orvosi igazolása alapján a jogosultság legalább egy napig fennáll, kivéve azt a hónapot, amikor a megszületett gyermek után a nevelési ellátásra való jogosultság megnyílik. Az adóhatóság az ellenőrzés során kérheti a várandósság tényéről kiadott orvosi igazolást.
(5) A (3) bekezdésben megállapított összeg meghatározása szempontjából az eltartottak létszámába be kell számítani a kedvezményezett eltartottakon kívül azokat is, akiket rajtuk kívül a családok támogatásáról szóló törvény szerint a nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek (a továbbiakban együtt: eltartottak).
(6) A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult az a magánszemély, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátásra jogosult, továbbá a várandós nő és vele közös háztartásban élő házastársa. Nem jogosult azonban a családi kedvezmény érvényesítésére az a magánszemély, aki a nevelési ellátást mint vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg mint vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetésvégrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapja, valamint a szociális intézmény vezetője, ha a nevelési ellátást az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapja.
(7) Ha a kedvezményezett eltartott saját maga volna jogosult a (6) bekezdés rendelkezése szerint a családi kedvezmény érvényesítésére, illetőleg, ha a kedvezményezett eltartott rokkantsági járadékban részesülő magánszemély, akkor a vele közös háztartásban élő magánszemélyek közül - döntésük szerint - egy minősül jogosultnak.
(8) A családi kedvezmény érvényesítésének feltétele az eltartottak természetes azonosító adatainak vagy adóazonosító jelének feltüntetése az adóbevallásban (a munkáltatói elszámolásban), azzal, hogy magzat (ikermagzat) esetében az előzőeket a várandósság tényéről adott nyilatkozat helyettesíti.
(9) A családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen érvényesíthető, azonban a jogosult a vele közös háztartásban élő házastársával az adóév végén megoszthatja azt, feltéve, hogy a megosztás tényéről az adóbevallásukban (a munkáltatói elszámolásukban) nyilatkozatot adnak és egymás adóazonosító jelét feltüntetik.
(10) Ha a magzat (ikermagzat) felismerése az adóbevallás benyújtását követően történik, akkor a várandósság alapján az adóévben fennálló jogosultsági hónapokra járó családi kedvezmény – figyelemmel e § rendelkezéseire is - önellenőrzéssel érvényesíthető.
(11) A családi kedvezmény e § szerint történő érvényesítése a (7) bekezdésben nem említett jogosultak esetében független attól, hogy az adóelőleg megállapításánál mely jogosultnál történt annak figyelembe vétele.”
19. § Az Szja tv. 47. § (5) bekezdés f) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg e bekezdés záró mondatai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“f) a 2.-5. pont rendelkezéseit is figyelembe véve, a családi kedvezményt.
1. A b) és e) pont rendelkezésében a tagdíjbefizetés igazolása a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal, valamint a befizetésekről szóló bizonylat bemutatásával történik, kivéve, ha a munkáltató közreműködik a tagdíj levonásában és befizetésében.
2. A munkáltató az adóelőleg megállapításánál a családi kedvezményt annál a jogosultnál veszi figyelembe, aki írásban (együtt élő házastárs esetén vele közösen) az adóazonosító jel(ek) feltüntetésével tett nyilatkozatban kéri annak érvényesítését. A nyilatkozatban az eltartott(ak) természetes azonosító adatait vagy adóazonosító jelét is fel kell tüntetni, illetőleg magzat (ikermagzat) esetében ezeket az adatokat a várandósság tényéről adott nyilatkozat helyettesíti.
3. A 2. pont rendelkezésében említett nyilatkozat alapján akkor lehet eljárni, ha abban a nyilatkozatot adó(k) kötelezettséget vállal(nak) a nyilatkozat tartalmával összefüggő változások bejelentésére, és a házastárs munkáltatója igazolja a nyilatkozatban foglalt kérelem tudomásulvételét, vagy a házastárs nyilatkozik arról, hogy nincs munkáltatója és a családi kedvezményt ő nem érvényesíti.
4. A 2. pont rendelkezéseitől eltérően nem kell nyilatkozatot adnia annak a jogosultnak, akinek a nevelési ellátást a munkáltatója (a bér kifizetője) folyósítja, és a családi kedvezményt nem a vele együtt élő házastársa kívánja érvényesíteni az adóelőlegnél.
5. A 40. § (7) bekezdésében említett jogosult esetében a 2. és 3. pont rendelkezései szerinti nyilatkozatnak a jogosulttal közös háztartásban élő, adóköteles jövedelemmel rendelkező magánszemélyek nyilatkozatát is tartalmaznia kell arról, hogy a családi kedvezményt nem érvényesítik.”
20. § Az Szja tv. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A magánszemély az adóelőleget az a) pont szerint fizeti meg – figyelemmel a b)-c) pont rendelkezésére is – akkor, ha az összevont adóalapba beszámító jövedelméből bármely ok miatt nem történt adóelőleg-levonás, illetőleg, ha ilyen jövedelmet nem pénzben kap.
a) Az adóelőleget negyedévenként kell megfizetni a kifizető adóelőleg-megállapítására vonatkozó szabályok (46. §) értelemszerű alkalmazásával.
b) Ha a munkáltatóra, a bér kifizetőjére vonatkozó adóelőleg-megállapítási szabályokat alkalmazó kifizető nem pénzben juttat összevont adóalapba tartozó jövedelmet a magánszemélynek, akkor a kifizetőnek erre a jövedelemre is ezen szabályokat kell alkalmaznia, oly módon, hogy a nem pénzbeli jövedelem adóelőlegét a magánszemélynek az adóévben a tőle származó esedékes pénzbevétele(i) adóelőlegéhez hozzáadva, de legfeljebb az esedékes bevétel 50 százalékáig terjedően kell levonnia, mindaddig, ameddig az adóévben az lehetséges.
c) Nem kell adóelőleget fizetni az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt adóköteles összegek után.”
21. § Az Szja tv. 49/A. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az egyéni vállalkozó halálát követően a vállalkozói tevékenységnek az özvegye vagy az örököse által történő folytatása esetén az özvegy, az örökös minősül egyéni vállalkozónak, azzal, hogy a vállalkozói tevékenységet folyamatosnak kell tekinteni, és a vállalkozói adóalap, valamint a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál a vállalkozói tevékenység folytatását megelőzően elszámolt, az elhunyt magánszemély jövedelmének számító vállalkozói kivétet is figyelembe kell venni.”
22. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés címén az adóévben költségként elszámolt összeggel, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt, azzal, hogy az elszámolt összegbe nem értendő bele az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés vásárolt értéke; e rendelkezés alkalmazásában saját előállítású félkész vagy késztermékre fordított kiadásnak az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összege számít.”
(2) Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) A tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó a tevékenysége megkezdése évének és az azt követő három évnek az elhatárolt veszteségéből az a) pontban megjelölt időtartam alatt figyelembe nem vett részt az ötödik adóévet követően is elszámolhatja.”
(3) Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“d) Az a) és e) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az elhatárolt veszteség keletkezése évében a vállalkozói bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az előbbiek elháríthatatlan külső ok miatt következtek be.”
23. § (1) Az Szja tv 50. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint alanyi adómentes - és/vagy kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytat - feltéve, hogy az egyéni vállalkozói bevétele az adóévben nem haladja meg a 4 millió forintot.”
(2) Az Szja tv 50. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozói igazolványában feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben vállalkozói bevétele a 18 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban.”
24. § (1) Az Szja tv. 67. §-ának (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Árfolyamnyereségnek minősül - kivéve, ha azt a törvény kamatnak vagy egyéb jövedelemnek minősíti - az értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó része, csökkentve a járulékos ügyleti költségekkel. E rendelkezés alkalmazásában járulékos ügyleti költség az értékpapír eladása, vétele során az értékpapír forgalmazásával üzletszerűen foglalkozó kifizetőnek az üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint felszámított, igazoltan megfizetett (levont) kiadás.
(2) Az értékpapír megszerzésére fordított összegnek (értéknek) - ha törvény másként nem rendelkezik - az értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban (számlában, elismervényben, alapító okiratban stb.) feltüntetett összeget kell tekinteni, és/vagy megszerzésre fordított értéknek kell tekinteni azt az értékrészt is, amely e törvény rendelkezései szerint a szerzéskor adóköteles jövedelemnek minősül. Öröklés, valamint ajándékozás esetén az értékpapír megszerzésére fordított összeg nulla. Kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél a megszerzésre fordított összegnek a kárpótlásként szerzett kárpótlási jegy kamattal növelt névértékét kell figyelembe venni. Amennyiben a megszerzésre fordított összeg az előzőek szerint nem állapítható meg, a bevétel 25 százaléka az árfolyamnyereség.
(3) E § rendelkezései szerint kell eljárni, ha a tőzsdei származtatott ügylet értékpapírban történő teljesítéssel szűnik meg,
a) a vételi ügylet során szerzett értékpapír megszerzésére fordított összegnek,
b) az eladási ügylet során eladott értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek
a lehívási/kötési árat kell tekinteni, azzal, hogy a jogosultnál a vételi ügyletben szerzett értékpapír elidegenítésekor a vételi jogért, az eladási ügylet lehívásakor az eladási jogért fizetett díj csökkenti az árfolyamnyereséget.
(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint megállapított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.”
(2) Az Szja tv. 67. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A magánszemély az adóbevallásában az e § szerinti adófizetési kötelezettségét csökkentheti a belföldön bejegyzett részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott részvényei közül azon részvények árfolyamveszteségének 20 százalékával, amelyeket értékpapír-forgalmazási tevékenység folytatására jogosult társaság közreműködésével vásárolt (jegyzett) és adott el a következők figyelembevételével. Az árfolyamveszteség adójaként levont összeg nem haladhatja meg a belföldön bejegyzett részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott, értékpapír-forgalmazási tevékenység folytatására jogosult társaság közreműködésével vásárolt (jegyzett) és értékesített részvények elidegenítése során az adóévben elért árfolyamnyereség adóját. Az árfolyamveszteséget a kifizető igazolása alapján lehet figyelembe venni, és az adóbevallásban fel kell tüntetni. Árfolyamveszteségnek minősül - az (1)-(3) bekezdés értelemszerű alkalmazásával - az értékpapír megszerzésére fordított összegnek az elidegenítésért kapott ellenértéket meghaladó része.”
25. § (1) Az Szja tv. 67/A. §-ának címe helyébe a következő cím lép, egyidejűleg a § (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“A származtatott, összetett pénz- és tőkepiaci ügyletek jövedelme”
“(1) A tőzsdei származtatott, összetett ügyletek
a) jövedelme az adóévben elért, az 1. és 2. pont szerinti valamennyi bevételnek az adóévben elszenvedett 3. pont szerinti valamennyi veszteséget meghaladó része;
b) összesített vesztesége az adóévben elszenvedett, a 3. pont szerinti valamennyi veszteségnek az adóévben elért, valamennyi 1. és 2. pont szerinti bevételt meghaladó része,
figyelemmel a következőkre:
1. Tőzsdei származtatott ügyletből származó bevételnek számít a magánszemély nem egyéni vállalkozói minőségében tőzsdei származtatott termékre kötött ügyletének megszűnésekor, annak eredményeként őt megillető összeg (az adott ügyletben javára írt tételeknek az adott ügyletben terhére elszámolt tételeket meghaladó része).
2. Az összetett tőzsdei ügyletből származó bevételt a következők szerint kell megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szembeállítva, nettó módon kell meghatározni. Amennyiben az összetett tőzsdei ügylet egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tőzsdei ügylet megszűnik, akkor az összetett tőzsdei ügylet bevételét erre az időpontra vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettől az időponttól kezdve önálló tőzsdei származtatott ügyletnek kell tekinteni.
3. E bekezdés alkalmazásában veszteség: az 1. és 2. pontban említett ügylet megszűnésekor a magánszemély terhére az adott ügyletben elszámolt tételeknek az adott ügyletben javára írt tételeket meghaladó összege.
4. Ha valamely ügylet lehívással szűnik meg, és a teljesítés értékpapírban vagy áruban történik, az 1. és 3. pontban említett tételek között nem vehető figyelembe az értékpapírért, áruért fizetett, illetőleg kapott ellenérték, valamint a vételi jogot, illetőleg eladási jogot engedőnél a terhére írt tételek között az árfolyamveszteség, a vételi, illetve az eladási jogosultnál a terhére írt tételek között a fizetett díj.
(2) Pénz- és tőkepiaci ügyletből származó jövedelem különösen az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról szóló törvény szerinti portfólió kezelő által fizetett hozam, ideértve a befektetési szolgáltató által kötelezően vállalt hozamot is.”
(2) Az Szja tv 67/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az adót a kifizető a tőzsdei származtatott ügylet megszűnésének napján, egyébként pedig a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja le a magánszemély bevételéből és azt az adóhatóságnak befizeti. A magánszemély a kifizető(k)től kapott igazolás alapján az így levont adót és az (1) bekezdés szerint megállapított jövedelmet és annak adóját bevallja, a különbözetet az adóbevallásában visszaigényli, illetőleg ha bármely ok miatt a kifizetéskor az adó levonása nem történt meg és emiatt a jövedelemre megállapított adó meghaladja a kifizető által befizetett összeget, a különbözetet az adóbevallásra nyitva álló határidőig kell befizetnie.”
26. § (1) Az Szja tv. 74. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A falusi vendégfogadás adóköteles bevételéből csak a szállásadás bevételére alkalmazható az (1) bekezdés rendelkezése.”
(2) Az Szja tv. 74. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) Más ingatlan bérbeadása esetén az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan az (1) bekezdés rendelkezése helyett a magánszemély - legalább egymást követő négy adóévben - választhatja az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Ebben az esetben a kifizető által levont vagy a magánszemély által megfizetett adó adóelőlegnek minősül.”
27. § Az Szja tv. 75. §-ának címe helyébe a következő cím lép, egyidejűleg a § helyébe a következő rendelkezés lép:
“A társasház, a társasüdülő jövedelme
75. § (1) A társasház, a társasüdülő (a továbbiakban együtt: társasház) tulajdonostársainak közössége által a közös név alatt megszerzett jövedelem után – függetlenül attól, hogy a tulajdonostársak nem kizárólag magánszemélyek – a társasházat a (2)-(9) bekezdések szerint terheli adókötelezettség.
(2) A társasház e törvény XI-XIV. fejezetében – e § rendelkezésein kívül – említett bevételéből (kivéve a közös tulajdon bérbeadását) a jövedelmet és az adót úgy kell megállapítani, mintha azt magánszemély szerezte volna meg, azzal, hogy magánszemélynek a társasházat kell tekinteni.
(3) A (2) bekezdésben nem említett, a társasház által az adóévben megszerzett összes más bevételből (ideértve a közös tulajdon bérbeadásából származó bevételt is) le kell vonni a közös költség címén történt adóévi befizetéseket, a tulajdonostársak felújításra történt adóévi befizetéseit, valamint azokat az összegeket, amelyeket e törvény szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni (pl. kapott támogatás, felvett hitel). Az így fennmaradó bevétel a társasház adózatlan jövedelme.
(4) A társasház adózatlan jövedelméből 20 százalék adót kell fizetni a működtetési hányadnak megfelelő rész után. Működtetési hányadnak minősül a működtetési kiadás céljára a társasház adózatlan jövedelméből felhasznált rész és a felújítási alapba a tulajdonostársak befizetésein felül történt adóévi befizetés együttes összege. A működtetési kiadás céljára felhasznált rész egyenlő a közös tulajdon fenntartási, felújítási és üzemeltetési kiadásaiból
a) a közös költség címén történt befizetések,
b) a felújítási alapból az említett kiadásokra történt adóévi felhasználás,
c) az adóévben felvett hitel és kapott olyan támogatás, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,
együttes összegének levonása után fennmaradó összeggel.
(5) A társasház adózatlan jövedelméből a működtetési hányad és a megfizetett adó levonásának eredményeként fennmaradó összegből
a) a társasház közgyűlésének határozata alapján ténylegesen felosztott rész után az adót a tulajdonostársak a rájuk vonatkozó adókötelezettségek szerint fizetik meg, azzal, hogy a magánszemély tulajdonostársnak kifizetett összeg egyéb jövedelemnek minősül;
b) az adóévben fel nem vett (ki nem fizetett) rész után a társasháznak kell 40 százalék mértékkel adót fizetnie;
továbbá, ha a társasház a felújítási alapot a tulajdonostársak között felosztja, a kifizetett összeg után 20 százalék adót kell fizetnie.
(6) A kifizető a (2) bekezdésben nem említett, a társasháznak kifizetett adóköteles összegből 20 százalék adóelőleget von le és arról igazolást állít ki a társasház részére, valamint adatot szolgáltat az adóhatóságnak.
(7) A társasház e § rendelkezései szerint megállapított összes jövedelme tekintetében a magánszemélyre vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti adókötelezettségeit, beleértve azt az esetet is, amikor az adóelőlegfizetés a magánszemélyt terheli, azzal az eltéréssel, hogy annak mértéke 20 százalék. A társasház a kifizetéseit illetően kifizetőnek minősül, és e minőségére tekintettel is teljesíti adókötelezettségeit.
(8) A (6) bekezdés szerint levont, illetőleg a (7) bekezdés szerint megfizetett adóelőleg az (5) bekezdés szerinti jövedelemfelosztás esetén a társasház adóbevallásával igényelhető vissza.
(9) A (2) bekezdés szerint levont, illetőleg megfizetett adó után fennmaradó jövedelem, valamint, ha a társasház az (5) bekezdésben meghatározott adót megfizette, ezen adó levonása után fennmaradó jövedelem (együtt: a társasház adózott jövedelme) további adókötelezettség nélkül használható fel, azonban felhasználása címén a tulajdonostársakat egyénileg megillető adókedvezmény nem érvényesíthető.”
28. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 1. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) E törvényt a számvitelről szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni. A számvitelről szóló törvény előírásaitól a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében történő eltérés nem eredményezheti az adókötelezettség csökkenését.”
29. § (1) A Tao. 2. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, de nem belföldi telephelye útján megszerzett jövedelmet kap (a továbbiakban: külföldi szervezet).”
(2) A Tao. 2. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A kifizető megállapítja, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint bevallja és megfizeti a külföldi szervezet, a külföldi illetőségű osztalékban részesülő jövedelmét terhelő adót, ha a jövedelmet nem pénzben juttatja. Ilyenkor a kifizető a megfizetett adót könyveiben a külföldi szervezettel, a külföldi illetőségű osztalékban részesülővel szembeni követelésként mutatja ki.”
30. § (1) A Tao. 4. §-a 1/a. pontjának felvezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
“1/a. adomány: a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére a közhasznú szervezetekről szóló törvényben nevesített közhasznú tevékenység, a kiemelkedően közhasznú besorolást megalapozó közfeladat (a továbbiakban: közhasznú tevékenység) támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását is) céljára az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy”
(2) A Tao. 4. §-a 4. pontjának a) és e) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“a) a számvitelről szóló törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele csökkentve a termeléshez, a tevékenységhez, a szolgáltatáshoz, az értékesítéshez kapcsolódó – a saját termelésű készlet költségei között el nem számolt – fogyasztási adó, jövedéki adó összegével,”
“e) a kockázati tőketársaságnál és a kockázati tőkelapnál az a) alpont szerinti nettó árbevétel, valamint a befektetett pénzügyi eszköznek minősülő részvények, részesedések – kockázati tőkebefektetések – eladási árának és könyv szerinti értékének különbözetében keletkezett árfolyamnyereség, továbbá az ilyen befektetések után kapott osztalék és részesedés együttes összege;”
(3) A Tao. 4. §-a 9. pontjának felvezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő 9/a. ponttal egészül ki:
“9. beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény jogosultja: a beruházást üzembe helyező; a beruházás megkezdésének napja: az építkezés kezdetének napja vagy a beruházás célját szolgáló első tárgyi eszköz átvételének napja; a beruházási és a térségi adókedvezmény vonatkozásában”
"9/a. beszámoló: a számvitelről szóló törvény, vagy a felhatalmazása alapján kiadott jogszabály szerinti beszámoló, kivéve az összevont (konszolidált) éves beszámolót;"
(4) A Tao. 4. §-ának 11., 15. és 16. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“11. ellenőrzött külföldi társaság: az a külföldi személy, amelyben az adózó részesedéssel rendelkezik, és amelynek székhelye olyan államban van, ahol a külföldi személy jövedelmére jogszabály nem ír elő társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre előírt adómérték legfeljebb 10 százalék, kivéve ha a székhely szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;”
“15. építkezés befejezésének napja: a használatbavételi, fennmaradási engedély jogerőre emelkedésének a napja, alvállalkozó esetében az általa végzett tevékenység befejezésének a napja;
16. építkezés kezdetének napja: az építési, szerelési naplóban az építkezés kezdő napjaként megjelölt nap, alvállalkozó esetén az építési, szerelési naplóban megjelölt kezdési időpont;”
(5) A Tao. 4. §-a 22. pontjának b), e) és f) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“b) kamatjövedelem esetében az a hely, ahol a kamatot juttató személy belföldi illetőséggel bír, illetve – ha a kamatot telephely, vagy a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezmény szerinti állandó bázis (a továbbiakban: állandó bázis) fizeti – ahol a telephely, állandó bázis jövedelme adóztatható,”
“e) jogdíj esetében az a hely, ahol a jogdíjat juttató személy belföldi illetőséggel bír, illetve – ha a jogdíjfizetés alapjául szolgáló jog telephelyhez, állandó bázishoz kötődik – ahol a jogdíjat fizető telephely, állandó bázis jövedelme adóztatható,
f) osztalék esetében az a hely, ahol az osztalékot nyújtó személy belföldi illetőséggel bír, illetve belföld, ha az osztalékot külföldi vállalkozó belföldi telephelye, külföldi illetőségű magánszemély belföldi állandó bázisa nyújtja;”
(6) A Tao. 4. §-ának 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“23. kapcsolt vállalkozás:
a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül, vagy közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül, vagy közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül, vagy közvetve mindkettőjükben többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll,
azzal, hogy
e) többségi irányítást biztosító befolyásnak minősül az is, ha valamely személy jogosult a vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok többségének kinevezésére, vagy leváltására,
f) a többségi irányítást biztosító befolyás meghatározásához a közeli hozzátartozók szavazati jogát együttesen kell figyelembe venni;”
(7) A Tao. 4. §-ának 31/a. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő 31/b. ponttal egészül ki:
“31/a. számított nyilvántartási érték: az immateriális jószág, a tárgyi eszköz bekerülési értéke csökkentve az adóalapnál érvényesített értékcsökkenési leírással, növelve az adóalapnál érvényesített terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegével;
31/b. személy: a belföldi személy, a külföldi személy és a magánszemély;”
(8) A Tao. 4. §-ának 37. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“37. vámtarifaszám: az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott napon hatályos, a Kereskedelmi Vámtarifa kihirdetéséről szóló jogszabály szerinti besorolási szám.”
31. § (1) A Tao. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adózót jövedelme után e törvény előírása szerint társasági adókötelezettség terheli. Az adóévben vállalkozási tevékenységet nem folytató egyház társasági adókötelezettségét azzal teljesíti, hogy az adóévre bevallást helyettesítő nyilatkozatot tesz.”
(2) A Tao. 5. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Ha az adózó (kivéve a külföldi szervezetet) az adóévre vonatkozó beszámoló készítésére az adóévről készítendő bevallás határidejéig nem kötelezett, a fizetendő adót az adóév utolsó napjára készített könyvviteli zárlat alapján állapítja meg. Ha az adózó az adóévre vonatkozó beszámoló készítésére utólag válik kötelezetté, az utólag készített beszámoló alapján adóévenként – a bevallással érintett adóévben hatályos előírások szerint – megállapítja a tényleges fizetendő adót, valamint ennek és a könyvviteli zárlat alapján bevallott fizetendő adónak a különbözetét.”
32. § A Tao. 6. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A társasági adó alapja belföldi illetőségű adózó és külföldi vállalkozó esetében az adózás előtti eredmény, módosítva a 7., 8., 16., 18. és a 28. §-okban, valamint a VII. fejezetben foglaltakkal.
(2) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó az adózás előtti eredményt a beszámoló, ha az adóévre vonatkozó beszámoló készítésére az adóévről készítendő bevallás határidejéig nem kötelezett, könyvviteli zárlat alapján állapítja meg.”
“(4) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a célszervezet, az MRP, a közhasznú társaság, a vízitársulat és a külföldi vállalkozó az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 9-14. §-ok figyelembevételével alkalmazza.”
33. § (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“b) a kettős könyvvitelt vezető adózónál a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalék felhasználása következtében az adóévben bevételként elszámolt összeg,
c) a bányászatról szóló törvényben és a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben meghatározott környezetvédelmi kötelezettségek fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg, továbbá erdőgazdálkodónál az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg, legfeljebb a befejezett felújításhoz a célállomány típusától függően az agrárgazdasági célok költségvetési támogatásáról szóló jogszabály szerint igénybe vehető támogatás mértékéig,”
(2) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő cs) ponttal egészül ki, és egyidejűleg a bekezdés d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“cs) a terven felüli értékcsökkenés adóévben visszaírt összege, kivéve az 1. számú melléklet 10. pontja szerint az adóalapnál érvényesített terven felüli értékcsökkenés adóévben visszaírt összegét,
d) értékcsökkenési leírásként az 1. és 2. számú mellékletben foglalt előírások szerint az adóévre megállapított összeg, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor, a forgóeszközök közé való átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges, vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,
e) a vállalkozási övezetben székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkező adózó által a vállalkozási övezetté minősítést követően, de legkésőbb 2002. december 31-én e székhelyén, telephelyén üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett
1. épület, építmény bekerülési értékének adóévenként 10 százaléka, de összességében legfeljebb a bekerülési érték,
2. tárgyi eszköz – kivéve a közúti gépjárművet (HR 8701-8705, 8710, 8711 vtsz-ok), az épületet és az építményt – bekerülési értéke az üzembe helyezés adóévében,
mindkét esetben feltéve, hogy az adózó nem veszi igénybe a 22. § (1)-(2) bekezdése szerinti adókedvezményt,”
(3) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő gy) ponttal egészül ki:
“g) a kapott (járó) osztalék és részesedés címén az adóévben elszámolt bevétel (egyszeres könyvvitelt vezetőnél az ennek megfelelő adóköteles bevétel), kivéve az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott (járó) osztalék és részesedés következtében elszámolt bevételt (adóköteles bevételt),
gy) a tagnál (részvényesnél, üzletrész-tulajdonosnál, alapítónál) a részesedésnek (ideértve az előtársasággal szemben a vagyoni hozzájárulás alapján kimutatott követelést is) – kivéve az ellenőrzött külföldi társaságban lévő részesedést – jogutód nélküli megszűnés, jegyzett tőke tőkekivonás útján történő leszállítása miatti kivezetése (részbeni kivezetése) következtében, illetve átalakulás esetén a jogutódban részt venni nem kívánó tagnál (részvényesnél, üzletrész-tulajdonosnál) a részesedés kivezetése következtében az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan elszámolt bevétel, továbbá a saját részvény, a saját üzletrész bevonása következtében az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan elszámolt bevétel,”
(4) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő ly) ponttal egészül ki:
“ly) a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott – pénzügyileg rendezett – támogatás, juttatás, a véglegesen átvett pénzeszköz és a térítés nélkül átvett eszköz következtében az adóévben elszámolt bevétel, valamint az átvállalt tartozás, az eredeti jogosult által elengedett kötelezettség miatt az adóévben bevételként elszámolt összeg (egyszeres könyvvitelt vezetőnél ideértve az adóévi tartalék növekedését okozó részt is), figyelemmel a (8) bekezdésben foglaltakra,”
(5) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő ny) ponttal egészül ki:
“n) a követelés bekerülési értékéből az a rész (de legfeljebb az adóévben, vagy az adóévet megelőző bármely adóévben a követelésből értékvesztésként, behajthatatlan követelésként leírt összeg), amelyről a mérlegkészítés napjáig a számvitelről szóló 2000. évi ... törvény 3. § (4) bekezdése 10. pontjának a)-e) alpontja megfelelő alkalmazásával megállapítható, hogy behajthatatlanná vált, valamint az adóévet megelőző bármely adóévben az adózás előtti eredmény növeléseként elszámolt, a számvitelről szóló 2000. évi ... törvény 3. § (4) bekezdése 10. pontjának f)-g) alpontja szerinti behajthatatlan követelés teljesítése, beszámítása következtében az adóévben bevételként elszámolt összeg, továbbá a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, azzal, hogy hitelintézet a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre e rendelkezést nem alkalmazza,
ny) a követelésre (kivéve hitelintézetnél a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó, befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést) az adóévben elszámolt értékvesztésnek a (9) bekezdés szerint elismert mértéke,”
(6) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének o) és p) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“o) a társasház, a társasüdülő (a továbbiakban: társasház) tulajdonostársainak közössége által a közös név alatt megszerzett olyan jövedelemből való részesedés alapján az adózó által az adóévben bevételként elszámolt összeg, amely jövedelemre vonatkozóan a társasház a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint az adót megfizette,
p) a forintról devizára, devizáról forintra, vagy devizáról más devizára való áttérés következtében az eredménytartalék csökkentéseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követő adóévben,”
(7) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének t) és u) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“t) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés adóévben felmerült közvetlen költsége, csökkentve az e tevékenységhez kapott támogatás, juttatás bevételként elszámolt összegével és a belföldi illetőségű adózótól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől, vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény előírása szerinti egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás összegével, függetlenül attól, hogy azt kísérleti fejlesztés aktivált értékeként állományba vették, vagy nem,
u) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi bevételként, vagy aktivált saját teljesítmény növeléseként (egyszeres könyvvitelt vezetőnél adóköteles bevételként, kifizetett vásárolt készlet növekedéseként) elszámolt összeg,”
(8) A Tao. 7. §-a a következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:
“(8) Az (1) bekezdés ly) pontja alkalmazásakor:
a) az adózó akkor csökkentheti adózás előtti eredményét, ha belföldi illetőségű adózó (kivéve az alapítványt, a közalapítványt, a társadalmi szervezetet, a köztestületet, az egyházat, a lakásszövetkezetet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárat és a kockázati tőkealapot), külföldi személy (kivéve az ellenőrzött külföldi társaságot), vagy magánszemély adott részére támogatást, juttatást, vagy eszközt, illetve engedte el kötelezettségét, vállalta át tartozását;
b) passzív időbeli elhatárolás esetén a bevételből az adóévben el nem határolt rész, az időbeli elhatárolás megszüntetésének adóévében a visszavezetett összeg minősül bevételnek;
c) az adózó nem csökkentheti adózás előtti eredményét a jogszabály, vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatás, juttatás, térítés nélküli eszközátvétel, elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás esetében, továbbá a szerződésen alapuló – konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag kapott engedmény szerződés szerinti összegével, valamint a szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén kapott – legfeljebb a késedelmi kamattal arányos, nem számlázott – árengedmény összegével.
(9) Az (1) bekezdés ny) pontjának alkalmazásában az értékvesztés elismert mértéke az adóévben a követelésekre elszámolt értékvesztés, de legfeljebb az adóév utolsó napján késedelemben lévő követelések bekerülési értékének
a) 90-180 napos késedelem esetén 2 százaléka,
b) 181-360 napos késedelem esetén 5 százaléka,
c) 360 napon túli késedelem esetén 25 százaléka.”
34. § (1) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“a) kettős könyvvitelt vezető adózónál a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg következtében az adóévben elszámolt ráfordítás,”
(2) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként (ideértve az egyösszegben elszámolt értékcsökkenési leírást is) és terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeg, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor, vagy a forgóeszközök közé való átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges, vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,”
(3) A Tao. 8. §-ának (1) bekezdése a következő gy) ponttal egészül ki, és egyidejűleg a bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“gy) az adóévben követelésre (kivéve hitelintézetnél a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó és befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést) elszámolt értékvesztés összege, valamint az adóévet megelőző adóévben a 7. § (1) bekezdésének ny) pontja alapján az adózás előtti eredményt csökkentő tételként számításba vett összeg,
h) a behajthatatlan követelés (kivéve hitelintézetnél a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó, befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést) adóévben leírt összege, valamint a behajthatatlan követelésnek nem minősülő, adóévben elengedett követelés,”
(4) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“j) az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) – az adóévben ráfordításként, vagy eszköz bekerülési értéke részeként elszámolt – kamatának az (5) bekezdés b) pontja szerinti saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos része,”
(5) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“m) ellenőrzött külföldi társaságban lévő részesedésre az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztés, árfolyamveszteség, valamint e részesedés bármely jogcímen történő kivezetése következtében elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része,”
(6) A Tao. 8. §-a (1) bekezdése n) pontjának felvezető rendelkezése és nd) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a pont a következő ne) alponttal egészül ki:
“n) az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz és térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adó, valamint az adózó által átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, figyelemmel a (4) bekezdésben foglaltakra, kivéve, ha”
“nd) a támogatás, juttatás, végleges pénzeszközátadás, térítés nélküli eszközátadás, kötelezettség átvállalás, szolgáltatásnyújtás jogszabály, nemzetközi szerződés előírása alapján történt (ideértve azt is, ha a térítés nélküli átadás a közmű üzemeltetésre történő átadásával együtt valósul meg, továbbá az ültetvény átadását, ha arra a szövetkezetnél vagy jogutódjánál az 1991. évi XXV. törvény rendelkezései alapján a termőfölddel együtt kerül sor),
ne) szerződésen alapuló – konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag adott engedményként, vagy a szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén adott – legfeljebb a késedelmi kamattal arányos, nem számlázott – árengedményként számolta el az adózó,”
(7) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének o) és p) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“o) a forintról devizára, devizáról forintra, vagy devizáról más devizára való áttérés során a tőketartalék növeléseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követő adóévben,
p) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi költségként, ráfordításként (egyszeres könyvvitelt vezetőnél ideértve a kifizetett vásárolt készletek csökkenését is), vagy aktivált saját teljesítmény csökkentéseként elszámolt összeg,”
(8) A Tao. 8. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásában
a) kötelezettség a kapott kölcsön, a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozás és a váltótartozás (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást) adóévi napi átlagos állománya.
b) saját tőke a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék (ezeknek megfelelő saját forrás) adóévi napi átlagos állománya;”
35. § (1) A Tao. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár adóalapja a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredménye, módosítva a (2)-(5) bekezdésben foglaltakkal és figyelemmel a (6)-(8) bekezdés rendelkezéseire.”
(2) A Tao. 9. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
“c) a 7. § (1) bekezdésének a), b), c), cs), d), e), g), gy), i), j), ly), n), ny), o), r), t) és u) pontja, továbbá a 7. § (3), (8)-(9) bekezdése alapján megállapított értékből a vállalkozási tevékenységhez közvetlenül hozzárendelhető összeggel, illetőleg közvetett kapcsolat esetén a vállalkozási tevékenység bevételével arányos összeggel;
d) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján a 7. § (1) bekezdésének z) pontja és 7. § (5) bekezdésének a) pontja szerint megállapított értékből a vállalkozási tevékenységhez közvetlenül hozzárendelhető összeggel, illetőleg közvetett kapcsolat esetén a vállalkozási tevékenység bevételével arányos összeggel.”
(3) A Tao. 9. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) a 8. § (1) bekezdés a), b), d), e), gy), h), i), j), m), n) és p) pontja, továbbá a 8. § (4)-(5) bekezdése alapján megállapított értékből a vállalkozási tevékenységhez közvetlenül hozzárendelhető összeggel, illetőleg közvetett kapcsolat esetén a vállalkozási tevékenység bevételével arányos összeggel;”
36. § A Tao. 10. §-ának (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A célszervezet adóalapja az adóévi eredményből és az eredmény kiegészítésére a (6) bekezdés szerint nyilvántartott adómentesen képződött eredménytartalékból a tagok (részvényesek, üzletrész-tulajdonosok) részére megállapított osztalék, módosítva a (2)-(5) bekezdésben, továbbá a 18. és 28. §-okban, valamint – figyelemmel a (2)-(3) bekezdésre – a VII. fejezetben foglaltakkal.
(2) A megállapított osztalékot csökkenti a 7. § (1) bekezdésének r) és t) pontjában meghatározott összeg, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján a 7. § (1) bekezdésének z) pontja és 7. § (5) bekezdésének a) pontja szerint megállapított érték.
(3) A megállapított osztalékot növeli a 8. § (1) bekezdésének d), e), j), m) és n) pontja és a 8. § (4)-(5) bekezdése alapján meghatározott összeg, valamint a behajthatatlan követelésnek nem minősülő elengedett követelés.
(4) A célszervezet jogutód nélküli megszűnése esetén, valamint abban az adóévben, amelyben a célszervezeti kijelölést visszavonták, az adó alapja a 6. § (1) bekezdése szerint meghatározott összeg növelve a (6) bekezdés szerint nyilvántartott, adómentesen képződött eredménytartalék összegével.”
37. § A Tao. 12. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(2) Az adózás előtti eredményt csökkenti:
a) a 7. § (1) bekezdésének a), b), cs), d), g), gy), j), n), ny), o), r) és u) pontjai, valamint a 7. § (3) és (9) bekezdése szerinti összeg, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján a 7. § (1) bekezdésének z) pontja és 7. § (5) bekezdésének a) pontja szerint megállapított érték;
b) a saját erő címén a résztvevők által befizetett összeg, a résztvevőket foglalkoztató társaság által átutalt összeg, a résztvevők egyéb befizetései, valamint a más természetes és jogi személyek befizetései.
(3) Az adózás előtti eredményt növeli a 8. § (1) bekezdésének a), b), d), e), gy), h), j), m), n) és p) pontjai, valamint a 8. § (4)-(5) bekezdése szerinti összeg.
(4) Az MRP a (2) és (3) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve alkalmazza a 16., 18. és a 28. §-ok, valamint a VII. fejezet rendelkezéseit.”
38. § (1) A Tao. 13. §-a (1) bekezdésének felvezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A közhasznú társaság és a vízitársulat adóalapja az adózás előtti eredmény, csökkentve a 7. § (1) bekezdésének a), b), c), cs), d), e), g), gy), i), j), l), ly), n), ny), o), p), r), t) és u) pontjaiban és a 7. § (3), (8)-(9) bekezdésében foglaltakkal, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján a 7. § (1) bekezdésének z) pontja és 7. § (5) bekezdésének a) pontja szerint megállapított értékkel, növelve a 8. § (1) bekezdésének a), b), d), e), gy), h), i), j), m), n), o) és p) pontjaiban, valamint a 8. § (4)-(5) bekezdésében foglaltakkal, továbbá növelve”
(2) A Tao. 13. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A közhasznú társaság és a vízitársulat az (1) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve alkalmazza a 16., 18. és a 28. §-ok, valamint a VII. fejezet rendelkezéseit.”
39. § A Tao. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“14. § (1) A külföldi vállalkozó a társasági adó alapját – figyelemmel a (2)-(3) bekezdésben foglaltakra – valamennyi belföldi telephelyére (kivéve a fióktelepet) együttesen, míg belföldi fióktelepére fióktelepenként külön-külön a 6. § (1) bekezdése szerint állapítja meg. Az árbevétel, a bevétel, a költség és a ráfordítás elszámolásánál úgy kell eljárni, mintha a telephely a külföldi vállalkozótól független vállalkozás lenne.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül a külföldi vállalkozónak a belföldi telephelyre meghatározott adózás előtti eredményét:
a) csökkenti a székhelyén és bármely telephelyén az adóévben felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségből, ráfordításból (kivéve a külföldön felmerült adót) a telephelyre arányosan jutó összeg, azzal, hogy ez az arány nem haladhatja meg a telephely által elszámolt összes árbevételnek, bevételnek a külföldi vállalkozó összes árbevételéhez, bevételéhez viszonyított arányát;
b) növeli a telephelynél az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt valamennyi üzletvezetési és általános ügyviteli költség, ráfordítás;
c) növeli az adóévben a telephely közvetítésével elért, de a telephelynél közvetlenül el nem számolt árbevétel, bevétel 5 százaléka.
(3) Ha az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összeg kisebb, mint az adóévben elszámolt költségek, ráfordítások együttes összegének 12 százaléka, az utóbbi összeget kell a társasági adó alapjának tekinteni.”
40. § (1) A Tao. 15. §-a (1) bekezdésének felvezető rendelkezése és a) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A külföldi szervezet adóalapja a részére a következő jogcímeken juttatott, a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származónak minősülő ellenérték:
a) kamat,”
(2) A Tao. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdésének alkalmazásakor nem kell figyelembe venni:
a) a Magyar Állam, az államháztartás szervezetei, vagy a Magyar Nemzeti Bank által fizetett kamatot,
b) a hitelintézet által a nála elhelyezett betétre fizetett kamatot,
c) a késedelmi kamatot,
d) a belföldi személy által, illetve a külföldi vállalkozó által belföldi telephelye, a külföldi illetőségű magánszemély által belföldi állandó bázisa útján kapcsolt vállalkozása részére 2000. december 31-ét követően megkötött szerződés, forgalomba hozott értékpapír alapján fizetett kamatnak, jogdíjnak a 18. § szerint meghatározott szokásos piaci kamatot, jogdíjat meghaladó részét.”
41. § (1) A Tao. 16. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“b) egyszeres könyvvitel vezetése esetén az adózás előtti eredményt módosítania kell az egyszerűsített mérlegben kimutatott tartalék összegével,
c) az adózás előtti eredményt csökkentenie kell azzal az összeggel, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök számított nyilvántartási értéke meghaladja könyv szerinti értéküket, növelnie kell azzal az összeggel, amellyel a könyv szerinti érték a számított nyilvántartási értéket meghaladja,”
(2) A Tao. 16. §-a (2) bekezdésének c), e) és f) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő h) és i) ponttal egészül ki:
“c) a jogelődnek az adózás előtti eredményt csökkentenie kell azzal az összeggel, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök számított nyilvántartási értéke meghaladja könyv szerinti értéküket, növelnie kell azzal az összeggel, amellyel a könyv szerinti érték a számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás és részleges átalakulás esetén e rendelkezést a jogelőd csak az átalakulási vagyonmérleg alapján a jogutódnak átadott eszközre vonatkozóan alkalmazza;”
“e) a kettős könyvvitelt vezető jogutódnak adózás előtti eredményét módosítania kell az egyszeres könyvvitelt vezető jogelőd (ideértve az egyéni céget is) által – kiválás, részleges átalakulás esetén az általa – az átalakulás során az eredménytartalékba helyezett áttérési különbözet összegével;
f) az egyéni cég jogutódjának növelni kell adózás előtti eredményét a jogelőd egyszerűsített mérlegében kimutatott vásárolt készlet értékéből a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értékével, valamint az átalakulási vagyonmérlegben követelések, vagy vásárolt készletek között kimutatott, fizetett előleg összegével, továbbá csökkentenie kell adózás előtti eredményét az átalakulási vagyonmérlegben a kötelezettségek között kimutatott, kapott előleg összegével;”
“h) a jogutód a bányászatról szóló törvényben és a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben meghatározott környezetvédelmi kötelezettségek fedezetére, valamint – ha erdőgazdálkodó – az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére a vagyonmérlegben kimutatott céltartalék átértékelési különbözetével előjelének megfelelően úgy módosítja az adózás előtti eredményt, ahogyan jogelődje módosította volna, ha az átalakulás nem történt volna meg;
i) a jogutód a vagyonmérleg szerint a jogelődtől átvett követelésre a könyv szerinti értéket meghaladóan befolyt összeg alapján, illetve e követelés behajthatatlanná válása esetén az adózás előtti eredményt annak megfelelően módosíthatja, ahogyan jogelődjének lehetősége lett volna, ha az átalakulás nem történt volna meg.”
(3) A Tao. 16. §-ának (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
"d) a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartaléknak a nyitómérlegben kimutatott összegével növelnie kell adózás előtti eredményét.”
(4) A Tao. 16. §-a a következő (9)-(12) bekezdéssel egészül ki:
“(9) Az adózó (választása szerint) adózás előtti eredményét csökkentheti:
a) az eszközátruházás alapján az adóévben elszámolt bevételnek az eszközátruházás alapján megszerzett részesedés ellenében átadott összes eszköz ráfordításként elszámolt könyv szerinti értékét meghaladó részével;
b) az eszközátruházás alapján megszerzett önálló szervezeti egység ellenében átadott részesedésre elszámolt árfolyamnyereségggel;
c) a részvénycsere alapján kivezetett részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereségnek a részesedés ellenében kapott pénzeszközök bekerülési értékét meghaladó részével.
(10) Az adózás előtti eredményt növeli:
a) az eszközátruházás alapján megszerzett részesedés állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor a (9) bekezdés a) pontja szerinti összegből a kivezetett részesedés bekerülési értékének az eszközátruházás keretében megszerzett összes részesedés együttes bekerülési értékéhez viszonyított arányával számított rész;
b) az eszközátruházást követő öt adóévben a (9) bekezdés b) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg adóévenként egyenlő részletekben;
c) a részvénycsere alapján megszerzett részesedés állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor a (9) bekezdés c) pontja szerinti összegből a kivezetett részesedés bekerülési értékének a részvénycsere alapján megszerzett összes részesedés együttes bekerülési értékéhez viszonyított arányával számított rész.
(11) Az adózónak jogutód nélküli megszűnésekor, átalakulásakor adózás előtti eredményét növelnie kell a (9) bekezdés alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből azzal a résszel, amellyel a (10) bekezdés alapján korábban adózás előtti eredményét nem növelte.
(12) E § alkalmazásában
a) társaság: az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
aa) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban,
ab) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részvénycserékre alkalmazandó tanácsi irányelvben meghatározott jogi formában működik, és az említett irányelvben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség, vagy mentesség illetné meg.
b) önálló szervezeti egység: egy társaság olyan részlegének összes eszköze és kötelezettsége, amely részleg szervezeti szempontból független, saját vagyonával működni képes egységet képez;
c) eszközátruházás: az a jogügylet (ide nem értve az átalakulást és a jogutód nélküli megszűnést), amelynek alapján egy társaság legalább egy önálló szervezeti egységét átruházza egy másik társaságra a másik társaság saját tőkéjét képviselő értékpapír, üzletrész megszerzése ellenében;
d) részvénycsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság részesedést szerez egy másik társaság saját tőkéjében (mégpedig oly módon, hogy ezáltal megszerzi a szavazati jogok többségét is a másik társaságban) annak ellenében, hogy a saját tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t, üzletrész(eke)t, valamint legfeljebb az átadott összes értékpapír, üzletrész együttes névértékének (névérték hiányában jegyzett tőkéje arányában számított arányos értékének) a 10 százalékát meg nem haladó könyv szerinti értékű pénzeszközt ad a másik társaság tagjának (tagjainak), részvényesének (részvényeseinek).”
42. § A Tao. 17. §-ának (2), (7) és (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(2) A jogelőd nélkül létrejött adózó az adókötelezettsége keletkezése évének és az azt követő három adóévnek az elhatárolt veszteségéből az (1) bekezdésben megjelölt időtartam alatt figyelembe nem vett résszel az ötödik adóévet követően is csökkentheti adózás előtti eredményét.”
“(7) Átalakulás esetén – figyelemmel a 29. § (2) bekezdésére – a jogutód a jogelődnél keletkezett és az adózás előtti eredmény csökkentéseként még el nem számolt elhatárolt veszteségre az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza. A jogutód a jogelődnél keletkezett elhatárolt veszteségnek a jogelőd vagyonából a vagyonmérleg szerinti részesedése arányában számított részére jogosult – a jogelődnél eltelt időt is beszámítva – az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, és ez a rész – ha az átalakulás kiválás, vagy részleges átalakulás – csökkenti a jogelődnél keletkezett elhatárolt veszteséget.”
“(9) E § alkalmazásában a külföldi személy abban az évben minősül jogelőd nélkül létrejött adózónak, amelyben 2000. december 31-ét követően külföldi vállalkozóként az állami adóhatósághoz először be kellett jelentkeznie.”
43. § (1) A Tao. 18. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli, ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.”
(2) A Tao. 18. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“d) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-c) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.”
44. § (1) A Tao. 20. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) a közhasznú társaságnak és a vízitársulatnak az (5) bekezdésben foglaltak szerinti adóalapra számított adónak olyan része után, amelyet a közhasznú társaságnál a 6. számú melléklet C fejezete alapján megállapított kedvezményezett tevékenységből elért bevétel, vízitársulatnál a közfeladatként végzett tevékenységből elért bevétel képvisel az összes bevételen belül,”
(2) A Tao. 20. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában adóalap a 13. § szerint megállapított adóalap, csökkentve a 8. § (1) bekezdésének n) pontja és a 13. § (1) bekezdés b)-d) pontjai szerint meghatározott összeggel.”
45. § A Tao. a következő címmel és a cím utáni 22/A. §-sal egészül ki:
“Kis- és középvállalkozások adókedvezménye
22/A. § (1) A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó 2001. december 31-ét követően megkötött szerződés szerint tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett hitel kamata alapján adókedvezményt vehet igénybe.
(2) Az adókedvezmény az (1) bekezdésben meghatározott hitelre az adóévben fizetett kamat
a) 20 százaléka,
b) 40 százaléka, ha az adózó a beruházást vállalkozási övezetben, kiemelt térségben, vagy a területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségben lévő – cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett – székhelyén, telephelyén valósítja meg.
(3) Az adókedvezményre való jogosultság és az adókedvezmény mértékének meghatározásakor a hitelszerződés megkötésének időpontja, illetve – ha az adózó a tárgyi eszközt az üzembe helyezést követően áthelyezi – az áthelyezés időpontja az irányadó. Az áthelyezés adóévében az adózó az adókedvezményt az áthelyezés napjával lezáruló, illetve az áthelyezés napját követő időszak naptári napjaival arányosan – az egyes időszakokban a (2) bekezdés rendelkezése szerint érvényesíthető mérték alapján – megosztva határozza meg.
(4) Az adózó az adókedvezményt abban az adóévben – utoljára abban az adóévben, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetnie – veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepel.
(5) Az e § alapján igénybe vett adókedvezmény adóévenként nem haladhatja meg az 5 millió forintot.
(6) Az adózónak az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten vissza kell fizetnie, ha
a) a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a beruházást nem helyezi üzembe,
b) a tárgyi eszközt üzembe helyezésének adóévében vagy az azt követő három évben elidegeníti.”
46. § A Tao. 23. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A külföldi vállalkozó az e törvényben meghatározott adókedvezményekkel a belföldi telephelyén megvalósított beruházás, foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma, illetve a belföldi telephelye útján elért árbevétel alapján élhet.
(6) Ha törvény az adókedvezmény igénybevételének utolsó évét meghatározza, akkor azt utoljára abban az adóévben lehet érvényesíteni, amelynek utolsó napja a törvényben megjelölt évben van.”
47. § (1) A Tao. 26. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Az adózónak – a (3), (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével – az adóévet megelőző adóévről szóló adóbevallással egyidejűleg az adóév hetedik hónapjának első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra társasági adóelőleget kell bevallania az esedékességi időre eső összeg feltüntetésével.
(2) Az adóelőleg
a) az adóévet megelőző adóév fizetendő adójának összege, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap volt,
b) az adóévet megelőző adóév fizetendő adójának a működés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összege minden más esetben.
(3) Az átalakulás napjától számított 30 napon belül a jogutód köteles a jogelőd által bevallott adóelőlegből számított (az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott) adóelőleget bevallani, és ennek alapján köteles a bevallás esedékességének napjától az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig adóelőleget fizetni. Kiválás esetén a fennmaradó gazdasági társaság és a részlegesen átalakuló szövetkezet e rendelkezés alkalmazásában jogutódnak is minősül.”
(2) A Tao. 26. §-ának (6)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(6) Nem kell adóelőleget bevallania az adózónak megszűnésekor, továbbá, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be. Az átalakulás napját követő első adóbevallásában nem vall be adóelőleget kiválás esetén a fennmaradó, beolvadás esetén az átvevő adózó és a részlegesen átalakuló szövetkezet, ha az átalakulás napja az előző adóévi adóbevallás határidejét megelőzi.
(7) Az adóelőleg a (8)-(9) bekezdésben foglalt eltéréssel
a) havonta, egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot;
b) háromhavonta, egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint.
(8) A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba, a halászati ágba sorolt adózónál
a) az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 10 százaléka, második negyedévében 20 százaléka, harmadik negyedévében 30 százaléka, negyedik negyedévében 40 százaléka esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint,
b) az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 3,3 százaléka, második negyedévében 6,6 százaléka, harmadik negyedévében 10 százaléka, negyedik negyedévében 13,4 százaléka esedékes havonta, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot.”
(3) A Tao. 26. §-ának (10)-(11) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(10) A kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózónak és a külföldi vállalkozónak az adóelőleget az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie.
(11) Nem kell az (1)-(10) bekezdés rendelkezéseit alkalmaznia a 2. § (2) bekezdés e), f) és g) pontjában felsorolt adózónak és a külföldi szervezetnek.”
48. § A Tao. 27. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (11)-(13) bekezdéssel egészül ki:
“(1) A (11) bekezdésben meghatározott, kapott (realizált) osztalékot 20 százalék mértékű osztalékadó terheli.”
“(11) Az osztalékadóra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában osztalék (függetlenül a juttatás formájától):
a) a belföldi személy és a vállalkozási tevékenységet fióktelep útján folytató külföldi vállalkozó által kimutatott jóváhagyott osztalékból, részesedésből megszerzett összeg;
b) a kockázati tőkealap által kimutatott fizetett, fizetendő hozamokból megszerzett összeg;
c) a külföldi vállalkozó fióktelepnek nem minősülő belföldi telephelye társasági adóval csökkentett nyereségéből (ideértve a megelőző adóévek felhalmozott nyereségét is) a külföldi vállalkozó által kivont összeg;
d) jogutód nélküli megszűnéskor a tag (részvényes, alapító, üzletrész-tulajdonos) részére járó eszközök vagyonfelosztási javaslat szerinti értékének az a része, amely meghaladja a vagyonfelosztási javaslat szerint a rá jutó kötelezettségek értékének és a megszűnt részesedés (12) bekezdés szerinti értékének együttes összegét, azzal, hogy e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a cégbejegyzési kérelem elutasítása, vagy a cégeljárás megszüntetése következtében megszerzett jövedelem meghatározására is;
e) a belföldi személy átalakulásakor a tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) megszűnt részesedésére a jogelőd vagyonmérlege szerint jutó saját tőkének a megszűnt részesedés (12) bekezdés szerinti értékét meghaladó része;
f) a belföldi személy jegyzett tőkéjének leszállításakor – ha az tőkekivonás útján valósul meg – a megszerzett eszközök értékének a bevont részesedés (12) bekezdés szerinti értékét meghaladó része;
g) a belföldi személy által, illetve a külföldi vállalkozó által belföldi telephelye, a külföldi illetőségű magánszemély által belföldi állandó bázisa útján elengedett követelés, átvállalt tartozás összege, valamint térítés nélkül átadott eszköz, támogatás, juttatás és véglegesen átadott pénzeszköz könyv szerinti értéke, kivéve ha a jogügylet jogszabály vagy nemzetközi szerződés előírásán alapul;
h) a belföldi személy által, illetve a külföldi vállalkozó által belföldi telephelye, a külföldi illetőségű magánszemély által belföldi állandó bázisa útján kapcsolt vállalkozása részére 2000. december 31-ét követően megkötött szerződés, forgalomba hozott értékpapír alapján fizetett kamatnak, jogdíjnak a 18. § szerint meghatározott szokásos piaci kamatot, jogdíjat meghaladó része.
(12) A (11) bekezdés d)-f) pontja alkalmazásában a megszűnt, a bevont részesedés értéke:
a) az osztalékban részesülő által az illetősége szerinti államban érvényes számviteli előírások szerint a megszűnt, a bevont részesedésnek a megszűnés, a bevonás időpontjára kimutatott könyv szerinti értéke,
b) a belföldi személy alapításkori jegyzett tőkéjéből (ennek hiányában a jegyzett tőkének megfelelő forrásból) az osztalékban részesülőre részesedése alapján arányosan jutó rész, ha az osztalékban részesülő legkésőbb az osztalék juttatásakor írásban nem nyilatkozik az a) pont szerinti értékről.
(13) Ha az osztalékban részesülő az illetősége szerinti államban érvényes számviteli előírások szerint devizában vezeti könyveit, a megszűnt, a bevont részesedés könyv szerinti értékét a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, a megszűnés, az átalakulás, a jegyzett tőke leszállítása napján érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Ha a kifizető a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint devizában vezeti könyveit, az eszközök, a kötelezettségek vagyonfelosztási javaslat, a saját tőke vagyonmérleg szerinti értékét a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, a zárómérleg, a vagyonmérleg mérlegfordulónapján érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az előző rendelkezések szerint megállapított napon érvényes, USA dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.”
49. § A Tao. 28. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó adózás előtti eredményét növeli a külföldön fizetett (fizetendő), társasági adónak megfelelő adó ráfordításként elszámolt összege.
(2) A társasági adó megállapításakor
a) az adóalapot úgy kell módosítani, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik,
b) nemzetközi szerződés hiányában, vagy ha nemzetközi szerződés az adó beszámításáról rendelkezik, a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonható a külföldön fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adó.”
50. § A Tao. 29. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(10) Az adózó
a) a 8. § (1) bekezdés j) pontjának rendelkezését a kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos előírásoknak megfelelően,
b) az 1997. január 1-je előtt keletkezett kötelezettségre a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés t) pontja és a 20. § (2) bekezdése szerint
alkalmazza, utoljára azon adóévi adóalap utáni adó megállapításánál, amelynek utolsó napja 2003. évben van."
51. § A Tao. 29/B. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az adózó a 7. § (1) bekezdésének ly) pontja alkalmazásakor
a) a 7. § (8) bekezdése a) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyásával – utoljára azon adóévi adóalap utáni adó megállapításánál, amelynek utolsó napja 2003. évben van – csökkentheti adózás előtti eredményét
aa) az 1998. június 16-áig elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás miatt az adóévben elszámolt bevétel összegével,
ab) az 1998. június 16-áig megkötött szerződés alapján 1998. december 31-éig kapott támogatás, juttatás miatt az adóévben elszámolt bevétel összegével,
ac) a 2. § (2) bekezdésének g) pontjában meghatározott adózó (kivéve a társadalmi szervezet) által a 2000. december 31-éig elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás és az említett adózótól kapott támogatás, juttatás miatt az adóévben elszámolt bevétel összegével;
b) a 2000. december 31-éig térítés nélkül átvett eszköz, valamint – kivéve az a) pontban foglaltakat – az adózónak nem minősülő külföldi személy és a külföldi illetőségű magánszemély által elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, nyújtott támogatás, juttatás következtében elszámolt bevételt nem veheti figyelembe.”
52. § A Tao. a következő 29/C. §-sal egészül ki:
“29/C. § (1) Az adózó az e törvény 2000. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint készített bevallása figyelembevételével megállapított nyilvántartott értékvesztéssel az adózás előtti eredményét csökkentheti
a) a 7. § (4) bekezdésének 2000. december 31. napján hatályos rendelkezése szerint az értékvesztés egyedi nyilvántartására való áttérésekor – eszközcsoportonként – nyilvántartott értékvesztés alapján,
b) eszközcsoportonkénti (készletek, befektetések, értékpapírok) nyilvántartás esetén az e törvény 2001. január 1. napján hatályos rendelkezései szerint készített első bevallásában és az azt követő 4 adóévről készített bevallásában, egyenlő részletekben,
c) egyedi nyilvántartás esetén az eszköz nyilvántartásból való kikerülésének adóévében, de legkésőbb a b) pontban meghatározott negyedik adóévben.
(2) Ha az adózó az (1) bekezdésben meghatározott adóévek alatt jogutód nélkül megszűnik, a megszűnés napjára készített bevallásában az adózás előtti eredményét csökkenti az (1) bekezdés rendelkezései alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként korábban el nem számolt nyilvántartott értékvesztés.
(3) Ha az adózó az (1) bekezdésben meghatározott adóévek alatt átalakul, a jogutód, illetve kiválás esetén a fennmaradó adózó és a részlegesen átalakuló szövetkezet az (1) bekezdés rendelkezéseit – a jogelődnél eltelt időt is beszámítva – az értékvesztés alapját képező, a vagyonmérleg szerint őt megillető készletek, befektetések, értékpapírok alapján nyilvántartott értékvesztésre alkalmazza.
(4) A 2000. december 31-én egyszeres könyvvitelt vezető adózó az e törvény 2001. január 1. napján hatályos rendelkezései szerint készített első bevallásában adóalapjának megállapításakor az adózás előtti eredményt
a) csökkenti a kapott előleg címen bármely megelőző adóév bevallásában az adózás előtti eredmény növeléseként elszámolt, az adóév első napján a kötelezettségek között kimutatott összeggel,
b) növeli a fizetett előleg címen bármely megelőző adóév bevallásában az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt, az adóév első napján a követelések, vagy a készletek között kimutatott összeggel.
(5) A 2000. december 31-én egyszeres könyvvitelt vezető adózó az említett napot követően készített első beszámolója egyszerűsített mérlegében kimutatott vásárolt készlet értékéből a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értékével az e törvény 2001. január 1. napján hatályos rendelkezései szerint készített első bevallásában és az azt követő két adóévről készített bevallásában adóalapjának megállapításakor az adózás előtti eredményt adóévenként egyenlő részletekben növeli. Az adózónak jogutód nélküli megszűnésekor, átalakulásakor adózás előtti eredményét növelnie kell az említett értékből az adóalap megállapításánál általa még figyelembe nem vett résszel.
(6) Az adózó az e törvény 2001. január 1. napján hatályos rendelkezései szerint készített első bevallásában az adózás előtti eredményt csökkenti az adóévet megelőző adóévben a 8. § (1) bekezdésének a) pontja alapján adózás előtti eredményt növelő tételként számításba vett összegnek az adóévet megelőző adóévben a várható kötelezettségek fedezetére képzett céltartalékot meghaladó részével.
(7) A 2. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott adózó a 2000. december 31-éig megkötött tartós adományozási szerződés alapján adott adományra vonatkozóan e törvény 2000. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza.
(8) Az adózó a 2000. december 31-éig (a 2000. december 31-én előtársaságként működő adózó az első adóévében) keletkezett negatív adóalapra a 17. § 2000. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza, figyelemmel a 29. § (2) bekezdésére is.
(9) Az adózó a 2000. december 31-éig (az e napon előtársaságként működő adózó az első adóéve utolsó napjáig) általa már üzembe helyezett immateriális jószágra, tárgyi eszközre az értékcsökkenési leírást az 1. és 2. számú melléklet 2000. december 31-én hatályos rendelkezései szerint határozza meg.”
53. § A Tao. a következő 31/A. §-sal egészül ki:
“31/A. § (1) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza:
a) a Tanács 90/434/EGK irányelve a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részvénycserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről;
b) a Tanács 90/435/EGK irányelve a különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről.
(2) Ez a törvény az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően a következő okmányok figyelembe vételével készült szabályozást tartalmaz:
a) a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozó modellegyezmény;
b) a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás.”
54. § Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfat.) 7. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Nem minősül termékértékesítésnek továbbá a jogutódlással történő megszűnés – ideértve a kiválással történő jogutódlást -, ha a jogutód
a) a jogutódlással megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint
b) a jogutódlással megszerzett vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.”
55. § Az Áfat. 8. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Nem minősül szolgáltatásnyújtásnak
a)az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel vagy készpénzhelyettesítő eszközzel történik,
b) a központi költségvetés fejezeti kezelésű előirányzata vagy elkülönített állami pénzalap terhére folyósított, jogszabályon alapuló, vagy pályázat útján elnyert, árat közvetlenül befolyásoló államháztartási támogatásnak nem minősülő pénzösszeg ellenében vállalt kötelezettség,
c) a b) pontban említett pénzösszegbe nem tartozik bele az ellenértéknek minősülő kutatásfejlesztési célt szolgáló támogatás.”
56. § Az Áfat. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“9. § (1) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany által más részére ellenérték nélkül végzett – a 7. § alapján termékértékesítésnek nem tekintendő - tevékenység, feltéve, ha a tevékenység végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen, ha az adóalany:
a) a terméket - gazdasági tevékenysége köréből kivonva - ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek, és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható;
b) jogokat és más immateriális javakat gazdasági társaságnak nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként enged át, feltéve, hogy az azok beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(3) Az (1)-(2) bekezdéstől eltérően nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, ha a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtására törvény, vagy kormányrendelet alapján kerül sor.”
57. § Az Áfat. 13. §-ának (1) bekezdése a következő 24. ponttal egészül ki:
“24. távközlési szolgáltatás: a távközlésről szóló törvény szerinti távközlés; továbbá a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedése, valamint a globális információs hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítása.”
58. § Az Áfat. 15. §-ának (5) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi h) pont jelölése i) pontra változik:
“h) távközlési szolgáltatásnál;”
59. § Az Áfat. 16. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
“(10) Ha a koncessziós jog (ideértve a műsorszolgáltatási jogot is) átengedésekor az ellenérték nem ismert, illetve nem teljes összege ismert, a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja.”
60. § (1) Az Áfat. 33. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“a) egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és a szolgáltatást részben a 7. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében, vagy a 9. § (3) bekezdésében meghatározott szolgáltatáshoz használja fel, hasznosítja.”
(2) Az Áfat. 33. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Nem minősül adóalanyiságon kívüli tevékenységnek az a 2. számú mellékletben szabályozott tevékenység, amelyet a költségvetési szerv ellenértéknek nem minősülő támogatásból lát el. E tevékenység - az adólevonási jog tekintetében - a 30. § (1) bekezdésében szabályozott termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá.”
61. § Az Áfat. 36. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések számozása (3)-(4) bekezdésekre változik:
“(2) A teljesítés időpontját magába foglaló adómegállapítási időszakot követően kézhezvett számlában szereplő előzetesen felszámított adót a kézhezvétel napját magába foglaló adómegállapítási időszakban kell szerepeltetni. A kézhezvétel időpontját az adózónak a számlán is igazolnia kell.”
62. § Az Áfat. 38. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A 33. § (4) bekezdésében meghatározott tevékenység e bekezdés, illetve a 39. § alkalmazásában az adólevonásra nem jogosító termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá.”
63. § (1) Az Áfat. 43. § (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre - a kibocsátó döntésétől függően - egyszerűsített számlát vagy számlát kibocsátani, azzal, hogy számla kibocsátása esetén a teljesítés időpontja a készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés időpontja.”
(2) Az Áfat. 43. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Ha a költségvetési szerv a 2. számú mellékletben szabályozott tevékenységét kizárólag ellenértéknek nem minősülő támogatásból látja el, e tevékenysége körében mentesül az e §-ban, illetve a 70. § (1) bekezdésében szabályozott bizonylatkiállítási kötelezettség alól.”
64. § Az Áfat. 44. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A számlában, számlát helyettesítő okmányban az adó alapját és az áthárított adó összegét a felszámított adómérték szerinti részletezésben és összesítve is fel kell tüntetni.
(2) Egyszerűsített számlában az adóval növelt ellenértéket a felszámított adómérték szerinti részletezésben is fel kell tüntetni, továbbá azt a felszámított adómértéknek megfelelő százalékértéket kell szerepeltetni, amely az adót is tartalmazó árból az áthárított adó összegének a meghatározásához szükséges. Ez a százalékérték:
a) 25 százalékos felszámított adómértéknél 20,00 százalék;
b) 12 százalékos felszámított adómértéknél 10,71 százalék.”
65. § Az Áfat. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelőző évben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke - kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket - , vagy annak időarányosan éves szintre átszámított összege a 8 millió forintot nem haladta meg, és az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a tárgyévről éves adóbevallás benyújtására kötelezett, feltéve hogy a tárgyévet megelőző év utolsó adómegállapítási időszakáról benyújtott bevallásához csatolt nyilatkozatában nem jelenti be, hogy a tárgyévre nézve a negyedévenkénti adóbevallási és adóelszámolási kötelezettséget választja. Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke - kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket - a 8 millió forintot meghaladta. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig - benyújtani, amelyben az adóalany az értékhatárt elérte. Az adóalany havi bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévi első adóbevallásában megállapított elszámolandó adója pozitív előjelű, és az 1 millió Ft-ot elérte.”
66. § Az Áfat. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(1) Az alanyi adómentességet választó adóalany - a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítés és a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport és a 40. § (2) bekezdésében meghatározott adókötelezettség kivételével - adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja.”
67. § Az Áfat. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adóalany az alanyi adómentességet az adóév végéig választja. Az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó nyilatkozatát, illetve annak megváltoztatását, továbbá - ha az alanyi adómentesség a (2) bekezdés alapján az alanyi adómentességre jogosító összeghatár túllépése miatt szűnik meg - változásbejelentési kötelezettségét az adózás rendjéről szóló törvény szerint teljesíti.”
68. § Az Áfat. 65. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) E fejezet alkalmazásában a teljesítési időpont az utas visszaérkezésének napja.”
69. § Az Áfat. 70. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“a) a szerencsejáték szolgáltatás (SZJ 92.71.10, kivéve más kiegészítő szolgáltatást SZJ 92.71.10.9) nyújtása esetén;”
70. § (1) Az Áfat. 72. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adóhatóság a kedvezményezett indokolt kérelmére - saját hatáskörben - engedélyezi az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó visszatérítését, ha kormányrendelettel kihirdetett, vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződés úgy rendelkezik, hogy a termékértékesítés illetve szolgáltatásnyújtás árában foglalt adó viselése alól a kedvezményezettet mentesíteni kell.”
(2) Az Áfat. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A (2) és (3) bekezdés szerinti adó-visszatérítés – amennyiben a (2) bekezdés alapján a nemzetközi szerződés meghatározott pénzösszeg felhasználását ahhoz a feltételhez köti, hogy az abból finanszírozott kiadások árában foglalt adó alól a kedvezményezettet mentesíteni kell – legfeljebb olyan hányadban engedélyezhető, amilyen hányadban a kiadásokból a pénzösszeg részesedik.”
71. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 5. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Jövedéki ügyben első fokon - ha e törvény másként nem rendelkezik - a vámhivatal, a jövedéki hivatal és a jövedéki központ jár el. Az eljárásra az adóraktár, az adómentes felhasználó üzeme, raktára, a kereskedő üzlete, raktára fekvése, az egyéb személy jogosulatlan tevékenységének helye szerinti vámhatóság, a főváros IV-X., XIII-XXI. és XXIII. kerületében a budapesti 16. számú, a főváros I-III., XI-XII., és XXII. kerületében a budapesti 18. számú vámhivatal az illetékes.”
(2) A Jöt. 5. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat - kivéve a hatósági felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat - első fokon a megyeszékhelyen működő vámhivatal (Pest megyében a 18. számú, a fővárosban az (1) bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú vámhivatal) és a jövedéki központ látja el, továbbá jogosult a jövedéki engedélyezési ügyben az eljárásra.”
(3) A Jöt. 5. § (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az adójeggyel, a zárjeggyel kapcsolatos ügyben - az adójegy és a zárjegy felhasználásának helyszíni ellenőrzése, elszámoltatása kivételével - első fokon a 16. számú vámhivatal jár el.”
72. § (1) A Jöt. 7. §-a 1. pontjának b) és d) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a pont kiegészül a következő l) alponttal:
1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]
“b) az ásványolajok közé tartozó adalék legfeljebb 0,2 térfogatszázalék arányban üzemanyagba, tüzelő- és fűtőolajba történő bekeverését;”
“d) az azonos adómértékű ásványolajtermék finomítói ásványolaj raktárban, illetve terméktávvezetékben történő, felhasználási cél szerinti átminősítését;”
“l) biológiai ecetet előállító üzemben a kettős fermentáció első lépéseként végzett alkoholos erjesztést, ha azt a vámhatóságnak előzetesen bejelentették, és a keletkezett félkész terméket ecet hozzáadásával haladéktalanul denaturálják."
(2) A Jöt. 7. §-ának 8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“8. adómentes felhasználó: a jövedéki termék adómentes beszerzésére az e törvényben meghatározott engedéllyel rendelkező, a jövedéki terméket az e törvényben meghatározott adómentes célra felhasználó személy;”
(3) A Jöt. 7. §-ának 10. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“10. szabadforgalomba bocsátás: a jövedéki termék adóraktárból, illetve adómentes felhasználó üzeméből történő kitárolása - kivéve, ha az adóraktárba, tranzitterületre, külföldre vagy adómentes felhasználó részére történik -, továbbá az adóraktárban a szőlőbornak a külön jogszabályban meghatározott termelői borkimérés céljára történő felhasználása, valamint az importált jövedéki termék belföldi forgalom számára történő vámkezelése vagy a vámhatóság olyan intézkedése, amelynek eredményeként a jövedéki terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni, ha a vámkezelést vagy az intézkedést követően a jövedéki terméket nem tárolják be adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz;”
(4) A Jöt. 7. §-ának 18. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“18. megbízható adós: az a személy, aki legalább 2 éve engedéllyel végez adóraktárban folytatható tevékenységet, illetve aki legalább 2 éve folytat az e törvény szerinti jövedéki engedély birtokában jövedéki engedélyes kereskedelmi, export és import tevékenységet, és a vámtörvény szerint vámszempontból megbízható, terhére a jövedéki biztosíték e törvény 22. §-ának (5) bekezdése alapján történő megállapítására irányuló kérelem benyújtását, illetve a jövedéki biztosíték hivatalból történő, e törvény 22. §-ának (8) bekezdése szerinti felülvizsgálat megkezdését megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság jogerős határozattal nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének – a 2 éves vizsgált időszakban összességében - 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek;”
73. § (1) A Jöt. 22. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A jövedéki biztosíték összegét hivatalból vagy kérelemre módosítani kell, ha az annak elfogadásánál figyelembe vett feltételek vagy körülmények megváltoztak. A jövedéki biztosíték csökkentése – ideértve az (5) bekezdés alapján lehetséges csökkentést is – kizárólag kérelemre történik.”
(2) A Jöt. 22. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(12) A jövedéki biztosíték - ideértve a (3) bekezdés szerint jövedéki biztosítékként szolgáló vámbiztosítékot is - az esedékességkor, végrehajtható adó-, adóelőleg-, termékdíj-, bírság-, pótléktartozás, zárjegyhiány (50. § (5) bekezdés), a 63. § (7) bekezdés rendelkezései szerint teljesíteni elmulasztott halasztott fizetési kötelezettség és az adóraktár engedélyesét terhelő költség fedezetére, illetve - amennyiben a vámtörvény rendelkezése szerint a jövedéki biztosíték a vámbiztosítékba beszámítható - a jövedéki termék meg nem fizetett vámterhére vehető igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha az adóraktár engedélyese önkéntesen nem teljesít. A követelés érvényesítésére külön határozat nélkül a vámhatóság jogosult.”
74. § A Jöt. 23. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) Az adóraktári engedély megszűnése esetén az adóraktár engedélyese - az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben annak özvegye vagy örököse - köteles a kiadott adóraktári engedély eredeti példányát és annak hiteles másolatait a megszűnés napjától számított 5 munkanapon belül visszaszolgáltatni az engedélyt kiadó vámhivatal részére.”
75. § A Jöt. 26. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(8) A jövedéki biztosíték készpénz, vagy belföldi székhelyű hitelintézet által vállalt vagy felülgarantált bankgarancia lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. Bankgaranciaként a visszavonhatatlan vagy kizárólag az olyan visszavonható bankgarancia fogadható el, amely a visszavonás lehetőségét a vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság a bankgarancia visszavonását akkor hagyja jóvá, ha az adómentes felhasználónak nincs adótartozása.”
76. § A Jöt. 27. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:
“(9) A keretengedély megszűnése esetén az adómentes felhasználó - az (5) bekezdés b) pontja szerinti esetben annak özvegye vagy örököse - köteles a kiadott keretengedély eredeti példányát és annak hiteles másolatait a megszűnés napjától számított 5 munkanapon belül visszaszolgáltatni az engedélyt kiadó vámhivatal részére.”
77. § A Jöt. 29. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A keretengedéllyel beszerzett jövedéki termék adómentesen csak a 37., 47., 53/A., 54/J. és 60/A. §-ban meghatározott célra használható fel, és azt az adómentes felhasználónak hitelt érdemlően igazolnia kell.”
78. § (1) A Jöt. 31. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“d) az a személy, aki adóraktárból vagy importálótól a 37. § (1) bekezdésben megjelölt ásványolajat, a 47. § (1) bekezdésében megjelölt alkoholterméket, az 53/A. § (1) bekezdésében megjelölt sört, illetve a bort és a nem habzó köztes alkoholterméket adóval növelt áron szerezte be és adómentes célra használta fel, ideértve a belső minőségellenőrzéshez szükséges vizsgálatok céljára történő – a hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak megfelelő – mintavételi szabályzat szerinti felhasználást is.”
(2) A Jöt. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdés b), c) pontja szerinti visszaigénylés esetében az alkoholtermék és a bor, illetve a dohánygyártmány adója visszaigénylésének feltétele az is, hogy az importáló, az exportáló az alkoholtermékről és a borról a zárjegyet, illetve a dohánygyártmányról az adójegyet a vámhatóság képviselőinek jelenlétében eltávolítsa és megsemmisítse, vagy felülragasztással érvénytelenítse. A megsemmisítésről, illetve az érvénytelenítésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amely a visszaigénylés kötelező bizonylata. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szervezet mentesül az e bekezdésben megjelölt kötelezettségek alól, amennyiben az általa exportált jövedéki termék külföldön szolgálatot teljesítő magyar fegyveres erők részére kerül kiszállításra.”
(3) A Jöt. 31. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti visszaigénylési jog érvényesítéséhez a jövedéki termék beszerzését, a felhasználási célt és a felhasználási arányszámot a vámhatóságnak előzetesen be kell jelenteni, továbbá arra a termékre vonatkozóan, amelyre adóvisszaigénylést érvényesítenek, vezetni kell a 28. § (3) bekezdésében és a végrehajtási rendeletben előírt nyilvántartást.”
79. § (1) A Jöt. 32. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(9) Önadózás esetén az adó alapját és az adót naptári hónaponként kell megállapítani, kivéve ha jogszabály másként rendelkezik. Az adómentes felhasználó az adóbevallási kötelezettségének azon tárgynegyedévet követő hó 20-áig köteles eleget tenni és az adót megfizetni, amelyben a 14. § (4) bekezdése szerint beállt az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.”
(2) A Jöt. 32. §-a kiegészül a következő (17) bekezdéssel:
“(17) Az adó bevallásában az Art. 1. számú melléklet I/1. pontjában meghatározott kerekítési szabályokat kell alkalmazni.”
80. § (1) A Jöt. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:
a) a 2710 00 26, a 2710 00 27, 2710 00 29 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél kisebb és összaromástartalma nem haladja meg a 35 % értéket, 98,60 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 102,50 Ft/liter,
b) a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél nagyobb vagy összaromástartalma meghaladja a 35 % értéket, 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 110,70 Ft/liter,
c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével – 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 110,70 Ft/liter,
d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 110,70 Ft/liter,
e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelőolajokra, továbbá azokra a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alá tartozó fűtőolajokra, amelyek viszkozitása 20 oC hőmérsékleten kisebb, mint 10 mm2/s, vagy a desztillációs vizsgálatnál a 250 oC hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 25 %-ot, vagy a 350 oC hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 80 %-ot, vagy 15 oC-on mért sűrűsége kisebb 860 kg/m3-nél, 85,00 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 88,40 Ft/liter,
f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13, 2711 19 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáz termékből arra a cseppfolyósított szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 45,60 Ft/kg, 2002. január 1-jétől 47,40 Ft/kg,
g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáz termékből arra a sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 23,30 Ft/nm3, 2002. január 1-jétől 24,20 Ft/nm3,
h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 110,70 Ft/liter,
i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifaszám alatti kenőolajra 76,50 Ft/kg, 2002. január 1-jétől 79,50 Ft/kg,
j) a 3811 vámtarifaszám alatti, 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű adalékanyagra 0 Ft/kg, az 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésűre 76,50 Ft/kg, 2002. január 1-jétől 79,50 Ft/kg,
k) a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra - a stabilizálatlan gazolin kivételével - 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 110,70 Ft/liter,
l) a 3824 90 95 99 vámtarifaszám alá tartozó termékek közül a kizárólag növényi olajból észterezéssel előállított, üzemanyagként felhasznált vagy felhasználásra kerülő, a 41. § (1) bekezdés j) pontja szerinti biodízel adóraktárban előállított, a hatályos magyar szabvány előírásainak megfelelő termékre (a továbbiakban: biodízel) 0 Ft/liter;
m) a 34. § szerinti, de e § a)-l) pontjában nem említett ásványolajra - a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj kivételével - a belsőégésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy higítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 110,70 Ft/liter, a belsőégésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy higítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 85,00 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 88,40 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyósított gáz esetén 45,60 Ft/kg, 2002. január 1-jétől 47,40 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 23,30 Ft/nm3, 2002. január 1-jétől 24,20 Ft/nm3.”
(2) A Jöt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e) és m) pontjában meghatározott mérték 20,00 Ft/literrel, az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mérték 85,00 Ft/literrel, 2002. január 1-jétől 88,40 Ft/literrel, illetve a cseppfolyósított gáz esetén 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak.”
81. § (1) A Jöt. 41. §-a (1) bekezdésének d) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“d) a 36. § (1) bekezdés f) pontja szerinti cseppfolyós propán vagy bután, valamint ezek keverékének üzemanyag célú előállítására, valamint e termékeknek, továbbá a 2710 00 25 vámtarifaszám alatti terméknek a 36. § (1) bekezdés k) pontja szerinti gázkondenzátum feldolgozásával történő előállítására (a továbbiakban: cseppfolyósított gáztöltő);”
“g) a 36. § (1) bekezdés a), b) és e) pontja szerinti üzemanyag célú benzin, gázolaj és a tüzelőolaj, valamint a 2710 00 51 vámtarifaszámú üzemanyag petróleum önálló tárolását végző tárolótelepre (a továbbiakban: üzemanyag tároló);”
(2) A Jöt. 41. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) Az olyan ásványolaj termék előállítására alkalmas desztilláló berendezést, amelyre e törvény adómértéket állapít meg, kizárólag a vámhatóság engedélyével szabad előállítani, importálni, - a kőolajfinomító, a finomítói ásványolajraktár és a cseppfolyósított gáztöltő adóraktár kivételével - birtokolni és - a kőolajfinomító, a finomítói ásványolajraktár és a cseppfolyósított gáztöltő adóraktár részére történő értékesítés kivételével - értékesíteni.”
82. § A Jöt. 42. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) E törvény alkalmazásában:
1. bérfőzés: szeszfőzdében a bérfőzető részére történő gyümölcspálinka vagy borpárlat-előállítás;
2. bérfőzető: az a természetes személy, aki saját termésű vagy begyűjtött gyümölcsökből és bogyókból, illetve saját termésű szőlőborból és borászati melléktermékből állíttat elő gyümölcspálinkát vagy borpárlatot;
3. teljes denaturálás: az alkoholtermék emberi fogyasztásra való végleges alkalmatlanná tétele,
4. részleges denaturálás: az alkoholterméknek élvezeti cikként történő felhasználásra alkalmatlanná tétele a külön jogszabályban meghatározott módon.”
83. § (1) A Jöt. 43. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adó mértéke - a (3)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - hektoliterfokonként 1590 forint, 2002. január 1-jétől 1654 forint.”
(2) A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 1375 forint, 2002. január 1-jétől 1515 forint.”
(3) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében előállított pálinka (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy bérfőzető részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 30 hektoliterfok mennyiségig 594 forint, 2002. január 1-jétől 653 forint, 30 hektoliterfok felett 1375 forint, 2002. január 1-jétől 1515 forint.”
84. § (1) A Jöt. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“46. § (1) A bérfőzető köteles a pálinka alapanyagának szeszfőzdébe történő beszállítását – a külön jogszabályban meghatározott módon – a vámhivatalnak előzetesen bejelenteni. A szeszfőzde csak e bejelentési kötelezettség teljesítése esetén állíthat elő pálinkát a bérfőzető számára.
(2) A bérfőzetőtől a bérfőzött pálinkát, borpárlatot csak az alkoholtermék adóraktár engedélyese vásárolhatja meg.”
85. § (1) A Jöt. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Adómentes felhasználás a 2207 vámtarifaszámú alkoholterméknek a felhasználása
a) az Országos Gyógyszerészeti Intézet által törzskönyvezett gyógyszerek, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet által nyilvántartásba vett gyógyszernek nem minősülő, szájon át fogyasztható alkoholtartalmú gyógyhatású termékek 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben való előállításához, a szájon át nem fogyasztható, alkoholtartalmú készítmények, továbbá a gyógyszerhatóanyagok és intermedierek előállításához, valamint az e pontban megjelölt termékek gyártóberendezéseinek a technológiai előírásokban rögzített tisztítási eljárásához,
b) a biológiai ecet, - a c) pontban megjelölt bonbonok előállítása céljára - alkoholos gyümölcs, az aromák gyártásához,
c) a legfeljebb 8,5 hektoliterfok /100 kg alkoholtartalmú bonbonok, vagy - az alkoholtartalmú italok kivételével - a legfeljebb 5 hektoliterfok/ 100 kg alkoholtartalmú más élelmiszerek gyártásához,
d) vegyipari és kozmetikai termékek előállításához.
Adómentes felhasználásnak minősül továbbá a 2208 vámtarifaszámú alkoholterméknek - a c) pontban megjelölt bonbonok előállítása céljára - alkoholos gyümölcs gyártásához történő felhasználása.”
(2) A Jöt. 47. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) a vegyipari és kozmetikai felhasználási cél esetén – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a beszerzésre kerülő alkoholtermék esetében a külön jogszabályban az alkoholtermék részleges denaturálására meghatározott eljárási módok közül alkalmazott eljárást,”
(3) A Jöt. 47. §-a (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Amennyiben a vegyipari és kozmetikai felhasználási cél esetén nem lehet denaturált alkoholt felhasználni, annak műszaki indokolását és arról a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség nyilatkozatát kell a keretengedély iránti kérelemhez csatolni. A denaturálás mellőzésének indokoltságát az engedélykérelem elbírálása során a vámhatóság független szakértővel (intézettel) ellenőrizheti.
(4) Vegyipari és kozmetikai felhasználási célra adómentesen – a (3) bekezdés szerinti eset kivételével - csak az adómentes felhasználó által megjelölt és a keretengedélyben rögzített részleges denaturálási eljárással denaturált alkoholterméket lehet kitárolni az adóraktárból. A denaturálást a vámhatóság felügyelete mellett kell elvégezni.”
(4) A Jöt. 47. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) Amennyiben az adómentes felhasználó az üzemében a 2915 vámtarifaszámú ecetsavból is előállít étkezési ecetsavat vagy ecetesszenciát, köteles a vásárolt ecetsavval is elszámolni.”
86. § A Jöt. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“48. § Az alkoholtermék teljes denaturálását szeszüzemben /49. § (1) bekezdés a) pont/, a külön jogszabályban előírt denaturáló szerrel és denaturálási eljárással kell elvégezni.”
87. § (1) A Jöt. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Alkoholtermék adóraktári engedély
a) az alkoholterméket – a gyümölcs kivételével - cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági eredetű termékből erjesztéssel és lepárlással előállító, valamint a vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált alkoholtermék tisztítását (regenerálását) végző üzemre (a továbbiakban: szeszüzem),
b) kizárólag gyümölcspálinkát vagy borpárlatot gyümölcsökből és bogyókból, szőlőborból és borászati melléktermékekből erjesztéssel és lepárlással előállító üzemre (a továbbiakban: szeszfőzde),
c) az alapanyagok összekeverésével alkoholtermék előállítását, palackozását végző üzemre (a továbbiakban: italgyár),
d) az alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó üzemre (a továbbiakban: szeszpalackozó),
e) a szeszüzem, a szeszfőzde, illetve az italgyár engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított alkoholtermék tárolására, raktározására alkalmas ingatlanra (a továbbiakban: üzemi szeszraktár),
f) a kizárólag a 2207 vámtarifaszám alá tartozó, legalább 96 térfogatszázalék alkoholtartalmú, nagytisztaságú, analitikai minőségű alkoholtermék tisztítással, válogatással való előállítását, és legfeljebb 1 liter űrtartalmú egységben való kiszerelését végző üzemre (a továbbiakban: etanol üzem)
adható.”
(2) A Jöt. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az alkoholtermék - kivéve a 2207 vámtarifaszám alá tartozó terméket - adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a kizárólag tranzitterületre történő vámmentes értékesítés kiszolgálására létesített közvámraktárban kialakított adóraktárra (a továbbiakban: tranzit adóraktár), valamint az egyéb célú közvámraktárban és a vámraktárban kialakított adóraktárra (a továbbiakban: vám adóraktár) is adható. A tranzit és a vám adóraktárban az alkoholtermék mellett adózatlan sör, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék és dohánygyártmány adómentes tárolása is megengedett.”
(3) A Jöt. 49. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:
“(5) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde esetében a 19. § (1) bekezdése f) pontjának rendelkezését nem kell alkalmazni.”
88. § (1) A Jöt. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az alkoholtermék - kivéve az 5,5 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú, fémdoboz csomagolású terméket -
a) szabadforgalomba bocsátása,
b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,
a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel, illetve a 2208 20 vámtarifaszámú olyan borpárlat esetén, amelyre a külön jogszabály alapján állami ellenőrzőjegy alkalmazását engedélyezték, az a) pont szerinti esetben kizárólag zár- és ellenőrzőjeggyel (a zárjegy és a zár- és ellenőrzőjegy a továbbiakban együtt: zárjegy) történhet.”
(2) A Jöt. 50. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy legkisebb fogyasztói csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozásra), és onnan került kiszállításra, illetve, hogy az importból származó alkoholtermék belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént. A zár- és ellenőrzőjegy formájában alkalmazott zárjegy igazolja továbbá a borpárlat külön jogszabályban meghatározott minőségét is.”
(3) A Jöt. 50. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és a vámhatóság bocsátja - elszámolási kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese és a 69. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló rendelkezésére. A zár- és ellenőrzőjegy formában alkalmazott zárjegy kiadásához az Országos Borminősítő Intézet külön jogszabályban meghatározott engedélye is szükséges. Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez a zárjegy előállítási költségének a megfizetése ellenében juthat hozzá.”
(4) A Jöt. 50. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(9) Az alkoholtermék – a (2) bekezdés c) pontja kivételével - 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.”
(5) A Jöt. 50. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, valamint alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben való kiszerelését és forgalmazását az adóraktár kérelmére, meghatározott mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság engedélyezheti.”
89. § A Jöt. 51. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A szeszüzem kivételével cukorcefrét előállítani, értékesíteni, birtokolni, valamint a cukorcefréből alkoholterméket és a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket előállítani tilos.”
90. § A Jöt. 53. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling (Plató) fokonként 354 forint, 2002. január 1-jétől 368 forint.
91. § A Jöt. a következő új címmel és 53/A. §-sal egészül ki:
“Adómentes felhasználás
53/A. § (1) Adómentes célú felhasználásnak a 2203 00 10 00 vámtarifaszámú sör biológiai ecet előállításához történő felhasználása minősül.
(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett sörrel való elszámolásra a 47. § (2) bekezdésének a), b), e) pontjában, (5) és (7) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.”
92. § A Jöt. 54. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) A sörfőzde esetében a 19. § (1) bekezdése f) pontjának rendelkezését nem kell alkalmazni.”
93. § (1) A Jöt. 54/C. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“(1) E törvény alkalmazásában szőlőtermelőnek minősül továbbá az a személy is, aki (amely) – függetlenül az általa művelt szőlőterület nagyságától – szőlőtermését részben vagy teljes egészében egyszerűsített vagy bor adóraktár részére értékesíti.”
(2) A Jöt. 54/C. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A szőlőtermelőnek a szőlőtermése helyi hegyközség – a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény (a továbbiakban: hegyközségi törvény) hatálya alá nem tartozó szőlőterület esetén a helyi önkormányzat jegyzője - által igazolt mennyiségéről, annak értékesítéséről vagy nem szőlőbor előállításához való felhasználásáról gazdasági évenként – vevőnkénti részletezésben – elszámolást kell készítenie, és azt a vámhatósághoz legkésőbb a gazdasági évet követő december 15-éig benyújtania. A szőlőtermelőnek a hegyközség - hegyközségi törvény hatálya alá nem tartozó szőlőterület esetén a helyi önkormányzat jegyzője - által hitelesített pincekönyvet kell vezetnie.”
94. § A Jöt. 54/D. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) az 1500 m2-t meghaladó szőlőterületen termelt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meg nem haladó”
95. § (1) A Jöt. 54/E. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag hordós kiszerelésben, és/vagy közvetlenül végső fogyasztó részére, pincéjéből 2 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: palackos kiszerelés), 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: kannás kiszerelés), vagy helyben kimérve, és/vagy jövedéki engedélyes kereskedőnek és nem jövedéki engedélyes kereskedőnek kannás vagy palackos kiszerelésben, és/vagy adómentes felhasználónak, és/vagy külföldre”
(2) A Jöt. 54/E. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
“(9) Az egyszerűsített adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) szőlőbor általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a szőlőbort az adóraktárában megsemmisítik. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.”
96. § (1) A Jöt. 54/G. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A szőlőbor és az egyéb bor előállítása, illetve a hordós vagy kannás kiszerelésű szőlőbor és az egyéb bor raktározása, tárolása - a 21. § (6) bekezdésében foglaltaktól eltérően - ugyanabban az adóraktárban nem megengedett.”
(2) A Jöt. 54/G. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
“(10) A bor adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) szőlőbor, illetve egyéb bor általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a szőlőbort, egyéb bort az adóraktárában megsemmisítik. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.”
97. § (1) A Jöt. 54/H. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A palackozott és a kannás kiszerelésű bor
a) szabadforgalomba bocsátása,
b) belföldi forgalom számára történő vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,
kizárólag zárjeggyel, illetve az olyan palackozott bor, amelyre a külön jogszabály alapján állami ellenőrzőjegy alkalmazását engedélyezték, az a) pont szerinti esetben kizárólag zár- és ellenőrzőjeggyel (a bor zárjegye és zár- és ellenőrzőjegye a továbbiakban együtt: borzárjegy) történhet."
(2) A Jöt. 54/H. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A zárjegyfelhasználó részére a borzárjegy a vámhatóság engedélye – a zár- és ellenőrzőjeggyel ellátandó szőlőbor esetében a vámhatóság és az Országos Borminősítő Intézet engedélye – alapján, a külön jogszabályban foglaltak szerint kerül átadásra.”
98. § A Jöt. 56. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adó mértéke literenként 75,50 forint, 2002. január 1-jétől 78,50 forint.”
99. § A Jöt. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adó mértéke
a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 88,60 forint, 2002. január 1-jétől 101,00 forint,
b) a nem habzó köztes alkoholtermékre literenként 106,50 forint, 2002. január 1-jétől 115,00 forint.”
100. § A Jöt. a következő új címmel és 60/A. §-sal egészül ki:
“Adómentes felhasználás
60/A. § (1) Adómentes célú felhasználásnak a nem habzó köztes alkoholtermék biológiai ecet előállításához történő felhasználása minősül.
(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett nem habzó köztes alkoholtermékkel való elszámolásra a 47. § (2) bekezdésének a), b), e) pontjában, (5) és (7) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.”
101. § (1) A Jöt. 62. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“a) a cigarettára 3040 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka, 2002. január 1-jétől 3435 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka;”
“c) a finomra vágott dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 27 százaléka, 2002. január 1-jétől 28 százaléka.”
(2) A Jöt. 62. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“a) belföldön is forgalmazzák, az adófizetési kötelezettség (adóvisszaigénylési, -levonási jogosultság) keletkezésének időpontjáig ezen termékválasztékra a 16. számú vámhivatal által legutoljára kiadott adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó árat,”
102. § A Jöt. 68. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A 36. § (1) bekezdésében megnevezett ásványolaj termékkel, továbbá a 3814 vámtarifaszám alá tartozó oldószerkeverékkel, hígítóval - kivéve a 2710 00 25 vámtarifaszám alá tartozó speciális benzint és a 2710 00 55 vámtarifaszám alá tartozó petróleumot 1 liter vagy annál kisebb kiszerelésben, illetve a 3811 vámtarifaszámú adalékanyagot és a 3814 vámtarifaszámú oldószerkeveréket, hígítót 20 kilogramm/liter vagy annál kisebb kiszerelésben -, a 41. § (3) bekezdésében említett fűtőolajjal és az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban az előbbiekkel együtt: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.”
103. § (1) A Jöt. 69. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) az alkoholtermék, a sör, a pezsgő, a köztes alkoholtermék, a bor és a dohánygyártmány esetében telephelyenként legalább 100 m2 alapterületű, szilárd térelemekkel körülhatárolt raktárhelyiséggel, a nem palackozott alkoholtermék forgalmazásához legalább 100 m3 űrtartalmú, helyhez kötött tárolótartállyal”
(2) A Jöt. 69. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(10) A jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló és az exportáló által nyújtandó jövedéki biztosítékra a 22. § (5) és (11) bekezdésének rendelkezéseit is alkalmazni kell.”
(3) A Jöt. 69. §-a a következő új (16) bekezdéssel egészül ki:
“(16) A jövedéki engedélyes kereskedő köteles az engedélye eredeti példányát és annak hiteles másolatait a visszavonást, illetve a tevékenység megszüntetését követő 5 munkanapon belül a vámhivatal részére visszaszolgáltatni.”
104. § (1) A Jöt. 71. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolnia kell. A jövedéki engedélyes kereskedő – az 5,5 térfogatszázaléknál alacsonyabb alkoholtartalmú, fémdoboz csomagolású termék kivételével - az alkoholterméket – az 50. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel – csak zárjeggyel és – az 50. § (10) bekezdésében foglalt eltéréssel – 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben, a dohánygyártmányt csak adójeggyel, a bort csak zárjeggyel ellátva szerezheti be, készletezheti, értékesítheti.”
(2) A Jöt. 71. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) szállítólevéllel szállíthat.”
105. § (1) A Jöt. 72. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(9) A nem jövedéki engedélyes kereskedő köteles a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolni. Igazolt eredetűnek kell tekinteni az üzemanyagtöltő állomáson, kiskereskedelmi tárolótelepen a készletfelvétel során megállapított készlettöbbletet a külön jogszabály szerint elszámolható mennyiség mértékéig, ha azt a leltárfelvétel alapján készletre veszik, és arra az adót a vámhatóság határozata alapján megfizetik.”
(2) A Jöt. 72. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(10) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a (11) bekezdésben meghatározott kereskedelmi mennyiséget elérő mennyiségű jövedéki terméket nyugtával nem, hanem csak olyan számla vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíthet, amely az áfa törvény szerinti adattartalmon kívül a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szöveget is tartalmazza. Az e bekezdés szerinti számla kibocsátása történhet a vásárlás időpontjától eltérő időpontban is, amennyiben az ellenérték kiegyenlítése készpénzkímélő fizetőeszköz (üzemanyag-kártya) használatával történik, vagy a vevő és az eladó közötti szerződésben az időszakonkénti, a vásárlás időpontjától eltérő időpontú gyűjtőszámla kibocsátásában és pénzügyi teljesítésben állapodtak meg. A jövedéki termék eredetének igazolására szolgáló bizonylat a készpénzkímélő fizetőeszköz használata esetén a nyugta és a kártya-elfogadási bizonylat, valamint az üzemanyag-kártya, a szerződés alapján utólag történő számlázás és pénzügyi teljesítés esetén a nyugta és - a jogszabályban külön szabályozott adattartalmú - szállítólevél.”
(3) A Jöt. 72. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(13) Alkoholterméket és bort az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével - az üzlethelyiség eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, a szőlőbor esetében bontatlan, zárjeggyel ellátott kannában is lehet tárolni, értékesíteni. A vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely üzlethelyisége eladóterének kiszolgálásra szolgáló részében választékonként alkoholtermékből, köztes alkoholtermékből és borból csak egy-egy bontott palackot (ideértve a kannás kiszerelésű bort is) lehet tartani. A kannás kiszerelésű szőlőbor kimérése az eladótér kiszolgálásra szolgáló részében az e célra kialakított (használt) kimérő edényből (eszközből), vagy közvetlenül a kannából, italadagoló szerkezeten keresztül, vagy a vámhatóság által engedélyezett átfolyásmérővel ellátott, hitelesített 25 litert meghaladó edényzetből történhet.”
(4) A Jöt. 72. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(15) A repülőgépek kiszolgálását végző üzemanyagtöltő állomások tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő 2710 00 51 vámtarifaszámú üzemanyag petróleum és a 2710 00 26 vámtarifaszámú repülőbenzin, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető. Egyéb üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő, 2710 00 27, 2710 00 29 és 2710 00 32 vámtarifaszámú ólmozatlan motorbenzin, a 36. § (1) bekezdés f) pontja alatti üzemanyagcélú cseppfolyósított gáz, illetve a 2710 00 66 01 vámtarifaszámú gázolaj, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02 vámtarifaszámú tüzelőolaj, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha az üzemanyagtöltő állomás tartályában kétféle üzemanyag véletlen keveredésével keletkezett ásványolaj terméket megsemmisítés céljából adóraktárba szállítanak (értékesítenek).”
(5) A Jöt. 72. §-ának (16) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(16) A nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep forgalmáról jövedéki termékenként külön nyilvántartást köteles vezetni, amelybe naponta, többműszakos üzemelés esetén műszakonként fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint a napi zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt. Az értékesített mennyiséget a kimérőszerkezet elektronikus számlálója szerint, a műszakjelentés alapján, az elektronikus számláló induló és záró állásának feltüntetésével kell megállapítani.”
(6) A Jöt. 72. §-ának (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(18) A vonatkozó jogszabály szerint borkimérésre jogosító üzletkörre kiadott működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedő elvitelre bort csak zárjeggyel ellátott palackban és kannában forgalmazhat. A borkimérést végző nem jövedéki engedélyes kereskedő az értékesítésről külön nyilvántartást köteles vezetni a vámhatóság által hitelesített nyomtatványon. A nyilvántartásban naponta - több műszakos üzemelés esetén műszakonként - fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint meg kell állapítani a zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként, és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt.”
(7) A Jöt. 72. §-a kiegészül a következő (19) bekezdéssel:
“(19) E § (13) és (18) bekezdéseinek rendelkezéseit a szőlőbornak termelői borkimérés keretében történő értékesítése esetén nem kell alkalmazni.”
106. § A Jöt. 73. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
“g) azon csomagküldeményeket, amelyekről a rendelkezésre álló adatok alapján alaposan valószínűsíthető, hogy adózás alól elvont jövedéki terméket tartalmaznak, a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyén, a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltató telephelyén a szolgáltató két képviselője jelenlétében ellenőrizheti, és amennyiben az jövedéki terméket tartalmaz, e törvényben, illetve bűncselekmény alapos gyanúja esetén a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott intézkedéseket tesz.”
107. § (1) A Jöt. 75. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által elkövetett, az Art. 74. §-ának (1), (3), (7) és (12) bekezdésében összegszerűen vagy összegszerűen is megállapított mulasztási bírsággal sújtott jogellenes magatartás esetén a mulasztási bírság legmagasabb összege az ott megállapított összeghatárok kétszerese, ha a jogsértést jövedéki termékkel kapcsolatban követték el. A termékkísérő okmány, az egyszerűsített kísérő okmány és a borkísérő okmány kiállításának elmulasztása esetén az Art. 74. § (12) bekezdését és e bekezdés rendelkezését kell alkalmazni.”
(2) A Jöt. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adóalanyra az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének - a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.”
108. § A Jöt. 76. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) azt a terméket, amelynek adózott voltát a birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal, felvásárlási jeggyel vagy vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani,”
109. § (1) A Jöt. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként meghaladja az 500 litert.”
(2) A Jöt. 79. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomáson nem alkalmazza a jogszabályban előírt pénztárgépet vagy a 71. § (8) bekezdésében, illetve a 72. § (15) bekezdésében foglalt rendelkezést megsérti, az üzemanyagtöltő állomást az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra be kell zárni.”
110. § 109. § (1) A Jöt. 81. §-a kiegészül a következő (3)-(5) bekezdéssel és egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (6) bekezdésre, az (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
“(3) Amennyiben a lefoglalt termék, egyéb tárgy és eszköz vámáru, elkobzásukra is e törvény rendelkezései az irányadóak.
(4) A lefoglalt termék azonosítását (fajtáját, minőségét) vita esetén szakértői vizsgálattal kell megállapítani.
(5) A vámhatóságnak az Art. 57/A. § (3), (5)-(9) bekezdésének rendelkezéseit is értelemszerűen alkalmaznia kell a lefoglalás során.”
(2) A Jöt. 81. §-a kiegészül a következő (8)-(9) bekezdéssel és egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés számozása (10) bekezdésre változik:
“(8) A lefoglalt termék, egyéb tárgy és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével, valamint a (3) bekezdés szerinti szakértői díjjal kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerősen végrehajtható jövedéki bírság megfizetésére kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.
(9) A lefoglalt terméknek, egyéb tárgynak és eszköznek a vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a fizetendő költségtérítés tekintetében a vámtörvény 144. §-a (6) bekezdésének rendelkezését kell megfelelően alkalmazni. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a raktárüzemeltető által szokásosan felszámított díjtétel az irányadó.”
111. § A Jöt. 84. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltételt a bor adóraktárra 2002. január 1-jétől kell teljesíteni. A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltétel teljesítésére vonatkozó nyilatkozatra a (3) bekezdésnek a nyilatkozattal kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.”
112. § A Jöt. a következő új 89/A. §-sal egészül ki:
“89/A. §
Katasztrófahelyzetben a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezéséről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény szerinti megyei, fővárosi védelmi bizottságok elnökei, illetve az érintett területek polgármesterei felhatalmazást kapnak arra, hogy az üzemanyagellátás biztosítására a vámhatóság bevonásával e törvény előírásaitól eltérően is intézkedhetnek.”
113. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §-ának (1) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:
“l) a megyei területfejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács és a regionális fejlesztési tanács.”
114. § Az Itv. 8. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az öröklési illeték tárgya: az örökség – ideértve a magánnyugdíjpénztártag egyéni számláján felhalmozott összeg kedvezményezett (örökös) általi megszerzését, a haszonélvezeti jog megváltását, valamint az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását is-, a hagyomány, a meghagyás alapján történő vagyonszerzés, a kötelesrész szerzése, továbbá a halál esetére szóló ajándékozás.”
115. § Az Itv. 12. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatása és ajándékozása esetén az illeték mértéke a 13. § (7) bekezdésében meghatározott illetékalap 10%-a.”
116. § Az Itv. 13. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatása és ajándékozása esetén az illeték alapja a működtetési jognak – terhekkel nem csökkentett – értéke.”
117. § Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót – természetbeni juttatás címén – személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli;”
118. § Az Itv. a 17. § után a következő 17/A. §-sal egészül ki:
“17/A. § Mentes az öröklési és ajándékozási illeték alól az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése, ha a korábbi jogosult az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva az említett törvény hatálybalépésétől volt jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Az illetékmentességre való jogosultságot az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát szerző magánszemélynek kell igazolnia.”
119. § Az Itv. 18. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
“f) az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése.”
120. § Az Itv. 19. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése esetén az illeték alapja a működtetési jognak - terhekkel nem csökkentett - értéke, az illeték mértéke pedig az illetékalap 10%-a.”
121. § Az Itv. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Ha a lakástulajdon szerzője a vásárláshoz lakásépítési kedvezményben részesül, ennek összegét – a (3)-(5) bekezdésben, valamint (8) bekezdésben említett esetek kivételével – a forgalmi értékből le kell vonni.”
122. § (1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“f) a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakásnak, ilyen lakás tulajdoni hányadának első megvásárlása.”
(2) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“o) az ügyvédi iroda olyan átalakulással (egyesülés, szétválás) bekövetkező vagyonszerzése, amikor a létrejövő iroda (irodák) a korábbinak jogutódja(i) lesz(nek).”
(3) Az Itv. 26. §-a a következő (11) és (12) bekezdéssel egészül ki:
“(11) Abban az esetben, ha a 23/A. § szerinti kedvezményes illetékmérték alkalmazására egyébként jogosult vagyonszerző valamely ingatlan szerzésével kapcsolatban az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott nyilatkozatot tesz, ezen illetékkötelezettségére a továbbiakban kizárólag e nyilatkozathoz kapcsolódó rendelkezések vonatkoznak. Ilyen esetben erre a vagyonszerzésre a 23/A. § rendelkezései nem alkalmazhatók.
(12) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése, ha az átruházó az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva, az említett törvény hatálybalépésétől volt jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Az illetékmentességre való jogosultságot az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát szerző magánszemélynek kell igazolnia.”
123. § Az Itv. a 26. § után a következő 26/A. §-al egészül ki:
“26/A. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a természeti katasztrófa következtében megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul megrongálódott (a továbbiakban: megsemmisült) lakástulajdon helyett vásárolt másik lakástulajdon (erre vonatkozó vagyoni értékű jog) megszerzése, ha:
a) a magánszemély a tulajdonában (résztulajdonában) haszonélvezetében vagy használatában álló, természeti katasztrófa következtében megsemmisült lakást életvitelszerűen lakásaként használta, nincs másik lakástulajdona, másik lakástulajdonban 50%-ot elérő tulajdoni hányada, illetve másik lakástulajdonon fennálló haszonélvezeti, használati joga, valamint
b) a megsemmisült lakástulajdon pótlására 4 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű lakástulajdont (ilyen értékű lakástulajdonban tulajdoni hányadot) vásárol, vagy visszterhesen ilyen lakástulajdonon haszonélvezet, használat jogát szerzi meg, és ezt a vagyonszerzést legkésőbb a másik lakástulajdona megsemmisülését követő év március 31-ig illetékkiszabásra bejelenti.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tulajdoni hányad megszerzése esetén az illetékmentesség csak akkor alkalmazható, ha annak aránya nem haladja meg a vagyonszerzőnek a megsemmisült lakástulajdonra vonatkozó tulajdoni hányadát.
(3) A vagyonszerző a megsemmisült lakás tulajdoni viszonyait hiteles tulajdoni lap másolatával, az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat pedig a megsemmisült lakástulajdon fekvése szerint illetékes önkormányzat jegyzője által kiállított hatósági bizonyítvánnyal köteles igazolni a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor.”
124. § Az Itv. 72. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) Az (1)-(5) bekezdéstől eltérően az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának értékét a vonatkozó adásvételi vagy ajándékozási szerződésben megjelölt - illetőleg folytatás esetén a szerző fél által bejelentett - érték alapján lehet megállapítani. Amennyiben az előzőek szerinti érték nem fejezi ki a valós értékviszonyokat, az illetékhivatal becslés útján állapítja meg az értéket.
125. § Az Itv. 74. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az illetékbélyeggel fizetendő illetéket az eljárást kezdeményező iratra (jegyzőkönyvre) vagy ezek hiányában az eljárás során létrejött iratra kell felragasztani. A lerovandó eljárási illeték összegét kerekíteni kell oly módon, hogy az 50 forint alatti maradékot el kell hagyni, az 50 forintot és az azt meghaladó összeget pedig 100 forintnak kell számolni.”
126. § Az Itv. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának, haszonélvezetének megszerzéséért járó illetéket pénzzel kell megfizetni. A 89. §-ban foglaltak kivételével az ilyen jog szerzését tanúsító okiratot – a 26. § (1) bekezdésének l) pontja szerinti mentesség igénybevétele esetén az erről szóló illetékhivatali határozat bemutatásával – annak keltétől számított 15 napon belül a bekövetkezett jogváltozás átvezetésére illetékes rendőrkapitányságnál, illetőleg közlekedési hatóságnál kell bemutatni. Az illetéket a gépjármű, pótkocsi átírását megelőzően – a rendőrkapitányságnál (közlekedési hatóságnál) beszerzett átutalási postautalványon – az illetékhivatal számlájára kell befizetni.”
127. § Az Itv. 90. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását az erre jogosult személy a korábbi jogosult halálától számított 60 napon belül köteles – a vagyonszerzést rögzítő irat eredeti és másolati példányának benyújtásával – illetékkiszabásra az illetékhivatalhoz bejelenteni. A másolatot az illetékhivatal illetékmentesen hitelesíti.”
128. § Az Itv. 95. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzésével kapcsolatos öröklési, ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabására az az illetékhivatal illetékes, amelynek területén a működtetési jogot szerző fél lakóhelye van.”
129. § (1) Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“d) vagyoni értékű jog: a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga – ide értve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat – továbbá a vagyonkezelői jog és az önálló orvosi tevékenység működtetési joga;”
(2) Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdése a következő r) és s) ponttal egészül ki:
“r) természeti katasztrófa: az ár- és belvíz, a földcsuszamlás, valamint a földrengés;
s) lakóépület: kizárólag vagy túlnyomó részben lakást tartalmazó épület.”
130. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 31. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakmunkásképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése, vagy a vállalkozási tevékenység végzése, a munkáltató által kiküldetési rendelvénnyel, a munkáltató tevékenységi körébe tartozó munkavégzés – ide nem értve az átképzésen, a szervezett szakismereti oktatáson, továbbképzésen való részvételt – céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély, továbbá”
131. § A Htv. a 39. § után a következő 39/A. §-sal egészül ki:
“39/A. § (1) A 39. § (1) bekezdésétől eltérően
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint, az adóévben átalányadózó magánszemély (egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő) vállalkozó,
b) az 52. § 26. pont a)-d) pontja szerinti más magánszemély vállalkozó, feltéve, hogy az adóévet megelőző évben 4 millió forint nettó árbevételt nem ért el, illetve a tevékenységét adóévben kezdő magánszemély vállalkozó esetén az adóévben 4 millió forint nettó árbevételt várhatóan nem ér el,
az adó alapját a (2), illetőleg a (3) bekezdésben foglaltak szerint – figyelemmel a (4) és (5) bekezdésre – is megállapíthatja.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti vállalkozó esetében az adó alapja a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadó alapjának 20 %-kal növelt összege, azzal, hogy az adó alapja nem lehet több, mint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti – e tevékenységből származó – bevételének 80 százaléka.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti vállalkozó esetében az adó alapja a nettó árbevételének 80 százaléka.
(4) Ha az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultság nem munkaviszony létesítése miatt szűnik meg, vagy az (1) bekezdés b) pontjában említett magánszemély vállalkozó az adóévben 4 millió forintot meghaladó nettó árbevételt ért el, akkor az adó alapját - az adóév egészére - a 39. § (1) bekezdése szerint kell megállapítani. Ha az (1) bekezdés a) pontjában említett magánszemély vállalkozó a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultságát munkaviszony létesítése miatt úgy veszíti el, hogy az adóévben elért árbevétele a 4 millió forintot nem haladja meg, az iparűzési adójának alapját a (3) bekezdés alkalmazásával is megállapíthatja.
(5) Az adó alapjának (2) vagy (3) bekezdés szerinti megállapítása adóévre választható, az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző adóévről szóló bevallással egyidejűleg, a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó, illetve ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő 15 napon belül kell megtenni az adóhatósághoz.”
132. § A Htv. 41. §-ának (1)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A vállalkozó – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - a vállalkozók kommunális adójára és a helyi iparűzési adóra adóelőleget köteles fizetni.
(2) Az adóelőleg összege
a) ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónapnál nem rövidebb, az adóévet megelőző adóév adójának megfelelő összeg;
b) ha az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb, akkor a megelőző adóév adójának az adóévet megelőző adóév naptári napjai alapján adóévre számított összege;
c) az adóköteles tevékenységét az önkormányzat illetékességi területén az adóév közben kezdő vállalkozónál, vagy ha az önkormányzat az adót első alkalommal vagy év közben vezeti be, az adóévre bejelentett várható adó összege.
(3) Ha jogszabályi változás miatt az adó alapja vagy mértéke az adóévre módosul, az előleg összegét ennek figyelembevételével kell megállapítani.
(4) Nem köteles adóelőleget fizetni az előtársaság, továbbá az adóköteles tevékenységet jogelőd nélkül kezdő vállalkozó, az adókötelezettség keletkezésének adóévében. Nem alkalmazható ez a rendelkezés a már működő, de az önkormányzat illetékességi területén első ízben adóköteles tevékenységet kezdő vállalkozó esetében.”
133. § (1) A Htv. 52. §-a 22. pontjának a) alpontja helyébe következő rendelkezés lép:
“a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), növelve a befektetett pénzügyi eszközök után kapott (járó) kamatok, valamint az egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek üzleti évben kimutatott összegével, csökkentve a jövedéki adó, fogyasztási adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt – az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott – jövedéki adó, fogyasztási adó összegével a b)-j) alpontokban foglalt eltérésekkel,”
(2) A Htv. 52. §-a 36., 37., 38., 40. és 43. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“36. eladott áruk beszerzési értéke: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak – a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt – bekerülési (beszerzési) értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett árukészlet leltár szerinti záró értékével, növelve a kifizetett árukészlet leltár szerinti nyitó értékével. Csökkenti az eladott áruk beszerzési értékét az az érték, amellyel az adóalany a 37. pont szerint anyagköltségként, a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét csökkentette,
37. anyagköltség: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak - a számvitelről szóló törvény szerint - anyagköltségként elszámolt bekerülési (beszerzési) értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti záró értékével, növelve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti nyitó értékével. Csökkenti az anyagköltséget a saját vállalkozásában végzett beruházáshoz felhasznált anyagok bekerülési (beszerzési) értéke, továbbá az az érték, amellyel az adóalany a 36. pont szerint az eladott áruk beszerzési értékeként, a 40. pont szerint a közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét csökkentette,
38. anyag, áru: a számvitelről szóló törvény szerinti vásárolt készletekből az anyagok, az áruk,”
“40. közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, feltéve, hogy azzal az adóalany a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként vagy a 37. pont szerint anyagköltségként nettó árbevételét nem csökkentette,”
“43. építési tilalom: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény alapján elrendelt változtatási, telekalakítási, illetőleg építési tilalom,”
134. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 8. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az ENSZ-EGB 83.03/C. előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó diesel üzemű gépjármű után az egyébként járó adó 40 %-át, a kizárólag elektromos meghajtású, a hybrid meghajtású, a tiszta gázüzemű (kizárólag autógázzal üzemeltethető) személyszállító gépjármű után az egyébként járó adó 50%-át kell megfizetni. A műbizonylat szerint szabályozott katalizátorral ellátott benzin üzemű, illetve az ENSZ-EGB 83.02/C. előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó diesel üzemű gépjármű után az egyébként járó adó 50%-át, míg a nem szabályozott katalizátorral ellátott benzin üzemű, illetve az ENSZ-EGB 83.01/C. előírásnak megfelelő 3500 kg össztömeget meg nem haladó diesel üzemű gépjármű után az egyébként járó adó 75%-át kell megfizetni. Az ENSZ-EGB 83.01/C. vagy 83.02/C. vagy 83.03/C. előírásnak megfelelő gépjármű utáni adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az ilyen gépjármű minősítését a megyei (fővárosi) közlekedési felügyelet által kiadott műbizonylat igazolja.
(2) Az olyan tehergépjármű, autóbusz után, amelynek a légszennyezése az ENSZ-EGB 49.02/A. előírásnak megfelel, az egyébként járó adó 75%-át – nyergesvontató esetében 20%-át –, míg az olyan tehergépjármű, autóbusz után, amelynek a légszennyezése az ENSZ-EGB 49.02/B előírásnak, zajkibocsátása pedig az ENSZ-EGB 51.02 előírásnak megfelel, az egyébként járó adó 50%-át – nyergesvontató esetében 10%-át – kell megfizetni. Az ENSZ-EGB 49.03 előírásnak megfelelő tehergépjármű, autóbusz után az egyébként járó adó 40%-át – nyergesvontató esetében 8%-át – kell megfizetni. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a gépjármű minősítését a megyei (fővárosi) közlekedési felügyelet által kiadott műbizonylat igazolja.”
135. § (1) A Gjt. 18. §-ának 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
“11. helyi és helyközi tömegközlekedés lebonyolítását szolgálja a gépjármű (autóbusz), amellyel a vállalkozó a menetrendszerinti személyszállítást díjfizetés ellenében bárki által igénybevehető módon végzi,”
(2) A Gjt. 18. §-a következő új 28. ponttal egészül ki:
“28. hybrid meghajtású az a jármű, amely elektromos és hagyományos belső égésű motorral van ellátva.”
136. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény ( a továbbiakban : Tbj.) 4. §-ának g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“g) Segítő családtag: az egyéni vállalkozónak, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának az a közeli hozzátartozója, aki az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában, illetőleg a társaságban személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszony keretében – munkát végez, kivéve azt, aki saját jogú nyugdíjas, továbbá aki özvegyi nyugdíjban részesül, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.”
(2) A Tbj. 4. §-a r) pontjának 5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“5. a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában, illetőleg a 40-44. és az 51. § alkalmazásánál a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF).”
137. § A Tbj.18. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni.”
138. § A Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 2001. január 1-jétől 30 százalék, 2002. január 1-jétől 27 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék 2001-ben 19 százalék, 2002-ben 17 százalék, az egészségbiztosítási járulék 2001-ben 11 százalék, 2002-ben 10 százalék.”
139. § A Tbj. 21. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) az Szja. tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegét (havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja. tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is),”
140. § (1) A Tbj. 24. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ)."
(2) A Tbj. 24. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) Amennyiben a biztosított egyidejűleg magánnyugdíjpénztár tagja is, vagy tagságra kötelezett pályakezdő, azonban a tagdíjfizetési kötelezettség kezdetét követően a 19. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti nyugdíjjárulékot fizet, a nyugdíjjárulék-túlfizetés összegét a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) az adóhatósággal az Art. szabályai szerint elszámolja és azt tagdíj címén az érintett magányugdíjpénztárhoz pótbevallás benyújtásával egyidejűleg megfizeti.”
141. § A Tbj. 26. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő hadköteles nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékát, nyugdíjjárulékát, valamint magánnyugdíjpénztári tagdíját a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével a központi költségvetés fizeti.”
142. § A Tbj. 27. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával – ide nem értve az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatást – azzal, hogy a nyugdíjjárulékot legfeljebb a járulékfizetési felső határ [24. § (2) és (4) bek.] napi összegének naptári évre számított összege után kell megfizetni.”
143. § A Tbj. 28. § -ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
“A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyok időtartamát össze kell számítani.”
144. § (1) A Tbj. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az egyéni vállalkozó az (1)–(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja figyelembevételével a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot és legfeljebb a járulékfizetési felső határ összegének megfelelő, a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot fizet.”
(2) A Tbj. 29. § -a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál egy-egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell alapul venni.”
(3) A Tbj. 29. §–ának (6) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
“A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyok időtartamát össze kell számítani.”
145. § (1) A Tbj. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Ha a biztosított egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyban köteles a járulékalapul szolgáló jövedelme után a nyugdíjjárulékot, illetőleg az egészségbiztosítási járulékot megfizetni, nyugdíjjárulékot azonban legfeljebb együttesen, a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után. Amennyiben a biztosítással járó jogviszony nem áll fenn a naptári év teljes tartamán át, a járulékfizetési felső határt csak a biztosítással járó jogviszony tényleges fennállásának tartamára kell számítani.”
(2) A Tbj. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A biztosított a naptári év folyamán mindaddig köteles a nyugdíjjárulékot megfizetni, amíg az egyes foglalkoztatók előtt nem igazolja, hogy a naptári éven belül együttesen már megfizette a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre (a biztosítási kötelezettség fennállásával arányos részére) számított összege után a nyugdíjjárulékot.”
(3) A Tbj. 31. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Abban az esetben, ha nyugdíjjárulék túlfizetés keletkezik, a (2) bekezdésben említett foglalkoztató a túlfizetésként jelentkező járulékot köteles visszafizetni az igazolások benyújtását követő 15 napon belül.”
146. § A Tbj. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A tagdíjfizetési kötelezettségre a nyugdíjjárulékfizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a túlfizetésként jelentkező összeget a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.”
147. § (1) A Tbj. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel, rendelkező nagykorú személy, aki nem saját jogú nyugdíjas és
a) aki az 5. §-ban említett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, illetőleg, akire a 11. § szerint a biztosítás nem terjed ki,
b) akinek biztosítása a 8. § a) és c) pontja alapján szünetel,
nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából - magánnyugdíjpénztár tagja esetében a kötelező tagdíj mértékével csökkentett – 2001. január 1-jétől 27 százalék, 2002. január 1-jétől 25 százalék nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.”
(2) A Tbj. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A 39. § (2) bekezdésében említett személy az egészségbiztosítási ellátások megszerzése végett 14 százalék, 2002. január 1-jétől 13 százalék egészségbiztosítási járulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.”
(3) A Tbj. 34. § -a (5) bekezdésének felvezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:
“Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodást köthet a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelező tagdíj mértékével csökkentett - 2001. január 1-jétől 27 százalék, 2002. január 1-jétől 25 százalék nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésével az a nagykorú személy, aki”
148. § (1) A Tbj. 35. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A (4) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a 34. § (10) és (12) bekezdése szerint kötött megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatás – a sürgősségi ellátás kivételével – a megállapodás megkötését követő hatodik hónap első napjától jár, kivéve, ha a megállapodás megkötésével egyidejűleg az előírt járulék befizetése visszamenőleg hat hónapra megtörtént. Az utóbbi esetben az egészségügyi szolgáltatás a megállapodás megkötését követő hónap első napjától jár.”
(2) A Tbj. 35. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) A 34. § (3) bekezdésének megfelelő megállapodás megkötésére a (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy nem kell a járulékot megfizetni arra az időtartamra, amely alatt a megállapodást kötő személy táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesül.”
149. § A Tbj. 39. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az egyház a (2) bekezdés szerinti egészségbiztosítási járulék megfizetését a tagjaitól átvállalhatja és egyösszegben, központilag fizetheti meg.”
150. § A Tbj. 44. §-a a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
“(3) Az a szerv (szervezet), amely a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 1. §-a (1) bekezdésének alapján nem minősül bejegyzésre kötelezett cégnek, vagy e törvény 4. §-ának b) pontja alapján egyéni vállalkozónak, a megalakulásától, létrejöttétől számított 15 napon belül köteles a székhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási igazgatási szervhez nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni:
a) a nevét (elnevezését), rövid cégnevét,
b) címét, székhelyét, telephelyét,
c) megalakulása, létrejötte napját, alapító okirata keltét,
d) képviseletre jogosultak nevét, lakóhelyét,
e) jogelődjének nevét,
f) az általa foglalkoztatottak számát,
g) adóazonosító számát, bankszámlaszámát.
(4) A foglalkoztatónak minősülő természetes személy a (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően köteles bejelenteni nevét, címét és az általa foglalkoztatottak számát.”
151. § A Tbj. 45. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés visszavonása esetén a biztosított egyéni számláján nyilvántartott, a tag jogszerű követelésének megfelelő összeget a magánnyugdíjpénztár - a foglalkoztató és a tag egyidejű tájékoztatása mellett - a visszalépési kérelem kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles a biztosított személyi adataira és TAJ számára hivatkozással a Nyugdíjbiztosítási Alap javára átutalni és az átutalásról bevallást benyújtani.”
152. § A Tbj. 47. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Az ONYF a tárgyévet követő év október 31. napjáig a foglalkoztatók adatszolgáltatása alapján értesíti a biztosítottat - ide nem értve a kizárólag egyéni vállalkozóként biztosított személyt - a nyilvántartásba vett és a tárgyévre vonatkozó biztosítási idejéről, valamint nyugdíjjárulék köteles keresete (jövedelme) összegéről. Az értesítést első ízben a 2000. évre vonatkozó adatokról kell kiküldeni. ”
153. § A Tbj. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“50. § A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a járulékok összegét megállapítani, a biztosítottat terhelő járulékot levonni. A megállapított járulékok összegét csökkenteni kell a biztosított részére a tárgyhónapban visszafizetett nyugdíjjárulék összegével – ideértve a magánnyugdíjpénztári tagsággal összefüggő nyugdíjjárulék túlfizetést is – és az így kiszámított tárgyhavi járulékot az Art.-ben (1-2. számú melléklet) meghatározottak szerint az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. A foglalkoztató – a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg – a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelméből levont egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulékról, illetőleg túlvonás miatt a részére visszafizetett (átutalt) nyugdíjjárulékról, valamint a tagdíj összegéről.”
154. § (1) A Tbj. 51. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
“A tagdíj önellenőrzésére a nyugdíjjárulék önellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy a tagdíj önellenőrzésénél az Art. szerinti kerekítés szabályai nem érvényesülnek. Az önellenőrzést tagonként, vonatkozási időszakonként ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtani, ahol a pénztártag tagsági jogviszonya az önellenőrzés benyújtásának időpontjában fennáll.”
(2) A Tbj. 51. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
“Amennyiben az egyéni vállalkozó tagdíjfizetési kötelezettsége negyedéven belül szűnik meg, a tagdíj bevallását és befizetését a kötelezettség megszűnését követő hónap 12. napjáig kell teljesíteni.”
(3) A Tbj. 51. §-ának (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A magánnyugdíjpénztár a bevallás és a befizetés adatait havonta, egyéni vállalkozó esetében negyedévente felülvizsgálja, a tartozást kimutatja. Hibás, vagy hiányos bevallás esetén – a bevallás beérkezését követő 30 napon belül - a hiány pótlására, a hiba kijavítására megfelelő határidő kitűzésével szólítja fel a foglalkoztatót (egyéni vállalkozót). Ha az előírt határidőig a hiány pótlására, az eltérés rendezésére nem kerül sor, a bevallás adatainak és a pénztártag természetes azonosítóinak közlésével egyidejűleg a magánnyugdíjpénztár soron kívül ellenőrzést kér az adóhatóságtól.
(6) A befizetési kötelezettség elmulasztása, illetőleg részbeni teljesítése esetén a magánnyugdíjpénztár a tartozás 8 napon belüli megfizetésére szólítja fel a foglalkoztatót (egyéni vállalkozót). Ha a foglalkoztató a tartozást nem fizeti meg, a magánnyugdíjpénztár – a pénztártag egyidejű értesítése mellett - soron kívül kezdeményezi az állami adóhatóságnál a tartozás behajtását, a végrehajtási eljárás megindítását.”
(4) A Tbj. 51. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(9) Az Mpt. 26. §-a szerinti kötelezettségvállalás alapján megállapított tagdíjkiegészítés megállapítására, bevallására és befizetésére, ellenőrzésére, behajtására és végrehajtására a tagdíjra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.”
155. § A Tbj. 54. §-a a következő (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
“(2) Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzés során a biztosítási jogviszony utólagos megállapítása, törlése tárgyában a határozat meghozatalára
a) a járulék utólagos megállapítása nélkül az OEP, valamint az ONYF és területi igazgatási szerveik,
b) a járulék utólagos megállapítása mellett az állami adóhatóság jogosult. A határozat elleni jogorvoslatra a Tny. tv., az Eb. tv., illetőleg az Art. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott igazgatási szervek – igény elbírálási eljárásuk során – az ellátások jogszerű megállapításával összefüggésben ellenőrizhetik a járulékfizetési kötelezettség teljesítését és a mulasztásról értesítik az állami adóhatóságot.”
156. § A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) a pénztárak által e törvényben foglaltak szerint létrehozott szervezet, valamint a számukra e törvény szerint szolgáltatást nyújtó személy, a pénztárak részére végzett tevékenysége körében,”
157. § Az Mpt. 22. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“Amennyiben a pályakezdő az előírt határidőn belül a pénztárválasztási jogával nem él, vagy a bejelentési kötelezettségét elmulasztja, az első biztosítási jogviszony keletkezése napjától kezdődő hatállyal a lakóhelye szerint illetékes területi pénztár tagjává válik.”
158. § Az Mpt. 24. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A 23. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a pénztártag rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultságának, valamint az ellátás összegének – a Tny. 12. §-a (6) bekezdésén alapuló – megállapításáról a nyugdíjbiztosítási szerv értesíti a magánnyugdíjpénztárat. A pénztár az értesítés kézhezvételétől számított 60 napon belül a pénztártag egyéni számláján nyilvántartott jogszerű követelésének megfelelő összeget köteles átutalni a Nyugdíjbiztosítási Alapba.”
159. § Az Mpt. 29. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a hozzátartozói nyugellátás összegének a Tny. 12. § (6) bekezdésének alkalmazásával történő megállapításáról a nyugdíjbiztosítási szerv értesíti a magánnyugdíjpénztárat. A pénztár az értesítés kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles átutalni a Tny. 44/C. §-ában megjelölt hozzátartozó, mint kedvezményezett jogszerű – az elhalt pénztártag egyéni számláján alapuló – követelésének megfelelő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapba.”
160. § Az Mpt. 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A pénztártag normajáradéka – amelynél járadéka a megállapításkor nem lehet kevesebb – a pénztártag társadalombiztosítási nyugdíj megállapítási szabályai szerinti, de legfeljebb öt év járulékfizetés nélküli elismert szolgálati idő figyelembevételével meghatározott nyugellátásának 25 %-a. A normajáradék kiszámításánál – a pénztártag választásától függetlenül – olyan, a 27. § (2) bekezdés d) pontja alapján meghatározott, két életre szóló járadékot kell figyelembe venni, amelyik a pénztártag halálát követően a meghatározott kedvezményezett részére annak 20 %-át garantálja, azzal az eltéréssel, hogy a kedvezményezett részére a járadék folyósítása addig tart, ameddig a kedvezményezett hozzátartozói nyugellátásra jogosult. E rendelkezés alkalmazása során kedvezményezettként csak egy, a Tny-ben meghatározott hozzátartozói nyugellátásra jogosult személy vehető figyelembe.”
161. § Az Mpt. 52. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“52. § A pénztár köteles pénzforgalmát a számára az Épt. szerint letétkezelői szolgáltatást végző hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlán bonyolítani. A számlavezetőjét és számlájának számát köteles a számlamegnyitást követően haladéktalanul bejelenteni a Felügyeletnek és az Alapnak. A pénztár a pénzforgalmi számla alszámláin bonyolíthatja le többek között a befektetési tevékenységéhez, szolgáltatási tevékenységéhez, a tagdíj gyűjtéséhez, valamint a szervezete működéséhez kapcsolódó pénzforgalmat.”
162. § Az Mpt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A fedezeti tartalék eszközeinek befektetéséből származó nettó hozambevételeket (hozambevételek és a befektetések költségeinek különbözete) a tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára negyedévente kell jóváírni. Az egyéni számlára vonatkozó tájékoztatásnak tartalmaznia kell a befektetési költségeknek a hozamjóváírás(ok) alkalmával az adott egyéni számlára jutó részének értékét is.”
163. § Az Mpt. 70. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A piaci eszközértékelésen alapuló vagyonértékelést és teljesítménymérést tartalmazó jelentést naponta, az aktuáriusi értékelést és biztosításmatematikai statisztikai jelentést évente kell elkészíteni. A vagyonértékelést és teljesítménymérést a letétkezelő végzi. Az erre vonatkozó jelentést a letétkezelő az értékelt napot követő, külön jogszabályban meghatározott határidőn belül elektronikus úton megküldi a Felügyeletnek és a pénztárnak.”
164. § (1) Az Mpt. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A pénztár a letétkezeléssel kapcsolatos feladatai ellátásával olyan hitelintézetet köteles megbízni, amely az Épt. szerinti letétkezelői szolgáltatás nyújtására jogosult. A pénztár csak egy letétkezelőt bízhat meg. A pénztár köteles minden befektetési tevékenységét olyan módon végezni, hogy a pénztár tulajdonában lévő és a vagyonkezelést végző szervezet, vagy szervezetek rendelkezésére bocsátott eszközök teljes egészében és folyamatosan a letétkezelő birtokában maradjanak.”
(2) Az Mpt. 76. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
“(4) A letétkezelőnek vissza kell utasítania minden olyan utasítást, amely a pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes.
(5) Abban az esetben, ha a letétkezelő a befektetési előírások megsértését észleli, azt legkésőbb a következő munkanapon köteles a Felügyeletnek és a pénztárnak jelenteni és a pénztári szolgáltatót (szolgáltatókat) értesíteni.”
165. § Az Mpt. VIII. fejezetének címe a következő címre változik és kiegészül a következő alcímmel, valamint 79/A-79/B. §-sal:
“A PÉNZTÁRAK ÁTALAKULÁSA, MEGSZŰNÉSE
Az átalakulás közös szabályai
79/A. § (1) Pénztár átalakulásának minősül a pénztárak egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás).
(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására vonatkozó rendelkezések az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy
a) a jogutódoknak a szolgáltatási kötelezettségüket a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenységi engedély nélkül is teljesíteniük kell,
b) a jogutód pénztár nyilatkozatot nyújt be a Felügyeletnek a tevékenységi engedély feltételeinek meglétéről,
c) a nyilatkozathoz mellékelni kell a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezeteket – ide értve az átalakuló és az átalakulással létrejövő pénztár vagyonmérleg-tervezetét –, valamint a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumot is.
(3) Az e fejezet alapján történő átalakuláskor – törvény eltérő rendelkezése hiányában – külön adó- és illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik.
(4) Nem alakulhat át az a pénztár, amely felszámolás alatt áll.
79/B. § (1) Az érintett pénztár közgyűlése az átalakulásról két alkalommal határoz.
(2) A pénztár közgyűlése első ízben a pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága előterjesztése alapján azt állapítja meg, hogy a pénztár tagjai egyetértenek-e az átalakulás szándékával.
(3) Ha az érintett pénztár közgyűlése egyetért az átalakulással, a pénztár igazgatótanácsa – a pénztár közgyűlése által meghatározott fordulónapra – elkészíti az átalakuló pénztár vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, az átalakulással létrejövő pénztár (nyitó) vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, valamint az érintett pénztár alapító okiratának, illetve alapító okirata módosításának tervezetét.
(4) A vagyonmérleg-tervezeteket a számviteli jogszabályok szerinti éves beszámoló mérlegével azonos bontásban kell elkészíteni. Az átalakuló pénztár vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli jogszabályok szerinti éves beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja az átalakulásról való második döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg.
(5) Az átalakuló pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit átértékelheti.
(6) A vagyonmérleg-tervezetek és vagyonleltár-tervezetek elkészítésére és az átértékelésre vonatkozó részletes szabályokat a számviteli jogszabályok tartalmazzák.
(7) A vagyonmérleg-tervezeteket és a vagyonleltár-tervezeteket könyvvizsgálóval és a pénztár ellenőrző bizottságával ellenőriztetni kell. Az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket és vagyonleltár-tervezeteket az átalakuló pénztár könyvvizsgálója nem ellenőrizheti. Az átalakulással létrejövő pénztár könyvvizsgálójává a pénztár bírósági nyilvántartásba vételétől számított három éven belül nem választható meg az a könyvvizsgáló, aki az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket ellenőrizte.
(8) A (3) bekezdésben meghatározott tervezetek elfogadásáról azok elkészítését követően a közgyűlés határoz. A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a döntés időpontjáig legfeljebb hat hónap telhet el.
(9) Azt a munkáltatót, amelyik az átalakulás miatt újabb pénztárral való kapcsolat kialakítására kényszerül, az átalakulásról, a kapcsolat kialakításhoz szükséges információkról és teendőkről az átalakulási vagyonmérleg tervezetek elfogadásáról határozó közgyűlést követő 30 napon belül értesíteni kell. A munkáltatót a vele újonnan kapcsolatba kerülő pénztár értesíti.
(10) A végleges vagyonmérleg tekintetében a vagyonmérleg-tervezetre vonatkozó megfelelő rendelkezések figyelembevételével a számviteli jogszabályokban foglaltak szerint kell eljárni.”
166. § Az Mpt. 80. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Beolvadás esetén az átvevő pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit nem értékelheti át.
(5) Az egyesüléssel érintett pénztárak közgyűlésének döntése alapján a vagyonmérleg-tervezetek ellenőrzése során valamennyi pénztár esetében ugyanaz a független könyvvizsgáló eljárhat.”
167. § Az Mpt. 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“81. § (1) Pénztár több pénztárrá szétválhat, ha ezt a közgyűlés elhatározza, és a szétválás során létrejövő új pénztárak az alapító okiratukat elfogadják. A szétválásról szóló határozatban rendelkezni kell a jogutódlásról és a pénztári vagyon (eszközök és források) megosztásának eljárásáról.
(2) A szétválás különválással vagy kiválással történhet.
(3) Különválás esetén a különváló pénztár megszűnik és legalább két új pénztár jön létre.
(4) Kiválás esetén az a pénztár, amelyből a kiválás történik, fennmarad és legalább egy új pénztár jön létre.
(5) Kiválás esetén a fennmaradó pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit nem értékelheti át.”
168. § (1) Az Mpt. 84. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
“d) a bíróság a felszámolás iránti kérelemről a benyújtásától számított 8 napon belül határoz. A felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.”
(2) Az Mpt. 84. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A felszámolás kezdő időpontjától:
a) intézkedést az Alap előzetes tájékoztatása mellett csak a felszámoló hozhat,
b) új tag nem vehető fel, a folyamatba tett kifizetéseket szüneteltetni kell,
c) a tagdíjak beszedéséről az Alap gondoskodik.”
(3) Az Mpt.84. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) A pénztárak felszámolása esetén a Cstv. 62. §-a (1) bekezdésében meghatározott, az állam járadék jellegű követelésekért fennálló felelősségére vonatkozó rendelkezés a pénztártagi követelések tekintetében nem alkalmazható.”
169. § Az Mpt. 88. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) szükség szerint, de legalább évente biztosításmatematikai előrejelzés készítése az Alap garanciális kifizetési kötelezettségeinek a tárgyévet követő időszakban várható alakulásáról.”
170. § Az Mpt.89. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) A felszámolás alatt álló pénztár járadékos tagja számára az Alap a járadék teljes összegének folyósítását garantálja. Minden más esetben az Alap garanciája a felszámolás kezdő időpontjában a tag követeléseként fennálló összeg erejéig áll fenn.”
171. § Az Mpt. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“92. § A garanciadíj alapja a pénztár éves beszámolója szerinti tagdíjbevétel. A garanciadíj mértéke a tagdíjbevétel 0,3-0,5 százaléka. A garanciadíj mértékét és a befizetés rendjét az Alap igazgatósága szabályzatban határozza meg azzal, hogy a garanciadíjat a pénztáraknak negyedévente kell az Alap számlájára átutalni.”
172. § Az Mpt. 93. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az Alap eszközeinek évi átlagos értéke nem lehet kevesebb a pénztárak összesített eszközei értékének 0,1 százalékánál, és nem haladhatja meg az 1,5 százalékot. Amennyiben az Alap eszközeinek éves átlagos értéke az előírt határ alá csökkenne, az Alap köteles a feltöltésre vonatkozó javaslatot kidolgozni. A javaslatot a Felügyelet hagyja jóvá.”
173. § Az Mpt. 95. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“j) éves tevékenységéről a tárgyévet követő év július 31. napjáig jelentést készít, amelyben bemutatja az Alap vagyoni helyzetét, pénzeszközeit, valamint ezek felhasználását és az erről szóló jelentést megküldi a Felügyeletnek, az alaptagoknak és az Állami Számvevőszéknek. Az éves jelentés része a biztosításmatematikai számításon alapuló értékelés. ”
174. § Az Mpt. 98. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az Alap számláját az Alap letétkezelője vezeti. A letétkezelésre, illetve a letétkezelőre a 76. § és a 77. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.”
175. § Az Mpt. 110. § (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
“m) legfeljebb a felügyeleti biztos kinevezését követő 60 napig kifizetési tilalmat rendelhet el, azzal, hogy
ma) a tilalom nem terjedhet ki a folyósítás alatt álló és a tilalom kezdete után kezdődő, illetve megállapításra kerülő járadékokra,
mb) a tilalom a felügyeleti biztos kezdeményezésére is elrendelhető, illetve a felügyeleti biztos javaslatára legfeljebb a felügyeleti biztos megbízatásának lejártáig meghosszabbítható,
mc) a társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépés, illetve más pénztárba való átlépés esetén a tag követelése átutalásának határideje a kifizetési tilalom lejárta után nyílik meg.”
176. § Az Mpt. 117. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“117. § (1) A pénztár a működési költsége terhére pénztárfelügyeleti díjat (a továbbiakban: felügyeleti díj) köteles fizetni.
(2) A felügyeleti díj a tagdíjbevétel
a) 2000. december 31-éig két,
b) 2001. január 1. és december 31. között három és fél,
b) 2001. december 31. után öt
ezreléke.”
177. § Az Mpt. 118. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.
“(1) A felügyeleti díjat a pénztárnak negyedéves részletekben, a tárgynegyedévben realizált pénztári tagdíjbevétel után a tárgynegyedévet követő negyvenötödik napig kell a Felügyelet számlájára átutalni.”
178. § Az Mpt. 121. §-ának (6) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
“d) az elismert hozamszámítási eljárások körére, számítási módjára és egységes jelölésére vonatkozóan szakmai ajánlásokat tesz, valamint gondoskodik ezzel összefüggésben a pénztártagok tájékoztatásáról.”
179. § Az Mpt. 123. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Amennyiben a pénztártag önkéntes döntése alapján vált a pénztár tagjává, 2002. december 31. napjáig egy alkalommal visszaléphet a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.”
180. § Az Mpt. a következő 123/A. §-sal egészül ki:
“123/A. § A 134. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján kiadott rendelet hatályba lépését követő harmadik évet megelőzően lejáró, a 45. § (3) bekezdése alapján adott felmentések határideje külön kérés nélkül 2003. december 31-ig meghosszabbodik.”
181. § Az Mpt. 134. §-a a következő h)-k) ponttal, valamint (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi számozása (1) bekezdésre változik:
“h) a pénztári tartalékokhoz tartozó befektetési portfoliók kialakításának, kezelésének, módosításának a pénztár által szabályozandó kérdéseinek körét (befektetési politika), illetve ennek egyes szabályait;
i) a 28. § c) pontjában meghatározott tagsági viszony időtartama kiszámításának részletes szabályait;
j) a normajáradék és a normafedezet meghatározásának részletes szabályait;
k) a piaci eszközértékelésen alapuló vagyonértékelést és teljesítménymérést tartalmazó letétkezelői jelentés megküldésére vonatkozó határidőt;
l) a magánnyugdíjpénztárak közötti átlépés részletes szabályait.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg:
a) a pénztárüzemi vezetői szakvizsga rendjét és követelményeit, valamint az egyes tárgyakból teendő vizsga alóli mentesülés feltételeit;
b) az Alap igazgatósága által elrendelhető rendkívüli fizetési kötelezettség szabályait és legmagasabb mértékét.”
182. § Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. § (1) E törvény hatálya alá tartozik valamennyi,
a) a természetes személyek elhatározásából, illetve a munkáltató kezdeményezésére munkavállalók által alapított olyan pénztári szervezet, amely tagjai - vagy a pénztártag jogán annak közeli hozzátartozói - részére társadalombiztosítási, vagy más szociális ellátást kiegészítő, pótló, illetve - külön törvényben meghatározott feltételek szerint – azt helyettesítő szociális, illetve egészségügyi - egészségvédelmi - szolgáltatást szervez és nyújt,
b) a pénztárak által e törvényben foglaltak szerint létrehozott szervezet, valamint a számukra e törvény szerint szolgáltatást nyújtó személy, a pénztárak részére végzett tevékenysége körében,
c) a pénztárak állami felügyeletét ellátó szerv,
d) természetes személy, aki az e törvény alapján létrehozott pénztári szervezet tagja.
(2) A nemzetközi szerződések hatálya alá tartozó személyekre e törvény rendelkezéseit a nemzetközi szerződésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
(3) A pénztárak részére vagyonkezelési és letétkezelési tevékenységet végző pénzügyi intézményekre a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.), valamint az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvényben (a továbbiakban: Épt.) foglaltakon kívül e törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell.”
183. § Az Öpt. 2. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) E törvény alkalmazásában a 3. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 36. § (1) bekezdésében, illetve azok alapján meghatározott alapok tartaléknak minősülnek.”
184. § Az Öpt. 9/A. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A pénztár által fizetett felügyeleti díj mértéke a pénztárba a tagok által fizetett tagdíjak, a munkáltatói tag által fizetett munkáltatói hozzájárulások és a támogatótól befolyt összegek együttes összegének (a továbbiakban: pénztári befizetés)
a) 2000. december 31-ig két,
b) 2001. január 1. és december 31. között három és fél,
c) 2001. december 31. után öt
ezreléke.
(3) A felügyeleti díjat a pénztárnak negyedéves részletekben, a tárgynegyedévben realizált pénztári befizetés után, a tárgynegyedévet követő negyvenötödik napig kell a Felügyelet számlájára átutalni.”
185. § Az Öpt. 12. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A pénztár a munkáltatói hozzájárulásról rendelkező szerződésekről naprakész nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a szerződéseknek a pénztár működéséhez szükséges főbb adatait, így különösen a munkáltatói tag adatait, a munkáltatói hozzájárulás mértékét, a szerződés hatályát, esetleges módosítását.”
186. § Az Öpt. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A közgyűlést évente legalább kétszer össze kell hívni, az éves beszámoló, illetve a pénzügyi terv elfogadására. A közgyűlés összehívásának módjáról az alapszabályban kell rendelkezni. A hirdetmény közzététele vagy a meghívó elküldése, valamint a közgyűlés időpontja között legalább 15 napi időköznek kell lennie. A közgyűlés összehívásáról szóló értesítésben meg kell jelölni a közgyűlés helyét, idejét, napirendjét, valamint a napirendhez tartozó iratok megtekintésének helyét és idejét.”
187. § Az Öpt. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A pénzügyi tervet a pénzügyi év lejárta előtti 90 napos időszakban kell a közgyűlés elé terjeszteni és elfogadni. A három évre, nyugdíjpénztár esetén öt évre vonatkozó pénzügyi tervet (hosszú távú pénzügyi terv) első ízben az alakuló közgyűlés állapítja meg és annak lejáratakor a közgyűlés új hosszú távú tervet határoz meg.”
188. § Az Öpt. III. fejezetének címe, a címet követő alcím, valamint a 41. és 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“A PÉNZTÁRAK ÁTALAKULÁSA, MEGSZŰNÉSE
Az átalakulás közös szabályai
41. § (1) Pénztár átalakulásának minősül a pénztárak egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás).
(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására vonatkozó rendelkezések az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy
a) a jogutód pénztárnak a szolgáltatási kötelezettségeket a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenységi engedély nélkül is teljesítenie kell,
b) a jogutód pénztár nyilatkozatot nyújt be a Felügyeletnek a tevékenységi engedély feltételeinek meglétéről,
c) a nyilatkozathoz mellékelni kell a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezeteket – ide értve az átalakuló és az átalakulással létrejövő pénztár vagyonmérleg-tervezetét – és a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumot is,
d) a Felügyelet a jogutód pénztár nyilatkozata alapján a 63. §-ban foglaltak szerint dönt a tevékenységi engedély megadásáról.
(3) Az e fejezet alapján történő átalakuláskor – törvény eltérő rendelkezése hiányában – külön adó- és illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik.
(4) Nem alakulhat át az a pénztár, amely felszámolás alatt áll.
42. § (1) Az érintett pénztár átalakulásáról a pénztár közgyűlése két alkalommal határoz.
(2) A pénztár közgyűlése első ízben a pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága előterjesztése alapján azt állapítja meg, hogy a pénztár tagjai egyetértenek-e az átalakulás szándékával.
(3) Ha az érintett pénztár közgyűlése egyetért az átalakulással, a pénztár igazgató tanácsa – a pénztár közgyűlése által meghatározott fordulónapra – elkészíti az átalakuló pénztár vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, az átalakulással létrejövő pénztár (nyitó) vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, valamint az érintett pénztár alapszabályának, illetve alapszabálya módosításának tervezetét.
(4) A vagyonmérleg-tervezeteket a számviteli jogszabályok szerinti éves beszámoló mérlegével azonos bontásban kell elkészíteni. Az átalakuló pénztár vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli jogszabályok szerinti éves beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja az átalakulásról való második döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg.
(5) Az átalakuló pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit átértékelheti.
(6) A vagyonmérleg-tervezetek és vagyonleltár-tervezetek elkészítésére és az átértékelésre vonatkozó részletes szabályokat a számviteli jogszabályok tartalmazzák.
(7) A vagyonmérleg-tervezeteket és a vagyonleltár-tervezeteket a pénztár könyvvizsgálójával és a pénztár ellenőrző bizottságával ellenőriztetni kell. Az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket és vagyonleltár-tervezeteket az átalakuló pénztár könyvvizsgálója nem ellenőrizheti. Az átalakulással létrejövő pénztár könyvvizsgálójává a pénztár bírósági nyilvántartásba vételétől számított három éven belül nem választható meg az a könyvvizsgáló, aki az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket ellenőrizte.
(8) A (3) bekezdésben meghatározott tervezetek elfogadásáról azok elkészítését követően a közgyűlés határoz. A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a döntés időpontjáig legfeljebb hat hónap telhet el.
(9) Azt a munkáltatót, amelyik az átalakulás miatt újabb pénztárral való kapcsolat kialakítására kényszerül, az átalakulásról, a kapcsolat kialakításhoz szükséges információkról és teendőkről az átalakulási vagyonmérleg tervezetek elfogadásáról határozó közgyűlést követő 30 napon belül értesíteni kell. A munkáltatót a vele újonnan kapcsolatba kerülő pénztár értesíti.
(10) A végleges vagyonmérleg tekintetében a vagyonmérleg-tervezetre vonatkozó megfelelő rendelkezések figyelembevételével a számviteli jogszabályokban foglaltak szerint kell eljárni.”
189. § Az Öpt. 43. §-a és a megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
“A pénztárak egyesülése
43. § (1) Azonos típusú pénztárak egyesülhetnek, ha azt az érintett pénztárak közgyűlései elhatározták.
(2) Beolvadás esetén a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei a másik pénztárra (átvevő pénztárra), mint általános jogutódra szállnak át.
(3) Beolvadás esetén az átvevő pénztár alapszabályát módosítani kell.
(4) Beolvadás esetén az átvevő pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit nem értékelheti át.
(5) Összeolvadás esetén az egyesülő pénztárak megszűnnek, jogaik és kötelezettségeik, mint egész a létrejövő új pénztárra, mint jogutódra szállnak át, az új pénztár alapszabályának elfogadásával.”
190. § Az Öpt. a 43. § után kiegészül a következő alcímmel, továbbá a 44. § helyébe a következő rendelkezés lép:
“A pénztárak szétválása
44. § (1) Pénztár több pénztárrá szétválhat, ha ezt a közgyűlés elhatározza, és a szétválás során létrejövő új pénztárak az alapszabályukat elfogadják. A szétválásról szóló határozatban rendelkezni kell a jogutódlásról és a pénztári vagyon (eszközök és források) megosztásának eljárásáról.
(2) A szétválás különválással vagy kiválással történhet.
(3) Különválás esetén a különváló pénztár megszűnik és legalább két új pénztár jön létre.
(4) Kiválás esetén az a pénztár, amelyből a kiválás történik, fennmarad és legalább egy új pénztár jön létre.
(5) Kiválás esetén a fennmaradó pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit nem értékelheti át.”
191. § Az Öpt. a 44. § után a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 45. § helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá kiegészül a következő 45/A- 45/B. §-sal:
“A pénztárak megszűnése
45. § (1) A pénztár – a felszámolás esetét kivéve – csak végelszámolást követően szűnhet meg.
(2) A pénztár felszámolási, illetve végelszámolási eljárására az e törvényben meghatározott eltérésekkel a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
45/A. § (1) A pénztár megszűnését az illetékes bíróságnak be kell jelenteni.
(2) A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a Felügyeletnek be kell jelenteni. A Felügyelet a pénztár jogutód nélküli megszűnésekor – a felszámolás kivételével -, amennyiben a közgyűlés ezt határozatban kéri, végelszámolót nevezhet ki. A végelszámoló költségeit a pénztár viseli.
(3) A pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt
a) átlépés esetén a másik pénztárba átviheti, vagy
b) egy összegben veheti fel. Felhalmozási időszakban lévő pénztártag esetében ez a kifizetés nem minősül pénztári szolgáltatásnak és jövedelemnek tekintendő.
45/B. § (1) A pénztár akkor minősül fizetésképtelennek, ha esedékes kötelezettségeinek pénzügyi fedezet hiánya miatt 60, illetve a tagok javára vállalt szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtől számított 90 napon belül nem tesz eleget.
(2) A pénztár ellen nincs helye csődeljárásnak.
(3) A bíróság a pénztár felszámolójának csak a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. 177. § (3) bekezdésében meghatározott közhasznú társaságot jelölheti ki.
(4) A bíróság a felszámolás iránti kérelemről a benyújtástól számított 8 napon belül határoz. A felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(5) A felszámolás kezdő időpontjától
a) intézkedést csak a felszámoló hozhat;
b) új tag nem vehető fel, a folyamatba tett kifizetéseket szüneteltetni kell;
c) tagdíjak nem szedhetők be.
(6) A Felügyelet köteles a felszámolás kezdő időpontjában a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonni.
(7) A felszámolás kezdő időpontjában a pénztári tartalékokhoz tartozó eszközök listáját azonnal le kell zárni és azt a felszámolónak át kell adni.
(8) A felszámolási eljárás során a (7) bekezdésben meghatározott eszközök külön kezelendők, és azok csak a fedezeti tartalékkal szemben fennálló tagi, hozzátartozói, illetve kedvezményezetti követelések kielégítése után használhatók fel egyéb kötelezettségek kielégítésére.
(9) A tagsági viszonyból származó kötelezettségeket a felszámolási költségeket követően kell kielégíteni.”
192. § Az Öpt. 46. §-a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Amennyiben a pénztártag az (1) bekezdés b) pontja alatti tagi kölcsönt az alapszabályban meghatározott feltételek szerint, a pénztár erre vonatkozó felszólítása ellenére sem fizeti vissza, a hátralék összegét, valamint a pénztár költségeit a tag egyéni számlájával szemben érvényesítheti. A hátralék összege a tag jövedelme, nem minősül pénztári szolgáltatásnak, és a tag olyan adóköteles ”jövedelme, amely után a pénztár az egyéni számla megterhelésének időpontjával egyidejűleg kiadott igazolás alapján az Szja tv. szerint adóelőleg fizetési kötelezettség, valamint az Eho tv. szerint százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is terheli."
193. § Az Öpt. a következő 47/A. §-sal egészül ki:
“47/A. § (1) Ha a tag a szüneteltetés eseteinek kivételével a várakozási idő letelte előtt a tagdíjat az alapszabályban megjelölt időtartamon túl nem fizeti (a tagdíj meg nem fizetés kezdő időpontja), úgy a tagdíj meg nem fizetés kezdő időpontjával kezdődő időszak a várakozási időbe beszámít és tagsági viszonya a várakozási idő leteltével megszűnik.
(2) A tagdíj meg nem fizetés kezdő időpontjától a várakozási idő leteltéig terjedő időszakban a pénztár jogosult a tag egyéni számlájának befektetéséből származó hozamát – a mindenkori pénztári egységes tagdíjnak a működési és likviditási alapra jutó hányadnak megfelelő összeggel, de legfeljebb a hozam összegével – csökkenteni és azt a működési, illetve likviditási alap javára jóváírni.”
194. § Az Öpt. a következő 49/A. §-sal egészül ki:
“49/A. § (1) A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését negyedévente kell elvégezni, amely a könyvviteli nyilvántartásokban az eszközöknél értékelési különbözetként, illetve a forrásoknál értékelési különbözet tartalékaként jelenik meg. Az értékelési különbözetet a befektetések kamat nélküli értéke alapján kell meghatározni.
(2) Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár portfoliójában található eszközökről, illetve az azon alapuló jogokról, azok értékének óvatosságon alapuló és a piaci értékelést figyelembe vevő, egyenkénti értékelésével.
(3) A fedezeti alap eszközeinek befektetéséből származó nettó hozambevételeket (hozambevételek és a befektetések költségeinek különbözete) a tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára negyedévente kell jóváírni.”
195. § Az Öpt. a 49/A. § után a következő alcímmel, valamint a következő 49/B-49/D. §-sal egészül ki:
“A pénztártagok által választható befektetési portfolió
49/B. § (1) A nyugdíjpénztár pénztártagok által választható befektetési portfoliót biztosító rendszert (a továbbiakban: választható portfoliós rendszer) működtethet, melyben a pénztár felhalmozási időszakban lévő tagjai az egyéni számlájukon lévő összeget a tag választása szerinti, a pénztár által kialakított portfoliók valamelyikébe fektethetik.
(2) A választható portfoliók mindegyikének meg kell felelnie a pénztári befektetésekre és az azok kezelésére vonatkozó előírásoknak.
(3) A választható portfoliós rendszer bevezetésére, módosítására, megszüntetésére vonatkozó döntés, illetve a rendszer szabályait tartalmazó szabályzat elfogadása a pénztár közgyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik.
(4) A (3) bekezdésben foglalt szabályzatnak tartalmaznia kell:
a) a választható portfoliók számát, megnevezését, összetételét, az egyes portfoliókhoz kapcsolódó befektetési politika és a várható kockázatok leírását,
b) új portfolió bevezetésének, illetve meglévő portfolió megszüntetésének szabályait,
c) a rendszer működtetési költségeinek, illetve a portfolió váltáshoz kapcsolódó költségek meghatározásának részletes leírását,
d) a rendszer működtetésének, illetve a portfolió váltásnak a tagokra és a pénztárra vonatkozó részletes eljárási szabályait,
e) a tagok tájékoztatásának tartalmát és szabályait,
f) a rendszer működtetéséhez kapcsolódó számviteli, nyilvántartási és informatikai háttér leírását,
g) a rendszer bevezetésének, működtetése szüneteltetésének, illetve megszüntetésének szabályait.
49/C. § (1) A szabályzatban meghatározott időszakokban jelentkező portfolió váltási igényeket a pénztár szintjén összegezni kell. Az igények teljesítéséhez kapcsolódó költségeket az érintett pénztártagok viselik.
(2) A portfolió váltáshoz kapcsolódó költségeknek az összegzett portfolió váltási igények alapján adódó, ténylegesen szükséges tőke- és pénzpiaci műveletekkel arányban kell állniuk.
(3) A portfolió váltásnak a (2) bekezdés szerinti költségeit az érintett tagok között a 36. § (4) bekezdés d) pontjában foglaltaknak megfelelően kell elszámolni.
(4) Az érintett tagokat a portfolió váltáshoz kapcsolódó, a (3) bekezdésben foglaltak szerint érvényesített költségekről portfolió váltásonkénti bontásban, legalább az egyéni számlára vonatkozó tájékoztatási kötelezettséghez kapcsolódóan tájékoztatni kell.
(5) A választható portfoliós rendszer működtetésének nem vagyonarányos költségeit a pénztár működési alapja terhére kell biztosítani.
49/D. § (1) A választható portfoliós rendszer működtetése a Felügyelet erre vonatkozó engedélye birtokában kezdhető meg, folytatható, illetve módosítható. A rendszer működtetésének szüneteltetését, illetve folytatását a Felügyeletnek be kell jelenteni.
(2) A választható portfoliós rendszer működtetésének megkezdésére, folytatására illetve módosítására vonatkozó kérelemhez mellékelni kell:
a) a szabályzatot, vagy a módosított szabályzatot a módosítások megjelölésével, valamint
b) az azt elfogadó közgyűlés jegyzőkönyvét.
(3) A Felügyelet a benyújtott szabályzat módosítását írhatja elő, ha:
a) hiányos,
b) nem felel meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak,
c) a rendszer működtetésének költsége, illetve a portfolió váltás költségének mértéke, képzésének alapja, elszámolásának módja ellentmond a pénztári működési alapelveknek, illetve sérti a tagok érdekeit,
d) a szabályzat alapján a rendszer megbízható és biztonságos működtetése nem biztosítható,
e) a rendszer működtetése veszélyezteti a tagok megtakarításainak biztonságát.
(4) A Felügyelet a választható portfoliós rendszer működtetésének megkezdésére, folytatására illetve módosítására vonatkozó engedély iránti kérelmet elutasítja, ha a (módosított) szabályzat a (3) bekezdés alapján előírt módosításra vonatkozó ismételt felszólítás után sem felel meg a (3) bekezdésben meghatározott követelményeknek, vagy a pénztár a kérelmet ismételten hiányosan nyújtja be.
(5) A Felügyelet a választható portfoliós rendszer működtetésére kiadott engedélyt visszavonja, ha
a) a pénztár a rendszert nem a jogszabályokban vagy a szabályzatában foglaltaknak megfelelően működteti,
b) a pénztár a rendszer folyamatos, szabályszerű működését nem képes biztosítani,
c) a rendszer működtetése veszélyezteti a tagok megtakarításainak biztonságát,
d) a pénztár a rendszer működtetésének megszüntetését a (6) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a Felügyeletnek bejelenti.
(6) Az (5) bekezdés d) pontja szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell a rendszer megszüntetésének időpontját. A rendszer működtetésére kiadott engedélyt a Felügyelet a rendszer megszüntetésének időpontjára vonatkozóan vonja vissza. A bejelentéshez csatolni kell a rendszer megszüntetéséről határozó közgyűlés jegyzőkönyvét.”
196. § Az Öpt. 64. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A pénztár az (1)-(3) bekezdések szerinti személyi és tárgyi feltételekben történő változását igazoló dokumentumot – megállapodást, szerződést – annak minden érintett fél aláírásától számított 15 napon belül köteles megküldeni a Felügyeletnek. Az így benyújtott dokumentumok tekintetében a Felügyelet a 63. § (2) bekezdésében foglaltak szerint jár el.”
197. § Az Öpt. 65. §-ának (3) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
“j) legfeljebb a felügyeleti biztos kinevezését követő 60 napig kifizetési tilalmat rendelhet el, azzal, hogy
ja) a tilalom nem terjedhet ki a folyósítás alatt álló és a tilalom kezdete után kezdődő, illetve megállapításra kerülő járadékokra,
jb) a tilalom a felügyeleti biztos kezdeményezésére is elrendelhető, illetve a felügyeleti biztos javaslatára legfeljebb a felügyeleti biztos megbízatásának lejártáig meghosszabbítható,
jc) a más pénztárba való átlépés vagy a pénztárból történő kilépés esetén a tag követelése átutalásának, illetve kifizetésének határideje a kifizetési tilalom lejárta után nyílik meg,”
198. § Az Öpt. 66. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A Felügyelet bírságot alkalmazhat az igazgatótanács vagy az ellenőrző bizottság tagjával szemben, ha az alapszabályt megsérti, alapszabály-ellenes tevékenységet folytat, vagy tevékenységi engedély nélkül pénztárat működtet, továbbá, ha a Felügyelet intézkedését, határozatát nem tartja be. A bírság mértéke 20 ezertől 1 millió forintig terjedhet, amely ismételten kiszabható.”
199. § (1) Az Öpt. 68. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“a) figyelmeztetést alkalmazhat, ha a pénztár a jóváhagyott pénzügyi tervétől vagy alapszabályától eltérő gazdálkodást folytat, vagy nem felel meg a tárgyi, illetve személyi feltételeknek;”
(2) Az Öpt. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“e) visszavonhatja, illetve legfeljebb hat hónap időtartamra felfüggesztheti a pénztár tevékenységi engedélyét, ha az a)-d) pontban foglalt intézkedések alkalmazása nem vezet eredményre, vagy azok alkalmazásával a pénztár jogszabályoknak megfelelő, illetve biztonságos működése nem biztosítható.”
200. § Az Öpt. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“69. § (1) Amennyiben a pénztár működésében olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakult ki, amely a megtakarítások vagy a szolgáltatások biztonságát fenyegeti, a Felügyelet a felszámolás elkerülése, valamint a pénztártagok érdekében szükségintézkedést tehet. A szükségintézkedések megtételét indokolja különösen, ha a pénztár
a) olyan helyzetbe kerül, amelyben fennáll annak a veszélye, hogy valamely – különösen pénzügyi, könyvvezetési beszámolási, vagy tájékoztatási – kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy
b) számvitelében, belső ellenőrzési rendszerében feltárt hiányosságok oly mértékűek, hogy lehetetlenné vált a pénztár valódi pénzügyi helyzetének feltárása, vagy
c) alapszabálynak vagy a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő működése nem biztosítható.
(2) A Felügyelet az (1) bekezdésben meghatározott veszélyhelyzet feloldása érdekében – szükségintézkedésként – egy vagy több felügyeleti biztos kirendeléséről határozhat.
(3) A felügyeleti biztos kirendelése a működőképesség helyreállítását célozza, tartama alatt a pénztár a Felügyelet által kinevezett felügyeleti biztos rendelkezései szerint működik.
(4) A felügyeleti biztos kirendeléséről rendelkező határozat kézhezvételéig a pénztár vezető tisztségviselőinek felelőssége fennmarad. A felügyeleti biztos kirendelésének ideje alatt a pénztár vezető tisztségviselői e törvényben és az alapszabályban rögzített feladataikat, képviseleti jogaikat nem gyakorolhatják. Ezen jogokat a kirendelés tartama alatt a felügyeleti biztos gyakorolja.
(5) Ha nincs lehetőség a pénztár ügyeinek átvételére, a felügyeleti biztos közjegyző, illetőleg rendőrség közreműködését veheti igénybe.
(6) A felügyeleti biztos részére a Felügyelet más feladatot is megállapíthat.
(7) A felügyeleti biztos csak a pénztárral üzleti kapcsolatban nem álló és a pénztár tagságához nem tartozó személy lehet. A felügyeleti biztost kirendelő határozatban meg kell határozni feladatait, s kirendelésével egyidejűleg rendelkezni kell hatásköréről, amely kizárólag e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok betartására és betartatására terjed ki.
(8) A felügyeleti biztost – akár a Felügyelettel köztisztviselői jogviszonyban álló, akár megbízási jogviszonyban álló személy - a Felügyelet elnöke által meghatározott díjazás illeti meg, amelyet az érintett pénztár fizet.
(9) A felügyeleti biztos az e minőségében okozott kárért, ha a Felügyelettel köztisztviselői jogviszonyban áll, a Ptk. 348. §-a szerint, ha pedig megbízási jogviszonyban áll, a Ptk. 350. §-a szerint felel.”
201. § Az Öpt. a következő 69/A. §-sal egészül ki:
“69/A §. A Felügyelet a bíróságnál kezdeményezheti a pénztár elleni felszámolási eljárás megindítását, ha
a) a szükséghelyzetben hozott intézkedések ellenére a 69. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek valamelyike fennmarad,
b) a pénztár működésének súlyos szabálytalansága másképp nem orvosolható.”
202. § Az Öpt. 78. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a pénztári vagyon piaci értéken történő értékelésének részletes szabályait, valamint a pénztári teljesítménymérés mutatóinak számítási módszerét rendeletben meghatározza.”
203. § Az Öpt. a következő 80. §-sal egészül ki:
“80. § (1) Azon pénztárnak, amely e törvény hatályba lépésekor választható portfoliós rendszert működtet, az e törvény hatályba lépését követő
a) 30 napon belül e tevékenységét a Felügyeletnek be kell jelentenie,
b) 90 napon belül az e tevékenység folytatására vonatkozó engedélykérelmet kell a Felügyelethez benyújtania.
(2) Amennyiben a pénztár a rendszer működtetésnek folytatására vonatkozó kérelmet az (1) bekezdésben megjelölt határidőig nem nyújtja be, a rendszer működtetését a határidőt követő 60 napon belül meg kell szüntetnie. A rendszer működtetésének megszüntetését 30 napon belül be kell jelenteni a Felügyeletnek.
(3) A tevékenység folytatására vonatkozó engedély megadásának vagy a kérelem elutasításnak időpontjáig a rendszer működtetése nem minősül tevékenységi engedély nélküli tevékenységnek.”
204. § (1) A személyi azonosító jel helyébe lépő azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény (a továbbiakban: Szaz.) 20. §-ának (2) bekezdése a következő h)-i) ponttal egészül ki:
“h) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a magánnyugdíjpénztár a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997.évi LXXX., továbbá a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997.évi LXXXII. törvényben meghatározott feladatai ellátásához;
i) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és területi igazgatási szerveik a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII., illetőleg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben meghatározott feladatai ellátásához.”
(2) A Szaz. 23. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“i) a Területi Államháztartási Hivatal, a családtámogatási kifizetőhely a családtámogatási ellátások, illetőleg a fogyatékossági támogatás megállapítása feladatkörében a külön törvényben meghatározott nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése során.”
205. § A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 35. §-a a következő rendelkezéssel egészül ki:
“A cégbíróság a cég bejegyzéséről, törléséről, székhelyének változásáról, az eljárás megszüntetéséről adatot szolgáltat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és területi igazgatási szerveik részére. Az adatszolgáltatásra a Céginformációs Szolgálat útján on-line módon kerül sor.”
206. § A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 53. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A felszámoló a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásával összefüggésben a külön jogszabályban meghatározott módon köteles a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatait átadni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv erről szóló igazolását a felszámoló köteles megküldeni a bíróságnak.”
207. § A Cstv. 80. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
“(2) Ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető követelés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényen (a továbbiakban: Tny.) alapuló ellátások – ideértve a korengedményes nyugdíjat is – megtérítése címén áll fenn, úgy a követelés Tny. 93. §-ának (3) bekezdése szerinti érvényesítésekor a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, a Tny. 93. §-ának (4) bekezdése esetén az APEH a követelés behajtására jogosult szervezet.”
208. § (1) Az egészségügyi hozzájárulásról szóló, többször módosított 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az átalányadó (átalányadó-előleg) 25 százaléka. A tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a bevétel 5 százalékának a 15 százaléka.”
(2) Az Eho. 4. §-ának (5) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
"Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést akkor, ha a költségkülönbözet nem haladja meg az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség 5 százalékát. "
209. § Az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“d) az Szja. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kifizető által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegét, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány."
210. § Az Eho. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) a keresőképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a fizetés nélküli szabadság, az igazolatlan távollét időtartama, valamint a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés időtartama alatt, kivéve ha a mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj fizetés történt,"
211. § Az Eho. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt 2001. január 1-jétől havi 4200 forint (naptári naponként 140 forint), 2002. január 1-jétől 4500 forint (naptári naponként 150 forint).”
212. § (1) Az Eho. 11. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
“(3) A fizetési kötelezettség megállapításánál a tényleges létszámot a táppénzesek százalékos aránya szerint számolt létszámmal csökkenteni kell, a tételes egészségügyi hozzájárulást az így kiszámított létszám figyelembevételével kell megfizetni.”
(2) Az Eho. 11. §-ának (4) bekezdése – első mondatként - a következő rendelkezéssel egészül ki:
“Az egyéni vállalkozó e törvény alkalmazásában magánszemélynek minősül.”
(3) Az Eho. 11. §-a (8) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély - az egyéni vállalkozó kivételével – a százalékos egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg megfizetésével egyidejűleg fizeti meg. A tárgyévre vonatkozóan elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett egészségügyi hozzájárulással elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig kell a különbözetet megfizetni, illetőleg a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni.”
213. § A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 9. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
“d) nagykorú, akinek a gyámsága nagykorúvá válása miatt szűnt meg.”
214. § A Cst. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“35. § (1) Az ellátás iránti igényt elbíráló szerv
a) az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes megyei Területi Államháztartási Hivatal – fővárosban a Pest megyei TÁH - és kirendeltségei (a továbbiakban együtt: TÁH),
b) a családtámogatási kifizetőhely – kivéve a (2) bekezdést -, ha az igénylő munkahelyén van családtámogatási kifizetőhely (a továbbiakban a TÁH és a családtámogatási kifizetőhely együtt: igényelbíráló szerv).
(2) A gyermeknevelési támogatás iránti igényt az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott TÁH bírálja el.”
215. § A Cst. 37. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az ellátást – kivéve a (4) bekezdést - utólag, a tárgyhónapra járó munkabér végelszámolásával egyidejűleg, más esetben a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig kell folyósítani.”
216. § A Cst. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelező határozatot az a szerv hozza, amely a jogalap nélkül felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett a családtámogatási kifizetőhely, vagy az egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, akkor a határozatot az igényelbíráló, illetőleg az egyéb szerv székhelye szerint illetékes TÁH hozza.”
(2) A Cst. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Ha a fizetésre kötelezett szerv, személy a fizetésre kötelező határozat vagy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, úgy a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó TÁH a követelést adók módjára hajtatja be.”
217. § (1) A Cst. 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A TÁH intézkedése, határozata ellen a pénzügyminiszterhez, a családtámogatási kifizetőhely intézkedése, határozata ellen a területileg illetékes TÁH-hoz lehet fellebbezni.”
(2) A Cst. 44. §-a (4) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A keresetet az elsőfokú határozatot hozó igényelbíráló szerv –családtámogatási kifizetőhely esetén a területileg illetékes TÁH - ellen kell benyújtani.”
218. § A Munka Törvénykönyvéről szóló, többször módosított 1992. évi XXII. törvény 98. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Az igazolásnak tartalmaznia kell a munkavállaló pénztártag által választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét, bankszámla számát. Ha a tagságra kötelezett pályakezdő munkavállaló nem választott pénztárat, ezt a tényt jelezni kell és meg kell jelölni az illetékes területi pénztár megnevezését, címét.”
219. § A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eb. tv.) 39. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) Az (1)-(5) bekezdésben említett ellátások között a biztosított, illetőleg a szülő a jogosultság fennállása alatt választhat. A táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt választott újabb ellátást a választás napjától – a korábban folyósított ellátás folyósításának megszüntetésével – lehet megállapítani és folyósítani.”
220. § Az Eb. tv. 40. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejét.”
221. § Az Eb. tv. 42. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a 48. § (2)-(3) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani, ha a biztosított a szülés napját közvetlenül megelőző naptári év első napjától a szülést megelőző hónap végéig legalább hat naptári hónapra egészségbiztosítási járulékfizetésre kötelezett volt.”
222. § Az Eb. tv. 42/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a 48. § (2)-(3) bekezdése szerint kell megállapítani, ha az anya a szülés, más jogosult az igénybevétel napját közvetlenül megelőző naptári év első napjától a szülés, illetőleg az igénybevétel napját megelőző hónap végéig legalább hat naptári hónapra egészségbiztosítási járulékfizetésre kötelezett volt.”
223. § Az Eb. tv. 43. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
“E rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a több biztosítási jogviszony ugyanannál a foglalkoztatónál áll fenn.”
224. § Az Eb. tv. 48. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) naptári napi átlaga alapján kell megállapítani.
(3) Ha a biztosított a (2) bekezdésben megjelölt időtartam alatt nem rendelkezett legalább hat naptári havi jövedelemmel, a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző hat naptári hónapban elért jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani. A hat naptári havi jövedelmet legfeljebb a táppénzfolyósítás kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első hónapjáig lehet figyelembe venni, ha a biztosítási idő folyamatos. A folyamatos biztosítási idő (46. § (7) bek.) megszakítása esetén a táppénz alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni.
(4) Ha a biztosított a (2)-(3) bekezdésben (irányadó időszakban) táppénzalapként meghatározott jövedelemmel nem rendelkezik, a táppénzét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, kivéve, ha a szerződés szerinti, vagy a tényleges jövedelme a minimálbért nem éri el. Ez esetben a táppénz alapja – a (5) bekezdésben foglaltak kivételével – a szerződés szerinti, ennek hiányában a tényleges jövedelem.
(5) Ha a biztosítottnak azért nem volt a (2)-(3) bekezdés szerint figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesült vagy katonai (polgári) szolgálatot teljesített, a táppénz alapja megegyezik az irányadó időszakban ténylegesen elért, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelmével.
225. § Az Eb. tv. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás vagy az ápolási díj mellett munkát végző biztosítottra a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a) a táppénzre jogosultság időtartamának megállapításánál csak a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás vagy az ápolási díj folyósításának időtartama alatt keletkezett biztosítási jogviszonyban töltött napokat lehet figyelembe venni,
b) a táppénz összegének megállapításánál az a) pontban meghatározott, legutóbbi biztosítási jogviszonyból származó egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelmet kell figyelembe venni a 48. §-ban foglaltak szerint.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni arra a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatottra, aki egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.”
226. § Az Eb. tv. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az OEP főigazgatója méltányossági jogkörében a biztosított részére akkor engedélyezheti a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz folyósítását, ha a biztosított az ahhoz szükséges biztosítási idővel nem rendelkezik.”
227. § Az Eb. tv. 55. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A baleseti táppénz összegét annál a munkáltatónál elért jövedelem alapján kell megállapítani, ahol az üzemi baleset bekövetkezett, illetőleg ahol az üzemi balesetet szenvedett személy biztosítási jogviszonya fennáll.
(6) A baleseti táppénz napi összege azonos a baleseti táppénz folyósítását megelőző naptári hónapban a biztosított egészségbiztosítási járulékalapját képező jövedelmének naptári napi összegével. Ha a biztosított a baleseti táppénzre való jogosultságot megelőző hónapban nem volt egészségbiztosítási járulékfizetésre kötelezett, a baleseti táppénz összege a balesetet megelőzően elért tényleges, annak hiányában a szerződés szerinti jövedelméből számított naptári napi átlagjövedelem.”
228. § Az Eb. tv. 68/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, a § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
“(2) A 66. § (2)-(6) bekezdése és a 67-68. § alapján visszafizetésre, megtérítésre kötelezettet a visszafizetésre vagy megtérítésre előírt összeg után az Art-ben meghatározott késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatfizetési kötelezettség terheli.”
229. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 11. §-ának (3) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:
“l) választása szerint a naptári évtől eltérő üzleti év mérlegforduló napját.”
230. § Az Art. 11/A. §-ának (3) bekezdése a következő új b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi b), c), d) pontok jelölése c), d), e) pontra változik:
“b) a naptári évtől eltérő üzleti év mérlegforduló napját;”
231. § Az Art. 15. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“Az üzleti év mérlegforduló napjának megváltozásáról az adózó a változás évét megelőző naptári év augusztus 15. napjáig tesz bejelentést.”
232. § Az Art. a következő 19/B. §-sal egészül ki:
“19/B. § (1) Ha a munkáltató a munkáltatói adómegállapítást követően feltárja, hogy a magánszemély jogszerű eljárása mellett az adót tévesen állapította meg, és a magánszemély vele még munkaviszonyban áll, az adómegállapítást módosítja, és az adókülönbözetet a magánszemély részére visszatéríti, illetőleg a következő kifizetéskor levonja. A munkáltató az adómegállapítás módosítását nyilvántartásba veszi és egyidejűleg a módosított adómegállapításról igazolást állít ki a magánszemély részére. Az e bekezdés, valamint a 30. § (1) – (2) bekezdései szerinti levonás nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha az adókülönbözet egy összegben nem vonható le, a munkáltató a levonást további hat hónapon át folytathatja. A munkáltató a levont, illetőleg visszatérített adókülönbözetet a rá vonatkozó szabályok alapján vallja be, fizeti meg illetőleg igényli vissza. A munkáltató a levonni elmulasztott adó után a munkáltatói adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig saját terhére önellenőrzési pótlékot állapít meg, melyet be kell vallania és meg kell fizetnie. A munkáltató az önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. Amennyiben az adókülönbözet az előbbiek szerint nem vonható le teljes egészében, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül az adókülönbözet még fennálló összegéről és a magánszemély adóazonosító számáról értesíti a magánszemély állami adóhatóságát, amely az egyébként rá vonatkozó szabályok szerint intézkedik a hátralék beszedése érdekében. Ilyen esetben késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően számítható fel. A magánszemély az adóhatóságtól fizetési könnyítést csak az adólevonás előbbiek szerinti meghiúsulása esetén kérhet.
(2) Ha a munkáltatói adómegállapítás az (1) bekezdésben foglaltak szerint azért nem módosítható, mert
a) a magánszemély már nem áll munkaviszonyban az adót megállapító munkáltatóval,
b) a magánszemély a munkáltatói adómegállapítást önellenőrzéssel helyesbítette és erről nyilatkozott a munkáltatójának,
c) a magánszemély adóját a magánszemély halálára tekintettel az adóhatóság állapította meg,
a munkáltató a feltárt adókülönbözetet a feltárás időpontjában nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegéről - a magánszemély adóazonosító számának feltüntetésével - 15 napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságának. A munkáltató a feltárt adókülönbözetről lehetősége szerint tájékoztatja a magánszemélyt. A munkáltató a levonni elmulasztott adó után a munkáltatói adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig saját terhére önellenőrzési pótlékot állapít meg, melyet be kell vallania és meg kell fizetnie. A munkáltató a bejelentési, önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. A bejelentés alapján az adókülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg javára.
(3) Ha a kifizető a kifizetésről szóló igazolás kiállítását követően tárja fel, hogy a magánszemély adóját, adóelőlegét nem a törvényben meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, a feltárt hibát nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, valamint a kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról az adóazonosító szám feltüntetésével 15 napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságához és lehetősége szerint értesíti a magánszemélyt. Amennyiben a hiba a törvényben meghatározottnál alacsonyabb összegű adó, adóelőleg levonását eredményezte, a kifizető az igazolás kiállításának napjától a levonni elmulasztott adó, adóelőleg után önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall be és fizet meg. A kifizető a bejelentési, az önellenőrzési pótlék megállapítási és bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. A munkáltató az előbbi szabály alapján jár el, ha a 35. § (1) bekezdésének harmadik mondatában említett igazolás kiállítását követően tárja fel tévedését."
233. § Az Art. 20. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
“(8) Az adóbevallást adótanácsadó, adószakértő ellenjegyezheti. Az ellenjegyzett hibás adóbevallás esetén a mulasztási bírságot az adóhatóság az adótanácsadó, adószakértő terhére állapítja meg.”
234. § Az Art. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“21. § Az adó, a költségvetési támogatás bevallásának rendjét - a 22-23. és a 96/A. §-okban foglalt kivételekkel - e törvény 1., 5., 8. és 9. számú melléklete állapítja meg.”
235. § Az Art. 22. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó adóbevallását az adóév utolsó napját követő 150. napig nyújtja be.”
236. § (1) Az Art. 32. §-ának (6) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"A felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló túlfizetés összegét az adóhatóság hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozásra."
(2) Az Art. 32. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(9) Ha az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat, az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról magánszemély adózók részére augusztus 31-ig, más adózók részére október 31-ig értesítést ad ki.”
237. § Az Art. 33. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben előírt kötelezettségeit a számvitelről szóló törvény előírásai szerint, a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával teljesíti.”
238. § Az Art. 42. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) Az (5) bekezdéstől eltérően, a munkáltató által megállapított jövedelemadót a magánszemélynek kell önellenőrzéssel helyesbítenie, ha a munkáltatóhoz adómegállapításra jogosító nyilatkozatot jogszerűen nem tehetett volna, vagy adókedvezményét az igazolás késedelmes benyújtása vagy annak elmaradása miatt a munkáltató nem vette figyelembe.”
239. § Az Art. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Önellenőrzéssel csak azt az adót, költségvetési támogatást lehet helyesbíteni, amely helyesbítésének összege az 1000 forintot, a helyi adó, a magánszemélyek jövedelemadója és egészségügyi hozzájárulása esetében a 100 forintot meghaladja.”
240. § Az Art. 50. §-ának (7)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(7) A fegyveres erők, rendvédelmi szervek, továbbá azok hivatásos és szerződéses állományú tagjai, köztisztviselői és közalkalmazottai, a honvédelmi miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó szervezetek, az általa alapított és a Honvédelmi Minisztérium kizárólagos tulajdonában lévő gazdasági társaságok, közhasznú társaságok és azok alkalmazottai, valamint az állami adóhatóság alkalmazottai adóügyeiben – az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, költségvetési támogatások tekintetében – kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága jár el.
(8) Ha az adózó adóhatóságának illetékessége az ellenőrzés megkezdését követően az illetékességi okban bekövetkezett változás miatt szűnik meg, vagy az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság az ellenőrzés megkezdését követően szerez tudomást, a megkezdett ellenőrzés befejezésére és a szükség szerinti adóigazgatási eljárás lefolytatására az ellenőrzést megkezdő adóhatóság az illetékes.”
241. § Az Art. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt időszakot ismételt ellenőrzés alá vonhatja:
a) a (2) bekezdésben és az 53. § (4) bekezdésének második mondatában foglalt esetekben,
b) ha a korábbi ellenőrzés megállapításainak végrehajtását vizsgálja meg (utóellenőrzés),
c) ha az ellenőrzést a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének [45. § (8) bekezdés] teljesítése érdekében, illetőleg a magánnyugdíj-pénztár megkeresésére [49. § (1) bekezdés] soron kívül folytatja le, és az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt.”
242. § Az Art. 73. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el.”
243. § Az Art. 74. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) Ha az adózó adólevonási kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a megállapított és levont adót az esedékességéig nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50 % mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a levonni, illetőleg megfizetni elmulasztott adó összege.”
244. § Az Art. 77. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adóhatósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően az iratot visszaküldte az adóhatóságnak. Az irat átvételében akadályozott adózó igazolási kérelemmel élhet. Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Amennyiben a magánszemély adózó ismeretlen helyen tartózkodik, az adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére kézbesíti.”
245. § Az Art. 79. §-a (8) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
“c) az 53. § (4) bekezdésének utolsó mondatában,
d) az 54. § (1) bekezdésének c) pontjában és a (2) bekezdésének második mondatában meghatározott esetekben.”
246. § Az Art. 82. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.”
247. § Az Art. 87. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A végrehajtás során az adóhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen a fizetésre kötelezett, a behajtást kérő, illetőleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti - a tudomására jutástól számított 8 napon belül - végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz.”
248. § Az Art. 88/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adóhatóság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 125. §-ának (2) bekezdése, valamint 156. §-ának (5) bekezdése szerinti vételár-különbözet megfizetésére az árverési vevőt határozattal kötelezi. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.”
249. § Az Art. 93. § (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot vagy illetékhivatal másik illetékhivatalt keres meg behajtás végett.”
250. § Az Art. 96. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) E törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben említett, kitöltött és az adózó - illetőleg a 76. § (2) bekezdésben meghatározott képviselője, meghatalmazottja - által aláírt nyomtatvány, továbbá a gépi adathordozóról készült aláírt irat magánokiratnak minősül. Az eredeti okiratéval azonos bizonyító ereje van az okiratról - műszaki vagy vegyi úton - készült felvételnek (fénykép, film, hang stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot az adóhatóság vagy az ellenőrzése mellett más szerv készítette.”
251. § (1) Az Art. 97. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“a) az adóév: az a naptári év, amelyre az adókötelezettség vonatkozik, továbbá a társasági adó, az osztalékadó, a turisztikai hozzájárulás, a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó tekintetében a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adózóknál az üzleti év,”
(2) Az Art. 97. §-ának j) pontja a következő mondattal egészül ki:
"Letétből történő kifizetés esetén a hatóságok, nyomozóhatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók nem minősülnek kifizetőnek."
252. § (1) E törvény rendelkezései – a 253-270. §-ok rendelkezéseiben foglaltak figyelembevételével – 2001. január 1-jén lépnek hatályba.
(2) E törvény 41. §-ának (4) bekezdése a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.
253. § (1) E törvénynek az 1-27. §-ban foglalt rendelkezéseit - a (2)-(9) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - a 2001. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szja tv. 1., 2., 3., 5., 6., 10., 11. és 13. számú melléklete e törvény 1-8. számú mellékletével módosul, valamint hatályát veszti az Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének a) pontja, a 42. § (2) bekezdése, a 44. § (2) bekezdése, a 48. § (3) bekezdése, a 49/B. § (5) bekezdésének b) pontja és (10) bekezdésének b) pontja, a 67. § (7) bekezdése, a 78/A. § (6) bekezdésében az “– akkor is, ha a kistermelésből származó bevétele nem kizárólag a munkáltatójától származik –” szövegrész, a 3. számú melléklet I. fejezetének 16. pontja, a 11. számú melléklet I. fejezetének 18. pontja, valamint az 5. számú melléklet I. pont 1. alpontjában az “A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv (naplófőkönyv), valamint a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.” szövegrész.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szja tv. 33/A. §-ának felvezető szövegében a “jövedelemből” szövegrész helyébe a “jövedelem után” szövegrész, az Szja tv. 46. §-a (5) bekezdésében az ”az 1 milliót” szövegrész helyébe a “a jogosultsági határt” szövegrész, az Szja tv. 49. §-a (7) bekezdésében az ”az 1 milliót” szövegrész helyébe a “a jogosultsági határt” szövegrész, az Szja tv. 52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a “15 millió” szövegrész helyébe a “18 millió” szövegrész, az Szja tv. 53. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a “35” szövegrész helyébe a “40” szövegrész, (2) bekezdésének a) pontjában a “17” szövegrész helyébe a “25” szövegrész lép, továbbá az (5) bekezdése az “Amely adóévben az egyéni vállalkozó az adóév egy részében kiegészítő tevékenységet folytatónak is minősül, az átalányadó alapját az (1) bekezdés szerint állapítja meg.” szövegrésszel egészül ki, valamint az Szja tv. 57/C. §-ának (1) bekezdésében az “a negyedévet követő hó 15. napjáig, ideértve az utolsó negyedévet is” szövegrész helyébe az “az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint fizeti meg” szövegrész lép, az Szja tv. 69. §-a (5) bekezdésének c) pontja a “továbbá a kifizető rendelkezése alapján támogatói adományból, illetőleg az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által az alapok közötti átsorolásból az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár fedezeti alapjának szolgáltatási számláján jóváírt összeg;” szövegrésszel egészül ki, az Szja tv. 5. számú melléklet I. pont 1. alpontjában a “A bevételeket és kiadásokat időrendben, naponkénti bontásban, az általános forgalmi adó kulcsok szerinti részletezésben, sorszámmal, dátummal, okmányok (számla, más bizonylat, részletező nyilvántartás) alapján kell bejegyezni és összesíteni az adózás rendjéről szóló törvénynek a bizonylatokra, könyvvezetésre és nyilvántartásra, valamint a határidőkre vonatkozó rendelkezéseinek figyelembevételével.” szövegrész helyébe az “A bevételeket és kiadásokat időrendben, naponkénti bontásban, sorszámmal, dátummal, okmányok (számla, más bizonylat, részletező nyilvántartás) alapján kell bejegyezni és összesíteni az adózás rendjéről szóló törvénynek a bizonylatokra, könyvvezetésre és nyilvántartásra, valamint a határidőkre vonatkozó rendelkezéseinek figyelembe vételével.” szövegrész lép.
(4) Az Szja tv-nek az e törvény 5. §-ával módosított 11. § (3) bekezdés c) pontja, továbbá az e törvény 6. §-ával megállapított 12. § (2) bekezdés f)-g) pontja, az e törvény 9. §-ával megállapított 19. § (6) bekezdése, az e törvény 14. §-ával módosított 32. § (1) bekezdés a) pontja, az e törvény 23. §-ával módosított 50. § (1) bekezdés c) pontja, valamint az e törvény 1. számú mellékletének 2. pontjával módosított 1. számú melléklet 6.1 pontja, az e törvény 1. számú mellékletének 3. pontjával megállapított 8.23 pontja, az e törvény 2. számú mellékletével módosított 2. számú mellékletének I. pont 6. alpontja, az e törvény 5. számú mellékletének 2. és 3. pontjával módosított 6. számú melléklet II./B pontjának 12. és 27. alpontja, az e törvény 6. számú mellékletének 1. pontjával módosított 10. számú melléklet 1. pont 6. alpontja rendelkezését, valamint az Szja tv. 33/A. §-ának az e § (3) bekezdésével módosított rendelkezését, továbbá az Szja tv. 53. §-a (5) bekezdésének az e § (3) bekezdésével kiegészített rendelkezését, az e törvény az Szja tv. 78/A. §-a (6) bekezdésének az e § (2) bekezdésével módosított rendelkezését a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell.
(5) Az Szja tv. 57/A –57/C. §-ának rendelkezéseiben szabályozott módon és feltételekkel tételes átalányadózást a fizető vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély választhat. A 2001. január 1–je előtt tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a 2000. évről elkészített adóbevallásában kell nyilatkoznia, hogy a 2001. évben mely módszerrel állapítja meg az adókötelezettségét.
(6) Az Szja tv. 40. §-a a 2000. évi adókötelezettség megállapításához a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) Amennyiben a (3) bekezdés a)-b) pontjában említett családi kedvezményt a munkáltató a jogosult magánszemélynél a házastárssal közösen tett nyilatkozat alapján veszi figyelembe az adóelőleglevonásnál, a (6) bekezdés rendelkezését erre a magánszemélyre kell alkalmazni. A családi kedvezmény megosztásának feltétele az is, hogy a házastársak az adóbevallásban (munkáltatói elszámolásban) egymás adóazonosító adatait feltüntessék, és a megosztás tényéről nyilatkozatot adjanak.”
(7) Az Szja tv. 30. §-a helyébe 2002. január 1-jével a következő rendelkezés lép:
“Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
|
0-600 000 Ft |
20% |
|
600 001-1 200 000Ft |
120 000 Ft |
|
és a 600 000 Ft-on felüli rész |
30%-a |
|
1 200 001 Ft-tól |
300 000 Ft |
|
és az 1 200 000 Ft-on felüli rész |
40%-a” |
(8) A (7) bekezdés rendelkezését a 2002. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(9) Az Szja tv. 83. § (4) bekezdés a) pontjának 3. alpontja a költségvetési forrásból történő kifizetés esetén a 2001. és a 2002. adóévekben is alkalmazható.
254. § (1) E törvénynek a 28-53. §-ban és a 255. §-ban foglalt rendelkezéseit – a (2)-(5) bekezdés, valamint a 252. § (2) bekezdés rendelkezéseire figyelemmel – első ízben a 2001. évi adóalap megállapítására és a 2001. évi társasági adó és osztalékadó kötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 4. §-ának 1., 5. és a 10/a. pontja, a Tao. 4. §-a 22. pontjának c) alpontja, a Tao. 4. §-ának 29. pontja, a Tao. 6. §-ának (3) bekezdése, a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének f), m), s) és v) pontja, a Tao. 7. §-ának (2) és (4) bekezdése, a Tao. 8. §-a (1) bekezdésének c), k) és l) pontja, a Tao. 8. §-ának (2) bekezdése, a Tao. 11. §-a, a Tao. 13. §-a (1) bekezdésének a) pontja, a Tao. 14/A. §-a, a Tao. 15. § (1) bekezdésének b) pontja, a Tao. 15. §-ának (3) bekezdése, a Tao. 16. §-a (1) bekezdésének a) pontja, a Tao. 16. §-a (2) bekezdésének a), b) és g) pontja, a Tao. 16. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontja, a Tao. 16. §-ának (4) bekezdése, a Tao. 18. §-ának (5) bekezdése, a Tao. 25. §-a, a Tao. 26. §-ának (4) és (9) bekezdése, a Tao. 27. §-ának (3)-(4), (8)-(9) bekezdése, a Tao. 29/A. §-ának (2)-(8) bekezdése, valamint a Tao. 1. számú mellékletének 9. és 12. pontja.
(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg
a) a Tao. 4. §-ának 8. pontjában a “számviteli törvény szerinti beszerzési, előállítási” szövegrész helyébe a “bekerülési” szövegrész,
b) a Tao. 4. §-ának 24/a. pontjában és a Tao. 20. §-a (4) bekezdésének c) pontjában az “az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet” szövegrész helyébe “a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete” szövegrész,
c) a Tao. 4. §-a 33. pontjának e) alpontjában a “más külföldi vagy belföldi személy” szövegrész, a pont f) alpontjában a “belföldi vagy külföldi személy” szövegrész és a pont g/2) alpontjában a “belföldi személy” szövegrész helyébe egyaránt a “más személy” szövegrész,
d) a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a “17. és 29. §-ban” szövegrész helyébe a “17. §-ban és a VII. fejezetben” szövegrész, a Tao. 9. §-ának (4) bekezdésében az “a 18., a 28., és a 29. §-ok” szövegrész helyébe “a 18. és a 28. §-ok, valamint a VII. fejezet” szövegrész,
e) a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének l) pontjában a “2 ezreléke” szövegrész helyébe az “1 százaléka” szövegrész,
f) a Tao. 18. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a “termék” szövegrész helyébe az “eszköz” szövegrész, a Tao. 18. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a “terméknek” szövegrész helyébe az “eszköznek” szövegrész,
g) a Tao. 28. §-ának (4) bekezdésében a “közvetlenül hozzá nem rendelhető költségeket,” szövegrész helyébe a “közvetlenül hozzá nem rendelhető költségeket, ráfordításokat,” szövegrész,
h) a Tao. 30. §-ának (3) bekezdésében a “4. § 11/a) pontjában” szövegrész helyébe a “4. § 11. pontjában” szövegrész,
i) a Tao. 1. számú melléklete 7. pontjában a “10” szövegrész helyébe az “5” szövegrész
lép.
(4) A kizárólag készfizető kezességvállalást folytató részvénytársaság a 2000. évről készített bevallásában nem alkalmazza a Tao. 16. §-ának (1) bekezdését.
(5) 2003. január 1-jével a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének h) és k) pontja, valamint a Tao. 8. §-a (1) bekezdésének f) pontja hatályát veszti.
255. § A Tao. 1., 2., 3. és 5. számú melléklete e törvény 9-12. számú mellékletei szerint módosul.
256. § (1) Az Áfat-nak e törvénnyel megállapított rendelkezéseit – az e törvényben meghatározott kivételekkel – azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben az adófizetési kötelezettség illetve az adólevonási jog 2000. december 31. napját követően keletkezik.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Áfat. 12. §-ának az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya szolgálati járműveinek, légi járműveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenőanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékértékesítésre vonatkozó j) pontjának jelölése k) pontra változik, az Áfat. 15. § (5) bekezdésének i) pontjában az “a)-g) pontokban” szövegrész helyébe az “a)-h) pontokban” szövegrész lép.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Áfat. 27. § (1) bekezdésének a) pontjában a “vámkezelési díj” szövegrész, az 1. számú melléklet I. részének 42. pont alatti “pl. textilpelenka” szövegrész, valamint az 1. számú melléklet I. részének 92. pontja hatályát veszti.
(4) Az Áfat. 1., 2. és 4. számú melléklete e törvény 13., 14. és 15. számú melléklete szerint módosul.
(5) Az Áfat. e törvény 59. §-ával megállapított 16. § (10) bekezdésében foglalt rendelkezését az e törvény kihirdetése után átengedett koncessziós jog esetén kell alkalmazni. Az Áfat-nak e törvény 59. §-ával megállapított 16. § (10) bekezdése alkalmazandó az e törvény kihirdetése előtt átengedett koncessziós jog ellenértékének az e törvény kihirdetése után esedékes részleteire is – feltéve, hogy e törvény kihirdetéséig az e törvény kihirdetése után esedékes részleteket is magában foglaló ellenértékre eső adókötelezettséget pénzügyileg nem teljesítették -, valamint az ellenértéknek e törvény kihirdetése előtt esedékes részleteire is, ez utóbbi esetben akkor, ha az arra vonatkozó adókötelezettséget pénzügyileg nem teljesítették.
(6) Az Áfat. e törvény 60. §-ának (2) bekezdésével megállapított 33. § (4) bekezdésében, az e törvény 62. §-ával megállapított 38. § (2) bekezdésének utolsó mondatában, az e törvény 63. §-ának (2) bekezdésével megállapított 43. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések e törvény kihirdetésének napján lépnek hatályba azzal, hogy előírásaikat 1995. január 1-jétől kell alkalmazni.
(7) Az Áfat. e törvény 70. §-ával megállapított 72. §-ának (2) bekezdése e törvény kihirdetésének napján lép hatályba azzal, hogy az utólagos visszatérítés az 1999. december 31. után beszerzett termék, igénybevett szolgáltatás esetén vehető igénybe.
257. § (1) Az az adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) a Jöt. 3. §-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, e törvény 16. számú mellékletében megjelölt terméket 2001. január 1-je, illetve 2002. január 1-je előtt továbbértékesítési céllal jövedéki adóval növelt áron szerezte be, illetve a jövedéki termék belföldi előállítója illetve importálója a jövedéki termékét nem adóraktárban készletezi, és azokat 2001. január 1-jétől, illetve 2002. január 1-jétől kezdődően értékesíti, köteles a 2000. év december hónap 31.napját, illetve 2001. év december hónap 31. napját követő első adó-megállapítási időszakot tartalmazó adóbevallásában a fizetendő adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni.
(2) A fizetendő adót növelő tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek
a) egyik tényezője a terméknek a 2001. január 1-jei, illetve 2002. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében;
b) másik tényezője a termékre az e törvény 16. számú mellékletével előírt, a 2001. év január hónap 1. napján, illetve a 2002. év január hónap 1. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel, valamint a 2000. év december hónap 31. napján, illetve a 2001. december hónap 31. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg.
258. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 74. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Felfüggesztő eljárásból belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén, a vámterhet – az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó kivételével – az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonáskor érvényes rendelkezések szerint kell megállapítani.”
259. § A Vámtv.135. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Nem kell a vámbiztosíték visszafizetése iránt intézkedni, ha a vámbiztosíték és a kiszabott vámteher közötti különbözet összege az ezer forintot nem haladja meg.”
260. § A 258.-259. §-ok e törvény kihirdetésének napján lépnek hatályba.
261. § (1) E törvény 109. §-a e törvény kihirdetésének napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A Jöt. 7. §-a 1. pontjának az 1999. évi XCIX. törvény 22. §-a (1) bekezdésében megállapított, a 2000. évi XXXII. törvény 98. §-ának (11) bekezdésével módosított j) alpontja jelzése k) jelzésre változik.
(3) A Jöt. 47. §-a (2) bekezdésének d) pontja és 87. §-ának (14) bekezdése e törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti.
(4) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) rendelkezéseit kell alkalmazni a 2000. augusztus 1-jét megelőzően fogyasztási adóval növelt áron beszerzett szőlőbor fogyasztási adójának a Fat. 11. § (1) bekezdése szerinti levonására, illetve visszaigénylésére abban az esetben is, ha a fogyasztási adó levonhatóságának vagy visszaigénylésének a Fat. 11. § (3) bekezdése szerinti esedékessége 2000. július 31-ét követő időpontra esik.
(5) E § (4) bekezdése e törvény kihirdetésének napján lép hatályba, rendelkezését 2000. augusztus 1-jétől alkalmazni kell.
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: bortörvény) 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § kiegészül a következő (5) bekezdéssel:
“(3) Az állami ellenőrzőjegyek elkészítéséről – az (5) bekezdésben foglalt eltéréssel – az OBI gondoskodik, és azokat elszámolási kötelezettség mellett kezeli.”
“(5) A belföldön forgalomba hozott bor esetén állami ellenőrzőjegyként a külön jogszabályban meghatározott zár- és ellenőrzőjegyet kell alkalmazni. A zár- és ellenőrzőjegyek előállításáról és az e §, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény szerint jogosult felhasználók részére történő átadásáról, felhasználásának elszámoltatásáról a külön jogszabályban foglaltak szerint a vámhatóság gondoskodik.”
(7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény 28. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A postai küldemények lefoglalására, visszatartására és zár alá vételére a büntető, valamint a szabálysértési eljárás, azon csomagküldemények esetében továbbá, amelyekről a rendelkezésre álló adatok alapján alaposan valószínűsíthető, hogy adózás alól elvont jövedéki terméket tartalmaznak, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény szabályai az irányadóak.”
(8) A bortörvény 2000. december 31-ig hatályos rendelkezései szerinti állami ellenőrzőjeggyel ellátott, 2000. december 31-én készleten lévő borpárlatot az alkoholtermék adóraktár engedélyese zárjegy felhelyezése mellett bocsáthatja szabadforgalomba.
(9) Az alkoholtermék adóraktári engedélyeket a Jöt. e törvény 88. §-ával módosított 49. §-a (1) bekezdése a) pontjának rendelkezésével összefüggésben 2001. január 1-ei dátummal a vámhatóság hivatalból módosítja. A szeszüzem adóraktárból a 2001. január 1-ei fordulónappal leltározással alátámasztott gyümölcspálinka és borpárlat készlet az adóraktári engedély módosítását követően is kitárolható.
262. § (1) E törvény Itv-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépés napjától illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Itv. 3. §-ának (4) bekezdéséből a “- az e törvény mellékletének (a továbbiakban: melléklet) XVIII. címében említett kivételekkel –” szövegrész, a 4. § (2) bekezdése, a 33. § (2) bekezdés 14. pontjából a “kivéve az erkölcsi bizonyítvány kiadását” szövegrész hatályát veszti.
263. § Az Itv. Melléklete e törvény 17. számú mellékletének megfelelően módosul.
264. § (1) E törvény hatálybelépésével egyidejűleg a Htv. 3. §-ának (2) bekezdésében szereplő “évben” szövegrész, valamint a “naptári évben” szövegrész “adóévben” szövegrészre változik, a 37. §-a (2) bekezdésének b) pontjában szereplő “3 hónapot” szövegrészek “6 hónapot” szövegrészekre változnak, a 39. § (1) bekezdésében szereplő “az alvállalkozói teljesítések” szövegrész “a közvetített szolgáltatások” szövegrészre változik, az 52. §-ának 8. pontja “azzal, hogy nem minősül szükséglakásnak az a helyiségcsoport, amely csak azért nem sorolható be komfortfokozatba, mert nem rendelkezik melegpadlós helyiséggel” szövegrésszel egészül ki, továbbá az 52. § 39. pontja hatályát veszti. A Htv. Mellékletének első mondatában “A 39. § (1) bekezdése szerinti adóalap” szövegrész helyébe “A helyi iparűzési adó alapjának” szövegrész lép.
265. § (1) E törvény 136. §-228. §-okban foglalt rendelkezései 2001. január 1. napján lépnek hatályba azzal, hogy a 187. §-t 2001. július 1-jétől kell alkalmazni. Éves pénzügyi terv hiányában 2001. április 1. és május 31. között a pénztáraknak a hosszútávú pénzügyi terv alapján kell működniük. A 161., 162. és a 164. §-t 2002. január 1-jétől kell alkalmazni.
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)
1. a Tbj. 4. §-a k) pontjának 1. alpontja az “adóalapként meghatározott értéke” után kiegészül “ – ide nem értve az Szja. tv. 69. § (5) bekezdésének b) pontja szerinti ajándék, reprezentáció címén adott termék és nyújtott szolgáltatás –, ”, 2. alpontja kiegészül a “ , illetőleg szerződésben meghatározott díj” szövegrésszel, r) pontjának 1. alpontjában a 46. §-ra hivatkozás a § után kiegészül a “(1) –“szövegrésszel; 5. §-a (1) bekezdésének a) alpontja a zárójeles rész előtt kiegészül “,a fegyveres erők szerződéses állományú tagja” szövegrésszel; 46. §-ának (2) bekezdése a “társadalombiztosítási azonosító jelét,” szövegrész után kiegészül a “magánnyugdíjpénztári tagságára vonatkozó adatot,” szövegrésszel; 47. §-a (1) bekezdésében a “tárgyévet követő hó február 20.“ szövegrész helyébe a “tárgyévet követő év március 31. – egyéni vállalkozó a tárgyévet követő év április 30. –“ szövegrész lép; 41. §-a (4)-(5) bekezdésében és az 51. § (4) bekezdésében az “Állami Pénztárfelügyelet” helyébe a “PSZÁF” megjelölés lép;
2. az Eho. 3. §-ának bb) alpontjában a gondolatjeles rész helyébe a “- különösen az Szja. 69. §-a (5) bekezdésének b) pontja szerinti ajándék, reprezentáció címén adott termék és nyújtott szolgáltatás –, ” szövegrész lép, 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja kiegészül “a fegyveres erők szerződéses állományának jogviszonya,” szövegrésszel; 8. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata a “köteles” után kiegészül “a naptári évet követő adóbevallásban feltüntetni és az adó megfizetésére előírt határnapig” szövegrésszel,
3. a Cst. 7. §-ának (3) bekezdésében “Az (1) bekezdés,” helyébe a “A 6. §,” szövegrész, 49. §-ában az “OEP” helyébe a “a Pénzügyminisztérium” jelölés lép,
4. az Mpt. 2. §-a (3) bekezdésében a “vagyonkezelési” szövegrész után kiegészül az “és letétkezelési” szövegrésszel, 4. §-a (2) bekezdésének x) pontja kiegészül a “továbbá a 26. § (5) bekezdése alkalmazásánál a Tbj. 4. §-a a) pontjának 1-3. alpontja, a 22. § alkalmazásánál a Tbj. 4. §-ának a) pontja szerinti foglalkoztató” szövegrésszel, 28. §-ának c) pontjában a “180 havi” szövegrész “180 hónap időtartamra” szövegre változik, 37. §-a (1) bekezdésének második mondatában a beszámoló közgyűlés elé terjesztésének és elfogadásának 90 napos határideje 150 napra változik, 70. §-ának (8) bekezdésében a “150” jelölés “180”-ra változik, a 89. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege a “történő” kifejezés után kiegészül a “garanciális” szövegrésszel,
5. az Öpt. 40. §-ának (2) bekezdésében a “90” jelölés “150”-re változik,
6. a Cstv. 12. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az “egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék” szövegrész után kiegészül az “(ideértve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat is)” szövegrésszel, 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja a “társadalombiztosítási tartozások” szövegrész után kiegészül az “és a magánnyugdíjpénztári tagdíj tartozások,”, 57. §-a (2) bekezdésének a) pontja “az egészségügyi hozzájárulást” szövegrész után kiegészül az “ ,illetve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat” szövegrésszel, 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja az “adó- és járulékfizetési” szövegrész után kiegészül az “(ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat is)” szövegrésszel,
7. a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 23/B. §-ának (1) bekezdésében a “fővárosi egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP)” szövegrész helyébe a “Területi Államháztartási Hivatal (a továbbiakban: TÁH), a fővárosban a Pest Megyei TÁH” szövegrész, “az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP)” szövegrész helyébe “a pénzügyminiszter” szövegrész lép, a 23/B §-a (1)-(2), 23/D. §-a (3), 23/E. §-a (1) és (7), 23/F. §-a (1)-(2) bekezdésében a “MEP” megjelölés helyébe a “TÁH” megjelölés lép,
8. az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 4/B. §-a (1) bekezdésének c) pontja kiegészül a “továbbá a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét,” szövegrésszel,
9. az Eb. tv. 39. §-a (4) bekezdésében a “pénzbeli ellátást” szövegrész helyébe az "ellátást” szövegrész lép, 42/A. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a "felsőfokú” szövegrész helyébe a “közép- vagy felsőfokú” szövegrész lép, 48. §-a (1) bekezdésében a “járulékot fizetett” szövegrész helyébe a “járulékfizetésre kötelezett volt” szövegrész lép, (6) bekezdésének b) pontjában a hivatkozás (2) bekezdésről (2)-(3) bekezdésre változik,
b) hatályát veszti
1. a Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének f) pontjában a “gyermekgondozási díj” szövegrész; 24. §-ának (4) bekezdésében “a (3) bekezdés alkalmazása során” szövegrész; 34. §-a (9) bekezdéséből “a nyugdíjbiztosítás és” valamint a “nyugdíjbiztosítási és” szövegrész; 35. §-a (4) bekezdésének második és harmadik mondata, 51. §-a (7) bekezdésének utolsó mondata; 52. §-ának (5) bekezdése;
2. a Tbj. módosításáról rendelkező 1998. évi LXVII. törvény 6. §-a, 12. §-ának (2) bekezdése, 16. §-ának (2) bekezdése, 22. §-a (6) bekezdésének utolsó előtti mondata,
3. az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról rendelkező1999. évi XCIX. törvény 97. §-a, 100. §-ának (1) bekezdése,
4. az Eb.tv. 40. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a “gyermekgondozási segély” szövegrész, 42/A. § (3) bekezdése, 56. §-ának (2) bekezdésében az “ ,azonban a baleseti táppénz alapja az egészségbiztosítási járulék felső határánál több nem lehet”, 63. §-a (1)-(2) bekezdésének második és harmadik mondata,
5. az Eho. 6. §-a (3) bekezdésének c) és d) pontjában “ ,a 3. §-ban meghatározott” szövegrész;
6. Az Mpt. 53. §-a (3) bekezdésének b) pontjába a "vagy természetes személyek" szövegrész, az 53. §-a (3) bekezdésének h) pontja, az Mpt. 59. §-a (3) bekezdésének b) és e) pontja, 60. §-a (3) bekezdésének b) és e) pontjai, 61. §-aa (2) bekezdésének b) pontja, 62. §-a (6) bekezdésének második mondata, 84. §-ának (3) bekezdésében “az Alap útján vagy” szövegrész, 88. §-a (1) bekezdésének d) pontja, 123. § (4) bekezdésének a) és c) pontja;
7. az Öpt. 42. §-a előtti alcím, 70. §-a;
8. a Cst. 44. §-ának (3) bekezdése, 45. §-a (1) bekezdésében az “Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és az”, (3) bekezdésében az “OEP és az” szövegrész;
9. a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény 18. §-ának (3) bekezdése.
(3) A foglalkoztató a törvényes határidőn belül e törvény hatálybalépését követően is köteles az egészségbiztosítási járulékot a biztosítottnak 15 napon belül visszafizetni, ha a túlfizetés a 2000. december 31-ig hatályos rendelkezések megsértésével keletkezett.
(4) Az e törvényben előírt csökkentett mértékű járulékokat a 2001. január 1-jétől, illetőleg 2002. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek esetén első ízben 2001., illetve 2002. február hónapban kell megfizetni.
(5) A 2000. december 31-ét megelőzően benyújtott és a törvény hatályba lépéséig el nem bírált családtámogatási és fogyatékossági támogatási ügyek átadás-átvételének feltételeit, valamint az igényt elbíráló szervek hatáskör átadásából adódó végrehajtási szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. Az igényelbíráló szerv a 2000. december hónapra járó családtámogatási ellátást december 31-éig folyósítja.
(6) Ahol jogszabály Területi Államháztartási Közigazgatási és Információs Szolgálatot (TÁKISZ) említ, azon Területi Államháztartási Hivatalt (TÁH), ahol Állami Pénztárfelügyeletet (Pénztárfelügyelet) említ, azon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (Felügyelet) kell érteni.
(7) E törvény 221-222., 224-225., és 227. §-ának rendelkezéseit a 2000. december 31-jét követően kezdődött keresőképtelenség, illetőleg ellátásra való jogosultság esetén kell alkalmazni.
(8) E törvény 228. §-a szerinti kamatot a 2000. december 31-ét követően kibocsátott visszafizetésre kötelező határozatban, illetőleg megtérítésre kötelező fizetési meghagyásban megállapított összeg után kell felszámítani.
266. § (1) E törvény hatálybelépésével egyidejűleg az Art. 13. § (2) bekezdésének első mondatából az “és vevő” szövegrész, 32. §-ának (10) bekezdése, az 54. § (3) bekezdésének második mondata, 70. §-ának (5) bekezdéséből “a magánszemélyek jövedelemadójára előírt” szövegrész, a 80/A. §-a (2) bekezdésének második mondatából “, ha az ügylet tárgyának értéke nem állapítható meg, 250 ezer forint” szövegrész, a 2. számú mellékletének I. Határidők 2. Az általános forgalmi adó b) pontjából ", az évente bevallásra kötelezett adózó a negyedévenkénti vagy a havonkénti elszámolás és bevallás" szövegrész hatályát veszti.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 4. §-ának (2) bekezdésében a “csak törvénnyel” szövegrész helyébe “a törvénnyel, kormányrendelettel” szövegrész, a 23. §-ának (5) bekezdésében a “naptári év” szövegrészek helyébe “adóév” szövegrészek, a 28. §-ának (3) bekezdésében “a helyi adó” szövegrész helyébe “az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó” szövegrész, a 35. § (9) bekezdésének utolsó mondatában az “osztalékadót" szövegrész helyébe az “osztalék-, társasági adót" szövegrész, az 53. §-ának (1) bekezdésében a “fővárosi, megyei” szövegrész helyébe “területi” szövegrész, a 74/B. § (1) bekezdésében a “20 napra” szövegrész helyébe “20 nyitvatartási napra” szövegrész, a “12 napra” szövegrész helyébe “12 nyitvatartási napra” szövegrész, a “60 nap” szövegrész helyébe “60 nyitvatartási nap” szövegrész, az 5. számú melléklet 6. pontjában a “naptári évenként” szövegrész helyébe “adóévenként” szövegrész, a “naptári évben” szövegrész helyébe “adóévben” szövegrész, a 7. számú melléklet 4. pontjában a “naptári éven” szövegrész helyébe “adóéven” szövegrész lép.
(3) E törvénynek az Art-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a 2000. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes jogkövetkezményt határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, adólevonási, bizonylatkiállítási és - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - adatszolgáltatási kötelezettségét a 2000. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(5) Az Art. 3. számú mellékletének e törvény 20. számú mellékletével módosított A) 4. és C) pontjait első ízben a 2000. évről teljesítendő adatszolgáltatás során kell alkalmazni.
(6) Az Art. e törvény 21. számú mellékletének 1. pontjával módosított 5. számú mellékletének 7. pontja a 2000. évben teljesített kifizetések tekintetében is alkalmazható.
267. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 1., 2., 3. és 5. számú melléklete e törvény 18-21. számú mellékleteinek megfelelően módosul és az Art. kiegészül az e törvény 22. számú melléklete szerinti 9. számú melléklettel.
268. § Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 80. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § kiegészül a következő (4) bekezdéssel:
“(1) Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet nem fizeti meg a tartozását, az első fokon eljárt közigazgatási szerv a követelést – a kötelezett hitelintézetnél vezetett bankszámlájáról – azonnali beszedési megbízással érvényesíti."
"(4) Ha az (1) bekezdés szerinti behajtásra nincs lehetőség, vagy az nem, illetve aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a kötelezett egyéb vagyonát is végrehajtás alá kell vonni, amelyet a közigazgatási szerv megkeresésére a hatáskörrel rendelkező adóhatóság foganatosít az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény szabályai szerint.”
269. § A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A törvény hatálya nem terjed ki az adótanácsadói, az adószakértői, a pénzügyi-számviteli ágazat hatósági szakképesítéseire, valamint a külön törvénnyel szabályozott okleveles könyvvizsgálói képesítésre.”
270. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben szabályozza az adótanácsadói, az adószakértői, valamint a pénzügyi-számviteli ágazat hatósági szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeit, és meghatározza azon munkaköröket, amelyek ezen szakképesítésekkel tölthetők be.
1. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.2 és 1.3 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1.2 a családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott nevelési ellátás;
1.3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg a helyi önkormányzat, továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális segély, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján nyújtott rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, otthonteremtési támogatás, fiatal felnőtt részére utógondozói ellátás keretében biztosított ellátmány, nevelési díj, nevelési díj mellett folyósított külön ellátmány, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás, időskorúak járadéka, munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a nyugdíj előtti munkanélküli segély, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a súlyosan mozgáskorlátozott magánszemély részére jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatás, a fogyatékossági támogatás, a sorkatona és a polgári szolgálatot teljesítő hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől az elhunyt házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyező feladat ellátásának minősül a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényben felsorolt ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása;
2. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 6.1 és 6.4 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“6.1. az elemi károk, katasztrófák esetén a károsultnak jogszabály alapján, és/vagy közadakozásból pénzben vagy természetben nyújtott segély, támogatás, a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás, a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést;”
“6.4. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagjának egyéni számláján a fedezeti alapból történő befektetések hozama címén jóváírt összeg, ideértve az értékelési különbözet figyelembevétele alapján jóváírt összeget is;”
3. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.14., 8.16., 8.19. és a hatályon kívül helyezett 8.23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“8.14. a kifizető által üzletpolitikai (reklám) célból, bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott kedvezmény, árengedmény, visszatérítés, termék, szolgáltatás, ha az
a) nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá,
b) nem vetélkedő és nem verseny díja;”
“8.16. a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tartósan fokozott igénybevételnek kitett vagy harckészültségi gyakorlaton részt vevő - 12 órát elérő, vagy azt meghaladó őr- és ügyeleti szolgálatot adó - tagjának, valamint a polgári védelmi szervezet békeidőszaki, minősített időszaki katasztrófa elhárításában résztvevőnek a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni ellátása, továbbá a sor-, tartalékos és póttartalékos katona, a katonai és rendvédelmi középiskola, a felsőoktatási intézmény tanulmányi szerződéses és ösztöndíjas tanulója, hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben kapott természetbeni juttatása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a terrorelhárító, a repülőhajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész, az ejtőernyős és a békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és szerződéses katonák állománya;”
“8.19. a kifizető által a magánszemélynek kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékéből alkalmanként az 500 forintot meg nem haladó összeg;”
“8.23. a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvény szerint katasztrófavédelemben részt vevő magánszemély természetbeni ellátása.”
1. Az Szja tv. 2. számú melléklete I. pontjának 6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“6. az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha
a) a magánszemély az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti,
b) a terméket, a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja;"
2. Az Szja tv. 2. számú melléklete I. pontja 7. alpontjának felvezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
"7. az 50 ezer – 2001. január 1-je előtti beszerzés esetén 30 ezer - forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezőgazdasági őstermelő egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés időpontjától számított"
1. Az Szja tv. 3. számú melléklete I. pontja 2. alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
“2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az az 50 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen tárgyi eszközök - a mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétől függetlenül is - folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;”
2. Az Szja tv. 3. számú melléklete I. pontja 6. alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
“6. a köztestület számára tagdíj, vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett összeg;”
3. Az Szja tv. 3. számú mellékletének IV. pontja a következő 10. alponttal egészül ki:
“10. Az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában számolható el költségként.”
1. Az Szja tv. 5. számú mellékletének I. pontja a következő 6. alponttal egészül ki:
“6. A természetbeni juttatásra fordított kiadást időrendi szempontból a juttatásról szóló bizonylat keltezése szerint kell figyelembe venni.”
2. Az Szja tv. 5. számú melléklete II. pontja 13. alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
“13. Leltár
A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell a következő csoportosítás szerint:
- anyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),
- használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),
- 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-ét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközök,
- áruk (kereskedelmi készletek),
- betétdíjas göngyöleg,
- alvállalkozói teljesítmények,
- saját termelésű készletek:
= befejezetlen termelés,
= félkész és késztermék.
Az áfát nem az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-ét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű) eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie;
- az 50 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-ét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetnie;
- a saját termelésű félkész- és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetnie.
Az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek (a 4. számú melléklet 1. pont első mondata) a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-ét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie;
- az 50 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-ét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetnie;
- a saját termelésű félkész- és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetnie.”
3. Az Szja tv. 5. számú mellékletének III. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“A tárgyi eszközök selejtezésének igazolásául selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni és a selejtezés tényét dokumentumokkal, hitelt érdemlően kell alátámasztani. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni.”
1. Az Szja tv. 6. számú melléklete I. pont c) alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) A saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket az adott évben kifizetőnek, és/vagy termelői borkimérésben végső fogyasztó részére értékesíti, és az értékesítésükből származó bevétel együttvéve az évi 4 millió forintot nem haladja meg. Ha a bevétel meghaladja a 4 millió forintot, vagy az értékesítés nem kizárólag az előzőek szerint történik, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének. Ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta, az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások, ha a bevétel a 4 millió forintot meghaladja. Ha a magánszemély a saját termelői borkimérésében az előzőek mellett, nem a saját őstermelői tevékenységében előállított bármely más terméket is értékesít és/vagy szolgáltatást is nyújt, akkor az őstermelői és más bevételeit, illetőleg azok megszerzése érdekében felmerült költségeit külön-külön kell nyilvántartania, azzal, hogy ha valamely költség többféle értékesítéssel is összefügg, akkor azt – ha e törvény másként nem rendelkezik - a bevételek arányában kell megosztania.”
2. Az Szja tv. 6. számú melléklete II./B. 12. alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
“12. Fűszernövények és fűszerek:
fűszerpaprika 0904 20-ból
borókabogyó 0909 50-ből
sáfrány 0910 20
kakukkfű 0910 40-ből
ánizsmag 0909 1010
köménymag 0909 30
kapormag 091099-ből
egyéb hazai fűszernövények 070990-ből-121190-ből”
3. Az Szja tv. 6. számú melléklete II./B. pontja 26. alpontja után a következő 27. alponttal egészül ki:
“27. Karácsonyfa 0604-ből”
1. Az Szja tv. 10. számú melléklete I. pontja 6. alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 7. alpont felvezető mondata helyébe a következő mondat lép:
“6. az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat az egyéni vállalkozó saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha
a) az egyéni vállalkozó az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti, illetőleg, ha a terméket, a szolgáltatást természetbeni juttatásként nyújtja,
b) a terméket, a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja;
7. az 50 ezer – 2001. január 1-je előtti beszerzés esetén 30 ezer – forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét az egyéni vállalkozó egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés időpontjától számított”
2. Az Szja tv. 10. számú melléklete II. pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, az 50 ezer – 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-ét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer – forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;”
1. Az Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az az 50 ezer forintot nem haladja meg, továbbá beszerzési értékétől függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a III. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;”
2. Az Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 7. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő 27. ponttal egészül ki:
“7. a köztestület számára tagdíj, vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett összeg;”
“27. az egyéni vállalkozó saját és a vele munkaviszonyban álló magánszemély képzésének érdekében nyújtott szolgáltatásra fordított igazolt kiadás, feltéve, hogy a képzés a vállalkozási tevékenységéhez hasznosítható ismeretek megszerzését célozza (ide nem értve az alap-, közép- vagy felsőfokú oktatás, nyelvtanfolyam költségeit).”
3. Az Szja tv. 11. számú melléklete II. pontja 1. alpontja a) alpontjának felvezető mondata helyébe a következő mondat lép:
“Tárgyi eszköznek minősül minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), tenyészállat, amely tartósan, legalább egy éven túl - közvetlenül vagy e törvényben meghatározott módon közvetve - szolgálja a vállalkozás tevékenységét.”
4. Az Szja tv. 11. számú melléklete II. pontja 1. alpontja a) alpontja a következő ad) és ae) ponttal egészül ki:
“ad) Tenyészállatok körébe tartoznak azok az állatok, amelyek a tenyésztés, a tartás során leválasztható terméket (szaporulatot, más leválasztható terméket) termelnek, és ezen termékek értékesítése, vagy az egyéb (igateljesítmény, őrzési feladat, lovagoltatás) hasznosítás biztosítja a tartási költségek megtérülését, függetlenül attól, hogy azok meddig szolgálják a vállalkozási tevékenységet.
ae) az ültetvény olyan építmény, amelynek eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik és egybefüggő területük eléri vagy meghaladja szőlőültetvény esetén az 500 m2 -t, gyümölcsös ültetvény esetében az 500 m2-t, ha a gyümölcsbokor málna, egres, ribiszke, rikö, szeder, bodza; 1500 m2-t, ha a gyümölcsfa alma, körte, birs, őszibarack, kajszibarack, meggy, cseresznye, szilva, dió, gesztenye, mandula, mogyoró.
5. Az Szja tv. 11. számú melléklete II. pontja 2. alpontja b), g) és i) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés, vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben évközben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámolni (kivéve, ha az értékcsökkenés elszámolása a cégautóadó megfizetésére tekintettel történik). Az üzembe helyezés napja az a nap, amikor az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt, nem anyagi javakat rendeltetésszerűen használatba veszi. Ezt a napot a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak nyilvántartásában, illetőleg a beruházási költségnyilvántartásban fel kell tüntetni. Az ültetvény üzembe helyezésének napja az a nap, amikor az ültetvény termőre fordul.”
“g) A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében – figyelemmel a b) pont rendelkezéseire is – választható, hogy önmaga határozza meg az értékcsökkenési leírást és a leírás időtartamát, azzal, hogy a leírási évek száma legalább két adóév.”
“i) A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minősítést követően, de legkésőbb 2002. december 31-én, ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök - kivéve a közúti gépjárművet (HR 8701-8705, 8710, 8711 vtsz.-ok), az épületet és az építményt - esetében egyösszegű, valamint a vállalkozási övezetté minősítést követően, de legkésőbb 2002. december 31-én, ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékű értékcsökkenési leírást érvényesíthet mindkét esetben, feltéve, hogy a magánszemély nem veszi igénybe a 13. számú melléklet 3. és/vagy 8. pontja szerinti adókedvezményt. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minősül a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.”
6. Az Szja tv. 11. számú melléklete II. pontja 3. alpontja b) alpontjában a gőz-, forróvíz,- és termálvízvezeték, földgáz leírási kulcsát meghatározó rendelkezés helyébe a következő rendelkezés lép:
“Gőz-, forróvíz- és termálvízvezeték, földgáz távvezeték, termálkút 10,0”
7. Az Szja tv. 11. számú melléklete II. pontja 3. alpontja e) alpontjának záró mondata helyébe a következő f) pont lép:
“f) A szellemi termék, a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz, továbbá a tenyészállat beszerzési vagy előállítási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközt előreláthatóan használják. Ezt az időszakot és az évenként leírandó összeget (az összeg meghatározásának módját) az eszköz használatbavétele időpontjában kell meghatározni, a nyilvántartásokban feljegyezni.”
8. Az Szja tv. 11. számú mellékletének III. pontja a következő 13. alponttal egészül ki:
“13. Az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában számolható el költségként.”
Az Szja tv. 13. számú mellékletének jelenlegi záró mondata helyébe a következő mondat lép, egyidejűleg a melléklet e mondat után a következő címmel és 9-14. ponttal egészül ki:
“Az 1-8. pontokban szabályozott adókedvezmények utoljára a 2002. évi vállalkozói személyi jövedelemadóból vehetők igénybe.”
“Kis- és középvállalkozások adókedvezménye
9. A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minősülő egyéni vállalkozó 2001. december 31-ét követően megkötött szerződés szerint tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybevett hitel kamata alapján adókedvezményt vehet igénybe.
10. Az adókedvezmény a 9. pontban meghatározott hitelre az adóévben fizetett kamat 20 százaléka vagy 40 százaléka, ha az egyéni vállalkozó a beruházást vállalkozási övezetben, kiemelt térségben, vagy a területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségben lévő telephelyén valósítja meg.
11. Az adókedvezményre való jogosultság és az adókedvezmény mértékének meghatározásakor a hitelszerződés megkötésének időpontja, illetve - ha az adózó a tárgyi eszközt az üzembe helyezést követően áthelyezi, akkor az áthelyezés időpontja - az irányadó. Az áthelyezés adóévében az egyéni vállalkozó az adókedvezményt az áthelyezés napjával lezáruló, illetve az áthelyezés napját követő időszak naptári napjaival arányosan – az egyes időszakokban a 10. pont rendelkezése szerint érvényesíthető mérték alapján – megosztva határozza meg.
12. A 9. pont alapján igénybevett adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg az 5 millió forintot.
13. Az egyéni vállalkozó az adókedvezményt abban az adóévben - utoljára abban az adóévben, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetnie – veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepel.
14. Az egyéni vállalkozónak az igénybevett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetnie, ha a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a beruházást nem helyezi üzembe, illetve a tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében, vagy az azt követő három évben elidegeníti.”
9. számú melléklet a 2000. évi .... törvényhez
1. A Tao. 1. számú mellékletének 2-4. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“2. Az adózó az értékcsökkentési leírást az immateriális jószág, a tárgyi eszköz üzembe helyezése napjától (ideértve jogutód esetén a jogelődtől a vagyonmérleg szerint átvett, a jogelőd által már üzembe helyezett eszköznél az átalakulás napját követő napot is) az állományból való kivezetése (ideértve a forgóeszközök közé való átsorolást, valamint az adózó megszűnését is) napjáig számolja el. Ha az üzembe helyezés, illetve az állományból való kivezetés évközben valósul meg, az értékcsökkenési leírást azon napokra arányosan kell meghatározni, amely napokon az eszköz állományban volt.
3. Az adózó az értékcsökkenési leírást az eszköz bekerülési értékére vetítve állapítja meg. A jogutód a jogelőd által már üzembe helyezett eszközre az értékcsökkenési leírást a jogelődnél az átalakulás időpontjában kimutatott bekerülési értékre vetítve is megállapíthatja. Az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt értékcsökkenési leírás nem haladhatja meg az eszköznek az adózónál kimutatott bekerülési értékét.
4. Nem számolható el értékcsökkenési leírás – kivéve a 10. pontban foglaltakat – azon eszközre, amelyre a számvitelről szóló törvény szerint nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés, vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést. Ha a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek bekerülési értékét el kell különíteni.”
2. A Tao. 1. számú melléklete 5. pontjának felvezető rendelkezése, valamint a) és e) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a pont a következő f) és g) alponttal egészül ki:
“5. A számvitelről szóló törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenés érvényesíthető
a) immateriális javaknál és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogoknál,”
“e) a legfeljebb kétszázezer forint bekerülési értékű, valamint a 2. számú melléklet IV. fejezetének a) pontja szerinti 33 százalékos kulcs alá sorolt tárgyi eszközök esetében,
f) tenyészállatok esetében,
g) a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz esetében.”
3. A Tao. 1. számú melléklete 6. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
“6. Az 1995. december 31-e után az adózó, vagy jogelődje által üzembe helyezett, más által korábban még használatba nem vett, a HR 8401, 8405-8408, 8410-8430, 8432-8447, 8449-8465, 8467, 8468, 8474-8485, 8508, 8515, 8701, 8709, 8716 vtsz.-ok alá tartozó gépek, gépi berendezések, a HR 8501, 8502, 8504-8507, 8511-8513, 8530, 8531, 8535-8537, 8539, 8543-8548, 9006, 9405 vtsz.-ok alá tartozó villamos készülékek, a HR 8403 vtsz. alá tartozó kazán és a HR 8402 vtsz. alá tartozó gőzfejlesztő berendezés esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthető.”
4. A Tao. 1. számú melléklete 10. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
“10. Az adózó a számvitelről szóló törvény alapján megállapított terven felüli értékcsökkenést érvényesítheti az adóév utolsó napján állományban lévő
a) vagyoni értékű jogra, ha az a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem érvényesíthető;
b) kísérleti fejlesztés aktivált értékére, ha a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszüntetik, illetve az eredménytelen lesz;
c) olyan eszközre (kivéve a beruházást), amelyre a számvitelről szóló törvény szerint nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés, vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést;
d) az a)-c) alpontban nem említett szellemi termékre, tárgyi eszközre (ideértve a beruházást is), ha az eszköz megrongálódása elháríthatatlan külső ok miatt következett be.”
A Tao. 2. számú mellékletének II. fejezetében a gőz-, forróvíz- és termálvízvezeték, földgáz távvezetéket meghatározó rendelkezés helyébe a következő rendelkezés lép:
“Gőz-, forróvíz- és termálvízvezeték, földgáz-távvezeték, termálkút 10,0”
A Tao. 3. számú mellékletének helyébe a következő 3. számú melléklet lép:
“3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez
A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai
A
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások
A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
1. az adózó által 1996. december 31. napját követően üzembe helyezett, 6 millió forintot meghaladó bekerülési értékű személygépkocsi javítási, karbantartási költségéből, biztosítási díjából (kivéve a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítást) és e törvény szerinti értékcsökkenési leírásából, valamint állományból történő kivezetésekor számított nyilvántartási értékéből a 6 millió forintot meghaladó értékkel arányos összeg;
2. immateriális jószág, tárgyi eszköz értékesítése, apportálása esetén a számított nyilvántartási értéknek, készlet értékesítése, apportálása esetén a könyv szerinti értéknek a bevételként elszámolt összeget (egyszeres könyvvitelt vezetőnél ideértve az ellenérték követelésként kimutatott összegét is) meghaladó része, ha a bevételként elszámolt összeg nem éri el az eszköz szokásos piaci árának 90 százalékát; nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha az adózó az értékesítést a szokásos üzleti tevékenységeként végzi;
3. a részesedés, az értékpapír értékesítése esetén elszámolt árfolyamveszteség, valamint a részesedés, az értékpapír apportálása, a váltókövetelés értékesítése esetén elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része, ha az eszköz beszerzési ára a beszerzéskori szokásos piaci árat 10 százaléknál nagyobb mértékben meghaladja, illetve az eszköz elidegenítése következtében elszámolt bevétel nem éri el az elidegenítéskori szokásos piaci ár 90 százalékát;
4. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;
5. a hiányzó eszköz könyv szerinti értéke (immateriális jószág, tárgyi eszköz számított nyilvántartási értéke), ha egyértelműen megállapítható, hogy a hiány (különös tekintettel az eszköz fizikai jellemzőire, értékére, a tárolás körülményeire) megfelelő gondosság mellett nem merült volna fel, vagy ha az adózó – az ésszerű gazdálkodás követelményeit figyelembe véve – nem tett meg mindent a hiányból eredő veszteség mérséklésére;
6. az értékkel nyilvántartott tárgyi eszköz selejtezésekor az eszköz könyv szeriniti értéke, ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal megfelelően alátámasztva;
7. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerinti megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulék.
B
A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások
A 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
1. az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, vagy a vele korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas [Tbj. 4. § f) pont] magánszemély, illetve az említett magánszemélyek özvegye, kiskorú közeli hozzátartozója részére juttatott segély;
2. a reprezentációs költség, valamint az adózó által üzletpolitikai (reklám) célból, bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott kedvezmény, árengedmény, visszatérítés, termék, szolgáltatás révén nyújtott természetbeni juttatás, továbbá a reprezentációs költséghez, az említett természetbeni juttatáshoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés;
3. az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas [Tbj. 4. § f) pont] magánszemély, vagy az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére juttatott természetbeni juttatás, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés;
4. az előzetesen felszámított, de az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint le nem vonható általános forgalmi adó, feltéve, hogy a vállalkozás érdekében felmerült költséghez, ráfordításhoz kapcsolódik;
5. a köztestület számára tagdíj, vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, valamint az alapszabálya szerint az adózó vállalkozási tevékenységével kapcsolatos érdekképviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címen fizetett összeg;
6. a bölcsőde, az óvoda, valamint az adózó által fenntartott oktatási intézmény, az általa üzemeltetett, munkahelyi étkezést biztosító létesítmény, a sport, a kultúra, az üdülés célját szolgáló létesítmény, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat ellátásához biztosított létesítmény fenntartásának és üzemeltetésének közvetlen költsége, illetve ebből az adózót arányosan terhelő összeg;
7. a külön törvényben foglalt feltételekkel az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba befizetett munkáltatói tagdíj-hozzájárulás;
8. az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja és az említett személyek közeli hozzátartozója, mint kedvezményezett javára kötött biztosítás díja;
9. a szakszervezeti tisztségviselő számára biztosított munkaidő-kedvezményre a Munka Törvénykönyvében előírt rendelkezések alapján fizetett távolléti díj, pótszabadságra fizetett kereset és az igénybe nem vett munkaidő-kedvezmény címen a szakszervezetnek átutalt összeg;
10. a privatizációs lízingszerződés alapján a lízingbe vett társaságnál szervezési-vezetési szolgáltatás címen ráfordításként elszámolt összeg;
11. a tulajdonostárs által a társasházi, lakásszövetkezeti közös tulajdonnal kapcsolatos karbantartási és egyéb közös kiadásra (üzemeltetésre) elszámolt, tulajdoni hányaddal arányos költség;
12. a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényben meghatározott sorsolásos játék, ajándéksorsolás keretében átadott, nyújtott nyeremény ráfordításként elszámolt értéke;
13. a magánszemély javára megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából fizetett összeg, magánnyugdíj-pénztári tagdíj, az alkalmazott magánnyugdíj-pénztári tagdíjának egyoldalú kötelezettségvállalás alapján történő kiegészítése, valamint a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár alapítási költsége;
14. az adózónál a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja képzésének költségei, feltéve, hogy a képzés az adózó létesítő okiratában meghatározott vállalkozási tevékenységéhez hasznosítható ismeretek megszerzését célozza (ide nem értve az alap-, közép- vagy felsőfokú oktatás, nyelvtanfolyam költségeit).”
A Tao. 5. számú mellékletének 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a melléklet a következő 11. ponttal egészül ki:
“2. az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetek,”
“11. a külön törvényben és annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelően működő, kizárólag készfizetőkezesség-vállalást folytató részvénytársaság.”
Az Áfat. 1. számú melléklet I. részének 2., 14., 23., 33., 43., 48., 49., 53., 75. és 93. pontjai, továbbá 1. számú melléklet II. részének 1., és 15. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a melléklet I. része a következő 4/A., 43/A. és 51/A. pontokkal egészül ki:
[I. rész: A 12 százalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre]
|
“2. |
Élelmezési célra alkalmas hús, vágási melléktermék és belsőség Emberi fogyasztásra alkalmas pacal |
0201-től-0210-ig
ex 0504" |
|
“4/A. |
Tenyészállatok spermája és embriója |
0511 99 80 01 0511 10 00 00 0511 99 50 00” |
|
“14. |
Állati és növényi zsírok (csak az emberi fogyasztásra alkalmasak) |
1501 ex 1507-től 1510-ig ex 1512 ex 1513 21 30 00 ex 1513 21 90 00 ex 1513 29 50 00 ex 1513 29 91 00 ex 1513 29 99 00 ex 1514 ex 1515 21 ex 1515 29 ex 1515 50 ex 1515 90 59 ex 1517 1521 90 91” |
|
“23. |
Ecet és ecetsavból készült ecetpótló, legfeljebb 10 tömegszázalék ecetsav tartalommal;Ecet és ecetsavból készült ecetpótló, ízesítve és/vagy színezve, legfeljebb 15 tömegszázalék ecetsav tartalommal |
ex 2209” |
|
“33. |
Ásványi vagy vegyi trágyázószer (a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kiadott forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező trágyázószerek) |
ex 3102 ex 3103 ex 3104 3105” |
|
“43. |
Kompressziós térdharisnya, harisnya, harisnyanadrág, karharisnya, kompressziós kesztyű (amely megfelel az orvostechnikai eszközökről szóló külön jogszabályban meghatározott előírásoknak) |
ex 6115 ex 6117" |
|
“43/A. |
TB támogatással értékesített kész paróka |
ex 6704” |
|
“48. |
Szemüveglencse, kontaktlencse, a TB támogatással értékesített szemüvegkeret, távcsőszemüveg |
9001 30 9001 40 41 9001 40 49 9001 40 80 9001 50 41 9001 50 49 9001 50 80 ex9003” |
|
“49. |
Orvosi, sebészeti műszer és készülék: öninjektáló készülék és az ahhoz tartozó tű, orvosi fecskendő és tű, transzfúziós készülék, egyszerhasználatos vérvételi zsák, orvosi csapoló és öblítőeszközök, infúziós szerelékek, fogászati csiszoló, fényesítő és tisztítóanyagok, fogászati tisztítókefék, vesedializátorhoz tartozó szűrő és vérvonal, aferézises eljárásnál használt ferézis szerelék szűrővel vagy anélkül, egyszerhasználatos szűrőcsalád |
ex 9018 ex 8421 29 90 00" |
|
“51/A. |
Szoba WC |
ex 9401” |
|
“53. |
Vércukorszintet meghatározó készülék, nem ortézisként használt izomstimulátor |
ex 9027 80 17 ex 9027 80 97 ex 9019” |
|
“75. |
Szállítás, raktározás, posta és távközlés
Kivéve: - Utazásszervezés, utazási ügynöki szolgáltatás, idegenvezetés, turistatájékoztatás
- Postai szolgáltatás
- Távközlés [kivéve kábeltelevízió (SZJ 64.20.3-ból); televízió-műsorszórás (SZJ 64.20.21), rádió-műsorszórás (SZJ 64.20.22)]
- Légijármű javítás - Turista-, városnéző busz-szolgáltatás, kiránduló- és városnéző víziközlekedési szolgáltatás |
SZJ 60, 61, 62, 63,64
SZJ 63.30.1
SZJ 64.11.12.0, 64.11.13.0, 64.11.14.0, 64.11.15.0
SZJ 64.20.1, 64.20.2, 64.20.3
SZJ 63.23.13.1 SZJ 60.23.12 SZJ 61.20.12.0-ból" |
|
“93. |
Előadóművészeti szolgáltatás Bábszínházi szolgáltatás |
SZJ 92.31.21.0 SZJ 92.34.13.9-ből" |
[II. rész: A nulla felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre]
|
“1. |
Humán gyógyszerek, amelyeket a jogszabályok szerint az arra jogosult hatóság engedélyezett (az 1. számú melléklet I. részének 55. pontjában szereplő 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet hatálya alá tartozó gyógyhatású termékek kivételével), oltóanyagok, galenusi gyógyszerek
Emberi szervezetbe bejuttatott kontrasztanyag-készítmények és diagnosztikai reagensek humán célra |
ex 3002 ex 3003 ex 3004 ex 3006 60
ex 3006 30” |
|
“15. |
Humán gyógyászati célú galenusi készítmények és gyógyszerek alapanyagai, gyógyszerként közvetlen felhasználásra is. |
ex 1211 90 95 ex 1302 3001” |
14. számú melléklet a 2000. évi … törvényhez
Az Áfat. 2. mellékletének 8., 15., 21., 26. és 29. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a melléklet a következő 6/A. ponttal egészül ki:
[A 30. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások a következők:]
“6/A. az árutőzsde tagja által végzett tőzsdei tevékenység;”
“8. lakóingatlan - rendeltetéstől független - bérbeadása, egyéb módon történő hasznosítása (kivéve: magánszállásadás SZJ 55.23.13);"
“15. jogi tevékenység (SZJ 74.11);”
“21. oktatás (SZJ 80), ideértve az oktatási pedagógiai szakértést, szaktanácsadást (SZJ 74.14.23.4-ből), a pedagógiai tájékoztatás, pedagógus továbbképzés szervezését, valamint a tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezését, összehangolását (SZJ 74.84.16-ból);"
“26. közös ismeretterjesztés és ismeretszerzés (SZJ 92.34.13-ból);"
“29. szerencsejáték-szolgáltatás (SZJ 92.71.10), kivéve más kiegészítő szolgáltatást (SZJ 92.71.10.9);"
15. számú melléklet a 2000. évi … törvényhez
Az Áfat. 4.számú mellékletének a “Növénytermelési termékek és elsődleges feldolgozásaik” cím alatti 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
|
“7. |
Gabonafélék
muhar, csumiz |
1001-től 1007-ig 1008 10 1008 20 1008 30 1008 90 10 ex 1008 90 90 |
12” |
16. számú melléklet a 2000. évi .... törvényhez
A 2001. január 1-jét, illetve 2002. január 1-jét megelőzően beszerzett készlet után e törvény 257. §-a szerint a fizetendő általános forgalmi adót növelő összeg
|
Sorszám |
A termék megnevezése |
A fizetendő adó összege 2001-ben |
A fizetendő adó összege 2002-ben |
|
1. |
a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinekre |
5,60 Ft/l |
3,90 Ft/l |
|
2. |
a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre |
6 Ft/l |
4,20 Ft/l |
|
3. |
a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre |
6 Ft/l |
4,20 Ft/l |
|
4. |
a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra |
6 Ft/l |
4,20 Ft/l |
|
5. |
2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira |
6 Ft/l |
4,20 Ft/l |
|
6. |
a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra |
6 Ft/l |
4,20 Ft/l |
|
7. |
a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelőolajokra, a Jöt. 36. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott fűtőolajokra |
4,80 Ft/l |
3,40 Ft/l |
|
8. |
a Jöt. 36. § (1) bekezdés f) pontja szerinti cseppfolyósított szénhidrogénre |
2,60 Ft/kg |
1,80 Ft/kg |
|
9. |
a Jöt. 36. § (1) bekezdés g) pontja szerinti sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogénre |
1,30 Ft/nm3 |
0,90 Ft/nm3 |
|
10. |
a 2710 00 81, 2710 00 83, 2710 00 85 vámtarifaszám alatti kenőolajra
|
4,30 Ft/kg |
3 Ft/kg |
|
11. |
a 3811 vámtarifaszám alatti adalékanyagokra |
4,30 Ft/kg
|
3 Ft/kg
|
|
12. |
a Jöt. 42. § (1) bekezdése szerinti alkoholtermékek - a 13. sorszám alatti alkoholtermékek kivételével - |
90 Ft/hlf |
64 Ft/hlf |
|
13. |
a 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka |
125 Ft/hlf |
140 Ft/hlf |
|
14. |
a Jöt. 52. § szerinti sör |
20 Ft/Balling fok/hl |
14 Ft/Balling fok/hl |
|
15. |
a Jöt. 55. § szerinti pezsgő |
4,30 Ft/l
|
3 Ft/l
|
|
16. |
a Jöt. 58. § (2) bekezdése szerinti habzó köztes alkoholtermék |
11,60 Ft/l |
12,40 Ft/l |
|
17. |
a Jöt. 58. § (3) bekezdése szerinti nem habzó köztes alkoholtermék |
8,80 Ft/l |
8,50 Ft/l |
1. Az Itv. Melléklete IV. címe 2. pontja a következők szerint módosul:
“2. Az eredeti jegyzőkönyvvel egyidejűleg átütéssel készült jegyzőkönyv–másolat illetéke oldalanként 100 forint, de legalább 200 forint.”
2. Az Itv. Melléklete XIII. címének 2/b. pontja a következők szerint módosul:
(A fellebbezés illetéke:)
“2/b. csatornabírságot megállapító határozat esetén a fellebbezéssel megtámadott bírság összegének minden megkezdett 1000 forintja után 100 forint, de legalább 5000 forint.”
3. Az Itv. Melléklete XIV. címének 2/b. pontja a következők szerint módosul:
(A fellebbezés illetéke:)
“2/b. veszélyes hulladék bírságot, zajbírságot, légszennyezési és szennyvízbírságot, továbbá természetvédelmi bírságot megállapító határozat esetén a fellebbezéssel megtámadott bírságösszeg minden megkezdett 1000 forintja után 100 forint, de legalább 5000 forint.”
1. Az Art. 1. számú melléklet I. Általános rendelkezések 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. Az adózónak a bevallás adatait - a magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétől vagy az előző megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a következő bevallásában annak a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie.”
2. Az Art. 1. számú mellékletének II. Egyes adóbevallások határideje 3. Éves adóbevallás c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) a társasági adóról, az osztalékadóról
az adóévet követő év május 31-ig
kell bevallást tennie.”
1. Az Art. 2. számú melléklet I. Az állami adóhatósághoz teljesítendő befizetések Általános rendelkezések 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által fizetett jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást és járulékot kivéve -, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a 100 forintot el nem érő jövedelemadóját, az egészségügyi hozzájárulását nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100 forintot el nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván.”
1. Az Art. 3. számú melléklet A) 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“4. Ha a magánszemély jövedelemadóját nem a munkáltató állapítja meg, a munkáltató
a) a 2. pont szerint,
b) a járulékokkal kapcsolatos adatokról, tényekről, körülményekről a 3. pontban meghatározottak szerint
szolgáltat adatot.”
2. Az Art. 3. számú mellékletének C) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“C) A földhivatal és az illetékhivatal adatszolgáltatása
1. A földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem beérkezését követő 8 napon belül - az e törvény 13. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, kitöltött nyomtatványt mellékelve - adatot szolgáltat az illetékhivatalhoz az illetékkiszabáshoz szükséges, valamint a 2. pontban említett birtokában lévő adatokról. A földhivatal az adózó személyi adatait tartalmazó megkeresésre tájékoztatja az adóhatóságot az adózó tulajdonát képező - nyilvántartásában szereplő - valamennyi ingatlan adatáról.
2. Az illetékhivatal adatot szolgáltat - az ingatlannak közérdekű célra történő megvásárlása, illetve a magánszemélynek magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának kivételével - ingatlanértékesítés esetén az ingatlan értékesítőjéről és az ingatlan szerződés szerinti értékéről, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélyről és e jog szerződés szerinti értékéről
az adóévet követő március 20-áig
a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak.”
1. Az Art. 5. számú mellékletének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“7. A külföldi személy a kifizetést megelőzően, hitelesen magyarra fordított okiratban nyilatkozik arról, hogy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e, ha az alkalmazandó kettős adózás elkerülésére kötött egyezmény szerint e körülmény az adókötelezettséget befolyásolja. A letétkezelő az adóért vállalt korlátlan és egyetemleges felelőssége mellett nyilatkozhat a kifizető részére arról, hogy a külföldi személy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e. A nyilatkozat az ugyanazon szerződés alapján ugyanazon jogcímen a naptári évben kifizetett összegre terjed ki a körülmények megváltozásáig. A kifizető az adó összegét helyesbíti, amennyiben a külföldi személy a nyilatkozatot a kifizetést követően, de a kifizető bevallását megelőzően teszi meg. Ebben az esetben a kifizető bevallásában a haszonhúzói nyilatkozatra tekintettel megállapított kötelezettséget tünteti fel, a különbözetet megfizeti vagy visszaigényli, valamint a külföldi személlyel elszámol a különbözetről. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a külföldi személy a bevallást megelőzően korábbi nyilatkozatát helyesbíti. A bevallás benyújtását követően megtett nyilatkozat alapján a kifizető bevallását az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbítheti. A kifizető a nyilatkozatot megőrzi.”
2. Az Art. 5. számú melléklete a következő 9. ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi 9-10. pontok számozása 10-11. pontra változik:
“9. Ha a kifizetőt azért terheli adófizetési kötelezettség, mert a külföldi személy részére az adóköteles bevételt nem pénzben juttatta és így az adót a törvényben előírt mértékkel fizette meg, adóbevallásában az egyezmény szerinti mértékkel megállapított adót tüntetheti fel, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtásakor rendelkezik illetőségigazolással, illetőleg haszonhúzói nyilatkozattal. A bevallás benyújtását követően bemutatott illetőségigazolás, megtett haszonhúzói nyilatkozat alapján a kifizető az elévülési időn belül az adót önellenőrzéssel helyesbítheti."
Az Art. a következő 9. számú melléklettel egészül ki:
“9. számú melléklet
A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók
adómegállapítási, adóbevallási és befizetési kötelezettségei
A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó törvényben, vagy más jogszabályban előírt adókötelezettségeit a következő eltérésekkel teljesíti.
A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak a társasági adó, az osztalékadó, a turisztikai hozzájárulás, a vállalkozók helyi kommunális adója és az iparűzési adó tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőlegfizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
1. Az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási kötelezettségek
Az adózó az adóbevallási kötelezettségét a társasági adóról, az osztalékadóról, valamint a turisztikai hozzájárulásról az adóév utolsó napját követő 150. napig teljesíti.
2. Az állami adóhatósághoz teljesítendő adófizetési kötelezettségek
a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét az adóév utolsó napját követő 150. napig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
b) Az adózó a társasági adó előlegét a várható éves fizetendő adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig egészíti ki. Az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét az előleg-kiegészítéssel egyidejűleg kell teljesíteni.
c) A belföldi illetőségű osztalékban részesülő adózó a kifizető által tőle levont osztalékadót az adóév utolsó napját követő 150. naptól igényelheti vissza.
d) A turisztikai hozzájárulás fizetésére kötelezett adózó a hozzájárulás előlegét az adóév első félévét követő hó 20. napjáig, illetve a harmadik és negyedik negyedévet követő hó 20. napjáig fizeti meg. A befizetett előleg és az éves kötelezettség különbözetét az adóév utolsó napját követő 200. napig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
3. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő befizetési kötelezettségek
a) A vállalkozó a helyi kommunális és iparűzési adó előlegét két részletben, az adóév harmadik hónapjának 15. napjáig, illetve kilencedik hónapjának 15. napjáig fizeti meg.
b) A vállalkozónak a helyi kommunális és iparűzési adóelőleget - az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével - a várható éves fizetendő adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell kiegészítenie.
c) A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóév utolsó napját követő 150. napig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.”
4. Az e törvény 1. számú melléklet II/1. pontjának alkalmazásában a tárgyévi bevallás gyakoriságát meghatározó értékhatárok számításakor a megelőző második naptári év adatait kell figyelembe venni.
5. Ha a naptári évtől eltérő üzleti évet választó jogi személyiséggel rendelkező fővárosi, Pest megyei adózók az e törvény 1. számú mellékletének II/1. pontja szerint a tárgyévben havonta kötelesek bevallás benyújtására, adóztatási feladataikat a Kiemelt Adózók Igazgatósága látja el. Az e törvény 7. számú melléklet 4. pontját az előbbiekben említett adózók adóztatásával összefüggésben is alkalmazni kell.
6. Ha az e melléklet hatálya alá tartozó adókra vonatkozó kötelezettséget jogszabály havonként, negyedévenként, félévenként rendeli teljesíteni, az első hónap kezdő napjaként a választott üzleti év kezdő napját kell számításba venni. Az első adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszáma határozza meg valamennyi további adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszámát. Amennyiben valamely adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszáma magasabb, mint a követő naptári hónap napjainak száma, a követő adóévi hónap kezdő napjaként a követő naptári hónap utolsó napját kell tekinteni. Adóévi negyedévként, félévként három illetve hat adóévi hónapot kell figyelembe venni.”
INDOKOLÁS
az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó
egyes törvények módosításáról
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A személyi jövedelemadó törvényt érintő, 2001-re tervezett változtatásoknál legfőbb szempont a stabilitás és a jogbiztonság erősítése. A legnagyobb hatású változtatás a Kormányprogramban megfogalmazottak teljesítése érdekében a családok adómentesített jövedelmének növelése a családi kedvezmény mértékének emelésével. Ezen túlmenően szükséges az adótábla inflációt követő valorizálása, és az adóztatás, illetőleg az adminisztráció egyszerűsítése is indokol számos kisebb módosítást. Az adótörvény működése során tapasztalt jogbizonytalanság, illetve a gazdasági környezet változásából eredő új jelenségek szabályozatlansága, az Európai Unióhoz való csatlakozás szintén indokolttá teszi a törvény egyes rendelkezéseinek módosítását.
A személyi jövedelemadó rendszerében a gyermekes családok közvetlen támogatása 2000-ben 48,8 milliárd forint, amely 2001-re 32 milliárd forinttal nő, azaz a családi adókedvezmény összességében 2001-ben 80,8 milliárd forint lesz. A Javaslat szerinti családi kedvezmény az egygyermekes családok esetében évi 400 ezer, a kétgyermekeseknél több mint évi 640 ezer, a háromgyermekeseknél évi 1 millió 350 ezer forint jövedelmet mentesít az adó alól. A háromnál több gyermekesek esetében minden további gyermek után évi 300-300 ezer forint jövedelem adóját nem kell megfizetni.
A Javaslat szerint a 2001. évi személyi jövedelemadó-táblában az adókulcsok nem változnak, a sávhatárok 20, illetve 5 százalékkal nőnek.
A kis- és középvállalkozások helyzetének javítása érdekében, valamint a társasági adóról szóló törvény változásával összefüggésben módosulnak az egyéni vállalkozókra vonatkozó adózási szabályok.
A kétéves költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódva a Javaslat tartalmazza a 2002. évre vonatkozó személyi jövedelemadó táblát is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A Javaslat az egyes rendelkezéseihez tartozóan, valamint a változó jogszabályi környezethez igazodóan módosítja, illetve kiegészíti az Szja törvényben alkalmazott fogalmak körét.
A sportról szóló törvény változásával összhangban szükséges pontosítani a nyugdíj fogalmát, illetőleg az ösztöndíjnak minősülő sportolói juttatások meghatározását. A Javaslat szerint az olimpiai járadék is nyugdíjnak minősül. A hatályos rendelkezések szerint a Gerevich Aladár Nemzeti Sport Közalapítvány által fizetett sportolói juttatások ösztöndíj módjára adóznak, a sportról szóló törvény módosításával azonban ezeket a juttatásokat a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány folyósítja. A Javaslat – megerősítve a jogutódlásból eredően követett gyakorlatot – ezt a jogszabályi változást vezeti át a törvényen.
A hatályos szabályok szerint az ingatlan, illetőleg vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem a lakást szerző hozzátartozó (házastárs, volt házastárs, egyenesági rokon, örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, örökbe fogadó, mostoha és nevelő szülő) részére “adómentesen” használható fel. A jogalkalmazás során felvetődött kérdések indokolják egyes fogalmak meghatározását. A Javaslat szerint a mostoha és nevelt gyermek, illetőleg a mostoha és nevelőszülő esetében csak akkor érvényesíthető a lakásszerzési kedvezmény, ha az érintett személyek között a nevelési kapcsolat – legalább öt éven át – ténylegesen megvalósult.
A családi kedvezményre való jogosultság egyértelmű meghatározása érdekében a Javaslat bevezeti a kedvezményezett eltartott fogalmát, megteremtve ezzel a családok támogatásáról szóló törvénnyel való összhangot is.
A hatályos szabályok szerint a szociális gondozásért és a lelki segélyszolgálat ellátásáért kapott díj, legfeljebb azonban összesen évi 36 ezer forint a nyugdíjjal azonos módon adózik. Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a Javaslat –összhangban a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működési feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelettel is – meghatározza a szociális gondozói díj fogalmát.
Az Szja tv. a kutatás-fejlesztés ösztönzésére az egyéni vállalkozónál az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés címén elszámolt költségek után adóalap-csökkentési lehetőséget biztosít. A Javaslat a társasági adóval való összhang megteremtése érdekében a számviteli törvénnyel azonos tartalommal jeleníti meg az ide tartozó fogalmakat (mivel az egyéni vállalkozók nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá).
A Javaslatnak a tőke- és pénzpiaci ügyletekre vonatkozó új szabályaival összefüggésben szükséges meghatározni a tőzsdei származtatott és összetett ügylet fogalmát. Eszerint mindazon ügyletek idetartoznak, amelyek a tőzsdén származékos piaci kereskedés tárgyát képezik (határidős ügyletek, vételi, eladási jogosultság vételére, illetőleg eladására vonatkozó ügyletek és ezek variációi).
a 2. §-hoz
Az Szja törvény 4. § (4) és (5) bekezdésének módosítása az adóztatás egyszerűsítését és a jogbizonytalanság megszüntetését célozza azáltal, hogy meghatározza a közös tulajdon hasznosításából, illetőleg a közös tulajdonban lévő vagyontárgyakat hasznosító tevékenységből származó, továbbá a házassági vagyonközösség fennállása alatt tevékenységi vagy egyéb jogcímen szerzett jövedelem utáni adó kötelezettjét. A Javaslat szerint közös tulajdonban lévő ingó, ingatlan vagyontárgy átruházásából, bérbeadásából származó jövedelmet a tulajdonostársaknak továbbra is tulajdoni hányaduk arányában kell megosztaniuk (természetesen a tulajdonjogi korlátozásokat figyelembe véve). A Javaslat összefügg a 8. § rendelkezésével, amely e vagyontárgyakat hasznosító tevékenységből származó jövedelemre – a hatályos szabályoktól eltérően – fő szabályként írja elő a tevékenységet folytató magánszemély adókötelezettségét, meghagyva az ettől eltérő rendelkezés lehetőségét is.
Mindez vonatkozik a házassági vagyonközösség fennállása alatt ilyen jogcímen szerzett jövedelem utáni adókötelezettségre is, azonban egyértelműsíti a Javaslat, hogy a házastársak által tevékenységi alapon vagy egyéb jogcímen szerzett jövedelem (pl. osztalék, jogdíj) után azt a házastársat terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet végzi, vagy aki a jövedelemszerzés jogosultja.
a 3. §-hoz
A Javaslat az Szja tv. 7. § (1) bekezdés k) pontjában a minimálbér tervezett megemelésével összefüggésben az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba közterhek nélkül befizethető munkáltatói hozzájárulás mértékét módosítja.
A nemzeti lakásvagyon állagmegóvása érdekében indokolt az állami, önkormányzati szerepvállalás. Ezt a célt segíti elő, hogy a közpénzekből pályázattal odaítélt támogatást nem terheli adó, ami egyben jelentősen leegyszerűsíti a támogatást juttatók és az azt kapó háztulajdonosok, illetve társasházak adózással kapcsolatos kötelezettségeit is. Ennek megfelelően a Javaslat az Szja törvény 7. § (1) bekezdés n) pontjában a bevételnek nem számító tételeket kiegészíti a társasházaknak és magánszemélyeknek jogszabály, nyilvános pályázat alapján, költségvetési vagy önkormányzati forrásból folyósított támogatással.
Az Szja tv. 7. § (1) bekezdésének új o) pontja arról rendelkezik, hogy az eredeti jogosultnál az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásának ellenértékét a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.
A jogbizonytalanság feloldását célozza az új p) pont rendelkezése, amely - a társasági adóval összehangoltan - rendezi a kifizetők által térített tanfolyami költségek adójogi helyzetét.
A Javaslat az Szja tv. 7. § (2) bekezdés a) pontjának módosításával egyértelműen meghatározza, hogy több munkáltató esetén melyik az, amelyik az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás címén bevételnek nem számító jövedelmet juttathat a munkavállalónak.
Annak érdekében, hogy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a munkáltatók adminisztrációs terhei csökkenjenek, a Javaslat az Szja törvény 7. §-a (2) bekezdését új c) ponttal egészíti ki. Megerősíti a kialakult gyakorlatot, miszerint az egyösszegben előre utalt tagdíjhozzájárulásból a természetbeni juttatásnak minősülő jövedelmet a munkáltatónak a jóváírásra vonatkozó részletes rendelkezése alapján az átutalást követően havonta jóváírt összeg alapján kell vizsgálni.
a 4. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a postai úton vagy átutalással kapott, nem munkaviszonyból származó jövedelem szerzési időpontja a postára adás, illetőleg az átutalás napja (ha a kifizető az adóelőleget levonta, illetőleg ha a magánszemély e jövedelmet az adóbevallásáig megkapja), míg a munkaviszonyból származó jövedelem esetén az a nap, amikor a jövedelmet a magánszemély megkapja (vagy az rendelkezésére áll). Általánossá vált a munkaviszonyból származó jövedelmek átutalás útján történő kifizetése, ezért (a munkáltatói igazolások, az adóbevallások és az adatszolgáltatás adattartalmának összehangolása érdekében) szükséges a munkaviszonyból származó jövedelem megszerzésének időpontját is az átutalás, illetőleg postára adás időpontjára meghatározni.
az 5.-6. §-hoz
A Javaslat e szakaszokra vonatkozó módosítása az adminisztráció, az adóztatási költségek, illetve az adóbevallás készítésére kötelezettek számának csökkentésére irányul.
A Javaslat szerint a “0” százalékos adókulcs alá eső jövedelmeket a magánszemélynek nem kell bevallania.
Az Szja törvény 12. § (2) bekezdését kiegészítő f) és g) alpontok bővítik azon esetek körét, amelyekben munkáltatói adó-megállapításra van lehetőség. A Javaslat ezt a lehetőséget megadja az évi 10 ezer forintot el nem érő osztalékjövedelem esetén akkor is, ha az, vagy annak egy része nem a munkáltatótól származik, feltéve, hogy abból az adót a kifizető levonta. Ilyen esetben ezt a más kifizetőtől származó osztalékjövedelmet a munkáltatói elszámolásban nem kell feltüntetni. További változás, hogy az egyszerűsített bevallási nyilatkozatra jogosult mezőgazdasági kistermelő esetében is megállapíthatja a munkáltató az adót akkor is, ha a nyilatkozata szerinti őstermelésből származó bevétele nem kizárólag tőle származik.
A Javaslat ezen rendelkezései már a 2000. évről készítendő adóbevallásoknál is alkalmazhatóak.
a 7. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a kifizető által a magánszemély helyett megfizetett összeg – így például az adózás rendjéről szóló törvény 26. §-a alapján a kifizető által átvállalt adótartozás is - a magánszemély egyéb jövedelmének minősül. Mindez azt jelenti, hogy ilyen esetben az átvállalt adótartozás összegéről igazolást kell kiadni, ha lehetséges “adóelőlegeztetni” kell, az adóbevallásban, a munkáltatói elszámolásban fel kell tüntetni stb. Az adóztatás egyszerűsítése érdekében a Javaslat az Szja törvény 14. §-át kiegészíti az új (4) bekezdéssel, amely arról rendelkezik, hogy ha a magánszemély adótartozását a magánszemély helyett a kifizető az Art. szerint fizeti meg, akkor a kifizető választhatja, hogy ezt az átvállalt tartozást természetbeni juttatásnak tekinti (ekkor a kifizetőt 44 százalék személyi jövedelemadó – és tb járulék, vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is – terheli).
a 8. §-hoz
A Javaslat az önálló tevékenységből származó bevételek körénél nevesíti az ingó és ingatlan vagyontárgyakat hasznosító tevékenységből származó bevételt. Nem teszi kötelezővé a magánszemélyek közös tulajdonába tartozó ingó és ingatlan vagyontárgyak hasznosításából származó bevétel megosztását, hanem – ha másként nem rendelkeznek – a tevékenységet folytató, illetve a jövedelemszerzés jogcímére jogosult tulajdonostárs adókötelezettségét írja elő.
a 9. §-hoz
A Javaslat ezen §-a a támogatások adójogi kezelésének pontosítását, illetőleg a szabályok kiegészítését tartalmazza.
A biztonságos jogalkalmazás érdekében egyértelműsíti a Javaslat, hogy ha a támogatást a tevékenység megszüntetéséig (annak folyósításától számított három éven belül) nem használja fel a magánszemély, akkor a fel nem használt részt bevételként kell figyelembe vennie.
A saját erő meglétéhez kötött (beruházási, fejlesztési stb.) támogatásokat a legtöbb esetben a cél szerinti felhasználás igazolása alapján folyósítják. A hatályos szabályok nem tartalmaznak rendelkezést arra az esetre, amikor a magánszemély a támogatást az annak célja szerinti felhasználását igazoló számla ellenében később, esetleg a felhasználás évét követő adóévben kapja meg, illetőleg, ha a támogatás összege kevesebb, mint a cél szerinti felhasználásra fordított kiadás. Ezt a helyzetet rendezi a Javaslat az Szja törvény 19. §-ának kiegészítésével. A Javaslat szerint, ha a magánszemély a felhasználást követő évben jut hozzá a támogatáshoz, a támogatás nem számít bevételnek, azonban csak azzal a feltétellel, hogy a kiadást költségként korábban nem számolta el, és később sem veszi figyelembe költségei között. A jogalkalmazó útmutatást kap arra az esetre is, amikor a támogatás összege a ténylegesen felmerült költségeket nem fedezi, a támogatásból nem fedezett részre a költségelszámolás (értékcsökkenési leírás) általános szabályait kell alkalmazni.
a 10. §-hoz
A Javaslat e §-a módosítja a mezőgazdasági őstermelő veszteségelhatárolására vonatkozó szabályokat, valamint eligazítást ad azokra az esetekre, amikor az egyéni vállalkozó egyben őstermelő is, és a mezőgazdasági őstermelő által előállított terméket egyéni vállalkozói minőségében értékesíti (például őstermelőként zöldséget termelő magánszemély egyben kiskereskedő).
A Javaslat az Szja törvény 22. § (2) és (4) bekezdésének módosításával – összhangban a társasági és az osztalékadóról szóló törvény veszteségelhatárolásra vonatkozó rendelkezéseivel – háromról négy évre növeli azt az időtartamot, amely alatt a mezőgazdasági őstermelő veszteségelhatárolásához nem kell adóhatósági engedély.
Az Szja törvény új (7) bekezdésének szabálya elrendeli, hogy a magánszemélynek a mezőgazdasági őstermelőként előállított és vállalkozásában értékesített termékét szokásos piaci áron őstermelői bevételként kell figyelembe vennie, ugyanakkor – vállalkozói személyi jövedelemadózás alkalmazása esetén – ugyanezt az összeget megjelenítheti vállalkozói költségként. Ha a magánszemély az egyéni vállalkozói vagy őstermelői tevékenységének jövedelmét a költségek tételes számbavételével állapítja meg, akkor a költségeit elkülönítve kell nyilvántartania, illetőleg a mindkét tevékenységhez felmerült költségeit a bevételek arányában kell megosztania.
a 11. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a külföldi állam joga szerinti munkaviszony az Art. és az Szja törvény alkalmazásában nem minősül munkaviszonynak, így a külföldi cégek Magyarországon dolgozó alkalmazottai jelenleg önálló tevékenységet folytatónak minősülnek, így egyszerűen választhatják az ún. 90 százalékos szabályt, azaz 10%-ot igazolás nélkül levonhatnak költségként. Az egyenlő elbánás elvének érvényesülése érdekében a Javaslat a nem önálló tevékenységek körébe sorolja a nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó esetekben a nem önálló munkát, egyezmény hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszonyt is. Ez azt jelenti, hogy a munkadíjként felvett teljes összeg után adózniuk kell az érintetteknek. A költségtérítés címén kapott összeget is bevételnek kell tekinteniük, azonban ennek mértékéig továbbra is elszámolhatják igazolt, a törvény által elismert költségeiket (pl. hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadást).
a 12. §-hoz
A Javaslat az Szja törvény 28. §-ában az egyéb jövedelemnek minősülő felsorolást és az ahhoz tartozó rendelkezéseket több ponton is kiegészíti, illetőleg pontosítja.
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak működése során különböző forrásokból – előre nem meghatározható eredetű és nagyságú – összegek keletkeznek, amelyeket a pénztár- szétosztva a tagok között – jóváír az egyéni számlákon. Ezért indokolt a “minden más jóváírás” szövegrésszel kiegészíteni a § (1) bekezdését. Ezáltal egyértelművé válik ezen jóváírások “egyéb jövedelem” címén érvényesülő adókötelezettsége. A módosítás összefügg a Javaslat 17. §-ában előírt változással, miszerint ezen jóváírások is részét képezik a tag saját befizetésével együtt az Szja törvény 35. § (2) bekezdése szerinti adókedvezmény számítási alapjának. A kivételként említett munkáltatói hozzájárulás és a fedezeti alapból történő befektetések hozama más módon kedvezményezett.
A rendelkezés egyértelműsíti, hogy a szociális gondozásért kapott bevétel évi 36 ezer forintot meghaladó része egyéb jövedelemnek minősül.
A 2000. évi II. törvény az önálló orvosi tevékenység folytatását működtetési jog (praxisjog) meglétéhez kötötte. Ez a jog értékkel bír, örökölhető, ajándékozható, átruházható, tehát a magánszemélynek jövedelme keletkezhet belőle. Ehhez kapcsolódva rendezi a Javaslat e jog átruházásából származó jövedelem adójogi kezelését, meghatározva a jövedelem megállapításának módját is. Eszerint a nem eredeti jogosultnál a bevételből a szerzési érték és a megfizetett illeték levonható, a jövedelem pedig egyéb jövedelemként adóköteles.
A tőzsdei származtatott ügyletekkel összefüggő új jelenség a cégek munkatársainak ösztönzésére a pénz- és tőkepiaci származtatott ügylet nyereségére szóló jogosultság biztosítása. Ennek lényege, hogy a cég a kiválasztott munkatársai részére meghatározott számú és időtartamra szóló részvényt regisztrál azzal, hogy az időtartam idején elérhető árfolyamnyereséget az időtartam végéig bármikor felvehetik. A hatályos szabályozás nem nevesíti ezt a jövedelemfajtát, a törvény egyéb rendelkezéseinek összevetése alapján vezethető le az adókötelezettség (egyéb jövedelemként). A módosítás egyértelművé teszi ezt azzal, hogy kimondja: a pénz- és tőkepiaci származtatott ügylet nyereségére szóló jogosultság gyakorlásából egyéb jövedelem keletkezik, de csak a zártkörű ügyleteknél (mint az említett ösztönzési rendszerek), míg a bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletekre az árfolyamnyereség és a származtatott ügyletek szabályai vonatkoznak. A javasolt módosítás mindezeket kiterjeszti az ún. átváltoztatható kötvényekben megtestesülő jogosultságokra is.
a 13. §-hoz
A 2001. évre javasolt adótáblában az alsó sávhatár 20 százalékkal, a felső sávhatár pedig 5 százalékkal emelkedik az adókulcsok változatlansága mellett.
A Javaslat szerinti adótábla-adójóváírás mellett a reálkereset valamennyi jövedelemsávban nő; legnagyobb a növekedés az évi 450 ezer és 550 ezer forint közötti jövedelemsávban.
a 14. §-hoz
A külföldről származó jövedelem adójának beszámításához előírt átlagadókulcs alkalmazása miatt előfordulhat, hogy a kerekítés következtében akár több 10 ezres nagyságrendű különbözet alakul ki. Különösen jelentős ez a különbözet, ha a magánszemélynek az adóév végén kizárólag olyan jövedelme van, amely az egyezmény szerint belföldön nem adóztatható, de valamilyen ok miatt a kifizetéskor itthon is vontak tőle előleget. Ekkor előfordulhat, hogy az év végi bevallással nem csak az indokolatlanul levont adóelőleget nem tudja visszaigényelni, hanem még befizetési kötelezettsége is keletkezik. Mindez jogvitákra adott alkalmat, ezért a Javaslat egyértelműen kimondja, hogy az átlagos adókulcsra számított hányadost három tizedesre kell kerekíteni.
a 15. §-hoz
Az adótábla változásával összhangban a Javaslat módosítja az Szja törvény 33. § (2) bekezdését is, úgy, hogy az adójóváírásra való jogosultságot az adótábla felső sávjához igazítja. Emellett a Javaslat úgy módosítja e bekezdés szövegét, hogy kizárja az adójóváírás összegére a matematikailag lehetséges, de a gyakorlatban értelmezhetetlen negatív értéket.
a 16. §-hoz
A Javaslat az Szja törvény 34. §-ának f) pontját az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelettel való összhang megteremtése érdekében módosítja az 1. §-sal bevezetett szociális gondozói díj fogalmának beillesztésével.
a 17. §-hoz
A Javaslat az Szja törvény 28. § (1) bekezdését érintő módosítással összefüggően kiegészíti az Szja törvény 35. § (2) és (5) bekezdését is. Indokolt, hogy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak működése során a különböző forrásokból keletkezett, majd a tag egyéni számláján jóváírt, az adóalapba beszámító összegek után is járjon a rendelkezés szerinti kedvezmény, és a pénztárak ennek megfelelő igazolásokat adjanak ki, amelyek egyben az adóköteles jövedelmet is tartalmazzák.
a 18. §-hoz
A Javaslat a gyermeket nevelő családok támogatásának jelentős növelését célozza, elsősorban a három és több gyermeket nevelők számára biztosít kiemelt kedvezményt.
A Javaslat a családi kedvezményt a megszületett gyermekkel azonos mértékkel kiterjeszti a fogantatást követő 91. naptól kezdődően a magzat(ok)ra is. Ennek megfelelően a várandós nőkkel kibővül a családi kedvezményt érvényesíthetők köre. A magzati korban fel nem ismert iker esetén az igénybe nem vett kedvezmény utólag az adóbevallásban, illetőleg önrevízióval érvényesíthető.
A családi kedvezmény a házastársak között továbbra is megosztható. Új elem, hogy az eltartottak adatait akkor is fel kell tüntetni a kedvezményt érvényesítőnél az adóbevallásban, ha annak megosztására nem kerül sor.
A Javaslat további – már a 2000. évi kedvezmény megosztására is alkalmazható – olyan pontosításokat is bevezet, amelyek egyértelműsítik a megosztás módját és eljárási rendjét.
a 19. §-hoz
A Javaslat – összefüggésben a 18. § rendelkezésével – módosítja, illetőleg kiegészíti a munkáltatónak az adóelőleg-levonásra vonatkozó teendőit, valamint az évközi jogosultság érvényesítéséhez szükséges eljárást. Fő szabályként annál a munkáltatónál kell a családi kedvezményt figyelembe venni, ahol a nevelési ellátásra jogosult eltartó dolgozik, azaz ha a munkáltató a nevelési ellátás kifizetője, minden külön intézkedés nélkül a kedvezmény beszámításával kell az adóelőleget megállapítania. Minden olyan esetben azonban, amikor az együtt élő házastársak ettől eltérően kívánják a kedvezményt igénybe venni, vagy a munkáltatónak nincs tudomása a kedvezményre való jogosultságról, nyilatkozatban kell kérni annak érvényesítését. Együtt élő házastársak esetén nyilatkozatot a házastárssal közösen kell adni a házastárs munkáltatójának tudomásulvételével, vagy a házastárs arról is nyilatkozik, hogy nincs munkáltatója, és a kedvezményt ő nem veszi igénybe.
a 20. §-hoz
Az adóelőleg-fizetés rendjének egységesítése érdekében a Javaslat részletesen rendelkezik a magánszemély adóelőleg-fizetési kötelezettségéről olyan esetekben, amikor a felvett összegből nem történt adóelőleg-levonás, illetőleg az összevont adóalapba számító jövedelmet nem pénzben kapja a magánszemély. Kivételként írja elő a munkáltatótól származó nem pénzbeli jövedelemre (például természetbeni munkabér, biztosítási díj, átvállalt kötelezettség) a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó szabályok alkalmazását oly módon, hogy az együttvéve levonandó adóelőleg nem haladhatja meg az esedékes kifizetés 50 százalékát.
a 21. §-hoz
A Javaslat – az egyéni vállalkozásról szóló törvény és a Ptk. cselekvőképtelenségre vonatkozó szabályainak megfelelően – módosítja az Szja törvény 49/A. §-át. A Javaslat értelmében a cselekvőképességét elvesztett egyéni vállalkozó továbbra is egyéni vállalkozó marad, azonban az adókötelezettség teljesítésekor nevében és javára a törvényes képviselője jár el.
a 22. §-hoz
A Javaslat az Szja törvény 49/B. § (6) bekezdésének c) pontjában rendelkezik a kutatás-fejlesztés adóalap csökkentő kedvezményének növeléséről, és a 10. § rendelkezésével azonos módon a veszteség-elhatárolásra vonatkozó módosítást kiterjeszti az egyéni vállalkozókra is.
a 23. §-hoz
A Javaslat kibővíti az átalányadózás választására jogosultak körét azokkal az egyéni vállalkozókkal, akik az áfa-alanyi adómentességük mellett, vagy egyébként, kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytatnak, és legfeljebb 4 millió forint az éves árbevételük. A kiskereskedők esetében az átalányadózás választhatóságának értékhatára 15 millió forintról 18 millió forintra növekszik.
a 24. §-hoz
A Javaslat több ponton módosítja a hatályos rendelkezéseket a nemzetközi gyakorlatból átvett legújabb pénz- és tőkepiaci ügyletek megfelelő adójogi kezelésére. Ezzel összefüggésben módosulnak az Szja tv. 67. §-ában az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezések.
A jogbizonytalanság megszüntetése érdekében a Javaslat egyértelműsíti, hogy öröklés és ajándékozás esetén az értékpapír megszerzésére fordított összeg nulla. A Javaslat a 25. § által bevezetett módosítás részeként nevesítetten kimondja, hogy a tőzsdei származtatott ügyletek megszűnésekor, ha a teljesítés értékpapírban történik, az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy az ilyen vételi ügyletben szerzett értékpapír szerzési értéke a lehívási ár, és elidegenítésekor a vételi jogért fizetett díj, míg az eladási ügylet lehívásával eladott értékpapír esetében az eladási jogért fizetett díj csökkenti az árfolyamnyereséget.
a 25. §-hoz
A Javaslat általános érvénnyel vezeti be a származtatott és összetett tőzsdei ügyletek jövedelmének adózási szabályait. A módosítások megerősítik és egyértelműsítik az adókötelezettség keletkezését, valamint a jövedelem meghatározásának módját annak érdekében, hogy csak a realizált és az adóévben véglegesen megszerzett jövedelem viseljen adót.
Egyre gyakoribb, hogy a magánszemély oly módon jut jövedelemhez, hogy az értékpapír-forgalmazóval kötött egyedi (portfolió) szerződésben adott általános megbízás alapján az értékpapír-forgalmazó – értékpapírból vagy más befektetési eszközből képzett befektetés-állomány egyes elemeinek eladása, vásárlása, az azokhoz kapcsolódó jövedelmek beszedése, újrabefektetése alapján – garantált hozamot biztosít. A hatályos szabályok alapján – konkrét rendelkezés hiányában – a portfolió-kezelési szerződés alapján megszerzett jövedelem egyéb jövedelemnek minősül. Ez nem indokolható, ugyanis az ilyen szerződés alapján elért hozam tipikusan tőkejövedelem (kamat, osztalék, árfolyamnyereség). Mindezek miatt a Javaslat e jövedelemtípust is a pénz- és tőkepiaci ügyletekből származó jövedelmekkel azonos mértékű, 20 százalékos adóterhet viselő körbe sorolja.
a 26. §-hoz
A Javaslat az Szja törvény 74. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést pontosítja azzal, hogy ha a falusi vendégfogadásból származó bevétel adóköteles, akkor abból kizárólag a szállásadás bevétele válik az Szja törvény 74. § (1) bekezdése szerint adókötelessé.
Egyben azt is egyértelműsíti a Javaslat, hogy a nem termőföld-bérbeadásból származó bevétel esetén legalább egymást követő négy adóévben választhatók az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések.
a 27. §-hoz
A hatályos szabályozás a társasházakat az Szja törvény alanyának tekinti, azonban csak a közös tulajdon hasznosításából származó társasházi bevételek adóztatására tartalmaz rendelkezéseket. Emiatt más bevételek vonatkozásában a tulajdonostársak külön-külön kötelezettek, ami nehézkessé teszi az adózást, különösen vegyes (pl. magánszemély, társaság, önkormányzat) esetén. Ezért, valamint összhangban a 2. §-ban és a 8. §-ban a közös tulajdonra vonatkozó változásokkal is, a Javaslat kibővíti a bevételek és azok felhasználásának teljes körére a társasház adóalanyiságát, meghagyva az ettől eltérő rendelkezés lehetőségét is. Lényeges eleme, hogy a társasháznak azt a jövedelmét, amelyeket a közös tulajdon működtetésére, felújítására fordít, továbbra is 20% adó terheli.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Országgyűlés 1996-ban alkotta meg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt (a továbbiakban: Tao. törvény). A társasági adó mértéke 18 százalék, a nem természetes személyek részére fizetett osztalékot pedig 20 százalékos mértékű osztalékadó terheli. Az osztalékadót ténylegesen csak a külföldi osztalékban részesülő által Magyarországról kivitt osztalék után kell megfizetni, mert a külföldi által belföldön befektetett osztalék után az osztalékadó megfizetése csak az osztalék végleges kivonásakor válik esedékessé, míg a belföldi jogi személyek, más szervezetek által megszerzett osztalékot általában nem terheli osztalékadó.
Az 1997. január 1-jén hatályba lépett Tao. törvény módosításait elsősorban más jogszabályok változásai indokolták. 1998-ra vonatkozóan a közhasznú szervezetekről szóló törvény elfogadása a közhasznú szervezetekre és támogatóikra vonatkozó szabályozás módosítását, a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvény a külföldi vállalkozók adóztatásának átalakítását tette szükségessé. 1998-tól az adókedvezmények rendszere a nagyberuházásokat támogató új adókedvezményekkel egészült ki. A gazdasági társaságokról szóló új törvény szükségessé tette a Tao. törvény 1998-as évközi módosítását, míg 1999-re vonatkozóan elsősorban a vámtarifaszám alapján történő azonosítási rendszer bevezetése miatt kellett változtatni a Tao. törvényt. 2000-re a kiszámítható adózási környezet biztosítása érdekében a társasági adó és az osztalékadó szabályai nem változtak.
A Javaslat a társasági adót érintően a számviteli törvényjavaslat elszámolási szabályaihoz igazodva számos, de a jelenlegi szabályhoz képest tartalmi változást többnyire nem jelentő módosítást, vagy az adózók számára kedvező változást fogalmaz meg. Az osztalékadó szabályai alapvetően nem módosulnak. A társasági adóra vonatkozó módosításokat a következők indokolják:
a) A számvitelről szóló törvényjavaslat több ponton megváltoztatja a számviteli elszámolások rendjét (például új előírásokat tartalmaz az értékcsökkenések, az értékvesztések elszámolására, a céltartalékok képzésére és felhasználására). A két törvény közötti összhang biztosítása elsősorban az adóalap-korrekciók módosítását teszi szükségessé.
b) Az adótörvény működése során szerzett tapasztalatok, illetve a gazdasági környezet változása indokolttá teszik néhány előírás megszüntetését, módosítását. A változtatások révén lehetővé válik az adószabályok egyszerűsítése is, így például egyszerűsítési célt szolgál a részesedések, értékpapírok és készletek értékvesztéséhez kapcsolódó adóalap-módosító jogcímek hatályon kívül helyezése, valamint az egyszeres könyvvitelt vezetőknél az általuk fizetett és kapott előleghez kapcsolódó adóalap-korrekciók megszüntetése.
c) A Tao. törvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatását az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése teszi szükségessé, amely a társasági adózást és az osztalékadózást érintő irányelveknek megfelelő, egyes adóalap-módosító jogcímek módosításában jelenik meg.
d) Az alacsony átlagos elvonási szint indokolttá teszi az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítését, ezért néhány változtatás az adóalap szélesítését eredményezi. Ilyen például az alultőkésítésre (vagyis a megfelelő mértékű saját tőke biztosítása helyett hitellel történő finanszírozásra) vonatkozó szabályozás szigorítása. A külföldi illetőségű adóalanyok adóköteles jövedelmeinek – a nemzetközi adóegyezmények által lehetővé tett – szélesítését szintén több módosítás szolgálja.
A Javaslat elfogadása esetén a gazdálkodó szervezetek adóterhelése csökken, és ezen belül a kis- és közepes vállalkozásokat a változtatások összességében az átlagosnál kedvezőbben érintik. A hatályos szabályozáshoz viszonyítva a Javaslat elfogadása mintegy 16 milliárd forint többletforrást biztosít az adóalanyok részére, és ugyanennyi bevételkiesést eredményez a költségvetés számára. Ugyanakkor a Javaslat elfogadása biztosítja a költségvetésnek a társasági adóval és az osztalékadóval kapcsolatos bevételi igényeinek kielégítését.
részletes indokolás
a 28. §-hoz
A Javaslatban megfogalmazott új alapelv egyértelművé teszi a Tao. törvény és a számvitelről szóló törvény közötti szoros tartalmi és fogalmi összefüggést. Az új alapelv egyben azt is kimondja, hogy a számvitelről szóló törvény előírásaitól való eltérés nem eredményezheti a társasági adóval és az osztalékadóval összefüggő adókötelezettségek [Art. 9. § (1) bekezdés] csökkenését akkor sem, ha az adózó az előírásoktól – élve a számvitelről szóló törvényjavaslatban foglalt lehetőséggel – a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében tért el. E rendelkezést alapvetően az teszi szükségessé, hogy a számvitelről szóló törvényjavaslatban megfogalmazott lehetőség egységes (a számviteli szakemberek által általánosan elfogadott) hazai gyakorlatának kialakulásához hosszabb idő szükséges, és e gyakorlat ismerete nélkül a számviteli előírásoktól való eltérésnek a társaságiadó-bevételekre gyakorolt hatását lehetetlen lenne meghatározni. Szintén indokolt elkerülni, hogy a hazai gyakorlat kialakítását az adóelőnyök szerzésére irányuló esetleges törekvés túlzottan befolyásolja. Az alapelv nem eredményezi az adózással összefüggő nyilvántartási kötelezettségek növekedését, mivel a számvitelről szóló törvényjavaslat kimondja, hogy ilyen eltérés esetében annak hatásait a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. [Tao. törvény 1. § (5) bekezdés]
a 29. §-hoz
E két rendelkezés a Tao. törvénynek az adóalanyok körét meghatározó szakaszát módosítja, és a külföldi illetőségű adóalanyokat, valamint a részükre adóköteles jövedelmet juttató kifizetőket érinti.
Az első rendelkezés pontosító és egyben – a jövedelemszerzés helyének meghatározását módosító rendelkezéssel együtt – kiterjesztő jellegű. A módosítás alapján egyértelműbbé válik, hogy a belföldi telephellyel nem rendelkező külföldi személy [Tao. törvény 4. § 27. pont] akkor minősül társaságiadó-alanynak, ha a Tao. törvény szerint meghatározott adóköteles jogcímeken (például kamat, jogdíj) szerez bevételt belföldről, és adóalanyisága független a jövedelmet juttató személyétől. [Tao. törvény 2. § (3) bekezdés b) pont]
A második rendelkezés azonos helyen és egységesen szabályozza a külföldi illetőségű adóalanyok által megszerzett társasági adó-, vagy osztalékadó-köteles bevételekhez kapcsolódó egyes adókötelezettségek (adómegállapítás és -fizetés) teljesítésének rendjét. A Javaslat szerint jellemzően változatlanul a kifizetőt terhelnék ezek az adókötelezettségek, ugyanakkor a módosítás – az osztalékadóra vonatkozó hatályos szabálynak megfelelően – a külföldi szervezet részére nem pénzben juttatott, társaságiadó-köteles bevétel esetén is a kifizető kötelezettségévé tenné az adó megállapítását és megfizetését. [Tao. törvény 2. § (6) bekezdés]
a 30. §-hoz
E rendelkezések – részben a számvitelről szóló törvényjavaslattal összefüggésben – módosítják, pontosítják a Tao. törvény által alkalmazott fogalmakat, illetve az egységes jogalkalmazás elősegítése érdekében a Tao. törvényben használt új fogalmakra adnak meghatározást.
Az adományra vonatkozó rendelkezés pontosító, a jogalkalmazást segítő jellegű. A módosítás szerint az immateriális jószág, tárgyi eszköz átadásával megvalósuló támogatás esetén a kedvezményezett által kiállított igazolásban az eszköz könyv szerinti értékét kell feltüntetni. Ez az előírás a hatályos szabályozásnál jobban megfelel a számviteli elszámolás rendjének, amely szerint a támogatás kedvezményezettje az eszközt az átadónál kimutatott könyv szerinti (legfeljebb piaci) értéken veszi fel könyveibe. A módosítás összefügg az említett eszközökkel kapcsolatos elszámolások változásával is. Kedvező változtatást jelent, hogy a kedvezményezett szervezetek részére térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke a jövőben adománynak minősül. [Tao. törvény 4. § 1/a. pont]
Az árbevétel fogalmának módosítása lényegében a hatályos Tao. törvényben meghatározott tartalom változatlanságát biztosítja, hiszen a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint – szemben a számvitelről szóló hatályos törvénnyel – az értékesítéshez, a termeléshez kapcsolódó, de a saját termelésű készletek költségei között el nem számolt fogyasztási adó és jövedéki adó az árbevételnek részét fogja képezni. A másik módosítást az indokolja, hogy a kockázati tőketársaságnál és a kockázati tőkealapnál a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint az árfolyamnyereség elszámolása függetlenné válik a pénzügyi teljesítéstől. [Tao. törvény 4. § 4. pont]
A beruházás megkezdésének napjára vonatkozó új meghatározás az építkezés kezdő napjának új megfogalmazásával függ össze, és a Tao. törvényen belüli egységes fogalomhasználatot célozza. Az építkezés befejezésének napjára, illetve az építkezés kezdetének napjára vonatkozó változtatást elsősorban az indokolja, hogy a nemzetközi adóegyezmények többsége szerint a külföldi vállalkozó által belföldön végzett építkezés csak meghatározott időtartam elteltével adóztatható Magyarországon, és ez irányadó az alvállalkozóként végzett építkezésre is. A módosult fogalom ugyanakkor a hatályos meghatározásnál jobban megfelel az építkezésekre vonatkozó igazgatási szabályoknak is. [Tao. törvény 4. § 9., 15., 16. pont]
A társasági adó alapjának meghatározásánál jellemzően a számvitelről szóló törvény, vagy az annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabály rendelkezései szerint elkészített beszámoló eredménykimutatásának, eredménylevezetésének valamely sorából (például adózás előtti eredmény, a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredménye) kell kiindulni. Ennek megfelelően szükséges annak egyértelmű meghatározása, hogy a Tao. törvény alkalmazásában mely számviteli okmány minősül beszámolónak. A Javaslat szerint – a társaságiadó-alanyok beszámolási kötelezettségére vonatkozó számviteli szabályozást is figyelembe véve – az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített beszámoló, illetve az éves pénztári beszámoló, vagy a közhasznú beszámoló adataiból kiindulva kell a társaságiadó-alapot meghatározni, és az összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján nem lehet a társasági adót megállapítani. [Tao. törvény 4. § 9/a. pont]
Az ellenőrzött külföldi társaság meghatározásának módosítását az ilyen társaságban lévő részesedéssel kapcsolatos adóalap-korrekció változása teszi szükségessé. A változtatás szerint ugyanis nem szükséges annak előírása, hogy az adózó mikor rendelkezik részesedéssel ilyen “adóparadicsomi” társaságban. [Tao. törvény 4. § 11. pont]
A jövedelemszerzés helyének elsősorban a külföldi személyek adóztatása szempontjából van jelentősége. A módosítás a Magyarországon adóköteles jövedelmek körének – a nemzetközi adóegyezményeknek is megfelelő – szélesítését célozza. E célkitűzés megvalósítását segíti, hogy a Javaslat elfogadása esetén a – kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi szerződések meghatározása szerinti – szabadfoglalkozású természetes személyek belföldi állandó bázisa által a külföldi szervezet, a külföldi illetőségű osztalékban részesülő részére például kamat, jogdíj, illetve osztalék címen juttatott összeg adókötelessé válik Magyarországon. Az állandó bázis meghatározásával kapcsolatban a Javaslat utalást tartalmaz a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött nemzetközi szerződésekre. [Tao. törvény 4. § 22. pont]
A kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó fogalom módosítása a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásaihoz való közelítést, és ezáltal az egységesebb jogalkalmazást célozza. A meghatározás szerint alapvetően az 50 százalékot meghaladó szavazati jog a kapcsolt vállalkozási viszony feltétele [Gt. 290. §]. A Javaslatban foglalt előírás a Tao. törvény hatályos rendelkezéséhez képest (amely 25 százalékos szavazati jog esetén is kimondja e viszony fennállását) szűkítést jelent, de ez lehetővé teszi, hogy az adóhatóság ellenőrzése során hatékonyabban, kizárólag a szoros együttműködést kétségkívül biztosító kapcsolatban álló felek között létrejött jogügyletekre összpontosítva járjon el. A Javaslat szerinti meghatározás ugyanakkor a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltaknál szélesebb kört ölel fel. Ez részben annak következménye, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony meghatározásánál a közeli hozzátartozók [Art. 97. § r) pont] jogait együttesen kell figyelembe venni. Szintén a fogalom szélesebb értelmezését eredményezi, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony
a) nemcsak a részvénytársaságban, vagy korlátolt felelősségű társaságban gyakorolt többségi szavazati jog esetében áll fenn, hanem (az erre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazására történő utalás következtében) más társaságiadó-alanyban, vagy külföldi személyben gyakorolt szavazati jog esetében is;
b) nemcsak a közvetlen többségi irányítást biztosító befolyás következtében keletkezik, hanem a közvetve (például közvetlen többségi irányítást biztosító befolyás alatt álló más jogalany által közvetlenül) gyakorolt ilyen befolyás következtében is;
c) nemcsak 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati jogon alapulhat, hanem azon is, hogy valamely személy – egyébként gyakorolt szavazati jogától, sőt tagsági viszonyától függetlenül – jogosult valamely jogi személy, jogi személyiség nélküli más szervezet vezető tisztségviselői, vagy felügyelő bizottsági tagjai többségének akár kinevezésére, akár leváltására. [Tao. törvény 4. § 23. pont]
A számított nyilvántartási érték az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból történő kivezetésekor, forgóeszközzé történő átminősítésekor csökkenti a társaságiadó-alapot. A meghatározás szerint a számított nyilvántartási érték az említett eszköznek az adózási szabályok szempontjából értelmezett “nettó értéke”, vagyis az eszköz bekerülési értékéből (“bruttó értékéből”) az a rész, amelyet az adózó az adóalap megállapítása során – a Tao. törvény 7. §-a (1) bekezdésének cs), d) és e) pontja szerinti jogcímeken – még nem számolt el az adózás előtti eredmény csökkentéseként. A fogalom módosítását a számvitelről szóló törvényjavaslat fogalomhasználata (beszerzési érték helyett bekerülési érték) teszi szükségessé. [Tao. törvény 4. § 31/a. pont]
A személy fogalmának meghatározását a Tao. törvény azon rendelkezései indokolják, amelyek a társasági adó, illetve az osztalékadó alanyának bármely más jogalanyhoz fűződő viszonyát szabályozzák. [Tao. törvény 4. § 31/b. pont]
A vámtarifaszám fogalmának módosítása az adótörvények előírásainak közelítését célozza. E módosítás következtében az adózók az eszközhöz tartozó bizonylaton feltüntetett besorolási szám szerint tudják meghatározni például a tárgyi eszközökhöz tartozó, a Tao. törvényben előírt értékcsökkenési leírási kulcsokat. [Tao. törvény 4. § 37. pont]
a 31. és 32. §-hoz
E rendelkezések a társaságiadó-kötelezettség teljesítésének általános szabályait módosítják. A módosítások következtében egységesebbé válik a társaságiadó-alap jellemző kiindulási pontjának, az adózás előtti eredménynek a meghatározása. A Javaslat szerint a vállalkozási tevékenységet nem folytató egyház társasági adókötelezettségét az adóévre bevallást helyettesítő nyilatkozattal teljesíti.
A hatályos szabályozás szerint a könyvviteli zárlat alapján történő adómegállapítás csak a belföldi illetőségű adózókat terheli, mégpedig akkor, ha a naptári év utolsó napjával a számvitelről szóló törvény szerinti beszámolót nem kell elkészíteniük. Ez a végelszámolás alatt állókat, valamint azokat a jogi személyeket érinti, amelyek a hatályos szervezeti szabályozás szerint is visszamenőleges hatállyal alakulnak meg (például önkéntes kölcsönös biztosító pénztár). A Javaslat egyrészt (egyszerűsítési célzattal) a könyvviteli zárlat alapján történő adómegállapítást csak akkor írja elő, ha az adózó az adóbevallás határidejéig nem köteles a beszámolót elkészíteni, másrészt (az egyenlő elbánás elvének érvényesítése érdekében) a könyvviteli zárlat alapján történő adómegállapítást kiterjeszti azon külföldi vállalkozókra is, amelyek nem alanyai a számvitelről szóló törvénynek (mivel cégbíróságon be nem jegyzett telephely útján végeznek belföldön vállalkozási tevékenységet). A számvitelről szóló törvényjavaslat megfogalmazása szerint a könyvviteli zárlat a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében végzett összes kiegészítő, helyesbítő, egyeztető és összesítő könyvelési munkát, valamint a számlák technikai lezárását jelenti, vagyis ezen munkák elvégzését követően az adózás előtti eredményt és az adót már ténylegesen (gyakorlatilag a beszámoló eredménykimutatásának megfelelően) meg lehet határozni. A hatályos szabályozással megegyezik a Javaslat azon rendelkezése, amely kimondja, hogy ha az adóévről a beszámolót utólag (az adóbevallás határidejét követően) el kell készíteni, akkor a könyvviteli zárlat alapján és a beszámoló alapján megállapított fizetendő adó különbözetével kell elszámolni az állami adóhatósággal. A Javaslat szerint változatlanul nem vonatkozik a könyvviteli zárlat alapján történő adómegállapítás a külföldi szervezetre [Tao. törvény 2. § (3) bekezdés b) pont], mivel ezen személyek esetében az adó alapját nem a módosított adózás előtti eredmény, hanem a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, meghatározott jogcímeken megszerzett bevétel (például kamat, jogdíj) jelenti. [Tao. törvény 5. § (4) bekezdés]
Az Európai Unió szabályaihoz (valamint a nemzetközi adóegyezmények előírásaihoz) való közelítés, az egyenlő elbánás elvének érvényesülése érdekében a Javaslat szerint a külföldi vállalkozó – néhány kisebb, a működés sajátosságai által indokolt eltéréssel – az általános szabályok szerint állapítja meg társaságiadó-alapját, függetlenül attól, hogy cégbíróságon bejegyzett fióktelepe, vagy más telephelye útján végez belföldön vállalkozási tevékenységet. A Javaslat elfogadása esetén az egyszeres könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózó az egyszerűsített beszámolója részét képező eredménylevezetésben kimutatott adózás előtti eredményből kiindulva állapítja meg adózás előtti eredményét (a hatályos szabályozás szerint a pénzügyileg realizált adózás előtti eredmény az adóalap kiindulási pontja). A módosítás következtében az egyszeres könyvvitelt vezetők adózás előtti eredményének meghatározása során nem lesz eltérés a számviteli előírások és a társasági adóra vonatkozó előírások között, és egyben egységesebbé, a könyvvezetés módjától függetlenné válik az adóalap levezetése is. [Tao. törvény 6. § (1)-(2), (4) bekezdés]
a 33. és 34. §-hoz
E rendelkezések a társaságiadó-alap megállapítása során az adózás előtti eredményt csökkentő és növelő jogcímek módosítását tartalmazzák. A módosításokat elsősorban a módosuló számviteli elszámolások és fogalmak teszik indokolttá, ugyanakkor a változtatás lehetőséget ad e jogcímek áttekinthetőbb szerkezetbe való rendezésére és egyértelműbb megfogalmazására is.
A céltartalékok képzéséhez és felhasználásához kapcsolódó adóalap-módosító jogcímek a Javaslat szerint a számvitelről szóló törvényjavaslatban megfogalmazott tartalmi változásnak megfelelően módosulnak. A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint a mérleg fordulónapján fennálló követelésekre a vevő és az adós minősítése alapján a jövőben nem céltartalékot kell képezni, hanem értékvesztést kell elszámolni, míg a múltbeli, illetve folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó fizetési kötelezettségekre kötelezővé, az egyes jövőbeni költségekre pedig lehetővé válik a céltartalék képzése. A számvitelről szóló törvényjavaslat egyes gazdálkodó szervezetek (például hitelintézetek, befektetési vállalkozások, biztosítók) esetében külön jogcímen egyéb céltartalékok képzését is előírja. Az adóévben képzett céltartalék összegét a kettős könyvvitelt vezető adózó ráfordításként számolja el, és a céltartalékot bevételként történő elszámolással, a képzés alapjául szolgáló költség, ráfordítás tényleges felmerülésekor (amely bármely későbbi adóévben történhet) szünteti meg. Az egyszeres könyvvitelt vezetőknél a céltartalék képzése és felhasználása az adózás előtti eredmény helyett az egyszerűsített mérleg szerinti tartalékot befolyásolja (vagyis a képzés és a felhasználás nem eredményez ráfordítást, illetve bevételt).
A számviteli változásokhoz kapcsolódóan a Javaslat a követelésekből származó veszteségek fedezetére képzett céltartalék helyébe lépő értékvesztésre külön adóalap-módosító jogcímeket fogalmaz meg. A Javaslat megfogalmazása szerint csak a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalékokhoz kapcsolódnak korrekciók, a külön jogszabály szerint képzett, egyéb céltartalékokhoz nem (például a hitelintézetek, befektetési vállalkozások, biztosítók esetében előírt sajátos céltartalékok már a képzés adóévében érvényesíthetők az adóalapnál). A Javaslat továbbra is azt a szabályozási elvet követi, hogy a költségeket, a ráfordításokat csak tényleges felmerülésükkor lehet az adóalapnál érvényesíteni. Ennek megfelelően a múltbeli, illetve folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó fizetési kötelezettségekre, illetve egyes jövőbeni költségekre az adóévben képzett (ráfordításként elszámolt) céltartalék összegével növelni, míg az adóévben felhasznált (bevételként elszámolt) céltartalék összegével csökkenteni kell az adózás előtti eredményt. Az egyszeres könyvvitelt vezetőkre e két korrekció nem vonatkozik, hiszen (a számviteli elszámolás eltérése következtében) nem tudják adózás előtti eredményüket (és ezáltal adóalapjukat) rugalmasan változtatni. A Javaslat – a hatályos szabályozásnak megfelelően, a megváltozott számviteli elszámolásnak megfelelő módosítással – a bányászatról szóló törvény, illetve a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvény alapján meghatározott környezetvédelmi kötelezettségekre képzett céltartalékhoz adóalap-kedvezményt rendel, ugyanis az említett jogszabályokban meghatározott környezetvédelmi célú kiadások számára biztosítja a kétszeres költségelszámolás lehetőségét. Az adóévben az említett környezetvédelmi kötelezettségre képzett, ráfordításként elszámolt céltartalék összegével (mint bármely más jövőbeli kötelezettségre, költségre képzett céltartalék összegével) ugyanis az adózás előtti eredményt növelni kell, de ugyanez az összeg már a képzés adóévében csökkenti is az adózás előtti eredményt, majd a költség tényleges felmerülésekor a céltartalék feloldása alapján elszámolt bevétel szintén csökkenti az adózás előtti eredményt. A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest e külön kedvezményt két területen is kiterjeszti:
a) egyrészt a kedvezmény (a Javaslatban meghatározott mértékig) kiterjed az erdőgazdálkodó által erdőfelújítási kötelezettség fedezetére törvény alapján az adóévben képzett céltartalékra;
b) másrészt – azáltal, hogy a céltartalék felhasználásának bevételként történő elszámolását nem írja elő követelményként – az egyszeres könyvvitelt vezető adózók számára is lehetővé teszi a kedvezmény igénybe vételét (természetesen egyszeres könyvvitelt vezetőknél csak a külön jogcímen előírt csökkentő korrekció érinti az adóalapot, az általános jogcím szerinti növelés és csökkentés nem).
[Tao. törvény 7. § (1) bekezdés b) és c) pont, 8. § (1) bekezdés a) pont, 29/C. § (6) bekezdés]
A számvitelről szóló törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest több ponton megváltoztatja az immateriális javakhoz és a tárgyi eszközökhöz kapcsolódó elszámolások rendjét. A legfontosabb (a társasági adózást közvetlenül is érintő) változtatások a következők:
a) a terv szerinti értékcsökkenési leírás alapja a bekerülési érték helyett a maradványértékkel csökkentett bekerülési érték lesz;
b) a használatba vételkor egyösszegben elszámolható eszközérték a jelenlegi 30 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedik, és az egyösszegű elszámolás lehetősége kiterjed egyes immateriális javakra is;
c) a vállalkozási tevékenységet tartósan már nem szolgáló tárgyi eszközt kötelező a forgóeszközök közé átsorolni;
d) a tenyészállatokat a forgóeszközök helyett a tárgyi eszközök között kell kimutatni;
e) az egyszerűsített beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozás számára lehetővé, az éves beszámolót készítő vállalkozás számára kötelezővé válik a korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenés visszaírása, ha az elszámolás feltételei már nem állnak fenn (a visszaírás bevételként történő elszámolást jelent);
f) a gazdálkodó (meghatározott feltételek esetén) a progresszív terv szerinti értékcsökkenési leírás alkalmazását is választhatja.
A Javaslatban foglalt módosítások kialakításánál a következő szempontokat indokolt figyelembe venni:
a) az értékcsökkenés adóalapnál történő figyelembevétele adópolitikai kérdés, ezért jellemzően minden állam meghatározza, hogy az adóztatható jövedelem megállapítása során milyen mértékű értékcsökkenést ismer el;
b) a számvitelről szóló törvényjavaslatban megfogalmazott egyes módosítások (például az értékcsökkenés alapjának megváltozása, a terven felüli értékcsökkenés visszaírása) indokolttá teszik az adóalapnál figyelembe vehető leírás függetlenné tételét a számviteli elszámolástól, ugyanis így biztosítható, hogy az adózók számviteli politikájukban az adózási előírásoktól függetlenül szabályozzák az értékcsökkenés elszámolását;
c) az eszköz könyv szerinti értéke (a számviteli szabályok szerinti “nettó értéke”) és számított nyilvántartási értéke (az adózási szabályok szerinti “nettó értéke”) közötti eltérést meg kell szüntetni, ha az eszköz már nem szolgálja, vagy nem befektetett eszközként szolgálja a vállalkozási tevékenységet (ez történik például az adózó megszűnése, az eszköz értékesítése, hiánya, vagy forgóeszközök közé való átsorolása esetén);
d) egyes tevékenységek ösztönzése, valamint a külön adózási nyilvántartások csökkentése végett bizonyos eszközöknél indokolt az adóalapnál érvényesíthető leírási kulcsok változtatása;
e) az egyszeres könyvvitelt vezetők esetében az adóalap kiindulási pontjának megváltoztatása következtében az immateriális javakkal, tárgyi eszközökkel kapcsolatos elszámolásokat a kettős könyvvitelt vezetőkével azonosan kell szabályozni.
Az ismertetett szabályozási elvek alapján a Javaslat a következőket fogalmazza meg:
a) Az adóalap megállapításánál – és ez nem jelent változást a hatályos szabályozáshoz képest – az adózás előtti eredményt növeli az immateriális javakra és a tárgyi eszközökre a számviteli szabályok szerint elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés, és az adózás előtti eredményt csökkenti az adott eszközre a Tao. törvény 1. és 2. számú mellékleteiben foglalt rendelkezések szerint megállapított értékcsökkenési leírás. A terven felüli értékcsökkenés adóévben visszaírt összegéből az a rész csökkenti az adózás előtti eredményt, amelyet a Javaslat szerint a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának adóévében az adózó nem érvényesíthetett adóalapjánál. Jelentős változás, hogy – az átalakulások kedvező adózási környezetének megteremtése érdekében – a jogutód a jogelőd által alkalmazott vetítési alap szerint is meghatározhatja az adóalapnál elszámolható értékcsökkenési leírás összegét (vagyis az átalakulás ténye önmagában nem jár feltétlenül azzal, hogy az eszköz bekerülési értéke hosszabb időtartam alatt érvényesíthető az adóalapnál, mintha az átalakulás nem történt volna meg). A szabályozás megfelel a 90/434/EGK tanácsi irányelv alapelveinek is.
b) A számviteli szabályok szerint elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés – új szabályként – nem korlátozza az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenési leírást. Ez azt eredményezi, hogy az adózó adóalapját a számviteli nyilvántartásaiban elszámolt értékcsökkenésnél magasabb összeggel is csökkentheti (a hatályos szabályozás szerint ez nem fordulhat elő). Az új előírás egyszerűbbé teszi az elszámolásokat, hiszen az adózó csak egyetlen korlátot (a Tao. törvény említett mellékleteiben meghatározott kulcsokat) köteles figyelembe venni.
c) Az állományából bármilyen jogcímen történő kivezetéskor – és ez alapvetően nem jelent változást a hatályos szabályozáshoz képest – az eszköz könyv szerinti értéke növeli, számított nyilvántartási értéke csökkenti az adózás előtti eredményt az adóalap megállapításakor. A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint az eszköz állományból történő kivezetésének jellemző jogcímei az értékesítés, a nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatás (“apportálás”), a térítés nélküli átadás, a megsemmisülés és a hiány. A Javaslat (a számvitelről szóló törvényjavaslatnak megfelelően) külön nevesíti az egyszeres könyvvitelt vezetőknél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség elengedését, az eszközhöz kapcsolódó tartozás átvállalását, hiszen ilyenkor az eszköz ugyan formailag nem kerül ki az állományból (csak nyilvántartási értéke lesz nulla), de tartalmilag ilyenkor is indokolt összhangba hozni az adózási és számviteli elszámolásokat. A Javaslat szintén külön nevesíti az eszköz forgóeszközök közé történő átsorolását, mivel a nyilvántartások egyszerűsítése (csak az immateriális javak és a tárgyi eszközök esetében legyen kétfajta “nettó érték”) ilyenkor is megköveteli a kivezetéshez hasonló elszámolást. A Javaslat egyértelműen nevesíti, hogy nem mindig az eszköz teljes számított nyilvántartási értéke csökkenti az adóalapot, hanem (és ez jellemzően megsemmisülés esetén fordulhat elő) csak az eszközből fennmaradó haszonanyagok, hulladékanyagok értékével csökkentett számított nyilvántartási érték. A haszonanyagok, hulladékanyagok ugyanis a számviteli szabályozás szerint később (például értékesítésük, felhasználásuk esetén) befolyásolják az adózás előtti eredményt, vagyis (az egyszerűsített nyilvántartások érdekében is) csak ekkor indokolt értéküket az adóalapnál elismerni.
A Javaslat általános jelleggel kimondja, hogy az értékcsökkenési leírást, illetve az eszköz számított nyilvántartási értékét akkor lehet érvényesíteni az adóalapnál, ha a számviteli szabályozás szerint az eszköz terv szerinti értékcsökkenésének elszámolása költségként, illetve (egyszeres könyvvitelt vezetőnél) értékcsökkenésként történik. A szabály természetesen azt is jelenti, hogy bármely más módon történő elszámolás esetén (például a terv szerinti értékcsökkenésnek közvetlenül a saját tőkével szemben történő elszámolása) esetén az említett adóalap-módosító jogcímeket nem kell alkalmazni. Ez gyakorlatilag nem jelent teherváltozást az adózók számára, de (például a kezelésben lévő eszközök esetében) egyértelműbbé teszi a szabályozást.
A vállalkozási övezetben üzembe helyezett egyes új eszközökre jelenleg a gépeknél egyösszegű, épületeknél adóévenként 10 százalékos leírási lehetőséget biztosít a Tao. törvény, ha az adózó ugyanezen eszköz esetében nem él a bekerülési érték 6 százalékának megfelelő térségi adókedvezménnyel. A térségi adókedvezmény a hatályos Tao. törvény szerint utoljára a 2002. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe, ezért a Javaslat az adóalap-kedvezmény igénybevételét is akkor teszi lehetővé, ha az eszközt legkésőbb 2002-ben üzembe helyezik.
[Tao. törvény 7. § (1) bekezdés cs), d) és e) pont, 8. § (1) bekezdés b) pont]
A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint jelentősen megváltoznak az értékvesztések elszámolásának szabályai, és ez befolyásolja a hitelezési veszteségek elszámolásának szabályozását is:
a) A készletek, a befektetések és az értékpapírok értékelése során az értékvesztés visszaírása az egyszerűsített éves beszámolót, egyszerűsített beszámolót készítő vállalkozások számára lehetővé, éves beszámolót készítő vállalkozások számára kötelezővé válik, ha az értékvesztés elszámolását szükségessé tevő körülmények már nem állnak fenn. A visszaírásnak megfelelő értéket bevételként kell elszámolni.
b) Követelések esetén az adós minősítése alapján a jövőben nem céltartalékot kell képezni, illetve felhasználni, hanem értékvesztést kell elszámolni, illetve visszaírni. A visszaírás azonban szintén csak az éves beszámolót készítő vállalkozások számára kötelező, és akkor sem teljes összegben, vagyis (a céltartaléktól eltérően) az egyik évben ráfordításként elszámolt összeg nem feltétlenül jelenik meg bevételként.
A készletek, befektetések és értékpapírok értékvesztésére az adózásban jelenleg előírt halasztott elszámolás fenntartását a számviteli szabályok változása megnehezítené, ugyanakkor a gazdasági környezet változása szükségtelenné teszi, ezért a Javaslat rendelkezést tartalmaz ezek hatályon kívül helyezésére. A hatályon kívül helyezés jelentős mértékben csökkenti az adózók nyilvántartási kötelezettségét. A Javaslat hatályba lépéséig felhalmozódott, az adóalapnál nem érvényesített értékvesztés azonban jelentős nagyságrendet képvisel, ezért leírására – az egyszeri nagymértékű bevételkiesés elkerülése érdekében – 5 éves átmenet szükséges.
A követelések értékelésének megváltozott szabályozása (céltartalék helyett értékvesztés) az adózásban eddig alkalmazott gyakorlat átgondolását igényli. A jelenlegi eljárás mechanikus alkalmazása, az értékvesztésnek az elszámoláskor történő elismerése ugyanis azt eredményezné, hogy az adózási következmény attól függne, hogy a leírásra a követelés behajthatatlanná válásakor (hitelezési veszteség címén), vagy korábban (értékvesztés címén) kerül sor, és ezáltal az adózási szabályok kedvezőtlen irányba befolyásolnák a számviteli elszámolásokat (az adózók hitelezési veszteség helyett értékvesztést számolnának el). A hatályos szabályozásban meglévő kedvezményt (a céltartalék egy részének elismerése már a képzés évében) azonban akkor is indokolt legalább részben fenntartani, ha ez egy kissé növeli a nyilvántartásokkal kapcsolatos terheket. A két ellentétes követelmény között a Javaslat azzal teremt összhangot, hogy a követelésre elszámolt értékvesztés egy részét a képzés évében elismeri az adóalap meghatározása során, de biztosítja azt is, hogy a követelés teljes összege csak behajthatatlanná válásakor legyen érvényesíthető.
A követelésre – kivéve a hitelintézetnél a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó, befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést – elszámolt, illetve visszaírt értékvesztésre vonatkozóan a Javaslat a következőket tartalmazza:
a) az adóévben elszámolt értékvesztés összegével meg kell emelni az adózás előtti eredményt;
b) az adóév utolsó napján (a mérlegfordulónapon) fennálló késedelmes követeléseknek a késedelem időtartamától függően csoportokba rendezett állománya alapján számított összeggel (de legfeljebb a ténylegesen elszámolt értékvesztéssel) az adózás előtti eredményt csökkenteni kell;
c) az adóévben a b) pont szerint elismert összeg az adóévet követő adóévben növeli az adózás előtti eredményt;
d) a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés csökkenti az adózás előtti eredményt.
A követelésekkel kapcsolatos következő korrekció akkor alkalmazandó, amikor a követelés a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint meghatározott jogcímek szerint behajthatatlanná válik. A számvitelről szóló törvényjavaslat – lényegében a hatályos Tao. törvény behajthatatlan követelés fogalmának [Tao. törvény 4. § 5. pont] megfelelően – például a csődeljárás, a felszámolási eljárás során elengedett követelést, a felszámoló által adott nyilatkozat alapján várhatóan meg nem térülő követelést, valamint az elévült követelés és a bírói úton nem érvényesíthető követelést tekinti behajthatatlan követelésnek. A Javaslat az említett jogcímek alapján behajthatatlanná vált követelések többségét, valamint az ilyen jogcím alapján behajthatatlanná vált követelésre korábban elszámolt értékvesztést engedi érvényesíteni az adóalapnál, ugyanakkor az elévült követelést és a bírói úton nem érvényesíthető követelést (mivel ez jellemzően az adózónak felróható okból vált behajthatatlanná) és az ilyen követeléshez kapcsolódó értékvesztést nem ismeri el. Az azonos jövedelem kétszeres adóztatásának elkerülése érdekében a Javaslat arra is tartalmaz rendelkezést, hogy ha az elévült követelés, a bírói úton nem érvényesíthető követelés utólagos teljesítése, beszámítása következtében az adózó bevételt számol el, ez a bevétel az adóalap megállapítása során csökkenti adózás előtti eredményét. Az ismertetett elszámolást a Javaslat a következő módon biztosítja:
a) Az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményt növeli a behajthatatlan követelés adóévben leírt összege, mégpedig a behajthatatlanná válás jogcímétől függetlenül. Szintén növeli az adózás előtti eredményt (mivel “rejtett osztalék” nyújtásának minősül) a behajthatatlan követelésnek nem minősülő elengedett követelés (ha az adózó követelését nem csődegyezség, felszámolási eljárásban kötött egyezség és nem a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásában kötött egyezség alapján engedi el, akkor az a számvitelről szóló törvényjavaslat meghatározása szerint nem minősül behajthatatlan követelésnek).
b) Az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményt csökkenti a követelés bekerülési értékéből az a rész, amelyről a mérlegkészítés napjáig nyilvánvalóvá válik, hogy a Tao. törvény által is elismert behajthatatlan követelésnek minősül. Ez azt eredményezi, hogy a Javaslat szerint az ilyen követelésre akár az adóévben, akár korábban értékvesztés, vagy behajthatatlanná válás címén elszámolt összeget ekkor lehet érvényesíteni az adóalapnál. A Javaslat megfogalmazásának (a számvitelről szóló törvény rendelkezései “megfelelő alkalmazására” történő utalásnak) különösen akkor van jelentősége, ha a bekerülési értékből legfeljebb akkora rész vált behajthatatlanná, amekkora részt az adózó egy korábbi adóévben már értékvesztésként elszámolt, mivel ezen értékvesztés adóalapnál történő elismerését annak ellenére biztosítani kell, hogy a számviteli szabályozás szerint formális elszámolásra (“leírásra”) ilyenkor nem kerülhet sor. A Javaslat azonban a számvitelről szóló törvényjavaslat meghatározott rendelkezéseire történő utalás révén biztosítja, hogy az elévült és a bírói úton nem érvényesíthető követelést ilyenkor sem lehet elszámolni az adóalapnál.
c) Az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményt csökkenti a Tao. törvény által el nem ismert behajthatatlan követelés teljesítése, beszámítása következtében elszámolt bevétel. A Javaslat ezt szintén azzal oldja meg, hogy utal a számvitelről szóló törvény azon rendelkezéseire (elévült követelés, bírói úton nem érvényesíthető követelés), amelyek szerinti behajthatatlanná válás tényét nem ismeri el az adóalap meghatározása során.
A Javaslat szerint – a hatályos törvénynek megfelelően – az említett adóalap-módosító jogcímek alkalmazása nem vonatkozik a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások alaptevékenységéből származó követeléseire. Ezen követelések értékvesztésének, behajthatatlanná válásának kedvezőbb kezelését az teszi lehetővé, hogy az elszámolásra külön jogszabályi előírások vonatkoznak, amelyek betartását a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendszeresen ellenőrzi.
[Tao. törvény 7. § (1) bekezdés n) és ny) pont, 7. § (9) bekezdés, 8. § (1) bekezdés gy) és h) pont]
A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslatban megjelenő változással összefüggésben módosul a társasház tulajdonostársa által a társasháztól kapott bevétel adóalapnál történő figyelembe vételére vonatkozó előírás. A személyi jövedelemadó ugyanis – a Javaslat szerint – választási lehetőséget ad a társasház közgyűlésének, hogy a jövedelem felosztható részét adózottan, vagy az adó megfizetése nélkül adja vissza a tulajdonostársaknak. Az adózás előtti eredmény csökkentésére a Javaslat szerint ezért csak abban az esetben lenne lehetőség, ha a társasház tulajdonostársa adózott jövedelmet kapott. [Tao. 7. § (1) bekezdés o) pont]
A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint a vámszabadterületi társaságok és a külföldön tevékenységet végző, devizakülföldinek minősülő társaságok a könyveiket devizában kötelesek vezetni, ezért e jogállás megszerzése és elvesztése a könyvvezetés pénznemének megváltozását eredményezi. A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint azok a társaságok, amelyek könyveiket devizában vezetik, más devizára is áttérhetnek. A Javaslat adóalap-korrekciót fogalmaz meg az áttérés napjára elkészített beszámolóban számszerűsített, és a tőketartalék javára, illetve az eredménytartalék terhére elszámolt átszámítási különbözetre. Az adóalap-növelő és -csökkentő jogcím tartalmát tekintve nem új, de kiegészül azzal, hogy devizáról más devizára történő áttéréskor is alkalmazandó. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés p) pont, 8. § (1) bekezdés o) pont]
A Javaslat által az adóellenőrzés, az önellenőrzés megállapításaira vonatkozó korrekció változtatására megfogalmazott rendelkezés pontosító jellegű. Az adóalap-korrekció – a bevétel kétszeres adóztatásának, illetve a költség, a ráfordítás kétszeres elismerésének elkerülése érdekében – változatlanul akkor kötelező, ha a feltárt (nem jelentős összegű) hiba következtében az ellenőrzés, önellenőrzés hatása a számviteli szabályok szerint az adóévi adózás előtti eredményben jelenik meg. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés u) pont, 8. § (1) bekezdés p) pont]
A hatályos Tao. törvény szerint a bevételként elszámolt, kapott osztalék az adóalap megállapítása során – az azonos jövedelem kétszeres adóztatásának elkerülése érdekében – csökkenti az adózás előtti eredményt. A jogalkalmazás során azonban gyakran bizonytalanságot okozott, hogy a Tao. törvény által az osztalékra adott meghatározás [Tao. törvény 4. § 29. pont] nem csupán a hétköznapi értelemben vett (más gazdálkodó szervezet adózott eredményéből tagként, részvényesként megszerzett) osztalékot tekinti “osztaléknak”, hanem a befektetés kivonása révén megszerzett jövedelmet, valamint az ún. “rejtett osztalékokat” is (ilyen “rejtett osztalék” például a véglegesen kapott pénzeszköz, az elengedett kötelezettség). A Javaslat e bevételekkel kapcsolatban elsősorban formai változtatást fogalmaz meg, hiszen külön adóalap-csökkentő jogcímként nevesíti a “klasszikus osztalékot”, a befektetés kivonása révén a tagnál jelentkező jövedelmet, valamint a “rejtett osztalékokat”, és ezzel párhuzamosan hatályon kívül helyezi az osztalék jelenlegi meghatározását. A Javaslatban megfogalmazott változtatások jobban megfelelnek a számviteli elszámolások rendjének is, és ezáltal szintén a jogalkalmazást könnyítik meg. A Javaslat a következő tartalmi változásokat fogalmazza meg:
a) A 90/434/EGK tanácsi irányelv előírásainak megfelelően az átalakuló cég (például gazdasági társaság, szövetkezet) tagjánál, részvényesénél az átalakulás következtében elszámolt nyereséget nem engedi levonni az adózás előtti eredményből. Ilyen esetben ugyanis a tag, a részvényes nem az átalakult cég felhalmozódott adózott eredményéből részesedik (nem történik meg az adózott eredmény kivonása), hanem – az értékesítésnél keletkező árfolyamnyereséghez hasonlóan – csak részesedése értékének (a cég vagyonának növekedése következtében bekövetkezett) emelkedését mutatja ki könyveiben. A Javaslat szerint azokban az esetekben, amikor a tag, a részvényes ténylegesen is részesül a cég vagyonából, az elszámolt nyereség változatlanul csökkenti adózás előtti eredményét (ez végelszámolás, felszámolás és a jegyzett tőkének tőkekivonás útján történő leszállítása esetén fordul elő). Az átalakuló cég azon tagjánál, részvényesénél, amely a jogutódnak nem válik tagjává, részvényesévé, a tőkekivonás útján keletkező nyereség csökkenti az adóalapot.
b) A saját üzletrész, a saját részvény bevonásakor keletkező nyereséget a Javaslat szintén kivonja az adóztatás alól, hiszen ilyenkor a bevétel elszámolása jegyzett tőkével szemben történik. A változást az jelenti, hogy a Javaslat bármely olyan cégre kiterjeszti ezt a kedvezményt, amely saját részvényt, saját üzletrészt szerezhet (ez jelenleg a részvénytársaságokat, a korlátolt felelősségű társaságokat, a közhasznú társaságokat és a szövetkezeteket jelenti), ugyanakkor a szövetkezetekre előírt külön adóalap-csökkentő jogcímet hatályon kívül helyezi.
c) A kapott “rejtett osztalékok” tekintetében az első jelentős változás, hogy a térítés nélkül átvett eszközök bekerülési értékének megfelelően elszámolt bevétel más ellenszolgáltatás nélküli átvételekhez (kapott támogatás, véglegesen átvett pénzeszköz) hasonlóan az adóalap megállapításakor csökkenti az adózás előtti eredményt. A változtatást a térítés nélküli eszközmozgások egységes adózási kezelése, illetve a kétszeres adóztatás elkerülése indokolja (az átadás következtében elszámolt ráfordítás az átadó adózás előtti eredményét növeli). Szintén változást jelent, hogy az adózónál csak az az elengedett kötelezettség csökkenti az adózás előtti eredményt, amelyet az eredeti jogosult engedett el. A változtatást az indokolja, hogy a korrekció célja az azonos jövedelem kétszeres adóztatásának elkerülése, és amikor a kétszeres adóztatás nem valósul meg, az adóalap-csökkentés adóelkerülést eredményez (a vásárolt követelések esetén az új jogosult gyakran elengedi a követelésnek azt a részét, amelyet könyveiben nem mutat ki, így őt adóalap-növelési kötelezettség nem terheli). Változást jelent, hogy a nem nyereségérdekelt szervezetek által elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, térítés nélküli eszközátadás és más hasonló jogcím következtében elszámolt bevétel nem csökkenti az adózás előtti eredményt, mivel ezeknél a szervezeteknél a kapcsolódó ráfordítás (annak következtében, hogy a vállalkozási tevékenység eredményét jellemzően nem érinti) nem növeli az adózás előtti eredményt, vagyis az adóalap-csökkentés alapjául szolgáló kétszeres adóztatás nem valósul meg. A külföldiek által elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, térítés nélküli eszközátadás és más hasonló jogcímen juttatott bevétel csökkenti az adózás előtti eredményt, amely egyrészt a jogalkalmazás egyszerűsítését szolgálja, másrészt kedvezményezi, hogy ilyenkor a külföldi teljesen ellenszolgáltatás nélkül juttat tőkét a belföldi vállalkozás részére. Az említett változásokhoz kapcsolódóan a Javaslat átmeneti rendelkezést fogalmaz meg. Végül változást jelent, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetőknél a Javaslat szerint akkor is lehetővé válik az adózás előtti eredmény csökkentése, ha egyes nem pénzforgalmi kötelezettségei elengedésére, az ilyen tartozása átvállalására kerül sor.
Nem jelent tartalmi változást, hogy az utólag kapott engedmény, árengedmény következtében elszámolt bevételhez nem kapcsolódik adóalap-csökkentési lehetőség (ilyenkor ugyanis az engedményt adó félnél elszámolt ráfordítás nem növeli az adózás előtti eredményt, vagyis nem valósul meg az azonos jövedelem kétszeres adóztatása). A változtatás formai jellegű, amelyet az indokol, hogy a számvitelről szóló törvényjavaslat az utólag kapott nem számlázott engedmény mellett az esedékesség előtt történő fizetés esetén kapott – legfeljebb a késedelmi kamattal egyező – árengedmény elszámolását is nevesíti. Az említett események elszámolása a pénzügyi teljesítéshez kötődik, hasonlóan a véglegesen kapott pénzeszközhöz, és ezért nevesíti külön a Javaslat, hogy ezen engedmények következtében elszámolt bevétel nem csökkenti az adózás előtti eredményt.
A Javaslat változatlanul fenntartja azt a szabályt, hogy az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalékhoz, az ilyen társaságban lévő részesedés kivonása következtében elszámolt bevételhez, illetve az ilyen társaság által térítés nélküli átadás, vagy hasonló jogcímen juttatott bevételhez az adóalap-csökkentési lehetőség nem kapcsolódik. Ezen “adóparadicsomi” társaságok esetében (szemben más külföldi társaságokkal) nyilvánvaló, hogy a bevétel juttatása nem az adózott eredmény terhére történt. Szintén változatlan az a szabály, hogy a nemzetközi szerződés, vagy jogszabály előírása alapján történő ingyenes eszközmozgáshoz nem kapcsolódik adóalap-csökkentési lehetőség (mivel ilyenkor az elszámolt ráfordítás nem növeli a másik fél adózás előtti eredményét, vagyis nem valósul meg az azonos jövedelem kétszeres adóztatása).
[Tao. törvény 7. § (1) bekezdés g), gy) és ly) pont, 7. § (8) bekezdés, 29/B. § (4) bekezdés]
A Javaslat a kutatási tevékenység ösztönzésére korábban bevezetett kedvezmény kiterjesztését fogalmazza meg. A jelenlegi, a közvetlen költségek 20 százalékának megfelelő összegű adóalap-csökkentési lehetőség 100 százalékra változik. A kedvezménnyel az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést megvalósító adózó élhet (e fogalmak meghatározására a számvitelről szóló törvényjavaslat az irányadó). A kedvezmény lényegében e költségek kétszeres elszámolását teszi lehetővé az adóalap megállapítása során (egyszer az adózás előtti eredmény részeként, egyszer külön adóalap-csökkentő jogcímként). A kedvezmény nem vonatkozik a belföldi illetőségű társaságiadó-alanytól, az egyéni vállalkozótól vagy a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás miatt felmerült költségre (hiszen az arra vonatkozó kedvezményt jellemzően a szolgáltatást nyújtó is figyelembe vehette), valamint a kutatási költség támogatással fedezett részére. A vállalkozói szféra és a kutatóhelyek együttműködésének erősítése érdekében azonban az intézményektől, egyetemi kutatóhelyektől igénybe vett ilyen szolgáltatás alapján elszámolt költség figyelembe vehető adóalap-kedvezményként. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés t) pont]
A hatályos szabályozás szerint a kapcsolt vállalkozástól [Tao. törvény 4. § 23. pont] kapott kölcsön kamatának az a része, amely a saját tőke négyszeresét meghaladó kölcsönrészre arányosan jut – a nemzetközi szabályozásban elterjedt gyakorlatnak megfelelően – az adóalapot növeli (“alultőkésítési szabály”). A Javaslat az adóalap szélesítése érdekében szigorítja a szabályozást: egyrészt nemcsak a kapcsolt vállalkozástól kapott kölcsönre fizetett kamatot kell figyelembe venni, másrészt a saját tőke háromszorosát meghaladó kölcsön összegére arányosan jutó kamatra vonatkozik az adóalap-növelési kötelezettség. A pénzügyi intézménytől (vagyis a hitelnyújtással üzletszerűen foglalkozó szervezettől) kapott kölcsön után fizetett kamatra a szabályozás nem terjed ki. A szigorítás az idegen forrásból történő finanszírozásnak a saját tőkével történő finanszírozáshoz viszonyított – egyébként is meglévő – előnyeit hivatott ellensúlyozni (a vállalkozás szempontjából a kölcsönre fizetett kamat ráfordítás, míg az osztalék nem, a hitelező a tagot, a részvényest megelőző helyen áll a kielégítési rangsorban). A szabályozás megváltoztatását szintén indokolttá teszi, hogy a nem “hivatásszerűen” hitelezéssel foglalkozó személyektől származó kölcsön esetében valószínűsíthető, hogy csak a vállalkozás üzletvitelében érdekelt személy hajlandó jelentős forrást a vállalkozás rendelkezésére bocsátani. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a korrekciót akkor kell alkalmazni, amikor az adózó a kamatot a számviteli előírások szerint ráfordításként, vagy – például eszköz beszerzése érdekében felvett kölcsön kamata esetében – a beszerzett eszköz bekerülési értékének részeként elszámolta (az utóbbi esetben a kamat nem közvetlenül, hanem az eszköz értékesítése, felhasználása révén közvetetten jelenik meg költségként, ráfordításként). A Javaslat mind a saját tőke, mind a kötelezettségek esetében az adóévi átlagos állomány egymáshoz viszonyítását írja elő. A Javaslat szerint a zárt körben forgalmazott (vagyis csak “célzott” személyek által megvásárolható) kötvényre és a “fináncváltóra” fizetett kamatra is kiterjed a korrekció. A kapcsolódó hatályba léptető rendelkezés szerint az új előírásokat 2003-ig csak a 2000. december 31-ét követően felvett hitelekre, kibocsátott értékpapírokra kell alkalmazni, az ezt megelőzően felvett kölcsönök tekintetében a javasolt átmeneti szabályozás szerint a kölcsön felvételekor hatályos jogszabály az irányadó. [Tao. törvény 8. § (1) bekezdés j) pont, 8. § (5) bekezdés, 29. § (10) bekezdés]
A hatályos szabályozás szerint az ellenőrzött külföldi társaság fel nem osztott nyereségével az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményt növelni kell, míg az ilyen társaságtól kapott osztalék nem csökkenti az adózás előtti eredményt. Ez a szabályozás elvileg az azonos jövedelem kétszeres adóztatását eredményezi, a gyakorlatban viszont (a kapcsolódó hatályos fogalomban a részesedés időpontjára vonatkozó rendelkezés következtében) könnyen kijátszható. A Javaslat szerint az ilyen (“adóparadicsomi”) társaságtól kapott osztalék (más osztaléktól eltérően) továbbra sem csökkenti az adózás előtti eredményt, ugyanakkor a fel nem osztott nyereség adóztatása helyett (amelynek ellenőrzése is nehézségekbe ütközik) az adókötelezettség az ilyen társaságban lévő részesedésre bármilyen jogcímen (például árfolyamveszteség, értékvesztés) felmerült veszteségre terjed ki. [Tao. törvény 8. § (1) bekezdés m) pont]
A “rejtett osztaléknak” minősülő visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatások, juttatások, valamint az elengedett kötelezettségek, a térítés nélküli eszközátadások és átvállalt tartozások miatt felmerült ráfordítások már hosszú ideje adóalap-növelési kötelezettséggel járnak, habár e kötelezettség jelenleg különböző jogcímeken (részben külön jogcímen, részben a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások között) jelenik meg. A Javaslat a számviteli szabályozással összhangban kezeli az említett jogcímeken felmerült ráfordításokat. Változatlan szabály (csak az egyszerűbb fogalmazás érdekében jelenik meg külön alpontban), hogy nem terjed ki az adóalap-növelési kötelezettség az utólag adott, szerződésen alapuló engedményekre, valamint – a számvitelről szóló törvényjavaslatnak megfelelően külön nevesítve – a fizetési határidőn belüli teljesítéshez kapcsolódó árengedményekre. Változást jelent, hogy az adóalap megállapításánál az adózás előtti eredményt a kis értékű ajándékok, a mintakollekciók következtében elszámolt ráfordítások növelik, mivel az elszámolt bevétel a kedvezményezettnél csökkenti az adózás előtti eredményt, ezért a ráfordítás elismerése az adózás kikerülését eredményezné. Elvileg elképzelhető lenne az ellenkező irányú szabályozás is (a kis értékű ajándék, a mintakollekció az átadónál elismert ráfordítás, az átvevőnél az adóalapba tartozó bevétel), de ez bonyolítaná az adminisztrációt (hiszen a térítés nélküli átvételek miatt elszámolt bevétel általában csökkenti az adózás előtti eredményt) és megnehezítené az ellenőrzést. [Tao. törvény 8. § (1) bekezdés h) és n) pont]
a 35-38. §-hoz
E rendelkezések a társasági adó “különös” (a működésük sajátosságai következtében az általános szabályoktól eltérően adózó) alanyaira vonatkozó előírások módosítását tartalmazzák. A módosítások révén egységesebbé válik ezen adóalanyi kör adókötelezettségének szabályozása.
A Javaslat elsősorban azoknak az adóalap-módosító jogcímeknek a változásait fogalmazza meg, amelyeket az általános jogcímek módosulásai indokolnak. A Javaslat egyes új adóalap-korrekciók (követelések értékvesztése, a terven felüli értékcsökkenés visszaírása) szintén kiterjednek a nem nyereségorientált szervezetekre. A Javaslat egységesebbé teszi e szervezetek esetében az adományra [Tao. törvény 4. § 1/a. pont] vonatkozó szabályozást. Jelenleg ugyanis például az alapítványok, társadalmi szervezetek által vállalkozási tevékenységük eredménye terhére közhasznú, közérdekű célra juttatott adományok érvényesíthetők az adóalapnál, más szervezetek (például célszervezet, közhasznú társaság) esetében azonban nem. E szervezetek vállalkozási tevékenységének célja azonban a szervezeti szabályozás (például a közhasznú szervezetekről szóló törvény, a Polgári Törvénykönyv) szerint további források teremtése saját alaptevékenységük részére, ezért a más közhasznú szervezetek részére történő átadást nem indokolt támogatni (természetesen az alaptevékenység keretében történő adományozást a javasolt szabályozás nem érinti). Ugyanakkor indokolt az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történő közérdekű kötelezettségvállalás külön (más adománytól eltérő) szabályozása, hiszen így érhető el, hogy az ilyen szervezetek munkavállalói javára történt támogatás más adóalanyok munkavállalóinak támogatásával azonos feltételekkel történjen. Ennek megfelelően a Javaslat szerint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás vállalkozási tevékenységhez rendelhető részére (a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredményének 20 százalékáig) egységesen alkalmazható az adóalap-csökkentési lehetőség. [Tao. törvény 9. § (1) bekezdés, 9. § (2) bekezdés c)-d) pont, 9. § (3) bekezdés b) pont, 10. § (1)-(4) bekezdés, 12. § (2)-(4) bekezdés, 13. § (1) és (5) bekezdés]
A Javaslat az ismertetetteken túlmenő módosítást tartalmaz a többségében megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató célszervezetek adóalapjának meghatározására. E szervezetek esetében az adóalap kiindulási pontja az adózás előtti eredmény helyett – a hatályos szabályozásnak megfelelően – a jóváhagyott osztalék (vagyis a visszaforgatott eredmény gyakorlatilag mentes a társasági adó alól). Ennek következtében az adóalap-korrekciós tételek közül az eredmény kiigazítására szolgálókat változatlanul nem indokolt alkalmazni. Mivel az önellenőrzés, ellenőrzés megállapításai miatt elszámolt bevétel és ráfordítás tartalmát tekintve ilyennek minősül, a Javaslat az ezzel kapcsolatos korrekciók figyelmen kívül hagyását fogalmazza meg. Ugyanakkor a “rejtett osztaléknak” minősülő tételeket (például visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, a szokásos piaci árnál alacsonyabb áron történő értékesítés) a célszervezet esetében is indokolt adóztatás alá vonni, ezért a Javaslat erre vonatkozó módosítást is tartalmaz. [Tao. törvény 10. § (1)-(4) bekezdés]
A Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete adóalapjának módosítása kapcsán a Javaslat tételesen meghatározza azokat az adóalap-csökkentő és -növelő jogcímeket, amelyeket az MRP szervezetnek is alkalmaznia kell, és ezáltal összhangot teremt a Tao. törvény más szakaszaival. [Tao. törvény 12. § (2)-(4) bekezdés]
a 39. §-hoz
A Javaslat a Magyarországon telephellyel [Tao. törvény 4. § 33. pont] rendelkező, és ott vállalkozási tevékenységet végző külföldi vállalkozók adózásának új alapokra helyezését terjeszti elő. A hatályos szabályozás szerint ugyanis a külföldi vállalkozó adóalapját eltérő szabályok szerint kell megállapítani, attól függően, hogy Magyarországon fiókteleppel rendelkezik, vagy cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelyen működik. A cégnyilvántartásba bejegyzett fióktelepre ugyanis kiterjed a számvitelről szóló törvény szerinti könyvvezetési és beszámolási kötelezettség, ezért adóalapját a belföldi adózókkal azonosan állapítja meg. A cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelyre a számvitelről szóló törvény (és törvényjavaslat) hatálya nem terjed ki, ezért jelenleg adóalapját sajátos szabályok szerint határozza meg. A hatályos Tao. törvény kimondja, hogy a cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephely a társasági adóval összefüggő nyilvántartási kötelezettségének a számvitelről szóló törvénynek a kettős könyvvitelt vezetőkre vonatkozó rendelkezései szerint tesz eleget (vagyis beszámoló készítésére és könyvvizsgálatra ugyan nem, de az adózási előírások következtében könyvvezetésre kötelezett). Az adózás rendjéről szóló törvény módosítására irányuló javaslat szerint a jövőben e sajátos nyilvántartási kötelezettséget (mivel annak minden, a számviteli nyilvántartásokra épülő adó szempontjából jelentősége van) a Tao. törvény helyett az adózás rendjéről szóló törvény mondja ki.
Az egyenlő elbánás elvének érvényesítése érdekében a Javaslat szerint a külföldi vállalkozó a telephely adóalapját a kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózókra vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, néhány, a szervezet működési sajátosságai által indokolt eltérés kivételével. A fióktelep és a másfajta telephely adózása között az jelent eltérést, hogy a cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephely az adózás előtti eredményt nem a beszámoló, hanem könyvviteli zárlat alapján állapítja meg. A jelenlegi helyzethez képest nem jelent változást, hogy a külföldi vállalkozónak fióktelepenként külön-külön, míg a cégnyilvántartásba be nem jegyzett összes telephelyeire együttesen kell megállapítania adóalapját. A nemzetközi adóegyezményeknek megfelelően a Javaslat változatlanul kimondja, hogy adózási szempontból a belföldi telephelyet a külföldi vállalkozó más telephelyeitől, illetve magától a külföldi vállalkozótól független vállalkozásnak kell tekinteni. [Tao. törvény 14. § (1) bekezdés]
Az általános adóalap-módosító jogcímekhez képest csak eltérést fogalmaz meg a Javaslat. Ezeket, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, eltéréseket az indokolja, hogy a telephely közvetítésével ténylegesen elért nyereség, vagy veszteség meghatározásánál figyelembe kell venni a központi irányítás költségeit, valamint a telephely közvetítésével elért, de a telephely által el nem számolt bevételeket is. A központi irányítás költségeiből azonban csak a bevételarányosan a telephelyre jutó részt indokolt elismerni, ezért erre vonatkozóan a Javaslat két irányú módosítást ír elő:
a) a belföldi telephelynél közvetlenül felmerült, valamint a külföldi vállalkozó által áthárított (a telephely által ténylegesen elszámolt) ilyen költség növeli az adózás előtti eredményt;
b) a külföldi vállalkozó bármely telephelyénél és székhelyénél ténylegesen felmerült költség (attól függetlenül, hogy formális áthárítása megtörtént-e) a bevételi arányok figyelembevételével csökkenti azt. [Tao. törvény 14. § (2) bekezdés]
A Javaslat a hatályos törvénynek megfelelően – de a rendelkezést a fióktelepként működő telephelyre is kiterjesztve – kimondja, hogy a telephely által elszámolt összes költség és ráfordítás 12 százalékát kell a társasági adó alapjának tekinteni, ha a telephelyre vonatkozó általános szabályok szerint megállapított adóalap nem éri el ezt a mértéket. A nemzetközi adóegyezményekben megfogalmazott egyenlő elbánás elve, valamint a Tao. törvénynek a nemzetközi szerződések elsőbbségét kimondó alapelve [Tao. törvény 1. § (4) bekezdés] következtében azonban e rendelkezést csak akkor lehet ténylegesen alkalmazni, ha a külföldi vállalkozó illetősége szerinti állammal nincs hatályos adóegyezmény. [Tao. törvény 14. § (3) bekezdés]
a 40. §-hoz
E rendelkezés a külföldi szervezet adóalapjának meghatározására vonatkozó módosításokat fogalmaz meg.
A módosítás – figyelembe véve, hogy a nemzetközi adóegyezmények előírásai szerint a forrásország (vagyis Magyarország) adóztatási joga korlátozott, és csak meghatározott jövedelmekre terjed ki – változatlanul csak a kamatot, a jogdíjat, valamint a belföldön végzett előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért járó díjat tekinti adóköteles bevételnek, ugyanakkor – a kamatfizetés alapjául szolgáló jogviszonyra történő utalás elhagyásával – szélesíti az adóköteles kamatjövedelmek körét. A változtatással (vagyis a kölcsön és a kötvény kamatán kívüli kamatok adóztatásával) elérhető az esetleg éppen a hatályos szabályozás következtében más jogi keretben megjelenő, de hasonló tartalmú ügyletek után fizetett kamat megadóztatása. A kamat fogalmára a Javaslat nem tartalmaz meghatározást, mert azt a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi szerződések tartalmazzák, míg irányadó szerződés hiányában – a Tao. törvénynek a Javaslat által meghatározott új alapelvét [Tao. törvény 1. § (5) bekezdés] figyelembe véve – a számvitelről szóló törvényben foglaltakat lehet alkalmazni. [Tao. törvény 15. § (1) bekezdés]
A Javaslat meghatározza azokat az eseteket is, amikor a belföldről származó kamatot nem terheli társaságiadó-kötelezettség. Változatlanul adómentesnek minősül a Magyar Állam, valamint a Magyar Nemzeti Bank által fizetett kamat, és a Javaslat szerint adómentessé válik az államháztartás szervezetei által fizetett kamat is. E kivételt az indokolja, hogy a társasági adó az államháztartás egyik alrendszerének finanszírozását se érintse hátrányosan. Az államháztartás működési rendjéről szóló jogszabály meghatározása szerint az államháztartás szervezetének minősül többek között minden minisztérium és helyi önkormányzat. A betéti kamatra változatlanul nem terjedne ki az adókötelezettség, így az nem érintené hátrányosan a pénzügyi intézmények eszközellátottságát. Végül a Javaslat szerint is adómentes maradna a késedelmi kamat, amely tartalmában lényegesen különbözik a hitel típusú ügyletek alapján fizetett kamattól, és a nemzetközi adóegyezmények általában tiltják adóztatását a forrásországban. A kapcsolt vállalkozásnak minősülő külföldi szervezet részére fizetett kamatnak, jogdíjnak az a része, amely meghaladja a szokásos piaci kamatot, a Javaslat szerint (mint más “rejtett osztalékok”) osztaléknak minősül és osztalékadó-kötelezettség terheli, ennek megfelelően e bevételeket a Javaslat kiveszi a társaságiadó-köteles jövedelmek köréből. [Tao. törvény 15. § (2) bekezdés]
a 41. §-hoz
E rendelkezések az adóalap megállapításának különös (például az adózó jogutód nélküli megszűnéséhez, átalakulásához, könyvvezetési rendszerének megváltoztatásához fűződő) szabályait módosítják. A módosításokat elsősorban az általános adóalap-módosító jogcímek változásai teszik szükségessé.
A jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódó korrekciókat egyrészt az egyszeres könyvvitel alapvetően pénzforgalmi szemlélete, másrészt a számviteli és az adózási elszámolás eltérése indokolják a következők szerint:
a) A számvitelről szóló törvényjavaslat megfogalmazása szerint az egyszeres könyvvitelt vezető adózó által kimutatott tartalék az egyszerűsített mérlegbe beállított, a jövőbeni pénzügyi rendezéskor adóköteles bevételt vagy költséget, ráfordítást eredményező eszközök és források különbözetét mutatja. Az adózó jogutód nélküli megszűnésekor, tevékenysége befejezésekor ezt az összeget (előjelének megfelelően) indokolt a társasági adó alapjának meghatározásakor csökkentő, vagy növelő tételként figyelembe venni, annak érdekében, hogy a tagok teljes egészében adózott vagyont kapjanak vissza a vagyonfelosztáskor. A Javaslatban megfogalmazott szöveg lényegi tartalmi változást a hatályos előírásokhoz képest nem jelent, de jobban megfelel a számvitelről szóló törvényjavaslatban foglaltaknak. [Tao. törvény 16. § (1) bekezdés b) pont]
b) Az immateriális javak és a tárgyi eszközök esetében – a számviteli szabályok szerint elszámolt értékcsökkenés és az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenés eltérése következtében – gyakran előfordul, hogy az eszköznek két “nettó értéke” van: a számviteli szabályok alapján meghatározható könyv szerinti érték és az adózási előírások szerinti számított nyilvántartási érték. A Javaslatban megfogalmazott korrekció (lényegében a hatályos szabályozásnak megfelelően) az adózó jogutód nélküli megszűnésekor a két “nettó érték” közötti különbözet adóalapnál történő érvényesítését, és ezáltal a számviteli elszámolás és az adóelszámolás közötti összhang helyreállítását biztosítja. [Tao. törvény 16. § (1) bekezdés c) pont]
Az adózó átalakulásakor az adóalap-korrekciók – a Javaslat megfogalmazása szerint – vagy a jogelődnél, vagy a jogutódnál jelentkeznek, és az egyes korrekciók indoka a következő:
a) Az immateriális javak és a tárgyi eszközök könyv szerinti értéke és számított nyilvántartási értéke közötti különbözetre vonatkozó korrekció indokai megegyeznek a jogutód nélküli megszűnésnél ismertetettekkel. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés c) pont]
b) Ha az átalakulás egyszeres könyvvezetésről kettős könyvvezetésre történő áttérést is eredményez (például egyszeres könyvvitelt vezető betéti társaság korlátolt felelősségű társasággá alakul át), akkor a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint először az egyszerűsített mérleget (vagyis az egyszeres könyvvitelnek megfelelő mérleget) kell összeállítani, majd ennek alapján kell az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló mérlegét (vagyis a kettős könyvvitelnek megfelelő mérleget) elkészíteni. A két mérleg között az egyik – az adózás szempontjából is – jelentős eltérés az, hogy az egyszerűsített mérlegben kimutatott tartalék összegét az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló mérlegében már az eredménytartalék tartalmazza. A tartalék összegének megfelelő áttérési különbözet az átalakulás legtöbb formájánál a jogelőd vagyonmérlegét, kiválás és szövetkezet részleges átalakulása esetén azonban a jogutód vagyonmérlegét érinti. Az áttérési különbözet összegének az adóalapnál történő (a tartalék előjelének megfelelő) figyelembe vételét – a hatályos szabályozáshoz hasonlóan – az indokolja, hogy a kettős könyvvitelt vezető jogutódnál a tartalék összetevőit képező eszközök és források vagy nem fognak megjelenni az adózás előtti eredményt befolyásoló tételként (például vevők, szállítók), vagy elszámolhatók lesznek az adózás előtti eredmény csökkentéseként (például saját termelésű készletek). A Javaslat az egyértelműbb jogalkalmazás érdekében utalást tartalmaz az egyéni cég átalakulására is, hiszen az egyéni vállalkozásról szóló törvény kimondja, hogy az egyéni cég átalakulására vonatkozóan a gazdasági társaságok átalakulására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni, és egyben a törvény rendelkezik arról is, hogy az átalakulás előkészítéseként az egyéni cég – habár egyébként nem tartozik a számvitelről szóló törvény hatálya alá – köteles elkészíteni az egyszerűsített mérleget. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés e) pont]
c) A személyi jövedelemadó rendszerében a kapott, illetve fizetett előleg az egyéni vállalkozó adóköteles bevételének, illetve költségének minősül, továbbá a nem beruházási célra beszerzett, kiegyenlített, fel nem használt vásárolt készlet szintén költségként csökkentette a vállalkozói jövedelmet, ezért az egyéni cég átalakulása esetén – a kétszeres adóztatás, illetve költségelszámolás elkerülése érdekében – ezekkel a tételekkel az adózás előtti eredményt módosítani kell. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés f) pont]
d) A számvitelről szóló törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy átalakulás során a céltartalékokat átértékeljék. Az átértékelést jellemzően a jogelőd vagyonmérlege, kiválás és részleges átalakulás esetén a jogutód vagyonmérlege tartalmazza. A jogszabályon alapuló környezetvédelmi kötelezettségek alapján, illetve erdőfelújítási kötelezettséghez kapcsolódóan kimutatott céltartalék általános szabályok szerinti képzéséhez, növeléséhez, csökkentéséhez, illetve megszüntetéséhez a Javaslat adóalap-korrekciókat rendel. E korrekciókat indokolt akkor is figyelembe venni, ha az említett céltartalék összegének növekedésére, vagy csökkenésére a vagyonmérlegben került sor. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés h) pont]
e) A követelések értékvesztéséhez, behajthatatlanná válásához kapcsolódó korrekciók szükségessé teszik, hogy önmagában az átalakulás ténye ne akadályozza meg, hogy a jogutód – azokra a követelésekre vonatkozóan, amelyet jogelődjétől átvett – éljen azokkal az adóalap-csökkentési lehetőségekkel, amelyeket a Javaslat a jogelőd részére lehetővé tett volna. A Javaslatban foglalt rendelkezés alapján például a jogutód a jogelődjétől átvett követelés behajthatatlanná válásakor jogosulttá válik a jogelődjénél felhalmozódott, az adóalapnál el nem ismert értékvesztés elszámolására is, hiszen ez a jog – az átalakulás elmaradása esetén – jogelődjét illette volna meg. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés i) pont]
Az egyszeres könyvvezetésről a kettős könyvvezetésre való áttérésre vonatkozóan a Javaslat két, a céltartalékokhoz kapcsolódó korrekciót ír elő. A korrekció alapvető oka, hogy a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint a már kettős könyvvitelt vezető adózó az egyszerűsített mérlegében kimutatott (vagyis még egyszeres könyvvitelt vezetőként képzett) céltartalék összegét a nyitást követően ráfordításként számolja el. Az egyes céltartalékokhoz kapcsolódó általános adóalap-korrekciókat a könyvvezetési rendszer változtatásakor a következők indokolják:
a) Az egyes jogszabályokban meghatározott környezetvédelmi kötelezettségekre, valamint az erdőfelújítási kötelezettségre képzett céltartalék összege a Javaslat szerint csökkenti az adóalapot, így – figyelembe véve a másik különös adóalap-korrekciót is – végeredményben lehetővé válik a céltartalék-képzés alapjául szolgáló költség kétszeres érvényesítése az adóalapnál. A céltartalék felhasználását ugyanis a már kettős könyvvitelt vezető adózó a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint bevételként számolja el, és a korrekció e bevétel “ellentételezését” szolgálja. [Tao. törvény 16. § (3) bekezdés c) pont]
b) A várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre szolgáló céltartalék képzéséhez (vagyis ráfordításként történő elszámolásához) az általános szabályok szerint is adóalap-növelési kötelezettség kapcsolódik, ezért a könyvvezetési rendszer megváltoztatásánál is indokolt ezt a kötelezettséget előírni. [Tao. törvény 16. § (3) bekezdés d) pont]
A különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részvénycserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló irányelv a különböző tagállamban illetőséggel bíró társaságokat egyaránt érintő ilyen jogügyletekre fő szabályként kimondja, hogy a társaság eszközeinek piaci ára és a könyv szerinti értéke közötti különbözet nem keletkeztethet adókötelezettséget e gazdasági események időpontjában. Az adómentesség azonban csak addig áll fenn, ameddig az ügylet résztvevői a költségeiket nem számolják el új érték alapján (vagyis az adófizetési kötelezettség halasztódik). A magyar szabályozás mind az átalakuló társaságok, mind azok tagjai, részvényesei esetében lehetővé teszi a költségek, ráfordítások új érték alapján történő meghatározását, ezért a Javaslat az adókötelezettség halasztását tartalmazza. A Javaslat szerint ezek a rendelkezések csak az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjában lépnek hatályba. [Tao. törvény 16. § (9)-(12) bekezdés]
a 42. §-hoz
E rendelkezések a Tao. törvénynek az elhatárolt veszteséghez (vagyis a negatív adóalaphoz) kapcsolódó előírásainak módosítását célozzák.
A hatályos szabályozás szerint a jogelőd nélkül létrejött adózó az adókötelezettsége keletkezésének és azt követő három adóévnek a negatív adóalapjával korlátlan ideig csökkentheti az adózás előtti eredményét, tehát ezen időszak elhatárolt veszteségének adóalapnál történő érvényesítésére nem vonatkozik az általános, 5 adóéves korlát. A hatályos előírás szerint azonban ez nem vonatkozik a számvitelről szóló törvény alapján aktiválható alapítási, átszervezési költségre, amelyek csak korlátozott ideig határolhatók el. A Javaslat e korlátozás eltörlését fogalmazza meg annak érdekében, hogy bármilyen típusú veszteségre azonos előírások érvényesüljenek, és ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe azok az adózók, amelyeknél az átlagosnál magasabbak az alapítási, átszervezési költségek. [Tao. törvény 17. § (2) bekezdés]
Átalakulás esetén a jogutód jelenleg csak akkor (és addig az időpontig) veheti figyelembe a jogelődje által elhatárolt veszteséget, ameddig nem szereznek nála 50 százalékot meghaladó részesedést olyan személyek, amelyek a jogelődnek nem voltak tagjai, részvényesei. Ezen előírás következtében az átalakulási döntéseknél nemcsak a gazdasági szempontokat kell figyelembe venni, hanem a tulajdonosi szerkezet átalakításának a veszteségelhatárolás lehetőségére gyakorolt hatását is. A korlátozás megszüntetésével az adózási következmények nem befolyásolnák az átalakulásokra vonatkozó gazdasági döntéseket. Hasonló célt szolgál, hogy a Javaslat kiterjeszti a jogelődnél keletkezett veszteség elhatárolásának lehetőségét a jogutód számára – a vagyonmérleg alapján rá jutó vagyonnal arányos összegben – az átalakulás azon formáinál is, amelyek során a jogelőd nem szűnik meg (kiválás, részleges átalakulás). Természetesen az elhatárolt veszteségnek ezt a részét a jogelőd nem érvényesítheti adóalapjánál. [Tao. törvény 17. § (7) bekezdés]
Az egyenlő elbánás elvére tekintettel a Javaslat egyik fő törekvése, hogy a Magyarországon működő külföldi vállalkozókra a belföldi adózókkal azonos adózási rendelkezések vonatkozzanak. A hatályos szabályozás szerint a külföldi vállalkozó – a jogelőd nélkül létrejött belföldi illetőségű adózóval ellentétben – az első négy magyarországi adóéve negatív adóalapját nem határolhatja el korlátlan ideig, mert a veszteségelhatárolás szempontjából nem minősül jogelőd nélkül létrejött adózónak. A Javaslat azzal oldja fel ezt a különbséget, hogy 2001-től a külföldi vállalkozót abban az adóévben minősíti jogelőd nélkül létrejött adózónak, amelyben az állami adóhatósághoz ilyenként be kell jelentkeznie (vagyis telephelyét be kellett jelentenie). [Tao. törvény 17. § (9) bekezdés]
a 43. §-hoz
E szakasz azokra az esetekre fogalmaz meg a hatályos szabályozást pontosító és kiegészítő rendelkezéseket, amikor az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban lévők a közöttük fennálló üzleti kapcsolatban a szokásos piaci ártól eltérő árban állapodnak meg, és ezáltal eltérítik eredményüket a ténylegestől. A nemzetközi gyakorlatban ilyen esetben az adózás előtti eredményt a szokásos piaci ár és a ténylegesen alkalmazott ár különbözetével módosítani kell. A Javaslat nem tartalmaz részletes előírásokat az adóalap-módosítás módszereire, azonban segítséget nyújt a jogalkalmazó számára azzal, hogy felhívja a figyelmet a nemzetközi gyakorlat alapdokumentumára, a Gazdasági Együttműködési Szervezet (OECD) által kidolgozott iránymutatásra.
A változtatás erősíti, hogy az adóalap-módosítás célja minden esetben a társaságiadó-alapnak ténylegesen az adózás előtti eredmény alapján történő megállapítása, ezért a kétoldalú (egymással ellentétes irányú) adóalap-módosítás csak akkor indokolt, ha mindkét fél esetében a társasági adóval (illetve annak megfelelő külföldi adóval) összefüggő adókötelezettséget érinti.
A Javaslat pontosítja a szokásos piaci ár meghatározásának módszerei közül a negyedik (sajátos) módszerre vonatkozó előírást. A pontosítás lehetőséget ad arra, hogy az adóhatóság is kialakíthasson sajátos módszert, illetve, hogy ilyen módszer alkalmazására akkor kerülhessen sor, ha a Tao. törvényben meghatározott három eljárás (amelyeknek az előírásai tartalmilag nem módosulnak) nem alkalmas a szokásos piaci ár megállapítására. [Tao. törvény 18. § (2) bekezdés d) pont]
a 44. §-hoz
A közhasznú társaság mentesül a társasági adó megfizetése alól az adótörvény szerint kedvezményezett tevékenységéből származó bevételének az összes bevételéhez viszonyított arányában, ugyanakkor a hatályos szabályozás szerint az adómentesség nem terjed ki például a térítés nélküli átadások, adott támogatások következtében keletkezett adóalapra. Az erre vonatkozó szabályozás a Javaslat szerint tartalmában nem változik, csak egyes más módosítások miatt kerül pontosításra. [Tao. törvény 20. § (1) bekezdés b) pont, 20. § (5) bekezdés]
a 45-46. §-hoz
E rendelkezések a kis- és középvállalkozások számára – elsősorban fejlesztési lehetőségük feltételeinek javítása érdekében – új (a közösségi szabályozásnak is megfelelő) adókedvezmény bevezetését célozza.
A Kormány kiemelt jelentőséget tulajdonít a kis- és középvállalkozások támogatásának. A támogatás egyik formáját jelentő adókedvezmények jellegüknél fogva kizárólag azon vállalkozások segítésére alkalmasak, amelyek nyereségesen működnek. A kis- és középvállalkozások esetében az egyik legjelentősebb problémát a működéshez szükséges források hiánya jelenti, hiszen e vállalkozások részére nem minden esetben áll rendelkezésre megfelelő nagyságú saját tőke, míg az idegen források igénybevételét a kamatterhek is megnehezítik. A Javaslat által megfogalmazott adókedvezmény célja éppen az, hogy támogatást nyújtson a beruházási hitelek kamatának visszafizetéséhez.
Az adókedvezmény feltételrendszerének kialakítása során a következő szempontok érvényesültek:
a) Az adókedvezményt indokolt azon vállalkozások részére biztosítani, amelyek független, üzleti alapokon álló elemzés alapján várhatóan valóban eredményesen képesek a megszerzett idegen forrást felhasználni. A pénzügyi intézmények hitelbírálati gyakorlata biztosítja az ilyen elemzést, ezért indokolt a pénzügyi intézménytől felvett hitel kamatát kedvezményezni (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény alapján üzletszerűen hitelezési tevékenységgel más vállalkozás nem is foglalkozhat).
b) A feltételeket célszerű olyan módon meghatározni, hogy az adókedvezmény az Európai Közösségek gyakorlatában ne minősüljön állami támogatásnak. Ellenkező esetben ugyanis az adókedvezmény – az Európai Megállapodásban vállalt kötelezettségeink alapján – az adózók szempontjából csak bonyolult eljárási rend keretében érvényesíthető. Az Európai Közösségek gyakorlatában ismert az ún. de minimis szabály, amely szerint bizonyos összeghatárig (ez jelenleg három évenként kb. 26 millió forintot jelent) a juttatott támogatás nem minősül olyan állami támogatásnak, amelyre a bonyolult eljárási szabályok kiterjednének. A valóban kisebb méretű vállalkozások számára az említett összeg (amely a fizetett kamat alapján igénybe vett adókedvezményt jelenti) megfelelő mértékű, hiszen e feltétel mellett az adózó által átlagosan igénybe vehető hitel egyéves lejárat esetén is elérheti a 60-70 millió forintot.
c) A feltételrendszer kialakításánál indokolt figyelembe venni a beruházás helyszínét, illetve a tárgyi eszköz üzemeltetésének a helyét, és ezáltal az adókedvezmény alkalmas lehet az ország egyes térségei közötti fejlettségi különbségekből fakadó hátrányok csökkentésére is. A feltételrendszer ebből a szempontból a hatályos törvényben kialakult preferenciákat tükrözi, vagyis a vállalkozási övezetek, a kiemelt térségek és a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek élveznek magasabb kedvezményt.
A Javaslat megfogalmazása szerint az adókedvezményt a hitel teljes időtartama alatt lehet igénybe venni, de a visszaélések elkerülése érdekében csak a hitel eredeti lejáratáig. Az adókedvezmény mértéke minden adóévben a fizetett kamathoz igazodik, de mértéke nem lehet több 5 millió forintnál.
Az egyenlő elbánás elvének érvényesítése céljából a Javaslat lehetővé teszi, hogy a külföldi vállalkozó akkor is igénybe vehessen adókedvezményt, ha fióktelepnek nem minősülő (cégnyilvántartásba be nem jegyzett) telephelyén végzi a tevékenységét. Ennek érvényesítéséhez a telephelyen megvalósított beruházást, az ott foglalkoztatott létszámot, illetve a telephely tevékenysége révén elért árbevételt veheti alapul. [Tao. törvény 23. § (5) bekezdés]
A Javaslat meghatározza az adókedvezmények igénybevételének utolsó évét: ha az adózó üzleti éve (és ennek következtében adóéve) eltér a naptári évtől, az adókedvezmény utoljára annak az adóévnek az adata alapján érvényesíthető, amely adóév utolsó napja a törvényben megjelölt évben van. Ha például az adózó 2001-re vonatkozóan üzleti éve utolsó napjaként június 30-át jelöli meg, és a Tao. törvény szerint az adókedvezmény igénybevételének utolsó éve 2002, akkor a számviteli előírások szerint az üzleti évei 2001. január 1-től 2001. június 30-ig, 2001. július 1-től 2002. június 30-ig, 2002. július 1-től 2003. június 30-ig tartanak. Ebben az esetben az adókedvezmény utoljára a 2001. július 1-től 2002. június 30-ig terjedő adóév adója alapján érvényesíthető, mivel a következő adóév utolsó napja már 2003-ban van. [Tao. törvény 23. § (6) bekezdés]
a 47. §-hoz
Az adóelőleg-bevallásra és -fizetésre vonatkozó szabályozás átalakítása a számvitelről szóló törvényjavaslat által biztosított, a naptári évtől eltérő üzleti év – amely egyben az adóév is – választására vonatkozó lehetőség miatt szükséges. A hatályos szabályozás ugyanis a naptári évvel megegyező adóévre épül, és az első félévben fizetett adóelőleg alapja a megelőző második évi, a második félévi előlegé pedig a megelőző évi adó. A Javaslat szerint ez a rendszer gyakorlatilag nem változik (vagyis a naptári évvel megegyező üzleti évvel rendelkező adózók fő szabály szerint változatlanul a július 1-jétől június 30-áig terjedő időszakra vallják be az adóelőleget), a módosítások kizárólag arra irányulnak, hogy az üzleti év vonatkozásában azoknál a vállalkozásoknál is azonos logika alapján működjön, amelyek a naptári évtől eltérő üzleti évet választanak. [Tao. törvény 26. § (1)-(2) bekezdés]
Egyszerűsítést jelent az az új rendelkezés, amely szerint bizonyos típusú (beolvadás, kiválás, szövetkezetek részleges átalakulása) átalakulások esetén a változatlan formában továbbműködő adózónak nem kell adóelőleg-bevallást adnia, ha az átalakulás időpontja az előző adóévről szóló bevallás beadásának határideje előtt van. [Tao. törvény 26. § (3) bekezdés]
Az egyenlő elbánás elvének érvényesítését szolgálja, hogy a Javaslat szerint a külföldi vállalkozók minden esetben – tehát függetlenül attól, hogy cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephely, vagy fióktelep formájában működnek Magyarországon – az általános előírások szerint fizetnek adóelőleget. A Javaslat megszünteti a külföldön tevékenységet végző jogállással [Tao. törvény 4. § 28. pont] rendelkező adózók adóelőleg-fizetés alóli mentességét, ezáltal ezen adózói körre is az általános előírások vonatkoznak. A kisebb vállalkozások pénzügyi helyzetének javítása érdekében a Javaslat a havi adóelőleg-fizetési kötelezettség összeghatárát a 3 millió forintos fizetendő adó helyett 5 millió forintban határozza meg. A Javaslat a “feltöltési” kötelezettséget (vagyis azt az előírást, hogy az adóév utolsó napjaiban az adóelőleget ki kell egészíteni a várható fizetendő adó legalább 90 százalékának megfelelő összegre) kiterjeszti a külföldön tevékenységet végzőkre és a belföldön cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephely útján vállalkozási tevékenységet folytató külföldi vállalkozóra. [Tao. törvény 26. § (6)-(8) és (10)-(11) bekezdés]
a 48. §-hoz
E rendelkezés az osztalékadóra vonatkozó egyes előírásokat módosítja. A változások részben formai jellegűek, de kisebb tartalmi változást is jelentenek. A formai változtatást az indokolja, hogy a hatályos törvény jelenleg azonosan határozza meg [Tao. törvény 4. § 29. pont] a társaságiadó-alapot csökkentő (kapott) osztalékot és az osztalékadó alapját. Ez az egyszerűnek tűnő megfogalmazás azonban a jogalkalmazók számára gyakran nehézséget jelentett, hiszen egyrészt a két adó eltérő szemléletet igényel (a társasági adó alapjánál általában az osztalék jogosultja, az osztalékadó alapjánál a kifizető nézőpontjából kell a fogalmat értelmezni), másrészt a Tao. törvény a “rejtett” osztalékot is az osztalékadó alapjának tekinti, vagyis a köznapi szóhasználatnál szélesebben értelmezi az osztalékot. A jogalkalmazás elősegítése érdekében a Javaslat külön fogalmazza meg az osztalékadó alapját. [Tao. törvény 27. § (1), (11) bekezdés]
Tartalmilag új (részben új) rendelkezést jelent, hogy a Javaslat szerint a következő jogcímeken szerzett jövedelmeket is az osztalékadó-kötelezettség terheli:
a) A külföldi vállalkozó által a cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelyén elért adózás utáni nyereség, ha ezt a külföldi vállalkozó ténylegesen is megszerzi (legkésőbb a telephely tevékenységének megszüntetésekor, vagyis a vagyon kivonásakor). A gyakorlatban azonban ez a jövedelem akkor adóztatható, ha a külföldi vállalkozó illetősége szerinti állammal kötött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény ezt lehetővé teszi, vagy Magyarország nem kötött egyezményt a külföldi vállalkozó illetősége szerinti állammal. [Tao. törvény 27. § (11) bekezdés c) pontja]
b) A Javaslat szerint – a hatályos szabályozásnak megfelelően – osztaléknak minősül általában a pénzbeli támogatás, a követelés elengedése, vagy a tartozás más által történő átvállalása révén szerzett jövedelem. Új előírásként a nem pénzben történő eszközátadást is osztalékként fogalmazza meg a Javaslat, hiszen indokolatlan a támogatás formájától (pénzeszköz, vagy más eszköz átadása) függővé tenni az adókötelezettséget. Az így megszerzett jövedelem (és ez szintén az adókötelezettség szélesedését eredményezi) nem csak akkor alapja az osztalékadónak, ha a bevételt társaságiadó-alany juttatta, hanem akkor is, ha bármely más belföldi személy. [Tao. törvény 27. § (11) bekezdés g) pontja]
c) A kapcsolt vállalkozásként kapott kamatnak, jogdíjnak a szokásos piaci árat meghaladó része a Javaslat szerint szintén osztaléknak minősül. Ez az összeg ugyanis a nemzetközi gyakorlat szerint “rejtett osztalék”, és általában a nemzetközi adóegyezmények is lehetővé teszik ilyen módon történő adóztatását. E jövedelmek osztalékként történő kezelése kedvezőbb Magyarország számára, hiszen a jogdíj, a kamat társasági adóval történő forrásadóztatását az egyezmények sok esetben tiltják, míg az osztalékot általában forrásadó terhelheti. A jogbiztonság követelményére tekintettel a Javaslat hatályba lépésekor már megkötött szerződések, kibocsátott értékpapírok alapján fizetett ilyen kamat, jogdíj változatlanul mentes maradna az osztalékadó alól. [Tao. törvény 27. § (11) bekezdés h) pont]
A javasolt változtatások a belföldi illetőségű osztalékban részesülők számára a gyakorlatban nem jelentik az adófizetési kötelezettség bővülését, mivel ilyenkor tényleges adófizetés az új szabályok alapján is csak akkor lenne, ha a jövedelem kifizetése készpénzben történik, vagy nem az osztalékban részesülő belföldi számlájára történik a jövedelem átutalása. A Tao. törvény szerint [Tao. törvény 27. § (2) bekezdés] ugyanis a belföldi illetőségű osztalékban részesülő mentes az osztalékadó alól.
A Javaslat rendelkezik arról, milyen devizaárfolyamon kell az osztalékadó megállapításához szükséges értékeket átszámítani, ha a részesedés könyv szerinti értéke, vagy - devizában történő könyvvezetés miatt – az osztalékadó alapja nem forintban kerül meghatározásra. [Tao. törvény 27. § (13) bekezdés]
a 49. §-hoz
A kettős adózás elkerülésére vonatkozó előírásokban érdemi változást az jelent, hogy a Javaslat szerint – összhangban a számviteli elszámolással – a külföldön megfizetett társasági adónak megfelelő adó mellett (helyett) az adóévre fizetendő adóra vonatkozik az adóalap-növelési kötelezettség. Ezzel az adóévi jövedelem és ehhez rendelt külföldi adókötelezettség összhangja megteremtődik. [Tao. törvény 28. § (1)-(2) bekezdés]
az 50-52. §-hoz
A Javaslat e rendelkezései a módosítások miatt szükségessé váló átmeneti szabályokat fogalmazzák meg.
Az ún. “alultőkésítési szabályhoz” kapcsolódó hatályba léptető rendelkezés szerint az új előírást 2003-ig csak a 2000. december 31. napját követően felvett kölcsönre, kibocsátott értékpapírra fizetett kamatra kell alkalmazni, 2003 után azonban egységessé válik a szabályozás. [Tao. törvény 29. § (10) bekezdés]
Az 1998. június 16-a előtt elengedett kötelezettségeknek, átvállalt tartozásoknak, illetve kapott támogatásoknak a számviteli előírások szerint időbelileg elhatárolt, és az időbeli elhatárolás megszüntetésével bevételként 2000. december 31-ét követő adóévekben elszámolandó összegekkel utoljára abban az adóévben csökkenthető az adózás előtti eredmény, amely adóév utolsó napja 2003. évben van. Ez azt jelenti, hogy az adóalap csökkentés lehetősége nem áll fenn a támogatás következtében elhatárolt bevételnek arra a részére, amelynek felhasználása nem történik meg a megjelölt időpontig. Ugyanez a szabály érvényesül akkor is, ha annak az eszköznek az értékét, amelyhez az elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás kapcsolódott, az adózó nem számolja el költségként a megjelölt időpontig. A térítés nélküli eszközátvétel, valamint a külföldi személy, a külföldi illetőségű magánszemély által történő kötelezettségelengedés, tartozásátvállalás, támogatás, juttatás a hatályos Tao. törvény szerint nem (külföldi személy esetén nem minden esetben) csökkenti az adózás előtti eredményt, ezért az átmeneti szabály szerint csak a Javaslat hatályba lépését követően megtörtént említett események alapján van lehetőség az adóalap csökkentésére. [Tao. törvény 29/B. § (4) bekezdés]
A Javaslat – a társaságiadó-bevételek biztosítása érdekében – arról rendelkezik, hogy az adózó a 2000. december 31-én hatályos adótörvény előírása alapján készített bevallása alapján megállapított, a korábbi években a befektetések, az értékpapírok és a készletek értékvesztéseként elszámolt, de az adóalapnál még nem érvényesített összeggel a 2001. január 1-jén (az ekkor előtársaságként működő adózó a cégbejegyzés napját követő napon) kezdődő adóévben és az azt követő adóévekben a következők szerint csökkentheti adózás előtti eredményét:
a) három adóévben, egyenlő részletekben, ha az adózó (a hatályos Tao. törvény rendelkezései szerint) valamely eszközcsoport tekintetében az értékvesztés egyedi nyilvántartására 2001. január 1. előtt áttér (a kedvező elszámolás ilyenkor az áttéréskor az adott eszközcsoporthoz nyilvántartott értékvesztésből a korábban még figyelembe nem vett összegre vonatkozik); [Tao. törvény 29/C. § (1) bekezdés a) pont]
b) egyenlő részletekben az említett adóévvel kezdődő öt adóévben arra az eszközcsoportra nyilvántartott értékvesztés alapján, amelyre vonatkozóan a hatályos Tao. törvény előírása szerint eszközcsoportonként tartja nyilván (érvényesíti) az értékvesztést; [Tao. törvény 29/C. § (1) bekezdés b) pont]
c) az eszköz nyilvántartásból történő kivezetésekor, de legkésőbb az említett ötödik adóévben azon eszközcsoport eszközeire nyilvántartott értékvesztés alapján, amelyre a hatályos Tao. törvény előírása szerint egyedileg tartja nyilván az értékvesztést; [Tao. törvény 29/C. § (1) bekezdés c) pont]
Ha az adózó az előbb meghatározott időtartam alatt jogutód nélkül megszűnik, a Javaslat szerint a nyilvántartott (az adóalapnál még nem érvényesített) értékvesztés még figyelembe nem vett teljes összegét le kell vonnia az adózás előtti eredményből. Ha az említett időszakon belül az adózó átalakul, az átalakulásig az adózás előtti eredmény csökkenésként még figyelembe nem vett értékvesztést a jogutód(ok) (kiválás, részleges átalakulás esetén a jogutód és a jogelőd) érvényesítik az adóalapnál. Ez annak megfelelően történik, hogy a vagyonmérleg szerint az az eszköz, amelyhez az értékvesztés kapcsolódik, az átalakulásban résztvevők közül melyikhez kerül. Az “átvett” értékvesztést az adózás előtti eredmény csökkenéseként a jogelőd adóéveit is figyelembe véve lehet elszámolni. [Tao. törvény 29/C. § (2)-(3) bekezdés]
A Javaslat az egyszerűsítés érdekében egyszeres könyvvitelt vezetőknél megszünteti az általuk kapott és fizetett előleghez kapcsolódó adóalap-módosító jogcímeket, és ez a módosítás átmeneti előírást igényel. 2001-től az egyszeres könyvvitelt vezető adózók is a számviteli törvény előírása alapján kimutatott adózás előtti eredményből indulnak ki az adóalap megállapítása során. Ez azt eredményezi, hogy a kifizetett, de még fel nem használt, nem beruházási célra beszerzett vásárolt készlet értéke része lesz az adózás előtti eredménynek. Tekintettel arra, hogy e készlet értékét az adózó már korábban is elszámolta költségként, a kétszeres költségelszámolás megakadályozása érdekében szükséges a korrekció. Az egyszeri, jelentős tehernövekedés elkerülése céljából az adóalap-növelési kötelezettség három adóév alatt, egyenlő részletekben jelentkezik. [Tao. törvény 29/C. § (4)-(5) bekezdés]
A céltartalékképzés és -felhasználás számviteli szabályozásának változása azt eredményezi, hogy a 2000. évről készített beszámolóban képzett céltartalékot csak akkor kell bevételként elszámolni, ha a felhasználása ténylegesen megtörtént, ezért – a Javaslat által megfogalmazott általános szabályok szerint – a 2000. évi adóalapnál el nem ismert céltartalékból 2001-ben csak a bevételként elszámolt összeg csökkenti az adózás előtti eredményt. A számvitelről szóló törvényjavaslat azonban átmenetként előírja a 2000. évi beszámolóban a követelésekből várható veszteségek fedezetére kimutatott céltartalék megszüntetését (kettős könyvvitel vezetése esetén bevételként történő elszámolását). A kétszeres adózás elkerülése érdekében indokolt, hogy a Javaslat a 2001. január 1. napjával (e napon előtársaságként működő adózó esetében a cégbejegyzés napját követő nappal) kezdődő adóévben lehetővé tegye az adózás előtti eredmény csökkentését a megelőző adóévben az adózás előtti eredményt növelő céltartalékból azzal a résszel, amelyet az adózó a követelések alapján képzett. [Tao. törvény 29/C. § (6) bekezdés]
A Javaslat a nem nyereségérdekelt szervezeteknél adomány címen csak az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján teszi lehetővé a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredményének csökkentését. Korábban a levonási lehetőség e szervezetek egy részénél a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerinti tartós adományozási szerződés alapján juttatott adományra is vonatkozott, ezért a jogbiztonság követelménye alapján a Javaslat a 2000. december 31-ig megkötött ilyen szerződés esetén az adózás előtti eredmény csökkentését változatlanul lehetővé teszi. [Tao. törvény 29/C. § (7) bekezdés]
A veszteségelhatárolásra vonatkozó rendelkezések változása szükségessé teszi annak kimondását, hogy a Javaslat hatályba lépését megelőzően keletkezett negatív adóalapra a jelenleg hatályos előírások vonatkoznak. Így például az adóhatóságnál már bejelentkezett külföldi vállalkozó a működés első adóéveinek negatív adóalapját nem határolhatja el korlátlan ideig. [Tao. törvény 29/C. § (8) bekezdés]
A Javaslat az értékcsökkenési leírás új rendelkezéseit, az adóalap védelme és egyidejűleg a nyilvántartási kötelezettség mérséklése érdekében a 2000. december 31. napját követően üzembe helyezett eszközökre terjeszti ki. A Javaslat hatályba lépésének napján már üzembe helyezett tárgyi eszközre az adózó gyakorlatilag a hatályos rendelkezések szerint megállapított kulcs alapján érvényesítheti az értékcsökkenési leírást adóalapjánál. [Tao. törvény 29/C. § (9) bekezdés]
az 53. §-hoz
E rendelkezéssel a Javaslat eleget tesz a jogalkotásról szóló törvény előírásainak, és a jogalkalmazók tájékoztatása, a megfelelő jogértelmezés érdekében utal a társasági adózásra és az osztalékadózásra vonatkozó, a törvényjavaslat előkészítése során figyelembe vett közösségi jogszabályokra. A Javaslat szintén utalást tartalmaz az OECD által kidolgozott két dokumentumra annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet azok előírásaira, és egyben pozitív jogi alapra helyezze alkalmazásukat. Az utóbbi előírást részben az teszi szükségessé, hogy a nemzetközi adózási gyakorlat a két OECD dokumentumot irányadónak tekinti (és ettől Magyarország nem térhet el), illetve e dokumentumok részletes, általánosan elfogadott szabályozást tartalmaznak egyes, a nemzetközi adózást érintő kérdésekben.
A különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részvénycserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló irányelv célja a tőke szabad áramlását gátló adózási akadályok eltörlése (csökkentése). Az irányelv alkalmazásában
a) egyesülés az a jogügylet, amelynek során egy, vagy több társaság megszűnése révén – kivéve a felszámolást és a végelszámolást – átruházza összes eszközét és kötelezettségét valamely más, létező, vagy újonnan alapított társaságra, mégpedig a másik társaságban lévő részesedést megtestesítő értékpapíroknak a részvényesei részére történő juttatása, és ha szükséges ezen értékpapírok névértékének, névérték hiányában a jegyzett tőkéhez viszonyított arányos értékének a 10 százalékát meg nem haladó pénzfizetés ellenében. Szintén egyesülés, ha egy társaság megszűnése révén – kivéve a végelszámolást és felszámolást – átruházza összes eszközét és kötelezettségét a tőkéjét képviselő valamennyi értékpapírt tulajdonában tartó társaságra.
b) szétválás az a jogügylet, amelynek során egy társaság megszűnése révén – kivéve a felszámolást és a végelszámolást – átruházza összes eszközét és kötelezettségét legalább két új, vagy már létező társaságra, mégpedig az eszközöket és a kötelezettségeket átvevő társaságokban lévő részesedést megtestesítő értékpapíroknak a részvényesei részére történő arányos juttatása, és ha szükséges ezen értékpapírok névértékének, névérték hiányában a saját tőkéhez viszonyított arányos értékének a 10 százalékát meg nem haladó pénzfizetés ellenében.
c) eszközátruházás az a jogügylet (ide nem értve az átalakulást és a jogutód nélküli megszűnést), amelynek alapján egy társaság legalább egy önálló szervezeti egységét egy másik társaságra ruházza át e másik társaság tőkéjét képviselő értékpapírok átruházása ellenében. Az önálló szervezeti egység egy olyan részleg összes eszközét és kötelezettségét jelenti, amely részleg szervezeti szempontból független, vagyis saját vagyonával önállóan működni képes egység.
d) részvénycsere az a jogügylet, amelynek révén egy társaság részesedést szerez egy másik társaság tőkéjében (oly módon, hogy ezáltal megszerzi a szavazati jogok többségét is a másik társaságban) annak fejében, hogy saját tőkéjét képviselő értékpapírokat, valamint a cserében adott értékpapírok névértékének (névérték hiányában jegyzett tőkéje arányában számított értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a másik társaság részvényeseinek.
Az irányelv a különböző tagállamban illetőséggel bíró társaságokat egyaránt érintő említett jogügyletekre fő szabályként kimondja, hogy a társaság eszközeinek piaci ára és a könyv szerinti értéke közötti különbözet nem keletkeztethet adókötelezettséget e gazdasági események időpontjában, ha az ügylet résztvevői a költségeiket nem számolhatják el új érték alapján. A magyar szabályozás mind az átalakuló társaságok, mind azok tagjai, részvényesei esetében lehetővé teszi a költségek, ráfordítások új érték alapján történő meghatározását, ezért az irányelvvel nem ellentétes a tagnál keletkező tőkenyereség adóztatása. Az irányelv egyesülés és szétválás esetére előírja az elhatárolt veszteségek továbbvitelének lehetővé tételét, és ennek a követelménynek a hatályos magyar szabályozás is megfelel. Az eszközátruházás esetében az irányelv csak akkor írja elő a veszteség továbbvitelének engedélyezését, ha azt a tagállam jogszabályai az illetősége szerinti társaságok közötti hasonló jogügyletekre is lehetővé teszik, így a Tao. törvény erre vonatkozóan is a közösségi jogszabállyal összeegyeztethető előírásokat tartalmaz.
A különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló irányelv szintén a tőke szabad áramlásának biztosítását célozza. A szabályozás lényege, hogy a leányvállalat által az anyavállalatnak fizetett osztalékra a leányvállalat illetősége szerinti tagállam nem vethet ki forrásadót, és az anyavállalat illetősége szerinti tagállam ezt az osztalékot nem adóztathatja. Az irányelvben foglaltaknak a magyar szabályozás annyiban megfelel, hogy az anyavállalat által az Európai Unió tagállamában székhellyel bíró társaságtól kapott osztalék csökkenti az adózás előtti eredményt. Ugyanakkor a magyar leányvállalat által fizetett osztalék után a Javaslat elfogadása esetén is forrásadót (osztalékadót) kell fizetni a költségvetési bevételi igények teljesítése érdekében.
A Magyar Köztársaság által a kettős adóztatás elkerülésére szolgáló kétoldalú egyezmények az OECD által a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozóan kidolgozott modellegyezményre épülnek. Ezen egyezmények rendelkezései a hatályos Tao. törvény szerint is elsőbbséget élveznek a belső szabályokkal szemben, és az egyezmények értelmezésénél a nemzetközi gyakorlat szerint a modellegyezmény előírásait kell figyelembe venni. A Tao. törvény egyes, a külföldi adóalanyokra, illetve a belföldi adóalanyok külföldről származó jövedelmeire vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésénél – a külön fogalommeghatározás helyett vagy mellett – szintén indokolt a modellegyezményt követni (ilyen rendelkezés például az állandó bázisra, a telephelyre vonatkozó meghatározás, a kamat, a jogdíj és az osztalék fogalma). A külföldi és a belföldi adóalanyokra egyformán vonatkozó szabályok révén a Javaslatban foglalt módosítások a modellegyezményben foglalt egyenlő elbánás elvének érvényesülését is célozzák.
A kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás – amelyen a Tao. törvény hatályos rendelkezései is alapulnak – részletes előírásokat tartalmaz az e célra szolgáló egyes módszerek alkalmazásának feltételeire, módjára, valamint a Tao. törvényben meghatározottakon túli módszerekre. A jogalkalmazást az iránymutatásban foglalt szabályozás formális átvételénél az iránymutatásra történő utalás jobban segíti, hiszen az OECD e dokumentuma rendkívül részletes, és a téma elismert nemzetközi szakértői által kidolgozott szabályozást tartalmaz.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992 évi LXXIV. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az általános forgalmi adó szabályozási elvei megfelelnek az Európai Unió hozzáadott-érték típusú forgalmi adóra vonatkozó joganyagának. A további jogharmonizáció érdekében sor kerül a távközlési szolgáltatás teljesítési helyének módosítására, az ingyenes szolgáltatások áfa fizetési kötelezettségének szabályozására. A javaslatok döntő része a jogalkalmazást segíti elő. Azok a szabályok kerültek pontosításra, amelyek alkalmazása a gyakorlatban problémát jelentett, pl. elkésett számla, költségvetési szervek arányos adólevonása, egyszerűsített számla adattartalma, támogatások áfa-rendszerbeli kezelése. A nemzetközi szerződések körének bővülésével az áfa-törvény hatályos szabályozása meghaladottá vált. A szerződésekben biztosított mentességek már nem illeszthetők a jelenlegi rendelkezésekhez, ezért indokolt tágabb körben biztosítani az áfa alóli mentességet. Az ellenőrizhetőség érdekében azonban a mentesség csak utólagos visszatérítés formájában teljesíthető. A kis-és középvállalkozások likviditási helyzetét könnyíti, hogy az éves bevallásra kötelezett adóalany választhatja a negyedéves bevallási rendszert.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 54. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvény az átalakulásokat mentesíti az adó alól. Az áfa-törvény ezzel összhangban kifejezetten rendelkezik arról, hogy a jogutódlással történő megszűnés nem minősül termékértékesítésnek. Az áfa-törvénynek a jogutódlással történő megszűnés adómentességét kimondó rendelkezése a kiválás esetén nem értelmezhető, ezért a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezésével összhangban indokolt a kiválás esetét külön nevesíteni és így a kiváláskor történő vagyonátadást is mentesíteni az adó alól.
az 55. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a támogatás két jogcím szerint tartozhat bele az adó alapjába. Egyrészt, mint árat közvetlenül befolyásoló támogatás, másrészt mint konkrét szolgáltatás ellenértéke. Ez utóbbi esetén nyilvánvaló, hogy a támogatás elnevezéssel adott pénzösszeg is ellenértéknek és így adóalapnak minősül, ha a pénzösszeget adó konkrét szolgáltatást vár el a támogatottól. Az, hogy a támogatás konkrét esetben szolgáltatás ellenértékének tekinthető, a szerződések alapján ítélhető meg. A támogatási szerződések ilyen irányú értelmezése a gyakorlatban jelentős problémát okoz mind az adóhatóság, mind pedig az adózó számára. A módosítás célja, hogy a központi költségvetési fejezeti kezelésű előirányzat, illetve az elkülönített állami pénzalap terhére folyósított, pályázat útján elnyert pénzösszeg ellenében vállalt kötelezettség esetén – azzal, hogy az áfa-törvény kifejezetten rendelkezik arról, hogy az nem minősül szolgáltatásnyújtásnak – a támogatási szerződést nem kell vizsgálni. E körbe tartoznak pl. a munkahelyteremtő támogatások, amelyeknél a támogatás azon feltétele, hogy a munkáltató vállalja több alkalmazott foglalkoztatását, már megfelel az áfa-törvény szolgáltatásnyújtás fogalmának, azonban nyilvánvalóan a támogatást adó felé konkrét szolgáltatás nem történik. Ugyanakkor továbbra is szolgáltatásnyújtásnak minősülnek az ellenértékként nyújtott kutatásfejlesztési támogatások.
az 56. §-hoz
Az áfa-törvény hatályos rendelkezései alapján az adóalany ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatása csak két esetben adóköteles, ha a terméket ellenérték nélkül használatba adja, vagy ha a jogokat és más immateriális javakat nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként engedi át. A tagállamok forgalmi adóztatására irányadó irányelv ezzel szemben adókötelesnek tekint minden olyan szolgáltatást, amelyet az adóalany ellenérték nélkül nyújt, feltéve, ha ahhoz korábban levonható adó kapcsolódott. A jogharmonizáción túl más érv is szól az ingyenes szolgáltatások megadóztatása mellett. A hatályos szabályok alapján ugyanis, ha az adóalany adóköteles tevékenysége mellett adóalanyiságot nem eredményező (tehát ingyenes) tevékenységet is végez, és az adóköteles tevékenységhez kapcsolódó beszerzéseit tételesen nem tudja elkülöníteni, az összes beszerzés áfa-ja levonhatatlanná válik. Az ingyenes szolgáltatás utáni adókötelezettség előírása kiküszöböli azt az esetet, hogy az adózónál akár egyetlen ingyenesen végzett szolgáltatás miatt az összes beszerzésének áfa-ja levonási tilalom alá essen. Az ellenérték nélküli termékértékesítés - jelenleg is adóztatandó - tényállásával összhangban nem kell adót fizetni olyan szolgáltatások után, amelyeknek ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet rendelkezése alapján kerül sor.
az 57-58. §-hoz
A távközlési szolgáltatások forgalmi adózására irányadó EU jogszabályok közül az Európai Közösség az 1999/59/EK irányelve távközlési szolgáltatások esetén a teljesítés helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő székhelyében, lakóhelyében határozta meg. Ezzel szemben a hatályos áfa-törvényben teljesítési helyként a szolgáltatást nyújtó adóalany székhelye, telephelye szerepel. A távközlési szolgáltatások nemzetközi piacán a technikai haladás következtében kiéleződött verseny miatt az azonos piaci területeken (országokban) indokolt azonos feltételeket biztosítani a szolgáltatók számára. A tervezett módosítással a távközlési szolgáltatások esetén azon ország adótörvényében rögzített adómértéket kell alkalmazni, ahol a szolgáltatás igénybe vevője honos, így a magyar szolgáltatók nem kerülnek hátrányba az alacsonyabb adókulcsú piacokon teljesített szolgáltatásaikkal. A módosítással egyidejűleg a távközlési szolgáltatásnak - a távközlésről szóló törvény és a vonatkozó 1999/59/EK tanácsi irányelv szerinti - fogalmi meghatározása is bekerül az értelmező rendelkezések közé.
a 59. §-hoz
A koncessziós díjak kapcsán a gyakorlatban problémát jelent a jogátengedés utáni adófizetési kötelezettség teljesítése. A koncessziós jog jelentős értékére tekintettel általános gyakorlat, hogy egy nagy összegű díj fizetése mellett a felek évente fizetendő díjban is megállapodnak, melynek összege azonban a jog átengedésekor nem ismert (annak összegét pl. az éves fogyasztói árindex mértékének megfelelő arányban növelik). Az áfa-törvény hatályos rendelkezései szerint jogátengedéskor az ellenérték utáni adókötelezettség egy összegben, a jog átengedésekor teljesítendő. Az évente fizetendő díjak összege miatti bizonytalanság miatt azonban a jogot átengedők adófizetési kötelezettségüket nem tudják teljesíteni.
A probléma megoldása érdekében az áfa-törvény kifejezetten rendelkezne arról, hogy ha az adó alapjának meghatározása szempontjából a koncessziós jog átengedése esetén a teljes ellenérték nem ismert, a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja.
a 60. §-hoz
Az áfa-törvény hatályos rendelkezése szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja. Az áfa-törvény megosztást tiltó rendelkezésénél kivételként szerepel az az eset, ha az adózó a terméket és a szolgáltatást részben olyan termékértékesítéshez használja fel, amely terméknek az ellenérték nélküli átadása törvényi kötelezettségen alapul.
A hatályos rendelkezés szerint így a jogszabályi rendelkezés alapján ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatások kivételként nem vehetők figyelembe. Az ingyenes szolgáltatás utáni adókötelezettség megteremtésével egyidejűleg az adóköteles körön kívül maradnak azok a szolgáltatások, amelyeknek ellenérték nélkül történő nyújtására törvény, vagy kormányrendelet alapján kerül sor. A megosztást tiltó rendelkezésnél ezért indokolt ezen szolgáltatásokat is kivételként nevesíteni. Így a levonási tilalom alól azok a beszerzések (termékek, szolgáltatások) is mentesülnek, amelyeket az adóalany olyan szolgáltatáshoz szerez be, amelyet törvény vagy kormányrendelet rendelkezése alapján ellenérték nélkül nyújt.
A költségvetési szervek (intézmények) alaptevékenységüket nem ellenérték fejében végzik. Tevékenységük így nem minősül az áfa-törvény 8. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtásnak, s eképpen a törvény hatálya alá tartozó tevékenységnek sem. Az áfa-törvény 33. §-a értelmében nem alkalmazhatnák az arányos adólevonást olyan esetekben, amikor alaptevékenységük mellett adóköteles tevékenységet is végeznek, és az ehhez kapcsolódó beszerzéseiket (igénybevett szolgáltatásaikat) elkülöníteni nem tudják. Az áfa-törvény 33. §-ának szigorító rendelkezése azonban nem a költségvetési szervek korlátozására született, éppen ezért egy 1994-től érvényben lévő iránymutatás alapján a költségvetési szerveknek lehetőségük volt az áfa arányos levonására. Adóellenőrzések során sok problémát vet fel az iránymutatás alkalmazása, ezért szükségessé vált a rendelkezés törvényerőre emelése.
a 61. §-hoz
Az elkésett számla utáni adólevonási jog keletkezésének időpontja a gyakorlatban vita tárgyát képezi. Az áfa-törvény rendelkezéseiből következően az adólevonási jog tárgyi feltétele az adóalany nevére szóló számla. Amennyiben a számla kézhezvétele késedelmet szenved, és azt a teljesítés napját magába foglaló adómegállapítási időszakban az adóalany már nem tudja figyelembe venni, indokolt, hogy levonási jogát a számla kézhezvételekor érvényesítse. A módosítás a jelenlegi gyakorlatot egyértelműsíti és az elkésett számla alapján érvényesíthető levonási jog körüli bizonytalanságot szünteti meg azzal, hogy az adólevonási jog időpontját meghatározó rendelkezéseknél az elkésett számla utáni adólevonási jog időpontját a kézhezvétel napjában határozza meg.
a 62. §-hoz
A Javaslat az előzetesen felszámított adó arányos megosztására vonatkozó szabályt egészíti ki a költségvetési szervekre vonatkozó törvényhelyre utalással, kimondva azt, hogy a költségvetési szervek tevékenysége az adólevonásra nem jogosító (tárgyi adómentes) tevékenységgel esik egy tekintet alá.
a 63. §-hoz
Készpénzzel történő értékesítések esetében korábban csak az egyszerűsített (készpénzfizetéses) számla kibocsátása volt jogszerű. Számítógéppel történő számlázás esetében ez kétféle számlázó-program működtetését tette szükségessé, de nyomtatvány-számla használata esetén is külön számlatömbben kellett a készpénzes értékesítéseket bizonylatolni. A gyakorlatban előfordulhat, hogy egy értékesítés átutalással történő fizetéssel indul, majd később válik valami miatt készpénzessé. Az ilyen, és ehhez hasonló esetek kezelésére a Javaslat a jövőben az adózó döntésére bízza, hogy a bővebb adattartalmú számlát, vagy az egyszerűsített számlát kívánja-e kibocsátani készpénzre történő értékesítések esetén. Fordítva nincs meg a lehetőség, átutalással történő fizetések esetében az egyszerűsített számla továbbra sem használható.
A tárgyi adómentes értékesítést (szolgáltatásnyújtást) is számlázni kell “mentes az adó alól” megjegyzéssel. Azzal, hogy a költségvetési szervek alaptevékenysége (oktatás, közigazgatás, stb.) a tárgyi adómentes tevékenységgel esik egy tekintet alá, őket is számlaadási-, nyugtaadási kötelezettség terhelné. Értelmetlen lenne azonban, ha pl. egy iskolának az oktatási tevékenységét számláznia kellene a fenntartója felé. A Javaslat ennek megoldásaként azokat a költségvetési szerveket, amelyek tevékenységüket ellenértéknek nem minősülő támogatásból látják el, mentesíti a számla-, nyugtaadási kötelezettség alól.
a 64. §-hoz
A módosítás az egyszerűsített számla (készpénzes számla) adattartalma körüli bizonytalanságot szünteti meg. A hatályos szabályozás alapján az adó alapját, illetve - számla, egyszerűsített számla kibocsátása esetén - az ellenértéket, valamint az áthárított adót a felszámított adómérték szerinti részletezésben és összesítve is fel kell tüntetni a számlában, egyszerűsített számlában és számlát helyettesítő okmányban. Az egyszerűsített számla esetén azonban elegendő azt a felszámított adómértéknek megfelelő százalékértéket feltüntetni, mely az adót is tartalmazó árból az áthárított adó összegének a meghatározásához szükséges, tehát ez esetben az adóalap a bruttó ellenérték, amelyből “felülről számítva” kerül megállapításra a nettó ellenérték. A szabályozás egyértelműsítése érdekében rögzítésre kerül, hogy egyszerűsített számla esetén csak az adóval növelt ellenértéket kell a felszámított adómérték szerinti részletezésben feltüntetni.
a 65. §-hoz
A hatályos szabályozás alapján az az adóalany, akinek a bevétele a tárgyévet megelőző évben nem éri el a 8 millió forintot, a tárgyévben éves bevallásra kötelezett. Az éves bevallás könnyít a vállalkozások adminisztrációs terhein, azonban azzal jár, hogy visszaigénylés is csak az évente egyszeri bevallással érvényesíthető. Az éves bevallásról a negyedéves elszámolásra való áttérést az adózás rendjéről szóló törvény az adózó kérelme alapján ugyan lehetővé teszi, ha az adóalany beszerzéseit jellemzően magasabb adókulcs terheli, mint az értékesítését, vagy ha az adóalany beruházást végez, azonban nem minden vállalkozás felel meg e két feltétel valamelyikének. A módosítással lehetővé válik, hogy az egyébként éves bevallásra kötelezett adóalany a tárgyévet megelőző év utolsó adómegállapítási időszakáról adott bevallásával egyidejűleg a negyedévenkénti elszámolásra való áttérését jelentse be.
a 66. §-hoz
Az alanyi adómentességet választó adóalany adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja. Adófizetési kötelezettség az alanyi adómentes státusz választása esetén a hatályos szabályok alapján csak olyan termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén terheli az adóalanyt, amelynél a beszerzéshez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonható volt.
Ezen adófizetési kötelezettségek körét indokolt bővíteni a külfölditől igénybevett, de belföldön teljesített “importszolgáltatás” utáni adófizetéssel. A tárgyi adómentesség alá tartozó adóalanyok esetén lehetőség van arra, hogy csekély mértékű adóköteles tevékenységükre nézve alanyi adómentességet válasszanak. A jelenlegi szabályozás szerint így az alanyi adómentes státusz miatt esetükben importszolgáltatás után adófizetési kötelezettségük nem keletkezik, míg ha nem élnének ezzel a lehetőséggel, az importszolgáltatás után meg kellene fizetniük az adót.
a 67. §-hoz
Az áfa-törvény hatályos rendelkezése alapján az alanyi adómentesség az adóév végéig választható, ezen időszak leteltével az adóalany ismét élhet választási jogával. A gyakorlatban problémát okoz, hogy az adózás rendjéről szóló törvénnyel ellentétben ez a rendelkezés akkor is bejelentési kötelezettséget ír elő az adóalany számára, ha az alanyi adómentes státuszát nem kívánja megváltoztatni. A tervezett módosítás az adózás rendjéről szóló törvénnyel teremti meg az összhangot, így az adóalanynak csak akkor kell az adóhatóság felé nyilatkozatot tennie, ha alanyi adómentesség helyett az általános szabályok szerinti adózásra tér át, vagy évközben túllépi az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt, és így ezen státusza a törvény rendelkezése folytán szűnik meg.
a 68. §-hoz
Az idegenforgalmi szolgáltatás végzése esetén a hatályos törvényszöveg szerint a teljesítés időpontja a részvételre jogosító úti okmányok átadásának a napja. Azzal, hogy a módosítással a teljesítési időpont az utas visszaérkezésének napja lesz, megteremtődik az összhang a számviteli törvény előírásaival is.
a 69. §-hoz
A szerencsejáték szolgáltatásnál a szelvényértékesítés fogalmának elhagyása indokolt, mivel jelenleg a szolgáltatást a Szerencsejáték Rt., vagy ezen kívül közvetítők végzik. A közvetítői tevékenység ugyanazzal az adómértékkel adózik, mint a közvetített tevékenység. A jelenleg hatályos szövegben a szelvényértékesítés szerepeltetése az új SZJ szolgáltatáscsoportjának a régi SZJ szerinti szolgáltatáscsoporttól való eltérése miatt történt, azonban ez megzavarja az adózókat. Gyakorlatilag a szelvényértékesítést önálló tevékenységként a fentiek miatt értelmetlen kezelni.
a 70. §-hoz
A hatályos áfa-törvény csak szűk körben teszi lehetővé a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződésben biztosított adómentesség érvényesülését. A jelenlegi szabályozás csak a külföldről származó pénzbeni segély felhasználása esetén biztosítja a nemzetközi szerződésben kikötött azon feltétel érvényesülését, hogy a segélyből finanszírozott kiadások árában foglalt adó alól a segély kedvezményezettje utólagos visszatérítés útján mentesüljön.
A nemzetközi szerződések körének bővülésével a jelenlegi szabályozás meghaladottá vált. A módosítással már nemcsak a külföldről származó segély kedvezményezettje élhet utólagos visszatérítéssel, hanem érvényesül minden kormányrendelettel kihirdetett, vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződésben biztosított mentesség, ha a szerződés úgy rendelkezik, hogy a kiadások árában foglalt adó alól a kedvezményezettet mentesíteni kell. Az ellenőrizhetőség érdekében azonban a mentesség továbbra is csak utólagos visszatérítés formájában valósul meg.
Azzal, hogy a módosítás nemcsak a külföldről származó pénzbeni segély esetén jogosít visszatérítésre, korrekcióra szorul az áfa-törvény azon rendelkezése, amely alapján a visszatérítés kizárólag olyan hányadban engedélyezhető, amilyen hányadban a kiadásokból a pénzbeni segély részesedik. Ha egy nemzetközi szerződés úgy rendelkezik, hogy a kedvezményezettként megjelölt intézmény beszerzéseit ne terhelje áfa, a módosítással a beszerzéseket igazoló számlák adó tartalmának utólagos visszatérítése kérhető az adóhatóságtól, függetlenül attól, hogy a beszerzéseket milyen forrásból finanszírozták. Azon szerződések tekintetében, amelyek csak egy meghatározott pénzösszeg (segély, adomány, projekt-támogatás) felhasználására biztosítják az adómentességet, indokolt továbbra csak az e pénzösszegből történő beszerzéseket mentesíteni az adó alól.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása
A jövedéki adó szabályozásában az elmúlt évihez hasonló, olyan nagyobb léptékű változtatás, mint amelyet a bor jövedéki körbe vonása jelentett, nem szükséges. Az 1998. január 1-jével bevezetett jövedéki adórendszer jól működik, megfelelő keretek között, hatékonyan biztosítja a jövedéki termékek adóztatását, eredményes fellépést tesz lehetővé az adózás kijátszására irányuló tevékenységekkel szemben. Nagyfokú harmonizáltságot mutat az Európai Unió jövedéki szabályaival, továbbá a bor jövedéki termékké válásával a termékcsoportokat illetően is teljes az összhang. A javaslat elsődlegesen a tételes jövedéki adók valorizációjára irányul, valamint a szabályozás kisebb, jellemzően pontosító jellegű korrekciót tartalmaz. A jogharmonizációs szempont érvényre jutása az adómértékek emelésénél jelenik meg.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 71. §-hoz
A Vám- és Pénzügyőrségnél folyamatban lévő szervezeti korszerűsítés során új szervezeti egységek jönnek létre, illetve feladatátcsoportosításokra kerül sor. Ezek a változások érintik a jövedéki feladatok ellátását is a létrejövő ún. jövedéki központok, illetve a tiszta profilú ún. jövedéki hivatalok kialakítása révén, amelyek az illetékességi területükön a jövedéki ügyekben első fokon eljáró szervek lesznek. A Javaslat szerint ezek figyelembevételével módosítja a hatásköri szabályokat.
a 72. §-hoz
A Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás céljából kiegészíti, illetve pontosítja a törvényben használt fogalmakat.
A belföldi előállítás fogalmának módosításával egyértelműsíti, hogy nem minősül belföldi előállításnak – hasonlóan az üzemanyagba történő bekeveréshez – az adalékanyag tüzelő- és fűtőolajba keverése sem, ha az legfeljebb 0,2 térfogatszázalék arányban történik. Lehetséges továbbá a terméktávvezetékben levő ásványolajtermék átminősítése is, ha az átminősítés után az adómérték nem változik. A javasolt kiegészítés szerint a biológiai ecetgyártás során bekövetkező, közbenső alkoholképződést sem kell belföldi előállításnak tekinteni.
A bor végső fogyasztói részére pincéből történő értékesítésével összefüggésben szükséges a szabadforgalomba bocsátás fogalmának kiegészítése ezzel a speciális esettel.
Az adómentes felhasználás és a megbízható adós meghatározásának módosítása tartalmi változást nem, csak szövegpontosítást tartalmaz.
A Javaslat a jövedéki biztosíték módosításával kapcsolatos eljárást pontosítja, illetve kiegészíti a jövedéki biztosíték felhasználásának lehetőségét az adójegyek utáni, nem teljesített fizetési kötelezettségek teljesítésére.
a 74. §-hoz
Az adóraktári engedély megszűnése esetén az engedélyekkel való esetleges későbbi visszaélések megelőzése érdekében indokolt a kiadott engedély eredeti példányának és hitelesített másolatának visszaszolgáltatása a hatóság részére. A Javaslat az erre vonatkozó rendelkezés beiktatását tartalmazza.
Az adóraktárakhoz hasonlóan az adómentes felhasználók jövedéki biztosítéka esetében is indokolt érvényesíteni azt a követelményt, hogy a bankgarancia csak visszavonhatatlan, vagy olyan visszavonható bankgarancia lehet, amely a visszavonhatóság feltételéül a vámhatóság jóváhagyását határozza meg. Ha a vámhatóság tudta nélkül vissza lehetne vonni a bankgaranciát, akkor a vámhatóság a követelését nem tudná abból kielégíteni.
A keretengedély megszűnése esetén is indokolt az engedélyekkel való esetleges későbbi visszaélések megelőzése érdekében a kiadott engedély eredeti példányának és hitelesített másolatának visszaszolgáltatása a hatóság részére. A Javaslat az erre vonatkozó rendelkezés beiktatását tartalmazza.
A bor, a sör és a köztes alkoholtermék is felhasználható adómentesen bizonyos termékek előállításához. Ezért szükséges a keretengedéllyel történő beszerzés szabályának kiegészítése a vonatkozó új paragrafusokra való hivatkozással.
Az adómentes célra felhasznált, de adózottan beszerzett jövedéki termék esetében is indokolt megengedni – hasonlóan az adó megfizetése nélküli beszerzés esetén érvényesülő szabályozáshoz – a minőség-ellenőrzés céljára felhasznált termék utáni jövedéki adóvisszaigénylést, illetve az ilyen felhasználás adó alóli mentesítését. A Javaslat továbbá kisebb pontosításokat tartalmaz az adóvisszaigénylési jog érvényesítésének szabályozására (a borról is el kell távolítani a zárjegyet export esetén).
A Javaslat az adómentes felhasználókra vonatkozó, a bevallási kötelezettségüket érintő egyszerűsítést tartalmaz. Ezen adóalanyi körnél – jogszerű működés esetén – jellemzően nem keletkezik adófizetési kötelezettség, ugyanakkor a hatályos szabályozás szerint havonta adóbevallást kell adniuk, ami gyakorlatilag minden hónapban “nullás” bevallást jelent. A módosítás az adóbevallás teljesítését csak arra az időszakra vonatkozóan írja elő, amikor tényleges adófizetési kötelezettség keletkezik.
A jövedéki adó esetében alkalmazandó adózási szabályok pontosítását szolgálja a kerekítési szabályokra vonatkozó rendelkezés beiktatása.
A Javaslat az ásványolajtermékek adótételeinek valorizálását tartalmazza – a költségvetési tervezéssel szinkronban – kétéves időszakra. Az infláció tervezett mértékéhez igazodva 2001. január 1-jétől 6 %-os, 2002. január 1-jétől 4 %-os emelésre tesz javaslatot minden üzemanyagfajta és egyéb ásványolajtermék esetében.
a 81. §-hoz
A Javaslat az ásványolajtermékekre vonatkozó szabályok kisebb pontosítását tartalmazza, illetve az üzemanyag tároló adóraktárak esetében a még hiányzó üzemanyagfajta, az üzemanyag petróleum tárolását is lehetővé teszi.
A Javaslat a bérfőzető fogalommeghatározásánál nevesíti, hogy milyen alapanyagokból lehet pálinkát, borpárlatot főzetnie. Bevezeti továbbá a teljes és a részleges denaturálás fogalmát, melyekre a részletes rendelkezéseket a Javaslat 86. §-ában fogalmazza meg.
A Javaslat az alkoholtermékek adótételének valorizálására a tervezett inflációhoz igazodó mértékű emelést tartalmaz. 2001. január 1-jétől 6 %-os, 2002. január 1-jétől 4 %-os adóemelést javasol, kivéve a gyümölcspálinkát, borpárlatot. Ez utóbbiak esetén a csatlakozási szerződésben vállalt jogharmonizációs kötelezettség-vállalásunknak megfelelően – egyrészt az Európai Unió minimum adószintjétől való elmaradásunk csökkentése, másrészt az egységes, egykulcsos rendszer irányába való további előrelépés érdekében – az átlagot meghaladó, 10 %-os adóemelésre kerül sor.
A bérfőzött pálinka kedvezményes adótételére a gyümölcspálinkáéval azonos, 10 % emelést tartalmaz a Javaslat. Így a kedvezmény mértéke azonos marad a jelenlegivel. A bérfőzetők jelenlegi kedvezményes kvótája, az évenkénti 50 hektoliterfok mennyiség a személyes fogyasztást jelentősen meghaladja, s lehetőséget ad a pálinka egy részének kereskedelembe való visszaáramlására. Ezért a Javaslat a fokozatos közelítés jegyében az 50 hektoliterfok - első lépésként - 2001. január 1-jétől 30 hektorliterfokra való leszállítását tartalmazza.
a 84. §-hoz
A bérfőzött pálinka kedvezményes adótétele csak a gyümölcsből előállított pálinkára vonatkozik, a cukorcefréből főzöttre nem. Annak érdekében, hogy a vámhatóság ellenőrizhesse ennek érvényre jutását, a Javaslat szerint előírásra kerül az alapanyag szeszfőzdébe történő beszállításának előzetes bejelentési kötelezettsége.
A adózatlanul beszerzett szesszel való visszaélések ellen hat a denaturálásra vonatkozó szabályok pontosítása, továbbá a szintetikus ecet alapanyagával való elszámolási kötelezettség előírása a biológiai ecetet is gyártó adómentes felhasználóknál.
Érdemleges változtatást tartalmaz a Javaslat az alkohol adóraktárakra vonatkozó szabályozásban. A Javaslat szerint ugyanazon adóraktárban vagy csak gyümölcspálinkát, borpárlatot vagy csak finomszeszt lehet előállítani. A gyümölcspálinkát, borpárlatot előállító adóraktárak fizikai elkülönítése a finomszesz adóraktáraktól egyrészt a minőségvédelmi szempontok, másrészt a ma még kétféle adómérték miatt lehetséges adóvisszaélések miatt indokolt.
A hatályos szabályozás előírja az adóraktárak és a vámhatóság közötti közvetlen elektronikus kapcsolat kiépítését. Ezt a követelményt a bérfőzdéknek 2001. I. 1-jétől kellene teljesíteniük. Ugyanakkor a törvény bevezetése, 1998. I. 1-je óta eltelt időszak tapasztalatai alapján számítógépes összeköttetés nélkül is biztosítható e körben a pontos elszámoltatás, ezért a Javaslat a követelmény alóli végleges felmentést javasolja.
A bortörvény szerint bizonyos, különleges minőségi követelményeknek megfelelő fogyasztási borpárlat esetében is alkalmazni lehet az állami ellenőrzőjegyet, melynek használata azonban – a zárjegyek borra történő 2001. január 1-jei bevezetésével összefüggésben – változni fog, s alkalmazásra kerül a kettős funkciójú ún. zár- és ellenőrzőjegy. Ez érinti a minőségi fogyasztási borpárlatok zárjeggyel való ellátására vonatkozó szabályokat is. A Javaslat az emiatt szükséges változtatásokat vezeti át a törvényen.
Egyértelműsíteni szükséges továbbá az alkoholtermékek 2 liternél nagyobb űrtartalmú göngyölegben való kiszerelésére vonatkozó rendelkezést is.
A Javaslat az alkoholtermék adóraktári kategóriák fogalom meghatározásának változásával összefüggő szövegpontosítást tartalmaz.
A sör adótétele az átlagnak megfelelően 2001. január 1-jével 6 %-kal, 2002. január 1-jétől 4 %-kal nő.
A biológiai ecetgyártáshoz a sör is szolgálhat alapanyagként, ezért indokolt annak adómentes felhasználás keretében történő beszerzését is megengedni, a vonatkozó szabályokat a törvénybe beiktatni.
A hatályos szabályozás előírja az adóraktárak és a vámhatóság közötti közvetlen elektronikus kapcsolat kiépítését. Ezt a követelményt a kis sörfőzdéknek 2001. I. 1-jétől kellene teljesíteniük. Ugyanakkor a törvény bevezetése, 1998. I. 1-je óta eltelt időszak tapasztalatai alapján számítógépes összeköttetés nélkül is biztosítható a pontos elszámoltatás – hasonlóan a bérfőzdékhez – e körben is, ezért a Javaslat a követelmény teljesítése alóli végleges felmentést javasolja.
A hegyközségi törvény hatálya alá nem tartozó szőlőterületek esetén a szőlőtermés igazolását, illetve a pincekönyv hitelesítését a helyi önkormányzat jegyzőjéhez célszerű telepíteni, amely feladatot törvényben szükséges rögzíteni. A Javaslat az erre vonatkozó rendelkezést tartalmazza.
a 93. § (1) bekezdéséhez
Annak érdekében, hogy a szőlőtermelők esetében a Jöt.-ben meghatározott területi nagyságra vonatkozó rendelkezést a terület felosztásával ne lehessen kijátszani, szükséges a szőlőtermelők regisztrációja a művelt szőlőterület nagyságától függetlenül is, amennyiben a szőlőtermésüket bor előállításával foglalkozó adóraktárnak értékesítik.
A bor előállításánál az adóraktári engedély alóli mentesülés eseteinek meghatározását pontosítja a Javaslat. Az adómentes mennyiségnél kisebb termelésről csak az 1500 m2-t meghaladó szőlőterület esetén kell rendelkezni (1500 m2 alatti terület nem esik a törvény hatálya alá). A vásárolt szőlőből előállított borra pedig eleve nem érvényesül az adómentesség, így nem indokolt az ilyen előállítást az adóraktári engedélykötelezettség alól sem kivenni.
A hatályos szabályozás értelmében az egyszerűsített adóraktár nem adhat el bort adómentes felhasználónak, adómentes felhasználási célra. Ez a korlátozás indokolatlan, ezért a Javaslat ennek feloldását tartalmazza.
a 95. § (2) és a 96. § (2) bekezdéseihez
A hatályos szabályozás nem kezeli a kereskedelembe kiszállított és onnan az adóraktárba visszaszállított bor esetében alkalmazandó eljárási szabályokat. A Javaslat az említett probléma esetében rögzíti az adókötelezettség rendezésére vonatkozó eljárási szabályokat.
A szőlőbor és az egyéb bor együtt tárolása esetén lehetséges visszaélések (keverés) elkerülésének megakadályozását célzó hatályos rendelkezést pontosítani szükséges. A palackozott italokra az együtt tárolás tiltása nem indokolt, keverésük – tekintettel arra, hogy az nem lenne “gazdaságos” – ilyen esetben nem valószínűsíthető.
a 97. §-hoz
A különleges minőségű borok esetében a bortörvény által előírt állami ellenőrző jegy mellett 2001. január 1-jétől a jövedéki adótörvény szerint zárjegyet is alkalmazni kellene. Ugyanazon palackon két címke felhelyezése, annak technikai kivitelezése jelentős költségekkel járna az érintett termelők számára, s mindemellett a palackok esztétikus megjelenését is rontaná. A két különböző címke alkalmazása úgy kerülhető el, ha ugyanazon címke jelzi a különleges minőséget és a termék legális eredetét. A kettős funkciójú címke, az ún. zár- és ellenőrzőjegy alkalmazásának bevezetése szükségessé teszi a bortörvénynek az állami ellenőrző jegyek gyártásával, fizikai kiadásával, elszámoltatásával kapcsolatos rendelkezésének módosítását (lásd 261. § (6) bekezdés). A zárjegyek mellett a zár- és ellenőrzőjegyek gyártásával, fizikai kiadásával, elszámoltatásával kapcsolatos feladatokat is a VPOP-hoz célszerű telepíteni, az Országos Borminősítő Intézet jogosítványainak változatlanul hagyása mellett. A VPOP-nak a zárjegyek előállításához és felhasználásához kapcsolódó szigorú, zártrendszerű ellenőrzési rendje, amely visszacsatolható a termelés ellenőrzéséhez, lehet garancia arra, hogy a Országos Borminősítő Intézet által kiadott igazolások alapján csak a különleges minőségű borokra kerüljön a kettős funkciójú zár- és ellenőrzőjegy. A Javaslat a bor zárjegyére vonatkozó hatályos rendelkezések ezzel kapcsolatos módosítását tartalmazza.
Pontosítani szükséges továbbá a zárjegy kötelező alkalmazására vonatkozó rendelkezést. Az adóraktárnak a bor szabadforgalomba bocsátásakor (az adófizetési kötelezettség beálltakor) kell a zárjegyet felhelyezni. A hatályos szabályozás olyan esetekre is kiterjed, amikor a bor adófelfüggesztés mellett kerül kiszállításra és értékesítésre (pl. export). A Javaslat a korrigált rendelkezést tartalmazza.
A Javaslat a pezsgő adótételének a tervezett inflációhoz igazodó, 2001. január 1-jével 6 %-os, 2002. január 1-jétől 4 %-os valorizációját tartalmazza.
A Javaslat a köztes alkoholtermékek adótételét az Európai Unió minimumszintjétől való elmaradásunk miatt, az ahhoz való fokozatos közelítés érdekében átlag felett javasolja emelni. Eszerint 2001. január 1-jével a habzó köztes alkoholtermék adója 15 %-kal, a nem habzó köztes alkoholtermék adója 9 %-kal, 2002. január 1-jével 14, illetve 8 %-kal nő.
a 100. §-hoz
Nem habzó köztes alkoholtermék is szolgálhat alapanyagul a biológiai ecetgyártásban. Ezért indokolt az adómentes felhasználás keretében történő beszerzést megengedni, a vonatkozó szabályokat a törvénybe beiktatni.
a 101. §-hoz
A cigaretta tételes adója – a százalékos mértékű adó változatlanul hagyása mellett – a Javaslat szerint 2001. január 1-jétől 15%-kal, 2002. január 1-jétől 13 %-kal nőne. Az átlagos mértéket meghaladó emelést – a fokozatos, időben jobban elosztott közelítés jegyében – az Európai Unió minimum adószintjétől való nagymértékű lemaradásunk indokolja. Hasonló okból kerül sor a finomra vágott fogyasztási dohány adójának 1-1 százalékpontos növelésére.
a 102. §-hoz
A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység körébe nem tartozó értékesítések kisebb módosítását tartalmazza a Javaslat. A jövedéki érdek sérelme nélkül megemelhető a benzinek esetében a 0,5 literes korlát 1 literre, illetve a petróleum értékesítése ugyanilyen kiszerelésben szintén besorolható e körbe. Az adalékanyagok, az oldószerkeverékek és hígítók esetében a mennyiségi korlát nemcsak literben, hanem kilogrammban is érthető.
a 103. §-hoz
A jövedéki engedélyes kereskedőkre vonatkozó szabályok pontosítását tartalmazza a Javaslat (a minimum 100 m2 alapterület követelmény a bor esetében is, a jövedéki biztosíték szabályainál a hatályos törvény 7. § 18. pontja rendelkezésének átvezetése, az érvényét vesztett jövedéki engedélyek példányainak visszaadása).
a 104. §-hoz
A Javaslat a jövedéki engedélyes kereskedő által beszerezhető termékekre vonatkozó hatályos szöveg pontatlanságát korrigálja. Törli továbbá azon felesleges adminisztrációt jelentő rendelkezést, mely szerint a jövedéki engedélyes kereskedő a bort csak borkísérő okmánnyal szállíthatja.
a 105. §-hoz
A Javaslat a nem jövedéki engedélyes kereskedői tevékenységre vonatkozó szabályokat módosítja.
Egyértelművé teszi, hogy igazolt eredetűnek fogadható el az üzemanyagtöltő állomások többlete a külön jogszabályban meghatározott mennyiségig (max. 5 % eltérés), ha a többletet készletre vették és utána az adót megfizették.
A törvény bevezetése óta eltelt időszak tapasztalatai alapján egyszerűsödhetnek a kereskedelmi mennyiségnél nagyobb tételben történő vásárlás esetén kiállított számla adattartalmára vonatkozó előírások, csökkentve – a jövedéki érdek sérelme nélkül – a kereskedők felesleges adminisztrációs terheit.
Az egyértelműbb jogalkalmazás érdekében szükséges a vendéglátóhelyen végezhető bor értékesítés hatályos szövegének pontosítása.
Az üzemanyagtöltő állomásokon forgalmazható üzemanyagok körének ólmozott motorbenzint is magában foglaló meghatározását korrigálni szükséges, tekintettel az ólmozott benzin forgalmazását tiltó kereskedelmi rendelkezésekre.
Az üzemanyagtöltő állomások az elfogadott pénztárgéptípusok alapján ma már kizárólag elektronikus számlálóval működnek, ezért a hatályos szövegben helyesebb az “óra” helyett az “elektronikus számláló” megjelölés szerepeltetése.
A bort forgalmazó vendéglátóhelyek külön nyilvántartására - az abba bejegyzett adatok megbízhatósága érdekében - célszerű a vámhatóság által hitelesített nyomtatványon történő vezetést előírni.
A Javaslat végül egyértelművé teszi, hogy a termelői borkimérés esetében nem érvényesül a hordóból való értékesítésre vonatkozó korlátozás és nem kell a borról a nem jövedéki engedélyes kereskedőkre előírt külön nyilvántartást vezetni.
a 106. §-hoz
Egy új visszaélési forma, az adójegy nélküli cigaretták postai csomagokban postán keresztül történő továbbításának felderíthetősége érdekében szükséges a vámhatóság jövedéki ellenőrzésére, ellenőrzési jogosítványaira vonatkozó szabályok kiegészítése. A javasolt eljárás a büntető és a szabálysértési eljáráson kívüli jövedékigazgatási eljárás, amely lehetővé teszi a postai csomagküldés jövedéki ellenőrzését. A hatályos szabályok szerint erre nincs lehetőség, ugyanakkor a tapasztalat azt igazolja, hogy az illegális kereskedelem ezen szállítási módra terelődött.
a 107. §-hoz
A Javaslat a borkísérő okmány kiállításával kapcsolatos előírások betartásának megsértését azonosan javasolja kezelni a termékkísérő okmánnyal és az egyszerűsített kísérő okmánnyal.
a 108. §-hoz
Az őstermelő – tekintettel, hogy az áfa törvény szerint bizonyos összeghatárig nem terheli számlaadási kötelezettség – nem tud számlát kiállítani a kereskedő, vevő részére, aki erre vonatkozó szabályozás hiányában nem tudja a beszerzését a Jöt. szerint hitelt érdemlően igazolni, amely súlyos jogkövetkezménnyel jár. A javaslat megoldást nyújt a problémára.
a 109. §-hoz
A Javaslat a bezárás szankció alkalmazására vonatkozó hatályos rendelkezések szövegszerű pontosítását tartalmazza. Az üzemanyagtöltő állomások esetében pedig egyértelművé teszi a bezárás időtartamát.
a 110. §-hoz
A gyakorlat által felszínre hozott, törvényben rögzítendő szabályozási hiányosságokat pótol a Javaslat, amely rendelkezik a vámáruként lefoglalt termék, eszköz, szállítóeszköz esetén a lefoglalási eljárás alkalmazandó szabályairól, továbbá a lefoglalás, tárolás során felmerülő költségek mértékéről, viseléséről.
a 111. §-hoz
A Javaslat a bérfőzdék és a sörfőzdék számítógépes összekötésére vonatkozó követelmény eltörlésével összefüggésben szükséges módosítást tartalmazza.
a 112. §-hoz
Az ide év tapasztalatai alapján szükséges egy olyan szabály beiktatása a törvény rendelkezései közé, amely katasztrófahelyzetben az üzemanyagellátásban a törvény előírásaitól eltérő intézkedéseket tesz lehetővé.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítását alapvetően az otthonteremtés illetékjogi eszközökkel is megvalósuló elősegítésének szándéka, továbbá az önálló orvosi tevékenység működtetési joga megszerzésének illeték alá vonása idokolja. Az otthonteremtés elősegítésének fontos eszköze lehet, hogy az új építésű lakás első megszerzése 30 millió Ft értékhatárig mentesül a visszterhes vagyonátruházási illeték alól.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 113. §-hoz
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) módosítása a teljes személyes illetékmentességben részesülők körét kibővíti a megyei területfejlesztési tanáccsal, a térségi fejlesztési tanáccsal és a regionális fejlesztési tanáccsal. Az említett fejlesztési tanácsok ugyanis döntően állami feladatokat látnak el és működtetésük finanszírozása csaknem teljes egészében államháztartási forrásból történik, így indokolt, hogy a 2001. január 1-jét követően bejelentett vagyonszerzésük, továbbá államigazgatási és bírósági eljárás kezdeményezésük mentesüljön a vagyonszerzési, valamint az eljárási illeték alól.
a 114. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény szerint az önálló orvosi tevékenység működtetésének joga – mint vagyoni értékű jog – átruházható, illetve a jogosult halála esetén az arra jogosult házastárs, illetőleg egyenesági leszármazó által tovább folytatható. Annak érdekében, hogy a jogosult halálához kapcsolódó jelentős értéket képviselő jog megszerzését illeték terhelje, az öröklési illeték tárgyköre kibővül az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatásával.
a 115. §-hoz
Ezen § tartalmazza az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának ingyenes szerzése (folytatása vagy ajándékozása) esetén az illeték mértékét, amely az illetékalap 10%-ának felel meg. Tekintettel arra, hogy a működtetési jog visszterhes szerzése esetén is 10%-os a javasolt illetékkulcs, ezáltal a működtetési jog bármely jogcímen való megszerzése esetén egységes illetékmérték érvényesül.
a 116. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának ingyenes szerzése (folytatás vagy ajándékozás) esetén az illeték alapja a működtetési jog terhekkel nem csökkentett értéke.
a 117. §-hoz
Az ajándékozási illeték alóli mentességi szabályokat a Javaslat – a személyi jövedelemadóról szóló törvény természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel – kiegészíti. A mentesség arra az ajándékra terjed ki, amely után az ajándékozót (az Szja tv. fogalomhasználatában: “kifizetőt”) természetbeni juttatás címén személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli. A módosítás kizárja azt, hogy egy jogügylet (az ajándékozás) után kétféle jogcímen kelljen közterhet fizetni, nevezetesen az ajándékozót 44%-os személyi jövedelemadó, az ajándékozottat pedig illetékkötelezettség terhelje.
a 118. §-hoz
A Javaslat mentesíti az öröklési és ajándékozási illeték alól azt az ingyenes szerzést, ahol a szerző fél olyan örökhagyó vagy ajándékozó működési jogát szerzi meg, aki ezt a jogot az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva, mint az említett törvény hatálybalépésekor már működő háziorvos szerezte meg.
a 119. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a vagyoni értékű jog öröklési és ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése csak akkor keletkeztet visszterhes vagyonszerzési illetékkötelezettséget, ha arról az Itv. kifejezetten rendelkezik. Annak érdekében tehát, hogy az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának említett jogcímen való megszerzését - az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvényben megfogalmazott jogalkotói szándéknak megfelelően - 2001. január 1-től visszterhes vagyonátruházás esetén illeték terhelje, a Javaslat kiegészíti a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgykörét a szóban forgó vagyoni értékű jog megszerzésére vonatkozó illetékfizetési kötelezettséggel.
a 120. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának visszterhes szerzése esetén az illeték alapja – az ingyenes szerzésekkel (folytatás vagy ajándékozás) megegyezően – a vagyoni értékű jognak terhekkel nem csökkentett értéke. A vagyonszerzésre a visszterhes vagyonszerzési illeték általános mértékének megfelelő 10%-os illetéket kell fizetni.
a 121. §-hoz
A pontosító rendelkezés felsorolja, hogy mely esetekben nem vonható le a forgalmi értékből a lakás vásárlásoknál igénybe vett lakásépítési kedvezmény. Ezek azok a visszterhes szerzési esetek, amikor a szerző fél nem a szerzett lakásingatlan tényleges forgalmi értéke után fizet illetéket, hanem – lakástulajdonok cseréje, vagy ún. cserét pótló vétel esetén – csupán az elidegenített és a szerzett ingatlan forgalmi értékének különbözete után. Megjegyzendő, hogy – az illetéktörvény szövegösszefüggésén alapuló – jogértelmezés alapján e módosítás nélkül is ennek megfelelő – az illetékalanyok számára kedvező – joggyakorlat van érvényben.
a 122. §-hoz
A lakásállomány bővítése és az otthonteremtés elősegítése érdekében – a Kormány 1041/2000. (V.31.) határozatával összhangban – egy új illetékmentességet iktat be a rendelkezés. Az arra jogosult vállalkozó által értékesítés céljából épített, építtetett, és 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás első megvásárlása illetékmentes. Lényeges, hogy ez az illetékmentesség csak az új építésű lakástulajdon (tulajdoni hányad) szerzésére terjed ki. A lakástulajdon fogalmának kérdésében az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja ad részletes eligazítást. E rendelkezésből következik, hogy a nem lakás rendeltetésű (pl. garázs) ingatlannak a lakással egyidejű megszerzése esetén az illetékmentesség csak a lakásra terjed ki.
Az ügyvédi irodákkal összefüggő vagyonszerzés illetékszabályait a Javaslat harmonizálja a gazdasági társaságok vagyonszerzésével kapcsolatos – 2000. január 1-jétől hatályos – illetékjogi rendelkezésekkel. Ennek megfelelően továbbra is illetékmentes az ügyvédi iroda egyesüléssel, szétválással bekövetkező vagyonszerzése, ha a létrejövő iroda (irodák) a korábbinak jogutódja (jogutódjai) lesz(nek). Megszűnik viszont az ügyvéd által az iroda rendelkezésére bocsátott ingatlannak az iroda általi megszerzésének illetékmentessége (a gazdasági társaságoknál az apport illetékmentessége szűnt meg). Megszűnik továbbá az iroda megszűnésekor a felhalmozott vagyon tagok közötti szétosztásához kapcsolódó, a szétosztásban részesülő volt tagok vagyonszerzésének illetékmentessége is.
A bemutatott változtatásokat a vagyonszerzés jogcímétől függő sajátos illetékjogi különbségtételek (kivételek) szűkítésének igénye indokolja.
A Javaslat rendezi az ingatlanforgalmazási célú kedvezményi szabály és a lakóház építésére alkalmas telektulajdon szerzése során érvényesülő feltételes mentességi szabály egymáshoz való viszonyát, lehetőséget biztosít arra, hogy az ingatlanforgalmazók is választhassák a telek beépítésének kötelezettségét, és így az ahhoz kapcsolódó feltételes illetékmentességet.
Szintén e § rendelkezik arról, hogy illetékmentesség illeti meg az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát visszterhesen szerző magánszemélyt is, ha a 118. §-ban foglalt speciális feltételek az elidegenítő részéről fennállnak.
a 123. §-hoz
Az 1998. és 1999. évi ár- és belvízre való tekintettel az adózás rendjéről szóló törvény felhatalmazása alapján a pénzügyminiszter a 18/1999. (VIII.18.) PM számú rendeletével az illeték kiszabásának mellőzését rendelte el arra az esetre, ha az egyetlen lakásukat említett okból elvesztő polgárok lakhatásukat 4 millió forintnál nem értékesebb lakás vásárlásával kívánják megoldani. A 25/2000. (V.26.) PM rendelet pedig a 2000. évi természeti katasztrófa következményeinek enyhítésére is kiterjesztette a hivatkozott PM rendelet hatályát. Mivel a jövőre nézve sem zárható ki hasonló katasztrófa helyzetek kialakulása, ezért indokolt a szóban forgó “illeték-mellőzési” – tartalmilag illetékmentességi – rendelkezést törvényi szinten szabályozni. Az új § minimális szövegváltoztatással lényegében átveszi a hivatkozott PM rendelet szabályait.
a 124. §-hoz
A Javaslat az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának – mint vagyoni értékű jognak – értékét úgy határozza meg, hogy az elsődlegesen a szerző fél által bejelentett érték. Ha ez a valós értékviszonyoknak nem felel meg, az illetékhivatal becsléssel állapíthatja meg a működtetési jog értékét.
a 125. §-hoz
Az illetékbélyeggel fizetendő eljárási illetékekre vonatkozó kerekítési szabályokat a Javaslat úgy módosítja, hogy a jelenlegi 5 Ft-os kerekítési határértéket 50 Ft-ra változtatja. A kerekítési szabály korrekciója összefügg az idén tavasszal a 18/2000. (V.9.) PM rendelettel bevezetett új illetékbélyegek címlet-rendszerével, amely 100 Ft-nál kisebb értékű illetékbélyeget nem tartalmaz.
a 126. §-hoz
A gépjármű, pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetésére vonatkozó – lényegében eljárási – szabályt a Javaslat kiegészíti azzal, hogy a gépjármű forgalmazásával (lízingbeadásával) foglalkozó vállalkozók az illetékmentesség rendőrhatósági érvényesítésénél bemutatják az illetékmentességre jogosultságot megállapító (az adott év folyamán csupán egyízben meghozott) illetékhivatali határozatot.
a 127. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását az arra jogosult személy – a korábbi jogosult halálától számított 60 napon belül – köteles bejelenteni illetékkiszabás végett az illetékhivatalnak. A bejelentésre előírt speciális határidő tekintettel van arra az esetre is, amikor a működtetési jog folytatására többen jogosultak és a korábbi jogosult halálától számított 30 napon belül megállapodást kell kötniük arról, hogy ki közülük a működtetési jog egyedüli folytatására jogosult személy.
a 128. §-hoz
Az illeték kiszabására vonatkozó illetékességi szabályokat a Javaslat kiegészíti azzal, hogy az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzőjét terhelő illetéket az említett személy lakóhelye szerint illetékes illetékhivatal állapítja meg.
a 129. §-hoz
Az értelmező rendelkezéseket a Javaslat három vonatkozásban korrigálja. Egyrészt kibővíti a vagyoni értékű jog fogalmát az önálló orvosi tevékenység működtetési jogával, és szűkíti az időközben megszűnt tartós földhasználattal és a külföldiek ingatlanhasználati jogával. Másrészt meghatározza a természeti katasztrófa fogalmát, ide sorolva az árvizet, a belvizet, a földcsuszamlást, továbbá a földrengést. Meghatározásra kerül a lakóépület fogalma is.
A helyi adókról szóló 1990. évi törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az adórendszerrel szemben támasztott stabilitási, állandósági követelményekkel összhangban a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) módosítása viszonylag kis terjedelmű. Ennek megfelelően nem irányul a helyi adók szerkezetének megváltoztatására, az egyes helyi adónemekre vonatkozó szabályok alapvető átalakítására. A Htv. módosítását alapvetően két tényező motiválja: egyfelől az adókötelezettség teljesítésének egyszerűsítése, másfelől pedig a 2001-től hatályba lépő új számviteli törvény.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 130. §-hoz
A helyi adókról szóló 1990. évi törvény (Htv.) 31. §-ának c) pontja a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó alól mentességet biztosít – többek között – a szakmai átképzés, szervezett szakismereti oktatás céljából, vagy munkaviszony okán az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély számára. Ezen mentességi rendelkezések az elmúlt években jelentős jogértelmezési és ebből adódóan jogalkalmazási gondok forrásai voltak úgy az adóbeszedést végző szállásadók, mint az önkormányzati adóhatóságok számára.
A rendelkezés egyértelműsítése érdekében a Javaslat megszünteti a szervezett szakismereti oktatás, szakmai átképzés címén az önkormányzat illetékességi területén vendégéjszakát eltöltő személyek adómentességét és pontosítja a munkaviszony okán a településen tartózkodó személyek törvényben biztosított adómentességének feltételét. A munkavégzés címén az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó személyek akkor mentesülnek az adó alól, ha a munkáltató tevékenységi körébe tartozó feladatokra a munkáltató által kiállított kiküldetési rendelvénnyel rendelkeznek. A javasolt változtatás figyelembe veszi azt, hogy – helyi adóról lévén szó – a törvényi kedvezményeket, mentességeket a települési önkormányzat további kedvezményekkel, mentességekkel bővítheti.
a 131. §-hoz
A helyi iparűzési adó alanyi köre széles spektrumot fog át. Adóalany a legkisebb méretű mikro-vállalkozó és a legnagyobb multinacionális társaság egyaránt. A törvényi szintű adóalap megállapítására ugyanakkor minden vállalkozó esetén azonos szabályok vonatkoznak, ami azt jelenti, hogy a kisebb vállalkozásoknak terhesebb az adóalap kiszámítása. 2000. január 1-jétől ugyan már lehetőség van a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadózók számára az iparűzési adó tételes összegben való megfizetésére, azonban ez csak viszonylag szűk adózói csoportot érint.
A Javaslat – mindezekre figyelemmel – választhatóvá teszi a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózók, illetve az előző évben 4 millió forint nettó árbevételt el nem érő, vagy – kezdő vállalkozó esetén várhatóan el nem érő – egyéb magánszemély iparűzési adóalanyok számára az iparűzési adó alapjának egyszerűsített megállapítási módját. Az egyszerűsítés lényege, hogy nem válik szükségessé az adóalap-megállapításhoz az egyes adóalap-elemek (nettó árbevételt csökkentő tételek) tételes kigyűjtése és összegzése.
A személyi jövedelemadó-törvény az átalányadózást választó egyéni vállalkozókra differenciált költségátalányt ír elő az átalányadó alapjának (a voltaképpeni jövedelemnek) a megállapításához. Ez a költségátalány valamennyi felmerült költség fedezetét jelenti, az iparűzési adó alapját ugyanakkor nem lehet csökkenteni, például az értékcsökkenési leírással, vagy az elszámolt munkabérrel. Erre figyelemmel a Javaslat a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózó vállalkozók esetében az iparűzési adó alapját a személyi jövedelemadó-törvény szerinti átalányadó-alap 20 %-kal növelt összegeként definiálja. Ez azonban néhány esetben aránytalan nagyságú iparűzési adóalapot eredményezne. Ezért a Javaslat limitálja az iparűzési adó alapjának felső határát a személyi jövedelemadó szerinti bevétel 80 %-ában.
Azon magánszemély iparűzési adóalanyok esetében, akik nem minősülnek a személyi jövedelemadó törvény szerinti átalányadózónak, de nettó árbevételük 4 millió forint alatt van, a Javaslat a nettó árbevétel 80%-ában rögzíti az iparűzési adó alapját.
A Javaslat szerint, ha az iparűzési adó alapjának egyszerűsített meghatározására vonatkozó feltételek nem állnak fenn teljes adóévben (az átalányadózásra való jogosultság az Szja tv. szerint megszűnik, vagy az adózó nettó árbevétele meghaladta a 4 millió forintot), akkor az adóév egészére az általános szabályok szerint kell az adóalapot kiszámítani. Ehhez képest kiegészítő szabály, hogy ha a személyi jövedelemadóban az átalányadózásra való jogosultság munkaviszony létesítése miatt szűnik meg, de a vállalkozó nettó árbevétele 4 millió forint alatt marad, akkor a magánszemély vállalkozó a nettó árbevétel 80 %-ában – egyszerűsített módon – is megállapíthatja adóalapját.
a 132. §-hoz
A Javaslat a kezdő vállalkozók terheinek könnyítése érdekében, a tevékenységüket jogelőd nélkül kezdő vállalkozások számára a jövőben nem teszi kötelezővé az adóelőleg fizetését az adókötelezettség keletkezésének adóévében. Ezzel kapcsolatban a Javaslat külön rendelkezik arról, hogy ez a kedvezmény nem illeti meg azokat a már működő vállalkozásokat, akik az önkormányzat illetékességi területén telephelyet nyitnak és így ott “kezdő” vállalkozásnak minősülnek.
A 2001. január 1-jétől hatályos számviteli törvény lehetővé teszi, hogy az üzleti év a naptári évtől eltérő legyen, az adózás rendjéről szóló törvény szerint pedig – a vállalkozók kommunális adójában és az iparűzési adóban - az üzleti év minősül adóévnek. Ezen két törvénnyel való összhang megteremtése céljából – pontosításként - a Javaslat a naptári évtől esetleg eltérő adóévre írja elő – ezen két adónemben - az adóelőleg fizetésének kötelezettségét a jelenlegi évi adóelőleg-fizetéssel szemben. (A számviteli törvény szerint a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók az építményadót és a telekadót továbbra is naptári évre, az év első napján fennálló tulajdonosi állapot alapján fizetik.) A fizetendő adóelőleg összege egyébiránt a jelenleg hatályos szabályokkal egyezően alakul. Az adóévet megelőző teljes évben működő vállalkozásnál az adóévi adóelőleg a megelőző adóév adójával egyezik meg, az adóévet megelőző év egy részében működő vállalkozás esetén pedig a működés naptári napjaival arányosan, egész adóévre számítva kell az adóévi adóelőleg összegét megfizetni.
a 133. §-hoz
Az egyes helyi iparűzési adóalap-elemek (nettó árbevétel, eladott áruk beszerzési értéke, alvállalkozói teljesítések értéke, anyagköltség) szoros kapcsolatban állnak a vonatkozó számviteli elszámolási szabályokkal, figyelemmel arra a követelményre, hogy az adóalap kiszámításához szükséges információk a számviteli információs rendszerből előállíthatóak legyenek. A 2001. január 1-jétől hatályos számviteli törvény ugyanakkor a jelenlegi fogalmakhoz képest egyes számviteli kategóriákat és fogalmakat eltérő tartalommal és szóhasználattal határoz meg. Erre tekintettel a Javaslat pontosítja a nettó árbevétel, az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség és a közvetített szolgáltatás fogalmát. A Javaslat szerinti adóalap-elemek meghatározásánál fő szempont volt, hogy az ne eredményezzen eltérő adófizetési kötelezettséget a hatályos szabályokhoz képest.
Mindezekre figyelemmel a nettó árbevétel fogalma külön kitér arra az esetre, mi tekintendő a számviteli törvény szerinti nettó árbevételnek, ha a vállalkozó a számviteli törvény hatálya alá tartozva egyszeres könyvvitelt vezet, továbbá a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek fogalmát a számviteli törvény által használt új kamatfogalmakkal váltja fel. A Javaslat szerint a jövőben nem lehet csökkenteni a nettó árbevételt a kamatozó értékpapírok eladási árában lévő, bevételként elszámolt kamattal, annak okán, hogy a számviteli törvény szerint a kamatozó értékpapírok vételárában felhalmozott kamattal a befektetett pénzügyi eszközök kamatait, illetve az egyéb kamatokat csökkenteni lehet. A számviteli törvény szerint a nettó árbevételt 2001. január 1-jétől nem csökkenti a fogyasztási adó, jövedéki adó összege. Annak érdekében, hogy a jövedéki adó, fogyasztási adó fizetésére kötelezett adózók ne viseljenek a hatályos szabályokhoz képest nagyobb adóterhet, a Htv. szerinti nettó árbevételt csökkenteni lehet a jövedéki adó, fogyasztási adó adóhatósággal elszámolt összegével, amennyiben ezen adókat a számviteli törvény szerint az egyéb szolgáltatások értékeként vagy egyéb ráfordítások értékeként kell elszámolni.
Az eladott áruk beszerzési értéke és az anyagköltség fogalma szintén a számviteli törvény fogalmi rendszerének megfelelően módosul.
A számviteli törvény 2001. január 1-jétől nem tartalmazza az alvállalkozói teljesítések értéke számviteli kategóriát, az ilyen jellegű üzleti kapcsolatokból származó ráfordításokat a jövőben közvetített szolgáltatások értékeként kell elszámolni. Ezért a Javaslat újradefiniálja a közvetített szolgáltatások értéke fogalmát. Ez egyfelől teljesen megegyezik a számviteli törvény azonos fogalmával, másfelől az iparűzési adókötelezettség teljesítése során esetleg felmerülő adózói bizonytalanságok elkerülése érdekében - a hatályos szabályokkal azonos tartalommal - továbbra is magában foglalja a klasszikus, vállalkozási szerződéses kapcsolatokból eredő alvállalkozói teljesítések értékét. Ennek okán a Javaslat szerinti közvetített szolgáltatások értékének definíciója tartalmában teljesen megegyezik a jelenlegi Htv. hatályos rendelkezése szerinti alvállalkozói teljesítések és közvetítetett szolgáltatások fogalmával.
A Javaslat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2000. évben hatályba lépett módosításával való összhang megteremtése érdekében pontosítja az építési tilalom fogalmát is.
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása két területet érint, egyrészt kibővíti a hatélyos kedvezményi rendszert a legszigorúbb környezetvédelmi normákat teljesítő gépjárművek vonatkozásában, másrészt aktualizálja az értelmező rendelkezéseket.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 134. §-hoz
A környezetbarát motorral ellátott – a környezetet a hagyományos motoroknál kevesebb károsodással szennyező, illetve kisebb zajjal terhelő – gépjárművek kedvezményi rendszerének bővítését a következők motiválják. A kormányprogrammal összhangban a legszigorúbb környezetvédelmi előírásokat teljesítő gépjárműveket indokolt közvetett állami támogatásban részesíteni. A műszaki fejlődés eredményeként a közeljövőben hazánkban is forgalomba kerülnek olyan gépjárművek, melyek a jelenleg kedvezményezett gépjárművekhez képest is kisebb környezeti terhelést okoznak, s megfelelnek a jelenlegi legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak. E preferálni kívánt körbe az ENSZ-EGB 83.03/C. előírásnak megfelelő 3500 kg össztömeget meg nem haladó, valamint az ENSZ-EGB 49.03 (EURO-3) előírásnak megfelelő 3500 kg össztömeget meghaladó diesel, továbbá a hybrid meghajtású gépjárművek tartoznak. Mivel alapvető társadalmi érdek fűződik a környezet védelméhez, az adókedvezménynek közvetve arra kell ösztönöznie, hogy mindig az aktuálisan legkorszerűbb gépjárművekkel történjék a gépjárműpark megújítása. Ezért a javaslat szerint a legszigorúbb környezetvédelmi normáknak megfelelő ENSZ-EGB 83.03/C., valamint ENSZ-EGB 49.03 előírást teljesítő diesel gépjárműveket 60 %-os, míg a hybrid meghajtású gépjárműveket – tekintve, hogy a szennyezőanyag kibocsátási értékeik a szabályozott katalizátorral ellátott gépjárművekéhez hasonló – 50 százalékos adókedvezményben indokolt részesíteni.
a 135. §-hoz
A Gjt. értelmező rendelkezését a Javaslat két vonatkozásban korrigálja.
A kialakult bírói gyakorlat szerint a helyi és helyközi tömegközlekedés lebonyolítását szolgálja és így mentes az adó alól az az autóbusz is, amellyel a vállalkozó csak meghatározott munkáltató munkavállalóinak szállítását végzi. Ez a jogalkalmazási gyakorlat egyrészt a jogalkotó ezen mentességhez kapcsolódó eredeti szándékát, másrészt a helyi és helyközi tömegközlekedés funkciójának alapelvét jóval meghaladja. Ennek az anomáliának a megszüntetése érdekében a fogalom-meghatározás kiegészítésre kerül, mégpedig a személyszállításnak – mint szolgáltatásnak – a bárki általi igénybevehetőségének követelményével.
A hybrid meghajtású gépjármű fogalmának meghatározását e gépjárműfajta adókedvezményi rendszerben való megjelenése teszi indokolttá.
A társadalombiztosítási járulékfizetéssel, az egészségügyi hozzájárulással, a családok támogatásával, a fogyatékossági támogatással, valamint a magánnyugdíjjal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslati részhez
Általános indokolás
A kormányprogram kiemelt kérdésként kezeli az élőmunka terhek csökkentését. A Javaslat 2001. és 2002. évekre is 3-3 százalék munkáltatói társadalombiztosítási járulékcsökkentésre tesz javaslatot. Ez a foglalkoztatók terheit 2001-ben mintegy 110 milliárd forinttal, 2002-ben pedig mintegy 123 milliárd forinttal mérsékli.
E lépésekkel egyidejűleg arányosabbá válik a foglalkoztatók és a munkavállalók közötti teherviselés is. Ennek megvalósításaként 2001-től megszűnik a 3 százalékos egyéni egészségbiztosítás járulék felső határa, ilyen szabályozás csak az egyéni nyugdíjjárulék fizetés esetében marad érvényben.
2001. és 2002. években a foglalkoztatók tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége minimálisan, 300-300 forinttal emelkedik. Így a tételes egészségügyi hozzájárulás 2001-ben a mai 3.900 forintról 4.200 forintra, 2002-ben pedig 4.500 forintra növekszik.
A két intézkedés együttes hatására a foglalkoztatók járulékterhelése ténylegesen 2001. évben mintegy 100 milliárd forinttal, 2002-ben pedig mintegy 110 milliárd forinttal csökken.
A vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer 1998. évi bevezetése óta eltelt időszak tapasztalatai alapján – alapvetően a tagok biztonságának, a rendszer egésze átláthatóságának, kiszámíthatóságának növelése, illetve a 2001-től hatályba lépő számviteli változásokhoz történő igazodás érdekében – sor kerül a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1998. évi LXXXII. törvény jelentősebb módosítására.
A jelenleg hatályos szabályozás 2000. december 31-ig ad lehetőséget a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszert önkéntesen választók részére a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépésre. Annak érdekében, hogy az érintettek végső döntésüket a pénztárak működésével kapcsolatos hosszabb időszak tapasztalata alapján hozhassák meg, az előterjesztés javaslatot tesz a határidő 2002. december 31-éig történő meghosszabbítására.
A kormányprogram ugyancsak kiemelt feladatként kezeli az államháztartási rendszer egésze működésének átláthatóbbá, hatékonyabbá tételét. E célkitűzés megvalósításának egyik lépéseként az előterjesztés javaslatot tesz a családtámogatási ellátások döntő többsége megállapításának, folyósításának 2001. január 1-jével történő módosítására. A javaslat szerint ezen időponttól az anyasági támogatás, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a keresetkiegészítés, átmeneti keresetkiegészítés és kiegészítő támogatás, a fogyatékossági támogatás megállapítása, folyósítása az egészségbiztosítási igazgatási szervektől a kincstári szervezethez kerül.
a 136. § -hoz
A törvény az értelmező rendelkezések között határozza meg a segítő családtag fogalmát. A Javaslat újrafogalmazásában a fogalom részben a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel összhangban nem tartalmazza a jogi személyiség felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget, másrészt a fogalmat kibővíti a saját jogú nyugdíjassal.
A törvény – a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában – igazgatási szervként nevesíti az Állami Pénztárfelügyeletet. A Javaslat a hatályos rendelkezést a társadalombiztosítási nyilvántartások és a tagdíjbevallás tekintetében tételes hivatkozásokkal is kiegészíti, továbbá igazgatási szervként jelöli meg a Pénztárfelügyelet helyébe lépő jogutódot, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét.
a 137. §-hoz
Gyakran áll elő olyan helyzet, hogy a járulékalapot képező jövedelem kifizetésére az esedékességet követően – bírósági eljárás eredményeként akár több évvel később – kerül sor. Ilyen esetekre az 1998. január 1-jén hatályba lépett törvény nem tartalmazott rendelkezést. A jogalkalmazásban gyakorlattá vált – mivel a járulékolt jövedelem képezi az ellátás alapját -, hogy a járulék mértékére az esedékesség időpontjában érvényes rendelkezéseket alkalmazzák. Ez a rendelkezés indokolatlanul megnöveli a foglalkoztatók adminisztrációs terheit, és az adójogszabályokkal sincs összhangban. A javasolt rendelkezésből következik, hogy a járulékfizetés mértékére, bevallásának módjára a jövedelem kifizetésekor érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a jövedelem kifizetése korábban volt esedékes, esetleg már megszűnt jogviszonyból származik.
a 138. §-hoz
A Javaslat a kormányprogram végrehajtásának részeként a társadalombiztosítási járulék mértékének 3-3%-os csökkentését kezdeményezi. E szerint a foglalkoztató a biztosított után, valamint az egyéni vállalkozó 2001. január 1-től 30%-os társadalombiztosítási járulékot fizet, amelyből a nyugdíjbiztosítási járulék 19%, az egészségbiztosítási járulék 11%; 2002. január 1-jétől ez az összeg 27%-ra csökken, amely összeg 17, illetőleg 10%-ban oszlik meg a nyugdíjbiztosítás, illetőleg az egészségbiztosítás között.
a 139. §-hoz
A Javaslat a minimálbér tervezett emelésével összefüggésben az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba közterhek nélkül befizethető tagdíj mértékére - az Szja-val megegyező mértékben – tesz javaslatot, valamint az Szja 7. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint meghatározza, hogy több munkáltató esetén melyik az, amelyik a tag javára járulékmentesen juttathat jövedelmet az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba.
a 140., 142. és 144-145. §-hoz
A Javaslat értelmében 2001. január 1-jétől megszűnik a biztosított által fizetett egészségbiztosítási járulék felső határa, ettől kezdve a járulékalapul szolgáló egész jövedelem után meg kell fizetni az egészségbiztosítási járulékot. A Javaslat a 159., 162. és a 164. § módosítására ezzel összefüggésben tesz javaslatot.
A 29. § (5) bekezdésének módosítása pontosítás, egyértelművé teszi, hogy a töredék hónap esetén a naptári napra fizetendő járulék összegeként a “minimálbér harmincad részét kell alapul venni.”
A társas vállalkozókra vonatkozó szabályozással összhangban, a Javaslat alapján, ha az egyéni vállalkozó munkaviszonyban is áll, több munkaviszonya esetén a munkaviszonyokat össze kell számítani.
a 141. §-hoz
A rendelkezés kiegészül a sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő magánnyugdíjpénztár-tag tagdíjának a központi költségvetés által történő megfizetésével.
a 143 . §-hoz
A társas vállalkozó – ha a vállalkozása mellett egyidejűleg munkaviszonyban is áll és e foglalkoztatása eléri a 36 órát – a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelme után fizet társadalombiztosítási- és nyugdíjjárulékot. Ezért indokolt, hogy amennyiben egyidejűleg több munkavégzésre irányuló foglalkoztatása áll fenn, a munkaidők összeszámíthatók legyenek. Ugyanez a szabály vonatkozik az egyéni vállalkozóra is (Javaslat 144. § (3) bek.).
a 146. §-hoz
Szövegpontosító rendelkezés. A jelenlegi szövegben a 24. és a 31. §-ra vonatkozó utalás nem teljeskörűen tartalmazta a tagdíjfizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket (pl. az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozó tagdíjfizetési kötelezettségére nem utalt), ezért helyesebb a §-ok helyett a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezésekre utalni.
a 147. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezés módosítására egyrészt a társadalombiztosítási járulék mértékének 2001., illetőleg 2002. január 1-jével bekövetkező módosításával összefüggésben tesz indítványt, másrészt a megállapodás megkötését lehetővé teszi azok számára is, akiknek a biztosítása a Tbj. 8. §-ának c) pontja szerint – a kamarai tagság szünetelése miatt - szünetel.
A (3) és az (5) bekezdés módosítására a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése szerinti járulékmértékekkel összefüggésben kerül sor.
a 148. §-hoz
Az egészségbiztosítási ellátásokra köthető megállapodások hatályos szabályai ellentmondásosak, ami a végrehajtásuk során rendkívül sok problémát jelentett. Jogértelmezési problémát okozott, hogy azok, akik a biztosítási jogviszony megszűnését követően kívánnak egészségbiztosítási ellátásokra megállapodást kötni, kötelesek-e hat havi járulék egyösszegű befizetésére akkor is, ha a megállapodás megkötését közvetlenül megelőzően a hat havi egészségbiztosítási járulék már megfizetésre került.
A kétszeres járulékfizetés nem indokolt, figyelemmel arra is, hogy a Tbj. 35. §-ának (4) bekezdése egyebekben az Eb. tv. általános szabályainak alkalmazását írja elő. A Javaslat ezt a problémát oldja meg a 35. § (5) bekezdésének módosításával, amikor egyértelműen utal a 34. § (10) és (12) bekezdése szerint megállapodást kötő, a 11. § szerint nem biztosított személyek egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.
A gyakorlatban többször felmerült az a kérdés is, hogy az egészségbiztosítási ellátásokra megállapodást kötők kötelesek-e járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesülnek. A javaslat e hiányt pótolja a (7) bekezdés beiktatásával.
a 149. §-hoz
A történelmi egyházak vezetői jelezték azt az igényüket, hogy legyen lehetőségük az egyház szolgálatában álló személyeket terhelő egészségbiztosítási járulék átvállalására és e költségeknek egyösszegben, központilag történő megfizetésére. A Javaslat a (3) bekezdés beiktatásával lehetőséget teremt az egyént terhelő járulék átvállalására és központilag, egyösszegben történő megfizetésére.
a 150. §-hoz
A Javaslat kiemelten kezeli a foglalkoztatói és a biztosítotti adatok adatgazdáival történő adatközlés (adatátadás) rendezését. A gyakorlatban komoly problémát jelent adott esetben az, hogy a foglalkoztatói és a biztosítotti törzsadatok kötelező átadása nem problémamentes. Gondot jelent a jövedelmi és a járulékadatokra vonatkozó egyeztetés is, tekintettel az egyéni és a társas vállalkozások tagjaira. A Javaslat többek között ezért kezdeményezi az adatszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosítását is.
Egyes szervezeti formák (alapítványok, társasház) adatszolgáltatása nem az egyablakos rendszeren keresztül (céginformációs szolgálat, BM okmányirodák) valósul meg, ezért a társadalombiztosítás igazgatási szervei ezen foglalkoztatók adataihoz nem jutnak hozzá. A Javaslat ezért kezdeményezi a 44. § adatszolgáltatással kapcsolatos kiegészítését.
a 151. §-hoz
A Javaslat a bekezdés módosításával a magánnyugdíjpénztár tagjának visszalépésével összefüggésben a magánnyugdíjpénztár tájékoztatási kötelezettségét kiterjeszti a foglalkoztatóra is.
a 152. §-hoz
A javasolt rendelkezés értelmében lehetővé válik, hogy a biztosítottak évente értesítést (tájékoztatási szinten) kapjanak arról, hogy a foglalkoztatók adatszolgáltatása alapján milyen nyugdíjbiztosítási adatokat vettek nyilvántartásba a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek. A rendelkezés remélhetően hatékonyan fogja szolgálni a nyilvántartás és így a biztosítottak érdekeit, továbbá, hogy a hiányos, valótlan adatok pótolhatók, illetőleg rendezhetők lesznek és az eddigi gyakorlattal szemben nem a nyugdíj megállapításakor – esetleg évtizedek múlva, amikor a rekonstrukció már nagyon költséges vagy lehetetlen – kerül sor. Az értesítés eszközül szolgál a foglalkoztatók által be nem jelentett adatok felkutatásához, a járulék-követelések feltárásához, a “feketemunka” visszaszorításához is.
a 153. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezést kiegészíti azzal, hogy mit kell tenni akkor, ha a biztosítottól az előírtnál több járulékot vontak le. A speciális szabályokra azért van szükség, mivel a járulékbefizetésekre havonta, a bevallásra negyedévente, évente kerül sor, ezért a túlfizetés esetére az elszámolás szabályait meg kellett teremteni.
a 154. §-hoz
A jelenlegi szabályok szerint az egyéni vállalkozó negyedévente teljesíti a tagdíjbevallási és befizetési kötelezettségét. A Javaslat a szabályozást kiegészíti a vállalkozásukat negyedéven belül megszüntető vállalkozókra vonatkozó rendelkezésekkel, amelyek alapján a megszűnést követő hónapban rendezni tudják a tagdíjfizetéssel kapcsolatos kötelezettségeiket is.
A módosítás az adminisztráció egyszerűsítése érdekében javaslatot tesz a bevallásra vonatkozó adatok és az egyéb (a jogviszonyra, a kieső időre vonatkozó) adatszolgáltatás szétválasztására, továbbá pontosításokat tartalmaz elsődlegesen az adóhatóság és a magánnyugdíjpénztárak közötti eljárásban, meghatározza az egyéni vállalkozó esetében a kötelezettség megszűnésekor a bevallási kötelezettséget, a szabályozást az Art.-hoz igazítva.
a 155. §-hoz
A hatályos rendelkezés rögzíti az igazgatási szervek ellenőrzési hatáskörét, azonban nem rendezi az e hatáskörből eredő jogokat és kötelezettségeket. A Javaslat meghatározza, hogy a biztosítási jogviszony utólagos megállapítására, törlésére, illetőleg a járulék utólagos megállapítására melyik igazgatási szerv rendelkezik hatáskörrel, továbbá rendezi, hogy a határozat ellen melyik törvény szabályai szerint lehet jogorvoslattal élni. Lehetővé teszi továbbá, hogy az igazgatási szervek a hatáskörükbe tartozó igényelbírálási eljárásuk során felfedett, a járulékfizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatos mulasztásról értesítsék az állami adóhatóságot.
a 156. §-hoz
A módosítás pontosító jellegű, meghatározza, hogy a törvény hatálya a pénztári szolgáltatók esetében a pénztárak részére végzett tevékenységi körre terjed ki.
a 157. §-hoz
A jelenlegi szabályozás a pályakezdők pénztártagságának keletkezésével kapcsolatosan kizárólag arról rendelkezett, hogy a biztosított a választott pénztár megnevezését (bizonyos határidőn belül) köteles közölni munkáltatójával. A szabályozási javaslat egyértelművé teszi, hogy a pályakezdő konkrétan mikor (milyen hatállyal) válik pénztártaggá, abban az esetben, ha a pályakezdő nem él választási jogával, vagy bejelentési kötelezettségét elmulasztja.
a 158.-hoz
A Javaslat egyrészt pontosítja azon esetköröket, melyek bekövetkezésekor a nyugdíjbiztosítási szerv határozatot hoz, valamint a kézhezvételtől számított 60 napban határozza meg a nyugdíjpénztár kötelezettségét az egyéni számlán nyilvántartott követelés átutalásának vonatkozásában.
a 159. §-hoz
A rendelkezés pontosító jellegű, konkrétabbá teszi a hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén a magánnyugdíjpénztár részéről a követelés átutalása tárgyában követendő szabályokat.
a 160. §-hoz
A módosítás egyértelműen rögzíti, hogy a normajáradék kiszámításánál melyik magánnyugdíjpénztári járadéktípust kell figyelembe venni. A meghatározás a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ellátásával leginkább megegyező kockázatú járadéktípus alapulvételével történt.
a 161. §-hoz
A javasolt módosítás meghatározza, hogy – 2002 január 1-jei hatálybalépéssel – a magánnyugdíjpénztárak számlavezetése a számukra letétkezelést végző hitelintézetek feladatává válik.
a 162. §-hoz
A módosítás lehetővé teszi a szakszerű, az időtényezőt figyelembe vevő hozam-jóváírási eljárás kialakítását. Ez a hozamnak a tagok szempontjából igazságosabb felosztását eredményezi. A költségekre vonatkozó tájékoztatás alapján a tagok nyomon tudják követni a pénztár befektetési tevékenységének hatékonyságát. A pénztárak által egységesen alkalmazandó eljárást az Mpt. 134. § b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a Kormány rendeletben határozza meg.
a 163.-hoz
A magánnyugdíjpénztárak kötelező jellege miatt indokolt a pénztártagok megtakarításainak kiemelt védelme, ennek egyik alapvető elemeként szükséges a pénztárak befektetési tevékenységének fokozott ellenőrzése. A pénztári eszközök napi gyakoriságú értékelése biztosítja a befektetési rendelkezések folyamatos betartását, annak ellenőrizhetőségét, illetve a pénztárak teljesítményének folyamatos figyelemmel kísérhetőségét. A pénztáraknak fel kell készülniük erre a változásra, ezért ez a rendelkezés 2002. január 1-jén lép hatályba.
a 164 §-hoz
A 2002. január 1-jén hatályba lépő módosítás első bekezdése biztosítani hivatott a letétkezelő teljes körű rálátását és folyamatos ellenőrzési lehetőségét a vagyonkezelési tevékenység vonatkozásában.
A második bekezdés rendelkezése kibővíti a letétkezelő felelősségét. A módosuló rendelkezés alapján a letétkezelő köteles a befektetések összetételének meg nem felelésén túlmenően, bármely befektetési előírás megsértése esetén - az észlelést követő munkanapon – a Felügyeletnek, a pénztáraknak jelenteni, a szolgáltató felé pedig jelezni a tapasztalt jogsértést.
a 165-167. §-hoz
A pénztárak átalakulására vonatkozó szabályok jelenleg általánosak, keretjellegűek. Tekintettel arra, hogy a számviteli törvény átalakulási előírásai a társasági törvény átalakulásra vonatkozó előírásait veszik alapul – amelyek részletes szabályokat állapítanak meg – szükségszerű, hogy az Mpt-ben, mint a pénztárak anyagi jogi jogszabályában is ennek megfelelő és ezzel összhangban lévő részletes szabályok kerüljenek kialakításra.
a 168. §-hoz
Az első bekezdés a felszámolási eljárások általános szabályaitól eltérően a magánpénztárakra vonatkozó felszámolási kérelmek elbírálásának határidejét tartalmazza.
A második bekezdés alapján a jövőben a Felügyelet kizárólag másik pénztár kijelölése útján gondoskodhat a tagok tagsági viszonyának folyamatosságáról, ez az Alap révén nem biztosítható. Viszont az Alap nevesített kötelezettségévé válna, hogy gondoskodjon az olyan tagok járadékának folyósításáról, akik részére az esedékes járadék kifizetése a felszámolási eljárás miatt késedelmet szenvedne.
A fentiekkel összefüggésben a harmadik bekezdés rögzíti, hogy a pénztárak felszámolása esetén a tagok járadék jellegű követeléseire az Mpt. speciális szabályai vonatkoznak, így ezen rendelkezéssel biztosítható az Mpt. és a csődtörvény szabályozása közötti összhang.
a 169. §-hoz
A pénztárak befektetési tevékenységét a Felügyelet vizsgálja és elemzi. A biztosításmatematikai szempontból lényeges információk a pénztárak éves beszámolóiból megismerhetők. Az Alap várható kifizetéseinek felmérését ugyanakkor senki nem végzi el a jelenlegi szabályok szerint, miközben ez jelentőséggel bír mind az Alap, mind az ágazat egészének működése szempontjából.
a 170. §-hoz
Szükséges a felszámolás alatt álló pénztár tagjainak nyújtandó garanciális szabályok egyértelmű meghatározása. Ennek során a garanciák biztosítása az Alap kötelezettségévé válik.
a 171. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a pénztárak működésének legfontosabb pénzügyi dokumentuma az éves beszámoló, ezért indokolt a díjfizetést erre alapozni. A módosítás lehetőséget kíván teremteni arra is, hogy az Alap igazgatósága a díjfizetés szabályait a pénztári beszámolók tartalmának esetleges változásaihoz igazítsa.
a 172. §-hoz
Az Alap eszközeinek mértékére vonatkozó jelenlegi szabályozás nem kellően rugalmas, hiszen az Alap garanciális kifizetéseinek várható mértéke a jelenleg előírtnál kisebb mértéket is indokolhat. Hiányos a szabályozás abból a szempontból is, hogy nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy az eszközök előírt határérték alá csökkenése esetén az Alap milyen intézkedést tehet.
a 173. §-hoz
A módosítás technikai jellegű, a pénztárak éves beszámolási határidejéhez történő igazodás miatt szükséges.
a 174. §-hoz
A javasolt módosítás célja, hogy biztosítsa a letétkezelőnek az Alap gazdálkodásáról a teljes körű információt.
a 175. §-hoz
A módosítás minden egyes tag megtakarításának védelme céljából, kivételes intézkedésként a pénztár helyzetének rendeződéséig lehetővé teszi a pénztár vagyonának megőrzését. A nyugdíjas pénztártagok megélhetési biztonsága érdekében a kifizetési tilalom a járadékokat nem érinti. A kifizetési tilalom a felügyeleti biztos intézkedése alapján meghosszabbítható. A kifizetési tilalom időszakában a tagsági viszonyban bekövetkező változásokhoz (társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépés, más pénztárba történő átlépés) kapcsolódó kifizetések - a vagyon megőrzése érdekében - csak a kifizetési tilalom feloldása után teljesíthetők.
a 176. §-hoz
A Felügyelet növekvő feladatai és támogatási rendszerének megváltozása szükségessé teszik a pénztárak által fizetendő felügyeleti díj mértékének módosítását, fokozatos emelését.
a 177. §-hoz
A rendelkezés értelmében a felügyeleti díj befizetésének határideje a tárgynegyedévet követő negyvenötödik napra módosul. A határidő így összhangba kerül a pénztárak negyedéves beszámolója Felügyeletre történő megküldésének határidejével.
a 178. §-hoz
A rendelkezés célja a pénztárak által közzétett hozamok összevethetőségének biztosítása azzal, hogy megengedett (és szükséges is) a többféle hozamszámítási eljárás alkalmazása. Annak érdekében, hogy a pénztártagok számára a közzétett hozaminformációk értelmezhetőek és összevethetők legyenek, szükséges több olyan hozamszámítási módszer meghatározása és azonosíthatóvá tétele, amelyet a pénztár a jogszabályi előírásokon túlmenően közzétehet.
a 179. §-hoz
A visszalépésre rendelkezésre álló időszak megnövelése lehetővé teszi azt, hogy az érintettek ezzel kapcsolatos döntésüket a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer, illetve a pénztárak működésére vonatkozó több tapasztalat birtokában, megalapozottabban hozhassák meg.
a 180. §-hoz
A pénztárak ügyvezetői igazgatóinak feladatuk ellátásához, az Mpt. 45. § (3) bekezdésében megkövetelt a 45. §-ban megkövetelt pénztárüzemi vezetői szakvizsga követelményeinek, rendjének meghatározására vonatkozó felhatalmazást a törvény hatályos szövege nem tartalmazza. A rendelkezések megszüntetik a szabályozatlanságból eredő bizonytalanságot és kellő felkészülési időt biztosítanak az érintetteknek.
a 181. §-hoz
A felhatalmazó rendelkezések szükségességét indokolja, hogy a pénztári működés zökkenőmentes biztosítása érdekében a Kormány, illetve a pénzügyminiszter rendeletben állapítson meg bizonyos részletszabályokat.
a 182. §-hoz
A pénztárak tevékenységüket szolgáltatók bevonásával végzik. A törvény hatályának kiterjesztése egyértelművé teszi azt, hogy a törvény előírásai e szervezetekre is kiterjednek. A módosítás alapján lehetővé válik, hogy a pénztárak állami felügyeletét ellátó szervezet a pénztári tevékenységhez kapcsolódóan az érintett szolgáltatókat is ellenőrizhesse. A módosítás egyértelművé teszi azt is, hogy a törvény hatálya – a nemzetközi szerződésben foglalt eltérésekkel – kiterjed a nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó személyekre is.
a 183. §-hoz
Technikai jellegű módosítás. Az egységes számviteli fogalmak megteremtése érdekében az Mpt-ben használatos “tartalékok” szóhasználatot biztosít az önkéntes pénztárak “alap”-jai esetében is.
a 184. §-hoz
A Felügyelet növekvő feladatai és támogatási rendszerének megváltozása szükségessé teszik a pénztárak által fizetendő felügyeleti díj mértékének módosítását, fokozatos emelését. Az egészség- és önsegélyező pénztárak felügyeleti díjfizetési rendszere a nyugdíjpénztárakétól eltérő gazdálkodási rendszerük miatt nem változik. A felügyeleti díj befizetésének határideje – az Mpt.-vel összhangban – a tárgynegyedévet követő negyvenötödik napra módosul.
a 185. §-hoz
A módosítás egyfelől adminisztrációs egyszerűsítés mind a pénztárak, mind a felügyeletet ellátó szerv részére, mert megszünteti a munkáltatói tagi szerződések Felügyeletre történő megküldésének kötelezettségét. Az előírás ugyanakkor a Felügyelet ellenőrző tevékenységét is segíti.
a 186-187. §-okhoz
A beszámoló közgyűlés megtartási határidejének május 31-re módosulása miatt szükséges a pénzügyi terv elfogadását a pénzügyi év végét megelőző időszakra időzíteni. Ezzel a módosítással biztosítható, hogy a pénzügyi terv és a beszámoló időszaka azonos legyen.
a 188-190. §-okhoz
A pénztárak átalakulására vonatkozó szabályok általánosak, keretjellegűek. Tekintettel arra, hogy a számviteli törvény átalakulási előírásai a társasági törvény átalakulásra vonatkozó előírásait veszik alapul – amelyek részletes szabályokat állapítanak meg – szükségszerű, hogy az Öpt-ben, mint a pénztárak anyagi jogi szabályában is ennek megfelelő és ezzel összhangban lévő részletes szabályok kerüljenek kialakításra.
a 191. §-hoz
A Javaslat az önkéntes pénztárak megszűnésével kapcsolatos rendelkezések pontosítását, a módosult számviteli szabályokkal való összehangolását tartalmazza.
a 192. §-hoz
A vissza nem fizetett tagi kölcsön a módosítás alapján az adott tagra terhelődik.
a 193. §-hoz
Ez a rendelkezés határozza meg azt, hogy nyugdíjpénztárban a tagdíj meg nem fizetése esetén mikor szűnik meg a tagsági viszony. Meghatározásra kerül az is, hogy a megszűnés időpontjáig a tagdíjat nem fizető taghoz kapcsolódó működési költségek és likviditási tartalék fedezetére mekkora összeg és milyen forrásból fordítható.
a 194. §-hoz
A rendelkezés célja, hogy az önkéntes pénztárak eszközértékelési szabályai a kialakult és működő gyakorlathoz igazodjanak.
a 195. §-hoz
A választható portfoliós rendszer bevezetése lehetővé teszi a pénztárak számára, hogy - a jogszabályi keretek között - tagjaik a saját befektetési elképzeléseiket érvényre juttathassák. Miután a befektetési tevékenység a nyugdíjpénztárak működésének egyik meghatározó eleme, indokolt a részletes szabályozás, ezen belül pedig ezen tevékenység megkezdésének, folytatásának és módosításának felügyeleti engedélyhez történő kötése.
a 196. §-hoz
Jelenleg az Öpt. rendelkezései alapján csak a tevékenységi engedély benyújtása során tudja a Felügyelet megkövetelni a személyi és tárgyi feltételek fennállására vonatkozó dokumentumok benyújtását, mint engedélyezési feltételt. A Javaslat alapján a jövőben a működés folyamán beálló változások esetén is lesz mód felügyeleti intézkedésre. Jelenleg ugyanis a nyilvántartás és adminisztráció kihelyezésére szóló szerződések benyújtására – ellentétben a vagyonkezelői és letétkezelői szerződéssel – egyáltalán nincs kötelező előírás, holott ezek a pénztárak működésének legfontosabb területét képezik.
a 197. §-hoz
A módosítás –a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó javaslathoz hasonlóan – minden egyes tag megtakarításának védelme céljából, kivételes feltételek fennállta esetén, a pénztár helyzetének rendeződéséig lehetővé teszi kifizetési tilalommal a pénztár vagyonának megőrzését. A járadékra jogosult pénztártagok érdekében a kifizetési tilalom a járadékszolgáltatásokat nem érinti. A kifizetési tilalom a felügyeleti biztos helyzetértékelése alapján meghosszabbítható.
A Javaslat nem korlátozza a tagi jogok érvényesülését, korlátozott időre azonban felfüggesztheti az ezzel összefüggő pénzmozgásokat. A kifizetési tilalom időszakában a tagsági viszonyban bekövetkező változáshoz (más pénztárba történő átlépés, a pénztárból történő kilépés) kapcsolódó kifizetések - a vagyon megőrzése érdekében - csak a kifizetési tilalom feloldása után teljesíthetők.
a 198. §-hoz
A bírság felső határának 50 ezer forintról 1 millióra történő emelése lehetővé teszi, hogy a Felügyelet kellő mértékben differenciálni tudjon az egyes esetek elbírálásánál. A magasabb bírság összeg kiszabásának lehetősége emellett jelentős tényezőt jelent a szabályszerű működés hatósági kikényszeríthetősége, illetve a szabálytalanságok megelőzése érdekében.
a 199. §-hoz
Az (1) bekezdésben szereplő módosítás révén lehetővé válik, hogy a Felügyelet a meghatározott helyzetek bármelyikének fennállása esetén alkalmazhasson figyelmeztetést. Így erősödhet a Felügyelet intézkedéseinek preventív jellege.
A (2) bekezdésben javasolt változtatás a tevékenységi engedély felfüggesztésének ideiglenes jellegéhez igazodóan korlátozza a felfüggesztés lehetséges időtartamát.
a 200. §-hoz
Az Öpt. jelenleg nem teszi lehetővé, hogy bizonyos válsághelyzeteket a Felügyelet kezelni tudjon, azonnali operatív beavatkozással. A rendelkezés a pénztár működésének, illetve ellenőrizhetőségének lehetetlenné válása esetén állapítana meg ilyen jogosítványokat.
A felügyeleti biztosra vonatkozó módosítás rendezi a felügyeleti biztos kirendelésének szabályait és tevékenységük lehetséges feltételeit, következményeit.
a 201. §-hoz
A rendelkezés szabályozza a szükségintézkedés eredménytelensége esetén lehetséges felügyeleti intézkedéseket, illetve pontosítja az intézkedéseket kiváltó események meghatározását.
a 202. §-hoz
Felhatalmazó rendelkezés a Kormány részére a pénztári vagyon piaci értékelésének és a pénztári teljesítménymérés részletes szabályainak meghatározására.
a 203. §-hoz
Ebben a javaslatban a választható portfoliós rendszert a törvény hatályba lépésekor működtető pénztárak bejelentési és engedélyezési szabályaira vonatkozó határidők kerülnek meghatározásra.
a 204. §-hoz
A Javaslat az említett szerveket az adóazonosító jel, illetőleg a TAJ kezelésére a külön törvényben meghatározott feladataik ellátása érdekében jogosítja fel. Az igazgatási szervek a foglalkoztatók és a tagok nyilvántartását a TAJ, illetőleg az adószámon tartják nyilván.
a 205. §-hoz
A Javaslat annak érdekében kezdeményezi a rendelkezés módosítását, hogy a PSZÁF, az OEP és az ONYF valamint területi igazgatási szerveik közvetlenül jussanak hozzá a foglalkoztatási adatokhoz. Mivel a teljes foglalkoztatói kör, valamint az egyéni vállalkozók adataihoz a céginformációs szolgálat útján nem lehet hozzájutni, szükséges a Tbj. 44. §-ának a Javaslat szerinti kiegészítése is.
a 206-207. §-hoz
A jogutód nélkül megszűnő munkáltatók esetén szükség van az 53. § módosítására, mivel a törvény a felszámoló számára csak az 1988. január 1.-1992. február 29. közötti munkabér-jövedelem igazolások átadását teszi kötelezővé a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek részére. A Javaslat értelmében a felszámoló köteles átadni a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatait is.
A Cstv. nem követte azokat a változásokat, amelyek az elmúlt években a járulékigazgatás területén – a járulék beszedésének az APEH-be integrálása során – bekövetkezett. A hatásköri viták megelőzése és a feladatok egyértelmű meghatározása érdekében a Javaslat a 80. § (2) bekezdésének beiktatásával egyértelműen rendezi, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető követelések tekintetében melyik szervet kell a behajtásra jogosult szervnek /(1) bek./ tekinteni.
a 208. §-hoz
A Javaslat nem jelent érdemi változást a mezőgazdasági kistermelőt terhelő egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség tekintetében, csupán a jogalkalmazást segítő pontosítás, amely a hatályos rendelkezésnél erőteljesebben alkalmazkodik az Szja és az Art. rendelkezéseihez. A tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelő fizetési kötelezettsége megfelel az átalányadózó mezőgazdasági kistermelők által fizetendő százalékos mértékű hozzájárulásnak.
Az (5) bekezdés Javaslat szerinti kiegészítése az Szja 46. §-a (8) bekezdésének megfelelően rendelkezik az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett költség 5%-át meg nem haladó költségkülönbözet utáni fizetési kötelezettség alóli mentesítésről.
a 209. §-hoz
A Javaslat a 4. §-ban foglaltaknak megfelelően a szükséges összhangot teremti meg a Tbj. 21. §-ának b) pontja, az Szja. 7. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja, valamint az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja között.
a 210. §-hoz
A Javaslat a biztosítás szünetelésének a Tbj. 8. §-ának a) pontjában meghatározott eseteivel való szükségszerű összhangot teremti meg azzal, hogy a foglalkoztatót mentesíti a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az igazolatlan távollét, a fizetés nélküli szabadság teljes tartamára, továbbá a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés időtartamára, feltéve, hogy ez idő alatt munkabér, illetmény, távolléti díj fizetés nem történt.
a 211. §-hoz
A tételes egészségügyi hozzájárulás összegét a Javaslat az infláció mértékének megfelelően 2001-ben és 2002-ben is 300-300 forinttal emelten állapítja meg.
a 212. §-hoz
A Javaslat a (3) bekezdés kiegészítésére az érintett szervezetek hivatásos és szerződéses állományú tagjaira vonatkozó, az általános szabályoktól eltérő foglalkoztatási szabályokból eredő (táppénz helyett betegszabadság) sajátos, a Tbj. 23. §-a, Vhr. 5/D. § (1) bekezdése szerinti elszámolási szabályok miatt tesz javaslatot.
A (4) és a (8) bekezdés módosításával a hatályos rendelkezésekkel szemben fennálló követelményt pótolja, melynek lényege a magánszemélyek vonatkozásában történő egyértelmű rendelkezés a tételes és a százalékos egészségügyi hozzájárulás bevallásáról és megfizetéséről.
a 213-217. §-hoz
Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztési irányairól és a kincstári rendszer új szervezeti rendjének kialakításáról szóló Korm. határozat értelmében a központi költségvetésből finanszírozott, a társadalombiztosítási igazgatási szervek által folyósított családtámogatási ellátásokkal – más ellátások és támogatások mellett - kapcsolatos feladat- és hatáskört 2001-től a kincstári szervezet látja el.
Ezzel összefüggésben a Javaslat módosítja a családtámogatási ellátásokat elbíráló szervekre és a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket. A társadalombiztosítási igazgatási szervek – a MEP-ek és kirendeltségeik -, valamint a TÁKISZ feladatkörét a Területi Államháztartási Hivatalok és kirendeltségeik veszik át; a családtámogatási kifizetőhely határozata ellen a területileg illetékes TÁH-hoz, a TÁH határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
A hatályos szabályozás hátrányosan érinti a 18. életévüket betöltött, korábban nem állami nevelt, de gyámság alatt állókat, akik után a gyám volt jogosult az iskoláztatási támogatásra. Ezek a fiatalok továbbra is a volt gyám (a testvér), háztartásában maradnak, aki már nem kaphat a korábbi gyámolt 20 év alatti és középfokú oktatási intézményben tanuló fiatal után semmilyen ellátást, ezért indokolt, hogy az a nagykorú, akinek nagykorúvá válása miatt szűnt meg a gyámsága, a jogosultsági feltételek fennállása esetén iskoláztatási támogatást kaphasson a saját jogán.
a 218. §-hoz
A munkáltatói igazolásról szóló rendelkezések kiegészítése a magánnyugdíjpénztárak adminisztrációs terheinek csökkentését, valamint a pénztártag munkavállalók érdekeit szolgáló rendelkezés. A javasolt módosítás értelmében a munkáltatói igazolás kiegészül a pénztártag tagságára vonatkozó adatokkal.
a 219-228. §-hoz
Az egészségbiztosítási járulékalap felső határának eltörlésével egyidejűleg sürgetővé vált a pénzbeli ellátások és a baleseti táppénz alapjára vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata és módosítása. Jelenleg a hatályos rendelkezések szerint is előfordul, hogy a biztosított magas összegű ellátási alapot szerez “munkahely-változtatással”, illetőleg járulékfizetés nélkül.
A javasolt szabályozás azok számára kedvezőtlen, akik a keresőképtelenséget megelőzően hat hónapnál rövidebb folyamatos biztosítási idővel rendelkeznek. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatokból megállapítható, hogy a biztosítottak döntő többsége rendelkezik két évi folyamatos biztosítási idővel, ezért minimálisra csökkent azon biztosítottak száma, akiknél a táppénzalap számítási időszak eltérő.
A baleseti táppénz alapjára vonatkozó javaslat kedvezőbb a hatályosnál, a baleseti táppénz funkciójához igazodva ténylegesen az elveszett keresetet pótolja.
Az egészségbiztosítási járulékfizetési felső határ megszűnésével egyidejűleg a táppénzre vonatkozó szabályok módosításával megerősítésre kerül a biztosítási, illetve a szolidaritási elv. Ezzel összhangban a táppénz kiszámítása az előzőnél hosszabb járulékfizetéssel lefedett – legalább hat hónap – időszak alapján kerül megállapításra. A módosítással megakadályozható, hogy járulékfizetés nélkül magas összegű táppénzek kerüljenek kifizetésre.
A törvény hatályba lépése óta eltelt idő alatt felmerültek olyan gyakorlati kérdések, amelyek megnyugtató rendezése néhány kisebb pontosító jellegű módosítás átvezetését igényli. A gyermekgondozási díj újbóli bevezetését követően eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyermekgondozási díjra vonatkozó jogosultság szabályozása indokolatlanul tér el a terhességi-gyermekágyi segélyre vonatkozó szabályoktól. Az eltérés számos panaszra adott okot és jelentős mértékű többlet adminisztrációt okoz.
Mind a terhességi-gyermekágyi segély, mind a gyermekgondozási díj megállapításához szükséges a szülést, illetőleg a gyermekgondozási díj igénybevételét megelőző két éven belül 180 napi biztosítási idő fennállása. Ugyanakkor a két ellátásnál eltér a 180 napba beszámítható egyébként biztosítási időként nem elismerhető időtartam. Ilyen eltérés az, hogy a gyermekgondozási segély folyósításának ideje a terhességi-gyermekágyi segélynél beszámít, a gyermekgondozási díjnál nem. A beszámítható tanulmányok ideje is eltér. A terhességi-gyermekágyi segélynél gyakorlatilag korlátlan, a gyermekgondozási díjnál pedig csak a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányi időt lehet elismerni.
Az adatszolgáltatási fegyelem javítása érdekében, figyelemmel a biztosítottat terhelő egészségbiztosítási járulékalap felső határának eltörlésére is, indokolt a jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátás visszafizetésénél a kamat felszámításának lehetőségét a törvényben biztosítani. A Javaslat a kamat mértékére az Art-nek a késedelmi pótlék mértékére vonatkozó rendelkezéseit veszi át.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) szolgálva az adórendszer stabilitását és a gazdasági környezet kiszámíthatóságát a Javaslat szerint csak annyiban módosul, amennyiben a módosítás összhangban a Kormány programjában megfogalmazott célkitűzésekkel
egyszerűsíti az adókötelezettségek teljesítését,
elősegíti a jogkövető adózói magatartást,
javítja az adóztatás hatékonyságát, és
biztosítja a változó jogi környezettel a szabályozás összhangját.
A Javaslatban szereplő módosítások közül kiemelést érdemel a számviteli törvény változó szabályaihoz igazodás; a munkáltatói, kifizetői adómegállapítás utólagos megváltoztatása esetére követendő eljárás részletes szabályozása; a társadalombiztosítási igazgatási szervek megkeresésének teljesítése érdekében szükségessé váló ellenőrzések és az ismételt ellenőrzés tilalma összhangjának megteremtése; az adótanácsadók intézményes bevonása az adóbevallások kitöltésébe. Az adózással összefüggésben a Javaslat az adótanácsadó és adószakértő képzés feltételeinek javítása érdekében módosítja a szakképesítésről szóló törvényt, a közigazgatási határozatok következetesebb végrehajtása érdekében módosítja az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvénynek a végrehajtással összefüggő rendelkezését.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 229-231. §-okhoz
A számvitelről szóló új törvény 2000. január 1-jétől lehetővé teszi, hogy a gazdasági társaságok meghatározott köre az adóelszámolások alapjául is szolgáló beszámoló mérlegforduló napját a naptári év első napjától eltérő időpontban határozza meg. Ennek az a következménye, hogy a számviteli elszámolások nem a naptári évre, hanem az üzleti évre vonatkoznak.
Annak érdekében, hogy ez a választás ne eredményezze az adminisztrációs terhek jelentős növekedését, azaz e választásra jogosult adózók továbbra is az általuk működtetett számviteli információs rendszer adataiból indulhassanak ki adójuk megállapításánál és csak a valóban indokolt esetekben legyen szükség az adómegállapításhoz külön adónyilvántartások vezetésére, a Javaslat szerint az adóév az üzleti évvel egyezik meg minden olyan adó esetében, amelynél az adómegállapítás valamely számviteli előíráson alapul. Így az üzleti évet nemcsak a társasági adónál kell alkalmazni, hanem egyes helyi adóknál is (pl. helyi iparűzési adó).
Az adózó naptári évtől eltérő üzleti s így adóév választásáról, vagy az arra való áttéréséről a Javaslat szerint bejelentési kötelezettséggel tartozik. A naptári évtől eltérő elszámolás választását sem a cégjegyzék, sem a vállalkozói igazolvány nem tartalmazza, ezért a bejelentést közvetlenül az adóhatóságnál kell megtenni. Az adózók előre meg nem határozható köre - ha él a törvényi lehetőséggel - feltétlenül befolyásolja a társasági és osztalékadó pénzforgalmi szemléletű bevételeinek alakulását. A költségvetés bevételeinek tervezhetősége érdekében a Javaslat az üzleti év mérlegforduló napjának megváltozásáról a bejelentést a változás évét megelőző naptári év augusztus 15-ig rendeli teljesíteni.
a 232. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a munkáltató és a kifizető a magánszemély jövedelemadójával kapcsolatos adókötelezettségének körében (pl. előleg levonás) elkövetett mulasztását, tévedéseit önellenőrzéssel korrigálhatja. A törvény szerinti önellenőrzéshez a helyesbített adót be is kell vallani és meg is kell fizetni az önellenőrzési pótlékkal együtt. Ennek komoly gyakorlati akadálya, hogy a munkáltató vagy a kifizető a hiba feltárásakor gyakran már nincs jogviszonyban a magánszeméllyel. Ezért a helyesbített adó elszámolása lehetetlenné válik. Az adó ugyanis ez esetben is a magánszemély jövedelmét kell, hogy terhelje, ellenkező esetben az adót utólag saját forrásból megfizető kifizetőt az adó formájában juttatott vagyoni előny tekintetében is jövedelemadó-kötelezettség terheli. Ha viszont a munkáltató, illetve a kifizető az önellenőrzéssel helyesbített adó összegét nem fizeti meg, az adófolyószámláról hiányzó összeg után késedelmi pótlékot kell fizetnie, ami az önellenőrzési pótlék kétszerese. A jelenlegi szabályozás alapján tehát a kifizetőnek, munkáltatónak az az "egyszerűbb" megoldás, ha ezekben az esetekben az önellenőrzést el sem végzi. Már csak azért sem, mivel az adóhatóság által esetlegesen feltárt mulasztás szankciója, amely a levonási kötelezettség elmulasztásáért alkalmazható, nem ösztönöz a helytelenül megállapított adó feltárására. A Javaslat a szabályozási következetlenség feloldására új rendelkezésekkel egészíti ki az Art.-t.
Az új 19/B. § részletesen szabályozza a munkáltatói, kifizetői adómegállapítások körébe eső tévedések önkéntes korrekcióját, figyelemmel arra az elvre, hogy az adó mindig a magánszemélyt, a jogkövetkezmények pedig minden esetben a felróhatóságnak megfelelően a munkáltatót, kifizetőt terhelik. A szabályozás lehetővé teszi, hogy a munkáltató a vele még munkaviszonyban álló dolgozójával a feltárt adókülönbözetet elszámolja, és adómegállapítását a rá vonatkozó szabályok szerint módosítsa. E módosítás tehát nem önellenőrzés, annak ellenére sem, hogy a költségvetés terhére tévedő munkáltató önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall be és fizet meg. A munkáltató az önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. A Javaslat kitér azokra az esetekre is, amikor az adókülönbözet elszámolása a munkavállaló időközben bekövetkezett munkahely-változtatása miatt nem lehetséges, vagy a különbözet elszámolása aránytalanul hosszú időt venne igénybe. Ha a munkaviszony hiánya miatt a korábbi jogviszonyból eredő jövedelmekkel kapcsolatos tévedések - folyó jövedelem hiányában - a magánszemély folyó kifizetéseinél nem érvényesíthetők, a munkáltató jelzése alapján az adóhatóság feladata a magánszemély felkutatása és a levonni elmulasztott adó érvényesítése.
A Javaslat biztosítja, hogy a kifizető (munkáltató) az adómegállapítás, levonás, bevallás, megfizetés tekintetében elkövetett tévedése, mulasztása miatt kiszabható jogkövetkezmények alól mentesüljön, ha a hibáját feltárja és az adóhatóságnak bejelenti. Hátrányos jogkövetkezményként csak az önellenőrzési pótlékkal kell számolnia, szemben az adólevonás elmulasztásáért kiszabható 50 %-os mulasztási bírsággal, amelyet az adóbírság mértékével összhangban határoz meg a Javaslat [Art. 74. § (6) bek.].
a 233. §-hoz
Az adóbevallások és az adóadminisztráció egyszerűsítése ellenére a tapasztalatok szerint az adóbevallások jelentős hányada hibás. Ez jelentősen nehezíti az adatok feldolgozását és felesleges munkát, utánajárást okoz az adóhatóságnak és az adózóknak egyaránt. A hibás bevallások száma csökkenhet, ha az adózók a bevallások elkészítésénél adótanácsadó, adószakértő közreműködését nagyobb számban veszik igénybe. A Javaslat erre ösztönzi a bevallásra kötelezetteket, ugyanis az adótanácsadó (adószakértő) közreműködésével elkészített bevallás esetleges hibáiért a közreműködő szakembert terhelné a felelősség. Nem az adótanácsadó (adószakértő) felel az adózó által eltitkolt bevétel vagy jövedelem miatt megállapított adóhiányért a jövőben sem. Természetesen az adótanácsadó (adószakértő) felelőssége csak az általa ellenjegyzett bevallások esetében és kizárólag a hibás bevallásért kiszabható mulasztási bírság törvényi tényállásának tekintetében állhat fenn. Az adózók így talán a “zug”-tanácsadóktól elpártolva, a munkájukért felelősséget is vállaló adószakértőkhöz fordulnak majd segítségért.
a 234-235. §-okhoz
Az Art. hatályos szabályainak 21. §-a mintegy tartalomjegyzékként ismerteti a törvényolvasóval, hogy az adóbevallás szabályai (határidők, gyakoriság) mely törvényhelyekből ismerhetők meg.
A Javaslat 229-231. §-aihoz fűzött indokolásban kifejtett okoknál fogva az Art. a későbbiekben részletezett tartalommal kiegészül egy új 9. számú melléklettel, amely a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók bevallási, adómegfizetési szabályait tartalmazza. Ezért indokolt az Art. 21. §-ának kiegészítése az új 9. számú mellékletre utalással.
A helyi adók bevallási rendjét szabályozó 22. §-t szintén az előzőek szerint üzleti évet választó adózók "miatt" kell kiegészíteni, hogy a törvény minden érintett szabálya konzisztenssé váljék a számviteli törvénnyel.
a 236. §-hoz
Az Art. szerint az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére számolja el az általa nyilvántartott más adótartozásra. Felszámolás elrendelésekor az adózó személyében bekövetkező változásra tekintettel (a felszámolás kezdő napjától az adózói jogokat a felszámoló gyakorolja) az adózó rendelkezésének hiányában az adófolyószámlája rendezetlen, amely tartozást és túlfizetést egyaránt mutathat. A Javaslat ezt a helyzetet orvosolja azzal, hogy az adóhatóság kötelezettségévé teszi a folyószámla rendezését. Ennek eredményeként az adóhatóság a felszámolásban már csak a nála nyilvántartott nettó követelést jelenti be hitelezői igényként. A többi hitelező érdekeit a Javaslat szerinti módosítás nem sérti, hiszen az adóhatóságnál lévő tartozást olyan összeggel csökkentik, amely a tartozásra tekintettel az adójogviszonyból akkor sem kerülhetne ki és nem szolgálhatna más hitelezők követelésére fedezetül, ha a felszámolást nem rendelnék el. Megszünteti ugyanakkor a Javaslat azt az ellentmondást, amely a jelenlegi szabályozatlanságból ered, és a felszámolási eljárás kezdő napját követően a felszámoló számára lehetővé teszi a túlfizetés visszaigénylését, anélkül természetesen, hogy az csökkentené a hitelezői igényként bejelentett követelést.
A hatályos szabályozás szerint az állami, illetőleg az önkormányzati adóhatóság az adózókat folyószámla egyenlegükről - feltéve, hogy az egyenleg tartozást mutat - aszerint értesíti különböző időpontban - augusztus 31., illetőleg október 31. -, hogy éves adóbevallásukat milyen határidőre kötelesek teljesíteni. Az Állami Számvevőszék vizsgálata kifogásolta, hogy a túlfizetést mutató folyószámlákról az adóhatóság nem küld tájékoztatást és így nem hozza helyzetbe az adózókat folyószámlájuk rendezéséhez. A Javaslat takarékossági okokból kizárólag a nulla egyenlegű folyószámlákról kiküldött értesítést nem teszi kötelezővé, 2001. január 1-jétől tehát mind a tartozást, mind a túlfizetést mutató folyószámláról értesítést küld az adóhatóság. A Javaslat ezzel egyidejűleg egyszerűsíteni kívánja az adószámla-egyenlegértesítő kiadásának rendjét is. Az állami és az önkormányzati adóhatóság a tartozást vagy túlfizetést mutató folyószámla egyenlegértesítőjét adózói csoportok szerint differenciált határidőben küldené ki. A magánszemélyek értesítési határidejét a javaslat évenként augusztus 31-ében, más adózók értesítési határidejét október 31-ében határozza meg.
a 237. §-hoz
Törvényben meghatározott esetekben a külföldi vállalkozások fióktelepnek nem minősülő telephely útján is folytathatnak gazdasági tevékenységet az ország területén. Ezekre a telephelyekre az új számviteli törvény hatálya nem terjed ki. Az adóbevételek védelmének érdekében rendezni kell, hogy ezek a vállalkozások milyen belföldi előírás szerint tegyenek eleget könyvvezetési kötelezettségüknek. A Javaslat a kérdést akként rendezi, hogy ezek az adózók a számvitelről szóló törvény előírásai szerint - a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - teljesítsék bizonylatkiállítási, nyilvántartási, könyvvezetési kötelezettségeiket.
a 238. §-hoz
A jogkövető adózói magatartás elősegítése érdekében feltétlenül indokolt a munkáltatói adómegállapítást választó magánszemélyek önellenőrzési jogának kiszélesítése. A jelenlegi szabályozás szerint a magánszemély csak akkor jogosult a munkáltatói adómegállapítást önellenőrzéssel helyesbíteni, ha olyan jövedelmet tárt fel, amely miatt jogszerűen a munkáltatói adómegállapítást nyilatkozatával nem is kérhette volna. A személyi jövedelemadó törvény előírásai azonban ma már a más forrásból származó jövedelmek megszerzésének tényén túl számos egyéb esetben (pl. adóhitel igénybevétele) kizárják a munkáltatói adómegállapítás lehetőségét. Ennek megfelelően az Art. szűkítő szabályozását oldja fel a Javaslat, melynek köszönhetően lehetővé válik az önellenőrzés minden olyan esetben, mikor a magánszemély utólag tár fel olyan körülményt, mely mellett a törvény kizárja a munkáltatót a jogszerű adómegállapításból.
a 239. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint indokolatlan eltérés mutatkozik a jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás önellenőrzésére vonatkozóan. Míg a jövedelemadót csak abban az esetben lehet helyesbíteni, ha a helyesbítés összege a 100 forintot meghaladja, ezt a korlátozást az egészségügyi hozzájárulás esetében ezidáig nem alkalmazta a jogalkotó. A Javaslat szerint ez a rendelkezés kiterjedne a magánszemély egészségügyi hozzájárulására is, mivel a kis összegű helyesbítéshez kapcsolódó igazgatási költségek nem állnak arányban a helyesbítés súlyával.
a 240. §-hoz
Nemzetbiztonsági megfontolásokból a haderőreform nyomán kialakult új szervezeti struktúrát követve a Javaslat kiterjeszti az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának kizárólagos illetékességébe tartozó adózók körét a honvédelmi miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó szervezetekkel, illetőleg az általa alapított és a HM kizárólagos tulajdonában álló gazdasági, illetve közhasznú társaságokkal, valamint ez utóbbi szervezetek alkalmazottaival.
A megújított cégtörvény szerint a vállalkozások székhelyének, illetve telephelyének megváltozásáról hozott döntés nem a bejegyzés napjával, hanem ex tunc hatállyal történik. Ezért előfordul, hogy az adóhatóság illetékessége is megváltozik, azonban erről az adóhatóság csak utólag értesül. Ebből következően a változás ismeretének hiányában lefolytatott adóhatósági ellenőrzést és adóigazgatási eljárást - a hatályos szabály szerint - meg kell semmisíteni és azt az új illetékes hatóságnak újból el kell kezdeni. Az Art.-t erre figyelemmel módosítja a Javaslat, és így kimondja - az indokolatlan költség-, idő- és munkaráfordítás elkerülése érdekében -, hogy a változásnak (székhely, telephely) csak az adóhatóság tudomásszerzését követően megkezdett ellenőrzésekre és eljárásokra van hatása.
a 241. §-hoz
A társadalombiztosítási igazgatási szervek, illetve a magánnyugdíj-pénztárak megkereséssel fordulhatnak az állami adóhatósághoz valamely ellátás alapjának, nyugdíjjogosultsággal összefüggésben a szolgálati idő meghatározásának vagy éppen a járulék (tagdíj) fizetési kötelezettség teljesítésének megállapításához szükséges adatok átadását kérve. Az adatok az esetek egy részében csak a foglalkoztatónál lefolytatott ellenőrzés révén szerezhetők meg, de több, egymást követő megkeresés teljesítése, az ismételt ellenőrzés lefolytatása már az ellenőrzéssel lezárt időszak ismételt vizsgálatának tilalmába ütközhet. A járulékfizető magánszemélyek érdekeit védendő, az említett megkeresések teljesíthetőségének biztosítására a Javaslat e megkeresések teljesítéséhez szükséges ellenőrzések tekintetében lehetővé teszi az ismételt ellenőrzést. Ha az ellenőrzés eredményeként a kötelezettség módosítására kerülne sor, amely a korábbi adóigazgatási eljárás megismétlését feltételezi, ezt az adóhatóság csak annyiban teheti meg, amennyiben az a magánszemélynél ellátási jogosultságot teremt (Javaslat 159. §-ában foglalt korlátozás). Egyebekben az ilyen ellenőrzések esetére is fenntartja a törvény az egy év elteltével keletkező "súlyosítási" tilalmat.
a 242. §-hoz
A Legfőbb Ügyészség az állami adóhatóság egyes igazgatóságainál vizsgálta az adóbírság kiszabásának gyakorlatát. Az adóbírság mértéke a megállapított adóhiány 50 %-a, mely bírság azonban már a kiszabáskor az Art. 73. §-ának (1) bekezdése alapján kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető. Az ügyészség vizsgálatában megállapította, hogy az adóhatóság e szabályra hivatkozással esetenként az adóhiány 0 %-ára mérsékli az adóbírságot, azaz annak kiszabásától eltekint. Bár az adóhatóság jogértelmezése és gyakorlata nem mond ellent a normaszövegnek – tekintettel arra, hogy a törvény bírságminimumot nem határoz meg, tiltó rendelkezés hiányában a mérséklés akár nullára is történhet -, az ügyészség álláspontja szerint az egyértelmű szabályozás érdekében a törvényben indokolt kifejezetten rendelkezni arról, hogy az adóbírság kiszabása meghatározott körülmények esetén mellőzhető.
a 243. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a kifizető vagy a munkáltató, ha adólevonási kötelezettségét elmulasztja, 20 % mulasztási bírságot fizet. Tekintettel arra, hogy az adómegállapítási és -levonási kötelezettség elmulasztása, vagy a törvényben meghatározottaktól eltérő mértékben történő teljesítése eredményét illetően a magánszemély jövedelem eltitkolásával azonos veszélyt jelent a költségvetés bevételi érdekeire, indokolt a bírság mértékének emelése. A Javaslat az előbbiekre tekintettel az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő mulasztási bírság mértékét az adóbírság mértékére emeli. A Javaslat megszünteti - a késedelmi pótlék fizetés előírásával - azt a jelenlegi szabályozási következetlenséget is, hogy a levont, de esedékességig meg nem fizetett adó után kell késedelmi pótlékot fizetni, miközben a levonás elmulasztása - tehát a "durvább" jogszabálysértés - esetén e szankció nem alkalmazható.
a 244. §-hoz
Az Art. hatályos 77. §-ának (1) bekezdése kizárólag az adóigazgatási eljárásban hozott határozatok kézbesítésére ír elő szabályokat és nem rendelkezik az egyéb adóhatósági iratok (pl. jegyzőkönyv, idézés) kézbesítéséről. Tekintettel arra, hogy a határozaton kívül az egyéb iratok kézbesítésének, illetőleg a kézbesítés idejének is jelentősége van az adóhatósági eljárásban - meghatározzák egyes adózói jogok gyakorlása határidejének kezdő és záró időpontját, pl. észrevételezési jog -, indokolt valamennyi adóhatósági irat kézbesítési rendjének egységes szabályozása.
a 245. §-hoz
A módosítást a 241. § indokolásában foglaltak tették szükségessé.
a 246. §-hoz
A vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyek adózása közelít a gazdasági társaságok adózásához. Ennek ellenére az Art. a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyek esetében csak akkor teszi lehetővé a bírság-, illetve pótléktartozás mérséklését, ha azok megfizetése a magánszemély létfeltételeit veszélyezteti, és nincs tekintettel a mérséklési szabály a gazdasági tevékenység ellehetetlenülésére, ahogyan ezt a társaságoknál mérséklésre okot adó körülményként mérlegelni rendeli. E szabályozási következetlenséget oldja fel a módosítás, lehetővé téve a bírság-, és pótléktartozások méltányosságból történő mérséklését, illetve elengedését akkor is, ha a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély létfeltételeit még nem fenyegeti a fizetési kötelezettség, de a vállalkozási tevékenység folytatását igen.
a 247. §-hoz
A végrehajtási eljárásban végrehajtási kifogás előterjesztésére az Art. jelenleg hatályos szabályozása szerint csak a fizetésre kötelezett, illetve a behajtást kérő jogosult. A végrehajtást foganatosító adóhatóság eljárása azonban más személy (pl. jelzálog jogosultja) érdekeit is sértheti. Ezért a végrehajtási kifogás előterjesztésére jogosultak körét a Javaslat kibővíti azokkal a személyekkel, akiknek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti.
a 248. §-hoz
A bírósági végrehajtásról szóló törvény az ingóárveréssel kapcsolatban rendelkezik arról, hogy ha az első árverés sikertelen volt és a második árverésen az ingóságot alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az első árverésen a korábbi árverési vevő ajánlott, akkor a különbözetet a korábbi árverési vevő köteles megtéríteni. A Javaslat az egyszerűsítés érdekében kimondja, hogy az árverési vevőt - csakúgy mint az ingatlan árverésnél - nem a bíróság, hanem az adóhatóság kötelezi határozattal a vételár-különbözet megfizetésére, mely határozat jogerőre emelkedését követően az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.
a 249. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az adók módjára behajtandó köztartozásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság vagy illetékhivatal az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén másik adóhatóságot keres meg a behajtás végett. A szabály értelmezésének megkönnyítése, egységesítése érdekében a Javaslat világossá és egyértelművé teszi, hogy - az általános hatásköri szabályoknak megfelelően - önkormányzati adóhatóság csak másik önkormányzati adóhatósághoz, míg illetékhivatal csak másik illetékhivatalhoz fordulhat ilyen megkereséssel.
a 250. §-hoz
Betegség, külföldi tartózkodás vagy egyéb körülmény gyakran akadályozza az adózókat az adóhatósághoz eljuttatandó nyomtatványok aláírásában. A gyakorlat nem volt egyértelmű annak a megítélésében, hogy a törvény szövege által megkövetelt olyan formai kellék, mint az adózó által aláírt nyomtatvány miként értelmezendő. Egyes nézetek szerint ez csak saját kezű aláírást jelenthet, míg más nézetek szerint ez alatt a magyar jogban általánosnak tekintett képviselő útján történt aláírást is érteni kellett. A Javaslat elfogadásával egyértelművé válna, hogy a nyomtatványokat az adózó képviseletére jogosult más személy is aláírhatja, és ezzel a kötelezettség teljesítettnek minősül.
a 251. §-hoz
A hatályos szabályozás az értelmező rendelkezések között az adóév fogalmát lényegében a naptári évvel azonosan határozza meg. A Javaslat a 229-231. §-ok indokolásánál már kifejtett körülményekre tekintettel - az adóév fogalmának változatlanságát feltételezve - egy sor törvényi rendelkezés, mely valamely kötelezettséget az adóévhez kapcsol, a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében értelmezhetetlenné válna. A Javaslat azoknál az adóknál, melyeket az értelmező rendelkezés tételesen felsorol, az adóévet az üzleti évvel megegyezően állapítja meg.
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény az adózás rendjének eljárásjogi kategóriáját alkalmazva a kifizetőt tekinti az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség alanyának. Mivel az Art. szerint kifizetőnek minősül minden olyan belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, amely adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, az egyes hatóságok, nyomozóhatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók akkor is kifizetőknek tekintendők, ha a kifizetést a náluk letétbe helyezett összegből teljesítik. Ennek következtében e kifizetések kapcsán - a szabályozás eredeti céljával ellentétben - őket terheli az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség, holott valójában nem ők a kifizetések tényleges forrásai. Ezt szünteti meg a Javaslat annak kimondásával, hogy a letétből történő kifizetések esetén ezek a hatóságok, személyek nem minősülnek kifizetőnek.
INDOKOLÁS A ZÁRÓ RENDELKEZÉSEKHEZ
a 253. §-hoz
A Javaslat az 1-27. §-oknak az Szja törvényre vonatkozó módosításait érintő hatálybaléptetésről, a rendelkezések alkalmazásáról szóló vegyes, kiegészítő és átmeneti rendelkezéseket tartalmazza.
A 167. § (2) bekezdés rendelkezése hatályon kívül helyezi
- az Szja törvény 25. § (2) bekezdésének a) pontját az üzemanyag-megtakarítás adómentes kifizetésének lehetőségéről, mert az adóelkerülésre ad módot, és az üzemanyag-túlfogyasztás adóztatásának eltörlésével nincs indoka az ilyen kedvezménynek;
- az Szja törvény 42. §-ának (2) bekezdését, amely az 1995. évvel kezdődő hat évre szóló átmeneti szabályozásról szól, és ennek elteltével eltörlését egyszerűsítési szempontok indokolják;
- az Szja törvény 44. §-ának (2) bekezdését, amely az adókötelezettség megállapítása szempontjából bonyolult számítást igénylő olyan korlátozást ír elő a kedvezmények érvényesítésére, amely a kedvezmények egyébként bevezetett korlátozásai következtében feleslegessé vált;
- az Szja törvény 48. § (3) bekezdését, ugyanis annak rendelkezése beépül a 49. § (2) bekezdésébe;
- az Szja törvény 49/B. § (5) bekezdésének b) pontját és (10) bekezdésének b) pontját amiatt, hogy a kötelező kamarai tagdíj eltörlésével a továbbiakban nem indokolt a kamarai tagdíjjal kapcsolatos adókedvezmény fenntartása;
- az Szja törvény 67. § (7) bekezdését, miáltal a tőkeszámlán nyilvántartott értékpapírok árfolyamnyereségének nulla adókulcsa, és ezáltal a részvények árfolyamnyereségének a tőkejövedelmek 20%-os adóját elkerülő törvényes lehetőség megszűnik;
- a mezőgazdasági őstermeléssel foglalkozó munkavállalók adóbevallással kapcsolatos terheinek csökkentése érdekében a Javaslat a korlátozó szövegrész kiiktatásával már 2000-től lehetővé teszi, hogy a munkáltató a munkáltatói elszámolásban akkor is feltüntesse a mezőgazdasági őstermelés bevételét, ha az nem kizárólag tőle származik;
- az Szja törvény 3. számú melléklete I. fejezetének 16. pontját, valamint a 11. számú melléklete I. fejezetének 18. pontját azzal összefüggésben, hogy a reprezentáció keretében adott juttatások adómentességének megszűnésével természetbeni juttatásként adókötelesek, és így külön nevesítés nélkül is elszámolhatók költségként az egyéni vállalkozónál, a mezőgazdasági őstermelőnél pedig ilyen címen költség nem vehető figyelembe.
A Javaslat egyszerűsítési célzattal egyidejűleg hatályon kívül helyezi az Szja törvény 5. számú melléklete I. pont 1. alpontjának azt a rendelkezését, amely előírja a pénztárkönyv halmozott forgalmi adatai mellett a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók együttes elfogadási kötelezettségét.
A Javaslat (3) bekezdése szövegpontosításokról rendelkezik a következők szerint:
- az Szja törvény 46. § (5) bekezdésében és a 49. § (7) bekezdésében - az adótábla változásával összhangban – a munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg-megállapítás, illetve a magánszemély és a kifizető adóelőleg-megfizetése körében az adójóváírás igénybevételének feltételéül előírt, összevont adóalapot képező jövedelem legmagasabb összegének jelölésére bevezeti a jogosultsági határ fogalmát, amely a legmagasabb adókulcsú sáv kezdő értékét jelenti, és így az előre meghirdetett adótáblához igazodóan is alkalmazható;
- az Szja törvény 53. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szabály annyiban módosul, hogy az egyéni vállalkozó átalányadójának alapját a továbbiakban 35 százalék helyett 40 százalék költséghányad levonásával állapítja meg, e szakasz (2) bekezdése a) pontjában előírt 17 százalékos mérték pedig 25 százalékra emelkedik az olyan egyéni vállalkozó esetében, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül; ugyanezen szakasz (5) bekezdését a Javaslat 2000-re is visszamenőleg kiegészíti az adóév egy részében kiegészítő tevékenységet folytatónak is minősülő egyéni vállalkozókra vonatkozó szabállyal, melynek értelmében ezen egyéni vállalkozók az (1) bekezdés szerint állapítják meg átalányadójuk alapját;
- az Szja törvény 57/C. §-a (1) bekezdésében a tételes átalányadó megfizetése körében a Javaslat – egyszerűsítési és egységesítési célzattal – az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni;
- az Szja törvény 5. számú melléklet I. pont 1. alpontjában a bevételek és kiadások bejegyzése és összesítése körében a túlzott adminisztráció enyhítése céljából a Javaslat megszünteti az általános forgalmi adó kulcsok szerinti részletezés kötelezettségét.
A Javaslat (4) bekezdése a következő rendelkezések alkalmazását a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is előírja:
- nem kell bevallani azokat a külön adózó jövedelmeket, amelyeknek adókulcsa nulla százalék;
- a munkáltatói adó-megállapítás lehetőségét a 10 ezer forintot el nem érő osztalékjövedelem esetén akkor is, ha az nem a munkáltatótól származik és akkor is, ha az egyszerűsített bevallási nyilatkozatra jogosult mezőgazdasági kistermelő őstermelésből származó bevétele nem kizárólag a munkáltatójától származik;
- a támogatások javasolt adójogi kezelését arra az esetre, ha a magánszemély a tárgyévi kiadást követően, az azt igazoló számla ellenében kapja meg a támogatást;
- a külföldről származó jövedelem adójának beszámításához előírt hányados három tizedesre kerekítését;
- az átalányadózás választására jogosultak körének kibővítését azokkal az egyéni vállalkozókkal, akik az áfa alanyi adómentességük mellett vagy egyébként kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytatnak, és legfeljebb 4 millió forint az éves árbevételük;
- katasztrófák esetén a károsultaknak a közadakozásból nyújtott segélyek, valamint a katasztrófaelhárításban résztvevő személyek természetbeni ellátása adómentességét, továbbá az ilyen esetben a közadakozás keretében nyújtott juttatások (szolgáltatások) költségeinek elszámolási lehetőségét az egyéni vállalkozóknál, illetőleg az önálló tevékenységet folytatóknál;
- a mezőgazdasági őstermelői termékkör kibővítését.
A Javaslat (5) bekezdése a tételes átalányadózás lehetőségét 2001-től csak a fizető vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély számára adja meg. Ehhez tartozó átmeneti szabály írja elő a tételes átalányadózás megszűnésével érintettek nyilatkozási kötelezettségét az adózási módszerek közötti választásra a 2000. évről készített adóbevallásban.
A (6) bekezdés a családi kedvezmény 2000. évre vonatkozó érvényesítésének lehetőségét egyszerűsíti.
A (7)-(8) bekezdés a 2001. évben alkalmazandó adótáblát határozza meg.
A (9) bekezdés a költségvetési forrásból fizetett kiküldetési ellátmány 50%-os költséghányadának alkalmazhatóságát két évvel meghosszabbítja.
a 254. §-hoz
E szakasz megfogalmazza, hogy mely időszakban keletkezett társaságiadó-kötelezettségre, illetve osztalékadó-kötelezettségre kell alkalmazni a Javaslat 28-53. §-ában foglalt rendelkezéseket. A hatályon kívül helyezni javasolt, illetve kisebb mértékben változó legfontosabb rendelkezések, és a hatályon kívül helyezés, módosítás indokai a következők:
a) A fogalmak közül – többek között – hatályát veszti a behajthatatlan követelésre vonatkozó meghatározás (mert azt a számvitelről szóló törvényjavaslat tartalmazza), a haszonhúzó és a kedvezményezett fogalma (a gyakorlati végrehajtás során problémát okozott, és a nemzetközi gyakorlatban általánosan elfogadott meghatározása létezik), a jövedelemszerzés helyének fogalmában a kötvény utáni kamat nevesítése és az osztalék fogalma (a megváltozott szabályozás következtében feleslegessé váltak). [Tao. törvény 4. § 5. és 10/a. pont, 4. § 22. pont c) alpont, 4. § 29. pont]
b) A befektetések, értékpapírok és készletek értékvesztéséhez kapcsolódó korrekció a gazdasági környezet változása következtében feleslegessé vált. A Javaslat szerint az értékvesztés az elszámoláskor és esetleges (kisebb vállalkozások esetén egyáltalán nem kötelező) visszaírásakor része az adóalapnak, ezért külön korrekció nem szükséges. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés f) pont, 7. § (2) és (4) bekezdés, 8. § (1) bekezdés c) pont]
c) A saját részvény, üzletrész bevonásával keletkező nyereséggel a Javaslat szerint minden adózó csökkentheti adózás előtti eredményét, ezért a szövetkezeti üzletrész visszavásárlása és bevonása révén keletkező nyereség levonására külön rendelkezés nem szükséges. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés m) pont]
d) Egyszerűsítési célzattal az egyszeres könyvvitelt vezetőknél a fizetett és a kapott előleghez kapcsolódó adóalap-módosítási jogcímek megszűnnek. Ennek következtében az előleg a számviteli elszámolásoknak megfelelően (a költségként, ráfordításként, illetve bevételként történő elszámoláskor) válik az adóalap részévé. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés s) pont, 8. § (1) bekezdés l) pont, 16. § (3) bekezdés b) pont]
e) A képzőművészeti alkotás beszerzéséhez kapcsolódó adóalap-kedvezmény értékhatára az adóévi beruházási érték 2 ezrelékéről 1 százalékára emelkedik. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés l) pont]
A termőföld és erdő értékesítéséből keletkezett nyereség, valamint a szövetkezeteknél a kárpótlási utalvány állami vagyon megvásárlására történő felhasználása során keletkező nyereség adómentességét a Javaslat 2003. január 1-jével szünteti meg. A hatályon kívül helyezést az adóalap-kedvezményt igénybe vevők számának minimálisra csökkenése, a kedvezményt megalapozó gazdasági események tartalmi “kiürülése” indokolja, ugyanakkor a 2 éves átmenet megfelelőnek minősül a kedvezmény kihasználására.
a 255. §-hoz
E rendelkezés a Tao. törvény egyes mellékleteinek módosítását mondja ki. A Javaslat 9. és 10. számú melléklete az értékcsökkenési leírásra vonatkozó néhány előírást, a 11. számú melléklet a költségek és ráfordítások minősítésének egyes szabályait tartalmazza. A 12. számú melléklet a társasági adó hatálya alól kivett szervezetek körét kiegészíti.
a 256. §-hoz
A törvény főszabályként 2001. január 1-jén lép hatályba, azonban az áfa-törvény egyes rendelkezéseinek ettől az időponttól eltérő hatálybaléptetése indokolt.
A koncessziós jog kapcsán a részkifizetésekhez kötődő adófizetési kötelezettség kimondása több problémát vet fel, melyeket az átmeneti rendelkezéssel kell megoldani. Egyrészt azért, hogy a még alá nem írt koncessziós szerződéseknél az adófizetési kötelezettség teljesítésének időpontja ne okozzon problémát, a törvény kihirdetését követően átengedett koncessziós jog esetén is az áfa-törvénynek az e törvénnyel megállapított rendelkezését kell alkalmazni. Másrészt rendezni kell a már megkötött koncessziós szerződések esetén azt a problémát, amely abból adódott, hogy a jog átengedésekor az egyösszegű adófizetési kötelezettséget az időszakonként fizetendő díjak összege körüli bizonytalanság miatt nem tudták teljesíteni. Ezért a már megkötött koncessziós szerződés esetén a részkifizetések utáni adókötelezettséget kell alkalmazni az e törvény kihirdetése után esedékes részletekre is, feltéve ha a jogátengedés teljes értéke utáni adókötelezettséget nem teljesítették, valamint a kihirdetés előtt esedékes részletekre nézve visszamenőlegesen elismerést nyer az a gyakorlat, hogy a felek az adókötelezettséget a részkifizetéssel teljesítették.
A nemzetközi szerződésekben biztosított adómentességnek utólagos visszatérítéssel történő érvényesítésére is indokolt a 2001. január 1-jei hatálybalépéstől eltérni, és már a 2000. évben történő beszerzésekre is alkalmazni a szélesebb körben érvényesülő visszatérítést.
A költségvetési szerveket érintő rendelkezések visszamenőleges hatállyal történő beiktatása a már lezajlott, és az elévülési időn belül várható ellenőrzések megnyugtató kezelése érdekében vált szükségessé.
A 77/388/EGK tanácsi irányelv H mellékletével való egyezőség céljából 2001. évben a kedvezményes kulcsból a normál kulcsba kerül a rádiós és televíziós szolgáltatás (kivéve a jelenleg is tárgyi adómentesség alá tartozó közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatást). Az Európai Közösség 77/388/EGK tanácsi irányelvének rendelkezései szerint ezen szolgáltatásra a kedvezményes adókulcs alkalmazása nem megengedett. A lakossági végső fogyasztásban csekély súlyt képviselő szolgáltatásra a törvény módosításával a normál adókulcs lesz érvényes.
a 257. §-hoz
A 2001. illetve a 2002. január 1-je előtt beszerzett – nem adóraktárban készletezett – jövedéki adó hatálya alá tartozó termékek értékesítése után a jövedékiadó-különbözetet a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az áfa bevalláson keresztül kell megfizetni. A fizetendő adó összege az érintett termékekre kiszámított, a 16. számú mellékletben közölt tételek és a 2001., illetve 2002. január 1-jei fordulónappal, leltározással alátámasztott nyitókészlet adatainak szorzatából adódik.
a 258-260. §-hoz
Az aktív feldolgozási eljárás a jogharmonizációs lépés eredményeként összetett szabályozást igénylő eljárássá vált. Az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonáskor ugyanis a forgalmi adókat is magába foglaló vámteherből csak a vámot és a jövedéki adót kell kiszabni, mivel az eljárás lényege az, hogy import anyagból export árut állítson elő, így a teljes vámteher megfizetésének kötelezettsége csak az export meghiúsulása (a behozott vámáru vagy a feldolgozott készáru belföldiesítése) esetén áll be. A vámteher egyes elemeinek megállapítása időben eltér egymástól a vám és adójogszabályok közötti különbségekből adódóan. Annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a belföldiesített vámáru kétséget kizáróan adófizetési kötelezettség alá esik, a vámjogban tisztázni kell, hogy a vámteher megállapítás során az egyes elemek kiszabásánál az aktív feldolgozási vámeljárás alá vonás, vagy a belföldiesítés időpontjában fennálló szabályok szerint kell-e eljárni.
A módosítás a Vámtörvény 135. §-ának (8) bekezdésében foglalt rendelkezéshez igazodik, amely szerint az ezer forintos összeghatárt el nem érő vámterhet sem kell visszatéríteni, a Vám – és Pénzügyőrség Pénzügyi és Számviteli Központjának tehermentesítése érdekében.
a 261. §-hoz
A Jöt. módosításai jellemzően 2001. január 1-jén lépnek hatályba. Ettől eltérően a vámáruként lefoglalt termékek, eszközök esetében alkalmazandó eljárási szabályok, valamint a lefoglalás, tárolás során felmerülő költségek mértékére, viselésére vonatkozó szabályok a törvény kihirdetésével egyidejűleg hatályosulnak, s ezeket a rendelkezéseket a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
A fogyasztási adóval növelt áron 2000. július 31-ig beszerzett szőlőbor továbbfeldolgozása vagy exportálása esetén a fogyasztási adótörvény szerint egyébként megengedett adólevonási, illetve adóvisszaigénylési lehetőséget az adónem váltással összefüggésben kialakított hatályos átmeneti szabályok nem rendezik arra az esetre, ha az adó levonhatóságának vagy visszaigénylésének “megnyíltához” kapcsolódó feltétel (pl. a vételi ár megfizetése) átcsúszik a július 31-e utáni időszakra. A Javaslat beiktatja az ezen eseteket kezelő átmeneti szabályt.
A Javaslat szerint hatályát veszti a Jöt. azon rendelkezése, amely csak 2001. december 31-ig engedi meg a cigaretta automatából történő árusítását. Az automata értékesítés több országban elterjedt, jellemző értékesítési forma, melynek tiltását az adójegyes rendszer bevezetését követően nem indokolják jövedéki szempontok.
A Javaslat szerint a különleges minőségi borok esetében bevezetésre kerülő kettős funkciójú zár- és ellenőrzőjegy alkalmazása szükségessé teszi a bortörvény vonatkozó rendelkezéseinek módosítását.
A postai csomagok jövedéki igazgatási eljárás keretében történő ellenőrzéséhez ki kell egészíteni a postatörvénynek a lefoglalásra, visszatartásra, zár alá vételére vonatkozó szabályait.
A különleges minőségű bor 2001. január 1-jétől fő szabályként zár- és ellenőrzőjeggyel hozható forgalomba. Rendelkezni kell ugyanakkor a 2000. december 31-ig legyártott, készleten levő, a hatályos szabályok szerinti állami ellenőrzőjeggyel ellátott termékekről. A Javaslat átmeneti rendelkezése szerint e termékek zárjegy felhelyezése mellett bocsáthatók szabadforgalomba.
2001. január 1-jétől a szeszüzem adóraktár gyümölcspálinkát, borpárlatot nem állíthat elő. A Javaslat az adóraktári engedély módosításával kapcsolatos eljárásról, illetve a készleten maradt gyümölcspálinka, borpárlat értékesítésére vonatkozó átmeneti szabályról rendelkezik.
a 262. §-hoz
Az Itv. módosítása a Javaslat szerint 2001. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg hatályon kívül helyezi azt a szabályt, miszerint a személyes illetékmentesség esetén, ha van olyan illetékmentességben nem részesülő ügyfél, aki az illeték megfizetésére kötelezhető, ez utóbbi a teljes illetéket köteles megfizetni.
Az államigazgatási eljárási illeték alóli tárgyi mentességi kört pedig szűkíti az erkölcsi bizonyítvány kiállításával kapcsolatos eljárással, mivel az erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti eljárás – külön törvény szerint – nem tartozik az illeték tárgykörébe, hanem igazgatási szolgáltatási díjköteles eljárás.
a 263. §-hoz
Az illetéktörvény mellékletét módosító rendelkezések az egyes eljárási illetéktételeket oly módon módosítják, hogy a fizetendő illeték összege 100 Ft-nál kevesebb ne legyen. Mindez összefügg az új illetékbélyegek alkalmazásával, ahol a legkisebb címlet 100 Ft értékű.
a 264. §-hoz
A Htv. módosítása a Javaslat szerint 2001. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a Htv. 3 §-ának (2) bekezdésében – mely a helyi adók alól feltételesen mentes adózói kört írja körül – szereplő “év” és “naptári év” szövegrész, a naptári évtől eltérő üzleti év okán adóév szövegrészre változik. Az adókötelezettség teljesítésének egyszerűsítését szolgálja a Htv. 37. §-a (2) bekezdésének b) pontjában szereplő időkorlát 3 hónapról 6 hónapra való felemelése. A Htv. ezen, hatályos rendelkezése értelmében az építőipari, nyomvonalas létesítményen kivitelezési, fenntartási munkákat, illetve ezekhez kapcsolódó tevékenységeket végző vállalkozások tevékenysége akkor minősül ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységnek, ha annak időtartama adóéven belül folyamatosan vagy megszakításokkal számítva az 1 hónapot meghaladja, de a 3 hónapot nem éri el. Ha a tevékenység időtartama a 3 hónapot meghaladja, akkor a településen folytatott munkavégzés helye telephelyet keletkeztet, azaz a tevékenység állandó jellegű iparűzési tevékenységgé válik. Amennyiben pedig az adózónak több telephelye létezik, akkor az adó alapját meg kell osztani a települések között. A tapasztalatok szerint az építőipari tevékenység okán számos alkalommal keletkezik telephely, az adóalap-megosztási kötelezettség, illetve annak adminisztrációja pedig sok esetben aránytalan a fizetendő adó összegéhez képest. Ezen aránytalan többlet-adminisztráció elkerülése érdekében a Javaslat úgy módosítja a Htv 37. §-a (2) bekezdésének b) pontját, hogy felemeli azt az időszakot, amíg az építőipari tevékenység ideiglenes jellegűnek minősül, azaz csökkenti azon esetek számát, amikor a tevékenység folytatása telephelyet keletkeztet. Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység után, naptári naponként továbbra is legfeljebb 5000 forint adóátalányt állapíthatnak meg az önkormányzatok.
Tekintve, hogy az alvállalkozói teljesítések értéke fogalma – az új számviteli szabályozás következtében – megszűnik létezni, a Htv. 39. §-ának (1) bekezdésében az alvállalkozói teljesítések szövegrész a közvetített szolgáltatások szövegrészre változik.
A kialakult bírói gyakorlat szerint azon helyiségcsoport, amely melegpadlós helyiséggel nem rendelkezik, nem felel meg a lakás törvényi (lakástörvény szerinti) kritériumainak, azaz csak – az építményadó alól mentes – szükséglakásnak minősül. Így például szükséglakás lehet az egyébként összkomfortos, márványpadlózatú – tehát hidegburkolatú – lakóingatlan is. Az ilyen anomáliákat a Javaslat oly módon orvosolja, hogy nem minősülne szükséglakásnak az a helyiségcsoport, amely csak a melegpadlózatú helyiség hiánya miatt nem sorolható be valamely komfortfokozatba.
A Htv. mellékletének szövegpontosítása figyelembe veszi az egyszerűsített adóalapképzés új lehetőségét, amelyet a Htv-t kiegészítő 131. § tartalmaz.
a 265. §-hoz
A § hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Ezek közül kiemeljük a következőket.
Az összevont felügyeletekre vonatkozó státusz törvény hatálybalépését követően szükséges a "Pénztárfelügyelet" elnevezés "Felügyeletre" történő módosítása.
Meghatározásra kerül, hogy a módosuló táppénzszabályok a 2000.december 31 után kezdődő keresőképtelenség estén kerülnek alkalmazásra.
Mind az Mpt., mind az Öpt. vonatkozásában a beszámoló közgyűlés elé terjesztésének és elfogadásának 90 napos határideje 150 napra emelkedik. Ennek oka, hogy így a pénztári beszámolók elkészítése az általánosan elfogadott határidőhöz igazodik.
A magánnyugdíjpénztári tagdíjat a vonatkozó társadalombiztosítási jogszabályok is járuléknak tekintik. Így szükséges, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíj tartozások és a társadalombiztosítási járulék tartozások a csődtörvényben egy sorban szerepeljenek.
a 266-267. §-okhoz
A Javaslat az adózás rendjéről szóló törvényből hatályon kívül helyezi az idejét múlt rendelkezéseket, és a módosítások által szükségessé tett mértékben pontosítja a törvényszöveget. A Javaslat a visszaható hatály tilalmával az adóeljárási szabályok esetében szokásos módon rendelkezik a hatályba lépő új szabályok alkalmazási rendjéről. Meghatározza azokat az adókötelezettségeket, amelyeket a korábbi időszakra vonatkozóan a módosítást megelőző szabályok szerint kell teljesíteni.
a 268. §-hoz
A törvénymódosítás az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénynek (Áe.) a közigazgatási végrehajtást szabályait megállapító 80. §-át korrigálja. A hatályos Áe. ugyanis a pénzkövetelést előíró közigazgatási határozat végrehajtását kizárólag magánszemélyek esetében vezeti végig a munkabér letiltástól az ingó, ingatlan végrehajtásáig. A nem magánszemély kötelezettek nem teljesítés esetén így csak a bankszámlájukon lévő vagy nem lévő pénzeszközökkel felelnek.
A Javaslat szerinti módosítás ezt a hiányosságot pótolja azzal, hogy a jogi személyek és egyéb szervezetek esetében is továbblépteti a végrehajtási eljárást az egyéb vagyontárgyakra, követelésekre is kiterjedően, ha a bankszámla ellen vezetett végrehajtás eredménytelen vagy csak hosszú idő múlva lenne eredményes. A végrehajtási eljárást - ha az azonnali beszedési megbízás nem vezet eredményre - a követelést megállapító közigazgatási szerv megkeresésére az adóhatóság a rá vonatkozó szabályok szerint folytatja le. Ha a határozat jogosultja és kötelezettje is ügyfél a közigazgatási eljárásban, és az ügyükben hozott közigazgatási határozat beszedési megbízás útján nem hajtható végre, a Javaslat szerint nem vehető igénybe a közpénzen fenntartott adóhatóság végrehajtó hatóságként, az ilyen határozatok végrehajthatóságának mikéntjéről majd a Vht. novellája rendelkezik.
a 269-270. §-okhoz
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakképesítésről szóló törvény hatályának kiterjesztése az adótanácsadó, adószakértő, illetőleg a pénzügyi-számviteli ágazat hatósági szakképesítéseire nem volt szerencsés. Nem lehet ugyanis ezeket a képesítéseket ugyanolyan képzési rendben elsajátítani, és vizsgarendben számonkérni, mint amelyet a törvény döntően a kézműves szakmák mintájára uniformizálva kialakít. A Javaslat kivonja az említett szakmákat a szakképesítési törvény hatálya alól, és egyidejűleg megadja a pénzügyminiszternek a kérdéskör teljességére kiterjedő szabályozási felhatalmazást.
INDOKOLÁS A MELLÉKLETEKHEZ
az 1. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 1. számú mellékletének
- 6.1. és 8.23. pontjában adómentesíti az elemi károk, katasztrófák idején közadakozásból nyújtott segélyeket és az elhárításban közreműködők természetbeni ellátását;
- 6.4. pontjában az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknál az egyéni számlán jóváírt hozamot leszűkíti a fedezeti alapból történő befektetések hozamára;
- 8.14. pontjában a kifizető által üzletpolitikai célból nyújtható előnyök körét kibővíti a reklámcélból adott termékekkel, szolgáltatásokkal, ha azok a törvény más rendelkezései szerint egyébként nem adókötelesek;
- 8.16. pontjában bővíti azok körét, akik a fegyveres szolgálatok terén ügyeleti rendben bekövetkezett változásokkal összefüggésben korlátozás nélkül részesülhetnek adómentes természetbeni ellátásban;
- 8.19. pontjában megszünteti a reprezentáció címén adott juttatások adómentességét.
a 2. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 2. számú mellékletében az I. pont
- 6. alpontját kiegészíti az elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében adott termék, nyújtott szolgáltatás költségként történő elszámolási lehetőségével;
- 7. alpontjában 50 ezer forintra növeli azt az értékhatárt, amely felett ellenszolgáltatás nélküli átruházás esetén a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz értékével, meghatározott módon növelni kell a bevételt, ha a tárgyi eszköz értékét az őstermelő egyösszegben számolta el.
a 3. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 3. számú mellékletében az I. pont
- 2. alpontjában 30 ezer forintról 50 ezer forintra növeli a költségként egyösszegben elszámolható tárgyi eszközök értékhatárát;
- 6. alpontjában a kötelező kamarai tagdíj megszűnésével összefüggésben pontosítja a tagdíjak címén elszámolható költségek nevesítését;
- A 3. számú melléklet IV. pontja kiegészül egy új 10. alponttal, amely lehetővé teszi, hogy az úthasználat címén fizetett díj az üzleti célú futásteljesítmény arányában elszámolható költségként.
a 4. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 5. számú melléklete
- I. pontját egészíti ki új alponttal, amelyben a biztonságos jogalkalmazás érdekében rendezi, hogy az egyéni vállalkozó által természetbeni juttatásként adott termék, szolgáltatás értéke mely időpontban szerepeltethető a könyvekben;
- II. pontjának 4. és 13. alpontjában, a törvényen belüli összhang megteremtése érdekében pontosítja a leltározási előírásokra vonatkozó nyilvántartásokat és rendelkezéseket;
- III. pontjából – az egyszerűsítés érdekében – törli a selejtezés adóhatóságnak történő bejelentési kötelezettségét, valamint az adóhatóság képviselőjének jelenlétére vonatkozó előírást.
az 5. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 6. számú melléklete I. pontjának c) alpontját módosítva az őstermelői tevékenységhez sorolja a saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust és szőlőbor termelői borkimérésben történő értékesítését is.
A Javaslat az Szja törvény 6. számú melléklete II./B. pontjának 12. alpontját pontosítja, illetőleg a II. pontját pontosítja, illetőleg egyes, eddig vitatott termékek (pl. az új 27. pont) helyét határozza meg.
a 6. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 10. számú mellékletében az I. pont
- 6. alpontját kiegészíti az elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében adott termék, nyújtott szolgáltatás költségként történő elszámolási lehetőségével;
- 7. alpontjában 50 ezer forintra növeli azt az értékhatárt, amely felett ellenszolgáltatás nélküli átruházás esetén a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz értékével, meghatározott módon növelni kell a vállalkozói bevételt, ha a tárgyi eszköz értékét az egyéni vállalkozó egyösszegben számolta el;
- a Javaslat a II. 1. alpontban a megszűnéskor – a 2001. január 1. után beszerzett – meglévő tárgyi eszköz értékhatárát 30 ezer forintról 50 ezer forintra növeli.
a 7. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 11. számú mellékletében
- az I. pont 2. alpontjában 30 ezer forintról 50 ezer forintra növeli a költségként egyösszegben elszámolható tárgyi eszközök értékhatárát, 6. alpontjában pedig kiegészíti a költségként elszámolható közterhek felsorolását;
- 7. alpontjában a kötelező kamarai tagdíj megszűnésével összefüggésben pontosítja a tagdíjak címén elszámolható költségek körét;
- a 27. alpontjában a jogbizonytalanság feloldása érdekében - a társasági adóról szóló törvénnyel összhangban – nevesíti a tanfolyami kiadások közül azokat, amelyek költségként számolhatók el az egyéni vállalkozónál.
- a II. pontjában a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény változásaival összhangban az értékcsökkenési leírással kapcsolatos egyes fogalmakat határoz meg, illetőleg rendelkezik egyes leírási szabályok alkalmazásának 2002. december 31-ei megszűnéséről, meghatározza a gőz-, forróvíz-, termálvíz-, földgázvezeték új leírási kulcsát, pontosítja, illetve kibővíti egyes termékek leírási szabályát, továbbá a kisvállalkozások adózási feltételeinek javítása érdekében a két adóév alatt “leírható” eszközökre vonatkozó értékcsökkenési leírás szabályát összhangba hozza a társasági adóalanyokra vonatkozó rendelkezésekkel.
- az Szja törvény 3. számú mellékletének IV. pontja új 10. alpontjával összhangban az egyéni vállalkozónál is lehetővé teszi az úthasználati díj üzleti célú hányadának költségként való elszámolási lehetőségét.
a 8. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 13. mellékletében rendelkezik arról, hogy az egyéni vállalkozók 2002-ben vehetik igénybe utoljára az adókedvezményeket, egyidejűleg – a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban – kiegészíti a mellékletet a kis- és középvállalkozások hitelkamat címén érvényesíthető kedvezményével.
a 9.-10. számú melléklethez
A mellékletek az adóalap meghatározásánál elismert értékcsökkenés szabályait, mértékét határozzák meg, amelyekben a változások a következők: Az adóalapnál érvényesíthető leírási kulcsok a Javaslat szerint általában kedvező irányba változnak. Az új mértékeket a 2000. december 31-ét követően üzembe helyezett tárgyi eszközökre lehet alkalmazni.
A legfeljebb ötvenezer forint bekerülési értékű immateriális javakra, tárgyi eszközökre vonatkozóan egyösszegben is érvényesíteni lehet a bekerülési értéket az adóalapnál. A legfeljebb 200 ezer forint értékű tárgyi eszközökre, a kizárólag a kutatás-fejlesztés céljából használt tárgyi eszközökre, a tenyészállatokra és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokra a számviteli politika alapján megállapított terv szerinti értékcsökkenési leírás érvényesíthető az adóalapnál. Ez utóbbiak nevesítését az teszi szükségessé, hogy e vagyoni értékű jogokat a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint nem az immateriális javak között kell kimutatni.
Az értékcsökkenési leírási kulcsok tekintetében szigorítást jelent, hogy a 2000. december 31. napját követően bérbeadott épületek, építmények és ültetvények esetén a jelenlegi 10 százalék helyett 5 százalék érvényesíthető az adóalapnál (a bérbeadott épületre, építményre vonatkozó költségeket mind a bérbeadó, mind a bérlő kedvező szabályok szerint tudja elszámolni, ezért az ingatlanok ilyen módon történő hasznosításához kapcsolódó túlzottan kedvező szabályozás nem indokolt).
A hatályos szabályozásnak lényegileg megfelelően (csak általánosabb jelleggel) a Javaslat kimondja, hogy nem számolható el értékcsökkenési leírás azokra az eszközökre, amelyekre vonatkozóan a számvitelről szóló törvény tiltja a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását (például telek, erdő). A forróvíz vezetékekre és a termálkútra vonatkozó leírási kulcs egységessé válik, és az adózó számára kedvező irányba változik.
A hatályos Tao. törvény szerint az adóalapnál elszámolható terven felüli értékcsökkenés a Javaslat szerint is érvényesíthető, és ezen túlmenően azon tárgyi eszközök esetében, ahol a számvitelről szóló törvényjavaslat tiltja a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását, a terven felüli értékcsökkenés érvényesíthető az adóalapnál. Kivételt jelentenek a beruházások, ahol csak a vis maior által okozott megrongálódás alapján elszámolt terven felüli értékcsökkenést számolhatja el az adózó, és hasonló szabályozás vonatkozik más tárgyi eszközökre, szellemi termékekre is.
Az említett elszámolások a Javaslat szerint az egyszeres könyvvitelt vezetőkre is vonatkoznak.
a 11. számú melléklethez
A melléklet a vállalkozás érdekében el nem ismert, illetve egyes elismert költségeket részletezi. A változások közül a leglényegesebbek a következők:
a) A 6 millió forintot meghaladó bekerülési értékű személygépkocsihoz [Tao. törvény 4. § 32. pont] kapcsolódó egyes költségekkel (például az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenési leírás) kapcsolatos adóalap-növelési kötelezettség nemcsak az ilyen értéken üzembe helyezett járművekre terjed ki, hanem azokra a járművekre is, amelyek bekerülési értéke az üzembe helyezést követően emelkedik legalább ekkora értékre (például “extrák” beszerelése révén). A következetes szabályozás érdekében a személygépkocsi számított nyilvántartási értékéből a bekerülési értéknek a 6 millió forintot meghaladó részével arányos összeg szintén növeli az adózás előtti eredményt a személygépkocsi állományból történő kivezetésének adóévében.
b) A hatályos Tao. törvény szerint az immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek elidegenítése esetén akkor kell az adóalapot megnövelni, ha az elszámolt ellenérték nem éri el az adott eszköz könyv szerinti értékének 50 százalékát. E szabályozás azonban rugalmatlan, és ennek következtében támadható is, hiszen előfordulnak olyan esetek, amikor az eszköz könyv szerinti értékének 50 százaléka meghaladja a ténylegesen elérhető piaci értéket. Ennek megfelelően a Javaslat a könyv szerinti érték helyett az eszköz szokásos piaci árához viszonyítja az ellenértéket, és – az adózó és az adóhatóság közötti felesleges jogviták elkerülése érdekében – az ettől legfeljebb 10 százalékkal történő eltérést elfogadja. A Javaslat szerint – a hatályos szabályozásnak megfelelően – a jogügylet következtében elszámolt veszteség növeli az adózás előtti eredményt.
c) A részesedések, értékpapírok, váltókövetelések értékesítése, elidegenítése esetén a Tao. törvény hatályos rendelkezései is a szokásos piaci ártól történő 10 százalékos eltéréskor írnak elő adóalap-növelési kötelezettséget. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a szokásos piaci ártól való 10 százalékos eltérés akkor is adóalap-növelési kötelezettséget eredményez, ha a beszerzéskor történt. Az adóalap-növelési kötelezettség – a hatályos szabályozástól eltérően, de a tárgyi eszközökre, készletekre vonatkozó szabályozásnak megfelelően – az értékesítéskor, apportáláskor keletkező veszteség, árfolyamveszteség teljes összegére vonatkozik.
d) A 200 ezer forintot meghaladó nettó értékű szolgáltatás igénybe vétele miatt elszámolt költség, ráfordítás adóalapnál történő érvényesítése – azon értelmezés elkerülése érdekében, hogy ehhez csupán megfelelő dokumentumok szükségesek – a Javaslat szerint attól is függ, hogy a szolgáltatás igénybevétele az ésszerű gazdálkodás követelményei szerint indokolt volt-e. A Javaslat példálózó jelleggel azt is felsorolja, hogy mely tényezőket (például az adózó vállalkozási tevékenysége és árbevétele, a szolgáltatás jellege és ellenértéke) kell összehasonlítani annak érdekében, hogy megállapítható legyen, az adott szolgáltatás igénybevétele ténylegesen indokolt volt-e. A Javaslat szövegezése – az adózók és az adóhatóság közötti felesleges jogviták elkerülése érdekében – hangsúlyozza, hogy az adóhatóságnak egyértelműen bizonyítania kell, hogy a szolgáltatás igénybevétele a körülményekre tekintettel indokolatlan volt.
e) Az eszközök hiányára vonatkozó javasolt szabályozás szintén az ésszerű gazdálkodás követelményének megfelelő eljárásra helyezi a hangsúlyt. Bizonyos eszközök esetében ugyanis a vállalkozási tevékenységet végzőktől általában elvárható gondosság mellett is előfordulhat hiány (például az őrzési költségek és a vagyontárgy értékének összevetése alapján megfelelő tárolás esetén is előfordulhat lopás, bizonyos készletek esetében a tárolási veszteség a készlet fizikai jellemzőiből következik), és ezeket a tételeket az adóalapnál is indokolt elfogadni. A nem ilyen gondossággal eljáró adózók esetében – hasonlóan a polgári jogi szabályokhoz – azonban már nem indokolt a felmerült károk elismerése. A Javaslat szövegezése ebben az esetben is hangsúlyozza, hogy az adóhatóságnak kell egyértelműen bizonyítania azt, hogy a hiány nem megfelelő gondosság következtében merült fel.
f) A vállalkozási tevékenység érdekében felmerült egyes költségeket és ráfordításokat tartalmazó fejezet módosítására vonatkozó javaslat – szemben a hatályos Tao. törvénynek a kizárólag bizonyos kiadási jogcímeket meghatározó felsorolásával – annak figyelembe vételét is előírja, hogy e kiadások milyen körülmények között merültek fel. Így például a Javaslat jellemzően kedvezményezi a munkavállalók, személyesen közreműködő tagok, valamint az ilyen személyek közeli hozzátartozói részére adott segélyeket, természetbeni juttatásokat [Szja. tv. 69-70. §].
h) A Javaslat változatlanul nevesít egyes törvényi kötelezettségeken alapuló kiadásokat (például a szakszervezeti tisztségviselők részére a Munka Törvénykönyve alapján fizetett távolléti díj), valamint egyes szociális és egészségügyi jellegű kiadásokat (például óvoda, sportintézmény) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek között.
i) Jelentős változást jelent (és összefügg a személyi jövedelemadóról szóló törvény tervezett módosításával), hogy a reprezentációs költségekhez a Javaslat szerint nem kapcsolódik adóalap-növelési kötelezettség, sőt e költségek, és a költségekhez kapcsolódó adók kifejezetten megjelennek a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások között. A költségek elismerését az indokolja, hogy a reprezentáció valóban szükséges a vállalkozások eredményes működéséhez, és a jövedelemadó-kötelezettség kiterjesztése önmagában kellő önmérsékletre készteti a vállalkozásokat.
a 12. számú melléklethez
A melléklet, amely a társasági adóalanyok közé nem tartozó szervezeteket sorolja fel, kiegészül a kizárólag készfizető kezességvállalást folytató részvénytársasággal. E részvénytársaságnak ugyanis (jelenleg a Hitelgarancia Részvénytársaság minősül ilyennek) a hatályos előírások szerint is csak megszűnésekor kell társasági adót fizetnie, és az adóalap levezetésére is sajátos szabályok vonatkoznak. A kizárólag készfizető kezességvállalást folytató részvénytársaság megszüntetéséről a Kormány dönt, ezért – ha ez esetleg ténylegesen bekövetkezne – az adómentesen felhalmozott eredménytartalék adóztatása a költségvetésről szóló törvényben is előírható. A Javaslat a pontosabb meghatározás érdekében módosítja a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetnek a társasági adó hatálya alóli kivételére vonatkozó rendelkezést.
a 13. számú melléklethez
A 2000. évi törvénymódosítás során a jogharmonizációs feladatok jegyében az áfa törvény 1. számú melléklet I. részéből kikerültek a 0502-0506-ig, 0508-0511 vámtarifaszámok alá sorolt “másutt nem említett állati eredetű termékek”. Tekintettel, hogy a pacal, illetve a tenyészállatok spermája és embriója is ebbe a csoportba tartozik, normál kulccsal adózik a 2000. adóévben, ugyanakkor a 77/388/EGK irányelv H melléklete megengedi, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas, más területen nem hasznosítható termékek, illetve a mezőgazdaságban vagy jellemzően a mezőgazdaságban hasznosított termékek a gépek, épületek kivételével mérsékelt adókulccsal adózzanak.
A kedvezményes adókulcsra jogosító, emberi fogyasztásra alkalmas állati és növényi zsírok kategóriájából a termékazonosító rendszer váltása következtében kikerült termékek újfent, kedvezményes rendszerbe vonását biztosítja a pótlólag beiktatott vámtarifaszám.
A Javaslat az áfa törvény 1. számú melléklet I. rész 23. pontja alatti “Megnevezés” rovat pontosítását tartalmazza, ugyanis az ecet és az ecetsavból készült ecetpótló egyaránt a 2209 vámtarifaszám alá osztályozandó. Mindkét fajta termék emberi fogyasztásra alkalmas, amennyiben nincs a megengedettnél magasabb ecetsav tartalma, ezért a kedvezményes kulcs alkalmazásának további feltétele, hogy a termékek a Magyar Élelmiszerkönyv által meghatározott maximális ecetsav koncentráció értékét nem léphetik túl.
A hatályos áfa törvényben meghatározott vámtarifaszámok alá sorolt ásványi és vegyi trágyázószerek közül a kedvezményes kulcs alkalmazására a törvény szövegezése alapján csak a “műtrágyának formázott” trágyázószerek esetében van lehetőség. Ez a megfogalmazás kizárja, hogy a vizes oldatban forgalmazott műtrágyák kedvezményes adómértékkel adózzanak. Ennek indoka, hogy ez utóbbi vegyületek nem kizárólag a mezőgazdaságban hasznosíthatók, hanem más vegyipari termékek alapanyagául is szolgálnak, és nem ismert olyan áruosztályozási szempont, mely alapján ezeket felhasználási céltól függően meg lehet különböztetni. A módosítás az ásványi és vegyi trágyázószerek kedvezményezettséget a növényvédelemről szóló 1988. évi 2. törvényerejű rendelet, illetve az azt hatályon kívül helyező 2000. évi XXXV. törvény alapján az Egészségügyi, valamint a Környezetvédelmi Minisztérium jóváhagyása alapján, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kiadott forgalomba hozatali engedélyhez köti. Ezzel egyrészt megvalósul a műtrágyák adómértékének egységesítése, másrészt rendeződik a felhasználási cél szerinti adókulcsbeli differenciálás kérdése.
A 47/1999. (X.6.) EüM rendelet értelmében 2000. április 1-jétől az orvostechnikai eszközök – így a kompressziós harisnya, kesztyű stb. - vonatkozásában megszűnik az ORKI minősítés, helyette eszköztől függően a szakminiszter által kijelölt szervezet regisztrál.
Az 1. számú melléklet I. rész 49. pontjával kapcsolatban értelmezési probléma merült fel az egyes orvosi eszközök tű részének adókulcsával kapcsolatban, mivel azok különállóan is forgalmazhatók, valamint azzal kapcsolatban, hogy a transzfúziós készülék fogalmába beleérthető-e a vérvételi zsák. A módosítás ezeket hivatott egyértelművé tenni. Továbbá ezen pont alatt kell szerepeltetni az ITJ alapon kedvezményes kulcsba tartozó, de a termékazonosító rendszerváltást követően normál kulcsba átsorolódott aferézises eljárásnál alkalmazott ferézis szereléket, valamint a hozzátartozó egyszerhasználatos szűrőcsaládot.
Az áfa törvény 2000. január 1-től az Európai Uniós jogharmonizációs feladatok körében szolgáltatásazonosító rendszert váltott. Az azonosító rendszer váltásakor a cél az volt, hogy azok a szolgáltatások, melyek a régi SZJ (1994. június 15-i állapot) alapján a kedvezményes kulcsba tartoztak, vagy tárgyi adómentességet élveztek, az új SZJ szerinti besorolás alapján is ugyanazon adóügyi megítélés alá essenek. A két rendszer közötti eltérés miatt azonban ezt nem lehetett maradéktalanul biztosítani. A Javaslat rendezi a felmerült átsorolódásokat: visszakerül a kedvezményes kulcsba a műsorszórás és a bábszínházi szolgáltatás, illetve egyértelművé válik, hogy nem csak a buszos, de a vízi járművel végzett városnézés is 25%-os adómértékkel adózik.
A humán célra alkalmazott kontrasztanyag készítmények és diagnosztikai reagensek, melyek az emberi szervezetbe bekerülnek, a gyógyszer törvény értelmében törzskönyvezett gyógyszernek minősülnek, ezáltal indokolt, hogy a többi törzskönyvezett gyógyszerrel azonos elbírálásban részesüljenek, azaz 0%-os adómértékkel adózzanak. A Javaslat továbbá rendezi, hogy azok a hatóanyagok, melyek gyógyszeralapanyagként 0%-os adómértéket viselnek, közvetlen felhasználás esetén is 0%-os kulccsal adózzanak.
A kedvezményes adókulcsba tartozó gyógyászati segédeszközök köre új termékekkel bővül. A TB-támogatással értékesített szemüvegkeret, a kész paróka, a nem ortézisként használt izomstimulátor, valamint a szoba-WC eddig a normál adómérték alá tartozott. Ezeket az eszközöket a beteg közvetlenül otthonában használja éppúgy, mint a többi, már korábban kedvezményes adókulcs alá tartozó gyógyászati segédeszközt, adóterhelés szerinti megkülönbözetésük így nem indokolt. A normaszövegben a “TB-támogatással értékesített” kitétel megjelenítése biztosítékul szolgál arra, hogy a kedvezményes adókulcs luxus-célokat (pl. szemüvegkeret, paróka esetében) ne szolgáljon.
a 14. számú melléklethez
Ellentétben a régi SZJ besorolással, mely a tőzsdei tevékenység egészét a tárgyi adómentes pénzügyi szolgáltatás kategóriájába sorolta, az új SZJ csak az értéktőzsdei szolgáltatást tekinti annak, így szükségessé vált, hogy a törvénymódosítás rendezze az árutőzsde tag tőzsdei tevékenységének tárgyi adómentességét.
A lakóingatlan bérbeadása esetén a módosítás az ahhoz rendelt SZJ szám elhagyását célozza, tekintettel arra, hogy az áfa-törvény a lakóingatlan rendeltetéstől független bérbeadást sorolja a tárgyi adómentes szolgáltatások közé, míg az SZJ csak a lakáscélú bérbeadást fedi le.
A hatályos szabályozás szerint tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősül az ügyvédekről szóló törvény szerint kizárólag ügyvéd által végezhető tevékenység, a jogi képviseleti tevékenység, illetve a jogi dokumentációs tevékenység (SZJ 74.11.1). Az ügyvédekről szóló törvény rendelkezésére, illetve a Szolgáltatások Jegyzékére egyaránt támaszkodó meghatározás értelmezése a gyakorlatban problémát okoz. Ezért indokolt kizárólag a SZJ alapján meghatározni a tárgyi adómentesség alá tartozó jogi tevékenység körét, amely egyúttal lefedi az ügyvédekről szóló törvény által meghatározott szolgáltatások körét is.
Az oktatási szolgáltatást érintő módosítás tisztán formai változtatás, mely a törvényben alkalmazott alakot követi: először a tevékenység megnevezése szerepel, majd annak a statisztikai besorolása.
A törvény által követett logikából kifolyólag a közös ismeretterjesztés és ismeretszerzés mellett feltüntetett SZJ számnál a “ból” toldalékkal való kiegészítés indokolt, tekintettel, hogy a szöveges meghatározás szűkebb tevékenységet takar, mint a megadott SZJ szám.
A szerencsejáték szolgáltatásnál a szelvényértékesítés fogalmának elhagyása mind a törvény, mind a 2. számú melléklet rendelkezéséből indokolt, mivel jelenleg a Szerencsejáték Rt. megbízása alapján a játékszervezést közvetítők is végzik, így a közvetítő tevékenység ugyanazzal az adómértékkel adózik, mint a közvetített tevékenység. A jelenleg hatályos szöveg ilyenképpen való megfogalmazása az új SZJ 92.71.10 szolgáltatáscsoportnak a régi SZJ 1951 szolgáltatáscsoporttól való eltérése miatt történt, azonban ez megzavarja az adózókat.
a 15. számú melléklethez
A termékazonosító rendszer váltás következtében a kompenzációs felárra jogosító termékek köréből kikerült a muhar, csumiz növény. A módosítás ezen növény újfent beemelését a kompenzációs felárra jogosító termékek körébe egy pótlólagos vámtarifaszám beiktatásával rendezi.
a 16.számú melléklethez
A melléklet a 257. § szerinti számításhoz szükséges jövedékiadó-különbözetet rögzíti.
a 17. számú melléklethez
Az illetéktörvény mellékletét módosító rendelkezések az egyes eljárási illetéktételeket oly módon módosítják, hogy a fizetendő illeték összege 100 Ft-nál kevesebb ne legyen. Mindez összefügg az új illetékbélyegek alklamazásával, ahol a legkisebb címlet 100 Ft értékű.
a 18-19. számú mellékletekhez
Az Art. 1-2. számú mellékletének módosítása oly módon egyszerűsíti az egészségügyi hozzájárulás és a járulék bevallásának szabályait, hogy azokra is a magánszemélyekre előírt rendelkezések az irányadók.
a 20. számú melléklethez
A Javaslat az Art.-nek az adatszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó 3. számú mellékletét a járulékokkal összefüggő adatszolgáltatás tekintetében egyszerűsíti, egyszersmind a járulékokkal kapcsolatosan egyértelműbbé teszi a szolgáltatott adatok körét.
A járulékfizetési kötelezettségekhez többnyire ellátások is kapcsolódnak, így szükséges, hogy a járulékokkal kapcsolatos adatokról, tényekről, körülményekről a munkáltató ne a kifizetőre vonatkozó, hanem a bővebb adattartalmú, a munkáltatóra vonatkozó szabályok szerint szolgáltasson adatokat akkor is, ha egyébként a magánszemély jövedelemadóját nem ő állapítja meg.
A jelenleg hatályos szabályok alapján az illetékhivataloknak adatot kell szolgáltatnia az ingatlan vevőjének személyéről is annak ellenére, hogy adóköteles jövedelme e jogügyletből nem keletkezhet. Az illetékhivatali adatszolgáltatás adattartalmát a Javaslat leszűkíti gyakorlatilag az illeték kiszabásához szükséges adatokra, az ingatlan értékesítőjére, az ingatlan szerződés szerinti értékére. A törvénymódosítás elfogadása esetén már csökken az illetékhivatalok munkaterhe és az állami adóhatóságnál nyilvántartásba veendő adatok mennyisége, mert a Javaslat szerint a 2000. évről adandó adatszolgáltatást már az új adattartalommal lehetne teljesíteni. Az adatszolgáltatás az ingatlanértékesítéssel érintett magánszemélyek ellenőrzésre történő kiválasztását teszi lehetővé. A jövedelemadóról szóló törvény elmúlt évi változásai az ún. egyszerűsített ellenőrzést abban az esetben sem tennék lehetővé, ha a szolgáltatott adatok a korábbiakhoz hasonló teljességben érkeznének a földhivataltól, illetőleg az illetékhivataltól. Figyelemmel arra, hogy az adóhatóság ellenőrzési tevékenysége e területen sem száz százalékos, az ellenőrzés és ezen keresztül a bevételi érdekek az egyszerűsítéssel nem sérülnek.
a 21. számú melléklethez
A Javaslat a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályait megállapító 5. számú melléklet rendelkezéseit módosítja.
A jelenleg hatályos szabályok szerint a külföldi személynek a haszonhúzói minőségét a kifizetést megelőzően minden esetben olyan hiteles okirattal kellett igazolnia, amelyet külföldi adóhatóság vagy független könyvvizsgáló állított ki.
A gyakorlati jogalkalmazás során felmerült problémákra tekintettel a Javaslat a külföldi személy okiratba foglalt nyilatkozatát követeli meg a jövőben akkor, ha az alkalmazandó kettős adózás elkerülésére kötött egyezmény szerint e körülmény az adókötelezettséget befolyásolja. Az adózó helyett az adóért vállalt korlátlan és egyetemleges felelősség mellett a jövőben a letétkezelő is nyilatkozhat a kifizetőnek arról, hogy a külföldi személy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e.
A Javaslat rendelkezik a kifizető bevallási-befizetési, önellenőrzési kötelezettségeinek teljesítéséről azokban az esetekben is, amikor a külföldi magánszemély késve adott vagy helyesbített nyilatkozata miatt a kifizetőnek az adó összegét helyesbítenie kell, illetve amikor a kifizetőnek azért keletkezik adófizetési kötelezettsége, mert a külföldi személynek juttatott vagyoni értékből az adót nem lehetett levonni.
a 22. számú melléklethez
A Javaslat az Art.-t új 9. számú melléklettel egészíti ki, a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók különös adómegállapítási, adóbevallási és befizetési kötelezettségeire vonatkozó szabályok megállapítása érdekében.
Az adótörvények változásai rendszerint a naptári év első napján lépnek hatályba. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében ebből az következne, hogy egy üzleti- és adóéven belül eltérő adómegállapítási - s esetleg adóbevallási és befizetési - szabályokat kellene alkalmazni, amely csak jelentős adminisztrációval lenne megvalósítható. A Javaslat az előbbiekben jelzett nehézségek megelőzése érdekében kimondja, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak a társasági adó, az osztalékadó, a turisztikai hozzájárulás, a vállalkozók helyi kommunális adója és az iparűzési adó tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg fizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
A jelenleg hatályos szabályok alapján az adóbevallási, adó- és adóelőleg fizetési határidők az e kötelezettségeiket azonos gyakorisággal teljesítő adózók esetében a naptári év azonos napjára esnek. Az új számviteli törvény szabályai alapján a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók üzleti évének mérlegforduló napja - s ennek megfelelően az adóév utolsó és kezdő napja - gyakorlatilag a naptári év bármelyik napja lehet. Az előbbiekből következően az új mellékletben említett adók esetében a bevallási, az adó, adóelőleg megfizetési kötelezettségek határidejét - ahol azokat értelmezni szükséges - a Javaslat az adózó üzleti éve vonatkoztatási rendszerében határozza meg, legyen szó akár az állami, akár az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő kötelezettségekről.
A Javaslat megállapítja továbbá a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók bevallási gyakoriságára vonatkozó szabályokat, és rendezi, hogy az említett adózók milyen speciális feltételek mellett válhatnak a Kiemelt Adózók Igazgatóságának ügyfelévé.
Tekintettel arra, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók adóévének kezdő napja gyakorlatilag a naptári év bármelyik napja lehet, nem magától értődő az adóévi hónap, negyedév, félév tartama abban az - egyébként valószínűtlen, de a számviteli szabályozás alapján nem kizárható - esetben, ha az adóév nem valamelyik naptári hónap első napján kezdődik. A Javaslat e kevéssé valószínű esetekre is tartalmaz szabályozási megoldást.