A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
T/3006.
számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
módosításáról
Előadó:
igazságügy-miniszter
2000. évi … törvény
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
1. §
(1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §-a 1. pontjának h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában hivatalos személy:]
"h) a közjegyző és a közjegyzőhelyettes;"
(2) A Btk. 137. §-a 1. pontjának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában hivatalos személy:]
"i) az önálló bírósági végrehajtó és az önálló bírósági végrehajtóhelyettes;"
2. §
A Btk. 270. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“270. § Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt – vagy való tényt oly módon elferdítve – állít vagy híresztel, amely alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar, vagy nyugtalanság keltésére, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
3. §
A Btk. a következő alcímmel és 271/A. §-sal egészül ki:
271/A. § (1) Aki a nyilvános rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a rendbontást csoportosan vagy felfegyverkezve követik el.
(3) Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.
(4) E § alkalmazásában nyilvános rendezvény: a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan kulturális és sportrendezvény, amely a közönség számára azonos feltételek mellett nyitva áll."
4. §
(1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő tizenötödik napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg a Btk. 228/A. §-ának (2) bekezdése a hatályát veszti.
(2) Az 1. § (2) bekezdése 2001. április 1-jén lép hatályba.
INDOKOLÁS
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt módosító törvényjavaslathoz
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) kisterjedelmű módosítása a következő okok miatt vált szükségessé.
1. Az Alkotmánybíróság a 18/2000. (VI. 6.) AB határozatával megsemmisítette a Btk. 270. §-a szerinti rémhírterjesztés bűncselekményének törvényi tényállását. A megsemmisített tényállást - az Alkotmánybíróság határozatában meghatározott keretek között - mielőbb szükséges pótolni, különös tekintettel arra, hogy természeti csapás (árvíz) színhelyén történő rémhírterjesztéssel szemben maradéktalanul biztosított legyen a büntetőjogi fellépés lehetősége.
2. A sportrendezvények, de minden nyilvános rendezvény biztonságához, megtartásának, lebonyolításának zavartalanságához fűződő érdek természetszerűen igényli, hogy az állam ezen érdekek megóvására hatékony eszközöket biztosítson. Ezen eszközök sorában a büntetőjogi, szabálysértési, közigazgatási, polgári jogi szankciókra egyaránt szükség van. A Btk. hatályos rendelkezései - a külföldi (pl.: angol) szabályozással egybevetve - már ma is tartalmazzák azokat az elkövetési magatartásokat, amelyek a leggyakrabban előfordulnak, illetve amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik.
Az Európa Tanács 1985. augusztus 19-én nyitotta meg aláírásra a sportrendezvényeken, különösen a futballmérkőzéseken elkövetett erőszakról és rendbontásról szóló Egyezményét, amely 1985. november 1-én lépett hatályba. Magyarország 1990. április 18-án írta alá az Egyezményt, és az Magyarország tekintetében 1990. június 1-én hatályba lépett.
Az Egyezmény rendelkezései alapján elmondható, hogy az európai országok nem elsősorban a többlet-büntetőjogi fenyegetettség kialakítása felé tettek lépéseket, hanem olyan szakmai szabályok, együttműködési technikák kialakítása felé, amelyek a rendbontásokat képesek lehetnek megelőzni. Mind a hazai, mind a külföldi tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy indokolt olyan magatartásokra is kiterjeszteni a fenyegetettséget, amelyek e rendezvények megrendezése során tapasztalhatóak.
A gyakorlati tapasztalatok szerint a "sporthuliganizmus" gyűjtőnévvel illetett jogsértő magatartások rendvédelmi, közbiztonsági szempontból két jól körülhatárolható csoportra oszthatók. Az ilyen magatartásoknak csak az egyik része zajlik le a stadionokban a mérkőzések alatt, a bűncselekmények másik nagy csoportja a mérkőzések előtt, illetve után közterületen elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmények, hivatalos személyek ellen csoportosan elkövetett erőszakos cselekmények.
A nyilvános rendezvények, így különösen a sportrendezvények rendjének megóvása nem pusztán a zavartalan lebonyolítás miatt fontos, hanem azért, mert az ilyen helyen, illetve annak közelében történő rendbontások következményei a tömeges részvétel miatt kevésbé kiszámíthatóak, ezért nagy kockázatot jelentenek az élet, testi épség megóvása és a vagyonbiztonság szempontjából egyaránt. Nem hagyható figyelmen kívül az ilyen helyszínen történő rendbontás provokatív hatása sem, amely ugyancsak azt indokolja, hogy a jogsértő magatartások természetének pontos ismerete alapján határozott és egyértelmű legyen mind a jog, mind pedig a jog alkalmazása. Ennek érdekében a Javaslat új tényállással egészíti ki a Btk.-t
3. A Javaslat a jogszabályváltozásokra tekintettel kiegészíti a Btk.-nak a hivatalos személyre vonatkozó értelmező rendelkezéseit.
1. A Btk. IX. fejezete azokat az értelmező rendelkezéseket öleli fel, amelyek a törvény általános részében vagy a különös rész több fejezetében szereplő fogalmak tartalmát határozzák meg. A 137. § 1. pontja a hivatalos személy fogalmát a közhatalmi jellegű tevékenységhez fűzi, az 1. pont h) pontja szerint a közjegyző hivatalos személy.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 25. §-a bevezette a közjegyzői kar utánpótlását biztosító közjegyzőhelyettesi intézményt. A törvény 29. §-ának (2) bekezdése szerint a közjegyzőhelyettes a közjegyző utasítására és felelőssége mellett önállóan intézhet közjegyzői ügyeket, az általa készített közjegyzői okirat érvényességéhez, közjegyzői okiratról kiadvány vagy másolat kiadásához a közjegyző ellenjegyzése szükséges. A közjegyzőhelyettesnek ez a törvényben meghatározott feladatköre azt mutatja, hogy a közjegyzőhelyettes közhatalmi jellegű tevékenységet végez; ezért a közjegyzőhelyettest a Btk. alkalmazásában hivatalos személynek kell tekinteni. A Javaslat 1. §-ának (1) bekezdése ennek megfelelően módosítja a Btk. 137. §-a 1. pontjának h) alpontját.
2. A Btk. 137. §-a 1. pontjának a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 310. §-ának (1) bekezdésével beiktatott i) alpontja szerint az önálló bírósági végrehajtó hivatalos személy. A Vht. módosításáról szóló, a Kormány által 2000. júliusában az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat bevezeti az önálló bírósági végrehajtóhelyettes intézményét. Az önálló bírósági végrehajtóhelyettes a törvényjavaslat szerint közhatalmi jellegű tevékenységet végez; ezért indokolt a Btk. 137. §-a 1. pontja i) alpontjának az a kiegészítése, amely a Btk. alkalmazásában az önálló bírósági végrehajtóhelyettest hivatalos személynek tekinti.
1. Az Alkotmánybíróság 18/2000. (VI. 6.) AB határozata a Btk. 270. §-ában foglalt rémhírterjesztés törvényi tényállására vonatkozóan megállapította, hogy az szükségtelenül korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve hogy a tényállás egyes elemei határozatlanságuk folytán sértik a jogbiztonság elvét, ezért a törvényi tényállást alkotmányellenesnek minősítette.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a határozat III/4. pontjában kifejtette, hogy a Btk. 270. §-ának (2) bekezdését nem találta alkotmányellenesnek és nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a törvényhozó büntetni rendelje a nagy nyilvánosság előtti tudatosan hamis tényállítást, ha azt rendkívüli helyzetben – pl. közveszély színhelyén, vagy háború idején – követik el, és a köznyugalom megzavarására vezethet. Tekintettel azonban arra, hogy a bűncselekmény törvényi tényállásának elemeit a Btk. 270. § (1) bekezdése határozta meg, nem volt mellőzhető a 270. § (2) bekezdésének megsemmisítése sem.
Az Alkotmánybíróság határozatának III/5. pontja kifejezésre juttatta azokat a szempontokat, amelyek a rémhírterjesztés törvényi tényállásának újraszabályozásával kapcsolatban szem előtt tartandók. Ezek figyelembevételével az a megoldás látszik a legcélszerűbbnek, ha a rémhírterjesztés törvényi tényállása rendszertanilag megmarad a Btk. XVI. Fejezetében foglalt közrend elleni bűncselekmények II. címében, a köznyugalom elleni bűncselekmények között, és a Btk. 270. §-a (1) és (2) bekezdésének összevonásával – amelyeket az Alkotmánybíróság megsemmisített – az eddigi minősített eset válik alapesetté.
Az Alkotmánybíróság határozata nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a rémhírterjesztés immateriális bűncselekményként legyen újraszabályozva. Ezt a megoldást követi a Btk. a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás (Btk. 268. §), a közveszéllyel fenyegetés (Btk. 270/A. §), és a garázdaság (Btk. 271. §) esetében is, amelyek rendszertanilag ugyancsak a köznyugalom elleni bűncselekmények között vannak elhelyezve.
Az Alkotmánybíróság határozata nem kifogásolta a való, vagy valótlan tény elferdítve állításának, vagy híresztelésnek az elkövetési magatartásba való felvételét, valamint a nagy nyilvánosságnak a fogalmát, minthogy ezek a büntetőjog rendszerében dogmatikailag is kimunkált fogalmak.
2. A megsemmisített tényálláshoz képest a Javaslat 2. §-a szerinti új törvényi tényállás két lényeges különbséggel iktatja be újra a rémhírterjesztés bűncselekményét.
a) Az egyik lényeges különbség, hogy a háború idején történő elkövetést, mint tényállási elemet mellőzi. Ennek indoka, hogy a Btk. állam elleni bűncselekményeket szabályozó X. fejezete, az emberiség elleni bűncselekményekről rendelkező XI. fejezete, a honvédelmi kötelezettség elleni, valamint a katonai bűncselekményeket tartalmazó XIX. és XX. fejezete kivételével a törvény a most megsemmisített törvényi tényálláson kívül csak a terrorcselekmény (261. § (2) bekezdés b) pontja) esetében rendeli büntetni minősített esetként a háború idején történő elkövetést.
A Btk.-nak az ún. “köztörvényes” bűncselekményeket szabályozó részében nem indokolt a háború idejére szóló büntetőjogi rendelkezéseket felvenni, hanem a rendkívüli állapotra és a szükséghelyzetre vonatkozó különleges jogszabályokban kell szabályozni az ilyen minősített időszakokban elkövetett köztörvényi bűncselekmények háború esetén történő súlyosabb megítélését. Ezért a háború idején elkövetett rémhírterjesztésre vonatkozó szabályozást a háborús helyzetekre vonatkozó különleges jogszabályokban kell elhelyezni.
b) A másik lényeges eltérés abból fakad, hogy az Alkotmánybíróság határozata a “köznyugalom megzavarására alkalmas” veszélyeztető eredményt túlságosan tágnak minősítette, és felhívta a figyelmet annak az alkotmányos sérelemnek a lehetőségére, amelyet a túlságosan általánosan megfogalmazott tényállási elem jelent.
Az emberek nagyobb csoportjában zavar, vagy nyugtalanság keltésére való alkalmasság pontosabb, és a jogalkalmazók számára egyértelműbb útmutatást adhat, mint a megsemmisített tényállásban szereplő eredmény. Figyelemmel arra, hogy a törvényi tényállás továbbra is a XVI. fejezet II. címében nyer szabályozást, amely a köznyugalom elleni bűncselekményekről rendelkezik, a Javaslat szerinti megoldás mindenképpen pontosabb eligazítást ad a jogalkalmazók és az állampolgárok számára a büntetőjogilag tiltott magatartás mibenlétéről.
A Btk. 270. §-ának az Alkotmánybíróság által hatályos kívül helyezett (1) bekezdése vétségi, míg a (2) bekezdése bűntetti alakzatot szankcionált. Az utóbbi alá tartozott a közveszély színhelyén vagy háború idején elkövetés. A Javaslat – a háború idején elkövetés elhagyása után fennmaradó – elkövetési magatartásokat bűntettnek nyilvánítja, és valamennyi esetre három évig terjedő szabadságvesztést állapít meg. A vétségi alakzat elhagyását az indokolja, hogy a Javaslat szerint a bűncselekmény csak akkor valósul meg, ha az emberek nagyobb csoportjában alkalmas zavar vagy nyugtalanság keltésére, tehát az Alkotmánybíróság által megsemmisített tényállásnál nagyobb tárgyi súlyú.
1. A sportrendezvényeken történő jogsértő magatartások többnyire olyan jogtárgyakat sértenek, amelyek védelme büntetőjogilag rendezett. Rendezett büntetőjogilag a becsületsértő, vagy valamely közösséget sértő kifejezések használatának, a rongálásoknak, a garázda magatartásoknak, a tiltott jelképek használatának és a nemzeti jelképeink megcsúfolásának, az élet, testi épség és a vagyon elleni magatartásoknak, a rendet biztosító hivatalos személy, illetve annak intézkedése elleni magatartásoknak a megítélése. A jogsértések megállapítására nyilvánvalóan szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény és az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet rendelkezései is lehetőséget biztosítanak.
A Javaslat abból indul ki, hogy az említett jogsértő magatartások esetében a sportesemény helyszínén, illetve a sporteseménnyel összefüggésben történő elkövetés többletmotívumként való meghatározása egyrészt nem járna "többletvisszatartó" erővel. Másrészt miután e magatartások esetében a csoportos elkövetés rendre (fel)minősítő körülmény, így e mellé az említett többletmotívumok beillesztése már "többlettartalommal" nem bírna.
Ugyanakkor van olyan védendő jogi tárgy, aminek kapcsán reális alapon szóba jöhet a kriminalizáció. Ez pedig a rend megtartását, fenntartását biztosító rendező intézkedése, illetve az ezzel szembeni ellenállás, a rend megzavarásán túlmenő rendbontás. A büntetőjog számára ez nem ismeretlen, hiszen a Btk. 228/A. § (2) bekezdése büntetéssel fenyegeti azt, aki a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít.
2. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény hatálya nem terjed ki a kulturális és sportrendezvényekre. Ennek folytán az ilyen rendezvényre nem alkalmazhatóak a gyülekezési jogról szóló törvény végrehajtására kiadott, a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet rendelkezései. A gyülekezési jogról szóló törvény olyan értelmű módosítása, mely szerint a kulturális és sportrendezvények is e törvény hatálya alá, következésképpen az idézett belügyminiszteri rendelet hatálya alá essenek, nem indokolt.
A kulturális és sportrendezvények látogatása nem az Alkotmányban biztosított gyülekezési jog gyakorlása, és ez a helyzet a büntetőjogban azt a szabályozást eredményezte, hogy a gyülekezési törvény hatálya alá nem tartozó rendezvényen történő rendbontásra – az előbbiekben felsorolt általános büntetőjogi tényállásokon kívül – nincs olyan tényállás, mint a gyülekezési jog hatálya alá eső rendezvényeken a gyülekezési joggal visszaélés. Ezért a Javaslat a Btk. 228/A. §-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése mellett a Btk.-t egy új alcímmel és egy új 271/A. §-sal egészíti ki.
3. A bűncselekmény elkövetője az, aki nyilvános rendezvényen tartózkodik, és a rendezvény rendezőjének a rend fenntartására tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít. Az új törvényi tényállás elemei a magyar büntetőjogban hagyományos fogalmak, így a jogalkalmazók számára ezek az elkövetési magatartások jól értelmezhetőek lesznek.
A Javaslat e bűncselekményt immateriális tényállásként határozza meg, mert az elkövetési magatartásokhoz kapcsolódó, és azokkal ok-okozati összefüggést feltételező eredmény tényállási elemként történő beiktatása a bűncselekmény megállapíthatóságát, bizonyítását nehezítené.
A Javaslat szerinti új bűncselekmény – mint az a rendszerbeli elhelyezésből is látszik – hasonló jellegű, mint a Btk. 271. §-a szerinti garázdaság. A két bűncselekmény közötti elhatárolás alapja, hogy az új tényállás csak nyilvános rendezvényen követhető el. Hasonlóan a garázdasághoz, a nyilvános rendezvény rendjének megzavarása is csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Ha a sportrendezvénnyel összefüggésben olyan bűncselekményt is elkövettek, amely kétévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő, ezt a súlyosabb bűncselekményt kell megállapítani. A rendbontás bűncselekménye egységesen, valamennyi nyilvános rendezvényen történő rendbontást két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vétségként, a csoportosan vagy felfegyverkezve való elkövetést pedig 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettként határozza meg.
4. Az (1) bekezdésben meghatározott vétségi tényállást az valósítja meg, aki a nyilvános rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít, feltéve, hogy súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A Javaslat tehát a rendbontást szubszidiárius bűncselekményként fogalmazza meg. E vétség büntetése két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés.
5. A (2) bekezdés az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény súlyosabb esetéről rendelkezik: három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűntett valósul meg, ha a rendbontást csoportosan vagy felfegyverkezve követik el. Az előbbi esetre a Btk. 137. §-ának 13. pontja, az utóbbira a Btk. 137. §-a 4. pontjának második fordulata szerinti értelmező rendelkezés az irányadó.
6. A rendzavarásnak a köznyugalmat megzavaró jellege indokolttá teheti, hogy az elkövetőt egy vagy több helységből, illetőleg az ország meghatározott részéből ideiglenesen távol tartsák. Ezért a (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy mellékbüntetésként - hasonlóan a garázdasághoz - kitiltás alkalmazásának is helye van. A kitiltás alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a bíróság az elkövetőt szabadságvesztésre ítéli (Btk. 60. § (1) bek.).
7. A (4) bekezdés a Btk. 271/A. §-ának alkalmazását illetően értelmező rendelkezést tartalmaz. Az (1) bekezdésben említett nyilvános rendelkezésen e § alkalmazásában egyrészt a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény hatálya alá tartozó rendezvényt, másrészt az olyan kulturális és sportrendezvényt kell érteni, amely a közönség számára azonos feltételek mellett nyitva áll.
A Javaslat 4. §-a a törvény hatályba lépését differenciáltan szabályozza. Az (1) bekezdés általános szabálya szerint a törvény a kihirdetését követő tizenötödik napon lép hatályba. A hatályba lépéssel egyidejűleg a hatályát veszti a Btk. 228/A. §-ának (2) bekezdése, amely a rendbontás új szabályozásával tárgytalanná vált.
A (2) bekezdés a Javaslat 1. §-ának (2) bekezdését illetően állapít meg az (1) bekezdésben meghatározott hatályba lépéstől eltérő rendelkezést. Eszerint a Javaslat 1. §-ának (2) bekezdése 2001. április 1-jén lép hatályba, figyelemmel a Vht. módosításának várható hatályba lépési időpontjára.