TÖRVÉNYJAVASLAT
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról
Előadó
igazságügy-miniszter
2000. október 12.
2000. évi … törvény
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvény módosításáról
1. §
(1)
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. §-ának (1) bekezdéseében a “köztestületének”
szövegrész helyébe az “a
köztestületnek” szövegrész lép.
(2)
A Tpvt. 11. §-ának (1) bekezdése a
következő mondattal egészül ki:
“Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre.”
2. §
A Tpvt. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“13. § (1) Nem esik a tilalom alá a megállapodás, ha csekély jelentőségű.
(2) Csekély jelentőségű a
megállapodás, ha a megállapodást kötő feleknek és
az azoktól nem független vállalkozásoknak az együttes részesedése az érintett
piacon a tíz százalékot nem haladja meg, kivéve, ha az
a) a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, vagy
b) a piac versenytársak által történő felosztására
vonatkozik.
(3) A tíz százalékot meg nem haladó piaci részesedésnek a megállapodás érvényességének időtartama alatt, ha pedig az egy évnél hosszabb, minden naptári évben teljesülnie kell.”
3. §
A Tpvt. 14. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni az azt - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait.”
4. §
A Tpvt. 15. §-ának (1) bekezdésében a “23. § (1) bekezdésének b) és c) pontja” szövegrész helyébe a “23. § (2) vagy (3) bekezdése” szövegrész lép.
5. §
A Tpvt. a következő 16/A. §-sal egészül ki:
“16/A. § (1) Nem vonatkozik a versenykorlátozás tilalma alóli csoportos mentesülés a megállapodásra, ha a megállapodás és az érintett piacon érvényesülő további hasonló megállapodások együttes hatásaként a 17. § (1) bekezdésében foglaltak nem teljesülnek.
(2) A Gazdasági Versenyhivatal hivatalból indult eljárása során megállapíthatja, hogy az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel a csoportos mentesülés kedvezménye a jövőre nézve nem vonatkozik a megállapodásra. Ilyen esetben bírság kiszabásának nincs helye.”
6. §
(1) A Tpvt. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A mentesítő határozatban a mentesítés időtartamát meg kell határozni. A mentesítés hatálya előzetes vagy utólagos feltételhez köthető, illetve kötelezettség írható elő.”
(2) A Tpvt. 17. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A
mentesítés előzetes feltételhez kötése esetén a mentesítésmentesítés
a feltétel teljesülésével válik
hatályossá. Az utólagos feltételhez kötött mentesítés mentesítés
megadásától hatályos, azonban a
feltétel nem teljesülése esetében hatályát
veszítihez kötése esetén a feltétel teljesülésével a
mentesítés hatályát veszti.”
7. §
A Tpvt. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“19. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal a 18. § alapján hozott határozatát visszavonja, ha
a) a kötelezett a határozatban előírt valamely kötelezettséget nem teljesítette,
b) a bíróság által felül nem vizsgált határozat a döntés szempontjából fontos tény félrevezető közlésén alapult, vagy
c) a határozat szempontjából fontos piaci körülmények oly módon változtak meg, hogy a 17. § (1) bekezdésében foglaltak nem teljesülnek.
(2) A Gazdasági
Versenyhivatal a 18. § alapján hozott határozatát módosíthatja, ha a kötelezett
a határozatban előírt valamely kötelezettséget vagy
feltételt nem teljesítette, illetve feltételnek
nem
tud eleget tenni, de a mulasztás neki fel nem róható
okra vezethető vissza..
(3) A Gazdasági Versenyhivatal az (1) bekezdés a)-b) pontjában szabályozott esetben a határozat meghozatalának napjára visszaható hatállyal is határozhat a visszavonásról.”
8. §
A Tpvt. 22. §-ának (1)
bekezdéseének a)
pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyúttal a (3)-(4)
bekezdés számozása (2)-(3) bekezdésre változik:
“a (1) Gazdasági erőfölényben van az
érintett piacon (14. §), aki gazdasági tevékenységét a piac
többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy
piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie
versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos
piaci magatartására.”)” felvezető mondattal kezdődő (1)
bekezdés részévé válik.
9. §
(1) A Tpvt. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Vállalkozások összefonódása (koncentrációja) jön létre, ha]
“b) egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen közvetlen vagy közvetett irányítást szerez további egy vagy több, tőle független vállalkozás egésze vagy része felett, vagy”.
(2) A Tpvt. 23. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(2) E törvény alkalmazásában közvetlen irányítással rendelkezik egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen, ha
a) a másik vállalkozás többségi szavazati jogot biztosító üzletrészeivel, részvényeivel, illetőleg a szavazati jogok több mint ötven százalékával rendelkezik, vagy
b) jogosult a másik vállalkozás vezető tisztségviselői többségének kijelölésére, megválasztására vagy visszahívására, vagy
c) szerződés alapján jogosult a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására, vagy
d) a másik vállalkozás döntéseinek
meghatározó befolyásolására ténylegesen, tartósan
képessé válik.
(3) E törvény alkalmazásában közvetett irányítással rendelkezik a vállalkozás azon vállalkozás felett, amelyet az általa irányított vállalkozás - vele együtt vagy önállóan - irányít vagy vállalkozások közösen irányítanak.”
(3) A Tpvt. 23. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
“(4) E törvény alkalmazásában nem minősül irányításnak a felszámoló és a végelszámoló tevékenysége.
(5) E törvény alkalmazásában vállalkozásrésznek minősülnek az olyan eszközök vagy jogok - ideértve a vállalkozás ügyfél állományát is -, amelynek megszerzése önmagában vagy a megszerző vállalkozás rendelkezésére álló eszközökkel és jogokkal együtt elégséges a piaci tevékenység végzéséhez.”
10. §
A Tpvt. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“24. § (1) A vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kell kérni, ha az érintett vállalkozások (26. §) előző üzleti évben elért együttes nettó árbevétele a tízmilliárd forintot meghaladja és
a) a vállalkozásrész, a beolvadó, az irányítás alá kerülő, összeolvadás esetén az abban közvetlen résztvevő (26. § (2) bekezdés) legalább két vállalkozás - a vállalkozáshoz kapcsolódó közvetett résztvevőkével (26. § (3) bekezdés) együttes - előző évi nettó árbevétele ötszázmillió forint felett van, vagy
b)
a) a vállalkozásrésznek, a beolvadó, az irányítás alá kerülő vállalkozásnak, illetve az összeolvadás ötszázmillió forint alatti nettó árbevétellel rendelkező közvetlen résztvevőinek az a) pont szerint számított nettó árbevételével együtt a befogadó-, az irányítást megszerző-, illetve az összeolvadásban résztvevő ötszázmillió forint feletti előző évi nettó árbevétellel rendelkező vállalkozás és az ahhoz kapcsolódó közvetett résztvevők (26. § (3) bekezdés) az összefonódást megelőző két éven belül összesen ötszázmillió forintot meghaladó előző évi nettó árbevétellel rendelkező vállalkozással összefonódást valósítottak meg.
(2) A hitelintézetek összefonódásánál a nettó árbevétel helyett a hitelintézet mérlegfőösszegének tíz százalékát kell figyelembe venni. A biztosítóintézetek összefonódásánál a nettó árbevétel helyett a megszolgált díjak értékét kell figyelembe venni. A befektetési szolgáltatók összefonódásánál a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételét, a pénztárak összefonódásánál a tagdíjbevételt kell figyelembe venni.”
11. §
A Tpvt. 25. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“25. § Nem minősül összefonódásnak a biztosítóintézet, a hitelintézet, a pénzügyi holding társaság, a vegyes tevékenységű holding társaság, a befektetési társaság vagy a vagyonkezelő szervezet átmeneti - legfeljebb egy éves - irányítás- vagy vagyonszerzése, ha annak célja a továbbértékesítés előkészítése és irányítási jogaikat nem, vagy csak az ehhez feltétlenül szükséges mértékben gyakorolják. Ezt az időtartamot a Gazdasági Versenyhivatal kérelemre meghosszabbíthatja, ha a vállalkozás bizonyítja, hogy az elidegenítés egy éven belül nem volt lehetséges.”
12. §
A Tpvt. 26. §-a (3) bekezdésének a) pontjában a “23. § (1) bekezdés b) pontjában” szövegrész helyébe a “23. § (2) vagy (3) bekezdésében” szövegrész lép.
13. §
(1) A Tpvt. 27. §-ának (1) bekezdésében a “24. § (1)-(2) bekezdése” szövegrész helyébe a “24. § (1) bekezdése” szövegrész lép.
(2) A Tpvt. 27. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Vállalkozásrész esetében az azt értékesítő vállalkozás által az értékesített eszközök és jogok hasznosításával elért előző évi nettó árbevételt kell figyelembe venni.”
14. §
(1) A Tpvt. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az összefonódáshoz összeolvadás vagy beolvadás esetén a közvetlen résztvevő, minden más esetben a vállalkozásrészt vagy a közvetlen irányítást megszerző köteles - a 24. § alapján - engedélyt kérni.”
(2) A Tpvt. 28. §-ának (2) bekezdésében a “nyolc napon belül” szövegrész helyébe a “harminc napon belül” szövegrész lép.
(3) A Tpvt. 28. §-ának (3) bekezdésében a “pénzintézetek” szövegrész helyébe a “hitelintézetek” szövegrész lép.
15. §
A Tpvt. 30. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyúttal e § a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
“(2) A Gazdasági Versenyhivatal nem tagadhatja meg az engedély megadását, ha - az (1) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve - az összefonódás nem hoz létre vagy nem erősít meg olyan gazdasági erőfölényt, amely akadályozza a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését az érintett piacon (14. §) vagy annak jelentős részén.
(3) Az összefonódás hátrányos hatásainak mérséklése érdekében a Gazdasági Versenyhivatal határozatában előzetes vagy utólagos feltételt illetve kötelezettséget írhat elő, így különösen megfelelő határidő megállapításával előírhatja egyes vállalkozásrészek vagy egyes vagyontárgyak elidegenítését vagy a valamely közvetett résztvevő felett gyakorolt irányítás megszüntetését.
(4) Az engedély előzetes feltételhez kötése esetén az engedély a feltétel teljesülésével válik hatályossá. Az utólagos feltételhez kötött engedély megadásától hatályos, azonban a feltétel nem teljesülése esetében hatályát veszíti.
(45)
Az összefonódáshoz adott engedély kiterjed mindazokra a versenykorlátozásokra,
amelyek az összefonódás megvalósításához szükségesek.”
16. §
A Tpvt. 31. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“31.
§ Ha a versenyfelügyeleti eljárás során megállapítást nyer, hogy az engedély
nélkül létrehozott - a 24. § szerint egyébként engedélyköteles - összefonódás
nem lett volna engedélyezhető, a Gazdasági Versenyhivatal határozatában
megfelelő határidő megállapításával előírja az egyesült vállalkozások vagy
vagyon-, illetve üzletrészek különválasztását, elidegenítését, vagy a közös
irányítás megszüntetését, vagy más feltételt, illetve kötelezettséget
írhat elő a hatékony verseny helyreállítása érdekében.”
17. §
(1) A Tpvt. 32. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Gazdasági Versenyhivatal a 30. § alapján hozott határozatát visszavonja, ha]
“(b) a kötelezett vállalkozás nem teljesítette a határozatban előírt valamely kötelezettséget.”
(2) A Tpvt. 32. §-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki, egyúttal a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:
“(2) A Gazdasági Versenyhivatal a
30. § alapján hozott határozatát módosíthatja, ha a kötelezett a határozatban
előírt valamely kötelezettséget vagy feltételt nem
teljesítette, illetve feltételnek nem tud
eleget tenni, de a mulasztás neki
fel nem róható okra vezethető vissza.”
18. §
A Tpvt. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A Gazdasági Versenyhivatal elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A Gazdasági Versenyhivatal két elnökhelyettese személyére javaslatot a Gazdasági Versenyhivatal elnöke tesz a miniszterelnöknek, aki azt - egyetértése esetén - előterjeszti a köztársasági elnöknek. Az elnökhelyetteseket a köztársasági elnök nevezi ki, és egyben megbízza az egyik elnökhelyettest a Versenytanács elnöki teendőinek az ellátásával. Az elnök és az elnökhelyettesek kinevezése hat évre szól. A kinevezett személyek a hat év lejártát követően újból kinevezhetők, azzal, hogy a Versenytanács elnöke esetében újbóli kinevezésnek legfeljebb egy alkalommal lehet helye.”
19. §
(1) A Tpvt. 36. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A Gazdasági Versenyhivatal elnökével - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - egyeztetni kell minden olyan intézkedés és jogszabály tervezetét, amely érinti a hivatal feladatkörét, így különösen, ha a tervezett intézkedés vagy jogszabály a versenyt - valamely tevékenység gyakorlását vagy a piacra lépést - korlátozza, kizárólagossági jogokat biztosít, továbbá az árakra vagy az értékesítési feltételekre vonatkozó előírásokat tartalmaz.”
(2) A Tpvt. 36. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
“(4) A Gazdasági Versenyhivatal feladatkörét - a (3) bekezdés szerint - érintő helyi önkormányzati rendelet tervezetének egyeztetését a jegyző kezdeményezheti a Gazdasági Versenyhivatal elnökénél.”
(3) A Tpvt. 36. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6)
A Gazdasági Versenyhivatal elnöke a Versenytanács elnökével együttesen a
Gazdasági Versenyhivatal jövőbeni jogalkalmazási
gyakorlatának alapjáait ismertetőképező elvekről, az azt
alátamasztó jogértelmezésről közleményeketiránymutatásokat
adhat ki. Az közleménynekiránymutatásnak kötelező ereje nincs,
rendeltetése a vállalkozások előzetes tájékoztatása
révén a jogalkalmazás kiszámíthatóságának növelése.”
20. §
A Tpvt. a következő 36/A. §-sal egészül ki:
“36/A. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal elnöke egy adott gazdasági ágazat vállalkozásaitól - a piaci folyamatok megismerése és értékelése céljából - határozattal, határidő megjelölésével felvilágosítást kérhet, amennyiben az ármozgások vagy más piaci körülmények arra utalnak, hogy az adott piacon egy vagy több vállalkozás a versenyt megakadályozza, korlátozza vagy torzítja, illetve gazdasági erőfölényével visszaél.
(2)
A határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye. A külön jogorvoslati kérelmet
a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban, soron kívül bírálja el. A bíróság
határozata ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
(32)
A határozat nemteljesítése, késedelmes teljesítése, illetve valótlan vagy
megtévesztő válaszadás esetében a vállalkozás bírsággal sújtható. , A bírság legkisebb összege ötvenezer forint,
legmagasabb összege ötszázezer forint. A teljesítésre meghatározott határidő
túllépése esetén napi összegben meghatározott bírság szabható ki, melynek
legmagasabb összege napi ötvenezer forint. A bírságot mind a vállalkozással,
mind a vállalkozás vezetőjével szemben egyidejűleg is ki lehet szabni.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye. A külön jogorvoslati kérelmet a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban, soron kívül bírálja el. A bíróság határozata ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
(4) Az e §-ban szabályozott eljárásra egyebekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
21. §
(1)
A Tpvt. 37. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A Versenytanács elnöke)
“e) gondoskodik a Versenytanács elvi állásfoglalásainak
kiadásáról.”
21. §
A
Tpvt. 37. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
[A Versenytanács elnöke]
“(3e) A
versenytanács elnöke részt vehet az eljáró versenytanács által tartott
tárgyaláson.az eljáró
versenytanács tagjaként eljárhat.”
222.
§
A Tpvt. 38. §-ának (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A kinevezés hat évre szól. A kinevezett személyek a hat év lejártát követően egy alkalommal újból kinevezhetők.”
233.
§
A Tpvt. 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“42. § A Gazdasági Versenyhivatal elnökét a miniszternek, elnökhelyetteseit a közigazgatási államtitkárnak a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben foglaltak szerint megállapított havi alapilletményével azonos díjazás, illetve azonos juttatások, a Versenytanács tagjait a helyettes államtitkárnak a hivatkozott törvény szerint megállapított havi alapilletményével azonos díjazás illeti meg, azzal az eltéréssel, hogy a vezetői illetménypótlék mértéke az elnök esetén az alapilletménye 100 %-a, az elnökhelyettes esetén az alapilletménye 80 %-a, a versenytanács tagja esetén az alapilletménye 70 %-a.”
244. §
A Tpvt. az alábbi 42/A. §-sal egészül ki:
“42/A. § (1) A vizsgálót vizsgáló gyakornok, vizsgáló, vizsgáló tanácsos vagy vizsgáló főtanácsos kategóriába kell sorolni.
(2) Az elnök a vizsgálónak elkülönült szervezeti egység vezetésére vizsgáló irodavezetői megbízást adhat.
(3) A vizsgáló gyakornokot 5, a vizsgálót 10, a vizsgáló tanácsost 11, a vizsgáló főtanácsost 12 munkanap pótszabadság illeti meg. A vezetőt megillető pótszabadság mértéke vizsgáló irodavezetőnél 13 munkanap.
(4) A vizsgáló alapilletménye a külön törvényben megállapított illetményalap szerint:
a) a vizsgáló gyakornok esetében az illetményalap kettő és félszerese,
b) a vizsgáló esetében az illetményalap három és félszerese,
c) a vizsgáló tanácsos esetében az illetményalap négyszerese,
d) a vizsgáló főtanácsos esetében az illetményalap négy és félszerese,
e) a vizsgáló irodavezető esetében az illetményalap ötszöröse.
(5) A vezetői illetménypótlék mértéke a vizsgáló főtanácsos esetén az alapilletménye 20%-a, a vizsgáló irodavezető esetén az alapilletménye 40%-a.
(6) A vizsgáló a közszolgálati jogviszonyban eltöltött ideje alapján
a) pályakezdő köztisztviselőként vizsgáló gyakornoki besorolást kap,
b) vizsgálói besorolást kap, ha a Gazdasági Versenyhivatalban vizsgáló gyakornokként legalább két évet eltöltött és legalább alkalmas minősítésű, illetve abban az esetben, ha a szakterületén legalább öt év szakmai gyakorlattal rendelkezik, és közigazgatási alapvizsgát vagy azzal egyenértékű képesítést szerzett.
(7) A vizsgáló munkája minősége alapján
a) vizsgáló tanácsosi besorolást kaphat, ha kiválóan alkalmas minősítésű,
b) vizsgáló főtanácsosi besorolást kaphat, ha kiválóan alkalmas minősítésű és közigazgatási szakvizsgával vagy azzal egyenértékű képesítéssel rendelkezik.
(8) Vizsgáló irodavezetői megbízást közigazgatási szakvizsgával vagy azzal egyenértékű képesítéssel rendelkező köztisztviselő kaphat.
(9) A Gazdasági Versenyhivatal nem vizsgálói irodavezetője a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény szerinti főosztályvezetői alapilletményre és illetménykiegészítésre jogosult.”
255.
§
A Tpvt. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“44. § A versenyfelügyeleti eljárásra - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, a 3. § (1) bekezdése, (3)-(5) és (7)-(8) bekezdése, 4. § (1)-(4) bekezdése, 5. § (1)-(3) bekezdése, 6. §, 7. § (2) bekezdése, 8. § (2) bekezdésének a) pontja, 9. §, 11. §, 12. §, 13. § (1) bekezdése, 14. §, 15. §, 16. § (1)-(2) és (4) bekezdése, 17. § (3) bekezdése, 19. § (2)-(8) bekezdése, 23. § (4) és (5) bekezdése, 24. § (2) és (7) bekezdése, 27. § (1) bekezdésének első mondata, 27. § (3)-(4) bekezdése, 32. § (3) bekezdése, 35. §, 36. § (4) bekezdése, 37. § (3) bekezdése, 38. §, 40. §, 41. § (1)-(2) bekezdése, 49-60. §, 61. § (1), (3) és (5) bekezdése, 62-72. §, 75. §, 77. §, 78. §, 82. § (1) bekezdésének c) pontja, illetve (2) és (3) bekezdése, 84. §, 85. §, 89. § (1)-(2) és (4)-(5) bekezdése, 90-96. § kivételével.”
26. §
A Tpvt. 51. §-a az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Ha a Versenytanács elnöke az eljáró versenytanács tagjaként részt vesz az eljárásban, a kizárásával kapcsolatos eljárásra a vizsgáló kizárására irányadó szabályok alkalmazandók.”
27. §
A Tpvt. 61. §-ának (3) bekezdésében említett rendbírság legkisebb összege ötvenezer forintra, legmagasabb összege ötszázezer forintra, napi összege legfeljebb ötvenezer forintra módosul.
287.
§
A Tpvt. 62. §-a (1) bekezdésének első és második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Ha az eljárás kérelemre indul, a kérelmező a 18. § (1)-(2) bekezdése alapján indított eljárás esetén százezer forint, a 25. § alapján indított eljárás esetén kettőmillió forint eljárási díjat köteles fizetni, a kérelem benyújtásával egyidejűleg. A 24. § alapján indított eljárás esetében kettőmillió forint eljárási díjat kell fizetni, a kérelem benyújtásával egyidejűleg. Ha az eljáró versenytanács a 24. § alapján indított eljárásban a határozatot a 63. § (3) bekezdésének b) pontja alapján hozza meg, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül további nyolcmillió forint eljárási díjat kell fizetni.”
???
Egyéb kérelmes eljárásoknál miért nincsen eljárási díj???
2978.
§
(1) A Tpvt. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Ha törvény más határidőt nem állapít meg, az érdemi határozatot
a) kérelemre indított eljárás
esetén a kérelem beérkezésétől, illetve a hiányok pótlásátólaz
ismételt kézhezvételtől, a hiánypótlás elmulasztása miatt benyújtott igazolási
kérelem esetében a kérelemnek helytadó határozat meghozatalától
számított kilencven napon belül
b) hivatalból indított eljárás esetén
ba) a 8-10. § alapján indult ügyekben a vizsgálat elrendelésétől számított kilencven napon belül,
bb) a 11. és 21. § alapján indult ügyekben a vizsgálat elrendelésétől számított száznyolcvan napon belül
kell meghozni.”
(2) A Tpvt. 63. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a (3)-(5) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre változik:
“(3) Vállalkozások összefonódásának ellenőrzése során az érdemi határozatot a kérelem beérkezésétől, illetve a hiányok pótlásától számított
a) 45 napon belül kell meghozni, amennyiben
aa) a 23. § és 25. § értelmében nem jön létre összefonódás, vagy
ab) az összefonódás a 24. § szerinti értéket nem éri el, vagy
ac) az engedély a 30. § (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan nem tagadható meg;
b) 120 napon belül kell meghozni minden egyéb esetben.”
(3) A Tpvt. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) Az elintézési határidő indokolt esetben legfeljebb hatvan nappal, a 63. § (2) bekezdésének bb) pontja szerinti esetekben két alkalommal, egyenként legfeljebb száznyolcvan nappal meghosszabbítható. Erről – az eredeti határidő lejárta előtt – az érdekelteket értesíteni kell.”
30289.
§
A Tpvt. 64. §-ában a “67. § (2) bekezdés a)-d) pontja” szövegrész helyébe a ”67. § (2) bekezdésének a)-e) pontja” szövegrész lép.
312309.
§
(1) A Tpvt. 65. §-a (1) bekezdésének a) pontja az alábbi szövegrésszel egészül ki:
“illetőleg követelheti az adathordozón tárolt információ olvasható és másolható formában való megjelenítését,”
(2) A Tpvt. 65. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács a törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében jogosult]
“b) az ügyfélnél szemlét tartani, bármely helyiségébe belépni, ideértve a járműveket és az üzleti tevékenységhez használt bármilyen területet, továbbá az ügyfelet, megbízottját vagy korábbi megbízottját, alkalmazottját vagy volt alkalmazottját szóban vagy írásban felvilágosítás és magyarázat adására kötelezni, illetve a helyszínen más módon tájékozódni,”
(3) A Tpvt. 65. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács a törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében jogosult]
“c) az iratokból másolatot, kivonatot készíteni, továbbá e célból azokat legfeljebb nyolc napra birtokba venni.”
A Tpvt. 65. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:
“(6) A terhelő bizonyítékként felhasználható irat, adat, dokumentum vagy bármilyen más információ rendelkezésre bocsátása nem tagadható meg, azonban az ügyfél, illetőleg a nyilatkozó személy a törvénysértést beismerő nyilatkozatot nem köteles tenni.
(7) Amennyiben az ügyfél a helyszíni szemlét akadályozza, a Gazdasági Versenyhivatal a rendőrség közreműködését kérheti; a rendőrség a reá vonatkozó jogszabályokban megállapított kényszerítő intézkedéseket (eszközöket) alkalmazhatja.”
3201.
§
A Tpvt. 67. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[A versenyfelügyeleti eljárás
kérelemre indul a következő ügyekben]J
“e) a 25. § szerinti időtartam meghosszabbítása.”
3321. §
(1) A Tpvt. 68. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Az eljárás megindítására irányuló kérelmet az nyújthat be,]
“e) aki a 25. § szerinti elidegenítési kötelezettségnek egy éven belül nem tudott eleget tenni.”
(2) A Tpvt. 68. §-ának (4) bekezdése a második mondatát követően az alábbi mondattal egészül ki:
“A hiánypótlásra szolgáló határidő indokolt esetben egy alkalommal meghosszabbítható.”
3423.
§
A Tpvt. 69. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A bejelentő kérheti, hogy ne fedjék fel személyét, illetve - ha tanúként kihallgatják - azt a tényt, hogy bejelentéssel élt a Gazdasági Versenyhivatalhoz.”
3534.
§
A Tpvt. 71. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A vizsgálat befejezésekor a vizsgáló jelentést készít, amelyet az iratokkal együtt a versenytanács elé terjeszt.”
3654. §
(1) A Tpvt. 72. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján]
“b) az iratokat visszaadhatja, ha megállapítja, hogy a tényállás tisztázásához további vizsgálatra van szükség;”
(2) A Tpvt. 72. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az ideiglenes intézkedést elrendelő, illetve a biztosítékadást előíró határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye (82. §).”
(3) A Tpvt. 72. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az eljáró versenytanács a vizsgálónak a vizsgálat lefolytatásának módja, iránya tekintetében javaslatot tehet a vizsgálat lezárását megelőzően is.”
37. §
A Tpvt. 73. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“37. § Ha a 72. § (1) bekezdésének a)–b) pontjaiban írt intézkedésekre nincs szükség, a versenytanács tárgyalást tűz ki. A tárgyalás kitűzésével egyidejűleg a versenytanács megküldi az ügyfélnek a vizsgálati jelentést és a versenytanács előzetes álláspontját, amely tartalmazza a megállapított tényállást, az azt alátámasztó bizonyítékokat, a tényállás értékelését, a határozat meghozatalához szükséges szempontok és következtetések lényegének ismertetését. A tárgyalás napját úgy kell meghatározni, hogy az ügyfélnek módjában legyen az iratokba betekinteni és a tárgyalásra felkészülni.”
3865. §
A Tpvt. 74. §-ának (3) bekezdésében a “pénzintézettől beszerzett adat (banktitok) vagy biztosítótól beszerzett adat (biztosítási titok)” szövegrész helyébe a “hitelintézettől beszerzett adat (banktitok), biztosítótól beszerzett adat (biztosítási titok), illetve külön törvényben meghatározott értékpapírtitok vagy pénztártitok” szövegrész lép.
39. §
A Tpvt. 75. §-a (1) bekezdésének b) pontja az alábbi mondatrésszel egészül ki:
“vagy megfelelő intézkedéseket tesz a már bekövetkezett jogsértés orvoslása érdekében.”
4067.
§
(1) A Tpvt. 76. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[A vizsgáló]
“c)
a határozatban foglalt előzetes vagy utólagos feltétel vagy
kötelezettség teljesülésének ellenőrzése érdekében utóvizsgálatot tarthat.”
(2) A Tpvt. 76. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az utóvizsgálat során e törvény eljárási szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a jelentést - az a) pont szerinti esetben a szünetelés megszűnésétől számított - harminc napon belül kell az eljáró versenytanácshoz benyújtani. E határidő meghosszabbításának nincs helye.”
(3) A Tpvt. 76. §-ának (3) bekezdése a következő d) és e) pontokkal egészül ki:
[Az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján]
“d) megállapítja, hogy az előzetes vagy utólagos feltétel teljesült-e,
e) a kötelezettség teljesítése esetén az utóvizsgálatot megszünteti, nemteljesítés esetén pedig érdemi határozattal korábbi határozatát visszavonja vagy megváltoztatja [77. § (1) bekezdés i) pont].”
37841.
§
A Tpvt. 77. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“77.§ (1) Az eljáró versenytanács határozatában
a) dönt a 67. § (2) bekezdése szerinti kérelemről,
b) a 67. § (3) bekezdése alapján indított eljárásban a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást a tilalom alól mentesítheti, illetve a vállalkozások összefonódását engedélyezheti,
c) a 16/A. § alapján megállapíthatja, hogy a csoportos mentesülés kedvezménye nem vonatkozik a megállapodásra,
d) megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését,
e) elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését,
f) megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását,
g) a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írhat elő, így különösen az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától vagy további fenntartásától való indokolatlan elzárkózás esetén [21. § c) pont] szerződéskötésre kötelezhet,
h) elrendelheti a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét,
i) korábbi határozatát visszavonhatja vagy megváltoztathatja [19. §, 32. §],
j) a 72. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az eljárást megszünteti,
k) a 25. § alapján az egy éves határidőt meghosszabbíthatja.
(2) A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalom alóli mentesítése határidőre szól. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodást a tilalom alól mentesítő, valamint az összefonódást engedélyező határozatban előzetes vagy utólagos feltétel, illetve kötelezettség írható elő.
(3) A 18. § (1) bekezdésének c) pontja, valamint a 18. § (2) bekezdése alapján hozott határozatban tájékoztatást kell adni a 16/A. § szerinti megállapítási, illetve a 19. § (1) bekezdése szerinti visszavonási lehetőségről.”
38942.
§
(1) A Tpvt. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az eljáró versenytanács
bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A
bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének
tíz százaléka lehet. A vállalkozások társadalmi szervezetével,társadalmi a köztestülettével, az egyesüléssel és más hasonló
szervezettel szemben kiszabott bírság összege legfeljebb a tag
vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevételüének
tíz százaléka.”
(2) A Tpvt. 78. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.”
433940.
§
A Tpvt. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“80.
§ Az eljáró versenytanács határozatait nyilvánosságra hozhatja,illetve érdemi határozatait
a Gazdasági Versenyhivatal hivatalos lapjában közzéteszheti. Ennek nem akadálya az, ha a határozat
bírósági felülvizsgálatát kérték. Ha a vizsgálatot elrendelő határozatot
nyilvánosságra hozták, az eljárás megszüntetését elrendelő, illetve az érdemi
határozatot is nyilvánosságra kell hozni.”
4401. …§
(1) A Tpvt. 83. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“A keresetnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs.”
(2)
A Tpvt. 83. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:atályát veszíti, ezzel egyidejűleg a
(4) és (5) bekezdések számozása (3) és (4) bekezdésre módosulaz
ezt követő bekezdések számozása ennek megfelelően módosul
“(3) A közigazgatási perben a Versenytanács elnökének megbízása alapján a Gazdasági Versenyhivatal képviseletében az eljáró versenytanács tagja is eljárhat.”
45120.
§
A Tpvt. 86. §-ának (2) bekezdése az alábbi g) ponttal egészül ki:
[Az érdekelt a keresetben]
“g) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett áruk előállításában, forgalmazásában résztvevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról.”
46. §
A Tpvt. 89. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“Végrehajtható az a határozat is, amely esetében e törvény alapján a jogorvoslatnak a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.”
47. §
A Tpvt. 90. §-ának (3) bekezdésében a végrehajtási bírság napi összege ötvenezer forintra módosul.
48231.
§
(1) E törvény a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
(2) E törvény rendelkezéseit a hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben nem kell alkalmazni.
(3) Azokra a törvény hatálybalépése előtt kötött, és a korábban hatályos rendelkezések értelmében nem tiltott megállapodásokra, amelyek e törvény 2. §-a alapján nem minősülnek csekély jelentőségűnek, s így a 11. § szerinti tilalom alá esnek, e tilalom a törvény hatálybalépésétől számított egy évig nem alkalmazható.
49. §
(1) A Versenytanács határozatlan időre kinevezett tagjainak megbízatása e törvény hatályba lépését követő száznyolcvanadik napon megszűnik. A Gazdasági Versenyhivatal elnöke kezdeményezi a versenytanács tagok felmentését.
(24))
versenytanács tagok ! A Versenytanács e törvény hatályba lépését
követően kinevezésre kerülő legalább két tagját két éves, legalább
két tagját négy éves, további legalább két tagját hat éves határozott időre
kell kinevezni.
(3) A versenytanács tag, ha megbízatása az (1) bekezdés alapján megszűnik, hat havi illetményre, továbbá a közszolgálati jogviszonyban töltött idejéhez igazodóan a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben megállapított mértékű végkielégítésre jogosult, kivéve, ha a (2) bekezdés alapján a versenytanács tagjává újbóli kinevezést nyer.
50. §
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tpvt. 12. §-a, 22. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.
INDOKOLÁS
A TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁS ÉS A VERSENYKORLÁTOZÁS TILALMÁRÓL SZÓLÓ 1996. ÉVI LVII. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLATHOZ
A Javaslat célja a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése útján a versenyjogi szabályozás hatékonyságának javítása, a piaci verseny fenntartásának, illetve fejlesztésének lehetőségét biztosító versenyjogi környezet fejlesztése.
A Javaslat nem kívánja a Tpvt. rendszerét, alapvető szabályait megváltoztatni.
A módosítások - a kitűzött cél jegyében - a következő eszközök révén kívánják továbbfejleszteni a versenyjogot.
Lehetővé válik a Gazdasági Versenyhivatal aktívabb fellépése a jogsértő vállalkozásokkal szemben, a jogsértések felderítésében hatékony eszközökkel bővül az eljárásjogi eszköztár, az eljárási szabályok pontosabbá és rugalmasabbá válnak, a szankciórendszer hatásfoka javul, a Gazdasági Versenyhivatal munkatársaira vonatkozó egyes szabályok megváltoznak.
A Javaslat - miként a hatályos Tpvt. is - megfelelően figyelembe veszi az Európai Közösségek versenyjogát is. Szűkebb értelemben vett jogharmonizációs kötelezettség azonban nem áll fenn, mivel a közösségi versenyjog a tagállamok közötti kereskedelmet érintő magatartásra vonatkozik, a tisztán belső tagállami versenyviszonyokra nem. E szabályokat főképpen közösségi szervek fogják az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően a magyar vállalkozásokkal szemben is kikényszeríteni. A belső jog feladata ebből adódóan az, hogy ne állítson akadályokat a közösségi versenyjog érvényesülése útjába. E tekintetben mind a Tpvt., mind a Javaslat megfelel a közösségi versenyjog által támasztott követelményeknek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A Tpvt. 11. §-a a versenykorlátozó megállapodások általános tilalmát mondja ki, illetve rendelkezik a tilalom alóli mentesítés feltételeiről. A 12. § szerint nem esik a tilalom alá a megállapodás, ha a) csekély jelentőségű vagy b) egymástól nem független vállalkozások között jön létre. A módosítás egyértelművé teszi, hogy a b) pont szerinti eset azért nem tiltott, mert a gazdasági egységen belüli kapcsolatok nem korlátozhatják a gazdasági egységhez tartozó, egymással irányítási viszonyban levő vállalkozások közötti versenyt - hiszen azok nem versenytársai egymásnak, egy érdekközösséget alkotnak -, az a) pont alá eső megállapodások pedig nem korlátozzák olyan jelentős mértékben a versenyt, hogy a közérdek a versenyhatóság fellépését indokolttá tenné. A b) pontban foglalt kitételt ezért a 11. § (1) bekezdésében, mindjárt a versenykorlátozó megállapodások tilalmának kimondását követően helyezi el a Javaslat, jelezve, hogy az ilyen megállapodás nem minősül versenykorlátozónak.
A “vállalkozások köztestülete” fordulat helyett a "köztestület" kifejezés használata a vonatkozó jogszabályokkal kívánja az összhangot biztosítani.
A formálisan ugyan versenykorlátozó, de csekély jelentőségű ügyekkel a versenyhatóságok általában nem foglalkoznak érdemben. Erre lehetőséget többféle jogi megoldás adhat: a jogszabály kivételként kezeli ezeket a csekély jelentőségű eseteket (pl. az Egyesült Királyságban a vertikális versenykorlátozásokat bizonyos piaci részesedés alatt) vagy a gyakorlat alakítja ki, hogy bizonyos piaci részesedést el nem érő vállalkozásokkal szemben a hatóság a közérdek hiánya miatt nem lép fel (pl. EU, Németország).
A Tpvt. jelenleg egy mereven rögzített, 10%-os piaci részesedéshez köti a de minimis kedvezményt (a csekély jelentőségű megállapodásokra vonatkozó kivételt). Nem differenciál vertikális és horizontális megállapodások között (jóllehet ez előbbiek általánosságban kevésbé jelentenek veszélyt a versenyre), másrészt csak mennyiségi, számszerű megközelítést alkalmaz, azaz a “kőkemény” versenykorlátozásoknak is szabad teret enged adott piaci részesedés alatt.
A
Javaslat meghagyja a de minimis kivételt a jelenlegi 10%-kal, de azt tovább
differenciálja: a “durva”, céljukban, hatásukban mindig versenykorlátozó,
előnyöket nem hozó megállapodásokat kiveszi alóla, következésképpen ezekre
vonatkozik a versenykorlátozás tilalma. A leggyakoribb, legnyilvánvalóbb,
“kőkemény” versenykorlátozások kiválasztásához alapul szolgált az EU Bizottság
vonatkozó közleménye, és az OECD ezzel kapcsolatos ajánlása. A Javaslat alapján
a 13. § (2) bekezdésének a) és b) pontjai a kis piaci
súlyú vállalkozásoknak sem engedik meg a vételi vagy az eladási árak közvetlen
vagy közvetett meghatározását, illetve a piac felosztását. Hangsúlyozandó, hogy
mindkét esetben csak a versenytársak közötti, horizontális ügyletekről van szó.
A vertikális típus árrögzítés és
piacfelosztás a 10% alatti piaci részesedésű
vállalkozások között megengedett. A vertikális típusú
korlátozások versenypolitikai szempontból kevésbé kártékonyak, lényegében csak
akkor veszélyeztetik a versenyt, amennyiben valamelyik fél piaci hatalommal
rendelkezik.tiltja, vonatkozva mind a
versenytársak közötti (horizontális), mind a gazdasági vertikum eltérő
szintjein tevékenykedő vállalkozások közötti (vertikális) megállapodásokra. A
vertikális árrögzítés, mikor az maximum ár kikötésének formáját ölti, a
Versenytanács gyakorlata szerint (Vj-52/1999. sz. határozat) nem szükségszerűen
minősül a 11. § szerint versenykorlátozásnak. A minimum vagy fix tovább-eladási
ár meghatározása viszont még a 10 % alatti piaci részesedésű vállalkozások
esetében is versenykorlátozásnak minősül, azaz nem bagatell versenykorlátozás.
A csekély jelentőségű megállapodások esetében is célszerű egyértelműen szabályozni azt, hogy az együttes piaci részesedés számításakor nem csak a “megállapodást kötő feleket” kell figyelembe venni, hanem az azokhoz irányítási alapon kapcsolódó vállalkozásokat is. Ennek hiányában ugyanis, ha például két alacsony piaci részesedésű "anyavállalat" köti a megállapodást, akkor az a “leányvállalataik”, illetve az azoktól nem független vállalkozások magas piaci részesedése ellenére csekély jelentőségűnek minősülne.
A
versenyjogban az érintett árupiac meghatározása kulcsfontosságú kérdés, melynek
célja az egymással versenyben álló vállalkozások azonosítása révén a
versenykorlátozás piaci hatásainak megítélése. A
módosítás ezt a törvényszövegben is rögzíti.
Az érintett árupiacot mind keresleti, mind kínálati helyettesíthetőség szempontjából szokás definiálni. A keresleti oldalú helyettesíthetőség a vevő szempontjából vizsgálja, hogy két áru/szolgáltatás bizonyos szempontok alapján egymással kellő mértékben helyettesíthető-e vagy sem. A kínálati oldali helyettesíthetőség körében a versenyhatóság azt vizsgálja, hogy van-e olyan vállalkozás, amely a szóban forgó árut/szolgáltatást éppen nem termeli/nyújtja, de erre lényegében azonnal, jelentősebb költségek és kockázatok vállalása nélkül képes lenne - ezzel olyan versenynyomást jelentve a vizsgált vállalkozásnak, mint az adott árut/szolgáltatást aktuálisan előállító/nyújtó vállalkozás. A kínálati helyettesíthetőségtől az elmélet megkülönbözteti a potenciális versenyt, amely tényezőt nem a piac meghatározásakor, hanem a megállapodás/magatartás/összefonódás piaci hatásainak értékelésekor vesz számításba.
A Tpvt. jelenlegi szabálya csak a - gyakorlatban kétségtelenül gyakrabban alkalmazott - keresleti helyettesíthetőségről tesz említést. A teljesség kedvéért szükséges a 14. § kiegészítése a kínálati helyettesíthetőség intézményére utalással.
A 23. § módosulása - a közvetlen és a közvetett irányítás megkülönböztetése - miatt szükséges a hivatkozás módosítása.
A magyar versenytörvény általános kartelltilalmat ír elő, a 17. § (1) bekezdése pedig meghatározza a tilalom alóli egyedi mentesítés feltételeit. A versenytörvény egyben feljogosítja a Kormányt, hogy e mentesítő feltételek figyelembevételével - az EK versenyjogának mintájára - csoportmentességi rendeleteket adjon ki. Ha a vizsgált megállapodás a csoportmentességi rendelet feltételeinek megfelel, mentesül a kartelltilalom alól.
Az EK versenyjogában a csoportmentességi rendeleteket a Bizottság adja ki, amely intézmény egyben a versenyhatósági funkciókat is ellátja. A közösségi csoportmentességi rendeletek nyomán a Bizottság - azaz maga a rendeletet kiadója - a csoportmentességek kedvezményét megvonhatja, ha a csoportmentességi rendeletben foglaltaknak ugyan megfelel a vizsgált megállapodás, de az EK Szerződés 81. cikk (3) bekezdésében foglalt általános mentesítő feltételeket adott helyzetben mégsem teljesíti. A mentesség megvonásának ilyen esetben komoly közgazdasági, versenypolitikai indokai vannak. A csoportmentesség megvonása nyilvánvalóan kivételes körülmények között válhat szükségessé. Ilyen körülmény lehet különösen a versenykorlátozások kumulatív hatása. Ezek olyan piaci helyzetek, amikor önmagukban kevésbé jelentős - és ezért például csoportmentességben részesülő - versenykorlátozó megállapodásokat megenged a versenyjog, de ha ezek együttes hatása a gyakorlatban mégis jelentős versenykorlátozást eredményez, akkor más megítélés alá kell, hogy essenek. Ilyenkor kerülhet sor a csoportmentesség megvonásra.
A Javaslat figyelemmel van a közösségi versenyjog - a vertikális versenykorlátozásokról szóló legújabb csoportmentesítő rendelet - azon fejleményére is, mely alapján a tagállami versenyhatóságnak jogában áll a közösségi csoportmentesség kedvezményének megvonása a tagállam területére vonatkozó hatállyal. Ez is indokolja az új jogintézmény bevezetését, mert egyébként EU tagságunkat követően a Gazdasági Versenyhivatal visszavonhatná az EK csoportmentesítő rendelet adta kedvezményt, de a magyar rendelet kapcsán hasonló joga nem lenne.
Mindez felveti annak a szükségességét, hogy a csoportmentesség megvonásának lehetősége a magyar versenytörvényben is bevezetésre kerüljön.
Magának a törvénynek kell arról rendelkeznie, hogy milyen esetben nem alkalmazható egy csoportmentesítési rendelet. A módosítás szerint a Gazdasági Versenyhivatal - hivatalból indult eljárásban - akkor állapíthatja meg, hogy egy rendeletből eredő kedvezmény nem vonatkozik a megállapodásra, ha az önmagukban, egyenként a csoportmentesség feltételrendszerét kielégítő megállapodások együttes hatásaként a 17. § (1) bekezdésében foglalt négy mentesítési feltétel közül egy, tipikusan annak d) pontja nem teljesül. A vállalkozások jogos várakozásának védelme azt kívánja, hogy ilyenkor ne kerüljön sor velük szemben bírság kiszabására, illetve az ilyen határozatnak ne legyen visszaható hatálya. Az új szabály beillesztése az eljárási szabályok megfelelő módosítását is igényli.
A versenykorlátozó megállapodást megengedő egyedi mentesítő határozatot a törvényi feltételek fennállása esetén határozott időre célszerű adni. Jelenleg ez csupán lehetősége a Gazdasági Versenyhivatalnak. Ezzel elmosódik a kivétel és az egyedi mentesítés jogintézményei közötti különbség. A cél az, hogy a versenykorlátozás ne kapjon örök időre szóló engedélyt, hanem csak a hatóság által meghatározott időpontig kapjon átmeneti - adott esetben feltételekhez vagy kötelezettségekhez kötött - felmentést a tilalom alól. A jogpolitikai indok e mögött abban keresendő, hogy idővel szükségszerűen változnak az érintett piacon uralkodó viszonyok, a korábban eltűrt versenykorlátozás megítélése idővel változhat.
A Tanács 17/62 rendelete példáját is követő módosítás nyomán a 17. § (3) bekezdése úgy módosul, hogy a mentesítés a Gazdasági Versenyhivatal által megállapított határidőhöz kötött. Ezt követően természetesen újabb mentesítés kérhető és adható, de az érintett vállalkozásoknak akkor ismét bizonyítaniuk kell az ehhez szükséges törvényi feltételek fennálltát.
A versenyhatóságok engedélyezési típusú határozataikban - mind a versenykorlátozó megállapodások tilalma alóli egyedi mentesítés, mind a vállalkozások közötti összefonódások engedélyezése körében - meglehetősen gyakran feltételeket és kötelezettségeket írnak elő. Az esetek jelentős része olyan ügy, amikor a szóbanforgó versenykorlátozó megállapodást vagy összefonódást nem indokolt megtiltani, viszont a hatékony verseny biztosítása érdekében a hatóság bizonyos magatartást joggal vár el a vállalkozásoktól.
E cél elérésére a közigazgatási jogban két jogintézmény szolgál: a feltétel és a kötelezettség.
A Tpvt. használja a feltétel és a kötelezettség fogalmakat, de világos elhatárolás nélkül. Ezért egyértelmű különbséget kell tenni az engedélyező határozatba foglalható feltételek és kötelezettségek között, a joghatásbeli különbségek meghatározásával.
A Javaslat szerint a kötelezettség előírása nem érinti a határozat hatályosságát. Ha a vállalkozás a kötelezettséget nem teljesíti, az végső soron a határozat visszavonását vonja maga után.
A feltétel
lehet előzetes (felfüggesztő) vagy utólagos (felbontó). Az
előzetesEzzel szemben a
feltétel teljesítése szükséges a Gazdasági Versenyhivatal engedélyező
határozatának hatályosulásához - ezt a 17. § (3)
bekezdése mondja ki, tisztázva, hogy felfüggesztő feltételről van szó.
Az
utólagos feltételt tartalmazó határozat nyomban hatályos, a
feltétel nem teljesülése esetén viszont a
mentesítés automatikusan hatályát veszíti. Ha bebizonyosodott,
hogy egy feltétel nem teljesült, akkor a mentesség vagy nem hatályosul
(előzetes feltétel), vagy automatikusan megszúűnik
a hatálya (utólagos feltétel), ezért annak visszavonására -
ellentétben a kötelezettséget előíró határozattal - nincs is szükség. E
jogkövetkezmények beálltát a Gazdasági Versenyhivatal utóvizsgálat során csupán
“nyugtázza”, vagyis megállapító határozata nem konstitutív hatályú.
A Javaslat világossá teszi, hogy a piaci körülmények olyan típusú változása adhat alapot a határozat visszavonására, amelyek esetén a 17. § (1) bekezdésében foglalt mentesítési feltételek legalább egyike már nem teljesül. A feltétel nem teljesülése esetén a határozat visszavonására nincs szükség.
A
kötelezettség nem teljesítése esetén is sor kerülhet a határozat
visszavonására. A rugalmasság érdekében lehetővé kell azonban azt is tenni,
hogy a Gazdasági Versenyhivatal a kötelezettség
tekintetében, különösen az
kötelezettségben vagy feltételben abban foglalt
határidő vonatkozásában, indokolt esetben módosíthassa a határozatát, ha a
körülmények időközbeni változására tekintettel a kötelezettség teljesítése nem
várható el.
A
Tpvt. 22. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja az eladói, illetve a vevői
erőfölény szélső esetét, az adott vállalkozás ésszerű (nem “számottevően kedvezőtlenebb”)
kikerülési lehetőségének gyakorlatilag teljes hiányát fogalmazza meg. Ezt
követően a (2) bekezdésben kerül átfogóan, a közösségi esetjogból átvett módon
meghatározásra az erőfölény fogalma - az (1) bekezdés ennek
részhalmazát képezi. Ezért a Javaslat
a hatályos (2) bekezdésben foglalt formában
határozza meg a a gazdasági erőfölény fogalmát.
A jelenlegi (1) bekezdés hatályon kívül helyezése természetesen nem jelenti
azt, hogy az abban leírt magatartások a jövőben megengedettek lennének. Az a) pont az eladói erőfölény esetében utal az eladó áruját
ésszerűen helyettesítő árura, mint lehetséges kikerülésre. A b) pontban a vevői
erőfölény esetében ilyen utalás nincs a helyettesíthetőségre, és annak a
keresleti helyettesíthetőség tekintetében nem is lenne értelme.
Ugyanakkor adott vevő nem tekinthető kikerülhetetlennek, ha a
neki eladók az általa vásárolt áru helyett rövid idő alatt jelentősebb
költségek nélkül (nem "számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel")
képesek más áru előállítására áttérni. A GVH eddigi gyakorlatában a fentieket
is figyelembe vette arra alapozva, hogy a 22. § (1) bekezdés szerint az
érintett piacon kell fennállnia a b) pont szerinti feltételeknek (pl. a cukorgyárak
- mint vevők - erőfölényes helyzete a konkrét esetben azért nem került
megállapításra, mert a cukorrépa-termelők adott földterületen több más növényt
is képesek termeszteni). Mindemellett - egyértelműsítve a szabályozást -
célszerű a kínálati helyettesítés e formájára a b) pontban külön is utalni.
A Javaslat egyértelműsíti, hogy - az össze- vagy beolvadáshoz hasonlóan - az irányításszerzés csak akkor minősül összefonódásnak, ha az független vállalkozások között valósul meg. Ez egyeztethető össze azzal a versenypolitikai tétellel, hogy az egy gazdasági érdekeltségi körbe tartozó vállalkozások között fogalmilag kizárt a verseny korlátozása. Az EK versenyjogában is ismert tételt egyébként a 15. § a versenykorlátozó megállapodások kapcsán rögzíti, és ezt szükséges a fúziókontroll terén is érvényesíteni. Ezzel a vállalkozás-csoporton belüli átszervezések esetén megszűnik a versenyelméletileg nem indokolható, így fölösleges terhet jelentő hatósági engedélyezési eljárás, továbbá összhangba kerül a fúziós és a kartell-szabály.
A Javaslat külön nevesítve definiálja az irányítás két változatát, a közvetlen és a közvetett irányítást. Ezért szükséges a 23. § (1) b) pontját kiegészíteni. Ezt követően a szakasz (2) bekezdése határozza meg a közvetlen, a (3) bekezdés pedig a közvetett irányítást.
A módosítás, amely eredményében megfelel a Tanács 4064/89/EGK rendeletének, a jelenleg a 23. § (3) bekezdésében foglalt esetet e szakasz (2) bekezdésének c) pontjába helyezi, továbbá kiegészíti azt egy d) ponttal, amely az előbbiekhez nem sorolható, de facto előállt irányításra vonatkozik. Ez utóbbi eset egyrészt a vezető testületekben való kölcsönös részvételen keresztül realizálódó összefonódásokat, másrészt a kisebbségi részesedéssel megvalósított irányítást öleli fel, amikor pl. egyik vállalkozás a másikat 25%-os részesedéssel is irányítani tudja, mivel a fennmaradó 75% rengeteg kisrészvényes között oszlik meg. Ezen eseteknek az irányítás fogalma alá vonásának célja nem az, hogy az engedélyezendő összefonódások köre szélesedjen, ez ugyanis nehezen lenne kikényszeríthető: nincs olyan konkrét időpont, vagy jogi cselekmény, amihez az engedélyeztetési kötelezettséget kötni lehetne. A fő cél az, hogy figyelembe lehessen venni a de facto irányított vagy irányító vállalkozásokat olyan ügyekben, amikor egy hozzá kötődő másik vállalkozás összefonódását vizsgálja a Gazdasági Versenyhivatal (pl. az engedélykérési kötelezettség kapcsán létező küszöbszámok számolásakor, vagy az összefonódás piaci hatásának értékelésekor).
A gyakorlati tapasztalatok alapján szükséges a közvetett irányítás fogalmának törvényi szintű rendezése és az összefonódásnak minősülő vállalkozásrész-megszerzés definiálása. A közvetett résztvevők köre az irányítási kapcsolat valamennyi releváns lépcsőjében értelmezhető, vagyis irányítási kapcsolat bármelyik láncszemében elegendő a közvetett irányítás létenek megállapíthatósága.
A 24. § az összefonódások ellenőrzése szempontjából kulcsfontosságú rendelkezés: itt rögzíti a törvény azokat a küszöbszámokat, amelyek elérése esetén az összefonódáshoz engedélyt kell kérni.
A Javaslat célja a rendelkezés versenytanácsi gyakorlatot követő egyértelműbbé tétele, továbbá a vállalkozásrész, illetve a közvetlen/közvetett irányítás közötti különbségtétel megjelenése miatt szükséges változások átvezetése.
A 24. § (2) bekezdése és a 25. §-ban foglalt hitelintézeti kört az irányadó külön jogszabályok változása miatt szükséges kiegészíteni. A 25. § pontosítja, hogy az ott megjelölt hitelintézetek által történő átmeneti irányításszerzés mikor nem minősül összefonódásnak. Egyrészt az irányításszerzés átmeneti jellegét annak 1 évben való maximálásával biztosítja, továbbá kiegészül a bekezdés egy olyan kikötéssel, hogy még ez idő alatt sem szabad irányítási jogával élnie, kivéve, ha annak célja a továbbértékesítés előkészítése. Az “átmenetiség”-et kifejező 1 éves időtartam kivételes, indokolt esetben meghosszabbítható. Az új anyagi szabály indokolttá teszi egyes eljárásjogi rendelkezések módosítását is (67. § (2) és 68. § (1) bekezdés).
A 26. § módosítása a 23. § megváltoztatásának folyománya.
A 23. § (4) bekezdésében a Javaslat definiálja a gyakorlatban kialakult vállalkozás-rész fogalmat. Ennek következtében a forgalom számításával kapcsolatos § is kiegészítésre szorul.
E rendelkezés nevezi meg azokat a vállalkozásokat, amelyeknek az engedély iránti kérelmet be kell nyújtaniuk. A módosítást a vállalkozásrész kodifikálása, illetve a közvetlen/közvetett irányítás fogalmának bevezetése teszi szükségessé.
Az engedély iránti kérelmet a Tpvt. szerint bizonyos körülmények bekövetkezésétől számított nyolc napon belül kell benyújtani. A vállalkozások számos esetben képtelenek voltak a nyolc napot betartani. A határidő harminc napra emelése a Gazdasági Versenyhivatal munkáját is segítheti, ugyanis joggal várható el a vállalkozásoktól, hogy a rendelkezésükre álló idő meghosszabbodását kihasználva alaposabb, hiánytalanabb kérelmeket nyújtsanak be.
A 30. § (2) bekezdésének módosítása egyértelművé teszi, hogy a fúzió engedélyezéséhez önmagában nem elegendő az, hogy abból jelentős előnyök is származnak. A Javaslat kimerítő jelleggel felsorolja azokat a vizsgálandó tényezőket, melyek fennállása esetében az engedélyt meg kell adni.
A 30. § (3) bekezdésének módosítása, valamint az új (4) bekezdés - az egyedi mentesítéssel megegyező megoldást alkalmazva - rögzíti a feltétel kétféle típusát.
A Javaslat világossá teszi, hogy a Gazdasági Versenyhivatal akkor nem tagadhat meg egy összefonódást, ha annak eredményeként nem jön létre vagy nem erősödik meg olyan erőfölényes piaci helyzet, amely akadályozza a verseny hatékonyságát. Ily módon továbbra is mód nyílik a piaci erő növekedését ellensúlyozó hatékonyság-növekedés figyelembe vételére.
Az összefonódások sok esetben tartalmaznak olyan versenykorlátozó kikötéseket, amelyek egyébként a 11. § alá esnének, és mentesítésre szorulnának. E versenykorlátozásokat, amennyiben azok feltétlenül szükségesek az összefonódás megvalósításához, a versenyjogok általában az összefonódásba olvasztva szokták engedélyezni, nem pedig külön kartelleljárás keretében. Erre a lehetőséget a Javaslat a 30. § (5) bekezdésének beiktatásával adja meg.
A Javaslat 6. §-ánál, a 17. § (2) és (3) bekezdése kapcsán írott indokok e helyen is irányadók. Az engedély nélkül létrehozott fúziók esetében az utólagos eljárásban csak kötelezettség írható elő, feltétel nem.
A Javaslat az összefonódások engedélyezése körében is következetesen szétválasztja a határozatban előírt feltétel, illetve kötelezettség fogalmát és jogkövetkezményét.
A GVH státusza, a közigazgatáson belül elfoglalt helyzete
alapján, világméretű összehasonlításban is a legfüggetlenebb versenyhatóságok
közé sorolható. Konkrét ügyekben sem a kormányzat, sem az Országgyűlés nem
utasíthatja, így a verseny védelmét aktuálpolitikai érdekektől mentesen tudja
végezni. A GVH közigazgatáson belüli függetlenségét külföldi szakértők rendre
elismerőleg kommentálják. Ezen a helyzeten a módosítás nem kíván változtatni.
A Gazdasági Versenyhivatal szervezetének még hatékonyabbá tétele kapcsán szükséges, hogy a Gazdasági Versenyhivatal két elnökhelyettesének kinevezésére a Gazdasági Versenyhivatal elnöke tehessen javaslatot - hasonlóan, mint jelenleg a Versenytanács tagjai esetében történik.
A Javaslat pontosítja azon intézkedések és jogszabályok körét, amelyet a Gazdasági Versenyhivatallal egyeztetni kell.
A hatályos versenytörvény szerint az önkormányzatok is kötelesek a Gazdasági Versenyhivatallal egyeztetni minden olyan általuk kibocsátani tervezett jogszabályt, amely a versenyre hatással lehet. Jelenleg az önkormányzatok csak elvétve tartják be ezt a kötelezettséget, és a Gazdasági Versenyhivatal sem rendelkezik a megfelelő erőforrásokkal ahhoz, hogy abban az esetben, ha az önkormányzatok betartanák a törvény e rendelkezését, érdemben véleményezze valamennyi kibocsátani tervezett és a verseny szempontjából releváns jogszabályt.
Az önkormányzatok által kibocsátott rendeletekkel kapcsolatos, a Gazdasági Versenyhivatallal való egyeztetési kötelezettséget a módosítás eltörli, de ennek lehetőségét továbbra is biztosítja a hozzá fordulók számára. A jogosultság alanya a jegyző lesz, mivel a törvényesség feletti őrködés az ő feladata.
A modern versenyjogok törekvése, hogy kevés, általánosan megfogalmazott és így a gazdasági környezet változásaihoz képest rugalmasan értelmezhető anyagi jogi szabállyal védjék a hatékony piaci versenyt. Ezt követően nagy szerep hárul a versenyhatóságra és a bíróságokra, hogy döntéseik révén tartalommal töltsék meg a generálklauzula-szerű rendelkezéseket. Nem véletlen, hogy a legtöbb versenyhatóság közzétesz olyan nem-jogszabály jellegű dokumentumokat, amelyekben a jogalanyok számára jelzi, hogy milyen módon kívánja tartalommal megtölteni a törvényben szereplő egyes fogalmakat (például világossá téve a versenyjogi bírság mértékének megállapításakor irányadó szempontokat), vagy, hogy egy bizonyos fogalmat hogyan értelmezett idáig és milyen alapelveket követve fogja azt ezután alkalmazni. A versenyhatóságok a legtöbb helyen megpróbálják csökkenteni a generális tilalmak okozta jogbizonytalanságot, iránymutatást adva a jó szándékú piaci szereplőknek.
E dokumentumoknak két nagy csoportja létezik: az egyiket olyanok alkotják, amelyekben a versenyhatóság saját és a bíróság esetjogát összefoglalva ismerteti álláspontját (például a piacmeghatározás kérdésében); a másikba azok tartoznak, amelyek - jóllehet nem kizárt, hogy korábbi esetekre, döntésekre hivatkozzanak - jóval absztraktabbak, a hatóság által jövőre nézve alkalmazni kívánt politikát közvetítik a nyilvánosság felé, természetesen a mindenkori jogszabályi keretek között mozogva.
A Versenytanács jelenleg elvi állásfoglalásokat ad ki egyes lényeges megállapításairól, de ezek nem tesznek mást, mint korábbi, egyedi ügyben hozott döntésében mondottakat elszigetelt módon ismételnek meg, tudatosítanak.
Ezek
mellett szükségesnek mutatkozik olyan iránymutatásokközlemények
kibocsátása is, amelyek amellett, hogy a lehetőségek szerint már meghozott
döntések tapasztalataira épülnek, akár konkrét ügyektől elszakadva is, koherens
módon tükrözik a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelfogását, várható
jogalkalmazói irányvonalát. Ezek a közlemények hangsúlyozottan nem kötelezőek,
de jelzik a joggyakorlat alakulását és szempontjait az egyes versenyjogi
témákban.
A
Javaslat szerint az iránymutatásokatközleményeket
a Gazdasági Versenyhivatal elnöke a Versenytanács elnökével együttesen adja ki.
Hangsúlyozandó, hogy sem az elvi állásfoglalások, sem a közlemények nem jogszabályok, kötelező erővel nem bírnak, céljuk a vállalkozóknak támpontokat adni.
A Tanács 17/62 rendelete szerint az EK versenyhatósága ún. ágazati vizsgálatot kezdeményezhet, ha egyes piacok működéséből arra következtet, hogy ott a vállalatok feltehetően versenyellenes tevékenységeket folytatnak. Ilyenkor az őt a versenyfelügyeleti eljárásban egyébként megillető, széles körű vizsgálati jogosítványokkal is élhet a Bizottság. Ha az ágazati vizsgálat során megerősödik a Bizottság gyanúja, hogy a piaci jelenségek mögött vállalati versenykorlátozások állnak, akkor egyedi jogsértési eljárásokat indíthat.
Ezt az eszközt Magyarországon is indokolt bevezetni. A Javaslat alapján akkor, ha a Gazdasági Versenyhivatal a piac “rendellenes” működését tapasztalja, az ott működő vállalkozásoktól - határidő megjelölésével, határozattal - felvilágosítást kérhet a piac működésével, az adott vállalkozás piaci tevékenységével kapcsolatos tényről, körülményről.
Ez a módszer megfelelő adatokkal alapozza meg a Gazdasági Versenyhivatal által végzett piacfigyelő munkát.
Az ágazati vizsgálat nem jelent versenyfelügyeleti eljárást. Egy önálló hatósági eljárás, amelyre főszabályként az Áe. előírásait kell alkalmazni.
A határozatban előírt adatszolgáltatás megtagadása napi összegben megállapított bírság kiszabását eredményezi. A valótlan vagy megtévesztő adatszolgáltatás is bírsággal szankcionálandó.
A Tpvt. 37. § (2) bekezdés e) pontjához
A 36. § (5) bekezdésénél írtak itt is irányadóak.
A módosítás lehetőséget biztosít a Versenytanács elnökének arra, hogy a döntéshozatalban is részt tudjon venni.
A Gazdasági Versenyhivatal működésének hatékonyabbá tétele miatt szükséges a Versenytanács tagjainak kinevezését - kellő függetlenséget biztosító hosszúságú, a hivatal vezetésével nem egybeeső - határidőhöz kötni (egyszeri újra kinevezés lehetősége mellett), ily módon biztosítani a tagok természetes forgását és azt, hogy adott időszakban a lehető legjobban felkészült szakemberekből álljon az ügyekben érdemi döntést hozó Versenytanács.
A Gazdasági Versenyhivatal jogállása, feladatai, országgyűlési kapcsolatai sok szempontból különböznek a közigazgatás más szerveitől. A köztársasági elnök által kinevezett tisztségviselők helyzetét tekintve, s a munkatársak, a vizsgálók kötelezettségei, jogai körében is számottevők az eltérések, szigorúbbak a kötöttségek. A Tpvt. 40. §-ában meghatározott szigorú - az Állami Számvevőszék számvevőivel, továbbá a vezető megbízású köztisztviselőkkel rokon - összeférhetetlenségi előírások értelmében a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálói és vezetői tudományos, oktatói, művészeti, szerzői jogi védelem és iparjogvédelmi jogszabály hatálya alá eső tevékenységen kívül más megbízatást vagy kereső foglalkozást nem folytathatnak, díjazást nem fogadhatnak el, nem lehetnek gazdasági társaság, szövetkezet vezető tisztségviselői, felügyelő bizottsági tagjai.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény a központi és a helyi államigazgatás körében előírásaival részletekbe menően szabályozza a munkatársak besorolását, előmenetelét, általában a közszolgálati jogviszony teljes körét. E szabályozás bizonyos figyelmet fordít ugyan a Gazdasági Versenyhivatal sajátosságaira is, azonban nem veheti tekintetbe a vizsgálók feladatainak és tevékenységének olyan jellemzőit (meghatározott körben önálló vizsgálói, döntési jogosítványok), amelyekből többek között a köztisztviselőkről szóló törvényben foglalt besorolási és bérezési megoldásoktól - az Állami Számvevőszékhez hasonlóan - számottevően eltérő szabályozás igénye következik.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálybalépése óta ellentmondásos a helyzet, a Gazdasági Versenyhivatal egyre nehezebb helyzetbe került a munkaerőpiacon a képzett - elsősorban magas szintű speciális közgazdasági-jogi ismeretek és gyakorlat birtokában lévő -, a szigorú összeférhetetlenségi szabályokat vállaló szakemberek megszerzése során. A vázolt ellentmondások áthidalását a törvény módosítása elősegíti.
A javasolt megoldás az Állami Számvevőszéknél alkalmazott megoldást veszi alapul, annak az eltérésnek a figyelembe vételével, hogy a Gazdasági Versenyhivatal szervezete hierarchikusan kevésbé tagolt, így egy középvezetői szint (osztályvezető) hiányzik, ellenben a vizsgálói szinten - tekintettel a versenypolitika és versenyjog specialitásaira - lehetőség van a saját utánpótlás kinevelésére (ezt szolgálja a vizsgáló gyakornoki státusz), s a szakmai tudás és tapasztalat differenciáltabb elismerésére. Egyúttal figyelembe veszi azt a sajátosságot is, hogy a Versenytanács tagjai a közigazgatásban szokatlan státusszal rendelkeznek: a köztársasági elnök nevezi ki őket, és döntéseik során a bíróihoz hasonló függetlenséget élveznek, csak a törvénynek vannak alárendelve.
A Tpvt. 44. §-a szerint a versenyfelügyeleti eljárásra - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve az e §-ban felsorolt rendelkezéseket. E felsorolást a tapasztalatok tükrében indokolt kiegészíteni.
A Versenytanács elnöke a Javaslat alapján az eljáró tanácsban részt vehet, ezért szükséges a kizárására vonatkozó szabályokat is rögzíteni.
A rendbírságok összegének emelését a nagyobb visszatartó erő kívánalma indokolja.
Aaz
eljárási díjakat emelni. Azokban az egyedi mentesítéses ügyekben, ahol kis
méretű vállalkozások érintettek, méltányos
az eddigi százezer forintos eljárási díjat
csökkenteni Javaslat az összefonódások
engedélyezése körében az eljárási díjakat megemeli. A jelenleg
megállapított ötszázezer forint nincsen arányban e
tranzakciók jelentőségével és nagyságrendjével.
A jelenlegi elintézési határidők kétirányú módosítása szükséges. Egyrészt kevés a jelenleg rendelkezésre álló idő a titkos kartellekkel szembeni eredményes fellépésekhez és az erőfölénnyel való visszaélések kivizsgálásához. A közösségi versenyjogban egyáltalán nem köti ilyenkor eljárási határidő az Európai Bizottságot. A hivatalból indított eljárásoknál, a 11. és 21. §-ba ütköző magatartások vizsgálatakor ezért a Gazdasági Versenyhivatal munkájának minőségét és eredményességét szolgálja a határidők kitolása. A Javaslat szerint első lépcsőben 180 napig tart az eljárás, amelyet a Versenytanács elnöke indokolt esetben, a 63. § (6) bekezdése alapján két alkalommal, 180-180 nappal meghosszabbíthat. Természetesen a meghosszabbított határidő esetén is alkalmazandó a 63. § (1) bekezdésének alapelvszerű rendelkezése, mely szerint az ügyek ésszerű időn belül történő befejezéséről hivatalból kell gondoskodni.
A kérelmek elintézésénél a jelenlegi szigorú határidők fenntartását az ügyfél jogos érdekének védelme továbbra is indokolja.
A Javaslat az elintézési határidőt másrészről rövidebbé is teszi. A Tanács 4064/89/EGK rendeletének mintáját részben követve kerül sor a kétlépcsős fúziókontroll bevezetésére. Ez előnyt jelent a vállalkozások számára, mert versenypolitikai aggályokat fel sem vető ügyekben (a kérelmek többségét általában ezek teszik ki) még a jelenleginél is gyorsabban kaphatják meg az engedélyt. A hátrányokkal valószínűsíthetően nem járó összefonódásokat 45 nap alatt kell engedélyezni, a problémákat felvető, és így alaposabb vizsgálatot igénylő ügyekben 120 napon belül születik meg az érdemi döntés.
A Tpvt. 64. §-ában a hivatkozás módosítását a 67. § (2) bekezdésének változása teszi szükségessé.
A 65. § sorolja fel azokat a vizsgálati eszközöket, amelyeket a Gazdasági Versenyhivatal a tényállás tisztázása érdekében felhasználhat. Annak érdekében, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak a hatékonyan működő versenyhatóságokkal - ilyen például az Európai Bizottság, az Egyesült Királyság-béli Office of Fair Trading, a német Bundeskartellamt - egyenértékű lehetőségei legyenek, a Javaslat egyértelműbbé teszi a versenyhatóság bevethető eszközeit.
Ugyanakkor azt is rögzíti a Javaslat, hogy az eljárás alá vont vállalkozás önmagára nézve terhelő, a jogsértést beismerő nyilatkozatot nem köteles tenni.
A 25. § módosulása miatt szükséges kiegészíteni a kérelemre induló eljárások felsorolását, illetve rendelkezni arról, hogy ki nyújthatja be a kérelmet.
A nem teljes kérelmet a vizsgáló jelenleg csak egy alkalommal adhatja vissza hiánypótlás végett. Ha ezt követően is hiányos a kérelem, akkor az eljárást meg kell szüntetni. A Javaslat révén rugalmasabbá válik az eljárás - ami különösen az összefonódások ellenőrzésekor fontos követelmény -, mert a hiánypótlásra adott határidőt indokolt esetben egyszer meg lehet hosszabbítani, ezzel lehetővé téve az ügyben az érdemi döntés meghozatalát.
A Javaslat szerint a törvénybe ütköző magatartást bejelentő személyt az anonimitás joga nem csak a vizsgálat során, hanem az eljárás során mindvégig megilleti.
A Tpvt. 71. §-ának (1) bekezdése és 72. §-a (1) bekezdésének b) pontja tartalmaz a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására rendelkezésre álló idő hivatalon belüli megoszlásáról szabályokat, amikor a vizsgálati jelentés leadásának időpontjáról és annak esetleges meghosszabbításáról, továbbá a vizsgálati jelentés visszaadásáról szól. Tekintettel arra, hogy a 63. §-ban az eljárási határidő számítása a jelenlegihez képest sokrétűbb lett, e rendelkezések módosítása is szükséges. Mivel a sokféle eljárás sokféle belső határidőt és visszaadási határidőt eredményezne, a Javaslat ezek törvényi szintű szabályozását mellőzi. Az ügyfél számára jelentőséggel elsősorban az eljárás lezárásának (végső) határideje bír, az, hogy eközben a Gazdasági Versenyhivatal melyik része (a vizsgáló vagy az eljáró versenytanács) kezeli ügyét, lényegében közömbös számára.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy mind az ideiglenes intézkedés elrendelése, mind annak biztosítékadáshoz kötése ellen külön jogorvoslatnak van helye.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy az eljáró versenytanács már a vizsgálati szakaszban javaslatok tételével helyes irányba terelje a versenyfelügyeleti eljárást, optimalizálva ezzel a rendelkezésre álló eljárási határidő kihasználását.
A Javaslat egyértelműsíti, hogy az eljárás alá vont vállalkozás védekezéshez való joga érvényesíthetőségének elemi feltétele, hogy az eljáró versenytanács tárgyalását megelőzően értesüljön az ellene felhozott bizonyítékokról, illetve a megállapított tényállásból adódó minősítésről, s a jogkövetkezményekről. A Javaslat újítása, hogy ennek érdekében az eljáró versenytanács - a tárgyalás előkészítése körében - már előzetesen értékeli a vizsgálói jelentést, s az attól eltérő álláspontját is az ügyfél tudomására hozza, túlmenően a vizsgálói jelentésben foglaltakon. A Javaslat alapján az eljáró versenytanács egy önálló, összetett tartalmú előkészítő iratot készít, s ezt kézbesíti az ügyfél részére.
A 75. § (1) bekezdésének b) pontját az időközi jogszabályváltozásokra tekintettel indokolt módosítani: a titoktípusok közé így bekerül az értékpapírtitok és a pénztártitok.
A versenyfelügyeleti eljárás dinamikusabb felfogásának, a hatékonyabb közigazgatási munka megteremtésének igénye fogalmazódik meg a szünetelés 75. § szerinti elrendelési lehetőségének kiterjesztésében. Az eljárás szüneteltetése szintén eszköz arra, hogy az önkéntesség hatékonysági előnyeit kihasználva érje el a versenyfelügyeleti eljárás azt, hogy a versenytársaknak és a fogyasztóknak előnyösebb helyzet mielőbb megvalósuljon.
A Javaslat a szűkítő feltételek oldásával lehetőséget teremt az ügyfelek és a hatóság olyan típusú - alkotó - együttműködésére, ami azon alapul, hogy az ügyfelek részletesebb eligazítása, a határozatok végrehajtásának önkéntességet kihasználó megkönnyítése hatékonyabb jogalkalmazást tesz lehetővé, mint ami ezt nélkülözi.
Az
utóvizsgálatról szóló 76. § pontosítása szükséges a vizsgálói jelentés
leadásának határideje kapcsán: meg kell jelölni e határidő kezdetét (amely
azonos a szünetelési határidő végével). Szükséges nek tartjuk továbbá, hogy utóvizsgálatra
kerüljön sor annak tisztázása érdekében, hogy a határozatban foglalt feltételek
vagy kötelezettségek teljesültek-e vagy sem.
Az utóvizsgálat eredményeként a jövőben az eljáró versenytanács azt is megállapíthatja, hogy a határozatban foglalt feltétel nem teljesült. A kötelezettség teljesülése esetén az utóvizsgálatot megszünteti, nem teljesülése esetén pedig érdemi határozatot hoz, azaz korábbi határozatát visszavonja.
A 77. § sorolja fel az eljáró versenytanács által hozható határozatok típusait. Ennek új c) és k) pontja az anyagi jogi módosulások miatt válik szükségessé (16/A. §, 25. §).
A g) pont egy új lehetőséget nyit meg. A 77. § alapján jelenleg nincs lehetősége arra, hogy a törvénybe ütköző állapot, tevékenység megszüntetése érdekében bizonyos magatartás tanúsítására kötelezze a határozat címzettjét - szemben pl. az EK versenyhatóságával -, amely rendelkezik ilyen joggal. Léteznek azonban olyan versenykorlátozások, visszaélések, amelyekre a "gyógyír" szinte kizárólag bizonyos magatartásra való kötelezés lehet - pl. korábbi ügyféllel szemben az ügylet folytatásától való visszaélésszerű elzárkózás esetén szerződéskötésre, szállításra kötelezés. A Gazdasági Versenyhivatal határozata természetesen nem jelenti a szerződés létrehozását, arra csak a bíróság jogosult. Valamilyen magatartásra kötelezés megjelenhet egy tiltó határozathoz kapcsolódóan is.
A (2) bekezdésben az egyedi mentesítés határidőhöz kötése, valamint a feltétel és a kötelezettség közötti különbségtétel jelenik meg.
A (3) bekezdés tájékoztatási kötelezettség előírásával a vállalkozások számára előre kiszámítható helyzetet kíván teremteni.
Az érdemi bírság összegének maximuma jelenleg nincsen meghatározva. Ezt a jogbiztonság érdekében célszerű korlátozni. A bírság felső határának rögzítésével fölöslegessé válik a többszörös törvénysértés esetében halmozott kiszabásról e helyütt rendelkezni. A tíz százalékos mérték összhangban van a nemzetközi gyakorlattal, kellő visszatartó erőt teremt, de nem jár a vállalkozás ellehetetlenítésével.
Számos versenyhatóság alkalmaz olyan politikát, hogy a még nem, vagy nem kellően feltárt versenykorlátozó megállapodást a hatóságnál titokban bejelentő vállalkozást, amennyiben annak versenyjogi felelőssége egyébként megállapítható, a bírság alól vagy felmenti, vagy jelentősen kisebb összegű bírságot szab ki rá. Külföldi tapasztalatok szerint ez a lehetőség számos titkos kartell felszámolását tette és teszi lehetővé.
E politika bevezetéséhez szükséges, hogy a jogsértő feleknek az eljárást megelőzően vagy annak során tanúsított együttműködő magatartását a Gazdasági Versenyhivatal a bírság kiszabásakor figyelembe vehesse.
Miután a visszavonás, illetve módosítás tárgyában bevezetésre került a felróhatóság intézménye, indokolt ezt a bírságolási szempontok között is külön nevesíteni.
A
Javaslat szerint a Versenytanács érdemii
határozatokait a Gazdasági
Versenyhivatal hivatalos lapjában közzélehettennszi, továbbá azokathatározatait
más formában is nyilvánosságra hozhatja. A hivatalos lapban való
közzététel időpontja releváns lehet azon vállalkozások számára, amelyek ugyan
nem címzettjei a határozatnak, de annak megtámadásához közvetlen és egyedi
jogos érdekük fűződik. Ezek ugyanis elsősorban a Versenyfelügyeleti Értesítőből
szerezhetnek tudomást a Versenytanács érdekeiket sértő határozatáról.
A módosítás alapján a Gazdasági Versenyhivatal határozata végrehajtható, tekintet nélkül a bíróság előtti megtámadásra. A végrehajtás bíróság általi felfüggesztésének lehetőségét a Pp. 332. §-nak (3) bekezdése biztosítja.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság előtt a Versenytanács tagja képviselje a Gazdasági Versenyhivatalt, nem kizárva a jelenlegi gyakorlatot sem, mely szerint a hivatalt ügyvéd képviseli a bírósági eljárásban.
A tisztességtelen piaci magatartást tanúsítókkal szemben alkalmazható jogkövetkezmények körét a Javaslat bővíti, összhangban az iparjogvédelem területén (szabadalom és védjegybitorlás esetében) alkalmazott megoldással.
A Tpvt. 89. §-ának (1) bekezdését a 83. § (1) bekezdésének módosítása következtében szükséges pontosítani.
A Javaslat a Tpvt. eljárási bírságainak felemelésével összhangban módosítja a kiszabható végrehajtási bírság mértékét is.
A Javaslat hatályba lépése időpontjának meghatározása kellő időt biztosít a vállalkozások számára a felkészülésre.
A Javaslat rendelkezéseit csak a hatályba lépés után indult ügyekben kell alkalmazni, a folyamatban lévő ügyekben nem.
A Javaslat szerint a hivatal érdemi döntéseit hozó versenytanács tagok eddigi határozatlan időre szóló kinevezése 6 éves határozott idejű kinevezéssé alakul át. E szabály alapján a versenytanácsi tagság élethivatás jellegű feladatból olyan tisztséggé alakul át, melyet az arra mindig legalkalmasabb szakemberek fognak ellátni, határozott időre szóló kinevezés alapján.
Átmeneti rendelkezésként a jelenleg kinevezett versenytanácstagok jogviszonyát a Javaslat a hatályba lépéstől számított 180. napon, vagyis a törvény kihirdetésétől számított 9 hónap elteltével megszünteti. A jogviszony a törvény erejénél fogva szűnik meg, azonban a kinevezést személyre szólóan is kell visszavonni, ezért szükséges a felmentés egyidejű kezdeményezése.
Az érintett versenytanács tagok méltányolandó érdekeire tekintettel rendelkezik úgy a Javaslat, hogy a jogviszony megszűnésével a versenytanács tag számára ki kell fizetni azokat a járandóságokat, amelyeket a vonatkozó jogszabályok a felmentés esetére előírnak.
Az új versenytanács tagok egyszeri, eltérő időtartamú kinevezése azért szükséges, hogy a későbbiekben a tagok kinevezése ne egy időpontban járjon le, s ennek következtében ne a Versenytanács egésze cserélődjön ki esetlegesen, hanem csak egy része. Ez folyamatos körforgást biztosít, egyensúlyban tartva az állandóság és a megújulás igényét.
A hatályon kívül helyező rendelkezések a 13. és a 22. § módosításához kapcsolódnak.