KORMÁNYA
T/3257. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról
Előadó:
Dr. Dávid Ibolya
igazságügy-miniszter
2000. évi … törvény
az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról
A törvények tükrözik a jogalkotó értékrendjét. Az Országgyűlés korábbi három semmisségi törvénnyel egyértelművé tette, hogy melyek azok a büntető anyagi jogszabályok, amelyek megalkotása, léte, alkalmazása nem fér össze a jogállamisággal. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc miatt elszenvedett törvénysértések maradéktalan orvoslása érdekében indokolt, hogy a leszámolást kiszolgáló eljárási jogszabályok alkalmazásával történt elítélések tekintetében a törvényhozás hasonló értékítéletet fogalmazzon meg. E célból az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. §
Semmisnek tekintendő az 1956. évi 28. törvényerejű rendelettel és az 1956. évi 32. törvényerejű rendelettel bevezetett rögtönbíráskodással, továbbá az 1957. évi 4. törvényerejű rendelettel bevezetett gyorsított eljárásban, valamint az 1957. évi 25. és az 1957. évi 34. törvényerejű rendelettel felállított népbírósági tanács előtti eljárásban - a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésben - történt elítélés.
2. §
(1) Az elítélés a törvény alapján semmis, amelynek igazolása az ügyben eljárt elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik.
(2) A semmisség igazolása iránti eljárásra a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) XVIII. fejezete szerinti Különleges eljárásoknak a Be. 356. § (2) bekezdésében meghatározott általános rendelkezései irányadók az alábbi eltérésekkel:
a) az eljárás az elítélt hozzátartozójának (Btk. 137. § 6. pont) kérelmére is megindul;
b) a bíróság határozata ellen a hozzátartozó is fellebbezhet;
c) a Legfelsőbb Bíróságnak az igazolást megtagadó határozata ellen fellebbezésnek nincs helye;
d) Be. 356. § (2) bekezdésének d) pontjában foglalt eljárás megszüntetési ok nem alkalmazható;
e) a bűnügyi költséget az állam viseli.
3. §
E törvény nem alkalmazható az 1989. évi XXXVI. törvény, az 1990. XXVI. törvény és az 1992. évi XI. törvény hatálya alá tartozó elítélésekre.
4. §
E törvény a kihirdetését követő tizenötödik napon lép hatályba.
Indokolás
az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló
törvényjavaslathoz
1. A semmisségi törvény természetéből adódik, hogy elszakad az elkövetés és elbírálás idején hatályban volt pozitív jogtól. Utóbbi fölé egy más, új jogi értékrendet helyez. A semmisségi törvénnyel az ítélet a jogalkotó értékrendje szerint mérettetik meg és ezen alapulóan tekintendő nem létezőnek. Nem szorosan vett tételes jogon nyugvó, jogértelmezési, jogdogmatikai megalapozású kritika vezet tehát semmisségi törvény megalkotásához, hanem csakis külső szempont: a jogalkotó értékrendje.
Az 1956. évi forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét és emlékét az első szabadon választott Országgyűlés által alkotott 1990. évi XXVIII. törvény megörökítette. Ezt megelőzően az 1989. november 1. napján hatályba lépett 1989. évi XXXVI. törvény rendelkezett az 1956. évi forradalommal és szabadságharccal összefüggő elítélések orvoslásáról.
Az eltelt idő tapasztalatai mutatják, hogy nem maradéktalan az 1956. évi forradalommal és szabadságharccal összefüggésben történt elítélések orvoslása. Nem válhattak semmissé eddig olyan ítéletek, amelyeket a leszámolás igényéhez alakított eljárási rendben, politikai koncepció mentén hoztak. Az ilyen eljárásban hozott ítélet a büntetőeljárás hatályos rendelkezései szerint nem orvosolható, a 1989. évi XXXVI. törvény hatálya alá nem vonható.
A Javaslat célja, hogy a semmisség révén ezen elítélések tekintetében nyújtson erkölcsi, jogi és politikai elégtételt.
2. Az 1989. évi XXXVI. törvény kiindulópontja a büntetőtörvényben szereplő bűncselekmények köre volt. A törvény ezek egy részét “politikai bűncselekménynek”, míg az ezen kívül eső bűncselekmények közül egyeseket “köztörvényes” bűncselekményeknek minősített. Mindkét körben a forradalommal és szabadságharccal, illetve az ahhoz kapcsolódó harci cselekménnyel való összefüggés volt az a további elvárás, ami a semmisséget megalapozhatta. A köztörvényes körbe tartozó bűncselekmények esetében pedig még további elvárás volt az elkövetés méltánylást érdemlő körülménye.
A politikai bűncselekmények körébe vont bűncselekmények miatti elítélések tekintetben a semmisség lehetősége e korábbi semmisségi törvény alapján biztosított. Ugyanakkor az 1989-es szabályozás érzéketlen maradt az általa “köztörvényes” körbe bevont bűncselekményeken kívül eső - ám politikai bűncselekménynek nem minősülő – cselekmények forradalommal és szabadságharccal összefüggésben való (illetve összefüggésbe hozott) elkövetése miatt történt elítélések tekintetében.
Ez szükségszerű következménye volt az 1989. évi XXXVI. törvény szabályozási konstrukciójának. A pusztán anyagi jogi rendelkezések minősítéséből kiinduló semmisségi szabályozás révén ugyanis soha nem lehet eljutni oda, hogy az eljárásjogi környezet által determinált jogtalanságot is orvosolni lehessen.
3. Az 1956. évi forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás politikai szándéka megtervezett szempontok alapján használta fel az ítélkezést. Ezt világosan kifejezi a forradalom leverését követően alkotott “különleges” eljárási szabályok sora. Ezek közé tartozik:
A rögtönbíráskodásról szóló 1956. évi 28. számú törvényerejű rendelet, illetve az ezt kiegészítő 1956. évi 32. számú törvényerejű rendelet, amelyek 1956 december 11., illetve 1956. december 13. napjától 1957. november 3. napjáig voltak hatályban.
A gyorsított büntetőeljárás szabályozásáról szóló 1957. évi 4. számú törvényerejű rendelet, amely 1957. január 15. napjától 1957. július 3. napjáig volt hatályban.
A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának felállításáról és eljárásának szabályozásáról szóló 1957. évi 25. számú törvényerejű rendelet, amely 1957. április 6. napjától 1957. július 3. napjáig volt hatályban.
A népbírósági tanácsokról és a bírósági szervezet, valamint a büntető eljárás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1957. évi 34. számú törvényerejű rendelet, amely 1957. június 15. napjától, illetve egy részében 1957. július 3. napjától 1961. április 16. napjáig volt hatályban.
A hivatkozott jogszabályok preambulumaiban az akkori jogalkotó folyamatosan számot adott a politikai leszámolási igény meglétéről és alakulásáról, ami világosan mutatja e jogi normák keletkezésének célját.
A “különleges” eljárási szabályok olyan környezetet alkottak, amelyben nem voltak adottak a pártatlan, illetve elfogulatlan jogalkalmazás feltételei. A “különleges” eljárási szabályok alkalmazása esetén eleve reménytelen volt annak helyzete, akinek cselekményét a forradalommal összefüggésbe hozva bírálták el. Ebben a jogi környezetben az elítélés szükségképpen elfogult volt.
Ezért nincs annak jelentősége, hogy konkrétan mely törvényi tényállás miatt történt az elítélés. Annak van jelentősége, hogy az elítélés a felrótt cselekményt a forradalommal összefüggésben elkövetettnek tekintette-e. A Javaslat nem tesz mást, mint ez utóbbi – egyébként az egyes ítéletekből kiolvasható – értékelést kiindulópontnak veszi. A Javaslat tehát nem utólagos körülményt állít a középpontba, hanem olyan tartalmat, amely az elítéléskor az akkori értékrend szerint meghatározó volt. Ehhez, az ítélkezésbe kívülről bevitt tartalomhoz szolgált eszközül a “különleges” szabályokkal megadott eljárási forma.
4. A Javaslat szerinti szabályozás nem újragondolja az eddigi semmisségi törvények rendszerét, hatályát, hanem új szempontok alapján határoz meg semmisségi okokat. Ez azt is jelenti, hogy a korábbi semmisségi törvény alapján hozott döntéseket nem kell felülvizsgálni, és a Javaslat szerinti semmisségi ok sem helyettesíti valamely korábbi semmisségi törvényben meghatározott okot.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
1. A Javaslat 1. §-a meghatározza azon jogszabályokat, amelyek alkalmazásával történt elítélés mai értékrendünkkel - egy további feltétel fennállása esetén - nem egyeztethető össze. A további feltétel a felrótt cselekménynek a forradalommal és szabadságharccal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozása, ami nem más, mint a politikai koncepció ítéletben való megfogalmazása.
Az elítélés hagyományos szóhasználata bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását jelenti. Az elkövetésnek a forradalommal való összefüggése pedig nyilvánvalóan a forradalom érdekében, a forradalom célját szolgáló magatartást jelent, ami nem feltétlenül jelenti a forradalom és szabadságharc időtartamával való egybeesést. Az összefüggéshez elegendő az is, ha utóbb a forradalom céljaival való azonosulás jellemezte az elkövetett, illetve felrótt tettet. Ez utóbbi volt egyébként a korabeli ítélkezés logikája is.
2. A Javaslat, miután - az eddigi semmisségi törvényektől eltérően - nem az elítélésben megjelölt büntetőjogi tényállás tartalmára, hanem az elítélés mikéntjére helyezi a hangsúlyt, így az időbeli hatály tekintetében sem az elítéltnek felrótt tett elkövetési időpontját veszi alapul. A hivatkozott jogszabályok valamelyikének alkalmazásával történt elítélésről van szó és a hangsúly azon van, hogy az eljárás bármely szakaszában történt-e “különleges” szabály alkalmazása. Ha igen, akkor az ilyen elítélés – a további feltétel megléte esetén – semmisnek tekintendő.
A “különleges” szabályok alkalmazásának lehetőségét nyilvánvalóan a bevezetésükről rendelkező jogforrások biztosították. Pontosan megállapítható, hogy a “különleges” szabályok mettől meddig voltak hatályban. Miután azonban a tervezet a “különleges” szabályok valamelyike alkalmazásának tényéhez köti a semmisséget, így szükségtelen és félrevezető értelmezésekhez vezetne, ha a Javaslat 1. § - ában bármilyen időtartam meg lenne határozva.
3. A Javaslat 1. § -ában a “különleges” szabályok általi eljárások megnevezése követi a korabeli jogszabály által használt elnevezéseket. Értelemszerűen a népbírósági tanács előtti eljárásban történt elítélés alatt mind a Legfelsőbb Bíróságon felállított Népbírósági Tanács, mind pedig a “budapesti fővárosi bíróságon és a megyei bíróságokon” felállított népbírósági tanács általi eljárást érteni kell.
A 2. §-hoz
1. A semmisség a törvény erejénél fogva bekövetkezik. Nyilvánvalóan fűződhet érdek ahhoz, hogy az elítélés semmisségéről igazolás álljon rendelkezésre. A Javaslat ehhez eljárási szabályokat határoz meg. E szabályok a korábbi semmisségi törvényekből ismert megoldásokat tartalmaznak. A Javaslat az igazolás iránti eljárást az ügyben első fokon eljárt bíróság feladatává teszi. Ha ez a bíróság időközben megszűnt, a semmisség igazolására a jogutód bíróság hivatott. A Javaslat hatálya alá tartozó ügyek egy részében népbíróságok jártak el. A népbíróságok a megyei (fővárosi) bíróság szervezeti keretei között működtek, ezért az ilyen elítélések semmisségének igazolása az adott megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik. Értelemszerűen a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa által első fokon hozott ítélet semmisségének igazolása a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik.
2. A semmisség igazolása iránti eljárásra - némi eltéréssel - a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) XVIII. fejezet szerinti Különleges eljárások általános rendelkezései irányadók. Természetesen a bíróság az igazolási eljárás során nem ítélkező tevékenységet folytat, hanem a semmisségi törvény természete által indokolt sajátos jogkörben jár el. A Be. hivatkozott szabályai alkalmazásának felhívását - tekintettel a korábbi semmisségi törvények szabályozására is - a célszerűség indokolja. A Javaslat szerinti eltérő szabályok igénye több oldalról merül fel.
a) A Be. 356. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a különleges eljárás, fő szabály szerint hivatalból, vagy az ügyész, a terhelt, illetőleg a védő indítványára indul meg. A Javaslat biztosítja a hozzátartozó számára is az eljárás indítás jogát, elsősorban arra az esetre tekintettel, amikor az elítélt már nem él. A szabályozás senkit nem zár el attól, hogy kérje az igazolási eljárás indítására jogosulttól, miszerint utóbbi éljen a törvény adta jogával. E kérés természetesen nem jelenti az igazolási eljárás indítására jogosult indítványozásra vonatkozó kötelezését.
b) A hozzátartozó eljárás indítási jogának biztosításával összhangban a Javaslat a hozzátartozó számára fellebbezési jogot is biztosít.
c) Tekintettel arra, hogy az eljárás az (adott ügyben eljárt) elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik és a “különleges” eljárási szabályok adta egyik lehetőség volt bármely ügyben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának elsőfokú bíróságként való eljárása (vö.: 1957. évi 25. tvr. 6. §-a), indokolt volt egyértelművé tenni, hogy ilyenkor az igazolási eljárásban hozott (megtagadó) határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
d) A Be. 356. § (2) bekezdésének d) pontja szerint a bíróság a különleges eljárást megszünteti, ha az ügyész az indítványt alapos okkal visszavonta. A Javaslat kizárja azt, hogy ilyen ok miatt a bíróság az igazolás érdekében indított eljárást megszüntesse. Javaslat szerinti igazolási eljárás természete alapvetően más, mint a Be. szerinti különleges eljárásoké. Utóbbi esetben főszabályként arról van szó, hogy olyan esetben van szükség az eljárásra, amikor az alapeljárásban valamely döntést törvényi rendelkezés alapján meg kellett volna hozni, ám ez nem történt meg, illetve nem a törvénynek megfelelően történt meg. A Javaslat ezzel szemben a semmisségi törvény természetéből eredő sajátosság folytán arra biztosít lehetőséget, hogy a törvény erejénél fogva semmis elítélésről igazolás is születhessen. Ezért nem indokolt a megtett indítvány visszavonását az eljárás megszüntetési okaként fenntartani. Ha az indítvány alapján nincs meg az igazolás törvényi lehetősége, akkor az igazolást meg kell tagadni.
e) A Javaslat szabályozási tárgyköréből és a jogalkotói szándékból következően egyértelmű, hogy a bűnügyi költség viselésére vonatkozóan is a Be. felhívott rendelkezéseitől eltérő szabályozás indokolt. A Javaslat a bűnügyi költség viselését az államra terheli.
A 3. §-hoz
A Javaslat 3. §-a alapján továbbra is a korábbi semmisségi törvények hatálya alá tartoznak azok az elítélések, amelyek semmissége ezen törvények alapján megállapítható. A Javaslat nem az eddigi semmisségi jogalkotás mögött meghúzódó szándék megváltozását, hanem kiegészítését célozza. Másról van szó, mint a korábbiakban, ám az előfordulhat, hogy egy elítélés több semmisségi törvény alapján is minősülhet. Ez esetben nyilván azt kell figyelembe venni, ami a semmisség szempontjából a legtágabb körben érvényesíthető.
A 4. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a hatálybalépésről.