MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3707.
számú
törvényjavaslat
a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról
belügyminiszter
Budapest, 2001. Február
2001. évi ....... törvény
a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról
Az Országgyűlés a jogállamiság és az emberi jogok védelme iránti elkötelezettségétől vezérelve, a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek teljesítése, továbbá a Magyar Köztársaság belső rendjének és közbiztonságának védelme érdekében a következő törvényt alkotja:
1. § (1) E törvény szabályozza a külföldiek beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos ügyekben (a továbbiakban együtt: idegenrendészeti ügy) a jogokat és kötelezettségeket, a magyar hatóságok feladat- és hatáskörét, valamint az idegenrendészeti eljárások rendjét.
(2) Idegenrendészeti ügyben - az e törvényben és a végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott hatáskörükben - a következő idegenrendészeti hatóságok járnak el:
a) a központi idegenrendészeti hatóság (a továbbiakban: Hivatal);
b) a Hivatal területi szerve (a továbbiakban: területi idegenrendészeti hatóság);
c) a Határőrség idegenrendészeti szerve;
d) a vízum kiadására feljogosított külképviselet és a Külügyminisztérium.
2. § (1) E törvény alkalmazásában
a) külföldi: a nem magyar állampolgár és a hontalan;
b) hontalan: akit saját törvényei szerint egyetlen állam sem ismer el állampolgárának;
c) az Európai Gazdasági Térség állampolgára (a továbbiakban: EGT állampolgár): aki az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgárságával rendelkezik;
d) harmadik ország állampolgára: aki nem állampolgára az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállamnak;
e) családtag: ha e törvény másként nem rendelkezik, a külföldi házastársa, eltartott leszármazottja, az örökbe fogadott gyermeke, nevelt gyermeke, a házastárs gyermeke, kiskorú esetén a szülő, továbbá a külföldi és a házastárs eltartott felmenője;
f) kísérő nélküli kiskorú: az a külföldi - az EGT állampolgár kivételével -, aki 18. életévét még nem töltötte be, kivéve, ha a magyar jog szerint ezt megelőzően nagykorúvá vált, ha a jogszabály vagy szokás alapján felügyeletéért felelős nagykorú személy kísérete nélkül lépett a Magyar Köztársaság területére, vagy a belépést követően maradt felügyelet nélkül, mindaddig, amíg ilyen személy felügyelete alá nem kerül;
g) befogadott: aki hazájába - hontalan esetén a szokásos tartózkodási helye szerinti országba - átmenetileg azért nem küldhető vissza, mert ott halálbüntetésnek, kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve, és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja;
h) érvényes úti okmány: az arra jogosult külföldi hatóság által kiállított és a Magyar Köztársaság által elismert, időbeli és területi érvényességgel rendelkező útlevél; vagy nemzetközi szerződés, illetőleg jogszabály alapján külföldre utazásra jogosító más igazolvány vagy irat, amely birtokosának személyazonosságát és állampolgárságát (hontalanságát) igazolja;
i) visszafogadási egyezmény: személyeknek az államhatáron történő átadás-átvételéről, hatósági kísérettel történő átszállításának, illetve átutazásának engedélyezéséről szóló nemzetközi szerződés;
(2) A magyar állampolgárság igazolásáig külföldinek kell tekinteni azt a természetes személyt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye, és személyazonosságának igazolására külföldi állam által kiállított érvényes úti okmányát használja fel. A magyar állampolgárság igazolása esetén az idegenrendészeti eljárást meg kell szüntetni, de a külföldiek úti okmányának elvételére vonatkozó szabályokat alkalmazni kell.
(3) E törvényt a diplomáciai vagy egyéb személyes mentességet élvező, illetőleg nemzetközi szerződésben meghatározott célból beutazó külföldire akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.
(4) E törvény hatálya nem terjed ki arra a külföldire, akit a menekültügyi hatóság menekültként vagy menedékesként elismert, e jogállásának fennállásáig.
3. § (1) A külföldi beutazása, tartózkodása és kiutazása az e törvényben meghatározott rendelkezések szerint korlátozható. A Magyar Köztársaság területén törvényesen tartózkodó külföldit e törvény keretei között megilleti a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának a joga és az utazás szabadsága.
(2) A külföldi a magyarországi tartózkodása alatt köteles a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét tiszteletben tartani, jogszabályait megtartani és a magyar hatóságok intézkedéseinek eleget tenni.
(3) A külföldi köteles az e törvényben meghatározott, az eljáráshoz szükséges okmányokat, adatokat és igazolásokat a magyar hatóság eljáró képviselőjének rendelkezésére bocsátani.
(4) A magyar hatóság eljárása során köteles a külföldit az e törvényben biztosított jogairól és kötelezettségeiről, különösen jogorvoslati jogáról, kártalanítási igényéről, valamint jogai érvényesítésének módjáról az általa értett nyelven tájékoztatni.
4. § (1) A beutazás és a tartózkodás akkor engedélyezhető, ha a külföldi megfelel a következő feltételeknek:
a) rendelkezik érvényes úti okmánnyal vagy a 7. § (2) bekezdésben meghatározott tartózkodásra jogosító engedéllyel;
b) rendelkezik - a (4) és (5) bekezdésben meghatározottak kivételével - a beutazáshoz szükséges érvényes vízummal;
c) a tovább- vagy visszautazáshoz szükséges érvényes vízuma van;
d) a beutazáshoz, tartózkodáshoz – beleértve az egészségügyi ellátást is – és a kiutazáshoz szükséges, külön jogszabályban meghatározott mértékű anyagi fedezettel rendelkezik;
e) nem áll kiutasítás, illetőleg beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt, valamint
f) beutazása nem veszélyezteti a közbiztonságot vagy a nemzetbiztonságot, illetőleg az EGT valamely tagállamának nemzetközi kapcsolatait.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában a beutazás csak humanitárius megfontolásból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése céljából engedélyezhető.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben csak a Magyar Köztársaság területére érvényes korlátozással lehet a vízumot kiadni.
(4) Nemzetközi szerződés vagy jogszabály alapján a külföldi vízum nélkül utazhat be, és az első belépés időpontjától számított hat hónap alatt legfeljebb kilencven napig tartózkodhat külön engedély nélkül a Magyar Köztársaság területén, feltéve, hogy rendelkezik a tartózkodáshoz szükséges feltételekkel.
(5) Iskolai kirándulás keretében, tanulócsoport tagjaként jogszabályban meghatározott hitelesített okmánnyal, úti okmány és vízum nélkül utazhat be a Magyar Köztársaság területére az EGT valamely tagállamának területén jogszerűen tartózkodó, ott alap- vagy középfokú oktatási intézményben tanuló harmadik ország állampolgára.
(6) A belügyminiszter fontos közérdekből, így különösen: közegészségügyi okból, járványveszély megelőzése érdekében, vagy katasztrófa bekövetkezése esetén a beutazási feltételek teljesítése alól felmentést adhat.
5. § (1) A beutazáshoz és tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezet igazolható:
a) magyar vagy magyarországi pénzintézetnél átváltható külföldi fizetőeszközzel;
b) érvényes meghívólevéllel;
c) a külföldit magyarországi pénzintézetnél készpénz felvételére jogosító okirattal (bankszámla-szerződés, betétkönyv stb.);
d) magyarországi kereskedelmi forgalomban elfogadott készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel (csekk, hitelkártya stb.);
e) utazási iroda útján lefoglalt és kifizetett szálláshely és ellátás meglétével;
f) más hitelt érdemlő módon.
(2) A kiutazás anyagi fedezete az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül a tovább-, illetőleg a visszautazáshoz szükséges érvényes menetjeggyel vagy a külföldi jogszerű használatában lévő és megfelelő módon biztosított közlekedési eszközzel is igazolható.
6. § (1) A magyar állampolgár, a törvény hatálybalépése előtt kiadott érvényes bevándorlási engedéllyel (a továbbiakban: bevándorlási engedély) vagy letelepedési engedéllyel, illetőleg tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi természetes személy, illetőleg magyar, vagy Magyarországon székhellyel rendelkező külföldi jogi személy által, az előírt formanyomtatványon kiállított meghívólevél akkor fogadható el az anyagi fedezet igazolásaként, ha
a) a meghívó írásban kötelezettséget vállal arra, hogy a meghívott külföldi részére magyarországi tartózkodása alatt szállást biztosít, eltartásáról gondoskodik, továbbá - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - egészségügyi ellátásának, valamint kiutazásának költségeit fedezi; és
b) azt a területi idegenrendészeti hatóság – ha jogszabály másként nem rendelkezik – hatósági hozzájárulását igazoló záradékkal látta el.
(2) A hatósági hozzájárulás megtagadása ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van jogorvoslatnak helye.
(3) A meghívó a meghívólevélben vállalt kötelezettsége elmulasztásával a másnak okozott kárt és költségeket köteles megtéríteni.
7. § (1) Ha jogszabály vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a külföldi beutazásához, illetőleg tartózkodásához engedély szükséges.
(2) Beutazásra és tartózkodásra jogosító engedély:
a) a vízum;
b) a tartózkodási engedély;
c) a letelepedési engedély vagy a bevándorlási engedély.
(3) Az EGT tagállam illetékes hatósága által kiállított beutazási vagy tartózkodási engedély további külön engedély nélkül, a benne meghatározottak szerint jogosít beutazásra, átutazásra, illetőleg tartózkodásra.
(4) Az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás alapján a külföldi magyarországi tartózkodásra jogosult.
Vízum
8. § (1) A vízum beutazásra, átutazásra, az abban meghatározott célú és időtartamú tartózkodásra, valamint kiutazásra jogosító engedély.
(2) A vízumot területi korlátozással vagy területi korlátozás nélkül lehet kiadni.
(3) A vízumot akkor lehet kiadni, ha a külföldi eleget tesz a 4. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
(4) A vízum kiadásának megtagadásáról szóló határozat ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs.
(5) Ha a vízumkiadó hatóság a vízumot területi korlátozással adta ki, erről az EGT tagállamait értesíti.
9. § (1) A vízum a beutazás és tartózkodás céljától függően:
a) repülőtéri tranzitvízum: amely a repülőtér nemzetközi zónájába történő belépésre és ott a célállamba közlekedő járat indulásáig való tartózkodásra jogosít (“A” típusú vízum);
b) átutazó vízum: amely - egyszeri vagy többszöri – alkalmanként öt napot meg nem haladó átutazásra jogosít (“B” típusú vízum);
c) rövid időtartamú beutazó vízum: amely hat hónapon belül egyszeri vagy többszöri beutazásra, és megszakítás nélküli tartózkodás esetén a beutazástól számított legfeljebb kilencven napig, megszakítás esetén az első beutazás időpontjától számított hat hónapon belül, valamennyi beutazást figyelembe véve összesen kilencven napig terjedő tartózkodásra jogosít (“C” típusú vízum);
d) tartózkodási vízum: amely egyszeri vagy többszöri beutazásra és kilencven napot meghaladó, de - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével - legfeljebb egy év időtartamú és meghatározott célú magyarországi tartózkodásra további külön engedély nélkül jogosít (“D” típusú vízum).
(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt többszöri beutazó vízum legfeljebb egy évig érvényes.
(3) A szezonális munkavállalás céljából kiadott tartózkodási vízum tizenkét hónapon belül legfeljebb hat hónapos folyamatos tartózkodásra jogosít.
(4) Ha a tartózkodási vízumot humanitárius megfontolásból adták ki, az legfeljebb hat hónapig terjedő tartózkodásra jogosít.
(5) A vízum érvényességi idején belül használható fel. A vízum érvényességi idejét a kiállítása napjától kell számítani.
10. § (1) A kiadott vízum érvénytelen, ha a külföldi beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll. Az érvénytelen vízumot meg kell semmisíteni, amely ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(2) A kiadott vízumot érvényteleníteni kell és meg kell semmisíteni akkor is, ha a külföldi a beutazáskor nem rendelkezik, vagy a tartózkodása során már nem rendelkezik a vízumkiadás egyéb feltételeivel, vagy a vízum kiadása e törvényben foglaltak megsértésével vagy tévedésből történt.
(3) Az érvénytelen vízum megsemmisítéséről a vízumot kibocsátó állam illetékes hatóságát értesíteni kell.
11. § (1) A vízumkérelmet az előírt formanyomtatványon a külföldi állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten személyesen kell benyújtani. A kérelem – a 12. §-ban foglalt vízum kivételével – rendkívüli méltánylást érdemlő körülmény esetében kormányrendeletben meghatározott más vízumkiadó hatóságnál is benyújtható, valamint annak személyes benyújtása alól a vízumkiadó hatóság eltekinthet.
(2) A kérelemhez csatolni kell a beutazás és tartózkodás célját igazoló okmányokat is.
12. § (1) A külföldi, amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a jogszabályban engedélyhez kötött munkavégzés vagy más jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából csak tartózkodási vízummal utazhat be.
(2) A tartózkodási vízum iránti kérelem - az (1) bekezdésben meghatározott célból - akkor teljesíthető, ha a külföldi
a) munkavégzését az illetékes munkaügyi hatóság engedélyezte;
b) a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló törvény hatálya alá tartozik és az ott meghatározott feltételeket teljesíti; illetőleg
c) a b) pont hatálya alá nem tartozó külföldi jövedelemszerző tevékenysége a Magyar Köztársaság számára gazdasági haszonnal jár, vagy tudományos, illetőleg kulturális értéket képvisel.
A tartózkodási engedély
13. § (1) Az érvényes tartózkodási vízummal Magyarországon tartózkodó külföldi kérelmére - a tartózkodási idő meghosszabbítása céljából - a területi idegenrendészeti hatóság tartózkodási engedélyt adhat ki.
(2) A magyarországi diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak a tartózkodási engedélyét a Külügyminisztérium adja ki és hosszabbítja meg.
(3) A tartózkodási engedély érvényessége a kérelemben foglalt időtartamig, de legfeljebb - a (4) és (5) bekezdésekben foglalt kivétellel - két évre szól, és alkalmanként - az (5) bekezdésben foglalt kivétellel - legfeljebb két évvel meghosszabbítható.
(4) Ha a tartózkodás célja munkavégzés vagy más jövedelemszerző tevékenység, a tartózkodási engedély első alkalommal legfeljebb négy évre adható ki.
(5) A felsőfokú tanulmányokat folytató, valamint a szakmai továbbképzésben vagy szakmai gyakorlaton résztvevő külföldi (a továbbiakban: diák) számára a tartózkodási engedély érvényességi ideje első ízben az egy évet nem haladhatja meg, és a tanulmányok, illetőleg a szakmai gyakorlat befejezéséig alkalmanként egy évvel hosszabbítható meg.
14. § (1) A magyar állampolgár, a tartózkodási, letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező, továbbá a menekültként elismert külföldi Magyarországon tartózkodó házastársa, kiskorú gyermeke és a házastárs kiskorú gyermeke (ide értve az örökbefogadott gyermeket is) a családi együttélés biztosítása érdekében – kérelmére – tartózkodási engedélyre jogosult, ha
a) rendelkezik az e a célra kiadott érvényes tartózkodási vízummal;
b) megélhetése a Magyarországon tartózkodó házastárs, illetve kiskorú esetében a szülő jövedelméből vagy vagyonából, illetve saját vagyonából biztosított;
c) rendelkezik teljes körű egészségbiztosítással vagy az egészségügyi ellátás igénybevételéhez megfelelő anyagi fedezettel;
d) a családi együttéléshez megfelelő lakhatási feltétel biztosított;
e) nem áll fenn törvényben meghatározott kizáró ok.
(2) A házastárs és a kiskorú részére kiadott tartózkodási engedély érvényességi ideje nem haladhatja meg a Magyarországon tartózkodó külföldi házastárs, vagy szülő tartózkodási engedélye érvényességi idejét.
(3) Ha a házasságot a beutazást követően felbontják, a volt házastárs további tartózkodásra nem jogosult, kivéve, ha a házasságból származó kiskorú gyermek magyar állampolgár és a szülői felügyelet jogát a volt házastárs gyakorolja, vagy a tartózkodási engedély kiadásától számítva öt év már eltelt, és rendelkezik a további tartózkodáshoz szükséges feltételekkel.
(4) A (3) bekezdésben foglaltak alkalmazásának van helye a házastárs halála esetében is.
(5) Ha a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldinek Magyarországon gyermeke született, a gyermek részére a tartózkodási engedélyt az (1) bekezdésben meghatározott feltételek vizsgálata nélkül kell kiadni.
(6) Családegyesítés jogcímén kiskorúként beutazott, időközben nagykorúvá vált külföldi családegyesítés jogcímén akkor jogosult további tartózkodásra, ha a nagykorúság elérését megelőző öt év óta családegyesítés céljából kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkezett és a további tartózkodás feltételei is biztosítottak.
15. § (1) A Hivatal és a területi idegenrendészeti hatóság a törvényben foglalt tartózkodási feltételek hiányában is - humanitárius megfontolásból - tartózkodási engedéllyel látja el:
a) a befogadottat;
b) azt a külföldit, aki a menekültügyi hatóságtól menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérte;
c) jelentős nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdekből a nemzetbiztonsági, illetőleg a bűnüldöző szerv indítványára azt a külföldit, illetve rá tekintettel más külföldi személyt, aki bűncselekmény felderítése érdekében a hatóságokkal - a bizonyítást jelentősen elősegítő módon - együttműködött.
(2) A befogadott a kormányrendeletben meghatározott ellátásokra jogosult, és a külföldiekre irányadó általános szabályok szerint vállalhat munkát.
16. § (1) A tartózkodási engedély kiadására, illetőleg meghosszabbítására irányuló kérelmet legkésőbb a jogszerű tartózkodás megszűnése előtt tizenöt nappal - az előírt formanyomtatványon - kell benyújtani.
(2) A kérelemben meg kell jelölni a külföldi természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát (hontalanságát), útlevelének egyéb adatait, iskolai végzettségét, foglalkozását, családi állapotát, a tartózkodás célját, helyét, anyagi fedezetét, indokait, illetőleg - ha magyarországi tartózkodása alatt külföldön nyilvántartott gépjárművet használ - a gépjármű forgalmi engedélyének adatait, valamint csatolni kell hatósági orvosi igazolást arról, hogy a külföldi nem szenved közegészséget veszélyeztető betegségben.
(3) A tartózkodási engedély iránti kérelmet a kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell elbírálni.
17. § (1) A tartózkodási engedély kiadása vagy a tartózkodási engedélyben foglalt tartózkodási idő meghosszabbítása megtagadható, ha a külföldi
a) a kérelem benyújtására előírt határidőt elmulasztotta és mulasztását kimenteni nem tudta;
b) a tartózkodásához és kiutazásához szükséges - jogszabályban meghatározott - feltételek fennállását nem tudja igazolni;
c) további tartózkodásának célját nem tudja igazolni;
d) közegészséget veszélyeztető betegségben szenved vagy magyarországi tartózkodása alatt az egészségügyre vonatkozó hatályos magyar jogszabályok előírásait nem tartja be; vagy
e) a külföldivel szemben idegenrendészeti kiutasítás vagy beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének feltételei fennállnak.
(2) A humanitárius megfontolásból kiadott tartózkodási engedély kivételével a tartózkodási engedély kiadását, illetőleg a tartózkodási engedélyben foglalt tartózkodási idő meghosszabbítását meg kell tagadni, illetve a tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a külföldi
a) kiutasítás vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll;
b) nem rendelkezik érvényes tartózkodási vízummal vagy tartózkodási engedéllyel;
c) tartózkodásának célja – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – megváltozott vagy meghiúsult.
(3) A tartózkodási engedély kivételesen meghosszabbítható, ha a tartózkodás célja gyógykezelés, családegyesítés vagy más különös méltánylást érdemlő rendkívüli eset miatt változott meg.
(4) A kérelem elutasításáról vagy az engedély visszavonásáról szóló határozat rendelkező részében elő kell írni az ország elhagyására vonatkozó kötelezettséget és meg kell jelölni a teljesítés határnapját, s ezt a kérelmet elutasító jogerős határozat közlésével egyidejűleg be kell az útlevélbe jegyezni.
(5) A tartózkodási engedély kiadása, meghosszabbítása iránti kérelmet elutasító, valamint a tartózkodási engedély visszavonását elrendelő határozat elleni fellebbezést a határozat kihirdetésekor szóban, vagy a kihirdetéstől számított három napon belül írásban lehet benyújtani.
(6) Ha a tartózkodási engedély kiadására a 15. § (1) bekezdésének c) pontja alapján került sor, a visszavonásra, illetőleg a tartózkodási engedély meghosszabbításának megtagadására csak az arra jogosult szerv indítványára kerülhet sor.
Letelepedési engedély
18. § (1) Letelepedés céljából engedélyt az a külföldi kaphat,
a) aki beutazásától számítva legalább öt éven át megszakítás nélkül jogszerűen és életvitelszerűen Magyarországon tartózkodott, kivéve, ha a jogszerű tartózkodás célja tanulmányok folytatása volt;
b) akinek magyarországi lakhatása és megélhetése biztosított;
c) akivel szemben az e törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn; illetőleg
d) akinek a letelepedését a belügyminiszter kivételes méltányosságból engedélyezte.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában nem minősül megszakításnak az ország évente legfeljebb kilencven napra történő elhagyása.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel alól felmentést kaphat az a külföldi, aki tartózkodási vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és
a) letelepedését családegyesítés céljából családtagként kérelmezi, feltéve, hogy beutazásától számítva legalább egy éve magyar állampolgárral, letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező, illetve Magyarországon menekültként elismert külföldivel családi életközösségben, jogszerűen Magyarországon tartózkodik;
b) magyar állampolgár volt, de állampolgársága megszűnt, vagy akinek felmenője magyar állampolgár volt.
(4) A letelepedési engedély iránti kérelem érdemi vizsgálat nélkül elutasítható, ha a kérelmező az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott feltételek fennállását nem igazolta és részére a (3) bekezdésben foglaltak alapján felmentés nem adható.
(5) A házastárs kérelmező a (3) bekezdésben meghatározott felmentést csak akkor kaphatja meg, ha a magyar állampolgárral, letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező, vagy menekültként elismert külföldivel a házasságot már a kérelem benyújtását megelőzően legalább két éve megkötötte.
19. § (1) A letelepedési engedély iránti kérelmet a kérelmező jövőbeni magyarországi lakóhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságnál az előírt formanyomtatványon, személyesen, illetőleg közös kérelmezés esetén a nagykorú családtag útján lehet benyújtani.
(2) A letelepedési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) a természetes személyazonosító adatokat és az állampolgárságot (hontalanságot) igazoló okiratot;
b) a születési, házasságban élő kérelmező esetén a házassági anyakönyvi kivonatot is, a házasság megszűnése esetén az azt megállapító jogerős hatósági határozatot, továbbá a kiskorú kérelmező személyes joga szerinti hiteles okiratot arról, hogy a kiskorú külföldi letelepedésének nincs törvényes akadálya;
c) a büntetlen előéletet igazoló, hat hónapnál nem régebbi okiratot;
d) a három hónapnál nem régebbi orvosi hatósági igazolást arról, hogy a külföldi nem szenved a közegészséget veszélyeztető betegségben;
e) az iskolai végzettséget, a szakképzettséget igazoló okiratot;
f) a magyarországi lakhatást és megélhetést igazoló okiratot.
(3) Az (2) bekezdésben felsorolt okiratok helyett az illetékes külföldi hatóság által hitelesített másolat is csatolható. Az (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott kötelezettség teljesítése alól a kérelmező nyilatkozata alapján felmentés adható. A külföldi hatóság által kiadott okiratot, igazolást vagy azok másolatát hiteles magyar nyelvű fordítással együtt kell csatolni.
(4) A letelepedési engedély ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal és a rendőrség szakhatóságként véleményt nyilvánít.
20. § (1) A letelepedési engedély határozatlan idejű magyarországi tartózkodásra jogosító engedély.
(2) Az engedélyező hatóság a külföldi úti okmányába a letelepedés tényét bejegyzi.
(3) A letelepedett külföldi jogosult Magyarország területét elhagyni és oda visszatérni.
(4) A letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi külön jogszabályban foglaltak szerint köteles - személyes adatainak közlésével - lakóhelyét bejelenteni.
(5) A Hivatal és a területi idegenrendészeti hatóság a bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi tartózkodásának feltételeit legalább ötévenként ellenőrzi.
21. § (1) Nem kaphat letelepedési engedélyt az a külföldi,
a) akinek magyarországi lakhatása és megélhetése nem biztosított;
b) akivel szemben a magyar hatóság előtt büntetőeljárás van folyamatban, vagy a büntetőeljárással összefüggésben elrendelt körözés hatálya alatt áll;
c) aki közegészséget veszélyeztető betegségben szenved, kivéve, ha a letelepedési engedélyt Magyarországon élő, magyar állampolgár házastársával vagy magyar állampolgár kiskorú gyermekével történő együttélés céljából családtagként kérelmezi, feltéve, hogy kötelező és rendszeres egészségügyi ellátásban részesül;
d) aki büntetett előéletű és a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól még nem mentesült;
e) akinek a letelepedése a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot sérti.
(2) Elutasítható annak a külföldinek a letelepedési kérelme, akinek a magyar társadalomba történő beilleszkedése nyilvánvalóan nem várható.
(3) A hátrányos megkülönböztetés tilalmának megfelelően nem minősíthető a magyar társadalomba történő beilleszkedés akadályának a külföldi faja, bőrszíne, neme, anyanyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzetiségi vagy egyéb társadalmi hovatartozása, születési helyzete.
22. § (1) A külföldi megélhetése akkor tekinthető biztosítottnak, ha önmaga és tartásra jogosult, rászoruló családtagjai eltartásához megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezik, illetőleg Magyarországon - a magyar jog alapján - eltartására kötelezhető hozzátartozója él.
(2) Nincs biztosítva a külföldi lakóhelye, ha az általa megjelölt jövőbeni lakóhelyén lakókra személyenként legalább hat négyzetméter lakószoba-terület nem jut. E feltételtől kivételes méltányosságból az eljáró hatóság eltekinthet.
23. § (1) A letelepedési vagy a bevándorlási engedélyt a Hivatal, illetőleg a területi idegenrendészeti hatóság visszavonhatja, ha
a) az engedély megszerzése érdekében a külföldi az idegenrendészeti hatósággal hamis adatot vagy tényt közölt;
b) az engedélyezés alapjául szolgáló feltételek olyan jelentősen megváltoztak, hogy ez az engedély kiadását már kizárná, feltéve, hogy a letelepedési vagy bevándorlási engedély kiadásától számítva öt év még nem telt el;
c) családegyesítés címén kiadott engedély esetén a házasság az engedély kézhezvételétől számított három éven belül nem a házastárs halála miatt szűnt meg, vagy a külföldi szülői felügyeleti joga megszűnt, kivéve, ha a külföldi már négy éve letelepedettként vagy bevándoroltként Magyarországon tartózkodik;
d) a külföldi a Magyar Köztársaság területét hat hónapnál hosszabb ideig elhagyta, illetve külföldön rendszeresen vagy tartósan munkát vállalt.
(2) Az idegenrendészeti hatóság az engedélyt visszavonja, ha
a) a kiskorú külföldi esetében a szülői felügyelet jogát gyakorló külföldi szülő tartózkodási engedélyét az idegenrendészeti hatóság visszavonta, és a kiskorú további tartózkodásának feltételei a szülői felügyeletet gyakorló másik szülőnél vagy állami gondoskodás hiányában Magyarországon nem biztosítottak;
b) a külföldi családegyesítés címén kiadott engedélye esetén magyar állampolgár házastársa a Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyta, vagy a külföldi házastárs jogszerű magyarországi tartózkodása megszűnt;
c) a külföldit kiutasították vagy vele szemben beutazási és tartózkodási tilalmat rendeltek el.
Ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás
24. § (1) A Hivatal vagy a területi idegenrendészeti hatóság hivatalból ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással látja el - a befogadott kivételével - azt a Magyarországon lévő külföldit,
a) aki valamely beutazásra és tartózkodásra jogosító engedéllyel nem rendelkezik;
b) akinek az úti okmányát az ellene indult büntető vagy szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében visszatartották;
c) akit kijelölt helyen való tartózkodásra köteleztek.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben, ha a külföldi beléptetése a 4. § (2) bekezdésben foglaltak alapján történik, az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást a Határőrség idegenrendészeti szerve állítja ki.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott igazolás a külföldi természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát (hontalanságát), magyarországi szálláshelyét, arcképmását, a kiállítás indokát, az igazolás sorszámát, érvényességi idejét, valamint a kiállító hatóság megnevezését és bejegyzéseit tartalmazza.
(4) Az igazolás az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt esetekben egy hónap, a c) pontban foglalt esetben legfeljebb hat hónap érvényességgel adható ki, amely meghosszabbítható.
Különös tartózkodási szabályok
Az EGT állampolgár és családtagja beutazása és tartózkodása
25. § (1) A külföldiek beutazására és tartózkodására vonatkozó szabályokat az EGT állampolgár és családtagja esetében a (2) bekezdésben, valamint 26-30. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Családtagnak minősül:
a) a 27. § (1) bekezdésének alkalmazásában az EGT állampolgár házastársa, a saját és a házastárs huszonegyedik életévét be nem töltött leszármazottja és huszonegyedik életévét betöltött eltartott gyermeke, az EGT állampolgár és házastársa eltartott felmenője;
b) a 27. § (2) bekezdésének alkalmazásában az EGT állampolgár házastársa, a saját és a házastárs eltartott gyermeke és eltartott felmenője;
c) a 27. § (3) bekezdésének alkalmazásában az EGT állampolgár házastársa és eltartott gyermeke.
26. § (1) Az EGT állampolgár vízum nélkül, érvényes útlevéllel vagy érvényes személyazonosító igazolvánnyal utazhat be, és kilencven napot meg nem haladó időtartamig külön engedély nélkül tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.
(2) Az EGT állampolgár kilencven napot meghaladó tartózkodása vízummentes, és az EGT állampolgár letelepedési jogot élvez, amelyet tartózkodási engedélye igazol.
(3) Az az EGT állampolgár diák, aki igazolja, hogy magyar intézménybe felvételt nyert, rendelkezik elegendő pénzeszközzel és teljes körű egészségbiztosítással, jogosult letelepedésre.
(4) Az az EGT állampolgár, aki letelepedéshez nem rendelkezik elegendő pénzeszközzel, vagy nincs teljes körű egészségbiztosítása, csak akkor jogosult letelepedésre, ha
a) igazolja, hogy (a közhatalom gyakorlásával össze nem függő) munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített;
b) igazolja, hogy egyéni vállalkozó, illetőleg a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági letelepedéséről szóló törvény szerinti önfoglalkoztató (a továbbiakban: önfoglalkoztató), vagy gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéb - jövedelemszerzési céllal létrejött - jogi személy tulajdonosa, ügyvezetője, továbbá vezető, képviseleti vagy felügyelő szervének tagja;
c) dokumentumokkal alátámasztja, hogy munkát keres, és valószínűsíti, hogy a beutazásától számított hat hónapon belül az a)-b) pontban foglalt bármely kereső tevékenység megkezdésére alapos kilátása van;
d) bizonyítja, hogy a tartózkodásra már jogosult EGT állampolgár az eltartásáról családtagként gondoskodik.
(5) Az EGT állampolgár külön jogszabályban foglaltak szerint köteles - személyes adatainak közlésével - lakóhelyét bejelenteni.
27. § (1) Az EGT állampolgár munkavállalónak, egyéni vállalkozónak, illetőleg önfoglalkoztatónak az a családtagja, aki harmadik ország állampolgára, tartózkodásra jogosult.
(2) Ha a letelepedett EGT állampolgár nyugdíjas, illetőleg magát önerőből eltartja, az a családtagja, aki harmadik ország állampolgára, tartózkodásra jogosult.
(3) Ha a letelepedett EGT állampolgár diák, az a családtagja, aki harmadik ország állampolgára, tartózkodásra jogosult.
(4) A harmadik ország állampolgárának az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott tartózkodási jogát tartózkodási engedélye igazolja.
28. § (1) Az az EGT állampolgár, aki önfoglalkoztatóként való tevékenységét megszüntette, jogosult további magyarországi tartózkodásra, ha
a) tevékenysége megszüntetésekor a magyar jog szerint öregségi nyugdíjra vált jogosulttá, vagy ennek hiányában 65. életévét betöltötte, feltéve, hogy ezt megelőzően legalább tizenkét hónapig önfoglalkoztató tevékenységét Magyarországon gyakorolta és legalább három éve folyamatosan itt tartózkodott;
b) önfoglalkoztató tevékenységét azért szüntette meg, mert tartósan munkaképtelenné vált, feltéve, hogy legalább két éve folyamatosan Magyarországon tartózkodik;
c) legalább három éve folyamatosan Magyarországon tartózkodott és önfoglalkoztató tevékenységet folytatott, azonban önfoglalkoztató tevékenységének megszüntetését követően az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam területén fejt ki gazdasági tevékenységet, feltéve, hogy továbbra is fenntartja magyarországi lakóhelyét és oda naponta vagy hetenként visszatér.
29. § (1) A tartózkodási engedély érvényességi ideje - a (2)-(6) bekezdésben foglalt kivétellel - öt év, amely meghosszabbítható.
(2) Határozott idejű munkavégzés vagy más jövedelemszerző tevékenység gyakorlására irányuló tartózkodás esetén a tartózkodási engedély érvényessége a munkavégzés, illetőleg a tevékenység gyakorlásának időtartamára korlátozható.
(3) A 26. § (4) bekezdésének c) pontjában foglalt esetben a tartózkodási engedély érvényességének időtartama a hat hónapot nem haladhatja meg.
(4) A diák tartózkodási engedélyének érvényességi ideje a tanulmányok, illetőleg a szakmai gyakorlat folytatásának időtartama, hosszabb tanulmányi idő esetén egy év, amely meghosszabbítható.
(5) A harmadik ország állampolgárának minősülő családtag tartózkodási engedélyének érvényességi ideje megegyezik annak az EGT állampolgár tartózkodási engedélyének érvényességi idejével, akinek jogán a családtag a tartózkodási engedélyt kapta. Ha az EGT állampolgár meghalt, a családtag tartózkodási engedélyének érvényessége két év.
(6) A tevékenységét megszüntető önfoglalkoztató és harmadik ország állampolgárának minősülő családtagja tartózkodási engedélyének érvényességi ideje a tevékenység megszüntetésétől számított két év.
30. § (1) A letelepedés joga megszűnik, ezért a tartózkodási engedély meghosszabbítását meg kell tagadni, illetőleg a tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha
a) a tartózkodás a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot sérti vagy veszélyezteti;
b) a közegészséget veszélyeztető betegség a tartózkodási engedély első ízben történő kiadását megelőzően fennállt;
c) a harmadik ország állampolgárára nézve a tartózkodási engedély kiadására családi együttélés céljából került sor, és az azt követő hat hónapon belül a családi életközösség megszűnt, feltéve, hogy azt csak az engedély megszerzése érdekében létesítették.
(2) Az (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat kell alkalmazni az EGT állampolgárra is, ha a tartózkodási engedély a 26. § (4) bekezdésének d) pontján alapult.
(3) A tartózkodási engedély kiadásának megtagadása, illetőleg az engedély visszavonása esetén az érintettet az ország harminc napon belüli, a közrendet súlyosan veszélyeztető magatartás esetén kivételesen tizenöt napon belüli elhagyására kell kötelezni.
(4) Az ország elhagyására kötelező határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a határozat bírósági felülvizsgálata kérelmezhető.
(5) Az EGT állampolgár és harmadik ország állampolgárának minősülő családtagja tartózkodásának további feltételeit a Kormány rendeletben állapíthatja meg.
Az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás hatálya alá tartozó polgári állomány tagjai és a hozzátartozók beutazása és magyarországi tartózkodása
31. § (1) Az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás (a továbbiakban: NATO-SOFA Megállapodás) hatálya alá tartozó, az I. Cikk a), b) és c) pontjaiban meghatározott polgári állomány tagjai, valamint a hozzátartozók (a továbbiakban: polgári személyek) beutazására és tartózkodására - a III. Cikk 3. pontja szerinti státuszuk igazolása esetén - e törvény rendelkezéseit a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
(2) A polgári személy mentesül a vízum beszerzésének kötelezettsége, a közegészségügyi hatósági orvosi igazolás csatolása, illetve a magyarországi megélhetés és lakás, valamint a kiutazás feltételeinek igazolása alól.
(3) A polgári személlyel szemben indult büntetőeljárásról és annak befejezéséről az idegenrendészeti hatóság köteles értesíteni a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervét, a küldő állam tájékoztatása céljából.
(4) Ha a polgári személyt jogsértő cselekmény elkövetése miatt az idegenrendészeti hatóság az ország területéről kiutasította, erről a kiutasító határozat megküldésével értesíti a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervét, a küldő állam tájékoztatása céljából.
Az idegenrendészeti kiutasítás,
illetőleg a beutazási és tartózkodási tilalom
32. § (1) Az állami szuverenitás, a nemzetbiztonság, az alkotmányos rend, a közbiztonság védelme érdekében idegenrendészeti kiutasítást vagy - ha a külföldi ismeretlen helyen, illetőleg nem a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni azzal a személlyel szemben,
a) aki a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét vagy biztonságát veszélyeztető tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenységet folytató szervezet tagja;
b) aki terrorista szervezet tagja vagy fegyver-, robbanóanyag-, sugárzóanyag-, kábítószercsempész tevékenységet folytat, illetőleg ilyen jellegű szervezet tagja, vagy megbízottja, továbbá, aki tömegpusztító fegyverek előállításához szükséges anyagok, berendezések illegális kereskedelmében közreműködik, illetőleg kábítószert, kábító vagy pszichotrop anyagot előállít vagy kereskedelmi célból birtokol;
c) aki személy, illetve csoport jogellenes be- vagy kiutazását (határátlépését) vagy tartózkodását szervezi, segíti, illetőleg embercsempész tevékenységet folytat;
d) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésére a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésben vagy nemzetközi együttműködés keretében vállalt kötelezettséget;
e) akit a bíróság olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ítélt el, amelyet a magyar törvény legalább egy évi szabadságvesztés büntetéssel fenyeget;
f) akivel szemben az Európai Unió valamely tagállama beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el.
(2) Idegenrendészeti kiutasítás, illetve beutazási és tartózkodási tilalom rendelhető el azzal a külföldivel szemben:
a) aki a ki- és beutazás szabályait megszegte, vagy azt megkísérelte;
b) aki a tartózkodás szabályait megsértette;
c) aki az előírt hatósági engedély nélkül Magyarországon munkát végzett vagy más jövedelemszerző tevékenységet folytatott;
d) aki a beutazás, vagy a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot vagy valótlan tényt közölt;
e) aki a magyar állam által számára megtérítési kötelezettséggel megelőlegezett költséget nem térítette vissza;
f) akinek a beutazása és a tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot, a gazdasági rendet, a közegészséget vagy az emberi környezetet sérti vagy veszélyezteti;
g) aki a szabálysértési eljárásban jogerősen kiszabott pénzbírságot vagy a helyszíni bírság kiszabására jogosult szerv részéről eljáró személy által kiszabott helyszíni bírságot nem fizette meg, a pénzbírság megfizetéséig, de legkésőbb a helyszíni bírság kiszabásától, illetőleg a bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított két évig;
h) aki a házastárssal történő együttélés céljából kért beutazási vagy tartózkodási engedélyt, de a házastárssal családi életközösséget nem létesített vagy valószínűsíthető, hogy a házasságkötés érdekében vagyoni előnyt szolgáltatott (érdekházasság);
i) akit nemzetközi szerződés alapján kiutasítás mellőzésével adtak vissza más állam hatóságának.
33. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelésére a területi idegenrendészeti hatóság, a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére a következő idegenrendészeti hatóságok jogosultak:
a) a Hivatal és a területi idegenrendészeti hatóság a 32. §-ban meghatározott okból;
b) a Határőrség idegenrendészeti szerve a 32. § (1) bekezdésének c) és f), a 32. § (2) bekezdésének, a), d), e) és i) pontjai esetében.
(2) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére az illetékes bűnüldöző és nemzetbiztonsági szervek a 32. § (1) bekezdésének a)-e) pontjai, valamint a 32. § (2) bekezdésének a) és f) pontjaiban foglaltak esetében; a Külügyminisztérium a 32. § (1) bekezdésének d) pontja és a 32. § (2) bekezdésének d) pontja esetében a Hivatalnak, a szabálysértési hatóságok, valamint a helyszíni bírság kiszabására jogosult szervek a 32. § (2) bekezdés g) pontja esetében a területi idegenrendészeti hatóságnak javaslatot tehetnek.
(3) A beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az elrendelő hatóság határozza meg. A beutazási és tartózkodási tilalom - a 32. § (2) bekezdésének g) pontja, illetőleg a kiutasítás kivételével - legfeljebb öt évre rendelhető el, amely alkalmanként legfeljebb további öt évvel meghosszabbítható. A beutazási és tartózkodási tilalmat haladéktalanul törölni kell, ha elrendelésének oka megszűnt.
(4) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendeléséről és a (3) bekezdésben foglalt intézkedésekről az e törvény szerinti adatkezelő szervet értesíteni kell.
(5) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése ellen jogorvoslatnak nincs helye. A tilalom törlésére irányuló kérelem tekintetében a személyes adatok védelméről szóló törvényben meghatározott szabályokat kell alkalmazni.
34. § (1) Azzal a külföldivel szemben, aki a beutazáshoz előírt feltételekkel nem rendelkezik - a végrehajtást korlátozó rendelkezések figyelembevételével - a Határőrség idegenrendészeti szerve visszairányítás intézkedést alkalmaz.
(2) A visszairányítás történhet annak az országnak a területére, ahonnan a külföldi érkezett vagy amely őt visszafogadni köteles, vagy ahol a külföldi szokásos tartózkodási helye van, vagy bármely más államba, ahova a külföldi beutazhat. A visszairányítás végrehajtásának helyéről a külföldit tájékoztatni kell.
(3) A visszairányítás intézkedés ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye.
(4) A visszairányítás a külföldi útlevelébe bejegyezhető. Ha a visszairányításra beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése miatt került sor, a már kiadott vízum érvénytelen, azt meg kell semmisíteni.
35. § (1) A visszairányítás biztosításának végrehajtása érdekében a légi vagy vízi úton, illetve közúton érkező külföldi az érkezés napján a Határőrség rendelkezése szerint köteles a határterület vagy a repülőtér meghatározott helyén vagy a tovább, illetve visszainduló járművön tartózkodni, vagy a visszaszállításra köteles szállító vállalat egy másik induló járatára átszállni.
(2) Ha a visszairányítás azonnal nem hajtható végre, a vízi úton vagy közúton érkezett külföldi az érkezésétől számított legfeljebb negyvennyolc óráig, a légi úton érkezett külföldi az érkezéstől számított legfeljebb nyolc napig köteles a határterület vagy a repülőtér meghatározott helyén tartózkodni.
(3) Ha a külföldi visszairányítása a (2) bekezdésben meghatározott időn belül sem hajtható végre, a külföldivel szemben idegenrendészeti kiutasítás elrendelésének van helye.
A visszautasítás
36. § (1) A Határőrség idegenrendészeti szerve hatósági intézkedésként - a végrehajtást korlátozó rendelkezések figyelembevételével - visszautasíthatja azt a külföldit,
a) aki jogellenesen lépte át vagy kísérelte meg átlépni a Magyar Köztársaság államhatárát és ezért visszafogadási egyezmény alkalmazásának van helye, feltéve, hogy az elfogására a határátlépéstől számítva harminc napon belül került sor;
b) akit visszafogadási egyezmény alapján más állam hatóságától átvett, feltéve, hogy a külföldi az átvételtől számított harminc napon belül a származási országába vagy más, a visszafogadására köteles államba visszaküldhető.
(2) A visszautasítás intézkedés ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs.
(3) Ha a külföldi rendelkezik érvényes úti okmánnyal, a visszautasítás ténye az úti okmányba bejegyezhető.
Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelése
37. § A többszöri eljárás megakadályozása céljából az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő szerv intézkedik a külföldi ujjnyomatának levételéről. A kiutasítást elrendelő szerv a rögzített ujjnyomatot az érintett személyazonosító adataival kiegészítve haladéktalanul továbbítja a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvényben kijelölt adatfeldolgozó szervnek.
38. § Az EGT állampolgára és családtagja csak akkor utasítható ki, ha az ország elhagyására irányuló kötelezettségét nem teljesítette.
39. § (1) Azt a külföldit, aki
a) bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezik és személyazonosító igazolványának, illetőleg tartózkodási engedélyének kiadásától számított öt év óta folyamatosan Magyarországon lakik;
b) a Magyar Köztársaság területén született, vagy kísérő nélküli kiskorúként utazott be és letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkezik;
c) letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldivel vagy magyar állampolgárral házassági, illetőleg családi életközösségben él és tartózkodási engedéllyel rendelkezik,
csak akkor lehet kiutasítani, ha további tartózkodása – a 32. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában és a 32. § (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott okból – a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot veszélyezteti.
(2) A jogszerű tartózkodás feltételeivel nem rendelkező kísérő nélküli kiskorú csak akkor utasítható ki, ha a származási államában vagy más befogadó államban a család egyesítése vagy az állami vagy egyéb intézményi gondoskodás megfelelően biztosított.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltakat kérelmének jogerős elbírálásáig a menedékjogot kérő, a menekültként vagy menedékesként elismert külföldi külön jogszabályban meghatározott közvetlen családtagja esetében is alkalmazni kell.
40. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat meghozatala előtt vizsgálni kell a 43. §-ban meghatározott végrehajtási akadály fennállását.
(2) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat rendelkező részében meg kell jelölni a kiutasítás okát, időtartamát, kitoloncolás esetén azt az államot, ahová a kiutasítás végrehajtása történik, az ország elhagyására előírt kötelezettség határnapját, továbbá az ujjnyomat levételének tűrésére vonatkozó kötelezést és a határátlépés helyét is.
(3) A jogerős kiutasítást, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az útlevélbe be kell jegyezni. A bejegyzéstől kivételesen el lehet tekinteni, feltéve, hogy a külföldi önkéntes hazatérési program keretében hagyja el az országot.
(4) A kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti hatóság a külföldi úti okmányát elveheti, amellyel szemben külön jogorvoslatnak nincs helye.
(5) A kiutasítás végrehajtását a kiutasítás feltételeinek biztosításáig, így különösen az úti okmány, vízum, menetjegy beszerzéséig fel lehet függeszteni. A felfüggesztést elrendelő határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(6) A kiutasítás költségeit a kiutasított vagy - anyagi fedezet hiányában - a meghívó viseli. Ha a kiutazási kötelezettség azért nem teljesíthető, mert sem a kiutasított, sem a meghívó nem rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel, a kiutaztatás költségét a kiutasítást elrendelő hatóság megelőlegezi.
(7) A (6) bekezdés szerint megelőlegezett kiutaztatási költséget köteles megtéríteni:
a) a külföldi;
b) meghívás esetén a meghívó;
c) az a természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki illetve amely a külföldit foglalkoztatja (a továbbiakban: munkáltató), ha a külföldi tartózkodása jogellenes és foglalkoztatását nem engedélyezték.
41. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítást határozott időtartamra kell elrendelni, amely egy évnél rövidebb és tíz évnél hosszabb nem lehet.
(2) A kiutasítás miatt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát a kiutasítás végrehajtásának napjától kell számítani.
(3) A kiutasítás hatálya alatt álló külföldi csak a kiutasítást elrendelő szerv külön engedélyével utazhat be Magyarországra.
42. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat elleni fellebbezést a határozat közlésétől számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni.
(2) A kiutasítást elrendelő határozat azonnali végrehajtása rendelhető el, ha a külföldi magát eltartani nem képes, megfelelő lakóhellyel, anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, illetőleg eltartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkezik, továbbá akkor is, ha az a közbiztonság megóvása érdekében szükséges.
(3) A kiutasítást elrendelő másodfokú közigazgatási határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított nyolc napon belül lehet kérni a megyei (fővárosi) bíróságtól. A bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem peres eljárásban soron kívül bírálja el. A bíróság a határozatot megváltoztathatja.
43. § (1) A visszairányítás, a visszautasítás, illetve a kiutasítás nem rendelhető el, illetőleg nem hajtható végre olyan országba, amely az érintett tekintetében nem minősül biztonságos származási, vagy biztonságos harmadik országnak, így különösen, ahol a külföldi faji, vallási okból, nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézete miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, a visszautasított, illetve a kiutasított külföldi kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy halálbüntetésnek lenne kitéve.
(2) Ha a külföldi menekültügyi eljárás alatt áll, a visszairányítás, a visszautasítás és a kiutasítás csak a menekültügyi hatóság kérelmet elutasító jogerős és végrehajtható határozata alapján hajtható végre.
A bíróság, a szabálysértési hatóság, illetőleg a menekültügyi hatóság által elrendelt kiutasítás végrehajtása
44. § (1) Ha a kiutasítást a bíróság, a szabálysértési vagy a menekültügyi hatóság rendelte el, a kiutasítás végrehajtása a területi idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.
(2) A jogerős kiutasításról a bíróság, a büntetés-végrehajtási intézet, a menekültügyi, valamint a szabálysértési hatóság értesíti a területi idegenrendészeti hatóságot.
(3) A területi idegenrendészeti hatóság a (2) bekezdésben meghatározott értesítés alapján intézkedik
a) a külföldi ujjnyomatának levételére;
b) a kiutasítás tényének és a beutazási tilalom időtartamának az úti okmányba történő bejegyzésére, valamint a határátlépés helyének a megállapítására;
c) a kiutasítás ténye, illetőleg beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vételére;
d) a tartózkodási, letelepedési vagy bevándorlási engedély visszavonására.
(4) Ha a külföldit a bíróság és a szabálysértési hatóság is kiutasította, a tilalom időtartamát a hosszabb időtartamú kiutasításnak megfelelően kell elrendelni.
(5) A területi idegenrendészeti hatóság a kiutasítás végrehajtásának költségét – ha az más módon nem biztosítható – megelőlegezi.
45. § Ha a külföldit a területi idegenrendészeti hatóság és a szabálysértési hatóság is kiutasította, a tilalom időtartamát a hosszabb időtartamú kiutasításnak megfelelően kell elrendelni.
Az idegenrendészeti őrizet
46. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében idegenrendészeti őrizetbe veheti azt a külföldit, aki
a) a hatóság elől elrejtőzött, vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza;
b) a távozást megtagadja, vagy más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja;
c) a kiutasítás hatálya alatt és a kiutazás előtt szabálysértést vagy bűncselekményt követett el;
d) a kötelező tartózkodásra kijelölt helyen az előírt magatartási szabályokat súlyosan vagy ismételten megsértette, a számára előírt megjelenési kötelezettségét felszólításra sem teljesítette és ezzel akadályozza az idegenrendészeti eljárás lefolytatását;
e) szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadult.
(2) Ha a külföldi kiutasítására olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt került sor, amely a kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, embercsempészéssel, pénzmosással, szervezett bűnözéssel függ össze, a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti őrizetet el kell rendelni.
(3) Az idegenrendészeti őrizetet határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy időben végre kell hajtani. Azonnal meg kell szüntetni az őrizetet, ha elrendelésének oka megszűnt.
(4) Az idegenrendészeti őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig meghosszabbíthat.
(5) Ha az idegenrendészeti őrizet időtartama a harminc napot meghaladja, a bíróság az őrizet fenntartásának szükségességét havonta felülvizsgálja.
(6) Hat hónapon túli idegenrendészeti őrizet meghosszabbítására csak az őrizet helye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jogosult.
(7) Az idegenrendészeti őrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek a megteremtéséig, de legfeljebb tizennyolc hónapig tarthat. Az őrizet legfeljebb hat hónapig tarthat, ha elrendelésére szabálysértési hatóság által kiszabott intézkedés végrehajtása érdekében kerül sor.
(8) Ha az idegenrendészeti őrizet elrendelésétől számított tizennyolc hónap alatt a kiutasítás nem hajtható végre, az őrizetet meg kell szüntetni. Az őrizetet elrendelő területi idegenrendészeti hatóság a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet jelöl ki.
(9) A kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben a 46. § (1) bekezdésében meghatározott okból az idegenrendészeti őrizet ismételt elrendelésének is helye van.
47. § (1) A Határőrség idegenrendészeti szerve a visszautasítás intézkedés végrehajtásának biztosítása érdekében őrizetbe (visszautasítási őrizetbe) veheti azt a külföldit, akinek a visszautasítása az elfogástól vagy a visszafogadási egyezmény alapján történő átvételtől számított harminc napon belül végrehajtható.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül a visszautasítás nem hajtható végre, az idegenrendészeti kiutasítás elrendelésének van helye.
(3) A visszautasítási őrizetet alakszerű határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy időben végre kell hajtani.
(4) A visszautasítási őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig, de legfeljebb harminc napig meghosszabbíthat.
48. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság az idegenrendészeti eljárás lefolytatása érdekében közbiztonsági okból őrizetbe veheti azt a külföldit, akinek személyazonossága vagy tartózkodásának jogszerűsége nem tisztázott (a továbbiakban: kiutasítást előkészítő őrizet).
(2) A kiutasítást előkészítő őrizetet határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy időben végre kell hajtani.
(3) A kiutasítást előkészítő őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig, de legfeljebb harminc napig meghosszabbíthat.
Az őrizet elrendelése
49. § (1) Az idegenrendészeti, visszautasítási és kiutasítást előkészítő őrizetbe vételt (továbbiakban: őrizet) elrendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. A határozat törvényességének bírósági felülvizsgálata tárgyában benyújtott kérelemnek az őrizet végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(2) Ha a külföldi az őrizetbe vétel törvényességének bírósági felülvizsgálatát kéri, továbbá, ha az elrendelő hatóság az őrizet időtartamának meghosszabbítását indítványozza, a külföldit - az őrizetbe vételtől számított öt napon belül - meghallgatás céljából a bíróság elé kell állítani.
(3) A megyei bíróság elnöke – a kezdeményező szerv javaslatára – az őrizet törvényességének felülvizsgálatára irányuló eljárásokra az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság helyett más helyi bíróság illetékességét is megállapíthatja.
50. § (1) A bíróság az őrizet törvényességi felülvizsgálatára, illetőleg fenntartására irányuló eljárásban egyesbíróként jár el.
(2) A meghallgatáson a külföldi kérelmét és bizonyítékait szóban, a kiutasítást elrendelő hatóság az indítványát megalapozó bizonyítékait írásban vagy szóban terjeszti elő.
(3) A bíróság az őrizetbe vétellel kapcsolatos eljárása keretében az őrizet fenntartásáról, időtartamának meghosszabbításáról vagy az őrizet megszüntetéséről a meghallgatáson - az e törvényben meghatározott feltételek vizsgálata alapján, és az 53. § (1) bekezdésére figyelemmel - végzéssel határoz.
51. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a külföldi őrizetbe vétele, illetőleg őrizetben tartása törvénysértő, haladéktalanul intézkedik a külföldi szabadlábra helyezéséről.
(2) Ha az őrizetbe vételt elrendelő hatóság elmulasztotta az ideiglenes intézkedésre vonatkozó kötelezettségét, vagy ha az ideiglenes intézkedésre az őrizetbe vételt, illetőleg a tartózkodási hely kijelölését elrendelő határozat végrehajtását követően megváltozott körülmények miatt van szükség, a bíróság ideiglenes intézkedésével elrendelheti:
a) az ideiglenes intézkedés végrehajtását;
b) jogszabályban meghatározott esetben a külföldi intézeti gyógykezelés alá helyezését.
(3) A bírósági eljárásra egyebekben a büntetőeljárásról szóló törvénynek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
52. § (1) A bíróságnak az őrizet tárgyában hozott határozata ellen az őrizetbe vételt elrendelő hatóság, illetve a külföldi fellebbezhet.
(2) Az őrizetbe vételt megszüntető határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a kiutasításra, az őrizet meghosszabbításáról hozott bírói döntés ellen benyújtott fellebbezésnek pedig az őrizet végrehajtására halasztó hatálya nincs.
(3) A fellebbezési kérelmet a meghallgatáson szóban, illetve a határozat kihirdetését követő három napon belül írásban, a helyi bíróságnál lehet előterjeszteni.
(4) A helyi bíróság határozata ellen előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság öt napon belül bírálja el.
(5) A megyei bíróság a (4) bekezdésben meghatározott jogkörében határozhat az őrizetben tartott külföldi, illetőleg az őrizetbe vételt elrendelő hatóság képviselőjének meghallgatása nélkül az írásbeli indítványok, bizonyítékok alapján is, a külföldi kérelmére azonban meghallgatást kell tartani.
Az őrizet végrehajtása
53. § (1) A külföldivel szemben alkalmazott idegenrendészeti, visszautasítási és kiutasítást előkészítő őrizet együttes időtartama nem haladhatja meg a tizennyolc hónapot. Az őrizetet azonnal meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszűnt.
(2) Az őrizetben lévő külföldit - befogadásakor - jogairól és kötelezettségeiről anyanyelvén vagy általa ismert más nyelven tájékoztatni kell.
54. § (1) Az idegenrendészeti őrizetet büntetés-végrehajtási intézetben kell foganatosítani, ha a külföldi szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadul, egyéb esetben az őrizetet a Határőrség - az erre a célra kijelölt helyen - foganatosítja.
(2) Az őrizet végrehajtása során el kell különíteni
a) a férfiakat a nőktől;
b) büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtás esetében az őrizetben lévő külföldit az elzárást töltőktől, az előzetes letartóztatásban lévőktől és az elítéltektől.
(3) Az őrizetben lévő külföldi jogosult:
a) elhelyezésre, élelmezésre, saját ruházat viselésére - szükség esetén az évszaknak megfelelő ruházatra -, valamint sürgősségi és alap egészségügyi ellátásra;
b) jogi képviselőjével, illetve a konzuli képviselete tagjával történő ellenőrzés nélküli kapcsolattartásra;
c) a külön jogszabályban meghatározottak szerint csomag átvételére és küldésére, levelezés folytatására és látogató fogadására;
d) az élelmezésének saját költségén történő kiegészítésére;
e) a külön jogszabályban meghatározottak szerint vallásának gyakorlására;
f) a rendelkezésre álló közművelődési lehetőségek igénybevételére;
g) kérés, panasz, közérdekű bejelentés megtételére;
h) napi legalább egy óra időtartamú, szabad levegőn tartózkodásra.
(4) Az őrizetben lévő külföldi köteles:
a) az őrizetet foganatosító büntetés-végrehajtási intézet, illetőleg a határőrségi objektum rendjét megtartani, az ezzel összefüggő utasításoknak eleget tenni;
b) olyan magatartást tanúsítani, amely a többi őrizetben lévő személy jogait nem sérti, nyugalmát nem zavarja;
c) az általa használt helyiségek tisztán tartásában díjazás nélkül közreműködni;
d) a személyét érintő vizsgálatoknak magát alávetni, a ruházat átvizsgálását és a birtokban nem tartható személyes tárgyak elvételét tűrni;
e) az általa szándékosan okozott kárt, továbbá a tartására fordított összeget megtéríteni.
(5) Az őrizet foganatosítása során a büntetés-végrehajtási testület hivatásos állományú tagja, illetőleg a határőr jogosult a feladatkörét meghatározó külön törvény előírásai szerint kényszerítő eszköz alkalmazására, illetőleg fegyver használatára.
55. § (1) Az elrendelő hatóság a külföldi kérelmére, vagy ha kétoldalú konzuli egyezmény ezt kötelezővé teszi, az idegenrendészeti őrizetbe vételről vagy a kijelölt helyen való tartózkodás kötelezettségéről, illetőleg az őrizet időtartamának meghosszabbításáról köteles a Külügyminisztérium útján, késedelem nélkül értesíteni a külföldi magyarországi konzuli vagy diplomáciai képviseletét ellátó szervet.
(2) Az őrizetbe vételt elrendelő hatóságnak ideiglenes intézkedésként haladéktalanul gondoskodnia kell az őrizetbe vett külföldi felügyelet nélkül maradó, illetőleg eltartott családtagja elhelyezéséről, illetőleg őrizetlenül hagyott értéktárgyainak biztonságba helyezéséről.
56. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság - határozattal - őrizetnek nem minősülő, személyes szabadságot korlátozó intézkedésként a külföldi kijelölt helyen való tartózkodását rendelheti el, ha
a) a külföldi visszairányítását, visszautasítását vagy kiutasítását a Magyar Köztársaság nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettsége miatt nem lehet elrendelni, illetőleg végrehajtani;
b) az őrizet határideje letelt, de az őrizet elrendelésére alapul szolgáló ok továbbra is fennáll;
c) a külföldi humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezik.
(2) A határozat rendelkező részében meg kell határozni:
a) a kötelező tartózkodás helyét;
b) a tartózkodás magatartási szabályait;
c) ha a tartózkodási hely nem közösségi szállás, a hatóság előtti időszakonkénti megjelenésre való kötelezést.
(3) A tisztázatlan személyazonosságú külföldi köteles tűrni ujjnyomatának levételét és arcképmásának rögzítését.
(4) A kötelező tartózkodási helyet közösségi szálláson lehet kijelölni, ha a külföldi magát eltartani nem képes, megfelelő lakással, anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, eltartásra köteles meghívóval, eltartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkezik.
(5) A közösségi szálláson történő tartózkodással összefüggésben felmerülő költségeket – a humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi kivételével – a külföldi viseli.
(6) A kijelölt helyen történő tartózkodást elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a külföldi a határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. Az eljárásra az idegenrendészeti őrizet törvényességének bírósági felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
57. § (1) Ha a közösségi szálláson történő kötelező tartózkodás elrendelésétől tizennyolc hónap eltelt, de az elrendelés alapjául szolgáló körülmény a külföldinek fel nem róható okból továbbra is fennáll, a külföldi számára más tartózkodási helyet kell kijelölni.
(2) A Hivatal a tartózkodás helyeként a külföldi számára a lakóhely hiányában települést, illetőleg település meghatározott részét is kijelölheti.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a Hivatal a külföldi kérelmére - kivételesen, humanitárius okból - engedélyezheti a közösségi szálláson való további tartózkodást.
58. § (1) A Hivatal az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolásba a kötelező tartózkodás helyét, az előírt magatartási szabályokat és a hatóság előtti megjelenésre való kötelezést bejegyzi.
(2) A külföldi az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás birtokában - és a kötelező tartózkodási helyet elrendelő területi idegenrendészeti hatóság hozzájárulásával - jogosult arra, hogy a külön jogszabályban meghatározott engedéllyel munkát végezzen.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a külföldinek az ország elhagyására való kötelezettségét, kivéve, ha a jogerős menekültügyi hatósági kiutasítás, vagy a jogerős idegenrendészeti kiutasítás végrehajthatóvá válásától öt év vagy a szabálysértési eljárás keretében hozott kiutasítás intézkedés jogerőre emelkedésétől számítva két év már eltelt, és a végrehajtás nem a külföldi felróható magatartása miatt hiúsult meg.
(4) Az idegenrendészeti őrizetbe vételt, illetőleg a kijelölt helyen való tartózkodási kötelezettséget elrendelő határozat bírósági felülvizsgálata költségmentes (tárgyi költségmentesség).
A kitoloncolás
59. § (1) A visszairányítást, a visszautasítást, vagy a kiutasítást elrendelő bírósági, szabálysértési, menekültügyi vagy idegenrendészeti hatósági határozatot a külföldi kikísérésével (a továbbiakban: kitoloncolás) kell végrehajtani, ha
a) a kiutasított külföldi szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadult;
b) a külföldi idegenrendészeti vagy visszautasítási őrizet alatt áll;
c) kiutazásának ellenőrzése a nemzetbiztonság, nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség érvényesítése, illetőleg a közbiztonság védelme érdekében szükséges.
(2) A kitoloncolásról – idegenrendészeti kiutasítás esetén – a kiutasításról szóló határozatban kell rendelkezni, egyéb esetben külön határozattal kell elrendelni.
(3) A kitoloncolással történő végrehajtás ellen a külföldi végrehajtási kifogást terjeszthet elő, amelyet a kiutasító határozat elleni fellebbezésben, illetőleg önállóan lehet benyújtani.
60. § A kiutazás költségeinek biztosítása érdekében a külföldi birtokában lévő menetjegyet vagy - ha az anyagi fedezet másként nem biztosítható - a menetjegy megvásárlásához valamint az úti okmány beszerzéséhez szükséges pénzösszeget az eljáró hatóság lefoglalhatja, amely ellen jogorvoslatnak helye nincs.
61. § (1) A Hivatal, a területi idegenrendészeti hatóság és a Határőrség az e törvényben meghatározott idegenrendészeti szabályok megtartását ellenőrizheti.
(2) Az idegenrendészeti szabályok megtartásának ellenőrzése céljából az (1) bekezdésben meghatározott hatóság képviselője, illetőleg a határőr magánlakásba, illetőleg magánterületre is jogosult belépni.
(3) A külföldi az ellenőrzéskor felhívásra köteles úti okmányát, tartózkodási engedélyét, illetőleg személyazonosító igazolványát felmutatni és átadni.
(4) Az ellenőrzés során a külföldinél talált, más személy részére kiállított és jogtalanul birtokban tartott úti okmányt a hatóság lefoglalja, és a Külügyminisztérium útján megküldi az azt kiállító szervnek.
(5) Azt a külföldit, aki a magyarországi tartózkodás jogszerűségét, személyazonosságát hitelt érdemlően nem tudja igazolni, a rendőr, illetőleg a határőr az eljárásra jogosult területi idegenrendészeti hatósághoz állítja elő. Ha a területi idegenrendészeti hatóság az előállítás időtartama alatt a tartózkodás jogcímét, illetőleg a külföldi személyazonosságát nem tudja megállapítani, a külföldit a szükséges időre, de legfeljebb tizenkét óra időtartamra visszatarthatja, amely ellen panasznak van helye.
62. § (1) A Hivatal, a területi idegenrendészeti hatóság és a Határőrség idegenrendészeti szerve – a tartózkodási hely megállapítása érdekében – körözését rendelheti el annak az ismeretlen helyen tartózkodó külföldinek, aki
a) idegenrendészeti eljárás alatt áll;
b) az őrizetből megszökött vagy az idegenrendészeti eljárásban számára elrendelt kötelező tartózkodási helyet az előírt magatartási szabályok megszegésével elhagyta, és oda nem tért vissza;
c) a jogerős kiutasítás végrehajtásának nem tett eleget.
(2) A körözést határozattal kell elrendelni, amelyet az elrendelő területi idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.
(3) A körözést vissza kell vonni, ha elrendelésének oka megszűnt. A körözést az elrendelő területi idegenrendészeti hatóság vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitánysághoz.
A külföldi úti okmányának elvétele és visszatartása
63. § (1) A Magyarországon jogszerűen tartózkodó külföldi kiutazása csak az ellene indított büntető- vagy szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében korlátozható.
(2) A külföldi úti okmányát a szabálysértési hatóság a szabálysértési eljárás megindítása céljából elveheti, ha a külföldi ellen olyan szabálysértés miatt indul eljárás, amelyet a törvény elzárás büntetéssel fenyeget. Az elvett úti okmányt haladéktalanul továbbítani kell a területi idegenrendészeti hatósághoz.
(3) Az úti okmány elvétele esetén a külföldi részére személyazonosító adatait tartalmazó és a tett intézkedést tanúsító elismervényt kell kiállítani. Az úti okmány elvétele ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(4) A területi idegenrendészeti hatóság a szabálysértési eljárás jogerős befejezéséig, illetőleg a pénzbírság megfizetéséig, a büntetőeljárásban az ügyész vagy a bíróság által meghatározott ideig az elvett úti okmányt határozattal visszatartja.
64. § A Hivatal, a területi idegenrendészeti hatóság, és a Határőrség jogosult személyazonosítás céljából a külföldi ujjnyomatának és arcképmásának rögzítésére, csomagjának, ruházatának, járművének átvizsgálására.
65. § A külföldi idegenrendészeti ügyében - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az azonos hatáskörrel rendelkező idegenrendészeti hatóságok közül a külföldi magyarországi szálláshelye vagy lakóhelye, illetve a jogsértés elkövetésének helye szerinti hatóság az illetékes.
66. § (1) A Rendőrség - törvényben meghatározott jogkörének gyakorlásával - az idegenrendészeti feladatok ellátásában közreműködik. A Rendőrség a Hivatal, illetőleg a területi idegenrendészeti hatóság megkeresésére
a) közreműködik az idegenrendészeti szabályok megtartásának ellenőrzésében;
b) gondoskodik a külföldi határátkelőhelyre történő szállításáról;
c) őrzi az előállított külföldit;
d) végrehajtja a kiutasított külföldi légi úton történő kitoloncolását;
e) az őrizet elrendelése esetén a külföldit az őrizetet végrehajtó intézménybe szállítja;
f) gondoskodik az őrizetben lévő külföldi bíróság elé állításáról;
g) a büntetés-végrehajtási intézetből szabaduló külföldit a területi idegenrendészeti hatósághoz kíséri;
h) az úti okmány beszerzéséhez szükséges meghallgatás érdekében a külföldit a diplomáciai vagy konzuli képviselethez kíséri és az őrizetet végrehajtó intézménybe visszaszállítja;
i) az őrizetben lévő külföldit gyógykezelés céljából egészségügyi intézménybe szállítja.
(2) A rendőr és a határőr a külön törvényben meghatározottak szerint jogosult kényszerítő eszköz alkalmazására.
(3) A vám- és pénzügyőrség eljáró képviselője a beutazáshoz és tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezet mértékének ellenőrzésében közreműködőként eljárhat.
67. § (1) Az idegenrendészeti ügyekben a közigazgatási eljárásban hozott határozatokat kézbesítés útján, a bírósági eljárásban hozott határozatot, továbbá a közigazgatási szerv eljárásában hozott személyes szabadságot korlátozó intézkedést elrendelő határozatot a jelenlévő külföldi előtt anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven, szóban is közölni kell.
(2) Idegen nyelv használata esetén - ha az eljáró hatóság képviselője azt nem beszéli - tolmácsot kell alkalmazni. A tolmács díját és költségeit az állam viseli.
(3) Ha a külföldi ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat közlése közszemlére tétel útján történik. Közszemlére tenni csak a határozat rendelkező részét lehet.
68. § (1) A bíróság az e törvényben meghatározott idegenrendészeti hatósági határozatok bírói felülvizsgálatával kapcsolatos ügyekben soron kívül jár el.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben előzetes bizonyításnak van helye.
(3) A bíróság a kiutazás költségének biztosítása céljából ennek mértékéig elrendelheti a külföldi értéktárgyainak lefoglalását, illetőleg vagyonának zárlatát.
69. § Az idegenrendészeti ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
A kárigény érvényesítése
70. § (1) Ha a bíróság jogerős határozatával megállapította, hogy a külföldi őrizetbe vételét, illetőleg a kijelölt helyen való tartózkodást elrendelő határozat törvénysértő, a külföldi a határozatot kibocsátó hatóságtól - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az őrizet, illetőleg a kényszertartózkodás miatt ténylegesen bekövetkezett kárának megtérítését igényelheti.
(2) Nincs helye a kárigény érvényesítésének, ha a külföldi
a) a hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg;
b) az eljárás meghiúsítása végett a hatóságot megtévesztette, vagy megtévesztésére törekedett;
c) a magyarországi tartózkodásának, kiutazásának rendelkezésére álló anyagi fedezetét eltitkolta; vagy
d) egyéb felróható módon okot szolgáltatott az őrizetbe vétel vagy a kijelölt helyen történő tartózkodás elrendelésére.
(3) A kártérítési igény - megegyezés hiányában - polgári peres úton érvényesíthető.
71. § A Magyar Köztársaság külképviselete úti okmányt ad ki egyszeri utazásra annak a bevándorolt illetőleg a letelepedett külföldinek, akinek külföldön elveszett vagy megsemmisült úti okmánya külföldön nem pótolható és emiatt a Magyarországra történő visszatérésére nincs lehetőség.
72. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság a bevándorolt illetőleg a letelepedett külföldit - kérelmére, külföldre utazás céljából - Magyarországra visszatérésre jogosító úti okmánnyal láthatja el, ha származási országa érvényes úti okmányával nem rendelkezik, és az rajta kívül álló okból nem pótolható.
(2) Az úti okmány a kiállítástól számított két évig érvényes és meghosszabbítható.
73. § A területi idegenrendészeti hatóság egyszeri utazásra jogosító úti okmányt adhat ki a külföldi részére az állandó tartózkodási helye szerinti országba történő visszatéréséhez, ha elveszett vagy megsemmisült úti okmánya nem pótolható.
74. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság a Magyarországon élő hontalant - kérelmére, külföldre utazás céljából - az érvényesség idején belül Magyarországra visszatérésre jogosító úti okmánnyal látja el.
(2) Az úti okmány a kiállítástól számított két évig érvényes és meghosszabbítható.
(3) A Magyarországon élő hontalan külföldre utazásának korlátozására és úti okmánnyal való ellátására a magyar állampolgárok útleveléről szóló jogszabályok az irányadóak.
(4) Az úti okmány kiadása iránti kérelem elutasítása miatt jogorvoslatnak az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van helye.
(5) A hontalanok úti okmányával kapcsolatos adatok kezelésére a magyar állampolgárok útleveléről szóló jogszabályok az irányadóak.
75. § (1) A külföldiek e törvény alapján nyilvántartott adatait a külföldiek személyazonosítása céljából és a párhuzamos eljárások megakadályozása érdekében a Hivatal (a továbbiakban: központi adatkezelő szerv) a központi idegenrendészeti nyilvántartásban kezeli. A központi idegenrendészeti nyilvántartás
a) a kiutasítottak, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom alatt állók;
b) a vízum kérelmek és a kiadott vízumok;
c) a meghívó természetes, illetőleg jogi személyek;
d) a letelepedési vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezők;
e) a bevándorlási engedéllyel rendelkezők;
f) a személyi szabadságukban korlátozott, továbbá rendkívüli eseményekben érintett külföldiek;
g) az úti okmány elvesztését bejelentő külföldiek
e törvényben
meghatározott adatait tartalmazó résznyilvántartásokból áll.
(2) A külföldiek e törvény alapján nyilvántartott adatait a hatáskörrel rendelkező illetékes idegenrendészeti hatóság (a továbbiakban: illetékes idegenrendészeti hatóság) is kezeli.
76. § Az illetékes idegenrendészeti hatóság a nyilvántartásból jogszabályban meghatározott feladataik ellátása céljából az igazságszolgáltatási és bűnüldözési szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a menekültügyi hatóság, az e törvényben meghatározott szakhatóságok (a továbbiakban: adatigénylésre jogosult szerv) részére, továbbá törvény vagy nemzetközi szerződés alapján az abban meghatározott adatkörben, és szervek részére szolgáltathat adatot.
77. § (1) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók és azokból személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra adatok szolgáltathatók. A letelepedési, tartózkodási és bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi adatai közül a 81. § (1) bekezdés a)-j), továbbá l) és n) pontjaiban meghatározott adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai célú adatkezelés érdekében személyazonosításra alkalmas módon is átadhatók.
(2) A központi adatkezelő szerv nemzetközi szerződés alapján a nemzetközi bűnüldöző szervek, valamint a Schengeni Információs Központ részére a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ útján szolgáltathat adatokat.
(3) A vízumkiadó konzuli szervek a vízumpolitika összehangolása céljából adatot szolgáltathatnak a kiadott, illetőleg elutasított vízumkérelmekről a székhelyük szerint illetékes külképviseleteknek.
(4) Az e törvény szerinti személyes adatkezelésre a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a Rendőrségről szóló törvény rendelkezései az irányadóak.
78. § (1) A központi adatkezelő szerv, továbbá az illetékes idegenrendészeti hatóság a kiutasított, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldiek következő adatait kezeli:
a) természetes személyazonosító adatok;
b) állampolgárság (hontalan státusz);
c) állandó külföldi lakóhely;
d) a tilalom fenntartásának jogalapja, határideje;
e) az elrendelő szerv megnevezése;
f) a kiutasított ujjnyomata.
(2) A beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldit - kérelmére - a nyilvántartott adatairól tájékoztatni kell. A tájékoztatást - nemzetbiztonsági és bűnüldözési érdekből - a központi adatkezelő szerv, illetve az illetékes idegenrendészeti hatóság vezetője megtagadhatja.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a központi adatkezelő szerv a tilalom megszűnését követő öt évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság a tilalom fennállásáig kezeli.
79. § (1) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a vízumkérelmek és a kiadott vízumok alapján a külföldi következő adatait kezeli:
a) a 78. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott adatok;
b) arcképmása és útlevelének okmányazonosító adatai;
c) a beutazás célja és a tartózkodás tervezett időtartama;
d) a beutazásához és tartózkodásához szükséges feltételeket igazoló okiratok másolata vagy az ezekre utaló adatok;
e) a vízumkiadás elutasításának ténye és annak oka;
f) a kiadott vízum száma, sorozatszáma, érvényességi területe és ideje;
g) be- és kiutazás ideje, a határátlépés helye.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a központi adatkezelő szerv a vízum érvényességi idejének lejártát követő öt évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság a vízum érvényességi idejének lejártát követő egy évig kezeli.
80. § (1) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a hozzájárulás beszerzésére kötelezett meghívó természetes személy, illetve jogi személy következő adatait kezeli:
a) a meghívó természetes személyazonosító adatai, illetve a jogi személy megnevezése;
b) a meghívó természetes személy lakcíme, illetve a jogi személy székhelye (telephelye);
c) a meghívott külföldi természetes személyazonosító adatai;
d) a kötelezettségvállalás időtartama;
e) a meghívólevél sorszáma vagy a kiadás megtagadásának ténye.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a központi adatkezelő szerv a vízumkérelem vagy a tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtásától számított öt évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság az eljárás befejezését követő egy évig kezeli.
81. § (1) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság kezeli a letelepedési vagy tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi következő adatait:
a) a 78. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott adatok;
b) a beutazás (érkezés) időpontja;
c) magyarországi tartózkodási helye;
d) útlevél okmányazonosító adatai;
e) az engedély száma, érvényességi ideje, meghosszabbítása és annak időtartama;
f) a tartózkodás célja;
g) az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem elutasítása, valamint az engedély visszavonása és ennek indoka;
h) az érintett családi állapota;
i) iskolai végzettsége, szakképzettsége;
j) foglalkozása;
k) arcképmása és aláírása;
l) a végleges kiutazás időpontja;
m) az általa használt és külföldön nyilvántartott gépjármű forgalmi engedélyének adatai;
n) a bejelentett lakóhely adatai.
(2) A központi adatkezelő szerv a nyilvántartásból - a 15. § (1) bekezdésének c) pontja kivételével - jogszabályban meghatározott hatáskörükre és illetékességükre kiterjedően a következő szerveknek szolgáltathat adatot:
a) az adatigénylésre jogosult szerveknek;
b) az állampolgársági feladatokat ellátó hatóságnak;
c) a vám- és pénzügyőrségnek;
d) a személyazonosító igazolvány kiadása céljából a bevándorolt lakóhelye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzőjének;
e) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásával kapcsolatos feladatok ellátásához a bevándorolt lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének.
(3) A központi adatkezelő szerv a nyilvántartott adatokat a tartózkodási engedély lejártától számított öt évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság a tartózkodási engedély érvényességéig kezeli.
82. § (1) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi következő adatait kezeli:
a) a 78. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott adatokat;
b) arcképmását és útlevelének adatait;
c) a bevándorláshoz szükséges feltételeket igazoló adatokat;
d) a családi állapotra vonatkozó adatokat;
e) az iskolai végzettségre vonatkozó adatokat;
f) a foglalkozásra vonatkozó adatokat;
g) az engedély kiadására és visszavonására vonatkozó adatokat;
h) lakcímét.
(2) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi személyi azonosítóját a személyi adat- és lakcímnyilvántartással történő kapcsolattartás, valamint a nyomozó hatóság részére történő adatszolgáltatás céljából kezelheti.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a központi adatkezelő szerv a kérelem elutasítása esetén annak időpontjától, illetőleg a jogállás megszűnésétől számított húsz évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság az eljárás jogerős befejezéséig, illetőleg a jogállás megszűnésétől számított egy évig kezeli.
83. § (1) A központi adatkezelő szerv a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése céljából a Magyar Köztársaságban őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott vagy személyi szabadságában bármely más módon korlátozott, továbbá a rendkívüli eseményekben (haláleset, súlyos sérüléssel járó baleset stb.) érintett külföldiek alábbi adatait kezeli:
a) a 78. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott adatok;
b) a magyarországi tartózkodási hely;
c) a büntető eljárás adatai (a bűncselekmény törvényi minősítése és megnevezése), az eljáró szerv megnevezése és ügyszáma;
d) a rendkívüli esemény adatai, az eljáró szerv megnevezése és ügyszáma.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatok a tájékoztatási kötelezettség teljesítését követő három évig kezelhetők.
84. § A központi adatkezelő szerv az úti okmány elvesztését bejelentő külföldiek következő adatait kezeli:
a) a 78. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott adatok;
b) az elveszettként bejelentett úti okmány típusa és száma;
c) a bejelentés időpontja;
d) a beutazás helye, ideje;
e) a magyarországi tartózkodási hely;
f) a bejelentést felvevő szerv megnevezése;
g) a tartózkodásra jogosító igazolás száma, érvényessége és a kiállító hatóság megnevezése;
h) a új úti okmány típusa, száma és érvényessége.
85. § (1) Az illetékes idegenrendészeti hatóság a szálláshely bejelentésével összefüggő adatokat a szállás bejelentésétől, illetőleg a vendégkönyv leadásától számított öt évig kezeli.
(2) A letelepedett külföldi lakóhelyének bejelentésével összefüggő adatokat az illetékes idegenrendészeti hatóság a lakóhely megszűnéséig, a központi adatkezelő szerv a lakóhely megszűnését követő öt évig kezeli.
86. § (1) A külföldit szállító légi vagy vízi jármű üzemben tartójának, illetve a közúti személyszállító jármű üzemben tartójának (a továbbiakban: üzemeltető) a szállítást megelőzően meg kell bizonyosodnia arról, hogy a külföldi rendelkezik a beutazáshoz szükséges feltételekkel (érvényes úti okmány és vízum).
(2) Ha a külföldi beléptetését a törvényben meghatározott valamely feltétel hiánya miatt tagadták meg, az üzemeltető köteles gondoskodni a haladéktalan visszaszállításról abba az országba, ahonnan a külföldit hozta, vagy amely köteles őt befogadni.
(3) Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a külföldi tartózkodásával összefüggésben felmerülő költségeket az üzemeltető viseli.
(4) Ha az üzemeltető vitatja a visszaszállítási, illetőleg költségviselési kötelezettsége fennállását, a külföldi beléptetésének megtagadását követően haladéktalanul köteles ezt az idegenrendészeti hatóságnak bejelenteni. Ebben az esetben az idegenrendészeti hatóság a külföldit ideszállító üzemeltető visszaszállítási, illetőleg költségviselési kötelezettségét határozattal állapítja meg.
(5) A beléptetést megtagadó idegenrendészeti hatóság a légi, a közúti és a vízi jármű üzemeltetőjét járatonként egy millió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújthatja, feltéve, hogy a beléptetés megtagadására érvényes útlevél vagy vízum hiánya miatt került sor.
87. § (1) A munkáltató a külföldi foglalkoztatását megelőzően köteles meggyőződni arról, hogy a külföldi rendelkezik érvényes, munkavállalás céljából kiadott tartózkodási vízummal vagy érvényes tartózkodási engedéllyel.
(2) A munkáltató a külföldi engedélyezett magyarországi munkavállalásának meghiúsulását, valamint foglalkoztatásának a munkavállalási engedély érvényességi idején belüli megszüntetését három munkanapon belül köteles bejelenteni a munkavégzés helye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságnál.
(3) A területi idegenrendészeti hatóság az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségét elmulasztó munkáltatót foglalkoztatottanként ötszázezer forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújthatja.
Bejelentési kötelezettségek
A külföldi szálláshelyének bejelentési kötelezettsége
88. § (1) A külföldi a magyarországi szálláshelyét köteles a következő adatok közlésével bejelenteni:
a) természetes személyazonosító adatok;
b) állampolgárság;
c) útlevél okmányazonosító adatok;
d) a szálláshely címe;
e) a szálláshely igénybevételének kezdő és várható befejező időpontja;
f) a vízum száma;
g) a beutazás időpontja, helye;
h) a tartózkodási engedély száma.
(2) A kereskedelmi szálláshelyen vagy jogi személy által fenntartott egyéb szálláshelyen megszálló külföldi (1) bekezdésben meghatározott adatairól a szállásadó az előírt formanyomtatvány szerinti nyilvántartást (vendégkönyvet) vezet.
(3) A vendégkönyvet a kereskedelmi szálláshely üzemeltetője köteles évente a szálláshely szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságnál leadni.
(4) A kereskedelmi szálláshely vagy a jogi személy által fenntartott egyéb szálláshely üzemeltetője a bejelentésre szolgáló formanyomtatványt a szállás igénybevételétől számított három munkanapon belül köteles a területi idegenrendészeti hatósághoz eljuttatni.
(5) Ha a szálláshely nem kereskedelmi szálláshely vagy jogi személy által fenntartott szálláshely, a bejelentési kötelezettséget a külföldinek a szálláshelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatósághoz személyesen vagy szállásadója útján kell teljesítenie. A bejelentési kötelezettség közvetlenül vagy a szálláshely szerint illetékes települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője útján is teljesíthető.
(6) Ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a bejelentési kötelezettséget a beutazástól számított három munkanapon belül kell teljesíteni.
A külföldi személyi okmányaival kapcsolatos
bejelentési kötelezettségek és hatósági intézkedések
89. § (1) A külföldi köteles úti okmányának, valamint tartózkodásra jogosító engedélyének elvesztését, megsemmisülését az azt kiállító vagy a tartózkodás helye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságnál haladéktalanul bejelenteni. A bejelentésről igazolást kell kiállítani.
(2) Az elveszettnek hitt és az erről szóló bejelentés után megtalált úti okmányról az (1) bekezdésben meghatározottak szerint illetékes hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.
(3) Az elveszett, megsemmisült vagy lejárt úti okmány helyett – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a külföldi köteles az állampolgársága szerint illetékes diplomáciai vagy konzuli képviseletnél új úti okmányt beszerezni. A külföldi az ország területét csak az új úti okmány és az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás birtokában hagyhatja el.
(4) Az eljáró hatóságnak a Külügyminisztérium útján gondoskodnia kell a talált úti okmányoknak a kiállítás helye szerint joghatósággal rendelkező állam külképviseletére történő eljuttatásáról.
VIII. Fejezet
Záró rendelkezések
90. § (1) Ez a törvény - a 91. §-ban foglalt kivétellel - 2002. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A törvény hatályba lépésének napján hatályát veszti:
a) a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény;
b) az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodáshoz történő csatlakozásról, a megállapodás kihirdetéséről, valamint a Megállapodáshoz kapcsolódó egyes jogszabályok módosításáról szóló 1999. évi CXVII. törvény 9. és 10. §-a;
c) a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvény-módosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 3. §-ában a “[35. § (1) bek.]” szövegrész, és a 15-35. §-ok;
d) az egyes törvényi rendelkezések hatályba léptetéséről, módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló 2000. évi X. törvény 1. §-a;
e) a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 61. §-a;
f) a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 21. §-ának (2) bekezdéséből az “illetőleg a befogadottnak” szövegrész;
g) a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjából az “idegenrendészeti” szövegrész.
91. § A törvény 4. §-a (1) bekezdésének f) pontja, 4. §-ának (3)-(5) bekezdése, 7. §-ának (3) bekezdése, 8. §-ának (2) és (5) bekezdése, 10. §-ának (3) bekezdése, 25-30. §-a, 32. §-a (1) bekezdésének e) és f) pontja, 38. §-a, valamint 88. §-ának (4) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatályba lépése napján lép hatályba.
92. § (1) A 90. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából folyamatban lévő ügynek kell tekinteni a jogerős határozattal el nem bírált kérelmet és az idegenrendészeti kényszerintézkedés végrehajtását is.
(2) A törvény hatályba lépésekor első fokon még el nem bírált bevándorlási kérelmet letelepedési engedély iránti kérelemnek kell tekinteni, feltéve, hogy a kérelmező a törvény hatályba lépését követő kilencven napon belül a kérelmet írásbeli nyilatkozatával fenntartja. Abban az esetben, ha a kérelmet nem tartják fenn, az eljárás a törvény erejénél fogva megszűnik, amelyről a kérelmezőt értesíteni kell.
93. § (1) Ez a törvény a hatályba lépése előtt jogerőre emelkedett bevándorlási engedély érvényességét, továbbá az ahhoz kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket nem érinti.
(2) A törvény hatályba lépése előtt kiadott beutazási és tartózkodási engedély az érvényességi idején belül felhasználható.
(3) A törvény hatályba lépése előtt benyújtott ideiglenes tartózkodási engedély, illetőleg huzamos tartózkodási engedély iránti kérelmet tartózkodási engedély iránti kérelemnek kell tekinteni.
(4) Ahol jogszabály ideiglenes vagy huzamos tartózkodási engedélyt említ, azon a tartózkodási engedélyt kell érteni.
94. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:
a) az idegenrendészeti eljárás, valamint a szálláshely, illetőleg lakóhely bejelentés, továbbá a külföldiek e törvény alapján kezelt adataival kapcsolatos eljárás részletes rendjét;
b) a vízumkiadó hatóságok idegenrendészeti feladatát, hatáskörét és illetékességét, a vízum kiadás részletes szabályait, valamint a vízum kötelező formáját;
c) a letelepedési, illetőleg tartózkodási engedélyek kiállításának feltételeit és a tartózkodási engedélyek formáját;
d) a humanitárius célú tartózkodási engedély kiadása, meghosszabbítása és visszavonása indítványozásának, valamint az idegenrendészeti és a nemzetbiztonsági, illetőleg a bűnüldöző szervek együttműködésének részletes szabályait;
e) a visszautasítási, a kiutasítást előkészítő, valamint az idegenrendészeti őrizet és a kötelező tartózkodási hely létesítésével, illetve kijelölésével kapcsolatos végrehajtás szabályait;
f) a külföldiek beutazásának, magyarországi tartózkodásának részletes közegészségügyi szabályait;
g) a befogadottak, illetőleg a közösségi szálláson tartózkodók ellátásának, támogatásának szabályait;
h) a közösségi szállás létesítésének követelményeit, a közösségi szállás házirendjét;
i) a NATO-SOFA Megállapodás hatálya alá tartozó polgári állomány tagjai és a hozzátartozók beutazásának és magyarországi tartózkodásának részletes szabályait.
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben rendeletben szabályozza:
a) a külföldiek be- és kiutazásával, tartózkodásával, valamint a bevándorlási engedély visszavonásával kapcsolatos ügyekben eljáró hatóságokat, ezek illetékességét, valamint az eljárás rendjét;
b) az e törvény szerinti formanyomtatványok, okmányok tartalmi előírásait és mellékleteit;
c) a külföldiek be- és kiutazásával, magyarországi tartózkodásával, a hontalan útlevél kiadásával kapcsolatos eljárások díját;
d) az anyagi fedezet irányadó összegét;
f) az idegenrendészeti eljárással összefüggő költségek viselésének szabályait.
(3) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy a belügyminiszterrel egyetértésben a diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyeknek a ki- és beutazásával, magyarországi tartózkodásával kapcsolatos egyes szabályait rendelettel határozza meg, továbbá megállapítsa az érvényes úti okmányok körét.
(4) Felhatalmazást kap a belügyminiszter és az igazságügy-miniszter, hogy - az érintett miniszterekkel egyetértésben - az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának szabályait rendeletben állapítsa meg.
(5) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy – a belügyminiszterrel egyetértésben – rendeletben határozza meg azokat a közegészséget veszélyeztető betegségeket, amelyek a tartózkodás engedélyezését kizárják, illetőleg megállapítsa a minden kockázatra kiterjedő egészségbiztosítással összefüggő rendelkezéseket.
95. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 90/364/EGK irányelve a tartózkodási jogról;
b) a Tanács 90/365/EGK irányelve a szakmai tevékenységüket megszüntetett alkalmazottak és önálló vállalkozók tartózkodási jogáról;
c) a Tanács 93/96/EK irányelve a diákok tartózkodási jogáról;
d) a Tanács 68/360/EGK irányelve a munkavállalókra és családtagjaikra vonatkozó utazási és tartózkodási korlátozások megszüntetéséről;
e) a Tanács 1251/70/EGK rendelete a munkavállalóknak munkaviszonyuk megszűnését követően a munkavállalás helye szerinti tagállamban való tartózkodási jogáról;
f) a Tanács 73/148/EGK irányelve a tagállamok állampolgárainak letelepedéssel és szolgáltatás nyújtásával összefüggő mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről;
g) a Tanács 64/221/EGK irányelve a külföldi állampolgárok mozgásával és letelepedésével kapcsolatos olyan különleges intézkedések összehangolásáról, amelyeket a közrend, a közbiztonság és a közegészségügy indokol;
h) a Tanács 72/194/EGK irányelve a Tanács 64/221/EGK a külföldi állampolgárok mozgásával és letelepedésével kapcsolatos, a közrend, a közbiztonság és a közegészségügy által indokolt különleges intézkedések összehangolásáról szóló irányelvének azokra a munkavállalókra történő kiterjesztéséről, akik a munkaviszony megszűnését követően a munkavállalás helye szerinti tagállamban maradnak;
i) a Tanács 75/34/EGK irányelve a tagállamok állampolgárainak önálló vállalkozóként való tevékenységük befejezését követően a tevékenység helye szerinti tagállam területén való tartózkodási jogáról;
j) a Tanács 574/1999. EK rendelete azoknak a harmadik országoknak a meghatározásáról, akiknek állampolgárai kötelesek vízummal rendelkezni a tagállamok külső határainak átlépésekor;
k) a Tanács 1683/95 EK rendelete a vízumok egységes formájának megállapításáról;
l) a Tanács 1994. november 30-ai állásfoglalása a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére egyéni vállalkozás céljából történő belépésének korlátozásáról;
m) a Tanács 1994. november 30-ai állásfoglalása a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére tanulmányok céljából történő belépésének korlátozásáról;
n) a Tanács 1994. november 30-ai döntése a Tanács által az Európai Unióról szóló Egyezmény K. 3. (2) Cikke alapján elfogadott közös intézkedésről a valamely tagállamban lakó harmadik országbeli iskolai tanulók utazási lehetőségéről;
o) a Tanács 1996. március 4-ei ajánlása a repülőtéri tranzit intézkedésekkel kapcsolatos közös fellépésről;
p) a Tanács 1996. március 4-ei ajánlása a helyi konzulátusok együttműködéséről a vízumokkal kapcsolatosan;
q) a Tanács 1997. június 26-i állásfoglalása a harmadik állambeli kísérő nélküli kiskorúakról;
r) a Tanács 1997. december 4-i állásfoglalása az érdekházasságok elleni küzdelem érdekében elfogadott intézkedésekről;
s) a Tanács 1995. december 22-i ajánlása az illegális migráció és az illegális munkavállalás elleni küzdelem eszközeinek harmonizálásáról és az ellenőrzés eredményes módjainak fejlesztéséről;
t) a Tanács 435/99/EK határozata a schengeni vívmányoknak az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés megfelelő rendelkezéseivel összhangban történő meghatározásáról.
96. § A törvény hatályba lépésével egyidejűleg a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 5. §-ának g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“g) végzi a letelepedési engedélyt kérelmező, továbbá a menekültkénti elismerését kérő, illetőleg a magyar állampolgárságért folyamodó, valamint – az állami szuverenitás és az alkotmányos rend védelméhez kötődően – a vízumkérelmet benyújtott személyek ellenőrzését és az ezzel kapcsolatos feladatokat;”
97. § (1) A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Bv. tvr.) 12. §-át megelőző alcíme helyébe a következő alcím lép, és a Bv. tvr. a következő 12. §-sal egészül ki:
“A kiutasítás végrehajthatósága kizártságának megállapítása
12. § (1) A kiutasítás mellékbüntetés nem hajtható végre, ha nincs olyan ország, amely a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerint biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak minősül.
(2) Az (1) bekezdés esetén a kiutasítás végrehajtását kizáró ok fennállásának megállapítása iránt az ügyész az idegenrendészeti hatóság kezdeményezése alapján tesz indítványt a büntetés-végrehajtási bírónak.
(3) Az eljárást annak az idegenrendészeti hatóságnak a területén illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amelynek területén az elitélt tartózkodik.
(4) A büntetés-végrehajtási bíró az idegenrendészeti hatóság kezdeményezése alapján az ügyész indítványára, de legalább két évenként megvizsgálja a kiutasítás végrehajthatóságát.
(5) A bűnügyi költséget az állam viseli.”
(2) A Bv. tvr. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A kiutasítás végrehajtása a területi idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.”
98. § A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) a következő 99/E. §-sal egészül ki:
“99/E. § (1) A 99/D. § rendelkezéseit a külföldi terhelt úti okmányának elvételére is megfelelően alkalmazni kell, azzal, hogy a külföldi úti okmányát az idegenrendészeti hatóságnak kell megküldeni a visszatartás elrendelése érdekében.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a terheltnek az ügyész vagy a bíróság biztosíték letétbe helyezését engedélyezte.”
99. § A Be. a következő 99/F. §-sal egészül ki:
“99/F. § Ha a magyar állampolgárságú terhelt külföldi hatóság által kiállított úti okmánnyal is rendelkezik, annak elvételéről a magyar úti okmány elvételével egyidejűleg kell rendelkezni.”
100. § A Be. a következő 118/C. §-sal egészül ki:
“118/C. § Az ügyész és a bíróság indítványozhatja az idegenrendészeti hatóságnál, hogy a külön törvény szerint engedélyezze annak a külföldinek és reá tekintettel hozzátartozójának a beutazását, illetve tartózkodását, akinek a vallomása olyan bizonyítékot tartalmazhat, amely előreláthatólag másként nem pótolható.”
101. § A Be. 223. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Ha a bíróság a terhelttel szemben nem végrehajtható szabadságvesztés mellett alkalmazott kiutasítás mellékbüntetést, és az ügydöntő határozat a kihirdetésekor jogerőre emelkedik, a bíróság a kiutasítás mellékbüntetés végrehajtása érdekében elrendeli a terheltnek az illetékes idegenrendészeti hatósághoz történő előállítását.”
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Idtv.) jogharmonizációs célú felülvizsgálata során nyilvánvalóvá vált, hogy a szükséges új szabályozás már meghaladja a törvénymódosítás kereteit, ezért az új idegenrendészeti törvény megalkotása nem kerülhető el. Jogharmonizációs kötelezettségünk az idegenrendészeti szabályozás területén az Európai Unió schengeni közösségi vívmányain túlmenően a záró rendelkezések között beiktatott közösségi normákra terjed ki.
1. A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) tételesen felsorolja a beutazás feltételeit, amelyek között a schengeni közösségi normáknak megfelelően új elemként szerepel annak az előírása, hogy a külföldi beutazása nem veszélyeztetheti a közrendet vagy a nemzetbiztonságot, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló Szerződésben részes (a továbbiakban: EGT) tagállam nemzetközi kapcsolatait. A Javaslat az egyes feltételek teljesítése alól csak humanitárius okból, nemzeti érdekből, vagy nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése céljából, továbbá meghatározott esetben az alap- vagy középfokú oktatási intézményben tanulók számára ad felmentési lehetőséget.
2. A vízumszabályozás körében – összhangban a közös határokon történő ellenőrzés fokozatos eltörléséről szóló, Schengenben, 1985. június 14-én létrejött Egyezmény végrehajtásáról szóló, Schengenben, 1990. június 19-én aláírt Egyezményben (a továbbiakban: Schengeni Végrehajtási Egyezmény) foglaltakkal – a beutazás és a tartózkodás céljától függően kiadható vízumok 4 típusát határozza meg, így: a repülőtéri tranzitvízumot (”A” típusú vízum), az átutazó vízumot (”B” típusú vízum), a rövid időtartamú beutazó vízumot (”C” típusú vízum) és a tartózkodási vízumot (”D” típusú vízum). Az “A”, “B” és “C” típusú vízum – tartalmát és kiadásának szabályait tekintve – a csatlakozást követően egységes schengeni vízumként kerül kiadásra, míg a “D” típusú vízum, amely a hosszabb távú, három hónapot meghaladó tartózkodást teszi lehetővé, a csatlakozás után kizárólag nemzeti vízumként fog funkcionálni. A “D” típusú vízum kibocsátására vonatkozóan a tagállamok nagyfokú szabadságot élveznek, kibocsátásakor azonban figyelembe kell venni a külső határok biztonságához fűződő uniós érdekeket. A szabályok kimunkálása során a tagállamok jellemző jogi megoldásait is figyelembe vettük.
A schengeni közösségi vívmányok alapján a jelenlegitől lényegesen eltérően szabályozza a Javaslat a vízum érvényességét. Az a rendelkezés, hogy a rövid időtartamú beutazó vízum (”C” típusú vízum), amely 6 hónapon belül egyszeri vagy többszöri beutazásra és megszakítás nélküli tartózkodás esetén legfeljebb 90 napig, megszakítás esetén az első belépés időpontjától számított 6 hónapon belül, valamennyi beutazást figyelembe véve összesen 90 napig terjedő tartózkodásra jogosít, jelentős szigorításnak tekinthető a határainkon kívül élő magyarok szempontjából. A rendelkezés ugyanis egyformán fog érvényesülni a vízumkötelezett, illetve a vízummentes egyezmény hatálya alá tartozó külföldiekre. A schengeni előírás (Schengeni Végrehajtási Egyezmény 20. Cikkének 1. bekezdése) alkalmazása azt jelenti, hogy a vízummentesség alapján beutazó külföldi tartózkodását – 6 hónapon belül – 90 napra kell korlátozni. A magyar nemzetiségűeknek is megszűnik az a - jelenleg általános gyakorlatként ismert - lehetősége, hogy 30, illetve 90 naponkénti ki- és visszautazással gyakorlatilag folyamatosan, tartózkodási engedély nélkül éljenek az országban. Az új vízumszabályozás szigorát enyhíti – a magyar nemzetiségűek esetén is alkalmazható – schengeni normákban foglalt lehetőség, hogy a “C” típusú vízum többszöri beutazásra is kiadható, melynek érvényességi ideje egy év. Ez esetben a vízum hat havonként, kétszer, legfeljebb 90 napos tartózkodási lehetőséget biztosít. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a Kormány rendeletben meghatározza azokat az okokat, amelyek esetén a vízum egy évet meghaladó, de legfeljebb öt év érvényességi idővel is kiadható.
A jelenleg érvényben lévő vízummentes utazást biztosító egyezményeink a fentiek szerinti időkorlátot nem tartalmazzák, szemben a tagállamoknak a Schengeni Végrehajtási Egyezmény hatályba lépését követően kötött hasonló tárgyú szerződéseivel. A korlátozó rendelkezés beépítése a törvénybe azt jelenti, hogy nem szükséges a megkötött egyezményeinket módosítani, mivel mindazon kérdésben, amelyről nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a törvény előírásait kell alkalmazni. A szigorú norma alkalmazására jelenleg azonban még nincs kötelezettségünk, ezért a tervezet úgy rendelkezik, hogy e jogszabályhely csak a csatlakozás időpontjában lép majd hatályba.
Új eleme a vízumszabályoknak, hogy a külföldi számára a kiadott tartózkodási vízum, annak érvényességi idején belül – a tartózkodás céljától függően – 6 hónapig, illetve 1 évig terjedő időszakra, további külön engedély nélküli tartózkodási lehetőséget biztosít. A hatályos szabályozás szerint a külföldi jelenleg csak legfeljebb 90 napig tartózkodhat a vízum birtokában - külön engedély nélkül - az ország területén. Az új szabály nemcsak a külföldi számára előnyös, hanem egyszerűsíti az idegenrendészeti hatóság munkáját is.
3. A Javaslat jelentősen megváltoztatja a tartózkodási engedélyek jelenlegi szabályait. Az 1 évet meg nem haladó tartózkodásra kiadható ideiglenes tartózkodási engedély, illetve az 1 évet meghaladó tartózkodásra kiadható huzamos tartózkodási engedély és az állandó magyarországi tartózkodásra jogosító bevándorlási engedély helyett csak kétféle tartózkodási jogcímet határoz meg:
a) a tartózkodási engedélyt, amely legfeljebb 2 évre (kivételesen 4 évre) adható ki, de alkalmanként további 2 évvel meghosszabbítható, és
b) a letelepedési engedélyt, amely életvitelszerű, folyamatos és határozatlan idejű magyarországi tartózkodásra jogosít.
Az új, legfeljebb 2 évre kiadható tartózkodási engedély bevezetése lényegesen egyszerűbbé teszi mind a külföldi, mind a hatóság számára az eljárást. A joggyakorlatban gondot okoz ugyanis, hogy az ideiglenes, illetve a huzamos tartózkodási engedély kérelmek esetében – bár a külföldinek szinte azonos kritériumoknak kell mindkét engedély megszerzéséhez megfelelnie – indokolatlanul eltér az eljárás rendje, eltérőek a hatásköri szabályok és különböznek a jogorvoslati lehetőségek is. Az érvényességi idő maximálása egyben azt is eredményezi, hogy hosszabbítás esetén az idegenrendészeti hatóságnak ismételt ellenőrzési kötelezettsége van. A Javaslat szerint az ügyintézés határideje a jelenlegi 8 napról 15 napra változik, amelyet alapvetően az indokol, hogy a hatóságok számára a 8 nap nem elegendő a körültekintő vizsgálat lefolytatására, ezért az ügyek meghatározó többségében a határidő meghosszabbításának lehetőségével kellett élniük.
A Javaslat hiányt is pótol azzal, hogy meghatározza a tartózkodási engedély kiadására, illetve meghosszabbítására irányuló kérelem benyújtási határideje elmulasztásának jogkövetkezményét. Ha a külföldi a mulasztását kimenteni nem tudja, az engedély kiadását vagy meghosszabbítását a hatóság megtagadhatja. E rendelkezésnek a hiánya a tapasztalatok szerint a bírói joggyakorlatban is gondot okozott, és eltérő jogi megoldásokat eredményezett.
A Javaslat a bevándorlási engedély helyett bevezeti a letelepedési engedélyt. A letelepedési engedély nem csak elnevezésében tér el a bevándorlási engedélytől, hanem tartalmában is jelentős változást jelent. A bevándorlás fogalmát az Idtv. jelenleg - a nemzetközi gyakorlattól eltérően - igen leszűkített értelemben, azaz csak az e célból kiadott speciális engedélyre használja, így a közösségi normák és terminológiák átvétele érdekében is szükséges az elnevezés változtatása.
A hatályos Idtv.-nek nemzetközi összehasonlításban igen sajátos és szinte egyedülálló jogintézménye a bevándorlás. A tagállamok nemzeti szabályozása ugyan tartalmazza a hosszú távú – néhány tagállam esetében határidő nélküli – tartózkodás jogcímét, azonban nem találtunk arra vonatkozóan példát, hogy a tartózkodási jogcímhez olyan széles körű jogosultságok kapcsolódnának, mint a magyar bevándorlási engedélyhez. A bevándorolt külföldi függetlenül az állampolgárságától hazánkban szinte azonos jogokat élvez a magyar állampolgárral. Nyilvánvaló, hogy a hazai szabályozás elsősorban az áttelepedő – a kérelmezők mintegy 80 %-át kitevő – határon túli magyarokra van tekintettel. Ezzel összefüggésben azonban fel kell hívni a figyelmet a következőkre. A magyar nemzetiségűek meghatározó többségének célja a magyar állampolgárság megszerzése. A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény a magyar nemzetiségűek kedvezményes honosítását – egyéb feltételek mellett – akkor teszi lehetővé, ha a kérelmező legalább 1 év óta Magyarországon lakik. A hatályos lakcím-nyilvántartási szabályok értelmében bejelentett lakóhelye csak a bevándorolt külföldinek lehet. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a magyar nemzetségűek esetében ugyanakkor igen nagy nehézséget jelent a hosszadalmas bevándorlási eljárás.
A letelepedési engedély – amelyhez a jövőben már nem kapcsolódnának széles körű, amúgy a magyar állampolgárokat megillető jogosítványok – megszerzése a magyar nemzetiségűek számára könnyebbé válhat. Az új megoldás esetén is mód nyílik a magyar állampolgárság kedvezményes megszerzésére, ugyanis a tervezet újra definiálja a lakóhely fogalmát, így a bevándorlási engedélyre vonatkozó szabályok megszűnése nem nehezíti meg a magyar származásúak honosítását. A letelepedett külföldi lakóhelye azonban nem azonos a magyar állampolgáréval, hiszen a letelepedett a lakóhelye bejelentésével nem kerül a személyi adat- és lakcím-nyilvántartás hatálya alá. A letelepedett külföldi lakóhelyét az idegenrendészeti nyilvántartás tartalmazza majd. Az eltérő szabályozást ebben az esetben is az indokolja, hogy a letelepedettnek sem a választójoggal kapcsolatban, sem a szociális ellátások tekintetében nem lesznek azonos jogai a magyar állampolgárokkal, de még a bevándoroltakkal sem. Természetesen a letelepedett részére egyes jogosultságokat – pl. alapfokú oktatás – az ágazati törvényekben biztosítani kell majd.
A Javaslat nem érinti a korábban kiadott bevándorlási engedélyhez kapcsolódó jogosultságokat, amelyek a külföldit az engedély visszavonásáig továbbra is megilletik. Indokolt azonban az, hogy a Javaslat azonos módon szabályozza a letelepedési, illetve a bevándorlási engedéllyel rendelkezők esetében a kiutasítást, az engedély visszavonását, és az érintett úti okmánnyal történő ellátását.
A Javaslat az általános, a hazainál szigorúbb uniós tagállami gyakorlatnak megfelelően 5 évi megszakítás nélküli jogszerű magyarországi tartózkodás után teszi lehetővé a letelepedési kérelem benyújtását. Emellett megköveteli a külfölditől azt is, hogy a tartózkodása életvitelszerű legyen. Ennek indoka az, hogy a tapasztalatok szerint a külföldiek egy része a bevándorlási engedélyt - amely az EU-tagállamok számára garancia a visszatérésre – eddig valamely nyugat-európai államban történő tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében kérelmezte. Alátámasztani látszik ezt az a körülmény, hogy sok esetben a külföldiek a bevándoroltak részére rendszeresített személyazonosító igazolvány kiváltását követően elhagyják a Magyar Köztársaság területét, és külföldön vállalnak munkát, illetve folytatnak jövedelemszerző tevékenységet. Ezt az EU-tagállamok nemzeti szabályai általános jelleggel valamilyen módon szankcionálják. A Javaslat lehetővé teszi ezért a törvény hatályba lépése előtt kiadott bevándorlási engedély, illetve majd a letelepedési engedély visszavonását, ha a külföldi az ország területét életvitelszerű tartózkodás céljából elhagyta, külföldön rendszeresen vagy tartósan munkát vállalt. A letelepedési kérelem benyújtását megelőző “várakozási idő” megemelése nem érinti a magyar nemzetiségű, illetve alapvetően a családegyesítés céljából Magyarországon letelepedni szándékozó kérelmezőket.
A bevándorlási engedély megszerzésének lehetősége a törvény hatálybalépésének napján megszűnik. Ez nem érinti a törvény hatályba lépése előtt kiadott bevándorlási engedélyek érvényességét, az ahhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek összességét. A folyamatban lévő ügyekben követendő eljárás az, hogy a kérelmező írásban, letelepedési engedély iránti kérelemként tarthatja fenn a korábbi bevándorlási kérelmet.
A Javaslat összhangban a nemzeti családegyesítési politikák harmonizálása tárgyában, az Ad hoc Bevándorlási Csoport 1993. június 1-jén hozott határozatában foglaltakkal, további rendelkezésekkel egészül ki a családi együttélés jogának biztosítása érdekében. Ugyanakkor biztosítja azt is, hogy a kedvezményes lehetőség ne szolgáljon eszközül a szabálytalan letelepedéshez. A rendelkezés e tekintetben figyelembe veszi a Tanács 1997. december 4-i, az érdekházasságok ellen alkalmazható intézkedésekről szóló határozatában foglaltakat.
4. A Javaslat új elemmel bővíti a tartózkodásra jogosító engedélyek körét. Az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás kiadásának szabályait jelenleg az Idtv. végrehajtási rendelete határozza meg. Tekintettel arra, hogy ez a szabályozási kör alapvetően érinti a külföldi jogait, indokolt az erre vonatkozó, a hatályosnál bővebb és részletesebb szabályozás beemelése a törvénybe.
5. A külföldiekre vonatkozó rendészeti szabályok megváltoztatásának és kiegészítésének indoka alapvetően az, hogy összhangban a Tanács 1999. december 22-i, az illegális bevándorlás és illegális munkavállalás elleni harc eszközeinek harmonizálására és az ellenőrzési módszerek javítására kiadott ajánlásában foglaltakkal, valamint az illegális migráció fékezésére irányuló közösségi elvárásokra és nemzeti érdekeinkre is figyelemmel, a szabályozást olyan módon kell kialakítani, amely a leghatékonyabb, leggyorsabb, így az ország számára leggazdaságosabb módszerek és eszközök alkalmazását teszi lehetővé.
E rendelkezéssel függ össze, hogy a Javaslat átemeli a menedékjogi szabályozásból a befogadott jogintézményét, és az emberi jogainak védelme miatt hazájába vissza nem küldhető külföldiek körét egységesen az idegenrendészeti szabályozás körében kezeli.
Az érintett külföldiek (befogadottak) formális elismerésére nem kerül sor, tehát a törvény sajátos jogállást nem teremt, ugyanakkor biztosítja az ország elhagyására vonatkozó kötelezettség körében a védelmet a külföldi számára az olyan országba történő visszaküldéssel szemben, ahol emberi jogainak védelme nem biztosított. A befogadottak a Javaslat szerint – hasonlóan egyes tagállamok jogi megoldásához – humanitárius célú tartózkodási engedélyt kapnának, az ellátásukra és támogatásukra vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben fogja megállapítani. A befogadott a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint vállalhat munkát.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ajánlására tekintettel a Javaslat új rendelkezéseket tartalmaz a légi úton érkező, a beutazás feltételeivel nem rendelkező külföldivel szembeni eljárásra, a külföldi kötelezettségére, a vele szemben alkalmazható szabadság-korlátozás lehetőségére vonatkozóan.
Módosítja a személyazonosságát és a magyarországi tartózkodás jogszerűségét igazolni nem tudó külföldi előállítására vonatkozó szabályokat, meghatározza, hogy az előállítás időtartama a 12 órát nem haladhatja meg.
A Javaslat új fogalmat ad a non-refoulement szabályai körében, amelynek lényege az, hogy a külföldit visszairányítani, visszautasítani vagy kiutasítani csak olyan országba lehet, amelyben emberi jogainak védelme biztosított.
Új jogintézményként vezeti be a Javaslat a visszautasítást, amelyet a határőrség rendelhet el azzal a külföldivel szemben, akinek az esetében visszafogadási egyezmény alkalmazásának van helye.
Változnak az idegenrendészeti őrizet elrendelésének, valamint a kötelező tartózkodási hely kijelölésének a szabályai is, amellyel a személyes szabadság korlátozása a jelenleginél lényegesen differenciáltabbá válik, időtartama rövidül és az intézkedés végrehajtásához szükséges minimumra korlátozódik. (A személyes szabadság korlátozásának 18 hónapos időtartamát illette az Európai Bizottság a legsúlyosabb kritikával.)
Bevezetésre kerül a maximálisan 30 napra elrendelhető visszautasítási őrizet és a kiutasítást előkészítő őrizet.
Ezzel összefüggésben megváltozik a közösségi szállások szerepe, amelyek a jövőben olyan külföldiek számára szolgálnak kötelező tartózkodási helyként, akiknek az esetében az idegenrendészeti intézkedések végrehajtására csak hosszú időn belül kerülhet sor vagy valamely okból a végrehajtás egyáltalán nem lehetséges, és akiknek az esetében nem indokolt a szálláshelyről történő eltávozás szigorú korlátozása.
A Javaslat a felelősségi szabályok körében is kiegészül a korábbiakhoz képest, és az illegálisan tartózkodó külföldit engedély nélkül foglalkoztató munkáltatót kötelezi a kiutaztatási költségek megtérítésére. A Javaslat a munkáltatóval szemben lehetővé teszi a közrendvédelmi bírság kiszabását is.
A Javaslat a légi jármű üzemben tartójára vonatkozó felelősségi szabályok alkalmazását kiterjeszti a menetrend szerint közlekedő közúti személyszállító jármű és a vízi jármű üzemben tartójára is.
6. A Javaslat az adatkezelésre vonatkozó szabályok körében alapvetően csak pontosító rendelkezéseket tartalmaz, új elemként megteremti a vízum kérelmekre vonatkozó központi nyilvántartás létrehozásának a jogi feltételeit, valamint törvényi szintre emeli a meghívók, valamint az úti okmány elvesztését bejelentő személyek adatainak a kezelését.
7. A Javaslat önálló szabályozást tartalmaz az EGT polgárainak beutazása és tartózkodása tekintetében. Az Európai Unió Alapító Szerződésének 18. (régi 8a) Cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy “az Unió minden állampolgárának joga van arra, hogy a tagállamok területén szabadon mozogjon és tartózkodjon, az Európai Unió Alapító Szerződésében meghatározott korlátozások és feltételek, valamint az azok végrehajtására hozott rendelkezések fenntartásával. A személyek szabad mozgásának [39. (régi 48.) Cikk] egyik alapvető eleme, hogy a dolgozók a Közösségen belül szabadon mozoghatnak – a közrend, a közbiztonság és a közegészség által meghatározott korlátozások fenntartásával – abból a célból, hogy állásajánlatra jelentkezzenek és ebből a célból a tagállam területére szabadon belépjenek és ott munkát vállaljanak, illetőleg, hogy a foglalkoztatás megszűnése után – meghatározott feltételek fennállása esetén – a tagállamban maradhatnak. Végezetül a letelepedés joga alapján [44. (volt 54.) cikk d) pontja] az eredetileg munkavállalóként a tagállamban tartózkodó Uniós állampolgárok a tagállamban maradhatnak, ha ott vállalkozói tevékenységet folytatnak. Ezeknek az alapelveknek a végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat tartalmazza az Európai Tanács 90/364/EGK irányelve a tartózkodás jogáról, a 90/365/EGK irányelve azon munkavállalók és egyéni vállalkozók tartózkodási jogáról, akik megszüntették foglalkozási tevékenységüket, valamint a 93/96/EGK irányelv a diákok tartózkodási jogáról. Ezek az irányelvek határozzák meg, hogy az egyes kategóriákba tartozó személyek és azok családtagjai milyen feltételekkel és milyen időtartamig telepedhetnek le a tagállamokban.
Az Európai Unió Alapító Szerződése lehetővé teszi, hogy a tagállamok a közrend, a közbiztonság és a közegészség védelmére tekintettel a 64/221/EGK irányelvben lefektetett feltételek figyelembe vételével és eljárási szabályok mentén korlátozzák a letelepedési jogot. Kimondja azonban az irányelv, hogy egy bűncselekmény miatti elítélés önmagában nem alapozhatja meg e korlátozást. Tételesen felsorolja továbbá azokat a betegségeket és egyéb egészségkárosodásokat, amelyek alapot adnak korlátozásra. E rendelkezéseket – a végrehajtási rendelet szintjén – be kell építeni a hazai szabályozásba, azzal azonban, hogy az irányelvben foglaltaktól nem lehet eltérni.
A tartózkodás joga egyéb területekre is kihatással jár, illetőleg összefüggésben
van.
a) Az egyik ilyen terület az Unió állampolgárainak választójoga, amelynek gyakorlását a tagállamoknak biztosítaniuk kell egyrészt az önkormányzati választásokon, másrészt az európai parlamenti választásokon. A jog gyakorlásának egyik alapvető feltétele a választók nyilvántartásába történő felvétel;
b) a hivatkozott közösségi szabályok több, más ágazat szabályozási körébe tartozó (pl: munkajogi jellegű) követelményt is tartalmaznak. Figyelmet érdemlő követelmény e területen az, hogy az Unió állampolgára harmadik állambeli hozzátartozójának is munkavállalási és vállalkozási lehetőséget kell biztosítani a tagállam területén.
8. A Javaslathoz olyan egyéb törvények módosítása kapcsolódik, amelyek a hatályos jogból már eddig is indokolatlanul hiányoztak vagy a jogbiztonság követelményének megfelelően pontosítást igényeltek. Ezek közül kiemelendő pl. az a szabály, amely a büntetőeljárásról szóló törvény módosításával lehetővé teszi a külföldi úti okmányának elvételét, vagy az a rendelkezés, amely az őrizetben lévő külföldi jogait és kötelezettségeit egyértelműen meghatározza.
9. A Javaslat új idegenrendészeti szervezeti rendszer kialakításáról rendelkezik.
Figyelembe véve a közigazgatás továbbfejlesztésére, továbbá a rendvédelmi szervek profiltisztítására vonatkozó célkitűzéseket is, a migrációval kapcsolatos feladatrendszerek szervezeti közelítése első lépcsőben – az Idtv.-nek, valamint a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvénynek a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvénnyel végrehajtott módosítása következtében – a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: BM BÁH) 2000. január 1-jei létrehozásával központi szinten megvalósult. Területi és helyi szinten a migrációval foglalkozó szervek rendszere azonban továbbra is széttagolt. A kormányzati migrációs politika hatékonyabb megvalósítása és ezzel összefüggésben az Európai Unió követelményrendszerének történő eredményesebb megfelelés érdekében is célszerű az egységes struktúra irányába ható szervezeti korszerűsítés folytatása.
A menekültügyi, valamint az idegenrendészeti hatósági feladatok nem azonos súllyal, és nem azonos nagyságrenddel jelentkeznek az ország különböző területein, ezért figyelemmel a közigazgatás továbbfejlesztéséről szóló 1052/1999. (V. 21.) Korm. határozatban foglaltakra, a BM BÁH területi szerveit indokolt kialakítani a fővárosban és hét régióban.
A régiók területén az ügyfélszolgálati kirendeltségek működtetésével elkerülhető a külföldiek nagyobb távolságú kényszerű utazása, megelőzhető az ügyfelek régióközpontokba történő koncentrálódása és tömeges sorban állása. Az ügyfélfogadással foglalkozók és a hatósági döntéshozók ily módon történő fizikai elkülönítése, az ügyintézési folyamatok szétválasztása – amely jellemzi az EU-tagállamok többségének a gyakorlatát – a korrupció megelőzését is hatékonyan szolgálhatja.
Ennek megfelelően a Javaslat a BM BÁH regionális központjainak hatáskörébe utalja mindazon idegenrendészeti feladatok ellátását, amelyek jelenleg a hatályos szabályozás szerint a megyei rendőr-főkapitányságok hatáskörébe tartoznak, illetve azokat a jelenleg a Határőrség hatáskörébe tartozó idegenrendészeti feladatokat is, amelyek nem függnek össze közvetlenül az államhatáron megjelenő jogellenes cselekményekkel. Ez azzal az előnnyel jár, hogy további hatósági feladatok kerülnek át a “civil” igazgatási szférába, másfelől pedig mindkét rendvédelmi szerv a vonatkozó törvényekben megfogalmazott alapvető feladataik ellátásához szükséges módszerek, eljárások és tevékenységi formák (megelőzés, ellenőrzés, felderítés, bűnüldözés) feltételeinek EU-konform kialakítására, a más érintett hatóságokkal összehangolt hatékony alkalmazására koncentrálhatja a kapacitását, mind az államhatár (mindenekelőtt a leendő külső határok), mind a közbiztonság és a belső rend védelme érdekében.
A Javaslat megszünteti a közigazgatási hivatalok idegenrendészeti hatáskörét. Ennek indoka az, hogy a bevándorlási engedélyt felváltja a letelepedési engedély, amely szorosan kapcsolódik a vízumhoz és a tartózkodási engedélyhez, így nem célszerű semmiképpen a különféle tartózkodási jogcímek szétválasztása. Miután a Javaslat azonos módon tartalmazza a bevándorlási, illetve a letelepedési engedéllyel rendelkezők kiutasítását, az engedély visszavonását, illetve részükre az úti okmány kiadását, nem célszerű e tekintetben sem a hatáskörök megkettőzése.
Mindezek alátámasztják annak indokoltságát, hogy a letelepedési kérelmekkel, illetve a bevándorlási engedéllyel rendelkezőkkel kapcsolatos feladatokat a jövőben a BM BÁH regionális szerve lássa el, egységben a többi, kapcsolódó idegenrendészeti feladattal együtt. A közbiztonsági kérdésekhez szorosan kapcsolódó idegenrendészeti és menekültügyi feladatok ugyanis speciális jellegűek. Egyszerre hordozzák az általános államigazgatási ügyintézés jegyeit, ugyanakkor a külföldiek ellenőrzése, a személyes szabadság korlátozása, de mindenekelőtt maga az ügyféli kör az általános követelményektől eltérő szakértelmet kíván. Emellett az egyes ügyintézések megkövetelik a szoros együttműködést a rendvédelmi szervekkel is.
Mindezen követelményeknek – mint azt a bevándorlási ügyintézés tapasztalatai is tükrözik – a közigazgatási hivatalok nem, vagy csak aránytalan nehézségek árán tudnának megfelelni. Egyébként is célszerűtlen a közigazgatási hivatalokat elsőfokú hatósági jogkörökkel terhelni.
Emellett figyelemmel kellett lenni az Európai Unió tagállamainak gyakorlatára, így különösen a svéd, a dán és a holland példára, ahol hasonló szervezeti megoldás érvényesül, azaz egységes szervezeti rendszerben, egymás mellett működnek az idegenrendészeti, a menekültügyi, illetőleg az állampolgársági feladatokat ellátó szervezeti egységek, továbbá a területi szervezeti tagozódás is közelít a tervezett magyar struktúrához. Az Európai Unió szakértői jelezték, hogy más tagállamokban is (pl. Németországban) hasonló módon keresik az új lehetőségeket a koordináltabb szervezeti együttműködéshez, a migrációs trendek alakulására tekintettel.
1. Az általános rendelkezések a törvény szabályozási tárgykörét, az idegenrendészeti ügyben eljáró hatóságokat, valamint a törvényben foglalt speciális szabályok alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges alapelveket, valamint az értelmező rendelkezéseket foglalják magukba.
2. A Javaslat tárgyi hatálya az idegenrendészeti ügyekre terjed ki, amely magában foglalja a külföldiek beutazására, magyarországi tartózkodására irányuló engedély iránti kérelmekkel, az itt tartózkodók jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos ügyeket, valamint a törvény szabályait megszegő vagy más jogsértést elkövető, a közrendre veszélyt jelentő külföldiekre vonatkozó hatósági intézkedéseket, eljárásokat és szankciórendszereket.
3. A Javaslat személyi hatálya kiterjed a külföldiekre - beleértve a hontalanokat is -, mely kategórián belül különbséget tesz az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezményben részes tagállam állampolgárai és családtagjaik, valamint az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás hatálya alá tartozó polgári állomány tagjai és a hozzátartozók (a továbbiakban: polgári állomány) vonatkozásában, továbbá az idegenrendészeti ügyekben érintett magyar állampolgárokra, valamint külföldi és hazai szervezetekre.
A Javaslatnak a hatályos Idtv-hez képest lényeges új eleme, hogy hatálya alá vonja a külön törvény szerint a menekültügyi hatóság által elismert menekültek és menedékesek kivételével a menedékjogi eljárásban érintett kérelmezőket és az ideiglenes védelemben részesített külföldieket (befogadottakat).
A Javaslat alkalmazása szempontjából külföldinek kell tekinteni azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak az állampolgárságával is rendelkezik és Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye, továbbá beutazása és tartózkodása során személyazonosságának igazolására külföldi állam által kiállított érvényes úti okmányát használja fel. A magyar állampolgárság igazolása esetén főszabályként az idegenrendészeti eljárást meg kell szüntetni, kivéve, ha a külföldiek úti okmányának elvételére vonatkozó szabályok alkalmazása válik szükségessé. A kivétel megfogalmazását az indokolja, hogy eddig a jogsértő cselekményt elkövető személlyel szemben a büntető eljárást folytató szerv, vagy a szabálysértési hatóság a hatályos útlevél-jogszabályok alapján csak a magyar úti okmány elvételére tudott intézkedni. Az érintett viszont külföldi úti okmánya birtokában elhagyhatta a Magyar Köztársaság területét, megnehezítve vagy lehetetlenné téve ezzel a büntető vagy szabálysértési eljárás lefolytatását.
4. A Javaslat az eddigiektől eltérő módon lényegesen szűkebb szervezeti körben határozza meg az idegenrendészeti ügyekben eljáró hatóságokat. Idegenrendészeti hatósági jogkörrel ruházza fel a központi idegenrendészeti szervet, a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt, valamint annak területi szerveit, a Határőrség idegenrendészeti szerveit, továbbá a vízumkiadásra feljogosított külképviseletet és a Külügyminisztériumot. A törvény csak közreműködői jogokat biztosít a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség számára és teljesen megszünteti a közigazgatási hivatalok idegenrendészeti hatáskörét.
5. A Javaslat az általános rendelkezések körében – összhangban a közösségi jog által alkalmazott fogalmakkal – meghatározza azokat a definíciókat, amelyek az egyes rendelkezések alkalmazása során az egységes értelmezést biztosítják.
6. A Javaslat a bevezető rendelkezésekben is nyomatékot kíván adni azon alkotmányos alapelveknek, amelyek biztosítják a törvényesen az ország területén tartózkodó külföldi számára a szabad mozgás, a tartózkodási hely szabad megválasztásának és az utazásnak a jogát, melyek korlátozása csak a törvény keretei között lehetséges. Fontos garanciális rendelkezése a Javaslatnak az, hogy az eljáró hatóság köteles a külföldit a jogairól és kötelezettségeiről, jogai érvényesítésének módjáról és lehetőségeiről az általa értett nyelven tájékoztatni.
A Javaslat összhangban a közös határokon történő ellenőrzés fokozatos eltörléséről szóló, Schengenben, 1985. június 14-én létrejött Megállapodás végrehajtásáról szóló, Schengenben 1990. június 19-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Schengeni Végrehajtási Egyezmény) 5. Cikkében foglaltakkal, taxatíve felsorolja azokat a feltételeket, amelyeket a külföldinek a beutazás és tartózkodás engedélyezése érdekében teljesítenie kell. E feltételek teljesítése nemcsak a Magyar Köztársaság területére történő belépésnek és az itt-tartózkodásnak, hanem a csatlakozást követően a külső határok átlépésének és a szerződő felek területén való tartózkodásnak is alapkövetelménye.
Csak a csatlakozást követően kell azonban alkalmazni azt a szabályt, amely a beutazás engedélyezéséhez feltételül szabja, hogy a külföldi beutazása ne veszélyeztesse a közbiztonságot vagy nemzetbiztonságot, illetőleg az EGT valamely tagállamának nemzetközi kapcsolatait (Schengeni Végrehajtási Egyezmény 5. Cikk 1. bekezdés).
Valamely feltétel hiányában a beutazás csak akkor engedélyezhető, ha azt humanitárius ok (pl. olyan körülmény, amely a külföldit menekülésre készteti, nemzeti érdek vagy nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése) indokolja. Tekintettel arra, hogy ilyen ok fennállása esetén a beléptetés engedélyezése egy meghatározott állam mérlegelésén alapul – a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 5. Cikk 2. pontja alapján -, a belépést és a tartózkodást az engedélyt kiadó állam, jelen esetben a Magyar Köztársaság területére kell korlátozni.
A jelenlegi gyakorlattól alapvető eltérést fog eredményezni a Javaslat 4. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint a vízum nélkül beutazó külföldiek az első belépés időpontjától számított hat hónap alatt legfeljebb kilencven napig tartózkodhatnak külön engedély nélkül az ország területén, amennyiben rendelkeznek a tartózkodáshoz szükséges egyéb feltételekkel is. Ezzel ugyanis a csatlakozást követően, összhangban a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 20. Cikk 1. pontjában foglaltakkal, megszűnik a vízummentesen beutazó külföldiek esetében az a lehetőség, hogy harminc, illetve kilencven naponkénti ki- és visszautazással évekig tartózkodjanak az országban anélkül, hogy ehhez az idegenrendészeti hatóságtól tartózkodási engedélyt kérnének.
A Javaslat 4. § (5) bekezdése a Tanács 1994. november 30-ai döntésének megfelelően szabályozza az iskolai kirándulás keretében, tanulócsoport tagjaként utazó iskolai tanulók – az általános szabályokhoz képest eltérő –beutazásának lehetőségét. A kedvezményes feltételek melletti utazás joga azonban csak olyan harmadik országbeli tanulóra terjed ki, aki jogszerűen tartózkodik valamely EGT tagállam területén. A Javaslat ezen rendelkezésének alkalmazására azonban csak a csatlakozást követően kerülhet sor.
A Javaslat felsorolja azokat a rendkívüli eseteket, amelyek bekövetkezésekor a belügyminiszter akár valamennyi beutazási feltétel teljesítése alól felmentést adhat.
1. A Javaslat a beutazáshoz és tartózkodáshoz szükséges egyik feltételként határozza meg – összhangban a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 5. Cikk 1. pont c) alpontjában foglaltakkal – az olyan anyagi fedezet meglétét, amely biztosítja a külföldi számára a tartózkodási célnak megfelelő létfenntartási körülményeket, beleértve az egészségügyi ellátást is, valamint a származási országba vagy olyan más államba történő visszautazás feltételeit, amelybe a külföldi belépési jogosultsággal rendelkezik.
2. A Javaslat felsorolja az anyagi fedezet megléte igazolásának lehetséges módozatait, amelyek közül külön is kitér az érvényes meghívólevéllel történő igazolás kérdésére. A 6. § részletesen szabályozza a meghívó fél – amely nem csak magyar és meghatározott tartózkodási jogosultsággal rendelkező külföldi természetes személy, hanem magyar vagy Magyarországon székhellyel rendelkező külföldi jogi személy is lehet – kötelezettségeit és anyagi helytállását. A meghívásra irányuló nyilatkozat jogi súlyát megnöveli az idegenrendészeti hatósági hozzájárulás szükségessége mellett annak rögzítése, hogy a külföldi megfelelő ellátásáért és kiutazása költségeinek biztosításáért a meghívót polgári peres úton érvényesíthető kötelezettség terheli.
A Javaslat a meghívólevélre kötelező formanyomtatvány alkalmazását írja elő. A csatlakozást követően azonban meghívás csak a schengeni acquis elemét képező harmonizált formanyomtatványon eszközölhető (SCH/Com-ex (98) 57).
A Javaslat a beutazási és tartózkodási engedélyek között nevesíti a vízumot, a tartózkodási engedélyt, a letelepedési engedélyt, valamint a hatályos idegenrendészeti törvény szabályai szerint korábban kiadott bevándorlási engedélyt. Csak tartózkodásra jogosító engedélyként határozza meg az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást.
A csatlakozást követően azonban a külföldi nemcsak a magyar hatóságok által kiadott valamely beutazásra és tartózkodásra jogosító engedély birtokában léphet be és tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén, hanem más EGT tagállam illetékes hatósága által kiadott engedély alapján is.
A Javaslat – összhangban a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 3. Fejezete 9-18. Cikkében foglaltakkal – a beutazás és a tartózkodás céljától függően kiadható vízumok négy típusát határozza meg, jelentősen átalakítva ezzel a hatályos törvény vonatkozó szabályait. A repülőtéri tranzitvízum (“A” típusú vízum), az átutazó vízum (“B” típusú vízum), és a rövid időtartamú beutazó vízum (“C” típusú vízum) a csatlakozást követően egységes schengeni vízummá válik, míg a hosszú távú, kilencven napot meghaladó tartózkodásra jogosító ún. tartózkodási vízum (“D” típusú vízum) olyan vízum lesz, amelynek kiadása során alapvetően a nemzeti jogszabályok és nem a tagállamokra nézve kötelező érvényű közösségi rendelkezések érvényesülnek azzal a megkötéssel, hogy a vízum kiadása ez esetben sem sértheti a külső határok biztonságához fűződő közösségi érdekeket.
A Schengeni Végrehajtási Egyezmény 11. Cikk 1. a) alpontjában foglaltaknak megfelelően a rövid időtartamú beutazó vízum (“C” típusú vízum), hat hónapon belül egyszeri, vagy többszöri beutazásra és megszakítás nélküli tartózkodás esetén legfeljebb kilencven napig, megszakítás esetén az első belépés időpontjától számított hat hónapon belül, valamennyi beutazást figyelembe véve összesen kilencven napig terjedő tartózkodásra jogosít. A rendelkezés, figyelemmel a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 20. Cikkében foglaltakra, egyformán fog érvényesülni a vízumkötelezett, illetve a vízummentes egyezmény hatálya alá tartozó külföldiekre.
A többszöri belépésre jogosító “A”, “B” és “C” típusú vízumok legfeljebb egy évig érvényesek. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a Kormány rendeletben meghatározza azokat az okokat, amelyek esetén a vízum érvényessége egy évet meghaladó, de legfeljebb öt év érvényességi idővel is kiadható.
A Javaslat összhangban a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 10. Cikk 3. pontjában, a 11. Cikk 2. pontjában, a 14. Cikk 1. pontjában, valamint a 16. Cikkében megfogalmazottakkal, úgy rendelkezik, hogy a vízumot területi korlátozással is ki lehet adni. Területileg korlátozott vízum kiadásának szabályait a Végrehajtó Bizottság SCH/Com-ex (95) decl 4 számú nyilatkozata tartalmazza. A területileg korlátozott vízum kiadására humanitárius okokból, nemzeti érdek, illetve nemzetközi kötelezettségvállalás alapján kerülhet sor, amikor a kérelmező nem teljesíti a Schengeni Végrehajtási Egyezményben meghatározott feltételeket vagy rendkívül indokolt esetben, a három hónapos tartózkodásra jogosító vízum hat hónapos érvényességi idején belül, új vízum kiadását kéri. A területi korlátozással kiadott vízum intézményét csak a csatlakozást követően lehet alkalmazni.
A vízum kiadásának megtagadásáról az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint határozatot kell hozni, amely ellen nincs helye jogorvoslatnak.
Új eleme a vízumszabályoknak, hogy a külföldi számára a kiadott tartózkodási “D” vízum (Schengeni Végrehajtási Egyezmény 18. Cikk), annak érvényességi idején belül – a tartózkodás céljától függően – legfeljebb 1 évig terjedő időszakra, további külön engedély nélküli tartózkodási lehetőséget biztosít.
Az egy éves tartózkodási lehetőség alól a Javaslat két kivételt állapít meg. A szezonális munkavállaló külföldi részére kiadott tartózkodási vízum egy éven belül legfeljebb hat hónapig, a humanitárius okból kibocsátott tartózkodási vízum pedig legfeljebb hat hónapig terjedő tartózkodásra jogosít.
A Javaslat a Végrehajtó Bizottság 16. SCH/Com-ex (93) 24 számú határozatában foglaltakkal összhangban rendelkezik a kiadott vízum érvénytelenítéséről, megsemmisítéséről. A csatlakozást követően az érvénytelen vízum megsemmisítéséről értesíteni kell a vízumot kibocsátó állam illetékes hatóságát.
A korábbi szabályozáshoz hasonlóan a vízumkérelmet az előírt formanyomtatványon, fő szabályként a külföldi állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten, személyesen kell benyújtani. Ezen rendelkezés összhangban van a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 12. Cikkében foglaltakkal.
A Javaslat – figyelemmel a harmadik országok állampolgárainak egyéni vállalkozási tevékenység végzése céljából a tagállamok területére történő beléptetésének korlátozásáról szóló, a Tanács 1994. november 30-i határozatában foglaltakra – kiemeli, hogy a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedésről szóló törvény hatálya alá nem tartozó külföldi részére tartózkodási vízum iránti kérelem akkor teljesíthető, ha a jövedelemszerző tevékenysége a Magyar Köztársaság számára gazdasági haszonnal jár, vagy tudományos, illetőleg kulturális értéket képvisel.
A Javaslat jelentősen megváltoztatja a tartózkodási engedélyek jelenleg hatályos szabályait. Az egy évet meg nem haladó tartózkodásra kiadható ideiglenes tartózkodási engedély, illetve az egy évet meghaladó tartózkodásra kiadható huzamos tartózkodási engedély és az állandó magyarországi tartózkodásra jogosító bevándorlási engedély helyett csak kétféle tartózkodási jogcímet – tartózkodási engedély, letelepedési engedély – határoz meg.
A tartózkodási engedély, amelyet az érvényes tartózkodási vízummal Magyarországon tartózkodó külföldi kérelmezhet a tartózkodási idő meghosszabbítása céljából, legfeljebb két évre adható ki, és alkalmanként további két évvel meghosszabbítható. A Javaslat a Tanács 1993. október 29-i 93/96/EGK irányelvével összhangban – 2. Cikk 1. pont – szabályozza a felsőfokú tanulmányokat folytató, valamint szakmai továbbképzésben vagy szakmai gyakorlaton részt vevő külföldiek tartózkodásának szabályait, amely szerint a tartózkodási engedély érvényességi ideje az egy évet nem haladhatja meg, és az alkalmanként egy évvel meghosszabbítható.
A Javaslat szerint az idegenrendészeti hatóság a munkavégzés vagy más jövedelemszerző tevékenység céljából kérelmezett tartózkodási engedélyt első alkalommal négy évre adhatja ki, amely az érvényességi idő lejártát követően az általános szabályok szerint alkalmanként további két évvel meghosszabbítható.
A Javaslat a családi együttélés biztosítása érdekében figyelemmel a Tanács 1990. június 28-i (90/364/EGK) Irányelvében foglaltakra – 1. Cikk 2. pont – szabályozza a tartózkodási jog jogosultja családtagjának tartózkodási szabályait. Új eleme a szabályozásnak, hogy a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek Magyarországon született gyermeke részére a tartózkodási engedély a jogszabályi feltételek vizsgálata nélkül kerül kiadásra.
A Javaslat szerint – eltérően a hatályos törvényi rendelkezésektől – a feltételek hiányában is adható tartózkodási engedély a befogadottnak, és azoknak a külföldieknek, akik menekültkénti vagy menedékeskénti elismerésüket kérték. Ezzel – hasonlóan a tagállamok jogi megoldásához – egységessé válik a különböző okból és jogcímen az ország területén tartózkodó külföldiek okmányokkal történő ellátása, amely alól csak az elismert menekültek és a menedékesek képeznek kivételt, tekintettel arra, hogy részükre az okmányt a külön törvény alapján továbbra is a menekültügyi hatóság állítja ki. Ugyancsak humanitárius tartózkodási engedélyt lehet kiadni a bűncselekmény felderítése érdekében a hatóságokkal hathatósan együttműködő külföldieknek.
A jelentős nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdekből kiadásra kerülő humanitárius tartózkodási engedély szabályai tekintetében a Javaslat figyelembe vette a 2000. december 14-én Palermóban a Magyar Köztársaság nevében aláírásra került, az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezményének az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló kiegészítő Jegyzőkönyve 7. Cikkében foglaltakat is.
A Javaslat szerint a tartózkodási kérelmekkel kapcsolatos ügyintézés határideje a jelenlegi 8 napról 15 napra változik, amelyet alapvetően az indokol, hogy a hatóságok számára a 8 nap nem elegendő a körültekintő vizsgálat lefolytatására, ezért az ügyek meghatározó többségében a határidő meghosszabbításának lehetőségével kellett élniük.
A Javaslat hiányt is pótol azzal, hogy meghatározza a tartózkodási engedély kiadására, illetve meghosszabbítására irányuló kérelem benyújtási határidejének elmulasztásához kapcsolódó jogkövetkezményeket. Ha a külföldi a mulasztását kimenteni nem tudja, az engedély kiadását vagy meghosszabbítását a hatóság megtagadhatja. E rendelkezésnek a hiánya a tapasztalatok szerint a bírói joggyakorlatban is gondot okozott, és eltérő jogi megoldásokat eredményezett.
A tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása megtagadásához alapul szolgáló okokat a Javaslat alapvetően a közrend és közbiztonság megóvásához fűződő érdekek figyelembevételével fogalmazza meg, tekintettel a Tanács 1964. február 25-i, a külföldiek beutazására és tartózkodására vonatkozó különleges közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi előírások összehangolásáról szóló 64/221 (EGK) számú Irányelvében foglalt rendelkezésekre is.
A Javaslat - szemben a hatályos szabályozással - kivételesen lehetővé teszi a tartózkodási engedély meghosszabbítását abban az esetben is, ha időközben megváltozott vagy meghiúsult a tartózkodás célja. Ennek az az indoka, hogy a joggyakorlatban felmerültek olyan esetek, pl. a külföldi kórházi ápolásának szükségessége stb., amikor az ország elhagyására és az új vízum beszerzésére való kötelezés aránytalanul súlyos hátrányt okozott az érintettek számára.
A Javaslat a tartózkodási engedély kiadásának, meghosszabbításának vagy visszavonásának kötelező esetei alól kiveszi a humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkezőket. Esetükben ugyanis a döntés meghozatalára csak az engedély kiadására javaslattételi jogosultsággal rendelkező szerv indítványa alapján kerülhet sor.
A letelepedési engedély a beutazásra és tartózkodásra jogosító engedélyek sajátos típusa, amely határidő nélküli állandó magyarországi tartózkodásra jogosít. A Javaslat meghatározza a letelepedési engedély kiadásához szükséges alapvető feltételeket, amelyeket a kérelmezőnek együttesen kell teljesítenie, kivéve, ha a belügyminiszter valamely feltétel hiányában is engedélyezi kivételes méltányosságból a letelepedést.
A Javaslat a letelepedési kérelem benyújtását megelőző tartózkodási időt az átlagos uniós tagállami gyakorlatnak megfelelően öt évben állapítja meg és megköveteli a külfölditől azt is, hogy a tartózkodása megszakítás nélküli, jogszerű és életvitelszerű legyen. A rendelkezés azt kívánja biztosítani, hogy csak a megalapozott, valós letelepedési szándék esetén kerüljenek engedélyek kiadásra. A hatályos szabályozáshoz képest a hosszabb várakozási idő lehetőséget biztosít a hatóságok számára a külföldi alaposabb ellenőrzésére, beilleszkedésének fokozottabb figyelemmel kísérésére, amely azért is fontos, mivel a letelepedési engedély birtokában a külföldi – a külön törvényben foglaltak szerint – magyar állampolgárságért folyamodhat.
A külföldi tartózkodása akkor jogszerű, ha a Magyarországra történő beutazásától kezdődően érvényes, az arra illetékes idegenrendészeti hatóság által kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkezik. Megszakítás nélküli tartózkodása pedig azt feltételezi, hogy a külföldi évente kilencven napnál hosszabb időt nem tölt külföldön, illetőleg a tartózkodási engedély iránti kérelmét a törvényben meghatározott határidőben nyújtja be.
A letelepedés engedélyezésének feltételeként írja elő a Javaslat a magyarországi lakhatás és megélhetés biztosítottságát. Alapvető társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy csak az a külföldi kaphasson letelepedési engedélyt, aki magyarországi egzisztenciáját képes megteremteni, létfenntartásáról megfelelően tud gondoskodni. A letelepedési engedély megadásának további feltétele, hogy a külföldivel szemben a törvényben meghatározott kizáró ok ne álljon fenn, tehát a külföldi letelepedése ne járjon a közrend, közbiztonság veszélyeztetésével.
A Javaslat a letelepedés engedélyezésének feltételeként meghatározott öt éves megszakítás nélküli, jogszerű és életvitelszerű tartózkodás alól felmentést a jogszerű tartózkodók tekintetében a családegyesítők, a korábban volt magyar állampolgárok és a magyar nemzetiségű külföldiek esetében enged. Ugyanakkor, az érdekházasságok kiszűrése érdekében beépíti azt a garanciális elemet, melynek értelmében a felmentés megadásához legalább egy éves családi életközösség meglétét kívánja meg. A felmentés megadásának további feltétele, hogy a kérelmező a házasságot a kérelem benyújtását megelőzően legalább két éve megkötötte. A javasolt szabályozás összhangban van a Tanács 1997. december 4-i, az érdekházasságok ellen alkalmazható intézkedésekről szóló Állásfoglalásával.
A letelepedés feltételeinek meglétét a külföldinek a kérelem benyújtásakor kell igazolnia. A Javaslat a kérelem érdemi vizsgálat nélkül történő elutasítását teszi lehetővé azokban az esetekben, amelyekben a feltételek fennállását a kérelmező nem igazolta és részére a feltételek teljesítése alól felmentés sem adható.
A letelepedési engedély iránti kérelmet formanyomtatványon, személyesen kell benyújtani. A Javaslat lehetővé teszi, hogy közös kérelmezés esetén a nagykorú családtag a család többi tagjának a letelepedési kérelmét is benyújtsa. A Javaslat a letelepedési kérelem benyújtását kizárólagos illetékességgel a kérelmező jövőbeni magyarországi lakóhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságnál teszi lehetővé.
A Javaslat a letelepedés feltételeinek bizonyítására okiratok, vagy azok hiteles másolatának csatolását írja elő. Az okiratok közül a családi állapotot, valamint a büntetlenséget igazoló okiratok vonatkozásában lehetővé teszi, hogy azokat, amennyiben beszerzésük aránytalanul nagy nehézségekbe ütközik, a kérelmező nyilatkozatával pótolja.
A Javaslat – az eddigi szabályozásnak megfelelően – tartalmazza, hogy a letelepedési engedély ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Rendőrség szakhatóságként véleményt nyilvánít.
A letelepedési engedély a külföldit nemcsak állandó magyarországi tartózkodásra jogosítja, hanem arra is, hogy az ország területét elhagyja és oda szabadon visszatérjen. A Javaslat – összhangban a tagállamok gyakorlatával – azonban súlyos jogkövetkezményt fűz ahhoz, ha a külföldi a Magyar Köztársaság területét hat hónapnál hosszabb ideig hagyja el, vagy külföldön rendszeresen vagy tartósan munkát vállal. Ez esetben ugyanis a letelepedési engedélyt az idegenrendészeti hatóság visszavonhatja. A szigorúbb szabályozás indoka az is, hogy a jogalkalmazás során a hatóságok nagy számban találkoztak olyan esetekkel, amikor a külföldi az állandó tartózkodási jogosultságot csak azért kérelmezte, mivel ennek birtokában nagyobb eséllyel pályázhatott más országban munkavállalási lehetőség elnyerésére, nem pedig azért, hogy Magyarországon éljen.
A Javaslat ugyanakkor kötelezi az idegenrendészeti hatóságot arra, hogy a bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi tartózkodásának feltételeit legalább ötévenként ellenőrizze. A szabályozás tekintetében a Javaslat megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, és fontos társadalmi, közbiztonsági érdek indokolja az ellenőrzés rendszeressé tételét.
A Javaslat rögzíti, hogy a letelepedett külföldi köteles személyes adatainak közlésével lakóhelyét bejelenteni. E kötelezettség teljesítése a külföldinek azért is alapvető érdeke, mivel esetleges honosítási kérelmének benyújtásához ez szükséges, és a külön törvényben meghatározott várakozási idő számítása a lakóhely bejelentésének időpontjától kezdődik.
A Javaslat a nemzetbiztonsághoz, a közbiztonsághoz és a közegészséghez fűződő érdekek szem előtt tartásával taxatíve felsorolja azokat az okokat, amelyek fennállása kizárja a letelepedési engedély kiadását. A kizáró rendelkezések közül – a családi egységhez fűződő jog biztosítása érdekében – kivételt enged a közegészséget veszélyeztető betegségben szenvedő külföldi esetében, ha a letelepedési engedélyt Magyarországon élő magyar állampolgár házastársával vagy magyar állampolgár kiskorú gyermekével történő együttélés céljából kérelmezi.
A Javaslat egyrészt a letelepedési vagy a hatályos szabályok szerint korábban kiadott bevándorlási engedély visszavonására biztosít lehetőséget az idegenrendészeti hatóság számára, másrészt a letelepedési, bevándorlási engedély visszavonásának kötelező eseteit tartalmazza. Az engedély visszavonására a Hivatalt, illetőleg a területi idegenrendészeti hatóságot jogosítja fel.
Lehetőséget ad az engedély visszavonására, amennyiben az engedély alapjául szolgáló indokok megszűntek, vagy az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények jelentősen megváltoztak, továbbá ha az engedély megszerzése érdekében a külföldi az idegenrendészeti hatósággal hamis adatot vagy tényt közölt. Az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények megváltozása esetén történő visszavonás elé ugyanakkor időbeli korlátot is állít. A rendelkezés értelmében az engedélyezés alapjául szolgáló feltételek olyan jelentős változása esetén is, amely az engedély kiadását már kizárná, csak akkor van lehetőség az engedély visszavonására, ha az engedély kiadásától számítva öt év még nem telt el.
Az engedély visszavonása kötelező azokban az esetekben, amikor a kiskorú külföldi további magyarországi tartózkodásának feltételei nem biztosítottak, vagy a családegyesítés címén kiadott engedély további fenntartása – vagy azért mert a házastárs a Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyta, vagy azért, mert a külföldi házastárs jogszerű magyarországi tartózkodása megszűnt – a család szétválását eredményezné.
A Javaslat a hatályos törvényhez képest új elemmel bővíti a beutazásra és tartózkodásra jogosító engedélyek körét. Részletesen szabályozza az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás kiadásának szabályait, amelyet az érintett szervek hivatalból, egy hónapi, a kijelölt helyen való tartózkodásra kötelezés esetén legfeljebb hat hónapi érvényességgel adnak ki, amely meghosszabbítható. A Javaslat értelmében személyazonosságának és tartózkodása jogcímének, indokának igazolása céljából az idegenrendészeti hatóság ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással azt a külföldit látja el, aki nem rendelkezik a beutazáshoz és a tartózkodáshoz szükséges engedéllyel, vagy akinek azért nincs birtokában az érvényes úti okmánya, mert azt büntető vagy szabálysértési eljárás keretében az illetékes hatóság visszatartotta, továbbá azt, akit az idegenrendészeti szerv valamely jogsértő cselekmény miatt kijelölt helyen való tartózkodásra kötelezett.
Az Európai Unió Alapító Szerződése 8/A. Cikke szerint az Unió minden polgárának - aki az Európai Unió tagállamának állampolgára – joga van arra, hogy a tagállamok területén szabadon mozogjon, és ott tartózkodjon az Alapító Szerződésben megállapított korlátok között, a Tanács által meghatározott könnyítések figyelembevételével. Az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezmény - amelynek jelenlegi részes felei az Európai Unió, valamint Norvégia, Liechtenstein és Izland – értelmében az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagállamok állampolgárait e tekintetben ugyanazok a jogok illetik meg, mint az Európai Unió polgárait. Ezért a személyek szabad mozgásának és tartózkodásának szabályait, az ezt szabályozó rendelkezések hatályát ki kell terjeszteni az EGT minden állampolgárára, beleértve az Unió polgárai mellett az EGT többi tagállamának állampolgárait is.
Tekintettel arra, hogy ennek megfelelően a szabad mozgás joga korlátlan, az EGT állampolgárok alanyi joga, hogy vízum nélkül léphessenek be más tagállam területére. Természetesen ez a jog nem illeti meg az EGT állampolgár harmadik országbeli családtagját, akiket ugyanakkor a tartózkodás tekintetében kedvezmények illetnek meg.
A tartózkodás feltételeit – kivéve azt az esetet, amikor a Bizottság rendeletben szabályozta a munkavállalók azon jogát, hogy a foglalkoztatás befejezése után a tagállamok felségterületén maradhatnak – a Tanács által kiadott Irányelvek keretei között a tagállamoknak maguknak kell meghatározniuk.
A szabályozás során ennek megfelelően figyelembe vett irányelvek és azok tartalma a következő:
1. A Tanács 90/364/EGK Irányelve a tartózkodás jogáról kimondja, hogy a tagállamok tartózkodási jogot biztosítanak a tagállamok polgárainak és családtagjaiknak (az ott meghatározott körben) ahhoz, hogy másik tagállamban tartózkodjanak, azzal a feltétellel, hogy
- teljes körű betegségbiztosítással rendelkeznek;
- elegendő anyagi fedezettel rendelkeznek ahhoz annak elkerüléséhez, hogy a tartózkodási idő alatt a fogadó állam szociális támogató rendszerének terhet jelentsenek. Ennek következtében a tagállamok jogosultak meghatározni azt az anyagi fedezetet, amelyet e követelmények szerint elegendőnek tartanak. Az anyagi fedezet mértékének rendeletben történő meghatározására a belügyminiszter kap felhatalmazást.
A tartózkodási jog gyakorlását az e célból kibocsátandó “tartózkodási engedély az EGT állampolgár számára” elnevezésű okmány igazolja, amelynek érvényességi ideje fő szabály szerint öt év, és meghosszabbítható. Családtag esetében a tartózkodási engedély érvényessége annak az EGT állampolgárnak a tartózkodási engedélyéhez igazodik, akinek jogán a családtag a tartózkodási engedélyt kapta.
A tagállamok ettől az Irányelvtől csak közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi okokból térhetnek el, az alábbi Irányelvben foglaltak szerint:
2. A Tanács 64/221/EGK Irányelve a külföldi állampolgárok utazására és tartózkodására vonatkozó különleges közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi előírások összehangolásáról kimondja, hogy a közrend vagy a közbiztonság érdekében hozott intézkedéseknél kizárólag az érintett egyén személyes magatartása a mérvadó, továbbá, hogy a büntetőügyekben hozott ítéletek önmagukban nem szolgálhatnak ezen intézkedések alapjául. Ezért mondja ki a Javaslat, hogy a tartózkodás joga nem illeti meg azt, akinek a tartózkodása a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot sérti.
Közegészségügyi szempontból a tartózkodási engedély kiadásának megtagadása csak az Irányelv Függelékében meghatározott betegségeken alapulhat, de ebben az esetben is csak akkor, ha ez a betegség az első tartózkodási engedély kérelmezése előtt már fennállt. A Függelékben meghatározott betegségfajták tekintetében, e szabály harmonizációja céljából szükséges rendeletalkotási felhatalmazást adni az egészségügyi miniszternek.
A tartózkodási engedély kiadásának megtagadása, illetőleg az engedély visszavonása esetén az érintettnek a tagállam területét el kell hagynia. Erről a döntésről az érintettet tájékoztatni kell és biztosítani kell részére az általános szabályok szerinti jogorvoslatot. A Javaslat ezért biztosítja a bírósági felülvizsgálat lehetőségét.
A fentiekben részletezett Irányelvek a tartózkodás céljától független, általános tartózkodási szabályokat állapítanak meg. A tartózkodás céljára figyelemmel eltérő szabályokat állapítanak meg a következő Irányelvek:
- a Tanács 68/360/EGK Irányelve a munkavállalókra vonatkozó utazási és tartózkodási jog megszüntetéséről;
- a Tanács 90/365/EGK Irányelve olyan munkavállalók és önálló vállalkozók tartózkodási jogáról, akik felhagytak tevékenységük gyakorlásával;
- a Tanács 73/148/EGK Irányelve a tagállami állampolgárok Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről a vállalkozás és szolgáltatások nyújtása tekintetében;
- a Tanács 75/34/EGK Irányelve valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállamban, az ott folytatott önálló vállalkozási tevékenység befejezését követő tartózkodási jogáról;
- a Tanács 93/96/EGK Irányelve a diákok tartózkodási jogáról.
Ezeknek az Irányelveknek megfelelő részletes szabályokat tartalmaznak a Javaslat 26-29. §-ai. A Javaslat előkészítése során figyelemmel kellett lenni arra, hogy a vonatkozó Irányelvek az önálló vállalkozói kört szélesebben értelmezik, mint az a hazai jogrendszerben ismert. E körbe tartozik ugyanis minden olyan személy, aki olyan önálló tevékenységet végez, amelyből legálisan szerez jövedelmet (szellemi szabadfoglalkozású, művész, stb.) Ezért alkalmazza a Javaslat az “önfoglalkoztató” fogalmát erre a személyi körre.
A Bizottság 1251/70/EGK rendelete a munkavállalók azon jogáról, hogy a foglalkoztatás befejezése után a tagállam felségterületén maradhatnak, hasonló szabályokat tartalmaz az önfoglalkoztatókra, mint a felsorolásban hivatkozott 75/34/EGK Irányelv a vállalkozók tekintetében. A rendelet az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat követően közvetlenül alkalmazandó jogszabályként jelenik majd meg, ezért a benne foglalt rendelkezéseket most nem kell szabályozni, mert azok automatikusan hatályosulnak majd.
Az EGT állampolgárok letelepedési jogával kapcsolatosan a Javaslat csak az alapvető jogokat és kötelezettségeket tartalmazza, a hivatkozott Irányelveknek megfelelő részletes szabályozás rendeletben történő kialakítására a Kormány kap felhatalmazást.
Az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás hatálya alá tartozó polgári állomány tagjai és a hozzátartozók beutazása és magyarországi tartózkodása
A Javaslat az általános beutazási, tartózkodási szabályokhoz képest eltérő rendelkezéseket tartalmaz az Észak-atlanti szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás hatálya alá tartozó, a Megállapodás I. Cikk a) b) és c) pontjában meghatározott polgári állomány beutazására és tartózkodására vonatkozóan. Az érintettek mentesülnek beutazásuk esetén egyes beutazási feltételek – vízum, közegészségügyi hatósági orvosi igazolás csatolása, megélhetés és lakhatás, valamint a kiutazás feltételeinek igazolása – teljesítése alól, feltéve, hogy a Megállapodás III. Cikk 3. pontja szerinti státuszukat igazolják. A Javaslat ugyancsak eltérő szabályokat állapít meg a polgári állomány tagjával szemben indult büntető eljárás, valamint idegenrendészeti kiutasítás esetén is.
Az Európai Unió Tanácsának az illegális bevándorlás és az illegális munkavállalás elleni harc eszközeinek harmonizálására és az ellenőrzési módszerek javítására kiadott 1995. december 22-i Ajánlásának, valamint az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának a külföldi állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó különleges közrendi, közbiztonsági, vagy közegészségügyi előírások összehangolásáról szóló 1964. február 25-i 64/221(EGK) számú Irányelvének megfelelően tartalmazza a Javaslat az idegenrendészeti kiutasításra vonatkozó szabályokat. Meghatározza az idegenrendészeti kiutasítás és a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének kötelező és lehetséges eseteit, amelyek a hatályos törvényi szabályozáshoz képest több vonatkozásban kiegészítésre kerültek. Így beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni azzal a külföldivel szemben is, aki kábítószert, kábító agy pszichotrop anyagot előállít, vagy kereskedelmi célból birtokol, továbbá akivel szemben az Európai Unió valamely tagállama beutazási, tartózkodási tilalmat rendelt el.
A 32. § (1) bekezdés e) pontjában rögzített szabályozás a hatályos törvényben foglaltaknál szigorúbb rendelkezést tartalmaz, amikor az idegenrendészeti kiutasítást vagy a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelését olyan szándékos bűncselekmény elkövetése esetén is kötelezővé teszi, amelyet a magyar törvény legalább egy évi szabadságvesztés büntetéssel fenyeget. Ez a rendelkezés a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 96. Cikk 2. a) pontján alapul, amely kötelezővé teszi a Schengeni Információs Rendszerbe az ilyen cselekményt elkövető külföldi adatainak rögzítését.
E szabály alkalmazása – hasonlóan ahhoz az esethez, amikor az idegenrendészeti kiutasítás, illetve a beutazási- és tartózkodási tilalom elrendelésének oka az, hogy az Európai Unió valamely tagállama rendelt el a külföldivel szemben tilalmat – csak a csatlakozást követően kötelező számunkra.
A Javaslat 32. § (2) bekezdése határozza meg a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének mérlegelésen alapuló eseteit, amelyek a hatályos törvényben nem szereplő új pontokkal kerültek kiegészítésre. Így beutazási és tartózkodási tilalom rendelhető el azzal szemben, aki a szabálysértési eljárásban jogerősen kiszabott pénzbírságot, vagy a helyszíni bírság kiszabására jogosult szerv részéről eljáró személy által kiszabott helyszíni bírságot nem fizette meg, a pénzbírság megfizetéséig, de legkésőbb a helyszíni bírság kiszabásától, illetőleg a bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított két évig. A két éves időtartam meghatározására a szabálysértésekre vonatkozó általános elévülési idő figyelembevételével került sor. A rendelkezés beépítésének indoka az, hogy a külföldiek meghatározó többségével szemben – mivel elhagyja az országot anélkül, hogy a kiszabott pénzbírságot, vagy helyszíni bírságot megfizetné – nem érvényesíthető az államnak a jogsértő cselekmények miatti jogos büntető igénye.
Beutazási és tartózkodási tilalom rendelhető el azzal szemben is, aki a házastárssal történő együttélés céljából kért beutazási, vagy tartózkodási engedélyt, de a házastárssal családi életközösséget nem létesített, vagy valószínűsíthető, hogy a házasságkötés érdekében vagyoni előnyt szolgáltatott (érdekházasság). Ezen szabályozás megfelel az Európai Unió Tanácsának az érdekházasságok ellen alkalmazható intézkedésekről szóló 1997. december 4-i Állásfoglalásának.
A Javaslat lehetővé teszi az idegenrendészeti kiutasítást, illetve a beutazási- és tartózkodási tilalom elrendelését akkor is, ha a külföldit nemzetközi szerződés, pl. visszafogadási egyezmény alapján kiutasítás idegenrendészeti eljárás lefolytatásának mellőzésével adták vissza más állam hatóságának.
A Javaslat az idegenrendészeti kiutasítás elrendelésére csak a területi idegenrendészeti hatóságot jogosítja fel, azonban beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére e szerv mellett a Hivatal és a Határőrség idegenrendészeti szervei is jogosultak.
A Javaslat meghatározott szervek számára – a hatáskörükbe tartozó feladatokkal összefüggésben – biztosítja a beutazásra és tartózkodásra vonatkozó tilalom elrendelésének a kezdeményezését, amelynek alapján a tilalmat vagy a Hivatal, vagy pedig a területi idegenrendészeti hatóság rendelheti el.
A hatályos törvényi rendelkezéshez képest új szabály, hogy a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének maximális időtartama – néhány kivételtől eltekintve – öt év, amely alkalmanként legfeljebb további öt évvel meghosszabbítható. A törvény jelenleg az elrendelő szerv számára évenkénti felülvizsgálati kötelezettséget ír elő, azonban nem szab időkorlátot a tilalom fenntartására.
A Javaslat kizárja a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésével szemben a jogorvoslat lehetőségét, biztosítja azonban azt, hogy a külföldi kérheti a tilalom törlését a személyes adatok védelméről szóló törvény szabályai szerint.
A visszairányítást a Javaslat intézkedésként határozza meg, amellyel szemben államigazgatási úton kizárja a jogorvoslat lehetőségét. A külföldi az intézkedés alkalmazása során felmerült jogsérelem orvoslására a határőrizetről és a Határőrségről szóló törvény alapján azonban panasszal élhet.
Fontos garanciális szabály, hogy a visszairányítást csak a végrehajtást korlátozó rendelkezések, azaz a Javaslat 43. §-ában a non-refoulement elvének megfelelően megfogalmazott rendelkezés figyelembe vételével lehet alkalmazni.
A törvénynél fogva válik érvénytelenné a vízum, ha a visszairányításra beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése miatt került sor.
A Javaslat biztosítja a Határőrség számára, hogy a visszairányítás végrehajtásáig a külföldit meghatározott helyen – határterületen, a repülőtér meghatározott helyén, meghatározott járművön – való tartózkodásra kötelezhesse, amelynek időtartama a vízi úton vagy közúton érkezett külföldi esetében az érkezéstől számított negyvennyolc óráig, a légi úton érkezett külföldi esetében pedig az érkezéstől számított legfeljebb nyolc napig tarthat. Ha e határidők eredménytelenül telnek el, az erre hatáskörrel rendelkező szerv idegenrendészeti kiutasítást alkalmazhat.
A visszautasítás jogintézménye új eleme a Javaslatnak, amely annak érdekében született, hogy a Határőrség a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb módon tudjon érvényt szerezni a visszafogadási egyezményekben foglalt rendelkezéseknek. Csak azzal a jogsértő külföldivel szemben alkalmazható, akinek az esetében visszafogadási egyezmény alapján van lehetőség más állam felé a visszaadás érvényesítésére, vagy akinek az esetében a Magyar Köztársaságnak áll fenn visszavételi kötelezettsége. A Javaslat mindkét esetre harminc napos határidőt állapít meg. A visszautasítás végrehajtását is akadályozza az, ha olyan országba történne a végrehajtás, amely a külföldi számára nem minősül biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak.
A Javaslat a hatósági intézkedésként meghatározott visszautasítással szemben kizárja államigazgatási úton a jogorvoslat lehetőségét, nyitva áll azonban a külföldi előtt a panasztétel joga.
1. A Javaslat eltérő szabályt állapít meg az EGT állampolgára és családtagja kiutasítására vonatkozóan, ugyanis azt csak akkor teszi lehetővé, ha az érintett az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget. Ebből következően az érintett jogsértő cselekménye esetén, annak súlyától függően - összhangban a Tanács 1964. február 25-i, a külföldi állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó különleges közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi előírások összehangolásáról szóló 64/221/
2. EGK számú Irányelvében foglaltakkal - a hatóságnak az érintett külföldit először határidő megjelölésével az ország elhagyására kell kötelezni és ennek nem teljesítése szolgálhat csak alapul az idegenrendészeti kényszerintézkedés alkalmazásához.
2. A Javaslat az olyan külföldi kiutasítását, aki életvitelszerűen, határidő nélküli tartózkodási jogosultság birtokában az engedély kiadásától számítva öt év óta Magyarországon tartózkodik, csak olyan okból teszi lehetővé, amely a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot súlyosan veszélyezteti. Az ilyen esetben a külföldi fokozottabb jogi védelmét a huzamosabb időt felölelő integrálódásuk indokolja. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Javaslat a Magyar Köztársaság területén született, vagy kísérő nélküli kiskorúként beutazott, valamint a magyar állampolgárral házassági, illetőleg családi életközösségben élő külföldiekre vonatkozóan is.
3. A Javaslat különleges védelmet biztosít – az Európai Unió Tanácsa által kiadott, a harmadik ország állampolgárai közé tartozó kísérő nélküli kiskorúakról szóló 1997. június 26-i 97/C 221/03 Állásfoglalásának megfelelően – a 18. életévét be nem töltött kiskorú részére is, amikor kimondja, hogy a jogszerű tartózkodás feltételeivel nem rendelkező kísérő nélküli kiskorú csak akkor utasítható ki, ha a származási államában, vagy más befogadó államban a család egyesítése, vagy az állami, illetve egyéb intézményi gondoskodás megfelelően biztosított.
Ezen rendelkezést a Javaslat a menedékjogot kérő, a menekültként, vagy menedékesként elismert külföldi – a menedékjogról szóló törvényben meghatározott – közvetlen családtagja esetében is alkalmazni rendeli.
4. A Javaslat kötelezően előírja, hogy az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat meghozatala előtt az idegenrendészeti hatóságnak vizsgálnia kell, hogy az nem ütközik-e valamely – a 43. §-ban meghatározott – végrehajtási akadályba. Amennyiben megállapításra kerül, hogy a külföldi kiutasítása emberi jogait sértené, a kiutasítást nem lehet elrendelni.
5. A Javaslat előírja, hogy a jogerős kiutasítást, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelését a külföldi útlevelébe be kell jegyezni. Ez alól a hatóság csak akkor tekinthet el, ha a külföldi önkéntes hazatérési program keretében hagyja el az országot. Jelenleg a Nemzetközi Migrációs Szervezet és a Belügyminisztérium között létrejött Megállapodás keretei között folyik humanitárius megfontolásokból ilyen önkéntes alapon történő, a magyar állam által finanszírozott hazautaztatás.
6. Új szabálya a Javaslatnak, hogy a kiutasítás költségét már nemcsak a külföldi vagy meghívás esetén a meghívó köteles viselni, hanem az a munkáltató is, aki a jogellenesen tartózkodó külföldit engedély nélkül foglalkoztatja.
7. A Javaslat az idegenrendészeti kiutasítás időtartamát – a Btk. határozott időtartamra elrendelhető kiutasítás mellékbüntetés időtartamával összhangban – egy és tíz év között teszi lehetővé.
Az idegenrendészeti kiutasítással szemben a külföldi a határozat közlésétől számított nyolc napon belül fellebbezéssel élhet, továbbá kérheti a bíróságtól a kiutasítást elrendelő másodfokú határozat felülvizsgálatát is. A bíróság a felülvizsgálati kérelmet soron kívül nem peres eljárásban bírálja el és a határozatot megváltoztathatja.
8. A Javaslat a visszairányítás, a visszautasítás, illetve a kiutasítás elrendelését vagy végrehajtását tilalmazza minden olyan ország esetében, amely a külföldi tekintetében nem minősül biztonságos országnak, tehát olyan országok esetében, amelyekkel kapcsolatban vélelmezni lehet a külföldi emberi jogainak megsértését.
A bíróság, a szabálysértési hatóság, illetőleg a menekültügyi hatóság által elrendelt kiutasítás végrehajtása
A kiutasítást elrendelők köre a menedékjogról szóló törvény módosításával kibővült a menekültügyi hatósággal. A Javaslat hasonlóan a bírósági vagy szabálysértési hatósági kiutasításhoz a menekültügyi eljárás keretében hozott kiutasítás végrehajtását az idegenrendészeti hatóság hatáskörébe utalja és megállapítja a végrehajtással összefüggő hatósági feladatokat is.
Az idegenrendészeti őrizet
A Javaslat – szemben a jelenlegi rendőrhatósági, illetve határőrségi jogkörrel – az idegenrendészeti őrizet elrendelését a területi idegenrendészeti hatóság hatáskörébe utalja. Az idegenrendészeti őrizet elrendelésére alapvetően a közbiztonság megóvása, a kiutasítás végrehajtása és újabb jogsértő cselekmény elkövetésének megelőzése érdekében kerülhet sor. Kötelezővé teszi a Javaslat az elrendelést, ha a külföldi kiutasítását súlyos, a szervezett bűnözés körébe tartozó bűncselekmény elkövetése indokolja. A Javaslat átveszi az idegenrendészeti őrizet elrendelésére és meghosszabbítására vonatkozó, a határidőket megállapító hatályos szabályokat, és nem változtat az elrendelés maximális időtartamán sem.
A visszautasítási őrizet új jogintézmény, amelyet a Határőrség olyan külföldivel szemben alkalmazhat, akinek az esetében esély van arra, hogy a visszautasítás intézkedés rövid időn belül végrehajtható. Ha ez a külföldi elfogásától vagy a visszafogadási egyezmény alapján történő átvételétől számított harminc napon belül nem realizálható, a területi idegenrendészeti szerv a külföldivel szemben idegenrendészeti kiutasítást rendelhet el. Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelésével egyidejűleg az idegenrendészeti őrizet elrendelésének is helye lehet.
A visszautasítási őrizet – hasonlóan az idegenrendészeti őrizethez – legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet a bíróság a külföldi kiutazásáig, de legfeljebb az elrendeléstől számított harminc napig meghosszabbíthat.
A kiutasítást előkészítő őrizet olyan jogintézmény, amely alkalmazására az idegenrendészeti eljárás lefolytatásának érdekében van szükség. A gyakorlati tapasztalatok szerint az idegenrendészeti intézkedés alá vont külföldiek jelentős része próbálja meg magát az eljárás alól kivonni azzal is, hogy eltűnik a hatóság látóköréből, gyakran újabb jogsértést, pl. illegális határátlépést elkövetve.
A Magyar Köztársaság területére illegálisan beutazott vagy illegálisan itt-tartózkodó külföldiek többsége személyazonosítására alkalmas okmánnyal nem rendelkezik vagy azt a hatóság elől elrejti. A tisztázatlan személyazonosságú külföldiek fokozott veszélyt jelentenek a közbiztonságra, ezért a Javaslat kifejezetten csak e személyi körre biztosítja a kiutasítást előkészítő őrizet elrendelésének a lehetőségét.
Ha a hatóságnak harminc napon belül sem sikerül a külföldi személyazonosságát, esetleg tartózkodásának jogszerűségét tisztázni, az őrizetet meg kell szüntetni. A külföldi számára az idegenrendészeti hatóság kötelező tartózkodási helyet jelölhet ki.
A Javaslat az őrizet valamennyi típusa esetén kizárja a fellebbezést. A határozat bíróság előtt felülvizsgálati kérelemmel támadható meg, amelynek azonban nincs az őrizet végrehajtására halasztó hatálya.
A Javaslat új elemként célszerűségi okokból rögzíti, hogy a megyei bíróság elnöke az őrizet meghosszabbítását kezdeményező idegenrendészeti szerv javaslatára az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság helyett más bíróság illetékességét is megállapíthatja. Ez a lehetőség biztosítja azt, hogy ne háruljon aránytalan teher néhány helyi bíróságra, amely nyilvánvalóan növelné az eljárás időtartamát is.
A Javaslat a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos eljárás lefolytatására átveszi a hatályos törvény szabályait.
A Javaslatnak a külföldiek jogai védelme szempontjából fontos rendelkezése, hogy az őrizet maximális időtartamába valamennyi őrizettípus időtartama beleszámít, tehát az egyes szabadságkorlátozások összes időtartama együttesen sem haladhatja meg a tizennyolc hónapot.
A Javaslat – eltérően a hatályos szabályoktól – az őrizet foganatosításának helyeként a büntetés-végrehajtási intézet mellett a Határőrség e célra fenntartott objektumát jelöli ki. Megszünteti tehát az őrizetnek a rendőrségi fogdában történő végrehajtása lehetőségét. Pontosítja továbbá a büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtás szabályát azzal, hogy arra csak akkor ad lehetőséget, ha a külföldi szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadul.
A Javaslat hiányt pótol azzal, hogy törvényi szinten határozza meg az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának alapvető szabályait, a külföldi jogait és kötelezettségeit, megszüntetve ezzel azokat a különbségeket, amelyek a végrehajtás helyétől függően alacsonyabb szintű jogszabályokban eltérően kerültek megállapításra.
A Javaslat alapvetően megváltoztatja a kijelölt helyen való tartózkodás szabályait, tekintettel arra, hogy e jogintézmény alkalmazásával a területi idegenrendészeti hatóság a külföldi személyes szabadságát csak annyiban korlátozhatja, amennyiben a külföldi számára azt a helyet – közösségi szállás, magánszállás, stb. –, ahol az érintett a határozatban előírt magatartási szabályok megtartása mellett lakni vagy tartózkodni köteles, meghatározza.
Nincs tehát módja a hatóságnak – szemben a hatályos szabályokkal – arra, hogy a közösségi szálláson való tartózkodására kötelezéssel – az onnan történő eltávozás megtiltásával, illetve megakadályozásával – őrizethez hasonló szabadság korlátozást valósítson meg.
A kijelölt helyen való tartózkodás azzal a jogsértő külföldivel szemben alkalmazható, akinek az esetén az idegenrendészeti intézkedés lefolytatása végrehajtási akadályba ütközik, vagy akinek a hatóság az őrizetét rendelte el, de a határidő eredménytelenül telt el és az őrizet elrendelésére okot adó körülmény változatlanul fennáll, továbbá aki részére az idegenrendészeti hatóság humanitárius célú tartózkodási engedélyt adott. A jogintézmény alapvető célja annak biztosítása, hogy a külföldi tartózkodását, életvitelét a hatóság folyamatosan figyelemmel kísérhesse, emellett az arra rászorulók számára meghatározott ideig a létfenntartáshoz – közösségi szálláson történő elhelyezéssel – segítséget nyújtson. Ez utóbbi különösen indokolt a humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezők esetében, amely következik a 2000. december 14-én Palermóban aláírásra került, az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény, az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló kiegészítő Jegyzőkönyve 6. Cikkében – Az emberkereskedelem áldozatainak támogatása és védelme – foglalt rendelkezésekből is.
A Javaslat a hatályos szabályokkal azonosan kizárja a kijelölt helyen való tartózkodás elrendelésével szemben a fellebbezést, biztosítja azonban a külföldi számára, hogy a bíróságtól kérheti a határozat felülvizsgálatát.
A Javaslat ugyancsak átveszi a hatályos törvényből a közösségi szálláson történő kötelező tartózkodás kijelölésével kapcsolatos szabályokat, és határidőt. Eltérést csak annyiban tartalmaz, hogy lehetővé teszi a központi idegenrendészeti hatóság számára a külföldi kérelmére a tizennyolc hónapot meghaladóan is az ott tartózkodás engedélyezését. E rendelkezés beépítését a gyakorlati tapasztalatok igazolják, amelyek arra utalnak, hogy egyes külföldiek esetében valamely okból kivételesen indokolt lehet az állami gondoskodás további fenntartása.
A kitoloncolás jogintézménye az idegenrendészeti kényszerintézkedések hatósági kísérettel, a hatóság ellenőrzése mellett történő végrehajtását célozza, amelyre alapvetően a közbiztonság megóvása érdekében kerül sor. A kitoloncolást vagy a kiutasításról szóló határozatban vagy egyéb esetben külön határozattal kell elrendelni, amellyel szemben a külföldi végrehajtási kifogást terjeszthet elő.
A kitoloncolással történő kiutaztatás költségeit elsősorban a külföldi, meghívás esetén a meghívó, meghatározott esetben (pl. illegálisan tartózkodó külföldi engedély nélküli foglalkoztatása) más természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet köteles viselni.
A Javaslat lehetővé teszi a kiutazással szorosan összefüggő költségek biztosítására azt, hogy az idegenrendészeti hatóság a külföldi birtokában lévő menetjegyet vagy annak beszerzéséhez szükséges pénzösszeget lefoglalja, mely intézkedés jogorvoslattal nem támadható meg.
A Javaslat biztosítja az idegenrendészeti szabályok megtartása ellenőrzésének a lehetőségét, nemcsak a központi és a területi idegenrendészeti szervek, hanem a Határőrség számára is. A Javaslat szemben a hatályos szabállyal, valamennyi, az ellenőrzésre jogosult szerv képviselője számára – tehát nem csak a rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagja részére – biztosítja a magánlakásba, illetőleg a magánterületre történő belépés jogát.
Külön törvény alapján a rendőr is jogosult a külföldiek ellenőrzésére. A Javaslat új szabályként írja elő, hogy azt a külföldit, aki a magyarországi tartózkodás jogszerűségét, személyazonosságát nem tudja hitelt érdemlően igazolni, a rendőr vagy a határőr a területi idegenrendészeti szervhez előállíthatja.
Az idegenrendészeti szerv – amennyiben az előállítás időtartama alatt a külföldi ügyében szükséges intézkedést megtenni nem tudja – a külföldit legfeljebb tizenkét óra időtartamra visszatarthatja.
A személykörözés elrendelésének szabályozása új eleme a Javaslatnak, amely alapvetően azért került beépítésre, mivel az idegenrendészeti eljárásban nélkülözhetetlen a külföldi tartózkodási helyének ismerete, továbbá közbiztonsági okból is szükséges az ismeretlen helyen tartózkodó külföldi felkutatása.
A Javaslat fontos garanciális rendelkezésként rögzíti, hogy a jogszerűen tartózkodó külföldi kiutazásának korlátozására csak az ellene indított büntető- vagy szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében kerülhet sor.
A Javaslat azonban – szemben a hatályos szabályokkal – a szabálysértési eljárás lefolytatásának biztosítása érdekében csak olyan szabálysértés elkövetése miatt indult eljárás esetére teszi lehetővé az idegenrendészeti hatóság számára az úti okmány visszatartását, amelyet a törvény elzárás büntetéssel fenyeget. Ennek indoka az, hogy a csekélyebb súlyú jogsértések esetén a külföldi kiutazásának a megakadályozása az érintettre nézve aránytalan joghátrányt jelenthet.
A Javaslat az idegenrendészeti eljárások közös szabályai körében határozza meg az idegenrendészeti hatóság illetékességét megalapozó körülményeket. Részletesen szabályozza továbbá az idegenrendészeti eljárásban közreműködők feladatait. A rendőrség számára megállapított feladatok meghatározóan olyan jellegűek, amelyek a Rendőrségről szóló törvényben az intézkedés végrehajtásának kikényszeríthetőségéhez biztosított jogkörökhöz kapcsolódnak.
A Javaslat új rendelkezésként közreműködői jogkört biztosít az ellenőrzésben a vám- és pénzügyőrség eljáró képviselője számára, szemben a jelenlegi idegenrendészeti hatósági hatáskörrel. Ennek indoka az, hogy a vám- és pénzügyőrség hatásköre jelenleg is csak a beutazási feltételek – ezen belül is csak az anyagi fedezet meglétének – az ellenőrzésére terjed ki, amelyhez nem kapcsolódnak további idegenrendészeti intézkedési jogosítványok.
Fontos garanciális eleme a Javaslatnak az, hogy biztosítja a külföldi számára a jogsértően elrendelt személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések esetén az őrizet vagy a kényszertartózkodás miatt ténylegesen bekövetkezett kára megtérítésére vonatkozó igényének polgári peres úton történő érvényesítését. Ennek azonban feltétele, hogy a külföldinek ne legyen felróható a kár bekövetkezése.
A Javaslat a külföldiek úti okmánnyal történő ellátásának szabályait a hatályos rendelkezésekkel azonosan állapítja meg. A hontalan kérelmére külföldre utazás céljából kiadható úti okmány kibocsátására vonatkozó szabályok összhangban vannak a hontalan személyek jogállásáról szóló ENSZ Egyezmény 28. Cikkében foglaltakkal.
A személyes adatok kezeléséről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény alapján a külföldiek személyes adatainak kezelésére vonatkozó szabályokat, a kezelhető adatok körét, nyilvántartásuk és továbbításuk rendjét a törvénynek kell megállapítania.
Ennek megfelelően a Javaslat alapvetően csak a hatályos törvénynek az adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseit pontosítja. Ezek között került sor a központi idegenrendészeti nyilvántartás tartalmának átfogó törvényi rögzítésére és az adatkezelési cél megfogalmazására.
A külföldiek személyes adatainak kezelése az eljáró idegenrendészeti hatóságnál általában az érintett kérelmére irányuló eljárásokban szükséges, amelyhez az a törvényi vélelem kapcsolódik, hogy a kérelemre indult eljárásban az ügyfél személyes adatainak kezeléséhez hozzájárult. Az idegenrendészeti ellenőrzés, és még inkább a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések alkalmazása során a személyes adatok kezelése nélkülözhetetlen, ezért a törvénynek az adatkezelés lehetőségét az eljáró hatóságok számára biztosítania kell.
Az idegenrendészeti hatóságok szervezeti és területi elkülönültsége okán, de különösen amiatt, hogy az eljáró hatóság illetékességét a kérelem benyújtásának helye, illetőleg a tartózkodás helye is megalapozhatja, nem nélkülözhető, hogy a külföldi személyazonosságának ellenőrzése, valamint a párhuzamos idegenrendészeti eljárások kiküszöbölése céljából a törvény elrendelje a központi nyilvántartásban való adatkezelést.
A Javaslat ezért megállapítja a központi idegenrendészeti nyilvántartás szerkezetét, kijelöli az adatkezelésre jogosult szervezetet, és mindenekelőtt megállapítja az egyes résznyilvántartások adattartalmát.
2. A külföldiek adatai tekintetében csak a központi idegenrendészeti nyilvántartás továbbíthat adatokat a törvényben pontosan körülhatárolt, illetve megjelölt szervezetek, hatóságok számára. A nyilvántartás csak azok részére szolgáltathat adatot a Javaslat szerint, akiknek a feladatkörükben, az azt megállapító törvény szerint joguk van az adatok igénylésére.
A Javaslat azt is biztosítja, hogy az egyes idegenrendészeti hatóságok csak azokhoz az adatokhoz férhessenek hozzá, amelyeknek kezelése hatáskörük gyakorlásához szükséges, illetőleg az adatkezelés csak addig tartson, amíg az az eljárás érdekében nélkülözhetetlen.
3. A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest az új jogintézményekhez kapcsolódó adatkezelésekkel kiegészül. Ilyenként kerül sor a vízumokhoz, az elutasított vízumkérelmekhez, a tartózkodási engedélyhez, a letelepedési engedélyhez kapcsolódó személyes adatok kezelésének szabályozására.
4. Az adatkezelést szabályozó rendelkezések tartalma összhangban van a Schengeni Végrehajtási Egyezménynek a Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó szabályaival.
A Schengeni Információs Rendszer lényege, hogy lehetővé teszi a hatóságok számára azoknak a személyeknek és tárgyaknak automatikus keresési eljárás keretében való felderítését, akikkel/amelyekkel kapcsolatban figyelmeztetést helyeztek el a határellenőrzés, továbbá a rendőrségi vagy vámellenőrzés számára.
Az információk felhasználásával alkalmazhatók azok a – többek között idegenrendészeti – intézkedések, amelyeket a Schengeni Végrehajtási Egyezmény lehetővé tesz és amelyek a személyeknek a schengeni területen való mozgására vonatkoznak. Az információkon alapuló döntéseket a közérdek, a közrend és a nemzetbiztonság veszélyeztetése alapján lehet meghozni, amelyet valamely külföldi jelenléte okozhat az ország területén.
Idegenrendészeti eljárásban az információs rendszer adatait a vízumkérelmek elbírálása, a vízum kiadása, a tartózkodási engedélyek elbírálása ügyében fel lehet használni.
A Schengeni Végrehajtási Egyezmény maga is tartalmaz a személyes adatok védelme tekintetében előírásokat, a szerződő feleket továbbá arra kötelezi, hogy a nemzeti jogszabályokban a személyes adatok védelmének legalább azt a szintjét teljesítsék, amelyet az Európa Tanács 1981. január 28-án elfogadott Egyezménye – a személyes adatok védelméről és a személyes adatok automatikus feldolgozása terén – előírásai alapján megfogalmazható alapelvekből következik.
A Javaslat adatkezelési előírásai már a csatlakozást megelőzően biztosítják – egyes rendelkezések tekintetében későbbi hatályba lépéssel -, hogy a központi idegenrendészeti nyilvántartásban kezelt adatok köre összhangban álljon a schengeni előírásokkal, az abban meghatározott adatkörökkel.
Már a törvény hatályba lépésétől biztosítható, hogy a tagállamok illetékes hatóságai – egyes politikák összehangolása céljából – együttműködjenek. A Tanács 1996. március 4-i (96/C 80/01) Ajánlása a vízumok tekintetében folytatandó konzuli együttműködésről azt szorgalmazza, hogy a tagállamok konzuli képviseletei a vízumok tekintetében helyi szinten működjenek együtt, beleértve a vízumkiadás feltételeire vonatkozó, továbbá a nemzetbiztonságot, közbiztonságot fenyegető veszélyekre, valamint az illegális bevándorlás kockázatára vonatkozó információk cseréjét. Az együttműködés keretében megszerzett információ a tagállam hatóságait nem mentesíti azon kötelezettségük alól, hogy a vízumkérelmeket egyenként megvizsgálják és a bizonyítási eljárást lefolytassák. Az információk cseréje során az adatvédelemre vonatkozó szabályokat minden egyes adat tekintetében biztosítani kell.
Felelősségi szabályok
A felelősségi szabályok körében a javaslat a Schengeni Végrehajtási Megállapodás 6. Fejezetének 26. Cikkében foglaltakkal összhangban állapítja meg – egységesen valamennyi üzletszerűen személyszállítást végző jogi személyre vagy természetes személyre kiterjedően – a beutazáshoz szükséges feltételekkel (érvényes úti okmány, vízum) nem rendelkező külföldi beléptetésének a megtagadása esetén felmerülő kötelezettségeket.
A Javaslat a hatályos szabályokhoz képest két új elemmel bővíti a rendelkezéseket. Előírja a szállítók számára azt a kötelezettséget, miszerint a személyszállítás megkezdése előtt kell megbizonyosodniuk arról, hogy a külföldi valóban rendelkezik a beutazáshoz szükséges alapvető feltételekkel. Ez a rendelkezés a szállítók számára előnyös is lehet, hiszen ha e kötelezettségüknek eleget tettek, és ezt valamilyen módon bizonyítani is tudják, mentesülhetnek a súlyosabb jogkövetkezmények alól (közrendvédelmi bírság). A szállítókra vonatkozó felelősségi szabályok harmonizálnak az ENSZ határon átnyúló szervezett bűnözés elleni Egyezménye, a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren való csempészete elleni fellépésről szóló Kiegészítő Jegyzőkönyve 11. Cikkében foglalt rendelkezésekkel is.
Másik új rendelkezése a Javaslatnak, hogy összhangban az illegális migráció és az illegális munkavállalás elleni küzdelem eszközeinek harmonizálásáról és az ellenőrzés eredményes módjainak fejlesztéséről szóló, a Tanács 1995. december 22-ei Ajánlásában foglaltakkal, kiterjeszti a felelősségi szabályokat az illegálisan tartózkodó külföldit engedély nélkül foglalkoztató munkáltatóra is.
Bejelentési kötelezettségek
A szálláshely bejelentésének szabályai a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 22. Cikkében foglalt rendelkezésekkel vannak összhangban. Új rendelkezés a szabályok között annak előírása, hogy a külföldinek a bejelentési kötelezettségét – ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik – a beutazástól számított három munkanapon belül kell teljesítenie. A külföldi érdekét szolgálja az a szabály, amely lehetővé teszi, hogy – ha a szálláshely nem kereskedelmi szálláshely vagy jogi személy által fenntartott szálláshely – a bejelentési kötelezettségét választása szerint vagy közvetlenül az idegenrendészeti hatóságnál vagy pedig a szálláshely szerint illetékes település (fővárosi, kerületi) önkormányzat jegyzője útján is teljesítheti akár személyesen, akár a szállásadója közreműködésével.
A külföldi személyi okmányaival kapcsolatos bejelentési kötelezettségek és hatósági intézkedések
A Javaslat a hatályos rendelkezések szabályainak átvételével állapítja meg a bejelentési kötelezettség teljesítésének módját a külföldi számára úti okmánya vagy tartózkodásra jogosító engedélyének elvesztése, megsemmisülése esetére, illetve határozza meg az idegenrendészeti hatóság bejelentéssel kapcsolatos feladatait.
1. A törvény általános hatálybalépésének időpontja 2002. január 1. Ettől eltérő időpontban szükséges hatályba léptetni azokat a rendelkezéseket, amelyek majd csak az Európai Unióhoz történő csatlakozásunktól alkalmazhatóak. Miután a csatlakozás pontos időpontja még nem ismert, másfelől pedig a csatlakozásról szóló szerződést törvény hirdeti ki majd, ezek a rendelkezések a csatlakozást kihirdető törvény hatályba lépésének napjától alkalmazhatóak.
2. A Javaslat az átmeneti szabályok körében rendelkezik arról, hogy a törvény hatályba lépését követően az egyes, a hatályos törvényben szabályozott jogintézmények további sorsa hogyan alakul.
Ezek közül a legfontosabb, hogy az új idegenrendészeti törvény - noha megszünteti a bevándorlási engedély kiadásának lehetőségét – nem érinti az érvényes bevándorlási engedélyen alapuló jogokat és kötelezettségeket.
Ha a törvény hatálybalépésekor valamely bevándorlási engedély iránti kérelem elbírálása a törvényes határidőn belül folyamatban van, az érintett nyilatkozhat, hogy kérelmét letelepedési engedély iránti kérelemként bírálja-e el a hatóság. Ha a kérelmező ezt nem kívánja, az eljárást meg kell szüntetni. A megszüntetés nem zárja ki a későbbi letelepedési engedély iránti kérelem benyújtásának lehetőségét. Ez a szabály előnyös a kérelmező számára a tekintetben, hogy esetében nem vizsgálható - az általános szabályok szerint egyébként kötelező – öt éves tartózkodás megléte, ezt a feltételt nem kell teljesítenie.
Mivel a jövőben megszűnik a bevándorlás engedélyezése, illetőleg azt a letelepedési engedély váltja fel, célszerű meggátolni a törvény kihirdetése és hatályba lépése közötti időszakban a bevándorlás iránti kérelmek tömeges benyújtását, arra is figyelemmel, hogy a bevándorlási engedély esetében a magyarországi tartózkodás nem feltétel, a kérelem külföldön is benyújtható.
3. A felhatalmazó szabályok körében a Javaslat az eljárás részletes szabályainak kimunkálását, illetőleg az egyes jogintézményekhez kapcsolódó további szabályozási igény teljesítését – rendeletalkotás útján - a Kormányra bízza. Az érintett miniszterek a feladat- és hatáskörükben szabályozható körben, rendeletalkotásra kapnak felhatalmazást.
4. A jogharmonizációs záradék a szabályozás során irányadó közösségi normák felsorolását tartalmazza.
A Javaslat a szabályozáshoz szorosan kapcsolódó egyes törvénymódosításokról is rendelkezik.
A módosítások indoka egyrészt a letelepedési engedély bevezetéséhez kapcsolódik. Másfelől szükséges a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Bv. tvr.), valamint a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) módosítása is.
A Bv. tvr. az idegenrendészeti kiutasítás elrendelési, illetőleg végrehajtási akadályait rendeli figyelembe venni arra az esetre, ha a külföldi kiutasításáról a büntetőügyben eljáró bíróság – mellékbüntetésként – rendelkezett. Ehhez kapcsolódóan szabályozza a Javaslat a büntetés-végrehajtási bíró feladatait.
A Be. módosítását a külföldi úti okmányának elvétele érdekében, e lehetőség eddig nem szabályozott megteremtése miatt kell elvégezni. Emellett a humanitárius tartózkodási engedély kiadásának kezdeményezésére jogosult – ügyész, illetőleg bíróság – feladatairól rendelkezik a Javaslat.
A gyakorlatban előfordul, hogy a bíróság valamely bűncselekmény miatt szabadságvesztés büntetést nem szab ki, mellékbüntetésként azonban kiutasítást rendel el. Erre az esetre teremti meg a Javaslat azt a lehetőséget, hogy a bíróság nyomban elrendelje a terheltnek az illetékes idegenrendészeti hatósághoz történő előállítását, annak érdekében, hogy a bíróság döntését az idegenrendészeti hatóság végre tudja hajtani, s a végrehajtás elől a külföldi ne távozhasson ismeretlen helyre.