MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3710.
számú
törvényjavaslat
a magyar állampolgárságról szóló
1993. évi LV. törvény módosításáról
belügyminiszter
Budapest, 2001. Február
2001. évi ..... törvény
a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény
módosításáról
1. § (1) A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 4. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Kérelmére honosítható a nem magyar állampolgár, ha:/
“e) igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett, vagy ez alól a törvény alapján mentesül.”
(2) Az Ápt. 4. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (4)-(6) bekezdés megjelölése (5)-(7) bekezdésre változik:
“(4) Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek a kérelem benyújtását megelőzően legalább öt éven át folyamatosan Magyarországon volt a lakóhelye, és az (1) bekezdés b)-e) pontjaiban meghatározott feltételek fennállnak, ha
a) az ország területén született;
b) kiskorúsága idején létesített magyarországi lakóhelyet;
c) hontalan.”
(3) Az Ápt. 4. §-ának (5)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időtartamú, folyamatos magyarországi lakóhelytől a kiskorú tekintetében el lehet térni, ha a honosítását a szülővel együtt kéri vagy szülője a magyar állampolgárságot megszerezte.
(6) Lakóhelyétől függetlenül honosítható a magyar állampolgár által örökbefogadott kiskorú gyermek.
(7) Ha a kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik, a belügyminiszter javaslatára a köztársasági elnök felmentést adhat a magyarországi lakóhely és megélhetés meglétének az igazolása, valamint az alkotmányos alapismereti vizsga letételének a követelménye alól.”
2. § (1) Az Ápt. a következő címmel és 4/A. §-sal egészül ki:
“Alkotmányos alapismeretek vizsga
4/A. § (1) A 4. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott vizsgát a kérelmező a lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalban a hivatal vezetője által kijelölt vizsgabizottság előtt teszi le.
(2) Nem köteles vizsgát tenni:
a) a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személy;
b) aki magyarországi felsőoktatási intézményben magyar nyelvű oktatásban diplomát szerzett;
c) aki a kérelem benyújtásakor 65. életévét betöltötte;
d) aki igazolja, hogy egészségi állapotának tartós és visszafordíthatatlan romlása miatt képtelen a vizsga letételére.”
3. § Az Ápt. a következő alcímmel és 5/A. §-sal egészül ki:
“Nyilatkozat
5/A. § (1) A Magyar Köztársaság Elnökéhez címzett írásbeli nyilatkozatával a nyilatkozattétel napjától a magyar állampolgárságot megszerzi az a személy:
a) akit a külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló 1947. évi X. törvény és az 1948. évi XXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény, illetve az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény alapján a magyar állampolgárságától megfosztottak, továbbá az, aki a Magyar Köztársaság Kormányának 7970/1946. M.E. számú rendelete, a 10.515/1947. Korm. sz. rendelet, a 12.200/1947. Korm. sz. rendelet alapján veszítette el magyar állampolgárságát, valamint az, akinek magyar állampolgársága 1947. szeptember 15. és 1990. május 2. napja között elbocsátással szűnt meg, feltéve, hogy a nyilatkozó a magyar állampolgársága megszűnését követően nem folytatott a Magyar Köztársaság érdekeit sértő tevékenységet;
b) aki az ország területén született és születésével nem szerezte meg szülei külföldi állampolgárságát a szülők állampolgárságára irányadó külföldi jog alapján, feltéve, hogy a születése napjától magyarországi lakóhellyel rendelkezett és a nyilatkozat megtételét közvetlenül megelőzően legalább öt éve az ország területén lakik. A nyilatkozatot az érintett tizenkilencedik életévének betöltéséig teheti meg.
(2) A nyilatkozat elfogadása esetén a belügyminiszter bizonyítványban igazolja az állampolgárság megszerzését.
(3) A belügyminiszter határozatban állapítja meg, ha a nyilatkozat elfogadásának feltételei hiányoznak, beleértve a 13-15. §-okban a kérelem benyújtására előírtakat. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető.”
4. § Az Ápt. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A honosított, illetőleg a visszahonosított (a továbbiakban együtt: honosított) személy választása szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz. Az esküt vagy a fogadalmat a honosított a lakóhelye szerint illetékes polgármester előtt, illetve a 4. § (6) és (7) bekezdésének hatálya alá tartozó honosított a polgármester vagy a magyar külképviselet vezetője előtt teszi le. A cselekvőképtelen személy nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselője teszi le.”
5. § Az Ápt. 8. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A lemondás elfogadásától számított egy éven belül kérheti a köztársasági elnöktől magyar állampolgárságának visszaállítását az, aki külföldi állampolgárságot nem szerzett.”
6. § Az Ápt. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A magyar állampolgárság visszavonható attól a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz év elteltével.”
7. § Az Ápt. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az állampolgárság megszerzésére irányuló nyilatkozatot és kérelmet, továbbá az állampolgárságról lemondó nyilatkozatot, valamint az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelmet (a továbbiakban: állampolgársági kérelem) magyar nyelven, az e célra rendszeresített nyomtatványon, személyesen kell benyújtani a kérelmező lakóhelye szerint illetékes települési - fővárosban a kerületi - önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjéhez, a külföldön élő kérelmező esetében az illetékes magyar konzuli tisztviselőhöz.”
8. § Az Ápt. 16. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A honosítási okiratot a belügyminiszter megküldi a kérelmező lakóhelye szerint illetékes polgármesternek, a 4. § (6) és (7) bekezdése alapján honosított esetében a polgármesternek vagy a magyar konzuli tisztviselőnek.
(2) Az állampolgársági esküt vagy fogadalmat a letételére szóló felhívás kézbesítésétől számított két hónapon belül kell letenni. A határidőt a belügyminiszter kérelemre meghosszabbíthatja.”
9. § (1) Az Ápt. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“17. § (1) A belügyminiszter egy éven belül adja ki az 5/A. § (2) bekezdésében meghatározott bizonyítványt, vagy hozza meg az 5/A. § (3) bekezdése szerinti határozatot.
(2) A belügyminiszter hat hónapon belül tesz javaslatot a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására, vagy hozza meg a 8. § (3) bekezdése szerinti határozatot.
(3) Az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelemnek, valamint a 12. § szerinti megkeresésnek a belügyminiszter három hónapon belül tesz eleget.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben megállapított határidő a nyilatkozatnak, a kérelemnek, illetve a megkeresésnek a belügyminiszterhez érkezése napján kezdődik, amely indokolt esetben egy ízben három hónappal meghosszabbítható.
(5) A honosítási és visszahonosítási kérelmet, valamint a lemondási nyilatkozatot a köztársasági elnök döntéséig, az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmet a bizonyítvány kiadásáig a kérelmező visszavonhatja. Ilyen esetben az eljárást a belügyminiszter megszünteti.
(6) Az állampolgársági eljárásban a kérelmező helyett meghatalmazottja is eljárhat, kivéve, ha e törvény személyes eljárást ír elő. Az állampolgársági ügyben eljáró szerv a képviseleti jogosultságot megvizsgálhatja és visszautasítja az olyan meghatalmazott eljárását, aki az ügyben a képviselet ellátására nem alkalmas, vagy aki a jogosultságát nem igazolja.
(7) Ha az állampolgársági ügy eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, a belügyminiszter az eljárást felfüggeszti. Ha a más szerv előtti eljárás megindítására a kérelmező jogosult, erre megfelelő határidő kitűzése mellett a belügyminiszter felhívja. Ha a kérelmező a felhívásnak nem tesz eleget, a belügyminiszter az eljárást megszünteti vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, illetve tesz előterjesztést a köztársasági elnöknek.”
10. § (1) Az Ápt. 19. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos adatszolgáltatást - beleértve a 14. § (1) bekezdésében és a 20/A. §-ban meghatározott adatokat is - a honosított lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője teljesíti más anyakönyvvezetőnek, a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságnak, az idegenrendészeti, a menekültügyi, továbbá a személyazonosító igazolványt kiállító hatóságnak, valamint a Központi Statisztikai Hivatalnak.”
(2) A magyar állampolgárság megszűnéséről a belügyminiszter értesíti a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságot, az anyakönyvi hatóságot, a Központi Statisztikai Hivatalt, továbbá - a hadköteles személyek esetében - a Honvédelmi Minisztériumot.”
(2) Az Ápt. 19. §-ának (3) bekezdése b), c) és d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az állampolgársági eljárás során a belügyminiszter/
“b) adatot kérhet és betekinthet a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásába és a külföldiek nyilvántartásába;
c) adatot kérhet a rendőrségi, a bűntettesek és a büntető eljárás alatt állók nyilvántartásából, valamint az ügyészségtől és a bíróságtól;
d) véleményt kérhet a jegyzőtől, a gyámhatóságtól, és az idegenrendészeti hatóságoktól, továbbá véleményt kér a rendőrségtől és az illetékes nemzetbiztonsági szolgálattól.”
11. § Az Ápt. a következő új alcímmel és 20/A. §-sal egészül ki:
“Névmódosítás
20/A. § (1) A honosítást vagy visszahonosítást kérő külföldi egyidejűleg kérheti
a) azt, hogy saját vagy felmenője egykori magyar családi nevét viselhesse;
b) több tagú családi nevéből egy vagy több tag, valamint a nemre utaló végződés vagy névelem elhagyását;
c) családi nevének magyarra fordítását;
(2) A névmódosítási kérelmet okirattal vagy szakvéleménnyel kell alátámasztani.
(3) A névmódosítás engedélyezéséről a belügyminiszter okiratot ad ki, mely a 7. §-ban szabályozott eskü- vagy fogadalomtétel napján lép hatályba.
(4) A névmódosítást anyakönyvezni kell.”
12. § Az Ápt. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“23. § (1) E törvény alkalmazása szempontjából Magyarországon lakik az a lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgár, akinek bevándorlását engedélyezték, vagy akit menekültként elismertek, illetve az, aki letelepedési engedélyt kapott.
(2) E törvény alkalmazása szempontjából külföldön lakik az a személy, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye vagy tartózkodási helye.”
13. (1) Az Ápt. 24. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa/
“b) az eskü vagy fogadalom letételével kapcsolatos feladatokat.”
(2) Az Ápt. 24. §-a (4) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“e) a 4. § (1) bekezdés e) pontjában előírt vizsga követelményeit, valamint a közigazgatási hivatal vezetőjének a vizsgával kapcsolatos feladatait és az eljárás rendjét, a vizsga letétele alóli felmentésre való jogosultság igazolásának szabályait, a vizsga letételét igazoló okmány tartalmát és biztonsági követelményét.”
14. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2001. július 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Ápt. 21. §-a hatályát veszti.
(2) A 12. § 2002. január 1-jén lép hatályba.
A magyar állampolgárságról szóló hatályos törvény, az 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 1993. október 1-jén lépett hatályba. E törvény a magyar állampolgársági jogi hagyományokra építve, az elfogadott európai elveknek megfelelően szabályozta a magyar állampolgársággal összefüggő kérdéseket.
A törvény hatályba lépése óta eltelt nyolc év alatt azonban mind a belső, mind a nemzetközi jogban végbementek olyan változások, melyek szükségessé teszik az Ápt. harmonizációját a megváltozott szabályokhoz. A hatályos törvény alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai, a szabályozás bizonyos hiányosságai ugyancsak indokolják a törvény egyes normáinak módosítását.
1. Az Európa Tanács állampolgársági szakértői bizottsága által megalkotott Európai Állampolgársági Egyezményt (a továbbiakban: egyezmény) a Miniszteri Bizottság 1997. november 7-én aláírásra megnyitotta. A Kormány a 2351/1997. (XI. 7.) Korm. határozatában döntést hozott az egyezmény aláírásáról. Az egyezmény 2000. március 1-jén hatályba lépett. Az Európa Tanács számos tagállamában készül új, az egyezmény elveit figyelembe vevő állampolgársági szabályozás. A magyar Kormány által is aláírt egyezmény jóváhagyásának feltétele, hogy az Ápt. egyes rendelkezéseit az egyezmény előírásaival összhangba kell hozni. A módosítást igénylő kérdések a következők:
a) a hontalanság eseteinek csökkentése érdekében az állampolgárság kedvezményes megszerzését tágabb személyi kör részére kell biztosítani, egy szűk kategóriára vonatkozóan pedig új állampolgárság-szerzési jogcímet kell teremteni;
b) ugyancsak a hontalanság elkerülése érdekében lehetővé kell tenni a magyar állampolgárság visszaállítását az olyan személyek esetében, akik ugyan lemondtak a magyar állampolgárságról, de nem szereztek más állampolgárságot;
c) kedvezményes honosítási lehetőséget kell biztosítani az országban született vagy itt nevelkedett külföldiek részére.
Az Ápt. módosítását követően elkezdődhet az Európai Állampolgársági Egyezmény megerősítésének előkészítése.
2. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1997-ben vizsgálta az állampolgársági kérelmek elintézésének gyakorlatát, és az OBH 1936/1997. számú jelentésében ajánlást tett arra, hogy a belügyminiszter kezdeményezze az Ápt. és a végrehajtásáról szóló 125/1993. (IX. 22.) Korm. rendelet módosítását és kiegészítését, különösen a honosítás feltételeként előírt alkotmányos alapismereti vizsga tekintetében. Ajánlásában megfogalmazta továbbá azt, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályaira vonatkozó hivatkozást célszerű felváltani speciális állampolgársági normával.
A törvény alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai egybeesnek az állampolgári jogok országgyűlési biztosának megállapításaival: a szabályozásnak vannak olyan hiányosságai, amelyek következtében előfordulhat a joggal való visszaélés, különösen az alkotmányos alapismereti vizsga letételére vonatkozó egységes feltételek és eljárási normák hiánya miatt.
3. A joggyakorlatban problémaként merült fel a határon túlról áttelepült magyarok névviselése. A trianoni, illetve a párizsi békeszerződésekkel elcsatolt területek lakossága a magyar állampolgárság mellett gyakran elveszítette magyaros nevét is, részben a név idegen nyelvre való átírása miatt, részben pedig az utódállamok politikájának következtében. Különösen a magyar származású honosítottak sérelmezik azt, hogy családjuk eredeti magyar nevéhez és az ezt tartalmazó okmányokhoz csak időigényes és költséges eljárások után juthatnak hozzá.
4. Időközben olyan belső jogszabályi változások következtek be, illetve olyan új jogszabályok előkészítésére került sor, amelyek szintén indokolják az Ápt. egyes rendelkezéseinek a módosítását a megváltozott szabályokkal való összhang megteremtése érdekében.
1. Az Ápt. 4. § (1) bekezdés b) – e) pontjai a honosítás általános feltételeit határozzák meg. E feltételek egyike az e) pontban szabályozott vizsga. A magyar állampolgársági jogban az alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven teendő vizsgát a hatályos Ápt. vezette be nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve. A vizsga alkalmas a magyar állampolgárságot kérő külföldi beilleszkedésének ellenőrzésére. A vizsga szabályait az Ápt. végrehajtásáról szóló 125/1993. (IX. 22.) Korm. rendelet állapítja meg. A főbb rendelkezések törvényi szabályozást igényelnek, ezeket a törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat ) 2. §-a tartalmazza.
2. A Javaslat 1. §-ának (2) bekezdése bővíti a kedvezményes honosításra jogosultak körét. A kedvezmény abban nyilvánul meg, hogy a honosítási kérelem benyújtását megelőző itt lakás időtartamát a javaslat az általános nyolc év helyett öt évben állapítja meg olyan személyek esetében, akikre vonatkozóan az Európai Állampolgársági Egyezmény alapján kell kedvezményes állampolgárság-szerzési lehetőséget biztosítani. Az általánosnál rövidebb itt lakást indokolja az is, hogy az érintett személyeknél vélelmezhető az erősebb fokú Magyarországhoz való kötődés. E kedvezmény három személyi kört érint: az ország területén született külföldieket, azokat, akik már kiskorúként is Magyarországon éltek, valamint a hontalanokat. Az első két kategória esetében joggal feltételezhető, hogy magyarországi beilleszkedésük könnyebb és gyorsabb, mint olyan személyek esetében, aki felnőttként kerültek az országba. A hontalanoknak nyújtandó honosítási kedvezmény a nemzetközi jog elvárása. Az államok közössége régóta és többször deklarálta a hontalanság ellenében ható szabályozás szükségességét, mert a hontalanok egy állam védelmének hiányában bizonyos jogokat nem élvezhetnek, különösen a lakóhelyük államán kívül. Az Európai Állampolgársági Egyezmény mellett az ENSZ-nek két egyezménye is foglalkozik a hontalanokkal: a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi, valamint a hontalanság csökkentéséről szóló 1961. évi egyezmény. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1999. szeptember 15-én újabb ajánlást hozott a tagországok számára a hontalanság elkerüléséről és csökkentéséről. Több regionális szervezet - így a Személyi Állapot Nemzetközi Bizottsága is, melynek Magyarország 1999. októbere óta teljes jogú tagja – létrehozott különböző jogi dokumentumokat a hontalanság elkerülése érdekében. A nemzetközi jog értelmében hontalan az a személy, akit egyetlen állam sem tekint állampolgárának. Az állampolgárságot igazoló okmányok (útlevél) beszerzésének elmulasztása nem jelent hontalanságot.
A Magyarországon élő külföldiek sajátos összetétele miatt a (2) bekezdésben említett kedvezmény nem sok személyt érint.
3. A Javaslat 1. §-ának (3) bekezdése megadja a hatályos Ápt. 4. § (4) bekezdésében meghatározott kedvezményt azoknak a kiskorú gyermekeknek is, akiknek a szülője már megszerezte a magyar állampolgárságot. Gyakran előfordul, hogy a honosítási eljárás ideje alatt, az eskütétel előtt születik gyermeke a kérelmezőknek és a kérelmet már nem lehet a gyermekre kiterjeszteni. Ebben az esetben a gyermekre vonatkozóan csak az itt lakás előírt időtartamának eltelte után kérhették a szülők a honosítást. A gyermekek érdekében teszi lehetővé a Javaslat a honosítást megelőző “várakozási idő” csökkentését abban az esetben is, ha a szülő már megszerezte a magyar állampolgárságot, nemcsak akkor, ha a szülőjével együtt terjeszti elő a kérelmet.
Az 1. § (3) bekezdése teremti meg annak a lehetőségét, hogy a külföldön élő magyar állampolgár által örökbe fogadott kiskorú gyermek is magyar állampolgárságot szerezhessen honosítással.
4. A hatályos Ápt. is lehetőséget ad arra, hogy a honosítás egyes feltételei alól mentesüljön a kérelmező, ha honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik. A Javaslat ezt a lehetőséget egyértelműbben fogalmazza meg.
A honosítási kérelem benyújtásához szükséges időtartam tekintetében az Európai Állampolgársági Egyezmény tíz évnél kevesebb várakozási idő meghatározását kívánja meg. A törvényben szabályozandó várakozási idő ugyanakkor csak az állandó lakóhely bejelentésétől, azaz attól az időponttól számítható, amelytől kezdve a külföldi életvitelszerűen - az egyezmény megfogalmazásában: “állandó jelleggel” - az adott államban lakik. A magyar jogi szabályozásban ennek a feltételnek azok a külföldiek felelnek meg, akik bevándorlási engedéllyel rendelkeznek, akiket menekültként a menekültügyi hatóság elismert, vagy akik letelepedési engedélyt kaptak. A vízummal vagy a tartózkodási engedéllyel rendelkezők nem állandó itt lakási céllal tartózkodnak az országban, és csupán szálláshely bejelentési kötelezettségük van.
Az alkotmányos alapismeretek vizsgát a kérelmező lakóhelye szerint illetékes közigazgatási hivatalban kell letenni. A vizsga részleteit a törvény végrehajtási rendelete szabályozza. A vizsga célja, hogy felmérje a honosítást kérő külföldi integrálódásának fokát, a magyar nyelv ismeretét, a mindennapi életben való eligazodás képességét, az alapvető társadalmi ismereteket. Az állampolgársági jogi hagyományok szerint ugyanis az államok azoknak a külföldieknek adják meg az állampolgárságot, akik az állampolgárokhoz közelítő szinten beilleszkedtek a társadalomba.
A Magyarországon élő, honosítást kérő külföldiek között vannak olyanok, akik esetében nyilvánvalóan feltételezhető a polgárok közösségébe való beilleszkedés és emiatt felesleges az alkotmányos alapismeretek vizsga megkövetelése. Más kérelmezők pszichikai vagy fizikai állapota lehetetlenné teszi a vizsga letételét, ugyanakkor nem indokolt a magyar állampolgárság elnyerésének lehetőségétől megfosztani őket.
A Javaslat szerint nem kell vizsgát tennie a kiskorúaknak, valamint a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezett nagykorú személyeknek.
Indokolatlan a vizsga megkövetelése azok esetében is, akik magyarországi felsőoktatási intézményben magyar nyelvű oktatásban vettek részt és diplomát szereztek.
Az idős vagy egészségi állapotuk tartós és visszafordíthatatlan romlása miatt akadályoztatott kérelmezők vizsgakötelezettsége sokszor megalázó helyzetet teremtett mind a vizsgázó, mind a vizsgáztató számára. Az inaktív honosítást kérőktől nem indokolt a vizsgakötelezettség teljesítésének megkövetelése, ha a többi törvényi feltételt igazolják.
Az egészségi állapot miatti vizsgaképtelenség igazolásának részletes szabályait a törvény végrehajtási rendelete fogja megállapítani.
1. A hatályos Ápt. a záró rendelkezések között szabályozza a magyar állampolgárság visszaszerzésének egy sajátos esetét, a nyilatkozatot. A Javaslat A magyar állampolgárság megszerzése című fejezetbe illeszti ezt a rendelkezést. A Javaslat 5/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja átveszi az Ápt. 21. §-át, kiegészítve azzal a feltétellel, hogy nyilatkozattal csak az szerezheti vissza a magyar állampolgárságát, aki - a honosítás és a visszahonosítás kritériumaihoz hasonlóan - az állampolgárság elvesztése óta nem folytatott a Magyar Köztársaság érdekeit sértő tevékenységet.
2. A Javaslat az Európai Állampolgársági Egyezmény előírásait követve egyszerűsített eljárásban teszi lehetővé a magyar állampolgárság megszerzését egyes olyan hontalanoknak, akik Magyarországon születtek és élnek. A nyilatkozattételi lehetőség korlátozott, csak azokat illeti meg, akik azért nem rendelkeznek állampolgársággal, mert a szüleik állampolgársága szerinti állam joga nem a leszármazás elvét, hanem a területi elvet, a ius solit követi és a külföldön született gyermeket nem ismeri el állampolgárának. Ilyen szabályozást alkalmaznak a latin-amerikai államok és még néhány más Európán kívüli állam is. A nyilatkozattal történő állampolgárság-szerzés feltétele még, hogy a kérelmező Magyarországon élő szülőktől Magyarországon született és a nyilatkozat megtételét megelőzően legalább öt évig Magyarországon lakott. Az állampolgárság-szerzés ezen lehetőségének időbeli korlátja is van: az érintett 19. életévének betöltéséig teheti meg a nyilatkozatot. Az állampolgársági eljárási szabályok szerint a kiskorú állampolgársági kérelmét törvényes képviselője terjeszti elő. A nagykorúság elérése után korlátozott időtartamú lehetőséget tesz lehetővé a Javaslat a hontalannak, hogy saját maga éljen a nyilatkozattétel jogával. Aki ezt elmulasztja, a honosítás szabályai szerint kérelmezheti a magyar állampolgárságot. Gyakorlati tapasztalataink szerint az 5/A. § (1) bekezdés b) pontjában tárgyalt élethelyzet nagyon ritka a Magyarországon élő külföldiek esetében.
A nyilatkozattal történt állampolgárság-szerzést a belügyminiszter bizonyítványban igazolja.
3. A Javaslat szabályozási hiányosságot pótol: határozatban kell megállapítani azt a tényt, hogy a nyilatkozat törvényi feltételei nem állnak fenn. Ilyen eset lehet például az, ha az 5/A. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozó kérelmező nem a meghatározott három jogcím egyike alapján, hanem más módon vesztette el magyar állampolgárságát vagy a nyilatkozatot nem személyesen, illetve az eljárási szabályokban megnevezett hatóságnál tette. Az (1) bekezdés b) pontjára alapozott nyilatkozatnál pedig a hontalanság tényét és okát kell például vizsgálni.
Kivételes esetben külföldön élő kérelmező is elnyerheti a magyar állampolgárságot honosítással. Ezért a polgármester mellett fel kell jogosítani a magyar külképviselet vezetőjét is az eskü- vagy fogadalomtétel lebonyolítására abban az esetben, ha a honosított külföldi lakos.
A hontalanság eseteinek csökkentését szolgálja a rendelkezés, melyet az Európa Tanács egyezménye és a hontalansággal kapcsolatos ajánlása is előír. A magyar állampolgársági jogban is van előzménye az állampolgárok visszafogadásának: az 1949-ig hatályban volt első állampolgársági törvényünk, az 1879. évi L. törvény is tartalmaz hasonló szabályt. Ritkán, de előfordul, hogy a magyar állampolgárságáról lemondott személy annak ellenére nem szerez külföldi állampolgárságot, hogy ezt a másik állam illetékes hatósága kilátásba helyezte részére.
A hatályos Ápt.-nek a magyar állampolgárság visszavonására vonatkozó szabálya olyan garanciális elemet tartalmaz, amely lehetetlenné teszi az alkalmazását. A csalárd módon megszerzett magyar állampolgárság gyakorlatilag nem volt visszavonható, mert a hatályos törvény csak a külföldön élő személy esetében engedi az állampolgárság visszavonását. Életszerűtlen, hogy az a honosított, aki törvénytelen eszközöket vett igénybe a magyar állampolgárság elnyeréséhez, végleg elhagyja az országot. A Javaslat ezt a elemet elhagyja a visszavonás feltételei közül. A módosítás nem sérti a nemzetközi normákat. Az Európai Állampolgársági Egyezmény hét esetben engedi meg az állampolgárságnak az állam kezdeményezésére vagy ex lege történő elvesztését, ezek egyike a csalással, hamis információkkal és releváns tények elhallgatásával szerzett állampolgárság visszavonása. Az egyezmény 7. cikkének 3. pontja a visszavonást az említett címen még akkor is lehetővé teszi, ha ennek következtében az érintett hontalanná válik.
Az állampolgárság csak akkor vonható vissza, ha azt A magyar állampolgárság megszerzése című fejezetben foglalt jogcímeken szerezték, a törvény erejénél fogva keletkezett magyar állampolgárság hivatalból nem szüntethető meg.
A Javaslat kiegészíti a nyilatkozattal az állampolgársági kérelmek előterjesztésének hatályos szabályait.
A köztársasági elnök által kiadott honosítási okiratot a belügyminiszter a honosított lakóhelye szerint illetékes polgármesternek, a 4. § (6) és (7) bekezdése alapján honosított külföldön élő személy iratait pedig a magyar külképviselet vezetőjének küldi meg.
1. Az (1) bekezdés a magyar állampolgárság nyilatkozattal történt megszerzésének igazolására egy éves ügyintézési határidőt állapít meg. A határidőt arra tekintettel határozza meg a javaslat, hogy a nyilatkozat egyes törvényi feltételeinek megállapításához más államok hatóságait kell megkeresni, más államok jogáról, illetve az érintett személyek állampolgársági státusáról kell tájékozódni. Az egykori magyar állampolgárok esetében pedig a magyar állampolgárság elvesztése óta bekövetkezett személyi állapoti változásokat kell a magyar jog szerint rendezni.
A Javaslat 9. §-ának (2), (3) és (4) bekezdése megegyezik a hatályos Ápt. rendelkezéseivel.
2. A hatályos Ápt. egyes eljárási kérdésekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény alkalmazását írja elő. Még ezekben a részletkérdésekben sem adaptálható teljes mértékben az államigazgatási eljárási norma. Ezért a Javaslat megállapítja az egyes állampolgársági kérelmek visszavonásának, a képviseletnek, valamint az állampolgársági eljárás felfüggesztésének szabályait.
3. Az Ápt. hatályba lépése óta jelentős változások következtek be a személyi okmányok és a személyi adatok nyilvántartása terén. A változásokra, valamint a Javaslatban foglalt rendelkezésekre figyelemmel szabályozza újra a 10. § (1) és (2) bekezdése az állampolgárság-változásról történő adatszolgáltatást. Az adatigénylésre jogosultak köre kiegészül a Központi Statisztikai Hivatallal, ugyanis fontos érdek fűződik a pontos nemzetközi vándorlási adatok gyűjtéséhez és elemzéséhez.
A 10. § (2) bekezdése az állampolgársági ügyben eljáró szerv betekintési, adat- és véleménykérési jogosultságát bővíti egyrészt az Ápt. hatályba lépése óta bekövetkezett változásokra, másrészt a gyakorlati tapasztalatokra tekintettel.
A 11. §-hoz
A honosítását vagy visszahonosítását kérő külföldi a magyar állampolgársággal együtt kérheti a családi nevének magyarosítását. Ezzel lehetővé válik az egykori magyar állampolgárok, illetve magyar származásúak számára, hogy visszakapják családjuk egykori magyaros hangzású és helyesírású nevét. A nem magyar származásúaknak is lehetőséget teremt a Javaslat arra, hogy kérjék a magyar nyelvtől és névviselési szokásoktól idegen, elsősorban a nemre utaló névelemek elhagyását, valamint a családi nevük magyarra fordítását. Más államok jogában is találunk példát hasonló szabályozásra, mely hozzájárul a honosított külföldi mielőbbi integrálódásához.
A külön névváltoztatási eljárást kiküszöbölő névmódosítási lehetőséggel csak azok élhetnek, akik kérelmüket okirattal vagy szakvéleménnyel támasztják alá. Erre szolgáló okirat lehet például a kérelmező vagy felmenője eredeti családi nevét feltüntető egykori magyar állami anyakönyvi kivonat. Szakvéleményt az Magyar Tudományos Akadémia intézetei és az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda adhatnak.
A névmódosítás engedélyezéséről külön okiratot kell kiadni. A név megváltozása személyi jogállapoti kérdés, szabályozása során figyelemmel kell lenni a nemzetközi magánjognak a személyes jogra vonatkozó elveire. A magyar belügyminiszter változást csak a magyar állampolgárok tekintetében engedélyezhet. Tehát a névmódosítás csak a magyar állampolgárság megszerzése napján léphet hatályba.
Az anyakönyv az egyetlen történeti, a változásokat is rögzítő személyi állapoti nyilvántartás. Ezért a névmódosítást az anyakönyvbe be kell jegyezni.
Az idegenrendészeti szabályok tervezett módosításával összhangban állapítja meg újra a Javaslat a Magyarországon lakó külföldi személy fogalmát. Elsősorban az eljárási normák, illetve a lemondás szabályai miatt szükséges annak definiálása, hogy ki tekinthető külföldi lakosnak.
A honosítás szabályozásának megváltozása miatt szükséges a Kormány felhatalmazásának módosítása az eskü- és fogadalomtétel, valamint az alkotmányos alapismeretek vizsga végrehajtási szabályaira vonatkozóan.
A törvény mielőbbi hatályba lépése indokolt, hiszen szabályozási hiányosságokat szüntet meg, illetve a kérelmezők számára állapít meg könnyebben teljesíthető feltételeket. A (2) bekezdésben említett törvényhely új idegenrendészeti jogintézményre utal, ezért csak a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvénnyel együtt léphet hatályba.
Az Ápt. hatályát vesztő 21. §-a beépül a nyilatkozattal történő állampolgárság-szerzés szabályaiba.