T/3712.
számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról
Előadó: dr. Dávid Ibolya
igazságügy-miniszter
2001. évi ….. törvény
a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló
1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az
ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint egyéb
törvények módosításáról
I. fejezet
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló
1972. évi V. törvény módosítása
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló - többször módosított - 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az ügyészség törvényben meghatározott ügyekben nyomozást végez, felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett, törvényben meghatározott egyéb jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.”
2. §
(1) Az Ütv. 3. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi c)-f) pont megjelölése d)-g) pontra változik:
(Az (1) bekezdésben megjelölt feladatok érdekében az ügyészség)
“c) törvényben meghatározott egyéb jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben,”
(2) Az Ütv. 3. §-a (2) bekezdésének - az (1) bekezdés szerint d) pontra változott - rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az (1) bekezdésben megjelölt feladatok érdekében az ügyészség)
“d) gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogkörét; a bírósági eljárásban képviseli a vádat, továbbá gyakorolja a büntetőeljárási törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat;”
(3) Az Ütv. 3. §-ának (2) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
(Az (1) bekezdésben megjelölt feladatok érdekében az ügyészség)
“h) ellátja a nemzetközi szerződésekből, különösen a jogsegély kérésével és nyújtásával összefüggésben rá háruló feladatokat.”
3. §
Az Ütv. 5. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés a következő f)-h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi h)-i) pont megjelölése i)-j) pontra változik:
(A legfőbb ügyész)
“e) a bűncselekmény nyomozását bármely nyomozó hatóságtól az ügyészség hatáskörébe vonhatja, az ügyek ügyészségi nyomozása során más nyomozó hatóságok tagjait - szolgálati, közszolgálati jogviszonyukat nem érintve - az országos vezető egyetértésével igénybe veheti;
f) a büntetőeljárási törvényben meghatározottak szerint a büntető ügyekben hozott jogerős határozatok ellen felülvizsgálati indítványt, vagy a törvényesség érdekében jogorvoslatot nyújthat be a Legfelsőbb Bírósághoz;
g) a Legfelsőbb Bíróság előtti jogegységi eljárásban gyakorolja a külön törvényben meghatározott jogkörét;
h) indítványozza közvádas bűncselekmény vagy szabálysértés miatt a mentelmi jog felfüggesztését, illetőleg, ha törvény az eljárás megindítását valamely szerv, személy hozzájárulásához köti, kezdeményezi a hozzájárulás megadását;”
Az Ütv. 7. §-a (2) bekezdésének d)-e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ügyész a nyomozás törvényességének felügyelete során)
“d) feljelentés kiegészítést, nyomozást vagy pótnyomozást rendelhet el, annak lefolytatásával a nyomozó hatóságot bízhatja meg;
e) törvényben meghatározott feltételek esetén gondoskodik a nyomozás megtagadásáról vagy megszüntetéséről, illetőleg a vádemelést elhalasztja, vagy pedig az ügyben vádat emel;”
Az Ütv. a 9. §-át követően a következő alcímmel és 9/A. §-sal egészül ki:
9/A. § (1) Az ügyészségi nyomozás (az 5. § (2) bekezdésének e) pontja, a 7. § (2) bekezdésének f) pontja és a melléklet 1. pontja, valamint 2. pontja) során bűncselekmény elkövetésének felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, az elkövető elfogása, tartózkodási helyének megállapítása, továbbá a bizonyítékok megszerzése céljából az ügyész, illetve megbízása alapján az ügyészségi nyomozó - az e törvényben foglalt eltérésekkel - titkos információgyűjtést végezhet a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) VII. fejezetében meghatározott szabályok szerint. Ahol az Rtv. a titkos információgyűjtés körében a rendőrség számára állapít meg jogokat, ott az ügyészségi nyomozást végző ügyészi szervet kell érteni.
(2) Ha az Rtv. a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés keretében végzett cselekményhez az ügyész engedélyét (hozzájárulását, jóváhagyását) írja elő, az engedélyezés jogkörét a felettes ügyész gyakorolja.
(3) A bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtésre szolgáló eszközök és módszerek (a továbbiakban: különleges eszköz) alkalmazása iránti kérelmet az ügyészségi nyomozást végző ügyészségi szerv vezetője terjeszti elő. A különleges eszköz alkalmazásának sürgősségi elrendelésére az ügyészségi nyomozást végző ügyészségi szerv vezetője jogosult.
(4) Az ügyészségi nyomozás során a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés elvégzésére a felettes ügyész - a nemzetbiztonsági szolgálatok kivételével - bármely titkos információgyűjtés végzésére jogosult szervet utasíthatja. A katonai ügyészségi nyomozás során a katonai ügyész a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés elvégzésére az illetékes nemzetbiztonsági szolgálatot is megkeresheti. A bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés elvégzésére az ügyész a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot keresi meg. A titkos információgyűjtés végzésére jogosult szerv a titkos információgyűjtést köteles elvégezni.
(5) Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmény nyomozása során az ügyész titkos információgyűjtést kezd, e tényről tájékoztatja azon szolgálat főigazgatóját, amelynek állományába az említett személy tartozik. A titkos információgyűjtés elvégzésére ilyen esetben az ügyész az érintett nemzetbiztonsági szolgálatot is felkérheti.
(6) A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei alkalmazásának részletes szabályait a legfőbb ügyész állapítja meg."
(1) Az Ütv. 10. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E feladat megvalósítása érdekében az ügyész)
“a) a büntető ügyekben a bíróság előtt képviseli a vádat; a vádat elejtheti vagy módosíthatja, részt vehet a bírósági tárgyaláson, és a bíróság döntése előtt az ügyben felmerülő minden kérdésben indítványt tehet.”
(2) Az Ütv. 10. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E feladat megvalósítása érdekében az ügyész)
“d) gyakorolja a törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat;”.
(4) Az Ütv. 10. §-ának (2) bekezdése a következő e)-f) ponttal egészül ki:
(E feladat megvalósítása érdekében az ügyész)
“e) mindazon perekben és peren kívüli eljárásokban, amelyekben az ügyészt külön törvény alapján önállóan, vagy más mellett keresetindítási jog, illetőleg jogorvoslati jog illeti meg, az ügyészi perbelépés (jogorvoslat) megfontolása céljából a bírósági iratokba betekinthet;
f) külön törvény felhatalmazása alapján az ügyész által közérdekből indítható polgári peres eljáráshoz az állami, a helyi önkormányzati és a kisebbségi önkormányzati szervek, a köztestületek és a gazdálkodó szervezetek vezetőitől iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, továbbá felvilágosítás adását kérheti; a megkeresett szerv vezetője az ügyészi felkérésnek köteles eleget tenni.”
(5) Az Ütv. 10. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A helyi bíróságon ügyészségi titkár is képviselheti a vádat, kivéve, ha a terheltet fogvatartják.”
Az Ütv. 11-12. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“11. § Az ügyész az ezen fejezetben írt felügyeleti tevékenysége során bármely időpontban
a) ellenőrizheti a büntetés-végrehajtási intézetekben és a nyomozó hatóságoknál
aa) az őrizetbe vétel,
ab) az előzetes letartóztatás,
ac) a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés,
ad) a szabadságvesztés,
ae) az idegenrendészeti őrizet,
af) a szabálysértési és a pénzbírságot helyettesítő elzárás, valamint
ag) a nyomozó hatóságok előállító helyiségeiben foganatosított személyes szabadságkorlátozás
törvényességét; a büntetés-végrehajtási szerveknél, a nyomozó hatóságoknál megtekintheti a fogvatartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat, a fogvatartási iratokat;
b) ellenőrizheti a javítóintézetekben az előzetes letartóztatás foganatosításának, valamint a javítóintézeti nevelés végrehajtásának törvényességét;
c) ellenőrizheti az illetékes szerveknél a büntetések és az intézkedések végrehajtására vonatkozó jogszabályok megtartását, így különösen
ca) a közérdekű munka,
cb) a pénzbüntetés,
cc) a mellékbüntetések,
cd) a kényszergyógyítás végrehajtását, továbbá
ce) a feltételes szabadságra bocsátás, a pártfogó felügyelet, az utógondozás,
cf) a bűnmegelőzési ellenőrzés,
cg) a bűnügyi és körözési nyilvántartás, valamint
ch) a lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelt házi őrizet és
ci) az idegenrendészeti közösségi szálláshelyeken a kijelölt kötelező tartózkodás foganatosításának
törvényességét, megtekintheti a fogvatartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat, a fogvatartási iratokat;
d) meghallgathatja a fogvatartottakat, illetve felülvizsgálhatja a büntető ügyben hozott határozatok végrehajtásával kapcsolatos panaszokat;
e) ellenőrizheti a fogvatartottakkal való bánásmód törvényességét, a végrehajtás alatt állók jogvédelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését.
12. § (1) A 11. § a)-c) pontjaiban meghatározott személyes szabadságot korlátozó büntetések, intézkedések és kényszerintézkedések végrehajtására illetékes szervek vezetői kötelesek az ügyésznek a törvények megtartására és a fogvatartás körülményeire vonatkozó rendelkezéseit teljesíteni. E szervek vezetői az ügyész utasításai ellen felettes szerveik útján előterjesztést tehetnek a felettes ügyészhez, melynek nincs halasztó hatálya.
(2) Az ügyész köteles nyomban szabadlábra helyezni azokat, akiket törvényes határozat nélkül, vagy a határozatban megjelölt időponton túl tartanak fogva.
(3) Az ügyész a törvényben meghatározott esetben indítványt tesz, a büntetés-végrehajtással kapcsolatos bírósági eljárásban részt vesz, illetve részt vehet a tárgyaláson, illetve a meghallgatáson.
(4) Ha az ügyész a bíróság büntetés-végrehajtási igazgatási tevékenységével összefüggésben intézkedésre okot adó körülményt észlel, a jogszabályi rendelkezés érvényesülésének biztosítása érdekében a megyei (fővárosi) bíróság elnökének intézkedését kezdeményezi.”
8. §
Az Ütv. a következő 12/A. §-sal egészül ki:
“12/A. § (1) Felügyeleti jogkörében az ügyész
a) a végrehajtás bármely kérdésében vizsgálatot tarthat, illetve az ellenőrzött szervet vizsgálat tartására kérheti fel,
b) a végrehajtásra illetékes szervek vezetőitől az ügyész iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, illetőleg megküldését, továbbá felvilágosítás adását kérheti,
c) a végrehajtási szerveknél általános érvényű rendelkezés (intézkedés, utasítás, stb.) kiadását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését kezdeményezheti.
(2) Az illetékes szerv vezetője az (1) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt ügyészi felkérésnek köteles eleget tenni.”
9. §
(1) Az Ütv. 13. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ügyész a törvényesség biztosítása érdekében az ügyészi törvényességi felügyelet során)
“e) megtekintheti az ügyészi törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek általános érvényű rendelkezéseit és egyedi döntéseit, a törvényesség érdekében szükség esetén vizsgálatot tarthat, illetőleg az ellenőrzési vagy felügyeleti joggal felruházott szervet vizsgálat tartására kérheti fel; ezzel összefüggésben a szervek területére, helyiségeibe beléphet;”
(2) Az Ütv. 13. §-ának (3) bekezdésében “az (1) bekezdés” szövegrész helyébe “a (2) bekezdés” szövegrész lép.
Az Ütv. 14. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a 14. § a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő egy éven túl nyújtja be, az óvás folytán tett intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet, az (5) bekezdésben meghatározott esetek kivételével.
(4) Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő három éven túl nyújtja be, a (3) bekezdésben és a 17. § (5) bekezdésében meghatározott korlátokon túl az óvás folytán tett intézkedés - az (5) bekezdésben megállapított esetek kivételével - jogot nem korlátozhat vagy vonhat el, illetőleg kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg.
(5) Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő három éven túl nyújtja be, az óvás folytán tett intézkedés jogot korlátozhat vagy vonhat el - annak jóhiszemű szerzésére és gyakorlására tekintet nélkül -, illetőleg kötelezettséget és joghátrányt állapíthat meg, ha
a) az az ügy, amelyben a törvénysértő rendelkezést hozták, nem tartozik az ügyben eljárt szerv hatáskörébe, vagy
b) a szervnek az ügyben eljárt dolgozója a kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte és ez a szerv rendelkezését befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki.
(6) Az egyedi határozatok vagy általános érvényű rendelkezések meghatározott fajtái ellen irányuló ügyészi óvást csak törvény zárhatja ki. Törvény a (3) és (4) bekezdésben megjelöltnél rövidebb időtartamot is megállapíthat az ügyészi óvás folytán tett intézkedések ott írt joghatása tekintetében.”
(1) Az Ütv. 17. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A felügyelet során az ügyészt a 13-16. §-ban megállapított jogok illetik meg, óvást azonban a szabálysértési hatóság felettes szervéhez nem nyújthat be. Az óvást - ha azzal a szabálysértési hatóság nem ért egyet - külön törvény szerint a helyi bíróság bírálja el. Az ügyész továbbá kérdésfeltevési, nyilatkozat- és indítványtételi joggal részt vehet a szabálysértési ügyben tartott meghallgatáson.
(3) Az ügyész külön törvényben meghatározott szabályok szerint elbírálja a szabálysértési hatóság intézkedése és határozata ellen benyújtott panaszt, és ellenőrzi a szabálysértési hatóság eljárást megszüntető határozatának törvényességét.
(4) Az ügyésznek az elzárásra, a pénzbírságot helyettesítő elzárásra, illetőleg a szabadon bocsátásra, valamint a fogvatartás körülményeire vonatkozó, egyedi ügyekben adott utasításait az eljáró szervek teljesíteni kötelesek. Az ügyészség utasítása ellen az érintett szerv a felettes ügyészhez előterjesztéssel élhet. Az előterjesztésnek nincs halasztó hatálya.”
Az Ütv. 18. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a 18. § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
“(2) Az ügyészség tudományos és kutató szerve az Országos Kriminológiai Intézet.”
13. §
Az Ütv. 21. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az ügyészségi nyomozás teljesítésében az 5. § (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott hatóságok tagjai is részt vehetnek.”
14. §
(1) Az Ütv. 21. §-ának (2) bekezdésében az “ügyészségi fogalmazók és ügyészségi nyomozók” szövegrész helyébe az “ügyészségi fogalmazók, ügyészségi nyomozók és ügyészségi ügyintézők” szövegrész lép.
(2) Az Ütv. 22. §-ának (1) bekezdésében ”az ügyészségi fogalmazók és az ügyészségi nyomozók” szövegrész helyébe “az ügyészségi fogalmazók, az ügyészségi nyomozók és az ügyészségi ügyintézők” szövegrész lép.
(3) Az Ütv. 23. §-ában a “fogalmazót és nyomozót” szövegrész helyébe a “fogalmazót, nyomozót és ügyészségi ügyintézőt” szövegrész lép.
(4) Az Ütv. mellékletének 1. c) pontjában a “titkárok és fogalmazók,” szövegrész helyébe a “titkárok, fogalmazók és ügyintézők,” szövegrész lép.
Az Ütv. a következő 24/D. §-sal egészül ki:
“24/D. § (1) Ahol törvény az ügyésznek utasítási jogkört biztosít, az utasított szervek az utasításnak kötelesek eleget tenni.
(2) Az ügyész törvényben szabályozott eljárása során az eljárással érintett szerv, személy területére, helyiségébe - ha törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály másként nem rendelkezik - igazolványa felmutatásával beléphet.”
Az Ütv. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“25. § (1) Az ügyész köteles a hozzá beérkezett panaszokat (kérelmeket) késedelem nélkül megvizsgálni vagy megvizsgáltatni, törvénysértés esetén a szükséges intézkedéseket megtenni és a panasz (kérelem) elintézéséről a panaszost (kérelmezőt) értesíteni.
(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a panasz (kérelem) elbírálása mellőzhető, ha azt nem jogosult terjesztette elő, illetőleg az ügyész a törvényben biztosított jogorvoslati kérelmet már elbírálta, vagy ha a panaszt a sérelmezett határozat közlésétől számított egy éven túl nyújtották be. Erről a panaszost (kérelmezőt) értesíteni kell.”
Az Ütv. mellékletének
a) 1. b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) A hivatalos személy elleni erőszak, valamint a hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt elkövetett rablás, amennyiben a cselekményt a bíróság, az ügyészség vagy a rendőrség állományába tartozó személy, illetve önálló bírósági végrehajtó vagy önálló bírósági végrehajtóhelyettes ellen követtek el. [Btk. 229. §, valamint 321. § (3) bek. d) pont, (4) bek. b)-c) pont]”,
b) 1. c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) A bírák, ügyészek, bírósági és ügyészségi titkárok és fogalmazók, az ügyészségi nyomozók, valamint az önálló és a megyei bírósági végrehajtók és a végrehajtóhelyettesek, továbbá a közjegyzők és közjegyzőhelyettesek által elkövetett bármilyen bűncselekmény, továbbá az ülnöknek az igazságszolgáltatással összefüggésben elkövetett bűncselekménye”;
c) 1.e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“e) A b) pontban felsoroltak vonatkozásában elkövetett vesztegetés [Btk. 253. §], a vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott más hivatalos személy által elkövetett vesztegetés [Btk. 250. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdésének második tétele] és a befolyással üzérkedés [Btk. 256. §-a (1) - (2) bekezdés]”.
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi
adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosítása
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) tagja (tisztségviselője) a 4. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott jogosultság gyakorlásával összefüggésben - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a munkáltató nyilvántartásaiba betekinthet, s minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyával összefüggő szociális érdekeivel, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályok megtartásával kapcsolatos. A munkáltató a betekintést és a tájékoztatást nem tagadhatja meg.”
Az Üsztv.
a) 8. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a “fellebbviteli főügyészségen” szövegrész helyébe a “Fellebbviteli Főügyészségen”,
b) 46/H. §-a (2) bekezdésének d) pontjában a “fellebbviteli főügyészség” szövegrész helyébe a “Fellebbviteli Főügyészség”
szövegrész lép.
Az Üsztv. 10. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Az ügyészi tanács póttagjának kell tekinteni, aki az érvényesen leadott szavazatok legalább húsz százalékát megszerezte. Ha az ügyészi tanács tagjának a megbízatása megszűnik, a kieső tag helyére az ügyészi tanácsba a megválasztott póttagok közül - az elért szavazatok sorrendjében - megfelelő számban tanácstagot kell behívni.”
Az Üsztv. a 24. §-át követően a következő alcímmel és 24/A-24/C. §-sal egészül ki:
“Az Igazságügyi Minisztériumba és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács
Hivatalába beosztott ügyész
24/A. § (1) A legfőbb ügyész az ügyészt – hozzájárulásával és az igazságügy-miniszter egyetértése esetén – beoszthatja az Igazságügyi Minisztériumba.
(2) A legfőbb ügyész az ügyészt – hozzájárulásával és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) Hivatala vezetőjének egyetértése esetén – határozott vagy határozatlan időre, illetőleg meghatározott feladatra beoszthatja az OIT Hivatalába.
(3) Az Igazságügyi Minisztériumba és az OIT Hivatalába beosztott ügyész megtartja ügyészi tisztségét, de ügyészi jogkört nem gyakorolhat. Javadalmazására az ügyészre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(4) A határozott időre kinevezett ügyész az Igazságügyi Minisztériumba és az OIT Hivatalába nem osztható be.
24/B. § (1) Az Igazságügyi Minisztériumba és az OIT Hivatalába beosztott ügyész köteles a vezetői intézkedéseket, utasításokat teljesíteni, érvényesülésüket elősegíteni.
(2) Az Igazságügyi Minisztériumba és az OIT Hivatalába beosztott ügyész jogállására a 35-40. §, a 44. § (1)-(3) bekezdése, valamint az 51. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) Ha törvény az OIT Hivatalába beosztott ügyész jogállásáról kifejezetten nem rendelkezik, az OIT Hivatalába beosztott bíróra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(4) Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott ügyész felett a fegyelmi jogkört a legfőbb ügyész gyakorolja a X. fejezet rendelkezései szerint, azzal, hogy a fegyelmi eljárás megindítását az igazságügy-miniszter kezdeményezheti.
24/C. § (1) A legfőbb ügyész az ügyész igazságügyi minisztériumi, illetőleg OIT hivatali beosztását megszünteti:
a) az ügyész kérelmére,
b) az igazságügy-miniszter, illetőleg az OIT Hivatala vezetőjének indítványára,
c) hivatalból, előzetesen kikérve az igazságügy-miniszter, illetőleg az OIT Hivatala vezetőjének véleményét.
(2) Az ügyész a beosztás megszüntetésének közlését követően további 30 napig köteles az Igazságügyi Minisztériumban, illetőleg az OIT Hivatalában a feladatait ellátni, ettől azonban a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.
(3) Az Igazságügyi Minisztériumba, illetőleg az OIT Hivatalába történt beosztása megszűnését követően az ügyészt tényleges ügyészi álláshelyre kell – pályázat nélkül – kinevezni, az igazságügyi minisztériumi, illetőleg az OIT hivatali beosztását megelőző vagy azzal legalább azonos szintű, lehetőleg az ügyész lakóhelye szerinti, illetőleg korábbi szolgálati helyével azonos városban lévő szolgálati helyre. Hozzájárulásával az ügyész más szolgálati helyre is kinevezhető.”
Az Üsztv. 28. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
“(8) Az öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő ügyészt, ha e jogcímen felmentését kezdeményezi, a legfőbb ügyész köteles - az ügyészi tanács véleményének kikérése nélkül - az (1) bekezdés d) pontja alapján felmenteni. E jogcímen az ügyész kezdeményezésére csak egy alkalommal kötelező a felmentés.”
Az Üsztv. a következő 50/E. §-sal egészül ki:
“50/E. § (1) Az Igazságügyi Minisztériumba és az OIT Hivatalába beosztott ügyészre a 46-50/D. §-okban foglalt rendelkezéseket a (2)-(5) bekezdések szerinti eltéréssel kell alkalmazni.
(2) Az ügyész a beosztási pótlékára a korábbi beosztásának megfelelően jogosult. Ha az ügyész korábban helyi ügyészségen működött, részére a főügyészségi ügyészre vonatkozó mértékű beosztási pótlékot kell megállapítani, és az Igazságügyi Minisztériumba, illetőleg az OIT Hivatalába beosztott ügyészként eltöltött szolgálati idő tartamát főügyészségen eltöltött időnek kell tekinteni.
(3) Az Igazságügyi Minisztériumban és az OIT Hivatalában főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, illetve osztályvezetői munkakört ellátó ügyész vezetői pótlékra a következők szerint jogosult:
a) a főosztályvezető és a főosztályvezető-helyettes vezetői pótléka a megyei főügyészre, illetve a megyei főügyészhelyettesre,
b) osztályvezető vezetői pótléka a nagyobb helyi ügyészséget vezető ügyészre
irányadó összeggel azonos.
(4) Az OIT Hivatalába beosztott ügyész a (2) bekezdés szerint járó beosztási pótlékon felül a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény 10 százalékára is jogosult.
(5) Az ügyész soron kívüli előresorolására és részére cím adományozására – az Igazságügyi Minisztériumba beosztott ügyész esetén az igazságügy-miniszternek, az OIT Hivatalába beosztott ügyész esetén az OIT Hivatala vezetőjének javaslatára – a legfőbb ügyész jogosult.”
Az Üsztv. 94. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A törvény nem érinti a hivatásos és szerződéses állományú katona, továbbá a honvédségi közalkalmazott - más, a reájuk vonatkozó külön jogszabályokban foglalt - egyéb jogait és kötelességeit.”
Az Üsztv. 95. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) Ha az ügyészségi alkalmazott nyugdíjasnak minősül, köteles e tényről tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját.”
(1) Az Üsztv. 99. §-a a következő (7)-(8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)-(13) bekezdés (9)-(15) bekezdésre változik:
“(7) Az ügyészség a büntetőjogi tevékenysége során keletkező és általa kezelt személyes adatokat a büntető ügyben eljáró más hatóság, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére kérelemre - a kérelmező szerv által törvény alapján kezelhető adatok körére kiterjedően - átadhatja. Az adatátadást, illetőleg az adatátvitelt mindkét szervnél dokumentálni kell.
(8) Az ügyészség a titkos információgyűjtés alkalmazásával érintett személyek (beleértve az ügyészséggel együttműködőket és a fedett nyomozókat is) adatait - a különleges eszközzel végzett megfigyelés során felmerült érdektelenül rögzített információ, vagy az ügyben nem érintett személy adatai kivételével - és az alkalmazás eredményét, ha büntetőeljárás nem indul, a titkos információgyűjtés lezárását követő legfeljebb 2 évig, büntetőeljárás lefolytatása esetén a büntethetőség elévüléséig, elítélés esetén a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésig, illetőleg legfeljebb 20 évig, együttműködők, illetőleg fedett nyomozók esetén az együttműködés, illetőleg a fedett nyomozói tevékenység megszűnésétől számított 20 évig kezelheti.”
(2) Az Üsztv. 99. §-ának - az (1) bekezdés szerint (13) bekezdésre változott - rendelkezésében a “csak a (10) bekezdésben” szövegrész helyébe “csak a (12) bekezdésben” szövegrész lép.
(1) Az Üsztv. 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ügyészségi alkalmazottak tanácsa (a továbbiakban: alkalmazotti tanács) működik:]
“e) az Országos Kriminológiai Intézetben (a továbbiakban: OKRI).”
(2) Az Üsztv. 86. §-ának (2) bekezdésében az “Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet” szövegrész helyébe az “OKRI” szövegrész lép.
(3) Az Üsztv. 90/G. §-ának (1) bekezdésében az “Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetnél (OKKrI)” szövegrész, valamint a (2) bekezdésében az “OKKrI-nál” szövegrész helyébe az “OKRI-nál” szövegrész lép.
(4) Az Üsztv. 7. számú mellékletének 2. pontjában az “Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet (OKKrI)” szövegrész, valamint 2-5. pontjaiban az “OKKrI” szövegrész helyébe az “OKRI” szövegrész lép.
(1) Az Üsztv. 100. §-ának (1)-(2) bekezdésében a “fogalmazó és nyomozó” szövegrész helyébe a “fogalmazó, nyomozó és ügyészségi ügyintéző” szövegrész lép.
(2) Az Üsztv. 100. §-a (3) bekezdésének felvezető szövege és a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az ügyész, ügyészségi titkár, fogalmazó, nyomozó és ügyészségi ügyintéző közvetlenül vagy az ügyészségi informatikai eszközök felhasználásával - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feladatkörének ellátása során jogosult arra, hogy
a) a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben, illetve a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvényben meghatározott feladatai teljesítése érdekében szükség szerint - az általános munkarend korlátaitól függetlenül - térítés nélkül igénybe vegye a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, az Országos Gépjármű Alapnyilvántartás, a külföldre utazásban korlátozottakra és az útlevélre vonatkozó nyilvántartások, a bűnügyi nyilvántartás (a bűntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók, a büntetőeljárás alatt állók, a daktiloszkópiai és fénykép, valamint a DNS-profilok nyilvántartása), a személy- és tárgykörözések nyilvántartása, a cégnyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak nyilvántartása, a Határőrség határregisztrációs rendszerének, a Vám- és Pénzügyőrség vámregisztrációs és vámszám rendszerének, továbbá az egyes nyomozó szervek nyomozást támogató informatikai rendszereinek adatszolgáltatását; az erre irányuló adatkéréseket hiányos és töredék adatok esetén is teljesíteni kell;”
(1) Az Üsztv. 8. számú mellékletének I. 1. a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ügyészség - törvényben meghatározott nyomozási, nyomozásfelügyeleti, büntetőbírósági és büntetés-végrehajtási felügyeleti tevékenysége ellátása körében, az erre rendszeresített lajstromok, ügykönyvek, segédkönyvek és segédkönyv jellegű gyűjtők, valamint számítógépes adattárak segítségével - kezeli, illetve az adatkezelésre feljogosított más szervek nyilvántartásából átveszi:)
“a) a természetes személyek egyedi azonosító adatait (név, leánykori név, születési hely, év, hó, nap, anyja neve, személyi azonosítója, lakcíme, büntetett előéleti adatai, állampolgársága, fényképe és számítógépre vitt sajátkezű aláírásmintája);”
(2) Az Üsztv. 8. számú mellékletének I. 1. pontja a következő f) alponttal egészül ki:
(Az ügyészség - törvényben meghatározott nyomozási, nyomozásfelügyeleti, büntetőbírósági és büntetés-végrehajtási felügyeleti tevékenysége ellátása körében, az erre rendszeresített lajstromok, ügykönyvek, segédkönyvek és segédkönyv jellegű gyűjtők, valamint számítógépes adattárak segítségével - kezeli, illetve az adatkezelésre feljogosított más szervek nyilvántartásából átveszi:)
“f) az ügyészség törvényben előírt feladatai ellátása szempontjából szükséges egyéb adatokat.”
(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvény 14. §-a és 28. §-ának (1) bekezdése 2002. január 1. napján lép hatályba.
(3) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Ütv. 7. §-ának (4) bekezdése és 13. §-a (4) bekezdésének “a Kormánynak közvetlenül alárendelt” szövegrésze, továbbá az Üsztv. 13. §-ának (5) bekezdésének “budapesti székhelyű” szövegrésze, valamint 41. §-a (2) bekezdésének c) pontja a hatályát veszti.
(4) Az Üsztv. 46/G. §-a (3) bekezdésének az “(1) bekezdésben” szövegrésze helyébe a “(2) bekezdésben”, 26. §-a j) pontjának a “(4) bekezdésében” szövegrésze helyébe az “(5) bekezdésében” szövegrész lép.
(1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. évi törvény (a továbbiakban: Ktv.) 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíróra, illetve ügyészre, ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.”
(2) A Ktv. 15. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közszolgálati jogviszony megszűnik:)
“e) az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszűnésével.”
32. §
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 75. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az e fejezetben szabályozott eljárásokban a közigazgatási szerv határozatát a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogra tekintet nélkül meg kell semmisíteni, ha)
“a) az ügy nem a közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik,”.
33. §
Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény mellékletének 26. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“26. Az ügyészség büntetőjogi tevékenysége körében államtitokkörbe tartoznak:
a) A Be. 127. §-ának (3) bekezdése és 139. §-ának (3) bekezdése szerinti eljárásban az együttműködő gyanúsítottra vonatkozó adatok.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év,
b) Az ügyészségi nyomozás során végzett titkos információgyűjtés tekintetében:
ba) az információgyűjtés eszközeinek, az erők és módszerek alkalmazásának eljárási szabályai.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.
bb) A konkrét személyre, ügyre vonatkozó titkos információgyűjtő tevékenység során keletkezett és ehhez kapcsolódó minden konkrét adat a büntetőeljárásban történő felhasználásig, valamint azok nyilvántartása, tekintet nélkül az adathordozóra, fajtájára.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.
bc) Az ügyészséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban fedőadatok elhelyezésének ténye és az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.
bd) A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 68/B. §-a alapján létrehozott fedőintézmények jellegével összefüggő, valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”
34. §
(1) A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 291. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az (1) bekezdés a) pontja esetében a Legfelsőbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelő határozatot, ha a terhelt felmentésének, a kényszergyógykezelés mellőzésének, az eljárás megszüntetésének, illetőleg enyhébb büntetés kiszabásának, vagy enyhébb intézkedés alkalmazásának van helye, valamint, ha a bíróság a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel.”
(2) A Be. 291. §-ának (6) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Ha a hatályon kívül helyezés a 291. § (1) bekezdésének a) pontja alapján azért történt, mert a bíróság a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel, a megismételt eljárásban a súlyosítási tilalom nem érvényesül."
35. §
(1) A Be. 291/B. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"291/B. § A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt javára a törvényesség érdekében jogorvoslatnak van helye, ha
a) a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására, vagy kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt,
b) a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy más anyagi jogszabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak,
c) a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [234. § (1) bek., 241. §, 354. § (3) bek.] megsértésével került sor,
feltéve, hogy a jogerős ügydöntő határozat más jogorvoslattal nem támadható meg."
(2) A Be. 291/F. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Ha az indítványt a 291/B. § a) pontja alapján terjesztették elő, a b) pont alapján is, ha pedig a b) pont alapján terjesztették elő, az a) pont alapján is felül kell vizsgálni a határozatot.”
(3) A Be. 291/I. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a) a bíróság az ügydöntő határozatát a 291/B. § a) vagy b) pontjában írt anyagi jogszabálysértéssel hozta, vagy
b) az ügydöntő határozat meghozatalára a 291/B. § (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárási szabálysértéssel került sor.
(2) A Legfelsőbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelő határozatot, ha a terhelt felmentésének, a kényszergyógykezelés mellőzésének, az eljárás megszüntetésének, illetőleg enyhébb büntetés kiszabásának, vagy enyhébb intézkedés alkalmazásának van helye."
36. §
(1) A Be. 384. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, javítóintézeti nevelésért, illetőleg kényszergyógykezelésért a terheltnek kártalanítás jár, ha perújítás, felülvizsgálat vagy törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán felmentették, enyhébb büntetésre ítélték, próbára bocsátották, illetőleg az eljárást vele szemben megszüntették, avagy megállapították, hogy a kényszergyógykezelést törvényes ok nélkül rendelték el."
(2) A Be. 385. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A terhelt a jogerős felmentő ítélet, a jogerős megszüntető végzés, a perújítás, a felülvizsgálati eljárás vagy a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat eredményeképpen hozott jogerős határozat vele történő közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt."
(3) A Be. 386. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés, bűnügyi költség, vagyoni előny és elkobzás alá eső érték címén befizetett összeget a terheltnek vissza kell téríteni, ha perújítás, felülvizsgálat vagy törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán felmentették, illetőleg az ennek folytán hozott határozat ilyen kötelezést nem, vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz."
a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. LXXX. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Az elmúlt tíz évben lezajlott társadalmi változások, az ügyészség helyzetében és megítélésében végbement folyamatok, a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény új és forradalmi változásai a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) átfogó módosítását indokolják.
A törvényjavaslat lehetővé teszi – a többi nyomozó hatósághoz hasonlóan – az ügyészség részére is a titkos információ-gyűjtést, teljeskörűen újraszabályozza az ügyészség büntetés-végrehajtási felügyeleti tevékenységét, meghatározza az új szabálysértési törvényből az ügyészségre háruló feladatokat, s végül kiszélesíti az ügyészségi nyomozások körét.
A törvényjavaslat emellett a hatályos szabályozásnál részletesebben fogalmazza meg az ügyésznek a büntetőeljárási törvényben meghatározott jogköreit, továbbá elvégzi az Ütv. legutóbbi módosítása óta bekövetkezett jogszabály-változásoknak megfelelő pontosításait.
A Javaslat eleget tesz az Alkotmánybíróság 2/2000. (II.25.) AB határozatában foglaltaknak is, amely megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy az Ütv. az ügyészi óvás elbírálásával kapcsolatosan - a 14. § (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően - nem szabályozza a jogérvényesülés kiszámíthatóságának a jogbiztonság követelményének megfelelő eljárási garanciáit. A Javaslat ezért meghatározza az ügyészi óvás új szabályait az Alkotmánybíróság iránymutatásának megfelelően. Az így megállapított új szabályozás kielégíti mindazon alkotmányos követelményeket, amelyeket az említett Alkotmánybíróság határozata mind a jogbiztonság, mind a törvényesség érvényesítése érdekében az ügyészi óvás jogintézményével szemben felállított.
A Javaslat az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) módosításával új intézményként szabályozza az Igazságügyi Minisztériumba, illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába beosztott ügyész jogállását.
A Javaslat az új szabályozással összefüggésben elvégzi a szükséges további törvénymódosításokat (az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, a köztisztviselők jogállásáról szóló, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló, illetőleg a büntetőeljárásról szóló törvény kismértékű módosítása).
Az 1. §-hoz
A Javaslat az Alkotmány 51. §-ának (2) bekezdésével összhangban azzal egészíti ki az Ütv. 1.§-ának az ügyészség büntetőjogi feladatait összefoglaló (2) bekezdését, hogy az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben. Ezzel a módosítás kifejezi azt is, hogy az ügyésznek a nyomozáshoz kapcsolódó feladatai nem merülnek ki annak felügyeletében, mert ezen kívül a feladatkörébe tartozik pl. az úti okmány elvétele, a különösen védett tanúval kapcsolatos eljárási feladatok, a vádemelés elhalasztása stb. is.
A 2. §-hoz
Az Ütv. 3. §-a (2) bekezdésében szabályozott új c) pontban a szorosan vett nyomozás feletti felügyeleten kívüli, de a nyomozással összefüggésben álló - az 1.§-nál említett - feladatok értendők. E bekezdés d) pontjának módosítása azért szükséges, mert az Alkotmány 51. §-ának (1) és (2) bekezdése tömören határozza meg azokat a kötelességeket, amelyeket az ügyészségnek a büntetőbírósági eljárás során teljesítenie kell. Ezeket az Ütv. hatályos szövege hiányosan tartalmazza, amikor nem említi a jogorvoslati jogosultságot, amely a közérdek és az állampolgári jogok védelmének egyik legfontosabb eszköze a büntetőbírósági eljárásban.
A Javaslat a nemzetközi szerződésekből az ügyészségre háruló feladatokra (pl. jogsegély-ügyekre) való utalásnak az Ütv-ben való megjelenítésével egy meglévő hiányosságot szüntet meg.
A 3-4. §-hoz
Az Ütv. 5. §-a (2) bekezdése e) pontja rögzíti, hogy a legfőbb ügyész is jogosult arra, hogy bármely ügy nyomozását ügyészségi hatáskörbe vonja, emellett lehetővé teszi, hogy az ügyészségi nyomozás során más nyomozó hatóságok tagjait is igénybe vegye a nyomozó hatóság országos vezetőjének egyetértésével. E lehetőséget a legfőbb ügyész vonatkozásában törvények nem szabályozzák, s mivel az ilyen ügyek kiemelt bonyolultságú és szakmai súlyú ügyek, melyek nyomozásához különböző szaktudású személyekre lehet szükség, indokolt lehetővé tenni ezt a megoldást az erők összpontosítása és a hivatalos megkeresésekre, levelezésekre épülő nehézkes eljárás megrövidítése érdekében.
A felülvizsgálati indítvány, illetve a törvényesség érdekében benyújtható jogorvoslat, továbbá a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítvány a legfőbb ügyész olyan jelentőségű hatásköre, amelyeket indokolt az Ütv. önálló rendelkezéseként megjeleníteni.
A Javaslat 4. §-a pontosítja az ügyész nyomozásfelügyeleti hatáskörében megtehető intézkedések felsorolását.
A 5. §-hoz
A bűnözés globalizált formája ellen az egyes bűncselekményekre specializált nyomozó hatóságok (APEH, Vám- és Pénzügyőrség stb.) nem léphetnek fel kellő eredménnyel. Ezért a jelenlegi tagoltság általános előnyeit megőrizve megoldást kell találni a kiemelt bűncselekmények hatékony üldözésére is.
Az ügyészség alkotmányos feladata gondoskodni a bűncselekmények üldözéséről. Ez a kötelezettség azonban szélesebb tartalmú, mint a nyomozó hatóságok eljárásának törvényességi felügyelete, vagy egyes bűncselekmények ügyészi nyomozása.
Ma azonban az ügyészség az egyetlen nyomozó hatóság, amelynek nincs titkos információgyűjtésre joga, holott mind az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek (pl. az országgyűlési képviselők, bírák, ügyészek által elkövetett bűncselekmények) nyomozása, mind pedig a más nyomozó hatóságtól ügyészi hatáskörbe vont ügyek nyomozása azt szükségessé teheti.
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) VII. fejezete tartalmazza a titkos információgyűjtés szabályait. A rendőrség bűncselekmény elkövetésének megelőzésére, felderítésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére – a törvény keretei között – titokban információt gyűjthet.
A Javaslat az Rtv. VII. fejezetére utalással, az eltérések meghatározása mellett állapítja meg az ügyészség titkos információgyűjtési jogosultsága gyakorlásának feltételeit. Ezek között meghatározza az információgyűjtés célját, a bűncselekmények körét, az információgyűjtés engedélyezésére jogosultat, továbbá azt, hogy az információgyűjtést az ügyész, az ügyészségi nyomozó, illetve az ügyész utasítására más nyomozó hatóság végezheti. Rendelkezik a Javaslat arról a sajátos esetről is, amikor a titkos információgyűjtés a nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos állományú tagja ellen, a szolgálati helyen vagy a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmény miatt folyik. Az ilyen ügyekben felmerülő nemzetbiztonsági érdekek veszélyeztetésének kizárása érdekében indokolt, hogy az ügyész a nyomozással érintett szolgálat főigazgatóját a titkos információgyűjtésről értesítse, vagy az információgyűjtésre magát az érintett szolgálatot kérje fel.
A 6. §-hoz
A Javaslat pontosítja és tovább részletezi az ügyész vádképviseleti jogköréből fakadó - a büntetőeljárási törvényben szereplő - jogainak felsorolását az Ütv-ben, mivel annak hatályos szövege e téren hiányos.
A külön jogszabályok az ügyész számára közérdekből biztosítanak számos esetben eljáráskezdeményezési lehetőséget. Ugyanakkor az Ütv. a bírósági eljárásban résztvevő ügyész jogait nem tartalmazza kielégítően, nevezetesen azt, hogy a keresetindítás előkészítése érdekében milyen jogkörök illetik meg az ügyészt. Gyakori akadálya az eljárás megindításának, hogy az ügyésznek nincsenek kellő eszközei a szükséges információk megszerzésére. A Javaslat ezért feljogosítja az ügyészt arra, hogy ha törvény peres vagy peren kívüli eljárásra jogosítja fel, a bírósági iratokba betekinthet, ha pedig külön törvény a közérdek védelmében teszi lehetővé az ügyésznek a perlést, a peres eljáráshoz az állami, önkormányzati szervektől, gazdálkodó szervezetektől, köztestületektől iratokat, felvilágosítást kérhet.
A 7-8. §-hoz
A javaslat teljeskörűen újraszabályozza az ügyész büntetés-végrehajtási felügyeleti jogkörét.
Az ügyészség büntetés-végrehajtási felügyeleti szakága 1995 óta – a Kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére létrehozott Európai Bizottság 1994. évi magyarországi látogatása során megfogalmazott ajánlása alapján – ellátja a jogsértően Magyarországon tartózkodó külföldiek határőrségi közösségi szálláshelyeken történő elhelyezése végrehajtásának törvényességi felügyeletét. Ezt a feladatot jelenleg az ügyészek az 1/1990. Legf. Ü. utasításnak a 6/1995. (ÜK. 5.) LÜ utasítással történt módosítása alapján végzik. Hiányzik azonban a mai napig ezen törvényességi felügyeleti munka ellátásának törvényi alapja, amelyet a Javaslat az Ütv. kiegészítésével teremti meg.
2000. március 1. napján lépett hatályba a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXV. törvény, amely a bűnügyi nyilvántartás köréből – amire az Ütv. 11. §-ának b) pontja alapján a törvényességi felügyelet kiterjed – kivette a körözéssel kapcsolatos nyilvántartást. Figyelemmel arra, hogy a fenti nyilvántartás törvényességi felügyeletét a személy- és tárgykörözésről szóló törvényjavaslat tervezete szerint az ügyészség látja el, ezért ezzel a felügyeleti tevékenységgel indokolt kiegészíteni az Ütv-t.
2000. március 1. napjától a szabálysértési elzárás végrehajtásának felügyelete is a büntetés-végrehajtási szakág tevékenységéhez tartozik. Erre is tekintettel az Ütv. IV. fejezetét indokolt e feladattal kiegészíteni.
A tapasztalatok szerint a rendőrségi előállító helyiségek állapota, az azokban végrehajtott fogvatartás feltételei gyakorta nem felelnek meg a huzamosabb emberi tartózkodás követelményének. A következetes és hatékony fellépésre megfelelő törvényi felhatalmazás hiányában eddig nem volt mód. Hasonló okból felmerült az előállító helyiségekben bekövetkezett öngyilkosságokkal és egyéb rendkívüli eseményekkel kapcsolatos ügyészségi kontroll szükségessége, amire az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is már többször rámutatott. Figyelemmel arra, hogy e körben is személyi szabadságkorlátozó intézkedésről van szó, ezért indokolt, hogy a végrehajtás törvényességét e körben is a rendőrségi fogdát ellenőrző ügyészek felügyeljék.
A közelmúltban bekövetkezett jogszabályi változások kapcsán több olyan jogkorlátozással kapcsolatos (büntető eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi) jogintézmény született, amely végrehajtásának törvényességi felügyelete a mai napig nem megoldott. Ilyen például az Rtv.-ben szabályozott bűnmegelőzési ellenőrzés, amelynek elrendeléséről a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 13/A. §-a szerinti eljárásban a büntetés-végrehajtási bíró dönt. Tekintettel arra, hogy a büntetésvégrehajtási felügyeleti ügyész az elrendeléssel kapcsolatos bírósági eljárásban részt vesz, ezért indokolt, hogy ő lássa el a végrehajtás felügyeletét is.
A Be-t módosító 1999. évi CX. törvény 66. §-a kiegészítette a büntetőeljárási kényszerintézkedések körét a lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelhető házi őrizet intézményével. Tekintettel arra, hogy a házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség folyamatos őrzéssel is ellenőrizheti, ezért az olyan személyi szabadság-korlátozást jelent, amely vonatkozásában biztosítani szükséges az ügyészi felügyeletet.
Az Ütv. 12. §-ának hatályos szabályozása csupán az előzetes letartóztatás végrehajtása során biztosít az ügyésznek olyan rendelkezési jogot, melynek alapján a végrehajtásra illetékes szervek kötelesek az ügyésznek a fogva tartás körülményeire vonatkozó intézkedését teljesíteni. A hatékonyabb felügyeleti munka érdekében a fenti rendelkezési jogot szükséges kiterjeszteni valamennyi személyes szabadságkorlátozással járó büntetés, intézkedés, illetve kényszerintézkedés végrehajtására is. Kiegészíti továbbá a Javaslat az Ütv-t a bírói eljárásban való ügyészi közreműködés alapvető feladataival. Rögzíti emellett az ügyész vizsgálattartási, iratkérési jogát, valamint azt, hogy a végrehajtási szerveknél általános érvényű intézkedést kezdeményezhet (12/A.§).
A 9. §-hoz
A Javaslat kiegészíti az ügyészi törvényességi felügyelet során gyakorolható jogosítványokat azzal, hogy a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek területére, helyiségeibe beléphet. Ennek kifejezett előírása hiányában ugyanis a gyakorlatban több esetben megkérdőjeleződött az ügyész e jogköréből természetszerűen fakadó lehetőségének jogalapja.
A 10. §-hoz
Az Alkotmánybíróság a 2/2000. (II.25.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy az Ütv. az ügyészi óvás elbírálásával kapcsolatosan - a 14. § (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően - nem szabályozza a jogérvényesülés kiszámíthatóságának a jogbiztonság követelményének megfelelő eljárási garanciáit.
Az Abh. megállapította, hogy az egyéni és a közérdek védelme érdekében a közigazgatási határozatoknak mind a jogbiztonság, mind pedig a törvényeknek való alávetettség követelményeit ki kell elégítenie. Az ügyészi óvás a rendkívüli jogorvoslást biztosító szerepét csak akkor töltheti be, ha az óvás nyomán a már végrehajtott határozatok tekintetében is mód van a törvényesség helyreállítására. Az államigazgatási határozatok megváltoztathatósága azonban az ügyészi óvás esetén sem lehet korlátlan és a jogbiztonság megfelelő garanciáit kell kidolgozni. Az ABh. szerint a jogbiztonságnak ilyen biztosítékát nyújtja az Ütv. 14. §-ának (3) bekezdése azzal, hogy az államigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven túl benyújtott óvás esetén a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme érdekében megtiltja a törvénysértő határozat megsemmisítését, megváltoztatását. Az ABh. szerint az államigazgatási jogalkalmazói határozatok törvényességének a jogbiztonsággal konkuráló alkotmányos követelménye csak a legsúlyosabb törvénysértések, a semmisségi okok (államigazgatási jogkör hiánya, hatáskör hiánya, ha a határozat bűncselekmény eredménye stb.) esetén indokolhatja a jogbiztonság érvényesülésének teljes kizárását.
Az Alkotmánybíróság által megállapított jogalkotási kötelezettségre tekintettel az Abh. iránymutatásának megfelelően kidolgozott törvényjavaslat az ügyészi óvás folytán tehető intézkedések három esetkörét állapítja meg:
a) A hatályos szabályozásnak megfelelően az Ütv. 14.§-ának (3) bekezdése - a hatályos szövegének megfelelő tartalommal – a javaslat változatlanul előírja, hogy a jogerős (végrehajtható) határozat közlését követő egy év után benyújtott óvás esetén a határozat törvényességének helyreállítása során a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem sérthetők.
b) Az Ütv. 14.§-a új (4) bekezdéssel kiegészül, amely előírja, hogy a határozat közlésétől számított három év eltelte után benyújtott óvás jogot (tekintet nélkül arra, hogy azt jóhiszeműen szerezték-e és gyakorolják-e vagy sem) nem korlátozhat és nem vonhat el, illetve kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg. A három éves időtartam az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Áe.) szabályozott semmisség jogintézményénél szereplő három éves időhatárral áll összhangban.
c) A 14.§ új (5) bekezdéssel egészül ki. Az új szabály az ABh. azon iránymutatásán alapszik, hogy a határozatok törvényességének a jogbiztonsággal konkuráló alkotmányos követelménye csak a legsúlyosabb törvénysértések, (a semmisségi okok, a hatáskör hiányában, illetve a bűncselekmény elkövetésével meghozott határozatok) esetén indokolhatja a jogbiztonság érvényesülésének teljes kizárását.
Az Ütv. 14.§-ának új (5) bekezdése ezért a semmis államigazgatási határozatok e két esetére lehetővé tenné, hogy a jogerős határozat közlésétől számított három év elteltével benyújtott ügyészi óvás alapján ismételten megnyíljon a határozatok semmisségéhez fűzött jogkövetkezmények alkalmazása. Az (5) bekezdés ezért kimondja, hogy ilyen esetben nincs akadálya a semmis határozatban biztosított jog elvonásának vagy korlátozásának - függetlenül attól, hogy jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogról van-e szó -, illetőleg kötelezettség és joghátrány megállapításának.
A 11. §-hoz
A Javaslat a szabálysértési ügyekben gyakorolt ügyészi törvényességi felügyelet speciális szabályait a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény új rendelkezéseihez igazítja. Ezzel összefüggésben az Ütv-ben is megjeleníti a szabálysértési ügyben benyújtható óvás sajátos szabályait.
Az Sztv. új feladatot ad az ügyészségnek. A szabálysértési ügyekben jogorvoslati fórumként jár el és dönt bizonyos közbenső határozatok, illetve intézkedések ellen benyújtott panaszok elbírálásáról, a szabálysértési hatóság eljárást megszüntető határozatainak törvényességéről. Ez olyan érdemi tevékenység, amellyel indokolt az Ütv. kiegészítése. Ugyancsak indokolt az Sztv. 84. §-ának (3) bekezdésében az ügyésznek adott új feladattal az Ütv. kiegészítése. E rendelkezés szerint a szabálysértési hatóság az eljárást megszüntető határozatainak egy részét köteles az ügyésznek megküldeni. Ennél többet az Sztv. az ügyészi tevékenységről nem tartalmaz, ezért az Ütv-ben kell kimondani a határozat felülvizsgálatának kötelezettségét, amiből következik, hogy indokolt esetben a felülvizsgálatot ügyészi intézkedés követi.
Az Ütv. 17. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyész felügyel többek között a szabálysértési ügyekben hozott érdemi határozatok és ezek végrehajtásának törvényességére. A pénzbírságot helyettesítő elzárás végrehajtási intézkedés. Az új Sztv. azonban ismét bevezette az elzárás büntetést is, amelyet ugyan a bíróság szab ki, de a végrehajtása felett a törvényességi felügyeletet az ügyész gyakorolja. Ezért a pénzbírságot helyettesítő elzárás mellett újból vissza kell hozni az elzárás törvényességi felügyeletére vonatkozó jogot az Ütv.-be.
A 12. §-hoz
Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) az ügyészség tudományos kutató szerve, amely az ügyészség büntetőjogi tevékenységének tudományos hátterét szolgálja, ezért indokolt az ügyészség szervezetét és feladatkörét meghatározó Ütv-ben megjeleníteni. Emellett szól az is, hogy az OKRI (korábbi nevén Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, OKKrI) létesítéséről a 2004/1960. (I.6.) Korm. határozat dereguláció folytán hatályát vesztette.
A 13. §-hoz
A Javaslat 3. §-ával az Ütv. 5. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe javasolt rendelkezés (más nyomozó hatóságok tagjainak igénybe vétele) szükségessé teszi a 21. § ezzel összhangban álló kiegészítését.
A 14. §-hoz
A javaslat – a bíróságokra vonatkozó törvényi szabályozáshoz hasonlóan – az Ütv.-ben is megjeleníti az ügyészségi ügyintéző kategóriáját.
A 15. §-hoz
A javaslat újraszabályozza és egyértelművé teszi az ügyész belépési jogosultságát a törvényben szabályozott eljárása során, mivel ez az utóbbi időkben nem volt magától értetődő, továbbá általánosan előírja, hogy akikkel szemben az ügyész utasítási joggal rendelkezik, azoknak az utasításokat teljesíteniük kell.
A 16. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza az ügyész panaszintézésének követelményeit. Mára ugyanis általánossá vált a többször ismétlődő panasz (kérelem) azok után is, hogy valamely ügyészi szerv nemcsak a rendes jogorvoslat keretében, hanem az azon túli panaszt is elbírálta. Az ismétlődő - már kivizsgált - panaszok újabb megvizsgálására vonatkozó kötelezettség korlátozása indokolt. E szabály nem zárja ki az új tényekre vonatkozó panasz elbírálásának kötelezettségét.
A 17. §-hoz
A közélet tisztaságához és a korrupciós bűncselekmények hatékonyabb üldözéséhez fűződő közérdek indokolja az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények körének kibővítését valamennyi vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettével [Btk. 250. §-a (2) bekezdés a) pontja].
A hatályos Ütv. melléklete szerint a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi titkárok és fogalmazók, valamint a rendőrség, a fegyveres erők és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai, úgyszintén a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagjai, által szolgálati viszonyával összefüggésben elkövetett passzív vesztegetés tartozik az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe.
A jelentős társadalmi elégedetlenséget okozó és az állam működését alapjaiban veszélyeztető korrupciós bűncselekmények üldözésében az ügyészi nyomozás biztosíthatná a közigazgatási és más állami szervek vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személynek minősülő tagjai által elkövetett vesztegetés befolyástól mentes, pártatlan, szakszerű bizonyítását és a megalapozott vádemelést.
Ugyancsak indokolt az önálló bírósági végrehajtó és végrehajtóhelyettes ellen hivatalos eljárása alatt elkövetett rablás és hivatalos személy elleni erőszak bűncselekményét az ügyészség kizárólagos nyomozati hatáskörébe utalni, figyelemmel a bírósági ítéletek végrehajtásához fűződő kiemelt közérdekre.
A 18. §-hoz:
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény folyamatban lévő módosítása az üzemi tanács számára lehetővé teszi, hogy a munkáltatótól a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályok megtartásával kapcsolatban tájékoztatást kérhessen. Ezt a jogot az Üsztv. által intézményesített ügyészségi alkalmazottak tanács (és Országos Tanácsa) részére is biztosítja a javaslat.
A 19. §-hoz
Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény szerint egy Fellebbviteli Főügyészség felállítására kerül sor, ezért ezzel összefüggésben módosítani kell azokat a törvényhelyeket, amelyek ezzel nem állnak összhangban. Erre tekintettel a javaslat pontosítja az Üsztv. érintett rendelkezéseit.
A 20. §-hoz
A javaslat az ügyészi tanács esetében is biztosítja a póttagok választásának lehetőségét. A módosítással feleslegessé válhatnak az időközi választások. A póttagokra - a javaslatban nem szabályozott kérdésekben - az Mt.-nek az üzemi tanács póttagjaira vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A 21. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy az ügyész az Igazságügyi Minisztériumba, illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába beosztható legyen. E lehetőség megteremtését a gyakorlati igények vetették fel, hogy a sajátos ügyészi tapasztalatok és ismeretek a jogszabály-előkészítéssel, illetőleg a bíróságok igazgatásával összefüggő feladatok ellátása során is hasznosíthatók legyenek.
Az új szabályozás a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvénynek az Igazságügyi Minisztériumba, illetve az OIT Hivatalába beosztott bíróra vonatkozó rendelkezései alapul vételével rendezi az Igazságügyi Minisztériumba, illetőleg az OIT Hivatalába beosztott ügyész jogállását.
A 22. §-hoz
A köztisztviselők jogállására vonatkozó törvényi szabályozással összhangban indokolt megteremteni annak lehetőségét, hogy az öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő ügyészségi alkalmazott ügyészségi szolgálati viszonya - kérésére - felmentéssel szűnjék meg.
A 23. §-hoz
A Javaslat rendezi az Igazságügyi Minisztériumba és az OIT Hivatalába beosztott ügyész beosztási és vezetői pótlékával, illetve részére cím adományozásával összefüggő kérdéseket, azonosan az említett szervekhez beosztott bírákra irányadó szabályozással.
A 24. §-hoz
Az Üsztv. hatályba lépése óta a Magyar Honvédség állományába szerződéses katonák is tartoznak, ezért a Javaslat kiegészíti az Üsztv-nek az egyébként honvédségi jogviszonnyal is rendelkező ügyészségi alkalmazottakra vonatkozó szabályát.
A 25. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy más munkajogi jogviszonyokhoz hasonlóan az ügyészségi alkalmazottat is terheli bejelentési kötelezettség, ha nyugdíjasnak minősül.
A 26. §-hoz
A Javaslat az ügyészségi adatkezelés szabályait pontosítja és kiegészíti az ügyészségi adatbázisokból más szervek részére való adatátadás szabályaival, továbbá a titkos információgyűjtés során keletkezett adatokra vonatkozó - a többi nyomozó hatóságra irányadó hasonló rendelkezésekkel összehangolt – előírásokkal.
A 27. §-hoz
A módosítás az Országos Kriminológiai Intézet névváltozását vezeti át az Üsztv-n.
A 28. §-hoz
Az ügyészi szervezettel szemben támasztott komplex elvárások eredményes teljesítése érdekében szélesíteni kell azt a felhatalmazást, amely az országos nyilvántartásokból igényelt adatszolgáltatások törvényi feltételeit szabályozza.
A hatályos Üsztv. szerint csak a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott feladatok teljesítése érdekében igényelhet az ügyész adatokat az alapnyilvántartásokból. Ez a rendelkezés leszűkíti az ügyészek mozgásterét. Ezért helyesebb, ha az ügyészségről szóló törvényben meghatározott feladatok (pl. ügyészi törvényességi felügyelet) szabják meg az adatigénylési jogosultságot.
Ezzel egyidejűleg bővíteni kell a törvényben felsorolt nyilvántartások körét is, mert az Ütv. legutóbbi módosítása óta szabályozták a bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos legfontosabb kérdéseket (1999. évi LXXXV. tv.), a cégnyilvántartás alapvető jogi hátterét (1997. évi CXLV. tv.) és az ingatlan-nyilvántartás kezelésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket (1997. évi CXLI. tv.).
A 29. §-hoz
Az Üsztv. 8. számú mellékletének I. 1. a) pontját szükséges kiegészíteni az eljárás alatt álló személy fényképének és számítógépre vitt aláírásmintájának a rögzítésével, mivel a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek alapvető érdeke, hogy meggyőződhessenek az eljárás alá vont személy pontos személyazonosságáról. Tekintettel arra, hogy az Üsztv. érintett mellékletében az 1. pont felsorolása taxatív, ezért célszerű egy új f) pont beiktatása, amely a törvényi szabályozást követően felmerülő minden – az ügyészi munka szempontjából jelentős, de a későbbiekben felmerülő –, törvényben szabályozott ügyészi feladat ellátása szempontjából szükséges adat rögzítését lehetővé teszi.
A 30-33. §-hoz
A Javaslat a hatálybalépés időpontjának megállapítása mellett elvégzi a Javaslat hatálybalépésével szükségessé váló törvénymódosításokat. Ennek körében az Igazságügyi Minisztériumba beosztott ügyész közszolgálati jogviszonyára vonatkozó szabállyal egészíti ki a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt, valamint az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény mellékletének módosításával az ügyészségi nyomozás körében végzett titkos információgyűjtéssel összefüggő azon adatköröket is meghatározza, amelyek más nyomozó hatóságok esetében is államtitokkörbe tartoznak.
A 34-36.§-hoz
A Javaslat néhány helyen módosítja a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) rendelkezéseit. Ezek indoka a törvény egyes inkoherens rendelkezéseinek kiküszöbölése.
A Javaslat a Be. 291. §-a (3) bekezdését kiegészítve bővíti azon esetek körét, amelyekben a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság maga is meghozhatja a törvénynek megfelelő határozatot. A módosítás folytán a Legfelsőbb Bíróságnak lehetősége lesz arra, hogy ne az eljárás megismétlését rendelje el, hanem a törvénysértést saját hatáskörében orvosolja akkor is, ha a terhelttel szemben enyhébb intézkedés alkalmazásának van helye, vagy ha a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére törvénysértően került sor.
A Javaslat a Be. 291. §-ának (6) bekezdését azzal kiegészíti ki, hogy ha a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére azért került sor, mert az eljárt bíróság a szabadságvesztés végrehajtását törvénysértően függesztette fel, a megismételt eljárásban a súlyosítási tilalom nem érvényesül.
A szabadságvesztés végrehajtásának törvénysértő felfüggesztése esetén az elkövetett törvénysértést úgy kell orvosolni, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását kell elrendelni. Ez a döntés a terhelt számára kedvezőtlenebb, mint az alapügyben hozott, de törvénysértő határozat, ezért a megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási tilalmat ki kell zárni.
A Be. XII/A. Fejezete szerinti új rendkívüli perorvoslati eljárást, a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatot az 1999. évi CX. törvény iktatta be a Be.-be. Az eltelt idő alatt jelentkezett gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogintézmény alapvetően eléri a célját, ám a szabályozás kisebb korrekciója szükséges. Ezért a Javaslat a Be. 291/B. §-át egy új törvényi előfeltétellel egészíti ki, amely szerint a terhelt javára akkor is helye van a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, ide értve azt az esetet is, amikor a büntetőjog szabályainak megsértése miatt került sor a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelésére.
Ezek a törvénysértések jelenleg csak kegyelmi eljárás keretein belül orvosolhatók, azonban a kegyelmezési jog nem arra hivatott, hogy egyszerű törvénysértéseket javítson ki. Ezért ezekkel az okokkal a Be. e rendkívüli perorvoslati formáját szükséges kiegészíteni.
A Javaslat a Be. 291/F. §-ának új (3) bekezdése orvosolja azt a hiányt, hogy jelenleg nincs arra szabály, hogy e rendkívüli perorvoslat esetén a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot milyen terjedelemben bírálhatja felül. A módosítás lényege, hogy a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat esetén a Legfelsőbb Bíróság az egyik törvénysértési esetkörre hivatkozással megtámadott határozatot a másik törvénysértési esetkörre kiterjedően is felülbírálhatja.
A törvényesség érdekében emelt jogorvoslat új törvényi előfeltétellel történő kiegészítése miatt szükséges módosítani a Legfelsőbb Bíróság által meghozható határozatok tartalmáról rendelkező szakaszt is. A főszabály szerint a Legfelsőbb Bíróság továbbra is alapvetően kasszációs (a határozatot megsemmisítő) döntést hozhat, ha azonban a kényszergyógykezelés mellőzésének vagy enyhébb büntetés kiszabásának van helye, azt maga is megteheti.
A Javaslat módosítja a Be.-nek a kártalanításra, illetőleg a visszatérítésre vonatkozó rendelkezéseit is. A jelenleg hatályos szabályok alapján ugyanis az, akit a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán mentettek fel, ítéltek enyhébb büntetésre, vagy szüntették meg vele szemben az eljárást, nem jogosult kártalanításra, illetőleg visszatérítésre. Ezzel a szabállyal a törvény indokolatlanul különbséget tesz a perújítás és a felülvizsgálat, valamint a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán felmentett vagy enyhébb büntetésre ítélt személyek között, és e szabályozással a törvény a diszkrimináció tilalmába ütközik. Ezen a helyzeten pedig mihamarabb változtatni kell, ezért a Be. következő önálló módosítása helyett a Javaslat építi be az új előírást.