MAGYAR  KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

 

 

T/3739.

 

számú

 

törvényjavaslat

 

 

a személy- és tárgykörözésről

 

 

 

Előadó:

Dr. Pintér Sándor

 

 

belügyminiszter

 

 

Budapest, 2001. február

 

 

 

 

2001. évi ….. törvény

 

a személy- és tárgykörözésről

 

 

Az Országgyűlés a személykörözés és a tárgykörözés szabályainak, valamint a körözési információs rendszerben kezelt, illetve a körözési nyilvántartásban nyilvántartott adatok, továbbá az adatkezelés, az adatigénylés és az adatszolgáltatás rendjének meghatározásával - az érintettek érdekei és személyes adatai védelmének biztosítása mellett - az egyes hatósági eljárásokban körözött személyek és tárgyak felkutatásának, azonosításának elősegítse érdekében a következő törvényt alkotja:

 

 

I. FEJEZET

 

A KÖRÖZÉS

 

1. §    (1) Ezt a törvényt kell alkalmazni a személyek, az ismeretlen holttestek és a tárgyak körözése, valamint a körözött személyek, holttestek és tárgyak nyilvántartása során.

 

(2)     E törvény alkalmazásában

 

         a)   körözés: az ismeretlen helyen lévő személy vagy tárgy felkutatása, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében végzett intézkedések összessége;

 

         b)   körözés elrendelés: személy vagy tárgy felkutatására, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítására irányuló határozat, illetőleg személy felkutatását, egyben elfogását és meghatározott hatóság elé állítását elrendelő határozat (elfogatóparancs) meghozatala;

 

         c)   nemzetközi körözés: nemzetközi szerződés valamint viszonossági gyakorlat alapján büntető-, polgári vagy közigazgatási ügyben magyar hatóság kezdeményezésére más állam hatósága által az adott állam területén, illetve külföldi állam hatósága kezdeményezésére magyar hatóság által a Magyar Köztársaság területén végzett körözés;

         d)   terepkutatás: köz- vagy magántulajdonban álló ingatlan - kivéve a magánlakást - vagy meghatározott része (ideértve az ingatlanon található járművet is) technikai eszköz igénybevételével vagy anélkül történő átkutatása a körözött személy illetve tárgy megtalálása érdekében;

 

         e)   egyedi azonosításra alkalmas tárgy: amely

 

               ea)     számokból, betűkből, írásjelekből, matematikai műveleti jelekből, illetve ezek kombinációjából álló jelsorozattal, így különösen okmányszámmal, alvázszámmal, vázazonosítóval, motorszámmal, rendszámmal, gyártási számmal, gyári számmal rendelkezik, illetve okmányazonosító jelet tartalmaz,

 

               eb)     egyéb egyedi ismérve alapján - az ea) pontban meghatározottak hiányában is - kétséget kizáróan azonosítható.

 

A körözés elrendelése és visszavonása

 

2. §    A körözést személy esetén törvényben, holttest és tárgy esetén jogszabályban meghatározott hatóság, szerv, személy (a továbbiakban együtt: hatóság) rendeli el.

 

3. §    (1) A körözést a körözés elrendelésére feljogosított hatóság határozata alapján e törvényben meghatározottak szerint a Rendőrség folytatja.

 

(2)     A körözést az a rendőrkapitányság illetve rendőr-főkapitányság folytatja, amelyik a körözési információs rendszerben a körözés elrendelését a 16. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint rögzítette.

 

4. §    A Rendőrség annak a személynek, holttestnek, tárgynak a körözését végzi, akinek illetve amelynek felkutatását vagy személyazonosságának megállapítását jogszabályban arra feljogosított hatóság határozatban elrendelte.

 

5. §    Ha a körözés elrendeléséről szóló határozatot nem a Rendőrség hozta, a határozatot meg kell küldeni a 6. §-ban meghatározott rendőrkapitánysághoz.

 

 

 

6. §    (1) A személy körözését elrendelő határozatot - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a körözött személy bejelentett lakóhelye, ennek hiányában bejelentett tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

 

(2)     Ha a körözött személynek sem bejelentett lakó-, sem bejelentett tartózkodási helye nincs, a határozatot a körözött személy utolsó ismert tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

 

(3)     Ha a körözött személynek nincs ismert tartózkodási helye, a határozatot a körözést elrendelő hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

 

(4)     A tárgy körözését elrendelő határozatot a körözést elrendelő hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

 

(5)     Ha ugyanabban az eljárásban személy és tárgy körözésére egyaránt sor kerül, a személy körözését elrendelő határozatot az (1)-(3) bekezdés, a tárgy körözését elrendelő határozatot a (4) bekezdés szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

 

7. §    (1) A körözést vissza kell vonni, ha a körözött személy tartózkodási helyét, a körözött tárgy hollétét, illetőleg az ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságát megállapították.

 

(2)     A körözést az elrendelő hatóság vonja vissza.

 

(3)     Ha a körözés visszavonásáról szóló határozatot nem a Rendőrség hozta, a határozatot meg kell küldeni ahhoz a rendőrkapitánysághoz, amelyhez a körözést elrendelő határozatot továbbították.

 

Nemzetközi körözés

 

8. §    E törvény rendelkezéseit a nemzetközi körözésre a 9-11. §-okban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

 

 

 

 

9. §    A Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ feladata

 

         a)   a más állam hatósága által kezdeményezett körözés elrendelése a személy, tárgy felkutatására, vagy személy, holttest személyazonosságának megállapítására irányuló megkeresés alapján;

 

         b)   a magyar hatóság által elrendelt körözés más állam hatóságához történő továbbítása;

 

         c)   a más állam hatóságának kezdeményezésére elrendelt körözés visszavonása;

 

         d)   más állam hatóságának értesítése arról, ha az oda továbbított körözést a magyar hatóság visszavonta;

 

         e)   más állam hatóságának, illetve az illetékes magyar hatóságnak az értesítése arról, ha a nemzetközi körözés során a személy, tárgy hollétét, illetőleg a személy, holttest személyazonosságát megállapították.

 

10. §  (1) A más állam hatósága által kezdeményezett körözést a megkeresés teljesíthetőségéhez szükséges feltételek meglétének ellenőrzését és megállapítását követő 24 órán belül kell elrendelni.

 

(2)     A más állam hatóságának kezdeményezésére elrendelt körözést a kezdeményező hatóság erre irányuló megkeresése esetén kell visszavonni a megkeresés kézhezvételét követő 24 órán belül.

 

11. §  (1) Ha a más állam hatóságának kezdeményezésére elrendelt körözés visszavonására nem kerül sor, az adatokat a körözést kezdeményező által meghatározott ideig kell nyilvántartani.

 

(2)     A más állam büntetőügyben eljáró hatóságának kezdeményezésére körözött személy illetve tárgy adatait a megkereső hatóság által meghatározott időpontig, ennek hiányában a büntethetőség, illetőleg a büntetés végrehajthatósága magyar büntető jogszabályok szerinti elévülési idejének elteltéig kell nyilvántartani.

 

(3)     A más állam nem büntetőügyben eljáró hatóságának kezdeményezésére körözött személy, holttest illetve tárgy adatait a megkereső hatóság által meghatározott időpontig, ennek hiányában 20 évig kell nyilvántartani.

 

A Rendőrség körözéssel kapcsolatos tevékenysége

 

12. §  (1) A Rendőrség a körözés végrehajtása során az ismeretlen helyen lévő személy illetve tárgy felkutatása, valamint az ismeretlen személy illetve holttest személyazonosságának megállapítása érdekében adatgyűjtést végezhet, amelynek keretében

 

         a)   azokat a személyeket, akik a körözött személlyel, holttesttel, tárggyal kapcsolatban feltehetően információval rendelkeznek

 

               aa)     meghallgathatja, valamint

 

               ab)    ha ahhoz az ellenőrizni kívánt személy - illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú esetében törvényes képviselője - előzetesen írásban hozzájárult, poligráf alkalmazásával is ellenőrizheti;

 

         b)   igazoltatást végezhet egy meghatározott helyen megjelenő illetve tartózkodó személyek személyazonosságának megállapítására;

 

         c)   terepkutatást végezhet;

 

         d)   a közszolgálati műsorszolgáltatónak minősülő rádióban és televízióban díjmentesen közérdekű közleményt, illetve a sajtóban és az interneten felhívást tehet közzé;

 

         e)   a körözött személy nevét, képmását, az azonosításához szükséges adatait, a valószínű megjelenési, tartózkodási helyét és a nyilvánosságra hozatal okát nyomós közérdekből, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdekből nyilvánosságra hozhatja, kivéve ha azt a körözést elrendelő hatóság kifejezetten megtiltotta;

 

         f)   a körözött tárgy fényképét, rajzát, egyedi azonosításra alkalmas jelsorozatát, egyéb jellemzőit nyilvánosságra hozhatja, kivéve ha azt a körözést elrendelő hatóság kifejezetten megtiltotta;

 

         g)   tájékoztatást kérhet arról, hogy a körözött személy szerepel-e a kórházi fekvőbetegek, továbbá a mentőszolgálat, valamint más mentésre illetve betegszállításra jogosult által szállított személyek nyilvántartásában;

 

         h)   a jogszabály által rendszeresített nyilvántartásokból a körözött személy illetve tárgy azonosításához, továbbá lehetséges tartózkodási illetve megtalálási helyének megállapításához szükséges adatokat igényelheti és azokat kezelheti;

 

         i)    a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 42. §-a alapján a rendőri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyről, a környezetről, illetőleg az intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról készített kép- és hangfelvételt, valamint az azokban szereplő adatokat felhasználhatja;

 

         j)    a központi személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, valamint a határforgalom ellenőrzését szolgáló nyilvántartási rendszerekben a cél megjelölésével - az érintett feltartóztatását vagy adatváltozás esetén értesítés adását előíró - jelzések elhelyezését rendelheti el.

 

(2)     A polgári bíróság határozata alapján folytatott körözés során az (1) bekezdés ab) alpontjában, valamint d) és e) pontjában meghatározott módon nem végezhető adatgyűjtés.

 

(3)     A Rendőrség nyilvánosságra hozza a bűntett megnevezését és az elkövetésével alaposan gyanúsítható vagy gyanúsított körözött személy nevét, képmását, az azonosításhoz szükséges adatait, a valószínű megjelenési, tartózkodási helyét, kivéve ha azt a körözést elrendelő hatóság kifejezetten megtiltotta.

 

13. §  A 12. § (1) bekezdésének g) és h) pontjában meghatározott adatigényléseket a megkeresett az általa kezelt nyilvántartásból történő adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések szerint - és a költségvetési szerv ingyenesen - köteles teljesíteni.

 

14. §  (1) A jelzés elhelyezésének megszüntetését a Rendőrség köteles kezdeményezni, illetőleg megszüntetni, ha az arra okot adó körülmény megszűnt.

 

(2)     A jelzés elhelyezésének elrendeléséért és megszüntetéséért, illetve a kért intézkedésért a jelzés elhelyezését kérő rendőri szerv vezetője a felelős.

 

(3)     Büntetőeljárás során elrendelt körözés esetén a jelzés elhelyezéséről, annak okáról és a jelzés alapján tett intézkedésről - bűnüldözési érdekből - a Rendőrség és a jelzést tartalmazó nyilvántartást kezelő szerv az érintettet nem tájékoztathatja.

 

II. FEJEZET

 

A KÖRÖZÉSI INFORMÁCIÓS RENDSZER

 

15. §  (1) A személyek, holttestek és tárgyak körözésével kapcsolatban e törvényben meghatározott személyes adatokat, valamint jogszabályban meghatározott egyéb adatokat, továbbá az adatokban bekövetkezett változásokat körözési információs rendszerben kell kezelni.

 

(2)     A körözési információs rendszer számítógépes adatbázisban rögzített, az azt kezelő számítástechnikai eszközzel olvasható és kinyomtatott formában is megjeleníthető körözési tájékoztató rendszerből és körözési nyilvántartásból áll.

 

(3)     A körözési információs rendszert a Rendőrség kezeli.

 

16. §  (1) A körözés elrendelését, visszavonását az arról rendelkező határozat meghozatalát illetve kézhezvételét követően haladéktalanul - legkésőbb 24 órán belül - rögzíteni kell a körözési információs rendszerben.

 

(2)     A körözési információs rendszerben történő rögzítés annak a rendőrkapitányságnak illetve rendőr-főkapitányságnak a feladata,

 

         a)   amelyik a hatáskörébe tartozó ügyben körözés elrendeléséről illetve visszavonásáról határozatot hozott,

 

         b)   amelynek más hatóság a körözés elrendeléséről illetve visszavonásról hozott határozatát - a 6. § és a 7. § alapján - megküldte.

 

 

 

17. §  (1) A körözési nyilvántartás (a továbbiakban: nyilvántartás) célja az ismeretlen helyen lévő személyek és tárgyak felkutatásának, valamint az ismeretlen személyek és holttestek azonosításának elősegítése a büntető-, és más hatósági eljárások gyors és hatékony lefolytatása, továbbá az érintettek érdekeinek védelme és jogainak biztosítása érdekében.

 

(2)     A nyilvántartásban a körözött személy, holttest, tárgy e törvényben meghatározott adatait kell nyilvántartani.

 

(3)     A nyilvántartás törvényességi felügyeletét a Legfőbb Ügyészség látja el.

 

18. §  A nyilvántartás a személykörözés tekintetében tartalmazza:

 

         a)   a körözött személy

 

               aa)     természetes személyazonosító adatait [családi és utóneve(i),
         nők esetében leánykori családi és utóneve(i), neme, születési helye és
         ideje, anyja leánykori családi és utóneve(i)], állampolgárságát, lakó-, és
         tartózkodási helyét;

 

               ab)    álnevét, gúnynevét;

 

               ac)     személyleírását, különös ismertető jegyeit;

 

               ad)    fényképét;

 

               ae)     ruházatának és a nála lévő tárgyaknak a leírását;

 

               af)     vélt feltalálási helyeit;

 

               ag)     tartózkodási helye ismeretlenné válásának időpontját;

 

         b)   a körözés elrendelésének okát (büntetőeljárás során elrendelt körözés esetén a bűncselekmény megnevezését és a Büntető Törvénykönyv szerinti minősítését is);

 

         c)   a körözés elrendelésének napját, az óra és perc feltüntetésével;

 

         d)   annak a hatósági eljárásnak az iktatószámát, amelyben a körözést elrendelték;

 

         e)   a körözést elrendelő hatóság megnevezését;

 

         f)   a felkutatáshoz szükséges egyéb - jogszabályban meghatározott - adatot, továbbá

 

         g)   azt, ha a körözést elrendelő hatóság bűnüldözési érdekből korlátozza vagy nem engedélyezi az adatszolgáltatást, illetve a 12. § (1) bekezdésének e) pontjában, illetőleg a 12. § (3) bekezdésében meghatározott nyilvánosságra hozatalt megtiltotta.

 

19. §  A nyilvántartás a tárgykörözés tekintetében tartalmazza:

 

         a)   a körözött tárgy

 

               aa)     megnevezését;

 

               ab)    utolsó ismert tulajdonosának illetve birtokosának azonosító,
         illetve - természetes személy esetén - személyazonosító adatait;

 

               ac)     utolsó ismert tulajdonosának lakó- illetve tartózkodási helyét;

 

               ad)    egyedi azonosításra alkalmas jellemzőit, fényképét;

 

         b)   a 18. § b)-f) pontjában meghatározott adatokat, továbbá

 

         c)   azt, ha a körözést elrendelő hatóság bűnüldözési érdekből korlátozza vagy nem engedélyezi az adatszolgáltatást, illetve a 12. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott nyilvánosságra hozatalt megtiltotta.

 

20. §  A nyilvántartás a körözött holttesttel kapcsolatban tartalmazza:

 

         a)   a holttest megtalálási helyét és idejét;

 

         b)   a 18. § ac)-ae), valamint b)-e) pontjában meghatározott adatokat.

 

21. §  A személy, holttest illetve tárgy nyilvántartását meg kell szüntetni, és az adatokat haladéktalanul törölni kell, ha

 

         a)   a körözést visszavonták;

 

         b)   a nyilvántartási idő letelt;

 

         c)   a nyilvántartásba vételre tévesen került sor.

 

22. §  (1) Ha a körözés visszavonására nem kerül sor, az adatokat

 

         a)   büntetőeljárás során elrendelt személy- és tárgykörözés esetén - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a büntethetőség illetőleg a büntetés végrehajthatóságának elévüléséig;

 

b)                              kiutasított személy esetén a kiutasítás végrehajthatóságának elévüléséig;

 

         c)   eltűnés miatt körözött személy esetén a körözés elrendelésétől számított 20 évig;

 

         d)   ismeretlen személy illetve holttest személyazonosságának megállapítására elrendelt körözés esetén a körözés elrendelésétől számított 20 évig;

 

         e)   nem büntetőeljárás során körözött közokirat esetén a közokirat érvényességi idejének elteltéig;

 

         f)   az a)-e) pontokban meghatározottak közé nem tartozó egyéb esetben elrendelt körözés esetén az elrendeléstől számított három évig

 

kell nyilvántartani.

 

(2)     Ha a körözés visszavonására nem kerül sor és a büntetőeljárás során körözött tárgy

 

         a)      olyan közokirat, amelynek érvényességi ideje hosszabb mint a büntethetőség illetőleg a büntetés végrehajthatóságának elévülési ideje, az adatokat az érvényességi idő leteltéig,

         b)      olyan, sorszámmal rendelkező kitöltetlen okmányfajta, amelynek felhasználhatósági ideje a büntethetőség illetőleg a büntetés végrehajthatóságának elévülési idejénél hosszabb, az adatokat a felhasználhatóság idejéig

 

kell nyilvántartani.

 

23. §  A körözési tájékoztató rendszer a nyilvántartás adatain kívül a körözött személlyel és tárggyal kapcsolatban azt az - azonosítást illetve felkutatást elősegítő - adatot is tartalmazza, amelyet a körözést elrendelő hatóság határozatának megküldésével, illetve a körözés elrendelésével, valamint azt követően közöl.

 

24. §  (1) A körözési tájékoztató rendszerben a körözés visszavonásáig, illetve a 22. §-ban meghatározott ideig kell kezelni a körözött személlyel, holttesttel, illetve tárggyal kapcsolatos adatokat.

 

(2)     A körözési tájékoztató rendszerből a nyilvántartás megszüntetésével egyidejűleg kell törölni a személlyel, holttesttel illetve a tárggyal kapcsolatos adatokat.

 

Adatigénylés a körözési nyilvántartásból

 

25. §  A nyilvántartásban a körözött személyekkel, holttestekkel illetve tárgyakkal kapcsolatban kezelt adatok igénylésére jogosultak:

 

         a)   a körözés elrendelésére feljogosított hatóságok jogszabályban meghatározott feladataik ellátásához;

 

         b)   a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényben meghatározott feladataik ellátásához;

 

         c)   az igazságügy-miniszter a kegyelmi ügyek, valamint a jogsegélykérelem elintézéséhez, továbbá a nemzetközi szerződésekben meghatározott, és a viszonossági gyakorlatból eredő feladatai teljesítéséhez;

 

 

 

         d)   a külföldi nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bűnüldöző szerv a jogsegélykérelem elintézéséhez, valamint a nemzetközi szerződésekben meghatározott, és a viszonossági gyakorlatból eredő feladatai teljesítéséhez;

 

         e)   a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ, illetőleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerződésben adattovábbításra feljogosított más szerve a d) pontban felsoroltak részére történő adatszolgáltatáshoz;

 

         f)   a Külügyminisztérium a magyar állampolgárok jogai és érdekei konzuli védelmének ellátásához;

 

         g)   az ügyészség a törvényességi felügyelet gyakorlása során, valamint a vádemelés előtt a jogsegélykérelem elintézéséhez, továbbá a nemzetközi szerződésekben meghatározott, és a viszonossági gyakorlatból eredő feladatai teljesítéséhez;

 

         h)   a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata jogszabályban meghatározott feladatai ellátásához;

 

         i)    a Határőrség szervei a határőrizetről és a Határőrségről szóló
1997. évi XXXII. törvényben meghatározott feladataik ellátásához, továbbá a személyazonosság megállapításához;

 

         j)    a menekültügyi és idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek a személyazonosság megállapításához;

 

         k)   a bíróság a holtnak nyilvánítással kapcsolatos feladatai ellátásához.

 

26. §  A nyilvántartásnak a körözött tárgyakkal kapcsolatos adataiból - a 29. § (1) bekezdésében meghatározott esetek kivételével - bárki, aki kérelmében valamely tárgyat egyedi azonosításra alkalmas ismérvekkel megjelöl, igényelheti annak közlését, hogy a kérelmében megjelölt tárgy szerepel-e a nyilvántartásban. Ha a kérelemben megjelölt tárgy szerepel a nyilvántartásban, az adatigénylő jogosult megismerni a tárgy további egyedi azonosító ismérveit, valamint a körözés elrendelésének időpontját (a továbbiakban: nyilvános tárgykörözési adat).

 

27. §  A kérelemnek tartalmaznia kell az adatigénylő nevét vagy megnevezését, az adatigénylés célját és jogalapját.

 

Adatszolgáltatás a körözési nyilvántartásból

 

28. §  (1) A Rendőrség az adatszolgáltatást kérelemre, az adatigénylés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül, és a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - külön jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díj megfizetése ellenében - teljesíti.

 

(2)     Az igazgatási szolgáltatási díj a Rendőrség bevétele.

 

(3)     Az adatszolgáltatás ingyenes

 

         a)   a 25. §-ban felsoroltak, valamint

 

         b)   a nyilvános tárgykörözési adatot igénylők közül

 

               ba)    a bírósági végrehajtó, az árverési biztos, valamint a
jogszabály alapján tárgyi letétet kezelő hatóság, szerv,

 

               bb)    a közgyűjtemény és a muzeális intézmény tulajdonosa illetve
         fenntartója

 

részére.

 

29. §  (1) Az adatszolgáltatást meg kell tagadni, ha

 

         a)   az jogszabályba ütközik;

 

         b)   a körözést elrendelő hatóság bűnüldözési érdekből nem engedélyezi;

 

         c)   a kérelemben megjelölt adatok a kérelmező vagy - nyilvános tárgykörözési adat igénylése esetén - a keresett tárgy azonosítására alkalmatlanok.

 

(2)     A 25. § alapján adatigénylésre jogosultak részére az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból nem tagadható meg az adatszolgáltatás.

30. §  (1) A nyilvántartásban kezelt adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 21. §-ában meghatározottak szerint másnak statisztikai, illetve tudományos kutatási célra személyazonosításra alkalmatlan módon adhatók át és használhatók fel.

 

(2)     A nyilvános tárgykörözési adatokat az adatkezelő közzéteheti.

 

Adattovábbítási nyilvántartás

 

31. §  (1) A körözési nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatásokról adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni.

 

(2) Az adattovábbítási nyilvántartást a körözési információs rendszer kezelője vezeti.

 

32. §  (1) Az adattovábbítási nyilvántartás tartalmazza:

 

         a)   az érintett személy természetes személyazonosító, illetve a tárgy egyedi azonosításra alkalmas adatait;

 

         b)   az adatkezelő nyilvántartási azonosítóját;

 

         c)   az adattovábbítás időpontját;

 

         d)   az adattovábbítás célját és jogalapját;

 

         e)   az adatigénylő nevét vagy megnevezését.

 

(2) A szolgáltatott adatok nem képezik az adattovábbítási nyilvántartás részét.

 

33. §  Az adattovábbítási nyilvántartásból a körözési nyilvántartásban szereplő személy jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e. Ez a jogosultság korlátozható vagy kizárható, ha a nemzetbiztonsági szolgálatok, vagy büntetőügyben eljáró hatóság, illetve a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata részére történt az adatszolgáltatás.

 

34. §  Az adattovábbítási nyilvántartás adatait az adattovábbítástól számított húsz évig meg kell őrizni.

 

III. FEJEZET

 

JOGORVOSLAT

 

35. §  A körözés elrendelése, valamint visszavonása és visszavonásának elmulasztása miatti jogorvoslatra a körözést elrendelő, a körözés elrendelésének elmulasztása miatti jogorvoslatra az elrendelésre jogosult hatóság eljárására vonatkozó törvényt kell alkalmazni.

 

36. §  A körözés végrehajtása során a Rendőrség által alkalmazott intézkedések miatti jogorvoslatra az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

37. §  (1) A körözési nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslatra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.

 

(2)     A körözési nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslat esetén határozatot hozó szervnek azt a rendőrkapitányságot illetve rendőr-főkapitányságot kell tekinteni, amelyik a körözés elrendelését a 16. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint rögzítette.

 

IV. FEJEZET

 

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

 

38. §  (1) Ez a törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

 

(2)     E törvény rendelkezései szerint kell kezelni a körözési információs rendszerben annak a személynek, holttestnek és tárgynak az adatait is, akinek illetve amelynek körözését e törvény hatályba lépését megelőzően rendelték el, és a hatályba lépés napjáig nem vonták vissza.

 

(3)     A körözési információs rendszernek e törvényben nem szabályozott adattartalmát a törvény hatálybalépését követő tizedik hónap utolsó napjáig törölni kell. A törlendő adattartalomból adat nem szolgáltatható.

 

(4)     Az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvény hatályba lépéséig az Interpol Magyar Nemzeti Iroda, azt követően a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ látja el a 9. §-ban valamint a 25. § e) pontjában meghatározott feladatokat.

 

39. §  Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg

 

         a)   a Rendőrség körözési tevékenysége, a körözés során alkalmazható intézkedések végrehajtása, valamint a Határőrség körözéssel kapcsolatos tevékenysége,

 

         b)   a körözött személyek, tárgyak tartózkodási illetve megtalálási helyének, illetőleg a személyek és holttestek személyazonosságának megállapítása esetén követendő eljárás,

 

         c)   a nyilvántartásból történő adatigénylés és adatszolgáltatás,

 

         d)   az igazgatási szolgáltatási díj tárgyában a pénzügyminiszterrel egyetértésben a nyilvános tárgykörözési adatok hozzáférhetővé tétele, valamint az igazgatási szolgáltatási díj megállapítása és megfizetése

 

szabályait.

 

40. §  A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 96. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

         “(4) A gyermek tartása, elhelyezése, illetőleg a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben - az ismeretlen helyen lévő alperes, anya illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében - a bíróság elrendelheti az alperes, az anya illetve a gyermek felkutatását.”

 

41. §  A Pp. 96. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

 

         “(5)    Az alperes, az anya illetve a gyermek felkutatásának elrendeléséről hozott végzést a bíróság az illetékes rendőrkapitánysághoz küldi meg.

(6)     Ha az alperes, az anya illetve a gyermek felkutatása elrendelésének oka megszűnt, erről a bíróság végzésének megküldésével haladéktalanul értesíti az illetékes rendőrkapitányságot.”

 

42. §  A Pp. 124. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

/A bíróságnak a (3) bekezdésben foglaltak szerinti intézkedései különösen a következők:/

 

         “b) a gyermek tartása, elhelyezése, illetőleg a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben - az ismeretlen helyen lévő alperes, anya illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében - a bíróság elrendelheti az alperes, az anya illetve a gyermek felkutatását [96. § (4)-(6) bek.];”

 

43. §  A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 13. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

/Az ügyész a törvényesség biztosítása érdekében az ügyészi törvényességi felügyelet során:/

 

         “d) ellenőrizheti a körözési nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok megtartását;”

 

44. §  A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) a következő 118/B. §-sal és azt megelőző alcímmel egészül ki:

 

“Intézkedés az ismeretlen helyen lévő tárgyak felkutatására

 

         118/B. § (1)   A bizonyítékok felderítése és biztosítása érdekében a hatóság a körözését rendelheti el annak az ismeretlen helyen lévő tárgynak,

 

         a)   amely tárgyi bizonyítási eszköz;

 

         b)   amelynek lefoglalását vagy zár alá vételét elrendelték;

 

         c)   amely a törvény értelmében elkobozható, vagy amelyre vagyonelkobzás rendelhető el.”

45. §  A Be. 119. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:

 

“Intézkedés ismeretlen helyen tartózkodó terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy felkutatására

 

119. §  (1) Az eljárásnak nem akadálya, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben tartózkodási helyének felkutatása iránt kell intézkedni. Ennek során el lehet rendelni lakóhelyének megállapítását, körözését, és - szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén - elfogatóparancsot lehet kibocsátani.

 

(2)     Az (1) bekezdésben felsorolt intézkedések elrendelésére a hatóság - a bírósági eljárásban a bírósági tanács elnöke - jogosult.

 

(3)     Ha hatóság vagy hivatalos személy olyan terhelt tartózkodási helyéről szerez tudomást, akivel szemben az (1) bekezdés szerinti intézkedést rendeltek el, köteles erről az elrendelő hatóságot értesíteni.

 

(4)     Szabadságvesztés büntetéssel büntetendő bűncselekmény esetén a terhelt elfogása és meghatározott hatóság elé állítása is elrendelhető. Ez esetben a körözést elfogatóparancsban kell elrendelni.

 

(5)     Azt, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén őrizetbe kell venni és hetvenkét órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más hatóság elé kell állítani.

 

(6)     Az (1) bekezdésben felsorolt intézkedéseket vissza kell vonni, mihelyt elrendelésük oka megszűnt. A visszavonásról az elrendelő hatóság intézkedik.

 

(7)     Ha a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy tartózkodási helye, illetve személyazonossága ismeretlen, tartózkodási helyének, illetve személyazonosságának megállapítása érdekében körözését lehet elrendelni.”

 

 

 

 

 

46. §  A Be. 404. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

/Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy/

 

         “a) az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy tartózkodási helye felkutatásának, lakóhelye illetőleg személyazonossága megállapításának, és körözése elrendelésének részletes szabályait az érintett miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben;”

 

/rendeletben szabályozza./

 

47. §  (1) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.)
a következő 28/A. §-sal egészül ki:

 

         “28/A. §  (1) Az idegenrendészeti hatóság - a tartózkodási hely megállapítása érdekében - körözését rendelheti el annak az ismeretlen helyen lévő külföldinek, aki

 

         a)   idegenrendészeti eljárás alatt áll;

 

         b)   az idegenrendészeti őrizetből engedély nélkül eltávozott, vagy az idegenrendészeti eljárásban számára elrendelt kötelező tartózkodási helyet engedély nélkül, vagy az előírt feltételek hiányában elhagyta, illetve az engedélyben meghatározott határidőre nem tért vissza;

 

         c)   a büntető- vagy szabálysértési eljárásban kiszabott jogerős kiutasítás mellékbüntetés illetve intézkedés, illetőleg az idegenrendészeti hatóság által elrendelt jogerős kiutasítás végrehajtásának nem tett eleget.

 

(2)     A körözést határozattal kell elrendelni, amelyet a határozatot hozó idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

 

(3)     A körözést vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszűnt.
A körözést az elrendelő idegenrendészeti hatóság vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitánysághoz.”

48. §  Az Idtv. a következő 29/A. §-sal egészül ki:

 

         “29/A. §  (1) Az idegenrendészeti hatóság körözését rendelheti el

 

         a)   a külföldi útlevelének,

 

         b)   a magyar hatóságok által kiadott, beutazásra és tartózkodásra jogosító okiratnak,

 

ha azok holléte ismeretlen.

 

(2)     A körözést határozattal kell elrendelni, amelyet a határozatot hozó idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

 

(3)     A körözést vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszűnt.
A körözést az elrendelő idegenrendészeti hatóság vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitánysághoz.”

 

49. §  Az Rtv. 36. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:

 

“Személyek és tárgyak felkutatása, körözése

 

         36. § (1) A Rendőrség a személy- és tárgykörözésről szóló törvényben meghatározottak szerint végzi a személyek, holttestek és tárgyak körözését.

 

(2)     A Rendőrség a sértetti kör megállapítására, tanú felkutatására, illetve a bűncselekmény tényállásának tisztázása érdekében a sajtóban, rádióban, televízióban - díjmentesen - felhívást tehet közzé.

 

(3)     A rendőri felhívásban érintett személy nevét, képmását, az azonosításához szükséges adatait, a valószínű tartózkodási (megjelenési) helyeit és a nyilvánosságra hozatal okát nyomós közérdekből, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdekből a büntetőeljárást folytató hatóság vezetőjének engedélyével nyilvánosságra lehet hozni.

 

 

 

(4)     A Rendőrség a köznyugalmat megzavaró vagy más súlyos bűncselekmény körülményeiről, a felderítés érdekében tett intézkedésekről,
az eljárás állásáról a nyilvánosságot - a közbiztonság érdekének megfelelő módon - tájékoztathatja, ennek során a bűnelkövetőnek a 79. § (1) bekezdésében felsorolt adatait a szükséges terjedelemben nyilvánosságra hozhatja.”

 

50. §  Az Rtv. a következő 36/A. §-sal egészül ki:

 

         “36/A. §  (1) A Rendőrség a más törvényben meghatározott eseteken kívül körözését rendelheti, illetve - eltűnt személy esetén - rendeli el

 

         a)   a tartózkodási hely megállapítása érdekében annak az ismeretlen helyen lévő személynek,

 

               aa)     akinek eltűnését a rendőrségen bejelentették,

 

               ab)    aki bűnmegelőzési ellenőrzés hatálya alatt áll,

 

         b)   a személyazonosság megállapítása érdekében

 

               ba)    az ismeretlen, adatait közölni nem képes személynek,

 

               bb)    az ismeretlen holttestnek, testrésznek.

 

(2)     E törvény alkalmazásában, valamint a körözés elrendelése szempontjából eltűntnek kell tekinteni az ismeretlen helyen lévő személyt, ha

 

         a)   az eltűnés körülményei, illetve az életviteléről, foglalkozásáról, más személyi körülményeiről rendelkezésre álló adatok azt valószínűsítik, hogy eltűnése - kivéve a terheltet és a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személyt - bűncselekmény elkövetésével van összefüggésben;

 

         b)   cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, illetve egészségi állapota, kora vagy más ok miatt képtelen magáról gondoskodni;

 

         c)   az életvitelére, személyi körülményeire, foglalkozására tekintettel az eltűnésére ésszerű magyarázat nem adható;

         d)   az eltűnés balesettel, természeti katasztrófával, öngyilkossággal van összefüggésben.

 

(3)     Az eltűnt személy körözését a Rendőrséghez tett bejelentést követő 24 órán belül el kell rendelni, ha tartózkodási helye ez idő alatt nem válik ismertté.”

 

51. §  Az Rtv. 92-93. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

         “92. §  (1)   Az V. és a VI. fejezetben felsorolt rendőri intézkedések, illetve a kényszerítő eszközök alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedések) miatt - a (2) bekezdésben tett kivétellel - a 93. §-ban meghatározottak szerint jogorvoslatnak van helye.

 

(2)     Az elővezetéssel és a bűnmegelőzési ellenőrzéssel kapcsolatban az intézkedés elrendelése miatti jogorvoslatra a határozatot hozó hatóság eljárására vonatkozó törvényt kell alkalmazni.

 

93. §  (1) Panasz előterjesztésére az jogosult, akivel szemben az intézkedést foganatosították.

 

(2)     A panaszt az intézkedést követő 8 napon belül az intézkedést foganatosító rendőri szervnél lehet előterjeszteni.

 

(3)     A panaszt a beérkezéstől számított 15 napon belül az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetője indokolt határozattal bírálja el.

 

(4)     A határozat ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a közléstől számított 8 napon belül a felettes szervhez címezve, a panaszt elbíráló határozatot hozó rendőri szervnél lehet előterjeszteni.

 

(5)     A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított nyolc napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez, kivéve ha a panaszt elbíráló határozatot hozó szerv a határozatát visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja vagy kiegészíti.

 

(6)     A felettes szerv a fellebbezés beérkezésétől számított 15 napon belül indokolt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.

(7)     Ha az érdemi határozat hozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a felettes szerv maga intézkedik a tényállás kiegészítése iránt, vagy a határozat megsemmisítése mellett az elsőfokú határozatot hozó szervet új eljárásra utasíthatja.

 

(8)     A felettes szerv határozatát írásban, a panaszt elbíráló határozatot hozó szerv útján kell közölni a fellebbezővel.

 

(9)     A felettes szerv határozata közigazgatási határozat, amelynek bírósági felülvizsgálatát - a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint - kérheti az, aki az (1) bekezdés szerint panasz előterjesztésére jogosult.”

 

52. §  Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény a következő
70/A. §-sal és azt megelőző alcímmel egészül ki:

 

“Személy felkutatása járványügyi intézkedés végrehajtása érdekében

 

70/A. §    (1)     Az egészségügyi hatóság - a tartózkodási hely megállapítása érdekében - felkutatását rendelheti el annak az ismeretlen helyen lévő személynek, akit határozatában

 

         a)   védőoltásra;

 

         b)   járványügyi érdekből végzendő szűrővizsgálatra,

 

         c)   kötelező orvosi vizsgálatra;

 

         d)   fertőző betegsége miatt fekvőbeteg-gyógyintézeti elkülönítésére;

 

         e)   járványügyi megfigyelésre és zárlatra;

 

         f)   járványügyi ellenőrzésre

 

kötelezett.

 

(2)     A felkutatást határozattal kell elrendelni. A határozatot meg kell
küldeni a körözést végrehajtó - a személy- és tárgykörözésről szóló törvényben meghatározott - rendőrkapitánysághoz.

(3)     A felkutatást elrendelő határozat a jogorvoslatra tekintet nélkül végrehajtható.

 

(4)     Ha a felkutatás elrendelésének oka megszűnt, arról a felkutatást elrendelő egészségügyi hatóság határozatot hoz, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitánysághoz.”

 

53. §  A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi
11. törvényerejű rendelet a következő 6/A. §-sal egészül ki:

 

         “6/A. §  (1)   A büntetés-végrehajtási bíró a büntetés végrehajtása érdekében lakcímfigyelést illetve körözést rendelhet el, illetőleg elfogatóparancsot bocsáthat ki annak az ismeretlen helyen tartózkodó elítéltnek a felkutatása érdekében, aki

 

         a)   a büntetés-végrehajtási intézetből megszökött;

 

         b)   a büntetés-végrehajtási intézetből, javítóintézetből engedély nélkül távozott;

 

         c)   a büntetés-végrehajtási intézetből, javítóintézetből engedéllyel távozott, de jogellenesen nem tért vissza;

 

         d)   a jogerősen kiszabott közérdekű munka, illetve szabadságvesztés büntetésének letöltését nem kezdte meg.

 

(2)     A körözést határozattal kell elrendelni. A határozatot meg kell
küldeni a személy- és tárgykörözésről szóló törvényben meghatározott rendőrkapitánysághoz.

 

(3)     A körözést vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszűnt.
A körözést az elrendelő büntetés-végrehajtási bíró vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitánysághoz.”

 

54. §  E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti

 

         a)   a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi
11. törvényerejű rendelet 64. §-ának (3) bekezdése;

 

         b)   a Rendőrség által körözött tárgyak adatainak nyilvánossá tételéről szóló 1997. évi CXV. törvény;

 

         c)   a Rendőrség által körözött tárgyak adatainak nyilvánossá tételéről szóló 1997. évi CXV. törvény végrehajtásáról szóló 7/1998. (II.18.) BM rendelet.

 

 

 

 

 

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

 

A hatósági eljárások eredményes és gyors lefolytatásához, az állampolgárok jogai érvényesítésének és kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében szükséges azoknak a személyeknek a felkutatása akik - azáltal, hogy ismeretlen helyen tartózkodnak - kivonják magukat a hatósági eljárás vagy a hatósági határozat végrehajtása alól.

 

A hatósági eljárások másik részében ugyanezen célok érdekében elengedhetetlen az ismeretlen helyen lévő tárgyak felkutatása, a büntetőeljárásokban pedig személyek és tárgyak hollétének a megállapítása egyaránt szükséges lehet.

 

A személyek illetve tárgyak felkutatására irányuló - a szakmai és a köznyelvben egyaránt körözés néven meghonosodott - eljárással kapcsolatban jogszabályaink elvétve tartalmaznak rendelkezéseket.

 

Törvényeink közül egyedül a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény
(a továbbiakban: Rtv.) az, amelyben nevesítetten szerepel a körözés elrendelésére felhatalmazó rendelkezés.

 

A Rendőrség körözési tevékenységét - azon kívül, hogy az Rtv. 36. §-ának
(1) bekezdése felhatalmazza a rendőri szerveket arra, hogy a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható, vagy az eltűnt személy, tárgy felkutatására, továbbá ismeretlen holttest azonosítására körözést rendeljenek
el - jogszabály nem rendezi.

 

Ez a helyzet a jogállamiság s az ebből fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az ember elidegeníthetetlen és sérthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartásával összefüggő állami kötelezettséggel kapcsolatban alkotmányos visszásságot okoz.

A különböző okból felkutatni szükséges személyek és tárgyak körözhetősége biztosításának, valamint a körözött személyek és tárgyak nyilvántartásának létjogosultsága nem vitatható.

 

A körözések elrendelése és nyilvántartása szükségképpen személyes, esetenként különleges adatok kezelésével jár.

 

Alkotmányunk rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog, amelynek biztosítása érdekében a jogalkotásról szóló törvény, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény is tartalmaz rendelkezéseket.

Ennek megfelelően az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni a személyi nyilvántartást, illetve a személyes adat akkor kezelhető, ha azt törvény elrendeli.

 

Mindebből következően a személy- és tárgykörözési tevékenység alapjait illetve kereteit törvénynek kell megállapítania.

 

Azt, hogy milyen feltételek esetén, mely hatóság, szerv, személy
(a továbbiakban együtt: hatóság) jogosult személy vagy tárgy felkutatása, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében körözést elrendelni, a különböző életviszonyokat rendező törvények, esetenként rendeletek tartalmazzák.

 

A személy- és tárgykörözéssel kapcsolatos joganyag azonban - amellett, hogy számos, a jogbiztonság követelményének meg nem felelő pontatlan, illetve nem egyértelmű rendelkezést tartalmaz - csak részben fedi le a szabályozni szükséges területet.

 

A törvényi szabályozást igénylő további kérdésköröket - így a körözés során foganatosítható intézkedéseket, a körözött személyekkel, tárgyakkal kapcsolatban nyilvántartandó személyes adatokat, a nyilvántartási határidőket, a nyilvántartás kezelőjét - a személy- és tárgykörözésről szóló törvénynek kell meghatároznia.

 

Hatályos jogunkban sem a körözés, sem a keresett személy lakóhelye megállapításának, tartózkodási helye felderítésének kezdeményezésére szolgáló forma nincs meghatározva, emellett - a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben (a továbbiakban: Be.) és a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvényben nevesített - elfogatóparancs fogalma nincs tartalommal kitöltve, ezért az említett fogalmakat ugyancsak e törvénynek kell megalkotnia.

 

Törvényeink közül egyedül az Rtv. az, amelyben expressis verbis szerepel a körözés elrendelésére felhatalmazó rendelkezés.

 

Az Rtv. 36. §-ának (1) bekezdése - mely szerint “A Rendőrség a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható vagy az eltűnt személy, tárgy felkutatására, továbbá ismeretlen holttest azonosítására körözést rendelhet el.” - a következő anomáliákat hordozza magában.

 

A terhelt felkutatásának szükségessége mindig egy adott, egyedi ügyben merül fel. A tartózkodási hely felderítésének elrendelését megalapozó körülmények az eljárást folytató nyomozó hatóság, illetve bíróság előtt ismertek, illetőleg válnak ismertté.

 

Abból, hogy “a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy” felkutatására körözés rendelhető el, nem tűnik ki, hogy ez a jogosultság bármely nyomozó hatóság, vagy csak a Rendőrség nyomozó hatóságai hatáskörébe tartozó bűncselekmény esetén illeti-e meg a Rendőrséget.

 

Definiálatlan az is, hogy a terhelt körözését csak a büntetőeljárás nyomozati szakaszában vagy a vádirat benyújtását követően is jogosult, illetve köteles-e elrendelni a Rendőrség.

 

Hasonló kérdéseket vet fel az eltűnt tárgyak körözhetősége is.

 

Nincs meghatározva, hogy mely dolgok - a bűncselekmény következtében eltűnt (eltulajdonított, vagy az elkövetés eszközéül használt és emiatt eltüntetett, elrejtett, megsemmisített, esetleg más okból tárgyi bizonyítási eszközt képező) vagy az elveszett tárgyak, illetve mindkettő - tartoznak abba az “eltűnt tárgy” kategóriába, amelynek felkutatása érdekében a Rendőrség körözést rendelhet el.

 

A bűncselekménnyel összefüggésben eltűnt tárgy esetén is bizonytalanságot jelent az olyan rendelkezés hiánya, amely meghatározná, hogy a tárgykörözés elrendelésére melyik eljárási szakasz(ok)ban, és mely nyomozó hatóság által folytatott büntetőeljárásban van lehetőség.

Az eltűnt, valamint az elveszett tárgy fogalmát illetően egyetlen jogszabály sem tartalmaz rendelkezést.

 

Az értelemszerűen az eltűnt tárgyak sorába tartozó, elveszett illetve megsemmisült dolgok közül csak egyesekre nézve van jogszabályi rendelkezés (például személyazonosító igazolvány, úti okmány, gépjármű törzskönyv, értékpapír, bankkártya).

 

Hiányzik a szabályozásnak az az oldala is, amely meghatározná, hogy miként jut a körözésre hivatott hatóság tudomására a tárgy elveszése, kinek a kezdeményezésére kerülhet sor az elveszett tárgy körözésének elrendelésére, s hogy ezzel összefüggésben a hatóságokat és az állampolgárokat milyen jogok illetik, mely kötelezettségek terhelik.

 

Annak ellenére, hogy csak az Rtv. korábban hivatkozott rendelkezése szól a körözés elrendelési jogosultságról, több törvény tartalmaz olyan előírásokat, amelyek azt határozzák meg, hogy az egyes hatóságok mit tehetnek a körözött, illetve az eltűnt személy, valamint a keresett tárgy felkutatása érdekében.

A körözött személyek, tárgyak felkutatása érdekében alkalmazható intézkedéseket, eljárási cselekményeket meghatározó szabályokat - az Rtv. rendelkezései mellett - a büntetőeljárásra vonatkozó, továbbá a határkörözéssel kapcsolatos rendelkezések alkotják.

 

A Be. sajátos, frekventált helyet foglal el a Javaslat szabályozási tárgyköréhez képest, mert személyek illetve tárgyak hollétének a megállapítása jellemzően és leggyakrabban a büntetőeljárás során válik szükségessé.

 

A jelenleg folyó körözési tevékenységre meghatározó hányadában a büntetőeljáráshoz kapcsolódóan, ezen belül döntő többségében a nyomozati szakaszban kerül sor.

 

A Be.-nek az ismeretlen helyen lévő terhelt illetve tárgyi bizonyítási eszköz felkutatása érdekében alkalmazható lehetőségeket taxatíve felsoroló rendelkezései között a körözés nem szerepel.

 

A Be. szerint az ismeretlen helyen lévő terhelt tartózkodási helyének felkutatására intézkedni kell, mégpedig a lakóhely megállapításának, tartózkodási hely felderítésének az elrendelése, illetve - szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett bűncselekmény esetén - elfogatóparancs kibocsátása révén.

Az említett intézkedések megtételére a hatóság, bírósági eljárásban a bírósági tanács elnöke jogosult.

 

A hivatkozott speciális rendelkezések mellett a házkutatás szabályai tartalmazzák, hogy házkutatásnak - többek között - akkor van helye, ha alaposan feltehető, hogy bűncselekmény elkövetőjének kézre kerítéséhez vezet.

 

Az eljárást folytató nyomozó hatóság más eljárási cselekményeket
- tanúkihallgatás, megkeresés, puhatolás - is végezhet az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt hollétének megállapítása érdekében.

 

Ezen kívül generális szabály, hogy bármely hatóság illetve hivatalos személy, aki a keresett terhelt - azaz, akivel szemben lakóhely megállapítást, tartózkodási hely felderítést rendeltek el, vagy elfogatóparancsot bocsátottak
ki - tartózkodási helyéről tudomást szerez, köteles értesíteni az elrendelő hatóságot, illetve a terheltet őrizetbe venni, és az elrendelő hatóság elé állítani [Be. 119. § (3)-(4) bekezdés].

 

Egyáltalán nem rendelkezik a Be. az “ismeretlen tettesek”, vagyis az olyan ismeretlen személyek körözésének lehetőségéről, akik a bűncselekmény elkövetése után ismeretlen helyre távoztak, a hatóság elől elrejtőztek.

 

Az “ismeretlen tettes” által elkövetett bűncselekmények alapos gyanúja miatt a büntetőeljárás megindul, a személy elleni alapos gyanú megállapíthatóságának és a felelősségre vonásnak - többek között - az is elengedhetetlen feltétele, hogy az elkövető személye ismertté váljon.

Emellett ahhoz is komoly érdek fűződik, hogy az ilyen elkövetőknek ne legyen alkalmuk újabb bűncselekményeket elkövetni, további áldozatokat szedni.

 

Ezért szükséges, hogy az “ismeretlen tettesek” is körözhetők legyenek, a velük kapcsolatos - a felkutatást, a  személyazonosság megállapítását, a legkisebb kockázattal járó elfogást lehetővé tévő - adatok a hatóságok rendelkezésére álljanak.

 

A Be. a tárgyak felkutatása vonatkozásában nem tartalmaz - az ismeretlen helyen tartózkodó terheltre vonatkozó szabályokhoz hasonló - speciális rendelkezéseket, csupán a házkutatás szabályai között szerepel, hogy e kényszerintézkedésnek akkor is helye van, ha alaposan feltehető, hogy tárgyi bizonyítási eszköz megtalálásához vezet.

 

A Be. tehát sem a személy-, sem a tárgykörözésről nem tesz említést, ugyanakkor a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, a Határőrség, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nyomozó hatóságai a hatáskörükbe tartozó bűncselekmények nyomozása során - törvényi felhatalmazás alapján - “körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére” titkos információgyűjtést végezhetnek [Rtv.; 1995. évi C. törvény a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról; 1997. évi XXXII. törvény a határőrizetről és a Határőrségről; 1998. évi XCIII. törvény az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól].

 

A bűncselekmények nyomozására vonatkozó jogszabályok között egyedülálló a bűncselekmények vám- és pénzügyőrségi nyomozásának részletes szabályairól szóló 37/1991. (XII.24.) PM rendelet abban a vonatkozásában, hogy a körözés kiadására való felhatalmazást tartalmaz.

 

E jogszabály alapján, ha az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt felkutatására tett elsődleges intézkedések - azaz a rendelet szerint a lakó- és munkahelyen, valamint a családtagok, ismerősök körében történő keresések - nem vezetnek eredményre, körözést vagy elfogatóparancsot lehet kibocsátani, amelyeket a Rendőrségre kell továbbítani [49. § (1) bekezdés].

 

A Rendőrség ezzel kapcsolatos teendői sehol nincsenek meghatározva. Jogszabályi rendelkezés hiányában nem állapítható meg, hogy az ilyen esetben - azaz amikor a büntetőeljárás lefolytatása nem a Rendőrség hatáskörébe tartozik - egyáltalán milyen jogalapon és milyen intézkedéseket lenne jogosult vagy köteles tenni a Rendőrség.

 

A határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény szerint a határkörözés a külön jogszabályokban meghatározott nyilvántartásban szereplő (körözött) személyek, járművek, útlevelek, más okmányok és tárgyak határon történő felfedésére irányuló nyílt szolgálati tevékenység [4. §].

 

A büntetőeljárásban körözött személyek és tárgyak, illetve az eltűnt személyek, vagy elveszett tárgyak keresésére eszerint a Határőrségnek - formális értelemben - nincs lehetősége, tekintve, hogy nincs olyan jogszabály, amely a felsorolt személyek és tárgyak nyilvántartását határozná meg.

 

A jogi szabályozásnak le kell képeznie azt a folyamatot, amely a körözés szükségességéről történő döntéstől a körözés elrendelésén, a nyilvántartásba vételen keresztül a körözött személy, tárgy hollétének - ismeretlen személy vagy holttest esetén a személyazonosság - megállapításáig, illetve a körözés visszavonásáig, a nyilvántartás megszüntetéséig tart.

 

Abban a kérdésben, hogy egy adott személy vagy tárgy körözése szükséges-e, az a bíróság, hatóság, szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) jogosult határozni, amelyik aktuálisan az “ügy ura”.

 

A Rendőrség csak a saját hatáskörébe tartozó eljárásban hozhat határozatot a körözés elrendelésére. Azt - részben hatáskör és illetékesség híján, részben az érdemi döntéshez elengedhetetlen információk hiányában - nem döntheti el, hogy a más nyomozóhatóság, vagy más hatóság, szerv által folytatott büntető-, polgári illetve államigazgatási eljárásban valamely ismeretlen helyen lévő személy vagy tárgy felkutatása indokolt-e.

 

Tekintettel arra, hogy évtizedek óta a Rendőrség végzi a körözött személyek és tárgyak felkutatását, valamint az ismeretlen személyek és holttestek személyazonosságának megállapítását, emellett működteti a körözési információs rendszert, a Javaslat a Rendőrség feladataként határozza meg a körözés végrehajtását és a körözési nyilvántartás kezelését.

 

A körözés elrendelésének feltételeit, az elrendelésre jogosult hatóságokat, szerveket, személyeket a különböző jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok hivatottak meghatározni.

 

A körözés elrendelésére személy esetén törvény, holttest és tárgy esetén jogszabály adhat felhatalmazást.

 

 

 

A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a körözés elrendeléséről szóló határozatnak tekint minden olyan határozatot, amely személy vagy tárgy felkutatását, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítását írja elő.

 

Ahhoz, hogy a Rendőrség a más hatóságok által körözött személyek és tárgyak felkutatására intézkedhessen, e határozatokat el kell juttatni a Rendőrséghez.

 

A Javaslat külön rendelkezik az e kategóriába tartozó személy- illetve tárgykörözésekről szóló határozatoknak a megküldéséről, azaz megállapítja az illetékességi szabályokat. Az általános szabályok mellé - miszerint az ilyen határozatokat a körözött személy utolsó bejelentett lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell továbbítani - olyan kisegítő rendelkezéseket is ad, amelyek biztosítják, hogy minden esetben egyértelműen megállapítható legyen a körözés végzésére jogosult, egyben köteles rendőrhatóság.

 

A tárgykörözés foganatosíthatóságának feltétele az is, hogy a tárgy egyedi azonosításra alkalmas legyen, enélkül ugyanis nem tehetők érdemi lépések a tárgy felkutatására.

A Javaslat az egyedi azonosíthatóság kritériumait nem taxatíve, hanem példálózó jelleggel megfogalmazva teremti meg azt a minimális követelményszintet, ami az egyedi azonosíthatóság lehetőségét reálisan magában hordja.

 

A személy- és tárgykörözés elrendelésének speciális esetköre a nemzetközi szerződés valamint viszonossági gyakorlat alapján büntető-, polgári vagy közigazgatási ügyben magyar hatóság kezdeményezésére más állam hatósága, illetve külföldi állam hatósága kezdeményezésére magyar hatóság által elrendelt személy- illetve tárgykörözések. Ezeket a Javaslat nemzetközi körözésként jelöli.

 

A nemzetközi körözésekre - meghatározott eltérésekkel - ugyancsak a Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

A személy- és tárgykörözésre vonatkozó szabályozásnak részét kell képezzék azok a rendelkezések is, amelyek meghatározzák, hogy a Rendőrség milyen eszközöket vehet igénybe a körözési tevékenység végzése során.

E vonatkozásban a Javaslat - az eszköztárat kiegészítve, egyben a szükséges adatvédelmi garanciákat is beiktatva - lényegében ugyanazokat a jogosítványokat biztosítja a Rendőrség számára, mint amelyek korábban is rendelkezésére álltak az Rtv. alapján.

 

A Javaslat megteremti a körözött személyek és tárgyak nyilvántartásának törvényi alapjait is.

 

Az adatvédelmi törvény értelmében - az érintett hozzájárulását kivéve - személyes adat csak akkor kezelhető, ha az adatkezelést, annak célját is megjelölve, törvény rendeli el.

 

Ennek a követelménynek megfelelve a Javaslat megjelöli az adatkezelés célját, valamint a nyilvántartandó személyes adatok körét is.

 

A körözési tevékenység sajátosságaiból eredően lehetnek olyan nyilvántartandó adatok, amelyek nem minősülnek személyes adatnak (például a szökött bűnöző fegyverrel rendelkezik, gépjárművel menekül, támadásától kell tartani, hivatalos személynek adja ki magát, stb.), így ezek tekintetében a jogszabályban történő meghatározás elegendő.

 

A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló
1999. évi LXXXV. törvény hatályba lépését, azaz 2000. március 1-jét megelőzően a körözött személyek nyilvántartása - a Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet alapján - a bűnügyi nyilvántartás részét képezte, amelynek törvényességi felügyeletét az ügyészség látta el.

 

Az a tény, hogy a Javaslat hatályba lépését követően a körözött személyek és tárgyak nyilvántartása már önálló, törvényen alapuló nyilvántartásként fog létezni, nem változtat a törvényességi felügyelet szükségességén. Ezért a Javaslat rögzíti, hogy a körözési nyilvántartás törvényessége feletti felügyeletet a Legfőbb Ügyészség látja el.

 

Az adatkezelés törvényességének biztosítása érdekében a Javaslat rendelkezik az adatigénylésre jogosultakról és a körözési információs rendszerből történő adatszolgáltatás feltételeiről, s ezzel összefüggésben az adattovábbítási nyilvántartás létrehozásának kötelezettségéről.

A Javaslat a megfelelő jogorvoslati rendszer biztosításáról is gondoskodik.

 

A személy, tárgy felkutatására illetve azonosítására irányuló folyamatnak a kezdő aktusa a körözést elrendelő határozat meghozatala.

Az ezt követő szakaszban történik a körözés tényleges végrehajtása, azaz a felkutatást, azonosítást szolgáló intézkedések foganatosítása.

A körözési tevékenység harmadik, ugyancsak jogorvoslat biztosítását igénylő tényezője a körözési nyilvántartás.

 

A Javaslat a három, - egymástól jellegében és az esetleges jogsérelem vonatkozásában felelős “személyében” is különböző - hatóság által végzett aktus tekintetében külön-külön határozza meg a jogorvoslatra alkalmazandó törvényt.

 

A körözés elrendelése, visszavonása illetve ezek elmulasztása miatti jogorvoslatra a körözés elrendelésére jogosult hatóság eljárására vonatkozó törvény, míg a körözés végrehajtása során a Rendőrség által alkalmazott intézkedések miatti jogorvoslatra az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

A körözési nyilvántartás az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerinti hatósági nyilvántartás. Ennek megfelelően a körözési nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslatra az államigazgatási eljárás jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni a Javaslat.

 

Végezetül a Javaslat tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek az egyes hatóságok körözés elrendelési jogosultságának biztosítása, illetve a Javaslattal való összhang megteremtése érdekében a különböző jogszabályokat módosítják.

 

A módosítások - a Be. és az Rtv. mellett - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvényt, a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvényt, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt, valamint a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletet érintik.

 

 

RÉSZLETES INDOKOLÁS

 

 

 

I. FEJEZET

 

A KÖRÖZÉS

 

 

Az 1. §-hoz

 

1)      A személy vagy tárgy felkutatását, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítását elrendelő határozat hozatala szükségképpen személyes adatok kezelésével jár.

A körözés végrehajtása, a körözött személyek és tárgyak nyilvántartása, a nyilvántartásból való adatigénylés, a jogosultak részére történő adatszolgáltatás során az eljáró hatóságok, szervek, hivatalos személyek (a továbbiakban együtt: hatóságok) ugyancsak személyes adatokat kezelnek.

 

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szerint személyes, illetőleg különleges adat az Avtv.-ben nevesítetteken kívüli egyéb esetben akkor kezelhető, ha azt törvény elrendeli.

 

Az 1. § (1) bekezdése ennek megfelelően határozza meg a törvény alkalmazási körét.

 

2)      Annak ellenére, hogy a személy illetve tárgy felkutatására irányuló eljárás a szakmai és a köznyelvben egyaránt “körözés” néven honosodott meg, jogszabályaink egyike sem határozza meg a körözés mint hatósági tevékenység fogalmát.

 

Ugyanez a helyzet a “körözés elrendelése” vonatkozásában is. A hatósági eljárásokban - különösen a büntetőeljárásokban - mindennaposan használatos “körözését rendelem el” kifejezés mögött sincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely annak tartalmát meghatározná.

 

A Javaslatnak meg kell határoznia e fogalmakat is. Eszerint a körözés az ismeretlen helyen lévő személy vagy tárgy felkutatása, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében végzett intézkedések összességét jelenti.

 

A Javaslat körözés elrendelésnek tekint minden olyan határozatot, amely személy vagy tárgy felkutatására, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítására irányul. E határozatok sajátos kategóriáját képezik azok, amelyek nem csupán a személy felkutatását, hanem elfogását és meghatározott hatóság elé állítását is elrendelik. E határozatokat a büntetőeljárási terminológiával azonosan elfogatóparancsként nevesíti a Javaslat.

 

Személyek tartózkodási helye illetve személyazonossága megállapításának szükségessége a büntető-, a polgári valamint közigazgatási eljárásokban, illetőleg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint folytatandó más hatósági eljárásokban egyaránt felmerülhet.

 

Az ügyek egy részében a személy vagy tárgy felkutatását, azonosítását célzó eljárást ki kell terjeszteni a Magyar Köztársaság határain kívülre is, míg más esetekben a külföldi hatóságok kezdeményezik az általuk körözött személy, tárgy Magyarországon történő keresését.

 

A Javaslat a nemzetközi körözés összefoglaló megnevezéssel jelöli a nemzetközi szerződés valamint viszonossági gyakorlat alapján büntető-, polgári vagy közigazgatási ügyben magyar hatóság kezdeményezésére más állam hatósága, illetve külföldi állam hatósága kezdeményezésére magyar hatóság által elrendelt személy- illetve tárgykörözéseket.

 

Az értelmező rendelkezések között helyet kap a terepkutatás, és - a tárgyak tekintetében - az egyedi azonosíthatóság fogalma meghatározása is.

 

Ahhoz, hogy az állampolgároknak a magánszféra egyes vetületeihez - például a magánlakáshoz, a magántulajdonhoz, a zavartalan birtokláshoz - fűződő jogai ne sérüljenek, elengedhetetlen annak rögzítése, hogy a keresett személy illetve tárgy megtalálása érdekében végzett terepkutatás keretében milyen ingatlanok és milyen módon vizsgálhatók át.

 

Tárgyak esetében a körözés foganatosíthatóságának feltétele az is, hogy a tárgy egyedi azonosításra alkalmas legyen, enélkül ugyanis nem tehetők érdemi lépések a felkutatás érdekében.

 

A tárgyak vonatkozásában - tekintve, hogy nem rendelkeznek olyan, az azonosításra egyértelműen alkalmas jellemzőkkel, mint amilyenek a személyek esetén a természetes személyazonosító adatok - meg kell határozni az egyedi azonosíthatóság kritériumát.

 

A Javaslat - tekintve hogy taxáció nem adható - példálózó jelleggel határozza meg azt a minimális követelményszintet, ami az egyedi azonosíthatóság lehetőségét reálisan magában hordja.

 

 

A körözés elrendelése és visszavonása

 

A 2. §-hoz

 

A körözés elrendelésének feltételeit, az elrendelésre jogosult hatóságokat, szerveket, személyeket a különböző jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok hivatottak meghatározni.

 

Személyek körözésének elrendelésére - figyelemmel az Avtv. rendelkezéseire is - kizárólag törvényben meghatározott feltételek esetén kerülhet sor, míg a holttestek és tárgyak körözésére jogszabály rendelkezése is jogalapot teremthet.

 

Abban a kérdésben, hogy egy adott személy vagy tárgy körözése szükséges-e, az a hatóság jogosult határozni, amelyik aktuálisan az “ügy ura”.

 

A Rendőrség csak a saját hatáskörébe tartozó eljárásban hozhat határozatot a körözés elrendelésére. Azt - részben hatáskör és illetékesség híján, részben az érdemi döntéshez elengedhetetlen információk hiányában - nem döntheti el, hogy a más nyomozóhatóság, vagy más hatóság, szerv által folytatott bünte-tő-, polgári illetve államigazgatási eljárásban valamely ismeretlen helyen lévő személy vagy tárgy felkutatása indokolt-e.

 

 

A 3-4. §-okhoz

 

1)      Ismeretlen helyen lévő személy illetve tárgy felkutatásáról, valamint ismeretlen személy illetőleg holttest személyazonosságának megállapításáról szóló határozat hozatalára - azaz körözés elrendelésére - jogszabály felhatalmazása alapján különböző hatóságok jogosultak.

 

A körözés az ismeretlen helyen lévő személy vagy tárgy felkutatása, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében végzett intézkedésekből összetevődő folyamat, amely a körözés elrendelésétől a személy, tárgy felkutatásáig, illetőleg a személyazonosság megállapításáig tart.

 

A körözés keretében végzendő intézkedések az állampolgárok jogait érintik, bizonyos esetekben - jogszabály adta keretek között - korlátozzák is, ezért azok foganatosítására csak megfelelő hatáskörrel és eszköztárral rendelkező hatóság lehet jogosult és képes.

 

A körözés gyakorlati végrehajtására két lehetőség kínálkozik.

Az egyik megoldás az, hogy minden, körözés elrendelésére jogosult hatóság megkapja a szükséges hatáskört és emellett eszköztárként a konkrét végrehajtáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket; a másik pedig az, hogy a körözést valamely - az említett feltételekkel már rendelkező - hatóság hajtja végre.

 

Ilyen hatóság a körözött személyek és tárgyak felkutatását, valamint az ismeretlen személyek és holttestek személyazonosságának megállapítását évtizedek óta végző - és emellett a körözési információs rendszert is
működtető - Rendőrség, ezért a Javaslat a Rendőrség feladataként határozza meg a körözés végrehajtását és a körözési nyilvántartás kezelését.

 

2)      A Rendőrség egyes szervei által elrendelt körözések tekintetében kézenfekvő, hogy a személy, tárgy felkutatása, a személyazonosság megállapítása érdekében szükséges intézkedéseket az a rendőrhatóság/szerv végzi, amelyik a körözést elrendelte.

 

A más hatóságok által elrendelt körözésekre nézve viszont meg kell jelölni a Rendőrségnek azt a hatóságát/szervét, amelyik a körözést foganatosítani fogja.

A körözés folytatására jogosult egyben köteles rendőrhatóság/szerv meghatározása a jogorvoslati jog érvényesíthetőségéhez is elengedhetetlen.

 

3)      Annak egyértelműsítése érdekében, hogy a Rendőrség mely esetekben jogosult illetve köteles körözést folytatni, szükséges annak meghatározása is, hogy mely hatósági aktusok azok, amelyek körözés folytatásának alapjául szolgálhatnak.

A körözés folytatására való jogot illetve kötelezettséget erről az oldalról határozza meg a 4. §, amely kétséget kizáróan rögzíti, hogy a Rendőrség annak a személynek, holttestnek, tárgynak a körözését végzi, akinek illetve amelynek felkutatását vagy személyazonosságának megállapítását jogszabályban arra feljogosított hatóság határozatban elrendelte.

 

Az 5-6. §-okhoz

 

1)      Ahhoz, hogy a Rendőrség a más hatóságok által körözött személyek és tárgyak felkutatására intézkedhessen, e határozatokat el kell juttatni a Rendőrséghez, ezen belül konkrétan ahhoz a hatósághoz/szervhez, amely a 6. § szerint a körözés folytatására illetékességgel rendelkezik.

 

2)      A Javaslat általános illetékességi okként - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a körözött személy bejelentett lakóhelyét, illetőleg ennek hiányában a bejelentett tartózkodási helyet határozza meg, mivel az a legvalószínűbb, hogy a keresett személy előbb-utóbb korábbi lakókörnyezetben bukkan fel.

 

Arra az esetre, ha a körözött személynek sem bejelentett lakó-, sem bejelentett tartózkodási helye nincs, a Javaslat kisegítő illetékességi szabályokat is megállapít.

 

Az illetékesség megállapítása során a rendelkezések egymás utánisága valóságos rangsort jelent, azaz a sorrendben előbb álló bekezdés rendelkezése megelőzi az utána következő bekezdésben szabályozott illetékességi okot.
A rangsorban továbblépni csak akkor lehet, ha a megelőző illetékességi ok alapján nem lehet az eljárásra illetékes hatóságot/szervet meghatározni.

3)      Előfordulhat, hogy valamilyen okból nem célszerű a körözést elrendelő határozatnak az általános illetve a kisegítő illetékesség szerinti hatósághoz/szervhez történő megküldése. Ezekre az előre meg nem határozható esetekre figyelemmel tartalmazza a 6. § (1) bekezdése azt, hogy a Javaslatban meghatározott illetékességi okokat akkor kell alkalmazni, “ha jogszabály másként nem rendelkezik”.

 

Ebbe a kategóriába tartozik például az idegenrendészeti hatóság körözést elrendelő határozata, amelyet a határozatot hozó idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni. Ide sorolható lenne a szolgálati helyéről jogellenesen távol lévő katona körözésének elrendelése is. Ez utóbbi esetben az tűnik célszerűnek, hogy a körözést az állományilletékes parancsnok szolgálati helye szerinti rendőrkapitányság folytatassa, mivel ez esetben van esély a felkutatás érdekében szükséges intézkedések leggyorsabb és leghatékonyabb foganatosítására.

 

4)      A tárgy körözését elrendelő határozatot a körözést elrendelő hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni, mivel a tárgyak valamely helyen történő felbukkanását nem lehet olyan értelemben valószínűsíteni, mint ahogy azt a személyek esetében a volt lakókörnyezetbe való visszatérés determinálja.

 

5)      A gyakorlatban - különösen a büntetőügyekben - gyakran előfordul, hogy ugyanabban az eljárásban személy és tárgy körözésére egyaránt sor kerül.

 

Az ilyen esetekben a személy és tárgykörözés elrendelése jellemzően nem ugyanabban az időpontban válik szükségessé, hanem a büntetőeljárásnak az egyes eljáró hatóságok, szervek - így a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság - előtt folyó különböző szakaszaiban, illetve a büntetés-végrehajtás során.

 

Ezért az ilyen esetekben sem a személykörözésekre, sem a tárgykörözésekre vonatkozó illetékességi szabályok - mint egyedül alkalmazandók - alapul vételét nem lehet előírni, noha az önmagában logikus lenne, hogy ugyanabban a büntetőeljárásban ne két különböző rendőrkapitányság folytassa a személy- illetve a tárgykörözést.

Hasonló a helyzet akkor is, ha egy eljárásban több, különböző lakó- illetve tartózkodási helyű terhelt körözését kell elrendelni.

 

Mindezekre figyelemmel a legcélravezetőbb megoldás az, ha a személy körözését elrendelő határozatot az általános illetve kisegítő illetékességi szabályok szerint, a tárgy körözését elrendelő határozatot pedig a körözést elrendelő hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni akkor is, ha a személy(ek) és a tárgy(ak) körözésére ugyanabban az eljárásban kerül sor.

 

A 7. §-hoz

 

A körözés során foganatosítható intézkedések az állampolgárok különböző jogait érintik illetve korlátozzák.

E korlátozás akár a személyi szabadság korlátozását is jelenti abban az esetben, ha a büntetőeljárásban a terhelt körözésének elrendelése elfogatóparancsban történik.

 

Az elfogatóparancsban körözött terhelttel kapcsolatban ugyanis a büntetőeljárási törvény egyrészt úgy rendelkezik, hogy megtalálása esetén őrizetbe kell venni és hetvenkét órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más hatóság elé kell állítani, másrészt a hatóságok illetve hivatalos személyek kötelességévé teszi az elrendelő hatóság értesítését arról, ha elfogatóparancsban körözött terhelt tartózkodási helyéről szereznek tudomást.

 

Az állampolgárok jogainak korlátozására csak olyan módon és csak addig kerülhet sor, amíg az feltétlenül indokolt, ezért a körözött személy illetve tárgy megtalálását, azonosítását követően - tekintve hogy a tartózkodási hely, személyazonosság megállapításával megszűnt a körözés elrendelésének
indoka - haladéktalanul vissza kell vonni a körözést.

A körözés visszavonásáról az elrendelő hatóság határoz.

 

A körözés folytatására illetékes rendőrkapitányság - a körözés elrendeléséről szóló határozat meghozatalától illetve kézhezvételétől kezdődően - addig jogosult illetve köteles a körözött személy, tárgy felkutatásához, azonosításához szükséges intézkedéseket foganatosítani, amíg a körözést vissza nem vonták. Ezért - ha a körözés visszavonásáról szóló határozatot nem a Rendőrség hozta, akkor azt meg kell küldeni ahhoz a rendőrkapitánysághoz, amelyhez a körözést elrendelő határozatot továbbították, azaz amelyik a körözést foganatosította.

 

 

Nemzetközi körözés

 

A 8. §-hoz

 

A Javaslat szerint nemzetközi körözés a nemzetközi szerződés, valamint viszonossági gyakorlat alapján büntető-, polgári vagy közigazgatási ügyben magyar hatóság kezdeményezésére más állam hatósága által az adott állam területén, illetve külföldi állam hatóságának kezdeményezésére magyar hatóság által a Magyar Köztársaság területén végzett körözés.

 

A magyar hatóság akkor kezdeményezheti a más állam területén folytatandó körözést, ha a körözés elrendelésének a hazai jogban meghatározott feltételei fennállnak. A magyar hatóság által megkeresett állam - az esetleges nemzetközi szerződés illetve viszonosság tartalmát is figyelembe véve - a saját belső joga szerint fogja végrehajtani a körözést.

A más állam hatósága által kezdeményezett körözések magyarországi végrehajtására során - ugyancsak tekintettel az esetleges nemzetközi szerződésre illetve viszonosságra - a hazai jogszabályok szerint kell eljárni.

 

E sajátosságok miatt a Javaslat rendelkezéseit meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni a nemzetközi körözések esetében.

 

A 9. §-hoz

 

Az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvény értelmében magyar bűnüldöző szerv a nemzetközi bűnüldözési szervezettel, valamint a két- és többoldalú nemzetközi szerződésben részes állammal folytatott együttműködése során a Rendőrség szervezetébe tartozó Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ (a továbbiakban: NEBEK) útján továbbít adatot, információt,
illetőleg kezdeményez adat-, illetve információigénylést vagy egyéb intézkedést [3. § (1) bekezdés].

 

Ennek megfelelően a nemzetközi körözések vonatkozásában szükséges kapcsolatfelvételeket - így a külföldi igények belföldre, illetve a hazai körözések külföldre történő közvetítését - is a NEBEK-nek kell ellátni.

A 9. § mindezeknek megfelelően meghatározza a NEBEK feladatait.

 

A 10. §-hoz

 

Az, hogy egy más állam hatósága valamely személy vagy tárgy Magyarországon történő körözését kezdeményezi, nem jelenti azt, hogy a magyar hatóságok a kezdeményezés tartalmi vizsgálata nélkül automatikusan kötelesek - vagy egyáltalán jogosultak - lennének a körözés foganatosítására.

 

A Magyar Köztársaság és a megkereső állam közötti esetleges nemzetközi szerződés illetve viszonosság, valamint a belső jog szabta keretek között van lehetőség a körözés jogszerű teljesítésére, ezért elengedhetetlen a körözés belföldi elrendelhetősége kérdéséről való döntés, amely a jogi háttér megvizsgálása mellett szükségessé teheti az adatok pontosítását, kiegészítését, vagy a kezdeményező állam megkeresését is.

A körözést az elrendeléshez szükséges feltételek meglétének megállapítását követő 24 órán belül el kell rendelni.

 

A nemzetközi körözéseknél - a NEBEK közbeiktatódásának szükségessége következtében - sajátosan érvényesülnek a körözés elrendelésének illetve visszavonásának szabályai.

Ha a Magyarországon folytatott körözés során a személy, tárgy hollétét, illetőleg a személy, holttest személyazonosságát megállapították, a NEBEK feladata az, hogy erről a kezdeményező állam illetékes hatóságát értesítse.

 

Az értesítés alapján a kezdeményező külföldi hatóság dönt a körözés visszavonása kérdésében.

Abban az esetben, ha a kezdeményező külföldi hatóság a körözés visszavonásáról dönt, a NEBEK az erről szóló értesítés kézhezvételét követő 24 órán belül visszavonja a érintett személy vagy tárgy belföldi körözését.

 

 

A 11. §-hoz

 

A Javaslat szerint a körözött személy, holttest illetve tárgy adatait a körözés visszavonásáig illetve a nyilvántartási idő leteltéig lehet nyilvántartani.

 

A más állam hatóságának kezdeményezése alapján körözött személyek, tárgyak esetén a nyilvántartási idő tekintetében - a Magyar Köztársaság és az adott állam jogrendjének különbözősége miatt - a kezdeményező hatóság által meghatározottakat kell alapul venni.

 

Arra az esetre, ha a kezdeményező hatóság nem közöl nyilvántartási időt,
azt a Javaslat állapítja meg, - az általános szabályokkal összhangban - külön a büntetőeljárással és külön a más eljárással kapcsolatos körözésekre.

 

A Javaslat szerint a más állam büntetőügyben eljáró hatóságának kezdeményezésére körözött személy, tárgy adatait a büntethetőség, illetőleg a büntetés végrehajthatósága magyar büntető jogszabályok szerinti elévülési idejének elteltéig; míg a nem büntetőügyben eljáró külföldi hatóság kezdeményezésére körözött személy, holttest illetve tárgy adatait 20 évig kell nyilvántartani.

 

 

A Rendőrség körözéssel kapcsolatos tevékenysége

 

A 12. §-hoz

 

1)      A személy- és tárgykörözésre vonatkozó szabályozásnak részét kell képezzék azok a rendelkezések is, amelyek meghatározzák, hogy a Rendőrség milyen eszközöket vehet igénybe a körözés folytatása során.

 

A Javaslat - az eszköztárat kiegészítve, egyben a szükséges adatvédelmi garanciákat is beiktatva - lényegében ugyanazokat a jogosítványokat biztosítja a Rendőrség számára, mint amelyek korábban is rendelkezésére álltak a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) alapján.

 

 

2)      Az igénybe vehető eszközök köre - a polgári ügyekben folyó eljárások jellegére tekintettel - szűkebb a polgári bíróság határozata alapján folytatott körözések esetén, ami abban testesül meg, hogy a körözött személy adatainak nyilvánosságra hozatalával járó lehetőségek nem vehetők igénybe.

 

3)      Ugyanakkor bizonyos súlyú bűncselekmények elkövetőivel kapcsolatban - az újabb bűncselekmények elkövetésének megelőzése, a közbiztonság védelme érdekében - indokolt, hogy a körözött személy és az azonosításához szükséges adatok nyilvánosságra kerüljenek. A Javaslat a bűncselekmények e szempontból történő elhatárolása során a bűntett és vétség közötti megkülönböztetést veszi alapul és határozza meg azt, hogy a körözött személyek közül a bűntettek elkövetőinek meghatározott adatait a Rendőrség nyilvánosságra hozza. E nyilvánosságra hozatalnak csak az képezi korlátját, ha azt a körözést elrendelő hatóság kifejezetten megtiltotta.

 

A 13. §-hoz

 

Az adatvédelmi garanciák érvényesülésének biztosítása érdekében a Javaslat nemcsak azt határozza meg, hogy mely hatóságoktól, szervektől kérhet információt a Rendőrség a körözött személy illetve tárgy hollétének megállapítása, azonosítása céljából, hanem ennek korlátait is megadja.

Ez a korlát abban testesül meg, hogy a Rendőrség által megkeresett hatóság, szerv csak azokat az adatokat jogosult egyben köteles közölni, amelyek átadását az általa kezelt nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok megengedik.

 

Az adatkéréssel megkereshető szervek közül a költségvetési szerv ingyenesen köteles teljesíteni az adatszolgáltatást.

 

A 14. §-hoz

 

A Rendőrség a körözés során végzett adatgyűjtés keretében a központi személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, valamint a határforgalom ellenőrzését szolgáló nyilvántartási rendszerekben a cél megjelölésével - az érintett feltartóztatását, vagy adatváltozás esetén értesítés adását előíró - jelzések elhelyezését rendelheti el.

 

 

 

A szóban forgó jelzések elhelyezése - a körözés során foganatosítható más, időben egyszeri aktussal megvalósuló intézkedésektől eltérően - folyamatosan, tartósan érinti a körözött személynek, illetve a körözött tárgyat birtokló személynek a jogait.

Emiatt - a jogsérelem veszélyének minimálisra csökkentése érdekében - különösen fontos, hogy a jelzések csak addig maradjanak életben, amíg azokra feltétlenül szükség van.

 

Ezért a Javaslat a jelzés elhelyezésének elrendeléséről illetve megszüntetéséről, valamint a kért intézkedés mibenlétéről való döntéshozatalt a jelzés elhelyezését kérő rendőri szerv vezetőjének hatáskörébe utalja.

 

 

II. FEJEZET

 

A KÖRÖZÉSI INFORMÁCIÓS RENDSZER

 

 

A 15. §-hoz

 

A személyek, holttestek és tárgyak körözésével kapcsolatban nyilvántartandó
- a Javaslatban meghatározott személyes, valamint jogszabályban meghatározott egyéb - adatok kezelése az erre a célra létrehozott körözési információs rendszerben történik.

 

Az információs rendszer elnevezés egy olyan számítógépes adatbázist jelent, amelybe a körözés folytatására illetékes rendőr(fő)kapitányság viszi be az adatokat. Az adatbázisban, azaz a körözési információs rendszerben rögzített adatokhoz az arra jogosultak közvetlenül számítógépes úton férhetnek hozzá, vagy azokból a Rendőrség a hozzá eljuttatott kérelemre teljesít adatszolgáltatást.

 

Az Avtv.-nek megfelelően az adatkezelőt is meg kell határoznia a Javaslatnak, amely ilyenként a Rendőrséget jelöli meg.

 

 

 

 

A 16. §-hoz

 

Ahhoz, hogy a körözés keretében a szükséges intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megkezdhetők legyenek, illetve hogy valamely intézkedés alá vont személy, intézkedéssel érintett tárgy azonosítására lehetőség legyen, szükséges, hogy a körözött személy, holttest, tárgy adatai a körözés elrendeléséről szóló határozat meghozatalát követő legrövidebb időn belül bekerülhessenek a körözési információs rendszerbe.

 

Ennek biztosítása érdekében a Javaslat előírja, hogy a körözést haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül rögzíteni kell a körözési információs rendszerben.

Ha a határozatot a Rendőrség hozta, a rögzítésre megszabott határidő kezdőpontja a körözést elrendelő határozat meghozatala.

Ha a határozatot nem a Rendőrség hozta, akkor azt meg kell küldeni a Javaslatban meghatározottak szerint illetékes rendőrkapitánysághoz annak érdekében, hogy a körözési információs rendszerben rögzítse, majd végrehajtsa a körözést. Ez esetben a rögzítésre rendelkezésre álló 24 órát a más hatóság által hozott határozat kézhezvételétől kell számítani.

 

Ugyanezen szabályok szerint kell eljárni a visszavont körözések esetén is.

 

A 17-20. §-okhoz

 

1)      A büntető-, a polgári és a közigazgatási ügyekben folyó hatósági eljárások eredményességének és időszerűségének, azonkívül az érintettek jogainak biztosítása érdekében szükséges a körözött személyek, holttestek, tárgyak nyilvántartása.

 

Ennek megfelelően a Javaslat a körözési nyilvántartás céljaként a személyek és tárgyak felkutatásának, valamint az ismeretlen személyek és holttestek azonosításának elősegítését jelöli meg a büntető-, és más hatósági eljárások gyors és hatékony lefolytatása, továbbá az érintettek érdekeinek védelme és jogainak biztosítása érdekében.

 

2)      Az adatvédelmi törvény értelmében - az érintett hozzájárulását kivéve - személyes adat csak akkor kezelhető, ha az adatkezelést, annak célját is megjelölve, törvény rendeli el.

Ennek a követelménynek megfelelve a Javaslat meghatározza az adatkezelés célját, valamint a nyilvántartandó személyes adatok körét is.

A körözési tevékenység sajátosságaiból eredően lehetnek olyan nyilvántartandó adatok, amelyek nem minősülnek személyes adatnak (például a szökött bűnöző fegyverrel rendelkezik, gépjárművel menekül, támadásától kell tartani, hivatalos személynek adja ki magát, stb.), így ezek tekintetében a jogszabályban történő meghatározás elegendő.

 

3)      A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény hatályba lépését, azaz 2000. március 1-jét megelőzően a körözött személyek nyilvántartása - a Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet alapján - a bűnügyi nyilvántartás részét képezte, amelynek törvényességi felügyeletét az ügyészség látta el.

 

Az a tény, hogy a személy- és tárgykörözésről szóló Javaslat hatályba lépését követően a körözött személyek és tárgyak nyilvántartása már önálló, törvényen alapuló nyilvántartásként fog létezni, nem változtat a törvényességi felügyelet szükségességén.

Ezért a Javaslat rögzíti, hogy a körözési nyilvántartás törvényessége feletti felügyeletet a Legfőbb Ügyészség látja el.

 

4)      A körözött személyek, holttestek illetve tárgyak nyilvántartandó adatainak az alábbi fő csoportjai vannak:

-   a felkutatáshoz valamint az azonosíthatósághoz feltétlenül szükséges adatok,

-   a felkutatást, azonosítást elősegítő adatok, továbbá

-   az elrendelés alapjául szolgáló hatósági eljárásra, illetve a körözést elrendelő
    hatóságra vonatkozó adatok, valamint

-   a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás korlátozásával kapcsolatos
    adatok.

 

A Javaslat e logikai felosztást követve a körözött személyekre, a holttestekre és a tárgyakra vonatkozóan külön-külön meghatározza a nyilvántartás részét képező adatokat.

 

 

A 21. és a 22. §-okhoz

 

1)      A körözött személy, holttest, tárgy adatainak nyilvántartása csak addig felelhet meg a célhozkötöttség követelményének, amíg a körözést vissza nem vonták, illetve ameddig az adott adatfajtára megállapított nyilvántartási idő el nem telt.

 

Ezért a Javaslat haladéktalan adattörlési kötelezettséget ír elő azokra az esetekre, ha a körözést visszavonták, vagy letelt a nyilvántartási idő.

Ha valamely adat nyilvántartásba vételére tévesen került sor, akkor az adatkezelés jogszerűségéről illetve célszerűségéről nem lehet szó, ezért a Javaslat az ilyen adatok késedelem nélküli törléséről is rendelkezik.

 

2)      A nyilvántartási időket alapvetően annak az eljárásnak a sajátosságai határozzák meg, amelyben a körözés elrendelésére sor került.

 

A közokiratok nyilvántartási idejének meghatározásánál további figyelembe veendő szempontot jelent az, hogy a közokiratok jogellenes felhasználására azok érvényességi idején belül bármikor - adott esetben a büntetőjog szerinti elévülési időn túl is - sor kerülhet.

 

Ezért a Javaslat e sajátos “tárgykörre” speciális szabályokat ad, különbséget téve aszerint is, hogy a közokirat körözésének elrendelésére büntetőeljárásban vagy más eljárással kapcsolatban került sor.

 

Az említett szempontok által meghatározott keretek között a büntetőeljárás során körözött közokiratot - ha annak érvényességi ideje hosszabb mint a büntethetőség illetőleg a büntetés végrehajthatóságának elévülési idejénél - az érvényességi idő leteltéig; a kitöltetlen okmányt (például: személyi igazolvány, útlevél, forgalmi engedély) pedig - ha felhasználhatósági ideje a büntethetőség illetőleg a büntetés végrehajthatóságának elévülési idejénél hosszabb a felhasználhatóság idejéig kell nyilvántartani.

 

A nem büntetőeljárás során körözött közokiratok adatait a Javaslat a közokirat érvényességi idejének elteltéig rendeli nyilvántartani.

 

 

 

A 23. és a 24. §-okhoz

 

A körözési információs rendszernek a “körözési nyilvántartás” mellett  részét képezi a “körözési tájékoztató rendszer”, amely a körözött személyekkel, tárgyakkal kapcsolatos olyan információkat tartalmazza, amelyek a felkutatást, az azonosítást illetve az elfogást elősegítik.

Ilyen egyéb információ lehet például az, hogy a körözött személy fegyverrel rendelkezik, gépjárművel menekül, támadásától kell tartani, a bűncselekmények elkövetése során hivatalos személynek adja ki magát vagy más módszert alkalmaz.

 

A körözési nyilvántartásba értelemszerűen csak ismert személyek vehetők fel.

A büntetőeljárások egy részében - gyakran éppen az olyan súlyos élet-, testi épség illetve vagyon elleni bűncselekmények esetében, mint az emberölés, a testi sértés, a rablás, a zsarolás, a nemi erőszak, a lopás - azonban az elkövető kiléte nem ismert.

Az “ismeretlen tettes” által elkövetett bűncselekmények alapos gyanúja miatt a büntetőeljárás megindul, a személy elleni alapos gyanú megállapíthatóságának és a felelősségre vonásnak többek között az is elengedhetetlen feltétele, hogy az elkövető személye ismertté váljon.

 

Emellett ahhoz is komoly érdek fűződik, hogy az ilyen elkövetőknek ne legyen alkalmuk újabb bűncselekményeket elkövetni, további áldozatokat szedni.

 

Ezért szükséges, hogy az “ismeretlen tettesek” is körözhetők legyenek, a velük kapcsolatos - a felkutatást, a személyazonosság megállapítását, a legkisebb kockázattal járó elfogást lehetővé tévő - adatok a hatóságok rendelkezésére álljanak.

Az ilyen bűnelkövetők körözése elrendelésének rögzítésére, az ezzel összefüggő adatok kezelésére a körözési tájékoztató rendszer teremt hátteret.

 

 

 

 

 

 

 

Adatigénylés a körözési nyilvántartásból

 

A 25. §-hoz

 

A körözési nyilvántartásban lévő személyes adatok kezelésére - így azok igénylésére és megismerésére is - csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében van lehetőség.

 

Az Avtv.-ben is megfogalmazott követelménynek megfelelően a Javaslat az adatigénylésre jogosultak egy részének a törvényben meghatározott feladataik ellátásához biztosítja az adatok megismerésének jogát, míg más jogosultak esetében megjelöli, hogy mely konkrét feladat ellátása érdekében igényelhetnek adatokat.

 

Az első kategóriába tartozóként a körözés elrendelésére feljogosított hatóságokat, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatokat nevesíti a Javaslat.

 

Az utóbbi módon jogosítottak között szerepel az igazságügy-miniszter;
a külföldi nyomozó hatóságok, ügyészségek, bíróságok, nemzetközi igazságügyi és bűnüldöző szervek; a NEBEK és a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerződésben adattovábbításra feljogosított más szerve;
a Külügyminisztérium; az ügyészség; a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata; a Határőrség szervei; a menekültügyi és idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek; valamint a polgári bíróság.

 

A 26. §-hoz

 

Sajátos adatszolgáltatási formaként a Javaslat bárki számára lehetővé teszi a körözött tárgyakkal kapcsolatban kezelt adatok meghatározott körének megismerését. Valamely tárggyal kapcsolatban a körözés ténye, elrendelésének időpontja, valamint a tárgy egyedi azonosító ismérvei olyan adatok, amelyek megismeréséhez bárkinek érdeke fűződhet. Ezeket az adatokat a Javaslat nyilvános tárgykörözési adatnak nevezi.

 

A nyilvános tárgykörözési adat megismerésére irányuló igény teljesíthetőségének feltétele, hogy a kérelmező egyedi azonosításra alkalmas módon megjelölje a tárgyat. Ennek megfelelően nincs mód valamely csoportképző ismérv szerinti adatkérésre, azaz például a körözött gépjárművek, műszaki cikkek, okmányok stb. összességére illetve valamilyen szempont szerinti alcsoportjára vonatkozó adatok kérésének.

 

Az egyébként a nyilvános tárgykörözési adatok igénylésére nézve meghatározott feltételeknek megfelelő kérelemre sem szolgáltatható adat, ha az adatkérés teljesítése jogszabályba ütközne, vagy azt a körözést elrendelő hatóság bűnüldözési érdekből nem engedélyezi, továbbá ha a kérelemben megjelölt adatok a kérelmező vagy a keresett tárgy azonosítására alkalmatlanok.

 

A 27. §-hoz

 

A Javaslat minden adatigénylésre irányuló kérelem minimális kellékeként megköveteli, hogy az tartalmazza az adatigénylő nevét vagy megnevezését, valamint az adatigénylés célját és jogalapját.

 

 

Adatszolgáltatás a körözési nyilvántartásból

 

A 28. §-hoz

 

A Javaslat szerint az adatszolgáltatás kérelemre és főszabályként igazgatási szolgáltatási díj ellenében teljesíthető.

A kérelmező számára garanciát jelentő rendelkezésként a Javaslat meghatározza az adatszolgáltatás teljesítésének határidejét is.

A díjfizetés alól mentesek azok a hatóságok, akiknek a Javaslat biztosítja az adatok megismerésének jogát, valamint a nyilvános tárgykörözési adatot igénylők közül azok, akiknek az adatigénylése mögött valamilyen közérdek jelenik meg. Ilyennek tekinti a Javaslat a bírósági végrehajtót, az árverési biztost, valamint a jogszabály alapján tárgyi letétet kezelő hatóságot, szervet, továbbá a közgyűjtemény és a muzeális intézmény tulajdonosát illetve fenntartóját.

 

A 29. §-hoz

 

A Javaslat - az Avtv.-re figyelemmel - tartalmazza azokat a körülményeket is, amelyek fennállása esetén a nyilvántartás kezelőjének meg kell tagadnia az adatszolgáltatást.

Speciális szabályként kiemeli a Javaslat azt is, hogy azon az alapon, hogy a körözést elrendelő hatóság az adatszolgáltatást bűnüldözési érdekből nem engedélyezi, nem tagadható meg az adatok közlése azoktól a hatóságoktól, szervektől, amelyek a Javaslat 25. §-a értelmében a törvény erejénél fogva vannak feljogosítva a nyilvántartás adatainak megismerésére.

 

A 30. §-hoz

 

A Javaslat rögzíti, hogy a nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai és tudományos kutatási célra a Központi Statisztikai Hivatal részére a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 21. §-ában meghatározottak szerint, másnak pedig személyazonosításra alkalmatlan módon átadhatók és felhasználhatók.

 

 

Adattovábbítási nyilvántartás

 

A 31-34. §-okhoz

 

1)      Az Avtv. értelmében az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat.

 

Ennek teljesíthetősége érdekében a körözési nyilvántartáshoz kapcsolódóan működtetni kell egy olyan nyilvántartást, amely alapján az érintett állampolgárnak (holttest esetében a helyette jogosultnak) az Avtv. hivatkozott rendelkezése szerinti információk megadhatók.

 

Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a körözési információs rendszer kezelője köteles adattovábbítási nyilvántartást vezetni, s megjelöli azt is, hogy annak milyen adatokat kell magába foglalnia, valamint hogy az abba felvett adatokat mennyi ideig kell megőrizni.

 

Eszerint az adattovábbítási nyilvántartás az érintett személy természetes személyazonosító, illetve - tárgy esetén - egyedi azonosításra alkalmas adatait, az adatkezelő nyilvántartási azonosítóját, az adattovábbítás időpontját, az adattovábbítás célját és jogalapját, valamint az adatigénylő nevét vagy megnevezését tartalmazza.

 

Az nem tartozik ebbe a körbe, hogy milyen adatokat szolgáltattak a nyilvántartottról, ugyanis ennek utólagos megismerésére az Avtv. nem ad lehetőséget az érintettnek, mivel az egyébként jogosult annak megismerésére, hogy - az ezirányú kérelmének benyújtása idején - milyen adatokat tartanak nyilván vele kapcsolatban.

 

2)      Az állampolgárnak az a joga, miszerint az adattovábbítási nyilvántartásból jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya
volt-e - ugyancsak összhangban az Avtv. vonatkozó rendelkezéseivel - a nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetőügyben eljáró hatóságok, illetve a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata részére történt adatszolgáltatás esetén korlátozható vagy kizárható.

 

 

III. FEJEZET

 

JOGORVOSLAT

 

 

A 35. §-hoz

 

A körözés elrendelésének feltételeit, az elrendelésre jogosult hatóságokat, szerveket, személyeket a különböző jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok hivatottak meghatározni.

 

Abban a kérdésben, hogy egy adott személy vagy tárgy körözése szükséges-e, az a hatóság jogosult határozni, amelyik aktuálisan az “ügy ura”.

Ebből következően a körözés elrendelésével kapcsolatos, azaz a személy vagy tárgy felkutatását, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítását elrendelő, illetőleg az elfogatóparancsként hozott határozatokkal összefüggő jogorvoslatok elbírálására a határozatot hozó hatóság eljárására vonatkozó törvény jogorvoslati szabályait kell alkalmazni.

Ugyanez vonatkozik a körözés visszavonásával kapcsolatos jogorvoslatokra is.

 

A körözést elrendelő hatóság eljárásában állnak ugyanis rendelkezésre a körözés elrendelését megalapozó, valamint azok az adatok is, amelyek alapján a jogorvoslat megalapozottságáról érdemben lehet dönteni.

 

Az állampolgárok jogait azonban nemcsak a körözés elrendelése vagy késedelmes visszavonása, vagy annak elmulasztása sértheti.

 

Vannak olyan esetek, amikor valakinek ahhoz fűződik érdeke, hogy egy meghatározott személy vagy tárgy körözését elrendeljék, illetve minél hamarabb rendeljék el. Ilyen pozícióban lévő személy lehet például az eltűnt személy hozzátartozója, vagy a büntetőeljárásban a sértett, a polgári jogi igény érvényesítésére jogosított.

 

Ebből kifolyólag jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani azokra az esetekre is, amikor az arra jogosult hatóság nem, vagy - legalábbis az állampolgár megítélése szerint - késedelmesen rendeli el a körözést.

 

Az a szabály, amely szerint a körözés elrendelésével, visszavonásával, és a visszavonás elmulasztásával kapcsolatos jogorvoslati kérelmeket a határozatot hozó hatóság eljárásának jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései szerint kell elbírálni, nem alkalmazható akkor, ha a körözést nem rendelték el, nincs ugyanis határozatot hozó hatóság.

A jogsérelem éppen amiatt következhet be, hogy nem hoztak körözést elrendelő határozatot.

 

Az e körbe tartozó - azaz a körözés el nem rendelése miatti - jogorvoslati kérelmek elbírálására alkalmazandó eljárást tehát külön meg kell határozni.

A Javaslat ennek megfelelően a körözés elrendelésének elmulasztása miatti jogorvoslatra az elrendelésre jogosult hatóság eljárására vonatkozó törvényt rendeli alkalmazni.

 

A 36. §-hoz

 

A Rendőrség a körözés elrendelésének alapjául szolgáló eljárástól függetlenedve - ahhoz csupán a körözést elrendelő határozaton keresztül kapcsolódva - végzi a személy- és tárgykörözést, azaz foganatosítja a körözött személy illetve tárgy felkutatásához, azonosításához szükséges intézkedéseket.

Ez abban az esetben is így van, ha a Rendőrség a saját hatáskörébe tartozó eljárásban - nyomozóhatóságként, vagy az eltűnt személy felkutatását célzó államigazgatási eljárás lefolytatására hivatott hatóságként - rendelte el a körözést.

 

A Rendőrség a körözést elrendelő hatóságtól függetlenül dönt abban a kérdésben, hogy a körözés során milyen intézkedéseket, milyen sorrendben illetve mikor foganatosít. Ezirányú tevékenysége akkor kapcsolódik vissza az alapeljárásához, ha a körözött személy, tárgy felkutatása, azonosítása eredményre vezetett.

 

Azért, hogy a Rendőrség a körözés végrehajtása során az adott személy, tárgy felkutatásához, azonosításához szükséges, egyben az elérendő céllal arányos intézkedéseket hajtja-e végre, valamint hogy az egyes intézkedéseket a jogszabályok előírásainak megfelelően foganatosítja-e, a Rendőrség és nem a körözést elrendelő hatóság felel. Ez utóbbi kizárólag a körözést elrendelő határozat megalapozottságáért, jogszerűségéért felelős.

 

Azzal összhangban, hogy a körözés során foganatosított intézkedések is - más eljárástól független - rendőri intézkedések, valamint hogy azok végrehajtása során szükség lehet más olyan intézkedés illetve kényszerítő eszköz igénybe vételére, amelynek alkalmazására a Rendőrség az Rtv. V. és VI. fejezete alapján jogosult, a Javaslat a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos jogorvoslati kérelmek elbírálására is az Rtv. vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni.

 

 

A 37. §-hoz

 

A körözési nyilvántartás az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerinti hatósági nyilvántartás.

Ennek megfelelően a körözési nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslatra az államigazgatási eljárás jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

A nyilvántartás helyességéért, az adatok jogszerű kezeléséért az a rendőr(fő)kapitányság felelős, amelyik a körözési információs rendszer részét képező nyilvántartásban rögzítette annak a személynek, tárgynak az adatait, amelynek körözését az arra jogosított hatóság elrendelte.

 

Ezért a nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslat szempontjából nem magát a körözést elrendelő határozatot hozó hatóságot, hanem azt a rendőr(fő)kapitányságot kell határozatot hozó szervnek tekinteni, amelyik a körözés elrendelését a Javaslatban meghatározott illetékességi szabályok szerint rögzítette.

 

 

IV. FEJEZET

 

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

 

 

A 38. §-hoz

 

1)      A személyek és tárgyak körözését, illetve a körözött személyekkel és tárgyakkal kapcsolatos adatok kezelését a Javaslat hatályba lépését megelőzően az Rtv. alapján végezte a Rendőrség.

 

A Rendőrség által a Javaslat hatályba lépésekor kezelt adatok közül azoknak a további kezelése jogszerű, amelynek a Javaslat a körözési információs rendszerben történő kezelését, ezen belül a körözési nyilvántartásban való nyilvántartását lehetővé teszi.

 

Ez utóbbi körbe nem tartozhatnak bele azoknak a személyeknek és tárgyaknak az adatai, amelyeknek a körözését a Javaslat hatályba lépése előtt visszavonták.

Ennek megfelelően a Javaslat meghatározza, hogy a körözési információs rendszerben kell kezelni annak a személynek, holttestnek és tárgynak az adatait is, akinek illetve amelynek körözését a Javaslat hatályba lépését megelőzően rendelték el, és a hatályba lépés napjáig nem vonták vissza.

 

2)      A Javaslat hatályba lépésétől kezdődően nincs jogalapja az olyan adatok kezelésének, nyilvántartásának, amelyeket a Javaslat nem határoz meg.

Ezért a hatályba lépést megelőzően elrendelt körözésekkel kapcsolatban a körözési információs rendszerben rögzített adatok közül törölni kell azokat, amelyeknek a kezelésére a Javaslat nem ad lehetőséget.

 

A kérdéses adatok törlését a hatályba lépést követő tizedik hónap utolsó napjáig el kell végezni.

A Javaslat - az érintettek jogainak védelme érdekében - meghatározza azt is, hogy a törlendő adattartalomból adat nem szolgáltatható.

 

3)      Az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvény (a továbbiakban: NEBEK tv.) értelmében magyar bűnüldöző szerv a nemzetközi bűnüldözési szervezettel, valamint a két- és többoldalú nemzetközi szerződésben részes állammal folytatott együttműködése során a Rendőrség szervezetébe tartozó Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ (a továbbiakban: NEBEK) útján továbbít adatot, információt, illetőleg kezdeményez adat-, illetve információigénylést vagy egyéb intézkedést [3. § (1) bekezdés].

 

Ennek megfelelően a nemzetközi körözések vonatkozásában szükséges kapcsolatfelvételeket - így a külföldi igények belföldre, illetve a hazai körözések külföldre történő közvetítését - is a NEBEK-nek kell ellátni.

 

A NEBEK tv.-nek a magyar bűnüldöző szerv és az EUROPOL közötti együttműködésre vonatkozó rendelkezései a Magyar Köztársaság által az EUROPOL-lal kötött nemzetközi szerződést kihirdető törvénnyel; a magyar bűnüldöző szerv és a Schengeni Információs Rendszer együttműködésére vonatkozó rendelkezései pedig a Magyar Köztársaság által a Schengeni Információs Rendszerbe való belépésre vonatkozó nemzetközi szerződést kihirdető törvénnyel egyidejűleg lépnek hatályba.

 

Ezért a Javaslatnak a két említett rendelkezéscsoport hatályba lépésére figyelemmel rendelkeznie kell az említett feladatoknak a NEBEK, valamint az
- a NEBEK tv. hatályba lépésével egyébként majdan a NEBEK részévé váló - Interpol Magyar Nemzeti Iroda közötti megosztásáról.

 

 

 

A 39. §-hoz

 

A 39. § a Javaslat végrehajtásához szükséges, illetve ahhoz kapcsolódó kérdéseket szabályozó rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazza.

 

A 40-42. §-okhoz

 

1)      A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 96. §-ának (4) bekezdése szerint “A gyermek tartása, elhelyezése, illetőleg a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben, ha az alperes, az anya vagy a gyermek lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretlen, a bíróság megkeresésére a Rendőrség elrendeli annak felkutatását.”

 

A Javaslat szerint a Rendőrség kizárólag a saját hatáskörébe tartozó eljárásban rendelet el körözést, így a hatályba lépést követően nincs lehetőség arra, hogy bármely más hatóság - ide értve a bíróságokat is - kezdeményezésére a Rendőrség körözést rendeljen el.

Ezért - figyelemmel a Javaslatnak arra az értelmező rendelkezésére is, miszerint a személy felkutatását elrendelő határozat meghozatala körözés elrendelésnek minősül - szükséges a Pp. 96. §-ának módosítása.

 

2)      A Pp. 124. §-a tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a bíróság a keresetlevél alapján tehet.

 

Az intézkedések egyikeként a bíróság “a gyermek tartása, elhelyezése, illetőleg a szüléssel kapcsolatos költségek iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben, ha az alperes, az anya vagy a gyermek lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretlen, megkeresheti a Rendőrséget a lakóhely (tartózkodási hely) felkutatására”.

 

Az 1) pontban taglalt indokok miatt e megkeresés nem történhet más formában, mint a személy felkutatásának elrendeléséről hozott határozat megküldésével.

 

A Pp. 96. §-ának és 124. §-ának a hivatkozott okokból szükséges módosítását a 40-41. §-ok tartalmazzák.

A 43. §-hoz

 

A Javaslat szerint a körözési nyilvántartás törvényességi felügyeletét a Legfőbb Ügyészség látja el [lásd: a 17-20. §-okhoz fűzött indokolás 3) pontját].

A 43. § ennek megfelelően módosítja a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvényt.

 

A 44-46. §-okhoz

 

1)      Annak ellenére, hogy a büntetőeljárások jelentős hányadában - különösen a vagyon elleni bűncselekmények esetén - felmerül valamely tárgy körözésének szükségessége, s hogy a gyakorlatban el is rendelik e körözéseket, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényből (a továbbiakban: Be.) hiányoznak a tárgykörözés elrendelésére jogot adó rendelkezések.

A Javaslat 44. §-a e hiányosság megszüntetése érdekében kiegészíti a Be.-t.

Az új rendelkezés megteremti a jogalapját illetve lehetőségét annak, hogy a nyomozó hatóságok - bizonyítékok felderítése és biztosítása érdekében - körözését rendeljék el annak az ismeretlen helyen lévő tárgynak, amely tárgyi bizonyítási eszköz, amelynek lefoglalását vagy zár alá vételét elrendelték, valamint amely a törvény értelmében elkobozható, illetve amelyre vagyonelkobzás rendelhető el.

 

2)      A Be. 119. §-a sorolja fel azokat az intézkedéseket, amelyeket a büntetőügyben eljáró hatóságok megtehetnek az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt felkutatása érdekében.

A lehetséges intézkedések között azonban a körözés elrendelése nem szerepel.

Az elfogatóparancs kibocsátásának feltételeit ugyan meghatározza a Be., azonban arról nem tesz említést, hogy az elfogatóparancs kibocsátása is körözés elrendelés, amely pusztán abban tér el más körözést elrendelő határozatoktól, hogy abban a keresett személy elfogását és meghatározott hatóság elé állítását is elrendeli a hatóság.

 

Egyáltalán nem rendelkezik a Be. az “ismeretlen tettesek”, vagyis az olyan ismeretlen személyek körözésének lehetőségéről, akik a bűncselekmény elkövetése után ismeretlen helyre távoztak, a hatóság elől elrejtőztek.

A tárgykörözésekhez hasonlóan a gyakorlatban eddig is elrendelték az “ismeretlen tettesek” körözését, hiszen nem lenne megengedhető, hogy - csak a legsúlyosabb bűncselekményeket említve - egy emberölés, erőszakos közösülés, rablás, zsarolás, lopás - elkövetőjének felkutatása iránt a Rendőrség ne intézkedjen.

 

A Javaslat ezért a Be. 119. §-ának kiegészítésével és pontosításával megteremti az “ismeretlen tettes” körözése elrendelésének jogalapját.

A büntetőeljárási törvénynek - a Javaslat 45. §-ában megfogalmazott - új rendelkezése szerint “ha a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy tartózkodási helye, illetve személyazonossága ismeretlen, tartózkodási helyének, illetve személyazonosságának megállapítása érdekében körözését lehet elrendelni.”

 

3)      Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy tartózkodási helye felkutatásának, lakóhelye illetőleg személyazonossága megállapításának, és körözése elrendelésének részletes szabályait egyetlen jogszabály sem tartalmazza.

A Javaslat ezért egy olyan rendelkezéssel is kiegészíti a Be.-t, amely felhatalmazza az igazságügy-minisztert, hogy az említett kérdéseket - az érintett miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - rendeletben szabályozza.

 

A 47. és 48. §-okhoz

 

Az idegenrendészeti eljárásban nélkülözhetetlen a külföldi - azaz a nem magyar állampolgár és a hontalan - magyarországi tartózkodási helyének ismerete. Emellett - a bűncselekmény, szabálysértés illetve más jogsértés elkövetésének megelőzése érdekében - közbiztonsági okból is szükséges az ismeretlen helyen tartózkodó külföldi felkutatása.

 

Az idegenrendészeti törvénynek a Javaslat szerinti módosítása - a körözés elrendelését megalapozó körülmények megjelölése mellett - meghatározza a külföldieknek azokat a kategóriáit, akikkel szemben szükséges és indokolt a körözés elrendelése, amennyiben ismeretlen helyen tartózkodnak.

A módosítás - tekintve, hogy azok eddig nem léteztek - kiterjed a körözés elrendelésével kapcsolatos eljárási szabályok megállapítására is.

A 49. §-hoz

 

Az Rtv.-nek a “Személy és tárgykörözés elrendelése” alcímét követő 36. §-a
az (1) bekezdésben csupán annyit tartalmaz a körözéssel kapcsolatban, hogy “A Rendőrség a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható vagy az eltűnt személy, tárgy felkutatására, továbbá ismeretlen holttest azonosítására körözést rendelhet el.”

Az Rtv. szóban forgó rendelkezése a következő anomáliákat hordozza magában.

 

A terhelt felkutatásának szükségessége mindig egy adott, egyedi ügyben merül fel. A tartózkodási hely felderítésének elrendelését megalapozó körülmények az eljárást folytató nyomozó hatóság, illetve bíróság előtt ismertek, illetőleg válnak ismertté.

 

Abból, hogy “a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy” felkutatására körözés rendelhető el, nem tűnik ki, hogy ez a jogosultság bármely nyomozó hatóság, vagy csak a Rendőrség nyomozó hatóságai hatáskörébe tartozó bűncselekmény esetén illeti-e meg a Rendőrséget.

 

Definiálatlan az is, hogy a terhelt körözését csak a büntetőeljárás nyomozati szakaszában vagy a vádirat benyújtását követően is jogosult, illetve köteles-e elrendelni a Rendőrség.

 

Hasonló kérdéseket vet fel az eltűnt tárgyak körözhetősége is.

 

Nincs meghatározva, hogy mely dolgok - a bűncselekmény következtében eltűnt (eltulajdonított, vagy az elkövetés eszközéül használt és emiatt eltüntetett, elrejtett, megsemmisített, esetleg más okból tárgyi bizonyítási eszközt képező) vagy az elveszett tárgyak, illetve mindkettő - tartoznak abba az “eltűnt tárgy” kategóriába, amelynek felkutatása érdekében a Rendőrség körözést rendelhet el.

A bűncselekménnyel összefüggésben eltűnt tárgy esetén is bizonytalanságot jelent az olyan rendelkezés hiánya, amely meghatározná, hogy a tárgykörözés elrendelésére melyik eljárási szakasz(ok)ban, és mely nyomozó hatóság által folytatott büntetőeljárásban van lehetőség.

 

Az Rtv. idézett részei tehát nem adnak útmutatást abban a kérdésben, hogy a Rendőrség az említett lehetőségekkel kizárólag a hatáskörébe utalt büntetőeljárásokban, illetve az eltűnt személyek felkutatását célzó államigazgatási eljárásban élhet, vagy más hatóság által elrendelt körözésekre is vonatkoznak-e a szóban forgó szabályok.

 

Mindezek mellett a “Személy és tárgykörözés elrendelése” alcím alá tartozó rendelkezések meghatározó hányadát olyan rendelkezések teszik ki, amelyek nem a személy- vagy tárgykörözéssel kapcsolatosak.

 

A vázolt helyzet bizonytalanságainak megszüntetése érdekében szükséges az Rtv. 36. §-ának a módosítása.

 

Az Rtv. 36. §-a (1) bekezdésének a Javaslat szerinti módosítása a jogbiztonság követelménye által megkívánt egyértelműséggel fogalmazza meg, hogy a Rendőrség a személy- és tárgykörözésről szóló törvényben meghatározottak szerint végzi a személyek, holttestek és tárgyak körözését, emellett a 36. § további bekezdéseiből elhagyja a körözéssel összefüggő - a Javaslat hatálybalépésével irrelevánssá váló - rendelkezés-részeket.

 

Az 50. §-hoz

 

A Javaslat szerint a körözést személy esetén törvényben, holttest és tárgy esetén jogszabályban meghatározott hatóság, szerv, személy rendeli el.

A Rendőrség a hatáskörébe tartozó bűncselekmények tárgyában folyó büntetőeljárásokban a Be. alapján - mint nyomozóhatóság - jogosult személy- és tárgykörözés elrendelésére.

 

A Javaslat hivatkozott rendelkezésének megfelelően a Rendőrség hatáskörébe utalt más eljárásokban is törvénynek kell meghatároznia azokat az eseteket, amikor a Rendőrség jogosult a körözés elrendelésére.

 

Ezért a Javaslat a szükséges jogosultságot biztosító 36/A. §-sal egészíti ki az Rtv.-t.

Eszerint a Rendőrség - a tartózkodási hely megállapítása érdekében - körözését rendeli el annak az ismeretlen helyen lévő személynek, akinek eltűnését a Rendőrségen bejelentették, valamint körözését rendelheti el annak, aki bűnmegelőzési ellenőrzés hatálya alatt áll; továbbá a személyazonosság megállapítása érdekében az ismeretlen holttestnek (testrésznek) illetőleg az olyan személynek, aki - aktuális testi vagy szellemi állapota miatt - nem képes közölni az adatait.

 

Az eltűnt személy körözése tekintetében a módosítás nem csupán jogot biztosít a Rendőrségnek a körözés elrendelésére, hanem azt kötelességévé is teszi annak előírásával, hogy az eltűnt személy körözését a Rendőrséghez tett belejelentést követő 24 órán belül el kell rendelni, ha tartózkodási helye ez idő alatt nem válik ismertté.

 

Azt, hogy ki minősül eltűnt személynek - a szubjektív megítélésből adódó bizonytalanság kiküszöbölése illetve lehető legalacsonyabb szintre szorítása érdekében - maga az Rtv.-t kiegészítő rendelkezés határozza meg.

 

Az 51. §-hoz

 

1)      A Javaslat szerint a körözés végrehajtása során a Rendőrség által alkalmazott intézkedések miatti jogorvoslatra az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni (lásd a 36. §-t és a hozzá fűzött indokolást).

 

Az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései - a hatálybelépést követő jogalkalmazás mintegy hat éve alatt kikristályosodott tapasztalatok szerint - számos, az egységes jogalkalmazás ellen ható anomáliát tartalmaznak. Ezek között van olyan is, amely nem egyértelmű normatartalmat közvetít a jogalkalmazók és az érintett állampolgárok számára.

 

Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése szerint: “A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

A jogállamiság egyik fontos tartalmi eleme a jogbiztonság. Ebből következően a jogbiztonság követelményének meg nem felelő törvényi rendelkezés alkalmazásának elrendelésére nincs lehetőség.

 

A normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény, hogy a jogszabály szövege a jogalkalmazás során felismerhető, egyértelmű normatartalmat hordozzon.

A kérdéses esetben ahhoz, hogy a Javaslat megalapozottan rendelkezhessen az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseinek - a Rendőrségnek a körözés végrehajtása során foganatosított intézkedéseivel kapcsolatos jogorvoslatra történő - alkalmazásáról, az érintett szabályokat szükséges módosítani annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a jogbiztonság követelményének.

 

2)      Az Rtv. IX. fejezetének rendelkezései konkrétan az alábbiak miatt szorulnak módosításra.

Az Rtv. 92-93. §-ai önmagukban is ellentmondásosak, emellett a Be. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseihez való viszonyuk sem határozható meg biztonsággal, ezáltal a jogalanyokat és a jogalkalmazókat egyaránt jogbizonytalanságban tartja.

 

Az Rtv. 92. §-ának (1) bekezdése nem hagy kétséget afelől, hogy ha az Rtv. V. fejezetében szabályozott rendőri intézkedések, illetve a VI. fejezet szerinti kényszerítő eszközök alkalmazására büntető-, államigazgatási vagy szabálysértési eljárásban kerül sor, akkor a jogorvoslatra a Be., az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény, illetőleg a szabálysértésekről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

Az Rtv. 92. §-ának (2) bekezdése - ezzel részben összhangban - megjelöli, hogy az államigazgatási és a szabálysértési eljáráshoz kapcsolódó rendőri intézkedések elleni panaszt az ügy érdemében hozott, vagy az eljárást megszüntető határozat elleni jogorvoslati kérelemben kell előterjeszteni.

A kényszerítő eszközök alkalmazása elleni jogorvoslatról viszont nem tesz említést a törvényhely.

 

A büntetőeljárással kapcsolatos szabályokat tartalmaz még az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének második mondata, amely a büntetőeljárásra vonatkozóan azt mondja, hogy ha a panaszolt intézkedéssel kapcsolatban büntetőeljárás indul, a panaszt soron kívül kell elbírálni.

Nem jelöli meg azonban, hogy a rendőri intézkedést foganatosító vagy a büntetőeljárást folytató - az intézkedést végzővel nem feltétlenül azonos - rendőri szervhez kell-e benyújtani a panaszt. Az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének első mondata csak az államigazgatási és a szabálysértési eljárásra vonatkozóan határozza meg, hogy az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez kell benyújtani a panaszt, ez esetben azonban más szerv nem is jöhet számításba, mert e rész arról az esetről rendelkezik, amikor a rendőri intézkedést követően nem indul államigazgatási, illetve szabálysértési eljárás.

 

Az Rtv. egyértelmű abban, hogy ha az Rtv.-ben szabályozott kényszerintézkedések foganatosítására büntetőeljárásban kerül sor, akkor az emiatti jogorvoslatra a büntetőeljárás szabályai az irányadók.

 

Az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének második mondata, valamint a (2) és a (3) bekezdés konkurrál a Be. 148. §-ával, egyben az Rtv. 92. §-ának (1) bekezdésével is. Tekintve, hogy a probléma - a 93. § hivatkozott részeinek és 92. § (1) bekezdésének viszonya miatt - magán a törvényen belül is fennáll, nem adhat megoldást az sem, ha jogértelmezés szabályaival élve a rendőri intézkedések büntetőeljárás során történő alkalmazása esetén a jogorvoslatra vonatkozó szabályként - a két törvény közül - a később hatályba lépett törvény, azaz a Rtv. rendelkezését tekintenénk alkalmazandónak.

 

Az ellentmondások illetve hiányosságok másik csoportja a következőkből adódik.

 

Az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének első mondata azokra az esetekre vonatkozik, amikor a rendőri intézkedést követően sem államigazgatási, sem szabálysértési eljárás nem indul.

 

Az államigazgatási és a szabálysértési eljárást illetően az említett bekezdések meghatározzák a jogorvoslat rendjét arra az esetre is, ha indul, valamint arra is, ha nem indul eljárás a rendőri intézkedést követően.

 

E rendelkezésekből - tekintve, hogy csupán a rendőri intézkedéssel kapcsolatos panasz esetén követendő eljárásról szólnak -, az is következik, hogy a kényszerítő eszközök alkalmazása miatti jogorvoslatra az Rtv.
92. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni függetlenül attól, hogy azzal összefüggésben indult-e államigazgatási, illetve szabálysértési eljárás
vagy sem.

 

Az Rtv. 92. §-a (1) és (2) bekezdésének valamint a 93. §-a (1) bekezdésének rendelkezései a rendőri intézkedések tekintetében az államigazgatási és a szabálysértési eljárás vonatkozásában koherensek ugyan, de nyitva hagyják azt a kérdést, hogy ha az említett eljárásokat befejező érdemi vagy megszüntető határozat ellen nem terjesztenek elő jogorvoslati kérelmet, akkor milyen időpontban nyílik lehetőség a rendőri intézkedéssel szembeni panasz megtételére, amellyel kapcsolatban egyébként soron kívüli elbírálási kötelezettséget ír elő az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének második mondata.

 

Az Rtv.-ben szabályozott intézkedések és kényszerítő eszközök igénybe vételére nem csupán a Rendőrség nyomozó hatóságai, hanem más nyomozó hatóságok által folytatott büntetőeljárásokban, illetőleg más szervek, hatóságok hatáskörébe tartozó államigazgatási vagy szabálysértési, illetve idegenrendészeti eljárással összefüggésben is sor kerülhet.

 

E más hatóságok által folytatott eljárások esetében egyértelműen elkülönül az intézkedést foganatosító, kényszerítő eszközt alkalmazó Rendőrség attól a hatóságtól, szervtől, amelyiknek eljárásában az intézkedésre vagy a kényszerítő eszköz alkalmazására sor kerül, illetve amely ezen eljárások megindításáról dönt.

 

3)      A Javaslat szerinti módosítás - az előzőekben részletezett jogbizonytalanságot okozó tényezőket kiküszöbölő - a jogorvoslat előterjesztésére jogosultakat, az eljárási határidőket, valamint a jogorvoslat fórumrendszerét meghatározó, egyben a bírói út igénybe vételének lehetőségét is biztosító rendelkezésekkel váltja fel az Rtv. IX. fejezetét.

 

Az Rtv. jogorvoslati szabályai értelemszerűen továbbra is vonatkoznak az Rtv. V. és VI. fejezetében meghatározott intézkedések és kényszerítőeszközök alkalmazása miatti jogorvoslatokra is.

Ezek között - a körözés elrendeléséhez hasonlóan - speciálisnak tekintendő az elővezetés és a bűnmegelőzési ellenőrzés abban a vonatkozásában, hogy ezekben az esetekben a kérdéses intézkedések, kényszerítő eszközök foganatosíthatóságának előfeltétele valamely hatósági határozat, nevezetesen a körözés, az elővezetés illetve a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendeléséről hozott határozat.

 

Ezért az elővezetés és a bűnmegelőzési ellenőrzés vonatkozásában az Rtv.-nek tartalmazni kell azt a rendelkezést, amelyet a körözés elrendeléssel kapcsolatban a Javaslat fogalmaz meg, és amely szerint az elővezetéssel és a bűnmegelőzési ellenőrzéssel kapcsolatban az intézkedés elrendelése miatti jogorvoslatra az erről határozatot hozó hatóság - és nem az azt foganatosító Rendőrség - eljárására vonatkozó törvényt kell alkalmazni.

 

Az 52. §-hoz

 

A közegészségügyi és járványügyi hatáskörben eljáró egészségügyi hatóságoknak nincs eszközük az általuk hozott - a közegészség illetve az egyén egészségének védelme érdekében feltétlenül szükséges kötelességeket meghatározó - határozatok végrehajtásának kikényszerítésére abban az esetben, ha a hatósági határozat kötelezettje ismeretlen helyen tartózkodik.

 

Azoknak a személyeknek a felkutatása elengedhetetlen, akik nem tesznek eleget a védőoltásra, a járványügyi érdekből végzendő szűrővizsgálatra, a kötelező orvosi vizsgálatra, a fertőző betegsége miatt fekvőbeteg-gyógyintézeti elkülönítésre, a járványügyi megfigyelésre és zárlatra, valamint a járványügyi ellenőrzésre kötelező határozatnak.

 

Ezért a Javaslat az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításával - azt a szükséges rendelkezéseket tartalmazó 70/A. §-sal kiegészítve - megteremti a felsorolt kötelezettségekkel érintett személyi körbe tartozók felkutatása iránti intézkedés, azaz körözésük elrendelésének lehetőségét.

 

Az 53. §-hoz

 

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bvtvr.) csak egy helyen - a 64. § (3) bekezdésében - tartalmaz a körözés elrendelésére lehetőséget adó rendelkezést.

Eszerint “A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka végrehajtása érdekében az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt tartózkodási helyének felderítését rendelheti el, lakcímfigyelést bocsáthat ki, vagy az elítélt körözése iránt intézkedhet.” Arról nem szól a jogszabály, hogy a büntetés-végrehajtási bíró mit tehet a “körözése elrendelése iránt” történő intézkedés jegyében.

 

A büntetések illetve intézkedések foganatba vételéhez elengedhetetlen a büntetés végrehajtása alól magukat különböző módon kivonó elítéltek felkutatása, ezért a Javaslat a Bvtvr. módosítása révén - a szükséges rendelkezéseket a 6/A. §-sal beiktatva - megteremti a körözés elrendelésének jogalapját.

 

Annak érdekében, hogy a büntetés-végrehajtási bíró az ismeretlen helyen lévő elítélt tartózkodási helyének megállapításához a szükséges és arányos felkutatási mód igénybe vételéről dönthessen, a módosítás több lehetőséget kínálva a lakcímfigyelés kibocsátását, a körözés elrendelését, valamint az elfogatóparancs kibocsátását határozza meg alternatívaként.

 

Az említett lehetőségek alkalmazásának az olyan - ismeretlen helyen tartózkodó - elítélttel szemben van helye, aki a büntetés-végrehajtási intézetből  megszökött, vagy onnan illetve a javítóintézetből engedély nélkül távozott, továbbá aki engedéllyel távozott ugyan, de jogellenesen nem tért vissza, végül aki a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy közérdekű munka letöltését nem kezdte meg.

 

Az 54. §-hoz

 

A Bvtvr. 64. §-ának (3) bekezdése - az 53. §-hoz fűzött indokolásra figyelemmel - feleslegessé vált, ezért a Javaslat gondoskodik a hatályon kívül helyezéséről.

 

A Javaslat meghatározza a tárgykörözési adatokból történő adatigénylés feltételeit (lásd a 26. §-t és a hozzá tartozó indoklást), ezért az ugyanezen tárgykört szabályozó, a Rendőrség által körözött tárgyak adatainak nyilvánossá tételéről szóló 1997. évi CXV. törvényt, valamint a végrehajtására kiadott miniszteri rendeletet is hatályon kívül kell helyezni.