MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
törvényjavaslat
az egészségügyi szakellátási kötelezettségről,
továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról
egészségügyi miniszter
Budapest, 2001. Március
2001. évi …
törvény
az egészségügyi szakellátási kötelezettségről,
továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról
1. §
E törvény 1-5. §-a szerinti rendelkezéseket az egészségügyi szakellátási kötelezettség keretében nyújtott járó- és fekvőbeteg szakellátásra (a továbbiakban együtt: egészségügyi szakellátás) kell alkalmazni.
2. §
A települési és a megyei önkormányzatok (a továbbiakban együtt: helyi önkormányzat) egészségügyi szakellátási kötelezettségüket – figyelemmel a 4. §-ban foglaltakra is – a 2001. január 1. napján rájuk érvényes normatív kapacitáslekötési megállapodások szerinti mértéknek és szakmai összetételnek megfelelően teljesítik, ideértve a saját tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatónál, valamint feladat-átadási megállapodás alapján más egészségügyi szolgáltatónál lekötött kapacitást is.
3. §
(1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) a 2. §-ban meghatározottak szerinti szolgáltatásokra biztosítja a szakellátás nyújtásához szükséges kapacitás lekötését, a teljesített szolgáltatások finanszírozását és ellenőrzését, továbbá ennek érdekében az ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval finanszírozási szerződést köt.
(2) Az OEP az (1) bekezdésben foglalt kapacitáson túlmenően azzal a jogszabályi feltételeknek megfelelő egészségügyi szolgáltatóval köthet finanszírozási szerződést, amely
a) a korábban finanszírozott szolgáltatásokhoz képest költséghatékonyabb megoldást kínál, vagy
b) progresszív egészségügyi ellátást nyújt, vagy
c) speciális ellátási igényt elégít ki, vagy
d) országos, illetve regionális ellátási területtel működik, vagy
e) területi ellátási egyenlőtlenséget szüntet meg, illetve mérsékel.
4. §
(1) A 2. § szerinti egészségügyi szakellátási kötelezettség mértékét a szolgáltatói kapacitások tartós kihasználatlansága esetén a helyi önkormányzat csökkenti, illetve szakmai összetételét megváltoztatja.
(2) A kapacitások tartós kihasználatlanságának tényét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes megyei, fővárosi tisztifőorvosa (a továbbiakban: tisztifőorvos) a helyi önkormányzat kérelmére hatósági bizonyítvánnyal igazolja.
(3) A 2. § szerinti egészségügyi szakellátási kötelezettség mértékét a helyi önkormányzat csökkentheti, szakmai összetételét megváltoztathatja, ha az ellátást – a hatékonyság növelésével – más módon biztosítani tudja. Erről a helyi önkormányzat előzetesen kikéri a tisztifőorvos véleményét.
(4) A helyi önkormányzat mentesül a 2. § szerinti egészségügyi szakellátási kötelezettség teljesítése alól, ha más egészségügyi szakellátási kötelezettség teljesítésére kötelezettel megállapodik saját kötelezettségének átvállalásáról.
5. §
A 2-4. §-ban foglalt rendelkezések a többségi állami tulajdonban levő egészségügyi szolgáltatók által nyújtott egészségügyi szakellátások tekintetében is megfelelően irányadók.
6. §
(1) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ántv.) 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[A Szolgálat felügyeletet gyakorol az ország közegészségügyi-járványügyi (a továbbiakban együtt: közegészségügyi) viszonyai felett. Ennek keretében]
“a) az ország egész területén - a fegyveres erők, beleértve az országban tartózkodó külföldi fegyveres erőket is, és a rendvédelmi szervek (ide nem értve a büntetés-végrehajtási szervezetet) tevékenységének kivételével - közegészségügyi ellenőrzést végez;”
(2) Az Ántv. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(3) A fegyveres erők közegészségügyi feladatainak ellátását - a Szolgálat szakmai irányelveinek betartásával és vele együttműködve - a Magyar Honvédség, illetőleg a Határőrség esetén a Belügyminisztérium egészségügyi szolgálata végzi."
(3) Az Ántv. 2. §-ának (4) bekezdése az alábbi szövegrésszel egészül ki:
[(4) A Szolgálat és a külön felhatalmazás alapján közegészségügyi feladatokat ellátó, valamint a Szolgálat feladatköréhez kapcsolódó tevékenységet végző egyéb szervek együttműködnek.]
“A büntetés-végrehajtás közegészségügyi feladatainak ellátásában a büntetés-végrehajtási szervezet közreműködik.”
(4) Az Ántv. 5. §-ának (1) bekezdése az alábbi e) ponttal egészül ki:
[A Szolgálat az egészségfejlesztési (egészségvédelmi, egészségnevelési és egészségmegőrzési) tevékenysége keretében összehangolja, szervezi és felügyeli a népbetegségek megelőzését szolgáló feladatok végrehajtását, így különösen]
"e) a lakossági célzott szűrővizsgálatokat."
(5) Az Ántv. 15. §-a az alábbi (5)-(8) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Felhatalmazást kap a 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerint érintett miniszter, hogy a közegészségügyi feladatok ellátásának, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét az egészségügyi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza.
(6) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter és az egészségügyi miniszter, hogy a fegyveres erők feladatával kapcsolatos közegészségügyi követelményeket, a közegészségügyi feladatok ellátásának, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét együttes rendeletben szabályozza.
(7) Felhatalmazás kap a belügyminiszter és az egészségügyi miniszter, hogy a BM Állampolgársági és Bevándorlási Hivatal menekülteket befogadó állomásaira, valamint a Határőrség átmeneti szállásaira vonatkozó közegészségügyi követelményeket, a közegészségügyi ellenőrzés, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét együttes rendeletben szabályozza.
(8) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter és az egészségügyi miniszter, hogy a büntetés-végrehajtási szervek tevékenységével kapcsolatos közegészségügyi követelményeket, a közegészségügyi feladatok ellátásának, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét együttes rendeletben szabályozza."
7. §
(1) Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény (a továbbiakban: Ét.) 6. §-ának (2) bekezdésében a "népjóléti miniszter" szövegrész helyébe a “Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (a továbbiakban: OÉTI)” szövegrész lép.
(2) Az Ét. 6. §-a (3) bekezdésében és 7. §-ában "a népjóléti miniszter" szövegrész helyébe "az OÉTI" szövegrész lép.
8. §
Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény
a) 27. §-a (2) bekezdésében "a népjóléti miniszterrel" szövegrész helyébe "az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatalával (a továbbiakban: ÁNTSZ OTH)",
b) 30. §-ának f) pontjában "a Népjóléti Minisztérium" szövegrész helyébe "az ÁNTSZ OTH"
szövegrész lép.
9. §
(1) A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 18. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[A gyógyító céllal rendelt ellátások közül nem az egészségbiztosítás terhére vehetők igénybe:]
"c) mentés, ideértve a sürgős és az őrzött betegszállítást is, kivéve a külföldön történő sürgősségi betegszállítást, amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik;"
(2) Az Ebtv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója - az E. Alap éves költségvetésében meghatározott keretek között - méltányosságból]
"a) a biztosított által részleges térítési díj megfizetése mellett az egészségbiztosítás terhére igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások térítési díját, vagy annak egy részét átvállalhatja,"
(3) Az Ebtv. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(2) A méltányossági jogkör gyakorlása nem terjed ki a 23. § d) és g) pontjai, valamint a szakmai szempontok figyelembe vételével összeállított várólista alapján igénybe vehető ellátásokra."
(4) Az Ebtv. 27. §-ának (1)-(3) bekezdései helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
"(1) Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi ellátásra jogosultakat - külföldön munkát vállal, tanulmányokat folytat, vagy egyéb jogcímen átmenetileg külföldön tartózkodik és a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást - a feltétlenül szükséges mértékig -, továbbá sürgősségi betegszállítást azért vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, mert annak elmaradása az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, illetve maradandó egészségkárosodáshoz vezetne, a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP) a felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank Rt. által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti.
(2) Amennyiben a biztosított devizabelföldi munkáltatója egybefüggően három hónapot meghaladó időtartamra a biztosítottat külföldön foglalkoztatja, és ez alatt az idő alatt a biztosított, illetve a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást, továbbá sürgősségi betegszállítást indokoltan vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, a MEP a felmerült és igazolt költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank Rt. által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti.
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló, tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított, a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének 85 százalékát, sürgősségi betegszállítás esetén 100 százalékát az illetékes MEP megtéríti."
(5) Az Ebtv. 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződésben meg kell határozni]
"a) a lekötött kapacitáson nyújtandó szolgáltatásokat szakterületenkénti bontásban, a területi ellátási kötelezettség és a rendelkezésre állás megjelölésével, ide értve azt is, hogy az adott szolgáltatást saját egészségügyi szolgáltató útján vagy más egészségügyi szolgáltató igénybevételével nyújtja,"
(6) Az Ebtv. 31. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A finanszírozási szerződés mellékletét képezi]
"c) a b) pontban foglalt esetben a feladatot átadó nyilatkozata az egészségügyi miniszter rendeletében meghatározott minimum feltételek körébe tartozó tárgyi feltételeknek az egészségügyi szolgáltató részére történő térítésmentes rendelkezésre bocsátásáról. A tárgyi feltételek, illetve egy részének biztosítását az egészségügyi szolgáltató írásbeli megállapodásban átvállalhatja."
(7) Az Ebtv. 83. §-a az alábbi s) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány]
“s) a méltányossági eljárások szabályainak”
[meghatározására.]
10. §
(1) Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 19. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(1) A kábítószernek, illetve pszichotrop anyagnak minősülő gyógyszer gyártásához, forgalomba hozatalához, forgalmazásához és e gyógyszerekkel folytatott nagykereskedelmi tevékenységhez a külön jogszabályban meghatározott hatóság engedélye is szükséges.”
(2) A Gytv. 23. §-a az alábbi új (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Az e törvényben meghatározott hatósági feladatok ellátása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint kell eljárni.”
11. §
(1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 10. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“Kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó vagy büntető jellegű korlátozó intézkedést tilos alkalmazni. A korlátozó intézkedés csak addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll.”
(2) Az Eütv. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Amennyiben a beteg az egészségügyi intézményt bejelentés nélkül hagyja el, a kezelőorvos ezt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti, továbbá - ha a beteg állapota indokolja - az intézmény elhagyásának tényéről értesíti az illetékes hatóságokat, valamint cselekvőképtelen beteg esetén a törvényes képviselőt. Korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 16. § (1) bekezdés a) pontja szerint megnevezett személyt, ennek hiányában a törvényes képviselőt kell értesíteni.”
(3) Az Eütv. 14. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezéseket a 16. életévét betöltött kiskorú személy esetén is alkalmazni kell.”
(4) Az Eütv. 16. §-a a következő új (6)-(7) bekezdéssekkel egészül ki:
“(6) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezéseket a 16. életévét betöltött kiskorú személy esetén is alkalmazni kell.
(7) A (4) bekezdés rendelkezéseit a korlátozottan cselekvőképes beteg törvényes képviselője, illetve a korlátozottan cselekvőképes beteg által a 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján megnevezett személy nyilatkozatára is alkalmazni kell.”
(5) Az Eütv. 24. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) Cselekvőképtelen személy dokumentációjába való betekintési jog a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személyt, korlátozottan cselekvőképes személy dokumentációjába való betekintési jog a beteget, illetve a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személyt illeti meg.”
(6) Az Eütv. 159. §-ának (4) bekezdése d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Kutatás cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes személyen kizárólag a következő feltételek együttes fennállása esetén végezhető:]
“d) a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személy, illetve a korlátozottan cselekvőképes személy esetén a beteg - figyelemmel a 16. § (5) bekezdésben foglaltakra is - a beleegyezését adta.”
(7) Az Eütv. 192. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“192. § (1) Személyes szabadságában bármely módon (fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerrel, illetve eljárással) csak a veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartású beteg korlátozható. A korlátozás csak addig tarthat, illetőleg olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.
(2) A korlátozás elrendelésének oka a beteg önmaga, illetve mások életét, testi épségét, egészségét különösen veszélyeztető, környezetét súlyosan fenyegető, támadó magatartása lehet, továbbá ha a beteg engedély nélküli eltávozása másként nem akadályozható meg, valamint ha a beteg a vizsgálattal, gyógykezeléssel szemben aktív ellenállást tanúsít.
(3) A korlátozás elrendelésére és módjára a 10. § (4)-(5) bekezdései az irányadók. A korlátozásról az orvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek 2 órán belül azt jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást haladéktalanul meg kell szüntetni.
(4) A korlátozás ideje alatt a beteg állapotát folyamatosan ellenőrizni kell, amely magában foglalja a fizikai, higiénés és egyéb szükségletek felmérését és ezeknek a beteg állapotának megfelelő kielégítését.
(5) A pszichiátriai betegekre vonatkozó korlátozó intézkedések alkalmazására, az időszakos ellenőrzésre, a gondoskodásra, ezek dokumentálására, valamint az elrendelés időtartamára vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.”
(8) Az Eütv. 219. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(3) A kórbonctani vizsgálat elvégzéséről a (2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén – a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően – el lehet tekinteni az (1) bekezdés f)-g) pontjaiban meghatározott esetben is, ha az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követően kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését.”
(9) Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy]
“d) a népegészségügyi feladatok végrehajtása érdekében
da) az egyes szolgáltató tevékenységek folytatásának közegészségügyi követelményeit,
db) az építésügyért felelős, valamint a sajátos építményfajták szerint illetékes miniszterrel egyetértésben az építmények, egyéb létesítmények létesítésének, üzemeltetésének közegészségügyi és egészségvédelmi követelményeit,
dc) a lakosság egészségvédelmét biztosító egészségügyi határértékeket,
dd) az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a környezet-egészségügyi hatások vizsgálatára vonatkozó részletes szabályokat,
de) a nem szervezett keretben történő munkavégzés és munkakörülmények közegészségügyi követelményeit,
df) az egyes népegészségügyi, valamint járványügyi intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat, továbbá egyes terápiás készítmények minőségi követelményeit, illetve a minőség ellenőrzésének rendjét,
dg) a biztonságos oltóanyag-ellátás követelményeit”
[rendeletben állapítsa meg.]
(10) Az Eütv. 247.§-ának (2) bekezdése a következő új y)-z) pontokkal egészül ki:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy]
“y) a pszichiátriai betegekre vonatkozó korlátozó intézkedések alkalmazására, az időszakos ellenőrzésre, a gondoskodásra, ezek dokumentálására, valamint az elrendelés időtartamára vonatkozó részletes szabályokat,
z) a halottvizsgálatra és a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásra vonatkozó részletes szabályokat”
[rendeletben állapítsa meg.]
12. §
(1) A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 83. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssekkel egészül ki:
“(4) A betegnek az Intézetbe történő befogadása napjától számított nyolcadik hónap folyamán az Intézet főigazgató főorvosa a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajz kivonatot megküldi a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára illetékes bíróságnak [Be. 373. § (1) bek.]. Ezt az eljárást a kényszergyógykezelés megszüntetéséig évente, ugyanazon naptári hónapban meg kell ismételni.
(5) Ha a kényszergyógykezelést ideiglenes kényszergyógykezelés előzte meg és annak végrehajtását nem szakították meg, a (4) bekezdés szerinti időtartamot az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétől kell számítani, azonban a kórrajz kivonatot legkorábban a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap elteltével kell a bíróságnak megküldeni.”
(2) A Bv. tvr. 84. §-ának (2)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(2) A kényszergyógykezelésre utalt betegre – a jogszabályban meghatározott eltérésekkel – a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésére kötelező irányadó szabályokat kell alkalmazni [az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 189-195. §]. Az intézkedés végrehajtása során biztosítani kell a beteg
a) felügyeletét,
b) szakellátásához szükséges megfelelő elhelyezését,
c) anyagi és egyéb egészségügyi ellátását,
d) szociális és jogi érdekeinek védelmét,
e) életvitelszerű benntartózkodásához az intézet rendjével összhangban lévő feltételeket.
(3) A beteg
a) köteles az Intézet rendjét megtartani, a meghatározott formaruhát viselni,
b) az általa okozott kár megtérítésére nem kötelezhető.”
(3) A Bv. tvr. 84. §-a a további (4)-(5) bekezdéssekkel egészül ki:
“(4) A beteg az Eütv. 11. §-ában meghatározott kapcsolattartási jogát a következő eltérésekkel gyakorolhatja:
a) a beteg hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és az Intézet által engedélyezett személyekkel tarthat kapcsolatot, ennek keretében
- levelet korlátlanul küldhet és kaphat,
- látogatót hetente fogadhat, csomagot hetente kaphat és küldhet,
- hetente telefonálhat;
a) a kapcsolattartás valamennyi formáját az Intézet ellenőrizheti. Az ellenőrzés lehetőségéről a beteget tájékoztatni kell;
b) a beteg állapotára figyelemmel a látogatás későbbi időpontra halasztható, illetve soron kívüli látogatás engedélyezhető.
(5) A beteget megilleti a vallási meggyőződésének megfelelő egyházi személlyel való kapcsolattartásának és vallása szabad gyakorlásának joga.”
(4) A Bv. tvr. a következő 84/A. §-sal egészül ki:
“84/A. § (1) A beteggel szemben korlátozott testi kényszer, megfogás vagy lefogás alkalmazható, ha
a) saját vagy mások életét, testi épségét sérti vagy veszélyezteti,
b) az Intézet rendjét, biztonságát, anyagi javait sérti vagy veszélyezteti,
c) engedély nélküli távozását másként nem lehet megakadályozni,
d) a vizsgálattal, illetve a gyógykezeléssel szemben aktív ellenállást tanúsít.
(2) A beteg az Intézetet csak gyógyítása érdekében, orvosilag indokolt esetben hagyhatja el.
(3) Ha a kényszergyógykezelés megkezdésétől egy év eltelt, a beteg gyógyulása érdekében, külön jogszabályban meghatározott adaptációs bizottság javaslatára a főigazgató főorvos engedélyével adaptációs szabadságra bocsátható. Az adaptációs szabadság tartama legfeljebb 30 nap, amely egy alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. Adaptációs szabadság több alkalommal is engedélyezhető.
(4) A beteg – egészségi állapota alapján – bíróság előtti megjelenéséről a főigazgató főorvos dönt.”
13. §
(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
(2) A törvény 1-5. §-ai, valamint 11. §-ának (1)-(7) bekezdései 2002. január 1. napján lépnek hatályba.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a kapacitások módosításának részletes szakmai szabályait, eljárási rendjét, a kapacitások fenntartók, illetve szolgáltatók közötti átcsoportosításának és az új szolgáltatók befogadásának szabályait, valamint a kapacitások befogadási rendjét és mértékét, továbbá a finanszírozási szerződés módosításának és megszüntetésének részletes szabályait rendeletben határozza meg.
(4) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg a járóbeteg-szakellátás, a fekvőbeteg-szakellátás kapacitásainak megosztására és az ellátó rendszer szakmai összetételére, valamint a megyei tisztifőorvos 4. § (2)-(3) bekezdés szerinti eljárására vonatkozó részletes szakmai szabályokat.
(5) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény 4-14. §-a;
b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény módosításáról rendelkező 1999. évi XCVI. törvény 11. §-ának (3) bekezdése, továbbá
c) a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 113. §-a.
(6) 2002. január 1. napján hatályát veszti
a) az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény;
b) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény 59. §-a és 61. §-ának (1) bekezdése;
c) az Ebtv. 30. §-ának (1) bekezdéséből a "- külön jogszabályban a tárgyévre meghatározott területi finanszírozási normák szerint megkötött kapacitáslekötési megállapodások alapján -" szövegrész, valamint 30. §-ának (3) bekezdése;
d) az Eütv. 134. §-ának (2) bekezdéséből a “a 14. § (2) bekezdésében, illetve” szövegrész, 186. §-ának (1) bekezdéséből a ",valamint ellenőrzést végző” szövegrész, 186. §-a (3) bekezdésének a) pontjából a “működésük folyamatos ellenőrzése,” szövegrész, 186. §-ának (4) bekezdése, továbbá 203. §-ának (4) bekezdése;
e) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CIX. törvény 23. §-a és 24. §-ának (10) bekezdése, továbbá
f) a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 109. § (1) bekezdésének e) pontja.
INDOKOLÁS
A törvényjavaslat célja az egészségügyi struktúraváltás megalapozása, az új népegészségügyi program megvalósításának elősegítése, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás keretfeltételeinek megteremtése. E cél érdekében az egészségpolitikai prioritásoknak megfelelően áttekintésre és összehangolásra került több ágazati törvény és módosításra kerültek az elavult jogszabályok egyes rendelkezései.
Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről szóló törvény a korábbi alkotmánybírósági döntésnek megfelelően normatív módon, alapvetően a szakmai tartalom definiálása felől határozza meg az egészségügyi ellátási kötelezettséget és lehetőséget teremt a helyi igényeknek és körülményeknek megfelelő legjobb, az egészségpolitikai célokkal összhangban lévő, költség-hatékony egészségügyi ellátás kialakítására.
A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a több éven át tartó egyeztetési folyamatok eredményeként a települési önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségének mértéke kialakultnak tekinthető, azaz nincs szükség arra, hogy ezt a mértékrendszert évente, teljes körűen felülvizsgálják. Elegendő - a jelenlegi, normatív módon befogadott kapacitásokat kötelező ellátási szintnek tekintve – törvényi szinten meghatározni, hogy a lekötött kapacitás csökkentésének, illetve új kapacitások befogadásának melyek az alapvető szabályai.
A törvényjavaslat meghatározza a lakosság biztonságos egészségügyi ellátásához szükséges kapacitások mértékét és szakmai összetételét, és ezek fenntartásához kötelező finanszírozást biztosít. A javaslat kötelezi a helyi önkormányzatokat és egyéb területi ellátási kötelezettséggel rendelkező intézmények fenntartóit a 2001. január 1. napján érvényes kapacitás-lekötési szerződésekben meghatározott kapacitásaik fenntartására, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár pedig köteles e kapacitásokat finanszírozni.
A törvényjavaslat lehetőséget teremt arra, hogy indokolt esetben a helyi önkormányzat a lekötött kapacitásoknál kisebb mértékben vagy módosított szakmai összetételben nyújtson egészségügyi szakellátást. Ennek előfeltétele a megyei tisztifőorvos állásfoglalása az indokoltság kérdésében.
A törvényjavaslat a kapacitás-lekötési megállapodások megszüntetésének, módosításának, az új szolgáltatók befogadásának és finanszírozásának fő elveit határozza meg, a kapacitások átcsoportosításának részletes szakmai szabályait kormányrendelet fogja meghatározni.
Az egyes egészségügyi tárgyú törvények, valamint a Bvtvr. módosítását a közigazgatás korszerűsítésének programja, az Európai Unió jogharmonizációs követelményei, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 1042/1999. számú jelentésében foglalt ajánlásának végrehajtása és az egészségügyi miniszter szabályozói jogkörével kapcsolatos felhatalmazások kiegészítésének szükségessége indokolják.
Az 1. §-hoz
Az Általános indokolásban meghatározott cél megvalósulása érdekében a törvényjavaslatban megfogalmazottak a járó- és fekvőbeteg szakellátást nyújtókra vonatkoznak. Ennek oka, hogy a települési önkormányzat egészségügyi alapellátásról való gondoskodási kötelezettségének tartalma más logikai rend szerint került meghatározásra, az arra vonatkozó részletes szabályokat már az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény sem tartalmazta.
A törvényjavaslat 2. §-a az egészségügyi szolgáltatások azon mértékét és szakmai összetételét határozza meg, amelyről az önkormányzatok az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerinti kötelezettség keretében kötelesek gondoskodni. Ez megegyezik a 2001. január 1. napján érvényes kapacitás-lekötési megállapodásokban meghatározott kapacitások mértékével és szakmai összetételével.
A 3. §-hoz
A 2. §-ban meghatározott szolgáltatások a törvényjavaslatba épített garancia alapján finanszírozott szolgáltatások lesznek, mivel a kötelezettség teljesítése érdekében az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szervnek, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak biztosítania kell a szolgáltatásokhoz szükséges kapacitás-lekötését, a teljesített szolgáltatások finanszírozását és ellenőrzését.
A javaslat 3. §-a a befogadás további szabályait határozza meg, azt, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azokkal az új egészségügyi szolgáltatókkal köthet finanszírozási szerződést, amelyek költséghatékonyabb megoldást kínálnak a korábban finanszírozott szolgáltatásokhoz képest, illetve a betegellátás szempontjából szükséges progresszív egészségügyi ellátást nyújtanak. A befogadásnál előnyt élveznek azok a szolgáltatók, amelyek országos vagy regionális ellátási területtel működnek, speciális ellátási igényt elégítenek ki vagy területi ellátási egyenlőtlenséget szüntetnek meg.
A 4. §-hoz
A törvényjavaslat 4. §-a lehetőséget ad arra, hogy az egészségügyi szakellátási kötelezettség mértéke csökkenthető legyen abban az esetben, ha az egészségügyi szolgáltatói kapacitások tartósan kihasználatlanok, illetve ha az ellátás más kapacitások lekötésével hatékonyabban biztosítható. A fenti feltételek teljesülését az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat igazolja, illetve véleményezi. Ez szakmai kontrollt jelent a lakosság szükségleteinek megfelelő mennyiségű és minőségű ellátások biztosítása érdekében.
Az 5. §-hoz
Az 5. § az előző §-okban foglalt rendelkezéseket a többségi állami tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatók által nyújtott egészségügyi szakellátásra is kiterjeszti.
A 6. §-hoz
A 6. § az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat közegészségügyi szakmai irányító jogkörét kiterjeszti a fegyveres erők közegészségügyére is, megteremtve így az országosan egységes elvek szerint működő közegészségügyi felügyeletet. Így lehetővé válik, hogy járványügyi vészhelyzet esetén a Magyar Honvédség, illetve a Belügyminisztérium egészségügyi szolgálata az ÁNTSZ szakmai irányelveinek betartásával, vele együttműködve lássa el feladatait. Ez az új szervezeti megoldás megfelel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásainak is.
Az új népegészségügyi program megvalósítása érdekében az ÁNTSZ felhatalmazást kap a lakossági célzott szűrővizsgálatok megszervezésére és összehangolására.
A 7. §-hoz
A közigazgatás korszerűsítésének programjával összhangban az Egészségügyi Minisztérium a hatáskörébe tartozó feladatok egy részét a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézethez telepíti. A törvényjavaslat szerint a Fodor József OKK OÉTI engedélyezi a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek előállítását. Az új élelmiszerek engedélyezését a földművelésügyi miniszter végzi a Fodor József OÉTI egyetértésével.
A 8. §-hoz
A közigazgatás korszerűsítése érdekében az egészségügyi miniszter az állategészségüggyel kapcsolatos hatósági jogkörét a hatósági feladatokat ellátó ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatalához telepíti. A törvénymódosítás értelmében állatgyógyászati készítmények forgalomba hozatalát a földművelésügyi miniszter az ÁNTSZ OTH egyetértésével engedélyezi. A génmanipuláció útján előállított állatok behozatalához és a genetikailag módosított organizmusok felhasználásával készült takarmányok és állatgyógyászati készítmények előállításához, kipróbálásához a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és az ÁNTSZ hozzájárulása szükséges.
A 9. §-hoz
A külföldön történő sürgősségi betegszállítás költségeit a központi költségvetés helyett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár viseli, és sürgősségi betegszállítás esetén a külföldön felmerülő költségek számla szerinti teljes összege kerül megtérítésre. A kifizetés pénzügyi rendelkezéseinek módosítását a mentés és betegszállítás költségeinek az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közötti megosztása indokolja.
Az Ebtv. 26. §-a (1) bekezdésének módosítását az tette szükségessé, hogy a jelen időben megfogalmazott törvényben a múlt idő használata azt sugallja, hogy a méltányossági jogkör megtörtént egészségügyi szolgáltatást követően, utólagos kérelem esetén gyakorolható, így bizonytalanságot teremt a biztosítottra háruló költségek tekintetében. Ezért indokolt a méltányossági kérelmek előzetes engedélyeztetésének megjelenítése a törvénymódosítás során.
A méltányossági kérelem lehetősége nem terjed ki az egészségpolitikai, illetve biztosításpolitikai szándékkal ellentétes szolgáltatások finanszírozására, így a méltányossági jogkör gyakorlása nem vonatkozik a kizárólag beutalóval igénybe vehető ellátások beutaló nélküli igénybe vételére, egyéni igény szerinti étkezésre, valamint a beteg egészségi állapota által nem indokolt magasabb színvonalú elhelyezésre.
A helyi önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségüknek saját fenntartású intézményeikben, vagy más szolgáltatóval kötött szerződés alapján kötelesek eleget tenni. Az Ebtv. 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja módosításával a finanszírozási szerződésnek tartalmazni kell a lekötött kapacitások mértékén, szakmai összetételén, a területi ellátási kötelezettség és a rendelkezésre állás megjelölésén túl azt is, hogy az adott szolgáltatást az egészségügyi szolgáltató saját kapacitással, vagy más egészségügyi szolgáltató igénybevételével nyújtja.
A 10. §-hoz
A közigazgatás korszerűsítésének része, hogy az egészségügyi miniszter a kábítószerként és pszichotrop anyagként minősített gyógyszerek gyártásához, forgalomba hozatalához, forgalmazásához szükséges engedélyezési jogkörét külön jogszabályban meghatározott hatósághoz telepíti.
A 11. §-hoz
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítására elsősorban az Alkotmánybíróság 36/2000. (X. 27.) AB határozatában foglaltak miatt van szükség. Az AB határozat szerint alkotmányellenes az a törvényi szabályozás, amely azonosan és okainak tekintetbe vétele nélkül rendezi a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes betegekre vonatkozó, az egészségügyi ellátással kapcsolatos beleegyezés és visszautasítás jogát. A korlátozottan cselekvőképes betegek tekintetében az önrendelkezési jog cselekvőképtelen betegekkel azonos korlátozása sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a csökkent belátási képesség alkotmányosan indokolhatja az egyén cselekvési autonómiájának törvényi korlátozását, viszont a korlátozásnak az Eütv. 16. § (2) bekezdésében egységesen – és a cselekvőképtelen betegekkel azonosan – intézményesített módja, az elérni kívánt célhoz képest nem arányos. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a korlátozottan cselekvőképes betegek beleegyezési és visszautasítási jogát a cselekvőképtelen és a cselekvőképes betegekre vonatkozó szabályok közötti “tartományban” szükséges rendezni.
A jogalkotó fenti kívánalmaknak megfelelően alakította át az Eütv. korlátozottan cselekvőképes betegekre vonatkozó rendelkezéseit. A megoldás a korlátozottan cselekvőképes betegnek többlet jogosítványokat biztosít.
Az AB határozat a pszichiátriai betegekre vonatkozóan is megfogalmaz jogalkotási követelményeket. Az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmány 54. § (2) bekezdésében foglalt feltételeket nem elégíti ki az Eütv. 10. § (4) bekezdése szerinti szabálya, vagyis a pszichiátriai betegek vonatkozásában alkalmazott korlátozó intézkedés nem lehet kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó. Ezen túlmerően a korlátozás feleljen meg a szükségesség/arányosság kritériumának.
A jogalkotó fenti feltételeknek megfelelően differenciálja a pszichiátriai betegekre vonatkozó korlátozó intézkedéseket.
Az Eütv. 10. § (4) bekezdésének módosítása megtiltja az embertelen, megalázó vagy büntető jellegű korlátozó intézkedések alkalmazását.
Az Eütv. 12. §-ának (3) bekezdése úgy módosul, hogy az intézmény elhagyásának esetén értesítendő személy elsősorban az, akit a korlátozottan cselekvőképes beteg megnevez és csak a megnevezés hiányában kell a törvényes képviselőt értesíteni. Ez a szabályozás illeszkedik a módosítás leglényegesebb eleméhez (Eütv. 16.§), amelynek alapján a 16. életévét betöltött kiskorú is megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, visszautasítás jogát gyakorolni, illetve akit helyette tájékoztathatnak.
Az Eütv. 14. §-ának módosítására szintén a 16. életévét betöltött kiskorú további jogosultságait tartalmazó 16. § miatt került sor. A 14. § (2) bekezdésének új szövege egyező szabályozást tartalmaz a 16. § új (6) bekezdésével, amely lehetőséget biztosít a 16. életévét betöltött kiskorúnak a helyettes döntéshozó megnevezésére. A 14. § (2) bekezdésének eredeti szövege a módosítással hatályon kívül helyeződik, azonban ez biztosítja a helyettes döntéshozó megnevezésére vonatkozó formai kényszer betartását. (Tehát a továbbiakban csak teljes bizonyító erejű magánokiratban, közokiratban, írásképtelenség esetén két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal történhet a megnevezés.)
A 16. § módosítása azt tartalmazza, hogy a 16. életévét betöltött kiskorú is megnevezheti a helyettes döntéshozót, aki nemcsak a törvényes képviselő, hanem más cselekvőképes személy is lehet, illetve bárkit kizárhat a 16. § (2) bekezdés szerinti személyek közül a beleegyezés, visszautasítás, tájékoztatás jogából.
A 24. § (6) bekezdését módosítása pontosító rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy az egészségügyi dokumentációba való betekintési jog megilleti a korlátozottan cselekvőképes beteget is.
A 159. § (4) bekezdése a cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes személyekre vonatkozó feltételeket határozza meg kutatás végzése esetén. A módosítás rögzíti, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy beleegyezése is szükséges a kutatás elvégzéséhez.
A 192. § módosítása azokat a garanciális szabályokat tartalmazza a pszichiátriai betegek vonatkozásában, amelyek rögzítik, hogy a korlátozó intézkedés kizárólag a beteg különösen veszélyeztető, támadó magatartása esetén rendelhető el. A korlátozó intézkedés elrendelhető akkor is, hogy ha a beteg engedély nélküli eltávozását másként nem lehet megakadályozni, valamint ha a beteg a vizsgálattal, illetve a gyógykezeléssel szemben aktív ellenállást tanúsít. A tervezet rögzíti azt az alkotmányos követelményt is, mely szerint olyan korlátozó intézkedést, amely kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó vagy büntető jellegű, tilos alkalmazni. Emellett pontosabban határozódik meg az ellenőrzés követelménye is, amely azt jelenti, hogy a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és fizikai, higiénés, valamint egyéb szükségleteit ki kell elégíteni. A tervezet kötelezettséget tartalmaz arra is, hogy a korlátozás szakmai szabályairól külön jogszabály fog rendelkezni.
Az Eütv. 247. §-ának módosítását az egészségügyi miniszter szabályozó jogkörével kapcsolatos felhatalmazások kibővítése indokolja. A lakosság egészségvédelme, a baleset-megelőzési feladatok ellátása, valamint az Európai Uniós csatlakozás érdekében szükséges, hogy az egészségügyi miniszter felhatalmazással rendelkezzen bizonyos népegészségügyi feladatok ellátására. A kiegészítés azért vált szükségessé, mert a korábbi felhatalmazás több fontos népegészségügyi feladat elvégzéséhez szükséges szabályozásra nem terjedt ki, illetve a felhatalmazás hiánya akadályozta az elavult jogszabályok módosítását.
A 12. §-hoz
Előkészítés alatt áll a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet helyébe lépő új büntetés-végrehajtási törvény, ami csak az új Büntető Törvénykönyv megalkotása után léphet hatályba. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 1042/1999. számú jelentésében foglalt ajánlásának végrehajtása érdekében indokolt a kényszergyógykezelésre vonatkozó szabályok törvényi szintre emelése. Ugyanis a kérdéskörre vonatkozó előírásokat jelenleg a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról szóló 9/1979. (VI. 30.) IM rendelet, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet működéséről szóló 106/1980. (IK 4.) IM utasítás tartalmazza.
A 13. §-hoz
A törvény – az 1-5. § és a 11. § (1)-(7) bekezdései kivételével - a kihirdetést követő 30. napon lép hatályba.
Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről rendelkező 1-5. §-ok, valamint a 11. § (1)-(7) bekezdése 2002. január 1. napján lépnek hatályba.
A 13. § felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy a kapacitások átcsoportosításának részletes szakmai szabályait, a normatíván felüli kapacitások befogadási rendjét és mértékét, a finanszírozási szerződés módosításának és megszüntetésének szabályait rendeletben határozza meg.
Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy az egészségügyi ellátórendszer szakmai összetételére, valamint a járóbeteg szakellátás és fekvőbeteg szakellátás kapacitásainak megosztására vonatkozó részletes szabályokat rendeletben határozza meg.
A 13. § a törvénymódosításhoz kapcsolódó hatályon kívül helyezendő rendelkezéseket is tartalmazza.