MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/3933.

számú

törvényjavaslat

a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról

Előadó:

Varga Mihály

pénzügyminiszter

Budapest, 2001. március

2001. évi …. törvény

pénzügyi tárgyú törvények módosításáról

I. Fejezet

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása

1. § Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“15. § Az államháztartás alrendszerei nem nyújthatnak a költségvetéseik terhére olyan kiadást vagy bevételkiesést jelentő támogatást, vagy bármilyen formában más előnyt, amely gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás részére, vagy áruk termeléséhez, illetve szolgáltatások nyújtásához biztosított kedvezmény révén a versenyt torzítja, vagy annak torzításával fenyeget, amennyiben érintheti az Európai Unió tagállamai és Magyarország közötti kereskedelmet.”

2. § Az Áht.18. §-át követő cím helyébe a következő rendelkezés lép:

“A kincstári rendszer szervezetei és feladatai”

3. § (1) Az Áht. 18/A. §-ának (1) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi pontok jelölése b)-c) pontokra változik:

[(1) Az államháztartás alrendszerei költségvetése végrehajtásának pénzügyi lebonyolítása e törvényben meghatározott feladatait]

“a) az Államháztartási Hivatal (a továbbiakban: ÁHH),”

(2) Az Áht. 18/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A Kincstár a pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési felügyelete alatt álló, önálló jogi személyiséggel rendelkező, e törvényben és külön jogszabályokban meghatározott pénzügyi szolgáltatásokat ellátó, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv.”

(3) Az Áht. 18/A. §-a a következő (5)-(8) bekezdéssel egészül ki:

“(5) Az ÁHH a pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési felügyelete alatt álló, önálló jogi személyiséggel rendelkező országos hatáskörű, e törvényben és külön jogszabályokban meghatározott feladatokat ellátó, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv.

(6) Az ÁHH egyes feladatait a területi államháztartási hivatalok, valamint a fővárosi Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat útján látja el.

(7) Az ÁHH elnökét és elnökhelyetteseit a pénzügyminiszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki, és menti fel. Az ÁHH elnöke tekintetében az egyéb munkáltatói jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja. A kinevezés 6 évre szól.

(8) Az ÁHH a jogok és kötelezettségek tekintetében a Magyar Államkincstárnak jogutódja azon feladatok esetében, amelyeket e törvény és egyéb jogszabályok feladatkörébe utalnak.”

4. § Az Áht. 18/B. §-ának (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

“(1) Az ÁHH feladatai különösen:

a) nyilvántartja a költségvetési előirányzatokat, azok változását és teljesülését, a kötelezettség-vállalásokat, ellátja a költségvetési előirányzatok felhasználásához, a folyamatok végrehajtásához kapcsolódó pénzforgalmi műveletek előkészítését, a zárszámadás előkészítésével kapcsolatos ügyviteli, nyilvántartási, információgyűjtési és szolgáltatási feladatokat, továbbá az előirányzati fedezet-vizsgálatot, valamint külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési feladatokat végez;

b) beszámolásra és kettős könyvvezetésre kötelezett a Magyar Állam központi költségvetési alrendszerének nemzetgazdasági elszámolásai, illetve más, államháztartásba tartozó jogi személy beszámolási és könyvvezetési kötelezettségébe nem tartozó eszközök és kötelezettségek elszámolásai tekintetében, beleértve az Állam megbízásából, annak nevében eljáró nem államháztartási szervezetek által végzett vagyon-, adósság- és követelés-kezelési feladatok elszámolásait is;

c) gondoskodik az állam által vállalt kezességek és nyújtott hitelek, az állam nemzetközi pénzügyi elszámolásainak, a többéves kihatással járó pénzügyi kötelezettségvállalásainak, az állam követeléseinek nyilvántartása, a kötelezettségek teljesítése jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásáról;

d) a központi költségvetés terhére, annak forrásaiból – a költségvetési törvényben meghatározott mértékben, célra és feltétellel – megelőlegezési, likviditási hitel nyújtását engedélyezheti az Egészségbiztosítási Alapnak, a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, az elkülönített állami pénzalapoknak, valamint a helyi önkormányzatoknak, továbbá a költségvetési törvényben adott felhatalmazás szerinti megállapodásban meghatározott mértékben, célra és feltételekkel, tárgyévi lejárattal (visszatérítési kötelezettséggel) a megyei és regionális fejlesztési tanácsoknak;

e) ellátja a központosított illetményszámfejtés, valamint az ehhez kapcsolódó adó- és járulékelszámolás e törvényben és külön jogszabályban meghatározott feladatait;

f) végzi a központi költségvetésből finanszírozott családtámogatási és fogyatékossági ellátások megállapítását és finanszírozását;

g) ellátja a nem állami intézmények fenntartói részére folyósított humánszolgáltatások normatív támogatási előirányzataival kapcsolatos adatszolgáltatási, folyósítási és ellenőrzési feladatokat;

h) ellátja az előcsatlakozási alapokkal és egyéb Európai Uniós pénzeszközökkel kapcsolatosan jogszabályban meghatározott végrehajtási és ellenőrzési feladatokat;

i) működteti az Országos Támogatási és Monitoring rendszert;

j) ellátja a költségvetési törvényhez kapcsolódó államháztartási információs rendszerek működtetésével, fejlesztésével kapcsolatos feladatokat;

k) végzi a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok pénzügyi kapcsolatából adódó feladatokat;

l) külön jogszabályban meghatározottak szerint vezeti a költségvetési szervek törzskönyvi nyilvántartását.

(2) A Kincstár feladatai különösen:

a) vezeti a kincstári kör és a pénzforgalmi számlatulajdonosok jogszabályban meghatározott számláit;

b) számlát vezet a nemzetgazdasági elszámolásokról, a központi költségvetés bevételeiről és kiadásairól;

c) gondoskodik a költségvetés végrehajtásának likviditási feltételeiről, a kincstári egységes számla napi likviditásáról;

d) végrehajtja a kiadások teljesítésére, a bevételek beszedésére irányuló
– jogszabályoknak megfelelően kezdeményezett – pénzügyi lebonyolítási feladatokat, ennek keretében a kiadásokhoz kötődően likviditási fedezet, valamint alaki, formai ellenőrzést végez;

e) előírja és biztosítja a készpénzgazdálkodás feltételeit;

f) részt vesz az állam által nyújtott hitelek és visszterhes támogatások visszafizetésével, valamint az állami követelések kezelésével kapcsolatos feladatok ellátásában;

g) e törvény felhatalmazása alapján befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet nyújt az állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok körében;

h) az államháztartás információs rendszeréhez, illetve az érintettek számára szükséges, rendelkezésére álló információk hasznosításával adatgyűjtési és szolgáltatási feladatokat lát el;

i) részt vesz az EU források pénzforgalmának lebonyolításában.

(3) A Kincstár a (2) bekezdésben szereplő feladatai ellátása során jogosult – törvényben meghatározott körben, mértékben és célra – pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására, ideértve a bankszámla vezetését és a készpénz nélküli fizetési forgalom lebonyolítását is (bankszámlaügylet).

(4) A Kincstár (2) bekezdésben foglalt feladatait a szolgáltatási körébe és szolgáltatási felelősségébe tartozó szervezetek (a továbbiakban: kincstári kör) számára kötelezően igénybe veendő térítésmentes szolgáltatásként teljesíti. A Kincstár jogosult a kincstári körbe tartozók és a kincstári számlatulajdonosok külön rendelkezése nélkül is számláik megterhelésével továbbhárítani a nem általa végzett pénzforgalmi szolgáltatások igazolt díját, amelyet a kincstári kör, illetve a kincstári számlatulajdonosok részére, mint pénzforgalmi közvetítő végez.”

5. § Az Áht. 18/C. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A 18/B. § (2)-(3) bekezdésében foglaltak ellátásával kapcsolatos pénzforgalom lebonyolítására a Kincstár a Magyar Nemzeti Banknál pénzforgalmi számlával rendelkezik. A Kincstár a Magyar Nemzeti Banknál devizaszámlát nyithat és azon e törvényben meghatározott tevékenységével kapcsolatban megszerzett devizát tarthatja és használhatja fel. A kincstári egységes számlára inkasszó (azonnali beszedési megbízás) nem nyújtható be, illetve a kincstári egységes számlára benyújtott inkasszó nem teljesíthető.”

6. § Az Áht. 18/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A Kincstár jogosult a kincstári egységes számla mindenkori egyenlegét a Magyar Nemzeti Banknál és hitelintézetnél betétként elhelyezni. A kamatokat a központi költségvetés javára kell elszámolni.”

7. § Az Áht. a következő 18/H-18/I. §-sal egészül ki:

“18/H. § (1) A Magyar Államkincstár Rt. (a továbbiakban: Kincstár) a Magyar Állam tulajdonában álló egyszemélyes részvénytársaság, részvénye névre szóló és forgalomképtelen.

(2) A Kincstár alapítója a pénzügyminiszter.

(3) A Kincstár alapítására és működésére – e törvény eltérő rendelkezései kivételével – a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(4) A Kincstár működése során az alapítói jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja azzal az eltéréssel, hogy az igazgatóság jogkörét nem vonhatja el.

18/I. § (1) A Kincstár bevételei:

a) az éves költségvetési törvényben jóváhagyott díjbevétel illeti meg. Az adott évi díj mértéke az adott évet kettővel megelőző költségvetési évre vonatkozó zárszámadási törvény szerinti központi költségvetési bevételi főösszeg 1,75 ezreléke,

b) szerződés alapján ellátott feladatok végzéséért, valamint szolgáltatások nyújtásáért kapott bevételek,

c) egyéb bevételek.

(2) A Kincstár bevételeit a következő célokra fordítja:

a) saját működési és beruházási kiadásaira,

b) jogszabályban megállapított fizetési kötelezettségeire,

c) egyéb fizetési kötelezettségeire.

(3) A Magyar Államkincstár Rt. a jogok és kötelezettségek tekintetében a Magyar Államkincstár jogutódja.”

8. § Az Áht. 33. §-a a következő (8)-(10) bekezdéssel egészül ki:

“(8) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, az Európai Beruházási Bankkal, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, a német Újjáépítési és Hitelbankkal (KfW), továbbá az Északi Beruházási Bankkal, valamint az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával kötendő hitelszerződéseknél az ezen intézmények által megkívánt formában - összegszerű korlátozás nélkül - kezességet vagy egyéb szerződést biztosító önálló kötelezettséget vállaljon.

(9) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Rt. (a továbbiakban: MFB Rt.) által

a) forrásszerzés céljából a külföldről és belföldről felvett hitelekből, valamint kötvénykibocsátásból eredő fizetési kötelezettségek teljesítéséért,

b) a Kormány megbízásából harmadik fél javára vállalt készfizető kezességből és bankgaranciából származó kötelezettségek teljesítéséért

a központi költségvetés terhére készfizető kezességet vállaljon.

(10) Az éves költségvetési törvényben kell meghatározni az MFB Rt. által forrásszerzés céljából külföldről és belföldről felvehető hitelek, valamint a kibocsátott kötvény együttes állományának felső határát, továbbá a Kormány megbízásából az MFB Rt. által a költségvetés terhére harmadik fél javára vállalható készfizető kezesség és bankgarancia ügyletek állományának felső határát.”

9. § Az Áht. 48. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A pénzügyminiszter]

“f) működteti az ÁHH-t és a Kincstárat, ellátja azok szakmai, törvényességi felügyeletét;”

10. § (1) Az Áht. 63. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

“(3) A központi költségvetésből a helyi önkormányzatokat megillető normatív állami hozzájárulás, átengedett személyi jövedelemadó, a helyi önkormányzatok működésével kapcsolatos egyéb központi költségvetési kapcsolatból származó, a költségvetési törvényben meghatározott támogatás, illetve előirányzat összegét a 101. § (6)-(7) bekezdésében meghatározott tartozásokkal csökkentett összegben (nettó módon) 13 részletben, az adott hónapban esedékes jogcímek figyelembevételével az ÁHH rendelkezése alapján a Kincstár folyósítja.

(4) A (3) bekezdés szerinti finanszírozás biztosításához szükséges információkat a központosított illetményszámfejtésből rendelkezésre álló adatok, illetve az illetmény számfejtésüket önállóan ellátó önkormányzatok adatszolgáltatása alapján a Területi Államháztartási Hivatalok (továbbiakban: TÁH), valamint a fővárosi Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat szolgáltatja az ÁHH részére, külön jogszabályban meghatározott módon.”

(2) Az Áht. 63. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(6) Ha a (3) bekezdésben meghatározott források a nettósítás során beszámítandó, a 101. § (6) bekezdésében meghatározott tartozásokra nem nyújtanak fedezetet, akkor a különbözetet az ÁHH rendelkezése alapján a Kincstár a helyi önkormányzatok részére átmenetileg megelőlegezi. A Kincstár az ezen a jogcímen keletkező követelése érvényesítése érdekében havonta azonnali beszedési megbízást nyújt be a helyi önkormányzat ellen. A beszedési megbízás benyújtását követő hónap első napjától a megelőlegezett összeg után a helyi önkormányzat az előző évi átlagos jegybanki alapkamat kétszeres mértékének megfelelő kamatot köteles fizetni addig a napig, amíg fizetési kötelezettségét nem teljesíti. Külön jogszabályban meghatározott összeghatár alatti tartozás esetében az ÁHH a követelést a (3) bekezdés szerint a helyi önkormányzatokat a következő hónapokban megillető összegből történő levonás útján is érvényesítheti.”

11. § (1) Az Áht. 64. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A helyi önkormányzat a költségvetési év végét követően]

“c) a központosított előirányzatok vonatkozásában évközi visszafizetés esetén, azzal egyidejűleg – a területileg illetékes TÁH-on, a fővárosi Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálaton keresztül – kezdeményezi a Belügyminisztériumnál az előirányzat módosítását. A jogtalanul igénybe vett összeget teljes egészében vissza kell fizetni;”

(2) Az Áht. 64. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(8) Amennyiben a helyi önkormányzat az (5) és (6) bekezdésekben meghatározott fizetési kötelezettségének a külön jogszabályban meghatározott határidőt követő 90 napon belül nem tesz eleget, akkor az ÁHH rendelkezése alapján a Kincstár azonnali beszedési megbízást nyújt be a helyi önkormányzat ellen, és a 63. § (7) bekezdésében foglaltak szerint jár el.”

12. § (1) Az Áht. 102. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(4) Az előirányzat-felhasználási keret megállapítása során a kincstári körbe tartozók által elismert tartozásállományról benyújtott adatszolgáltatás, valamint annak az (5) bekezdésben foglalt felülvizsgálata alapján az ÁHH – kormányrendeletben szabályozott módon és mértékben – az állammal és a társadalombiztosítási alapokkal szembeni tartozás összegére az előirányzat-felhasználási keretet zárolja. A tartozásállomány csökkentésére irányuló átutalási megbízások esetén a Kincstár az ÁHH rendelkezése alapján az átutalási megbízásban foglalt összeggel a zárolt keretből teljesíti a megbízást.”

(2) Az Áht. 102. §-a (12) bekezdésének felvezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(12) Az ÁHH rendelkezése alapján a Kincstár – a következő év január 5-éig esedékes járandóságok fedezetének biztosítása érdekében – december 20-át követően a következő évi előirányzatok terhére megelőlegezi”

13. § Az Áht. a következő 103/A. §-sal egészül ki:

“103/A. § (1) A költségvetési szerv a vele foglalkoztatási, illetőleg egyéb bérjellegű kifizetési jogviszonyban álló személyek részére – jogviszonytól függetlenül – a munkabért, az illetményt és egyéb juttatást, valamint az ehhez kapcsolódó adó-, társadalombiztosítási és egyéb, a munkáltatót terhelő fizetési kötelezettségeket az illetményszámfejtés útján végzi.

(2) A költségvetési szerv az illetményszámfejtést jogszabályban e feladatra kijelölt szerv útján és módon (a továbbiakban: illetményszámfejtő hely) látja el.

(3) Az illetményszámfejtés céljából a munkavállaló, illetőleg a kifizetéssel érintett személy (a továbbiakban együtt: munkavállaló) személyes adatai a következő körben kezelhetők:

a) a munkavállaló azonosításához szükséges adatai, beleértve az adó- és a társadalombiztosítási azonosítót is,

b) a munkavállaló munkajogviszonyára, illetőleg a kifizetés alapjául szolgáló jogviszonyára, személyi és egyéb ellátásaira,

c) társadalombiztosítási és családtámogatási ellátásaira,

d) adó-, járulék- és egyéb levonásaira, a levonások utalására vonatkozó, a kötelezettségeket előíró törvényekben meghatározott adatok.

(4) Az illetményszámfejtési adatok a munka- illetőleg egyéb kifizetésre vonatkozó jogviszony, illetőleg a kifizetési/levonási kötelezettség fennállásáig, illetőleg a külön jogszabályban meghatározott elévülési időig kezelhetők.

(5) Az illetményszámfejtő hely az általa feldolgozott adatokból – a költségvetési szerv vezetője rendelkezése alapján – a bűnüldöző és nemzetbiztonsági szervek, valamint a bíróság, továbbá azon szervek részére továbbíthat adatot, amelyek részére egyéb törvények alapján a munkáltató, mint kifizető adatszolgáltatási kötelezettséggel tartozik, egyéb esetben adatszolgáltatásra csak személyazonosításra alkalmatlan módon kerülhet sor.

(6) Az illetményszámfejtő hely részére a költségvetési szerv, mint adatkezelő a (3) bekezdésben meghatározott adatokat tartalmazó adatállományt átadhatja, amelybe adatokat az adatfeldolgozó kizárólag az adatkezelő rendelkezése alapján vehet fel, helyesbíthet vagy törölhet, illetőleg továbbíthat. Amennyiben az illetményszámfejtő hely az adatfeldolgozást több költségvetési szerv részére végzi, az egyes költségvetési szervek adatállományait elkülönítetten kell kezelnie. Az illetményszámfejtő hely az adatállományt az adatfeldolgozói jogviszony megszűnésekor haladéktalanul köteles az adatkezelőnek visszaadni, illetőleg saját rendszeréből törölni.”

14. § (1) Az Áht. 124. §-ának (2) bekezdése a következő y) ponttal egészül ki:

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

“y) a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban azokat a feltételeket, valamint az ellenőrzésüket szolgáló intézményi és eljárási szabályokat, amelyek teljesülése esetén az állami támogatások egyes jogcímei a 15. §-ban megállapított tilalom alól mentesülnek.”

(2) Az Áht. 124. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy]

“a) a kincstári rendszer működésének, a kincstári gazdálkodásnak a részletes szabályait; az előirányzat-gazdálkodás, az előirányzat-felhasználás és a felhasználás ütemezésének, a bevételek fogadásának és a kiadások teljesítésének, valamint a készpénzellátmányok felvételének és elszámolásának kincstári rendjét, ezen belül az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló 1990. évi LVI. törvényben biztosított működési keret vonatkozásában az általánostól eltérő, a képviselőcsoportok gazdálkodási önállóságát megtartó módon,”

[rendeletben szabályozza.]

II. Fejezet

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása

15. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 21. §-ának (13) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

“Az adózó nem veheti igénybe az adókedvezményt a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napjától megkezdett beruházás alapján.”

16. § A Tao. a következő címmel és a cím utáni 22/B. §-sal egészül ki:

“Fejlesztési adókedvezmény

22/B. § (1) Az adózó a Kormány engedélye alapján, az engedélyben meghatározott feltételek szerint adókedvezményt vehet igénybe. Az adókedvezményt a Kormány az adózó kérelmére, a kérelemben részletesen bemutatott, nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű fejlesztési program alapján, az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott feltételek szerint engedélyezheti. A Kormány az adókedvezmény tárgyában hozott határozatát a Határozatok Tárában közzéteszi.

(2) Az adózó az adókedvezményt a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napjától megkezdett, a fejlesztési program keretében megvalósított beruházás üzembe helyezését követő adóévben és az azt követő négy adóévben, vagy – ha az engedély az adózó kérelmére így rendelkezik – a beruházás üzembe helyezésének adóévében és az azt követő négy adóévben veheti igénybe. E rendelkezés alkalmazásában a földterület, a telek, a telkesítés, valamint az említett ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak az első mondatban meghatározott időpontig történő átvétele nem minősül a beruházás megkezdésének.

(3) Az adózó által az engedély alapján igénybe vett adókedvezmény nem haladhatja meg a fejlesztési programra vonatkozóan az engedélyben meghatározott – de legfeljebb a ténylegesen felmerült – beruházási érték, költség, ráfordítás együttes értékére vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított összeget. E rendelkezés alkalmazásában az adókedvezménnyel egy tekintet alá esik a fejlesztési program keretében visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, pénzügyileg rendezett, illetve egyéb formában igénybe vett, a kormányrendeletben meghatározott más államháztartási támogatás is.

(4) A Kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségűnek minősítheti azt a fejlesztési programot, amelynek megvalósítása legalább 10 milliárd forint – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 5 milliárd forint – értékű beruházás üzembe helyezését eredményezi, feltéve, hogy

a) a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését, vagy az előállított termék, a termelési eljárás alapvető változását eredményezi, valamint

b) az engedélyben az adókedvezmény első igénybevételére meghatározott adóévet követő négy adóévben az adózó által foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma legalább 500 fővel – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 300 fővel – meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát, vagy

c) az engedélyben az adókedvezmény első igénybevételére meghatározott adóévet követő négy adóévben az adózónál keletkezett szállítói kötelezettségek bekerülési értékéből a kötelezettség alapjául szolgáló szerződés megkötésekor – de legkorábban az engedélyben az adókedvezmény igénybevételére meghatározott első adóévben – a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minősülő személyekkel szembeni kötelezettségek bekerülési értéke meghaladja az 50 százalékot.

(5) Az adókedvezményre jogosító beruházás értékéből

a) legalább 50 százalékot el kell érnie a korábban még használatba nem vett beruházás értékének;

b) legfeljebb 20 százalék lehet a felújítás értéke, kivéve, ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti.

(6) A kormányrendelet – figyelembe véve különösen a környezetvédelmi előírásokat, a beruházás üzemeltetési helye szerinti térség (megye, régió, kistérség) fejlesztési programját – a (4)-(5) bekezdésben foglaltakon túlmenő feltételeket állapíthat meg.

(7) A kormányrendelet az érzékeny ágazatokra, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatra, valamint a halászati ágra további feltételeket fogalmaz meg. E rendelkezés alkalmazásában érzékeny ágazat az adókedvezmény iránti kérelem benyújtásakor hatályos, a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerét tartalmazó TEÁOR ’98 szerinti szénbányászat, tőzegkitermelés (CA 10), vas-, acél-, vasötvözet alapanyag gyártása (ECSC) (DJ 27.1.), csőgyártás (DJ 27.2), vas, acél, egyéb feldolgozás, nem ECSC vasötvözet gyártása (DJ 27.3), valamint acélöntés (DJ 27.52), közúti jármű gyártása (DM 34), szárazföldi, vízi és légi szállítás (I 60, 61, 62, kivéve 60.3 és 62.3), szintetikus szál előállítása (DB 17.17, 17.25), vegyi szál gyártása (DG 24.70), hajóépítés (98 DM 35.1.).

(8) Ha az adózó nem teljesíti az engedélyben meghatározott bármely feltételt, de teljesíti a (4)-(5) bekezdésben meghatározott feltételeket, akkor – a (3) bekezdésben foglaltak szerint – a kormányrendeletben meghatározott legalacsonyabb arány szerinti összegnek megfelelően veheti igénybe az adókedvezményt. Ha az adózó a (4)-(5) bekezdésben meghatározott feltételeket sem teljesíti, nem veheti igénybe az adókedvezményt, és a már igénybe vett adókedvezményt köteles késedelmi pótlékkal növelten visszafizetni.

(9) Az engedélyben az adókedvezmény első igénybevételére meghatározott adóévben és az azt követő négy adóévben az adózó köteles adózás előtti eredményét az elhatárolt veszteség teljes összegével – de legfeljebb az elhatárolt veszteség figyelembe vétele nélkül megállapított adóalapnak megfelelő összeggel – csökkenteni.

(10) A fejlesztési program keretében megvalósított beruházáshoz kapcsolódóan fizetett kamat után az adózó nem veheti igénybe a kis- és középvállalkozások adókedvezményét.

(11) Az adózó az igénybe vett adókedvezményt, a fejlesztési programhoz igénybe vett más államháztartási támogatást, valamint a fejlesztési program keretében elszámolt beruházási értéket, költséget, ráfordítást adóbevallásában fejlesztési programonként – a kormányrendeletben meghatározott részletezettséggel – tünteti fel.

(12) Az adóhatóság a (11) bekezdés alapján rendelkezésére álló valamennyi adatról – adózónként és fejlesztési programonként – haladéktalanul tájékoztatja az Államháztartási Hivatalt, amely a kapott adatok felhasználásával, megkeresésre – törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben előírt tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében – a Pénzügyminisztérium részére adatot szolgáltat. Az Államháztartási Hivatal által a tájékoztatás révén megszerzett adatra az adózás rendjéről szóló törvénynek az adótitokra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(13) Az adókedvezmény iránti kérelmet az adózó a kormányrendeletben előírt formában és tartalommal a Pénzügyminisztériumhoz nyújtja be. A kérelmet a benyújtását, hiánypótlás esetén a hiánypótlást követő 90 napon belül kell a Kormány elé terjeszteni; a Pénzügyminisztérium a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbíthatja. Ha a kérelem nem felel meg a kormányrendeletben előírt formának vagy tartalomnak, és az adózó a hiányt felszólítás ellenére nem pótolta, a Pénzügyminisztérium határozatában elutasítja a kérelemnek a Kormány elé terjesztését.”

17. § A Tao. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 21. § (3), (7), (10)-(11) bekezdése, a 22. § (6)-(7) bekezdése és a 29. § (5) bekezdés a), d) pontja alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 29. § (5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre, továbbá – az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a 22/B. § alapján adókedvezményre jogosult adózó.”

18. § A Tao. 30. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

“(6) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a fejlesztési adókedvezmény részletes feltételeit, az engedélyezés szabályait, az engedélyezéssel kapcsolatos eljárás rendjét, valamint az adókedvezménnyel összefüggő adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének részletes szabályait.

(7) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a fejlesztési adókedvezmény engedélyezése iránti eljárás kezdeményezéséért fizetendő igazgatási-szolgáltatási díjat.”

III. Fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

19. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. §-a a következő e) ponttal egészül ki:

[Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:]

“e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó megállapítása során – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a 6. § d) pontja nem alkalmazható. Az előző mondatban felsorolt adónemek tekintetében – a vállalkozókat érintően – adónemenként csak egyféle adómérték állapítható meg.”

20. § A Htv. 39. §-a új (2) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések számozása (3)-(4) bekezdésre módosul:

“(2) Ha a vállalkozó külföldön is végez tevékenységet, akkor – az első bekezdésben foglaltaktól eltérően – az eladott áruk beszerzési értékének, a közvetített szolgáltatások értékének és az anyagköltségek olyan aránya nem vontható le a nettó árbevételből, mint amilyen arányt a külföldön végzett tevékenység nettó árbevétele képvisel a nettó árbevétel és a külföldön végzett tevékenység nettó árbevételének együttes összegében.”

21. § A Htv. a következő alcímmel és az alcím utáni 39/B. §-sal egészül ki:

“Az önkormányzat által nyújtható adómentesség, adókedvezmény

39/B. § (1) Az önkormányzat rendeletében a (2)-(3) bekezdésben foglaltak alapján jogosult adómentességet, adókedvezményt megállapítani a vállalkozó számára.

(2) Az adómentesség, adókedvezmény csak azt a vállalkozót illetheti meg, akinek/amelynek a 39. § (1) bekezdés, illetőleg a 39/A. § alapján számított (vállalkozási szintű) adóalapja nem haladja meg a 2 millió Ft-ot. Az önkormányzat az adómentességre, adókedvezményre való jogosultság szempontjából 2 millió Ft-nál alacsonyabb adóalap-összeget is meghatározhat.

(3) Az adómentesség, adókedvezmény terjedelmének, mértékének valamennyi – a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelő – vállalkozó számára azonosnak kell lennie.”

22. § (1) A Htv. 52. §-a 22. pontjának a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

[22. nettó árbevétel]

“a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege) – ide nem értve a külföldön végzett tevékenységből származó nettó árbevételt –, növelve a befektetett pénzügyi eszközök után kapott (járó) kamatok, valamint az egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek üzleti évben kimutatott összegével, csökkentve a jövedéki adó, fogyasztási adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt – az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott – jövedéki adó, fogyasztási adó összegével a b)-j) alpontokban foglalt eltérésekkel,”

(2) A Htv. 52. §-a a következő 39. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

“39. Külföldön végzett tevékenység: a vállalkozónak a Magyar Köztársaság államhatárán kívül létesített telephelyén végzett tevékenysége, ide értve a 37. § (2) bekezdésének b) pontjában említett tevékenységek külföldön történő végzését, annak időtartamától függetlenül, valamint nemzetközi közlekedési, fuvarozási tevékenység esetén a külföldi útszakaszon (légtérben, víziúton) teljesített fuvar.”

IV. Fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

23. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) a következő címmel és a cím utáni 17/B. §-sal egészül ki:

“Az egyéni kisvállalkozói vagyon öröklési és ajándékozási illetékkedvezménye

17/B. § (1) Az egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó (e § alkalmazásában a továbbiakban: kisvállalkozó) kizárólag üzleti célt szolgáló vállalkozói vagyonának öröklése, továbbá – az ajándékozó kisvállalkozásának megszüntetésére való tekintettel – az ilyen vagyonnak az egyéni vállalkozás megszüntetését követő három hónapon belüli ajándékozása esetén a magánszemély  örökös, illetve a magánszemély megajándékozott az általa megszerzett vállalkozói vagyon forgalmi értékéből a (3)-(5) bekezdésben meghatározott illetékalap kedvezményre jogosult, ha a vállalkozást a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése évének utolsó napjától számított legalább három évig egyéni vállalkozói igazolvánnyal folytatja.

(2) A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy:

a) öröklés esetén a túlélő házastárs, illetve túlélő házastárs hiányában vagy annak egyetértésével a magánszemély örökös a hagyatéki tárgyaláson az elhunyt kisvállalkozásának folytatásáról előzetes nyilatkozatot tegyen. A nyilatkozatot a közjegyző köteles jegyzőkönyvbe foglalni, és a jegyzőkönyv hiteles másolatát a teljes hatályú hagyatékátadó végzéshez csatolva megküldeni az illetékhivatalnak. Az illetékhivatal a nyilatkozó örököst a fizetési meghagyás meghozatala előtt határidő megjelölésével felhívja az egyéni vállalkozói igazolvány bemutatására;

b) ajándékozás esetén az ajándékozó kisvállalkozásának megszűnéséről, a magánszemély megajándékozott pedig a kisvállalkozás folytatásáról az ajándékozási illetékről szóló fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozzon az illetékhivatalnál. Az együttes nyilatkozatban fel kell tüntetni azt a napot, amelyen az ajándékozó az egyéni vállalkozói igazolványát visszaadta, illetve amelyen azt a körzetközponti jegyző visszavonta, továbbá a magánszemély megajándékozott egyéni vállalkozói igazolványát kiállító körzetközponti okmányirodát, a vállalkozói igazolvány számát, kiállításának időpontját, valamint a vállalkozói igazolványban feltüntetett tevékenységi kört (köröket) és a vállalkozó székhelyét.

(3) Ha a kisvállalkozást a vállalkozói vagyon tulajdonjogát vagy haszonélvezetét megszerző túlélő házastárs folytatja, akkor a vállalkozói vagyon után az őt egyébként terhelő öröklési illeték alapját 50 %-kal, de legfeljebb 5 millió forinttal csökkentett összegben kell megállapítani.

(4) Ha a kisvállalkozást a vállalkozói vagyon tulajdonjogát megszerző
– a (3) bekezdésben nem említett – más magánszemély örökös folytatja, akkor a vállalkozói vagyon után az őt egyébként terhelő öröklési illeték alapját 25 %-kal, de legfeljebb 2,5 millió forinttal csökkentett összegben kell megállapítani.

(5) Ha a kisvállalkozást a vállalkozói vagyon tulajdonjogát vagy haszonélvezeti jogát ajándékozás útján megszerző magánszemély folytatja, akkor a vállalkozói vagyon után az őt egyébként terhelő ajándékozási illeték alapját 25 %-kal, de legfeljebb 2,5 millió forinttal csökkentett összegben kell megállapítani.

(6) A (3)-(5) bekezdés szerinti illetékalap kedvezmények figyelembevétele nélkül kell a kisvállalkozást nem folytató más örökös, haszonélvező, illetve megajándékozott – a 15. §-ban meghatározott – illetékfizetési kötelezettségét megállapítani.

(7) Ha a (3)-(5) bekezdés szerinti kedvezményben részesülő vagyonszerző az (1) bekezdés szerinti 3 éves időtartam letelte előtt az egyéni kisvállalkozást elháríthatatlan külső ok hiányában megszünteti, az általa igénybe vett illetékkedvezmény alapján élvezett illetékteher csökkenés összegének kétszeresét köteles pótlólag megfizetni.

(8) A vagyonszerző az (1) bekezdésben meghatározott időtartamra, valamint a vállalkozás egyéni vállalkozási formában történő működtetésére vonatkozó feltétel teljesülését legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül köteles igazolni az egyéni vállalkozói igazolványt kiadó körzetközponti jegyző által illetékmentesen kiállított hatósági bizonyítvánnyal.”

24. § (1) Az Itv. 45. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke a létesítő okiratban, a társasági szerződésben, az alapító okiratban, illetve az alapszabályban megállapított vagyon (jegyzett tőke) értéke után:]

“a) jogi személy esetében 1 %, de legalább 80 000 forint, legfeljebb 600 000 forint;

b) jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, illetve az a) pont alá nem tartozó egyéb cég esetén 1 %, de legalább 30 000 forint, legfeljebb 200 000 forint;”

(2) Az Itv. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(5) A cég vagyonának (jegyzett tőkéjének) növelése (felemelése) esetében az (1) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott illetéket a vagyon (jegyzett tőke) növekedésének összege után kell kiszámítani, az illeték mértéke legalább 15 000 forint, az (1) bekezdés a) pontjában említettek esetében legfeljebb 600 000 forint, az (1) bekezdés b) pontjában említettek esetében pedig legfeljebb 200 000 forint. Ez az illeték magában foglalja az egyidejűleg bejelentett más változásokért fizetendő illetéket is.”

25. § Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdése a következő sz) és t) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában]

“sz) egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó: az az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély, akinél az éves összes foglalkoztatotti létszám az 50 főt nem éri el és éves nettó árbevétele legfeljebb 700 millió forint. Az éves foglalkoztatottak létszámát az egyes foglalkoztatottak munkaviszonyának kezdetétől annak megszűnéséig eltelt naptári napok összegezésével, majd az így kapott összeg 365-tel történő elosztásával, tört hányados esetén lefelé kerekítve kell meghatározni;

t) vállalkozói vagyon: minden olyan üzleti célt szolgáló ingatlan (termőföld, telek, épület, egyéb építmény), ingó vagyon (műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), továbbá az ilyen vagyonra vonatkozó haszonélvezeti jog, amelyet az egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó kizárólag az egyéni vállalkozói igazolványban feltüntetett tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősül vállalkozói vagyonnak a személygépkocsi, a lakástulajdon (tulajdoni hányad), valamint az ezekre vonatkozó vagyoni értékű jog.”

26. § Az Itv. a következő 103. §-sal egészül ki:

“103. § (1) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 69/335/EGK irányelve a tőkeemelésre vonatkozó közvetett adókról,

b) a Bizottság 94/1069/EGK ajánlása a kis- és középvállalkozások átruházásáról.”

V. fejezet

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény módosítása

27. § Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: APEH tv.) 1. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések számozása (3)-(4) bekezdésre változik:

“(2) A Hivatalt a pénzügyminiszter által kinevezett elnök vezeti.”

28. § Az APEH tv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A Bűnügyi Igazgatóságot a Hivatal elnökének irányítása mellett a bűnügyi igazgató vezeti. A Hivatal elnöke a bűnüldözési feladatok ellátásával kapcsolatos irányítási jogkörében:

a) gondoskodik az APEH nyomozóhatósága rendeltetésszerű és törvényes működéséről, a jogszabályok és a miniszter által meghatározott feladatok végrehajtásáról;

b) gyakorolja a munkáltatói jogokat a bűnügyi igazgató felett;

c) jóváhagyja a Bűnügyi Igazgatóság szervezeti és működési szabályzatát.”

29. § (1) Az APEH tv. 4. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe következő rendelkezés lép:

“Az adónyomozót a Hivatal elnökének előzetes egyetértésével a bűnügyi igazgató nevezi ki és menti fel.”

(2) Az APEH tv. 4. §-a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

“(3) Az adónyomozó köteles a munkáltatói jogokat gyakorló személynek bejelenteni, ha bűncselekmény vagy szabálysértés miatt vele szemben intézkedés történt, illetve ilyen eljárás alá vonták.”

30. § Az APEH tv. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A Hivatal nyomozó hatósága a bűnüldözési feladatok ellátása során]

“b) a törvényben és nemzetközi szerződésben meghatározott feladatainak végrehajtása során észlelt egyéb bűncselekmény esetén köteles

ba) a bűncselekmény elkövetését megszakítani, a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt elfogni és a bizonyítási eszközök megjelölésével a hatáskörrel rendelkező hatóságnak átadni,

bb) elfogni és a hatáskörrel rendelkező hatóságnak átadni azt a személyt, aki ellen törvény vagy nemzetközi szerződés alapján elfogatóparancsot adtak ki, vagy akinek személykörözésben az elfogását rendelték el.”

31. § (1) Az APEH tv. 6. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A Hivatal bűnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó:]

“d) a Hivatal nyomozó hatóságának hatáskörébe tartozó bűncselekmény esetében a (2)-(5) bekezdésekben foglaltak szerint feltartóztatást, előállítást, vagy elfogást alkalmazhat,”

(2) Az APEH tv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A Hivatal bűnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó a Hivatal nyomozó hatóságának hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt személyazonosságának megállapítása érdekében az igazolás megtagadása esetén, illetőleg az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott áruvizsgálat foganatosítása céljából az eljárással érintett személyt az igazoltatás, illetve az áruvizsgálat helyén feltartóztathatja. A feltartóztatás során az adónyomozó a feltartóztatott személyt az intézkedés helyszínének elhagyásában megakadályozhatja.”

(3) Az APEH tv. 6. §-a a következő új (3)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdés számozása (6)-(7) bekezdésre változik:

“(3) A Hivatal nyomozó hatóságának hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt az adónyomozó előállíthatja, aki bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható, továbbá aki az adónyomozó felszólítására magát hitelt érdemlően nem igazolja.

(4) A Hivatal nyomozó hatóságának hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt az adónyomozó elfogja és az illetékes hatóság elé állítja, akit bűncselekmény elkövetésén tetten ért, továbbá aki ellen törvény vagy nemzetközi szerződés alapján elfogatóparancsot adtak ki, vagy akinek személykörözésben az elfogását rendelték el.

(5) A feltartóztatás és az előállítás időtartama a hat órát nem haladhatja meg.”

32. § Az APEH tv. 13. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

“A Bűnügyi Igazgatóság központi adatállományába – feladatkörében eljárva – csak a Hivatal elnöke, az adónyomozó, illetőleg a Bűnügyi Igazgatóság erre felhatalmazott tagja, a Pénzügyminisztériumnak a pénzügyminiszter által kijelölt köztisztviselője, az adatvédelmi biztos, továbbá a vonatkozó törvényi szabályok alapján az érintett tekinthet be, kérhet felvilágosítást, értesítést vagy adatszolgáltatást.”

33. § Az APEH tv. 20. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

“(6) Az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt az állam nevében a polgári jogi igény előterjesztésére a Hivatal jogosult.”

VI. Fejezet

Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény módosítása

34. § Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló, többször módosított 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Ez a törvény szabályozza az értékpapírok forgalomba hozatalát, a befektetési szolgáltatási tevékenység feltételeit, a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés egyes szabályait, a tőzsde alapítását, szervezetét, működését, megszűnését, az elszámolóház alapítását, működését, továbbá a befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet végző gazdálkodó szervezet és külföldi vállalkozás fióktelepe, a kibocsátó, a részvényes, a befektető jogait, kötelezettségeit és felelősségét, a Felügyelet – e törvény hatálya alá tartozó szervezet, tevékenység felügyeletével kapcsolatos – feladatát, eszközrendszerét és eljárását.”

35. § Az Épt. 3. §-a (2) bekezdésének 36. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő új 58. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

“36. közvetett tulajdon, illetve közvetett befolyás: egy vállalkozás tulajdoni hányadának, szavazati jogának – ideértve a 94. § (3) bekezdésében meghatározott eseteket is – a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetőleg szavazati joggal rendelkező más vállalkozás (köztes vállalkozás) tulajdoni hányadán, szavazati jogán keresztül történő gyakorlása. A közvetett tulajdon, a közvetett befolyás arányának megállapításához a közvett tulajdonnal, közvetett befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban fennálló szavazati jogát vagy tulajdoni hányadát meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak a vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányada közül azzal, amelyik a nagyobb. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazati vagy tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.”

“58. független pénzügyi szakértő: olyan könyvvizsgáló, befektetési tanácsadási tevékenység végzésére jogosult személy, vagy forgalmazó, aki/amely a nyilvános vételi ajánlat közzétételének időpontját megelőző három éven belül nem állt megbízásos jogviszonyban sem az ajánlattevővel, sem a nyilvános vételi ajánlattal érintett részvénytársasággal, sem az ebben, illetve az ajánlattevőben befolyással rendelkező személlyel.”

36. § Az Épt. 4. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység a következő tevékenységek üzletszerű folytatása:]

“d) értékpapír forgalomba hozatalának, valamint nyilvános vételi ajánlat útján részvénytársaságokban történő befolyás szerzésének szervezése és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás,”

37. § Az Épt. XIV. Fejezetének címe helyébe a következő cím lép:

“A részvénykönyv vezetésének egyes szabályai, a részvényesi meghatalmazott”

38. § Az Épt. 94. §-a előtt álló cím és az Épt. 94-94/H. §-a helyébe a következő új XIV/A. Fejezet lép:

“XIV/A. Fejezet

Befolyásszerzés nyilvánosan működő részvénytársaságban

94. § (1) E fejezet alkalmazásában befolyásszerzés: a szavazati jogot megtestesítő részvény megszerzése – ideértve a szavazati jog használati, haszonélvezeti jog alapján történő gyakorlását is, valamint a szavazati jogot megtestesítő részvény visszavásárlási jogának vagy vételi jogának érvényesítését.

(2) E fejezet alkalmazásában:

a) a harmadik személy által saját nevében, de a részvényes javára történő szavazati joggyakorlást a részvényes szavazati jogaként,

b) a szerződést biztosító mellékkötelezettségként biztosítékul adott részvény alapján a részvényest megillető szavazati jogot – eltérő megállapodás hiányában – a zálogjogosult szavazati jogaként

kell figyelembe venni.

(3) E fejezet alkalmazásában a szavazati jog megszerzésének, így befolyásszerzésnek minősül:

a) szavazati jogot biztosító részvények megszerzésére vonatkozó minden megállapodás, amely alapján a szavazati jogot megtestesítő részvények megszerzésére a felek összehangolt magatartásával kerül sor;

b) a részvényes által a részvénytársaság más részvényesével kötött olyan megállapodás, mely alapján a részvényes jogosult a vezető tisztségviselők, illetve a felügyelő bizottság tagjai többségének megválasztására, illetőleg visszahívására;

c) a részvényes által a részvénytársaság más részvényesével kötött olyan megállapodás, amely alapján a felek kötelezettséget vállalnak a részvénytársaság egységes szempontok szerinti irányítására.

(4) Befolyásszerzésnek minősül az is, ha a befolyás nem részvényátruházás útján és nem a befolyással rendelkező közvetlenül erre irányuló magatartása révén, hanem egyéb körülmények – így különösen öröklés, jogutódlás, a részvénytársaság közgyűlésének, igazgatóságának a részvényesek szavazati jogát érintő, a szavazati arányokat módosító határozata, szavazati jogok feléledése – következtében jön létre.

(5) A 94/B. § tekintetében befolyásszerzésnek minősül a szavazati jogot megtestesítő részvény visszavásárlási jogát vagy a vételi opciót biztosító megállapodás, illetőleg a szavazati jogot megtestesítő részvény határidős vételére vonatkozó megállapodás.

94/A. § (1) Nyilvánosan működő részvénytársaságban a befolyás mértékének számítása során a közvetlen és közvetett befolyásszerzést, valamint a Ptk. 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozók befolyásának mértékét egybe kell számítani.

(2) E fejezet alkalmazásában a részvényesen a szavazati jogot megtestesítő részvényre vonatkozó átváltoztatható kötvény tulajdonosát, részvény alatt a részvényre vonatkozó átváltoztatható kötvényt is érteni kell, illetve az átváltoztatható kötvények alapján igényelhető részvények névértékét hozzá kell számítani a részvénytársaság alaptőkéjéhez.

A befolyásszerzés közzététele

94/B. § (1) A nyilvánosan működő részvénytársaságban történő öt százalékos mértéket elérő, majd ezt követően minden további öt százalékos mértéket (tíz, tizenöt, húsz százalék stb.) elérő befolyásszerzést a szerző fél köteles két naptári napon belül a Felügyeletnek, valamint a részvénytársaság igazgatóságának bejelenteni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti százalékos mértékek megállapítása szempontjából a befolyást szerző fél által korábban megszerzett összes befolyást és az utolsó befolyásszerzést együttesen kell figyelembe venni.

(3) Az (1) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettség áll fenn a befolyással rendelkező befolyásának az ott meghatározott mértékeket elérő csökkenése esetén is.

(4) A bejelentésnek tartalmaznia kell:

a) a befolyásszerző, illetve az elidegenítő, vagy a 94. § (3) bekezdésében meghatározott megállapodások esetében a megállapodásban résztvevő felek megnevezését, székhelyét (lakóhelyét), cégjegyzékszámát,

b) az elért befolyás mértékét,

c) a 94. § (3) bekezdésében meghatározott kapcsolat, vagy a hozzátartozói minőség megjelölését.

(5) A részvénytársaság igazgatósága a bejelentés kézhezvételét követően haladéktalanul kezdeményezi a bejelentés közzétételét a részvénytársaság hirdetményi lapjában és a tőzsde lapjában.

(6) Az ötven százalékos befolyás elérését követően az (1) és (5) bekezdésben meghatározott bejelentési és közzétételi kötelezettségnek csak a hetvenöt, illetve a kilencven százalékos befolyás elérésekor kell ismét eleget tenni. Ezt a szabályt kell alkalmazni a befolyás csökkenésének bejelentésére, közzétételére is.

(7) Ha a befolyás megszerzésére olyan megállapodás alapján kerül sor, melyben a befolyás gyakorlására csak a megállapodásban meghatározott későbbi időpontban vagy feltételtől függően kerül sor, a bejelentési kötelezettség határidejét a megállapodás megkötésének napjától kell számítani és a bejelentésnek, illetve a közzétételnek tartalmaznia kell a befolyás gyakorlásának lehetséges kezdő időpontját és feltételét is.

(8) Az (1) és (7) bekezdésben meghatározott bejelentés elmulasztása esetén a bejelentési kötelezettség teljesítéséig a részvényesi jogok nem gyakorolhatók.

Befolyásszerzés kötelező nyilvános vételi ajánlat útján

94/C. § (1) A nyilvánosan működő részvénytársaságban a harminchárom százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez előzetesen – a Felügyelet által jóváhagyott – nyilvános vételi ajánlatot (a továbbiakban: vételi ajánlat) kell tenni.

(2) Ha az (1) bekezdésében meghatározott mértéket meghaladó befolyás megszerzésére a 94. § (4) bekezdése, vagy visszavásárlási jog, illetve vételi opció érvényesítése, illetőleg határidős vételi megállapodás teljesítése alapján került sor, ezt a tényt – a befolyásszerzés mértékének megjelölésével – a szerző fél a 94/B. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően bejelenti, és a részvénytársaság haladéktalanul kezdeményezi a bejelentés közzétételét a részvénytársaság hirdetményi lapjában, illetve a tőzsde lapjában. A vételi ajánlatot legkésőbb a befolyásszerzés bejelentésétől számított harminc napon belül kell megtenni.

(3) A 94. § (3) bekezdésében meghatározott befolyásszerzés esetén a nyilvános vételi ajánlat megtételére valamennyi szerződő fél közösen köteles, kivéve, ha a felek megállapodnak a vételi ajánlatot tevő fél személyéről.

(4) A vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés lebonyolítására forgalmazót kell megbízni.

94/D. § (1) A vételi ajánlatot az ajánlattevő és a forgalmazó jóváhagyásra benyújtja a Felügyeletnek, és ezzel egyidejűleg a vételi ajánlatot és annak a Felügyelet részére benyújtott mellékleteit a részvénytársaság igazgatósága részére megküldi, és haladéktalanul kezdeményezi a jóváhagyásra benyújtott vételi ajánlat közzétételét a részvénytársaság hirdetményi lapjában és a tőzsde lapjában. A közzétételnek a figyelem felhívására alkalmas módon tartalmaznia kell, hogy a közzétett vételi ajánlatot a Felügyelet még nem hagyta jóvá, illetve azt, ha az ajánlattevő verseny-felügyeleti eljárást kezdeményez.

(2) A vételi ajánlatnak tartalmaznia kell:

a) az ajánlattevő nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét);

b) az ajánlattevőnek, illetve a 94. § (3) bekezdése esetén a megállapodásban résztvevő valamennyi félnek, illetve az ajánlattevőnek a részvénytársaságban befolyással rendelkező közeli hozzátartozójának a társaságban fennálló közvetlen vagy közvetett befolyása mértékét, a tulajdonában álló részvények számát, sorozatát;

c) a részvényekért ajánlott ellenértéket, az ellenérték fajtáját, illetve az ellenérték kiszámításának módját;

d) a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőt;

e) a vételi ajánlat elfogadása (a továbbiakban: elfogadó nyilatkozat) megtételének lehetséges helyét és módját, továbbá a meghatalmazott vagy közreműködő igénybevételének feltételeit;

f) a közreműködő forgalmazó cég nevét és székhelyét;

g) az üzleti terv és üzleti jelentés megtekintésének helyét;

h) közös ajánlat esetén az elfogadó nyilatkozatban megjelölt részvényeknek az ajánlattevők közötti megosztási arányát.

(3) Tilos a vételi ajánlat feltételeinek olyan meghatározása, amely a részvényesek tekintetében az elfogadó nyilatkozatra vonatkozóan bármilyen hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, vagy ilyen megkülönböztetést eredményezne.

(4) Az ajánlattevő köteles a részvénytársaság jövőbeni működésére vonatkozóan üzleti tervet és amennyiben az ajánlattevő akár külföldi, akár belföldi gazdálkodó szervezet, gazdasági tevékenységéről üzleti jelentést készíteni. Az üzleti terv, illetve jelentés kötelező tartalmi elemeit a 8. számú melléklet tartalmazza. Az üzleti terv, illetve az üzleti jelentés megtekintését az ajánlattevő, a forgalmazó, valamint a részvénytársaság székhelyén, valamennyi telephelyén és fióktelepén biztosítani kell.

(5) Az üzleti jelentés valóságtartalmáért az ajánlattevő és a forgalmazó írásban felelősséget vállal. A felelősségvállaló nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy az üzleti jelentés a valóságnak megfelelő adatokat és állításokat tartalmazza, valamint nem hallgat el olyan tényt és információt, amely az ajánlattevő és a vételi ajánlat megítélése szempontjából jelentőséggel bír. Az üzleti jelentés félrevezető tartalma vagy információ elhallgatása következtében keletkezett kár megtérítéséért az ajánlattevő és a forgalmazó egyetemlegesen felel.

(6) Az ajánlattevőnek és a forgalmazónak a vételi ajánlat jóváhagyására irányuló kérelméhez mellékelnie kell:

a) az üzleti tervet és az üzleti jelentést,

b) annak igazolását, hogy az ajánlatban meghatározott részvények megszerzéséhez szükséges ellenérték szolgáltatásához az ajánlattevő megfelelő fedezettel rendelkezik, valamint

c) ha a vételi ajánlat megtételére a 94. § (3) bekezdésében meghatározottak alapján kerül sor és a felek a vételi ajánlatot nem közösen teszik meg, az ajánlattevő személyére vonatkozó megállapodást;

d) ha a vételi ajánlatra a 94/C. § (2) bekezdése alapján kerül sor, a visszavásárlási, illetve az opciós jog érvényesítésével történt részvényszerzés feltételeit tartalmazó szerződést.

(7) A vételi ajánlat fedezete lehet:

a) készpénz,

b) magyar állampapír vagy az OECD más tagállama által kibocsátott állampapír,

c) belföldön vagy az OECD más tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet által kibocsátott bankgarancia.

94/E. § (1) A Felügyelet az erre irányuló kérelem benyújtásától számított tizenöt napon belül dönt a vételi ajánlat jóváhagyásáról, vagy ha a kérelem nem alkalmas a jóváhagyásra, legfeljebb öt napos határidő kitűzésével előírhatja a jóváhagyásra benyújtott vételi ajánlat, illetve mellékletei kiegészítését, részletezését. A módosított vételi ajánlat jóváhagyásáról a Felügyelet öt napon belül határoz.

(2) A Felügyelet a jóváhagyást nem tagadhatja meg, ha a vételi ajánlat és mellékletei az e törvényben foglalt követelményeknek megfelelnek. Ha a Felügyelet a kérelem tárgyában tizenöt napon belül, illetve hiánypótlás esetén öt napon belül nem dönt, a jóváhagyást megadottnak kell tekinteni.

(3) A Felügyelet köteles határozatát az ajánlattevő és a részvénytársaság igazgatósága részére megküldeni.

(4) Az ajánlattevő a Felügyelet határozatának kézhezvételét, illetve a jóváhagyásra nyitva álló határidő leteltét követően haladéktalanul köteles kezdeményezni a felügyeleti eljárás eredményének és a vételi ajánlatnak a részvénytársaság hirdetményi lapjában, valamint a tőzsde lapjában történő közzétételét, az elfogadó nyilatkozat megtételére megadott határidő kezdő és zárónapjának megjelölésével.

(5) A vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidő legalább harminc nap, legfeljebb negyvenöt nap lehet. Az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő kezdőnapja nem lehet korábbi időpont, mint a (4) bekezdésben meghatározott közzététel megjelenését követő második nap, és nem lehet későbbi időpont, mint a közzétételt követő ötödik nap.

(6) A nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos határidők az utóbb megjelent közzététel napjától számítandóak.

(7) Az ajánlattevő és a 94. § (3) bekezdésében foglalt megállapodásban résztvevő felek, valamint, ha az ajánlattevő természetes személy, annak a részvénytársaságban befolyással rendelkező közeli hozzátartozója az elfogadó nyilatkozatok megtételére nyitva álló határidő záró napjáig a vételi ajánlattal érintett részvények megszerzésére kizárólag a vételi ajánlat keretében köthet szerződést. A forgalmazó az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő záró napjáig a vételi ajánlattal érintett részvényekre saját számlás ügyletet nem köthet.

(8) A Felügyelet indokolt kérelemre az elfogadó nyilatkozat megtételére a vételi ajánlatban meghatározott határidőt egyszer, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja. A kérelmező a határidő meghosszabbításának tényét az eredeti határidő lejártát megelőzően köteles a részvénytársaság hirdetményi lapjában és a tőzsde lapjában közzétenni.

94/F. § A vételi ajánlatot a részvénytársaság szavazati jogot megtestesítő valamennyi részvényére és valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényese számára kell megtenni.

94/G. § (1) A vételi ajánlatban az ajánlat tárgyát képező részvények ellenértéke nem lehet kevesebb:

a) tőzsdére bevezetetett részvény esetén a vételi ajánlatnak a Felügyelet részére történő benyújtását megelőző száznyolcvan nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára és az ajánlattevő által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül a részvénytársaság részvényeire ellenérték fejében kötött átruházási szerződés legmagasabb ára, vagy a visszavásárlási jog, illetve a vételi opció esetén a szerződés lehívási ára és díja együttes összege közül a magasabb összeg;

b) tőzsdére be nem vezetett részvény esetében a hivatalosan nyilvánosságra hozott, a vételi ajánlat Felügyelet részére történő benyújtását megelőző száznyolcvan nap forgalommal súlyozott átlagára és az ajánlattevő által a vételi ajánlat benyújtását megelőző száznyolcvan napon belül a részvénytársaság részvényeire ellenérték fejében kötött átruházási szerződés legmagasabb ára, vagy a visszavásárlási jog, illetve a vételi opció érvényesítése esetén a szerződés lehívási ára és díja együttes összege közül a magasabb összeg.

(2) Ha a részvények ellenértéke az (1) bekezdés szerint nem állapítható meg, az ellenérték nem lehet kevesebb, mint a vételi ajánlatban meghatározott, illetve a Felügyelet által jóváhagyott számítási mód alapján megállapítható legkisebb összeg.

94/H. § (1) Ha a vételi ajánlat 94/D. § (1) bekezdése szerinti közzétételét megelőzően az ajánlattevő megkeresésére a részvénytársaság igazgatósága a részvénytársaság működésével kapcsolatosan információt adott át az ajánlattévő vagy a meghatalmazottja részére, azt az ajánlattevő, a meghatalmazottja, illetve a forgalmazó köteles az üzleti titokra, az értékpapírtitokra, valamint a bennfentes kereskedelem tilalmára vonatkozó szabályoknak megfelelően kezelni.

(2) A részvénytársaság igazgatósága a vételi ajánlat kézhezvételének időpontjától a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőn belül nem hozhat olyan döntést, amely alkalmas a befolyásszerzésre irányuló eljárás megzavarására, így nem határozhat az alaptőke felemeléséről vagy a részvénytársaság saját részvényeinek megszerzéséről. Ha a részvénytársaság igazgatósága már a vételi ajánlatnak a 94/D. § (1) bekezdésében meghatározott megküldését megelőzően tudomást szerzett a vételi szándékról, ez a szabály a tudomásszerzés időpontjától alkalmazandó.

(3) A részvénytársaság igazgatósága köteles a vételi ajánlatot véleményezni, és azt az üzleti terv és jelentés megtekintésének helyén a részvényesek számára – az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő kezdő napját megelőzően –  közzé tenni. Az igazgatóság véleményének kötelező tartalmi elemeit a 9. számú melléklet tartalmazza. Ha a Felügyelet a nyilvános vételi ajánlatot módosított tartalommal hagyta jóvá, az igazgatóság szükség esetén a módosításokra tekintettel újabb véleményt tehet közzé.

(4) A részvénytársaság igazgatósága jogosult a társaság költségén a vételi ajánlat értékelésével független pénzügyi szakértőt megbízni. A szakértői értékelést az igazgatóság a véleménnyel együtt vagy azzal azonos módon teszi közzé. Az igazgatóság a szakértői vélemény közzétételéről hirdetmény útján értesíti a részvényeseket. 

94/I. § (1) Az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő kezdő napját követően valamennyi, az ajánlat tárgyát képező részvénysorozatba tartozó részvénnyel rendelkező részvényes bejelentheti, hogy részvényét vagy annak az elfogadó nyilatkozatban meghatározott részét a vételi ajánlatban foglalt feltételek szerint át kívánja ruházni.

(2) Az elfogadó nyilatkozatot személyesen, vagy meghatalmazott útján lehet megtenni. Az elfogadó nyilatkozat meghatalmazott, illetve közreműködő (pl. posta) útján történő megtételével kapcsolatos felelősség az elfogadó nyilatkozatra jogosultat terheli.

(3) Az elfogadó nyilatkozat nem vonható vissza.

(4) Az ajánlattevő valamennyi felajánlott részvényt köteles megvásárolni, kivéve, ha az elfogadó nyilatkozatok alapján az ajánlattevő nem szerezne a részvénytársaságban harminchárom százalékot meghaladó befolyást, és a vételi ajánlat tartalmazta az elállás jogát. Tilos a részvényesek között a vételi ajánlat elfogadására vonatkozó jogosultság gyakorlása során hátrányos megkülönböztetést tenni.

(5) Az ajánlattevő és az elfogadó között a részvény-átruházási szerződés az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapján jön létre, kivéve, ha a verseny-felügyeleti eljárás ezen a napon még nem zárult le, ebben az esetben a szerződés a verseny-felügyeleti engedély megadásának napján jön létre.

(6) Az ajánlattevő az ellenérték szolgáltatására a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidő zárónapját követő öt munkanapon belül köteles és ennek megtörténtét további két napon belül be kell jelentenie a Felügyeletnek.

(7) Ha az ellenérték nem vagy nem kizárólagosan készpénz vagy tőzsdére bevezetett részvény, az elfogadó nyilatkozatot tevő kérheti, hogy az ajánlattevő az ellenértéket készpénzben fizesse meg.

(8) Ha az ellenérték szolgáltatása a (6) bekezdésben foglalt időpontot követően történik meg, az ajánlattevő késedelmi kamat megfizetésére köteles. Ha az ellenérték megfizetésére az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapját követő harminc napon belül nem kerül sor, az elfogadási nyilatkozatot tevő elállhat a szerződéstől.

Az ellenajánlat

94/J. § (1) Az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapját megelőző tizenötödik napig bárki jogosult új nyilvános vételi ajánlat megtételére (a továbbiakban: ellenajánlat). Az ellenajánlatra a vételi ajánlatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) Az ellenajánlat akkor tehető közzé és az ellenajánlatot a Felügyelet akkor hagyhatja jóvá, ha az a részvényesek számára kedvezőbb, mint a vételi ajánlat vagy a korábbi ellenajánlat. Az ellenajánlat akkor minősül kedvezőbbnek, ha legalább öt százalékkal magasabb ellenértéket tartalmaz. Ha újabb ellenajánlatra kerül sor, ez az ellenajánlat akkor minősül kedvezőbbnek, ha legalább tíz százalékkal magasabb ellenértéket határoz meg, mint a korábbi ellenajánlat.

(3) Az ellenajánlat jóváhagyásával az előző vételi ajánlat (ellenajánlat), illetve az arra tett elfogadó nyilatkozat hatályát veszti.

A nyilvános vételi ajánlattételi eljárás lezárása

94/K. § (1) Az ajánlattevő, illetve a forgalmazó a nyilvános vételi ajánlat alapján az elfogadó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő lejártát követő két naptári napon belül a Felügyeletnek a vételi ajánlat eredményét bejelenti, és a bejelentéssel egyidejűleg a vételi ajánlat közzétételére vonatkozó szabályok szerint közzéteszi.

(2) Ha a vételi ajánlat következtében az ajánlattevő a szavazati jogok több mint kilencven százalékát megszerezte, a 94/B. § (6) bekezdésében meghatározott bejelentés közzétételét követő harminc napon belül az ajánlattevőt vételi jog illeti meg a tulajdonába nem került részvények tekintetében. A vételi jog gyakorlása során az ellenérték nem lehet kevesebb, mint a vételi ajánlat során alkalmazott ellenérték, vagy ha az magasabb összeg, a részvénykönyv szerinti értéke.

(3) A vételi jogával élni kívánó részvényes e szándékát a Felügyeletnek bejelenti, és ezzel egyidejűleg a részvénytársaság hirdetményi lapjában és a tőzsde lapjában közzéteszi. A bejelentésben és a közleményben meg kell jelölni a részvények ellenértékét, a részvények átadásának és az ellenérték megfizetésének helyét, idejét és módját.

(4) A részvénytársaság a határidőben át nem adott részvényeket érvénytelenné nyilvánítja. Erre az eljárásra a Gt. 263. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

(5) Ha valamely részvényes megszerezte a szavazati jogok több mint kilencven százalékát, a fennmaradó részvények tulajdonosainak kérésére köteles e részvényeket is megvásárolni. Vételi kötelezettség esetén az ellenérték legkisebb összegének meghatározására a (2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

94/L. § Ha a befolyásszerzésre a 94/C-94/K. §-ban foglaltaktól eltérő módon került sor, a részvényesi jogok nem gyakorolhatóak. Ha a befolyást szerző a Felügyelet felhívására sem tesz vételi ajánlatot, a részvényes a harminchárom százalékot meghaladó mértékű szavazati jogot megtestesítő részvényeit köteles a Felügyelet határozatában megjelölt határidő lejártát követő hatvan napon belül elidegeníteni.

94/M. § (1) Ha a vételi ajánlat eredményeként nem kerül sor a vételi ajánlat tárgyát képező valamennyi részvény átruházására, az ajánlattévő további befolyásszerzése során nyilvános vételi ajánlatot nem kell tenni.

(2) A tőzsde – a Felügyelet által jóváhagyott – szabályzatában a tőzsdén forgalmazott részvények nyilvános vételi ajánlattétel útján történő megszerzéséhez további feltételeket írhat elő.

Befolyásszerzés önkéntes nyilvános vételi ajánlat útján

94/N. § (1) Nyilvános vételi ajánlat útján történő befolyásszerzésre akkor is sor kerülhet (a továbbiakban: önkéntes vételi ajánlat) ha a vételi ajánlat tétele nem kötelező. Önkéntes vételi ajánlat útján történő befolyásszerzésre a kötelező nyilvános vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés szabályai irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy a 94/F. §-ban az ajánlattétel kötelező legkisebb mértékére vonatkozó, valamint a 94/H. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott szabályt nem kell alkalmazni, illetve ellenajánlat nem tehető.

(2) Ha az elfogadó nyilatkozatokban felajánlott részvények száma a vételi ajánlatban meghatározott mértéket meghaladja, a részvények átruházására kizárólag a részvények névértékének arányában kerülhet sor.

94/O. § Az e fejezetben meghatározott bejelentési és közzétételi kötelezettség nem érinti a Gt.-ben meghatározott bejelentési és közzétételi kötelezettségeket.”

39. § Az Épt. 123. §-a a következő i) ponttal egészül ki:

[A Felügyelet feladatkörében]

“i) ellenőrzi, illetve vizsgálja a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatban e törvényben meghatározott szabályok és elvek betartását, érvényesülését.”

40. § (1) Az Épt. 137. §-a (2) bekezdésének a) és f) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő új l) ponttal egészül ki:

[A Felügyelet jogszabályban, határozatában, valamint a tőzsde alapszabályában, illetve szabályzataiban, az elszámolóház üzletszabályzatában, illetve szabályzataiban meghatározott feltételektől való eltérés, a befektetők érdekét és a tőkepiac egyensúlyát, a tőkepiac többi szereplőinek helyzetét veszélyeztető magatartás  esetén a következő intézkedéseket teheti:]

“a) a tőzsdei kereskedési tevékenységgel, az elszámolási tevékenységgel, az értékpapír forgalomba hozatalával, a befektetési szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységgel, valamint a nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos, jogszabályban vagy engedélyben meghatározott feltételeknek való megfelelésre, határidő kitűzésével felszólíthat;”

“f) meghatározott időszakra felfüggesztheti az értékpapír forgalomba hozatalát és forgalmazását, a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre irányuló nyilvános vételi ajánlatra vonatkozó eljárást, a tőzsdei szekcióban történő kereskedést, illetve a tőzsdei kereskedést;”

“l) ha törvény alapján a részvényes részvényesi jogait nem gyakorolhatja, ezt a tényt a Felügyelet határozatban megállapíthatja, és szükség esetén elrendelheti a részvényesi jogok gyakorlásának felfüggesztését.”

(2) Az Épt. 137. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

“(3) A Felügyelet a (2) bekezdés l) pontjában meghatározott határozatának felülvizsgálatára irányuló perben a bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást – ha egyéb intézkedésre nincs szükség – legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni. A bírósági határozat elleni fellebbezés határideje három nap.”

41. § Az Épt. 142. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A Felügyelet a kibocsátót, a befektetési szolgáltatót, a tőzsdét, az elszámolóházat, illetve ezek vezető állású személyét és alkalmazottját, a bennfentes és a tisztességtelen árfolyam-befolyásolást elkövető személyt, valamint a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés szabályait megsértő személyt e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban, valamint a Felügyelet határozatában foglalt kötelezettség megszegése, kijátszása, elmulasztása vagy késedelmes teljesítése esetén, továbbá, ha azt az MNB a (2) bekezdés szerint kezdeményezi, bírság megfizetésére kötelezheti.”

42. § Az Épt. 143. §-ának (2) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:

[A bírság összege:]

“m) a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés e törvényben meghatározott szabályainak megszegése esetén 500.000–100.000.000 Ft.”

43. § Az Épt. 247. §-ának (2) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg:]

“l) a befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet üzleti-befektetési szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, a Felügyelet részére történő adatszolgáltatási kötelezettségét, az adatszolgáltatás tartalmát, módját, gyakoriságát.”

44. § (1) Az Épt. az e törvény 1. és 2. számú mellékletében szereplő új 8. és 9. melléklettel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi 9. számú melléklet számozása 10. mellékletre változik.

(2) Az Épt. (1) bekezdéssel átszámozott 10. számú melléklete a következő új 8. ponttal egészül ki:

“8. A Tanács 88/627/EGK irányelve a nyilvános társaságok meghatározó részesedésének megszerzése és elidegenítése esetén nyilvánosságra hozandó információkról.”

VII. fejezet

Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítása

45. § (1) Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Priv. tv.) 70. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(9) A bankkonszolidációban részt vett pénzintézetek (Budapest Bank Rt. és a Konzumbank Rt.) állami tulajdonban lévő részvényei tekintetében a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja.”

(2) A Priv. tv. mellékletében a tulajdonosi jogokat gyakorló pénzügyminiszter cím alatti felsorolásból a következő szövegrész hatályát veszti:

[Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: pénzügyminiszter]

“Magyar Fejlesztési Bank Rt.                                                   100%”

(3) A Priv. tv. melléklete a következő, a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszterre utaló címmel és a cím utáni rendelkezéssel egészül ki:

“Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: a Kormány által kijelölt miniszter

Magyar Fejlesztési Bank Rt.                                                     100%”

VIII. fejezet

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása

46. § A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 13/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A hitelintézet által kiszervezhető ügyviteli tevékenységek körét, valamint azt, hogy ezek közül melyek kiszervezését kell a Felügyelet részére bejelenteni, külön jogszabály állapítja meg.”

47. § A Hpt. 51. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(8) A Felügyelet, valamint az MNB jogszabályban, illetőleg jegybanki rendelkezésben a pénzügyi intézmény számára előírt adatszolgáltatás során is jogosult banktitokhoz jutni.”

48. § A Hpt. 150. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“150. § E törvény és a pénzügyi szolgáltatási tevékenységre vonatkozó egyéb jogszabályok, illetve jegybanki rendelkezések, továbbá a Felügyelet határozatai maradéktalan betartása, a jogsértések vagy hiányosságok megelőzése, illetőleg megszüntetése érdekében a Felügyelet a pénzügyi intézménnyel szemben – az MNB egyidejű értesítése mellett – intézkedést, kivételes intézkedést és bírságot alkalmazhat.”

49. § (1) A Hpt. 151. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

“A Felügyeletnek mérlegelnie kell az intézkedés szükségességét, ha a pénzügyi intézmény, valamint a pénzügyi intézménynek nem minősülő kiegészítő pénzügyi szolgáltatást nyújtó egyéb jogi személy, ezek vezető állású személye, illetőleg tulajdonosa megsérti az e törvény, az eredményes, megbízható és független tulajdonlásra, illetőleg a prudens működésre vonatkozó jogszabályok, valamint az MNB tv., a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a devizajogszabályok és a jegybanki rendelkezések előírásait, illetőleg tevékenységét nyilvánvalóan nem elvárható gondossággal végzi, így különösen”

(2) A Hpt. 151. §-a (2) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

“A Felügyeletnek e törvény, továbbá a prudens működésre vonatkozó jogszabályok, valamint az MNB tv., a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a devizajogszabályok, továbbá a jegybanki rendelkezések előírásainak jelentős megsértése esetén – a rendelkezésére álló adatokat és információkat mérlegelve – meg kell tennie a szükséges intézkedést (153. §, 155-156. §), ha a pénzügyi intézmény”

(3) A Hpt. 151. §-a (3) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

“A Felügyeletnek e törvény, továbbá a prudens működésre vonatkozó jogszabályok, valamint az MNB tv., a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a devizajogszabályok és a jegybanki rendelkezések előírásainak súlyos megsértése esetén – a rendelkezésére álló adatokat és információkat mérlegelve – meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, illetőleg kivételes intézkedéseket (157-160. §), ha a hitelintézet”

50. § A Hpt. 169. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A pénzügyi szolgáltatásokra és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok, jegybanki rendelkezések előírásainak megsértése esetén a Felügyelet bírságot szabhat ki.”

51. § A Hpt. 235. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg:

a) a tőkemegfelelési mutató és az egyes pénzügyi szolgáltatási tevékenységekből származó kockázatoknak megfelelő szavatoló tőke szükséglet számítására,

b) a kintlevőségek, befektetések, a mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének, illetőleg értékelésének szempontjaira,

c) a rossznak minősített követelések átstrukturálására,

d) az azonnali fizetőképesség alapelveire és az esedékességi napok nyilvántartási rendszereire,

e) a belső ügyintézésre, eljárásokra vonatkozó szabályzatok kötelező tartalmára, ideértve a nyilvántartások vezetésére vonatkozó előírásokat is,

f) a belső ellenőrzési rendszerekre, illetőleg eljárásokra,

g) a Felügyeletnek szolgáltatandó rendszeres jelentések tartalmára, formájára, a jelentésadás módjára és időpontjára,

h) a könyvvizsgálók által – a Felügyeletnek évente – a 136. § alapján készítendő külön kiegészítő jelentés szerkezetére és tartalmára,

i) a hitelintézetek követelései és kötelezettségei lejárati időpontjainak összhangjával kapcsolatosan a lejárati szerkezetre,

j) a kockázatok megállapítására, elemzésére, értékelésére, behatárolására, kezelésére és csökkentésére, a kockázatvállalás ellenőrzésére,

k) az információs és ellenőrzési rendszerek megfelelő működtetésére,

l) a deviza nyitott pozícióra,

m) a tőkemegfelelési és tőkeszükségleti követelményeknek konszolidált módon való megfelelésre, továbbá

n) az igazgatási-szolgáltatási díjra,

o) az országkockázat tőkekövetelményére,

p) a banki értékesítői, az értékpapír értékesítői, a szakképesített banktisztviselői és a befektetési tanácsadói képesítés szakmai és vizsgakövetelményeire,

q) a hitelintézet szolgáltatásához kapcsolódó ügyviteli tevékenység Felügyelethez történő bejelentéssel, illetve bejelentés nélkül kiszervezhető körére, valamint a kiszervezés követelményére

vonatkozó részletes szabályokat.”

IX. Fejezet

A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosítása

52. § (1) A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Nkat.) a következő 5/B. §-sal egészül ki:

“5/B. § (1) Az építtető (beruházó, megrendelő) köteles a kivitelezőt írásban tájékoztatni arról, hogy a megvalósítandó építmény kulturális járulékköteles, vagy nem. A kivitelező járulékfizetési kötelezettsége ezzel egyidejűleg keletkezik, illetőleg szűnik meg. Az írásbeli tájékoztatás elmulasztása esetén a járulékfizetési kötelezettség az építtetőt terheli.

(2) Megszűnik a járulékfizetési kötelezettség, ha az építmény a rendeltetése alapján – az építési (szerelési, kivitelezési) szerződés megkötését követően az építési engedély módosításával bekövetkezett változás folytán – már nem tartozik a melléklet szerinti körbe.

(3) Amennyiben az 5/A. § (2) bekezdése szerinti építmény megvalósításához az építtető biztosít anyagot, saját előállítású terméket, nyújt szolgáltatást, azoknak – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 51. §-ának (3) bekezdése szerint meghatározott – bekerülési költsége is része az építmény teljes bekerülési értékének, és a kulturális járulék alapjának meghatározásakor figyelembe kell venni.

(4) Az építtető által biztosított anyagok, saját előállítású termékek, nyújtott szolgáltatások (3) bekezdés szerint meghatározott értéke alapján a kulturális járulékfizetési kötelezettség közvetlenül az építtetőt terheli.

(5) Ha a használatbavételi engedélyben meghatározott rendeltetése alapján az építmény a melléklet szerinti körbe tartozik és bekerülési költsége a járulékköteles értékhatárt

a) nem haladja meg, a járulékfizetésre kötelezett (kivitelező, illetőleg építtető) a megfizetett kulturális járulékot esedékes bevallásában az APEH-től visszaigényelheti;

b) eléri, a járulékfizetésre kötelezett (a kivitelező, illetve az építtető) köteles a teljes kulturális járulékot, illetőleg – ha az építmény megvalósítása során részteljesítés történt – a különbözetet az esedékes bevallásával egyidejűleg megfizetni.

(6) Ha a használatbavételi engedélyben meghatározott rendeltetése alapján az építmény nem tartozik a melléklet szerinti körbe, a már megfizetett kulturális járulékot az építtető, illetve a kivitelező az esedékes bevallásában az APEH-től visszaigényelheti.

(7) A kivitelező a fizetendő (bevallott) kulturális járulékot az egyéb ráfordítások között számolja el, az építtető az őt terhelő kulturális járulékot pedig a bekerülési érték részeként mutatja ki.”

(2) A Nkat. melléklete II. Szolgáltatások részében a “64.20.27-ből Pornótartalmú emeltdíjas szolgáltatás” szövegrész helyébe a “72.40-ből Távbeszélő útján teljesített pornótartalmú emeltdíjas szolgáltatás” szövegrész lép.

X. Fejezet

A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény módosítása

53. § A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jht.) 3. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:

“(1) Jelzálog-hitelintézet pénzkölcsönt nyújt Magyarország területén levő ingatlanon alapított jelzálogjog, ide értve az önálló zálogjogként alapított jelzálogjogot is (a továbbiakban együtt: jelzálogjog) fedezete mellett, melyhez forrásait alapvetően jelzáloglevél kibocsátásával gyűjti.”

“(4) A jelzálog-hitelintézet a (2) bekezdésben meghatározott pénzügyi, befektetési, illetve kiegészítő befektetési szolgáltatáson kívül üzletszerűen kizárólag ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározását végezheti hitelintézetek és biztosító részvénytársaságok részére.”

54. § A Jht. 5. §-a (1)-(2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a § a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:

“(1) A teljes hitelállományban a kölcsönszerződések megkötésekor a legalább ötéves lejáratú jelzáloghitelek aránya nem lehet kevesebb nyolcvan százaléknál.

(2) A jelzálog-hitelintézetet a fedezetül szolgáló ingatlan tekintetében jelzálogjogának biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg, melyet a zálogszerződéseiben köteles feltüntetni. A jelzálog-hitelintézetet megillető elidegenítési és terhelési tilalom tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.”

“(7) A jelzálog-hitelintézet jelzálogjog és a hozzá kapcsolódó elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésére, módosítására vagy törlésére irányuló kérelmét a földhivatal soron kívül intézi el.”

55. § A Jht. 7. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

“7. § A jelzálog-hitelintézet a jelzáloghitel szerződésben kikötheti, hogy a jelzáloghitel lejáratát megelőzően nem fizethető vissza. Előtörlesztés elfogadása esetén jogosult a lejárat előtti visszafizetéskor az elmaradt hasznát érvényesíteni.”

56. § A Jht. 8. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (3)-(6) bekezdéssel egészül ki:

“(2) Jelzálog-hitelintézet azt a jelzáloghitelt vásárolhatja meg hitelintézettől, illetve biztosító részvénytársaságtól,

a) amelyet Magyarország területén lévő ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtottak elidegenítési és terhelési tilalom kikötése mellett és

b) amelynek a futamideje a hitelszerződés megkötésekor legalább öt év volt és

c) amely a jelzálog-hitelintézet könyvvizsgálója szerint problémamentes minősítésű és

d) amelynek fedezetéül szolgáló ingatlan hitelbiztosítéki értékét a jelzálog-hitelintézet az erre vonatkozó szabályok betartásával állapította meg, és a hitel tőkeösszege nem haladja meg a hitelbiztosítéki érték 70 százalékát és

e) amelyre vonatkozó jelzáloghitel szerződést közjegyzői okiratba foglalták.

(3) Amennyiben a felek az átruházásról szóló szerződésben másként nem állapodnak meg, úgy a jelzáloghitel megvásárlásával az annak alapjául szolgáló, illetve az azt biztosító szerződéses jogviszonyból származó és az átruházó hitelintézetet megillető valamennyi jog átszáll a jelzálog-hitelintézetre.

(4) Jelzálog-hitelintézet csak hitelintézettől és azt a Magyarország területén lévő ingatlanon alapított önálló zálogjogot vásárolhatja meg,

a) amelyet a (2) bekezdésben meghatározott valamennyi feltételnek megfelelő jelzáloghitel biztosítékaként kötöttek ki és

b) amelyre vonatkozó szerződést közjegyzői okiratba foglalták és

c) amelyet a hitelintézet – az eladással egyidejűleg – részletvétel keretében azzal a feltétellel vásárol vissza, hogy őt a jelzálogjog csak a vételár-fizetési kötelezettségének (az utolsó vételár-részlet megfizetésének) teljesítésével illeti meg.

(5) A jelzálog-hitelintézet (4) bekezdés c) pontja szerinti vételár-követelése (a továbbiakban: visszavásárlási vételár) nem haladhatja meg az önálló zálogjoggal biztosított jelzáloghitelből még fennálló követelés mértékét.

(6) A visszavásárlási szerződésből származó fizetési kötelezettség megszegése esetén és ennek bekövetkezése időpontjától kezdődően az önálló zálogjoggal biztosított jelzáloghitel a (3) bekezdés szerinti jogkövetkezménnyel a jelzálog-hitelintézetet illeti meg, amely – törvényi engedményesként – e tényről maga is jogosult a kötelezettet az engedményező értesítési kötelezettségének hatályával (Ptk. 328. § (4) bek.) tájékoztatni. Ebben az esetben a jelzálog-hitelintézet az elszámolás során csak a visszavásárlási vételárnak azt a részét köteles a hitelintézetnek kiadni, amellyel az – a visszavásárlási vételár eddig törlesztett és a jelzálog-hitelintézetet megillető jelzáloghitel, illetve az abból még fennálló követelés együttes összegét figyelembe véve – többet teljesített.”

57. § A Jht. 14. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

“(3) Rendes fedezetként azon jelzáloghitelből eredő tőkekövetelés és a szerződés alapján járó kamat vehető figyelembe, amely fedezetéül kikötött, elidegenítési és terhelési tilalommal biztosított jelzálogjog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Rendes fedezetként a visszavásárlási vételár is figyelembe vehető.

(4) Ha a jelzáloghitelből eredő tőkekövetelés, illetve a visszavásárlási vételár összege a fedezetül lekötött ingatlan hitelbiztosítéki értékének hatvan százalékát meghaladja, rendes fedezetként legfeljebb a hatvan százalék mértékéig vehető figyelembe.”

58. § A Jht. 23. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A Felügyelet a Hpt-ben és az Épt-ben meghatározottakon túlmenően a következő intézkedést és kivételes intézkedést alkalmazhatja:]

“b) a jelzáloglevelekből eredő kötelezettség és a fedezetet képező jelzáloghitel-állomány, ide értve a visszavásárlási vételárból eredő követelésállományt is (a továbbiakban együtt: jelzáloghitel-állomány), továbbá a pótfedezet átruházására kötelezheti a jelzálog-hitelintézetet, ha tőkemegfelelési mutatója – 90 napot meghaladóan – négy százaléknál alacsonyabb, és azt a Felügyelet által megállapított határidőn belül nem tudják helyreállítani. Ha a jelzáloglevelekből eredő kötelezettség, a jelzáloghitel-állomány és a pótfedezet más jelzálog-hitelintézet számára nem adható át, azokat – a Felügyelet engedélyével – bank is átveheti.”

XI. Fejezet

A  lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosítása

59. § A lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ltp.) 3. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(5) Lakástakarékpénztár legalább kétmilliárd forint jegyzett tőkével alapítható.”

60. § Az Ltp. 3/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

“(2) Olyan hitelintézet fióktelepének működését, amelynek székhelye nem az Európai Unió tagállamában van, akkor engedélyezi a Felügyelet, ha a kérelmező működése, üzletszabályzata, általános szerződési feltételei megfelelnek e törvény és a kapcsolódó rendeletek előírásainak.”

“(4) Az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet magyarországi fióktelepe esetén a fióktelep létesítésének bejelentésétől számított két hónapon belül a Felügyelet tájékoztatja a székhely állam felügyeleti hatóságát a magyarországi tevékenységvégzés 6- 24.§-ban meghatározott feltételeiről.”

61. § Az Ltp. 15. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

“(2) A lakástakarékpénztárnak a kiutalási összeg (1) bekezdésben meghatározott célokra fel nem használt része (a továbbiakban: szabad eszköz) előző hónap utolsó napján meglévő állományának legalább 50%-át készpénzben, számlapénzben, illetőleg olyan országnak a központi kormánya, vagy központi bankja által kibocsátott értékpapírban kell tartania, amely

a) teljes jogú tagja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek vagy az Európai Uniónak, vagy

b) speciális megállapodást kötött arra, hogy hitelt nyújtson a Nemzetközi Valuta Alapnak annak Általános Kölcsönnyújtási Megállapodása szerint, és a megelőző öt év során hitelfelvételből származó külső adósságát nem ütemezte át, illetőleg nem függesztette fel.

(3) A lakástakarékpénztár szabad eszközei előző hónap utolsó napján meglévő állományának legfeljebb 20 %-át helyezheti ki egy évnél nem hosszabb lejáratra devizabelföldi hitelintézeteknél.

(4) A lakástakarékpénztár szabad eszközei előző hónap utolsó napján meglévő állományának legfeljebb 20 %-át használhatja fel áthidaló kölcsönök nyújtására.

(5) A lakástakarékpénztár szabad eszközei előző hónap utolsó napján meglévő állományának legfeljebb 25 %-át fektetheti be jelzálog-hitelintézet által kibocsátott jelzáloglevélbe.”

62. § Az Ltp. a következő új 28. §-sal egészül ki:

“28. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Parlament és a Tanács 2000. március 20-i, a hitelintézeti tevékenység megkezdéséről és folytatásáról szóló 2000/12/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”

XII. fejezet

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása

63. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 96/B. §-a feletti címének és 96/B. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

“A hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó különös szabályok

96/B. § (1) Hallgatói hitel e törvény alkalmazásában a Kormány rendeletével létrehozott Diákhitel Központ és a hitelfelvevő közötti kölcsönszerződés alapján nyújtott kölcsön. A hallgatói hitel törlesztése az adóval [3. § (1) bekezdésének a) pontja] esik egy tekintet alá a megállapítás, a levonás, a bevallás, az adatszolgáltatás, az ellenőrzés és a végrehajtás tekintetében.

(2) A hitelfelvevő a Diákhitel Központtal kölcsönszerződést kötött és e szerződés alapján hallgatói hitelhez jutott magánszemély, aki e törvény alapján adózónak minősül.

(3) A hallgatói hitelrendszert a Diákhitel Központ működteti, ideértve különösen a hallgatói hitelek folyósítását, a törlesztő részletek beszedését, illetve az ezzel kapcsolatos nyilvántartások vezetését.

(4) Eltérő rendelkezés hiányában a hallgatói hitel törlesztésére e törvénynek a személyi jövedelemadóra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) A hitelfelvevő a munkáltatónak, a kifizetőnek a jogviszony keletkezésekor bejelenti, hogy hallgatói hitel törlesztési kötelezettség terheli, valamint igazolja a kötelezettség megszűnését. E § alkalmazásában munkáltatónak, illetve kifizetőnek a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti összevont adóalapba tartozó és adóelőleg levonás alapját képező jövedelmet juttatót kell tekinteni.

(6) A munkáltató, a kifizető a hitelfelvevő bejelentése, illetőleg a kötelezettség teljesítésének elmulasztásáról az adóhatóságtól vagy a Diákhitel Központtól kapott tájékoztatás alapján a kifizetéskor a (13) bekezdésben meghatározott jövedelemből a Kormány rendeletében meghatározott mértékkel levonja a törlesztő részletet, és havonta a tárgyhót követő hó 12-ig egy összegben megfizeti a Diákhitel Központ e célra nyitott számlájára. A levont összegről a munkáltató, kifizető a rá vonatkozó adóbevallási gyakorisággal bevallást nyújt be a Diákhitel Központnak.

(7) Ha a hitelfelvevő

a) (13) bekezdés szerinti jövedelme nem munkáltatótól, kifizetőtől származik, vagy

b) a munkáltató, a kifizető a kifizetésből a törlesztő részletet nem vonta le, vagy

c) megszerzett jövedelme a (13) bekezdés b) pontja szerint minősül

a törlesztő részletet maga állapítja meg és fizeti meg; az a)-b) pontokban meghatározott esetekben negyedévenként a negyedévet követő hó 12-ig, a c) pontban meghatározott esetben a bevallás benyújtására nyitvaálló határidőig a Diákhitel Központ e célra nyitott számlájára. A törlesztési kötelezettségét az e bekezdés alapján teljesítő hitelfelvevőt a Diákhitel Központhoz benyújtandó bevallási kötelezettség terheli. A bevallásnak tartalmaznia kell az éves törlesztő részlet alapját, az éves törlesztő részlet összegét, a ténylegesen teljesített törlesztést és az utóbbiak különbözetét. A hitelfelvevő bevallási kötelezettségét a jövedelemadó bevallásra előírt határidőig teljesíti, ezzel egyidejűleg megfizeti a törlesztő részlet különbözetét. A hitelfelvevő javára mutatkozó különbözet összegét a Diákhitel Központ előtörlesztésként számolja el.

(8) A munkáltató az adóévet követő március 31-ig, mágneses adathordozón április 20-ig hitelfelvevőnként adatot szolgáltat a Diákhitel Központnak a hitelfelvevő nevének, adóazonosító jelének feltüntetése mellett a törlesztési kötelezettség alapjául szolgáló kifizetésről és a levont törlesztő részletek összegéről.

(9) Az állami adóhatóság a Diákhitel Központ – a hitelfelvevő azonosításához szükséges adatokat tartalmazó – megkeresésére évente október 31-éig adatot szolgáltat a hitelfelvevő hiteltörlesztés alapjául szolgáló jövedelméről.

(10) Az állami adóhatóság ellenőrzi a hallgatói hiteltörlesztés alapjának, és a törlesztő részletnek a megállapítását, bevallását, megfizetését és az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését. A törlesztő részlet alapját képező jövedelem feltárása esetén megállapítja az elmaradt törlesztő részletet, annak megfizetését előírja, beszedi és átutalja a Diákhitel Központ számlájára. A hallgatói hitel visszafizetésével kapcsolatos kötelezettségek megsértése esetén az adóhatóság az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza azzal, hogy a késedelmi pótlék kivételével a szankciókból származó bevétel a központi költségvetést illeti meg.

(11) Ha a munkáltató, a kifizető a törlesztő részletet levonta és ezt a hitelfelvevő igazolja, a levont de meg nem fizetett törlesztő részlet csak a megfizetési kötelezettséget elmulasztó munkáltatótól, kifizetőtől követelhető.

(12) A Diákhitel Központ megkeresésére az állami adóhatóság az esedékességig meg nem fizetett éves törlesztő részletet és annak járulékait behajtja. A behajtási eljárásban a Diákhitel Központ megkeresésében szereplő hátraléki kimutatás végrehajtható okiratnak minősül.

(13) A törlesztési kötelezettség alapja a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti

a) összevont adóalapba tartozó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni;

b) a külön adózó és az adóbevallásban bevallott, adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolásban elszámolt jövedelem, kivéve a vagyonátruházásból származó jövedelmet és a vállalkozói adóalapot;

c) ha a hallgatói hitel adóévi törlesztő részletének alapja nem éri el az éves minimálbér összegét, az éves törlesztő részlet alapjaként az éves minimálbért kell figyelembe venni.”

XIII. Fejezet

Záró rendelkezések

64. § E törvény – a 65-68. §-ban, valamint a 72-77. §-ban foglalt eltéréssel – a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.

65. § (1) Az e törvény 2-6. §-aival, valamint a 8-13. §-aival megállapított Áht. 18/A. §-ának, 18/B. §-ának, 18/C. §-ának, 18/D. §-ának, 33. §-a (8)-(10) bekezdésének, 48. §-a f) pontjának, 63. §-ának, 64. §-ának, 102. §-ának és 103/A. §-ának, továbbá az e törvény 14. §-a (2) bekezdésével megállapított Áht. 124. §-a (4) bekezdése a) pontjának rendelkezései 2001. július 1-jén lépnek hatályba, és ezzel egyidejűleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 44. §-ának (2) bekezdése kiegészül az “Államháztartási Hivatalnál” szöveggel.

(2) 2001. július 1-jétől az Áht. 18/B. §-a (8), (11) bekezdésében, a 18/C. §-a (12), (14) bekezdésében, a 24. §-a (2) bekezdésének d) pontjában, a 48. § j) pontjában, a 63. §-a (5), (7) bekezdésében, a 101. §-a (7)-(8) bekezdésében, a 102. §-a (5) bekezdésében, a 103. §-a (1) bekezdésében, a 124. §-a (2) bekezdésének p) pontjában és a 124. §-a (4) bekezdésének c) pontjában a Kincstár megnevezés helyett Államháztartási Hivatalt kell érteni, a 18/B. §-a (9) bekezdésében, a 48. §-a o) pontjában, a 121. §-a (7) bekezdésében, a 122/A. §-ában a Kincstár megnevezés helyett az Államháztartási Hivatalt és a Kincstárt együttesen kell érteni.

(3) Az e törvény 1. §-ával megállapított Áht. 15. §-ának rendelkezése, valamint az e törvény 7. §-ával megállapított Áht. 18/H. §-ának és 18/I. §-ának rendelkezései, továbbá az e törvény 14. §-ának (1) bekezdésével megállapított Áht. 124. §-a (2) bekezdése y) pontjának rendelkezése 2002. január 1-jén lépnek hatályba, és ezzel egyidejűleg az Áht. 18/A. §-a (1) bekezdése b) pontjának szövege helyébe Magyar Államkincstár Rt. (a továbbiakban: Kincstár) szövegrész lép és az Áht. 18/A. §-ának (2)-(4) bekezdése hatályát veszti.

(4) Az Államháztartási Hivatal munkavállalóira a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rendelkezései vonatkoznak, azonban 2001. december 31. napjáig a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkavállalókat is alkalmazhat.

(5) Ahol jogszabály Kincstárról rendelkezik, az alatt 2001. július 1-jétől az Áht. 18/B. §-ának (1) bekezdésében megállapított feladatoknak megfelelően Államháztartási Hivatalt, a 18/B. § (2) bekezdésében megállapított feladatoknak megfelelően 2002. január 1-jétől Magyar Államkincstár Rt.-t (Kincstár) kell érteni.

66. § (1) E törvénynek a Tao. 21. §-a (13) bekezdésének új mondatát megállapító 15. §-a a kihirdetés napján lép hatályba.

(2) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 49/B. §-ának (9) bekezdése a következő mondattal egészül ki: “A kisvállalkozói kedvezmény és a 13. számú melléklet szerinti kisvállalkozások adókedvezménye ugyanazon beruházásra egymás mellett is érvényesíthető.”, a Szja tv. 49/B. §-ának (12) bekezdése a következő mondattal egészül ki: “E rendelkezés alkalmazásában üzembe nem helyezett ültetvény 2001. december 31-ét követő vásárlása esetén az ültetvény beszerzési ára beruházási költségként nem vehető figyelembe.”, a Szja tv. 49/B. §-a (14) bekezdésének a) pontjában a “tárgyi eszköz” szövegrész helyébe a “tárgyi eszköz (ide nem értve az ültetvényt)” szövegrész, a Szja tv. 49/B. §-a (14) bekezdésének d) pontjában az “(ideértve a természetbeni juttatás formájában történő átadást, az ellenszolgáltatás nélküli átadást is)” szövegrész helyébe az “(ideértve a természetbeni juttatás formájában történő átadást, az ellenszolgáltatás nélküli átadást, valamint a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény kihirdetésének napjától a pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszköznek a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatti visszaadását)” szövegrész, a Szja tv. 49/B. §-a (14) bekezdésének e) pontjában a “kisvállalkozói adókedvezmény” szövegrész helyébe a “kisvállalkozói kedvezmény” szövegrész, valamint a Szja tv. 13. számú mellékletének 9. pontjában a “hitelszerződés szerint” szövegrész helyébe a “hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) alapján” szövegrész lép, továbbá a Szja tv. 13. számú mellékletének 11. pontja hatályát veszti. E rendelkezéseket a 2001. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(3) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Tao. 7. § (1) bekezdésének zs) pontjában az “(ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant)” szövegrész helyébe az “(ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant és a 2001. december 31-ét követően beszerzett ültetvénynek az állományba vétel időpontjára megállapított beszerzési, bekerülési értékét)” szövegrész, a Tao. 8. §-a (1) bekezdése u) pontjának ua) alpontjában a “beruházást” szövegrész helyébe a “beruházást (kivéve az ültetvényt)” szövegrész, ud) alpontjában a “(természetbeni juttatásként átad, értékesít, apportál, térítés nélkül átad)” szövegrész helyébe a “(természetbeni juttatásként átad, értékesít, apportál, térítés nélkül átad, valamint pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszközt a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény kihirdetése napjától visszaad)”, valamint a Tao. 22/A. §-ának (1) bekezdésében az “A hitelszerződés megkötésének” szövegrész helyébe az “A hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) megkötésének” szövegrész lép. E rendelkezéseket a 2001-ben kezdődő adóév első napjától kell alkalmazni.

(4) A Tao. e törvény 16. §-ával megállapított 22/B. §-a, e törvény 17. §-ával módosított 23. §-ának (1) bekezdése, valamint e törvény 18. §-ával megállapított 30. §-ának (6)-(7) bekezdése a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napján lép hatályba; rendelkezéseiket első ízben a hatályba lépés napjával kezdődő adóév társasági adókötelezettségére kell alkalmazni.

(5) A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napján a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 93. §-a hatályát veszti; a rendelkezés alapján kiadott engedélyek az abban foglalt feltételek szerint érvényesíthetők.

67. § (1) Az e törvény 19 és 21. §-ával megállapított – a Htv-t módosító – rendelkezések a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napján lépnek hatályba.

(2) Az önkormányzat a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépéséig köteles hatályon kívül helyezni a Htv. e törvény 19. §-ával megállapított, 7. §-a e) pontjának első mondatával ellentétes adókedvezményeket, adómentességeket határozatlan időre biztosító önkormányzati rendelkezéseket. Az önkormányzat legkésőbb a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napját követő ötödik naptári év utolsó napjával köteles hatályon kívül helyezni minden olyan
– határozott időtartamra adókedvezményeket, adómentességeket biztosító – rendelkezését, amely ellentétes a Htv. e törvény 19. §-ával megállapított, 7. §-a e) pontjának első mondatával.

(3) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Htv. 3. §-ának (4) bekezdése “az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságra,”  szövegrész után kiegészül “az Államadósság Kezelő Központ Részvénytársaságra,”  szövegrésszel. E rendelkezést 2001. március 1-jétől kell alkalmazni.

(4) A 20. és a 22. § e törvény kihirdetésével egyidejűleg lép hatályba, e rendelkezéseket 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.

68. § Az e törvény 23-26. §-ával megállapított – az Itv-t módosító – rendelkezések a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napján lépnek hatályba; rendelkezéseiket az e naptól illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint az ezt követően kezdeményezett cégbírósági eljárásokban kell alkalmazni.

69. § (1) Az e törvény 27-33. §-ával megállapított – az APEH tv-t
módosító – rendelkezéseket az e törvény hatályba lépésének napján folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az APEH tv. 3. §-a (1) bekezdésének első mondata hatályát veszti.

70. § (1) Az e törvény 34-44. §-ával megállapított – az Épt-t módosító – rendelkezések az e törvény hatályba lépését követő befolyásszerzésre alkalmazandók. A részvénytársaság felvásárlására a hatálybalépést megelőzően indult eljárás során a hatálybalépést megelőzően hatályos törvényi rendelkezések alkalmazandók.

(2) Ha az e törvénynek az Épt-t módosító rendelkezéseiben megállapított bejelentési, közzétételi vagy nyilvános vételre vonatkozó ajánlattételi kötelezettség a hatálybalépést megelőzően hatályos jogszabályok szerint nem állott fenn, a kötelezett az e törvény hatályba lépését követő hatvan napon belül köteles a meglévő befolyása mértékét és jellegét az e törvényben meghatározott szabályok szerint bejelenteni, illetve közzétenni.

(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban Gt.) 295. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

“A forgalmi ár megállapítása során az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény 94/G. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.”

(4) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Gt. 295. §-ának (2) bekezdésében a “részvénytársaság felvásárlására vonatkozó szabályai” szövegrész helyébe a “nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre vonatkozó szabályai” szövegrész lép.

(5) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Gt. 229. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti, azzal, hogy az érintett részvénytársaságok alapszabályukat, alapító okiratukat legkésőbb 2002. július 31. napjáig kötelesek módosítani.

(6) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg:

a) a Gt. 292. §-a (1) bekezdésének az “– a befolyás módját és mértékét is feltüntetve –” szövegrésze,

b) a Gt. 318. §-ának (3) bekezdése,

c) a Gt. 319. §-ának (2) bekezdése,

d) az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény módosításáról szóló 1997. évi CLI. törvény 1. §-a,

e) az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 68. §-a

hatályát veszti.

71. § (1) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti:

a) a Hpt. 87. §-a (1) bekezdésének második mondata és a Hpt. 235. §-ának (3) bekezdése,

b) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény 8. §-ának g) pontja,

c) az Épt. 247. §-ának (3) bekezdése,

d) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 2000. évi CXXIV. törvény 135. §-ának (3) bekezdése, 154. §-ának (5) bekezdése és 155. §-ának (8) bekezdése.

72. § Az e törvény 52. §-a a kihirdetést követő 45. napon lép hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit az ezt követően megkötött építési (szerelési, kivitelezési) szerződéseknél kell alkalmazni.

73. § (1) Az Ltp. e törvény 59. §-ával megállapított 3. §-ának (5) bekezdése, valamint az Ltp. e törvény 61. §-ával megállapított 15. §-ának (2)-(5) bekezdése 2001. július 1-jén lép hatályba.

(2) Az Ltp. e törvény 60. §-ával megállapított 3/A. §-ának (2), (4) bekezdése, valamint az Ltp. e törvény 62. §-ával megállapított 28. §-a a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.

(3) A 2001. július 1-jén már működési engedéllyel rendelkező lakástakarékpénztár jegyzett tőkéjének 2001. december 31-ig el kell érnie az egymilliárd-ötszázmillió forintot és legkésőbb 2002. december 31-ig kell elérnie a kétmilliárd forintot.

74. § (1) Az Art. e törvény 63. §-ával megállapított 96/B. §-a feletti címe és 96/B. §-a 2001. szeptember 1-jén lép hatályba.

(2) 2001. szeptember 1-jén a Szja tv. 72. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

“Nem kell az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni a Diákhitel Központ által nyújtott hallgatói hitel esetében.”

(3) 2001. szeptember 1-jén a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 20. §-ának (2) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

[Az adóazonosító jel kezelésére törvényben meghatározott feladatkörében eljárva jogosult]

“j) a Diákhitel Központ a hallgatói hitelek folyósításával, nyilvántartásával és törlesztésével összefüggésben.”

75. § (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 167. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(4) Mentesül az általa kiállított számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány aláírási kötelezettsége alól az a gazdálkodó, amelyik a termékértékesítésről, a szolgáltatásnyújtásról – a számlázáshoz szükséges, a számlázási rendszer által mért, illetve számított vagy a számlázási rendszerbe bevitt ellenőrzött alapadatok alapján – számítógépes úton, emberi beavatkozás nélkül, folyamatosan és nagy tömegben állítja ki a számlát, az egyszerűsített számlát, a számlát helyettesítő okmányt.”

(2) Az (1) bekezdéssel megállapított Számv. tv. 167. §-a (4) bekezdésének rendelkezéseit a gazdálkodó 2001. január 1-jétől alkalmazhatja.

(3) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 24. §-a (1) bekezdésének második mondata hatályát veszti.

76. § (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A törvény hatálya nem terjed ki a külön törvénnyel szabályozott okleveles könyvvizsgálói képesítésre.” 

(2) E törvény kihirdetésével egyidejűleg az adókra, a járulékokra és a költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 285-286. §-a hatályát veszti.

77. § E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Nem kell biztonsági készletet képezni és tagi hozzájárulást fizetni azon kőolaj és kőolaj termék mennyiség után]

“a) amelyet a Magyar Honvédség és a Magyar Légiközlekedési Részvénytársaság használ fel vagy saját felhasználásra tartalékol,”

1. számú melléklet a 2001. évi … törvényhez:

“8. számú melléklet az 1996. évi XCI. törvényhez

A nyilvánosan működő részvénytársaságban nyilvános vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés esetén készítendő üzleti terv és üzleti jelentés kötelező tartalmi elemei:

I.

Üzleti terv

1. az ajánlattevő neve és székhelye (címe),

2. a vételi ajánlattal érintett részvénytársaság társaság neve, székhelye,

3. a közreműködő forgalmazó neve, székhelye,

4. a vételi ajánlat közzétételének helye,

5. a vételi ajánlattal érintett részvénytársaság jövőbeni működésére vonatkozó üzletpolitikai elképzelések bemutatása – ideértve azt is, hogy a befolyásszerzés miként érinti a részvénytársaság munkavállalóit -, amely részletezi az ajánlattevő által a társaság üzleti tevékenysége lényeges megváltoztatásának irányát és ennek okát.

II.

Üzleti jelentés

1. az ajánlattevő neve és székhelye (címe),

2. a vételi ajánlattal érintett részvénytársaság társaság neve, székhelye;

3. az ajánlattevő cég történetének, illetve üzleti tevékenységének rövid bemutatása;

4. az ajánlattevő vezető tisztségviselőinek és felügyelő bizottságának rövid bemutatása;

5. az ajánlattevő, illetve az ajánlattevőben befolyással rendelkezők, valamint a részvénytársaság, illetve az abban befolyással rendelkezők között létrejött esetleges megállapodások részletes ismertetése, ha azok kihatással lehetnek a vételi ajánlat értékelésére;

6. az ajánlattevő, illetve az ajánlattevőben befolyással rendelkezők, valamint a részvénytársaság, illetve az abban befolyással rendelkezők, illetve a részvénytársaság vezető tisztségviselői között létrejött esetleges megállapodások részletes ismertetése, ha azok kihatással lehetnek a vételi ajánlat értékelésére;

7. az ajánlattevő pénzügyi helyzetének bemutatása és az abban beállt változások ismertetése;

8. az ajánlattevő nyilatkozata arról, hogy a vételi ajánlat teljesítésére megfelelő fedezettel rendelkezik és ennek bemutatása;

9. ha az ajánlat ellenértéke nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeit is tartalmazza:

a) az ellenértékként felajánlott értékpapírok kibocsátójának neve, és kapcsolata az ajánlattevővel;

b) az értékpapírok lényegi jellemzői, feltételei;

c) ha az értékpapír tőzsdén jegyzett értékpapír, a legutolsó 12 hónap forgalmára vonatkozó információk (minimális ár, maximális ár, átlagár, mennyiség);

d) az értékpapírnak az ellenérték megállapítása során figyelembe vett ára, kiszámításának módja;

10. a vételi ajánlatban és az üzleti jelentésben szereplő adatok, információk valóságára vonatkozó felelősségvállaló nyilatkozat.”

2. számú melléklet a 2001. évi …. törvényhez

“9. számú melléklet az 1996. évi CXI. számú törvényhez

A részvénytársaság igazgatóságának a nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos véleményének kötelező tartalmi elemei:

1. a részvénytársaság neve, székhelye;

2. a véleményezés dátuma;

3. a vételi ajánlat összefoglalása, kitérve az ajánlat alapvető feltételeire (ellenérték, az ajánlat elfogadásra rendelkezésre álló időszak, fizetés módja);

4. nyilatkozat arról, hogy a részvénytársaság vezető tisztségviselői betöltenek-e vezető állást, illetve rendelkeznek-e befolyással az ajánlattevőnél, illetve az ajánlattevőben befolyással rendelkezőnél, illetve milyen más kapcsolat áll fenn az említettekkel;

5. a részvénytársaság tulajdonosi struktúrája, a legalább öt százalékos szavazati joggal rendelkező személyek felsorolása, a részvényeik darabszáma és a szavazataik számának feltüntetése;

6. az igazgatóságának véleménye arról, hogy az a vételi ajánlatban illetve az üzleti jelentésben szereplő mely információ félrevezető, vagy nem felel meg a valóságnak, az igazgatóság tudomására jutott, az állítást alátámasztó kiegészítő információkat meg kell adni;

7. a véleményben ki kell térni arra is, hogy a befolyásszerzés miként érinti a részvénytársaság munkavállalóit;

8. a részvénytársaság igazgatóságának javaslata a vételi ajánlat elfogadására, vagy  annak elutasítására a javaslat részletes indokolásával; ha bármely igazgatósági tag véleménye eltér a javaslattól, vagy tartózkodott a javaslat meghozatala során, akkor ezt a tényt indokolás mellett fel kell tüntetni;

9. ha a társaság igazgatósága független pénzügyi tanácsadót bízott meg:

a) a független pénzügyi tanácsadó megnevezése,

b) arra vonatkozó nyilatkozat, hogy a tanácsadó esetében nem áll fenn olyan érdekellentét, amely befolyásolja a tanácsadó azon képességét, hogy elfogulatlan jelentést adjon.”

Indokolás

a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) alapvetően az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében szükséges jogharmonizációs rendelkezéseket, illetve néhány – a jogalkalmazás során felmerült probléma rendezésére vonatkozó – előírást tartalmaz.

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) kétirányú módosítása szükséges: egyrészt – a közösségi támogatási szabályozással való összhang megteremtése érdekében – meg kell határozni az állami támogatás fogalmát, másrészt korszerűsíteni kell azt a szervezetet, amely a támogatási szabályok érvényesítését garantálja. Ugyancsak az állami támogatási rendszer közösségi szabályozásával való teljes összhang megteremtése a a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) módosításának elsődleges célja.

A közösségi állami támogatási szabályokkal való fokozatos harmonizációt Magyarország már 1991-ben, az Európai Megállapodás aláírásakor vállalta. A közösségi szabályok szerint az adókedvezményeknek is a közvetlen állami támogatások nyújtásával megegyező feltételeknek kell megfelelniük. A közösségi szabályok szerint a következőket kell figyelembe venni:

a) Állami támogatás az az adókedvezmény is, amely valamely vállalatot, vállalatcsoportot, iparágat, vagy egy meghatározott termék termelését kedvezményezi, vagy csak az ország egy meghatározott részében érvényesíthető, illetve más korlátozó feltételhez (például a beruházás nagyságához) kötődik. A közösségi szabályozás az állami támogatások rendszerére különböző feltételeket ír elő, amelyek a támogatás céljára, a támogatás (általában a céltól függő) maximális értékére vonatkoznak.

b) Működési támogatás az az adókedvezmény is, amely nem egy konkrét beruházás, projekt megvalósításához kapcsolódik, hanem – anélkül, hogy a kedvezmény összege a beruházás összegével arányosítva lenne – egy vállalat egészére vonatkozik. A működési támogatás a közösségi szabályok értelmében általában tilos.

c) Ha egy vállalkozás olyan támogatást kap, amely nincs összhangban a közösségi szabályozással, a támogatást (kamattal növelten) vissza kell fizetni. Ennek elmaradása esetén a behajtásról a kormányzat köteles gondoskodni.

Az Európai Bizottság által 2000. végén publikált csatlakozási stratégiai dokumentum szerint a Verseny fejezet lezárására 2001. második felében kerülhet sor. A lezárásnak előfeltétele, hogy a jelölt ország minden támogatása, valamint a támogatásokra vonatkozó ellenőrzési eljárás a közösségi acquis-val teljes összhangba kerüljön. Ez ugyancsak szükségessé teszi a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény módosítását.

Az államháztartás pénzügyi rendszere – bár az eddigi változtatások jelentős eredményeket hoztak – még közel sem felel meg maradéktalanul az Európai Unióhoz való csatlakozás, a szigorú és átlátható közpénz-felhasználás követelményeinek, a takarékos, de hatékony állammal szemben támasztott elvárásoknak.

Az Államadósság Kezelő Központ Rt. 2001. március 1-jétől – törvényi felhatalmazás alapján – a Magyar Államkincstárból kivált, és kizárólagos állami tulajdonú részvénytársaságként működik. A reform következő lépéseként szükséges az Államháztartási Hivatal (ÁHH) létrehozása a Magyar Államkincstárból való kiválással. Az ÁHH a pénzügyminiszter felügyelete alatt működő, országos hatáskörű, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, mely egyes feladatait a területi államháztartási hivatalok útján látja el. Az ÁHH a költségvetés végrehajtásában meghatározó szerepet tölt be, amelynek keretében lehetőség lesz a Maasthricht-i követelményeknek megfelelő elszámolások információs hátterének megteremtésére.

A jelenlegi módosítás egyrészről a Magyar Államkincstár feladatainak szétválasztását célozza, másrészről pedig néhány új feladatot ír elő. A szétválasztás szükséges, hiszen csak ezek után lehet további feladatokat az intézményekre telepíteni. Az ÁHH kiválása után a Magyar Államkincstár a fennmaradó feladatokat 2001. folyamán még költségvetési szervként, 2002. január 1-től részvénytársasági formában (Magyar Államkincstár Rt.) látja el. Ez az új szervezeti státusz lehetővé teszi, hogy a Magyar Államkincstár Rt-nek egyértelmű helye és meghatározott szerepe legyen a pénzpiacon, a pénzforgalmat és pénzügyi műveleteket szabályozó törvények, rendeletek hatálya terén. Ugyancsak az új jogállást indokolja, hogy ezáltal elősegíthető a kincstári körön kívüli jelentős számú ügyféllel, illetve a többi pénzpiaci szereplővel a partneri viszony kialakítása.

Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése egy hosszú folyamat, melyet nem lehet egy lépésben azonnal megvalósítani. Az intézmények szétválasztása, státuszuk rögzítése és a területi szervekkel való kapcsolatuk kiépítése a soron lévő feladat. A hosszabb távú változtatások
– nyilvántartási rendszer, a számvitel újragondolása, az előzetes ellenőrzési rendszer bevezetése, valamint a költségvetési tervezés és végrehajtás átalakítása – csak ez után, erre épülve hajthatók végre. A végső cél a közpénzfelhasználás szigorúan ellenőrzött rendszerének  megvalósítása.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) módosítását szintén az állami támogatásokra vonatkozó EU jogharmonizációs követelmény indokolja, hiszen az “állam” kifejezés magában foglalja az önkormányzatokat is. Mivel a helyi adók esetében az önkormányzatok kedvezmény-nyújtási lehetősége gyakorlatilag korlátlan, a vállalkozókat terhelő helyi adónemek esetében is előfordul, hogy a rendeletbe iktatott kedvezmény, mentesség állami támogatásnak minősül. Természetesen nem minden állami támogatás tiltott, sőt a közösségi jog számos olyan kivételt határoz meg, amikor adható támogatás, azonban ennek nagysága mindenképp korlátos és a közös európai piaccal való összeegyeztethetőségét a Bizottság jogosult eldönteni. A Bizottság döntését természetesen meg kell előzze a támogatás (adókedvezmény, adómentesség) bejelentése és indokolása. Ha a Bizottság eljárása során azt állapítja meg, hogy a támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal, akkor a támogatás nem ítélhető meg, nem nyújtható. Ha az önkormányzatok olyan támogatást nyújtanak, melyet a Bizottság nem hagyott jóvá, akkor azt (kamattal növelt összegben) vissza kell fizetni. A visszafizetés elmaradása esetén a behajtásáról a központi kormányzat gondoskodik.

Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az önkormányzatok által alkotott rendeletek EU normákkal való inkompatibilitása, illetve, hogy az atomizált önkormányzati adóhatóságnak ne kelljen a Bizottság előtti eljárásban részt vennie, az önkormányzati adóhatóságot ne terhelje előzetes bejelentés, indokolt, hogy a Htv-ben lefektetett, jelenleg széleskörű önkormányzati kedvezmény-nyújtás lehetősége kizárólag a vállalkozónak nem minősülő magánszemélyekre korlátozódjék.

A Javaslat hatásaként összességében a csatlakozástól – tekintettel a realizált helyi adóbevételre, a jelenleg élvezett adókedvezmények, adómentességek összegére, fajtáira – évente, a mentességek, kedvezmények fokozatos megszűnése okán az önkormányzatok kb. 3-5 milliárd forint bevételnövekményre számíthatnak. A csatlakozás időpontjáig továbbra is lehetőség lesz bármely adópreferenciát megfogalmazni a rendeletben, sőt a határozott idejű kedvezmények a csatlakozást követően még 5 évig továbbélhetnek.

A vállalkozók viszonylag csekély hányadát érinti kedvezőtlenül a változás, tekintve, hogy a kisebb méretű, ám jelentős számú adózói kör számára az önkormányzat továbbra is – akár teljes körű – adómentességet fogalmazhat meg. Emellett a határozott idejű kedvezményt, mentességet élvező (többségében nagy volumenű) vállalkozások adóelőnyüket lejáratig, legfeljebb a csatlakozást követően még 5 évig igénybe vehetik.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) módosítása – amely a csatlakozás időpontjában lép hatályba – harmonizálja a cégbírósági eljárási illetékre irányadó rendelkezéseket a tőkeemelésre vonatkozó közvetett adókról szóló 335/69. (EGK) tanácsi irányelvvel, valamint eleget tesz a kis- és középvállalkozások átruházásáról szóló 94/1069. (EGK) bizottsági ajánlásnak.

Az említett irányelv szerint a gazdasági társaságok létéhez kapcsolódó megalakulást, tőkeemelést a tőke értékére, mint adó (illeték) alapra vetített 1 százalékot meg nem haladó “tőke illetékkel” lehet terhelni. Mivel hazánk jogrendszerében a “tőkeilletéket” az Itv-ben szabályozott cégbírósági eljárási illetékkel lehet azonosítani, így annak hatályos 2 százalékos mértékét 1 százalékra mérsékeli a Javaslat.

Az említett ajánlásnak megfelelően a Javaslat szerint az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnése esetén, ha azt az örökös vagy megajándékozott a megszerzett – kizárólag üzleti célú ingó- és ingatlan – vagyonnal folytatja, akkor illetékkedvezményben részesül.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Bűnügyi Igazgatósága 1999. januárjában kezdte meg működését az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: APEH tv.) alapján. A két éves működés a nyomozó hatóság szervezetét érintően rámutatott arra, hogy hiányoznak a törvényből az adóhatóság vezetőjének (az APEH elnökének) a nyomozó hatóság munkája feletti irányítási és ellenőrzési jogosítványai, illetőleg, hogy egyes kérdésekben a törvény jelenlegi szabályozása nem biztosítja a nyomozati munka hatékonyságát. Ezért a Javaslat kiegészíti a törvényt az APEH elnökének a Bűnügyi Igazgatóság tevékenységéhez kapcsolódó feladataival és jogosítványaival, a nyomozati munkához kapcsolódóan módosítja az elfogás szabályait és lehetővé teszi, hogy az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bűncselekménnyel okozott kár tekintetében az állam nevében a polgári jogi igényt az APEH terjessze elő.

A részvénytársaságok felvásárlásával kapcsolatos rendelkezések 1998. június 16. napján váltak hatályossá az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) önálló részeként. Az azóta eltelt időszak tapasztalatait alapul véve kidolgozott módosítási javaslat célja a folyamatok átláthatóbbá tétele és a felügyelet intézkedési jogkörének bővítése, a kisbefektetők érdekeinek hatékonyabb védelme érdekében. A Javaslat az Épt. önálló fejezeteként fogalmazza meg a szükséges rendelkezéseket, továbbá megfelelően kiegészíti a törvény hatályát, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) intézkedési és szankcionálási jogkörét a jogszabályok megsértése esetében.

Alapvető koncepcionális változást jelent, hogy kiterjesztésre kerül a szabályrendszer alkalmazása a befolyásszerzés minden módjára. A tapasztalatok szerint ugyanis az egyes részvénytársaságok felett sokféle módon lehet úgy befolyásra szert tenni, hogy az nem tartozik a vállalatfelvásárlás szűkebb fogalmába, mivel nem a részvények felvásárlása útján megy végbe. Így például a részvényesek között megkötött – sokszor nem nyilvános – megállapodások, opciós jogok szerzése stb. útján szerezhet egy tulajdonos, vagy tulajdonos csoport olyan mértékű befolyást, amelynek gyakorlása a többi részvényes tulajdonosi jogának gyakorlását korlátozza.

A folyamatok átláthatóságának növelése érdekében széleskörű bejelentési és közzétételi kötelezettséget állapít meg a Javaslat. Ezzel megvalósul a befektetők megfelelő tájékoztatása. A 33 százalékot meghaladó befolyásszerzést a Javaslat nyilvános vételi ajánlat megtételéhez köti. Eszerint az a tulajdonos, aki egy részvénytársaságban 33 százalékot meghaladó részesedést kíván szerezni – ezt megelőzően – a Felügyelet által engedélyezett és ellenőrzött módon nyilvános vételi ajánlatot köteles tenni a részvénytársaság összes, tulajdonában nem álló részvényére. A Javaslat részletesen szabályozza az ajánlattétel módját, tartalmát, az ajánlati ár meghatározását, az ajánlattétel lebonyolításának módját.

A Javaslat összhangban van a gazdasági társaságokról szóló törvény azon szabályaival, amelyek a jelentős befolyásszerzés esetére írnak elő a kisebbségi tulajdonosokat védő szabályokat.

A Felügyelet lehetőséget kap arra, hogy a részvénytársaságban befolyást szerző – egyébként a felügyelete alá nem tartozó – tulajdonossal szemben intézkedéseket hozzon, szankciókat alkalmazzon abban az esetben, ha a törvény rendelkezéseit sértő módon szerez befolyást a részvénytársaságban. A szankció a tulajdonos szavazati jogának felfüggesztése, illetőleg pénzbírság lehet.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) módosítását elsődlegesen az teszi szükségessé, hogy a Hpt. módosításáról szóló 2000. évi CXXIV. törvény 2000. december 12-i zárószavazása során koherencia-zavar keletkezett, amelyet – mivel a zárószavazás már megkezdődött – az Országgyűlésnek nem volt módjában orvosolni.

A koherencia-zavar abból adódott, hogy a Javaslat a Felügyeletnek rendelkezésalkotási jogot biztosított volna, amelyhez módosítani javasolta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt. Ezen Javaslat nem kapta meg a szükséges minősített többséget, ugyanakkor az eredeti – minősített többséget nem igénylő – rendelkezések között több helyen új elemként érintve lett a felügyeleti rendelkezés. E mellett a Felügyelet rendelkezési joga egyidejűleg bekerült az értékpapír törvénybe (a hatályos törvény szerint felügyeleti rendelkezés tartalmazza a befektetési szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségét), valamint a Felügyelet státuszáról szóló törvénybe.

A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jht.) módosításának célja a hitelnyújtás gyorsítása és a jelzáloghitelek más hitelintézettől történő megvásárlásának egyszerűsítése.

A lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény ( a továbbiakban: Ltp) módosításának célja a vállalt jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése. A Javaslat a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénnyel együtt csatlakozásunk időpontjától biztosítja a teljes harmonizációt a közösségi szabályozással.

A Javaslatnak az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvénnyel (a továbbiakban: Art.) összefüggő rendelkezései a hallgatói hitelnek a 2001. szeptemberében kezdődő tanévtől történő bevezetéséhez garanciális szabályokat fogalmaznak meg.

Részletes indokolás

I. Fejezet

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása

az 1. §-hoz

A Javaslat célja az állami támogatás fogalmának, mint általános közkiadási korlátnak a közösségi jog alapján történő bevezetése.

a 2. §-hoz

A cím szövegének módosítása a kincstári szervezetrendszer átalakítása miatt szükséges.

a 3. §-hoz

Az államháztartás alrendszerei költségvetése végrehajtásának pénzügyi lebonyolításában résztvevő szervezetek köre (Magyar Államkincstár, Államadósság Kezelő Központ Rt.) kiegészül a Magyar Államkincstárból (Kincstár) 2001. július 1-től kiváló Államháztartási Hivatallal (ÁHH). A Javaslat meghatározza az ÁHH felügyeleti rendszerét, költségvetési jogállását, az egyes feladatok ellátásának szervezeti feltételeit, vezetőinek kinevezési és felmentési rendjét. Rögzíti továbbá, hogy az ÁHH az Áht-ban és egyéb jogszabályokban meghatározottak szerint a Kincstár jogutódja.

a 4. §-hoz

Az ÁHH létrejöttével a Kincstár feladatai átalakulnak. A Javaslat (1) bekezdése az ÁHH tevékenységi körének felsorolását tartalmazza. A (2)-(4) bekezdések a Kincstár feladatait és ahhoz kapcsolódó jogosultságait  határozzák meg.

az 5. §-hoz

A feladatok szétválasztása miatt e § rendelkezik a kincstári egységes számla elleni inkasszó benyújtásának tiltásáról.

a 6. §-hoz

A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a kincstári egységes számla mindenkori egyenlege betétként, az Magyar Nemzeti Bank mellett más hitelintézetnél is elhelyezhető legyen.

a 7. §-hoz

Az ÁHH kiválása után a Kincstár a fennmaradó feladatokat 2001. folyamán még költségvetési szervként, 2002. január 1-től a Magyar Állam tulajdonában álló részvénytársasági formában látja el. Ennek következtében a törvény kiegészül két §-al, amely a Magyar Államkincstár Rt. létrehozásának és működésének lényeges kereteit rögzíti, meghatározza bevételeit, továbbá deklarálja, hogy a Magyar Államkincstár Rt. a jogok és kötelezettségek tekintetében a Kincstár jogutódja.

a 8. §-hoz

Uniós csatlakozásunk miatt szükséges, hogy azok az állandóan visszatérő ismétlődő szabályok, amelyek a garanciavállalásra vonatkoznak, és évenként a költségvetési törvényben szerepeltek eddig, ezek után az Áht-ba kerüljenek át. Ennek eredményeként az Unióval összefüggő fejlesztési pénzintézetek, továbbá egyéb nemzetközi és hazai fejlesztési bankok garanciavállalásai rendszerszerűen jelennek meg az államháztartásban.

a 9. §-hoz

A pénzügyminiszter feladatainak pontosítása szükséges a kincstári szervezetrendszer átalakítása, az ÁHH létrehozása miatt.

a 10-12. §-hoz

A módosítás annak érdekében szükséges, hogy az átalakuló kincstári szervezetrendszerben megosztásra kerüljenek az ÁHH és Kincstár között azon feladatok, amelyek a hatályos szabályok szerint a Kincstár hatáskörébe tartoznak. A feladatmegosztás módosulásából adódóan megváltoznak azok a szövegrészek is, amelyek az új szervezeti működés következtében a résztvevők, a Kincstár és az ÁHH helyi önkormányzatokkal kapcsolatos jogosultságait szabályozzák.

a 13. §-hoz

A módosítás a költségvetési szervek központi illetményszámfejtéséről és az ezzel kapcsolatos adatvédelemről rendelkezik.

a 14. §-hoz

A Javaslatban szereplő, egyrészt a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összefüggő feladatok teljesítése, másrészt a kincstári szervezetrendszer átalakítása miatt szükséges a Kormány, illetve a pénzügyminiszter rendeletalkotásra szóló felhatalmazásának kiegészítése.

II. Fejezet

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása

a 15. §-hoz

A közösségi szabályozás szerint az adókedvezmények is állami támogatásnak minősülnek, ezért kizárólag a közvetlen támogatás nyújtásával megegyező feltételek mellett biztosíthatók. Az adózó a hatályos társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint a legalább 3, vagy 10 milliárd forint értékű, termékelőállítást szolgáló beruházás megvalósításához kapcsolódó adókedvezményeket 2011-ig igénybe veheti. A Javaslat az alkotmányossági követelményekre tekintettel a már szerzett jogon alapuló adókedvezmények igénybevételét nem korlátozza, ugyanakkor a csatlakozás időpontjától korlátozza a jogszerzés lehetőségét.

a 16. §-hoz

A Javaslat a közösségi szabályokkal összhangban – figyelemmel az alkotmányossági követelményekre is – a csatlakozás időpontjától új adókedvezményt (fejlesztési adókedvezmény) fogalmaz meg, amely kérelem alapján, a Kormány egyedi engedélye szerint vehető igénybe. Az egyedi engedélyezési eljárást a közösségi szabályozás elvárásainak maradéktalan érvényesítése, a hatáskörnek a Kormányhoz telepítését pedig az engedélyezés során mérlegelendő szempontok összetettsége, az eljárás nyilvánossága indokolja.

Az adókedvezmény alapvető feltétele a vállalkozás által kidolgozott fejlesztési program keretében megvalósított, legalább 10 milliárd forint értékű (gazdaságilag hátrányos térségekben 5 milliárd forint értékű), nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű beruházás. A közösségi szabályozás szerint ugyanis a támogatás kizárólag kidolgozott, részletes program alapján, a programhoz kapcsolódóan biztosítható.

A nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű beruházás további törvényi feltétele, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését, vagy az előállított termék, a termelési eljárás alapvető változását eredményezze, valamint munkahelyet teremtsen, vagy a kis– és középvállalkozások beszállítóként való igénybevételével járjon. A beruházási értéknek legalább a felét új eszközök beszerzése, előállítása révén kell megteremteni, ugyanakkor a beruházási értékben – korlátozott arányban – felújítási kiadás is megjelenhet.

A Javaslat az ún. érzékeny ágazatba, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba, valamint a halászati ágba tartozók esetében kötelezővé teszi további feltételeknek a kormányrendeletben való megfogalmazását, annak érdekében, hogy ezeken a területeken mindig biztosítható legyen a közösségi szabályozással való összhang. Az érzékeny ágazatok meghatározását – a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások előzetes bejelentési kötelezettségéről és annak Európai Megállapodással való összhangjának vizsgálatáról szóló 76/1999. (V. 26.) Korm. rendelet hatályos fogalmának megfelelően – a Javaslat szerint a törvény tartalmazza. 

A Javaslat az adókedvezmény feltételei mellett tartalmazza az engedélyezési eljárás legfontosabb szabályait is; a kérelmet a Pénzügyminisztériumnál kell előterjeszteni; a Pénzügyminisztérium felhatalmazást kapna arra, hogy a formai vagy tartalmi okból hiányos kérelmeknek a Kormány elé terjesztését megtagadja. A nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése végett a Javaslat az adózók számára bevallási, az adóhatóság számára adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő.

Az adókedvezmény következtében kieső adóbevétel nagysága az előzetes becslések szerint évente meghaladhatja a 60 milliárd forintot.

a 17. §-hoz

A Javaslat szerint az adókedvezmény a társasági adó mértékéig, vagy – a kormányrendelet eltérő rendelkezése alapján – legfeljebb annak 70 százalékáig érvényesíthető.

a 18. §-hoz

A Javaslat szerint – a törvény felhatalmazása alapján kiadott –kormányrendelet tartalmazná az adókedvezmény iránti kérelem részletes formai és tartalmi elemeit (például nyomtatványon történő benyújtás, ellenjegyzési kötelezettség előírása, illetve a fejlesztési program bemutatása, szakértői vélemények, nyilatkozatok, adatok, számítások biztosítása). Szintén a kormányrendelet rendelkezne a gazdaságilag hátrányos térségekről, valamint az ún. érzékeny ágazatokban beruházók számára előírt külön feltételekről (például az alternatív telephelyen történő megvalósítás költségeinek kötelező bemutatásáról).

III. Fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

a 19. §-hoz

A Javaslat az önkormányzati rendeleteknek a közösségi támogatási szabályokkal az összhangját úgy teremti meg, hogy korlátozza az önkormányzatok kedvezmény-nyújtási lehetőségét, illetve előírja, hogy az önkormányzat az adott adónemben valamennyi vállalkozó számára csak azonos adómértéket állapíthat meg rendeletében. (A vállalkozókat – ezen minőségükben – négyféle adónem terhelheti: építményadó, telekadó, vállalkozók kommunális adója, helyi iparűzési adó.) Fontos összefüggés ugyanakkor, hogy az önkormányzat a magánszemélyek számára továbbra is megállapíthat adóelőnyt jelentő rendelkezéseket.

a 20. §-hoz

A Javaslat szerint a helyi iparűzési adó nem terjedne ki a külföldön végzett tevékenységre.

Ennek megfelelően egyrészt az értelmező rendelkezések kibővülnek a megfelelő fogalom-meghatározásokkal, másrészt e § rendelkezik arról, hogy a külföldön végzett tevékenységből származó nettó árbevétel figyelmen kívül hagyása mellett az ehhez kapcsolódó (ezzel arányos) korrekciós tételek (anyagköltség, ELÁBÉ, közvetített szolgáltatás értéke) se legyenek figyelembe véve az adóalap-képzés során.

a 21. §-hoz

A Javaslat nem zárja ki teljesen az önkormányzat kedvezmény-nyújtási lehetőségét a vállalkozók számára sem. A Javaslat szerint az iparűzési adóban – az önkormányzat döntése alapján – a kisebb méretű vállalkozók adómentességet, adókedvezményt élvezhetnek. Ennek megfelelően az önkormányzat mentesség- illetve kedvezménynyújtási kompetenciája arra korlátozódik, hogy döntsön a Javaslat szerinti adópreferencia alkalmazásáról, továbbá, hogy a törvényi keretek között az adópreferencia konkrét szabályait meghatározza.

Az önkormányzat az önkormányzati adópreferencia kidolgozása – a rendeletalkotás – során kizárólag arról dönthet, hogy mekkora összegű, legfeljebb azonban 2 millió forintot meg nem haladó adóalapig kívánja kedvezményezni a vállalkozókat illetve, hogy milyen nagyságrendű lehet az igénybe vehető kedvezmény összege. Ekkor sem lehet azonban a kedvezményezett vállalkozók egyes csoportjai számára eltérő szabályokat alkotni.

Mindezen rendeletalkotási korlátozásokra azért van szükség mert csak ezen szabályok alapján érhető el, hogy a helyi adókban a vállalkozók számára adott kedvezmény, mentesség ne legyen ellentétes a közösségi előírásokkal.

a 22. §-hoz

A Javaslat 20. §-ának rendelkezéséhez kapcsolódóan a Htv. 52. § 22. pontjának a) alpontjának módosítása kiveszi a nettó árbevétel fogalmából a külföldön végzett tevékenységből származó nettó árbevételt. Ezen túlmenően a Htv. 52. §-ának új 39. pontjában a Javaslat meghatározza a külföldön végzett tevékenység fogalmát. A Javaslat egymással összefüggő 20. és 22. §-át 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.

IV. Fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

a 23. §-hoz

A Javaslat az egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó örökösét a kizárólag üzleti célt szolgáló vállalkozói vagyon megszerzésére tekintettel, valamint – az ilyen kisvállalkozás megszűnését követően – a vállalkozói vagyont ajándékozás jogcímen megszerző megajándékozottat részesíti illetékalap kedvezményben. A kedvezmény feltétele, hogy a vagyonszerző vállalkozást a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése évének utolsó napjától számított legalább három évig egyéni vállalkozói igazolvánnyal folytassa. A Javaslat szerint a forgalmi értéket 50 százalékkal, de legfeljebb 5 millió forinttal csökkentett összegben kell megállapítani, ha a vállalkozói vagyon haszonélvezetét vagy tulajdonjogát a túlélő házastárs szerzi meg. Minden más örökös pedig az illetékalap 25 százalékkal, de legfeljebb 2,5 millió forinttal csökkentett összege után fizeti az öröklési illetéket. Az előzőekben említett örökössel azonos mértékű kedvezményt kap a vállalkozói vagyonra nézve a vállalkozást folytató megajándékozott is. Lényeges, hogy a kedvezmény csak magánszemély örökös, illetve megajándékozott vagyonszerzése esetén alkalmazható.

A Javaslat meghatározza a kisvállalkozás folytatásával kapcsolatos nyilatkozatok megtételének, valamint a vállalkozás egyéni vállalkozói formában történő működtetésére előírt feltételek teljesülésének igazolási rendjét. Emellett szankciót helyez kilátásba arra az esetre, ha az egyéni vállalkozás folytatására megállapított határidő eltelte előtt az egyéni kisvállalkozást elháríthatatlan ok hiányában a kedvezményben részesülő vagyonszerző megszünteti.

a 24. §-hoz

A 335/69. (EGK) tanácsi irányelv tartalmazza a gazdasági társaságok ún. tőkeilletékére vonatkozó EU szabályokat. Ezek lényege, hogy a gazdasági társaságok létéhez kapcsolódó megalakulást, beolvadást, tőkeemelést stb. adó (illeték) terhelheti, azonban a tőke értékére mint adóalapra vonatkozó mérték nem haladhatja meg az 1 százalékot.

Az említett irányelvvel való összhang megteremtése érdekében a Javaslat a cégbírósági eljárási illetéket – amely a magyar jogrendszerben a “tőkeilleték”-kel azonos tartalmú fizetési kötelezettséget jelent – a jelenleg hatályos 2 százalékról 1 százalékra csökkenti. Ezzel egyidejűleg a cégbejegyzés, valamint a tőkeemelés után fizetendő illeték 1999. január 1. óta hatályos alsó határárát megemeli.

a 25. §-hoz

A Javaslat kiegészíti az Itv. értelmező rendelkezését. Meghatározza az egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó fogalmát. A Javaslat szerint
– összhangban a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvénnyel – kisvállalkozó az az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély lehet, akinél éves szinten az összes foglalkoztatott létszáma az 50 főt nem éri el és éves nettó árbevétele legfeljebb 700 millió forint.

Mivel az egyéni kisvállalkozó magánvagyona és vállalkozói vagyona nem különül el egymástól, ezért a Javaslat meghatározza az öröklésnél, illetve ajándékozásnál vállalkozói vagyonként figyelembe vehető vagyontárgyakat. Lényeges, hogy a személygépkocsit és lakástulajdont, valamint az azokra vonatkozó vagyoni értékű jogot – e vagyontárgyak jellegére tekintettel – a Javaslat nem tekinti a vállalkozói vagyon részének.

a 26. §-hoz

A Javaslat deklarálja, hogy az Itv. módosításai az Európai Közösség mely jogszabályaival való összhangot teremtik meg.

V. fejezet

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény módosítása

a 27-28. §-hoz

A hatályos APEH tv. nem rendezi az APEH elnöke és a Bűnügyi Igazgatóság viszonyát, nem határozza meg az elnöknek a Hivatal bűnüldözési tevékenységével kapcsolatos feladatait, illetőleg – helyenként megvonva tőle bizonyos jogosítványokat – nehezíti a nyomozóhatóság tevékenységének elnöki irányítását, ellenőrzését.

A Javaslat ezért rendelkezik arról, hogy a Bűnügyi Igazgatóságot a Hivatal elnökének irányítása mellett vezeti a bűnügyi igazgató, illetőleg a nevesíti az elnök irányító jogkörébe tartozó feladatokat, mint például a törvényes működésről, a feladatok végrehajtásáról történő gondoskodást, vagy a munkáltatói jogok gyakorlását a bűnügyi igazgató felett.

a 29. §-hoz

A hatályos szabályok szerint a Hivatal köztisztviselői közül a bűnügyi igazgató javaslatára az elnök nevezi ki és menti fel az adónyomozót. Az adónyomozónak az ellátandó feladathoz szükséges szakmai felkészültségét, rátermettségét a bűnügyi igazgató körültekintően fel tudja mérni, ezért a Javaslat – az elnöki egyetértési jog fenntartásával – a kinevezés és a felmentés jogát a bűnügyi igazgató hatáskörébe utalja.

Az adónyomozókra a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény rendelkezései az irányadók, mely törvény nem ír elő a munkáltató felé bejelentési kötelezettséget az adónyomozó számára, ha ellene szabálysértési vagy büntetőeljárás folyik. A nyomozó hatósági munka szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az adónyomozók feddhetetlensége, ezért a módosítás ezekre az esetekre külön bejelentési kötelezettséget ír elő az adónyomozó számára.

a 30-31. §-hoz

Az APEH tv. a Hivatal bűnüldözési feladatai, illetőleg az adónyomozói intézkedések között szabályozza az elfogás, a feltartóztatás és az előállítás intézményét. A szabályozás következetlen az elfogás tekintetében, ugyanis azt csak a Bűnügyi Igazgatóság hatáskörébe nem tartozó bűncselekmények kapcsán nevesíti, míg a Bűnügyi Igazgatóság hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel összefüggésben erről nem rendelkezik, pedig ez esetekben is a hatóság elé állítás szükséges előzménye a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személy elfogása. A módosítás ezt a szabályozási hiányosságot orvosolja, kiegészítve azzal, hogy mind a Bűnügyi Igazgatóság, mind a más nyomozóhatóság hatáskörébe tartozó bűncselekmények esetén lehetővé teszi azon személy elfogását és hatóság elé állítását, aki ellen törvény vagy nemzetközi szerződés alapján elfogatóparancsot adtak ki, vagy akinek személykörözésben elfogását rendelték el.

a 32. §-hoz

A Bűnügyi Igazgatóság központi adatállományába csak a törvényben meghatározott személyek tekinthetnek be, akik között a hatályos szabályok szerint a Hivatal elnöke nem szerepel. Az irányítási, illetőleg ellenőrzési feladatok ellátásához azonban elengedhetetlen, hogy a Hivatal elnöke szükség esetén megismerhesse a központi adatállományba tartozó adatokat. Ezért a Javaslat a betekintési jogot kiterjeszti az elnökre is.

a 33. §-hoz

A büntetőeljárásról szóló törvény szerint a nyomozóhatóság biztosítási intézkedést elsősorban akkor tehet, ha a zár alá vétel feltételeinek fennállása valószínűsíthető. Zár alá vétel elrendelésére akkor van lehetőség, ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak, illetve vagyoni előny, vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek van hely, továbbá, ha polgári jogi igényt érvényesítenek, és tartani lehet attól, hogy a kielégítést meghiúsítják. Polgári jogi igény érvényesítése esetén további feltétel a magánfél indítványa. A büntetőeljárásban magánfél az a sértett, aki polgári jogi igényt érvényesíthet. Az adóval, költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett csalások sértettje a költségvetés, vagyis az állam. Polgári jogi igényt tehát az állam, illetőleg képviseletében a hatályos szabályok szerint a pénzügyminiszter érvényesíthet. Az eljárás egyszerűsítése érdekében a Javaslat a polgári jogi igény érvényesítésének jogát az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bűncselekménnyel okozott kár tekintetében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalra ruházza.

VI. Fejezet

Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény módosítása

a 34. §-hoz

A Javaslat az Épt. szabályozási körét kiegészíti a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés egyes szabályainak meghatározásával.

a 35. §-hoz

A Javaslat az Épt. fogalomrendszerét módosítja. A közvetett tulajdon, illetve közvetett befolyás fogalma kiterjed olyan esetekre is, amikor nem a részvénytulajdon mértéke biztosít befolyást a részvénytársaság működése felett, hanem a részvényesek közötti megállapodás, visszavásárlási vagy opciós jog. Új fogalomként kerül meghatározásra a független pénzügyi szakértő fogalma, a befolyásszerzés eljárási szabályainak alkalmazása céljára. Szükséges ugyanis annak biztosítása, hogy a kisrészvényesek olyan szakértőtől kapjanak véleményt a befolyásszerzési szándékkal kapcsolatosan, aki a folyamat minden szereplőjétől független.

a 36. §-hoz

A Javaslat a kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységek körét kibővíti a nyilvános vételi ajánlat útján részvénytársaságban történő befolyásszerzés szervezésével, és az ehhez kapcsolódó szolgáltatással.

a 37. §-hoz

A Javaslat az Épt. XIV. fejezetének címét módosítja, mivel a jelenlegi XIV. fejezetet két részre bontja, külön fejezetbe szerkesztve a részvénykönyv vezetésének szabályaira és a részvényesi meghatalmazottra, valamint a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre vonatkozó rendelkezéseket.

a 38. §-hoz

A Javaslat újrafogalmazza a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés szabályait.

Az új 94. § részletesen meghatározza azokat az eseteket, amelyek a befolyás  megszerzését eredményezik. A részvények megvásárlásán túl minden olyan megállapodás megkötése is befolyásszerzésnek minősül, amely lehetővé teszi, hogy a részvényes egyedül, vagy más részvényesekkel együtt jelentősen befolyásolja a részvénytársaság működését. Befolyásszerzésnek minősül minden olyan eset is, amikor a befolyást megszerző nem saját kezdeményezésére, erre irányuló magatartása révén jut a befolyáshoz, hanem azt egyéb körülmények idézik elő.

Az új 94/A. § meghatározza a befolyás mértékének számítási módját, valamint rendelkezik arról, hogy e fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során a szavazati jogot megtestesítő részvényre vonatkozó átváltoztatható kötvényt a részvénnyel, tulajdonosát a részvénytulajdonossal azonos módon kell kezelni.

Az új 94/B. § előírja, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő, öt százalékos mértéket elérő befolyás megszerzését, illetve a megszerzett befolyás megszűnését a befolyást megszerző, illetőleg azt csökkentő tulajdonos két naptári napon belül köteles bejelenteni a Felügyeletnek és a részvénytársaság igazgatóságának. Ugyanez a kötelezettség vonatkozik minden további öt százalékos mértékű befolyásszerzésre, illetőleg a befolyás csökkentésére. Tehát azonos módon be kell jelenteni, ha a befolyással rendelkező tulajdonos befolyása meghaladja a 10, 15, 20, stb. százalékot, illetőleg, ha ezen határok alá csökken, mindaddig, amíg a befolyás mértéke meg nem haladja az 50 százalékot. Ezen felül csak a 75 százalékos, illetőleg a 90 százalékos mérték elérése esetében áll fenn a bejelentési kötelezettség. A bejelentésnek tartalmaznia kell a befolyásszerző, illetve azt elidegenítő, vagy a befolyást biztosító szerződésben résztvevő felek megnevezését, székhelyét, cégjegyzékszámát, az elért befolyás mértékét, a tulajdonosok közötti kapcsolat, vagy hozzátartozói minőség megjelölését. Amennyiben olyan megállapodás alapján kerül sor a befolyás megszerzésére, amelynek alapján a befolyás gyakorlására csak későbbi időponttól kezdődően, vagy valamilyen feltételhez kötötten kerülhet sor, a bejelentésben meg kell jelölni a befolyás gyakorlásának lehetséges kezdő időpontját és feltételeit is. A részvénytáraság igazgatósága a bejelentés kézhezvételét követően haladéktalanul köteles kezdeményezni a bejelentés közzétételét. A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a részvényesi jogok a törvény előírása szerint nem gyakorolhatók mindaddig, amíg a befolyással rendelkező a mulasztást nem pótolja.

Az új 94/C. § szerint, aki nyilvánosan működő részvénytársaságban 33 százalékot meghaladó mértékű befolyást kíván szerezni, előzetesen nyilvános vételi ajánlatot köteles tenni. A nyilvános vételi ajánlat megtételéhez a Felügyelet engedélye szükséges. Amennyiben a jelzett mértékű befolyás nem a befolyással rendelkező közvetlenül erre irányuló magatartása révén jött létre, a nyilvános ajánlatot a befolyásszerzés bejelentésétől számított 30 napon belül kell megtenni. Ha a befolyásszerzés több fél megállapodása alapján jött létre, valamennyi szerződő fél közösen köteles a nyilvános ajánlatot megtenni. A nyilvános vételi ajánlat lebonyolításával forgalmazót kell megbízni.

Az új 94/D. § részletesen szabályozza a nyilvános ajánlattételt. Ezek szerint a nyilvános vételi ajánlatot az ajánlattevő és a forgalmazó köteles jóváhagyásra benyújtani a Felügyeletnek és megküldeni a részvénytársaság igazgatóságának. Ezzel egyidejűleg haladéktalanul köteles gondoskodni a vételi ajánlat közzétételéről, megjelölve azonban, hogy az még nincs jóváhagyva, ezért változhat. Az ajánlattevő köteles a részvénytársaság jövőbeni működésére vonatkozóan üzleti tervet, valamint – ha az ajánlattevő gazdálkodó szervezet – a saját tevékenységéről üzleti jelentést készíteni. E jelentéseket a Felügyeletnek és a részvénytársaságnak is meg kell küldeni, továbbá biztosítania kell, hogy a jelentéseket a társaság részvényesei az ajánlattevő, a forgalmazó, valamint a részvénytársaság székhelyén és valamennyi telephelyén, fióktelepén megtekinthessék. Az üzleti jelentés valóságtartalmáért az ajánlattevő és a forgalmazó egyetemlegesen felelős. Részletesen meghatározza a Javaslat, hogy a nyilvános vételi ajánlatnak milyen információkat kell tartalmaznia. Kimondja továbbá, hogy a vételi ajánlat nem tartalmazhat olyan feltételeket, amelyek a részvényesek tekintetében megkülönböztetést eredményezne. Az ajánlattevőnek rendelkeznie kell az ajánlatban meghatározott részvények megszerzéséhez szükséges ellenérték fedezetével, ami készpénz, magyar, vagy valamely OECD tagállam által kibocsátott állampapír, illetőleg belföldi, vagy OECD tagállamban székhellyel rendelkező bank által kibocsátott bankgarancia lehet.

Az új 94/E. § a Felügyelet eljárását szabályozza. A Felügyelet 15 napon belül dönt a vételi ajánlat elfogadásáról, ha az a törvényes feltételeknek megfelel. A Felügyelet a vételi ajánlatban szereplő információk valóságtartalmát nem vizsgálja, csak a tartalmi kellékek meglétét, illetőleg az ajánlat törvényességét ellenőrzi. Ha ezek megfelelőek, a Felügyelet nem tagadhatja meg a vételi ajánlat jóváhagyását. Amennyiben a benyújtott vételi ajánlat kiegészítésre szorul, erre a Felügyelet az ajánlattevőt legfeljebb öt napos határidő kitűzésével felhívja. Az ajánlat jóváhagyásáról, vagy a jóváhagyás megtagadásáról a Felügyelet határozatban dönt, illetőleg ha a rendelkezésre álló időben a Felügyelet határozatot nem hoz, az ajánlatot jóváhagyottnak kell tekinteni. A határozat kézhezvételét követően az ajánlattevő haladéktalanul köteles közzétenni a felügyeleti eljárás eredményét, és ha a jóváhagyást megkapta, köteles közzétenni a nyilvános vételi ajánlatot, valamint megjelölni az elfogadási nyilatkozat megtételére megadott határidő kezdő és végnapját. A határidő kezdőnapja legkorábban a közzétételt követő második, legkésőbb ötödik nap lehet. Az elfogadási nyilatkozat megtételére megadott határidő legalább 30, legfeljebb 45 nap lehet. A határidő – indokolt kérelemre – egyszer, legfeljebb 15 nappal, a Felügyelet engedélyével meghosszabbítható. Az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapjáig az ajánlattevő, a befolyást biztosító megállapodásban résztvevő felek, illetőleg természetes személy esetében közeli hozzátartozója, az ajánlattal érintett részvényekre kizárólag a vételi ajánlat keretében köthet szerződést, illetőleg a forgalmazó saját számlás ügyletet nem köthet.

Az új 94/F. § fontos garanciális szabályként kimondja, hogy a vételi ajánlatot a részvénytársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére és valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényesére vonatkozóan kell megtenni.

Az új 94/G. § a vételi ajánlat tárgyát képező részvények ellenértékének legkisebb mértékét határozza meg, külön a tőzsdére bevezetett, illetőleg a tőzsdére be nem vezetett részvények esetében. Tőzsdei részvények esetében az ajánlati ár az ajánlat Felügyeletnek történő benyújtását megelőző 180 nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára, de ha az ajánlattevő ezen időszak alatt ennél magasabb áron kötött átruházási szerződést, akkor ezek közül a legmagasabb ár. Ha a részvény megszerzésére opciós szerződés alapján került, vagy kerül sor, a szerződés lehívási árát és díját együttesen kell figyelembe venni. Tőzsdére be nem vezetett részvények esetében a Felügyeletnek történő benyújtást megelőző 180 nap forgalommal súlyozott átlagára, illetőleg az ajánlattevő által ezen időszakon belül kötött átruházási szerződés legmagasabb ára, ha az magasabb. Amennyiben ezen szabályok alapján az ajánlati ár minimuma nem határozható meg, a Felügyelet hagyja jóvá a számítás módját.

Az új 94/H. § a részvénytársaság igazgatóságára vonatkozóan állapít meg rendelkezéseket. Az igazgatóság a vételi ajánlat kézhezvételétől a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőn belül nem hozhat olyan döntést, amely megzavarhatja a befolyásszerzésre irányuló eljárást. Az igazgatóság köteles véleményezni a vételi ajánlatot és azt a részvényesek számára közzé tenni. Az igazgatóság a vételi ajánlat értékelésével független pénzügyi szakértőt is megbízhat. Ebben az esetben a szakértő véleményét is közzé kell tenni.

Az új 94/I. § az elfogadási nyilatkozat megtételére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az elfogadási nyilatkozat megtételére minden, ajánlattal érintett részvény tulajdonosa jogosult, a tulajdonában álló részvények teljes mennyiségére, illetőleg egy részére vonatkozóan. Az elfogadási nyilatkozat nem vonható vissza. A felajánlott részvényeket az ajánlattevő köteles megvásárolni. A vételi ajánlat elfogadására vonatkozó jogosultság gyakorlása során tilos a részvényesek között megkülönböztetést tenni. Az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapján az ajánlattevő és az elfogadó között szerződés jön létre a részvények átruházására vonatkozóan. Az ajánlattevő ezt követően öt munkanapon belül köteles a részvények ellenértékét kifizetni. Ezen időpontot követően – ha az ellenérték kifizetésére nem került sor, az ajánlattevő késedelmi kamat fizetésére köteles. Ha az ellenérték megfizetésére az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapját követő 30 napon belül nem kerül sor, az elfogadási nyilatkozatot tevő elállhat a szerződéstől. Az ajánlattevő – az ajánlatban meghatározott módon – köteles megfizetni az ellenértéket. Amennyiben ez nem, vagy nem kizárólagosan készpénz, vagy tőzsdére bevezetett részvény, az elfogadó kérheti az ellenérték készpénzben történő megfizetését.

Az új 94/J. § kimondja, hogy az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapját megelőző tizenötödik napig bárki jogosult új vételi ajánlat tételére (ellenajánlat), amely akkor tehető közzé és akkor hagyható jóvá a Felügyelet által, ha ez a részvényesek számára kedvezőbb, azaz legalább 5 százalékkal magasabb ellenértéket tartalmaz, mint a vételi ajánlat. Az újabb ellenajánlatban foglalt ellenértéknek az előző ellenajánlatban ajánlott összeget – az ajánlatok komolyságának biztosítása érdekében – 10 százalékkal kell meghaladnia. Az új ellenajánlat jóváhagyásával a korábbi ellenajánlatok és az arra tett elfogadási nyilatkozatok hatályukat vesztik.

Az új 94/K. § az ajánlattevő, illetve a forgalmazó kötelezettségévé teszi, hogy az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő lejártát követő 2 naptári napon belül a vételi ajánlat eredményét a Felügyeletnek bejelentse és ezzel egyidejűleg közzétegye. Ha a vételi ajánlat következtében az ajánlattevő a szavazati jogok több mint 90 százalékát megszerezte, az erre vonatkozó közzétételt követő 30 napon belül az ajánlattevőt vételi jog illeti meg a tulajdonába nem került részvényekre. A kisebbség érdekeinek védelme érdekében a vételi jog gyakorlása során az ellenérték nem lehet kevesebb, mint a vételi ajánlat során alkalmazott ellenérték vagy – ha az magasabb – a részvény könyv szerinti értéke.

A vételi jogával élni szándékozó részvényes e szándékát a Felügyeletnek bejelenti és ezzel egyidejűleg a részvénytársaság hirdetményi lapjában és a tőzsde lapjában közzéteszi. A részvénytársaság a határidőben át nem adott részvényeket érvénytelenné nyilvánítja. A vételi jog mellett a részvények 90 százalékával rendelkező részvényesnek vételi kötelezettsége is van, ha a fennmaradó részvények tulajdonosai kérik, hogy részvényeiket a többségi részvényes vásárolja meg. Ez a rendelkezés szintén a kisbefektetők védelmét szolgálja. Az ellenértékre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a vételi jog esetében.

Az új 94/L. § szankciót, a részvényesi jogok gyakorlásának megvonását tartalmazza arra az esetre, ha a befolyásszerzés az előző rendelkezésekkel össze nem férhető módon történik. Ha a befolyásszerző a Felügyelet felhívására sem tesz vételi ajánlatot, a részvényes a 33 százalékot meghaladó mértékű szavazati jogot megtestesítő részvényeit köteles a Felügyelet által szabott határidő lejártát követő 60 napon belül elidegeníteni.

Az új 94/M. § értelmében abban az esetben, ha a vételi ajánlat eredményeként nem kerül sor a vételi ajánlat tárgyát képező valamennyi részvény átruházására, akkor az ajánlattevő további befolyásszerzése során nyilvános vételi ajánlatot nem kell tenni. A tőzsde szabályzata ugyanakkor a tőzsdén forgalmazott részvények nyilvános vételi ajánlattétel útján történő megszerzéséhez további feltételeket írhat elő.

Az új 94/N. § biztosítja az önkéntes vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés lehetőségét is, amelyre a kötelező vételi ajánlatra vonatkozó szabályok alkalmazandóak néhány eltéréssel. Ha az elfogadási nyilatkozatokban felajánlott részvények száma meghaladja a vételi ajánlatban rögzített mértéket, akkor a részvények átruházására csak a részvények névértékének arányában kerülhet sor.

Az új 94/O. § kimondja, hogy az Épt. ezen fejezetében meghatározott bejelentési és közzétételi kötelezettség független a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott bejelentési és közzétételi kötelezettségtől.

a 39. §-hoz

Az Épt. 123. §-ában meghatározott felügyeleti feladatkör kibővül azzal, hogy a Felügyelet ellenőrzi és vizsgálja az Épt-ben meghatározott szabályok és elvek érvényre jutását a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatban.

a 40. §-hoz

Az Épt. 137. §-ára vonatkozó változások a Felügyelet által megtehető intézkedéseket érintik, amikor kimondják egyrészt, hogy a Felügyelet a tőzsdei kereskedési tevékenységgel, az elszámolási tevékenységgel, az értékpapír forgalomba hozatalával, a befektetési szolgáltatási tevékenységgel, valamint a nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos, jogszabályban vagy engedélyben meghatározott feltételeknek bizonyos határidőn belül történő megfelelésre felszólíthat, másrészt, hogy a Felügyelet meghatározott időszakra felfüggesztheti az értékpapír forgalomba hozatalát és forgalmazását, a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre irányuló nyilvános vételi ajánlatra vonatkozó eljárást, a tőzsdei szekcióban történő kereskedést, illetve a tőzsdei kereskedést. A Felügyelet azt is megállapíthatja határozatában, hogy a részvényes törvény alapján nem gyakorolhatja részvényesi jogait és szükség esetén elrendelheti a részvényesi jogok gyakorlásának felfüggesztését.

E § új bekezdéssel történő kiegészítését – amely a felügyeleti határozat elleni per soron kívüli eljárásban való, a keresetlevél bírósághoz való érkezésétől számított 8 napon belüli tárgyalását írja elő – a peres ügyek jelenleginél gyorsabb lezárását lehetővé tevő szabályozás iránti igény indokolta. Ugyanilyen indokok alapján állapította meg a Javaslat a bírósági határozat elleni fellebbezés határidejét három napban.

a 41. §-hoz

Az Épt. 142. § (1) bekezdése tartalmazza azon személyeket, akik ellen bírság szabható ki az ugyanezen szakaszban felsorolt cselekmények elkövetése esetén.

a 42-43 §-hoz

Az Épt. kiegészül a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés Épt-beli feltételeinek megsértése esetén kiszabható bírság összegére vonatkozó rendelkezéssel.

a 44. §-hoz

Az Épt. két új – a nyilvánosan működő részvénytársaságban vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés esetén készítendő üzleti terv és üzleti jelentés, illetve a részvénytársaság igazgatóságának a nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos véleményének kötelező tartalmi elemeit előíró – melléklettel egészül ki.

Az átszámozott 10. melléklet, amely a törvény előkészítése során figyelembe vett irányelvek felsorolását tartalmazza a tanács 88/627/EGK irányelvével egészül ki.

VII. fejezet

Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítása

a 45. §-hoz

A Javaslat egyes pénzintézetek esetében a hatályos szabályozástól eltérően határozza meg a tulajdonosi jogokat gyakorló személyét.

VIII. fejezet

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása

a 46-51. §-hoz

A Javaslat egyrészt – az általános indokolásban érintett – koherencia-zavar feloldása érdekében azon szakaszok módosítását célozza, melyekben – a hatályos szabályozás – érinti a Felügyelet rendelkezési jogosultságát, másrészt ismételten a pénzügyminiszternek ad felhatalmazást azon tárgykörök szabályozására, amelyekre – a hatályos szabályok szerint – a Felügyelet jogosult.

IX. Fejezet

A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosítása

a 52. §-hoz

A Nemzeti Kulturális Alapprogram bevételét képező kulturális járulékra vonatkozó, 2001. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint egyes építmények kivitelezése után a kivitelező által fizetendő járulékkötelezettséget ír elő. Az erre vonatkozó előírások azonban bizonyos építkezések esetében nem egyértelműek. Ilyen például az az építkezés, amikor az építtető biztosítja az anyagot, vagy ő nyújt szolgáltatást a kivitelezéshez, illetőleg elmulasztja a kivitelezőt tájékoztatni arról, hogy a megvalósítandó építmény kulturális járulékköteles. Ebben az esetben az építtetőt indokolt a járulékfizetéssel terhelni, amelyhez törvénymódosítás szükséges.

Ugyancsak törvényben szükséges szabályozni azt is, amikor a használatba vételkor derül ki, hogy a bekerülési értéke alapján az építmény járulékköteles vagy éppenséggel kikerült ebből a körből. Az első esetben is  főszabályként az építtetőt terheli a járulék (vagy a különbözet) megfizetésének kötelezettsége, a második esetben pedig az építtető visszaigényelheti a már megfizetett járulékot.

X. Fejezet

A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény módosítása

az 53. §-hoz

A Javaslat kiterjeszti a jelzálog-hitelintézet tevékenységét az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezetével nyújtott hitelek mellett az ingatlanon alapított önálló zálogjog fedezetével történő hitelnyújtásra. A módosítás bővíti a hitelezés eszközrendszerét. Az önálló zálogjog jogi értelemben egyenértékű fedezete a jelzálognak, tulajdoni lapra történő bejegyzése biztosított.

A Javaslat lehetővé teszi, hogy a jelzálog-hitelintézet ingatlanok hitelbiztosítéki értékének megállapításával is foglalkozhasson. E tevékenység végzése a jelzáloghitelek más hitelintézetektől, illetve biztosító részvénytársaságoktól történő megvásárlásakor szükséges. A jelzálog-hitelintézetek tehát nemcsak saját hitelbírálatuk körében végezhetnek értékbecslést, hanem a hitelvásárlás szándéka esetén más hitelintézetek, illetve biztosítók részére is. Ezáltal a megvásárolni tervezett hitelek esetén saját szigorú értékelési eljárásukat alkalmazzák, amit a törvény megkövetel.

az 54. §-hoz

A Javaslat pontosítja a jelzáloghitelek futamidejére vonatkozó szabályt. Eszerint az öt évnél hosszabb lejáratú hitelek minimális arányát rögzítő rendelkezést nem folyamatosan, hanem a kölcsönszerződések megkötésekor kell figyelembe venni.

A Javaslat biztosítja a jelzálog-hitelintézet javára szóló elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésének jogszerűségét. A módosítás szerint a jelzálog-hitelintézetet a törvény alapján illeti meg az elidegenítés és terhelés tilalma, amit az ingatlan-nyilvántartásba is be kell jegyezni.

A Javaslat visszaállítja azt a szabályt, amely szerint a jelzálog-hitelintézet jelzálogjog – és az elidegenítési és terhelési tilalom – bejegyzése iránti kérelmét a földhivatal soron kívül kezeli. A Javaslat megegyezik a Jht. hatályba lépésekor biztosított jogosultsággal, amely az ingatlan-nyilvántartásról szóló jogszabály módosítása során elmaradt. A módosítás a bejegyzési kérelmek elhúzódását kívánja megakadályozni. A bejegyzési eljárás késedelme jelentősen akadályozza a hitelek határidőben történő folyósítását és ezzel gátolja a jelzáloghitelezést.

az 55. §-hoz

A Javaslat lehetővé teszi az előtörlesztés rugalmas kezelését. A jelzáloghitelek előtörlesztésének teljes tiltása ugyanis nem elegendő megoldás az eszköz és forrás oldal összehangolására. A módosítás szerint, ha a szerződés lehetővé teszi, az ügyfelek bármikor jogosultak rendkívüli törlesztésre, amennyiben kockázati felárat fizetnek a jelzálog-hitelintézetnek.

az 56. §-hoz

A Javaslat pontosítja a jelzálog-hitelintézet követelésvásárlásának feltételeit. Jelzáloghitelt hitelintézettől vagy biztosító részvénytársaságtól vásárolhat meg a jelzálog-hitelintézet. A jelzáloglevelek biztonságának alapvető eleme a megfelelő fedezetértékelés, aminek részletes szabályait külön rendelet tartalmazza. A jelzálog-hitelintézet a jelzáloglevelek fedezetének biztosítására nem vásárolhat meg olyan követelést, amelynél a hitelbiztosítéki érték megállapítása nem a törvény és a rendelet szabályai alapján történt. A Javaslat a hitelbiztosítéki érték megállapítását a jelzálog-hitelintézet feladatává teszi, tekintettel arra, hogy a prudenciális követelmények betartásának kötelezettsége a jelzálog-hitelintézetet terheli. A megvásárolható jelzáloghitelre vonatkozó további feltételek: elidegenítési és terhelési tilalom kikötése, legalább 5 éves futamidő, problémamentes minősítés és a szerződés közjegyzői okiratba foglalása.

Az önálló zálogjog megvásárlása más hitelintézettől új jogi megoldást biztosít a jelzálog-hitelintézetnek a refinanszírozásra. A jelzálog-hitelintézet nem a követelést magát vásárolja meg, hanem pusztán az önálló zálogjogot. Az önálló zálogjog eladásával egyidejűleg a hitelintézet visszavásárlási szerződést köt, így a jelzálog-hitelintézetnek vételár-követelése keletkezik a hitelintézettel szemben. A törvény szabályai biztosítják, hogy a visszavásárlás olyan követelést jelentsen, amely biztonságos fedezete a jelzálogleveleknek. Ennek érdekében a jelzálog-hitelintézet mindaddig a jelzálogjog – ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett – jogosultja, amíg annak szerződéses visszavásárlási árát teljes mértékben nem kapta meg.

az 57. §-hoz

A jelzáloglevelek biztonsága megköveteli, hogy a hitelek csak akkor kerülhessenek be a rendes fedezetek közé, amikor jogi értelemben is egyértelmű a fedezet megléte, ez a hitel folyósításakor azonban még nem feltétlenül követelmény. A kölcsönök folyósítása előtt a jelzálogjogok tényleges bejegyzése megnehezíti a hitelezést, jelentősen megnövelve egyes esetekben az időigényét. A jelzáloglevelek rendes fedezeteként az önálló zálogjog megvásárlásánál kikötött vételár-követelés is figyelembe vehető.

az 58. §-hoz

A Javaslat biztosítja a felügyeleti eljárást a visszavásárlási vételárból eredő követelésállomány tekintetében is.

XI. Fejezet

A lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosítása

az 59. §-hoz

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/12/EK számú irányelve előírja, hogy a bankok alapításához legalább 5 millió EURO jegyzett tőke szükséges, ami jelenleg kb. 1,3 milliárd forintnak felel meg. Az irányelv szabályának teljesítése, valamint a hitelintézet tulajdonosainak nagyobb felelősségvállalása, kockázatvállalása érdekében a Javaslat a lakástakarékpénztárakra vonatkozó minimális jegyzett tőkét felemeli 2 milliárd forintra.

a 60. §-hoz

A Javaslat Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának időpontjától lehetővé teszi a tagországok lakáscélú betétgyűjtésre és hitelezésre szakosodott pénzintézetei számára a szabad fióknyitást, amennyiben működésük során megfelelnek a lakástakarékpénztárakról szóló törvény alapvető szabályainak. E szabályokról a Felügyelet tájékoztatja a tagország felügyeleti hatóságát két hónapon belül a közösségi szabályozásnak megfelelően. Nem tagország hitelintézet esetében fióktelep létesítését csak akkor engedélyezi a Felügyelet, ha minden lakástakarékpénztárakra vonatkozó magyar rendelkezésnek megfelel.

a 61. §-hoz

Az Európai Közösség alapító szerződése tiltja az  állami szféra számára biztosított különleges jogokat. Ez alapján nem indokolt az a korlátozás, miszerint a lakástakarékpénztár szabad eszközeik jelentős részét kizárólag Magyar Állam által kibocsátott kötvénybe vagy kincstárjegybe fektetheti. Prudenciális szempontból azonban továbbra is fennmarad az a befektetési szabály, ami szerint a pénztárnak szabad eszközei jelentős hányadát meghatározott feltételeknek megfelelő országok – például OECD, vagy az EU tagország – központi kormányai, vagy központi bankjai által kibocsátott értékpapírokban, illetve likvid eszközökben (készpénzben, számlapénzben) kell tartania.

A lakástakarékpénztárak hitelezési szakaszban várható likviditási igényeire tekintettel az előírt befektetési arányok teljesítését nemcsak negyedévente, hanem minden hónapban vizsgálni kell és ki kell igazítani az előző hónap utolsó napján meglévő állomány alapján.

a 62. §-hoz

A Javaslat tartalmazza a jogharmonizációs záradékot.

XII. Fejezet

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása

a 63. §-hoz

A hallgatói hitel intézményét a Kormány a 2001/2002. tanévtől tervezi bevezetni. A hallgatói hitel igénybevételére minden beiratkozott, akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben, egyetemi vagy főiskolai alapképzésben részt vevő magyar állampolgárságú hallgató jogosult lesz.

A felvett hallgatói hitelek visszafizetésének biztosítékaként szabályozza a Javaslat a hallgatói hitel törlesztésének mechanizmusát, különösen arra tekintettel, hogy a beszedés rendszere lehetőség szerint zárt legyen, és azt ne lehessen kijátszani.

A hiteltörlesztést a személyi jövedelemadó levonás, bevallás és megfizetés szabályaihoz hasonlóan rendezi a Javaslat, a hiteltörlesztés a legtöbb vonatkozásban adóeljárási szempontból az adókkal esik egy tekintet alá. Természetesen ezeknek a kényszerszabályoknak csak akkor van gyakorlati jelentősége, ha a hiteltörlesztő vagy munkáltatója nem az előírások szerint jár el.

A költségekkel való takarékosság érdekében és az adatvédelmi szabályokra is figyelemmel a hitelfelvétel és a hiteltörlesztés adatai elsősorban a Diákhitel Központnál találhatók.

Az adóhatóság szerepét csak két vonatkozásban kell szabályozni. Az adóhatóság adatot szolgáltat a hitelfelvevő hiteltörlesztés alapjául szolgáló jövedelméről. Ugyancsak az adóhatóság teremti meg azt a hatósági hátteret, amely szükséges a jogsértő munkáltatók, kifizetők és hitelfelvevők felderítéséhez és szankcionálásához.

XIII. Fejezet

Záró rendelkezések

a 64. §-hoz

A Javaslat a módosítások a kihirdetést követő 15. napon történő hatálybalépéséről rendelkezik, és utal arra, hogy egyes szabályok ettől eltérő időpontban lépnek hatályba.

a 65. §-hoz

A Javaslat az államháztartásról szóló törvényt módosító előírások hatályba lépéséről rendelkezik. A Javaslatban az ÁHH-val kapcsolatos szabályok hatálybaléptetése, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény ezzel összefüggő módosítása szerepel. A módosítás rendezi az ÁHH kiválásával kapcsolatos feladatmegosztás szabályait, továbbá a Magyar Államkincstár Rt. megalakulásával kapcsolatos átmeneti szabályokat és értelmező rendelkezéseket tartalmaz.

a 66. §-hoz

A Javaslat a Tao-t módosító rendelkezések hatályba lépésének időpontját írja elő. A fejlesztési adókedvezmény a csatlakozás időpontjától, a beruházási adókedvezményre való jogszerzésnek a csatlakozással történő korlátozása – a szabályokhoz történő alkalmazkodás érdekében – a kihirdetéssel lép hatályba. Ezzel összhangban a Kormány részére a beruházási adókedvezmény meghosszabbítására adott felhatalmazás a csatlakozás időpontjával hatályát veszti.

A Javaslat rendelkezést tartalmaz a mikro- és kisvállalkozások adóalap-kedvezményének, valamint a kis- és középvállalkozások adókedvezményének módosítására. Az adóalap-kedvezménynél a módosítást az indokolja, hogy a sajátos tárgyi eszköznek minősülő ültetvény esetében is más tárgyi eszközökkel azonos feltételek mellett lehessen a kedvezményt igénybe venni (az ültetvény esetében ugyanis az üzembe helyezés időpontját a termőre fordulás határozza meg). A másik módosítás a pénzügyi lízing, részletfizetés vagy halasztott fizetés mellett beszerzett és a szerződéses feltételek nem teljesítése miatt meghiúsult, ezért az “eladónak” visszaadott eszközt más elidegenítésekkel azonosan kezeli. Végül az adókedvezmény igénybevételét a pénzügyi lízingre fizetett kamatra is kiterjeszti. A Javaslat szerint e rendelkezések a törvény kihirdetésével lépnek hatályba, de –  a bennük foglalt kedvező módosítások – 2001. évben is alkalmazhatók.

A Javaslat hasonló szabályokat fogalmaz meg a személyi jövedelemadóról törvénnyel összefüggésben is.

a 67. §-hoz

Főszabály szerint a Htv. Javaslat szerinti – az EU csatlakozást érintő – módosított rendelkezései a csatlakozás időpontjában lépnek hatályba, azaz az önkormányzatok ezen időponttól számítva csak a Javaslat szerinti módon nyújthatnak mentességeket, kedvezményeket. A Htv. Javaslat szerinti módosítása biztosítja, hogy annak hatálybalépésétől kezdődően az önkormányzat rendelete ne tartalmazzon ellentétes szabályokat az EU előírásokkal. Az önkormányzati adórendeletekben meglévő mentességi, kedvezményi rendelkezések megszüntetése azonban csak megfelelő átmeneti időszak eltelte után lehetséges.

A Javaslat kedvezmények és a mentességek kapcsán megkülönbözteti a határozatlan időre, illetve a határozott időre biztosított adókedvezményeket, adómentességeket.

A határozatlan idejű kedvezmények megszüntetésére a Javaslat azzal biztosít megfelelő felkészülési időt az érintettek számára, hogy a kihirdetés és a hatálybalépés között méltányos időtartamot állapít meg, tehát a csatlakozás időpontjától veszti hatályát az önkormányzati rendeletben biztosított határozatlan idejű kedvezmény, mentesség.

A határozott idejű mentességek, kedvezmények azonban fokozott alkotmányossági védelmet élveznek, ezért azok megszüntetése csak későbbi időpontban lehetséges. Azon határozott idejű kedvezményeket, mentességeket, amelyek lejártáig a csatlakozás időpontját követően kevesebb, mint 5 év van hátra a módosítás valójában nem érinti. Az ettől hosszabb lejáratú kedvezményeket, mentességeket azonban az önkormányzatoknak legkésőbb a csatlakozás időpontját követő ötödik naptári év december 31-ére vonatkozó időponttal hatályon kívül kell helyezniük. A határozott idejű mentességek, kedvezmények tehát az önkormányzati rendeletben meghatározott időpontig, legfeljebb azonban a csatlakozás időpontjától számított 5 évig továbbra is hatályban maradnak.

A külföldön végzett tevékenység iparűzési adókötelezettségre vonatkozó
– az adóalanyok számára kedvező – rendelkezéseket 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.

a 68. §-hoz

A Javaslat szerint az Itv-t módosító rendelkezéseket azok hatályba lépését (a csatlakozás időpontját) követően illeték-kiszabásra bejelentett vagyonszerzési ügyekben, illetve az ezen időpontot követően kezdeményezett cégbírósági eljárásokban kell alkalmazni.

a 69. §-hoz

A Javaslat az APEH tv-t módosító előírásoknak a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazását írja elő.

a 70-71.  §-hoz

A Javaslat az Épt-t és a Hpt-t módosító előírásokhoz kapcsolódó átmeneti szabályokról, valamint az ezzel összefüggő egyéb törvénymódosításokról rendelkezik.

a 72. §-hoz

A Javaslat szerint a Nkat. módosításai – figyelemmel az államháztartásról szóló törvény előírására is – a kihirdetést követő 45. napon lépnek hatályba.

a 73. §-hoz

A Javaslat szerint már működő lakástakarékpénztáraknál két lépcsőben kell végrehajtani a jegyzett tőke emelését: 2001. december 31-éig 1,5 milliárd forintot kell elérni, 2002. december 31-éig pedig a 2 milliárd forintot.

a 74. §-hoz

Az Art-nek a hallgatói hitelre vonatkozó rendelkezései 2001. szeptember 1-jén lépnek hatályba.

Minthogy a konstrukció működtetése nem nélkülözheti a Diákhitel Központ és az adóhatóság együttműködését, és a lehető legszükségesebb körben az adózással összefüggésben rendelkezésre álló személyi adatok átadását és átvételét, a Javaslat az adóazonosító jel használatát szabályozó törvény módosításával teremti meg ennek törvényes hátterét.

A Javaslattal összefüggésben a záró rendelkezések között módosul a személyi jövedelemadóról szóló törvény annyiban, hogy e konstrukciónak is köszönhetően a piaci kamatnál olcsóbb diákhitel nyújtója mentesüljön a kamatkülönbözet utáni személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség alól.

a 75.  §-hoz

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 2001. január 1-jétől a hitelesség, a megbízhatóság követelményének megvalósulása érdekében, a 167. §-ának (3) bekezdésében előírja a számla aláírásának kötelezettségét. E kötelezettség alól a törvény 167. §-ának (4) bekezdése mentesíti azokat a szolgáltatást végző vállalkozásokat, amelyek számítógépes úton zárt rendszerben a számlázási rendszer által mért alapadatok alapján, emberi beavatkozás nélkül folyamatosan és nagy tömegben állítanak ki számlát.

A törvényi előírás célját és gyakorlati alkalmazhatóságát figyelembe véve indokolt a mentesítésbe bevontak körének bővítése, a mentesítés feltételeinek pontosítása. A Javaslat a mentesítés lehetőségét kiterjeszti minden olyan termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást végző gazdálkodóra, amely megfelel az előírt feltételeknek, ahol a számlázáshoz a számlázási rendszerbe bevitt ellenőrzött adatok is felhasználhatók. A módosítás kedvező az érintettek számára, így indokolt annak 2001. január 1-jétől történő alkalmazhatóságát biztosítani.

A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 24. §-a (1) bekezdésének módosítását az indokolja, hogy rendelkezése szerint a bejegyzett könyvvizsgálói társaság által fizetendő éves hozzájárulást a kamara küldöttgyűlése határozza meg azzal, hogy az éves hozzájárulás összege nem lehet nagyobb a gazdasági kamarákról szóló törvény szerint megállapítható tagdíjnál.

A gazdasági kamarákról szóló törvényi rendelkezés (1994. évi XVI. törvény) megszületésekor a kamarai tagdíj mértékére vonatkozóan korlátokat állapított meg azzal, hogy a tagdíjat az országos gazdasági kamara alapszabálya állapítja meg. A jogalkotó e korlátozásokat akarta érvényre juttatni a Könyvvizsgálói Kamara tagjai esetében is azáltal, hogy a gazdasági kamara által megállapítható tagdíj  mértékére utalt. Időközben azonban a gazdasági kamarákat illetően új koncepció és új törvény született, az 1999. évi CXXI. törvény,  amely teljes egészében a gazdasági kamara alapszabályára bízza a tagdíj mértékének meghatározását [16. § (1) bekezdés g) pont]. Ilyen körülmények között értelmét veszítette az a rendelkezés, amely a Könyvvizsgálói Kamarát korlátozza az éves hozzájárulás önálló meghatározásában, és egy tőle teljesen független szervezet saját gazdasági helyzetétől függő döntéséhez kötelezi igazodni.

A hatályos szabályozás szerint ugyanis a Könyvvizsgálói Kamara nem határozhat meg nagyobb évi hozzájárulást, mint amit a gazdasági kamara az alapszabályában tagdíjként megállapított, a törvény azonban nem rendelkezik arról, hogy melyik gazdasági kamara döntését kell figyelembe vennie. Az említett kamarai törvény 6. §-ának (1) bekezdése ugyanis két országos kamarát említ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát, illetve a Magyar Agrárkamarát, amelyek a tagdíjat illetően eltérően határozhatnak.

a 76.  §-hoz

A Javaslat szerint a pénzügyi szakképzés is a szakképzésről szóló törvény hatálya alá kerül.

a 77.  §-hoz

Az Európai Unióban működő légitársaságokhoz képest a MALÉV Rt. versenyhátránya mérséklése érdekében indokolt a készletezési hozzájárulási díj fizetés alól mentesítés.