törvényjavaslat
a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról
Előadó: Pokorni Zoltán
oktatási miniszter
Budapest, 2001. Március
2001. évi ... törvény
a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról
A nemzetgazdaság által igényelt korszerűen képzett szakemberek számának növelése, a szakképzettségük és a gazdaság fejlődése, a hatékony foglalkoztatás érdekében tudásuk továbbfejlesztése, valamint az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekek érvényre juttatása, továbbá az Európai Unió által a jövőben nyújtható támogatások strukturált tervezése és finanszírozási kereteinek kialakítása céljából az Országgyűlés a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
1. § (1) A szakképzés költségeihez való hozzájárulás (a továbbiakban: szakképzési hozzájárulás) célja a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó, az állam által elismert szakképesítés megszerzését biztosító, és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) hatálya alá tartozó gyakorlati képzések (a továbbiakban: gyakorlati képzés), valamint e képzések fejlesztésének támogatása.
(2) A szakképzési hozzájárulás hatékony alkalmazásának további célja a törvény által meghatározott mértékben a foglalkoztatottak szakmai tudásának továbbfejlesztéséhez képzési források biztosítása.
2. § (1) Szakképzési hozzájárulásra kötelezett - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a belföldi székhelyű
a) gazdasági társaság,
b) szövetkezet, lakásszövetkezet, iskolai szövetkezet, az iskolai szövetkezeti csoport kivételével,
c) állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, vízgazdálkodási társulat, a víziközmű-társulat kivételével, vízgazdálkodási társulatok társulása, egyes jogi személy vállalata és a leányvállalat,
d) ügyvédi iroda, magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, erdőbirtokossági társulat,
e) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó, az átalányadót fizető egyéni vállalkozók kivételével (a továbbiakban az a)-e) pont alattiak együtt: hozzájárulásra kötelezett).
(2) Szakképzési hozzájárulásra kötelezett a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet is, ha belföldön telephellyel, fiókteleppel rendelkezik (a továbbiakban: külföldi vállalkozó).
(3) Nem köteles szakképzési hozzájárulásra a büntetés-végrehajtásnál a fogva tartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezet.
3. § (1) A szakképzési hozzájárulás alapja és mértéke – a (2) bekezdés figyelembe vételével -
a) a kettős könyvvitelt vezető hozzájárulásra kötelezettnél az éves (egyszerűsített éves) beszámolóban kimutatott bérköltségnek, illetőleg külföldi vállalkozó esetén az általa elszámolt bérköltségnek,
b) az egyszeres könyvvitelt vezető és egyszerűsített beszámolót készítő hozzájárulásra kötelezettnél - a tag személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg kivételével - a pénzforgalmi könyvvitelben elszámolt bérköltségnek,
c) az egyéni vállalkozó esetében a munkaviszony keretében foglalkoztatott magánszemély számára kifizetett bérköltségnek [a továbbiakban az a)-c) pont alattiak együtt: a hozzájárulás alapja]
a 1,5 százaléka (a továbbiakban: bruttó kötelezettség).
(2) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hatálya alá tartozó hozzájárulásra kötelezett a hozzájárulást az üzleti évre, az egyéb hozzájárulásra kötelezett a naptári évre (tárgyév) állapítja meg. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó hozzájárulásra kötelezett az üzleti év első napján hatályos jogszabályok szerint állapítja meg, vallja be, fizeti meg hozzájárulási kötelezettségét és fizet előleget.
(3) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozás a tárgyévi szakképzési hozzájárulás alapjának a tárgyévet követő év ötödik hó utolsó napjáig bekövetkezett - a tárgyévről készült bevallásában figyelembe nem vett - változása esetén a szakképzési hozzájárulás különbözetét a tárgyévet követő év ötödik hó utolsó napjáig vallja be, és fizeti meg az állami adóhatóságnak.
4. § (1) A szakképzési hozzájárulás teljesíthető
a) az Szt. 19. §-a és 27. §-a alapján kötött együttműködési megállapodás, illetőleg tanulószerződés alapján szakközépiskolai, szakmunkásképző iskolai vagy szakiskolai (a továbbiakban: szakképző iskola) tanuló gyakorlati képzésének megszervezésével,
b) az Ftv. hatálya alá tartozó, a végrehajtási rendeletben meghatározott módon gyakorlati képzések megszervezésével, amennyiben e képzésekre a felsőoktatási intézmény és a gyakorlati képzésben együttműködő gazdasági szervezet együttműködési megállapodást köt.
(2) A szakképzési hozzájárulást gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét - legfeljebb annak mértékéig - csökkentheti
a) a tárgyévben elszámolt (kifizetett) – az 1. sz. mellékletben meghatározott - költségek (kiadások) összegével,
b) a csoportos gyakorlati képzést szolgáló tárgyi eszköz, szerszám, kisgép, műszer, az agrártevékenységet folytató a gyakorlati képzést szolgáló egyéb eszköz (tenyészállat, szaporító anyag) beszerzésére, bérlésére, karbantartására, felújítására, pótlására, illetőleg bővítésére, valamint ezen eszközök működését biztosító szoftverek beszerzésére a tárgyévben fordított, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Flt.) meghatározott Munkaerőpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprészéből (a továbbiakban: alaprész) nyújtott támogatás összegével csökkentett összeggel,
c) az alapképzés céljait szolgáló tanműhelynek, laboratóriumnak, egyéb gyakorló területnek a bérleti, munkavédelmi, tűzbiztonsági és a közüzemi szolgáltatások díjára a tárgyévben fordított ellenőrizhető költségek (kiadások) összegével,
d) szakképző iskola, valamint felsőoktatási intézmény számára - fejlesztési megállapodás alapján - a gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek javítását szolgáló felhalmozási támogatás (a továbbiakban: fejlesztési támogatás) nyújtásával, amelyet szakképzési hozzájárulásként a bérjárulékok között kell elszámolni. A fejlesztési támogatás összege csak a hozzájárulásra kötelezettnél képződött bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelő mértékéig vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként. A felsőoktatási intézmények számára nyújtott fejlesztési támogatás - hozzájárulásra kötelezettenként - a bruttó kötelezettség maximum 37,5 százaléka lehet.
e) a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói számára az Szt. 52. §-ában előírt képzési szerződés, illetőleg tanulmányi szerződés alapján megszervezett szakképzés költségeivel (kiadásaival) a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,5 százaléka mértékéig. Az Országos Képzési Jegyzékben (a továbbiakban OKJ) nem szereplő szakképzések szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolhatóságát a 15. §-ban meghatározott Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (a továbbiakban: Bizottságok) hagyják jóvá.
(3) A (2) bekezdés b) és c) pontjában szereplő kötelezettségcsökkentő kiadások mértékének arányban kell állnia a hozzájárulásra kötelezettnél gyakorlati képzésben részesülő tanulók létszámával.
(4) A gyakorlati képzésnek több hozzájárulásra kötelezett által közösen működtetett, közös tulajdonukban lévő, vagy általuk közösen bérelt gyakorlati célú létesítményben (üzemközi tanműhelyben) történő megszervezése esetén a hozzájárulásra kötelezett a (2) bekezdésben meghatározott tételekkel csökkentheti a bruttó kötelezettségét.
(5) Gyakorlati képzés megszervezésének kell tekinteni azt is, ha a hozzájárulásra kötelezett megállapodás alapján egy másik, gyakorlati képzéssel teljesítő hozzájárulásra kötelezettnek (a továbbiakban: költség-hozzájárulásban részesített) - az általa végzett gyakorlati képzésnek - a (2) bekezdés a)-c) pontjai szerinti elszámolható költségeihez (kiadásaihoz) és fejlesztéseihez hozzájárulást ad át, melyet a költség-hozzájárulásban részesített csak ezen pontokban szereplő tételek fedezetére használhat fel. Ebben az esetben a hozzájárulásra kötelezett - amennyiben a bruttó hozzájárulási kötelezettsége az átadáson felül még fedezetet nyújt - csak a (2) bekezdés d)-e) pontjaiban meghatározott tételekkel csökkentheti továbbá a bruttó kötelezettségét. A költség-hozzájárulásban részesített nem veheti figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként azt a költséget (kiadást), amelyet részére a másik hozzájárulásra kötelezett a megállapodás alapján megtérített.
(6) Ha a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségcsökkentő tételek éves szinten együttesen sem érik el a bruttó kötelezettséget, akkor a különbségnek megfelelő összeget (a továbbiakban: nettó kötelezettség) a tárgyévet követő év második hónapjának 15. napjáig kell befizetni az Flt.-ben meghatározott Munkaerőpiaci Alap (a továbbiakban: Alap) Magyar Államkincstárnál (a továbbiakban: Kincstár) vezetett számlájára.
(7) A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett az éves szakképzési hozzájárulásról az oktatási miniszter rendeletében előírt elszámolást a tárgyévet követő év második hónapjának 15. napjáig az Oktatási Minisztérium részére megküldi. Az elszámolás alapján a szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítését az alapkezelő ellenőrizheti.
(8) Ha a hozzájárulásra kötelezett utólag feltárja, hogy éves elszámolását helytelenül állapította meg, akkor a különbözetet - a végrehajtási rendeletben meghatározott elszámolásnak az alapkezelő részére történő megküldésével egyidejűleg - közvetlenül az Alap Kincstárnál vezetett számlájára kell befizetnie, illetőleg onnan visszaigényelnie.
(9) A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezettnek az állami adóhatósággal szemben nem keletkezik bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettsége, azonban az állami adóhatóság a helyszíni ellenőrzés során ezeket a dokumentumokat is ellenőrzi.
5. § (1) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki nem szervez a 4. § szerint gyakorlati képzést, köteles bruttó kötelezettségét - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás számlára befizetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét csökkentheti
a) a 4. § (2) bekezdés d) pontja szerinti fejlesztési támogatás összegével, amely azonban csak a hozzájárulásra kötelezettnél képződött bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelő mértékig vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként. A felsőoktatás számára nyújtott fejlesztési támogatás hozzájárulásra kötelezettenként a bruttó kötelezettség maximum 37,5 százaléka lehet.
b) a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói számára, az Szt. 52. §-ában előírt képzési szerződés, illetőleg tanulmányi szerződés alapján megszervezett szakképzés költségeivel (kiadásaival) a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,5 százaléka mértékéig. Az OKJ-ban nem szereplő szakképzések szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolhatóságát a Bizottságok hagyják jóvá.
(3) Ha a (2) bekezdés a) pontja szerint nyújtott fejlesztési támogatás, és a (2) bekezdés b) pont szerinti költségfelhasználás összege nem éri el a szakképzési hozzájárulási kötelezettséget, akkor a különbözetet be kell fizetni az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulási számlára.
(4) Az állami adóhatóság a befizetett szakképzési hozzájárulást az alapkezelővel történt megállapodás szerinti időpontban utalja át az Alap Kincstárnál vezetett számlájára.
6. § (1) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki nem szervez gyakorlati képzést
a) az éves bruttó kötelezettségét,
b) az 5. § (2) bekezdése szerint elszámolható módon és mértékben felmerült kötelezettségcsökkentő tételek éves összegét,
c) az a) és b) pont szerinti összegek különbözeteként megállapított éves nettó kötelezettségét
maga állapítja meg és vallja be az adóévet követő év második hónap 15. napjáig az állami adóhatóságnak.
(2) A tárgyévben gyakorlati képzést nem szervező hozzájárulásra kötelezettnek az I. félévre vonatkozóan szakképzési hozzájárulási előleget kell fizetnie.
(3) Az előleg mértéke a tárgyfélévi bruttó kötelezettség azzal, hogy az 5. § (2) bekezdése szerinti kötelezettségcsökkentő tételek időarányosan az előleg befizetésénél figyelembe vehetők.
(4) Az előleg összegét a hozzájárulásra kötelezett maga állapítja meg és vallja be az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben (a továbbiakban: Art.) a rá vonatkozóan előírt időpontban elkészített havi, évközi, illetőleg éves bevallásban. Az előleget az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás beszedési számlára a tárgyév hetedik hónapja 20. napjáig kell befizetni.
(5) A befizetett előleg és az éves nettó kötelezettség különbözetét a tárgyévet követő év második hónapja 15. napjáig kell befizetni, illetőleg többletbefizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni.
(6) A gyakorlati képzést nem szervező hozzájárulásra kötelezett a szakképzési hozzájárulás bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettségének e törvény által nem szabályozott kérdéseiben, valamint a kötelezettség teljesítésének ellenőrzése tekintetében az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.
7. § (1) A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésének módját - e törvény keretei között - a hozzájárulásra kötelezett választja meg.
(2) A törvényben előírt módon teljesített szakképzési hozzájárulást a bérjárulékok között kell elszámolni.
(3) Fejlesztési támogatásként tárgyi eszköz is átadható. A fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszköz - a 4. § (2) bekezdésének d), valamint az 5. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékig - jogszabályon alapuló eszközátadásnak minősül. A fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszköznek legfeljebb az átadáskori könyv szerinti értékét lehet a bérjárulékok közötti elszámolással, a szakképzési hozzájárulás miatti bruttó kötelezettséget csökkentő tételként számításba venni.
(4) A fejlesztési támogatás nyújtásának a tárgyév utolsó napjáig lehet eleget tenni.
(5) A gyakorlati képzés szervezését év közben kezdő hozzájárulásra kötelezettnek a gyakorlati képzés megkezdése időpontjától számított időszakra vonatkozóan a 4. § szerint kell eljárnia.
(6) A gyakorlati képzés szervezését év közben megszüntető hozzájárulásra kötelezett éves hozzájárulási kötelezettségének elszámolásánál és pénzügyi rendezésénél a 4. §-ban foglaltak szerint jár el az egész évre vonatkozóan.
(7) Gyakorlati képzés szervezésének teljes megszűnése, vagy egy oktatási évnél hosszabb szünetelése esetén a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére korábban beszerzett, a megszűnés (szünetelés) által érintett tárgyi eszközök és beruházások - a megszűnés időpontjában fennálló - könyv szerinti értéke a szakképzési hozzájárulási kötelezettség mértékét növeli, és legkésőbb a megszűnéssel egyidejűleg - szüneteltetés esetén a tanítási év letelte előtt - be kell fizetni az Alap Kincstárnál vezetett számlájára. A 4. § szerinti gyakorlati képzést szervező hozzájárulásra kötelezett megszűnése minden esetben a gyakorlati képzés szervezésének megszűnését jelenti.
8. § A Munkaerőpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprészének (a továbbiakban: alaprész) rendeltetése a nemzetgazdaság által igényelt korszerűen képzett szakemberek számának növelése, a szakképzettségük és a gazdaság fejlődése, a hatékony foglalkoztatás érdekében tudásuk továbbfejlesztése, valamint az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekek érvényre juttatása, továbbá az Európai Unió által a jövőben nyújtható támogatások strukturált tervezése és finanszírozási kereteinek kialakítása.
9. § Az alaprész bevétele a jelen törvényben meghatározott szakképzési hozzájárulás.
10. § (1) Az alaprész pénzeszközei felhasználhatók a hozzájárulásra kötelezettnél, a szakképző iskolában, az Szt. 53. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a munkaerő-fejlesztő és -képző központban, illetve felsőoktatási intézményben - szakképesítést, illetve szakképzettséget adó képzésben - folytatott gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek a fejlesztésére irányuló beruházások támogatására (a továbbiakban: beruházási célú támogatás).
(2) Az alaprész bevételének terhére beruházási célú támogatás odaítélése nyilvános pályázat alapján történik. A pályázat kiírására, a bírálatra vonatkozó szabályokat és a támogathatóság feltételeit végrehajtási rendelet határozza meg.
(3) Az alaprészből hozzá lehet járulni a szakképzés érdekében végzett fejlesztő tevékenységhez, a felsőoktatás érdekében végzett fejlesztő tevékenységhez, az Európai Unió szakképzési és felsőoktatási programjaihoz való csatlakozás hazai pénzügyi forrásaihoz, valamint a határon túli magyarok szakképzésének céljaihoz.
(4) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott célok elérése érdekében közalapítványok is támogathatók.
(5) Az Szt. 5. §-ának (3) bekezdése szerinti miniszterek által - a feladataik ellátására - működtetett fejlesztő-szolgáltató intézetnek támogatás nyújtható a szakképzés korszerűsítéséhez szükséges tananyagfejlesztéshez és központi programok kidolgozásához. Támogatás nyújtható továbbá a gazdasági kamaráknak - a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzésével összefüggő - az Szt.-ben meghatározott feladataik ellátásához, ha azt az Szt. 19/A. §-ának (2) bekezdése, vagy a 30. §-ának (4) bekezdése szerint látják el.
(6) Az alaprészből – kérelem alapján – támogatás adható a főtevékenységként gyakorlati képzést végző egyéni vállalkozó, vagy gazdasági társaság tanműhelyében gyakorlati képzésben részesülő szakképző iskolai tanuló alapképzése költségeinek részbeni megtérítésére, valamint – az Szt. 44. § (2) bekezdésében kötelezően előírt – juttatására, melyet a támogatott visszaigénylés esetén nem érvényesíthet. Az adható támogatás mértékét és céljait a 13. § alapján létrehozott Fejlesztési és Képzési Tanács javaslata alapján az oktatási miniszter évente határozza meg.
(7) Az alaprész működtetési költségeinek finanszírozására az alaprész kiadási előirányzatának legfeljebb 5 %-a használható fel.
11. § (1) Ha a hozzájárulásra kötelezett a szakképzési hozzájárulást a 4. § (1) bekezdése szerint gyakorlati képzés megszervezésével teljesíti, és a tárgyévben kifizetett - melléklet szerinti - költségei (kiadásai) önmagukban meghaladják a bruttó kötelezettség mértékét, akkor az azt meghaladó részt az alaprészből visszaigényelheti, amelyet az alaprészből a rendelkezésre álló összeg, illetve a költségvetési törvényben jóváhagyott éves előirányzat erejéig ki kell elégíteni.
(2) A visszatérítési igény negyedévenként is benyújtható, ha az (1) bekezdésben megfogalmazott feltétel várhatóan éves szinten teljesül és a végrehajtási rendeletben előírt mértéket eléri.
(3) A kapott visszatérítést egyéb bevételként kell elszámolni.
(4) Ha a hozzájárulásra kötelezett utólagos ellenőrzéssel feltárja, hogy az (1)-(2) bekezdés szerinti visszaigénylését helytelenül állapította meg, akkor a különbözetet közvetlenül az Alap Kincstárnál vezetett számlájára kell befizetnie, illetőleg onnan visszaigényelnie, az alapkezelő részére az oktatási miniszter rendeletében meghatározott iratok egyidejű benyújtásával.
12. § (1) Az alaprész feletti rendelkezési jogot a gazdasági miniszter az oktatási miniszterrel megosztva gyakorolja.
(2) Az oktatási miniszter az alaprész tekintetében
a) előkészíti az alaprész három éves stratégiai programját,
b) előkészíti, illetve a gazdasági miniszterrel egyetértésben kiadja a szakképzési hozzájárulásról és az alaprészről szóló jogszabályokat,
c) felelős az alaprész
ca) pénzeszközei felhasználásának jogszerűségéért és ellenőrzéséért,
cb) bevételei beszedésének elrendeléséért,
cc) követeléseinek behajtásáért, a pénzügyi garanciák érvényesítéséért,
d) dönt az alaprész központi és decentralizált keretre történő felosztásáról, a központi és a decentralizált keret elosztásáról, valamint a támogatások odaítéléséről és ezekről tájékoztatja a gazdasági minisztert,
e) határoz az alaprész felhasználására vonatkozó döntések nyilvánosságra hozatalának módjáról,
f) kezdeményezi az alaprész felhasználásával kapcsolatos szakértői vizsgálatokat,
g) tájékoztatja a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületét a Fejlesztési és Képzési Tanács javaslatairól.
13. § (1) Az alaprész felhasználásával kapcsolatos döntés-előkészítő feladatokat a Fejlesztési és Képzési Tanács (a továbbiakban: Tanács) látja el.
(2) A Tanács a döntés-előkészítés keretében
a) javaslatot tesz az alaprészen belül a központi, valamint a decentralizált pénzügyi keret elkülönítésére, valamint a decentralizált résznek a régiók közötti felosztására,
b) javaslatot tesz a 10. § (1) bekezdésében meghatározott, a szakképzés és felsőoktatás támogatására adható éves támogatási keret központi részének felhasználására,
c) értékeli a központi támogatásokra irányuló pályázatokat, és indokolással együtt javaslatot tesz a támogatásra.
(3) A Tanács az alaprésszel kapcsolatban szakmai döntéselőkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületként működik.
(4) A Tanács létszáma 29 fő. Tagjait három éves időtartamra az oktatási miniszter kéri fel - legkésőbb e törvény hatályba lépését követő 90 napon belül - a szakképesítésekért, illetve a munkaerőpiac szervezeti irányításáért felelős minisztériumok képviselői, az Országos Munkaügyi Tanácsban (a továbbiakban: OMT) képviselettel rendelkező országos munkaadói és munkavállalói szövetségek, a gazdasági kamarák, az Országos Szakképzési Tanácsban résztvevő iskolafenntartók és szakmai szervezetek, valamint a Felsőoktatási és Tudományos Tanács képviselői közül, a szervezetekkel történő egyeztetést követően.
(5) A Tanács ügyrendjét maga határozza meg.
(6) A Tanács működéséhez szükséges feltételek biztosításáról az oktatási miniszter gondoskodik.
14. § (1) A régiók javára meghatározott decentralizált résszel kapcsolatos pályázatok kiírását és értékelését a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (a továbbiakban: Bizottságok) végzik. A Bizottságok munkáját az Országos Közoktatási és Értékelési Vizsgaközpont (a továbbiakban: OKÉV) segíti, szakmai munkája részeként előkészíti és lebonyolítja a pályázati kiírásokat, a bírálatot és a Bizottságok javaslata alapján előkészíti az oktatási miniszter döntését.
(2) A Bizottságok az OMT-ben képviselettel rendelkező országos munkaadói és munkavállalói szövetségek regionális szervezeteinek, a szakképző iskolát fenntartó önkormányzatoknak, a területi gazdasági kamaráknak, a közoktatás-fejlesztési közalapítványok kuratóriumainak, a munkaügyi központoknak, a felsőoktatási intézményeknek és az OKÉV képviselőiből állnak. Tagjait a testület munkájában részt vevő szervezetekkel történő egyeztetést követően az oktatási miniszter kéri fel három éves időtartamra, legkésőbb e törvény hatályba lépését követő 90 napon belül. A Bizottságok a régióhoz tartozó megyei (fővárosi) szakképzési bizottságok jogutódjaként jönnek létre.
(3) A Bizottságok létszáma 27 fő. A Bizottságok működésével kapcsolatos részletes szabályokat végrehajtási rendelet határozza meg.
(4) A megyék régiók szerinti besorolását a 2. sz. melléklet tartalmazza.
15. § (1) A támogatás odaítéléséről az oktatási miniszter dönt.
(2) A támogatás nyújtásának részletes feltételeiről szerződésben kell megállapodni.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott szerződést az alapkezelő köti meg.
16. § (1) A hozzájárulásra kötelezett az alaprészből pályázat útján kapott beruházási támogatást a tőketartalékba helyezi, majd lekötött tartalékként mutatja ki. A lekötött tartalékba helyezés időtartamáról a támogatási szerződésben kell rendelkezni.
(2) Az alaprészből kapott beruházási célú támogatásból vásárolt nagy értékű ingó(k)ra, és a támogatással létrehozott ingatlanra jelzálogjogot kell bejegyezni a támogatást nyújtó szerv javára a támogatás mértékéig. A jelzálogjog megszűnésének feltételeiről a támogatási szerződésben kell rendelkezni.
(3) Ha a támogatásban részesülő a támogatást nem a támogatási szerződésben meghatározott célra fordítja, vagy a kapott támogatással megvalósított létesítményt a szerződésben meghatározott idő előtt megszünteti, illetőleg azt nem a rendeltetésének megfelelően használja, a kapott összeget visszafizetendő kölcsönként kell kezelni, és azt a támogatás folyósításától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresével növelt összegben az Alap Kincstárnál vezetett számlájára az alaprész javára vissza kell fizetni. A visszafizetett támogatás összegével a tőketartalékot – a lekötött tartalék megszüntetése után – kell csökkenteni.
17. § (1) A Szakmunkásképzési, illetőleg a Szakképzési Alapból, a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészéből, valamint a fejlesztési és képzési alaprészéből kapott beruházási célú támogatással megvalósított gyakorlati képzést szolgáló létesítményt, ha annak ilyen célú további működtetése nélkülözhetetlen és az önállóan működtethető, akkor azt az eredeti rendeltetéstől eltérő céllal működtetni nem lehet.
(2) Amennyiben a további működtetésre az (1) bekezdés szerinti lehetőség nem biztosítható, a létesítmény szükségessé váló elidegenítése esetén elővásárlási jog illeti meg a szakképző iskola fenntartóját, feltéve, hogy a létesítményt szakképző iskolai tanulók szakképzésére kívánja továbbműködtetni. Amennyiben elővásárlási jogával nem él, az azt a hozzájárulásra kötelezettet illeti meg, aki a legelőnyösebb vételi ajánlatot teszi, feltéve, hogy a létesítményt szakképző iskolai tanulók szakképzésére kívánja továbbműködtetni. A vételi ajánlatok elbírálásáról a Bizottságok javaslata alapján az oktatási miniszter dönt. Ha az elővásárlási joggal nem élnek, akkor az ingatlan vételárából a 17. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint az ingatlanhoz nyújtott támogatást vissza kell fizetni, ha a támogatási szerződésben meghatározott időtartam nem telt le. Az ingatlanra tízéves elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni.
18. § E törvény 2001. július 1-jén lép hatályba.
19. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Flt. az alábbiak szerint módosul:
(1) Az Flt. 39. §-a (2) bekezdésének felvezető szövegéből “a szakképzéshez” szövegrész helyébe “a képzési rendszer fejlesztéséhez” szövegrész lép.
(2) Az Flt. 39. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“d) a képzési rendszer fejlesztésének támogatása,”
(3) Az Flt. 39. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“e) fejlesztési és képzési alaprészt, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényben meghatározott támogatások, programok finanszírozására, valamint képzésfejlesztési célú közalapítványok támogatására;”
(4) Az Flt. 39/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“b) a Munkaerőpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprésze tekintetében az oktatási miniszterrel, valamint”
(5) Az Flt. 39/A. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“c) a fejlesztési és képzési alaprész tekintetében rendszeresen tájékoztatást kérhet a Fejlesztési és Képzési Tanácsnak a Munkaerőpiaci Alapot érintő javaslatairól.”
(6) Az Flt. 39/A. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a “szakképzési alaprész” szöveg helyébe a “fejlesztési és képzési alaprész” szöveg lép.
(7) Az Flt. 39/A. §-a (6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(6) Az oktatási miniszter a Munkaerőpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprésze tekintetében a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvény 12. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogosítványokkal rendelkezik.”
(8) Az Flt. 39/A. §-a (8) bekezdésében a “szakképzési alaprész” szöveg helyébe “fejlesztési és képzési alaprész” szöveg lép.
(9) Az Flt. 39/A.§ (9) bekezdésében a “szakképzési alaprész” szöveg helyébe “fejlesztési és képzési alaprész” szöveg lép.
(10) Az Flt. 39/B. §-a (1) bekezdésében “a szakképzési alaprész” szöveg helyébe “a fejlesztési és képzési alaprész” szöveg lép.
(11) Az Flt. 39/B. §-a (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(2) A fejlesztési és képzési alaprészből kifizetések az adott naptári évben, a szakképzési hozzájárulási kötelezettség jogszabályban meghatározott időpontját követően csak a ténylegesen befolyt bevételek erejéig teljesíthetők.”
(12) Az Flt. 39/C. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“d) a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényben meghatározott szakképzési hozzájárulás;”
(13) Az Flt. 43. §-a (1) bekezdésének helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“43. § (1) A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási, valamint rehabilitációs alaprésze központi és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi (decentralizált keretre) osztható fel. A fejlesztési és képzési alaprész központi és decentralizált keretre osztható fel.”
(14) Az Flt. 43/A. §-a (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“43/A. § (1) A fejlesztési és képzési alaprész forrása a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényben előírt szakképzési hozzájárulás.”
(15) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény, az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló 1998. évi LXXXVI. törvény III. fejezete, a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló 1999. évi LXII. törvény, valamint az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló 2000. évi LXXXIX. törvény 19. §-a.
(16) Ahol jogszabály a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészét említi, ott e törvény hatálybalépését követően a Munkaerőpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprészét kell érteni.
(17) A Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprésze általános jogutódjának a Munkaerőpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprésze tekintendő, ideértve a követeléseket és kötelezettségeket (aktív és passzív elszámolások) is.
(18) Az oktatási miniszter felhatalmazást kap arra, hogy – a szakképesítésért felelős miniszterek és a gazdasági miniszter véleményének figyelembevételével, a pénzügyminiszterrel egyetértésben – rendeletben határozza meg:
a) a szakképzési hozzájárulási kötelezettség elszámolásának, a fejlesztési támogatás nyújtásának, a visszatérítés igénylésének feltételeit, mértékét és eljárási szabályait, valamint az ellenőrzés rendszerét,
b) e törvény 4. § (2) bekezdése e) pontjában, valamint az 5. § (2) bekezdése b) pontjában szereplő, a saját munkavállalók szakképzésére vonatkozó elszámolási lehetőség szabályait,
c) a gyakorlati képzések formáit és támogathatóságuk feltételeit,
d) az alaprészből támogatható beruházási célú pályázatok kiírására és elbírálására vonatkozó szabályokat, valamint a támogathatóság feltételeit,
e) a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok működésének szabályait.
(19) E törvény alkalmazásában az Ftv. hatálya alá tartozó gyakorlati képzés fogalma alatt a következőt kell érteni: az Ftv. hatálya alá tartozó képzés részeként szervezett olyan képzés, amely a munkaerőpiaci elvárások alapján meghatározott pályakövetelmények teljesítése érdekében folytatott rendszeres tevékenység, és az adott szakma sikeres gyakorlásához szükséges kompetenciák (személyiség, szakmai készségek és képességek és szociális készség) fejlesztését szolgálja.
(20) E törvény alkalmazásában gyakorlati képzésnek minősül az Szt.-ben meghatározott gyakorlati képzés is.
1. sz. melléklet a 2001. évi törvényhez
A szakképzési hozzájárulás teljesítésénél elszámolható költségek (kiadások)
1. a) a tanulónak az Szt. 33. §-a (3) bekezdésének d) pontja és a 48. §-a alapján előírt pénzbeli juttatás és díjazás (ideértve a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára kifizetett díjazást), legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 30 százalékáig,
a) az Szt. és az Ftv. hatálya alá tartozó, e törvény alapján támogatható gyakorlati képzések idejére kifizetett pénzbeli juttatás és díjazás, amelynek egy hónapra eső összege nem haladhatja meg a legkisebb munkabér (minimálbér) 30 százalékát
b) a pénzbeli juttatást terhelő - a kifizető által fizetendő - járulékai,
c) a tanulónak, illetve hallgatónak jogszabály alapján kötelezően járó munkaruha, egyéni védőeszköz, tisztálkodási eszköz, kedvezményes étkeztetés, útiköltség-térítés költsége valamint a szállásköltség tanulónként legfeljebb 1000 Ft határig;
2. a tanuló, illetve hallgató javára megkötött kötelező felelősségbiztosítás, valamint a tanuló rendszeres - a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló kormányrendeletben előírt - orvosi vizsgálatáról való gondoskodás költsége;
3. a gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként, szakoktatóként, oktatóként foglalkoztatott dolgozó díjazása, társadalombiztosítási és egyéb járuléka, útiköltség-térítése, amennyiben a tanuló gyakorlati képzését és felügyeletét ellátó dolgozó a hozzájárulásra kötelezettel munkaviszonyban áll. (Ha a dolgozóhoz beosztott tanulók száma eléri a közoktatási törvényben gyakorlati képzésben meghatározott tanulók iskolája szerinti átlaglétszámot, a dolgozó díjazásából elszámolható hányad felső határa annak az összegnek a kétszerese, mint amennyit a szakképző iskolában közalkalmazottként foglalkoztatott gyakorlati oktatóként, szakoktatóként, kötelezően kapna. Ha a tanulók száma nem éri el az átlaglétszámot, az elszámolható hányad felső határát olyan arányban kell csökkenteni, amilyen arányban a tanulók száma kevesebb az átlaglétszámnál.)
2. sz. melléklet a 2001. évi…. törvényhez
E törvény tekintetében a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok a következő megyék támogatása tekintetében írhatnak ki pályázatokat és javasolhatnak támogatást:
Nyugat-Dunántúli régió: Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye;
Közép-Dunántúli régió: Veszprém megye, Fejér megye, Komárom-Esztergom megye;
Dél-Dunántúli régió: Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye;
Közép-Magyarországi régió: Budapest, Pest megye;
Észak-Magyarországi régió: Heves megye, Nógrád megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye;
Észak-Alföldi régió: Jász-Nagykun-Szolnok megye, Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye;
Dél-Alföldi régió: Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád megye.
A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok a fenti besorolás szerint a megyei szakképzési bizottságok jogutódainak tekintendők.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A negyedszázada bevezetett szakképzési hozzájárulás célja az állami szerepvállalás mellett a gazdálkodó szervezetek szakképzési szerepvállalásának intézményesítése volt. E folyamatban a piacgazdaság irányába mutató jelentős szabályozási lépés volt a mai hozzájárulási rendszer alapjainak kiépítése az 1988. évi XXIII. törvény által, valamint az 1996-ban megalkotott LXXVII. törvény, mely sok tekintetben korszerűsítette a szakképzési hozzájárulás fizetéséről, valamint a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló előírásokat.
A szakképzési hozzájárulás, valamint a Szakképzési Alap(rész) pozitív szerepet játszott a 90-es évek első felében zajló átalakulási folyamatok során, valamint a későbbiekben a szakképzési rendszer fejlődésében. Ennek a jelentős fejlesztési forrásbővítésen túl lényeges oka, hogy a gazdálkodók jelentős döntési autonómiát kaptak a törvény által meghatározott keretek között a szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítése során, valamint az, hogy az irányítás-végrehajtás különböző szintjein a szociális partnerek érdemi döntés-előkészítő szereppel rendelkeztek.
Az elmúlt időszakban több részleges - elsősorban a minisztériumi irányítás, a pénzügyi és az adózási rendszer változása által igényelt - módosítás történt, azonban a szakképzési rendszerben, a gazdasági környezetben bekövetkezett átalakulás, az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményei igénylik az átfogó korszerűsítést.
A szakképzési alaprész a Munkaerőpiaci Alap (a továbbiakban: Alap) részeként működik. Az Európai Unió által a jövőben nyújtható támogatások strukturált tervezése és finanszírozási kereteinek kialakítása érdekében szükséges a szakképzési alaprész átalakítása és kibővítése fejlesztési és képzési alaprésszé.
A változó gazdasági, munkaerőpiaci körülményekhez alkotó módon alkalmazkodni képes munkaerő képzését és fejlesztését egy átfogó stratégia által lehet megteremteni. Ennek fontos eszköze a gazdaság és a képzési szektorok, mind a középfokú, mind a felsőfokú szakképzés intézményrendszerének egymáshoz való közelítése, a munkaerőpiac által megfogalmazott igények gyors és hatékony közvetítése a képzés megfelelő szintjeire. Így határozott igényként merül fel a hozzájárulás teljesítésének és az alaprészből való támogathatóságnak a teljes szakképzési-felsőoktatási vertikumra való kiterjesztése.
A munkaerőpiacra belépő fiatalok szakképzésének intézményi háttere a legutóbbi két évben jelentősen változott és a felsőoktatási expanzió következtében az elkövetkező években folyamatosan változik. Az oktatási rendszerből a szakképzettséggel a munka világába belépők között a középfokon szakképzettséget szerzettek aránya 54 százalék, a felsőoktatásban végzettek aránya az egy évtizeddel ezelőtti 10,6 százalékról 24,6 százalékra nőtt és várhatóan tovább növekszik. Mindez indokolja, hogy az EU terminológia szerint szakképzési funkciókat betöltő felsőoktatás a szakképzési hozzájárulás keretében támogatható intézményi körbe kerüljön bevonásra.
A fejlesztési és képzési alaprész bevételi forrása továbbra is a szakképzési hozzájárulás, amelynek teljesítése során a hatékonyság, a gyorsaság, az átláthatóság alapelvi szintű követelményeit, illetve az ellenőrzés és értékelés rendszerének kialakítását szem előtt tartva pontosításokra van szükség.
A javaslat az alaprész kibővítéséről és a szakképzési hozzájárulás rendszerének korszerűsítéséről új törvény megalkotását indítványozza.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A foglalkoztatottak szakmai képzettségének fejlesztésében stratégiai jelentősége van a munkaerőpiachoz szervesen kapcsolódó, az állam által elismert szakképesítés megszerzését biztosító középfokú és felsőfokú szakképzésnek (felsőoktatásnak). Ezért a szakképzés költségeihez való hozzájárulást, a szakképzés fejlesztésének támogatását a kvalifikált munkaerő alkalmazásában érdekelt munkáltatóknak kell vállalniuk. Ez a szakképzési hozzájárulás elsődleges célja. A szakképzési hozzájárulás a gyakorlati képzések támogatásában és a munkaerőpiac szempontjából fontos képzések fejlesztésében játszik szerepet.
A szakképzési hozzájárulásra kötelezettek köre a javaslat szerint lényegében változatlan marad, a javaslat tételesen felsorolja a hozzájárulásra kötelezetteket, valamint azt a kört, amelybe tartozók indokolt kivételként nem kötelesek szakképzési hozzájárulásra. E kört szűkítettük, tekintettel arra, hogy versenyelőny nem biztosítható senki számára. A törvény hatálya alá tartozik - az átalányadót fizető egyéni vállalkozók kivételével – változatlanul az az egyéni vállalkozó is, aki magánszemélyt munkaviszony keretében foglalkoztat.
A javaslat – nem változtatva az eddigi szabályokon – a számviteli törvény fogalomrendszeréhez igazodóan differenciáltan határozza meg a hozzájárulás alapját.
A szakképzési hozzájárulás mértéke a hozzájárulásra kötelezettek tekintetében változatlanul az elszámolt (kifizetett) bérköltség 1,5 százaléka. Az agrártevékenységet folytatók tekintetében külön szabályozás a továbbiakban nem szükséges, hiszen az évi 0,1 százalékkal való emelkedés hatásaként 2001-ben már az ő esetükben is 1,5 százalék a kötelezettség. A javaslat a továbbiakban ezt bruttó kötelezettségként említi.
A javaslat – az eddigieknek megfelelően továbbra is – a szakképzési hozzájárulás teljesítése szempontjából alapvető különbséget tesz aszerint, hogy a hozzájárulásra kötelezett szakképző iskolai tanulók, illetve felsőoktatási hallgatók gyakorlati képzésének megszervezésével vagy anélkül kíván eleget tenni a szakképzési hozzájárulási kötelezettségének.
A szakképzési hozzájárulás teljesíthető együttműködési megállapodás, illetőleg tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulók, illetve felsőoktatási hallgatók gyakorlati képzésének saját gyakorlati képző helyen vagy több hozzájárulásra kötelezett által közösen működtetett (üzemközi) tanműhelyben történő megszervezésével, megállapodás alapján másik hozzájárulásra kötelezett részére az általa végzett gyakorlati képzés – a törvény mellékletében felsorolt – költségeinek (kiadásainak) a megtérítésével.
A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésénél a törvény melléklete szerint elszámolhatók mindazok a költségek (kiadások), amelyeket a gyakorlati képzést szervező hozzájárulásra kötelezett a tanulónak, illetve hallgatónak pénzbeli juttatásként, illetőleg díjazásként kifizet, továbbá azok a költségek (kiadások), amelyek a gyakorlati képzés megszervezésével kapcsolatban jogszabály előírása alapján felmerülnek. Mindezeket és elszámolásuk feltételeit a törvényjavaslat 1. sz. melléklete tartalmazza.
A bruttó kötelezettséget csökkentő tételeket a javaslat attól függően differenciálja, hogy a tanuló gyakorlati képzését milyen formában (csoportos, tanműhelyi stb.) szervezik meg. A törvény által elismert költségtételek csoportos gyakorlati képzés esetén a javaslat szerint kiegészülnének az eszközök működését biztosító szoftverek beszerzésére a tárgyévben kifizetett összegekkel. Az alapképzés céljait szolgáló tanműhely esetében pontosításra került a bérleti, munkavédelmi, tűzbiztonsági és közüzemi szolgáltatások elszámolhatósága.
A szakképző iskola számára a szakképzés tárgyi feltételeinek javítását szolgáló, egyéb ráfordításként elszámolható támogatás változatlanul kötelezettség-csökkentő tételként vehető figyelembe, ennek felső határa a bruttó kötelezettség 75 százaléka.
A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésének említett eddigi lehetőségei a javaslat szerint kibővülnek azáltal, hogy a felsőoktatatási intézmények számára – fejlesztési megállapodás alapján – a gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek javítását szolgáló fejlesztési támogatás is elszámolható. Ebben az esetben a befizetési kötelezettség 75%-ának teljesítését korlátozzuk befizetőnként a 75% maximum 50%-ában (vagyis 37,5%-ban). Ennek magyarázata az, hogy jelenleg a felsőoktatás a szakképzett munkaerő mintegy egyharmadát bocsátja ki a munkaerőpiacra. A rendszer korlátok nélküli kiterjesztése nyomán félő, hogy a felsőoktatás erősebb érdekérvényesítő ereje alapján a munkaerőképzésnél nagyobb arányban részesedik a támogatásokból, ily módon az alaprészbe befolyó támogatás is jelentősen csökkenni fog. A felső határ megjelölésével azonban az átlagos teljesítés legfeljebb 25 %-ra tehető, mely alapján a felsőoktatás a munkaerőkibocsátás arányának megfelelően részesedik a támogatásból. A középfokú szakképzés területén az ellenőrzés hatékonyságának javításával kívánjuk elérni, hogy növekedjen a befolyó támogatás összege.
A hozzájárulásra kötelezett továbbra is a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,5 % mértékéig a saját dolgozói állam által elismert szakképesítésre történő felkészítésének költségeihez adott támogatást kötelezettség-csökkentő tételként veheti figyelembe. A teljesítés körének kibővítése viszonylag lassan indult be eddig, az eddigi eljárás nehézkes volt. Ezt kívánjuk hatékonyabbá tenni, és így csak az OKJ-ban nem szereplő képzések esetében kívánjuk előzetes kontroll alá vonni a képzés elszámolhatóságát.
Pontosítást igényelt az együttesen megszervezett gyakorlati képzések elszámolhatóságának módja.
Amennyiben a kötelezettség-csökkentő tételek éves szinten együttesen sem érik el a bruttó kötelezettséget, akkor a különbségnek megfelelő összeget (nettó kötelezettség) az Alap számlájára kell befizetni.
A gyakorlati képzést a javaslat szerint szervező hozzájárulásra kötelezett a szakképzési hozzájárulás tekintetében az Alap kezelőjével áll kapcsolatban, az állami adóhatósággal szemben nem keletkezik bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettsége, indokolt azonban az állami adóhatóság ellenőrzésének lehetőségét ilyen esetben is törvényben szabályozni.
A gyakorlati képzést nem szervező hozzájárulásra kötelezettnek a szakképzési hozzájárulás tekintetében továbbra is az állami adóhatósággal szemben keletkezik bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettsége. A hozzájárulásra kötelezett - az adózási szabályokhoz hasonlóan - maga állapítja meg éves bruttó kötelezettségét, a kötelezettség-csökkentő tételeket, valamint a nettó kötelezettségét. A kötelezettség megállapítására és bevallására, befizetésére, illetőleg a kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére alapvetően az adózás rendjéről szóló törvény előírásai vonatkoznak, egyértelmű a munkamegosztás és a hatáskör az állami adóhatóság, valamint az alapkezelő szervezet között.
A befizetéseket az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás számlára kell teljesíteni. Az állami adóhatóság a befizetett szakképzési hozzájárulást átutalja az Alap Kincstárnál vezetett számlájára.
A szakképzési hozzájárulás teljesítésének módját a hozzájárulásra kötelezett választja meg a törvényben szabályozott keretek között.
A javaslat szerint a törvényben előírt módon teljesített szakképzési hozzájárulást a bérjárulékok között kell elszámolni.
Szakképző iskolának, illetve felsőoktatási intézménynek fejlesztési támogatásként tárgyi eszköz is átadható, amely a javaslatban meghatározott mértékig jogszabályon alapuló eszközátadásnak minősül.
A gyakorlati képzés megszűnése vagy egy oktatási évnél hosszabb szüneteltetése esetén a javaslat szerint a szakképzési hozzájárulás terhére korábban beszerzett tárgyi eszközök és beruházások aktuális könyv szerinti értéke a hozzájárulási kötelezettség mértékét növeli és azt be kell fizetni az Alap számlájára. E szabályozás biztosítja, hogy a hozzájárulásra kötelezettek hosszú távon valóban gyakorlati képzés folytatására fordítsák az elszámolt kötelezettséget.
Az alaprészről szóló szabályozás struktúrája a következő: az alaprész rendeltetése, az alaprész bevételei és kiadásai, a felhasználás jogcímei, a felelős miniszter megnevezése és az alaprész működtetésére vonatkozó paragrafusok.
E szakaszok az alaprész rendeltetését és az alaprész bevételeit határozzák meg.
A javaslat az alaprész pénzeszközeinek a szakképzési hozzájárulás céljaival összhangban az eddigi területek változatlanul hagyása mellett a felsőoktatási célú szélesebb körű felhasználást írja le. Így:
a) nyilvános pályázat alapján a támogatás lehetősége a szakképzési törvény hatálya alá tartozó államilag elismert szakképesítésre felkészítő szakképzés, valamint a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó gyakorlati képzések tárgyi feltételeinek a fejlesztésére irányuló beruházások támogatására terjed ki. A nyilvános pályázaton támogatható a hozzájárulásra kötelezett, a szakképző iskola, a felsőoktatási intézmény, a munkaerőfejlesztő és -képző központ.
b) Az alaprész forrásaiból hozzá lehet járulni a szakképzés, illetve új elemként a felsőoktatás érdekében végzett fejlesztő tevékenységhez, az eddigieknek megfelelően a szakképzés korszerűsítéséhez szükséges tananyagfejlesztéshez és központi programok kidolgozásához, továbbá biztosítani szükséges az Európai Unió szakképzési és felsőoktatási programjaihoz való csatlakozás pénzügyi forrásait is.
Mivel a gazdasági kamarák jelentős szakképzési feladatokat látnak el, ezért továbbra is indokolt anyagi források megszerzésének lehetőségét biztosítani számukra a szakképzési törvényből következő feladataik ellátásához (pl. a gyakorlati képzés ellenőrzése). Változatlanul megmarad a javaslat szerint annak a lehetősége, hogy támogatás adható a főtevékenységként gyakorlati képzést végző gazdasági társaság tanműhelyében gyakorlati képzésben részesülő szakképző iskolai tanuló alapképzése költségeinek részbeni megtérítéséhez.
A kiadások között kell megállapítani az alaprész működtetésére felhasználható összeget is. Ennek 5 %-os mértékét az ellenőrzési rendszer szélesebb körű és hatékonyabb működtetésének igénye indokolja.
A javaslat szerint továbbra is lehetősége van a hozzájárulásra kötelezettnek, hogy gyakorlati képzés szervezése esetén a törvényjavaslat mellékletében felsorolt költségeit (kiadásait) az alaprészből visszaigényelje és meghatározott feltételek teljesülése esetén visszakapja. A visszatérítési igényt negyedévenként is be lehet nyújtani, a kapott visszatérítést pedig egyéb bevételként kell elszámolni.
Az alaprész tekintetében a rendelkezési jogot a gazdasági miniszter az oktatási miniszterrel megosztva gyakorolja.
Az alaprész pénzeszközeinek hatékony és cél szerinti felhasználását biztosítja a három éves stratégiai terv, amelyet mind a szakképzés, mind a felsőoktatás, mind a munkaerőpiac működésével kapcsolatos testületek megvitatnak majd. E stratégia alapján fogja végezni szakmai munkáját az alaprész felhasználásával kapcsolatos döntéselőkészítő testületként az újonnan létrehozandó Fejlesztési és Képzési Tanács, melyben mind az érdekegyeztetésben részt vevő munkaadói, munkavállalói szervezetek, mind a szakmai szervezetek, kamarák, iskolafenntartók és a felelős minisztériumok képviselői részt vesznek majd.
Az alaprészben elkülöníthető egy decentralizált rész, amelynek döntéselőkészítő feladatait a megyei szakképzési bizottságok helyett létrehozandó Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok látják el, melyekben az érintett szervezetekkel történő egyeztetés alapján a régió fejlesztésében és képzésében érdekelt szervezetek képviselői vesznek majd részt. A regionális bizottságok hatókörét (mely megyék támogatására írhat ki pályázatot és adhat támogatást) a 2. sz. melléklet állapítja meg.
A regionális átszervezéssel ezen a területen nem szükséges megvárni a közigazgatási átalakítást, hiszen itt közvetlen ügyintézésről nincs szó, a fejlesztési célokat nagyobb területi egységekben érdemes meghatározni, beleértve a helyi felsőoktatás fejlesztési irányait is, amelyek megyei szinten nem értelmezhetőek.
Mind a központi, mind a decentralizált alaprészről a javaslatok alapján az oktatási miniszter dönt.
A javaslat a tőketartalékba helyezés szabályait és a beszerzett ingó és ingatlan vagyontárgyakra bejegyzendő jelzálogjogot írja le, mely biztosítékot nyújt a célszerű felhasználásra.
A javaslat a jogelőd alapokból kapott támogatás célszerű felhasználásának, a létrehozott létesítmények védelmének, további szakképzési célú hasznosításának garanciáit tartalmazza, az eddigiekhez képest pontosabban és részletesebben.
A törvény hatálybalépésének időpontja 2001. július 1-je. Indokolt a változtatások fontossága és gyors bevezetése miatt a közeli időpont. Az alaprész kezelésével kapcsolatos feladatok megoldhatók, a zökkenőmentes átállás elvégezhető.
Az alaprész megváltozása miatt szükségessé válik a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása. Az átmenetet biztosítja az a rendelkezés, mely szerint a szakképzési alaprész teljes körű jogutódjának tekintendő a fejlesztési és képzési alaprész.
Az oktatási miniszter felhatalmazást kap a végrehajtási rendeletek elkészítésére, melyeket tételesen felsorol a törvény. Az Országgyűlés kötelezi továbbá a Kormányt, hogy 2003. január 1-jéig tekintse át az alaprész működését és a források felhasználását.
A javaslat meghatározza a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó gyakorlati képzések fogalmát, mely kifejezetten a munkaerőpiac igényeinek megfelelő gyakorlati képzések támogathatóságát teszi lehetővé. Ennek részletszabályait miniszteri rendeletben kell meghatározni.