MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4141.

számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

a formatervezési minták oltalmáról

Előadó: dr. Dávid Ibolya

igazságügy-miniszter

Budapest, 2001. április

2001. évi …  törvény

a formatervezési minták oltalmáról

            A magyar nemzetgazdaság versenyképességének javítása, a hazai formatervezési kultúra fejlesztése, valamint a formatervező alkotók erkölcsi és anyagi elismerése érdekében – összhangban a Magyar Köztársaságnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel és az Európai Közösség jogszabályaihoz való közelítés követelményével – az Országgyűlés a formatervezési minták oltalmáról a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

a formatervezési minta és oltalma

I. Fejezet

A formatervezési mintaoltalom tárgya

Az oltalmazható formatervezési minta

1. §

       (1) Formatervezési mintaoltalomban (a továbbiakban: mintaoltalom) részesülhet minden új és egyéni jellegű formatervezési minta (a továbbiakban: minta).

            (2) Mintának minősül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei – eredményeznek.

(3) Terméknek minősül bármely ipari vagy kézműipari árucikk. A termékek közé tartoznak – egyebek mellett – a csomagolás, a kikészítés, a grafikai jelzések és a nyomdai betűformák, valamint azok a részek is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak. A számítógépi program nem tekinthető terméknek.

            (4) Összetett terméknek minősül az olyan alkotóelemekből álló termék, amelyek eltávolításával a termék szétszedhető és utána újból összeállítható.

Újdonság

2. §

       (1) Új a minta, ha azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra az elsőbbség időpontját megelőzően.

            (2) A mintákat egymással azonosnak kell tekinteni akkor is, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek.

Egyéni jelleg

3. §

       (1) A mintának egyéni jellege van, ha az elsőbbség időpontja előtt nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz.

            (2) Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző – különösen a termék természetére és az ipari, illetve kézműipari ágazat sajátosságaira tekintettel – milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

Az újdonságra és az egyéni jellegre vonatkozó

közös szabályok

4. §

       (1) A mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve, ha ezek az események a rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthattak az érintett ágazatban belföldön működő szakmai körök tudomására.

            (2) Nem eredményezi a minta nyilvánosságra jutását, ha harmadik személy számára titoktartási kötelezettség terhe mellett mutatják be a mintát.

       (3) Az újdonság és az egyéni jelleg megítélésekor nem vehető figyelembe a mintának az elsőbbség időpontját legfeljebb tizenkét hónappal megelőző nyilvánosságra jutása, ha

       a) az a bejelentővel vagy jogelődjével szemben elkövetett jogsértés következménye; vagy

            b) a bejelentő, a jogelődje vagy – valamelyiküktől származó tájékoztatás vagy valamelyikük cselekménye eredményeképpen – harmadik személy hozta nyilvánosságra a mintát.

5. §

       (1) Az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha

            a) az alkotóelem az összetett termékbe való beillesztését követően is látható marad az összetett termék rendeltetésszerű használata során; és

b) az alkotóelem látható külső jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában rendeltetésszerű használat a fogyasztó, illetve a végső felhasználó részéről történő használat, amely a karbantartást és a javítást nem foglalja magában.

Kizáró okok

6. §

            (1) Nem részesülhet mintaoltalomban a külső jellegzetesség, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye.

       (2) Nem részesülhet mintaoltalomban a külső jellegzetesség, amelyet szükségképpen pontosan ugyanabban a formában és méretben kell megvalósítani ahhoz, hogy a termék, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül (a továbbiakban: a minta szerinti termék), szerkezetileg összekapcsolható legyen egy másik termékkel vagy elhelyezhető legyen benne, körülötte vagy rajta oly módon, hogy mindegyik termék betölthesse rendeltetését.

       (3) A (2) bekezdés nem alkalmazható a mintára, ha azt a célt szolgálja, hogy előregyártott elemekből álló rendszerekben lehetővé tegye a többféle összeállítást, illetve a kölcsönösen kicserélhető termékek kapcsolódását.

7. §

            Nem részesülhet oltalomban a minta, ha a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik.

8. §

            (1) Nem részesülhet a minta oltalomban, ha

a) az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezményben meghatározott állami felségjelet, illetve hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető jelzést jogosulatlanul használ;

            b) olyan – az a) pontban nem szabályozott – kitüntetést, jelvényt, címert, illetve hivatalos szavatossági vagy hitelesítési jegyet tartalmaz, amelynek használatához közérdek fűződik.

            (2) Az illetékes szerv hozzájárulásával oltalomban részesülhet a minta, amelynek az (1) bekezdésben meghatározott jelzés csupán elemét képezi.

9. §

            (1) A minta nem részesülhet oltalomban, ha azonos az elsőbbség időpontját követően nyilvánosságra jutott olyan mintával, amelyre korábbi elsőbbséggel adtak mintaoltalmat.

            (2) Korábbi elsőbbségű mintaoltalmon belföldön vagy Magyarországra is kiterjedően megadott mintaoltalmat kell érteni.

10. §

(1) Nem részesülhet oltalomban a minta, ha megkülönböztetésre alkalmas olyan megjelölést használ, amely másnak korábbi iparjogvédelmi jogába ütközne, vagy amelyet más korábbtól fogva ténylegesen használ belföldön, feltéve, hogy a megjelölésnek a mintában való használata a korábbi használó hozzájárulása hiányában jogszabályba ütközne.

(2) Más korábbi szerzői jogát sértő minta nem részesülhet oltalomban.

(3) Annak megítélésekor, hogy a jog, illetve a használat az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából korábbinak számít-e, a mintaoltalmi bejelentés elsőbbségét kell figyelembe venni.

A mintaoltalomhoz való jog

11. §

            A mintára mintaoltalmat kell adni, ha a minta

            a) kielégíti az 1-5. §-okban meghatározott követelményeket;

            b) nincs kizárva az oltalomból a 6-9. §-ok alapján;

            c) nincs kizárva az oltalomból a 10. § alapján vagy oltalomban részesítésével szemben a jogosult nem tesz észrevételt a 10. § alapján; és

            d) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott feltételeknek.

II. Fejezet

A MINTÁBÓL ÉS A MINTAOLTALOMBÓL EREDŐ JOGOK ÉS

KÖTELEZETTSÉGEK

A minta szerzőjének személyhez fűződő és a

minta nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos jogai

12. §

(1) A minta szerzője az, aki a mintát megalkotta.

(2) Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell a minta szerzőjének tekinteni, aki az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben szerzőként szerepel.

(3) Ha többen közösen alkották a mintát, a szerzőségi részarányt – ellenkező megjelölés hiányában – egyenlőnek kell tekinteni.

(4) Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben megjelölt, illetve a (3) bekezdés szerinti szerzőségi arányt kell irányadónak tekinteni.

(5) A szerzőt megilleti az a jog, hogy a mintaoltalmi iratok őt e minőségében feltüntessék. Mellőzni kell a szerző nevének a feltüntetését a nyilvánosságra kerülő mintaoltalmi iratokon, ha azt a minta szerzője írásban kéri.

(6) A szerző a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja, vagy a mintával kapcsolatos személyhez fűződő jogát egyébként megsérti.

(7) A mintaoltalmi bejelentés közzététele előtt a mintát csak a szerző, illetve jogutódja hozzájárulásával szabad nyilvánosságra hozni.

A mintaoltalmi igény

13. §

(1) A mintaoltalom a szerzőt vagy jogutódját illeti meg.

(2) Amíg jogerős bírósági ítélet vagy hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a mintát korábbi elsőbbséggel jelentette be.

(3) Ha többen közösen alkották a mintát, a mintaoltalom a szerzőket, illetve jogutódjaikat közösen illeti meg. Több igényjogosult esetén – ellenkező megjelölés hiányában – a mintaoltalmi igény részarányát egyenlőnek kell tekinteni.

(4) A közös mintaoltalmi igényre, illetve a közös mintaoltalomra a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvénynek (a továbbiakban: szabadalmi törvény) a közös szabadalmi igényre és a közös szabadalomra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(5) Ha többen egymástól függetlenül alkották a mintát, a mintaoltalom azt a szerzőt vagy jogutódját illeti meg, aki a mintát korábbi elsőbbséggel jelentette be.

Szolgálati és alkalmazotti minta

14. §

14

(1) Szolgálati minta annak a mintája, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a minta tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki.

(2) A szolgálati mintára a mintaoltalom a szerző jogutódjaként a munkáltatót illeti meg.

15 (3) Alkalmazotti minta annak a mintája, aki anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan mintát alkot, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik.

16 (4) Az alkalmazotti mintára a mintaoltalom a szerzőt illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a minta hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos; a munkáltató hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog a munkáltató megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át.

17 (5) A szolgálati és az alkalmazotti mintára, valamint a szerző díjazására egyebekben megfelelően alkalmazni kell a szabadalmi törvénynek a szolgálati és az alkalmazotti találmányra vonatkozó rendelkezéseit, a következő eltérésekkel:

18

19 a) a szolgálati találmány titokban tartására és üzleti titkot képező megoldásként való hasznosítására vonatkozó rendelkezések a szolgálati mintára nem alkalmazhatók;

20 b) szolgálati minta esetén a fenntartási díj megfizetésének elmulasztásán a mintaoltalom megújításának elmulasztását, lejáraton pedig az oltalmi időnek azt a lejártát kell érteni, amelyet követően már nincs helye az oltalom megújításának;

21 c) a szerzőnek csak olyan szolgálati minta értékesítése esetén jár díj, amelyre a mintaoltalom kiterjed.

22

23 (6) Az (1)-(5) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a mintát.

A mintaoltalom keletkezése

15. §

                        (1) A mintaoltalom a bejelentés közzétételével keletkezik, az oltalom hatálya visszahat a bejelentés napjára.

24 (2) A közzététellel keletkező oltalom ideiglenes. Véglegessé akkor válik, ha a bejelentő a mintára mintaoltalmat kap.

A mintaoltalom tartalma

16. §

(1) A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására.

(2) A kizárólagos hasznosítási jog alapján a mintaoltalom jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül hasznosítja a mintát.

(3) Hasznosításnak minősül különösen: a minta szerinti termék előállítása, használata, forgalomba hozatala, forgalomba hozatalra való felkínálása, behozatala, kivitele és e célokból való raktáron tartása.

A mintaoltalom korlátjai

17. §

(1) A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultja nem tilthat el mást

a) a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményektől;

b) a kísérleti célú cselekményektől, ideértve a minta tárgyát képező termék forgalomba hozatalának engedélyezéséhez szükséges kísérleteket és vizsgálatokat;

c) az idézés és iskolai oktatás céljából végzett cselekményektől, feltéve, hogy e cselekmények összeegyeztethetők a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal, indokolatlanul nem sérelmesek a minta rendes felhasználására, és e cselekményekkel összefüggésben a forrást megnevezik.

(2) A mintaoltalom hatálya – viszonosság esetén – nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének állásfoglalása az irányadó.

A mintaoltalom kimerülése

18. §

A mintaoltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a mintaoltalom jogosultja által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával belföldön forgalomba hozott termékkel kapcsolatos további cselekményekre.

A mintaoltalom időtartama

19. §

(1) A végleges mintaoltalom a bejelentés napjától számított öt évig tart.

(2) A mintaoltalom további öt-öt éves időtartamra legfeljebb négyszer újítható meg. Megújítás esetén az újabb oltalmi idő az előző oltalmi idő lejárati napját követő nappal kezdődik.

(3) A bejelentés napjától számított huszonöt év elteltével az oltalom nem újítható meg.

A mintaoltalom terjedelme

20. §

(1) A mintaoltalom terjedelmét a termék egészének vagy részének megjelenését befolyásoló, a mintaoltalmi lajstromban elhelyezett fényképből, rajzból vagy más grafikai ábrázolásból (a továbbiakban együtt: ábrázolás) és – ha van ilyen – a változtató nyilatkozatból [48. § (2) bek.] megállapítható külső jellegzetességek határozzák meg.

(2) A mintaoltalom kiterjed mindazokra a mintákra, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást.

(3) A mintaoltalom terjedelmének megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a szerző – különösen a termék természetére és az ipari, illetve kézműipari ágazat sajátosságaira tekintettel – milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

A minta és oltalma a vagyoni forgalomban

21. §

(1) A mintához kapcsolódó és a mintaoltalomból eredő jogok – a szerző személyhez fűződő jogai kivételével – átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők. Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a mintaoltalmi lajstromba való bejegyzése szükséges.

(2) Hasznosítási szerződés (mintaoltalmi licenciaszerződés) alapján a mintaoltalom jogosultja engedélyt ad a minta hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A mintaoltalmi licenciaszerződésre a szabadalmi törvénynek a szabadalmi licenciaszerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

III. Fejezet

A minta és a mintaoltalom bitorlása

A minta bitorlása

22. §

Ha a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a mintájából vették át, a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a mintaoltalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

A mintaoltalom bitorlása

23. §

(1) A mintaoltalom bitorlását követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja.

(2) A mintaoltalom jogosultja a bitorlóval szemben azokat a polgári jogi igényeket támaszthatja, amelyeket a szabadalmi törvény értelmében a szabadalmas érvényesíthet a bitorlóval szemben.

(3) A mintaoltalom bitorlása esetén a bejelentő és a licenciaszerződés alapján hasznosító jogaira a szabadalmi törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Nemleges megállapítás

24. §

(1) Aki attól tart, hogy ellene mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék nem ütközik valamely általa megjelölt minta oltalmába.

(2) A nemleges megállapítást kimondó jogerős határozat kizárja, hogy a megjelölt minta oltalma alapján ugyanarra a termékre vonatkozóan a mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítsanak.

IV. Fejezet

A mintaoltalom megszűnése

Az ideiglenes mintaoltalom megszűnése

25. §

Az ideiglenes mintaoltalom keletkezésére visszaható hatállyal megszűnik, ha

a) a mintaoltalmi bejelentést jogerősen elutasítják;

b) a bejelentő az oltalomról lemondott.

A végleges mintaoltalom megszűnése

26. §

A végleges mintaoltalom megszűnik, ha

a) az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt, az oltalmi idő lejártát követő napon;

b) a mintaoltalom jogosultja az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban;

c) a mintaoltalmat megsemmisítették, a bejelentés napjára visszaható hatállyal.

Lemondás a mintaoltalomról

27. §

(1) A mintaoltalmi bejelentések nyilvántartásában feltüntetett bejelentő, illetve a mintaoltalmi lajstromban feltüntetett jogosult a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz intézett írásbeli nyilatkozattal a mintaoltalomról lemondhat.

(2) Ha a lemondás más személynek jogszabályon, hatósági határozaton, a mintaoltalmi lajstromba bejegyzett hasznosítási vagy egyéb szerződésen alapuló jogát érinti, vagy ha a mintaoltalmi lajstromba per van bejegyezve, a lemondás csak az érintett személy hozzájárulásával hatályos.

(3) Ha az oltalmat több mintára adták meg, a mintaoltalomról a minták egy része tekintetében is le lehet mondani.

(4) A mintaoltalomról történő lemondás visszavonásának nincs jogi hatálya.

A mintaoltalom megsemmisítése és korlátozása

28. §

(1) A mintaoltalmat meg kell semmisíteni, ha

a) a mintaoltalom tárgya nem felel meg az 1-10. §-okban meghatározott feltételeknek;

b) a mintaoltalmi lajstromban elhelyezett ábrázolás nem mutatja be a törvényben előírt módon (39. §) a mintát;

c) a mintaoltalom tárgya nem azonos az elismert bejelentési napon benyújtott, illetve – megosztás esetén – a megosztott bejelentésben ábrázolt mintával;

d) a mintaoltalmat nem annak adták meg, akit az a törvény szerint megillet.

(2) Megsemmisítés helyett a mintaoltalom változtatással [48. § (1)-(2) bek.] tartható fenn, feltéve, hogy a változtatást követően a mintaoltalom megsemmisítésének egyetlen feltétele sem áll fenn.

(3) Ha – több mintára adott oltalom esetén – a megsemmisítés feltételei csak a minták egy részére állnak fenn, az oltalmat a többi mintára kell korlátozni.

(4) A megsemmisítési kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanannak a mintaoltalomnak a megsemmisítése iránt bárki újabb eljárást indítson.

A díjak visszakövetelése

29. §

Ha a végleges mintaoltalom keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, a mintaoltalom jogosultja és a szerző által felvett díjnak csak azt a részét lehet visszakövetelni, amelyet a minta hasznosításából származó gazdasági előnyök nem fedeztek.

MÁSODIK RÉSZ

A Magyar Szabadalmi Hivatal eljárása

mintaoltalmi ügyekben

V. Fejezet

A MINTAOLTALMI ELJÁRÁSOK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A Magyar Szabadalmi Hivatal hatásköre

30. §

A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe a következő mintaoltalmi ügyek tartoznak:

a) a mintaoltalom megadása,

b) a mintaoltalom megújítása,

c) a mintaoltalom megosztása,

d) a mintaoltalom megszűnésének megállapítása,

e) a mintaoltalom megsemmisítése,

f) a nemleges megállapítás,

g) a mintaoltalmi bejelentések és a minták oltalmának nyilvántartása,

h) a hatósági tájékoztatás.

Az államigazgatási eljárás általános szabályainak

alkalmazása

31. §

A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a hatáskörébe tartozó mintaoltalmi ügyekben – az e törvényben meghatározott eltérésekkel – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmaznia.

A Magyar Szabadalmi Hivatal határozatai

32. §

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal háromtagú tanácsban jár el a megsemmisítési és a nemleges megállapítási eljárásban; a tanács szótöbbséggel határoz.

(2) Érdemi határozatok a mintaoltalom megadása, a mintaoltalom megújítása, megosztása és megszűnésének megállapítása, a mintaoltalom megsemmisítése, valamint a nemleges megállapítás kérdésében hozott ügydöntő határozatok.

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal határozata a kézbesítéssel emelkedik jogerőre, ha nem kérik annak megváltoztatását.

(4) A Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalmi ügyekben hozott érdemi határozatát csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig vonhatja vissza és módosíthatja. Határozatait felügyeleti jogkörben megsemmisíteni vagy megváltoztatni nem lehet, ellenük fellebbezésnek sincs helye.

(5) A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a mintaoltalmi ügyekben hozott határozatait a bíróság a IX. fejezetben foglalt rendelkezések szerint hatályon kívül helyezheti vagy megváltoztathatja.

A mintaoltalmi eljárások egyéb általános

szabályai

33. §

(1) A 30-32. §-okban nem szabályozott kérdésekben mintaoltalmi ügyekben a Magyar Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban – a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel – megfelelően alkalmazni kell a szabadalmi törvénynek a szabadalmi eljárások általános szabályait megállapító rendelkezéseit.

(2) Mintaoltalmi ügyekben az igazolás ki van zárva:

a) az elsőbbségi nyilatkozat előterjesztésére előírt határidő [40. § (2) bek.] elmulasztása esetén;

b) az uniós, illetve a kiállítási elsőbbségi igény érvényesítésére megszabott hat hónapos határidő elmulasztása esetén.

(2) Mintaoltalmi ügyekben a szabadalmi bejelentések államtitokként való kezelésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók.

VI. Fejezet

MINTAOLTALMI NYILVÁNTARTÁSOK,

HATÓSÁGI TÁJÉKOZTATÁS

Bejelentési nyilvántartás, mintaoltalmi lajstrom

34. §

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalmi bejelentésekről nyilvántartást, a mintaoltalom megadását követően a minták oltalmáról lajstromot vezet, amelyekbe be kell jegyezni a mintaoltalmi jogokkal kapcsolatos minden tényt és körülményt.

(2) A mintaoltalmi lajstromban fel kell tüntetni különösen

a) a mintaoltalom lajstromszámát,

b) az ügyszámot,

c)  a minta ábrázolását, a bejelentő változtató nyilatkozatával [48. § (2) bek.] együtt,

d) a minta szerinti termék megnevezését,

e) a mintaoltalom jogosultjának nevét (elnevezését) és lakcímét (székhelyét),

f) a képviselő nevét és székhelyét,

g) a szerző nevét és lakcímét,

h) a bejelentés napját,

i) az elsőbbséget,

j) a mintaoltalom megadásáról szóló határozat keltét,

k) a mintaoltalom megújítását, illetve megosztását,

l)  a mintaoltalom megszűnését, annak jogcímét és időpontját, valamint a mintaoltalom változtatással való fenntartását, illetve korlátozását,

m)  a hasznosítási engedélyeket.

            (3) Jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a mintaoltalommal kapcsolatos bármely jogra csak akkor lehet hivatkozni, ha azt a mintaoltalmi lajstromba bejegyezték.

            (4) A mintaoltalmi lajstromot bárki megtekintheti, és az abban foglalt adatokról térítés ellenében másolatot kérhet.

            (5) A mintaoltalmi lajstromba való bejegyzésre a szabadalmi törvénynek a szabadalmi lajstromba való bejegyzésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

            (6) A (3)-(5) bekezdések rendelkezéseit – a bejelentések közzétételét          követően – megfelelően alkalmazni kell a mintaoltalmi bejelentésekről vezetett nyilvántartásra is.

Hatósági tájékoztatás

35. §

            A Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában a mintaoltalmi bejelentésekkel, valamint a minták oltalmával kapcsolatban különösen a következő adatokat és tényeket kell közölni:

a) az adatközlésben a bejelentő és a képviselő nevét és címét, a bejelentés ügyszámát, a bejelentés napját, illetőleg az ettől eltérő elsőbbség napját, valamint a minta szerinti termék megnevezését;

b) nemzetközi bejelentésről való adatközlésben az a) pontban meghatározott adatokon felül a nemzetközi lajstromozás közzétételének számát;

c) a mintaoltalmi bejelentés közzétételekor az a) pontban meghatározott adatokon felül a szerző nevét, a minta szerinti terméknek az ipari minták nemzetközi osztályozásának (a továbbiakban: nemzetközi osztályozás) létesítésére vonatkozó Locarnói Megállapodásban meghatározott nemzetközi osztályjelzetét, a minta ábrázolását;

d) a mintaoltalom megadását követően a lajstromszámot, a mintaoltalom jogosultjának nevét (elnevezését), lakcímét (székhelyét), a képviselő nevét és székhelyét, az ügyszámot, a bejelentés napját, a mintaoltalom elsőbbségének napját, a minta szerinti termék megnevezését és nemzetközi osztályjelzetét, a szerző nevét és lakcímét, valamint a mintaoltalmat megadó határozat keltét;

e) a mintaoltalom megújítása, illetve megosztása esetén az erre vonatkozó adatokat;

f) a mintaoltalom megszűnését, annak jogcímét és időpontját, valamint a mintaoltalom változtatással való fenntartását, illetve korlátozását;

g) a mintaoltalommal összefüggő jogoknak a mintaoltalmi lajstromba bejegyzett változásait.

VII. Fejezet

A mintaoltalom megadására irányuló eljárás

A mintaoltalmi bejelentés és kellékei

36. §

(1) A mintaoltalom megadására irányuló eljárás a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott bejelentéssel indul meg.

(2) A mintaoltalmi bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentési kérelmet, a minta ábrázolását, a minta szerinti termék megnevezését, valamint – a szükséghez képest – egyéb mellékleteket.

            (3) A mintaoltalmi bejelentést a külön jogszabályban meghatározott részletes alaki követelményeknek megfelelően kell elkészíteni.

(4) A mintaoltalmi bejelentésért külön jogszabályban meghatározott bejelentési díjat kell fizetni; a díjat a bejelentés napját követő két hónapon belül kell leróni.

(5) A bejelentő a közzétételig – a 27. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – visszavonhatja a mintaoltalmi bejelentést. A Magyar Szabadalmi Hivatal a visszavonást határozattal veszi tudomásul.

A bejelentés napja

37. §

(1) A mintaoltalmi bejelentés napja az a nap, amelyen a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz beérkezett bejelentés legalább a következőket tartalmazza:

a) utalást a mintaoltalom iránti igényre,

b) a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat,

c) a minta ábrázolását, valamint a minta szerinti termék megnevezését függetlenül attól, hogy az megfelel-e az egyéb követelményeknek.

(2) A bejelentési nap elismeréséhez a minta ábrázolásának, valamint a minta szerinti termék megnevezésének benyújtása helyett elsőbbségi iratra is elegendő utalni.

A minta egysége

38. §

(1) A mintaoltalmi bejelentésben csak egy mintára igényelhető oltalom, vagy pedig olyan minták csoportjára, amelyeket a tájékozott használóra tett összbenyomást befolyásoló közös külső jellegzetességek kapcsolnak össze, feltéve, hogy a minták szerinti termékek a nemzetközi osztályozás azonos osztályába tartoznak.

(2) A mintaoltalmi bejelentés részletes alaki követelményeiről szóló jogszabály [36. § (3) bek.] meghatározhatja, hogy a mintaoltalmi bejelentésben legfeljebb hány mintára igényelhető oltalom.

(3) A mintaoltalmi bejelentésben a minta szerinti terméket – lehetőség szerint – a nemzetközi osztályozás szerinti osztályjelzet feltüntetésével és az abban szereplő elnevezés használatával kell megjelölni.

A mintának az ábrázolással való bemutatása

39. §

            A mintaoltalmi bejelentés részét képező ábrázolásnak egyértelműen be kell mutatnia a mintát, amelyre az oltalmat igénylik.

Az elsőbbség

40. §

(1) Az elsőbbséget megalapozó nap

a) általában a mintaoltalmi bejelentés napja (bejelentési elsőbbség),

b) az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény által meghatározott esetben a külföldi bejelentés napja (uniós elsőbbség),

c) a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének a Magyar Közlönyben közzétett közleményében meghatározott esetekben a minta kiállításának – a bejelentési napnál legfeljebb hat hónappal korábbi – kezdő napja (kiállítási elsőbbség),

d) a bejelentő azonos mintára vonatkozó, korábbi, folyamatban lévő mintaoltalmi bejelentésének hat hónapnál nem korábbi bejelentési napja, ha azzal kapcsolatban más elsőbbséget nem érvényesítettek (belső elsőbbség).

(2) Az uniós, a kiállítási, illetve a belső elsőbbséget a mintaoltalmi bejelentés benyújtásától számított két hónapon belül kell igényelni. Az uniós elsőbbséget megalapozó okiratot, illetve a kiállítási igazolást a bejelentés napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani. A kiállítási igazolásra megfelelően alkalmazni kell a szabadalmi törvénynek a kiállítási igazolásra vonatkozó rendelkezéseit.

(3) Belső elsőbbség érvényesítése esetén a korábbi mintaoltalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni.

(4) Az egyes igényelt elsőbbségek a több mintára vonatkozó mintaoltalmi bejelentésből csak azokra a mintákra terjednek ki, amelyeket az adott elsőbbséget megalapozó bejelentés a 39. §-nak megfelelően bemutat.

A bejelentés benyújtását követő vizsgálat

41. §

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalmi bejelentés benyújtását követően megvizsgálja, hogy

a) a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek (37. §),

b) megfizették-e a bejelentési díjat [36. § (4) bek.].

(2) A mintaoltalmi bejelentés benyújtását követő vizsgálatra egyebekben megfelelően alkalmazni kell a szabadalmi törvénynek a bejelentés benyújtását követő vizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit.

Adatközlés

42. §

            A mintaoltalmi bejelentésről, ha az – a benyújtáskor vagy a hiánypótlás eredményeként – kielégíti a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeket, a Magyar Szabadalmi Hivatal közli hivatalos lapjában a 35. § a) pontjában meghatározott hatósági tájékoztatást (adatközlés).

Alaki vizsgálat

43. §

            Ha a mintaoltalmi bejelentés megfelel a 41. § (1) bekezdése alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy az kielégíti-e a 36. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott alaki követelményeket. E vizsgálatra megfelelően alkalmazni kell a szabadalmi törvénynek az alaki vizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit.

Újdonságkutatás

44. §

(1) Ha a mintaoltalmi bejelentés megfelel a 41. § (1) bekezdése alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal elvégzi az újdonságkutatást, és a minta ábrázolása alapján – figyelemmel a minta szerinti termék megnevezésére – újdonságkutatási jelentést készít.

(2) Az újdonságkutatási jelentésben meg kell jelölni azokat az iratokat, illetve adatokat, amelyek figyelembe vehetők a bejelentésben ábrázolt mintával kapcsolatban az újdonság és az egyéni jelleg elbírálása során.

(3) Az újdonságkutatási jelentést a hivatkozott iratok másolataival együtt a bejelentőnek – kérésére – térítés ellenében meg kell küldeni.

Közzététel

45. §

(1) A mintaoltalmi bejelentést a legkorábbi elsőbbség napjától számított kilenc hónap elteltével közzé kell tenni.

(2) A bejelentő kérelmére korábbi időpontban is közzétehető a mintaoltalmi bejelentés, ha megfelel a 41. § (1) bekezdése alapján vizsgált feltételeknek.

(3) A bejelentő kérelmére a közzétételt el kell halasztani. A kérelmet legkésőbb az (1) bekezdésben meghatározott időtartam vagy a korábbi halasztás időtartamának lejárta előtt két hónappal kell benyújtani. A közzététel halasztására irányuló kérelem visszavonása esetén a mintaoltalmi bejelentést az (1) bekezdésben meghatározott időtartam elteltével, illetve haladéktalanul közzé kell tenni.

(4) A mintaoltalmi bejelentés közzététele nem halasztható a legkorábbi elsőbbség napjától számított harmincadik hónapon túl.

(5) A közzététel halasztásáért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.

(6) Ha a kérelem benyújtásakor nem fizették meg a közzététel halasztásának díját, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a bejelentőt az (5) bekezdésben meghatározott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a közzététel halasztására irányuló kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

(7) A közzétételre a 35. § c) pontjában meghatározott hatósági tájékoztatásnak a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában történő közlésével kerül sor.

(8) A közzétételről a bejelentőt értesíteni kell.

Észrevétel

46. §

(1) A mintaoltalom megadására irányuló eljárásban a közzétételt követően – a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével – bárki észrevételt nyújthat be a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy a minta, illetve annak bejelentése nem felel meg az e törvényben meghatározott valamely oltalomképességi feltételnek.

(2) A 10. § alapján csak a korábbi jog jogosultja nyújthat be észrevételt.

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal csak akkor veszi figyelembe, hogy a minta a 10. § alapján ki van zárva az oltalomból, ha a jogosult erre irányuló észrevételt tesz.

(4) Az észrevételt a kifogásolt feltételre kiterjedő vizsgálat során figyelembe kell venni, kivéve, ha az észrevétel tételére nem jogosult személytől származik.

(5) Az észrevételt benyújtó személy a mintaoltalom megadására irányuló eljárásban nem ügyfél. E személyt az észrevétel eredményéről – a mintaoltalom megadásának tárgyában hozott határozat megküldésével – értesíteni kell.

Érdemi vizsgálat

47. §

(1) Ha a mintaoltalmi bejelentés megfelel a 41. § (1) bekezdése alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal elvégzi a mintaoltalmi bejelentés érdemi vizsgálatát.

(2) Az érdemi vizsgálat arra terjed ki, hogy a minta

a) kielégíti-e az 1-5. §-okban meghatározott követelményeket, és a 6-9. §-ok alapján, valamint – a jogosult erre irányuló észrevétele folytán – a 10. § alapján nincs-e kizárva az oltalomból;

b) bejelentése megfelel-e az e törvényben megszabott feltételeknek.

(3) Ha a mintaoltalmi bejelentés nem felel meg a (2) bekezdés alapján vizsgált követelményeknek, a bejelentőt – a kifogás természete szerint – hiánypótlásra, nyilatkozattételre, illetve a bejelentés megosztására kell felhívni.

(4) A mintaoltalmi bejelentést egészében vagy részben el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket.

(5) A bejelentést csak a felhívásban pontosan, határozottan megjelölt és kellően kifejtett okok alapján lehet elutasítani. A szükséghez képest újabb felhívást kell kiadni.

(6) Ha a bejelentő a felhívásra nem válaszol, illetve a bejelentést nem osztja meg, azt úgy kell tekinteni, hogy a bejelentést visszavonta, illetve – a bejelentés közzétételét követően –, hogy lemondott az ideiglenes oltalomról.

Módosítás és megosztás

48. §

(1) A mintaoltalmi bejelentés csak úgy változtatható meg, hogy tárgya azonos maradjon a bejelentés napján benyújtott bejelentésben bemutatott mintával.

(2) Változtatásnak kell tekinteni a bejelentőnek azt a nyilatkozatát is, hogy az ábrázolás meghatározott része nem tartozik a mintához, és arra nem igényel oltalmat.

(3) A bejelentő – az (1) bekezdésben megszabott keretek között – a mintaoltalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja a bejelentést.

49. §

(1) Aki több mintára igényelt oltalmat egy bejelentésben, a mintaoltalmat megadó határozat jogerőre emelkedéséig megoszthatja bejelentését, a bejelentési nap és – ha van ilyen – a korábbi elsőbbség megtartásával.

(2) A megosztásért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.

(3) Ha a kérelem benyújtásakor nem fizették meg a megosztási díjat, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a bejelentőt a (2) bekezdésben meghatározott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a megosztási kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

A mintaoltalom megadása

50. §

(1) A közzétételtől számított legalább egy hónap elteltével a Magyar Szabadalmi Hivatal a bejelentés tárgyára mintaoltalmat ad, ha a minta és a mintaoltalmi bejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek [47. § (2) bek.].

(2) A mintaoltalom megadását be kell jegyezni a mintaoltalmi lajstromba      (34. §) és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában (35. §).

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalom megadását követően mintaoltalmi okiratot ad ki. Ehhez hozzáfűzi a lajstromkivonatot.

VIII. Fejezet

EGYÉB MINTAOLTALMI ELJÁRÁSOK

A megújítási eljárás

51. §

(1) A mintaoltalom megújítását [19. § (2) bek.] a mintaoltalom jogosultja kérheti a Magyar Szabadalmi Hivataltól. A több mintára adott oltalom megújítását a minták egy része tekintetében is lehet kérni (részleges megújítás).

(2) A megújítási kérelemben meg kell jelölni a megújítani kívánt mintaoltalom lajstromszámát, valamint – részleges megújítás esetén – az érintett mintákat.

(3) A mintaoltalom megújítását legkorábban az oltalmi idő lejárta előtt hat hónappal, legkésőbb a lejárat napjától számított hat hónapon belül lehet kérni.

(4) A megújítási kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásának napját követő két hónapon belül.

52. §

(1) Ha a megújítási kérelem nem felel meg az 51. § (1)-(3) bekezdéseiben előírt követelményeknek, a kérelmezőt hiánypótlásra kell felhívni.

(2) A megújítási kérelmet el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a kérelmező nyilatkozata ellenére sem elégíti ki a felhívásban megjelölt követelményeket. Ha a kérelmező a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a megújítási kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

(3) Ha a megújítási kérelem díját nem fizették meg, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a kérelmezőt a törvény által megszabott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

53. §

(1) Ha a kérelem megfelel az 51. §-ban előírt követelményeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalmat megújítja.

(2) A mintaoltalom megújítását be kell jegyezni a mintaoltalmi lajstromba    (34. §), és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában (35. §).

A megosztási eljárás

54. §

(1) A mintaoltalom jogosultja a több mintára adott oltalmat megoszthatja a minták, illetve a minták egyes csoportjainak a szétválasztásával.

(2) A mintaoltalom megosztásához annyi – egymással összhangban és a megosztás módjának megfelelően elkészített – kérelmet kell benyújtani, ahány részre a minták eredeti oltalmát szét kívánják választani.

(3) A megosztás iránti kérelemben meg kell jelölni az eredeti mintaoltalom lajstromszámát; a kérelemre és mellékleteire egyebekben a mintaoltalmi bejelentés kellékeire vonatkozó rendelkezéseket [36. § (2)-(3) bek.] kell megfelelően alkalmazni.

(4) A mintaoltalom megosztásáért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.

55. §

(1) Ha a mintaoltalom megosztására irányuló kérelem nem felel meg az 54. § (1)-(3) bekezdéseiben előírt követelményeknek, a kérelmezőt hiánypótlásra kell felhívni.

(2) A megosztás iránti kérelmet el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a kérelmező nyilatkozata ellenére sem elégíti ki a felhívásban megjelölt követelményeket. Ha a kérelmező a felhívásra nem válaszol, a megosztásra irányuló kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

(3) Ha a megosztási kérelem díját nem fizették meg, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a kérelmezőt a törvény által megszabott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a megosztás iránti kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

56. §

(1) Ha a kérelem megfelel az 54. §-ban előírt követelményeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalmat megosztja.

(2) A mintaoltalom megosztását be kell jegyezni a mintaoltalmi lajstromba         (34. §), és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában (35. §).

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal a megosztást követően mintaoltalmanként mintaoltalmi okiratot ad ki. Ehhez hozzáfűzi a mintaoltalmi lajstrom kivonatát.

A megsemmisítési eljárás

57. §

(1) A mintaoltalom megsemmisítését a 28. § alapján – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – bárki kérheti a mintaoltalom jogosultjával szemben.

(2) A 9-10. §-ok alapján csak a korábbi akadályozó jog jogosultja, a 28. § (1) bekezdésének d) pontja alapján pedig csak az kérheti a mintaoltalom megsemmisítését, akit az a törvény szerint megilletne.

(3) A megsemmisítési kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, mint ahány jogosultja van a mintaoltalomnak. A kérelemben meg kell jelölni a megsemmisítés alapjául szolgáló okokat, és mellékelni kell az okirati bizonyítékokat.

(4) A megsemmisítési kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.

(5) Ha a megsemmisítési kérelem nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek, a kérelmezőt hiánypótlásra kell felhívni; ha pedig a kérelem díját nem fizette meg, figyelmeztetni kell a törvényben meghatározott határidőben történő pótlásra. Ezek elmaradása esetén a megsemmisítési kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

58. §

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a megsemmisítési kérelemmel kapcsolatban nyilatkozattételre hívja fel a mintaoltalom jogosultját, majd írásbeli előkészítés után szóbeli tárgyalás alapján határoz a mintaoltalom megsemmisítéséről, változtatással való fenntartásáról, illetve korlátozásáról vagy a kérelem elutasításáról.

(2) Az egy mintaoltalom ellen irányuló több megsemmisítési kérelmet lehetőség szerint egy eljárásban kell elintézni.

(3) A megsemmisítési kérelem visszavonása esetén az eljárást hivatalból folytatni lehet, kivéve, ha a megsemmisítést csak a 10. § vagy a 28. § (1) bekezdésének d) pontja alapján kérték.

(4) A megsemmisítési eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni.

(5) A mintaoltalom megsemmisítését, változtatással való fenntartását vagy korlátozását be kell jegyezni a mintaoltalmi lajstromba (34. §), és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában (35. §).

A nemleges megállapítási eljárás

59. §

(1) A nemleges megállapításra (24. §) irányuló kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, mint ahány jogosultja van a mintaoltalomnak. A kérelemhez mellékelni kell a hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék, valamint a megjelölt mintaoltalom mintájának ábrázolását.

(2) A nemleges megállapításra irányuló kérelmet csak egy mintaoltalom és egy hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék tekintetében lehet benyújtani.

(3) A nemleges megállapítási kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.

(4) Ha a nemleges megállapítási kérelem nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek, a kérelmezőt hiánypótlásra kell felhívni; ha pedig a kérelem díját nem fizette meg, figyelmeztetni kell a törvényben meghatározott határidőben történő pótlásra. Ezek elmaradása esetén a nemleges megállapítási kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

60. §

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a nemleges megállapítási kérelemmel kapcsolatban nyilatkozattételre hívja fel a mintaoltalom jogosultját, majd írásbeli előkészítés után szóbeli tárgyalás alapján határoz arról, hogy a nemleges megállapítási kérelemnek helyt ad-e, vagy a kérelmet elutasítja-e.

(2) A nemleges megállapítási eljárás költségeit a kérelmező viseli.

HARMADIK RÉSZ

BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS MINTAOLTALMI ÜGYEKBEN

IX. Fejezet

A Magyar Szabadalmi Hivatal határozatainak

megváltoztatása

Megváltoztatási kérelem

61. §

(1) A bíróság kérelemre hatályon kívül helyezheti vagy megváltoztathatja (a továbbiakban együtt: megváltoztatás) a Magyar Szabadalmi Hivatal érdemi határozatát [32. § (2) bek.], valamint az eljárás félbeszakadását megállapító, az eljárást felfüggesztő és a mintaoltalmi bejelentésekről vezetett nyilvántartásba vagy a mintaoltalmi lajstromba való bejegyzés alapjául szolgáló határozatát.

(2) A határozat megváltoztatását kérheti:

a) aki a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban ügyfélként részt vett, továbbá

b) az, akinek a határozat megváltoztatásához jogi érdeke fűződik és a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban észrevételt tett (46. §).

(3) A mintaoltalom megsemmisítése tárgyában hozott határozat megváltoztatását a szolgálati minta szerzője is kérheti. A minta megadása és megsemmisítése kérdésében hozott határozat megváltoztatását az ügyész a 7. § vagy a 8. § alapján kérheti.

(4) A megváltoztatási kérelem előterjesztésének határideje a határozatnak a féllel, illetve a szolgálati minta szerzőjével való közlésétől, vagy – a (2) bekezdés b) pontjának alkalmazása esetén – az észrevételt tevőnek történő megküldésétől számított harminc nap.

(5) A kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatalnál nyújtható be, amely azt a mintaoltalmi ügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.

(6) A megváltoztatási kérelem kellékeire a keresetlevélre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.

(7) Ha a fél a kérelmet elkésetten nyújtotta be, az igazolási kérelem tárgyában a bíróság határoz.

Az eljárás egyéb szabályai

62. §

A Magyar Szabadalmi Hivatal mintaoltalmi ügyekben hozott határozatának megváltoztatására irányuló bírósági eljárásban a Magyar Szabadalmi Hivatal szabadalmi ügyekben hozott határozatának megváltoztatására irányuló bírósági eljárás szabályait kell alkalmazni.

X. Fejezet

Mintaoltalmi perek

A mintaoltalmi perekre irányadó szabályok

63. §

(1) Mintaoltalmi perek: a minta vagy a mintaoltalom bitorlása miatt indított perek, valamint a továbbhasználati jog [67. § (8) bek.] fennállásával kapcsolatos perek.

(2) A mintaoltalmi perekre a szabadalmi perek szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdésben nem említett, mintaoltalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügyben a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) a szabadalmi jogvitákra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával jár el.

NEGYEDIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XI. Fejezet

A TÖRVÉNY HATÁLYBALÉPÉSE; VEGYES, ÁTMENETI ÉS

MÓDOSULÓ RENDELKEZÉSEK

A szerzői jogi védelemhez való viszony

64. §

            A mintának az e törvényben szabályozott oltalma nem befolyásolhatja a mintán mint művészeti alkotáson külön törvény szerint fennálló szerzői jogok védelmét.

A törvény hatálybalépésére vonatkozó és egyes átmeneti rendelkezéseket

megállapító szabályok

65. §

(1) E törvény 2002. január 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit – a (2), a (6)-(7) és a (9)-(10) bekezdésekben szabályozott kivételekkel, illetve feltételekkel – csak a hatálybalépését követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.

(2) Az igazolásra vonatkozó szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell a folyamatban lévő ügyekben is.

(3) Ha a törvény hatálybalépése előtt a szolgálati minta szerzőjének díjazására vonatkozó szerződést, illetve a mintaoltalmi licenciaszerződést megkötötték vagy a szolgálati mintát értékesítették, a szerződéskötés, illetve az értékesítés időpontjában hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) A törvény hatálybalépése előtt megkezdett hasznosításra a mintaoltalom tartalma, korlátjai, terjedelme és a mintaoltalom bitorlása tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni a hasznosításnak a törvény hatálybalépése napján meglévő mértékéig.

(5) A törvény hatálybalépésekor hatályban lévő mintaoltalom e törvény rendelkezései szerint újítható meg. E rendelkezést kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha az oltalmi idő lejáratának napja legfeljebb hat hónappal előzte meg e törvény hatálybalépésének napját, és a korábban hatályos rendelkezések alapján a törvény hatálybalépéséig nem nyújtották be a mintaoltalom meghosszabbítására irányuló kérelmet.

(6) Ha a törvény hatálybalépését megelőzően meghosszabbított mintaoltalmat a hatálybalépést követően megújítják, a mintaoltalom megsemmisítésének feltételeire e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy megsemmisítés esetén a mintaoltalom a meghosszabbított oltalom lejáratának napjára visszaható hatállyal szűnik meg.

(7) A (6) bekezdésben foglalt rendelkezést megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a törvény hatálybalépésekor meghosszabbítás nélkül hatályban lévő mintaoltalmat második alkalommal is megújítják, azzal, hogy megsemmisítés esetén a mintaoltalom az első alkalommal megújított oltalom lejáratának napjára visszaható hatállyal szűnik meg.

(8) Ha a korábban hatályos rendelkezések szerint meghosszabbított mintaoltalom e törvény hatálybalépését megelőző öt éven belül lejárat miatt megszűnt, a jogosult a megújítás szabályainak megfelelő alkalmazásával – a törvény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül – a Magyar Szabadalmi Hivataltól kérheti a mintaoltalomnak a törvény hatálybalépésének napjával, a 19. § (3) bekezdésében meghatározott időtartamból még hátralévő időre történő felélesztését. A felélesztett oltalom kezdetként annyi ideig tart, amennyivel a 19. § (3) bekezdésében meghatározott időtartamból hátralévő idő meghaladja a tíz évet; a megújítási kérelem díját ilyenkor arányosan csökkenteni kell. A mintaoltalom felélesztése és a felélesztett oltalom megújítása együttesen is kérhető, ha a felélesztett oltalom kezdeti oltalmi ideje nem haladja meg az egy évet. Továbbhasználati jog illeti meg azt, aki a mintaoltalom megszűnése és e törvény hatálybalépése közötti időben kezdte meg vagy folytatta a minta hasznosítását; e jogra a szabadalmi törvénynek a továbbhasználati jogra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(9) A felélesztett mintaoltalom megsemmisítésének feltételeire e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy megsemmisítés esetén a mintaoltalom e törvény hatálybalépésének napjára visszaható hatállyal szűnik meg.

(10) A törvény hatálybalépésekor hatályos vagy a törvény hatálybalépése előtt megszűnt mintaoltalom megsemmisítésének feltételeire az elsőbbség időpontjában hatályos szabályok az irányadók. A törvény hatálybalépését követően megújított ilyen mintaoltalmat vagy a felélesztett mintaoltalmat a bejelentés napjára visszaható hatállyal kell megsemmisíteni, ha az elsőbbség időpontjában hatályos szabályok szerint helye van a megsemmisítésnek. Ilyen esetben a (6)-(7) és a (9) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók.

            (11) Ahol jogszabály ipari mintát vagy ipari mintaoltalmat említ, azon e törvény hatálybalépését követően formatervezési mintát, illetve formatervezési mintaoltalmat kell érteni.

Hatályukat vesztő rendelkezések

66. §

E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet és az azt módosító 1991. évi XXXVIII. törvény 40. §-a, 1994. évi VII. törvény 9-11. §-a, 1997. évi XI. törvény 120. §-ának d-f) pontja, 1997. évi LXXII. törvény 37. §-ának (1)-(3) bekezdése;

b) a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hmtv.) 17. §-ának (2) bekezdéséből az “igénybevételre és” szövegrész, 31. §-a, 38. §-a (1) bekezdésének b) pontja;

c) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 6. §-ának (2) bekezdéséből a “közzététele vagy” szövegrész;

d) a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.)         1. §-ának (5) bekezdése.

Módosuló rendelkezések és a kapcsolódó

átmeneti szabályok

67. §

(1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) a Hmtv. 8. és 9. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

“8. § A munkaviszonyban, közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag által alkotott mintára a szolgálati és az alkalmazotti találmányra irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

9. § A minta feltalálójának személyhez fűződő jogaira és a mintaoltalmi igényre egyebekben a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvénynek (a továbbiakban: szabadalmi törvény) a feltaláló személyhez fűződő jogaira és a szabadalmi igényre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.”

b) a Hmtv. 24. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[A mintaoltalmat meg kell semmisíteni, ha]

“c) a mintaoltalom tárgya bővebb annál, mint amit az elismert bejelentési napon benyújtott, illetve – megosztás esetén – a megosztott bejelentésben feltártak.”

c) a Hmtv. 30. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

“(1) Ha a bejelentő korábban szabadalmi bejelentést tett, akkor az azonos tárgyú mintaoltalmi bejelentés napjától számított két hónapon belül benyújtott nyilatkozatában igényt tarthat a szabadalmi bejelentés napjára és elsőbbségére (származtatás).

(2) A mintaoltalmi bejelentést akkor illeti meg a származtatás alapján a szabadalmi bejelentés elsőbbsége és napja, ha a származtatott mintaoltalmi bejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtják

a) a szabadalmi bejelentési eljárás során a szabadalmat adó határozat jogerőre emelkedéséig vagy a szabadalmi bejelentést elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónapon belül, vagy

b) a szabadalom újdonság vagy feltalálói tevékenység hiányában történő megsemmisítése esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónapon belül.”

d) a Hmtv. 35. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

“35. § A Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalmi bejelentés érdemi vizsgálatát a következő szempontokból végzi:

a) a bejelentés tárgya minta-e;

b) a bejelentés tárgya iparilag alkalmazható-e;

c) a bejelentés tárgya nincs-e kizárva a mintaoltalomból az 5. § (2) bekezdése alapján;

d) a leírás megfelel-e a törvényes feltételeknek (32. §);

e) a minta egységes-e;

f) az elsőbbséget szabályszerűen igényelték-e a mintára.”

e) A Hmtv. 36. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki és jelenlegi (2) bekezdésének számozása (3) bekezdésre változik:

“(2) Ha a 2. § (4) bekezdésének alkalmazásában a bejelentő vagy jogelődje részéről vagy hozzájárulásával történt közlés vagy gyakorlatbavétel annak eredménye, hogy a bejelentő vagy jogelődje, illetve hozzájárulásukkal más a mintát a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének a Magyar Közlönyben közzétett közleményében megjelölt kiállításon bemutatta, a kiállítási nyilatkozatra és igazolásra megfelelően alkalmazni kell a szabadalmi törvény rendelkezéseit.”

f) az Szt. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és az Szt. 15. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

“(2) A felek a találmányi díjszerződésre vonatkozó – különösen a 13. § (7)-(9) bekezdéseiben foglalt – rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek. Olyan találmányi díjszerződés is köthető, amelyben meghatározott összegű díjat állapítanak meg a feltaláló jövőben megalkotásra, illetve értékesítésre kerülő találmányaival kapcsolatban (kockázatmegosztásra irányuló találmányi díjszerződés).

(3) A találmányi díjszerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.”

g) az Szt. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“17. § A 9-16. §-okban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a találmányt.”

h) az Szt. 19. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki]

“b) a találmány tárgyával kapcsolatos kísérleti célú cselekményekre, ideértve a találmány tárgyát képező termék vagy a találmány tárgyát képező eljárással előállított termék forgalomba hozatalának engedélyezéséhez szükséges kísérleteket és vizsgálatokat;”

            i) a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 2. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

            “(2) Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha

            a) nem alkalmas a megkülönböztetésre, különösen, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak;

a) olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve amely az áru értékének a lényegét hordozza.

(3) A (2) bekezdés a) pontja alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha használata révén – akár az elsőbbség időpontja előtt, akár azt követően – megszerezte a megkülönböztető képességet. ”

j) a Vt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha]

“a) a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik;”

k) az Szjt. 1. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

            “(4) Nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések.”

l) az Szjt. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az együttesen létrehozott műre (pl. nemzeti szabványra) a szerzők jogutódjaként azt a természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot illeti meg a szerzői jog, amelynek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta.”

            (2) Ha e törvény hatálybalépése előtt a találmányi díjszerződést megkötötték, vagy a szolgálati találmányt értékesítették, a szerződéskötés, illetve az értékesítés időpontjában hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

            (3) A törvény hatálybalépésekor hatályos használati mintaoltalom megsemmisítésének feltételeire az elsőbbség időpontjában hatályos szabályok az irányadók.

(4) Az (1) bekezdés k) pontjában és a 66. § d) pontjában foglalt rendelkezést alkalmazni kell az e törvény hatálybalépése előtt létrejött szabványokra, illetve intézkedésekre és tervezeteikre is azzal, hogy a törvény hatálybalépése előtt megkezdett felhasználás a hatálybalépéskor meglévő mértékben folytatható a hatálybalépéstől számított egy évig.

Felhatalmazás

68. §

            Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy – a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben – a mintaoltalmi bejelentés részletes alaki szabályait rendelettel megállapítsa.

Az Európai Közösség jogszabályaihoz való közelítés

69. §

            E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a formatervezési minták jogi védelméről szóló 98/71/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

INDOKOLÁS

a formatervezési minták oltalmáról szóló törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I.

            1. A modern piacgazdaságban a termék megjelenése, a “külcsín” a fogyasztó nézőpontjából gyakran éppen olyan fontos – ha nem fontosabb –, mint a “belbecs”, azaz a termék hasznossága, értéke, műszaki színvonala. Ez utóbbiak tekintetében egyre kiegyenlítettebb a verseny, ezért is jut növekvő jelentőséghez a formatervezés az egyes áruk kelendőségének fokozásában. A formatervezésnek ezt a gazdasági szerepét hangsúlyozta az Európai Bizottság azzal, hogy az Európai Közösség e tárgyban kiadott irányelvének alapjául szolgáló szabályozási koncepciójában a formatervezési mintákat “piaci (marketing) eszközöknek” nevezte. A Bizottság kiemelte, hogy “sok esetben éppen a formatervezés az a döntő tényező, amely meghatározza a termékek piaci sikerességét, s ezért azok az európai vállalkozások válnak különösen jövedelmezővé, amelyek számottevően beruháznak a formatervezésbe”. Másfelől a becslések szerint napjainkban a sikertelen új termékek 85 %-a esetében a kudarc összefüggésbe hozható a szegényes vagy hiányzó formatervezéssel.

A formatervezés a gazdaság szinte valamennyi területén fontos versenyképességi kérdés. Mindazonáltal egyes ágazatokban (pl. gép-, jármű-, textil- és ruházati ipar, bútorgyártás, lakberendezés, háztartási gépek és áruk, szórakoztató elektronika) az átlagnál is nagyobb jelentőséghez jut. A legutóbbi idők fejleménye, hogy a formatervezés a számítástechnikában és az informatikában is tért hódított. A kis- és középvállalkozások számára a formatervezés különösen nagy esélyt kínál, a termék szellemesen, célszerűen, megnyerően kialakított formája számukra is megnyithatja az utat a piaci sikerhez.

            A formatervezés nemcsak a piaci siker előfeltétele, hanem mindennapjaink – otthonunk, munkahelyünk, köztereink – tárgyi kultúrájának alakítója, jó esetben gazdagítója. Kellemes, emberhez méltó, kényelmes és esztétikus környezetünknek is fontos részei a formatervezett, tetszetős tárgyak.

            2. Jelenleg Magyarországon mintegy két és fél ezer szakképzett formatervezőről tudunk. Egyharmaduk a vizuális kommunikáció területén talált munkát – azaz például reklámgrafikákat készít, cégek arculatkialakításában vesz részt –, közel ugyanennyien lakberendezőként, belsőépítészként keresik a kenyerüket, és csupán a fennmaradó kisebbség dolgozik a formatervezés hagyományosnak mondható területein.

            Hazánkban a szervezett formatervező-képzés nagy hagyományra tekint vissza: a Magyar Iparművészeti Egyetem elődjében, az Iparművészeti Főiskolán Európában elsőként, 1951-ben alapították meg e szakot. Emellett jelenleg a soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetemen is lehet formatervező-művész diplomát szerezni, míg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem formatervező-mérnököket képez.

            3. A formatervezés előmozdítására hivatott hazai intézményrendszer az állami és a civil kezdeményezések összekapcsolódására épül. Tárcaközi bizottságként működik az Ipari Formatervezési és Ergonómiai Tanács. Az ipari formatervezés eredményességének fokozását célozza, illetve ismeri el az Ipari Formatervezési Nívódíj és annak Miniszterelnöki Különdíja, valamint a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj. Számos társadalmi szervezet jött létre és működik e területen.

            4. A formatervezés a jogi védelem, azaz a mintaoltalom segítségével töltheti be gazdasági és kulturális szerepét. Az iparjogvédelmi oltalom biztosítja a formatervezési minta kifejlesztője számára a minta hasznosításához való kizárólagos jogot. E kizárólagos hasznosítási jog nélkül a formatervezési ráfordítások nem térülnének meg, hiányozna az alkotók erkölcsi és anyagi elismerése, továbbá a fogyasztóknak a termék formája szerinti tájékozódása és vásárlói döntése is megnehezülne.

            A Magyar Szabadalmi Hivatalnál tett ipari mintaoltalmi bejelentések statisztikai adatait a következő táblázat tartalmazza:

	1996	1997	1998	1999	2000
Nemzeti ipari mintaoltalmi bejelentések	471	676	544	844	653
Hazai bejelentések	332	500	357	699	503
Külföldi bejelentések	139	176	187	145	150
Nemzeti ipari mintaoltalmi lajstromozások	659	662	608	504	472
Elutasított bejelentések	99	180	95	86	91
Megszűnt bejelentések	2	33	139	117	100
Érvényben lévő ipari mintaoltalmak	2134	2538	2356	2662	2611
Nemzetközi bejelentések	663	1028	1010	1080	1014
Nemzetközi ipari mintaoltalmi lajstromozások	1348	1028	1009	1079	1009

            A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az ipari mintaoltalom iránt viszonylag állandó – de nem kimagaslóan nagy – érdeklődés mutatkozik Magyarországon. A hazaiaktól származó bejelentések száma egyértelműen elmarad a szellemi kapacitásoktól és a piaci lehetőségektől. A hazai bejelentéseknek csupán töredéke származik szakképzett formatervezőktől. A szabályozás megújítása elősegítheti a helyzet javítását e téren is.

            5. A Kormány jogharmonizációs programját megállapító – legutóbb a 2140/2000. (VI. 23.) Korm. határozattal módosított – 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat a 2001. évre irányozta elő a hazai szabályozásnak a formatervezési minták jogi védelméről szóló 98/71/EK irányelvvel való összehangolását. Ennek megfelelően a csatlakozási tárgyalásokon az 5. tárgyalási fejezetet (az ún. vállalati jogi fejezetet) illetően átadott kiegészítő tájékoztatásban (CONF-H 49/00) a magyar Kormány az Európai Unió irányában is vállalta az említett irányelvvel összhangban álló törvény 2001. évi megalkotását. A Kormány mindezekre figyelemmel illesztette 2001. I. félévi törvényalkotási programjavaslatába (Magyar Közlöny, 2000/127. szám) az ipari (formatervezési) minták oltalmáról szóló új törvény elfogadását.

            A Szellemi Tulajdon Világszervezetében (a WIPO-ban) 1999. július 6-án elfogadták az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás új szövegét. Hazánk az aláíró államok között volt [k1] [a 2141/1999. (VI. 23.) Korm. határozatban adott felhatalmazás alapján]. A Hágai Megállapodás reformja fokozta az ipari (formatervezési) minták iránti nemzetközi érdeklődést; az új szöveg alapján a nemzetközi úton előterjesztett – Magyarországra is kiterjedő – mintaoltalmi igények számának megsokszorozódása várható hosszabb távon. Az erre való felkészüléshez, valamint a felülvizsgált Hágai Megállapodás megerősítésének és kihirdetésének előkészítéséhez szükséges az ipari (formatervezési) minták oltalmára vonatkozó belső jogi szabályozás korszerűsítése is.

            A szellemi tulajdon védelmének hazai szabályozása az elmúlt évtizedben fokozatosan megújult. 1991 óta sorra születtek a szellemi tulajdon védelmének egyes formáit újraszabályozó törvények. Az ipari (formatervezési) mintaoltalom maradt az egyetlen oltalmi forma, amelyről még nem rendelkezik átfogóan korszerűsített, új törvény.

            Ez a törvényjavaslat – az európai jogharmonizációs követelményekre és a Hágai Megállapodás felülvizsgálatából adódó új nemzetközi feltételekre is figyelemmel – arra irányul, hogy a formatervezési minták oltalmáról szóló új törvény elfogadtatásával tegye teljessé a hazai szellemi tulajdonvédelmi szabályozás újraalkotásának évtizedes munkáját.

            6. A formatervezési minták korszerű jogi védelme a magyar nemzetgazdaság versenyképességének fokozásához járul hozzá, előmozdítja a hazai formatervezők nagyobb erkölcsi és anyagi elismerését, valamint tárgyi kultúránk gazdagításával javítja a hazai életminőséget.

II.

            1. Ez a törvényjavaslat a formatervezési minták oltalmának átfogó újraszabályozására irányul. Ennek megfelelően nem a hatályos szabályozás – az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) és a hozzá kapcsolódó 1/1979. (III. 24.) IM rendelet – módosítását, hanem új törvény megalkotását kezdeményezi. A törvényjavaslat tehát – módosítás helyett – a hatályos jogszabályok felváltását célozza. A törvényjavaslat a hatályos joghoz képest sok változtatást tartalmaz, amelyek jelentős része nagy horderejű; a Tvr. módosítása ezért nem felelne meg a közérthetőség és az áttekinthetőség kodifikációs követelményének.

            2. A formatervezési minták oltalmának törvényi szintű szabályozását indokolja – a magyar jogi hagyomány és a nemzetközileg elterjedt gyakorlat mellett – a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) is, amely 5. §-ának f) pontjában előírja, hogy a szellemi alkotáshoz fűződő jogokat és kötelességeket törvényben kell szabályozni.

            A javaslat a formatervezési minták oltalmával összefüggő jogok és kötelezettségek egységes, átfogó törvényi szintű kodifikációját valósítja meg. Ezzel eleget tesz a Jat. 15. §-ának (2) bekezdésében és 18. §-ának (3) bekezdésében támasztott követelményeknek: nem ad a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek megállapítására felhatalmazást, és kerüli az indokolatlanul többszintű szabályozást. Figyelemmel van ugyanakkor arra, hogy – az Alkotmánybíróságnak a 14/1994. (III. 10.) AB határozatban kifejtett álláspontja szerint is – a Jat. 5. §-ának f) pontja alapján a szellemi alkotáshoz fűződő (avagy pontosabb és korszerűbb terminológiával: a szellemi tulajdonból eredő) jogok és kötelességek nem minden részletszabálya igényel törvényi szintet. Ezért a javaslat rendeleti szintre utalja a mintaoltalmi bejelentés részletes alaki szabályainak meghatározását (68. §); a törvényjavaslat továbbá épít az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 1992. évi IV. törvényre és az e törvény 3. §-ának (2) bekezdésében a díjak megállapítására adott felhatalmazásra.

            A Tvr. 15. §-ának (1) bekezdése a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény megfelelő alkalmazását írja elő bizonyos kérdésekben. Hasonló szabály található a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvényben (a Hmtv.-ben) és a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvényben is. E szabályozási technika elkerülhetővé teszi a felesleges ismétléseket, vagyis az azonos tartalmú párhuzamos normákat a különböző iparjogvédelmi törvényekben, másfelől a szabályozás és a joggyakorlat egységét is jól szolgálja. Ezért a törvényjavaslat is él ezzel a jogszabályszerkesztési megoldással, és több kérdésben a szabadalmi törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írja elő [13. § (4) bek., 14. § (5) bek., 21. § (2) bek., 33. § (1) bek., 34. § (5) bek., 41. § (2) bek., 43. §, 62. §, 63. § (2)-(3) bek., 65. § (8) bek.]. A joggyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a szabadalmi törvény rendelkezéseinek mutatis mutandis alkalmazása esetenként gondok forrása lehet, különösen akkor, ha nem egyértelmű, hogy a szabadalmi törvény “megfelelő” alkalmazása milyen mértékig ad módot az alkalmazandó rendelkezésektől való “értelemszerű” eltérésre. E jogszabályszerkesztési módszer továbbá bizonytalansághoz vezethet akkor is, ha a jogszabály, amelynek a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kellene, időközben módosul, vagy, ha a helyébe egy új jogszabály lép (ez történt a Tvr. esetében is: a szabadalmi törvényt, amelyre hivatkozik, új törvény váltotta fel). A törvényjavaslat ezért a szabadalmi törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását csupán indokolt esetben és csak olyankor írja elő, amikor az alkalmazandó szabály tartalma így is világosan megállapítható. Garanciális jelentőségű, alapvető kérdésekben eltekint e kodifikációs módszer használatától. Esetenként pedig értelmező jellegű, illetve az eltéréseket egyértelműen meghatározó szabályokkal egészíti ki a szabadalmi törvény megfelelő alkalmazását előíró rendelkezést.

III.

            1. A formatervezési minták oltalmának új szabályozását többféle nemzetközi kötelezettségre figyelemmel kell kialakítani. A hatályos jog, azaz a Tvr. (módosításaival együtt) összhangban áll az ipari (formatervezési) minták oltalmára vonatkozó, Magyarországot is kötelező egyetemes nemzetközi szerződésekkel. Ezt az összhangot természetszerűleg fenn kell tartani; a törvényjavaslat ezért eleget tesz a következő nemzetközi egyezményekből adódó követelményeknek:

- az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény (PUE), amelynek legutóbbi, stockholmi szövegét az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet hirdette ki;

- az ipari minták nemzetközi letétbe helyezésére létrejött Hágai Megállapodás, amelynek legutóbbi – tehát az I. 5. pontban említett felülvizsgálatot megelőző és ma is hatályos – szövegváltozatait az 1984. évi 29. törvényerejű rendelet hirdette ki;

- az ipari minták nemzetközi osztályozásának létesítésére vonatkozó Locarnói Megállapodás, amelyet az 1973. évi 29. törvényerejű rendelet hirdetett ki;

- a Kereskedelmi Világszervezet (a WTO) egyezménye a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseiről (TRIPS-egyezmény), melyet az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki.

            A törvényjavaslat mindezeken túlmenően a Hágai Megállapodás 1999-ben felülvizsgált, de még nem hatályos szövegével (ld. az I. 5. pontot) is összeegyeztethető, a megújult megállapodáshoz is jól illeszkedő szabályokat tartalmaz.

            2. A magyar iparjogvédelmi jogalkotás hagyományosan nem illeszti az egyes oltalmi formákat szabályozó törvényekbe a nemzetközi bejelentési, illetve lajstromozási rendszerekre vonatkozó, illetve azokkal belső jogi kapcsolatot teremtő rendelkezéseket. A nemzetközi bejelentési és lajstromozási eljárások szabályai – a kihirdetett nemzetközi szerződések útján – lex specialis-ként érvényesülnek. (Így pl. a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény, az Szt. – a 2. § (3) bekezdése kivételével – nem tartalmaz a Szabadalmi Együttműködési Szerződéssel kapcsolatos szabályokat. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény, a Vt. sem utal a Madridi Megállapodásra, illetve a Madridi Jegyzőkönyvre. A Tvr. szintén nem szól a Hágai Megállapodásról.) E jogalkotási hagyomány egységes, átfogó módon történő megváltoztatása – a joggyakorlat igényeire és a külföldi tendenciákra tekintettel – középtávon indokoltnak tűnik. Erre megfelelő alkalmat kínálhat az Szt.-nek a 2002. évre tervezett módosítása, amelynek fő célja az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás miatt szükséges illeszkedési szabályok megalkotása lesz. Az átfogó rendezés e kérdéskörben azonban ezt megelőzően, a formatervezési minták oltalmának szabályozása kapcsán azért sem látszik célszerűnek, mivel a Hágai Megállapodás módosított szövegéhez kellene igazodni, amely viszont még nem lépett hatályba.

            3. A mintaoltalmi szabályozás átfogó korszerűsítése szempontjából meghatározó jelentőségű az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban vállalt jogharmonizációs kötelezettségünk (ld. a megállapodás 65. és  67-69. cikkét), amelynek teljesítése az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik előfeltétele is. A törvényjavaslat ezért a formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71/EK irányelvvel összeegyeztethető szabályokat tartalmaz (azzal, hogy a 4. § (1) bekezdésében és a 18. §-ban foglalt szabályoknak a belföldhöz való kötődését a csatlakozás után a Közösség területéhez való kötődésnek kell majd felváltania). A javaslat emellett figyelembe veszi a formatervezési minták közösségi oltalmáról szóló rendelet tervezetében [COM (2000) 660 final/2] foglaltakat, különösen olyan kérdésekben, amelyekben az irányelv fakultatív, a tagállamok számára választást engedő szabályokat tartalmaz. A jogközelítési feladatot nehezítő körülmény, hogy az irányelv végrehajtására a tagállamok 2001. október 28-ig kaptak határidőt, és ezért nem lehetett építeni a tagállamoknak az irányelv végrehajtásával kapcsolatos tapasztalataira, az irányelv teljesítésének tagállami példáira.

IV.

            1. A TRIPS-egyezmény 25. és 26. cikkéből az következik, hogy a tagállamok az ipari (formatervezési) minták jogi védelmét egyaránt biztosíthatják iparjogvédelmi vagy szerzői jogi alapon. A Berni Uniós Egyezmény 2. cikkének (7) bekezdése a tagországoknak hagyja meg annak eldöntését, hogy az alkalmazott művészet alkotásait és az ipari mintákat milyen mértékben és milyen feltételekkel részesítik szerzői jogi védelemben. Ezt a döntési szabadságot az EK irányelvének 17. cikke is meghagyja az Európai Unió tagállamai számára, miközben az irányelv egésze az ipari minták iparjogvédelmi természetű oltalmát szabályozza. A Hágai Megállapodás új szövegének 2. cikke egyfelől nem hagy kétséget a nemzetközi lajstromozással keletkező oltalom iparjogvédelmi természetét illetően, másfelől a megállapodással összeegyeztethetőként említi a szerzői jogi védelem többlet lehetőségét. Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslat – a nemzetközi egyezmények és az irányelv keretei között – a formatervezési minták jogi védelmét továbbra is iparjogvédelmi természetű oltalomként szabályozza.

            2. Az irányelv 17. cikke megtiltja a mintának a szerzői jogi védelemből történő kizárását azon az alapon, hogy a mintát már lajstromozták, és az iparjogvédelmi oltalomban részesül. A tagállamoknak az előzőekben bemutatott szerzői jogi szabályozási szabadságát azonban ez a tilalom nem érinti. A Hágai Megállapodás új szövegének 2. cikke szintén megakadályozza, hogy valamely mintát a nemzetközi lajstromozására figyelemmel zárjanak ki a TRIPS-egyezménnyel és a szerzői jogi nemzetközi egyezményekkel összhangban biztosított szerzői jogi védelemből. Hatályos jogunkban a Tvr. 4. §-ának (2) bekezdésén kívül (amely csupán a szerző iparjogvédelmi és szerzői jogi alapon nyugvó díjigényeinek párhuzamosságáról szól) a kétféle jogi védelem egymáshoz való viszonyát rendező, kifejezett rendelkezés nem található, a joggyakorlat azonban a kumuláció lehetőségét ismeri és elismeri. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §-ához kapcsolódó indokolás szintén megerősítette a párhuzamos védelem lehetőségét. A kétféle jogi védelem viszonyának részletesebb szabályozására a törvényjavaslat sem vállalkozik; mindazonáltal megerősíti az iparjogvédelmi oltalom és a szerzői jogi védelem kumulációjának lehetőségét (64. §).

            3. Az Egyesült Királyság joga és a közösségi ipari mintaoltalomról szóló EK-rendelet tervezete egyaránt oltalmat ad lajstromozás nélkül is az ipari minták számára; igaz, az oltalom időtartama rövidebb, mint a lajstromozott mintáké, és a belőle eredő jogok is eltérnek a lajstromozott mintákhoz fűződő jogoktól. Az iparjogvédelmi oltalom és a szerzői jogi védelem párhuzamosan igénybe vehető lehetőségei mellett, illetve jogbiztonsági megfontolások miatt nem indokolt, hogy a formatervezési minták számára a magyar jog is adjon lajstromozás nélkül ilyen rövidebb időtartamú és eltérő tartalmú oltalmat. A törvényjavaslat ezért a mintaoltalom keletkezését bejelentéshez és a mintaoltalom megadásához köti (15. §).

            4. A design, avagy dizájn jogi védelmének megnevezése hatályos jogunkban “ipari mintaoltalom”, az oltalom tárgyai az “ipari minták”. Ez az elnevezés hagyományosnak mondható, hiszen az e tárgyban kiadott első magyar jogszabály, a kereskedelemügyi miniszter 107.709/1907. Ker. M. rendelete is az ipari mustrák és minták jogi oltalmáról és azok lajstromozásáról szólt. Másfelől a “dizájner”-szakmában az “(ipari) formatervezés” kifejezés honosodott meg, ezt ismerik. A köznyelvi szóhasználatban is inkább a “formatervezés” kifejezést azonosítják a dizájnnal, mint az “ipari mintát”. A közösségi irányelv – a kezdeti elképzeléssel és az első tervezetekkel szemben – nem ipari minták oltalmáról szól, hanem csupán (jelző nélküli) mintákról rendelkezik; az oltalom tárgya a “design” (“dessin ou modčle”, “Muster oder Modell”). Ez nyilvánvalóan összefügg azzal is, hogy az irányelv nemcsak ipari termékek, hanem kézműipari áruk megjelenésére is oltalmat biztosít.

            E szempontok alapján a törvényjavaslat változtat az oltalom és az oltalom tárgyának megnevezésén; a javaslat a formatervezési minták oltalmáról rendelkezik. Mivel több jogszabály és a nemzetközi szerződések kihirdetett szövege (magyar fordítása) is ipari mintákat és ipari mintaoltalmat említ, célszerű egyértelművé tenni a terminológiai változtatás mellett is fennmaradó tartalmi egyenértékűséget [65. § (11) bek.]. Természetesen elképzelhető a hatályos jog szerinti terminológia fenntartása is; a törvényjavaslat azonban nem ebből az alternatívából indul ki, mivel a közérthetőséget, a kifejezőbb és pontosabb szóhasználatot, valamint a közösségi irányelvnek való aggálytalan megfelelést előbbre helyezi, mint a hagyományos elnevezés megőrzését.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

ELSŐ RÉSZ

A FORMATERVEZÉSI MINTA ÉS OLTALMA

I. Fejezet

A FORMATERVEZÉSI MINTAOLTALOM TÁRGYA

Az 1-11. §-hoz

            Hatályos jogunk szerint az ipari termék új külső formája részesülhet mintaoltalomban [Tvr. 1. § (1) bek.]. Az oltalomból kizárt – egyebek között – az a minta, amely a termék rendeltetésszerű használatát hátrányosan befolyásolja, vagy amelyik kizárólag a termék műszaki megoldásának vagy rendeltetésének következménye [Tvr. 1. § (4) bek.]. A törvényjavaslat – a közösségi irányelvvel összhangban – mind az oltalom tárgyának meghatározásán, mind az oltalmazhatóság (pozitív és negatív) feltételein számottevően változtat.

            A törvényjavaslat a közösségi irányelv 1. cikkével összhangban határozza meg a minta és a termék fogalmát [1. § (2)-(3) bek.]. A javaslat szerint formatervezési mintának számít valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek vagy a díszítésének a külső jellegzetességei eredményeznek. Nem követelmény, hogy a termék megjelenése – a minta – a termék rendeltetésszerű használata során szabad szemmel látható, érzékelhető legyen (ez csak a javaslat           5. §-ában szabályozott esetben számít oltalmazhatósági feltételnek). Nem köti a javaslat a formatervezési minta fogalmát, illetve oltalmazhatóságát esztétikai kritériumok teljesítéséhez sem. A funkcionális, azaz a termék műszaki megoldásával összefüggő külső jellegzetességek is oltalmazhatók; a termék új és egyéni jellegű megjelenésétől nem tagadható meg az oltalom pusztán azért, mert valamely műszaki megoldással párosul, abból adódik. A termék megjelenése minősül mintának; a megjelenés nem korlátozódik a formára, a termék alakjára; egyéb külső jellegzetességek (pl. a felhasznált anyagok sajátosságai vagy a színek) is oltalomképesek lehetnek. A minta egyaránt lehet síkbeli és térbeli.

            Terméknek számít a javaslat szerint bármely ipari vagy kézműipari árucikk. Valamely készlet (pl. bútorgarnitúra vagy étkészlet) tekinthető egyetlen, egységes árucikknek is a forgalmazási viszonyok tükrében, a bejelentő választása szerint. Az ipari és a kézműipari árucikk kifejezés megfelel az irányelvnek, és valamelyest visszaidézi az 1907. évi rendelet (ld. az általános indokolás IV. 4. pontját) hagyományos szóhasználatát is. Mivel a minta szerinti termék lehet kézműipari, azaz kézműves munkával létrehozott árucikk is, nem indokolt az “ipari” jelző használata a minta és a mintaoltalom megnevezésében. Ebből következik továbbá, hogy az ipari alkalmazhatóság nem feltétele az oltalomnak.

            A törvényjavaslat értelmező jelleggel, példálózva a termékek közé sorol több olyan dolgot is, amelyeknél ez a joggyakorlat biztonsága miatt szükségesnek látszik. A csomagolás és a kikészítés (vagyis mindaz, amit a terméknek a fogyasztók számára való “tálalásához”, felkínálásához felhasználnak) a mai piaci viszonyok között fontos tárgya a formatervezésnek. Ugyanez áll a grafikai jelzésekre és a nyomdai betűformákra is. A javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy azok a részelemek is terméknek tekintendők, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak; ez azt jelenti, hogy megjelenésük önállóan is mintaoltalom tárgya lehet.

Noha a számítógépi program nem tekinthető terméknek, ez nem akadálya a számítástechnika alkalmazásához kötődő minták (pl. menüsorok, ikonok, képernyő-grafikai kialakítások) oltalmának.

            A minta szerinti termék az a termék, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül [ld. a 6. § (2) bek.-ét]. Mivel a minta mindig valamely termék megjelenése, nem függetleníthető, nem vonatkoztatható el a terméktől. Másfelől a mintaoltalom – szemben a védjegyoltalommal – nem korlátozódik szükségképpen (még főszabályként sem) a mintaoltalmi bejelentésben megnevezett termékre; nincs olyan kapcsolat a minta és a mintaoltalmi bejelentésben megjelölt termék között, mint a védjegy és árujegyzéke között.

            Elsősorban az 5. § alkalmazásában van jelentősége az összetett termék definíciójának. E meghatározás elsősorban azt jelöli meg az összetett termékeket megkülönböztető sajátosságként, hogy e termékek állagsérelem nélkül szétszedhetők az alkotóelemeikre, aminek következtében e termékek újból összeállíthatók ezekből vagy a közben kicserélt alkotóelemekből. A javaslat – hasonlóan az irányelvhez – nem használja az “alkotórész” polgári jogi kategóriáját [Ptk. 95. § (1) bek.], mivel nem csupán olyan alkotóelemei lehetnek valamely összetett terméknek, amelyek a polgári jogban alkotórésznek számítanak, illetve az alkotórészek sem minden esetben minősülnek a javaslat szerinti összetett termék alkotóelemeinek (1. §).

            A minta oltalmazhatóságának két alapfeltétele: az újdonság és az egyéni jelleg [ld. a közösségi irányelv 3. cikkét és a javaslat 1. §-ának (1) bek.-ét]. Az előbbi objektív követelmény; teljesítése a minták puszta összevetésével és azonosságuk vagy különbözőségük megítélésével vizsgálható (hasonlóan a szabadalmi jogunkból ismert újdonsági követelményhez). A mintákat egymással azonosnak kell tekinteni akkor is, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek (2. §). Az egyéni jelleg megítélésében a tájékozott használóra tett összbenyomás a döntő; elbírálásakor a szerzőnek a minta kialakításában élvezett, műszaki és piaci körülményektől függő alkotói szabadságfokát is figyelembe kell venni. A tájékozott használó (“informed user”, “utilisateur averti”, “informierter Benutzer”) felkészültsége és körültekintése – a szabadalmi jogban ismert “szakember” tudásához hasonlóan – olyan jogszabályban rögzített “zsinórmérték”, amelynek alkalmazásában joggyakorlati egységre és kiszámíthatóságra lesz szükség (3. §).

            Mind az újdonság, mind az egyéni jelleg megítélésekor az elsőbbség időpontja előtt nyilvánosságra jutott minták képezik a viszonyítás alapját. A Tvr. 1. §-ának (2) bekezdése ma abszolút, világviszonylatban vett újdonsági követelményt állít. Az irányelv 6. cikkében foglaltak ennél árnyaltabb helyzetet eredményeznek. A törvényjavaslat evvel összhangban úgy rendelkezik, hogy a bárki számára hozzáférhetővé vált minta kivételesen nem tekinthető nyilvánosságra jutottnak, ha a nyilvánosságra jutást eredményező események a rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthattak az érintett ágazatban belföldön működő szakmai körök tudomására. Természetesen azok a minták, amelyeket akár belföldön, akár külföldön közzétettek, illetve meghirdettek az iparjogvédelmi hatóságok, minden esetben nyilvánosságra jutottnak tekintendők, hiszen a szakmai körök ezekhez kellő körültekintéssel és ésszerűen elvárható ráfordítások, erőfeszítések árán bármikor hozzájuthatnak. A gyakorlat számára fontos a javaslat 4. §-ának (3) bekezdésében adott türelmi idő, amely – a jogbiztonság sérelme nélkül – módot ad arra, hogy az oltalmi igény előterjesztéséről a minta szerinti termék akár egy éves forgalmazásának piaci tapasztalatai alapján döntsenek (4. §).

            Az összetett termék [1. § (4) bek.] alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő minta esetében további oltalmazhatósági feltétel, hogy az alkotóelem látható legyen az összetett termék rendeltetésszerű használata során is. A javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy e láthatósági követelménynek a fogyasztó (végső felhasználó) részéről történő rendeltetésszerű használat során kell teljesülnie (5. §).

            A javaslat az irányelv 11. cikkével összhangban szabályozza azokat az okokat, amelyek a mintát kizárják az oltalomból (6-10. §). Az irányelvben kötelezően előírt kizáró (elutasítási vagy megsemmisítési) okok közül csupán megsemmisítési jogalapként nevesíti azt az esetet, amikor a mintaoltalmat nem annak adták meg, akit az a törvény szerint megillet [28. § (1) bek. d) pont]. A javaslat emellett az irányelvben fakultatív módon felsorolt valamennyi kizáró okot átveszi. A javaslat 10. §-ában szabályozott kizáró okok – az irányelv 11. cikkében foglaltak miatt – csak akkor vehetők figyelembe és szolgálhatnak a bejelentés elutasításának alapjául, ha az oltalomban való részesítéssel szemben az erre jogosult a Magyar Szabadalmi Hivatalnál észrevételt tesz [11. § c) pont]; ennek szabályozási következményeit a javaslat több más rendelkezése [46. § (3) bek., 47. § (2) bek. a) pont, 50. § (1) bek.] is tükrözi.

            Újdonság a hatályos joghoz képest az is, hogy egyes kizáró okok [a 6. § (1) és         (2) bek.-ében foglaltak] csak a mintát alkotó, meghatározott külső jellegzetességekre, míg más kizáró okok – hasonlóan a jelenlegi szabályozáshoz – magára a minta egészére vonatkoznak.

            Ellentétben a Tvr. 1. §-a (4) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltakkal, a javaslat szerint csupán az számít a külső jellegzetességet az oltalomból kizáró oknak, hogy az kizárólag a termék műszaki rendeltetésének a következménye (ez áll összhangban az irányelv 7. cikkével is). Amint arra az indoklás már utalt, a funkcionális, vagyis a termék műszaki megoldásából adódó külső jellegzetességek is oltalmazhatók. Szintén nem érinti az oltalmazhatóságot, hogy a minta, illetve a külső jellegzetesség befolyásolja-e – akár előnyösen, akár hátrányosan – a termék rendeltetésszerű használatát. A javaslat továbbá – az irányelv 7. cikkével egyezően – szabályozza azt az esetet is, amikor a külső jellegzetességet az illeszkedés, az összeillés kényszere (“must fit”) határozza meg (6. §).

            Az irányelv 8. cikkének megfelelően kizártak az oltalomból a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköző minták. A minta nem tekinthető a közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert hasznosítása valamely jogszabállyal ellentétben állna. A közrend fogalmának e rendelkezés alkalmazásában a francia “ordre public”, illetve az angol “public policy” fogalmával azonos jelentést kell tulajdonítani, amely tartalmilag jogrendszerünk alapvető intézményeit és elveit foglalja magában (7. §).

            Az irányelv 11. cikkében engedett szabályozási lehetőséggel élve zárja ki a javaslat az oltalomból azokat a mintákat, amelyek bizonyos közérdekű jelzésekből állnak vagy ilyen jelzéseket engedély nélkül felhasználnak (8. §).

            A törvényjavaslat a korábbi szabadalmi jogunkból ismert “igényrontási” konstrukcióval zárja ki a kettős mintaoltalom megadását (9. §).

            A Vt. 5. §-ában foglaltakhoz hasonlóan – ismét élve az irányelv 11. cikkében felkínált szabályozási lehetőséggel – a javaslat kizárja azoknak a mintáknak az oltalomban részesítését is, amelyek mások meghatározott – iparjogvédelmi, szerzői jogi vagy pl. versenyjogi – jogaiba ütköznének. E kizáró okok – amint arról az indokolás már említést tett – csak a jogosult [ideértve a 10. § (1) bek.-ében említett “korábbi használót” is] észrevétele alapján vehetők figyelembe; a Magyar Szabadalmi Hivatal tehát ezekre az okokra ex officio hivatkozva nem utasíthatja el a mintaoltalmi bejelentést (10. §).

            A törvényjavaslat összefoglalja azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén a bejelentő oltalmat kap a mintájára; megfogalmazásával egyértelművé teszi, hogy az iparjogvédelmi hatóságnak nincs diszkrecionális jogköre a mintaoltalom engedélyezését illetően. E – pozitív és negatív – feltételek az oltalmazhatóság szükséges és elégséges feltételei: a pozitív feltételek együttes megléte esetén és valamennyi negatív feltétel (azaz kizáró ok) hiányában a mintára oltalmat kell adni (11. §).

II. Fejezet

A MINTÁBÓL ÉS A MINTAOLTALOMBÓL EREDŐ

JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK

A 12-21. §-hoz

A minta megalkotójának, azaz a minta szerzőjének személyhez fűződő jogait és a mintaoltalomra való igényjogosultságot a javaslat – garanciális jelentőségükre tekintettel – önállóan, a szabadalmi törvényre való utalás nélkül, de az iparjogvédelmi jogalkotásunkban már meghonosodott módon szabályozza (12-13. §). A szolgálati és az alkalmazotti minták esetében a szabadalmi törvény irányadó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását úgy írja elő, hogy egyfelől a legfontosabb kérdésekben önálló szabályokat tartalmaz, másfelől egyértelművé teszi: milyen eltérésekkel kell a szabadalmi törvény rendelkezéseit alkalmazni e tárgykörben (14. §).

            A törvényjavaslat a mintaoltalom tartalmát – az oltalomból eredő jogokat és korlátjaikat –, valamint terjedelmét a közösségi irányelv 9. és 12-13. cikkével összhangban, a hatályos iparjogvédelmi törvényekben is alkalmazott szerkezeti és terminológiai megoldásokra építve szabályozza. A mintaoltalom lényege, hogy a mintát csak az oltalom jogosultja hasznosíthatja; a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül hasznosítja a mintát. A hasznosítási cselekmények leginkább tipikus fajtáit a javaslat példálózva sorolja fel, egyúttal megadja azoknak a cselekményeknek a kimerítő jellegű listáját is, amelyekre az oltalom nem terjed ki, amelyektől tehát a mintaoltalom jogosultja nem tilthat el másokat (16-17. §).

A közösségi irányelv 14. cikke meghagyja a tagállamok szabályozási szabadságát arra vonatkozóan, hogy az összetett termékek eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából megengedik-e valamely összetevő mintájának a hasznosítását az oltalom jogosultjának engedélye nélkül is. E szabadság annyiban korlátozott, hogy a tagállamok új rendelkezéseket csak az említett összetevők piacának liberalizálására vezethetnek be. A hatályos jog, a Tvr. jelenleg nem enged ilyenfajta kivételt a mintaoltalom alól. Nem fűződik gazdasági érdek e helyzet megváltoztatásához, hiszen a hazai beszállítói ipar is a jogilag rendezett, számára is biztonságot nyújtó üzleti kapcsolatokban, illetve a rosszabb minőségű alkatrészek és más alkotóelemek piacra lépésének megakadályozásában érdekelt. E kérdéskörben tehát a hatályos jogi helyzet fenntartása a kívánatos, figyelemmel arra is, hogy a javaslat elfogadása esetén az új törvényt e tárgyban az oltalomból eredő jogok kiterjesztése céljából – az irányelv 14. cikke miatt - már nem lehetne módosítani.

A Tvr. 5. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján jelenleg az ipari mintaoltalom a bejelentés napjától számított öt évig tart és ez az időtartam egy alkalommal további öt évvel meghosszabbítható. A TRIPS-egyezmény 26. cikkének (3) bekezdése szerint az oltalmi időnek legalább tíz évig kell tartania. A Hágai Megállapodás új szövegének 17. cikke szerint a nemzetközi lajstromozás öt évre szól a lajstromozás napjától; ez az időtartam öt-öt évre meghosszabbítható és hosszabbítás esetén az oltalom a nemzetközi lajstromozás napjától számított tizenöt évig tart, kivéve, ha valamely Szerződő Fél a nemzeti eljárásban lajstromozott mintákra hosszabb időtartamú oltalmat engedélyez. Ez utóbbi esetben a nemzetközi lajstromozással keletkező oltalom is e hosszabb időtartamra szól. Az irányelv 10. cikke alapján a mintaoltalom a bejelentés napjától számított egy vagy több ötéves időszakra szól. A jogosult kérheti az oltalmi idő öt-öt évvel való meghosszabbítását; a védelmi idő maximuma azonban huszonöt év.

Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslat huszonöt évben állapítja meg a mintaoltalom lehetséges leghosszabb időtartamát. Az oltalmi idő kezdetben a bejelentési naptól számított öt évig tart; legfeljebb négyszer – a megújítási eljárás szabályai (51-53. §) szerint – öt-öt éves időtartamra megújítható (15. és 19. §).

A mintaoltalom nemcsak az oltalmazott mintával teljes mértékben azonos mintákra terjed ki, hanem azokra is, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást (20. §).

A törvényjavaslat rendelkezik a mintaoltalomból eredő vagyoni jogosultságok forgalomképességéről, megterhelhetőségéről, valamint a szabadalmi licenciaszerződésekre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásának előírásával szabályozza a mintaoltalmi licenciaszerződéseket (21. §).

III. Fejezet

A MINTA ÉS A MINTAOLTALOM BITORLÁSA

A 22-24. §-hoz

A javaslat a jogsértéseket – a minta és a mintaoltalom bitorlását – a többi iparjogvédelmi jogszabállyal egyezően, a szabadalmi törvény idevágó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazására építve szabályozza. A javaslat ennek megfelelően a bitorlás két formájáról szól. A minta bitorlása lényegében a minta mint szellemi alkotás “eltulajdonítása”, az erre vonatkozó személyhez fűződő és vagyoni jogok jogtalan elsajátítása. A mintaoltalom bitorlása pedig a mintaoltalomból folyó kizárólagos hasznosítási jog megsértése. A törvényjavaslat fenntartja – elsősorban az érdekeltek egybehangzóan támogató álláspontjára tekintettel – a nemleges megállapítási eljárás lehetőségét. A nemleges megállapítás jól szolgálhatja a jogbiztonságot, hiszen – különösen határesetekben – módot ad a hasznosítani kívánt termék jogi státuszának tisztázására (22-24. §).

IV. Fejezet

A MINTAOLTALOM MEGSZŰNÉSE

A 25-29. §-hoz

A közzététellel keletkező mintaoltalom – a bejelentés napjára visszaható hatállyal – két okból szűnhet meg: a bejelentés jogerős elutasítása esetén, valamint akkor, ha a bejelentő az ideiglenes oltalomról lemondott (25. §).

A végleges mintaoltalom megszűnésének okai között is szerepel a lemondás; emellett természetszerűleg megszűnési ok az is, ha az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt. A mintaoltalom megsemmisítése pedig az oltalomnak a keletkezésére visszaható hatállyal való megszűnését eredményezi (25. §).

Az oltalomról való lemondásnak természetszerűleg vannak bizonyos feltételei és korlátjai, melyeket a javaslat a többi iparjogvédelmi törvénnyel összhangban határoz meg. Több mintára vonatkozó mintaoltalomról részlegesen, azaz a minták csupán egy része tekintetében is le lehet mondani (27. §).

A mintaoltalom megsemmisítésére vonatkozó szabályok közül figyelmet érdemel, hogy – a közösségi irányelv 11. cikkének (7) bekezdésével összhangban – megsemmisítés helyett a mintaoltalom változtatással (ld. a 48. §-t is) fenntartható, ha a változtatást követően nem volna helye a mintaoltalom megsemmisítésének. A több mintára megadott oltalmat pedig megfelelően korlátozni kell, ha a megsemmisítés feltételei csak a minták egy részére állnak fenn. Egyes megsemmisítési jogcímeket csak a törvényjavaslat 57. §-ának (2) bekezdésében erre felhatalmazott személyek érvényesíthetnek (25-29. §).

MÁSODIK RÉSZ

A MAGYAR SZABADALMI HIVATAL ELJÁRÁSA MINTAOLTALMI

ÜGYEKBEN

V. Fejezet

A MINTAOLTALMI ELJÁRÁSOK ÁLTALÁNOS

SZABÁLYAI

A 30-33. §-hoz

A Magyar Szabadalmi Hivatal előtt folyó mintaoltalmi eljárások általános szabályait a törvényjavaslat a szabadalmi törvény bevált megoldásaira építve, a mintaoltalmi eljárások sajátosságaihoz igazodó eltérésekkel állapítja meg. Emellett háttérjogszabálynak számít az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény is. Az Áe.-t a javaslat által meghatározott különös rendelkezéseknek megfelelő eltérésekkel kell alkalmazni [ld. az Áe. 3. §-ának            (6) bek.-ét]; az Áe.-t mintaoltalmi ügyekben tehát csak akkor kell alkalmazni, ha a javaslat vagy más iparjogvédelmi jogszabály másként nem rendelkezik (30-33. §).

VI. Fejezet

MINTAOLTALMI NYILVÁNTARTÁSOK, HATÓSÁGI

TÁJÉKOZTATÁS

A 34-35. §-hoz

A Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalmi bejelentésekről és a minták oltalmáról két közhitelű nyilvántartást vezet: a bejelentések nyilvántartását és a mintaoltalmi lajstromot. E nyilvántartásokba a mintaoltalmi jogokkal összefüggő valamennyi tényt és körülményt be kell jegyezni; ezekről a javaslat példálózó felsorolást ad. A bejegyzésnek az a hatálya, hogy jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben bármely jogra, illetve teherre csak a lajstromba való bejegyzés alapján lehet hivatkozni. A javaslat e nyilvántartások tekintetében is a szabadalmi törvény idevágó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írja elő (34. §).

A magyar iparjogvédelmi hatóság hivatalos lapja 1896 óta jelenik meg folyamatosan. A Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő alapvető rendeltetése az iparjogvédelmi hatósági tájékoztatások közlése. A törvényjavaslat a mintaoltalmi hatósági tájékoztatásra vonatkozó alapvető szabályokat állapítja meg, a főbb tájékoztatási alkalmak és a közlendő adatok nem kimerítő jellegű felsorolásával         (35. §).

VII. Fejezet

A MINTAOLTALOM MEGADÁSÁRA IRÁNYULÓ

ELJÁRÁS

A 36-50. §-hoz

A törvényjavaslat szabályai alapján a mintaoltalom megadására irányuló eljárás a szabadalom megadására irányuló eljárás modelljét követi – több egyszerűsítéssel, illetve egyéb eltéréssel.

Noha a Hágai Megállapodás 1999. évi szövege 5. cikkének (2) bekezdése a nemzetközi bejelentés tartalmát illetően – a nemzeti jogalkotó választása szerint – lehetővé teszi leírás és igénypontok megkövetelését is, a javaslat ilyen követelményt (a hatályos joggal egyezően) nem támaszt (36. §).

A bejelentési nap elismerésének feltétele, hogy a bejelentés a minta ábrázolását és a termék megnevezését is tartalmazza, függetlenül attól, hogy mindezek alakszerűek-e (37. §).

A Hágai Megállapodás új szövege 5. cikkének (4) bekezdése és a kapcsolódó szabályzat 7. szabályának (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy a Nemzetközi Osztályozás azonos osztályába tartozó termékekre vonatkozó több mintát is egy nemzetközi bejelentésbe foglaljanak. A megállapodás 13. cikke mindazonáltal megőrzi a Szerződő Felek jogalkotási szabadságát a minta, avagy a mintaoltalmi bejelentés egységét illetően. Ezzel a lehetőséggel a törvényjavaslat annyiban él is, hogy többletfeltételként azt is előírja: az egy bejelentésbe foglalt mintákat a tájékozott használóra tett összbenyomást befolyásoló közös külső jellegzetességek kapcsolják össze (38. §).

A mintaoltalom megadására irányuló eljárás annyiban egyszerűbb az analóg szabadalmi eljárásnál, hogy – egyebek között –

- a bejelentési díj mellett nincs külön kutatási díj;

- az újdonságkutatási jelentést a Hivatal csak kérésre küldi meg, és az újdonságkutatás elvégzéséről nem jelenik meg külön hatósági tájékoztatás;

- az érdemi vizsgálatot nem kell a bejelentőnek külön kérelmeznie; az érdemi és az alaki vizsgálat ezért nem képezi az eljárás két egymástól elkülönülő szakaszát; érdemi vizsgálatnak a közzétételt megelőzően is helye van, viszont a 10. §-ban foglalt, csak észrevétel alapján figyelembe vehető kizáró okok miatt a mintaoltalmat csak a közzétételtől számított legalább egy hónap elteltével lehet megadni, hogy kellő idő maradjon az észrevétel előterjesztésére.

Jelenleg a Tvr. a mintaoltalmi bejelentés közzététele tekintetében a szabadalmi törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írja elő. A Hágai Megállapodás új szövege módot ad a nemzetközi bejelentés közzétételének halasztására (ld. a 11. cikket és a szabályzat 17. szabályát). Az általános szabály szerint a közzétételt az elsőbbség időpontjától számított harminc hónapig lehet elhalasztani. A Szerződő Felek ennél rövidebb időtartamot is előírhatnak (ekkor a legrövidebb időtartamot kell alapul venni a nemzetközi bejelentésben megjelölt Szerződő Felek jogában előírtak közül); továbbá kizárhatják a halasztás lehetőségét (ebben az esetben az az általános szabály érvényesül, amely szerint a nemzetközi lajstromozást az annak napjától számított hat hónap elteltével teszik közzé). Harminc hónapnál rövidebb időtartamra megengedett halasztás vagy a halasztás lehetőségének kizárása esetén viszont számolni kell azzal, hogy a közzététel halasztásában érdekeltek nem tesznek az érintett Szerződő Félre vonatkozó nemzetközi bejelentést és így termékeikkel, illetve befektetéseikkel is elkerülik az adott ország piacát. A Szerződő Fél a halasztás időtartamát természetesen csak annyiban és annyival csökkentheti, amennyiben nemzeti joga a nemzeti úton tett bejelentésekre sem állapít meg hosszabb közzétételi halasztási lehetőséget.

Mindezek alapján a javaslat úgy rendelkezik, hogy a mintaoltalmi bejelentést a legkorábbi elsőbbség napjától számított kilenc hónap elteltével kell közzétenni; módot ad viszont a korábbi közzététel kérelmezésére és – díjfizetés ellenében – a közzététel halasztására is; harminc hónapon túl azonban a közzététel nem halasztható. Megfelelő díjszabással kell elérni, hogy a közzététel harminc hónapig való halasztását a bejelentő csak a valóban indokolt esetekben kérje.

A módosítás, a mintaoltalmi bejelentés megváltoztatásának szabályait a javaslat az irányelv 11. cikkének (7) bekezdésében foglaltakkal összhangban határozza meg. A minták azonosságát változtatás esetén is a 2. §-ban az azonosság mérlegeléséhez adott szempontok alapján kell megítélni. A javaslat lényegében az Szt.-vel egyezően rendelkezik a mintaoltalmi bejelentés megosztásáról (39-50. §).

VIII. Fejezet

EGYÉB MINTAOLTALMI ELJÁRÁSOK

Az 51-60. §-hoz

A javaslat az egyéb mintaoltalmi eljárások körében szabályozza mindazokat a hatósági eljárásokat, amelyek a mintaoltalom megadását követően indulhatnak, és amelyeknek tárgya a minta már megadott oltalma. Ezek az eljárások a következők: a megújítási, a megosztási, a megsemmisítési és a nemleges megállapítási eljárás. Az utóbbi kettőben – az Szt.-nek a 33. § (1) bekezdésében előírt megfelelő alkalmazása folytán – a Magyar Szabadalmi Hivatal háromtagú tanácsban jár el. E két eljárás kontradiktórius jellegű, azaz ellenérdekű felek jogvitájának rendezésére szolgál.

A megújítási eljárást a törvényjavaslat a védjegyoltalom megújítására szolgáló eljárás modelljére építve, de annál egyszerűbben szabályozza; a megújítást nem köti a bejelentésekre irányadó alakiságok teljesítéséhez (pl. a minta ábrázolásának újbóli benyújtásához). Ennyiben a mintaoltalom megújítására irányuló eljárás mintegy “félúton” található a szabadalom fenntartása és a védjegyoltalom megújítására irányuló eljárás között (51-53. §).

A törvényjavaslat – a védjegyjogi analógiát e körben is felhasználva – külön szabályozza a több mintára adott oltalom megosztására szolgáló eljárást. A megosztás a minták, illetve a minták egyes csoportjainak szétválasztásával történik. Ellentétben a megújítási eljárással, ilyenkor alkalmazni kell a mintaoltalmi bejelentés kellékeire vonatkozó rendelkezéseket, továbbá megosztás esetén sor kerül új mintaoltalmi okirat kiadására is (54-56. §).

A megsemmisítési eljárás szabályaiban eltérés az Szt.-hez képest, hogy az egy mintaoltalom ellen irányuló több megsemmisítési kérelmet csak lehetőség szerint kell egy eljárásban elintézni, egyebekben a javaslat e tárgyban a szabadalom megsemmisítésére irányuló eljárás szabályait tükrözi (57-58. §).

A nemleges megállapítási eljárás is a szabadalmi törvényből ismert szabályok szerint folyik; eltérés, hogy a nemleges megállapítási kérelmet csak egy termék tekintetében lehet benyújtani (59-60. §).

HARMADIK RÉSZ

BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS MINTAOLTALMI ÜGYEKBEN

IX. Fejezet

A MAGYAR SZABADALMI HIVATAL HATÁROZATAINAK

MEGVÁLTOZTATÁSA

A 61-62. §-hoz

A törvényjavaslat megőrzi a mintaoltalmi ügyekben folyó bírósági eljárások hagyományos csoportosítását. Egyrészt szabályozza a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatainak megváltoztatására irányuló nemperes eljárást (61-62. §); másrészt megállapítja az ún. mintaoltalmi perek speciális szabályait [63. § (1)-(2) bek.]. A többi mintaoltalmi ügy pedig a “mintaoltalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügy” kategóriájához sorolható [ilyenek pl. a szolgálati minta szerzőjének díjazásával vagy a licenciaszerződésekkel kapcsolatos perek; 63. § (3) bek.]. Mindhárom ügytípusnál a törvényjavaslat az azonos fajtájú szabadalmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő.

X. Fejezet

MINTAOLTALMI PEREK

A 63. §-hoz

A mintaoltalmi perek közé a bitorlási perek, valamint a mintaoltalom felélesztésével összefüggő továbbhasználati jog [67. § (8) bek.] fennállásával kapcsolatos perek tartoznak. E perekben és a mintaoltalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügyben egyaránt a szabadalmi perekre, illetve jogvitákra irányadó szabályok szerint kell eljárni.

NEGYEDIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XI. Fejezet

A TÖRVÉNY HATÁLYBALÉPÉSE; VEGYES, ÁTMENETI ÉS

MÓDOSULÓ RENDELKEZÉSEK

A 64-69. §-hoz

A javaslat – az általános indokolás IV. 2. pontjában kifejtettekre figyelemmel – megerősíti az iparjogvédelmi oltalom és a szerzői jogi védelem kumulációjának lehetőségét (64. §).

A javaslat a szokásos záró rendelkezéseken túlmenően számos átmeneti rendelkezést tartalmaz, valamint a többi iparjogvédelmi törvényt és az Szjt.-t fontos kérdésekben módosítja.

A törvényjavaslat átmeneti rendelkezései közül figyelmet érdemelnek azok [a 65. § (5)-(10) bekezdései], amelyek módot adnak a törvény hatálybalépésekor hatályban lévő (tehát az eredetileg legfeljebb csak tíz évre szóló) mintaoltalomnak az új szabályok szerint történő – akár az oltalmi idő huszonöt éves maximumáig terjedő – megújítására is; a tíz éves oltalmi idő lejárta után történő megújítás viszont azzal a következménnyel jár, hogy a mintaoltalom az új törvény rendelkezései szerint – a tíz éves oltalmi idő lejáratának napjára visszaható hatállyal – akkor is megsemmisíthető lesz, ha a korábban hatályos szabályok szerint ennek nem volna helye. A javaslat átmeneti rendelkezései [a 65. § (8)-(9) bekezdésében foglaltak] emellett lehetővé teszik a törvény hatálybalépését megelőző öt éven belül a tíz éves oltalmi idő lejárta miatt megszűnt mintaoltalomnak az új – huszonöt éves – oltalmi időtartamból még hátralévő időre történő felélesztését. Az öt éves időhatárt az időmúlás következményeinek figyelembevétele indokolja; a továbbhasználati jog biztosítása pedig azt tükrözi, hogy a felélesztett oltalmú minta időközben a közkincs körébe került, ahonnét éppen a felélesztés révén vonhatták ki.

A módosítások jelentős része a jogszabályok közötti összhang biztosítását célozza. Különösen igaz ez a Hmtv. módosításaira [66. § b) pont és 67. § (1) bek. a)-e) pont], hiszen e törvény eredetileg a korábbi szabadalmi törvényre hivatkozott, amelynek a helyébe azóta az Szt. lépett. A törvényjavaslat elfogadása esetén pedig az ipari (immár formatervezési) minták és a használati minták viszonya is változni fog (pl. a jövőben nem lesz mód a két oltalmi forma között a származtatás révén való “átjárásra”). A Vt. egyes módosításait emellett a további jogharmonizáció is megkívánja.

A TRIPS-egyezmény 27. cikkének (2) bekezdésében foglaltak indokolják az Szt. 6. §-a (2) bekezdésének módosítását [66. § c) pont]. Hasonlóképpen a TRIPS-egyezménnyel függ össze az Szt. 19. §-a (6) bekezdése b) pontjának módosítása [67. § (1) bek. h) pont]. A Kereskedelmi Világszervezetben az EK részéről Kanada ellen kezdeményezett vitarendezési eljárásban hozott döntés is megerősítette, hogy hatályos jogunk e rendelkezése alapvetően megfelel a TRIPS-egyezménynek (így különösen az egyezmény 30. cikkének), viszont aggálytalanná akkor válik, ha – összhangban a TRIPS-egyezmény 27. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal – technológiailag semleges (azaz nem csupán a gyógyszerekre összpontosító) megfogalmazást kap.

Az Szt. 15. §-ának módosítása [67. § (1) bek. f) pont] feloldja a találmányi díjszerződések egyoldalú kógenciáját, egyértelművé teszi e szerződések polgári jogi besorolását, valamint azt, hogy olyan – mindkét fél számára nagyobb, de egyben megosztott kockázatot hordozó – találmányi díjszerződés is köthető, amelyben meghatározott összegű díjat állapítanak meg a feltaláló jövőben megalkotásra, illetve értékesítésre kerülő találmányaival kapcsolatban. E módosítást külön – valamennyi érintett bevonásával működő – munkacsoport készítette elő, amelynek jelentése a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjának, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőnek a mellékletében is megjelent (Iparjogvédelmi Szemle, 2000. decemberi szám).

            A javaslat – a nemzeti szabványok szerzői jogi védelmének vizsgálatából levont következtetésekkel és az európai szabványügyi szervezetek igényeivel, illetve tagfelvételi feltételeivel összhangban – a nem kötelező szabványok szerzői jogi védelmének bevezetése érdekében, illetve azzal összefüggésben rendelkezik az Szjt. módosításáról is [66. § d) pont és 67. § (1) bek. k)-l) pont].

---

[k1]