T/4169.
számú
törvényjavaslat
egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról
Előadó: dr. Turi-Kovács Béla
környezetvédelmi miniszter
Budapest, 2001. április
2001. évi .........törvény
egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosítása
1. §
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Kvt.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű, összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosítása.”
2. §
A Kvt. 4. §-ának v) pontja a következő vb) alponttal egészül ki és a jelenlegi v) pont va) alpontra változik:
[E törvény alkalmazásában]
“vb) a legjobb elérhető technika:
a korszerű technikai színvonalnak megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások, környezetterhelések megelőzése és – amennyiben az nem valósítható meg – csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátások határértékének, illetőleg mértékének megállapítása alapjául szolgál. Ennek értelmezésében:
- legjobb az, ami a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme érdekében;
- az elérhető technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban történő alkalmazását elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, attól függetlenül, hogy a technikát az országban használják-e vagy előállítják-e és amennyiben az az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető;
- a technika fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik.”
3. §
A Kvt. 4. §-ának y) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
“y) megelőzés: a környezethasználat káros környezeti hatásai elkerülésének érdekében a leghatékonyabb megoldások, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén a legjobb elérhető technika alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi szakaszától;”
4. §
A Kvt. 6. § (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A megelőzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén a legjobb elérhető technikát kell alkalmazni.”
5. §
A Kvt. 13. §-a kiegészül az alábbi új (3) bekezdéssel:
“(3) Valamely környezeti elem igénybevételének, illetve terhelésének megelőzése, csökkentése vagy megszüntetése céljából nem engedhető meg más környezeti elem károsítása, illetve szennyezése.”
6. §
A Kvt. 50. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki és az eredeti (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
“(2) A környezethasználók külön jogszabályban meghatározott köre köteles az általuk végzett tevékenység környezeti hatását felmérni, arról rendszeresen környezeti jelentést készíteni és azt benyújtani az illetékes környezetvédelmi hatóság részére. A környezeti jelentésre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály határozza meg.”
7. §
A Kvt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“57. § A környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat a környezetkímélő gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelőzését, a bekövetkezett környezeti károk felszámolását – a külön törvényben meghatározott tájrendezést –, továbbá természeti értékek, területek fenntartását, a leghatékonyabb megoldások, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén a legjobb elérhető technika ösztönzését, előmozdítását, a társadalom környezeti szemléletének fejlődését, valamint a környezetvédelmi kutatást elősegítő előirányzat.”
8. §
(1) A Kvt. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik]
“b) az Információs Rendszer működtetésével kapcsolatos adatkezelési, valamint tájékoztatási feladatok ellátása.”
(2) A Kvt. 64. §-ának (1) bekezdése kiegészül az alábbi új e) ponttal:
[A környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik]
“e) a leghatékonyabb megoldás, a legjobb elérhető technika alkalmazására vonatkozó követelmények érvényesítése.”
9. §
A Kvt. 66. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A környezethasználat
a) környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén – a b) pontban foglaltak kivételével – a tevékenységre kiadott környezetvédelmi engedély [70. § (2) bekezdés b) pont; 71. § (4) bekezdés a) pont];
b) az egyes környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén az a) pont szerinti eljárást követően az e törvényben [71. § (4) bekezdés c) pont] és a Kormány rendeletében meghatározott feltételek fennállása esetén [72/A. § (1) bekezdés a) pont] a felügyelőség által kiadott egységes környezethasználati engedély;
c) az a) pont hatálya alá nem tartozó tevékenységek esetén, de a Kormány rendeletében meghatározott esetekben [72/A. § (1) bekezdés a) pont] a felügyelőség által kiadott egységes környezethasználati engedély;
d) környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén a felügyelőség által kiadott környezetvédelmi működési engedély [79. § (1) bekezdés a) pont];
e) egyéb, az a-d) pont hatálya alá nem tartozó – külön jogszabályokban meghatározott – esetekben a felügyelőség, illetőleg az önkormányzati környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi hatóság) által kiadott határozat, vagy szakhatósági állásfoglalásuk figyelembevételével más hatóság által kiadott határozat
jogerőre emelkedését követően kezdhető meg, illetőleg folytatható.”
10. §
A Kvt. 71. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az előzetes környezeti tanulmány alapján készítendő, helyszíni vizsgálatokkal alátámasztott részletes környezeti hatástanulmánynak - a felügyelőség által meghatározott mélységben és részletezettségben - tartalmaznia kell:]
“a) a 69. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak részletes leírását, és a választott technológia összehasonlítását a leghatékonyabb megoldással, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén a legjobb elérhető technikával;”
11. §
A Kvt. 71. §-ának (4) bekezdése az alábbi új c) ponttal egészül ki:
[A felügyelőség az ügyben rendelkezésre álló összes adat alapján határoz és]
“c) a hatásvizsgálati eljárás lezárását követően – a külön jogszabályban meghatározott esetben – megindítja az egységes környezethasználati engedélyezési eljárást.”
12. §
A Kvt. a 72. §-át követően a következő alcímmel és ezt követően új 72/A. §-sal egészül ki:
“Az egységes környezethasználati engedély
72/A. § (1) Az egyes – külön jogszabályban megjelölt – tevékenységek környezetet terhelő kibocsátásainak megelőzése érdekében, a környezeti elemekbe történő kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezők csökkentésére illetőleg megszüntetésére irányuló, a legjobb elérhető technikán alapuló intézkedéseket az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során állapítja meg a felügyelőség.
(2) A környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó, a Kormány által meghatározott szabályokat az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló kormányrendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
13. §
A Kvt. 74. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“74. § (1) A felügyelőség az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében – teljes körű vagy részleges – felülvizsgálatra kötelezheti a 73. § (1) bekezdésében meghatározott esetben, továbbá kötelezi, ha környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést észlel.
(2) A felügyelőség az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében – teljes körű vagy részleges – felülvizsgálatra kötelezi akkor is, ha
a) környezetkárosítást észlel;
b) kiemelten védett, védett, illetőleg védőterületen (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, természeti emlék, valamint ezek védőövezetei, vízminőség-védelmi terület, hidrogeológiai védőterület, valamint az ivó-, ásvány-, és gyógyvízkivételek védőterületei), környezetet veszélyeztető, szennyező vagy károsító tevékenységet észlel;
c) a környezetvédelmi engedélyhez illetőleg egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély nélkül kezdett meg vagy folytat,
d) a külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállnak.”
14. §
A Kvt. a 81. §-át követően a következő alcímmel és ezt követően új 81/A. §-sal egészül ki:
“Környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS)
81/A. § (1) A környezethasználó külön jogszabályban meghatározott módon saját környezetvédelmi teljesítményének értékelése és folyamatos javítása, valamint a közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben vehet részt.
(2) A környezethasználó ennek keretében felülvizsgálja (felülvizsgáltatja) a tevékenységével kapcsolatos környezeti hatásokat, környezeti nyilatkozatot készít (készíttet), azt hitelesítteti a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer által előírt követelményeknek való megfelelés szempontjából a környezeti hitelesítésre jogosulttal és nyilvántartásba vétel céljából benyújtja az erre külön jogszabályban feljogosított szervezetnek, továbbá ezt követően mindenki számára hozzáférhetővé teszi.”
15. §
A Kvt. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A 66. § (1) bekezdés szerinti engedélyekben alapul vett körülmények tervezett jelentős megváltoztatását, továbbá a tulajdonosváltozást az érdekelt köteles a felügyelőségnek tizenöt napon belül bejelenteni.”
16. §
A Kvt. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A védendő környezeti elem sajátosságaitól, illetőleg a szennyezés jellegétől függően meghatározhatók:
a) általános jellegű,
b) területi,
c) helyi,
d) egyedi,
e) védelmi övezetekre vonatkozó
ökológiai, egészségügyi, tervezési, továbbá rendkívüli helyzetben alkalmazandó határértékek (az (1) és (2) bekezdésben foglaltak a továbbiakban együtt: határérték).”
17. §
A Kvt. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“ (1) A környezeti elemek igénybevételének mértékét és a környezetbe kibocsátható anyag és energia mennyiségét, minőségét, koncentrációját a környezet, illetve az érintett környezeti elem állapotának megőrzéséhez, illetőleg helyreállításához meghatározott célállapot figyelembevételével kell megállapítani.”
18. §
A Kvt. 89. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A kibocsátási és igénybevételi határértékek megállapításánál a szennyezettségi határérték mellett figyelembe kell venni a környezet, illetve adott eleme pillanatnyi és célállapotát valamint a leghatékonyabb megoldást, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén a legjobb elérhető technikát. Bevezetésükkor biztosítani kell a szükséges és elégséges felkészülési időt.”
19. §
(1) A Kvt. 110. § (7) bekezdése g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, valamint új k-n) pontokkal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
“g) meghatározza a környezetvédelmi szempontból minősítendő anyagok, termékek, tevékenységek és technológiák körét, minősítésének általános szabályait;”
“k) megállapítsa a környezeti jelentés készítésére kötelezettek körét, valamint a környezeti jelentés készítésére vonatkozó részletes szabályokat;
l) megállapítsa az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályait;
m) megállapítsa a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerek működési, környezeti hitelesítési és nyilvántartási kereteit, feltételeit.
n) meghatározza a termékek és szolgáltatások öko-címkézési rendszerének működési, minősítési, nyilvántartási kereteit, feltételeit.”
(2) A Kvt. 110. § (8) bekezdése a következő új n-o) pontokkal egészül ki:
[(8) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg]
“n) a legjobb elérhető technika alkalmazására vonatkozó szabályokat;
o) a környezetvédelmi szempontból minősítendő anyagok, termékek, tevékenységek és technológiák minősítésének részletes szabályait, valamint a minősítő hatóságok és intézmények kijelölésének szabályait, a minősítés rendjét.”
A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény módosítása
20. §
A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló többször módosított 1995. évi XCIII. törvény 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A törvény hatálya alá tartozó és törvény alapján már magántulajdonba került földterületeket – a (2) - (3) bekezdésben foglalt kivétellel – 2006. december 31-ig az állam javára – az irányadó jogszabályok szerint – ki kell sajátítani és az igazgatóság vagyonkezelésébe kell adni. A kisajátítást az igazgatóság köteles kezdeményezni, illetőleg kérni.”
A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló
1993. évi II. törvény módosítása
21. §
A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló többször módosított 1993. évi II. törvény 12/C. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:
“(5) A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kijelöléssel nem érintett azon védett vagy védelemre tervezett természeti területek tekintetében, amelyeket – természetvédelmi oltalom hiányában – a szövetkezetnek az Ámt. 25. §-a alapján a vagyonnevesítés szabályai szerint ki kellene adnia – ha az magántulajdonban nem áll vagy magántulajdonba nem került –, a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni. A kisajátítási kártalanítás összegét a szövetkezet haladéktalanul köteles a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között a vagyonnevesítés szabályai szerint felosztani.”
A laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló
1995. évi XXIX. törvény módosítása
22. §
(1) A laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: At.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az akkreditálásnak a magyar nemzetgazdaság korszerű piacgazdasággá való átalakulása, a nemzetgazdaság szereplői piacképességének növelése, a kereskedelem indokolatlan műszaki akadályainak elhárítása, valamint a szervezetek környezetbarát működése érdekében elő kell segítenie a termékek és a szolgáltatások többszöri vizsgálatának kiküszöbölését. A tanúsítványok kölcsönös elfogadása érdekében lehetővé kell tenni a környezeti tanúsító és hitelesítő szervezetek és személyek (EMAS) felkészültségének igazolását, elismerését.”
(2) Az At. 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A nemzeti akkreditálás rendszerének keretében, az akkreditáláshoz kapcsolódó, az európai és nemzetközi szabványokat közzétevő nemzeti szabványok, valamint a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvényben foglaltak figyelembevételével, a következő szervezetek –környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerek esetében: szervezetek és természetes személyek – akkreditálhatók:
a) vizsgálólaboratóriumok,
b) kalibrálólaboratóriumok,
c) terméktanúsító szervezetek,
d) minőségügyi rendszert tanúsító szervezetek,
e) személyzettanúsító szervezetek,
f) ellenőrző szervezetek,
g) környezetközpontú irányítási rendszert tanúsító, illetve környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS) hitelesítő szervezetek és természetes személyek.”
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény módosítása
23. §
(1) A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Kat.) 30. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(2) Az e törvény IV. fejezete hatályba lépésének napján már üzemelő vagy építés alatt álló veszélyes létesítmény üzemeltetője a tevékenységet a külön jogszabályban meghatározott időpontig a hatósághoz bejelenti és a bejelentéshez csatolja a biztonsági elemzés vagy a biztonsági jelentés egy-egy példányát.”
(3) A Kat. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A törvény IV. fejezete 2002. január 1-jén lép hatályba.”
(2) A Kat. 50. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“50. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, azzal, hogy az összeegyeztethetőség biztosításához szükséges részletszabályokat a törvény 51. §-a f)-i) és l) pontjaiban foglalt felhatalmazás alapján megalkotandó kormányrendelet tartalmazza: a Tanács 96/82/EK irányelve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek kockázatának ellenőrzéséről.”
Záró rendelkezések
24. §
Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, egyidejűleg a Kat. 30. §-ának (3) bekezdése és 42. §-a hatályát veszti.
25. §
E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, azzal, hogy az összeegyeztethetőség biztosításához szükséges részletszabályokat a Kvt. 110. §-a (7) bekezdésének l) pontjában foglalt felhatalmazás alapján megalkotandó kormányrendelet tartalmazza: a Tanács 96/61/EK irányelve az integrált szennyezés megelőzésről és ellenőrzésről (csökkentésről).
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A környezet egyes elemeinek és folyamatainak védelme, az ember és környezet harmonikus kapcsolatának kialakítása, valamint a környezetet megőrző fejlődés biztosítása érdekében a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) a környezetet leginkább igénybe vevő vagy terhelő gazdasági tevékenységek környezetvédelmi feltételrendszerét határozza meg. A környezeti hatásvizsgálati eljárás Kvt-ben rögzített szabályai, valamint kormányrendeletben meghatározott részletszabályai a hatóság számára olyan döntés-előkészítést tesznek lehetővé, amelyben megtörténik a tevékenységek következtében várhatóan bekövetkező környezeti hatások átfogó feltárása, a hatások által érintettek tájékoztatatása, véleményük kikérése.
A szennyezések megelőzése és csökkentése, ahol ez lehetséges, megszüntetése céljából, a szennyezések forrásainál történő beavatkozás által - a környezeti hatásvizsgálati eljárás hatályát nem érintve - az Európai Unió 96/61/EK tanácsi irányelvében meghatározta a szennyezés integrált megelőzésének és csökkentésének (a továbbiakban: IPPC) követelményeit. Az IPPC irányelv a szennyezés megelőzésének, illetőleg a kibocsátások minimalizálásának követelményeit egy összehangolt hatósági eljárás keretében kívánja megvalósítani. A szabályozás a levegőbe, vízbe és talajba történő kibocsátásokra, valamint a hulladékkal kapcsolatos tevékenységekre irányul.
A környezet magasabb szintű védelme érdekében az IPPC irányelv előírja az engedélyező hatóság - a hatályos szabályozás szerint a területi környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban: felügyelőség) - számára az érintett hatóságok közötti átfogó koordinációt az engedélyezési eljárás során, többek között a következőkre kiterjedően:
- levegőbe, vízbe, talajba történő kibocsátások;
- szennyezés csökkentését, megelőzését szolgáló intézkedések;
- környezeti kockázatok minimalizálása;
- határokon átterjedő hatások vizsgálata;
- erőforrások használata;
- monitoringra vonatkozó előírások.
A kérelmező által rendelkezésre bocsátott adatokról, információkról az eljáró környezetvédelmi hatóságnak a nyilvánosságot tájékoztatnia kell, illetőleg az eljárás teljes folyamata alatt biztosítani kell a nyilvánosság - országhatárokon átterjedő hatások esetén ide értendő a szomszédos ország nyilvánossága is - aktív részvételét.
Az IPPC irányelv alapján a hatályos környezetvédelmi engedélyezési rendszerbe új szempontként kell beépíteni a legjobb elérhető technika alkalmazásának követelményét. A környezetvédelmi hatóságnak engedélyező határozatában a kibocsátási határértékeket, műszaki intézkedéseket a legjobb elérhető technika követelményeinek megfelelően kell előírnia.
Az IPPC irányelvben meghatározott elvek és követelmények jelentős részben már hatályosultak a hazai szabályozásban, azonban az irányelv előírásainak bevezethetősége érdekében szükséges a Kvt. javaslat szerinti módosítása, illetőleg további jogszabályok megalkotása, amely szükséges jogszabályi változásokat maga az irányelv is mint lehetséges megoldásokat fogalmazza meg. Tekintettel arra, hogy a környezeti hatásvizsgálati eljárás folyamatát nem teljes egészében, csak a hatálya alá tartozó tevékenységek/létesítmények tekintetében, valamint az engedély bizonyos tartalmi részeiben módosítja az IPPC irányelv, annak harmonizálása a hatályos környezeti hatásvizsgálati eljárás, IPPC szerinti követelményekkel való kiegészítésével megvalósítható. Ez által nem degradálódnak az egyes eljárásokon belül eltérő súlyponti elemek, sőt egymást kiegészítő, egymást erősítő jelleggel érvényesülnek.
Míg a környezeti hatásvizsgálati eljárás összességében részletesebben kidolgozott szabályokkal folyó eljárás, addig az IPPC irányelv szerinti eljárás a tevékenységek kisebb körét érinti, azonban a tevékenység földet, vizet, talajt, hulladék-kezelést érintő környezeti hatásai tekintetében jóval szigorúbb követelményeket, részletesebb technikai feltételeket fogalmaz meg. A környezeti hatásvizsgálati eljárás adatai, információi, lefolytatott vizsgálatainak eredményei az IPPC követelményeinek való megfelelés szempontjából is döntési alapnak tekinthetők. Mindezek következtében a hatályos környezeti hatásvizsgálati eljárásra ráépíthető az IPPC irányelv szerinti engedélyezési eljárás.
Az egységes környezethasználati engedély megadására irányuló eljárás a környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek esetén a hatályos szabályok szerint a környezeti hatásvizsgálati eljárás eredményes lefolytatását követően kezdődik. A felügyelőség a környezeti hatásvizsgálatot lezáró határozatában dönt az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás megindításáról. A környezeti hatásvizsgálatra nem kötelezett tevékenységek esetén a jogosult kérelmére indul az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás. Az eljárásba, szakterületeket érintően bevonásra kerülnek az illetékes szakhatóságok is. A felügyelőség az egységes környezethasználati engedélyben a talaj, levegő és víz szennyezésének megelőzése, a hulladékok környezetkímélő kezelése, illetőleg ártalmatlanítása céljából a legjobb elérhető technika alkalmazásával intézkedéseket, valamint kibocsátási határértékeket határoz meg. Az eljárásba bevont szakhatóságok kifejezett hozzájárulása alapján, a felügyelőség egységes környezethasználati engedélybe foglalhatja az egyes szakterületi engedélyeket is.
A Javaslat hatályba lépését követően, figyelembe véve azt is, hogy a környezeti hatásvizsgálati eljárás részletszabályait kormányrendelet tartalmazza, az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletszabályait – az erre irányuló törvényi felhatalmazás alapján – kormányrendeletben kell meghatározni.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat az IPPC irányelv alapelveihez igazodva tartalmazza a környezet integrált, egységes, illetőleg összehangolt védelmének követelményét. Úgyszintén az IPPC irányelv környezetszennyezés fogalom-meghatározásának való megfelelés biztosítása céljából módosítja a Javaslat a környezetszennyezés fogalmát.
A Javaslat az irányelv által meghatározott legjobb elérhető technika fogalmát építi be a hazai környezetvédelmi szabályozás rendszerébe. A környezet elemeinek és folyamatainak védelme érdekében bevezetendő műszaki követelmény meghatározása a kötelezettek legszélesebb körére vonatkoztatás, valamint a kötelező jelleg miatt csak törvényben történhet. Tekintettel arra, hogy a többirányú követelményrendszernek való megfeleléshez - törvényben nem kezelhető - pontosan kidolgozott részletszabályok szükségesek, célszerű ezek előírását alacsonyabb jogszabályi szinten kezelni. Ennek következtében a Javaslat a legjobb elérhető technika olyan megfogalmazását tartalmazza, amely egy-egy üzemeltetési eljárásra, berendezésre vonatkoztatva a műszaki, a gazdasági, a környezeti, a földrajzi szempontoknak való megfelelést egyaránt érvényesíthetővé teszi. A fogalom az IPPC irányelvnek való megfelelés érdekében kielégíti, illetőleg részletezi a leghatékonyabb megoldás jelenleg hatályos általánosabb jellegű meghatározást.
Kötelezettséget ír elő a külön jogszabályban meghatározott környezethasználók részére környezeti jelentés készítésére és annak benyújtására a környezetvédelmi hatóság részére, amely környezeti jelentésbe a környezethasználó az általa folytatott tevékenység környezeti hatását felméri. A környezeti jelentésre vonatkozó részletes szabályokat, valamint az ilyen jelentést készíteni kötelesek körét külön jogszabály tartalmazza.
A környezetvédelmi igazgatás szabályainál az Információs Rendszer működtetésével kapcsolatos feladatok ellátását a Javaslat részletezi, illetőleg kiemeli a környezet használat adatainak gyűjtését, nyilvántartását, feldolgozását és az adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítését. A Javaslat az IPPC irányelv alkalmazása érdekében külön előírja a leghatékonyabb megoldás alkalmazására vonatkozó követelmények érvényesítését.
A környezethasználat feltételét előíró engedélyek köre a Javaslat értelmében az egységes környezethasználati engedéllyel bővül. A felügyelőség a levegőbe, vízbe, talajba történő kibocsátásokat, valamint a hulladékkal kapcsolatos intézkedéseket érintő feltételek teljesítése esetén adja meg az egységes környezethasználati engedélyt. Tekintettel arra, hogy az egységes környezethasználati engedélyköteles tevékenységeknek csak egy része tartozik a környezeti hatásvizsgálati eljárás hatálya alá, indokolt az eltérő módon induló, de azonos engedélyhez kapcsolódó eljárások külön pontban történő nevesítése.
Az egységes környezethasználati engedély iránti kérelem esetén környezeti hatásvizsgálathoz kötött egyes tevékenységeknél a felügyelőség először a környezeti hatásvizsgálati eljárást folytatja le. Ennek eredményes lezárását követően határozatában dönt az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hivatalból történő megindításáról.
Az egységes környezethasználati engedély kiadására irányuló eljárásban, a környezeti hatásvizsgálati eljárás kormányrendeletben rögzített részletes szabályait, az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletszabályait tartalmazó kormányrendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásba bevont szakhatóságok szakhatósági állásfoglalása, kifejezetten erre irányuló nyilatkozatuk alapján, egyben a szakterületükbe tartozó elvi engedély megadását jelenti, illetőleg a szakterületükbe tartozó engedély megadását jelentheti. A szakhatóságok hozzájárulása alapján a felügyelőség egységes környezethasználati engedélybe foglalhatja az egyes szakterületi engedélyeket is.
A Javaslat értelmében a felügyelőség megítélése szerint, a tevékenység környezetvédelmi felülvizsgálatára kötelezheti az érdekeltet, ha tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának megfigyelése, a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés ellenőrzése szükséges, továbbá, ha környezetveszélyeztetést vagy környezetszennyezést észlel. Kötelező elrendelni a környezetvédelmi felülvizsgálat lefolytatását a felügyelőségnek minden olyan esetben, ha az érdekelt egyébként jogszerű tevékenysége környezetkárosítást okoz, illetőleg védett, vagy védőterületen környezetveszélyeztetéssel,- szennyezéssel, vagy- károsítással jár. Kötelező a környezetvédelmi felülvizsgálat elrendelése azokban az esetekben is, ha az érdekelt jogosulatlanul - engedély nélkül - kezdte meg, vagy folytatja tevékenységét.
Az EU EMAS rendeletének bevezetésével, a környezeti állapot hatékony javítása mellett, lehetőséget biztosíthatunk a hazai vállalkozásoknak a felkészülésre, versenyképességük megőrzésére, illetve javítására az Európai Unióhoz való csatlakozást követően.
Tekintettel a környezethasználat gyakorlását lehetővé tevő engedélyek körének bővülésére, a változás bejelentési kötelezettséget az egységes környezethasználati engedély jogosultjára is kiterjeszti a Javaslat. A Javaslat előírja továbbá a határértékek megállapításánál a környezet pillanatnyi állapotának, valamint célállapotának figyelembevételét. A legjobb elérhető technika bevezetéséhez felkészülési idő biztosítását írja elő a Javaslat.
A környezeti hatásvizsgálati eljárás részletes szabályainak kormányrendeleti szintű szabályozásával összhangban, az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályai is kormányrendeletben kerülnek meghatározásra, továbbá a környezeti jelentés készítésére kötelezettek körét és a jelentés részletes szabályait is kormányrendeletben kell megállapítani. Erre irányul a Javaslat felhatalmazó rendelkezése. A legjobb elérhető technika alkalmazására vonatkozó szabályok megalkotására – az érintett szakminiszterekkel egyetértésben - a környezetvédelmi miniszter kap felhatalmazást.
Az Alkotmánybíróság a 33/1994. (VI. 17.) AB határozattal kiegészített 28/1994. (V. 20.) AB határozatával megállapította, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét – ha más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez az elkerülhetetlenül nem szükséges – nem csökkentheti. Egyúttal felhívta az Országgyűlést, hogy tegyen eleget jogalkotói feladatának mindazon természetvédelmi oltalom alatt álló és védelemre tervezett területek tekintetében, amelyekre nézve a természet védelmének eredeti szintje nem áll vissza. Ennek a rendelkezésnek tett eleget az Országgyűlés, amikor megalkotta az 1995. évi XCIII. törvényt (Vszt.). A Vszt. 4. § rendelkezése szerint azokat a földterületeket, amelyek az utóbb alkotmányellenesnek minősített törvényi rendelkezések alkalmazásával magántulajdonba kerültek főszabályként az állam javára ki kell sajátítani és a nemzeti park igazgatóság kezelésébe kell adni. A kisajátítás kezdeményezésére a nemzeti park igazgatóság köteles. A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 94. §-a 2001. január 1-i hatállyal úgy módosította a Vszt. 4. § (1) bekezdését, hogy kimaradt belőle az a rendelkezés, hogy a területeket a nemzeti park igazgatóság kezelésébe kell adni, továbbá az is, hogy a kisajátítás kezdeményezése az igazgatóság kötelezettsége. A módosítás miatt végrehajthatatlanná válik a Vszt-ben megfogalmazott, a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése. Ez a helyzet az európai uniós csatlakozási pozíciónkat hátráltatná.
Ugyanez vonatkozik a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvénnyel kapcsolatos módosítási indítványra is. Szintén a 2000. évi CXXXIII. törvény rendelkezése alapján – 110. § (1) bekezdés l) pont – hatályát vesztette a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény 12/C. § (5) bekezdése. A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvény végrehajtása során ez a rendelkezés tette lehetővé azt, hogy bizonyos – jogszabályban meghatározott – esetben a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni. A rendelkezés visszaállítása, vagyis a jelzett módosítás nélkül szintén nem lehet eleget tenni a Vszt-ben rögzített kötelezettségnek.
A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerek átfogóan érintik a gazdálkodó szervezetek működési feltételeit, illetve ezzel összefüggésben a társadalom és a környezet érdekeinek védelmét. Figyelemmel arra, hogy a működés kereteinek meghatározása éppen ezen széles körű érintettség miatt nem lehetséges elsődleges módon csupán kormányrendeleti szinten, a részletes szabályozás kialakítása igényli a törvényi felhatalmazást. Ugyancsak ezt az igényt támasztja alá, hogy a jelen szabályozással a hazai jog részévé váló EK jogszabályi követelmény rendelet formájában jelenik meg, tehát a tagállamok esetében közvetlenül hatályosul, ami az EK-n belüli kiemelt jelentőségre utal.
A fenti felhatalmazás annak érdekében szükséges, hogy a rendszert egyáltalában megfelelően lehessen szabályozni. A jogállami felfogásnak ugyanis nem felel meg, ha a Kormány felhatalmazás nélkül szabályozza a gazdaságot elviekben széles körben érintő kérdéseket, még akkor sem, ha egyébként azokra nem kötelező – lévén önkéntes részvételről szó – szabályozás vonatkozik.
A Javaslat kiterjeszti a hatálya alá tartozó veszélyes üzemek körét annyiban, hogy nem csak a már üzemelő, hanem az építés alatt álló létesítményekre is vonatkozik.
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Kat.) IV. fejezetének 2002. január 1-én történő hatályba léptetését az EU integrációs jogharmonizációs kötelezettség indokolja.
A Kat. IV. fejezetének hatályba léptetésével egyidejűleg kiadásra kerülő végrehajtási rendelet fogja tartalmazni a törvény hatálya alá tartozó létesítmények biztonsági jelentésekre vonatkozó határidőit.
A Javaslat rendelkezik a hatályba lépésről, a Kat. egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezéséről, továbbá tartalmazza az IPPC irányelvvel való jogharmonizációs megfelelés rendelkezését is.