|
|
|
|
ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
T/4477.
Képviselői önálló indítvány
Új változat
a T/4233.sz.
indítvány helyett
Dr. Áder János úrnak,
az Országgyűlés elnökének
Budapest
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 85. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján benyújtom a bírósági végrehajtásról szóló 1994.évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000.évi CXXXVI. törvény, továbbá a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozó tevékenység szabályairól, a Személy- Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998.évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot az alábbiak szerint:
2001. évi .......törvény
a bírósági végrehajtásról szóló 1994.évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000.évi CXXXVI. törvény, továbbá a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozó tevékenység szabályairól, a Személy- Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény módosításáról
1. §
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 50. §-ában a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 103. §-ának (2) és (3) bekezdését módosító rendelkezés helyébe a következő rendelkezés lép:
/50. § A Vht. 103. §-a helyébe a következő rendelkezés lép és a Vht. a következő 103/A-103/D. §-sal egészül ki:/
“103. § (2) A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát, valamint a lefoglalt forgalmi engedélyt és törzskönyvet megküldi a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak. Ha a forgalmi engedély vagy a törzskönyv lefoglalása meghiúsult, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével egyidejűleg felhívja a közlekedési igazgatási hatóságot, hogy a gépjárművet vonja ki a forgalomból, a hatóság köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni.
(3) A végrehajtó a gépjárművet a gépjárművek nyilvántartásában szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a gépjármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve; a közlekedési igazgatási hatóság a végrehajtó megkeresése alapján ilyenkor is a (2) bekezdés szerint jár el.”
2. §
(1) A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény (a továbbiakban: SzVMt.) 5. §-ának (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Igazolványt kaphat írásbeli kérelmére
a) az a büntetlen előéletű, a 20/A.§ (2) bekezdésében foglalt korlátozás hatálya alá nem eső, nagykorú, cselekvőképes - magánnyomozó esetében legalább középiskolai végzettséggel rendelkező - magyar állampolgár, illetőleg nemzetközi szerződés alapján külön törvényben erre feljogosított külföldi állampolgár, aki belföldi lakóhellyel, továbbá külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezik, és”
(2) Az SzVMt. a következő 20/A. §-sal egészül ki:
“20/A. § (1) A törvénynek a magánnyomozói tevékenység folytatására, illetve a magánnyomozói tevékenység rendőrhatósági ellenőrzésére vonatkozó szabályai a (2)-(4) bekezdésekben írott eltérésekkel alkalmazhatók.
(2) Nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet tagja magánnyomozói tevékenységet nem folytathat.
(3) Ha a magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozás tulajdonosa, vezető tisztségviselője korábban nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet tagjaként teljesített szolgálatot, a szolgálati viszonya megszűnésétől számított két éven belül a vállalkozást nem ellenőrizheti a rendőrségnek az ellenőrzésre egyébként jogosult azon szerve, amelynek illetékességi területén az érintett - szolgálati viszonya megszűnéséig - szolgálatot teljesített.
(4) A rendőrségnek a magánnyomozói tevékenység ellenőrzésére egyébként jogosult szerve a magánnyomozó tevékenységét nem ellenőrizheti, ha
a) az érintett - szolgálati viszony megszűnéséig - a rendőri szerv illetékességi területén működő nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet tagjaként teljesített szolgálatot és
b) szolgálati viszonya megszűnésétől két év még nem telt el.
(5) A (3)-(4) bekezdésben meghatározott esetekben a magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozás, illetve a magánnyomozó tevékenységének ellenőrzését a rendőrségnek az országos rendőr-főkapitány által kijelölt más szerve ellenőrzi.”
3. §
Az SzVMt. 48. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép és a § új (4) bekezdéssel egészül ki:
“(3) E törvényt a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.
(4) Ha a fegyveres erők, rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenységet folytató egyéni, illetve társas vállalkozás tulajdonosává, vezető tisztségviselőjévé, valamint tagjává a (2) bekezdéssel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján vált, az 1.§ (4) bekezdésében írt korlátozó rendelkezést e személyre is alkalmazni kell akkor, ha a feltételeknek 2002. június 30-ig nem felel meg. Egyebekben a (2) bekezdéssel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján szerzett jogokat e törvény nem érinti.”
4.§
E törvény
a) l. §-a 2001. szeptember 1-jén lép hatályba;
b) 2. és 3. §-a 2001. július 1-jén lép hatályba azzal, hogy a 2. § rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
I n d o k o l á s
1. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény megalkotásakor még nem dőlt el, hogy a gépjármű törzskönyvét illetőleg forgalmi engedélyét mely hatóság fogja nyilvántartani, ezért a jelenleg hatályos szabályozás szerint még a Rendőrség, ugyanakkor más jogszabályokban “közlekedési igazgatási hatóság” került nevesítésre, amely nem azonos kategória, így e módosítás feloldja a meglévő koherencia-zavart.
2. Az Alkotmánybíróság a 3/2001. (I.31.) számú határozatával – alkotmányellenessége folytán – megsemmisítette SzVMt. 4.§-ának (4) bekezdését, illetve a 48.§-ának (3) bekezdésének második mondatát.
Az AB által megsemmisített rendelkezések között szereplő, az SzVMt. 4.§-ának (4) bekezdésében rögzített, a magánnyomozói vállalkozói tevékenységet korlátozó rendelkezés a következő volt:
“(4) Nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet állományának volt tagja részére szolgálati viszonyának megszűnésétől számított két éven belül a magánnyomozói vállalkozói tevékenység folytatásához hatósági engedélyt a rendőrség nem adhat.”
Az iménti összeférhetetlenségi szabállyal rokon, a nyomozóhatósági jogkört korábban gyakorló személy munkavállalását korlátok közé szorító rendelkezést tartalmaz az SzVMt. 5.§ (3) bekezdése is. (E rendelkezést egyébként – az alábbiakban kifejtettek szerint - az AB nem minősítette alkotmányellenesnek!) Az érintett törvényhely az alábbiak szerint rendelkezik:
“(3) Igazolványt kaphat írásbeli kérelmére
a) az a büntetlen előéletű, a 4. § (4) bekezdésében foglalt korlátozás hatálya alá nem eső, nagykorú, cselekvőképes - magánnyomozó esetében legalább középiskolai végzettséggel rendelkező - magyar állampolgár, illetőleg nemzetközi szerződés alapján külön törvényben erre feljogosított külföldi állampolgár, aki belföldi lakóhellyel, továbbá külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezik, és…”
Az érintett rendelkezés kapcsán azonban az AB is elismeri: a rendelkezés azonnali megsemmisítésének következményeként az olyan esetekben sem lehetne megtagadni a rendőrhatósági engedély, illetve az igazolvány kiadását, amikor a személyi összefonódás kiküszöbölése végett az indokolt lenne. Tekintve, hogy az ilyen, a problémát orvosolni hivatott újabb, már alkotmányos szabályozás megszületése időigényes, az AB – implicite elismerve az eredeti jogalkotási törekvések helytállóságát, időt engedve egyben az újabb jogalkotási teendők ellátására - az SzVMt. 4.§-ának (4) bekezdésében írt rendelkezés megsemmisítését csupán 2001. június 30-i hatállyal mondta ki.
Az AB az SzVMt. fent idézett 5.§-ának (3) bekezdése a) alpontjában írt, a 4.§ (4) bekezdésben írt rendelkezéssel összefüggő, “a 4. § (4) bekezdésében foglalt korlátozás hatálya alá nem eső” megfogalmazású szövegrészlet megsemmisítését azért mellőzte, mert – utal rá a határozat - a keretet kitöltő, alapnak tekinthető szabály alkotmányellenessége végül is nem érinti magának a keretszabálynak az alkotmányosságát; lévén, hogy a keretszabály önmagában nem rendelkezik alkotmányos tartalommal.
Az AB-nek alkotmányos elveknek, követelményeknek megfelelő összeférhetetlenségi szabályok megalkotására ösztönző megállapítása - természetesen az alkotmánysértő állapot megszüntetése mellett – az előterjesztőt az összeférhetetlenség problematikájának tüzetes megvizsgálására sarkallta. Ennek eredményeként ugyanakkor bizonyossá vált, hogy a törvénynek az AB által megsemmisített 4. §-ának (4) bekezdése helyébe az alkotmányos követelményeket maradéktalanul kielégítő, mindemellett pedig az eredeti jogalkotási törekvéseket is érvényesíteni hivatott, az AB által is szükségesnek, célszerűnek elismert új szabály - további elméleti, s főként alkotmányos aggályokat gerjesztve - végül is nem illeszthető.
Az alábbi normaszöveg-javaslatok e vizsgálódás eredményeként születtek meg:
Az SzVMt. 20/A.§-ában írt egyes rendelkezések indokai a következők:
a) A (2) bekezdésének módosítását valójában nem az AB döntése, hanem a büntetőpolitikai érdekeket veszélyeztető jogalkalmazás, elsősorban pedig a magánnyomozói igazolványok kiadásának gyakorlatában megmutatkozó számos visszásság tette indokolttá. A jelenlegi szabályokat kiegészítő rendelkezés ugyanakkor – megszüntetve végre a jogalkalmazás anomáliáit - kétségtelenné tenné a rendőrhatósági igazolvány kiadására jogosult hatóság számára: a nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet hivatásos állományú tagjai magánnyomozói tevékenységet nem folytathatnak; lévén, hogy az kétségkívül összeférhetetlen a nyomozói feladatok hivatásszerű ellátásával.
Az SzVMt. 5.§-ának (3) bekezdése a) alpontját érintő módosítás valójában e rendelkezéssel függ össze. Ennek értelmében: a nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet hivatásos állományú tagjai számára ilyen, az esetleges visszaélésekre “segédeszközül” szolgáló igazolvány nem adható ki.
Egyes szakmai álláspontok szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak a szolgálati viszonyuk fennállása alatt folytatott magánnyomozói tevékenysége éppúgy összeférhetetlen alaphivatásukkal, s ugyanúgy kockázati tényezőt jelentene.
Az igazi kockázatot és az ebből fakadó reális veszélyt ugyanakkor – az előterjesztő álláspontja szerint - a nyomozóhatósági jogkört ténylegesen gyakorló szervezetek tagjainak a szolgálati viszonyuk fennállása alatt folytatott magánnyomozói tevékenysége jelenti, jelentheti igazán; függetlenül egyébként attól, hogy nemzetbiztonsági szolgálatoknak a egyes bűncselekmények, bűncselekmény-típusok, illetve a kriminalitás bizonyos szegmensei tekintetében valóban léteznek konkrét feladatai.
E különleges pl. az állam biztonságát is fenyegető szervezett bűnözés elleni fellépés területén gyakorolt feladatai ugyanakkor másodlagosak, s pusztán az alapfeladatai hatékony ellátását szolgálják. Másfelől egy ilyen irányú módosítás koncepcionálisan is túllépne a most hatályos szabályozás keretein. Az előterjesztő álláspontja szerint nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak magánnyomozói tevékenysége a reájuk irányadó jelenlegi összeférhetetlenségi szabályok megfelelő alkalmazásával egyébként is megtiltható.
Mindezek folytán a javaslat az összeférhetetlenségi szabály hatályát nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira nem terjesztette ki.
b) A (3), illetve a (4) bekezdésekben írt rendelkezések a magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozások, illetve a magánnyomozók tevékenységének rendőrhatósági ellenőrzésével összefüggő kizárási szabályokat fogalmazzák meg.
E rendelkezések a rendőrség hatósági feladatainak objektivitását, befolyásmentességét kívánnák szolgálni azokban a különös esetekben, amikor a magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozás tulajdonosa, vezető tisztségviselője korábban olyan nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet hivatásos állományú tagjaként teljesített szolgálatot, amely szervezet az érintett vállalkozás felett hatósági feladatokat gyakorló rendőri szerv illetékességi területén működött.
A hivatkozott bekezdések arról rendelkeznek, miszerint: ha a magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozás tulajdonosa, vezető tisztségviselője nyomozóhatósági jogkört gyakorló szerv hivatásos állományú tagja volt, úgy a szolgálati viszonya megszűnésétől számított két éven belül a vállalkozást nem ellenőrizheti a rendőrségnek az a szerve, amelynek illetékességi területén az érintett korábban szolgálatot teljesített.
Ha pedig a magánnyomozó korábban nyomozóhatósági jogkört gyakorló szerv tagjaként teljesített szolgálatot, úgy a szolgálati viszonya megszűnésétől számított két éven belül a magánnyomozó tevékenységét a rendőrségnek az érintettel foglalkoztatási jogviszonyt létesítő, magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozás ellenőrzésére egyébként jogosult szerve nem ellenőrizhetné.
Az ilyen esetekben e hatósági feladatok ellátására más rendőri szerv válna jogosulttá.
A magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozó működése, valamint a magánnyomozó tevékenysége hatósági ellenőrzésének szabályait érintő új, a javaslatban szereplő kizárási szabályokhoz (20/A.§) kapcsolódó, a végrehajtást szolgáló eljárási rendelkezések az ORFK szabályozási kompetenciáján belül alakíthatók ki Az (5) bekezdésben írottak ezért pusztán annyit mondanak ki, miszerint: “a (3)-(4) bekezdésben meghatározott esetekben a magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozás, illetve a magánnyomozó tevékenységének ellenőrzését a rendőrségnek az országos rendőr-főkapitány által kijelölt más szerve ellenőrzi.”
3. Az AB által megsemmisített rendelkezések között szereplő, az SzVMt. 48.§ (3) bekezdésében rögzített rendelkezés a következő volt:
“ (3) ………….. A (2) bekezdéssel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján megszerzett jogokat a törvény nem érinti.”
Az Alkotmánybíróság kinyilvánította, hogy a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló 87/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet és az azt módosító 68/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet alapján szerzett jogok védelme valóban indokolt – amelynek szellemében született meg végül is 48.§ (3) bekezdésében írott szabály -, de ha ez a jogalanyok tartós megkülönböztetését eredményezi, úgy a védelem alkotmányellenessé válik.
Az SzVMt. 48.§-a (3) bekezdésében foglalt rendelkezés általánossága egyrészt a jogalkalmazói jogbizonytalanság forrása, másrészt az összeférhetetlenségi szabályok sorában megfogalmazott, a fegyveres erők, rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai számára tulajdonszerzési tilalmat, illetve bizonyos tisztségek betöltését megtiltó 1.§ (4) bekezdésének vonatkozásában – hangsúlyozza az Alkotmánybíróság – diszkriminatív. A jogalkotó ugyanis csupán arra tekintettel engedi a jogalanyok egy részének az SzVMt. hatálya alá tartozó vállalkozás gyakorlását, hogy azt a törvény hatálybalépése előtt már elkezdték, míg a többi olyan személy, akik - utal rá az Alkotmánybíróság döntése - összeférhetetlenségi okokkal érintettek, az ilyen vállalkozástól teljességgel el vannak zárva.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor – utat engedve az alkotmányos elvekkel összhangban lévő újabb jogalkotási lépéseknek - a hivatkozott rendelkezést csupán 2001. június 30-i hatállyal semmisíti meg, azzal az indokolással, miszerint: a szerzett jogok védelmét – az érintett kontextusban - bizonyos körben és átmenetileg látja indokoltnak.
A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság által kifejtettekkel összhangban született. Az új rendelkezés értelmében a korábbi jogszabályok alapján működő vállalkozás engedélyét – a működés jogi előfeltételeinek hiányára tekintettel – bevonná a hatóság akkor, ha a vállalkozás tulajdonosa, vezető tisztségviselője a 2002. június 3o-i határidő letelte után is az 1.§ (4) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály alá tartozna.
Budapest, 2001. április 28.
Perlaki Jenő
FIDESZ