MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról
Előadó:
dr. Mikola István
egészségügyi miniszter
dr. Harrach Péter
szociális és családügyi
miniszter
2001. évi …törvény
az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról
I. fejezet
1. §
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 110. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A működési nyilvántartásban nem szereplő, Magyarországon honosítható vagy nemzetközi szerződés alapján egyenértékűként elismert egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy részére – indokolt esetben – az egészségügyi hatóság Országos Tisztifőorvosi Hivatala (a továbbiakban: OTH) meghatározott, a szakképesítésnek megfelelő tevékenységre, időtartamra és helyszínre (munkahelyre) szóló működési engedélyt adhat ki, a külön jogszabályban foglalt eljárási rend szerint. A működési engedély kiadásának feltétele, hogy a kérelmező hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a korábbi, rendszeresen végzett egészségügyi szolgáltatásának helye szerinti utolsó, ennek hiányában az állampolgársága szerint illetékes állam jogszabályai alapján nem áll az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró, vagy korlátozó büntetés, illetőleg büntetőjogi intézkedés hatálya alatt, és megfelel a tevékenység végzéséhez külön jogszabály szerint előírt egészségügyi alkalmassági feltételeknek. Az engedélyezett egészségügyi tevékenység végzéséhez a szakképesítést igazoló oklevél tényleges honosítása nem szükséges.”
2. §
(1) Az Eütv. 112. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem vehető fel a működési nyilvántartásba az,]
“c) aki a kérelem benyújtásakor már esedékes, jogszabály által a szakképesítés szerinti bármely egészségügyi tevékenység feltételeként előírt, megfelelő továbbképzés és gyakorlati idő elvégzését, illetőleg letöltését hitelt érdemlően nem igazolja,”
(2) Az Eütv. 112. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)-(10) bekezdések számozása (8)-(11) bekezdésekre módosul:
“(7) Honosított, illetve nemzetközi szerződés alapján egyenértékűként elismert egészségügyi szakképesítéssel rendelkező, valamint hazai oktatási intézményben nem magyar nyelvű képzés során szakképesítést szerzett személy akkor vehető fel a működési nyilvántartásba, ha a megfelelő szakképesítést igazoló hazai oklevél kiadására egyébként jogosult oktatási intézmény által erre a célra szervezett bizottság előtt eredményes szakmai vizsgát tett a külön jogszabályban meghatározott ismeretekből, és az egészségügyi tevékenység gyakorlásához általában szükséges magyar nyelvi ismereteit bizonyította.”
3. §
Az Eütv. 149. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[a Tanácsnak e törvény erejénél fogva tagja továbbá]
“c) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója.”
4. §
A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Oktv.) 2. §-a (1) bekezdésének eb) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A MOK egyetértési jogot gyakorol]
“eb) az orvosok működési nyilvántartásba vétele nélkül, határozott ideig végezhető orvosi tevékenységre irányuló kérelmek ügyében;”
5. §
(1) Az Oktv. 20. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Orvosi diplomához kötött tevékenységet – jogszabályban megállapított egyéb feltételek mellett – a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel csak az végezhet, aki tagja a MOK-nak.”
(2) Az Oktv. 20. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[MOK-tagság nélkül is végezhető az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység, ha azt]
“a) olyan személy végzi, aki – külön jogszabályban meghatározottak szerint – engedélyt kapott arra, hogy az orvosok működési nyilvántartásába történő felvétele nélkül meghatározott ideig és helyen orvosi diplomához kötött tevékenységet végezzen Magyarországon;”
A Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény módosítása
6. §
(1) A Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény (a továbbiakban: Gyktv.) 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Gyógyszerészi diplomához kötött tevékenységet – jogszabályban meghatározott egyéb feltételek mellett – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével csak az végezhet, aki tagja a Kamarának.”
(2) A Gyktv. 16. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Kamarai tagság nélkül is végezhető az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység, ha azt]
“a) olyan személy végzi, aki – külön jogszabályban meghatározottak szerint – engedély kapott arra, hogy a gyógyszerészek működési nyilvántartásába történő felvétele nélkül meghatározott ideig és helyen gyógyszerészi diplomához kötött tevékenységet végezzen Magyarországon;”
A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény módosítása
7. §
A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Személyi jog annak a pályázatot benyújtó gyógyszerésznek engedélyezhető, aki a gyógyszerészi diploma megszerzését követően Magyarországon vagy az Európai Gazdasági Térség tagállamában működő közforgalmú, fiók- vagy intézeti gyógyszertárban - a (2) és (3) bekezdésekben foglalt kivételekkel - legalább ötéves szakmai gyakorlatot szerzett (a továbbiakban: szakmai gyakorlat), feltéve, hogy gyógyszertár vezetésére jogosult, és hozzájárul a 34. § (2) bekezdésben szabályozott esetben hatósági vezető kirendeléséhez akkor is, ha a közforgalmú gyógyszertár saját tulajdonában álló ingatlanban működik.”
8. §
A Gytv. 23. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő új (3)-(4) bekezdések lépnek:
“(3) Ha a személyi jog az (1) bekezdés a) pontjában foglalt okból szűnik meg, a személyi jog elnyerésére a 40. § rendelkezését kell alkalmazni, ha a korábbi személyi jog jogosultjának házastársa és/vagy gyermeke - ideértve örökbe fogadott, mostoha- vagy nevelt gyermekét is - (a továbbiakban: leszármazó) megfelel a 17. §-ban foglalt feltételeknek.
(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerint több, a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy lenne jogosult a személyi jogra, e jogosultak a korábbi jogosult halálától számított negyvenöt napon belül - jogvesztés terhe mellett - nyújthatják be a személyi jog engedélyezésére jogosult OTH-hoz azt a megállapodásukat, amelyben megjelölik a személyi jog elnyerésére jogosult személyt.”
9. §
A Gytv. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A 23. § (1) bekezdés ab) pontjában szabályozott esetben - ha a 23. § (3) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók - a személyi jog korábbi jogosultjának túlélő házastársát és leszármazóit egyetemlegesen a személyi jog megszűnésétől számított negyvenöt napon belül az OTH-hoz előterjesztett kérelemre hozzátartozói személyi jog illeti meg (a továbbiakban együtt: hozzátartozói személyi jog jogosultja). A hozzátartozói személyi jog előterjesztése érdekében az ÁNTSZ szükség esetén ügygondnok kirendelését kezdeményezi.”
10. §
A Gytv. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“25. § (1) Ha a hozzátartozói személyi jog jogosultja
a) a túlélő házastárs vagy nagykorú leszármazó(k), a hozzátartozói személyi jog 45. § (1) bekezdésének bb) pontjában szabályozott nyilvántartásba történő bejegyzésétől számított tíz évig,
b) a kiskorú leszármazó, a huszonnegyedik életéve betöltéséig,
c) több kiskorú leszármazó, a legfiatalabb kiskorú huszonnegyedik életéve betöltéséig
illeti meg a hozzátartozói személyi jog.
(2) A 24. életév betöltését követően, de legfeljebb a 35. életév betöltése napjáig megilleti a hozzátartozói személyi jog azt a jogosultat, aki gyógyszerész egyetemi hallgató, vagy gyógyszerész oklevéllel rendelkezik.”
11. §
A Gytv. 27. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Gyógyszertár vezetésére az a gyógyszerész jogosult, aki]
“ d) a gyógyszerészek működési nyilvántartásába felvételt nyert.”
12. §
A Gytv. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“36. § (1) Közforgalmú gyógyszertárat gazdasági társaság és közhasznú társaság nem működtethet, kivéve a gazdasági társaságokról szóló törvényben szabályozott betéti társaságot, ha annak beltagjai kizárólag gyógyszerészek, és az egyik beltagja
a) személyi jogot elnyert gyógyszerész, vagy
b) hozzátartozói személyi jog esetén felelős vezető vagy haszonbérlő.
A személyi jog jogosultja más közforgalmú gyógyszertár működtetésére létrehozandó betéti társaságnak nem lehet korlátlanul felelős tagja.
(2) Ha a személyi jog, illetve a hozzátartozói személyi jog jogosultja a közforgalmú gyógyszertárat betéti társaság formájában kívánja működtetni, a társaságban annak megalakulásakor és működése során a beltagok tulajdoni részesedése meg kell, hogy haladja a huszonöt százalékot.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakkal ellentétes megállapodás semmis.”
Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény módosítása
13. §
(1) Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Gyt.) 7. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A gyógyszer-törzskönyvezési eljárás időtartama a törzskönyvi kérelem benyújtásától számított száznyolcvan nap, amely – egy ízben – a határidő lejártát megelőző harminc napon belül legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható.”
(2) A Gyt. 7. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:
“(9) A gyógyszer-törzskönyvezési eljárás során keletkezett iratokban a forgalomba hozatali engedély iránti kérelmet benyújtó és képviselője - az államtitkot, illetve szolgálati titkot képező iratok kivételével - betekinthet, és azokról másolatot készíthet. A törzskönyvező hatóságon, a kérelmezőn, illetve a képviselőjén kívül más személy - közfeladatot ellátó hivatalos szerv képviselője kivételével - a törzskönyvezési eljárás során keletkezett iratokba nem tekinthet be, illetve másolatot nem készíthet. Közfeladatot ellátó hivatalos szerv képviselője a törzskönyvezési eljárás során keletkezett iratokba akkor tekinthet be, illetve másolatot akkor kérhet, ha igazolja, hogy az iratok tartalmának ismerete feladatának teljesítése céljából szükséges.”
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása
14. §
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) a 8. §-t követően a következő új 8/A. §-sal egészül ki:
“8/A. § (1) E törvény rendelkezéseit az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében, az Európai Közösségek migráns munkavállalóinak, önálló vállalkozóinak, valamint ezek családtagjainak szociális biztonsága tárgykörében elfogadott közösségi rendelet szabályai szerint kell alkalmazni.
(2) E törvény rendelkezéseit a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.”
15. §
Az Ebtv. 12. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[A biztosított – ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyt - a fogászati ellátás keretében jogosult]
“e) a külön jogszabály szerinti fogmegtartó kezelésre.”
16. §
Az Ebtv. 21. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“21. § A biztosított a járóbeteg-ellátás keretében jogosult a gyógyászati céllal rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához nyújtott támogatásra, amennyiben
a) külön jogszabályban meghatározott hatóság az adott gyógyszer árához támogatást rendel, vagy
b) külön jogszabály az adott gyógyászati segédeszköz vagy ellátás árához támogatást rendel, és
c) azt finanszírozott egészségügyi szolgáltató e feladatra kijelölt orvosa, illetve az OEP-pel e feladatra szerződést kötött orvos rendeli, és
d) a rendelés a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályok szerint történik, és
e) a kiszolgáltatásra az OEP-pel e feladatra szerződött (a továbbiakban: szerződött) forgalmazónál vagy gyártónál kerül sor.”
17. §
Az Ebtv. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“27. § (1) Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi ellátásra jogosultakat - az Európai Gazdasági Térség területén kívüli állam (a továbbiakban: harmadik állam) területén átmenetileg tartózkodik munkavállalás, tanulmányok folytatása, vagy egyéb jogcímen és a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást - a feltétlenül szükséges mértékig -, továbbá sürgősségi betegszállítást azért vesz igénybe harmadik állam területén lévő tartózkodási helyén, mert annak elmaradása az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, illetve maradandó egészségkárosodáshoz vezetne, a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP) a felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti.
(2) Amennyiben a biztosított munkáltatója a Tbj. szerinti biztosítási jogviszony fenntartása mellett egybefüggően három hónapot meghaladó időtartamra a biztosítottat harmadik állam területén foglalkoztatja, és ez idő alatt a biztosított, illetve a vele együtt harmadik állam területén tartózkodó házastársa és gyermeke a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást, továbbá sürgősségi betegszállítást indokoltan vesz igénybe harmadik állam területén lévő tartózkodási helyén, a MEP a felmerült és igazolt költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti.
(3) Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi ellátásra jogosultakat - EGT tagállam területén átmenetileg tartózkodik munkavállalás, tanulmányok folytatatása, vagy egyéb jogcímen azonnali ellátást igénylő egészségügyi szolgáltatást a külön jogszabályban meghatározottak szerint vehet igénybe.
(4) Amennyiben a biztosítottat munkáltatója a Tbj. szerinti biztosítási jogviszony fenntartása mellett kiküldöttként EGT tagállam területén foglalkoztatja, egészségügyi szolgáltatást a külön jogszabályban meghatározottak szerint vehet igénybe.
(5) A (2) és (4) bekezdések szerinti foglalkoztatás esetében a biztosított és a vele együtt ott-tartózkodó házastársa és gyermeke nem Magyarországon történő egészségügyi ellátása akkor fogadható el indokoltan igénybe vettnek, ha eleget tettek a külön jogszabályban foglaltak szerint a nem Magyarországon történő munkavégzésre való alkalmasság megállapítását célzó orvosi vizsgálati kötelezettségüknek.
(6) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított, a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének 85 százalékát az illetékes MEP megtéríti.
(7) A belföldi költség megtérítésének módját és feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg.”
18. §
Az Ebtv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“29. § (1) A biztosított
a) az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultságát a Társadalombiztosítási Azonosító Jelét (a továbbiakban: TAJ-szám) igazoló okmány bemutatásával,
b) az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető ellátásokra való jogosultságát
ba) a gyógyászati ellátások tekintetében az a) pontban foglaltak szerint,
bb) gyógyszer és gyógyászati segédeszköz tekintetében a külön jogszabályban foglalt orvosi rendelvény bemutatásával,
c) az utazási költségeihez nyújtott támogatásra való jogosultságát a beutaló orvos által, illetve amennyiben az ellátásra - azonnali ellátás szükségessége miatt - beutaló nélkül került sor, a szolgáltató orvosa által kiállított igazolással
igazolja.
(2) A 8/A. § (1) bekezdésében meghatározott személyt - ha TAJ-számmal nem rendelkezik - illetve a vele együtt ott-tartózkodó házastársát és gyermekét, a külön jogszabály szerinti okmány bemutatása esetén az egészségügyi szolgáltató köteles ellátni.
(3) A Tbj. alapján biztosítási jogviszonyban álló egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát az "Igazolás az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságról” elnevezésű nyomtatvánnyal igazolja.
(4) A 27. § (1) és (2) bekezdése szerinti ellátások költségeihez nyújtott támogatás iránti igényt legkésőbb a hazaérkezést követő 30 napon belül kell a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP-nél bejelenteni.
(5) Az utazás költségéhez nyújtott pénzbeli támogatás iránti igényt a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP-hez kell benyújtani.
(6) A 22. § és a 27. § (1)-(2) bekezdéseiben említett ellátások költségeinek támogatása iránti igény elbírálására a 61. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(7) A nemzetközi egyezmény alapján sürgős szükségből egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi az egyezményben vagy a 8/A. § szerinti külön jogszabályban meghatározott okmánnyal igazolja az egészségügyi ellátásra való jogosultságát.”
19. §
Az Ebtv. 42/B. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A gyermekgondozási díj legkorábban a terhességi-gyermekágyi segély, illetőleg az annak megfelelő időtartam lejártát követő naptól a gyermek 2. életévének betöltéséig jár.”
20. §
Az Ebtv. 42/D. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A maximális összegben megállapított gyermekgondozási díj összegét minden év január 15-éig – hivatalból – felül kell vizsgálni és a tárgyévre érvényes összeghatár figyelembe vételével január 1-jei időponttól újra meg kell állapítani.
(5) Ha a gyermekgondozási díjat ugyanazon gyermek után és ugyanazon személy számára ismételten állapítják meg, úgy a díj összege azonos lesz az első ízben megállapított, de a (4) bekezdésben foglaltak szerint korrigált díj összegével.”
21. §
(1) Az Ebtv. 48. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A végkielégítés, prémium, jutalom összegét, valamint az egyéb nem rendszeres jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amelyre tekintettel adták.”
(2) Az Ebtv. 48. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) Ha a biztosítottnak azért nem volt a (2)-(3) bekezdés szerint figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült a táppénz naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével kell megállapítani, ha az a (4) bekezdés szerint megállapított összegnél kedvezőbb.”
22. §
Az Ebtv. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“72. § A kirótt kamat vagy mulasztási bírság, valamint – a magánszeméllyel szemben – jogalap nélkül felvett ellátás megtérítés címén fennálló követelést az illetékes MEP – vasutas dolgozó esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság – vezetője méltányos esetben mérsékelheti vagy elengedheti.”
23. §
Az Ebtv. 77. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A gyógyszerek árához nyújtott társadalombiztosítási támogatás megállapítása tárgyában született határozatokkal szemben bírósági felülvizsgálatnak helye nincs.”
24. §
Az Ebtv. 83. § (2) bekezdése a következő új s) és t) pontokkal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány]
“s) az EGT állampolgár egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosító jogviszonyának igazolására vonatkozó rendelkezések,
t) a pénzbeli ellátásoknak a külföldön tartózkodó személy részére történő kifizetésére vonatkozó rendelkezések”
[meghatározására.]
II. Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
25. §
(1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
“j) Külföldi: az a természetes személy, aki a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel nem rendelkezik.”
(2) A Tbj. 4. §-a a következő t)-z) pontokkal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
“t) Kiküldetés, kirendelés, munkaerő-kölcsönzés: a munkavállalónak a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 105-106/B. §-ában foglaltaknak megfelelő munkavégzése.
u) Lakóhely: az a hely, ahol a természetes személy tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik, azaz életvitelszerűen ott tartózkodik. Ha a természetes személynek több helyen (több állam területén) is van lakóhelye, a létérdeke központját kell állandó lakóhelyének tekinteni. A létérdek központja azt a helyet jelenti, amelyhez a személyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolat fűzi. Ha az előzőek szerint nem lehet a lakóhelyet megállapítani, akkor az állampolgárságot kell figyelembe venni.
v) Európai Gazdasági Térség: valamennyi olyan állam, amely csatlakozott az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezményhez.
z) Harmadik állam: az Európai Gazdasági Térség és a Magyar Köztársaság által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá nem tartozó állam.”
26. §
A Tbj. 11. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A biztosítás nem terjed ki:]
“b) a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott személyre,
ba) az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) állampolgára esetén a tagállamokra vonatkozó, a 13. § a) pontjában említett külön jogszabály szerint;
bb) harmadik ország állampolgára esetén, ha a munkavégzés kiküldetés, kirendelés, illetőleg munkaerő-kölcsönzés alapján történik és nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.”
27. §
A Tbj. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“13. § E törvény rendelkezéseit
a) az EGT tagállamai tekintetében az Európai Közösségek migráns munkavállalóinak, önálló vállalkozóinak, valamint ezek családtagjainak szociális biztonsága tárgykörben elfogadott közösségi rendeletek hatálya alá tartozó személyekre és ellátásokra a közösségi rendeletek
b) a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre az egyezmény
szabályai szerint kell alkalmazni.”
28. §
(1) A Tbj. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“16. § (1) Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. § szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl - az, aki
a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban,
b) saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban,
c) öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban,
d) nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadigondozotti ellátásban,
e) bányászati kereset-kiegészítésben,
f) gyermekgondozási segélyben,
g) Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban,
h) rendszeres szociális segélyben, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, munkanélküliek jövedelempótló támogatásában
részesül, továbbá
i) középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll,
j) sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesít,
k) az 5. § (1)-(2) bekezdése alapján biztosítottnak minősülő, valamint az a)-j) pontokban említett személyek eltartott közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b) pont) és élettársa, akinek jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér 30%-át,
l) a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgár,
m) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18-24 éves fiatal felnőtt,
n) fogvatartott,
o) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociálisan rászorult személy és erről a települési önkormányzat polgármestere hatósági bizonyítványt állított ki,
p) egészségbiztosítási ellátások megszerzése végett megállapodást kötő személy és eltartott hozzátartozója,
r) a 39. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, továbbá a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező eltartott közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b) pont), élettársa, akinek jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér 30 százalékát.
(2) A 13. § hatálya alá tartozó külföldi személy az ugyanott hivatkozott külön jogszabály, illetőleg nemzetközi egyezmény szerint jogosult egészségügyi ellátásra.
(3) Az (1) bekezdés a)-i), továbbá k), l), o) pontjai esetében az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság további feltétele a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel való rendelkezés.”
29. §
A Tbj. 58. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza]
“h) az EGT állampolgár biztosítási jogviszonyával, járulékfizetésével, valamint adatszolgáltatásával összefüggő rendelkezéseket.”
III. Fejezet
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény
módosítása
30. §
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 2. §-a a következő új c) ponttal egészül ki:
[E törvény hatálya kiterjed - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén élő]
“c) az anyasági támogatás [IV. Fejezet] kivételével az Európai Gazdasági Térség állampolgárára és harmadik államból származó házastársára.”
31. §
A Cst. a 2. § után a következő új 2/A. §-sal egészül ki:
“2/A. § E törvény rendelkezéseit az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében az Európai Közösségek migráns munkavállalóinak, önálló vállalkozóinak, valamint ezek családtagjainak szociális biztonsága tárgykörében elfogadott közösségi rendeletek hatálya alá tartozó személyekre és ellátásokra e közösségi rendeletek szabályaival összhangban kell alkalmazni.”
32. §
A Cst. 4. §-a a következő új k)-l) pontokkal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
“k) Európai Gazdasági Térség állampolgára: az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményhez csatlakozott tagállam azon állampolgára, aki az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik és életvitelszerűen itt tartózkodik;
l) harmadik államból származó házastárs: az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményhez nem csatlakozott állam állampolgára, aki az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik és életvitelszerűen itt tartózkodik.”
33. §
A Cst. 7. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Családi pótlékra jogosult]
“c) a Magyarország területén működő szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett gyermekre tekintettel.”
34. §
A Cst. 12. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából azt a vér szerinti, örökbefogadott vagy nevelt gyermeket kell figyelembe venni]
“b) aki fogyatékos és szociális intézményi ellátásban részesül, feltéve, hogy őt a gyámhivatal nem vette átmeneti vagy tartós nevelésbe és a nevelési ellátást igénylő – a kormányrendeletben foglaltak szerint – vele kapcsolatot tart fenn.”
35. §
A Cst. 22. §-ának felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“ A szociális és családügyi miniszter méltányossági jogkörben eljárva – a törvény 27. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével – a gyermekgondozási segélyre való jogosultságot”
36. §
A Cst. 35. §-ának (1) bekezdése a következő új b) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi b) pont jelölése c) pontra módosul:
[Az ellátás iránti igényt elbíráló szerv]
“b) az Európai Gazdasági Térség állampolgárára és harmadik államból származó házastársára vonatkozó ellátás iránti igény tekintetében az Államháztartási Hivatal,”
37. §
A Cst. 51. §-a a következő új c) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap]
“c) a Kormány arra, hogy az Európai Gazdasági Térség állampolgárára és harmadik államból származó házastársára vonatkozó családtámogatási ellátások igénylésével, megállapításával, folyósításával, valamint az igényelbíráló szervek adatfeldolgozásával kapcsolatos végrehajtási szabályokat rendeletben határozza meg.”
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló
1998. évi XXVI. törvény módosítása
38. §
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 4. §-a a következő új f) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
“f) Európai Gazdasági Térség állampolgára: az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam azon állampolgára, aki az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik és életvitelszerűen itt tartózkodik.”
39. §
(1) A Fot. 23. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésekre módosul:
“(2) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásra jogosult az Európai Gazdasági Térség állampolgára, amennyiben az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel.”
(2) A Fot. 23. §-ának – az (1) bekezdéssel átszámozott – (4) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki:
[Megszűnik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság, ha]
“c) a fogyatékos személy lakóhelyét egy másik államnak a területére helyezi át, és ott életvitelszerűen letelepedik.”
40. §
A Fot. 23/B. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések számozása (3)-(4) bekezdésekre módosul:
“(2) Az Európai Gazdasági Térség állampolgára vonatkozásában a fogyatékossági támogatás megállapítása első fokon az Államháztartási Hivatal (a továbbiakban: ÁHH) hatáskörébe tartozik. Az ÁHH határozata ellen benyújtott fellebbezést a pénzügyminiszter bírálja el.”
41. §
A Fot. 30. §-ának (1) bekezdése a következő új e) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg]
“e) az Európai Gazdasági Térség állampolgárára vonatkozó ellátás igénylésével, megállapításával, folyósításával, valamint az igényelbíráló szervek adatfeldolgozásával kapcsolatos részletes szabályokat.”
IV. Fejezet
Záró rendelkezések
42. §
(1) E törvény - a (2)-(5) bekezdésekben foglalt kivételekkel - a kihirdetését követő 60. napon lép hatályba, egyidejűleg
a) az Oktv. 2. §-a (1) bekezdésének fc) alpontjában, valamint a Gyktv. 2. §-a (2) bekezdésének bd) alpontjában az “orvostudományi egyetemek” szövegrész helyébe az “egyetemek orvosképzést, szakképzést végző karai, szervezeti egységei” szövegrész lép,
b) az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése a “biztosító pénztárakról” szövegrészt követően “az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről” szövegrésszel egészül ki, továbbá
c) a Gyt. 11. §-ának (1) bekezdésében az “együtt” szövegrész a hatályát veszti.
(2) E törvény 15. §-a a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, egyidejűleg az Ebtv. 23. §-ának b) pontja, valamint 25. §-a (3) bekezdésének a) pontja a hatályát veszti, továbbá a Ebtv. 24. §-a (3) bekezdésében az “A 23. § b)-c) pontjában” szövegrész helyébe az “A 23. § c) pontjában” szövegrész lép.
(3) E törvény 19-22. §-a a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba azzal, hogy a 20. §-ában foglalt rendelkezéseket 2001. január 1-jétől visszamenőlegesen kell alkalmazni, egyidejűleg az Ebtv. 42. §-ának (2) bekezdésében és 42/D. §-ának (2) bekezdésében a “48. § (2)-(3) és (5)” szövegrész helyébe a “48. § (1)-(3)” szövegrész lép, 48. §-a (3) bekezdésének második mondatában a “keresőképtelenség” szövegrész helyébe a “táppénzre jogosultság” szövegrész lép.
(4) E törvény 1. §-a, 4-6. §-a, valamint 34-35. §-a 2002. január 1. napján lép hatályba.
(5) E törvény 2. §-a, 7. §-a, 11. §-a, 13. §-ának (1) bekezdése, 14. §-a, 16-18. §-a, 23-24. §-a, 25-33. §-a és a 36-41. §-a az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződés kihirdető törvény hatályba lépésének napján lép hatályba, egyidejűleg
a) a Tbj. 39. §-a (2) bekezdésében “a személyi igazolvánnyal” szövegrész helyébe a “Magyar Köztársaság területén lakóhellyel” szövegrész lép,
b) a Gytv. 2. §-a f) pontjában a “megfelelő szakképesítéssel és” szövegrész, valamint a 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja, tovább a Tbj. 11. §-ának c) pontja, 34. §-ának (10) bekezdéséből a “a huzamos” szövegrész, a 34. § (11) bekezdésének a) pontjából a “75 százaléka” szöveg, a 39. §-a (2) bekezdésében a “vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene” szövegrész; az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 5. §-ának (2) bekezdése, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi CXI. törvény 39. §-a (11) bekezdésének b) pontja hatályát veszti.
(6) Az e törvény 13. §-ában meghatározott gyógyszer-törzskönyvezési eljárás határidejére vonatkozó rendelkezéseket az e törvényhely hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
(7) Az e törvény 20. §-a szerint a maximális összegben megállapított gyed összegére vonatkozó felülvizsgálatot, és a gyed új összegének megállapítását 2001. évre vonatkozóan legkésőbb e törvény kihirdetését követő 90 napon belül el kell végezni.
(8) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény alapján a következő közösségi irányelvekkel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 77/452/EGK irányelve, az általános ápolónővérek diplomáinak, bizonyítványainak és egyéb szakképesítéseinek kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket,
b) a Tanács 78/686/EGK irányelve a fogszakorvosi diplomáknak, okleveleknek és egyéb szakképesítések kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket,
c) a Tanács 80/154/EGK irányelve a szülésznői diplomák, oklevelek és egyéb szakképesítések kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket,
d) a Tanács 85/433/EGK irányelve a gyógyszerész diplomák, oklevelek és egyéb szakképesítések kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket,
e) a Tanács 93/16/EGK irányelve az orvosok szabad mozgásának elősegítéséről és az orvosi diplomák, oklevelek és egyéb szakképesítések kölcsönös elismeréséről,
f) a Tanács 65/65/EGK irányelve a védett gyógyászati termékekkel kapcsolatos tagállami törvények, rendeletek vagy igazgatási intézkedések közelítéséről,
g) a Tanács 89/105/EGK irányelve az emberi alkalmazásra szolgáló gyógyászati termékek árképzését szabályozó intézkedések áttekinthetőségéről és ezek beépítéséről a nemzeti biztosítási rendszerekbe.
Általános indokolás
A törvényjavaslatban foglalt törvény-módosítások három tárgyalási fejezet egyes speciális kérdéseit érintik. Ezek a fejezetek a következők:
2. Személyek szabad áramlása
1. Áruk szabad mozgása
3. Szolgáltatások nyújtásának szabadsága
A jogharmonizáció tárgyát jelentős részben a “Személyek szabad áramlása” fejezet szociális biztonsági koordinációra vonatkozó szabályai, illetve a szolgáltatások nyújtásához is kapcsolódóan az egészségügyi dolgozók szabad mozgását elősegítő jogi szabályozások alkotják. Az “Áruk szabad mozgása” fejezet keretében egy szűk, de összetett és számos érzékeny területet érintő kérdéskörre korlátozódik a jelen törvényjavaslattal érintett törvénymódosítás: a gyógyszereket érintő egyes szabályozásokra.
A személyek szabad áramlása és a szolgáltatások nyújtásának szabadsága fejezetek a csatlakozási tárgyalások egyik kiemelkedően fontos területét alkotják. Ennek figyelembe vételével a magyar Kormány tárgyalási pozíciójában kifejezte azon szándékát, hogy a személyek szabad áramlása kérdésköréhez kapcsolódó Közösségi szabályozást készek vagyunk a csatlakozástól kezdődően, teljes körűen alkalmazni. A törvényjavaslat kapcsolata a jelzett 2. illetve 3. tárgyalási fejezettel a következő:
a) a személyek szabad áramlása általános joganyag – ezt a területet jelen törvényjavaslat nem érinti;
b) a migráns munkások szociális biztonságával foglalkozó joganyag, melynek harmonizálása a törvényjavaslat elsődleges célja;
c) az egészségügyi dolgozók szabad áramlásához, illetőleg a szolgáltatás nyújtásának szabadságához kapcsolódó egyes kérdések, melyek elsődleges célja, hogy ezen alapelvek érvényesülése elől elhárítsa a még meglévő indokolatlan jogi, adminisztratív korlátozásokat.
A migráns munkások szociális biztonságára vonatkozó két Európai Közösségi rendelet meghozatala óta eltelt idő alatt azok számos alkalommal módosításra kerültek, és ma az Európai Közösség egyik legbonyolultabb szabályozását képezik, továbbá hatályukat tekintve is jelentős bővülésen mentek keresztül. 1972-ben az Európai Gazdasági Közösség tagállamai (6 tagállam) tekintetében léptek hatályba a rendeletek. Később az EGK bővülésével értelemszerűen folyamatosan bővült a hatályuk. Az 1993-ban hatályba lépett Egyezmény az Európai Gazdasági Térségről (Agreement On The European Economic Area), teremtett jogi keretet arra, hogy a Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai (European Free Trade Association /EFTA/ Ausztria, Finnország, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svédország, Svájc) országainak tekintetében is alkalmazhatók legyenek a rendeletek. Ennek megfelelően a Javaslatnak a migráns munkások szociális biztonságára vonatkozó, a megfelelő koordinációt elősegítő rendelkezéseinek személyi hatálya kapcsán e jelzett változásokat is figyelembe kell venni.
A szociális területen a jogharmonizációs kötelezettség az európai közösségi jog négy alapszabadságának egyikéhez, a személyek szabad áramlásához kapcsolódik. A Javaslat a személyek szabad áramlása témakörön belül található szociális biztonsági koordinációra, ezen belül a családi ellátásokra vonatkozó európai közösségi jogi normákkal való összhang megteremtését szolgálja.
Az európai közösségi jog szabályai szerint a szociális biztonsági rendszereknek a munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet és a végrehajtási szabályokat rögzítő 574/72/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Rendeletek) közvetlenül hatályos, a tagállamok jogalkotó tevékenysége nélkül, automatikusan válik a nemzeti jogrendszer részévé. Szükségessé válhat azonban egyes rendeletekhez kapcsolódóan végrehajtási típusú, ún. kiegészítő jogszabályok megalkotása. Ezeket a közösségi jogi alapelveket a Javaslat szem előtt tartja, így a Rendeletek szabályai nem kerülhetnek szövegszerűen átvételre a magyar jogszabályokban, a Javaslat csak a végrehajtás biztosítását célzó módosításokat tartalmazza.
A Rendeletek a tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációját valósítják meg. Nincs szó tehát a szociális védelmi rendszer ágazatainak vagy juttatásainak harmonizálásáról, módosításáról; így a Rendeletek nem érintik a nemzeti szuverenitást a magyar ellátó rendszer felépítése tekintetében sem. A rendeleti szintű európai közösségi jogi szabályozás koordinációt jelent. Olyan eszközöket teremt, amelyekkel két vagy több EGT tagállam szociális biztonsági rendszerei között kapcsolat hozható létre a jogosultságok megállapítása és az ellátások biztosítása érdekében. A Rendeletek egyrészt arra biztosítanak lehetőséget, hogy a hatályuk alá tartozó személyek a Rendeletek tárgyi hatálya alá tartozó szociális biztonsági ellátásokat megkaphassák annak a tagállamnak az illetékes szervétől, amely tagállam joghatósága alá tartoznak, mégpedig a tagállam saját állampolgáraival azonos feltételek mellett. A Rendeletek másrészt garantálják, hogy az egyik tagállamban megszerzett jogosultságok nem vesznek el azáltal, hogy az illető az egyik EGT államból a másikba távozik. Ebben az esetben válhat szükségessé az ellátásoknak a jogosult után küldése, azaz az ellátás transzfere.
A Rendeletek szerint az univerzális családi ellátásokat nyújtani kell minden olyan EGT állampolgárnak és családtagjának, aki a jogszabályban előírt feltételeknek megfelel. A Rendeletek továbbá előírják, hogy ezeket az ellátásokat a jogosult után kell küldeni, ha egy olyan másik EGT tagállamba távozik, ahol gazdasági tevékenységet nem vállal, illetve ha ugyanarra a családtagra és ugyanarra az időszakra vonatkozóan családi ellátást nem kap. Az anyasági támogatás kivételével (amely speciális szülési juttatásnak minősül, és más besorolás alá esik) a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényben szabályozott ellátásaink (családi pótlék, iskoláztatási támogatás, gyes, gyet) univerzális ellátásnak minősülnek, járnak tehát a huzamosan Magyarországon tartózkodó, lakóhellyel rendelkező EGT állampolgárnak és házastársának (a magyar jogszabályokhoz igazodóan).
A Javaslatban foglaltak szándéka az, hogy az ellátás exportjára csak akkor kerülhessen sor, ha az ellátás folyósítása már megkezdődött Magyarországon és az igényjogosultak ezután távoznak. Amennyiben az igény felmerülésének időpontjában az igény jogosultja (pl. gyes esetében az anya) nem tartózkodik Magyarországon, akkor csak azokat az ellátásokat kell folyósítani, amelyek az itt-tartózkodó igényjogosultat illetik meg (pl. az apát, mint szülőt megillető családi pótlékot).
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat az Országos Tisztifőorvosi Hivatal által kiadott, az egészségügyi képesítésnek megfelelő működési nyilvántartásba történő felvétel nélküli szakirányú tevékenységre jogosító ideiglenes működési engedély kiadásának eljárási szabályait igazítja a működési nyilvántartásba történő felvétel mellőzése által megkívánt fokozott szakmai kontrol igényeihez. Egyrészről a törvényjavaslat kizárólag a Magyarországon honosítható vagy egyébként hazánk által elismert oklevelek esetén teszi lehetővé ilyen típusú engedélyek kiadását, másrészt az engedély kiadásához a lehetséges mértékig megköveteli a büntetőjogi feddhetetlenség igazolását.
A törvényjavaslat e rendelkezése az egészségügyről szóló törvény mögött meghúzódó nyilvánvaló jogalkotói szándékkal összhangban egyértelművé teszi, hogy az OTH által kiadott ideiglenes működési engedély nem kizárólag a működési nyilvántartásba vétel alól, hanem a megfelelő alapnyilvántartásba történő felvétel, illetőleg a kérelmező egészségügyi képesítést igazoló oklevelének honosítása alól is mentességet biztosít. A működési nyilvántartásba történő felvétel hiánya ezeket az adminisztratív eljárásokat mellőzhetővé, indokolatlanná teszi.
A 2-3. §-okhoz
A törvényjavaslat az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárságával rendelkező, egészségügyi képesítésű személyek esetén – a szolgáltatások és a személyek szabad áramlásának biztosítása érdekében – a Magyarországon egészségügyi szolgáltatást nyújtani kívánó személyek magyar nyelvi ismereteivel szemben támasztott követelményeket, összhangban az uniós elvárásokkal, a tevékenység gyakorlásához valóban elengedhetetlen mértékűre csökkenti. Ennek megfelelően lehetővé teszi, hogy a működési nyilvántartásba vételt megelőző, jelenleg nyelvvizsgaként is funkcionáló, a felsőfokú egészségügyi szakképzést végző intézmények által szervezett szakmai vizsga során annak elsődlegesen szakmai jellege váljon dominánssá, megőrizve egyidejűleg a nyelvismeret mérésének lehetőségét. A Javaslat alapján a vizsgát szervezőnek lehetősége nyílik arra, hogy a kérelmező nyelvi ismereteiről ne a vizsga keretében, hanem attól függetlenül győződjön meg, így a vizsga részben vagy egészben akár idegen nyelven is letehetővé válik. Ez tehát azt jelenti, hogy a külön jogszabály szerinti vizsgáztatási témakörök nem feltételezik automatikusan a téma szerinti magyar nyelvi ismeret meglétét. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a kérelmező tekintetében munkáltatói jogot gyakorló személy a kérelmező alkalmazásakor, illetve az egészségügyi magántevékenység körében a működési engedélyt kiadó egészségügyi hatóság a személyi feltételek megléte ellenőrzésének körében meggyőződjön a ténylegesen gyakorolni kívánt tevékenységhez szükséges nyelvi ismeretek meglétéről.
A 3. § az időközbeni jogszabály-változásoknak megfelelő szövegkorrekciót tartalmaz.
A 4-6. §-okhoz
A törvényjavaslat a Magyar Orvosi Kamaráról, illetőleg a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló törvények megfelelő rendelkezéseit tartalmukban hozzáigazítja, összhangba hozza az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény e Javaslat 1. §-ában foglalt módosításával.
A 7-12. §-okhoz
A gyógyszerészi diplomák, vizsgabizonyítványok és más, e képesítést tanúsító okiratok kölcsönös elismeréséről és a szabad letelepedéshez és a szolgáltatáshoz való jog tényleges gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló, a Tanács 85/433/EGK számú Irányelve alapján a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 17. §-ának, valamint 27. §-ának módosítása azért szükséges, mivel a közösségi jog szerint a gyógyszertárak vezetéséhez nem feltétel a szakvizsga. Amennyiben a tagállamban a gyógyszertárak vezetéséhez nem elégséges a diploma, vizsgabizonyítvány vagy egyéb végzettséget igazoló okirat, hanem meghatározott idejű szakmai gyakorlat is szükséges, akkor az állam megfelelő időnek ismeri el a származási tagállam igazolását arról, hogy az érintett a gyógyszerészi tevékenységet – szakmai gyakorlatot – a származási országban eltöltötte.
A Gytv. hozzátartozói személyi jogra vonatkozó rendelkezéseinek - a 23., 24., 25. §-sok - módosítására azért van szükség, mert a polgári jog öröklésre vonatkozó rendelkezéseit és a hozzátartozói személyi jog intézményének szabályait összhangba kell hozni, különös figyelemmel az Európai Unió tagállamainak gyakorlatával. A fenti törvényhelyek módosítása a személyek és szolgáltatások szabad áramlásának elvét valósítja meg a hazai joganyagban.
Lényeges eleme a Javaslatnak a Gyt. 7. §-ának új rendelkezése, amely egyfelől rendezi a gyógyszerekre vonatkozó törvényekben, rendeletekben, közigazgatási intézkedésekben foglalt rendelkezések összehangolásáról szóló, a Tanács 65/65/ EGK irányelvének a törzskönyvezési eljárás határidejére vonatkozó rendelkezéseit, továbbá összhangot teremt az adatvédelem kérdésében az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről szóló 1998. évi IX. törvény által kihirdetett TRIPS egyezmény adatvédelmi rendelkezéseivel. A Gytv. 17. §-ának, 27. §-ának, valamint a Gyt. törzskönyvezési eljárás időtartamának határidejére vonatkozó rendelkezéseinek hatálybaléptetése Magyarország EU felvételével egyidőben történik.
A 14-24. §-okhoz
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban Ebtv.) esetében szükséges egy olyan generális szabály bevezetése, amely párhuzamosan a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó személyek tekintetében alkalmazandó szabályokkal, a 1408/71/EGK rendelet kötelező alkalmazásával kapcsolatosan utalást tartalmaz az alkalmazandó közösségi szabályokra.
Az Ebtv. 27. § (1)-(3) bekezdéseinek felülvizsgálata folyamatban van. A belföldi mértékű költségtérítés szabálya az EGT tagállamban való jogszerű tartózkodás esetén igénybevett sürgősségi egészségügyi ellátás esetében nem elégséges, ez ellentétes a 1408/71/EGK rendelettel. Az egészségügyi ellátás tekintetében az illetékes teherviselő nevében a tartózkodás (lakóhely) szerint illetékes intézmény a saját belső rendelkezései szerint nyújtja az ellátást - a saját belföldi költsége megtérítésének kötelezettsége mellett - az igénybevételre jogosultnak. Ezt a költséget az illetékes teherviselő viseli majd teljes egészében. Az igénybevételre jogosult személyen, és a jogosultságon azt a magyar biztosítottat, és annak azt az ellátását kell érteni, aki és amely a közösségi jogszabály hatálya alá tartozik.
Ezen elvek alapján az EGT tagállamban és a harmadik államok területén azonnali ellátást igénylő esetekben az igénybevett ellátás megtérítése tekintetében eltérő szabályok megalkotása javasolt. A harmadik állam területén igénybevett ellátás esetében továbbra is fenntartani javasolt az eredeti – a belföldi költség mértékéig terjedő – finanszírozási szabály. Ennek oka az Egészségbiztosítási Alap teherbíró képességén túl az, hogy az Európai Uniós tagság egy más minőségű kapcsolatot feltételez a tagállamok között, mint Magyarország és bármely harmadik állam között
Az EGT tagállamban azonnali ellátást igénylő esetekben igénybevett ellátás esetében az illetékes teherviselő (azaz a magyar teherviselő) nevében a tartózkodás helye szerint illetékes intézmény (EGT tagállam intézménye) nyújtja az ellátást, az illetékes (azaz a magyar) teherviselő terhére. Az ellátás költsége ebben az esetben az EGT tagállamban érvényes szabályok szerint meghatározott és finanszírozott költség. Ezt a költséget a magyar teherviselő fogja megtéríteni az EGT tagállambeli teherviselőnek. A már megkötött és kihirdetett magyar-német, illetve magyar-osztrák szociális biztonsági egyezmények is ezen a térítési rendszeren nyugvó szabályozást tartalmaznak, azaz német, illetve osztrák viszonylatban ezek a szabályok már élnek.
A kiküldetési foglalkoztatás esetében a biztosított és a vele együtt ott tartózkodó házastársa és gyermeke nem Magyarországon történő egészségügyi ellátása akkor fogadható el indokoltan igénybe vettnek, ha eleget tettek a külön jogszabályban foglaltak szerint a nem Magyarországon történő munkavégzésre való alkalmasság megállapítását célzó orvosi vizsgálati kötelezettségüknek, erről miniszteri rendelet rendelkezik. A korábbi alacsonyabb szintű szabály helyett törvényi rendelkezés bevezetésére van szükség, figyelemmel arra is, hogy az EGT tagállamba való kiküldetés esetén a költségtérítés már nem csak belföldi mértékű.
Szükséges az egészségügyi ellátás igénybevételére jogosító igazolási rend áttekintése is /Ebtv. 29. § (1)- (2) bekezdései/. A Tanács 1408/71/EGK rendeletének hatálya alá tartozó személy tekintetében az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság igazolását szabályozni kell. Ez eltérő kell, hogy legyen a magyar - azaz a Tbj. szerinti - biztosítottra vonatkozó szabálytól. Ennek oka, hogy a más biztosítás hatálya alatt maradó személy ellátását önállóan - és számon kérhetően - kell biztosítani adminisztrációs szempontból. Azaz olyan okmány alkalmazását kell szabályozni, amelynek használatát a közösségi szabályok már előírják, és amely alapján nem téríttetik meg vele az ellátást, hanem az EGK rendelet szabályai szerint a biztosítók elszámolnak egymással. Szükséges annak szabályozása is, hogy az EGT állampolgár - nem a Tbj. hatálya alá eső, de az EGK rendelet szerinti - biztosítotti jogviszonyát miképpen igazolja. Ehhez kapcsolódóan néhány további formai módosítást is tartalmaz a szabályozás.
A gyógyszerészetet illetve a gyógyszerellátást érintő törvénymódosításokkal egyidejűleg indokolt a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatos szabályok módosítására is.
Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények ármegállapításáról és nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő befogadását szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló 89/105/EGK Irányelv szerint, ha egy tagállam az egészségbiztosítási rendszerén keresztül egy adott termék árához támogatást biztosít, illetve támogatási rendszeréből kizár, a döntését egyedi döntés formájában a kérelem benyújtásától számított 90 napon belül, objektív és ellenőrizhető kritériumok alapján kell meghoznia és indokolni. A döntés ellen a jogorvoslatot is biztosítani kell. A fenti közösségi szabály alapján tehát a jelenlegi normatív döntéshozatali rendszert a csatlakozást követően egyedi döntésekké kell transzformálni. Figyelemmel azonban arra, hogy a jelenlegi alkotmányos illetve jogalkotási szabályokra tekintettel a mindenkire kiterjedő hatályú egyedi határozatok intézménye alkotmányos aggályokat vet fel, e rendelkezések hatályba lépése csak a csatalakozást követően, uniós tagságunknak megfelelően kialakított közjogi intézményrendszerben lehetséges.
Az Ebtv.-nek a Javaslat 15. §-ával érintett módosítása összhangban van az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 2001-2010. címmel a Kormány által megtárgyalt népegészségügyi stratégiával. A Javaslat a biztosítottak által térítésmentesen igénybevehető fogászati ellátások körét bővíti ki az életkortól függetlenül térítésmentesen igénybevehető fogmegtartó kezelésekkel. A meghirdetett népegészségügyi program egyik legfontosabb prioritása a fogászati ellátások minél szélesebb körben történő hozzáférhetővé tétele, és ezzel a lakosság egészségi állapotának e területen történő fokozott javítása.
Az adókra, a járulékokra és egyéb költségvetési bevételekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény módosította az egészségügyi pénzellátások és baleseti táppénz összegének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket, továbbá eltörölte az egészségbiztosítási járulékalap felső határát. Az új szabályozás gyakorlati tapasztalatait is figyelembe véve indokolt néhány rendelkezés módosítása az Ebtv.-ben.
Az Ebtv. 42/B. §-a határozza meg a gyermekgondozási díjra való jogosultság kezdő napját. E rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha a gyermekgondozási díjat nem a gyermeket szülő nő, hanem más személy kívánja igénybe venni. Ezért szükséges a hatályos rendelkezést a “terhességi-gyermekágyi segély megfelelő időtartamának lejártával” szövegrésszel kiegészíteni.
A legmagasabb összegben megállapított gyed összegének évenkénti felülvizsgálatára és ismételt megállapítására irányuló igény is a 2001. január 1-jétől hatályos 2000. évi CXIII. törvényben foglaltakkal függ össze. A gyermekgondozási díjnak a minimálbér emelését követő legmagasabb összege ez évtől ugyanis fix összegben lett meghatározva (2001-ben havi 80.000 Ft, 2002-ben havi 83.000 Ft). Ezért azok számára, akiknek az ellátását 2001. január 1-je előtt az akkor érvényes legmagasabb összegben, havi 51.000 Ft-ban határozták meg, de a korábbi naptári napi átlagkeresetük 70 %-a ennél magasabb volt, a gyed összegét indokolt módosítani, különös tekintettel a korábbi magasabb járulékfizetésükre.
A járulékalap felső határának eltörlésével a pénzellátások alapjába a végkielégítés címén kifizetett juttatás is beszámít, ezért számítani lehet arra, hogy pl. 6 havi végkielégítés a duplájára, 36 havi végkielégítés pedig 600 %-kal növeli meg a táppénzalapot. Az új táppénzszabályok alkalmazása során a gyakorlatban eddig felmerült esetek közül a legkirívóbbnak minősíthető eset az volt, amikor a gyermekgondozási segélyben részesült biztosított a munkát egy napra felvette, és még ezen a napon a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntette. Egy munkanapra 3000 Ft munkabért és 1.500.000 Ft összegű jutalmat vett fel. Az Ebtv. 48. §-ának (5) bekezdése és végrehajtási rendeletének 31. §-a (3) bekezdése alkalmazásával a táppénz napi összege 780.590 Ft-ot tett ki. Az előzőekre tekintettel javasolt az Ebtv. 48. §-ának (1) és (5) bekezdéseit módosítani. Ennek megfelelően a végkielégítés, prémium, jutalom és egyéb nem rendszeres jövedelem címén kifizetett összeget arányosan kell figyelembe venni arra az időszakra, amelyre tekintettel kifizették, ha pedig a biztosított az irányadó időszakon belül azért nem rendelkezik a táppénz alapjánál figyelembe vehető jövedelemmel, mert gyed-en, táppénzen, stb. volt, a táppénz naptári napi összege megegyezik ezen ellátások naptári napi összegével.
Az Ebtv. 72. §-a kizárja a méltányosság gyakorlását a jogalap nélkül felvett gyed-re vonatkozóan. A Javaslat ezt a diszkriminatív rendelkezést iktatja ki, továbbá lehetővé teszi a méltányosság gyakorlását a kamat, valamint a mulasztási bírság tekintetében is.
Indokolt, hogy a gyed-re vonatkozó rendelkezések alkalmazására 2001. január 1-jével visszamenőlegesen kerüljön sor.
A Javaslat - összefüggésben az idegenrendészeti szabályok jogharmonizációs célú változásával - módosítja, illetőleg kiegészíti a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának a fogalmakkal, értelmező rendelkezésekkel kapcsolatos szabályait. A külföldi fogalmát a hatályos szabályozással szemben nem a személyi igazolványhoz, hanem a Magyarországon való letelepedés szándékához köti. A Javaslattal bevezetni kívánt további fogalom-meghatározásokra – kiküldetés, kirendelés, lakóhely, Európai Gazdasági Térség – részben a közösségi szabályokkal összefüggésben, részben pedig azért van szükség, mivel a fogalmakat egyes törvények más-más tartalommal határozzák meg, illetőleg a fogalom Tbj. szerinti jelentése szükségszerűen eltér más törvények, valamint a köznyelv szerinti értelmétől.
Az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozás után Magyarország is részévé válik az EU-nak. A Javaslat azonban nem az EU-ra utal, mivel a Tanács 1408/71/EGK rendeletének alkalmazását olyan államok is vállalták, amelyek az EU-nak nem, de az Európai Gazdasági Térségnek (EGT) tagjai. Az EGT az EU tagországokon kívül magában foglalja Norvégiát, Liechtensteint és Izlandot. Az EGT fogalmának bevezetése indokolt, hiszen a csatlakozást követően a Magyar Köztársaság is részévé válik az Európai Gazdasági Térségnek. A fogalom bevezetése pedig szükséges ahhoz, hogy a társadalombiztosítási járulékfizetéssel kapcsolatos, illetve az ellátási jogszabályok az EGT állampolgár fogalmának alapján a magyar állampolgárokkal azonosan szabályozzák a jogosultságaikat.
A Javaslat megváltoztatja, leszűkíti azoknak a külföldieknek a körét, amelyekre a Tbj. hatálya jelenleg nem terjed ki. A Tbj. személyi hatályának Javaslat szerinti kiterjesztésével megszűnik az állampolgárság szerinti diszkrimináció és az EU integráció elveinek megfelelően a versenysemlegesség – a járulékfizetési kötelezettség révén – ezen a területen is megvalósul.
A Javaslat értelmében a Tbj. szerinti kötelező biztosítás nem vonatkozik a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott EGT állampolgárra, akire a közösségi rendeletek értelmében a munkavégzés helye szerinti biztosítás nem terjed ki, harmadik ország állampolgárára pedig akkor, ha a magyarországi munkavégzésre kiküldetés, kirendelés, illetőleg munkaerő kölcsönzés alapján került sor és nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik.
A Javaslat a hatályos rendelkezésnek megfelelően határozza meg azoknak a személyeknek a körét, akik egészségügyi szolgáltatásra jogosultak, csupán a §. felvezető szövegrészét, illetőleg a (2) bekezdést pontosítja, összefüggésben a Tbj. személyi hatályának előzőekben jelzett megváltoztatásával, továbbá az egyértelműség érdekében a (3) bekezdés beiktatásával rögzíti, hogy mely szolgáltatás esetén feltétel a magyarországi lakóhellyel való rendelkezés.
A Javaslat felhatalmazást ad a Kormánynak az EGT állampolgár biztosítási jogviszonyával összefüggő részletszabályok megalkotására.
A 30-32. §-okhoz
Az Európai Unió nemzetközi szerződést kötött Norvégiával, Liechtensteinnel és Izlanddal, amelyek értelmében a személyek szabad áramlása ezeknek az országoknak a területén is megvalósult. A szociális biztonsági koordináció tehát az Uniónál nagyobb területen, az EGT-n belül valósul meg.
Az Európai Gazdasági Térségben a tagállamok szociális védelmi rendszerei nem harmonizáltak, a juttatások köre, mértéke, finanszírozása és a jogosultság feltételei sokszínűek. A Rendeletek az EGT állampolgárok egyenlő bánásmódjának a szociális jogok területén történő megvalósulása érdekében kerültek elfogadásra. E Rendeletek többször módosultak, mind személyi mind tárgyi hatályukat illetően. Jelenleg már vonatkoznak az önálló vállalkozókra, a diákokra és bizonyos esetekben a közszférában foglalkoztatottakra, valamint az EGT állampolgárok harmadik államból származó házastársára is.
A 33. §-hoz
A személyek szabad mozgásából adódó élethelyzetek között előfordulhat olyan, amikor a helyzetre a magyar joghatóság vonatkozik, de a gyermek egy külföldi intézményben kerül elhelyezésre. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a családi ellátásra a szociális intézményben elhelyezett gyermekre tekintettel a szociális intézmény vezetője jogosult, aki köteles azt a gyermek személyes szükségleteire – egyebek mellett a gondozásért fizetendő térítési díjra – fordítani. Előfordulhat azonban olyan eset, amikor a gyermek EGT tagállam területén működő intézményben kerül elhelyezésre. Ha a gyermek külföldi tanulmányai folytatása, vagy gyógykezelése okán átmeneti jelleggel tartózkodik a háztartáson kívül, saját háztartásban neveltnek minősül, így a szülők változatlanul megkaphatják a családi ellátást. A nem Magyarország területén működő szociális intézmény vezetőjét tehát értelemszerűen indokolt kizárni a családi ellátásra jogosultak köréből, számukra az ellátást nem lenne célszerű exportálni. A jelenlegi gyakorlatot azonban a hazai intézmény esetében a Javaslat változatlanul fenn kívánja tartani.
A 34-35. §-okhoz
A Javaslat e két szakasza pontosítást tartalmaz. A 34. § szakmai jellegű változtatás annak érdekében, hogy a nevelési ellátásra jogosultak körét a hatályos rendelkezés céljának megfelelően, de annál egyértelműbben határozza meg. A 35. §-ban foglalt szabály precízebb megfogalmazással segíti a jogalkalmazást azáltal, hogy a szociális törvény 27. §-ának rendelkezéseit a méltányossági jogkör gyakorlása során is alkalmazni rendeli.
Figyelembe véve az eddigi tagállami gyakorlatokat, a családi ellátások tekintetében fontos, hogy az ügyintézés olyan központi szervhez kerüljön telepítésre, amely képes idegen nyelvű beadványok kezelésére és a kérelmek elbírálásához szükséges nemzetközi ellenőrzés elvégzésére. Ezért a Javaslat szerint a jövőben a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/3933. számú törvényjavaslatban felállításra előirányzott Államháztartási Hivatal látja el a családi ellátások transzferével kapcsolatos feladatokat. Ez a megoldás csak az ügyintézést, az ügyintézéssel kapcsolatos adatforgalmat centralizálja, hiszen a kérelmező kérelmét a lakóhelye szerint illetékes Területi Államháztartási Hivatalhoz nyújtja be, amely végrehajtja a központi szinten az Államháztartási Hivatalban meghozott döntést. Tehát mind a kérelem benyújtása, mind az ellátások folyósítása helyi szinten fog történni. Ez a megoldás tehermentesíti a regionális TÁH-okat olyan ügyek vonatkozásában, amelyek megoldásához sem a nyelv, sem a szakmai ismereteik nincsenek meg. A csatlakozást követően szerzett tapasztalatok fényében megfontolásra kerülhet nemcsak a kérelemfelvételnek, hanem az elbírálásnak a regionális szintre történő telepítése is. Az Unióban valamennyi tagállam hivatalos nyelve használatos és ügyeinek vitelében az ügyfél bármely hatóság előtt jogosult saját anyanyelvén eljárni. Nem várható el egyik megyei vagy helyi szintű államigazgatási szervtől, hogy nyelvtudással bíró személyzetet, vagy tolmácsokat foglalkoztasson. Másrészt speciális szakértelmet követel ezeknek az eljárásoknak a lefolytatása. Olyan szintű szervekhez kell ezeket a feladatokat telepíteni, amelyek a legteljesebb adatbázissal rendelkeznek és képesek arra, hogy napi munkakapcsolatban legyenek más tagállamok megfelelő, illetékes intézményeivel.
A 37. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a Rendeletek alkalmazása további végrehajtási szabályok megállapítását teszi szükségessé, a Javaslat megteremti a törvényi felhatalmazást arra, hogy a Kormány az EGT állampolgárára és hozzátartozójára vonatkozó ellátások igénylésével, megállapításával, folyósításával, valamint az igényelbíráló szervek adatfeldolgozásával kapcsolatos részletes szabályokat a csatlakozás időpontjára megalkossa.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényben meghatározott fogyatékossági támogatás a tanácsi Rendeletek szabályai szerint olyan ellátás, amelyet csak a lakóhely tagállamában folytatott tartózkodás esetén kell folyósítani. Személyi hatálya csak az EGT állampolgárokra terjed ki, tehát harmadik állampolgár családtagra nem. Ennek oka, hogy a fogyatékossági támogatás nem származékos típusú családi ellátás, továbbá nem köthető egyik nagy szociális biztonsági alrendszerhez sem. Ezen okokból kifolyólag a Javaslat szerinti módosítással csak az EGT állampolgárokra való kiterjesztés a cél. Azonban az Európai Közösségek Bírósága jogfejlesztő tevékenysége vagy a tagállami képviselőkből álló Igazgatási Bizottsági határozatok fényében a csatlakozáskor vagy azt követően az ellátást esetleg ki kell terjeszteni a fogyatékos harmadik állampolgár családtagokra is.
Tekintettel arra, hogy az ellátást csak addig az időpontig kell nyújtani a fogyatékos személyeknek, amíg ténylegesen Magyarországon laknak, lakóhelyük egy másik államba való áthelyezése mentesíti Magyarországot az ellátás további fizetése alól. Ezért ebben az esetben az ellátás folyósítását meg kell szüntetni.
A 40. §-hoz
E rendelkezés Javaslatban történő szerepeltetésének indokai megegyeznek a 36. §-hoz írt indokolásban foglaltakkal.
A 41. §-hoz
E rendelkezés Javaslatban történő szerepeltetésének indokai megegyeznek a 37. §-hoz írt indokolásban foglaltakkal.
A törvényjavaslat hatályba léptető rendelkezései igazodnak a Javaslatban foglalt egyes rendelkezéseknek a csatlakozási folyamattal való összefüggéseihez. Így a rendelkezések döntő többsége Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának napján lép hatályba. Ennél korábbi hatálybaléptetésre csak azokban az esetben kerül sor, ahol a rendelkezés tartalmánál fogva – noha az Európai Unióhoz történő csatlakozás követelményeivel is összhangban van – a csatlakozási folyamattól függetleníthető követelményeknek az érvényesítését szolgálja (Pl. az Országos Tisztifőorvosi Hivatal által ideiglenes, működési nyilvántartásba vétel nélküli egészségügyi szolgáltatás végzésére kiadott működési engedély feltételeinek szigorítása.)
A Javaslat többek között hatályon kívül helyezi az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 5. §-ának (2) bekezdését és az azt megállapító 1999. évi XCI. törvény 39. §-a (11) bekezdésének b) pontját. A hatályos törvény 5. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a százalékos egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni, ha az egészségügyi hozzájárulás köteles jövedelmeket olyan külföldi magánszemély részére juttatják, illetve olyan személy szerzi meg, aki a járuléktörvény 11. §-a szerint nem biztosított, illetőleg a 13. § szerinti nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozik. A rendelkezés fenntartása nem indokolt a külföldiekre kiterjesztett társadalombiztosítási kötelezettség miatt, és mivel a Tbj. szerint nem biztosított személy is köthet megállapodást egészségügyi szolgáltatásra. Az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adójellegű befizetések az egészségügyi ellátások fedezetére szolgálnak, köztük a külföldiek ellátására, ideértve a megállapodás alapján jogosultakat is, ennek megfelelően az 5. § (2) bekezdésében foglaltak további hatályban tartása nem indokolható.
A Javaslat 20. §-a szerinti, a legmagasabb összegben megállapított gyed hivatalból történő korrekciójára vonatkozó szabály a törvény kihirdetését követő 30. napon lép hatályba, azzal azonban, hogy a benne foglaltakat 2001. január 1-jétől visszamenőlegesen kell alkalmazni. A legmagasabb összegben megállapított gyed korrekcióját legkésőbb a törvény kihirdetését követő 90 napon belül kell elvégezni.