törvényjavaslat
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló
1993. évi III. törvény módosításáról
Előadó: Harrach Péter
szociális és családügyi
miniszter
Budapest, 2001. Május
2001. évi ……….. törvény
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló
1993. évi III. törvény módosításáról
1. §
(1) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A törvény hatálya – a (2)–(3) bekezdésben foglalt eltérésekkel – kiterjed a Magyarországon élő
a) magyar állampolgárokra;
b) állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándoroltakra;
c) a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre;
d) a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre.”
(2) Az Szt. 3. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki és egyidejűleg a jelenlegi (3)–(6) bekezdések számozása (4)–(7) bekezdésre módosul:
“(3) A törvény hatálya a 32/B. § (1) bekezdésében meghatározott időskorúak járadéka és a 41. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ápolási díj tekintetében kiterjed az Európai Gazdasági Térség állampolgárára és – az e törvényben meghatározott feltételek mellett – a harmadik államból származó hozzátartozójára.”
(3) Az Szt. 3. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
“(8) E törvény rendelkezéseit a (3) bekezdésben meghatározott ellátások vonatkozásában az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében az Európai Közösségek migráns munkavállalóinak, önálló vállalkozóinak, valamint ezek családtagjainak szociális biztonsága tárgykörében elfogadott közösségi rendeletek hatálya alá tartozó személyekre és ellátásokra a közösségi rendeletek szabályai szerint kell alkalmazni.”
2. §
Az Szt. 4. §-ának (1) bekezdése a következő új n)-o) pontokkal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
“n) Európai Gazdasági Térség állampolgára: az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményhez csatlakozott tagállam azon állampolgára, aki az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik és életvitelszerűen itt tartózkodik;
o) harmadik állam állampolgára: az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményhez nem csatlakozott állam állampolgára, aki az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik és életvitelszerűen itt tartózkodik.”
3. §
(1) Az Szt. 32/B. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:
“(3) A települési önkormányzat időskorúak járadékában részesíti az Európai Gazdasági Térség állampolgárát, illetve harmadik állam állampolgárságával rendelkező egyeneságbeli rokonát, házastársát, amennyiben az e törvényben foglalt feltételeknek megfelel.”
(2) Az Szt. 32/B. §-ának – az (1) bekezdéssel átszámozott – (4) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki:
[Nem állapítható meg az időskorúak járadéka, illetve a folyósítást meg kell szüntetni, ha a személy]
“c) lakóhelyét egy másik államnak a területére helyezi át, és ott életvitelszerűen letelepedik.”
4. §
(1) Az Szt. 37/A. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott személynek minősül az, aki]
“b) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző kettő évben a megyei, fővárosi munkaügyi központtal (a továbbiakban: munkaügyi központ), illetőleg annak kirendeltségével vagy a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzattal a 37/D. § (2) bekezdése szerint legalább egy év időtartamig együttműködött”
[és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve a települési önkormányzat által szervezett foglalkoztatást és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát.]
(2) Az Szt. 37/A. §-ának (6)–(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A települési önkormányzat az aktív korú nem foglalkoztatott személyek munkaerőpiaci helyzetének javítása érdekében foglalkoztatást szervez, melynek keretében különösen a rendszeres szociális segélyt kérelmező igényjogosult személyek foglalkoztatását kell biztosítani. A foglalkoztatási kötelezettség közmunka, közhasznú munka vagy közcélú munka (a továbbiakban együtt: az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás) biztosításával teljesíthető. Az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás időtartama legalább harminc munkanap. A foglalkoztatás megszervezését az önkormányzat más szerv útján is elvégezheti.
(7) A (6) bekezdés alkalmazásában közcélú munka alatt az olyan közmunkának vagy közhasznú munkának nem minősülő állami vagy helyi önkormányzati feladat ellátását kell érteni, amelynek teljesítéséről – jogszabály alapján – a települési önkormányzat gondoskodik.
(8) Közcélú munka keretében foglalkoztatható
a) a rendszeres szociális segélyt kérelmező igényjogosult,
b) a rendszeres szociális segélyben részesülő,
c) a (3) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint a települési önkormányzattal együttműködő
aktív korú nem foglalkoztatott személy.”
(3) Az Szt. 37/A. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (9) bekezdés számozása (10) bekezdésre módosul:
“(9) A települési önkormányzat a rendszeres szociális segély megállapítása előtt köteles az aktív korú nem foglalkoztatott személy foglalkoztatásának lehetőségét megvizsgálni. Ha az önkormányzat a kérelmező foglalkoztatását harminc napon belül biztosítja, akkor a kérelem benyújtása és a foglalkoztatás megkezdése közötti időtartamra a rendszeres szociális segély havi összegének időarányos része jár. Ha az önkormányzat a segélyre irányuló kérelem benyújtásától számított harminc napon belül a kérelmező foglalkoztatását nem tudja biztosítani, úgy – a jogosultsági feltételek fennállása esetén – a kérelem benyújtásának időpontjától rendszeres szociális segélyt állapít meg részére.”
5. §
Az Szt. 37/B. §-a (1) bekezdése b) pontjának bb) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép és a pont a következő új bf) alponttal egészül ki.
[Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított ellátását meg kell szüntetni annak az aktív korú nem foglalkoztatott személynek, aki]
“bb) a rendszeres szociális segély megállapítását megelőzően, valamint a segély folyósításának időtartama alatt nem működött együtt, ideértve azt az esetet is, ha az önkormányzat által szervezett foglalkoztatást a munkáltató rendkívüli felmondással, vagy közszolgálati jogviszony esetében hivatalvesztéssel, illetőleg közalkalmazotti jogviszony esetében elbocsátással szüntette meg,”
“bf) közoktatási, illetőleg felsőoktatási intézményben nappali oktatás munkarendje szerint tanulmányokat folytat, vagy az Flt. szerint képzési támogatásban részesül.”
6. §
Az Szt. 37/G. §-ának (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A hajléktalan aktív korú nem foglalkoztatott személynek a 37/D. §-ban előírt együttműködési kötelezettsége azzal a települési önkormányzattal áll fenn, amelynek határozata alapján a főjegyző a rendszeres szociális segélyt folyósítja. Amennyiben a rendszeres szociális segélyt a (7) bekezdés szerint a fővárosi önkormányzat állapította meg, a hajléktalan aktív korú nem foglalkoztatott személy együttműködési kötelezettsége a fővárosi önkormányzattal áll fenn.
(6) A főjegyző által az (1)–(4) bekezdés szerint folyósított rendszeres szociális segély, valamint a közcélú munka szervezéséhez a foglalkoztatási támogatás összegét a Belügyminisztérium megtéríti a fővárosi önkormányzat részére.”
7. §
Az Szt. 41. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“41. § (1) Ápolási díjra jogosult – a jegyes kivételével – a hozzátartozó [Ptk. 685. § b) pont], ha önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre szoruló
a) súlyosan fogyatékos, vagy
b) tartósan beteg 18 év alatti
személy gondozását, ápolását végzi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti ápolási díjra jogosult az e törvényi feltételek mellett
a) az Európai Gazdasági Térség állampolgára;
b) az Európai Gazdasági Térség állampolgárát ápoló hozzátartozó.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során
a) súlyosan fogyatékos személy az, akinek
aa) segédeszközzel, vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik vagy aliglátóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó – halló – életmód folytatására képes;
ab) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére és spontán elsajátítására segédeszközzel sem képes és halláskárosodása miatt a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad;
ac) értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű, továbbá aki IQ értékétől függetlenül a személyiség egészét érintő (pervazív) fejlődési zavarban szenved, és az autonómiai tesztek alapján állapota súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető (BNO szerinti besorolása: F84.0–F84.9);
ad) mozgásszervi károsodása, illetőleg funkciózavara olyan mértékű, hogy helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, vagy állapota miatt helyváltoztatásra még segédeszközzel sem képes, vagy végtaghiánya miatt önmaga ellátására nem képes
és állandó ápolásra, gondozásra szorul;
b) tartósan beteg az a személy, aki a fekvőbeteg szakellátást nyújtó intézmény vagy illetékes szakrendelő intézet arra jogosult szakorvosa által kiadott zárójelentés, igazolás alapján a háziorvos szakvéleménye szerint előreláthatólag három hónapnál hosszabb időtartamban állandó ápolást, gondozást igényel.
(4) A települési önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek esetén ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi.
(5) Az ápolási díjról az ápolást végző személy lakóhelye szerinti települési önkormányzat képviselő testülete dönt.”
8. §
(1) Az Szt. 42. §-a (1) bekezdésének a)–b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem jogosult ápolási díjra a hozzátartozó, ha]
“a) az ápolt személy két hónapot meghaladóan fekvőbeteg gyógyintézeti, valamint nappali ellátást nyújtó vagy bentlakásos szociális intézményi ellátásban, illetőleg óvodai, gyermekvédelmi szakellátást nyújtó bentlakásos intézményi elhelyezésben részesül, vagy közoktatási intézmény tanulója, illetőleg felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója kivéve, ha
aa) a közoktatási intézményben eltöltött idő a kötelező tanórai foglalkozások időtartamát nem haladja meg, vagy
ab) az óvoda, a nappali ellátást nyújtó szociális intézmény igénybevételének, illetőleg a felsőoktatási intézmény látogatási kötelezettségének időtartama átlagosan a napi 5 órát nem haladja meg, vagy
ac) az óvoda, a közoktatási, illetőleg a felsőoktatási intézmény látogatása, vagy a nappali ellátást nyújtó szociális intézmény igénybevétele csak az ápolást végző személy rendszeres közreműködésével valósítható meg;
b) rendszeres pénzellátásban részesül, ide nem értve azt a táppénzt, amelyet az ápolási díj folyósításának időtartama alatt végzett kereső tevékenységéből adódó biztosítási jogviszony alapján – keresőképtelenné válása esetén – folyósítanak.”
(2) Az Szt. 42. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az ápolási díjra való jogosultságot meg kell szüntetni, ha
a) az ápolt személy állapota az állandó ápolást már nem teszi szükségessé;
b) az ápolást végző személy a kötelezettségét nem teljesíti;
c) az ápolt személy meghal;
d) az ápolást végző személy, vagy az ápolt személy lakóhelyét egy másik állam területére helyezi át és ott életvitelszerűen letelepedik.”
(3) Az Szt. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az ápolt személy halála esetén az ápolási díj folyósítását a halál időpontját követő harmadik hónap első napjával kell megszüntetni.”
9. §
Az Szt. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“43. § (1) Az ápolási díj megállapítása iránti kérelemhez csatolni kell a háziorvos
- igazolását arról, hogy az ápolt súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg,
és
b) szakvéleményét arra vonatkozóan, hogy az ápolt önmaga ellátására képtelen, ezért állandó és tartós felügyeltre, gondozásra szorul.
(2) A háziorvos az igazolását az Országos Orvosszakértői Intézet I. fokú orvosi bizottságának szakvéleménye, vagy a megyei gyermek-szakfőorvos igazolása, illetőleg a fekvőbeteg szakellátást nyújtó intézmény, vagy a területileg illetékes szakrendelő intézet szakorvosa által kiadott zárójelentés, igazolás alapján állítja ki. Az ápolási díjat kérelmező, illetve a települési önkormányzat az (1) bekezdés b) pontja szerinti szakvélemény felülvizsgálatát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes városi intézetének tisztifőorvosa által kijelölt, az ápolást indokoló diagnózis szerinti szakorvostól vagy szervtől kérheti.”
10. §
Az Szt. 44. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Az ápolási díjra való jogosultság feltételeit a települési önkormányzat két évente legalább egyszer felülvizsgálja.”
11. §
Az Szt. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép és a §-t megelőzően a következő új címmel egészül ki:
“Adósságkezelési szolgáltatás
55. § (1) A települési önkormányzat lakhatást segítő adósságkezelési szolgáltatásban részesítheti azt a családot vagy személyt,
a) akinek, az adóssága meghaladja az ötvenezer forintot, és
b) akinek, a (2) bekezdésben meghatározott adósságok valamelyikénél fennálló tartozás legalább hat havi, továbbá
c) akinek, a háztartásában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének másfélszeresét, egyedül élő esetén a kétszeresét, valamint
d) aki, a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban lakik.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása során adósságnak minősül
a) a közüzemi díjtartozás (vezetékes gáz-, áram-, távhőszolgáltatási díj tartozás, víz- szemétszállítási díj tartozás)
b) a társasházi lakások esetén fizetendő közösköltség-hátralék,
c) a lakbérhátralék,
d) a hitelintézettel kötött lakáscélú kölcsönszerződésből fennálló hátralék.”
12. §
Az Szt. III. fejezete a következő új 55/A.–55/C. §-okkal egészül ki:
“55/A. § (1) Az adósságkezelési szolgáltatás esetén a jogosult
a) adósságkezelési tanácsadásban és
b) adósságcsökkentési támogatásban részesül, amelyet az adósságkövetelés jogosultjának kell folyósítani.
(2) Az adósságcsökkentési támogatás mértéke nem haladhatja meg az adósság 75%-át és összege legfeljebb kettőszázezer forint lehet. A támogatás nyújtható egy összegben, vagy havi részletekben az adós vállalásától függően.
(3) Az adósságkezelési szolgáltatásban részesülő személy részére az adósságkezelés időtartamára, de legalább egy évre a települési önkormányzat lakásfenntartási támogatást nyújt.
55/B. § (1) Az adósságcsökkentési támogatás tovább nem folyósítható, és a kifizetett összeget vissza kell téríteni, ha a jogosult
a) az adósságkezelési tanácsadást nem veszi igénybe, vagy
b) az általa vállalt adósságtörlesztést nem teljesíti, illetőleg
c) az adósságkezelési szolgáltatás igénybevételét követően a lakásfenntartási kiadásokkal kapcsolatos fizetési kötelezettségének három hónapig nem tesz eleget.
(2) Az adósságcsökkentési támogatás (1) bekezdésben foglaltak szerinti megszüntetésétől számított 24 hónapon belül ismételten nem állapítható meg.
55/C. § (1) A települési önkormányzat adósságkezelési szolgáltatást akkor nyújthat, ha
a) az adósságkezelési szolgáltatás működtetéséről önkormányzati rendeletet alkot,
b) adósságkezelési tanácsadást működtet, továbbá
c) az adósságcsökkentési támogatás nyújtásához saját forrást különít el.
(2) Az önkormányzat rendeletében szabályozza az adósságkezelési szolgáltatás részletes szabályait, így különösen a helyben elismerhető lakásnagyságot és minőséget, az adósságszolgáltatásra vonatkozó eljárási szabályokat, az adósságkezelési tanácsadáson való részvétel módját.”
13. §
Az Szt. 57. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A személyes gondoskodás keretébe tartozó szociális alapellátási formák a következők:
a) étkeztetés;
b) házi segítségnyújtás;
c) családsegítés;
d) speciális alapellátási feladatok.”
14. §
Az Szt. 57/A. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A települési önkormányzat a szociálisan rászorultak ellátása érdekében gondozási központot működtethet.
(2) A gondozási központ alaptevékenysége körébe ellátja az étkeztetést, a házi segítségnyújtást, valamint a nappali ellátást. Ezen feladatokon túlmenően gondoskodik még az alábbi feladatok közül legalább további kettő biztosításáról:
a) az ellátási területen jelentkező igények felmérése, a gondozás megszervezése, más szolgáltatási formákhoz történő hozzáférés segítése, valamint tanácsadás biztosítása;
b) az alap-, és nappali ellátást nyújtó intézmények tevékenységének összehangolása;
c) bentlakásos intézmény működtetése.”
15. §
Az Szt. 58/A. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A szociális és családügyi miniszter ágazati irányító jogkörében együttműködik az egyházi és más nem állami szociális intézmények fenntartóival, létrehozza és működteti az Egyházi Fenntartók Tanácsát. Az egyházakat érintő kérdések tekintetében a Tanács a szociális és családügyi miniszter véleményező, javaslattevő, tanácsadó szerve.”
16. §
Az Szt. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“59. § (1) Az alapellátás megszervezésével a települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból, vagy más okból származó problémáik megoldásában.
(2) A települési önkormányzat az alapellátás keretében gondoskodik különösen az időskorúak, a fogyatékos személyek, a pszichiátriai betegek, a szenvedélybetegek, továbbá a hajléktalan személyek ellátásának megszervezéséről. Ennek megvalósítása érdekében az alapellátást biztosító szociális intézmények, szolgáltatók együttműködnek az egészségügyi, oktatási, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, illetve munkaügyi intézményekkel, szolgáltatókkal, szervezetekkel. Ezen intézmények tevékenységének összehangolása a szolgáltatást igénybevevő személy szociális ellátása érdekében – ha gondozási központ nem működik – a települési önkormányzat feladata.
(3) Az alapellátás körébe tartozó ellátások, szolgáltatások közül a 62–63. §-okban szabályozott ellátások, szolgáltatások igénybevételének lehetőségét valamennyi településen biztosítani kell.
(4) Az alap- és nappali ellátás során az egyes szolgáltatást igénylők esetében – a külön jogszabályban meghatározottak szerint – a szociális szolgáltatást végző személy gondozási tervet készít az ellátott részére nyújtott szolgáltatások formáiról, rendszerességéről, időtartamáról.”
17. §
Az Szt. 60. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“60. § (1) A falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi vagy egyéb belterületi, valamint a tanyasi lakott helyek intézményhiányából eredő hátrányainak enyhítése, az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz valamint egyes alapellátásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az egyéni, közösségi szintű szükségletek teljesítésének segítése.
(2) Hatszáz lakosnál kisebb településen az alapellátási feladatok falugondnoki szolgálat keretében is elláthatók.
(3) Amennyiben a falugondnoki szolgálat létesítését követően a település lakosságszáma tíz százalékot meg nem haladó mértékben emelkedik hatszáz lakos fölé, a szolgálat tovább működtethető.
(4) Legalább hetven és legfeljebb hatszáz lakosságszámú – külön jogszabályban meghatározott – külterületi, vagy egyéb belterületi lakott helyen az alapellátási feladatok tanyagondnoki szolgáltatás keretében is biztosíthatók. Amennyiben a helyi sajátosságok alapján a tanyagondnoki szolgáltatás több tanyagondnok közreműködésével valósítható meg, a tanyagondnokok által ellátandó körzetek határait a fenntartó települési önkormányzat rendeletében határozza meg – figyelemmel a lakosságszám korlátra – azzal, hogy új tanyagondnoki szolgáltatás hatszáz lakos fölött szervezhető meg.
(5) A fenntartó önkormányzat a szolgáltatás által ellátandó alapellátási feladatok körét, az egyéb szolgáltatási feladatokat, valamint azok mértékét rendeletben állapítja meg.”
18. §
Az Szt. 62. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A településen élő fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, hajléktalan személyek vagy szenvedélybetegek részére lehetőséget kell biztosítani az étkeztetés igénybevételére, illetve segítséget kell nyújtani a saját lakóhelyükön történő étkezés biztosítására.”
19. §
Az Szt. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“63. § Házi segítségnyújtás keretében kell gondoskodni
a) azokról az időskorú személyekről, akik otthonukban önmaguk ellátására saját erőből nem képesek és róluk nem gondoskodnak,
b) azokról a pszichiátriai betegekről, fogyatékos személyekről, valamint szenvedélybetegekről, akik állapotukból adódóan az önálló életvitellel kapcsolatos feladataik ellátásában segítséget igényelnek, de egyébként önmaguk ellátására képesek,
c) azokról az egészségi állapotuk miatt rászoruló személyekről, akik ezt az ellátási formát igénylik, illetve bentlakásos intézményi elhelyezésre várakoznak.”
20. §
Az Szt. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“64. § (1) A családsegítő szolgáltatásban nyújtott általános és speciális segítő szolgáltatás olyan személyes szociális szolgáltatás, amely a szociális munka eszközeinek és módszereinek felhasználásával hozzájárul az egyének, a családok, valamint a különböző közösségi csoportok jólétéhez és fejlődéséhez, továbbá a szociális környezetükhöz való alkalmazkodáshoz.
(2) A családsegítő szolgáltatás általános és speciális segítő szolgáltatása keretében a települési önkormányzat segítséget nyújt a működési területén élő szociális és mentálhigiénés problémái vagy krízis helyzete miatt segítséget igénylő személynek, családnak az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából.
(3) A települési önkormányzat köteles legalább a 65. § (3)–(5) bekezdésében meghatározott általános jellegű segítő szolgáltatást biztosítani az egyének és családok számára.”
21. §
(1) Az Szt. 65. §-a (2) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A családsegítő szolgálat az általános segítő szolgáltatás keretében a megelőző tevékenységek körében”
(2) Az Szt. 65. §-a (3) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A családsegítő szolgálat az általános segítő szolgáltatás keretében az egyének és a családok életvezetési képességének megőrzése, valamint az egyén és a család életében jelentkező probléma megszüntetése érdekében”
(3) Az Szt. 65. §-a (4) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A családsegítő szolgálat egyéb, az általános segítő szolgáltatás körébe tartozó feladatai a következők:”
(4) Az Szt. 65. §-ának (5)–(8) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek és egyidejűleg a § a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Az a települési önkormányzat, amely a családsegítő szolgáltatást önálló intézmény működtetésével biztosítja, az általános segítő szolgáltatáson túl speciális segítő szolgáltatást is nyújt. Ennek keretében a szociálisan rászorult egyének, csoportok számára önálló szolgáltatást biztosít, a gyermekeket nevelő családok számára speciális programokat szervez. A speciális segítő szolgáltatásokra vonatkozó részletes szabályokat – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik – a települési önkormányzat rendelete határozza meg.
(6) A speciális szolgáltatásokat különösen
a) a tartós munkanélküliek, az aktív korú nem foglalkoztatottak, a fiatal munkanélküliek, az adósságterhekkel és lakhatási problémákkal küzdők;
b) a fogyatékkal élők, a krónikus betegek, a szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek, a kábítószer-problémával küzdők és családtagjaik
számára kell megszervezni. A b) pontban megjelölt ellátotti csoportok részére a szolgáltatást közösségi és szociális csoportmunka keretében kell biztosítani.
(7) A családokat segítő speciális szolgáltatások különösen a családok kapcsolaterősítését szolgáló közösségépítő, a családterápiás, konfliktuskezelő mediációs programok és szolgáltatások, valamint a nehéz élethelyzetben élő családokat segítő szolgáltatások.
(8) Speciális szolgáltatásként kell biztosítani az ifjúsági tanácsadást és az információs szolgáltatásokat biztosító programokat is.
(9) A speciális szolgáltatások megszervezése során különös figyelemmel kell lenni a roma népesség speciális helyzetéből adódó problémák kezelésére.”
22. §
Az Szt. a következő új 65/A.–65/D. §-okkal egészül ki:
“65/A. § (1) A családsegítő szolgáltatás keretében végzett tevékenységnek – a szolgáltatást igénybevevő érdekében, mások személyiségi jogainak sérelme nélkül – a szükséges mértékig ki kell terjednie az igénybevevő környezetére, különösen családjának tagjaira.
(2) Kiskorú személyre az általános segítő szolgáltatás akkor terjedhet ki, ha
a) a kiskorú családtagjának ellátása az általános segítő szolgáltatás keretében indult,
b) a kiskorú érdekei – a gyermekjóléti szolgáltatás igénybevétele nélkül – e szolgáltatás keretében is megfelelően biztosíthatók.
(3) A családsegítő szolgáltatást a 65. § (3) bekezdésének d)–e) pontjaiban meghatározott tevékenység esetében az egyénre, családra vonatkozóan elkészített gondozási terv alapján, segítő kapcsolat keretében kell nyújtani.
(4) A családsegítő szolgálatnak az egyén és a család számára nyújtott szolgáltatása térítésmentes.
(5) A családsegítő szolgálat együttműködik a 65. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott intézményekkel, személyekkel, tevékenységét összehangolja a gyermekjóléti szolgálattal.
(6) Családsegítő szolgálatot egyházi fenntartó is működtethet.
65/B. § (1) A közösségi pszichiátriai ellátásról és a támogató szolgálatokról (a továbbiakban együtt: speciális alapellátási feladatok) a települési önkormányzat gondoskodik. A speciális alapellátási feladatokról elsősorban a gondozási központ, ennek hiányában a családsegítő szolgálat keretében is lehet gondoskodni. Amennyiben a településen nem működik gondozási központ vagy családsegítő szolgálat, a speciális alapellátási feladatok megszervezéséről a települési önkormányzat önállóan gondoskodik, vagy segítséget nyújt az ellátást igénylőnek a speciális szolgáltatásokhoz való hozzájutáshoz.
(2) A közösségi pszichiátriai ellátás keretében a pszichiátriai beteg részére lakókörnyezetében komplex segítséget kell nyújtani mindennapi életvitelében, továbbá lehetőség szerint biztosítani szükséges a meglevő képességeinek megtartását, illetve fejlesztését. A pszichiátriai beteg állapotának figyelemmel kísérése érdekében a szociális ellátást végző személy kapcsolatot tart fenn az ellátott személy háziorvosával, illetve pszichiátriai szakorvosával, valamint családjával. A pszichiátriai beteg számára segítséget kell nyújtani
a) egészségi és pszichés állapota javításában;
b) a mindennapi életében adódó konfliktusok feloldásában és problémái megoldásában;
c) a szociális és mentális gondozásában;
d) az egészségügyi ellátáshoz való hozzájuttatásában.
(3) A pszichiátriai beteg közösségi ellátására vonatkozó részletes szakmai szabályokat külön jogszabály tartalmazza.
65/C. § (1) A fogyatékos személyek lakókörnyezetben történő ellátása támogató szolgálat megszervezésével is megvalósulhat.
(2) A támogató szolgálat célja a fogyatékos személy önrendelkezésén alapuló önálló életvitelének megkönnyítése, elsődlegesen a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítésével, valamint önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása.
(3) A támogató szolgálat feladata a fogyatékosság jellegének megfelelően különösen
a) az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása (speciális személyi szállítás, szállító szolgálat működtetése);
b) az általános egészségi állapotnak és a fogyatékosság jellegének megfelelő egészségügyi-szociális ellátásokhoz való hozzájutás személyi és eszközfeltételeinek biztosítása;
c) információnyújtás, ügyintézés, tanácsadás, a tanácsadást követően a társadalmi beilleszkedést segítő szolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása,
d) a jelnyelvi tolmácsszolgálat elérhetőségének biztosítása;
e) segítségnyújtás a fogyatékos személyek kapcsolatkészségének javításához, családi kapcsolatainak erősítéséhez speciális, önsegítő csoportokban való részvételükhöz;
f) egyes szociális alapellátási részfeladatok biztosítása a fogyatékos személyek speciális szükségleteihez igazodóan;
g) segítségnyújtás a fogyatékos emberek társadalmi integrációjának megvalósulásához, valamint a családi, a közösségi, a kulturális, a szabadidős kapcsolatokban való egyenrangú részvételhez szükséges feltételek biztosítása;
h) a fogyatékos személy munkavégzését, munkavállalását segítő szolgáltatások elérhetőségének, igénybevételének elősegítése.
(4) A támogató szolgálat együttműködik a területen lévő szociális alap- és nappali ellátást biztosító intézménnyel, a lakóotthonnal, a háziorvosi szolgálattal, körzeti védőnővel, otthonápoló szolgálattal.
(5) A támogató szolgálat működésére, szervezetére, szakmai feladataira vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.
65/D. § Az alapellátás keretében a települési önkormányzat szolgáltatást nyújt a településen élő azon szenvedélybetegek részére, akik
a) intézményi jogviszony megszűnését követően saját lakókörnyezetükben élnek és megfelelő életvitelük fenntartásához segítséget igényelnek;
b) akik valamely más – nem bentlakásos – ellátási forma szolgáltatásaiban, orvosi, vagy egyéb terápiás kezelésben részesülnek és önálló életvitelük fenntartásához segítségre van szükségük.”
23. §
Az Szt. 66. §-a a következő új (2)–(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi rendelkezésének számozása (1) bekezdésre módosul:
“(2) A szakosított ellátási formákat igénybevevő személyek ellátásáról, az állapotuk változásáról, valamint a részükre biztosított gondozási, terápiás, valamint ápolási, illetve egyéb szolgáltatások tartalmáról – a külön jogszabályban meghatározott tartalommal – gondozási tervet kell készíteni.
(3) A tartós bentlakásos elhelyezést nyújtó intézmények igénybevétele – a külön jogszabályban meghatározottak figyelembevételével – a jövedelmi, vagy a gondozásra, ápolásra való rászorultság (a továbbiakban: szociális rászorultság) alapján történik. Szociálisan rászorult az a személy, akinek
a) havi jövedelme az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének háromszorosát nem haladja meg, és amennyiben egyszeri hozzájárulást fizet [117/B. § (1) bek.] annak mértéke nem több mint kettő millió forint, vagy
b) önellátási képessége hiányzik, így
ba) soron kívüli elhelyezésre tarthat igényt a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint;
bb) egyedül vagy családban élő és az életvezetési feladatok ellátására nem képes segítség nélkül, vagy ezen képesség helyreállítása szükséges;
bc) egyedül élő és egészségi állapota miatt folyamatos ellátást igényel, és azt a háziorvosa igazolja;
bd) egyedül vagy családban él, de a folyamatos ellátása a családban nem megoldott és a települési önkormányzat nem tud olyan szolgáltatást nyújtani részére, amellyel biztosítható saját lakókörnyezetében történő ellátása;
be) rehabilitációs intézményben történő elhelyezés esetén, ha az ellátást igénylő szociális rehabilitációs szolgáltatás igénybevételére szorul, képességének fejlesztése, képzése, foglalkoztatásra való felkészítése szükséges.”
24. §
Az Szt. 68. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Ha az idősek otthona ellátását igénybevevő személy esetében demencia körébe tartozó kórkép került megállapításra, ellátásáról az intézményen belül intenzív gondozást biztosító részleg vagy gondozási csoport kialakításával, különállóan kell gondoskodni. Külön jogszabály határozza meg azon ellátottak körét, akik az egészségi állapot súlyosságából adódóan speciális ellátást igényelnek.”
25. §
Az Szt. 71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“71. § (1) A pszichiátriai betegek otthonába az a krónikus pszichiátriai beteg vehető fel, aki az ellátás igénybevételének időpontjában nem veszélyeztető állapotú, akut gyógyintézeti kezelést nem igényel, és egészségi állapota, valamint szociális helyzete miatt önmaga ellátására segítséggel sem képes.
(2) Azon ellátást igénylő, akinek a kezelőorvos által meghatározott alapbetegsége
a) időskori, vagy egyéb szellemi leépülés;
b) súlyos antiszociális, közösségi együttélésre képtelen személyiségzavar;
c) szenvedélybetegség
csak abban az esetben vehető fel a pszichiátriai betegek otthonába, ha az intézmény az alapbetegségével összefüggésben is szolgáltatást képes nyújtani számára.
(3) A pszichiátriai betegek otthonába történő felvételhez a területileg illetékes pszichiátriai gondozó szakorvosának, illetve – amennyiben az ellátás igénylése időpontjában kórházi kezelésben részesül – a fekvőbeteg gyógyintézet pszichiátriai osztálya vezetőjének – az intézménybe történő felvételt megelőző – három hónapnál nem régebbi szakvéleménye szükséges.
(4) Amennyiben az ellátást igénybevevőnek egészségi állapota miatt sürgősségi gyógykezelésre van szüksége [1997. évi CLIV. tv. 196. § b) pont, 199. §], úgy az intézmény orvosa az arra illetékes egészségügyi szolgáltatónál kezdeményezi a gondozott pszichiátriai egészségügyi ellátását.”
26. §
Az Szt. 71/A. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi rendelkezésének számozása (1) bekezdésre módosul:
“(2) A szenvedélybetegek otthonába történő elhelyezéshez a területileg illetékes fekvőbeteg gyógyintézet pszichiátriai osztályának, vagy pszichiátriai gondozó addiktológusának, ennek hiányában a területileg illetékes pszichiátriai osztály, vagy pszichiátriai gondozó pszichiáter szakorvosának – intézménybe történő felvételt megelőző –, három hónapnál nem régebbi szakvéleménye szükséges.”
27. §
Az Szt. 77. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Fogyatékos személyek nappali intézményében – külön jogszabályban meghatározott feltételek biztosítása esetén – halmozottan fogyatékos, önellátásra részben képes személy részére is biztosítható szolgáltatás. Szükség esetén a települési önkormányzat kizárólag halmozottan sérült személyek ellátásáról is gondoskodhat nappali intézményi szolgáltatás keretében.”
28. §
Az Szt. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“80. § (1) Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények – a hajléktalanok éjjeli menedékhelye és átmeneti szállása kivételével – ideiglenes jelleggel legfeljebb egyévi időtartamra teljes körű ellátást biztosítanak.
(2) Az átmeneti elhelyezés különös méltánylást érdemlő esetben az intézmény orvosa szakvéleményének figyelembevételével egy alkalommal, egy évvel meghosszabbítható.
(3) Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények típusai
a) időskorúak gondozóháza;
b) fogyatékos személyek gondozóháza;
c) pszichiátriai betegek átmeneti otthona;
d) szenvedélybetegek átmeneti otthona;
e) hajléktalan személyek éjjeli menedékhelye és átmeneti szállása.”
29. §
Az Szt. a következő új 83/A.–83/B. §-okkal egészül ki:
“83/A. § A pszichiátriai betegek átmeneti otthonában az a pszichiátriai beteg helyezhető el, akinek ellátása átmenetileg más intézményben, vagy a családjában nem oldható meg, viszont tartós bentlakásos intézményi elhelyezése, vagy fekvőbeteg gyógyintézeti kezelése nem indokolt.
83/B. § A szenvedélybetegek átmeneti otthonában az a személy helyezhető el, akinél szakorvosi (addiktológus, pszichiáter) szakvélemény alapján szenvedélybetegség került megállapításra, és ellátása átmeneti jelleggel családjában, vagy lakókörnyezetében nem oldható meg.”
30. §
(1) Az Szt. 85/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“85/A. § (1) A lakóotthon olyan nyolc-tizenkettő, a külön jogszabályban meghatározott esetben tizennégy pszichiátriai beteget vagy fogyatékos személyt, illetőleg szenvedélybeteget befogadó intézmény, amely az ellátást igénybe vevő részére életkorának, egészségi állapotának és önellátása mértékének megfelelő ellátást biztosít.
(2) A lakóotthonok típusai a következők:
a) fogyatékos személyek lakóotthona;
b) pszichiátriai betegek lakóotthona;
c) szenvedélybetegek lakóotthona.
(3) A lakóotthoni ellátás formái
a) fogyatékos személyek lakóotthona esetében,
aa) rehabilitációs célú lakóotthon;
ab) ápoló-gondozó célú lakóotthon;
b) pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek lakóotthona esetében rehabilitációs célú lakóotthon.
(4) A rehabilitációs célú lakóotthonba az a személy helyezhető el,
a) aki intézményi elhelyezés során felülvizsgálatban részt vett, és a felülvizsgálat eredménye, illetve a gondozási terv és egyéni fejlesztés alapján lakóotthoni elhelyezése az önálló életvitel megteremtése érdekében indokolt;
- aki családban él és képességei fejlesztése, valamint ellátása lakó-otthoni keretek között biztosítható és rehabilitációja családjában nem oldható meg;
c) az a)-b) pontban meghatározottakon túl önellátásra legalább részben képes;
d) lakóotthonba kerülése időpontjában a tizenhatodik életévét már betöltötte, de a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még nem.
(5) A fogyatékos személyek ápoló-gondozó célú lakóotthonába – intézményből történő elhelyezés esetén a felülvizsgálat és az egyéni fejlesztés eredményeire figyelemmel – a fogyatékosság jellegétől és súlyosságától függetlenül helyezhető el fogyatékos személy, figyelemmel a (4) bekezdés b)–d) pontjában meghatározott rendelkezésre.
(6) A lakóotthonban elhelyezett személy részére – szükség szerint – étkezést, ruházattal, illetve textíliával való ellátást, mentális gondozást, a külön jogszabályban meghatározott egészségügyi ellátást, valamint az önálló életvitelhez szükséges feltételeket kell biztosítani.”
31. §
Az Szt. IV. Fejezetének III. címe a következő új alcímmel és a 85/B– 85/C. §-okkal egészül ki:
“Az egyes intézményi szolgáltatások integrált szervezeti formában történő megszervezése
85/B. § (1) Az e törvényben meghatározott intézménytípusok által biztosított szolgáltatás megszervezhető önálló, illetve integrált szervezeti formában.
(2) A szervezeti integráció megvalósulhat több ellátási típus egy intézmény keretein belül történő biztosításával, illetve alap-, nappali-, bentlakásos intézményi formák egymásra épülésével.
(3) A települési önkormányzat alapellátási feladatainak [57. § (1) bek.] ellátása érdekében szociális szolgáltató központot hozhat létre az alapellátás körébe tartozó szolgáltatások integrált formában történő megszervezésére. A szociális szolgáltató központ – belső szervezeti munkamegosztással – magában foglalja a családsegítő szolgálat és a gondozási központ feladatait.
(4) A szociális szolgáltató központon, vagy gondozási központon belül legfeljebb ötven férőhelyes bentlakásos intézmény működtethető.
(5) Amennyiben a szociális szolgáltató központ vagy gondozási központ részét képezi az alap-, és nappali, valamint bentlakásos intézményi ellátás is, a szakmai munkakörökben foglalkoztatottak részt vehetnek több ellátási forma munkájában is. Az erre vonatkozó létszámfeltételeket, illetve az egyes intézménytípusok közötti átcsoportosítás feltételeit külön jogszabály határozza meg.
85/C. § (1) Bentlakásos intézményi szolgáltatás megszervezése az alábbi formákban történhet:
- egy ellátotti csoport részére azonos gondozási feladatok ellátás (tiszta profilú intézmény);
b) több intézménytípus szolgáltatásainak biztosítása részleg kialakításával (részlegek);
c) több intézménytípus egy bentlakásos intézményben történő megszervezése, kialakítása (vegyes profilú intézmény);
d) több intézménytípus különálló szervezeti egységekben történő megszervezése (integrált intézmény).
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézményen belül – külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint – intenzív gondozást biztosító részleg is kialakítható.
(3) Átmeneti elhelyezést, illetve nappali ellátást biztosító intézmények esetében több ellátotti csoport részére nyújtható szolgáltatás, amennyiben az intézményben az ilyen ellátás szakmai feltételei biztosítottak.
(4) Az (1) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott esetekben – külön jogszabályban meghatározottak szerint – a tárgyi-személyi feltételek tekintetében speciális feltételek állapíthatók meg, azonban az egyes intézménytípusoknak, vagy részlegeknek külön-külön meg kell felelniük az
a) egy főre jutó lakóterület nagyságára;
b) egy lakószobában elhelyezhető személyek számára;
c) egyéb szakdolgozói munkakör létszámnormáira
vonatkozó előírásoknak.
(5) A megyei, fővárosi önkormányzat a megye, főváros területén ellátandó, intézményi keretek között gondozható, de speciális egyéni ellátást igénylő személyek részére – így különösen akik súlyos pszichés, vagy disszociális tüneteket, magatartászavart mutatnak – külön-külön egyes ellátotti csoportok szerint – ide nem értve az időskorúakat – speciális intézményt alakít ki, amely az egyes ellátotti csoportok vonatkozásában legfeljebb húsz fő elhelyezését biztosítja.”
32. §
(1) Az Szt. 88. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A megyei önkormányzat a külön jogszabályban meghatározott szakmai követelmények figyelembevételével – a szociális és családügyi miniszter hozzájárulásával – az általa vagy a megye, főváros területén lévő települési önkormányzat által fenntartott ápolást-gondozást nyújtó vagy rehabilitációs intézmények közül módszertani feladatokat ellátó intézményt jelöl ki. A kijelölés 5 évi időtartamra szól, amelynek elteltét követően az intézmény ismételten kijelölhető. A kijelölt módszertani intézmény vezetőjének kinevezéséhez, illetve felmentéséhez a Szociális és Családügyi Minisztérium egyetértése szükséges.”
(2) Az Szt. 88. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) Az egyházi módszertani intézmény átvállalhatja azzal a nem állami intézménnyel kapcsolatos módszertani feladatokat, amely az adott felekezet szellemében és vallási gyakorlata szerint működik, erre szabályzatában kötelezettséget vállal és azt az illetékes egyházi hatóság elismeri. A feladatellátásról megállapodást kell kötni, melyet az egyházi módszertani intézmény megküld a nem állami intézmény székhelye vagy telephelye szerint illetékes közigazgatási hivatalnak tájékoztatás céljából.”
33. §
(1) Az Szt. 88/A. §-ának (1) bekezdése a következő új mondattal egészül ki:
“Az országos vagy regionális hatáskörrel rendelkező módszertani intézmény vezetőjének kinevezéséhez vagy felmentéséhez a Szociális és Családügyi Minisztérium egyetértése szükséges.”
(2) Az Szt. 88/A. §-a a következő új (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet továbbképző, tudományos és módszertani intézet. Az intézet módszertani tevékenységet végez és ellátja a szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos tudományos kutatások, nemzetközi kapcsolatok, valamint a külön jogszabály által tevékenységi körébe utalt egyéb speciális feladatok és szolgáltatások biztosítását.
(4) A Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet – külön jogszabályban meghatározottak szerint – országos jegyzéket vezet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményekről, szolgáltatókról.”
34. §
Az Szt. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“90. § (1) A megyei önkormányzat által fenntartott szakosított ellátást nyújtó intézmények ellátási területe az egész megyére kiterjed.
(2) A megyei jogú város saját területén köteles az alap-, nappali, és az átmeneti elhelyezést nyújtó ellátási feladatokat megszervezni, valamint a megyei önkormányzat ellátási kötelezettsége körébe tartozó feladatok közül az idősellátás, továbbá – előzetes igényfelmérésre alapozva – a lakossági szükségletek alapján meghatározott legalább két további intézménytípus feladatait biztosítani. A megyei önkormányzat azonban – szükség esetén – a megyei jogú város lakosainak ellátását erre hivatkozva nem tagadhatja meg.
(3) Az ellátási kötelezettséggel nem rendelkező önkormányzat a szolgáltatása megszervezéséhez kapcsolódóan helyi rendeletében meghatározhatja, hogy csak saját települése lakosai részére biztosítja az ellátást. Az intézményt fenntartó önkormányzat az intézménnyel nem rendelkező önkormányzat kérése alapján a település lakosainak ellátását nem tagadhatja meg, ha e törvény hatálybalépésekor már az ellátást biztosította a másik település lakosai számára.
(4) Az ellátási kötelezettséggel nem rendelkező önkormányzat megállapodás alapján más települések lakosainak intézményi elhelyezéséről is gondoskodhat. Ebben az esetben az önkormányzatok közötti megállapodásban rögzíteni kell az intézményi elhelyezés feltételeire vonatkozó szabályokat, különös tekintettel a más településről elhelyezett személyek után fizetendő hozzájárulás mértékére.”
35. §
Az Szt. 92. §-a következő új (3)–(10) bekezdésekkel egészül ki:
“(3) A legalább 2000 lakosú települési önkormányzat, illetve a megyei önkormányzat a településen, illetve a megyében, fővárosban élő szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása érdekében szolgáltatástervezési koncepciót készít, amennyiben legalább két ellátási forma megszervezéséről gondoskodik. A szolgáltatástervezési koncepció tartalmát a helyi önkormányzat kétévente vizsgálja felül, és aktualizálja.
(4) A koncepció tartalmazza különösen
- a lakosságszám alakulását, a korösszetételt, a szolgáltatások iránti igényeket;
b) az ellátási kötelezettség teljesítésének helyzetét, az ütemtervet a szolgáltatások biztosításáról;
c) a szolgáltatások működtetési, finanszírozási, fejlesztési feladatait, az esetleges együttműködés kereteit;
d) az egyes ellátotti csoportok (idősek, fogyatékos személyek, hajléktalan személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek) sajátosságaihoz kapcsolódóan a speciális ellátási formák, szolgáltatások biztosításának szükségességét.
(5) A települési önkormányzat által készített koncepciónak illeszkednie kell a megyei, fővárosi önkormányzat által készített koncepcióhoz.
(6) A megyei, fővárosi önkormányzat koncepciója – a (4) bekezdésben foglaltakon túl – tartalmazza különösen
- az általa fenntartott intézményrendszer struktúráját, szerkezetét, legfontosabb jellemzőit;
b) a szakosított ellátások iránti igények alakulását, a várakozók számát, korösszetételét, legfontosabb szociális jellemzőit;
c) az intézményrendszer korszerűsítésének irányait;
d) a módszertani feladatok ellátására vonatkozó koncepciót.
(7) A szolgáltatástervezési koncepciót a helyi önkormányzat az elfogadást megelőzően véleményezteti az intézményvezetőkkel, a kisebbségi önkormányzat(ok)kal, valamint a közalkalmazotti tanács(ok)kal, továbbá a megyei, fővárosi önkormányzat a megyében, fővárosban működő egyházi és a legalább ötven fő ellátását biztosító nem állami fenntartókkal. A koncepció végleges változatának elfogadása során a kialakított véleményeket az önkormányzat lehetőség szerint figyelembe veszi.
(8) A települési önkormányzatok szolgáltatástervezési koncepcióját a megyei, fővárosi önkormányzat előzetesen véleményezi. A megyei, fővárosi önkormányzat és a megyei jogú város a szolgáltatástervezési koncepciót saját területére készíti el, és az egyeztető bizottságban is meg kell tárgyalni.
(9) Amennyiben a települési önkormányzat és a megyei jogú város által készített szolgáltatástervezési koncepció tervezete nincs összhangban a megyei, fővárosi koncepcióval, egyeztetést kell tartani a tervek közös irányainak meghatározásáról.
(10) A megyei, megyei jogú városi önkormányzat a jóváhagyott szolgáltatástervezési koncepciót megküldi a Szociális és Családügyi Minisztériumnak.”
36. §
Az Szt. 92/B. §-ának (1) bekezdése a következő új i) ponttal egészül ki:
[A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény állami fenntartója]
“i) szolgáltatás-tervezési koncepciót készít az általa működtetett szociális szolgáltatások és intézmények vonatkozásában.”
37. §
Az Szt. 92/C. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A tartós bentlakásos szociális intézmény egyházi és nem állami fenntartója az intézmény működőképességének biztosítására – a (3) bekezdésben meghatározott fenntartó kivételével – a (4) bekezdésben meghatározott mértékű összeget köteles elkülönített bankszámlán elhelyezni.
(3) Nem kell pénzeszközt elkülöníteni annak az egyházi és nem állami fenntartónak, illetve ezek jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységeinek, amelyek a tárgyévet megelőző évben – ide nem értve a normatív állami hozzájárulást, valamint a fejlesztési, beruházási célra kapott támogatást – az éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű támogatásban részesültek. Az elkülönítés alól mentesülő fenntartó írásban garanciát vállal az intézmény működőképességének biztosítására. E rendelkezés tekintetében az egyes egyházak jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységeit egyházanként egy fenntartónak kell tekinteni.
(4) Az elkülönítésre kötelezett fenntartó az éves normatív állami hozzájárulás tíz százalékát kitevő összeget köteles elkülönített bankszámlán elhelyezni.
(5) Ha a bentlakást nyújtó egyházi és nem állami fenntartású intézmény ellenőrzése során megállapításra kerül, hogy az intézmény fenntartója nem tesz eleget az intézmény működésére vonatkozó jogszabályi követelményeknek, az intézmény működési engedélyét kiadó megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal intézkedik a normatív állami hozzájárulás visszatartása iránt. A visszatartás mértéke, ha a nem állami és egyházi fenntartó
a) az elkülönített pénzösszeg külön bankszámlára elhelyezését elmulasztja, az éves normatív támogatás tíz százaléka;
b) az egyszeri hozzájárulásnak az Szt. 117/B. §-ában meghatározott mértékű elkülönítésére, felhasználására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az éves normatív állami hozzájárulás tíz százaléka;
c) az intézmény alapfeladataiban történő változást - mely új működési engedélyeztetési eljárást tesz szükségessé - nem jelzi a működést engedélyező hatóság felé, az éves normatív állami hozzájárulás nyolc százaléka;
d) nem biztosítja a kötelező gyógyszerkészletet vagy gyógyászati segédeszközt, az éves normatív állami hozzájárulás nyolc százaléka.”
38. §
Az Szt. 92/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“92/D. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi tevékenységet végző, valamint a javító intézetben szakmai munkakörben dolgozó és a képesítési előírásoknak megfelelő szakképesítéssel rendelkező személy (a továbbiakban: személyes gondoskodást végző személy) a külön jogszabályban meghatározottak szerint szakmai továbbképzésben vesz részt.
(2) A továbbképzést sikeresen befejező, személyes gondoskodást végző személyt anyagi elismerésben kell részesíteni. Az anyagi elismerés legkisebb összege a továbbképzésen részt vett személy egyhavi illetményével megegyező összeg. Az anyagi elismerést a továbbképzési kötelezettség teljesítését igazoló dokumentumok bemutatását követő év első negyedévében kell kifizetni.
(3) Azt a személyes gondoskodást végző személyt, aki szociális szakvizsgát tett, az ezt igazoló oklevél bemutatását követő harmadik hónap első napjától kezdődően a szakvizsga figyelembevételével kell besorolni.
(4) Megszüntethető – az Mt. 89. § (3) bekezdése, illetve a Kjt. 30. §-ának (1) bekezdésének d) pontjára hivatkozással – annak a személyes gondoskodást végző személynek a munkaviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya, aki a továbbképzési kötelezettséget a külön jogszabályban meghatározott időtartam alatt nem teljesíti.”
39. §
Az Szt. a következő új 92/I. §-sal egészül ki:
“92/I. § (1) Szociális szakvizsgát az a legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező személy tehet, aki
a) felsőfokú szociális alapvégzettséggel (szociálpolitikus, szociális munkás, szociálpedagógus, szociális szervező) rendelkezik, vagy
b) személyes gondoskodást végez és egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkezik, valamint elvégezte a szociális alapismereteket nyújtó tanfolyamot. A tanfolyam elvégzése nem kötelező, ha a jelölt a személyes gondoskodás szakterületén legalább tíz éve folyamatosan képesítéshez kötött tevékenységet végez.
(2) A szociális szakvizsgára kötelezettek körét külön jogszabály határozza meg.”
40. §
Az Szt. 94. §-a a következő új (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi rendelkezése (1) bekezdésre módosul:
“(2) Pszichiátriai betegek ellátását biztosító bentlakásos intézményi szolgáltatás bíróság általi kötelező elrendelésére abban az esetben kerülhet sor, ha
a) a pszichiátriai beteg további fekvőbeteg gyógyintézeti kezelést nem igényel, és saját lakóhelyére nem bocsátható vissza, mivel önmaga ellátására nem képes, ellátására alkalmas családtagja nincs, illetve
b) a korábban szociális, vagy egészségügyi ellátásban részesült személy esetében tartós bentlakásos intézményi elhelyezés indokolt.
(3) Amennyiben az intézményi elhelyezés soron kívüliséget igényel, a bíróság a külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén soron kívüli elhelyezésről is dönthet.”
41. §
Az Szt. 94/B. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az állami fenntartású intézmény esetén az ellátás igénybevételének megkezdésekor az intézményvezető az ellátást igénylővel, illetve törvényes képviselőjével megállapodást köt, kivéve ha az ellátás biztosítása a bíróság kötelező intézeti elhelyezést kimondó döntésén alapul.”
42. §
Az Szt. V. Fejezetének I. címe a következő új alcímekkel és a 94/E.–94/L. §-okkal egészül ki:
94/E. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményi ellátást igénybevevő ellátottnak joga van szociális helyzetére, egészségi és mentális állapotára tekintettel a szociális intézmény által biztosított teljes körű ellátásra, valamint egyéni szükségletei, speciális helyzete, vagy állapota alapján az egyéni ellátás, szolgáltatás igénybevételére.
(2) A szociális szolgáltatások biztosítása során tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból, így különösen az ellátott neme, vallása, nemzeti, etnikai hovatartozása, politikai vagy más véleménye, kora, cselekvőképességének hiánya vagy korlátozottsága, fogyatékossága, születési vagy egyéb helyzete miatt. Az ellátást igénybevevő jövedelmi helyzetét csak a törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján készült kormányrendeletben meghatározott esetekben és feltételek mellett lehet vizsgálni.
(3) Az ellátást igénybevevőnek joga van az intézmény működésével, gazdálkodásával kapcsolatos legfontosabb adatok megismeréséhez. Ennek teljesítése érdekében az intézmény vezetője évente tájékoztatót készít az intézmény gazdálkodásáról és azt az intézményben jól látható helyen kifüggeszti, illetve szükség esetén szóban ad tájékoztatást az ellátást igénybevevő részére. A tájékoztató tartalmazza
a) az intézmény működési költségének összesítését;
b) az intézményi térítési díj havi összegét;
c) az egy ellátottra jutó havi önköltség összegét.
(4) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény az általa biztosított szolgáltatást olyan módon végzi, hogy figyelemmel legyen az ellátást igénybevevőket megillető alkotmányos jogok maradéktalan és teljes körű tiszteletben tartására, különös figyelemmel
a) az élethez, emberi méltósághoz;
- a testi épséghez;
c) a testi-lelki egészséghez
való jogra.
(5) Az ellátást igénybevevőt megilleti személyes adatainak védelme, valamint a magánéletével kapcsolatos titokvédelem. Az igénybevételi eljárás során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az ellátást igénylő adataihoz csak az arra jogosult személyek férjenek hozzá. Az intézményvezető köteles biztosítani továbbá, hogy az intézményi elhelyezés során az ellátott egészségi állapotával, személyes körülményeivel, jövedelmi viszonyaival kapcsolatos információkról más ellátást igénybevevő, valamint arra illetéktelen személy ne szerezhessen tudomást, különös figyelemmel az ellátást igénybevevő szociális rászorultságának tényére.
(6) Az intézmény nem korlátozhatja az ellátottat a személyes tulajdonát képező tárgyai, illetve mindennapi használati tárgyai használatában, kivéve a házirendben meghatározott azon tárgyak körét, amelyek veszélyt jelenthetnek az intézményben élők testi épségére. A veszélyeztető tárgyak körét, ezen tárgyak birtoklásának feltételeit, illetve ellenőrzését a házirend szabályozza. A korlátozás azonban nem érintheti a mindennapi használati tárgyakat.
(7) Az intézményvezetőnek gondoskodnia kell az ellátást igénybevevők intézménybe bevitt vagyontárgyainak, személyes tárgyainak és értékeinek megfelelő és – szükség esetén – biztonságos elhelyezéséről. Az intézmény a házirendben szabályozhatja – figyelemmel a raktározási és elhelyezési lehetőségekre – hogy az egyes ellátást igénybevevők milyen nagyságú, illetve milyen mennyiségű, az intézményi élethez szükséges, azzal összefüggő személyes tárgy intézménybe történő bevitelére jogosultak. Ezen kívül a vagyon és értékmegőrzés nem korlátozható arra való hivatkozással, hogy az intézmény nem tud megfelelő feltételeket kialakítani a megőrzésre. Amennyiben az ellátást igénybevevőt korlátozzák a személyes tárgyainak bevitelében, erről az igénybevételhez kapcsolódó megállapodásban is rendelkezni kell.
(8) Ha az ellátást igénybevevő vagyontárgya, vagy értéktárgya a megőrzés szempontjából speciális feltételeket igényel, az intézmény köteles segítséget nyújtani az ellátást igénybevevő részére a megfelelő elhelyezéshez, illetve annak igénybevételéhez, vagy eléréséhez.
(9) Az ellátást igénybevevőnek joga van az intézményen belüli és intézményen kívüli szabad mozgásra, figyelemmel a saját és társai nyugalmára, biztonságára. Az intézmény házirendje meghatározza az intézményből történő távozás és visszatérés rendjét. Az ellátást igénybevevőnek az igénybevételi eljárás során részletes és pontos tájékoztatást kell adni az intézményen belüli és az eltávozás esetére kialakított szabályokról.
(10) Az ellátást igénybevevőnek joga van családi kapcsolatainak fenntartására, rokonok, látogatók fogadására. Az intézményvezető a házirendben szabályozott módon rendelkezhet a látogatás rendjéről, és meg kell határozni azokat az eseteket, amikor a látogatók látogatási időn kívül is kapcsolatot tarthatnak az ellátást igénybevevővel. A látogatók fogadása során figyelemmel kell lenni az intézményben élő más személyek nyugalmára.
(11) Az intézményvezető a házirendben szabályozott módon és esetekben intézkedhet a látogatás rendjét szándékosan és súlyosan megzavaró személyekkel szemben.
(12) Amennyiben az intézményben ellátott személy betegsége miatt ápolásra, gyógykezelésre szorul, ellátása során figyelemmel kell lenni az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) betegek jogait szabályozó rendelkezéseire.
(13) Amennyiben az ellátást igénybevevő egészségi állapotánál vagy egyéb körülményeinél fogva közvetlenül nem képes az illetékes szervek megkeresésére, az intézményvezető segítséget nyújt ebben, illetve értesíti az ellátott törvényes képviselőjét, vagy az ellátottjogi képviselőt az ellátott jogainak gyakorlásához szükséges segítségnyújtás céljából.
(14) Az intézményvezető tizenöt napon belül köteles a panasztevőt írásban értesíteni a panasz kivizsgálásának eredményéről. Amennyiben az intézményvezető határidőben nem intézkedik, vagy a panasztevő nem ért egyet az intézkedéssel, az intézkedés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat jogorvoslattal.
94/F. § (1) Az egyes szociális intézmények ellátását igénybevevő személynek, törvényes képviselőjének joga van az ellátott állapotának felülvizsgálatával kapcsolatos információk megismerésére. Az intézmény vezetője a felülvizsgálatot megelőzően, valamint a felülvizsgálatot követően írásban tájékoztatja az ellátást igénybevevőt – annak állapotát figyelembe véve –, illetve törvényes képviselőjét a felülvizsgálat céljáról, folyamatáról, valamint annak eredményéről.
(2) A fogyatékos személyek jogainak érvényesülése érdekében figyelemmel kell lenni különösen
a) az akadálymentes környezet biztosítására;
b) az információkhoz, az ellátottat érintő legfontosabb adatokhoz való hozzáférés biztosítására;
- a képességek, készségek fejlesztésére, illetve az állapot fenntartás, vagy javítás lehetőségeinek megteremtésére;
d) az önrendelkezés elvére, a fogyatékos személy életvitelével kapcsolatos döntéseinek tiszteletben tartására;
e) társadalmi integrációjukhoz való jogra, más személyekkel történő kapcsolat létesítésére, kapcsolattartásra, valamint intézmények, szolgáltatások igénybevételére, elérésére.
94/G. § (1) A pszichiátriai betegeket ellátó bentlakásos intézményben, ha a gondozott személy veszélyeztető, vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, az Eütv. vonatkozó rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
(2) A korlátozó intézkedés, eljárás – amely elsődlegesen a pszichés megnyugtatatás, kivételesen a szabad mozgásban történő korlátozás, illetve farmakoterápia, valamint az intézményen belüli elkülönítés, vagy ezen eszközök komplex alkalmazása – nem lehet büntető jellegű, és csak addig tarthat, illetve az adott helyzethez igazodóan csak olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.
(3) A korlátozó intézkedés, eljárás alkalmazásának elrendelésére az intézmény orvosa, az orvos elérhetőségének hiányában a vezető ápoló jogosult. Ez utóbbi esetben az orvost azonnal értesíteni kell a korlátozó intézkedés, eljárás alkalmazásáról, és azt az intézmény orvosának jóvá kell hagynia. A döntést a korlátozó intézkedés, eljárás alkalmazását megelőzően, ha ez nem lehetséges, az intézkedés megtételét követően azonnal a külön jogszabályban meghatározott írásos formában dokumentálni kell. Az intézkedés csak addig maradhat fenn, amíg a veszélyeztető, vagy közvetlen veszélyeztető állapot tart.
(4) Az intézmény orvosa a korlátozó intézkedés, eljárás alkalmazásáról tájékoztatja az intézmény vezetőjét. Az intézményvezető feladata az intézkedéshez szükséges feltételek, illetve szükség esetén a többi ellátott védelmének biztosítása. Az intézményvezető negyvennyolc órán belül köteles tájékoztatni az ellátottjogi képviselőt a korlátozó intézkedés, eljárás tényéről. Amennyiben az ellátást igénybevevő cselekvőképtelen, intézménybe történő felvételkor az intézményvezető külön jogszabályban meghatározott írásos formában tájékoztatja az ellátást igénybevevőt, illetve törvényes képviselőjét a korlátozó intézkedés esetén az ellátottjogi képviselő megkeresésének szükségességéről.
(5) E törvény alkalmazásában veszélyeztető magatartásnak minősül, ha az ellátott pszichés állapotának zavara következtében saját, vagy mások életére, egészségére, testi épségére jelentős veszélyt jelenthet, de a megbetegedés jellegére tekintettel a sürgős intézeti gyógykezelésbe vétel nem indokolt.
(6) E törvény alkalmazásában közvetlen veszélyeztető magatartásnak minősül, ha az ellátott pszichés állapotának akut zavara következtében saját, vagy mások testi épségére, egészségére, életére közvetlen és súlyos veszélyt jelent.
(7) A korlátozó intézkedés, eljárás alkalmazása ellen az ellátást igénybevevő, vagy törvényes képviselője panasszal élhet az intézmény fenntartójánál. A panasz kivizsgálásához és a döntéshez a fenntartó szakértőként pszichiáter szakorvost vesz igénybe.
(8) A 94/G. § rendelkezéseit kell alkalmazni a fogyatékos személyeket, illetve a szenvedélybetegeket ellátó bentlakásos intézmények esetében is.
94/H. § (1) A hajléktalan személyeket ellátó bentlakásos intézményben elhelyezett személyek esetében különös figyelemmel kell lenni az emberi méltóság védelmére. Az intézmény vezetője a lehetőségek figyelembevételével köteles olyan feltételeket biztosítani, ahol a hajléktalan személyek alapvető tisztálkodási, pihenési feltételei nyugodt körülmények között adottak.
(2) A hajléktalan személy intézményi szolgáltatásának igénybevétele nem tehető függővé olyan információktól, mely korábbi életvitelével, előéletével kapcsolatos.
(3) A hajléktalan személyeket ellátó intézmény vezetője az ellátott személyek részére köteles postacímet biztosítani, és a részükre szóló küldeményt átadni.
94/I. § A szenvedélybetegeket ellátó bentlakásos intézményben különös figyelmet kell fordítani az ellátottak adatainak, személyiségi jogainak védelmére. A szenvedélybeteg személy – amennyiben indokolt – terápiás, illetve rehabilitációs jelleggel foglalkoztatási programban részt vehet, azonban kötelező munkavégzésre nem kényszeríthető.
94/J. § A gondnokság alatt álló jogosult érdekeinek védelmében az intézményvezető köteles kezdeményezni új gondnok kirendelését, ha a gondnok a gondnoki teendőket nem megfelelően látja el, különösen, ha nem a gondnokolt érdekeinek figyelembevételével végzi ezen feladatokat.
94/K. § (1) Az ellátottjogi képviselő a személyes gondoskodást nyújtó alap-és szakosított ellátást biztosító intézményi elhelyezést igénybevevő, illetve a szolgáltatásban részesülő részére nyújt segítséget jogai gyakorlásában. Működése során tekintettel van a személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezéseire.
(2) Az ellátottjogi képviselő feladatai
a) megkeresésre, illetve saját kezdeményezésre tájékoztatást nyújthat az ellátottakat érintő legfontosabb alapjogok tekintetében, az intézmény kötelezettségeiről és az ellátást igénybevevőket érintő jogokról;
b) segíti az ellátást igénybevevőt, törvényes képviselőjét az ellátással kapcsolatos kérdések, problémák megoldásában, szükség esetén segítséget nyújt az intézmény és az ellátott között kialakult konfliktus megoldásában;
c) segít az ellátást igénybevevőnek, törvényes képviselőjének panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását az intézmény vezetőjénél és a fenntartónál;
d) a jogviszony keletkezése és megszűnése, továbbá az áthelyezés kivételével eljárhat az intézményi ellátással kapcsolatosan az intézmény vezetőjénél, fenntartójánál, illetve az arra illetékes hatóságnál, és ennek során – írásbeli meghatalmazás alapján – képviselheti az ellátást igénybevevőt, törvényes képviselőjét;
- az intézmény vezetőjével történt előzetes egyeztetés alapján tájékoztatja a szociális intézményekben foglalkoztatottakat az ellátottak jogairól, továbbá ezen jogok érvényesüléséről és a figyelembevételéről a szakmai munka során;
f) intézkedést kezdeményezhet a fenntartónál a jogszabálysértő gyakorlat megszüntetésére;
g) észrevételt tehet az intézményben folytatott gondozási munkára vonatkozóan az intézmény vezetőjénél;
h) amennyiben az ellátottak meghatározott körét érintő jogsértés fennállását észleli, intézkedés megtételét kezdeményezheti az illetékes hatóságok felé;
i) a korlátozó intézkedésekre, eljárásokra vonatkozó dokumentációt megvizsgálhatja.
(3) Az ellátottjogi képviselő a megyei, fővárosi módszertani intézmény, egyházi intézmények esetében az egyházi módszertani intézmény alkalmazásában áll. Az egyházi módszertani intézményben működő ellátottjogi képviselő csak az adott felekezet, vagy annak szervei által fenntartott, illetve a 88. § (6) bekezdése szerinti megállapodással érintett intézményekben élő ellátottakkal kapcsolatosan gyakorolhatja az őt megillető jogokat.
(4) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény vezetője az ellátottakat tájékoztatja az ellátottjogi képviselő által nyújtható segítségadás lehetőségéről, az ellátottjogi képviselő elérhetőségéről.
(5) Amennyiben az ellátottjogi képviselőt foglalkoztató módszertani intézményben ellátottjogi képviselő eljárására van szükség, ezen intézményben a Szociális és Családügyi Minisztérium által előzetesen meghatározott, állandó kijelölés alapján másik ellátottjogi képviselő jár el.
(6) Az ellátottjogi képviselővel kapcsolatos munkáltatói jogokat a módszertani intézmény vezetője látja el, azzal, hogy – az egyházi ellátottjogi képviselő kivételével – a közalkalmazotti jogviszonya tekintetében a kinevezéshez, illetve a felmentéshez a Szociális és Családügyi Minisztérium egyetértése szükséges. Az ellátottjogi képviselő szakmai felügyeletét a Szociális és Családügyi Minisztérium látja el.
(7) Az ellátottjogi képviselő munkaköre pályázat alapján tölthető be, külön jogszabályban meghatározott felsőfokú iskolai végzettséggel.
(8) Az ellátottjogi képviselő jogosult
a) a szociális szolgáltató, vagy intézmény működési területére belépni;
b) a vonatkozó iratokba betekinteni;
c) a szolgáltatást végző dolgozókhoz kérdést intézni.
(9) Az ellátottjogi képviselő köteles az ellátást igénybevevőre vonatkozó és tudomására jutott orvosi titkot megtartani, és az ellátást igénylő személyes adatait a vonatkozó jogszabályok szerint kezelni.
94/L. § (1) A szociális ágazatban foglalkoztatottak, vagy munkaviszonyban álló személyek esetében biztosítani kell, hogy a munkavégzéshez kapcsolódó megbecsülést megkapják, tiszteletben tartsák emberi méltóságukat és személyiségi jogaikat, munkájukat elismerjék, valamint a munkáltató megfelelő munkavégzési körülményeket biztosítson számukra.
(2) Közfeladatot ellátó személynek minősül az alábbi munkaköröket betöltő személy:
a) a házi segítségnyújtást végző szociális gondozó, ideértve a vezető gondozót is;
b) a családgondozó;
c) a hajléktalan személyek ellátását végző szociális segítő és utcai szociális munkás;
d) az előgondozással megbízott személy.
(3) A bentlakásos intézménynek rendelkeznie kell - a szolgáltatásban foglalkoztatottak védelme érdekében - az ellátást igénybevevők részéről esetlegesen felmerülő veszélyhelyzet kezelésére vonatkozó belső utasítással.”
43. §
Az Szt. 96/A. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az ismertető az intézmény székhelyét, telephelyeit, a szolgáltatások körét, az intézménybe történő felvétel, illetve az elhelyezés körülményeire, valamint az ellátottjogi képviselő személyére, elérhetőségére vonatkozó adatokat tartalmazza.”
44. §
Az Szt. 99. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az érdekképviseleti fórum a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézménnyel intézményi jogviszonyban állók jogainak, érdekeinek érvényesülését elősegíteni hivatott szerv, mely a házirendben meghatározott feltételek és eljárás szerint működik. Az érdekképviseleti fórum megalakítását a székhelyen, illetve telephelyenként kell biztosítani.
(3) Az érdekképviseleti fórum tagjai
a) választás alapján, az intézményi ellátást igénybevevők közül
aa) kettőszáz férőhelyig kettő fő,
ab) kettőszáz férőhely felett négy fő;
b) választás alapján, az ellátottak hozzátartozói, illetve törvényes képviselői közül egy fő;
c) választás alapján, az intézmény dolgozóinak képviseletében egy fő;
d) kijelölés alapján, az intézményt fenntartó szervezet képviseletében egy fő.
(4) Az érdekképviseleti fórum
a) előzetesen véleményezi az intézmény vezetője által készített, az ellátottakkal, valamint az intézmény belső életével kapcsolatos dokumentumok közül a szakmai programot, az éves munkatervet, a házirendet, az ellátottak részére készült tájékoztatókat;
- megtárgyalja az intézményben élők panaszait - ide nem értve a jogviszony keletkezésével, megszüntetésével, és az áthelyezéssel kapcsolatos panaszokat -, és intézkedést kezdeményez az intézményvezető felé;
c) tájékoztatást kérhet az intézményvezetőtől az ellátottakat érintő kérdésekben, az ellátás szervezésével kapcsolatos feladatokban;
d) intézkedés megtételét kezdeményezheti a fenntartó felé, valamint más illetékes hatóságok, szervek felé, amennyiben az intézmény működésével kapcsolatos jogszabálysértésre utaló jeleket észlel.
(5) Az érdekképviseleti fórum működésének és választásának részletes szabályait a házirend tartalmazza.”
45. §
Az Szt. 112-113. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“112. § (1) A rehabilitációs intézménybe történő elhelyezés időtartama nem haladhatja meg az öt évet. Az öt éves időtartam egy alkalommal, legfeljebb három évvel meghosszabbítható. A meghosszabbítás feltételei:
a) az öt éves időtartam alatt a rehabilitációs programban meghatározott eredményeket nem sikerült elérni, de a rehabilitációs program kidolgozásában részt vevők szakvéleménye alapján további ellátással az eredményes rehabilitáció megvalósítható;
b) a rehabilitációs programot követő utógondozás feladatai nem zárultak le;
c) az ellátott önálló életvitelére vonatkozó képességeinek, készségeinek fejlesztése további segítséget igényel.
(2) A meghosszabbításról az ellátás igénybevételéről döntést hozó szerv határoz, figyelembe véve a rehabilitációs program kidolgozásában és végrehajtásában részt vevő intézményi dolgozók szakvéleményét.
(3) A rehabilitációs intézmény keretei között a teljes körű ellátáson túlmenően – szükség esetén – biztosítani kell az ellátást igénybevevő fejlesztő felkészítését, képzését, foglalkoztatását, vagy a foglalkoztatáshoz történő hozzájutását, továbbá az utógondozást. A rehabilitációs intézményben – külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján – az ellátottak részére kötelező előtakarékossági rendszert kell működtetni.
(4) A rehabilitációs intézmény fenntartója az ellátást igénybevevő foglalkoztatása érdekében az intézmény szervezeti kereteihez kapcsolódóan, vagy önállóan foglalkoztatási tevékenységet biztosító szervezetet hozhat létre. Ebben a szervezetben munkajogi jogviszony alapján foglalkoztatható az ellátást igénybevevő.
(5) A rehabilitációs intézmény legfeljebb két évig gondoskodik az ellátott utógondozásáról. Az utógondozás időtartama alatt az intézményi jogviszony nem szűnik meg, függetlenül attól, hogy nem az intézményben látják el az ellátást igénybevevőt. Az utógondozás keretében fogyatékos személyek és pszichiátriai betegek esetében – amennyiben a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek – külső gondozó, vagy külső intézményi férőhely, szenvedélybetegek és hajléktalan személyek esetében külső intézményi férőhely igénybevételét is lehet alkalmazni.
(6) Külső gondozó az a személy, aki – az utógondozás ideje alatt – a rehabilitációs intézményi ellátást igénybevevő részére saját lakásában teljes körű ellátást biztosít, illetve segíti az ellátottat önálló életvitelének kialakításában, a szükséges készségek, képességek elsajátításában, gyakorlati megvalósításában.
(7) Az intézményi külső férőhely a rehabilitációs intézményi ellátást igénybevevő részére az utógondozás ideje alatt biztosított olyan lakhatási forma, ahol a korábban ellátást biztosító rehabilitációs intézmény segítségével lehetőség nyílik az önálló életvitelre. Intézményi külső férőhely különösen a védett szállás, a védett bérlemény, a tartós albérlet.
(8) A külső gondozóra és a külső intézményi férőhelyre vonatkozó részletes szabályokat, így különösen
a) az igénybevétel feltételeit, időtartamát;
b) a rehabilitációs intézménnyel való kapcsolatot;
c) a szolgáltatás költségének elszámolását;
d) a speciális személyi, tárgyi előírásokat, feltételeket,
külön jogszabály határozza meg.
113. § (1) A rehabilitációs intézménybe történő bekerülés feltétele a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat elvégzése. A rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot végző szakértő megállapítása alapján azok az ellátást igénylők, akik a vizsgálat időpontjában nem felelnek meg a rehabilitációs intézménybe történő elhelyezés feltételeinek, de a rehabilitációra alkalmassá tehetők, ideiglenes jelleggel legfeljebb egy éves időtartamra elhelyezhetők az intézményben.
(2) Az egy éves időtartam eltelte után a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot végző szerv szakértő bevonásával megállapítja, hogy az elhelyezést igénylő alkalmas-e a rehabilitációs intézményi elhelyezésre. Amennyiben a rehabilitációs tevékenység nem lehet eredményes, abban az esetben az ellátott más típusú intézménybe történő áthelyezését kell kezdeményezni a fenntartónál, aki köteles az ellátást igénybevevőt más intézménytípusban elhelyezni.”
46. §
Az Szt. 113/A. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A felülvizsgálatra vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.”
47. §
Az Szt. 113/C. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki és egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:
“(3) A fogyatékos személyek otthonába, illetve lakóotthonába történő bekerülést megelőzően – az igénybevételi eljárás, vagy az áthelyezési eljárás során – az ellátást igénylő fogyatékos személy alapvizsgálatát el kell végezni.”
48. §
Az Szt. V. Fejezetének II. címe a következő új alcímekkel és a 113/D.-113/G. §-okkal egészül ki:
113/D. § (1) A felülvizsgálat az ellátást igénybevevők egészségi, fizikai és mentális állapotának, illetve készségeinek, képességeinek vizsgálata a részükre biztosított ellátási forma, a kialakított gondozási terv, valamint az egyéni fejlesztés megfelelősége szempontjából.
(2) A felülvizsgálat elvégzése az intézményi jogviszonyban álló személy esetében kötelező és térítésmentes. Az ellátást igénybevevő (törvényes képviselője) – a felülvizsgálat esedékességének időpontjától függetlenül – évente egy alkalommal, külön jogszabályban meghatározott térítési kötelezettség mellett kérheti a felülvizsgálat elvégzését. A felülvizsgálatot az ellátást igénybevevő személyi méltóságának tiszteletben tartásával kell elvégezni.
(3) A felülvizsgálatot a 113/A.-113/C. §-okban meghatározott intézményeken kívül a rehabilitációs ellátást nyújtó intézményekben is el kell végezni.
(4) A felülvizsgálat feltételeinek biztosításáért, a lebonyolításért, valamint az intézményben elhelyezettek vizsgálatának elvégzéséért az intézményvezető a felelős.
(5) A felülvizsgálat elvégzése a szakértői bizottság feladata. A szakértői bizottság munkáját a megyei, fővárosi önkormányzat a módszertani intézmény közreműködésével koordinálja. A felülvizsgálat, illetve a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat során a módszertani intézmények részt vesznek különösen
a) a működéshez szükséges tárgyi feltételek biztosításában;
b) a működéssel kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátásában;
c) a bizottság munkáját segítő szervezetekkel, valamint az intézményekkel történő kapcsolattartásban.
(6) A szakértői bizottság állandó tagjai
a) a megyei, fővárosi módszertani intézmény vezetője, vagy a módszertani osztályvezető;
b) a megyei, fővárosi önkormányzat kijelölése alapján a megyei, fővárosi önkormányzat szakértője.
(7) A szakértői bizottság tagjai a (6) bekezdésben foglaltakon túl
a) a fogyatékos személyek otthona, lakóotthona esetében
aa) a megyei, fővárosi pszichiáter szakfőorvos, vagy az általa javasolt, és a megyei, fővárosi önkormányzat által kijelölt, fogyatékos személyek ellátásában jártas pszichológus,
ab) a megyei, fővárosi önkormányzat által kijelölt, a fogyatékosság jellege szerinti szakgyógypedagógus;
b) a pszichiátriai betegek otthona, lakóotthona esetében
ba) a megyei, fővárosi pszichiátriai szakfőorvos, vagy az általa javasolt és a megyei, fővárosi önkormányzat által kijelölt, pszichiátriai betegek ellátásában elismert szakorvos,
bb) a megyei, fővárosi pszichiátriai szakfőorvos által javasolt, és a megyei, fővárosi önkormányzat által kijelölt klinikai szakpszichológus;
c) rehabilitációs intézmények esetében
ca) a megyei, fővárosi foglalkozás-egészségügyi szakfőorvos, vagy az általa javasolt, és a megyei, fővárosi önkormányzat által kijelölt rehabilitációban jártas szakorvos – figyelemmel az egyes intézménytípusokban ellátottakra –,
cb) a megyei, fővárosi munkaügyi központ vezetője által kijelölt, vagy az általa felkért, foglalkoztatási rehabilitációban jártas szakember.
113/E. § (1) A kijelölés, illetve annak módosítása – a munkaügyi központ által jelölt tag kivételével – a megyei, fővárosi önkormányzat közgyűlésének hatásköre.
(2) A kijelölés határozott időre, öt évre szól. A szakértői bizottsági tagság megszűnik
a) a határozott időtartam lejártával;
b) a bizottsági tag lemondásával;
c) a bizottsági tag halálával;
d) alkalmatlanság megállapításával;
e) azon munkaviszony, közalkalmazotti vagy köztisztviselői jogviszony megszűnésével, amelyre tekintettel a tagot jelölték.
(3) A szakértői bizottsági tagság megszűnése esetén hatvan napon belül dönteni kell az új tag személyéről.
(4) A szakértői bizottság tagja indokolás nélkül lemondhat bizottsági tagságáról, a lemondás határideje harminc nap.
(5) A szakértői bizottsági taggal kapcsolatos alkalmatlanság megállapítását a bizottság tagjai, a jelölésre jogosult személy, a szakértői bizottság munkájával érintett intézményvezető, vagy az országos érdekképviseleti szerv vezetője írásos indokolás benyújtásával kérheti. Az alkalmatlanság megállapításáról a kijelölésre jogosult szerv dönt.
113/F. § (1) A szakértői bizottság
a) szakértői véleményt ad az ellátást igénybevevők intézményi elhelyezésének indokoltságára, valamint a szakmai munkára vonatkozóan;
b) javaslatot tesz az intézményvezető felé egyes esetekben a gondozási terv, az egyéni fejlesztés, vagy az egyéni rehabilitációs program felülvizsgálata, módosítása iránt;
c) javaslatot tesz a fenntartó felé az ellátás szakmai tartalmára és az ellátórendszer szerkezetére vonatkozóan.
(2) Az intézményvezető a bizottság javaslatát követően szükség esetén gondoskodik a gondozási terv módosításáról.
(3) A fenntartó – amennyiben a szakértői bizottság által tett javaslat az intézményi férőhelyek tíz százalékát érintően más típusú intézményi elhelyezést javasol az ellátottak részére – megvizsgálja az intézményi szolgáltatások átalakításának szükségességét, részlegek kialakítását, vagy más típusú szolgáltatások létesítését.
(4) A fenntartó – amennyiben a szakértői bizottság javaslata alapján legalább a férőhelyek tíz százalékban lakóotthoni elhelyezés indokolt – szakmai programot készít a lakóotthoni elhelyezés feltételeinek kidolgozására.
113/G. § (1) A rehabilitációs intézménybe történő bekerülést megelőzően az ellátást igénylő rehabilitációs alkalmassági vizsgálaton vesz részt. A rehabilitációs alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a rehabilitációs intézményi ellátást igénylő képességei, készségei alapján alkalmasnak tekinthető-e a rehabilitációs programban való önkéntes részvételre.
(2) A vizsgálatot a megyei, fővárosi módszertani intézmény végzi, a módszertani intézmény vezetője által felkért szakértő bevonásával. A megyei, fővárosi módszertani intézmény által működtetett vizsgáló csoport tagjai a következő személyek:
a) a módszertani intézmény vezetője által kijelölt mentálhigiénés munkatárs, vagy pszichológus;
b) a megyei, fővárosi munkaügyi központ által delegált, a foglalkoztatási rehabilitációban jártas szakember;
c) a foglalkozás-egészségügyi szakfőorvos, vagy az általa kijelölt foglalkozás-egészségügyi szakorvos.
(3) A rehabilitációs alkalmassági vizsgálat részletes szabályait, így különösen
a) az alkalmazandó módszereket;
b) a vizsgálat lebonyolításának szabályait;
c) a szakértői vélemény tartalmát, formáját
külön jogszabály tartalmazza.”
49. §
Az Szt. 117/A. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A személyi térítési díjon felül a speciális, egyéni gyógyszerszükséglet fedezésére – akár a költőpénz terhére is – további hozzájárulás írható elő az ellátott részére.”
50. §
Az Szt. 119 §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövege (1) bekezdésre módosul:
“(2) Amennyiben az intézményi elhelyezést a gyámhivatal határozata alapozza meg, a kiskorú ellátott részére térítési díj fizetésének kötelezettsége nem írható elő. A gyámhivatal határozatában megállapított gondozási díjat – a külön jogszabályban meghatározott feltételek és eljárás alapján – a szociális intézmény részére kell átutalni.”
51. §
(1) Az Szt. 121. §-ának (2) bekezdése a következő új g)-j) pontokkal egészül ki:
[Az ellátási szerződésnek tartalmaznia kell]
“g) az ellátás igénybevételének szabályaihoz kapcsolódva különösen a tájékoztatási kötelezettség teljesítését, az e törvényben meghatározott értesítési kötelezettséget, különös tekintettel arra az esetre, ha a települési önkormányzat rendelkezik meghatározott számú férőhellyel az intézményben;
h) a panaszok érvényesítésének rendjét, az önkormányzat tájékoztatásának formáját, a panaszok kivizsgálására vonatkozó megállapodást;
i) az önkormányzat részére történő beszámolás, tájékoztatás módját, formáját, gyakoriságát, azzal, hogy az ellátást biztosító szervezetet évente legalább egyszer beszámolási kötelezettség terheli;
j) a külön jogszabályban meghatározott adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének módját, a statisztikai adatgyűjtéshez szükséges adatok rendelkezésre bocsátását.”
(2) Az Szt. 121. §-a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az alapellátást biztosító szolgáltatások esetében az ellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzat az ellátási szerződés alapján végzett feladat ellátáshoz kapcsolódóan a szolgáltatásért járó ellenérték összegét köteles meghatározni. Az ellátási szerződésben az ellenérték megfizetésével kapcsolatos eljárási kérdéseket, határidőket, elszámolási kötelezettséggel kapcsolatos feladatokat is rögzíteni kell.”
52. §
Az Szt. VI. Fejezete a következő új alcímmel és a 122/A.–122/C. §-okkal egészül ki:
122/A. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény fenntartója vagy az önállóan gazdálkodó intézmény vezetője (a továbbiakban együtt: fenntartó) az intézmény által biztosítandó egyes szolgáltatásokat intézményen kívüli szervezet igénybevételével – legfeljebb öt éves időtartamra kötött szerződés alapján – elvégeztetheti. A szerződés tárgyát nem képezheti külön jogszabályban meghatározott szociális szolgáltatási szakmai feladat.
(2) Szerződéses szolgáltatások lehetnek különösen
a) mosatás;
b) takarítás;
c) étkeztetés;
d) könyvelés;
e) karbantartási feladatok elvégzése.
122/B. § (1) A szerződéses szolgáltatások alapján kötött szerződés – függetlenül a közbeszerzés, vagy a pályáztatás alkalmazásától – tartalmazza
a) a szolgáltatást végző jogi személyiségének formája szerinti bírósági bejegyzés, vagy az egyéni vállalkozói igazolvány adatait;
b) szükség esetén az adott tevékenység végzésére jogosító hatósági engedélyt, vagy a szakképzettséget igazoló irat adatait;
c) a szolgáltatás formáját, a szolgáltatással érintett intézmény(ek) körét, valamint a szolgáltatást biztosító nyilatkozatát arra nézve, hogy a szolgáltatásra vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott szakmai követelményeket ismeri;
d) szükség esetén a titoktartási kötelezettség betartására vonatkozó nyilatkozatot;
e) a szolgáltatásért járó díj mértékére, fizetésére vonatkozó szabályokat;
f) az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére vonatkozó szabályokat;
g) szerződésszegés esetén a szolgáltatás folyamatos biztosítására vonatkozó feltételeket, illetve a kártérítés mértékére vonatkozó megállapodást;
h) a szerződés felmondásának szabályait, a felmondás határidejét, figyelemmel a szolgáltatás folyamatos biztosításának kötelezettségére;
i) a szolgáltatás alvállalkozásba adásának tilalmát kimondó rendelkezést;
j) a szolgáltatással kapcsolatosan az intézmény tájékoztatásának formáját, módját, körét, az intézmény vezetőjének jogosítványait, a szolgáltatás biztosításával kapcsolatos vitás kérdések rendezését;
k) a vitás kérdések rendezésének eljárási szabályait;
l) a szolgáltatást biztosító szervezet nyilatkozatát arról, hogy lejárt köztartozása nincs, valamint nyilatkozatot a számlaszámáról, illetve a megállapodás megkötéséhez szükséges egyéb adatokról.
(2) Amennyiben a fenntartó megállapítása szerint a szolgáltató nem megfelelő színvonalon végzi a tevékenységét, felszólítja a szolgáltatót a szerződés szerinti teljesítésre, majd kezdeményezi a szerződés felmondását.
122/C. § (1) Ha a szerződéssel érintett szolgáltatás ellenértéke nem éri el a közbeszerzési értékhatárt, az állami fenntartó pályázatot ír ki a lebonyolításra. A pályázat szövegét a helyben szokásos módon, valamint egy országos napilapban közzé kell tenni.
(2) A pályázatot elbíráló bizottság tagjai
- a fenntartó pénzügyi, illetve szakmai képviselője;
b) az érintett szociális intézmény vezetője – amennyiben több intézményt érint a szerződés, abban az esetben a fenntartó által kijelölt intézményvezető;
c) az intézmény gazdasági vezetője – több intézmény esetén a fenntartó által kijelölt gazdasági vezető, amely személy azonban nem lehet ugyanazon intézmény alkalmazottja, mint az intézményvezetők közül kijelölt személy.
(3) A pályázatok eredményéről, a bizottság döntéséről a fenntartó értesíti a pályázókat.
(4) A megállapodást írásba kell foglalni. A szolgáltatást biztosító szervezet és az intézményvezető évente egyszer köteles beszámolni a képviselőtestületnek a feladat ellátásáról, a szolgáltatás költségeiről, az esetleges panaszokról.”
53. §
Az Szt. 125. §-a a következő új c) ponttal egészül ki és egyidejűleg a jelenlegi c)–d) pontok jelölése d)–e) pontra módosul:
[A települési önkormányzat által megállapított és folyósított pénzbeli és természetben nyújtott ellátások kiadásaihoz, továbbá a rendszeres szociális segélyt kérelmező foglalkoztatásának költségeihez, valamint a helyi önkormányzatok által fenntartott személyes gondoskodás keretébe tartozó ellátási formák működési és fejlesztési költségeihez az állam]
“c) az adósságkezelési szolgáltatáshoz kötött felhasználási támogatással;”
[járul hozzá].
54. §
Az Szt. 126. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Azok az egyházi fenntartók, amelyek a Kormánnyal a szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek, személyes gondoskodást nyújtó alapellátási tevékenységük után külön jogszabályban meghatározott támogatásra tarthatnak igényt. A Magyar Katolikus Egyház a támogatás igénybevételére a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött megállapodás alapján jogosult.”
55. §
Az Szt. 127. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A nem állami, illetve egyházi fenntartónak a külön jogszabályban meghatározott, és az általa fenntartott szociális intézmény működéséhez biztosított normatív állami hozzájárulás – kivéve a kiegészítő támogatást – teljes összegét át kell adnia annak az intézménynek, amelyre tekintettel a támogatás megállapítására sor került.”
56. §
Az Szt. 132. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a bekezdés a következő új k)-l) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa]
“f) a szociális szolgáltatások és intézmények engedélyezésének és működésének részletes szabályait;”
“k) az Európai Gazdasági Térség állampolgára és az e törvényben meghatározott hozzátartozójára vonatkozó ellátások igénylésével, megállapításával, folyósításával, valamint az igényelbíráló szervek adatfeldolgozásával kapcsolatos részletes szabályokat;
l) a rehabilitációs intézményekben elhelyezettek utógondozási feladatainak részletes szabályait.”
57. §
Az Szt. 132. §-ának (2) bekezdése a következő új b)–c) és k) pontokkal egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi b)–h) pontok jelölése d)–j) pontokra módosul:
[Felhatalmazást kap a szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben szabályozza]
“b) a szociális szolgáltatások működési feltételére vonatkozó szabályait;
c) a szociális szolgáltatások szakmai feladataira vonatkozó szabályait;”
“k) az Egyházi Fenntartók Tanácsának megalakulására és működésére vonatkozó részletes szabályokat.”
58. §
(1) E törvény – a (2)–(3) bekezdésben foglalt eltéréssel – 2002. január 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény 6. §-a, 11-13. §-a; 16-22. §-a; 24. §-a; 27. §-a; 30. §-a; 34. §-a; 38. §-a; 42-45. §-a; 48. §-a; 53-54. §-a 2003. január 1-jén lép hatályba.
(3) E törvény 1. §-ának (2)-(3) bekezdése; 2-3. §-a; 7. §-ának az Szt. 41. § (2) bekezdését megállapító része; 8. §-ának az Szt. 42. §-a (2) bekezdésének d) pontját megállapító része; 56. §-ának az Szt. 132. §-a (1) bekezdésének k) pontját megállapító része a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt.
a) 42. §-ának (4) bekezdése,
b) 85. §-a,
c) 96. §-ának (2) bekezdése,
d) 98. §-a,
e) 99/A. §-a,
f) 105. §-ának (3)-(4) bekezdése,
g) 107. §-a
hatályát veszti.
(5) A települési önkormányzat az e törvény hatályba lépése előtt megállapított ápolási díjra vonatkozó jogosultságot e törvény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül felülvizsgálja. Amennyiben a felülvizsgálat eredményeként az ápolási díj megszüntetésére vagy összegének csökkentésére kerül sor, akkor az intézkedés legkorábbi időpontja a felülvizsgálatot követő harmadik hónap első napja. Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ápolási díj megállapítása iránti ügyek elbírálása során e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt.
a) 44. §-ának (1) bekezdésében a “41. § (1) bekezdésében” szövegrész helyébe a “41. § (1) –(2) bekezdésében” szövegrész;
b) a 44. §-ának (2) bekezdésében a “41. § (2) bekezdése” szövegrész helyébe a “41. § (4) bekezdése” szövegrész;
c) IV. Fejezetének “Személyes gondoskodást nyújtó ellátások” címe helyébe a “Szociális szolgáltatások” cím,
d) 58. §-ban a “önkormányzatokkal szerződéses jogviszony alapján önkormányzati feladatokat ellátó” szövegrész helyébe a ”önkormányzati feladatokat ellátó nem állami fenntartó” szövegrész,
- 92/C. §-ának (2) bekezdésében a “bentlakásos szociális intézmény” szövegrész helyébe a “tartós bentlakásos szociális intézmény” szövegrész,
f) 92/C. §-ának (5) bekezdésében a “bentlakást nyújtó egyházi és nem állami fenntartású intézmény” szövegrész helyébe a “tartós bentlakást nyújtó egyházi és nem állami fenntartású intézmény” szövegrész
lép.
(7) Az e törvényben meghatározott szakosított ellátási formák feltételeinek megszervezéséről a szolgáltatástervezési koncepcióban meghatározott ütemezés szerint fokozatosan, de legkésőbb 2008. december 31-ig kell gondoskodni.
(8) A megyei jogú város a szakosított ellátási formák megszervezéséről e törvény hatálybalépését követő öt éven belül köteles gondoskodni.
(9) A szolgáltatástervezési koncepciót a megyei, fővárosi önkormányzat 2002. december 31-ig, a települési önkormányzat 2003. december 31-ig készíti el.
(10) A felülvizsgálati bizottság tagjának jelölésére jogosult személy e törvény hatálybalépését követő harminc napon belül teszi meg a bizottság tagjainak személyére vonatkozó javaslatát.
(11) A munkaügyi központ vezetője által – a 113/D. § (7) bekezdés c)–b) pontja, valamint a 113/G. § (2) bekezdése b) pontja alapján – kijelölt személyek nevét e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül küldi meg a megyei, fővárosi önkormányzat részére.
(12) E törvény 23. §-ával megállapított Szt. 66. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést a 2002. január 1-jét követően keletkezett, új intézményi jogviszonyok esetében kell alkalmazni.
Általános indokolás
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálybalépése óta többször módosult, elsődlegesen a pénzbeli ellátásokat érintően, 1999. évben pedig a személyes gondoskodást nyújtó ellátások tekintetében. Az 1999. évi LXXIII. törvénnyel történő módosítással vette kezdetét a szociális intézményi hálózat korszerűsítése. A Javaslatban a szociális intézményi ellátásokra vonatkozó további korszerűsítési szabályok fogalmazódnak meg, az ellátottak jogvédelmét, a lakókörnyezetben történő közvetlen segítségnyújtást szem előtt tartva. Emellett helyet kaptak az egyes pénzbeli ellátások új szabályai, illetve új ellátásként bevezetésre kerül az adósságkezelési szolgáltatás. Jogharmonizációs kötelezettségeinknek eleget téve a szociális biztonsági koordináció megteremtése érdekében szükséges szabályok megalkotását is tartalmazza a Javaslat.
A Javaslat szorosan kapcsolódik a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat alapján a Közösségi Vívmányok átvételét szolgáló Nemzeti Program felülvizsgálatával kapcsolatos tevékenységhez, valamint a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat értelmében a csatlakozásig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programhoz és a program végrehajtásával összefüggő feladatokhoz.
A jogharmonizációs kötelezettség az európai közösségi jog négy alapszabadságának egyikéhez, a személyek szabad áramlásához kapcsolódik. A törvény módosítása a személyek szabad áramlása témakörön belül található szociális biztonsági koordináció, ezen belül a szociális ellátásokra vonatkozó európai közösségi jogi normákkal való összhang megteremtése érdekében szükséges.
A Javaslat a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátásokat érintően egyrészt az ápolási díjra és a rendszeres szociális segélyre vonatkozóan tartalmaz módosító rendelkezéseket, illetve egy új támogatási forma – az adósságkezelési szolgáltatás – bevezetéséről intézkedik.
Az ápolási díj törvényi szabályozására 1993-ban – az Szt. hatályba lépésével – került sor, azóta az ellátásra vonatkozó rendelkezések teljes körű áttekintésére nem került sor, csupán kisebb módosítások történtek.
A törvénymódosítás célja, hogy az ellátás jobban szolgálja a súlyosan fogyatékos és a tartósan beteg, gondozásra szoruló személyek szociális jogait, otthoni ápolásuk esélyeit, valamint az egységes jogalkalmazás elősegítését.
A Javaslat hiányt pótol a súlyosan fogyatékos és a tartósan beteg személy fogalmak meghatározásával. Új rendelkezés továbbá az ápolási díjra való jogosultság kiterjesztése azokra az esetekre, amikor a súlyosan fogyatékos ápolt nappali iskolai képzése mellett is indokolt az ellátás biztosítása. A jogosultság szélesítése összhangot teremt a Fot. rendelkezéseivel és a fogyatékos személy alkotmányos jogával.
A Javaslat új támogatási formaként vezeti be az adósságkezelési szolgáltatást. Az adósságterhek enyhítése érdekében az elmúlt években több célprogram indult, amelyek különböző lakossági hátralék kezelését célozták meg. Ezen programok hozzájárultak a családok terheinek részbeni mérsékléséhez, de hatásuk átmeneti volt, céljukat csak részben érték el.
Emiatt szükséges olyan rendszerszerű adósságkezelés kialakítása, amely a családok eladósodását komplexen kezeli és beilleszthető az önkormányzatok szociális tevékenységébe. A Javaslat szerint az adósságszolgáltatás olyan új ellátási formaként kerül bevezetésre, amely a pénzbeli támogatást összekapcsolja a háztartás gazdálkodására, fogyasztási szerkezetének átalakítására, jövedelemszerző képességének javítására irányuló adósságkezelési tanácsadással. A Javaslat emellett összhangot teremt az adósságkezelés és a már jelenleg is szabályozott, a háztartás folyó havi kiadásait csökkentő lakásfenntartási támogatás között.
A Javaslat a szociális intézményrendszer vonatkozásában tovább folytatja azt a korszerűsítési programot, amely 1999 évben vette kezdetét. Az intézményfejlesztési program elsősorban a humanizált szolgáltatások erősítését, az ellátottak jogvédelmének intézményesített hátterét, valamint rugalmasabb, hatékonyabb rehabilitációs tevékenység biztosítását tűzi ki célul. A módosításban megjelenő szabályok ezeknek a célkitűzéseknek kívánnak megfelelni azzal, hogy növelik az intézményeket fenntartók felelősségét, ugyanakkor segítséget nyújtanak a rugalmasabb ellátás-szervezési technikák bevezetésére, alkalmazására is. A módosítással mintegy 700.000 fő ellátására hivatott intézményi szektor egy komplex, egymásra épülő minőségi szolgáltatást nyújtó szakterületté válik.
Az alapellátási feladatok körében az idősek ellátásán túlmenően a településeknek a helyben élő fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalan személyek ellátását is biztosítani kell. A törvénymódosítás alapján a pszichiátriai betegek esetében bevezetésre kerül a közösségi gondozási módszer, a fogyatékos személyek részére pedig a támogató szolgálat. A falugondnoki szolgáltatásnál meghatározásra kerül a szolgáltatás alapfeladata és új fogalommal jelenik meg a tanyagondnoki ellátás, amely a külterületi lakott helyen élőket segíti.
Az egyes szakosított ellátási formákat érintően módosulnak a pszichiátriai betegek otthonába történő bekerülési feltételei, változnak a rehabilitációs intézmények gondozási feladataival kapcsolatos követelmények. Ahhoz, hogy az intézményi ellátást igénybevevők közül csak azok kerüljenek be bentlakásos intézménybe, akik valóban erre az ellátásra szorulnak, bevezetésre kerül a felülvizsgálat intézményrendszere és a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat.
Az intézményi szolgáltatások vonatkozásában megerősítésre kerül a szervezeti és szakmai integráció, különösen az alapellátás feladatait illetően a családsegítő és gondozási központok javasolt összevonásával, illetve az azonos feladatot ellátó intézmények egy szervezeti keretben történő működtetésével.
Bevezetésre kerül az ellátottjogi képviselő intézménye és megtörténik a szociális intézményben elhelyezettek jogainak szabályozása is. A jogok körének meghatározása során figyelemmel voltunk az elmúlt években született ombudsmani jelentések tartalmára. A törvénymódosítás konkrét garanciális szabályokat tartalmaz a jogok érvényesítésére, pontos tartalmuk meghatározására. A tervezet külön sorolja fel az egyes ellátotti csoportok speciális jogaira vonatkozó szabályokat.
A módosítás elfogadása esetén hatékonyabb szociális intézményrendszer jön létre, amelyben korszerűsödnek az intézményi feltételek és a gondozási módszerek.
A Javaslat a tartalmi módosításokon túl olyan pontosító rendelkezéseket is tartalmaz, melyek a jogalkalmazás során felmerült problémák rendezését célozzák.
Az 1. §-hoz
A Javaslat az Szt. személyi hatályának kiterjesztéséről rendelkezik. Így a jövőben a törvény hatálya alá tartoznak a magyar állampolgárokon, a bevándoroltakon és a menekültként elismert személyeken túl a letelepedési engedéllyel rendelkező személyek is. A Javaslat kiterjeszti továbbá a személyi hatályt a szociális biztonsági rendszereknek a munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben foglaltakra figyelemmel a Szt.-ben szabályozott pénzbeli szociális ellátások közül az időskorúak járadéka és az alanyi jogon járó ápolási díj vonatkozásában is. A jogkiterjesztés az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) állampolgárát és – meghatározott feltételek mellett – harmadik állambeli hozzátartozóját érinti.
Az időskorúak járadéka mint a járulékfizetésen alapuló öregségi ellátásokat kiegészítő, pótló juttatás az 1408/71. EGK tanácsi rendelet hatálya alá tartozik, ezért szükséges az Szt. személyi hatályának kiterjesztése. Az ápolási díj, mint betegségi és családi ellátás szintén az 1408/71 EGK tanácsi rendelet hatálya alá tartozik. Ezért az Szt. személyi hatályát az alanyi jogon biztosított ápolási díj esetében is indokolt kiterjeszteni. Az ún. méltányosságból megállapított ápolási díj, mivel a jogosultság mérlegelésen alapul, nem tartozik a jogharmonizáció körébe.
Az Szt. személyi hatályának kiterjesztésével összefüggésben indokolt az értelmező rendelkezéseknek a kiegészítése. Az Szt. hatálya alá kizárólag a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező életvitelszerűen itt tartózkodó EGT csatlakozott tagállam állampolgára és a harmadik állambeli hozzátartozója tartozik.
Ez a rendelkezés az Szt. személyi hatályának kiterjesztésével összhangban az időskorúak járadékára való jogosultak körébe sorolja az EGT állampolgárát és harmadik állambeli közeli hozzátartozóját (egyeneságbeli rokonát, házastársát).
Az időskorúak járadéka – hasonlóan az Szt. egyéb ellátásaihoz – csak a Magyarországon életvitelszerűen tartózkodó állandó lakóhellyel rendelkező személyeket illeti meg. Indokolt a rendelkezések kiegészítése oly módon, hogy nem jár időskorúak járadéka annak a személynek, aki Magyarországról más államba helyezi lakóhelyét.
A Javaslat pontosítja az aktív korú nem foglalkoztatott személyek rendszeres szociális segélyére, valamint az önkormányzat által szervezett foglalkoztatására vonatkozó rendelkezéseket.
A rendszeres szociális segélyre való jogosultság megszerzéséhez előírt együttműködési kötelezettség tartalma – a jogbizonytalanság elkerülése érdekében – oly módon kerül meghatározásra, hogy az együttműködésre mind a kérelem benyújtásakor, mind a segély folyósításakor azonos szabályok vonatkoznak.
Az önkormányzat foglalkoztatási kötelezettségének pontosításával és a közcélú munka fogalmi meghatározásával jogértelmezési zavart old fel az Szt. 37/A. §-a (6)–(7) bekezdésének újraszabályozása. Egyértelművé válik, hogy közcélú munka a segélyre való jogosultság megszerzéséhez előírt együttműködés illetve a segély folyósításának időtartama alatt is szervezhető.
Pontosításra kerülnek továbbá a segélyre való jogosulatlanság illetve a segély megszüntetésének esetei. Indokolt kimondani azt, hogy az a személy is együtt nem működőnek minősül, akinek az együttműködés keretében felajánlott foglalkoztatása rendkívüli felmondással – azaz önhibájából szűnik meg. Ezáltal azokat, akik csak látszólag tesznek eleget együttműködési kötelezettségüknek, azonos szankció sújtja az együttműködést nem teljesítő személyekkel. Joghézagot pótol az a rendelkezés, hogy a nappali tagozaton tanulmányokat folytató illetve képzési támogatásban részesülő személyeket nem illeti meg a rendszeres szociális segély. Mivel erre az ellátásra – meghatározott feltételek mellett – a tartósan munkanélküli személyek jogosultak, azok akik nappali tagozaton tanulnak nem minősülnek munkavállalásra képes aktív korú nem foglalkoztatottnak.
A hajléktalan személyek esetében a rendszeres szociális segély megállapítására, folyósítására vonatkozó speciális szabályokkal összhangban indokolt meghatározni a foglalkoztatás szervezésére kötelezett önkormányzatot. Ebben az esetben is alkalmazható az az általános alapelv, hogy a foglalkoztatást a rendszeres szociális segélyt megállapító önkormányzat biztosítja. A fővárosi hajléktalanok esetében tehát a foglalkoztatást a fővárosi önkormányzatnak kell végezni, melyhez közcélú munka szervezése esetén a fővárosi önkormányzat részére biztosítani szükséges a foglalkoztatási támogatást.
A javasolt módosítás az ápolási díjra való jogosultság feltételeit nem érinti. A Javaslat az Szt. személyi hatályának a jogharmonizáció érdekében történő kiterjesztésével összhangban az ápolási díjra jogosultak körét kibővíti az EGT állampolgárával illetve az EGT állampolgárt ápoló harmadik állambeli hozzátartozójával.
Az Szt.-nek az ápolási díjra vonatkozó rendelkezései – az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának ajánlására figyelemmel – kiegészülnek a súlyosan fogyatékos és tartósan beteg személy fogalmával.
A súlyos fogyatékosság meghatározására a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvénnyel összhangban kerül sor.
A tartósan beteg személy definíciója az ápolás, gondozás szükségességének kimondása mellett, annak időtényezője vonatkozásában kerül meghatározásra. A javasolt rendelkezés szerint az ápolási díjra való jogosultság szempontjából akkor tartós a betegség, ha az előreláthatóan legalább három hónapig fennáll. Ennél rövidebb időtartamú ápolás esetén ugyanis nem indokolt rendszeres jövedelempótló ellátás biztosítása, mivel szociális rászorultság esetén más formában is nyújtható támogatás.
Az ápolási díj esetében általános alapelv, hogy az ápolt intézményi elhelyezése esetén a hozzátartozó nem jogosult az ellátásra. A Javaslat az egységes jogalkalmazás érdekében pontosítja azoknak az intézményeknek a körét, amelynek igénybevétele kizárja az ápolási díjra való jogosultságot.
Új rendelkezés az ápolási díjra való jogosultság kiterjesztése azokra az esetekre, amikor a súlyosan fogyatékos ápolt nappali iskolai képzése – ideértve a felsőoktatási intézményt is –nem egésznapos elfoglaltságot jelent, vagy az ápoló folyamatos jelenlétének közreműködésével segíthető elő. Jelenleg ugyanis, ha az ápolt kettő hónapot meghaladóan bármilyen nevelési-oktatási intézményi ellátásban részesül, a hozzátartozó nem jogosult az ellátásra. A jogosultság szélesítése összhangot teremt az 1998. évi XXVI. törvény rendelkezéseivel, a fogyatékos személy alkotmányos jogának érvényesítését szolgálva.
A Javaslat kiegészíti és pontosítja az ápolási díj folyósításának megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá megfogalmazást nyert az ápolt halála esetén követendő eljárás. Az ápolt halála esetén méltányos megoldást kínál a Javaslat azzal, hogy az ápolási díj megszüntetésére csak két hónap elteltével kerül sor, amely az új élethelyzetre való felkészülést hivatott elősegíteni.
A súlyos fogyatékosság és a tartós betegség meghatározásával összhangban újraszabályozásra kerül azoknak az orvosi dokumentumoknak a köre, mellyel az állapot igazolható. A Javaslat meghatározza továbbá az igazolás, illetve szakvélemény kiadására jogosult orvost. Megállapításra kerülnek a felülvéleményezésre az ellátásra való jogosultság felülvizsgálatára vonatkozó szabályok is.
A Javaslat szerint 2003. január 1-jétől új ellátási formaként kerül bevezetésre az adósságkezelési szolgáltatás. Az adósságkezelési szolgáltatás két elemű ellátás: egyrészt tanácsadás nyújtása, másrészt természetben nyújtott támogatás. Az ellátást csak a lakhatással összefüggő hátralékot felhalmozott családok vehetik igénybe, vagyis a szociális ellátás továbbra sem kívánja kezelni a magánszemélyek valamennyi adósságtípusát. Maghatározásra kerülnek a szolgáltatás igénybevételének jogosultsági feltételei: adósság mértéke, jövedelmi határ, lakásnagyság. Az adósságkezelés igénybevétele csak saját tehervállalás mellett lehetséges, így a támogatás mértéke nem haladhatja meg az adósság 75 %-át, de legfeljebb 200 eFt lehet. Annak biztosítékául, hogy az adósságkezelés ideje alatt újabb lakáscélú hátralék ne keletkezzen, a Javaslat kötelezően előírja, a lakásfenntartási támogatás megállapítását is. Az adósságkezeléssel kapcsolatos helyi szintű szabályok – például helyben elismerhető lakásnagyság és minőség – megalkotása az önkormányzatok feladata.
A 13-14. §-okhoz
A szociális alapellátás a rászorulók saját lakásán, lakókörnyezetében történő segítségnyújtást jelenti, olyan alapvető szolgáltatások biztosításával, mint az étkeztetés, vagy a házi segítségnyújtás, illetve családsegítés. A hatályos szabályozás rendkívül szűk körű rendelkezéseket tartalmaz e tekintetben, ezért a módosítás pontosabban meghatározza az alapellátás részletes feladatait, illetve az ellátást igénylő csoportokat. A szociális szolgáltatások működésében jelentős feladatot vállalnak az egyházak, nem állami fenntartók. A folyamatos szakmai kapcsolattartás és véleménycsere érdekében indokolt az Egyházi Fenntartók Tanácsának működtetése, amely a szociális és családügyi miniszter javaslattevő, véleményező, konzultatív segítője szakmai kérdésekben.
A Javaslat az Egyházi Fenntartók Tanácsának létrehozásáról rendelkezik abból a célból, hogy az egyházi szociális intézményekben biztosított speciális gondozási feladatok, módszerek, finanszírozási kérdések tekintetében a szociális és családügyi miniszter véleményező, javaslattevő és tanácsadó szerveként járjon el.
A Javaslat meghatározza a szociális rászorultak körét, öt csoportot kiemelve (időskorúak, fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalan személyek). A Javaslat szerint az alapellátás feladata a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban, lakókörnyezetükben történő segítségnyújtás, annak érdekében, hogy önálló életvitelük fenntartható legyen. Emellett fontos szerepet játszik, hogy a szolgáltatónak segítséget kell nyújtania a rászorulók számára egészségi, mentális állapotukból, vagy más okból származó problémáik megoldásában. A személyre szóló gondozás megvalósítása érdekében pedig a szolgáltatást végző személy gondozási tervet készít.
A Javaslat meghatározza a falugondnoki szolgáltatás célját és feladatát, valamint az Szt. rendelkezéseit összhangba hozza a költségvetési törvény szabályaival, mivel ez utóbbi tágabb körben engedte a normatíva igénybevételét. A Javaslat tanyagondnokként határozza meg a külterületi, vagy egyéb belterületi lakott helyen élők ellátást végző szolgáltatót, és rögzíti, hogy 70-600 fő közötti lakosságszám esetén lehetséges e szolgáltatás(ok) megszervezése.
A 18-19. §-okhoz
A Javaslat az egyes rászorulti csoportok részére biztosítja a saját lakóhelyükben történő étkeztetés lehetőségét, valamint az ezen csoportokról való gondoskodást házi segítségnyújtás keretében. A Javaslat célja az, hogy pontosan meghatározza az ellátást igénybevevők lehetséges csoportjait, szabályozva azt, hogy valamennyi rászoruló részére igénybe vehető a szolgáltatás.
A családsegítő szolgáltatás keretében különválasztásra kerültek az ún. általános és speciális segítő feladatok. Az általános segítő szolgáltatás elsősorban a hatályos törvényben meghatározott tevékenységeket jelenti, míg a speciális szolgáltatást különösen a tartós munkanélküliek, az adósságterhekkel, lakhatási problémákkal küzdők, valamint egyes speciális csoportok részére kell megszervezni. Különösen fontos speciális szolgáltatás az ifjúsági tanácsadás, a kábítószer problémákkal küzdők, valamint a roma népesség segítése. A Javaslat felhatalmazást ad a települési önkormányzat részére, hogy rendeletben határozza meg a speciális szolgáltatások körét.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy mikor lehet a kiskorú személyek részére a szolgáltatásokat a családsegítés keretében biztosítani, azaz ha a kiskorú családtagjának ellátása is az általános segítő szolgáltatás keretében indult, vagy a kiskorú érdekei megfelelően biztosíthatók. A megjelölteken kívül a gyermekjóléti szolgáltatás feladata az ellátás. Kisebb településeken viszont, ahol a lakosságszám és gyermekszám miatt nem indokolt önálló intézmény működtetése, a családsegítés magában foglalhatja az általános segítő szolgáltatás együttes feladatait is.
A Javaslat részletezi az egyes alapellátási szolgáltatások, valamint a speciális szolgáltatások tartalmát, valamint azokat a módszereket, amelyeket egyes rászorulti csoportok ellátása érdekében alkalmazni kell. Így külön kiemelésre került a pszichiátriai betegek esetében az ún. közösségi ellátás, míg a fogyatékos személyek esetében a támogató szolgálat. A Javaslat szerint a közösségi ellátás komplex segítő szolgáltatás, amelynek keretében történik meg a pszichiátriai betegek szociális ellátása, azzal a követelménnyel, hogy folyamatos kapcsolattartás valósuljon meg a pszichiátriai (egészségügyi) ellátás és a szociális szolgáltatás között. Ezáltal lényegesen javítható a pszichiátriai betegek krízishelyzetei esetén alkalmazható intézkedések hatékonysága, valamint a prevenciós tevékenység. A támogató szolgálat esetében lényeges a személyre szóló, egyéni szükségletekhez igazodó szolgáltatás, amely az önálló életvitel fenntartását, valamint egyes közszolgáltatások elérését könnyíti meg, elsődlegesen a fogyatékos személyeknél. A támogató szolgálat esetében is alapkövetelmény más intézményekkel, szolgáltatókkal való együttműködés kialakítása. Ez szintén az ellátás komplexitásának követelményét fogalmazza meg, amikor is a szociális szolgáltatás hatékonyságának javítása érdekében kerül sor az együttműködésre.
Szigorúbb feltételeket határoz meg a Javaslat a szenvedélybetegek ellátásához kapcsolódóan, a segítségnyújtás feltételévé téve, hogy terápiás vagy egyéb mentális szolgáltatásban vegyen részt a szociális alapellátást igénylő, vagy ha korábban már intézményi ellátásban részesült, a saját lakókörnyezetbe történő visszakerülés esetén történjen segítségnyújtás.
A 23. §-hoz
A Javaslat az egyén állapotához igazodó ellátások biztosítása érdekében gondozási terv készítésének kötelezettségét írja elő, amely eszköze az ellátottak állapotkövetéséhez kapcsolódó események dokumentálásának az intézményben. A gondozási terv kidolgozására, vezetésére vonatkozó részletes szabályok végrehajtási rendeletben kerülnek szabályozásra. A Javaslat meghatározza, hogy a tartós bentlakásos elhelyezést nyújtó intézmények igénybevétele során ki tekinthető szociálisan rászorultnak. A Javaslat két mutatót használ a szociális rászorultság megállapításához. Egyrészt az ellátást igénylő jövedelmi helyzetét, másrészt a gondozásra-ápolásra való rászorultságot. Jövedelmi szempontból szociálisan rászorultnak az a személy tekinthető, akinek havi jövedelme az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének háromszorosát nem haladja meg. A gondozásra-ápolásra való rászorultság eseteit a Javaslat ugyancsak meghatározza, ezek elsődlegesen az önellátási képesség hiányához kapcsolódnak.
A Javaslat külön határozza meg az átlagot jóval meghaladó minőségű szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódó rászorultságot is. Ha az ellátást igénylő az átlagot jóval meghaladó minőségű szolgáltatást kíván igénybe venni, ez esetben szociálisan rászorultnak akkor számít, ha az általa fizetendő egyszeri hozzájárulás összege nem több mint kettő millió forint.
A szociális szolgáltatások igénybevétele tekintetében eddig még nem került sor a szociális rászorultság definiálására. A szabályozás egyértelművé teszi, hogy a tartós bentlakásos intézményi szolgáltatások igénybevételénél nagyon fontos a gondozási szükséglet fennállása, amelynek megléte többféle élethelyzetből adódhat, de függ attól is, hogy mennyiben ápolási, gondozási, vagy rehabilitációs szükségletről van szó. A jövedelmi határ megállapítása a jelenleg intézményben elhelyezettek átlagos jövedelmének figyelembevételével történt, alkalmazva a pénzbeli ellátásoknál használatos mérőszámot, illetve figyelembe véve az egyszeri hozzájárulás összegét is.
Az időskorúak ellátása során fontos az ún. demencia kórképben szenvedők speciális ellátásához szükséges feltételek biztosítása. A Javaslat vagy külön részleg kialakítását, vagy külön gondozási csoport létrehozásának kötelezettségét írja elő tekintettel arra, hogy ezen ellátottak speciális gondozást és fokozottabb odafigyelést igényelnek.
A Javaslat szerint pszichiátriai betegek otthonába az időskorú, vagy egyéb szellemi leépülésben, a súlyos antiszociális, közösségi együttélésre képtelen személyiségzavarban, illetve a szenvedélybetegségben szenvedő személy csak akkor vehető fel, ha az intézmény ezen alapbetegségekkel összefüggésben is képes szolgáltatást nyújtani. Ezen intézménytípusokba történő elhelyezésnél fontos kritérium az is, hogy az igénylő akut gyógyintézeti kezelésre ne szoruljon, továbbá ne legyen veszélyeztető állapotú. Ellenkező esetben ugyanis gyógyintézeti kezelésnek kell megelőznie az intézményi elhelyezést az ellátott állapotának stabilizálása érdekében. A Javaslat szerinti szabályozással a pszichiátriai betegek esetében elhatárolásra kerülnek az egészségügyi és a szociális ellátás feladatai.
A Javaslat a szenvedélybetegek otthonában történő elhelyezést megelőzően is előírja orvosi – addiktológus vagy pszichiáter – szakvélemény beszerzésének a kötelezettségét annak érdekében, hogy csak a szociális ellátás keretei között gondozhatók kerüljenek be intézménybe.
Régóta komoly szabályozási hiányosságot jelentett az, hogy a halmozottan sérült fogyatékos gyermekeket nem lehetett nappali intézményben elhelyezni, mivel a nappali intézmény eredeti funkciója (önkiszolgálásra részben képes, csak nappali felügyeletre szorulók) nem tette ezt lehetővé. Ugyanakkor egyre több olyan család vállalja saját otthonában a súlyos, halmozottan sérült gyermek ellátását, akik nappal munkát vállalnának, ha megoldható lenne hozzátartozójuk elhelyezése. Figyelemmel e körülményre a Javaslat előírja, hogy amennyiben a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek, a halmozottan fogyatékos személy részére is biztosítható szolgáltatás a nappali ellátás keretében.
A Javaslat az átmeneti elhelyezést biztosító intézményekre vonatkozóan tartalmaz pontosító rendelkezéseket, a pszichiátriai betegek átmeneti otthonát külön szerepeltetve a szenvedélybetegek átmeneti otthonától, mivel mindkettőben más-más az ellátottak köre.
A Javaslat az eddiginél differenciáltabbá teszi a lakóotthonok típusait, valamint a lakóotthoni ellátás formáit. A fogyatékos személyek és pszichiátriai betegek lakóotthona mellett a lakóotthonok új típusaként megjelenik a szenvedélybetegek lakóotthona. A Javaslat az egyes lakóotthontípusok tekintetében differenciált ellátást vezet be. Így a fogyatékos személyeket ellátó lakóotthonok rehabilitációs vagy ápoló-gondozó célú, a pszichiátriai és szenvedélybetegek lakóotthonai pedig rehabilitációs célú lakóotthonok lehetnek.
A szenvedélybetegek lakóotthona ezen ellátotti csoport rehabilitációjának erősítése miatt került meghatározásra. A szenvedélybetegek esetében is elsődleges cél az önálló életvitel feltételeinek megteremtése, melyhez hatékonyabb gondozási lehetőséget ad a lakóotthoni forma.
A fogyatékos személyeket ellátó lakóotthonok az ellátást igénylők állapotának súlyossága szerint rendkívül sokfélék. Az első lakóotthonokban (1996-1997. években) civil szervezeti kezdeményezésre főként a családban már tovább nem gondozható, folyamatos ápolásra szorulókat helyezték el. Az állami fejlesztések 1998 évtől elsődlegesen az intézményi formából rehabilitálható, önálló életvitelre felkészíthető fogyatékos személyek részére létrehozott lakóotthonokat preferálták az “anyaintézmény” férőhelyszámán belül, a zsúfoltság csökkentése mellett. Így a gyakorlatban két típusú lakóotthon működik, melyeknek szakmai-személyi feltételei is eltérő szabályozást igényelnek. A lakóotthon ugyanis szolgálhat olyan célt, amikor kisebb közösségben, humanizált környezetben, kisebb létszámmal kerül sor a teljes körű ellátásra (ápoló-gondozó típusú lakóotthon), illetve az önálló életvitelhez szükséges feltételek, készségek elsajátítása, és ezáltal a teljes önállóság elérése valósul meg (rehabilitációs célú lakóotthon). Így a fogyatékos személyek ellátásában indokolt az ápoló-gondozó jelleg és a rehabilitációs jelleg elkülönítése. A pszichiátriai betegek és a szenvedélybetegek esetében viszont nem igény ez a differenciált ellátás. A pszichiátriai, illetve a szenvedélybetegek lakóotthona által nyújtott ellátás célja a rehabilitáció, illetve az önellátás. A Javaslat szerint lakóotthonba intézményből csak olyan személy kerülhet, aki felülvizsgálatban vett részt és az egyéni fejlesztés eredményeként indokolt a lakóotthoni elhelyezése. Ez tehát feltételezi, hogy az ellátást igénybevevő alkalmas, vagy alkalmassá tehető az önálló életvitelre. Az új szabályok lehetőséget adnak arra is, hogy családból kerüljenek be rászoruló személyek lakóotthonba.
A szervezeti integráció fontos új eleme a módosításnak. A hatályos szabályok szerint ugyanis minden egyes ellátási formánál külön-külön meg kell felelni a tárgyi-személyi feltételekre vonatkozó előírásoknak. A szervezeti integráció azonban lehetőséget biztosít arra, hogy bizonyos feltételek esetében egyszerűsíteni lehessen a teljesítést, átcsoportosítást lehessen végrehajtani, és ezáltal könnyebben teljesíthetőek legyenek a szakmai követelmények.
Az integrációban működő ellátási formáknak elsődleges szakmai haszna abban mutatkozik meg, hogy az ellátást igénylő szükségleteihez igazodóan tud az intézmény szolgáltatást biztosítani, képes a változó élethelyzetekhez igazodni (például, ha egy idősek klubjába járó személy megbetegszik, házigondozást, étkeztetést tud számára szervezni). Az integráció pénzügyi-gazdasági haszna pedig az azonos tartalmú működési, irányítási feladatok egy szervezetben történő ellátását, a költségek összehangolását eredményezhetik.
A Javaslat nevesíti a horizontális integrációt, amelynek lényege, hogy több ellátási típus egy intézményen belül kerül megszervezésre, illetve a vertikális integrációt, amelynek lényege, hogy az alap-, nappali és bentlakásos intézmények egymásra épülnek.
A vertikális integráció tipikus esete a gondozási központ, amennyiben a központ bentlakásos intézményt is működtet, vagy a szociális szolgáltató központ, amikor a családsegítő szolgálat és gondozási központ alapellátási feladatai egy szervezetben működnek. Ennek az integrációnak különösen a 2000 lélekszám alatti településeken van nagy jelentősége, mivel a rászorulók szociális segítsége komplex szolgáltatás keretében biztosítható leghatékonyabban.
A horizontális integráció tipikus esetei a Javaslat alapján:
- a tiszta profilú intézmény,
- a részlegek,
- a vegyes profilú intézmény,
- valamint az integrált intézmény.
A Javaslat szerint a részlegek, a vegyes profilú intézmény, illetve az integrált intézmény esetében a tárgyi, személyi feltételek vonatkozásában külön jogszabály speciális feltételeket megállapíthat ugyan, azonban a Javaslat az egy főre jutó lakóterület nagysága, az egy lakószobában elhelyezhető személyek száma, az egyes szakdolgozói munkakörök tekintetében eltérést nem enged.
A Javaslat két speciális rendelkezést tartalmaz az integráció körében:
- egyrészt az elsősorban fekvő, folyamatos és intenzív gondozást, ellátást igénylő személyek esetében ún. intenzív gondozást biztosító részleg alakítható ki, tekintettel a fokozottabb ellátási igényeikre,
- másrészt a Javaslat ún. speciális intézmények létrehozásának kötelezettségét írja elő a speciális egyéni ellátást igénylő személyek részére (különösen akik súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutatnak, magatartászavart tanúsítanak, és ezért egy nagyobb létszámú közösségben nem gondozhatók).
A Javaslat a megyei, valamint az országos, illetve a regionális hatáskörrel rendelkező módszertani intézmények esetében a hatályos rendelkezést kiegészíti azzal, hogy a kijelölt módszertani intézmény vezetőjének kinevezéséhez, felmentéséhez a Szociális és Családügyi Minisztérium egyetértése szükséges. A Javaslat meghatározza továbbá a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet feladatait.
A Javaslat az ellátási kötelezettség körében pontosító szabályokat tartalmaz, elsősorban a megye és a megyei jogú város feladatai tekintetében. A megyei jogú város feladatait a Javaslat az alapellátás biztosításában, továbbá az idősellátás és a lakossági igényekre alapozott két további intézménytípus feladatainak ellátásában jelöli meg. Ezzel a jelentős lakosságszámú megyei jogú városok feladatai egyértelműen körülírtak, egyben a megyei önkormányzatok ellátási kötelezettségéből fakadó feladatai is csökkennek.
Fontos feladatot jelent és hiányt pótol a Javaslat a helyi önkormányzat részére megfogalmazott ún. szolgáltatás-tervezési koncepció elkészítésének kötelezővé tételével. A települési lakosság érdekében igen fontos, hogy tervezett, kiszámítható, garantált szolgáltatások álljanak rendelkezésre, amelyek kialakítását a helyi szükségletekre alapozzák. A Javaslat a 2000 fő feletti lakosú településeknél kötelezően írja elő a koncepció készítést úgy, hogy a legfontosabb tartalmi elemeket is rögzíti. Emellett egy széleskörű egyeztetési kötelezettséget ír elő az intézményvezetőkkel, a kisebbségi önkormányzatokkal, a működő közalkalmazotti tanácsokkal, egyházi intézményekkel, továbbá a megyei, fővárosi önkormányzat esetében a legalább 50 fő ellátását biztosító nem állami szervezetekkel.
A megyei önkormányzat és a megyei jogú város koncepcióját külön, az egyeztető bizottságban is meg kell tárgyalni. A Javaslat az egyeztetésre vonatkozó eljárási szabályokat is tartalmazza.
A Javaslat a szolgáltatás-tervezési koncepció bevezetésével összefüggésben rendezi a szociális intézmény állami fenntartójának a feladatát.
A Javaslat szerint a tartós bentlakást nyújtó szociális intézmény egyházi és nem állami fenntartója az intézmény működőképességének biztosítására meghatározott mértékű elkülönített pénzösszeget bankszámlán köteles elhelyezni. Ez az eljárás nem új intézkedés bevezetését, hanem a “tartalékalap-képzés” szabályainak módosítását jelenti. Az elkülönítés mértékét a módosítás nem érinti. A módosítás a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénnyel való összhang megteremtését is célozza.
A Javaslat a személyes gondoskodást végző személyek továbbképzési és szakvizsga kötelezettségével kapcsolatban tartalmaz kiegészítő rendelkezéseket. Egyrészt kiterjeszti a javítóintézetekben szakmai munkát végzőkre is a továbbképzési előírásokat, másrészt a szociális szakvizsga letételére jogosultak köre törvényi szinten kerül meghatározásra. Ezzel egyidejűleg megteremtődik a továbbképzési kötelezettség teljesítéséhez, valamint a szakvizsga letételéhez kapcsolódó elismerés, illetve nem teljesítés következményének szabályozása. A szociális szakvizsgázott személyt – függetlenül attól, hogy munkaviszony vagy közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott – a szakvizsga letételét követő harmadik hónap első napjától ennek figyelembevételével kell besorolni.
A továbbképzési előírásoknak eleget tevő személyt anyagi elismerésben kell részesíteni, amelynek összege egyhavi bérével megegyező. A törvénytervezet rendelkezik arról is, hogy annak a dolgozónak viszont megszüntethető a munkaviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya, aki a továbbképzésre rendelkezésre álló 7 év alatt ezen kötelezettségének önhibájából nem tett eleget.
A Javaslat a pszichiátriai betegek ellátását biztosító bentlakásos intézményi szolgáltatás bíróság általi kötelező elrendelésének eseteit határozza meg, illetve az intézményi jogviszony alapját a bíróság kötelező intézeti elhelyezést kimondó döntésére alapozza az érintett körben, nem pedig az intézményvezető, továbbá az ellátást igénylő, vagy törvényes képviselője közötti megállapodásra.
A Javaslat – más szakterületekhez hasonlóan – átfogóan rendezi a szociális szolgáltatást igénybevevő ellátottak jogait. E jogok egy része általános jellegű, valamennyi intézménytípusban ellátott személyt érint, más része csak egyes ellátotti csoportokra vonatkozik. Az általános jogok szabályozása mellett a szociális szolgáltatásokra vonatkozó sajátos jogok is meghatározásra kerültek.
Konkrétabban a Javaslat szabályozza:
- az intézmény működésével kapcsolatos információhoz való jogot,
- az alapvető emberi jogok védelmét,
- az ellátással kapcsolatos adatok védelmét,
- a tulajdonnal való szabad rendelkezés jogát, azok megőrzését, elhelyezését a szolgáltatás igénybevételének ideje alatt,
- a szabad mozgás jogát,
- a családi kapcsolatok fenntartását, látogatók fogadásához való jogát,
- segítségnyújtást a személyes ügyekben,
- általános panaszjogot.
Ellátottjogi szempontból kiemelt jelentőségű az egyes ellátotti csoportok speciális jogainak meghatározása. Így az intézményben elhelyezett pszichiátriai betegek esetében – összhangban az egészségügyről szóló törvénnyel – a szabad mozgást korlátozó intézkedések nevesítése, valamint a korlátozáshoz kapcsolódó eljárási kérdések szabályozása; a fogyatékos személyek esetében – összhangban az esélyegyenlőségi törvénnyel – az akadálymentes környezet biztosításához való jog, az önrendelkezéshez való jog; a hajléktalan személyek esetében az emberi méltóság biztosításának kimondása; a szenvedélybetegek esetében a személyiségvédelem joga.
A korlátozó eljárás kontrolljának garanciájaként a Javaslat kimondja, hogy a korlátozó eljárás alkalmazásáról az ellátottjogi képviselőt hivatalból értesíteni kell, valamint, hogy az ellátott vagy törvényes képviselője a fenntartóhoz fordulhat a korlátozás indokoltságának vizsgálata céljából.
A Javaslat új jogvédelmi szervként jeleníti meg az ellátottjogi képviselőt, akinek elsődleges feladata, hogy az ellátottakat, a dolgozókat tájékoztassa az ellátotti jogokról, valamint képviselje az ellátottak jogait egyes fórumok előtt. A Javaslat részletesen meghatározza az ellátottjogi képviselő feladatait. Ezen szabályozás elsősorban az egyéni jogvédelem eszközeit állítja előtérbe.
Az ellátottjogi képviselő a módszertani intézmény keretében fejti ki tevékenységét, munkáltatója a módszertani intézmény, azonban a kinevezéséhez és a felmentéséhez a Szociális és Családügyi Minisztérium egyetértése szükséges. Az ellátottjogi képviselők szakmai felügyeletét is a Minisztérium látja el.
A Javaslat tartalmazza a szociális szolgáltatást végzők jogait, elsődlegesen a fenntartó, a munkáltató által kötelezően biztosítandó feltételeket, a munkavégzéshez kapcsolódó megbecsülést, személyiségi jogaik védelmét. Meghatározásra kerültek azok a munkakörök, amelyekben a munkavállalók közfeladatot ellátó személynek minősülnek, illetve kötelező szabályként került megfogalmazásra a bentlakásos intézmények esetében a veszélyhelyzet kezelésére vonatkozó belső utasítás kidolgozása.
Az Szt. a megyei módszertani intézmény kötelezettségévé teszi ismertető készítését a megye területén működő szociális intézményekről. A Javaslat az ismertető tartalmával szembeni követelményként fogalmazza meg az ellátottjogi képviselő személyére, elérhetőségére vonatkozó tájékoztatást.
Az érdekképviseleti fórum szerepét – tekintettel az ellátottjogi képviselő intézményének bevezetésére – a Javaslat módosítja, és a szabályozás középpontjába a közösségi, intézményi szintű érdekképviseletet helyezi. A Javaslat pontosan meghatározza az érdekképviseleti fórum összetételét, valamint hatáskörét. Az érdekképviseleti fórum működésének részletes szabályait a házirendben kell meghatározni.
A 45. §-hoz
A Javaslat teljes mértékben megváltoztatja az Szt.-nek a rehabilitációs intézményekre vonatkozó szabályait. A hatályos szabályozás szerint az elhelyezés időtartama 5 év, amely egy ízben további 5 évvel meghosszabbítható. A javasolt módosítás az elhelyezés időtartamát továbbra is 5 évben állapítja meg, azonban ezen időtartam elteltét követően az elhelyezés 3 évvel hosszabbítható meg, amelyet 2 év utógondozási időszak követ. A jogviszony 10 év után megszűnik, további meghosszabbításra nincs lehetőség. A javaslat lehetővé teszi, hogy az 5 éves elhelyezési időtartam leteltét követően közvetlenül kerüljön sor utógondozásra.
Szintén új elem az ún. “próbaidő” szabálya, amely lehetővé teszi, hogy egy éves időtartamban, az intézményi szolgáltatást igénybe vehesse az ellátott, és ezen idő alatt állapítsák meg, hogy alkalmas-e a rehabilitációra. Amennyiben nem, az intézménynek gondoskodnia kell más típusú intézménybe történő elhelyezésről.
A rehabilitációs intézmény feladati között megjelenik a fejlesztő felkészítés, amely megalapozza a foglalkoztatásra, képzésre való alkalmassá tételt, valamint az utógondozás sikeressége és a társadalomba való visszahelyezés érdekében az ellátottak részére a kötelező előtakarékossági rendszer működtetése.
Új szabály a Javaslatban a rehabilitáció sikeressége érdekében az utógondozás megerősítése, olyan megoldások lehetővé tételével, amely már nem intézményi környezetben (de még intézményi jogviszonyban álló, így még további segítségre szoruló), külső gondozóval befogadó családba elhelyezve, vagy külső intézményi férőhelyen (védett bérlemény, tartós albérlet) biztosítja a lakhatási feltételeket, de kapcsolatot tartva az intézménnyel.
Ezekkel a szabályokkal a rehabilitációs intézmények tartalmi munkája megújul, feladatai egyértelműbbé válnak.
A Javaslat arról rendelkezik, hogy a pszichiátriai betegek otthonában elhelyezettek felülvizsgálatára vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabálynak kell megállapítania.
Annak érdekében, hogy az ellátást igénylő az állapotának megfelelő intézménybe kerüljön, a Javaslat az intézményi elhelyezés előtt a fogyatékos személy tekintetében kötelezővé teszi alapvizsgálat elvégzését.
A hatályos Szt. több szabályt tartalmaz az egyes intézménytípusokban elhelyezettek felülvizsgálatára (fogyatékosok otthona, pszichiátriai betegek otthona), de nem egységesek a felülvizsgálatok lebonyolításának szabályai, illetve az eljárásrend. Ezt egységesíti a Javaslat azzal, hogy pontosan meghatározza, mely intézményekben kell a felülvizsgálatokat elvégezni. Eszerint a felülvizsgálat végzésének kötelezettsége a fogyatékos személyek otthonára, a pszichiátriai betegek otthonára és a rehabilitációs intézmények valamennyi típusára kiterjed.
A Javaslat szerint a felülvizsgálat a szakértői bizottság feladata, amely két állandó és két – intézménytípusok szerint – változó tagból áll. A szakértői bizottság munkáját a megyei, fővárosi önkormányzat szervezi a módszertani intézmények közreműködésével. A Javaslat meghatározza a bizottsági tagság időtartamát (5 év), bizottsági tagság megszűnésének eseteit, továbbá azt, hogy milyen döntéseket hozhat a bizottság és ennek milyen következményei lehetnek.
A Javaslat szerint megyénként egy szakértői bizottságot kell működtetni, amelynek fő feladata annak megállapítása, hogy az ellátott részére nyújtott szolgáltatás, az egyéni fejlesztés vagy rehabilitáció megfelelő-e. A Javaslatban új elemként jelenik meg a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat, amely a korábbi pálya- és munkaalkalmassági vizsgálat helyébe lép. A pálya- és munkaalkalmassági vizsgálatokat a jelenlegi jogszabály a rehabilitációs intézmények részére teszi kötelezővé, azonban ez a vizsgálat mind módszereiben, mind szakmai tartalmában alkalmatlanná vált az intézményi elhelyezés megalapozására. Ezért a Javaslat egységesíti a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot, és ún. vizsgáló csoportra bízza annak elvégzését. A vizsgáló csoport felkért szakértőkkel a módszertani intézményhez kapcsolva fejti ki tevékenységét, ezáltal az egyes bizottságok szakmai munkája, valamint szervezési feladatai is egységesítésre kerülnek.
A Javaslat az egyéni gyógyszerszükséglet fedezésére a térítési díjon felüli hozzájárulást, szükség esetén a költőpénz igénybevételét is lehetővé teszi.
A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő fogyatékkal élő kiskorúak ellátását az állapotuknak megfelelő szociális intézmény biztosítja. A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek után a szülő gondozási díj fizetésére kötelezett. Az Szt. szerint a szociális intézményi elhelyezésért viszont térítési díjat kell fizetni. A fenntartó önkormányzat és a gyámhivatal között számtalan alkalommal vita merült fel abban a kérdésben, hogy a szülő egyidejűleg térítési díj, illetve gondozási díj fizetésére kötelezhető-e. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint a szociális intézményi elhelyezésért térítési díjat kell fizetni, a gyermekvédelmi gondoskodásért viszont gondozási díjat. A szülő kettős fizetési kötelezettségének kiküszöbölése, az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakítása érdekében a Javaslat a kérdést akként rendezi, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő kiskorú ellátott részére térítési díj fizetésének kötelezettsége nem írható elő, azonban a gyámhivatal határozatában megállapított gondozási díjat a szociális intézmény részére át kell utalni.
A Javaslat az önkormányzatok és nem állami, egyházi szervezetek között köthető ellátási szerződésre vonatkozó szabályokat garanciális elemekkel bővíti ki. Különösen fontos a kötelező tartalmi elemek szabályozási körének bővítése olyan kérdésekkel, amelyek a napi gyakorlatban az általános tapasztalatok szerint szabályozatlanok az önkormányzat és a szolgáltató között. Ilyennek minősülnek bizonyos eljárás-technikai kérdések (tájékoztatási kötelezettség teljesítése, értesítési kötelezettség teljesítése), a panaszok kivizsgálása, adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése. Ezek gyakorlati rendezése a két fél megállapodásán kell, hogy alapuljon, ezért a Javaslat nem tartalmaz normatív szabályokat ebben a kérdéskörben. Az alapellátás körében garanciális szabályként a közvetlenül nem igényelhető normatíva összegének kötelező átadása helyett ellenérték fizetését írja elő a Javaslat. Miután az önkormányzatok kötelező szociális feladataikat szerződéses szociális ellátások útján is biztosíthatják, igen fontos, hogy ez a kötelező feladat hogyan valósul meg más szervezet által az adott ellátotti csoport érdekében. A jelenlegi gyakorlatban egyre több önkormányzat választja ezt a formát, így igen fontos, hogy a megkötött szerződések tartalmilag kitérjenek minden lényeges kérdésre.
A szerződéses szabályok közül új terület az intézményi szolgáltatások meghatározott feladatainak ellátása intézményen kívüli szervezet által.
A jogintézmény a fenntartó részére lehetőséget ad arra, hogy egyes – nem a szakmai munkához kapcsolódó – szolgáltatásokat vállalkozó végezze el az intézmény részére. A Javaslat meghatározza a kötendő szerződés kötelező tartalmi elemeit, továbbá azt, hogy vagy közbeszerzés, vagy az értékhatár el nem érése esetén pályázat alapján lehet a szolgáltatásokat vállalkozó részére kiadni.
A szolgáltatások Javaslat által meghatározott körének – elsősorban a technikai feladatoknak – a más szervezet által történő ellátásával lehetőséget teremtünk arra, hogy esetleges forrásbővítés, jobb és korszerűbb technikai megoldások jelenjenek meg a szociális intézmények körében, így az intézmény szakdolgozói a szakmai feladatokra koncentrálhassanak. Ugyanakkor alapvető fontosságú garanciális szabályok beépítése is a szerződésekbe, annak érdekében, hogy ne történjen visszaesés a szolgáltatások színvonalában, az ellátottak kiszolgálásában.
A Javaslat az adósságkezelési szolgáltatás bevezetésével összefüggésben annak finanszírozásához állami forrás biztosítását írja elő.
Az Szt-ben meghatározott szociális szolgáltatásokat a helyi önkormányzat egyházi jogi személlyel, ezek intézményével kötött szerződés útján is biztosíthatja. Az Szt. lehetővé teszi az alapellátás feladatait végző gondozási központ és családsegítő szolgálat egyházi fenntartó általi működtetését is, azonban ezen feladatokhoz az állami normatív támogatás közvetlenül nem biztosított. A Javaslat szerint az egyházi fenntartók a Kormánnyal kötött megállapodás alapján az alapellátási tevékenységük után a külön jogszabályban (a mindenkori éves költségvetési törvényben) meghatározott normatív támogatásra tarthatnak igényt. A Magyar Katolikus Egyház jogosult a normatíva igénybevételére, amelynek alapja a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött megállapodás.
A módosítás a nem állami és az egyházi intézményt fenntartó részére kötelezővé teszi az intézmény után igénybe vett állami hozzájárulásnak az intézményhez történő átadását. A szabályozással egyértelművé válik, hogy az igénybe vett normatív állami hozzájárulást – kivéve a kiegészítő állami hozzájárulást – abban az intézményben kell felhasználni, amelyre tekintettel az megállapításra kerül.
Az Szt-ben szabályozott egyes ellátásokra való jogosultságnak az EGT állampolgárára, valamint a harmadik állambeli hozzátartozójára történő kiterjesztése különös eljárási adatszolgáltatási szabályok megalkotását is szükségessé teszi. A Javaslat szerint a IV. fejezet címe szociális szolgáltatásokra változik, így szükségessé válik a működési engedélyeztetés szabályainak megfogalmazásában a cím változtatás, illetve a rehabilitációs intézmények új feladatainak a szabályozása. E rendelkezések megállapítására a kormány kap felhatalmazást.
Az Szt. módosításával összefüggésben szükségessé vált a szociális ágazatba tartozó egyes kérdések miniszteri rendeletben történő szabályozása, amelyre a Javaslat ad felhatalmazást.
Az 58. §-hoz
A Javaslat hatályba léptető, valamint átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Az ápolási díjra vonatkozó új rendelkezések szükségessé teszik a törvény hatályba lépésének napján már ellátásban részesülőkre vonatkozó átmeneti szabály megalkotását. A Javaslat a már megállapított ellátások felülvizsgálatát rendeli el. Ha a felülvizsgálat eredményeként az ellátás megszüntetésére vagy összegének csökkentésére kerül sor, akkor a megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében az intézkedést csak három hónap elteltével lehet végrehajtani.