törvényjavaslat
a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról
szociális és családügyi miniszter
Budapest, 2001. Május
2001. .... törvény
a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról
szóló 1991. évi IV. törvény, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról
I.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény módosítása
1. §
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Nincs szükség engedélyre az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező menekült és bevándorolt, valamint ideiglenes tartózkodásra jogosító okmánnyal rendelkező menedékes magyarországi munkavégzéséhez.”
2. §
(1) Az Flt. 39/A. §-a (2) bekezdésének b. 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A MAT a Munkaerőpiaci Alap tekintetében]
[ b) dönt]
“3. a gazdaságfejlesztést, területfejlesztést szolgáló központi programokhoz való csatlakozásról, továbbá kiemelten a rehabilitációs foglalkoztatást és az esélyegyenlőséget segítő programok, valamint a munkaerőpiaci intézményfejlesztési programok Munkaerőpiaci Alapból történő hazai finanszírozásáról,”
(2) Az Flt. 39/A. §-a (2) bekezdésének b) alpontja a következő 4. ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a 4. pont számozása 5. pontra változik:
[(2) A MAT a Munkaerőpiaci Alap tekintetében]
[b) dönt]
“4. a projekteknek a Nemzeti Segélykoordinátorhoz történő benyújtását megelőzően a PHARE, majd az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló munkaerőpiaci programok Munkaerőpiaci Alapból történő hazai finanszírozásáról,”
(3) Az Flt. 39/A. §-a (3) bekezdésének a. 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A MAT]
[a) a foglalkoztatási alaprész tekintetében dönt]
“2. központi foglalkoztatási, képzési, a megváltozott munkaképességű munkanélküliek és a fogyatékos személyek képzését, az esélyegyenlőséget elősegítő képzési, valamint a munkaerőpiaci integrációs programok indításáról, valamint a programokhoz kapcsolódó költségekről,”
3. §
(1) Az Flt. 43. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felhasználható:]
“f) a PHARE, majd az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló programok hazai finanszírozására,”
(2) Az Flt. 43. §-ának (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[(3) A Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészének központi kerete felhasználható:]
“a PHARE és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló programok hazai finanszírozására.”
4. §
(1) Az Flt. 56/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“56/A. § (1) Rendbírságot köteles fizetni
a) az a munkaadó, munkavállaló, egyéb szerv, illetőleg személy, aki e törvényben, valamint a felhatalmazása alapján hozott jogszabályban, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 94/A. §-ában, államigazgatási határozatban meghatározott bejelentési [kivéve a 8. § (5) bekezdés b) pontjában, valamint a 36. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettséget], nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget, valótlan adatot szolgáltat, vagy az 50. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott ellenőrzést akadályozza.
b) az a felszámoló, aki a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget.”
(2) Az Flt. 56/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A rendbírság összege 1000 forinttól 50 000 forintig terjedhet. Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a rendbírságot munkavállalónként kell kiszabni.”
5. §
(1) Az Flt. 54. §-át megelőzően az “Eljárási szabályok és záró rendelkezések” cím “Eljárási szabályok” címre változik és az Flt. az 58. §-át megelőzően “Fogalom meghatározások és záró rendelkezések” címmel egészül ki.
(2) Az Flt. 58. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(5) E törvény alkalmazásában]
“a) munkaviszonyon: a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt, közszolgálati jogviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt, bírósági és igazságügyi, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyt, a biztosított bedolgozói – és 1994.
június 1-jét megelőzően létesített – ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói jogviszonyt, a hivatásos nevelő szülői jogviszonyt, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyát, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyát”
[kell érteni.]
(3) Az Flt. 58. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
“(8) Felhatalmazást kap a gazdasági miniszter, hogy a munkanélküli járadék folyósításának, valamint e § (5) bekezdése d) pontjának 5. alpontjában és (6) bekezdésének d) pontjában meghatározott együttműködési kötelezettség teljesítésének részletes szabályait rendeletben határozza meg.”
6. §
Az Flt. a következő 59. §-sal egészül ki:
“59. § (1) E törvény rendelkezéseit az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében az Európai Közösségben migráns munkavállalókról, önálló vállalkozókról, diákokról, nyugdíjasokról és magukat önerőből eltartókról, valamint családtagjaikról szóló közösségi jogszabályok szerint kell alkalmazni.
(2) E törvénynek a munkanélküli járadék összegének kiszámítására vonatkozó, valamint a munkanélküli járadékra való jogosultsági időt meghatározó rendelkezéseit az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében az Európai Közösségek migráns munkavállalóinak, önálló vállalkozóinak, valamint ezek családtagjainak szociális biztonsága tárgykörében elfogadott közösségi rendeletek hatálya alá tartozó személyekre és ellátásokra e közösségi rendeletek szabályai szerint kell alkalmazni.
(3) E törvény alkalmazásában Európai Gazdasági Térségen az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményhez csatlakozott államokat kell érteni.”
II.
módosítása
7. §
(1) A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bat.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
“(1) A Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozása előlegezhető meg.”
“(3) A pénzügyi támogatás (továbbiakban: támogatás) a felszámolás kezdő időpontja előtt megszűnt munkaviszonyból származó bértartozások fedezetéül is szolgál.”
8. §
A Bat. 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Ha a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott munkavállalókkal szemben fennálló bértartozást a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon nem tudja kielégíteni, haladéktalanul kérelmet nyújt be az illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központhoz visszatérítendő pénzügyi támogatás iránt.”
9. §
A Bat. a következő új 9. §-sal egészül ki:
“9. § A támogatás visszafizetése annak folyósításától számított 60. napon, illetve, ha a felszámolási zárómérleg benyújtására a 60. napot megelőzően kerül sor, a felszámolási zárómérleg benyújtásának napját megelőző napon válik esedékessé. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a felszámolási mérleg benyújtásának napján a zárómérleg postára adásának, vagy a bírósághoz történő beadásának napját kell érteni.”
10. §
A Bat. 15. §- a következő új (2) bekezdéssel egészül ki:
“(2) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló
1991. évi IL. törvény módosítása
11. §
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A felszámolási költségek a következők:
a) az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások - ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést is, ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabért és egyéb bérjellegű juttatásokat a felszámolás kezdő időpontja után fizették ki, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség is (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat is);
b) a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, valamint az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat is), kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat;
c) a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek;
d) az adóst terhelő, a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből kapott támogatás;
e) a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek;
f) az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek;
g) a felszámoló díja (60. § (4) bek.), mely tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásokat.”
IV.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény
módosítása
12. §
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása – a munkavállalók ez irányú felelősségével összhangban – a munkáltató kötelessége. E kötelesség teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem lehet a munkavállalóra hárítani.”
13. §
Az Mvt. 23. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A szociális és családügyi miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben meghatározza a munkaeszközökre, továbbá az egészségügyi miniszterrel együttesen a munkahelyekre vonatkozó munkavédelmi követelmények minimális szintjét, ideértve az ideiglenes vagy változó helyszínű építkezésekre vonatkozó munkavédelmi szabályait is.”
14. §
Az Mvt. 51. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Ahol veszély fenyeget, egyedül munkát végezni nem szabad, és ilyen helyre csak erre is kiterjedő oktatásban (55. §) részesült munkavállalók léphetnek be.”
15. §
Az Mvt. 54. §-a a következő új (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:
“(3) A munkáltató a (2) bekezdésben meghatározott kockázatértékelést és megelőző intézkedéseket első alkalommal legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles elvégezni és azt évenként felülvizsgálni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen a kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott technológia, veszélyes anyag, készítmény, munkaeszköz, munkavégzés) lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, veszélyes anyag, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását. Soron kívül kell elvégezni, illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges megváltozásával munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés hozható összefüggésbe.
(4) A munkavédelmi hatósági ellenőrzés során a munkáltatónak kell bizonyítania a tevékenység megkezdésének tényét, időpontját.”
16. §
Az Mvt. 55. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
“Az oktatást teljes (rendes) munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként meg kell ismételni.”
17. §
Az Mvt. 57. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdés szerinti szakember foglalkoztatása – ideértve a 8. §-ban előírtak végrehajtását is – szervezett munkavégzés keretében, illetve polgári jogi szerződés alapján külső szolgáltatás útján egyaránt megvalósítható. E foglalkoztatás – függetlenül a formájától – nem mentesíti a munkáltatót az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért e törvényben meghatározott felelőssége alól.”
18. §
Az Mvt. 62. §-a a következő szövegrésszel egészül ki:
“E védelem megilleti a munkabiztonsági szaktevékenységet, illetőleg az 57-58. §-okban előírt feladatokat ellátó munkavállalókat is.”
19. §
Az Mvt. 72. §-ának (2) bekezdése b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A munkavédelmi képviselő az (1) bekezdésben meghatározott jogának gyakorlása keretében]
“b) részt vehet a munkáltató azon döntései előkészítésében, amelyek hatással lehetnek a munkavállalók egészségére és biztonságára, ideértve a szakemberek előírt foglalkoztatására (8. §, 57-58. §-ok), a munkavédelmi oktatás (55. §) megtervezésére és megszervezésére, az új munkahelyek létesítésére vonatkozó döntéseket is;”
20. §
(1) Az Mvt. 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A munkavédelmi bírság összege 50 000 Ft-tól 10 000 000 Ft-ig terjedhet.”
(2) Az Mvt. 82. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
“(3) A felügyeletek a munkavédelmi bírságot telephelyenként szabják ki, amennyiben az azonos időben lefolytatott eljárás során megállapítást nyer, hogy az (1) bekezdésben leírt veszélyeztetést ugyanazon jogszabályi rendelkezést megsértve a munkáltató több telephelyén valósítja meg.”
21. §
Az Mvt. 84. §-ának (1) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi a)-k) pont jelölése b)-l) pontra módosul:
[(1) A megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség felügyelője első fokú hatóságként jogosult]
“a) a munkahelyek tekintetében a munkáltatót határozatban kötelezni, hogy írásban nyújtson tájékoztatást a megjelölt munkabiztonsági követelmények teljesítéséről;”
22. §
(1) Az Mvt. 87. §-a a következő 2/A. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
“2/A. Megelőzés: a munkáltató által megtett vagy tervezett intézkedések a munkáltatói tevékenység bármely fázisában, amelyeknek célja a munkával összefüggő kockázatok megelőzése vagy csökkentése.”
(2) Az Mvt. 87. §-a a következő 9/A. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
“9/A. Telephely: A tevékenység (munkavégzés) gyakorlásának – a munkáltató székhelyétől különböző – helye, ideértve a munkáltató fióktelepét is.”
23. §
Az Mvt. 88. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, a Tanács a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását szorgalmazó intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelvével, és a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
Hatályba léptető és záró rendelkezések
24. §
(1) A törvény 1-3. §-a, valamint 5. §-a 2002. január 1-jén lép hatályba.
(2) A törvény 6. §-a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba.
25. §
(1) A törvény 4. §-a, valamint 7-11. §-a a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba, és ezzel egyidejűleg a Bat. 6. §-a, valamint a Cstv. 58. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.
(2) A 4. §, valamint a 7-11. § rendelkezéseit az (1) bekezdésben meghatározott időpontot követően elrendelt felszámolási eljárásokban kell alkalmazni.
26. §
(1) A törvény 12-23. §-a a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg az Mvt. – a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2001. évi XVI. törvény 34. §-ának (3) bekezdésével megállapított – 10. §-a, valamint a 2001. évi XVI. törvény 31. §-ának (5) bekezdése hatályát veszti.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény a következő 10. §-sal egészül ki:
“10. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, - a Munka Törvénykönyve, a munkavédelemről szóló törvény és a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet irányadó rendelkezéseivel együtt – a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
(3) A 12-23. § rendelkezéseit a hatálybalépést követően megindult államigazgatási ügyekben kell alkalmazni.
(4) E törvény 15. §-ával meghatározott kötelezettségeket az (1) bekezdésben meghatározott időpont előtt megalakult munkáltató első alkalommal 2002. december 31-éig köteles teljesíteni.
Általános indokolás
I.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény módosítása
A Javaslat a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény jogharmonizációs célú módosítását tartalmazza. Ezen túlmenően a törvényjavaslat a jogalkalmazás elősegítése érdekében pontosítja a foglalkoztatási törvény szabályait.
A közösségi jogszabályok közül az 1991. évi IV. törvényt elsősorban az EGK rendeletek érintik. Ezek közül a legfontosabbak a következők:
a) A Tanács 1408/71/EGK rendelete a munkavállalókra, valamint családtagjaikra vonatkozó társadalombiztosítási rendszerekről, továbbá az e rendelet végrehajtására alkalmazandó eljárásról szóló 574/72/EGK rendelet (A két rendelet módosításáról és aktualizálásáról a Tanács 118/97/EGK rendelete rendelkezik).
Az EGK rendelet hatálya kiterjed a munkanélküli ellátásokra is, ezért összefügg a foglalkoztatási törvény szabályaival. A rendelet az általa szabályozott juttatások tekintetében előírja a másik tagállamban töltött biztosítási, vagy munkaviszony időtartamának figyelembe vételét, összeszámítását. A rendelet által szabályozott juttatások kiszámításánál az utolsó munkaviszonyból származó bért kell figyelembe venni.
Az előzőekben foglaltakon túlmenően a rendelet szabályozza a juttatásokhoz való jog feltételeit, egy vagy több államban történő, álláskeresés céljából való utazás esetén.
b) A Tanács 1612/68/EGK rendelete a munkavállalóknak a közösségen belüli szabad költözéséről.
A rendelet személyi hatálya a tagállamok állampolgáraira terjed ki. A rendeletnek a munkavállalók szabad mozgását biztosító sarkalatos rendelkezése szerint a tagállamok állampolgárai lakóhelyüktől függetlenül jogosultak egy másik tagállamban munkát vállalni a fogadó ország állampolgáraival azonos feltételek szerint. A nemzeti elbánásnak az alkalmazás bármely feltétele vonatkozásában érvényesülnie kell.
A rendelet szerint egy másik tagállam területén alkalmazotti viszonyban lévő, vagy önálló tevékenységet folytató munkavállaló családtagjai – házastárs, 21 év alatti, vagy még eltartott leszármazó – is jogosultak a tagállam területén bármely tevékenységet bér vagy fizetés ellenében elvállalni.
c) Az Európa Parlament és a Tanács 1784/1999/EK rendelete az Európai Szociális Alapról.
A rendelet az Európai Szociális Alap célját, feladatait fogalmazza meg. Eszerint az Alap támogatja és kiegészíti a tagállamoknak a munkaerőpiac és az emberi erőforrás fejlesztésére irányuló tevékenységeit a munkanélküliség megelőzése és leküzdése, a munkaerőpiacra való tartós visszakerülés érdekében mindenki számára egyenlő esélyek támogatása, a szakképzés, az oktatás, a tanácsadás, a munkaerőpiacra jutás és a munkaerőpiacba történő integrálódás megkönnyítése, továbbá a munkahelyi mobilitás támogatása területén. A rendelet szabályozza a támogatás iránti pályázati kérelmeket, valamint a támogatások forrását.
Az EGK rendeletek, így az előbbiekben felsorolt rendeletek is az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően a tagállamok jogalkotó tevékenysége nélkül válnak a nemzeti jogrendszer részévé. Ezért a törvényjavaslat nem tartalmaz olyan módosítást, amely az EGK rendelet szabályait beépítené a törvénybe. A Javaslat a törvényt olyan, az EGK rendeletekre utaló szabállyal egészíti ki, amely a hazai és a közösségi szabályok egymásra tekintettel történő alkalmazását segíti elő. A Javaslat alkalmassá teszi továbbá a foglalkoztatási törvény rendelkezéseit az EU támogatások befogadására, megteremti annak feltételeit, hogy a munkaerőpiaci programok az EU támogatásokkal társfinanszírozásban valósuljanak meg.
II.
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi törvény LXVI. törvény, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása
A Javaslat az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatban jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése érdekében átveszi a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseit. E munka keretében vált szükségessé a hatályos magyar jogszabályok, különös tekintettel a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bat.) felülvizsgálata, és ennek eredményeképpen az irányelv követelményeinek megfelelő módosítás.
A 80/987/EGK irányelv rendeltetése a munkaszerződésekből vagy munkaviszonyból származó munkavállalói igények védelmére kialakított garanciarendszer biztosítása azon munkaadókkal szemben, akik az irányelv 2. cikke értelmében “fizetésképtelenek” [1. cikkely (1) bekezdés]. Az irányelv csupán alapfogalmakat és alapvető eljárási trendeket határoz meg, meglehetősen tág teret adva az egyes államok belső jogalkotása, jogalkalmazása és igazgatási szervezetrendszere számára. Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése ugyan bevezeti a közösségi szintű fizetésképtelenségi állapot fogalmát, az végső soron a tagállamok egyes, változatos képet mutató fizetésképtelenségi (csődeljárás, felszámolási eljárás) eljárásain alapul. Ez azt eredményezi az Európai Közösségek Bírósága C-479/93. számú ítéletének tükrében, hogy amely munkáltató, mint gazdasági szereplő esetén nem létezik tagállami eljárás a hitelezői igények kollektív kielégítésére, annál az irányelv szerinti fizetésképtelenségi állapot sem áll fenn.
III.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény
módosítása
A Javaslat a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) szakmai és hatósági ellenőrzési garanciákat nyújtó egyes szabályait kívánja módosítani, illetve kiegészíteni.
A Javaslat az inflációs hatásokra és a szakmai megelőzési indokokra építve megemelni szándékozik a munkavédelmi bírság felső és alsó határát.
A Javaslat szélesebb hatásköri lehetőségekkel ruházná fel a felügyeletek eljárását, azaz a több telephellyel rendelkező munkáltató esetén a bírságot a törvényi tételek között telephelyenként külön-külön, egyenként is kiszabhatják. Így a több telephelyen azonos szabályszegést elkövető munkáltató nem mentheti magát azzal, hogy csak a cégforma, székhely szerinti egy munkáltatót (pl. gazdasági társaságot) terhelheti a bírságkötelezettség.
A Javaslat továbbá két eljárási jellegű intézkedést fogalmaz meg. Egyrészt határidőhöz (a tevékenység megkezdésétől számított egy év) köti a jogharmonizációs módosítással 1998-ban bevezetett munkáltatói kockázatértékelési és intézkedési kötelezettség végrehajtását, illetve határidőtől függetlenül történő elvégzés indokolt eseteit sorolja fel példálózó jelleggel, meghatározva soron kívüli eljárás feltételeit is. Másrészt a hatósági ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében, a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő jogkörét kibővítve, lehetővé teszi, hogy egyes kiemelten fontos, nevesített munkabiztonsági követelmények megvalósításáról – a helyszíni ellenőrzést adott esetben kiváltva – a munkáltatónak a felügyelő határozata alapján írásban kell tájékoztatást nyújtania a felügyelet részére, az államigazgatási határidők figyelembevételével.
A Javaslat az Mvt. 23. §-át a jogharmonizációs jellegű jogalkotásra történő felhatalmazás biztosítása végett módosítja.
A Javaslat egyebekben a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását szorgalmazó intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK számú irányelvnek néhány, az Mvt-ben csak közvetett szabályként szereplő tételes előírását kívánja a törvénybe beépíteni részben az irányelvvel történő teljes, szövegszerű egyezőség megvalósítása, részben az egységes hazai jogértelmezés kialakítása érdekében, nevezetesen
- a munkavédelmi feladatok teljesítésével felmerülő anyagi terhek munkavállalóra történő terhelésének tilalma
- a veszélyes munkaterületre belépők kioktatásának kötelezettsége
- az oktatás megismétlésének kötelezettsége, illetve a munkaidőben történő lebonyolításának elve
- a munkavédelmi szakember külső szolgáltatásként történő igénybevételének lehetősége
- a munkavédelmi szakember védettsége tevékenységével összefüggésben
- a munkavédelmi képviselő véleményezési jogának kiterjesztése egyes kérdésekre (szakember foglalkoztatás, munkavédelmi oktatás megszervezése)
- a megelőzés szakmai fogalmának meghatározása.
I.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény módosítása
1. §-hoz
A Javaslatnak ez a rendelkezése a hatályos idegenrendészeti szabályokkal való összhang megteremtése érdekében pontosítja a foglalkoztatási törvénynek a külföldiek magyarországi munkavégzéséhez szükséges engedély alóli mentességre vonatkozó szabályát.
2-3. §-hoz
Az Európa Parlament és a Tanács az Európai Szociális Alapról szóló 1784/1999/EK rendelete alkalmazásának elősegítése az EU támogatások befogadásának lehetővé tétele érdekében a Javaslat módosítja a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete Munkaerőpiaci Alapot érintő döntési jogkörére, a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási és rehabilitációs alaprésze felhasználására vonatkozó szabályokat.
A Javaslat előírja azt, hogy a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete döntésének a PHARE, majd az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló munkaerőpiaci programok finanszírozása tekintetében a projekteknek a Nemzeti Segélykoordinátorhoz történő benyújtását megelőzően kell megszületnie. E rendelkezés indoka, hogy a Gazdasági Minisztérium projektek Nemzeti Segélykoordinátorhoz történő benyújtásával kötelezettséget vállal a hazai társfinanszírozás biztosítására. Ezen időpontot követően a társfinanszírozási kötelezettség teljesítését nem lehet egy a segélyprogramok intézményrendszerén kívűl eső testület döntésétől függővé tenni.
A Javaslat alkalmassá teszi a foglalkoztatási törvény rendelkezéseit az EU támogatások befogadására, megteremti annak feltételeit, hogy a munkaerőpiaci programok az EU támogatásokkal társfinanszírozásban valósulhassanak meg. Ezt oly módon éri el, hogy megteremti a lehetőségét, annak hogy a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási és rehabilitációs alaprészének központi kerete felhasználható legyen a PHARE és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló programok hazai finanszírozására.
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosítása által tartalmazott felszámolói kötelezettség elmulasztását megfelelően szankcionálni szükséges. Ezért a Javaslat a foglalkoztatási törvény módosításával lehetővé teszi, hogy a munkaügyi központ rendbírságot szabhasson ki azzal a felszámolóval szemben, aki a jogosultság fennálltakor nem kérelmezi a támogatás nyújtását a gazdálkodó szervezet bértartozásainak fedezésére.
5. §-hoz
A Javaslat pontosítja a foglalkoztatási törvénynek a munkaviszony fogalmát meghatározó rendelkezését. A hatályos szabályozást a jogszabályokkal való összhang megteremtése érdekében kiegészíti az igazságügyi szolgálati viszonnyal.
A gyakorlatban felmerült tapasztalatok alapján a Javaslat felhatalmazza a gazdasági minisztert, hogy a munkanélküli járadék folyósításának, valamint a foglalkoztatási törvényben szabályozott együttműködési kötelezettség teljesítésének részletes szabályait rendeletben határozza meg. E rendelkezés alapján kiadott végrehajtási szabály várhatóan megkönnyíti az EGK rendeletek hazai alkalmazását.
6. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a foglalkoztatási törvényt olyan klauzulával, amely megteremti a lehetőséget arra, hogy a törvénynek a munkanélküli járadék összegének kiszámítására vonatkozó, továbbá a munkanélküli járadékra való jogosultsági időt meghatározó szabályai a közösségi jogszabályokra tekintettel legyenek alkalmazhatók. Ezen túlmenően a Javaslat egy olyan további klauzulát is tartalmaz, amely szerint a törvény rendelkezéseit az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében az Európai Közösségek migráns munkavállalóinak, önálló vállalkozóinak, valamint ezek családtagjainak szociális biztonsága tárgykörében elfogadott közösségi rendeletek hatálya alá tartozó személyekre és ellátásokra e közösségi rendeletek szabályai szerint kell alkalmazni.
II.
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása
7. §-hoz
A Javaslat eltörli a Bat. azon előírását [1. § (1) bekezdés], amely szerint a támogatás nyújtásának feltétele, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet a tevékenységét a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább 12 hónappal megkezdte.
A Javaslat az új (3) bekezdésben egyértelművé teszi a hatályos szabályokat az irányelv 3. cikkével összhangban.
8. §-hoz
Jelenleg a munkaügyi központok és a felszámolók eltérően értelmezik azt a munkavállalói kört, akiknek bérkövetelését a felszámoló érvényesítheti. Az alaprészből nyújtott támogatás nemcsak a felszámolás kezdő időpontjában a felszámolás alá került gazdálkodó szervezetnél munkaviszonyban álló (állományban lévő) munkavállalók igényeinek, hanem az ezen időpont előtt megszűnt munkaviszonyból eredő jogos bérkövetelésekre is vonatkozik.
Az irányelvben meghatározott bérgarancia támogatás kedvezményezettje a munkavállaló. A hatályos Bat. szerint a felszámoló igényelheti a támogatás megállapítását a munkaügyi központtól, de ezen eljárás igénybe vétele nem kötelező. A Javaslat – többek között a munkaügyi központok jelenlegi leterheltségére tekintettel - továbbra is fenntartja azt a megoldást, hogy a rendszer igénybevételére vonatkozó eljárásban a felszámoló járjon el, azonban a jogosultság fennálltakor eljárását kötelezővé teszi.
Az irányelv egy meghatározott releváns időszakhoz viszonyított elmaradt munkabérről szól, amelyből adódóan a munkáltató fizetésképtelensége esetén a kifizetés eleve esedékes, tehát nem iktatható be újabb időintervallum. A hazai szabályozás ugyan nem határozza meg a releváns időszakot, illetve direkt módon nem korlátozza az elmaradt járandóságok garanciájának mértékét, azonban indokolatlanul beiktat egy nyolc napos időszakot [Bat. 2. § (1) bekezdés]. A Javaslat ezért ezt az indokolatlan időintervallumot hatályon kívül helyezi.
A támogatás a felszámolási eljárás kezdő időpontjától, azaz a felszámolást elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedésének napjától igényelhető, amely természetesen magában foglalja azt az esetet is, amikor a bértartozás a felszámolási eljárás megindulását követően, de még az eljárás alatt keletkezik.
A gyakorlati tapasztalatok szerint sem a vagyon felmérését, annak őrzését, esetleges működtetését, de értékesítését sem lehet előzetes költségráfordítások nélkül végrehajtani. Ebből következően ezen ellentmondás feloldása nélkül nem lehet kötelezővé tenni a felszámoló részére a bérgarancia alaprész igénybevételét, hiszen a felszámoló a munkavállalói érdekeken kívül az összes hitelező érdekeit is ugyanilyen súllyal védeni hivatott, és érdekelt a cég gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésében.
Ezért a Javaslat szerint a bérgarancia támogatás visszafizetése a támogatás folyósítását követő hatvanadik napon, illetve, ha a felszámolási zárómérleg benyújtására a hatvanadik napot megelőzően kerül sor, a felszámolási zárómérleg benyújtásának napját megelőző napon válik esedékessé.
A vonatkozó közösségi irányelvvel való összhangra utaló jogharmonizációs záradékot jogtechnikai szempontok miatt, a Bat. záró rendelkezési között helyezi el a jogalkotó, mivel a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.), és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) módosítása csak a Bat.-ban meghatározott garancia rendszer tényleges érvényesülését biztosító részletszabályokat tartalmazza.
11. §-hoz
A Javaslat 2. §-ával és a Cstv. 58. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezésével összefüggésben a Cstv. 57. §-ának (2) bekezdésében meghatározott felszámolási költségeket módosítja.
III.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény
módosítása
12. §-hoz
A munkavédelmi törvény valamennyi rendelkezéséből közvetetten az az elv vonható le, hogy a munkavállaló nem terhelhető a munkaadói munkavédelmi kötelezettségek teljesítésének pénzügyi vagy egyéb költségeivel, terheivel.
Az egységes jogértelmezés, illetve a 89/391/EGK irányelv szövegszerű átvétele egyaránt megkívánja, hogy a törvény egyértelműen, tételes szabályként rögzítse ezt a tilalmat.
Az Mvt. a törvényi követelmények végrehajtásának szabályozására a nevesített minisztereket az egyedi előírások szövegében, vagy azokra konkrétan utalva, egy jogszabályhelyen belül [pl. 88. § (2) bekezdés] ad felhatalmazást. Ez azt jelenti, hogy általános végrehajtásra (ezen belül a jogharmonizációs rendeletek megalkotására) nincs törvényi felhatalmazás.
A Javaslat a munkahelyek, illetőleg az ideiglenes vagy változó helyszínű építkezések, építési területek minimális munkavédelmi követelményei tárgyában született két EU irányelv (89/654/EGK, 92/57/EGK) átvételére ad felhatalmazást, jogalkotási parancsot.
14. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy olyan munkahelyre belépni, ahol különleges veszély fenyeget, csak olyan dolgozó jogosult, akit külön munkavédelmi oktatásban ezekre a veszélyekre, az ezzel összefüggő magatartási szabályokra kioktattak. Az oktatásra vonatkozóan az 55. § rendelkezéseit kell alapul venni.
Az Mvt. átfogó jogharmonizációs alapú módosítása (1997. évi CII. törvény 10. §) 1998. január 1-jei hatállyal vezette be az Európai Uniós gyakorlatra épülő munkáltatói kockázatértékelési kötelezettséget és az ahhoz kapcsolódó megelőzési intézkedések rendszerét (Mvt. 54. §). A rendkívül fontos, minőségi és mennyiségi szempontú értékelés kiterjed az alkalmazott munkaeszközökre, a veszélyes anyagokra és készítményekre (kémiai biztonság), a munkavállalókat érő terhelésekre (munkaalkalmasság), a munkahelyek kialakítására (létesítési folyamat).
Az Mvt. – az ajánlott módszerek kialakulásának és elterjedésének átmeneti hiányát is figyelembe véve – a bevezetéskor nem rendelkezett arról, hogy a munkáltatóknak a kockázatértékelést és az ehhez kapcsolódó megelőzési intézkedéseiket legalább az első lépésként milyen határidőig kell megtenniük. A határidő nélküli kötelem teljesítésének elmulasztását számon kérni jogilag aggályos. Az így nem kikényszeríthető követelmény teljesítésére nincs valóságos munkáltatói motiváció, ezért növekszik a munkavállalók egészségének és biztonságának veszélyeztetése. A jogi aggály megszüntetésére rendeli módosítani az érintett joghelyeket a Javaslat.
A határidőt célszerű a munkáltató tevékenységének megkezdéséhez kötni, amely tényt a munkáltatónak kell szükség szerint bizonyítania (pl. műszaki, engedélyezési dokumentációval). A Javaslat pontosítja a határidőtől függetlenül is a kockázatértékelés évenkénti felülvizsgálatának kötelezettségét, illetve a későbbi tényekre alapított eljárási kötelem legfontosabb előfeltételeit, indokoltságát. A soron kívüli kockázatértékelés értelemszerűen rendkívüli esemény (egészségkárosodás) esetén merülhet fel.
16. §-hoz
A jelenleg hatályos munkavédelmi törvény – bár szövegéből egyértelműen ez következik – nem mondja ki tételesen, hogy a munkavédelmi oktatást munkaidőben kell megtartani. Ezt kívánja pótolni a Javaslat teljes összhangban az Mvt. új, jelen Javaslattal módosított 2. §-a (2) bekezdésével. Indokolt egyben kimondani, hogy a munkavédelmi oktatást időszakonként a munkakörökkel összefüggő veszélyek és ártalmak jellege, előfordulása figyelembevételével meg kell ismételni. Bár a Javaslat erről nem szól, de célszerű az időszakos oktatás részletszabályait a munkáltatónak a 2. § (3) bekezdésében leírtak értelmében helyileg meghatározni, írásban rögzíteni.
17. §-hoz
A munkavédelmi törvény hatályba lépése óta egyértelmű volt a joggyakorlat abban a tekintetben, hogy a munkavédelmi szakemberek foglalkoztatása nem csak saját munkavállalók megbízása útján, hanem külső szolgáltatás igénybevételével is történhet. Az irányelv tételes szövegének átvétele, illetve az esetleges jogbizonytalanság kiküszöbölése okából a Javaslat egyértelműen rögzíti a külső alkalmazás jogszerű lehetőségét.
18. §-hoz
A munkavédelmi feladatokat ellátó szakemberek, illetve a munkavédelmi képviselők a munkavállaló átlagos helyzetéhez képest többlet kockázatot vállalnak a munkaadóval való együttműködés során. Sok javaslatuk, kezdeményezésük ütközhet a munkaadó ellenállásába, és ezért felmerülhet az ezzel kapcsolatos hátrány elszenvedésének lehetősége is. A munkavédelmi képviselők tekintetében az Mvt. ezt a védelmet biztosítja (76. §), ugyanakkor a munkavédelmi szakember semmilyen jogilag megfogalmazott védelmi helyzetben nem részesül. A Javaslat ezt a hiányosságot – a vonatkozó irányelvvel teljes összhangban – úgy szünteti meg, hogy a munkavállalókat megillető speciális, cselekvésre koncentrált védelmet nevesítve kiterjeszti az ilyen szakemberekre is.
19. §-hoz
A Javaslat – a vonatkozó irányelv tételes szabályával összhangban – nevesítve határozza meg a munkavédelmi képviselő részvételi jogosítványát a munkáltató döntései előkészítésében, a szakemberek foglalkoztatására, a munkavédelmi oktatás esetleges megtervezésére és megszervezésére is. Amennyiben nincs a munkáltatóra nézve kötelező szakember foglalkoztatási előírás, illetve a kevés számú munkavédelmi oktatást nem kell megtervezni és megszervezni, úgy természetesen nincs szükség a munkavédelmi képviselő ezen új jogosítványai gyakorlására.
20. §-hoz
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény koncepcionális tervezete 1990-1991-ben készült azzal, hogy a megcélzott 3 millió forintos bírságolási felső határ kellő visszatartást jelent a több munkavállalót veszélyeztető, súlyos munkavédelmi hiányosságok megelőzése érdekében.
A közel egy évtizede meghatározott felső bírsághatár az azóta bekövetkezett inflációs tényezőkre, a szabályszegések egyre nagyobb súlyára tekintettel jelentősen értéktelenedett, visszatartó ereje csökkent. A felső határ ésszerű emelése tehát – a hasonló jellegű felügyeleteket szabályozó előírások lehetőségeit is figyelembe véve – feltétlenül szükséges, a Javaslat erre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést.
A nemzetközi, EU előírásokból és gyakorlatból is eredő állami igény, kormányzati elvárás a hatékony, szigorú, a kiszabott bírságtömegben is kimutatható hatósági ellenőrzés fenntartása.
A Javaslat a bírságolási mérték szigorítása mellett a következő érvek és megoldás alapján szélesíti az eljáró hatóság hatásköri és illetékességi lehetőségeit is.
Az Mvt. a bírság kiszabható mértékét illetően eltérő értelmezésre ad lehetőséget, ha a munkáltató a munkavállalók életét, testi épségét különböző telephelyein veszélyezteti. A különböző telephelyeket a felügyelő a munkahelyhez kapcsolódó illetékessége alapján ellenőrzi és tesz javaslatot a veszélyeztetés mértékének és körülményeinek mérlegelése alapján a bírság mértékére, melynek kiszabására az illetékes területi felügyelőség igazgatója jogosult.
A jelenlegi szabályozás egyik értelmezése alapján, ha a különböző területi szervek eltérő illetékességük alá tartozó telephelyeken egy időben tartanak ellenőrzést, akkor az azonos jogsértés alapján alkalmazott munkavédelmi bírság együttes összege nem haladhatja meg az egyszeri felső bírsághatárt, a 3 millió forintot.
Más jogalkalmazói értelmezések szerint viszont arra tekintettel, hogy a felügyelő államigazgatási illetékessége az ellenőrzéstől a határozat meghozataláig terjed, és egymástól független államigazgatási eljárásokról van szó, a munkavédelmi bírság összege telephelyenként kerülhet megállapításra. Ez utóbbi értelmezést erősíti az a tény, hogy az államigazgatási illetékesség és a telephelyek számának figyelmen kívül hagyása miatt a jellemzően egy telephellyel rendelkező kis- és középvállalkozások mint munkáltatók hátrányos helyzetbe kerülnek a több telephelyen nagy munkavállalói létszámot foglalkoztató és veszélyeztető munkáltatókkal szemben.
A Javaslat a fentiek szerint a jogbiztonság növelése, azaz az egységes alkalmazás és ítélkezési gyakorlat, illetve a munkáltatók szankcionálásának arányosítása érdekében vezeti be a bírság mértékének - az ellenőrzés időbeni és a védendő jogtárgy azonosságát is figyelembevevő - telephelyenkénti megállapítását.
21. §-hoz
A munkabiztonsági és munkaügyi ellenőrzés mennyiségi hatásossága extenzív módon csak a létszám emelésével volna növelhető. A Javaslat egy új hatósági jogosítvány (egyben munkáltatói kötelezettség) bevezetésével, a felügyelők hatásköre bővítése útján kívánja javítani az ellenőrzés hatékonyságát, lehetővé téve, hogy a felügyelő helyszíni ellenőrzés nélkül is, a munkáltató tájékoztatása alapján információt szerezzen a kötelező munkabiztonsági követelmények megvalósításáról. A Javaslat szerint a felügyelő államigazgatási határozatban – pontosan megjelölt munkabiztonsági követelmények tekintetében – írásbeli tájékoztatást kérhet a követelmények teljesítéséről, megvalósításáról. Az elmulasztott tájékoztatás államigazgatási végrehajtási bírsággal is kikényszeríthető. A tájékoztatás kérésnek természetesen nem az a célja, hogy ezen “önbevallás” alapján a munkáltató közvetlenül és azonnal munkavédelmi szankcióval sújtható legyen. A munkavédelmi szankció (pl. szabálysértési bírság) helyszíni ellenőrzés és tapasztalatok, bizonyítási eljárás és megfelelő súlyú szabályszegés esetén alkalmazható.
A vonatkozó, többször hivatkozott 89/391/EGK irányelv fogalmi rendszerének teljes körű átvétele indokolja, hogy a magyar munkavédelmi törvény is meghatározza a “megelőzés” fogalmát. Az irányelvvel összhangban a megelőzés a munkáltató által tervezett intézkedések összességét jelenti a munkáltatói tevékenység bármely fázisában, amely intézkedések célja elsősorban a munkával összefüggő kockázatok megelőzése, vagy csökkentése lehet. Ez a fogalom tehát nem csak a tényleges munkahelyi gyakorlatot veszi a megelőzés körébe, hanem kiterjeszti a munkavédelmi kategóriát a tervezés fázisára is.
A telephelyenkénti szankcionálás lehetőségének megteremtése felveti a “telephely” fogalma törvényi meghatározásának igényét. A Javaslat az Mvt. értelmező rendelkezései fogalmi rendszerébe (87. §) illeszti a “telephely” meghatározását a magyar jogrendben kialakult fogalomnak megfelelően (pl. az 1997. évi CXLV. törvény 16. § (2) bekezdése alapján, amely a cégnyilvántartás és cégnyilvánosság körében teszi meg ugyanezt.)
23. §-hoz
Hatályba léptető és záró rendelkezések
24. §-hoz
A Javaslatnak a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt az Európai Uniós jogszabályokra történő hivatkozással kiegészítő rendelkezései az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lépnek hatályba. A foglalkoztatási törvénynek munkavállalási engedély alóli mentességre, a munkaviszony fogalmára, továbbá a Munkaerőpiaci Alapra vonatkozó rendelkezéseit módosító szabályok hatályba lépésének időpontja 2002. január 1. Erre egyrészt az idegenrendészeti szabályokkal való összhang megteremtése érdekében van szükség, másrészt a korábbi hatályba léptetést az is indokolja, hogy már most meg kell teremteni az EU támogatások fogadásának jogszabályi lehetőségét.
25. §-hoz
A Javaslatnak a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvényt, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény szabályait, továbbá a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény rendbírságra vonatkozó szabályát módosító rendelkezései a kihirdetést követő harmincadik napon lépnek hatályba. A Javaslatnak e szabályokkal összefüggő átmeneti rendelkezése szerint az új szabályokat a törvény hatályba lépését követően megindult felszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A Javaslat hatályon kívül helyezi a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 6. §-át, amely a támogatás több alkalommal történő nyújtásának lehetőségét indokolatlanul korlátozza a munkavállalók védelmének rovására. A felszámoló terhére az 1994. évi LXVI. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében előírt kötelezettsége nem valósítható meg a Cstv.-nek a támogatás visszafizetésére vonatkozó szigorú előírásai megváltoztatása nélkül [58. § (2) bek.]. A bérgarancia támogatás visszafizetése a munkabér kivételével ugyanis minden más kifizetést megelőz, és amint a támogatás mértékének vagy egy részének megfelelő pénzösszeg befolyik, azonnal esedékessé válik a visszafizetés. A Javaslat ezért hatályon kívül helyezi a fenti rendelkezést, és a Bat. új 9. §-ában szabályozza a visszafizetés esedékességének időpontját.
26. §-hoz
A Javaslat a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításának hatálybalépését – a megismerésre, értelmezésre és felkészülésre tekintettel – mintegy három hónapos határidőhöz köti, ugyanakkor a hatálybalépés előtt megalakult, már működő munkáltatók tekintetében konkrét határnapot állapít meg a három év óta hatályos kockázatértékelési kötelezettség első ízben történő teljesítésére. E § tartalmazza továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról rendelkező 2001. évi XVI. törvénynek az Mvt. módosítására vonatkozó rendelkezése [34. § (3) bekezdés] technikai jellegű pontosítását. Az egyes jogszabályi rendelkezések közötti összhang megteremtése érdekében a törvényjavaslat tartalmazza a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény technikai jellegű módosítását is.