T/4903.
számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők
Védelmi Programjáról
|
|
Előadó: Dr. Pintér Sándor belügyminiszter
|
2001. évi ….törvény
a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők
Védelmi Programjáról
E törvény célja, hogy védelmet nyújtson a büntetőeljárásban résztvevő, az igazságszolgáltatást tevékenyen segítő, továbbá azokkal közeli kapcsolatban álló olyan személyek számára, akik erre tekintettel kerülnek fenyegetett helyzetbe és személyes biztonságuk az állam fokozott védelmét igényli; célja továbbá, hogy az érintettet fenyegető veszély mértékéhez igazodva különleges intézkedések alkalmazásával segítse elő a bűnözés - különösen a kiemelkedő súlyú, elsősorban a szervezetten elkövetett bűncselekmények - elleni küzdelmet, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás érdekeinek hatékony érvényesítését.
1. § E törvény alkalmazásában
1. Védelmi Program: a büntetőeljárásban résztvevő tanú, sértett, terhelt, illetve ezen személyek hozzátartozója, továbbá az érintettre tekintettel fenyegetett helyzetben lévő más személy védelmének a személyi védelem keretében nem biztosítható olyan szervezett formája,
a) amelyet a rendőrség - polgári jogi jogviszony keretében - a fenyegetett helyzetben lévő személlyel megkötött megállapodás szerint végez és
b) amelynek során különleges intézkedések alkalmazása (16. §), illetve - az érintett társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében - mentális, szociális, gazdasági, humán és jogi támogatás nyújtása szükséges;
2. megállapodás: a rendőrség és a fenyegetett helyzetben lévő személy által - polgári jogi jogviszony keretében - megkötött, a Védelmi Programba való felvételről, az abban való együttműködésről, a Védelmi Programban résztvevők jogairól és kötelezettségeiről szóló megállapodás;
3. személyi védelem: a rendőrségnek, a határőrségnek, a vám- és pénzügyőrségnek, valamint a büntetés-végrehajtási szervezetnek a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtási szabályairól szóló külön jogszabály (a továbbiakban: a személyi védelemről szóló jogszabály) szerint folytatott intézkedése;
4. büntetőeljárásban résztvevő: a terhelt, a védő, a sértett, az egyéb érdekeltek, a sértett és az egyéb érdekeltek képviselői, a tanú, a tanú ügyvédje, a szakértő, szaktanácsadó, a tolmács, a hatósági tanú;
5. nyomozó szerv: a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott nyomozó hatóság nyomozást folytató szerve;
6. védelmet ellátó szerv: a Védelmi Program keretében igénybe vehető intézkedések ellátására jogosult szerv;
7. kiemelkedő súlyú bűncselekmény: különösen az a bűncselekmény, amelynél felismerhetők a szervezett bűnözés vagy a nemzetközi bűnözés ismérvei vagy amelynek tárgya a terrorizmussal, zsarolással, pénzmosással, kábítószer- vagy fegyverkereskedelemmel, prostitúcióval, pedofíliával, valamint az ezekkel összefüggésben elkövetett élet és testi épség elleni bűncselekménnyel kapcsolatos;
8. fenyegetett helyzetben lévő személy: az a személy, akinek - a büntetőeljárásban való részvétele, illetve a büntetőeljárás során jogai érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének akadályozása, illetve meghiúsítása végett elkövetett vagy kilátásba helyezett személy elleni erőszakos avagy közveszélyt okozó bűncselekmény miatt - a Védelmi Programba való felvétele indokoltnak látszik, valamint - a törvényben meghatározott esetekben - a büntetőeljárás résztvevőjéhez fűződő kapcsolatára tekintettel az a személy is, akivel szemben ilyen bűncselekményt követtek el, illetve valószínűsíthető, hogy ilyen bűncselekményt fognak elkövetni és védelme indokoltnak látszik;
9. érintett: a Védelmi Program hatálya alatt álló személy, továbbá az, akinek a személyazonossága megváltoztatását rendelték el;
10. hozzátartozó: a védelem alatt álló személlyel közös háztartásban - kivételesen a közös háztartáson kívül - élő házastárs, továbbá az élettárs, a jegyes, a leszármazó - ideértve az örökbe fogadott és a nevelt gyermeket is -, valamint kiskorú érintett esetén a szülő - ideértve az örökbefogadót vagy nevelőszülőt is - és a gyermek állandó felügyeletével megbízott személy;
11. Tanúvédelmi Szolgálat: a rendőrségen belül a Védelmi Program ellátására létrehozott szervezeti egység;
12. harmadik személy: az állam, valamint azon egyéb jogi személyek, jogi személyiség nélküli társaságok és természetes személyek, akikkel a Védelmi Program tartama alatt az érintett jogviszonyban áll;
13. ügyvivő: az érintett által a Programba való felvételkor megjelölt azon személy, aki a Tanúvédelmi Szolgálat egyetértésével, az érintett érdekében, annak polgári jogi jogviszonyaiban, illetve egyéb ügyeiben eljár és - ha jogszabály lehetővé teszi - az érintettet képviseli;
14. adatzárlat: a Tanúvédelmi Szolgálatnak az adatkezelő szervek részére előírt, az érintettre vonatkozó adatoknak harmadik személy részére történő szolgáltatását megtiltó vagy korlátozó rendelkezése;
15. a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresés jelzésének előírása: a Tanúvédelmi Szolgálat által az adatkezelő szerv részére előírt, harmadik személynek az érintett eredeti vagy fedő-, illetve új adatai szerint nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresésről való értesítési kötelezettsége;
16. személyazonosító adat: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerint meghatározott természetes személyazonosító adat;
17. új személyazonosító adat: a megváltoztatott személyazonossághoz, az érintett új életviteléhez, életkörülményeihez, valamint az érintett hatékony védelméhez elengedhetetlenül szükséges, valótlan tartalmú adatok.
A Védelmi Program hatálya, a megállapodás kezdeményezése,
megkötése, feltételei
2. § (1) Védelmi Program (a továbbiakban: Program) a büntetőeljárás tartama alatt, illetve a büntetőeljárás befejezését követően alkalmazható.
(2) Megállapodás a kiemelkedő súlyú bűncselekménnyel összefüggő büntetőeljárásban résztvevő, a hatósággal együttműködő tanúval, sértettel vagy terhelttel köthető, feltéve, ha
a) olyan vallomást tett vagy kíván tenni, amely kiemelkedő súlyú bűncselekmény lényeges körülményeire, bűnszervezet összetételére, tevékenységére, bűnszervezettel fenntartott kapcsolatára, bűnszervezet által tervezett vagy elkövetett bűncselekményekre vonatkozik;
b) a vallomása a tényállás felderítését, bizonyítását, az elkövető kilétének megállapítását és felelősségre vonását jelentősen segítette vagy segítheti és ha megalapozottan feltehető, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan, vagy aránytalanul nagy nehézséggel járna, és a megállapodás megkötésével a bizonyíték beszerzése valószínűsíthető;
c) a büntetőeljárásban való részvétele miatt, illetve a büntetőeljárási jogai érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének akadályozása, illetve meghiúsítása végett ellene személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el vagy valószínűsíthető, hogy ellene ilyen bűncselekményt követnek el és
d) a fenyegetett helyzetben lévő személy, illetve az érintett védelme a személyi védelem keretében nem biztosítható, ezért különleges óvintézkedések (16. §) alkalmazása szükséges.
3. § Megállapodás a 2. §-ban meghatározottak személyére tekintettel azok hozzátartozójával, továbbá - kivételesen - más személlyel is köthető, ha azt a fenyegetett helyzetben lévő személy vagy az érintett méltányolható helyzete indokolja és a védelem céljával összeegyeztethető.
4. § (1) A megállapodás megkötésének kezdeményezését a fenyegetett helyzetben lévő személy kérheti, illetve a megállapodás megkötését - hivatalból, a fenyegetett helyzetben lévő személy hozzájárulásával - az 5. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott nyomozó szerv, ügyész vagy az eljáró tanács elnöke (egyes bíró) önállóan is kezdeményezheti.
(2) A fenyegetett helyzetben lévő személy a megállapodás megkötésének kezdeményezése iránti kérelmét a büntetőeljárás alatt, valamint azt követően a megállapodás megkötésének kezdeményezésére az 5. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogosultnál terjesztheti elő.
(3) A fenyegetett helyzetben lévő személy kérelme esetén megállapodás kizárólag akkor köthető, ha a megállapodást az 5. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogosult kezdeményezi. A megállapodás kezdeményezésére jogosult a kérelem tárgyában annak előterjesztésétől számított három napon belül dönt.
5. § (1) A megállapodás megkötését a büntetőeljárás tartama alatt az ügyész egyetértésével az a nyomozó szerv, továbbá ügyész vagy az eljáró tanács elnöke (egyes bíró) kezdeményezheti, amely előtt a büntetőeljárás folyik.
(2) A büntetőeljárás befejezését követően az (1) bekezdésben meghatározott megállapodás megkötését az a nyomozó szerv kezdeményezheti, amely előtt a büntetőeljárás folyt.
(3) A megállapodás megkötését a Tanúvédelmi Szolgálatnál (a továbbiakban: Szolgálat) kell kezdeményezni, amely tizenöt napon belül
a) a kezdeményezést elutasítja, ha az előzetes pszichológiai és a biztonsági kockázatot felmérő vizsgálat alapján a fenyegetett helyzetben lévő személy a védelemre alkalmatlan;
b) egyetértése esetén a megállapodás megkötésére irányuló megindokolt javaslatát az országos rendőrfőkapitányhoz állásfoglalásra felterjeszti.
6. § (1) Az országos rendőrfőkapitány a Szolgálatnak az 5.§ (3) bekezdés b) pontja szerint tett javaslata alapján a kezdeményezés elutasítása tárgyában vagy megállapodás megkötése iránti szándékáról a megállapodás kezdeményezésétől számított három napon belül foglal állást.
(2) A Szolgálat az országos rendőrfőkapitány (1) bekezdés szerint kialakított állásfoglalásáról értesíti a megállapodás megkötését kezdeményezőt, valamint - a megállapodás megkötését kezdeményező útján - a megállapodás kezdeményezése iránti kérelmet előterjesztőt, illetve - ha a fenyegetett helyzetben lévő személy kiskorú, korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen - a törvényes képviselőt, a gondnokot vagy a gyámot.
7. § (1) Ha az országos rendőrfőkapitány a megállapodás megkötésével egyetért, a fenyegetett helyzetben lévő személlyel a Szolgálat önállóan köt megállapodást, feltéve, ha
a) az 1. számú mellékletben foglalt nyilatkozatot megteszi;
b)
a 11. § (1) bekezdésében foglalt
kötelezettségeit - e törvényben meghatározott
kivétellel - teljesíti, illetve követeléseit, igényeit érvényesíti.
(2) A 3. §-ban meghatározott hozzátartozóval vagy más
személlyel az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kezdeményezés hiányában
akkor köthető megállapodás, ha a
2. §-ban meghatározott személyt a Programba már felvették.
(3) A Program a megállapodás megkötésével kezdődik. A megállapodásban a 2. számú mellékletben meghatározottakról rendelkezni kell.
(4) A megállapodásból származó viták rendezése érdekében a felek egyeztetést kötelesek folytatni. Amennyiben az egyeztetés keretében három napon belül a vitás kérdést nem sikerül rendezni, a felek bármelyike bírósághoz fordulhat. Az eljárás lefolytatására kizárólag a Fővárosi Bíróság az illetékes.
(5) A megállapodás egy hiteles másolatát bírósági eljárás kezdeményezése esetén a Szolgálatnak az eljáró bíróságnál letétbe kell helyeznie.
8. § (1) Ha a 5. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott jogosult a megállapodás megkötését kiskorú, korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy Programba való felvétele érdekében kezdeményezi, a Szolgálat a törvényes képviselővel, a gondnokkal, illetve a gyámmal köt megállapodást.
(2) Ha a védelemre a törvényes képviselő, a gondnok, illetve a gyám cselekménye szolgáltatott okot vagy egyébként a fenyegetett helyzetben lévő és a törvényes képviselője, a gondnoka, illetve a gyámja között érdekellentét áll fenn, a megállapodást - ha erre lehetőség van - más törvényes képviselővel, gondnokkal vagy gyámmal kell megkötni. Más törvényes képviselő, gondnok, gyám hiányában eseti gondnok kirendelése iránt kell intézkedni.
A védelmet ellátó szerv
9. § (1) A Program előkészítéséért és végrehajtásáért a rendőrség szervezetén belül létrehozott Szolgálat felelős.
(2) A Szolgálat a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott érintett esetében a Programot a büntetés-végrehajtási szervezettel együttműködve hajtja végre.
10. § A Szolgálat a Program keretében a 16. § (1) bekezdésében foglalt különleges óvintézkedések indokoltságáról és - ha feltételei fennállnak - alkalmazásáról önállóan dönt, illetve azokat önállóan kezdeményezi.
A harmadik személyekkel szembeni jogokra és
kötelezettségekre vonatkozó szabályok,
az ügyvivő
11. § (1) Az érintettnek harmadik személlyel, illetve harmadik személynek az érintettel szemben fennálló kötelezettségeit, követeléseit, igényeit (a továbbiakban együtt: követelés) e törvény rendelkezései nem érintik. A Programba való felvétel, különösen a személyazonosság megváltoztatása esetén – ha ez lehetséges - olyan helyzetet kell teremteni, hogy az érintett a harmadik személlyel, a harmadik személy pedig az érintettel szemben fennálló követeléseit még az intézkedés megkezdése előtt teljesíthesse, illetve az ezek teljesítésének érvényesítéséhez szükséges lépéseket megtehesse.
(2) Az érintett - az l. számú mellékletben foglaltak szerint - a Programba való felvételekor köteles nyilatkozni harmadik személlyel szemben, illetve harmadik személynek vele szemben fennálló követeléséről. Az érintett a Program tartama alatt keletkezett követelést is köteles a Szolgálatnak haladéktalanul bejelenteni.
(3) Ha az érintett Programba való felvételéhez kiemelkedő bűnüldözési vagy igazságszolgáltatási érdek fűződik és az érintett az (1) bekezdés értelmében kötelezettségeit önhibáján kívül nem tudja teljesíteni, a Szolgálat az e célra rendelt költségvetési előirányzat felhasználásával gondoskodik a követelés teljesítéséről. Ehhez a harmadik személy hozzájárulására nincs szükség. A Szolgálat az érintettől a kötelezettség teljesítésével kapcsolatosan felmerült szükséges kiadásainak megtérítését követelheti.
(4) Ha bíróság vagy más hatóság jogerős határozata
a) az érintettet más személy tartására, illetve gondozására kötelezte és az érintett e kötelezettsége teljesítésében a Programba való felvétele folytán akadályoztatva van, továbbá
b) ha azt a jogosult méltányolható magánérdeke indokolja,
a jogosult - az érintett hozzájárulásával, az akadály megszűnéséig, a (3) bekezdésben foglaltak szerint - a kötelezettség mértékének megfelelő támogatásban részesíthető.
12. § (1) A Szolgálat az érintett nyugellátásának megállapítása érdekében adatokat kérhet be az adatkezelő szervtől és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szerint a nyugellátásra való jogosultságot és annak összegét határozattal megállapíthatja. A megállapított nyugellátásról a nyugdíjfolyósító szervet a Szolgálat a határozat megküldésével értesíti.
(2) A határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a belügyminiszterhez fellebbezés nyújtható be. A miniszter határozata ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül keresettel a bírósághoz lehet fordulni.
(3) A Szolgálat az egészségügyi szolgáltatások, illetve ellátások igénybevétele, valamint a társadalombiztosítási juttatások összegének megállapítása érdekében adatokat kérhet be az adatkezelő szervtől, és a megállapított társadalombiztosítási juttatásra való jogosultságról, illetve annak mértékéről az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt értesíti. A jogorvoslati jogosultságra vonatkozóan a (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(4) Ha a Szolgálat (1) és a (3) bekezdésben meghatározott szerveket a megállapított nyugellátásról, valamint a megállapított társadalombiztosítási juttatásra való jogosultságról, annak mértékéről értesíti, azt követően a nyugdíj folyósítása, illetve a egészségügyi szolgáltatások, valamint az ellátások igénybevétele az általános szabályok szerint történik.
13. § (1) A 34. § (1) és (3) bekezdése alapján magánszemélynek kifizetett támogatás jövedelmet pótló összegéből a kifizetőnek 20 % forrásadót kell levonnia és befizetnie az adóhatósághoz. A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetőnek pedig nem kell erről személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetőleg a magánszemély részére igazolást kiadnia. A támogatásnak a nem jövedelmet pótló összegét a magánszemély jövedelmének kiszámításánál nem kell figyelembe venni.
(2) A Program tartama alatt az adatzárlattal, valamint a személyazonosság megváltozatásával érintett adózó adóügyében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által kijelölt igazgatóság jár el.
14. § (1) Az érintett ügyei vitelére jogosult, a Szolgálat által jóváhagyott ügyvivőt hatalmazhat meg. Az érintett - ügyei vitelére - a Szolgálatot is meghatalmazhatja.
(2) Az ügyvivő a Szolgálat által megjelölt módon képviseli az érintettet. Az érintett a Szolgálat közreműködésével tarthat kapcsolatot az ügyvivővel.
Sürgősségi intézkedések
15. § (1) Halaszthatatlan szükség esetén, ha a késedelem veszéllyel jár és a megállapodás megkötése valószínűsíthető, a Szolgálat vezetője a személyi védelmet, valamint a 16. § (1) bekezdésének a) pontjában írt intézkedéseket - a fenyegetett helyzetben lévő személy, illetve az érintett kérelmére vagy az 5. §-ban meghatározott hatóság kezdeményezésére - a megállapodás megkötését megelőzően is elrendelheti (sürgősségi intézkedés).
(2) A sürgősségi intézkedés kezdeményezésével egyidejűleg a megállapodás megkötését is kezdeményezni kell.
(3) Ha a megállapodás megkötésére nem kerül sor és a személyi védelem feltételei sem állnak fenn, a sürgősségi intézkedéseket haladéktalanul meg kell szüntetni. Ha a személyi védelem feltételei fennállnak, a személyi védelemről szóló jogszabályban foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.
Különleges óvintézkedések,
a Szolgálat megkeresései
16. § (1) A Szolgálat az érintett élete, testi épsége, személyes szabadsága
elleni jogellenes cselekmény megelőzése érdekében a következő különleges
óvintézkedéseket
(a továbbiakban: óvintézkedés) alkalmazhatja:
a) lakóhely, tartózkodási hely megváltoztatásával az érintett biztonságos helyen való elhelyezése (elköltöztetése), illetve a Programba bevont fogvatartottnak az elhelyezéséül szolgáló büntetés-végrehajtási intézetből másik büntetés-végrehajtási intézetbe történő átszállítása;
b) személyi védelem igénybevétele;
c) nyilvántartásokban adatzárlat elrendelése, illetve a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzésének előírása;
d) névváltoztatás;
e) a személyazonosság megváltoztatása;
f) a nemzetközi együttműködésben való részvétel.
(2) A Szolgálat a veszélyhelyzet fokát mérlegelve - a védelem kezdeményezésére jogosult véleményét is figyelembe véve - az érintettel kötött megállapodás során határozza meg a védelem módját. A védelem módjai közül egyidejűleg több is alkalmazható.
(3) Az érintett biztonságát közvetlenül fenyegető és másként el nem hárítható veszély esetét kivéve nem alkalmazható a védelem olyan módja, amelyet az érintett a megállapodásban kizár vagy az ellen egyébként tiltakozik.
(4) A Program hatálya alatt álló személy esetében a személyi védelem elrendelésére a Szolgálat vezetője jogosult.
17. § (1) Ha a 16. § (1) bekezdésében meghatározott óvintézkedés más szerv közreműködését igényli, a Szolgálat - az óvintézkedés végrehajtásában való közreműködés érdekében - e szervet megkeresheti.
(2) A Szolgálat feladatai teljesítése érdekében bármely adatkezelési rendszerből - az adatkérés céljának megjelölésével - adatokat kérhet.
(3) A (1)-(2) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha az óvintézkedés keretében, közokirat valótlan adatokon alapuló megváltoztatása, módosítása vagy új közokirat kiállítása érdekében ilyen okiratok kiállítására jogosult hatóság, illetve szerv megkeresése szükséges.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott esetekben a Szolgálat megkeresésének teljesítése nem tagadható meg. A költségvetési szervek a Szolgálat megkeresését térítésmentesen kötelesek teljesíteni.
(5) A Program végrehajtása keretében alkalmazott különleges óvintézkedések (16. §) körében folytatott hatósági eljárási cselekményekért, szolgáltatásokért az érintett illeték, illetve díj megfizetésére nem kötelezhető.
18. § A Szolgálat - a megállapodás keretei között, a védelem céljai érdekében - javasolhatja az érintett életmódjának megváltoztatását. A javaslat figyelmen kívül hagyása vagy az attól való eltérés következményeire a védelmet ellátó szerv az érintettet figyelmezteti.
19. § (1) A Szolgálat az érintettet köteles tájékoztatni a tett, illetve tervezett intézkedésekről. Ha a Szolgálat az érintett biztonságát fenyegető újabb körülményt észlel, számára további, a követendő magatartásra vonatkozó ajánlásokat tesz.
(2) Az érintett tájékoztatása a halaszthatatlan, illetve a sürgősségi intézkedések megtételét nem késleltetheti.
(3) Ha az érintett kiskorú, illetve korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy, a Szolgálat az érintetten kívül a törvényes képviselőt, illetve a gondnokot vagy gyámot is köteles értesíteni az (1) bekezdésben írt körülményekről.
20. § (1) Az érintett a Szolgálatot köteles haladéktalanul tájékoztatni a saját vagy a reá tekintettel más személy biztonságát érintő, a védelem folytatása szempontjából lényeges körülményekről, továbbá arról, hogy a megállapodásban foglaltaktól, különösen a követendő magatartásra vonatkozó ajánlásoktól eltért vagy el kíván térni.
(2) Az érintett javaslatot tehet a védelem módjára. Ha az érintett kiskorú, illetve korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy, a védelem módjára a törvényes képviselője, illetve a gondozója vagy gyámja is javaslatot tehet.
Adatzárlat,
a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzése
21. § (1) A Szolgálat megkeresésére az adatkezelő szerv - így különösen a személyiadat- és lakcím-, a személyi igazolvány-, az anyakönyvi, az útiokmány-, bűnügyi, idegenrendészeti, a gépjárművezetői engedély és gépjármű-, az ingatlan-, a cég, társadalom-biztosítási, adó, szociális és egészségügyi, katonai nyilvántartásokat kezelő szerv - köteles az érintett személyes adatait zárolni és az adatszolgáltatást az azt igénylő számára megtagadni. Az adatszolgáltatás - a Szolgálat engedélyével és annak közreműködésével - nyomós közérdek érvényesítése érdekében teljesíthető.
(2) Az adatkezelő szerv közli a zárolt adatok szolgáltatását igénylővel az adatzárlat elrendelésének tényét. Ezzel egyidejűleg az adatkezelő szerv a megkeresésről a Szolgálatot haladéktalanul értesíti.
(3) Az adatzárlatot végrehajtó szervnek biztosítania kell a zárolt adatok biztonságát. Az adatkezelő szerv az adatzárlat időtartama alatt keletkezett változásokat az adatzárlat megszűnése után - indokolt esetben annak tartama alatt - a Szolgálat közlése alapján köteles haladéktalanul átvezetni. Az adatkezelő szerv az adatzárlatot kizárólag a Szolgálat engedélyével oldhatja fel.
(4) Az adatkezelő szerv a zárolt adatokban bekövetkezett változásról három napon belül értesíti a Szolgálatot. A Szolgálat – ha a védelem érdekeivel ez nem áll ellentétben – az adatzárlat tartama alatt is engedélyezheti a változások átvezetését.
22. § (1) Ha a személyazonosság megváltoztatását nem rendelték el, az érintett személyére vonatkozó adatokra az adatzárlatot el kell rendelni.
(2) A Szolgálat - az érintett biztonsága érdekében - a személyére vonatkozó adatok szolgáltatását megtagadhatja, kivéve, ha az adatszolgáltatást a védelem elrendelésére okot adó büntetőeljárás során az azt folytató hatóság igényli.
(3) A Szolgálat az adatzárlat megszüntetéséről - a 21. §-ban foglalt intézkedések megszüntetése érdekében - haladéktalanul értesíti az azt végrehajtó adatkezelő szervet.
A névváltoztatás
23. § (1) A magyar állampolgár érintett a névváltoztatásra vonatkozó jogszabály szerint a Szolgálat útján kezdeményezheti a belügyminiszternél családi, illetve utónevének megváltoztatását.
(2) A gyermek névviselése vonatkozásában a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők esetében az érintett házastársának a gyermeke névváltoztatásához hozzá kell járulnia. A hozzájárulás hiányában a hozzájáruló nyilatkozatot a gyámhatóság pótolhatja.
(3) Ha az érintett felesége, illetve kiskorú gyermeke nem áll a Program hatálya alatt és a feleség, illetve a gyermek az érintett nevét viseli, a névváltoztatatás nem terjed ki a feleségre, illetve a gyermekre.
(4) A (3) bekezdés rendelkezései alkalmazandóak abban az esetben is, ha a gyermek a Programban érintett anyja nevét viseli.
(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott esetben az érintett névváltoztatásának tényét a házassági anyakönyvbe, illetve a kiskorú gyermek születési anyakönyvébe nem jegyzik be.
A személyazonosság megváltoztatásával kapcsolatos szabályok
24. § (1) Ha az érintett biztonsága a 16. § a)-d) pontjaiban meghatározott különleges intézkedések bevezetésével nem biztosítható, a Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását az országos rendőrfőkapitány engedélyével kezdeményezi. A Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását a legfőbb ügyész által kijelölt ügyész előzetes jóváhagyásával rendeli el.
(2) A személyazonosság megváltoztatására irányuló intézkedés a védelem alatt álló valamennyi személyes adatára kiterjedhet; annak keretében az eredeti személyazonosító adatot rögzítő közokirat helyébe – részben vagy egészben – valótlan tartalmú adatot tartalmazó olyan okirat állítható ki, amely alkalmas az új személyazonosság bizonyítására (új okirat).
(3) A személyazonosság fenntartása kérdésében a felek állapodnak meg.
(4) Nem állítható vissza az érintett eredeti személyazonossága, ha az életkörülményeiben utóbb bekövetkezett változás más természetes személy személyállapotát érinti.
25. § (1) Ha a Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását elrendelte,
a) felszólítja az érintettet, hogy legkésőbb a személyazonosság megváltoztatásáig a harmadik személyekkel szemben fennálló, egyszeri jogügylettel teljesíthető kötelezettségének tegyen eleget, illetve a harmadik személyt a vele szemben fennálló kötelezettség teljesítésére hívja fel;
b) intézkedik az adatkezelő szervek felé annak érdekében, hogy - a személyes adatok kezelésére vonatkozó jogszabályok szerint - az érintett eredeti személyazonosító adatainak kezelését szüntessék meg és azokat a Szolgálat részére nyilvántartás céljából küldjék meg.
(2) Az adatkezelésre, illetve az okirat kiállítására jogosult szerv a Szolgálat megkeresésére, a Szolgálat által közölt adatok alapján - az érintett személyes adatai kezelésének megszüntetését követően haladéktalanul, legfeljebb 15 napon belül - az érintett részére új okiratot állít ki. A Szolgálat ezzel egyidejűleg intézkedik az eredeti okirat bevonásáról. Az adatkezelésre, illetve az okirat kiállítására jogosult szerv az új okiratban foglalt adatokat köteles haladéktalanul, de legfeljebb az okirat kiállításától számított 3 napon belül az általa kezelt nyilvántartásban rögzíteni.
26. § (1) Ha az adatkezelésre, illetve az okirat kiállítására jogosult szerv tudomása szerint a 25. § (2) bekezdésében meghatározott új okirat kiállítása nyomós közérdeket sért, illetve sérthet, e körülményről - mérlegelés végett - a Szolgálatot haladéktalanul értesíti. Ha a Szolgálat az eredeti megkeresését továbbra is megalapozottnak tartja, a megkeresést a megkeresett szerv köteles végrehajtani.
(2) Ha az érintett a 25.§ (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kötelezettségét neki felróható okból nem teljesíti, a személyazonosság megváltoztatására irányuló intézkedés - a teljesítés bekövetkezéséig - nem hajtható végre.
27. § (1) Ha a 24-25. § szerinti eljárás befejeződött, a Szolgálat
a) az új okiratokat - azok felhasználását elősegítő iránymutatások közlésével - az érintett rendelkezésére bocsátja, ezzel egyidejűleg intézkedik az eredeti okiratok bevonása érdekében;
b) ajánlásokat tesz a személyazonosság megváltoztatását követő, az érintett biztonságát szolgáló további magatartási, illetve életvezetési szabályokra.
(2) A Szolgálat - külön jogszabály szerint - intézkedik az új személyazonossággal rendelkező érintett számára nyújtható, társadalmi beilleszkedését elősegítő egyszeri szociális, gazdasági támogatásról. E kérdésben egyebekben a 34. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
28. § (1) Az érintett a személyazonosságának megváltoztatását követően is fennálló, a 24. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kötelezettségének teljesítése, illetve jogainak érvényesítése érdekében megnevezheti azt a személyt, aki a tartozását átvállalja, illetve akire jogait engedményezi.
(2) Ha az engedményezésre, illetve a tartozásátvállalásra nincs lehetőség és az érintett - a személyazonosságának megváltoztatása folytán - az eredeti személyazonosságához kapcsolódó jogait nem képes érvényesíteni, illetve kötelezettségeit nem tudja teljesíteni, az érintett indokolt kérelmére - a jogainak érvényesítése, illetve kötelezettségeinek teljesítése érdekében - a Szolgálat engedélyezheti az általa a 25. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint nyilvántartott eredeti személyazonosító adatainak felhasználását. Ha a Szolgálat megállapítása szerint a személyes eljárás az érintett biztonságát veszélyezteti, a teljesítés, illetve érvényesítés a Szolgálat útján történik. A teljesítés (érvényesítés) e módjáról a Szolgálat a harmadik személyt értesíti.
(3) Ha a Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását követően az
érintett olyan, korábban keletkezett kötelezettségéről szerez tudomást, amelyet
az nem hozott a tudomására, a Szolgálat felszólítja az érintettet a
kötelezettsége teljesítésére, amelyre az
(1)-(2) bekezdésben foglaltak az irányadók.
29. § (1) Kiskorú, illetve korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy személyazonosságának megváltoztatásához a törvényes képviselő, illetve a gondnok vagy a gyám hozzájárulása szükséges.
(2) A védelem alatt álló külföldi számára magyar állampolgárságot igazoló okirat nem állítható ki, tartózkodására nézve a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény rendelkezéseit - e törvény rendelkezéseit figyelembe véve - kell alkalmazni.
(3) E § alkalmazásában a magyar állampolgárokra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, ha a hontalan személy Magyarországon él vagy itt telepedett le. Magyar állampolgárságot igazoló okirat azonban ilyen hontalan személy számára sem állítható ki.
30. § (1) Visszaesés szempontjából figyelembe kell venni a megváltozott személyazonosságú érintett által elkövetett szándékos bűncselekmény esetén a személyazonosság-csere előtt általa elkövetett szándékos bűncselekményt.
(2) Ha a megváltozott személyazonosságú érintett az eredeti személyazonosító adataival a bűnügyi nyilvántartásban szerepel, a 25. § (2) bekezdés szerint a nyilvántartásban elhelyezett új adatokkal kapcsolatos megkeresésről az adatkezelő szerv a Szolgálatot haladéktalanul értesíti.
(3) A személyazonosság megváltoztatása esetén a bűnügyi nyilvántartó az érintett új személyazonosító adatait az érintett eredeti személyazonosító adatai szerint rögzített adatok nyilvántartási időtartamáig tartja nyilván.
31. § (1) Azokban a hatósági eljárásokban, amelyekben az eredeti személyazonosító adatok felhasználása nem mellőzhető, az érintett - a Szolgálat engedélyével, külön jogszabályban meghatározott biztonsági előírások betartásával - eredeti személyazonosító adataival is részt vehet.
(2) Az érintett az általa az óvintézkedés elrendelése előtt elkövetett bűncselekmény elkövetése miatt folyó büntetőeljárásban kizárólag az eredeti személyazonosító adataival vehet részt.
(3) A (2) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha az új személyazonossággal rendelkező érintett a szándékos bűncselekményét a személyazonosság megváltoztatását megelőzően elkövetett szándékos bűncselekményre tekintettel visszaesőként követi el.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben a Szolgálat a 27.§ (1) bekezdés a) pontja szerint bevont, a hatósági eljárásban szükséges eredeti okiratot - felhasználásának időtartamáig - az érintett rendelkezésére bocsátja.
32. § (1) A Szolgálat az érintett személyazonossága megváltoztatásának megszüntetéséről dönt, ha megállapítása szerint az érintett biztonsága a 16. § a)-d) pontjaiban meghatározott különleges óvintézkedések bármelyikének bevezetésével már biztosítható vagy az érintett - a 24. § (4) bekezdésében foglalt kivételtől eltekintve - ezt kéri.
(2) Ha a Szolgálat az érintett személyazonossága megváltoztatására irányuló intézkedését megszüntette,
a) haladéktalanul intézkedik az eredeti okirat visszaadásáról, illetve az új okirat bevonása, valamint annak a Szolgálat által kezelt nyilvántartásban való elhelyezése iránt;
b) az intézkedés megszüntetéséről értesíti az adatkezelésre, illetve az okirat kiállítására jogszabály szerint jogosult szervet;
c) haladéktalanul intézkedik az elrendelt adatzárlat feloldása iránt.
Nemzetközi együttműködés
33. § (1) A külföldi hatóság megkeresésére, külön törvényben meghatározott eljárási jogsegély végrehajtása során a Szolgálat ellátja annak az érintettnek a védelmét, aki Magyarországon folyó büntető- vagy más hatósági eljárásban vesz részt és a védelmét a megkeresett igényelte.
(2) Nemzetközi szerződés alapján a Szolgálat
a) kezdeményezheti az érintett külföldre költöztetését, ha Magyarországon a védelme már nem biztosítható;
b) a Program keretében ellátja a külföldről Magyarországra költöztetett személy védelmét.
(3) Viszonosság alapján - sürgősségi intézkedés keretében -
a) a külföldi hatóság megkeresésére a megkeresésben foglalt időtartamra a Szolgálat biztosíthatja az érintett Magyarország területén való elhelyezését, illetve
b) kezdeményezheti az érintett külföldön való ideiglenes elhelyezését,
feltéve ha a megkereső állam annak költségeit biztosítja.
(4) A (3) bekezdés vonatkozásában a belügyminiszter külföldi államtól viszonossági nyilatkozatot kérhet és külföldi állam felé viszonossági nyilatkozatot tehet.
(5) A Szolgálat a (3) bekezdés a) pontjában foglalt sürgősségi intézkedés biztosítása érdekében, azzal egyidejűleg a 16.§ (1) bekezdés a) pontjában meghatározott intézkedést alkalmazhatja, illetve az érintett személyi védelmét rendelheti el.
Az érintett támogatása
34. § (1) A Szolgálat az érintett társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében - ha arra más jogszabály szerint nem jogosult - az áldozatokat segítő társadalmi szervezetekkel együttműködve gondoskodik a védelem alatt álló mentális, szociális, gazdasági, humán támogatásáról, a jogi segítségnyújtás biztosításáról. A Szolgálat által nyújtott ellátások és támogatások biztosításának szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.
(2) Az érintett szociális és gazdasági támogatása a vagyoni gyarapodását nem szolgálhatja, az csak a létfenntartásához, társadalmi beilleszkedéséhez elengedhetetlenül szükséges mértékig terjedhet.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásban az érintett
hozzátartozója
- a 11. § (4) bekezdésében írt kivétellel - akkor részesülhet, ha őt a 3. §
szerint a Programba felvették.
(4) Az érintettnek munkavégzésre irányuló jogviszonyból, illetve más jövedelem-szerző tevékenység folytatásából, továbbá más forrásból származó bevételét a Program által nyújtandó szociális és gazdasági támogatás mértékének megállapításánál figyelembe kell venni.
35. § (1) A program megszűnik, ha
a) a védelem feltételei már nem állnak fenn;
b) az érintett, vagy - kiskorú, illetve korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen érintett esetében - a megállapodás megkötésére a 8. § (1) bekezdés szerint jogosult személy a védelemről lemond;
c) a Szolgálat a megállapodást felmondja.
(2) A Szolgálat a megállapodást felmondja, ha
a) a tanú (sértett) nem tesz vallomást vagy korábbi vallomását visszavonja;
b) a terhelt nem tesz vallomást, vagy korábbi vallomását visszavonja.
(3) A Szolgálat a megállapodást felmondhatja, ha
a) a védelem tartama alatt az érintettel szemben - olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt - büntetőeljárás indul, amely a védelem érdekeit sérti, különösen, ha az érintett által elkövetett bűncselekmény a védelem további fenntartását veszélyezteti, vagy azt lehetetlenné teszi;
b) az érintett a követendő, a megállapodásban rögzített magatartási szabályoktól indokolatlanul eltért, vagy tájékoztatási kötelezettségét a védelem további fenntartását súlyosan veszélyeztető, vagy azt lehetetlenné tevő módon önhibájából megszegi;
c) az érintett indokolatlanul megtagadja a részére a Program által biztosított munkavégzésre irányuló jogviszonyban való részvételt, illetve más jövedelemszerző tevékenység folytatását;
d) az érintett védelmét a megkereső állam megszünteti, és erről a védelmet Magyarországon ellátó Szolgálatot értesíti;
e) az érintett a 11.§ (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget.
Titok és adatvédelmi rendelkezések
36. § A Szolgálat a minősített adatokra vonatkozó szabályok szerint kezeli a Program elrendelése, valamint a végrehajtása során keletkezett adatokat, valamint adathordozókat.
37. § (1) A Szolgálat az érintett védelmének biztosítása céljából a Program elrendelése esetén
a) a Programba felvett személy személyazonosító adatairól, valamint a tartózkodási helyére, a személyazonosság megváltoztatásának tényére vonatkozó, továbbá e törvényben foglalt rendelkezések végrehajtása során keletkezett adatokról, illetve
b) az 1. számú melléklet szerinti adattartalommal
nyilvántartást vezet.
(2) A bíróság, az ügyészség, Határőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, a büntetés-végrehajtási szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok a konkrét cél megjelölésével - a rájuk vonatkozó törvényben meghatározott feladataik ellátására, az ott meghatározott körben - a Szolgálattól adatok igénylésére jogosultak.
(3) A Szolgálat adatközlése nem sértheti a védelem érdekeit. Az érintett védelme érdekében az átadott adat felhasználására vonatkozóan a Szolgálat korlátokat határozhat meg.
(4) Az adatszolgáltatást kérő szervek felelősek az átvett adatoknak az e törvényben, illetve az adatkezelésre vonatkozó jogszabályokban foglaltak szerinti kezeléséért, kötelesek az átvett adatokat, azok felhasználását nyilvántartani és kérésre a Szolgálat számára arról tájékoztatást adni.
(5) A Szolgálat a személyes adatok továbbításáról nyilvántartást vezet, amely tartalmazza
a) az adatigénylési kérelmet;
b) az adatkérő nyilvántartási azonosítóját;
c) az adattovábbítás idejét;
d) az adatszolgáltatást tartalmazó iratok és egyéb dokumentumok másodpéldányát.
(6) Az (1) bekezdésben meghatározott adatok a büntetőeljárásban résztvevők védelme tárgyában létrehozott nemzetközi szerződés, vagy a 33. § (3) bekezdésében meghatározott esetben viszonosság alapján - ha a továbbítás súlyos és közvetlen veszély elhárításához vagy súlyos bűncselekmény megelőzéséhez szükséges - nemzetközi és külföldi bűnüldöző, igazságszolgáltatási szervek részére átadhatók, amennyiben a személyes adatok kezelésének feltételei a külföldi adatkezelőnél minden egyes adat tekintetében teljesülnek.
(7) A védelmet ellátó szerv az (1) és a (5) bekezdés szerinti nyilvántartásban
a) a Program elrendelése esetén e törvényben foglalt rendelkezések végrehajtása során keletkezett adatokat, a Programba felvett személy személyazonosító adatait, valamint a fedő-, valamint új adatait a személyazonosság megváltoztatása esetén annak időtartamáig, de legkésőbb az érintett élete végéig, illetőleg harmadik személyeknek a vele szemben fennálló hagyatéki igényének érvényesíthetőségéig;
b) az érintett egyéb adatait és harmadik személyek adatait a védelem megszűnéséig;
c) az adatszolgáltatást kérő más szerv részére továbbított személyes adatokat érintően az (5) bekezdés szerint nyilvántartott adatokat a védelem megszűnéséig
kezelheti.
38. § (1) E törvény a kihirdetését követő negyedik hónap első napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló l999. évi LXXV. törvény 2. §-a hatályát veszti.
Felhatalmazó rendelkezések
39. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg az érintett szociális, gazdasági támogatásának megállapítása során figyelembeveendő szempontokat, a támogatást kizáró okokat, a támogatás formáit és összegét.
(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott érintett programszerű védelmének részletes szabályait.
(3) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy utasításban állapítsa meg a Szolgálat működésének részletes szabályait.
40. § Az e törvényben meghatározott intézkedések, különösen az adatzárlat elrendelésének, a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzésének és a személyazonosság megváltoztatásának részletes szabályait a rendőrség és az intézkedés végrehajtásában érintett szervek közötti együttműködési megállapodások rögzítik.
Módosuló jogszabályok
41. § A
Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény a következő
17/A. §-sal egészül ki:
“17/A. § Az ügyész előzetesen jóváhagyja a rendőrségnek a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló törvény szerint az érintett személyazonosságának megváltoztatására irányuló intézkedését.”
42. § (1) A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 1. §- a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A Rendőrség a közbiztonság és a belső rend védelme körében az e törvényben és törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében:/
“g) gondoskodik a büntetőeljárásban résztvevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak személyi védelméről, valamint a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjának (a továbbiakban: Védelmi Program) végrehajtásáról, továbbá védi a Magyar Köztársaság érdekei szempontjából különösen fontos személyek (a továbbiakban: védett személy) életét, testi épségét, őrzi a kijelölt létesítményeket;”
(2) Az Rtv. a következő címmel és az azt követő 46/A.§-sal egészül ki:
“A személyi védelemmel, illetve Védelmi Programmal kapcsolatos intézkedés
46/A. § A Rendőrség a büntetőeljárásban résztvevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak személyi védelmét, valamint a Védelmi Program végrehajtásával összefüggő feladatokat külön jogszabály szerint látja el. A Védelmi Program végrehajtásához közvetlenül kötődő személyi és tárgyi vonatkozású kiadások speciális működési kiadásoknak tekintendők. Az ilyen kiadások fedezésére szolgáló elkülönített előirányzatra, annak kezelésére a 68/A. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezést kell alkalmazni.”
(3) Az Rtv. 63.§ (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"63 §. (1) A Rendőrség bűncselekmény elkövetésének megelőzésére, felderítésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére, valamint a büntetőeljárásban résztvevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelme érdekében - törvény keretei között - titokban információt gyűjthet."
(5) Az Rtv. 100. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/ Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza: /
“a) a közbiztonságra veszélyt jelentő egyes eszközök és anyagok, valamint a polgári rendeltetésű lőfegyverek és lőszerek, gáz-, riasztó- és légfegyverek, továbbá az ipari robbantóanyagok és pirotechnikai eszközök gyártását, forgalmazását, szállítását, tárolását és használatát;”
43. § (1) Az
államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény
(a továbbiakban: Ttv.) melléklete a következő 27/A. ponttal egészül ki:
“27/A. A büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtási szabályairól szóló jogszabály (a továbbiakban: a személyi védelemről szóló jogszabály) szerint az ügyészség által kezdeményezett személyi védelemben részesített személy személyazonosító adatai, valamint - ha a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló törvény (a továbbiakban: tanúvédelmi törvény) szerint a programszerű védelmet az ügyészség kezdeményezte - a Védelmi Programba felvett személy személyazonosító adatai, illetve a védelem kezdeményezésével, illetve a tanúvédelmi törvény végrehajtásával összefüggésben keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”
(2) A Ttv. melléklete a következő 33/A. ponttal egészül ki:
“33/A. A személyi védelemről szóló jogszabály szerint a Határőrség által személyi védelemben részesített személy személyazonosító adatai, valamint - ha a tanúvédelmi törvény szerint a programszerű védelmet a Határőrség kezdeményezte - a Védelmi Programba felvett személy személyazonosító adatai, illetve a védelem kezdeményezésével, illetve a tanúvédelmi törvény végrehajtásával összefüggésben keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”
(3) A Ttv. melléklete a következő 46/B. ponttal egészül ki:
“46/B. A személyi védelemről szóló jogszabály szerint a Rendőrség által személyi védelemben részesített személy személyazonosító adatai, valamint a tanúvédelmi törvény szerint a Védelmi Programba felvett személy személyazonosító adatai, továbbá a tartózkodási helyére vonatkozó, illetve a tanúvédelmi törvényben foglalt rendelkezések végrehajtása során keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”
(4) A Ttv. melléklete a következő 81/A. ponttal egészül ki:
“81/A. A személyi védelemről szóló jogszabály szerint a büntetés-végrehajtási szervezet által büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott, illetve ott szabadságvesztés büntetését töltő személy személyi védelme esetén az érintett személyazonosító adatai, valamint a tanúvédelmi törvény szerint a Védelmi Programba felvett és a büntetés-végrehajtási szervezet közreműködésével védett ilyen személy személyazonosító adatai, illetve a tanúvédelmi törvényben foglalt rendelkezések végrehajtása során keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”
(5) A Ttv. melléklete a következő 137/H. ponttal egészül ki:
“137/H. A személyi védelemről szóló jogszabály szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által kezdeményezett személyi védelemben részesített személy, továbbá a Vám- és Pénzügyőrség által személyi védelemben részesített személy személyazonosító adatai, valamint - ha a tanúvédelmi törvény szerint a programszerű védelmet a Vám- és Pénzügyőrség, illetve az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal kezdeményezte - a Védelmi Programba felvett személy személyazonosító adatai, illetve a védelem kezdeményezésével, a tanúvédelmi törvény végrehajtásával összefüggésben keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”
44. § (1) A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tv. (a továbbiakban: Be.) a következő új 63/A. §-sal egészül ki:
“63/A. § Ha a tanú (sértett) külön jogszabályban meghatározottak szerint a Védelmi Program hatálya alatt áll, és a védelem érdekében a személyazonosság megváltoztatását rendelték el, a tanú (sértett) az eljárásban eredeti személyazonosító adatait közli, lakóhelyének, tartózkodási helyének közlése helyett pedig a Tanúvédelmi Szolgálat címét jelölheti meg.”
(2) A Be. a következő új 66/A. §-sal egészül ki:
“66/A. § A külön jogszabály szerint a Védelmi Program hatálya alatt álló tanú megtagadhatja a vallomást olyan adatokra, tényekre nézve, amelynek ismeretében új személyazonosságára, illetve lakóhelyére vagy tartózkodási helyére következtetni lehet.”
(3) A Be. a következő új 87/A. §-sal egészül ki:
“87/A. § (1) Ha a terhelt külön jogszabályban meghatározottak szerint a Védelmi Program hatálya alatt áll, és a védelem érdekében a személyazonosság megváltoztatását rendelték el, a terhelt az eljárásban eredeti személyazonosító adatait közli, lakóhelyének, tartózkodási helyének közlése helyett pedig a Tanúvédelmi Szolgálat címét jelölheti meg.
(2) A külön jogszabály szerint a Védelmi Program hatálya alatt álló terhelt megtagadhatja a vallomást olyan adatokra, tényekre nézve, amelynek ismeretében új személyazonosságára, illetve lakóhelyére vagy tartózkodási helyére következtetni lehet.”
(4) A Be. 112. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) A külön jogszabály szerint a Védelmi Program hatálya alatt álló tanút, sértettet vagy terheltet a Tanúvédelmi Szolgálat útján kell idézni, illetőleg értesíteni.”
(5) A Be. 120. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A külön jogszabály szerint a Védelmi Program hatálya alatt álló tanú, sértett vagy terhelt megjelenésével, illetve közreműködésével felmerült költség nem minősül bűnügyi költségnek.
45. § (1) A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 17. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
“(2) Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül a
bűntettesek nyilvántartásából
- jogszabályban meghatározottak szerint - adatok szolgáltatásának igénylésére
jogosult az is, akit a hatáskörébe tartozó feladat ellátása érdekében
jogszabály feljogosít a bűnügyi nyilvántartás adatainak megismerésére.”
(2) A Bnytv. 19. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A 10. § (1) bekezdésében meghatározott adatokból, törvényben meghatározottak szerint adatszolgáltatás igénylésére jogosult /
“d) az igazságügy-miniszter a közjegyzői, önálló bírósági végrehajtói és igazságügyi szakértői kinevezéshez, a közjegyzőjelölt, közjegyző-helyettes és önálló bírósági végrehajtó-helyettes alkalmazásához, továbbá a végrehajtói irodai tagság létesítéséhez,”
Jogharmonizációs záradék
46. § E törvény az Európai Unió következő jogforrásaival részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 1995. november 23-i állásfoglalása a nemzetközi szervezett bűnözés elleni harcban alkalmazott tanúvédelemről;
b) a Tanács 1996. december 20-i állásfoglalása a nemzetközi szervezett bűnözés elleni harcban az igazságszolgáltatással együttműködő személyekről;
c) a Tanács 1997. február 24-i együttes fellépése az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemben alkalmazott eljárásokról.
1.számú melléklet a 2001. évi … törvényhez
MINTA!
Az érintett nyilatkozata
Az érintett neve:
életkora:
családi állapota:
hozzátartozó(k) száma:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
II. A hozzátartozó(k) adatai
A) a közös háztartásban élő házastárs (élettárs)
neve:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
foglalkozása:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
B) a 18. életévét be nem töltött gyermek(ek) (örökbe fogadott és nevelt gyermek is)
1. neve:
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
2. neve:
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
3. neve:
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
4. neve:
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
5. neve:
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
C) más olyan személyek adatai, akivel a tanú együtt költözne (pl. jegyes, barát, barátnő, elvált házastárs, külön háztartásban élő gyermek)
neve:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
foglalkozása:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
D) Kiskorú érintett esetén a szülő (örökbefogadó, nevelő szülő, vagy a gyermek állandó felügyeletével megbízott személy adatai:
neve:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
foglalkozása:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
neve:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
foglalkozása:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
III. Az érintett és hozzátartozójának vagyoni helyzetére vonatkozó adatok:
A) munkaviszonyból, vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyból származó jövedelme:
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
B) más jövedelemszerző tevékenységből származó jövedelme:
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
C) Van-e önálló gazdasági vállalkozása? Ha igen, milyen típusú?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
D) Tölt-e be vezető tisztséget valamilyen gazdasági társaságban?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
E) Van-e gazdasági társaságban részesedése, üzletrésze? Ha igen, hol és milyen mértékű a részesedése?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
F) Rendelkezik-e értékpapírokkal? Ha igen, milyenekkel?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
G) Részesül-e állami, önkormányzati támogatásban vagy bármilyen segélyben? ha igen, milyenben és mekkora összegben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
H) Van-e a tulajdonában, használatában ingatlan? Ha igen, milyen típusú és milyen értékű; az tehermentes-e vagy ha nem, milyen fennálló jogok terhelik (haszonélvezeti jog, jelzálogjog stb.)?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
I) Van-e a tulajdonában értéktárgy? Ha igen, milyen értékben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
J) Van-e a tulajdonában, használatában gépjármű? Ha igen milyen értékű?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
K) Egyéb olyan, a vagyoni helyzetre vonatkozó adat, amely elősegíti az önálló életre való berendezkedést a megváltozott körülmények között (pl. bankszámla, folyószámla stb.):
IV. Fennálló jogok és kötelezettségek
A) Vannak-e köztartozásai? Ha igen, melyek azok és milyen összegben? Mikor esedékes a teljesítés?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
B) Vannak-e tartozásai természetes vagy jogi személyek irányában, illetve van-e természetes vagy jogi személynek tartozása az Ön irányában? Ha igen, milyen jellegű és összegű és azok mikor esedékesek?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
C) Van-e folyamatban olyan büntetőeljárás, ahol akár tanúként, akár gyanúsítottként vesz részt? Ha igen, milyen ügyben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
D) Van-e folyamatban szabálysértési, államigazgatási ügye? Ha igen, milyen ügyben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
E) Van-e folyamatban polgári peres ügye? Ha igen milyen ügyben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
F) Van-e Önt kötelező, marasztaló vagy Önt igényérvényesítésre jogosító jogerős bírósági ítélet, vagy hatósági határozat? Ha igen, milyen ügyben és mi az ítélet, illetve a határozat lényege, és Önt mire kötelezi, illetve jogosítja?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
V. Egyéb, a Program során alkalmazható intézkedések szempontjából jelentős adatok
A)
· Milyen az egészségi állapota, áll-e gyógy-, pszichiátriai kezelés alatt? Ki a háziorvosa, kezelőorvosa? Mely egészségügyi intézetben kezelik?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
· Fogyaszt-e rendszeresen alkoholt vagy kábítószert, esetleg emiatt kezelik-e?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
· Van-e valamilyen fogyatékossága?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
· Fennáll-e terhesség az alábbi személyeknél? Ha igen, akkor milyen stádiumban van? Ki a kezelőorvosa?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
B)
· Ahol jelenleg él, az a saját tulajdona vagy bérlőként, illetve más jogviszony alapján jogosult az ott tartózkodásra?
· Milyen bútorai vannak és azokat mind magával vinné-e a költözéskor?
· Tart-e háziállatot és azt magával kívánja-e venni? Ha igen, milyen fajta állatot és mennyit tart?
· Él-e Magyarországon - a jelenlegi lakóhelyétől eltérő helységben - olyan rokona vagy ismerőse, akiben Ön megbízna? Ha igen, ki Ő, hol él és milyen viszonyban áll Önnel?
· Él-e külföldön olyan rokona vagy ismerőse, akiben Ön megbízna? Ha igen, ki Ő, hol él és milyen viszonyban áll Önnel?
· A jelenlegi lakóhelyét megelőzően hol élt már huzamosabb ideig?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
· A gyermekeinek speciális iskolára van-e szüksége (pl. gyógypedagógia)?
C)
· Van-e a környezetében olyan személy, aki Ön szerint a védelem szempontjából az Ön biztonságára veszélyt jelenthet?
· Kit nevezne meg ügyei vitelére jogosult személynek?
név:
elérhetőség:
az Önhöz fűződő kapcsolata (pl. rokon, barát, munkatárs stb.):
· Van-e valamilyen társadalmi szervezetben, egyéb civil szervezetben tagsági viszonya, tisztsége stb.? Ha igen, hol és milyen kötelezettségekkel jár?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
· Van-e bármilyen olyan elfoglaltsága, különleges szokása, hobbija stb., amit fenn szeretne tartani? Ha igen, mi az és az milyen tevékenységgel jár?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
· Beszél-e idegen nyelvet? Ha igen melyet és milyen szinten?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülő:
· Milyen javaslatai vannak a Program keretében alkalmazható intézkedésekre, azok végrehajtásának módjára és van-e az intézkedések között olyan, amelyek alkalmazását ellenzi?
Dátum:
|
|
..…………..……………………. az érintett aláírása |
……………………………………
kiskorú, valamint korlátozottan cselekvőképes
vagy cselekvőképtelen érintett esetén a törvényes képviselő, gondnok vagy gyám aláírása
2. számú melléklet a 2001. évi … törvényhez
A Védelmi Programban való együttműködésről,
a Védelmi Programban résztvevők jogairól és kötelezettségeiről
szóló megállapodás tartalmi elemei
1) a megállapodást kötő felek;
2) a megállapodás megkötésének helye, időpontja;
3) rendelkezés a Védelmi Programba való felvételről;
4) megállapodás a védelem módjáról, tartamáról;
5) a Szolgálat kötelezettségvállalása arra vonatkozóan, hogy
a) az érintettet a törvényben szabályozott előírásokról, lehetőségekről, a megállapodás kapcsán a felek között felmerült vita rendezésének módjáról, jogairól, kötelezettségeiről, a jogsértés, illetve e megállapodás megszegésének jogkövetkezményeiről, továbbá az alkalmazandó óvintézkedésekről és annak következményeiről tájékoztatja;
b) a védelem ellátása során az érintett életének, testi épségének, biztonságának védelme érdekében a veszélyhelyzet fokához igazodó intézkedéseket alkalmazza;
c) az érintettet a védelemhez szükséges utasításokkal, ajánlásokkal és felszereléssel ellátja;
d) az érintett szociális, gazdasági, mentális támogatásáról, valamint a jogi segítségnyújtásról a törvényben meghatározott, illetve a törvény felhatalmazása alapján a rendőrség és az érintett szervek között megkötött együttműködési megállapodásokban szabályozott módon gondoskodik;
4) rendelkezést arról, hogy a Szolgálat jogosult
a) az érintett személyes kapcsolatait ellenőrizni, azokkal kapcsolatban - a védelem céljai érdekében - korlátozásokat elrendelni;
b) bűnmegelőzési célzattal, illetve a Program biztonsága érdekében az érintett biztonsági ellenőrzését elvégezni;
c) az érintett vagyoni helyzetét ellenőrizni;
4) az érintett kötelezettségei körében rendelkezést arról, hogy
a) a büntetőeljárást lefolytató hatóságokkal köteles együttműködni;
b) a Szolgálat által előírt magatartási szabályokat betartja és általában minden olyan magatartástól tartózkodik, amellyel önmaga vagy a rá tekintettel a Programba felvett más személy, illetve a Szolgálat munkatársainak életét, testi épségét vagy biztonságát veszélyezteti;
c) a Szolgálat által kért adatokat és információkat rendelkezésre bocsátja;
d) a harmadik személyekkel szemben fennálló kötelezettségeit a Szolgálat útján haladéktalanul teljesíti, visszterhesség esetén az általa kijelölt ügyvivő részére kifizetést teljesít;
e) a védelme szempontjából valamennyi lényeges körülményt haladéktalanul a Szolgálat tudomására hozza;
f) a végzettségének és szakképzettségének megfelelő, illetve a védelem szempontjai figyelembevételével felajánlott egyéb munkavégzési lehetőséget elfogadja;
g) biztonsága érdekében ezen megállapodásból részére másolat nem készíthető;
8) rendelkezés arról, hogy az érintett jogosult az együttműködés megtagadására, amely esetben vele szemben a Program megszűnik;
9) az érintett arra vonatkozó nyilatkozata, hogy a törvényben szabályozott előírásokról, lehetőségekről, a megállapodás kapcsán a felek között felmerült vita rendezésének módjáról, a felek jogairól, kötelezettségeiről, a részére előírt magatartási szabályokról, a jogsértés, illetve a megállapodás megszegésének jogkövetkezményeiről, továbbá az alkalmazandó óvintézkedésekről és annak következményeiről szóló tájékoztatást, valamint a megállapodásban foglaltakat megértette, azokat tudomásul veszi.
A megállapodásnak ki kell terjednie az adott ügy sajátosságait figyelembe vevő további körülményekre is.
I.
· A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 403/A. §-a adott felhatalmazást a Kormány részére arra, hogy a tanú (a hozzátartozója) személyi védelmét lehetővé tevő rendeletet alkosson.
E felhatalmazás valójában a Be. 120/A. §-ban írt szabályából fakadt. E szerint: “különösen indokolt esetben a hatóság kezdeményezheti, hogy a terhelt, a védő, a sértett, az egyéb érdekelt, a sértett és az egyéb érdekelt képviselője, továbbá a tanú, a szakértő, a szaktanácsadó, a tolmács, a hatósági tanú, illetve ezek valamelyikére tekintettel más személy a külön jogszabályban meghatározott védelemben részesüljön.” (e rendelkezéseket a Be.-t módosító 1998. évi LXXXVIII. törvény iktatta be).
? Ilyen, hasonló tárgyú, rendeltetésű rendelet megalkotására a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 100. §-ának (1) bekezdés i) pontjában meghatározottak is forrásként szolgáltak. Az Rtv. e hivatkozott rendelkezése ugyanis arra hatalmazta fel a Kormányt, miszerint: rendeletben szabályozza a megelőzési védelemmel, a személybiztosítással és objektumvédelemmel kapcsolatos szabályokat. (A tanúvédelem kapcsán e felhatalmazó rendelkezésnek a “megelőzési védelemre” vonatkozó részletét kell hangsúlyozni.)
· E felhatalmazó rendelkezések eredményeként születhetett meg a jelenleg is hatályos, a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet. A Be. e felhatalmazó rendelkezésének hatályosulásával kétségkívül szélesedett a tanúk védelmét szolgáló normarendszer, lévén, hogy a speciális iratkezelési, illetve - kivételesen - a különösen védett tanú személyének anonimitását is lehetővé tevő, az egyes eljárásjogi cselekményekhez kapcsolódó jogi védelem mellett a tanú (vagy hozzátartozója) személyi (fizikai) védelme is lehetővé vált.
E rendelet eredményeként a veszélyhelyzetben lévő tanú nem csupán a büntetőeljárási cselekményeken élvezheti az általa segített, a büntetőjogi igényét érvényesítő állam oltalmát, hanem e különleges védelem - nyilván a büntetőeljárásbeli szerepvállalásával összefüggő veszélyeztetettsége folytán, e veszély mértékéhez igazodva - a magánéletében is megilleti.
A rendelet egyébiránt összhangban áll az Európai Unió Tanácsának a tanúk védelméről a nemzetközi szervezett bűnözéssel szemben folytatott küzdelemben című 1995. november 23-i állásfoglalása 1. pontjában foglaltakkal, de éppúgy azonosul az Európa Tanács tagországai Miniszteri Bizottságának R (97) 13. számú, a tanúk megfélemlítéséről és a védelem jogáról szóló ajánlásában foglaltakkal.
Mindemellett a nemzetközi szervezett bűnözéssel szemben folytatott küzdelemben a bírósági eljárás során együttműködő egyénekről szóló, az EU Tanácsának 1996. december 20-i állásfoglalásában foglaltakra is figyelemmel voltak a jogszabályt előkészítők.
E dokumentumok egyébként a tanú fogalmát autonómnak tekintik: mindazon személy védelmét ajánlják ugyanis a részes államok számára, akik ilyen vagy olyan eljárásjogi vagy az azon túlmutató szerepben (akár a hatóságok munkáját támogató kollaboránsként), tehát nem feltétlen a perjogi értelemben vett tanú minőségében segítik az igazságszolgáltatást.
A hivatkozott nemzetközi dokumentumokkal, s mindenekelőtt az európai normák fent említett rendelkezéseivel a Kormány akként teremtett összhangot rendeletében, hogy a tanúvédelemre vonatkozó különleges normákat mindazokra a személyekre kiterjesztette, akik - a büntetőeljárást érdemben befolyásolandó - releváns információkkal bírnak vagy éppen a büntető-igazságszolgáltatás körében hivatásszerűen végzett munkájuk okán kerülhetnek fenyegetett, veszélyeztetett élethelyzetbe. A rendelet személyi hatálya ezért terjedt ki a büntetőeljárásban résztvevő további személyekre is (így a terheltekre, a védőkre, a sértettekre, az egyéb érdekeltekre, a sértettek és az egyéb érdekeltek képviselőire, a szakértőkre, szaktanácsadókra, a tolmácsokra, a hatósági tanúkra, illetve a büntetőeljárást folytató hatóságok tagjaira, az ügyészekre, a bírákra).
· A tanú védelmét szolgáló büntetőeljárási, illetve közigazgatási típusú szabályok - igaz, részben - orvosolják a tanúvédelem addigi megoldatlansága okán kialakult jogi és joggyakorlatbéli anomáliákat.
A korábbi büntetőeljárás-jogi szabályok ugyanis pusztán a tanút vallomástételre kötelező szabályok sorát rögzítették, s vették számba a tanút terhelő kötelezettségek nem-teljesítésének jogi következményeit, ugyanakkor explicite még mellőzték az állam büntetőigényének érvényesítését segítő-támogató tanú (illetve a személyére tekintettel más személy, elsősorban a hozzátartozója) személyi biztonságát garantáló eljárási szabályokat.
A rendelet végül is e legégetőbb gondok enyhítésére törekedett. Ugyanakkor már a rendelet megszületésekor nyilvánvalónak tűnt: a tanú (valamint a hozzá közel állók) védelme vélhetően további jogalkotási lépéseket is igényel majd. Az előterjesztők ezt felismerve nyilvánították ki a kormányrendelet-szöveg javaslatához fűzött kommentárban: “az érintettek személyi védelmének eljárási szabályait rögzítő, jelenleg hatályos norma egy többlépcsős szabályozási folyamat első fokának tekinthető, s jószerint a tanúvédelem legalapvetőbb problémáinak megoldására keresett választ”.
A hatályos szabályozás – e törvényjavaslat előtt - még mellőzte a védelem más, részint törvényi szabályozást is igénylő, a büntetőeljárásban való részvétele okán veszélyhelyzetbe került tanúk, sértettek, illetve a hatóságokkal aktívan együttműködő bűnelkövetők (és ezek családtagjai) oltalmát szolgáló, jobbára a szociális, gazdasági, mentális támogatásban, a jogi segítségnyújtásban, kivételesen pedig az új személyazonosság biztosításában, gyakran a nemzetközi együttműködésben megmutatkozó különleges védelmi formák megfogalmazását.
A Kormánynak a jelen törvény irányába mutató törekvését reprezentálta a bűncselekmények áldozatai és hozzátartozóik védelme, káruk megtérülése, enyhítése érdekében teendő jogalkotási feladatokról és egyéb intézkedésekről szóló 1074/1999. (VII. 7.) Korm. határozat (a továbbiakban: áldozatvédelmi kormányhatározat) 3. pontjában írt rendelkezés is. A Kormány e dokumentumban expressis verbis kinyilvánította:
“Szükségesnek tartja a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet hatályosulása gyakorlati tapasztalatainak megvizsgálását, s ennek eredményétől függően a tanúvédelem további formáit - így az új személyazonosság, illetve lakóhely megteremtését is - lehetővé tevő jogszabályok megalkotását; az ilyen szabályok kidolgozása esetén törekedni kell a szervezett bűnözés visszaszorítására irányuló nemzetközi együttműködés lehetőségeinek bővítésére”.
B) A további szabályozás nemzetközi követelményei
· Az európai uniós jogharmonizáció és a szervezett bűnözés elleni fellépés területén az uniós államok között érvényesülő európai joggyakorlat szempontjából e törvény megalkotásának kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítanunk. Az Unió - kötelező joganyagként - két állásfoglalást jelölt meg a csatlakozni kívánó államok számára. Ezek a következők: a Tanács 1995. november 23-i állásfoglalása a tanúk védelméről a nemzetközi szervezett bűnözéssel szemben folytatott küzdelemben, valamint a Tanács 1996. december 20-i állásfoglalása a nemzetközi szervezett bűnözéssel szemben folytatott küzdelemben a bírósági eljárás során együttműködő egyénekről.
Az együttműködő személyekre vonatkozó állásfoglalás az együttműködő személyekkel kapcsolatban valójában két, külön-külön érvényesülő megoldást javasol a tagállamoknak. Az egyik megoldás az igazságszolgáltatással való aktív együttműködésre ösztönző büntetőjogi kedvezmények nyújtásának dominanciáját hangsúlyozza: az ilyen, a hatóságok munkájának tevékeny támogatására sarkalló preferenciákat nyújtó megoldásokat egyébként az egyes tagállamok - igaz, igen nagy változékonyságot, eltérést mutatva - általában biztosítják. A másik előírás pedig azt szorgalmazza, miszerint: a tagállamoknak megfelelő védelmet kell nyújtaniuk az igazságszolgáltatással együttműködő személyek, illetve azok hozzátartozóik számára.
A tanúk védelmére vonatkozó tanácsi állásfoglalásban megfogalmazott célok elérését szolgáló konkrét megoldások kidolgozása az egyes tagállamokra hárul. A törvényjavaslat szempontjából ezen elvárások közül az állásfoglalás A) részének 3., 6., és 7. pontjai bírnak kiemelkedő jelentőséggel.
Az állásfoglalás 3. pontja annyit határoz meg az egyes államok számára, miszerint: a tanúk részére hatékony és megfelelő védelmet kell biztosítani a büntetőeljárást megelőzően, annak tartama alatt, illetve azt követően. Ezen elvárás megvalósítására valójában sokféle olyan tagállami megoldás létezik, amelyek példaértékűek lehetnek az újonnan csatlakozni kívánó államok számára. A legtöbb tagállamban - így pl. Nagy-Britanniában, Írországban, Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Ausztriában - főbb vonalait tekintve a jelen törvénytervezetben is megjelenített programszerű védelmet biztosítják az arra rászorulók számára; az Európai Unión belül egyébként az ilyesfajta megoldás bevezetése egyre inkább a nemzetközi együttműködésben való részvétel elengedhetetlen feltételévé válik, tekintve, hogy az államok közötti együttműködés többnyire a programszerű védelemre predesztinált, a Programot alkalmazó nemzeti részlegek között történik.
Szintén kiemelendő a 6. pontban megfogalmazott azon elvárás, miszerint: az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a tanú címét és azonosító adatait csak egyes, ilyen feladatokra felhatalmazott hatóságok ismerhessék.
A tanúvédelem eszköztárában ultima ratioként jelenik meg a személyazonosság-csere; ennek alkalmazását - az uniós állásfoglalás 7. pontja értelmében - akkor kell megfontolnia az érintett hatóságnak, ha a tanút vagy hozzátartozóit fenyegető veszély már igen komoly.
·
A
kötelező acquis listán szintén megjelölt, “a Tanács 1997. február
24-i együttes fellépése az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális
kizsákmányolása elleni küzdelemben alkalmazott eljárásokról” címet viselő
norma II. cím F bekezdésének a) pontja azt mondja ki, hogy a tagállamok
biztosítsanak védelmet azon tanúknak, akik megfelelő információt adnak a
hatóságoknak az emberkereskedelemmel kapcsolatban; e védelmet pedig a tanúk
megfélemlítéséről és a védelem jogairól szóló R (97) 13 számú európa tanácsi
ajánlással összhangban kell megvalósítani. Ily módon tehát - igaz, közvetve
- az ET dokumentum is részét képezheti az acquis-nak.
· A Magyarország által 2000 decemberében aláírt, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében létrejött, a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni Egyezmény tanúvédelmi rendelkezései ugyancsak erőteljesen szorgalmazzák a tanúk fizikai védelmét, a veszélyhelyzetben lévő tanúk elköltöztetését, illetve a tanúkra vonatkozó információk, különösen a lakóhely bizalmas kezelését, a vallomástétel biztonságának elősegítését, ennek érdekében pedig a videokonferencia alkalmazását lehetővé tevő jogalkotási és egyéb intézkedések megtételét; az Egyezmény egyébiránt a tanúknak kétoldalú megállapodásokon alapuló külföldre költöztetését lehetővé tevő megoldások kidolgozását is megfontolásra ajánlja. Az Egyezmény értelmében a tanúvédelmi rendelkezéseket a hatóságokkal együttműködő szervezett bűnözői csoportban résztvevő személyekre is alkalmazni kell!
· Az EUROPOL - a társult államok szakértőinek részvételével folyó, tanúvédelmi tárgykörű ülésein - egyre inkább szorgalmazza olyan kétoldalú megállapodások megkötését, illetve a viszonosságon alapuló joggyakorlat kialakítását, amelyek eredményeként a tagállamokban működő, programszerű védelmet ellátó szolgálatok másik államban működő tanúvédelmi egység védelmére “bízhatják” védett tanúik sorsát - éppen az érintettek fokozottabb biztonsága érdekében. Természetesen olyan esetekről van itt szó, amikor az érintett személy védelme a saját területen már nem oldható meg biztonságosan.
Az Unión belül követett törekvések egyre inkább a programszerű védelem irányába mutatnak és a nemzetközi együttműködés is az ilyen védelmi formákra épül.
Az Európai Unió számos területen, a különböző Phare Programok keretében hathatós segítséget nyújt a csatlakozni kívánó államok számára. Ennek legpregnánsabb területeként a képzési célú Twinning programok[1] létrehozását tekinthetjük, amelyek keretében a magyar Kormány valamely uniós tagállammal megállapodva veszi igénybe a Közösség szakértő segítségét.
C) A továbblépést indokoló okok, körülmények;
a Védelmi Program
· A társadalomra különös veszélyt jelentő szervezett bűnözés elleni harcban - a tárgyi bizonyítás lehetőségein túl - a nyilatkozni kész tanúk, illetve az igazságszolgáltatással tevőlegesen együttműködő bűnelkövetők segítéséhez, védelméhez fokozott kriminálpolitikai érdekeink fűződnek.
A titkos nyomozás keretében alkalmazott, többnyire a bűnöző szervezetekbe beépített fedett nyomozók, informátorok, bizalmi, illetve a rendőrséggel titkon együttműködő más személyek nem pusztán az egyes bűncselekményekről, de a bűnöző szervezet struktúrájáról, hierarchiájáról, belső életéről is hiteles felvilágosítást képesek adni a bűnüldöző, az igazságszolgáltatás szervei számára.
Hasonló információkkal szolgálhatnak ugyanakkor a tettes környezetében élő, dolgozó személyek (tanúk), avagy a bűnöző szervezetekben vagy e szervezetek perifériáján ténykedő, s az igazságszolgáltatással a büntetőeljárásokban együttműködni kész bűnelkövetők is.
A bűnöző vállalkozások ugyanakkor - ahogyan azt a bűnüldözési tapasztalatok kétségtelenné teszik - határozottan törekszenek a tárgyi bizonyítás ellehetetlenítésére, de módszeresen, időt és energiát sem kímélve törekednek a személyi bizonyítás megakadályozására is.
A titkos nyomozások, a büntetőeljárások tapasztalatai azt is nyilvánvalóvá tették: a bűnüldöző, illetve az igazságszolgáltatási szervekkel együttműködni kész, ámde komoly veszélyben lévő, illetve az atrocitásoknak kitett személyek valójában bizalmatlanok a jelenlegi, “hagyományosnak” tekinthető, pusztán az érintettek figyelemmel kísérésére, rendőri őrizetére koncentráló védelmi rendszerrel szemben.
Az érintettek pedig inkább “vállalják” a hamis tanúzás, esetleg a hamis vád következményeit vagy éppen vonakodnak a vallomás megtételétől, mintsem - a büntetőeljárásban játszott esetleges szerepük folytán - kitennék magukat a bűnszervezetek retorzióinak. Az igazságszolgáltatással a szervezett bűnözéssel szemben együttműködni kész tanúk, illetve a bűnüket utóbb megbánó bűnelkövetők ugyanakkor kétségbe vonják a jelenlegi védelmi rendszer alkalmasságát, hatékonyságát, arra utalva, hogy a büntetőeljárásokban résztvevők (fizikai) védelmét szolgáló jelenlegi, a rendeletben biztosított eszközök végül is személyes biztonságuk garantálására elégtelenek.
A “tanúk” a közigazgatási szabályok szerint folytatandó védelmének problematikája mellett – természetesen az eljárásjogi aktusokhoz kapcsolódó elméleti és gyakorlati problémák felszámolása érdekében - a hatályos büntetőeljárás-jogi törvény által szabályozott jogintézmények felülvizsgálatára, megvizsgálására is hangsúlyt kell helyeznie az államnak.
Ezek megoldása a jelenleg is folyó büntetőeljárás-jogi kodifikációs munkálatok keretében történne.
A büntetőeljárásban résztvevők személyi védelmét szolgáló, most hatályos közigazgatási szabályok gyakorlati érvényesülésével kapcsolatos nehézségek részint a jogintézmény újszerűségével, e jogintézményre vonatkozó tapasztalatok szűk körűségével magyarázhatók.
A törvényjavaslatot előterjesztő azonban azt is határozottan érzékeli, hogy a személyi védelem lehetőségei végül is korlátozottak, tekintettel arra, hogy a bűnszervezetek ellen tanúskodni kész tanúk védelmére e jogintézmény általában elégtelen.
A törvényjavaslatban foglalt szabályok hatályosulásával a “tanúvédelem” intézményrendszere végre teljeskörűvé válhatna. A programszerű védelem jelentős mértékben hozzájárulhatna a kiemelt súlyú bűncselekmények felderítéséhez, bizonyításához, visszaszorításához azáltal, hogy a büntetőeljárásban résztvevő, fenyegetett helyzetben lévő személyek védelmében - az érintetteknek a hatósági védelemmel szembeni “bizalmatlanságát” jelentős mértékben oldva - mindazon eszközt, lehetőséget biztosítaná, amelyeket a jelenleg érvényesülő védelmi mechanizmus még nélkülözni kénytelen.
A törvényjavaslat egyben - a szabályozás teljes körűvé válásával - kedvező hatással lehet a büntetőeljárásban résztvevők, illetve a hatóság tagjainak személyi védelmét szolgáló, jelenleg is érvényesíthető szabályok alkalmazásának gyakorlatára is.
E törvényjavaslat - tárgya folytán - egyébként összefüggésben áll a módosuló büntető anyagi jogi, de elsősorban büntetőeljárás-jogi szabályokkal, valamint a Parlament által már elfogadott új, az uniós követelményeket érvényesíteni hivatott idegenrendészeti normákkal.
A büntetőjogszabályok köréből elsősorban a szervezett bűnözés elleni fellépés hatékonyságának javítását szolgáló, előkészítés alatt álló speciális rendelkezéseket tartalmazó tervezeteket emelik ki az előterjesztők.
? A törvényjavaslat a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet szabályrendszerét érintetlenül hagyja, s kizárólag a büntetőeljárásban résztvevő, komoly veszélyben lévő tanúk, sértettek, az igazságszolgáltatással együttműködő, tettüket megbánó bűnelkövetők programszerű védelmére koncentrál.
A két védelmi formára vonatkozó, egymás mellett érvényesülő szabályozás egyébként - a védelem kezdeményezésére, elrendelésére, a döntés meghozatalára, a védelem módjára, a védelmet ellátó és az érintett jogaira, kötelezettségeire, valamint a védelem megszűnésére vonatkozó, részben azonos, részben pedig hasonló rendelkezésekre tekintettel - igen szoros összefüggést mutat.
Mindemellett ezen összefüggés némiképpen a büntetőeljárásról szóló törvényben szabályozott különleges tanúvédelmi rendelkezésekkel (nevezetesen az eljárásjogi értelemben vett tanú oltalmát szolgáló iratkezelési, illetve - az érintett anonimitását is lehetővé tevő - “különösen védett tanú” jogintézményére vonatkozó szabályokkal) is összefügg annyiban, miszerint: a jelen törvényjavaslat által programszerű védelemben részesített személy - a büntetőeljárás-jogi, illetve a magánjogi megállapodás megkötését megalapozó jogi előfeltételek nagyfokú hasonlósága, részint pedig azonossága okán - nem ritkán különösen védett tanúként venne, vehetne rész a hatósági eljárásokban.
Ez persze fordítva nem feltétlen igaz, tekintettel arra, hogy a programszerű védelmet megalapozó megállapodás megkötésének “előfeltételei” között - igaz, implicite, a magánjogi megállapodás megkötésére jogosult rendőrséget orientálva - az érintettnek az igazságszolgáltatással való aktív együttműködése iránti készsége is szerepel; arról nem is beszélve, hogy ilyen védelemben kizárólag az a személy részesülhet, aki az előzetes pszichológiai és a biztonsági kockázatot felmérő vizsgálat alapján a védelemre egyáltalán alkalmas.
II.
A törvényjavaslat célja az, hogy a jelenlegi lehetőségeken messze túllépő, új jogintézményeket felsorakoztató szabályozás révén az igazságszolgáltatást segíteni kész tanúkat (sértetteket), illetve a bűnelkövetőket bátorítsa az igazságszolgáltatással való aktív együttműködésre.
A törvénytervezetben szabályozott rendszer ezért - valójában kettős célt kitűzve - részint a veszélyhelyzetben lévő személyek hatékonyabb oltalmát, részint pedig a bűnüldözési, igazságszolgáltatási érdekek hathatós érvényesítését szolgálná.
Az 1. § 1. és 3. pontjaihoz
(A Védelmi Program, a személyi védelem)
A komplex védelmi rendszer legmagasabb szintjét megtestesítő, az arra hivatott hatóság, illetve a kiemelt súlyú ügyekben perdöntő bizonyítékkal szolgáló, s jórészt emiatt komoly veszélybe került személyek között megkötött magánjogi megállapodáson alapuló Program, illetve a korábbiakban már hivatkozott 34/l999. (II.26.) Korm. rendelet alapján biztosítható, az érintett fizikai őrizetére koncentráló védelem végül is - fő szabály szerint - “mellérendelt” viszonyban állna egymással.
A két védelmi forma tartalmában, kiváltképpen filozófiájában, a védelem alapjául szolgáló jogviszony, valamint az igénybe vett védelmi eszközök, a védelem módját illetően különbözne egymástól.
Nyilvánvaló persze, hogy a Program sem nélkülözhetné a “fizikai” őrizet, őrzés, védelem lehetőségét akkor, ha a programszerű, egyébként - a rendőri demonstrációt nélkülöző - gondoskodás valami oknál fogva dekonspirálódna, s az érintett védelme pusztán a rendőri erők beavatkozásával, az érintett fizikai védelmét szolgáló, klasszikus rendvédelmi eszközöket latba vetve biztosítható.
Egyébiránt a Programba vonás jogi előfeltételei jobbára azonosak lennének a magyar jogi szabályozásban már meghonosodott feltételekkel.
A 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet szerint az érintett személyi védelme a büntetőeljárás tartama alatt, illetve a büntetőeljárás befejezését követően alkalmazható.
Az érintett személyi védelme - a hatályos kormányrendelet értelmében - a büntetőeljárás tartama alatt különösen akkor rendelhető el, ha a büntetőeljárásban való részvétele miatt, illetve a büntetőeljárási jogai érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének akadályozása, illetve meghiúsítása végett ellene személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el vagy valószínűsíthető, hogy ellene ilyen bűncselekményt követnek el. A büntetőeljárás befejezése után pedig az érintett személyi védelme akkor foganatosítható, ha az ellene elkövetett, a kormányrendeletben meghatározott bűncselekmény vagy a fenyegetett helyzete a büntetőeljárásban való részvételével hozható összefüggésbe.
A büntetőeljárásban korábban résztvevő személyi védelme a reá tekintettel más személyt érintő védelem esetén is elrendelhető, feltéve, ha ahhoz hozzájárult. A büntetőeljárás tartama alatt az abban résztvevő személyére tekintettel más személy védelme különösen akkor rendelhető el, ha a kormányrendelet 7. §-ának (1) bekezdésében írt célból ellene személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el, vagy valószínűsíthető, hogy ellene ilyen bűncselekményt követnek el. A büntetőeljárás befejezés után az érintett személyi védelme pedig akkor rendelhető el, ha az ellene elkövetett, a jogszabályban nevesített bűncselekmény vagy a fenyegetett helyzete a büntetőeljárásban résztvevő személyével függ össze.
Valójában a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény is hasonló feltételrendszert fogalmaz meg akkor, amidőn a tanú jogi védelemének kérdését szabályozza. Itt jobbára a különösen védett tanú jogintézményére kell utalnunk.
Az 1. § 2. és 7. pontjaihoz,
a 2-8. §-okhoz
(A Védelmi Program hatálya; a megállapodás kezdeményezése,
megkötése, feltételei)
A tanúvédelem második szintjén érvényesülő Védelmi Program kiegészítené a jelenleg is igénybe vehető, elsősorban a fizikai, tehát technikai és élőerős őrizetre koncentráló, az 1. § l. és 3. pontjaihoz fűzött indokolásban már megemlített kormányrendelet és annak végrehajtását szolgáló normák szerint folytatható védelmet.
A Program a konkrét büntetőeljárásokkal párhuzamosan vagy azt követően - a védelem második lépcsőfokaként - kezdődhetne, feltéve, ha a “hagyományos” védelmi formák már kilátástalannak mutatkoznának és a fenyegetett helyzetben lévő személy számára az áttelepítés, illetve a személyes biztonságát szolgáló, az érintett személyes adatainak kezelését, kivételesen pedig az identitását is érintő különleges intézkedés válna szükségessé, továbbá az érintettet - éppen reintegrációja érdekében - szociális, gazdasági, egészségügyi, illetve humán támogatásban célszerű részesíteni, számára jogi támogatást indokolt nyújtani.
A Védelmi Programba való belépésnek további konjunktív feltételei a következők:
· a védelemre okot adó büntetőeljárásnak kiemelkedő súlyú bűncselekménnyel kell összefüggésben állnia, illetve az érintett vallomása a bűnszervezet összetételére, tevékenységére, más bűnszervezettel fenntartott kapcsolatára, a bűnszervezet által tervezett vagy elkövetett bűncselekményekre vonatkozik;
· az adott vallomás a tényállás felderítését, bizonyítását, az elkövető kilétének megállapítását és felelősségre vonását segítette elő jelentősen vagy segítheti azt, illetve megalapozottan feltehető, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalannak mutatkozna vagy aránytalan nehézséggel járna (a megállapodás megkötésével pedig éppen e bizonyíték beszerzése valószínűsíthető);
· Az érintettel szemben - a büntetőeljárásban való részvétele miatt, illetve a büntetőeljárási jogai érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének akadályozása, illetve meghiúsítása végett - személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el vagy valószínűsíthető, hogy ellene ilyen bűncselekményt követnek el.
A részint mintaként követett német modell egyébként - a Védelmi Program alkalmazhatóságának előfeltételei sorában - nem jeleníti meg a “szervezett bűnözést”. A német kodifikátorok ti. azt vallják igen következetesen: a “szervezett bűnözés” jelensége végül is alig-alig fogható, ragadható meg a jog eszközeivel; ekként pedig egy ilyen, kategorikusnak, mellőzhetetlennek tekinthető jogi előfeltétel megjelenítése igen “kockázatos” lenne, s a jogalkotó éppen önmaga kezét kötné gúzsba. Ilyen megkötést tehát a német rendszer nem fogalmazott meg; ennek eredményeként pedig az adott ügyet(!) szemügyre véve dönthet a hatóság a Program bevethetőségéről.
Az adott bűncselekmény súlyosságának megítéléséhez mindig a konkrét ügy körülményeinek alapos vizsgálata szükséges. A kiemelkedő súlyú bűncselekmény önmagában nem feltétlenül az adott bűncselekmény súlyosabb minősítését vagy magasabb büntetési tételét jelenti, hanem a bűncselekmény körülményeire, indítékára, motivációjára, elkövetőjének és egyéb szereplőinek személyére utal.
Ebben a körben különös gonddal kell vizsgálni a bűncselekmények elkövetési módját, jellegét és a bűncselekmények elkövetési és jogi tárgyát, valamint az abból a büntetőeljárásban résztvevőre háruló konkrét veszélyt. E különös körülmények megítélésére természetesen a büntetőeljárást folytató és ekként a Programba való felvételt kezdeményező szervnek van reális lehetősége.
A Program személyi hatálya a büntetőeljárásban résztvevő tanúkra, sértettekre és az igazságszolgáltatással együttműködő bűnelkövetőkre terjed ki. A Programba egyben az érintettekre tekintettel más személyek, elsősorban a közeli hozzátartozók is bebocsátást nyerhetnek.
Kétségtelen, hogy - ismerve a büntetőeljárások tapasztalatait - a “tanú” személyére, de kiváltképpen a vallomására tekintettel - elsősorban a tanúval közös háztartásban élő legközelebbi hozzátartozói, mindenekelőtt a házastársa, gyermekei, esetleg szülei kerülhetnek veszélyeztetett helyzetbe. Ugyanakkor számos példa hozható fel arra is, amidőn unokák, testvérek, nagyszülők, további rokonok vagy éppen nem vérrokonok stb. váltak az atrocitások áldozataivá.
A támadások irányát, célpontját jószerint az határozza meg, hogy az érintett hozzátartozói elleni támadás - az elkövető “javát” szolgálva - miként befolyásolhatja az eljárást avagy a hozzátartozóval szembeni jogellenes fellépés mennyiben jelenthet valódi megtorlást, elégtételt a támadó számára. Tekintettel arra, hogy a konkrét esetek kétségkívül igazolták, hogy e kriminális támadások nem pusztán a közeli hozzátartozók ellen irányultak, s a hozzátartozók elleni jogellenes cselekmények bármelyike alkalmas az eljárás nemkívánatos befolyásolására, s persze a tanúvallomást követő megtorlásra, a hozzátartozók teljes körének megjelenítése indokolt. Különösképpen azért, mert e problémakörben nem a rokonság jogilag is definiált fokának, hanem a tanú, illetőleg a hozzátartozója közötti perszonális kapcsolat tartalmának, milyenségének lehet jelentősége. Ti. az elkövető - a hozzátartozók köréből - azokat a személyeket választja ki leginkább, akit alkalmasnak vél arra, hogy az ellene irányuló cselekményével hatással lehet a büntetőeljárásra, megtorolhatja az őt ért “sérelmet”.
Egyébiránt a "védett hozzátartozó" jogintézményének e megjelenítése is bizonyítja, hogy a személyi védelem, illetve a Védelmi Program létjogosultsága végül is túlmutathat a perjogi értelemben vett tanú személyén.
A kiemelt súlyú büntettek kapcsán perdöntő bizonyítékkal szolgáló, védelemre szoruló tanú (sértett), illetve bűnelkövető személyére tekintettel ugyanakkor nem csupán a hozzátartozó kerülhet veszélyhelyzetbe, hanem mindaz a személy, aki ilyen minőséget ugyan nem élvez, ámde - jószerint perszonális vagy üzleti kapcsolata folytán - végül is közel áll a tanúhoz, s ugyanazt a sorsot viseli akár a jogi értelemben vett hozzátartozó. Kétségtelen, hogy a tanúvédelem szempontjából aligha tehető érdemi különbség a két személykategória között. Tudniillik a “tanú” személyére, vallomására, vallomásának tartalmára tekintettel az atrocitás áldozatává a tanú barátnője, barátja, üzlettársa éppúgy válhat, akár a jogi értelemben vett hozzátartozó. Sőt, egyre gyakoribb, amikor az üzlettárs válik a támadás célpontjává. Az érintettre tekintettel más, elsősorban a hozzá közel álló személyek megjelenítését e körülmények indokolnák.
A törvényjavaslat természetesen - igaz, implicite - azon személyek részére is védelmet kínál, akik előzetes letartóztatottakként vagy éppen elítéltekként valamely büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodnak, s éppen e státusuk alatt vesznek részt a kiemelt súlyú bűncselekményeket vizsgáló büntetőeljárásokban avagy utóbb, az előzetes letartóztatás, illetve a büntetés-végrehajtás tartama alatt az ilyen eljárásokban való korábbi részvételük okán kerülnek komoly veszélyhelyzetbe.
Maga a törvény e személyi kört illető védelem kapcsán különleges szabályokat nem állapítana meg, lévén, hogy az érintett személyi kört illetően a törvényjavaslatban írt rendelkezések további különleges, ugyancsak törvényi szintű szabályok megfogalmazását nem igényelik. Természetesen nem arról van szó, miszerint: a büntetés-végrehajtási intézetek területén folyó programszerű védelem ne igényelné a különleges, alacsonyabb szintű jogszabályban rögzített szabályok megfogalmazását. Éppen e körülményre tekintettel hatalmazza fel a törvény az igazságügyi minisztert arra, hogy rendeletben állapítsa meg a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott érintett programszerű védelmének részletes szabályait.
A védelmi Program az érintett, illetve a hatóság között megszületett, atipikus magánjogi megállapodással jön létre. A megállapodás megkötését a fenyegetett helyzetben lévő személy kérheti, illetve az hivatalból is kezdeményezhető.
A megállapodás megkötését az arra jogosult szerv kezdeményezhetné. A büntetőeljárás tartama alatt az ügyész egyetértésével az a nyomozó szerv, továbbá ügyész vagy az eljáró tanács elnöke (egyes bíró) kezdeményezhetné a programszerű védelmet, amely előtt a büntetőeljárás éppen folyik; a büntetőeljárást követően pedig az a nyomozó szerv, amely előtt a büntetőeljárás folyt.
A programszerű védelem kezdeményezésére jogosult dönt abban a kérdésben, hogy az érintett vallomása valóban oly jelentős-e az adott büntetőeljárásban, hogy a szervezett, tehát a jelen törvény szerint folytatható különleges védelem, s az azt megalapozó megállapodás egyáltalán szóba kerülhessen; egyben konjunktív feltételként azt is vizsgálja, hogy vallomása okán az érintett vagy reá tekintettel más személy ténylegesen és közvetlenül veszélyhelyzetben van-e.
A megállapodás megkötését a Szolgálatnál kell kezdeményezni, amely – többek között - az előzetes pszichológiai és biztonsági vizsgálat eredményének ismeretében mérlegelhetné: a Program speciális érdekeit szem előtt tartva - a “bebocsátandó” személy mentálisan, illetve más, jobbára biztonsági megfontolásokat szem előtt tartva - egyáltalán alkalmas-e a programszerű védelemre, képes-e a Programmal való tevékeny és konspirált együttműködésre, rejlik-e az érintett körülményeiben vagy kapcsolataiban olyan veszélyforrás, amely folytán a védelem sikeressége eleve megkérdőjelezhető vagy amely a Szolgálat munkatársaira a szükségesnél nagyobb veszélyt jelenthet.
Ezen az alapon ti. a védelmet - a megállapodás megkötését mellőzve - akár meg is tagadhatná a rendőrség.
Az 5.§ (3) bekezdése szerint ti. a Szolgálat a megállapodás megkötését elutasíthatná, ha – többek között - az előzetes pszichológiai és a biztonsági kockázatot felmérő vizsgálat alapján a fenyegetett helyzetben lévő személy a védelemre alkalmatlannak mutatkozna.
A programszerű védelem alkalmazását szükségessé tevő körülmények, de maga a Program, s annak megannyi hatása óriási kockázatot jelent az érintett számára; jórészt azért, mert az esetek többségében - ezek következményeként - súlyos, hosszantartó poszttraumás állapotba kerül, kerülhet a kliens. Ennek folytán akár a Program, de a büntetőeljárás hatékonysága is veszélybe kerülhet azáltal, hogy a dekonspirációs veszély fokozódik.
A lelki trauma ugyanis kedvező hatással aligha lehet a Program végrehajtására. A Szolgálatnak ezért hathatós intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a lelkileg ingatag, depresszióban szenvedő, egyébként védelemre szoruló személyt felkészítse a Programban való “viselkedésre”, az új magatartási szabályokra, az új személyazonossággal, a társadalmi reintegrációval járó esetleges következményekre.
Mindez megfelelő programok (ún. egészségügyi rehabilitációs, reintegrációs programok) kialakítását, az ezt szolgáló intézményrendszer kiépítését, s egy speciális, az érintett munkatársak képzését szolgáló program kidolgozását igényli majd.
Elsősorban - orvosi, pszichológiai szempontból - a védelemre szoruló kiskorú oltalma jelent, jelenthet különös kockázati tényezőt. A programszerű védelem előkészítésében közreműködő pszichológusoknak - a konkrét esetekben - meg kell határozniuk azokat a csomópontokat, amelyek eredményeként a Szolgálat képes kezelni az ilyen ügyeket. Jórészt a kockázati tényezők feltérképezése lehet az elsődleges feladatuk, hiszen speciális programjaikat ezek ismeretében alakíthatják ki, de így határozhatják meg azokat az intézkedéseket is, amelyeket az azonnali beavatkozás igénye tesz szükségessé.
Különösen azokban az esetekben indokolt a pszichológus munkatársak mihamarabbi “beavatkozása”, amikor a védelem önmagában is súlyos traumát okoz. Pl. az életmód változtatásra kényszerült kiskorú mély depresszióba esik, öngyilkosságot kísérel meg, avagy e törekvésére alapos okkal következtethetne a Szolgálat. A pszichológus a megállapodás megkötését megelőzően, a Szolgálat által lebonyolított előkészítés keretében, a “kikérdezés” szakaszában lépne be a Program mechanizmusába akként, hogy a Programba bevonni kívánt egyénnel folytatott elbeszélgetés aktív részesévé válna.
Az orvosi értelemben vett kockázati tényezők feltérképezése, a lelki támogatás majdani stratégiája, főbb irányvonalainak kialakítása valójában e korai szakaszban körvonalazódhatna. Tekintve, hogy a kiskorú életébe történő ilyetén beavatkozás jelentős életmód-változtatást igényelne, s ekként súlyos identitászavarokkal is járhatna, aligha lenne megkerülhető a törvényes képviselő (vagy a gondnok, a gyám) engedélyének kikérése. Éppen ezért a pszichológusoknak - a kiskorúval folytatott diskurzuson túl - e személlyel is el kell beszélgetniük; sőt, a javasolt terápia alkalmazásához - lévén, hogy az érintett kiskorúságára tekintettel magát a megállapodást is a törvényes képviselővel (vagy a gondnokkal, a gyámmal) kell megkötnie a Szolgálatnak - e személyek engedélyét, hozzájárulását is ki kell kérnie a hatóságnak. Egyébként a lelki támogatás stratégiájának szervesen illeszkednie kell a Védelmi Program egészéhez, azzal harmonizálnia kell.
Ha az előzetes mérlegelés alapján a Szolgálat a védelmet megoldhatónak ítéli, a megállapodás megkötésére irányuló javaslatát a döntésre jogosult országos rendőrfőkapitányhoz terjeszti fel. Az országos rendőrfőkapitány három napon belül foglalna állást.
A védelemmel kapcsolatos jogok és kötelezettségek kizárólag a törvényből és e magánjogi természetű megállapodásból fakadnak, abból származtathatók.
A felek megállapodásának részét képezik azok a kötelező tartalmi elemek, amelyeket a törvény 2. számú melléklete rögzít; de természetesen a felek által megkötendő szerződés nem hagyhatja figyelmen kívül a törvény azon rendelkezéseit sem, amelyek a felek megállapodásának szabnak határt, arra kötelező erővel bírnak.
A megállapodásból származó viták rendezése érdekében ugyanakkor a felek egyeztetést kötelesek folytatni. Amennyiben ezen egyeztetés keretében, három napon belül a vitás kérdést nem sikerül rendezni, a felek bármelyike bírósághoz fordulhat. Az eljárás lefolytatására kizárólag a Fővárosi Bíróság az illetékes.
A jogviták rendezésének elősegítése érdekében a törvény előírja: bírósági eljárás kezdeményezése esetén a Szolgálatnak a megállapodás egy hiteles másolatát az eljáró bíróságnál kell letétbe helyeznie.
Az 1. § 3., 8., 9., 10. pontjaihoz,
valamint a 9-10. §-okhoz
(A védelmet ellátó szerv)
A Program megvalósítása a Tanúvédelmi Szolgálat feladata, amely - célszerűen - a központi rendőrségen belül, a bűnügyi szervezet keretében működne. Valamennyi büntetőeljárást folytató hatóság ilyen irányú igényét a rendőrség e különleges részlege érvényesítené. A Szolgálat jobbára önállóan döntene a Program keretében igénybe veendő, vehető különleges intézkedések alkalmazása kérdésében.
A rendőrségnek ugyanakkor nem lenne önálló döntési kompetenciája a védett személy identitását érintő kérdésben.
A Szolgálat alapvető feladata az érintett megóvása, segítése, sorsának figyelemmel kísérése lenne; a Szolgálatnak minden, e szervezettől elvárható, lehetséges intézkedést meg kell tennie a szerződésben vállaltak teljesítése érdekében.
E Szolgálat maga végezné az áttelepítéseket, szervezné meg avagy érvényesítené a védett személy szociális, gazdasági, egészségügyi, jogi, illetve humán támogatását, megsegítését szolgáló, mellőzhetetlennek tekinthető intézkedéseket, gondoskodna a Programban közreműködő állami és társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartásról, intézné az adatzárlattal, a névcserével, illetve a személyazonosság-cserével járó feladatokat; de e Szolgálat - a személyi védelmet ellátó szervezet segítségével - biztosítaná a védett személy közreműködését, megjelenését a büntető- vagy más hatósági eljárásokban, s intézkedne (indokolt esetben) az érintettek kényszerű továbbtelepítéséről, személyi védelmének biztosításáról stb.
A Szolgálat döntően szervezési teendőket látna el. Az egyéb, jobbára a védett személy szociális, gazdasági, egészségügyi, jogi, illetve humán támogatását, megsegítését szolgáló intézkedés megtétele érdekében jobbára más, az adott kérdésben szakértelemmel, kompetenciával, erőforrással bíró szervek, személyek közreműködését vehetné igénybe.
A Szolgálat - az adott, a konkrét ügyet szem előtt tartva - szervezné tehát meg, s látná el a Programba “bebocsátott” egyén javát, oltalmát szolgáló konkrét védelmi (őrzési), s persze a büntetőeljárásban vagy más hatósági eljárásban, illetve a személyes közreműködését igénylő ügyekben való biztonságos, kockázatmentes részvételét szolgáló teendőket is; de mindazt, jobbára a védett személy mindennapi életének megszervezésére, segítésére irányuló, a “külvilággal” való kapcsolattartását lehetővé tevő feladatokat is, amely a Védelmi Szolgálat döntéseiből egyébként fakad, amelyeket a védelem igénye egyébként megkövetel.
Ha pedig az érintett védelme - részint dekonspiráció okán - másként nem oldható meg, a Szolgálat a rendőrség közbiztonsági erőit is igénybe vehetné.
Ugyanakkor e Szolgálat végezné (vagy inkább szervezné) az úgynevezett “sürgősségi beavatkozásokat” is.
Itt a halasztást nem tűrő, a közvetlen veszélyben lévő személy és családja elköltöztetésére, elrejtésére irányuló prompt intézkedések megtételére, illetve a legalapvetőbb, halasztást nem tűrő gazdasági, szociális és lelki segítségnyújtás teendőire vagy azok megszervezésére utalhatunk.
A “Védelmi Program” fő feladataként tehát - amiként azt a sok tekintetben, mindenekelőtt szellemiségében mintaként tekintett német védelmi modellben is - elsősorban a védett személyekről való konspirált gondoskodást, e személyek szociális, mentális megsegítését, oltalmazását aposztrofálhatnánk. A Program így - a bűnüldözési, büntetőeljárás-jogi érdekek érvényesítésén túlmenően - a gondoskodás, a megsegítés, s végül is: a szociális reintegráció programja; nem pedig a fenyegetett helyzetben lévők fizikai oltalmára koncentráló rendőri eljárás. Az ilyen feladatok ti. a jelenleg is létező-működő, a büntetőeljárásban résztvevők (fizikai) védelmére koncentráló, a 34/l999. (II.26.) Korm. rendelet szerint kialakított védelmi struktúrában is végrehajthatók.
A Programba “bebocsátottak” fizikai védelmét, őrzését szolgáló “hagyományos” teendőknek így - éppen a Programot átható filozófia okán - elsősorban ultima ratio, gyakorlatilag a dekonspiráció esetén tulajdoníthatnánk szerepet. (A Program tartama alatt ilyen őrzési teendők ellátását persze a védett személyeknek a büntetőeljárási cselekményeken való részvétele is szükségessé teheti; s - ahogy látjuk, láttuk az ilyen rendszereket - a működő modellek az ilyen intézkedéseket általában nem is mellőzhetik.) E körülmények azonban a Program filozófiáján aligha változtathatnak. Ennek folytán tehát a Védelmi Szolgálatban ténykedő rendőrök valójában a hagyományos rendőri feladatoktól idegen, a védett személyek életét szervező, megszervező, az érintettek életútját figyelemmel kísérő, azt egyengető valamifajta “szociális munkásokká” vedlenének át, s - éppen a munka konspirált jellege folytán - fel kellene hagyniuk a hagyományos rendőri szerepükkel.
Más, egyébként nyomozóhatósági jogkört éppúgy gyakorló rendvédelmi szervek a Program munkájában érdemleges szerepet nem kapnának.
A 34/l999. (II. 26.) Korm. rendelet alapján működő védelmi rendszer is jobbára a rendőrség védelmi teendőit hangsúlyozza, s a rendszer valójában a rendőrség szerepvállalására koncentrál. Hasonlóképpen a Program is az irányítása alá rendelt különleges rendőri egységek szerepvállalására számítana. Ennek folytán pedig a Program keretében működő Védelmi Szolgálatban is a rendőrség specialistáinak szerepére kell a hangsúlyt helyezni.
A Szolgálat által elrendelt “őrzési” feladatok körébe elsősorban a személy- és objektumőrzés, a személykísérés, a rendszeres járőrszolgálat biztosítása, a védelem technikai eszközöket igénybe vevő ellátása (“technikai kontroll”), az érintett védelmét éppúgy szolgáló folyamatos hírösszeköttetés megteremtése, a védőruházat biztosítása, titkos objektumok biztosítása, fenntartása sorolható.
Az 1. § 12., 13. pontjaihoz,
a 11-14. §-okhoz, a 25. § (1) bekezdés a) pontjához, a 28. §-hoz, a 31. § (1) bekezdéséhez
(A harmadik személyekkel szembeni jogokra és
kötelezettségekre vonatkozó szabályok; az ügyvivő)
A tervezet “legkritikusabb” részeként az érintettet a harmadik személyekkel szemben megillető jogaira és a velük szemben fennálló kötelezettségeire vonatkozó szabályok tekinthetők.
Kétségtelen, hogy a törvényjavaslatban szereplő, a Program által alkalmazható intézkedési formák - különösen az adatzárlat, névcsere, s legfőbbképpen pedig a személyazonosság megváltoztatása - kihatással lehet az érintett, illetve harmadik személyek jogaira és kötelezettségeire. A Programba felvett és addigi életvitelében a különleges óvintézkedések eredményeként cselekvési lehetőségeiben alaposan korlátozott személy a védelem elrendelése előtt fennálló jogviszonyokból (különösen a nyugdíjbiztosítás vagy a társadalombiztosítás jogviszonyairól tehetünk itt említést) fakadó járulék-, illetve egyéb fizetési vagy más kötelezettségeinek a védelem alatt nem, vagy nem feltétlen tud eleget tenni.
A Programban alkalmazott intézkedések eredményeként ugyanakkor az érintett jogai nem csorbulhatnak (pl. a szolgálati idő számítása szempontjából), de a harmadik személy cselekvési, igényérvényesítési lehetőségeit is meg kell teremteni.
A törvény ugyanakkor kinyilvánítaná: a védelem alatt álló személynek harmadik személlyel szemben fennálló, illetve harmadik személynek az érintettel szemben fennálló igényeit e törvény rendelkezései nem érintenék. A Programba való felvétel, különösen a személyazonosság megváltoztatása esetén ezért törekedni kellene arra, hogy az érintett a harmadik személlyel szemben fennálló, illetve harmadik személy az érintettel szemben fennálló igényét még az intézkedés megkezdése előtt érvényesíthesse.
A jogosultságok, kötelezettségek megnyugtató rendezése - főszabályként - a Programba kerülés feltétele. Ha azonban az érintett Programba való felvételéhez kiemelkedő bűnüldözési vagy igazságszolgáltatási érdek fűződik és az érintett a kötelezettségeit önhibáján kívül nem tudja teljesíteni, a Szolgálat az e célra rendelt költségvetési előirányzat felhasználásával gondoskodhatna a követelés teljesítéséről.
Mindezek érdekében az érintettnek nyilatkoznia kellene a Programba való felvételkor fennálló, illetve a Program tartama alatt keletkezett, harmadik személlyel szemben érvényesíthető, illetve harmadik személynek vele szemben fennálló igényéről, illetve kötelezettségéről.
Az érintett a program hatályán kívül eső polgári jogi, intézkedést kívánó ügyeinek rendezése érdekében a Szolgálat által is elfogadott ügyvivőt hatalmazhatna meg. (Ilyen ügyvivő kézbesíthetné - többek között - az érintett eredeti címre érkező postai küldeményeket, megkereséseket, netán képviselhetné az érintettet a személyes közreműködést nem igénylő jogviszonyokban stb.)
Az ügyvivő kizárólag a Szolgálat által kijelölt munkatárssal tarthatná a kapcsolatot és a kézbesítéseket, átutalásokat a Szolgálat által megadott címre, számlaszámra stb. teljesíthetné. Az érintett új tartózkodási helyét természetesen nem ismerné.
A törvényjavaslat - az érintett, illetve a harmadik személy jogai védelmében - olyan szabályokat is rögzít, amelyek eredményeként a kötelezett - hátrányos jogkövetkezmények nélkül - teljesíthetne; ugyanakkor a javaslat olyan megoldást szorgalmaz, amely révén egyes intézkedések (elsősorban a személyazonosság-csere) esetén bekövetkező jogvesztések valójában elkerülhetővé válhatnának.
A Program “védőernyője” ugyanakkor nem szolgálhatná azt a célt, hogy az elköltözéssel, a névcserével vagy a személyazonosság-cserével az érintett “kibújjék” a korábban vállalt köztartozásai, magán vagy jogi személyekkel szemben fennálló köztelezettségei alól.
A törvényjavaslat egyes, az érintettet terhelő köztartozásokkal összefüggő jogok és kötelezettségek érvényesítését illetően speciális rendelkezésekkel is szolgál. E szerint: a Szolgálat az érintett nyugellátásának megállapítása érdekében adatokat kérhetne be az adatkezelő szervtől és - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szerint - a nyugellátásra való jogosultságot és annak összegét maga állapíthatná meg; a megállapított nyugellátásról pedig a Szolgálat értesítené a nyugdíjfolyósító szervet.
A Tny. 1. §-ának (3) bekezdése szerint egyébként a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak nyugellátásával kapcsolatos eltérő szabályokról külön törvény rendelkezik. A külön törvényben elhelyezett szabályozást valójában a Tny. - ben rögzített normáktól való eltérés indokolta.
A büntetőeljárásban résztvevő, az igazságszolgáltatást segítő, a rendőrség által védelemben részesített személyek nyugellátásának megállapítása ugyanakkor változatlanul a Tny. szabályai szerint történne. Ennek folytán a védett személyeket érintően a külön szabályozás nem indokolt.
Ugyanakkor a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló törvény - a nyugellátásra való jogosultságot és annak összegének megállapítására jogosult hatóság személyében bekövetkezett változásra tekintettel (hogy ti. e feladatokat maga a Szolgálat látná el) - sajátságos jogorvoslati fórumrendszert jelenít meg.
Eszerint: a Szolgálat által államigazgatási jogkörben meghozott határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a belügyminiszterhez címzett fellebbezésnek lenne helye. A miniszter határozata ellen pedig a kézbesítéstől számított 30 napon belül lehetne keresettel fordulni a bírósághoz.
A Szolgálat az érintett magánnyugdíj-pénztári tag nyugdíjpénztári szolgáltatásának megállapítása érdekében pedig a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény szerint illetékes szervtől kérné be az adatokat és az egyéni számlán lévő követelés összegét, amely adatok, illetve az átutalt követelés alapján állapítaná meg az egyösszegű szolgáltatás, illetve a járadék összegét; a Szolgálat egyben gondoskodna ezen összegeknek a pénztártag érintett részére történő kifizetéséről is.
A szabályozás hasonló logikát követ az egészségügyi szolgáltatások illetve ellátások igénybevétele, valamint a társadalombiztosítási juttatások összegének megállapítása kapcsán is.
E különleges feladatok ellátása érdekében ti. a Szolgálat úgyszintén adatokat kérhetne be az adatkezelő szervtől, és az általa megállapított társadalombiztosítási juttatásra való jogosultságról, illetve annak mértékéről az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt értesítené.
Tekintettel arra, hogy az érintett az adózási kötelezettségének a Program tartama alatt is eleget tud tenni (még akkor is, ha éppen a személyazonosság-csere elrendelésére kerül sor) a nyugellátás megállapítása, illetve az egészségügyi szolgáltatások, valamint ellátások igénybevétele, továbbá a társadalombiztosítási juttatások összegének megállapítása érdekében az adózás problematikájával összefüggésben alkalmazott iménti szabályozási “technika” adaptációjára végül is nem lenne szükség. Az érintett eredeti személyazonosító adataira, illetve a védelem alatt álló új adataira épülő adóbevallások “önálló életet” élnének, azok kapcsolódása nem történne meg; lévén, hogy a két énnel rendelkező személy az adónyilvántartásban, az adózás rendszerében valójában két, egymástól független adóalanyként jelenne meg.
Adóigazgatási szempontból gondot nem okozhat az olyan megoldás, miszerint: az érintett az eredeti, illetve az új személyazonosító adatainak feltüntetésével nyújtja be az adóbevallást, tesz eleget az adózással kapcsolatos egyéb kötelezettségeinek. Hasonlóképpen nem okozhat problémát az érintettet foglalkoztatót az adózással összefüggésben terhelő kötelezettségek teljesítése sem.
A törvényjavaslat ugyanakkor különleges adóigazgatási rendelkezéseket fogalmaz meg az érintett részére a Program keretében nyújtandó, nyújtható szociális, illetve gazdasági támogatás jövedelmet pótló összegét illetően. A javaslat 13. §-a ti. akként rendelkezik, miszerint: az érintett részére kifizetett támogatás jövedelmet pótló összegéből a kifizetőnek 20 % forrásadót kell levonnia és befizetnie az adóhatósághoz. A magánszemélynek ugyanakkor ezt a jövedelmet nem kell összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetőnek pedig nem kell erről személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetőleg a magánszemély részére igazolást kiadnia. (A támogatásnak a nem jövedelmet pótló összegét a magánszemély jövedelmének kiszámításánál azonban nem kell figyelembe venni.)
A törvényjavaslat mindemellett - az adóigazgatási ügyeket illetően, az illetékes adóigazgatási szerv kijelölését lehetővé téve - kizárólagos illetékességi szabályt is megfogalmaz: kimondja ugyanis, hogy a Program tartama alatt az adatzárlattal, valamint a személyazonosság megváltozatásával érintett adózó adóügyében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által kijelölt igazgatóság járhat el.
Igen fontos védelmi szabályként fogalmazódik meg: az igények érvényesítése kizárólag a Szolgálat útján, közreműködése révén történhetne.
A 15. §-hoz
(Sürgősségi intézkedések)
A halasztást nem tűrő esetekben, ha a késedelem veszéllyel járna, a Szolgálat - “sürgősségi intézkedés” keretében - a fenyegetett helyzetben lévő érintettet, hozzátartozóját, illetve az érintettre tekintettel éppúgy veszélybe sodródott más személyt időlegesen ismeretlen helyre (pl. ismerőse lakásába, egy távol eső nyaralóba, bérleménybe, hotelba vagy éppen a rendőrség kezelésében lévő titkos objektumba) költöztetheti mindaddig, amíg a megállapodás megkötéséről vagy annak elutasításáról utóbb döntés nem születik. Természetesen eme átmeneti intézkedéseket a megállapodás megkötése után is éppúgy alkalmazni lehet mindaddig, amíg a Szolgálat az érintett és családja részére tartós lakhatást biztosító, biztonságos helyet nem talál.
A Szolgálat vezetője egyébiránt - ha ez indokolt, úgyszintén a “sürgősségi intézkedés” keretében - akár azt is elrendelheti, miszerint: az érintett fizikai (technikai vagy élőerős) védelméről az ilyen tevékenységre predesztinált különleges egységek gondoskodjanak.
A sürgősségi intézkedés kezdeményezésével egyidejűleg a megállapodás megkötését is kezdeményezni kell. Ha a megállapodás megkötésére - a programszerű védelem jogi feltételei hiányában - utóbb nem kerülne sor és a személyi védelem feltételei sem állnának fenn, a sürgősségi intézkedéseket haladéktalanul meg kell szüntetni.
Ha viszont a személyi védelem feltételei továbbra is megállapíthatók, úgy az érintett védelme utóbb - természetesen a Program keretein kívül - a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet szabályai szerint folyhatna.
A 16-17. §-hoz
(Különleges óvintézkedések, a Szolgálat megkeresései;
a megkeresett szervek kötelezettségei)
A védelmi program az érintett biztonságát közvetlenül szolgáló “különleges óvintézkedéseket”, valamint a Program hatálya alá került személy társadalmi reintegrációjához elengedhetetlenül szükséges, a gazdasági, a szociális, az egészségügyi (mentálhigiénés), a humánpolitikai, s a jogi segítségnyújtás, támogatás eszköztárát egyaránt latba vető különleges rendszer.
A Program főbb, érdemi óvintézkedései a következők:
· lakóhely, tartózkodási hely megváltoztatásával az érintett biztonságos helyen való elhelyezése (elköltöztetése), illetve a Védelmi Programba bevont fogvatartottnak az elhelyezéséül szolgáló büntetés-végrehajtási intézetből másik büntetés-végrehajtási intézetbe történő átszállítása;
· a védett személy identitását nem érintő “adatzárlat”, “a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresés jelzésének előírása” vagy “névcsere” elrendelése;
· az érintett identitását már érintő, az új személyes adatok nyilvántartásával járó személyazonosság-csere;
· a védett személy gazdasági, szociális és mentális támogatása, jogi megsegítése;
· az érintett áttelepítése nemzetközi együttműködés keretében.
Az alkalmazandó intézkedés természetesen az adott esethez, a veszélyhelyzet tényleges fokához igazodna. A Szolgálat adott esetben - az érintettel kötött civiljogi megállapodás, s természetesen e törvény keretei között - azokat a különleges óvintézkedéseket alkalmazná, alkalmazhatná, amelyek a védelem hatékony ellátásához valóban szükségesek, s amelyek - a veszélyhelyzet mértékéhez képest - kétségkívül arányosnak tekinthetők.
E követelményeket fogalmazza meg a törvényjavaslat akkor, amidőn kimondja: a Szolgálat a veszélyhelyzet fokát mérlegelve - a védelem kezdeményezésére jogosult véleményét is figyelembe véve - az érintettel kötött megállapodás során határozhatja meg a védelem konkrét módját. A védelem módjai közül - teszi egyértelművé a javaslat - egyidejűleg több is alkalmazható.
Ugyanakkor a normaszöveg - jobbára a megállapodás magánjogi jellegéből fakadóan - azt is kétségtelenül kinyilvánítja: az érintett biztonságát közvetlenül fenyegető és másként el nem hárítható veszély esetét kivéve nem alkalmazható a védelem olyan módja, amelyet az érintett a megállapodásban kizár vagy az ellen egyébként tiltakozik.
Az adatkezelő, illetve okiratok kiállítására jogosult szerveknek a Szolgálat megkeresésének teljesítésére (részint az adatzárlat elrendelésére, részint - az érintett személyazonosságát érintő intézkedések körében - a valótlan tartalmú adatok regisztrálására, részint pedig az erre épülő új okiratok kiállítására, illetve a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzésére) irányuló kötelezettsége a különleges óvintézkedések körében megfogalmazott generális rendelkezésből vezethető le.
Ezek szerint: ha a Program keretében alkalmazható óvintézkedések bármelyike más szerv - többek között valamely adatkezelő, illetve okiratok kiállítására jogosult szerv - közreműködését is igényelné, a Szolgálat e szervet megkereshetné. A Szolgálat megkeresésének teljesítése - teszi kétségtelenné a törvénytervezet - nem tagadható meg. E szabály volna irányadó azokban az esetekben is, amikor az óvintézkedés keretében, közokirat valótlan adatokon alapuló megváltoztatása, módosítása vagy új közokirat kiállítása érdekében ilyen okiratok kiállítására jogosult hatóság, illetve szerv megkeresése válna szükségessé.
Az 1. § 14. és 15. pontjaihoz,
valamint a 21-22. §-okhoz
(Adatzárlat, a nyilvántartott adatokkal
kapcsolatos megkeresések jelzése)
Az adatzárlatot a különféle nyilvántartásokban az érintettre vonatkozó eredeti adatokra rendelhetné el a Szolgálat. Az “adatzárlat” olyan különleges, korlátozó intézkedés, amely az adatkezelő számára időlegesen megtiltaná az érintettre vonatkozó adatok kezelését. Ilyen intézkedés alatt egyébként mindazon tevékenységet érteni kell, amelyet jogszabály adatkezelésnek minősít.
“Adatzárlat” esetén adatcsere nem történne. A zárlatot tehát a nyilvántartásban “érintetlenül” hagyott eredeti adatokra nézve rendelhetné el a Szolgálat. Egyébként az “adatzárlat” - a személyazonosság-csere alkalmazása nélkül - önállóan is elrendelhető lenne. Kétségtelen azonban, hogy az érintett óvintézkedést leginkább - elsősorban célszerűségi okokból - a személyazonosság megváltoztatásával párhuzamosan alkalmazná, rendelné el a Szolgálat.
Az adatzárlat célja valójában kettős: az óvintézkedés ti. részint a Szolgálatnak az adatkezelő szervek részére meghatározott, az adatszolgáltatást részben vagy egészben megtiltó rendelkezésében mutatkozna meg, részint pedig azt szolgálná, hogy a személyazonosságában ugyan nem érintett, ámde ismeretlen helyre költöztetett vagy a személyazonosságában megváltoztatott személyre vonatkozó adatok kiszolgáltatása iránti kérelmekről, s azok okairól a Szolgálat mihamarabb tudomást szerezhessen. Jószerint annak érdekében, hogy a harmadik személyek igényeinek érvényesítésében az általa ismert helyre telepített, illetve az új identitással ellátott személy irányában egyáltalán közreműködhessen a Szolgálat.
Az adatzárlat önállóan, a személyazonosság-cserét mellőzve az olyan esetekben is alkalmazható lenne, amidőn az érintett a Program tartama alatt eredeti adataival vehetne részt a legkülönfélébb életviszonyokban. Ennek eredményeként pedig az eredeti környezetéből biztonságos helyre telepített, ugyanakkor “adatzárlat” elrendelésével védett személy végül is “önfenntartó” életet élhetne (saját jogán, saját adatai igénybevételével bérelhetne vagy szerezhetne tulajdonul lakást, létesíthetne foglalkoztatási jogviszonyt, vállalkozhatna stb.).
A Szolgálatnak az érintettre vonatkozó eredeti adatainak kiszolgáltatását megtiltó, illetve korlátozó rendelkezése tehát - a jelzésadási kötelezettség előírása mellett - azt a célt is szolgálná, hogy az új helyre telepített, új munkahelyen dolgozó stb. személy holléte a Szolgálat tudta és engedelme nélkül ne válhasson ismertté harmadik személyek számára.
Az adatkezelő szerv közölné a zárolt adatok szolgáltatását igénylővel az adatzárlat elrendelésének tényét, egyben tájékoztatná, hogy igényét a Szolgálatnál terjesztheti elő. Ezzel egyidejűleg az adatkezelő szerv a megkeresésről a Szolgálatot haladéktalanul értesítené.
Ugyanakkor az előterjesztés a személyazonosság megváltoztatására vonatkozó rendelkezések kapcsán az adatkezelő szervek számára az új adatokkal kapcsolatos jelzésadás kötelezettségét is előírja.
Az adatkezelő szervnek közölnie kell a zárolt adatok kiszolgáltatását igénylővel az adatzárlat elrendelésének tényét, egyben tájékoztatnia kell az adatok kiszolgáltatását kérelmezőt, hogy igényét a Szolgálatnál terjesztheti elő. Ezzel egyidejűleg az adatkezelő szervnek a megkeresésről a Szolgálatot haladéktalanul értesíteni kell.
Az érintett biztonsága érdekében azonban a Szolgálat is megtagadhatja a hozzá irányított adatkérővel szemben a tájékoztatást. Kivételt jelentenek ez alól a védelem elrendelésére okot adó büntetőeljárást folytató hatóság megkeresései.
E rendelkezések indoka az, hogy a Szolgálat érvényt szerezhessen ama követelménynek, miszerint: az új okirat - az érintett biztonságát szolgálva - az érintett személyazonosságának igazolására szolgálhasson; úgyszintén e rendelkezés megalkotását indokolja az a körülmény, hogy az állam a büntető igényének olyan esetekben is érvényt szerezhessen, amikor az érintett a személyazonosság megváltoztatásának tartama alatt követi el a bűncselekményt és az új adatai válnak ismertté a büntetőeljárást folytató hatóság előtt.
Úgyszintén a megváltoztatott személyazonosságú személy által új identitása alatt elkövetett szándékos bűncselekményt megelőzően, az új személyazonosság létesítése előtt elkövetett szándékos bűncselekményt illetően alkalmazná a hatóság a visszaesésre vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket. Az érintett ugyanis a visszaesésre vonatkozó büntetőjogi rendelkezések alól természetesen nem mentesülhetne.
Az adatzárlat idején az érintettre vonatkozó adatváltozásokat csak az adatzárlat megszűnését követően lehet átvezetni, ám ha a védelem érdekei azt megengedik, a Szolgálat engedélyezheti a változások átvezetését a zárlat időtartama alatt is.
A 23. §-hoz
(Névváltoztatás)
A Program keretében a Szolgálat a védett személy számára javaslatot tehetne névváltoztatásra, annak kezdeményezésére. Ha a védett személy a neve megváltoztatásához hozzájárulna, a névváltoztatás iránti kérelmet a Szolgálat útján terjeszthetné elő a belügyminiszterhez. [E kérdést jelenleg a névváltoztatásról szóló 11/1955. (II: 20.) MT. rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) szabályozza.]
A családi név megváltoztatására irányuló kérelemben a személyi védelemben részesíthető egyén olyan családi nevet jelölhetne meg, amelyet új névként kívánna használni.
Az intézkedés eredményeként tehát az eredeti (név-) adat helyébe lépő új adat keletkezne, s rögzülne a nyilvántartásokban. (E lehetőségre - az általános, a tanúvédelem szempontjaira természetesen nem figyelő szabályok szerint - napjainkban éppúgy mód nyílhat.) Ezen intézkedések eredményeként tehát valódi tartalmú új okiratok születnének.
A névváltoztatás esetében a védett tanút - nyílván indokolt esetben - új okmányokkal látná, láthatná el a Szolgálat; ilyen esetekben a tanúnak utóbb már az új, az érintett “saját jogán” megváltoztatott név(!) alatt kellene a személyazonosságát igazolnia, illetve a legkülönfélébb jogügyletekben részt vennie vagy egyes kötelezettségeinek eleget tennie.
Nyilvánvaló: ha a tanú személyesen jelenik meg az adott büntetőeljárásban, a részvételét igénylő eljárási cselekményeken, az eredeti adatait, az eredeti, a valódi nevét és címét lenne kénytelen közölni, használni. Ilyenkor persze - veszélyhelyzetét előidézvén vagy éppen fokozván - a tanú óhatatlanul szembesül vagy szembesülhet azzal a személlyel, akire nézve a terhelő vallomását teszi meg, s aki éppen a fenyegetett helyzetének oka, okozója.
A hangsúlyt ezért arra kell helyezni: a tanúra veszélyt jelentő egyén a védett személy új kilétét reprezentáló adatokat, illetve a tanú tartózkodási helyét semmilyen körülmények között se ismerhesse meg.
(A személyazonosság megváltoztatásával kapcsolatos szabályok)
A Program nem feltétlen jár, járhat együtt a személyazonosság-cserével. A napjainkban is létező-működő, az érintett fizikai őrzésére koncentráló védelmi formulához képest a Program jobbára annyiban jelent, jelenthet többet, miszerint: a hatóság a fenyegetett helyzetben lévő “tanút” periculum im mora menekíti ki addigi, a veszély forrásaként, helyszíneként tekinthető környezetéből, majd helyezi el titkon más szociális környezetben. Mindemellett pedig - nyílván a megfelelő “technikák” alkalmazásával, jobbára a szociális, gazdasági, jogi, netán a mentálhigiénés stb. támogatás eszközeinek igénybevételével, ilyen eszközök biztosításával - végül is segíti mindennapi életében, gondjai megoldásában. A Program lényege elsősorban ez lenne.
A Védelmi Program a névváltoztatást éppúgy felölelő, de az érintett egyéb személyazonosító adataira is kiterjedő személyazonosság-csere különleges, igen bonyolult műveletekkel együttjáró technikájához pusztán ultima ratioként, illetve akkor folyamodhatna, ha az előző intézkedések (tehát az elköltöztetés, az adatzárlat, a névcsere) elégtelennek mutatkoznának és a fokozott veszélyhelyzet elhárításához ezen intézkedés alkalmazása mellőzhetetlennek tűnne.
Egyes esetekben ui. elengedhetetlen, hogy az érintett személyazonosító adatait - meghatározott procedúra keretében - új adatokkal “helyettesíthesse” a Szolgálat, de legalábbis (időleges vagy végérvényes hatállyal, részleges vagy teljes adatkört érintően, részint pedig azért, hogy adott személy létezését az adatnyilvántartások is hitelesen “reprezentálhassák”) a szükséges adatcsere érdekében intézkedhessék.
Az érintett biztonságához, mindennapi boldogulásához ti. elengedhetetlen, hogy - nyilván a megfelelő nyilvántartási háttér megteremtése mellett - személyazonosságát, illetve jogosultságainak, kötelezettségeinek fennállását, azok érvényesítését, érvényesíthetőségét igazolni tudja.
Ezen intézkedés folytán az érintett új személyazonosságot kapna, és további életében már - védelmét szolgálva - az új személyazonosító adataival vehetne részt.
A törvényjavaslat szerint a Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását az országos rendőrfőkapitány engedélyével kezdeményezhetné a legfőbb ügyész által kijelölt ügyésznél. Ha az ügyész e kezdeményezést előzetesen jóváhagyná, a személyazonosság-cserét a Szolgálat önállóan rendelhetné el.
A törvényjavaslat az identitásukban megváltoztatott személyek korára, cselekvőképességére - avagy annak korlátozottságára, netán hiányára -, illetve közjogi státusára tekintettel komoly korlátozásokat is megfogalmaz.
Kimondja ugyanis, hogy a kiskorú, illetve korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy személyazonosságának megváltoztatásához a törvényes képviselő, illetve a gondnok vagy a gyám hozzájárulása szükséges. Ugyanakkor azt is rögzíti, miszerint: a védelem alatt álló külföldi számára magyar állampolgárságot igazoló okirat nem állítható ki, s tartózkodására nézve a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény rendelkezéseit - e törvény rendelkezéseit figyelembe véve - kell alkalmazni.
A törvényjavaslat azonban azt is kimondja, hogy a magyar állampolgárokra vonatkozó szabályt kell alkalmazni akkor, ha a védeni kívánt hontalan Magyarországon él vagy itt telepedett le. Magyar állampolgárságot igazoló okirat azonban ilyen hontalan személy számára sem állítható ki.
Az igazságszolgáltatással tevékenyen együttműködő, utóbb új identitásba kényszerült személy - ezen intézkedés okán - hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet a védelmet megelőző állapotokhoz képest. Itt természetesen nem a két időállapotot jellemző életszínvonalbeli különbségre utal az indokolás, hanem arra a követelményre, miszerint: - sokak között – a közterhek viselése körében, a nyugdíjbiztosítás vagy éppen a társadalombiztosítás keretében szerzett, a járulék-, illetve egyéb fizetési vagy más kötelezettségeinek teljesítése folytán korábban szerzett jogai elismerésére, “beszámítására” módot teremtő szabályozást aligha mellőzheti az állam.
E törvény, illetve e törvény felhatalmazó rendelkezései között ezért olyan rendelkezések, illetve jogalkotási feladatok is szerepelnek, amelyek éppen e célt szolgálják.
Esetenként, bizonyos ügykörökben - példázzák ezt a nemzetközi tapasztalatok is - nélkülözhetetlenné válhat az eredeti személyazonosság időleges, az ügy elintézéséig terjedő “felélesztése”!
A törvényjavaslat explicite szabályozza azokat az esetköröket, amidőn az érintett az eredeti személyazonosító adatait az új identitás tartama alatt is felhasználhatná. Itt elsősorban azokra a hatósági eljárásokra gondolhatunk, amelyek során az érintett jogainak és kötelezettségeinek érvényesítésére - az eredeti személyazonosító adatok felhasználása nélkül - aligha kerülhetne sor. Ezekben az esetekben tehát az érintett - a Szolgálat engedélyével, külön jogszabályban meghatározott biztonsági előírások betartásával - az eredeti személyazonosító adataival is részt vehetne az eljárásokban. Ilyenekről beszélhetünk elsősorban az olyan hatósági vagy éppen civiljogi ügytípusok esetében, amelyek rendezése az eredeti személyazonosság “reprezentálását” mellőzhetetlenül igényli, s a konspiráció fenntartása az ügy elintézését kilátástalanná tenné.
A törvényjavaslat ugyanakkor azt a különös esetet is szabályozza, amikor az eredeti adatok igénybevétele, felhasználása eleve kötelező. Az eredeti személyazonosság felélesztésére, visszaállítására akkor kényszerülne a hatóság, ha az érintett új identitása tartama alatt bűncselekményt követne el, netán - a Program érdekeit veszélyeztetve vagy a hatékony védelmet kilátástalanná téve - a magatartási szabályokat súlyosan megsértené; ennek folytán pedig a Programból kizárnák.
A törvényjavaslat akként rendelkezik, miszerint: az érintett az általa az óvintézkedés elrendelése előtt elkövetett bűncselekmény elkövetése miatt folyó büntetőeljárásban kizárólag az eredeti személyazonosító adataival vehetne részt; de kimondaná a törvény azt is: így kell eljárni akkor is, ha az új személyazonossággal rendelkező érintett a szándékos bűncselekményét a személyazonosság megváltoztatását megelőzően elkövetett szándékos bűncselekményre tekintettel visszaesőként követi el.
A fent említett esetekben a Szolgálat a korábban bevont, a hatósági eljárásban szükséges eredeti okiratot - felhasználásának időtartamáig - az érintett rendelkezésére bocsátaná.
A törvényjavaslat szerint a Szolgálat az érintett személyazonossága megváltoztatásának megszüntetéséről dönthetne, ha megállapítása szerint az érintett biztonsága az egyéb óvintézkedések bármelyikének bevezetésével már biztosítható vagy az érintett ezt kéri. Nem állítható vissza azonban az érintett eredeti személyazonossága, ha az életkörülményeiben utóbb bekövetkezett változás más természetes személy személyállapotát érinti (az érintettnek új identitása tartama alatt gyermeke születik, házasságot köt stb.).
Külön kiemelendő a törvényjavaslat azon rendelkezése, miszerint: az adatkezelő szerv az általa kezelt új adatokkal kapcsolatos megkeresésről a Szolgálatot haladéktalanul értesíteni köteles.
Az értesítés - amint arra már utalt az indokolás - azt a célt szolgálná, hogy a megkeresésről az eredeti és az új adatok kapcsolatára, kapcsolódására vonatkozó ismeretekkel rendelkező Szolgálat mihamarabb tudomást szerezhessen, és a szükséges intézkedéseket megtehesse. Az eredeti, illetve a megváltozott személyazonosságot megjelenítő adatok kapcsolata ui. az adatkezelő szerv előtt nem lenne ismert.
Ha a megváltoztatott személyazonosságú érintett a büntetőeljárásban tanúként vagy sértettként az eredeti személyazonosító adataival venne részt, úgy a hatóság - külön jogszabályban meghatározott biztonsági előírások betartásával - a Be. hatályos tanúvédelmi rendelkezéseit is alkalmazhatná.
Jelenleg nincs mód arra, hogy a büntetőeljárás-jogi értelemben vett tanúkat (sértetteket) óvó speciális iratkezelési, illetve a személyük anonimitását biztosító, a “különösen védett tanú” jogintézménye kapcsán megtehető intézkedéseket a Védelmi Programba felvett bűnelkövetőkre nézve is alkalmazhassuk.
A büntetőeljárás-jogi jogszabályokat érintő kodifikációs munkálatok keretében ezért olyan különleges, a Program hatálya alá került személyek mindegyikére egységesen vonatkozó szabálytervezetek fogalmazódtak meg, amelyek folytán - elsősorban az érintettek kihallgatása során - a Program sajátságos céljai, érdekei érvényesíthetők.
Az e törvényjavaslattal módosítandó, büntetőeljárásról szóló törvény ugyanis lehetőséget teremtene arra, hogy a Védelmi Program hatálya alatt álló személyek - közöttük a terheltek - megtagadhatnák a vallomást olyan adatokra, tényekre nézve, amelynek ismeretében új személyazonosságukra, illetve lakóhelyükre vagy tartózkodási helyükre következtetni lehetne; emellett speciális kézbesítési és idézési szabályokat is rögzítene a törvény.
(Nemzetközi együttműködés)
A nemzetközi együttműködés intézményének kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítanunk a tanúvédelem körében. Ezen belül is különös hangsúly helyezendő a tanúk külföldre költöztetését lehetővé tevő speciális intézkedésre; az érintett külföldre telepítésére egyébként akkor kerülhet sor, ha a Szolgálat a fenyegetett helyzetben lévő személyt Magyarország területén már nem képes megvédeni.
A törvényjavaslat akként rendelkezik, miszerint: a külföldi hatóság megkeresésére, - külön törvényben meghatározott eljárási jogsegély végrehajtása során - annak szabályait nem érintve - a Szolgálat ellátná annak az érintettnek a védelmét, aki Magyarországon folyó büntető- vagy más hatósági eljárásban vesz részt és a védelmét a megkeresett állam igényelte.
A védett tanúk “cseréje” során a nemzetközi gyakorlat általában az, hogy a megkereső állam felkéri a megkeresett állam szolgálatát arra, hogy a területére költöztetendő érintett védelmét lássa el.
Az érintett egyébként - e konstrukcióban - továbbra is a megkereső védelmi programjában szerepel. Így tehát a megkeresett állam szolgálata az intézkedések végrehajtása körében pusztán “kisegíti” a megkereső állam hatóságát az érintett védett helyre költöztetésére irányuló intézkedésében, a tanú biztonságát szolgáló feladatok ellátásában.
A nemzetközi tanúvédelmi együttműködésben résztvevő államok arra törekszenek, hogy a védelmi feladatok ellátásának rendjét, az egyes államok szolgálatait megillető jogokat, az érintett szervezeteket terhelő kötelezettségeket, a felelősség, illetve az információcsere kérdéseit, s nem utolsó sorban: a költségek viselésének szabályait pontosan rendezzék.
A törvényjavaslat a magyar Szolgálat részére is lehetővé tenné a nemzetközi együttműködésben való részvételt.
Ugyanakkor a törvényjavaslat a nemzetközi együttműködés viszonylag egyszerűbb, a kölcsönös segítségnyújtás korlátozottabb lehetőségét biztosító megoldását is rögzíti.
Viszonosság alapján ugyanis - sürgősségi intézkedés keretében, a külföldi hatóság megkeresésére - a Szolgálat biztosíthatná az érintett Magyarország területén való ideiglenes elhelyezését; ugyanakkor - ugyancsak viszonosság keretében - a Szolgálat az érintett külföldön való ideiglenes elhelyezését is kezdeményezhetné. Feltéve mindkét esetben, ha a megkereső állam annak költségeit biztosítaná.
A magyar fél - a viszonosságon alapuló nemzetközi együttműködés keretében - a törvénynek a sürgősségi intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazhatná.
Ezen sürgősségi intézkedések a hazánkban ideiglenesen elhelyezett személy személyi védelmére, illetve az érintett biztonságos helyre költöztetésére irányulhatnának.
Nemzetközi együttműködés keretében, részint humanitárius megfontolásokból a külföldi, fenyegetett helyzetben lévő, a magyar igazságszolgáltatást ugyanakkor tevőlegesen támogatni kész, azt aktívan segítő külföldi vagy hontalan tanúk számára az olyan különleges esetekben is célszerű “tartózkodási engedélyt” biztosítani, amidőn annak általános jogi előfeltételei egyébként hiányoznak; e kivételes eljárást - az érintettek fizikai védelmének puszta igényén túl, jórészt markáns jog- és kriminálpolitikai céloktól vezérelve - az illegális migránsok esetében is alkalmazhatónak tartanák az előterjesztők. (E problémát egyébként a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény részint rendezi.)
A jelen törvényjavaslat azonban - jelentős korlátot megfogalmazva - úgy rendelkezik, miszerint: a védelem alatt álló számára magyar állampolgárságot igazoló okirat már nem állítható ki; reá nézve pedig az imént említett, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény rendelkezéseit - e törvény rendelkezéseivel összhangban - kell alkalmazni. Nem cél ugyanis, hogy a tanúvédelmi program állampolgárság megszerzésének jogcíme legyen, lehessen.
A magyar állampolgárokra vonatkozó szabályt kell alkalmazni azonban akkor, ha a hontalan személy Magyarországon él vagy itt telepedett le. Magyar állampolgárságot igazoló okirat azonban - amint arról már szó esett a személyazonosság megváltoztatása kapcsán írt indokolásban - ilyen hontalan személy számára sem állítható ki.
A 34. §-hoz
(Az érintett támogatása)
A javaslat értelmében - éppen társadalmi beilleszkedése érdekében - a Szolgálat gondoskodna az érintett mentális, szociális, gazdasági, humán támogatásáról és a jogi segítségnyújtás biztosításáról. Az “érintett támogatása” természetesen nemcsak a személyazonosság-csere esetében alkalmazandó intézkedésként tekinthető.
Ha az érintett az egyes, más jogszabályokban rögzített támogatások nyújtásához szükséges jogszabályi feltételeknek egyébként is megfelel, úgy az egyes, egyéb normákból fakadó igények érvényesítését a Szolgálat kezdeményezné, de legalábbis az érintettet segíti ilyetén igénye érvényesítésében.
Ha azonban az érintett a szociális, gazdasági támogatás alapjául szolgáló általános jogszabályi követelményeknek nem felelne meg, ám sajátságos helyzetéből adódóan nyilvánvalóan támogatásra szorulna, úgy a támogatást az erre külön elkülönített forrásból maga a Szolgálat nyújtaná.
Alapvető követelmény azonban, hogy a Programba való bekerülés nem szolgálhatja az érintett vagyoni gyarapodását; természetszerűen a korábbi, esetenként luxusszintű életkörülményeket sem kell számára biztosítani. A Program keretében nyújtott támogatás kizárólag csak az érintett létfenntartásához, társadalmi beilleszkedéséhez elengedhetetlenül szükséges mértékig terjedhet.
A támogatás ilyetén formáját, szellemiségét fémjelzi a javaslat ama rendelkezése is, miszerint: “az érintettnek munkavégzésre irányuló jogviszonyból, illetve más jövedelemszerző tevékenység folytatásából, továbbá más forrásból származó bevételét a Program által nyújtandó szociális és gazdasági támogatás mértékének megállapításánál figyelembe kell venni”.
A Védelmi Program igénybevétele, ekként pedig a védett személy részére juttatott szolgáltatások jellege, s azok mértéke végül is a hatóság és az érintett személy közötti “alku” eredménye lenne.
A német modell ugyanakkor - példaértéke okán - figyelemreméltó lehet számunkra. Ti. a német rendszer - többnyire takarékossági megfontolásokból - jórészt arra törekszik, hogy a védett személy végül a maga lábán állhasson meg. Ennek érdekében a német szolgálatok - döntően az új munkahely, lakóhely keresésében, megszerzésében való segítségadásukkal - pusztán az “első lökést” adják meg, majd az önellátásra, önálló életre kész, arra módszeresen felkészített személyeket végül is “magukra hagyják”; már ami a mindennapi létüket, megélhetésüket illeti. A német filozófia szerint ti. a legkisebb kockázatot éppen az jelenti, jelentheti az érintettre (de magára a Programra is), ha a társadalomba reintegrált személy ugyanúgy él, akár bármely más személy.
Ezzel szemben az olasz rendszer - merőben más szellemiséget követvén - inkább izolál, s döntően konspirációs megfontolásokból alig-alig tűri el az olyan, egyébként szokványos, mindennapos szociális kapcsolódásokat, kötődéseket, amelyek pl. a munkavállalásokból, a gazdasági szerepvállalásokból fakadhatnak. Az olasz védelmi modell ezért - legalábbis az ideiglenes, tehát a végérvényes személyazonosság-cserével nem járó védelem esetében - kifejezetten tiltja az érintett munkavállalását; a “tanú” létfenntartását pedig jobbára a Program állja.
Az első biztonsági fokozatba helyezett kollaboráns, pentito, tanú vagy a büntetőeljárásban résztvevő más személy - döntően konspirációs, biztonsági megfontolásokból - a Program időtartama alatt nem dolgozhat Olaszországban, a civil élettel való kapcsolatát pedig a lehető legminimálisabbra kellene korlátoznia. Az olasz Védelmi Programba bekerült személy mindemellett nem köthet olyan jogügyeleteket sem, amelyekből a jövőre nézve, jobbára a program időtartamán túlmutató jogai, illetve kötelezettségei keletkezhetnének. Különösképpen szigorú e tilalom akkor, ha az érintett személyt - időleges jelleggel - valótlan tartalmú, kizárólag a védelem konspirációját szolgáló fedőokiratokkal látja el a Szolgálat.
A törvényjavaslat akként rendelkezik: a hozzátartozót támogatás csak akkor illeti meg, ha a Program őt magát is védelemben részesíti. Ez alól pusztán a bíróság vagy a más hatóság jogerős határozata alapján már támogatásra jogosult személyek jelenthetnek kivételt.
E szigorú rendelkezést két tényező is indokolja: egyrészt e szabály - a német és olasz példákon okulva - kiszűri annak lehetőségét, hogy valamely személy kizárólag a juttatás reményében létesítsen “kapcsolatot” az érintettel.
Másrészt pedig a javaslat az ilyen rendelkezésekkel annak lehetőségét is kizárná, hogy a Program olyan támogatásokat is átvállalhasson, amelyre egyébként az érintett személy szerint lenne köteles (ilyennek tekinthető pl. az érintettet terhelő, a különélő gyermekének tartására irányuló kötelezettség).
A törvényjavaslat szerint a Szolgálat - karitatív és egyéb szervezetekkel együttműködve - gondoskodna a védelem alatt álló személyről; mégpedig különböző címen történő támogatások érvényesítésével.
E támogatásnak a magánszemély jövedelmét pótló részét indokolt a hasonlónak tekinthető, a rendőrséggel és a nemzetbiztonsági szolgálatokkal “együttműködő” személyek jövedelmére vonatkozó szabályokkal megegyezően minősíteni és adóztatni.
A közös szabály szerint a jövedelem 20 százaléka tekinthető személyi jövedelemadóként, amelyet a kifizetőnek a kifizetéskor kell levonnia és befizetnie az adóhatóság számára.
A Programban résztvevőket ugyanakkor a Szolgálatnak olyan egyéb pénzbeli és nem pénzbeli formában is támogatnia kell majd, amelyet a magánszemély normális élethelyzetben a saját jövedelméből fedez. Az ilyen támogatás a magánszemély számára nem jelent bevételt, tekintettel arra, hogy az az érintett jövedelmének átmeneti kiesése folytán merül fel.
Az ilyen támogatás azonban - a magánszemély javát szolgálva, figyelemmel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 8. §-ában foglaltakra is - költségtérítésnek sem minősülhet; e törvényhely szerint ti. a személyes szükséglet kielégítését is szolgáló kiadások eleve nem tekinthetők költségnek. (Egyébként e speciális helyzetet a hatályos Szja tv. eddig külön nem kezelte, de a jogintézmény hiányában nem is kezelhette.)
E különleges tényállásra tekintettel, de az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdésében rögzített definíciót is alkalmazván rendelkezik úgy a javaslat, miszerint: “az így kapott jövedelmet a magánszemély jövedelme kiszámításánál nem kell figyelembe venni.”
A Védelmi Szolgálat - jobbára gondosan kimunkált együttműködési megállapodások szerint - a védendő személy konspirált, teljes körű társadalmi reintegrációjában szereppel bíró avagy szerepet vállalni képes egészségügyi, gazdasági, szociális és családügyi, az oktatási feladatokat ellátó országos főhatóságokkal vagy intézményekkel, az ügyben érintett gazdálkodó szervezetek érdekképviseleti szerveivel, esetenként magukkal a “kiválasztott” gazdálkodó szervezetekkel, az egészségügyi, a szociális ellátó rendszer, illetve az áldozatvédelem szervezetrendszerének intézményeivel, s persze az egyes rendvédelmi szervekkel szorosan együttműködne, de azok közreműködését is folyamatosan igénybe venné.
Nyilvánvaló, hogy - elsősorban az adatzárlat, illetve a személyazonosság-csere biztosítása érdekében - az együttműködés nélkülözhetetlen lenne az olyan szervezetekkel is, amelyek a védett, védendő személyek adatait kezelik; ugyanakkor mindazon állami, társadalmi vagy gazdasági szervezettel is együtt kell működnie a Szolgálatnak, amely szerveződések közreműködhetnek a védendő személy új életének megteremtésében, megszervezésében, segítésében.
A Védelmi Szolgálat a jelen törvényjavaslat, illetve e jogszabály felhatalmazása alapján születendő együttműködési megállapodások szerint állami szervekkel, esetleg állami gazdálkodó szervezetekkel vagy azok e célból kijelölt munkatársaival működnek együtt.
A “civil” szféra tehát - az iménti együttműködési megállapodások szerint - a Program “listájára” felkerült szervezetek és személyek közreműködése útján venne részt a Programban.
A védelem megszüntetésének jogi feltételei némiképp rokoníthatók az előzőekben már hivatkozott 34/l999. (II.26.) Korm. rendeletben szabályozott személyi védelem megszüntetésének jogi előfeltételeivel.
A programszerű védelem haladéktalanul megszűnne, ha annak feltételei már nem állnának fenn. Természetesen - éppen a védelem “alku-jellege” okán - a törvényjavaslat megszüntetési okként jeleníti meg azt a különös esetkört is, amidőn az érintett vagy a kiskorú, illetve korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen érintett esetében a megállapodás megkötésére a törvényjavaslat 8. § (1) bekezdése szerint jogosult személy lemondana a Program “szolgáltatásairól”, oltalmáról; ugyanakkor a védelem akkor is megszűnne, ha a megállapodást éppen a Szolgálat mondaná fel.
A Szolgálat ugyanakkor - egyébként mellőzhetetlenül - akkor mondhatná fel a megállapodást, ha - s valójában e szabály a felek együttműködésére épülő Védelmi Program lényegéből, szerepéből fakad, abból eredeztethető - a tanú (noha tehetné) nem tenne vallomást vagy korábbi vallomását visszavonná, netán a terhelt tagadná meg a vallomás tételét vagy éppen korábbi vallomását vonná vissza.
A Szolgálat azonban a megállapodást felmondhatná akkor is, ha a védelem tartama alatt az érintettel szemben olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt indulna büntetőeljárás, amely a védelem érdekeit sérti, különösen, ha az érintett által elkövetett bűncselekmény a védelem további fenntartását veszélyeztetné vagy azt lehetetlenné tenné; mindemellett felmondhatná a Szolgálat a szerződést abban az esetben is, amidőn az érintett a követendő, a megállapodásban rögzített magatartási szabályoktól indokolatlanul eltérne vagy tájékoztatási kötelezettségét a védelem további fenntartását súlyosan veszélyeztető, vagy azt lehetetlenné tevő módon önhibájából szegné meg. Hasonlóképpen járna el a hatóság akkor is, ha az érintett indokolatlanul tagadná meg a Program által részére biztosított, munkavégzésre irányuló jogviszonyban való részvételt, illetve más jövedelemszerző tevékenység folytatását.
A törvényjavaslat a nemzetközi tanúvédelmi eljárások kapcsán is megfogalmaz olyan esetkört, amely folytán az érintett védelmét a Szolgálat megszüntetheti: a Szolgálat ugyanis felmondhatná a megállapodást abban az esetben is, ha az érintett védelmét a megkereső állam szüntetné meg, és erről a magyar tanúvédelmi szervezet értesülne.
Ugyanakkor - a Szolgálat diszkrecionális jogkörébe tartozó - megszüntetési okként jeleníti meg a törvényjavaslat azt az absztrakt esetet is, amidőn az érintett a 11.§ (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tenne eleget.
A törvényjavaslat most hivatkozott 11. §-a szerint: az érintettnek harmadik személlyel, illetve harmadik személynek az érintettel szemben fennálló kötelezettségeit, követeléseit, igényeit e törvény rendelkezései nem érintik. A Programba való felvétel, különösen a személyazonosság megváltoztatása esetén pedig - ha ez lehetséges - olyan helyzetet kell teremteni, hogy az érintett a harmadik személlyel, a harmadik személy pedig az érintettel szemben fennálló követeléseit még az intézkedés megkezdése előtt teljesíthesse, illetve az ezek teljesítésének érvényesítéséhez szükséges lépéseket megtehesse.
E rendelkezések érvényesülése érdekében pedig a törvény előírná: az érintett - a törvényjavaslathoz csatolt l. számú mellékletben foglaltak szerint - a Programba való felvételekor köteles lenne nyilatkozni harmadik személlyel szemben, illetve harmadik személynek vele szemben fennálló követeléséről. Az érintett természetesen a Program tartama alatt keletkezett újabb követelést is köteles lenne a Szolgálatnak haladéktalanul bejelenteni.
A törvényjavaslat 3. §-ában írt rendelkezés kétségtelen a tekintetben, miszerint: a büntetőeljárásban részt nem vevő személyek programszerű védelmére kizárólag a fenyegetett helyzetben lévő tanú, a sértett, a terhelt személyére tekintettel kerülhet sor.
Erre figyelemmel a Programban résztvevő ilyen személyeknek (adhéziós jellegű jogosultságuk okán) osztozniuk kell a védelemben ab ovo részesítettek sorsában: ha tehát a tanú, a sértett, az elkövető programszerű védelme a törvényjavaslat 35. §-ában írt bármely okból megszűnne, úgy a védelem megszűnését a reájuk tekintettel védelem alá került további személyeknek is el kell viselniük.
(E személyek védelme - a továbbiakban - legfeljebb a tradicionális védelmi eszközök igénybevételével történhetne.)
A 36-37. §-okhoz,
valamint - a módosuló rendelkezések körében - a 43. §-hoz
(Titok és adatvédelmi rendelkezések)
A törvényjavaslat különös hangsúlyt helyez a Programmal kapcsolatos titok- és adatvédelmi rendelkezésekre, tekintettel arra, hogy ilyen, különleges rendelkezések hiányában az érintettek konspirált elhelyezésére (áttelepítésére), illetve az identitását is gyakran érintő intézkedésekre koncentráló Program működőképessége eleve megkérdőjelezhető lenne.
A főbb rendelkezések a következők:
A törvényjavaslat precíz szabályokat fogalmaz meg a nemzetközi adatcserét illetően.
A törvény lehetővé teszi azt, hogy a Szolgálat az általa kezelt adatokat a büntetőeljárásban résztvevők védelme tárgyában létrehozott nemzetközi szerződés vagy a 33. § (3) bekezdésében meghatározott esetben viszonosság alapján - ha a továbbítás súlyos és közvetlen veszély elhárításához vagy súlyos bűncselekmény megelőzéséhez szükséges - nemzetközi és külföldi bűnüldöző, igazságszolgáltatási szervek részére átadhatja; feltéve, ha a személyes adatok kezelésének feltételei a külföldi adatkezelőnél minden egyes adat tekintetében teljesülnének.
A törvénytervezet meghatározza a Szolgálat által nyilvántartandó, nyilvántartható adatköröket, illetve - az inkriminált adatok jellegére, azoktól függően - az érintett adatkörök nyilvántartási időtartamait is.
A törvényjavaslatnak a személyazonosság megváltoztatására vonatkozó egyik szabálya ugyanakkor az adatkezelő szervek adatkezelési tevékenységét is érinti azáltal, hogy meghatározza az általa a védelemmel összefüggésben kezelt adatok nyilvántartásának időtartamát.
A 38. §-hoz
(Hatályba léptető rendelkezések)
A törvény a kihirdetését követő negyedik hónap első napján lépne hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellene.
A mihamarabbi hatálybalépést elsősorban az uniós kötelezettségeink körében létesült, az előzőekben már hivatkozott Twinning program keretében vállalt kötelezettségvállalásunk teszi indokolttá; ugyanakkor fontos kriminálpolitikai érdekek fűződnek ahhoz is, hogy a rendőrség - elsősorban a szervezett bűnözés elleni küzdelmében - a programszerű védelem jogintézményeit minél hamarabb teljes körűen alkalmazhassa.
Ugyanilyen érdek fűződik ahhoz is, hogy Magyarország mihamarabb olyan különleges, a programszerű védelemre predesztinált rendőri egységgel rendelkezzék, amelyik a nemzetközi tanúvédelemben képes együttműködni a külföldi hatóságokkal.
E törvény kihirdetését követő negyedik hónap első napjára eső hatálybalépésével egyidejűleg a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló l999. évi LXXV. törvény 2. §-a - okafogyottsága folytán - hatályát vesztené.
A 39-40. §-okhoz
A törvényjavaslat - szabályozási tárgya folytán - viszonylag szűk teret enged a végrehajtási jogszabályok megalkotására feljogosító rendelkezéseknek.
A felhatalmazó rendelkezések szerint a Kormány pusztán az érintett szociális, gazdasági támogatásának megállapítása során figyelembe veendő szempontokat, a támogatást kizáró okokat, a támogatás formáit és összegét szabályozná rendeletében; az igazságügy-miniszter pedig arra kapna felhatalmazást, hogy rendeletben állapítsa meg a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott érintett programszerű védelmének részletes szabályait.
Az igazságszolgáltatással együttműködő letartóztatottak, elítéltek programszerű védelme különleges, a büntetés-végrehajtási intézetekben érvényesítendő speciális intézkedések megtételét igényli.
A leendő normák kidolgozásakor elsősorban a német minta követése tűnik célszerűnek, s elvetendő az Olaszországban honos, igen költséges izoláló, szeparáló rendszer.
A német modellben az “egyéb” elitéltek között elhelyezett védett elítéltet (letartóztatottat) legendákkal, fedőokmányokkal oltalmazza a Program. Mindemellett a “videokonferencia” jogintézménye is az ilyen személy védelmét szolgálná, szolgálhatná.
A Szolgálat működésének részletes, jobbára technikai jellegű szabályait ugyanakkor a belügyminiszter utasításban állapíthatná meg.
Az e törvényben meghatározott különleges óvintézkedések, különösen az adatzárlat elrendelésének, a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzésének, a névváltoztatás, a személyazonosság megváltoztatásának részletes szabályait pedig a rendőrség és az intézkedés végrehajtásában érintett szervek között megkötendő együttműködési megállapodások rögzítenék.
A 41-44. §-okhoz
(Módosuló jogszabályok)
A törvény különleges rendelkezései folytán több törvény is módosulna:
1) Az ügyészségről szóló törvény jelenítené meg az ügyésznek a Védelmi programmal kapcsolatos feladatát; ahogyan azt valamennyi feladat tekintetében is megteszi az említett törvény.
2) A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényt (Rtv.) a jelen törvény több irányban módosítaná:
· Az Rtv. végre expressis verbis megjelenítené a rendőrség feladatai között a büntetőeljárásban résztvevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak személyi védelmére, a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjának (a továbbiakban Védelmi Program) végrehajtására irányuló teendőket.
· Az Rtv. ugyanakkor kétségtelenné tenné azt, hogy a rendőrség a büntetőeljárásban résztvevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak személyi védelmét, illetve a Védelmi Program végrehajtásával összefüggő feladatokat külön jogszabály szerint látná el.
· Mindemellett az Rtv. azt is kinyilvánítaná: a Védelmi Program végrehajtásához közvetlenül kötődő személyi és tárgyi vonatkozású kiadások éppúgy speciális működési kiadásoknak tekintendők, akár a titkos információgyűjtés körében felmerült kiadások; ennek folytán az ilyen kiadások fedezésére szolgáló elkülönített előirányzatra, annak kezelésére az Rtv.-nek a titkos információgyűjtésre vonatkozó szabályrendszerben elhelyezett, ugyanilyen tárgyú 68/A.§ (1) bekezdésében meghatározott rendelkezését kellene majd alkalmazni.
· A törvényjavaslat az Rtv. 63.§ (1) bekezdését is kiegészítené annak érdekében, hogy a hatóságok titkos információgyűjtő tevékenysége a büntetőeljárásban résztvevők, az eljáró hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelme érdekében is megtörténhessen. A törvényjavaslat e lehetőséget explicite biztosítani kívánja a nyomozószervek számára.
3) A Programban résztvevő tanú védelmét a büntetőeljárásban is biztosítani kell. Erre nézve részben már a hatályos rendelkezések is adnak módot (pl. zárt iratkezelési, illetve a “különösen védett tanúra” vonatkozó szabályok körében), ugyanakkor - a jelen törvény különleges óvintézkedéseire, rendelkezéseire tekintettel - a Be. további módosítására is szükség van.
Az új eljárásjogi rendelkezések szerint a hatóság az érintettet csak a Szolgálat útján idézhetné, az érintett pedig minden olyan kérdésben megtagadhatná a válaszadást (vallomástételt), amelyből új személyazonosságára vagy a tartózkodási helyére következetni lehetne. Az érintett ti. az eljárásban az eredeti adataival venne részt, tartózkodási helyéül pedig a Szolgálat címét adhatná meg.
Az érintett megjelenésével, illetve közreműködésével felmerült költség nem minősülne bűnügyi költségnek.
A bírósági tárgyaláson, illetve a nyomozási eljárásban alkalmazható, többek között a programszerű védelemben részesítettek kihallgatását, szembesítését szolgáló “zártcélú távközlő hálózat” (videokonferencia) igénybevételére vonatkozó speciális szabályokat a 2003. január 1-én hatályba lépő, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rögzíti majd.
4) A törvényjavaslatra tekintettel ugyanakkor - a büntetőeljárásban résztvevők védelmével összefüggő titok- és adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban, azok érvényesülése érdekében - az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvénybe, s annak mellékletébe úgyszintén beépülnének a szükséges titokvédelmi rendelkezések.
A 45. §-hoz
A törvénytervezet két további, a tanúvédelemmel össze nem függő törvény módosítását szolgáló rendelkezést is rögzít.
Az Rtv.-t, illetve a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvényt (a továbbiakban: Bnytv.) módosító rendelkezések indokai a következők:
· Az Rtv. 100. §-a (1) bekezdésének a) pontja (a továbbiakban: felhatalmazó rendelkezés) felhatalmazást ad a Kormánynak arra, hogy rendeletben szabályozza a közbiztonságra veszélyt jelentő egyes eszközök és anyagok, így különösen a polgári rendeltetésű lőfegyverek és lőszerek, gáz-, riasztó- és légfegyverek, az ipari robbantóanyagok és pirotechnikai eszközök, a titkos információszerzésre szolgáló, továbbá az e célra is felhasználható egyes eszközök, a rendőri kényszerítő eszközök, továbbá az e célra felhasználható más eszközök, a rendőrség által használt távközlési, ellenőrzési és számítástechnikai eszközök rendeltetésszerű használatát, illetve működését veszélyeztető eszközök gyártását, forgalmazását, szállítását, tárolását és használatát.
A titkos információgyűjtő eszközök vonatkozásában a felhatalmazó rendelkezésnek a titkos információgyűjtő eszközök használata szabályainak megalkotására vonatkozó része felesleges, mert a szükséges rendelkezéseket az Rtv., a Vámtv., az Nbtv., a Hőrtv., az Apehtv., valamint a hozzájuk kapcsolódó rendeletek és utasítások már tartalmazzák.
A titkos információgyűjtő eszközökkel kapcsolatos törvények, rendeletek és utasítások maradéktalanul - sőt, a felhatalmazó rendelkezésben foglaltaknál szélesebb körben - rendezik mindazokat a kérdéseket, amelyeket a felhatalmazó rendelkezés szerint a Kormánynak rendeletben kellene szabályoznia, ebből következően a titkos információgyűjtő eszközök vonatkozásában a felhatalmazó rendelkezés szükségtelen.
A felhatalmazó rendelkezés szerint a kormányrendeletnek nemcsak a titkos információgyűjtésre szolgáló, hanem az e célra is felhasználható eszközök gyártásának, forgalmazásának, szállításának, tárolásának és használatának szabályozására is ki kellene terjednie.
Ezek az eszközök ugyanolyan árunak minősülnek, mint amelyek - jogellenes magatartás révén - nem használhatók fel titkos információszerzésre; ezért alapvetően reájuk is az árukra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
E szabályok között - figyelemmel az áruk és szolgáltatások szabad áramlása biztosításának követelményére is - nincs helye a forgalmazás, szállítás körébe tartozó behozatalt, illetve kivitelt korlátozó vagy tiltó rendelkezéseknek.
A felhatalmazás alapján kiadott jogszabállyal szemben követelmény, hogy az maradéktalanul merítse ki a felhatalmazó rendelkezés tartalmát, illetőleg hogy azon túl ne terjeszkedjen.
E követelményből eredően a kérdéses felhatalmazó rendelkezésen alapuló kormányrendeletnek szabályoznia kellene mindazon dolgok gyártását, forgalmazását, szállítását, tárolását, használatát is, amelyek pusztán a rendeltetésüknek megfelelő tulajdonságaikból adódóan alkalmasak valakinek vagy valaminek az olyan távolságból vagy olyan módon történő megfigyelésére, hogy az az érintett, illetve környezete előtt titokban maradjon.
Ez azt jelentené, hogy a korlátozó illetve tiltó rendelkezések hatálya alá tartoznának az olyan hétköznapi rendeltetésű eszközök mint például a magnetofon, a videofelvevő, a fényképezőgép, a színházi távcső stb.
Három tárgykör kivételével a kérdéses felhatalmazó rendelkezés további részei mögött sem áll ténylegesen szabályozandó, illetve szabályozható terület.
A kivételeket a közbiztonságra veszélyt jelentő egyes eszközökkel és anyagokkal, a polgári rendeltetésű lőfegyverekkel és lőszerekkel, gáz-, riasztó- és légfegyverekkel, valamint az ipari robbantóanyagokkal és pirotechnikai eszközökkel kapcsolatos felhatalmazó rendelkezések jelentik.
· A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény átfogóan újraszabályozta a bírósági végrehajtói állások betöltésének szabályait és a bírósági végrehajtóvá történő kinevezés feltételrendszerét. A 2001. szeptember 1-jén hatályba lépő rendelkezések szerint mind az önálló bírósági végrehajtó, mind a megyei bírósági végrehajtó kinevezésének feltétele az, hogy a kinevezést megelőzően a kinevező megvizsgálja a végrehajtói állásra pályázó személynek a bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatait, és azokat is figyelembe véve döntsön a kinevezés indokoltságáról.
Az önálló bírósági végrehajtók kinevezése tekintetében a Vht. 233. §-ának (3) bekezdése és 234/A. §-ának (3) bekezdése alapján ez az igazságügy-miniszter, a megyei bírósági végrehajtók tekintetében pedig a Vht. módosított 256. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság elnökének a feladata. A kinevezőknek a bűnügyi nyilvántartásnak a végrehajtói állásra pályázóra vonatkozó teljes körű adatait be kell szerezniük és mérlegelniük a kinevezéskor. Ugyancsak szükséges a bűnügyi nyilvántartás vizsgálata a bíróságokon foglalkoztatott végrehajtási ügyintézők kinevezéséhez, hiszen nekik is meg kell felelniük azoknak a feltételeknek, amelyek a végrehajtói kinevezéshez szükségeltetnek.
A Vht. módosított rendelkezései értelmében az önálló bírósági végrehajtó un. végrehajtói irodát is alapíthat végrehajtói tevékenység folytatására. Ezen irodának a Vht. 254/B.§-a (3) bekezdésének d) pontja értelmében nem végrehajtó természetes személy is tagja lehet. Ehhez azonban - többek között - az is szükséges, hogy a bűnügyi nyilvántartásnak a tagságot létesíteni kívánó személyre vonatkozó teljes körű adatait az igazságügy-miniszter beszerezhesse, és azok vizsgálata alapján hozzájáruljon a tagság létesítéséhez.
A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény tételesen felsorolja azokat a személyeket és szervezeteket, akik a bűnügyi nyilvántartás adatainak megismerésére jogosultak. Erre figyelemmel szükséges e törvényjavaslat és a Vht. szabályai közti összhang megteremtése akként, hogy a kifejezetten a bűnügyi nyilvántartás adatainak megismerésére vonatkozó törvényi rendelkezések is tartalmazzák az adatigénylés azon lehetőségeit, amelyeket a Vht. említett szabályai tesznek lehetővé.
Ki kell egészíteni ezért a Bnytv. 18. §-át a megyei bíróság elnökének, 19. §-át pedig az igazságügy-miniszternek az adatok igénylésére való jogosultságával.
A 46. §-hoz
(Jogharmonizációs záradék)
A törvényjavaslat hatályosulásával az Európai Unióban már hatályos, a 46.§-ban megjelenített három normának a tanúvédelemre vonatkozó rendelkezéseivel teremtődne meg az összhang.
Az írott normákon túl ugyanakkor igen nagy jelentőséget tulajdoníthatunk annak a körülménynek is, miszerint: e törvény alapján már Magyarország is képessé válik, válhat arra, hogy bekapcsolódhasson abba, az Unión belül működő együttműködési “hálózatba”, amely - jobbára a szervezett, s elsősorban a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelem területén - a tanúk programszerű védelmét ellátó különleges egységek között létesül; ezáltal is kitágítva a tanúvédelem lehetőségeit.
1. A törvénytervezet elkészítésének előkészítő szakaszában az előkészítők megvizsgálták az olasz, illetve a német - ezen belül is a baden-württembergi - tanúvédelmi programokat. Mindemellett rendelkezésünkre áll az angol, az ír és a szlovákiai szabályozás is. Mindezek alapján általánosságban az alábbiak állapíthatók meg:
· A tanúk védelme egyetlen államban sem alanyi jog, a büntetőeljárást folytató, illetve a védelmet ellátó szervek mérlegelik, hogy szükség van-e a programszerű védelem alkalmazására. Itt elsősorban az ügy fontossága, a tanúvallomás súlya, a veszélyhelyzet mértéke, valamint a tanú védelemre való alkalmassága azok a körülmények, amelyet valamennyi állam megfontol.
· Valamennyi államnál jellemző, hogy a programba felvett személyek védelmének formáiról a programot végrehajtó szerv önállóan dönt és - a végleges személyazonosság-cserét kivéve – döntéseik már külön jóváhagyást nem kívánnak, ezáltal is biztosítva a gyorsaságot és a konspirációt. Az érintett “engedetlensége”, súlyos szabályszegése a programból való kizárást vonja maga után.
2. Az egyes államok szabályozása
a) Németország
Németországban a tanúvédelem tartományi és szövetségi szinten szervezett. A tanúvédelmi programot ellátó szolgálatok tartományi rendőrségek keretében jöttek létre és kb. 8-10 főből állnak, amelyek egyelőre erre vonatkozó külön törvény nélkül végzik a feladataikat. A meglévő rendészeti jogszabályok generálklauzulái, valamint a Büntető Törvénykönyv végszükségre vonatkozó rendelkezései adnak e pillanatban felhatalmazást a tanúk védelmére. A tanúvédelmi programról szóló törvény tervezete elkészült, legutolsó változatát ez évben nyújtják be a Szövetségi Parlamenthez. A törvényi szabályozásra több okból is szükség van, ahogyan azt a német indokolás tervezete is kifejti. A védett tanúk helyzete ugyanis jelentős mértékben érinti harmadik személyeknek az érintettel fennálló jogviszonyait, de rendezni kell az ilyen személyek eljárásbeli helyzetét is. Ezen túlmenően - törvényi szabályozás hiányában - jogbizonytalanság áll fenn azoknál a hatóságoknál, szerveknél, akiket a tanúvédelmi szolgálat megkereshet, illetve intézkedésre kötelezhet.
Németországban évek óta 800-850 fő körül mozog az évente a programban résztvevő személyek száma.
A tanú programszerű védelmére súlyos bűncselekményekkel, vagy a szervezett bűnözéssel, illetve a terrorizmussal összefüggésben kerülhet sor. A tanú felvételét a programba a nyomozó hatóság kezdeményezi és arról az ügyész egyetértésével a szolgálat dönt. Fontos, hogy a szolgálat a védendő személy alkalmatlanságára hivatkozva a védelmet megtagadhatja, mivel a védelemért és a tanú biztonságáért ő felelős, de a saját munkatársait sem köteles veszélybe sodorni a szolgálat. A program az érintett és a szolgálat között megkötött megállapodással jön létre.
A program keretében alkalmazható intézkedések a tanú és családjának elköltöztetése (beleértve a külföldet is), adatzárlat elrendelése, a személyazonosság ideiglenes megváltoztatása. A német tanúvédelem lényege, hogy a védett személyt nem vonja ki a mindennapi életből, hanem az új lakóhelyén önálló életvitel kialakítására ösztönzi a tanút, amelyhez a szolgálat munkatársa nyújt segítséget. Fontos, hogy a beilleszkedésben és a védelemben a szolgálat bizalommal támaszkodhat egyes társadalmi szervezetek, illetve a helyi önkormányzat segítségére, amely a költségek viselésében is könnyítést jelenthet. A német rendszerben nagy szerepe van a “legendának” és a tanú és családja személye köré kitalált történet következetes képviseletének. Ehhez társulnak még a magatartási szabályok, pl. bizonyos körökkel való érintkezés tilalma. A programba kerülés ténye sohasem titkos, a hangsúly az új tartózkodási hely, illetve az eredeti és az új személyazonosság közötti kapcsolat “titokban tartásán” van.
A szolgálat megkereséseit az adatkezelő szervek kötelesek teljesíteni, erről maga a törvény fog rendelkezni. Adatzárlat esetén az adatkezelő az érintett adataira irányuló, “kívülállóktól” érkező megkereséseket nem teljesítheti. Ilyenkor fel kell hívnia a megkereső figyelmét, hogy az adatokat a szolgálaton keresztül kérheti. A zárolt adatok továbbítására általános tilalom vonatkozik. Kívülállók számára, akik nem ismerhetik az érintett tartózkodási helyét, a kapcsolatfelvétel csakis a szolgálaton keresztül történhet, amely dönt a kapcsolatfelvétel módjáról vagy megtiltásáról. Adott esetben az érintett postafiókon, bankszámlán vagy a szolgálat munkatársán keresztül, közvetve érhető el.
A német rendszerben is alapelv, hogy az érintettnek lehetőleg még a programba kerülés előtt rendeznie kell kötelezettségeit, jogosultságait, amelyet az állam (szolgálat) sohasem vállal át. Ennek két fő oka van: egyrészt nem kívánnak menedékként szolgálni a bűnelkövetők számára azáltal, hogy pl. óriási nagyságrendű adótartozást vállalnak át, másrészt pedig még a látszatát is el kívánják kerülni annak, hogy a rendőrség a “tartozás átvállalásával” megvásárolta a tanút. A másik fontos alapelv, hogy a programba kerülés nem szolgálhatja az érintett életminőségének javulását, sőt, az addig megszokott életnívót sem kell számára biztosítani.
A német program alkalmazza a személyazonosság ideiglenes megváltoztatását is. Ennek során a védett személyt új névvel és fedőokmányokkal látja el a szolgálat, amelynek segítségével könnyebben érvényesíthető az új környezetbe való beilleszkedés. A fedőokiratot a szolgálat megkeresésére állítja ki az okirat kiállítására jogszabály szerint jogosult szerv. Mind az adatzárlat, mind pedig a személyazonosság megváltoztatása esetén fontos kiemelni, hogy az adatkezelőknél e feladatokra kijelölt külön ügyintézők vannak.
Az egyes német tartományi szolgálatok szorosan együttműködnek egymással, de emellett közvetlenül (!) együttműködnek más államok tanúvédelmi egységeivel is. A tanúvédelmet számos büntető-eljárásjogi rendelkezés is szolgálja, amelyek elsősorban a védett tanú bíróság előtti megjelenését, illetve a válaszadás megtagadásának lehetőségeit szabályozzák azon kérdésekben, amelyekből az érintett személyazonosságára vagy tartózkodási helyére lehet következtetni.
A szolgálat munkatársai szervezik az elítéltek védelmét is a bv. intézet bevonásával. Az együttműködő elítéltek nem izoláltan, hanem a többi elítélt között töltik büntetésüket köréjük épített legenda segítségével. A legendát szolgálja pl. az ítélet egyes adatainak, illetve a személyes adatok megváltoztatása is.
b) Olaszország
Olaszországban a 90’-es évek elején elsősorban a vizsgálóbírókat ért merényletek kapcsán döntött úgy a kormány, hogy továbblép a maffia elleni fellépés terén és amerikai minta alapján létrehozta a tanúvédelmi programot.
Az olasz program 1999-ben 5262 személyt védett, amelyből 1156 volt az érintett és 4106 fő a családtagok közül került ki. Az 1156 érintettből 1100 fő ún. együttműködő személy (pentito) volt. Ez a szám jelentős növekedés az 1993-as kezdethez képest, amikor összesen 1249 főt védett a program.
Az olasz tanúvédelmi program Európában a legösszetettebb rendszerű védelmi forma, amelyre országos szinten kiépített önálló apparátust hoztak létre, amelynek központja Rómában van, de a közvetlen feladatokat a területi operatív egységek látják el. A tanúvédelmi szolgálat a rendőrségen belül létrejött, az egyes feladatok ellátására szakosodott több osztállyal (Általános Ügyek Osztálya, Általános Ügyek Alrészleg, Kutatási és Nemzetközi Együttműködési Alrészleg, Bírósági Ügyek Alrészlege, Új Személyazonosság Csoport, Sürgősségi Ügyekért Felelős Részleg, Egészségügyi Részleg, Személyzeti, Szolgáltatási, illetve Technikai Alrészleg) rendelkező szervezet. A program alkalmazásának és a szolgálat működésének szabályait részletes törvényi szabályozás rendezi.
Az olasz rendszer sajátossága, hogy teljesen zárt, izoláló rendszer, amely biztonsági okokból nem engedi ki a védett személyt a mindennapi életbe, vagy csak jelentős korlátozásokkal (pl. a szolgálattal együttműködő állami cégnél vállalhat munkát) és - a személyazonosság végleges megváltoztatása kivételével - teljesen a szolgálat gondoskodik a védett személyről, beleértve az egészségügyi ellátást is. Ehhez havi juttatást is biztosít a védett személy és családtagjai számára. Másik fontos sajátosság, hogy a védelem többnyire az ún. bűnbánó maffiózókat érinti, akik együttműködnek az igazságszolgáltatással.
A programba való felvételről, valamint a program megszűnéséről egy külön grémium dönt, amelyet a belügyminiszter vezet, tagjai pedig rendőrök, bírák, ügyészek. A program során alkalmazható intézkedések a költöztetés, a személyazonosság ideiglenes és végleges megváltoztatása és az ezzel járó teljeskörű mentális, gazdasági, egészségügyi gondoskodás és jogi tanácsadás. Fizikai védelemhez, tárgyalásra kíséréshez stb. a szolgálat a rendőrség erre szakosodott egységeit vonja be.
A személyazonosság-csere egy új legenda felépítésével jár, amelyhez az érintett az “új személy” teljes élettörténetének felépítéséhez szükséges fedőokiratokat kap, illetve az adatbázisokban is elhelyezik a fedőadatait. A fedőokiratokat maga a szolgálat állítja ki a kiállításra jogszabály szerint jogosult szervtől bekért bianco okiratokban.
A személyazonosság végleges megváltoztatására utolsó lehetőségként, kivételesen kerülhet sor, amikor a program nem nyújt megfelelő védelmet, vagy a védelem időtartama előreláthatólag még olyan hosszú ideig tart, amely már aránytalan terheket róna az államra. A végleges személyazonosság-cserét a már említett bizottság kezdeményezi és erről a bel-és az igazságügy miniszter együttesen döntenek. Ilyenkor a szolgálat egy teljesen új élettörténetet épít fel az érintett személye köré. Az eredeti adatokat az adatkezelőktől bekéri és új, fedőadatok elhelyezésére kötelezi őket. Az eredeti adatokat a Szolgálat továbbra is kezeli. Az új személyazonossággal a program hatálya megszűnik, mivel az új személyiség alkalmas arra, hogy az érintett beilleszkedjen a társadalomba és további védelem nélkül élhessen. A szolgálat azonban biztonsági okokból továbbra is ellenőrizheti az érintettet.
Mivel a rendszer elsősorban a pentito-védelemre koncentrál, különös jelentősége van a védelemnek a büntetés-végrehajtási intézetekben, ahol az együttműködő elítélteket a rendszer teljesen izolálja, de alkalmazzák alternatív formaként az ismeretlen helyen, felügyelet alatt végrehajtott házi őrizetet is. Súlyosabb maffia-ügyekben a bírósági tárgyalásokat biztonsági okokból a börtönben kialakított ún. bunker típusú tárgyalóteremben tartják.
A videokonferenciás tárgyalásnak kiemelkedő szerepe van, amikor is - az olasz távközlési szolgáltató technikai segítségnyújtásával - egyszerre több helyszínről játszhatók be a tanúk a tárgyalóterembe. A rendszerben a hangsúly azon van, hogy a bejátszott tanú tartózkodási helye ismeretlen maradjon és a terhelttel közvetlenül ne érintkezzen, a kép és a hang eltorzítása így nem megengedett.
c) Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyságban működő tanúsegítő egységek a rendőrség területi szervezetein belül helyezkednek el. Feladatuk az olyan személyek védelmének és támogatásának biztosítása, akik kiemelkedő súlyú ügyben alapvető fontosságú bizonyítékkal rendelkeznek.
A programba olyan személyek kerülhetnek, akik vagy súlyos bűncselekménnyel kapcsolatban, vagy valamely célszemélyre nézve vallomást tesznek és e vallomásuk miatt, vagy éppen annak megakadályozása érdekében az érintett vagy családtagjai közvetlen életveszélynek van kitéve.
A védelem formái - a védelmi egység költségvetésének terhére - a technikai eszközzel vagy élőerővel való védelem, míg a segítségnyújtás a tanú és családtagjainak elköltöztetését (az azzal járó ügyintézést), szükség esetén pedig a személyazonosság megváltoztatását jelenti. Azonnali beavatkozás igénye esetén az egység sürgősségi intézkedéseket alkalmaz (pl. átmenti helyre költöztetés). A programba való felvétel megállapodással jön létre. A felvételt megelőzően a tanúnak nyilatkoznia kell a személyes körülményeire, vagyoni helyzetére, folyamatban lévő ügyeire stb. vonatkozóan, de emellett a tanúvédelmi egység is megvizsgálja e körülményeket.
A brit programban alapelv, hogy az érintettet ösztönözni kell az önellátásra és a munkavállalásra, amelyhez az egység segítséget nyújt. Ennek része a pszichológiai tanácsadás is.
A személyazonosság-csere lebonyolításának módszere a briteknél nem nyilvános.
Fontos, hogy a program mellett más védelmi intézkedések is kialakultak, amely különösen az Egyesült Királyság bíróságaira jellemző. A védett tanúk számára külön bejárat van a tárgyalóterembe és azon belül is biztonságos fülkéket hoztak létre részükre.
d) Írország
Az ír tanúvédelmi program a súlyosabb bűncselekményekkel összefüggésben az olyan tanúkra terjedhet ki, akik a vád alá helyezés szempontjából kulcsfontosságú bizonyítékkal rendelkeznek.
A védelem formái - az angol megoldáshoz hasonlóan - a technikai és élőerős fizikai védelem, az ideiglenes vagy végleges áttelepítés (beleértve a nemzetközi együttműködést is), valamint a személyazonosság megváltoztatása.
A programba való felvételről a nyomozást folytató hatóság indítványára a védelmi csoport bevonásával a Bűnügyi és Biztonsági Főigazgatóság vezetője dönt. A programba felvett tanú védelméhez szükséges intézkedésekről a tanúvédelmi egység önállóan dönt. A védelem egyébként az angol megoldáshoz hasonlít.
Az intézkedések a büntetőeljárás során további formákkal egészülnek ki: pl. a tanú személyazonosságának eltitkolása, videokonferenciás meghallgatás, a védelemnek a tanú egyes adataihoz való hozzáférésének korlátozása, álnév alatt tett vallomás stb.
e) Szlovákia
Szlovákiában 1998 júliusában fogadták el a tanúvédelmi programról, illetve az ahhoz kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló törvényt. A jogalkotók az olaszországi rendszert tanulmányozva szinte teljes egészében az olasz rendszert adaptálták (beleértve a személyazonosság megváltoztatását is, így annak részletes bemutatását mellőzzük). Különbséget jelent viszont, hogy Szlovákiában nem jött létre olyan hatalmas apparátus a program végrehajtására, mint az olaszoknál, hanem a rendőrségen belül létrehozott egység látja el e feladatokat.
(Itt jegyezzük meg, hogy Csehország - Magyarországhoz hasonlóan - jelenleg készíti el az uniós csatlakozás jegyében a programszerű védelemről szóló törvényét. A cseh megoldás is a német mintát fogja követni, amelyet a rajna-pfalzi tartományi tanúvédelmi szolgálattal együttműködésben kíván megvalósítani.)
3. Az egyes, programszerű védelemmel rendelkező államok közötti együttműködés
Az EUROPOL a tagállami szakértők közötti tanúvédelmi témájú ülésein egyre inkább szorgalmazza olyan kétoldalú megállapodások létrehozását, illetve viszonosság kialakítását, amelyek alapján a tagállamokban működő, programszerű védelmet ellátó szolgálatok a védett tanúkat a másik államban működő szolgálat védelmére bízzák. Természetesen olyan esetekről van itt szó, amikor is az érintett személy védelme a saját területén már nem oldható meg. E tekintetben az Európai Unió a balti államok között 2000. március 17-én kelt megállapodást minta megállapodásnak tekinti.
Az alapfilozófia az, hogy a megkereső állam felkéri a megkeresett állam szolgálatát, hogy a területére költöztetendő érintett védelmét lássa el oly módon, hogy jogilag az érintett továbbra is a megkereső állam védelmi programjában szerepel. Így tehát a megkeresett állam szolgálata pusztán kisegíti az intézkedések végrehajtásában a megkereső állam szolgálatát, egészen pontosan a védett helyre költöztetés intézkedés alkalmazását segíti és a biztonsághoz szükséges feladatokat ellátja. Éppen ezért fontos, hogy a kétoldalú megállapodások a feladatok ellátásának rendjét, a felelősséget, a költségek viselését stb. pontosan rendezzék.
A három balti állam a külön megállapodás formáját választotta, amelyben elsősorban a tanúk ideiglenes, illetve végleges külföldre menekítésének kérdéskörét rendezik a felek. Teljes körűen rendezi a megállapodás a külföldre költöztetéshez a kérelmező állam által megadandó információkat és adatokat, a megkeresett állam e téren jelentkező kötelezettségeit (pl. a tartózkodáshoz szükséges engedélyek megadása, a védelem biztosítása és ellátása, ha szükséges, akkor a személyazonosság-csere megvalósítása, lebonyolítása, a megállapodás szerint lakhatás és munkavállalás lehetőségeinek biztosítása), valamint a költségek (beleértve az egészségbiztosítást és a szociális juttatásokat is) viselése, amelyek természetesen a megkereső államot terhelik. A balti államok megállapodása szerint a megkeresett állam szolgálatának tevékenységéért járó bérezést azonban a megkeresett, tehát a feladatot ellátó állam teljesíti. Szól továbbá a megállapodás arról is, hogy a megkeresett állam megtagadhatja a tanú befogadását, illetve ha a “befogadott” tanú bűncselekményt vagy egyéb jogsértést követ el, illetve megszegi a védelmet ellátó állam által előírt magatartási szabályokat, akkor - a megkereső állammal egyeztetve - rendelkezhet a tanú visszaköltöztetéséről is.
[1] A Twinning Program keretében az Európai Unió valamely tagállama – adott esetben más tagállamok bevonásával – nyújt segítséget a partner társult állam részére a csatlakozásra való felkészülésben, beleértve az uniós jogi és gyakorlati követelmények átvételével és hatékony alkalmazásával járó nehézségek megoldásában nyújtott segítséget is. A szervezett bűnözés elleni fellépés területén pl. hét témakörben működünk együtt uniós tagállamokkal. E hét témakör egyike a tanúvédelem.
A Belügyminisztérium HU98/IB/JH01 számú, a szervezett bűnözés elleni fellépést szolgáló Phare Twinning programjának keretében létrehozott tanúvédelmi almodulban a német fél – a magyar fél ezirányú kérésére - arra vállalt kötelezettséget, hogy uniós költségből elvégzi a Programszerű védelmet ellátó, majdan felálló Szolgálat munkatársainak képzését, és segítséget nyújt e Szolgálat felállításában. A Program befejeződött.