Magyar Köztársaság Kormánya
törvényjavaslat
a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint
egyes kapcsolódó törvények módosításáról
Előadó:
Varga Mihály
pénzügyminiszter
Budapest, 2001. augusztus
2001. évi …. törvény
a devizakorlátozások megszüntetéséről,
valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról
Az Országgyűlés a piacgazdaság kiépítésének következményeként, a forint konvertibilitását teljessé téve, az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülés érdekében törvényt alkot a devizakorlátozások megszüntetéséről, a tőke szabad áramlásának elősegítéséről.
1.§
a) A Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszköze a forint. A forintban történő teljesítés belföldön nem utasítható vissza.
(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a Magyar Állam részére forintban kell teljesíteni az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10.§-ában megfogalmazott közterheket, továbbá bíróság, büntető ügyekben eljáró más hatóság, vagy szabálysértési hatóság által határozatban megállapított fizetési kötelezettséget (így különösen pénzbüntetést, pénzmellékbüntetést, pénzbírságot, rendbírságot).
(3) Amennyiben törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik
b) devizabelföldiek belföldön és külföldön,
c) devizakülföldiek belföldön
devizával, valutával, belföldi fizetőeszközzel, illetve belföldi pénznemre szóló követeléssel végzett jogügyletei és cselekményei szabadon végezhetőek.
2.§
Értelmező rendelkezések
1. devizabelföldi:
a. az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolványa (személyi igazolványa), a tizennégy éven aluliak esetében pedig a személyi azonosítóról kiadott hatósági igazolványa van, illetve azokkal rendelkezhet (a továbbiakban együtt: személyazonosító igazolvány). A természetes személynek devizabelföldiségét a személyazonosító igazolvánnyal kell igazolnia, de a határátlépéskor magyar útlevelet felmutató személy devizabelföldiségét vélelmezni kell;
b. a vállalkozás és a szervezet, ha a székhelye belföldön van – az e § 2. pontjának d.) és f.) alpontjában foglalt kivételekkel - , a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldi állampolgár önálló magyarországi vállalkozása (egyéni vállalkozó – ideértve az egyéni céget is – és az önfoglalkoztató).
2. devizakülföldi:
a) a természetes személy, ha nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott, érvényes személyazonosító igazolványa, és azzal nem is rendelkezhet,
b) a vállalkozás és a szervezet - jogi formájától függetlenül -, ha székhelye külföldön van, a devizabelföldi vállalkozás és szervezet külföldön működő fióktelepe,
c) a devizakülföldinek a belföldön lévő képviselete,
d) a vámszabadterületi társaság,
e) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha a fióktelepet vámszabad területen létesítették, illetve ott működik,
f) továbbá a társasági adóról és az osztalékadóról szóló módosított 1996. évi LXXXI. törvény 4. §-ának 28. pontja alá tartozó társaság;
3. deviza: külföldi pénznemre szóló követelés (pénzhelyettesítő eszköz, bankszámla- és egyéb pénzkövetelés);
4. valuta: külföldi pénz;
5. konvertibilis pénznem (deviza, valuta): a Magyar Nemzeti Bank devizaárfolyam lapján feltüntetett pénznem (deviza, valuta);
6. fizetőeszköz: a pénz, továbbá - ellenkező rendelkezés hiányában - a forintra vagy külföldi pénznemre kiállított pénzhelyettesítő eszköz;
7. pénzhelyettesítő eszköz: a csekk - ideértve a kitöltetlen csekket is -, a hitelkártya, a csekk-kártya, a bankkártya, a kereskedelmi kártya, a váltó, az utalvány, továbbá a takarékbetétkönyv vagy az ilyen betétről kiállított más okirat, és elnevezésétől függetlenül minden más, az előzőekkel azonos rendeltetésű okmány;
8. vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, a befektetési alap, a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes nyugdíj-, egészség-, és önsegélyezőpénztár, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó (egyéni cég), a külföldi állampolgár önálló vállalkozása (egyéni vállalkozó - ideértve az egyéni céget is - és az önfoglalkoztató), valamint a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy, az ügyvéd, az ügyvédi iroda, a közjegyző, az egyéni szabadalmi ügyvivő és szabadalmi iroda, a végrehajtói iroda;
9. szervezet: természetes személyen és a vállalkozáson kívüli jogi és nem jogi személy, amely alapfeladatként vállalkozási tevékenységet nem folytat, ideértve az államot is.
3. §
Gazdasági és pénzügyi nehézségek esetén követendő eljárás
a) Amennyiben a magyar gazdaság a devizatartalékok nagymértékű csökkenéséből adódó nehézségekkel küzd, vagy ilyen nehézségek bekövetkezése komolyan fenyegeti – különösen, ha a tartalékok csökkenése veszélyezteti a rövidtávú kötelezettségek teljesítését – és ezek a nehézségek alkalmasak a magyar gazdaság működésnek veszélyeztetésére, a Kormány - az MNB javaslatára - jogosult legfeljebb három hónapra rendeletben korlátozni a nemzetközi fizetési forgalmat. Ez a korlátozás nem terjedhet ki a természetes személyek számlájáról történő kifizetésre és átutalásra.
(2) Az (1) bekezdésben írt korlátozások jellegéről és azok indokairól a Kormány köteles a rendelet elfogadását követő országgyűlési ülésnapon az Országgyűlést tájékoztatni.
(3) A Kormány az (1) bekezdés alapján bevezetett korlátozó intézkedések időtartamát a (2) bekezdésben szabályozott tájékoztatási kötelezettség betartásával további három hónapra meghosszabbíthatja. E határidő lejártát követően korlátozó intézkedés bevezetéséről, fenntartásáról kizárólag az Országgyűlés jogosult határozni.
(4) E § alapján alkalmazott korlátozások betartását a Magyar Nemzeti Bank jogosult ellenőrizni a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény alapján.
4. §
a) Ez a törvény 2002. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.
(2) A törvény 3.§-a a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti.
5.§
(1) Azok a cégjegyzékbe bejegyzett devizakülföldi társaságok, amelyek jegyzett tőkéje nem konvertibilis devizában van meghatározva, kötelesek az e törvény hatályba lépése utáni első közgyűlésen, taggyűlésen az alapító okiratukat úgy módosítani, hogy feleljen meg a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 19.§-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek.
(2) Azok a társaságok, amelyeknek a pénzügyminiszter a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 43. §-a alapján az egyébként a vámszabadterületi társaságokat megillető kedvezményeket engedélyezett, addig az időpontig élvezhetik kedvezményeiket, ameddig a Kormány - nemzetgazdasági érdekből – a kedvezmény lejáratát meghosszabbította és a határozatot a pénzügyminiszter a Pénzügyi Közlönyben közzétette.
6. §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény;
b) a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény 104.§-a;
c) a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény módosításáról szóló 1997. évi CXLVII. törvény;
d) a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 40.§-a;
e) a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló 1998. évi LXXII. törvény 10.§-a;
f) a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény 97.§-a;
g) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§-a 28. pontjának d) alpontja;
h) a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 48.§-a;
i) a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 64.§-a;
j) a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 27.§-ának (4) bekezdésében az “ ,illetőleg a devizajogszabályok” szövegrész;
k) a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 5.§-a (6) bekezdésének a) pontjában “a devizajogszabályokban meghatározott” szövegrész, valamint c) pontjában “ a devizajogszabályok szerint megengedett módon megszerzett, ” szövegrész, 5.§-ának (7) bekezdése, 43.§-a (4) bekezdésének első mondata, 47.§-ának (4) bekezdése, 86.§-ának (1) bekezdés ag), cd), valamint dc) pontjaiban az “amennyiben megfelel a devizajogszabályban foglaltaknak” szövegrészek;
l) az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény 6.§-a (2) bekezdésének “ Az átutalt összeg külföldi pénznemre nem váltható át.” mondata;
m) a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 9.§-ának (2) bekezdése, 37.§-ának (2) bekezdésében az “és a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény ” szövegrész, 37/A. §-a, 40.§-ának (2) bekezdésében a “ ,valamint a devizahatóságot” szövegrész, 41.§-ának (2) bekezdése;
n) a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 231. §-ának (3) bekezdése;
o) a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 88. §-a (1) bekezdésének “- a devizáról szóló törvény fizetési szabályokra vonatkozó előírásainak megtartásával - ” szövegrésze;
p) a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 42.§-a (2) bekezdésének b) pontja 3. alpontjában a “devizabűncselekmény [309. § (5) bek. c) pont]” szövegrész, valamint a 309. §-a;
q) a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet 28.§-ának d) pontja;
r) a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 32.§-ának (2) bekezdésében, 33.§-ának (2) bekezdésében és 34.§-ának (2) bekezdésében az “ és deviza” szövegrész, valamint a 161.§-a;
s) a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 16.§-ának (3) bekezdésében “A devizabűncselekmény (Btk.309.§)” szövegrész, valamint 29.§-ának (2) bekezdése;
t) a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 68.§-ának (1) bekezdésében a “devizahatóságtól” kifejezés, valamint a 68/E.§-a;
u) az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 3.§-ának (1) bekezdésében a “ vagy devizapolitikai” szövegrész;
v) a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény 23.§-ának (1) bekezdése, 60.§-a (1) bekezdésének d) pontjában a “devizajogszabályok alkalmazásában” szövegrész, 61.§-ának (5) bekezdésében a “devizajogszabályok alkalmazásában” szövegrész;
w) a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtására kiadott 88/2001. (VI.15.) Korm. rendelet.
7.§
“ A társaság vagyonát — devizakülföldi társaság kivételével - forintban kell kifejezni, és a társaság könyveit forintban kell vezetni.”
8. §
(1) A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 19.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A 12. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott jegyzett tőkét - devizakülföldi társaság kivételével - forintban, forintra kerekítve kell meghatározni. Ha a cégbejegyzést követően a cég jegyzett tőkéjének mértéke megváltozik, a cégjegyzék a továbbiakban a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás mértékét már nem tünteti fel. Szövetkezet esetében a jegyzett tőke változását évente egy alkalommal kötelező - legkésőbb a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadását követő tizenöt napon belül - a cégbíróságnak bejelenteni, a beszámoló fordulónapja szerinti állapotnak megfelelően."
(2) A Ctv. 29. §-a a következő (6) - (7) bekezdésekkel egészül ki:
“(6) Az adószám, valamint a statisztikai számjel változását az azt megállapító szervezet közli a cégbírósággal. A 25. § (1) bekezdése szerinti számítógépes rendszer útján a változás bejegyzése automatikusan, a törvény erejénél fogva történik meg.
(7) A cég pénzforgalmi számlájának adataiban bekövetkezett változást a számlát vezető pénzügyi intézmény közli a cégbírósággal az erre a célra létrehozott számítástechnikai rendszer útján. A változás bejegyzése a törvény erejénél fogva történik meg.”
9.§
a) A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) a következő 42/B.§ -sal egészül ki:
“42/B. § A 42/A. § tekintetében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a megyei (Fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőségek járnak el a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény rendelkezései szerint.”
(2) A Bit. 43.§-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az (1) bekezdés g) és h) pontja, valamint – ha a biztosítási állományt külföldön bejegyzett biztosítótól veszik át – c) pontja tárgyában kiadott felügyeleti engedély nem mentesíti a kérelmezőt a tevékenység helye szerinti ország előírásai által megkívánt egyéb engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól.”
(3) A Bit 58.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Magyarországon bejegyzett biztosító a Felügyelet engedélyével átvehet biztosítási szerződésállományt külföldön bejegyzett biztosítótól is.”
10. §
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 27/A.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Ha
a) az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezet, vagy
b) 100%-ban állami játékszervező tulajdonában lévő gazdasági társaság, vagy
c) koncessziós társaság
szerencsejáték szervező tevékenységet konvertibilis pénznemben végez, köteles a téteket konvertibilis pénznemben feltüntetni.”
11.§
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény a következő új 10/A.§-sal egészül ki:
“10/A.§ E törvény hatálya alá tartozó bevételek és kiadások - az e törvényben szabályozott kivételekkel - kizárólag forintban teljesíthetők.”
12.§
a) A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: MNB törvény) 11.§-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(1) Az MNB külföldi pénznemek forintra és forintnak külföldi pénznemekre való átszámítására vonatkozó hivatalos árfolyamokat jegyez és tesz közzé.”
(2) Az MNB törvény a következő 60/A.§-sal egészül ki:
“60/A.§ (1) A devizabelföldi és a devizakülföldi a hitelintézetnek statisztikai célra köteles megadni – a 67/A.§ felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott nemzetközi fizetési forgalom jogcímek közüli választással – a valutavásárlás és valutaeladás, valamint a belföldi és a külföldi közötti átutalások esetén az általa kezdeményezett átutalás, vagy a javára érkezett számlajóváírás, valamint a valutavásárlás és -eladás jogcímét.
(3) Az MNB törvény a következő 67/A.§-sal egészül ki:
“67/A.§ Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a nemzetközi fizetési forgalom jogcímeit. A rendeletet az MNB egyetértésével kell kiadni.”
13. §
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 14.§-ának (2) bekezdésében az “érvényes” kifejezés helyébe a “törvényes” kifejezés lép.
14. §
a) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban Vht.) 98.§-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“98.§ Arany, platina, ezüst, továbbá fizetőeszköz lefoglalásakor a végrehajtó az értéket magához veszi, a lefoglalt külföldi pénzt a foglalást követő munkanapon a végrehajtói letéti számlára befizeti. Ugyanígy kell eljárni, ha az adós külföldi pénznemben fizeti meg a végrehajtónak a tartozást.”
(2) A Vht. 100.§-ában a “24 órán belül” szövegrész helyébe “a foglalást követő munkanapon” szövegrész lép.
a) A Vht. VIII. fejezete a következő alcímmel és 163/A. §-sal egészül ki:
“A kifizetés pénzneme
163/A. § (1) A végrehajtás során befolyt összeget a kifizetés napja szerint érvényes, a végrehajtói letéti számlát vezető hitelintézet által jegyzett deviza-vételi árfolyam figyelembevételével, a végrehajtható okiratban foglalt pénznemben kell a végrehajtást kérőnek kifizetni. A kifizetést az adós részére forintban kell eszközölni, kivéve a lefoglalt külföldi pénzt (98.§ ).”
(2) A végrehajtás során befolyt összegnek az (1) bekezdés szerinti kifizetéséhez szükséges átváltás költsége a végrehajtási költségek körébe tartozik.”
15.§
A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 65.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“65.§ A nemzetbiztonsági szolgálatok a 63.§ (2) bekezdésében meghatározott körben külön korlátozás nélkül valutát kezelhetnek.”
16.§
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 68/C.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“68/C.§ A rendőrség a 68/A.§ (2) bekezdésében meghatározott körben külön korlátozás nélkül valutát kezelhet.”
17.§
(1) A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény (a továbbiakban Pmt.) 1.§-a az alábbi c) ponttal egészül ki:
“c) a vámhatóság”
(2) A Pmt. az alábbi 2/A. §-sal egészül ki:
“2/A. § (1) A Magyar Köztársaság határát átlépő személy, amennyiben birtokában 2 millió forintot elérő vagy azt meghaladó összegű forint vagy külföldi valuta van, az alábbi adatokat köteles a vámhatóság számára megadni:
a) családi és utónevét (nők esetében leánykori családi és utónevét is),
b) lakcímét,
c) születési helyét, idejét,
d) anyja leánykori családi és utónevét,
e) az azonosító okmánya számát,
f) a kiállító hatóság megnevezését, betűjelét,
g) külföldi természetes személy útlevelében szereplő személyazonosító adatokat.”
(3) A Pmt. az alábbi 3/A. §-sal egészül ki:
“3/A.§ A vámhatóság eljárására e törvény 3. §-át, 4.§-át, valamint 5.§-ának (1) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.”
(4) A Pmt. 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A pénzügyi szolgáltató szervezet kétmillió forintot elérő vagy meghaladó összegű, forintban vagy külföldi pénznemben történő készpénzbefizetéssel, illetve -kifizetéssel együttjáró ügyleti megbízást kizárólag olyan ügyféltől fogadhat el, aki az azonosságát igazoló okmányait a pénzügyi szolgáltató szervezetnek bemutatja, akinek az azonosítását a pénzügyi szolgáltató szervezet elvégzi, és aki a pénzeszköz tényleges tulajdonosára vonatkozóan írásbeli nyilatkozatot tesz.”
(5) A Pmt. 3. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“[(1) Pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerülése esetén az 1. § b) pontjában meghatározott személy köteles haladéktalanul:]
a) az ügyfelet a 2. §-ban meghatározott értékhatárra tekintet nélkül azonosítani, továbbá az ügyfélnek a pénzeszköz tényleges tulajdonosára vonatkozó írásbeli nyilatkozatát beszerezni, és”
18. §
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§-a 28. pontjának bevezető szövegrészében a “bejegyzett” kifejezés helyébe a “ gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltak szerint alapított” kifejezés lép.
Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés
E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek az Európai Közösséget létrehozó szerződésének 56-60. cikkeivel és a 119-120. cikkeivel, valamint a Tanács a Szerződés 67. cikkének végrehajtásáról szóló 88/361/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
Általános indokolás
A magyar gazdaságban a megszerzett deviza, valuta birtokban tartása, felhasználása hosszú ideig szigorú szabályokhoz volt kötve. A rendszerváltás óta a piacgazdaság kiépülésével és megerősödésével létrejött a szükséges gazdasági háttér, amely lehetővé teszi a devizagazdálkodási rendszer immár teljes mértékű megszüntetését a piac szabályozó szerepére és makrogazdasági mechanizmusokra hagyva az ország devizaháztartásának szabályozását.
A Magyar Nemzeti Bank 2001. május 3-án a Kormány egyetértésével döntött a forint árfolyamsávjának kiszélesítéséről. Ez a lépés a devizakorlátozások lebontásának felgyorsítását tette szükségessé. A szélesebb árfolyamsáv megnöveli ugyanis a devizaárfolyamtól függő gazdasági tevékenységek kockázatát. A határidős piacok hatékony működése viszont lehetőséget teremt arra, hogy az exportőrök széles árfolyamsáv mellett is biztonsággal tervezhessék a szállításaik ellenértékeként kapott összegek alakulását. Ezért jól működő, mély és sokszereplős határidős piac kialakulása szükséges ahhoz, hogy a gazdaság szereplői hatékonyan tudják fedezni árfolyamkockázatukat. Ehhez a hatályos devizajogszabályokban szereplő korlátozások feloldására volt szükség, hogy a jelenleginél fejlettebb piac alakulhasson ki és e piacokon a külföldiek részvételét is biztosítani lehessen.
A Kormány 2001. június 5-ei ülésén döntött a devizakorlátok teljes megszüntetéséről, a forint teljes konvertibilitásának megteremtéséről. Ez érintette a belföldi és külföldi gazdasági és pénzügyi szereplőket, szervezeteket, természetes személyeket. A teljes körű liberalizáció folytán – többek között – megszűnt a devizahatósági engedély vagy bejelentési, a deviza/valuta hazahozatali kötelezettség, szabaddá vált a külföldi deviza vagy forint bankszámlatartás, a külföldi, belföldi fizetőeszköz kivitele.
Ilyen tartalmú liberalizációs intézkedések megtételére a felhatalmazást a Kormány számára devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 89. § (2) bekezdésének a) pontja biztosította.
A kormányrendelet szabályozása által biztosított új devizális “környezetben” szükségessé vált a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény által használt fogalom és szabályozórendszer felülvizsgálata, az egész magyar jogrendszert átható korábbi devizális szabályozás átformálása, és a gyors és teljes liberalizáció által kialakult helyzethez történő átalakítása. E törvény a fenti cél megvalósítására törekedve tartalmazza a szükséges törvénymódosításokat.
A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében szükséges volt annak kimondása, hogy a gazdasági élet egész területén szabad a devizával és valutával, belföldi fizetőeszközzel történő fizetés, pénzügyi műveletek végzése.
A fogalom-meghatározást illetően említést érdemel, hogy a törvényjavaslat megőrzött számos, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény által használt definíciót (devizabelföldi, devizakülföldi, deviza, valuta, konvertibilis pénznem, fizetőeszköz, pénzhelyettesítő eszköz). E fogalmak fenntartása azért szükséges, mert számos jogág jogszabályai használják e devizális fogalmakat és elhagyásuk fennakadásokat okozhatott volna a jogalkalmazásban, jogértelmezésben.
A devizában történő fizetés lehetővé tétele mellett szükséges annak hangsúlyozása is, hogy Magyarországon továbbra is a forint a törvényes fizetőeszköz, amelyet a forintérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet tartalmaz és a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény megerősít. A Polgári Törvénykönyv által is rögzített szabályozás szerint belföldön főszabályként tehát a fizetés pénzneme a forint, a forintban történő teljesítését – eltérő megállapodás hiányában – mindenki köteles elfogadni. Szintén továbbra is alkalmazandó az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I.22.) kormányrendelet 22.§-ának (4) bekezdését, mely szerint: “Az áru árát forintban az üzletben és - a kirakatban történő bemutatás esetén - a kirakatban is fel kell tüntetni.” Ez a kötelezettség azonban csak az áru árának feltüntetésére vonatkozik, az ügyletkötés, számlakiállítás és a fizetés e kötelezettségtől függetlenül történhet a forinttól eltérő pénznemben is.
Ki kell emelni, hogy a költségvetés felé történő valamennyi befizetés, így az adók, illetékek, díjak, vám, illetve a Magyar Államnak, mint közjogi félnek történő teljesítés – mint pl. pénzbírság, pénzbüntetés, - forintban kell, hogy történjen. Hasonlóan belföldi fizetőeszközben kell teljesíteni a költségvetés által eszközölt kifizetéseket, gondolva itt elsősorban a költségvetési támogatások formáira. Természetesen kivételként kezelendők azok a kiadások, amelyek a természetüknél fogva már eddig is devizában voltak teljesítendők, mint például a külföldi adósságállomány törlesztése, a hitelek és nemzetközi segélyek.
A törvényjavaslat felhatalmazás alapján továbbra is biztosítja a Kormány számára azt a lehetőséget, hogy a Római Szerződés 119-120. cikkelyei által körülírt rendkívüli gazdasági krízishelyzetben a jegybank kezdeményezésére átmeneti korlátozó intézkedéseket hozzon az ország devizaállományának megőrzése, vagy a forint elleni spekuláns támadások kivédése érdekében.
A törvényjavaslat számos hatályon kívül helyező rendelkezést is tartalmaz, amelyek megtisztítani hivatottak a jogrendszert, így – többek között - a büntető és szabálysértési jogot is a megszűnő devizális korlátozásoktól és devizahatósági előírásoktól és egyéb devizális fogalmaktól.
A fenti liberalizációs lépések megtételével Magyarország lényeges mértékben felkészült a tőkeműveletek területén az EU csatlakozásra.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
E törvényjavaslat koncepciója szerint minden devizális megkötés, amely a Magyarországon végzett ügyletekkel volt kapcsolatos, megszűnik. A törvényjavaslat főszabályként kimondja, hogy devizával, valutával, forinttal kötött jogügyletek és cselekmények minden korlátozástól és bejelentési kötelezettségtől mentesen, szabadon végezhetők. Erre azért van szükség, mivel az eddigi 70 éves szabályozás során mindvégig szigorú korlátokhoz voltak kötve a deviza, valuta műveletek. Ezzel szemben a mai szabályozás filozófiája merőben ellentétes a korábbi regulációval, így célszerűnek látszott e szabadság deklarálása.
Megfogalmazásra került a törvényes fizetőeszköz legfontosabb kritériuma is, miszerint belföldön a forintban történő teljesítés nem utasítható vissza. Ezen elvek deklarálására azért volt szükség, mert a jogalkotó egyértelművé szeretné tenni, hogy devizális teljesítésre, illetve fizetésre kizárólag közös megállapodás esetén van lehetőség. Amennyiben nincs a felek között egyetértés a teljesítés pénzneme tekintetében, vagy arról nem határoztak, a forintot, mint törvényes fizetőeszközt kötelesek ellenértékként a gazdasági élet szereplői elfogadni.
A törvény területi és személyi hatálya az 1.§ (3) a.), b.) pontjaiban került meghatározásra. Magyar jogszabály kötelező ereje természetesen a magyar joghatóság alá tartózó polgárok és belföldi székhelyű gazdasági társaságok és szervezetek műveleteire terjedhet ki függetlenül attól, hogy a jogcselekmények külföldön vagy belföldön történtek-e, illetve a joghatóság függetlenül az ügyletben résztvevők illetőségére a belföldön kötött, teljesített ügyletekre, cselekményekre nézve áll fenn. A külföldiek egymás között lebonyolításra kerülő ügyletei vonatkozásában a törvény hatálya a területi elv alapján terjed ki, hiszen itt a jogszabály szabályozási köre a Magyar Köztársaság területén történt jogügyletekre terjed ki.
a 2. §-hoz
Mint már azt az általános indoklásban is említésre került, a korábbi 1995. évi XCV. törvény által definiált néhány fogalom átkerült a jelen törvényjavaslatba.
a 3. §-hoz
Továbbra is szükséges fenntartani azt a lehetőséget, hogy súlyos gazdasági problémák esetén a jelen törvényben meghozott teljes konvertibilitást a Kormány a jegybank indítványára 3 hónapra felfüggessze, és ideiglenesen devizális korlátozó intézkedéseket hozzon. Ez a “safeguard” szabály már a korábbi devizáról szóló 1995. évi XCV. törvényben is megfogalmazásra került. Jelen törvényjavaslat konkrétabban a Római Szerződéssel összhangban kívánja megfogalmazni azon körülményeket, amikor a Kormány a jegybankkal együttműködve élhet a korlátozás lehetőségével, valamint részletesebb szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hányszor és milyen időtartamra ad a Kormánynak felhatalmazást az intézkedések bevezetéséhez.
A Kormány e felhatalmazás alapján kétszer 3 hónapra vezethet be korlátozásokat. Amennyiben a nemzetközi gazdasági helyzet továbbra is szükségessé teszi a korlátok fenntartását, a 6. hónap után magasabb szintű jogszabályba kell foglalni a meghozott intézkedések tartalmát. Jelen szabályozás összhangban van az Európai Unióban érvényes szabályozással, mivel a Római Szerződés 119-120. cikkelyei, valamint az Európai Tanács 88/361/EGK irányelve és az OECD Tőkemozgások Liberalizációs Kódexe is biztosítja a fenti körülmények esetén a korlátozások bevezetésének lehetőségét.
a 4.-5. §-hoz
A törvény 2002. január 1-én lép hatályba, kiegészítve azzal, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.
Amint a Magyar Köztársaság csatlakozik az Európai Unióhoz, a csatlakozást kihirdető törvény hatálybalépésével a Római Szerződés a magyar jogrendszer részét fogja képezni, így annak rendelkezései közvetlenül érvényesülnek, így már nem lesz szükség annak szabályozására, hogy milyen eljárást kell követnie a kormánynak a gazdasági szükségintézkedések meghozatalakor (a törvényjavaslat 3.§-a).
a 6. §-hoz
A hatályon kívül helyező rendelkezések “megtisztítani” hivatottak a jogrendszert, így – többek között - a büntető és szabálysértési jogot is a megszűnő devizális korlátozásoktól, devizahatósági előírásoktól és egyéb devizális fogalmaktól.
a 7. §-hoz
A Btv. 30.§-a is módosításra kerül, amelynek indoka, hogy megmaradjon a koherencia a cégtörvény előírásaival.
a 8. §-hoz
A cégnyilvántartásról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban Ctv.) 19. §-a azért kerül módosításra, mivel a devizális korlátozások megszűnte után szabályozni szükséges a jegyzett tőke pénznemének meghatározását. A törvényhozói szándék továbbra is az, hogy a jegyzett tőke pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásának mértékét továbbra is forintban kell meghatározni. Ez alól csupán a devizakülföldi társaságok kivételek, amelyek alaptőkéjüket és könyvelésüket is jogosultak devizában nyilvántartani és vezetni.
A Ctv. 29.§-a új (6)-(7) bekezdésekkel egészül ki. Ezen új bekezdések az eddig már alkalmazott egy-ablakos szisztéma keretében kiépült számítógépes rendszer segítségével nemcsak a bejegyzéskor közli az adóhatóság az adószámot és a statisztikai számot, hanem azok bármely változása nyomán a Cégbíróság is automatikusan értesül a mindenkor aktuális statisztikai- és adószámról.
Fenti adatokon kívül a cég pénzforgalmi számlájában történt változásokról már nemcsak az adóhatóság értesül a törvény erejénél fogva, hanem a számlavezető hitelintézet a cégbírósággal is közli az erre célra létrehozott számítógépes hálózat segítségével, megnövelve és meggyorsítva ezzel az esetleges csőd- és felszámolási eljárások hatékonyságát.
a 9. §-hoz
A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvényben (továbbiakban Bit.) szükség volt a Bit. hatálya alá tartozó intézmények és személyek hirdetési tevékenységével kapcsolatos szabályozásnak betartatására, így elsősorban a Bit. 42/A. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel, miszerint hirdetést csak a Magyarországon bejegyzett és ilyen tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező biztosító, biztosításközvetítő vagy biztosítási szaktanácsadó tehet közzé.
Az előterjesztő hasonlóan a hitelintézetekről szóló törvényben lévő szabályozáshoz a első illetve a másodfokú fogyasztóvédelmi felügyelőséget jelölte meg mint a fenti ügyben eljáró hatáskörrel rendelkező szervet.
A Bit.-ben a forint teljes konvertibilitása és a devizahatósági jogkörök megszűnése nyomán lehetőség nyílik – felügyeleti engedélyezési eljárás mellett - a külföldi biztosítónál nyilvántartásba vett szerződésállomány átvételére devizahatósági előírások betartása nélkül.
a 10. §-hoz
Mivel többek között megszűnik a devizahatóság azon jogköre is, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 27/A.§-a szerint konvertibilis pénznemben, azaz valutában végzendő szerencsejátékot szervező tevékenységhez engedélyt adjon, így az idézett szakasz nem tartalmazza a devizahatósági engedélyre való utalást.
a 11. §-hoz
Az általános indoklásban már felvetésre került az, hogy az államháztartási törvény hatálya alá tartozó minden ki- és befizetés forintban kell, hogy történjen, beleértve valamennyi adó- és adó jellegű befizetést, bűnügyi és polgári perben az állam javára megállapított valamennyi fizetési kötelezettséget (bírság, perköltség stb.), valamint a költségvetés által kifizetendő ÁFA visszaigénylést, költségvetési támogatást. Ez alól természetesen az állam nemzetközi adósságállományának törlesztése, mint kiadás és különböző nemzetközi hitelfelvétel és segélyek, mint bevétel képezhet kivételt, amikor a magyar állam devizában szolgáltat a külföldi hitelezőnek, illetve devizában vételezi be a hitel vagy segély összegét. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy innen a költségvetés pénzügyi rendszerén belül a hitelt/segélyt a kincstár átváltja forintra és belföldi pénznemben továbbítja a megfelelő alrendszerek felé.
Mivel az államnak, mint közjogi státuszban lévő jogalanynak történő be- és kifizetéseit a legszélesebb hatállyal az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szabályozza, így ott szükséges annak szabályozása, hogy az állami fizetési rendszer forintban működik, beleértve ebbe az államháztartás rendszerébe történő befizetéseket és kifizetéseket is.
a 12. §-hoz
Mivel több jogszabály (pl. Áfa tv., Tao.) hivatkozik a jegybank által közzétett árfolyamra, illetve a teljes devizaliberalizáció nyomán szükségessé vált, hogy elsősorban az adózás területén belföldiről külföldi pénznemre történő átváltás árfolyama központilag egy hivatalosnak minősülő árfolyam alapján szabályozva legyen, megnőtt a jelentősége az MNB árfolyamának. Ezért a jegybanktörvényben került sor az MNB árfolyam hivatalos jellegének deklarálására.
A 88/2001. (VI.15.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezésével szükségessé válik a banki ügyfelek statisztikai célú jogcímközlési kötelezettségét mindenkire kötelező érvényű jogi norma keretében kimondani annak érdekében, hogy az MNB összeállíthassa az ország fizetési mérlegét. Statisztikai szempontból továbbra is nélkülözhetetlen, hogy a hitelintézetek a kormányrendelet mellékletét képező útmutató előírásainak megfelelően adatot szolgáltassanak ügyfeleik tranzakcióiról. Továbbra sem tekinthetünk el a statisztikailag releváns információk okmányokon történő rögzítésének törvényi szabályozásától, azaz az ügyfél statisztikai státuszának és a tranzakció jogcímének feltüntetéséről, hiszen ennek hiányában a havi fizetési mérleg nem állítható össze. A szabályozás legmegfelelőbb szintjének a nemrégiben elfogadott jegybanktörvényben adott felhatalmazás alapján hozandó kormányrendelet látszik.
a 13. §-hoz
A forint törvényes fizetőeszközként való elismerését deklarálja a fogyasztóvédelmi törvény módosítása is.
a 14. §-hoz
A devizaliberalizáció következtében szükségessé vált a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben szabályozott azon paragrafus módosítása, amelyben nemesfémekre, illetve külföldi pénznemre történt foglalás esetén a végrehajtó köteles volt ezeket az értékeket a Magyar Nemzeti Bankban 24 órán belül elhelyezni. Az aktuális jogszabályi környezetnek és életszerűségnek megfelelően a módosítást követően a végrehajtónak nem 24 órán belül, hanem a következő munkanapon kell a lefoglalt külföldi pénzt saját végrehajtói letéti számlájára befizetni.
Szabályozásra került az is hogy a külföldi pénznemben kiállított végrehajtható okirat esetében abban a pénznemben kell a végrehajtást kérőt kifizetni, amelyre a végrehajtható okirat szólt, vagyis a végrehajtó köteles a behajtott forintot a letéti számlát vezető pénzintézet devizavételi árfolyamán átváltani. Az adós tekintetében az esetlegesen fennmaradó behajtott összeg visszaszolgáltatását forintban kell eszközölni. Ezen összeget csak akkor kell devizában vagy valutában visszafizetni, ha a behajtott összeg a végrehajtás során a fent említett külföldi pénznemben került a végrehajtói letéti számlára.
a 15.§-16.§-hoz
Mivel jelen törvényjavaslat felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy kivételesen legfeljebb 6 hónapra devizakorlátozásokat vezessen be, így szükségessé vált, hogy a törvényjavaslat 3.§-ban szabályozott esetben is a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve a rendőrség operatív munkája során ne kelljen alkalmazkodni az esetlegesen bevezetendő szigorító intézkedésekhez. A törvényjavaslat lényegében az eddig hatályos szöveget ülteti át az aktuális szabályozási környezetnek megfelelően. Indoka továbbra is az, hogy a nemzetbiztonsági szakszolgálat illetve a rendőrség titkos nyomozási cselekményei kiemelt államérdekeket képviselnek, ugyanakkor monetáris szinten elhanyagolható jelentőségűek.
a 17. §-hoz
A pénzmosási törvény módosításának célja, hogy az e törvényben szereplő, ügyfél-azonosítási kötelezettség alá eső értékhatárhoz igazodóan a 2 millió Ft feletti készpénz kivitelét és behozatalát a határon a vámhatóságnak be kell jelenteni.
a 18. §-hoz
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXXI. törvény (Tao.) “off-shore” társasági státusz megadására vonatkozó feltételeinek módosítására azért van szükség, mert a korábbi jogi szabályozás, jogértelmezés és joggyakorlat ellentmondásosan értelmezte és szabályozta az off-shore társaságok könyvvezetési kötelezettségének pénznemét és a jegyzett tőke nyilvántartását. Fel kívánjuk számolni azt a nem kívánatos helyzetet, hogy az off-shore társaságok a Tao. törvény 4.§ 28. pontjában előírt helyzetüket a csak a cégbírósági bejegyzéssel nyerhetik el. Ez azzal a következménnyel járt, hogy az alapítás és a cégbírósági bejegyzés közötti időszakban, vagyis az előtársaságként történő működés ideje alatt az off-shore társaságoknak forintban kell könyveiket vezetni, és forintban kell alaptőkéjüket meghatározni. Csak bejegyző cégbírósági végzés birtokában térhetnek át alaptőkéjük devizában történő nyilvántartására, és a devizában történő könyvelésre, amely nem kívánatos “virtuális” árfolyam-különbségből fakadó bevételt vagy kiadást eredményezhet, ami befolyásolhatja a társaságok eredménykimutatását és adóalapját. Ezt a problémakört kívánja a törvényjavaslat kiküszöbölni azzal, hogy az off-shore státusz létrejötte nem a cégbírósági bejegyzéshez, hanem az alapításhoz kötődik.
a 19. §-hoz
E törvénnyel Magyarország lényeges mértékben felkészült a tőkeműveletek területén az EU csatlakozásra.