MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4990.

számú

törvényjavaslat

a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről

Előadó: dr. Pálinkás József

oktatási miniszter

Budapest, 2001. augusztus

2001. évi … . törvény

a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről

Első rész

Általános rendelkezések

I. fejezet

Az elismerés és a honosítás közös szabályai

A törvény hatálya

1. § (1) E törvény hatálya a 4. § szerinti hatóságokra, továbbá, állampolgárságra való tekintet nélkül, azon természetes személyekre terjed ki, akik külföldön, vagy Magyarországon működő külföldi közoktatási vagy felsőoktatási intézményben, vagy képzést folytató más intézményben (a továbbiakban: külföldi oktatási intézményben) bizonyítványt vagy oklevelet szereztek.

(2) E törvényt kell alkalmazni valamely külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítványnak és oklevélnek a Magyarországon megszerezhető bizonyítvánnyal és oklevéllel egyenértékűként történő elismerésére és honosítására, valamint a résztanulmányok beszámítására.

(3) Bizonyítvány, illetve oklevél az alap-, közép- vagy felsőfokú végzettséget, alap-, közép- vagy felsőfokú szakképesítést, felsőfokú szakképzettséget, illetve tudományos fokozatot tanúsító okirat. Bizonyítványnak, illetve oklevélnek tekintendő az ezekkel azonos hatályú okirat is.

(4) E törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik. Az elismerési és a honosítási eljárás során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Az elismerés és a honosítás alapelvei

2. § (1) A külföldi oktatási intézményben szerzett bizonyítvány vagy oklevél elismerésével senki sem szerezhet több jogot, mint amennyi a bizonyítvány vagy az oklevél alapján abban az államban megilleti, amelyben azt szerezte.

(2) Ha e törvény másként nem rendelkezik, az elismerés és a honosítás a külföldi oktatási intézmény jogállása, a bizonyítvány vagy az oklevél jogi hatálya, a tanulmányi idő, valamint a tanulmányi és a vizsgakövetelmények alapján történik.

(3) A bizonyítványa vagy oklevele elismerését, illetve honosítását kérelmező személy (a továbbiakban: kérelmező) feladata, hogy az elismeréshez és a honosításhoz szükséges okiratokat és adatokat biztosítsa.

(4) A kérelmezőnek joga van megjelölni, hogy milyen céllal és milyen hazai végzettségi szintet, szakképesítést vagy szakképzettséget tanúsító bizonyítvánnyal vagy oklevéllel egyenértékű bizonyítványként vagy oklevélként kéri az elismerést vagy a honosítást.

(5) Az elismerés költségeit a kérelmező viseli.

Az elismerés és a honosítás fogalma

3. § (1) Az elismerési eljárás során az eljáró hatóság a külföldi bizonyítvány vagy oklevél jogi hatályát Magyarországon megszerezhető bizonyítvány vagy oklevél jogi hatályával az e törvényben foglalt módon azonosnak nyilvánítja (elismerési eljárás). A honosítási eljárás során az eljáró hatóság a külföldi oklevél jogi hatályát az eljáró hatóság által kiállított oklevél jogi hatályával az e törvényben foglalt módon azonosnak nyilvánítja (honosítás). A bizonyítvány vagy az oklevél továbbtanulási céllal történő elismerése azonban kizárólag a továbbtanulási célnak megfelelő oktatási intézménytípusban történő továbbtanulásra történő jelentkezésre jogosít.

(2) A bizonyítvány és az oklevél elismerése nem mentesít a szakma gyakorlásához jogszabály által előírt további követelmények teljesítése alól.

Hatásköri szabályok

4. § (1) A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésével kapcsolatos, e törvényben meghatározott feladatok ellátása, ha e törvény másként nem rendelkezik, az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartozik.

(2) A külföldi bizonyítványok és oklevelek által tanúsított végzettségi szint e törvény II. fejezete szerinti elismerése, ha az oktatási intézményben történő továbbtanulás céljából történik, azon oktatási intézmény hatáskörébe tartozik, amelyben a kérelmező tanulmányait folytatni szándékozik.

(3) A külföldi oklevelek által tanúsított tudományos fokozat e törvény III. fejezete szerinti honosítása azon hazai egyetem, illetve egyetemek hatásköre, amelyek a külföldi tudományos fokozat által tanúsított tudományterületen, illetve azon belül azonosítható tudományágban a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) alapján jogosultak doktori képzésre és doktori fokozat odaítélésére. Az az egyetem, amely az adott tudományterületen és tudományágban akkreditált PhD, illetve DLA programmal rendelkezett, de 2002. június 30-ig nem szerzett jogosultságot doktori iskola működtetésére, valamint doktori, illetve mesterképzésre, illetve fokozatadásra, e határidőt követően külföldön szerzett tudományos fokozat honosítására nem jogosult.

(4) A külföldi bizonyítványok által tanúsított szakképesítés e törvény IV. fejezete szerinti elismerése a szakmai és vizsgáztatási követelményrendszer meghatározására jogosított miniszter által irányított minisztérium hatáskörébe tartozik.

(5) A külföldi bizonyítványok és oklevelek által tanúsított szakképesítés és szakképzettség e törvény Harmadik része szerinti elismerése azon minisztérium hatáskörébe tartozik, amely az elismerni kért szakképesítést vagy szakképzettséget tanúsító bizonyítvány vagy oklevél birtoklásához kötött szakma, hivatás, foglalkozás vagy munkakör (a továbbiakban: szakma) gyakorlásának szabályozásáért felelős.

(6) A külföldi oklevelek által tanúsított hitéleti képzés szakképzettségének elismerése azon hazai egyházi felsőoktatási intézmény hatásköre, amely a megfelelő hazai oklevél kiállítására jogosult.

(7) Külföldön folytatott résztanulmányok beszámítása annak az oktatási intézménynek a hatásköre, amelyben a kérelmező a tanulmányait folytatni szándékozik.

(8) E törvény alkalmazása során eljáró hatóságnak az (1)–(7) bekezdésben meghatározott minisztérium vagy oktatási intézmény minősül.

(9) A Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézmény által kiállított oklevelek hazai elismeréséről az Ftv. szerint adott engedély rendelkezhet.

5. § (1) Az eljáró hatóság az elismeréssel vagy honosítással kapcsolatos szakértői feladatok ellátására szakértői bizottságot vagy szakértői bizottságokat hozhat létre.

(2) Az oktatási intézmény végzettségi szint továbbtanulási céllal történő elismerése, továbbá résztanulmányok beszámítása esetén szakértőként az Oktatási Minisztériumot is megkeresheti.

(3) A szakképesítés és a szakképzettség elismerésére irányuló eljárás során az eljáró hatóság szakértőként hazai oktatási intézményt is megkereshet.

(4) Az e törvény Harmadik része szerinti elismerésből adódó teendők összehangolása az Oktatási Minisztérium feladata.

(5) Az e törvény Harmadik részében szabályozott, ápolói és szülésznői bizonyítványok, fogorvosi, gyógyszerészi és orvosi oklevelek elismeréséből adódó teendők összehangolása az Egészségügyi Minisztérium feladata.

(6) Az e törvény Harmadik részében szabályozott, állatorvosi és építészmérnöki oklevelek elismeréséből adódó teendők összehangolása a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium feladata.

Az elismerési és a honosítási eljárás közös eljárási szabályai

6. § (1) A külföldi bizonyítvány és oklevél által tanúsított végzettségi szint, szakképesítés, szakképzettség vagy tudományos fokozat elismerése az elismerési vagy a honosítási eljárás során történik.

(2) Bizonyítványa vagy oklevele elismertetésére vagy honosíttatására az jogosult, aki kérelme benyújtásakor állampolgárságát, személyes adatait az állampolgárság és a személyi adatok igazolására szolgáló hatósági igazolvánnyal, illetve magyarországi lakóhelyét lakcímet igazoló hatósági igazolvánnyal igazolja.

(3) Személyi adatok igazolására szolgáló hatósági igazolvány a magyar és valamely tagállam [25. § (2)] állampolgára, továbbá a bevándoroltak esetén a személyi azonosító adatokat tartalmazó hatósági igazolvány (személyazonosító igazolvány), az útlevél vagy a jogosítvány, más esetben a tartózkodási vagy a letelepedési engedély.

(4) A kérelmezőnek nem kell teljesítenie a (2) bekezdésben foglalt feltételt, ha

a) az elismerést továbbtanulási céllal kéri,

b) a kérelem a Harmadik rész hatálya alá tartozik, vagy

c) résztanulmányok beszámítását kéri.

7. § (1) Az eljárás megindítására irányuló, az eljáró hatósághoz benyújtandó kérelemhez a kérelmezőnek mellékelnie kell

a) az eredeti bizonyítvány vagy oklevél hiteles másolatát, illetve, kivételesen, az eredeti oklevéllel azonos okirat (pl. másodlat) hiteles másolatát,

b) a külföldi oktatási intézmény által kiállított olyan okirat hiteles másolatát (pl. leckekönyvet, ellenőrző könyvet), amely hitelt érdemlően igazolja a tanulmányok időtartamát, és a bizonyítvány vagy oklevél megszerzése érdekében előírt tanulmányi követelmények (a hallgatott tárgyak, vizsgák, szakdolgozatok, államvizsgák stb.) sikeres teljesítését,

c) az a) és b) pontban megjelölt okiratok magyar nyelvű hiteles fordítását, és

d) ha az eljárásért díjat kell fizetni, annak igazolását, hogy a kérelmező a díjat megfizette.

(2) Az eljáró hatóság felhívhatja a kérelmezőt a (1) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott okiratok eredetijének bemutatására. Az eljáró hatóság meghatározhatja, hogy egyes nyelveken az említett okiratok nem hiteles fordításban is benyújthatók.

(3) Az eljáró hatóság kivételes méltányosságból felmentheti a kérelmezőt a (1) bekezdésben meghatározott okiratainak benyújtása alól, ha a kérelmező menekült, menedékes vagy befogadott, az elismerést továbbtanulási céllal kéri, és bizonyítja vagy valószínűsíti, hogy okiratai neki fel nem róható okból nem állnak rendelkezésére.

(4) Hiteles fordításnak minősül az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda, a magyar külképviseleti szerv és a magyar közjegyző hitelesítési záradékával ellátott fordítás.

(5) Az e törvény Harmadik része szerinti elismerés esetén hiteles fordításnak tekintendő az a magyar fordítás is, amely hitelesnek minősül az Európai Unió küldő államának vagy származási országának joga szerint.

(6) Hiteles másolatnak minősül a jogszabály által hitelesnek minősített másolat, továbbá az eljáró hatóság által az eredeti okiratról készített másolat.

8. § (1) Az elismerési és a honosítási eljárás során a kérelmező felhívható arra, hogy a 7. §-ban meghatározott okiratok mellett

a) mutassa be a bizonyítvány vagy az oklevél megszerzésére irányuló tanulmányait megelőzően folytatott tanulmányainak igazolására szolgáló bizonyítványainak, okleveleinek másolatát, illetve

b) nyújtson be olyan, a külföldi oktatási intézmény által kiállított okirat másolatát, amelyből az intézmény, szak tanulmányi rendje, tanulmányi programja megismerhető, ha a kérelem mellékleteként benyújtott okiratok nem nyújtanak elegendő információt az elbírálásához.

(2) Az eljáró hatóság előírhatja, hogy a kérelmezőnek az (1) bekezdés szerinti okiratok hiteles másolatát, illetve hiteles fordítását is be kell nyújtania.

(3) Amennyiben a kérelmező által benyújtott okiratok valódisága tekintetében kétség merül fel, vagy a kérelmező az oklevél elismeréséhez vagy honosításához szükséges okiratokkal nem rendelkezik, és azok, az eljáró hatóság megítélése szerint általa nem, vagy nehezen szerezhetők be, az eljáró hatóság az eljárást felfüggesztve megkeresést intézhet az illetékes külföldi intézményhez, szervezethez vagy hatósághoz.

(4) Az eljáró hatóság a kérelem alapján jár el. Ha a bizonyítási eljárás során megállapítható, hogy a kérelemben foglaltak szerinti elismerés vagy honosítás feltételei hiányoznak, de más módon történő elismerés vagy honosítás lehetséges, akkor az eljáró hatóság a kérelmezőt kérelme módosításának lehetőségéről tájékoztatja.

(5) Ha az elismerés vagy a honosítás feltételei hiányoznak, az eljáró hatóság az elismerést vagy a honosítást határozatában megtagadja.

(6) Az elismerési vagy honosítási eljárás lefolytatását az eljáró hatóság megtagadja, ha az oklevél vagy bizonyítvány elismeréséről vagy honosításáról eljárását megelőzően az eljáró hatóság vagy más hatóság jogerős határozatot hozott.

9. § (1) Az eljáró hatóság a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt, ha a kérelmet nem a jogszabályoknak megfelelően nyújtotta be.

(2) Az eljáró hatóság az e törvény II. és III. fejezete szerinti eljárásban a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül, a IV. és V. fejezet, valamint Harmadik rész szerinti eljárásban a kérelem benyújtásától számított 90 napon belül dönt.

(3) Az eljárási határidők egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatók.

(4) A kérelem benyújtása napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen a kérelmező a 7. és a 8. §-ban meghatározott valamennyi okiratot benyújtotta.

10. § (1) Ha az eljáró hatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által el nem bírált határozata jogszabályt sért, akkor határozatát a kézbesítéstől számított egy éven belül módosítja vagy visszavonja.

(2) Ha a kérelmező az e törvényben szabályozott államigazgatási eljárás során a határozatot befolyásoló bűncselekményt követett el, az eljáró hatóság a határozatot határidőre való tekintet nélkül módosítja vagy visszavonja.

(3) Az eljáró hatóság a kérelmező javára határidőre való tekintet nélkül módosítja vagy visszavonja a felettes szerv vagy a bíróság által el nem bírált határozatát, ha a határozat jogsértő, vagy a kérelem elbírálása szempontjából olyan lényeges, a határozat meghozatalakor figyelembe nem vett tény vagy bizonyíték merült fel, amelyet a kérelmező önhibáján kívül nem érvényesíthetett.

11. § (1) Ha az eljáró hatóság oktatási intézmény, az elsőfokú határozat ellen az oktatási miniszterhez, más esetben az eljáró hatóságot irányító miniszterhez lehet fellebbezni.

(2) Résztanulmányok beszámítása esetén, ha az eljáró hatóság közoktatási intézmény, az elsőfokú határozat ellen a fenntartóhoz lehet fellebbezni.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott másodfokú hatóság határozata ellen államigazgatási szerv előtt nincs helye további jogorvoslatnak, a kézbesítéstől számított harminc napon belül azonban a határozat felülvizsgálatát lehet kérni a bíróságtól.

Második rész

Az elismerés és a honosítás különös szabályai

II. fejezet

Az általános iskolai, a középiskolai és a felsőfokú végzettségi szint elismerése

Az általános iskolai végzettségi szint elismerése

12. § (1) Általános iskolai bizonyítványként az olyan külföldi bizonyítvány ismerhető el,

a) amely közoktatási intézményben legalább nyolc évfolyam elvégzését tanúsítja, és

b) amelynek alapján, figyelembe véve a külföldi oktatási intézmény jogállását, a bizonyítvány jogi hatályát és a tanulmányi követelményeket, megállapítható, hogy a hazai általános iskolai végzettségi szinttel azonos végzettségi szintet tanúsít.

(2) Ha az elismerés továbbtanulási céllal történik, akkor általános iskolai bizonyítványként az (1) bekezdés b) pontjának meg nem felelő olyan külföldi bizonyítvány is elismerhető, amely valószínűsíti, hogy a kérelmező felkészült a további tanulmányok folytatására.

(3) Az eljáró hatóság az elismerésről értesíti az Oktatási Minisztériumot is.

A középiskolai végzettségi szint elismerése

13. § (1) Középiskolai érettségi bizonyítványként az olyan külföldi bizonyítvány ismerhető el, amelynek alapján, figyelembe véve a külföldi oktatási intézmény jogállását, a bizonyítvány jogi hatályát és a tanulmányi követelményeket, megállapítható, hogy a hazai középiskolai érettségi bizonyítvánnyal azonos végzettségi szintet tanúsít, és amely

a) a kérelmezőt az adott országban felsőoktatási intézménybe történő jelentkezésre jogosítja,

b) közoktatási intézményben legalább tizenkét évfolyam elvégzését tanúsítja, és

c) tanúsítja, hogy a kérelmező tanulmányai befejezésekor legalább négy tantárgyból külön vizsgát tett.

(2) Ha az elismerés továbbtanulási céllal történik, akkor középiskolai érettségi bizonyítványként az (1) bekezdés feltételeinek meg nem felelő olyan külföldi bizonyítvány is elismerhető, amely

a) közoktatási intézményben legalább tizenkét évfolyam, vagy ha az adott külföldi államban a közoktatás tizenegy évfolyamból áll, akkor tizenegy évfolyam elvégzését tanúsítja,

b) a kérelmezőt az adott országban felsőoktatási intézménybe történő jelentkezésre jogosítja, és

c) valószínűsíti, hogy a kérelmező felkészült a további tanulmányok folytatására.

(3) Az eljáró hatóság az elismerésről értesíti az Oktatási Minisztériumot is.

A felsőfokú végzettségi szint elismerése

14. § (1) Hazai felsőoktatási intézményben megszerezhető főiskolai végzettségi szintet tanúsító oklevélként az olyan külföldi oklevél ismerhető el,

a) amely felsőfokú alapképzésben folytatott legalább hároméves időtartamú tanulmányok befejezését tanúsítja,

b) amely az első fokozatú egyetemi végzettség megszerzését tanúsítja, ha a külföldi képzés többfokozatú, és

c) amely alapján megállapítható a végzettségi szintek azonossága.

(2) Hazai felsőoktatási intézményben megszerezhető egyetemi végzettségi szintet tanúsító oklevélként a külföldi oklevél akkor ismerhető el, ha

a) a külföldi oklevél

– felsőfokú alapképzésben folytatott tanulmányok befejezését tanúsítja,

– főiskolai szintű végzettség megszerzése után kiegészítő egyetemi alapképzés befejezését tanúsítja, vagy

– amennyiben a külföldi képzés többfokozatú, akkor az az első fokozatú egyetemi végzettség után a második fokozatú egyetemi végzettség megszerzését tanúsítja,

b) megállapítható a végzettségi szintek azonossága,

c) az oklevél vagy az oklevelek együttesen legalább négyéves időtartamú képzés befejezését tanúsítják, és

d) a külföldi oklevél tudományos (doktori) fokozat megszerzésére jogosít.

(3) Hazai felsőoktatási intézményben megszerezhető, főiskolai, illetve egyetemi végzettségi szintre épülő posztgraduális végzettségi szintet tanúsító oklevélként a külföldi oklevél akkor ismerhető el, ha

a) megállapítható a végzettségi szintek azonossága, és

b) az oklevél főiskolai, illetve egyetemi végzettségi szintre épülő posztgraduális végzettségi szintű, legalább egyéves időtartamú tanulmányok befejezését tanúsítja.

(4) A határozatban rendelkezni kell arról is, hogy a kérelmező milyen formában használhatja a külföldi felsőoktatási intézmény által adományozott címét. Ha a kérelmező címe összetéveszthető valamely hazai címmel, az eljáró hatóság előírja, hogy a külföldi cím csak az oklevelet kiállító intézmény vagy hatóság megnevezésével együtt használható.

(5) Ha külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon rendszeres alapképzést, szakirányú vagy doktori képzést (önállóan, más szervezet keretében vagy azzal együttműködve, távoktatás keretében vagy más hasonló módon) folytat, akkor oklevelét akkor lehet elismerni, ha hazai működését az oktatási miniszter engedélyezte.

(6) Ha külföldi felsőoktatási intézmény rendszeres alapképzést, szakirányú vagy doktori képzést (önállóan, más szervezet keretében vagy azzal együttműködve, távoktatás keretében vagy más hasonló módon) a székhelyétől eltérő államban folytat, oklevelét akkor lehet elismerni, ha a képzést mindkét államban elismerik.

III. fejezet

Tudományos fokozat honosítása

15. § (1) Az eljáró hatóság doktori (PhD) fokozatként vagy mester (DLA) fokozatként [a továbbiakban együtt: doktori (PhD) fokozat] honosítja a külföldön szerzett tudományos fokozatot akkor, ha

a) azt olyan külföldi oktatási intézmény állította ki, amely a külföldi állam joga alapján tudományos fokozat kiállítására jogosult, és

b) a tudományos fokozat megszerzésének követelményei megfelelnek vagy kiegészítő feltételek előírásával megfeleltethetők a doktori (PhD) fokozat megszerzéséhez a jogszabályok és az eljáró hatóság doktori szabályzata által előírt követelményeknek.

(2) Az eljáró hatóság a külföldi tudományos fokozat honosítását feltételekhez (doktori szigorlat, a doktori értekezés megvédése stb.) kötheti.

(3) Az eljáró hatóság a tudományos fokozat honosításáról rendelkező határozatban feljogosítja a kérelmezőt a doktori cím használatára.

IV. fejezet

A szakképesítés elismerése

Az alap-, közép- és felsőfokú szakképesítés elismerése, az igazolás

16. § (1) Magyarországon megszerezhető, alap-, közép- vagy felsőfokú szakképesítést tanúsító bizonyítványként olyan külföldi bizonyítvány ismerhető el, amely, figyelembe véve a kiállító külföldi intézmény jogállását, a bizonyítvány jogi hatályát, továbbá összehasonlítva a képzés időtartamát, tartalmát, valamint a szakmai és vizsgakövetelményeket, olyan szakképesítést tanúsít, amely Magyarországon megszerezhető, vagy korábban megszerezhető volt.

(2) Az eljáró hatóság a bizonyítvány elismerését szakmai vizsga letételéhez kötheti.

(3) Szakmai vizsga annak ellenőrzése érdekében írható elő, hogy a kérelmező rendelkezik-e a hazai képzésben megszerezhető ismeretekkel. Szakmai vizsga előírása esetén a határozatban rendelkezni kell a vizsga követelményeiről, a vizsgáztató szervről és a vizsga letételének határidejéről. A vizsga követelményei csak olyan ismeretek számonkérését tartalmazhatják, amelyeket a magyar jog által meghatározott képesítési követelmények írnak elő, vagy amelyet a hazai képzés tartalmaz, és a kérelmező külföldi tanulmányai során nem szerzett meg, vagy nem állapítható meg, hogy megszerezte. A szakmai vizsga követelményeinek megállapításánál figyelembe kell venni a kérelmező szakmai gyakorlatát és azt a képzést is, amelyben a kérelmező a bizonyítvány vagy az oklevél megszerzése után vett részt.

(4) A mestervizsga elismerésére az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

17. § Az Oktatási Minisztérium a külföldi oktatási intézményben szerzett bizonyítványnak a magyar általános iskolai, szakképesítő vagy középiskolai érettségi bizonyítvánnyal való egyenértékűségéről, ha azt nemzetközi szerződés vagy jogszabály állapítja meg, hatósági igazolást állít ki.

V. fejezet

A felsőfokú végzettséghez kapcsolódó szakképzettség elismerése

18. § (1) Külföldi oklevél által tanúsított szakképzettség akkor ismerhető el a hazai felsőoktatásban megszerezhető szakképzettségként, ha

a) a szakképzettség az oklevél által tanúsított főiskolai vagy egyetemi végzettségi szinthez kapcsolódik, és

b) megállapítható, hogy a kérelmező képzése megfelel a jogszabály által előírt képesítési követelményeknek és a hazai képzés rendjének.

(2) Az eljáró hatóság a szakképzettség elismerését feltételekhez kötheti. Az eljáró hatóság előírhatja, hogy a kérelmező

a) igazolja, hogy külföldön meghatározott időn keresztül gyakorolta a szakmát,

b) teljesítsen szakmai gyakorlatot,

c) tegyen szakmai vizsgát (16. § (3) bekezdés), illetve

d) tegyen eleget más kiegészítő feltételeknek, ha a külföldi képzés rendje eltér a hazai képzés rendjétől, de a különbség hazai felsőoktatási intézményben kiegészítő vizsgák, kiegészítő képzés teljesítésével kiküszöbölhető.

(3) Szakmai gyakorlat végzése akkor írható elő, ha azt a hazai képesítési követelmények az oklevél megszerzésének feltételeként tartalmazzák. A határozatban rendelkezni kell a szakmai gyakorlat időtartamáról, a gyakorlatot szervező intézményről és az intézménynél történő jelentkezés határidejéről.

19. § (1) Az eljáró hatóság az oklevél elismeréséről rendelkező határozatában a kérelmezőt feljogosítja a megfelelő hazai szakmai cím viselésére.

(2) Ha az eljáró hatóság a kérelmező állatorvos, általános orvos, fogorvos vagy jogász szakképzettségét ismeri el, a kérelmezőt feljogosítja az egyetemi végzettséget igazoló doktori cím használatára is.

(3) A 18. § szerinti szakképzettségen az Ftv. 85. § (5) bekezdése szerinti, főiskolai vagy egyetemi alapképzésre épülő szakirányú továbbképzés keretében szerzett szakképzettséget is érteni kell.

20. § Amennyiben szakma gyakorlásának feltételeiről rendelkező jogszabály elismert vagy honosított bizonyítványról vagy oklevélről rendelkezik, azon olyan okiratot kell érteni, amelyet az adott szakképesítést, illetve szakképzettséget tanúsító bizonyítványként, illetve oklevélként honosított (III. fejezet) vagy ismert el (IV. és V. fejezet) az eljáró hatóság. Ha jogszabály más esetben rendelkezik elismerésről vagy honosításról, akkor azon a II. fejezet szerinti eljárás értendő.

Harmadik rész

Az Európai Unió valamely tagállamában és az Európai Unió valamely polgára által szerzett, képzést tanúsító okiratok elismerése

VI. fejezet

Az európai közösségi jog alá tartozó elismerés közös szabályai

21. § (1) E rész rendelkezéseit kell alkalmazni, ha valamely tagállam állampolgára Magyarországon szabályozott szakmát szándékozik gyakorolni, és a küldő államban vagy származási országban jogosult ugyanannak a szakmának a gyakorlására.

(2) A Második rész rendelkezéseit kell alkalmazni, ha

a) a kérelmező nem állampolgára valamely tagállamnak (25. § (2)),

b) a kérelmező képzést tanúsító okiratát nem valamely tagállamban szerezte, vagy

c) a kérelmező az elismerést nem a szakma gyakorlása céljából kéri.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott állampolgárok Magyarországon történő szakmagyakorlása tekintetében a Harmadik rész rendelkezésein túl alkalmazni kell a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi egyezményt kihirdető törvénynek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó egyéb rendelkezéseit, valamint az ennek alapján a tárgykört szabályozó egyéb rendelkezéseket.

Az európai közösségi jog alá tartozó elismerés alapelvei

22. § (1) Ha valamely szabályozott szakma gyakorlása Magyarországon képzettségi tanúsítvány, bizonyítvány, végbizonyítvány vagy oklevél birtoklásához kötött, a kérelmező szakképesítése vagy szakképzettsége a szabályozott szakma gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt szakképesítéssel vagy szakképzettséggel akkor minősül egyenértékűnek, ha a kérelmező a küldő államban vagy származási országban jogosult a szakma gyakorlására.

(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a bizonyítvány vagy oklevél elismerése esetén a kérelmező megfelel a bizonyítvány vagy az oklevél birtoklásán túlmenően jogszabályban előírt, a képesítésre, képzésre meghatározott további feltételeknek is.

(3) Az eljáró hatóság eljárása során figyelembe veszi, hogy a kérelmező a küldő államban vagy származási országban a szabályozott szakma gyakorlására feljogosított, szakképzett személy.

(4) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a kérelmező jogosult az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga közötti választásra.

Valamely tagállamban kiállított okiratok felhasználása, az eskü és a fogadalom

23. § (1) Ha az adott szakma gyakorlásának valamely körülmény igazolása a feltétele, így különösen a jó hírnév, a büntetlen előélet, vagy az, hogy a szakma gyakorlásától az adott személyt nem tiltották el, az eljáró hatóság ennek igazolását a kérelmező számára kötelezővé teszi. Az eljáró hatóság a szakma gyakorlásához előírt körülmény megfelelő bizonyítékaként fogadja el a hazai igazolásnak megfelelő olyan igazolást, amelyet a küldő állam vagy származási ország illetékes hatósága állított ki.

(2) Ha a küldő állam vagy származási ország illetékes hatósága nem állít ki az (1) bekezdés szerinti igazolást, akkor a kérelmező az igazolást olyan módon pótolja, hogy esküt, ilyen jogintézmény hiányában nyilatkozatot tesz a küldő állam vagy származási ország illetékes hatósága előtt. Az illetékes hatóság az eskü vagy nyilatkozat hitelességéről igazolást állít ki.

(3) Ha az eljáró hatóság a kérelmezőnek szellemi vagy fizikai állapotára vonatkozó egészségügyi igazolását ír elő, akkor elfogadja a küldő állam vagy származási ország által megkövetelt hasonló iratok bemutatását.

(4) Ha a küldő állam vagy származási ország nem írja elő a szakmát gyakorolni szándékozó személynek a (3) bekezdés szerinti követelmény teljesítését, az eljáró hatóság elfogadja a tagállam illetékes hatósága által kiállított, a Magyarországon előírthoz hasonló igazolást.

(5) Az eljáró hatóság elfogadja a kérelmező pénzügyi helyzetére vonatkozó, a küldő állam vagy származási ország pénzintézete által kiállított igazolást is.

(6) Ha valamely szabályozott szakmát Magyarországon csak megfelelő felelősségbiztosítással lehet gyakorolni, az eljáró hatóság ennek igazolásaként elfogadja a küldő állam vagy származási ország biztosítóintézetének az igazolását is, amennyiben a biztosítási szerződés a szerződési feltételek és a biztosítási összeg tekintetében a magyar jogszabályok által előírtaknak megfelelő.

(7) Az eljáró hatóság akkor köteles elfogadni a kérelmező igazolásait, ha a kérelmező azok hiteles másolatát és hiteles fordítását az eredeti okiratok kiállítását követő három hónapon belül nyújtja be az eljáró hatósághoz.

(8) Azon tagállamok állampolgárainak, akik olyan szabályozott szakma gyakorlását szándékozzák megkezdeni, amelyhez jogszabály eskü vagy ünnepélyes fogadalom letételét írja elő, és ezek letétele, tartalmuk miatt, kizárólag magyar állampolgártól várható el, az eljáró hatóság biztosítja, hogy az esküt vagy fogadalmat a kérelmező megfelelő formában tehesse le.

A hazai és a külföldi szakmai cím használata

24. § (1) Ha a kérelmező teljesíti a szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit, akkor az eljáró hatóság biztosítja számára azt a jogot, hogy használhassa Magyarországon a szakmának megfelelő magyar szakmai megnevezést, címet.

(2) Ha az eljáró hatóság a kérelmező állatorvos, általános orvos, fogorvos vagy jogász szakképzettségét ismeri el, a kérelmezőt a doktori cím használatára is feljogosítja.

(3) Ha a kérelmező teljesíti a szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit, akkor az eljáró hatóság biztosítja számára azt a jogot, hogy a megfelelő idegen nyelven használhassa a külföldi felsőoktatásban megszerzett, tudományos vagy szakmai címét, illetve annak rövidítését.

(4) Az eljáró hatóság kikötheti, hogy a (3) bekezdés szerinti címet annak az intézménynek vagy vizsgáztató hatóságnak a neve kövesse, amely a címet odaítélte.

Értelmező rendelkezések

25. § (1) E rész alkalmazásában a következő fogalmak esetén az alábbi meghatározásokat kell alkalmazni.

(2) Tagállamnak minősül az Európai Unió tagállama, továbbá az az állam, amely nemzetközi szerződés vagy jogszabály alapján az oklevelek és bizonyítványok kölcsönös elismerése tekintetében az Európai Unió tagállamaival azonos megítélés alá esik.

(3) Szabályozott szakmai tevékenységnek minősül az a tevékenység, amelynek a folytatása valamely tagállamban jogszabály alapján, közvetve vagy közvetlenül képzést tanúsító okirat birtoklásához kötött. Szabályozott szakmai tevékenységnek minősül különösen

a) az a szakmai vagy foglalkozási címmel folytatott tevékenység, amely esetén a cím jogszerű használata képesítést tanúsító okirat birtoklásához kötött,

b) az egészségüggyel kapcsolatos tevékenység, a külön szociális biztonsági, egészségügyi jogszabályokban meghatározott képesítési feltételek szerint, illetve

c) amelyet szövetség, kamara vagy más szervezet tagja, e tagságával összefüggésben folytat, amennyiben a szervezet

– alapvető célja az érintett szakmai terület magas színvonalának fejlesztése és fenntartása,

– ezen cél elérése érdekében – valamely tagállam által meghatározott formában – elismert,

– tagjai részére oklevelet vagy végbizonyítványt bocsát ki,

– biztosítja, hogy tagjai betartsák azon szakmai szabályokat, amelyeket előír, és

– foglalkozási vagy szakmai cím használatának jogával ruházza fel tagjait, vagy biztosítja tagjai részére az oklevélhez vagy a végbizonyítványhoz kapcsolódó előnyöket.

(4) Szabályozott szakmának minősül az a szakma, amelynek gyakorlása valamely tagállamban szabályozott szakmai tevékenység vagy tevékenységek folytatását is igényli.

26. § (1) Oklevélnek minősül az a képzést tanúsító, illetve ezzel azonos hatályú okirat vagy ezek összessége,

a) amelyet valamely tagállam illetékes hatósága jogszerűen állított ki,

b) amely tanúsítja, hogy a kérelmező valamely felsőoktatási intézményben vagy azonos szintű intézményben sikeresen befejezte a legalább hároméves képzési idejű nappali, illetőleg ennek megfelelő képzési időtartamú nem nappali képzésű felsőfokú tanulmányait, és ha ez az adott tagállamban egyébként követelmény, a felsőfokú képzést követően előírt szakmai gyakorlatot is sikeresen teljesítette,

c) amely tanúsítja, hogy a kérelmező az adott tagállamban egy szabályozott szakma gyakorlásához előírt szakképesítéssel rendelkezik, és

d) amely tanúsítja, hogy a képzésre túlnyomórészt valamely tagállamban került sor.

(2) Oklevélnek minősül továbbá az a képzést tanúsító, illetve az ezzel azonos hatályú okirat vagy ezek összessége, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága abban a tagállamban vagy egy más tagállamban elfogadott képzés sikeres befejezését követően állított ki, és amelyet az adott tagállam illetékes hatósága valamely szabályozott szakma gyakorlása szempontjából az (1) bekezdés szerinti oklevéllel egyenértékűnek ismert el.

(3) Oklevéllel rendelkezőnek kell tekinteni a kérelmezőt akkor is, ha hároméves szakmai gyakorlattal rendelkezik abban a tagállamban, amely egy nem tagállamban szerzett oklevelét elismerte.

27. § (1) Végbizonyítványnak minősül az a képzést tanúsító, illetve ezzel azonos hatályú okirat vagy ezek összessége,

a) amelyet egy tagállam illetékes hatósága jogszerűen állított ki,

b) amely tanúsítja, hogy a kérelmező sikeresen teljesített

– valamely három évesnél rövidebb, de legalább egyéves nappali képzést, vagy ennek megfelelő képzési időtartamú nem nappali képzést, amelynél felvételi követelmény az adott ország felsőoktatási képzésében való részvételhez megkövetelt középfokú képzés sikeres befejezése, és teljesítette a középfokú képzés utáni képzéshez előírt szakmai gyakorlatot, vagy

– külön jogszabályban meghatározott képzést,

c) amely tanúsítja, hogy a kérelmező az adott tagállamban egy szabályozott szakma gyakorlásához előírt szakképzettséggel rendelkezik, és

d) amely tanúsítja, hogy a képzésre túlnyomórészt valamely tagállamban, vagy valamely tagállam jogszabályainak megfelelő képzést nyújtó, nem tagállamban lévő oktatási intézményben került sor.

(2) Végbizonyítványnak minősül továbbá az a képzést tanúsító, illetve ezzel azonos hatályú okirat vagy ezek összessége, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága abban a tagállamban vagy egy más tagállamban elfogadott képzés sikeres befejezését követően állított ki, és amelyet az adott tagállam illetékes hatósága valamely szabályozott szakma gyakorlása szempontjából az (1) bekezdés szerinti végbizonyítvánnyal egyenértékűnek ismert el.

(3) Végbizonyítvánnyal rendelkezőnek kell tekinteni a kérelmezőt akkor is, ha hároméves szakmai gyakorlattal rendelkezik abban a tagállamban, amely egy nem tagállamban szerzett végbizonyítványát elismerte.

28. § (1) Bizonyítványnak minősül az a képzést tanúsító, illetve az ezzel azonos hatályú okirat vagy ezek összessége,

a) amelyet egy tagállam illetékes hatósága jogszerűen állított ki,

b) amely tanúsítja, hogy

1. a kérelmező a középfokú képzés sikeres befejezése után

– valamely oktatási intézményben és/vagy a munkahelyén a 27. § (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó képzésben részt vett, és ha ez az adott tagállamban követelmény, az előírt gyakornoki időt vagy szakmai gyakorlatot is teljesítette, vagy

– teljesítette a középfokú képzéséhez járuló gyakornoki időt vagy szakmai gyakorlatot,

vagy

2. a kérelmező egy szakképesítés megszerzésére irányuló középfokú képzést követően

– teljesítette a középfokú képzéséhez járuló gyakornoki időt vagy szakmai gyakorlatot,

c) amely tanúsítja, hogy a kérelmező az adott tagállamban egy szabályozott szakma gyakorlásához előírt szakképesítéssel rendelkezik, és

(2) Bizonyítványnak minősül továbbá az a képzést tanúsító illetve ezzel azonos hatályú okirat vagy ezek összessége, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága abban a tagállamban vagy egy más tagállamban elfogadott képzés sikeres befejezését követően állított ki, és amelyet az adott tagállam illetékes hatósága valamely szabályozott szakma gyakorlása szempontjából az (1) bekezdés szerinti bizonyítvánnyal egyenértékűnek ismert el.

(3) Bizonyítvánnyal rendelkezőnek kell tekinteni a kérelmezőt akkor is, ha kétéves szakmai gyakorlattal rendelkezik abban a tagállamban, amely egy nem tagállamban szerzett bizonyítványát elismerte.

29. § (1) Képzettségi tanúsítványnak minősül az a képzést tanúsító, illetve az ezzel azonos hatályú okirat vagy ezek összessége,

a) amely valamely képzés sikeres befejezését tanúsítja, de nem minősül oklevélnek, végbizonyítványnak vagy bizonyítványnak, vagy

b) amelyet egy tagállam illetékes hatósága valamely szakma gyakorlásához az általa szükségesnek ítélt személyes képzettség, rátermettség vagy ismeret értékelése alapján anélkül bocsát ki, hogy ezt korábbi képzés igazolásától tenné függővé.

30. § (1) Szabályozott képzésnek minősül az olyan képzés, amely, ha ez az adott tagállamban követelmény, gyakorlati képzéssel, gyakornoki idő vagy szakmai gyakorlat teljesítésével egészül ki, és amelynek

a) követelményeit valamely szakma gyakorlására való felkészítés céljából határozták meg, vagy

b) amelynek rendjét valamely tagállam jogszabályai vagy közigazgatási előírásai határozzák meg, vagy amelynek felügyelete vagy jóváhagyása az erre a célra kijelölt illetékes hatóság feladata.

(2) Szabályozott felsőoktatási képzésnek a szabályozott képzés minősül, ha arra valamely felsőoktatási intézményben vagy azonos szintű intézményben legalább hároméves képzési idejű nappali, illetőleg ennek megfelelő képzési időtartamú nem nappali képzésű felsőfokú oktatás keretében kerül sor.

(3) Szakmai gyakorlatnak minősül egy szakmának valamely tagállamban történő jogszerű gyakorlása.

(4) Alkalmazkodási időszaknak minősül valamely szabályozott szakma Magyarországon történő gyakorlása az adott szakma képesített szakemberének felügyeletével. Az alkalmazkodási időszak részletes szabályait az eljáró hatóság állapítja meg, figyelembe kell azonban venni azt az ismeretet is, amelyet a kérelmező szakmai gyakorlata során szerzett meg. Az eljáró hatóság előírhatja, hogy kérelmező a szakma gyakorlása mellett képzésben is részt vegyen. Az alkalmazkodási időszakot az eljáró hatóság által meghatározott módon értékelni kell.

(5) Alkalmassági vizsgának minősül a kérelmező szakmai tudására vonatkozó olyan magyar nyelvű elméleti, illetve gyakorlati vizsga, amelyet az eljáró hatóság abból a célból szervez, hogy felmérje a kérelmező képességét a szabályozott szakma Magyarországon történő gyakorlására. A vizsga követelményeit az eljáró hatóság a hazai képzés és a kérelmező által elvégzett képzés tartalmát alapul véve határozza meg, figyelembe veszi azonban azt az ismeretet is, amelyet a kérelmező szakmai gyakorlata során szerzett meg. Figyelemmel arra, hogy a kérelmező valamely tagállamban képesített szakember, a vizsga követelményei csak olyan ismeretek számonkérésére vonatkozhatnak, amelyek a tevékenység Magyarországon történő folytatása során elengedhetetlenek.

(6) Gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül

a) a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, az önálló telephelyű szervezeti egység vezetője,

b) a gazdálkodó szervezet tulajdonosa és az a) pont szerinti személy helyettese, ha jogai és kötelezettségei egyébként megfelelnek a képviselt személynek, és

c) az olyan kereskedelmi-műszaki jellegű munkakört betöltő személy, aki a gazdálkodó szervezet egy vagy több szervezeti egységét irányítja.

31. § E rész alkalmazásában állatorvosi, fogorvosi, gyógyszerész, építészmérnöki vagy orvosi oklevélnek, illetve ápolói és szülésznői bizonyítványnak minősül az az oklevél vagy bizonyítvány, amelyet külön jogszabály annak minősít.

VII. fejezet

A szakképzettség elismerésének általános rendszere

32. § (1) E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a kérelmező akár önálló vállalkozóként, akár foglalkoztatottként, oklevél birtoklásához kötött szabályozott szakmát szándékozik gyakorolni Magyarországon.

(2) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók azokra az oklevelekre, amelyek elismeréséről e törvény X. fejezete rendelkezik.

Valamely tagállamban kiállított oklevél hazai oklevélként történő elismerése

33. § (1) Ha valamely szabályozott szakma gyakorlása Magyarországon oklevél birtoklásához kötött, a kérelmező szakképzettsége a szabályozott szakma gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt szakképzettséggel akkor minősül egyenértékűnek, ha a kérelmező

a) olyan oklevéllel rendelkezik, amely lehetővé teszi a szakma gyakorlását abban a tagállamban, amelyben az oklevelet szerezte, vagy

b) a kérelem benyújtását megelőző tíz év során két évig teljes munkaidőben vagy ennek megfelelő időtartamú részmunkaidőben egy olyan tagállamban gyakorolta szakmáját, amely nem nyilvánította szabályozottnak az adott szakmát, és a kérelmező olyan képzést tanúsító okirattal rendelkezik, amely az oklevél fogalmának egyébként megfelel, azonban nem jogosítja fel a kérelmezőt szabályozott szakma gyakorlására, továbbá tanúsítja, hogy a kérelmező az adott szakma gyakorlásához szükséges ismeretekkel rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti okiratnak tekintendő az olyan képzést tanúsító okirat is, amelyet egy tagállam illetékes hatósága állított ki valamely tagállamban elfogadott képzés sikeres befejezését követően, és amelyet egy tagállam az (1) bekezdés szerinti képzést tanúsító okirattal egyenértékűnek ismert el, amennyiben az elismerésről a többi tagállamot és az Európai Bizottságot értesítette.

(3) Az eljáró hatóság nem hívhatja fel a kérelmezőt az (1) bekezdés b) pontja szerinti kétéves szakmai gyakorlat igazolására, ha a kérelmező képzést tanúsító okiratát szabályozott felsőfokú képzés keretében szerezte meg.

Kompenzációs intézkedések

34. § (1) Ha a kérelmező képzésének a 26. § (1) bekezdése szerint számított időtartama legalább egy évvel rövidebb, mint a Magyarországon előírt képzés időtartama, az eljáró hatóság az oklevél egyenértékűségének elismerését szakmai gyakorlat igazolásától teheti függővé.

(2) A szakmai gyakorlatnak az eljáró hatóság által előírt időtartama

a) nem haladhatja meg a kérelmező által teljesített képzés és a Magyarországon előírt képzés különbségének a kétszeresét, ha ez a felsőoktatási képzés időtartamának vagy a vizsgával záruló gyakornoki idő tartamának a különbségéből ered; illetve

b) nem haladhatja meg a kérelmező által teljesített képzés és a Magyarországon előírt képzés különbségét, ha ez a különbség olyan szakmai gyakorlatra vonatkozik, amelyet a kérelmező a szakma képesített szakemberének felügyeletével teljesített.

(3) A 26. § (2) bekezdése szerinti oklevelek esetén a képzés időtartama azonosnak tekintendő a 26. § (1) bekezdése szerinti, azonos jogokat tanúsító oklevél megszerzéséhez szükséges képzés időtartamával, figyelembe kell venni azonban a 33. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti szakmai gyakorlatot is.

(4) Az eljáró hatóság legfeljebb négyéves szakmai gyakorlat igazolását írhatja elő.

35. § (1) Az eljáró hatóság három évnél nem hosszabb alkalmazkodási időszakot vagy alkalmassági vizsgát írhat elő,

a) ha a kérelmező képzésének gyakorlati vagy elméleti része lényegesen eltér a szabályozott szakma gyakorlásához Magyarországon előírt oklevél megszerzéséhez szükséges képzéstől, vagy

b) a 33. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben, ha Magyarországon a szabályozott szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai tevékenységet is magában foglal, amelyek abban a tagállamban, ahol az oklevelet kiállították, nem részei a szabályozott szakmának, amennyiben a kifejezetten az adott szakmai tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeret megszerzése része a hazai képzésnek, a kérelmező képzésének azonban nem, vagy

c) a 33. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben, ha Magyarországon a szabályozott szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai tevékenységet is magában foglal, amelyek abban a tagállamban, ahol a képzést tanúsító okiratot kiállították, nem részei a szakmának, feltéve, hogy az adott szakmai tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeret megszerzése kifejezetten része a hazai képzésnek, a kérelmező képzésének azonban nem.

(2) Az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy a kérelmező választhasson az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga között.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól az eljáró hatóság akkor térhet el, ha olyan szakmáról van szó, amelynek gyakorlása megköveteli a magyar jog pontos ismeretét, és amelynek állandó és lényeges része a magyar jogra vonatkozó tanácsadás. Ebben az esetben az eljáró hatóság dönti el, hogy a kérelmezőt alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítésére kötelezi.

(4) Az eljáró hatóság a 34. § (1) bekezdése szerinti szakmai gyakorlatra történő felhívást és az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket egyidejűleg nem alkalmazhatja.

VIII. fejezet

A szakképzettség és szakképesítés elismerésének kiegészítő rendszere

36. § (1) E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a kérelmező akár önálló vállalkozóként, akár foglalkoztatottként oklevél, végbizonyítvány, bizonyítvány vagy képzettségi tanúsítvány birtoklásához kötött, szabályozott szakmát szándékozik gyakorolni Magyarországon.

(2) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatóak a X. fejezet hatálya alá tartozó oklevelek, végbizonyítványok, bizonyítványok és képzettségi tanúsítványok, valamint a IX. fejezetben meghatározott tevékenységek esetén.

Valamely tagállamban kiállított oklevél vagy végbizonyítvány hazai oklevélként vagy végbizonyítványként történő elismerése

37. § (1) A 33. §-ban meghatározott esetet kivéve, ha valamely szabályozott szakma gyakorlása Magyarországon oklevél vagy végbizonyítvány birtoklásához kötött, a kérelmező szakképzettsége vagy szakképesítése a szabályozott szakma gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt szakképzettséggel vagy szakképesítéssel akkor minősül egyenértékűnek, ha

a) a kérelmező olyan oklevéllel vagy végbizonyítvánnyal rendelkezik, amely lehetővé teszi a szakma gyakorlását abban a tagállamban, amelyben az oklevelet vagy a végbizonyítványt szerezte, vagy

b) a kérelmező a kérelem benyújtását megelőző tíz év során két évig teljes munkaidőben vagy ennek megfelelő időtartamú részmunkaidőben gyakorolta szakmáját egy olyan tagállamban, amely nem nyilvánította szabályozottnak az adott szakmát, továbbá a kérelmező olyan képzést tanúsító okirattal rendelkezik, amely tanúsítja, hogy a kérelmező az adott szakma gyakorlásához szükséges ismeretekkel rendelkezik, továbbá

– az oklevél vagy a végbizonyítvány fogalmának egyébként megfelel, azonban nem jogosítja fel a kérelmezőt szabályozott szakma gyakorlására, vagy

– külön jogszabályban meghatározott képzést tanúsít.

(2) Az eljáró hatóság, a 38. § (1) bekezdésében foglalt eset kivételével, nem hívhatja fel az (1) bekezdés b) pontja szerinti, kétéves szakmai gyakorlat bizonyítására a kérelmezőt, ha képzést tanúsító okiratát szabályozott képzés keretében szerezte meg.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti okiratnak tekintendő az olyan képzést tanúsító okirat is, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága állított ki valamely tagállamban elfogadott képzés sikeres befejezését követően, és amelyet egy tagállam az (1) bekezdés szerinti képzést tanúsító okirattal egyenértékűnek ismert el, amennyiben az elismerésről a többi tagállamot és az Európai Bizottságot értesítette.

(4) Az eljáró hatóság az (1) bekezdés szerinti elismerést megtagadja, ha Magyarországon olyan szakképzettséget tanúsító oklevél a szabályozott szakma gyakorlásának a feltétele, amelynek jogszabályban előírt képesítési követelményei négy évnél hosszabb képzési időt határoznak meg.

Kompenzációs intézkedések

38. § (1) Ha a kérelmező képzésének a 37. § (1) bekezdése szerint számított időtartama legalább egy évvel rövidebb, mint a Magyarországon előírt képzés időtartama, az eljáró hatóság az oklevél vagy végbizonyítvány egyenértékűségének elismerését szakmai gyakorlat igazolásától teheti függővé.

(2) A szakmai gyakorlatnak az eljáró hatóság által előírt időtartama

a) nem haladhatja meg a kérelmező által teljesített képzés és a Magyarországon előírt képzés különbségségének kétszeresét, ha ez a képzés időtartamának vagy a vizsgával záruló gyakornoki idő tartamának a különbségéből ered; illetve

(3) A 27. § (2) bekezdése szerinti végbizonyítványok esetén a képzés időtartama azonosnak tekintendő a 27. § (1) bekezdése szerinti, azonos jogokat tanúsító végbizonyítvány megszerzéséhez szükséges képzés időtartamával, figyelembe kell venni azonban a 37. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti szakmai gyakorlatot is.

(4) Az eljáró hatóság legfeljebb négyéves szakmai gyakorlat igazolását írhatja elő.

(5) Az eljáró hatóság nem hívhatja fel a kérelmezőt szakmai gyakorlat igazolására, ha a kérelmező olyan végbizonyítvánnyal vagy oklevéllel rendelkezik, amely külön jogszabályban meghatározott képzést tanúsít.

(6) Az eljáró hatóság három évnél nem hosszabb alkalmazkodási időszakot vagy alkalmassági vizsgát írhat elő, ha

a) a kérelmező képzésének gyakorlati vagy elméleti része lényegesen eltér a szabályozott szakma gyakorlásához Magyarországon előírt oklevél vagy végbizonyítvány megszerzéséhez szükséges képzéstől,

b) a 37. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben, ha Magyarországon a szabályozott szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai tevékenységet is magában foglal, amelyek abban a tagállamban, ahol az oklevelet vagy végbizonyítványt kiállították, nem részei a szabályozott szakmának, amennyiben az adott szakmai tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeret megszerzése része a hazai képzésnek, a kérelmező képzésének azonban nem, vagy

c) a 37. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben, ha Magyarországon a szabályozott szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai tevékenységet is magában foglal, amelyek abban a tagállamban, ahol a képzést tanúsító okiratot kiállították, nem részei a szakmának, feltéve, hogy az adott szakmai tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeret megszerzése része a hazai képzésnek, a kérelmező képzésének azonban nem.

(7) Az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy a kérelmező választhasson az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga között.

(8) A (7) bekezdésben foglaltaktól az eljáró hatóság akkor térhet el, ha olyan szakmáról van szó, amelynek gyakorlása megköveteli a magyar jog pontos ismeretét, és amelynek állandó és lényeges része a magyar jogra vonatkozó tanácsadás. Ebben az esetben az eljáró hatóság dönthet, hogy a kérelmezőt alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítésére kötelezi.

(9) Az eljáró hatóság az (1) bekezdés szerinti szakmai gyakorlatra történő felhívást és a (6) bekezdésben foglalt rendelkezéseket egyidejűleg nem alkalmazhatja.

Valamely tagállamban kiállított bizonyítvány hazai végbizonyítványként történő elismerése

39. § (1) Ha valamely szabályozott szakma gyakorlása Magyarországon végbizonyítvány birtoklásához kötött, a kérelmező szakképesítése a szabályozott szakma gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt szakképzettséggel akkor minősül egyenértékűnek, ha

a) a kérelmező olyan bizonyítvánnyal rendelkezik, amely lehetővé teszi a szakma gyakorlását abban a tagállamban, amelyben a bizonyítványt szerezte, vagy

b) a kérelmező a kérelem benyújtását megelőző tíz év során két évig teljes munkaidőben vagy ennek megfelelő időtartamú részmunkaidőben gyakorolta szakmáját egy olyan tagállamban, amely nem nyilvánította szabályozottnak az adott szakmát, továbbá a kérelmező olyan képzést tanúsító okirattal rendelkezik, amely a bizonyítvány fogalmának egyébként megfelel, azonban nem jogosítja fel a kérelmezőt szabályozott szakma gyakorlására, és tanúsítja, hogy a kérelmező az adott szakma gyakorlásához szükséges ismeretekkel rendelkezik.

(2) Az eljáró hatóság nem hívhatja fel a kérelmezőt az (1) bekezdés b) pontja szerinti kétéves szakmai gyakorlat igazolására, ha a kérelmező képzést tanúsító okiratát szabályozott képzés keretében szerezte meg.

Kompenzációs intézkedések

40. § (1) Az eljáró hatóság három évnél nem hosszabb alkalmazkodási időszakot vagy alkalmassági vizsgát írhat elő.

(2) Az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy a kérelmező választhasson az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga között.

Valamely tagállamban kiállított oklevél, végbizonyítvány és bizonyítvány hazai
bizonyítványként történő elismerése

41. § (1) Ha valamely szabályozott szakma gyakorlása Magyarországon bizonyítvány birtoklásához kötött, a kérelmező szakképesítése a szabályozott szakma gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt szakképzettséggel akkor minősül egyenértékűnek, ha

a) a kérelmező olyan oklevéllel, végbizonyítvánnyal vagy bizonyítvánnyal rendelkezik, amely lehetővé teszi a szakma gyakorlását abban a tagállamban, ahol azt szerezte,

b) a kérelmező a kérelem benyújtását megelőző tíz év során két évig teljes munkaidőben vagy ennek megfelelő időtartamú részmunkaidőben gyakorolta szakmáját egy olyan tagállamban, amely nem nyilvánította szabályozottnak az adott szakmát, továbbá a kérelmező olyan képzettséget tanúsító okirattal rendelkezik, amely az oklevél, végbizonyítvány vagy bizonyítvány fogalmának egyébként megfelel, azonban nem jogosítja fel a kérelmezőt szabályozott szakma gyakorlására, és tanúsítja, hogy a kérelmező az adott szakma gyakorlásához szükséges ismeretekkel rendelkezik, vagy

c) a kérelmező a kérelem benyújtását megelőző tíz év során három egymást követő évben teljes munkaidőben, vagy ennek megfelelő időtartamú részmunkaidőben gyakorolta szakmáját egy olyan tagállamban, amely nem nyilvánította szabályozottnak az adott szakmát.

(2) Az eljáró hatóság nem hívhatja fel a kérelmezőt az (1) bekezdés b) pontja szerinti, kétéves szakmai gyakorlat igazolására, ha a kérelmező képzést tanúsító okirata szabályozott képzés keretében szerezte meg.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti okiratnak tekintendő az olyan képzést tanúsító okirat is, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága állított ki valamely tagállamban elfogadott képzés sikeres befejezését követően, és amelyet egy tagállam egyenértékűnek ismert el, amennyiben az elismerésről a többi tagállamot és az Európai Bizottságot értesítette.

Kompenzációs intézkedések

42. § (1) Az eljáró hatóság a 41. § (1) bekezdés a) és b) pontja esetén előírhat két évnél nem hosszabb alkalmazkodási időszakot vagy alkalmassági vizsgát, ha

a) a kérelmező képzésének gyakorlati vagy elméleti része lényegesen eltér a szabályozott szakma gyakorlásához Magyarországon előírt bizonyítvány megszerzéséhez szükséges képzéstől, vagy

b) a szabályozott szakma Magyarországon egy vagy több olyan szakmai tevékenységet is magában foglal, amelyek abban a tagállamban, amelyben a képzést tanúsító okiratot kiállították, nem részei a szakmának, feltéve, hogy az adott szakmai tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeret megszerzése része a hazai képzésnek, a kérelmező képzésének azonban nem.

(2) Az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy a kérelmező választhasson az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga között.

(3) Ha a kérelmező szaktudásának az elismerése a 41. § (1) bekezdésének c) pontja alapján történt, és a kérelmező nem rendelkezik oklevéllel, végbizonyítvánnyal, bizonyítvánnyal vagy a 41. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti, képzést tanúsító okirattal, az eljáró hatóság két évnél nem hosszabb alkalmazkodási időszakot vagy alkalmassági vizsgát írhat elő.

(4) A (3) bekezdésben foglalt esetben az eljáró hatóság dönthet, hogy a kérelmezőt alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítésére kötelezi.

Valamely tagállamban kiállított okiratok hazai képzettségi tanúsítványként történő elismerése

43. § (1) Ha valamely szabályozott szakma gyakorlása Magyarországon képzettségi tanúsítvány birtoklásához kötött, a kérelmező szakképesítése a szabályozott szakma gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt szakképzettséggel akkor minősül egyenértékűnek, ha a kérelmező

a) olyan képzettségi tanúsítvánnyal rendelkezik, amelyet valamely tagállamban előírnak a szakma gyakorlásához, és ezt a képzettségi tanúsítványt abban a tagállamban állították ki, feltéve, hogy a kérelmező azt is bizonyítja, hogy a magyar jogszabályok által előírt közegészségügyi, közbiztonsági, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi és egyéb előírásoknak megfelelően képes gyakorolni a szabályozott szakmát, vagy

b) valamely tagállamban szerzett, képzést vagy szaktudást tanúsító okirattal bizonyítja, hogy felkészült a szabályozott szakma gyakorlására, feltéve, hogy a kérelmező azt is bizonyítja, hogy a magyar jogszabályok által előírt közegészségügyi, közbiztonsági, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi és egyéb előírásoknak megfelelően képes gyakorolni a szabályozott szakmát.

(2) Ha a kérelmező nem rendelkezik az (1) bekezdés szerinti okiratokkal, vagy az ott meghatározottakat nem bizonyítja, akkor esetében az egyébként a tevékenység megkezdésének engedélyezésére alkalmazandó magyar szabályokat kell alkalmazni.

A végzettségi szint elismerése

44. § Ha valamely szabályozott szakma Magyarországon történő gyakorlásának az a feltétele, hogy a kérelmező általános iskolai vagy középiskolai érettségi bizonyítvánnyal rendelkezzék, a kérelmező végzettségi szintje a szabályozott szakma gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt végzettségi szinttel akkor minősül egyenértékűnek, ha valamely tagállamban kiállított, a megfelelő végzettségi szintet tanúsító bizonyítvánnyal rendelkezik.

IX. fejezet

A szakmai gyakorlaton alapuló elismerés

45. § E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a kérelmező akár önálló vállalkozóként, akár foglalkoztatottként külön jogszabályban meghatározott tevékenységet szándékozik gyakorolni Magyarországon.

46. § (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai tevékenységnek minősül, az eljáró hatóság összehasonlítja a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlásához Magyarországon előírt követelményeket a kérelmező képzést tanúsító okirata által igazolt szaktudással.

(2) Ha a kérelmező képzést tanúsító okirata által igazolt szaktudása a Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt képzésnek és ismereteknek megfelelő, az eljáró hatóság engedélyezi a kérelmező számára a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlását.

(3) Ha a kérelmező képzést tanúsító okirata által igazolt szaktudása a Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység gyakorlásának engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt követelmények között lényeges a különbség, az eljáró hatóság a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlásának engedélyezéséhez három évnél nem hosszabb alkalmazkodási időszakot vagy alkalmassági vizsgát írhat elő.

(4) Az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy a kérelmező választhasson az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga között.

(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól az eljáró hatóság akkor térhet el, ha a kérelmező önálló vállalkozóként vagy más gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként szándékozik az adott szabályozott szakmai tevékenységet gyakorolni. Ebben az esetben az eljáró hatóság dönthet, hogy a kérelmezőt alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítésére kötelezi.

47. § (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlására akkor jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban

a) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként hat egymást követő éven keresztül folytatta,

b) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően legalább hároméves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,

c) önálló vállalkozóként három egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy foglalkoztatottként további öt éven keresztül folytatta az adott tevékenységet, vagy

d) gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként öt egymást követő éven keresztül folytatta, amely időtartamból legalább három éven keresztül egy vagy több szervezeti egység vezetőjeként műszaki munkakört töltött be, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően legalább hároméves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült.

(2) A szabályozott szakmai tevékenység gyakorlását az (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott esetben az eljáró hatóság nem engedélyezi, ha a kérelmező a tevékenységet a kérelem benyújtását megelőző tíz évben nem folytatta.

48. § (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlására akkor jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban

a) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként hat egymást követő éven keresztül folytatta,

c) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként négy egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően legalább kétéves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,

d) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy foglalkoztatottként további öt éven keresztül folytatta az adott tevékenységet,

e) foglalkoztatottként öt egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően legalább hároméves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült, vagy

f) foglalkoztatottként hat egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően legalább kétéves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült.

(2) A szabályozott szakmai tevékenység gyakorlását az (1) bekezdés a), c) és d) pontjában meghatározott esetben az eljáró hatóság nem engedélyezi, ha a kérelmező a tevékenységet a kérelem benyújtását megelőző tíz évben nem folytatta.

49. § (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlására akkor jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban

a) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként hat egymást követő éven keresztül folytatta,

50. § (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlására akkor jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban

a) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként öt egymást követő éven keresztül folytatta,

b) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként két egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően legalább hároméves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,

c) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően legalább kétéves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,

d) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként két egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy foglalkoztatottként további három éven keresztül folytatta az adott tevékenységet,

e) foglalkoztatottként három egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően legalább kétéves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült.

51. § (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlására akkor jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezetőjeként három egymást követő éven keresztül folytatta, és a tevékenységet nem szüneteltette a kérelem benyújtását megelőző két évben.

(2) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlására akkor jogosult, ha

a) a tevékenységet valamely tagállamban önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezetőjeként három egymást követő éven keresztül folytatta, és

b) a tevékenységet nem szüneteltette a kérelem benyújtását megelőző két évben, amennyiben a tevékenység kétéves szüneteltetése esetén a magyar jogszabályok szerint nincs mód a tevékenység folytatására.

52. § (1) Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlására akkor jogosult, ha a tevékenységet valamely tagállamban

a) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három egymást követő éven keresztül folytatta,

c) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként két egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy foglalkoztatottként további három éven keresztül folytatta az adott tevékenységet,

d) foglalkoztatottként három egymást követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült.

53. § (1) Ha a kérelmező rendelkezik valamely tagállam által elismert, két évet elérő, de három évnél rövidebb képzést tanúsító okirattal, akkor az e fejezetben a képzés időtartamára megszabott időtartamú képzéssel rendelkezőnek kell tekinteni, ha a képzése időtartama ugyan rövidebb, mint az e fejezetben előírt, azonban olyan, az előírtnál hosszabb időtartamú szakmai gyakorlattal rendelkezik, amely eléri az előírt képzés és a kérelmező képzése hányadosának és az előírt szakmai gyakorlatnak a szorzatát.

(2) Ha valamely tagállam joga szerint alapított gazdálkodó szervezet szándékozik a külön jogszabályban meghatározott, Magyarországon szabályozottnak minősülő szakmai tevékenységet folytatni, akkor esetében az e fejezet rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.

X. fejezet

A szakképzettség és a szakképesítés feltétel nélküli elismerése

A szakképzettség és a szakképesítés feltétel nélküli elismerésének általános szabályai

54. § E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a kérelmező állatorvosi, fogorvosi, gyógyszerészi, építészmérnöki, orvosi, ápolói vagy szülésznői oklevél, illetve bizonyítvány birtoklásához kötött szakmát szándékozik gyakorolni Magyarországon.

A Magyarországon gazdasági céllal letelepedni szándékozó kérelmező esetén alkalmazandó általános szabályok

55. § (1) A kérelmezőnek kérelméhez be kell nyújtania

a) azon okiratának hiteles másolatát és hiteles fordítását, amely tanúsítja, hogy a küldő államban vagy származási országban jogosult a szakma gyakorlására,

b) oklevelének vagy bizonyítványának hiteles másolatát és hiteles fordítását, és

c) annak igazolását, hogy az eljárásért fizetendő díjat megfizette.

(2) Az eljáró hatóság a kérelmezőtől és a küldő állam vagy származási ország illetékes hatóságától, amennyiben az elismeréshez szükséges, további információkat kérhet a 23. § rendelkezéseinek megfelelően.

(3) A kérelmezőnek nem kell kérelméhez csatolnia a 7. és a 8. §-ban meghatározott további okiratokat.

(4) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az eljáró hatóság előírhatja, hogy a kérelmező

a) vegyen részt a szakma gyakorlásához szükséges magyar jogszabályokat és etikai szabályokat ismertető képzésben; illetve

b) a szakma gyakorlásához szükséges nyelvi ismereteket szerezze meg.

A Magyarországon gazdasági céllal letelepedni nem szándékozó kérelmező esetén alkalmazandó általános szabályok

56. § (1) Ha a szakma gyakorlására jogosult személy nem szándékozik gazdasági céllal letelepedni Magyarországon, azonban Magyarországon is gyakorolni szándékozik a szakmát, akkor a szakma gyakorlásának megkezdése előtt tevékenységét, és annak ismertetését be kell jelentenie az eljáró hatóságnak, ha a szakma gyakorlása Magyarországon történő tartózkodással jár együtt. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a kérelmező a bejelentéssel jogosulttá válik a szakma gyakorlására. A szakma gyakorlására való jogosultság elismerése nem mentesíti a külföldit a külföldiek munkavállalására és tartózkodására vonatkozó jogszabályokban meghatározott feltételek teljesítése alól.

(2) A szakma gyakorlására jogosult személy az eljáró hatóság részére akkor is köteles bejelentést tenni a Magyarországot érintő tevékenységről és annak ismertetéséről, ha az nem jár Magyarországon történő tartózkodással. Ha a bejelentésre az eset természete miatt a tevékenység megkezdése előtt nincs mód, akkor a bejelentést a lehető legrövidebb időn belül pótolni kell.

(3) A szakma gyakorlására jogosult személy köteles az eljáró hatóság részére a bejelentés mellett benyújtani

a) azon okiratának hiteles másolatát és hiteles fordítását, amely tanúsítja, hogy abban a tagállamban, amelyben letelepedett, az adott szakmát jogszerűen gyakorolja,

b) oklevelének vagy bizonyítványának hiteles másolatát és hiteles fordítását,

c) ha a szakma gyakorlására jogosult fogorvosi, orvosi, ápolói vagy szülésznői tevékenységet kíván végezni, annak hitelt érdemlő igazolását, hogy a korábbi, rendszeresen végzett egészségügyi szolgáltatásának helye szerinti utolsó, ennek hiányában az állampolgársága szerint illetékes állam jogszabályai alapján nem áll az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró vagy korlátozó büntetés, illetőleg büntetőjogi intézkedés hatálya alatt, és

d) annak igazolását, hogy a tevékenység végzéséhez szükséges egészségügyi alkalmassági feltételeknek megfelel, ha ezt külön jogszabály előírja.

(4) Az eljáró hatóság akkor köteles elfogadni a (3) bekezdés a), c) és d) pontja szerinti okiratot, ha azt a szakma gyakorlására jogosult személy az eredeti okirat kiállítását követő tizenkét hónapon belül nyújtja be.

(5) Ha a szakma gyakorlására jogosult személy a szakmát rendszeresen szándékozik gyakorolni Magyarországon, akkor ezt a bejelentésében feltünteti. Ezt követően a szakma gyakorlásával járó tevékenység tényleges folytatásáról szóló ismertetést meg kell küldenie az illetékes hatóságnak, de a (3) bekezdés szerinti okiratokat nem kell ismételten benyújtania mindaddig, amíg azok a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelnek.

(6) A szakma gyakorlására jogosult személy használhatja a megfelelő hazai szakmai címet is (24. §).

(7) A szakma gyakorlására jogosult személy köteles a magyar jogszabályok és a magyar etikai szabályok szerint gyakorolni a szakmát.

(8) Az eljáró hatóság megtiltja a tevékenység hazai folytatását, ha az adott személy az e törvényben meghatározott feltételeknek nem felel meg.

(9) Ha a szakma gyakorlására jogosult személy fogorvosi, orvosi, ápolói vagy szülésznői tevékenységet kíván végezni, akkor az e § hatálya alá tartozó tevékenységét az Országos Tisztifőorvosi Hivatalnak is bejelenti.

Az állatorvos szakma gyakorlásával kapcsolatos különös szabályok

57. § (1) Ha a kérelmező Magyarországon szándékozik letelepedni, az eljáró hatóság értesíti az oklevél elismeréséről a Magyar Állatorvosi Kamara területi szervezetét, amely a kérelmezőt külön jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén kamarai tagként bejegyzi.

(3) Ha az eljáró hatóság megtiltja a tevékenység hazai folytatását, határozatáról a Magyar Állatorvosi Kamarát is értesíti.

Az orvos és a fogorvos szakma gyakorlásával kapcsolatos különös szabályok

58. § (1) Ha a kérelmező Magyarországon szándékozik letelepedni, az eljáró hatóság tájékoztatja az oklevél elismeréséről a Magyar Orvosi Kamara helyi szervét. A Magyar Orvosi Kamara a kérelmezőt külön jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén kamarai tagként bejegyzi.

(2) Ha a kérelmező nem szándékozik letelepedni Magyarországon, de Magyarországon is gyakorolni szándékozik a szakmát, akkor az annak ismertetéséről szóló bejelentést az eljáró hatóság a Magyar Orvosi Kamarának is megküldi.

(3) Ha a külön jogszabály szerint illetékes hatóság megtiltja a tevékenység hazai folytatását, határozatáról a Magyar Orvosi Kamarát is értesíti.

A gyógyszerész szakma gyakorlásával kapcsolatos különös szabályok

59. § (1) Az eljáró hatóság az oklevél elismerése esetén értesíti erről a Magyar Gyógyszerész Kamara területi szervezetét, amely a kérelmező kamarai tagként való bejegyzésre irányuló eljárást lefolytatja.

(2) Gyógyszerészi tevékenység esetén nem alkalmazhatók a Magyarországon letelepedni nem szándékozó kérelmező esetén e törvény alapján irányadó szabályok.

Az építészmérnöki oklevél elismerésével és a szakma gyakorlásával kapcsolatos különös szabályok

60. § (1) Az eljáró hatóság az oklevél elismerése esetén megállapítja a kérelmező szakmai gyakorlatának időtartamát is, majd a területi építész kamarát értesíti az elismerésről. A területi építész kamara a kérelmezőt szakmai gyakorlatának megfelelően a külön jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén kamarai tagként bejegyzi.

(2) Ha a kérelmező nem szándékozik letelepedni Magyarországon, de Magyarországon vagy Magyarországon is gyakorolni szándékozik a szakmát, akkor annak ismertetéséről a bejelentést szakvélemény beszerzése céljából a területi építész kamarának is megküldi, amely szakvéleményét nyolc napon belül az eljáró hatóság részére megküldi.

(3) A kérelmező bejelentéséről az eljáró hatóság annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül határozattal dönt. A kérelmező tevékenységét az eljáró hatóság engedélyének birtokában kezdheti meg.

(4) Ha az eljáró hatóság megtiltja a tevékenység hazai folytatását, határozatáról a területi építész kamarát is értesíti.

Negyedik rész

A tájékoztatás, a résztanulmányok beszámítása, az eljárás díja és a záró rendelkezések

XI. Fejezet

Tájékoztatás

61. § (1) A kérelmező vagy hozzájárulásával más személy a külföldön megszerzett bizonyítványának vagy oklevélének tartalmáról az Oktatási Minisztériumtól tájékoztatást kérhet.

(2) A tájékoztatásnak jogi hatálya nincs, a bizonyítvány vagy oklevél birtokosát vagy más személyt a tájékoztatásban foglaltak nem kötik.

XII. fejezet

A résztanulmányok beszámítása

62. § (1) Külföldön folytatott, nem befejezett alap-, közép- vagy felsőfokú iskolai (rész-) tanulmányok beszámítása a külföldi oktatási intézmény jogállásának, a tanulmányi idő és a tanulmányi követelmények figyelembevételével, valamint a hazai és a külföldi tanulmányi kötelezettségek összehasonlítása alapján történik.

(2) A résztanulmányok beszámítására irányuló kérelemhez csatolni kell a 7. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti okiratokat és azok hiteles fordítását. Az oktatási intézmény nem hiteles fordítást is elfogadhat.

(3) Az oktatási intézmény a résztanulmányok beszámításának feltételéül különbözeti vizsgák teljesítését szabhatja meg.

(4) Az oktatási intézmény akkor számíthat be külföldön folytatott résztanulmányokat, ha a kérelmező külföldön elismert intézményben folytatta tanulmányait.

(5) A közoktatási intézmény a résztanulmányok beszámításáról értesíti az Oktatási Minisztériumot is.

63. § Nemzetközi szerződés vagy annak alapján kötött intézményközi megállapodás a résztanulmányok ajánlott vagy kötelező beszámítását is előírhatja.

XIII. fejezet

Az eljárás díja

64. § (1) A kérelmezőnek az e törvény I., II. és XI. fejezete szerinti eljárásért a kérelem benyújtásakor hatályos, jogszabályban megszabott kötelező legkisebb munkabér egyötödének megfelelő összeget (a továbbiakban: eljárási díjat) kell fizetnie az eljáró hatóság számlájára.

(2) Az e törvény II. fejezete szerinti eljárásért, ha továbbtanulási céllal történik, az eljáró hatóság a kérelmező által fizetendő díjat szabhat meg, amely azonban nem haladhatja meg az eljárási díjat.

(3) Az e törvény III., IV. és V. fejezete, valamint Harmadik része szerinti eljárásért az eljárási díj háromszorosát kell befizetni az eljáró hatóság számlájára.

(4) A szakmai vizsga és az alkalmassági vizsga lebonyolításáért az oktatási intézmény a kérelmező által fizetendő díjat szabhat meg, amely azonban nem haladhatja meg az eljárási díj tízszeresét.

(5) A külföldi oktatási intézményben szerzett és a Magyar Köztársaságban nemzetközi szerződéssel vagy jogszabály által a magyar általános iskolai, szakképesítő vagy érettségi bizonyítvánnyal egyenértékűnek elismert bizonyítvány egyenértékűségéről szóló igazolás kiállításáért az eljárási díj felét kell az eljáró hatóság számlájára befizetni.

(6) Az e §-ban szabályozott díjat a kérelmező részére vissza kell téríteni, ha kérelmét a határozat meghozatala vagy az igazolás kiállítása előtt visszavonja.

(7) Ha a kérelmező kérelmét olyan módon módosítja, hogy az eljárásért eltérő összegű díjat kell fizetni, mint az eredeti kérelme alapján indult eljárásért, akkor a kérelmezőnek az eljárási díjat ki kell egészítenie a módosított kérelemnek megfelelő eljárási díjra, vagy a különbözetet a kérelmező részére vissza kell téríteni.

(8) Nem kell díjat fizetni a kérelmezőnek, ha résztanulmányai beszámítását kéri, vagy ha a IX. fejezet szerint nem szándékozik Magyarországon letelepedni.

XIV. fejezet

Záró rendelkezések

65. § (1) Ez a törvény – a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – 2002. január 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény Harmadik része (21.–60. §), 71.§ és 72.§-a az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi egyezményt kihirdető törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.

(3) E törvény 70. §-ának (1) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba.

66. § (1) E törvény rendelkezéseit először a hatálybalépését követően benyújtott kérelmek esetén kell alkalmazni.

(2) Az eljáró hatóság nem kötelezheti szakmai vizsga letételére a kérelmezőt, ha magyar illetékes szervek által adományozott ösztöndíjjal külföldön szerezte oklevelét, amennyiben

a) oklevelét 1995. május 1-je előtt szerezte, vagy

b) tanulmányait 1995. május 1-je előtt kezdte meg és 2000. május 1-jét megelőzően fejezte be.

67. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben közzétegye a szabályozott szakmák megnevezését és a szakmákat szabályozó jogszabály előkészítéséért felelős minisztériumok megnevezését.

(2) Felhatalmazást kap az oktatási miniszter, hogy rendeletben közzétegye

a) azon szabályozott szakmák megnevezését, amelyek esetén az eljáró hatóság maga dönthet arról, hogy a kérelmezőnek alkalmassági vizsgát vagy alkalmazkodási időszakot kell teljesítenie,

b) az Európai Közösségek Tanácsa 92/51/EGK irányelve "A" mellékletének szövegét,

c) e törvény 27. § (1) bekezdésének b) pontja, 37. § (1) bekezdésének b) pontja és 38. § (5) bekezdése alapján az Európai Közösségek Tanácsa 92/51/EGK irányelve "C" és "D" mellékletének szövegét,

c) e törvény IX. fejezete (45.-53. §-a) alapján az Európai Közösségek Tanácsa 1999/42/EK irányelve "A" mellékletének szövegét.

(3) E törvény 31. § (1) bekezdése alapján felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy rendeletben közzétegye azon bizonyítványok és oklevelek megnevezését, amelyek a következő európai közösségi irányelvek hatálya alá tartoznak:

a) a Tanács 77/452/EGK irányelve,

b) a Tanács 93/16/EGK irányelve,

c) a Tanács 78/686/EGK irányelve,

d) a Tanács 85/433/EGK irányelve,

e) a Tanács 80/154/EGK irányelve.

(4) E törvény 31. § (1) bekezdése alapján felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy rendeletben közzétegye azon oklevelek megnevezését, amelyek a következő európai közösségi irányelvek hatálya alá tartoznak:

a) a Tanács 78/1026/EGK irányelve,

b) a Tanács 85/384/EGK irányelve.

68. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 4. § (1) bekezdésének c) pontja,

b) a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 94. § (1) bekezdésének k) pontja, 112. §-a, továbbá a módosításáról szóló 1996. évi LXII. törvény 83. §-a, és az 1998. évi LXXXVI. törvény 29. § (3) bekezdéséből a “112. §-ának (3) bekezdésében” szövegrész,

c) az Ftv. 72. § i) pontja, 105-109. §-ai, a 110. § (3) bekezdése, továbbá a módosításáról szóló 1996. évi LXI. törvény 76-79. §-ai és a 2000. évi XCVII. törvény 18. §-a,

d) a külföldi felsőoktatási intézményben szerzett fokozatok, oklevelek és diplomák elismeréséről és honosításáról szóló 47/1995. (IV. 27.) Korm. rendelet, továbbá a módosításáról szóló 276/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet és a 175/2000. (X. 30.) Korm. rendelet,

e) az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdésének d) pontja, (5) bekezdése, (7)-(8) bekezdéseiből, 11. § (2) bekezdésének a), b) és c) pontjaiból a “honosító” szövegrész és 56. §-a, továbbá a módosításáról szóló 16/2000. (II. 11.) Korm. rendelet 20. § (3) bekezdésének a) pontjából “az R. 56. §-ában a "Művelődési és Közoktatási Minisztérium" szöveg helyébe az "Oktatási Minisztérium" szöveg, illetve annak megfelelően ragozott formája” szövegrész,

f) a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 37. §-ának (1)-(6) bekezdései és (9) bekezdése, továbbá a módosításáról szóló 8/2000. (V. 24.) OM rendelet 30. § (2) bekezdéséből a “37. §-ának (4) bekezdésében, a”, és “az R. 37. §-ának (9) bekezdésében a "művelődési és közoktatási miniszter" szöveg helyébe az "oktatási miniszter" szöveg” szövegrészek.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket az e törvény hatálybalépését megelőzően benyújtott kérelmek esetén továbbra is alkalmazni kell.

69. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság, valamint az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítése tárgyában, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény 3. §-a alapján az Európai Közösségek Tanácsának a képzést tanúsító okiratok kölcsönös elismerésére vonatkozó következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 89/48/EGK irányelve a legalább hároméves felsőoktatási képzésben szerzett oklevelek kölcsönös elismerésének általános rendszeréről,

b) a Tanács 92/51/EGK irányelve a szakmai képzés elismerésének második, a 89/48/EGK irányelvet kiegészítő általános rendszeréről,

c) a Tanács 99/42/EK irányelve a liberalizált és az átmeneti irányelvek szabályozása alá eső foglalkozásokhoz kapcsolódó, szakmai képzésben megszerezhető bizonyítványok elismerésének szabályairól,

d) a Tanács 77/452/EGK irányelve az általános ápolók bizonyítványainak kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket; valamint a Tanács 77/453/EGK irányelve a tagállamok az ápolók tevékenységére vonatkozó jogszabályainak az összehangolásáról,

e) a Tanács 93/16/EGK irányelve az orvosok szabad mozgásáról és az oklevelek kölcsönös elismeréséről,

f) a Tanács 78/686/EGK irányelve a fogszakorvosi oklevelek kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket; valamint a Tanács 78/687/EGK irányelve a tagállamok a fogorvosok tevékenységére vonatkozó jogszabályainak az összehangolásáról,

g) a Tanács 80/154/EGK irányelve a szülésznői bizonyítványok kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket; valamint a Tanács 80/155/EGK irányelve a tagállamok a szülésznők tevékenységére vonatkozó jogszabályainak az összehangolásáról,

h) a Tanács 85/432/EGK irányelve a tagállamok meghatározott gyógyszerészi tevékenységekre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról; valamint a Tanács 85/433/EGK irányelve a gyógyszerész oklevelek kölcsönös elismeréséről, beleértve a gyógyszerészeti tevékenység gyakorlása céljából történő letelepedést elősegítő intézkedéseket,

i) a Tanács 85/384/EGK irányelve az építészek okleveleinek kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket,

j) a Tanács 78/1026/EGK irányelve az állatorvosi oklevelek kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket,

k) a Tanács 81/1057/EGK irányelve az orvosok, általános ápolók, fogorvosok és állatorvosok okleveleinek, végbizonyítványainak és bizonyítványainak kölcsönös elismeréséről szóló 75/362/EGK, 77/452/EGK, 78/686/EGK és 78/1026/EGK irányelvek kiegészítéséről.

70. § (1) A Kt. 108. §-ának (7) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

“Az e törvény 4. §-ának (6) bekezdésében szabályozott költségvetési támogatás az (1) bekezdésben meghatározott nevelési-oktatási intézménybe felvett magyar állampolgárok után, valamint a 110. §-ban meghatározottak szerint a nem magyar állampolgárok után is megilleti a fenntartót.”

(2) A Kt. 110. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“110. § (1) A nem magyar állampolgár akkor tanköteles Magyarországon, ha menedékjogot kérelmező, menekült, menedékes (a továbbiakban együtt: menekült), illetőleg bevándorolt, letelepedett, továbbá, ha szülőjével együtt tartózkodási engedéllyel rendelkezik. A feltételek meglétét a tanuló nevelési-oktatási intézménybe történő felvételénél igazolni kell.

(2) Ha a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás ideje

a) az egy évet nem haladja meg, a szülő kérésére,

b) az egy évet meghaladja, e törvény erejénél fogva

válik a gyermek tankötelessé. Az a) pontban foglaltakat a tartózkodási vízummal rendelkezők esetében is alkalmazni kell.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott nem magyar állampolgár a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett veheti igénybe az e törvényben meghatározott közoktatási szolgáltatásokat. Ha a nem magyar állampolgár betöltötte a tizennyolcadik életévét és tartózkodási engedéllyel, szülője nélkül, legalább egy évig az ország területén tartózkodik, viszonosság alapján veheti igénybe az e törvényben meghatározott közoktatási szolgáltatásokat a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett.

(4) Az a nem magyar állampolgár, aki az Oktatási Minisztérium meghívólevelével rendelkezik, a meghívólevélben meghatározott ellátást a magyar állampolgárokkal azonos feltételek szerint veheti igénybe.

(5) A Magyarországon működő diplomáciai vagy konzuli képviselet tagjának gyermeke - ha nem tartozik az (1)-(2) bekezdés hatálya alá - viszonosság alapján mentesül az e törvényben meghatározott térítési díj és tandíj megfizetése alól. A viszonosság kérdéseiben a Külügyminisztérium foglal állást.

(6) Az a nem magyar állampolgár, aki nem tartozik az (1)-(4) bekezdésben foglaltak hatálya alá - ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másképpen nem rendelkezik - az óvodai, iskolai és kollégiumi ellátásért, továbbá a pedagógiai szakszolgálat igénybevételéért díjat fizet. A díj nem haladhatja meg a szakmai feladatra jutó folyó kiadások egy tanulóra jutó hányadát. A közoktatási intézmény vezetője a díjat a fenntartó által meghatározott szabályok alapján csökkentheti, illetve elengedheti.

(7) A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napjától az Európai Közösségek tagállamainak állampolgárai a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel vehetik igénybe az e törvényben biztosított szolgáltatásokat.”

(3) A Kt. 124. §-ának (12) bekezdése a következő második és harmadik mondattal egészül ki:

“Azok a tanulók, akik tanulmányaikat 2001. december 31. előtt kezdték meg, annak fennállásáig, ha az számukra kedvezőbb, a tanulói jogviszony létesítésekor hatályban lévő rendelkezések szerint vehetik igénybe az e törvényben meghatározott szolgáltatásokat. E rendelkezéseket kell alkalmazni az óvodai nevelés, a kollégiumi nevelés és oktatás igénybevételénél is.”

71. § (1) Az egészségügyről szóló l997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eü tv.) 3. § az alábbi új u) ponttal egészül ki:

[3. § E törvény alkalmazásában]

“u) gazdasági célú letelepedés: a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló l998. évi LXXII. törvény szabályainak megfelelő letelepedés”

(2) Az Eü tv. 110. §-a a következő új (10)-(14) bekezdéssel egészül ki:

“(10) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően

a) Magyarországon honosítható vagy egyenértékűként elismerhető egészségügyi szakképesítéssel rendelkező EGT állampolgár, továbbá

b) az az EGT állampolgár, akinek egészségügyi szakképesítést igazoló okirata Magyarországon megszerezhető szakképesítéssel egyenértékűként nem ismerhető el, de hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a bejelentést megelőző öt éven belül legalább három éven keresztül rendszeresen végezte a bejelentéssel érintett egészségügyi tevékenységet valamely EGT tagállamterületén

ha nem gazdasági célú letelepedés mellett kíván e törvény hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtani, és valamely EGT tagállamban már szolgáltatást nyújt, ezt a szándékát a külön jogszabályban meghatározott eljárás keretében bejelenti az OTH részére. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a nyújtani kívánt szolgáltatás gyógyszerészi szolgáltatás.

(11) Az OTH nyilvántartást vezet

a) a (4) bekezdés alapján kiadott engedélyekről és

b) a (10) bekezdés alapján regisztrált bejelentésekről, továbbá

c) az ezekhez kapcsolódó adatokról, illetve

d) azon személyek nevéről és azonosításukhoz szükséges adatairól is, akik egy korábbi esetben a tevékenység gyakorlásának megkezdése után tették meg a (10) bekezdés szerinti bejelentést, és az OTH a bejelentés alapján megállapította, hogy a szolgáltatás nyújtására a személy nem volt jogosult.

(12) Az OTH elutasítja a nyilvántartásba vételt a (10) bekezdés szerinti eljárásban, ha a külön jogszabályban foglalt feltételeknek a bejelentés nem felel meg. Ha a bejelentés hiánypótlással jogszerűvé tehető, akkor a hiánypótlásig a szolgáltatás nyújtásának jogát határozatban felfüggesztheti. Amennyiben a hiánypótlás nem vezet eredményre, vagy a szolgáltatás nyújtása jogszerűen nem folytatható, úgy annak folytatását a jövőre nézve határozattal tiltja meg.

(13) Az OTH elutasíthatja a (10) bekezdés szerinti eljárásban a nyilvántartásba vételt, ha a bejelentésre a (11) bekezdés d) pontjában meghatározott személy tekintetében kerül sor. Az OTH a (11) bekezdés d) pont szerinti esetben a szolgáltatást nyújtó személy állampolgársága szerinti illetékes hatóságot a jogosulatlan szolgáltatás nyújtásról soron kívül értesíti.

(14) Az OTH a (10) bekezdés szerinti eljárásban a nyilvántartásba vételt elutasítja, ha a bejelentő a működési nyilvántartásba a 113. § (1) bekezdés d) illetve e) pontjai alapján nem lehetne felvehető, vagy a nyilvántartásból törölni kellene.”

72. § A Magyar Orvosi Kamaráról szóló l991. évi XXVIII. törvény 20. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[MOK-tagság nélkül is végezhető az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység, ha azt]

“a) olyan személy végzi, aki külön jogszabályban meghatározottak szerint ideiglenes működési nyilvántartásba vétellel, vagy ideiglenes működési engedély kiadásával jogot szerzett arra, hogy az orvosok működési nyilvántartásába történő felvétele nélkül orvosi diplomához kötött tevékenységet végezzen Magyarországon.”

Indokolás

Általános indokolás

1. Az elismerési törvény megalkotásának nemzetközi összefüggései

I.1.1. A jogszabály megalkotásának elsődleges indoka az Európai Unióhoz történő csatlakozás, és az ebből származó jogharmonizációs kötelezettség. A külföldi oklevelek és bizonyítványok elismerésének rendjéről szóló egységes törvény megalkotásának kötelezettségét a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programja és a 2002. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat és az azt módosító 1067/2000. (VIII. 9.) Korm. határozat fogalmazza meg.

I.1.2. A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerésére vonatkozó közösségi jogszabályok a személyek szabad mozgása fejezetben találhatók. A csatlakozási tárgyalásokon Magyarország arra vállalt kötelezettséget, hogy jogszabályait az Európai Unióhoz történő csatlakozása időpontjára összeegyeztethetővé teszi a vonatkozó közösségi jogszabályokkal. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotási feladatokat 2001. december 31-éig el kell végezni, azonban az Unióból érkező oklevelek, bizonyítványok elismerésére vonatkozó részek hatályba lépésére csak az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időpontjában kerül sor.

A személyek szabad mozgásának és a letelepedésnek az elve a diplomák és a bizonyítványok kölcsönös elismerésének elvén keresztül tud teljes körűen és korlátlanul érvényesülni. Egy személy ugyanis csak akkor tud egy másik tagállamban letelepedni, illetve ott munkát vállalni, amennyiben megfelel a mesterségére vagy a foglakozására az abban a tagállamban megállapított feltételeknek. Ezek rendszerint a szóban forgó tevékenység gyakorlásához szükséges iskolai végzettségre, valamint a szakmai magatartásra vonatkoznak. Mivel mindkettőben rendkívül nagy eltérések mutatkoznak az egyes tagállamok között, ez akadályt vagy korlátot jelenthet a szabad mozgás jogának gyakorlására. Ezen akadály elhárítása érdekében kerültek kibocsátásra a Tanács részéről a diplomák, bizonyítványok és egyéb képesítést igazoló okmányok kölcsönös elismeréséről rendelkező szabályok. Kezdetben a Tanács és a Bizottság a szektorális módszert alkalmazta, ami az oktatási és képzési követelmények minőségi (tartalmi) és mennyiségi (tanulmányi idő hossza) vonatkozásainak mesterségenkénti és foglalkozásokkénti összehangolását jelentette. Az ún. ágazati irányelvek alapján a tagállamok a - közösségi kritériumoknak mindenben megfelelő - szakképesítéseket automatikusan elismerik.

I.1.3. A Tanács a hetvenes években és ezt követően számos ágazati irányelvet bocsátott ki, amelyek meghatározzák azokat a szempontokat (pl. a képzés időtartama és tartalma, a szakmai gyakorlat tekintetében), amelynek megfelelően kell a képzéseknek történniük az egyes tagállamokban.

Ezen “képzési követelmények” karbantartására, áttekintésére a tagállamok szakértőiből bizottságok jöttek létre.

Az ágazati irányelvek alapelvként rögzítik, hogy aki rendelkezik az irányelvekben meghatározott oklevéllel, azt nem megfelelő képzettségre való hivatkozással nem lehet kizárni a fogadó állam munkaerőpiacáról.

Ugyanezen irányelvek lehetővé teszik azt is, hogy könnyített eljárás eredményeként azok is megjelenhessenek a fogadó állam munkerőpiacán, akik nem kívánnak ott letelepedni, pusztán határon átnyúló szolgáltatásokat kívánnak nyújtani.

A fenti elgondolásnak megfelelő irányelvek születtek az általános orvosi, fogorvosi, nővéri, szülésznői, állatorvosi, építészi, ügyvédi és gyógyszerészi hivatások esetében.

A nyolcvanas évekre nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az ezen a megközelítésen alapuló jogalkotás elérte a határait, hiszen például egy általános mérnöki képzési követelmények megalkotását nem sikerült véghezvinniük a tagállamoknak. Minderre tekintettel egy más fogalomrendszer szerint alkotta meg a Közösség az oklevelek és bizonyítványok elismerésének közösségi jogát.

Bevezetették az ún. horizontális módszert, amely a felsőoktatásban szerzett képesítések kölcsönös elismerésének általános rendszerén alapul. Ez az új módszer a tagállamok közötti kölcsönös bizalmon alapul, célja pedig - harmonizáció helyett - a nemzeti rendszerek működésének koordinálása. A tagállamok

- az egyetemi tanulmányokat egymással összehasonlíthatónak tekintik;

- függetlenül attól, hogy a tanulmányokat mely tagállamban végezték, az egyetemi diplomákat kölcsönösen elismerik a szakmai képzettségre vonatkozó és a szakma gyakorlásához szükséges feltételek előzetes harmonizálása nélkül (ez az elismerés azonban nem automatikusan történik, hanem a képzés - irányelvben meghatározott szempontok mentén történő - tartalmi vizsgálata alapján);

- a szakmai tapasztalatokat figyelembe veszik a képzésben mutatkozó esetleges különbözőségek ellensúlyozására.

Az új módszert először a felsőoktatásban szerzett, legalább hároméves szakmai képzésben megszerezhető diplomák kölcsönös elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48/EGK irányelvben alkalmazták. Az irányelv alapgondolata a “kölcsönös bizalom”, vagyis azon alapelv, hogy ha valaki jogosult egy tevékenység kifejtésére egy tagállamban, azt jogosultnak kell tekinteni egy másik tagállamban is e tevékenység kifejtésére.

Az irányelv a tagállamok olyan polgárára vonatkozik, aki diplomáját, szakképzettségét valamelyik tagállamban szerezte, szabályozott tevékenységet kíván folytatni egy másik tagállamban (a fogadó államban), függetlenül attól, hogy ezt alkalmazotti minőségben vagy önálló vállalkozóként teszi. Szabályozott szakmai tevékenység, olyan tevékenység, melynek megkezdését vagy folytatását egy tagállam egy oklevél, bizonyítvány vagy képzésről szóló más okirat birtoklásához köti.

Az irányelv hatálya nem terjed ki minden foglalkozásra, csak azokra, amelyek - az irányelv értelmében - szabályozott szakmai tevékenységnek minősülnek, ugyanakkor minden olyan szabályozott tevékenység a hatálya alá tartozik, amelyre nem vonatkozik ágazati irányelv. Az irányelv hatálya csak azokra az esetekre terjed ki, amikor a kérelmező oklevele elismerését azért kéri, hogy hivatását, foglalkozását a fogadó államban folytathassa (ún. professional recognition). Ugyancsak nem vonatkozik a fenti irányelv a továbbtanulás céljából történő elismerésre sem (academic recognition). Ennek értelmében, amennyiben a kérelmező tanulmányait egy másik tagállamban kívánja folytatni, ennek elismerését a fogadó állam azon felsőoktatási intézményétől kérheti, ahol a tanulmányait folytatni kívánja.

A 89/48/EGK irányelvet a 92/51/EGK irányelv egészítette ki, amely egy második általános rendszert hozott létre a bizonyítványok elismerésére. A második általános irányelv alapvetően az első direktíva gondolatmenetét folytatja, így nem lehet arra alapozva megtagadni egy tagállamból származó személy valamely szabályozott szakma gyakorlására vonatkozó kérelmét, arra alapozva, hogy nem rendelkezik kellő képzettséggel, ha egyébként valamely tagállamban jogosult e tevékenység kifejtésére.

Ezen második irányelv kiterjeszti a kölcsönös elismerés rendszerét az olyan három évnél rövidebb időtartamú képzésekre, amelyek felsőfokú végzettséget adnak, és azokra is, amelyek elvégzése középfokú végzettséget ad, és szakmai képzéssel vagy gyakorlattal egészül ki.

A törvényjavaslat beépíti a 99/42/EK irányelv rendelkezéseit is. Ez az irányelv egy kicsit tágabban kapcsolódik a diplomák kölcsönös elismeréséhez, azonban a személyek szabad mozgása biztosítása vonatkozásában kapcsolódik az előbb említett két általános irányelvhez. Az irányelv a diplomák elismerésén túl – mintegy kiegészítő rendszerként – a mellékletében felsorolt tevékenységek esetén pusztán a szakma meghatározott ideig történő gyakorlását is elégséges követelménynek tekinti egy másik államban történő munkavégzéshez.

Az elismerés kérdését legutóbb az ún. SLIM-irányelv módosította, amely egyebek mellett leegyszerűsíti azon listák módosítását, amelyek automatikus elismerés alá esnek.

I.1.4. A hatályos magyar szabályozás elvei részben már jelenleg is megfelelnek az elismerés két általános rendszerének, azonban bizonyos módosításokra, pontosításokra szükség volt. Így az új törvényi szabályozás megteremti:

- az egységes eljárási rendet;

- az alkalmassági vizsga és az adaptációs időszak közötti - a közösségi irányelvek által előírt - választási lehetőség biztosítását;

- a továbbtanulás, a tanulmányok folytatása céljából történő elismerés (academic recognition, valamint a hivatás, szakma gyakorlása céljából történő elismerés (professional recognition) különválasztását;

- az eljárási garanciák pontosítását.

Az elismerés első és második általános rendszereit szabályozó irányelveken túl az ágazati irányelvekben foglalt szabályok esetében is összhangba kerültek a magyar joggal. A hatályos közösségi jog értelmében ugyanis abban az esetben, amennyiben egy szabályozott tevékenység valamely ágazati irányelv hatálya alá tartozik, akkor nem alkalmazható az elismerés általános rendszere.

II. Az egységes elismerési törvény megalkotásának indokai

II. 1. Az egységes törvény megalkotásáig az egyes iskolai végzettségek, szakképzettségek, szakképesítések elismerését különböző jogszabályok rendezték. Az elismerést érintő jogszabályok szabályozási szintje egyrészt változó volt: törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet egyaránt található közöttük; másrészt egyes jogszabályok egy-egy átfogó szabályozási témakör (pl. közoktatási, felsőoktatási törvény stb.) sajátos részterületeként tartalmaztak az elismerésre vonatkozó rendelkezéseket, illetve a törvény végrehajtási rendelete formájában önállóan rendelkeztek az elismerés egy-egy részterületéről. Volt példa olyan megoldásra is néhány szakképzettség, illetve szakképesítés esetében, hogy az elismerés lehetőségét több jogszabály párhuzamosan adta meg (akkreditált felsőfokú szakképzettség); a szakképesítés elismerését csak egy adott jogszabály analóg alkalmazásával lehetett megoldani (pl. iskolarendszeren kívüli szakképzés). Végül néhány területen a szakképzettség elismeréséről más jogszabály rendelkezett. Egyes esetekben meghatározott, a szakma gyakorlásához szükséges okirat elismerhetőségének lehetőségét a magyar jog nem tette lehetővé (pl. mesterlevél).

Már önmagában ez a sokszínűség is, de az elvi egység hiánya okvetlenül indokolta egy új és egységes törvény megalkotását, amely a lehetőségek szerint felöleli valamennyi szabályozást igénylő kérdést az iskolai végzettségek, szakképzettségek, szakképesítések elismerése területén.

II. 2. Az egységes törvény megalkotásáig hatályos jogszabályok tartalmi vizsgálata során megállapítható, hogy az elismerésre vonatkozó eljárási szabályok indokolatlanul különbözőek voltak mind szabályozás mélysége (az eljáró hatóságok, intézmények, illetve a kérelmező jogai és kötelezettségei stb.), mind pedig a jogorvoslati rendszer biztosítása tekintetében. Ez utóbbi esetenként jogbizonytalanságot eredményezhetett elsősorban az elismerést kérők körében. Indokolt volt tehát az új és egységes jogi szabályozás annak érdekében is, hogy a különböző célú elismerési eljárások egységes és a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek, a jogharmonizációs követelményeknek is megfelelő alapelvek betartásával kerüljenek szabályozásra, biztosítva a jogorvoslat lehetőségét is.

Egységesség alatt azt értjük, hogy a szabályozás kiterjed valamennyi iskolai végzettségre, ezek által esetenként tanúsított szakképzettségre, valamint az ún. iskolarendszeren kívül szerzett szakképesítések teljes körére. A törvény rendelkezéseket tartalmaz a résztanulmányok/részeredmények elismerésének alapvető szabályairól is.

II. 3. Az új és egységes szabályozás által lehetőség nyílik az elismerést végző szervek jelenleg heterogén rendszerének áttekintésére. A Felsőoktatási Képesítéseknek az Európai Régióban történő, 1997. április 11-én Lisszabonban aláírt Egyezmény (Lisszaboni Egyezmény) X. Cikkelye szerinti nemzeti információs központ szerepét az Oktatási Minisztériumban működő Magyar Ekvivalencia és Információs Központ látja el.

A törvény hatálybalépése, a jogharmonizáció és az Európai Unióhoz történő csatlakozás nem igényli a Magyarország által megkötött nemzetközi, ún. ekvivalencia-egyezmények felmondását, mivel ezek a “továbbtanulás szempontjából történő elismerés” kérdését szabályozzák, ez a jogterület azonban kívül esik az Európai Közösségek jogalkotásának hatáskörén.

A jogszabály felhatalmazást ad az irányelvekben automatikus elismerés alá eső oklevelek listáinak alacsonyabb szintű jogszabályokban történő közzétételére. Figyelemmel arra, hogy az elismerés jogterületének az a legkevésbé állandó része (hiszen a törvény hatálybalépésekor ezen katalógusok tartalmazni fogják a megfelelő magyar és a Magyarországgal együtt csatlakozó országok okleveleit is), célszerű ezen jogszabályokat a szükséges ismeretek birtokában a jogszabály hatálybalépése előtt előkészíteni.

III. A csatlakozási tárgyalások

A csatlakozási tárgyalások 2001. június 12-én sorra került miniszteri szintű tárgyalási fordulóján kompromisszumos megoldás révén ideiglenesen lezárásra került a személyek szabad áramlása tárgyú fejezet. E megoldás szerint az Európai Unió jelenlegi tagállamai továbbra is saját nemzeti szabályaik alapján engedhetik be munkaerőpiacukra a magyar munkaerőt, vagyis átmenetileg korlátozhatják a magyar munkavállalóknak az adott államban történő munkavállalását. Ugyanakkor az Európai Unió közös álláspontja (az “including full market access” fordulattal) azt is lehetővé teszi, hogy az a tagállam, amely nem kívánja korlátozni a magyar munkavállalóknak az adott állam munkaerőpiacán történő megjelenését, a csatlakozás pillanatától kezdve – saját elhatározása alapján – teljesen megnyithatja munkaerőpiacát.

A közös álláspont másik nagyon lényeges eleme az, hogy a csatlakozástól számított két év elteltével felülvizsgálatra kerül sor, amelynek eredményeként csak akkor tarthatja fenn bármelyik tagállam a korlátozást, ha erre nézve külön bejelentést, automatikusan átveszi az “acquis-t", a közösségi szabályrendszert, ami a teljes liberalizációt jelenti.

A csatlakozási tárgyalások miniszteri szintű tárgyalási fordulóján elért megállapodás szerint e kérdésben az Európai Unió tagállamai és Magyarország között érvényesül a kölcsönösség, a reciprocitás.

A fentiek alapján tehát feltehetően lesz a csatlakozást követően egy átmeneti időszak, amely alatt nem érvényesül valamennyi tagállam viszonylatában a munkavállalók szabad mozgása, és az ehhez kapcsolódóan született acquis. A korlátozást alkalmazó tagállamok ugyanis saját nemzeti jogszabályaikat alkalmazhatják a közösségi jogszabályok helyett. (Minden bizonnyal nem valamennyi tagállam él majd e lehetőséggel, ugyanis vannak olyan tagállamok, amelyek már jelezték, hogy munkaerőpiacukat teljes egészében meg kívánják nyitni a magyar munkavállalók előtt.)

Ugyanakkor átmeneti rendezésről van szó, mivel csak meghatározott időre biztosított a tagállamok számára a munkavállalás szabadságát szabályozó közösségi joganyagtól való eltérés. Ez az átmeneti rendezés a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződésben fog testet ölteni, jóllehet egyelőre még bizonytalan az alkalmazandó jogtechnikai megoldás, azonban az biztosan állítható, hogy a csatlakozási szerződés rögzíti az eltérésre vonatkozó felhatalmazást.

Noha a diplomák elismerésére vonatkozó közösségi irányelvek hatálya csak azokra az esetekre terjed ki, amikor a kérelmező oklevele, diplomája elismerését abból a célból kéri, hogy foglalkozását a fogadó államban folytathassa (ún. professional recognition), azokra az esetekre azonban nem vonatkoznak, amikor a kérelmező az adott államban történő továbbtanulás céljából kéri diplomája elismertetését (ún. academic recognition), a törvény III. részében foglalt rendelkezéseket mégis indokolt a csatlakozással egyidejűleg hatályba léptetni, tekintettel arra, hogy a csatlakozási tárgyalásokon erre vállaltunk kötelezettséget.

IV. Egyéb kérdés

A megalkotandó jogszabály mindenekelőtt eljárási törvény, amely alapvetően a meglévő szervezeti struktúrák felhasználásával kívánja a kérdéses élethelyzetet szabályozni. A törvény hatályba lépése emiatt önmagában nem indukál 2002-től többletköltséget, így annak bevezetése külön költséggel az Európai Unióhoz való csatlakozásig nem jár.

Megjegyzendő, hogy ha Magyarország a 2000. évben az Európai Unió tagja lett volna, úgy mintegy 150 oklevél és bizonyítvány elismerésére irányuló ügy került volna a Tanács irányelveinek a hatálya alá az évi mintegy 4000 elismerési ügyből. A csatlakozást követően azonban, a várhatóan mindkét irányban megnövekvő mobilitás miatt, nemkülönben azért, mert a magyar munkavállalókról is információt kell szolgáltatni a tagállamok elismeréssel foglalkozó szervezetei számára, a hazai elismeréssel foglalkozó szervezetek személyi és tárgyi megerősítése látszik szükségesnek.

Részletes indokolás

1. §

A törvény hatálya kiterjed minden külföldön elismert, illetve a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Ftv.) 110. §-a alapján Magyarországon működő külföldi oktatási intézményben (közoktatási, felsőoktatási intézmény, vagy képzést folytató más intézmény) szerzett végzettséget (alap-, közép-, felsőfokú) tanúsító okiratra. Az elismerés, illetve a honosítás kizárólag befejezett, végbizonyítvánnyal záruló képzésekre vonatkozhat, résztanulmányokkal kapcsolatban a törvény XII. fejezete szerinti beszámításnak van helye. Nemzetközi egyezmény a törvénytől eltérő rendelkezéseket is megállapíthat. Ebben az esetben a törvényt csak mögöttes jogszabályként lehet alkalmazni.

2. §

A törvény alapelvei olyan anyagi és eljárási jogi alapvető rendelkezések, melyek az eljárási törvények közös és az államigazgatási eljárás speciális elveit kiegészítve a törvény alkalmazási körére tekintettel állapítanak meg elsődleges követelményeket.

A (2) bekezdés alapján a székhelyük joga alapján el nem ismert, valamint a Magyarországon az Ftv. 110. §-ában meghatározott engedély nélkül működő külföldi oktatási intézmények által folytatott képzés keretében szerzett oklevelek és bizonyítványok elismerésére az intézmények jogállására tekintettel nincs lehetőség.

3. §

A külföldön szerzett oklevelek, bizonyítványok az elismerési, honosítási eljárás lefolytatását követően, az oklevél, bizonyítvány elismerésének, illetve honosításának megtörténtével válnak a belső jogszabályok szempontjából közokirattá.

A Lisszaboni Egyezmény az elismerés fogalmát a következőképpen határozza meg:

“Egy külföldi tanulmányi képesítés értékének hivatalos elismerése az illetékes hatóság által, figyelemmel az oktatáshoz és/vagy a munkavállaláshoz jutás lehetőségére.”

Az elismerés és a honosítás olyan közigazgatási aktus tehát, amely konstitutív jelleggel jogot keletkeztet a tulajdonosának arra, hogy a végzettségét az általa kívánt cél elérése érdekében (továbbtanulás, munkavállalás, nyugdíj-igazolás stb.) használni tudja. Az elismerési eljárásról szóló korábbi jogszabályoknak megfelelően a törvényjavaslat 3. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elismerés kizárólag a bizonyítvány, illetve az oklevél által tanúsított végzettségi szint, szakképesítés, szakképzettség, illetve a honosítás az oklevél által tanúsított tudományos fokozat egyenértékűségét állapítja meg, azonban további, a szakma gyakorlásához előírt követelmények teljesítése alól nem mentesíti a kérelmezőt.

Sajátos jogi hatállyal bír az oktatási intézmény által továbbtanulási céllal elismert bizonyítvány, vagy oklevél. A törvény 3. § (1) bekezdése alapján ez az aktus az okiratot egy olyan szűkebb körű jogi hatállyal ruházza fel, mely megalapozza mind az eljáró oktatási intézmény, mind az azzal azonos oktatási intézménytípushoz tartozó oktatási intézmény számára a felvételi feltételként előírt bizonyítvánnyal, vagy oklevéllel való egyenértékűséget. Természetesen a továbbtanulási célú elismerés alapján a külföldi bizonyítvány, vagy oklevél az ezen intézménytípusban megszerzett magyar bizonyítvánnyal, vagy oklevéllel együtt minden olyan további tanulmányra történő jelentkezésre is jogosít, melynek feltételeként jogszabály a továbbtanulási céllal elismert és az ennek alapján megszerzett magyar bizonyítványt, vagy oklevelet írja elő. A továbbtanulási célú elismerés azonban nem teszi az okiratot egyéb célú felhasználás szempontjából is elismertté, hanem kizárólag az előzőekben kifejtettekre jogosít.

Ezért előállhat az a helyzet, hogy a továbbtanulási célból elismert külföldi egyetemi oklevél, jóllehet magyar posztgraduális végzettséget építettek rá, a megszerzett magyar oklevéllel együtt sem jogosít olyan munkakör betöltésére, amelynek feltétele egyetemi végzettség. Ugyanez a helyzet a továbbtanulási célból elismert bármilyen más bizonyítvány, vagy oklevél esetén is, ha azt nem továbbtanulási célból kívánja tulajdonosa felhasználni.

Ez a sajátos jogi hatállyal bíró elismerés tehát elsősorban azok számára biztosít gyorsabb és egyszerűbb elismerési eljárást, akik kizárólag továbbtanulási célból érkeznek Magyarországra. Egyéb esetekben célszerű már a továbbtanulás megkezdése előtt a teljes jogi hatályú elismerést jelentő eljárást lefolytatni. Ha az ilyen jellegű elismerés feltételei hiányoznak, lehetősége van a kérelmezőnek el nem ismerhető okirata résztanulmányként történő beszámítását kérni a törvény XII. fejezete alapján.

4. §

Az elismerés központi szerve továbbra is az Oktatási Minisztérium marad, azonban a törvény alapján néhány feladat ellátása és hatáskör gyakorlása más intézményhez kerül. Új elemként jelenik meg a kizárólag továbbtanulás céljából történő elismerés, melyet az a középfokú, illetve felsőoktatási intézmény folytat le, amelyben a kérelmező a tanulmányait folytatni szeretné. Ez a szabályozás megfelel az Európai Uniós gyakorlatnak, de attól függetlenül is indokolatlan lenne az állami beavatkozás ebbe a speciális elismerési folyamatba.

A tudományos fokozat honosítása a korábbi szabályozásnak megfelelően felsőoktatási intézményi hatáskörben marad.

A törvény Harmadik részének hatálya alá tartozó eljárások kivételével a külföldi bizonyítványok által tanúsított szakképesítések elismerése annak a minisztériumnak a feladatkörébe tartozik, amely az adott szakma vizsgáztatási és szakmai követelményeit meghatározza, jogszabályi formában kiadja, vagy felelős a jogszabály megalkotásáért. A módosítás indoka az, hogy az adott minisztérium sokkal részletesebb és pontosabb ismeretekkel rendelkezik az adott szakképzettség, szakképesítés követelményeiről.

A külföldi oklevelek által tanúsított szakképzettségek elismerésére irányuló eljárások esetén a törvény Harmadik részének hatálya alá tartozó eljárások kivételével a kérelmezők ügyeit továbbra is az Oktatási Minisztérium intézi. Kivételt ez alól a hitéleti képzésben szerzett szakképzettségek elismerése képez, mely eljárás lefolytatására egyházi felsőoktatási intézmény jogosult.

Az Európai Uniós állampolgársággal rendelkező kérelmező ügyében, ha oklevelét, vagy bizonyítványát az Európai Unió valamely tagállamában szerezte, és nem továbbtanulási céllal kéri az elismerést, hanem szabályozott szakmát kíván gyakorolni Magyarországon, az adott bizonyítvány, vagy oklevél birtoklásához kötött szakma gyakorlásának szabályozásáért felelős minisztérium az eljáró hatóság. A felsorolt feltételek bármelyikének hiányában (állampolgárság, tagállamban kiállított oklevél, szabályozott szakma gyakorlásának célja) a törvény Harmadik része szerinti eljárás nem alkalmazható.

Az olyan országokból érkező oklevelek, bizonyítványok esetén, melyekkel Magyarország kétoldalú ekvivalencia egyezményt kötött, az abban foglaltak szerint kell eljárni. A hatóság ebben az esetben az egyenértékűségről, kérelemre, igazolást állít ki.

5. §

Az 5. § rendelkezik az eljárásban részt vevő szakértőkről, illetve kijelöli egyes irányelvek nemzeti koordinátorait.

Az eljáró hatóságnak lehetősége van a hatékony működés végett szakértőkből álló testületet létrehozni a döntés meghozatala érdekében. Az Unióból származó speciális direktívák által szabályozott szakmák vonatkozásában a szakma gyakorlásának szabályozásáért felelős minisztériumok a felelősek az elismerésből adódó feladatok ellátásáért.

6-8. §

Bizonyítványa, vagy oklevele elismerését, illetve honosítását az kérheti, akinek magyarországi lakóhelye van. Ennek igazolására a kérelmező a lakcímet igazoló hatósági bizonyítványát köteles az eljáró hatóságnak bemutatni. Emellett a kérelmezőnek állampolgárságát is igazolnia kell, melyet a 6. § (3) bekezdésében felsorolt okmányok bármelyikével megtehet.

Nem kell magyarországi lakóhellyel rendelkeznie annak, aki a 6. § (4) bekezdésében felsorolt pontok valamelyikének a hatálya alá tartozó elismerést kéri.

A kérelem elbírálásához szükséges okiratokat, igazolásokat a 7. és a 8. § határozza meg. Új elemként jelenik meg a menekült, a menedékes és a befogadott külföldi személyek ügyei “könnyített” kezelésének lehetősége, amennyiben az elismerést továbbtanulási céllal kérik.

A 8. § (4) bekezdése kifejezetten rögzíti a kérelemhez kötöttséget, ami megfelel a 2. § (4) bekezdésében meghatározott alapelvnek, mely szerint a kérelmezőnek joga van megjelölni, hogy milyen célból kéri az elismerést, és annak eredményeképpen milyen végzettségi szintet, és milyen szakképesítést, illetve szakképzettséget tanúsító hazai bizonyítvánnyal, vagy oklevéllel egyenértékűként kívánja elismertetni külföldi bizonyítványát, vagy oklevelét.

A kérelmezők többsége értelemszerűen nem ismerheti a magyar oktatási rendszert, ezért előfordulhat, hogy az általa benyújtott kérelem az abban foglaltaknak megfelelően nem teljesíthető, azonban más módon lehetőség van az okirat elismerésére. Erről az esetről rendelkezik a (4) bekezdés, mely az eljáró hatóság számára kötelezettségként írja elő, hogy előzetes állásfoglalása alapján minden esetben tájékoztassa a kérelmezőt kérelme módosításának lehetőségéről, ha a kérelem a benyújtottaknak megfelelően nem teljesíthető, de más formában mégis lehetőség van az elismerésre.

Egyéb esetekben az eljáró hatóság az elismerést, vagy a honosítást megtagadásáról dönt.

9. §

Az 1. § (4) bekezdésének megfelelően az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit az eljáró hatóságoknak mögöttes jogszabályként továbbra is alkalmazni kell. A jogszerű eljárás keretét a jogszabály hatálybalépését követően is tulajdonképpen ez biztosítja, az elismerési törvény csupán néhány, az eljárás sajátosságából eredő speciális és néhány pontosító, garanciális rendelkezést állapít meg.

A 9. § (4) bekezdése értelmében az eljárási határidő azon a napon kezdődik, amikor a kérelmező az összes e törvényben meghatározott okiratot benyújtja. A hiánypótlásra felhívásig és az annak teljesítéséig eltelt idő tehát nem számít bele az eljárási határidőbe. Az ügyfél jogai érvényesítésének elősegítése, az eljárás gyorsaságának biztosítása, valamint a jogbiztonság elvére figyelemmel az eljáró hatóságnak 30 nap (azaz az Áe-ben meghatározott általános ügyintézési határidőnek megfelelő időtartam) áll rendelkezésére, hogy a benyújtott iratokat megvizsgálja, és az esetleges hiánypótlásra való felhívásról rendelkezzen.

Az ügyintézési határidő az eddigi szabályozáshoz képest nem változik (60, illetve 90 nap marad), kivéve a középfokú bizonyítványok végzettségi szintje és a szakképesítések elismerésének eljárását, melyekre a korábbi jogszabályok 30 napos ügyintézési határidőt szabtak. E törvény hatálybalépésével ezekre az eljárásokra is a 60, illetve a 90 napos ügyintézési határidő vonatkozik. A szakképesítések, a felsőfokú végzettséghez kapcsolódó szakképzettségek és a Harmadik rész hatálya alá tartozó elismerések esetén az elismerés feltételeinek alapos és teljes körű tisztázása érdekében, valamint a szakértői bizottságok felállítása miatt indokolt a 60 napos helyett a 90 napos határidő megállapítása, ennél hosszabb ügyintézési határidő azonban az EU irányelvek alapján nem állapítható meg.

Az eljárási határidők számításához kapcsolódik a 8. § (3) bekezdésének rendelkezése is, mely külföldi intézmények, szervezetek, hatóságok megkeresése esetén lehetővé teszi az eljárás felfüggesztését. Ebben az esetben a külföldi válasz megérkezéséig az ügyintézési határidő nyugszik.

A törvény az Áe. 15. § (5) bekezdéséhez hasonlóan lehetővé teszi az eljárási határidő egyszeri, legfeljebb 30 nappal történő meghosszabbítását.

10. §

Új eljárási szabályokkal egészíti ki a paragrafus az eddig hatályos elismerési rendelkezéseket. A speciális, jogorvoslati jellegű szabályok beiktatását a törvény sajátos szabályozási köre indokolja. Egy érvényes bizonyítvány, vagy oklevél ugyanis sohasem veszíti el időbeli hatályát. Amikor tehát az eljáró hatóság a törvény alapján egy külföldi bizonyítvány, vagy oklevél egyenértékűségéről határoz, a magyar jogszabályok alkalmazása szempontjából a külföldi okiratot tulajdonképpen ugyanilyen örökérvényűséggel ruházza fel.

Erre tekintettel kerültek be a törvénybe a 10. § rendelkezései, amelyek az Áe. szabályaitól eltérően rendelkeznek a határozat módosításának és visszavonásának feltételeiről. E rendelkezések egyrészt az ügyfél jogainak érvényesülését, másrészt a jóhiszemű, igazságos eljárást hivatottak garantálni. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy számos esetben a kérelmező csak hosszabb idő elteltével tudja beszerezni a szükséges külföldi okiratokat, ezért indokolt az általános Áe.-beli jogorvoslati rendtől eltérő szabályok megállapítása.

A 10. § (1) bekezdésében meghatározott esetben a határozat e törvény szerinti visszavonása és módosítása annyiban tér el az Áe.-ben meghatározott, jogszabálysértés esetén lehetséges egy éven belüli visszavonástól és módosítástól, hogy arról az eljáró hatóság jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogra tekintet nélkül rendelkezhet.

Egy éven túl a határozat visszavonása és módosítása csak két esetben lehetséges, ezekben az esetekben viszont az előírt feltételek fennállása esetén határidőre tekintet nélkül megtehető:

A (2) bekezdés értelmében akkor, ha a kérelmező olyan bűncselekményt követett el, mely a határozat meghozatalát befolyásolta. Ilyenkor a bűncselekmény elkövetését jogerős ítéletnek kell megállapítania, vagy jogerős ítélet hiányában akkor lehetséges, ha az ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárta ki.

A (3) bekezdés szerint akkor, ha a kérelmező javára történik. A visszavonás vagy módosítás oka ebben az esetben nem csak jogszabálysértés lehet, hanem olyan lényeges, a határozat meghozatalakor figyelembe nem vett tény vagy bizonyíték is, amelyet a kérelmező önhibáján kívül nem érvényesíthetett.

11. §

A törvény 11. §-a az Áe. jogorvoslati rendszerén nem változtat, csak az eljáró szerveket jelöli meg az egyes konkrét esetekben. Az általános szabály alkalmazandó tehát, az első fokon hozott közigazgatási döntés ellen 15 napon belül lehet fellebbezni. A közoktatási intézmény döntése ellen résztanulmányok beszámítása esetén a közoktatási törvény jogorvoslati rendszerét alkalmazva a fenntartóhoz lehet fellebbezni. Egyéb esetekben az oktatási intézmény, mint első fokon eljáró szerv döntése ellen az oktatási miniszterhez lehet jogorvoslatért fordulni. Ez a megoldás nem az oktatási intézmények autonómiáját csorbítja, hanem a kérelmezők Alkotmány által garantált jogorvoslati jogát biztosítja az államigazgatási ügyben hozott határozatokkal kapcsolatban.

A bírósági felülvizsgálat lehetősége minden elismerési forma esetén biztosított.

12. §

A Második rész az elismerés azon szabályait határozza meg, amelyek nem tartoznak az Európai Közösségi jog alá.

Az általános iskolai végzettségi szint elismerésénél az elismerés zsinórmércéje az, hogy a kérelmezőnek legalább olyan szintű tudással kell rendelkeznie, mintha Magyarországon szerezte volna bizonyítványát. Ennek megfelelően az általános iskolai végzettségi szint elismerése során az eljáró hatóság azt vizsgálja, hogy a képzés, amelyet a kérelmező teljesített, megfelel-e a 12. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi kritériumnak.

A törvény megkülönbözteti azt az esetet, amikor a végzettségi szint elismerését továbbtanulási céllal kérik. Ebben az esetben nem indokolt a legszigorúbb feltételek alkalmazása, mert a további sikeres tanulmányok kompenzálhatják a külföldi képzés hazai képzéshez képest megállapítható különbségeit.

A (3) bekezdés alapján az oktatási intézmények a továbbtanulási céllal történő elismerésről tájékoztatják az Oktatási Minisztériumot.

13. §

A középiskolai végzettségi szint elismerésének feltétele az, hogy a kérelmező legalább a hazai érettségi bizonyítvány megszerzésének feltételéül előírt alapvető feltételeknek feleljen meg, különös tekintettel arra, hogy az adott országban a megszerzett bizonyítvány felsőfokú tanulmányok megkezdésére jogosítson.

A továbbtanulási céllal történő elismerést indokolt enyhébb megítélés alá vonni, mert a felsőoktatásban folytatott sikeres tanulmányok kompenzálhatják az eltérő középiskolai végzettséget.

A (3) bekezdés alapján az oktatási intézmények a továbbtanulási céllal történő elismerésről tájékoztatják az Oktatási Minisztériumot.

14. §

A felsőfokú végzettségi szint elismerésére akkor kerülhet sor, ha az a hazai hasonló végzettségi szintnek megfeleltethető.

A jogszabály a korábbi jogi szabályozáshoz hasonlóan, az Ftv. minimális feltételeivel összhangban állapítja meg az egyes felsőfokú végzettségi szintek elismerésének feltételeit. Ez a szabályozás megfelel a Lisszaboni egyezmény VI. fejezetében található rendelkezéseknek is.

A tudományos, a szakmai és a felsőfokú oklevél megszerzésével az adott állam joga alapján együtt járó egyéb címek Magyarországon történő használatáról az eljáró hatóság határozatában külön rendelkezik, és a kérelmező kizárólag ennek megfelelően jogosult címe viselésére.

A több állam területén működő felsőoktatási intézmény által kiállított oklevél esetén, ha az oklevelet nem a székhely szerinti államban folytatott képzés befejezésének keretében állították ki, az eljáró hatóság nemcsak a székhely szerinti állam joga alapján vizsgálja az intézmény jogállását, hanem a képzés helyének joga alapján azt is figyelembe veszi, hogy az adott külföldi intézmény jogosult volt-e a képzés helyének államában a külföldi képzés folytatására, illetve annak keretében az adott oklevél kiállítására.

15. §

A tudományos fokozat (PhD, DLA) honosítása a 4. § (3) bekezdése alapján azon hazai egyetem hatásköre, amely a tudományterületre, illetve a tudományágra tekintettel hasonló tudományos fokozat odaítélésére jogosul.

A honosítási eljárás során az egyetem a külföldi képzés tartalmát a saját képzésével veti össze, és ennek eredményeképpen az alábbi határozatokat hozhatja: az oklevelet honosítja, a honosító határozat meghozatalát egy közbenső határozatban kiegészítő feltétel előírásához köti, az oklevél honosítását megtagadja.

Közbenső határozat meghozatala esetén az egyetemnek a kiegészítő feltétel teljesítésére az Áe. rendelkezései alapján (44. § (1) bek.) megfelelő határidőt kell szabnia, és emellett a törvény 16. § (3) bekezdésében és a 18. § (3) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan a kiegészítő feltétel tartalmáról (pl.: vizsgakövetelmények) és a teljesítést koordináló szervről is értelemszerűen rendelkeznie kell.

A honosító határozat elengedhetetlen tartalmi eleme a doktori cím használatára feljogosító kifejezett rendelkezés.

16-17. §

A szakképesítést tanúsító bizonyítványok elismerésére akkor kerülhet sor, ha a képzés és a vizsga megfeleltethető a hazai szakmai képzési és vizsgáztatási követelményeknek.

Figyelemmel arra, hogy a szakmai gyakorlat számos esetben kompenzálhatja a részben eltérő tartalmú képzés különbségeit, a jogszabály sikeres szakmai vizsga letétele esetén lehetővé teszi a részben eltérő bizonyítványok elismerését is.

A jogszabály megteremti a mestervizsga (jogunkból eddig hiányzó) elismerésének lehetőségét is.

Ha az egyenértékűség nemzetközi szerződés, vagy jogszabály erejénél fogva áll fenn, az eljáró hatóság az Oktatási Minisztérium, amely az egyenértékűségről hatósági igazolás állít ki. Jelenleg kizárólag az általános iskolai (12. §), a szakképesítő (16. §) és a középiskolai érettségi bizonyítványok (13 §) elismerésével kapcsolatosan lehetséges ez az eljárási forma. Egyéb esetekben igazolás kiállításával történő elismerésre nincs mód.

18-19. §

A felsőfokú végzettségi szinthez kapcsolódó szakképzettség elismerése alapvetően a 89/48/EGK irányelv rendelkezésein alapul.

Az oklevél akkor ismerhető el, ha a hazai képesítési követelményeknek és a hazai képzés rendjének a kérelmező által teljesített képzés megfelel.

Ha a kérelmező képzése csak részben felel meg a hazai követelményeknek, az eljáró hatóság a (2) bekezdésben meghatározott kompenzációs intézkedésekkel élhet. A kiegészítő feltételek vagylagosan és együttesen is előírhatóak a kérelmező számára.

Az oklevél elismerése esetén az eljáró hatóság a kérelmezőt a megfelelő hazai cím használatára is feljogosítja.

A szakképzettség elismerése a felsőoktatási alapképzési szakokon és az azokra épülő szakirányú továbbképzési szakokon megszerzett szakképzettségek elismerési formáját jelenti.

20. §

Számos jogszabály rendelkezik elismert vagy honosított oklevélről, azonban a tartalmi összevetés során olykor bizonytalan, hogy adott jogszabály esetén tulajdonképpen melyik elismerési formára utal a jogalkotó. A 20. § ezt a jogbizonytalanságot kívánja felszámolni.

Kizárólag valamely szakma gyakorlásának feltételeiről rendelkező jogszabály esetén lehet elismert, illetve honosított oklevél, vagy bizonyítvány alatt a végzettségi szint elismerésére épülő valamelyik egyéb elismerési formát érteni, egyéb esetekben kizárólag a végzettségi szint elismerése (II. fejezet) érthető alatta.

21. §

Az Európai Közösségi jog alá tartozó elismerés szabályait a Harmadik rész tartalmazza.

Hármas feltételnek kell együttesen megfelelni ahhoz, hogy az elismerés az Európai Közösségi jog, illetve az azt meghonosító Harmadik rész hatálya alá tartozzék:

- a kérelmező szakma, közelebbről szabályozott szakma gyakorlás céljából kéri az elismerést (és nem továbbtanulási céllal),

- a kérelmező az Európai Gazdasági térség polgára (akár magyar, akár más állam polgáráról van szó),

- az oklevelet, bizonyítványt valamely uniós tagállamban szerezték (értelemszerűen ez nem lehet Magyarország, hiszen a hazai oklevelek, bizonyítványok nem szorulnak elismerésre).

22. §

A 22. § azokat az alapelveket tartalmazza, amelyek a 2. §-ban megfogalmazott alapvető rendelkezések mellett az Európai Közösségi jog hatálya alá tartozó elismerések során hatják át az eljárást.

Az (1) bekezdés az eljáró hatóságok számára a II. rész szabályaitól eltérő zsinórmértéket szab meg: az eljárás során nem az tisztázandó, hogy a kérelmező képzése megfelel-e a hazai képzésnek, hanem az bizonyítandó, hogy gyakorolhatja-e az adott szakmát abban az államban, ahonnan érkezett. Ha ennek a feltételnek a kérelmező eleget tesz, úgy a szakma gyakorlásához való jogát el kell ismerni.

A (2) bekezdés rendelkezései szerint az elismerés a szakma tényleges gyakorlásához vezet.

A (3) bekezdés az eljáró hatóság számára azt írja elő, hogy a kölcsönös bizalom elve alapján ne hallgatóként, tanulóként, vagy vizsgázóként bánjon a kérelmezővel, hanem felelős, a szakma gyakorlására jogosult szakemberként.

Az elismerés a szakma gyakorlására való jogosultságot eredményezi, azonban az eljáró hatóság a fogyasztók védelme érdekében foganatosíthat olyan biztonsági intézkedéseket, amelyek során arról bizonyosodik meg, hogy a kérelmező valóban felkészült a szakma hazai gyakorlására. Ilyen biztonsági intézkedés lehet az alkalmassági vizsga, vagy az alkalmazkodási időszak teljesítésének előírása.

A szóban forgó kompenzációs intézkedések súlyosan csorbítják a kérelmezőnek a szakmája gyakorlásához való jogát, emiatt csak a legindokoltabb esetben célszerű megvonni a kérelmezőtől az ezek közötti választási jogot.

23. §

A VI. fejezet egyéb rendelkezéseivel együtt a 23. § olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket a Harmadik rész valamennyi eljárása során alkalmazni kell, azaz a VI. fejezet a Harmadik rész “általános részének” is tekinthető.

A sajátos jogtechnikai megoldás indoka az, hogy az európai közösségi jog alapján történő elismerésre vonatkozó rész számos olyan jogintézményt tartalmaz, amely több közösségi irányelvben megegyezik.

A 23. § rendelkezései a 89/48/EGK irányelv 6. cikkének és a 92/51/EGK irányelv 10. cikkének megfelelő szabályokat tartalmaznak.

Magyarországon és külföldön egyaránt előfordulhat, hogy a megfelelő oklevél vagy bizonyítvány birtoklásán túl bizonyos szakmák gyakorlásához egyéb körülmények fennállása is szükséges. Az ilyen, a szakma gyakorlására irányadó jogszabályok mindenkire vonatkoznak, tehát az uniós polgárok számára is kötelezőek.

Ha egy szakma gyakorlásának Magyarországon a büntetlen előélet a feltétele, akkor ezt a feltételt a kérelmezőnek akkor is teljesítenie kell, ha ez az adott szakma gyakorlásának abban az államban, ahonnan érkezett, nem feltétele.

A szakma gyakorlására való jogosultságot, a jó hírnevet stb. a kérelmező hazai okiratokkal nem tudja igazolni, mert a magyar hatóságok számára nem állnak rendelkezésre a megfelelő adatok. Erre tekintettel a törvény külön szabályozza a külföldi okiratok elismerésének módját.

24. §

A 24. § a 89/48/EGK irányelv 7. cikkének és a 92/51/EGK irányelv 11. cikkének megfelelően rendelkezik a szakmai címek használatáról.

Valamely szakma gyakorlásához való jog önmagában nem garantálja az adott szakmában való sikeres elhelyezkedést, nem nyitja meg automatikusan a piacot a kérelmező előtt. A fogyasztók és a munkaerőpiac résztvevői általi teljes elfogadáshoz az elismerés mellett az is szükséges, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a kérelmező az elismerést követően az adott szakma gyakorlásával együtt járó valamennyi hazai jogosultságot megszerezte.

Minden bizonnyal gyanakvást ébresztene az az önálló vállalkozó, aki jogosult ugyan villanyszerelést végezni, de nem mondhatja magáról jogszerűen azt, hogy a szakképesítése ”villanyszerelő”, vagy az a migráns orvos, aki bár jogosult egészségügyi szolgáltatást nyújtani, de nem használhatja a doktori címet.

Erre tekintettel a 24. § rendelkezései lehetővé teszik a kérelmező számára, hogy a hazai (magyar nyelvű) címét és idegen nyelvű címét egyaránt használhassa.

25-31. §

A 25-31. §-ok az Európai Közösségi jog elismerési irányelveinek a meghatározásait veszik át, azaz a 89/48/EGK irányelv 1. cikkének, a 92/51/EGK irányelv 1. cikkének és az 1999/42/EK irányelv 7. cikkének megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak.

A 31. § arra utal, hogy az ún. ágazati, azaz az automatikus elismerésről rendelkező irányelvek hatálya alá tartozó oklevelek listáját külön jogszabályok, a 67. § (2) és (3) bekezdése szerinti miniszteri rendeletek tartalmazzák.

Az alacsonyabb szintű jogszabályra utaló szabályozásnak az az indoka, hogy az elismerési jogterületnek ez a legkevésbé stabil része. A csatlakozás után a közösségi irányelveknek a megfelelő magyar és a Magyarországgal együtt csatlakozó más államok okleveleit, bizonyítványait is tartalmaznia kell, és az is valószínűsíthető, hogy a katalógus a csatlakozást követően is dinamikusan fog bővülni.

32. §

A VII. fejezet rendelkezései a 89/48/EGK irányelv szabályait ültetik át a magyar jogrendszerbe.

Az irányelv a három évet elérő időtartamú, a felsőoktatásban folytatott tanulmányok eredményeként kiállított oklevelek elismerését szabályozza.

Megállapítható, hogy a hazai felsőoktatási rendszerből következően valamennyi magyar egyetemi és főiskolai oklevél ezen Európai Közösségi szabályozás hatálya alá tartozik majd.

Ennek a fejezetnek a szabályai alkalmazandóak akkor, ha a kérelmező olyan szakmát kíván gyakorolni Magyarországon, amely oklevél birtoklásához kötött. Az európai közösségi jog nem tartalmaz megkülönböztetést abból a szempontból, hogy a kérelmező önállóan, vagy foglalkoztatottként kívánja-e az adott tevékenységet folytatni.

Nem tartoznak a 89/48/EGK irányelv, így a VII. fejezet hatálya alá az automatikus elismerést tartalmazó irányelvek szabályozási körébe eső oklevelek, ezekről az ágazati irányelvek, illetve a törvény X. fejezete rendelkezik.

33. §

A 33. § a 89/48/EGK irányelv 3. cikkével összhangban azt mondja ki, hogy a kérelmező szakképzettsége mely esetekben felel meg a hazai jogszabály által előírtaknak. Emellett azonban a kérelmezőnek a szakma gyakorlásának más, a szakképzettséget nem érintő kötelező előírásait is teljesítenie kell ahhoz, hogy a tevékenység gyakorlását ténylegesen megkezdhesse.

A hazai szabályozott szakmát gyakorolni szándékozó kérelmező érkezhetett olyan tagállamból, amely maga is szabályozza az adott szakmát, azaz ott is csak oklevél birtoklása esetén gyakorolható, de elképzelhető az is, hogy abban a tagállamában ezt a tevékenységet bárki szabadon folytathatja. Mivel az európai közösségi jog értelmében az oklevélnek fogalmi eleme a szabályozott szakma gyakorlására való feljogosítás, azokkal a tagállamokkal kapcsolatosan, ahol az adott szakma oklevél birtoklása nélkül gyakorolható, kizárólag képzést tanúsító okiratok megszerzéséről rendelkezhet a törvény. Az ilyen okirattal rendelkező akkor gyakorolhatja az adott szakmát Magyarországon, ha megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkezik. Kivétel ez alól a (3) bekezdésben meghatározott eset, mert ilyenkor a kérelmező mentesül a szakmai gyakorlat igazolása alól.

34. §

A kompenzációs intézkedések az európai közösségi jog elismerésre vonatkozó szabályainak fontos és visszatérő elemei, emiatt kiemelt figyelmet érdemelnek.

A 89/48/EGK irányelv hatálya alá az olyan képzések keretében megszerezhető oklevelek tartoznak, amelyeket az Európai Unió nem harmonizált, azaz ezekkel kapcsolatosan nem születtek közös “képzési követelmények”.

A különböző tartalmú képzésekre tekintettel az irányelv az egyes tagállamok hatóságai számára biztosítja, hogy a külföldi képzés lényeges különbözősége esetén további garanciát kapjanak arra vonatkozóan, hogy a kérelmező a szóban forgó szabályozott szakma gyakorlására valóban felkészült.

Alapvető garanciális követelmény, amellyel a kérelmező a képzések közötti eltéréseket kompenzálhatja, a szakmai gyakorlat igazolása, abból a feltevésből kiindulva, hogy a gyakorlati tapasztalat pótolja a képzés időtartamának különbségét.

35. §

Az eljáró hatóság úgy is dönthet, hogy más kompenzációs intézkedéshez folyamodik. A kérelmező tagállamában folytatott szakmai gyakorlat igazolása helyett a kérelmezőtől hazai alkalmassági vizsga vagy hazai alkalmazkodási időszak teljesítését követeli meg. A két intézkedéscsoport, azaz a kérelmező tagállamában folytatott szakmai gyakorlat igazolása (34. § (1) bek.) és az alkalmassági vizsga vagy alkalmazkodási időszak teljesítésére való kötelezés (35. § (1) bek.) nem alkalmazható egyidejűleg.

Mindkét jogintézmény már a korábbi elismerési jogszabályokban is létezett. Az alkalmassági vizsga során a kérelmező tudásáról ad számot, az alkalmazkodási időszak tartama alatt pedig szakember segítségével szerzi meg a szakma gyakorlásához Magyarországon szükséges szaktudást.

Az alkalmassági vizsga és az alkalmazkodási időszak kizárólag vagylagosan írható elő, és ha jogszabály kivételt nem tesz, a kérelmezőt illeti meg a választás joga a két intézkedés között.

36. §

A VIII. fejezet a 92/51/EGK irányelv rendelkezéseit honosítja meg.

Ezeket a szabályokat akkor kell alkalmazni, ha a kérelmező oklevél, végbizonyítvány, bizonyítvány vagy képzettségi tanúsítvány birtoklásához kötött szakmát kíván gyakorolni, hatálya tehát szorosan illeszkedik a VII. fejezet szabályozási köréhez, amely az oklevelek birtoklásához kötött szakmákra jogosító, képzést tanúsító okiratok elismeréséről rendelkezik.

Nem ütközik azonban a 89/48/EGK irányelv és a 92/51/EGK irányelv hatálya, és ezért a VII. és a VIII. fejezet szabályozása sem, mivel ebben a fejezetben arról az esetről rendelkezik a törvény, amikor valamely kérelmező oklevél birtoklásához kötött szakmát végbizonyítvány, azaz rövidebb képzést tanúsító okirat birtokában szándékozik gyakorolni.

E fejezet rendelkezései sem alkalmazhatóak az automatikus elismerés alá tartozó oklevelek, bizonyítványok elismerésére, mert azokról az ágazati irányelvek, illetve a törvény X. fejezete rendelkezik, továbbá nem terjed ki a hatálya a IX. fejezet szabályozási körébe tartozó tevékenységekkel kapcsolatos elismerésekre sem.

37. §

A 92/51/EGK irányelv III. fejezetének megfelelő 37. § a hazai oklevélként vagy végbizonyítványként történő elismerés szabályait tartalmazza, a 33. §-ban található rendelkezésekhez hasonló logikai felépítéssel.

A kérelmező oklevéllel vagy végbizonyítvánnyal rendelkezőnek tekintendő az (1) bekezdés b) pontjának második franciabekezése szerint akkor is, ha képzése külön jogszabályban (67. § (1) bekezdés d) pont) meghatározott ún. szabályozott képzést tanúsít.

A 37. § (4) bekezdése, a 92/51/EGK irányelv 3 cikkének utolsó bekezdésével összhangban, nem teszik lehetővé négy évet meghaladó hazai oklevélként történő elismerését az olyan végbizonyítványnak, amelyhez vezető képzés időtartama a három évet sem éri el.

38. §

A 38. §-ban foglalt kompenzációs intézkedések a 92/51/EGK irányelv 4. cikkelyén alapulnak. Tartalmuk hasonló a 34.§ rendelkezéseihez, azonban az eljáró hatóság nem hívhatja fel szakmai gyakorlat igazolására a kérelmezőt, ha az a külön jogszabályban közzétett, a 92/51/EGK irányelv “C” és “D” melléklete szerinti szabályozott képzést tanúsít oklevéllel vagy bizonyítvánnyal rendelkezik.

39. §

A 92/51/EGK irányelv nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a külföldi végbizonyítványt hazai végbizonyítványként ismerje el az eljáró hatóság, hanem arra is, hogy a bizonyítvánnyal (tehát rövidebb képzési idejű okirattal) rendelkező kérelmező számára is megnyíljon a hazai, végbizonyítvány birtoklásához kötött szakma gyakorlásának lehetősége (92/51/EGK irányelv IV. fejezet).

40. §

Figyelemmel arra, hogy a 39. §-ban foglalt esetben a migráns képzése minden esetben rövidebb, mint ami Magyarországon az adott szakma gyakorlásához szükséges, az eljáró hatóság minden további tartalmi vizsgálódás nélkül élhet az irányelv által biztosított kompenzációs intézkedésekkel (92/51/EGK irányelv 5. cikk)

41. §

A fogadó államban (azaz törvény alkalmazása szempontjából Magyarországon) bizonyítvány birtoklásához kötött szakma gyakorlását a 92/51/EGK irányelv V. fejezete nemcsak a megfelelő külföldi bizonyítvánnyal rendelkezők részére teszi lehetővé, hanem azok számára is, akik magasabb szintű és hosszabb képzésben részesültek, tehát végbizonyítvánnyal vagy oklevéllel rendelkeznek.

42. §

A 42. §-ban foglalt kompenzációs intézkedések (92/51/EGK irányelv 7. cikk) logikája a 40. § rendelkezéseinek felépítését követi.

43. §

A 43. § az alapfokú végzettségi szintre nem épülő szakképzettségek és az olyan készséget, tudást tanúsító okiratok elismeréséről rendelkezik, amelyek nem tartoznak az előző rendelkezések hatálya alá.

44. §

Az Európai Közösségi jog a szakma gyakorlásának szempontjából a végzettségi szintek automatikus elismeréséről rendelkezik (92/51/EGK irányelv 9. cikk).

45. §

A IX. fejezet az 1999/42/EK irányelvnek megfelelő szabályokat honosítja meg. Ez az irányelv eltér a két általános irányelv szabályaitól, mert nem meghatározott szakmák, hanem egyes szabályozott szakmai tevékenységek végzését teszi lehetővé.

46. §

A 46. § az 1999/42/EK irányelv 3. cikkének megfelelően az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga kompenzációs eszközeit alapul véve teszi lehetővé az adott tevékenység gyakorlását.

47. §

Az 1999/42/EK irányelv A mellékletének 1. listája alá tartozó tevékenységek esetén a jogszabályban foglalt szakmai gyakorlat megléte feljogosít a hasonló hazai tevékenység végzésére.

A szóban forgó tevékenységek a következők:

1. lista

A 69/77/EGK, 68/366/EGK, 75/368/EGK és 75/369/EGK irányelvekkel módosított 64/427/EGK irányelv által lefedett főcsoportok

64/427/EGK irányelv

(64/429/EGK liberalizációs irányelv)

NICE nómenklatúra (megfelel az ISIC 23-40. főcsoportoknak)

23. főcsoport Textilanyagok gyártása

232 Textilanyagok gyártása és feldolgozása gyapjúfeldolgozó gépeken

233 Textilanyagok gyártása és feldolgozása pamutfeldolgozó gépeken

234 Textilanyagok gyártása és feldolgozása selyemfeldolgozó gépeken

235 Textilanyagok gyártása és feldolgozása len- és kenderfeldolgozó gépeken

236 Egyéb textilalapanyagokat (juta, keményrost, stb.) feldolgozó ipar, kötélgyártás

237 Kötött és hurkolt anyagok gyártása

238 Textilanyagok kikészítése

239 Egyéb textilipari tevékenységek

24. főcsoport Lábbelik, ruházati kiegészítők és ágyneműk gyártása

241 Lábbeli gyártás (gumiipari és faipari termékek kivételével)

242 Lábbeli kézi gyártás és javítás

243 Ruházati kiegészítők gyártása (szőrmék kivételével)

244 Matracok és ágyneműk gyártása

245 Bőr és szőrmeipar

25. főcsoport Faipari termékek és parafa termékek gyártása a bútorgyártás kivételével

251 Fűrészáruk készítése és faáru előkészítése ipari feldolgozáshoz

252 Félkész faáruk gyártása

253 Fa építőanyagok sorozatgyártása a parkettagyártást is beleértve

254 Fa tárolóeszközök gyártása

255 Egyéb faipari termékek gyártása (bútorok kivételével)

259 Szalmaáruk, parafa, kosártermékek, fonott áru és rattan termékek gyártása, kefegyártás

26. főcsoport 260 Faipari bútortermékek gyártása

27. főcsoport Papírgyártás és papíripari termékek gyártása

271 Papírmassza, papír és kartongyártás

272 Papír és karton feldolgozás, cellulóztermékek gyártása

28. főcsoport Nyomdaipar, kiadói tevékenységek és azokhoz társuló tevékenységek

29. főcsoport Bőripar

291 Bőrkikészítés és bőr késztermék gyártása

292 Bőráru gyártása

ex 30. főcsoport Gumi és műanyagtermékek, műszálak és keményítő alapanyagú termékek gyártása

301 Gumi és azbeszt feldolgozás

302 Műanyag feldolgozás

303 Műszálak gyártása

ex 31. főcsoport Vegyipar

311 Vegyipari alapanyaggyártás és azok további feldolgozása

312 Vegyipari termékek különleges feldolgozása, különösen mezőgazdasági és ipari felhasználás céljaira (beleértve a 312. ISIC csoporthoz tartozó növényi vagy állati eredetű zsírokat és olajokat is)

313 Vegyipari termékek különleges feldolgozása elsődlegesen háztartási vagy irodai felhasználás céljaira (a gyógyászati és gyógyszerészeti termékek kivételével) (ex 319 ISIC csoport)

32. főcsoport 320 Olajipar

33. főcsoport Nem fémtartalmú ásványi alapanyagú termékek gyártása

331 Szerkezeti agyagtermékek gyártása

332 Üveggyártás és üvegipari termékek gyártása

333 Kerámiatermékek gyártása, beleértve a hőálló termékek gyártását is

334 Cement, mész és gipszgyártás

335 Cement és gipsz alapanyagú szerkezeti anyagok gyártása

339 Kő megmunkálás és egyéb nem fémtartalmú ásványi alapanyagú termékek gyártása

34. főcsoport Vastartalmú és nem vastartalmú fémek gyártása és elsődleges átalakítása

341 Vas- és acélipar (az ESZAK Szerződésben meghatározottak szerint, beleértve az acélművek tulajdonában levő kokszoló üzemeket is)

342 Acélcső gyártás

343 Drótgyártás, hideghúzás, hidegen hengerelt szalaggyártás, hidegsajtolás

344 Nem vas alapanyagú fémek elsődleges átalakítása

345 Vas és nem vas alapanyagú fémöntés

35. főcsoport Fémipari termékek gyártása (gépgyártás és járműgyártás kivételével)

351 Kovácsolás, sajtolás, préselés

352 Másodlagos átalakítás és felületkezelés

353 Fémszerkezetek gyártása

354 Kazángyártás, ipari edények gyártása

355 Szerszám és szerelvénygyártás, fém alapanyagú késztermékgyártás (kivéve az elektromos berendezéseket)

359 Kiegészítő lakatosipari tevékenységek

36. főcsoport Gépipari termékek gyártása (elektromos gépek kivételével)

361 Mezőgazdasági gépek és traktorok gyártása

362 Irodagépgyártás

363 Fémfeldolgozó és egyéb szerszámgépek, valamint ezek tartozékai és egyéb gépi hajtású szerszámok gyártása

364 Textilipari gépek és tartozékaik gyártása, varrógépgyártás

365 Élelmiszeripari és italgyártó, valamint vegyipari gépek és azok tartozékainak a gyártása

366 Gyári berendezések és bányaipari berendezések gyártása, vas és acélöntödék berendezéseinek, valamint építőipari berendezések gyártása, mechanikus anyagmozgató berendezések gyártása

367 Erőátviteli berendezések gyártása

368 Gépgyártás egyéb sajátos ipari hasznosításra

369 Egyéb nem elektromos gépek és berendezések gyártása

37. főcsoport Villamosipari termékek gyártása

371 Villamosvezetékek és kábelek gyártása

372 Villanymotorok, generátorok, transzformátorok, kapcsoló berendezések és a villamosenergia szolgáltatással kapcsolatos egyéb hasonló berendezések gyártása

373 Közvetlenül kereskedelmi célú elektromos berendezések gyártása

374 Távközlési berendezések, mérőberendezések, egyéb mérőeszközök és elektromos gyógyászati termékek gyártása

375 Elektromos berendezések, rádió és televízió vevőkészülékek, szórakoztató elektronikai berendezések gyártása

376 Háztartási berendezések és eszközök gyártása

377 Lámpák és világítóeszközök gyártása

378 Akkumulátor és akkumulátor telepgyártás

379 Elektromos berendezések javítása, összeszerelése és szakszerű javítása

ex 38. főcsoport Járműgyártás

383 Gépjármű és gépjármű alkatrészgyártás

384 Gépjármű, motorkerékpár és kerékpárjavítás

385 Motorkerékpár és kerékpár, illetve alkatrészgyártás

389 Máshová nem sorolt járművek gyártása

39. főcsoport Különféle gyártási ágazatok

391 Precíziós műszerek, mérő és ellenőrző berendezések gyártása

392 Orvosi/sebészeti műszerek és berendezések, gyógyászati segéd-eszközök gyártása (ortopéd cipők kivételével)

393 Fényképészeti és optikai készülékek és berendezések gyártása

394 Óragyártás és javítás

395 Ékszergyártás és nemesfémgyártás

396 Zeneszerszámok gyártása és javítása

397 Játékok, sport és szabadidő termékek gyártása

399 Egyéb gyártási tevékenységek

40. főcsoport Építőipar

400 Építés (nem meghatározott); bontás

401 Házépítés (lakáscélú vagy egyéb)

402 Épületgépészet; útépítés, hídépítés, vasútépítés, stb.

403 Szerelés

404 Dekoráció és bevonatkészítés

68/366/EGK irányelv

(68/365/EGK liberalizációs irányelv)

NICE nómenklatúra

20. A főcsoport 200 Állati és növényi eredetű zsírok és olajok gyártása

20. B főcsoport Élelmiszergyártó ágazatok (italgyártó ágazatok kivételével)

201 Vágóhidak, húsipar, húskonzerv ipar

202 Tej és tejtermékek gyártása

203 Gyümölcs és zöldség konzervgyártás, tartósítás

204 Hal és egyéb tengeri élelmiszer konzervgyártás, tartósítás

205 Gabona malomipari termékek

206 Sütőipari termékek, beleértve a kétszersült és teasütemény gyártást is

207 Cukoripar

208 Kakaó, csokoládé és desszertgyártó ipar

209 Egyéb élelmiszeripari termékek gyártása

21. főcsoport Italgyártás

211 Etilalkohol gyártása erjesztéssel, élesztő és alkoholos italok gyártása

212 Bor és egyéb nem malátatartalmú alkoholos italok gyártása

213 Sörgyártás és malátázás

214 Üdítőitalok és szénsavtartalmú vizek gyártása

ex 30 Gumitermékek, műanyagok, műszálas és szintetikus fonalak, valamint keményítő alapanyagú termékek gyártása

304 Keményítő alapanyagú termékek gyártása

75/368/EGK irányelv (az 5. cikk (1) bekezdésben felsorolt tevékenységek)

ISIC nómenklatúra

ex 04 Halászat

043 Belvízi halászat

ex 38 Fuvarozó berendezések gyártása

381 Hajógyártás, hajójavítás

382 Vasúti berendezések gyártása

386 Repülőgépgyártás (beleértve az űrjárműveket is)

ex 71 Fuvarozáshoz társuló, valamint az alábbi nem fuvarozási tevékenységcsoportokhoz tartozó tevékenységek:

ex 711 Hálókocsi és étkezőkocsi üzemeltetési szolgáltatások; vasúti járműállomány javítása javítóműhelyben; vasúti kocsik takarítása

ex 712 Városi, külvárosi és helyközi közlekedés járműállományának karbantartása

ex 713 Egyéb szárazföldi közlekedési szolgáltatások (gépjárművek, autóbuszok, taxik) járműállományának karbantartása

ex 714 Közúti kiegészítő szolgáltatások üzemeltetése és karbantartása (utak, hidak, és fizetőkapuk, áru lerakatok, autóparkolók, autóbusz és villamos garázsok és remizek)

ex 716 Belvízi fuvarozáshoz társuló tevékenységek (például vízi utak, kikötők és egyéb vízi közlekedési berendezések üzemeltetése és karbantartása, vontató és révkalauz szolgáltatások nyújtása kikötőkben, bóják telepítése, hajók berakodása/kirakodása és egyéb hasonló szolgáltatások nyújtása, például hajómentés, csónakház vontatás és üzemeltetés)

73 Postai és távközlési szolgáltatások

ex 85 Személyi szolgáltatások nyújtása

854 Mosoda, száraztisztító és kelmefestő szolgáltatás

ex 856 Fényképészeti műtermek üzemeltetése; portré fényképészet és kereskedelmi fényképészeti szolgáltatás a sajtó fotózás kivételével

ex 859 Máshová nem besorolt személyi szolgáltatások (beleértve az épület vagy csak helyiségtakarítási szolgáltatásokat is)

75/369/EGK irányelv (5. cikk: ipari vagy kisipari tevékenységnek minősülő tevékenységek)

ISIC nómenklatúra

A következő nem helyhez kötött tevékenységek:

(a) áruvásárlási és értékesítési tevékenységek:

— vándor kereskedők, házalók, ügynökök (ex 612 ISIC csoport)

— állandóan telepített standok kivételével fedett vagy nyitott piacokon kereskedők;

(b) az ilyen tevékenységek végzését kifejezetten kizáró vagy nem említő átmeneti intézkedések által lefedett tevékenységek nem helyhez kötött jellegű végzése.

48. §

Az 1999/42/EK irányelv A mellékletének 2. listája alá tartozó tevékenységek esetén a jogszabályban foglalt szakmai gyakorlat megléte feljogosít a hasonló hazai tevékenység végzésére.

A szóban forgó tevékenységek a következők:

2. lista

82/470/EGK irányelv (6. cikk (3) bekezdés)

ISIC nómenklatúra 718. és 720 csoportjai

A tevékenységek különösen az alábbi területeket érintik:

— bármilyen célú utazások céljaira egyedi jelleggel közvetlenül vagy megbízásból egyéni vagy kollektív utazási vagy szállásnyújtó szolgáltatások szervezése, értékesítésre felkínálása és értékesítése (2. cikk (B) rész (a) pont)

49. §

Az 1999/42/EK irányelv A mellékletének 3. listája alá tartozó tevékenységek esetén a jogszabályban foglalt szakmai gyakorlat megléte feljogosít a hasonló hazai tevékenység végzésére.

A szóban forgó tevékenységek a következők:

3. lista

82/489/EGK irányelv

ex 855 Fodrászati szolgáltatások nyújtása, a pedikűrösök és a hivatásos kozmetikus és fodrászképző intézetek tevékenységei kivételével

50. §

Az 1999/42/EK irányelv A mellékletének 4. listája alá tartozó tevékenységek esetén a jogszabályban foglalt szakmai gyakorlat megléte feljogosít a hasonló hazai tevékenység végzésére.

A szóban forgó tevékenységek a következők:

4. lista

82/470/EGK irányelv (6. cikk (1) bekezdés)

ISIC nómenklatúra 718. és 720. csoportjai

A tevékenységek különösen az alábbi területeket érintik:

— közvetítő szerep vállalása különféle fuvarozási szolgáltatások nyújtását végző vállalkozók számára, és árukat kiadó vagy átvevő személyek, valamint az ilyen tevékenységekhez társuló tevékenységek az alábbiak végrehajtása által:

(aa) szerződések megkötése a megbízó nevében fuvarozó vállalkozókkal;

(bb) a megbízó számára a legmegfelelőbbnek vélt fuvarozási mód, fuvarozó cég és útvonal kiválasztása;

(cc) a fuvarozási tevékenység műszaki szempontjainak meghatározása (például a fuvarozáshoz szükséges csomagolás); a fuvarozáshoz szükséges különféle műveletek elvégzése (például gondoskodás hűtővagonok rendelkezésre állásáról);

(dd) a fuvarozáshoz szükséges okmányok kitöltése és formalitások elintézése, például menetlevelek összeállítása; szállítmányok összeállítása vagy szétválogatása;

(ee) a fuvarozás különféle szakaszainak összehangolása, gondoskodás az árukezelő terminálokon az áruk tranzit raktározásáról, átrakásáról, továbbszállításáról és egyéb intézkedések megtételéről;

(ff) az áruk feladói vagy átvevői számára gondoskodás a megfelelő fuvardíj, fuvarozó és fuvareszköz biztosításáról;

— a fuvarozási költségek felmérése és a tételes számlák ellenőrzése;

— bizonyos időszakos vagy folytatólagos szolgáltatásokat nyújt a hajótulajdonos vagy a tengeri fuvaroztató számára (például a kikötőhatóságokkal vagy a hajóellátó kereskedővel, stb. az ügyintézésben).

(A tevékenységeket a 2. cikk (A) rész (a), (b) és (d) pontja tartalmazza.)

51. §

Az 1999/42/EK irányelv A mellékletének 5. listája alá tartozó tevékenységek esetén a jogszabályban foglalt szakmai gyakorlat megléte feljogosít a hasonló hazai tevékenység végzésére.

A szóban forgó tevékenységek a következők:

5. lista

64/222/EGK és 70/523/EGK irányelvek

(a)

Lásd ebben az irányelvben a 4. cikk (5) bekezdésének (a) pontját

64/222/EGK irányelv

(64/224/EGK liberalizációs irányelv)

1. egy vagy több személy megbízásából és utasítására tevékenykedő közvetítő szakmai tevékenységei kereskedelmi tevékenységek végrehajtásával kapcsolatos szerződések megtárgyalása vagy megkötése céljából a megbízók nevében;

2. olyan közvetítő szakmai tevékenységei, aki ugyan nem rendelkezik állandó megbízással, összehozza az egymással közvetlenül szerződni kívánt feleket, vagy lebonyolítja azok szerződéses tranzakcióit, vagy segítséget nyújt azok lebonyolításához;

3. olyan közvetítő szakmai tevékenységei, aki saját nevében más számlájára bonyolít le kereskedelmi tranzakciókat;

4. olyan közvetítő szakmai tevékenységei, aki mások megbízásából aukciókon nagykereskedelmi értékesítést hajt végre;

5. olyan közvetítő szakmai tevékenységei, aki háztól házig járva hajt fel megrendeléseket;

6. olyan közvetítő szakmai tevékenységei, aki szakmai tevékenységek végzése által szolgáltatásokat nyújt egy vagy több kereskedelmi, ipari vagy kisipari tevékenységet végző vállalkozás megbízásából.

(b)

Lásd ebben az irányelvben a 4. cikk (5) bekezdésének (b) pontját

70/523/EGK irányelv

Önálló vállalkozásban tevékenykedő személyek tevékenységei a szén nagykereskedelem és szén közvetítői kereskedelem területén (ex 6112 ISIC csoport)

52. §

Az 1999/42/EK irányelv A mellékletének 6. listája alá tartozó tevékenységek esetén a jogszabályban foglalt szakmai gyakorlat megléte feljogosít a hasonló hazai tevékenység végzésére.

A szóban forgó tevékenységek a következők:

6. lista

68/364/EGK, 68/368/EGK, 75/368/EGK 75/369/EGK és 82/470/EGK irányelvek

68/364/EGK irányelv

(68/363/EGK liberalizációs irányelv)

ISIC nómenklatúra

ex 612. csoport Kiskereskedelem

Kizárt tevékenységek:

012 Mezőgazdasági gépek bérbeadása

640 Ingatlan bérbeadás

713 Autók, kocsik és lovak bérbeadása

718 Vasúti kocsik és vagonok bérbeadása

839 Gépek bérlésre kereskedelmi tevékenységek végzéséhez

841 Moziférőhelyek lefoglalása és mozifilmek bérlése

842 Színházi férőhelyek lefoglalása és színház berendezések bérlése

843 Hajók, kerékpárok, érmés ügyességi vagy szerencsejáték játékgépek bérbeadása

853 Bútorozott helyiségek bérbeadása

859 Ruhakölcsönzés

68/368/EGK irányelv

(68/367/EGK liberalizációs irányelv)

ISIC nómenklatúra

85. főcsoport:

1. éttermek, kávéházak, kisvendéglők, italfogyasztás és étkezés céljára szolgáló egyéb helyiségek (ISIC 852 csoport);

2. szállodák, szobakiadó szolgáltatások, kempingek és egyéb szállásadó helyek (ISIC 853 csoport)

75/368/EGK irányelv (7. cikk)

A 75/368/EGK irányelvben felsorolt összes tevékenység, kivéve az annak az irányelvnek az 5. cikkében felsorolt tevékenységeket (ebben a mellékletben az I. lista 3. tétele).

ex 62 Bankok és egyéb pénzintézetek

ex 620 Szabadalom felvásárló és engedélyező társaságok

ex 71 Fuvarozás

ex 713 Közúti személyfuvarozás, kivéve a gépjárművekkel folytatott fuvarozás

ex 719 Folyékony szénhidrogének és egyéb folyékony vegyi anyagok csővezetékes szállítása

ex 82 Közösségi szolgáltatások

827 Könyvtárak, múzeumok, botanikus kertek és állatkertek üzemeltetése

ex 84 Szabadidős szolgáltatások

843 Máshová nem besorolt egyéb szabadidős szolgáltatások

— sport tevékenységek (sportpályák üzemeltetése, sportrendezvények szervezése, stb.), az oktatói tevékenységek kivételével

— sportfogadás (versenyistállók fenntartása, sportfogadási helyiségek, versenypályák, stb.)

— egyéb szabadidős szolgáltatások (cirkuszok, vidámparkok, egyéb szórakozási célú létesítmények)

ex 85 Személyi szolgáltatások

ex 851 Háztartási szolgáltatások

ex 855 Szépségszalonok üzemeltetése és manikűr szolgáltatások nyújtása, kivéve a pedikűrösök és a hivatásos kozmetikus és fodrászképző intézetek tevékenységeit

ex 859 Máshová nem besorolt személyi szolgáltatások, kivéve a sportcélú és természetgyógyászati masszőröket és a hegyi vezetőket az alábbi csoportok szerint:

— fertőtlenítés és kártevő mentesítés

— ruhakölcsönzés és tárolóhelyiségek bérbeadása

— házasságkötő termek és hasonló szolgáltatások

— asztrológia, jóslás és hasonlók

— higiéniai szolgáltatások és az azokhoz kapcsolódó tevékenységek

— temetkezési és temető gondozási szolgáltatások

— futárszolgálat és kísérő tolmácsok

75/369/EGK irányelv (5. cikk)

A következő nem helyhez kötött tevékenységek:

(a) áruvásárlási és értékesítési tevékenységek:

— vándorkereskedők, házalók, kufárok (ex 612 ISIC csoport)

— állandóan telepített standok kivételével fedett vagy nyitott piacokon kereskedők;

(b) az ilyen tevékenységek végzését kifejezetten kizáró vagy nem említő átmeneti intézkedések által lefedett tevékenységek nem helyhez kötött jellegű végzése.

82/470/EGK irányelv (6. cikk (2) bekezdés)

(A 2. cikk (A) rész (c) és (e) pontjában, valamint a (B) rész (b) pontjában és (C) és (D) részeiben felsorolt tevékenységek)

A tevékenységek különösen az alábbi területeket érintik:

— vasúti kocsik bérbeadása személy vagy árufuvarozás céljaira;

— közvetítő tevékenység végzése hajók megvásárlásában, eladásában vagy bérbeadásában;

— emigránsok utaztatásával kapcsolatos szervezés, tárgyalás, szerződéskötés;

— letétbe helyezett tárgyak és áruk átvétele a letétbe helyező helyett, akár vámellenőrzés mellett, akár anélkül, áruraktárakban, közönséges raktárakban, bútor lerakatokban, hűtőraktárakban, gabonatárolókban, stb.

— a letétbe helyező számára az áruátvételi bizonylat vagy a letétbe helyezett áruk átadása;

— értékesítésre váró, átutazóban levő vagy a piacról elszállításra kerülő élőállat szállítmányok esetén gondoskodás karámok, etetés, stb. biztosításáról;

— gépjárművek műszaki felügyeleti vagy értékelési feladatainak ellátása;

— áruk geometriai méreteinek, súlyának, mérése.

53. §

Az 53. § egy könnyített szabályt tartalmaz. Amennyiben a kérelmező egy tagállam által elismert legalább két éves képzést tanúsító okirattal rendelkezik, azonban egy másik tagállamban, ahol a tevékenységet folytatni szeretné a képzés időtartama hosszabb, akkor az addig teljesített szakmai gyakorlatát beszámítva a kérelmezőt a megszabott időtartamú képzéssel rendelkezőnek kell tekinteni.

54-56. §

A törvény X. fejezete rendelkezik a szakképesítések, szakképzettségek automatikus elismeréséről.

Ezen bizonyítványok, oklevelek olyan képzést tanúsítanak, amelyek minden tagállamban megfelelnek a közös képzési követelményeknek.

A X. fejezet a következő közösségi jogszabályokat honosítja meg:

a) a Tanács 77/452/EGK irányelve az általános ápolók bizonyítványainak kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket; valamint a Tanács 77/453/EGK irányelve a tagállamok az ápolók tevékenységére vonatkozó jogszabályainak az összehangolásáról,

b) a Tanács 93/16/EGK irányelve az orvosok szabad mozgásáról és az oklevelek kölcsönös elismeréséről,

c) a Tanács 78/686/EGK irányelve a fogszakorvosi oklevelek kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket; valamint a Tanács 78/687/EGK irányelve a tagállamok a fogorvosok tevékenységére vonatkozó jogszabályainak az összehangolásáról,

d) a Tanács 80/154/EGK irányelve a szülésznői bizonyítványok kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés jogának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket; valamint a Tanács 80/155/EGK irányelve a tagállamok a szülésznők tevékenységére vonatkozó jogszabályainak az összehangolásáról,

e) a Tanács 85/432/EGK irányelve a tagállamok meghatározott gyógyszerészi tevékenységekre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról; valamint a Tanács 85/433/EGK irányelve a gyógyszerész oklevelek kölcsönös elismeréséről, beleértve a gyógyszerészeti tevékenység gyakorlása céljából történő letelepedést elősegítő intézkedéseket,

f) a Tanács 85/384/EGK irányelve az építészek okleveleinek kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket,

g) a Tanács 78/1026/EGK irányelve az állatorvosi oklevelek kölcsönös elismeréséről, beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását elősegítő intézkedéseket,

h) a Tanács 81/1057/EGK irányelve az orvosok, általános ápolók, fogorvosok és állatorvosok okleveleinek, végbizonyítványainak és bizonyítványainak kölcsönös elismeréséről szóló 75/362/EGK, 77/452/EGK, 78/686/EGK és 78/1026/EGK irányelvek kiegészítéséről.

A meglehetősen terjedelmes joganyag az egyes oklevelek és bizonyítványok elismeréséről viszonylag nagy számú azonos rendelkezést tartalmaz, ezért az ismétlések elkerülése végett indokolt azokat a magyar jogrendbe egy jogszabálya foglalva beemelni.

Az az uniós polgár, aki az automatikus elismerés hatálya alá tartozó oklevéllel rendelkezik, szakmája gyakorlása szempontjából két módon kerülhet kapcsolatba Magyarországgal: letelepedik, vagy otthoni telephelyét fenntartva Magyarországon nyújt szolgáltatást.

57-60. §

Az állatorvosi, az orvosi, a fogorvosi, a gyógyszerész és az építészmérnöki oklevél elismerésével és a szakma gyakorlásával kapcsolatos egyéb szabályokról az 57-60. §-ok rendelkeznek.

61. §

A XI. fejezetben szabályozott jogintézménynek, a tájékoztatásnak célja az, hogy az olyan oklevéllel rendelkezők is méltányos elbírálásban részesülhessenek a munkaerőpiacon, akik Magyarországon nem megszerezhető oklevéllel rendelkeznek.

Ha a kérelmező nem szabályozott szakmát kíván gyakorolni, akkor jogi szempontból mindegy, hogy rendelkezik-e oklevéllel, és ha igen, akkor milyen jellegűvel. A munkaerőpiac azonban a nem szabályozott szakmák betöltése esetén is szelektál. Ez természetesen megnehezíti azoknak a helyzetét, akik a munkaerőpiacon olyan oklevéllel jelennek meg, amelyet az országban nem ismernek.

A hivatalos hatósági értékelés az ún. de facto recognition szerepét tölti be, jogi hatálya azonban nincs.

62-63. §

A be nem fejezett tanulmányok beszámítása azon iskola feladata, ahol a kérelmező tanulmányait folytatni kívánja. A törvény ezzel a megoldással a Lisszaboni Egyezménnyel összhangban álló korábbi hazai gyakorlatot követi.

64. §

A magyar jogszabályok és az európai közösségi irányelvek egyaránt lehetővé teszik, hogy az eljárás költségeit (amelyek elsősorban szakértői díjak) a kérelmező viselje.

A díj megfizetéséről a 64. § rendelkezik.

65-72. §

A Záró rendelkezések között számos módosító rendelkezés is helyet kapott, a törvény szabályozásával való összhang megteremtése érdekében.