MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
T/5047.
számú
törvényjavaslat
Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység
végzésének formáiról
Előadó:
dr. Mikola István
egészségügyi miniszter
Budapest, 2001. szeptember
2001. évi …. törvény
az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról
Annak érdekében, hogy a többszektorúvá vált egészségügyi ágazatban az egészségügyi közszolgáltatások és az orvosi tevékenység hatékonyan szolgálják az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben meghatározott célok valóra váltását és ezáltal elősegítsék a lakosság egészségi állapotának javulását, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. §
E törvény hatálya az egészségügyi közszolgáltatásokra, az azokat nyújtó egészségügyi intézményekre, az egészségügyi közszolgáltatás nyújtását szolgáló vagyontárgyakra, továbbá az egészségügyi szolgáltatást nyújtó orvosokra és fogorvosokra (a továbbiakban együtt: orvos) terjed ki.
2. §
(1) E törvény alkalmazásában
a) egészségügyi közszolgáltatás: a részben vagy egészben az államháztartás terhére finanszírozott egészségügyi szolgáltatás;
b) orvosi tevékenység: minden olyan önállóan, felügyelet nélkül gyakorolható egészségügyi szolgáltató tevékenység, amelynek végzését jogszabály orvosi (fogorvosi) végzettséghez köti;
c) progresszív ellátás: a munkamegosztás és a fokozatosság elvén alapuló egészségügyi intézményrendszerre épülő, a betegek egészségi állapotának összes jellemzője által meghatározott szinten nyújtott ellátás.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl e törvény alkalmazásában az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ában foglalt fogalom-meghatározásokat kell figyelembe venni.
3. §
(1) Az egészségügyi közszolgáltatásról való gondoskodás magában foglalja különösen
a) a progresszív ellátás adott szintjének megfelelő egészségügyi közszolgáltatás nyújtásának szervezését,
b) a közszolgáltatást nyújtó állami (önkormányzati) egészségügyi intézmények fenntartását; valamint
c) a közszolgáltatás finanszírozását.
(2) Az egészségügyi közszolgáltatás nyújtásáról az állam
a) a helyi önkormányzatok,
b) az Egészségügyi Minisztérium,
c) az egészségügyi közintézményt fenntartó minisztériumok (a továbbiakban együtt: ágazati minisztérium), illetve
d) az orvostudományi (egészségtudományi) képzést folytató felsőoktatási intézmények (a továbbiakban a)-d) pont alattiak együtt: egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv), valamint
e) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP)
útján gondoskodik.
(3) Az egészségügyi közszolgáltatásról való gondoskodás keretében
a) a helyi önkormányzatok feladataiknak az e törvényben meghatározott szakmai szabályok, valamint a külön jogszabályban foglaltak szerint tesznek eleget;
b) az Egészségügyi Minisztérium feladatköre - a külön jogszabályban meghatározott kötelezettségeken túl - azokra az egészségügyi közszolgáltatásokra terjed ki, amelyek a progresszív ellátás felső szintjein elhelyezkedő országos és/vagy regionális feladatot, illetőleg speciális ellátási igényt elégítenek ki;
c) az ágazati minisztériumok feladatköre - a külön jogszabályban foglaltak szerint - elsősorban az adott ágazat munkavállalóinak, szolgálati jogviszonyban lévő dolgozóinak, illetve igényjogosultjainak az ágazat jellegéből adódó egészségügyi ellátására terjed ki;
d) az orvostudományi (egészségtudományi) képzést folytató felsőoktatási intézmények feladatkörére a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényben, valamint a 13-15. §-okban foglaltakat kell alkalmazni;
e) az OEP feladatköréről külön jogszabály rendelkezik.
(4) Bármely egészségügyi szolgáltató – a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően – jogosult egészségügyi közszolgáltatás nyújtására, amennyiben az OEP-pel finanszírozási szerződést köt.
4. §
Amennyiben az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv kötelezettségeit nem saját tulajdonában vagy fenntartásában lévő egészségügyi intézmény útján látja el, az ellátás megfelelő színvonalú teljesítése, illetve az ellátás biztonsága érdekében az egészségügyi szolgáltatóval a 6-7. § szerinti szerződést köt.
5. §
(1) A 6-7. § szerinti szerződés megkötésére vonatkozó szándékot – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - nyilvános pályázat útján kell meghirdetni. Az újabb szerződés megkötésére vonatkozó pályázatot legkésőbb a szerződés lejárta előtt hat hónappal kell meghirdetni.
(2) A pályázat elbírálása során ki kell kérni
a) a Magyar Orvosi Kamara területileg illetékes szervezetének,
b) az érintett betegek érdekképviseleti szervezeteinek, valamint
c) a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény működtetésére vonatkozó pályázat esetén a kórházi felügyelő tanácsnak a véleményét.
(3) A pályázat elbírálása során figyelembe kell venni
a) a pályázó szakmai felkészültségét,
b) az ellátás biztonságát szavatoló tényezőket,
c) az ellátás színvonalának emelését szolgáló befektetéseket, illetőleg
d) az alkalmazottak továbbfoglalkoztatására vonatkozó kötelezettség-vállalást.
(4) Nem kell nyilvános pályázatot hirdetni, ha az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó szerv a kötelezettségét más egészségügyi közintézmény útján látja el vagy a feladat-ellátásra egyházi tulajdon visszaadásával összefüggésben kerül sor.
6. §
(1) Az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó szerv a tulajdonában levő létesítményben egészségügyi közszolgáltatást nyújtó, nem általa fenntartott, illetve nem a tulajdonában lévő egészségügyi szolgáltatóval feladat-ellátási szerződést köt.
(2) A szerződés kötelezően tartalmazza
a) a területi ellátási kötelezettség pontos megjelölését,
b) az ellátandó feladatok tételes meghatározását,
c) a feladatok ellátásának színvonalát mérő mutatókat,
d) az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó szerv által rendelkezésre bocsátott létesítmények és eszközök jegyzékét,
e) a létesítmény-fenntartási (üzemeltetés és rendes karbantartás, illetőleg állagmegóvás és felújítás) kötelezettségek tartalmát,
f) a gép-, műszer és egyéb állóeszközök fenntartására, felújítására és pótlására vonatkozó rendelkezéseket, ideértve az értékcsökkenéssel kapcsolatos költségviselés kérdését is,
g) a közszolgáltató által foglalkoztatottakkal kapcsolatos kérdéseket, valamint
h) a szerződés felmondásának szabályait, beleértve a felmondási időt és annak garanciáját, hogy a folyamatos ellátás biztosítása nem szenved sérelmet.
(1) Az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó szerv az egészségügyi közszolgáltatást a nem saját tulajdonában álló létesítményben nyújtó, a 6. § hatálya alá nem tartozó egészségügyi szolgáltatóval feladat-átvállalási szerződést köt.
(2) A szerződés kötelezően tartalmazza - az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó szerv által rendelkezésre bocsátott létesítmények és eszközök jegyzékének kivételével - a 6. § (2) bekezdésében meghatározottakat.
(3) Ha a feladat-átvállalási szerződés keretében, illetve ahhoz kapcsolódóan a közszolgáltatás nyújtására szolgáló ingatlan is értékesítésre kerül, akkor a 10. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.
8. §
(1) A 6-7. §-ok szerinti szerződés legalább három, de legfeljebb tizenöt évre; az alapellátás körében kötött szerződés határozatlan időre köthető meg.
(2) Nem köthető szerződés azzal a gazdasági társasággal vagy közhasznú társasággal, amely gyógyszer, illetve orvostechnikai eszköz gyártásával, forgalmazásával foglalkozik, valamint amelynek tagjai között gyógyszergyártó és -forgalmazó, illetve orvostechnikai eszközt gyártó és -forgalmazó vállalkozás van.
(3) Az alapellátás kivételével a 12. § (3) bekezdése szerinti egészségügyi közintézmény, egyház, továbbá közhasznú szervezet köthet feladat-ellátási, illetve feladat-átvállalási szerződést.
9. §
(1) A 6-7. §-ok szerinti szerződést megkötő egészségügyi szolgáltató a szerződésben felsorolt egészségügyi közszolgáltatások ellátására más egészségügyi szolgáltatóval további szerződést (a továbbiakban: alvállalkozói szerződés) csak az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó szerv előzetes hozzájárulásával köthet.
(2) Az egészségügyi szolgáltató alvállalkozói szerződést - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - csak teljes egészségügyi szakfeladat ellátására köthet.
(3) A külön jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén egy részfeladat ellátására is köthető alvállalkozói szerződés, amennyiben az az egészségügyi szolgáltatás egységes színvonalát, folyamatosságát és biztonságát nem veszélyezteti.
(4) Alvállalkozásba adásnak minősül minden olyan szerződés, amelyet az egészségügyi szolgáltató valamely egészségügyi feladata ellátása érdekében más egészségügyi szolgáltatóval köt.
(5) Az (1)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó szerv tulajdonában álló, illetve az általa fenntartott egészségügyi szolgáltatóra is megfelelően alkalmazni kell.
(1) A közszolgáltatásokról gondoskodó szerv által egészségügyi közszolgáltatás nyújtására értékesített ingatlan vagyontárgy - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - egészségügyi célvagyonnak minősül.
(2) Az egészségügyi célvagyon körébe tartozó ingatlan vagyontárgy – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - kizárólag csak egészségügyi szolgáltatás nyújtására és azzal összefüggő feladatok ellátására használható, illetve hasznosítható.
(3) Amennyiben az egészségügyi célvagyonhoz tartozó eredeti vagyontárgy helyébe új vagyontárgy lép, az egészségügyi hatóság hozzájárulásával az új vagyontárgy minősül egészségügyi célvagyonnak. Az egészségügyi hatóság hozzájárulását akkor adja meg, ha az új vagyontárgy révén teljesülnek az adott közszolgáltatás nyújtásához előírt feltételek, továbbá az új vagyontárgy területi elhelyezkedése a közszolgáltatás igénybevevői számára nem jelent aránytalan sérelmet.
(4) Amennyiben azért nem indokolt az egészségügyi célvagyoni jelleg fenntartása, mert az adott egészségügyi közszolgáltatási feladat megszűnt vagy más formában kerül ellátásra, és ennek tényét az egészségügyi hatóság igazolja, az egészségügyi szolgáltató kezdeményezi az ingatlan célvagyoni jellegének törlését az ingatlan-nyilvántartásból.
(5) Az egészségügyi célvagyon felszámolási eljárás során történő értékesítése esetén az (1) bekezdés szerinti közszolgáltatásokról gondoskodó szervet, illetőleg az általa kijelölt egészségügyi közszolgáltatót elővásárlási jog illeti meg. Ha az elővásárlási jog jogosultjai e jogukkal nem élnek, akkor az ingatlan az egészségügyi célvagyon minősítés törlése mellett értékesíthető.
(6) A vagyontárgy egészségügyi célvagyoni jellegét, továbbá az (5) bekezdés szerinti elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyeztetni.
Az egészségügyi szolgáltatók egészségügyi intézmény, valamint egészségügyi egyéni vagy társas vállalkozás formájában látják el tevékenységüket.
(1) Az egészségügyi intézmény egészségügyi közintézmény, egészségügyi magánintézmény vagy egyház által fenntartott intézmény lehet.
(2) Azt az egészségügyi intézményt, amelyben az állam vagy a helyi önkormányzat
a) többségi tulajdonnal rendelkezik és
b) közszolgáltatást nyújt,
e törvény alkalmazása szempontjából egészségügyi közintézménynek kell tekinteni.
(3) Fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi közintézmény – törvény eltérő rendelkezése hiányában - az alábbi szervezeti formákban működhet:
a) központi költségvetési szerv,
b) helyi önkormányzati költségvetési szerv,
c) közhasznú társaság, illetőleg
d) közalapítvány.
(1) Az egészségügyi közintézmény - a külön jogszabályokban meghatározott szakmai és egyéb feltételeknek megfelelően - a szakmai fejlesztési programban (a továbbiakban: fejlesztési program) foglalt keretek között működik. A fejlesztési program ötéves időtartamra szól.
(2) A fejlesztési program tartalmazza:
a) a gyógyító-megelőző feladatok összetételének változtatásával,
b) a jelentősebb felújításokkal és fejlesztésekkel,
c) a humán erőforrások fejlesztésével, valamint
d) a minőségbiztosítással
összefüggő koncepciókat, valamint számszerűen is megalapozott terveket.
(3) A fejlesztési program elkészítéséről az egészségügyi intézmény vezetése gondoskodik. Az elkészítés során ki kell kérni az egészségügyi hatóságnak, valamint a kórházi felügyelő tanácsnak a véleményét is.
(4) A fejlesztési programot fel kell terjeszteni
a) jóváhagyás céljából az illetékes egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szervhez (3. §), valamint
b) a jóváhagyást követően tájékoztatás céljából az Egészségügyi Minisztériumhoz.
(5) Nem kell fejlesztési programot készíteni a kizárólag alapellátást nyújtó egészségügyi intézményben.
(1) Az egyetemi klinika az orvostudományi (egészségtudományi) képzést folytató egyetem (a továbbiakban: egyetem), illetve az egyetem által létrehozott klinikai központ keretében működtetett olyan szervezeti egység, amely elsősorban a progresszív ellátás felső szintjén ellátandó gyógyító-megelőző feladatain keresztül biztosítja az adott szakterület - elméleti és gyakorlati képzését is magába foglaló - graduális, illetve postgraduális oktatását (tancélú betegellátás).
(2) Az egyetemi klinika szakterületét illetően kapcsolatot tart más egészségügyi intézményekkel, részt vesz az orvostudomány adott ágának elméleti és gyakorlati fejlesztésében, illetve e területen kutatómunkát végez.
(3) Az egészségügyi intézmény a klinika elnevezés használatára csak az (1)-(2) bekezdésekben foglaltak teljesítése esetén jogosult.
(1) Az egyetem a hozzá tartozó egyetemi klinikákból – az oktatási miniszter előzetes hozzájárulásával – egyetemi klinikai központot (a továbbiakban: klinikai központ) alapíthat.
(2) A klinikai központ közhasznú társaságként hozható létre. A klinikai központban az egyetemen kívül tulajdoni hányadot - az egyetem döntésétől függően - csak a klinikai központ betegellátó tevékenységében érdekelt helyi önkormányzat, minisztérium, valamint az egyetemi klinika betegellátó tevékenységében résztvevő munkavállaló szerezhet, azzal, hogy az államnak minden esetben többségi tulajdonnal és irányítói joggal kell rendelkeznie.
(1) Az egészségügyi képzés, szakképzés és továbbképzés gyakorlati szakmai ismereteit - az egyetemmel kötött szerződés alapján - olyan egészségügyi intézmény is nyújthatja, amely nem minősül egyetemi klinikának.
(2) Az (1) bekezdés szerinti egészségügyi intézmény az egyetem döntése alapján használhatja az “oktató kórház” elnevezést.
(3) Amennyiben a képzési feladatokat csak az egészségügyi intézmény egyes szervezeti egységei látják el, az (1)-(2) bekezdésben foglalt szabályok értelemszerű alkalmazásával ezen szervezeti egységek jogosultak az “oktató kórházi osztály” elnevezés használatára.
(1) Az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő és a külön jogszabályokban meghatározott szakképzettséggel rendelkező személy jogosult egyéni egészségügyi vállalkozási tevékenység folytatására.
(2) Az egyéni egészségügyi vállalkozó érvényes működési engedély és felelősségbiztosítási szerződés birtokában a saját nevében és saját felelősségére nyújtja az engedélyében meghatározott egészségügyi szolgáltatásokat.
(3) Az egyéni egészségügyi vállalkozó a vállalkozási tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával korlátlanul felel.
(4) Az egyéni egészségügyi vállalkozó csak egy egyéni egészségügyi vállalkozást folytathat, és egyidejűleg nem folytathat más egyéni vállalkozást, illetőleg nem lehet gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja.
18. §
Orvosi, fogorvosi (a továbbiakban együtt: orvosi) tevékenység
a) alkalmazott orvosként,
b) szabadfoglalkozású orvosként, valamint
c) vállalkozó orvosként
látható el.
(1) Az alkalmazott orvos orvosi tevékenységet munkajogviszony, közalkalmazotti jogviszony vagy szolgálati jogviszony keretében folytathat.
(2) Az alkalmazott orvos jogviszonyára az adott jogviszonyra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései irányadóak.
(3) Az alkalmazott orvos szabadfoglalkozású orvosi tevékenységet nem folytathat. Ez a korlátozás nem vonatkozik arra az orvosra, aki alkalmazotti jogviszonyt nem orvosi tevékenységre létesített.
(1) Szabadfoglalkozású orvosnak minősül az az orvos, aki szerepel az orvosok működési nyilvántartásában és orvosi szakvizsgával rendelkezik.
(2) Orvosi tevékenységet a szabadfoglalkozású orvos akkor folytathat, ha érvényes felelősségbiztosítási szerződése van, és a 21-22. §-ok szerinti orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződést kötött.
(3) A szabadfoglalkozású orvos tevékenységét szakmailag önállóan, saját felelősségére végzi. A tevékenysége során a neki felróható módon az egészségügyi szolgáltatónak okozott kárért teljes felelősséggel tartozik.
(4) Az egészségügyi szolgáltatás során vagy azzal összefüggésben a betegnek okozott kárért a szolgáltatást nyújtó egészségügyi intézmény felel.
(5) A szabadfoglalkozású orvos részére a külön jogszabály szerinti működési engedély beszerzésére nincs szükség.
(6) Ha e törvény vagy ennek végrehajtására kibocsátott rendelet, illetve az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződés másként nem rendelkezik, a szabadfoglalkozású orvos jogaira és kötelezettségeire a Polgári Törvénykönyv megbízásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
21. §
(1) Az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződés az egészségügyi szolgáltató és a szabadfoglalkozású orvos, illetve az orvosi praxisközösség (23. §) között jön létre orvosi és ahhoz kapcsolódó tevékenység ellátására. Ilyen szerződést az egészségügyi szolgáltató vállalkozó orvossal is köthet.
(2) A szabadfoglalkozású orvos kizárólag olyan orvosi tevékenység végzésére kötheti meg a szerződést, amelyre nézve szakvizsgával rendelkezik.
(3) Amennyiben a szabadfoglalkozású orvos orvosi praxisközösség keretében végzi tevékenységét, az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződést rá is kiterjedő hatállyal a praxisközösség köti meg. A praxisközösség által kötött szerződésre a 22. §-ban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
22. §
(1) Az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződést írásba kell foglalni.
(2) A szerződés tartalmazza
a) az egészségügyi szolgáltató, illetve a szabadfoglalkozású orvos nevét és székhelyét (lakóhelyét),
b) a megbízás tárgyát képező orvosi tevékenység pontos meghatározását,
c) a megbízás időtartamát,
d) az orvosi tevékenység végzésének helyét,
e) az orvosi tevékenység végzésének idejét,
f) az ügyeleti, illetve készenléti kötelezettségre vonatkozó megállapodást,
g) az orvosi tevékenység végzésének személyi és tárgyi feltételeit,
h) a szabadfoglalkozású orvos és az intézmény vezetése közötti munkakapcsolatot,
i) a szabadfoglalkozású orvos és az intézményben foglalkoztatott egészségügyi dolgozók közötti munkakapcsolatot (utasításadási jog, együttműködési kötelezettség, stb.),
j) a megbízási díjat, illetve a díj kifizetésének idejét és módját, valamint
k) a szerződés megszüntetésére, a felmondásra vonatkozó szabályokat, továbbá a felmondási idő tartamát.
(3) Kormányrendelet a szerződés tartalmi elemeire további részletes szabályokat állapíthat meg, amelyektől eltérni csak a felek megállapodása esetén lehet.
(4) Eltérő megállapodás hiányában az orvosi tevékenység ellátásához szükséges egyéb személyi feltételeket, a tárgyi feltételeket, valamint a biztonságos munkavégzés feltételeit az egészségügyi szolgáltató biztosítja.
(5) Eltérő megállapodás hiányában a szerződés határozatlan időtartamra jön létre.
(6) A határozott időtartamra kötött szerződés
a) közös megegyezéssel,
b) felmondással, illetőleg
c) azonnali hatályú felmondással
szüntethető meg.
(7) A határozatlan időre kötött szerződést mind az orvos, mind a megbízó felmondással megszüntetheti. A felmondás időtartama – az azonnali hatályú felmondás esetét kivéve – három hónapnál rövidebb nem lehet.
(8) A szerződést bármelyik fél írásban, részletes indokolással azonnali hatállyal felmondhatja, ha a másik fél
a) a szerződésből származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a szerződéses jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
(9) Kormányrendeletben foglalt feltételekkel - az OEP bevonásával -olyan szerződés is köthető, amely szerint a szabadfoglalkozású orvos díjazásáról - az egészségügyi szolgáltató teljesítményigazolása alapján - közvetlenül az OEP gondoskodik.
(10) A (8)-(9) bekezdésekben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.
(1) Orvosi praxisközösséget közkereseti társaság formájában két vagy több szabadfoglalkozású orvos alapíthat. Praxisközösség tagja csak szabadfoglalkozású orvos lehet.
(2) A praxisközösség tagja köteles a praxisközösség által végzett orvosi tevékenységben – a társasági szerződésben foglaltaknak megfelelő – személyes közreműködésre. A praxisközösség tagjának személyre szóló felelősségbiztosítási szerződéssel kell rendelkeznie.
(1) Vállalkozó orvos vállalkozói orvosi tevékenységet egyéni egészségügyi vállalkozás keretében, illetőleg gazdasági társaság vagy közhasznú társaság tagjaként végezhet.
(2) Vállalkozó orvos e minőségétől függetlenül szabadfoglalkozású orvosként is folytathat orvosi tevékenységet. Ebben az esetben rá a szabadfoglalkozású orvosra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
25. §
(1) E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2002. január 1. napján lép hatályba.
(2) E törvénynek a szabadfoglalkozású orvosra, illetőleg az orvosi praxisközösségre vonatkozó rendelkezései 2003. január 1. napján lépnek hatályba.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény, valamint az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 1990. évi XXII. törvény 32-33. §-ai,
b) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CIX. törvény 23. §-a, továbbá 24. §-ának (6) és (10) bekezdése,
c) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény 59. §-a,
d) a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: MOKtv.) 43. §-a,
e) az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (a továbbiakban: Öotv.) 1. § (2) bekezdésének a) pontjából az “és külön törvényben meghatározott esetben a kezelőorvos” szövegrész, továbbá a 3. § (5) bekezdése.
(4) Az e törvény hatálybalépése előtt megkötött és a törvény szerint egészségügyi közszolgáltatás alvállalkozásba adására irányuló szerződéseket 2003. június 30-ig felül kell vizsgálni és a 9. § rendelkezéseivel összhangba kell hozni. 2003. július 1-től az e törvény, illetve a végrehajtási rendeleteiben foglalt előírásoknak meg nem felelő szerződések érvényüket vesztik, illetve az e szerződések alapján nyújtott egészségügyi szolgáltatások tovább nem finanszírozhatók.
(5) A magántevékenység végzésére vonatkozó működési engedéllyel rendelkező orvosokra, fogorvosokra, gyógyszerészekre, klinikai szakpszichológusokra, valamint egészségügyi szakdolgozókra 2003. január 1-jétől az egyéni egészségügyi vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
26. §
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 3. §-ának 17. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[17. Egyéni vállalkozó: az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozói igazolványa alapján vállalkozási tevékenységet végez, az igazolványában feltüntetett vállalkozási tevékenysége tekintetében, továbbá ettől függetlenül is]
“a) az a magánszemély, aki külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, egyéni vállalkozó orvosi, klinikai szakpszichológusi, továbbá magánállatorvosi, illetve egyéb egészségügyi, szociális vagy gyógyszerészi magántevékenységet folytat;”
b) Az Szjtv. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a szabadfoglalkozású orvos, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.”
c) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § b) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[b) Egyéni vállalkozó:]
“2. a külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, egyéni vállalkozó orvosi, klinikai szakpszichológusi, továbbá magánállatorvosi, illetve egyéb egészségügyi és szociális, gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személy (a továbbiakban együtt: egészségügyi vállalkozó);”
d) A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 3. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az egészségügyi tudományterületen a (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételek teljesülésénél - az egyetem és az egyetemi klinikai központ között létrejött megállapodásnak megfelelően - az egyetemi klinikai központ keretében foglalkoztatottakat is figyelembe kell venni.”
e) Az Ftv. 11. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A nem felsőoktatási intézménnyel történő együttműködés – az egyetemi klinikai központ, az oktató kórház (oktató kórházi osztály), valamint a (4) bekezdésben foglalt eset kivételével – a felsőoktatási intézmény feladatai közé tartozó képzés ellátására nem irányulhat.”
f) Az Ftv. 116. §-ának (2)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(2) Az egészségügyi felsőoktatási intézmények klinikai központjai - ennek hiányában a felsőoktatási intézmény - az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött finanszírozási szerződésben foglaltak szerint
a) egészségügyi szolgáltatást nyújtanak az ellátási területükhöz tartozó biztosítottak számára;
b) ellátják a jogszabályokból és a progresszív betegellátásból rájuk háruló feladatokat.
(3) Az egészségügyi miniszter ágazata tekintetében koordinálja az egészségügyi felsőoktatási intézmények klinikai központjaiban - ennek hiányában a felsőoktatási intézményben - folytatott
a) betegellátó tevékenységet;
b) a tancélú gyógyító-megelőző tevékenységet;
c) ágazati kutató-fejlesztő tevékenységet, kivéve a 9/E. § (1) bekezdésében foglalt előirányzatot;
d) egészségmegőrző tevékenységet;
e) regionális ellátási tevékenységet.
(4) Az egészségügyi felsőoktatási intézmények klinikai központjai - ennek hiányában a felsőoktatási intézmény - részt vesznek a szakorvos-, a szakfogorvos-, a szakgyógyszerész-, klinikai szakpszichológus, népegészségügyi szakember képzésében, beleértve a más felsőfokú végzettséggel rendelkezők egészségügyi szak- és továbbképzését is. E képzéseket az egészségügyi miniszter koordinációval segíti.”
g) A MOKtv. 2. § (1) bekezdésének f) pontja a következő fh) ponttal egészül ki:
[2. § (1) A MOK f) véleményezési jogot gyakorol]
“fh) a szabadfoglalkozású orvosok, illetve az orvosi praxisközösség és az egészségügyi intézmény között létrejövő orvosi tevékenység ellátásának részletes szabályairól szóló jogszabályról;”
h) A MOKtv. 2. § (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[2. § (1) A MOK]
“i) ajánlást ad a szabadfoglalkozású orvosi tevékenységért járó díjtételek, valamint az egyes orvosi szolgáltatások egészségügyi szolgáltatók által megállapított díjtételei alsó határaira;”
i) A MOKtv. 2. § (1) bekezdése az alábbi új o) ponttal egészül ki:
[2. § (1) A MOK]
“o) a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően a háziorvos részére működtetési jogot állapíthat meg.”
j) Az Öotv. 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“2. § (2) A működtetési jog jogosultja a működtetési jog alapján bármely háziorvosi körzetben nyújtott önálló orvosi tevékenységet – akadályoztatásának jogszabályban meghatározott eseteit kivéve – csak személyesen folytathat.”
k) Az Öotv. 3. § (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“3. § (3) Annak az orvosnak a számára, aki területi ellátási kötelezettség nélkül lát el az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott, az 1. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott körbe tartozó háziorvosi tevékenységet, a külön jogszabályban foglaltak szerint a Magyar Orvosi Kamara állapíthat meg működtetési jogot.”
l) Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 17. §-ának (1) bekezdése az alábbi v) ponttal egészül ki:
“v) az ingatlan egészségügyi célvagyoni jellege.”
m) Az Inytv. 17. §-ának (2) bekezdés második mondata helyébe az alábbi szövegrész lép:
“(2) Az l)-v) pontokban meghatározott tények feljegyzésének elmaradása esetén a jogosult azokat nem érvényesítheti a jóhiszemű harmadik jogszerzővel szemben.”
27. §
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg
a) a feladat-ellátási szerződések és a feladat-átvállalási szerződések pályáztatásával és a pályázatok elbírálásával kapcsolatos részletes szabályokat,
b) az egyetemi klinikai központ alapításával, megszűnésével, működésével, valamint az egyetem és az egyetemi klinikai központ együttműködésével kapcsolatos speciális részletszabályokat,
c) az egy orvos által - tevékenysége ellátásának formájától függetlenül- teljesíthető munkavégzési, ügyeleti és készenléti időre vonatkozó szabályokat, valamint
d) az orvosi tevékenység ellátására vonatkozó szerződés részletes szabályait.
28. §
Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg
a) az egészségügyi közintézmények vezetőjének és vezetőhelyetteseinek képesítési követelményrendszerét, illetőleg a vezetői megbízatás betöltése érdekében kiírt pályázat részletes eljárási szabályait,
b) az egészségügyi közszolgáltatások alvállalkozásba adásának szakmai feltételeit,
c) az országos és/vagy regionális feladatkört jelentő egészségügyi közszolgáltatások körét, illetve regionális feladatkör esetében ezek földrajzi lehatárolását,
d) az egészségügyi közintézmények szakmai fejlesztési programjára vonatkozó szakmai szabályokat, valamint
e) az egészségügyi közintézmények működési rendjére vonatkozó szabályokat.
INDOKOLÁS
A Javaslat célja a rendszerváltozást követő társadalmi-gazdasági átalakulásokkal összhangban az egészségügyi rendszer korszerűsítésének elősegítése, az egészségügyi szerkezet-átalakításhoz és az ellátórendszer továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen struktúrák létrehozása, valamint az orvosi tevékenység végzésének a kor követelményeihez igazodó formáinak megteremtése.
A Javaslat rendezett viszonyokat teremt az egészségügyi intézmények működésében; legfontosabb alapelve, hogy az egészségügyi ellátás megszervezésének alkotmányos kötelezettségét az állam és a helyi önkormányzatok a közfinanszírozásból részesülő közszolgáltató egészségügyi intézményeken és vállalkozásokon keresztül látják el.
A Javaslat a jogalkotásról szóló törvény általános elvárásaival összhangban nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a kötelezettséggel terhelt helyi önkormányzatok, illetve az állami szervek megfelelő szerződéses garanciák mellett adják át a feladatot, és az egészségügyi intézmények működésével kapcsolatos legfontosabb szabályok kötelező szerződési elemként jelenjenek meg.
Az egészségügyi közintézmények átalakítása során a Javaslat nem állít akadályokat a jelenleg állami, önkormányzati tulajdonban lévő vagyon elidegenítése elé, de a non-profit működtetést preferálja. Nem engedhető meg, hogy az ellenőrzött állami szférából kikerülő vagyon ne a lakosság egészségügyi ellátására fordítódjék, és ez veszélyeztesse az érintett populáció ellátását. Ennek érdekében a Javaslat rendelkezik arról, hogy mi legyen a biztosítottak ellátását szolgáló vagyon sorsa, illetőleg korlátozza az e vagyonnal való rendelkezést. Ennek módja az egészségügyi célvagyon jogintézményének megteremtése, ami a közszolgáltatások biztosításában kiemelt jelentőségű.
Új szervezeti lehetőséget biztosít a Javaslat az integrált egyetemi formában működő orvostudományi képzést végző felsőoktatási intézményeknek, amennyiben lehetőségük nyílik a gyógyító ellátást végző klinikák egy szervezetben való leválasztására. Ez jobban kezelhetővé teszi az egyetem oktatási és gyógyító funkcióinak szétválasztását, az ehhez tartozó források elkülönített felhasználását, és a gyógyításhoz kapcsolódó, de az egyetemi profiltól idegen feladatok ellátását. Ez a modell egyébként analóg az európai egyetemeken megfigyelhető gyakorlattal.
Az orvosok jogállása az elmúlt évtizedben a korábbinál sokszínűbb lett, hiszen a vállalkozó háziorvosok megjelenése és tevékenysége előre vetítette a szakellátásban is egyre nagyobb igényűvé váló vállalkozó orvoslás lehetséges irányait és veszélyeit. Az egészségügyi törvény egyértelmű szakmai rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy milyen felkészültség és végzettség birtokában lehet saját felelősségre orvosi munkát végezni, és milyen végzettség mellett lehet a tevékenységet szoros szakmai felügyelet mellett ellátni. Ezen tartalmi szabályozással lényegében az is egyértelművé vált, hogy az orvosoknak mely köre jogosult önálló tevékenységre, azaz az alkalmazottként történő munkavégzési keretből való kilépésre. A Javaslat elismeri azt a történelmi hagyományt és gyakorlatot, amely az orvoslás területén a gyógyítás szabadságát és felelősségét az orvos személyéhez köti, és a korábbi hierarchikus alá-fölérendeltségi viszonyok helyett nagyobb teret enged az egyéni felkészültség és képességek kibontakoztatásának.
Mindezeknek megfelelően a Javaslat három fő fejezetre tagozódik. Az I. rész a közszolgáltatásokról való gondoskodást részletezi és foglalkozik az egészségügyi célú vagyon kérdéseivel, a II. rész az egészségügyi szolgáltatók szerkezeti, szervezeti követelményrendszerét határozza meg, a III. rész az orvosi működés jogi környezetét taglalja.
A Javaslat elfogadása esetén a rendszerváltás előtt alacsony szinten megalkotott olyan jogszabályok helyezhetők hatályon kívül, amelyek az egészségügyi vállalkozásokat, illetve az ágazatban végzett magántevékenységet ritka, különleges kivételként szabályozták, és a szektorsemlegesség szabályait nem alkalmazva határoztak meg speciális követelményeket a vállalkozási szféra számára.
Az 1-2. §-okhoz
A bevezető rendelkezések a tervezet hatályát és értelmező rendelkezéseit adják meg. Ebben utalás történik arra is, hogy a külön nem szabályozott kérdésekben az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. általános szakmai definíciói az irányadók.
A 3. §-hoz
E szakasz meghatározza az állam alkotmányos kötelezettségének tartalmát az egészségügyi közszolgáltatásokról való gondoskodás keretében, valamint a közszolgáltatásokról való gondoskodás módját, így különösen az ellátás-szervezési, az intézmény fenntartói és a finanszírozási feladatokat. Bevezeti az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó szerv fogalmát, és meghatározza e szervek kötelezettségeit.
Az ellátás biztonsága és megfelelő színvonala érdekében szerződéskötési kötelezettség előírása indokolt, amennyiben az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv a közszolgáltatást nem a közszolgáltatásról gondoskodó szerv tulajdonában vagy fenntartásában lévő intézmény útján nyújtja.
A szakmai és civil kontroll szerepének növelése érdekében az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szervnek nyilvános pályázatban kell közzétenni a szerződés megkötésére vonatkozó szándékát. Meghatározásra kerülnek a pályázat elbírálásának szempontjai és azon szervezetek, amelyek véleményét az elbírálás során ki kell kérni.
Feladat-ellátási szerződést kell kötni, amennyiben az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv feladatait a közszolgáltató szerv tulajdonában lévő létesítményben működő külső (nem az egészségügyi közszolgáltató tulajdonában vagy fenntartásában álló) szolgáltató útján látja el, továbbá meghatározza a feladat-ellátási szerződés kötelező tartalmi elemeit.
Az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv és az egészségügyi szolgáltató között kötelező feladat-átvállalási szerződést kötni abban az esetben, ha az egészségügyi közszolgáltatást a külső (nem az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv tulajdonában vagy fenntartásában álló) szolgáltató saját létesítményében és saját eszközeivel nyújtja. A feladat-átvállalási szerződés kötelező tartalmi elemeiről is rendelkezik e §.
Szükséges törvényben rögzíteni a szerződés lehetséges maximális és minimális időtartamát és az alapvető összeférhetetlenségi szabályokat; továbbá kizárni a szerződéskötésből azokat a gazdasági társaságokat, amelyekben gyógyszer-, illetve orvostechnikai eszközöket gyártó és forgalmazó vállalkozások vannak. E korlátozás célja annak megakadályozása, hogy az egészségügyi szolgáltató a gyógyszerek, orvostechnikai eszközök beszerzése során a beteg érdekei helyett a tulajdonos gyártó érdekeit vegye figyelembe. A Javaslat természetes személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok számára csak alapellátási tevékenység, illetve járóbeteg szakfeladat ellátását teszi lehetővé (feladat-ellátási, illetve feladat-átvállalási szerződéskötés) annak érdekében, hogy megakadályozza nyereség kivonását a betegellátásból.
Az egészségügyi alvállalkozói szerződéskötés alapvető feltételeit törvényi szinten szükséges meghatározni. Alvállalkozói szerződés csak az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv hozzájárulásával köthető, illetve fő szabályként csak a teljes egészségügyi szakfeladat ellátására vonatkozhat. Szakfeladatnak minősül az egyes egészségügyi szakterület – amelyre külön jogszabály szerint egészségügyi szakképesítés szerezhető – és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások összessége. E rendelkezések megakadályozzák a kizárólag a jól jövedelmező részlegeket érintő alvállalkozásba adást.
Az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv által az egészségügyi közszolgáltatás céljára értékesített ingatlan célvagyonnak minősül, és kizárólag egészségügyi szolgáltatás nyújtására hasznosítható. A célvagyoni jelleg biztosítékot jelent az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szervnek, hogy az egészségügyi intézményt működtető vállalkozás csődje esetén nem veszíti el ingatlan vagyonát, és a lakosság egészségügyi ellátásának biztonsága nem kerül veszélybe.
A Javaslat elősegíti az intézményi struktúra korszerűsítését azáltal, hogy adott feltételek teljesítése esetén lehetővé teszi azt, hogy amennyiben a vevő a régi ingatlant újra cseréli, az új ingatlan minősüljön egészségügyi célvagyonnak.
E paragrafus az egészségügyi szolgáltatók típusait határozza meg, nevezetesen az egészségügyi intézményt, az egészségügyi egyéni vállalkozást és egészségügyi társas vállalkozást.
Egészségügyi közintézménynek az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó, állami vagy önkormányzati többségi tulajdonnal rendelkező egészségügyi intézmény minősül. Fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi közintézmény csak meghatározott szervezeti formákban működtethető: költségvetési szervként (központi, illetve helyi önkormányzati), vagy non-profit működésű közhasznú szervezet (közhasznú társaság, közalapítvány) formájában.
Az egészségügyi közintézménynek szakmai fejlesztési programot kell kidolgoznia. A Javaslat előírja annak tartalmi elemeit, elkészítésének módját és a felterjesztési kötelezettséget. A szakmai program az egészségügyi közintézmény 5 évre szóló stratégiai fejlesztési terve, amely tartalmazza a szakmai profil alakítására vonatkozó elképzeléseket, a nagyértékű beruházásokkal és fejlesztésekkel kapcsolatos koncepciókat, valamint a humán erőforrás és minőségbiztosítás fejlesztésével összefüggő terveket.
A Javaslat e paragrafusai az orvostudományi képzést folytató egyetemekre és a képzésben részt vevő egyéb egészségügyi intézményekre (oktató kórházak) vonatkoznak. Bevezeti az egyetemi klinika és a klinikai központ fogalmát, és meghatározza a klinika elnevezés használatának feltételeit.
Az egyetemi klinika az orvosképzést folytató egyetem, illetve az egyetem által létrehozott klinikai központ olyan szervezeti egysége, amely főleg a progresszív ellátás csúcsán a betegellátó tevékenységén túl az adott szakterület gradualis és postgradualis oktatását is biztosítja, valamint részt vesz az orvostudomány adott szakterületének kutató-fejlesztő munkájában. Kizárólag a fenti feltételeknek megfelelő egészségügyi intézmény jogosult a klinika elnevezés használatára. A Javaslat lehetőséget teremt arra, hogy az egyetem döntése alapján és az oktatási miniszter előzetes hozzájárulásával az egyazon egyetemhez tartozó gyógyító tevékenységet ellátó klinikák klinikai központot alkothassanak.
A klinikai központ közhasznú társasági formában működhet, és az egyetemen kívül a betegellátásban érdekelt helyi önkormányzatok, az érintett minisztériumok és az egyetem munkavállalói szerezhetnek tulajdont benne. Az egyetemi integráció által teremtett új helyzetben a közhasznú társasági forma lehetőséget nyújt a gyógyító tevékenység hatékonyabb irányítására, elkülöníthetővé teszi az oktatásból és a gyógyításból származó bevételeket, és megteremti a tőkebevonás lehetőségét (minisztériumok, helyi önkormányzatok szerepvállalása).
Egyéni egészségügyi vállalkozási tevékenység folytatására az a személy jogosult, aki szerepel az egészségügyi dolgozók működtetési nyilvántartásában és jogszabályban meghatározott szakképzettséggel rendelkezik. A Javaslat rendelkezik arról, hogy az egyéni egészségügyi vállalkozó érvényes működési engedély és felelősségbiztosítás birtokában, saját nevében és saját felelősségére nyújtja az egészségügyi szolgáltatásokat. Az egyéni egészségügyi vállalkozó teljes vagyonával felel vállalkozási tevékenységéből eredő kötelezettségeiért, ezért az egészségügyi vállalkozó nem folytathat más egyéni vállalkozást, illetve nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. E korlátozás - összhangban az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hasonló előírásával - azt a célt szolgálja, hogy az egyéni egészségügyi vállalkozó csak egy vállalkozásban lehessen korlátlanul felelős azért, hogy szükség esetén teljes vagyonával legyen képes helytállni.
Az orvosi tevékenység végzésének alapvető formái az alkalmazott orvosként, szabadfoglalkozású orvosként vagy vállalkozó orvosként történő tevékenység.
Alkalmazott orvos orvosi tevékenységet munkajogviszony, közalkalmazotti jogviszony, illetve szolgálati jogviszony keretében folytathat. Egyebekben e jogviszonyok létesítésével, tartalmával, megszűnésével a Javaslat nem foglalkozik, mivel ezekre más jogszabályok rendelkezései irányadóak.
E § értelmében szabadfoglalkozású orvosnak minősül az az orvos, aki szerepel az orvosok működési nyilvántartásában és orvosi szakvizsgával rendelkezik. Erre alapozva a szabadfoglalkozású orvos orvosi tevékenységet - külön működési engedély beszerzése nélkül - akkor folytathat, ha részint felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkezik, részint pedig az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződést kötött.
Fontos kihangsúlyozni, hogy - szemben a közalkalmazotti jogviszonyban lévő orvossal - a szabadfoglalkozású orvos tevékenységét szakmailag önállóan, saját felelősségére végzi. Ekképpen a tevékenysége során a neki felróható módon az egészségügyi szolgáltatónak okozott kárért teljes felelőséggel tartozik. Ugyanakkor lényeges betegvédelmi rendelkezése e §-nak, hogy amennyiben a kárt a szabadfoglalkozású orvos a betegnek okozza, a beteggel szemben elsősorban a szolgáltatást nyújtó egészségügyi intézmény felel.
Az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződés az egészségügyi szolgáltató és a szabadfoglalkozású orvos, illetve az orvosi praxisközösség között jön létre. A Javaslat rendelkezik a szerződés időtartamáról, megszüntetésének lehetőségeiről, valamint a szabadfoglalkozású orvos díjazásáról.
A Javaslat szerint főszabályként az egészségügyi szolgáltató a szabadfoglalkozású orvos munkáját a szerződésben rögzített megbízási díjjal ellentételezi. Külön jogszabály alapján a szabadfoglalkozású orvos közvetlenül az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál is köthet szerződést. E rendelkezés a szabadfoglalkozású orvos, az egészségügyi szolgáltató és az OEP közötti szerződéses kapcsolatok modellezésére irányuló kísérletek megvalósíthatósága érdekében vált szükségessé.
Fontos szabály, hogy az egészségügyi szolgáltatás során a betegnek okozott kárért az egészségügyi intézmény a felelős, ugyanis a betegnek okozott kár megtérítése nem függhet attól, hogy az orvos milyen jogviszony keretében végezte az orvosi tevékenységet.
A Javaslat a hazai jogban új jogintézményként vezeti be az orvosi praxis-közösséget. Ennek megfelelően praxisközösséget közkereseti társaság formájában szabadfoglalkozású orvosok alapíthatnak. Praxisközösség tagja csak szabadfoglalkozású orvos lehet, aki - a társasági szerződésben foglaltaknak megfelelően - személyes közreműködésre kötelezett.
Vállalkozó orvos vállalkozói orvosi tevékenységet egyéni egészségügyi vállalkozás keretében, illetve gazdasági társaság vagy közhasznú társaság tagjaként végezhet. A vállalkozó orvosnak lehetősége van szabadfoglalkozású orvosként is orvosi tevékenységet folytatni.
A Javaslat záró rendelkezései a hatálybalépés időpontját, átmeneti rendelkezéseket, kormány- és miniszteri rendelet kibocsátására felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaznak.
Az egészségügyi privatizációra vonatkozó rendelkezések 2002. január 1-jén lépnek hatályba, hogy az átalakulás folyamata minél előbb szabályozott mederbe kerüljön.
A szabadfoglalkozású orvosi tevékenységről rendelkező szakaszok csak 2003. január 1-jén lépnek hatályba azért, hogy megfelelő felkészülési idő álljon az érintettek rendelkezésére.
Fontos előírás a záró rendelkezések között, hogy a törvény hatályba lépése előtt kötött alvállalkozói szerződéseket 2003. június 30-ig felül kell vizsgálni és a Javaslat 9. §-ában foglalt rendelkezésekkel összhangba kell hozni. Ugyanakkor az újonnan kötött alvállalkozói szerződések már csak a Javaslat előírásainak megfelelően köthetőek meg.
Az új törvényi szabályozással összhangban szükségessé vált néhány további egészségügyi tárgyú törvény módosítása is, amelyet szintén e § végez el. Ennek keretében egyrészt formailag is teljes egészében hatályon kívül kerül a szocialista időszak egykori egészségügyi törvénye. Másrészt - összhangban a szabadfoglalkozású orvosi jogállás bevezetésével - a törvény hatályon kívül helyezi az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény szakorvosokra vonatkozó részeit.
A Javaslat kezdeményezi az adó- és társadalombiztosítási jogszabályok alkalmazása szempontjából az egészségügyi egyéni vállalkozóknak az egyéni vállalkozói körbe, az orvosi praxisközösségnek pedig a társas vállalkozói körbe történő bevonását.
Módosításra kerül a felsőoktatásról szóló törvény a klinikai központok megalakítása érdekében, és az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény az egészségügyi célvagyon bejegyzése érdekében.
A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvény egyes rendelkezéseinek kiegészítésével és módosításával a MOK jogosítványokat kap a szabadfoglalkozású orvosokkal kötendő szerződések véleményezésére, az orvosi tevékenységért járó díjtételek és a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok működtetési jogának megállapítására.