KORMÁNYA
T/5059.
Számú
törvényjavaslat
a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről
Előadó:
Dr. Dávid Ibolya
igazságügy-miniszter
2001. évi ... törvény
a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről
I. Fejezet
Büntetőjogi rendelkezések
1. §
E törvény alkalmazásában
1. jogi személy:
a) a magyar állam, a külföldi állam,
b) az Alkotmányban felsorolt intézmények, az Országgyűlés Hivatala, a Köztársasági Elnök Hivatala, az Országgyűlési Biztosok Hivatala, illetőleg a jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási és önkormányzati igazgatási feladatot ellátó szervek,
c) a nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezetek
kivételével minden szervezet és annak önálló képviseleti joggal rendelkező szervezeti egysége, amelyet az irányadó jogszabályok jogi személyként ismernek el, valamint az a szervezet, amely a polgári jogi viszonyok önálló jogalanya lehet, és a tagoktól elkülönülő vagyonnal rendelkezik, ideértve a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti előtársaságokat is,
2. vagyoni előny: bármely dolog, vagyoni értékű jog, követelés, kedvezmény, függetlenül attól, hogy a számvitelről szóló törvény szerint nyilvántartásba vették-e, úgyszintén az is, ha a jogi személy valamely jogszabályból vagy szerződésből eredő kötelezettség vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól mentesül.
2. §
(1) Jogi személlyel szemben az e törvényben meghatározott intézkedések a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését célozta vagy eredményezte, és a bűncselekményt a jogi személy
a) ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, felügyelő bizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el,
b) tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és azt a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül az e törvényben meghatározott intézkedések alkalmazhatók akkor is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte.
A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések
3. §
(1) Ha a bíróság a 2. §-ban meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben büntetést szab ki, a jogi személlyel szemben a következő intézkedéseket alkalmazhatja:
a) a jogi személy megszüntetése,
b) a jogi személy tevékenységének korlátozása,
c) pénzbírság.
(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedések alkalmazhatók abban az esetben is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte, de az elkövető a halála vagy a kóros elmeállapota miatt nem büntethető.
(3) Az (1) bekezdés 1. pontjában meghatározott intézkedés kizárólag önállóan alkalmazható, a 2. és 3. pontjában meghatározott intézkedések önállóan és egymás mellett alkalmazhatók.
4. §
(1) A bíróság a jogi személyt megszünteti, ha
a) a jogi személyt bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, vagy
b) a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben nem lehet megszüntetni a jogi személyt, ha ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása veszélybe kerülne, vagy a jogi személy
a) országos közüzemi szolgáltató,
b) nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősül,
c) honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve célt szolgál.
5. §
(1) A bíróság a jogi személy tevékenységét egy évtől három évig terjedő időre a (2) bekezdésben meghatározott körben korlátozhatja; a tartamot években kell megállapítani. A korlátozás kiterjedhet valamennyi felsorolt tevékenység vagy egyes tevékenységek gyakorlására.
(2) Az eltiltás ideje alatt a jogi személy
a) nem végezhet nyilvános felhívás alapján betétgyűjtést,
b) nem vehet részt közbeszerzési eljárásban,
c) nem köthető vele koncessziós szerződés,
d) nem minősíthető közhasznú szervezetté,
e) nem részesülhet központi vagy helyi önkormányzati költségvetés, elkülönített állami pénzalapok, külföldi állam, az Európai Közösségek vagy más nemzetközi szervezet által céljelleggel nyújtott támogatásban,
f) nem folytathat egyéb olyan tevékenységet, amelynek gyakorlásától a bíróság eltiltotta.
(3) A tevékenység korlátozása esetén az ítélet jogerőre emelkedése napján a bíróság rendelkezésétől függően
a) beállnak a jogi személlyel a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés azonnali hatályú felmondásának jogkövetkezményei,
b) beállnak a jogi személlyel kötött koncessziós szerződés azonnali hatályú felmondásának jogkövetkezményei,
c) a közhasznú szervezetté minősítési eljárást megszüntetettnek, továbbá a jogi személyt a közhasznúsági nyilvántartásból töröltnek kell tekinteni,
d) a (2) bekezdés f) pontja szerinti támogatás odaítélésére irányuló eljárást megszüntetettnek kell tekinteni, továbbá a bűncselekménnyel összefüggésben odaítélt támogatást vissza kell fizetni.
(1) A jogi személlyel szemben kiszabható pénzbírság legnagyobb mértéke a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt vagyoni előny értékének a háromszorosa, de legalább ötszázezer forint.
(2) A vagyoni előny értékét a bíróság becsléssel állapíthatja meg, ha az elért vagy elérni kívánt vagyoni előny értéke nem, vagy csak aránytalanul nagy ráfordítással állapítható meg.
(3) A pénzbírságot meg nem fizetése esetén a bírósági végrehajtás szabályai szerint kell behajtani.
Büntetőeljárási rendelkezések
7. §
(1) Ha a jogi személlyel szemben a büntetőeljárás során intézkedés alkalmazásának lehet helye, az intézkedés alkalmazásáról a terhelt ellen indított büntetőeljárásban kell határozni.
(2) Ha a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) Ha büntetőeljárás azért nem indult, mert az elkövető meghalt, vagy a kóros elmeállapota miatt nem büntethető, a jogi személlyel szemben az eljárást e törvény rendelkezései szerint kell lefolytatni.
A bíróság hatásköre és illetékessége
8. §
Ha az ügyész a vádiratban a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza, az a bíróság jár el, amelyik a terhelt bűncselekményének elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik.
9. §
(1) Ha a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a jogi személy érdekében – annak képviselőjeként – meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd jár el. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság ügyvédet rendel ki, ha a jogi személynek nincs meghatalmazott képviselője.
(2) A jogi személynek az (1) bekezdés szerinti képviseletére meghatalmazást a jogi személynek – a reá irányadó jogszabályok szerinti – törvényes képviselője adhat.
(3) A terhelt, a terhelt hozzátartozója, illetőleg védője a jogi személynek az (1) bekezdés szerinti képviseletére meghatalmazást nem adhat. A terhelt védője nem lehet a jogi személy (1) bekezdés szerinti képviselője.
(4) A jogi személynek az (1) bekezdés szerinti képviselőjére – az (5) bekezdésben meghatározott eltérésekkel – a védőre vonatkozó szabályok irányadók.
(5) A jogi személy (1) bekezdés szerinti képviselője
a) a nyomozási cselekményeknél akkor lehet jelen, ha a tanú kihallgatása, a szakértő meghallgatása, a szemle, a bizonyítási kísérlet vagy a felismerésre bemutatás a jogi személy üggyel összefüggő kapcsolatának a tisztázására irányul, vagy a házkutatást a jogi személy használatában lévő területen foganatosítják,
b) a jogi személyt érintő iratokat a nyomozás elvégzése után tekintheti meg,
c) a tárgyaláson jelen lehet, a jogi személyt érintő körben indítványokat és észrevételeket tehet, a kihallgatottakhoz kérdést intézhet és felszólalhat.
(6) Az (5) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott jogokat a jogi személynek a reá irányadó jogszabályok szerinti törvényes képviselője is gyakorolhatja.
(7) A jogi személy az egyéb érdekelt (Be. 55. §) jogait az e törvény alapján folytatott büntetőeljárásban nem gyakorolhatja.
10. §
(1) Abban az ügyben, amelyben jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a nyomozás elrendeléséről, a gyanúsított személyéről, illetőleg arról, hogy nyomozást folytatnak, az ügyész a 12. § (2) bekezdésében írt intézkedésével egyidejűleg értesíti azt a bíróságot, amely a jogi személyt nyilvántartásba vette.
(2) A nyomozás felfüggesztéséről, a nyomozás megszüntetéséről, a vádemelésről, az eljárás felfüggesztéséről, az eljárás megszüntetéséről, valamint az ügydöntő határozat meghozataláról és az eljárás jogerős befejezéséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság értesíti a jogi személy felett törvényességi, illetőleg szakmai felügyeletet gyakorló szervet, valamint azt a bíróságot, amely a jogi személyt nyilvántartásba vette.
(3) A nyilvántartást vezető bíróság a (2) bekezdés szerinti értesítést felveszi az általa a jogi személyről vezetett nyilvántartásba.
11. §
Ha a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának szükségessége merül fel, a zár alá vételt, illetőleg a biztosítási intézkedést a jogi személlyel szemben előreláthatóan alkalmazásra kerülő pénzbírság és a jogi személyt előreláthatóan terhelő bűnügyi költség végrehajtásához szükséges vagyonra kell elrendelni.
A nyomozás
12. §
(1) Ha a nyomozás során adat merül fel arra, hogy a büntetőeljárás során jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a nyomozó hatóság erről haladéktalanul tájékoztatja az ügyészt.
(2) Az ügyész rendelkezik arról, hogy a nyomozás kiterjedjen-e az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának felderítésére. Az ügyész erről legkésőbb a Be. 193. §-a szerinti eljárási cselekmény határnapja előtt nyolc nappal értesíti a jogi személyt, egyben felhívja, hogy a 9. § (1) bekezdés szerinti képviseletéről gondoskodjék. A 9. § (3) bekezdése esetén az ügyész hivatalból rendel ki képviselőt.
(3) A gyanúsított és a védője nem lehet jelen azon a nyomozási cselekményen, amely a jogi személynek az ügyben betöltött szerepével kapcsolatos adatok felderítésére irányul.
(4) A nyomozás elvégzése után lehetővé kell tenni, hogy a jogi személy 9. § (1) bekezdés szerinti képviselője a nyomozás iratait megismerhesse. A nyomozás iratainak megismerésére a Be. 193. §-át kell megfelelően alkalmazni.
13. §
(1) Ha a nyomozás adatai alapján a jogi személlyel szemben e törvény szerint intézkedés alkalmazásának lehet helye, az ügyész a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását a vádiratban indítványozza.
(2) A vádiratnak tartalmaznia kell
a) a jogi személynek a bírósági nyilvántartásban történő azonosítására alkalmas adatait,
b) a jogi személy 9. § (1) bekezdés szerinti, valamint a törvényes képviselőjének adatait,
c) az indítványt arra, hogy a bíróság a jogi személlyel szemben alkalmazzon az e törvény szerinti intézkedést.
(3) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a jogi személy 9. § (1) bekezdés szerinti képviselőjének is jusson egy példány.
14. §
Az ügyésznek az e törvényben meghatározott jogait a pótmagánvádló nem gyakorolhatja.
15. §
(1) A bírósági tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező.
(2) Az ítélet és az ügydöntő végzés rendelkező része tartalmazza
a) a jogi személynek a bírósági nyilvántartásban történő azonosítására alkalmas adatait,
b) a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést, vagy az erre irányuló indítvány elutasítását.
16. §
(1) A bíróság az eljárásnak a jogi személlyel kapcsolatos részét a tárgyalás előkészítése során megszünteti, ha
a) az ügyész az indítványát visszavonta,
b) a jogi személy megszűnt.
(2) A bíróság az (1) bekezdés szerint jár el akkor is, ha azzal a vádlottal szemben, akire tekintettel az ügyész a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozta, az eljárást megszünteti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának az elkövető büntethetőségétől függetlenül helye van.
17. §
(1) A bizonyítási eljárás során a jogi személy 9. § (1) bekezdés szerinti, valamint a törvényes képviselője a védőt követően terjeszthet elő indítványokat és észrevételeket, és a kihallgatottakhoz a védőt követően jogosult kérdéseket feltenni.
(2) Ha az ügyész a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazását a tárgyaláson indítványozza, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és a jogi személyt az ügyész indítványáról a tárgyalási jegyzőkönyv másolatával értesíti.
(3) A (2) bekezdés alapján elnapolt tárgyaláson – ha azon csak a jogi személlyel kapcsolatos ügyészi indítványra vesznek fel bizonyítást – a tárgyalás legutóbbi részéről készült jegyzőkönyvet nem kell ismertetni akkor sem, ha a tárgyalás megszakítása óta nyolc napnál hosszabb idő telt el.
(4) Az ügyész a vádbeszédben indokolt indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság a jogi személlyel szemben milyen intézkedést alkalmazzon, de az intézkedés meghatározott mértékére nem tehet indítványt.
(5) A védőbeszéd után a jogi személy 9. § (1) bekezdés szerinti képviselője felszólalhat, és a jogi személyt érintő körben indítványokat és észrevételeket tehet.
(6) A jogi személy 9. § (1) bekezdés szerinti, valamint a törvényes képviselője a fellebbezési nyilatkozatot a védő nyilatkozata után teheti meg.
(7) Ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a zár alá vétel tárgyában határozni kell.
18. §
(1) Ha az ügyész a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza, a bíróság ítéletében
a) a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaz,
b) az indítványt elutasítja,
c) az intézkedés alkalmazását mellőzi, ha az a jogi személyre nézve méltánytalan hátrányt jelentene.
(2) Ha a bíróság azt a vádlottat, akire tekintettel az ügyész a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozta, felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti, az eljárásnak a jogi személlyel kapcsolatos része megszüntetéséről külön határozatot nem kell hoznia, illetőleg az ítéletben vagy az eljárást megszüntető végzésben erről nem kell rendelkeznie.
(3) Az eljárásnak a jogi személlyel kapcsolatos része a (2) bekezdés alkalmazásával nem szüntethető meg, ha a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának az elkövető büntethetőségétől függetlenül helye van.
(4) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának nincs helye az e törvény 4. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott esetekben.
19. §
A bíróság a jogi személyt – ha vele szemben intézkedést alkalmazott – a felmerült bűnügyi költség azon részének viselésére kötelezi, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárás során a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés szükségességét kellett vizsgálni.
20. §
(1) Az ítéletnek a jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen fellebbezésre az ügyész és a jogi személy 9. § (1) bekezdés szerinti, valamint a törvényes képviselője jogosult, ez utóbbiak csak a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedéssel kapcsolatos ítéleti rendelkezés vagy az ítélet indokolása ellen. A jogi személy terhére az ügyész fellebbezhet.
(2) Ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül.
(3) Megalapozatlanság [Be. 351. § (2) bek.] esetén a másodfokú bíróság az első fokú bíróságtól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a felvett bizonyítás alapján a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés mellőzésének van helye.
(4) A másodfokú bírósági eljárásban a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazni, illetőleg az alkalmazott intézkedést súlyosítani, vagy az első fokú eljárás során alkalmazott intézkedés mellett más intézkedést alkalmazni csak akkor lehet, ha az ügyész a jogi személy terhére fellebbezést jelentett be. A jogi személy terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a jogi személlyel szemben intézkedés vagy súlyosabb intézkedés alkalmazására irányul.
A másodfokú bíróság határozatai
21. §
(1) Az első fokú bíróság ítéletének a jogi személyre vonatkozó rendelkezése megváltoztatása esetén a másodfokú bíróság a jogi személlyel szemben intézkedést vagy más intézkedést, illetőleg más intézkedést is alkalmazhat, vagy az intézkedés alkalmazását mellőzheti.
(2) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi,
a) ha az első fokú bíróság a jogi személlyel szemben ügyészi indítvány hiányában alkalmazott intézkedést,
b) és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a Be. 352. §-a alapján ki nem küszöbölhető megalapozatlanság az ítéletnek a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó rendelkezését lényegesen befolyásolta.
(3) Ha a másodfokú bíróság azt a vádlottat, akire tekintettel az első fokú bíróság a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazott, felmenti, vagy az első fokú bíróság ítéletének reá vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és vele szemben az eljárást megszünteti, illetőleg az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, a másodfokú bíróság az ítéletnek a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó rendelkezését is hatályon kívül helyezi, és szükség esetén az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja.
(4) A (3) bekezdés esetén az ítéletnek a jogi személyre vonatkozó rendelkezését nem kell hatályon kívül helyezni akkor, ha a felmentés oka a vádlott kóros elmeállapota, illetőleg az eljárás megszüntetésére a vádlott halála miatt került sor. Ebben az esetben a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének jogi személyre vonatkozó rendelkezését hatályában tarthatja vagy megváltoztathatja.
(5) Az első fokú ítélet jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezése és az első fokú bíróság új eljárásra utasítása esetén a zár alá vétel elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszüntetéséről a másodfokú bíróság határoz. A másodfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott zár alá vétel a megismételt eljárás során hozott ügydöntő határozat kihirdetéséig tart.
22. §
(1) Ha a jogi személy terhére nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt eljárásban nem lehet a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazni, ha erre a hatályon kívül helyezett ítéletben sem került sor, illetőleg nem lehet a hatályon kívül helyezett ítéletben alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést, vagy az alkalmazott intézkedés mellett más intézkedést is alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha
a) az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése a 21. § (2) bekezdésében meghatározott okok miatt került sor,
b) a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán a jogi személlyel szemben intézkedést, súlyosabb intézkedést, vagy az alkalmazott intézkedés mellett más intézkedést is kell alkalmazni, feltéve, hogy az ügyész ezt indítványozza,
c) az ügyész vádkiterjesztése folytán a vádlott bűnösségét más bűncselekményben is meg kell állapítani, és a jogi személlyel szemben ennek folytán kell intézkedést alkalmazni,
d) az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a felülvizsgálati eljárásban a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány folytán került sor, és a jogi személlyel szemben ennek folytán kell intézkedést alkalmazni.
23. §
(1) Perújításnak az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen a Be. 392. §-a (1) bekezdésének c)-e) pontjában meghatározott eseteken kívül akkor van helye, ha
a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy
1. a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést mellőzni kell, vagy enyhébb intézkedést kell alkalmazni,
2. a jogi személlyel szemben intézkedést, vagy súlyosabb intézkedést kell alkalmazni,
b) a jogi személlyel szemben ugyanazon terhelt cselekményével összefüggésben több ítélet alkalmazott intézkedést.
(2) Ha a perújítást azon vádlott vonatkozásában rendelték el, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak, a perújítás elrendelése az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezésére is kihat.
(3) Az ítéletnek kizárólag a jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen perújítási indítványt az ügyész és a jogi személy képviselője terjeszthet elő.
24. §
(1) Felülvizsgálatnak az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen a Be. 405. §-ának c) pontjában meghatározott eseten kívül akkor van helye, ha a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazására vagy annak mellőzésére a büntető anyagi jog, vagy e törvény szabályainak megsértése miatt került sor.
(2) Ha a felülvizsgálatnak azon vádlott vonatkozásában van helye, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak, a felülvizsgálat kiterjed az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezésére is.
(3) Az ítéletnek kizárólag a jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen felülvizsgálati indítvány benyújtására az ügyész – a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazása érdekében hat hónapon belül – és a jogi személy képviselője jogosult.
(3) A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozat jogi személyre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a) a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát az (1) bekezdésben írt jogszabálysértéssel hozta,
b) a (2) bekezdés alapján azon vádlott esetében, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak, hatályon kívül helyező rendelkezést hozott.
(4) A Legfelsőbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelő határozatot, ha a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés mellőzésének van helye.
(5) A (3) bekezdés b) pontja esetén az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezését nem kell hatályon kívül helyezni, ha a Be. 426. § (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot.
25. §
(1) Ha a legfőbb ügyész azon vádlott vonatkozásában jelent be a törvényesség érdekében jogorvoslatot, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak, a jogorvoslati eljárás kiterjed az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezésére is.
(2) Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következően a jogegységi határozattal érintett jogerős bírósági határozatnak a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedése törvénysértő, a jogegységi tanács a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést mellőzi.
26. §
(1) A jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés végrehajtása iránt a bíróság a megszűntnek nyilvánítás és a tevékenység korlátozása esetén a jogi személyről nyilvántartást vezető bíróságot keresi meg.
(2) Ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírságot bírósági végrehajtás során kellene behajtani, de a végrehajtási eljárás az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül eredménytelen volt, erről a bírósági végrehajtó írásban értesíti az intézkedést alkalmazó bíróságot. A bíróság erről haladéktalanul értesíti a jogi személy nyilvántartását vezető bíróságot.
Záró rendelkezések
27. §
(1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadóak azzal, hogy – a 6/A. § esetén kívül – a csődeljárásban és a végelszámolási eljárásban felfüggesztésnek, félbeszakadásnak és szünetelésnek, a felszámolási eljárásban pedig félbeszakadásnak nincs helye."
(2) A Csődtv. a következő 6/A. §-sal egészül ki:
"6/A. § (1) Csődeljárás, felszámolási eljárás és végelszámolási eljárás nem indítható meg, ha a büntető ügyben eljáró bíróság vagy ügyész a cégbíróságot arról értesítette, hogy folyamatban lévő büntető ügyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye.
(2) A megindult csődeljárást, felszámolási eljárást és végelszámolási eljárást a büntető ügyben eljáró bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, illetőleg a büntetőeljárás során alkalmazott intézkedés végrehajtásának befejezéséig fel kell függeszteni.
(3) Ha az (1)-(2) bekezdés rendelkezései a hitelezők követelésének teljesülését jelentősen késleltetné vagy veszélyeztetné, a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság engedélyezheti a csődeljárás és a felszámolási eljárás megindítását, illetőleg folytatását."
28. §
Ez a törvény a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépése napján lép hatályba.
29. §
Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulási szerződés létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Unió következő jogforrásaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) A Tanács 1997. február 24-i együttes fellépése az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemről (II. cím A pont (c) bekezdés),
b) A Tanács 1998. december 21-i együttes fellépése a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról (3. cikk),
c) A Tanács 1998. december 22-i együttes fellépése a magánszektorban tapasztalható korrupcióról (5-6.),
d) a Tanács 2000. május 29-i kerethatározata az Euro bevezetésével kapcsolatos hamisítások elleni fokozott védelemről, büntetések és más szankciók alkalmazásával (8-9. cikk),
e) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény második kiegészítő jegyzőkönyve (3-4. cikk).
INDOKOLÁS
a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvényjavaslathoz
Általános Indokolás
1. A hatályos magyar Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekményt csak természetes személy követhet el. A büntetőjogi felelősség egyéni felelősség. Ezt a jogi helyzetet a magyar jogi irodalom általában elfogadja, és a mértékadó szerzők egészen a legutóbbi időkig egyetértéssel idézték a “societas delinquere non potest” elvet.
A legújabb jogfejlődés azonban új irányt vett. A jogi személy büntetőjogi felelősségét már régóta elfogadó angolszász országok mellett a kontinentális Európa országai is egymást követően vizsgálják felül korábbi elutasító álláspontjukat. Hollandia még 1976-ban, Norvégia 1991-ben, Izland 1993-ban, Franciaország 1994-ben, Finnország 1995-ben, Belgium 1999-ben vezette be a jogi személy büntethetőségét. Anglia és Wales 2000-ben szélesítette a jogi személy büntetőjogi felelősségének a körét. Svédország 1986-ban, Spanyolország 1995-ben vezetett be sajátos szankciót a jogi személyekkel szemben. Közigazgatási jogi szankciókat alkalmaznak a jogi személyekkel szemben Németországban, Olaszországban, Portugáliában és Svájcban.
A kelet- és közép-európai régióban először Szlovénia vezette be a jogi személy büntetőjogi felelősségét 1996-ban. Tervezetek készültek erről Horvátországban, Litvániában, Észtországban, Csehországban, Romániában és Lengyelországban. A jogi személy büntetőjogi felelősségének a bevezetését tervezi Szlovákiában a büntető törvénykönyv 2000-ben elfogadott koncepciója is. Magyarországon az első tervezet a gazdálkodó szervezettel szemben büntetőeljárásban alkalmazandó intézkedésekről 2000-ben készült el.
A magyar büntetőjog fejlődésére hagyományosan számottevő befolyással lévő Ausztriában, Németországban és Svájcban is oldódni látszik a korábbi elvi elutasítás, és valószínű, hogy hamarosan megszületik a megfelelő törvényi szabályozás.
2. A jogi személy büntetőjogi felelősségének térhódítását nemzetközi egyezmények és az Európai Unió jogi aktusai is előmozdították. A jogi személyek felelősségre vonhatóságáról az alábbi nemzetközi egyezmények rendelkeznek:
- a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai, valamint Argentína, Brazília, Bulgária, Chile és Szlovákia által Párizsban, 1997. november 21-én elfogadott – a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló – Egyezmény (kihirdette a 2000. évi XXXVII. törvény),
- az Európa Tanács 1999. január 27-én kelt Korrupció Elleni Büntetőjogi Egyezménye (megerősítette a 67/2000.(IX.13.) OGY határozat),
- az 1997. július 19-én felvett második jegyzőkönyv az Európai Közösségek Pénzügyi Érdekeinek Védelméről szóló Egyezményhez,
- az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében létrejött, a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni Egyezmény, valamint kiegészítő jegyzőkönyvei (aláírva 2000. december 14. napján a 2282/2000. (XI. 29.) Korm. határozat alapján).
Itt kell megemlíteni, meg, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1988-ban a tagállamoknak No.R. (88) 18 számmal ajánlást tett a jogi személyiséggel rendelkező vállalatok felelősségéről a tevékenységük során elkövetett bűncselekményekért.
Az Európai Unió következő aktusai rendelkeznek a jogi személyek felelősségre vonhatóságáról:
- az 1998. december 22-én elfogadott együttes fellépés a korrupció ellen a magánszektorban,
- az 1997. február 24-én elfogadott együttes fellépés az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen,
- az 1998. december 21-én elfogadott együttes fellépés a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról,
- a 2000. május 29-én elfogadott kerethatározat az Euro bevezetésével kapcsolatos hamisítások elleni fokozott védelemről, büntetések és más szankciók alkalmazásával,
- az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény második kiegészítő jegyzőkönyve.
A jogi személy büntetőjogi felelősségét kívánja intézményesíteni az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény-tervezet, a CORPUS JURIS (CJ) is, amelyet az Európai Unió parlamentjének megbízásából vezető európai jogtudósok egy csoportja dolgozott ki. A CJ dogmatikai megoldásait a jövő európai büntetőjoga szempontjából előremutatónak tekintik. A CJ rendelkezései szerint az ott meghatározott bűncselekményeket elkövethetik jogi személyek és olyan szervezetek is, amelyek a törvény szerint jogalanyisággal és saját vagyonnal rendelkezhetnek, ha a bűncselekményt a jogi személy vagy szervezet valamely szerve, képviselője vagy bármely más a jogi személy nevében cselekvő, avagy tényleges döntési kompetenciával rendelkező személy a jogi személy érdekében követte el.
A CJ azt is kimondta, hogy a jogi személy vagy más szervezet büntetőjogi felelőssége nem zárja ki a természetes személyek tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként való büntethetőségét ugyanazon cselekmény miatt. Figyelmet érdemel a CJ ide vonatkozó rendelkezésének a magyarázata is, amely elöljáróban megállapítja, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelőssége napjainkban már nemcsak a common law országaiban, hanem kontinentál-európai jogi hagyományokkal rendelkező országokban is elfogadást nyert. Rámutat az indokolás arra is, hogy a büntetőjogi felelősségnek a szorosan vett jogi személyekre való korlátozása “történelmileg meghaladott és nem felel meg sem a mai üzleti életnek, sem a nemzeti jogrendek és a közösségi jog modern megoldásainak". Döntő jelentősége a vagyoni javaknak van, amelyek tulajdonosa a szervezet (függetlenül attól, hogy rendelkezik-e jogi személyiséggel vagy sem).
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni Egyezménye a jogi személyek hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcionálását írja elő annak a hangsúlyozásával, hogy a jogi személy felelőssége lehet büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási. A jogi személy szankcionálására vonatkozó többi egyezmény, ill. közös fellépés sem írja elő kötelezően a büntetőjogi szankció alkalmazását. Mégis, az Európai Unió tagállamainak a többségénél a jogi személy büntetőjogi szankcionálása már létező jogintézmény és előkészületek történtek más államokban is a büntetőjogi szankcionálás bevezetésére.
3. A jogi személy büntetőjogi szankcionálása a kontinentális Európában a legvitatottabb témák közé tartozik. A főbb vitakérdések a jogi személy cselekvőképessége és bűnösségi képessége körül összpontosulnak.
A jogi személy büntetőjogi szankcionálására nézve az európai irodalomban általában három modellt különböztetnek meg:
Az elsőt nevezik “beszámítási modell”-nek, amelyben az individuális bűnelkövető egyéni bűnösségét meghatározott kritériumok, kapcsolódási pontok alapján a jogi személynek beszámítják.
Magának a szervezetnek a büntetőjogi felelősségén, büntetőjogi jogalanyiságán alapul a második modell, amelyben a szankcióval az “üzem vitele” kapcsán jelentkező “szervezeti bűnösség”-et büntetik.
A harmadik modell az ún. “intézkedési modell”, amely a jogi személlyel szemben alkalmazandó jogkövetkezményt nem büntetésként szabályozza, amelynek feltétele lenne a büntetőjogi bűnösség, hanem a jogi személlyel szemben a büntetőjogi intézkedések sajátos, önálló fajtáját alakítja ki, amelynek célja lehet a bűncselekménnyel szerzett vagyoni előny, a gazdagodás elvonása és a jogsértések megelőzése.
4. Magyarországnak tehát nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettsége és a jogharmonizációs programból fakadó feladata a jogi személy hatékony, arányos és visszatartó hatású szankcionálásának a bevezetése.
A jogi személy felelősségének a bevezetését előíró egyezmények utalnak arra, hogy a “részes állam jogelveivel összhangban” (Egyesült Nemzetek egyezménye a határon átnyúló szervezett bűnözés ellen, 10. cikk 2. pont), illetve “mindegyik Szerződő Fél – összhangban saját jogi alapelveivel” (OECD egyezmény 2. cikke) - tegye meg a szükséges intézkedéseket.
A Javaslat szerint a magyar jog elveivel ez idő szerint olyan megoldás van összhangban, amely a jogi személlyel szemben alkalmazandó szankciót sajátos büntetőjogi intézkedésként szabályozza.
A Javaslat kiindulópontja szerint a jogi személynek nincs önálló büntető anyagi jogi jogalanyisága, tehát a jogi személy nem válik – a Btk. értelmében – elkövetővé.
A Büntető Törvénykönyv minden jogintézménye az egyéni büntetőjogi felelősség elvén alapul, ezért indokolt, hogy egyenlőre a jogi személy büntetőjogi szankcionálásáról külön törvény rendelkezzék. A külön törvényben való szabályozást választotta a szlovén törvényhozó 1999-ben, és ezt tervezik Ausztriában is.
A Javaslat a jogi személlyel szemben alkalmazható, elismerten büntetőjogi jellegű intézkedéseket nem a Btk. rendszerébe, hanem külön törvényben javasolja bevezetni. Erre figyelemmel indokolt e Javaslatban rendelkezni a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések eljárásjogi és végrehajtási kérdéseiről, valamint azon törvénymódosításokról, amelyek az új jogintézmények kapcsán a büntetőjogon kívüli jogterületeken szükségképpen felmerülnek.
5. A Javaslat hatályba lépésének időpontja az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időpontja. Ebben az időpontban az 1973. évi I. törvényt – az 1999. évi CX. törvény 175. §-ának (2) bekezdése alapján – felváltja a már elfogadott 1998. évi XIX. törvény (új Be.). Erre figyelemmel azokat a sajátos eljárási rendelkezéseket, amelyek a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések eljárási keretei, az új Be. rendszeréhez és rendelkezéseihez képest kell meghatározni.
A Javaslat kiindulópontja szerint a jogi személynek nincs önálló büntető anyagi jogi jogalanyisága, tehát a jogi személy nem válik – a Btk. értelmében – elkövetővé. Ennek az elvnek a figyelembe vételével kell kialakítani azokat a sajátos eljárási rendelkezéseket, amelyek meghatározzák, hogy a jogi személlyel szemben milyen eljárási keretek között alkalmazhatóak a Javaslat szerinti intézkedések.
A Javaslat alaptétele az, hogy a jogi személy a büntető anyagi jog szerint nem elkövető, a büntetőeljárási jog szerint sem lehet terhelt. A Javaslat II. Fejezetébe felvett eljárásjogi rendelkezések ezért a jogi személyt nem terheltként, vagy – ami még következhetne a büntetőeljárás dogmatikája szerint – egyéb érdekeltként kezelik, hanem teljesen új konstrukciót hoz létre a büntetőeljárási jogban is. Tényként kezelve, hogy a jogi személy csak képviselője útján képes jogviszonyokban részt venni, nem a jogi személy jogállásáról rendelkezik, hanem a jogi személy törvényes képviselőjét, illetve a büntetőeljárás során az érdekében kötelezően eljáró ügyvédet, mint perbeli képviselőt ruházza fel büntetőeljárási jogosultságokkal, mégpedig úgy, hogy a jogi személy törvényes, illetve perbeli képviselőjének büntetőeljárási helyzete leginkább a védő eljárási helyzetéhez hasonlít.
A Javaslat kiindulási alapként kezeli azt a tételt, hogy a jogi személy sajátos büntetőjogi felelőssége főszabályként nem önálló, hanem származékos: büntetőjogi szankcionálására – a javaslatban meghatározott kivételekkel - csak akkor nyílik lehetőség, ha van olyan természetes személy, akivel szemben büntetőeljárást lehet folytatni, és e természetes személy hagyományos értelemben vett büntetőjogi felelősségéhez kapcsolható a jogi személy büntetőjogi szankcióval sújtása.
Ebből következik, hogy a büntetőeljárás a természetes személlyel szemben folyik, az eljárásnak a természetes személy az alanya, így a jogi személlyel szemben a hagyományos értelemben vett büntetőeljárás nem folyik: a jogi személy az eljárásban nem terhelt, vele szemben nyomozást elrendelni, folytatni, megszüntetni, vádat emelni, vádemelés helyett más ügyészi jogkörbe tartozó szankciót alkalmazni nem lehet.
6. A jogi személy a büntetőeljárásban főszabályként annak a természetes személynek az eljárási helyzetét osztja, akire tekintettel a jogi személlyel szemben az intézkedés szükségessége, lehetősége felmerül: ha e természetes személy terhelt elleni büntetőeljárás bármilyen okból megszűnik, a büntetőeljárás a jogi személlyel kapcsolatban sem folyhat tovább
E szabály alól a Javaslat két kivételt fogalmaz meg, amelynek értelmében a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés abban az esetben is alkalmazható, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte, de az elkövető a kóros elmeállapota miatt nem büntethető, vagy az elkövető halála miatt a büntetőeljárást megszüntették.
Részletes Indokolás
I. Fejezet
Büntetőjogi rendelkezések
Az 1. §-hoz
1. A szervezet büntetőjogi felelősségével, illetve szankcionálásával kapcsolatban a jogi irodalomban és egyes országok törvényeiben eltérő fogalmakkal találkozunk, így pl. használják a “vállalati felelősség”, “testületi felelősség” fogalmakat, a magyar jogban pedig kínálkozna a “gazdálkodó szervezet” (Ptk. 685.§ b/ pont) fogalmának az alkalmazása. A Javaslat azonban a “jogi személy” fogalmát használja, és ezzel követi az említett nemzetközi egyezményekben és az Európai Unió közös fellépéseiben használt fogalom meghatározást.
A Javaslat a jogi személy fogalmának a meghatározásánál a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseiből indul ki, azzal a kiegészítéssel, hogy figyelembe veszi az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezmény második jegyzőkönyve 3. cikkében adott megszorítást, amely kivonja e fogalom alól az államokat és az egyéb közjogi testületeket a hatósági jogaik gyakorlása során, valamint a nemzetközi közjogi szervezeteket, és kiszélesíti a jogi személy fogalmát azzal, hogy e körbe vonja a polgári jogi jogalanyisággal és a tagoktól elkülönülő vagyonnal rendelkező szervezeteket is.
A nemzetközi jogforrásokban használatos “közjogi testületek” elnevezés belső jogi megfelelői a Javaslat 1. §-ának 1. pont b) alpontjában felsorolt szervezetek (Alkotmánybíróság, az Országgyűlés Hivatala, a Köztársasági Elnök Hivatala, jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási és önkormányzati igazgatási feladatot ellátó szervek).
2. Az egységes jogalkalmazás érdekében a Javaslat meghatározza a vagyoni előny fogalmát, egyértelművé téve, hogy vagyoni előny alatt a kötelezettség teljesítése vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól történő mentesülést is érteni kell. Ennek megfelelően a jogi személy felelősségre vonható akkor is, ha a bűncselekményt (pl. környezetkárosítás) a jogi személy “érdekében” eljáró természetes személy azért követi el, hogy bizonyos, a jogszabályszerű működés esetén szükséges kiadásoktól a jogi személy mentesüljön.
A 2. §-hoz
1. Az európai országok büntető törvényeinek egy része meghatározott bűncselekményi körre korlátozza a jogi személy felelősségét (így a francia, a szlovén, a finn törvény), míg más törvények (így a holland, a dán, valamint ezt tervezik Ausztriában is) nem határoznak meg bűncselekményi kört.
A Javaslat ez utóbbi megoldást követi, tekintettel arra, hogy a nemzetközi jogi dokumentumokban folyamatosan bővül azon bűncselekmények köre, amelyek elkövetéséhez kapcsolódóan megkívánják a jogi személyek szankcionálhatóságának megteremtését. Külföldi tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy pontosan nem határozható meg azon bűncselekmények kizárólagos köre, amelyek elkövetéséhez kapcsolódóan indokolt a jogi személyek szankcionálása. Így a Javaslat a Btk.-ban meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén lehetővé teszi a jogi személlyel szemben a Javaslat szerinti intézkedések alkalmazását, ha annak a Javaslatban meghatározott egyéb feltételei fennállnak.
2. A Javaslat a természetes személyek bűncselekményeit e személyeknek a jogi személyhez való kapcsolatuk alapján a jogi személynek számítja be. A jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés a következő két feltétel együttes fennállása esetén alkalmazható: a természetes személy elkövető, mint a jogi személy vezető tisztségviselője követi el a bűncselekményt, illetve a jogi személy tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követi el a bűncselekményt, aminek elkövetését a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna és ezekkel okozati összefüggésben a jogi személynél vagyoni előny szerzése következik be.
Az intézkedés alkalmazásának további feltétele, hogy megállapítható legyen a jogi személy gazdagodása, azaz vagyoni előny szerzése, vagy ennek a célzata.
Abban az esetben, ha a jogi személy a bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolódóan vagyoni előnyt szerzett, a Javaslatban szereplő intézkedések akkor is alkalmazhatók, ha a természetes személy elkövető a jogi személy szempontjából kívülállónak tekinthető, azaz sem vezető tisztségviselője, sem alkalmazottja. E rendelkezés indoka, hogy a jogi személy ne tudjon kibújni a felelősségre vonás alól azáltal, hogy kívülálló személyek közreműködését igénybe véve szerezzen jogtalan vagyoni előnyt.
A természetes személy cselekményének – az itt írt esetekben történő - beszámítása a jogi személynek, a jogi személy helytállási kötelezettségét teremti meg. A jogi személy felelőssége a bűncselekményt megvalósító személyhez való kapcsolatán, illetve azon a tényen alapul, hogy a bűncselekmény folytán gazdagodott, vagyoni előnyhöz jutott. A jogi személy felelőssége és a természetes személy felelőssége egymás mellett érvényesül, azaz a természetes személy elkövető büntetőjogi felelősségre vonása nem zárja ki a jogi személlyel szemben szankció alkalmazását, és a jogi személlyel szemben szankció alkalmazása folytán nem enyészik el a természetes személy büntetőjogi felelőssége.
1. A jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására főszabályként akkor kerülhet sor, ha a természetes személlyel szemben a bűncselekmény miatt a bíróság büntetést szabott ki. A törvényben meghatározott intézkedések azonban akkor is alkalmazhatók, ha az elkövető a halála vagy a kóros elmeállapota folytán nem büntethető.
Ebből következően a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására nem kerülhet sor, ha a bíróság megállapítja ugyan, hogy a természetes személy bűncselekményt követett el, de büntetés kiszabása helyett az elkövetőt próbára bocsátja, megrovásban részesíti vagy a büntetés kiszabását mellőzi.
2. A jogi személlyel szemben alkalmazásra kerülő intézkedések célja a jogi személy működésével összefüggő jogsértések hatékony megelőzése, valamint a bűncselekménnyel szerzett gazdagodás, a vagyoni előny elvonása. Ennek megfelelően a Javaslat három intézkedési nemet határoz meg. Eszerint lehetőség van a jogi személy megszüntetésére, a jogi személy tevékenységének korlátozására, valamint pénzbírság kiszabására.
A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések közül a jogi személy megszüntetése – jellegénél fogva – csak önállóan alkalmazható. Ennek alkalmazása esetén tehát nincs lehetőség a tevékenység korlátozására, illetve pénzbírság kiszabására, mert azt nem lenne kivel szemben végrehajtani. A jogi személy tevékenységének korlátozása és a pénzbírság kiszabása egymás mellett is alkalmazásra kerülhet, mert ennek nincsen akadálya, azonban lehetőség van az intézkedések önálló alkalmazására is.
A 4. §-hoz
A jogi személy megszüntetéséhez hasonlítható szankció a természetes személyek vonatkozásában a hatályos Btk.-ban a halálbüntetés büntetési rendszeréből történő kiiktatása óta nincs. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések közül ez a legsúlyosabb, ennek megfelelően csak a legveszélyesebb esetekben alkalmazható. A jogi személyt a bíróság akkor szüntetheti meg, ha a jogi személyt kimondottan bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, valós gazdasági tevékenysége elhanyagolható, illetve, ha a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja.
A jogi személy ez esetben sem szüntethető meg, ha ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása kerülne veszélybe, illetve ha a jogi személy országos közüzemi szolgáltató, nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősül, illetve honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve ilyen célt szolgál.
A Javaslat a 4. § (2) bekezdésének a)-c) pontjában szereplő fogalmakat az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 7. §-ának (1) bekezdéséből veszi át, amely törvény ebben a körben határozza meg a tartós állami tulajdonban maradó vagyonok, illetve gazdasági társaságok körét. Ebben az esetben a társaság további, azonban jogszerű, ellenőrzött működéséhez jelentősebb társadalmi érdek fűződik, mint a társasággal szemben a legsúlyosabb büntetőjogi intézkedés alkalmazásához.
Ez nem jelenti azonban azt, hogy a fent említett körbe tartozó jogi személlyel szemben a másik két büntetőjogi intézkedés, azaz a jogi személy tevékenységének korlátozása, illetve a pénzbírság ne lenne alkalmazható.
Az 5. §
A jogi személy tevékenységébe történő beavatkozás szempontjából a jogi személy megszüntetését követő legsúlyosabb szankció a jogi személy tevékenységének korlátozása. A Javaslat egyrészt felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyek gyakorlásától a jogi személy eltiltható. Másrészt a Javaslat szerint a jogi személyt az intézkedés alkalmazásának alapjául szolgáló bűncselekmény jellegére tekintettel a bíróság bármilyen - a felsoroltaktól eltérő - tevékenység gyakorlásától eltilthatja. Azon tevékenységek köre, melyektől a bíróság a jogi személyt e rendelkezés alapján eltilthatja igen széles körű, felsorolásszerűen nem határozható meg.
A javaslat tehát nevesítve felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyek vagy fokozott megbízhatóságot, feddhetetlenséget igényelnek (betétgyűjtés), vagy pedig lényegében az állam által biztosított gazdasági előnyt jelentenek (koncesszió, közbeszerzés, közhasznú szervezetté nyilvánítás, költségvetési pénzekből biztosított támogatás), ezért indokolt lehet ezen intézkedés keretében a jogi személy ezek élvezetéből történő kizárása.
A bíróság döntésétől függően a korlátozás kiterjedhet a Javaslat 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott valamennyi tevékenységre, illetve az ott felsorolt tevékenységek tetszés szerinti kombinációjára. A korlátozást a bíróság egy évtől három évig terjedő időtartamra rendelheti el, amely időtartamot a Javaslat szerint években kell meghatározni.
A Javaslat úgy rendelkezik, hogy a tevékenység korlátozásának elrendelése esetén, értelemszerűen attól függően, hogy a bíróság a felsorolt tevékenységek mely körétől tiltja el a jogi személyt, a már folyamatban lévő közhasznú szervezetté minősítési eljárást, illetve a költségvetési pénzekből származó támogatás odaítélésére irányuló eljárást megszüntetettnek, illetve a jogi személyt a közhasznúsági nyilvántartásból töröltnek kell tekinteni. A közbeszerzési eljárás alapján már megkötött, illetve koncessziós szerződés esetén pedig beállnak a szerződés azonnali hatályú felmondásának jogkövetkezményei. Erre vonatkozóan, mivel különös szabályt sem a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény, sem a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény nem tartalmaz, mindkét jogszabály rendelkezésének megfelelően a Ptk. szabályai az irányadók.
Értelemszerűen a vonatkozó rendelkezéseket úgy kell alkalmazni, hogy az azonnali hatályú felmondás lehetősége koncessziós szerződés esetén az állam, illetve az adott önkormányzat, közbeszerzési eljárás keretében kötött szerződés esetén pedig az ajánlatkérő oldalán állt fenn.
A 6. §-hoz
A felső határ relatív meghatározásának indoka a jogi személyek méretének, gazdasági tevékenységének, pénzügyi hátterének különbözősége. Az alkalmazható pénzbírság felső határa tételesen nem határozható meg, hiszen egészen más mértékű pénzbírsággal érhető el az intézkedés célja egy családi kft.-vel, mint egy multinacionális részvénytársasággal szemben.
Előfordulhat, hogy az elért, illetve elérni kívánt vagyoni előny pontos értéke nem, vagy csak aránytalanul nagy ráfordítással határozható meg, ebben az esetben a Javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság a vagyoni előny értékét becsléssel állapítsa meg.
A bíróság a pénzbírság kiszabásánál az alsó és a felső határ között szabadon dönthet annak mértékéről, így elképzelhető, hogy annak mértéke nem éri el az elért vagyoni előny mértékét, hanem az alatt marad. Ugyanakkor nemzetközi jogi kötelezettségeink megkövetelik a bűncselekményből származó vagyoni előny minden lehetséges esetben történő elvonását, adott esetben a jogi személytől is. Ezt a természetes személlyel szemben indult büntetőeljárás keretében adott esetben a jogi személy vagyonát is érintő vagyonelkobzás biztosítja.
A jelen Javaslattal az Országgyűléshez egyidejűleg benyújtott, a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat a vagyonelkobzás rendelkezéseit is módosítja, a vagyonelkobzást a mellékbüntetések közül az intézkedések közé helyezi, tekintettel arra, hogy a vagyonelkobzás az 1998. évi LXXXVII. törvénnyel történt módosításával elvesztette represszív joghátrány jellegét, mivel megszűnt a jogszerűen szerzett vagyon elkobzásának lehetősége. Az előbb említett törvényjavaslattal módosítani javasolt Btk. új 77/B. §-a (2) bekezdésének rendelkezése értelmében a vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más - adott esetben gazdasági társaság - jogellenesen gazdagodott.
Ehhez képest a jogi személlyel szemben alkalmazható, e Javaslat szerinti pénzbírság represszív, megtorló jellegű, így a két jogintézmény együttes alkalmazásának nincs akadálya.
Büntetőeljárási rendelkezések
A 7. §-hoz
A Javaslat szerint a jogi személy büntetőjogi szankcionálásának lehetősége szorosan tapad a természetes személy elkövető büntetőjogi felelősségre vonásához.
E megfontolásból következően mind elvi, mind célszerűségi okok miatt az tűnik a legjobb megoldásnak, ha a természetes személy ellen folyamatban lévő büntetőeljárás keretében történik meg a jogi személynek e Javaslat szerinti intézkedésekkel történő szankcionálása.
A büntetőjogi felelősségre vonás rendjét a természetes személyekkel szemben a büntetőeljárási törvény szabályozza. A Javaslat a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedéseket nem a Btk.-ba, hanem önálló törvénybe iktatja.
Erre a kodifikációs technikára figyelemmel az eljárásjogi szabályok meghatározásánál is ez a megoldás indokolt. A Javaslat tehát nem a Be.-be, hanem e külön törvénybe gyűjti össze azokat az eljárásjogi rendelkezéseket, amelyek a jogi személyekkel szembeni szankciók alkalmazása során a Be.-től eltérő szabályokat jelentenek. Ugyanakkor mind a szerkezetében, mind a fogalomhasználatában kifejezi, hogy a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés alkalmazásakor a Be. rendelkezései az irányadóak, ha e Javaslat eltérően nem rendelkezik. Így, ha a Javaslat valamely eljárási kérdésről nem rendelkezik, akkor a Be. szabályai az irányadóak, azoknak az értelemszerű eltéréseknek a figyelembe vételével, amelyek abból következnek, hogy az “eljárás alá vont” személy nem természetes, hanem jogi személy, így hagyományos értelemben vett terheltről nincs szó.
A 8. §-hoz
A Javaslat a 7. §-hoz írt indokolásban kifejtett gondolatmenet alapján rendelkezik akként, hogy a jogi személlyel szemben az a bíróság jár el, amely a természetes személy terhelt által elkövetett bűncselekmény elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik.
A 9. §-hoz
1. A jogi személy nem alanya a büntetőeljárásnak, értelemszerűen a terhelt (gyanúsított, vádlott) jogai és kötelezettségei nem terhelik. Ez következik abból, hogy a jogi személy egyéni felelősséggel nem tartozik, a büntető anyagi jogi felelőssége nem önálló, hanem természetes személyhez tapad.
A jogi személy cselekvőképességét a képviselője útján gyakorolja, ezért a büntetőeljárásban is csak törvényes képviselője útján tud részt venni. A büntetőeljárás jellegére, például arra figyelemmel, hogy az eljárás során a jogi személy törvényes képviselőjének tanúkénti kihallgatására kerülhet sor, a Javaslat előírja, hogy a jogi személy érdekében perbeli képviselőként ügyvéd járjon el. Meghatalmazás hiányában a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendel ki ügyvédet. A Javaslat részletesen meghatározza azokat a szabályokat, amelyek a jogi személy büntetőeljárási képviseletére vonatkoznak. E szabályok – bár általános jelleggel rögzítik, hogy a jogi személy perbeli képviselőjére a védőre vonatkozó szabályok az irányadóak – több ponton eltérnek a védőre irányadó eljárásjogi rendelkezésektől.
2. A Javaslat anyagi jogi rendelkezései egyértelművé teszik, hogy a természetes személy elkövető és a jogi személy között olyan kapcsolat jött létre, amely jogilag elítélendő: a Javaslat e tétel alapján teszi lehetővé a jogi személy szankcionálását. Ebből egyenesen következik az, hogy a terhelt, a terhelt hozzátartozója illetve a terhelt védője a jogi személy perbeli képviseletére meghatalmazást nem adhat.
A terhelt egyéni felelősségéről a büntetőeljárás során döntés születik, azonban el kell kerülni azt, hogy a terhelt a jogi személy esetleges felelősségét előtérbe helyezve megpróbáljon a büntető igazságszolgáltatás alól menekülni, ugyanígy, a jogi személynek is érdeke lehet, hogy valamely vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja elleni büntetőeljárás ne jelentse szükségképpen a jogi személy elleni büntetőjogi intézkedés alkalmazását is.
Ennek érdekében rendelkezik a Javaslat akként, hogy a terhelt és a jogi személy érdekei nem keveredhetnek a büntetőeljárás során. Ilyen kizáró szabály léte szükséges ahhoz, hogy a büntetőeljárásban a jogi személy szerepét megfelelően fel lehessen deríteni, és az egyéni felelősség ne enyésszen el a jogi személy felelősségében, mert ez a büntetőeljárás meghiúsítását eredményezi.
3. A jogi személy perbeli képviselőjére általánosságban a védőre vonatkozó szabályok az irányadók, mivel a Javaslat szerint a jogi személynek a büntetőeljárás során büntetőjogi szankcióval kell számolnia. Amikor a Be. a védőnek valamely eljárási jogosultságot vagy kötelezettséget állapít meg, a jogi személy perbeli képviselőjét is ezek a jogok illetik meg, illetve ezek a kötelezettségek terhelik.
A Javaslat – részint a jogi személy képviseletére vonatozó rendelkezésben, részint a Javaslat más rendelkezési között – részletesen rendelkezik arról, hogy a jogi személy perbeli képviselőjének milyen eljárási jogosultságai vannak. A Javaslat csak azokat az eltéréseket tartalmazza, amelyek a védő jogaihoz képest speciális szabályozást igényelnek a jogi személy képviselőjének eljárási jogai kapcsán.
A jogi személy perbeli képviselője azonban mégsem védő, mint ahogyan a jogi személy sem terhelt. Így a nyomozás során csak azokon az eljárási cselekményeken lehet jelen, amelyek a jogi személlyel kapcsolatosak. Az irat-betekintési jogot is eltérően szabályozza a Javaslat, mivel a jogi személy a nyomozás során nincs terhelti pozícióban, elegendő, ha a képviselője a nyomozás iratait a nyomozás befejezése után ismeri meg.
A Javaslat kizárja azt, hogy a jogi személy az eljárás során megillető jogosultságait esetlegesen két jogcímen is gyakorolja, ezért egyértelművé teszi, hogy a jogi személy az egyéb érdekeltet a Be. szerint megillető jogokat nem gyakorolhatja.
A 10. §-hoz
Célszerű, ha a jogi személyt nyilvántartásba vevő bíróság értesül arról, hogy olyan büntetőeljárás indult, amelyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye. Ezért a Javaslat szerint a nyomozás elrendeléséről, illetve a nyomozás folytatásáról – a gyanúsított személyének megjelölésével – értesíteni kell azt a bíróságot, amely a jogi személyt nyilvántartásba vette. E bíróság a büntetőeljárás tényét a nyilvántartásba felveszi. Ez azt a célt szolgálja, hogy a nyilvántartásba betekinteni jogosultak tudomást szerezzenek arról, hogy olyan büntetőeljárás van folyamatban, amelyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására kerülhet sor.
Érdek fűződik ahhoz, hogy a nyomozás elrendelése mellett a nyilvántartások adatokat tartalmazzanak az eljárás állásáról is. Ezért a Javaslat szerint a nyomozás (az eljárás) felfüggesztéséről és megszüntetéséről is értesíteni kell a nyilvántartást kezelő bíróságot.
A jogi személyt nyilvántartásba vevő bíróságnak nem csak az eljárás során van egyfajta regisztrációs szerepe, hanem a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés végrehajtása során is feladatai vannak.
Ezért is célszerű, ha e bíróság értesül az olyan büntetőeljárásról, amelyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására kerülhet sor.
A 11. §-hoz
Ha a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására kerülhet sor, célszerű, hogy az intézkedés, valamint a felmerülő bűnügyi költség pénzügyi fedezetének biztosítására a jogi személy vagyonára zár alá vételt, illetve biztosítási intézkedést lehessen elrendelni.
A 12. §-hoz
1. A nyomozás során felmerülhet annak a lehetősége, hogy a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására kerülhet sor. Ez olyan kérdés, amely a további büntetőeljárás egész menetét meghatározhatja. Ezért a Javaslat szerint a nyomozó hatóságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell az ügyészt, és az ügyésznek kell rendelkeznie arról, hogy a nyomozást folytassák-e olyan irányban, amely a jogi személynek az ügyben játszott szerepe tisztázására irányul. Így tehát a nyomozó hatóság önállóan nem, csakis az ügyész rendelkezése alapján végezhet olyan nyomozási cselekményeket, amelyek e kapcsolat tisztázására, az elkövető és a jogi személy közötti viszony felderítésére irányulnak. Az ügyész ilyen irányú döntéséig a nyomozó hatóság a Be. általános szabályai szerint végezhet - a terhelt felelősségének tisztázására irányuló – nyomozási cselekményeket.
2. Bár a jogi személy nem a büntetőeljárás alanya, a tisztességes eljárás követelménye, illetve a jogi személy törvényes érdekei is azt indokolják, hogy a jogi személy szerezzen tudomást arról, miszerint olyan büntetőeljárás van folyamatban, amelynek eredményeképpen a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására kerülhet sor. Ezért a Javaslat az ügyész számára értesítési kötelezettséget ír elő a jogi személy felé. Itt azonban nem "terheltté nyilvánításról" van szó, és az sem feltétlenül kívánatos, hogy a jogi személy már az eljárás viszonylag korai szakaszában tudomást szerezzen a büntetőeljárásról, ezért a Javaslat csak az értesítési kötelezettség végső határidejét határozza meg.
3. A büntetőeljárás a gyanúsított által feltételezhetően elkövetett bűncselekmény felderítése végett folyik. E bűncselekménynek az intézkedések alkalmazására vonatkozó törvényi előfeltételek szerint összefüggésben kell lennie a jogi személlyel. A jogi személy érdeke nyilvánvalóan az, hogy vele szemben a büntetőeljárás során ne alkalmazzanak intézkedést. Ez a helyzet a terhelt és a jogi személy között érdekellentétet eredményezhet. Ezért nem kívánatos, hogy a gyanúsított és a védője jelen legyen azokon a nyomozási cselekményen, amelyen a jogi személynek az ügyben betöltött szerepét vizsgálják. Ez a terhelt jogait nem korlátozza, mivel a terhelt ellen indult büntetőeljárásban, a terhelt ellen, a terhelt felelősségének tisztázására végzett nyomozási cselekményen a Javaslat a terhelt és védője részvételi jogát nem csorbítja.
4. Az a határidő, amikor a jogi személynek mindenképpen tudomást kell szereznie arról, hogy olyan büntetőeljárás van folyamatban, amelynek során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására kerülhet sor, a nyomozás befejezése és a nyomozás iratainak ismertetése. A jogi személy törvényes, illetőleg perbeli képviselőjének ekkor mindenképpen lehetőséget kell kapnia arra, hogy az ügy iratait megismerhesse.
A 13. §-hoz
Ha az ügyész a nyomozás befejezésekor akként dönt, hogy a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazásának feltételei fennállnak, a vádiratban tesz erre indítványt. A vádiratban ilyen indítvány megtételének csak akkor van helye, ha a megvádolt személy és a jogi személy között bizonyítható az az összefüggés, amelyre tekintettel a törvény a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását rendeli.
A Javaslat rendelkezik a vádirat formai kellékeiről, az általános szabályokhoz képest eltérés, hogy a vádiratban kell indítványozni a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazását, annak ellenére, hogy a Javaslat szerint az ilyen büntetőügy bírósági tárgyalásán az ügyésznek jelen kell lennie. Ennek indoka, hogy a jogi személy nem vádlott, ám a bíróságot, a vádlottakat és a jogi személyt a vádiratban kell tájékoztatni arról, hogy az ügyész a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza.
A Javaslat nem tér ki a vádirat tartalmi elemeire. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a vádlott cselekményét leíró vádirati tényállást úgy kell megszerkeszteni, hogy abból a jogi személlyel szemben alkalmazandó intézkedés törvényi előfeltételeinek fennállása megállapítható legyen.
A 14. §-hoz
A Javaslat szerint az ügyész jogait a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések tekintetében a pótmagánvádló nem gyakorolhatja.
A pótmagánvádló jogintézményének felélesztésére azért kerül sor, hogy a sértettek megfelelő igényérvényesítési lehetőségekkel rendelkezzenek a sérelmükre elkövetett bűncselekmények esetén. A pótmagánvádló jogosult – a Be.-ben meghatározott körben – a vádemelésre és annak képviseletére, azonban ezt a jogát a természetes személy elkövetővel szemben jogosult gyakorolni. A jogi személy büntetőjogi szankcionálásának megteremtésére nemzetközi elvárások miatt kerül sor, és e nemzetközi elvárások nem tartalmaznak olyan követelményt, hogy a sértett jogosult lenne a jogi személlyel szembeni büntetőeljárás indítványozására, vagy a vád képviseletére. Ezért a Javaslat nem teremt lehetőséget arra, hogy a pótmagánvádló a természetes személy elkövető felelősségre vonásának indítványozása mellett a jogi személlyel szemben is gyakorolhassa az ügyész jogait.
A 15. §-hoz
A bírósági eljárás általános szabályaira vonatkozó külön rendelkezések előírják, hogy a tárgyaláson az ügyész jelenléte kötelező. A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések természete, az eljárás és a bizonyítás menete megkívánja, hogy az ügyész – ha ilyen indítványt előterjesztett – személyesen vegyen részt a bírósági eljárásban.
A Javaslat rendelkezik az ügydöntő határozat rendelkező részének elemeiről.
A 16. §-hoz
A tárgyalás előkészítése során a bíróságnak a Be. szerinti okok esetén lehetősége van megszüntetni a bírósági eljárást. A Javaslat az eljárás megszüntetését – a terhelt elleni eljárás megszüntetését kivéve - két esetben teszi lehetővé: kézenfekvő, hogy az ügyészi indítvány visszavonása a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés tekintetében egyenrangú a természetes személlyel szembeni vádelejtéssel, ekkor további eljárásnak nincs helye.
Kiemelendő, hogy bár a Javaslat az "eljárás megszüntetése" rendelkezést tartalmazza, értelemszerűen arról van szó, hogy a bíróság e határozata folytán csak a jogi személlyel szemben nem fogja lefolytatni az eljárást, és ez nem hat ki a természetes személy vádlottra, akinek a cselekménye miatt a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés indítványozására sor került.
Az anyagi jogi szabályokkal összhangban rendelkezik a Javaslat akként, hogy ha a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának az elkövető büntethetőségétől függetlenül is helye van, az eljárás megszüntetésének nincsen helye.
A 17. §-hoz
1. Abban az esetben, ha a bírósági tárgyalás eredményeként a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására kerülhet sor, az első fokú bírósági eljárásnak az általánostól némileg eltérő menetét is meg kell állapítani. Ezek az eltérő szabályok nagyrészt technikai jellegűek abban az értelemben, hogy a jogi személy képviselőjének, mint új perjogi alanynak a helyét, szerepét határozzák meg a bírósági eljárás általánosan érvényesülő szabályaihoz képest.
A Javaslat abból az elvből indul ki, amelyet a jogi személy perbeli képviselőjére vonatkozó általános szabályoknál már rögzített: a képviselő jogaira általánosságban a védő jogai az irányadók, így az indítványozási, észrevételezési, kérdezési, felszólalási és fellebbezési nyilatkozati jogosultságát a védőt követően gyakorolhatja.
2. Előfordulhat, hogy csak a tárgyaláson merülnek fel olyan adatok, amelyek azt teszik valószínűvé, hogy a vádlottak felelősségre vonásán kívül a jogi személlyel szemben is intézkedés alkalmazására lenne alap. Ha az ügyész ilyen indítványt csak a tárgyaláson terjeszt elő, a Javaslat szerint a tárgyalást el kell napolni, és az ügyészi indítványról a jogi személyt értesíteni kell. E szabály megfelelően biztosítja, hogy a jogi személy, illetve képviselője az ügyészi indítvánnyal kapcsolatos álláspontját kialakíthassa.
A 18. §-hoz
A Be.-nek az első fokú bíróság ügydöntő határozatára vonatkozó szabályai technikai értelemben szorulnak kiegészítésre. Az ügyészi indítványról a bíróságnak az ügydöntő határozatban kell határoznia, mégpedig vagy annak helyt adva, a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazva, vagy pedig az indítványt elutasítva. Az indítvány elutasításának helye lehet akkor, ha az intézkedés törvényi előfeltételei nem állnak fenn, de akkor is, ha a bíróság az intézkedés alkalmazását méltányosságból mellőzi.
A Javaslat szerint a bíróság méltányosságból nem mellőzheti az ügyész által indítványozott intézkedés alkalmazását, ha a jogi személyt bűncselekmény leplezése céljából hozták létre, vagy annak tényleges tevékenysége a bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja. Ezekben az esetekben ugyanis a jogi személy csak a bűncselekményekkel összefüggésben került megalapításra, illetve működését bűncselekmények elkövetése erőteljesen befolyásolja. Ezekben az esetekben nem indokolt méltányossági szempontok figyelembe vétele, és – a 4. § (2) bekezdésében meghatározott kivételektől eltekintve – a jogi személyt meg kell szüntetni.
A 19. §-hoz
A bűnügyi költség viselésére vonatkozó szabály a Be. általános szabályához hasonlóan rögzíti, hogy az intézkedés alkalmazása esetén a jogi személynek kell viselnie azt a költséget, amely annak folytán merült fel, hogy a jogi személy szerepét az elbírált bűnügyben tisztázni kellett. A rendelkezés további kimunkálására a Javaslat nem vállalkozik, a gyakorlatban kell eldönteni azt, hogy mi tekinthető ilyen költségnek. Ha a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására nem kerül sor, a felmerült bűnügyi költséget az államnak kell viselnie.
A 20. §-hoz
A jogi személlyel szembeni intézkedés büntetőeljárás során történő alkalmazása speciális rendelkezéseket igényel a másodfokú bírósági eljárás szabályainál is. A Javaslat pontosan meghatározza, hogy az ítéletnek a jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen ki és milyen körben jogosult fellebbezésre.
A Be. általános rendelkezéseinek mintájára szükséges rendelkezni arról, hogy miként alakul a másodfokú bíróság felülbírálati joga, ha csak a jogi személlyel kapcsolatos ítéleti rendelkezés ellen jelentettek be fellebbezést. Ebben az esetben – a Be. általános szabályainak logikáját követve – a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálhatja felül.
A Javaslat – hasonlóan az általános szabályokhoz – rendelkezik a megalapozatlanság kiküszöböléséről, valamint a másodfokú eljárásra vonatkozóan súlyosítási tilalmat is megfogalmaz a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés kapcsán.
A 21. §-hoz
1. A Javaslat a másodfokú bíróság határozatai körében – a Be. általános szabályait alapul véve – rendelkezik az első fokú határozat megváltoztatásáról és hatályon kívül helyezésének a Be.-ben meghatározott esetekben túlmenő okok miatti hatályon kívül helyezéséről.
2. Szükséges rendelkezni arról, hogy mi történjék abban az esetben, ha a másodfokú bíróság azt a vádlottat, akire tekintettel az első fokú bíróság a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazott, felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti. Minthogy a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés törvényi előfeltétele, hogy a természetes személlyel szemben büntetést szabjon ki a bíróság, ebben az esetben e törvényi előfeltétel megszűnik, tehát a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést sem lehet hatályában tartani. Ezért a Javaslat szerint ezekben az esetekben, illetve akkor is, ha az első fokú határozat hatályon kívül helyezése mellett új eljárás lefolytatásának elrendelésére került sor, a másodfokú bíróság az első fokú bíróságnak a jogi személlyel kapcsolatos ítéleti rendelkezését is hatályon kívül helyezi.
A Javaslat rendelkezik arról az esetről is, ami a főszabály alól kivételt jelent: ha a felmentés oka a vádlott kóros elmeállapota, illetve az eljárás megszüntetésére a vádlott halála miatt került sor. Tekintettel arra, hogy ezekben az esetekben a Javaslat 3. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazható, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ezekben az esetekben az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezéseit nem kell hatályon kívül helyezni, azt a másodfokú bíróság hatályban tarthatja vagy megváltoztathatja.
A 22. §-hoz
A Javaslat a Be. rendszeréhez igazodva a súlyosítási tilalmat a megismételt eljárás tekintetében, a jogi személyre vonatkozóan is alkalmazni rendeli, egyben meghatározza azokat a kivételes eseteket, amikor a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés tekintetében a súlyosítási tilalom nem érvényesül.
A 23-25. §-hoz
A jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására a bíróság ítéletében kerül sor. Mint egyetlen bírósági ítéletnél, az ilyen intézkedést alkalmazó ítéletnél sem zárható ki, hogy az valamilyen fogyatékosságban szenved, amelyet rendkívüli jogorvoslat keretében kell orvosolni. Ezért a Javaslat rendelkezik a speciális perújítási, felülvizsgálati és jogegységi eljárási előfeltételekről, a rendkívüli jogorvoslati indítvány előterjesztésének szabályairól.
A 26. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés végrehajtásának legfontosabb szabályairól. Figyelemmel e szankciók sajátos jellegére, a legfontosabb az, hogy a Javaslat meghatározza, mely szerv jogosult az intézkedés végrehajtására.
A megszüntetés és a tevékenység korlátozása intézkedés alkalmazása esetén az a bíróság, amelynek eljárásában a határozat jogerőre emelkedett, megkeresi azt a bíróságot, amely a jogi személyre vonatkozó nyilvántartást vezeti. Ez utóbbi bíróságnak kell gondoskodnia a büntetőeljárás során hozott határozat végrehajtásáról.
A jogi személlyel szemben alkalmazandó pénzbírság végrehajtásáról az általános szabályok szerint a bírósági végrehajtónak kell gondoskodnia. Amennyiben ez meghatározott határidő alatt nem vezet eredményre, úgy a bírósági végrehajtó értesíti azt a bíróságot, amely a jogi személyre vonatkozó nyilvántartást vezeti, annak érdekében, hogy gondoskodjon a büntetőeljárás során hozott határozat végrehajtásáról.
Záró rendelkezésekhez
A 27. §-hoz
A Javaslat módosítja a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény rendelkezéseit annak érdekében, hogy a jogi személy annak ismeretében, hogy egy adott bűncselekmény kapcsán a nyomozást az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának felderítésére is kiterjesztették, ne hiúsíthassa meg csőd-, felszámolási, vagy végelszámolási eljárás kezdeményezésével a büntetőjogi intézkedés alkalmazásának lehetőségét.
Ennek érdekében a Javaslat olyan rendelkezéssel egészíti ki a csődtörvényt, amely szerint, az előbb említett eljárások nem indíthatók meg, ha az ügyész vagy a büntető ügyben eljáró bíróság a cégbíróságot arról értesítette, hogy a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazásának lehet helye. A már megindult eljárásokat pedig fel kell függeszteni.
A Javaslat ugyanakkor tekintettel van a jóhiszemű hitelezők érdekeire, ezért olyan méltányossági szabályt tartalmaz, amely szerint az ügyész, illetve a vádirat benyújtása után a bíróság engedélyezheti a csődeljárás és a felszámolási eljárás megindítását, illetve folytatását.
A 28. §-hoz
A Javaslat a törvény hatálybalépéséről úgy rendelkezik, hogy az – tekintettel arra, miszerint a törvény megalkotásának indoka elsősorban jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítése – az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk napján lépjen hatályba.
A 29. §-hoz
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 40. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörét érinti, az indokolásban tájékoztatást kell adni arról is, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés követelményének, illetőleg az összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogszabályaival.
A Javaslat az Európai Unió azon jogforrásait sorolja fel, amelyek a büntető anyagi jogi rendelkezéseivel összeegyeztethető szabályozást tartalmaznak.