II. Fejezet

A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény

módosítása

5. §

(1) A vasútról szóló – a 2000. évi CXXVII. törvénnyel módosított – 1993. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 2. §-a (4) bekezdésének bevezető szövege és b) pontja helyébe a következő rendelkezések lép:

“(4) Az országos közforgalmú vasút szervezete tevékenysége szerint”

"b) vállalkozó vasút, amely vasúti járművekkel személyszállítást (személyszállító vállalkozó vasút), illetve árutovábbítást (árutovábbító vállalkozó vasút) végez.”

(1) A Vtv. 2. §-ának (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(5) A pályavasút, a személyszállító vállalkozó vasút, illetve az árutovábbító vállalkozó vasút tevékenysége – megfelelő számviteli elkülönítéssel – ellátható ugyanabban a szervezetben is (a továbbiakban: vasúti társaság). A számviteli elkülönítés szabályait a közlekedési és vízügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) a pénzügyminiszterrel együtt állapítja meg.

(6) A pályavasút, illetve a vasúti társaság köteles – a miniszter rendeletében előírt szakmai feltételekkel és pályahasználati díj ellenében – a vasúti pálya és tartozékai igénybevételét lehetővé tenni

a) a belföldi székhelyű vasút vagy az általa alapított nemzetközi csoportosulás részére,

b) nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetén külföldi székhelyű vasút részére,

c) az országos közforgalmú vasúti pálya és tartozékai tekintetében

ca) nemzetközi kombinált árufuvarozás céljára bármely olyan külföldi vasút részére, amelynek székhelye az Európai Unió valamely tagállamában van,

cb) a vasúti tranzitforgalom céljára bármely olyan nemzetközi csoportosulás részére, amelyet az Európai Unió valamely tagállamában bejegyzett vasútvállalat alapított,

d) a külön jogszabályban meghatározott országos vasúti törzshálózatba (a továbbiakban: törzshálózat) tartozó vasúti pálya és tartozékai tekintetében nemzetközi árufuvarozásra bármely olyan külföldi vasút részére, amelynek székhelye az Európai Unió valamely tagállamában van. Az igénybevétel lehetőségét az országos vasúti törzshálózathoz kapcsolódó vasútvonalakon is biztosítani kell legfeljebb 50 km távolságig.”

(1) A Vtv. 2. §-a a következő (7)-(9) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7) bekezdés számozása (10) bekezdésre változik:

“(7) Az országos közforgalmú vasúti pálya kapacitásának az elosztásáról, valamint a pályahasználati díj megállapításáról a személyszállító és árutovábbító vállalkozó vasúttól számviteli elkülönítéssel elválasztott, a pályavasútnál létrehozott önálló egység határoz. A pályakapacitás elosztásának részletes szabályait a miniszter, a pályahasználati díj képzésének elveit a miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen rendeletben határozza meg.

(8) Közforgalmú vasút csak részvénytársasági formában működhet.

(9) A Magyar Államvasutak Rt. (a továbbiakban: MÁV Rt.), valamint a Győr-Sopron-Ebenfurt Vasút Rt. (a továbbiakban: GySEV Rt.) és a Fertővidéki helyi érdekű Vasút Rt. (a továbbiakban: FhéV Rt.) országos közforgalmú vasút.”

6. §

A Vtv. 3. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

“(3) Az országos közforgalmú vasúti pályát és tartozékait a pályavasút, illetve a pályavasúti tevékenységet is folytató vasúti társaság részére kell vagyonkezelői szerződéssel használatba adni.

(4) A GySEV Rt. vasúti pályáinak és tartozékainak a tulajdonjogára és használatára az 1872. évi XXVII. törvényben, a FhéV Rt. vasúti pályáinak és tartozékainak a tulajdonjogára és használatára az 1896. évi XXIX. törvényben meghatározott - meghosszabbított - koncesszió lejártáig az abban foglaltak az irányadók.”

7. §

(1) A Vtv. 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Állami feladatok:]

“c) a vasúti közlekedés hatósági feladatainak ellátása, valamint az országos közforgalmú vasúti pályakapacitás elosztásával és a pályahasználati díjjal kapcsolatos vitás kérdések eldöntése;”

(2) A Vtv. 4. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Állami feladatok:]

“h) országos közforgalmú vasút alapítása és működtetése;”

(3) A Vtv. 4. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Állami feladatok:]

“(l) a közszolgáltatási tevékenységből származó bevételek kiegészítése a központi költségvetésből;”

8. §

(1) A Vtv. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A miniszter

a) az állam tulajdonába tartozó vasúti pálya és tartozékai működtetése érdekében a pályavasúttal, illetve pályavasúti tevékenységet is folytató vasúti társasággal,

b) a közszolgáltatásnak minősülő helyközi személyszállítás ellátása érdekében a személyszállító vállalkozó vasúttal, illetve személyszállító tevékenységet is folytató vasúti társasággal

szerződést köt.”

(2) A Vtv. 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(4) A szerződésnek tartalmaznia kell:

a) a vasúti pályára [(1) bekezdés a) pont] vonatkozóan a vasúti pálya és tartozékai fejlesztésének és felújításának fő irányait és pénzügyi forrásait,

b) a személyszállításra [(1) bekezdés b) pont] vonatkozóan a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésének módját és feltételeit, valamint az ahhoz szükséges pénzügyi forrásokat,

c) egyéb, a szerződő felek által lényegesnek minősített rendelkezéseket.”

9. §

(1) A Vtv. 10. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

“(1) A vasúti közlekedésnek a 4. § (1) bekezdése c) és d) pontjában említett feladatait – az egészségügyi alkalmasság feltételeinek megállapítása kivételével – a miniszter irányítása és felügyelete alatt működő egységes államigazgatási szerv (a továbbiakban: hatóság) látja el.

(2) A hatóság adja ki a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság részére a közforgalmú vasúti pályák és tartozékaik igénybevételéhez szükséges biztonsági tanúsítványt.”

(2) A Vtv. 10. §-a (3) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi b)-e) pontok megjelölése c)-f) pontokra változik:

“(3) Hatósági engedély szükséges”

“b) a vállalkozó vasút, a vasúti társaság, illetve az országos közforgalmú vasúti pályát igénybe vevő egyéb vasút működéséhez;”

(1) A Vtv. 10. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(7) A hatóság feladat- és hatáskörét, valamint illetékességét a Kormány, a biztonsági tanúsítványra, a 4. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feladatokra, valamint a hatósági engedélyezési eljárásra vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.”

10. §

A Vtv. 15. §-a a következő i) és j) ponttal egészül ki:

“i) biztonsági tanúsítvány: igazolás, amely tanúsítja, hogy a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság, valamint a külföldi székhelyű vasúti társaság járművei és személyzete alkalmas a biztonságos vonatközlekedtetésre.

j) országos közforgalmú vasúti pálya: az a pálya, amelyen az országos közforgalmú vasutak forgalma lebonyolódik.”

11. §

(1) A Vtv. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt a következő kiegészítésekkel, illetve eltérésekkel kell alkalmazni:

a) A koncessziós társaság – a koncessziós tevékenységén kívül – a következő tevékenységek gyakorlására jogosult:

aa) vasúti árutovábbítás, szállítmányozás;

ab) kereskedelmi, vendéglátó, egyéb utaskiszolgáló létesítmények építése és üzemeltetése;

ac) idegenforgalmi tevékenység folytatása.

b) Nem minősül koncesszióköteles tevékenységnek a múzeumvasút, a sikló, a függőpálya – ideértve a sífelvonókat is – működtetése, valamint az azokkal (azokon), illetve a saját használatú vasúton végzett személyszállítás.”

12. §

A Vtv. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

“(2) A 2. § (6) bekezdése c) és d) pontjának hatálybalépéséről a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény rendelkezik.

(3) A 2. § (7) bekezdésben megjelölt pályakapacitás elosztó és pályahasználati díj megállapító egységnek a személyszállító és árutovábbító vállalkozó vasúttól történő szervezeti elválasztását 2004. január 1-jéig kell elvégezni. Ettől az időponttól kezdve a pályakapacitás elosztó és a pályahasználati díj megállapító egység jogi formájában, szervezetében és döntéshozatali rendjében független valamennyi személyszállítást vagy árutovábbítást végző vasúttól.

(4) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a vasutak kölcsönös átjárhatóságának, valamint a vasútvállalatok engedélyezésének szabályait rendeletben állapítsa meg.”

13. §

A Vtv. a következő 18. §-sal egészül ki:

“18. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

– a Tanács 91/440/EGK irányelve a Közösség vasútjainak fejlesztéséről, valamint az azt módosító, a Parlament és a Tanács 2001/12/EK irányelve,

– a Tanács 95/18/EK irányelve a vasútvállalatok engedélyezéséről, valamint az azt módosító, a Parlament és a Tanács 2001/13/EK irányelve és

– a Parlament és a Tanács 2001/14/EK irányelve a vasúti infrastruktúra kapacitás elosztásáról, a vasúti infrastruktúra használatának díjáról és a biztonsági tanúsítványról.

III. Fejezet

A légiközlekedésről szóló

1995. évi XCVII. törvény módosítása

14. §

A légiközlekedésről szóló – a 2000. évi CXXVII. törvénnyel módosított – 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) az 1. §-t követően a következő alcímmel és 1/A. §-sal egészül ki:

“Légi szabadságjog

1/A. § A légifuvarozó – nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése vagy eltérő viszonossági gyakorlat hiányában – jogosult utas, poggyász, áru vagy postai küldemény légi úton történő szállítására.”

15. §

(1) Az Lt. a következő 3/A. §-sal egészül ki:

"3/A. § (1) A légiközlekedési hatóság jogosult

a) a légiközlekedési szakszemélyzet szakszolgálati engedélyével összefüggésben a kérelmező,

b) a légiközlekedési szakszemélyzet vizsgáztatásával összefüggésben a vizsgázó,

c) a szakszemélyzet repülőegészségügyi alkalmasság megállapításával és minősítésével összefüggésben a vizsgált személy,

d) légijármű üzemben tartási, légiközlekedési és légiközlekedéssel összefüggő tevékenység végzésével összefüggésben a tevékenységet végző szervezet szakmai irányítását ellátó személyek és közreműködő szakszemélyzet

személyes és egészségi állapotra, kóros szenvedélyre, büntetett előéletre vonatkozó különleges adatait kezelni, továbbá a vizsgaeredményeket, alkalmassági minősítéseket, képesítéseket – ezek hitelességének utólagos igazolása céljából – nyilvántartani.

(2) A légiközlekedési hatóság nyilvántartja az a)-c) pontokhoz kapcsolódó vizsgaeredményeket, alkalmassági minősítéseket, képesítéseket, jogosításokat, valamint a d) ponthoz kapcsolódó jogosultságokat."

16. §

(1) Az Lt. 23. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Engedélyt a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező magyar vagy külföldi vállalkozó kaphat, ha]

“c) a biztonságos és szabályszerű üzemeltetéshez az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételeket kielégítő szervezettel, személyzettel, saját tulajdonú vagy tartósan bérelt eszközökkel (pl. lajstromozott légijárművel), továbbá gazdasági célú légiközlekedési tevékenység végzése esetén a külön jogszabályban meghatározott működési engedéllyel (Air Operator’s Certificate) rendelkezik;”

(2) Az Lt. 23. §-ának (1) bekezdése a következő e) és f) ponttal egészül ki:

[(1) Engedélyt a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező magyar vagy külföldi vállalkozó kaphat, ha]

“e) gazdasági célú légiközlekedési tevékenység végzése esetén a tevékenység első két évére vonatkozó üzleti tervvel rendelkezik, és eleget tesz a pénzügyi adatszolgáltatás külön jogszabályban meghatározott kötelezettségének (pénzügyi teljesítőképesség);

f) gazdasági célú légiközlekedési tevékenység végzése esetén a jó hírnévre vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott követelményeket teljesíti.”

17. §

A Lt. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A postai küldemények légi úton való továbbításának postaszakmai szabályait a postáról szóló jogszabályok állapítják meg.”

18. §

(1) Az Lt. 37. §-a (1) bekezdése a) pontjának ac) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg az a) pont a következő ad) alponttal egészül ki:

[37. § (1) A repülőtér lehet

a) nyilvános repülőtér: amelyet azonos feltételekkel bárki igénybe vehet:]

“ac) közös felhasználású polgári és katonai repülőtér;

ad) közös felhasználású katonai és polgári repülőtér;”

(2) Az Lt. 37.§-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A nyilvános repülőtér – a Ptk. 172. §-ának d) pontjában megjelölt nemzetközi kereskedelmi repülőtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér), valamint a közös felhasználású katonai és polgári repülőtér kivételével – és a polgári célú nem nyilvános repülőtér létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére a Kormány előzetes egyetértése alapján a miniszter a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, a környezetvédelmi miniszterrel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterrel, valamint a területileg illetékes települési önkormányzattal (önkormányzatokkal) egyetértésben ad engedélyt.

(3) Az (1) bekezdés ad), és bb) alpontjaiban említett repülőtér létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére – a területileg illetékes települési önkormányzat (önkormányzatok) véleménye és a Kormány előzetes egyetértése alapján – a honvédelmi miniszter a miniszterrel, a belügyminiszterrel, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, valamint a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben ad engedélyt.”

19. §

(1) Az Lt. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az állam a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér fejlesztésére, felújítására, karbantartására, az utasforgalmat szolgáló létesítmények, valamint a poggyász, az üzem- és kenőanyag, az áruk és postai küldemények kezelésére szolgáló létesítmények üzemeltetésére (a továbbiakban együtt: működtetés)

a) az állam többségi részesedésével vagy kisebbségi részesedése esetén szavazatelsőbbségi részvényével működő gazdálkodó szervezetet [Ptk. 685. § c) pontja] vagy költségvetési szervet alapít; vagy

b) a működtetés gyakorlásának időleges jogát koncessziós szerződésben engedi át.”

(2) Az Lt. 45. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) A pályázati kiírásnak – a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 8. §-ában foglaltakon túlmenően tartalmaznia kell:]

“c) az alkalmazható leszállási, repülőtér-használati díjak megállapításának módját és feltételeit;”

(3) Az Lt. 45. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

“(5) A repülőtér üzemeltetésével összefüggő, az (1) bekezdésben meg nem jelölt egyéb tevékenységek (pl. földi kiszolgálás) - amennyiben nem járnak együtt a létesítmények fejlesztésével, felújításával, karbantartásával - folytatására a szerződésekre vonatkozó egyéb előírások az irányadók, azok nem minősülnek koncesszióköteles tevékenységnek.”

20. §

Az Lt. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A szakszolgálati engedély azt igazolja, hogy a légijármű vezetője, illetve a szakszemélyzet tagja az adott tevékenység ellátására szakmailag, továbbá egészségügyi és közbiztonsági szempontból alkalmas.”

21. §

Az Lt. – az egyes közlekedési törvények módosításáról szóló 2000. évi CXXVII. törvény 21. §-ával megállapított – 65. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

“(4) Az illetékes kivizsgáló szerv jogosult a légiközlekedési baleset és rendkívüli repülőesemény szakmai vizsgálatával összefüggésben a balesettel, illetve eseménnyel érintett személyek személyes és egészségi állapotra, kóros szenvedélyre, büntetett előéletre vonatkozó különleges adatait kezelni.”

22. §

Az Lt. 67. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

“(5) Az ellenőrzés alá tartozó munkavállaló nem foglalkoztatható, ha

a) szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és nem mentesült a büntetett előélethez fűződő jogkövetkezmények alól;

b) állam elleni, az emberiség elleni, a közbiztonság elleni bűncselekmény, valamint szándékos emberölés, emberrablás, államtitoksértés, szolgálati titoksértés, közveszéllyel fenyegetés, visszaélés kábítószerrel, pénzhamisítás, csempészet és vámorgazdaság bűncselekmény elkövetése miatt a bűntettesek nyilvántartásában szerepel;

c) lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, rablás, kifosztás, zsarolás, rongálás, orgazdaság bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték és a bűntettesek nyilvántartásában szerepel;

d) bűntett, illetve öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel büntetendő vétség elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alatt áll.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott alkalmazási feltételeknek való megfelelés ellenőrzésére a bűntettesek nyilvántartásának és a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásának adatai alapján az illetékes hatóság - szakszolgálati engedéllyel kapcsolatban az illetékes légiközlekedési hatóság - jogosult a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítését, továbbá a szakszolgálati engedély kiadását, illetve meghosszabbítását megelőzően, valamint a foglalkoztatás ideje alatt.”

23. §

(1) Az Lt. 71. §-ának 12. pontja a következő f) ponttal egészül ki:

[71. § A törvény alkalmazásában

12. légiközlekedéssel összefüggő tevékenység:]

“f) a légijármű földi kiszolgálása”

(1) Az Lt. 71. §-a 19. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

[71. § A törvény alkalmazásában]

“19. repülőtér: szárazföldön vagy vízen kijelölt terület, amely egészében vagy részben a légijárművek indulására és érkezésére, valamint felszíni mozgására szolgál, ideértve valamennyi, a légiközlekedést, illetve a légi személyszállítást és árufuvarozást, valamint a postai küldemények légi úton történő továbbítását szolgáló létesítményt.”

(3) Az Lt. 71. §-a a következő 23-27. pontokkal egészül ki:

[71. § A törvény alkalmazásában]

“23. földi kiszolgálás: a repülőtéren a repülőtér-használóknak nyújtott, külön jogszabályban meghatározott tevékenység;

24. légifuvarozó: az, aki a gazdasági célú légiközlekedési tevékenység végzésére jogosult;

25. menetrend alapján végzett gazdasági célú légiközlekedési tevékenység: repüléssorozat, amely

a) személyszállítás, árufuvarozás, illetőleg a postai küldemények légijárművel történő továbbítása olyan módon, hogy az egyes repülések alkalmával a férőhelyeket bárki megvásárolhatja,

b) ugyanazon repülőterek közötti forgalmat szolgál ki, akár közzétett menetrendnek megfelelően vagy olyan rendszeres vagy gyakori repülésekkel, hogy azok felismerhetően rendszeres járatsort képviselnek;

26. üzleti terv: a tervezett gazdasági tevékenység részletes leírása meghatározott időszakra, különös tekintettel a piacfejlesztésre és a megvalósítandó beruházásokra, a tevékenység folytatásának pénzügyi, gazdasági vonzataira;

27. gazdasági célú légiközlekedési tevékenység: személyek, áruk és postai küldemények ellenérték fejében légi úton történő továbbítása.”

24. §

Az Lt.74. §-a a következő o)-q) ponttal egészül ki:

[E törvény alapján rendeletben állapítja meg]

“o) a miniszter a földi kiszolgálás feltételeit és engedélyezésének rendjét;

p) a miniszter egyes légiközlekedési tevékenység végzésének feltételeit;

q) a belügyminiszter a miniszterrel egyetértésben a légiközlekedés védelme

érdekében ellenőrzés alá vonható munkavállalók körét.”

25. §

Az Lt. 74/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“74/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Tanács 2408/92/EGK rendeletével a Közösség légifuvarozóinak a Közösségek közötti légi útvonalakhoz való hozzájutásáról, illetőleg az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

– a légiközlekedési balesetek és repülőesemények szakmai vizsgálatának szabályairól szóló 13/2000. (V. 31.) KHVM–HM–EüM együttes rendelettel együtt a Tanács 94/56/EK irányelvével a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények kivizsgálását szolgáló alapelvek megállapításáról;

– a légi személyszállítás szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendeletben és a légi árufuvarozás szabályairól szóló 26/1999. (II. 12.) Korm. rendeletben, valamint a légijárművek üzemben tartásáról és a légijárművel folytatott tevékenységekről szóló miniszteri rendeletben foglaltakkal együtt a Tanács 2407/92/EGK rendeletével a légifuvarozók engedélyezéséről;

– a földi kiszolgálásról szóló miniszteri rendeletben foglaltakkal együtt a Tanács 96/67/EK irányelvével a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacához való hozzáférésről.”

V. Fejezet

Záró rendelkezések

26. §

(1) Ez a törvény – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – 2002. január 1. napján lép hatályba; egyidejűleg hatályát veszti a Vtv. 6. §-ának (2) bekezdése, 7. §-a, V. Fejezete, 12. §-ának (2) bekezdése, valamint 16. §-ának (1) bekezdése.

(2) E törvény 1-3. §-ai a kihirdetését követő hónap első napján lépnek hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a Kkt. 9/B. §-ának (3) bekezdése.

(1) E törvény 19. §-a 2002. július 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Kkt. 24. §-ának (3) bekezdésében a “közlekedési hatóság” szövegrész helyébe “közlekedési igazgatási hatóság” szövegrész lép, továbbá a Vtv.

a) 5. §-a (1) bekezdés d) pontjában a “helyi közforgalmú vasúti társaság” szövegrész helyébe “helyi közforgalmú vasút”;

b) 9. §-a (1) bekezdésében, valamint a 13. § (1) és (2) bekezdésében “a pályavasút, a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság” szövegrész helyébe “a pályavasút, a vállalkozó vasút, a vasúti társaság, illetve a helyi közforgalmú vasút”;

c) 11. §-a (1) bekezdésében “A vasúti társaság által végzett szolgáltatásra” szövegrész helyébe “A vállalkozó vasút, a vasúti társaság, illetve a helyi közforgalmú vasút által végzett szolgáltatásra”;

d) 12. § (1) bekezdésének első mondatában “A vállalkozó vasutat, illetve a vasúti társaságot” szövegrész helyébe “A vállalkozó vasutat, a vasúti társaságot, illetve a helyi közforgalmú vasutat”;

e) 12. §-ának (4) bekezdésében “A helyi vasút menetrendjét” szövegrész helyébe “A helyi közforgalmú vasút menetrendjét”;

szövegrész lép.

27. §

(1) A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Ez a törvény állapítja meg]

“a) az országos közutak és műtárgyaik, a kizárólagos állami tulajdonba tartozó országos közforgalmú vasúti pályák, a helyi közforgalmú vasúti pályák, a csatornák, a nemzetközi kereskedelmi repülőtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér), valamint a regionális közműrendszerek,”

(koncessziós szerződés keretében történő átengedésének alapvető szabályait.)

(2) A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Ez a törvény állapítja meg]

“l) a közforgalmú vasúti személyszállítás,”

(koncessziós szerződés keretében történő átengedésének alapvető szabályait.)

28. §

(1) A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény 19. §-ának k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A 10. § (1) bekezdésében meghatározott adatokból, törvényben meghatározottak szerint adatszolgáltatás igénylésére jogosult]

“k) a tevékenység végzését engedélyező hatóság, amennyiben a tevékenység végzésének, illetőleg engedélyezésének jogszabályban meghatározott feltétele a büntetlen előélet; továbbá a foglalkoztatás feltételeként jogszabályban meghatározott büntetlenség ellenőrzésére jogszabály alapján jogosult hatóság, illetve szerv.”

(2) A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény 29. §-a a következő f) ponttal egészül ki:

[A büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásából - jogszabályban meghatározott feladataik ellátásához - adatigénylésre jogosultak]

“f) a tevékenység végzését engedélyező hatóságok, amennyiben a tevékenység végzését, illetőleg engedélyezését jogszabály nem teszi lehetővé abban az esetben, ha az érintett büntetőeljárás alatt áll; továbbá – amennyiben jogszabály a foglalkoztatást nem teszi lehetővé akkor, ha az érintett büntetőeljárás alatt áll – az ennek ellenőrzésére jogszabály alapján jogosult hatóság, illetve szerv.”

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

1. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításához

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) koncessziós rendelkezéseinek felülvizsgálata alapján az útépítés, útfenntartás szakterületét érintő módosítások szükségesek.

A módosításokat a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény szövegének változásai, ezzel összefüggésben a közútkezelő fogalmának kiegészítése teszi szükségessé.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben a közúti járművezetők pályaalkalmassági vizsgálatával, a közúti járművezetők utánképzésével, a közúti áru- személyszállítással és a járművezetők szakirányú továbbképzésével kapcsolatos jelenleg hatályos szabályozásokat felül kell vizsgálni.

Az egyes képzési formák, engedélyek és alkalmassági vizsgálatok lezárását követően hatósági igazolások, engedélyek kiadása szükséges. Az okmányok kiállításához és az ezekről vezetett nyilvántartások kezeléséhez az érintett személyek (járművezetők, egyéni vállalkozók, a fuvarozás szakmai irányítói) személyes és különleges adatainak a közlekedési hatóság által történő kezeléséhez törvényi szabályozás szükséges. Ennek érdekében ki kell egészíteni a Kkt. 46/A. §-ának rendelkezéseit, mivel ez a szakasz jelenleg csupán a járművezető képzéssel összefüggő személyes adatkezelést szabályozza.

2. A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény módosításához

Az Európai Unióhoz történő csatlakozási tárgyalások során a közlekedéspolitika fejezet esetében nyilvánvaló, hogy egyik alapvető feladat a vasúti közösségi joggal összefüggő jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése.

A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) módosításának célja, hogy megteremtse az alapokat és a kereteket a közösségi joggal összeegyeztethető további hazai jogalkotás számára.

Az Európai Unión belül a vasúti területen az egyes tagállamok eltérő szabályozási és végrehajtási gyakorlata érvényesült, amely a közösségi szabályozás erőteljesebb egységesítését kívánta meg. Hosszas előkészítő munkálatokat (a Bizottság 1998. július 22-én fogadta el az első tervezeteket) és jogi eljárást követően 2001. év februárjában az ún. infrastruktúra csomag részeként megjelentek a hatályos vasúti irányelveket módosító, illetőleg hatályon kívül helyező, a vasutak működését alapvetően szabályozó új irányelvek. A vasutat érintő közösségi jogalkotási folyamat ezzel azonban még nem zárult le, ugyanis előreláthatóan 2001 végén további irányelvek jelennek meg, amelyek a vasutakkal szemben támasztott biztonsági, illetőleg a hagyományos vasutak átjárhatóságával (interoperabilitás) összefüggő műszaki követelményeket határozzák meg.

A korábban jogharmonizációs vállalásként jelentkező közösségi irányelvek miatt hosszabb ideje napirenden van a Vtv. módosítása, illetőleg előkészületek folynak a végrehajtás megkezdése érdekében is. A folyamatban lévő közösségi jogalkotásra figyelemmel, a hazai kodifikációs munkálatok megkezdésének azonban mindaddig nem volt értelme, amíg a közösségi jogszabályok végleges, az alapvető kereteket kijelölő szövege nem állt rendelkezésre.

A jelen törvényjavaslat előkészítésénél három vasúti tárgyú irányelv rendelkezéseire kellett figyelemmel lenni. Ezek a joganyagok alapvető szabályokat tartalmaznak a vasutak működését, szervezeti kialakítását illetően. Hangsúlyozni kell azt a körülményt, hogy az új irányelvek nemrégiben jelentek meg, ezért tagállami tapasztalatokról még nem lehet beszámolni. A jogharmonizációt és ehhez kapcsolódóan az intézményi átalakítás megkezdését azonban sürgeti az a körülmény, hogy a Kormány 2001. év őszén szeretné lezárni a közlekedéspolitika fejezet tárgyalásait, amelynek elengedhetetlen feltétele, hogy a korábbiakban vállalt vasúti jogharmonizáció és ezzel együtt a közösségi elvárásokkal összeegyeztethető intézményi háttér kialakítása és a tényleges végrehajtás megkezdődjön. A Vtv. hatályos szövege túlnyomórészt összhangban volt a vasutat szabályozó közösségi acqui-val, az új irányelvek miatt azonban szükségessé vált a törvény kiegészítése, illetőleg pontosítása, amely az első lépés ahhoz, hogy a közösségi joggal való teljes összeegyeztethetőség megvalósuljon. Ehhez további kormány- és miniszteri rendeleteket kell megalkotni.

A Vtv. jelen módosításának elsődleges célja, hogy jogi keretet és felhatalmazásokat adjon a közösségi jog hazai jogrendbe illesztéséhez, elsősorban a következő, vasutat szabályozó irányelvekkel kapcsolatban.

A vasutak szervezetére és működésére vonatkozó átfogó szabályokat a Tanács 91/440/EGK irányelve a Közösség vasútjainak fejlesztéséről, valamint az azt módosító, a Parlament és a Tanács 2001/12/EK irányelve tartalmazza. Az irányelvek a vasutak működésének hatékonyabbá tétele és versenyképességének fokozása, valamint a szolgáltatások javítása érdekében fogalmaznak meg szabályokat. Az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy milyen módon gondoskodjanak az egységes belső piac kialakítása érdekében a vasúti infrastruktúra működtetésének, a vasúti árutovábbítási és személyszállítási tevékenységnek legalább számviteli elkülönítéséről, a szervezetek pénzügyi helyzetének áttekinthetővé tétele, valamint a vasúti hálózathoz való hozzáférés biztosítása útján.

A Tanács 91/440/EGK irányelvét módosító, a Parlament és a Tanács 2001/12/EK irányelve lényeges változásokat vezetett be, amelyek a hazai szabályozás és végrehajtás alapos átgondolását teszik szükségessé, hiszen az új irányelv előírásaihoz a tagállamoknak is legkésőbb 2003. március 15-éig kell igazodniuk. Az új irányelv hangsúlyozza, hogy az Európai Unión belül a fő törekvés az infrastruktúrához (pályához) való diszkriminációmentes és tisztességes hozzáférés lehetővé tétele, amelyet többek között a különböző feladatok elkülönítésével, valamint a nyereség és veszteség, illetőleg számvitel szétválasztásával kell megoldani. Ennek megfelelően a Vtv. módosításával lehetőséget kell teremteni a különböző vasúti tevékenységek folytatásának a csatlakozással egyidejűleg kiteljesíthető szervezeti szétválasztására, mindenképpen kötelezővé téve azonban az egyes tevékenységek, a pályavasút, a vállalkozó vasút, illetőleg a vállalkozó vasúton belül az árutovábbító és személyszállító vállalkozó vasút számviteli szétválasztását. A Vtv. ugyancsak megteremti a jogszabályi alapját annak, hogy – az új irányelv célkitűzéseinek megfelelően – az infrastruktúra, azaz a vasúti pálya kapacitásának elosztását és az ehhez kapcsolódó díjak kivetését és beszedését az árufuvarozási (árutovábbítási), illetőleg a személyszállítási tevékenységet végző vállalkozó vasúttól független elosztó szervezet végezze. Ehhez pontosítani kellett a Vtv. vasutakra vonatkozó fogalmait és ki kellett egészíteni az elosztó szervezetre vonatkozó rendelkezéssel, illetőleg a részletszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazással.

A Parlament és a Tanács 2001/12/EK irányelve megváltoztatta a Magyar Köztársaság által érvényesíteni kívánt, az új szabályozás tükrében átgondolt átmeneti mentességi igényre vonatkozó rendelkezéseket. A Vtv.-be ezért beépülnek azok a rendelkezések, amelyek az országos vasúti törzshálózathoz való hozzáférést, az azon való közlekedést az Európai Unió valamely tagállamában székhellyel rendelkező vállalkozó vasutak számára – nemzetközi szerződés és viszonosság hiányában is – lehetővé teszik. A hazai vasutak védelme érdekében ezen rendelkezések alkalmazásának konkrét időpontjáról – a csatlakozási tárgyalások eredményeként – a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződésben lehet rendelkezni. Az országos vasúti törzshálózat részét képező, és mindenki számára hozzáférhető vasúti árufuvarozási hálózatot külön jogszabály határozza meg azt követően, hogy a szükséges egyeztetési folyamatok megtörténnek az Európai Bizottság illetékes képviselőivel.

A Tanács 95/18/EK irányelve a vasútvállalatok engedélyezéséről bevezette a Közösségen belül az árufuvarozási (ideértve a vontatási) és a személyszállítási tevékenységet végző vasútvállalatokra (vállalkozó vasutakra) az engedélyezési kötelezettséget. Az irányelv és az azt módosító, a Parlament és a Tanács 2001/13/EK irányelve meghatározza azt a hármas követelményrendszert, amelynek teljesítése esetén a vasútvállalat tevékenységét végezheti, továbbá az engedély megadásának, meghosszabbításának és visszavonásának szabályait. A közösségi szabályozás célja elsődlegesen az volt, hogy a tevékenység végzésére irányadó feltételek egységesítésével és megkülönböztetéstől mentessé tételével tegye lehetővé az infrastruktúrához való hozzáférést, és ezáltal a vasútvállatokat tisztességes, átlátható és megkülönböztetéstől mentes elbánásban részesítsék. Az Európai Unió bármely tagállamában kibocsátott ilyen engedélyt a többi tagállamban is kölcsönösen el kell ismerni. Ez a kölcsönösség a csatlakozással egyidejűleg az Európai Unió és hazánk viszonyában is működni fog. A Vtv. módosítása bevezeti az engedély-kötelezettséget, és az engedélyezéshez kapcsolódó feladatot a vasúti hatósághoz telepíti, illetőleg előírja, hogy a vasúti árutovábbítás és személyszállítás végzéséhez, az ilyen tevékenységet végző vállalkozások működéséhez engedély szükséges. Az engedély megszerzésének alapjául szolgáló részletes feltételeket és az engedélyezési eljárás részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. Ehhez kapcsolódóan a törvény kiveszi a koncesszióról szóló 1991. évi XI. törvény hatálya alól és a koncessziós szerződés keretében átengedhető tevékenységek köréből a vasúti árufuvarozást, mivel az engedélyezési rendszer alapján, egységes elvek szerint, az előírt feltételeket teljesítők végezhetnek ilyen tevékenységet.

A vasúti infrastruktúra kapacitás elosztásáról, a vasúti infrastruktúra használatának díjáról és a biztonsági tanúsítványról szóló, a Parlament és a Tanács 2001/14/EK irányelve esetében a Vtv. módosítása szintén az alapvető kereteket teremti meg a későbbi összeegyeztethetőség megvalósítására irányuló hazai jogszabály megalkotásához.

A 2001/14/EK irányelv hatályon kívül helyezte a tárgykört korábban szabályozó közösségi irányelvet és jóval részletesebben, kimunkáltabban, szinte rendeletként állapítja meg a szabályokat. Az irányelv meghatározza a díjak kialakításának és kivetésének szabályait, magába foglalja azokat az elemeket, amelyekkel európai szinten összehangolja a vasúti pályák elosztására vonatkozó eljárást, megköveteli az infrastruktúra használatához szükséges információk és szabályok (szabályzatok) közzétételét, olyan szervezet létrehozását, amely a vasút területén piacfelügyeleti és döntőbíráskodási jellegű feladatokat lát el a pálya elosztásával kapcsolatban felmerült viták esetén. Az irányelv a korábbi szabályozáshoz képest sok új elemet tartalmaz, ezért jelenleg csak az Európai Bizottság által a tárgyalások és a technikai konzultációk során eddig is megkövetelt elemeket emeljük be a Vtv.-be, illetőleg pontosítjuk a vonatkozó hatályos szabályozást. A további közösségi előírásokat az irányelv alapos áttanulmányozását és a végrehajtás módjának átgondolását előreláthatóan a Vtv. teljes átdolgozását követően lehet szabályozni.

Az irányelv rendelkezései közül a Vtv. egyelőre azt tartalmazza, hogy független szervezet határoz a pályakapacitás elosztásáról és a pályahasználati díj megállapításáról, amelynek részletes szabályait miniszteri rendelet határozza meg. A miniszteri rendelet megalkotására a 2002. évben kerül sor a 2001. évben felülvizsgált jogharmonizációs program alapján. A pályakapacitás elosztásával és a díj kivetésével kapcsolatban felmerült vitás kérdések elintézésének szabályairól külön kormányrendelet rendelkezik.

A vasúti tárgyú közösségi jog alapvető rendelkezéseinek átemelése mellett módosítani kell a Vtv. azon rendelkezéseit is, amelyek nem kifejezetten jogharmonizációt céloznak, azonban összefüggésben vannak a közösségi elvárásokkal, illetőleg a fogalmak használata nem egyezik meg a közösségi jogban alkalmazott szóhasználattal. Így az eddig használt alapszolgáltatás fogalom helyett a Vtv.-ben végig kell vezetni a közszolgáltatás kifejezést.

2. A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításához

A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény 3. §-a szerint a Magyar Köztársaság jogszabályainak előkészítése és megalkotása során érvényesíteni kell az Európai Megállapodás 67. Cikkében meghatározott követelményeket. A 67. Cikk szerint “Magyarország biztosítja, hogy, amennyire lehetséges, jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők lesznek.”

A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) módosítását a légiközlekedésre vonatkozó közösségi joganyaghoz történő jogközelítési kötelezettség indokolja. A törvényjavaslat előkészítése során az Európai Unió légiközlekedési piaci liberalizációjának befejezését jelentő, ún. 3. liberalizációs csomag jogszabályaihoz való közelítésre kellett elsősorban figyelemmel lenni. A Tanács 2407/92/EGK rendelete a légifuvarozók engedélyezéséről, a Tanács 2408/92/EGK rendelete a Közösség légifuvarozóinak a Közösségek közötti légi útvonalakhoz való hozzájutásáról, a Tanács 96/67/EK irányelve a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacához való hozzáférésről sorolhatók azok közé a jogszabályok közé, amelyek esetében a Magyar Köztársaságnak a csatlakozási tárgyalások során tett vállalásai és ehhez kapcsolódóan a jogharmonizációs program jelentik a jogharmonizációs kötelezettséget. A törvényjavaslat elfogadása jelentős előrelépés lenne a légiközlekedési jogközelítés területén és elősegítené a közlekedési fejezet 2001. év őszére tervezett lezárását.

A hivatkozott közösségi rendeleteket a csatlakozással egyidejűleg közvetlenül alkalmazni kell, azonban már most gondolni kell a jövőben a légiközlekedési piacra lépők, illetve a már piacon lévő szereplők, valamint a légiközlekedési hatóság időben történő, megfelelő felkészítésére. A jogközelítést jelenleg csak bizonyos határok között, és a magyar légiközlekedési piac sajátosságainak, valamint az átalakulás alatt álló légiközlekedési igazgatás kapacitásának figyelembevételével lehet megvalósítani.

Az Lt. sok tekintetben már harmonizál a közösségi rendeletekben foglalt követelményekkel, az Lt. jelenlegi módosításával megvalósuló keretszabályozáson túlmenően a további részletszabályokat a légi személyszállítás szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet és a légi árufuvarozás szabályairól szóló 26/1999. (II. 12.) Korm. rendelet módosításával, valamint az üzemben tartás és a légiközlekedési tevékenység végzésének feltételeit meghatározó miniszteri rendelet megalkotásával kell megvalósítani.

Az Európai Unión belül – a 2407/92/EGK rendelet szerint – megkövetelik a légifuvarozói tevékenység engedélyezése során a szakmai kritériumokon kívül a tevékenység folyamatos és megfelelő színvonalú ellátásához a stabil pénzügyi háttér megteremtését és rendelkezésre állását is. Szükséges ezért az Lt. az engedélyezésről szóló II. fejezetének kiegészítése, amely a gazdasági célú légiközlekedési tevékenység (a légi személyszállítási és légi árufuvarozási tevékenység, valamint a postai küldemény légi úton történő továbbítása) végzésének feltételéül írja elő a működési engedély meglétét, továbbá a tevékenység folytatásához megköveteli az üzleti terv elkészítését és a jó hírnévre vonatkozó követelmények teljesítését.

A működési engedélyben meghatározott tevékenységek végzése során a vállalkozót kötelezettség terheli a légiközlekedési tevékenység biztonságos folytatásának fenntartására. Ezeknek adott esetben jelentős pénzügyi kihatásai lehetnek. A kellő gazdasági háttérrel nem rendelkező vállalkozások esetében létrejöhetnek látens módon a légiközlekedés biztonságát veszélyeztető elemek (szükséges időszakos karbantartások elmaradása, egyes alkatrészek engedélyezett üzemidejének túllépése). Ennek visszaszorítását célozza az a törekvés, hogy a légiközlekedés biztonságáért felelős hatóság kellő betekintéssel rendelkezzen a gazdasági célú légiközlekedési tevékenységet végző vállalkozók gazdasági helyzetébe.

Az előírt üzleti tervből megállapítható, hogy a légiközlekedési tevékenységet végezni kívánó vállalkozó képes-e a vállalt kötelezettségeinek teljesítésére. Az engedélyezés során a légiközlekedési hatóság által vizsgált és nyilvántartott adatok bizonyítják a szükséges gazdasági, pénzügyi feltételek meglétét.

Az Lt. módosításával biztosítható a csatlakozásig a hazai piaci szereplők, valamint az engedélyezést végző légiközlekedési hatóság megfelelő felkészítése a közösségi követelmények alkalmazására. Az új szabályok bevezetésével hazai viszonyaink között új elemként jelenik meg a hatóság piacfigyelő (monitoring) tevékenysége is.

Az egyes kapcsolódó részletszabályokat az Lt. felhatalmazása alapján megalkotandó miniszteri rendelet határozza meg.

Az Európai Megállapodás 81. Cikke (“Közlekedés”) a közlekedési ágak, így a légiközlekedés területén történő együttműködésről rendelkezik egyrészt általános formában (“hozzájárulás a Közösségben alkalmazandó közlekedéspolitikával összeegyeztethető közlekedéspolitika fejlesztéséhez”), másrészt a legfontosabb területek (pl. repülőterek igazgatása) kiemelésével. Ide- tartozik a földi kiszolgálási tevékenység is. A Tanácsnak a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacához való hozzáférésről szóló 96/67/EK irányelvével való összeegyeztethető szabályok megalkotása érdekében az Lt.-ben meg kell határozni a földi kiszolgálás fogalmát, továbbá felhatalmazást kell adni a részletes szabályokat tartalmazó miniszteri rendelet megalkotására.

Az irányelv célja a földi kiszolgálási piac fokozatos liberalizálása, összhangban a légiközlekedés közösségi liberalizációjával általában. Az engedélyezés kérdése abban a megközelítésben merül fel, hogy ha a tagállamok a földi kiszolgálást hatósági jóváhagyáshoz kötik, ezt csak hátrányos megkülönböztetés nélkül, a tárgyhoz kapcsolódva, az irányelvben meghatározott legalacsonyabb szintű piaci liberalizáció tiszteletben tartásával tehetik, és csak meghatározott feltételektől tehetik függővé: pénzügyi teljesítőképesség, biztosítás, biztonsági, környezetvédelmi és szociális szempontok.

A légiközlekedési hatóságnak feladatai ellátása során személyes és különleges adatokat kell kezelnie. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény értelmében a személyes adatok kezelése az érintett hozzájárulásán, vagy törvényi előíráson alapulhat. Valamely jogosultság – így pl. a polgári légiközlekedési szakszolgálati engedély – megszerzésével kapcsolatos hatósági eljáráshoz szükséges adatkezelés jogalapjaként az érintett hozzájárulása, mint az adatalany önkéntes döntése nem jöhet szóba, tekintettel az eljárás kötelező voltára, jogi szabályozottságára és az ügyfélnek a hatósággal szemben alárendelt helyzetére. Továbbá felmerül a légiközlekedési baleset és rendkívüli repülőesemény szakmai vizsgálatával összefüggésben a polgári kivizsgáló szerv, mint légiközlekedési hatóságtól független szerv felhatalmazása a balesettel, illetve eseménnyel érintett személyek személyes és különleges adatainak kezelésére is. Ezekre az indokokra tekintettel az Lt.-ben meg kell teremteni az alapját annak, hogy a légiközlekedési hatóság a tevékenységéhez elengedhetetlenül kapcsolódó adatkezelés során személyes és különleges adatokat is kezelhessen.

A szentkirályszabadjai katonai repülőtér kettős – nyilvános katonai-polgári repülőtérként történő – hasznosítása érdekében szükséges bevezetni a közös felhasználású polgári és katonai, valamint a katonai és polgári repülőtér kategóriákat attól függően, hogy melyik miniszter az elsődleges felelős a repülőtér létesítése, fejlesztése és megszüntetése esetén.

A törvényjavaslat az említett fontosabb szabályokra épülve, a közösségi jog további harmonizációjához és a jogalkalmazás elősegítéséhez kapcsolódóan további pontosító rendelkezésekkel egészül ki, így a repülőtér és a menetrend szerinti légijárat fogalmával.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. §-a tételesen felsorolja a koncesszióköteles tevékenységeket. A taxáció az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésében foglaltak biztosítékául szolgál, kizárva annak lehetőségét, hogy az ágazati törvények, más jogszabályok a felsoroltakon kívül más tevékenységek folytatását is koncesszió elnyerésétől tegyék függővé.

A javaslat a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvénnyel összhangban egyértelművé teszi, hogy vagyontárgyak létrehozására a törvény tárgyi hatálya nem terjed ki.

A javaslat – figyelemmel a koncessziós törvény 2. §-ának a) pontjára – az ágazati törvényben is megjeleníti az autópályák, autóutak működtetésének azt a szervezeti formáját, amikor az állam a tartós kisebbségi tulajdoni részesedése mellett szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezik.

A 2. §-hoz

A javaslat lehetővé teszi, hogy a közútkezelő közhasznú társaságok és a költségvetési szervek, valamint az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervek mellett közút kezelője legyen az állam tartós kisebbségi tulajdoni részesedése mellett szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkező gazdálkodó szervezet is, figyelemmel a koncessziós törvény 2. §-ának a) pontjára.

A 3. §-hoz

A javaslat szerint az úthasználati díjat a kezelő szerveknek az autópályák és az autóutak üzemeltetésére, fenntartására és felújítására kell fordítani.

A díjjal kapcsolatos szabályozásra a Kormány által jóváhagyott elvek alapján a közlekedési és vízügyi miniszter - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - kap felhatalmazást.

A 4. §-hoz

A közúti forgalomban részt vevő járművek vezetői, valamint az áru- és személyszállítást végző vállalkozások szakmai vezetői részére megállapított - egyes fuvarozási irányítói tevékenységekhez, járművezetői gyakorlathoz feltételként hozzárendelt – szakmai képesítési feltételeknek, járművezetői alkalmassági követelményeknek történő megfelelés igazolására a közlekedési hatóság a Kkt.-ban meghatározottak szerint engedélyeket, képesítő okmányokat, járművezetési pályaalkalmassági minősítéseket, tanfolyami kötelezettség teljesítését igazoló okmányokat állít ki az érintett személyek részére.

Ezen okmányok részben a közúti közlekedésben járművezetőként történő részvétel feltételeként, más esetekben a szállítási tevékenység folytatásához kapcsolódva, szakmai ismeret megszerzését igazolva jelennek meg a hatósági engedélyek kiadásának feltételeként.

Az okmányok tartalmából és használati jellegéből következően elkerülhetetlen az érintett személyek személyes adatainak a kapcsolódó eljárásokban történő kezelése, okmányokban való feltüntetése, továbbá a kiadott okmányokról nyilvántartás vezetése.

Mivel ezen okmányok kiállítása minden esetben hatósági eljáráshoz kapcsolódik, szükséges az adatok nyilvántartása – esetenként a megsemmisült, elvesztett okmányok helyett másodlat kiadása céljából is – olyan időtartamra, amely alatt a járművezetői tevékenység gyakorlására reálisan lehet számítani, illetőleg a közlekedési hatóság által engedélyezett (bejelentés alapján tudomásul vett) tevékenység folyamatban van.

Az adatvédelemhez fűződő jogok érvényesülése érdekében a javaslat tételesen felsorolja, hogy a közlekedési hatóság kizárólag a személyes és egészségi állapotra, kóros szenvedélyre, büntetett előéletre vonatkozó különleges adatokat kezelheti, továbbá a vizsgaeredményeket, alkalmassági minősítéseket, képesítéseket – ezek hitelességének utólagos igazolása céljából – tarthatja nyilván.

Az 5. §-hoz

A törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a vasúti reform folyamatában az országos közforgalmú vasúti vállalatoknál – a pályavasút és a vállalkozó vasút már eddig is lehetséges számviteli szétválasztása mellett – a személyszállítást és az árutovábbítást is számvitelileg szétválasszák egymástól: tehát akár külön személyszállító vasúti vállalat és külön árutovábbító vasúti vállalat működjék.

A javaslat az eddigi rendelkezéseket kiegészíti azzal, hogy az országos közforgalmú vasúti pályákat és azok tartozékait (bizonyos tekintetben csak a törzshálózatba tartozó vasúti pályákat és azok tartozékait) az – Európai Unió valamely tagállamában székhellyel rendelkező – külföldi vasutak is igénybe vehetik.

Ez a rendelkezés azonban csak később, hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló törvény rendelkezése alapján lépne hatályba.

Az előző bekezdésben említett törzshálózat a csatlakozási tárgyalásokon történő megegyezés nyomán alakul ki. Az országos vasúti törzshálózat jelenleg a 28/1994.(X. 28.) KHVM rendelettel kiadott Országos Vasúti Szabályzat I. kötetének 1. függelékében felsorolt A1 és A2 kategóriájú vonalak hálózata.

A törvényjavaslat rendelkezik a pályakapacitásokat elosztó és a pályahasználati díjat megállapító egység felállításáról és szervezeti hovatartozásáról. Az egység teljes szervezeti függetlenségét 2004. január 1-jével nyeri el.

A pályakapacitás elosztásának részletes szabályait a miniszter, a pályahasználati díj képzésének elveit ugyancsak a miniszter – e tekintetben a pénzügyminiszterrel együttesen – határozza meg.

A 6. §-hoz

A javaslat megteremti az összhangot az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és annak végrehajtásáról intézkedő, a kincstári vagyon kezeléséről, értékesítéséről és az e vagyonnal kapcsolatos egyéb kötelezettségekről szóló 183/1996. (XII. 11.) Korm. rendelet és a Vtv. között, oly módon, hogy egyidejűleg garanciát nyújt arra, hogy a kizárólagos állami tulajdonnak minősülő vasúti pályát csak az országos közforgalmú vasút részére lehessen – pályáztatás nélkül – szerződéssel használatba adni.

Sajátos szabályok vonatkoznak továbbra is a Győr-Sopron-Ebenfurt Vasút Rt., valamint a Fertővidéki helyi érdekű Vasút Rt. vasúti pályáira (és azok tartozékaira). A részvénytársaságot alapító törvények ugyanis itt a pályák túlnyomó többségét – ún. “háramlási” feltétellel – a részvénytársaságok tulajdonába utalták.

A törvényjavaslat az állami tulajdonba tartozó országos közforgalmú vasúti pálya használójának és vagyonkezelőjének – az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 109/K. §-ának (6) és (7) bekezdése szerint - az országos közforgalmú pályavasutat, illetve a pályavasúti tevékenységet is folytató országos közforgalmú vasúti társaságot jelöli meg.

A 7. §-hoz

A javaslat az Európai Parlament és a Tanács 2001/14/EK irányelve alapján létrehozandó, gyakorlatilag piacfelügyeleti tevékenységet gyakorló szervezetként (“Regulatory Body”) a közlekedési hatóságot jelöli meg. A feladatokra vonatkozó részletes szabályok (pl. együttműködés az Állami Piacfelügyelettel) megállapítására a javaslat a Kormányt hatalmazza fel.

A javaslat annyiban is módosítja a jelenlegi szabályokat, hogy a közszolgáltatási tevékenységen belül törli az “alapellátási feladatkör” fogalmát. Ennek indoka, hogy a vasúti alapellátás önmagában nehezen definiálható fogalom, ugyanakkor az EK irányelvek a pontosan megfogalmazható közszolgáltatás fogalmát használják. A két szó cseréje érinti ugyan a központi költségvetés és a vasút viszonyát, azonban többlet-terheket nem jelent.

A 8. §-hoz

Az állam tulajdonába tartozó vasúti pályák és tartozékaik tekintetében a miniszter szerződést köt a pályavasúttal, illetve a pályavasút feladatait is ellátó vasúti társasággal. Ez a szerződés elsősorban a vasúti pályák fejlesztésére, felújítására és ezek pénzügyi forrásaira terjed ki.

A javasolt módosítás különbséget tesz a fenti – a miniszter és a pályavasút (illetve vasúti társaság) között létrejövő – szerződés, valamint a miniszter és a vállalkozó vasút (illetve vasúti társaság) közötti szerződés között.

Az árutovábbítást végző vállalkozó vasúttal a miniszternek nem kell szerződést kötnie, a törvényjavaslat kiveszi a kizárólagos állami tevékenységek köréből, és ezáltal a koncesszió-köteles tevékenységek közül is az árutovábbítást.

A közforgalmú személyszállítás azonban továbbra is a koncessziós körben marad, és megmarad a miniszter és az ilyen tevékenységet folytató vállalkozó vasút (vasúti társaság) közötti szerződéskötési kötelezettség. Itt a szerződésnek többek között a tevékenység ellátásának módját, feltételeit és az ahhoz szükséges pénzügyi forrásokat kell tartalmaznia.

A javaslat annyiban is változtatja a törvény jelenleg hatályos rendelkezéseit, hogy a jövőben a miniszter és az országos közforgalmú vasút közötti szerződéskötési kötelezettség nem csak a Magyar Államvasutakra, hanem minden országos közforgalmú vasútra (tehát a jelenlegi helyzetben a Győr-Sopron-Ebenfurt Vasút Rt.-re is) vonatkozik.

Végül változik a szabályozás annyiban is, míg a jelenlegi szabályok a szerződést határozott időtartamra (kettő és öt év közötti konkrét időtartamra) rendelik megkötni; a törvénymódosítás hatálybalépését követő időben kötött szerződések időtartamát a felek a szerződésben határozhatják meg.

A 9. §-hoz

A javaslat az EK által kiadott irányelvekben foglaltaknak megfelelően rendelkezik a közforgalmú vasúti pályák és tartozékaik igénybevételéhez szükséges biztonsági tanúsítványról, melynek kiadását a közlekedési hatóság hatáskörébe telepíti. Ugyancsak hatósági engedélyhez köti a vállalkozó vasút, illetve az országos személyszállítást és árutovábbítást végző vasúti társaság működését. Az ezekre vonatkozó részletes szabályok megállapítására a Kormányt, a hatósági engedélyezési eljárásra vonatkozó részletes szabályok megállapítására pedig a minisztert hatalmazza fel.

A 10. §-hoz

A javaslat meghatározza, hogy melyek azok a vasúti tevékenységek, amelyek tekintetében a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt kiegészítésekkel, illetve eltérésekkel kell alkalmazni.

A 11. §-hoz

A javaslat a záró rendelkezésében hatályon kívül helyezi a Vtv. V. Fejezetét, vagyis a koncesszióról szóló 8. §-t, továbbá módosítja a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. §-át oly módon, hogy csupán a közforgalmú vasúti személyszállítás tartozik a koncessziós törvény hatálya alá, a vasúti áruszállítás nem.

A koncessziós törvény szerint a liberalizált tevékenységeket az ágazati törvényben kell meghatározni, ennek tesz eleget a javaslat.

A 12. §-hoz

A javaslat az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos követelményeket tartalmazza, egyrészt kimondja, hogy a pályakapacitás elosztó és a pályahasználati díj megállapító egységnek a személyszállító és árutovábbító vállalkozó vasúttól történő szervezeti elválasztását 2004. január 1-jéig el kell végezni.

Ettől az időponttól kezdve ezek az egységek jogi formájuk, szervezetük és döntéshozatali rendjük tekintetében függetlenek valamennyi személyszállítást vagy árutovábbítást végző vasúttól.

Ugyancsak a nemzetközi követelményeknek tesz eleget a javaslat azzal, hogy felhatalmazást ad a miniszter részére a vasutak kölcsönös átjárhatósága szabályainak rendeletben történő megállapítására.

A 13. §-hoz

A rendelkezés a jogharmonizációs záradékot tartalmazza.

A 14. §-hoz

A légi szabadságjog a légiközlekedésben nemzetközileg elfogadott olyan alapvető jog, amelyet a legmagasabb jogszabályi szinten kell megfogalmazni és a légi fuvarozók számára biztosítani. A közösségi jog – jelentőségének megfelelően – rendeletben határozza meg a légi szabadságjog gyakorlásának és korlátozásának feltételeit. A korlátozás során azonban nem lehet hátrányos megkülönböztetést tenni a légi fuvarozók között. A közösségi rendelet (a Tanács 2408/92/EGK rendelete) vonatkozó rendelkezései alól a Magyar Köztársaság ugyan átmeneti mentességi igényt kíván érvényesíteni, azonban indokolt ezen alapvető jog megjelenítése a törvényben. Ehhez kapcsolódóan az értelmező rendelkezések kiegészülnek a légifuvarozó fogalmával.

A 15. §-hoz

A légiközlekedési hatóság az Lt.-ben kapott felhatalmazás alapján hatósági eljárás keretében szakszolgálati engedélyt, légiközlekedési és légiközlekedéssel összefüggő tevékenységi engedélyt, üzembentartási engedélyt ad ki. Az engedélyek igazolják, hogy az érintett személy megfelel a törvényben, illetve a külön jogszabályban meghatározott képesítési és alkalmassági feltételeknek.

Az alkalmasság megállapításához előírt vizsgáztatás és egészségügyi alkalmassági vizsgálat, illetve minősítés nem választható el a vizsgázótól, illetve a vizsgált személytől.

A légiközlekedési és a légiközlekedéssel összefüggő tevékenység (légi személyszállítás, légi árufuvarozás, szakszemélyzet kiképzése, légi munkavégzés, stb.) folytatásához szükséges engedélyek kiadásának meghatározott képesítési feltételei vannak a szervezet szakmai irányítását ellátó személyek és szakszemélyzet tekintetében.

A légiközlekedési hatóságnak az említett feladatai ellátása során személyes és különleges adatokat kell kezelnie. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény értelmében a személyes adatok kezelése az érintett hozzájárulásán, vagy törvényi előíráson alapulhat. Valamely jogosultság – így pl. a polgári légiközlekedési szakszolgálati engedély – megszerzésével kapcsolatos hatósági eljáráshoz szükséges adatkezelés jogalapjaként az érintett hozzájárulása, mint az adatalany önkéntes döntése nem jöhet szóba, tekintettel az eljárás kötelező voltára, jogi szabályozottságára.

Szükséges továbbá a légiközlekedési baleset és rendkívüli repülőesemény szakmai vizsgálatával összefüggésben a polgári kivizsgáló szerv, mint légiközlekedési hatóságtól független szerv felhatalmazása a balesettel, illetve eseménnyel érintett személyek személyes és különleges adatainak kezelésére is. Ezekre az indokokra tekintettel az Lt.-ben meg kell teremteni a törvényi alapját annak, hogy a légiközlekedési hatóság a tevékenységéhez elengedhetetlenül kapcsolódó adatkezelés során személyes és különleges adatokat is kezelhessen.

A 16. §-hoz

A Tanács 2407/92/EGK rendeletével való összeegyeztethető szabályozás kereteinek megteremtése érdekében elsődleges feladat az Lt. 23. §–ának módosítása. A közösségi rendelet a gazdasági célú légi személyszállítói és légi árufuvarozói tevékenységgel, valamint a postai küldemények légi úton történő továbbításával összefüggésben rendkívül komoly követelmények bevezetését jelenti, amelyre megfelelő felkészülési időt szükséges biztosítani a hazai piaci szereplők és a légiközlekedési hatóság számára. Gondoskodni kell arról, hogy a vonatkozó közösségi rendeletet – mint a tagállamokra nézve közvetlen hatállyal bíró közösségi rendelkezéseket – a csatlakozási szerződés hatályba lépésével akadálytalanul alkalmazni lehessen. A gazdasági célú légiközlekedési tevékenységként meghatározott légi személyszállítást és légi árufuvarozást és postai küldemények légi úton történő továbbítását érintően, a hivatkozott közösségi rendelet részletesen szabályozza a légifuvarozói engedély kiadásának és megtartásának feltételeit. Az Lt. 23. §–ának módosított szövege és a gazdasági célú légiközlekedési tevékenység fogalmának pontosítása és összehangolása a közösségi joggal, az alapvető szabályok kimondásával keretet teremt a miniszteri rendeletben megalkotandó részletszabályoknak.

A módosított c) pont a gazdasági célú légi személyszállítás és légi árufuvarozás esetében – a közösségi rendelet 9. cikkével összhangban – a tevékenységre vonatkozó engedély kiadásának feltételévé teszi a működési engedély (Air Operator’s Certificate) bemutatását. A működési engedélyre vonatkozó részletes szabályokat a hivatkozott miniszteri rendelet határozza meg.

Az új e) pont – a közösségi rendelet 5. cikkével összhangban – a pénzügyi teljesítőképességre vonatkozó rendelkezések alkalmazásához teremt törvényi alapot. A pénzügyi teljesítőképesség feltételeként a kérelmező két évre szóló üzleti tervet köteles készíteni és tájékoztatnia kell a légiközlekedési hatóságot a pénzügyi jellegű információkról. A megfelelő pénzügyi teljesítőképesség ahhoz szükséges, hogy a légiközlekedési hatóság megalapozottan tudjon dönteni arról, hogy a vállalkozó a jövőben képes lesz-e az esetlegesen felmerülő átmeneti pénzügyi problémái ellenére is a légifuvarozói tevékenységét folytatni.

Az új f) pont – a közösségi rendelet 6. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően – a jó hírnévre vonatkozó jogszabályi követelmények alapjait teremti meg, az erre vonatkozó részletes szabályokat a miniszteri rendelet állapítja meg.

A 17. §-hoz

Az engedélyezési szabályok megváltozásával összhangban pontosítani kell az Lt. 24. §-ának (3) bekezdését, amivel egyértelművé válik, hogy a postáról szóló jogszabályok a postai küldemények légi úton való továbbítása esetében a postaszakmai szabályokról rendelkezhetnek.

A 18. §-hoz

Az Lt. 37.§-ának (1) bekezdését ki kell egészíteni a közös felhasználású katonai és polgári repülőtér fogalmával. A definíció szövege nem sokban különbözik a közös felhasználású polgári és katonai repülőtér fogalmától, azonban az Lt. 37. §-a (2) és (3) bekezdésének módosítása miatt szükséges megkülönböztetni a két repülőtér fajtát. A közös felhasználású polgári és katonai repülőtér létesítéséért, fejlesztéséért és megszüntetéséért első helyen a közlekedési és vízügyi miniszter felel, a közös felhasználású katonai és polgári repülőterek esetében a honvédelmi miniszter az első helyi felelős. Az utóbbi időben felerősödtek az igények a jelenleg katonai repülőtérként üzemelő repülőtereken a nyilvános polgári szektor nyitására és ezáltal megvalósuló közös felhasználásra. Ezen repülőtereknél fenn kell tartani a honvédelmi miniszter elsődleges felelősségét a fejlesztésre és megszüntetésre vonatkozóan, amire az Lt. módosítása nélkül nincs lehetőség.

A 19. §-hoz

Az Lt. 45. § (1) bekezdésének szövegét a repülőtér új fogalmának megfelelően, továbbá a Tanácsnak a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacához való hozzáférésről szóló 96/67/EK irányelvével való összhang megteremtése érdekében módosítani szükséges. A Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér működtetésével kapcsolatos feladatokat a jelenlegi törvényi szabályozás szerint csak az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezet, költségvetési intézmény, vagy koncessziós társaság végezheti. Az Lt. javasolt módosítása egyértelműen piacnyitást eredményez azzal, hogy a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér fejlesztésén, felújításán és karbantartásán túlmenően – a korábbiakhoz képest szűkebb körben – meghatározza a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtérhez kötődően, azokat a földi kiszolgáláshoz kapcsolódó tevékenységeket szolgáló üzemeltetési feladatokat, amelyeket továbbra is indokolt a koncessziós körben tartani. Ezek a mentességek a hazai piac védelme érdekében kihasználják az irányelv által nyújtott lehetőségeket. A koncessziós szabályozás egyértelművé tétele érdekében az Lt. 45. §-a kiegészül annak kimondásával, hogy a repülőtér üzemeltetésével összefüggő egyes tevékenységek – amennyiben nem járnak együtt felújítással, fejlesztéssel, karbantartással – nem minősülnek koncesszióköteles tevékenységnek.

III. A 20. §-hoz

Az Lt. 67. §-ának (4) bekezdésében meghatározottakból következően a légiközlekedés védelme szempontjából ellenőrzendők közé tartoznak a szakszolgálati engedélyhez kötött szakszolgálatot ellátó szakszemélyzet tagjai is. A hatályos törvényi rendelkezés szerint ugyanakkor a szakszolgálati engedély az engedély jogosítottjának szakmai és egészségügyi alkalmasságát igazolja.

A szakszolgálati engedély emellett – tekintve, hogy e személyi körrel szemben is követelmény (a légiközlekedési szakszemélyzet szakszolgálati engedélyeiről szóló 5/2001. (II. 6.) KöViM rendelet szabályai szerint) a közbiztonsági szempontoknak való megfelelés – az engedélyes közbiztonsági szempontból való alkalmasságát is igazolja, ezért ennek feltüntetése szükséges az Lt. 53. §-ának (1) bekezdésében.

A 21. §-hoz

A független kivizsgáló szerv 2002. január 1-jén jön létre a légiközlekedési baleset és repülőesemény szakmai vizsgálatára. A légiközlekedési hatósághoz hasonlóan, feladatainak ellátása érdekében felhatalmazást kell adni részére a személyes és a különleges adatok kezelésére.

A 22. §-hoz

A Lt. 67. §-ának (4) bekezdése azt tartalmazza, hogy “a légiközlekedés védelme érdekében – külön jogszabályban meghatározott körben – a munkavállalókat az illetékes szervek, az érintettek tudomásával, törvényben meghatározott módon ellenőrzik.”

Az ellenőrzés módját törvényben kell meghatározni, amelyet a javaslat tartalmaz.

A légiközlekedésben foglalkoztatott munkavállalók ellenőrzése módjának törvényben történő meghatározása szükségességét az adatvédelmi biztos is megállapította a 763/A/1997-11. számon folytatott vizsgálata eredményeként.

Az adatvédelmi biztos szerint “A repülőterek fokozott biztonsági ellenőrzése közérdek. Alkotmányosan nem kifogásolható, ha az utasok és a repülőtéri személyzet életének, testi épségének védelme érdekében a személyes adatok védelméhez fűződő jogot a törvényhozó úgy korlátozza, hogy meghatározott munkaviszony létesítése feltételeként a büntetlen előéletnél szigorúbb feltételeket támaszt és lehetővé teszi, hogy törvényben meghatározott módon és körben a repülőtéri alkalmazottakat fokozott biztonsági ellenőrzésnek vessék alá.”

Tekintettel arra, hogy az ilyen ellenőrzési eljárás különleges adatok kezelésével jár, az Alkotmány és az adatvédelmi törvény értelmében törvényi szabályozást igényel.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. §-a (2) bekezdésének vonatkozó része szerint különleges adat akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy ha azt a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében, illetőleg egyéb esetekben törvény elrendeli.

Az Lt. 67. §-a (4) bekezdésének rendelkezéséből, az említett más törvényekből, továbbá ezekkel összhangban az adatvédelmi biztos hivatkozott megállapításaiból is eredően szükséges törvényi alap – azaz a munkavállalók ellenőrzésének módját meghatározó, illetőleg az ellenőrzéssel érintettek körének megállapítására felhatalmazást adó rendelkezések – megteremtése az Lt. 67. §-ának, valamint 74. §-ának és ehhez kapcsolódóan a Bnytv. módosítása útján valósítható meg.

A munkavállalók bűntettesek, valamint a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásában való ellenőrizhetőségének feltétele az is, hogy a büntetlenség, illetve az hogy az érintett személy ne álljon büntetőeljárás alatt, alkalmazási feltételként törvényben legyen meghatározva.

IV. A 23. §-hoz

Az Lt.–ben használt fogalommeghatározások módosításának célja az egységes jogalkalmazás, a jogalkalmazók által esetenként a gyakorlatban már következetesen alkalmazott megoldás jogszabályi kereteinek megteremtése, továbbá egyes fogalmaknak a közösségi jogszabályokban található definíciókkal való összhangba hozatala.

Az Lt. hatályos rendelkezései a légiközlekedéssel összefüggő tevékenységek között a légijármű földi kiszolgálását nem nevesítették, bár azt – a jogalkalmazók gyakorlati feladataik teljesítése során – mint légiközlekedéssel összefüggő tevékenységet kezelték. A 71. § 12. pontjának módosítása ezt a hiányt pótolja.

Az Lt. 71. §-ának 19. pontjában a repülőtér fogalma technikai pontosítást igényel.

Az Lt. 71. §-a új definíciókkal egészül ki, amelyek a törvény alkalmazásában meghatározzák a földi kiszolgálás, a légifuvarozó, a menetrend alapján végzett gazdasági célú légiközlekedési tevékenység, az üzleti terv és a gazdasági célú légiközlekedési tevékenység fogalmát.

Az Lt. 71. §-ának új 23. pontja a Tanács 96/67/EK irányelvének 2. cikke e) pontjával összhangban határozza meg a földi kiszolgálás tartalmát.

Az Lt. 71. §-ának új 24. pontja a légi szabadságjoggal összefüggésben használt légi fuvarozó fogalmát határozza meg, összhangban a Tanács 2408/92/EGK rendeletével.

Az Lt. 71. §-ának új 25. pontja a Tanács 2408/92/EGK rendelete 2. cikkének d) pontjával összhangban határozza meg a menetrend alapján végzett gazdasági célú légiközlekedési tevékenység fogalmát.

Az Lt. 71. §-ának új 26. pontja, az üzleti terv definíciója a Tanács 2407/92/EGK rendelet 2. cikkének e) pontjával összhangban határozza meg a gazdasági célú légiközlekedési tevékenység végzéséhez előírt engedély megszerzéséhez, a pénzügyi teljesítőképesség bizonyításához szükséges kétéves üzleti terv fogalmát.

Az Lt. 71. §-ának új 27. pontja az Lt. 22. §-ában említett gazdasági célú légiközlekedési tevékenység definícióját tartalmazza.

A 24. §-hoz

Az Lt. 74. §-ának módosítása feltétele a további jogközelítésnek, a közösségi jogszabályokban foglalt részletszabályok hazai jogrendbe illesztésének. Az Lt.-ben kell felhatalmazást adni a közlekedési és vízügyi miniszternek arra, hogy a Tanács 96/67/EK irányelvével összefüggésben a légijárművek földi kiszolgálásának feltételeit és engedélyezésének rendjét és a Tanács 2407/92/EGK rendeletéhez kapcsolódóan az egyes légiközlekedési tevékenységek végzésének feltételeit miniszteri rendeletben állapítsa meg.

Felhatalmazást ad a javaslat továbbá a belügyminiszternek is, hogy a közlekedési és vízügyi miniszterrel egyetértésben, a légiközlekedés védelme érdekében ellenőrizhető személyek körét rendeletben állapítsa meg, ugyanis az ellenőrzendők körének megállapítására felhatalmazást adó rendelkezés hiányában a belügyminiszter nem adhat ki erre vonatkozó rendeletet.

V. A 25. §-hoz

Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítésről rendelkező Lt. 74/A. § módosítása több szempontból is indokolt. A törvény módosításával – az érvényesíteni kívánt átmeneti mentességi igényünkre tekintettel – részben összeegyeztethető szabályozás valósul meg a Tanácsnak a Közösség légifuvarozóinak a Közösségek közötti légi útvonalakhoz való hozzájutásról szóló 2408/92/EGK rendeletével. A módosítás megteremti az alapjait a Tanácsnak a légifuvarozók engedélyezéséről szóló 2407/92/EGK rendeletében foglalt rendelkezések alkalmazásának és a légijárművek üzemben tartásáról és a légijárművel folytatott tevékenységekről szóló miniszteri rendelettel, valamint a már engedély alapján tevékenységet végző légi személyszállítói és légi árufuvarozói tevékenységekre meghatározott feltételeket érintően a légi személyszállítás szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelettel és a légi árufuvarozás szabályairól szóló 26/1999. (II. 12.) Korm. rendelettel együtt teljesen összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a hivatkozott közösségi rendelettel.

A Tanácsnak a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacához való hozzáférésről szóló 96/67/EK irányelvével összefüggésben a törvény módosítása – a földi kiszolgálás fogalmának meghatározásával – megfelelő jogszabályi alapot teremt a légijárművek földi kiszolgálásának feltételeit és engedélyezésének rendjét szabályozó jogszabály megalkotására, amellyel együtt a közösségi joggal való összeegyeztethető szabályozás is megvalósul.

VI. A 26. §-hoz

A törvényjavaslat ezen szakasza a hatálybalépésre, továbbá a Kkt. és a Vtv. szóhasználatának változására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

VII. A 27. §-hoz

A törvényjavaslatnak a Vtv. módosítására vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben módosítást igényel a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. §-a (1) bekezdésének a) és l) pontja.

A módosítás alapján az a) pontban a “vasutak” megnevezés helyébe a “kizárólagos állami tulajdonba tartozó országos közforgalmú vasúti pályák és a helyi közforgalmú vasúti pályák” megnevezések lépnek, továbbá az l) pontból a vasúti árufuvarozás kimarad, mivel ez a tevékenység nem tartozik a jövőben a koncessziós törvény hatálya alá.

VIII. A 28. §-hoz

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény értelmében az Országgyűlés törvényben állapítja meg az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait. Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei körében pedig törvényben kell szabályozni a személyi nyilvántartást (1987. évi XI. törvény 2. § c) pont és 5. § l) pont).

A hivatkozott rendelkezés a különleges adatok kezelésének jogát biztosítja, azonban az ilyen adatokat tartalmazó nyilvántartásokból - a szóban forgó esetben a bűntettesek, valamint a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásából - történő adatigénylésre nem teremt jogosultságot, azt más törvénynek kell megadnia.

A légiközlekedésben foglalkoztatott személyeknek a bűntettesek, valamint a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásában történő ellenőrzéséhez jogalapot adó rendelkezést a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Bnytv.), sem más törvény jelenleg nem tartalmaz, ezért szükséges a Bnytv. módosítása.

A Bnytv. módosítása megteremti azoknak a hatóságoknak, illetve szerveknek a bűntettesek nyilvántartásából, valamint a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásából történő adatkérési jogosultságát - amelyeket jogszabály a foglalkoztatás feltételeként jogszabályban meghatározott büntetlenség, illetőleg annak ellenőrzésére feljogosít - arra vonatkozóan, hogy a munkavállalóval szemben folyamatban van-e büntetőeljárás.

A különböző hatóságoknak, illetve szerveknek ilyenirányú jogosultságával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz – a teljesség igénye nélkül – például az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény 31. §-a, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 37. §-a és 84. §-ának (3) bekezdése, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 71. §-a és 113. §-a, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 117. §-a, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 4. §-a, a Magyar Nemzeti Bank engedélyezési hatáskörébe tartozó pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások végzésének egyes feltételeiről szóló 61/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet 8. §-a.