törvényjavaslat
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról
Előadó:
Dr. Dávid Ibolya
igazságügy-miniszter
2001. évi ….. törvény
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról
1. §
(1) A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 117. §-ának (2) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki, és a jelenlegi a)-d) pontok jelölése b)-e) jelölésre változik:
[Különösen fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben:]
"a) a tárgyalás megkezdésének kitűzött és tényleges időpontját.”
(2) A Pp. 117. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Az elhalasztott tárgyalásról külön jegyzőkönyvet kell készíteni. Ha a tárgyalás folytatólagos vagy ismételt, ennek a jegyzőkönyvből ki kell derülnie."
(3) A Pp. 118. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
" (1) A bírósági tárgyalásról a jegyzőkönyvet egyidejűleg, hangfelvétel esetén pedig legkésőbb nyolc munkanapon belül el kell készíteni. Ha a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül, fel kell tüntetni a jegyzőkönyv írásba foglalásának napját, és a feleket tájékoztatni kell arról, hogy az elkészült jegyzőkönyvet mikor és hol tekinthetik majd meg, illetve vehetik át. A bíróság a jegyzőkönyvet az írásba foglalást követő további tizenöt napon belül kézbesíti, ha törvény a jegyzőkönyv megküldését írja elő."
(4) A Pp. 118. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"A módosítás folytán szükségtelenné vált szövegrészeket úgy kell törölni, hogy a törölt szövegrész olvasható maradjon."
(5) A Pp. 118. §-a a következő (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Ha a jegyzőkönyv elkészítésére nem az eljárási cselekménnyel egyidejűleg kerül sor, az eljárási cselekményen jelen lévő felek - amennyiben a jegyzőkönyv részükre kézbesítésre kerül - a kézbesítéstől számított 8 napon belül, ha pedig a jegyzőkönyv a felek részére nem kerül kézbesítésre, akkor az eljárási cselekménytől számított 15 napon belül a jegyzőkönyv kijavítását, kiegészítését kérhetik.
(4) A jegyzőkönyvet és az esetleges módosításokat az eljáró bíró, illetve a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá. Ha a bíróság tanácsban jár el, és a tanács elnöke a jegyzőkönyv aláírásában akadályoztatva van, a jegyzőkönyvet helyette - helyettesi minőségének feltüntetésével - a tanács egyik tagja írja alá.
(5) Ha az eljárási cselekményen történtek rögzítése hangfelvétellel történik, a hangfelvétel írásba történő áttétele során a jegyzőkönyvvezető helyett a leírást végző bírósági alkalmazott jár el, és aláírásával igazolja, hogy a leírást a hangfelvételnek megfelelően készítette el."
2. §
A Pp. a 119. §-t követően a következő alcímmel és 119/A. §-sal egészül ki:
"Elveszett (megsemmisült) iratok pótlása
119/A. § (1) Az elveszett (megsemmisült) iratok pótlására az ügyben eljárt tanács elnöke intézkedik. Ennek keretében a szükséghez képest elrendeli az iratok teljes vagy részleges pótlását, meghallgatja az eljárásban részt vett személyeket, kiadmányokat, iratmásolatokat szerez be stb.
(2) Ha az elveszett (megsemmisült) iratok alapján hozott határozat jogerős és végrehajtható, a befejezett ügy iratainak pótlása mellőzhető. A felektől ilyen esetben csak a határozat hiteles kiadmányát (másolatát) kell beszerezni.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell az eljárási cselekmény anyagának hangfelvétel formájában történő őrzése esetében is. "
3. §
A Pp. 191. §-a a következő (4) - (5) bekezdéssel egészül ki és egyben a jelenlegi (4) számozása (6) bekezdésre változik:
"(4) Az iratokhoz csatolt okiratok és egyéb mellékletek kiadásáról a tanács elnöke - szükség esetén az érdekeltek meghallgatása után - dönt. Ha a bíróság szükségesnek látja, az okirat vagy egyéb melléklet kiadását hiteles másolat csatolásától teheti függővé. A per eldöntése szempontjából lényeges körülmény igazolására szolgáló okiratot vagy egyéb mellékletet (pl. adásvételi szerződés, végrendelet) csak hiteles másolat ellenében lehet kiadni.
(5) Amennyiben az eredeti okiratot a fél a bíróság rendelkezésére bocsátotta, és a fél hiteles másolattal nem rendelkezik, a hiteles másolatot a fél kérelmére és költségére a bíróság készíti, illetve készítteti el."
4. §
A Pp. 202. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a 202. § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(1) Ha a bizonyítást megkeresés útján foganatosítják, a megkeresett bírósághoz meg kell küldeni azokat az iratokat, amelyek a megkeresés elintézéséhez szükségesek. A megkeresett bírósággal a tanács elnöke közli mindazokat a kérdéseket, amelyeket a bizonyítás során tisztázni kell, illetve mindazokat az adatokat, amelyek a bizonyítás lefolytatásához szükségesek. Így különösen közölni kell az eljárásban részt vevők, továbbá a képviselőik nevét és lakóhelyét, a költségek előlegezésére vonatkozó adatokat, a szükséghez képest az ügy vázlatos leírását és a bizonyítás útján tisztázandó tényállást, valamint a kihallgatandó személyek nevét, lakóhelyét. Ha a megkereső bíróság az eljárásban résztvevők valamelyikének költségmentességet (illetékfeljegyzési jogot) engedélyezett, közölni kell az erre vonatkozó adatokat is.
(3) A megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül teljesíti. Ha a megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül nem intézte el, az elintézés akadályát a megkereső bírósággal közli.
(4) A megkeresett bíróság a bizonyításról jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyvben mind a megkereső, mind a megkeresett bíróságot fel kell tüntetni. A bizonyításról készült jegyzőkönyvet az iratokkal együtt 8 napon belül meg kell küldeni a megkereső bíróságnak. Ha a megkeresés teljesítésére egészben vagy részben más bíróság illetékes, a megkeresett bíróság - a ráháruló bizonyítás felvétele után - az iratokat az illetékes másik bíróságnak küldi meg, és erről a megkereső bíróságot, valamint a feleket értesíti."
5. §
A Pp. 214. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő mondat lép:
"A tanácskozásról készült jegyzőkönyvet és a különvéleményt csak a perorvoslat tárgyában eljáró bíróság, a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult személy, - fegyelmi eljárás során - a fegyelmi bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárás kezdeményezésére jogosult, illetve a jogegységi eljárást lefolytató tanácsa tekintheti meg."
6. §
(1) A Pp. 218. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
"(2) A határozat rendelkező részét a határozat kihirdetése előtt írásba kell foglalni és azt a tanács tagjainak alá kell írniuk."
(2) A Pp. 219. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
"(4) A büntetés-végrehajtási intézetben vagy rendőrségi fogdában fogvatartott részére a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka, illetve a fogda parancsnoka útján kell az iratot kézbesíteni."
7. §
A Pp. 224. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Ha a határozatot már kézbesítették, a kijavítást feltüntető kiadmányt is kézbesíteni kell."
8. §
A Pp. a 230. §-t követően a következő 230/A. §-sal egészül ki:
"230/A. § (1) Az első fokon eljárt tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja a határozat jogerejét.
(2) Ha a több személy részvételével vagy a több tárgyban folyó eljárásban az első fokon eljárt bíróság határozatának csak egyes személyekre vonatkozó vagy bizonyos tárgyú rendelkezései emelkedtek jogerőre, ezt a záradékban kifejezésre kell juttatni. A záradékban fel kell tüntetni azt a napot, amelyen a határozat részben jogerőre emelkedett, valamint azt, hogy mely részében hajtható végre.
(3) A jogerő megállapításáról a felet értesíteni kell. Az értesítés a jogerőt megállapító végzés, ha pedig a fél részére a határozatot még nem kézbesítették, a záradékolt határozat kiadmányának kézbesítésével történik. A záradékkal ellátott határozat-kiadmányt, vagy a jogerőt megállapító végzést - utóbbit a határozat kiadmányával együtt - jogszabályban megjelölt külön szerveknek is meg kell küldeni.
(4) Ha a részjogerő valamely okból csak az iratoknak a másodfokú bírósághoz történő felterjesztése után állapítható meg, a (3) bekezdésben foglalt intézkedés megtétele a másodfokú bíróság feladata."
9. §
A Pp. 270. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
(2) A felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, és
a) a határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy
b) felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel
ba) a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merül fel, és a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdést illetően - a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon - még nem hozott döntést, illetve
bb) a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé.
(3) Nem tekinthető az ügy érdemi elbírálására kihatónak különösen az a jogszabálysértés, amely
a) a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt, továbbá
b) a határozatnak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti.”
10. §
A Pp. 271. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“271. § A felülvizsgálat kizárásáról csak e törvény rendelkezhet. Nincs helye felülvizsgálatnak
a) az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi;
b) ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az első fokú határozatot helyben hagyta;
c) a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében;
d) az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen - az apaság vélelmét megdöntő részében - ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni;
e) a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen;
f) a felszámolást elrendelő, illetve a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen;
g) a cég törlését elrendelő végzés ellen;
h) a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során hozott végzés ellen;
i) a választási eljárásban hozott bírósági határozat ellen;
j) az egyezséget jóváhagyó végzés ellen, továbbá
k) ha a határozatot a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozta.”
11. §
A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése a következő mondatokkal egészül ki:
“A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azokat a tényeket is, amelyek a 270.§-ban meghatározott feltételek fennállását megalapozzák. A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. A kérelem mindaddig visszavonható, amíg a Legfelsőbb Bíróság tanácsa a határozatát nem hozta meg.”
12. §
A Pp. 273. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“273. § (1) A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyesbíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a 270.§-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja.
(2) Az eljáró bíró elutasítja a felülvizsgálati kérelmet akkor is, ha a kérelem előterjesztője
a) a megadott lakóhelyéről (székhelyéről) nem idézhető, illetve onnan ismeretlen helyre költözött, vagy
b) a jogi képviseletéről felhívás ellenére nem gondoskodik és pártfogó ügyvéd kirendelését sem kéri, illetve kérheti.
(3) A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálásának befejezésekor – ha nem kerül sor a kérelem elutasítására – a határozat végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti, illetve a felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényéről – ha a fél a felülvizsgálati kérelemben ezt kérte és annak jogszabályi feltételei fennállanak – értesíti a földhivatalt.
(4) A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálásának eredményéről az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való érkezését követő hatvan napon belül határoz, kivéve, ha az ügyben hiánypótlásra volt szükség. Ebben az esetben a határidő a hiánypótlásra engedélyezhető, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbodik.
(5) Az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetében indokolással ellátott - végzéssel dönt.
(6) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, erről a kérelem előterjesztőjét értesíti. A 274. § (1)–(3) bekezdések rendelkezései folytán szükségessé váló intézkedéseket az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró teszi meg.
(7) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében, illetve a világhálón közzéteszi az ügy tárgyát, a felülvizsgálati kérelemben felvetett jogkérdés lényegét és az előterjesztő képviseletében eljáró jogi képviselő nevét, valamint irodájának székhelyét.
(8) A felülvizsgálati eljárás lefolytatása során a Legfelsőbb Bíróság tanácsban jár el. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelő végzés meghozatalától számított hat hónapon belül az ügy érdemében határozattal dönt. Ha a Legfelsőbb Bíróság a 275. § (5) bekezdésében foglaltak szerint jár el, az eljárás felfüggesztésének időtartama a határidő számítása során nem vehető figyelembe.”
13. §
A Pp. 274. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) Ha a 273. § (2) bekezdésben meghatározott elutasítási ok a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során merül fel, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet az eljárás bármely szakaszában hivatalból elutasítja. A 273. § (3) bekezdésében megjelölt határozatokat a Legfelsőbb Bíróság a fél kérelmére a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során is meghozhatja.”
14. §
A Pp. 275. §-a a következő (3)-(5) bekezdésekkel egészül ki:
“(3) Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a jogerős határozatot hatályában fenntartja.
(4) Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy az előterjesztő alappal hivatkozott a 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, emellett a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályokkal, illetve a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntésével összhangban álló új határozatot hoz. Ha erre nincs lehetőség, a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
(5) Ha a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban közzétett elvi határozatától el kíván térni, a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az ügyben jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi.”
15. §
A Pp. 290. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
"(8) A házasságot felbontó vagy az érvénytelenséget megállapító rendelkezés részjogerejét az első fokon eljárt tanács elnöke az iratoknak a másodfokú bírósághoz történő felterjesztése előtt köteles megállapítani."
16. §
(1) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“11. § (1) Senki sem vonható el törvényes bírájától.
(2) A törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend szerint kijelölt bíró.
(3) Az ügyelosztási rendet - a bírói tanács és a kollégiumok véleményének ismeretében - a bíróság elnöke határozza meg legkésőbb a tárgyévet megelőző év december 10. napjáig.
(4) Az ügyelosztási rend tartalmazza, hogy az adott bíróságon milyen összetételű és számú tanácsok működnek, a bírák, illetve a tanácsok melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézik, akadályoztatásuk esetén ki jár el helyettük, az ügyek elosztására melyik bírósági vezető jogosult, továbbá, hogy az ügyek elosztása milyen módon történik. Az ügyelosztási rendnek a tárgyalási tevékenységet folytató bírósági vezetők által tárgyalt ügyek körét és az ezekre vonatkozó elosztási módot is tartalmaznia kell.
(5) Az ügyelosztási rend kialakítása során figyelembe kell venni az ügyek jelentőségét, munkaigényességét, az ügyérkezés statisztikai adatait, emellett törekedni kell az arányos munkateher megvalósítására is.
(6) Az ügyelosztási rendet az érintettekkel haladéktalanul ismertetni kell és a bíróságon, a felek által is hozzáférhető helyen ki kell függeszteni.
(7) Az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, illetőleg igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból lehet eltérni. "
(2) A Bsz. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az ítélőtáblán tanácsok, valamint büntető, polgári és közigazgatási kollégiumok működnek. A kollégiumok összevontan is működhetnek."
(3) A Bsz. melléklete I. Részének 3/2. és 3/3. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“3/2. Bajai Városi Bíróság
Bácsbokod Hercegszántó
Bácsborsod Katymár
Bácsszentgyörgy Kunbaja
Bácsszőlős Madaras
Bátmonostor Mátételke
Borota Nagybaracska
Csátalja Nemesnádudvar
Csávoly Rém
Csikéria Sükösd
Dávod Szeremle
Dunafalva Tataháza
Érsekcsanád Vaskút
Érsekhalma
3/3. Kalocsai Városi Bíróság
Drágszél Kalocsa
Dunapataj Miske
Dunaszentbenedek Ordas
Dunatetétlen Öregcsertő
Dusnok Solt
Fajsz Szakmár
Foktő Újsolt
Géderlak Újtelek
Hajós Uszód”
Harta
17. §
A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 53. §-ának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye.”
18. §
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 101. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.
“(2) A Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása során a Pp. 257. §-ában foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.”
19. §
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 93. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“93. § A Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása során a Pp. 257. §-ában foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.”
20. §
(1) E törvény – a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2002. január 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény 16. §-ának (3) bekezdése a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy az új illetékességi szabályt a törvény hatályba lépése után indult ügyekben kell alkalmazni.
(3) E törvény e §-ának (8) bekezdésében foglalt rendelkezés 2003. január 1. napján lép hatályba.
(4) E törvénynek a felülvizsgálati eljárás szabályait megállapító rendelkezéseit a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a jogerős határozatot még nem hozta meg.
(5) A Pp. 270. §-ában foglaltak megfelelő alkalmazásával felülvizsgálatnak van helye az ítélőtábla működésének megkezdéséig a keresetlevelet (fizetési meghagyást) idézés kibocsátása nélkül elutasító (Pp. 130. §), és a pert megszüntető (Pp. 157. §) jogerős végzés ellen is.
(6) A 12. §-nak a Pp. 273. §-a (4) és (8) bekezdésében meghatározott ügyintézési határidőket 2003. január 1. napjától kell alkalmazni.
(7) E törvény 18. és 19. §-a alapján biztosított fellebbezési jogával a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyben a fellebbezésre jogosult akkor élhet, ha a Fővárosi Bíróság a törvény hatályba lépésekor a határozatát még nem hozta meg.
(8) A Pp. 73/A. §-ának a) pontjában “a 270. § (2) bekezdésében meghatározott” szövegrész helyébe “az ügy érdemében hozott” szövegrész lép.
(9) A Bsz. hatályba lépése előtt meghozott irányelv, elvi döntés és kollégiumi állásfoglalás – amíg az a Bsz. alapján alkalmazható – a Pp. 270. § (2) bekezdésének b) pontja tekintetében a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett határozattal azonos megítélés alá esik.
(10) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Pp-nek a módosításával egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.
21. §
E törvény 2002. január 1. napján történő hatálybalépésével egyidejűleg a Pp. 275/A. §-ának (1)-(2) bekezdése, a Pp. 340. § (4) bekezdése, a 340/A. § (2) bekezdése és a Pp. 358. §-ának (2) bekezdése
- a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről rendelkező 1992. évi LXVIII. törvény 15. §-a a Pp. 272. §-t és a 275/A-B. §-t megállapító rész kivételével,
- a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXII. törvény 22, 24, 25. §-a, továbbá 32. §-ából a Pp. 358. § (2) bekezdését megállapító rész,
- az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 1998. évi LXXI. törvény 5. §-ának (4) bekezdése,
- az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 19. §-a, valamint 46-48. §-ai,
- az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 80. §-a (1) bekezdésének j) pontja,
- a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (3) bekezdése,
- a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 57. §-ából az “azonban a jogerős ítélet ellen a jogosult felülvizsgálati kérelemmel élhet” szövegrész,
- a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 103. §-a és az azt megelőző cím.
- a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 93. §-a,
- a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 3. §-ának (3) bekezdése,
- a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 94. §-a és az azt megelőző cím,
- a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 89. §-ának (2) bekezdése,
- a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 54. §-ának (5) bekezdése és 58. §-ának (3) bekezdése,
- a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 34. §-ának (6) bekezdéséből az “azzal, hogy az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye” szövegrész
a hatályát veszti.
INDOKOLÁS
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Polgári perrendtartás szabályozása során egyre fontosabb szempont az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének igénye, amely együtt jár a jogorvoslati fórumok számának, a jogorvoslat terjedelmének arányos korlátozásával is. Az 1995-ös évtől folyamatosan, leginkább pedig 1999-ben számos új rendelkezés született ebben a körben, amelyeknek hatása – tekintettel a lépcsőzetes hatályba lépésre is – csak fokozatosan érvényesül majd.
Az igazságszolgáltatással szembeni másik fontos követelmény az, hogy a bíróságok egységes ítélkezési gyakorlata minél jobban érvényre jusson, elősegítve, garantálva ezzel a jogbiztonság folyamatosságát. A fenti két szempontot szem előtt tartva foglalkozik a törvényjavaslat a felülvizsgálattal mint rendkívüli jogorvoslattal. A szabályozással érintett másik terület a bírósági ügyvitel szabályaihoz kapcsolódik.
1. A jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelménye egyfokú jogorvoslatot jelent, önmagában tehát még az sem vetne fel alkotmányos problémát, ha a polgári perrendtartás nem adna lehetőséget felülvizsgálati eljárás lefolytatására. Abban az esetben, ha a jogalkotó el kívánja ismerni a felülvizsgálati eljárás jogintézményét (mint rendkívüli jogorvoslatot), úgy erre csak oly módon kerülhet sor, ha a törvény figyelembe veszi a jogállamiság lényeges alkotóelemét jelentő “formális jogbiztonság” követelményét is. Mint azt a 9/1992. (I. 30.) AB határozat egyértelművé tette, az “anyagi igazságosság” és a “formális jogbiztonság” ellentéte kapcsán (a rendes jogorvoslati lehetőség kimerítését követően) “… a jogbiztonságé az elsőbbség: ezt garantálja a jogerő intézménye”. A rendkívüli jogorvoslatnak a polgári perben ezért akkor (olyan módon és mértékben) “van helye”, ha ezzel összefüggésben a formális jogbiztonságnak, illetve jogerőnek a korlátozására a szükségesség-arányosság tételét figyelembe véve kerül sor. Valójában tehát alkotmányossági szempontból nem az a kérdés, hogy korlátozható-e a felülvizsgálati eljárás igénybevétele, hanem az, hogy a felülvizsgálati eljárás törvényben történő megengedése mely (az alkalmazás lehetőségét megszorító) feltételek mellett nem lépi át a jogerő intézménye korlátozásának alkotmányosan még elfogadható mértékét.
Megállapítható tehát, hogy önmagában az ún. anyagi igazságosság szempontja (a fél részéről az igazságos, az anyagi- és eljárásjogi jogszabályoknak egyaránt megfelelő döntésre vonatkozó elvárás) nem elegendő alkotmányos előfeltétel a jogerő áttöréséhez. Szükség van emellett olyan további (az anyagi igazságosság megsértésére történő hivatkozással konjunktív viszonyban álló) törvényi előfeltételre, amely a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának létjogosultságát a konkrét eseten túlmutató érdekkel is alátámasztja. Mint az az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(95) 5. számú Ajánlása megállapította, “A harmadfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések meghozatala során az államoknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ügyet már két bíróság egymást követően elbírálta. (…) A harmadik bírósághoz folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a harmadfokú felülvizsgálat, mint például amelyek a jog fejlődéséhez, vagy a törvény alkalmazásának egységéhez hozzájárulnak. Még azokra az ügyekre is korlátozni lehet, amelyek jelentős jogkérdést vetnek fel. Elvárható a kérelmezőtől, fejtse ki, hogy az ügyben mi mutat ilyen jelentőséget.”
A kifejtettek alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogalkotónak akkor lehet és kell biztosítania, ha egyfelől a konkrét eljárás keretében meghozott jogerős határozat (a jogvita érdemi része vonatkozásában) törvénysértő és másfelől a jogegység biztosítása vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából a határozat olyan elvi jelentőségű jogi kérdést vet fel, amelyben a legfőbb bírói fórum állásfoglalása (a fél erre irányuló, kezdeményező aktusa alapján) szükséges és arányos lépésnek minősül. A kifejtettek alapján a Pp. XIV. fejezetének új szabályozása jelentős koncepcionális változásokat tartalmaz.
Az új szabályozás alapelve, hogy
- a jogerőnek és a jogbiztonságnak kellő súlyt adva, a felülvizsgálatot csak kivételesen kell lehetővé tenni,
- olyan szempontrendszer kialakítására van szükség, ami minden pertípus esetében érvényesíthető,
- azokat az eseteket, amikor felülvizsgálatra valamely okból nem kerülhet sor, egy törvényben, a Pp.-ben kell meghatározni.
2. Az eljárások ésszerű időn belül történő befejezéséhez, illetve a jogerőhőz fűződő érdekkel egyenrangúan fontos szempont a polgári eljárásokban az, hogy a felek garanciális jogait a törvény megfelelően biztosítsa. Ennek egyik eszköze, hogy a felek jogait és kötelességeit érintő rendelkezéseket magában a törvényben kell elhelyezni.
Az Országos Ítélőtábla és a fellebbviteli feladatokat ellátó ügyészi szervek felállításával, valamint az igazságszolgáltatási reform folytatásával kapcsolatos feladatokról szóló 102/1999. (XII. 18.) OGY határozat 1/b. pontja értelmében az Országgyűlés felkérte a Kormányt, hogy vizsgálja felül a bíróságok ügyvitelére vonatkozó hatályos szabályozást és vizsgálja meg a többszintű szabályozás lehetőségét.
A helyi és a megyei bíróságok (Fővárosi Bíróság) ügyvitelének szabályait jelenleg a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK.1974.1.) IM utasítás (BÜSZ) tartalmazza, a Legfelsőbb Bíróság ügyviteli szabályzatáról pedig a Legfelsőbb Bíróság elnökének 1/1994. számú utasítása rendelkezik. A két szabályzat az 1972. évi IV. törvény alapján került kiadásra, amelyet az 1997. évi LXVI. törvény 1997. október 1. napjával hatályon kívül helyezett.
A két utasítás rendelkezéseinek tartalmi felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy ezek egy részét az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvényeknek, így a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (Pp.) és a büntető eljárási törvénynek kellene tartalmaznia. A rendelkezések egy másik része az eljárási törvények felhatalmazó rendelkezései alapján kiadott igazságügy-miniszteri rendeletekben, a jogszabályi szintet nem kívánó rendelkezések pedig Országos Igazságszolgáltatási Tanács szabályzatában helyezendők el.
A bírósági ügyvitel törvényi szintű szabályozásának előkészítése során elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy mely rendelkezések kerüljenek tehát a Pp.-ben elhelyezésre, mi kerüljön rendeleti szintre és mi szabályozható OIT szabályzatban. Így azon rendelkezések esetében, amelyek közvetlenül érintik a feleket, illetve a bírósági eljárással érintettek garanciális jellegű jogaira, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy a jogok érvényre juttatásának szabályait állapítják meg, a törvényi szabályozás szükséges, míg a tisztán ügyviteli jellegű kérdések esetében megfelelő a rendeleti - vagy alacsonyabb szintű - szabályozás is.
A bírósági ügyvitel egyes szabályainak a BÜSZ-ből történő átemelése nem mechanikusan, szó szerint történik. A Polgári perrendtartás rendelkezéseit a BÜSZ-ből átemelt garanciális jelentőségű szabályok lényegével kell kiegészíteni, elvégezve egyben a szabályozás esetleg szükséges korszerűsítését is.
A törvényi szintű szabályozás előkészítése során felmerült annak a lehetősége, hogy a BÜSZ, valamint az LB-BÜSZ bizonyos rendelkezései ne az eljárási törvényekbe legyenek beépítve, hanem a legmagasabb jogforrási szinten, külön törvény rendelkezzen a bírósági ügyvitel kérdéseiről, egy törvényben szabályozva a polgári és a büntető eljárásban szükséges rendelkezéseket, mivel azok e tekintetben sok hasonlóságot mutatnak. A polgári és a büntető eljárási kódex kezelhetősége, a felhasználók eltérő köre inkább amellett szól, hogy ezek a kérdések az adott eljárási törvény keretében legyenek szabályozva. Így a kodifikáció során a BÜSZ-nek a feleket szorosan érintő rendelkezései a polgári eljárást illetően a Pp. megfelelő részébe kerülnek beépítésre, biztosítva ezzel azokat az eljárási garanciákat, amelyek bírósági ügyviteli utasításban vagy miniszteri rendeletben történő elhelyezés folytán nem voltak adottak.
Bár a tervezett szabályozás nem kapcsolódik az Európai Közösségeknek a témára vonatkozó szabályozásához, a törvényjavaslatban foglaltak megvalósítása mégis fontos, mivel elősegíti az Európai Közösségek által is elvárt hatékonyabb igazságszolgáltatás kialakulását.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A bírósági ügyvitel törvényi szintű szabályozásának előkészítése során elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy mely rendelkezések kerüljenek a Pp.-ben elhelyezésre, mi kerüljön rendeleti szintre és mi szabályozható OIT szabályzatban. Így azon a rendelkezések esetében, amelyek közvetlenül érintik a feleket, illetve a bírósági eljárással érintettek garanciális jellegű jogaira, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy a jogok érvényre juttatásának szabályait állapítják meg, a törvényi szabályozás szükséges, míg a tisztán ügyviteli jellegű kérdések esetében megfelelő a rendeleti - vagy alacsonyabb szintű - szabályozás is.
A tervezetben végrehajtott módosítások nagy csoportját a jegyzőkönyvre vonatkozó rendelkezések adják. A módosítások kisebb része a jegyzőkönyvre vonatkozó, és a jegyzőkönyv teljességét biztosító kiegészítő rendelkezéseket tartalmazza, nagyobb része a jegyzőkönyv kijavítására, továbbá a hangfelvétel útján rögzített jegyzőkönyv írásba foglalására vonatkozó szabályokat iktatja be.
A Polgári perrendtartás 1972. évi 26. tvr-rel (továbbiakban: III. Pp. novella) végrehajtott módosításáig a törvény kötelezővé tette a jegyzőkönyvvezető alkalmazását a tárgyaláson. A módosítást követően a tanács elnökének jogkörébe tartozik annak meghatározása, hogy milyen eljárási cselekménynél alkalmaz jegyzőkönyvvezetőt. A bíróság a tárgyalás anyagát jegyzőkönyv helyett más módon is rögzítheti. A jegyzőkönyv közokiratnak minősül, ellene tekintettel arra, hogy a Pp. rendelkezései azt nem zárják ki, és nem is korlátozzák, ellenbizonyításnak van helye.
A III. Pp. novella szakított azzal a korábbi sok évtizedes szabállyal, hogy a jegyzőkönyvet a tárgyaláson kell elkészíteni. Ma elsődleges szabály, hogy a jegyzőkönyvet az eljárási cselekménnyel egyidejűleg kell elkészíteni, a hangfelvétel alkalmazása esetén viszont az eljárási cselekményt követően, nyolc napon belül. Ha a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készült, azon - a tervezet szerint - fel kell tüntetni az írásba foglalás időpontját, amihez a bíróságnak további kötelezettségei kötődnek. Ha a törvény a jegyzőkönyv megküldését írja elő, azt az írásba foglalást követő tizenöt napon belül kézbesíteni kell. A jegyzőkönyvben szerepeltetni kell a tárgyalás megkezdésének kitűzött és tényleges időpontját is.
A törvényjavaslat a jegyzőkönyv kijavításának eseteit három csoportban szabályozza. Amennyiben a jegyzőkönyv elkészítésére az eljárási cselekménnyel egyidejűleg került sor, a jegyzőkönyv hivatalból, vagy az elnök engedélyével a felek megjegyzései alapján módosítható. Akkor viszont, ha a jegyzőkönyv elkészítése nem az eljárási cselekménnyel egyidejűleg történik, az eljárási cselekményen jelen lévő felek, ha a jegyzőkönyv részükre kézbesítésre kerül, a kézbesítést követő 8 napon belül, ha nem kerül kézbesítésre, akkor az eljárási cselekménytől számított 15 napon belül kérhetik a jegyzőkönyv kijavítását. Ehhez természetesen az szükséges, hogy az eljárási cselekményről távolmaradó fél utóbb a jegyzőkönyv tartalmának megismerése érdekében maga tegyen lépéseket. A tervezet értelmében a jegyzőkönyv bármilyen jellegű módosítása esetén a módosítás folytán szükségtelenné vált részeket úgy kell törölni, hogy a törölt szövegrész olvasható maradjon.
A hatályos szabályozásnak megfelelően a jegyzőkönyvet és a jegyzőkönyvben végrehajtott módosításokat a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá. A törvényjavaslat ezt a szabályozást egészíti ki azzal, hogy ha a bíróság tanácsban jár el, a tanács elnökének akadályoztatása esetén a jegyzőkönyvet - a helyettesi minőség feltüntetésével - a tanács egyik tagja írja alá. További kiegészítést tartalmaz a tervezet arra az esetre, amikor az eljárási cselekmény rögzítése hangfelvétellel történt. Ekkor a hangfelvétel írásba történő áttétele során a leírást végző bírósági dolgozó aláírásával igazolja, hogy a leírást a hangfelvételnek megfelelően készítette el. A tanács elnöke a jegyzőkönyvet ebben az esetben is aláírásával hitelesíti.
a 2. §-hoz
A polgári peres eljárás során csakúgy, mint az eljárásjogokban általában, rendkívül nagy jelentőségük van az eljárás során keletkezett iratoknak. A Pp. rendelkezései nem tartalmaznak rendelkezést az iratok elvesztésének vagy megsemmisülésének esetére. Az erre vonatkozó rendelkezéseket eddig kizárólag a BÜSZ tartalmazta, ezért szükséges ennek megfelelő jogforrási szintre történő emelése. A tervezet új szakaszban emeli be az erre vonatkozó szabályozást.
Az elveszett vagy megsemmisült iratok pótlása érdekében az eljáró tanács elnöke a tervezetben példálózóan felsorolt intézkedések megtételére jogosult. Mellőzhető azonban valamennyi elveszett irat pótlása abban az esetben, ha az iratok alapján már határozat született, és a határozat jogerős és végrehajtható. Ez utóbbi esetben a felektől a határozat hiteles kiadmányának másolatát szükséges csak beszerezni.
A törvényjavaslat ezért kiegészíti a Pp.-t a 119/A. §-sal, amely ezeket a rendelkezéseket tartalmazza.
a 3. §-hoz
Az iratok elvesztéséhez hasonlóan nincs rendelkezés a polgári eljárásról szóló törvényben az iratokhoz csatolt okiratok kiadásáról. A csatolt okiratokra a feleknek a polgári eljárás időtartama alatt bármikor, egyéb jogviszonyaik rendezése érdekében szükségük lehet, ezért szükséges az ezek kiadására vonatkozó szabályok törvényben történő elhelyezése. Így a per eldöntése szempontjából fontos körülmény igazolására szolgáló iratok esetében, valamint azoknak az iratoknak az esetében, amelyek esetében a bíróság szükségesnek látja, az iratok kiadására csak hiteles másolat ellenében kerülhet sor. A hiteles másolat készítésének viszont olykor éppen az lehet akadálya, hogy az eredeti iratot a bírósághoz benyújtották, és egyéb hiteles másolat nem áll a felek rendelkezésére. Kiegészítő szabályként kerül ezért meghatározásra, hogy ilyen esetben a fél kérelmére és költségére a hiteles másolatot a bíróság készíti, vagy készítteti el.
A törvényjavaslat a Pp. 191. § (4)-(5) bekezdésében helyezi el az erre vonatkozó rendelkezéseket.
a 4. §-hoz
A törvényjavaslat 4. §-a szabályozza a megkeresett bíróság jogait s kötelezettségeit.
A Polgári perrendtartás hatályos szabályozása alapján a bíróság csak a saját területén vagy a székhelyén teljesítendő bírói cselekményeket foganatosíthatja közvetlenül, vagyis a törvény a bíróság tevékenységét területi korlátok közé szorítja nemcsak az illetékességi okok tekintetében, hanem később az eljárás folyamán is, amikor a bíróság eljárási cselekményeket végez.
Ha a bíróságnak saját területén kívül kell az ügyben eljárnia, a törvény két utat biztosít. Az első esetben maga a bíróság járhat el, figyelmen kívül hagyva a területi korlátokat, a másik esetben viszont ahhoz a bírósághoz kell fordulnia, amelynek területén az eljárási cselekményt foganatosítania kell. Ez a megkeresés (Pp. 202. §).
A bíróság saját területén kívül csak kivételes esetekben járhat el. Ilyen eset, amikor ez a területe határán foganatosítandó eljárási cselekmény befejezéséhez szükséges, vagy ha sürgősség vagy más fontos érdek fennáll. A bíróságnak ekkor indokolnia kell, hogy eljárására miért volt szükség, ugyanakkor előre értesítenie kell azt a helyi bíróságot, amelynek területén az eljárási cselekményt végzi. A másik bíróság köteles segédkezni az eljárási cselekmény foganatosítása során, ha erre igény van.
A Pp. 202. §-a azonban nem tartalmaz részletes rendelkezéseket az eljárási cselekmények megkeresés útján történő végrehajtására vonatkozóan. A törvényjavaslat ezért egyrészt a megkeresésnek a megkeresett bíróság által történő végrehajtása megkönnyítésére irányuló, másrészt a megkeresett bírósággal szemben fennálló kötelezettségeket tartalmazó rendelkezéseket vezet be. A törvényjavaslat pontosan meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a megkereső bíróságnak a megkeresett bírósággal közölnie kell (eljárásban részt vevők, továbbá képviselőik nevét és lakóhelyét, a költségek előlegezésére vonatkozó adatokat, stb.), ugyanakkor a megkeresett bírósággal szemben tizenöt napos elintézési határidőt állít fel. Amennyiben a megkeresett bíróság a tizenöt napon belül nem intézte el a megkeresést, az elintézés akadályát köteles közölni a megkereső bírósággal.
A törvényjavaslat rendezi azt az esetet is, amikor a megkeresett bíróság a megkeresés teljesítésére nem illetékes. Ekkor a megkeresett bíróság az iratokat az illetékes másik bíróságnak megküldi, és erről értesíti a megkereső bíróságot, valamint a feleket.
az 5. – 7. §-okhoz
A törvényjavaslat 5. §-a a Pp. 214. § (2) bekezdésének kiegészítésével rendelkezik arról, hogy a tanácskozásról készült jegyzőkönyvet, illetve a bíró által készített különvéleményt mikor és ki tekintheti meg.
A törvényjavaslat 6. – 7. §-ai fontos technikai jellegű rendelkezéseket szabályoznak. Ilyen például, hogy a határozat rendelkező részét a tanács tagjainak még a kihirdetése előtt alá kell írniuk, vagy az, hogy a fogvatartott személy részére hogyan történik az iratok kézbesítése.
a 8. §-hoz
A törvényjavaslat 8. §-a a határozatok jogerőre emelkedésével kapcsolatos rendelkezéseket építi be a Pp.-be.
A jogerő megállapítására vonatkozó szabályok szinte kizárólag a BÜSZ-ben kerültek eddig elhelyezésre. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a rendelkezések a felekre is kiható hatályúak, tehát nem tisztán ügyviteli jellegűek, törvényben történő elhelyezésük elengedhetetlen.
A polgári ügyekben hozott határozatok esetében a jogerőt a bíróság záradékkal tanúsítja. Előfordulnak olyan esetek, amikor a teljes határozatnak csak egy részére vonatkozóan, több személy részvételével folyó perben egyes személyekre, vagy egyes tárgyakra vonatkozóan is meg lehet állapítani a jogerőt anélkül, hogy az egész határozat jogereje megállapításra kerülhetne. Az első fokon eljárt tanács elnöke a határozatot ekkor az ezt kifejező záradékkal látja el, és a jogerő megállapításáról értesíti az érdekelteket a záradékkal ellátott határozat vagy a jogerőt megállapító végzés megküldésével. Új rendelkezés, hogy a bíróság a jogerőről minden esetben értesíti az érdekelteket.
Sajátosan érvényesül a szabály a házassági perekben, ahol a házasságot felbontó vagy az érvénytelenséget megállapító rendelkezés részjogerejét az első fokon eljárt tanács elnöke az iratok másodfokú bírósághoz történő felterjesztése előtt köteles megállapítani (lásd 15. §).
a 9. §-hoz
A 9. §-a a Pp. 270. §-át módosítva rendkívüli jogorvoslatra, a felülvizsgálatra okot adó körülményeket határozza meg.
A felülvizsgálati eljárás lefolytatására akkor kerülhet sor, ha
a) a jogerős határozat az ügy érdemi elbírálására kiható módon törvénysértő és a jogegység követelménye a rendkívüli jogorvoslattal való élést szükségessé teszi, mivel a bíró a kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyta;
b) a jogerős határozat az ügy érdemi elbírálására kiható módon törvénysértő és a joggyakorlat továbbfejlesztése az ügy kapcsán felmerült elvi jelentőségű jogi kérdésben való legfelsőbb bírósági állásfoglalást tesz szükségessé, feltéve, hogy jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság korábban a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közétett módon még nem foglalt állást vagy pedig a jogerős határozat eltér a fenti módon közétett – egyébként nem kötelező – elvi határozatban foglaltaktól. (Ez utóbbi esetben ha a Legfelsőbb Bíróság a később született határozatban foglaltakkal ért egyet, indokolt a jogegységi eljárás lefolytatása is a jogerős határozatok közötti ellentmondás feloldása érdekében.)
Az a) pont esetében a jogerős határozat és a kötelezően alkalmazandó jogegységi határozat közötti ellentét önmagában (csakúgy, mint a jogerős határozat jogszabályba ütköző volta) nem alapozza meg a felülvizsgálati eljárás lefolytatását, szükséges az is, hogy a bíróság jogerős döntése az ügy érdemére kiható módon törvénysértő legyen.
A törvény segítséget nyújt a bíráknak annak eldöntésében, hogy mi tekinthető az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. Ha ilyen nem állapítható meg, a felülvizsgálat, amely a felekre kiható hatályú, nem jöhet szóba. A törvényjavaslat szerint nem tekinthető az érdemi elbírálásra kihatónak az a jogszabálysértés, amely a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt, továbbá az a jogszabálysértés, amely a határozatnak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti. A törvényben csak a legtipikusabb esetek felsorolása történik meg, ez nem tekinthető taxációnak. Természetesen a bírói gyakorlattal összhangban az említett rendelkezés nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a fél felülvizsgálati kérelemmel éljen a felsorolt tárgyú ügyekben is, de csak akkor, ha az a per fő tárgya (pl. a fél a már teljesített követelése kamatainak megfizetésére indít pert).
a 10. §-hoz
A törvényjavaslat 10. §-a szabályozza azokat az ügyeket, amelyek esetében nem lehet felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni akkor sem, ha a jogerős határozat vonatkozásában a Pp. 270. §-ában foglalt feltételek fennállnának.
Vannak ugyanis olyan élethelyzetek, amelyek esetében a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati jogkörének megteremtése nagyobb károkat okozna, mint amilyen előnnyel a jogszabályszerű döntés elérése szolgálhat. Ilyen például a felszámolás elrendeléséről hozott jogerős döntés, amely esetében a felülvizsgálat megengedése és a végrehajtás esetleges felfüggesztése esetében a Legfelsőbb Bíróság döntéséig függő jogi helyzet alakulna ki. Ha viszont a végrehajtás a felülvizsgálati eljárás alatt tovább folyik, az a helyzet állna elő, hogy mire a legfelsőbb bírósági döntés megszületik az ügyben, a vagyonértékesítés már végbement, tehát az eredeti állapot amúgy sem állítható helyre.
A kifejtettekre tekintettel a tervezet a Pp. 271. §-ban meghatározza a felülvizsgálatból kizárt ügyeket, azzal az új elemmel, hogy a jövőben az összes ilyen esetet csak a Pp. tartalmazhatja. Miután a felülvizsgálat lehetősége kiterjed a nemperes eljárásokban hozott érdemi döntésekre is, ebben a körben felsorolja a törvény azokat a nemperes eljárásban hozott érdemi határozatokat is, amelyek ellen nincs helye felülvizsgálatnak.
Azt tehát, hogy mely érdemi döntés esetében kizárt a felülvizsgálat, csak a Pp. állapíthatja meg. Azt azonban, hogy egyes eljárások tekintetében mi tekinthető érdemi határozatnak, az adott eljárást szabályozó törvény határozza meg. Azok a határozatok, amelyek az adott eljárás során születtek meg, de nem minősülnek érdemi határozatnak, erre tekintettel esnek ki a felülvizsgálat köréből, ugyancsak a Pp. szabályozása alapján, amely kizárólag az érdeminek minősülő határozatok esetében engedi meg a felülvizsgálati kérelem előterjesztését, ha a törvényben foglalt egyéb feltételek is teljesülnek. Erre jó példa a végrehajtási eljárásról szóló törvény, amely csak két konkrét határozatot minősít érdemi határozatnak.
A Pp. 235. § (4) bekezdése 2003. január 1. napjától hatályosan egy további kizáró okot határoz meg, de ezen ok is magában a Pp.-ben szerepel, így megfelel a Pp. 271. §-ában foglalt új szabályozásnak.
A Pp. 271. §-ában felsorolt kizárt ügyek köre nagyrészt megfelel a hatályos szabályozásban foglaltaknak. Új elem az egyezséget jóváhagyó végzés elleni felülvizsgálat kizárása. A hatályos szabályozás szerint az ilyen határozat ellen, amely ítélet hatályú határozat, van helye felülvizsgálatnak. A törvényjavaslat szakmai előkészítése során az volt az egységes szakmai álláspont, hogy ezek a határozatok ne kerüljenek be a felülvizsgálható határozatok körébe. Ez a jogalkalmazói elképzelés egyben megfelel az új szabályozás koncepciójának is.
A 10. § szabályozásával összefüggésben történik meg a közbeszerzési törvény 93. §-ának hatályon kívül helyezése és a fogyasztóvédelemről szóló törvény 34 § (6) bekezdésének módosítása (Pp. 21. §).
a 11. – 13. §-okhoz
A törvényjavaslat 11. §-ában foglalt szabályokat a Pp.-nek a felülvizsgálatról rendelkező fejezete jelenleg is tartalmazza, részben más §-okban elhelyezve. A fejezet szabályainak áttekintése során mód nyílott arra, hogy ezek a rendelkezések a kérelemre vonatkozó szabályok között kapjanak helyet.
Koncepcionális változást jelent a szabályozásban, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmi megvizsgálását a Legfelsőbb Bíróság nem tanácsban végzi a jövőben. A hatályos szabályok szerint, ha az előkészítés során formai hiba áll fenn (pl. nem fizették meg az illetéket, vagy nincs a félnek jogi képviselője) a tanács elnöke, a tartalmi kérdésekről, vagyis arról, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabálysértésre történő hivatkozás helytálló-e, a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dönt.
A tervezett szabályozás alapján mind a formai hibák kiküszöbölését, mind pedig az előzetes tartalmi vizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyesbíró végzi el. A feltételek fennállásának nagy része egyszerűen megállapítható, így pl. az a tény, hogy van-e olyan jogegységi határozat, amellyel való szembenállásra hivatkoznak a jogerős határozatot illetően.
Az egyesbíró nem külön erre a feladatra kijelölt bíró, hanem akár az ügy elbírálására illetékes legfelsőbb bírósági tanács bírája is lehet, aki ha a felülvizsgálati kérelmet nem utasította el és a felülvizsgálati eljárásra sor kerül, az ügy előadó bírójává válhat.
Az új rendszerben tehát nem három bíró fog dönteni egy-egy kérelemről, hanem az előzetes vizsgálatot a bírák egyesbíróként, önálló felelősséggel folytatják le, ami az ügyintézés gyorsítását jelentheti. A bírósági tanács már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll. Természetesen a Legfelsőbb Bíróság tanácsa végső soron ezzel ellentétes álláspontot is elfoglalhat a felülvizsgálati eljárás lefolytatása eredményeképpen.
A törvényjavaslat az előzetes bírói vizsgálatra törvényi határidőt állapít meg, amely a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való érkezésétől számított 60 nap. Ez a határidő az esetleges hiánypótlásra engedélyezhető 15 nappal meghosszabbodhat. Ha az egyesbíró a kérelmet nem találja alaposnak, azt indokolt végzéssel elutasítja, ha pedig a felülvizsgálati eljárás lefolytatása mellett dönt, erről a kérelmezőt értesíti és a Pp. 274. § (1)-(3) bekezdésében foglalt intézkedéseket maga teszi meg. Ha nem kerül sor elutasításra, az eljáró egyesbíró a fél kérelmére a végrehajtást felfüggesztheti. Ahogy a Legfelsőbb Bíróság döntései ellen általában, az egyesbíró döntései ellen sem biztosít a törvényjavaslat jogorvoslati lehetőséget.
Új szabály, hogy a felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat elrendelésétől számított 6 hónapon belül folytatja le. Mind az egyesbíró, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsának eljárására előírt ügyintézési határidőket nem a törvényjavaslat hatályba lépésétől, 2002. január 1. napjától, hanem csak 2003. január 1. napjától kell alkalmazni. A törvényjavaslat tehát a felülvizsgálati eljárások rendjét koncepcionálisan megváltoztatja, az ügyintézési határidőket illetően azonban az átmeneti szabályok között elhelyezve (20. § (6) bek.) kellő felkészülési időt biztosít a Legfelsőbb Bíróság részére. Ezalatt azáltal, hogy az új szabályok alapján feltehetőleg kevesebb ügy fog érkezni, mód lesz a felgyülemlett hátralék feldolgozására.
A döntéshozatali mechanizmus átláthatóságát szolgálja az a rendelkezés, amely szerint, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának elrendelése esetén, az előterjesztő értesítésén túlmenően a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében, illetve a világhálón közzéteszi a felülvizsgálati eljárás szempontjából jelentős tényeket. Ez előzetesen tájékoztatással szolgál a közvéleménynek arról, hogy milyen fontos elvi kérdésekkel fog a közeljövőben foglalkozni a Legfelsőbb Bíróság. A hivatalos gyűjtemény nem azonos fórum a “Bírósági Határozatok” nevű folyóirattal. Az előbbi a Legfelsőbb Bíróság hivatalos lapja, amely jelenleg évi 2 alkalommal jelenik csak meg. A Legfelsőbb Bíróság új feladata szükségessé teszi e lap megjelenési alkalmainak az igények szerinti sűrítését.
A törvényjavaslat 13. §-ban foglalt rendelkezés jelenleg ugyancsak szerepel a törvény hatályos szövegében, miután azonban a fejezet szerkezete megváltozott, e szabályokat is máshová kell beiktatni.
a 14. – 15. §-okhoz
A törvényjavaslat 14. §-ának rendelkezése tartalmazza, hogy az egyes felülvizsgálati okokhoz kapcsolódva a Legfelsőbb Bíróság milyen tartalmú határozatot hozhat.
Ha az egyesbíró elrendeli a felülvizsgálati eljárás lefolytatását, ennek során a Legfelsőbb Bíróság tanácsa megállapíthatja, hogy a felülvizsgálati ok mégsem áll fenn. Ez az eset valószínűleg ritkán fog előfordulni, de a törvényjavaslat szabályozása ezzel is kifejezésre kívánja juttatni, hogy az érdemi döntést a Legfelsőbb Bíróság tanácsa hozza meg az ügyben.
A másik, feltehetőleg gyakrabban előforduló esetkör az, amikor a Legfelsőbb Bíróság tanácsa maga is megállapítja a felülvizsgálati ok fennállását. Ebben az esetben módja van a megfelelő határozat meghozatalára. Ha azonban az ehhez szükséges tények, adatok az iratokból nem állapíthatóak meg, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot részben vagy egészben hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Ha a felülvizsgálatra azért kerül sor, mert a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé, akkor az eljáró tanácsnak először az eltérő jogi megoldások közötti ellentmondást kell feloldania. Ha egyetért a korábban közzétett elvi határozattal, az attól eltérő jogerős ítéletet megváltoztatja vagy az ehhez szükséges tények hiányában a bíróságot új eljárásra utasítja. Ha a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben foglaltakkal ért egyet, tehát a közzétett elvi határozattól el kíván térni, a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az ügyben jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ez összhangban áll a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéssel, amely kimondja, hogy “jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától”.
A 15. § tartalmát illetően lásd a 8. §-hoz fűzött indokolást.
a 16. – 19. §-okhoz
Az előterjesztés rendelkezik néhány, az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvény módosításáról. A módosításokat részint az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokhoz való igazodás igénye, részint a jogszabályok egyértelműbb megfogalmazása iránti igény indokolja.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Bsz.) több ponton is módosításra kerül. A Bsz. 11. § módosítására az ügyelosztási rend bevezetése miatt kerül sor. Az ügyelosztási rendben kerül meghatározásra az, hogy a bíróságokon milyen összetételű és számú tanácsok működnek, továbbá hogy a tanácsok mely ügycsoportba tartozó ügyeket intéznek. Az ügyek ilyen módon történő megosztása várhatóan elősegíti majd a bírák között az arányos munkateher megvalósulását. A Bsz. 23. §-ának módosítása az ítélőtáblán működő tanácsokról rendelkezik.
A harmadik módosítás a Bsz. mellékletét érinti. A Bsz. 17. §-a alapján a bíróság létesítéséről, összevonásáról, megszüntetéséről, illetékességi területének meghatározásáról törvény rendelkezik.
A Bsz. mellékletének 3/3. pontja alapján Érsekhalma község jelenleg a Bács- Kiskun Megyei Bíróság, és ezen belül a Kalocsai Városi Bíróság illetékességi területéhez tartozik. A község Baja és Kalocsa városok között helyezkedik el. Az újonnan kijelölt kistérségi csoportosulás a bajai kistérséghez sorolta be a községet, ezért indítványozta a lakosság, hogy a közlekedési szempontból is sokkal előnyösebben megközelíthető Bajai Városi Bíróság illetékességi területéhez tartozzon a település. Az átcsatolással mind a Legfőbb Ügyészség, mind az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egyetértett, mivel az ügyforgalmi adatok vizsgálata eredményének ismeretében megállapítható, hogy az a Bajai Városi Bíróság működésében jelentős változást nem fog eredményezni.
Végül a tervezet a fentiekkel összefüggésben hatályon kívül helyezi a Bsz. 89. § (2) bekezdését (lásd 21. §).
A választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény módosítására a törvény szövegének egyértelművé tétele érdekében kerül sor. A törvényjavaslat leszögezi, hogy a választott bírósággal kapcsolatos ügyekben - a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti pert kivéve - a megyei bíróság nemperes eljárásban hozott határozata ellen jogorvoslat benyújtására nincs lehetőség.
A törvényjavaslat 18. – 19. §-a foglalkozik az un. iparjogvédelmi ügyekkel.
A hatályos szabályozás szerint az iparjogvédelmi ügyekben a Magyar Szabadalmi Hivatal által hozott határozat megváltoztatására irányuló eljárás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólag illetékessége alá tartozik. A bíróság által hozott döntés ellen fellebbezésnek nincs helye, de az elsőfokon jogerőre emelkedett határozat ellen a felülvizsgálat megengedett. Ez összhangban áll a hatályos Pp. 271. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakkal, mivel törvény az elsőfokon jogerőre emelkedett határozat elleni felülvizsgálatot megengedheti.
A szabályozás ugyanakkor nincs igazán összhangban a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó jogi szabályozással. A Pp-nek a közigazgatási pereket szabályozó XX. fejezetében foglalt 340. § (2) bekezdése szerint a bíróság által hozott döntés ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert olyan határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amelyet az egész országra kiterjedő illetékességű szervezet hozott egyfokú eljárásban és emellett a bíróságnak joga van a határozat megváltoztatására.
A Magyar Szabadalmi Hivatal közigazgatási szerv, amely külön törvényben meghatározott szabályok szerint, de lényegében közigazgatási határozatot hoz. Bár eltérő eljárási szabályok érvényesülnek a határozat bírósági felülvizsgálata során is, az mindenképp indokolt, hogy a bírósági jogorvoslati rend egységes legyen a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának szabályozása során. Miután a Magyar Szabadalmi Hivatal által hozott határozat megfelel a Pp. 340. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek, ennek a törvény akkor tesz eleget, ha ezekben az ügyekben a fellebbezés jogát biztosítja.
Bár a törvényjavaslatban az e törvényekben foglalt, a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezésre kerülnek (lásd 21. §), ennek csak technikai oka van. Miután az ilyen típusú határozat nem szerepel abban az új kizáró felsorolásban, amelyet a Pp. 271. §-a tartalmaz, ebből következően az ügyet befejező érdemi határozat ellen felülvizsgálatnak változatlanul helye lesz, de nem általában jogszabálysértésre hivatkozva, ahogy azt a külön törvény jelenleg megengedi, hanem csak a törvényjavaslat által meghatározott, a Pp. 270. §-ában szabályozott esetekben.
Azok az iparjogvédelmi jogszabályok, amelyek módosítására nem kerül sor, visszautalnak a szabadalmi törvény rendelkezéseire, így a megváltozott szabályozás azokban is automatikusan érvényesülni fog.
a 20. – 21. §-okhoz
A törvényjavaslat 20. – 21. §-a átmeneti, illetve hatályon kívül helyező rendelkezéseket állapít meg.
A törvényjavaslat rendelkezései főszabályként 2002. január 1-én lépnek hatályba, egyes rendelkezéseinek hatályba lépése azonban korábban következik be. Így a bírósági szervezeti törvénynek a bíróság illetékességi területét érintő módosítására vonatkozó rendelkezés a kihirdetést követő nyolcadik napon lép hatályba. A felülvizsgálati eljárás rendjét megállapító rendelkezések hatálybalépése ellenére a kellő felkészülési idő biztosítása érdekében a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a Legfelsőbb Bíróság számára előírt ügyintézési határidőket - az 1999. évi CX. törvény rendelkezéseivel összhangban - csak 2003. január 1. napjától kell alkalmazni (20. § (6) bek.).
A hatálybalépéshez kapcsolódóan a törvényjavaslat számos más átmeneti szabályt is megállapít. Ilyen például a 20. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely lehetőséget ad arra, hogy az új szabályok a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazzák akkor, ha a jogerős határozat az ügyben még nem született meg. Az iparjogvédelmi ügyekben biztosított fellebbezési jog gyakorlására is ilyen esetben kerülhet sor (20. § (7) bek.).
Fontos rendelkezés annak kimondása, hogy a Bsz. hatályba lépése előtt hozott irányelv, elvi döntés és kollégiumi állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett határozattal esik egy tekintet alá. Ez azt jelenti, hogy ha a jogszabálysértő jogerős határozat ilyen korábbi döntésben foglaltaktól tér el, a felülvizsgálat lehetősége biztosított (20. § (9) bek.).
A 21. §-ban foglalt hatályon kívül helyezések a felülvizsgálat új rendjével való összhangot teremtik meg, figyelemmel az egyes nemperes eljárásokra is.