T/5141.
számú
törvényjavaslat
az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről
Előadó: Dr. Stumpf István
Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
az elektronikus kereskedelmi
szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről
Az Országgyűlés az elektronikus kereskedelem fejlődése és ez által a gazdasági fejlődés előmozdítása, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások révén a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének javítása, továbbá az elektronikus kereskedelmi kapcsolatokban a fogyasztók jogainak védelme érdekében az európai uniós jogszabályokkal összhangban az alábbi törvényt alkotja:
1.§
(1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni:
a) a Magyar Köztársaság területéről nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra, valamint a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatásra;
b) az a) pontban meghatározott szolgáltatás tekintetében igénybevevőnek illetve szolgáltatónak minősülő természetes, illetve jogi személyre vagy jogi személyiség nélküli szervezetre.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának második fordulata nem terjed ki az Európai Unió tagállamainak területéről nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra.
(3) E törvény hatálya nem terjed ki a bírósági, illetőleg egyéb hatósági eljárásban nyújtott és felhasznált információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra és nem érinti a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok alkalmazását.
(4) E törvény hatálya nem terjed ki az elektronikus levélcím fenntartására és az elektronikus magánlevelezésre.
2. §
E törvény alkalmazásában:
a) Elektronikus kereskedelmi szolgáltatás: olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, amelynek célja áruk, illetőleg szolgáltatások üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje;
b) Elektronikus út: elektronikus adatfeldolgozást, -tárolást, illetőleg -továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök alkalmazása;
c) Európai Unió tagállamainak területéről nyújtott szolgáltatás: az Európai Unió bármely tagállamának területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott szolgáltatás;
d) Igénybevevő: az a természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki/amely információs társadalommal összefüggő szolgáltatást vesz igénybe, különösen abból a célból, hogy információhoz jusson, vagy azt hozzáférhetővé tegye;
e) Információ: bármely, elektronikus úton feldolgozható, tárolható, továbbítható adat, tekintet nélkül arra, hogy az adat tartalma jogi védelemben részesül-e;
f) Információs társadalommal összefüggő szolgáltatás: elektronikus úton, távollevők részére, többnyire ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelynek igénybe vételét a szolgáltatás igénybevevője egyedileg kezdeményezi;
g) Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatás: minden olyan szolgáltatás, melyről a használt nyelv, a pénznem és egyéb körülmények alapján valószínűsíthető, hogy magyarországi igénybevevők számára kívánják elérhetővé tenni;
h) Magyar Köztársaság területéről nyújtott szolgáltatás: a Magyar Köztársaság területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott szolgáltatás;
i) Szolgáltató: az
információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó
természetes illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet.
3. §
(1) Információs társadalommal összefüggő szolgáltatást bármely természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet végezhet.
(2) Az (1) bekezdés nem érinti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást képező tevékenységre egyébként jogszabály által előírt minősítési, képesítési, engedélyezési vagy bejelentési kötelezettséget.
(1) A szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan, könnyen hozzáférhető módon magyar nyelven közzétenni legalább az alábbi adatokat:
a) a szolgáltató nevét, amennyiben a szolgáltató nem természetes személy, a képviselőjének nevét is;
b) a szolgáltató lakcímét, székhelyét, telephelyét;
c) a szolgáltató elérhetőségeit, különösen az igénybevevőkkel való kapcsolattartásra szolgáló, rendszeresen használt elektronikus levelezési címét;
d) amennyiben a szolgáltató tevékenységének végzéséhez jogszabály nyilvántartásba vételi kötelezettséget ír elő, a szolgáltatót nyilvántartásba vevő hatóság megnevezését és a szolgáltató nyilvántartásba vételi számát;
e) amennyiben a szolgáltató tevékenysége jogszabály alapján engedélyköteles, ezt a tényt a jogszabály megjelölésével, a felügyeleti hatóság megnevezésével és elérhetőségével; valamint a felügyeleti hatóság engedélyének számával;
f) amennyiben tevékenységére szakmai vagy etikai előírások irányadóak, az azokra való hivatkozást elérhetőségük megjelölésével;
g) a szolgáltató adószámát;
h) amennyiben a szolgáltató valamely szakmai kamara tagja, annak megnevezését;
i) amennyiben ilyennel rendelkezik, tudományos vagy szakmai fokozatát és megszerzésének helyét,
j) amennyiben a cég vagy szervezet minősítését vagy akkreditációját törvény írja elő, a minősítő illetve akkreditáló okirat adatait, elérhetőségét;
k) az adott szolgáltatáshoz kapcsolódóan a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 8. §-nak megfelelő tájékoztatást.
(2) Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás ellenértékhez kötését és ellenértékét, valamint az ellenérték teljesítésének módját a szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan hozzáférhetővé tenni oly módon, hogy a tájékoztatás tartalma egyértelmű és közérthető legyen. Különösen tájékoztatni kell az igénybevevőt arról, hogy az ellenérték tartalmazza-e a szolgáltatást terhelő közterheket, illetve az igénybevevőhöz történő eljuttatás minden költségét.
(3) A szolgáltató köteles általános tájékoztatást adni az alkalmazott információs rendszerek biztonsági fokáról, a felhasználó számára kockázatot jelentő tényezőkről és az általa megteendő óvintézkedésekről.
(1) Az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó ajánlat elküldését megelőzően a szolgáltató köteles a szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételeket oly módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi az igénybevevő számára, hogy tárolja és előhívja azokat.
(2) A szolgáltató az (1) bekezdésben, az 4. §-ban, valamint egyéb jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségén túlmenően az igénybevevő ajánlatának elküldését megelőzően köteles egyértelműen tájékoztatni az igénybevevőt:
a) azokról a technikai lépésekről, amelyeket a szerződés elektronikus úton való megkötéséhez meg kell tenni;
b) arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, a szolgáltató iktatja-e a szerződést, illetve, hogy az iktatott szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e;
c) az adatbeviteli hibáknak a szerződéses nyilatkozat elküldését megelőzően történő azonosításához és kijavításához biztosított eszközökről; és
d) a szerződés megkötésének, valamint a szerződésnek a nyelvéről;
e) arról a – szolgáltatási tevékenységére vonatkozó – magatartási kódexről, amelynek aláveti magát, amennyiben van ilyen; továbbá arról, hogy ez a magatartási kódex elektronikus úton hol hozzáférhető.
(3) A szolgáltató és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás tekintetében foglalkozása vagy üzletszerű gazdasági tevékenysége körébe tartozó célból eljáró igénybevevő közötti szerződéskötés során a felek kölcsönös megállapodással eltérhetnek a (2) bekezdés rendelkezéseitől.
6. §
(1) A szolgáltató köteles megfelelő, hatékony és hozzáférhető technikai eszközökkel biztosítani, hogy az igénybevevő az adatbeviteli hibák azonosítását és kijavítását ajánlatának elektronikus úton való elküldése előtt el tudja végezni. Ilyen eszköz hiányában az igénybevevő nyilatkozata nem minősül ajánlatnak.
(2) A szolgáltató köteles az igénybevevő ajánlatának megérkezését az igénybevevő felé elektronikus úton haladéktalanul visszaigazolni. Amennyiben e visszaigazolás az igénybevevő ajánlatának elküldésétől számított 48 órán belül nem érkezik meg az igénybevevőhöz, az igénybevevő ajánlati kötöttsége megszűnik.
(3) Az ajánlat és annak visszaigazolása akkor tekintendő a másik szerződő félhez megérkezettnek, amikor az számára hozzáférhetővé válik.
(4) A szolgáltató és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás tekintetében foglalkozása vagy üzletszerű gazdasági tevékenysége körébe tartozó célból eljáró igénybevevő közötti szerződéskötés során a felek eltérhetnek az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől, ha erről megállapodtak.
(5) Az (1)-(2) bekezdések rendelkezéseit, valamint az 5.§ (1) és (2) bekezdéseit nem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján létrejött szerződések esetén.
7. §
(1) A szolgáltató a polgári jog általános szabályai szerint felel az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás során továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett, jogszabályba ütköző tartalmú információval okozott jogsérelemért illetve kárért.
(2) Nem felel a szolgáltató az (1) bekezdés szerinti jogsérelemért illetve kárért, amennyiben eleget tesz a 8-11. §-okban meghatározott feltételeknek, és a 9-11. § szerinti szolgáltató lefolytatja a 13. § szerinti eljárást, és úgy jár el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
(3) A szolgáltatónak a (2) bekezdés alapján történő mentesülése nem zárja ki azt, hogy a jogszabályba ütköző tartalmú információval jogaiban megsértett jogosult a jogsértésből fakadó igényei közül a jogsértés megelőzésével, illetve abbahagyásával kapcsolatos követeléseit a szolgáltatóval szemben is érvényesítse. E perben a szolgáltató a pernyertes jogosult perrel kapcsolatos költségeinek megfizetésére nem kötelezhető.
(4) A szolgáltató 8-11. §-okban meghatározott szolgáltatás tekintetében nem köteles előzetesen és rendszeresen ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információ tartalmát, továbbá nem köteles olyan tényeket vagy körülményeket keresni, melyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak.
(5) A szolgáltató polgári jogi felelősségének 8-11. § szerinti korlátozása nem érinti az egyéb jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását.
(1) Az olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás esetén, amely abból áll, hogy a szolgáltató az igénybevevő által biztosított információt távközlő hálózaton továbbítja vagy a távközlő hálózathoz hozzáférést biztosít (egyszerű adatátvitel), a szolgáltató akkor nem felel a továbbított információ tartalmával okozott kárért, ha:
a) nem a szolgáltató kezdeményezi az információ továbbítását;
b) nem a szolgáltató választja meg a továbbítás címzettjét; és
c) nem a szolgáltató választja ki, illetőleg nem változtatja meg azt az információt, amely továbbításra kerül.
(2) Az információtovábbítás és a hozzáférés (1) bekezdés szerinti lehetővé tétele magában foglalja a továbbított információ közbenső és átmeneti jellegű automatikus tárolását is, amennyiben ez kizárólag az információtovábbítás lebonyolítására szolgál és az információt nem tárolják hosszabb ideig, mint az a továbbításhoz szükséges.
Az olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás esetén, amely abból áll, hogy a szolgáltató az igénybevevő által biztosított információt távközlő hálózaton továbbítja és az alapvetően a más igénybevevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyabbá tételét szolgálja, a szolgáltató akkor nem felel az információ közbenső és átmeneti jellegű automatikus tárolásával okozott kárért, ha:
a) a szolgáltató nem változtatja meg az információt;
b) a tárolt információhoz való hozzáférés megfelel az információ hozzáférésével kapcsolatban támasztott feltételeknek;
c) a közbenső tárolóban az információ frissítése megfelel a széleskörűen elismert és alkalmazott információfrissítési gyakorlatnak;
d) a közbenső tárolás nem zavarja meg az információ felhasználásával kapcsolatos adatok kinyerésére szolgáló, széleskörűen elismert és alkalmazott technológia jogszerű használatát; és
e) a szolgáltató haladéktalanul eltávolítja az általa tárolt információt vagy megtiltja az ahhoz való hozzáférést, amint tudomást szerzett arról, hogy az információt az adatátvitel eredeti kiindulási pontján a hálózatról eltávolították vagy az ahhoz való hozzáférést megtiltották, illetve, hogy a bíróság vagy más hatóság az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását elrendelte.
Az olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás esetén, amely abból áll, hogy a szolgáltató az igénybevevő által biztosított információt tárolja, a szolgáltató akkor nem felel az igénybevevő által biztosított információ tartalmával okozott kárért, ha:
a) nincs tudomása bármely, az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát, vagy jogos érdekét sérti;
b) nincs tudomása olyan tényről vagy körülményről, amely valószínűsítené, hogy az információval kapcsolatos magatartás jogellenes vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát, vagy jogos érdekét sérti;
c) amint az a) és b) pontban foglaltakról tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról.
Az olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás esetén, amely abból áll, hogy a szolgáltató információk megtalálását elősegítő segédeszközöket biztosít az igénybevevő számára, a szolgáltató akkor nem felel az információ ilyen módon történő hozzáférhetővé tételével okozott kárért, ha:
a) nincs tudomása bármely, az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát, vagy jogos érdekét sérti;
b) nincs tudomása olyan tényről vagy körülményről, amely valószínűsítené, hogy az információval kapcsolatos magatartás jogellenes vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát, vagy jogos érdekét sérti;
c) amint az a) és b) pontban foglaltakról tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az elérési információ eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról.
A 10-11. §-ok rendelkezései alapján a szolgáltató nem mentesül a felelősség alól, ha az igénybevevő a szolgáltató megbízásából vagy utasításai alapján cselekszik.
13. §
(1) Az, akinek jogát vagy jogos érdekét a szolgáltató által hozzáférhetővé tett információ sérti (a továbbiakban: jogosult), teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével felhívhatja a 9-11. §-okban meghatározott szolgáltatót a jogát vagy jogos érdekét sértő tartalmú információ eltávolítására.
(2) Az értesítésnek tartalmaznia kell:
a) a sérelem tárgyát és a jogsértést valószínűsítő tények megjelölését;
b) a jogsértő tartalmú információ azonosításához szükséges adatokat;
c) a jogosult nevét, lakcímét, illetve székhelyét, telefonszámát, valamint elektronikus levelezési címét.
(3) Amennyiben a jogosult meghatalmazottja útján jár el, az (1)-(2) bekezdés szerinti értesítéshez csatolni kell annak teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt meghatalmazását.
(4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti értesítés átvételekor a szolgáltató – a jogosult jogát vagy jogos érdekét sértő információt biztosító igénybevevő (a továbbiakban: érintett igénybevevő) egyidejű írásbeli tájékoztatása mellett – haladéktalanul köteles intézkedni az értesítésben megjelölt információhoz való hozzáférés megtiltása vagy az információ eltávolítása iránt.
(5) Köteles megtagadni a szolgáltató az (1)-(2) bekezdés szerinti értesítés alapján az információhoz való hozzáférés megtiltását vagy az információ eltávolítását, ha ugyanazon információ vonatkozásában ugyanazon jogosult értesítése alapján már eljárt a (4) bekezdés szerint, kivéve, ha az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását bíróság vagy hatóság elrendelte.
(6) Az érintett igénybevevő a (4) bekezdésben meghatározott tájékoztatás átvételétől számított 8 napon belül teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban a szolgáltató felé kifogással élhet az érintett információ eltávolításával szemben. A kifogásnak tartalmaznia kell:
a) az eltávolított, illetőleg hozzáférhetetlenné tett információ azonosítását, ideértve azt a hálózati címet, ahol az korábban hozzáférhető volt, továbbá az érintett igénybevevő nevét, lakcímét illetve székhelyét, telefonszámát, valamint elektronikus levelezési címét;
b) indokolt nyilatkozatot arról, hogy az igénybevevő által biztosított információ vonatkozásában nem álltak fenn az (1) bekezdésben foglalt feltételek.
(7) A (6) bekezdés szerinti kifogás átvételekor a szolgáltató haladéktalanul köteles az érintett információt újra hozzáférhetővé tenni, és erről a jogosultat a kifogás megküldésével értesíteni, kivéve, ha az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását bíróság vagy hatóság elrendelte.
(8) A szolgáltató nem felelős az érintett információ eltávolításáért vagy az ahhoz való hozzáférés megtiltásáért, amennyiben az eltávolítás vagy a letiltás során a (4) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően és jóhiszeműen járt el.
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával küldött reklámokra vonatkozó különös szabályok
14. §
(1) Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával küldött reklámnak világosan és egyértelműen azonosíthatónak kell lennie, amint az hozzáférhetővé válik az igénybevevő számára.
(2) Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával küldött reklámhoz kapcsolódóan tájékoztatni kell a címzettet arról az elektronikus levelezési címről és egyéb elérhetőségről, ahol a reklámok információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával történő küldésének megtiltása iránti igényét bejelentheti.
(3) A reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője köteles nyilvántartást vezetni azokról, akik részükre írásban bejelentették, hogy nem kívánnak információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával reklámot kapni. A nyilvántartás harmadik fél számára nem adható át.
(4) A reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője nem küldhet információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával reklámot azoknak, akik a (3) bekezdésben meghatározott nyilvántartásban szerepelnek. A küldés tilalma a reklámozó, a reklámszolgáltató illetve a reklám közzétevője által küldendő összes reklámra vonatkozik.
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó különös fogyasztóvédelmi szabályok
15. §
(1) Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatást is nyújtó közüzemi, pénzügyi és nyugdíjpénztári, valamint a biztosítási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a fogyasztói bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására, valamint a fogyasztók tájékoztatására kötelesek az ügyfelek részére elektronikus úton is ügyfélszolgálatot működtetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szervezetek - amennyiben szolgáltatásaikat az igénybevevők számára kizárólag elektronikus úton nyújtják – továbbá a kizárólag információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenységet végző szervezetek jogosultak az ügyfélszolgálatot kizárólag elektronikus úton biztosítani. A fenti szervezetek üzemzavar esetén kötelesek telefonos ügyfélszolgálatot működtetni.
(3) A (2) bekezdés szerint biztosított ügyfélszolgálat a panasz elutasítását köteles indokolással ellátva írásba foglalni és annak egy példányát az ügyfélnek elektronikus úton haladéktalanul megküldeni.
Vegyes és záró rendelkezések
16. §
(1) E törvény – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
(2) E törvényt kell alkalmazni a hatályba lépését követően nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra azzal, hogy a szolgáltatók e törvény hatályba lépését követő 90 napon belül kötelesek biztosítani, hogy információs társadalommal összefüggő szolgáltatásaik megfeleljenek e törvény előírásainak.
(3) E törvény 1. §-ának (2) bekezdése az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
17. §
Felhatalmazást kap a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, hogy az érintett miniszterekkel egyetértésben rendeletben szabályozza
a) az informatikai biztonság követelményeit,
b) az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal kapcsolatos elektronikus iratkezelés szabályait,
c) az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás alapját képező tevékenység elektronikus úton való végzése miatt szükséges egyéb előírásokat.
18. §
Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3.§-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel, kivéve annak 2. cikke g) pontját, 3. cikke 2., 4. és 5. bekezdését, 8. cikkét, 16. cikkét, 17. cikke 2-3. bekezdését, 19-20. cikkét.
ÁLtalános INdokolás
Az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 8-án fogadta el az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről rendelkező 2000/31/EK irányelvét (az “e-kereskedelem irányelv”), amely szabályozza az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenység megkezdésével és folytatásával kapcsolatos követelményeket a belső piacon. Magyarország az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 67-69. cikkeiben rögzített általános jogközelítési kötelezettsége alapján köteles biztosítani jogszabályainak összeegyeztethetőségét a fenti irányelvvel.
Az e-kereskedelem irányelv egyes rendelkezéseinek – nevezetesen az elektronikus úton létrejött szerződések elismerésére vonatkozó szabályoknak (9. cikk) – érvényesülését egyrészről a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §-ának (1), valamint 216. §-ának (1) bekezdései (a ráutaló magatartás általános, nem korlátozott fogalma), másrészről az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény előírásai biztosítják. Az irányelv 17. cikke 1. és 2. bekezdésében foglalt követelmények teljesülését előmozdítják a választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény rendelkezései, valamint a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény békéltető testületre vonatkozó előírásai. Az e-kereskedelem irányelv azonban ezen túlmenően számos követelményt támaszt a szolgáltatókkal szemben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások igénybevevőinek védelmében.
Az információs technológia napjainkban tapasztalható robbanásszerű előrehaladása drámai módon átalakítja a korábbi társadalmi és gazdasági érintkezési formákat. E fejlődés egyik eredménye az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különféle üzleti, kereskedelmi tranzakciók elektronikus adatátvitellel történő lebonyolításának (elektronikus kereskedelem), valamint egyéb szolgáltatások elektronikus úton való közvetítésének elterjedése.
Habár még elmarad az Európai Unió tagállamaiban tapasztalt fejlődéstől, az Internet-felhasználás Magyarországon is jelentős mértékben növekszik. A piaci várakozások szerint az Internet-előfizetések számának 34 %-os növekedése várható 2001 folyamán. Egyes felmérések a régiónkban működő Internet szolgáltatók hozzáférési szolgáltatásokból származó bevételeinek megkétszereződését prognosztizálják az elkövetkező négy évben. Az előfizetők számának emelkedésével párhuzamosan az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem jelentőségének növekedése is várható. A GKI Gazdaságkutató Rt. 2001. II. negyedévi felmérésében részt vevő kis-, közép- és nagyvállalatok több mint 40%-a lát lehetőséget arra, hogy 2002 folyamán lehetővé tegyék szolgáltatásaik megrendelését az Interneten keresztül.
Meg kell teremteni az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások biztos jogi hátterét annak érdekében, hogy a beléjük vetett bizalom megszilárdulhasson, és így az általuk kínált gazdasági és társadalmi előnyök kiaknázhatóak legyenek. Különleges figyelmet igényelnek a felek tájékoztatási kötelezettségével és a fogyasztók védelmével kapcsolatos kérdések, amelyek az elektronikus infrastruktúrák fejlődésével merülnek fel. A szabályozás során tekintettel kell lenni az információs társadalmi kapcsolatok határokon átívelő jellegére, és olyan jogi környezet létrehozására kell törekedni, amely megfelelően kezeli a gyors technikai változásokat. Ezért elengedhetetlen a nemzetközi szervezetek keretein belül kialakult javaslatok figyelembe vétele, továbbá a jogalanyok önszabályozási kezdeményezéseinek támogatása.
A törvényjavaslat célja az e-kereskedelem irányelv 1. cikkével összhangban az elektronikus kommunikációs eszközök útján létrejött magánjogi jogviszonyok alapvető szabályainak meghatározása, illetve az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokhoz kapcsolódó jogi feltételek megteremtése, annak alapulvételével, hogy ezt a kérdést – bár különböző aspektusból – már számos hatályos jogszabály érintőlegesen szabályozza. E már létező szabályozás körében kiemelkedő jelentősséggel bír a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) kormányrendelet, amelynek szabályai már ma is alkalmazandóak az elektronikus úton fogyasztókkal kötött szerződések esetében. A törvényjavaslat az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások jellegzetességeit figyelembe véve a hivatkozott kormányrendelethez képest speciális szabályozást kíván megvalósítani.
A fentiekkel összhangban a törvényjavaslat a következő lényeges témaköröket szabályozza:
- a törvény hatályát, az előzetes engedélyezést kizáró elv kimondásával;
- az információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatást;
- az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó szabályokat;
- a szolgáltató mögöttes felelősségének szabályozását;
- az értesítés szabályozását a jogsértő információs társadalommal összefüggő szolgáltatásról;
- a kéretlen kereskedelmi megkeresésekre vonatkozó szabályokat;
- a fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezéseket.
E szabályozási területeket egészítik ki az alacsonyabb szintű jogszabály-alkotásra való felhatalmazások.
Részletes INdokolás
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat hatálya nem terjed ki a bírósági, illetve egyéb hatósági eljárások keretében nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra, tekintettel arra, hogy az ezekre irányadó szabályokat a bíróság és egyéb hatóságok informatikai felkészültségét is figyelembe vevő külön jogszabályban indokolt megállapítani.
A törvényjavaslat, összhangban a 2000/31/EK irányelv (“e-kereskedelem irányelv”) 3. cikkében foglalt rendelkezésekkel érvényesíteni kívánja az ún. “származási ország” elvet, amelynek lényege, hogy az Európai Unión belül az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást annak a tagállamnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területéről azt ténylegesen, azaz a technológiai feltételek biztosításán túlmenő tartalommal nyújtják. Annak megállapítása, hogy ebből a szempontból mi minősül “tényleges” tevékenységnek tehát elsősorban technikai kérdés. A fenti elv alkalmazására azonban nem kerül sor harmadik országok tekintetében. Erre való tekintettel a törvényjavaslat hatálya Magyarország EU csatlakozásáig, illetve azt követően a harmadik országokból származó információs szolgáltatások tekintetében kiterjed a Magyarországra irányuló információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra is.
Az e-kereskedelem irányelv melléklete kivételeket állapít meg a “származási ország” elve alól. E kivételek a javaslatban azon okból nem szerepelnek, mert a 85/611/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 88/357/EGK, illetve a 90/619/EGK irányelvek érintett rendelkezései, amelyek az ún. UCITS alapok reklámozásával, illetve a biztosítási szolgáltatások szabad áramlásával kapcsolatos egyes kérdéseket rendeznek, szorosan összefüggenek az Unió belső piaci szabályaival, és mint ilyenek jelenleg nem alkalmazhatóak Magyarországon. Az elektronikus pénz kibocsátásáról szóló 2000/46/EK irányelv által előírt szabályozás jelenleg szintén nem képezi részét a magyar jogrendszernek. Az ingatlanokkal kapcsolatban jogokat keletkeztető vagy átruházó szerződések alaki érvényességéről külön jogszabályok rendelkeznek.
A 2. §-hoz
Az e-kereskedelem irányelv szellemét követve a törvényjavaslat nem korlátozza az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások fogalmát a gazdasági tevékenységekre, továbbá igyekszik olyan meghatározást adni, amely nyitott az információs technológia fejlődésére. A törvényjavaslat ennek megfelelően az alábbiak szerint határozza meg az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, illetve az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás fogalmait:
- Információs társadalommal összefüggő szolgáltatás: elektronikus úton, távollevők részére, többnyire ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelynek igénybevételét a szolgáltatás igénybevevője egyedileg kezdeményezi;
- Elektronikus kereskedelmi szolgáltatás: olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, amelynek célja áruk, illetőleg szolgáltatások üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje.
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fenti, az európai uniós definíciót átvevő meghatározása a számítógépes hálózatok útján végzett tevékenységek széles skáláját öleli fel. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoknak a törvényjavaslat szerinti meghatározása kiterjed továbbá az olyan szolgáltatásokra is, amelyeket a szolgáltató nem ellenérték fejében végez, így például az online információszolgáltatásra. Ugyanakkor az olyan tevékenységek, mint az áruk szállítása vagy a szolgáltatások hálózaton kívüli nyújtása, nem tartoznak ebbe a körbe. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások részét képezik az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, amelyek célja áruk, illetőleg szolgáltatások üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje. A definíció alapján két specifikum különbözteti meg az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokat: egyrészt az üzletszerűség, másrészt a törvényhozó által kiemelt cél, vagyis a szolgáltatások, ill. áruk értékesítése, beszerzése, cseréje – melyek teljesítése természetesen “offline” is történhet.
A törvényjavaslat területi hatályával összefüggő fogalmak:
- Európai Unió tagállamainak területéről nyújtott szolgáltatás: az Európai Unió bármely tagállamának területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott szolgáltatás;
- Magyar Köztársaság területéről nyújtott szolgáltatás: a Magyar Köztársaság területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott szolgáltatás;
- Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatás: minden olyan szolgáltatás, melyről a használt nyelv, a pénznem és egyéb körülmények alapján valószínűsíthető, hogy magyarországi igénybevevők számára kívánják elérhetővé tenni.
A Magyar Köztársaság, illetőleg az Európai Unió tagállamainak területéről nyújtott szolgáltatás meghatározásakor a törvényjavaslat – az e-kereskedelem irányelv rendelkezéseit figyelembe véve – az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtásának helyét a szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenység végzésének helyével azonosítja. A szolgáltatás nyújtásának technikai feltételeivel kapcsolatos tevékenységek (pl. Internetes honlap fenntartása, szerver üzemeltetése) tehát e tekintetben nem relevánsak. Például, amennyiben egy vállalkozás értékesítéssel foglalkozó telephelye a Magyar Köztársaság területén található, a szolgáltatását a Magyar Köztársaság területéről nyújtottnak kell tekinteni akkor is, ha az e célból létrehozott honlapját külföldi szerveren üzemelteti.
A Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatás meghatározása a törvényjavaslat 1. §-a (1) bekezdésének a) pontjába foglalt rendelkezés alkalmazását segíti elő. A fenti meghatározás alapján ilyen szolgáltatásnak minősül, amennyiben a szolgáltató szolgáltatásait kifejezetten a hazai igénybevevők részére kívánja nyújtani. A törvényjavaslat példálódzóan felsorolja azokat a tényeket (fizetés pénzneme, reklám nyelve), melyek a célországra utalnak. Ha azonban a szolgáltatást más “piacra” szánja a szolgáltató, és így magyarországi igénybevételére csak esetlegesen kerül sor, szolgáltatása nem tekinthető a Magyar Köztársaság területére irányulónak.
A törvényjavaslat személyi hatályával összefüggő fogalmak:
- Igénybevevő: az a természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki/amely információs társadalommal összefüggő szolgáltatást vesz igénybe, különösen abból a célból, hogy információhoz jusson, vagy azt hozzáférhetővé tegye;
- Szolgáltató: az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet.
A törvényjavaslat – tekintettel az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások tág meghatározására – a szolgáltató és az igénybevevő általános fogalmát alkalmazza az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás alanyai meghatározására.
A törvényjavaslat által alkalmazott, technikai jellegű fogalmak:
- Elektronikus út: elektronikus adatfeldolgozást, -tárolást, illetőleg -továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök alkalmazása.
- Információ: bármely, elektronikus úton feldolgozható, tárolható, továbbítható adat, tekintet nélkül arra, hogy az adat tartalma jogi védelemben részesül-e;
Az európai uniós példát követve az “elektronikus út” meghatározására olyan módon került sor, hogy – tekintettel a technika fejlődésére is – az adatok elektronikus feldolgozása, tárolása, illetve továbbítása során alkalmazott hálózatok minél szélesebb körét (vezetékes, illetve mobiltelefon, valamint kábeltelevízió hálózatok, stb.) ölelje fel. Az információ fogalmának meghatározására szintén tágan, a tartalomtól független módon kerül sor.
A 3. §-hoz
A törvényjavaslat tekintettel van arra, hogy az elektronikus adatátviteli megoldások alkalmazása nem változtatja meg az ily módon létrejött jogviszonyok alapvető tartalmát. A törvényjavaslat 3. §-a ezért az e-kereskedelem irányelv 4. cikkének megfelelően rögzíti, hogy információs társadalommal összefüggő szolgáltatást bármely természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet végezhet, feltéve, hogy teljesíti az adott tevékenységre egyébként jogszabály által előírt minősítési, képesítési, engedélyezési vagy bejelentési kötelezettségeket.
A 4. §-hoz
A szolgáltatók és az igénybevevők közötti kapcsolat jellegéből fakadóan a kölcsönös bizalom megteremtése és fenntartása különös szabályozást igényel. Ennek megfelelően a törvényjavaslat által megállapított előírások elsősorban a szolgáltató és az igénybevevő közötti kapcsolat létrejötte során kívánnak megfelelő garanciákat teremteni. Ennek érdekében rendelkeznek a szolgáltatók adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségéről.
A törvényjavaslat rögzíti azon, a szolgáltatók azonosítását lehetővé tevő adatokat, amelyeket a szolgáltatóknak folyamatosan közzé kell tenniük. A szolgáltatandó adatok körének meghatározására az irányelv 5. és 8. cikkeinek, illetve 10. cikke 2. bekezdésének figyelembevételével került sor. Megjegyzendő, hogy a magyar jogrendszernek még nem képezik részét az Európai Parlament és a Tanács 89/48/EGK irányelvének rendelkezései, amelyek meghatározzák az e-kereskedelem irányelv által is alkalmazott “szabályozott foglalkozás” fogalmat. Tekintettel arra, hogy az említett irányelv átültetésére még nem került sor, a törvényjavaslat a szabályozott foglalkozásokkal kapcsolatos – az e-kereskedelem irányelvben meghatározott – adatszolgáltatási kötelezettséget nem különíti el. A magyar jogrendszerre való tekintettel a javaslat úgy rendelkezik, hogy amennyiben a szolgáltató valamely szakmai kamara tagja, köteles feltüntetni ezt a tényt is.
A szolgáltatóknak a fenti adatszolgáltatási kötelezettséggel párhuzamosan továbbra is teljesíteniük kell az egyéb jogszabályokban (pl. a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvényben, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben, illetve a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) kormányrendeletben) rögzített adatszolgáltatási és közzétételi kötelezettségeiket. Az adatszolgáltatásnak folyamatosan teljesülnie kell, függetlenül attól, hogy a szolgáltató gazdasági vagy egyéb tevékenységet végez. E kötelezettség megállapítására az információs társadalmi viszonyok egyik sajátosságára, a személyes jelenlét hiányára való tekintettel van szükség. E rendelkezés előmozdítja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokba vetett bizalmat, biztosítva a szolgáltatók felelősségre vonhatóságát, amennyiben a jogszabályok előírásait megsértik.
Az 5. §-hoz
A törvényjavaslat 5. és 6. §-ai rendelkeznek az elektronikus úton való szerződéskötés szabályairól, melyeket akkor is alkalmazni kell, ha a teljesítés nem elektronikus úton történik. Ennek keretében – tekintettel a felek egyidejű jelenlétének hiányára – a törvényjavaslat megköveteli a szolgáltatótól, hogy a szolgáltató az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó ajánlat elküldését megelőzően a szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételeit hozzáférhetővé tegye a felhasználó számára olyan módon, amely lehetővé teszi ez utóbbi számára azok tárolását és előhívását.
A szolgáltató továbbá köteles tájékoztatni az igénybevevőt – mielőtt ez utóbbi elküldi ajánlatát – a szerződéskötés technikai lépéseiről, a beviteli hibák azonosítására és javítására rendelkezésre bocsátott eszközökről, a szerződéskötésre felajánlott nyelvről, arról, hogy a megkötött szerződéseket a továbbiakban nyilvántartja-e, illetve hozzáférhetővé teszi-e, illetve – amennyiben van ilyen – arról a magatartási kódexről, amelynek alávetette magát, valamint e kódex elektronikus elérhetőségéről. E rendelkezés célja, hogy az igénybevevő az akarati hibák elkerüléséhez szükséges ismeretek birtokában küldje el szerződési nyilatkozatát a szolgáltatónak. A szolgáltatók az Interneten feladott “rendeléseket” ugyanis tipikusan elektronikus “formanyomtatványokon” fogadják. Ezek olyan megoldásokat alkalmaznak, amelyek az igénybevevő számára idegenek lehetnek, így megnő annak veszélye, hogy az igénybevevő tévedésből vagy téves tartalommal küldi meg a szerződés kötésére irányuló üzenetét.
A 6. §-hoz
A szolgáltató és az igénybevevő közötti személyes kapcsolat hiánya, és az elektronikus üzenettovábbítási folyamat visszafordíthatatlan jellege tovább növeli az akarati hibák kiküszöbölését szolgáló eszközök jelentőségét. A törvényjavaslat az elektronikusan tett ajánlatokban esetlegesen felmerülő tévedések elkerülése érdekében, valamint a felek távollétére való tekintettel előírja, hogy a szolgáltató megfelelő technikai eszközöket bocsásson a felhasználó rendelkezésére a beviteli hibák azonosítására és javítására. Ilyen eszköz hiányában az igénybevevő nyilatkozata nem minősül ajánlatnak. A törvényjavaslat továbbá megköveteli, hogy a szolgáltató köteles az igénybevevő ajánlatának megérkezését az igénybevevő felé elektronikus úton visszaigazolni. Amennyiben a szolgáltató nem teljesíti e követelményt az igénybevevő ajánlati kötöttsége megszűnik.
A törvényjavaslat 6. §-ának (3) bekezdése a Ptk. 214. §-ának (1) bekezdése által alkalmazott “megérkezik” kifejezés értelmezését tartalmazza, amennyiben megállapítja, hogy az elektronikusan tett ajánlat és annak visszaigazolása akkor tekintendő a másik szerződő félhez megérkezettnek, amikor az e fél számára hozzáférhetővé válik.
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a foglalkozásuk vagy gazdasági tevékenységük körébe tartozó célból eljáró igénybevevők és szolgáltatók a szerződéskötés tekintetében eltérően állapodjanak meg. A szerződéskötés fenti szabályai, amelyek kifejezetten az igénybevevő számára idegen megoldások alkalmazása esetében szükséges garanciákat biztosítják, nem alkalmazandók továbbá az elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű, címzett üzenetek küldésére alkalmas kommunikációs eszköz (pl. online chat) útján kötött szerződések esetében. E rendelkezés indoka, hogy a fenti esetekben az igénybevevő teljes egészében maga határozza meg szerződési nyilatkozatainak tartalmát, és feltételezhető, hogy rendelkezik az adott kommunikációs eszköz használatára vonatkozó ismeretekkel (a távollevők között kötött szerződésekre irányadó szabályokat azonban továbbra is alkalmazni kell). Megjegyzendő továbbá, hogy a törvényjavaslat 5. és 6. §-ai nem alkalmazandóak a felek között a szerződés teljesítése során történő kommunikációra (például a megbízó utasításaira a megbízási szerződés keretében).
A 7. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások több szolgáltató közvetítésével jutnak el az igénybevevőkhöz, a törvényjavaslat az e-kereskedelmi irányelv 12-15. cikkeinek megfelelően rendezi e “közreműködő” szolgáltatók felelősségét az általuk közvetített tartalommal, információval okozott jogsérelemért illetve kárért. Így, az ilyen szolgáltató felelőssége közreműködésével arányosan, az általa végzett tevékenység jellege szerint differenciáltan kerül meghatározásra. A törvényjavaslat a szolgáltatók polgári jogi felelősségét kívánja megállapítani az irányelvben foglaltaknak megfelelően. Rögzíti, hogy a szóban forgó szolgáltatók felelnek az általuk közvetített információ tartalmával okozott jogsérelemért, illetve kárért, ugyanakkor meghatározza, milyen feltételek mellett mentesülhetnek e felelősség alól.
A szolgáltatók felelősségének megállapítása mellett e rendelkezések célja, hogy ösztönözzék a szolgáltatókat a jogellenes tartalmú információhoz való hozzáférés megakadályozásában való közreműködésre. A felelősség alapjául szolgáló jogszabályi tényállásokat a törvényjavaslat nem érinti, csupán az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, mint tipikusan – elsősorban a felek közötti kommunikáció technikai feltételeit biztosító – közvetítők közreműködését feltételező életviszonyok sajátos jellegére való tekintettel állapítja meg a jogellenes tartalom hozzáférhetővé tételéért való mögöttes felelősséget.
A szolgáltató ugyanakkor a 8-11. §-okban rögzítettek teljesítése, illetve – a 9-11. §-ok szerinti szolgáltatók esetében – a 13. § szerinti eljárás lefolytatása esetén sem mentesül a jogsértés megelőzésével, illetve abbahagyásával kapcsolatos felelősség alól. Azonban, tekintettel arra, hogy az érintett szolgáltatók szerepe passzív a jogsértés közvetítésében, a törvényjavaslat előírja, hogy pervesztességük esetén sem kötelezhetők a pernyertes fél perrel kapcsolatos költségeinek megfizetésére.
A törvényjavaslat – az e-kereskedelem irányelv 15. cikkével összhangban – rögzíti, hogy a szolgáltatók nem kötelesek általános jelleggel, folyamatosan ellenőrizni az általuk továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett információ tartalmát. A szolgáltatók által továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett információ nagy mennyiségére tekintettel ez ésszerűtlen terhet jelentene a számukra, és ezáltal kedvezőtlen hatással lenne az információs társadalom fejlődésére.
A 8. §-hoz
A törvényjavaslat egyszerű adatátvitelnek minősíti a felhasználó által meghatározott információ távközlési hálózaton való továbbítását vagy a távközlési hálózathoz való hozzáférés biztosítását. Ez a tevékenység automatikus és passzív, technikai jellegű közreműködés az információ továbbításában. Ennek megfelelően a szolgáltató akkor mentesül a felelősség alól, ha nem ő kezdeményezi a továbbítást, nem ő határozza meg az információ címzettjét, továbbá nem befolyásolja a továbbított információ tartalmát, és nem módosítja azt. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi követelmény nem foglalja magában a továbbításhoz szükséges, technikai természetű változtatásokat, amelyek nem érintik az információ integritását. E § (2) bekezdése az elektronikus adatátviteli megoldások jellegzetességei miatt rendelkezik arról, hogy az egyszerű adatátvitel magában foglalja az információnak a továbbításhoz szükséges, átmeneti és automatikus tárolását is. Az ilyen jellegű tárolás rendkívül rövid időre történik, és elengedhetetlen az adatok továbbítása érdekében.
A 9. §-hoz
Az információtovábbítás sebességének növelése érdekében széles körben alkalmazott automatikus eljárás az ún. gyorsító tárolás (“caching”). Ennek segítségével a felhasználók által gyakran lekérdezett információról “másolatot” helyeznek el átmeneti jelleggel a gazdaszámítógéptől eltérő helyen, az ún. cache-serveren, amely rendszeresen frissítésre kerül. Az eljárás alkalmazása során a felhasználók lekéréseit a rendszer átirányítja a leggyorsabban elérhető cache-serverre, így hatékonyabbá és gyorsabbá téve az adatátvitelt. Hasonló célt szolgál a “mirroring” elnevezésű eljárás is.
A fenti eljárások tehát magukba foglalják az információ időben korlátozott tárolását. Ez a tevékenység ugyanakkor – az egyszerű adatátvitelhez hasonlóan – kizárólag technikai, automatikus és passzív jellegű, amelynek során a szolgáltatónak rendszerint nincs tudomása a tárolt információ tartalmáról. Ennek megfelelően a törvényjavaslat 9. §-ának a) pontja a szolgáltató felelősség alóli mentesüléséhez megkívánja, hogy a szolgáltató ne változtassa meg a tárolt információt. E követelmény alatt – hasonlóan a 8. §-ban foglalt szabályhoz – csak az információ integritását érintő változtatások értendőek. A törvényjavaslat 9. §-ának b) pontja megköveteli továbbá a szolgáltatótól, hogy tiszteletben tartsa a felhasználó rendelkezését a tárolt információhoz való hozzáférés feltételeiről.
A 9. § c) pontjában meghatározott, a távközlési ágazatban széles körben elfogadott és alkalmazott előírásoknak megfelelő frissítés követelménye biztosítani kívánja, hogy a cache-serveren elhelyezett információ lehetőleg megfeleljen a gazdaszámítógépen tároltnak. A 9. § d) pontjában meghatározott feltétel célja, hogy a gyorsító tárolás ne befolyásolja a széles körben alkalmazott és a jogszabályoknak megfelelő adatgyűjtési technológiák alkalmazását, például az információt nyújtó felhasználó által a lehívások számának megállapítására alkalmazott megoldásokat.
Végül az e-kereskedelem irányelvnek megfelelően a törvényjavaslat 9. § e) pontja a felelősség alóli mentesülés feltételéül szabja, hogy a szolgáltató haladéktalanul távolítsa el az általa tárolt információt vagy tiltsa le az ahhoz való hozzáférést, amint értesült arról, hogy az információt az adatátvitel eredeti kiindulási pontján a hálózatról eltávolították vagy az ahhoz való hozzáférést megtiltották, illetve, hogy a bíróság vagy más hatóság az eltávolítást vagy megtiltást elrendelte. E rendelkezés célja, hogy megelőzze a jogellenes információhoz való hozzáférés megakadályozását célzó intézkedések megkerülését a gyorsító tárolás alkalmazásával.
A 10. §-hoz
A gazdaszámítógépet biztosító szolgáltató (“host”) meghatározott méretű digitális tárhelyet bocsát a felhasználó rendelkezésére, amelyen a felhasználó a maga által megválasztott információt helyezheti el, és teheti hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. A hostnak rendszerint nincsen tudomása a gazdaszámítógépen elhelyezett információ tartalmáról, szolgáltatása passzív jellegű. Tekintettel azonban arra, hogy az információ közvetlenül az általa üzemeltetett gazdaszámítógépen kerül elhelyezésre – tehát közvetlenül tehet intézkedést a jogellenes tartalmú információ eltávolítására, illetve az ahhoz való hozzáférés letiltására – a törvényjavaslat csak akkor mentesíti a felelősség alól, ha a jogellenes cselekményről vagy információról nem értesült, továbbá akkor, ha az értesülést követően haladéktalanul intézkedik az ilyen tartalmú információhoz való hozzáférés megakadályozása érdekében.
A 11. §-hoz
A törvényjavaslat 11. §-ában meghatározott tevékenységért való felelősség kérdését nem érinti az e-kereskedelem irányelv. Ez a rendelkezés azon szolgáltatók tekintetében állapítja meg a felelősség alóli mentesülés feltételeit, akik az információk megtalálásához nyújtanak segédeszközöket az igénybevevők számára (keresőszolgáltatás). E szolgáltatók felelősségének megállapítását indokolja, hogy – bár a törvényjavaslat 8-10. §-aiban említett szolgáltatóktól eltérő módon – szintén jelentős szerepük van az interneten fellelhető tartalom közvetítésében. A legismertebbek ezek közül az ún. keresőprogramok (“search engine”), amelyek meghatározott címszó alapján, matematikai algoritmusok felhasználásával adnak útmutatást az igénybevevő számára. Léteznek azonban elektronikus tartalomjegyzékek, amelyek hasonló célokat szolgálnak (pl. az ún. “portálok”). A törvényjavaslat a felelősség alól való mentesülést a keresőszolgáltatások nyújtója esetében az e-kereskedelem irányelv által a gazdaszámítógépet biztosító szolgáltató tekintetében megállapított mentesülési feltételekhez hasonlóan szabályozza, figyelembe véve, hogy a szolgáltató a közvetített információt nem tudja befolyásolni (különösen igaz ez az algoritmusok alapján működő keresőprogramokra). Ennek megfelelően a törvényjavaslat a felelősség alóli mentesülés feltételéül szabja, hogy a szolgáltatónak ne legyen tudomása a jogellenes cselekményről vagy információról, illetve haladéktalanul tegye meg az ilyen információhoz való hozzáférés megakadályozásához szükséges intézkedéseket.
A 12. §-hoz
A törvényjavaslat 12. §-a meg kívánja előzni, hogy a szolgáltató megbízásából vagy utasításai alapján cselekvő személyek közreműködésével megkerülje e felelősségi előírásokat. Tekintettel arra, hogy az egyszerű adatátvitel (8. §) és a gyorsítótárolás (9. §) esetében a 12. §-ban meghatározott “összejátszással” a szolgáltató már eleve túllép a felelősség alóli mentességet biztosító feltételeken, a hivatkozott rendelkezés csak a 10-11. §-ok szerinti szolgáltatókat említi.
A 13. §-hoz
A törvényjavaslat 13. §-a a 7., illetve a 9-12. §-okban megállapított felelősségi szabályok érvényesítését biztosító eljárás rendjét állapítja meg. Hasonló megoldást alkalmaz az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa által 1998-ban elfogadott “Digital Millennium Copyright Act” (“Digitális Millennium Szerzői Jogi Törvény”). E rendelkezés célja, hogy a jogsértés megállapítására, és a további igények érvényesítésére irányuló – gyakran hosszadalmas – bírósági eljárás megindítása előtt lehetőséget biztosítson a jogosult számára a jogait feltételezhetően sértő tartalmú információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokhoz való hozzáférés letiltatására vagy eltávolíttatására.
Megjegyzendő, hogy a 13. § rendelkezései csak a jogosult és az érintett igénybevevő közötti jogvita esetében határozzák meg a szolgáltató által követendő eljárást. Tehát amennyiben a bíróság vagy más hatóság a szolgáltató terhére hoz eltávolítási tartalmú határozatot, nem e rendelkezések, hanem a bírósági, illetve hatósági határozat szerint kell eljárni.
A jogosult teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével személyesen vagy meghatalmazottja útján felhívhatja az e törvényjavaslat 9-11. §-aiban meghatározott szolgáltatót a jogait sértő tartalmú információ eltávolítására. Megjegyzendő, hogy a minősített aláírással ellátott elektronikus okirat teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, így az eljárás hatékonyságát nem hátráltathatja formai ok. Az értesítésnek tartalmaznia kell a jogsértés tárgyának és körülményeinek megjelölését, valamint azokat az adatokat, amelyek szükségesek a jogsértő információ azonosításához, illetve a jogosulttal való kapcsolatfelvételhez.
A szolgáltató felelősség alóli mentesülésének feltétele, hogy a jogsértő magatartásról való tudomásszerzést követően haladéktalanul intézkedjen a jogellenes tartalmú információ eltávolítása vagy az ahhoz való hozzáférés megtiltása iránt. Ennek megfelelően a törvényjavaslat 13. §-ának (1)-(2) bekezdése szerinti értesítés átvételével a szolgáltató – az értesítésben megnevezett információt biztosító igénybevevő egyidejű értesítése mellett – köteles megtenni e lépéseket.
A 13. §-ban rögzített joggal való visszaélés megakadályozása érdekében a törvényjavaslat rögzíti, hogy a szolgáltató köteles megtagadni az értesítés alapján az információhoz való hozzáférés megtiltását vagy az információ eltávolítását, ha ugyanazon információ vonatkozásában ugyanazon jogosult értesítése alapján már eljárt ugyanezen § rendelkezései szerint. E rendelkezés azonban nem alkalmazandó, amennyiben az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását a bíróság vagy más hatóság kérte.
Tekintettel arra, hogy a 13. §-ban meghatározott eljárásra a jogsértés megállapítása előtt kerül sor, a rendelkezés lehetővé teszi az érintett információt biztosító igénybevevő számára, hogy amennyiben vitatja a jogosult igényét, az információ eltávolításáról szóló tájékoztatás átvételét követő 8 napon belül kifogásával visszahelyeztethesse a vitatott tartalmú információt. Az igénybevevő kifogásában köteles közölni az azonosításához szükséges adatait. Mivel a szolgáltató az értesítést küldő jogosultat a kifogás megküldésével értesíti az anyag újra hozzáférhetővé tételéről, a jogosult számára ismertté válik az érintett igénybevevő, aki ellen bíróság vagy más hatóság előtt eljárást indíthat. A kifogás nem eredményezheti az érintett információ visszahelyezését vagy ismételt hozzáférhetővé tételét, amennyiben az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását a bíróság vagy más hatóság rendelte el.
A 13. § (8) bekezdése rögzíti, hogy a szolgáltató nem vonható felelősségre az érintett információ eltávolításáért vagy az ahhoz való hozzáférés letiltásáért, ha ennek során a fentieknek megfelelően és jóhiszeműen járt el. A törvényjavaslat rendelkezései ugyanakkor nem képezik akadályát annak, hogy amennyiben a szolgáltatónak ennek ellenére kára merül fel a “jogosult” rosszhiszemű eljárásából fakadóan, e kár megtérítése iránt megfelelő eljárást kezdeményezhessen.
A felelősségi rendszerrel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a törvényjavaslatnak nem célja az Interneten hozzáférhető tartalom szabályozása, miként a szabályozás alapjául szolgáló e-kereskedelem irányelvé sem. A tartalom szabályozását továbbra is az egyes tevékenységekre, illetve jogügyletekre irányadó jogszabályok biztosítják. A jogellenes tartalom ellen védelmet biztosítanak a Ptk-nak a személyhez fűződő jogokról és azok oltalmáról szóló 75-87. §-ai, a szellemi alkotások egyes fajtáinak oltalmáról rendelkező törvények, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény rendelkezései.
A 14. §-hoz
A törvényjavaslat 14. §-a a magyar jog részévé teszi az e-kereskedelem irányelv 6. és 7. cikkeinek rendelkezéseit a kereskedelmi megkeresésekről. Ennek megfelelően a törvényjavaslat előírja, hogy az információs társadalmi szolgáltatás felhasználásával küldött reklám jellegének már annak hozzáférhetővé válásakor (tehát az üzenet megnyitását megelőzően) nyilvánvalónak kell lennie. Biztosítani kell, hogy az igénybevevő magánszférája védelmében megtilthassa, hogy részére az információs társadalmi szolgáltatás felhasználásával reklámot küldjenek. Ennek érdekében a törvényjavaslat előírja, hogy tájékoztatni kell az igénybevevőt arról az elektronikus levelezési címről és egyéb elérhetőségről, ahol ez irányú igényét bejelentheti. A reklámozó, a reklámszolgáltató, valamint a reklám közzétevője köteles nyilvántartást vezetni azokról a személyekről, akik részükre írásban ilyen bejelentést tettek. E nyilvántartások harmadik személyek részére nem adhatók át, így nem szolgálhatnak alapul további levelezési listák összeállításához. Az ilyen bejelentést tevő személyek részére a reklámozó, a reklámszolgáltató, valamint a reklám közzétevője nem küldhet további reklámot, annak tartalmától függetlenül.
A törvényjavaslathoz kapcsolódóan, a Kormány által a törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg elfogadott kormányhatározat az e-kereskedelem irányelvnek megfelelően akként rendelkezik, hogy meg kell vizsgálni egy olyan közérdekű nyilvántartás megvalósíthatóságának lehetőségét, ahol azok a természetes személyek vehetik magukat nyilvántartásba, akik nem kívánnak információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával továbbított reklámot kapni. A kormányhatározat arról is rendelkezik, hogy meg kell vizsgálni, miképpen lehet biztosítani, hogy a közérdekű nyilvántartást a nem igényelt reklámot küldő szolgáltatók rendszeresen megtekintsék és tiszteletben tartsák.
A 15. §-hoz
A törvényjavaslat 15. §-a a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 38. § (1) bekezdésének rendelkezéseinek kiegészítéseként sajátos szabályokat állapít meg egyes elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó szervezetek tekintetében, amennyiben kötelezi az elektronikus kereskedelmi szolgáltatást is nyújtó közüzemi, pénzügyi és nyugdíjpénztári, valamint biztosítási szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezeteket, hogy – az ügyintézés hatékonyságának növelése érdekében – elektronikus úton is működtessenek ügyfélszolgálatot a fogyasztói bejelentések intézésére, a panaszok kivizsgálására és orvoslására, valamint a fogyasztók tájékoztatására. A törvényjavaslat továbbá lehetővé teszi az ilyen vállalkozások számára, hogy amennyiben kizárólag elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtanak, e kötelességüknek kizárólag elektronikus úton tehessenek eleget, tekintettel arra, hogy az ilyen szolgáltatás igénybevétele eleve feltételezi, hogy az ügyfelek rendelkezzenek a megfelelő technikai eszközökkel. Ebben az esetben is azonban kötelesek az elutasított panaszokat szöveges indoklással ellátva – elektronikus úton – megküldeni az ügyfél részére.
A fogyasztóvédelem ágazati szabályai a biztosítási, hitelintézeti és értékpapírral összefüggő szolgáltatások tekintetében is érvényesülnek, ezt biztosítják a tőkepiacról szóló T/5127. számú törvényjavaslat 208. § (1)-(2) bekezdésében, ill. 434. § (23)-(24) bekezdésében és az egyes pénzügyi jogszabályok módosításáról szóló T/5001. számú törvényjavaslat 9. § (2), 19.§ (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezések.
A 16. §-hoz
A törvényjavaslat a hatálybalépés időpontját a kihirdetéstől számított 30. napban határozza meg, és további 90 napot biztosít a szolgáltatók számára, hogy felkészüljenek a törvényjavaslatban meghatározott magatartási szabályoknak megfelelő működésre. Ezt indokolja, hogy különösen a 4-6. §-oknak való megfelelés megkövetelheti a szolgáltatóktól a szolgáltatás nyújtása során felhasznált szoftverek módosítását, számítástechnikai rendszereik átalakítását. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat 1. §-ának (2) bekezdése kifejezetten a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való várható csatlakozására való tekintettel került megállapításra, e rendelkezés csak a csatlakozási szerződés hatálybalépésével egyidőben lép hatályba.
A 17. §-hoz
A törvényjavaslat felhatalmazza a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy az érintett miniszterekkel egyetértésben rendeletben szabályozza az informatikai biztonság követelményeit, az információs társadalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos elektronikus iratkezelés szabályait, valamint az információs társadalmi szolgáltatás alapját képező tevékenység elektronikus úton való végzése miatt szükséges egyéb előírásokat. Az egyéb előírások körébe tartozik például azon technikai feltételek meghatározása, melyek eldöntik, hogy az adott tevékenység kimeríti-e az információs társadalommal összefüggő szolgáltatáshoz kapcsolódó tényleges tevékenység fogalmát a Magyar Köztársaság területéről nyújtott szolgáltatás tekintetében.
A 18. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti, hogy rendelkezései a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3.§-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaznak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel, kivéve annak 2. cikke g) pontját, 3. cikke 2., 4. és 5. bekezdését, 8. cikkét, 16. cikkét, 17. cikke 2-3. bekezdését, 19-20. cikkét. Ezen előírások – különösen a szabályozott foglalkozásokra, illetve a magatartási kódexek megalkotásának ösztönzésére vonatkozóak – átültetése további szabályozás tárgyát kell, hogy képezze, összhangban a Magyar Köztársaság egyéb jogharmonizációs kötelezettségeivel. A részletes szabályozásra való tekintettel a törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg elfogadott kormányhatározat akként rendelkezik, hogy meg kell vizsgálni az elektronikus kereskedelemmel összefüggő hatályos jogszabályoknak az elektronikus kereskedelemről, valamint egyéb információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról szóló törvénnyel való összhangját és meg kell valósítani a szükséges módosításokat.