﻿T/8247.
2004.	évi.....törvény
a fogyasztóvédelemről szóló
1997. évi CLV. törvény módosításáról
1.	§
(1)	A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2.
§-ának j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„j) Forgalmazó: az árut vagy a szolgáltatást fogyasztói forgalomba hozó gazdálkodó
szervezet. A törvény II. fejezetének alkalmazásában az a forgalomba hozó minősül
forgalmazónak, akinek a tevékenysége az áru biztonsági jellemzőit nem
befolyásolja.”
(2)	Az Fgytv. 2. §-ának k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„k) Gyártó:
ka) az árunak az Európai Gazdasági Térségben letelepedett üzletszerű előállítója,
termelője, helyreállítója vagy felújítója, illetve aki az árun elhelyezett nevével,
védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát az áru
gyártójaként tünteti fel,
kb) a gyártónak az Európai Gazdasági Térségben letelepedett meghatalmazott
képviselője, ha maga a gyártó nem az Európai Gazdasági Térségben letelepedett;
ilyen képviselő hiányában az importáló, továbbá
kc) akinek a tevékenysége az áru forgalomba hozatala során az áru
biztonságosságát befolyásolhatja.”
(3)	Az Fgytv. 2. §-a a következő n) és o) pontokkal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„n) Forgalomból történő kivonás: olyan intézkedés, amelynek célja a nem
biztonságos áru forgalmazásának, bemutatásának, illetve a fogyasztó számára
történő felajánlásának megakadályozása.
o) Visszahívás: olyan intézkedés, amelynek célja a gyártó vagy a forgalmazó által a
fogyasztó számára rendelkezésre bocsátott vagy szállított nem biztonságos áru
visszaszolgáltatása.”
2. §
Az Fgytv. 3. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg
a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja vagy a
rendelkezésére álló tájékoztatás vagy szakmai ismeret alapján tudnia kellene, hogy
az áru nem biztonságos. A forgalmazó a külön jogszabályban meghatározottak
szerint köteles elősegíteni az általa forgalomba hozott áru biztonságosságának
ellenőrzését, ennek során köteles különösen az áru által okozott veszélyekre
vonatkozó tájékoztatás továbbadására, az áru származási helyének
megállapításához és forgalmazásának nyomon követéséhez szükséges
dokumentáció megőrzésre és rendelkezésre bocsátására, valamint a veszélyek
elkerülése érdekében a gyártókkal és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel, illetve
a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségekkel való együttműködésre.
(4)	Az a gyártó vagy a forgalmazó, akinek a rendelkezésére álló tájékoztatás vagy
szakmai ismeret alapján tudnia kell, hogy az általuk forgalomba hozott áru nem felel
meg az e törvény 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott biztonságossági
követelménynek, a külön jogszabályban meghatározottak szerint köteles a
hatáskörrel rendelkező hatóságot haladéktalanul tájékoztatni, egyidejűleg
rendelkezésére bocsátani különösen a fogyasztókat érintő veszély elhárítására tett
intézkedéseire vonatkozó adatokat.”
3. §
(1)	Az Fgytv. 4. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(1) Ha az áru biztonságosságát jogszabály vagy nemzeti szabvány nem határozza
meg, az áru akkor minősül biztonságosnak, ha a fogyasztó életét, egészségét, testi
épségét a rendeltetésszerű vagy az ésszerűen várható használat - ideértve adott
esetben az üzembe helyezési, beszerelési, karbantartási előírások betartását -
időtartama alatt nem, vagy csak a rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható
használatával járó legkisebb mértékben veszélyezteti.
(2)	Az áru biztonságosságát elsősorban a következők alapján kell megítélni:
a)	az áru (összetétele, csomagolása, valamint összeszerelésére, beszerelésére és
karbantartására, felhasználására vonatkozó előírások) alapvető ismérvei,
b)	az árunak más árura gyakorolt - az együttes használat során ésszerűen várható -
hatásai,
c)	az áru külső megjelenítése, címkézése, használati, hulladékkezelési vagy más
tájékoztatója,
d)	az áru használatának hatása a fokozott veszélynek kitett - különösen a gyermek-
és az időskorú - fogyasztókra.
2
(3)	Amennyiben a kockázat figyelmeztetés nélkül nem észlelhető azonnal, a gyártó
köteles a fogyasztót írásban figyelmeztetni olyan módon, hogy a fogyasztó
felmérhesse az áru rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó
veszélyt, illetve megtehesse a veszély elleni óvintézkedéseket. A figyelmeztetés nem
mentesíti a gyártót és a forgalmazót az áru biztonságosságával kapcsolatos
kötelezettségei alól.”
(2)	Az Fgytv. 4. §-a (4) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A gyártó köteles a forgalomba hozott áruval kapcsolatos kockázati tényezőket
felmérni, és megtenni a megelőzésükhöz, illetve az elhárításukhoz szükséges
intézkedéseket, így különösen:]
„e) az árut a forgalomból kivonni, illetve - a külön jogszabályban meghatározottak
szerint - visszahívni.”
4.	§
Az Fgytv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 3-4. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a szolgáltatás nyújtása
során, az azzal összefüggésben a fogyasztó számára szolgáltatott vagy elérhetővé
tett árura is.”
5.	§
Az Fgytv. 6. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazni kell, ha a
gazdálkodó szervezet]
„a) az áru előállítására, átvételére, mérlegelésére, csomagolására, címkézésére,
megfelelőség-értékelésére, megfelelőségi jelölésére, árának feltüntetésére,
tárolására, szállítására és forgalomba hozatalára, illetve a szolgáltatás nyújtására
vonatkozó jogszabályi előírásokat megsérti,”
6.	§
Az Fgytv. 9. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az áru akkor hozható fogyasztói forgalomba, ha a csomagolásán vagy másutt, de az
árutól elválaszthatatlanul elhelyezett címkén jól olvashatóan, közérthetően és
egyértelműen tartalmazza a fogyasztók tájékoztatásához és a hatósági
ellenőrzéshez szükséges, a 10. §-ban meghatározott adatokat.”
3
7. §
(1)	Az Fgytv. 10. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Az áru címkéjének tartalmaznia kell az áru]
„c) származási helyének megjelölését, ha az áru nem az Európai Gazdasági
Térségből származik."
(2)	Az Fgytv. 10. §-a (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az áru jellegétől és rendeltetésétől függően a címkének az (1) bekezdésben
foglaltakon túl - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - tartalmaznia kell az
áru
a)	méreteit, nettó mennyiségét az árura jellemző mértékegységben vagy
darabszámban,
b)	előállításához felhasznált összetevőket (mennyiségi összetételét, a felhasznált
anyagok arányát),
c)	rendeltetésszerű használhatóságának vagy minőségmegőrzésének várható
időtartamát,
d)	alapvető műszaki jellemzőit,
e)	energiafelhasználásának ismérveit,
f)	a külön jogszabályban meghatározott módon tanúsított környezet-, illetve
természetkímélő jellegét (a felhasznált anyagok, az előállítás módja, a használat és a
hulladékká válás tekintetében), a külön jogszabályban meghatározott környezetre és
természetre ható veszélyesség jellegét (a felhasznált anyagok, az előállítás módja, a
használat és a hulladékká válás tekintetében), illetve a környezet védelmének
általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és külön jogszabályok alapján
fennálló környezetterhelési díj, továbbá termékdíj fizetési kötelezettséget,
g)	megfelelőségi jelölését.
(3)	Ha az áru jellege indokolja, a címkének megfelelő tájékoztatást kell tartalmaznia
az áru rendeltetésszerű használatával együtt járó, az áru előrelátható használati
ideje alatt fennálló, valamint hulladékká válásakor jelentkező veszélyességi
tényezőről úgy, hogy a fogyasztó a veszélyt képes legyen felmérni és megtenni az
elhárításához szükséges intézkedéseket.”
(3)	Az Fgytv. 10. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az (1) bekezdésben foglaltakat magyar nyelven is meg kell jeleníteni.”
4
8. §
Az Fgytv. 11. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § A 9 -10. §-ban foglaltakat külön törvény eltérő rendelkezése hiányában kell
alkalmazni. Az egyes árufajták címkéjének tartalmára és megjelenítési formájára
jogszabály további részletes előírásokat is meghatározhat.”
9.	§
Az Fgytv. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A békéltető testületet az azonos területen működő kereskedelmi és iparkamara,
és agrárkamara közösen működteti.”
10.	§
Az Fgytv. 20. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A fogyasztó a kérelmet az (1) bekezdés szerint illetékes testület helyett a
szerződés teljesítésének helye szerint illetékes testületnél is benyújthatja.”
11.	§
Az Fgytv. 21. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A tagokról a testület elnöke listát vezet. A lista tartalmazza a tagok nevét,
szakmai ismeretük és a jelölő szervezet megjelölését. Ezek az adatok közérdekből
nyilvános adatok. Az elnök a testületi tagok listáját megküldi a békéltető testület
működési feltételeit biztosító kamarának, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek,
továbbá kérésre a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezeteknek,
valamint a helyi önkormányzatoknak.
(4)	Az elnököt - a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatójának javaslatára - a
miniszter bízza meg a testületi tagok közül. Az elnök teljes jogkörrel képviseli a
testületet.”
12.	§
Az Fgytv. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Békéltető testületi tag az lehet, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és annak
megfelelő, legalább kétéves igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik.”
5
13.	§
Az Fgytv. 25. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ahol a törvény a továbbiakban eljáró tanácsot, illetve az eljáró tanács elnökét
említ, azon az egyedül eljáró testületi tagot is érteni kell.”
14.	§
Az Fgytv. 28. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A kérelmet a fogyasztó, vagy - a több fogyasztót érintő vitás ügyben az érintettek
felhatalmazása alapján - a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezet terjesztheti elő.
(3)	A kérelmet a békéltető testület elnökéhez kell írásban benyújtani. Az írásos
formának elektronikus irat használatával is eleget lehet tenni. A kérelemnek
tartalmaznia kell
a)	a fogyasztó nevét, lakóhelyét vagy tartózkodási helyét, illetve az eljárást
kezdeményező szervezet nevét, székhelyét és az érintettek felhatalmazását,
b)	a panasszal érintett gazdálkodó szervezet nevét, székhelyét,
c)	- ha az illetékességet a 20. § (3) bekezdése szerint a szerződés teljesítésének
helyére kívánja alapítani - a fogyasztónak a teljesítés helyére vonatkozó
nyilatkozatát,
d)	a panasz rövid leírását, az azt alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait,
e)	a fogyasztó nyilatkozatát a 27. § (1) bekezdésében előírt feltétel teljesítéséről,
f)	a testület döntésére irányuló indítványt.
(4)	A kérelemhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát),
amelynek tartalmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így különösen a
gazdálkodó szervezet írásbeli nyilatkozatát a panasz elutasításáról, illetőleg -
közüzemi, valamint pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó
szervezet esetében - az ügyfélszolgálati iroda elutasító nyilatkozatát, ezek
hiányában a fogyasztó rendelkezésére álló egyéb írásos bizonyítékot az egyeztetés
megkísérléséről.
(5)	Ha a kérelem nem felel meg a (3)-(4) bekezdésben foglaltaknak, a békéltető
testület elnöke a kérelmet a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a
kérelmezőnek visszaküldi.”
6
15. §
Az Fgytv. a következő 28/A. §-sal egészül ki:
„28/A. § Az eljárás megindítása az elévülést megszakítja. Az eljárás eredményes
befejezése után az elévülésre a Ptk. 327. §-a (1) és (2) bekezdésében, az eljárás
eredménytelensége esetén a Ptk. 326. §-a (2) bekezdésében foglaltak irányadók.”
16. §
Az Fgytv. 29. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az elnök a meghallgatás kitűzött időpontjáról a feleket a kérelem másolatának és
a 21. § (3) bekezdése szerinti lista egyidejű megküldésével kellő időben előzetesen
értesíti, azzal a felhívással, hogy az eljáró tanács általuk jelölhető tagjára vonatkozó
javaslatukat legkésőbb az értesítés kézhezvételétől számított három napon belül
tegyék meg, illetve - egyszerűen eldönthető ügy esetén - az egyedül eljáró testületi
tag személyében e határidő alatt állapodjanak meg, ellenkező esetben a kijelölésről
a békéltető testület elnöke hivatalból gondoskodik. Az elnök a körülmények
mérlegelése alapján kezdeményezheti az eljárás írásbeli lefolytatását, a
meghallgatás mellőzéséhez azonban mindkét fél hozzájárulását be kell szereznie.”
17.	§
Az Fgytv. 31. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A tanács az eljárást az eljárás megindulását követő hatvan napon belül befejezi,
indokolt esetben ezt a határidőt a testület elnöke legfeljebb harminc nappal
meghosszabbíthatja.”
18.	§
Az Fgytv. 33. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A tanács határozatát a határozathozatal napján hirdeti ki. A kihirdetett határozat
írásba foglalt egy-egy példányát legkésőbb nyolc napon belül meg kell küldeni a
feleknek és a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek.”
19. §
Az Fgytv. 36. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A fogyasztó a határozattal jóváhagyott egyezség és a kötelező határozat
végrehajtásának, illetve az ajánlásban foglaltak követésének elmaradásáról köteles
értesíteni a békéltető testületet.”
7
20. §
Az Fgytv. 37. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37. § A békéltető testület az eljárására vonatkozó részletes szabályokat a törvény
keretei között szabadon állapíthatja meg. Az országos gazdasági kamarák az
egységes gyakorlat kialakítása érdekében - a testületi elnökök véleményének
figyelembevételével - eljárási szabályzatot készíthetnek, melyet az igazságügy-
miniszter hagy jóvá.”
21. §
Az Fgytv. a következő 47/A. §-sal egészül ki:
„47/A. § (1) Az eljáró hatóság a 47. § (2) bekezdésében megjelölt próbavásárlás
során, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében közreműködőt, továbbá
az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó
közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvényben
meghatározottak alapján alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkező munkavállalót is
igénybe vehet.
(2)	A 47. § (2) bekezdésében megjelölt eljárásban az (1) bekezdés alapján
közreműködő személy részére az eljáró hatóság megbízólevelet állít ki, amely
tartalmazza a közreműködő nevét, továbbá, hogy mely forgalmazónál milyen típusú
ellenőrzést folytathat le.
(3)	Próbavásárlás esetén az eljáró hatóság az ellenőrzési jogosultságát a
próbavásárlás befejezésekor igazolja, ezzel egyidejűleg a forgalmazó képviseletében
eljáró személy az áru visszavétele mellett köteles a vételárat visszatéríteni.”
22. §
Az Fgytv. 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. § Az egészségügyi szolgáltatásokról, a gyógyszerek, a külön jogszabályban
meghatározott tilalmazott készítmények, továbbá a gyógyászati segédeszközök,
orvostechnikai termékek forgalmazásáról külön jogszabály rendelkezik.”
23.	§
Az Fgytv. 55. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„k) a határon átnyúló fogyasztói panaszok tekintetében a fogyasztó
igényérvényesítésének előmozdítása, valamint az ilyen jogviták peren kívüli
elintézését elősegítő alternatív vitarendezési fórumok európai hálózatában való
részvételre
8
[vonatkozó részletes szabályokat rendelettel meghatározza.]
24.	§
(1)	Az Fgytv. 56. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kapnak az ágazati irányításért felelős miniszterek, hogy]
„a) a feladat- és hatáskörükbe tartozó árukra és szolgáltatásokra vonatkozó
fogyasztói forgalomba hozatali követelményeket, biztonságossági előírásokat,
címkézésre vonatkozó külön előírásokat, az egyes áruk megfelelőség értékelésének
módját, valamint a tanúsítványokat kiadó szervezetek körét,”
[rendelettel meghatározzák.]
(2)	Az Fgytv. 56. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kapnak az ágazati irányításért felelős miniszterek, hogy]
„c) a fogyasztói forgalomba hozatallal kapcsolatos jelek, jelölések alkalmazására
vonatkozó részletes szabályokat,”
[rendelettel meghatározzák.]
25.	§
(1) Az Fgytv. a következő 56/A. §-sal egészül ki:
„56/A. § (1) Felhatalmazást kap a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy a
kizárólag használati és kezelési útmutatóval együtt forgalomba hozható áruk körét
rendelettel meghatározza.”
26.	§
Az Fgytv. 57. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ez a törvény ... az Európai Közösségek következő jogszabályaival
összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:]
„a) az Európai Parlament és Tanács 2001/95/EK irányelve az általános
termékbiztonságról,”
27. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a kihirdetését
követő 30. napon lép hatályba.
(2)	A törvény 1. §-ának (2) bekezdése és 7. §-ának (1) bekezdése a Magyar
Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba.
9
(3)	A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Fgytv. 17. §-ának (4) bekezdésében
az „ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter” szövegrész helyébe a
„gazdasági és közlekedési miniszter” szövegrész kerül.
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény 3. §-a a következő k) ponttal egészül
ki:
[A Felügyelet hatásköre kiterjed:]
„k) a fogyasztói csoportokról szóló külön jogszabály
[hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletére.]
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Fgytv. 2. §-ának g) pontja, 6. §-ának
j) pontja, 18. §-ának (4) bekezdése, 19. §-ának (2) bekezdése, 31. §-ának (3)
bekezdése, valamint 55. §-ának i) pontja, hatályát veszti.
(6)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a fogyasztói csoportok szervezésére és
működésük felügyeletének a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete általi
ellátására vonatkozó részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.
10
INDOKOLÁS
a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKLÁS
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban:
fogyasztóvédelmi törvény) 1998. március 1-jén lépett hatályba. A törvény
megteremtette az Európai Unióban deklarált fogyasztói érdekek érvényesítéséhez
szükséges jogi kereteket, hozzájárult a fogyasztóvédelmi intézményrendszer
kiépítéséhez, és meggyorsította a fogyasztóvédelmi közösségi acquis átvételét.
Ennek elismeréseként az Európai Bizottság 1998. évi ország-jelentésében már
hivatkozott a fogyasztóvédelmi törvény mint a fogyasztók alapvető jogainak
összefoglalására, 1999. évi ország-jelentésében pedig kitért arra, hogy a
Csatlakozási Partnerség középtávú prioritásai közül Magyarországon elfogadták a
fogyasztóvédelmi törvényt, amit a 2000. évi jelentés már egyértelműen vívmányként
értékelt.
A fogyasztóvédelmi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat a hatálybalépés
óta eltelt öt éves végrehajtási tapasztalat alapján elvégzett felülvizsgálat
megállapításaira építve készült el. A felülvizsgálat eredménye szerint a
fogyasztóvédelmi törvény alapvetően megfelelt a megalkotásához fűzött
elvárásoknak, elérte a kitűzött szabályozási célokat. A törvényi szabályozás és az
arra épülő intézményrendszer biztosítja a fogyasztók egészsége és biztonsága,
vagyoni érdekei védelmének érvényesíthetőségét, valamint a megfelelő tájékoztatás
és információhoz jutás lehetőségét. A fogyasztóvédelmi törvény megteremtette
továbbá a fogyasztói oktatás, valamint a fogyasztói érdekek képviseletének kereteit.
A fogyasztóvédelmi törvény módosításának legfontosabb célja, hogy megteremtse az
Európai Unió tagjaként való zökkenőmentes működés teljes körű biztosítása
érdekében szükséges feltételeket.
Jogharmonizációs kötelezettség teljesítése a fogyasztók életének, egészségének és
biztonságának védelmére vonatkozóan a fogyasztóvédelmi törvény II. fejezetében
foglalt rendelkezéseinek módosítása, illetve kiegészítése. Az általános
termékbiztonságra vonatkozó hatályos szabályozás az 1997-es európai közösségi
jogi követelményekkel összhangban készült el. A fogyasztóvédelmi törvény
hatálybalépése óta azonban az Európai Unióban ezen a területen új irányelvet
fogadtak el. Az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv a korábbi közösségi szabályozáshoz képest új rendelkezéseire
figyelemmel szükséges a fogyasztóvédelmi törvény e szabályainak módosítása. A
magyar termékbiztonsági szabályozás struktúráját tekintve összetett. A
fogyasztóvédelmi törvény rögzíti a jogszabállyal vagy szabvánnyal nem szabályozott
területre tartozó áruk alapvető biztonságossági követelményeit, míg az ezek
ellenőrzéséhez szükséges részletes szabályokat a fogyasztóvédelmi törvényt
végrehajtó, az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos
piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet határozza meg. A
11
szabályozott terület alá eső áruk biztonságossági követelményei viszont a
termékspecifikus szabályozás körében kerülnek/kerültek definiálásra.
Az új közösségi jogi rendelkezések a fogyasztóvédelmi törvény szintjén megjelenő
szabályozást annyiban érintik, hogy a biztonságossági követelmények, továbbá a
gyártók ezzel kapcsolatos kötelezettségei a közösségi elvárásoknak megfelelően
kiegészítésre kerülnek. A részletes szabályokat, illetve a hatóságok kötelezettségeit
a törvény felhatalmazása alapján továbbra is a 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet
tartalmazza. (2-4. §)
A törvényjavaslat alapján a címkézés szabályai az Európai Unió joggyakorlata szerint
úgy módosulnak, hogy az Unió egységes belső piacáról származó áruk esetében a
származási hely megjelölésének kötelezettsége megszűnik, ugyanakkor a harmadik
országokból származó árukon továbbra is kötelező a származási hely feltüntetése.
(7. §)
A békéltető testületek a fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére
hatáskörrel rendelkező testületekre vonatkozó elvekről szóló 98/257/EK európai
bizottsági ajánlásnak megfelelően - a fogyasztóvédelmi törvény alapján - független
testületként jöttek létre és működnek. Működésük eddigi tapasztalatai azt mutatják,
hogy jelentős szerepet játszanak a fogyasztói jogviták peren kívüli rendezésében, a
fogyasztók számára a bírósági eljárásnál gyorsabb és olcsóbb rendezést
biztosítanak, ezért a fogyasztók körében egyre népszerűbbek. A törvényjavaslat a
békéltető testületi eljárására vonatkozó rendelkezéseket az Európai Unióban elvárt
gyors, olcsó és hatékony alternatív vitarendezési követelményeknek megfelelően
egészíti ki, illetve módosítja. (9-21. §)
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az általános termékbiztonságra vonatkozó szabályok alkalmazásakor a Javaslat
alapján az árut vagy - meghatározott esetekben - a szolgáltatást forgalomba hozó
gazdálkodó szervezetek közül az minősül forgalmazónak, amelyik tevékenységével
az áru biztonságossági jellemzőit nem befolyásolja. A gyártó fogalma az Európai
Unió tagjaként való működés feltételeinek megfelelően módosul. Új fogalomként
jelenik meg a forgalomból való kivonás és a visszahívás, amelyek az általános
termékbiztonsági szabályok alkalmazásához kapcsolódnak.
A 2. §-hoz
Az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv a korábbi közösségi szabályozáshoz képest új rendelkezéseire figyelemmel
a Javaslat módosítja, illetve kiegészíti a törvénynek a fogyasztók életének,
egészségének és biztonságának védelméről szóló rendelkezéseit.
12
A fogyasztók veszélyeztetésének megelőzése érdekében a gyártókat és a
forgalmazókat a jogilag nem szabályozott területre eső áruk tekintetében terhelő
törvényi kötelezettségek kiegészülnek, illetve egyértelműbbé válnak. Ezek a
kötelezettségek elsősorban a biztonságosság területén való együttműködésre
vonatkoznak: a forgalmazó az általa forgalomba hozott áruval kapcsolatban vesz
részt a biztonságosság ellenőrzésében. A forgalmazó kötelezettsége ezen a
területen elsősorban az általa forgalmazott áru által okozott veszélyekre vonatkozó
tájékoztatás továbbadására, az áru származási helyének megállapításához, valamint
a forgalmazás nyomon követéséhez szükséges dokumentumok megőrzésére és az
eljáró hatóságok rendelkezésére bocsátására terjed ki. A forgalmazókat terhelő
kötelezettség arányos a vállalt felelősséggel, így nem várható el például
magánszemélyek által jótékonysági célra rendelkezésre bocsátott egyedi, használt
áruk esetén a hatóságok lehetséges veszélyekről való tájékoztatása. A gyártó és a
forgalmazó a fogyasztó veszélyeztetésének elhárítása érdekében egyaránt köteles
együttműködni az eljáró hatóságokkal.
A 3. §-hoz
A gyártó a már forgalomba hozott, a fogyasztóra veszélyes áru forgalmazásának,
bemutatásának vagy a fogyasztó részére történő bármilyen kínálásának
megakadályozása érdekében a veszélyes árut a forgalomból kivonja, illetve súlyos,
gyors beavatkozást igénylő veszély esetén a gyártó a fogyasztó részére már átadott
vagy egyébként elérhetővé tett veszélyes árut visszahívja. A törvény vonatkozó
rendelkezéseinek alkalmazásához szükséges végrehajtási szabályokat külön
kormányrendelet állapítja meg.
13
A 4. §-hoz
Az általános termékbiztonsági szabályok hatálya nem terjed ki általánosságban a
szolgáltatások biztonságosságára. Az általános termékbiztonsági előírásokat csupán
a fogyasztónak nyújtott szolgáltatással összefüggésben a fogyasztó részére
szolgáltatott vagy elérhetővé tett áru tekintetében kell alkalmazni. Nem tartozik e
rendelkezések alkalmazási körébe viszont a szolgáltatás nyújtása során használt
berendezések biztonságossága, mert azokat a szolgáltatás egészének
biztonságosságával összefüggésben kell megítélni.
Az 5. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét biztosító általános
rendelkezéseket a megfelelőségi jelölésre vonatkozó kötelezettség megszegésének
szankcionálhatóságával, továbbá összhangot teremt a törvényben és a más
jogszabályokban1, illetve az Európai Unióban használt terminológiák között.
A 6-8. §-hoz
A Javaslat a címkézés szabályait az Európai Unió tagjaként való működés
feltételeihez igazítja. A törvény hatályos címkézési előírásai közül ugyanis a
származási hely megjelölésére vonatkozó általános követelmény jelenlegi
formájában nem egyeztethető össze az európai közösségi jogból adódó
elvárásokkal. Az Európai Unió tagállamaiból származó termékek esetében külön
ország-megjelölés az Európai Bíróságnak a 207/83 ügyben hozott ítélete értelmében
nem engedhető meg. Ennek oka, hogy a fogyasztó ezáltal különbséget tehet a hazai
és más tagállamból, azaz az egységes belső piacról származó termékek között,
amely lehetőség ellentétes az áruk szabad mozgása alapszabadságával. A címkézés
szabályai az Európai Unió joggyakorlata szerint - tekintettel az Európai Gazdasági
Térségre vonatkozó egyezményre is - úgy módosulnak, hogy az Európai Gazdasági
Térségből származó áruk esetében a származási hely megjelölésének
kötelezettsége megszűnik, ugyanakkor a harmadik országokból származó árukon
továbbra is kötelező a származási hely feltüntetése.
Tekintettel az Európai Unióban a fogyasztóvédelem magas szintjére vonatkozó
elvárásra, különösen pedig arra a követelményre, hogy a veszélyes termékek
1 Lásd pl.: A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti Társulási
Tanács 5/2002. számú, a megfelelőségértékelésről és az ipari termékek elfogadásáról szóló
Jegyzőkönyvben megállapított hatáskörök átruházásáról szóló határozat kihirdetéséről szóló
239/2002. (XI. 12.) Korm. rendelet,
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti Társulási Tanács
4/2002. számú, a megfelelőség-értékelésről és az ipari termékek elfogadásáról szóló Jegyzőkönyv az
emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek helyes laboratóriumi gyakorlatáról szóló 7. számú
melléklete hatálybalépésének elfogadásáról szóló határozat kihirdetéséről szóló 226/2002. (XI. 7.)
Korm. rendelet
A technikai szabályzatok, műszaki tartalmú jogszabályok és megfelelőség-értékelési eljárását
tartalmazó szabályozások tervezetire e vonatkozó információszolgáltatásról, valamint a Notifikációs
Központ feladat- és hatásköréről szóló 46/2002. (III. 21.) Korm. rendelet
Az Európai Megállapodáshoz kapcsolódó, a megfelelőség értékeléséről és az ipari termékek
elfogadásáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 84/2001. (V. 30.) Korm. rendelet
14
származásának és forgalmazásának dokumentálhatónak kell lennie, a Javaslat
értelmében a nem az Európai Gazdasági Térségből származó áru esetén a
származási hely megjelölésének kötelezettsége fennmarad.
A 9-10. §-hoz
A hatályos rendelkezés szerint a fogyasztó a kérelmet lakóhelyén vagy tartózkodási
helyén, illetve a szerződés teljesítésének helye szerint illetékes békéltető testületnél
is benyújthatja. Gyakran előfordul, hogy erre hivatkozva a fogyasztó mind a lakóhelye
szerinti, mind a szerződés teljesítése szerinti békéltető testületnél eljárást
kezdeményez, így több illetékes békéltető testület is eljárhat egyidejűleg. A
párhuzamos eljárás elkerülése érdekében a Javaslat a szabályozást úgy módosítja,
hogy a fogyasztó választása szerint, de csak egy békéltető testületnél indíthasson
eljárást.
A 11-13. §-hoz
A békéltető testületek hatékonyabb szervezeti működése érdekében az elnök
feladatait a Javaslat több ponton kiegészíti és pontosítja. Ennek megfelelően az
elnököt a Javaslat felhatalmazza, hogy a békéltető testületet általános jogkörrel
képviselje, továbbá, hogy vezesse a testületi tagokról összeállítandó listát. A Javaslat
továbbá a békéltető testületi tagság feltételeinek pontosítását célozza, a szakmai
ismeretek igazolását követelvén meg.
A 14. §-hoz
A békéltető testületek eljárásának jelenleg egyik feltétele a fogyasztó részéről ezer
forint eljárási díj befizetése. A jogalkalmazási tapasztalatok alapján az eljárási díjnak
az indokolatlan panaszok visszatartása szempontjából nincs jelentősége. Az eljárási
díj összege jelképes, annak megszüntetése ily módon nem jelent számottevő
bevételkiesést. Figyelemmel arra, hogy a fogyasztói jogviták gyors és olcsó
elintézésének igénye lehetőség szerint térítésmentes eljárást indokol, a Javaslat a
jelképes eljárási díj intézményét megszüntetve a békéltető testületekhez fordulás
jogát ingyenessé teszi. A Javaslat egyértelműsíti továbbá azt a jogalkotói szándékot,
amely csupán az egyeztetésnek a fogyasztó részéről való hatékony megkísérlését
szabja az eljárás megindításának előfeltételéül, azonban a gazdálkodó szervezet
esetleges jogsértése, nyilatkozatának elmaradása nem akadályozhatja meg a
fogyasztó jogérvényesítését.
A 15-18. §-hoz
A hatályos törvényi rendelkezés szerint az eljáró tanács a határozatát azonnali írásba
foglalási kötelezettséggel aznap, a határozathozatal napján hirdeti ki. A kihirdetés
legfeljebb három napra halasztható, ha az ügy bonyolultsága megkívánja. A
végrehajtási tapasztalatok szerint ez az írásba foglalási idő nagyon rövid, mivel a
tanács elnökének nem mindig van lehetősége azonnal, illetve az ügy bonyolultságára
tekintettel három napon belül írásba foglalni a határozatot. A probléma feloldása
érdekében a Javaslat ezen a rendelkezésen úgy módosít, hogy a tanács a
határozatát a határozathozatal napján szóban vagy írásban hirdeti ki, majd ezt
követően az írásba foglalt határozat egy-egy példányát nyolc napon belül kézbesíti a
15
feleknek, és egyidejűleg megküldi a területileg illetékes fogyasztóvédelmi
felügyelőségnek is.
A 19-20. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozás hiányosságát hivatott kijavítani, a békéltető
testületnek ugyanis nincs visszacsatolása határozatai követéséről. Az értesítésre
szükség van egyrészt a tagállamként való működés miatt, az Európai Bizottságnak
való tájékoztatási kötelezettség teljesítése céljából, másrészt, ez a megoldás
egybeesik a fogyasztó érdekével, amennyiben megkönnyíti a nem követett ajánlás
nyilvánosságra hozatalára vonatkozó törvényi rendelkezés végrehajthatóságát.
A 21. §-hoz
A Javaslat lehetőséget ad a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi
felügyelőségek mint eljáró hatóságok részére, hogy eljárásuk során próbavásárlást
végezhessenek. A Javaslat a fogyasztóvédelmi hatóságokra vonatkozó eljárási
szabályokat kiegészíti azzal, hogy lehetővé teszi az eljáró hatósággal
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állók, illetve alkalmi munkavállalói
könyvvel rendelkezők részére, hogy a próbavásárlásban az eljáró hatóságtól kapott
megbízólevél birtokában részt vegyenek.
A 22. §-hoz
A Javaslat a jogszabályi környezethez igazítja a gyógyszerekkel kapcsolatos
rendelkezést.
A 23-27. §-hoz
A Javaslat szerint a törvénymódosítás hatálybaléptetése lépcsőzetes, a
jogharmonizációs kötelezettség teljesítésével összefüggő, illetve a jogalkalmazást
elősegítő rendelkezések - amelyek különösebb felkészülést egyébként sem
igényelnek - hatálybalépésének javasolt időpontja a törvény kihirdetését követő 30.
nap, míg az EU-tagként való működéshez szükséges rendelkezések értelemszerűen
a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló
nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésével egyidejűleg lépnek
hatályba.
16