﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/8975.
számú
törvényjavaslat
az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek az áruk szabad áramlását
biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról
Előadó:
Dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter
Budapest, 2004. február
2004. évi .... törvény
az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító
rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról
Az Országgyűlés az Európai Közösséget létrehozó szerződésben, illetve az Európai
Gazdasági Térségről szóló megállapodásban foglalt kötelezettségekkel összhangban, az
európai közösségi jog által nem harmonizált területeken az áruk szabad áramlásának
biztosítása érdekében a következő törvényt alkotja:
1.	§
E törvény alkalmazásában
a)	áru: az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EK-Szerződés)
28. cikkének hatálya alá eső dolog, így különösen minden olyan dolog, amelynek értéke
pénzben kifejezhető, és amely kereskedelmi forgalom tárgyát képezheti;
b)	kényszerítő követelmény: az Európai Bíróság által az EK-Szerződés 28. cikke
alkalmazásában ilyenként elismert érdek, így különösen a közerkölcs, a közrend, a
közbiztonság, az emberi egészség és élet védelme, az állatok és növények egészségének és
életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek
védelme, a szellemi és kereskedelmi tulajdon védelme, a fogyasztók védelme, a környezet
védelme, az adóügyi ellenőrzés hatékonyságának biztosítása, a kereskedelmi ügyletek
tisztességességének biztosítása, a média sokszínűségének biztosítása, a kultúra védelme, a
munkakörülmények javítása;
c)	technikai jellegű előírás: valamely áru jellemzőire, így különösen összetételére,
külső megjelenésére, csomagolására, megjelölésére, megfelelőségének tanúsítására vonatkozó
olyan előírás, amelynek való megfelelés az áru behozatalának, forgalomba hozatalának,
forgalmazásának, használatának feltételét képezi;
d)	ügyfél: az, aki a 2. §-ban foglalt rendelkezésre valamely eljárásban jogot, illetve
kötelezettség alóli mentesülést kíván alapítani.
2. §
(1)	Az e törvény mellékletében felsorolt jogszabályokban meghatározott technikai
jellegű előírásoknak nem kell megfelelniük azoknak az áruknak, amelyeket
a)	az Európai Unió valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elő és/vagy
hoztak forgalomba, vagy
b)	az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban (a továbbiakban: EGT-
megállapodás) részes valamely EFTA-államban állítottak elő,
az ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy az irányadó előírások a mellékletben
szereplő, az adott árura vonatkozó jogszabályban foglalt technikai jellegű előírás által
érvényesíteni kívánt kényszerítő követelmény tekintetében egyenértékű védelmet nyújtanak.
(2)	Ha a védelem egyenértékűsége az adott árura vonatkozó jogszabályban foglalt
technikai jellegű előírásoknak csak egy része tekintetében állapítható meg, az árunak meg kell
felelnie a fennmaradó technikai jellegű előírásoknak.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásának van helye olyan jogszabályban foglalt
technikai jellegű előírásoknak való megfelelés tekintetében is, melyet e törvény melléklete
nem tartalmaz, feltéve, hogy az érintett technikai jellegű előírás vonatkozásában európai
közösségi jogszabály nem valósít meg harmonizációt.
3.	§
(1)	A törvény mellékletében foglalt, illetve a 2. § (3) bekezdése szerinti jogszabályok
alkalmazására irányadó eljárási rendelkezéseket a 2. § hatálya alá eső esetekben is alkalmazni
kell, a (2)-(6) bekezdésben foglalt eltérésekkel, illetve kiegészítésekkel.
(2)	A hatóság az eljárása során az adott jogszabály technikai jellegű előírásainak való
megfelelés helyett csak a 2. § (1) bekezdésében említett védelem egyenértékűségét köteles
vizsgálni illetve értékelni, és erről köteles határozni.
(3)	Az egyenértékűség megállapíthatósága érdekében az Európai Unió tagállama,
Törökország, illetve az EGT-megállapodásban részes EFTA-állam érintett előírásait az ügyfél
2
köteles az eljáró hatóság rendelkezésére bocsátani; az eljáró hatóság - amennyiben szükséges
- előírhatja magyar nyelvű fordítás csatolását is.
(4)	Az ügyfél köteles bizonyítani azt, hogy az áru a (3) bekezdésben említett
előírásoknak megfelel, feltéve, hogy az érintett magyar technikai jellegű előírásnak való
megfelelést is neki kellene bizonyítania az adott eljárásban. Ha az előírást kibocsátó államban
irányadó eljárásban az áru megfelelőségét már megállapították, a bizonyítási kötelezettség
teljesítéséhez elegendő az ebben az eljárásban kibocsátott, a megfelelőséget megállapító
okirat rendelkezésre bocsátása. Az eljáró hatóság - amennyiben szükséges - előírhatja
magyar nyelvű fordítás csatolását is. Ha ilyen okirat nem áll rendelkezésre, de az áru
megfelelőségének megállapíthatósága céljából az előírást kibocsátó államban az ott előírt
módon vizsgálatokat végeztek el, ezek eredménye a magyar hatóság eljárásában
felhasználható.
(5)	Ha az egyenértékűség nem állapítható meg, az eljáró hatóság az érintett
jogszabálynak való meg nem felelés esetére meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza,
kivéve, ha a 2. § (2) bekezdésének alkalmazásával az áru jogszabálynak való megfelelése
megállapítható.
(6)	Ha az eljáró hatóság az Európai Unió tagállama, Törökország, illetve az EGT-
megállapodásban részes EFTA-állam valamely előírása tekintetében a védelem
egyenértékűségét megállapította, az erről szóló tájékoztatást - amennyiben ilyennel
rendelkezik - internetes honlapján közzéteszi.
4.	§
(1)	E törvény a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról
szóló nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló törvény hatálybalépésének napján lép
hatályba.
(2)	E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai
között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai
Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával
összhangban az EK-Szerződés 28. cikkével összeegyeztethető rendelkezéseket tartalmaz.
3
Melléklet a 2004. évi.....törvényhez
1.	1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról
2.	49/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatáról és
hitelesítéséről
3.	155/2003. (X. 1.) Korm. rendelet a polgári célú pirotechnikai tevékenységek felügyeletéről
4.	27/1997. (IV. 10.) BM rendelet a tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány beszerzésére
vonatkozó szabályokról
5.	31/2001. (XII. 19.) BM rendelet a tűzoltási, műszaki mentési és az ezekhez kapcsolódó
tűzvédelmi technika alkalmazhatóságának részletes szabályairól
6.	74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet a természetes gyógytényezőkről
7.	8/2001. (I. 26.) FVM rendelet a termésnövelő anyagok engedélyezéséről, tárolásáról,
forgalmazásáról és felhasználásáról (a rendeletnek a közösségi joggal nem harmonizált
rendelkezései)
8.	28/2003. (V. 8.) GKM rendelet a vasúti járművek üzembe helyezésének engedélyezéséről
és időszakos vizsgálatáról
9.	78/2003. (XI. 27.) GKM rendelet a játszótéri eszközök biztonságosságáról
10.	6/1993. (V. 12.) IKM rendelet a gázüzemű járművek üzemanyagellátó berendezéseiről
11.	11/1994. (III. 25.) IKM rendelet az éghető folyadékok és olvadékok tárolótartályairól
12.	14/1994. (V. 27.) IKM rendelet a mutatványos berendezések időszakos műszaki
vizsgáztatási rendj éről
13.	8/1984. (VII. 1.) IpM rendelet egyes villamossági termékek ellenőrzéséről és
minősítéséről
14.	4/1975. (X. 11.) NIM rendelet az acetiléngáz-fejlesztő készülékek biztonsági szabályzata
hatálybaléptetéséről
15.	25/1991. (X. 16.) PM rendelet az egyes szerencsejátékok engedélyezésével,
lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról

Indokolás 
az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek az áruk szabad áramlását
biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló
törvényjavaslathoz
Általános indokolás
Magyarország a csatlakozásra való felkészülés jegyében vállalta, hogy az Európai
Unióhoz való csatlakozás időpontjára jogszabályba foglalja a kölcsönös elismerés elvét az
áruk szabad áramlását biztosítandó.
A kölcsönös elismerés elve az EK-Szerződésben kifejezetten nem szerepel, mivel az
Európai Bíróság joggyakorlatában alakult ki.
Az esetjog alapját az ún. Cassis de Dijon ügyben hozott ítélet képezi. Ebben az ítéletben
az Európai Bíróságnak a Római Szerződés 28. cikkét egy olyan német jogi rendelkezés
alapján kellett értelmeznie, amely minimális alkoholtartalmat írt elő alkoholtartalmú italok
forgalmazásához. Mivel az import korlátozását nem indokolta semmilyen, a pénzügyi
felügyelet hatékonyságával, a közegészség védelmével, a kereskedelmi ügyletek tisztaságával,
a fogyasztók védelmével kapcsolatos kényszerítő követelmény, a Bíróság arra a
következtetésre jutott, hogy alkoholtartalmú italokat bármely tagállamban forgalomba lehet
hozni, feltéve, hogy jogszerűen állították elő és hozták forgalomba egy másik tagállamban.
A Bizottság 1980-ban közleményt bocsátott ki a Cassis de Dijon ügyben hozott ítélet
értelmezéséről. A közlemény szerint amennyiben egy áru megfelelően és kielégítően
biztosítja az importáló tagállam által hozott szabályok céljainak elérését, az importáló
tagállam nem indokolhatja az áru forgalomba hozatalának tilalmát azzal, hogy e célt másképp
éri el, mint ahogy az a hazai árukra elő van írva.
A Bíróság későbbi esetjogában a kölcsönös elismerés elvét az ítéletekben állandóan
visszatérő formulában kristályosította ki. E szerint „a jogszabályok harmonizációja hiányában,
a más tagállamokból jövő, ott jogszerűen gyártott és forgalmazott áruk mozgásának azon
akadályai, amelyek az ilyen áruk számára előírt követelményeket meghatározó szabályok
következményei, a 28. cikkben tiltott korlátozással egyenértékű intézkedést jelentenek, még
akkor is, ha e szabályok minden árura megkülönböztetés nélkül vonatkoznak. Kivétel ez alól,
ha az intézkedés alkalmazását olyan közérdekű cél igazolhatja, amely elsőbbséget élvez az
áruk szabad mozgásával szemben.”
A Bizottság a 83/189/EGK irányelv hatályba lépése után ún. kölcsönös elismerési
klauzula belefoglalását kezdte szorgalmazni az olyan tagállami jogszabályokba, amelyek
technikai vagy minőségi követelményeket állapítanak meg egyes termékek forgalmazásához.
A klauzula célja a kölcsönös elismerés elvének közvetlen megjelenítése a jogszabályban. Az
ún. fois gras ügyben a Bíróság éppen azért marasztalta el Franciaországot, mert az a Bizottság
előzetes ellenzése ellenére úgy léptetett hatályba egy jogszabályt, hogy nem foglalt bele
kölcsönös elismerési klauzulát, s ezáltal megsértette a Római Szerződés 28. cikkét.
A Bizottság 1999-ben kiadott közleményében azt fogalmazta meg, hogy a fois gras
ügyben hozott ítélet kötelezővé tette a kölcsönös elismerési klauzula belefoglalását a
tagállamok jogszabályaiba. A Bizottság szerint minden tagállam maga dönti el, hogy milyen
formát választ a kölcsönös elismerési klauzula megjelenítésére.
5
Az EK-Szerződés 28. cikke szerint a tagállamok között tiltott minden, az importra
vonatkozó mennyiségi korlátozás, illetve azzal egyenlő hatású bármely intézkedés. A 30. cikk
sorolja fel azokat az okokat, melyek alapján el lehet térni a 28. cikkben foglaltaktól, vagyis a
másik tagállamból érkező import korlátozható. A 28. cikkben foglalt tilalom kiterjed azokra a
tagállami intézkedésekre (jogszabályokra) is, melyek nem diszkriminatívak, azaz a belföldi
árukra is éppúgy vonatkoznak. Az ilyen nem diszkriminatív intézkedések azonban
megengedettek az Európai Bíróság gyakorlata szerint, ha fontos közérdeket szolgálnak, annak
védelméhez mindenképpen szükségesek, s arányosak is, vagyis az elérni kívánt cél kevésbé
korlátozó hatású intézkedéssel nem érhető el. Az Európai Bíróság azokat a fontos
közérdekeket, melyeknek a 28. cikk érvényesülését korlátozó hatását elismeri, kényszerítő
követelményeknek (mandatory requirements) nevezi. Ilyen például a közerkölcs, a közrend, a
közbiztonság, az emberi egészség és élet védelme, az állatok és növények egészségének és
életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek
védelme, a szellemi és kereskedelmi tulajdon védelme, a fogyasztók védelme, a környezet
védelme, a költségvetési ellenőrzési rendszer hatékonyságának biztosítása, a kereskedelmi
ügyletek tisztességességének biztosítása, a média sokszínűségének biztosítása, a kultúra
védelme, a munkakörülmények javítása. E lista, amely egyrészt felöleli a 30. cikkben foglalt
érdekeket, másrészt az Európai Bíróság joggyakorlatában elismert érdekeket tartalmazza, nem
kimerítő, bővítése az Európai Bíróság hatásköre.
Tipikusan a 28. cikk szerinti korlátozó intézkedésnek minősülnek azok a technikai
jellegű szabályok, melyek valamely áru jellemzőire, így például az áru összetételére, külső
megjelenésére, csomagolására, megjelölésére, megfelelőségének tanúsítására vonatkoznak, s
amelyeknek való megfelelés az áru behozatalának, forgalomba hozatalának, forgalmazásának,
használatának feltételét képezi. (Fontos megjegyezni, hogy a Keck esetben hozott ítélet (C-
267-268/91) értelmében az értékesítési feltételekre, vagyis nem magára az árura vonatkozó,
nem diszkriminatív tagállami szabályok kívül esnek a 28. cikk alkalmazási körén.) Az ilyen
szabályok tekintetében mondta ki az Európai Bíróság a kölcsönös elismerés elvét, vagyis azt,
hogy az egyik tagállam nem korlátozhatja a valamely másik tagállamban jogszerűen előállított
és/vagy forgalomba hozott (a Bíróság „az előállított és forgalomba hozott” árukra mondta ki a
tételt, a Bizottság következetes álláspontja szerint ez helyesen úgy értendő, hogy „előállított
és/vagy forgalomba hozott”) termék bekerülését saját piacára azért, mert a termék nem felel
meg saját technikai jellegű szabályainak. Tehát el kell ismerni az exportáló tagállam joga
szerinti jogszerűségét az árunak, feltéve, hogy az a jogszabály, melyen az áru jogszerűsége
alapul, a releváns (vagyis az importáló tagállam technikai jellegű szabályozása által védeni
kívánt) kényszerítő követelmény tekintetében azonos szintű védelmet biztosít. (Ha nincs
olyan, az Európai Bíróság által elismert kényszerítő követelmény, amely az importáló
tagállam technikai szabályait legitimálná, akkor a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása
nem jön szóba, mivel a kérdéses jogszabály a 28. cikkbe ütközik, vagyis hatályon kívül
helyezendő.)
Értelemszerűen a kölcsönös elismerés elve csak olyan technikai jellegű szabályozás
tekintetében alkalmazható, ahol közösségi szinten a normák harmonizációja nem valósult
meg, hiszen ha a szabályok egységesítettek, akkor minden tagállamban ugyanazoknak a
feltételeknek a teljesítése szükséges az áru jogszerűségéhez. A kölcsönös elismerés elve
kimondásának célja éppen az volt, hogy a lehetséges mértékben lebontsa azokat az
akadályokat az áruk szabad áramlásának útjából, melyek a közösségi szinten nem harmonizált
területeken a tagállami szabályok különbözőségéből adódtak (negatív harmonizáció).
6
A kölcsönös elismerés elvének jogszabályban való megjelenítése a jogbiztonság
szempontjából szükséges, ugyanis sem a közösségi jog, sem a belső jog jogbiztonsági
követelményeivel nem lenne megfelelő összhangban az, ha a kölcsönös elismerés szabályát az
érintett konkrét jogszabályainkat alkalmazó hatóságok illetve ügyfelek úgy lennének
kötelesek érvényesíteni az adott jogszabály rendelkezései ellenében, hogy az a tételes jogban
nem jelenik meg.
A törvényjavaslat a kölcsönös elismerési klauzulát egy önálló törvénybe foglalja, s
ennek melléklete tartalmazza a kölcsönös elismerés elve által érintett jogszabályok listáját. Az
önálló törvényben történő szabályozás indoka egyrészről az, hogy ez az alapvető elv kellően
hangsúlyos formában jelenjen meg jogrendszerünkben, másrészt fontos cél az egységesség
biztosítása, vagyis mind az elv hatálya alá tartozó korábbi, mind a jövőben elfogadandó
jogszabályaink körében egységes módon célszerű az elismerési szabályt kialakítani.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat 1. §-a a törvényjavaslat alkalmazása szempontjából szükséges
fogalom-meghatározásokról rendelkezik. A fogalmak meghatározására egyrészt a
jogbiztonság követelményének biztosítása, másrészt a normaszöveg átláthatósága,
értelmezhetősége miatt van szükség.
Az a) pont az áru fogalmát határozza meg. A definíció visszautal az EK-Szerződés 28.
cikkére, mivel maga a kölcsönös elismerés elve szorosan kapcsolódik a 28. cikkhez. Ebből
következik az is, hogy a magyar jogalkotó önálló áru-fogalmat nem alkothat, csak a 28. cikk
alkalmazására (s ezáltal az Európai Bíróság joggyakorlatára) utalva határozhatja meg a
törvényjavaslat tárgyi hatálya alá tartozó árukört. Ez magában hordja azt a lehetőséget is,
hogy az Európai Bíróság jogértelmezésének változása esetén változzon a törvényjavaslat
hatálya alá tartozó dolgok köre.
A b) pont a kényszerítő követelmények fogalmát adja meg. Itt szintén fontos kiemelni,
hogy a definíció az Európai Bíróság joggyakorlatát veszi alapul, illetve ahhoz igazodik, nyitva
hagyva az esetleges változások lehetőségét. Kényszerítő követelmények alatt azokat a jogilag
védett érdekeket kell érteni, amelyek alapján az áru behozatala, forgalomba hozatala,
forgalmazása, használata korlátozható, illetve bizonyos előírásokhoz köthető. A definícióban
felsorolt védett jogi érdekeket az Európai Bíróság határozta meg az EK-Szerződés 28. cikke
alkalmazásához kapcsolódó joggyakorlata során.
Az a)-b) pontok tehát csak utaló jellegű szabályok, felsorolásuk csak példálózó, ennek
ellenére a megjelenítésük a jogalkalmazók érdekeit szolgálja.
A c) pont a technikai jellegű előírás fogalmát határozza meg. Természetesen e
felsorolás is csak példálózó jellegű lehet. Indokolt továbbá hangsúlyozni, hogy a magyar
jogszabályok technikai jellegű előírásait kell a fogalom alatt érteni. A „technikai jellegű
előírás” kifejezés autonóm definíciót kap a törvényjavaslatban, amelytől eltérhet a más
jogszabályokban esetleg előforduló „technikai” illetve „technikai előírás” kifejezéseknek
tulajdonítandó értelmezés.
7
A d) pont az ügyfél fogalmát adja meg. A törvényjavaslat alkalmazásában ügyfélnek
az tekinthető, aki valamely eljárásban a 2. §-ban foglalt kölcsönös elismerési klauzulára jogot,
vagy kötelezettség alóli mentesülést kíván alapítani.
A 2. §-hoz
A törvényjavaslat 2. §-a tartalmazza magát a kölcsönös elismerési klauzulát.
A kölcsönös elismerés elvéből következően a technikai jellegű előírások rendelkezései
nem jelenthetik az áruk szabad áramlásának korlátját. Ezt a törvényjavaslatban meghatározott
kölcsönös elismerési klauzula negatív megközelítéssel éri el, vagyis a technikai jellegű
előírások rendelkezéseinek hatálya alól kiveszi azokat az árukat, amelyeket az Európai Unió
valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elő és/vagy hoztak forgalomba, illetve
amelyeket az EGT-megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő.
Az Európai Unió tagállamai mellett szükséges megjelölni a Törökországban előállított
és/vagy forgalomba hozott árukat, továbbá az EGT-megállapodásban részes valamely EFTA-
államban előállított árukat is, az alábbi indokok miatt.
A Törökországban előállított és/vagy forgalomba hozott áruk figyelembe vételét az
indokolja, hogy az EK-Törökország Társulási Tanácsnak a vámunió záró szakaszának
megvalósításáról szóló 1995. december 22-i 1/95 számú határozata 5-7. cikkei értelmében fel
kell számolni az Európai Unió és Törökország között minden vámjellegű intézkedést, továbbá
ugyanezen határozat 66. cikke szerint az 5-7. cikkeket az Európai Bíróság ítéleteivel
összhangban kell értelmezni. Ebből következően az Európai Bíróságnak az EK-Szerződés 28.
és 30. cikkei alkalmazása vonatkozásában kialakított elveit alkalmazni kell mind a
tagállamok, mind Törökország vonatkozásában. Mivel a kölcsönös elismerés elve ilyen
jogelvnek tekinthető, azt alkalmazni kell Törökország vonatkozásában is.
Az EGT-megállapodásban részes valamely EFTA-állam vonatkozásában azért csupán
az ott előállított árukra kell alkalmazni a kölcsönös elismerési klauzulát, mivel az Európai
Gazdasági Térségről szóló megállapodás 8. cikkének (2) bekezdése szerint a Megállapodás
meghatározott cikkeit, így az áruk szabad áramlása korlátait eltörlő 10-15. cikkeket is csak a
Megállapodásban részes államokból származó árukra lehet alkalmazni. Ily módon az ott
forgalomba hozott (de nem ott előállított) árukra nem terjed ki a kölcsönös elismerés elve.
Az elismerés alkalmazása nem feltétel nélküli. Ahhoz, hogy az Európai Unió valamely
tagállamában vagy Törökországban előállított és/vagy forgalomba hozott, illetve az EGT-
megállapodásban részes valamely EFTA-államban előállított árura ne kelljen alkalmazni a
technikai jellegű előírások rendelkezéseit, kettős feltételrendszer teljesítése szükséges.
Egyrészről az ilyen áru meg kell feleljen az előállítás, illetve a forgalomba hozatal
szerinti állam irányadó előírásainak. Ennek hiányában ugyanis nem lenne igazolható, hogy az
áru valóban biztosítja a hazai szabályozásban szereplővel egyenértékű védelmet. Az Európai
Unió tagállama, Törökország, illetve az EGT-megállapodásban részes EFTA-állam
„előírásai” kifejezés értelemszerűen felöleli a szabványokat is.
8
Másrészt szükséges az is, hogy az előállítás, illetve forgalomba hozatal helye szerinti
állam előírásai a hazai technikai jellegű előírás által érvényesíteni kívánt kényszerítő
követelmény tekintetében valóban azonos védelmet nyújtsanak. A védelemnek tehát a hazai
technikai jellegű előírásban foglalttal egyenértékűnek kell lennie. Az egyenértékűség
hiányában nem lenne igazolható a hazai technikai jellegű előírás alkalmazása alóli kivétel.
A 2. § (2) bekezdése egyértelművé teszi, ha a védelem egyenértékűsége csak a magyar
jogszabályban foglalt technikai jellegű előírások egy része tekintetében állapítható meg, a
fennmaradó technikai jellegű előírásoknak meg kell felelnie az árunak. (Például egy áru
vonatkozásában a magyar technikai jellegű előírások egy része az áru biztonságosságát
szolgálja, másik részük környezetvédelmi szempontokat érvényesít. Ha a külföldi árura
irányadó külföldi előírások csak a biztonságosságra vonatkoznak, a magyar környezetvédelmi
célú technikai jellegű előírások az ilyen árura is alkalmazandók maradnak.)
A 2. § (3) bekezdése kiterjeszti a kölcsönös elismerési klauzula alkalmazási körét az
olyan jogszabályokra, amelyek nem szerepelnek a törvényjavaslat mellékletében, ugyanakkor
technikai jellegű előírást tartalmaznak. További feltétel, hogy az ilyen jogszabályok ne
harmonizált területre vonatkozzanak, azaz olyan kérdéseket szabályozzanak, amelyek
vonatkozásában nincs másodlagos közösségi jogszabály. Itt érdemes megjegyezni, hogy a 2. §
(1) bekezdése esetén azért nem szükséges kimondani, hogy a nem harmonizált területekre
vonatkozó jogszabályokról van szó, mivel a törvényjavaslat melléklete eleve csak ilyen
jogszabályokat tartalmaz, illetve azon jogszabályok esetében, amelyek részben harmonizált
szabályozást is tartalmaznak, ennek ténye külön feltüntetésre került. A tekintetben, hogy
melyik hazai jogszabály tekinthető olyannak, amely a közösségi joggal való harmonizációt
valósít meg, a jogszabályok jogharmonizációs záradéka nyújt eligazítást. A részben
harmonizált, részben nem harmonizált jogszabályok esetében a 2. § (3) bekezdése csak a nem
harmonizált rész tekintetében alkalmazandó.
A kölcsönös elismerési klauzula alkalmazási körének ily módon történő kiterjesztését
az indokolja, hogy a törvényjavaslat megalkotását és a kölcsönös elismerés elve kapcsán
érintett jogszabályok meghatározását követően is elfogadásra kerülhetnek olyan jogszabályok,
amelyek kapcsán indokolt lehet a kölcsönös elismerési klauzula alkalmazása. Ezen
jogszabályok megalkotása során e törvényjavaslat rendelkezéseire kell majd figyelemmel
lenni, sőt elegendő lehet az új jogszabályban csupán utalni e törvényjavaslatra, a tételes
rendelkezések megismétlése nélkül. Nem zárható ki végül az sem, hogy valamely korábbi
jogszabályunk tekintetében is csak utóbb derül fény arra, hogy az olyan sajátos típusú
technikai jellegű előírást tartalmaz, melynek az áruk szabad mozgására gyakorolt hatása e
törvényjavaslat előkészítése során nem volt felismerhető, arra csak egy konkrét ügy mutatott
rá. Ezekben az esetekben szintén lehetőség lesz a kölcsönös elismerés szabályának
alkalmazására.
A jogszabályelőkészítő tárcák kötelessége, hogy a jövőben a kölcsönös elismerés
hatálya alá eső területeken kidolgozott jogszabály-tervezetek tekintetében gondoskodjanak
arról, hogy az adott jogszabály-tervezet álljon összhangban e törvénnyel, vagyis a kölcsönös
elismerés szabálya - legalább az e törvényjavaslatra való utalás formájában - érvényesüljön a
kérdéses jogszabály-tervezetekben.
9
A kölcsönös elismerés elvét alkalmazni kell az ún. minimum-harmonizációt
megvalósító irányelvek esetében is. Ahol egy közösségi irányelv ún. minimum-harmonizációt
valósít meg, vagyis az irányelvben előírt minimum-követelményeknél a tagállamok szigorúbb
rendelkezéseket is elfogadhatnak, e szigorúbb követelmények nem harmonizált területnek
tekintendők. A magyar jogszabálynak az irányelvi minimumhoz képest többlet
követelményeket előíró rendelkezései tekintetében tehát helye van a kölcsönös elismerés elve
alkalmazásának.
A 3. §-hoz
A törvényjavaslat 3. §-a a kölcsönös elismerési klauzula alkalmazása kapcsán
felmerülő eljárási kérdéseket szabályozza. A mellékletben felsorolt jogszabályokban
meghatározott technikai jellegű előírásokat a hatáskörrel rendelkező és illetékes magyar
hatóságok érvényesítik. Az eljáró hatóságot és eljárásrendet vagy az adott előírás, vagy egy
„háttér-jogszabály” határozza meg. Az alkalmazott eljárás vagy piacfelügyeleti típusú, vagy
előzetes engedélyezést előíró. Hangsúlyozandó, hogy a kölcsönös elismerés elve önmagában
nem követeli meg azt, hogy ahol előzetes engedélyeztetést írunk elő a belföldi árukra, ott a
kölcsönös elismerési szabály hatálya alá eső áruk esetében csak utólagos, piacfelügyeleti
kontrollt alkalmazzunk. Minden esetben tehát ugyanolyan típusú eljárás hatálya alá esik a
kölcsönös elismerési szabály alá tartozó importált áru, mint a hasonló belföldi áru. A
különbség csak abban van, hogy a magyar technikai jellegű előírásoknak nem kell
megfelelnie az elismerés alá eső árunak. (Megjegyzendő, hogy az előzetes engedélyezés
kötelezővé tétele már önmagában alkalmas lehet a 28. cikk megsértésére, de ha nem
diszkriminatív, továbbá szükséges és arányos, akkor valamely kényszerítő követelmény
alapján igazolható. Diszkriminatív viszont az, ha a behozatal engedélyköteles, de a belföldi
forgalmazás nem.)
A törvényjavaslat meghatározza azokat az eltéréseket, amelyeket az elismerés alá eső
áruk esetében az eljárásban alkalmazni kell.
Az eljáró hatóságoknak eljárásuk során nem a magyar technikai jellegű előírásnak való
megfelelést kell vizsgálniuk, hanem arról kell dönteniük, hogy az előállítás, illetve
forgalomba hozatal helye szerinti állam előírása a hazai technikai jellegű előírással azonos
szintű védelmet nyújt-e a kényszerítő követelmények tekintetében. Az egyenértékűség
ugyanis előfeltétele a kölcsönös elismerés elve alkalmazásának. Ehhez viszont az eljáró
hatóságnak kell döntenie az egyenértékűségről.
Ahhoz, hogy az eljáró hatóság el tudja dönteni, fennáll-e az egyenértékűség, meg kell
vizsgálnia az Európai Unió tagállamának, Törökországnak, illetve az EGT-megállapodásban
részes EFTA-államnak azon előírását, amelyre hivatkozással az ügyfél az áru jogszerűségét
állítja. A magyar hatóságnak hivatalból nem állnak rendelkezésére más államok előírásai,
ezért az érintett előírásokat az ügyfél köteles csatolni. Ez nem okozhat az ügyfél számára
különösebb nehézséget, mivel az általa forgalomba hozni kívánt árunak meg kell felelnie ezen
előírásoknak, így ismernie kell ezeket. Mivel az érintett előírások nem magyar nyelven
íródtak, az eljárás nyelve azonban magyar, indokolt, hogy amennyiben szükséges, a magyar
nyelvű fordítást az eljáró hatóság kérésére az ügyfél bocsássa a hatóság rendelkezésére. A
fordításnak nem kell hivatalosnak lennie.
10
Az egyenértékűség megállapítása során nem az érintett magyar, illetve külföldi
előírások szövegszerű összevetése szükséges, hanem az előírások összessége által biztosítani
kívánt védelmet kell összehasonlítani.
A törvényjavaslat azért használja az előírás kifejezést, mert az exportáló ország
előírásai alatt a nem kifejezett jogszabályi formában megjelenő követelményeket is érteni
kell, ha az adott országban az áruknak az ilyen előírásoknak kell megfelelniük (pl.
szabványok, helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatások).
Az egyenértékűség megállapítása érdekében akkor kell az ügyfélnek bizonyítania azt,
hogy az áru valóban megfelel az általa megjelölt előírásoknak, ha a belföldi ügyfeleknek is
maguknak kell bizonyítaniuk a magyar technikai jellegű előírásnak való tényleges
megfelelést. Erre a viszonylagosságra azért van szükség, mert a különféle eljárásokban
különféle bizonyítási kötelezettsége van az ügyfélnek: a kérelmes eljárásokban a kérelem
megalapozása az ő feladata, míg az ellenőrzési eljárásokban inkább a hatóságra hárul a
jogellenesség bizonyítása. A bizonyítási kötelezettség tekintetében is egyenlő elbánásban kell
tehát részesíteni az elismerési szabály alá tartozó ügyfeleket. Befolyásolja a bizonyítást az is,
hogy a saját áruja vonatkozásában az ügyfél rendelkezik a megfelelő információkkal.
Abban az esetben viszont, ha az előállítás, illetve forgalomba hozatal helye szerinti
államban lefolytatott eljárás keretében már megvizsgálták és megállapították az áru
megfelelőségét, nem szükséges a bizonyítást lefolytatni. Indokolatlan ugyanis a bizonyítási
eljárás megismétlése - célszerű, hogy a más állam hatóságai által lefolytatott eljárások
eredményeit a magyar hatóságok elfogadják. Ebben az esetben kötelezettségének úgy tehet
eleget az ügyfél, hogy a hatóság rendelkezésére bocsátja a külföldi hatóság által kibocsátott, a
megfelelőséget megállapító okiratot. Indokolt hangsúlyozni, hogy okirat alatt érteni kell
minden olyan döntést, amit hatóság eljárása során hozott. Az okirat magyar nyelvű
fordításának csatolása a fentebb említett okokra tekintettel indokolt lehet, természetesen csak
akkor, ha a fordítás csatolását a hatóság szükségesnek tartja. Ha az előállítás, illetve
forgalomba hozatal helye szerinti államban lefolytatott eljárásban nem bocsátottak ki okiratot
(mert az nem szükséges), akkor is indokolt az előírt és el is végzett vizsgálatok eredményét
figyelembe venni.
Az ügyfél által rendelkezésre bocsátott előírások, és az azoknak való megfelelőség
igazolását követően az egyenértékűségről az eljáró hatóság dönt. Ha az egyenértékűség
fennáll, a hatóság pozitív döntést hoz (pl. az engedélyt megadja, megállapítja, hogy az áru a
jogszabályoknak megfelelő). Ha az egyenértékűség nem állapítható meg, akkor a kölcsönös
elismerés elve sem alkalmazható. Ez esetben az irányadó hazai jogszabályoknak a technikai
jellegű előírásoknak való meg nem felelés esetére előírt jogkövetkezményeit kell alkalmazni
(pl. kérelem elutasítása, bírságolás, forgalmazás megtiltása). Amennyiben az egyenértékűség
csak részben nem állapítható meg, vagy csak bizonyos feltételek tekintetében nem teljesül,
akkor a törvényjavaslat 2. § (2) bekezdésének értelmében az eljáró hatóság az egyenértékűség
biztosítása érdekében részben a hazai jogszabályok előírásait alkalmazza, részben a kölcsönös
elismerés elvét. A hatóság döntését az ügyféllel közli, aki a döntés ellen az irányadó
szabályok szerinti jogorvoslattal élhet.
A nyilvánosság biztosítása, és a későbbi jogalkalmazás megkönnyítése indokolja,
hogy amennyiben az Európai Unió valamely tagállama, Törökország vagy az EGT-
megállapodásban részes valamely EFTA-állam egy adott előírása tekintetében az eljáró
hatóság megállapítja, hogy az egyenértékű védelmet nyújt valamely magyar jogszabály
11
technikai jellegű előírásaival, akkor ezt a tényt hozza nyilvánosságra. Fontos hangsúlyozni,
hogy ez a hatóság részéről csupán tájékoztatás az egyenértékűség megállapításról, nem a
konkrét ügyben született határozatot kell közzétenni, s a tájékoztatásnak nincs normatív ereje.
Tekintve, hogy a kölcsönös elismerés elve által érintett jogszabályok alkalmazása kapcsán
eljáró hatóságok túlnyomó többsége rendelkezik saját internetes honlappal, célszerű és
indokolt, hogy az ilyen közleményeket honlapjukon tegyék közzé. Ez a kötelezettség
természetesen csak abban az esetben áll fenn, ha az eljáró hatóság valóban rendelkezik saját
honlappal.
A 4. §-hoz
A 4. § (1) bekezdése a törvényjavaslat hatálybalépéséről rendelkezik. A hatálybalépés
időpontjaként a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló
nemzetközi szerződés hatálybalépésének napját indokolt megjelölni, tekintve, hogy a
kölcsönös elismerés elve az Európai Közösség joganyagának részét képezi, s az EK-
Szerződés 28. cikkének előírásait is közvetlen hatállyal ettől az időponttól kezdve kell
alkalmazni.
A 4. § (2) bekezdése jogharmonizációs záradék formájában utal a törvényjavaslatnak
az EK-Szerződés 28. cikkével való összhangjára.
A Törvényjavaslat mellékletéhez
A törvényjavaslat mellékletében felsorolt jogszabályok a következő típusú
korlátozásokat tartalmazzák:
1.	1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról:
a törvény engedélyezési rendszert állít fel a tűzvédelmi termékek vonatkozásában.
2.	49/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatáról és
hitelesítéséről: a rendelet a nemesfém tárgyak vonatkozásában engedélyezést ír elő a
forgalomba hozatal tekintetében.
3.	155/2003. (X. 1.) Korm. rendelet a polgári célú pirotechnikai tevékenységek
felügyeletéről: a kormányrendelet pirotechnikai tevékenység folytatásához, pirotechnikai
eszköznek külföldről történő behozatalához engedély beszerzését írja elő, ami mennyiségi
korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.
4.	27/1997. (IV. 10.) BM rendelet a tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány beszerzésére
vonatkozó szabályokról: a külföldön kiállított tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány a
rendelet szerint csak annak honosítását, vagy a kijelölt tanúsító szervezet ellenőrzését
követően fogadható el.
5.	31/2001. (XII. 19.) BM rendelet a tűzoltási, műszaki mentési és az ezekhez kapcsolódó
tűzvédelmi technika alkalmazhatóságának részletes szabályairól: a rendelet külön
jogszabályban meghatározott szakhatósági engedélyt, hozzájárulást ír elő tűzvédelmi technika
rendszeresítéséhez.
12
6.	74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet a természetes gyógytényezőkről: a rendelet a
palackozott gyógyvíz Magyarországon történő forgalomba hozatalát az Országos Gyógyhelyi
és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság engedélyéhez köti, ami mennyiségi korlátozással azonos
hatású korlátozásnak minősül.
7.	8/2001. (I. 26.) FVM rendelet a termésnövelő anyagok engedélyezéséről, tárolásáról,
forgalmazásáról és felhasználásáról: a rendelet a hatálya alá tartozó termésnövelő anyagok
forgalomba hozatalát engedélyhez köti. Mivel a termésnövelő anyagok közül csupán a
műtrágya vonatkozásában létezik harmonizált közösségi jogi szabályozás, a többi
termésnövelő anyag esetében indokolt a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása.
8.	28/2003. (V. 8.) GKM rendelet a vasúti járművek üzembe helyezésének engedélyezéséről
és időszakos vizsgálatáról: a rendelet vasúti jármű üzemeltetéséhez típusengedélyt ír elő, ami
mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.
9.	78/2003. (XI. 27.) GKM rendelet a játszótéri eszközök biztonságosságáról: a rendelet a
játszótéri eszközök forgalomba hozatalát a biztonságossági követelményeknek való
megfeleléstől teszi függővé.
10.	6/1993. (V. 12.) IKM rendelet a gázüzemű járművek üzemanyagellátó berendezéseiről: a
rendelet gyártási és behozatali típusengedélyt ír elő a hatálya alá tartozó áruk vonatkozásában,
s ez mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.
11.	11/1994. (III. 25.) IKM rendelet az éghető folyadékok és olvadékok tárolótartályairól: a
rendelet a hatálya alá tartozó áruk gyártását és külföldről történő behozatalát jóváhagyáshoz
köti, ami mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.
12.	14/1994. (V. 27.) IKM rendelet a mutatványos berendezések időszakos műszaki
vizsgáztatási rendjéről: a mutatványos berendezést a rendelet szerint első üzembe helyezése
előtt vizsgálat céljából be kell mutatni, s ez az áruk szabad áramlása korlátozását jelentheti.
13.	8/1984. (VII. 1.) IpM rendelet egyes villamossági termékek ellenőrzéséről és
minősítéséről: a rendelet a hatálya alá tartozó áruk forgalomba hozatalát és külföldről történő
behozatalát típusvizsgálathoz és tanúsításhoz köti, ami mennyiségi korlátozással azonos
hatású intézkedésnek minősül.
14.	4/1975. (X. 11.) NIM rendelet az acetiléngáz-fejlesztő készülékek biztonsági szabályzata
hatálybaléptetéséről: a rendelet az acetiléngáz-fejlesztő készülékek vonatkozásában gyártási
és biztonságtechnikai behozatali engedélyt ír elő, ami mennyiségi korlátozással azonos hatású
intézkedésnek minősül.
15.	25/1991. (X. 16.) PM rendelet az egyes szerencsejátékok engedélyezésével,
lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról: a rendelet a hatálya
alá tartozó áruk vonatkozásában a forgalmazásához és a külföldről történő behozatalhoz
előzetes engedélyt ír elő, ami mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.
E lista értelemszerűen nem tartalmazza az EK-Szerződés 30. cikke alá tartozó
megengedett kivételeken alapuló jogszabályainkat, mivel azok esetében a kölcsönös elismerés
alkalmazása nem merül föl.
13