﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9122.
számú
törvényjavaslat
a közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról
Előadó: Dr. Csillag István
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2004. március
2004. évi ... törvény
a közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, a vasútról szóló
1993. évi XCV. törvény, a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII.
törvény és a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény
módosításáról az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
I.	Fejezet
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosítása
1.	§
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban:
Kkt.) 18. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A közlekedési hatóság a (2) bekezdésben meghatározott
engedélyköteles tevékenységet engedély nélkül, vagy az
engedélyben foglaltaktól eltérő módon végzőket 30.000 Ft-tól
200.000	Ft-ig terjedő bírság fizetésére kötelezi. A bírság ismételten
is kiszabható. A beszedett bírság összege az eljáró hatóságot illeti
meg.”
2. §
A Kkt. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Jogszabály által engedélyhez, bejelentési kötelezettséghez és
meghatározott okmány meglétéhez kötött belföldi vagy nemzetközi
közúti közlekedési szolgáltatásra (árufuvarozásra és
személyszállításra), továbbá a sajátszámlás áru- és
személyszállításra vonatkozó - e törvényben, valamint külön
jogszabályban meghatározott - rendelkezések megsértői bírságot
kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására
a közlekedési hatóság, a vámhatóság és a határőrség (a
továbbiakban együtt: eljáró hatóság) jogosult.
(2)	Az (1) bekezdés alapján
a)	az engedélyre vonatkozó rendelkezések megsértőjének 400.000
Ft-tól 800.000 Ft-ig,
b)	a bejelentési kötelezettségre és a sajátszámlás
személyszállításra vonatkozó rendelkezések megsértőjének
100.000	Ft-tól 300.000 Ft-ig
terjedő összegű - többször is kivethető - bírságot kell megfizetnie.
(3)	A beszedett bírság összege - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel
- az eljáró hatóságot illeti meg.
(4)	A külföldi rendszámú járművek által végzett tevékenységhez
kapcsolódóan kivetett bírság összegének megfizetése
illetékbélyeggel, készpénz átutalási megbízással vagy
meghatározott számlaszámra történő befizetéssel történhet.
Amennyiben a bírságot illetékbélyeggel fizetik meg, azt az
ellenőrzési jegyzőkönyvre kell felragasztani, és az illetékbélyeget az
eljáró hatóság érvényteleníti.
(5)	Külföldi rendszámú járművet a bírság megfizetéséig - az élő állat
és a gyorsan romló élelmiszer szállítmány kivételével - külön
jogszabályban foglaltak szerint lehet visszatartani.
(6)	Az eljáró hatóság - az élő állat és a gyorsan romló élelmiszer
szállítmány esetében - a külföldi rendszámú jármű tulajdonosának
(üzemben tartójának) a bírság megfizetésére legfeljebb 30 nap
halasztást adhat.
(7)	A Magyar Köztársaság területén a - magyar vagy külföldi rendszámú -
közúti járművel végzett tevékenységre az (1) bekezdésben meghatározott
feltételek meglétét
a)	nemzetközi forgalomban a határőrség, a vámhatóság és a közlekedési
hatóság,
b)	belföldi forgalomban a közlekedési hatóság
jogosult ellenőrizni. A közlekedési hatóság a belföldi forgalom ellenőrzésébe a
vámhatóságot bevonhatja.
(8)	Amennyiben a közúti járművel végzett tevékenység az (1) bekezdésben
meghatározott feltételeknek nem felel meg, az eljáró hatóság az (1) bekezdés
szerinti eljárást megindítja.
(9)	Amennyiben a közúti járművel végzett tevékenység az (1) bekezdésben
említett rendelkezéseknek a - külön jogszabályban meghatározott - határátlépés
alkalmával nem felel meg, a vámhatóság és a határőrség köteles a közúti
járműnek, személyzetének, valamint a járművön lévő árunak a határátlépését
megtagadni, és a közlekedési hatóságot haladéktalanul értesíteni.”
3.	§
A Kkt. 33. §-a (2) bekezdésének második mondta helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A díjfizetéssel érintett autópályákat - ideértve erre irányuló szerződés esetén az
(1)	bekezdés a) pontja szerinti kezelő által működtetett országos közutat is -
vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a
pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit - a Kormány által jóváhagyott
elvek alapján - a miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben
állapítja meg.”
4.	§
A Kkt. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(3) Az ellenőrző hatóság jelzésére a jármű vezetője a járművet köteles
megállítani, személyazonosságát és járművezetési jogosultságát igazolni, a
jármű és tartozékai, a rakomány, az okmányok ellenőrzésével kapcsolatos
felhívásnak eleget tenni. Az ellenőrzés során az ellenőrző hatóság a járműhöz és
tartozékaihoz, a rakományhoz tartozó okmányokat időlegesen bevonhatja,
továbbá a jármű műszeres ellenőrző vizsgálatát vagy kötelező javítását
rendelheti el, amelynek a helyszínére történő közlekedésre a jármű vezetőjét
utasíthatja. A jármű vezetőjének vezetési és pihenő idejére vonatkozó - külön
jogszabályokban meghatározott - előírások megsértése esetén az ellenőrző
hatóság a pihenőidő letöltését is elrendelheti. Ha a jármű a külön jogszabályban
meghatározott össztömeget, tengelyterhelést és méretet túllépi, az ellenőrző
hatóság a jármű továbbközlekedését várakozóhely kijelölése mellett
megtilthatja.”
5.	§
(1)	A Kkt. 48. §-a (3) bekezdés b) pontjának 10. alpontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[(3) Felhatalmazást kap
b)	a miniszter, hogy]
„10. az útépítésre, illetőleg az út üzemeltetésére szolgáló anyagok, szerkezetek
és berendezések műszaki követelményeit, valamint megfelelőségük
igazolásának, továbbá ezen anyagok, szerkezetek és berendezések forgalomba
hozatalának, felhasználásának, továbbá az újfajta építési módok (műszaki
megoldások), technológiák, eljárások engedélyezésének szabályait, valamint az
utak építésével kapcsolatos minőségi követelményeket,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2)	A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének b) pontja a következő 19-22.
alponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap
b)	a miniszter, hogy]
„19. a gépjárművekbe szerelt menetíró készülékekre, használatukra és
ellenőrzésükre, továbbá a beszerelő műhelyekre és ellenőrzésükre
vonatkozó részletes szabályokat,
20.	a veszélyes áruk szállításának és szállításra való feladásának szabályait
a vonatkozó nemzetközi szerződésekkel összhangban,
21.	a vonatkozó nemzetközi szerződések hatálya alá nem tartozó
járművekkel történő veszélyes áru szállítás szabályait,
22.	a közúti járművek újrafelhasználható alkatrészei szakszerű
kinyerésének (bontásának) feltételeit, és e tevékenység végzésének személyi,
dologi és szakmai feltételeit.
[rendeletben állapítsa meg.]
(3) A Kkt. 48. §-ának (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap]
„f) a miniszter, hogy az e törvényben meghatározott bírság kivetése részletes
szabályait és a bírság felhasználása rendjét a pénzügyminiszterrel egyetértésben
rendeletben állapítsa meg.”
II.	Fejezet
A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény módosítása
6. §
A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 2. §-a
(6) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A pályavasút, illetve a vasúti társaság köteles - a vasúti pálya kapacitásának
elosztása (a továbbiakban: kapacitás-elosztás) alapján, valamint pályahasználati
díj ellenében - a vasúti pálya és tartozékai igénybevételét lehetővé tenni”
7. §
A Vtv. a 2. §-át követően a következő 2/A-2/D. §-okkal egészül ki:
„2/A. § (1) Az országos közforgalmú vasúti pálya kapacitás-elosztását és a
pályahasználati díj megállapítását egyszemélyes állami tulajdonban lévő - a
vasúti társaságtól, illetve a vállalkozó vasúttól szervezetileg és döntéshozatali
rendjében független - korlátolt felelősségű társaságként működő vasúti
pályakapacitás-elosztó szervezet (a továbbiakban: VPSZ) végzi. A
pályahasználati díj a vasúti társaságot illeti meg.
(2)	A kapacitás-elosztás és a pályahasználati díj megállapítása államigazgatási
eljárás keretében történik. Az első fokon eljáró VPSZ eljárására az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
rendelkezéseit - az e törvényben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni. A VPSZ-
nek a kérelem benyújtásától számított 180 napon belül kell határozatot hoznia. A
VPSZ illetékességét a kérelemmel érintett vasúti pálya határozza meg.
(3)	A VPSZ a vasúti pálya igénybevételének feltételeiről szóló Hálózati
Üzletszabályzatot (a továbbiakban: Üzletszabályzat) készít. Az Üzletszabályzat
tartalmazza a kapacitás-elosztásra és a vasúti pályahasználatra vonatkozó
feltételeket és szabályokat, valamint a pályahasználati díjakból nyújtható
kedvezmények elveit.
2/B. § (1) A kapacitás-elosztás és a pályahasználati díj meghatározásának főbb
elvei a következők:
a)	a vasúti pálya igénybevétele iránti kérelmeket hátrányos megkülönböztetés
nélkül kell elbírálni,
b)	a kapacitás-elosztás során figyelemmel kell lenni a vasúti pálya
igénybevételével kapcsolatos szolgáltatások megbízhatóságának
fenntartására és a közlekedés biztonságára,
c)	a kapacitás-elosztás során figyelemmel kell lenni arra, hogy az adott
vasúti pályát vagy pályaszakaszt milyen szolgáltatásra
(személyszállításra, árutovábbításra vagy vegyes használatra) tervezték,
d)	megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a különböző célú pályahasználati
lehetőségek között,
e)	a kérelmezők részére a vasúti pálya igénybevételét azonos tartalmú
használat esetén azonos feltételekkel és azonos pályahasználati díjért kell
biztosítani.
(2)	A kapacitás-elosztás során lehetőség szerint minden igényt ki kell
elégíteni, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a vasúti szállítás vonzereje
növekedjék.
(3)	A pályahasználati díjat a következő költségek és ráfordítások
alapján kell meghatározni:
a)	a vasúti pálya üzemeltetésének és fenntartásának közvetlen
költségei és ráfordításai,
b)	az engedélyezett pályahasználat következtében a vasúti pályát
üzemeltető vasúti társaságnál felmerülő közvetlen költségek
és ráfordítások,
c)	azoknak az egyéb szolgáltatásoknak a költségei és
ráfordításai, amely szolgáltatásokat a vasúti pályát üzemeltető
vasúti társaság a vasúti pályát igénybevevőnek a
pályahasználati díj ellenében nyújtani köteles,
d)	a VPSZ-nek a pályahasználat engedélyezésével összefüggő -
a vasúti társaság részére számlázott - költségei és
ráfordításai.
(4)	A vasúti pálya igénybevétele iránti kérelemnek a VPSZ által
történt elfogadása - a megállapított pályahasználati díj ellenében -
a következő szolgáltatások nyújtására kötelezi a vasúti pályát
üzemeltető vasúti társaságot:
a)	a vasúti személyszállítás, illetve az árutovábbítás céljából az
igénybevevő részére biztosítania kell a vasúti pálya
rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát és
tényleges használatát,
b)	biztosítania kell - az a) pontban foglaltak keretein belül - a
nyílt vonalak, a forgalmi vágányok, a kitérők, a vágány-
kapcsolatok, a műtárgyak, valamint a jelző és biztosító
berendezések használatát,
c)	végeznie kell a vonatforgalom irányítását és lebonyolítását, az
ahhoz szükséges eszközök és adatok kezelését és
továbbítását,
d)	végeznie kell az igénybevevő számára a vonatok
közlekedéséhez szükséges egyéb információk továbbítását.
(5)	A vasúti pályát üzemeltető és fenntartó vasúti társaság - a
pályahasználati díjon felüli - többletdíj ellenében köteles az
igénybevevő részére a következő berendezésekhez és
létesítményekhez hozzáférést biztosítani:
a)	vontatási áramhoz rendelkezésre álló áramszolgáltató
berendezések,
b)	üzemanyagtöltő berendezések,
c)	személypályaudvarok, azok épületei és egyéb létesítményei,
d)	áruforgalmi terminálok,
e)	rendező pályaudvarok,
f)	vonatképző létesítmények,
g)	közforgalmú tároló vágányok,
h)	tengelyátszerelő létesítmények,
i)	karbantartó és egyéb műszaki létesítmények.
(6)	A pályahasználati jog másra nem ruházható át.
2/C. § (1) A pályakapacitást igénylő vállalkozó vasút, vasúti
társaság vagy külföldi székhelyű vasút (a továbbiakban együtt:
kérelmező) a VPSZ-hez intézett kérelmében jelöli meg a
pályakapacitásra és az ahhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásokra
vonatkozó igényét.
(2)	Amennyiben a benyújtott kérelem a VPSZ megítélése szerint
teljesíthető, határozatával értesíti a kérelmezőt, valamint az
országos közforgalmú vasúti pályát üzemeltető vasúti társaságot a
kérelem tartalmáról és a megállapított pályahasználati díjról.
(3)	Amennyiben a VPSZ úgy ítéli meg, hogy a benyújtott kérelem
teljesítése a rendelkezésre álló pályakapacitás elégtelensége vagy
hiánya miatt nem lehetséges, egyeztetést kezdeményez a
kérelmezővel és az országos közforgalmú vasúti pályát üzemeltető
vasúti társasággal.
(4)	A VPSZ a kérelmező és az országos közforgalmú vasúti pályát
üzemeltető vasúti társaság között az egyeztetést 10 munkanapon
belül lefolytatja.
(5)	A VPSZ az egyeztetés során létrejött egyezséget határozatával jóváhagyja.
2/D. § (1) Amennyiben a 2/C. § (3) bekezdése szerinti egyeztetés nem vezetett
eredményre, illetve a VPSZ határozatában foglaltakkal a kérelmező vagy az
országos közforgalmú vasúti pályát üzemeltető vasúti társaság nem ért egyet, a
Pályahasználati Testülethez (a továbbiakban: Testület) fellebbezhet.
(2)	A Testület a Közlekedési Főfelügyelet szervezetén belül működik, feladata a
VPSZ-nek a kapacitás elosztására és a pályahasználati díjra vonatkozó eljárása
és döntése ellen benyújtott fellebbezések másodfokú hatóságként történő
elbírálása.
(3)	A Testület határozatával a következőkről dönt:
a)	a Hálózati Üzletszabályzatban meghatározott követelmények,
b)	a kapacitás- elosztási folyamat és annak eredménye,
c)	a megállapított pályahasználati díj mértéke, szintje,
d)	a biztonsági tanúsítvány, a biztonsági szabályok és előírások végrehajtása
és ellenőrzése.
(4)	A Testület - az iratok beszerzése és az érdekeltek szükség szerinti
meghallgatása után - 60 napon belül hoz határozatot.”
8.	§
A Vtv. IV. Fejezete (6-7. §) helyébe a következő IV. Fejezet (6-7/B. §)
lép:
„IV. Fejezet
AZ ÁLLAM, AZ ÖNKORMÁNYZAT ÉS A VASUTAK KÖZÖTTI
SZERZŐDÉSEK
Az állam és a vasutak közötti szerződések
6.	§ (1) Az állam az országos közforgalmú vasúttal
a)	az állami (kincstári) vagyon kezelésére,
b)	a személyszállítási közszolgáltatási kötelezettség (közszolgáltatási
tevékenység) ellátására, annak feltételeire és az ahhoz kapcsolódó
támogatás mértékére,
c)	a kincstári tulajdonban lévő pályahálózat működtetésére,
d)	a kombinált forgalom növeléséhez nyújtott egyedi támogatás nyújtásának
feltételeire
szerződést köt.
(2)	Az országos közforgalmú vasút az (1) bekezdés a) pontja szerinti
szerződést - a miniszter egyetértésével - a Kincstári Vagyoni
Igazgatósággal (a továbbiakban: KVI) köti meg.
(3)	Az országos közforgalmú vasút az (1) bekezdés b)-d) pontja
szerinti szerződéseket - a pénzügyminiszter egyetértésével - a
miniszterrel köti meg.
Vagyonkezelési szerződés
7.	§ Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény alapján az
állam nevében a tulajdonosi jogokat gyakorló KVI az állam tulajdonában
lévő vasúti pályahálózatot és annak tartozékait e törvény, valamint a külön
jogszabályokban foglalt előírások szerint a miniszter által kijelölt
pályavasútnak vagy vasúti társaságnak, vagyonkezelési szerződéssel adja
át.
A személyszállítási közszolgáltatási kötelezettség teljesítése és
támogatása
7/A. § (1) A vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság a
közszolgáltatási tevékenység [12. § (1) bekezdés] mértékére és
tartalmára vonatkozó javaslatát - az utazási igények számbavétele
és a külön jogszabály előírásai alapján összeállított éves menetrend
jóváhagyásra történő felterjesztésével, annak hatálybalépését
legalább 60 nappal megelőzően - a miniszternek adja át.
(2)	A miniszter - a pénzügyminiszterrel lefolytatott egyeztetés
alapján - dönt a menetrendben megjelölt közszolgáltatási
tevékenység mértékéről, és döntésének megfelelően hagyja jóvá a
menetrendet. A jóváhagyással a miniszter kötelezettséget vállal
arra, hogy a közszolgáltatási tevékenység menetdíj-bevétellel nem
fedezett, a vállalkozó vasútra, illetve vasúti társaságra háruló
indokolt költségét - amelyet a vállalkozó vasút, illetve a vasúti
társaság a saját üzleti érdekei alapján nem vállalna - az állam a
központi költségvetésből megtéríti.
(3)	A menetrendnek a miniszter által történő jóváhagyásával és az
ellentételezési mérték megállapításával a vállalkozó vasút, illetve a
vasúti társaság köteles a menetrendben rögzített teljesítményeket,
minőségi követelményeket a meghirdetett hatósági ár, valamint a
költségvetési támogatás ellenében ellátni.
(4)	A vállalkozó vasutat, illetve a vasúti társaságot a
közszolgáltatási tevékenység végzésére - a külön jogszabályban
meghatározott utazási feltételek betartása esetében -
szerződéskötési kötelezettség terheli.
(5)	A vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság és a miniszter - a
pénzügyminiszter egyetértésével - a közszolgáltatási tevékenység
teljesítésének feltételeit és módját, valamint a költségvetési
támogatás folyósításának módját, mértékét és ütemezését
szerződésben rögzítik.
(6)	A vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság kérheti, hogy egyes
vonalakon a vasúti menetrendben meghatározott teljesítményt
vonatok helyett közúti jármű (autóbusz) alkalmazásával
teljesíthesse abban az esetben, ha a megoldás a vállalkozó vasút,
illetve a vasúti társaság számára megtakarítást eredményez. Az
ilyen szolgáltatást a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság - ha
megfelel az autóbusszal végzett belföldi és nemzetközi
személyszállításra külön jogszabályban előírt személyi és tárgyi
feltételeknek is - kizárólag a vasúti személyszállításra külön
jogszabályban megállapított díj alkalmazása mellett és - az érintett
települések önkormányzatával történő előzetes egyeztetés alapján -
a külön törvényben meghatározott járati engedéllyel végezheti.
(7)	Amennyiben a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság által
végzett közforgalmú személyszállítás műszaki okból vasúti
járművel nem látható el, a (6) bekezdésben meghatározott
rendelkezéseket csak abban az esetben kell alkalmazni, ha az
autóbusszal végzett tevékenység meghaladja a két hónapot
(vonatpótló járat).
(8)	Az önkormányzatok feladat- és hatáskörébe utalt
közszolgáltatási tevékenység végzésére a települési (fővárosi)
önkormányzat az érintett helyi közforgalmú vasúttal köt szerződést.
A szerződésre az országos közforgalmú vasutakkal kötött
szerződésekre vonatkozó előírásokat [(1 )-(7) bekezdés] kell
megfelelően alkalmazni.
A pályahálózat működtetésére és a kombinált árufuvarozás növelésére kötött
szerződések
7/B. § (1) Az állam a 4. § (1) bekezdésének j) pontja alapján a vasúti
társaságnak - a pályahasználati díjból és a pályavasút egyéb üzleti
tevékenységéből nem fedezett - indokolt költségei kiegyenlítésére
szerződésben kötelezettséget vállal.
(2)	A szerződésben meghatározható egyéb állami támogatás
jogcíme lehet:
a)	a vasúti pálya és tartozékai létesítése, fejlesztése, felújítása,
megszüntetése,
b)	a közlekedéspolitikai célú beruházások,
c)	a kombinált árufuvarozáshoz szükséges eszközbeszerzés,
d)	a környezetvédelmi fejlesztés,
e)	a kutatás-fejlesztés,
f)	a foglalkoztatás és képzés,
g)	a társaság szerkezeti átalakítására nyújtott költségvetési
juttatás.
(3)	A szerződést - figyelemmel a szerződés tárgyára és a közösségi
jogi előírásokban foglaltakra - legalább három naptári évre kell
megkötni. A szerződést naptári évenként - a benne foglaltak
teljesítésének értékelésével - felül kell vizsgálni, és - a központi
költségvetés benyújtására külön törvényben előírt ütemezésnek
megfelelő időpontban - módosítani kell.
(4)	A szerződés teljesítéséről a tárgyévet követő év első
negyedévének végéig a miniszter és a pénzügyminiszter a Kormány
részére beszámolót készít.
(5)	A szerződésnek tartalmaznia kell:
a)	a költségvetési támogatás mértékét,
b)	a támogatás folyósításának jogcímét, ezen belül a vasúti
pályára vonatkozóan a vasúti pálya és tartozékai
fejlesztésének és felújításának fő irányait és pénzügyi
forrásait,
c)	a támogatás folyósításának módját és ütemezését,
d)	a támogatás felhasználásának célját,
e)	a szerződéstől eltérő teljesítés jogkövetkezményeit,
f)	a támogatás felhasználásával való elszámolás szabályait.”
9.	§
A Vtv. a 16. §-át követően, a következő 16/A. §-sal egészül ki:
„16/A. § A közszolgáltatási tevékenységnek minősülő menetrend
szerinti vasúti személyszállítási tevékenységre a Tanácsnak a
vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában
benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről
szóló 1969. június 26-ai 1191/69/EGK rendeletét, valamint az azt
módosító 1893/91/EGK rendeletét az e törvényben foglalt
kiegészítésekkel kell alkalmazni.”
10. §
A Vtv. 17. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(4) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy
a)	a vasutak kölcsönös átjárhatóságának szabályait,
b)	a vasútvállalatok engedélyezésének rendjét,
c)	a vasúti építmények engedélyezésének és üzemeltetésük ellenőrzésének
szabályait,
d)	az országos közforgalmú vasutaknál dolgozók, illetőleg munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszony alapján tevékenységet végző személyek
munkaköri és szakmai alkalmassága vizsgálatának, továbbá
véleményezésének szabályait,
e)	a vasúti járművezetők képzésének, vizsgáztatásának és szakképesítésének
szabályait,
f)	a vasúti menetrend készítésének szabályait,
g)	az országos közforgalmú vasúthálózat vonalainak besorolását,
h)	az országos közforgalmú vasúti pálya kapacitás-elosztásának és a vasúti
pálya igénybevételének részletes szabályait,
i)	a pályahasználati díj meghatározásának - annak elvei tekintetében a
pénzügyminiszterrel együttesen - részletes szabályait
rendeletben állapítsa meg.”
III. Fejezet
A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosítása
11.	§
A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 2. §-a
(1)	bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az állam feladatai:]
„m) a légiforgalmi irányító és körzeti repüléstájékoztató szakszemélyzet
képzése, képzésének koordinálása;”
12.	§
Az Lt. 7. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Külföldi állami légijárműnek a magyar légtérbe való berepüléséhez a
légiközlekedési hatóság - a Külügyminisztérium, a katonai légügyi hatóság,
továbbá a polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálatok hozzájárulásával - ad
engedélyt.
(2)	A külföldi állami légijármű számára kibocsátott egyszeri vagy
többszöri be-, illetve átrepülési engedély nem mentesíti a
kérelmezőt a jogszabályban előírt más engedélyek beszerzésének
kötelezettsége alól.”
13.	§
(1)	Az Lt. HARMADIK RÉSZE III. Fejezetének címe helyébe a
következő rendelkezés lép:
[HARMADIK RÉSZ
A LÉGIKÖZLEKEDÉS
III.	Fejezet]
„A légiközlekedési, valamint a légiközlekedéssel összefüggő
tevékenységek"
(2)	Az Lt. 22. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § Légiközlekedési, valamint légiközlekedéssel összefüggő
tevékenység - a 71. § 10. pontjának e) és h) alpontjában
meghatározott tevékenység kivételével - a légiközlekedési
hatóságnak, a bajbajutott vagy eltűnt légijármű megsegítésére
irányuló kutató-mentő repülés pedig a katonai légügyi hatóságnak
az adott tevékenységre vonatkozó engedélyével folytatható.”
14.	§
(1)	Az Lt. 23. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 22. §-ban meghatározott tevékenység végzésére engedélyt a Magyar
Köztársaság területén székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet kaphat, ha
a)	a tevékenység jogszabályban meghatározott feltételeinek eleget tesz;
b)	az egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolványát megkapta, illetve a
gazdálkodó szervezetet a bíróság, illetve a cégbíróság bejegyezte;
c)	a biztonságos és szabályszerű üzemeltetéshez az e törvényben és a külön
jogszabályban meghatározott feltételeket kielégítő szervezettel,
személyzettel, saját tulajdonú vagy tartósan bérelt eszközökkel
rendelkezik;
d)	a gazdálkodó szervezet működési szabályzatának az engedélyezés tárgyát
képező légiközlekedési, valamint légiközlekedéssel összefüggő
tevékenységre, a légiközlekedési szakszemélyzet szakmai gyakorlatban
tartására, az alkalmazott légijárművek vagy légiközlekedési eszközök
karbantartása módszereire, irányítására és belső felügyeletének rendjére
vonatkozó részét a légiközlekedési hatóság jóváhagyta.
(2)	Magyarországon székhellyel nem rendelkező gazdálkodó szervezet
légiközlekedési, valamint légiközlekedéssel összefüggő tevékenységre
nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján kaphat engedélyt.”
(2)	Az Lt. 23. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A gazdasági célú légiközlekedési tevékenység engedélyezésére
az (1) bekezdésben foglaltakon túl a légijárművel végzett gazdasági
célú légiközlekedési tevékenység engedélyezésének rendjéről szóló
külön jogszabályban és a légifuvarozók engedélyezéséről szóló, a
Tanács 2407/92/EGK rendeletében foglalt rendelkezéseket kell
megfelelően alkalmazni.
(6)	A lajstromban szereplő légijárművel az Európai Unió tagállamain kívüli
államban folytatott gazdasági célú légiközlekedési tevékenységre az (5)
bekezdésben foglaltakat annyiban kell alkalmazni, amennyiben nemzetközi
szerződés eltérően nem rendelkezik.”
15.	§
Az Lt. a 23. §-át követően a következő 23/A. §-sal egészül ki:
„23/A. § (1) Az illetékes vámhatóság a légijárat által fuvarozott áru (a
továbbiakban: légiáru) ellenőrzése, vámkezelése, illetve a légijáratot teljesítő
jármű határátlépése során köteles meggyőződni arról, hogy a légiárut fuvarozó
gazdálkodó szervezet jogosult-e a fuvarokmányon megjelölt rendeltetési helyre
történő légi árufuvarozásra.
(2)	Amennyiben a be-, illetve kilépni szándékozó légiárut fuvarozó gazdálkodó
szervezet nem rendelkezik a légiáru fuvarozására vonatkozó engedéllyel, az
illetékes vámhatóság köteles haladéktalanul értesíteni a légiközlekedési
hatóságot, és az engedély megszerzéséig a légiáru be-, illetve kiléptetését
megtagadni.”
16.	§
Az Lt. 27. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki és a § eredeti szövege (1)
bekezdésre változik:
„(2) A számítógépes helyfoglalási rendszerek működtetésére a számítógépes
helyfoglalási rendszerek működtetési szabályzatáról szóló, a Tanács
2299/89/EGK rendeletét kell alkalmazni.”
17.	§
Az Lt. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(3) A polgári légiközlekedés egységes szabályairól és az Európai
Légiközlekedés Biztonsági Ügynökség felállításáról szóló, az
Európai Parlament és a Tanács 1592/2002/EK rendeletének hatálya
alá nem tartozó légijármű és légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz
gyártásának, javításának és karbantartásának a légiközlekedéssel
összefüggő szakmai szabályait a miniszter - állami légijárművek
esetében a honvédelmi miniszter - rendeletben állapítja meg.”
18.	§
Az Lt. 29/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„29/A. § (1) A lajstromba felvett légijármű fedélzetén
munkavállalóként munkát végző légijármű-vezető, navigátor,
fedélzeti mérnök (szerelő) és légiutas-kísérő (a továbbiakban
együtt: hajózó) teljes munkaideje - beleértve a rendkívüli
munkavégzés és az ügyelet idejét is - az évi 2000 órát nem
haladhatja meg.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell a munkavégzésre irányuló
egyéb jogviszony alapján vagy egyéni vállalkozóként munkát végző hajózók
munkavégzésének időtartama tekintetében is.
(3)	A hajózó részére naptári hónaponként legalább hét, naptári évenként
legalább 96 olyan pihenőnapot kell adni, amelyet lakóhelyén tölthet.
(4)	A hajózó alkalmazásához szükséges, illetve alkalmazásának ideje alatti -
külön jogszabályban előírt - egészségügyi vizsgálat költségét a munkáltató
viseli.”
19.	§
Az Lt. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A légiközlekedési szakszemélyzet képzésére - a légiforgalmi irányító és
körzeti repüléstájékoztató szolgálat tagjai képzésének kivételével - a
légiközlekedési hatóság, az állami célú légiközlekedés tekintetében a katonai
légügyi hatóság ad engedélyt.”
20. §
Az Lt. 31. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § A légiforgalmi irányító és körzeti repüléstájékoztató szakszolgálat
ellátásához szükséges szakmai ismeretekre vonatkozó képzést a miniszter,
illetve - az állami célú légiközlekedés tekintetében - a honvédelmi miniszter
által kijelölt intézetek végzik. A képzés feltételeiről a miniszterek
gondoskodnak.”
21. §
Az Lt. a NEGYEDIK RÉSZ „A REPÜLŐTÉR” címe alatt a következő
alcímmel és 36/A. §-sal egészül ki:
„Kizárólagos állami tulajdonba tartozó repülőtér
36/A. § A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 172. §-ának d)
pontjában megjelölt nemzetközi kereskedelmi repülőterek közül az állam
kizárólagos tulajdonába a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér tartozik.”
22.	§
Az Lt. 37. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(2) A Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér, valamint a közös
felhasználású katonai és polgári repülőtér kivételével a nyilvános
repülőtér és a polgári célú nem nyilvános repülőtér létesítésére,
fejlesztésére és megszüntetésére - a Kormány előzetes egyetértése
alapján - a miniszter a területileg illetékes települési
önkormányzattal egyetértésben ad engedélyt.
(3)	Az (1) bekezdés ad) és bb) alpontjaiban említett repülőtér
létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére - a területileg
illetékes települési önkormányzat véleménye és a Kormány előzetes
egyetértése alapján - a honvédelmi miniszter ad engedélyt.”
23.	§
Az Lt. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Kormány rendeletben határozza meg a repülőtér létesítésének,
fejlesztésének és megszüntetésének, továbbá a biztonsági, akadálymentes és a
zaj gátló védőövezet kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének a
szabályait.”
24.	§
Az Lt. 40. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az állam tulajdonában lévő repülőteret - a Budapest Ferihegy Nemzetközi
Repülőtér kivételével - a Kormány egyetértésével lehet elidegeníteni.”
25.	§
(1)	Az Lt. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyilvános repülőtér légijármű által történő igénybevételéért - a (2) és a
(3)	bekezdésben foglalt kivétellel - díjat kell fizetni. A díjat a repülőtér üzemben
tartója állapítja meg, és a 72. §-ban említett légiforgalmi tájékoztató
kiadványban közzéteszi.”
(2)	Az Lt. 41. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Kényszerleszállás esetén a repülőtér üzemben tartója köteles a légijármű
részére segítséget nyújtani.”
26.	§
Az Lt. 45. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[(3) A pályázati kiírásnak - a koncesszióról szóló 1991. évi XVI.
törvény 8. §-ában foglaltakon túlmenően - tartalmaznia kell:]
„b) a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér rendeltetését;”
27. §
Az Lt. az 52. §-át követően a következő 52/A. §-sal egészül ki:
„52/A. § A Magyar Honvédség légvédelmi célú repülései során a
feladat ellátásával érintett légteret a légiforgalom irányítására
kijelölt szervnek - a légiforgalomban résztvevők biztonságának
figyelembevételével - szabaddá kell tennie.”
28. §
Az Lt. 53. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép
és a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A szakszolgálati engedélyek fajtáit, szakmai feltételeit és kiadásuk rendjét a
miniszter, illetve a honvédelmi miniszter - a rádiószolgálatok állomáskezelőire
vonatkozó szabályok vonatkozásában az informatikai és hírközlési miniszterrel
egyetértésben - rendeletben határozza meg.
(7)	A szakszolgálati engedélyek kiadásának egészségügyi feltételeit
a miniszter az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel,
illetve a honvédelmi miniszter az egészségügyi, szociális és
családügyi miniszterrel együttesen rendeletben határozza meg.”
29. §
Az Lt. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) A légiközlekedés védelme - a légiközlekedés elleni jogellenes
cselekmények megelőzése és a jogellenes cselekmények
felszámolása - a repülőterekre, a légtérben tartózkodó
személyszállítást és árufuvarozást végző légijárművekre, a földön
telepített légi navigációs berendezésekre és a légiközlekedésben
résztvevő személyekre terjed ki.”
30.	§
Az Lt. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nyilvános repülőtér üzemben tartására, légiforgalmi irányítói
tevékenység ellátására, valamint légiközlekedési tevékenység (71. §
10. pont) végzésére engedély akkor adható, ha a kérelmező
megfelelő felelősségbiztosítási fedezettel rendelkezik. A gazdasági
célú légiközlekedési tevékenység (71. § 27. pont) végzésére
engedély abban az esetben adható, ha a kérelmező a légifuvarozók
engedélyezéséről szóló, a Tanács 2407/92/EGK rendeletében
foglaltaknak megfelelő felelősségbiztosítással rendelkezik.”
31.	§
(1)	Az Lt. 71. §-a 10. pontjának a) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[71. § A törvény alkalmazásában
10. légiközlekedési tevékenység:]
„a) a légijárművel végzett személyszállítás és árufuvarozás
(ideértve a postai küldemények fuvarozását),”
(2)	Az Lt. 71. §-a 10. pontjának e) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[71. § A törvény alkalmazásában
10.	légiközlekedési tevékenység:]
„e) a légijármű sport-, valamint magáncélú alkalmazása,”
32.	§
Az Lt. 72. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„72. § A légiközlekedési hatóság a nyilvános repülőterekre vonatkozó - külön
jogszabályban meghatározott - adatokat és a légiközlekedésre vonatkozó
tájékoztatásokat, továbbá a repülőtér üzemben tartója által megállapított - 41. §
szerinti - díjat a Magyar Köztársaság légiforgalmi tájékoztató kiadványában
(AIP) rendszeresen közzéteszi.”
33. §
Az Lt. a 72. §-át követően a következő 72/A. §-sal egészül ki:
„72/A. § Az Európai Légiközlekedés Biztonsági Ügynökségben való
magyar képviselet biztosításáról, az ügyek viteléről és a döntések
végrehajtásáról a miniszter gondoskodik.”
34.	§
(1)	Az Lt. 74. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[74. § E törvény alapján rendeletben állapítja meg]
„d) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter a miniszterrel
egyetértésben az ország területére légiközlekedési úton bejutó fertőző
betegségek megelőzése érdekében történő ideiglenes korlátozások
szabályait;”
(2)	Az Lt. 74. §-ának m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[74. § E törvény alapján rendeletben állapítja meg]
„m) a miniszter a honvédelmi miniszterrel együttesen a nem
nyilvános fel- és leszállóhely létesítésének szabályait;”
(3)	Az Lt. 74. §-a a következő u)-w) ponttal egészül ki:
[74. § E törvény alapján rendeletben állapítja meg]
„u) a belügyminiszter a miniszterrel együttesen az utasbiztonsági
ellenőrzést végzők felügyeletének és szakmai irányításának
szabályait;
v) a miniszter a légiforgalmi tájékoztatás rendjét és a légiforgalmi tájékoztató
szolgálat ellátásának szabályait;
w) a honvédelmi miniszter a miniszterrel egyetértésben a Magyar Honvédség
légvédelmi célú repüléseinek szabályait.”
35.	§
Az Lt. 74/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„Lt. 74/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és
azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december
16.	napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető
1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő
jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
-	a légiközlekedési balesetek és repülőesemények szakmai vizsgálatának
szabályairól szóló 13/2000. (V. 31.) KHVM-HM-EüM együttes
rendelettel együtt, a Tanács 94/56/EK irányelvével a polgári
légiközlekedési balesetek és repülőesemények kivizsgálását szolgáló
alapelvek megállapításáról;
-	a földi kiszolgálás feltételeiről és engedélyezésének rendjéről szóló
7/2002. (I. 28.) KöViM rendeletben foglaltakkal együtt, a Tanács
96/67/EK irányelvével a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacához
való hozzáférésről;
-	a polgári repülés hajózó személyzete repülési idejének szabályozásáról
szóló 16/2003. (IV. 3.) GKM rendeletben foglaltakkal együtt, a Tanács
2000/79/EK irányelvével a polgári légiközlekedés mobil munkavállalóira
vonatkozó, az AEA, ETF, ECA, ERA és IACA által kötött, a munkaidő
megszervezéséről szóló európai megállapodásról.”
IV.	Fejezet
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosítása
36.	§
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban:
Vkt.) 3. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A Kormány - a miniszter, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a
külügyminiszter, a pénzügyminiszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat
irányító miniszter, a Határőrség országos parancsnoka valamint az országos
rendőrfőkapitány, illetve az általuk felhatalmazott vezető beosztású személyek
részvételével - Víziközlekedési Védelmi Bizottságot hoz létre.”
37.	§
A Vkt. 12. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) Azt a belvízi hajót, tengeri hajót, illetve úszómunkagépet, amelynek
üzemeltetése hajózási engedélyhez kötött, a hajózási hatóság - amennyiben
nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - abban az esetben jegyzi be a
lajstromba, ha annak magyar vagy közösségi tulajdoni hányada az 50%-ot
meghaladja, továbbá az úszólétesítményt más lajstromban nem tartják nyilván.
(2)	A nyilvántartásba vételre kötelezett, több mint 50%-ban magyar tulajdonban
lévő úszólétesítményt a magyar lajstromban kell nyilvántartani.
(3)	Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott úszólétesítménynél a
magyar, illetve közösségi tulajdoni hányad az ott meghatározott mérték alá
csökken, a lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a lajstromból törölni kell,
kivéve, ha az úszólétesítmény további üzemeltetéséhez hajózási engedély nem
szükséges. A magyar, illetve közösségi tulajdoni hányad csökkenését a tulajdoni
hányadát elidegenítő résztulajdonos a tulajdoni hányada átruházásától számított
15 napon belül köteles a hajózási hatóságnak bejelenteni.
(4)	Ha a magyar, illetve a közösségi tulajdoni hányad az (1) bekezdésben
meghatározott mérték alá csökkenése a hajózási hatóság tudomására jut, és a
(3)	bekezdés szerinti bejelentést az arra kötelezett 15 napon belül nem tette
meg, a hajózási hatóság az úszólétesítményt a lajstromból hivatalból törli.”
38.	§
A Vkt. 13. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § (1) E törvény lajstromozási szabályainak alkalmazásában magyar, illetve
közösségi tulajdon:
a)	az állandó belföldi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár és az
Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának állampolgára,
b)	a Magyar Köztársaságban vagy az Európai Gazdasági Térség valamely
tagállamában székhellyel rendelkező jogi személy, valamint jogi
személyiség nélküli gazdasági társaság
tulajdona.
(2)	A magyar, illetve a közösségi tulajdont okmányokkal kell igazolni.
(3)	Gazdasági társaságot abban az esetben lehet magyar, illetve közösségi
tulajdonúnak tekinteni, ha az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában
székhellyel, illetve állampolgársággal nem rendelkező külföldit tagsági
jogviszonya alapján megillető tulajdoni hányad, illetőleg az általa gyakorolt
szavazati jog mértéke nem éri el az 50%-ot.”
39. §
A Vkt. 14. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magyarországi székhelyű jogi személy és gazdálkodó szervezet által
személyzet nélkül bérelt, külföldi lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a
hajózási hatóság a lajstromba - kérelemre - a bérleti szerződés időtartamára
ideiglenesen bejegyzi, amennyiben azt a külföldi lajstromból ideiglenesen
törölték. Az úszólétesítmény üzemképességét igazoló - külföldi hajózási
hatóság által kiállított - okmányok érvényességük lejártáig, de legfeljebb 60
napig használhatók a magyar lobogó alatt történő üzemeltetés során.
(2)	A külföldi székhelyű jogi személy és gazdálkodó szervezet által személyzet
nélkül bérelt, magyar lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a hajózási
hatóság - kérelemre - a bérleti szerződésben meghatározott időtartamra a
lajstromból ideiglenesen törli. Amennyiben az úszólétesítményt jelzálog terheli,
az ideiglenes törléshez a zálogjogosult hozzájárulása szükséges. Az ideiglenes
törlés időtartamának lejártával - külön eljárás nélkül - a törlés előtti bejegyzés
válik érvényessé.”
40.	§
(1)	A Vkt. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Hajózási engedély az Európai Gazdasági Térség tagállamában
lajstromozott úszólétesítményt üzemben tartó, magyarországi székhelyű
jogi személy és gazdálkodó szervezet részére adható.”
(2)	A Vkt. 51. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[(2) Nem kell hajózási engedély:]
„e) az Európai Gazdasági Térség tagállamainak hajózási hatóságai által
kiállított hajózási engedély alapján végzett hajózási tevékenységhez.”
41.	§
A Vkt. 54. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § (1) Az ország határain belül elhelyezkedő kikötők között nem az Európai
Gazdasági Térség tagállamának lobogója alatt közlekedő úszólétesítmény által
végzett
a)	személyszállítás, árufuvarozás, továbbá ezekkel összefüggésben
úszólétesítmények továbbítása,
b)	úszómunkagéppel munkavégzésre irányuló tevékenység
(a továbbiakban az a) és b) pontban foglaltak együtt: kabotázs) engedélyköteles
tevékenység.
(2)	A hajózási hatóság a kabotázs-engedélyt - ha nemzetközi szerződés eltérően
nem rendelkezik - viszonosság esetén, továbbá abban az esetben adja ki, ha az
Európai Gazdasági Térség tagállamában lajstromozott úszólétesítmény nem áll
rendelkezésre a tevékenység elvégzéséhez.”
42.	§
A Vkt. 87. §-ának 13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[87. § E törvény alkalmazásában]
„13. hajózási tevékenység: a vízen történő személyszállítás és árufuvarozás, más
úszólétesítmény vízen vontatással, tolással vagy mellévett alakzatban való
továbbítása, továbbá úszólétesítménynek a vízen egyéb célból (pl. halászat,
kutatás, vendéglátás, munkavégzés) való működtetése, ide nem értve a
kedvtelési célú hajózást;”
43. §
(1)	A Vkt. 88. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[(1) Felhatalmazást kap a Kormány]
„i) a víziközlekedés védelme szabályainak, a Víziközlekedési Védelmi
Bizottság feladat- és hatáskörének, továbbá működése rendjének”
(rendeletben történő megállapítására).
(2)	A Vkt. 88. §-a (2) bekezdésének u) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[(2) Felhatalmazást kap a miniszter]
„u) a hajózási hatósági eljárások díjainak, valamint e díjaknak az eljáró
hatóság, illetve a felügyeleti és irányítási feladatot ellátó szervezetek
közötti megosztása szabályainak, továbbá a hajózási képesítő vizsgák
díjainak a pénzügyminiszterrel egyetértésben,”
(rendeletben történő megállapítására.)
(3)	A Vkt. 88. §-ának (2) bekezdése a következő x) ponttal egészül ki:
[(2) Felhatalmazást kap a miniszter]
„x) a rajnai hajózásban való részvételi jogosultságot igazoló okmány kiadása
részletes szabályainak”
(rendeletben történő megállapítására.)
V.	Fejezet
Záró rendelkezések
44. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel -,
továbbá a Vtv. 2. §-a (6) bekezdésének c) és d) pontja a Magyar
Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló
nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján
lép hatályba. E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát
veszti:
a)	a Vtv. 2. §-ának (7) bekezdése, 3. §-ának (3) bekezdése, 4. §-a
(1) bekezdésének j) pontjából a „- a 6. § (4) bekezdésének b)
pontjában említett díjra is figyelemmel -” szövegrész, a 12. §-a
(1)	bekezdésének második mondata és 17. §-ának (2) és (3)
bekezdése,
b)	az Lt. 1. §-ának (3) bekezdése, valamint 71. §-ának 25. és 26.
pontja,
c)	a Vkt. 55. §-a, valamint 90. §-ának a), b) és e) pontja,
d)	a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI.
törvény 66. §-ának (2) bekezdése,
e)	az egyes közlekedési törvények módosításáról szóló 2000. évi
CXXVII. törvény 4. §-a, 12. §-ának (2) bekezdése, 16. §-a, 23. §-
a, 27. §-a és 28. §-a (1) bekezdésének c) pontja,
f)	a közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról
rendelkező 2001. évi CIX. törvény 8. §-a, 12. §-ának a Vtv. 17. §-
a (4) bekezdését megállapító rendelkezése, 16. §-a, 18. §-ának
(2)	bekezdése, 25. §-a és 26. §-a (3) bekezdésének d) pontja,
g)	a közlekedésről szóló egyes törvények módosításáról rendelkező 2002.
évi LXVIII. törvény 2. §-a, 8. §-ának (2) bekezdése, 10. §-ának az Lt.
29/A. §-át megállapító rendelkezése, 12-13. §-a, 19. §-a, és 25. §-ának a
Vkt. 90. §-a e) pontját megállapító rendelkezése,
h)	az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 183. §-ának (5)
bekezdése.
(2)	Az e törvény 8. §-ával megállapított Vtv. 7/A. §-át először a 2005.
évre vonatkozó szerződésre kell alkalmazni.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	a Kkt. 9/B. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a „közlekedési és vízügyi
miniszter” kifejezés helyébe a „közlekedésért felelős miniszter (a
továbbiakban: miniszter)” kifejezés lép,
b)	a Kkt. 15. §-ának (1) bekezdésében, 16. §-ának (1) bekezdésében, 24/A.
§-ában, 28. §-ának (2) bekezdésében, 29/A. §-ának (3) bekezdésében, 33.
§-a (1) bekezdésének b) pontjában, 45. §-ának (1) bekezdésében, 46/B. §-
ának (2) bekezdésében, 48. §-a (3) bekezdése b) pontjának felvezető
szövegében, c) pontjában, e) pontjában és (4) bekezdésében a
„közlekedési és vízügyi miniszter” kifejezés helyébe a „miniszter”
kifejezés lép,
c)	a Kkt. 33. §-ának (3) bekezdésében a „Közlekedési és Vízügyi
Minisztérium” kifejezés helyébe a „miniszter” kifejezés lép.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényhez
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.)
1988. július 1-jén lépett hatályba.
Az eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy e törvény alapvető
rendelkezései ma is helytállóak, azonban kisebb - a társadalmi, gazdasági
környezet és a jogrendszer változásai, valamint az Európai Unióhoz történő
csatlakozásunk által indokolt és a gyakorlati igényekhez igazodó -
módosításokra szükség van. A Kkt. módosításának alapvetően az
alábbiakban bemutatott problémakörök megoldása ad aktualitást, azonban
e módosítás nem jelenti a törvény teljes felülvizsgálatát.
Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásával több olyan közlekedési
i r	r	•• ••	r • •	1^1*	1	• •	1	r	r r	^1*1	1
tárgyú közösségi jogszabály is a hazai jogrendszer részévé válik, amely
különböző, a közúti árufuvarozás és személyszállítás végzéséhez szükséges,
továbbá az Európai Unióban használt kapcsolódó okmányok hazai
bevezetését és alkalmazását írja elő a csatlakozás időpontjától.
A közúti árufuvarozás és személyszállítás végzésére vonatkozó valamennyi
tevékenységi feltétel és engedélyezési szabály, továbbá a gépjárművezetőkre
vonatkozó speciális rendelkezés együttes alkalmazásának érvényesítése
érdekében szükségessé válik az ellenőrzési tevékenységben közreműködő
határőrség, vámhatóság és közlekedési hatóság ellenőrzési tevékenységének
szabályozása, továbbá az egyes engedélyezési előírások elmulasztása esetén
-	az Európai Unió gyakorlatához igazított összegű - bírság kiszabásának
lehetővé tétele. Ennek megvalósítása érdekében a Kkt. 20. §-ának
rendelkezéseit teljeskörűen át kell alakítani, meghatározva a bírságolási
eljárásra vonatkozó fontosabb szabályokat, az ellenőrzésben közreműködő
hatóságok hatásköreit.
A közlekedési hatóság engedélye nélkül jogosulatlanul, vagy nem az
engedély tartalmának megfelelően végzett oktatási tevékenység esetén a
közlekedési hatóság részére bírság kivetésére is lehetőséget kell teremteni a
18. § új (7) bekezdéssel történő kiegészítésével.
A közösségi jogszabályok hazai alkalmazásához szorosan kapcsolódik a
menetíró készülékek használatával, a beszerelésüket végző műhelyek
tevékenységével és a készülékek ellenőrzésével kapcsolatos kérdések miniszteri
rendeletben történő részletes szabályozása.
A veszélyes áruk szállítására vonatkozó nemzetközi egyezmény (ADR) előírásait a
mezőgazdasági termelés területén használt vegyszerek és üzemanyagok szállítása során is
érvényesíteni szükséges, ezt erősíti meg a Tanács 94/55/EK irányelve is, mely az ADR
Egyezményben foglalt rendelkezések belső piacon történő egységes alkalmazását tartalmazza.
Egyúttal lehetővé teszi az irányelv, hogy a tagállamok saját területükön szabályozzanak
minden olyan veszélyes áruszállítást, mely nem esik az irányelv hatálya alá, de a szabályozás
nemzeti okból célszerű és fontos. E nemzeti szabályozás kiadásához szükséges jogalkotási
felhatalmazást a Kkt. 48. §-a (3) bekezdése b.) pontjának új 20. és 21. alponttal történő
kiegészítésével kell megteremteni.
A közúti árú- és személyfuvarozás területén a belföldi és nemzetközi
forgalomban közlekedő járművek műszaki állapotának és járművezetők vezetési
idejének hatékony ellenőrzése, a hiányosságok megszüntetéséig a jármű és a
járművezető időleges feltartóztatása nélkül nem valósítható meg. Igazolja ezt az
Európai Unió tagállamaiban már elterjedt feltartóztatási gyakorlat is.
A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvényhez
A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) korszakos
jelentőségű lépés volt a vasúti közlekedésre vonatkozó szabályozás történetében.
Ezzel tettük meg az első lépést abba az irányba, amely a vasúti közlekedés
szabályozását a modern jogrendszerekhez közelíti.
A Vtv. a hatálybalépése óta eltelt időben elősegítette a magyar vasúti közlekedés
modernizálását, az időközben végrehajtott módosítások pedig alapvetően a
csatlakozási tárgyalások során vállalt jogharmonizációs kötelezettségek
teljesítését szolgálták.
A közösségi vasúti szabályozás elemei szinte teljes egészében beépültek a
hazai jogba. Az ún. második közösségi vasúti csomag 2001. évi
közzétételével azonban a korábban vállalt jogharmonizációs
kötelezettségeink és a kapcsolódó hazai szabályozási feladatok alapvetően
átalakultak. A 2001. évi közösségi szabályozás a korábbi szabályozáshoz
képest jóval részletesebben és több konkrét szabállyal állapította meg
elsősorban a vasúti pályahasználat feltételeit és a díjfizetés módját.
A vasútra vonatkozó közösségi jog alapvető elve, hogy a vállalkozó
(árufuvarozást és személyszállítást végző) vasutak átlátható módon és
megkülönböztetéstől mentesen juthassanak hozzá a vasúti pályához. Ennek
érdekében a közösségi jog megköveteli a tagállamoktól, hogy az a szervezet,
amely a pályakapacitásokat elosztja, szervezeti, döntéshozatali és jogi
szempontból független legyen a vállalkozó vasúttól, vagyis a pályát igénylőtől.
A közösségi irányelvek kellő részletességgel határozzák meg a pályakapacitás
elosztása során követendő eljárást. Ezen túlmenően a közösségi jogszabályok
rendelkeznek a vasútvállalatok engedélyezéséről, a vasúti műszaki szabályokról
(hagyományos vasutak és a nagysebességű vasutak kölcsönös átjárhatóságának
műszaki feltételeit).
A közösségi irányelvek hazai jogba történő beépítése megtörtént a 2002. és
2003. év folyamán. Megalkottuk a vasútvállalatok engedélyezéséről szóló, a
vasúti pályakapacitás elosztását szabályozó miniszteri rendeletet, valamint a
pályakapacitás igénybevételéért fizetendő díjakról és azok képzésének
szabályairól szóló miniszteri rendeletet, valamint a hagyományos vasúti
rendszerek kölcsönös átjárhatóságának műszaki feltételeit szabályozó miniszteri
rendeletet.
A vasúti területet az Európai Unió is kiemelt figyelemmel kezelte és a
csatlakozási tárgyalások során a Bizottságnak rendszeresen tájékoztatást kellett
adni a jogharmonizáció és az intézményi háttér kialakításának fejleményeiről.
A törvényjavaslat fő célja, hogy tovább konkretizálja a pálya kapacitás
elosztását végző szervezet kialakításának módját (kft. alapítása), valamint a
pályakapacitás elosztásának törvényi szintű szabályozást igénylő és a
Pályahasználati Testület szervezetét és működésének eljárási szabályait. A
pályakapacitás elosztás függetlenségének, továbbá az egyéb jogharmonizációs
célú jogalkotás keret feltételeit megteremtettük a vasútról szóló törvény 2001.
évi módosítása során. A Vtv. jelenlegi módosításának célja e keretek kitöltése és
a még szükséges kiegészítő szabályok megalkotása.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk 2004. május 1-jei várható
időpontjára tekintettel és a közösségi előírások maradéktalan érvényesülése
érdekében a törvényjavaslatban előterjesztett módosítások szükségek.
Az a vasútvállalat, amely vasúti személyszállítás, vasúti árutovábbítás vagy
vontatás céljából a vasúti pályát használni kívánja, a pályakapacitás-elosztást
végző szervezettől kérheti, hogy részére tegye lehetővé - adott időszakban,
meghatározott gyakorisággal és időben - a vasúti pályának vagy a pálya
meghatározott szakaszának a használatát.
A pályakapacitás-elosztást végző szervezet az egyes vasútvállalatoktól
beérkezett kérelmek alapján elosztja a menetvonalakat, vagyis meghatározza azt,
hogy melyik vasútvállalat mely időpontban és mely szakaszon használhatja a
vasúti pályát. A törvényjavaslat létrehozza a pályakapacitást elosztó szervezet
konkrét szervezeti kereteit [törvényjavaslat 2. §-a].
A Csatlakozási Okmányban foglalt átmeneti mentességre figyelemmel, az
Európai Unió valamely tagállamában székhellyel rendelkező vasútvállalatok
számára 2006. december 31. napjáig a vasúti pálya igénybevétele a gyakorlati
kihasználhatóság figyelembevételével számított vonatmennyiség 20%-ára
korlátozható.
A kapacitáselosztás során felmerült vitás kérdések rendezésére egyeztetési
eljárást kell lefolytatni. Az egyeztetés során a pályakapacitás-elosztást végző
szervezet az igényelttől eltérő kapacitást is felajánlhat.
Jelenleg miniszteri rendelet szabályozza a pálya kapacitásának elosztását
végző szervezet eljárását. A pályakapacitást igénylő magyar és lehetséges
külföldi vasúti társaságoknak (vállalkozó vasutak) jelentős gazdasági
érdeke fűződik ahhoz, hogy azon a vasúti pályán jussanak az általuk
igényelt menetvonalakhoz, amelyen az adott személyszállítási vagy
árutovábbítási feladatot a leggazdaságosabban tudják végrehajtani. Az
országos vasúti pályahálózatot üzemeltető társaságoknak is az az érdekük,
hogy a rendelkezésre álló pályakapacitás kihasználása minél nagyobb
legyen. Mindkét érdek egyértelműen a pályát működtető, illetve az azt
igénybe vevő gazdálkodó szervezetek eredményes működését alapvetően
befolyásolja, a társaságok gazdasági kapcsolatait érinti. Ezért a javaslat az
alapvető előírásokat garanciális okokból törvényi szintre emeli. A törvény
hatályba lépésének időpontjáig a hatályos miniszteri rendeleteket a
közlekedésért felelős miniszter a törvényhez illeszkedően módosítja.
Garanciális okokból indokolt tehát, hogy ezek a végrehajtási jogszabályban
szereplő normák a legmagasabb szintű jogforrásban, törvényben jelenjenek meg.
A törvényjavaslat egyik fő célja, hogy tovább konkretizálja a pálya kapacitás
elosztását végző szervezet kialakításának módját (kft. alapítása), valamint a
Pályahasználati Testület összetételét és működésének eljárási szabályait.
A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvényhez
A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.)
módosítását alapvetően az Európai Unióhoz történő csatlakozással egyidejűleg
Magyarországon is hatályba lépő közösségi rendeletekkel összefüggésben
végrehajtandó dereguláció indokolja.
A közösségi rendeletek az Európai Unióhoz való csatlakozásunk pillanatától
közvetlenül hatályosulnak, ezért az azokkal korábban már harmonizált
jogszabályokat, illetve azok egyes rendelkezéseit hatályon kívül kell helyezni.
A módosítás a légifuvarozók engedélyezéséről szóló, a Tanács 2407/92/EGK
rendeletében, a számítógépes helyfoglalási rendszerek működtetési
szabályzatáról szóló, a Tanács 2299/89/EGK rendeletében, a polgári
légiközlekedés egységes szabályairól és az Európai Légiközlekedés Biztonsági
Ügynökség felállításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1592/2002/EK
rendeletében, valamint a polgári légiközlekedés biztonságának egységes
szabályairól szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2320/2002/EK
rendeletében foglalt rendelkezések és a hazai szabályozás összhangjának
megteremtése miatt vált szükségessé.
A módosítás további fontos eleme, hogy a nemzetközi kapcsolatok megfelelő
rendezése érdekében sor kerül a külföldi állami légijárművek magyar légtérbe
való berepülésének engedélyezéséről szóló rendelkezések pontosítására, az
eljáró hatóságok megfelelő kijelölésére.
A repülőtérrel, valamint a légiforgalmi irányítással kapcsolatban, a javaslatban
szereplő módosítások - a rendelkezések pontosítása által - az e területekre
vonatkozó szabályozás összhangját szolgálják.
A kétoldalú nemzetközi légiközlekedési egyezmények által a légiközlekedési
vállalatok számára légi árufuvarozási tevékenység végzésére adott jogosultságok
vámhatóság által történő ellenőrzése lehetővé teszi az ezen egyezményekre való
hivatkozással illegálisan végzett árufuvarozási tevékenység visszaszorítását.
A polgári légiközlekedés mobil munkavállalóira vonatkozó, az AEA, ETF,
ECA, ERA és IACA által kötött, a munkaidő megszervezéséről szóló európai
megállapodásról szóló, a Tanács 2000/79/EK irányelve alapján meghatározott
rendelkezéseknek a Munka Törvénykönyvének változásával összhangban
megvalósuló módosítása elősegíti a légijárműveken munkát végző hajózók
foglalkoztatásával kapcsolatos átlátható feltételek kialakítását.
A javaslat a gyakorlat által indokolt pontosító rendelkezéseket vezet be,
valamint szabályozási felhatalmazást ad a Kormány részére a repülőtérrel
kapcsolatos biztonsági és akadálymentes védőövezet kijelölésének,
hasznosításának és megszüntetésének szabályait tartalmazó rendelet kiadására.
Felhatalmazást ad továbbá miniszteri rendeletek megalkotására a nem nyilvános
fel- és leszállóhely létesítésének, az utasbiztonsági ellenőrzést végzők
felügyeletének és szakmai irányításának, a légiforgalmi tájékoztatás rendjének
és a légiforgalmi tájékoztató szolgálat ellátásának, valamint a Magyar
Honvédség légvédelmi célú repüléseinek szabályozása tárgyában.
A víziközlekedésről szóló 2000. XLII. törvényhez
A hajózási jog területén a közösségi joggal való összhang megteremtése
érdekében az úszólétesítmények lajstromozásnak, illetve a hajózási tevékenység
engedélyezésének szabályait kellett felülvizsgálni, amelynek eredményeként
készült el a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban:
Vkt.) módosítására vonatkozó szövegtervezet. A lajstromozás és a hajózási
tevékenység engedélyezése tekintetében a közösségi jognak megfelelően a
külföldi üzemben tartó fogalma csatlakozásunkat követően oly módon változik,
hogy a külföldi üzemben tartó korábbi fogalma helyébe a Közösségen kívüli
üzemben tartó lép. Ez alól a személyzet nélküli hajóbérlés (bare boat charter,
demise charter) esetében alkalmazott ideiglenes átlajstromozás a kivétel, mivel
ebben az esetben nem játszik szerepet az, hogy a bérlő és a bérbeadó
tagállamban honos vagy nem, illetve tagállam lajstromába vagy lajstromából
történik az átlajstromozás.
A módosítás a jogharmonizációs célú rendelkezéseken kívül a törvény hatályba
lépése óta felszínre került ellentmondásokat is igyekszik feloldani, ennek
jegyében került ki a kedvtelési célú hajózás az engedélyhez kötött hajózási
tevékenység köréből. A lépés összhangban van a jogalkotói szándékkal,
tekintettel arra, hogy az eredeti szabályozásban is - az Európában általánossá
vált gyakorlathoz igazodva - a díj ellenében végzett szolgáltatások
engedélyeztetése, ezen keresztül ellenőrzése volt a cél.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A közúti járművezetők alap- és továbbképzésével kapcsolatos közösségi
jogszabályok átvételéből következően erősíteni kell a kapcsolódó
közlekedési hatósági előzetes képzési engedély alapján végzett, megfelelő
tartalmú oktatás megvalósítását, esetenként bírság alkalmazásának
lehetővé tételével is. A közlekedési hatóság engedélye nélkül jogosulatlanul
vagy nem az engedély tartalmának megfelelően végzett oktatási tevékenység
esetére a törvényjavaslat lehetőséget teremt a közlekedési hatóság részére
bírság kivetésére.
A 2. §-hoz
Hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásával több olyan közlekedési tartalmú közösségi
jogszabály is a hazai jogrend részévé válik, amely különböző, a közúti árufuvarozás és
személyszállítás lebonyolításához szükséges, az Európai Unióban használt okmány hazai
bevezetését és alkalmazását írja elő csatlakozásunk időpontjától. Ilyen okmány a tevékenység
végzésére szolgáló közösségi engedély, amelyet a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a
közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet és ennek
végrehajtásáról rendelkező 14/2001. (IV. 20.) KöViM rendelet és a 49/2001. (XII. 22.)
KöViM rendelet tartalmaz.
Ezen okmányok kötelező használatának elrendelése indokolttá teszi bírság
kiszabását, a határőrség és a vámhatóság ellenőrzési feladataira vonatkozó
törvényi szabályozás módosításával. A bírság összegének felemelése közelít
az Európai Unió tagállamai által is alkalmazott bírság tételekhez.
A közlekedésre vonatkozó hatályos szabályozás [5/1990. (IV. 12.) KöHÉM
rendelet] ma is lehetővé teszi, hogy külföldi forgalmi rendszámú jármű
ellenőrzése során az ellenőrző hatóság megtiltsa a forgalomban való részvételt,
ha a jármű nem rendelkezik a nemzetközi egyezményekben meghatározott
engedélyekkel. A törvényjavaslat ezt pontosítja azzal, hogy a „visszatartást”,
mint a forgalomban való részvétel megtiltásának egyik lehetséges változatát
nevesíti.
A 3. §-hoz
A koncesszióról szóló törvény szerint a koncessziós szerződés időtartama alatt a
koncessziós társaság jogosult a kizárólagos állami tulajdonhoz tartozó
vagyontárgyak vonatkozásában a hasznok szedésére. A koncessziós szerződés
alapján az AKA Alföld Koncessziós Autópálya Rt. (AKA Rt.) jogosult
úthasználati díj szedésére az M5 autópályán, de azt szerződéssel más részére
átengedheti.
A 4. §-hoz
A közúti személyszállítás és árufuvarozás területén a belföldi és nemzetközi
forgalomban közlekedő járművek műszaki állapotának és járművezetők
vezetési idejének hatékony ellenőrzése - az ellenőrzés során észlelt
1 • r	r	i	** a a r r *	* '	rr	r	• r	rr	a "	* t "1
hiányosságok megszüntetéséig a jármű és a járművezető időleges
feltartóztatása nélkül - nem valósítható meg. Ezt az Európai Unió
tagállamaiban már elterjedt feltartóztatási gyakorlat is igazolja. E hatósági
intézkedés hazai alkalmazásához pontosítani kell az ellenőrzéssel
kapcsolatos rendelkezéseket.
A túlméretes, túlsúlyos és tengely túlsúlyos járművek közlekedésének
szabályozásával kapcsolatban - az Európai Unió jogrendjével való összhang
megteremtése érdekében - szükséges intézkedések megtételéhez
elengedhetetlen a Kkt. módosítása. A törvényjavaslat az ellenőrző hatóság
jogkörét bővíti azáltal, hogy lehetővé teszi a meghatározott össztömeget,
tengelyterhelést és méretet meghaladó járművek tovább közlekedésének
megtiltását.
Az 5. §-hoz
Az útépítési kivitelezés minőség ellenőrzésével kapcsolatos minisztériumi
feladatok egységes rendszerben történő működtetésének biztosítása céljából
e tárgykörben miniszteri rendeleti szintű szabályozás kiadásához szükséges
jogalkotási felhatalmazást a Kkt. 48. § (3) bekezdése b) pontjának 10.
alpontja pontosításával lehet megteremteni.
A közösségi jogszabályok hazai alkalmazása szükségessé teszi a menetíró
készülékek használatával, a beszerelésüket végző műhelyek tevékenységével
és a készülékek ellenőrzésével kapcsolatos részletes szabályok miniszteri
rendeletben történő szabályozását, különös tekintettel a digitális működési
elvű menetíró készülékek használatához kapcsolódó ellenőrző kártyák
előállítására, elosztására, nyilvántartására, a kártyák használatához
kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettségekre.
A magyar jogszabályok szerint a veszélyes áruk (így a mezőgazdasági
vegyszerek és üzemanyagok) belföldi közúti szállítását a Veszélyes Áruk
Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR)
előírásai szerint kell végezni. Az ADR járműfogalmába azonban nem
tartozik bele a mezőgazdasági vontató és a lassú jármű, ezért nem alakult ki
egységes gyakorlat a veszélyes áruk szállítását végző mezőgazdásági
vontatók, illetve a velük vontatott pótkocsik műszaki vizsgáztatásánál, a
tartányok jóváhagyásánál és közúti ellenőrzésénél. A területi hatóságok
korábbi - a néhol eltérő - a állásfoglalásai (pl. ADR jelölések
megkövetelése, a vezető ADR oktatási bizonyítványának meghiányolása)
több konfliktus forrása volt. Az ilyen szállítások szabályozási igényét az
bizonyítja, hogy a vonatkozó közösségi jogszabály (a Tanács 94/55/EK
irányelve, amely az ADR szabályait rendeli el az egységes belső piacon való
alkalmazásra) a preambulumában a következőket mondja ki: „a
tagállamoknak joguk van arra, hogy szabályozzanak minden olyan
veszélyes áru szállítást, amelyet a területükön olyan járművel végeznek,
amely nem esik ezen irányelv hatálya alá, függetlenül attól, hogy a járművet
hol helyezték forgalomba”.
A 6. §-hoz
Az országos közforgalmú vasúti pályát a Vtv. 1. §-ában foglaltak alapján a
pályavasút vagy a vasúti társaság működteti. A törvényjavaslat a jelenleg
hatályos rendelkezéssel megegyezően mondja ki, hogy a szakasz a)-d)
pontjában felsorolt vasutak részére a működtető - meghatározott feltételekkel -
köteles e vasúti pálya igénybevételét lehetővé tenni.
A törvényjavaslat a jelenleg hatályos feltételeket kiegészíti azzal, hogy a vasúti
pálya igénybevétele pályakapacitás-elosztás alapján történik.
A 7. §-hoz
A törvényjavaslat lényegében a hatályos rendelkezésekkel összhangban
szabályozza a vasúti pályakapacitás elosztására és a pályahasználati díjak
megállapítására vonatkozó előírásokat. A közösségi joghoz való igazodás
érdekében jelenleg miniszteri rendeletek határozzák meg a pályakapacitás
elosztás feltételeit. A Parlament és a Tanács 2001/14/EK irányelvében
meghatározott elvek és szabályok mentén a javaslat törvényi szinten határozza
meg a pályakapacitás elosztás általános elveit és a leglényegesebb eljárási
szabályokat. Ezzel eleget tesz a jogharmonizációs kötelezettségeknek, egyben
megteremtve a nemzeti jogrenddel az összhangot.
A törvényjavaslat elfogadását követően módosítani kell a vasúti
pályakapacitás elosztására és a pályahasználati díjak megállapítására
vonatkozó miniszteri rendeleteket és az abban megfogalmazott szabályokat
hozzá kell igazítani a Vtv-hez.
A törvényjavaslat a vasúti pályakapacitás elosztására és a pályahasználati
díjak megállapítására vonatkozó rendelkezések tekintetében abból indul ki,
hogy az országos vasúti pályákat vasúti társaság üzemelteti.
A vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásáról, a vasúti infrastruktúra
használatának díjáról és a biztonsági tanúsítványról szóló, a Parlament és a
Tanács 2001/14/EK irányelve meghatározó jelentőségű a vasúti tárgyú
közösségi szabályozásban és a jogharmonizációs kötelezettségek között.
A 2001/14/EK irányelvnek a pályakapacitás elosztásáról szóló rendelkezéseiből
és az irányelv szelleméből az tűnik ki, hogy az Európai Unió a külön
szervezetben üzemelő pálya és a külön - független - szervezetben működő
vállalkozó vasút modelljét preferálja. Természetesen az irányelv a teljes vasúi
szervezet kialakítására irányuló döntést a tagországokra bízza, a tagországoknak
azonban bizonyos korlátok között kell mozogniuk. Ilyen korlát az az előírás,
hogy a pályakapacitás elosztásának szervezeti, jogi és döntéshozatali
szempontból függetlennek kell lennie a vállalkozó (árufuvarozás és
személyszállítást végző) vasúttól. Ez az előírás az egy gazdálkodó szervezetben
(társaságban) elhelyezkedő pálya- és vállalkozó vasútra - a saját terminológiánk
szerint: vasúti társaság - valamint a jogalkotásra nézve jelentős
többletfeladatokat ró.
A 2001/14/EK irányelv szerint hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell a
törvényben meghatározott vasúti pályahálózat igénybevételét minden, a
feltételeket teljesítő vasút részére lehetővé tenni. A szolgáltató és a pálya
használatát igénylő vasút között szerződéses kapcsolatnak kell létrejönnie. A
szerződés a jogosultságokat és a pálya használatért fizetendő díjat (szolgáltatás-,
ellenszolgáltatás) egyaránt tartalmazza.
Magyarországon jelenleg a vasúti társaság keretében működik a pályavasút és a
vállalkozó vasút, ezért a javaslat egyértelműen meghatározza, hogy a vasúti
társaságtól független szervezetnek kell a pályakapacitás elosztását és a
pályahasználati díj megállapítását végezni. A költségvetés teherbíró képességére
is tekintettel hatékonyabb és költségkímélőbb a javasolt működési forma,
amelynek keretében a feladatot egyszemélyes állami tulajdonban lévő korlátolt
felelősségű társaság látja el. Az egyszemélyes állami tulajdonlás egyben
biztosítékot jelent arra nézve is, hogy a kft. minimális alaptőkéjéhez képest
esetlegesen felmerülő kötelezettség teljesítésében az állam a kft. „mögött”
helytáll. Ezt a kft. alapító okirata megjeleníti. A példa az európai jogrendben
nem ismeretlen, az osztrák szervezet is korlátolt felelősségű társaságként
működik (Schienen-control GmbH).
A magyar jogrend hagyományaihoz kapcsolódóan a törvényjavaslat a
pályakapacitás elosztásával és a pályahasználati díj megállapításával
kapcsolatban az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek
alkalmazását írja elő. A törvényjavaslat értelmében a pályakapacitás elosztását
végző kft-nek az első fokú eljárást az államigazgatási eljárás általános
szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (2) bekezdésében biztosított
lehetőség alapján adott felhatalmazás szerint kell lefolytatnia. A törvényjavaslat
a másodfokú eljárás lefolytatására az általános közlekedési hatóságot, ezen belül
a Közlekedési Főfelügyeletet ruházza fel hatáskörrel. Az államigazgatási eljárás
általános szabályaitól a törvényjavaslat két kérdésben tér el. Egyrészt az
elsőfokú hatóság eljárására 180 napot határoz meg, amelynek megalapozott
indoka, hogy a pályakapacitás elosztásának folyamata a menetrend készítés
folyamatához illeszkedik. Az ide vonatkozó 2001/14/EK irányelv ugyancsak
hosszú időtartamban javasolja szabályozni az eljárást. Az eljárás a kérelmek
benyújtásával indul, ezt követően négy hónap áll rendelkezésre a menetrend
tervezet elkészítésére, további egy hónap a menetrend egyeztetésére. Csak
ezután kerülhet sor az érdemi államigazgatási eljárás lefolytatására.
A 2001/14/EK irányelv 30. cikke előírja egyeztető fórum létesítését, amely a
törvényjavaslatban a Pályahasználati Testület formájában jelenik meg. A Vtv.
módosításával törvényi szintre emelkednek a hivatkozott irányelvben megjelölt
azok a döntési jogosítványok, amelyekben a Pályahasználati Testület eljárni
jogosult, illetve köteles.
A Pályahasználati Testület „eseti” testület, nem állandóan működik. A tagokat
csak konkrét megkeresés, döntést igénylő kérdés kivizsgálására hívják össze. A
Testület részletes működésére vonatkozó szabályokat a Közlekedési
Főfelügyelet főigazgatója határozza meg.
A Testületnek a döntésre az irányelv legfeljebb 2 hónapos határidőt ad és
feljogosítja, hogy az érintett felektől minden szükséges információt beszerezzen.
Ezzel összhangban a javaslat az államigazgatási eljárás általános szabályaitól
való második eltérésként a másodfokú eljárás lefolytatására 60 napos határidőt
szab meg.
A 8. §-hoz
A hatályos Vtv. is tartalmaz rendelkezéseket az állam és az országos
közforgalmú vasutak közötti szerződéses kapcsolatról. A Vtv.
hatálybalépésének időpontjában egyetlen szerződésben jelent meg az állam
kizárólagos tulajdonát képező és a vasúti társaságok által üzemeltetett
vagyontárgyakra, valamint a vasút által végzett - közszolgáltatásnak
minősülő - menetrend szerinti személyszállításra vonatkozó összes
rendelkezés. A szerződést az állam nevében az ágazati és tulajdonosi
jogokat egyaránt gyakorló miniszter - a költségvetési összefüggésekre
tekintettel a pénzügyminiszter előzetes egyetértésével - kötötte meg.
Az időközben végbement jelentős jogszabályi változások, például a
kincstári vagyonra vonatkozó rendelkezések megjelenése az
államháztartásról szóló törvényben, továbbá a 2004. május 1. napjától
kötelezően alkalmazandó 1191/69/EGK tanácsi rendeletben meghatározott
követelmények megjelentetése a módosítási javaslatban elkerülhetetlenné
vált.
A szerződésekre vonatkozó javasolt rendelkezések ennek megfelelően -
külön-külön szerződésekre vonatkoztatva - szabályozzák a
vagyonkezelésre, a kizárólagos állami tulajdonban levő vasúti pálya
működtetésére, a kombinált fuvarozás növelésére, valamint a vasúti
közszolgáltatásra vonatkozó követelményeket. Az állami támogatások
1^1	r	r	-»••••	r ••	•	1 ' 1	r	í	rp	r
szabályozása a vonatkozó közösségi jogi szabályozásra (a Tanács
1107/70/EGK rendelete) figyelemmel történt.
A törvényjavaslat előkészítése során figyelembe vettük az autóbusszal
végzett belföldi és nemzetközi személyszállításra vonatkozó
törvényjavaslatban foglaltakat.
Az 1191/69/EGK rendelet meghatározó jelentőségű a vasúti, közúti és
belvízi közlekedés területén végzett személyszállítási közszolgáltatások
tekintetében. A rendelet 18. cikke kötelezi a tagállamokat arra, hogy a
végrehajtásról saját jogrendjüknek megfelelően intézkedjenek. A közösségi
rendelet három sarkalatos pontja, hogy a közszolgáltatási feladat végzésére
a szolgáltató abban az esetben kötelezhető, ha az ellátásért felelős a
keletkezett veszteségeit kiegyenlíti, a szolgáltató kezdeményezheti a
számára gazdasági hátránnyal járó közszolgáltatási feladat megszüntetését,
és az ellátásért felelősnek a szolgáltatóval közszolgáltatási szerződést kell
kötnie.
Aj ••	r	•	1 .	i •• ••	r • •	r	1 • j ^ fi	•• 1 r	1	• •	1^1
törvényjavaslat a közösségi jog végrehajtásához szükséges, a hazai jogból
adódó eltéréseket figyelembe vevő részletszabályokat állapít meg, amelynek
során meghatározza az ellátásért felelős miniszter (település
önkormányzat), valamint a szolgáltató jogait és kötelezettségeit és az eljárás
menetét (javaslattétel, menetrend jóváhagyása, szerződéskötési
kötelezettség, a szerződésben meghatározott feladat ellátásának
kötelezettsége, a veszteségek kiegyenlítése).
A 9. §-hoz
Az 1191/69/EGK rendelet a csatlakozás időpontjától kezdődően közvetlenül
alkalmazandó lesz. A Római Szerződés és az Európai Bíróság esetjoga nem
teszi lehetővé, sőt kifejezetten tiltja a közvetlenül érvényesülő közösségi jogi
elemeknek a tagállamok jogában történő megismétlését. Ezért a
törvényjavaslat a személyszállítási közszolgáltatási szerződésekről szóló
kibővített szabályozáshoz kiegészítésül kimondja azt, hogy a
törvényjavaslat rendelkezéseit a közösségi rendelettel együtt kell
alkalmazni. A közösségi rendelet tartalmazza egyébként a végrehajtási
típusú tagállami szabályok megalkotására irányuló felhatalmazást.
A 10. §-hoz
A törvényjavaslat újrafogalmazza a korábbi, a miniszter számára rendelet
megalkotására felhatalmazást tartalmazó rendelkezéseket. A miniszter új
szabályozási felhatalmazást kap az országos közforgalmú vasúthálózat vonalai
besorolásának és a vasúti menetrend készítése szabályainak megalkotására.
A 11. §-hoz
A törvényjavaslat, a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a
továbbiakban: Lt.) hatályos szövegéhez képest - a repüléstájékoztató
szakszemélyzet vonatkozásában - kizárólag a körzeti repüléstájékoztató
szakszemélyzet képzését, képzésének koordinálását tartja meg állami
feladatként. Ennek indoka, hogy a hatályos szabályozás túlságosan nagy állami
beavatkozást tesz lehetővé a képzés és koordinálás területén. A módosítás bővíti
a repülőterek üzemben tartóinak jogkörét, és lehetőséget biztosít arra, hogy a
repülőterek üzemben tartói a számukra legmegfelelőbb szolgáltatót válasszák,
illetve, hogy a szolgálatot ellátó szakszemélyzet a képzést bármely olyan
intézményben megkaphassa, amely a feltételeknek megfelel.
A módosítással érintett körzeti repüléstájékoztató, valamint repülőtéri
repüléstájékoztató szolgálatra vonatkozó részletszabályokat a légiforgalom
irányításának szabályairól szóló 16/2000. (XI. 22.) KöViM rendelet tartalmazza.
A 12. §-hoz
A módosítás célja az Lt. pontosítása. A törvényjavaslat a Belügyminisztérium, a
Honvédelmi Minisztérium, illetve a Külügyminisztérium illetékes hatóságai
helyett az eljáró szervek pontos felsorolását tartalmazza, amely kiegészül a
polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálatokkal.
Az engedélyezéssel kapcsolatos részletszabályokat a magyar légtér
igénybevételéről szóló 4/1998. (I. 16.) Korm. rendelet tartalmazza.
A 13-14. §-hoz
Az Lt. 22-23. §-ának módosítását - az Európai Unióhoz történő csatlakozás
időpontjáig - a légifuvarozók engedélyezéséről szóló, a Tanács 2407/92/EGK
rendeletével összefüggésben álló deregulációs feladat teljesítése indokolja. A
következetes és egységes jogalkalmazás érdekében az Lt. 23. §-ában szükséges
meghatározni, hogy a 2407/92/EGK rendelet hatálya alá tartozó, gazdasági célú
légiközlekedési tevékenységet végző gazdálkodó szervezeteknek a hivatkozott
közösségi rendeletben, illetőleg az Lt.-ben és a gazdasági célú légiközlekedési
tevékenység engedélyezésének rendjéről szóló 10/2002. (II. 6.) KöViM
rendeletben foglalt rendelkezésekre együttesen kell figyelemmel lenniük.
A 15. §-hoz
A hazánk által kötött kétoldalú nemzetközi légiközlekedési egyezmények
alapján a kijelölt légiközlekedési vállalatok az azokban megállapított
kereskedelmi jogokat gyakorolva végzik árufuvarozási tevékenységüket. A
napjainkra igen elterjedté vált az az illegális gyakorlat, amely szerint egyes
fuvarozók olyan államok kereskedelmi jogaira hivatkozva végzik légiáru
fuvarozását, amely államokkal Magyarországnak nincs érvényes kétoldalú
megállapodása, ezzel nagymértékben veszélyeztetik a tevékenységüket
szabályosan végző fuvarozók érdekeit, valamint hazánk nemzetközi
kapcsolatait.
A hatóságokat az Lt. hatályos szövege nem jogosítja fel arra, hogy
ellenőrizhessék a fuvarozók légi árufuvarozásra vonatkozó jogosultságát,
továbbá, hogy információikat megoszthassák egymás között. Jelen módosítás
célja az, hogy feljogosítsa az ellenőrzés végrehajtására az illetékes
vámhatóságot, és megteremtse az adatok és információk átadásának lehetőségét
a légiközlekedési hatóság részére. A hatékony ellenőrzés révén lehetőség nyílik
a jogosulatlan tevékenység visszaszorítására.
A 16. §-hoz
A számítógépes helyfoglalási rendszerek tekintetében a közösségi joggal való
összeegyeztethető szabályozást a számítógépes helyfoglalási rendszerek
működtetésének szabályairól szóló 6/2001. (II. 12.) KöViM rendelet
tartalmazza. A közösségi jog rendeleti szinten szabályozza az adott kérdést, a
miniszteri rendeletet a csatlakozás időpontjával egyidejűleg teljes egészében
hatályon kívül kell helyezni. Ezzel összefüggésben - a jogbiztonság, a
jogalkalmazók tájékoztatása érdekében - azonban szükséges annak kimondása,
hogy a számítógépes helyfoglalási rendszerekre Európai Unióhoz való
csatlakozásunk napjától a számítógépes helyfoglalási rendszerek működtetési
szabályzatáról szóló, a Tanács 2299/89/EGK rendeletét kell alkalmazni.
A 17. §-hoz
Az európai uniós csatlakozás időpontjától a polgári légiközlekedés egységes
szabályairól és az Európai Légiközlekedés Biztonsági Ügynökség
felállításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1592/2002/EK
rendeletének a légijármű és a légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz
gyártásának, javításának és karbantartásának a légiközlekedéssel
összefüggő szakmai szabályait közvetlenül kell alkalmazni. Ennek
megfelelően a miniszter kizárólag a közösségi rendeletben nem szabályozott
területre vonatkozóan adhat ki a szakmai szabályokat tartalmazó
rendeletet.
A 18. §-hoz
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek az ügyeletre és
készenlétre vonatkozó - a 2003. évi XX. törvény által megállapított - új
rendelkezéseivel való összhang megteremtése indokolja a 29/A. § (1)
bekezdésének módosítását. A Munka Törvénykönyvének új rendelkezéseire
figyelemmel az Lt. szövegében is szükséges az „ügyelet” kifejezés alkalmazása.
A (4) bekezdés módosításával a hajózókra vonatkozó munkajogi
vonatkozású szabályok pontosítása következtében egyértelművé válik, hogy
a munkáltató azon - külön jogszabályban előírt - egészségügyi vizsgálatok
költségeit köteles viselni, amelyek egyrészt a hajózónak a munkáltatónál
történő alkalmazásához szükségesek, de még megelőzik azt, illetve az
alkalmazásának időtartama alatt merülnek fel.
A 19-20. §-hoz
A törvényjavaslat 18. §-ában foglalt módosítással összefüggésben az állam által
ellátandó, a képzéssel kapcsolatos feladatok szűkítése valósul meg azáltal, hogy
a légiforgalmi irányító és repüléstájékoztató szolgálat tagjai közül a repülőtéri
repüléstájékoztató szolgálat tagjainak képzését nem a miniszter által kijelölt
intézetek végzik, hanem megfelelő ellenőrzés és engedélyezés mellett azt
bármilyen, arra alkalmas szolgáltató elláthatja.
A 21. §-hoz
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 172. §-ának d) pontja
alapján - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állam kizárólagos
tulajdonába tartozik a nemzetközi kereskedelmi repülőtér. A folyamatosan
megvalósuló repülőtérfejlesztésekkel összhangban indokolt, hogy - a Polgári
Törvénykönyvben foglalt lehetőség alapján - az Lt. mondja ki azt, hogy a
nemzetközi kereskedelmi repülőterek közül csak a nemzetgazdasági és
légiközlekedés-stratégiai szempontok miatt kiemelt jelentőségű Budapest
Ferihegy Nemzetközi Repülőtér tartozik az állam kizárólagos tulajdonába.
A 22. §-hoz
A törvényjavaslat 20. §-ában foglalt módosítással összhangban, az Lt. 23. §-a is
mellőzi nemzetközi kereskedelmi repülőtér kifejezés használatát.
A törvényjavaslat egyebekben a repülőtér létesítése, fejlesztése és
megszüntetése vonatkozásában egyszerűsíti az eljárást, és a Kormány előzetes
egyetértését követően kizárólag a területileg illetékes önkormányzat egyetértését
írja elő. Az egyszerűsítés indoka azon felesleges eljárás megszüntetése, hogy
azok a miniszterek, akik a Kormány tagjai, a Kormány egyetértését követően az
adott kérdésben ismét egyetértésüket kell, hogy adják.
A 23. §-hoz
Az Lt.-nek az akadálymentes védőövezetre vonatkozó szabályozási
felhatalmazással történő kiegészítése lehetővé teszi a repülőterek kialakítására
vonatkozóan a Chicagói Egyezmény (kihirdette az 1971. évi 25. tvr.) 14.
Függelékének megfelelő szabályozás kialakítását. A módosítás következtében a
településrendezési tervekkel összhangban álló, a légiközlekedési akadályokra is
kiterjedő jogszabály megalkotására nyílik lehetősége a Kormánynak.
A 24. §-hoz
A törvényjavaslat összefügg a tervezet 20. §-ában foglalt
módosítással, amely egyedül a Budapest Ferihegy Nemzetközi
Repülőteret tartja meg a kizárólagos állami tulajdon körében.
A 25. §-hoz
Az esetleges értelmezési problémák elkerülése érdekében pontosítani szükséges,
hogy az Lt. 41. §-ának (1) bekezdésében meghatározott díj a repülőtér
légijárművek által történő igénybevétele esetén fizetendő. Elsődleges érdek
fűződik ahhoz, hogy az üzemben tartó által megállapított díj megjelenjen a
Magyar Köztársaság légiforgalmi tájékoztató kiadványában (AIP).
Kényszerleszállás esetén felmerülő kártérítési vagy kártalanítási igények
rendezése a Ptk. szabályai alapján történik, ezért az Lt. 41. §-ának (4)
bekezdésében erről rendelkezni nem kell.
A 26. §-hoz
A módosítás törvényjavaslat 20. §-ában foglalt módosítással függ
össze.
A 27. §-hoz
A törvényjavaslat záró rendelkezése szerint az Lt. 1. §-ának (3) bekezdése
hatályát veszti, ezáltal az Lt. hatálya a jövőben a légvédelmi célú
repülésekre is kiterjed. A tervezett módosítás az Lt. hatályának
kiterjesztésével összefüggésben a légvédelmi célú repülések
légtérhasználatáról rendelkezik. Eszerint - összhangban a magyar légtér
igénybevételéről szóló 4/1998. (II. 16.) Korm. rendeletben foglaltakkal - az e
légjárművek repülései által érintett légteret szabaddá kell tenni, egyrészt a
megfelelő honvédelmi intézkedések foganatosítása, másrészt a
légiforgalomban résztvevők biztonsága érdekében.
A 28. §-hoz
Az Lt. 53. §-ának (6) bekezdése a szakszolgálati engedélyekkel kapcsolatos
szabályozás több minisztert érintő feladatait foglalja össze. A miniszteri
felelősség pontosabb elhatárolása érdekében szükségessé vált a szabályozási
felhatalmazás elemenkénti szétválasztása. Ezáltal egyszerűbbé válik az
említett jogszabályok módosítása, mivel a szabályozásban érintett
miniszterek kizárólag a feladatkörüket érintő jogszabályok megalkotásában
vesznek részt.
A 29. §-hoz
A polgári légiközlekedés biztonságának egységes szabályairól szóló, az Európai
Parlament és a Tanács 2320/2002/EK rendeletének 3. cikkében foglaltak
értelmében a légiközlekedés védelme tekintetében meghatározott
követelményeket valamennyi közösségi repülőtérre alkalmazni kell, a
rendeletben foglalt korlátozások lehetőségének [4. cikk (2) bekezdése]
figyelembevételével. Az Lt. jelenleg hatályos szabályozása e követelmények
alkalmazását csak a nyilvános repülőterek vonatkozásában írja elő, így hazánk
jogharmonizációs kötelezettségére figyelemmel szükséges az Lt. megjelölt
rendelkezésének módosítása és a légiközlekedés védelmének a nyilvános
repülőterek helyett valamennyi repülőtérre történő kiterjesztése.
A 30. §-hoz
A légifuvarozók engedélyezéséről szóló, a Tanács 2407/92/EGK
rendeletének 7. cikke a tevékenységi engedély megszerzéséhez megköveteli
az érintett légifuvarozótól, hogy megfelelő felelősségbiztosítással
rendelkezzék. A módosítás értelmében egyértelművé válik, hogy a
gazdasági célú légiközlekedési tevékenység végzésének előfeltétele a
megjelölt közösségi rendeletben foglalt felelősségbiztosítás megléte.
A 31. §-hoz
A törvényjavaslat pontosítja a légiközlekedési tevékenység definícióját
azzal, hogy a 71. § 10. pontjának a) alpontjában az árufuvarozás körébe
tartozó postai küldemények fuvarozását is megjeleníti, az e) alpontban
pedig elhagyja a „nem gazdasági” jelzőt.
A 32. §-hoz
A 41. § (1) bekezdésének módosításával egyidejűleg indokolt módosítani a
72. §-t is. A két jogszabályhely összhangjának megteremtésével biztosítható,
hogy a nyilvános repülőtér üzemben tartója által megállapított, a repülőtér
igénybevételéért fizetendő díj is megjelenjen a Magyar Köztársaság
légiforgalmi tájékoztató kiadványában (AIP).
A 33. §-hoz
A polgári légiközlekedés egységes szabályairól és az Európai
Légiközlekedés Biztonsági Ügynökség felállításáról szóló, az Európai
Parlament és a Tanács 1592/2002/EK rendelete alapján 2003. szeptember
28-án felállt Ügynökség munkájában hazánknak is részt kell vennie, ezért
indokolt, hogy a miniszter feladatát képezze a magyar képviselet
biztosításáról, az ügyek viteléről és végrehajtásáról való gondoskodás.
A 34. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja az Lt. egyik felhatalmazó rendelkezését. Ennek
alapján az ország területére légiközlekedési úton bejutó fertőző betegségek
megelőzése érdekében történő ideiglenes korlátozások szabályait az
r	r ••	•	• r •	r	1^1 ••	•	• •	,	• •	,	1
egészségügyi, szociális és családügyi miniszter nem a miniszterrel
együttesen, hanem a miniszterrel egyetértésben határozza meg.
Az Lt. végrehajtásáról szóló 141/1995. (XI. 30.) Korm. rendelet 22. §-ának
folyamatban lévő (e törvényjavaslattól függő) módosításával
összefüggésben, az egyértelmű és következetes gyakorlat kialakítása
érdekében szükséges a nem nyilvános fel- és leszállóhely létesítésének
szabályait önálló rendeletben megállapítani. A végrehajtási rendelet
említett rendelkezésének eltérő értelmezései rendkívül megnehezítik a
légiközlekedési hatóság munkáját és veszélyeztethetik a légiközlekedés
biztonságát is.
A törvényjavaslatban szereplő további felhatalmazás alapján -
összhangban a polgári légiközlekedés biztonságának egységes szabályairól
szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2320/2002/EK rendeletével - a
belügyminiszter a miniszterrel együttesen rendeletben állapítja meg az
utasbiztonsági ellenőrzést végzők felügyeletének és szakmai irányításának
szabályait. A miniszter részére adott, a légiforgalmi tájékoztatás rendjét és
a légiforgalmi tájékoztató szolgálat ellátásának szabályait tartalmazó
rendelet megalkotására vonatkozó felhatalmazás a Chicagói Egyezmény
(1971. évi 25. törvényerejű rendelet) 15. Függelékének megfelelő
szabályozást tesz lehetővé. Az Lt. hatályának kiterjesztésével összhangban a
törvényjavaslat továbbá felhatalmazást ad a honvédelmi miniszternek, hogy
a miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a Magyar
Honvédség légvédelmi célú repüléseinek szabályait.
A 35. §-hoz
Az Lt. jogharmonizációs záradékát tartalmazó 74/A. § módosítása szintén a
közösségi rendeletek közvetlen hatályára figyelemmel elvégzendő
deregulációs folyamat teljesítéseként szükséges. A közösségi rendeletek
közvetlen hatályára és alkalmazhatóságára figyelemmel a jogharmonizációs
záradékból - az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időpontjával -
> •• •• 1 •	•• 1 f	~W X •• ••	f	1 r •	r •	i	T X •• ••	f	1
törölni szükséges a Közösség légifuvarozóinak a Közösségek közötti légi
útvonalakhoz való hozzájutásáról szóló, a Tanács 2408/92/EGK rendeletére,
valamint a légifuvarozók engedélyezéséről szóló, a Tanács 2407/92/EGK
rendeletére történő utalást.
A 36. §-hoz
A tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról
szóló 1988. évi egyezményt és a kontinentális talapzaton elhelyezett mesterséges
szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló
jegyzőkönyvet kihirdető a 2003. évi LXVIII. törvény hatálybalépésével, továbbá
az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciája (CEMT) által a terrorista
cselekmények visszaszorításáról elfogadott nyilatkozattal összefüggésben -
hasonlóan a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 68. §-a szerint
létrehozott Légiközlekedési Védelmi Bizottsághoz - szükséges a
Víziközlekedési Védelmi Bizottság létrehozása. A törvényjavaslat 42. §-a a
Kormány kötelezettségévé teszi, hogy a Víziközlekedési Védelmi Bizottság
feladat- és hatáskörére vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa.
A 37-38. §-hoz
A letelepedés szabadságának biztosítása végett szorul felülvizsgálatra a
lajstromozás feltételeként szabott 50%-os magyar tulajdonra vonatkozó előírás.
A szabad letelepedés joga magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység
önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására a letelepedés
országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint. A hajózási
tevékenység engedélyezésének kritériumai között szerepel a magyar lajstromban
történő nyilvántartás igazolása. A igazolás a közösségi jogszabályok, illetve - az
Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás alapján - az Európai Unió,
illetve Európai Gazdasági Térség valamelyik tagállamában állandó lakóhellyel
rendelkező állampolgár, illetve abban székhellyel rendelkező jogi személy vagy
jogi személyiség nélküli gazdasági társaság számára akkor lehetséges, ha a
módosítást követően igazolja, hogy a lajstromozandó úszólétesítmény közösségi
tulajdoni hányada az 50%-ot meghaladja.
A 39. §-hoz
A törvény hatályos szövege lehetővé teszi, hogy a nemzetközi normáknak és
gyakorlatnak megfelelően a személyzet nélkül bérelt hajót (bare boat charter,
demise charter) ideiglenesen át lehessen lajstromozni. Az ilyen ideiglenes
átlajstromozás esetében elsődlegesen nem a bérlő, illetve a bérbeadó honossága
a mértékadó, hanem a bérelt úszólétesítmény eredeti lobogója (lajstromozása).
A 40. §-hoz
A letelepedés szabadságára tekintettel hajózási engedély bármely, az Európai Unió, illetve az
Európai Gazdasági Térség tagállamában lajstromozott úszólétesítményt üzemben tartó,
magyarországi székhelyű jogi személy és gazdálkodó szervezet részére adható.
A nem honos fuvarozók által valamely tagállam belvízi útjain történő árufuvarozás vagy
személyszállítás feltételeinek megállapításáról szóló 3921/91/EGK rendelet 1. cikke lehetővé
teszi, hogy az egyes tagállamok hajózási hatóságai kiadott hajózási engedély birtokában a
Közösség víziútjain más tagállam területén is hajózási tevékenységet folytassanak, vagyis az
adott esetben a hajózási engedélyek kölcsönös elismeréséről van szó.
A 41. §-hoz
A nem honos fuvarozók által valamely tagállam belvízi útjain történő
árufuvarozás vagy személyszállítás feltételeinek megállapításáról szóló
3921/91/EGK tanácsi rendelet 2. cikke lehetővé teszi a nem honos fuvarozók
számára is a kabotázst, amennyiben a fuvarozó valamely tagállamban annak
jogszabályaival összhangban letelepedett és adott esetben engedélyt kapott áruk
vagy személyek nemzetközi belvízi úton történő fuvarozására, illetve
szállítására. Hazánk uniós csatlakozásával a 3921/91/EGK tanácsi rendelet
automatikusan a magyar jogrend részévé válik, ezért a kabotázsra vonatkozó
rendelkezéseket módosítani kell oly módon, hogy azok csak a nem EU vagy
nem EGT tagállam lobogója alatt közlekedő úszólétesítményekre
vonatkozzanak.
A 42. §-hoz
A módosítás a hajózási tevékenység fogalma alól kiveszi a kedvtelési célú
hajózást, egyértelművé téve ezáltal, hogy a hajózási tevékenység kizárólag
gazdasági célú tevékenység. Az új szabályozás eredményeképpen a kedvtelési
célú hajózás engedély nélkül folytatható, aminek következtében a hajózási
tevékenység engedélyezési szabályai is módosulnak. A módosítás
eredményeképpen a közoktatási intézmények, illetve gyermekszervezetek a
tulajdonukban levő úszólétesítménnyel engedélyezési eljárás lefolytatása nélkül
végezhetnek - térítésmentes - oktatási vagy kedvtelési tevékenységet.
A módosítás összhangban van az Európában általánossá vált gyakorlattal,
miszerint a hajózási tevékenység engedélyhez kötése csak a díj ellenében
végzett szolgáltatások esetén indokolt.
A 43. §-hoz
A Víziközlekedési Védelmi Bizottság létrehozásával összefüggésben meg kell
állapítani a víziközlekedés védelmének szabályait, továbbá a Víziközlekedési
Védelmi Bizottság feladat- és hatáskörét, továbbá működésének rendjét,
amelyhez külön felhatalmazás szükséges.
A Vkt. 26. §-a szerint úszólétesítményt csak megfelelő képesítéssel rendelkező
személyzet működtethet és úszólétesítményen képesítéshez kötött szolgálat csak
a hajózási hatóságok által kiadott képesítő okmány birtokában látható el. Ennek
megfelelően a vizsgáztatást a hajózási hatóságok látják el. A hajózási
hatóságoknál a vizsgáztatással összefüggésben külön költségek merülnek fel,
így többek között a vizsgabiztosok díjazása, a gyakorlati vizsgákhoz szükséges
vízijármű és berendezés, valamint szimulátor biztosítása és üzemeltetése, ezért a
vizsgadíjak megállapítása tekintetében is szükség van törvényi felhatalmazásra.
A Majna-Rajna csatorna üzembehelyezésével a magyar belvízi hajók is
behajózhatnak a Rajnára. A Tanács 2919/85/EGK rendelete a tagállamok
lobogója alatt közlekedő hajóknak rajnai hajózásban való részvételét külön
hatósági okmányhoz köti. A rajnai hajózásban való részvételi jogosultságot
igazoló okmány kiadása részletes szabályainak megállapításához külön törvényi
felhatalmazás szükséges.
A 44. §-hoz
A törvényjavaslat, valamint a Vtv. 2. §-a (6) bekezdésének c) és d) pontja
(amelyet a jelenleg hatályos szabályozás szerint külön törvény léptet életbe)
a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról
szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján
lép hatályba.
A törvényjavaslat pontosítja a Kkt. eltérő elnevezéseit, és egységesen a „közlekedésért felelős
miniszter” kifejezést vezeti be.
A törvényjavaslat 44. §-a a továbbiakban hatályon kívül helyező
rendelkezéseket tartalmaz.