﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9127.
számú
törvényjavaslat
r	••	• i f	r i ••	r	1 •	1	• r • r	r 1 r
egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú
módosításáról
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
pénzügyminiszter
Budapest, 2004. március
2004. évi ... törvény
egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú
módosításáról
I.	fejezet
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
1.	§ Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. §-a
a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A törvény hatálya kiterjed az Európai Közösség tagállamainak területén
székhellyel, telephellyel, állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem
rendelkező, az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott
elektronikus szolgáltatást nyújtó olyan adóalanyra, aki (amely) a szolgáltatást
az Európai Közösség valamely tagállamának területén székhellyel, állandó
lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező, adóalanynak nem
minősülő személynek nyújtja, feltéve, hogy az állami adóhatóságnál
elektronikus úton bejelentkezik (a továbbiakban: Európai Közösség
tagállamában illetőséggel nem bíró adózó).”
2.	§ (1) Az Art. 22. § (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének
bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]
„b) tárgyi adómentesség helyett az adókötelezettség teljesítését választja,”
(2)	Az Art. 22. § (1) bekezdésének d)-e) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
[Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének
bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]
„d) az adómegállapítás melyik különleges módját alkalmazza,
e)	az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal
kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. Kereskedelmi kapcsolatnak minősül
a termékbeszerzés, és -értékesítés, valamint - az egyszerűsített vállalkozói adó
alanyok kivételével - az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5)
bekezdése és 15/A. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel.”
(3)	Az Art. 22. §-ának (4)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek, a § kiegészül a következő (6)-(14) bekezdésekkel, egyidejűleg a
jelenlegi (6)-(7) bekezdések számozása (15)-(16) bekezdésre változik:
„(4) A közösségi adószámmal nem rendelkező általános forgalmi adóalany - a
kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi
adómentességet választó adóalany és a mezőgazdasági tevékenységet
folytató, különleges jogállást választó adóalany kivételével - közösségi
adószámának megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál előzetesen
bejelenti, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró
adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni.
(5)	Az általános forgalmi adóalanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi
személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató
adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági
tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az
egyszerűsített vállalkozói adó alanya bejelenti az állami adóhatóságnak, ha az
adóévben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó
nélkül számított összesített ellenértéke a 10 000 eurót meghaladja. Az adózó
bejelentését azon termékbeszerzését megelőzően teljesíti, amelynek
ellenértékével túllépi az értékhatárt.
(6)	Az általános forgalmi adóalanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi
személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató
adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági
tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az
egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha a tárgyévet megelőző évben általa az
Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított
összesített ellenértéke nem haladja meg a 10 000 eurót és a közösségen belül
beszerzett termékek utáni általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét a
tárgyévben választása alapján belföldön kívánja teljesíteni, választását a
tárgyévet megelőző adóév utolsó napjáig jelenti be az állami adóhatóságnak.
Amennyiben a tárgyévet megelőző évben nem volt közösségen belüli
beszerzése, e választását a tárgyévre a tárgyévi első közösségen belüli
beszerzését megelőzően jelenti be.
(7)	Az (5)-(6) bekezdések szerinti bejelentés alapján az állami adóhatóság az adózó
részére közösségi adószámot állapít meg.
(8)	Az általános forgalmi adóalanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi
személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az
alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató,
különleges jogállást választó adóalany, ha a jövedéki adóról és a jövedéki termékek
forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó termék
közösségen belülről történő beszerzése miatt belföldön keletkezik általános
forgalmiadó-fizetési kötelezettsége, beszerzését megelőzően köteles közösségi
adószámot kérni az állami adóhatóságtól.
(9)	Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha az Európai Közösség más
tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket értékesít, értékesítését
megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól.
(10)	Az alanyi adómentességet választó általános forgalmi adóalany, ha az Európai
Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany vagy adóalanynak nem minősülő
személy, szervezet részére új közlekedési eszközt értékesít, az értékesítést megelőzően
köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól.
(11)	Az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket
értékesítő, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató általános
forgalmi adóalany értékesítését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az
állami adóhatóságtól, ha az értékesítés belföldi teljesítése esetén adóköteles lenne.
(12)	Az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró általános
forgalmi adóalany, ha általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az általános
forgalmi adóról szóló törvény 14/A. § (4) bekezdése szerint választása alapján
vagy az értékhatár túllépése miatt belföldön teljesíti, az erre a célra
rendszeresített nyomtatványon köteles bejelentkezni az állami adóhatóság
Észak-budapesti Igazgatóságához. Amennyiben választás alapján teljesíti
belföldön általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét, választását a tárgyévre
a tárgyévet megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelentenie. Az értékhatár
túllépése esetén bejelentését azon termékbeszerzését megelőzően teljesíti,
amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt.
(13)	A belföldi illetőségű általános forgalmi adóalany, ha az általános forgalmi adóról
szóló törvény 14/A. §-a alapján általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét választása
alapján vagy az értékhatár túllépése miatt másik tagállamban teljesíti, azt a választását,
illetőleg az értékhatár túllépését követő 15 napon belül köteles bejelenteni az állami
adóhatóságnak.
(14)	Az (5)-(6) bekezdésekben euróban meghatározott értékhatárok forintra
történő átváltására az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései az
irányadók. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál
figyelmen kívül kell hagyni az új közlekedési eszköz, illetőleg a jövedéki adóról
és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény
hatálya alá tartozó termék adó nélkül számított ellenértékét.”
3.	§ Az Art. 24. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adóhatóság a közösségi kereskedelemben érintett adózónak a bejelentés
alapján közösségi adószámot állapít meg. Az adózó a közösségi adószámot a közösségi
kereskedelemmel összefüggő minden iraton feltünteti. Az állami adóhatóság kérelemre
- a bejelentés napjával - az adóév közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha
bejelenti, hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal
kereskedelmi kapcsolatát megszüntette.”
4.	§ Az Art. 52. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) E törvény 7. számú mellékletében meghatározott kamatjövedelem kifizetője, illetve
az ezzel összefüggésben adatszolgáltatásra kötelezett más személy a 7. számú melléklet
szerinti módon és tartalommal adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz.”
5.	§ Az Art. 57. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A KKI a 7. számú mellékletben meghatározott kifizetőtől, illetve az ezzel
összefüggésben adatot szolgáltató más személytől beérkezett adóadatot a haszonhúzó
illetősége szerinti tagállam illetékes hatóságának az adóévet követő év június 20-ig
továbbítja.”
6.	§ Az Art. 60. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„60. § (1) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának
megkeresésére a KKI intézkedik a más tagállamot megillető
a)	az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes
vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítés,
intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a
cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és
egyéb díj,
b)	a jövedelem-, nyereség- és vagyonadó,
c)	az általános forgalmi adó,
d)	a biztosítási adó, valamint
e)	az a)-d) pontban meghatározott tartozás végrehajtásával kapcsolatban
felmerült költség, továbbá
f)	a kamat, igazgatási pénzbüntetés és -pénzbírság végrehajtása iránt.
(2)	A más tagállamot megillető tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés
alá esik.
(3)	Az Európai Közösség tagállamai közötti behajtási jogsegély keretében
átadott adóadatokat megismerheti:
a)	a megkeresésben megjelölt személy,
b)	a behajtás céljából a behajtási eljárásban résztvevő hatóság,
c)	a behajtási eljárással kapcsolatos perindítás esetén a bíróság.
(4)	A KKI a behajtási jogsegély iránti kérelmet elutasítja, ha a megkeresés
alapját képező végrehajtható okirat kiállításának időpontjától a megkeresés
napjáig öt év eltelt. Amennyiben a végrehajtható okirat ellen jogorvoslatot
kezdeményeztek, az öt éves határidő attól a naptól számítandó, amelytől - a
megkereső hatóság tájékoztatása alapján - az okirattal szemben további
jogorvoslatnak nincs helye.
(5)	Az Európai Közösség más tagállama illetékes hatóságának behajtási
jogsegély iránti megkeresése esetén végrehajtható okirat az adóhatóság
követelését tartalmazó hátraléki kimutatás.”
7.	§ Az Art. 61. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az
eredeti rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) A KKI a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha
a)	a kért adóadat beszerzése a magyar jogszabályok alapján hasonló belföldi
tartozás végrehajtása céljából sem lehetséges,
b)	a kért adóadat kiadása üzleti titok felfedéséhez vezetne, vagy egyéb
módon a jogrendbe ütközne.”
8.	§ Az Art. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg. A tartozás kiegyenlítésére a
megkereső hatósággal folytatott egyeztetés után a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezhet. A
külföldről érkező megkeresésben feltüntetett követelésre az adóhatóság a
végrehajtást, illetőleg a biztosítási intézkedés foganatosítását elrendelő
határozat jogerőre emelkedésének napjától a tartozás fedezetét biztosító
végrehajtási cselekmények foganatosításának napjáig az e törvényben
meghatározott mértékű késedelmi pótlékot számít fel. A késedelmi pótlék
felszámítására a nettó pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók.”
9.	§ Az Art. 75. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Adó-, jövedelem- és illetőségigazolás ügyben az adózó kérelmére az
illetékességi szabályoktól függetlenül az állami adóhatóság bármelyik elsőfokú
területi szerve eljárhat.”
10.	§ Az Art. 79. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„79. § (1) A vámhatóság hatáskörébe tartozik
a)	a regisztrációs adóval,
b)	a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek adójával,
c)	a jövedéki adóval,
d)	az adójeggyel ellátott dohánygyártmányokat terhelő általános forgalmi adóval,
e)	az energiaadóval,
f)	az általános forgalmi adó kivételével a termékimportot terhelő adóval,
g)	az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem általános forgalmi
adóalany, alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag tárgyi adómentes
tevékenységet végző adóalany, valamint a mezőgazdasági tevékenységet folytató,
különleges jogállást választó adóalany esetében a termékimportot terhelő általános
forgalmi adóval,
h)	új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsinak az Európai Közösség
más tagállamából történő beszerzése esetén, ha a vevő általános forgalmi adóalanynak
nem minősülő magánszemély, illetve egyéb szervezet, általános forgalmi adóalanynak
nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, kizárólag adólevonásra nem
jogosító tevékenységet folytató adóalany, alanyi adómentességet választó adóalany,
mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve
az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, az általános forgalmi adóval
kapcsolatos adóztatási feladatok ellátása.
(2) Az általános forgalmi adóról szóló törvény 31. § (7) bekezdése szerint
adómentes termékimport esetén az Európai Közösség más tagállamában
illetőséggel bíró általános forgalmi adóalany a vámeljárásban az erre a célra
rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik az adómentes termék azon
értékesítéséről, amely után másik tagállamban közösségen belülről történő
termékbeszerzés címén adófizetési kötelezettsége keletkezik (összesítő
nyilatkozat). A termékimport adómentességét a vámhatóság határozattal
állapítja meg. Az összesítő nyilatkozat tartalmazza az adózó illetősége szerinti
közösségi adószámát, a vevő illetősége szerinti közösségi adószámát, valamint
a termékimport általános forgalmi adó alapját. A nyilatkozatokat a vámhatóság
a negyedévet követő hó 20. napjáig megküldi az állami adóhatóságnak.”
11.	§ (1) Az Art. 88. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(4) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal területi szerve az APEH elnökének
utasítására (engedélyével), illetve a vámhatóság jövedéki adóügyben eljáró
szerve a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának utasítására
(engedélyével) ellenőrzést az illetékességi területén kívül is végezhet.”
(2) Az Art. 88. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi (6) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(6) Az általános forgalmi adó alanyának tulajdonában lévő kereskedelmi
mennyiségű áru csak az áru eredetét hitelt érdemlő módon igazoló
dokumentum (különösen fuvarlevél vagy számla) birtokában szállítható. A
vámhatóság nyilatkozattételre kötelezheti a kereskedelmi mennyiségű áru
szállítását végző személyt arról, hogy mely általános forgalmi adó alany javára
végzi a szállítási tevékenységet, továbbá ellenőrizheti az áru eredetét,
tulajdonjogát hitelt érdemlő módon igazoló dokumentumok (különösen
fuvarlevél vagy számla) meglétét. A vámhatóság a nyilatkozattételről és a
dokumentumok meglétének ellenőrzéséről készített jegyzőkönyv egy példányát
-	az általános forgalmi adó alany adókötelezettségének ellenőrzéséhez, illetve
az adóhatóság e törvényben meghatározott más eljárásának lefolytatása
érdekében - az állami adóhatóságnak megküldi.”
12.	§ Az Art. 95. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt
adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja,
illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését
biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az
ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan
nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő.”
13.	§ Az Art. 125. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámhatóság határozattal állapítja meg (kivetéses adózás)
a)	az általános forgalmi adó kivételével a termékimportot terhelő adót,
b)	a termékimportot terhelő általános forgalmi adót, ha az adózó az általános
forgalmi adóról szóló törvény szerint nem általános forgalmi adóalany, alanyi
adómentességet választó adóalany, kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet
végző adóalany, vagy mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges
jogállást választó adóalany,
c)	a regisztrációs adót,
d)	új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsinak az Európai
Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén az általános forgalmi
adót, ha a vevő általános forgalmi adóalanynak nem minősülő magánszemély,
illetve egyéb szervezet, általános forgalmi adóalanynak nem minősülő
adófizetésre kötelezett jogi személy, kizárólag adólevonásra nem jogosító
tevékenységet folytató adóalany, alanyi adómentességet választó adóalany,
mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany,
illetve az egyszerűsített vállalkozói adó alanya.”
14.	§ Az Art. 132. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A feltételes adómegállapítás iránti kérelem az első fokú határozat
meghozataláig visszavonható.”
15.	§ Az Art. 146. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az illetékhivatal, az önkormányzati adóhatóság, valamint a magánszemélyt
terhelő adótartozás tekintetében az állami adóhatóság a végrehajtást az adós
lakóhelye, székhelye vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi
bíróság mellett működő, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló
bírósági végrehajtó útján is foganatosíthatja. Ez esetben a bírósági végrehajtó
az e törvényben foglalt rendelkezések alkalmazásával jár el azzal az eltéréssel,
hogy illetékességére a Vht. 232. §-ának (3)-(5) bekezdése az irányadó.”
16.	§ (1) Az Art. 175. §-ának (9) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával teljesíti adóbevallási és
adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó
adók tekintetében]
„c) az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó.”
(2)	Az Art. 175. §-a a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:
„(14) Az adóhatóság a hivatalos lapjában a megváltozását megelőzően
legalább 30 nappal közzéteszi azt az adatformátumot, amelyben az adóalany
az ellenőrzés során az elektronikus adathordozón tárolt adatokat rendelkezésre
bocsátja. Az adatformátumot az adóhatóság az internetes honlapján
folyamatosan közzéteszi.”
17.	§ Az Art. 181. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„181. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és azok
tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-
án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994.
évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösség következő
jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a)	a Tanács 1976. március 15-i 76/308/EGK irányelve az Európai
Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének
részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és
vámokból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról,
b)	a Tanács 1979. december 6-i 79/1071/EGK irányelve az Európai
Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének
részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözések és vámokból
eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló
76/308/EGK irányelv módosításáról,
c)	a Tanács 2001. június 15-i 2001/44/EK irányelve az Európai
Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének
részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és
vámokból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról
szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról,
d)	a Bizottság 2002. december 9-i 2002/94/EK irányelve az egyes
lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések
behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK tanácsi
irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok
megállapításáról,
e)	a Tanács 1977. december 19-i 77/799/EGK irányelve a tagállamok illetékes
hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös
segítségnyújtásáról,
f)	a Tanács 2003. június 3-i 2003/48/EK irányelve a kamatozó megtakarítási
formákból eredő jövedelmek adóztatásáról,
g)	a Tanács 2002. május 7-i 2002/38/EK irányelve a rádiós és televíziós
műsorszolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra
alkalmazandó hozzáadottérték-adóval kapcsolatos rendelkezések tekintetében
hozott 77/388/EGK irányelv módosításáról és átmeneti módosításáról.”
18.	§ Az Art. 1. számú melléklete e törvény 1. számú melléklete, az Art. 3. számú
melléklete e törvény 2. számú melléklete, az Art. 4. számú melléklete e törvény 3.
számú melléklete szerint módosul, az Art. 7. számú melléklete helyébe az e törvény 4.
számú mellékletével megállapított 7. számú melléklet lép, egyidejűleg az Art. kiegészül
e törvény 5. számú melléklete szerinti 8. számú melléklettel.
II.	fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
19.	§ A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja
tv.) 7. §-ának (1) bekezdése a következő x) ponttal egészül ki:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
„x) azt az összeget, amelyet a belföldi jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett
külföldi munkáltató képviseletét ellátó, a belföldi társadalombiztosítási jogszabályok
hatálya alá tartozó magánszemély a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos jogok és
kötelezettségek tekintetében a külföldi munkáltatót (foglalkoztatót) terhelő fizetési
kötelezettségek (járulék, hozzájárulás) megelőlegezése, megtérítése címén kap.”
20.	§ Az Szja tv. 12/A. §-ának (4) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
[A magánszemély - a (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet az (1)
bekezdés szerint nyilatkozatot, ha]
„m) kifizetőtől olyan bevételt szerzett, amellyel összefüggésben adóelőleg-fizetési
kötelezettség terheli.”
21.	§ Az Szja tv. 32. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény,
nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem
után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.”
22.	§ Az Szja tv. 36/A. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek, és egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki, továbbá a 36/A. §
előtti cím „A felnőttképzés díjának, valamint a magánszemély számítógép,
számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított egyes kiadásainak kedvezménye”
címre módosul:
„(3) A magánszemély az összevont adóalap adóját csökkentheti az adóévben általa
számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére (ide nem értve a lízing, a
részletvétel, a bérlet vagy más hasonló szerződés keretében történő szerzést) fordított
kiadás 50 százalékával, de legfeljebb évi 60 ezer forinttal. Az adókedvezményre olyan
eszköz megszerezése jogosít, amelyet a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi
Minisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium és az Oktatási Minisztérium
által kiírt pályázat keretében kiválasztott szállítók, valamint az e szállítók által a
pályázatnak megfelelően bevont közreműködők értékesítenek, és amely eszköz szerepel
a pályázatba bevont eszközöknek a pályázatot kiíró által elektronikus formában
nyilvánosan meghirdetett listáján. A kedvezmény alapját az eszköz forgalmazója (a
szállító, a közreműködő) által kiállított, az adózás rendjéről szóló törvény szerinti
adókedvezményre jogosító igazolás bizonyítja.
(4)	A magánszemély által a (1)-(3) bekezdés szerint igénybevehető adókedvezmények
összege együttesen - ideértve a kedvezmény (2) bekezdés szerinti, a korábbi év(ek)ről
halasztott igénybevételét is - sem haladhatja meg az adóévenkénti 60 ezer forintot.
(5)	A magánszemély által az e 36/A. § szerint igénybevehető adókedvezmény összege
egyenlő
a)	az (1)-(4) bekezdés szerint meghatározott összeggel, ha a magánszemély
adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az
adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves
összes jövedelme nem haladja meg a 3 400 000 forintot;
b)	az (1)-(4) bekezdés szerint meghatározott összegnek a 3 400 000 forint feletti
jövedelem 10 százalékát meghaladó részével, ha a magánszemély adóbevallásában
bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság
adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes
jövedelme meghaladja a 3 400 000 forintot.”
23.	§ Az Szja tv. 65. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A kifizető a külföldi illetőségű magánszemély részére juttatott
kamatjövedelem adókötelezettségével összefüggésben alkalmazza az adózás
rendjéről szóló törvény 7. számú mellékletének rendelkezéseit is.”
24.	§ Az Szja tv. 69. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Természetbeni juttatás:]
„l) a cégautó magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem (70. § (1)
bekezdés), valamint a cégtelefon magáncélú igénybevételére tekintettel keletkező
jövedelem [71. § (1) bekezdés];”
25.	§ Az Szja tv. kiegészül a következő 71. §-sal:
„71. § (1) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által előfizetőként vagy
más jogcímen igénybe vett vagy használt helyhez kötött telefonszolgáltatás és
mobil rádiótelefon-szolgáltatás (cégtelefon) magáncélú igénybevételére
tekintettel keletkező jövedelem. Magáncélú igénybevétel, ha bármely körülmény
vagy dokumentum alapján megállapítható, hogy a cégtelefont
magánszemély(ek) - akár állandó, akár eseti jelleggel, a cégtelefon egyéb
igénybevételétől függetlenül - ingyenesen vagy kedvezményesen személyes
célra (is) igénybe veszi (igénybe veszik), vagy igénybe veheti (igénybe vehetik).
(2)	Az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó fizetésére az a kifizető
kötelezett, aki (amely) a magánszemély(ek) számára a magáncélú
igénybevételt biztosítja (lehetővé teszi) azzal, hogy az adó fizetésére
kötelezettnek a szolgáltatás előfizetőjét kell tekinteni, kivéve, ha okirattal
bizonyítja, hogy a szolgáltatás magáncélú igénybevételének lehetővé tételére
kizárólag más személy jogosult (ez utóbbi esetben a szolgáltatás magáncélú
igénybevételének lehetővé tételére kizárólagosan jogosult más kifizető köteles
az adót megfizetni).
(3)	Az adó havonta fizetendő mértéke
a)	helyhez kötött telefonszolgáltatás esetében fővonalanként (ha egy
fővonalhoz több előfizetői hívószám tartozik, akkor előfizető hívószámonként),
b)	mobil rádiótelefon-szolgáltatás esetében SIM kártyánként
3000 forint, de bármely esetben legfeljebb a szolgáltatás ellenértéke
következtében az adott hónapra elszámolt költség 50 százaléka.
(4)	Az adót a kifizető havonta megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló
törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására
irányadó rendelkezései szerint megfizeti, illetve bevallja. Az adókötelezettség
tekintetében minden olyan hónap, amelyben a kifizető - bármely rövid
időtartamra - magáncélú igénybevételt biztosított (tett lehetővé), egész
hónapnak számít. Az adó fizetésére kötelezett kifizető személyében
bekövetkezett változás esetén az új kifizetőt a változás hónapját követő
hónaptól terheli az adóval összefüggő minden adókötelezettség.
(5)	Az adó fizetésére kötelezett kifizető írásban megállapodhat a
magánszeméllyel, hogy az adót részére a magánszemély megtéríti, de e
megállapodás a kifizetőt nem mentesíti az adóval összefüggő
adókötelezettségei (így különösen adómegállapítási, -fizetési és -bevallási
kötelezettsége) teljesítése alól.
(6)	Nem kell az adót megfizetni a segélyhívó szám után, továbbá azon előfizetői
hívószám után, amelyet
a)	rendőrség, tűzoltóság fizet elő, illetve használ;
b)	a belügyminiszter irányítása alá tartozó katasztrófavédelmi szervezet, vagy a
megyei, a fővárosi és a helyi védelmi bizottság fizet elő, illetve használ;
c)	az egyéb egészségügyi ellátások körébe tartozó ügyeleti ellátás, mentés
vagy betegszállítás biztosítására kötelezett kifizető fizet elő, illetve használ;
d)	a szociális ellátások körébe tartozó szakosított ellátási formát biztosító
intézmény (így különösen ápolást, gondozást nyújtó intézmény, rehabilitációs
intézmény, lakóotthon) fizet elő, illetve használ;
e)	egyház, vagy lelkisegély-szolgálatot ellátó közhasznú szervezet fizet elő,
illetve használ.
(7)	Nem kell az adót megfizetni azon előfizetői hívószám után, amelyet
a)	átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó fizet elő, illetve használ;
b)	a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó fizet elő, illetve
használ, kivéve ha az előfizetés, illetve használat alapján az adott hónapban
vállalkozói költséget számol el.
(8)	Nem kell az adót megfizetni az adott hónapban az előfizetői hívószám után,
ha
a)	az előfizetői hívószám tekintetében a szolgáltatás a teljes hónapban
szünetelt;
b)	az előfizetői hívószám tekintetében a szolgáltatás olyan korlátozása történt,
amelynek alapján a magáncélú használatnak még a lehetősége is a teljes
hónapban kizárt;
c)	az előfizetői hívószám használata révén a teljes hónapban felmerült költség,
vállalkozói költség (egyik esetben sem ideértve az értékcsökkenési leírást) 50
százalékát, vagy - ha a kifizető ezt bizonyítja - a személyes használattal
arányos részét a magánszemély a kifizető részére megtéríti.”
26.	§ Az Szja tv. 72. §-a (4) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A jövedelem megállapításánál - az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül
-	nem kell figyelembe venni a következő jogcímeken és a következő
feltételekkel fennálló követelések utáni kamatkedvezményt:]
„e) az adó, az adóelőleg, a járulék, társadalombiztosítási és családtámogatási
ellátás megállapításával (elszámolásával) összefüggésben, valamint a
munkaviszonyból származó jövedelem elszámolása (számfejtése) során az
elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkezett követelés; e
rendelkezés nem alkalmazható a munkáltató, a bér kifizetője, a társas
vállalkozás, a polgári jogi társaság által megfizetett, de le nem vont adóelőleg
miatt keletkezett követelésnek arra a részére, amelynek beszámítására az
adóelőleg megfizetésének hónapját követő hatodik hónap elteltével nem került
sor;”
27.	§ Az Szja tv. 84. §-ának (1) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki,
egyidejűleg a jelenlegi b) pont jelölése c) pontra változik:
[Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-
án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással
összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést
célozza:]
„b) a Tanács 2003/48/EK irányelve a kamatozó megtakarítási formákból eredő
jövedelmek adóztatásáról;”
28.	§ Az Szja tv. 11. számú melléklete e törvény 6. számú melléklete szerint módosul.
29.	§ A kifizető által előfizetőként vagy más jogcímen igénybe vett vagy használt
helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás (cégtelefon)
magáncélú igénybevételére tekintettel keletkező jövedelem - a személyi jövedelemadó
kivételével - mentes minden, a jövedelmet (a bevételt) terhelő közteher alól. Az e
jövedelem után a kifizető által megfizetett személyi jövedelemadóval a magáncélú
használat szokásos piaci értékét megfizetettnek kell tekinteni.
III.	fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint
e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
30.	§ (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint
e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §
c)	pontjának 6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
c)	Társas vállalkozás:]
„6. az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,”
(2)	A Tbj. 4. § d) pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
d)	Társas vállalkozó:]
„1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt
felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés,
valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen
társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is)
tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem
munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági
jogviszony),”
(3)	A Tbj. 4. §-ának f) és j) pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„f) Saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki
1.	a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi
egyezmény alkalmazásával a 14. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott
saját jogú öregségi-, rokkantsági-, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül. A
saját jogú nyugdíjjal azonos elbírálás alá esik a korengedményes nyugdíj, az
előnyugdíj, a bányásznyugdíj, az egyes művészeti tevékenységet folytatók
öregségi nyugdíja, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által megállapított
öregségi nyugdíj, Magyarországon nyilvántartásba vett egyházi-, felekezeti
nyugdíj, a hivatásos szolgálati nyugdíj, a Magyar Alkotóművészeti
Közalapítvány által megállapított rendszeres rokkantsági segély, a növelt
összegű öregségi, munkaképtelenségi járadék,
2.	a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó
munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról
szóló közösségi rendelet, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló
Egyezményben részes tagállam (a továbbiakban: EGT tagállam) jogszabályai
alkalmazásával saját jogú öregségi-, rokkantsági-, baleseti rokkantsági
nyugdíjban részesül,
3.	az egyéni vagy társas vállalkozó e) pont szerinti jogállását, valamint a
foglalkoztatott 25. § szerinti nyugdíjjárulék fizetés alóli mentességét nem érinti,
ha az 1-2. alpontokban említett nyugdíj folyósítása szünetel.
j) Külföldi: az a természetes személy, aki nem minősül belföldinek.”
(4)	A Tbj. 4. §-ának n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„n) Tagságra kötelezett pályakezdő:
1.	az a természetes személy, aki 1998. július 1-je és 2001. december 31-e
között, illetőleg 2003. január 1-je és a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz
történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba
lépésének napját (továbbiakban: csatlakozás napja) megelőző nap között a
hatályos rendelkezések értelmében tagságra kötelezett pályakezdőnek
minősült, illetve taggá vált,
2.	a csatlakozás napjától az a természetes személy, aki első alkalommal létesít
az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem
töltötte be a 42. életévét, feltéve hogy más államban ezt megelőzően nem volt
nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonya. Az alap- és
középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali
rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló (a tanulószerződés
alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló kivételével), hallgató a
tanulói (hallgatói) jogviszonyát követően első ízben Magyarországon létesített
biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek;
3.	a csatlakozás napjától az a belföldi természetes személy, aki
tankötelezettsége megszűnését követően az 5. § szerinti biztosítási jogviszony
hiányában első ízben a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás
megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a
megállapodás megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét,
továbbá más államban ezt megelőzően nem volt nyugdíjbiztosítási
kötelezettséget keletkeztető jogviszonya.”
(5)	A Tbj. 4. §-ának o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„o) Magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó: az a természetes
személy, aki
1.	1998. január 1-je és 1999. augusztus 31-e, valamint 2002. január 1-je és
2003. december 31-e között a hatályos rendelkezések értelmében önkéntes
döntéssel magánnyugdíjpénztárba belépett,
2.	pénztártagsági jogviszonyát a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátása miatt
önkéntes döntéssel megszüntette, ha rokkantsági nyugellátásra jogosultsága
állapotjavulása miatt megszűnik,
3.	első ízben a csatlakozás napján vagy azt követően létesít Magyarországon
az 5. §-ban meghatározott biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt, illetve
nyugellátásra jogosultságot első alkalommal a 34. § (1) bekezdése szerinti
megállapodás megkötésével szerez és ebben az időpontban még nem töltötte
be a 42. életévét, továbbá a 4. § n) pontjának 2. és 3. alpontjai alapján nem
minősül tagságra kötelezett pályakezdőnek, és a magyarországi biztosítási
jogviszony létrejöttének, illetve a megállapodás megkötésének első napjától
számított három hónapon belül magánnyugdíjpénztári tagságát írásban tett
belépési nyilatkozattal kezdeményezi.”
(6)	A Tbj. 4.-ának § u) és x) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„u) Belföldi: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról
szóló 1992. évi LXVI. törvény 4. §-a (1) bekezdésében meghatározott
személyek, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX.
törvény 27. §-ában meghatározott személyek, valamint az Európai
Közösséggel, illetőleg az Európai Gazdasági Térséggel megkötött
megállapodás alapján a tagállamok állampolgáraival azonos jogállást élvező
állam állampolgárai, ha legalább a külön jogszabály szerinti tartózkodási
engedéllyel rendelkeznek, továbbá a hontalan.
x) Közös háztartás: az eltartó lakóhelyével, illetőleg bejelentett magyarországi
tartózkodási helyével megegyező:
1.	a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgár, a bevándorolt,
letelepedett, illetőleg menekültként elismert (belföldi) eltartó belföldi eltartott
hozzátartozója esetén a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásáról szóló törvény rendelkezései szerint bejelentett lakó- vagy
tartózkodási hely, illetőleg a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló
törvény rendelkezései szerint nyilvántartott szálláshely,
2.	a biztosított, illetőleg egészségügyi szolgáltatásokra jogosult személy
Magyarországon tartózkodó külföldi eltartott hozzátartozója esetén az eltartott
tartózkodási engedélye, bevándorlási vagy letelepedési engedélye alapján, a
külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény rendelkezései szerint
bejelentett szállás-, lakó- vagy tartózkodási hely.”
31.	§ A Tbj. 11. §-a b) pontjának felvezető mondata valamint ba) alpontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[A biztosítás nem terjed ki:]
„b) a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által a
Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott külföldi személyre
ba) a 13. § a) pontjában említett külön jogszabály szerinti személyre;”
32.	§ A Tbj. 13. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény rendelkezéseit]
„a) a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó
munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról
szóló közösségi rendelet,”
[szabályai szerint kell alkalmazni.]
33.	§ (1) A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - az e törvény szerint biztosított, illetőleg
a 13. § szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl - az, aki]
„b) a 14. § (3) bekezdése alapján saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói
nyugellátásban,”
[részesül.]
(2) A Tbj. 16. §-ának (3)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(3) Az (1) bekezdés a)-i), továbbá o) pontjai esetében az egészségügyi
szolgáltatásra jogosultság további feltétele, hogy az érintett személy belföldinek
minősüljön.
(4)	Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó igényjogosultságot egyszerre
csak egy jogcímre tekintettel lehet megállapítani. Amennyiben a jogosultság
egyszerre több jogcím alapján is megállapítható, akkor a jogcímek (1)
bekezdésben foglalt felsorolása jogosultsági sorrendet jelent azzal, hogy a (2)
bekezdésben meghatározott jogcím az (1) bekezdésben felsorolt jogcímeket
megelőzi.”
34.	§ A Tbj. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az a belföldi nagykorú személy, aki nem saját jogú nyugdíjas és
a)	aki az 5. § és 13. § a) pontjában említett biztosítási kötelezettséggel járó
jogviszonyban nem áll, illetőleg akire a 11. § szerint a biztosítás nem terjed ki,
b)	akinek biztosítása a 8. § a) és c) pontja alapján szünetel,
nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem
szerzése céljából - magánnyugdíjpénztár tagja esetében a kötelező tagdíj
mértékével csökkentett - 26,5 százalék nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék
fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.”
35.	§ A Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az a belföldi személy, aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen
biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi
szolgáltatásra a 16. § a)-p) pontja, illetőleg 13. § a) pontja szerint sem jogosult
és a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér harminc
százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét elérő
jövedelemmel rendelkezik, köteles havonta, az előzőekben meghatározott
minimálbér 11 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot
fizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt
nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér 30-ad részét kell figyelembe
venni.”
36.	§ A Tbj. 43. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 42. § (1) r bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból]
„f) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervei
egészségfejlesztési tevékenységük ellátása céljából az a)-e) és g) pontjai
szerinti”
[adatok igénylésére jogosultak.]
37.	§ (1) A Tbj. 51. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„d) A gépi adathordozón történő tagdíjbevallás a PSZÁF által térítésmentesen
rendelkezésre bocsátott számítógépes program felhasználásával, a kiadott
adatszerkezetnek teljes egészében megfelelő formátumban teljesíthető.
Elektronikus adatátviteli eszközzel, elektronikus dokumentum formájában
történő tagdíjbevallás (elektronikus bevallás) a PSZÁF által térítésmentesen -
ide értve a számítógépes program (szoftver) jogszabálykövető
továbbfejlesztésének költségeit is - rendelkezésre bocsátott szoftver
felhasználásával teljesíthető és fogadható. Elektronikus bevallás a c) pontban
foglalt, valamint a PSZÁF által meghatározott követelményeknek eleget tevő és
az illetékes miniszter által kijelölt tanúsító szervezet által kibocsátott
tanúsítvánnyal rendelkező szoftverekkel is teljesíthető és fogadható.”
(2)	A Tbj. 51. §-ának (7) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A tagdíjkövetelést a magánnyugdíjpénztár a felszámolás során hitelezői
igényként érvényesíti. Mellőzhető a hitelezői igény benyújtása, ha a
felszámolási eljárás során a követelés nyilvántartásba vételéért fizetendő
összeget elérő megtérülés nem várható.”
IV.	fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény
módosítása
38.	§ Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló, többször módosított 1993.
évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„11. § (1) Pénztártag lehet az a 16. életévét betöltött személy, aki az
alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el és
tagdíjfizetést vállal.”
V.	fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII.
törvény módosítása
39.	§ A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló, többször módosított
1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 3. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe
a következő rendelkezések lépnek, a § kiegészül a következő (3) bekezdéssel és ezzel
egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdések számozása (4)-(5) bekezdésre változik:
„3. § (1) Törvény alapján az a természetes személy válik pénztártaggá (a
továbbiakban: pályakezdő),
a)	aki első alkalommal 1998. július 1-je és 2001. december 31-e között, illetőleg
2003. január 1-je és a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba
lépésének napját (a továbbiakban: csatlakozás napja) megelőző nap között
létesített a Tbj. 5. §-ában meghatározott jogviszonyt, illetőleg szerzett
társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot a Tbj. 34. § (1) bekezdése
szerinti megállapodás megkötésével és ebben az időpontban még nem töltötte
be a 42. életévét. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a
felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat
folytató tanuló (hallgató) a tanulói (hallgatói) jogviszonyát követően első
alkalommal létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősült
pályakezdőnek;
b)	aki első alkalommal a csatlakozás napján vagy azt követően létesít a Tbj. 5.
§-ában meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be
a 42. életévét, feltéve, hogy más államban ezt megelőzően nem volt
nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonya. Az alap- és
középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali
rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló (a tanulószerződés
alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló kivételével), hallgató a
tanulói (hallgatói) jogviszonyát követően első ízben Magyarországon létesített
biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek;
c)	az a Tbj. szerint belföldinek minősülő természetes személy, aki
tankötelezettsége megszűnését követően a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási
jogviszony hiányában a csatlakozás napján vagy azt követően első ízben a Tbj.
34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez
társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a megállapodás
megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét, továbbá más
államban ezt megelőzően nem volt nyugdíjbiztosítási kötelezettséget
keletkeztető jogviszonya.
(2)	Pénztár tagjává válhat önkéntes döntése alapján az a természetes személy,
aki
a)	pénztártagsági jogviszonyát a 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján
megszüntetve a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátásban részesült és
rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulás miatt megszűnik,
b)	2003. január 1-jén még nem töltötte be 30. életévét,
c)	első ízben a csatlakozás napján vagy azt követően létesít Magyarországon a
Tbj. 5. §-ában meghatározott biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt, illetve
nyugellátásra jogosultságot első alkalommal a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti
megállapodás megkötésével szerez és ebben az időpontban még nem töltötte
be a 42. életévét, feltéve, hogy az (1) bekezdés b) és c) pontjai alapján nem
minősül tagságra köteles pályakezdőnek, és a magyarországi biztosítási
jogviszony létrejöttének, illetve a megállapodás megkötésének első napjától
számított három hónapon belül magánnyugdíjpénztári tagságát írásban tett
belépési nyilatkozattal kezdeményezi.
(3)	A tagságra kötelezett pályakezdő a biztosítási jogviszony létrejöttének illetve
a megállapodás megkötésének napját követő 15 napon belül írásban nyilatkozik
az (1) bekezdés b) pontja esetén foglalkoztatójának, illetve az (1) bekezdés c)
pontja esetén az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek arról, hogy
megelőzően nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonya nem
volt.”
40.	§ Az Mpt. 22. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben az irányított pályakezdő Magyarországon lakóhellyel nem
rendelkezik, e szempontból lakóhely alatt a foglalkoztatónak (egyéni
vállalkozónak) a Magyarország területén bejegyzett székhelyét, telephelyét,
képviseletét, fióktelepét kell érteni.”
41.	§ Az Mpt. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az átlépéskor a pénztár a tag követelésének megfelelő összeget a tag által
választott pénztárba e pénztár felszólítása alapján utalja át. A pénztár a tagsági
jogviszony megszüntetésével kapcsolatos tényleges költségeket, legfeljebb
azonban a tag követelésének egy ezrelékét vonhatja le a tag követeléséből. A
pénztárnak a tagsági jogviszony megszűnése esetén a jogviszony
megszűnésének időpontja és az átutalás napja közötti időszakra hozamot kell
fizetnie.”
VI.	fejezet
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosítása
42.	§ Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a
továbbiakban: Ártörvény) 7. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A költségvetési támogatással forgalmazott humán törzskönyvezett
gyógyszerek és speciális táplálkozási igényt kielégítő tápszerek (a
továbbiakban együtt: gyógyszerek) kiskereskedelmi forgalomban felszámítható
legmagasabb árát a külön jogszabályban meghatározott hatóság egyedi
határozatban állapítja meg.”
43.	§ Az Ártörvény a következő 24. §-al egészül ki:
„24. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a gyógyszerek kiskereskedelmi
forgalomban felszámítható legmagasabb ára megállapításának részletes
szabályait, az eljáró hatóságot és az ár közzétételének módját rendeletben
állapítsa meg.”
VII.	fejezet
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény
módosítása
44.	§ A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Ptk.) 270. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„270. § (1) Valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen,
értékpapíron és egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az
erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék
alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell
alkalmazni.
(2)	Átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék
tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult
hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül,
különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír letéti számlán való
jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult
javára történő jóváírást is. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, a zálogjog
szabályait kell alkalmazni.
(3)	A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult használhatja az óvadék
tárgyát és rendelkezhet vele. Az óvadék tárgyának használata vagy az azzal
való rendelkezés esetén a jogosult köteles legkésőbb az óvadékkal biztosított
követelés esedékessé válásáig egyenértékű fedezettel helyettesíteni az óvadék
eredeti tárgyát. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe
lép.
(4)	Bankszámla-követelés esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni a
számlán azonos pénznemben elhelyezett, azonos összeget. Értékpapír és
egyéb pénzügyi eszköz esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni az azonos
kibocsátó, illetve adós által, azonos sorozatban kibocsátott másik értékpapírt és
egyéb pénzügyi eszközt, illetve bármely olyan fedezetet, amely a felek
megállapodása szerint az értékpapír és egyéb pénzügyi eszközökkel
kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az óvadék eredeti tárgyának
helyébe lép.
(5)	A felek a (3) bekezdéstől eltérően úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult
kielégítési jogának megnyíltakor a kötelezett az óvadékkal biztosított
tartozásába az egyenértékű fedezet értékére vonatkozó követelését
beszámíthatja.
(6)	A felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett az óvadék tárgyát a
kielégítési jog megnyílta előtt más, egyenértékű fedezettel helyettesítheti. Az
egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.
(7)	A felek megállapodhatnak abban, hogy az óvadék tárgya vagy a biztosított
követelés értékének változásakor a kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására,
illetve a jogosult a túlzott biztosíték kötelezett részére való kiadására köteles. A
kiegészítő biztosíték az óvadék eredeti tárgyának sorsát osztja.”
45.	§ A Ptk. 271. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„271. § (1) Kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított
követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya
pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az
adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező
értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz
esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a
felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés módját szerződésükben
meghatározták.
(2) Ha a felek az óvadék tárgyául szolgáló értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz
értékesítésében állapodtak meg, az értékesítés a szerződésben meghatározott,
kereskedelmi szempontból ésszerű feltételek szerint történik.”
46.	§ A Ptk. a következő 271/A. §-al egészül ki:
„271/A. § Az óvadékra egyebekben - a 254. § (2) bekezdésében foglaltak
kivételével - a zálogjogra vonatkozó közös szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.”
47.	§ A Ptk. 688. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
[E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-
án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994.
évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz
az Európai Közösségek következő jogszabályaival:]
„e) a törvény 270-271/A. §-ai az Európai Parlament és a Tanács a pénzügyi
biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvével.”
VIII. fejezet
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991.
évi XLIX. törvény módosítása
48.	§ (1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991.
évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„a) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami
gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság,
az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat (a
víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyesülés, ideértve az
európai gazdasági egyesülést is, a végrehajtói iroda, a sportegyesület.
Gazdálkodó szervezetnek minősül az Európai Unió más tagállamában
bejegyzett jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági
társaság, amely ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló
1346/2000/EK rendelete alapján főeljárás vagy területi fizetésképtelenségi
eljárás indítható;”
(2)	A Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„d) gazdálkodó szervezet vezetője: állami vállalatnál, trösztnél, tröszti
vállalatnál, egyéb állami gazdálkodó szervnél, egyes jogi személyek
vállalatánál, leányvállalatnál, illetve vízgazdálkodási társulatnál az igazgató
(vállalati biztos), szövetkezetnél az igazgatóság (ügyvezető igazgató) vagy az
ügyvezető elnök, közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és
képviseletre jogosult tag(ok), egyesülésnél, közös vállalatnál az igazgató,
korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető(k), részvénytársaságnál az
igazgatóság vagy az alapszabályban az ügyvezetésre feljogosított személy(ek),
önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető (ha a pénztár ügyvezetőt
nem alkalmaz, az igazgatótanács), a magánnyugdíjpénztárnál az ügyvezető,
sportegyesületnél az ügyintéző képviseleti szerv, az Európai Unió más
tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet esetében a magyarországi
nyilvántartásba bejegyzett, jognyilatkozat tételére jogosult személy, ilyen
hiányában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági
társaság nevében a hatóságok előtt vagy a polgári jogi kapcsolatokban eljárt
személy;”
49.	§ A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg
az eredeti (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
„(2) A Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete
alapján megindított főeljárás vagy területi eljárás lefolytatására a Fővárosi
Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik.”
50.	§ A Cstv. a következő 6/B-6/D. §-okkal egészül ki:
„6/B. § (1) A Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK
rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában megindított
fizetésképtelenségi eljárás során kijelölt felszámoló kérheti, hogy a bíróság
rendelje el a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat, illetve a
felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának a Cégközlönyben való
közzétételét.
(2)	A határozat lényeges tartalmához tartozik különösen:
a)	az eljárást megindító bíróság megjelölése és címe,
b)	az adós neve és székhelye, illetve a központi ügyvezetés helye,
c)	annak megjelölése, hogy az eljárás főeljárás vagy területi eljárás,
d)	a felszámoló neve és elérhetősége,
e)	a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló határidők,
f)	a határidők tekintetében megállapított jogkövetkezmények,
g)	a hitelezői igények elfogadására jogosult testület vagy hatóság
megjelölése.
(3)	A kérelemhez az eredeti okiraton túl csatolni kell annak hiteles magyar
fordítását is, valamint mellékelni kell a közzétételi költségtérítés megfizetésének
igazolását.
(4)	Ha az adósnak, aki ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló
1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában főeljárás
indult, Magyarországon telephelye van, a főeljárásban kijelölt felszámoló
köteles kérni a főeljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő
határozat lényeges tartalmának közzétételét. A felszámoló felel az ennek
elmulasztásával okozott kárért.
(5)	A közzétételnek tartalmaznia kell mindazt, ami a határozat lényeges
tartalmának minősül.
6/C. § (1) Ha az adósnak, aki ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról
szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában
főeljárás indult, Magyarországon ingatlan vagyona vagy egyéb, közhitelű
nyilvántartásba bejegyzett vagyona vagy telephelye van, a főeljárás során
kijelölt felszámoló köteles kérni, hogy a bíróság rendelje el a főeljárást
megindító határozat tényének bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, illetve
egyéb közhitelű nyilvántartásba. A felszámoló felel az ennek elmulasztásával
okozott kárért.
(2)	A kérelemhez az eredeti okiraton túl csatolni kell annak hiteles magyar
fordítását is.
6/D. § A 6/B. és a 6/C. §-ok szerinti kérelmet a Fővárosi Bírósághoz kell
benyújtani, amely nemperes eljárásban dönt a kérelemről a beérkezéstől
számított legfeljebb 30 napon belül, a 6/B. § szerinti kérelem esetében az
igények bejelentésére a közzéteendő határozatban előírt határidők figyelembe
vételével. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.”
51.	§ A Cstv. a következő 24/A. §-sal egészül ki:
„24/A. § (1) A hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásával
egyidejűleg vagy azt követően a felszámolás kezdő időpontjáig
kezdeményezheti, hogy a bíróság az adós gazdálkodásának felügyeletére a
felszámolói névjegyzékből ideiglenes vagyonfelügyelőt rendeljen ki.
(2)	A bíróság haladéktalanul kirendeli az ideiglenes vagyonfelügyelőt - és erről
a feleket rövid úton értesíti - feltéve, hogy a kérelmet előterjesztő hitelező
a)	valószínűsíti, hogy követelésének későbbi kielégítése veszélyben van és
b)	a követelésének létrejöttét, nagyságát és lejártát közokirattal vagy teljes
bizonyító erejű magánokirattal igazolja, továbbá
c)	az ideiglenes vagyonfelügyelő díját - jogi személyiség nélküli adós esetén
150 ezer forintot, jogi személyiséggel rendelkező adós esetén 300 ezer forintot,
amely díjak az általános forgalmi adó összegét is tartalmazzák - előlegezi és a
kérelem benyújtásával egyidejűleg bírósági letétbe helyezi, továbbá igazolja a
közzétételi költségtérítés befizetését.
(3)	Az ideiglenes vagyonfelügyelő a végzés kézhezvételét követő napon köteles
bejelenteni, ha vele szemben a 27/A. §-ban foglalt kizárási ok áll fenn. Ennek
hiányában a kézhezvételt követő napon az ideiglenes vagyonfelügyelő
megkezdi tevékenységét, ennek keretében felveszi a kapcsolatot az adós
vezetőivel, tájékozódik az adós vagyoni-pénzügyi helyzetéről. Az ideiglenes
vagyonfelügyelőt kirendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(4)	Az adós gazdálkodó szervezet vezetője - az ideiglenes vagyonfelügyelő
tevékenységének megkezdését követően - a gazdálkodó szervezet vagyonával
kapcsolatban csak az ideiglenes vagyonfelügyelő előzetes hozzájárulásával
köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot, ideértve a már létrejött
szerződés alapján az adós részéről történő teljesítést is. Az ideiglenes
vagyonfelügyelő meghatározhatja azokat a rendes gazdálkodás körébe tartozó
ügyleteket, amelyek tekintetében az őt megillető jogkört nem kívánja gyakorolni.
(5)	Az ideiglenes vagyonfelügyelő csak akkor tagadhatja meg hozzájárulását a
gazdálkodó szervezet vezetője által kötendő szerződéshez vagy más
jognyilatkozathoz, ha annak tárgya a 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba és
a (2) bekezdésébe tartozó jogügylet.
(6)	Az ideiglenes vagyonfelügyelő jogszabálysértő intézkedése vagy
mulasztása esetén az 51. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(7)	Az ideiglenes vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt
tartásával figyelemmel kíséri a gazdálkodó szervezet tevékenységét, áttekinti
az adós vagyoni helyzetét. Ennek keretében betekinthet az adós könyveibe,
pénztárát, értékpapír- és eszközállományát, iratait, valamint bankszámláit
megvizsgálhatja, a gazdálkodó szervezet vezetőjétől felvilágosítást kérhet,
illetve az adós helyiségeibe beléphet. Az ideiglenes vagyonfelügyelő az ily
módon tudomására jutott információkról csak a bíróságot tájékoztathatja.
(8)	Az adós cég vezetői kötelesek együttműködni az ideiglenes
vagyonfelügyelővel, részére minden olyan segítséget megadni, amely
feladatának elvégzéséhez szükséges. Ha az adós cég vezetői együttműködési
kötelezettségüket súlyosan vagy ismétlődően megsértik - így különösen
legalább két alkalommal a vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül kötnek
szerződést vagy tesznek más jognyilatkozatot -, az ideiglenes vagyonfelügyelő
kérelmére a bíróság - a fizetésképtelenségre tekintet nélkül - soron kívül dönt a
felszámolás elrendeléséről. A bíróság felszámolást elrendelő végzése
fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(9)	A bíróság - hivatalból vagy kérelemre - tájékoztatást kérhet az ideiglenes
vagyonfelügyelőtől annak tevékenységéről, továbbá a gazdálkodó szerv
vezetőjétől az adós helyzetéről, valamint egyes ügyleteiről, ideértve az ezzel
kapcsolatos okiratoknak a bíróság rendelkezésére bocsátását is.
(10)	Az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízatása a felszámolás kezdő
időpontjáig vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart.
(11)	Az ideiglenes vagyonfelügyelő díját a felszámolás elrendelése esetén a
felszámolást elrendelő végzésben a bíróság állapítja meg, amelyet az adós
visel. A felszámolási eljárás megszüntetése esetén az ideiglenes
vagyonfelügyelő díját, valamint a közzétételi költségtérítés összegét az
ideiglenes vagyonfelügyelő eljárását kérő hitelező viseli. Ha a hitelező az
ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését alaptalanul kérte, köteles megtéríteni
azt a kárt is, amely az adóst az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése
következtében érte.
(12)	Az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárására megfelelően alkalmazni kell a
27/A. § (7) bekezdését, valamint az 54. § első és második mondatát is.”
52.	§ (1) A Cstv. 25. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha]
„e) az adós ellen az Európai Unió más tagállamában a Tanács
fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján
fizetésképtelenségi főeljárás indult és a kérelem szintén főeljárás megindítására
irányul.”
(2)	A Cstv. 25. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Ha az Európai Unió más tagállamában a bíróság határozatának
meghozatalát megelőzően a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló
1346/2000/EK rendelete alapján főeljárást indítottak, a bíróság az ugyanazon
adós ellen Magyarországon megindított főeljárást területi eljárássá alakítja át,
feltéve, hogy az adós Magyarországon telephellyel rendelkezik. A bíróság erről
a főeljárást megindító bíróságot tájékoztatja.
(3)	Ha az Európai Unió más tagállamában a bíróság határozatának
meghozatalát megelőzően a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló
1346/2000/EK rendelete alapján főeljárást indítottak és az adós nem
rendelkezik Magyarországon telephellyel, a bíróság az eljárást megszünteti. A
bíróság erről a főeljárást megindító bíróságot tájékoztatja. A megszüntetést
megelőzően beállt joghatások, így különösen a felszámoló által kötött
jogügyletek alapján fennálló jogok és kötelezettségek azonban fennmaradnak,
abban az esetben is, ha azok az Európai Unió más tagállamában folyamatban
lévő eljárás joghatásaival ellentétesek.”
53.	§ A Cstv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § Ha az adós nem köteles beszámolót készíteni, a Tanács
fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete szerint indított
fizetésképtelenségi eljárásban a felszámoló az adós nyilvántartásai alapján
vagy egyéb módon megállapítja az eljárásba vonható vagyont, s erről nyitó
mérleget készít.”
54.	§ A Cstv. 36. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti
rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) A felszámolás kezdő időpontját megelőzően létrejött, pozíciólezáró
nettósításra irányuló megállapodás esetén a hitelezőnek a nettó követelést kell
a felszámolónak bejelentenie, illetve a felszámoló a nettó követelést érvényesíti.
A pozíciólezáró nettósításon alapuló nettó követelés kiszámítása során
irányadó értéknap a felek megállapodásában meghatározott, de minden
esetben a hitelezői igények bejelentésére - a 28. § (2) bekezdés f) pontja vagy
a külön jogszabály alapján - nyitva álló határidő lejártát megelőző időpont.”
55.	§ A Cstv. 38. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő
időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától
függetlenül az óvadékból a Ptk. 271. §-a szerint kielégítheti követelését, ezt
követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással
haladéktalanul kiadni. Ha az óvadék jogosultja a felszámolást elrendelő végzés
közzétételétől számított három hónapon belül nem él a Ptk. 271. § szerinti
jogaival, követelésének kielégítésére zálogjogosultként tarthat igényt.”
56.	§ A Cstv. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„40. § (1) A tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást
elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 180 napon belül a
hitelező, avagy az adós nevében a felszámoló a bíróság (6. § (1) bekezdés)
előtt keresettel megtámadhatja az adósnak
a)	a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő
beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós
vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát,
ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a
másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett,
b)	a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő
beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött
szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából
történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes
kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan
értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet,
c)	a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő
beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően kötött
szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben
részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő
módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték
nyújtása.
(2)	A felszámoló az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az
adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra
történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően
nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése
és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó
szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely
tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.
(3)	Ha az adós a hozzátartozójával vagy a vele összefonódásban (Ptk. 685/B.
§) levő gazdálkodó szervezettel, továbbá ha a gazdálkodó szervezet a tagjával
vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt szerződést,
az (1) bekezdés a) és b) pontjainak alkalmazásában a rosszhiszeműséget,
illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a
rosszhiszeműséget és az ingyenességet az egymással közvetlen vagy
közvetett összefonódásban nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó
szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás közti
szerződéskötése esetén.
(4)	Nem gyakorolható az (1) bekezdés c) pontja szerinti megtámadási és a (2)
bekezdés szerinti visszakövetelési jog
a)	a pozíciólezáró nettósításra irányuló szerződés alapján történt nettósítás
esetében,
b)	az óvadék tárgyának a Ptk. 270. § (5) bekezdése alapján egyenértékű
fedezettel való helyettesítése és a Ptk. 270. § (6) bekezdése alapján történt
kiegészítő biztosíték nyújtása esetében.
(5)	Ha az (1) bekezdés szerinti határidőn belül a felszámoló tudomására jut az
(1)	vagy a (2) bekezdés szerinti jogügylet, úgy erről haladéktalanul köteles a
hitelezői választmányt, vagy a hitelezőt tájékoztatni, és a bizonyítékokat
egyidejűleg megküldeni. Az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül
a hitelező akkor is jogosult a szerződés megtámadására, ha az (1) bekezdés
szerinti határidő már eltelt vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra.”
57.	§ A Cstv. 47. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül:
„A pozíciólezáró nettósításról rendelkező szerződés vagy keretszerződés
hatálya alá tartozó szerződésektől elállni, azokat felmondani csak egyszerre
lehet.”
58.	§ A Cstv. 49/D. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés
költségeivel csökkentett vételár 50 %-át kizárólag az értékesített zálogtárgyat
terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére fordíthatja a biztosított
követelés erejéig - több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében
meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével -, ha a zálogjog a
felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel
keletkezett.”
59.	§ A Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a
következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:]
„b) a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosított követelések -
ideértve az önálló zálogjogot, valamint azt a követelést is, amely kizárólag a
zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség) - a
zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a 49/D. § (1) bekezdése alapján
már kifizetett összeget is; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a
kielégítés sorrendjére a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdése az irányadó; e
rendelkezés alkalmazásában a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos
elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot
lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2)
bekezdés e) pont] bejegyezték,”
60.	§ A Cstv. 80. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvényben szabályozott eljárásokban a központi költségvetést, az
elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási
Alapot, illetve a helyi önkormányzatot megillető követelésről a követelés
behajtására jogosult szervezet lemondhat, vagy a követelést engedményezheti.
A követelés behajtására jogosult szervezet a felszámolási eljárásban
követelésének bejelentését mellőzheti, amennyiben a felszámolási eljárás
kezdeményezését közvetlenül megelőzően általa lefolytatott eredménytelen
végrehajtási eljárás megállapításai szerint valószínűsíthető, hogy
követelésének a nyilvántartásba vételért fizetendő összeget elérő megtérülése
sem várható. Ezekről a követelésekről a követelés behajtására jogosult
szervezet külön nyilvántartást vezet, feltüntetve benne azokat az adatokat is,
melyek a végrehajtás alá vonható vagyon hiányában a követelés megtérülését
nem teszik lehetővé. A követelés bejelentésének mellőzése a követelésről
történő lemondásnak minősül.”
61.	§ A Cstv. 82. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) E törvény 36. §-ának (2) bekezdése, 38. §-ának (5) bekezdése, 40. §-ának
(4)	bekezdése és 47. §-ának (3) bekezdése a Magyar Köztársaság és az
Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló,
Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében,
a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban
összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Parlament és a Tanács a
pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvével.”
IX. fejezet
A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet
módosítása
62.	§ A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a
továbbiakban: Tvr.) a következő 21/A. §-sal egészül ki:
„21/A. § Letéti számlán nyilvántartott vagy dematerializált értékpapíron fennálló
tulajdonjogra és más dologi jogra annak az államnak a jogát kell alkalmazni,
amelyben azt az értékpapírszámlát vagy értékpapír letéti számlát vezetik,
amelyen a tulajdonjog vagy más dologi jog jogosultjának javára a jóváírás
történt. Ha a külföldi jog a felmerült kérdésben a magyar jogra utal, e
visszautalást nem kell figyelembe venni.”
63.	§ A Tvr. 75. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) E törvényerejű rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek,
és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991.
december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást
kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösség
következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a)	- a Munka Törvénykönyvéről, a munkavédelemről szóló, valamint a
munkaügyi ellenőrzésről szóló törvények vonatkozó rendelkezéseivel együtt -
az Európai Parlament és a Tanács a munkavállalók szolgáltatások nyújtása
esetén történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelvével;
b)	a törvényerejű rendelet 21/A. §-a az Európai Parlament és a Tanács a
pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvével.”
X.	fejezet
A fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés
véglegességéről szóló 2003. évi XXIII. törvény módosítása
64.	§ A fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés
véglegességéről szóló 2003. évi XXIII. törvény 2. §-ának d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„d) fizetést korlátozó eljárás: a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a
végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény szerinti csődeljárás és
felszámolási eljárás, illetve ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése, valamint a
hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a
továbbiakban: Hpt.) 157. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kivételes
intézkedés, illetve a Hpt. 176/b. §-a (5) bekezdése, a Hpt. 181. §-a (2)
bekezdése, továbbá a Tpt. 185. §-a (2) bekezdése, a Tpt. 192. §-a (2)
bekezdése szerinti kifizetési tilalom, továbbá a Tpt. 400. §-ának (1) bekezdése
h), j), q) és r) pontja, valamint (4) bekezdése szerinti felügyeleti intézkedések;”
XI.	fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
65.	§ Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 44. §-a a következő (2)
bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti rendelkezés számozása (1) bekezdésre
változik:
„(2) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló
1991. évi XLIX. törvény 6/B. §-ában meghatározott közzétételi eljárás valamint
a 6/C. §-ában meghatározott bejegyzési eljárás illetéke 50.000 forint.”
XII. fejezet
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása
66.	§ A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a
továbbiakban: Vtv.) 1. §-ának (3) bekezdése a következő 13. ponttal egészül ki:
[(3) E törvény alkalmazásában:]
„13. vámszámla: hitelintézetnél nyitott olyan számla, amelyre a vámtartozás,
továbbá a vámhatóság hatáskörébe utalt nem közösségi adók és díjak - ha
azokat a vámigazgatási eljárás során kell biztosítani, kiszabni és/vagy beszedni
-	fedezete kerül befizetésre, és arról kifizetés - az igazoltan téves befizetés
visszautalása kivételével - a Vám- és Pénzügyőrség által kezelt államháztartási
számla javára történhet. A vámszámlán lévő összegre a Vám- és
Pénzügyőrség felhatalmazott szervének lekérdezési és kizárólagos
rendelkezési jogot kell biztosítani.”
67.	§ (1) A Vtv. 45. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
[(1) A vámbiztosíték - a készpénz letétbe helyezésén vagy a
kezességvállaláson túl - az annak nyújtására kötelezett választása szerint
lehet:]
„c) biztosítási szerződés, vagy
d)	vámszámlán elkülönítetten kezelt pénzeszköz.”
(2) A Vtv. 45. §-a a következő (9) és (10) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Vámszámla szerződést csak a Közösség területén letelepedett személy
köthet olyan hitelintézettel, amelynek a Vám- és Pénzügyőrséggel szerződéses
kapcsolata van. A hitelintézet a szerződés időtartama alatt köteles folyamatos
lekérdezési és rendelkezési jogosultságot biztosítani a vámhatóság részére. A
vámhatóság rendelkezési jogosultságát elektronikus úton is gyakorolhatja. A
vámszámla kezelésével kapcsolatban a vámhatóságot banki és egyéb
költségek nem terhelhetik. A vámszámla megszüntetéséhez a vámhatóság
hozzájárulása szükséges.
(10)	Vámbiztosítékként a vámszámlán rendelkezésre álló, a szabadon
felhasználható keretből a megbízás teljesítéséhez szükséges összeg
használható fel.”
68.	§ (1) A Vtv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámkódex 223. cikke alkalmazásában a vámot az adós vámszámláról
történő teljesítéssel, a letétbe helyezett vámbiztosíték elszámolásával, banki
átutalással vagy - kettőmillió forint összeg erejéig - készpénzben fizetheti
meg.”
(2)	A Vtv. 52. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az e törvény 44. §-ában foglaltak sérelme nélkül, a vámtartozás
vámszámlával történő megfizetése esetén a vámhatóság a tárgyhónapban
könyvszerinti nyilvántartásba vett vámtartozást a tárgyhónapot követő hónap
16.	napjáig - államháztartási számlánként - egy összegben szedi be.”
Záró és átmeneti rendelkezések
69.	§ (1) E törvény - e § (2)-(3) bekezdéseiben, valamint a 70-72. §-okban, a
75. §-ban és a 77-78. §-ban foglaltak kivételével - a Magyar Köztársaság
Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető
törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti az
Art. 52. § (4) bekezdés k) pontjából az „üzletszerűen” szövegrész, az Art. 90. §
(4)	bekezdésének c) pontjából „az azonnali” szövegrész, valamint az Art.
172. §-ának (13) bekezdése.
(2)	E törvény 4-5. §-a, 21. §-a, 23. §-a, 27. §-a, valamint 4. számú melléklete 2005.
január 1-jén lép hatályba, melynek rendelkezéseit a hatálybalépését követően teljesített
kamatkifizetésekre kell alkalmazni.
(3)	E törvény 19-20. §-a, valamint 26. §-a e törvény kihirdetése napján lép hatályba,
rendelkezéseiket a 2004. január 1-től megszerzett jövedelemre és keletkezett
adókötelezettségre kell alkalmazni.
(4)	Az általános forgalmi adóról negyedévenként bevallás benyújtására
kötelezett adózó, ha részére az állami adóhatóság 2004. június 30-ig közösségi
adószámot állapított meg, a 2004. április 1. és 2004. április 30. közötti
adómegállapítási időszakról 2004. július 20-ig rendkívüli adóbevallás
benyújtására köteles.
(5)	A (4) bekezdés szerinti bevallás benyújtására kötelezett adózó a rendkívüli
bevallásban szereplő nettó elszámolandó általános forgalmi adót 2004. július 20-ig
fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza.
(6)	Az adózó, ha 2003. évben volt közösségen belüli beszerzése, az Art. e törvénnyel
megállapított 22. §-ának (6) bekezdése szerinti választását 2004. évre vonatkozóan
2004. május 15. napjáig jelenti be az állami adóhatósághoz.
(7)	Az Art. 17. § (10) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettséget az
adózónak 2004. június 20. napjáig azon magánszemélyekre vonatkozóan is teljesíteni
kell, akiket 2004. január 1-jét megelőzően rendeltek ki az adózóhoz és a kirendelésük a
bejelentési kötelezettség napján is fennáll.
70.	§ E törvény 60. §-a e törvény kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.
71.	§ (1) Mentes a jövedelem (bevétel) után fizetendő adó és minden egyéb közteher
alól az a bevétel, amelyet a magánszemély az Európai Közösségek tisztvisel őjeként,
erre a jogviszonyára tekintettel 2003. január 1-től a Magyar Köztársaságnak az Európai
Unióhoz történő csatlakozásáról szóló jogszabály hatályba lépésének napját megelőző
napig az Európai Közösségektől bér, fizetés és más hasonló térítés, juttatás címén
szerez (szerzett), feltéve, hogy az az Európai Közösségeket illető adó hatálya alá
tartozik (tartozott).
(2) Az (1) bekezdés az e törvény kihirdetése napján lép hatályba.
72.	§ (1) E törvény 22. §-a, 24-25. §-ai, 28-29. §-a, valamint 6. számú melléklete
2004. július 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépés napjától megszerzett
jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	2004. július 1-jével az Szja tv. 11. számú melléklete I. fejezetének 12. pontjában az
„, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex” szövegrész hatályát veszti.
(3)	2004. július 1-jével az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII.
törvény 17. §-ának (3) bekezdésében az „az adóévben nem terheli cégautóadó,
továbbá” szövegrész helyébe az „az adóévben nem terheli cégautóadó, a cégtelefon
magáncélú igénybevételére tekintettel keletkező jövedelem utáni adó, továbbá”
szövegrész, 18. §-ának (4) bekezdésében az „az adóévben nem terheli a cégautóadóval,
valamint” szövegrész helyébe, az „az adóévben nem terheli a cégautóadóval, a
cégtelefon magáncélú igénybevételére tekintettel keletkező jövedelem utáni adóval,
valamint” szövegrész lép.
(4)	A kifizető választhatja, hogy az Szja tv. e törvénnyel megállapított 71. §-a szerinti
adót a 2004. január 1-től és 2004. június 30-ig terjedő időszakra is megállapítja,
valamint 2004. július 12-ig megfizeti, továbbá saját adóbevallásában bevallja. Az adó
megfizetésével az adózó a 2004. július 1-et megelőző időszakra mentesül a cégtelefon
magáncélú igénybevétele révén magánszemély(ek) által megszerzett jövedelmet
terhelő adóval és más közteherrel összefüggő, 2004. július 1. előtt hatályos törvényben
szabályozott adókötelezettségei alól.
(5)	2004. július 1-jével az általános forgalmi adóról szóló törvény 33. §-ának (4)
bekezdése hatályát veszti azzal, hogy a 2004. június 30-át követő teljesítési időpontú
számlákra e rendelkezés szerinti levonási tilalmat nem kell alkalmazni.
(6)	2004. július 1-jén az Szja tv. 36/A. §-ának (1) bekezdése első mondatában a „30
százaléka” szövegrész helyébe a „30 százaléka, de legfeljebb évi 60 ezer forint”
szövegrész lép.
73.	§ (1) A 2004. évi összevont adóalap utáni adóból a magánszemély által az Szja tv.
36/A. §-a alapján érvényesíthető adókedvezmények együttes összegét a következők
szerint kell meghatározni:
a)	ki kell számítani
aa)	- ha a kedvezmény igénybevételét a magánszemély az adóévről nem halasztja el -
az adóévben a felnőttképzési szerződés alapján 2004. július 1-jét megelőzően fizetett
képzési díj után, és/vagy
ab)	a magánszemély által 2004. július 1-jét megelőzően megszerzett (birtokba vett)
számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 2004. július 1-jét
megelőzően kifizetett összeg alapján
az Szja tv. 36/A. §-ának 2004. június 30-án hatályos rendelkezései szerinti
adókedvezményt,
b)	ki kell számítani
ba)	- ha a kedvezmény igénybevételét a magánszemély az adóévről nem halasztja el -
az adóévben a magánszemély által felnőttképzési szerződés alapján az aa) alpontban
nem említett képzési díj után, és/vagy
bb)	a magánszemély által számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére
fordított az ab) alpontban nem említett összeg alapján
az Szja tv. 36/A. §-ának 2004. július 1-jén hatályos rendelkezései szerinti
adókedvezményt,
c)	a magánszemély által igénybe vehető adókedvezmények együttes összege az a) és a
b)	pont szerint meghatározott értékek (részösszegek) összege, de legfeljebb évi 60 ezer
forint. Az adókedvezményre jogosító igazoláson az igazolás kiállítója feltünteti, ha az
igazolásban közölt összeget a b) pont szerinti részösszeg megállapításánál kell
figyelembe venni. Az igazolás kiállítója az adókedvezményre jogosító igazolással
összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségét az a) és b) pontoknak megfelelő bontásban
tejesíti.
(2)	A magánszemély az e törvény kihirdetését követő 15. napig megkötött lízing,
részletvétel vagy bérleti szerződés alapján a számítógép, számítástechnikai eszköz
megszerzésére fordított összeg után az adókedvezményt - utoljára a 2006. évi
összevont adóalap adójából - az Szja törvénynek az e törvény kihirdetése napján
hatályos szabályai szerint veheti igénybe.
(3)	A magánszemély a felnőttképzési szerződés alapján az e törvény hatálybalépését
megelőző napig megfizetett képzési díj után a következő adóév(ek)re halasztott
adókedvezményt az Szja törvénynek az e törvény hatálybalépését megelőző napján
hatályos szabályai szerint veheti igénybe.
(4)	Az Szja tv. 36/A. §-a alapján igénybevehető adókedvezmények együttes összege az
e § (1)-(3) bekezdéseinek alkalmazása esetén sem haladhatja meg az évi 60 ezer
forintot.
74.	§ E törvény hatályba lépésével egyidejűleg
a)	nem lép hatályba az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő
egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás
ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási
járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények
módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 25. §-ának (1) bekezdése, (2)
bekezdésének a Tbj. 4. §-ának u) pontját megállapító rendelkezése, 26. §-ának a Tbj.
11. §-a felvezető szövegrészét és ba) pontját megállapító rendelkezése, 27. §-ának a
Tbj. 13. § a) pontját megállapító rendelkezése, 28. §-ának a Tbj. 16. §-a (1)
bekezdésének b) pontját, valamint (3)-(4) bekezdéseit megállapító rendelkezése,
b)	hatályát veszti az Öpt. 16/A. §-a (8) bekezdésének első mondatában az „a
felhalmozási időszakban bekövetkező” szövegrész,
c)	az Öpt. 16/A. §-a (2) bekezdésének első mondata „A kedvezményezett-jelölés”
szövegrész után kiegészül „a pénztár tudomásulvételével,” szövegrésszel, a 81. §-a (4)
bekezdésében a „2004. január 1-jét” szövegrész helyébe az „a pénztár alapszabályának
és szolgáltatásainak (6) bekezdés szerinti módosítását” szövegrész lép, a 81. §-ának (7)
bekezdése „az egyéni számlán nyilvántartott” szövegrész után kiegészül az „- egyéb
jogszabályban meghatározott mértéket meg nem haladó összeggel csökkenthető -„
szövegrésszel.
d)	nem lép hatályba az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről
szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 298. §-ának az Mpt. 123.
§ (6) bekezdését, valamint az Mpt. 123. §-ának átszámozását megállapító rendelkezése,
e)	hatályát veszti az Mpt. 123. §-ának (6) és (8) bekezdése,
f)	az Mpt. 4. §-a (2) bekezdésének n) pontjában a „(tíz évre szóló) terv” szövegrész
helyébe az „(öt évre szóló) terv” szövegrész lép, a 29. §-a (2) bekezdésének első
mondata „A kedvezményezett-jelölés” szövegrész után kiegészül „a pénztár
tudomásulvételével,” szövegrésszel.
75.	§ E törvény 42-43. §-a az e törvény kihirdetését követő 30. napon lép hatályba;
egyidejűleg a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló
1994. évi LIV. törvény 13. §-a hatályát veszti.
76.	§ (1) E törvény 44-47. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépést követően
kötött szerződésekre kell alkalmazni, a 48-59. §-ának rendelkezéseit, valamint 61. §-
ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően megindított eljárások
vonatkozásában kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés
véglegességéről szóló 2003. évi XXIII. törvény 8. §-ának (3) bekezdése;
b)	a Cstv. 28. §-ának (3) bekezdése és 38. §-ának (6) bekezdése; és
c)	a Tvr. 75. §-a (4) bekezdésének b) pontja
hatályát veszti.
77.	§ (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a jövedéki adóról és a jövedéki
termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény
(továbbiakban: Jöt.) 24. §-ának (7) bekezdésében az „a jövedéki biztosítékot az éves
szinten várhatóan keletkező, a 98. § (5) bekezdése szerinti fizetési kötelezettsége
egytizenketted részének megfelelő összegben kell nyújtania, azzal az eltéréssel, hogy”
szövegrész hatályát veszti, és az „összegének kétharmadánál” szövegrész helyébe az
„összegénél” szövegrész lép.
(2)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Jöt. 59. §-a (7) bekezdésének második
mondatában az „adóbírság-tartozás” szövegrész helyébe a „jövedékibírság-tartozás”
szövegrész lép.
(3)	E törvény kihirdetésének napját követő 45. naptól a Jöt. 80. § (2) bekezdésében a
„hektoliterenként 800 forint” szövegrész helyébe a „hektoliterenként a szőlőborra 800
forint, az egyéb borra 8000 forint” szövegrész lép.
78.	§ (1) Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény 223. §-a helyébe a következő
rendelkező lép:
„223. § (1) Az adóellenőrzés során a munkáltató terhére utólagos adómegállapítás
keretében munkavégzés alapjául szolgáló szerződés színleltté minősítése, illetőleg a
munkaszerződés-kötés nélküli foglalkoztatás miatt visszamenőleg megállapított adó- és
társadalombiztosítási kötelezettség tárgyában hozott határozat nem hajtható végre,
amennyiben a kötelezett a munkaszerződés-kötés nélküli foglalkoztatás vagy a
munkavégzés alapjául szolgáló színlelt szerződés helyett a munkavégzés alapjául
szolgáló jogviszonyra vonatkozó foglalkoztatási jogszabályokat alkalmazza, és e
szerződés alapján foglalkoztatottat a Tbj. 5. §-ának (1) bekezdése a) pontjában foglalt
biztosítottként 2004. június 30-ig nyilvántartásba veszi.
(2)	A munkaszerződés-kötés nélküli foglalkoztatás, illetőleg a színlelt szerződés helyett
a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó foglalkoztatási jogszabályok
alkalmazásáról, és a foglalkoztatottak társadalombiztosítási nyilvántartásba vételének
tényéről a kötelezett 2004. július 31-ig az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény
elvesztésének terhével köteles az ellenőrzést végző adóhatóságot értesíteni. Az
adóhatóság a bejelentés valóságtartalmát utóellenőrzés keretében vizsgálja meg.
(3)	A munkáltató terhére megállapított fizetési kötelezettség alóli mentesüléshez az (1)
bekezdésben megjelölt feltételeket nem kell teljesítenie a munkáltatónak, ha az
utólagos adómegállapítás alapjául szolgáló jogviszony a munkaügyi, illetőleg az
adóellenőrzéstől függetlenül 2004. június 30-ig megszűnt. A jogviszony megszűnéséről
a munkáltató 2004. július 31-ig az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény
elvesztésének terhével köteles az ellenőrzést végző adóhatóságot értesíteni.
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény nem vonatkozik
a)	azokra a színlelt szerződésekre, amelyeket a foglalkoztató 2003. december 31.
napját követően kötött,
b)	azokra a munkaszerződés-kötés nélküli foglalkoztatásokra, amelyek 2004.
április 30. napját követően kezdődtek.
(5)	Ha az adóhatóság a (2) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettség
teljesítése alapján a munkáltató terhére előírt fizetési kötelezettségeket törli, ezzel a
jogviszonnyal összefüggésben a színlelt szerződéssel, illetőleg munkaszerződés nélkül
foglalkoztatott magánszemélyek terhére sem tehető megállapítás.
(6)	Azoknál a munkáltatóknál, amelyeknél 2004. július 1-jét követően kerül sor
adóellenőrzésre és az ellenőrzés a társadalombiztosítási, adójogi bejelentési,
nyilvántartási, bevallási, levonási és befizetési kötelezettségre vonatkozó
rendelkezések betartása tekintetében nem tesz megállapítást, a 2004. július 1-jét
megelőző időszakot e paragrafusban foglaltak tekintetében nem vizsgálja.”
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés 2004. január 1. napján lép hatályba.
1. számú melléklet a 2004. évi... törvényhez
1.	Az Art. 1. számú mellékletének I/A/1. pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„1. Az adózónak a bevallás adatait - a magánszemélynek a jövedelemadójáról, az
egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1000
forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A kerekítésből származó
különbözetet az adózó csak az adóéven belül, a következő adómegállapítási időszak
ugyanazon adó vagy költségvetési támogatás összegénél a kerekítést megelőzően
korrekciós tételként veszi figyelembe. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás
összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétől vagy az előző
megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a következő bevallásában annak
a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot
elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a
járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie.”
2.	Az Art. 1. sz. mellékletének I/B/3/b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, az I/B/3. pont kiegészül a következő c)-d) pontokkal, egyidejűleg a jelenlegi
c)-d) pontok számozása e)-f) pontra változik:
„b) Az új közlekedési eszköznek - a személygépkocsi kivételével - az
Európai Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén fizetendő
általános forgalmi adót az általános forgalmi adóalanynak nem minősülő
magánszemély, illetve egyéb szervezet, az általános forgalmi adóalanynak nem
minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem
jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó
adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást
választó adóalany, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóalany vevő az
adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti
meg az állami adóhatósághoz.
c)	A közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmi adóalany az
adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon a negyedévet
követő hó 20. napjáig nyilatkozik az Európai Közösség más tagállamában
illetőséggel bíró adóalany részére az adott negyedévben teljesített
termékértékesítésről, az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró
adóalanytól megvalósított termékbeszerzésről, a vevő, illetve az eladó
közösségi adószámáról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvényben
meghatározott európai közösségi területen belül teljesített termékértékesítés és
termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről
(összesítő nyilatkozat). Az összesítő nyilatkozat a jogkövetkezmények
szempontjából bevallásnak minősül. Nem kell nyilatkozatot tenni arról a
negyedévről, amelyben az általános forgalmi adóalany közösségi
kereskedelmet nem folytatott.
d)	A közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmi adóalanynak nem
minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem
jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó
adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást
választó adóalany az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró
adóalanytól megvalósított termékbeszerzése utáni általános forgalmi adót az
adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti
meg. Az adózó negyedévenként, a negyedévet követő hó 20. napjáig az állami
adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon összesítő
nyilatkozatot tesz az eladó közösségi adószámáról és a termékbeszerzés
általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről. Nem kell bevallást, illetve
nyilatkozatot tenni arról a negyedévről, amelyben az adózó az Európai
Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól nem szerzett be
terméket.”
2.	számú melléklet a 2004. évi... törvényhez
Az Art. 3. számú mellékletének H) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„H) Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új
közlekedési eszközt értékesítő adózó adatszolgáltatása
Az adózó az állami adóhatósághoz az értékesítés napját követő hó 15. napjáig
az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adatot szolgáltat
a)	az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró, közösségi
adószámmal nem rendelkező vevő nevéről, címéről,
b)	az új közlekedési eszköz azonosító adatairól és általános forgalmi adó
nélkül számított ellenértékéről,
c)	a számla kiállításának időpontjáról, illetve az első forgalomba helyezés
időpontjáról, ha az megelőzi a számlakiállítás időpontját.”
3.	számú melléklet a 2004. évi... törvényhez
Az Art. 4. számú mellékletének 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a 6-10. pontok számozása 7-11. pontra változik:
„6. Az adó-visszatérítésre vonatkozó eljárásban a külföldi osztalékban
részesülőt az adóhatóság előtti képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelő is
képviselheti, illetve az erre jogosult személynek képviseletre vonatkozó
megbízást adhat.”
4. számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
„7. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez
Adatszolgáltatás a kamatjövedelemről
1.	A kifizető az adóévet követő év március 20-ig az erre a célra rendszeresített
nyomtatványon, illetve elektronikus úton vagy gépi adathordozón az állami
adóhatósághoz adatot szolgáltat
a)	saját cégnevéről (elnevezéséről), székhelyéről (telephelyéről),
b)	a haszonhúzó nevéről, állandó lakóhelyéről, ennek hiányában szokásos
tartózkodási helyéről, ha az állandó lakóhely, ennek hiányában a szokásos
tartózkodási hely nem állapítható meg, akkor a haszonhúzó útlevelét,
személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására
alkalmas egyéb iratát kiállító tagállamról, ha rendelkezésre áll, az illetősége
szerinti tagállamban megállapított adóazonosító számáról, ennek hiányában
születési helyéről, idejéről,
c)	a haszonhúzó bankszámlaszámáról, ennek hiányában a kamatkifizetés
jogalapjáról, továbbá
d)	a kifizetett kamat összegéről az alábbiak szerint
da)	a 4. a) pontban meghatározott kifizetett vagy jóváírt kamat esetén a
kamat összegéről,
db)	a 4. b) és d) pontban meghatározott kamat esetében a kamatjövedelem
összegéről, ha ez nem állapítható meg, akkor a jövedelem teljes összegéről, ennek
hiányában az átruházásból, beváltásból vagy visszavásárlásból származó bevétel
összegéről,
dc)	a 4. c) pont esetén a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben
(Tpt.) meghatározott európai befektetési alap (európai befektetési alap), a
3.	pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minősülő
szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma
által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott szervezeten keresztül
közvetve juttatott kamatjövedelem összegéről,
dd)	az 5. pont szerinti kamatjövedelem esetén a 3. pontban
meghatározott szervezet azon tagjaihoz rendelhető kamat összegéről,
amely tagok más tagállamban bírnak illetőséggel és haszonhúzónak
minősülnek.
2.	E melléklet alkalmazásában kifizető az a gazdasági tevékenységet folytató jogi
személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely az
Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró haszonhúzónak közvetlenül
kamatot fizet, vagy jóváír.
3.	Adatszolgáltatásra kötelezett továbbá az a gazdasági tevékenységet folytató jogi
személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely
bármely más közösségi tagállamban illetőséggel bíró szervezet útján a szervezet
haszonhúzónak minősülő tagjainak juttat kamatjövedelmet. Az adatszolgáltatásra
kötelezett az adóévet követő év március 20-ig az erre a célra rendszeresített
nyomtatványon, illetve elektronikus úton vagy gépi adathordozón közli az állami
adóhatósággal a szervezet nevét, címét és a részére kifizetett kamat összegét, kivéve ha
az hitelesen magyarra fordított okiratban igazolja, hogy jogi személy, az illetősége
szerinti tagállamban a társasági adó alanya vagy európai befektetési alapként működik,
illetve az illetősége szerinti tagállam hatósága által kiállított igazolás alapján ilyen
alapnak minősül. E pont alkalmazásában nem minősül jogi személynek
a)	Finnországban: avion yhtiö (Ay) és kommandiittiyhtiö (Ky), valamint öppet
bolag és kommanditbolag, illetőleg
b)	Svédországban: handelsbolag (HB) és kommanditbolag (KB).
A pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg az igazolás iránti kérelemmel
kapcsolatos eljárás részletes szabályait.
4.	E melléklet alkalmazásában kamatnak minősül
a)	bármely követeléshez kapcsolódó jóváírt vagy kifizetett kamat - különösen
az állampapírból, kötvényből, adósságlevélből származó kamat, az ezekhez
kapcsolódó prémiumok és jutalmak -, kivéve a késedelmes teljesítéshez
kapcsolódó kamat,
b)	az a) pontban meghatározott követelés átruházásakor, beváltásakor, vagy
visszavásárlásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat,
c)	az európai befektetési alap, a 3. pont szerinti igazolás alapján európai
befektetési alapnak minősülő szervezet, és az Európai Közösségen kívüli
kollektív befektetési forma által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott
szervezeten keresztül közvetve teljesített kamatkifizetés,
d)	az európai befektetési alap, a 3. pont szerinti igazolás alapján európai
befektetési alapnak minősülő szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli
kollektív befektetési forma részesedésének átruházásából, beváltásából, vagy
visszavásárlásából származó jövedelem, feltéve, ha ezen szervezetek
közvetlenül vagy közvetetten európai befektetési alapon, ilyennek minősülő
szervezeten, vagy Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési formán
keresztül vagyonuk (eszközeik) több mint 40 %-át az a) pontban meghatározott
követelésekbe fektetik; ennek a jövedelemnek azon része minősül
kamatjövedelemnek, amely megfelel az a) vagy b) pont szerinti közvetlen vagy
közvetett úton szerzett kamatnak.
5.	Kamatjövedelemnek minősül az az összeg is, amelyet a 3. pont szerinti
adatszolgáltatásra kötelezett a 3. pontban meghatározott szervezetnek juttat.
6.	Ha a kifizető a 4. d) pontban meghatározott követelésbe fektetett eszközök
arányát nem tudja meghatározni, akkor az arány 40 %-ot meghaladónak
minősül.
7.	Amennyiben a kifizető nem tudja megállapítani a 4. c)-d) pontok szerinti
kamatjövedelmet, akkor a jövedelem teljes összege kamatnak minősül. Ha a
kifizető a haszonhúzó által elért jövedelmet sem tudja meghatározni, akkor a
jövedelem megfelel a részesedések átruházásából, beváltásából vagy
visszavásárlásából származó bevételnek.
8.	A 4. d) pontban említett arány meghatározásánál az alapszabályban vagy
alapító okiratban meghatározott befektetési politika, ennek hiányában a
szervezet vagyonának összetétele az irányadó.
9.	A 4. d), valamint az 6. pontban rögzített arány 2011. január 1-jétől 25%.
10.	E melléklet alapján haszonhúzónak minősül az a más tagállamban
illetőséggel bíró magánszemély, akinek kamatot fizetnek vagy jóváírnak. Nem
minősül haszonhúzónak az a magánszemély, aki igazolja, hogy a kamatot nem
javára fizették ki, illetve írták jóvá, azaz
a)	kifizetőként jár el,
b)	jogi személy, az illetősége szerinti tagállam joga alapján a társasági adó
alanya, európai befektetési alapnak minősülő szervezet, vagy a 3. pontban
meghatározott szervezet képviseletében jár el, feltéve, ha ez utóbbi esetben
közli a részére kamatot juttató vagy jóváíró személlyel ezen szervezet nevét
címét és erről a kamatot juttató vagy jóváíró személy (adatszolgáltatásra
kötelezett) adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak,
c)	a haszonhúzó képviseletében jár el és annak nevéről és címéről a kifizető
részére adatot szolgáltat.
11.	A kifizető köteles minden tőle elvárható intézkedést megtenni a haszonhúzó
12.	pont szerinti azonosítása érdekében, ha a haszonhúzó helyett és nevében
képviselője jár el, és erről a kifizető tudomással bír. Amennyiben a kifizető a
haszonhúzót nem tudja azonosítani, akkor a képviselőként eljáró
magánszemély minősül haszonhúzónak.
12.	A kifizető a haszonhúzó azonosítását
a)	a 2004. január 1-je előtt létrejött, vagy teljesült, kamatkifizetést megalapozó
szerződéses jogviszony, illetve egyéb ügylet esetén név, állandó lakóhely,
szokásos tartózkodási hely feltüntetésével a pénzmosás megelőzéséről és
megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, valamint a hatályos
jogszabályok alapján egyébként rendelkezésre álló adatok alapján végzi, illetve
b)	a 2004. január 1-jén, illetve azt követően létrejött vagy teljesült szerződéses
jogviszony vagy egyéb ügylet esetén az a) pontban meghatározottakon túl, az
illetősége szerinti tagállamban megállapított adóazonosító szám feltüntetésével
a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy személyazonosító igazolvány
alapján végzi. Amennyiben az állandó lakóhelyet, vagy a szokásos tartózkodási
helyet az útlevél vagy a személyazonosító igazolvány nem tartalmazza, a
haszonhúzó állandó lakóhelyét, szokásos tartózkodási helyét egyéb okirat
hiteles magyar nyelvű fordítása alapján kell megállapítani. Ha az adóazonosító
számot az útlevél, a személyazonosító igazolvány, vagy egyéb okirat - ideértve
az illetőségigazolást - nem tartalmazza, akkor az azonosítási adatok között az
útlevél vagy a személyazonosító igazolvány szerinti születési helyet és időt fel
kell tüntetni.
13.	A haszonhúzó illetőségét állandó lakóhelye, ennek hiányában szokásos
tartózkodási helye határozza meg. Ha tagállami hatóság által kibocsátott
útlevéllel, vagy személyazonosító igazolvánnyal rendelkező haszonhúzó
állandó lakóhelye vagy ennek hiányában szokásos tartózkodási helye nem
állapítható meg, vagy állítása szerint az Európai Közösség egyik tagállamában
sem bír illetőséggel, akkor a kifizető az illetőséget a hitelesen magyarra fordított
illetőségigazolás alapján állapítja meg. Illetőségigazolás hiányában a
haszonhúzó illetősége szerinti országnak az útlevelét, személyazonosító
igazolványát, vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb
iratát kiállító tagállam minősül.
14.	A melléklet alkalmazásában átmeneti időszaknak minősül a 2005. január 1-
je és a 2010. december 31-e közötti időszak.
15.	Az állami adóhatóság az átmeneti időszak alatt a forrásadót alkalmazó
tagállamokból a levont forrásadóból átutalt 75 % adó fogadására euró devizanemben
vezetett számlát nyit. A jóváírást követő 30 napon belül az adóhatóság az átutalt adót
25 %-kal kiegészített összegben a jóváírás napján érvényes MNB által közzétett
hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámítva a haszonhúzó adószámláján jóváírja,
feltéve, hogy az átutalást teljesítő illetékes tagállami hatóság az adózó azonosítására,
illetve a levonás tényének és összegének megállapítására alkalmas adatokat közöl, vagy
ezt a magánszemély más megfelelő módon hitelt érdemlően, hitelesen magyarra
fordított okirattal igazolja.
16.	Azok a kötvények, továbbá egyéb forgatható, hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírok, amelyeket 2001. február 28-ig bocsátottak ki, vagy amelyek
kibocsátási tájékoztatóját a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a
tagállamok, illetve harmadik országok illetékes hatósága ezen időpontig
jóváhagyta, feltéve, hogy ilyen értékpapírok további kibocsátására 2002. február
28. után nem került sor, az átmeneti időszakban nem minősülnek a melléklet 4.
a)	pontja szerinti követelésnek.
17.	Amennyiben törvény az átmeneti időszakot meghosszabbítja, akkor a
meghosszabbítás tartama alatt azok a forgatható, hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírok nem minősülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek,
amelyek
a)	bruttósításra, illetve lejárat előtti visszavásárlásra vonatkozó záradékot
tartalmaznak és
b)	a kifizető forrásadót alkalmazó tagállamban bír illetőséggel és az
értékpapírból származó kamatot más tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó
részére fizeti ki vagy jóváírja.”
5. számú melléklet a 2004. évi... törvényhez
„8. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez
Az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózókra
vonatkozó különös szabályok
1.	Az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó (a
továbbiakban e melléklet alkalmazásában: adózó) adózására e törvény
rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
2.	Az adózó adóügyeiben - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az állami
adóhatóság Észak-budapesti Igazgatósága jár el.
3.	Az adózó az azonosító szám megállapítása céljából az e törvény 3. § (3)
bekezdése szerinti tevékenység megkezdését megelőzően az állami
adóhatósághoz elektronikus úton bejelenti:
a)	nevét,
b)	postacímét, elektronikus címeit (ideértve az elektronikus levelezési és
Internet-címeket)
c)	illetősége szerinti adóazonosító számát, amennyiben ilyennel rendelkezik,
d)	vezető tisztségviselőjének és az adóhatósággal történő kapcsolattartásra
feljogosított személynek nevét, címét, telefonszámát,
e)	nyilatkozatát arról, hogy az Európai Közösség más tagállamának
adóhatósági nyilvántartásába nem jelentkezett be,
f)	az e törvény 3. § (3) bekezdése szerinti tevékenységének kezdő időpontját,
g)	az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásának megnevezését.
4.	Az adózó köteles a bejelentett adatokban bekövetkező változást - annak
bekövetkeztétől számított 15 napon belül - az állami adóhatósághoz
elektronikus úton bejelenteni.
5.	Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót nyilvántartásba veszi, és azonosító
számmal látja el, amelyről elektronikus úton értesíti.
6.	Az állami adóhatóság törli a bejelentkezett és azonosító szám alapján nyilvántartásba
vett, az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózók közül:
a)	a bejelentés napjával azt, aki (amely) bejelentést tesz arról, hogy a továbbiakban
már nem nyújt elektronikus szolgáltatást,
b)	a tudomásszerzés napjával azt, aki (amely) nem felel meg az Európai
Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó e törvényben megállapított
feltételeinek,
c)	a második adómegállapítási időszakot követő hó 20. napjával azt, aki
(amely) két egymást követő adómegállapítási időszakban adókötelezettségeit
nem teljesíti.
7.	Az adózó negyedévenként, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig elektronikus
úton, elektronikus aláírás alkalmazásával általános forgalmi adóbevallást nyújt be.
8.	Az adóbevallás tartalmazza az adózó:
a)	nevét,
b)	azonosító számát,
c)	a teljesítés helyének minősülő tagállamok szerinti bontásban a negyedévre
vonatkozóan nyújtott szolgáltatások általános forgalmi adót nem tartalmazó
értékét, valamint az általános forgalmi adó összegét euróban kifejezve,
d)	az alkalmazott adókulcsokat,
e)	a fizetendő általános forgalmi adó euróban kifejezett teljes összegét,
f)	az adóbevallással érintett negyedév megjelölését.
9.	Az adózó euró devizanemben vezetett belföldi pénzforgalmi bankszámla
nyitására köteles, melyről általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét a
bevallás benyújtására előírt időpontig euróban, átutalással teljesíti.
10.	Az adózó a 44. §-ban megállapított nyilvántartás-vezetési kötelezettségének oly
módon tesz eleget, hogy az az Európai Közösség tagállamának adóhatósága által
végzett ellenőrzést lehetővé tegye. Az adózó a nyilvántartást felhívásra elektronikus
úton is rendelkezésre bocsátja. A nyilvántartást az elektronikus szolgáltatás nyújtása
évének utolsó napjától számított 10 évig kell megőrizni.
11.	A bejelentkezés kivételével az adókötelezettség e melléklet rendelkezései alapján
történő teljesítése során egyebekben az adókötelezettségnek az Adó- és Pénzügyi
Ellenőrzési Hivatalhoz elektronikus úton történő teljesítéséről szóló PM-IHM együttes
rendelet szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
6.	számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
Az Szja tv. 11. számú melléklete I. fejezetének 13. pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Költségként elszámolható kiadások különösen a következők:]
„13. az elektronikus hírközlési szolgáltatás igénybevételének, használatának
ellenértéke abban az időszakban (hónapban, negyedévben, évben), amelyre az egyéni
vállalkozó az adót [71. §] megfizette;”
INDOKOLÁS
2004. évi ... törvény
egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú
módosításáról
Általános indokolás
A Javaslat az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú
módosítását foglalja magába.
1)	A Javaslat módosítja az adózás rendjéről szóló törvény azon eljárási
szabályait, melyek az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV.
törvénynek a csatlakozás időpontjától módosuló rendelkezéseihez
kapcsolódnak. A szabályozás érinti a belföldön adókötelessé váló személyek,
szervezetek adóhatósági bejelentkezését; a közösségi kereskedelem fogalmát
a tagállamok közötti áfa információ csere rendszerben teljesítendő
adatszolgáltatási kötelezettséghez kapcsolódóan, meghatározva a közösségi
adószám beszerzésére kötelezettek körét; a másik tagállamból történő új
közlekedési eszköz beszerzéséhez kapcsolódó adómegállapítási, bevallási és
befizetési kötelezettséget, illetve adatszolgáltatási kötelezettséget; az Európai
Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró azon adóalanyra vonatkozó
különös eljárási szabályokat (bejelentkezés, törlés az adóhatósági
nyilvántartásból, adófizetés módja, nyilvántartási kötelezettség stb.), aki (amely)
tagállambeli adóalanynak nem minősülő személynek elektronikus szolgáltatást
nyújt.
A Javaslat rendezi a kamatjövedelmekre vonatkozó, tagállamok közötti
adatszolgáltatást. A kamatjövedelmek hatékony adóztatása érdekében tanácsi
irányelv rendelkezik a másik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére
kifizetett kamatjövedelemre vonatkozó tagállamok közötti adatszolgáltatásról.
Ehhez írja elő a Javaslat a belföldi kamatkifizetők adóhatósághoz teljesítendő
adatszolgáltatási kötelezettségét, tételesen meghatározva az adatszolgáltatásra
kötelezetteket, a kamat, illetve a haszonhúzó fogalmát, az adatszolgáltatás
tartalmát és határidejét. E rendelkezések az irányelv rendelkezéseire
figyelemmel 2005. január 1-jén lépnek hatályba.
A tagállamok közötti adóbehajtási jogsegélyre vonatkozó szabályzással
kapcsolatosan a módosítás az irányadó tanácsi irányelveknek megfelelően
kiegészíti az Art. adóbehajtási jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseit a behajtási
jogsegély tárgyát képező tartozások tételes felsorolásával, a behajtási
jogsegély keretében átadott adóadatok megismerésére jogosultak
nevesítésével, a behajtási jogsegély iránti kérelem elutasítására, illetve az
adatkérésre irányuló megkeresés teljesítésének megtagadására vonatkozó
szabályokkal, valamint a jogsegély keretében behajtott tartozásokra
felszámítandó késedelmi pótlék előírásával.
2)	A kamatjövedelmek adóztatásáról szóló irányelv harmonizálása az eljárási
szabályok mellett a személyi jövedelemadóról szóló törvény néhány
rendelkezéssel történő kiegészítését is szükségessé teszi. A törvény pontosító
rendelkezéséből következően a kamatadót alkalmazó országok által
Magyarországra átutalt levont adó 75%-át kitevő összeg nem tekinthető
külföldön megfizetett adónak, hiszen az ténylegesen nem terheli a
magánszemély vagyonát.
Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozását követően - meghatározott
esetekben - a biztosítási kötelezettség kiterjed az Unió tagállamainak hazánk
területén jövedelemszerző tevékenységet folytató polgáraira még akkor is, ha
foglalkoztatójuk belföldi jogszabályok alapján bejegyzésre nem kötelezett. Ez
utóbbi esetben az egyébként a foglalkoztatót terhelő, a társadalombiztosításról
szóló jogszabályokban meghatározott kötelezettséget a foglalkoztató
képviselőjeként eljáró magánszemély teljesíti. Indokolt e képviselőként eljáró
magánszemély esetében nem bevételként nevesíteni a foglalkoztatót terhelő
járulék (hozzájárulás) külföldi munkáltató által történő megelőlegezése,
megtérítése címén megszerzett összeget, hiszen az említett összegeknek a
magánszemély végső soron csak „postása”, jövedelme ily módon nem
keletkezik.
A módosítás pontosítja az adóhatósági adómegállapítás alól kivételként kezelt
esetek körét, és - elsősorban az adóadminisztrációt mérséklendő - bővíti azon
követelések körét, amelyek után a kifizetőnek nem kell a kamatkülönbözetből
származó jövedelmet megállapítania.
3)	A társadalombiztosítási és pénztári törvények javasolt módosítása biztosítja
az összhangot - Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását követően
-	a személyek szabad áramlására vonatkozó közösségi előírásokkal.
A Javaslat egyértelműen rendezi a pályakezdő fogalmának megítélését és
ahhoz kapcsolódóan a magánnyugdíjpénztári rendszerbe való belépési
kötelezettséget. A fő szabályozási elv az, hogy egyidejűleg kell érvényesíteni a
magyar kötelező kétpilléres nyugdíjrendszer alapelvét és az uniós egyenlő
elbánás elvét.
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagság tekintetében a magyar és a
külföldi állampolgárok közötti valamennyi különbségtétel megszűnik. A pénztári
törvények módosítása néhány, az értelmezést segítő pontosítást is tartalmaz.
4)	Az ártörvény módosítás arra irányul, hogy a költségvetési támogatással
forgalmazott gyógyszerek kiskereskedelmi forgalomban felszámítható
legmagasabb árát a külön jogszabályban meghatározott hatóság egyedi
határozatban állapítsa meg.
5)	A pénzügyi hitelbiztosítékokról szóló irányelv (a továbbiakban: Ie.) a fizetési
és értékpapír-elszámolási rendszerekben történt teljesítés véglegességéről
szóló 98/26/EK irányelv („settlement finality directive”) által bevezetett jogelvek
alkalmazását terjeszti ki tágabb körre, a pénzügyi piac szereplői közötti
ügyletekre általában. A Bizottság által 2003. március 15-én közzétett,
koherensebb európai szerződési jog megalkotását célul kitűző cselekvési terv
(Hivatalos Lap, 2003/C 63/01) 41-45. pontjai felhívják a figyelmet arra, hogy a
Közösség tagállamaiban a dologi hitelbiztosítékok szabályozása rendkívüli
mértékben eltérő, ami a határokon átnyúló, hitelbiztosítékok melletti
finanszírozást akadályozza. E terület átfogó harmonizálása nem kivitelezhető,
viszont a Bizottság már az 1999. május 11-én közzétett, a pénz- és
tőkepiacokról szóló cselekvési tervében elhatározta egy szűkebb terület, a
pénzügyi hitelbiztosítékok legalább részbeni harmonizációját. A 2002. június 6-
án elfogadott 2002/47/EK irányelv ezt a célt valósítja meg: polgári anyagi jogi,
csődjogi és nemzetközi magánjogi szabályokat határoz meg a pénzen és
pénzügyi eszközön létesített hitelbiztosítékokra nézve. Az le. célja az, hogy
elősegítse a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadságát és a tőke
szabad áramlását és ezeken keresztül az egységes piac megerősödését.
Az le. célja a készpénzen, a tőkepiacokon forgalmazott értékpapírokon és
egyéb pénzügyi eszközökön alapított biztosítéki jogok meghatározott
kérdéseinek szabályozása, amely részben az általános polgári jogi, részben a
csődjogi szabályokat érinti, ennek megfelelően átültetése elsősorban a Polgári
Törvénykönyv és a csődtörvény (Cstv.) módosítását igényli. A pozíciólezáró
nettósításnak a tőkepiaci törvényben (Tpt.) található definíciója hibás, a Cstv.
alkalmazásában viszont e definíció alkalmazandó, így e ponton a Tpt.
módosítása is indokolt. Az irányelv nemzetközi magánjogi szabálya a
nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendeletben (Nmjtvr.) helyezendő
el.
Az le. pénzügyi biztosítéki megállapodás alatt mind a korlátozott dologi jog
(azaz zálogjog) alapítása, mind a tulajdonjog átruházása (azaz biztosítéki
átruházás) formájában megvalósuló biztosítéknyújtást érti. A Ptk. szintjén nem
szükséges a biztosítéki átruházás érvényességének kimondása, elegendő,
hogy a Tpt. érvényes jogügyletként szabályozza az értékpapír-kölcsönt és a
repót. (Az új Ptk.-ban elképzelhető ettől eltérő megoldás is, attól függően, hogy
a Kodifikációs Főbizottság milyen álláspontra jut a fiduciárius biztosítékok
kérdésében.) Az le. célja, hogy a tagállamok bíróságai és jogszabályai ne
minősítsék át zálogjoggá (illetve általában korlátozott dologi joggá) az le. tárgyi
hatálya alá tartozó eszközök biztosítéki átruházását, aminek következménye
jellemzően az, hogy az így átminősített ügyletek érvénytelenek, de legalábbis
harmadik személyekkel szemben hatálytalanok, mert a felek nem tettek eleget
a zálogjog vagy más korlátozott dologi jog nyilvánossági (bejegyzési)
követelményeinek. A magyar jogalkotó feladata e megközelítésben (a
közösségi jogalkotó akaratát szem előtt tartva) az, hogy amennyiben a pénz- és
tőkepiacokon van olyan biztosítéki átruházási típusú ügylet, amelyet a magyar
jogszabályok vagy a bírói gyakorlat nem ismernek el vagy csak zálogjogként
ismernek el, az ügylet tartalmának megfelelő érvényességét elismerni. A Tpt.-
ben már szabályozott ügyleteken túl nem mutatkozik a gyakorlatban igény
bankszámlapénz, értékpapír és egyéb pénzügyi eszközök egyéb formában való
biztosítéki átruházására. Az le. nem vonatkozik más vagyontárgyak biztosítéki
átruházására, így a jogalkotónak az le. átültetésekor nem feladata e kérdés
szabályozása, amely egyébként is a Kodifikációs Főbizottság hatáskörébe
tartozik és külön munkacsoportban készültek javaslatok a kérdés rendezésére.
Az le. tárgyi hatálya korlátozott: készpénz és pénzügyi eszköz. Készpénz alatt
az le. bármely pénznemben fennálló bankszámla-követelést és pénz
visszafizetésére irányuló hasonló követelést, például pénzpiaci betétet (azaz
bankszámlapénzt és más, olyan pénzköveteléseket, amelyek pénzként
funkcionálnak) ért. Pénzügyi eszköznek az le. alkalmazásában a részvényt és
más, részvénynek megfelelő értékpapírt, továbbá a kötvényeket, és más, a
tőkepiacon forgalmazott, hiteljogviszonyt megtestesítő értékpapírokat, valamint
minden más értékpapírt kell tekinteni, amellyel rendszeresen kereskednek és
jogot biztosítanak társasági részesedés, kötvény, más értékpapír jegyzés, vétel
vagy csere útján való megszerzésére, avagy készpénzbeni elszámolásra (nem
ideértve a fizetési eszközöket), ideértve a befektetési jegyeket, a pénzpiaci
eszközöket és az előzőek bármelyikére vonatkozó követeléseket, jogokat. A két
fő kategória tehát a bankszámla-követelés és az értékpapírok, ezenfelül ide
tartoznak az egyéb, a Tpt.-ben meghatározott pénzügyi eszközök. A magyar
jogalkotó nem él a tárgyi hatály korlátozásának az le. 1. cikkelye (4)
bekezdésének b) pontjában foglalt lehetőségével.
Az le. alanyi hatálya szintén korlátozott: a pénzügyi biztosítéki megállapodást
kötő felek legalább egyikének az le.-ben közelebbről meghatározott kategóriák
egyikébe kell tartoznia, lényegében valamilyen pénzügyi intézménynek kell
lennie. A tagállamok dönthetnek, hogy szűkebb vagy tágabb alanyi körben
vezetik-e be a pénzügyi biztosítékokra alkalmazandó speciális szabályozást,
azaz csak azt kívánják meg, hogy az egyik szerződő fél pénzügyi intézmény
legyen, a másik fél pedig a természetes személyek kivételével bármely jogalany
lehet avagy szűkebb körben, vagyis csak akkor rendelik alkalmazni e
szabályokat, ha mindkét fél pénzügyi intézmény. A tagállamok azonban
jellemzően nemcsak, hogy az előbbi, tágabb alanyi kör mellett döntöttek
(pontosabban: nem éltek az alanyi kör le. által lehetővé tett szűkítésével),
hanem még ennél is tovább terjesztették az irányelvi szabályok hatályát. Az
Egyesült Királyság valamennyi, két társaság közötti pénzügyi biztosítéki
szerződésre („financial collateral arrangements as between two corporate
bodies”) bevezette az irányelvi szabályokat, de az átültetést előkészítő anyag
azt is javasolja, hogy célszerű volna hosszú távon a természetes személyekre
is kiterjeszteni a szabályok hatályát, függetlenül attól, hogy üzleti vagy szakmai
tevékenységi körben jártak-e el vagy sem. Az angol jogalkotó végül
megelégedett a speciális rezsim társaságok közötti pénzügyi biztosítéki
szerződésekre való kiterjesztésében. A holland jogalkotó ennél is tovább ment:
a holland ptk. szerint csak akkor nem alkalmazandók az új szabályok, ha a
szerződő felek egyike olyan természetes személy, aki üzleti vagy szakmai
tevékenységi körén kívül járt el, tehát fogyasztó. A német átültetés során a
zálogjogosult kielégítési jogának szabályozását úgy módosították, hogy a
szabadkézből való, azaz árverés mellőzésével és egyéb előírások (előzetes
értesítés, illetve attól számított egy hónapos várakozási idő stb.) betartásának
kötelezettsége nélküli értékesítésben vagy a közvetlen kielégítési jogban a BGB
új 1259. §-a alapján minden olyan zálogszerződés esetében meg lehet
állapodni, ahol a felek (a tulajdonos és a zálogjogosult egyaránt) „vállalkozók
(BGB, 14. § = nem fogyasztók), közjogi jogi személyek vagy közjogi
különvagyonok”. A német bírói gyakorlat alapján a feleknek alanyi körre való
tekintet nélkül arra is lehetőségük van, hogy megállapodjanak: a zálogjogosult a
zálogtárgyat használhatja, azzal rendelkezhet, helyettesítő biztosítékot nyújthat
(rendhagyó zálogjog). A nemzeti jogalkotók döntésüket azzal indokolták, hogy
az alanyi kör kitágítása versenyelőnyhöz juttatja az adott állam pénzügyi piacát,
illetve helyenként a korlátozás visszalépést jelentene a hatályos joghoz képest.
A magyar jogalkotónak arra is tekintettel kell lennie, hogy az óvadék
alkalmazásának a hatályos Ptk. szerint nincs alanyi korlátja, az irányelvi
szabályok pedig (a biztosítéki átruházásként működő konstrukciók mellett) az
óvadékhoz hasonlóan működő zálogjogra vonatkoznak, az Ie.-nek megfelelően
újraszabályozott óvadék alkalmazhatóságát tehát nem indokolt a hatályos
szabályozáshoz képest szűkebb alanyi körre korlátozni. Célszerű tehát a
magyar jogalkotónak is az Ie. alanyi hatályának kiterjesztése mellett döntenie.
Az Ie. alanyi körének kiterjesztése azért indokolt, mert az Ie. szabályai a
biztosíték tárgyának természetével összhangban vannak, e szabályok a
biztosíték tárgyához képest adekvát szabályok, a felek személye ezért ilyen
szempontból nem meghatározó. Azokat az eseteket sem szükséges kivételként
kezelni, amikor az egyik szerződő fél fogyasztó, mert a fogyasztóvédelem
általános szabályai elegendő védelmet jelentenek a fogyasztó (az üzleti vagy
gazdasági tevékenységi körén kívül eljáró természetes személy) számára.
Összefoglalva: a magyar jogalkotó nem él az Ie. 1. cikkelyének (3)
bekezdésében foglalt lehetőséggel, sőt egyáltalán nem korlátozza az óvadék
alkalmazásának alanyi hatályát, különös tekintettel arra, hogy az óvadék
alkalmazhatósága a hatályos szabályozás szerint sem korlátozódik a
jogalanyok meghatározott körére, továbbá a zálogjog általános szabályaihoz
képest speciális óvadéki szabályok a biztosíték tárgyából, annak sajátos
jellegéből következnek.
Míg az Unió tagállamai a mi óvadéki intézményünket jellemzően a zálogjog egy
speciális fajtájaként kezelik (pénz esetében ún. rendhagyó/rendkívüli
zálogjogként), a magyar Ptk. külön intézményként nevesíti, bár a szabályozás
szűkszavúsága és helye alapján arra is következtethetünk, hogy az óvadék a
hatályos Ptk. alapján is a zálogjog egy fajtája, ahol a speciális zálogtárgyak a
közvetlen kielégítés jogának bevezetését igényelték. Az átültetés kézenfekvő
módja az óvadék szabályainak hozzáigazítása az Ie. szabályaihoz, egyben a
gyakorlat igényeihez. Az óvadék szabályainak módosítása egyúttal teljesít egy,
a polgári jogi rekodifikáció körében meghatározott feladatot: „Az óvadék
feltételeit és szabályait a zálogjog alapvető változásainak fényében újra kell
gondolni és adott esetben módosítani.” (Az új Polgári Törvénykönyv
koncepciója és tematikája, 2003, Magyar Közlöny különszáma, 93.)
Egyértelművé kell tenni, hogy az óvadék a zálogjog egy speciális fajtája, a
javaslat szerint egy utaló szabály kimondja, hogy az óvadékra egyebekben a
zálogjog szabályai - a Ptk. 254. §-ának (2) bekezdése (azaz az írásbeliség
követelménye) kivételével - megfelelően alkalmazandók.
Az Ie. szerint készpénz alatt csak a bankszámlapénzt kell érteni, a bankjegyet
és az érmét nem, eszerint nem bankszámlapénz jellegű pénz nem lenne
óvadékként felhasználható, csak dolgon fennálló zálogjog tárgya lehetne, ez
esetben szükség lenne a rendhagyó zálogjog külön szabályozására. Azonban
semmi sem indokolja az újraszabályozott óvadék tárgyai köréből a nem
bankszámlapénz jellegű pénzt kizárni, így az óvadék tárgya a jövőben is
egyformán lehet pénz (bankjegy, érme) és bankszámla-követelés
(közgazdasági értelemben: bankszámlapénz).
A takarékbetétkönyv külön nevesítésére az óvadék tárgyaként nincs szükség,
tekintettel arra, hogy takarékbetétkönyv a hatályos szabályozás szerint csak
névre szólóan állítható ki, sem maga a takarékbetétkönyv, sem pedig a
takarékbetét-szerződésen alapuló, a takarékbetétkönyvben is feltüntetett
követelés nem ruházható át, és ebből következően biztosítékul sem szolgálhat.
Az óvadék specialitása a zálogjoghoz képest a biztosítékként felhasználható
eszközök körén túl az óvadék jogosultjának közvetlen kielégítéshez való joga. A
módosítás ezt továbbra is fenntartja a pénz, a bankszámla-követelés,
nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől
függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír és egyéb pénzügyi
eszköz vonatkozásában, míg az ilyen egyértelmű és könnyen meghatározható
értékkel nem rendelkező értékpapírok és pénzügyi eszközök körében a
közvetlen kielégítési jog feltételeként előírja, hogy a feleknek erről külön meg
kell állapodni az óvadéki szerződésben, amely megállapodásnak az eszközök
értékelésének módjára is ki kell terjednie. A felek továbbá abban is
megállapodhatnak, hogy közvetlen kielégítés helyett értékesítik (a jogosult
értékesíti vagy arra harmadik személynek megbízást ad) az óvadék tárgyát, s a
jogosult az így befolyt összegből elégíti ki követelését, ilyenkor az értékesítés
az óvadéki szerződésében meghatározott feltételek szerint történik, az
értékesítés történhet bírósági végrehajtáson kívül, azt a zálogtárgyak bírósági
végrehajtáson kívüli értékesítéséről szóló kormányrendelet szabályai sem
korlátozzák, egyedül a kereskedelmi ésszerűség feltételeinek kell megfelelnie.
A magyar jogalkotó nem él a közvetlen kielégítés jogának az Ie. 4. cikkelye (3)
bekezdésében lehetővé tett kizárásával, hiszen ezt egyrészt nem is teheti meg,
mert csak azokra a tagállamokra vonatkozik e lehetőség, amelyek azt 2002.
június 27-én nem tették lehetővé, másrészt nem is lenne ésszerű a közvetlen
kielégítési jog kizárása.
Az 1346/2000/EK rendelet jogforrási formájánál fogva közvetlenül
alkalmazandó jogszabály, ezért külön átültetést nem igényel. Mindazonáltal a
magyar jogrendszerhez való illeszkedés, a Rendelet problémamentes
alkalmazhatósága érdekében szükséges a csődtörvény és néhány további
jogszabály (bírósági ügyvitel szabályai, illetéktörvény) módosítása. A Rendelet
döntően nem egységes jogot alkot, hanem kollíziós szabályokat tartalmaz,
illetve azt szabályozza, hogy mennyiben és hogyan vonható eljárás alá az
adósnak az Európai Közösség több tagállama között megoszló vagyona. A
módosítások célja az, hogy az eljárás alá vont adós fő érdekeltségeinek
központja szerinti tagállamban megindított főeljárás és a telephely(ek) szerinti
tagállam(ok)ban megindított területi eljárások közötti összhangot a Rendelet
megfelelő közvetlen alkalmazása mellett a magyar jogszabályok is elősegítsék,
különösen a joghatósági összeütközések elkerülhetőek legyenek; a másik
tagállamban megindult eljárás felszámolójának a másik tagállamban hozott,
eljárásindító határozat közzétételére, illetve a megfelelő nyilvántartásokba való
bejegyzésére irányuló kérelmét a magyar bíróságok kezelni tudják; a másik
tagállamban bejegyzett, de ténylegesen Magyarországon működő vagy
Magyarországon telephellyel rendelkező gazdálkodó szervezetek ellen a
magyar bíróságok előtt fizetésképtelenségi eljárás legyen indítható stb. E
módosítások a Rendelet tartalmát nem érintik, nem értelmezik, csupán annak
alkalmazhatóságát könnyítik meg.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció
egyszerűsítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó
alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülről az
általános forgalmi adó alanyának nem minősülő személynek nyújtanak
elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek
értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál
elektronikus úton teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-
külön fennálló - bejelentési- és adóbevallási kötelezettségüket. E személyi
körre terjeszti ki a Javaslat 1. §-a az adózás rendjéről szóló törvény hatályát.
a 2. §-hoz
Az általános forgalmiadó-alanynak adóköteles tevékenysége megkezdésének
bejelentésével egyidejűleg áfa-státuszáról nyilatkoznia kell. E körben
bejelentést kell tennie arról, hogy az Európai Közösség más tagállamában
illetőséggel bíró adóalannyal kíván-e kereskedelmi kapcsolatot létesíteni. A
kereskedelmi kapcsolat fogalmába a hatályos szabályok szerint a
termékértékesítés, -beszerzés, illetőleg a szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel
teljes körűen beletartozik. A Javaslat leszűkíti a szolgáltatások tekintetében a
kereskedelmi kapcsolat fogalmát azokra a szolgáltatásokra, amelyeknél a
szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő
gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek
hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza
meg, ha a szolgáltatást megrendelő a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti
tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany (az általános
forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvénynek a T/6921. számú
törvényjavaslat szerinti 15. § (5) bekezdése). E szabály érvényesül többek
között egyes mérnöki szolgáltatásoknál, az ügyvédi, tolmácsolási, banki,
biztosítási szolgáltatásoknál, szerzői jogok átengedésénél, munkaerő
kölcsönzésnél, telekommunikációs szolgáltatásnál, rádiós, televíziós
műsorszolgáltatásnál, elektronikusan teljesített szolgáltatásnál, illetőleg az ilyen
típusú szolgáltatások közvetítésénél. Emellett beletartoznak a kereskedelmi
kapcsolat fogalmába az Áfa. tv. új 15/A. §-a szerinti szolgáltatások (pl. a
közösségen belüli teherközlekedés). Azok az áfa-alanyok tehát, akik a
közösségen belül ilyen típusú szolgáltatásokat nyújtanak, illetőleg vesznek
igénybe, azt kötelesek bejelenteni az APEH-hoz, mely alapján a adóhatóság
közösségi adószámot állapít meg számukra, amit a közösségen belüli
kereskedelmi tevékenységükkel kapcsolatban használniuk kell. A bejelentési
kötelezettség alól a Javaslat a szolgáltatások körében mentesíti az
egyszerűsített vállalkozói adó alanyait. Az említett szolgáltatások miatt tehát
nem kapnak közösségi adószámot az eva-alanyok, mely különös jelentőséggel
bír tekintettel arra, hogy egyébként az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló
2002.	évi XLIII. törvény 2. § (5) bekezdésének d) pontja és 3. § (1)
bekezdésének i) pontja értelmében a közösségi adószámmal rendelkező adózó
nem lehet eva-alany.
Azok a már működő áfa-alanyok, akik/amelyek közösségi kereskedelmet
kívánnak folytatni, előzetesen kötelesek közösségi adószámot kérni az APEH-
tól. Ez alól kivételt képez a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet
folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany és a
mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany.
Ez a személyi kör, valamint az áfa-alanynak nem minősülő adófizetésre
kötelezett jogi személy és az eva-alany abban az esetben köteles közösségi
adószámot kérni, ha közösségen belüli beszerzéseinek adó nélkül összesített
ellenértéke az adóévben meghaladja a 10.000 eurót és ezért belföldön kell
beszerzései után áfát fizetnie. Az értékhatár alatt is választhatja a belföldi áfa
fizetést e személyi kör, amely e választását a tárgyévre vonatkozóan az előző
adóév utolsó napjáig be kell jelentenie az APEH-nak.
A paragrafus ezen túlmenően - a módosuló Áfa. tv-nek megfelelően -
esetenként meghatározza a közösségi áfa szabályok alapján eljáró, az állami
adóhatóságnál bejelentkezni (mint pl. a távértékesítést végző, más tagállami
illetőségű áfa-alany), illetőleg közösségi adószámot kérni köteles adózókra
vonatkozó szabályokat.
a 3. §-hoz
A paragrafus nem változtat érdemben a hatályos előírásokon, csupán a
közösségi kereskedelemmel összefüggő módosítások miatt az eddig az Art.
22. § (4) bekezdésében szereplő, a közösségi adószám év közbeni törlésére
vonatkozó rendelkezést - az áttekinthetőség érdekében -a 24. § (7)
bekezdésében szerepelteti.
a 4. §-hoz
ld. a 4. számú melléklet indokolását
az 5. §-hoz
ld. a 4. számú melléklet indokolását
a 6. §-hoz
Az Art. 60. §-a tartalmazza a behajtási jogsegély különböző formáira (a
végrehajtáshoz szükséges adatok átadására, a behajtás alapjául szolgáló
okiratok kézbesítésére, biztosítási intézkedés, illetőleg végrehajtási cselekmény
foganatosítására) egyaránt alkalmazandó közös szabályokat.
A törvény a 76/308/EGK tanácsi irányelv 2001. évi módosításának megfelelően
rögzíti a jogsegély tárgyi hatályát, meghatározza, mely adónemekben fennálló
tartozások tekintetében kérhető közreműködés a KKI-tól, illetőleg a magyar
adóhatóság mely esetben fordulhat jogsegélyért valamely más tagállam
adóhatóságához.
A közösségi joganyag és a magyar adatvédelmi szabályokkal egyaránt
összeegyeztethető módon határozza meg az Art. azt a személyi kört, akik a
behajtási jogsegély végrehajtásának keretében adótitoknak minősülő
információk birtokába juthatnak.
Szintén itt rögzíti a jogszabály azt, a megkeresés elutasítása alapjául szolgáló
indokot, mely alapján valamennyi behajtási jogsegély iránti megkeresés
elutasítható. A KKI az elévült követeléssel kapcsolatos adatszolgáltatásra,
kézbesítésre vagy behajtásra irányuló kérelem teljesítését egyaránt
megtagadhatja.
A behajtás, illetőleg a biztosítási intézkedés iránti megkereséshez az annak
alapjául szolgáló végrehajtható okiratot is mellékelni kell. A magyar szabályok
szerint önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás is
végrehajtható okiratnak minősül [Art. 145. § (1) bekezdés b) pontja]. Mivel
azonban ez esetenként több száz oldal csatolását tenné szükségessé, a
törvény - az eljárás megkönnyítése érdekében - kimondja, hogy a behajtási
jogsegély iránti megkeresés esetén végrehajtható okirat az adóhatóság
követelését tartalmazó hátraléki kimutatás is.
a 7. §-hoz
Az Art. az egyes jogsegély-formáknál külön-külön meghatározza a megkeresés
elutasításának indokait. Az Art. 61. § (2) bekezdése az adatkérésre irányuló
megkeresés elutasításának eseteit sorolja fel.
a 8. §-hoz
A 76/308/EGK tanácsi irányelv kimondja, hogy az adóhatóság a külföldről
érkező megkeresésben feltüntetett követelésre a hazai szabályok szerint
késedelmi pótlékot számít fel. Ennek részletszabályait, a pótlékfelszámítás
módját, időtartamát és mértékét a törvény az eljárás sajátosságainak
megfelelően határozza meg.
a 9. §-hoz
A magánszemélyektől, cégektől, illetőleg szervezetektől a legkülönbözőbb
eljárásokban kérik jövedelmük, illetőségük, vagy éppen adófizetési
kötelezettségük teljesítésének igazolását. Az igazolást a hatályos szabályok
szerint az adózó ügyében eljárni jogosult, hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező APEH igazgatóság állíthatja ki. Az igazolások beszerzésének
megkönnyítése érdekében a Javaslat lehetővé teszi, hogy az adózó -
függetlenül attól, hogy adóügyében egyébként melyik igazgatóság jogosult
eljárni - bármelyik ApEh igazgatóságnál megkaphassa igazolását.
a 10. §-hoz
A paragrafus az egyéb törvényi változásokkal összhangban szabályozza a
vámhatóság hatáskörét, külön nevesítve a regisztrációs adót, és az
energiaadót, valamint az Áfa. tv. rendelkezéseihez igazodva azon személyi
kört, melynek adóztatása a vámhatóság feladata.
a 11. §-hoz
Az APEH és a vámhatóság egyes szervei - az általános eljárási szabályok
értelmében - a hatáskörükbe tartozó ügyekben illetékességi területükön
járhatnak el. Az adóellenőrzések sajátosságaiból adódóan előfordulnak olyan
esetek, amikor ellenőrzési cselekményeket az illetékességi területen kívül kell
végezni, azonban az ügy másik, a továbbiakban illetékességgel rendelkező
szervhez történő áttétele lassítaná az eljárást és ezáltal nagymértékben rontaná
annak hatékonyságát. Ezért a hatályos Art. lehetővé teszi az APEH esetében,
hogy az elnök engedélyével az igazgatóság az illetékességi területén kívül is
végezhessen ellenőrzést. A Javaslat a jövedéki adóügyekre vonatkozóan a
vámhatóságra is kiterjeszti ezt a lehetőséget, mely esetben az engedélyt az
illetékességen kívüli eljáráshoz a VPOP parancsnokának kell megadnia.
Az általános forgalmi adó szabályok betartásának hatékonyabb ellenőrzése
érdekében a Javaslat az általános forgalmi adó alanyok tulajdonában lévő
kereskedelmi mennyiségű áru szállításához az áru eredetét hitelesen igazoló
dokumentumot követel meg, melynek ellenőrzésére a vámhatóságot jogosítja fel. A
vámhatóság a szállítást végző magánszemélyt nyilatkoztatja arról, mely áfa-alany
javára végzi a szállítást, illetőleg ellenőrzi az áru eredetét. A nyilatkoztatás az Art.
48.	§-ában szabályozott nyilatkozattétel egy különös, e körben alkalmazandó
formája. A nyilatkozatról, illetőleg az ellenőrzésről készített jegyzőkönyvet a
vámhatóság - az áfa kötelezettségek ellenőrzéséhez - megküldi az állami
adóhatóságnak.
a 12. §-hoz
A Tanács 2001/115/EK számú rendelete az adóadminisztrációs terhek
csökkentése céljából arra kötelezi a tagállamokat, hogy 2004. január 1-jétől
tegyék lehetővé az elektronikus számla kibocsátását. Ennek köszönhetően az
általános fogalmi adó alanya nem kényszerül a papír alapú dokumentáció
vezetésére, megőrzésére, a számla kizárólag elektronikus adat formájában
jelenik meg. Hazánk a csatlakozása napjától az áfa-törvényben foglalt
felhatalmazás alapján kiadott miniszteri rendelet megalkotásával teljesíti ez
irányú jogharmonizációs kötelezettségeit.
A számla kibocsátásának részletszabályai mellett adóigazgatási jelentőséggel
az elektronikus adatok ellenőrzéséhez szükséges feltételek megteremtése bír.
A Javaslat arra kötelezi az adózót, hogy az ellenőrzés során az elektronikus
formában tárolt iratait és az adózással összefüggő egyéb elektronikus adatait
felhívásra az adóhatóság rendelkezésére bocsássa. Az előírások a korábbi
szabályokhoz képest enyhülnek azzal, hogy eltekintenek az adatok
megjelenítéséhez, értelmezéséhez szükséges számítástechnikai program
átadásától, amely a gyakorlati tapasztalatok szerint némely esetben aránytalan
terhet rótt az adózókra. A Javaslat megelégszik azzal, ha az adózó a
gyakorlatban a legnagyobb számban alkalmazott adatformátumok egyikébe -
egyszerű és számottevő költségvonzattal nem járó művelettel - átalakítja a
nyilvántartását, és csak az adatállományt bocsátja az adóhatóság
rendelkezésére.
a 13. §-hoz
A rendelkezés a módosuló Áfa. törvénnyel és a regisztrációs adóról szóló
törvénnyel összhangban szabályozza, hogy a vámhatóság mely esetben veti ki
a hatáskörébe tartozó adót. A hatályos szabályok szerint a termékimportot
terhelő áfát a vámhatóság határozattal állapítja meg (kiveti). A Javaslat szerint
szűkül a kivetéssel megállapított termékimport áfa köre. Egyrészt az Áfa.
törvény rendelkezéseinek értelmében termékimport alatt a csatlakozástól csak
a harmadik országból (nem tagállamból) történő behozatalt kell érteni és e
körön belül is csak az áfa levonásra nem jogosultak esetében veti majd ki a
termékimport utáni áfát a vámhatóság, míg a többi áfa-alany - az
adóelszámolás gyorsabbá és egyszerűbbé tétele érdekében - maga állapítja
meg és vallja be fizetendő adókötelezettségét és szerepelteti ugyanazon
bevallásában a levonható összeget.
Az adókötelezettségek egyszerűbb teljesítése érdekében az áfa bevallásra nem
kötelezett személyek esetében az új, más tagállamban vásárolt
személygépkocsi után fizetendő áfát a vámhatóság a regisztrációs adóval
együtt kiveti, mentesítve ezzel ezt a személyi kört az új személygépkocsi
vásárlása miatt keletkező külön áfa bevallási kötelezettség alól.
a 14. §-hoz
A feltételes adómegállapítási eljárás egy, az adózó kérelmére induló díjköteles
eljárás, melynek során a Pénzügyminisztérium az adózó jövőben megvalósuló
ügyletének adójogi konzekvenciáit az adóhatóságra kötelező határozattal
állapítja meg. Az Art. nem rendelkezik a feltételes adómegállapítás iránti
kérelem visszavonásáról, ezért e kérdésben a háttérszabályként alkalmazandó
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény 14. §-ának (1)
bekezdése lenne az irányadó, mely szerint az ügyfél az eljárás megindítására
vonatkozó kérelmét a határozat jogerőre emelkedéséig visszavonhatja. E
szabály értelmében az adózó - amennyiben rá nézve kedvezőtlen a feltételes
adómegállapítás tárgyában hozott elsőfokú határozat - visszavonhatná
kérelmét, mely a határozat visszavonását eredményezné. A feltételes
adómegállapítás lényege azonban nem az adózó számára kedvező adójogi
következmények megállapítása, hanem a jogbiztonság érdekében egy jövőben
megvalósuló ügylet adóterheinek (adójogi minősítésének) előzetes
meghatározása. Ezért indokolatlan a kérelem visszavonásának lehetőségét a
határozat jogerőre emelkedéséig biztosítani.
15.	§-hoz
Az APEH hátralékállományában évről-évre nő a kisösszegű (100 ezer forint
alatti) tartozások száma, melyek behajtásában alacsonyak eredményességi
mutatói, tekintettel arra, hogy az adóhatóság végrehajtási kapacitása adott,
ezért végrehajtási tevékenységét szükségszerűen a nagy összegű tartozások
behajtására kell koncentrálnia. A kisösszegű tartozások behajtásában
ugyanakkor lényegesen eredményesebbek a bírósági végrehajtók, sikerarányuk
60-70 százalékos.
A Javaslat ezért az adóhatósági végrehajtási tevékenység hatékonyabbá tétele
érdekében - mintegy bővítve a végrehajtási kapacitást - az illetékhivatalokhoz
és az önkormányzati adóhatóságokhoz hasonlóan a magánszemélyt terhelő
adótartozások tekintetében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt is
feljogosítja arra, hogy az adótartozások végrehajtását bírósági végrehajtó útján
foganatosítsa. A bírósági végrehajtók „bevonása” az adóvégrehajtásba
költségvetési kiadást nem jelent, tekintettel arra, hogy a bírósági végrehajtók
piaci alapon működnek, díjazásukat a behajtott összegből kell fedezniük.
Hosszú távon várható pozitív hatása az érzékelhető és hatékony végrehajtói
jelenlétnek és tevékenységnek pedig a fizetési fegyelem általános javulása.
16.	§-hoz
Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció
egyszerűsítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó
alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülről az
általános forgalmi adó alanyának nem minősülő személynek nyújtanak
elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek
értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál teljesítik -
az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló - bejelentési,
adóbevallási és adófizetési kötelezettségüket. Eljárásuk megkönnyítése
érdekében adókötelezettségeiknek elektronikus úton tehetnek eleget az Art. új
8.	számú melléklete szerint. Ezért a törvénynek az elektronikusan bevallók,
illetőleg adatszolgáltatók körét felsoroló rendelkezése is kiegészül ezzel a
személyi körrel.
A Javaslat arra kötelezi az adózót, hogy az ellenőrzés során az elektronikus
formában tárolt iratait és az adózással összefüggő egyéb elektronikus adatait
felhívásra az adóhatóság rendelkezésére bocsássa. Az előírások a korábbi
szabályokhoz képest enyhülnek azzal, hogy eltekintenek az adatok
megjelenítéséhez, értelmezéséhez szükséges számítástechnikai program
átadásától, amely a gyakorlati tapasztalatok szerint némely esetben aránytalan
terhet rótt az adózókra. A Javaslat megelégszik azzal, ha az adózó a
gyakorlatban a legnagyobb számban alkalmazott adatformátumok egyikébe -
egyszerű és számottevő költségvonzattal nem járó művelettel - átalakítja a
nyilvántartását, és csak az adatállományt bocsátja az adóhatóság
rendelkezésére. Az adóhatóság ennek érdekében a hivatalos lapjában
rendszeresen, internetes honlapján pedig folyamatosan közzéteszi az általa
ismert és ellenőrzésre alkalmas formátumokat.
a 17. §-hoz
Az Art. 181. §-a tartalmazza a törvény jogharmonizációs záradékát, felsorolva
azokat a tanácsi és bizottsági irányelveket, melyekkel harmonizáló szabályok
már beépültek, illetőleg a Javaslattal beépülnek a törvénybe. Új elemként
kiemelendő a kamatozó megtakarítási formákra, illetőleg az elektronikus
szolgáltatást nyújtókra vonatkozó irányelvek szerepeltetése a záradékban.
a 18. §-hoz
E paragrafus rendelkezik az adózás rendjéről szóló törvény mellékleteinek
módosításáról, illetőleg kiegészítéséről.
a 19. §-hoz
Meghatározott esetekben - pl. a társadalombiztosítási egyezményeink és az
EGT vonatkozó rendelete értelmében - a biztosítási kötelezettség kiterjed más
állam hazánk területén jövedelemszerző tevékenységet folytató polgáraira is,
még akkor is, ha foglalkoztatójuk belföldi jogszabályok alapján bejegyzésre nem
kötelezett. Ez utóbbi esetben az egyébként a foglalkoztatót terhelő, a
társadalombiztosításról szóló jogszabályokban meghatározott kötelezettséget a
foglalkoztató képviselőjeként eljáró magánszemély teljesíti. A Javaslat e
képviselőként eljáró magánszemély esetében nem bevételként nevesíti a
foglalkoztatót terhelő járulék-hozzájárulás külföldi munkáltató által történő
megelőlegezése, megtérítése címén megszerzett összeget, hiszen az említett
összegeknek a magánszemély végső soron csak „postása”, jövedelme ily
módon nem keletkezik.
a 20. §-hoz
A Javaslat pontosítja az adóhatósági adómegállapítás alól kivételként kezelt
esetek körét.
a 21. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy külföldön megfizetett adóként csak a
magánszemélyt ténylegesen, azaz véglegesen terhelő külföldi adófizetési
kötelezettség vehető figyelembe, azaz a külföldön megfizetett adóból a
magánszemélynek bármilyen okból visszajáró összeg a belföldi
adókötelezettség csökkentésénél nem vehető figyelembe.
a 22. §-hoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2003. óta külön adókedvezménnyel
ösztönzi az információs társadalom terjedését. Az első év működési
tapasztalatai alapján indokolt az adókedvezményre jogosultak körének
kiterjesztése minden magánszemélyre, ezáltal ugyanis még szélesebb körben
válik lehetővé a korszerű számítástechnikai eszközök beszerzése. Az
államháztartás egyensúlyi helyzete azonban ezzel egyidejűleg szükségessé
teszi „önerő” megkövetelését is, ezért a törvényjavaslat a számítógép,
számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított összeg 50 százalékában
határozza meg a kedvezmény mértékét. Az arányos közteherviselés elvének
érvényesülése érdekében az adókedvezmény 3,4 millió forint éves jövedelemig
érvényesíthető teljes összegben, majd 4 millió forintos éves jövedelemig az
érvényesíthető összeg fokozatosan csökken.
a 23. §-hoz
A Javaslat a Tanács kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek
adóztatásáról szóló 2003/48/EK számú irányelvével összefüggésben a kamatot
juttató kifizető feladatai között nevesíti az irányelv hazai jogban történő
hatályosulását jelentő, az adózás rendjéről szóló törvényben megjelenő
szabályok alkalmazását.
a 24-25. és 28-29. §-okhoz
A cégtelefonok magáncélú használata (ha azt a magánszemély nem téríti meg)
jövedelmet keletkeztet, amelynek adóztatása - az általános és egyenlő
közteherviselés elve alapján - mindenképpen szükséges.
A hatályos szabályozásban az említett jövedelem osztja az adott jogviszony
keretében megszerzett más jövedelmek sorsát, pl. ha a magánszemély
munkáltatója cégtelefonját használja ingyen, akkor munkaviszonyból származó
jövedelme keletkezik.
A jogalkalmazási problémát az okozza, hogy a kifizető csak igen jelentős
adminisztrációs ráfordítással tudja kimutatni az egyes magánszemélyeknél
keletkező jövedelmet, és ezzel kapcsolatban adatvédelmi problémák is
jelentkezhetnek. E jövedelmet az adott esetben - jogkövető magatartás esetén
-	járulékfizetési, illetve egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettség is
terhelné.
A szabályozás egységesítése és egyszerűsítése érdekében a javaslat az
említett kötelezettségeket egyetlen fizetési kötelezettséggel váltaná ki, amelyet
a kifizetőnek a hívószámok, illetve a SIM kártyák után kellene teljesítenie.
Célszerűségi és méltányossági megfontolások alapján egyes kifizetőket
azonban mentesíteni kell az adó alól (ilyen kifizető pl. a rendőrség, a tűzoltóság,
az ügyeleti ellátást, mentést, betegszállítást folytató intézmény).
Természetesen továbbra is lehetősége van a kifizetőnek arra, hogy a
magáncélú használatot megtérítse, és ebben az esetben adófizetési
kötelezettség sem keletkezik, és arra is lehetőséget biztosít a szabályozás,
hogy az adót a kifizető a magánszemélyre áthárítsa.
Mint ismeretes, az általános forgalmi adóról szóló törvény külön szabályt
tartalmaz az adóalany adólevonási jogának korlátozására távbeszélő
szolgáltatás, mobil telefonszolgáltatás igénybevétele esetén. A Javaslat e külön
korlát hatályon kívül helyezéséről rendelkezik.
A szabályozás lehetővé teszi, hogy a kifizetők a 2004-es évre visszamenőleg is
megfizessék az adót, és ezáltal mind a 2004-es, mind a korábbi időszakra
mentesüljenek minden, a magáncélú használatból eredő jövedelemmel
összefüggő adókötelezettség alól.
a 26. §-hoz
A Javaslat - elsősorban az adóadminisztrációt mérséklendő - bővíti azon
követelések körét, amelyek után a kifizetőnek nem kell a kamatkülönbözetből
származó jövedelmet megállapítania.
a 27. §-hoz
A Javaslat az ún. jogharmonizációs záradékot kiegészíti a 2003/48/EK számú
irányelvvel.
a 30. §-hoz
Az európai uniós csatlakozással összefüggő, időközben bekövetkező egyes
törvénymódosítások kapcsán szükségessé vált a járulékszabályozási törvény
egyes technikai jellegű szabályainak módosítása.
A Tbj. 4. §-ának c) és d) pontjában meghatározott „társas vállalkozás”, valamint
a „társas vállalkozó” fogalma kiegészül az európai gazdasági egyesülés,
valamint az európai gazdasági egyesülés tagjának felsorolásával.
A Tbj. 4. § f) pontban meghatározott saját jogú nyugdíjas fogalmat a - magyar
nyugdíjbiztosítás igazgatási szervei által a rájuk irányadó jogszabályok alapján
megállapított saját jogú öregségi-, rokkantsági-, baleseti nyugdíj mellett - ki
kellett terjeszteni az EGT tagállamok jogszabályai alapján megállapított saját
jogú öregségi-, rokkantsági-, baleseti nyugdíjra is.
A Javaslat új külföldi-belföldi fogalom megállapítást tartalmaz. A Tbj. 4. §-ának
j) pontjában meghatározott „külföldi” alatt az a személyt kell érteni, aki nem
minősül belföldinek. Az u) pontban meghatározott „lakóhely” fogalom nem lép
hatályba, helyébe a Javaslat új „belföldi” fogalmat hoz létre, amely tételesen
felsorolja azokat a személyeket, akiket belföldinek kell tekinteni. Ezek a
személyek: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról
szóló 1992. évi LXVI. törvény 4. § (1) bekezdésében meghatározott személyek:
a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárok, a bevándorolt,
letelepedési engedéllyel rendelkező személyek /letelepedettek/, a menekültként
elismert személyek, az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben
részes tagállam állampolgárai /EGT állampolgárok/, amennyiben rendelkeznek
a magyar idegenrendészeti hatóság által kiadott EGT tartózkodási engedéllyel.
E kategóriába tartoznak továbbá a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról
szóló 2001. évi XXXIX. törvény 27. §-ában meghatározott személyek (az EGT
állampolgár harmadik országbeli állampolgár családtagjai) továbbá az EGT-vel
kötött megállapodás alapján a tagállamok állampolgáraival azonos jogállást
élvező állam állampolgárai, ha legalább tartózkodási engedéllyel rendelkeznek
valamint a hontalan személyek.
A belföldi fogalom változásával összhangban módosítani kell a Tbj. 4. § x)
pontjában meghatározott közös háztartás fogalmát,
A csatlakozást követően a magyar társadalombiztosítási szabályok szerint
biztosítottá váló EGT állampolgárok a magyar kétpilléres nyugdíjrendszer
részesei lesznek. A javasolt szövegmódosítás értelmében az eGt állampolgár
akkor válik kötelezően magánnyugdíjpénztár tagjává, ha első biztosítási
jogviszonyát a Magyar Köztársaság területén létesíti, azt megelőzően más
államban biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezett. A Javaslat a
nyugdíjpénztári törvény módosításával összhangban a Tbj. 4. §-ának n) és o)
pontjának módosítását is kezdeményezi.
a 31-32. §-okhoz
A Tbj. 13. § a) pontjának a 2001. évi LXX. törvény 27. §-ával megállapított
szövegét módosítani kellett, mivel időközben a 1408/71/EGK rendelet hatálya
2003. január 1-jével a 859/2003/EGK rendelet alapján elfogadott módosítások
miatt már a harmadik országok állampolgáraira is kiterjed. Ezzel a módosítással
függ össze a 11. § b) pontjának módosítása is.
a 33-35. §-okhoz
A belföldi fogalom módosításával függ össze az egészségügyi szolgáltatásra
jogosultak körét megállapító, a megállapodás megkötésének lehetőségét
biztosító és a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetésének
kötelezettségét megállapító rendelkezések módosítása.
a 36-37. §-okhoz
A Javaslat egyéb, az ÁNTSZ adatkezelésére, az elektronikus úton teljesíthető
magánnyugdíjpénztári bevallásokra vonatkozó pontosításokat is tartalmaz. A
tagdíjkövetelések felszámolási eljárás során történő érvényesítésére vonatkozó
javasolt szabályozás pedig összhangot teremt a költségvetés, illetve a
társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak javára történő követelések
érvényesítésére vonatkozó javaslattal.
a 38. §-hoz
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári törvény pénztártagság létesítésére
vonatkozó szabályozása módosul. A jövőben az egyes országok állampolgárai
közötti valamennyi különbségtétel megszűnik, és azonos feltételek mellett
léphetnek be önkéntes pénztárba. A módosítás célja a személyek szabad
áramlására vonatkozó EU előírásoknak való megfelelés megteremtése.
a 39. §-hoz
A magányugdíjpénztári törvény módosítása a Tbj. szabályaival összhangban
meghatározza, hogy az EU-csatlakozást követően ki minősül
magánnyugdíjpénztári belépésre kötelezett pályakezdőnek. Eszerint 2004.
április 30-át követően az a 42. életévét be nem töltött természetes személy
köteles magánnyugdíjpénztári tagságot létesíteni, aki életében először
Magyarországon válik biztosítottá. Nem kell magánnyugdíjpénztárba belépnie
annak, aki Magyarországon történő első munkavállalását megelőzően bármely
más külföldi államban kezdte pályáját. (Tehát az ottani szabályok szerint már
volt kötelező társadalombiztosításban biztosított.) Ez egyaránt vonatkozik mind
a magyar, mind a külföldi állampolgárokra. Ezen személyek kötelezően
kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben lesznek biztosítottak,
önkéntesen azonban dönthetnek valamely magánnyugdíjpénztárba történő
belépésről is. Erre a 42. életévét be nem töltött személyeknek a
Magyarországon első alkalommal történő biztosítottá válásuk időpontját követő
három hónapon belül van lehetőségük. Ez a szabályozás számottevően
csökkenti a kis összegű számlák kezeléséből, valamint a csekély mértékű
szolgáltatás nyújtásából adódó adminisztratív terhek előfordulásának
lehetőségét. A módosítás összhangban van a személyek szabad áramlására
vonatkozó EU előírásokkal is.
a 40. §-hoz
A rendelkezés pontosan meghatározza, hogy a Magyarországon lakóhellyel
nem rendelkező irányított pályakezdőt melyik területi pénztárba kell beléptetni.
a 41. §-hoz
A rendelkezés rögzíti, hogy a magánnyugdíjpénztári tagsági jogviszony
megszűnésének valamennyi esetében - tehát nemcsak átlépéskor, hanem
halálozás, visszalépés miatti átutaláskor - hozamot kell fizetni a jogviszony
megszűnésének időpontja és a követelés átutalásának napja közötti időszakra.
a 42-43. §-okhoz
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosítása a
támogatott gyógyszerek egyedi határozatban történő hatósági ármegállapítását
teszi lehetővé, és felhatalmazást kap a Kormány a kiskereskedelmi forgalomban
felszámítható legmagasabb ár megállapítás részletes szabályainak
meghatározására.
a 44. §-hoz
Nem indokolt a nem bankszámlapénz jellegű pénz kizárása az újraszabályozott
óvadék tárgyi hatálya alól, így az irányelv alapján megalkotott szabályok mind a
bankjegy és érme, mind a bankszámla-követelés formájában létező pénzre
kiterjednek. Az „egyéb pénzügyi eszközök” kifejezés az értékpapírokon kívül a
Tpt.-ben pénzügyi eszközként definiált egyéb eszközökre utal, amelyek köréből
az értékpapírt mint a Ptk.-ban értelmezett fogalmat célszerű külön nevesíteni.
Az „egyéb, külön jogszabályban meghatározott pénzügyi eszközök” fordulat
egyértelműen a Tpt.-re utal, ennek külön nevesítése nélkül is. Fennmarad a
hatályos Ptk. azon szabálya, miszerint az óvadék lehetséges tárgyaként
meghatározott dolgoktól eltérő dolgokon alapított óvadék nem érvénytelen,
hanem zálogjogként érvényes.
Az Ie. 3. cikkelyének (1) bekezdése mondja ki, hogy a tagállamok nem írhatják
elő, hogy a pénzügyi biztosítéki jog létrejöttéhez, érvényességéhez, harmadik
személyekkel szembeni hatályosulásához, kikényszeríthetőségéhez, bizonyítás
során való elfogadásához bármilyen alakszerűségi követelmény teljesítése
szükséges. A 3. cikkely (2) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy ettől
függetlenül az le. szabályai csak akkor alkalmazandók, ha a biztosítékot már a
jogosult rendelkezésére bocsátották (a jogosult uralma, rendelkezése alá
került), és e rendelkezésre bocsátás írásban vagy azzal jogilag egyenértékű
módon (más maradandó eszközzel) bizonyítható. A „rendelkezésre bocsátás”
fogalmát három további helyen értelmezi az le.: a preambulum (9)
bekezdésében, az 1. cikkely (5) bekezdésében, illetve a 2. cikkely (2)
bekezdésében. A preambulum (9) bekezdése szerint a rendelkezésre bocsátás
a harmadik személyekkel szembeni (dologi) hatály, illetve az érvényesség
egyetlen feltétele, amelyet a tagállamok előírhatnak. A gyakorlatban e bekezdés
szerint a rendelkezésre bocsátás birtokbaadást (átadást), átutalást,
nyilvántartásba vételt, illetve egyébként történő kijelölést jelent, amely alapján
egyértelmű, hogy az eszközök a biztosíték jogosultjának birtokába, ellenőrzése
alá kerültek. Ez azonban szintén e bekezdés értelmében nem zárja ki az olyan
megállapodásokat, amelyek alapján a kötelezett a biztosíték tárgyául szolgáló
eszközöket kicserélheti, a biztosított követelés értékéhez képest túlzott mértékű
biztosítékot csökkentheti. Az 1. cikkely (5) bekezdése szerint a rendelkezésre
bocsátás funkciója a biztosítékul lekötött eszközök azonosíthatósága,
meghatározhatósága. E célból dematerializált értékpapírok esetében elegendő
azt bizonyítani, hogy az értékpapírokat az adott számlán jóváírták. Tehát nem a
zálogszerződést kell írásbeliséghez kötni, hanem a rendelkezésre bocsátás
(polgári jogi értelemben: fizikai eszköz esetében birtokbaadás, számlaeszköz
esetében jóváírás) kell, hogy bizonyítható legyen - írásban, elektronikus úton
vagy más maradandó eszközzel, ahogy ezt az le. 2. cikkelyének (3) bekezdése
meghatározza. A Ptk. 270. § (2) bekezdése az újraszabályozott óvadék mint
sajátos zálogjog érvényes létrejöttének feltételeként szabályozza a
rendelkezésre bocsátást, vagyis az átadást és az e szakasz alkalmazásában
átadásnak minősített számlán való jóváírást és minden olyan eljárást, amely
alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett
hatalmából a jogosult hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése
alól egyébként kikerül.
Az átadás (birtokátruházás) nélkül alapított „óvadékra” a zálogjog szabályait kell
alkalmazni. Ez talán külön szabályozás nélkül is egyértelmű, ennek kifejezett
kimondása azonban egyértelművé teszi, hogy az át nem adott óvadék
zálogjogként érvényes lehet. (Az átadás hiánya miatt óvadékként érvénytelen
jogügylet zálogjogként érvényes: az érvénytelen jogügylet más ügyletbe
fordulhat át, conversio.)
Az átadás tágan értelmezendő: a tényleges fizikai átadás mellett ide értendő a
bankszámlán, értékpapírszámlán (értékpapír-alszámlán) vagy értékpapír letéti
számlán való jóváírás is. A Tpt. 144. §-a rendelkezik arról, hogy a számlavezető
zárolt értékpapír-alszámlára vezet át (zárol) minden olyan értékpapírt, amelyet
szerződés stb. alapján harmadik személyt megillető jog terhel. Az értékpapír-
alszámlára való átvezetés (zárolás) a jóváírás egy fajtája, ti. az
értékpapírszámla és az értékpapír-alszámla között.
A Javaslat tiszteletben tartja a felek szerződési szabadságát, nem zárja ki, hogy
a felek óvadék helyett zálogjog formájában adják biztosítékul a bankszámla-
követelést, értékpapírt stb. Ebben az esetben természetesen a zálogjog
szabályai szerint kell eljárniuk. A Ptk. 267. § (3) bekezdés második mondata
ennek megfelelően fenntartható, mivel a módosítás nem kívánja kizárni, hogy a
felek óvadék helyett követelésen fennálló zálogjogot alapíthassanak a
bankszámla-követelésen.
Az le. 5. cikkelye mondja ki, hogy a korlátozott dologi jogként alapított biztosíték
(azaz a magyar átültetés szerint az óvadék) esetében a tagállamoknak milyen
jogokat kell biztosítaniuk a jogosult részére a biztosíték tárgyának használata
vonatkozásában. Eszerint jogosult kell, hogy legyen az eszközök használatára,
értve ez alatt a tulajdonosként való rendelkezés (értékesítés) jogát is, azonban
legkésőbb a biztosított követelés esedékessé válásáig (lejártáig) köteles
helyettesítő biztosítékot nyújtani, amely ex lege a biztosíték eredeti tárgyának (a
Javaslat szerint: az óvadék eredeti tárgyának) helyébe lép. A biztosíték (az
óvadék) eredeti tárgyának felhasználása, az azzal való rendelkezés tehát nem
szünteti meg az eredeti biztosítéki jogot (óvadékot), az egyenértékű fedezettel
való helyettesítés nem új óvadékot hoz létre, hanem az eredeti biztosítéki jog
(óvadék) ex lege kiterjed a helyettesítő eszközökre.
A biztosított követelés esedékessé válásáig „visszapótlandó”, helyettesítő
pénznek és pénzügyi eszköznek egyenértékűnek kell lennie az óvadék
eredetileg szolgáltatott tárgyával. Az egyenértékű fedezet fogalmát az le. 2.
cikkelyének (1) bekezdés i) pontja határozza meg, külön bankszámlapénz,
illetve pénzügyi eszközök esetén. Bankszámla-követelés esetén egyenértékű
fedezetnek kell tekinteni a számlán azonos pénznemben elhelyezett, azonos
összeget. Pénzügyi eszköz esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni az
azonos kibocsátó, illetve adós által, azonos sorozatban, azonos névértéken,
azonos pénznemben kibocsátott másik pénzügyi eszközt, illetve bármely olyan
fedezetet, amely a felek megállapodása szerint a pénzügyi eszközökkel
kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az eredeti zálogtárgy helyébe
lép. E meghatározásokat a Ptk. is átveszi.
Az le. 5. cikkelyének (2) bekezdés 2. mondata lehetőséget ad a feleknek arra,
hogy szerződésükben megállapodjanak arról, hogy a jogosult kielégítési joga
megnyíltakor helyettesítő biztosíték nyújtása helyett a helyettesítő biztosíték
értékével csökkentheti a kötelezett tartozását, azaz a kötelezett beszámítás
révén csak a nettó tartozás megfizetésére lesz köteles.
A biztosítékul alkalmas eszközök hatékony felhasználását segíti az a piaci
gyakorlat, hogy az adós, ha valamely egyéb kötelezettsége teljesítéséhez
szüksége van a biztosítékul lekötött eszközökre, jogosult azokat kicserélni
egyenértékű más eszközökkel. Ez a gyakorlat a pénzügyi eszközök
helyettesíthető jellegén alapul, pontosabban azon, hogy a pénzügyi eszközök
szolgáltatására vonatkozó kötelmek fajlagosak. Az eszközök helyettesíthető
voltának meghatározásakor értelemszerűen az egyenértékű fedezetnek a felek
megállapodásában foglalt meghatározása irányadó. A csere következtében az
óvadék nem szűnik meg, nem új óvadék jön létre, hanem az eredeti óvadék
marad fenn, változatlan ranghellyel.
A felek megállapodhatnak arra nézve, hogy a hitelező kintlevősége milyen
mértékben lesz biztosítékkal fedezve. Az ilyen megállapodás arra is kiterjed,
hogy a biztosított követelés és a biztosíték (az óvadék tárgya) értékének
egymáshoz viszonyított arányában bekövetkező változás esetén a felek milyen
eljárást alkalmaznak a megállapodás szerinti mérték helyreállítása érdekében.
A felek megállapodhatnak abban, hogy az óvadék tárgya értékének
csökkenésekor vagy a biztosított követelés értékének növekedésekor a
kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására köteles, az óvadék tárgya értékének
növekedésekor vagy a biztosított követelés értékének csökkenésekor a jogosult
a túlzott biztosíték kötelezett részére való kiadására köteles. A kiegészítő
biztosítékra ilyenkor ugyanaz vonatkozik mint a helyettesítő biztosítékra: nem új
óvadék jön létre, hanem az óvadék eredeti tárgyának sorsát osztja a kiegészítő
biztosíték.
a 45. §-hoz
A Ptk. 271. § az Ie. 4. cikkelyét ülteti át. Eszerint a tagállamoknak biztosítaniuk
kell, hogy a kielégítési jog megnyíltakor a jogosult bármely pénzügyi biztosítékot
érvényesíthet a szerződésben foglaltaknak megfelelően az alábbi módok
valamelyikén: a) pénzügyi eszközök esetében értékesítés és a bevételből a
követelés kielégítése révén vagy a tulajdonjog megszerzése és közvetlen
kielégítés révén, tehát mindkét esetben elszámolási kötelezettséggel; b)
bankszámlapénz esetében közvetlen kielégítés révén. Az értékpapírok,
pénzügyi eszközök tulajdonjogának megszerzésére akkor van lehetőség az Ie.
4.	cikkelyének (2) bekezdése szerint, ha a felek ebben megállapodtak a
pénzügyi biztosítéki szerződésben (az óvadéki szerződésben) és szintén
megállapodtak az értékelés módjában. A módosítás abból indul ki, hogy pénz,
bankszámla-követelés és nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az
adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező
értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz esetében a biztosíték (az óvadék tárgya)
értéke a felek számára egyértelmű, nem vitatható, e körben tehát minden
további követelmény nélkül biztosítani kell a közvetlen kielégítés jogát, a
hatályos szabályozással egyező módon. Egyéb, a tőkepiacon nem
forgalmazott, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott
időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral nem rendelkező
értékpapír (például egy zártkörűen működő részvénytársaság részvényei) és
egyéb pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát csak
akkor gyakorolhatja, ha a felek szerződésükben a közvetlen kielégítés jogáról
megállapodtak és az értékelés módját szerződésükben meghatározták. E
követelményekre az Ie.-vel összhangban azért van szükség, mert e körben a
biztosíték (az óvadék tárgya) értéke vitatható, nem áll rendelkezésre olyan piac,
ahol az adott értékpapírokkal vagy egyéb pénzügyi eszközökkel rendszeresen,
szervezett formában kereskednek és azokat rendszeresen értékelik.
Az Ie. 4. cikkelyének (4) bekezdése szerint a pénzügyi biztosítéki jog
érvényesítésének módját a felek megállapodása szabályozza. Nem írható elő
az adós előzetes értesítésének kötelezettsége, az értékesítés feltételeinek
bírósági, vagy más hatósági jóváhagyáshoz kötése, nyilvános árverés vagy
bármilyen egyéb szabályozott eljárás tartásának kötelezettsége, illetve a
kielégítési jog megnyílta után bármilyen időtartam eltelte az értékesítés előtt. A
4.	cikkely (6) bekezdése szerint azonban ez nem érinti azokat a tagállami
jogszabályokat, amelyek célja az, hogy a biztosított követelés és a biztosíték
tárgyának értékesítése, illetve értékelése kereskedelmi szempontból ésszerű
módon történjék. A preambulum (17) bekezdése szerint az Ie. célja, hogy a
kielégítési jog gyakorlása gyors és formalitásoktól mentes legyen, hogy ezáltal
elősegítse a pénzügyi stabilitást és megakadályozza az egyik fél nemteljesítése
következményeinek „továbbgyűrűzését”, másrészt azonban az Ie. nem
akadályozza a tagállamokat abban, hogy fenntartsanak vagy bevezessenek
olyan szabályokat, amelyek a bíróságok utólagos kontrollját lehetővé teszik a
kötelezett és harmadik személyek érdekében. Ennek során a bíróság azt
vizsgálhatja, hogy a kielégítési jog gyakorlása (értékelés, értékesítés)
kereskedelmi szempontból ésszerű módon történt-e. A javaslat nem írja elő
konkrétan, hogy hogyan kell az értékesítésnek történnie a felek ilyen értelmű
megállapodása esetén, megelégszik az Ie. által használt generálklauzula
átvételével: a kötelezett bírósághoz fordulhat, ha úgy véli, hogy a jogosult
kereskedelmi szempontból nem ésszerűen járt el az értékesítés során. Az Ie.
nem kötelezettségként írja elő e mérce bevezetését, csak lehetőségként utal
arra, hogy a tagállamok ilyen értelmű rendelkezést fenntarthatnak vagy
bevezethetnek. Célszerű élni e lehetőséggel, azaz biztosítani, hogy a kötelezett
bírósághoz fordulhasson abban az esetben, ha úgy találja, hogy a jogosult általi
értékesítés nem megfelelő módon történt. Erre a hatályos Ptk. alapján a
tisztességtelen szerződéses kikötések megtámadásának formájában lenne
lehetősége, azonban erre az általános szerződési feltételek körén kívül csak
fogyasztói szerződés esetén van lehetőség a Ptk. 209/A. § szerint, azaz például
két gazdálkodó szervezet közötti óvadéki szerződés értékesítésre vonatkozó
kikötését a kötelezett nem támadhatja meg, ha az nem minősül általános
szerződési feltételnek. Ha a kikötés általános szerződési feltételnek minősül, a
Ptk. szerint a jóhiszeműség és tisztesség követelményének mércéje
alkalmazandó, amely azonban nem feltétlenül azonos a kereskedelmi
ésszerűség követelményével. Ezért célszerű az óvadékból való kielégítési jog
értékesítés formájában való gyakorlását szabályozó szerződéses kikötések
körében a kereskedelmi ésszerűség mércéje szerinti kontrollt biztosítani.
A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól szóló
12/2003. (I. 30.) Korm. rend. 1. §-ának (1) bekezdése egyrészt csak a Ptk. 257.
§-a szerinti megállapodás alapján történő értékesítés esetén rendeli alkalmazni
a rendelet szabályait, másrészt ugyanezen § (3) bekezdése kimondja, hogy a
rendelet rendelkezéseitől a felek eltérhetnek, amennyiben azt jogszabály
lehetővé teszi. Továbbá a rendelet a zálogtárgyak értékesítéséről rendelkezik,
nem pedig az óvadék tárgyának értékesítéséről, a tervezet szerinti Ptk. 271/A.
§ pedig csak annyiban utal a zálogjog szabályaira, amennyiben az óvadék
szabályai eltérő rendelkezést nem tartalmaznak. Így e Korm. rendelet
alkalmazása az óvadék körében kizárt.
a 46. §-hoz
Ezen utaló szabály egyértelművé teszi, hogy az óvadék tulajdonképpen nem
más, mint egy sajátos zálogjog. Éppen ezért a zálogjog közös szabályai
megfelelően alkalmazandók, azaz annyiban, amennyiben az óvadéki szabályok
eltérően nem rendelkeznek. Így például nyilvánvaló, hogy a zálogjog
érvényesítésére vonatkozó szabályok helyébe az óvadék érvényesítésére
vonatkozó kedvezőbb szabályok lépnek. Célszerű kifejezetten kizárni a Ptk.
254. § (2) bekezdés alkalmazását, amely előírja, hogy a zálogszerződést
írásban kell megkötni, hiszen ez ellentétes lenne a jogalkotói céllal és magával
az Ie.-vel is.
a 47. §-hoz
A Javaslat az ún. jogharmonizációs záradékot kiegészíti a 2002/47/EK számú
irányelvvel.
a 48. §-hoz
Az 1346/2000/EK rendelet szerint az a tagállam rendelkezik joghatósággal a
fizetésképtelenségi főeljárás megindítására, amelynek területén az adós fő
érdekeltségeinek központja található, területi fizetésképtelenségi eljárás
megindítására pedig az a tagállam, amelynek területén az adósnak telephelye
található. Az eljárásban az alkalmazandó jog az eljárás megindításának helye
(fóruma) szerinti jog, a lex fori concursus. Külön kiemeli a Rendelet, hogy a lex
fori concursus alapján kell megítélni, hogy egy adott tagállamban indítható-e
fizetésképtelenségi eljárás az adós ellen, azaz az adott tagállam
csődtörvényének alanyi hatálya kiterjed-e az adott jogalanyra. Ebből következik,
hogy természetes személy ellen Magyarországon az Európai Közösséghez való
csatlakozásunkat követően sem lehet fizetésképtelenségi eljárást indítani,
mindaddig, amíg a magyar jog nem teszi lehetővé természetes személyek ellen
fizetésképtelenségi eljárás megindítását. A csődtörvény 3. §-ának (1) bekezdés
a)	pontja taxatíve felsorolja, hogy a törvény alkalmazásában mi minősül
gazdálkodó szervezetnek. Egyértelművé kell tenni, hogy e rendelkezésből nem
következik az, hogy csak a magyar jog szerinti gazdálkodó szervezetek ellen
indítható fizetésképtelenségi eljárás. A módosítási javaslat lehetővé teszi az új
csődtörvény megalkotásáig is, hogy Magyarországon az 1346/2000/EK rendelet
szerint fizetésképtelenségi - fő- vagy területi - eljárást lehessen indítani az olyan
adós ellen, akinek a fő érdekeltségeinek központja Magyarországon található
vagy Magyarországon telephellyel rendelkezik. Ez a magyar hitelezők védelmét
is szolgálja, mert a magyar csődtörvény szerinti eljárással érvényesíthetik
érdekeiket, s nem kell a külföldi, számukra ismeretlen és jóval drágább eljárást
megindítaniuk, vagy abba bekapcsolódniuk. A módosítás így azt is lehetővé
teszi, hogy a külföldön megindított főeljárás esetén Magyarországon
másodlagos eljárást lehessen indítani, illetve külföldi főeljárás hiányában is a
Magyarországon található telephely vonatkozásában területi eljárást lehessen
indítani, amelyben a magyar jog alkalmazandó.
Ha az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet fő
érdekeltségeinek központja vagy a telephelye Magyarországon található, abban
az esetben vagy az adóhatóságnál veszik nyilvántartásba mint adófizetésre
kötelezettet, hiszen tevékenységet végez - a fő érdekeltségeinek központjában
vagy a telephelyen -, s emiatt adófizetésre kötelezett az adózás rendjéről szóló
2003.	évi XCll. törvény (Art.) 44. §-ának (3) bekezdése, illetve a társasági
adóról szóló törvény (Tao.) 2. §-ának (1) és (3) bekezdései alapján, vagy pedig
a cégnyilvántartásban veszik nyilvántartásba mint fióktelepet. Mindkét esetben
be kell jelenteni az aláírásra-jognyilatkozat tételére jogosult személy nevét, s őt
kell a külföldi székhelyű vállalkozásokkal szembeni eljárásokban vezetőnek
tekinteni. Végül a meghatározás tartalmaz egy kisegítő szabályt, ha nincs e
nyilvántartásokba bejegyzett személy.
a 49. §-hoz
A belföldön illetékes bíróság megjelölése az eljárási törvények alapvető
feladata, ezért szükséges a megindítható eljárások tekintetében egyértelművé
tenni a módosítással, hogy a hitelezők hova nyújthatják be a kérelmüket.
az 50. §-hoz
A módosítást a Rendelet 21. cikkelye indokolja, amelynek (1) bekezdése szerint
bármely fizetésképtelenségi eljárás felszámolója kérheti az eljárást megindító
határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának
közzétételét egy másik tagállamban, az e másik tagállamban a közzétételre
irányadó szabályok szerint. E közzététel a másik tagállam hitelezőinek érdekét
védi azért, hogy időben értesüljenek a másik tagállamban megindult eljárásról,
követeléseiket bejelenthessék az eljárás felszámolójának, illetve adott esetben
másodlagos, területi eljárás megindítását kezdeményezhessék, ha ennek
Rendelet szerinti feltételei fennállnak. A Rendelet utal arra, hogy a
közzétételnek meg kell jelölnie a főeljárásban kijelölt felszámolót, illetve azt,
hogy az eljárás fő- vagy területi eljárás. A Cstv. új 6/B. §-a meghatározza, hogy
ezen kívül mit kell a határozat lényeges tartalmának tekinteni, azaz mi az, amit
a közzétételre irányuló kérelemnek, illetve magának a közzétételnek feltétlenül
tartalmaznia kell. A 21. cikkely (2) bekezdése lehetővé teszi azoknak a
tagállamoknak, amelyekben az adósnak telephelye található, hogy kötelezővé
tegyék a közzétételt, vagyis a főeljárás felszámolóját kötelezzék arra, hogy ilyen
esetben kérelmezze a telephely szerinti tagállam(ok)ban a határozat lényeges
tartalmának közzétételét. A magyar jogalkotó élni kíván e lehetőséggel és
kötelező közzétételt ír elő abban az esetben, ha a másik tagállamban
fizetésképtelenségi főeljárás alá vont adósnak Magyarországon telephelye
található. Ennek elmulasztása esetén a felszámoló felel az ezáltal okozott
kárért, például azért a kárért, amely azáltal érte a hitelezőket, hogy a közzététel
elmaradása miatt nem tudták időben bejelenteni követeléseiket a főeljárásban.
A közzététel mindazonáltal nem feltétele a más tagállamban megindult
fizetésképtelenségi eljárás elismerésének, hiszen a Rendelet 16. cikkelye
szerint minden tagállam köteles automatikusan elismerni a más tagállamban
megindult felszámolási eljárást, pontosabban az eljárást megindító határozatot.
A módosítást a Rendelet 22. cikkelye indokolja, amely szerint a főeljárás
felszámolója kérheti a fizetésképtelenségi eljárás megindulása tényének
bejegyzését a más tagállamban vezetett közhitelű nyilvántartásokba. Ahogy a
közzététel elrendelésére, úgy az eljárásindítás tényének bejegyeztetésére is
csak a bíróság jogosult, ezért erre szintén egy külön eljárást kell létrehozni,
amely egy speciális nemperes eljárás. A bejegyzéssel az eljárás be is fejeződik,
elrendeléséhez azonban a bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy valóban
megindult-e a másik tagállamban az eljárás, s ehhez a szükséges iratokat be
kell kérnie. E bejegyzési eljárás a közzétételre irányuló eljáráshoz hasonlóan
szintén a Fővárosi Bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik. A magyar
jogalkotó él a Rendelet 22. cikkelyének (2) bekezdése által adott lehetőséggel,
miszerint a bejegyzés kötelezően előírható, azaz a más tagállamban megindult
eljárás felszámolója kötelezhető arra, hogy kérje az eljárásindítás tényének a
közhitelű nyilvántartásokba való bejegyzését abban a tagállamban, ahol az
adósnak ingatlan vagyona, illetve egyéb, közhitelű nyilvántartásba bejegyzett
vagyona található. Ennek elmulasztása esetén a felszámoló az ezáltal okozott
kár megtérítésére köteles, különösen annak a kárnak a megtérítésére, amely
azáltal érte a hitelezőket, hogy harmadik személyek a közhitelű
nyilvántartásban bízva érvényesen megszerezték az adós vagyonába (a
felszámolási vagyonba) tartozó vagyontárgyak tulajdonjogát, mert elmaradt az
eljárásindítás tényének a közhitelű nyilvántartásokba való bejegyzése.
Miután a közzétételre, illetve a bejegyzésre irányuló kérelem teljesítése nem
köthető helyileg egyik bírósághoz sem, célszerű ezt egy helyre telepíteni, a
Fővárosi Bírósághoz, amely a fizetésképtelenségi eljárásokkal foglalkozó,
legnagyobb szervezet. Ezért mind a 6/B. § (1) bek. szerinti, nem kötelező, mind
a 6. § (4) bek. szerinti, kötelező közzététel, illetve a 6/C. § szerinti kötelező
bejegyzési kérelem esetén a Fővárosi Bírósághoz kell benyújtani a kérelmet.
Mind a 6/B. §, mind a 6/C. § szerinti eljárás speciális nemperes eljárás,
amelynek kizárólagos célja a más tagállamban megindított eljárásról a nem
ismert magyar hitelezők tájékoztatása, illetve az adós vagyonával kapcsolatos
figyelemfelhívás. A közzététel, illetve a bejegyzés elrendelésével az eljárás be
is fejeződik.
az 51. §-hoz
A módosítás lehetőséget biztosít a hitelezők számára ahhoz, hogy a
fizetésképtelenségre irányuló kérelmük benyújtásával egyidejűleg, vagy azt
követően biztosítási intézkedés meghozatalát kérjék a bíróságtól. Ennek indoka
az, hogy a hatályos Cstv. alapján folyó eljárásokban már a felszámolás kezdő
időpontjában sincs vagyon a cégekben, vagy olyan kevés van, hogy az még a
felszámolási költségek finanszírozására sem elegendő.
A biztosítási intézkedés keretében a bíróság a felszámolói névjegyzékből
ideiglenes vagyonfelügyelőt rendel ki abból a célból, hogy az adós vagyonának
illegális csökkentését, vagy eltüntetését megakadályozza azalatt az időszak
alatt, amíg a bíróság a fizetésképtelenséget vizsgálja, illetőleg annak
kérdésében jogerős döntést hoz. A Javaslat három feltétel teljesüléséhez köti a
bíróság intézkedését.
Az első kettő a hatályos Vht.-vel összhangban a hitelezői követelés későbbi
kielégítésének veszélyeztetettségét, valamint a követelés létrejöttének
közokirattal, vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal történő igazolását írja
elő. Annak érdekében, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységének
finanszírozása biztosítva legyen, jogi személyiség nélküli adós esetén 150.000
forintot, jogi személyiséggel rendelkező adós esetén 300.000 forintot kell a
hitelezőnek előlegeznie és bírósági letétbe helyeznie. Hangsúlyozni kell, hogy a
hitelező csak előlegezi az ideiglenes vagyonfelügyelő díját, annak viselése attól
függ, hogy a bíróság a felszámolást elrendeli-e.
A Javaslat előzetes egyetértési jogot biztosít az ideiglenes vagyonfelügyelő
részére az adós cég minden olyan szerződésével vagy más jognyilatkozatával
kapcsolatban, amelyet az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységének
megkezdését követően köt. Tekintettel arra, hogy az ideiglenes
vagyonfelügyelő tevékenysége alapvetően hitelezővédelmi célokat szolgál, nem
feltétlenül indokolt minden olyan, egyébként a cég rendes gazdálkodási körébe
tartozó ügylet esetében is megkívánni az előzetes hozzájárulást, amely vagyoni
szempontból csekély jelentőségű és az adós normális üzleti tevékenységéhez
tartozik. Ezért a Javaslat lehetőséget biztosít az ideiglenes vagyonfelügyelő
számára, hogy meghatározza az ilyen ügyletek körét.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenysége nem sértheti az adós üzleti
szempontból rendes gazdálkodását és működését, ezért a Javaslat csak olyan
esetben teszi lehetővé azt, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő megtagadja a
hozzájárulását egy jogügylettől, ha az kifejezetten olyannak minősül, amely
megkötése esetén egyébként megtámadható lenne.
Az adós cég vezetői kötelesek együttműködni az ideiglenes vagyonfelügyelővel
és részére minden olyan segítséget megadni, amely feladatának elvégzéséhez
szükséges. Az együttműködési kötelezettség súlyos vagy ismétlődő
megsértéséhez a Javaslat súlyos szankciót, a felszámolás elrendelését köti,
függetlenül attól, hogy a cég egyébként fizetésképtelen-e.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenysége a felszámolás kezdő időpontjáig,
vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart. A tevékenység befejezésének
módjától függ az is, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő díját ki viseli.
Amennyiben a felszámolási kérelem megalapozott volt, akkor ésszerű, hogy a
díj az adóst terhelje. A díj viselése szempontjából ugyanakkor közömbös az,
hogy a bíróság a felszámolás elrendelését az ideiglenes vagyonfelügyelő
tevékenységét kérő hitelező kérelmére rendelte-e el, vagy más hitelező
kérelmére.
Az is indokolt ugyanakkor, hogy ha a felszámolási eljárást a bíróság
fizetésképtelenség hiányában megszünteti, akkor az ideiglenes
vagyonfelügyelő tevékenységét kérő hitelező viselje ennek költségeit.
az 52. §-hoz
E rendelkezések célja a joghatósági összeütközések elkerülése. Ha egy másik
tagállamban főeljárás indult az adós ellen, a magyar bíróság a kérelmet érdemi
vizsgálat nélkül köteles elutasítani. Ha azonban ez csak utólag, a főeljárás
megindítása után jut a bíróság tudomására, köteles a főeljárást másodlagos
területi eljárássá alakítani és erről a főeljárást a másik tagállamban korábban
megindító bíróságot tájékoztatni. A területi eljárássá alakítás feltétele a
Rendelettel összhangban az, hogy az adósnak Magyarországon telephellyel kell
rendelkeznie.
az 53. §-hoz
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 44. §-ának (3) bekezdése
alapján a könyvviteli kötelezettséget a külföldi székhelyű vállalkozónak a kettős
könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával
kell teljesítenie, s ennek alapján számolják ki adófizetési kötelezettségét is.
Ebből következően rendelkeznie kell nyilvántartásokkal, bár mérlege nem
biztos, hogy van, illetve a felszámolónak a megtalált vagyont kell
számbavennie.
az 54. §-hoz
Az első mondatban foglalt rendelkezés jelenleg nem adekvát helyen található a
Cstv.-ben (a 28. § (3) bekezdésben), célszerű azt a beszámításra vonatkozó
szakasz új, (2) bekezdésében elhelyezni, hiszen a nettósítás lényege polgári
jogi szempontból a szembenálló követelések és tartozások beszámítása.
Továbbá a jelenlegi rendelkezés csak arra az esetre vonatkozik, ha a nettósítás
eredményeként a hitelező a nettó követelés jogosultja. Célszerű e szabályt
kiegészíteni arra az esetre, ha a nettó követelés jogosultja nem a hitelező,
hanem az adós, illetve a felszámolási vagyon, ekkor a felszámoló a nettó
követelést érvényesítheti.
A második mondat az le. 7. cikkelyének (1) bekezdése (a) pontjában foglalt, a
pozíciólezáró nettósításról szóló szerződésben foglaltak érvényesíthetőségére
vonatkozó követelményt konkretizálja a pozíciólezáró nettósítás kiszámítására.
Ezzel kapcsolatban célszerű egyértelművé tenni, hogy a számítás során az
adós tartozásait nem a felszámolás kezdő időpontjában irányadó értéken kell
figyelembe venni, ahogy erre esetleg következtetni lehetne a Cstv. 35. § (1)
bekezdése alapján. A tőkepiaci gyakorlatban mind a követelések, mind a
tartozások kiszámítása ugyanarra az egy napra vonatkozik. A jelenlegi
szabályozásnak van olyan értelmezése, hogy az irányadó nap a felszámolás
kezdő időpontja és erre az időpontra vonatkozóan kell a nettó tartozás vagy
követelés értékét meghatározni. Így azonban a számítás elvégzése akár
hónapokkal is elmaradhat attól az időponttól, amelyre vonatkozik, ha a hitelező
csak jelentős késedelemmel szerez tudomást a felszámolás megindulásáról.
Ilyen késedelem esetén pedig csökken az objektív számítás lehetősége,
például mivel az irányadó piacon nem szerezhetők be - a számítás alapjául
szolgáló független - árajánlatok.
A második mondat ugyanakkor kifejezi, hogy a felek szerződési szabadságának
korlátját jelenti a hitelezőkre irányadó igénybejelentési határidő. Mind a
számítás időpontjának, mind az annak során figyelembevett értékek
értéknapjának értelemszerűen meg kell előznie az igénybejelentést. A hitelező
igény a 28. § (2) bekezdés f) pontja értelmében 40 napon vagy a külön
törvényekben meghatározott (pl. hitelintézetekre, befektetési szolgáltatókra
vonatkozóan 60 napos) határidőn belül jelenthető be, s a felek
megállapodásában a nettó követelés kiszámítására meghatározható értéknap
minden esetben a hitelezői igények bejelentésére - a 28. § (2) bekezdés f)
pontja vagy a külön jogszabály alapján - nyitva álló határidőt megelőző időpont.
az 56. §-hoz
Az le. 8. cikkelyének (1) bekezdése értelmében a pénzügyi biztosítéki
megállapodás nem érvényteleníthető (nem támadható meg), illetve az átadott
(jóváírt) pénzügyi biztosíték nem követelhető vissza pusztán azon az alapon,
hogy a biztosítéki megállapodás létrejötte (a biztosítéki szerződés megkötése)
vagy a biztosíték átadása
a)	a csődnyitás (felszámolás vagy reorganizációs eljárás megindulása)
napjára esik, de még a csődnyitást elrendelő határozat meghozatala előtt
történt;
b)	a csődnyitást megelőző meghatározott időszakon belül történt.
E bekezdés a) pontja azon jogrendszerekre vonatkozik, amelyekben a
csődnyitás joghatásai a bíróság határozatának meghozatalával állnak be,
méghozzá az adott nap 0 óra 0 percére visszaható hatállyal (zero-hour-rule). A
magyar jog a határozat jogerőre emelkedéséhez köti a csődnyitás
joghatásainak beálltát, a jogerőre emelkedés időpontjáig érvényesen köthető
óvadéki szerződés, nyújtható óvadék. Nem áll fenn tehát az a veszély, hogy a
csődbíróság határozatának meghozatala napján, de még a határozat
meghozatalát megelőzően nyújtott óvadék érvénytelen lenne, kivéve, ha a
határozat azonnal jogerőre emelkedik. Úgy tűnik, hogy e tekintetben nincs
szükség a Cstv. módosítására.
A b) pont miatt is szükséges a fentebb már leírt módon az óvadék kivétele azon
szabály alól, amely szerint a jogosultat nem illeti meg a külön kielégítés joga a
felszámolási eljárás megindultától visszafelé számított egy éven belül nyújtott
biztosíték esetében.
A 8. cikkely (2) bekezdése szerint a tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy
a pénzügyi biztosítéki megállapodás, illetve a pénzügyi biztosíték nyújtásának
érvényességét nem érinti az, hogy arra a csődnyitás napján, de a csődnyitás
időpontját követően került sor, ha a jogosult bizonyítja, hogy nem tudott és nem
is kellett tudnia a csődnyitásról. Az (1) bekezdés a) pontja kapcsán kifejtettek
miatt úgy tűnik, hogy e bekezdés sem igényel a magyar jogban jogszabály-
módosítást.
A 8. cikkely (3) bekezdés szerint a kiegészítő biztosítékként vagy egyenértékű
helyettesítő biztosítékként nyújtott fedezet érvényességét nem érintheti pusztán
az a tény (a kiegészítő vagy helyettesítő biztosíték nem követelhető vissza
pusztán azon az alapon), hogy
-	a kiegészítésre vagy cserére a csődnyitás napján, de a csődnyitást elrendelő
határozat időpontját megelőzően került sor vagy a csődnyitást megelőző
meghatározott időszakon belül került sor,
és/vagy
-	a biztosított követelések korábban keletkeztek a biztosíték (kiegészítő
biztosíték, helyettesítő biztosíték) nyújtásának időpontjánál.
A 8. cikkely (1) és (3) bekezdése is megfogalmaz egy-egy szabályt, amely
szerint a pénzügyi biztosítéki ügylet (az Ie. magyar átvétele szerint: az óvadéki
szerződés, az óvadék nyújtása), illetve a kiegészítő biztosíték vagy a
helyettesítő biztosíték nyújtása nem támadható meg pusztán azon az objektív
alapon, hogy az a csődnyitást megelőző meghatározott időszakon belül történt.
E szabály kapcsán felvetődik a Cstv. 40. §-a módosításának szükségessége.
A Cstv. az adós által kötött jogügyletek (ideértve a biztosítéki megállapodások)
megtámadásának lehetőségéről a külföldi csődtörvényekhez képest rendkívül
szűkszavúan rendelkezik. A Cstv. 40. §-a szerint a hitelezők, illetve a
felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra
történő beérkezésének napját megelőző egy éven belül és azt követően
megkötött szerződést vagy más jognyilatkozatot megtámadhatja, ha a jogügylet
tárgya 1) az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont
terhelő ingyenes kötelezettségvállalás; 2) harmadik személy javára feltűnően
aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet; vagy 3) egyéb, a
hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányuló, az adós vagyonát csökkentő
jogügylet volt. A Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének c) pontjának jelentése vitatott.
Az egyik lehetséges értelmezés szerint a c) pont az ún. in fraudem creditorum
eljárásra, azaz a hitelezők kijátszására irányuló, a fizetésképtelen adós és egy
rosszhiszemű harmadik személy összejátszásán alapuló ügyletekre utal. A
másik nézet szerint a c) pont nem feltétlenül az ún. in fraudem creditorum
eljárásra utal, inkább úgy tűnik, hogy annak alapján a jóhiszemű harmadik
személy és a fizetésképtelen adós közötti ügylet is megtámadható, ha az az
adós részéről a hitelezők kijátszására irányuló, az adós vagyonát csökkentő
ügyletnek minősül. Mivel a c) pont nem egyértelmű, módosításra szorul,
ugyanis az utóbbi értelmezés alapján az óvadéki szerződés a 40. § (1)
bekezdés c) pontja alapján megtámadható lenne, ha a kérelem bíróságra való
beérkezését megelőző egy éven belül nyújtották az óvadékot, hiszen az nyilván
az adós vagyonát csökkentő ügylet, amely esetleg a fizetésképtelen adós
részéről egyéb hitelezőinek kijátszására irányult. Ezért a Javaslat szerint
egyértelműen el kell különíteni a megtámadási jog három fő típusát, amelyek:
az ingyenes (vagy feltűnő értékaránytalanság mellett kötött) ügyletek, a csalárd
ügyletek, illetve a hitelezők közötti egyensúly (paritas creditorum, par conditio
creditorum) megbontására, valamely hitelező(k) előnyben részesítésére
irányuló ügyletek. Az UNCITRAL Draft Legislative Guide on Insolvency Law is e
három kategóriát határozza meg a megtámadható ügyletek körén belül: a)
fraudulent transactions, b) undervalued transactions, c) preferential
transactions. A hatályos Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja összemossa az a)
és a c) típusú ügyleteket, vagyis a csalárd, az adós és egy rosszhiszemű másik
fél közötti, kifejezetten a hitelezők megkárosítására irányuló ügyleteket és az
egyik hitelező előnyben részesítésére irányuló ügyleteket. Különösen ez utóbbi
kategóriába tartozik az, ha az adós és egy hitelező egy fennálló szerződést a
hitelező számára kedvező módon módosít vagy az adós a biztosítékkal nem
rendelkező hitelezők valamelyikének biztosítékot nyújt. Az Ie. csak azt kívánja
meg, hogy a c) típusú ügyletekre vonatkozó megtámadási jog kizárt legyen a
pénzügyi biztosítéki (a magyar átültetés szerint: óvadéki) ügyletek körében. Ha
az óvadéki ügyletek tekintetében a hatályos Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja
szerinti megtámadási jogot zárná ki a módosítás, azon ügyletek sem lennének
megtámadhatók, amikor a harmadik személy rosszhiszemű volt, az adós és a
harmadik személy összejátszott a hitelezők kijátszása érdekében. Ez teszi
indokolttá a Cstv. 40. § (1) bekezdésének módosítását. Ezzel egyidejűleg a
külföldi csődtörvények mintájára érdemes differenciáltan meghatározni azt az
időszakot is, amely a megtámadási jog három fő típusa esetében mérvadó. A
csalárd ügyletek esnek a legszigorúbb megítélés alá: megtámadhatóak a
kérelem bíróságra történő beérkezését megelőző öt éven belül kötött csalárd
ügyletek. Az ingyenes vagy feltűnő értékaránytalanság mellett kötött ügyletek
esetében is indokolt két évre növelni annak az időszaknak a tartamát, amely
tekintetében a megtámadási jog gyakorolható. A valamely hitelező előnyben
részesítése esetére biztosított megtámadási jogot csak egy nagyon szűk
időtartamra nézve célszerű megadni: ez a kérelem bíróságra történő
beérkezését megelőző hatvan nap.
A preferential transactions lényege három körülményben ragadható meg: (1) a
kérelem bíróságra történő beérkezésétől visszafelé számított, rövid időtartamon
belül, amikor tehát már fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt az adós, (2)
egy, már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező (3) egy jogügylet
következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint
amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.
A 40. § (2) bekezdésének beiktatása azért szükséges, mert e feltételek nem
csak úgy valósulhatnak meg, hogy az adós az egyik hitelezőjével új szerződést
köt vagy jognyilatkozatot tesz (ilyen a fennálló szerződés módosítása vagy a
szerződés mellé egy azt biztosító mellékkötelezettség kikötése, ami szintén egy
újabb szerződést feltételez), hanem úgy is, hogy egy fennálló szerződés alapján
az adós az esedékesség előtt teljesít, különösen, ha a tartozás csak a
csődnyitás után válna esedékessé. Azaz a hitelező előnyben részesítése úgy is
megvalósulhat, hogy az adós nem köt új szerződést, hanem egy fennálló
szerződés alapján teljesít: kifizetést eszközöl, biztosítékot nyújt, kiegészítő vagy
helyettesítő biztosítékot nyújt. Az le. kifejezetten utal arra, hogy nemcsak a
pénzügyi biztosítéki szerződések megtámadhatóságát kell kizárni, hanem a
nyújtott pénzügyi biztosíték visszakövetelését is. Az le. 8. cikkelyének (1)
bekezdésee értelmében az átadott (jóváírt) pénzügyi biztosíték nem követelhető
vissza pusztán azon az alapon, hogy a biztosíték átadása a csődnyitást
megelőző meghatározott időszakon belül történt. A 8. cikkely (3) bekezdése
szerint a kiegészítő vagy helyettesítő biztosíték nem követelhető vissza pusztán
azon az alapon, hogy a kiegészítésre vagy cserére a csődnyitást megelőző
meghatározott időszakon belül került sor. Ezen esetekben reálaktusokról van
szó, amelyekre nem alkalmazható a megtámadási jog, ezért szükséges külön
rendelkezni a visszakövetelési jogról, illetve annak kizárásáról a pénzügyi
biztosítékok esetében. A visszakövetelési jog gyakorlásának két konjunktív
feltétele van: a szolgáltatás egy hitelező előnyben részesítését valósította meg
és nem tartozik az adós rendes gazdálkodása körébe. Utóbbi feltétel azért
szükséges, hogy ne legyen visszakövetelhető az olyan kifizetés, szolgáltatás,
amelyet például egy tartós jogviszony alapján rendszeresen szállított áruk
ellenértékeként szolgáltatott az adós.
Mivel az a joggyakorlat számára nem egyértelmű, utalni kell arra is, hogy a Ptk.
203. § (2) bekezdését a Cstv. szerinti megtámadási jog gyakorlásakor is
alkalmazni kell. A módosítás e Ptk.-beli rendelkezést a 40. § (3) bekezdésében
megismétli.
az 57. §-hoz
Szükséges kizárni azt, hogy a felszámoló válogathasson a pozíciólezáró
nettósítás hatálya alá tartozó egyes szerződések között aszerint, hogy melyiket
érdemes a felszámolási vagyon számára átvállalni és melyiket célszerű inkább
felmondani/melyiktől célszerű elállni. A pozíciólezáró nettósítással érintett
szerződések egy egységet alkothatnak, azok tekintetében a felszámoló nem
érvényesítheti külön-külön az elállási, illetve felmondási jogát.
az 58. §-hoz
Az Ie. 4. cikkelyének (5) bekezdése szerint a tagállamok kötelesek biztosítani,
hogy a pénzügyi biztosítéki szerződések tartalmuknak megfelelően
érvényesülnek a jogosult vagy a kötelezett ellen indult csődeljárás (felszámolási
vagy reorganizációs eljárás) ellenére. E szabály következményeképpen nem
tartható fenn az óvadék jogosultjainak külön kielégítése tekintetében az 50 %-
os szabály. Az 50 %-os korlátozás csak a zálogjog körében marad fenn, míg az
óvadék a zálogjoggal ellentétben 100 %-os külön kielégítést biztosít a
jogosultnak. (Ezzel a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben nyújtott
óvadékra nézve már kimondott szabályt minden óvadékra kiterjeszti a jogalkotó,
így a Cstv. 38. §-ának (6) bekezdésében foglalt kivétel főszabállyá alakul, a (6)
bekezdés tehát hatályon kívül helyezendő.)
Az a szabály sem tartható fenn az újraszabályozott óvadék vonatkozásában,
hogy a felszámolási eljárás megindulása előtt egy éven belül adott biztosíték
nem ad jogot a külön kielégítésre, ez részben az Ie. 4. cikkelyének (5)
bekezdéséből, részben az Ie. 8. cikkelyének (1) bekezdéséből következik.
az 60. §-hoz
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991.
évi XLIX. törvény hatályos 80. §-ának (1) bekezdése alapján a központi
költségvetést, az elkülönített állami pénzalapot, a Nyugdíjbiztosítási Alapot és
az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a helyi önkormányzatot megillető
követelésről a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat, ideértve
annak engedményezését is.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a csődtörvény e rendelkezése alapján
-	mely törvényi előírásra az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény
108. §-ának (2) bekezdése lehetőséget ad - a gyakorlatban él is
engedményezési jogával, a felszámolási eljárás alatt álló adósokkal szembeni
követeléseit pályáztatás útján engedményezi. Nincs egyértelmű előírás
ugyanakkor atekintetben, hogy a követelésről történő lemondás gyakorolható-e
oly módon, hogy a behajtásra jogosult szerv követelését nem jelenti be hitelezői
igényként a felszámolási eljárásban. Ezért a Javaslat kifejezetten rendelkezik a
követelésről lemondás e formájáról, amennyiben annak megtérülése még a
követelés bejelentéséért fizetendő regisztrációs díj mértékéig sem várható, és
erről a behajtásra jogosult szerv a felszámolási eljárás kezdeményezését
megelőzően általa lefolytatott végrehajtási eljárásban meggyőződött. Annak
érdekében, hogy a behajtásra jogosult szerv eljárásának szabályossága - nem
mondott le indokolatlanul követelésének érvényesítéséről - később is
vizsgálható legyen, a Javaslat külön nyilvántartás vezetésére kötelezi a be nem
jelentett követelések tekintetében.
a 62. -63. §-okhoz
Az le. 9. cikkelyének (1) bekezdése szerint a „book entry securities”, azaz a
tényleges, okirati formában nem létező, hanem csak értékpapírszámlán
nyilvántartott, ún. dematerializált értékpapírok vonatkozásában a 9. cikkely (2)
bekezdésében meghatározott kérdésekben annak az országnak a joga
alkalmazandó, ahol az értékpapírszámlát vezetik, az adott ország joga alatt
nem értve az adott ország nemzetközi magánjogát, azaz kizárt a tovább-, illetve
visszautalás (renvoi).
Eszerint
a)	a dematerializált értékpapír jogi természetének és tulajdonjogi
hatásainak
b)	a dematerializált értékpapíron alapított biztosíték harmadik személyekkel
szembeni hatályosulása; a biztosítéki megállapodás alapján dematerializált
értékpapír rendelkezésre bocsátása, azaz számlán történő jóváírása; illetve
általában a biztosítéki megállapodás és a biztosíték rendelkezésre
bocsátásának harmadik személyekkel szembeni hatályossá válása
szempontjából
c)	a dematerializált értékpapíron alapított biztosítéki jogok közötti elsőbbség
(prioritás), illetve a dematerializált értékpapíron való jóhiszemű tulajdonszerzés
d)	a biztosítékként alkalmazott dematerializált értékpapírokból történő
kielégítés módjának (a biztosítéki jog érvényesítésének)
meghatározásakor annak az országnak a joga alkalmazandó, ahol az
értékpapírszámlát vezetik.
Az 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról (Nmjtvr.) nem rendelkezik arról,
hogy a dematerializált értékpapírokon fennálló dologi jogok fennállásának és
tartalmának megítélésekor mely jogot kell alkalmazni. Nemzetközi magánjogi
szempontból feltétlenül igaz, hogy a tételes jog a mai napig elsősorban az
okirat formájában létező értékpapírt és az azok tényleges átadása formájában
lezajló egyedi értékpapírügyletet tartja szem előtt. A bírói gyakorlat a lex rei
sitae (a dolog fekvésének helye) mintájára értékpapírok esetében a lex cartae
sitae (az értékpapír fekvésének helye) elvét alakította ki az értékpapírokon
fennálló dologi jogokra alkalmazandó jog meghatározásakor. Ez az elv az
okirati formában egyáltalán nem létező, dematerializált értékpapírok esetében
nem alkalmazható. Az okirat fekvésének helye alkalmazható olyan értékpapírok
esetében, amelyeket a kibocsátó legalább egyetlen vagy néhány összevont
címletben előállít, azaz okirati formában léteznek. Dematerializált értékpapírok
esetében azonban csak az értékpapírszámla vezetésének helye szerinti ország
jogát lehet alkalmazandó jogként megjelölni. Azonban ez a kollíziós szabály
még nem lenne kielégítő, hiszen a modern értékpapír-forgalom letétek
(alletétek) láncolatán keresztül bonyolódik, amelyeket különböző országokban
működő szolgáltatók vezetnek, azaz a befektetők az értékpapírokat jellemzően
közvetítők láncolatán keresztül „birtokolják”, a közvetítőknek több szintje
ékelődik a kibocsátó és a befektetők közé. Minden egyes közvetítőhöz tartozik
egy értékpapír letéti számla, s ahogy a közvetítők eltérő országokban
működhetnek, úgy az értékpapír letéti számlákat is eltérő országokban
vezethetik. Vagyis: az értékpapír letéti számla vezetésének helye szerinti
tagállam joga nem határozza meg egyértelműen, hogy mely közvetítő
működésének, illetve mely letéti számla vezetésének helye szerinti ország joga
az alkalmazandó jog. Az ún. PRIMA: Place of the Relevant Intermediary
Approach oldja meg ezt a problémát, amire az Ie. azzal utal, hogy annak az
országnak a jogát rendeli alkalmazni, ahol a biztosítéki ügylet szempontjából
releváns számlát (relevant account) vezetik. A releváns számlát az Ie. 2.
cikkelyének (1) bekezdés h) pontja határozza meg, eszerint arra a számlára kell
tekintettel lenni, amelyen a biztosítéki megállapodás alapján az értékpapírokat a
biztosíték jogosultja javára jóváírták (értékpapír-alszámlán zárolták).
Az európai közösségi jogban két irányelv, a fizetési és értékpapír-elszámolási
rendszerekben történt teljesítés véglegességéről szóló 98/26/Ek irányelv, illetve
a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelv mondja ki
ezt a kollíziós szabályt. A 98/26/EK irányelv 9. cikkelyének (2) bekezdésében
rögzített, a PRIMA-elvet csak a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekre
nézve kimondó szabályt a magyar jogalkotó a 2003. évi XXIII. tv. 8. § (3)
bekezdésében mondta ki. E rendelkezéssel kapcsolatban problémaként vetődik
fel, hogy az csak egyoldalú - és nem teljes - kapcsoló szabály, azaz csak azt
mondja ki, hogy amennyiben az értékpapíron alapított biztosítéki jogot a
Magyar Köztársaságban lévő nyilvántartásban vagy számlán rögzítik, a
biztosíték jogosultjának jogaira a magyar jog az irányadó. A szabálynak
általában kellene kimondania, hogy annak az országnak a joga alkalmazandó,
amelyben azt a számlát vezetik, amelyen a jóváírás, nyilvántartásba vétel
történt.
E kollíziós szabályhoz képest némileg eltérő, a felek korlátozott
jogválasztásának teret engedő kollíziós szabályt határoz meg a közvetetten
(közvetítőkön keresztül) birtokolt értékpapírokon fennálló egyes jogokra
alkalmazandó jogról szóló hágai egyezmény (Hague Convention on the Law
Applicable to certain rights in respect of securities held with an intermediary),
amelyet a Hágai Nemzetközi Magánjogi Akadémia 2002. december 13-án
fogadott el (36. hágai egyezmény), s amely egyezményhez való csatlakozásról
az Európai Közösségben döntés születetett (Proposal for a Council Decision
concerning the signing of the Hague Convention C0M(2003) 783 final). Az
egyezmény a letétben elhelyezett értékpapírokon alapított zálogjogra, ezen
értékpapírok tulajdonának biztosítéki célú vagy valódi átruházására
alkalmazandó jogot határozza meg. Az egyezményhez való, 2004 végén vagy
2005 elején várható közösségi szintű csatlakozással az Nmjtvr. most beiktatott
szabályának újabb módosítása lesz szükséges.
Az átültetés megfelelő helye a nemzetközi magánjogi tvr. lV. fejezete
(Tulajdonjog és más dologi jogok), hiszen a lex rei sitae-hez képest, a
dematerializált értékpapírokon fennálló dologi jogok tekintetében kimondott
speciális szabályról van szó.
a 64. §-hoz
A Cstv. új, 24/A. §-a és az ott szabályozott ideiglenes felszámoló jogköre
szükségessé teszi a fizetést korlátozó eljárások listájának kiegészítését, hiszen
az e rendszerekben nyújtott óvadékkal kapcsolatos jogokat sem érintheti az
ideiglenes felszámoló kirendelése.
a 65. §-hoz
A módosítást az indokolja, hogy a bíróság eljárását meg kell fizetni, ez a
1346/2000/EK rendelet 23. cikkelye szerint az eljárás során felmerült
költségnek és kiadásnak tekintendő a fizetésképtelenségi eljárásban.
a 66-68. §-okhoz
A vámbevételek biztonsága a csatlakozás után kiemelt jelentőséggel bír, mivel
azok a Közösség tradicionális saját forrását képezik. A vámszámla biztonságos
vámfizetési mód és egyúttal a vámteher biztosítására is szolgálhat. Ezzel a
fizetési móddal a forgalom (a vámáru kiadása) felgyorsul, a gazdálkodó az
import árut azonnal a termelésbe vonhatja, ezért a gazdálkodók is érdeklődést
mutatnak iránta.
Ugyanakkor a költségvetés számára is biztonságot jelent, mivel elkerülhetővé
teszi a kintlévőségek kialakulását, továbbá a hamis befizetési bizonylatok
alkalmazásának lehetőségét.
a 69. §-hoz
A Javaslat rendelkezései fő szabály szerint a csatlakozás napján lépnek
hatályba. Ettől eltérően a kamatjövedelemmel kapcsolatos adatszolgáltatásra
vonatkozó rendelkezések hatályba lépésének időpontja 2005. január 1.
A közösségen belüli kereskedelem általános forgalmi adó szabályai 2004.
május 1-jétől megváltoznak, ezért az ilyen tevékenységet folytató, közösségi
adószámmal rendelkező adózóknak - amennyiben negyedéves bevallásra
kötelezettek - 2004. II. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó
kötelezettségüket két részletben kell bevallaniuk, áprilisra, illetőleg május-
júniusra külön. Az áprilisra vonatkozó rendkívüli bevallást, és a külön május-
júniusra benyújtandó tulajdonképpen negyedévi áfa-bevallást egyidejűleg, a
negyedéves bevallás általános határidejéig, azaz július 20-ig kell benyújtani.
Ezzel egy időben kell megfizetni, illetőleg ettől az időponttól lehet
visszaigényelni mind az április havi, mind a május-június havi áfát. E
rendelkezés a havi, illetőleg az éves áfa-bevallásra kötelezetteket nem érinti.
A kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az
alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet
folytató, különleges jogállást választó adóalany, az áfa-alanynak nem minősülő
adófizetésre kötelezett jogi személy és az eva-alany az Art. módosuló 22. §-
ának (6) bekezdése szerint abban az esetben is választhatja a belföldi áfa
fizetést, ha közösségen belüli beszerzéseinek adó nélkül összesített ellenértéke
az adóévben nem haladja meg a 10000 eurót. Választását a tárgyévre
vonatkozóan az előző adóév utolsó napjáig kell bejelentenie az APEH-nak.
Ehhez a rendelkezéshez - tekintettel annak csatlakozáskori hatálybalépésére -
kapcsolódó átmeneti szabály a választás bejelentésére külön határidőt állapít
meg.
Az Art. 17. §-ának (10) bekezdése alapján a munkáltatók a külföldről
munkavégzésre hozzájuk 2004. január 1-jét követően tartósan (183 napot
meghaladóan) kirendelt magánszemélyeket kötelesek bejelenteni az állami
adóhatósághoz. Annak érdekében, hogy az adóhatóság valamennyi jelenleg
Magyarországon tartós kirendelés alapján munkát végző külföldi
magánszemélyről adattal rendelkezhessen, a Javaslat a 2004. január 1-jét
megelőzően kirendelt magánszemélyre vonatkozóan - amennyiben a
kirendelés még fennáll - egyszeri bejelentési kötelezettségre kötelezi a
munkáltatókat.
a 74. §-hoz
Pontosításra kerülnek a magánnyugdíjpénztárak hosszú távú terveinek
időtartamára, az önkéntes pénztárak kedvezményezett-jelölésére vonatkozó
egyes szabályok, valamint az egészségpénztárak finanszírozási szabályainak
változásával kapcsolatos átmeneti rendelkezések.
a 77. §-hoz
Az egyéb borok jövedéki adójának a korábbi adómértékre, a literenkénti 80 Ft-
os adóra való visszaállítása a szőlőbor piacának védelme érdekében indokolt
lépés. A dohánygyártmányok tagállamból történő, bejegyzett kereskedők általi
adózatlan beszerzése esetében a jövedéki biztosítékot - a visszaélések
elkerülése érdekében - az átadott adójegyek teljes értékének megfelelő
összegben indokolt előírni. A felhasználói engedélyesek jövedéki biztosítéka a
jövedékibírság-tartozás felmerülése esetén használható fel, az adóbírság-
tartozás a felhasználói engedélyesek esetében nem értelmezhető.
a 78. §-hoz
Az egyes munkaügyi jogszabályokat módosító törvényjavaslat a
munkaszerződés-kötés nélküli foglalkoztatások vonatkozásában egy sajátos
amnesztia szabályt tartalmaz arra az esetre, ha a munkáltató a törvényben
meghatározott moratórium leteltéig megköti a munkaszerződést és teljesíti az
ezzel összefüggő bejelentési kötelezettségét.
Ugyanez a törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogyha az ellenőrzés a
moratórium leteltét követően kezdődik meg és az nem tár fel jogsértést, a
moratórium előtti időszakot nem vonják vizsgálat alá. A fekete foglalkoztatás
kifehérítése önmagában a munkaügyi felügyelőségek által kiszabható
jogkövetkezmények alóli mentesítés kilátásba helyezésével vélhetően nem
válna tömegessé. Ezért indokolt, hogy a színlelt szerződések átalakításának
ösztönzését célzó 2003. évi XCI. törvény 223. §-a is módosuljon, az adó- és
járulék tartozások törlése terjedjen ki a munkaszerződés-kötés nélküli
foglalkoztatások esetére is. Indokolt továbbá, hogyha az adóellenőrzések a
moratórium leteltét követően kezdődnek és nem tárnak fel jogsértést, az
egyenlő elbánás elve alapján az adó- és járulék kötelezettségek tekintetében se
terjedjen ki a vizsgálat a moratóriumot megelőző időszakra. A Javaslat ennek
megfelelően visszaható hatállyal módosítja a 223. §-t.
az 1. számú melléklethez
A törvényben az adókötelezettségek között meghatározott bevallás benyújtási
kötelezettségre vonatkozó technikai jellegű szabályokat az Art. 1. számú
melléklete tartalmazza. A módosítás a korábban is alkalmazott 1000 forintra
történő kerekítés általános elvét (azaz 499 forintig lefelé, 500 forinttól felfelé kell
kerekíteni) érvényre juttató szabályozást megtartja. Ugyanakkor, ha egy
adóéven belül egy adónemben több adómegállapítási időszak van, lehetővé
teszi az adózók számára, hogy a kerekítésből származó különbözetet a
következő adómegállapítási időszak ugyanazon adó vagy költségvetési
támogatás összegénél a kerekítést megelőzően korrekciós tételként figyelembe
vegye. Ezzel a megoldással megszüntethető, illetőleg minimalizálható az adózó
kerekítésből eredő indokolatlan előnye vagy hátránya, egyúttal hozzájárul a
minden adózóra vonatkozó egységes gyakorlat biztosításához.
A Javaslat az Áfa. törvény, illetőleg a 6-os áfa irányelvvel összhangban
szabályozza a belföldön áfa-kötelesek bevallását, valamint a közösségen belüli
kereskedelmi tevékenységről benyújtandó összesítő nyilatkozatát. A hatályos
Art-hez képest lényeges változás, hogy összesítő nyilatkozatot csak a
termékértékesítésekről és beszerzésekről kell benyújtani (kikerülnek az
összesítő nyilatkozatból a szolgáltatásokra vonatkozó adatok). Az összesítő
nyilatkozat nem része az áfa-bevallásnak, azt önállóan, külön nyomtatványon
kell benyújtani.
a 2. számú melléklethez
Az áfa kötelezettség teljesítésének ellenőrizhetősége érdekében az új
közlekedési eszközök közösségen belüli értékesítéséről a tagállamok adatot
szolgáltatnak egymásnak. Annak érdekében, hogy Magyarország is
bekapcsolódhasson az adatszolgáltatási rendszerbe, a Javaslat előírja az új
közlekedési eszközt értékesítő adózók adatszolgáltatási kötelezettségét arra az
esetre, ha más tagállami illetőségű, közösségi adószámmal nem rendelkező
vevőnek értékesítenek.
a 3. számú melléklethez
A hatályos szabályozás 4. számú melléklete a külföldi illetőségű
magánszemély, és a külföldi illetőségű osztalékban részesülő (továbbiakban
együtt: külföldi személy) adó-, adóelőleg-levonási kötelezettség alá eső, belföldi
kifizetőtől származó jövedelmének adóztatását rendezi.
Ha a külföldi személyt az illetősége szerinti állammal a Magyar Köztársaság
nemzetközi szerződése mentesíti az adó megfizetése alól vagy kedvezőbben
ítéli meg, akkor illetőségének igazolása mellett a külföldi személy a nemzetközi
egyezményben meghatározottnál magasabb mértékben levont adó-
visszaigénylésére kérelmet terjeszthet elő, illetőleg a kedvezményt az előlegek
tekintetében már a belföldi kifizető is érvényesítheti.
Az ilyen, osztalék típusú jövedelmek esetében gyakori, hogy a jövedelmet nem
közvetlenül a részvényesnek fizetik ki, hanem a befektetések kezelésével
megbízott letétkezelőn keresztül jut hozzá a külföldi személy. Ezzel azonban az
esetek döntő többségében együtt jár az is, hogy a megbízás kiterjed minden, a
jövedelem megszerzésével kapcsolatos kötelezettség teljesítésére, illetőleg
jogosultság érvényesítésére.
A gyakorlati tapasztalatok szerint a melléklet szabályai, valamint az Art. 7. §-
ában rögzített képviseleti szabályok között feloldhatatlan alkalmazási nehézség
feszül. Ennek oka, hogy az adó-visszaigénylésre irányuló eljárás hatósági
eljárásnak minősül, és az Art. a hatósági eljárás vonatkozásában a képviselő
személyét illetően szigorú szabályokat tartalmaz. Ebből következően a
letétkezelő az adó-visszaigénylési kérelem előterjesztésére, mint képviselő nem
jogosult. Mindamellett az általános szabályok szerint a képviselő eljárási
jogosultsága a képviselt által közvetlenül adott megbízáson (meghatalmazáson)
alapul, ezért a letétkezelő által egy, a törvény alapján arra jogosult személynek
(ügyvédnek, ügyvédi irodának, adószakértőnek vagy adótanácsadónak) az
adóhatóság előtti eljárás tekintetében adott további meghatalmazás szintén
nem fogadható el. Végül sok esetben megoldhatatlan az is, hogy a gyakran
több letétkezelőn keresztül bonyolódó befektetések külföldi haszonhúzója
közvetlenül adjon a letétkezelő számára meghatalmazást. Ezt a helyzetet
rendezi a Javaslat a 4. számú melléklet speciális képviseleti szabállyal történő
kiegészítésével.
a 4. számú melléklethez
A Tanács 2003. június 3-i 2003/48/EK irányelve (továbbiakban: lrányelv) a
kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról
jogharmonizációt tesz szükségessé a magyar adóigazgatásban. A tőke szabad
mozgásának elvével összhangban az irányelv célja a tagállamban illetőséggel
rendelkező magánszemélyek külföldről származó kamatjövedelmének
hatékonyabb adóztatása. Ennek érdekében a tagállamoknak biztosítani kell a
külföldön illetőséggel bíró magánszemélyekről és bizonyos esetekben
személyegyesítő társaságokról, szervezetekről történő adatszolgáltatási
rendszer kiépítését. A kontrollinformációk birtokában a tagállami adóhatóság
előtt nem maradnak rejtve azok a kamatjövedelmek, melyek külföldi kifizetőtől
származnak és amelyek adóját önadózás útján kell megfizetni. Kellőképpen
összehangolt nemzeti jogszabályok és hatékony adóztatás hiányában a
tőkebefektetés helye és az illetőség helye relációjában olyan jelentős
pénzmozgások történhetnek, melyek a közös belső piac torzulásához vezetnek.
Az lrányelv - átmeneti időszakon átívelő - végső célja az, hogy a tagállamok
saját adójogszabályaik alapján tudják adóztatni a területükön illetősséggel bíró
magánszemélyeknek, mint haszonhúzóknak a más tagállamban kifizetett
kamatjövedelmeket.
Az lrányelv és ennek megfelelően a melléklet szabályozási koncepciója is 3
kulcsfogalomra, valamint a tagállami adóhatóságok közötti adatszolgáltatásra
épül. Fontos kiemelni, hogy a fogalmak csak a 7. számú melléklet
rendszerében használhatók, ugyanis ezek a fogalmak a magyar adójogi
szabályozás önálló területein más tartalmat hordoznak. Ezen fogalmak a
következők:
-	kifizető
-	haszonhúzó
-	kamat
Az adatszolgáltatási rendszer alapvetően az automatikus információcserére
épül, ahol a tagállami adóhatóságok bizonyos időpontig összesítetten
szolgáltatnak egymásnak adatokat. A kifizető az adatszolgáltatást az adóévet
követő év március 20-ig teljesíti az állami adóhatóság részére. Az
adatszolgáltatás a kifizető és a haszonhúzó azonosítására, a haszonhúzó
illetőségének megállapítására alkalmas adatokat, valamint a kifizetett kamat
összegére vonatkozó részletes adatokat tartalmazza. Az adatszolgáltatás mind
az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon, mind elektronikus
úton vagy gépi adathordozón történhet. Az állami adóhatóság a részére
szolgáltatott adatokat a Központi Kapcsolattartó Irodán (KKI) keresztül
továbbítja a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam hatóságának az adóévet
követő év június 20-ig.
Az Irányelv szerint kifizetőnek minősül az a gazdasági tevékenységet folytató
jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb
szervezet, amely az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró
haszonhúzónak közvetlenül kamatot fizet, vagy jóváír. Ezek jellemzően
hitelintézetek, befektetési szolgáltatók, amelyek a kamatkifizetések után
adatszolgáltatásra kötelezettek.
A kifizetői adatszolgáltatás mellett létezik az adatszolgáltatásra kötelezett
intézménye, melynek bevezetését az egyes tagállamokban létező - a magyar
szabályozásban egyébként ismeretlen - személyegyesítő társaságok,
szervezetek speciális adózása indokolja. Ezek a szervezetek jellemzően nem
minősülnek jogi személynek, társasági adó alanynak vagy befektetési alapnak,
de a társasági, szervezeti típusjegyeket egyértelműen magukon hordozzák. Ez
adózás szempontjából azt jelenti, hogy formailag a kifizetett vagy jóváírt
kamatot a szervezet kapja, azonban a jövedelem a kifizetés vagy jóváírás
időpontjában a szervezetet alkotó magánszemélyek jövedelmeként jelentkezik,
mely magánszemélyeknek a jövedelemadózás szabályai szerint kell
adókötelezettségüket teljesíteni. Lényegében a szervezeten a kifizetett vagy
jóváírt kamat csak átfut és a jövedelmet a magánszemélyek, mint haszonhúzók
közvetetten kapják. Ebben a relációban a szervezet „kvázi” kifizetőnek, a
szervezet magánszemély tagjai haszonhúzónak minősülnek és az
adatszolgáltatásra kötelezett az a jogi személy, jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság vagy egyéb szervezet lesz, amely a szervezetnek („kvázi”
kifizető) kamatot juttat. Ez a rendelkezés azt hivatott meghiúsítani, hogy a
magánszemélyek hasonló típusú szervezetek mögé bújva elkerüljék a róluk
történő adatszolgáltatást és ezzel az adófizetést, miközben kamatjövedelemhez
jutnak. A melléklet nevesít olyan svéd és finn társasági formákat, melyek ilyen
szervezetnek minősülnek. Az adatszolgáltatásra kötelezett szintén az adóévet
követő év március 20-ig teljesíti az adatszolgáltatást az állami adóhatóság
részére, azonban szűkebb tartalommal, mint az előző bekezdésben említett
kifizető.
Például:
a)	Egy magyar bank, vagy befektetési alap kamatkifizetést teljesít egy
francia magánszemélynek. A bank, befektetési alap kifizetőnek minősül és
adatszolgáltatást teljesít a francia haszonhúzóról, valamint a kifizettet vagy
jóváírt kamat összegéről a magyar állami adóhatóságnak. A magyar állami
adóhatóság az információkat továbbítja a francia adóhatóságnak, amely így
kontrollinformációkkal rendelkezik a francia magánszemély jövedelméről.
b)	Egy magyar bank, vagy befektetési alap kamatot fizet egy svéd -
korábban már hivatkozott személyegyesítő jellegű - szervezetnek. Ebben az
esetben a bank, befektetési alap adatszolgáltatásra kötelezettnek minősül,
amely a magyar adóhatóságnak adatot szolgáltat a svéd szervezetnek
teljesített kifizetésről, mely információkat az adóhatóság a svéd adóhatóságnak
továbbítja. A svéd szervezet az irányelv fogalomrendszerében „kvázi”
kifizetőnek minősül, akinek az irányelv rendelkezéseinek megfelelően átültetett
svéd szabályok alapján adatszolgáltatási kötelezettsége van a szervezet
haszonhúzónak minősülő tagjairól, valamint az általuk kapott kamatjövedelem
összegéről. A svéd adóhatósághoz ez alapján két helyről érkeznek adatok,
egyrészt kontrollinformációk a magyar adóhatóságtól, másrészt a svéd
szervezettől. Ha a svéd szervezetnek van például egy német illetőségű tagja,
akkor a svéd adóhatóság erről az adatszolgáltatás alapján rendelkezik
információkkal és ezt közli a német adóhatósággal.
A két példa jól vázolja a rendszer zártságát, lényegében nem kerülhető meg az
adatszolgáltatási rendszer.
A melléklet szerint haszonhúzónak minősül az a más tagállamban illetőséggel
bíró magánszemély, akinek kamatot fizetnek vagy jóváírnak. Bizonyos személyi
kört kizár az lrányelv a haszonhúzók köréből. llyen személy az, aki
-	kifizetőként jár el,
-	jogi személy, az illetősége szerinti tagállam joga alapján a társasági adó
alanya, európai befektetési alapnak minősülő szervezet, vagy a melléklet 3.
pontjában meghatározott szervezet („kvázi” kifizető) képviseletében jár el,
feltéve, ha ez utóbbi esetben közli a részére kamatot juttató vagy jóváíró
személlyel ezen szervezet nevét címét és erről a kamatot juttató vagy jóváíró
személy (adatszolgáltatásra kötelezett) adatot szolgáltat az állami
adóhatóságnak,
-	a haszonhúzó képviseletében jár el és annak nevéről és címéről a
kifizető részére adatot szolgáltat.
Ennek értelmében jogi személyek, gazdasági társaságok vagy egyéb
szervezetek egyetlen esetben sem minősülhetnek haszonhúzónak, ennek az a
magyarázata, hogy az általuk szerzett jövedelem - általában a nyereségadózás
szabályai szerint - valamilyen formában mindig adózik.
A kamat fogalmát négy részre bontva szabályozza mind az irányelv, mind a
melléklet. Ez a fogalom nem egyezik a személyi jövedelemadó törvényben
használt kamatdefinícióval, de ez nem okoz koherenciazavart, ugyanis mindkét
fogalmat egymástól jól elkülöníthető kontextusban használjuk.
Az első rész alapján kamatnak minősül a bármely követeléshez kapcsolódó
jóváírt vagy kifizetett kamat. Ezt az általános meghatározást egészíti ki a
melléklet, amikor példálózó jelleggel felsorol és kiemel olyan kamatozó
értékpapírokat, melyből kamatjövedelem származhat, így az állampapírból,
kötvényből, adósságlevélből származó kamatot és az ezekhez kapcsolódó
prémiumot és jutalmakat. A fogalmi körből kizárja a késedelmes teljesítéshez
kapcsolódó kamatokat. Az irányelv hivatalos szövege nem tartalmazza azt a
szűkítést, amit a preambulum kiemel. Eszerint nem minősülnek követelésnek és
ezáltal kamatnak sem a biztosítási szerződésből származó juttatások és a
nyugdíjjövedelmek.
A második rész lényegében az első részben meghatározott értékpapírok,
kamatozó jellegű követelések átruházásakor, beváltásakor, vagy
visszavásárlásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamatot öleli fel.
A harmadik és negyedik rész olyan közvetlen és közvetett módon történő
kifizetéseket minősít kamatnak, melyek európai befektetési alap, a melléklet 3.
pontja szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minősülő szervezet
vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma teljesít. Az
egymásban bizonyos mértékű részesedéssel rendelkező társaságokban
eszközölt kollektív befektetésekből szintén származik kamatjövedelem.
A kamat nagyságát a kifizető nem minden esetben tudja pontosan
meghatározni, például a kifizető tudja, hogy mennyi volt az alap részére történő
visszavásárláskor kikötött visszavásárlási ár, azonban azt nem tudja, hogy
mennyi volt az eladási ár. Ezen vitatott - lényegében az említett harmadik és
negyedik részben szereplő csoport esetén kerülhet erre sor (melléklet 4. c)-d)
pontjai) - helyzetek elkerülése érdekében a kamatot lépcsőzetes módon kell
megállapítani a melléklet szabályai szerint, ha az összeg nem egyértelmű. Ezek
alapján, amennyiben a kifizető nem tudja megállapítani a kamatjövedelmet,
akkor a jövedelem teljes összege kamatnak minősül. Ha a kifizető a
haszonhúzó által elért jövedelmet sem tudja meghatározni, akkor a jövedelem
megfelel a részesedések átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából
származó bevételnek.
Kiemelt hangsúlyt helyez az irányelv a haszonhúzó személyének az
azonosítására, mert ez sarkallatos pontja a hatékonyan működő
adatszolgáltatásnak. Ezek szerint a kifizető köteles minden tőle elvárható
intézkedést megtenni a haszonhúzó előírt rendben történő azonosítása
érdekében, ha a haszonhúzó helyett és nevében képviselője jár el, és erről a
kifizető tudomással bír. Garanciális rendelkezés az, hogy amennyiben a kifizető
a haszonhúzót nem tudja azonosítani, akkor a képviselőként eljáró
magánszemély minősül haszonhúzónak. A képviselőt meghatalmazó
haszonhúzó azonosítása is az irányelv által megkövetelt módon történik,
természetesen az azonosításra jellemzően egyszer kerül sor, utána a képviselő
a képviseleti viszonyra hivatkozással eljárhat az egymástól időben elkülönülő
kamatkifizetéseknél.
A haszonhúzó azonosítását a kifizető eltérő módon végzi aszerint, hogy a
kamatkifizetést megalapozó szerződéses jogviszony, illetve egyéb ügylet 2004.
január 1-je előtt vagy azt követően jött létre, vagy teljesült. Lényegében a két
azonosítási módszer megegyezik, a különbség mindössze a kifizető által a
haszonhúzótól kért azonosítási adatok köre között van. Kiemelt szerepe van a
pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV.
törvénynek, mely rendelkezéseinek a kifizető mindkét esetben köteles eleget
tenni az azonosítási eljárás során. Az azonosításra előírt adatkör elsődlegesen
a haszonhúzó nevét, állandó lakóhelyét, szokásos tartózkodási helyét,
adóazonosító számát öleli fel. Ha az adószám nem áll rendelkezésre, akkor a
haszonhúzó születési helyét és idejét kell feltüntetni. Az azonosítási eljárás
során az adatokat elsősorban a haszonhúzó által bemutatott közokiratból kell
megállapítani, mely útlevél, személyazonosító igazolvány vagy illetőségigazolás
lehet.
A haszonhúzó illetősége az adóügyi illetőséget jelenti, amelyet elsődlegesen a
lakóhely, ennek hiányában a szokásos tartózkodási hely jelent. Speciális
szabály vonatkozik azon esetekre, amikor a haszonhúzó lakóhelye, ennek
hiányában szokásos tartózkodási helye nem ismert vagy a haszonhúzó
tagállami hatóság által kiállított útlevéllel, személyazonosító igazolvánnyal
rendelkezik, de azt nyilatkozza, hogy ő harmadik (nem közösségi tagállam)
államban bír illetőséggel. Ebben az esetben a haszonhúzó
személyazonosságát a harmadik állam hatósága által kiállított illetőségigazolás
alapján kell megállapítani. Illetőségigazolás hiányában a haszonhúzó illetősége
szerinti országnak az útlevelét, személyazonosító igazolványát, vagy
személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállam
minősül.
A melléklet a különböző külföldről származó igazolásokról mindig hitelesen
magyarra fordított dokumentumokat követel meg.
Az egyes tagállamok adórendszerei és titokvédelmi szabályai között fennálló
strukturális különbségekre tekintettel három tagállam (Ausztria, Belgium,
Luxemburg) az átmeneti időszakban nem vesz részt az automatikus
információcserében, hanem forrásadót alkalmaz. A forrásadó mértéke (15%-
20%-35%) három éves periódusonként progresszíven nő. Ezzel biztosítható a
hatékony adóztatás minimális szintje. Magyarországon a magánszemélyek
kamatjövedelmeire kivetett adó mértéke 0%. A kettős adóztatás elkerülése
érdekében a forrásadót alkalmazó tagállamok a magyar magánszemélyektől
levont forrásadó 75%-át átutalják a magyar állami adóhatóság által vezetett
számlára. Az adóhatóság által nyitott devizaszámlán történő jóváírást követő 30
napon belül az adóhatóság az átutalt adót 25 %-kal kiegészített összegben a
jóváírás napján érvényes MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon
forintra átszámítva a haszonhúzó adószámláján jóváírja, feltéve, hogy az
átutalást teljesítő illetékes tagállami hatóság az adózó azonosítására, illetve a
levonás tényének és összegének megállapítására alkalmas adatokat közöl,
vagy ezt a magánszemély más megfelelő módon hitelt érdemlően, hitelesen
magyarra fordított okirattal igazolja.
A melléklet alkalmazásában átmeneti időszaknak minősül a 2005. január 1-je
és a 2010. december 31-e közötti időszak. A kamat összegének számításához
kapcsolódik az a rendelkezés, mely szerint azok a kötvények, továbbá egyéb
forgatható, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket 2001. február
28-ig bocsátottak ki, vagy amelyek kibocsátási tájékoztatóját a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete, a tagállamok, illetve harmadik országok
illetékes hatósága ezen időpontig jóváhagyta, feltéve, hogy ilyen értékpapírok
további kibocsátására 2002. február 28. után nem került sor, az átmeneti
időszakban nem minősülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek.
A melléklet rendelkezései 2005. január 1-jén lépnek hatályba. Tekintettel arra,
hogy az adatszolgáltatás a hatálybalépést követően teljesített
kamatkifizetésekre vonatkozik ezért az első adatszolgáltatásra csak - a 2005.
adóévet követően - 2006-ban kerül sor. A hatálybalépés napjaként az Irányelv
olyan bizonytalan függő feltételt határozott meg, amely a magyar jogalkotásról
szóló törvény szerint nem jelölhető meg a hatálybalépés időpontjaként. Az
irányelv a hatálybalépés időpontját a Tanács - eddig még nem létező -
egyhangú döntéséhez köti, melyet a Tanács - a Bizottság javaslatára - egy
igen bonyolult feltételrendszer teljesülése után hoz meg. A Tanács döntésének
hat hónappal meg kell előzni a hatálybalépés időpontját. Ennek tükrében a 7.
számú melléklet hatálybalépésének időpontja - jelenleg 2005. január 1-je -
változhat.
az 5. számú melléklethez
Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció
egyszerűsítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó
alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülről az
általános forgalmi adó alanyának nem minősülő személynek nyújtanak
elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek
értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál
elektronikus úton teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-
külön fennálló - bejelentési, adóbevallási és adófizetési kötelezettségüket. Az
irányelv harmonizációja eredményeként a törvény - az áttekinthetőség
követelményét is szem előtt tartva - új, 8. számú melléklettel egészül ki.
A melléklet a kizárólag ezt az alanyi kört terhelő sajátos jogokat és
kötelezettségeket tartalmazza. Az Európai Közösség tagállamai területén kívül
történő fizikai elhelyezkedésre és az elektronikus szolgáltatások jellegére
tekintettel állapít meg eltérő adattartalmú bejelentési és bevallási
kötelezettséget. A különleges rendszer megkülönböztető jegye, hogy az érintett
tevékenységgel összefüggésben fizetendő adó nem a bejelentkezés szerinti
államot, hanem a fogyasztás helye szerinti tagállamot, illetve tagállamokat illeti.
A melléklet ezért a fogyasztás helye szerinti tagállamok adóhatóságainak is
ellenőrzésre ad lehetőséget. Ennek megkönnyítése érdekében felhívásra az
adóügyi nyilvántartások elektronikus adathordozón történő rendelkezésre
bocsátására kötelezi az adózót, a megőrzés időtartamát pedig egységesen tíz
évben állapítja meg. Az átváltási költségek és terhek csökkentése érdekében-
az általános szabályoktól eltérően - a bevallás adatait euróban kell
megállapítani, és a befizetést euróban kell teljesíteni.
Ez az alternatív rendszer az adminisztrációs terhek csökkentésével a jogkövető
magatartás erősítését célozza, ezért a törvény kvázi szankcióként kizárja a
rendszerből az adókötelezettségüket folyamatosan nem teljesítő adózókat, akik
ezt követően az általános szabályok szerint minden egyes tagállamban külön-
külön kötelesek teljesíteni a kötelezettségeiket.
A jogi normáknak az általános és a különös viszonya szerinti szerkesztési elv
alkalmazásából következően a mellékletben nem rendezett kérdésekben a törvény
általános rendelkezéseit, valamint a mellékletben foglalt felhatalmazás alapján az
adókötelezettségnek az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz elektronikus úton
történő teljesítéséről szóló PM-IHM együttes rendelet szabályait kell megfelelően
alkalmazni.