﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9132.
számú törvényjavaslat
az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról,
törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi
rendelkezések megállapításáról
Előadó: Dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter
Budapest, 2004. március
2004.	évi ... törvény
az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi
rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések
megállapításáról
ELSŐ FEJEZET
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosítása
1.	§
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 1. §-ának
helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes
személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a
2
védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy
veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.
(2)	Az ügyészség a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint nyomozást
végeztet és nyomoz; ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási
cselekményeket, az ügyészség felügyel arra, hogy azt a törvény rendelkezéseit megtartva végezzék;
törvényben meghatározott egyéb jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat
a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.
(3)	Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket.
Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség
védelmében.”
2. §
(1)	Az Ütv. 3. § (1) bekezdésének felvezető szövege, valamint a) és d) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
„(1) Az ügyészség közreműködik az alkotmányosság védelmében és a jogszabályok érvényre
juttatásában. E hatáskörében
a)	védi az Alkotmányban és más jogszabályokban biztosított jogokat;
d) részt vesz az Alkotmány és más jogszabályok iránti tisztelet erősítésében, a jogsértések, a
bűnözés megelőzésében.”
(2)	Az Ütv. 3. § (2) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Az (1) bekezdésben megjelölt feladatok érdekében az ügyészség]
„a) a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott ügyekben nyomoz (az ügyészség
hatáskörébe tartozó bűnügyek nyomozása);
b)	felügyel arra, hogy a nyomozó hatóság az önállóan végzett nyomozást a törvény rendelkezéseit
megtartva végezze (a továbbiakban: nyomozás feletti felügyelet);”
(3)	Az Ütv. 3. § (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, a bekezdés a
következő új h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi h) pont jelölése i) pontra változik:
[Az (1) bekezdésben megjelölt feladatok érdekében az ügyészség]
„g) elősegíti, hogy a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet);
h) kiemelt figyelmet fordít a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények üldözésére, eljár a
szükséges gyermekvédelmi intézkedések megtétele érdekében;”
3.	§
(1)	Az Ütv. 11. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ügyész az ezen fejezetben írt felügyeleti tevékenysége során bármely időpontban)
„a) ellenőrizheti az őrizetbe vétel, az előzetes letartóztatás, a kényszergyógykezelés és az ideiglenes
kényszergyógykezelés, a szabadságvesztés, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló
törvényben meghatározott őrizet, a szabálysértési és a pénzbírságot helyettesítő elzárás, valamint a
nyomozó hatóságok előállító helyiségeiben foganatosított személyes szabadságkorlátozás
törvényességét; megtekintheti a fogvatartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat, a
fogvatartási iratokat;”
3
(2)	Az Ütv. 11. § e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a § a következő új f)-g)
ponttal egészül ki:
(Az ügyész az ezen fejezetben írt felügyeleti tevékenysége során bármely időpontban)
„e) ellenőrizheti a fogva tartottakkal való bánásmód törvényességét, a végrehajtás alatt állók
jogvédelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését, valamint a büntetés végrehajtását biztosító
intézkedések teljesítésének törvényességét;
f)	ellenőrizheti az idegenrendészeti közösségi szálláshelyeken a kijelölt kötelező tartózkodás
végrehajtásának, valamint az ott tartózkodó személyekkel való bánásmód törvényességét, a
jogvédelmükre vonatkozó rendelkezések érvényesülését;
g)	megtekintheti a kijelölt tartózkodási hely körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat,
valamint a kötelező tartózkodás végrehajtásával összefüggő iratokat.”
MÁSODIK FEJEZET
A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény módosítása
4.	§
(1)	A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 4. § (1) bekezdés b) és c)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A mérések pontossága és egységessége érdekében az OMH a következő feladatokat látja el:)
„b) hitelesítési előírásokat bocsát ki, részt vesz a mérésügyi szabványok és műszaki irányelvek
kidolgozásában, ellátja a mérésügyi engedélyezési feladatokat, elvégzi a típusvizsgálatokat, a
használati mérőeszközök hitelesítését, részt vesz a kalibráló laboratóriumok akkreditálásában,
gondoskodik a kötelező hitelesítés alá tartozó mérőeszközök közösségi típusvizsgálatáról,
hitelesítéséről és felügyeletéről, továbbá gondoskodik e törvény és a végrehajtására kiadott
jogszabályok megtartásának ellenőrzéséről,
c)	képviseli a Magyar Köztársaságot a mérésügyi nemzetközi szervezetekben és az Európai Unió
mérésügyi szervezeteiben, együttműködik más államok mérésügyi szervezeteivel, gondoskodik a
mérésügyi nemzetközi szerződésekből, valamint az Európai Unió mérésügyi szerződéseiből adódó
feladatok végrehajtásáról.”
(2)	Az Mtv. 4. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.
„(2) A mérésügyi szervezet a rendeltetésszerű működésével összeférő és az alaptevékenységét nem
akadályozó egyéb mérésügyi feladatokat is ellát: különleges, nagypontosságú mérések végzését;
használati etalonok, hiteles anyagminták készítését; nem kötelező hitelesítésű mérőeszközök
kalibrálását és vizsgálatát; szakvéleményadást, mérésügyi oktatást, mérésügyi kutatást és
fejlesztést.”
5.	§
Az Mtv. 6. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A közösségi típusvizsgálaton, közösségi első hitelesítésen vagy közösségi egyedi hitelesítésen
az Európai Unió bármely tagországában megfelelt mérőeszköz e törvény és a végrehajtására kiadott
rendeletek alkalmazásában hitelesnek minősül, és belföldi forgalomba hozatala után rá a hiteles
mérőeszközökre vonatkozó jogkövetkezményeket kell alkalmazni, ideértve a belföldi időszakos és
javítás utáni hitelesítési kötelezettséget is.”
4
6. §
Az Mtv. 8. §-a a következő új (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) és (3)
bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre változik:
„(2) A mérőeszköz hitelesítési engedély nélkül akkor hitelesíthető, ha
a)	az adott mérőeszközre vonatkozó jogszabály ezt kifejezetten megengedi, vagy
b)	a mérőeszköz a 6. § (4) bekezdése alapján került hazai forgalomba.
(3)	Az OMH a hitelesítési engedély iránti kérelmet a kérelemnek az OMH-hoz történt beérkezésétől
számított 60 napon belül elbírálja.”
7.	§
(1)	Az Mtv. VI. fejezete címének helyébe a következő cím lép:
„Mérésügyi ellenőrzés és piacfelügyelet ”
(2)	Az Mtv. 12. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az OMH a mérésügyi piacfelügyeleti jogkörében eljárva
a)	a hitelesítési engedélyezési eljárásával biztosítja, hogy ne kerüljenek forgalomba,
b)	más piacfelügyeleti hatóságokkal együttműködve elősegíti, hogy ne maradjanak a forgalomban
a fogyasztók jogi érdekeit sértő vagy veszélyeztető, kötelező hitelesítés körébe tartozó
mérőeszközök.”
8.	§
Az Mtv. 15. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a § a következő új (4)
bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felhatalmazást kap a Kormány a mérésügyi hatósági eljárás és az azzal összefüggő szabályok
rendeletben történő megállapítására.
(4)	Felhatalmazást kap az OMH irányítását ellátó miniszter, hogy a mérőeszközökre vonatkozó
egyedi előírásokat tartalmazó szabályokat rendeletben állapítsa meg.”
HARMADIK FEJEZET
Egyes, foglalkoztatással összefüggő törvények módosítása
9.	§
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 3. § (1)
bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni)
„b) a 16/A. §, 20/A. §, 23-30/B. §, a 31/A-31/F. § és a 32-36. § kivételével a politikai főtanácsadói,
politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselőre.”
5
10. §
A Ktv. 7. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1) bekezdéstől eltérően ügykezelői feladatkörre közszolgálati jogviszony a jogszabály által
meghatározott fontos és bizalmas ügykezelői munkaköröket, valamint a 68. § (3) bekezdésében
meghatározott vezetői megbízás esetét kivéve
a)	az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgáraival, valamint
b)	az a) pontban meghatározott személyeknek az 1612/68/EGK rendelet 11. cikkében meghatározott
családtagjaival
is létesíthető, ha a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel rendelkeznek.”
11. §
A Ktv. a következő új 16/A. §-sal egészül ki:
„16/A. § (1) Ha a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő
a)	állam- vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél,
b)	az Európai Unió szerveinél
jogviszonyt létesít, közszolgálati jogviszonyát közös megegyezéssel kell megszüntetni.
(2)	Ha az (1) bekezdésben meghatározottak szerint szűnt meg a köztisztviselő közszolgálati
jogviszonya, annak megszűnésétől számított hat éven belül - a köztisztviselő írásban bejelentett
kérelmére - a kérelem megérkezésétől számított 30 napon belül, volt munkáltatója a
végzettségének, képzettségének megfelelő munkakört köteles számára felajánlani. A volt
munkáltatót felajánlási kötelezettség csak abban az esetben terheli, ha a köztisztviselő kérelmét a
nemzetközi szervezettel vagy az Európai Unió szerveivel való jogviszonya fennállása alatt vagy
annak megszűnésétől számított harminc napon belül küldi meg a volt munkáltatónak. Ha a
köztisztviselő az ajánlatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül elfogadja, a köztisztviselőt ki
kell nevezni.
(3)	Mentesül a volt munkáltató a munkakör-felajánlási kötelezettség alól, ha a köztisztviselő
a)	az (1) bekezdés szerinti jogviszonyát neki felróható módon szüntette meg;
b)	a 19/A. § szerint nyugdíjasnak minősül.”
12. §
A Ktv. 80. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kormány rendeletben határozza meg)
„d) a nemzeti szakértőként az Európai Unió intézményeiben alkalmazott köztisztviselők
közszolgálati jogviszonyára, sajátos jogállására,”
(vonatkozó további szabályokat.)
6
13. §
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény
(a továbbiakban: Üsztv.) a következő új 24/D-24/E. §-okkal és azokat megelőző címmel egészül ki:
„Nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió keretében külföldön munkát végző ügyész
24/D. § (1) A legfőbb ügyész az ügyészt - hozzájárulásával - határozott időre tartós külszolgálatra
rendelheti ki nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió keretében igazságügyi együttműködési
feladatok ellátására.
(2)	A tartós külszolgálatra kirendelt ügyész ügyészi jogkört a legfőbb ügyész által meghatározott
körben és módon gyakorolhat.
(3)	A legfőbb ügyész az ügyész tartós külszolgálati kirendelését megszünteti az ügyész kérelmére
vagy hivatalból. A legfőbb ügyész az ügyészt a kirendelés megszüntetésének közlését követő három
hónapig a külszolgálat ellátására kötelezheti.
(4)	Tartós külszolgálati kirendelésének megszűnését követően az ügyészt lehetőség szerint korábbi
szolgálati helyén, eredeti munkakörében kell foglalkoztatni, vagy kinevezését - pályázat nélkül -
külszolgálati kirendelését megelőző vagy azzal legalább azonos szintű, az ügyész lakóhelye szerinti,
illetőleg korábbi szolgálati helyével azonos városban lévő szolgálati helyre és lehetőleg az
eredetivel azonos munkakörre kell módosítani. Hozzájárulásával az ügyész kinevezése más
szolgálati helyre és munkakörre is módosítható.
24/E. § (1) Az ügyész kérelmére a legfőbb ügyész a munkavégzés időtartamára - határozott időre -
szóló fizetés nélküli szabadságot engedélyez nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió
szerveinél az ügyészi tisztséggel összeegyeztethető, ügyészi szakértelmet igénylő, pályázat útján
elnyert állás betöltésére.
(2)	A fizetés nélküli szabadság tartama alatt az ügyészt az ügyészségi szolgálati viszonyból
származó jogok nem illetik meg, és ilyen kötelezettségek nem terhelik.
(3)	Ha a fizetés nélküli szabadság tartama a hat hónapot meghaladja, és az ügyész vezetői
megbízással vagy vezetői kinevezéssel rendelkezik, vezetői megbízása, illetve kinevezése a fizetés
nélküli szabadság kezdetét megelőző nappal a törvény erejénél fogva megszűnik.
(4)	Hat hónapot meghaladó tartamú fizetés nélküli szabadság esetén a munkavégzésre irányuló
jogviszony megszűnését követően az ügyész részére - három hónappal korábban bejelentett
kérelmére, pályázat nélkül - lehetőleg az ügyész lakóhelye szerinti, illetőleg korábbi szolgálati
helyével azonos városban lévő másik szolgálati helyen ügyészi munkakört kell biztosítani. Ha az
ügyész nem nyújt be a visszavételére irányuló kérelmet, a felajánlott munkakört nem fogadja el,
vagy a felajánlás kézhezvételétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, ügyészségi
szolgálati viszonya a fizetés nélküli szabadság utolsó napjával megszűnik.”
14.	§
Az Üsztv. 26. §-a a következő új n) ponttal egészül ki:
(A legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:)
„n) a 24/E. § (4) bekezdésében szabályozott esetben.”
15.	§
Az Üsztv. a következő új 50/F. §-sal egészül ki:
„50/F. § (1) A tartós külszolgálatra kirendelt ügyész - a törvény szerint járó javadalmazáson felül -
a legfőbb ügyész döntése szerint jogosult a külszolgálati tevékenységgel összefüggésben felmerülő,
7
a nemzetközi szervezet vagy az Európai Unió által nem viselt vagy nem fedezett költségei
megtérítésére.
(2)	A tartós külszolgálatban eltöltött idő tartamát a kinevezés szerinti szolgálati helyen eltöltött
időnek kell tekinteni.”
16. §
Az Üsztv. 82. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Írnokká, illetőleg fizikai alkalmazottá azt a büntetlen előéletű személyt lehet kinevezni, aki
a)	az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgára, vagy
b)	az a) pontban meghatározott személyeknek az 1612/1968/EGK rendelet 11. cikkében
meghatározott családtagja,
ha a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel és legalább alapfokú
végzettséggel rendelkezik. Fontos és bizalmas ügyészségi munkakört csak magyar állampolgár
tölthet be.”
17.	§
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII.
törvény (a továbbiakban: Hszt.) 51. §-a a következő új (2)-(3) bekezdésekkel egészül ki, egyben a
jelenlegi (2) és (3) bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre változik:
„(2) Szünetel a szolgálati viszonya a hivatásos állomány azon tagjának, aki
a)	állam- vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél,
b)	az Európai Unió szerveinél
jogviszonyt létesít.
(3)	A nemzetközi szervezetnél, illetve az Európai Unió szerveinél létesített jogviszony
megszűnésekor a hivatásos állomány tagjának a fegyveres szerv valamely szervezeti egységénél a
végzettségének, képzettségének és rendfokozatásnak megfelelő szolgálati beosztást kell biztosítani;
amennyiben a szolgálati viszonyt nem kívánja folytatni, kérésére a szolgálati viszonyt közös
megegyezéssel kell megszüntetni.”
18.	§
A Hszt. 342. § (2) bekezdése a következő új n) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a törvény alapján rendeletben szabályozza:)
„n) az Európai Unió intézményeiben nemzeti szakértőként foglalkoztatott, továbbá a nemzetközi
szervezetekben pályázat útján elnyert jogviszonyban alkalmazott hivatásos állományúak
jogviszonyára, a velük kapcsolatos személyzeti eljárás rendjére vonatkozó szabályokat.”
8
19.	§
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 6. §
(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem kell pályázatot kiírni a 11. § (3) bekezdése és a 12. § (3) bekezdése szerinti kinevezés
esetén, továbbá a 19. § szerint felajánlott új beosztás elfogadása és a 40. § (4)-(5) bekezdése szerinti
beosztás esetén.”
20.	§
A Bjt. 11. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a bíró szolgálati viszonya az 57. § (1) bekezdésének h) pontja alapján szűnt meg, és az ott
megjelölt megbízatása lejártát követő 30 napon belül kéri bíróvá történő ismételt kinevezését, őt
kérelmére, pályázat kiírása nélkül a köztársasági elnök - az OIT javaslatára - határozatlan időre
bíróvá kinevezi, ha egyébként a bírói kinevezéshez szükséges feltételeknek (ide nem értve a
pályaalkalmassági vizsgálaton való részvételt) megfelel. A bírói munkakörbe történő beosztásnál a
40. § (4) és (5) bekezdésében írt rendelkezéseket kell alkalmazni, az 57. § (1) bekezdés h) pontjában
megjelölt jogviszonyban eltöltött időt pedig szolgálati időként kell figyelembe venni.”
21. §
A Bjt. a következő új 20/A. §-sal egészül ki:
„20/A. § A bíró - hozzájárulásával - az OIT döntése alapján tartós külszolgálatot láthat el. A tartós
külszolgálatot ellátó bíró megtartja bírói tisztségét, de nem ítélkezhet; a külszolgálat befejezését
követően a tényleges bírói munkakörbe történő beosztására pedig a 40. § (4) és (5) bekezdését kell
alkalmazni.”
22. §
A Bjt. 57. § (1) bekezdése a következő új h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi h)-k) pontok
jelölései i)-l) pontokra változnak:
(A bíró szolgálati viszonya megszűnik)
„h) ha a bíró - az OIT egyetértésével - nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely
szervénél pályázat alapján vagy kijelölés ítélkezésre vagy az igazságszolgáltatással összefüggő
egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít,”
23.	§
A Bjt. 139. §-a a következő új (1) bekezdéssel egészül ki, egyben a § jelenlegi szövegének
számozása (2) bekezdésre változik:
„(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a tartós külszolgálatot ellátó bírónak az e törvény szerinti
javadalmazásán kívüli egyéb juttatásait - az OIT egyetértésével - rendeletben állapítsa meg.”
9
24.	§
(1)	Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a
továbbiakban: Iat.) 11. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Igazságügyi alkalmazottnak - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - az a tizennyolcadik
életévét betöltött, büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár nevezhető ki,
aki a munkakörére meghatározott iskolai végzettséggel és szakképzettséggel (a továbbiakban:
képesítés) rendelkezik.”
(2)	Az Iat. 11. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés
számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) Igazságügyi szakértőnek, szakértőjelöltnek, - a bírósági jegyzőkönyvvezető és a cégszerkesztő
kivételével - írnoknak és fizikai dolgozónak azt a tizennyolcadik életévét betöltött, büntetlen
előéletű személyt lehet kinevezni, aki
a)	az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgára, vagy
b)	az a) pontban meghatározott személyeknek az 1612/1968/EGK rendelet 11. cikkében
meghatározott családtagja,
ha a munkakörére meghatározott képesítéssel, valamint a munkakör ellátásához szükséges mértékű
magyar nyelvismerettel rendelkezik.”
25.	§
Az Iat. 124. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonya nemzetközi szervnél vagy az Európai Unió
szervénél történő munkavégzésre figyelemmel szűnik meg, a szolgálati viszony megszűnésére és az
azt követő újabb létesítésére a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 16/A. §-át
megfelelően alkalmazni kell.”
NEGYEDIK FEJEZET
A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény
módosítása
26.	§
A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény (a
továbbiakban: Kltv.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § (1) A törvény hatálya kiterjed a kőolajat és kőolajterméket az Európai Unió másik
tagállamából (a továbbiakban: tagállam) vagy harmadik országból belföldi feldolgozás, felhasználás
vagy továbbforgalmazás céljából behozó - a jövedéki adóról és a jövedéki termékek
forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben (a továbbiakban: jövedéki adótörvény)
meghatározott - adóraktári engedélyesre, adómentes felhasználóra, felhasználói engedélyesre,
bejegyzett és nem bejegyzett kereskedőre, közösségi jövedéki engedélyes kereskedőre, valamint
jövedéki engedélyes importőrre.
(2)	E törvény alkalmazásában kőolaj és kőolajterméknek minősülnek a Tanács a vám- és statisztikai
nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK rendeletének a Bizottság
10
2031/2001/EK rendeletével módosított, 2002. január 1-jén hatályos 1. számú mellékletében
meghatározott Kombinált Nomenklatúrával megegyező tartalmú, külön jogszabályban megjelölt
2709	és 2710 áruazonosító számok alá tartozó termékek.”
27.	§
(1)	A Kltv. 3. § (2) bekezdésének 1-3. pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:
(A biztonsági készlet mértékének meg kell felelnie folyamatosan minden naptári év április 1-jétől a
következő naptári év március 31-ig a következő három kőolajtermék-csoport mindegyikéből
legalább 90 napi átlagos napi belföldi fogyasztásnak:)
„1. benzin típusú üzemanyagok (2710 11 31, 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 51,
2710	11 59, 2710 11 70);
2.	kerozin (2710 19 21), gázolaj (2710 19 41, 2710 19 45, 2710 19 49);
3.	fűtőolajok (2710 19 61, 2710 19 63, 2710 19 65, 2710 19 69).”
(2)	A Kltv. 3. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) bekezdésben meghatározott első két termékcsoportban a teljes készletezési kötelezettség
legfeljebb 40%-áig, a harmadik termékcsoportban pedig legfeljebb 50%-áig helyettesíthető
kőolajjal vagy félkész termékkel. A harmadik termékcsoportban meghatározott fűtőolajokat a
készletezési kötelezettség legfeljebb 50%-áig erőművi tüzelőolajjal, illetve gázturbina
üzemanyaggal is lehet helyettesíteni.”
(3)	A Kltv. 3. § (7) bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A belföldi forgalomba hozott mennyiség e törvény értelmében)
„a) a tagállamokból belföldi felhasználásra, forgalmazásra vagy raktározásra behozott mennyiség,
b)	a harmadik országból belföldi rendeltetéssel behozott és vámkezelt mennyiség,”
(4)	A Kltv. 3. § (8) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Külföldön értékesített az a kőolaj vagy kőolajtermék mennyiség,)
„b) amelyet a vámhatóság igazoltan végleges rendeltetéssel harmadik országba kiléptetett.”
28.	§
A Kltv. 38. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tag minden hónap 15. napjáig köteles a Szövetségnek nyilatkozni arról, hogy a megelőző
hónapban milyen mennyiségű kőolajat, kőolajterméket hozott be, illetve helyezett belföldi
forgalomba. Aki a jövedéki adótörvény rendelkezése szerint meghatározott nyilvántartás adatai
alapján havi összesítést készít, annak a nyilatkozathoz mellékelnie kell a havi összesítés
vámhatóságnak benyújtott, a vámhatóság által ellenjegyzett másolati példányát is. A Szövetség
felhívására a tag köteles minden olyan adatot, dokumentációt haladéktalanul benyújtani, mely a tagi
hozzájárulás teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges.”
11
29.	§
A Kltv. 40. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Szövetség a tagok részére igazolást állít ki a Szövetség felé fennálló nyilatkozattételi,
valamint tagi hozzájárulás-fizetési kötelezettség teljesítéséről. Kizárólag ezen igazolás alapján lehet
a)	a harmadik országból behozott kőolajat és kőolajterméket belföldi rendeltetéssel vámkezeltetni,
b)	a tagállamból, illetőleg tagállamon keresztül a harmadik országból behozott kőolaj és
kőolajtermék szállítása során a külön jogszabály szerint alkalmazott árukísérő okmányt az illetékes
vámhatóságnak ellenjegyeznie.”
30.	§
A Kltv. a következő új 49. §-sal egészül ki:
„49. § E törvény az Európai Közösségek következő jogszabályaival tartalmaz összeegyeztethető
szabályozást:
a)	a Tanács 98/93/EK irányelvével módosított 68/414/EGK irányelve az EGK tagállamainak
minimális kőolaj és kőolajtermék készletezési kötelezettségeinek előírásairól,
b)	a Tanács 73/23 8/EGK irányelve a kőolaj és kőolajtermékek ellátási nehézségek kihatásainak
enyhítése érdekében hozott intézkedésekről.”
ÖTÖDIK FEJEZET
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról
szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása
31.	§
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló
1995. évi LVI. törvényt (a továbbiakban: Kt.) 2. § (1)-(2) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„2. § (1) A (3) bekezdésben meghatározott termékdíjköteles termék után - ideértve más termékkel
együtt vagy más termék(ek) részeként vagy összetevőjeként forgalomba hozott terméket is -
környezetvédelmi termékdíjat (a továbbiakban: termékdíj) fizet
a)	a belföldi előállítású termékdíjköteles termék első belföldi forgalomba hozója, vagy saját célú
felhasználója, illetve a (3) bekezdés g) pontjában meghatározott belföldi előállítású
termékdíjköteles termék esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevője,
b)	az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli behozatal esetén a termékdíjköteles
termék első belföldi forgalomba hozója vagy saját célú felhasználója, valamint
c)	a nem közösségi termékdíjköteles termék importja esetén - a 4. § (1) bekezdésben szereplő
vámeljárások alkalmával - a vámjogszabályok szerinti vámadós, illetve a vámszabadterület
üzemeltetője (a továbbiakban a)-c) pontok együtt: kötelezett).
12
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettől külön jogszabályban meghatározott esetekben és
feltételek teljesítése esetén - a hígítók és oldószerek kivételével - a termékdíj-fizetési
kötelezettséget átvállalhatja:
a)	szerződés alapján az első belföldi vevő (a továbbiakban: másodlagos kötelezett), illetve a
hasznosítást koordináló szervezet a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat (a továbbiakban:
Kövice) kezelését végző szerv jóváhagyásával, továbbá
b)	csomagolás esetében számla alapján a kötelezett számára a csomagolás összetevőit gyártó vagy
forgalmazó belföldi vállalkozó, amennyiben a hasznosítást koordináló szervezeten keresztül
mentességet élvez. A csomagolás összetevőit gyártó vagy forgalmazó a termékdíj-fizetési
kötelezettség átvállalása esetén kötelezettnek minősül.”
32.	§
(1)	A Kt. 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Termékdíj-fizetési kötelezettség - a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a belföldi
előállítású, valamint a Közösségen belül behozott termékdíjköteles termék esetén az első belföldi
értékesítésekor kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján vagy a saját célú felhasználás
költségként történő elszámolásának napján keletkezik.”
(2)	A Kt. 3. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A belföldi előállítású vagy saját célra felhasznált, valamint a Közösségen belül behozott és az
importált termékdíjköteles termék mennyisége (a termékdíj alapja) után megállapított termékdíjat a
(termékdíj alapja és a termékdíj tétel szorzata) a kötelezett az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal
(a továbbiakban: adóhatóság) által vezetett, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában megjelölt
számla javára fizeti be, és a termékdíjfizetési kötelezettségről az adóhatóságnál bevallást tesz. A
kötelezett a környezetvédelmi termékdíj nettó összegét havonta állapítja meg és az adózás rendjéről
szóló törvény (a továbbiakban: Art.) alapján a rá vonatkozó gyakorisággal, az Art.-ban
megállapított esedékesség időpontjáig vallja be, továbbá a bevallása benyújtására elrendelt
időpontig fizeti meg, illetőleg ezen időponttól igényelheti vissza az adóhatóságtól. A
termékdíjfizetésre kötelezett levonhatja az adómegállapítási időszak alatt megfizetett termékdíj
összegét, illetve visszaigényelheti a tárgyidőszakot megelőzően megfizetett termékdíjat azon termék
után, amelyet az adómegállapítási időszakban igazoltan külföldre szállított. A környezetvédelmi
termékdíjról termékdíj tételenkénti részletezettséggel éves összesítő, a havi vagy évközi bevallást
benyújtására kötelezett adózónak negyedéves összesítő bevallást kell benyújtania.”
(3)	A Kt. 3. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A belföldi előállítású, valamint a Közösségen belül behozott termékdíjköteles termék utáni
termékdíj megállapításának, bevallásának és befizetésének teljesítését az adóhatóság - az Art.-ban
foglaltak szerint - ellenőrzi.”
33.	§
A Kt. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a Kt. a következő új 4/A. §-sal egészül ki:
„4. § (1) Az importált nem közösségi termékdíjköteles termék utáni termékdíjfizetési kötelezettség
a)	szabad forgalomba bocsátása alkalmával a vámalakiságok elvégzésekor, valamint az ezzel egy
tekintet alá eső vámhatósági intézkedések céljából benyújtott vámáru-nyilatkozat vagy kérelem
elfogadásának napján, illetve a passzív feldolgozást követően történő visszahozatala esetén az
eljárás lezárásához kötődő vámalakiságok elvégzésekor,
13
b)	az import jellegű feldolgozási célú vámeljárások esetén - azaz az aktív feldolgozás, a
vámfelügyelet melletti feldolgozás - a termékdíjköteles termék felhasználásának napján,
c)	az import jellegű ideiglenes használati vagy raktározási célú vámeljárások - azaz az ideiglenes
behozatal, a vámraktározás, valamint a Közösség vámterületén kívülről raktározási célú
vámszabadterületre történő betárolás - esetén a termékdíjköteles termék szabad forgalomba
bocsátásakor
keletkezik.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti termékdíj-fizetési kötelezettséget a 3. § (4)-(7) bekezdésében
meghatározottak szerint kell teljesíteni, a vámeljárások alá vonáskor alkalmazott vámáru-
nyilatkozatok és a behozatalt végző rendelkezésére álló egyéb dokumentumok alapján.
(3)	A termékdíj-fizetési kötelezettséget az importált nem közösségi termékdíjköteles termék
jogellenes forgalomba kerülése esetén a vámhatósági intézkedések alkalmával végzett
vámalakiságok során a vámhatóság határozattal állapítja meg (veti ki).
(4)	A vámhatóság a befizetett (beszedett), illetőleg általa behajtott termékdíjat a tárgyhót követő
hónap 15. napjáig átutalja a Magyar Államkincstár részére.
4/A. § A Közösségen belüli behozatal esetén csomagküldő kereskedelem által belföldi
vállalkozónak nem minősülő természetes személy részére belföldre behozott termékdíjköteles
termékek termékdíját a külön jogszabályban szabályozott módon a Magyarországon általános
forgalmi adó fizetésére kötelezett fizeti meg.”
34.	§
(1)	A Kt. 5/C. § (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettség a 2. § (3) bekezdés szerinti termék exportja,
valamint a Közösségen belüli értékesítése esetén.
(2)	Az az első belföldi vevő, aki a kötelezettől vásárolt termékdíjköteles terméket
a)	változatlan formában,
b)	változatlan formában és állapotban más termékbe beépítve
exportálta vagy a Közösségen belül értékesítette, a megfizetett termékdíjat külön jogszabályban
meghatározottak szerint visszaigényelheti az adóhatóságtól.
(3)	Az importált nem kereskedelmi jellegű, valamint a Közösségen belüli behozatal esetén belföldi
vállalkozónak nem minősülő természetes személy által saját célú felhasználásra behozott termék
után - a 3. § (2) bekezdésben és a 4/A. §-ban foglaltak kivételével - nem keletkezik
termékdíjfizetési kötelezettség.
(4)	A termékdíjköteles termék termékdíját nem kell megfizetni az importált nem közösségi
termékdíj köteles termékre, amennyiben
a)	a termék változatlan formában és állapotban épül be az aktív feldolgozás esetén végleges
rendeltetéssel külföldre - ideértve más közösségi tagállam területét is - kiszállított késztermékbe,
továbbá
b)	a termék változatlan formában és állapotban külföldre - ideértve más közösségi tagállam
területét is - kiszállításra kerül,
c)	a passzív feldolgozást követő visszahozatalakor a befizetési bizonylattal igazolják, hogy a
feldolgozási célra kivitt termékdíj köteles termék után a termékdíjat már igazoltan megfizették.”
(2)	A Kt. 5/C. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Nem kell a környezetvédelmi termékdíjat megfizetni a vámjogszabályok szerint behozatali
vámok alól mentesen behozott, a Kt. hatálya alá tartozó nem közösségi áruk, valamint hajók
üzemanyagtartályában lévő üzemanyag után. Az így mentesülő termékek esetében termékdíj
visszaigénylésre nincs lehetőség.”
14
35.	§
A Kt. 7. §-ának, valamint annak címe helyébe a következő rendelkezés lép:
„A hulladékhasznosítói szolgáltatások megrendelésére vonatkozó szabályok
7. § (1) A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) a külön
jogszabályokban meghatározott feltételek szerint a Kövice terhére, a (3) bekezdésben meghatározott
termékek hulladékának hasznosítása érdekében hulladékhasznosító szolgáltatásokat vásárolhat (a
továbbiakban: szolgáltatás megrendelés), mely szolgáltatás megrendelés mentes a külön
jogszabályokban meghatározott adófizetési kötelezettség alól.
(2)	A szolgáltatás megrendelés a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint történik, és
az adott naptári évre vonatkozóan, a tárgyévet megelőző év augusztus 31-ig kerül kiírásra.
(3)	A szolgáltatás megrendelés kiterjed az akkumulátor, a hűtőgép és hűtőberendezés, a
csomagolás, a gumiabroncs hulladékának jogszabályban meghatározott hasznosítására.
(4)	A szolgáltatás megrendelés igénybevételére jogosultak a (3) bekezdésben meghatározott
termékdíjköteles termékek hulladékának tekintetében a hasznosítást koordináló szervezetek, a
lakossági szelektív hulladékgyűjtést végzők, valamint a hasznosítását végzők, illetve együttesen a
lakossági szelektív hulladékgyűjtést végzők és a hasznosítását végzők is jogosultak.”
36.	§
A Kt. 8. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § A 7. § (1) bekezdésében foglaltak jogszerű teljesítését a Kövice kezelését végző szerv külön
jogszabályban meghatározottak alapján ellenőrzi.”
37.	§
A Kt. 9. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A felújított (újrafutózott) gumiabroncs termékdíját nem kell megfizetni a felújítást
(újrafutózást) végző belföldi gyártónak (újrafutózónak), amennyiben a gyártáshoz (újrafutózáshoz)
igénybevett gumiabroncs után a termékdíj megfizetésre került. A termékdíj megfizetését igazolni
kell a gumiabroncs
a)	importja esetén a termékdíj befizetésére vonatkozó bizonylattal,
b)	Közösségen belüli behozatala esetén a behozatal mennyiségét igazoló, az eladó Közösségi
adószámát tartalmazó számlával, továbbá a saját célú felhasználás utáni termékdíj befizetési
bizonylattal,
c)	belföldi vállalkozótól történt vétel/átvétel esetén a mennyiséget igazoló számlával,
d)	belföldi lakossági visszagyűjtés esetén, a felújításra átadó nyilatkozatával az átadott mennyiség
lakossági eredetéről.”
15
38. §
A Kt. 20. § a), e), g)-i), valamint m)-n) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyben
a § a következő új t)-w) pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„a) termékdíj: a környezetet vagy annak valamely elemét a termék előállítása, forgalmazása,
felhasználása során vagy azt követően közvetlenül, illetve közvetve veszélyeztető vagy terhelő
termék belföldön előállított vagy a Közösségen belüli beszerzésként behozott, vagy importként
behozott mennyisége alapján megállapított díj, amelyet a termék és a hulladékká vált termék által
okozott környezeti veszélyeztetések vagy károk megelőzésére, csökkentésére, rendezésére, valamint
a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás ösztönzésére, a környezetszennyezés
megelőzésére vagy csökkentésére irányuló tevékenység támogatására a Magyar Államkincstár
részére kell befizetni;
e)	forgalomba hozatal: termékdíjköteles termék belföldi értékesítése, beleértve más termékek
részeként vagy összetevőjeként vagy azzal együtt történő forgalmazását is;
g)	import: a nem közösségi termékdíjköteles terméknek a vámjogszabályok szerinti - a Közösség
vámterületén kívülről történő - behozatala, az e törvényben meghatározott sajátosságok
figyelembevételével;
h)	importáló: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező más
szervezet, aki, illetve amely a vámjogszabályok rendelkezései szerint behozatali vámok és egyéb
díjak fizetésére kötelezett, továbbá vámszabad terület esetén a vámszabad terület üzemeltetője;
i)	export: termékdíjköteles terméknek a vámjogszabályok szerinti - a Közösség vámterületén
kívülre történő - végleges rendeltetésű kivitele, az e törvényben meghatározott sajátosságok
figyelembevételével;
m) aktív feldolgozás: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet
114-129. cikkei szerinti tevékenység;
n) passzív feldolgozás: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet
145-160. cikkei szerinti tevékenység;
t) a Közösségen belüli behozatal: a Közösség tagállamaiban szabad forgalomban lévő termék
belföldre történő behozatala;
u) a Közösségen belüli értékesítés: a Közösség tagállamaiban szabad forgalomban lévő termék
értékesítése belföldről a Közösség valamely más tagállamába;
v) lakossági szelektív hulladékgyűjtés: a külön jogszabályban meghatározott települési szilárd
hulladék egyes összetevőinek az újrafeldolgozás, a visszanyerés vagy az energetikai hasznosítás
érdekében végzett elkülönített (szelektív) begyűjtése, amelyet a szolgáltató házhoz menő
begyűjtőjárat, hulladékgyűjtő udvar, gyűjtősziget vagy ezek kombinációjának üzemeltetésével
végez;
w) szabad forgalomba bocsátás: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi
rendelet 79-91. cikkei szerinti tevékenység.”
39.	§
A Kt. 21. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Felhatalmazást kap a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, hogy a termékdíjköteles termékek
körének lehatárolásáról, besorolásáról és vámtarifaszámainak közzétételéről, a termékdíjfizetés, a
bírságfizetés, a kedvezmény nyújtásának, valamint a szolgáltatásmegrendelés teljesítésének
ellenőrzéséről, a beszámolási kötelezettségről, a nyilvántartási követelményekről, valamint az ezek
alapjául szolgáló adatok ellenőrzéséről, a termékdíj felhasználásáról szóló részletes szabályokat az
érdekelt miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg.”
16
HATODIK FEJEZET
A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI.
törvény módosítása
40.	§
(1)	A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény
(a továbbiakban: Ttv.) 4. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„d) tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány: a kijelölt tanúsító szervezet által kiadott dokumentum,
amely bizonyítja, hogy a tűzoltó-technikai termék, továbbá a tűz- vagy robbanásveszélyes készülék,
gép, berendezés megfelel a jogszabályokban, honosított harmonizált szabványokban meghatározott
tűzvédelmi előírásoknak;”
(2)	A Ttv. 4. §-a a következő h)-l) pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„h) tűzoltó-technikai termék: a tűz észlelésére, jelzésére, oltására, a beavatkozás könnyítésére és a
tűzkár csökkentésére, valamint a tűz terjedésének megakadályozására alkalmazott
berendezés/eszköz, a tűzoltó készülék, oltóanyag, a tűzoltóság által a tűzoltás, műszaki mentés
során használt jármű, felszerelés, hírközlő eszköz, védőeszköz;
i) tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés: olyan szerkezeti egység, illetve ezekből
álló technológiai rendszer, amelyben vagy amellyel fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, vagy tűz-
és robbanásveszélyes tűzveszélyességi osztályba tartozó - a robbanó- és a robbantóanyagok
kivételével - anyagok előállítása, feldolgozása, használata, tárolása, kimérése történik;
j) építési termék: minden olyan anyag, szerkezet, berendezés vagy több, különböző részből
összeállított elem, amelyet azért állítanak elő, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék;
k) honosított harmonizált szabvány: az európai szabványügyi szervezetek által elfogadott és az
Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett harmonizált európai szabvány, amelyet a magyar
eljárási rendnek megfelelően nemzeti szabványként közzétettek;
l) tűzvédelmi biztonságossági műszaki követelmény: tűzvédelmi biztonságossági követelményeket
megállapító jogszabály, európai közösségi jogi aktus, honosított harmonizált szabvány hiányában a
belügyminiszter rendeletében meghatározott biztonságossági követelmény.”
41.	§
A Ttv. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a Ttv. a következő új 13/A. §-sal
egészül ki:
„13. § (1) Forgalomba hozni csak olyan, megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező tűzoltó-technikai
terméket, tűz- vagy robbanásveszélyes készüléket, gépet, berendezést lehet, amely eleget tesz a
tűzvédelmi biztonságossági követelményeknek.
(2)	Ha a tűzoltó-technikai termék tűzvédelmi biztonságossági követelményeire nincs irányadó
jogszabály, honosított harmonizált szabvány vagy műszaki követelmény, akkor az csak a
Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: BM OKF)
vizsgálaton alapuló hatósági engedélyével forgalmazható.
(3)	A hatósági engedélyezést megalapozó vizsgálati eljárásra a tűzvédelmi megfelelőségi
tanúsítvány kiadására vonatkozó szabályok az irányadók.
17
(4)	A (2) bekezdésben meghatározott engedélyt vissza kell vonni, ha a termék nem felel meg az
engedélyben meghatározott követelményeknek.
(5)	A (2) bekezdésben meghatározott tűzoltó-technikai termékek forgalmazásának, valamint a
jogszabályban meghatározott tűzvédelmi előírásoktól való eltérés ügyében tűzvédelmi hatóságként
első fokon a BM OKF illetékes szervezeti egysége vezetője, másodfokon a BM OKF főigazgatója
jár el.
(6)	Ahol e törvény, illetve végrehajtási rendelete kötelezően alkalmazandó szabványt említ, ott a
vonatkozó műszaki követelményt kell alatta érteni.
13/A. § (1) Tűzoltó-technikai termék, tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés,
továbbá építési termék tűzvédelmi megfelelősége tekintetében piacfelügyeleti hatóságként a BM
OKF jár el.
(2) Amennyiben a BM OKF megállapítja, hogy a megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező,
rendeltetésszerűen használt tűzoltó-technikai termék, tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép,
berendezés, továbbá az építési termék tűzvédelmi szempontból veszélyezteti a biztonságot,
megtiltja annak forgalomba hozatalát, forgalmazását, felhasználását, illetve piacfelügyeleti bírságot
szabhat ki.”
42.	§
(1)	A Ttv. 47. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg:)
„g) a BM OKF piacfelügyeleti eljárásának részletes szabályait.”
(2)	A Ttv 47. § (2) bekezdése a következő t) és u) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg:)
„t) az európai közösségi jogi aktusok, honosított harmonizált szabványok által nem szabályozott
tűzoltó-technikai termék vonatkozásában a tűzvédelmi biztonságossági műszaki követelményeket;
u) a Magyarországon működő polgári repülőterek tűzoltó védelmi kategóriáját biztosító szervezetek
működésére, fenntartására, fejlesztésére, személyi és technikai feltételeire vonatkozó részletes
szabályokat.”
HETEDIK FEJEZET
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról
43.	§
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) 8. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„8. § (1) A menekültügyi hatóság - a 9. §-ban meghatározott kizáró ok hiányában - menedékesként
ismeri el azt a külföldit, aki
a)	az Európai Unió Tanácsának a lakóhelyükről elűzött személyek tömeges beáramlásának tényét
megállapító határozata hatálya alá tartozik, vagy
b)	megfelel a Kormány által a 22. §-ban foglaltak szerint a befogadásról hozott határozatban foglalt
feltételeknek, feltéve, ha az érintett a Magyar Köztársaság területén tartózkodik.
(2)	A tömeges menekülés körülményei miatt szétszakadt családok egyesítése céljából a Magyar
Köztársaság területén kívül tartózkodó az a külföldi is elismerhető menedékesként, aki a már
18
menedékesként elismert személy (a továbbiakban: jótálló) házastársa, élettársa, eltartott kiskorú
gyermeke (a továbbiakban: családtag), ha
a)	a jótálló a családtag menedékeskénti elismeréséhez előzetesen hozzájárult, továbbá
b)	a családtagra nézve a 9. §-ban meghatározott kizáró ok nem áll fenn, és
c)	az Európai Unió más tagállamának illetékes hatósága a családtag részére már átmeneti védelmet
biztosított és - a jótálló egyetértésével - hozzájárult a családtag tartózkodási helyének a Magyar
Köztársaság területére - családegyesítés céljából történő - áthelyezéséhez.”
44.	§
A Met. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) Megszűnik a menedékes jogállás, ha
a)	a védelem időtartama lejárt, vagy a Kormány által megjelölt tény bekövetkezett;
b)	a menedékes Magyarországon letelepedési engedélyt kapott;
c)	a menedékest a menekültügyi hatóság menekültként elismerte;
d)	a menedékes a Magyar Köztársaság területét végleg elhagyta;
e)	a menedékeskénti elismerést a menekültügyi hatóság visszavonta;
f)	a menedékes tartózkodási helyét beleegyezésével az Európai Unió valamely tagállamának
területére áthelyezték.
(2)	Az Európai Unió Tanácsa által megállapított védelem időtartama - kivéve ha azt a Tanács
határozatával ennél korábbi időpontban megszünteti - egy év, amely hathónapos időszakonként
további egy évre meghosszabbítható.
(3)	Megszűnik a családegyesítés címén elismert menedékes jogállása - a (4) bekezdésben foglalt
kivétellel - akkor is, ha a jótálló menedékes jogállása megszűnt.
(4)	Ha a jótálló menedékes jogállásának megszűnése miatt a családegyesítés címén elismert kiskorú
menedékes jogállása e jogcímen megszűnik, és kísérő nélküli kiskorúvá válik, a kísérő nélküli
kiskorút érdemi vizsgálat nélkül menedékesként el kell ismerni.”
45.	§
A Met. 12. §-ának felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § Amennyiben az ideiglenes védelmet a 22. § a)-b) pontja alapján a Kormány rendelte el, a
menedékeskénti elismerés visszavonható, ha a menedékes”
46.	§
A Met. 16. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyben a jelenlegi rendelkezés számozása
(1)	bekezdésre változik:
„(2) A menekültkénti elismerését kérő a kérelem benyújtásától számított egy éven belül csak a
befogadó állomás területén, ennek eltelte után az általános szabályok szerint vállalhat munkát.”
19
47.	§
A Met. 17. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A menekült)
„a) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása, valamint a helyi népszavazás és
a helyi népi kezdeményezés kivételével nem rendelkezik választójoggal;”
48.	§
A Met. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § A Belügyminisztérium menekültügyi szerve (a továbbiakban: menekültügyi hatóság)
a)	ellátja a menekültügyi hatósági és igazgatási tevékenységet;
b)	kezeli a központi menekültügyi nyilvántartást és a menedékjogot kérelmezők, illetőleg az
elismert menekültek tekintetében ellátja a Tanácsnak a Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása
érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló
2725/2000/EK rendelete alapján a nemzeti egységre háruló feladatokat;
c)	felelős a harmadik államok polgárai által valamely tagállamban benyújtott menekültügyi kérelem
elbírálásáért felelős tagállam meghatározásának kritériumairól és mechanizmusairól szóló
343/2003/EK rendeletből fakadó feladatok ellátásáért;
d)	működteti és felügyeli a befogadó állomásokat, üzemeltetésükre pályázat útján kiválasztott, a
menekültek ellátásában szerepet vállaló szervezettel megállapodhat, megállapítja a befogadó
állomáson tartózkodás szabályait;
e)	végzi és összehangolja a menekültek és a menedékesek ellátásával, hazatérésével és
továbbtelepülésével, a menekültek társadalmi beilleszkedésével kapcsolatos igazgatási feladatokat;
f)	együttműködik a menekültügyben érdekelt állami szervekkel, valamint a nemzetközi
menekültügyi és migrációs szervezetekkel, továbbá az érintett hazai társadalmi szervezetekkel és a
menekültek szervezeteivel;
g)	jogosult a menekültügyi eljárás céljából a külföldi arcképmásának és a 14. életévét betöltött
külföldi esetében ujj nyomatának rögzítésére, a kérelmező csomagjának, ruházatának, járművének
átvizsgálására, továbbá, ha a kérelmező részére szálláshelyként magánlakást (magánterületet)
engedélyezett, az életvitelszerű tartózkodás ellenőrzése céljából szemlét tarthat.”
49.	§
A Met. 34. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) A kísérő nélküli kiskorú érdekeinek képviseletére haladéktalanul eseti gondnokot kell
kijelölni, és az eljárást soron kívül kell lefolytatni.
(2)	A kísérő nélküli kiskorú elismerésére irányuló eljárásban pszichológus szakértő vehető igénybe,
aki a kiskorú meghallgatásán részt vesz.
(3)	A kísérő nélküli kiskorú hozzájárulásával, amennyiben életkorára vonatkozóan kétség merül fel,
annak megállapítása céljából orvosszakértői vizsgálat végezhető. Amennyiben e vizsgálathoz nem
járul hozzá, a kérelem csupán az orvosi vizsgálat megtagadása miatt nem utasítható el.”
20
50. §
A Met. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. § (1) Ha a menedékes a menedékeskénti védelem lejártának napját megelőzően a
menekültkénti elismerése iránt nyújt be kérelmet, menedékes jogállása a védelem lejártáig a
kérelem elbírálása alatt, illetőleg a kérelem elutasítása esetén továbbra is fennáll, kivéve, ha a
menedékeskénti elismerése visszavonásra került.
(2) Az (1) bekezdés alapján benyújtott kérelmet a menedékeskénti védelem lejárta után is el kell
bírálni. Ezen időszak alatt a kérelmezőt a 15-16. § szerinti jogok illetik meg, illetőleg
kötelezettségek terhelik.”
51.	§
A Met. 38. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A menekültügyi hatóság a kérelem elutasításáról, illetőleg a menekültkénti vagy
menedékeskénti elismerés visszavonásáról rendelkező határozatában megállapítja a külföldiek
beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény 43. § (1) bekezdésében meghatározott tilalom
fennállását vagy fenn nem állását. A menekültügyi hatóság a kérelem elutasításáról, illetőleg a
menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés visszavonásáról rendelkező jogerős határozat alapján
kezdeményezheti a külföldi kiutasítására irányuló eljárás lefolytatását.”
52.	§
A Met. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„39. § (1) A határozat ellen államigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye.
(2)	A határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet a határozat közlésétől számított 15 napon
belül a menekültügyi hatóságnál kell benyújtani. A hatóság a keresetet az ügy irataival és
ellenkérelmével együtt haladéktalanul megküldi a bíróságnak.
(3)	A keresetről a perben kizárólagos illetékességgel eljáró Fővárosi Bíróság - a keresetlevél
beérkezésétől számított 30 napon - belül dönt. A tárgyaláson a külföldit személyesen is meg kell
hallgatni. A személyes meghallgatás akkor mellőzhető, ha a külföldi a megadott lakcímről nem
idézhető, illetőleg ismeretlen helyre távozott, vagy ha az új menedékjogi kérelem a korábbival
azonos tényeken alapul. A bíróság a határozatot megváltoztathatja.
(4)	A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(5)	A menekültügyi eljárás tárgyi költségmentes.”
53.	§
A Met. 51. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az eljáró hatóság a rögzített ujjnyomatot a kérelmező igazolt, ennek hiányában az általa közölt
természetes személyazonosító adatainak, állampolgárságának, továbbá a kijelölt szálláshelyének
megjelölésével haladéktalanul továbbítja a (6) bekezdés szerinti adatfeldolgozó szervnek.
(6)	Az (5) bekezdésben meghatározott adatkör tekintetében adatfeldolgozó a belügyminiszter
rendeletében meghatározott szerv. Az adatoknak az Eurodac központi egységéhez történő
továbbításáért, fogadásáért, illetőleg azok összehasonlításáért az adatkezelő felel.”
21
54.	§
A Met. 60. § (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(A belügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben)
„d) kijelölje a menekültügyi nyilvántartás adatfeldolgozására jogosult szervet.”
55.	§
A Met. 62. §-a a következő új i)-j) pontokkal egészül ki:
(Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás
létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében
a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek
következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz)
„i) A Tanács 2001/55/EK irányelve a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges
beáramlása estén nyújtandó átmeneti védelem minimum követelményeiről, valamint a tagállamok e
személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései
közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről;
j) A Tanács 2003/9/EK irányelve a menedékkérők befogadása minimumszabályainak
megállapításáról.”
NYOLCADIK FEJEZET
A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról
56.	§
(1)	A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban:
Idtv.) 4. § (1) bekezdés d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(A beutazás és a tartózkodás akkor engedélyezhető, ha a külföldi megfelel a következő
feltételeknek:)
„d) a beutazáshoz, továbbá a tartózkodás teljes időtartamára lakhatását és megélhetését, valamint a
kiutazás költségeit is biztosító, jogszabályban meghatározott mértékű anyagi fedezettel rendelkezik,
továbbá igazolja, hogy - kormányrendeletben meghatározottak szerint - az egészségügyi ellátások
teljes körére biztosítottnak minősül vagy egészségügyi ellátásának költségeit biztosítani tudja;
e)	nem áll kiutasítás, illetőleg beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt, és beutazása nem
veszélyezteti a Magyar Köztársaság közbiztonságát, nemzetbiztonsági vagy közegészségügyi
érdekeit.”
57.	§
(1)	Az Idtv. 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha jogszabály, európai közösségi jogi aktus vagy nemzetközi szerződés másként nem
rendelkezik, a külföldi beutazásához, illetőleg tartózkodásához engedély szükséges.”
22
(2) Az Idtv. 7. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vízum, továbbá a tartózkodási, illetőleg a letelepedési engedély, valamint az ideiglenes
tartózkodásra jogosító igazolás az érvényességi ideje alatt a külföldi magyarországi tartózkodási
jogosultságát közhitelesen igazolja.”
58.	§
Az Idtv. 8. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vízumkérelem tárgyában hozott határozat ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye
nincs. A tartózkodási vízum kivételével a határozat bírósági felülvizsgálata sem kérhető.”
59.	§
Az Idtv. 12. §-a a következő új (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) Nincs szükség munkavállalás vagy jövedelemszerző tevékenység folytatásához külön vízumra
akkor, ha a külföldi családegyesítési célból rendelkezik tartózkodási vízummal vagy tartózkodási
engedéllyel.
(4)	A tartózkodási vízum - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a (2) bekezdés c) pontjában
meghatározott jövedelemszerzési célból akkor is kiadható, ha a kérelmező jogszerűen utazott be a
Magyar Köztársaság területére és igazolja, hogy ott a gazdasági és közlekedési miniszter
rendeletében foglaltaknak megfelelő, jelentős mértékű befektetést valósít meg.”
60.	§
Az Idtv. 14. § (1) bekezdésének felvezető szövege, valamint b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A magyar állampolgár, a tartózkodási, letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező,
továbbá a menekültként elismert külföldi Magyarországon tartózkodó házastársa, kiskorú
gyermeke, illetve a házastárs kiskorú gyermeke, valamint kiskorú gyermek esetén szülője - a
családi együttélés biztosítása érdekében, kérelmére - tartózkodási engedélyre jogosult, ha”
„b) a kérelmezőnek munkavégzésből vagy más jövedelemszerző tevékenység folytatásából
származó jövedelme vagy vagyona van, ennek hiányában megélhetése a Magyarországon
tartózkodó házastárs és a házastárs közeli hozzátartozói, kiskorú esetén a szülő, valamint a másik
szülő és annak közeli hozzátartozói jövedelméből vagy vagyonából biztosított.”
61. §
Az Idtv. 15. § (1) bekezdés e) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Hivatal és a területi idegenrendészeti hatóság a törvényben foglalt tartózkodási feltételek
hiányában is - humanitárius megfontolásból - tartózkodási engedéllyel látja el:)
„e) azt a külföldit, aki a Magyar Köztársaság területén született és azt követően a magyar jog
szerint érte felelős személy felügyelete nélkül maradt, illetőleg a kísérő nélküli kiskorút, feltéve,
hogy magyar állampolgárságot, illetőleg más jogcímen tartózkodási jogosultságot nem szerzett.”
23
62. §
Az Idtv. 17. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A 15. § (1) bekezdés e) pontjának hatálya alá tartozó kiskorú tartózkodási engedélye csak
akkor vonható vissza, illetőleg a tartózkodási engedélyben meghatározott tartózkodási idő
meghosszabbítása csak akkor tagadható meg, ha a kiskorú származási országában, illetőleg az őt
befogadó más államban a család egyesítése vagy az állami vagy más intézményi gondoskodás
biztosított.”
63.	§
Az Idtv. 19. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A letelepedési engedély iránti kérelem elbírálásához szükséges, a (2) bekezdés b), d)-e)
pontjában meghatározott, külföldön kiállított okiratokat eredetiben vagy az illetékes külföldi
hatóság által hitelesített másolatban és hiteles magyar fordítással, valamint - ha nemzetközi
szerződés másként nem rendelkezik - diplomáciai felülhitelesítéssel együtt kell csatolni. A (2)
bekezdés b)-c) pontjában foglalt okirat csatolása alól a kérelmező nyilatkozata alapján felmentés
adható.”
64.	§
Az Idtv. a következő új 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § Az EGT állampolgárra e törvény II. és VI. fejezetének hatálya nem terjed ki, a III-IV.,
továbbá VII. fejezetében foglaltakat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	az EGT állampolgárával szemben önálló intézkedésként beutazási és tartózkodási tilalom nem
rendelhető el, illetve visszairányítás intézkedés sem alkalmazható,
b)	az EGT állampolgár a 38. §-ban meghatározott feltétel fennállása esetén is csak akkor utasítható
ki, ha szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadul, vagy a
32. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában foglalt feltételek fennállása esetén, illetőleg ha
közegészséget veszélyeztető, a külön jogszabályban meghatározott betegségben szenved és ez a
betegség az ország területére történő beutazásakor már fennállt,
c)	az EGT állampolgár kiutasítása esetén a területi idegenrendészeti hatóság - a kiutasítás tényének
nyilvántartásba vétele mellett - a 44. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti intézkedést teszi,
d)	az EGT állampolgára csak a 46. § (1) bekezdésének a)-b) és e) pontja szerinti esetben vehető
őrizetbe,
e)	az EGT állampolgár az ország területét csak érvényes úti okmány vagy személyazonosító
igazolvány birtokában hagyhatja el.”
65.	§
(1)	Az Idtv. 29. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ez a rendelkezés a határozott idejű munkavégzés estén akkor alkalmazható, ha a munkavégzés
időtartama a tizenkét hónapot nem haladja meg.”
24
(2)	Az Idtv. 29. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Amennyiben a Csatlakozási Szerződés X. Melléklete értelmében Magyarország viszonosságot
alkalmaz valamely EGT tagállammal szemben, ezen EGT tagállam állampolgárának magyarországi
munkavégzése esetén a munkavállalónak kiadott tartózkodási engedély érvényességi ideje a
munkavállalási engedély érvényességi idejére, illetve a foglakoztatás időtartamára tekintettel
korlátozható.”
66.	§
Az Idtv. 32. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az állami szuverenitás, a nemzetbiztonság, az alkotmányos rend, a közbiztonság védelme
érdekében idegenrendészeti kiutasítást, továbbá beutazási és tartózkodási tilalmat vagy - ha a
külföldi ismeretlen helyen, illetőleg nem a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - beutazási és
tartózkodási tilalmat kell elrendelni azzal a személlyel szemben,)
„d) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésére a Magyar Köztársaság
nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt, vagy akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó
tilalom érvényesítéséről az Európai Unió döntött;”
67.	§
Az Idtv. 36. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Határőrség idegenrendészeti szerve hatósági intézkedésként - a 43. §-ban meghatározott
tilalom figyelembe vételével - visszautasíthatja azt a külföldit,
a)	aki jogellenesen lépte át vagy kísérelte meg átlépni a Magyar Köztársaság államhatárát, illetőleg
aki az ország területén jogellenesen tartózkodik, és ezért visszafogadási egyezmény alkalmazásának
van helye,
b)	akit visszafogadási egyezmény alapján más állam hatóságától átvett, vagy
c)	akit egyéb nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján más állam illetékes hatósága átvesz.”
68.	§
(1)	Az Idtv. 37. §-át megelőző alcím, valamint a 37. § helyébe a következő alcím, illetve
rendelkezés lép, egyben az Idtv. a következő új 37/A. §-sal egészül ki:
„Ujjnyomat rögzítése
37.	§ A többszöri eljárás megakadályozása céljából az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő vagy a
bírósági kiutasítást végrehajtó idegenrendészeti szerv intézkedik a külföldi ujjnyomatának
levételéről. Az ujjnyomatot a külföldi igazolt, ennek hiányában az általa közölt természetes
személyazonosító adatainak, állampolgárságának, továbbá tartózkodási helyének megjelölésével
haladéktalanul továbbítani kell a 37/A. § (3) bekezdésében meghatározott adatkezelő szervnek.
Ezzel egyidejűleg a Hivatalt a 37/A. § (2) bekezdésének a)-c) pontjában foglalt adatok közlésével
tájékoztatni kell.
37/A. § (1) A Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjnyomatok
összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló 2725/2000/EK tanácsi rendelet 8. cikk
(1)	pontja alapján az ujjnyomatot a Határőrség idegenrendészeti szerve, illetve az az
idegenrendészeti hatóság rögzíti, amely a külföldivel szemben először intézkedést foganatosított. A
külföldi az ujjnyomatának rögzítését köteles tűrni.
25
(2)	Az eljáró hatóság az (1) bekezdés alapján rögzített ujjnyomatot a külföldi igazolt, ennek
hiányában az általa közölt természetes személyazonosító adatainak, állampolgárságának, továbbá
tartózkodási helyének megjelölésével haladéktalanul továbbítja a (3) bekezdés szerinti adatkezelő
szervnek. Ezzel egyidejűleg a Hivatalt a következő adatok közlésével tájékoztatni kell:
a)	a külföldivel szemben foganatosított intézkedés megnevezése, időpontja,
b)	a külföldi személyazonosító adatai, az adatok igazolására szolgáló okmány megnevezése, száma,
a kiállító hatóság megnevezése,
c)	ha az adatok rögzítése bemondás alapján történt, ennek ténye, továbbá a külföldi által az
intézkedés során használt nyelv megjelölése.
(3)	Az (1) bekezdés alapján rögzített ujjnyomat adatok tekintetében adatkezelő a Hivatal,
adatfeldolgozó a belügyminiszter rendeletében meghatározott szerv. Az adatoknak az Eurodac
központi egységéhez történő továbbításáért, fogadásáért, illetőleg azok összehasonlításáért az
adatkezelő felel.”
(2)	Az Idtv. a 38. §-t megelőző következő alcímmel egészül ki:
„Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelése”
69.	§
Az Idtv. 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„42. § (1) A kiutasítást elrendelő határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek
nincs helye, a határozat felülvizsgálatát annak közlésétől számított nyolc napon belül lehet kérni a
megyei (fővárosi) bíróságtól. A bíróság a keresetet a keresetlevél beérkezésétől számított 15 napon
belül bírálja el, a tárgyaláson a külföldit - erre irányuló kérelem esetén - személyesen is meg kell
hallgatni. A személyes meghallgatás akkor is mellőzhető, ha a külföldi a megadott lakcímről nem
idézhető, illetőleg ismeretlen helyre távozott. A bíróság a határozatot megváltoztathatja. A bíróság
határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(2)	Az idegenrendészeti hatóság a határozat azonnali végrehajtását rendelheti el, ha a külföldi nem
rendelkezik a megélhetéséhez szükséges anyagi és lakhatási feltételekkel.”
70.	§
Az Idtv. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„43. § (1) A visszairányítás, a visszautasítás, a kiutasítás és a kitoloncolás nem rendelhető el,
illetőleg nem hajtható végre
a)	olyan országba, amelyben a külföldi kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy
halálbüntetésnek lenne kitéve, illetve amely olyan országba küldené tovább, ahol e veszélyeknek
lenne kitéve, vagy
b)	ha a végrehajtásnak súlyos egészségügyi akadálya van, az akadály megszűnéséig, vagy
c)	ha az a külföldi, illetve családtagjai családi élethez való jogát sértené.
(2)	Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásakor a következő szempontokat kell mérlegelni:
a)	a külföldi magyarországi tartózkodásának időtartama;
b)	a családtagok állampolgársága, magyarországi tartózkodásának jogcíme;
c)	a családi körülmények, a családi kapcsolat fennállásának hossza és a ténylegességre utaló egyéb
körülmények;
d)	a gyermekek száma és életkora, a különélő külföldi szülő esetén a gyermekekkel való
kapcsolattartás módja és gyakorisága;
26
e)	amennyiben van olyan másik állam, amelyben a családi együttélés folytatása jogi akadályba nem
ütközik, azoknak a nehézségeknek a számbavétele, amelyekkel a családtagoknak kellene
szembenéznie, ha annak az államnak a területén kényszerülnének letelepedni.
(3)	Ha a külföldi menekültügyi eljárás alatt áll, a visszairányítás, a visszautasítás, a kiutasítás és a
kitoloncolás csak a menekültügyi hatóság kérelmet elutasító jogerős és végrehajtható határozata
alapján hajtható végre.
(4)	A visszairányítás, a visszautasítás és a kiutasítás nem rendelhető el azzal a külföldivel szemben,
akit az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala az Egyesült Nemzetek
Közgyűlése 1950. december 14-én jóváhagyott 428. számú határozatában biztosított jogkörében
menekültnek (a továbbiakban: mandátumos menekült) ismert el.
(5)	Ha a mandátumos menekült menekültkénti elismerésére irányuló kérelmét a menekültügyi
hatóság elutasította, de az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa által biztosított nemzetközi védelem
fennáll, a külföldit a befogadottal azonos jogok és kötelezettségek illetik meg azzal, hogy a
humanitárius tartózkodási engedélybe a mandátumos menekült jogállását be kell jegyezni.”
71.	§
Az Idtv. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„45. § (1) Ha a kiutasítás végrehajtásának a 43. §-ban meghatározott akadálya van, azt a bíróság
által elrendelt kiutasítás végrehajtásakor is figyelembe kell venni. A végrehajtási akadály
fennállását ebben az esetben a büntetés-végrehajtási bíró állapítja meg.
(2)	Az idegenrendészeti hatóság az ügyészségnél hivatalból kezdeményezi a büntetés-végrehajtási
bíró - kiutasítás végrehajtása kizártságának megállapítása iránti - eljárásának lefolytatását, ha
megállapította, hogy a 43. § (1) bekezdés a) pontjában vagy (4)-(5) bekezdésében meghatározottak
alkalmazásának van helye.
(3)	A 43. § (1) bekezdés esetében a kiutasított közvetlenül kérelemmel fordulhat a büntetés-
végrehajtási bíróhoz a kiutasítási akadály megállapítása érdekében. Ha a kiutasított a büntetés-
végrehajtási bíróhoz címzett kérelmét az idegenrendészeti hatósághoz nyújtja be, azt - az
idegenrendészeti hatóság véleményével kiegészítve - haladéktalanul meg kell küldeni a büntetés-
végrehajtási bírónak.
(4)	A büntetés-végrehajtási bíró eljárásának a kiutasítás végrehajtására halasztó hatálya van.”
72.	§
Az Idtv. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében
idegenrendészeti őrizetbe veheti azt a külföldit, aki
a)	a hatóság elől elrejtőzött, vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza;
b)	a távozást megtagadja, illetve a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja;
c)	a kiutasítás hatálya alatt és a kiutazás előtt bűncselekményt vagy ismételten tiltott határátlépés
szabálysértést követett el;
d)	a kötelező tartózkodásra kijelölt helyen az előírt magatartási szabályokat súlyosan vagy
ismételten megsértette, a számára előírt megjelenési kötelezettségét felszólításra sem teljesítette és
ezzel akadályozza az idegenrendészeti eljárás lefolytatását;
e)	szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadult.
(2)	Az idegenrendészeti őrizetet határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egyidejűleg végre kell
hajtani.
27
(3)	Az idegenrendészeti őrizetet az idegenrendészeti hatóság legfeljebb öt napra rendelheti el,
amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság legfeljebb hat hónapig terjedő időtartamra
meghosszabbíthat.
(4)	Hat hónapon túli idegenrendészeti őrizet meghosszabbítására az őrizet helye szerint illetékes
megyei (fővárosi) bíróság jogosult.
(5)	Az idegenrendészeti őrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek megteremtéséig, de legfeljebb
tizenkét hónapig tarthat.
(6)	Az idegenrendészeti őrizetet meg kell szüntetni, amint a kiutasítás feltételei biztosítottak, vagy
nyilvánvalóvá válik, hogy a kiutasítást nem lehet végrehajtani. Az őrizetet elrendelő területi
idegenrendészeti hatóság a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet jelöl ki.
(7)	A kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben a kiutasítás hatálya alatt elkövetett újabb
bűncselekmény vagy tiltott határátlépés szabálysértés újabb elkövetése esetén az idegenrendészeti
őrizet ismételt elrendelésének is helye van.”
73.	§
Az Idtv. a következő új 48/A. §-sal és új 51/A. §-sal egészül ki, egyidejűleg az Idtv. 49-52. §-ai
helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„48/A. § (1) Az idegenrendészeti eljárásban elrendelt kiutasítási, visszautasítási és kiutasítást
előkészítő őrizetet (a továbbiakban együtt: őrizet) azonnal meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka
megszűnt.
(2) Az őrizet nem szüntethető meg kizárólag azzal az indokkal, hogy a külföldi az őrizet időtartama
alatt menedékjogi kérelmet terjesztett elő.
Az őrizet elrendelése, törvényességének felülvizsgálata és az őrizet bírósági meghosszabbítása
49.	§ (1) Az őrizetet elrendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2)	Az őrizetet elrendelő határozat törvényességének bírósági felülvizsgálatát lehet kérni az
elrendeléstől számított öt napon belül.
(3)	A megyei (fővárosi) bíróság elnöke az őrizetet elrendelő határozat törvényességének
felülvizsgálatára az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság helyett más helyi bíróság
illetékességét is megállapíthatja.
(4)	Az őrizetet elrendelő határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárásban a külföldi jogi
képviselőt hatalmazhat meg. Jogi képviselőként csak ügyvédnek lehet meghatalmazást adni.
(5)	A határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában benyújtott kérelemnek az őrizet végrehajtására
nincs halasztó hatálya.
50.	§ (1) Ha a külföldi az őrizetbe vétel törvényességének bírósági felülvizsgálatát kéri, a külföldit
meghallgatás céljából öt napon belül - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a bíróság elé kell
állítani. A meghallgatást az őrizet helyén és a külföldi meghatalmazott jogi képviselőjének
távollétében is meg lehet tartani.
(2)	A meghallgatást a bíróság mellőzheti, ha a külföldi a megjelenésre fekvőbeteg-gyógyintézetben
történő ápolása miatt képtelen, vagy a felülvizsgálati kérelem vagy az indítvány nem a jogosulttól
származik.
(3)	A meghallgatáson a külföldi, illetve az idegenrendészeti hatóság a bizonyítékait írásban
előterjesztheti vagy szóban előadhatja. A jelenlevőknek módot kell adni arra, hogy a bizonyítékokat
megismerjék. Ha az indítványozó nem jelent meg, de az észrevételét írásban benyújtotta, azt a bíró
ismerteti.
(4)	Ha az őrizetbe vételt elrendelő hatóság elmulasztotta az ideiglenes intézkedésre vonatkozó
kötelezettségét, vagy ha az ideiglenes intézkedésre az őrizetbe vételt elrendelő határozat
végrehajtását követően megváltozott körülmények miatt van szükség, a bíróság ideiglenes
28
intézkedésével elrendelheti a szükséges ideiglenes intézkedés végrehajtását, illetőleg jogszabályban
meghatározott esetben a külföldi intézeti gyógykezelés alá helyezését.
51.	§ (1) Az idegenrendészeti hatóság az őrizet öt napon túli meghosszabbítását az elrendeléstől
számított öt napon belül indítványozza a helyi bíróságnál. Az indítványt meg kell indokolni.
(2)	Ha a helyi bíróság az őrizetet elrendelő határozat törvényességének felülvizsgálatáról dönt, ezzel
egyidejűleg határoz az őrizet öt napon túli meghosszabbításáról is.
(3)	Az idegenrendészeti hatóság az őrizet hat hónapon túli fenntartásáról az őrizet helye szerint
illetékes megyei (fővárosi) bíróságnál a hatodik hónap lejártát megelőző legalább tizenöt nappal
indítványozza. Az indítványt meg kell indokolni.
(4)	A megyei (fővárosi) bíróság a hosszabbítás iránti indítvány átvételétől számított nyolc
munkanapon belül határoz.
(5)	A bíróság az őrizet meghosszabbításáról szóló indítvány tárgyában a külföldi kérelmére
meghallgatást tarthat. A meghallgatást az őrizet helyén és a külföldi meghatalmazott jogi
képviselőjének távollétében is meg lehet tartani. A meghallgatásra egyebekben az 50. § (2) és (3)
bekezdésében foglaltakat is alkalmazni kell.
51/A. § (1) A kiutasítási őrizet (46. §) meghosszabbításáról rendelkező bíróság az őrizet
fenntartásának indokoltságát megvizsgálja. A vizsgálatot a helyi bíróság az őrizet elrendelésétől
számított kilencven naponként, a megyei bíróság az őrizet hat hónapon túli meghosszabbításának
napjától számított kilencven naponként végzi.
(2)	Az őrizet fenntartása indokoltságának megállapításához az idegenrendészeti hatóság hivatalból
indokolással ellátott véleményt küld úgy, hogy az a bírósághoz a vizsgálat határidejének lejártát
megelőző nyolcadik munkanapig megérkezzen. A bíróság meghallgatást is tarthat.
A bírósági eljárás közös szabályai
52.	§ (1) A bíróság az őrizet törvényességének felülvizsgálatára irányuló kérelem, az őrizet
meghosszabbítására irányuló indítvány tárgyában és az őrizet fenntartása indokoltságának
megállapítására irányuló eljárásában egyesbíróként jár el, és végzéssel határoz.
(2)	Ha a bíró a felülvizsgálati kérelmet vagy az indítványt elutasította, ugyanazon alapon újabb
kérelem vagy indítvány előterjesztésének nincs helye.
(3)	Ha a bíróság megállapítja, hogy a külföldi őrizetbe vétele törvénysértő, illetőleg az őrizet
meghosszabbítására irányuló indítványt elutasítja, vagy az őrizet fenntartását nem tartja
indokoltnak, haladéktalanul intézkedik a külföldi őrizetének megszüntetéséről.
(4)	A bíróság eljárása során a külföldi számára ügygondnokot rendel ki, ha a külföldi a magyar
nyelvet nem ismeri és jogi képviseletről meghatalmazott útján nem tud gondoskodni.
(5)	A bíróság határozatát az érintett külföldivel és az idegenrendészeti hatósággal kell közölni. Ha a
külföldinek meghatalmazott jogi képviselője van, vagy számára ügygondnokot jelöltek ki, a
határozatot vele is közölni kell. A határozatot kihirdetés útján kell közölni, és a határozatot az írásba
foglalást követően nyomban kézbesíteni is kell.
(6)	A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(7)	Az 50-51. §-ban meghatározott bírósági eljárás tárgyi költségmentes.”
74.	§
Az Idtv. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„75. § (1) A külföldiek e törvényben nyilvántartott adatait a külföldiek személyazonosítása és a
párhuzamos eljárások megakadályozása érdekében a Hivatal (a továbbiakban: központi adatkezelő
szerv) a központi idegenrendészeti nyilvántartásban kezeli. A központi idegenrendészeti
nyilvántartás a külföldiek általános személyi nyilvántartásából és a 78-84. §-ok szerinti
résznyilvántartásokból és az ujjnyomat-nyilvántartásból áll.
29
(2)	Az általános személyi nyilvántartás - a központi idegenrendészeti nyilvántartásban szereplő
külföldiek egységes azonosítása céljából - tartalmazza a 78-84. §-ok hatálya alá tartozó külföldi
nevét, születési családi és utónevét (neveit), előző nevét, születési helyét és idejét, nemét, anyja
születési családi és utónevét (utóneveit), állampolgárságát, lakcímét és a részére kiadott,
jogosultságot igazoló okmányok azonosító adatait.
(3)	A külföldiek e törvény alapján nyilvántartott adatait a hatáskörrel rendelkező illetékes
idegenrendészeti hatóság (a továbbiakban: illetékes idegenrendészeti hatóság) is kezeli.”
75.	§
Az Idtv. 79. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
(A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a vízumkérelmek és a kapott
vízumok alapján a külföldi következő adatait kezeli:)
„h) bejelentett szálláshelye.”
76.	§
(1)	Az Idtv. 81. § (1) bekezdés n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a bekezdés a
következő új o) ponttal egészül ki:
(A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság kezeli a letelepedési vagy
tartózkodási engedéllyel, illetőleg ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással rendelkező külföldi
következő adatait)
„n) a letelepedett külföldi lakóhelyét;
o)	a letelepedett külföldi, továbbá az EGT tartózkodási engedéllyel rendelkező EGT állampolgár
személyi azonosítóját, valamint a letelepedett külföldi személyazonosító igazolványának
okmányszámát;”
(2)	Az Idtv. 81. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a következő új (3)
bekezdéssel egészül ki, egyben a jelenlegi (3) bekezdésének számozása (4) bekezdésre módosul:
„(2) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság kezeli az EGT
tartózkodási engedéllyel rendelkező EGT állampolgár (a továbbiakban: EGT tartózkodási
engedéllyel rendelkező) (1) bekezdés a), e), g)-h) és k) pontja szerinti adatait és bejelentett
lakóhelyét.
(3)	A központi adatkezelő szerv a nyilvántartásból - a 15. § (1) bekezdésének c) pontja kivételével
-	jogszabályban meghatározott hatáskörükre és illetékességükre kiterjedően a következő
szerveknek szolgáltathat adatot:
a)	az adatigénylésre jogosult szerveknek;
b)	az állampolgársági feladatokat ellátó hatóságnak;
c)	a vám- és pénzügyőrségnek;
d)	a személyazonosító igazolvány kiadása céljából a bevándorolt, illetve a letelepedett külföldi
lakóhelye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzőjének;
e)	a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi hivatalának a bevándorolt, a letelepedett,
továbbá az EGT tartózkodási engedéllyel rendelkezők személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásával kapcsolatos feladatok ellátásához.”
30
77. §
Az Idtv. 82. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a bevándorolt, továbbá a
letelepedett külföldi és az EGT tartózkodási engedéllyel rendelkező személyi azonosítóját a
személyi adat- és lakcímnyilvántartással történő kapcsolattartás, valamint a nyomozó hatóság
részére történő adatszolgáltatás céljából kezelheti.”
78.	§
Az Idtv. 85. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a § a következő új (3)
bekezdéssel egészül ki:
„(2) A bevándorolt, a letelepedett külföldi, valamint az EGT tartózkodási engedéllyel rendelkező
lakóhelyének bejelentésével összefüggő adatokat az illetékes idegenrendészeti hatóság a lakóhely
illetékességi területen való megszűnéséig, a központi adatkezelő szerv a lakóhely megszűnését
követő öt évig kezeli.
(3)	A (2) bekezdésben foglalt lakóhely bejelentési adatokat, illetőleg azok megváltozását az
illetékes idegenrendészeti hatóság, illetve a központi idegenrendészeti nyilvántartás részére a
személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi hivatala szolgáltatja.”
79.	§
Az Idtv. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86. § (1) A külföldit szállító légi vagy vízi jármű üzemben tartójának, illetve a közúti
személyszállító jármű üzemben tartójának (a továbbiakban: üzemeltető) a Magyar Köztársaság
területére, illetve területén át más célállamba szállítást megelőzően meg kell bizonyosodnia arról,
hogy a külföldi rendelkezik a beutazáshoz vagy átutazáshoz szükséges feltételekkel (érvényes úti
okmány és vízum).
(2)	Az üzemeltető köteles gondoskodni a haladéktalan visszaszállításról abba az országba, ahonnan
a külföldit hozta, vagy amely köteles őt befogadni, ha az általa szállított
a)	külföldinek a Magyar Köztársaság területére történő beléptetését a törvényben meghatározott
valamely feltétel hiánya miatt tagadták meg;
b)	átutazó külföldit más célállamba történő beléptetésének megtagadása miatt Magyarországra
visszairányították, vagy
c)	a más célállamba történő szállítást vállaló üzemeltető megtagadja a külföldinek a járműre történő
felvételét.
(3)	Nem áll fenn a (2) bekezdésben meghatározott visszaszállítási kötelezettség, ha az üzemeltető
által szállított külföldi a 43. §-ban meghatározott okból nemzetközi védelmet kér.
(4)	Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a külföldi tartózkodásával
összefüggésben felmerülő költségeket az üzemeltető viseli.
(5)	Ha az üzemeltető vitatja a visszaszállítási, illetőleg költségviselési kötelezettsége fennállását, az
idegenrendészeti hatóság a visszaszállítási kötelezettség teljesítésére és a költségviselésre
határozattal kötelezi. A visszaszállítási és költségviselési kötelezettség alól az üzemeltető akkor
mentesül, ha bizonyítja, hogy az (1) bekezdésben foglalt ellenőrzési kötelezettségének eleget tett, és
a külföldi a járműre történő felszállásakor érvényes úti okmánnyal, illetve vízummal rendelkezett.
31
(6)	Azt az üzemeltetőt, akit visszaszállítási, illetve költségviselési kötelezettség terhel, az
idegenrendészeti hatóság határozattal, szállított személyenként 4000 euró, vagy annak megfelelő
forint összegű közrendvédelmi bírsággal sújtja.
(7)	Az üzemeltetőt az idegenrendészeti hatóság - határozattal - szállított személyenként 4000 euró
vagy annak megfelelő forint összegű közrendvédelmi bírsággal sújthatja akkor is, ha az üzemeltető
visszaszállítási, illetve költségviselési kötelezettsége a (3) bekezdésben foglaltak szerint nem áll
fenn, de az üzemeltető nem bizonyítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott ellenőrzési
kötelezettségének eleget tett.”
80. §
Az Idtv. 89. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az elveszett, eltulajdonított, megsemmisült vagy lejárt úti okmány helyett - ha nemzetközi
szerződés másként nem rendelkezik - a harmadik ország állampolgára köteles új úti okmányt
beszerezni. A harmadik ország állampolgára az új úti okmány és az (1) bekezdésben foglalt -
bejelentésről szóló - igazolás birtokában hagyhatja el az ország területét.”
81. §
Az Idtv. 91. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„91. § (1) E törvény 4. § (4)-(5) bekezdése, 18. § (1) bekezdésének a) pontjából a „kivéve, ha a
jogszerű tartózkodás célja tanulmányok folytatása volt” szövegrész, a 25-30. §-a, valamint 38. §-a a
Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető
törvény hatálybalépése napján lép hatályba.
(2) E törvény 4. § (1) bekezdésének f) pontja, 4. § (3) bekezdése, 7. § (3) bekezdése, 8. § (2) és (5)
bekezdése, 10. § (3) bekezdése, a 32. § (1) bekezdésének e) és f) pontja, valamint 88. § (4)
bekezdése az Európai Uniónak a schengeni rendelkezéseknek a Magyar Köztársaság által történő
alkalmazását teljes körűen lehetővé tévő rendelkezése hatályba lépésével egyidejűleg lép hatályba.”
82. §
(1)Az	Idtv. 94. §-a (1) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a bekezdés a
következő új j) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg)
„f) a külföldiek beutazásának, magyarországi tartózkodásának részletes közegészségügyi szabályait,
valamint az egészségügyi ellátás anyagi fedezetének mértékét és igazolásának szabályait;
j) a tagállamok által hozott kiutasítási határozatok elismerésének és végrehajtásának részletes
szabályait.”
(2)	Az Idtv. 94. § (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a § a következő új
(6)-(7) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) Felhatalmazást kap a belügyminiszter és az igazságügyi-miniszter, hogy - az érintett
miniszterekkel egyetértésben - az idegenrendészeti őrizet és a kitoloncolás végrehajtásának
szabályait rendeletben állapítsa meg.
(5)	Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy - a
belügyminiszterrel egyetértésben - rendeletben határozza meg azokat a közegészséget, közrendet és
közbiztonságot veszélyeztető betegségeket, amelyek a tartózkodás engedélyezését kizárják.
32
(6)	Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a központi idegenrendészeti nyilvántartás
adatfeldolgozó szervét rendeletben jelölje ki.
(7)	Felhatalmazást kap a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy rendeletben határozza meg a
12. § (4) bekezdése esetén figyelembe vehető jelentős mértékű befektetés ismérveit.”
83.	§
Az Idtv. 95. §-a következő u) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás
létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében
a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek
következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz)
„u) a Tanács 2001/51/EK irányelve az 1985. június 14-én kelt Schengeni Megállapodás
végrehajtásáról szóló Egyezmény 26. Cikke rendelkezéseinek kiegészítéséről.”
KILENCEDIK FEJEZET
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosítása
84.	§
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban:
Etv.) 9. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az eljárási határidők egy alkalommal, legfeljebb 30
nappal meghosszabbíthatók.”
85.	§
Az Etv. 23. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) Ha a küldő állam vagy származási ország illetékes hatósága nem írja elő az (1) bekezdés
szerinti igazolást, akkor a kérelmező az igazolást olyan módon pótolja, hogy esküt, ilyen
jogintézmény hiányában nyilatkozatot tesz a küldő állam vagy származási ország illetékes hatósága
előtt. Az illetékes hatóság az eskü vagy nyilatkozat hitelességéről igazolást állít ki.”
86.	§
(1)	Az Etv. 24. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(1) Ha a kérelmező teljesíti a szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit, akkor az eljáró
hatóság biztosítja számára azt a jogot, hogy használhassa Magyarországon a szakmának megfelelő
magyar szakmai megnevezést, címet. A kérelmező a szabályozott szakmát magyar szakmai
megnevezés, cím használatával gyakorolja.”
33
(2)	Az Etv. 24. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(3) Ha a kérelmező teljesíti a szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit, akkor az eljáró
hatóság biztosítja számára azt a jogot, hogy a megfelelő idegen nyelven használhassa a külföldi
képzése során megszerzett, tudományos vagy szakmai címét, illetve annak rövidítését. Ha a
kérelmező idegen nyelvű tudományos vagy szakmai címe, illetve annak rövidítése összetéveszthető
valamely olyan magyar tudományos vagy szakmai címmel, illetve annak rövidítésével, amelynek
megszerzése további hazai képzést igényel, de ilyen képzésben a kérelmező nem vett részt, akkor az
eljáró hatóság előírhatja, hogy a kérelmező idegen nyelvű tudományos vagy szakmai címét, illetve
annak rövidítését az eljáró hatóság által meghatározott megfelelő formában használja.”
87.	§
(1)	Az Etv. 30. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(4) Alkalmazkodási időszaknak minősül valamely szabályozott szakma Magyarországon történő
gyakorlása az adott szakma képesített szakemberének felügyeletével. Az alkalmazkodási időszak
előírását megelőzően az eljáró hatóság megvizsgálja, hogy a kérelmező szakmai tapasztalata,
valamint valamennyi, képzésről szóló okirata által tanúsított készsége és szakismerete teljesen vagy
részben nem pótolja-e azt a készséget és szakismeretet, amelyet a szakma gyakorlásához szükséges,
képzésről szóló hazai okirat tanúsít. Ha az eljáró hatóság alkalmazkodási időszak teljesítését írja
elő, akkor a kérelmező előző mondat szerinti készségeit és szakismeretét is figyelembe veszi. Az
eljáró hatóság előírhatja, hogy a kérelmező a szakma gyakorlása mellett képzésben is részt vegyen.
Az alkalmazkodási időszakot az eljáró hatóság által meghatározott módon értékelni kell.”
(2)	Az Etv. 30. § (5) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(5) Alkalmassági vizsgának minősül a kérelmező szakmai tudására vonatkozó olyan magyar
nyelvű elméleti, illetve gyakorlati vizsga, amelyet az eljáró hatóság abból a célból szervez, hogy
felmérje a kérelmező képességét a szabályozott szakma Magyarországon történő gyakorlására. Az
alkalmassági vizsga előírását megelőzően az eljáró hatóság megvizsgálja, hogy a kérelmező
szakmai tapasztalata, valamint valamennyi, képzésről szóló okirata által tanúsított készsége és
szakismerete teljesen vagy részben nem pótolja-e azt a készséget és szakismeretet, amelyet a
szakma gyakorlásához szükséges, képzésről szóló hazai okirat tanúsít. Ha az eljáró hatóság
alkalmassági vizsga teljesítését írja elő, akkor a kérelmező előző mondat szerinti készségeit és
szakismeretét is figyelembe veszi. Figyelemmel arra, hogy a kérelmező valamely tagállamban
képesített szakember, a vizsga követelményei csak olyan ismeretek számonkérésére
vonatkozhatnak, amelyek a tevékenység Magyarországon történő folytatása során
elengedhetetlenek.”
88.	§
Az Etv. 32. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók azokra az oklevelekre, amelyek elismeréséről e
törvény IX. és X. fejezete rendelkezik. E fejezet rendelkezéseit kell azonban megfelelően
alkalmazni abban az esetben, ha a szakma e törvény X. fejezetének a hatálya alá tartozik, azonban a
kérelmező nem rendelkezik a 31. §-ban meghatározott oklevéllel vagy bizonyítvánnyal, valamint
abban az esetben, ha a kérelmező nem tagállamban szerezte képzést tanúsító okiratát. Ezekben az
esetekben az eljáró hatóság megvizsgálja, hogy a kérelmező szakmai tapasztalata, valamint
valamennyi, képzésről kiállított okirata által tanúsított készsége és szakismerete teljesen vagy
részben nem pótolja-e azt a szakmai gyakorlatot, amelyet a szakma gyakorlásához a hazai
34
jogszabályok előírnak, vagy azt a készséget és szakismeretet, amely a szakma gyakorlásához előírt,
képzésről szóló hazai okirat megszerzéséhez szükséges.”
89.	§
Az Etv. 43. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„43. § (1) Ha valamely szabályozott szakma gyakorlása Magyarországon képzettségi tanúsítvány
birtoklásához kötött, a kérelmező szakképesítése a szabályozott szakma gyakorlásának
engedélyezésére irányadó jogszabályok által előírt szakképesítéssel egyenértékűnek minősül, ha a
kérelmező rendelkezik
a)	olyan képzettségi tanúsítvánnyal, amelyet valamely tagállamban előírnak a szakma
gyakorlásához, és ezt a képzettségi tanúsítványt abban a tagállamban állították ki, vagy
b)	valamely tagállamban szerzett, képzést tanúsító okirattal,
feltéve, hogy ezen okiratok biztosítják, hogy a hazai előírások szempontjából, így különösen az
egészségügyi, közbiztonsági, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi előírások szempontjából
egyenértékűek a Magyarországon előírt képzettségi tanúsítvánnyal.
(2)	Ha a kérelmező nem rendelkezik az (1) bekezdés szerinti okiratokkal, akkor esetében a
tevékenység megkezdésének engedélyezésére alkalmazandó magyar szabályokat kell alkalmazni.”
90.	§
Az Etv. 46. § (5) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba, egyidejűleg a § a következő új (6)
bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól az eljáró hatóság akkor térhet el, ha a kérelmező önálló
vállalkozóként vagy más gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként szándékozik az adott
szabályozott szakmai tevékenységet gyakorolni, és olyan szakmai tevékenységről van szó,
amelynek gyakorlása kifejezetten a magyar jog ismeretét követeli meg. Ebben az esetben az eljáró
hatóság a kérelmező ez irányú kérelmének meghallgatása után maga dönthet, hogy a kérelmezőt
alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítésére kötelezi.
(6)	A kérelmezőt megilleti a választás joga aközött, hogy képzést tanúsító okiratának e § szerinti
vagy szakmai gyakorlatának a 47-52. §-ok szerinti elismerését kérelmezze.”
91.	§
Az Etv. 48. § (1) bekezdés b) pontja a következő szöveggel lép hatályba:
(Ha a külön jogszabályban meghatározott tevékenység Magyarországon szabályozott szakmai
tevékenység, a kérelmező a szabályozott szakmai tevékenység gyakorlására akkor jogosult, ha a
tevékenységet valamely tagállamban)
„b) önálló vállalkozóként vagy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként három egymást
követő éven keresztül folytatta, és a kérelmező bizonyítja, hogy a tevékenység megkezdését
megelőzően legalább hároméves, a tevékenység gyakorlására felkészítő, a tagállam által elismert
vagy szakmai szervezet által elfogadott képzésben részesült,”
35
92.	§
Az Etv. 53. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(1) Ha a kérelmező rendelkezik valamely tagállam által elismert, két évet elérő, de három évnél
rövidebb képzést tanúsító okirattal, az e fejezetben a képzés időtartamára megszabott időtartamú
képzéssel rendelkezőnek kell tekinteni akkor is, ha a képzése időtartama rövidebb, mint amilyet ez a
fejezet előír, azonban az előírtnál olyan arányban hosszabb időtartamú szakmai gyakorlattal
rendelkezik, mint amilyen arányban a kérelmező képzése az előírt képzésnél rövidebb.”
93.	§
(1)	Az Etv. 55. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) Ha az elismerési eljárás során megalapozott kétség merül fel, az eljáró hatóság a küldő állam
vagy származási ország illetékes hatóságától megerősítést kérhet a kérelmező képzést tanúsító
okiratainak hitelességéről, valamint arról a körülményről, hogy a kérelmező valóban részt vett a
benyújtott okiratai által tanúsított képzésben.”
(2)	Az Etv. 55. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(4) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az eljáró hatóság előírhatja annak igazolását, hogy a
kérelmező a szakma gyakorlásához szükséges magyar jogszabályokról és etikai szabályokról,
valamint a szakma gyakorlásához szükséges magyar nyelvi ismeretek megszerzésének
lehetőségéről szóló tájékoztatást megkapta.”
94.	§
(1)	Az Etv. 56. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) A szakma gyakorlására jogosult személy az eljáró hatóság részére akkor köteles bejelentést
tenni a Magyarországot érintő tevékenységről és annak ismertetéséről, ha az Magyarországon
történő tartózkodással jár. Ha a bejelentésre az eset természete miatt a tevékenység megkezdése
előtt nincs mód, akkor a bejelentést a lehető legrövidebb időn belül pótolni kell.”
(2)	Az Etv. 56. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(4) Az eljáró hatóság akkor köteles elfogadni a (3) bekezdés szerinti okiratot, ha azt a szakma
gyakorlására jogosult személy az okirat kiállítását követő tizenkét hónapon belül nyújtja be.”
(3)	Az Etv. 56. § (9) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(9) Ha a szakma gyakorlására jogosult személy fogorvosi, orvosi, ápolói vagy szülésznői
tevékenységet kíván végezni, akkor az (1) bekezdés szerinti, az e § hatálya alá tartozó
tevékenységre vonatkozó bejelentésében foglalt adatokról az eljáró hatóság - nyilvántartás céljából
-	tájékoztatja az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt.”
36
95.	§
Az Etv. az alábbi 59/A. §-sal, valamint az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Az egészségügyi szakdolgozói szakma gyakorlásával kapcsolatos különös szabályok
59/A. § (1) Ha a kérelmező Magyarországon szándékozik letelepedni, az eljáró hatóság tájékoztatja
az oklevél elismeréséről a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát. A Magyar Egészségügyi
Szakdolgozói Kamara a kérelmezőt külön jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén kamarai
tagként bejegyzi.
(2)	Ha a kérelmező nem szándékozik letelepedni Magyarországon, de Magyarországon is
gyakorolni szándékozik a szakmát, akkor az annak ismertetéséről szóló bejelentést az eljáró hatóság
a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának is megküldi.
(3)	Ha a külön jogszabály szerint illetékes hatóság megtiltja a tevékenység hazai folytatását,
határozatáról a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát is értesíti.”
96.	§
Az Etv. 60. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„60. § (1) Az eljáró hatóság az oklevél elismerése iránti kérelem teljesítéséről szóló jogerős
határozatát a tevékenység gyakorlásához szükséges névjegyzékbe vétel céljából 15 napon belül
megküldi a névjegyzékbe vételről külön jogszabályban meghatározottak szerint hatáskörrel
rendelkező
a)	illetékes területi építész kamarának - ha a kérelmező Magyarországon gazdasági céllal
szándékozik letelepedni -, amely a névjegyzékbe vételről a kérelmező kamarai felvételét követően
dönt, vagy
b)	a Budapesti Építész Kamarának - ha a kérelmező nem szándékozik gazdasági céllal letelepedni
Magyarországon, de Magyarországon is gyakorolni kívánja a szakmát -, amely a névjegyzékbe
vételről a kérelmező által kötelezően bejelentett tevékenység ismertetése, és a külön jogszabályban
meghatározott feltételek vizsgálata alapján dönt.
(2)	A kérelmező a tevékenységét névjegyzékbe történő felvételét követően kezdheti meg.”
97.	§
Az Etv. 64. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az alkalmassági vizsga lebonyolítója a kérelmező által fizetendő díjat állapíthat meg. A díj
nem haladhatja meg az alkalmassági vizsga lebonyolításával kapcsolatban felmerülő tényleges
költségeket.”
98.	§
Az Etv. 67. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az oktatási miniszter - a 4. § (5) bekezdésében meghatározott minisztériumok
közreműködésével - elkészíti és a Magyar Közlönyben rendszeresen közzéteszi a szabályozott
szakmák megnevezését és a szakmákat szabályozó jogszabály előkészítéséért felelős
minisztériumok megnevezését tartalmazó jegyzéket, továbbá gondoskodik annak Interneten való
37
hozzáférhetőségéről. A szabályozott szakmára vonatkozó jogszabály módosulása esetén az érintett
minisztérium kezdeményezi az Oktatási Minisztériumnál a jegyzék módosítását.”
99.	§
Az Etv. 69. §-a az alábbi l) ponttal egészül ki:
„l) az Európai Parlament és a Tanács 2001/19/EK irányelve a szakképesítések elismerésének
általános rendszeréről szóló 89/48/EGK és 92/51/EGK tanácsi irányelv, valamint az általános
ápolói, a fogorvosi, az állatorvosi, a szülésznői, az építészmérnöki, a gyógyszerészi és az orvosi
hivatásról szóló 77/452/EGK, 77/453/EGK, 78/686/EGK, 78/687/EGK, 78/1026/EGK,
78/1027/EGK, 80/154/EGK, 80/155/EGK, 85/384/EGK, 85/432/EGK, 85/433/EGK és 93/16/EGK
tanácsi irányelv módosításáról.”
TIZEDIK FEJEZET
Az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításáról
100.	§
Az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Artv.) 1. §-ának helyébe
a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) E törvény hatálya kiterjed
a)	a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre,
b)	az ezen termékeket termelő, feldolgozó jogi személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági
társaságra és egyéb gazdálkodó szervezetre, természetes személyre, egyéni vállalkozóra és családi
gazdálkodóra.
(2)	E törvény rendelkezéseit az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (a továbbiakban: Közös
Agrárpolitika) szabályozásáról szóló közösségi és az azokat végrehajtó nemzeti jogszabályokkal
összhangban kell alkalmazni.”
101. §
Az Artv. 2. §-ának 3., 4., 8., 12. és 18. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(E törvény alkalmazásában:)
„3. termékpálya-szabályozás: az agrárpiaci rendtartásnak az adott termékpálya működtetésére
meghirdetett eszközrendszere;
4.	piaci operatív információs rendszer: az egyes termékpálya-szabályozások végrehajtásához
kapcsolódó, illetve a végrehajtás során keletkező adatok nyilvántartási rendszere;”
„8. kvóta: az a szabályozási rendszerbe vont termék- vagy árumennyiség, illetőleg termőterület,
amely külön jogszabályban kerül meghatározásra, és amelyhez minőségi kikötés is elrendelhető;”
„12. intervenciós ár: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan előre
meghirdetett - ár, amely áron az intervenciós időszak alatt a külön rendeletben meghatározott
minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék felajánlható intervenciós felvásárlásra.”
„18. krízislepárlási támogatás: a bor termékpálya gazdasági évét követően a felhalmozódott
borkészletek levezetésére külön jogszabályban meghatározott módon adható támogatás;”
38
102. §
Az Artv. 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az agrárpiaci rendtartás irányításával, szervezésével és szabályozásával kapcsolatos
tevékenységet a miniszter, működtetésével kapcsolatos tevékenységet - ha jogszabály másképp
nem rendelkezik - a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (a továbbiakban: MVH) látja el a
Közös Agrárpolitika által meghatározott keretek között e törvény rendelkezései alapján, a
termékpálya bizottságok bevonásával.”
103.	§
Az Artv. 4. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Bizottság feladatai:)
„e) az európai uniós tagsági viszonyból eredő döntés-előkészítő operatív egyeztetés.”
104.	§
(1)	Az Artv. 6. §-a (1) bekezdésének 1. és 18. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(A törvény alkalmazása során a piacszabályozásban az alábbi piacszabályozási eszközök vehetők
igénybe:)
„1. intervenciós ár;
18. közvetlen termelői támogatás;”
(2)	Az Artv. 6. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Pályázat kiírása esetén annak elbírálása pályázati díj előzetes megfizetéséhez, illetve egyéb
biztosíték nyújtásához (a továbbiakban együtt: biztosítékok) köthető. A biztosítékok mértékét,
visszatérítésének feltételeit külön jogszabály határozza meg.”
105.	§
Az Artv. 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazása során az alábbi nemzeti pénzügyi források
használhatók fel:
a)	a költségvetési törvény Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Folyó
kiadások és a jövedelemtámogatások kiadási előirányzata,
b)	a költségvetési törvény Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Folyó
kiadások és a jövedelemtámogatások megtérülése bevételi számla,
c)	az e törvény alapján nemzeti hatáskörben szabályozott eszközrendszer működtetéséből származó
bevételek.”
39
106. §
Az Artv. 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a törvény
hatálya alá tartozó termékekre irányár, intervenciós ár és alapár hirdethető.”
107.	§
(1)	Az Artv. 32. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy
a)	a törvény 6. § (1) bekezdésében meghatározott piacszabályozási eszközök alkalmazását,
b)	a piaci információs rendszert,
c)	a termékpályák működését,
érintő részletes szabályokat - a Közös Agrárpolitika szabályozásával összhangban - rendeletben
állapítsa meg.”
(2)	Az Artv. 32. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel,
valamint a gazdasági és közlekedési miniszterrel együttesen szabályozza a dohánytermékek
előállításának, forgalmazásának és ellenőrzésének a jövedéki törvény szabályozási körébe nem
tartozó feltételeit.”
(3)	Az Artv. 32. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a Termékpálya Bizottságok általános működési rendjét
rendeletben határozza meg.”
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Egyes törvények és törvényerejű rendeletek módosítása
108.	§
(1)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. §-a a következő
m-p) pontokkal egészül ki:
(A felülvizsgálat kizárásáról csak e törvény rendelkezhet. Nincs helye felülvizsgálatnak)
„m) az idegenrendészeti kiutasítás tárgyában hozott bírósági határozat ellen;
n) a menekültügyi eljárásban hozott bírósági határozat ellen;
o)	a vízumkiadás tárgyában hozott bírósági határozat ellen;
p) az önkormányzati képviselő és a polgármester összeférhetetlenségével kapcsolatos bírósági
határozat ellen.”
(2)	A Pp. 340. §-a (2) bekezdése a következő új második mondattal egészül ki:
„E rendelkezés nem vonatkozik az idegenrendészeti kiutasítás és a menekültügyi per tárgyában
hozott bírósági döntésre.”
40
109. §
(1)	Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban:
Áe.) 15. § (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalból történt
megindításától számított harminc napon belül - kiskorú ügyfél esetében soron kívül, de legkésőbb
tizenöt napon belül - kell meghozni.”
(2)	Az Áe. 53. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Személyes adatok nyilvántartását csak törvény vagy a törvény felhatalmazása alapján az abban
meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet írhatja elő.”
110. §
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 12. § (1)-
(2)	bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kiutasítás mellékbüntetés nem hajtható végre, ha a végrehajtásnak a külföldiek beutazásáról
és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott akadálya állapítható meg.
(2)	A kiutasítás végrehajtását kizáró ok fennállásának megállapítása iránt az ügyész az
idegenrendészeti hatóságnak az elítélt kérelme vagy hivatalból tett kezdeményezése alapján tesz
indítványt a büntetés-végrehajtási bírónak. Ha az eljárás az elítéltnek közvetlenül a bíróságnál tett
kérelmére indul, a büntetés-végrehajtási bíró beszerzi az ügyész indítványát.”
111. §
(1)	A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Jtvr.)
3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A névjegyzékbe - kérelemre - be kell jegyezni azt, aki az Európai Gazdasági Térségről szóló
egyezményben részes tagállam állampolgára, büntetlen előéletű, egyetemi jogi végzettséggel
rendelkezik és külön jogszabály szerint magyar jogi szakvizsgát tett.”
(2)	A Jtvr. 3. §-a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) és (4) bekezdés
számozása (4) és (5) bekezdésre változik:
„(3) Az állampolgársági követelmény alól az igazságügy-miniszter felmentést adhat.”
(3)	A Jtvr. 16. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Jogi előadóként az foglalkoztatható, aki az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben
részes tagállam állampolgára, büntetlen előéletű és egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik. Az
állampolgársági követelmény alól az igazságügy-miniszter felmentést adhat.”
112. §
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § (1) A társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti szervének bármely magyar állampolgár
vagy a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező nem magyar
állampolgár tagja lehet, amennyiben a közügyek gyakorlásától nincs eltiltva.
41
(2)	Párt alapítója és tisztségviselője csak olyan személy lehet, aki az országgyűlési képviselők
választásán vagy a helyi önkormányzati képviselők választásán választójoggal rendelkezik.”
113.	§
A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gyt.) 5. §-a helyébe a következő
rendelkezés lép:
„5. § A rendezvény szervezője magyar állampolgár, bevándorolt, letelepedett, illetve magyarországi
tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár lehet.”
114.	§
(1)	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (2) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 2. § (1) bekezdésében említett Magyarországon élő nem magyar állampolgárnak azt kell
tekinteni, aki letelepedési, illetve bevándorlási engedéllyel rendelkezik, továbbá azt, aki külön
jogszabály értelmében menekültnek minősül.”
(2)	Az Itv. mellékletében a „XVIII. A külkereskedelemmel kapcsolatos eljárások illetéke” cím a
következő 1. ponttal egészül ki:
„1. A felügyeleti okmány kiállítása illetékmentes.”
115.	§
A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 3. § (1) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(1) Térítésmentes terhesgondozásra jogosult
a)	a Magyarországon lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár és házastársa, valamint
b)	a Magyarországon érvényes bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar
állampolgár.”
116.	§
(1)	A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szt.) 26. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„26. § Ha a napi gyakorlati képzési idő a négy és fél órát meghaladja, a tanuló részére legalább 30
perc, megszakítás nélküli szünetet a képzési időn belül biztosítani kell.”
(2)	Az Szt. a következő 58. §-sal egészül ki:
„58. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között
társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás
kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő
jogszabályával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a Tanács 94/33/EK irányelve a fiatal
személyek munkahelyi védelméről.”
42
117. §
A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 145. § (5) bekezdése helyébe
a következő rendelkezés lép:
„(5) Magyarországon élőnek azt a nem magyar állampolgárságú hozzátartozót kell tekinteni, aki
tartózkodási, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezik.”
118. §
A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló
1995.	évi XCIV. törvény 28. § (2) bekezdése a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolványt annak a kamarai tagnak kell
kiadni, aki)
„a) rendelkezik a tevékenység gyakorlásához szükséges szintű magyar nyelvtudással.”
119. §
(1)	A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban:
Kvt.) 54. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Mindenkinek joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére.”
(2)	A Kvt. VIII. fejezetének címe és 97. § (1) bekezdése helyébe a következő cím, illetve
rendelkezés lép:
„A nyilvánosság részvétele a környezetvédelemben
97.	§ (1) A természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek - a (3)
bekezdésben, illetve a 98. § (1)-(2) bekezdésében, valamint más jogszabályban meghatározott
módon - jogosultak részt venni a környezettel kapcsolatos eljárásban.”
(3)	A Kvt. 97. § (3) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A részvétel joga gyakorolható:”
(4)	A Kvt. 98. §-a előtti cím és 98. § (1) bekezdése helyébe a következő cím, illetve rendelkezés
lép:
„A környezetvédelmi társadalmi szervezetek jogai
98.	§ (1) A környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikai
pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő - a hatásterületen működő - társadalmi szervezeteket (a
továbbiakban: szervezet) a környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban a működési területükön
az ügyfél jogállása illeti meg.”
43
120. §
A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról
szóló 1996. évi XX. törvény (a továbbiakban: Szaztv.) 37. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
(A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve - személyi azonosító alkalmazásával - rendszeres
adatszolgáltatást teljesít:)
„b) az idegenrendészeti szervnek, a bevándorolt és a letelepedett polgár családi és utónevének
(beleértve a születési családi és utónevet is), anyja nevének, születési helyének és időpontjának,
családi állapotának, lakóhelyének - ennek hiányában tartózkodási helyének - változásáról,
ideiglenesen külföldön tartózkodásának tényéről vagy az onnan való visszatéréséről, továbbá az
érintett elhalálozásáról, az ország végleges elhagyásáról;”
121. §
Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 65. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Jelen törvény a Tanácsnak a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból
származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról
szóló 96/29/Euratom irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
122. §
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény a következő 103. §-sal
egészül ki:
„103. § E törvény a Tanácsnak a férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a szociális
biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló 79/7/EGK irányelvével
összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
123.	§
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 53. § (1) bekezdése, valamint az azt megelőző
alcím helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„Részvétel a hulladékgazdálkodásban
„(1) A hulladékgazdálkodási eljárásokban való részvételre a Kt. 97-100. §-ainak rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.”
124.	§
A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló
2001. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Dmtv.) 2. § 1. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(devizabelföldi)
„a) az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes
személyazonosító igazolványa, a tizennégy éven aluli magyar állampolgár, bevándorolt és
44
letelepedett esetében a személyi azonosítóról kiadott hatósági igazolványa (a továbbiakban együtt:
hatósági igazolvány) van, illetve azokkal rendelkezhet. A természetes személynek a
devizabelföldiségét a hatósági igazolvánnyal kell igazolnia, de a határátlépéskor a hatósági
igazolvány hiányában magyar útlevelet felmutató személy devizabelföldiségét vélelmezni kell,”
TIZENKETTEDIK FEJEZET
Az Európai Csalásellenes Hivatallal kapcsolatos együttműködésről
125.	§
(1)	E fejezet az Európai Csalásellenes Hivatallal (a továbbiakban: OLAF) való együttműködés
szabályait határozza meg.
(2)	E fejezet hatálya kiterjed azokra
a)	a minisztériumokra, tárca nélküli miniszterek hivatali szerveire, központi költségvetésben önálló
fejezettel rendelkező országos hatáskörű és egyéb szervekre, továbbá más, fejezeti jogosítványokkal
felhatalmazott szervekre - ideértve a Magyar Tudományos Akadémiát mint köztestületet is - és
személyekre, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervekre; helyi önkormányzatokra
és helyi kisebbségi önkormányzatokra, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervekre;
elkülönített állami pénzalapokra és azok kezelőire; a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira és a
társadalombiztosítási költségvetési szervekre; a vagyonkezelő szervezetekre; az országos kisebbségi
önkormányzatokra és országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szervekre;
b)	a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény hatálya alá tartozó jogi személyiségű
területfejlesztési és fejlesztési tanácsokra és munkaszervezeteikre;
c)	jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre;
d)	természetes személyekre;
(a továbbiakban együtt: vizsgált szervezetek), akik/amelyek az Európai Közösségek közös
költségvetéséből nyújtott támogatásban részesülnek, ennek felhasználásában közreműködnek, vagy
az Európai Közösségek közös költségvetéséhez való hozzájárulás teljesítésében vesznek részt,
valamint az OLAF Koordinációs Irodára.
(3)	E fejezet rendelkezéseit a nemzetbiztonsági szolgálatokra külön törvényben foglaltak szerint
kell alkalmazni.
126.	§
(1)	Az OLAF Koordinációs Iroda a Vám-és Pénzügyőrség szervezetén belül, a Vám-és
Pénzügyőrség országos parancsnoka közvetlen alárendeltségében, de feladatkörében függetlenül
működik, sem hatósági jogkörrel, sem önálló jogi személyiséggel nem rendelkezik. Az OLAF
Koordinációs Iroda feladatainak végrehajtásában befolyástól mentesen, önállóan jár el. Az OLAF
Koordinációs Irodánál foglalkoztatottak a Vám- és Pénzügyőrségnél más tevékenység
végrehajtásába nem vonhatók be.
(2)	Az OLAF Koordinációs Iroda vezetőjét a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka
javaslatára a pénzügyminiszter határozatlan időre nevezi ki, illetve menti fel. Az irodavezető felett
az egyéb munkáltatói jogokat az országos parancsnok gyakorolja azzal, hogy az OLAF
Koordinációs Iroda tevékenységét érintő egyedi utasítást nem adhat.
45
(3)	Az e fejezetben meghatározott feladat végrehajtása keretében a Vám-és Pénzügyőrség országos
parancsnoka felelős az OLAF-fal történő közvetlen kapcsolattartásért, a helyszíni vizsgálatok
végrehajtásához szükséges együttműködés kialakításáért, a hozzá kapcsolódó feladatok
koordinációjáért.
(4)	Ha az OLAF a Vám- és Pénzügyőrség tevékenységével összefüggésben kér információt, az
OLAF Koordinációs Iroda a pénzügyminiszter által kijelölt személy ellenőrzése mellett jár el.
127.	§
Az OLAF Koordinációs Iroda alapfeladatai körében:
a)	koordinálja az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatban az OLAF által
lefolytatott helyszíni ellenőrzések során felmerülő feladatokat,
b)	továbbítja az előcsatlakozási alapok, illetve a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap
tekintetében a szabálytalanságokról szóló negyedéves jelentéseket az OLAF-hoz,
c)	meghívottként részt vesz az Európai Unió által nyújtott egyes pénzügyi támogatások
felhasználásával megvalósuló programok monitoring bizottságainak ülésein,
d)	elősegíti a közösségi rendeletek alapján az OLAF által végzett helyszíni vizsgálatok
lebonyolítását,
e)	az európai uniós támogatás pályáztatásával, a kedvezményezettekkel kötött szerződésekkel, a
támogatások felhasználásával kapcsolatos dokumentációkban szereplő adatokat megismerheti,
f)	kizárólag a vizsgált üggyel kapcsolatban a jelentéstételi kötelezettség teljesítéséhez szükséges
mértékben személyes adatot kezelhet az e fejezetben foglaltak szerint,
g)	az OLAF által elrendelt egyedi vizsgálatokhoz, információkérésekhez kapcsolódóan továbbítja
az OLAF megkereséseit legkésőbb 15 napon belül a megkereséssel érintett szervek felé.
128.	§
(1)	Az OLAF Koordinációs Iroda az OLAF megkeresésében foglaltak teljesítése céljából a
megkeresés szerinti támogatásokkal érintett természetes személyek és szervezetek azonosító adatait,
valamint a támogatással érintett tevékenységükre vonatkozó, e fejezetben meghatározott
dokumentációkban szereplő adatait, továbbá az érintett természetes személyeknek e törvény szerinti
bűnügyi adatait kezelheti.
(2)	Az OLAF megkeresésében szereplő és annak teljesítése céljából átvett adatokat az OLAF által
végzett ellenőrzés befejezésekor törölni kell.
(3)	Az OLAF Koordinációs Iroda az általa kezelt adatokat az OLAF-on kívül más szervnek nem
továbbíthatja, azt más célra nem használhatja fel, illetve más adattal nem kapcsolhatja össze.
129.	§
Az OLAF Koordinációs Iroda kizárólag a jelentéstételi kötelezettsége érdekében a
szabálytalansággal érintettek személyes adatainak, illetőleg a vizsgált szervezetekre vonatkozó
következő adatok kezelésére jogosult:
a)	természetes személyek esetén:
aa)	név (családi és utónév, születési név),
ab)	anyja neve,
ac)	születési hely, idő,
ad)	lakóhely, tartózkodási hely,
46
ae)	foglalkozás, beosztás,
af)	személyazonosító okmányának száma;
b)	szervezetek esetén:
ba)	név/cégnév (teljes és rövidített név),
bb)	szervezet típusa,
bc)	szervezet címe, székhelye,
bd)	cégjegyzékszám,
be)	alapító okirat,
bf)	képviseletre jogosult neve.
130.	§
(1)	Az OLAF Koordinációs Iroda az OLAF megkereséseinek, illetőleg az európai közösségi jogi
normákban előírt jelentéstételi kötelezettség teljesítése céljából a büntetőeljárás megindításának,
felfüggesztésének, illetve befejezésének tényéről, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányos
következmények alóli mentesítés bekövetkeztéig bűnügyi személyes adatot az alábbi
bűncselekmények esetében kezelhet: vesztegetés [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.
törvény (a továbbiakban: Btk.) 250-255. §)], vesztegetés nemzetközi kapcsolatban (Btk. 258/B-
258/D. §), a számvitel rendjének megsértése (Btk. 289. §), csődbűntett (Btk. 290. §), hitelezési
csalás (Btk. 297/A. §), gazdasági társaság vagy szövetkezet vezető tisztségviselőjének visszaélése
(Btk. 298/A. §), az alaptőke vagy a törzstőke csorbítása (Btk. 298/B. §), gazdasági adatszolgáltatás
elmulasztása (Btk. 299. §), tőkebefektetési csalás (Btk. 299/B. §), pénzmosás (Btk. 303. §),
pénzhamisítás (Btk. 304. §), pénzhamisítás elősegítése (Btk. 304/A. §), adó-, társadalombiztosítási
csalás (Btk. 310. §), visszaélés jövedékkel (Btk. 311. §), jövedéki orgazdaság (Btk. 311/A. §),
jövedékkel visszaélés elősegítése (Btk. 311/B. §), csempészet és vámorgazdaság (Btk. 312. §), az
Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése (Btk. 314. §), sikkasztás (Btk. 317. §), csalás
(Btk. 318. §), hűtlen kezelés (Btk. 319. §), hanyag kezelés (Btk. 320. §).
(2)	A megkeresés, illetőleg a jelentéstételi kötelezettség teljesítését követően a jelentésben szereplő
adatokat az OLAF Koordinációs Iroda vezetője haladéktalanul megsemmisíti.
131.	§
A vizsgált szervezet jogosult:
a)	az ellenőrzést végző OLAF tisztviselő igazolványának, illetve megbízólevelének bemutatását
kérni, ennek hiányában a közreműködést megtagadni,
b)	a vizsgálat megállapításait megismerni, azokra észrevételeket tenni, és az észrevételekre írásban
választ kapni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a jegyzőkönyvet megismerni,
c)	megfelelő képviseletről gondoskodni.
132.	§
A vizsgált szervezet köteles:
a)	az ellenőrzés során az OLAF-fal együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzések
alkalmával biztosítani,
b)	az OLAF tisztviselőjét az ellenőrzési munkájában a helyszínen a megfelelő dokumentumok,
számlák, a pénzügyi program megvalósítását igazoló költségvetési és számviteli anyagok,
47
számítógépes adatok, a támogatott projektek pénzügyi és műszaki megvalósítására, a beruházások
előmenetelére vonatkozó dokumentációk rendelkezésre bocsátásával segíteni,
c)	a vizsgálat megállapításai alapján a hibák kijavítása céljából a saját hatáskörébe tartozó
intézkedéseket haladéktalanul megtenni,
d)	olyan eljárásokat kidolgozni, melyek a szabálytalanságok feltárását, a felelősök megállapítását, a
használt módszerek felderítését és a szabálytalanság mértékének, illetve következményeinek
meghatározását célozzák,
e)	az OLAF által végzett helyszíni ellenőrzés tényéről, illetőleg az OLAF által közvetlenül hozzá
intézett megkeresésről és az arra adott válaszról tájékoztatni az OLAF Koordinációs Irodát.
133.	§
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 122. §-a jelenlegi
szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik, egyben a § a következő új (2) bekezdéssel egészül
ki:
„(2) Az államháztartás külső és belső pénzügyi ellenőrzését ellátó szervek az európai uniós
támogatások felhasználásának szabályszerűségét ellenőrző Európai Csalásellenes Hivatallal
(OLAF) együttműködnek.”
134.	§
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 51. § (2) bekezdés
a)	pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll
fenn]
„a) a feladatkörében eljáró Országos Betétbiztosítási Alappal, Magyar Nemzeti Bankkal, Állami
Számvevőszékkel, Gazdasági Versenyhivatallal, a Felügyelettel, az önkéntes intézményvédelmi és
betétbiztosítási alapokkal, a központi költségvetési pénzeszközök felhasználásának
szabályszerűségét és célszerűségét ellenőrző Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal, az európai
támogatások felhasználásának szabályszerűségét ellenőrző Európai Csalásellenes Hivatallal
(OLAF)”
(szemben e szerveknek a pénzügyi intézményhez intézett írásbeli megkeresése esetén.)
135.	§
(1)	Az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség
Szervezet keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV.
törvény (a továbbiakban: NEBEK törvény) 1. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény hatálya kiterjed az Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL), a Nemzetközi Bűnügyi
Rendőrség Szervezete (INTERPOL), a Schengeni Információs Rendszer (SIS), az Európai
Csalásellenes Hivatal (OLAF), valamint a bűnüldöző szervek együttműködését szabályozó két- és
többoldalú nemzetközi szerződések keretében, illetőleg az európai közösségi jogi normák alapján
megvalósuló együttműködésre és információcserére.”
48
(2)	A NEBEK törvény 2. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„a) nemzetközi bűnüldözési szervezet: az Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL), az Európai
Csalásellenes Hivatal (OLAF), a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete (INTERPOL), a
Schengeni Információs Rendszer (SIS) központja és nemzeti egysége, valamint a bűnüldöző
szervek együttműködését szabályozó egyéb többoldalú nemzetközi szerződésen alapuló regionális
bűnüldözési szervezetek központja és nemzeti irodái;”
(3)	A NEBEK törvény 3. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az OLAF közvetlen vagy az OLAF Koordinációs Irodán keresztül történő adatigénylését,
illetve az OLAF Koordinációs Iroda jelentéstételi kötelezettségének teljesítése céljából
kezdeményezett adatigénylést a NEBEK az e törvényben foglaltak szerint köteles teljesíteni.”
136.	§
(1)	A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt. ) 368. § (4) bekezdése a
következő új c) ponttal egészül ki:
[A (2) bekezdésben előírt titoktartási kötelezettség az eljárás alapját képező ügyre vonatkozóan nem
áll fenn a feladatkörében eljáró]
„c) az európai uniós támogatások felhasználásának szabályszerűségét ellenőrző Európai
Csalásellenes Hivatallal (OLAF)”
(szemben.)
(2)	A Tpt. 370. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján az értékpapírtitok megtartásának kötelezettsége
nem áll fenn]
„a) a feladatkörében eljáró Felügyelettel, Befektető-védelmi Alappal, Országos Betétbiztosítási
Alappal, Magyar Nemzeti Bankkal, Állami Számvevőszékkel, Gazdasági Versenyhivatallal, a
tőzsdével és az elszámolóházi tevékenységet végző szervezettel, a központi költségvetési
pénzeszközök felhasználásának szabályszerűségét és célszerűségét ellenőrző Kormányzati
Ellenőrzési Hivatallal, valamint az európai uniós támogatások felhasználásának szabályszerűségét
ellenőrző Európai Csalásellenes Hivatallal (OLAF)”
(szemben.)
137.	§
A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 157. § (1) bekezdése a
következő új p) ponttal egészül ki, a jelenlegi p) pont jelölése q) pontra változik, egyben a felsorolás
utáni szövegrész a következő szöveggel lép hatályba:
(A biztosítási titok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn)
„p) az európai uniós támogatások felhasználásának szabályszerűségét ellenőrző Európai
Csalásellenes Hivatallal (OLAF),
szemben, ha az a)-q) pontban megjelölt szerv vagy személy írásbeli megkereséssel fordul hozzá,
amely tartalmazza az ügyfél nevét vagy a biztosítási szerződés megjelölését, a kért adatok fajtáját,
az adatkérés célját és jogalapját. A cél és a jogalap igazolásának minősül az adat megismerésére
jogosító jogszabályi rendelkezés, illetőleg európai közösségi jogi norma megjelölése is.”
49
138. §
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 54. § (5) bekezdés d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
(Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról)
„d) az Állami Számvevőszéket, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, az Európai Csalásellenes
Hivatalt (OLAF), ha a tájékoztatás az ellenőrzéshez,
(szükséges.)
139.	§
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 16. § (4) bekezdésének e) pontja a
következő szöveggel lép hatályba:
(A vámhatóság tájékoztatja a vámtitokról)
„e) az Állami Számvevőszéket, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, továbbá az Európai
Csalásellenes Hivatalt (OLAF), ha a tájékoztatás az általuk végzett ellenőrzéshez szükséges,”
140.	§
(1)	Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy az OLAF Koordinációs Iroda eljárási rendjét,
működésének részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.
(2)	E fejezet összeegyeztethető szabályozást tartalmaz
a)	a Tanács 2185/96/EURATOM, EK rendeletével az Európai közösségek pénzügyi érdekeinek
csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni
ellenőrzésekről és vizsgálatokról;
b)	a Tanács 1073/1999/EK rendeletével az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) által lefolytatott
vizsgálatokról;
c)	Tanács 1074/1999/EURATOM rendeletével az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) által
lefolytatott vizsgálatokról.
TIZENHARMADIK FEJEZET
Egyes törvényi rendelkezések megállapítása
Az Európai Unió lobogójának használata
141.	§
(1)	A nemzeti ünnepeken, továbbá az Európai Unió hivatalos ünnepnapjain az Európai Unió
lobogóját ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással az Országgyűlés előtt fel kell vonni.
(2)	Az Európai Unió zászlaját vagy lobogóját - a (3) bekezdésben meghatározott intézmények
kivételével - el kell helyezni azon középületeken, illetve középületek előtt, amelyek esetében a
nemzeti zászló vagy lobogó elhelyezése kötelező.
50
(3)	Az állam vagy valamely helyi önkormányzat által alapított, közfeladatot ellátó intézmény
épületén az Európai Unió zászlajának vagy lobogójának elhelyezését az alapító kötelezővé teheti.
(4)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az Európai Unió lobogója használatának részletes
szabályait rendelettel állapítsa meg.
Külkereskedelmi korlátozásokkal összefüggő egyes rendelkezések
142.	§
(1)	Az áruk, szolgáltatások és anyagi értékeket képviselő jogok kereskedelmi forgalomban történő
kivitele, behozatala, valamint azoknak a Magyar Köztársaság területén történő átszállítása
nemzetközi szerződéssel összhangban korlátozható.
(2)	Az (1) bekezdés alapján elrendelt korlátozásokkal kapcsolatos engedélyezési és más hatósági
feladatokat országos hatáskörrel a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és
Közigazgatási Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) látja el.
(3)	A Hivatal jogosult a (4)-(5) bekezdés szerinti, valamint a nemzetközi szerződésből és az Európai
Unió rendelkezéseiből adódó nemzeti hatósági feladatai ellátása során birtokába kerülő, a
vállalkozások - beleértve az érintett természetes személyek - azonosító és a tevékenység
végzésével összefüggő adatait kezelni. A Hivatal az általa kezelt adatokat jogosult átadni:
a)	az Európai Unió előírásaiból következő kötelezettségek teljesítése érdekében az Európai Unió,
illetve tagországai illetékes szerveinek;
b)	a vámeljáráshoz a Vám- és Pénzügyőrségnek;
c)	bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából a bíróság, az ügyészség és a bűnüldöző szervek számára;
d)	nemzetbiztonsági célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak;
e)	külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési célra az Állami Számvevőszéknek és a
Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak;
f)	adóellenőrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak.
(4)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az (1) bekezdés szerinti korlátozásokat, valamint a
korlátozások elrendelésével kapcsolatos szabályokat rendeletben határozza meg.
(5)	Felhatalmazást kap a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy az (1) bekezdés szerinti
korlátozásokkal összefüggő engedélyezési eljárást rendeletben szabályozza.
A közérdekű kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás
143.	§
(1)	Az állami és helyi önkormányzati szervek a panaszokat és a közérdekű bejelentéseket e törvény
szerint kötelesek elintézni.
(2)	A panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és
elintézése nem tartozik más - így különösen bírósági, államigazgatási - eljárás hatálya alá.
(3)	A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg
megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A közérdekű bejelentés
javaslatot is tartalmazhat.
51
(4)	Panasszal és a közérdekű bejelentéssel bárki - írásban vagy elektronikus úton - fordulhat a
tárgykörben eljárásra jogosult szervhez.
(5)	Ha a panaszt, illetőleg a közérdekű bejelentést nem az eljárásra jogosult szervhez tették meg, azt
nyolc napon belül oda át kell tenni. Az áttételről a bejelentőt egyidejűleg értesíteni kell.
144.	§
(1)	A panaszt és a közérdekű bejelentést a beérkezéstől számított harminc napon belül kell elbírálni.
(2)	Ha az elbírálást megalapozó vizsgálat előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig tart, erről a
panaszost (bejelentőt) a panasz (bejelentés) beérkezésétől számított tizenöt napon belül - az
elintézés várható időpontjának egyidejű közlésével - tájékoztatni kell.
(3)	Az eljárásra jogosult szerv a panaszost, illetőleg a közérdekű bejelentőt meghallgathatja, ha azt a
panasz, illetőleg bejelentés tartalma szükségessé teszi.
(4)	Az eljárásra jogosult szerv a vizsgálat befejezésekor a megtett intézkedésről vagy annak
mellőzéséről - az indokok megjelölésével - köteles a panaszost, illetőleg bejelentőt írásban vagy
elektronikus úton haladéktalanul értesíteni.
(5)	Az írásbeli értesítés mellőzhető, ha az elintézésről a jelen lévő panaszost, illetőleg bejelentőt
szóban tájékoztatták, és a tájékoztatást tudomásul vette.
(6)	A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon panaszos, illetőleg bejelentő által tett ismételt,
továbbá a névtelen bejelentés vizsgálata mellőzhető.
(7)	A panasz vizsgálata mellőzhető a (6) bekezdésében említett eseteken kívül akkor is, ha a
panasztevő a sérelmezett tevékenységről (mulasztásról) való tudomásszerzéstől számított hat hónap
után terjesztette elő a panaszát. A tudomásszerzéstől számított egy éven túl előterjesztett panaszt
érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
145.	§
(1)	A panasz, illetőleg a közérdekű bejelentés alapján - ha alaposnak bizonyul - gondoskodni kell
a)	a jogszerű, illetőleg a közérdeknek megfelelő állapot helyreállításáról vagy az egyébként
szükséges intézkedések megtételéről;
b)	a feltárt hibák okainak megszüntetéséről;
c)	az okozott sérelem orvoslásáról, továbbá
d)	indokolt esetben a felelősségre vonás kezdeményezéséről.
(2)	A panaszost, illetőleg a bejelentőt - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem érheti hátrány
a panasz, illetőleg a közérdekű bejelentés megtétele miatt.
(3)	A panaszos, illetőleg a közérdekű bejelentést tevő személyes adatai - a (4) bekezdésben
foglaltakon túlmenően - csak a bejelentés alapján kezdeményezett eljárás lefolytatására hatáskörrel
rendelkező szerv részére adhatóak át, amennyiben e szerv annak kezelésére törvény alapján
jogosult, vagy az adatai továbbításához a bejelentő egyértelműen hozzájárult. A bejelentő adatai
egyértelmű hozzájárulása nélkül nem hozhatók nyilvánosságra.
(4)	Ha nyilvánvalóvá vált, hogy a bejelentő rosszhiszeműen járt el, és ezzel bűncselekményt vagy
szabálysértést követetett el; másnak kárt vagy egyéb jogsérelmet okozott, adatai az eljárás
kezdeményezésére, illetőleg lefolytatására jogosult szerv vagy személy részére átadhatóak.
52
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Átmeneti és záró rendelkezések
146.	§
(1)	Az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgára (a
továbbiakban: az EGT állampolgára) és családtagja részére a törvény hatálybalépése előtt kiadott
tartózkodási vízum, tartózkodási engedély, bevándorlási és letelepedési engedély az érvényességi
idejének lejártáig az abban foglaltak szerinti tartózkodásra jogosít, érvényességi idejének lejárta
után az Idtv.-ben foglaltakat kell alkalmazni.
(2)	Az EGT állampolgára és családtagja az (1) bekezdés szerinti engedélyek érvényességi ideje
alatt, illetőleg annak lejártakor - az Idtv.-ben foglalt feltételek fennállása esetén - kérelmére EGT
tartózkodási engedélyre jogosult.
(3)	Az EGT állampolgára és családtagja által 2004. május 1-je előtt benyújtott jogerősen el nem
bírált tartózkodási vízum, tartózkodási engedély iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárásban - az
ügyfél kérelmére, az e törvényben foglalt feltételek fennállása estén - az Idtv. 25-30. §-aiban foglalt
rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4)	Az EGT állampolgárával szemben elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom e törvény
hatálybalépésének napján érvényét veszti.
147.	§
(1)	Az a Magyar Köztársaság területén tartózkodó külföldi, aki 2003. május 1-je előtt érkezett
Magyarországra és a jogszerű tartózkodás feltételeivel nem rendelkezik, e törvény hatálybalépését
követő 90 napon belül kérheti a Hivatalnál tartózkodási engedély kiadását, ha
a)	családi életközösségben él magyar állampolgár vagy jogszerűen Magyarországon tartózkodó nem
magyar állampolgár házastársával vagy azzal a magyar állampolgár gyermekével, aki felett szülői
felügyeleti jogot gyakorol, vagy
b)	igazolja, hogy gazdasági társaság tulajdonosaként vagy ügyvezetőjeként folytat jövedelemszerző
tevékenységet, vagy
c)	magyar nyelven képes ügyeinek vitelére, és további tartózkodását magyarországi kulturális
kötődése indokolja, vagy
d)	akinek a kiutasítását a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX.
törvény (a továbbiakban: Idtv.) 43. §-a alapján nem lehetett végrehajtani
feltéve, hogy személyazonosító adatait igazolni tudja.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, és a tartózkodási engedélyt nem lehet kiadni,
ha a külföldi
a)	idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizetben van, kivéve az (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott kérelmezőt;
b)	szabadságvesztés büntetését tölti;
c)	büntetőeljárás vagy körözés hatálya alatt áll, továbbá
d)	akit a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt elítélt és még nem mentesült a
büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól.
(3)	A kérelem benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek nincs
helye. A külföldi a személyazonosságát magyar közjegyző által kiadott okirattal is igazolhatja.
53
(4)	A Hivatal a kérelmet a benyújtásától számított 90 napon belül bírálja el. A (2) bekezdésben
meghatározott kizáró hiányában és az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott valamely feltétel
fennállása esetén a tartózkodási engedélyt ki kell adni, amelynek érvényességi ideje egy év. A
kérelem tárgyában hozott határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(5)	A kérelem elutasítása esetén a külföldinek a határozat meghozatalától számított 90 napon belül a
Magyar Köztársaság területét el kell hagynia.
(6)	Az (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá tartozó kérelmező ellen a törvény hatálybalépésekor
még folyamatban lévő kiutasítási eljárást a kérelem elbírálásáig fel kell függeszteni. A tartózkodási
engedély kiadásának napjával a kiutasítási eljárást meg kell szüntetni.
(7)	A tartózkodási engedély kiadásának napján érvényét veszti annak a külföldinek a kiutasítása,
akinek a kiutasítását az Idtv. 43. §-a alapján nem lehetett végrehajtani.
(8)	Az (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá tartozó kérelmezővel szemben idegenrendészeti
eljárásban elrendelt őrizetet a tartózkodási engedély kiadásának napján meg kell szüntetni.
(9)	Az e rendelkezések alapján tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi részére a munkaerő-
piaci helyzet vizsgálata nélkül kell a munkavállalási engedélyt kiadni.
148.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a Magyar Köztársaságnak az
Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján
lép hatályba.
(2)	E törvény 35-36. §-ai a törvény kihirdetését követő 8. napon lépnek hatályba.
149.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	a Gyt. 3. § a) pontjának „a 12. § és 13. § kivételével az országgyűlési képviselők és a helyi
önkormányzati képviselők választásával összefüggő gyűlésekre, valamint a képviselői és a
tanácstagi beszámoló” szövegrésze helyébe „a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá
tartozó” szöveg, a 8. § (1) bekezdésében „a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével”
szövegrész helyébe „az adott település közlekedésének megbénulásával” szöveg,
b)	a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 13. §-ában az „állampolgárok”
szövegrész helyébe a „választópolgárok” szöveg,
c)	az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 26. § (1) és
(3)	bekezdésében „az állampolgárok” szövegrész helyébe „a természetes személyek” szöveg,
d)	a Hvt. 8. § (3) bekezdés e) pontjában „az állampolgárok élet- és vagyonbiztonsága” szövegrész
helyébe „az élet- és vagyonbiztonság” szöveg,
e)	a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény 37. § (1) bekezdésében az
„állampolgárokkal” szövegrész helyébe „a természetes személyekkel” szöveg,
f)	a Met. 25. § (1)-(2) bekezdésében, 48. § (3) bekezdésében, 51. § (4) bekezdésében, 55. § (2)
bekezdésében, 57. §-ában, 58. § (1) bekezdésében a „központi menekültügyi szerv” szövegrész
helyébe „menekültügyi hatóság” szövegrész lép; a Met. 49. § a) pontjában a „központi
menekültügyi szerv és területi szervei” szövegrész helyébe „menekültügyi hatóság” szövegrész,
valamint
g)	az Idtv. 4. § (1) bekezdés b) pontjában a „vízummal” szövegrész helyébe a „vízummal vagy a
7.	§ (2) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott tartózkodásra jogosító engedéllyel” szöveg, 14. §
54
(6)	bekezdésében az „és” szövegrész helyébe „vagy” szöveg, 66. § (1) bekezdésében a „Rendőrség”
szövegrészek helyébe a „Rendőrség és a Határőrség” szöveg
lép.
(2)	E törvény hatálybalépésének napján hatályát veszti
a)	a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 12. § (4) bekezdése,
b)	az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény 1-2. §-a,
c)	a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 63. § (2) bekezdése, 64. § (5) bekezdésének
második mondata, 64. § (8) bekezdésének második mondata, továbbá 84. § m) pontja,
d)	a Met. 12. § d) pontja, 15. § a) pontjának és 19. § (1) bekezdésének „személyazonosításra
alkalmas,” szövegrésze, 16. § d) pontja, 24. §-át megelőző cím, 33. § (5) bekezdése, 38. § (3)-(4)
bekezdése, 50. § (2) bekezdése, 57. § b) pontjának „nemzetközi megállapodás alapján” szövegrésze,
továbbá 59. § (5) bekezdése,
e)	a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól
és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 13-14. §-a, valamint
38.	§ (1) bekezdése,
f)	a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló 2001. évi XXXVIII.
törvény 3. §-a, 4. §-ának a Met. 12. § d) pontját megállapító szövegrésze, 9. §-a, 12. § (2)
bekezdése, 14., 16., valamint 22. §-a,
g)	az Idtv. 4. § (1) bekezdés a) pontjának „vagy a 7. § (2) bekezdésben meghatározott
tartózkodásra jogosító engedéllyel” szövegrész, 9. §-a (3) bekezdésében a „folyamatos” szövegrész,
11.	§-a, 12. § (2) bekezdésének b) pontja, 16. § (3) bekezdése, a 17. § (1) bekezdés d) pontjának
„vagy” szövegrésze, a 17. § (1) bekezdés e) pontja, a 18. § (4) bekezdése, a 21. § (3) bekezdése, a
32.	§ (2) bekezdés g) pontja, a 33. §-a (2) bekezdéséből „a szabálysértési hatóságok, valamint a
helyszíni bírság kiszabására jogosult szervek a 32. § (2) bekezdés g) pontja esetében a területi
idegenrendészeti hatóságnak” szövegrész, a 35. § (3) bekezdése, a 44. § előtti címből „a
szabálysértési hatóság, illetőleg a menekültügyi hatóság” szövegrész, a 44. § (1) bekezdéséből „a
szabálysértési vagy a menekültügyi hatóság” szövegrész, a 44. § (2) bekezdéséből „a menekültügyi,
valamint a szabálysértési hatóság” szövegrész, a 44. § (4) bekezdése, a 47. § (2) bekezdése, a 49. §
(2)	bekezdése, az 54. § (4) bekezdés e) pontjának „továbbá a tartására fordított összeget”
szövegrésze, az 58. § (3) bekezdése és az 59. § (1) bekezdéséből a „szabálysértési, menekültügyi”
szövegrész, a 68. §, a 70. §-t megelőző alcím, a 70. §, továbbá a 95. § e), j) és k) pontjai.
(3)	A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló 2001. évi XXXVIII.
törvény 28. § (2) bekezdésének „a 9. §-ban a Met. 24. § (1) bekezdésének a) pontját megállapító
rendelkezés” szövegrésze nem lép hatályba.
150.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális
alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 139. § (2) bekezdés b)
pontjában „az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát” szövegrész helyébe „az élet- és
vagyonbiztonságot” szöveg,
b)	a Ktv. 4. számú melléklet II. pontjában a „- születési ideje” szövegrész helyébe a „- születési
ideje - ügykezelő állampolgársága” szöveg,
c)	az Áht. 46. § (1) bekezdésében, valamint 78. § (1) bekezdésében az „állampolgárok élet- és
vagyonbiztonságát” szövegrész helyébe az „élet- és vagyonbiztonságot” szöveg,
d)	a Kltv. 3. § (3) bekezdése felvezető szövegének második mondatában a „kőolajat (2709 00 90
00)” szövegrész helyébe a „kőolajat (2709 00 90)” szöveg,
e)	az Üsztv. 81/N. § (2) bekezdésében „a 14/C-14/D. §, a 46/A. §,” szövegrész helyébe „a 14/C-
14/D. §, a 24/A-24/E. §, a 46/A. §,” szöveg, 3. számú melléklete I. pontjában az „- ügyviteli
55
nyilvántartási sorszáma, - születési helye, ideje,” szövegrész helyébe az „- ügyviteli nyilvántartási
sorszáma, - állampolgársága, - születési helye, ideje,” szöveg,
f)	a Kt. 3. § (3) bekezdésben a „Környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat”
szövegrész helyébe „környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat” szöveg, 5/B. §-ában a „Kac ”
szövegrész helyébe a „Kövice” szöveg, 21. § (5) bekezdésében a „környezetvédelmi miniszter”
szövegrész helyébe „környezetvédelmi és vízügyi miniszter” szöveg,
g)	a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény 2. § (2) bekezdésében „az állampolgárok
élet- és vagyonbiztonságát” szövegrész helyébe „az élet- és vagyonbiztonságot” szöveg,
h)	a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 64. §-a előtti címében „Az állampolgárok’
szövegrész helyébe „A nyilvánosság” szöveg,
i)	az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény
3. § (2) bekezdésének második mondatában az „állampolgárok, szervezetek” szövegrész és 9. § (2)
bekezdés a) pontjában az „állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek” szövegrész
helyébe a „természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek” szöveg,
j) az Iat. 39. § (1) bekezdés e) pontjában a „bármely állampolgár” szövegrész helyébe a „bárki”
szöveg,
k) az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV.
törvény 6. § (1) bekezdésében az „állampolgárok” szövegrész helyébe „a közszolgáltatásokban
részesülők” szöveg,
l)	a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 30. § (4) bekezdésében „az
állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát” szövegrész helyébe „az élet- és vagyonbiztonságot”
szöveg, 88. § a) pontjában az „exportjáról” szövegrész helyébe a „kiviteléről” szöveg
m) a Dmtv. 2. § 2. a) pontjában a „személyazonosító” szövegrész helyébe „hatósági” szöveg
n) az Artv. preambulumának „a mezőgazdaságból élők számára” szövegrésze helyébe „az Európai
Unió Közös Agrárpolitikája által meghatározott keretek között a mezőgazdaságból élők számára”
szöveg
lép.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	a nemesfém tárgyakról és fémjelzésükről szóló 1965. évi 14. törvényerejű rendelet,
b)	az Ütv. II. fejezete címében a „törvényessége” szövegrész, a 7. § (2) bekezdésének felvezető
szövegében a „törvényességének” szövegrész, a 11. § cf) alpontja, valamint ci) alpontja, a 13. § (2)
bekezdés b) pontjának „az állampolgárok és a jogi személyek” szövegrésze, a 20. § (5)
bekezdésének „ , a jogszabálynak” szövegrésze, a 26. § (1) bekezdésének „azok ellen, akik a
törvényt megsértették,” szövegrésze, valamint a 28. § (2)-(3) bekezdése,
c)	a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény,
d)	az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet 1. §-át megelőző címe, 1-
3. §-a, 5. §-át megelőző címe, 10. §-a az azt megelőző alcímmel együtt, 11. §-át megelőző címe,
11.	§ (1) és (4) bekezdése, valamint 12. §-ának „ ; végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.
Egyidejűleg az 1956. évi 35. törvényerejű rendelettel kiegészített 1955. évi 22. törvényerejű
rendelet hatályát veszti” szövegrésze,
e)	a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény,
f)	az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény,
g)	az egyes állami szervek szervezetének korszerűsítéséről szóló 1983. évi 25. törvényerejű
rendelet,
h)	a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (Ütv.) módosításáról szóló
1989. évi XLVI. törvény 2. §-a,
i)	az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről és módosításáról
szóló 1990. évi XXII. törvény 5., 21., 29., 36-40., 47-55., 57., valamint 60-61. §-a,
j) az Itv. 99. §-a,
k) a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi
szabályairól szóló 1990. évi CIV. törvény 45-59. §-a,
l)	az Mtv. 9. § (2) bekezdése,
56
m) az Áht. 128-129. §-a,
n) a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 110. § (7) bekezdése,
o) a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény 100. és 109. §-a,
p) a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997.
évi CXL. törvény 101. §-a, valamint 1. számú melléklete w) pontjának „az állampolgár számára”
szövegrésze,
q) a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény
módosításáról szóló 1997. évi CXVII. törvény 1. §-a,
r) a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény 2. §-ának i) pontja, 3. § (1)
bekezdés b) pontjának „kivéve az „A” típusú tevékenység keretében végzett módosítást, amelyet be
kell jelenteni a géntechnológiai hatóságnak,” szövegrésze, 3. § (1) bekezdés c) pontjának „kivéve az
„A” típusú zárt rendszerű felhasználást, amelyet be kell jelenteni a géntechnológiai hatóságnak”
szövegrésze, 4. § (2) bekezdésének „kivéve az „A” típusú tevékenység keretében végzett
módosítást,” szövegrésze, 4. § (3) bekezdésének „kivéve az „A” típusú zárt rendszerű
felhasználást,” szövegrésze, 4. § (4) bekezdésének „kivéve az „A” típusú tevékenység keretében
végzett módosítást szolgáló behozatalt és kivitelt,” szövegrésze, 6. § (1) bekezdésének „illetve
bejelentéseket” szövegrésze, a 9. §-t megelőző alcím, továbbá a 34. § (1) bekezdés f) pontjának „és
bejelentési” szövegrésze,
s) a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 13. § (2) bekezdésének c) pontja, 21. §-a,
87.	§ (1) bekezdéséből a „kiutasítást” szövegrész, 87. § (2) bekezdésének e) pontjából „a
kiutasítással” szövegrész, 88. § (1) bekezdéséből „és a kiutasítást” szövegrész, 117. §-ából
„szabálysértés miatt alkalmazott kiutasítást az idegenrendészeti hatóság, a” szövegrész, továbbá a
140.	§ (2) bekezdése, a 141. § (3) bekezdése, a 142. § (3) bekezdéséből a „kiutasításnak és”
szövegrész, valamint a 143. § (3) bekezdése, a 146. § (2) bekezdése, a 147. § (2) bekezdése, a
148.	§ (2) bekezdése, a 150. § (2) bekezdése, a 151. § (2) bekezdése, a 152. § (2) bekezdése, a
153. § (3) bekezdése, a 154. § (3) bekezdése, a 155. § (4) bekezdése és a 156. § (2) bekezdése,
t) a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati
viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint egyéb
törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXI. törvény 1. §-a,
u) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló 2001.
évi LXXXIV. törvény 20. § (5) bekezdése,
v) az Etv. 12. § (3) bekezdése, 13. § (4) bekezdése, 52. § (1) bekezdés b) pontjának szövegéből a
„legalább hároméves,” szövegrész, az 55. § (1) bekezdés a) pontja, az 56. § (1) bekezdésének utolsó
mondata, a 62. § (5) bekezdése, a 64. § (4) bekezdésének szövegéből az „és az alkalmassági vizsga”
szövegrész, 67. § (1) bekezdése, a 67. § (2) bekezdés b) pontja,
w) a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény
módosításáról szóló 2001. évi CXI. törvény 1. §-ának a Kltv. 3. § (2) bekezdés 1-3. pontját, 3. § (4)
bekezdését, 3. § (7) bekezdés a) és b) pontját, 3. § (8) bekezdés b) pontját megállapító része, 12. §
(1)	bekezdésének a Kltv. 38. § (1) bekezdését megállapító része, 13. §-ának a Kltv. 40. § (1)
bekezdését megállapító része, valamint 21. §-a,
x) az Artv. preambulumának „valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozás agrárpiaci
szabályozásának feltételeit megteremtse,” szövegrésze, 2. §-ának 11., 14-17., illetve 19. pontja, 3. §
(2)	bekezdése, 5. §-a, 6. § (1) bekezdés 4., 10-15., 20., 28., 31-32. pontjai, 8. § (2) bekezdése, a 10-
12.	§-ai, 20-24. §-ai, 25. § (1) bekezdése, 26-28. §-ai, 30. §-a, 32. § (4) bekezdése, 36. §-a, valamint
melléklete, valamint
y) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó
eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII.
törvény (a továbbiakban: Mvttv.) 43. § (1), (3) és (5) bekezdései.
(3)	Nem lép hatályba az Etv. 2001. december 24-én kihirdetett szövegének 23. § (2) bekezdése,
24. § (1) bekezdése, 24. § (3) bekezdése, 30. § (4) bekezdése, 30. § (5) bekezdése, 32. § (2)
bekezdése, 43. §-a, 46. § (5) bekezdése, 48. § (1) bekezdésének b) pontja, 53. § (1) bekezdése, 55. §
57
(2)	bekezdése, 55. § (4) bekezdése, 56. § (2) bekezdése, 56. § (4) bekezdése, 56. § (9) bekezdése,
valamint 60. §-a.
(4)	2004. július 1-jén a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény 129. § a) pontjának „az
Európai Parlament és a Tanács 96/92/EK irányelve a villamos energia belső piacának közös
szabályairól,” szövegrésze helyébe „az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve a
belső villamosenergia-piacra vonatkozó közös szabályokról, valamint a 96/92/EK irányelv hatályon
kívül helyezéséről” szöveg lép, ezzel egyidejűleg hatályát veszti a 129. § b) pontja.
(5)	2004. július 1-jén a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény 86. § a) pontjában „az
Európai Parlament és a Tanács 98/30/EK irányelve, a földgáz belső piacának közös szabályairól”
szövegrész helyébe „az Európai Parlament és a Tanács 2003/55/EK irányelve a földgáz belső
piacára vonatkozó belső szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről” szöveg
lép, ezzel egyidejűleg hatályát veszti a 86. § c) pontja.
(6)	Az Áe. 3. § (6) bekezdésének az Mvttv. 38. §-a által megállapított r) pontjának jelölése s) pontra
változik.
(7)	A Szaztv. 20. § (2) bekezdésének az Mvttv. 42. §-a által megállapított k) pontjának jelölése l)
pontra változik.
(8)	A Kt. 1., valamint 3-4. számú mellékletei helyébe e törvény mellékletében meghatározottak lépnek.
58
Melléklet a 2004. évi ...törvényhez
„1. számú melléklet az 1995. évi LVI. törvényhez
A gumiabroncsok termékdíjtételei _
Termékdíjköteles termék	2004. május 1-től a termékdíjtétel (Ft/kg)	2005. január 1-jétől a termékdíjtétel (Ft/kg)
gumiabroncs	90	110
3. számú melléklet az 1995. évi LVI. törvényhez
Hűtőberendezések és hűtőközegek termékdíjtételei
I. A hűtőberendezések termékdíjtételei
Termékdíjköteles termék (hűtőberendezés) névleges hűtőtérfogata	2004. május 1-től termékdíjtétel t (Ft/db)	2005. január 1-jétől a termékdíjtétel t (Ft/db)
120 literig	1866	2443
120,01-250,00 literig	3360	4398
250,01 liter fölött	8667	11344
	k (Ft/db)	k (Ft/db)
0,50 kg-ig	465	609
0,51-2,00 kg-ig	832	1091
2,01 kg fölött	2180	2853
II. A termékdíjköteles hűtőközegek termékd		íjtételei
Termékdíjköteles termék	2004. május 1-től termékdíjtétel t(Ft/kg)	2005. január 1-jétől a termékdíjtétel t(Ft/kg)
hűtőközeg	693	907
4. számú melléklet az 1995. évi LVI. törvényhez
A számított termékdíjtétel meghatározása a hűtőberendezéseknél
T = s*(t+k)
T: a számított termékdíjtétel hűtőberendezéseknél (Ft)
t: a névleges hűtőtérfogattól függő termékdíjtétel a 3. számú melléklet szerint (Ft/db)
k: a hűtőközeg mennyiségétől függő termékdíjtétel a 3. számú melléklet szerint (Ft/db)
s: szorzószám, amelynek értéke
-	0,25, ha a hűtőberendezés rendelkezik a Magyarországon alkalmazott környezetbarát termék
védjeggyel,
-	1,0 minden egyéb esetben.
T=s*1,25*t, ha a hűtőberendezés termékdíjköteles hűtőközeggel működik, és csak a névleges
hűtőtérfogattal jellemezhető.
T=s*t, ha a hűtőberendezés nem termékdíjköteles hűtőközeggel működik, és csak a névleges
hűtőtérfogattal jellemezhető.
T=s*5*k, ha a hűtőberendezésnél csak a termékdíjköteles hűtőközeg mennyisége ismert
(különösen: részegységként beépített hűtőberendezések, italhűtők, légkondicionálók).
T=s*4*k, ha a hűtőberendezés névleges hűtőtérfogattal nem jellemezhető és a hűtőberendezésben
nincs termékdíjköteles hűtőközeg, ekkor a k a nem termékdíjköteles hűtőközeg mennyisége
(különösen: részegységként beépített hűtőberendezések, italhűtők, légkondicionálók).”

INDOKOLÁS

az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi
rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések
megállapításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi
rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról
szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) az Európai Unióhoz történő csatlakozási szerződést
kihirdető törvényhez szükségszerűen kapcsolódó, technikai jellegű törvénymódosításokat
tartalmazza, amelyek elsődlegesen az alapvető közösségi jogi elvek érvényesülését, illetőleg a külső
és belső jogrendszeri koherencia megteremtését szolgálják. A módosítások önálló törvényben való
elhelyezésének elvi alapja az, hogy az alapvető közjogi és integrációs jelentőséggel rendelkező,
önmagában is igen jelentős terjedelmű csatlakozási törvényt a jogbiztonság követelményét szem
előtt tartva nem indokolt más törvények módosításával terhelni.
A Javaslat a jogrendszeri koherencia megteremtése érdekében, valamint általános
jogharmonizációs célkitűzések alapján tartalmazza a következő szempontokat érvényesítő
törvénymódosításokat:
1.	Az európai uniós csatlakozással a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai
Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény által meghatározott keretek között lezajlott
jogharmonizációs folyamat lezárul, és ezzel összefüggésben szükséges a nemzeti jogszabályokba
korábban átültetett, a csatlakozást követően viszont már hazánkban is közvetlenül hatályos normák
(az Unió alapszerződései, közösségi rendeletek) esetében a tartalmi dereguláció elvégzése, illetve a
jogharmonizációs záradékok módosítása.
2.	Az alkotmánymódosító 2002. évi LXI. törvény a közösségi jogrendszerhez való teljesebb
illeszkedés szándékával több, korábban állampolgárságon alapuló státusjogként definiált
alkotmányos jog, alkotmányos kötelezettség, illetve államcél megfogalmazását módosította úgy,
hogy azok a csatlakozást követően más uniós tagállamok állampolgáraira, illetve egyes esetekben a
hazánkban életvitelszerűen tartózkodó egyéb személyekre is vonatkozzanak. Az alaptörvény ezen
rendelkezéseivel való összhang megteremtése érdekében a csatlakozással egyidejűleg több törvény
módosítása indokolt.
3.	Emellett a törvényi szintű jogszabályoknak a közösségi jog négy szabadsága alapján
történt átvilágítása során meghatározott feladatok végrehajtása érdekében is számos szaktörvény
tekintetében szükségesek az állampolgárságon alapuló, a közösségi joggal összhangba nem hozható
megkülönböztetések megszüntetésére irányuló módosítások. Kiemelendő, hogy - összhangban az
alkotmányi módosításokkal - meg kell teremteni a bevándoroltak és a letelepedettek jogállásának
változásából fakadóan az egyes törvények összhangját, továbbá rendezni kell az Európai Gazdasági
Térség (a továbbiakban: EGT)-tartózkodási engedéllyel rendelkezők jogait és kötelezettségeit. (Az
érintett módosítások a Javaslat „Egyes törvények és törvényerejű rendeletek módosítása” című
fejezetében, illetve egyes esetekben a többi fejezet hosszabb terjedelmű törvénymódosításaiba
integráltan szerepelnek.)
60
A Javaslatba beépítésre került több ágazati törvény jogharmonizációs tárgyú novelláris
módosítása, amelyek vonatkozásában a szabályozási cél minden esetben a közösségi jognak való
megfelelés teljessé tétele. Az érintett törvények Javaslatban szereplő módosításainak általános
szempontjai a következők:
1.	A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény számos rendelkezése a
magyar állampolgárokra vonatkozóan fogalmazza meg az ügyészség feladatait és jogosítványait.
Figyelemmel az Alkotmány 2002. évi módosítására, valamint az Európai Unióhoz való
csatlakozásból eredő követelményekre, rendezni kell, hogy az ügyészség jogkörei minden, a
Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyre, illetőleg itt működő szervezetre
kiterjednek a jogszabályok keretei között. Az Európai Unióhoz való csatlakozás eredményeként az
ügyészségnek részt kell vennie a közösségi szintű igazságszolgáltatási együttműködésben. Emellett
megnő az igény más közösségi intézményekben vagy nemzetközi szervezetnél való munkavégzésre.
2.	Az Európai Unió mérésügyi tárgyú irányelveinek átvétele a mérésügyről szóló 1991. évi
XLV. törvény keretei között az elmúlt években - miniszteri rendeleti szabályozási szinten -
végbement. Az Országos Mérésügyi Hivatal (a továbbiakban: OMH) szerepkörének változása
indokolta a szervezet feladat- és hatáskörét tartalmazó jogszabályok felülvizsgálatát. A vizsgálat
alapján szükséges az OMH alap- és egyéb tevékenységét előíró törvényi rendelkezések módosítása
az európai érvényű tevékenységek beillesztése, illetve az ezzel összefüggő eljárási kérdések
rendezése érdekében.
3.	Az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetővé és szükségessé teszi, hogy az uniós
közigazgatási szervezeteknél és más nemzetközi szervezetnél pályázat alapján munkát végző, ott
jogviszonyt létesítő, korábban a széles értelemben vett közszolgálatban dolgozó szakemberek
számára munkajogilag biztosítsuk a visszatérésük után a korábbi közszolgálati jogviszonyuk
zökkenőmentes, zavartalan folytatását. Ennek érdekében szükséges egyes, foglalkoztatással
összefüggő törvények - a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, az ügyészségi
szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a fegyveres
szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a bírák
jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint az igazságügyi
alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény - módosítása.
4.	A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL.
törvény módosítása összhangot teremt a 2003. év végén kihirdetett a közösségi vámjog
végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény és a jövedéki adóról és a jövedéki termékek
forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény szabályozásával. A
módosítás következtében a biztonsági készletezés jogi szabályozása az Európai Unióhoz történő
csatlakozás időpontjában megfelel a nemzetközi követelményeknek és a hazai jogrendnek.
5.	A javaslat módosítja a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek
környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvényt. A módosítás a csatlakozás
következtében a vámeljárással, a rendszeres támogatással, a csomagküldő kereskedelemmel,
valamint a gumiabroncs és a hűtőberendezés, hűtőközeg termékdíjköteles termékek szabályozásával
kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz. Az import esetén - az uniós tagállamok felé a vámellenőrzés
megszűntével - a termékdíj megfizetése önbevallás útján a belföldön előállított és forgalomba
hozott termékekre vonatkozó eljárásban történik. A termékdíjköteles termékekből keletkező
hulladékok begyűjtéséhez, hasznosításához kapcsolódó jelenlegi rendszeres támogatás intézményét
a közösségi jogi előírásoknak megfelelően versenysemleges módon lehet csak 2004. május 1-jétől
fenntartani. A Közösségen belüli behozatal esetén a csomagküldő kereskedelem által belföldi
vállalkozónak nem minősülő természetes személy részére belföldre behozott termékdíjköteles
termékek termékdíját a külön törvényben szabályozott módon az általános forgalmi adó fizetésére
kötelezett fizeti meg. A gumiabroncs, valamint a hűtőberendezés, hűtőközeg termékdíjköteles
termékek esetében a módosítás technikai jellegű, mivel a közösségi jog nem teszi lehetővé a
termékdíj tekintetében a használt és új termékek közötti megkülönböztetést.
61
6.	A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI.
törvény 13. §-a értelmében a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a
továbbiakban: BM OKF) engedélye szükséges az új tűzoltó-technikai eszközök és oltóanyagok
gyártásához, forgalmazásához, a BM OKF főigazgatójának egyetértése szükséges az új építési
anyag, szerkezet, építési mód, tűz- vagy robbanásveszélyes anyag - a robbanó- és a robbantóanyag
kivételével -, készülék, gép, berendezés, technológia alkalmazásának, gyártásának
engedélyezéséhez. Mindkét esetben a hatósági engedély, illetőleg az egyetértés csak megfelelőségi
tanúsítvány megléte esetén adható meg. A közösségi jog az áruk szabad mozgásának elvét - többek
között - a mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések tilalmán keresztül
biztosítja. Az engedélyezés előírása ilyen intézkedésnek minősül, habár megkülönböztetés nélküli,
mivel a hazai és a más tagállamokból érkező árukat azonos módon kezeli és érinti. A Javaslatban
szereplő módosítás ezért a BM OKF engedélyezési jogkörét főszabályként megszünteti, szűk
körben azonban - a nem harmonizált termékek esetében - fenntartja azt.
7.	A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvénynek a 2001. évi XXXVIII. törvénnyel
történt módosításával átültetésre kerültek a magyar jogba mindazok az uniós követelmények,
amelyek akkor hatályosak voltak. Az Amszterdami Szerződés IV. Cím 61. cikke értelmében a
Tanácsnak a szerződés hatályba lépését követő öt éven belül kell megalkotnia a migrációs
közösségi szabályokat. E szabályozás most van folyamatban, amelynek során egyes területeken a
közösségi rendelkezések már megalkotásra kerültek, mások azonban még előkészítés alatt állnak. A
Javaslat célja azoknak a közösségi szabályoknak az átvétele, amelyek tekintetében az átültetési
határidő a tagállamok tekintetében már lejárt. Ezen túlmenően - a 2001. évi módosítással kialakított
eljárási rend gyakorlati tapasztalatainak elemzése alapján - a Javaslat a menedékjogi eljárás
hatékonyabbá és gyorsabbá tétele érdekében a jogorvoslati rend és ehhez kapcsolódóan az
intézményi rendszer egyszerűsítésére tesz javaslatot.
8.	A külföldiek beutazásáról és tartózkodásról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 2002. január
1-jén lépett hatályba, és megteremtette az összhangot a 2000. december 31-ig érvényes migrációs
közösségi joganyaggal. Az Idtv. hatálybalépése óta az Unió vívmányai fejlődtek, egyes közösségi
normák módosultak, új közösségi normák léptek hatályba, illetve állnak közvetlenül elfogadás előtt.
Mivel Magyarország vállalta a csatlakozás időpontjáig a teljes acquis átvételét és alkalmazását, a
jogharmonizációs célú módosításokat a hatályos idegenrendészeti joganyagban is szükséges
átvezetni. Ezen túlmenően a gyakorlati tapasztalatok alapján szükségessé vált az emberi jogi
követelményeknek megfelelő garanciális szabályok erősítése a kiutasítási tilalmak (ezen belül a
családi élet védelme) és az őrizettel kapcsolatos bírói jogorvoslat területén.
9.	A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény azzal a
céllal készült, hogy a külföldi képzést tanúsító okiratok hazai elismerését megkönnyítse. Az európai
közösségi jog kizárólag az ún. „szakma gyakorlása céljából” történő elismerést vonja hatálya alá.
Valamely külföldi bizonyítvány, oklevél ilyen módon történő elismerése azt jelenti, hogy a
kérelmező jogosulttá válik egy hazai szabályozott szakma gyakorlására. Szabályozottnak minősül
az a szakma, amelyet csak meghatározott hazai oklevél, bizonyítvány birtokosa gyakorolhat. A
törvény 2001-es előkészítése óta hatályba lépett, a közösségi irányelvek módosítását leegyszerűsítő
ún. SLIM-irányelv, illetve az Európai Bíróság két ítélete jelentős jogfejlődést eredményezett a
szakma gyakorlása szempontjából történő elismerés terén. A Javaslatban szereplő módosítások egy
része értelmezést könnyítő, technikai jellegű változtatás, másik részére pedig azért van szükség,
mert bizonyos elemei jelenlegi formájukban az Európai Bizottság álláspontja szerint ellentétesek az
európai közösségi joggal vagy a tagállamok gyakorlatával.
10.	Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása, a Közös Agrárpolitika (KAP)
alkalmazása és végrehajtása érdekében szükséges az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI.
törvény módosítása. A módosítás célja, hogy a törvény mint általános agrárpiac-szabályozási
kerettörvény biztosítsa a közösségi jogszabályokban tagállami hatáskörbe utalt piacszabályozási
döntések meghozatalának alapját, valamint a nemzeti agrárpiac-szabályozás kereteit, működését. A
62
törvény módosításával megteremtődik a KAP-pal összhangban lévő nemzeti szabályozás
alkalmazásának jogalapja.
11.	Az Európai Közösség Tanácsa az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme,
valamint az Európai Közösségek érdekeit hátrányosan érintő jogellenes magatartások elleni
hatékonyabb fellépés érdekében létrehozta az Európai Csalásellenes Hivatalt (a továbbiakban:
OLAF). Az OLAF feladata a Közösségek intézményeinek, szervezeteinek keretén belül, valamint a
tagállamokban az Európai Közösség által nyújtott támogatások felhasználása jogszerűségét
vizsgálni és az ezzel kapcsolatosan felmerülő korrupció és egyéb visszaélés gyanúját feltárni. Az
OLAF által folytatott vizsgálatok nem érintik a tagállamoknak a büntetőjog területén fennálló
nyomozati jogosultságait. Az OLAF a Bizottság közreműködésével, a tagállamok hatáskörrel
rendelkező szervezeteivel együttműködve gyakorolja jogosítványait, a Közösségek pénzügyi
érdekeit sértő cselekmények elleni fellépés összehangolása érdekében. A Javaslat célja az OLAF-fal
való együttműködés törvényi feltételeinek megteremtése, valamint a hazai belső koordinációs
rendszer kialakítása.
12.	A Javaslattal - illetve a csatlakozási szerződést kihirdető törvénnyel - összefüggésben
elengedhetetlenül szükséges több jogszabályi rendelkezés módosítása, illetőleg megállapítása,
amelyre a Javaslatban külön fejezetben kerül sor.
RÉSZELETES INDOKOLÁS
ELSŐ FEJEZET
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosítása
Az 1. §-hoz
A Javaslat az Alkotmány 2002 decemberében elfogadott módosításának következtében -
pontosítva a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvényt (a továbbiakban: Ütv.)
-	egyértelművé teszi, hogy az ügyészség nemcsak az állampolgárok, hanem minden természetes és
jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli szervezet jogait védi. Az új büntetőeljárási törvény
rendszerében az ügyész nem kizárólag a nyomozás törvényességét felügyeli, hanem a nyomozás
érdemi irányítója, felelős vezetője, főszabályként az ügyész nyomoz vagy nyomoztat, a nyomozás
pedig a vád előkészítését, az ügyész mint közvádló tájékoztatását szolgálja. Ennek megfelelően
megváltozott az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolata, amit az ügyészségnek az Ütv.-ben
meghatározott feladatai között is meg kell jeleníteni.
A 2. §-hoz
A Javaslat az ügyészség feladatainak összefoglaló leírását korszerűbb megfogalmazással -
egyben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény hatályos szövegéhez igazítva - pontosítja.
Így többek között a nyomozás törvényességének felügyeletét a nyomozás feletti felügyeletként
határozza meg. Kiegészíti továbbá az Ütv.-t a családon belüli erőszak mérséklése és a kiskorúak
védelme érdekében azzal a rendelkezéssel, amely feljogosítja az ügyészséget a szükséges
gyermekvédelmi intézkedések kezdeményezésére.
63
A 3. §-hoz
A Javaslat az Ütv. szóhasználatát a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény
és a büntetőeljárási törvény módosításához igazítja a személyes szabadságot korlátozó
kényszerintézkedések végrehajtásának ügyészi törvényességi felügyelete körében.
MÁSODIK FEJEZET
A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény módosítása
A 4. §-hoz
Az Európai Unióban a különféle mérőeszközökkel kapcsolatos hatósági tevékenységről az
1970-es évekből származó horizontális irányelv, valamint több, ugyanabból az időszakból származó
egyedi mérőeszköz irányelv rendelkezik (egyetlen mérőeszközről, a nem automatikus működésű
mérlegekről van hatályban új megközelítésű irányelv). Az áruk szabad áramlása elvét szem előtt
tartva a mérőeszközökre is vonatkozik az a követelmény, hogy az egységes piacon belül egyszer
történik a mérőtípus és az egyes mérőeszközök vizsgálata, tanúsítása, majd ennek igazolásától
kezdve a mérőeszköz az egységes piacon belül bárhol szabadon forgalomba hozható.
Jelenleg egyetlen mérőeszközről, a nem automatikus működésű mérlegekről van hatályban
új megközelítésű irányelv. Az Európai Unióban a nemzeti mérésügyi hatóságok többsége
kormányaik bejelentése alapján rendelkezik olyan - az új megközelítésű irányelvekben bevezetett -
európai bizottsági regisztrációs számmal, amely feljogosítja e hatóságokat európai érvényű
típusvizsgálat, első hitelesítés és felügyeleti feladatok ellátására. Ez a feljogosítás természetesen
jelenleg csak a nem automatikus mérlegek megfelelőségtanúsításában való részvételre vonatkozhat,
és hasonló feljogosítással rendelkeznek az illetékes miniszter által az adott feladatra kijelölt és a
kormányzat által az Európai Bizottsághoz bejelentett magán laboratóriumok is.
Ebből következően az OMH esetében is indokolt a törvény oly módon történő módosítása,
hogy a felsorolt európai érvényű tevékenységeket alapfeladatként végzi a hivatal. Ennek
következményeként a Kormány bejelenti az OMH-t az Európai Bizottsághoz, ahol a hivatal
megkapja azt a regisztrációs számot, amelyet feltüntet a mérőeszközökön és az általa kiadott
európai érvényű okiratokon is.
A mérésügyről szóló törvény 4. § (1) bekezdése b) pontjának eredeti szövegében, az OMH
hatásköréből a “meghatározza az egyes mérőeszközök mérésügyi követelményeit” szövegrész
kimarad, mivel ezeket a követelményeket jogszabályok, többségében kifejezetten az adott
mérőeszközre vonatkozó miniszteri rendeletek tartalmazzák. Ugyancsak hatályon kívül kell
helyezni azt a már idejétmúlt rendelkezést, amely szerint az OMH készít elő szabványokat. A
szabványosítással és a szabványokkal kapcsolatos feladatok a Nemzeti Szabványügyi Testület
hatáskörébe tartoznak. Ugyanígy nem az OMH akkreditál kalibráló laboratóriumokat, hanem a
Nemzeti Akkreditáló Testület.
Az OMH nemzetközi kapcsolatairól rendelkező 4. § (1) bekezdésének c) pontjában az
európai uniós tagállamkénti együttműködésből fakadóan hangsúlyossá válik az OMH jelenléte az
Európai Unió szakosított mérésügyi szervezeteiben. Ismert, hogy a kezdetben Nyugat-európai
Mérésügyi Hatóságok együttműködéseként indult európai szervezet és az Európai Unió szervezetei
között egyre szorosabb az intézményes kapcsolat annak érdekében, hogy az Európai Unió
szervezeteiben kidolgozott mérésügyi tárgyú joganyag tartalmában kellő módon érvényesüljenek a
nemzeti mérésügyi hatóságokat felölelő WELMEC szakmai érvei.
64
Az 5. §-hoz
Az Európai Unióban azon elv érvényesül, hogy az európai mérésügyi jogszabályok
(irányelvek) a mérőeszközök piacra jutását szabályozzák. Ily módon a klasszikus értelemben vett
típusengedélyezést, valamint az egyes mérőeszközök első hitelesítését tartják uniós látókörben,
valamint a közösségi szabályozás is erre terjed ki. A kötelező hitelesítési körbe tartozó
mérőeszközök időszakonkénti vagy javítás utáni hitelesítése nemzeti szabályozási hatáskörbe
tartozik. Amennyiben kötelező hitelesítés hatálya alá tartozó mérőeszköz akár a belföldi mérésügyi
hatóság típusjóváhagyása és első hitelesítése alapján van belföldön használatban, akár az EU
valamely (más) tagországából származó európai típusjóváhagyással és első hitelesítéssel
rendelkezik, amint lejárt belföldön a mérőeszköz hitelesítési időtartama, vagy meghibásodás miatt
javítani kellett az eszközt, ettől az időponttól vagy esemény bekövetkeztétől az OMH hatósági
jogkörébe tartozik a mérőeszköz. E logikai kapcsolatot meg kellett teremteni a mérésügyi
törvényben.
A 6. §-hoz
A hitelesítési engedély mint hatósági engedély fogalom a mérésügyi törvény sarkalatos
rendelkezése. Egy mérőeszköz kizárólag akkor mutatható be a konkrét használatba vételhez
szükséges hitelesítésre, ha rendelkezik hitelesítési engedéllyel, vagyis átesett a típusvizsgálaton és a
hitelesítést elvégző köztisztviselőnek van olyan összehasonlítási alapja (a hitelesítési engedélyben
foglalt előírások), amelyekkel az eszközt összevetve meg tudja ítélni annak műszaki állapotát. Az
EU tagországaiból származó mérőeszközök azonban többségükben európai érvényű
típusengedéllyel, tanúsítással, első hitelesítéssel fognak rendelkezni, és szükségképpen nem
rendelkeznek - az eddigi belső jogszabályi rendelkezés szerinti - hitelesítési engedéllyel.
A Javaslat másik eleme a hatósági ügyintézési határidőt rendezi. Mind a mechanikus, mind
az elektronikus eszközök egyre bonyolultabbá válásával egy időben a hatósági engedélyt kiadó
közigazgatási szervezetek részéről egyre nehezebben volt tartható az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló törvényben szabályozott 30 napos ügyintézési határidő. Az egyre
részletesebb és sokrétűbb műszaki vizsgálatok megbízható elvégzésére az OMH-nak is legalább 60
napos ügyintézési határidőre van szüksége a hatósági engedély megalapozott kiadását vagy
elutasítását megelőzően.
A 7. §-hoz
A joghatással járó mérés fogalma a mérésügyi törvény egyik sarokpontja. Joghatással járó
mérést hiteles mérőeszközzel vagy használati etalonnal ellenőrzött mérőeszközzel kell végezni. Az
OMH a hatósági ellenőrzési jogkörében fokozott figyelmet fordít e szabályok betartásának
ellenőrzésére. Az OMH-nak a mérésügyi fegyelem, ezen belül a joghatással járó mérések
ellenőrzése területén kifejtett tevékenysége, a piaci szereplők e téren történő működésének az OMH
részéről történő hatósági kontrollja a piacfelügyelet egy formája. Az OMH annak ellenére végez
hosszú évek óta piacfelügyeleti ellenőrzést a fogyasztók jogi érdekeinek megóvása érdekében, hogy
az OMH feladat- és hatáskörét előíró jogszabályok eddig nem írták elő az OMH számára a
piacfelügyeletet.
A javaslat ezt a hiányt pótolja azzal, hogy az OMH hatósági ellenőrzési működése mellett
nevesíti a piacfelügyeleti tevékenység ellátását. E fogalomnak a törvénybe illesztése után az OMH-t
is megilletik a piacfelügyeleti tevékenységet ellátó hatóságokra más jogszabályokkal ruházott
jogok, és terhelik az azokat egyébként terhelő kötelezettségek.
65
A 8. §-hoz
A mérésügyi kormányrendelet 1997-es módosítását követően a kormányrendeletben kapott
felhatalmazás alapján kezdődött meg az európai mérésügyi irányelvek honosítása. A javaslat úgy
rendelkezik, hogy a mérésügyi törvény végrehajtásáról az általános mérésügyi hatósági eljárás
tekintetében a Kormány, míg az egyes mérőeszközökre vonatkozó egyedi előírások vonatkozásában
az OMH irányítását ellátó miniszter rendelet megalkotásával gondoskodik.
HARMADIK FEJEZET
Egyes, foglalkoztatással összefüggő törvények módosítása
A 9-12. §-hoz
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk lehetővé és szükségessé teszi, hogy az uniós
közigazgatási szervezeteknél és más nemzetközi szervezetnél pályázat alapján munkát végző, ott
jogviszonyt létesítő magyar „karrier” köztisztviselők számára munkajogilag biztosítsuk
visszatérésük után korábbi közszolgálati jogviszonyuk zökkenőmentes, zavartalan folytatását.
Uniós tagságunk azzal is jár, hogy bizonyos számú köztisztviselőnek esetenként különböző
nemzeti szakértőként kell szerepet vállalniuk, anélkül, hogy hazai közszolgálati jogviszonyuk
folyamatosságát ez veszélyeztetné.
A Javaslat a határozatlan időre kinevezett ún. „karrier” köztisztviselők részére az Európai
Unió szerveinél történő jogviszony létesítését segíti elő azzal, hogy a közigazgatási szerv - hatévi
időtartamon belül - biztosítja számukra a hazai közszolgálatba való visszatérést. A köztisztviselőt
korábban foglalkoztató közigazgatási szerv számára a visszatérni szándékozó köztisztviselő részére
a Javaslat munkakör-felajánlási kötelezettséget ír elő, s amennyiben azt a köztisztviselő elfogadja,
akkor őt közszolgálati jogviszonyba ki kell nevezni. Nem élhet a köztisztviselő ezzel a
kedvezménnyel, illetőleg nem köteles a volt munkáltató munkakört felajánlani annak a
köztisztviselőnek, akinek a nemzetközi szervezetnél, illetve az Európai Unió szerveinél létesített
jogviszonya neki felróható módon szűnt meg, illetve az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett,
vagy a köztisztviselői törvény értelmében nyugdíjasnak minősül.
A 13-15. §-hoz
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szó 1994. évi LXXX.
törvény nem rendezi az Európai Unióhoz való csatlakozással szükségszerűen együtt járó uniós és
más nemzetközi ügyészi együttműködés szolgálati viszonyt érintő kérdéseit. A Javaslat megteremti
a külföldi munkavégzés lehetőségét és meghatározza annak feltételeit.
Az ügyészi szervezet működőképessége szükségessé teheti az ügyész munkakörének a tartós
külszolgálat, illetőleg a fizetés nélküli szabadság ideje alatti betöltését. Emiatt a Javaslat
meghatározza, hogy az ügyészt a tartós külszolgálat, illetőleg a fizetés nélküli szabadság
megszűntével mely szolgálati helyre és munkakörbe kell kinevezni. Rendezi továbbá a szolgálati
viszony megszűnésének új eseteként, ha az ügyész a felajánlott munkakört nem fogadja el, valamint
a tartós külszolgálattal együtt járó költségek kérdését és a külszolgálat időtartamának a szolgálati
viszonyba való beszámítását.
66
A 16. §-hoz
A Javaslat - összhangban a személyek szabad áramlásának alapszabadságra vonatkozó
jogharmonizációs kötelezettségekkel - lehetővé teszi, hogy az Európai Gazdasági Térségről szóló
egyezményben részes államok állampolgárai is vállalhassanak az ügyészségen nem közhatalmi
feladatot ellátó írnoki és fizikai alkalmazotti állást.
A 17-18. §-hoz
A Javaslat a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
1996.	évi XLIII. törvény 51. §-át módosítva rendezi a hivatásos állományú személyek nemzetközi
szervezetnél, illetve az Európai Unió szerveinél létesített jogviszonyára vonatkozó feltételeket. A
szolgálati viszony e jogviszony időtartama alatt szünetel, és annak megszűnése után megfelelő
beosztást kell a visszatérő hivatásos állományú személy részére biztosítani. A Javaslat az érintett
miniszter részére felhatalmazást ad a szolgálati viszonyt érintő részletszabályok kiadására.
A 19. §-hoz
A Javaslat rögzíti annak a szabályait, hogy a nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió
szervénél elhelyezkedett bíró későbbi, bíróvá történő ismételt kinevezése milyen módon történik. A
bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) a bírói
állást fő szabály szerint pályázat útján rendeli betölteni, az e szabályhoz képest kivételes - pályázat
nélküli - eljárás lehetőségét teremti meg a Bjt. 6. §-ának (2) bekezdése. A Javaslat - a Bjt.
Javaslattal beiktatott 11. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel - kiegészíti a Bjt. 6. §-ának (2)
bekezdését azzal az esettel, ha olyan személy kéri a bíróvá történő kinevezést, aki korábban is bíró
volt, és bírói szolgálati viszonya azért szűnt meg, mert nemzetközi szervezetnél vagy az Európai
Unió szervénél létesített munkavégzésre irányuló jogviszonyt.
A 20-21. §-hoz
A nemzetközi szervezettől vagy az Európai Unió szervétől visszatérő, bírói kinevezését kérő
személy esetében az újabb bírói szolgálati viszony létesítése a Bjt. Javaslattal beiktatott 11. §-ának
(3)	bekezdése szerint történik. Az e jogszabályhely szerinti eljárásra abban az esetben van
lehetőség, ha a bíró korábbi szolgálati jogviszonya a Bjt. ugyancsak e Javaslattal beiktatott 57. §-a
(1) bekezdésének h) pontja alapján szűnt meg, és a nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió
szervénél létesített jogviszonyának megszűnésétől számított 30 napon belül kéri a bíróvá történő
ismételt kinevezését. A bírói állás betöltésére az OIT javaslata alapján, de pályázat kiírása nélkül
kerül sor, a kinevezést pedig csak olyan személy kaphatja meg, aki egyébként megfelel a bíróvá
történő kinevezés feltételeinek. Az utóbbiak közül a Javaslat csupán a pályaalkalmassági
vizsgálaton történő részvétel követelményét iktatja ki: a nemzetközi szervezettől vagy az Európai
Unió szervétől visszatérő személy esetében a kinevezést megelőzően nem kell ismételten részt
venni pályaalkalmassági vizsgálaton.
A bíró nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió szervénél történő elhelyezkedésétől
meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a bíró tartós külszolgálatot lát el. Erre az OIT
beleegyezése alapján van lehetőség, és a tartós külszolgálatban lévő bíró ugyan megtartja bírói
tisztségét, de a külszolgálat időtartama alatt nem végezhet ítélkező tevékenységet.
67
A bírói munkakörbe történő beosztásra az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába
beosztott bíró beosztására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [Bjt. 40. § (4) és (5) bekezdés] és
a nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió szervénél eltöltött időt szolgálati időként kell
figyelembe venni.
A 22. §-hoz
A Javaslat - a Bjt. egyéb rendelkezéseivel összhangban - úgy rendelkezik, hogy a
nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió szervénél elhelyezkedő bíró szolgálati jogviszonya
megszűnik. E megszűnési ok olyan, az ítélkezéssel, illetve az igazságszolgáltatással összefüggő
tevékenységre figyelemmel következhet be, amely tevékenység során szerzett szakmai tapasztalat a
bírói szervezet munkájában a későbbiekben hasznosítható.
A 23. §-hoz
A tartós külszolgálatot ellátó személyek a Kormány e tárgyban kiadott rendel ete alapján
speciális javadalmazásban részesülnek. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat a bírák tartós
külszolgálatát is lehetővé teszi, ezért a Kormányt arra is felhatalmazza a Javaslat, hogy e
személyekre nézve is megállapítsa rendeletében - az OIT-tal egyetértésében - azokat a juttatásokat,
amelyek a bírót a Bjt. alapján járó juttatásain felül illetik meg.
A 24. §-hoz
Az Európai Unió követelményeire figyelemmel indokolt az állampolgárságon alapuló
megkülönböztetések megszüntetése az igazságügyi szakértők, szakértőjelöltek, írnokok és fizikai
alkalmazottak esetében. Ezeket a munkaköröket a Javaslat szerint a jövőben az Európai Gazdasági
Térség bármely részes tagállamának állampolgára, illetve azok családtagja is elláthatja, ha a
munkakörre meghatározott képesítéssel és megfelelő magyar nyelvismerettel rendelkezik.
A 25. §-hoz
A Javaslat az igazságügyi alkalmazottak esetében is lehetővé teszi azt, hogy a nemzetközi
szervezetnél vagy az Európai Unió szervénél elhelyezkedő személyek utóbb speciális feltételekkel
válhassanak azon szerv alkalmazottaivá, amely szervnél igazságügyi alkalmazotti jogviszonyuk
megszűnt. A Javaslat e körben önálló szabályokat nem állapít meg, hanem utaló szabállyal rendezi a
szolgálati jogviszony megszűnésének és újabb létesítésének kérdését.
68
NEGYEDIK FEJEZET
A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény
módosítása
A 26. §-hoz
A Javaslat pontosítja a törvény személyi és tárgyi hatályát a közösségi jog szabályainak
megfelelően: a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL.
törvény hatálya alá tartozó alanyi kör és termékek meghatározása tekintetében a jövedéki
adótörvény szabályozása az irányadó, amely azonban összhangban áll a vámjogi szabályozással is.
A 27. §-hoz
A módosítás a vámtarifaszámok változása miatt szükséges, ezáltal a kombinált
nomenklatúra áruazonosító számait egységesen alkalmazza. Az új vámtörvény nem használja a
belföldi forgalom számára történő vámkezelés fogalmát, ezért a jogrendszeri koherencia érdekében
a belföldi rendeltetés fogalmának bevezetése szükséges.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a tárolási és környezetvédelmi szempontból is problematikus
nehéz fűtőolajok a biztonsági készletben helyettesíthetőek legyenek. A hazai villamosenergia-
termelés szerkezetét tekintve nagyobb ellátási biztonságot jelent a fűtőolaj és földgáz kiváltására is
alkalmas tüzelőolaj, illetve gázturbina olaj készleten tartása.
A 28. §-hoz
A Szövetség tagjának havonta kell nyilatkoznia a tagi hozzájárulás kiszámításához az előző
hónapban behozott kőolaj és kőolajtermék mennyiségéről. A módosítás alapján e nyilatkozathoz
kell csatolnia a jövedéki adótörvény rendelkezései szerint meghatározott havi összesítés
vámhatóságnak benyújtott és a vámhatóság által ellenjegyzett másolati példányát. A havi összesítés
benyújtása azért fontos, mert a Szövetség így összevetheti a rendelkezésére álló adatokat a
vámhatóságtól rendszeresen kapott adatokkal. Ez a tagi hozzájárulás, illetve a biztonsági készlet
mértékének kiszámításához nyújt segítséget.
A 29-30. §-hoz
A módosítás a hatályos rendelkezés lényegét nem változtatja meg, csupán a vámtörvény és a
jövedéki adótörvény fogalmi meghatározásainak átvételével pontosítja azt; továbbá
jogharmonizációs záradékot tartalmaz.
69
ÖTÖDIK FEJEZET
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról
szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása
A 31. §-hoz
Az uniós csatlakozás következtében - a vámhatárok megszűnésével - a környezetvédelmi
termékdíjjal kapcsolatos eljárásrend módosítása válik szükségessé, mivel a vámigazgatási
eljáráshoz a termékdíjfizetés a csatlakozást követően már nem kapcsolható. Ennek megfelelően a
Javaslat meghatározza, hogy az Európai Közösségen belüli behozatal, valamint a nem közösségi
termékdíjköteles termék importja esetén ki a termékdíjfizetésre kötelezett. A reklámhordozó
papírok esetén - amennyiben az belföldi előállítású - megváltozik a kötelezettek köre, így az első
belföldi forgalomba hozó helyett a Javaslat alapján az első belföldi forgalomba hozó első vevője a
termékdíj fizetésére kötelezett.
A 32. §-hoz
A Javaslat szerint a belföldi előállítású vagy saját célra felhasznált, valamint a Közösségen
belül behozott és az importált termékdíjköteles termék esetében a kötelezett termékdíj-fizetési
kötelezettségének önbevallás útján, az adózás rendjéről szóló törvény alapján tesz eleget. Az eljárási
rend egyszerűsítése érdekében az export utáni termékdíj visszaigénylését az Adó- és Pénzügyi
Ellenőrzési Hivatal végezné. A Javaslat elfogadása esetén lehetőség nyílik arra, hogy a termékdíj-
fizetésre kötelezett az adómegállapítási időszak alatt az exportált termék után megfizetett
termékdíjat levonhassa a termékdíj-fizetési kötelezettségéből.
A 33. §-hoz
A Javaslat meghatározza a termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezésének idejét az egyes
importált nem közösségi termékdíjköteles termékek esetében, a lehetséges vámeljárás típusokhoz
kapcsolódva (szabad forgalomba bocsátás, passzív feldolgozás, ideiglenes használati vagy
raktározási célú vámeljárás, feldolgozási célú vámeljárás). Az így keletkező termékdíj-fizetési,
valamint bevallási kötelezettséget a Javaslat alapján az adózás rendjéről szóló törvény
rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni.
A Közösségen belüli behozatal esetén csomagküldő kereskedelem által belföldi
vállalkozónak nem minősülő természetes személy részére belföldre behozott termékdíjköteles
termékek termékdíját - külön jogszabályban meghatározott módon - a Magyarországon általános
forgalmi adó fizetésére kötelezett fizeti meg.
A 34. §-hoz
A Javaslat az exporthoz kapcsolódó eljárásrendet kiegészíti a Közösségen belüli értékesítés
és a Közösségen belüli behozatal eseteinek meghatározásával.
70
A 35-36. §-hoz
A termékdíjköteles termékekből keletkező hulladékok begyűjtéséhez, hasznosításához
kapcsolódó jelenlegi rendszeres támogatás intézményét a közösségi jogi előírásoknak megfelelően
versenysemleges módon lehet csak fenntartani a csatlakozást követően. Ennek megfelelően a
Javaslat alapján a rendszeres támogatás intézménye megszüntetésre kerül, és helyette a
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hulladékhasznosító szolgáltatások vásárlására kap
lehetőséget. Ennek célja a már meglévő és működő hasznosítói kapacitások kihasználásával a
környezet jelenlegi védettségi szintjének fenntartása. A hulladékhasznosítási szolgáltatások
vásárlása közbeszerzési eljárás keretében történhet, amelyre hasznosítást koordináló szervezetek,
lakossági szelektív hulladékgyűjtést végzők, valamint hasznosítást végzők pályázhatnak. A Javaslat
a szolgáltatásmegrendelés teljesítésének ellenőrzését a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat
kezelését végző szervhez telepíti.
A 37. §-hoz
A felújított (újrafutózott) gumiabroncs termékdíj-fizetési kötelezettség megállapítása az
uniós csatlakozást követően már nem lesz a vámigazgatási eljáráshoz kapcsolható. Ezt figyelembe
véve a Javaslat alapján nem kell megfizetni azon felújításra kerülő gumiabroncsok után a
termékdíjat, amelyek után a termékdíjfizetés a Javaslat alapján igazolt módon korábban már
megtörtént.
A 38. §-hoz
A Javaslat az Európai Unióhoz történő csatlakozás miatt egyes fogalmak szükséges
pontosítását tartalmazza, illetve új fogalmakkal egészíti ki a Kt.-t. Ennek megfelelően módosításra
kerül a termékdíj, az import, az export, az aktív feldolgozás, valamint a passzív feldolgozás
fogalma, illetve kiegészítésre kerül a Közösségen belüli behozatal, a Közösségen belüli értékesítés,
szabad forgalomba bocsátás fogalmával. Ezen túlmenően a hulladékhasznosító szolgáltatások
vásárlásának lehetősége miatt a törvény kiegészül a lakossági szelektív hulladékgyűjtés
definíciójával is.
A 39. §-hoz
Figyelemmel a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hulladékhasznosító
szolgáltatások vásárlási lehetőségére, a Javaslat kiszélesíti a környezetvédelmi és vízügyi minisztert
megillető rendeletalkotási jogköröket azzal, hogy miniszteri rendeletben kell szabályozni a
szolgáltatásmegrendelés teljesítésének ellenőrzését, a beszámolási kötelezettség, a nyilvántartások,
valamint az ezek alapjául szolgáló adatok ellenőrzését.
71
HATODIK FEJEZET
A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI.
törvény módosítása
A 40. §-hoz
A tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány fogalmának pontosítása szükséges, tekintettel arra,
hogy a jogszabályokon és szabványokon kívül szabályzatok és műszaki követelmények is
tartalmaznak biztonságtechnikai műszaki előírásokat és feltételeket. Az értelmező rendelkezések
köre kibővül a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi
XXXI. törvény által használt más fogalmakkal is.
A 41. §-hoz
Forgalomba hozni csak olyan megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező tűzoltó-technikai
terméket, tűz- vagy robbanásveszélyes készüléket, gépet, berendezést lehet, amely eleget tesz a
tűzvédelmi biztonságossági követelményeknek. Azon import termékek esetében, amelyek
megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkeznek, a kölcsönös elismerés elve alapján a forgalomba
hozatal ismételt, magyarországi megfelelőségi eljáráshoz nem köthető, így azok korlátozás nélkül
hozhatók forgalomba. Ha az adott termék tűzvédelmi biztonságossági követelményeire nincs
irányadó jogszabály vagy honosított harmonizált szabvány, a BM OKF állapítja meg a termékkel
kapcsolatos tűzvédelmi műszaki követelményeket, amelyek a megfelelőségi eljárásban irányadók.
Azon termékek esetében, ahol a tűzvédelmi biztonságossági követelmények még nem kerültek
meghatározásra, a forgalomba hozatalt a BM OKF engedélyezi az államigazgatási eljárás általános
szabályai szerint.
Magyarországon az új építési anyag, építési mód, tűzveszélyes készülék, gép, berendezés és
technológia, valamint a tűzvédelmi termékek gyártásához, forgalmazásához a jelenleg hatályos
tűzvédelmi törvény alapján a BM OKF főigazgatójának egyetértése és hatósági engedélye
szükséges. Az áruk szabad áramlásával kapcsolatos közösségi irányelvek érvényesülését ezen
eljárások gátolják. A forgalomba és használatba kerülő termékek biztonságát az európai
rendszerben elsősorban a hatósági piacfelügyelet hivatott biztosítani. Tekintettel arra, hogy az
építési termékeknek, a tűzveszélyes gépeknek, berendezéseknek, valamint a tűzoltó-technikai
termékeknek a vonatkozó tűzvédelmi követelményeket is ki kell elégíteniük, és ezek ellenőrzésére a
BM OKF rendelkezik megfelelő szakértelemmel, a piacfelügyeleti jogkört ezen termékek
tekintetében a BM OKF gyakorolja.
A BM OKF piacfelügyeleti jogkörében eljárva ellenőrzi, hogy a termék megfelel-e a
tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítványnak. Ha meg nem felelés miatt vagy egyéb okból a termék
veszélyezteti a biztonságot, a BM OKF a termék forgalomba hozatalát, forgalmazását,
felhasználását megtilthatja, illetve piacfelügyeleti bírságot szabhat ki.
A 42. §-hoz
A Javaslat jogalkotási felhatalmazást ad a Kormánynak, valamint a belügyminiszternek az
uniós illeszkedés részletszabályainak megállapítására.
72
HETEDIK FEJEZET
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról
A 43-45. §-hoz
Az Európai Tanács 1999. október 15-16-án Tamperében tartott különleges ülésén ismerte el
a lakóhelyükről elűzött személyek átmeneti védelmére vonatkozó megállapodás szükségességét. A
megállapodás és az intézkedések céljaként azt tűzték ki, hogy közösségi szinten biztosítsa a
lakóhelyükről elűzött személyek tömeges beáramlása esetére a tagállamoknak e személyek
befogadására, illetve a befogadás következményeinek viselésére tett erőfeszítései közötti
egyensúlyt. A Magyar Köztársaság az Európai Unióhoz történő csatlakozásával az e célkitűzések
alapján meghatározott rend szerint vesz részt a menedékesekkel kapcsolatos feladatok ellátásában.
A Tanács 2001/55/EK Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) a lakóhelyüket elhagyni
kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti támogatás minimum
követelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás
következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására
irányuló intézkedésekről rendelkezik.
Az Irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére a tagállamok részére előírt határidő
(2001. december 31.) lejárt, ezért ahhoz a Met. rendelkezéseit hozzá kell igazítani.
Az Irányelv olyan rendszert alakít ki, mely szerint a Tanács a Bizottságnak a tagállamok
által benyújtott kérelmeinek figyelembe vételével elkészített javaslata alapján - az Irányelvben
meghatározott feltételek fennállása esetén - minősített többséggel hozott határozattal jogosult
megállapítani a lakóhelyükről elűzött személyek tömeges beáramlásának tényét. Az Irányelv
meghatározza azokat a kereteket, amelyeknek megfelelő védelmet kell a tagállamoknak ebben az
esetben a menedékesek részére biztosítaniuk.
Az Irányelv lehetőséget teremt a védelem biztosítására a tömeges menekülés körülményei
miatt szétszakadt családok újraegyesítése céljából. Ezért a javaslat meghatározza azokat a
feltételeket és családi kapcsolatokat is, amelyekre a családegyesítés lehetősége vonatkozik.
Szabályozni kell azt a lehetőséget, amikor a menedékes tartózkodási helyét a tagállam illetékes
hatóságának hozzájárulásával másik tagállamba áthelyezik. Ennek oka a teherviselés megosztása
vagy a család egyesítésének más tagállamban biztosított lehetősége is lehet.
Az Irányelv nem zárja ki azt, hogy a tagállamok saját döntésük alapján is biztosítsanak
menedéket a lakóhelyükről elűzött személyek részére. Ezért a Javaslat továbbra is fenntartja a
Kormány jogát arra, hogy saját hatáskörében az elűzöttek részére védelmet nyújtson akkor is, ha ezt
az Európai Unió Tanácsa nem rendeli el.
A 46. §-hoz
A menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003/9/EK
tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv2.) a menedékkérő munkavállalásával összefüggésben új
szabályozást tartalmaz. Ennek megfelelően abban az esetben, ha a menekültügyi eljárás a kérelem
benyújtásától számított egy éven belül nem fejeződik be, úgy a Javaslat lehetőséget teremt a
kérelmező magyar munkaerőpiacba történő bebocsátására a Kormány által meghatározott feltételek
mellett.
73
A 47. §-hoz
Az Alkotmány 2002. évi módosítása biztosítja a menekültek választójogát a helyi
önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán, valamint lehetővé teszi a helyi
népszavazáson és népi kezdeményezésben való részvételét. Ezért a menekültek jogairól szóló
rendelkezéseket az Alkotmányban megfogalmazott választójogi szabályokhoz kellett igazítani.
A 48. §-hoz
A Javaslat hatékony eszközt kíván találni a gyakorlatban évekig elhúzódó menekültügyi
eljárások gyorsabbá és hatékonyabbá tételére azáltal, hogy a menekültügyi hatóság határozata elleni
-	az államigazgatási eljárás keretei közötti - fellebbezés lehetőségét kizárja azzal, hogy a kérelmező
a Fővárosi Bíróság előtt - a közigazgatási per szabályai szerint - élhet bírói jogorvoslattal. Ezzel
lehetővé teszi az eljárások ésszerű határidőben történő befejezését, és egyszerűsíti a menekültügyi
államigazgatási szervezetrendszert.
A Javaslat eleget tesz a garanciális szabályokkal alátámasztott menekültügyi eljárás és a
hatékony bírói jogorvoslat iránt támasztott uniós követelményeknek, egyidejűleg biztosítja azt,
hogy a menedékjoggal visszaélők ne terheljék az ország közbiztonságát és szociális
ellátórendszerét.
A Belügyminisztérium menekültügyi szervének eddigi feladatköre kiegészül a Tanácsnak a
Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujj nyomatok összehasonlítására szolgáló
EURODAC létrehozásáról szóló rendeletében meghatározott feladatokkal, valamint a Dublini
Egyezmény helyébe lépő közösségi rendelet alapján felelős a menekültügyi eljárásnak tagállamok
között a rendelet szerint történő átadásával és átvételével kapcsolatos feladatok ellátásáért.
A 49. §-hoz
A Javaslat az eljárási szabályok között már olyan módosító rendelkezéseket is tartalmaz,
melyek a legújabb, még formálódó közösségi normáknak is szerves részét képezik. Ezek között a
Javaslat a kiskorú gyermek mindenekfelett álló érdekeit szem előtt tartva további garanciális
elemmel bővíti a kísérő nélküli kiskorú menedékkérő kérelmére lefolytatott eljárást, amikor
biztosítja a pszichológus szakértő igénybevételének lehetőségét úgy, hogy kirendelés esetén a
szakértő a meghallgatáson is köteles részt venni. Ezen túlmenően - a kiskorúakra vonatkozó
garanciális eljárási lehetőségekkel való visszaélés lehetőségének kizárása érdekében - abban az
esetben, ha kétség merül fel a külföldi kiskorúságát illetően, az érintett hozzájárulásával az életkora
megállapítására irányuló orvosszakértői vizsgálat végezhető azzal, hogy csupán a hozzájárulás
megtagadása okán a kérelem nem utasítható el.
Az 50. §-hoz
Az Irányelv lehetővé teszi, hogy a külföldi a menedékesként számára biztosított védelem
időtartama alatt kérhesse menekültkénti elismerését is, ha ennek okai fennállnak. A külföldit a
kérelmező jogai megilletik, és kötelezettségei terhelik abban az esetben is, ha a kérelem elbírálása
alatt a menedékeskénti védelem időtartama lejár.
74
Az 51-52. §-hoz
A menekültügyi hatóság törvényben meghatározott feladata az, hogy megállapítsa: a
külföldi a Genfi Egyezmény hatálya alá tartozik-e, azaz rá nézve az egyezmény rendelkezései
alkalmazhatóak-e. Ez az eljárás tehát a jogállás tisztázására irányul, nem rendészeti jellegű és célú,
ezért a javaslat a menekültügyi hatóságot nem a kiutasítás elrendelésére, hanem a kiutasítás
kezdeményezésére jogosítja fel. A gyakorlati tapasztalatok alapján ugyanis a menedékjogi kiutasítás
végrehajthatatlan jogintézménynek bizonyult.
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november
4-én kelt Egyezmény és az Európai Unió Alapvető szabadságjogok kartája egyaránt biztosítják a
tényleges jogorvoslathoz és a pártatlan eljáráshoz, tisztességes tárgyaláshoz való jogot.
Az Irányelv2. meghatározza a menedékkérők befogadásának minimumszabályait. E
rendelkezések szerint a menedékkérő számára biztosítani kell a hatékony jogorvoslatot, ezen belül
is a bírósághoz fordulás jogát. A hatályos Met. a menedékkérő számára nem biztosította az érdemi
bírósági felülvizsgálat lehetőségét, mivel a bírósági eljárásra a nemperes eljárások szabályait
rendelte alkalmazni. A javaslat szerint a bíróság köteles a külföldit meghallgatni, ezzel a bírósági
jogorvoslat érdemivé és hatékonnyá válik. Ez a megoldás pedig lehetővé teszi az eljárás gyorsítása
érdekében a bírói eljárásban a további jogorvoslat kizárását, és megvalósítja a menekültügyi
eljárásban a legfőbb jogorvoslati fórum szerepét betöltő Fővárosi Ítélőtábla tehermentesítését is.
Az 53-55. §-hoz
Az ujjnyomat-nyilvántartás adatkezelője a Met. módosított 24. §-a alapján a
Belügyminisztérium menekültügyi szerve. Ez a hatóság felel az ujjnyomatadatoknak az EURODAC
központi egységéhez történő továbbításáért, fogadásáért és összehasonlításáért.
A menekültügyi nyilvántartás adatfeldolgozójának kijelölése szükséges, amelyre a
belügyminiszter rendeleti felhatalmazást kap.
A Javaslat kiegészíti a Met. jogharmonizációs záradékát azokkal a közösségi jogi
normákkal, amelyeket az Európai Közösség a Met. legutóbbi módosítása után fogadott el, és
átültetésüket a jelen Javaslat hajtja végre.
NYOLCADIK FEJEZET
A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról
Az 56-57. §-hoz
A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a
továbbiakban: Idtv.) 4. § (1) bekezdése nem felel meg teljes mértékben a Schengeni Végrehajtási
Egyezmény 5. cikkében foglaltaknak, hiszen azon feltételek között, amelyeket a külföldieknek a
Magyar Köztársaság államhatárának, illetve jövőbeni külső határának átlépése, valamint
magyarországi tartózkodása során teljesíteni kell, nem követeli meg minden esetben az
egészségügyi ellátás biztosításának igazolását, illetőleg nem tekinti a beutazás engedélyezése
feltételének azt, hogy a külföldi ne veszélyeztesse a Magyar Köztársaság közegészségügyi érdekeit.
A Javaslat ezért pontosítja a beutazáshoz és tartózkodáshoz szükséges feltételeket. Ennek
75
megfelelően a harmadik országok állampolgárainak a beutazáshoz és tartózkodáshoz a megélhetést,
a lakhatást, a kiutazást biztosító anyagi eszközök megléte mellett azt is igazolnia kell, hogy
megfelelő egészségügyi ellátása is biztosított.
A Javaslat pontosítja az Idtv. 7. §-ának rendelkezéseit, mivel az Európai Közösség
rendeletben határozza meg azoknak a harmadik országoknak a körét, amelyeknek állampolgárai a
Közösség területére történő beutazáskor vízumkötelezettséggel rendelkeznek. A harmadik ország
állampolgára ennek megfelelően a közösségi jogi normában, jogszabályban vagy nemzetközi
szerződésben meghatározott feltételek mellett tartózkodhat Magyarországon.
Az Idtv. az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást személyazonosságot igazoló
közhiteles okmányként nevesíti. Az okmány kiállítására általában akkor kerül sor, ha a külföldi nem
rendelkezik érvényes beutazásra vagy tartózkodásra jogosító engedéllyel. Az esetek többségében a
külföldi nem tudja okiratokkal igazolni személyazonosságát, így az okmány kiállítására jellemzően
nyilatkozata alapján kerül sor. Az előzőekhez hasonlóan többnyire a külföldi nyilatkozata alapján
kerül kiállításra a humanitárius tartózkodási engedély is. A Javaslat ezért az idegenrendészeti
eljárásokban kiadott okmányokat mint tartózkodási jogosultságot közhitelesen igazoló okmányokat
határozza meg, s szakít azzal a jogszabályi rendelkezéssel, miszerint ezen okmányok a
személyazonosságot is közhitelesen igazolják.
Az 58-59. §-hoz
A vízum beutazásra és meghatározott időtartamú tartózkodásra jogosító engedély. A nemzeti
szuverenitás részét képezi az, hogy az adott állam milyen feltételek mellett engedi meg az Európai
Unió tagállamának állampolgárságával nem rendelkező személy számára, hogy az ország területére
beutazzon. Ha a törvényben meghatározott feltételeket a külföldi nem teljesíti, az adott állam nem
köteles őt a területére beengedni. A rövid időtartamú tartózkodásra jogosító vízumok esetében -
mivel az idegenrendészeti hatóság a vízum kiadásakor nem mérlegel, hanem döntése a feltételek
fennállásának vagy fenn nem állásának ténybeli megállapítására szorítkozik - indokolatlan a
jogorvoslat biztosítása. Ezért az uniós tagállamok gyakorlatának megfelelően a rövid időtartamú
vízumok esetében a jogorvoslat kizárására teszünk javaslatot.
A tartózkodási vízum esetében - amely egyéves tartózkodásra jogosít - az idegenrendészeti
hatóság vizsgálja, hogy a harmadik ország állampolgárának munkavállalásához a munkavállalási
engedélyt kiadták-e, a jövedelemszerző vízum esetén továbbá azt is mérlegeli, hogy a külföldi által
végezni kívánt gazdasági tevékenység képvisel-e gazdasági, kulturális vagy más támogatott értéket.
Ebben az esetben a javaslat biztosítja a bírói jogorvoslat lehetőségét.
A gyakorlatban számos esetben előfordul, hogy a családegyesítés céljából hazánkban
tartózkodó külföldi házastárs munkát szeretne vállalni vagy egyéb jövedelemszerzési tevékenységet
folytatni, de az új munkavállalási vagy jövedelemszerzési vízum külföldön történő beszerzése
nehézségekbe ütközik. Mindezek kiküszöbölése érdekében a Javaslat a családegyesítési célú
tartózkodási vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldit a munkavállalás, illetve
egyéb jövedelemszerzési tevékenység folytatása esetén nem kötelezi „státuszváltásra”, azaz új
vízum beszerzésére. A külföldinek azonban a tevékenységéhez szükséges munkavállalási
engedéllyel, illetve jövedelemszerzési tevékenység esetén az előírt engedélyekkel rendelkeznie kell.
A hatályos Idtv. szerint a vízumkérelmet a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 12. cikkében
foglaltakkal összhangban a kérelmező állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes
magyar külképviseleten, személyesen kell benyújtani. Ettől a vízumkiadó hatóságok kivételes
méltánylást érdemlő esetben eltekinthetnek, de a közösségi jog alapvető szabálya, hogy a vízumot
általában - a munkavállalási vízumot pedig minden esetben - a beutazást megelőzően kell felvenni.
A javaslat a jövedelemszerző vízum esetében rugalmasabbá teszi a szabályozást azzal, hogy az
ilyen vízum felvételét belföldi vízumkiadó hatóságnál is lehetővé teszi, ha a külföldi jelentős
76
gazdasági befektetést valósít meg Magyarországon. A gazdasági és közlekedési miniszter kap arra
rendeleti felhatalmazást, hogy a jelentős befektetés ismérveit meghatározza.
A 60. §-hoz
A hatályos Idtv. 14. §-a mindeddig nem tette lehetővé a családegyesítést, ha a
Magyarországon jogszerűen tartózkodó személy kiskorú. Ez a hiányosság a Gyermekek jogairól
szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény 10. cikkében meghatározott gyermeki
jogok sérelmét okozza. A Javaslat pótolja ezt a hiányosságot.
A 61-62. §-hoz
Az Idtv. értelmében kísérő nélküli kiskorú az, aki a szülei vagy az érte felelős más személy
felügyelete nélkül maradt az ország területén. A Javaslat értelmében humanitárius tartózkodási
engedéllyel kell ellátni a kísérő nélküli kiskorút, azaz biztosítani kell számára az intézményes
gondoskodást mindaddig, amíg a család egyesítése Magyarországon vagy más államban nem
oldódik meg.
A születése vagy a Magyarországra történt beutazása után felügyelet nélkül maradt
kiskorúak esetén a tartózkodási jogot - a kiutasítás elleni védelmet - mindaddig biztosítani kell,
ameddig más államban nincs lehetőség a kiskorú családegyesítésére vagy gyermeki jogainak
intézményes gondoskodás útján történő védelmére.
A 63. §-hoz
A letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi határozatlan időtartamú magyarországi
tartózkodásra jogosult. A letelepedési engedély alapján létesít ez a külföldi magyarországi
lakóhelyet, és jogosult, illetve köteles a személyazonosító igazolvány kiváltására. Az engedély
megszerzéséhez a feltételeket igazoló okmányokat kell csatolni. A letelepedési engedély kiadása
csak akkor lehet megalapozott, ha a személyazonosító adatokat igazoló, külföldön kiállított
okmányok hitelességéhez nem férhet kétség. Ezért - ha a diplomáciai felülhitelesítés nemzetközi
szerződés alapján nem mellőzhető - a külföldön kiállított okmányokat hiteles magyar fordítással
együtt, felülhitelesítve kell csatolni.
A 64-66. §-hoz
Az Idtv. önálló fejezetben határozza meg az Európai Gazdasági Térségről szóló
Egyezményben részes tagállamok állampolgárainak beutazására és tartózkodására vonatkozó
feltételeket. Az Európai Közösség Alapító Szerződése 18. Cikkének (1) bekezdése kimondja: „az e
szerződésben és a végrehajtására kiadott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és
feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz” (Nizzai Szerződés 2. cikk 3. pontjával beiktatott módosítás).
Az EGT-állampolgárokra vonatkozó különleges szabályok alkalmazása az Európai Unióhoz
történő csatlakozásunk időpontjától azonban azt is jelenti, hogy az Idtv.-ben megfogalmazott egyéb,
főként rendészeti előírások az EGT állampolgárokra nem vonatkoznak, nem vonatkozhatnak. Ezért
a Javaslat tételesen rendelkezik arról, hogy a hatályos szabályok közül az érintett személyi körre
mely §-ok alkalmazhatóak.
77
Az Európai Közösség Alapító Szerződésének 39. Cikkben meghatározott első eleme, hogy a
dolgozók - a munkavállalók - a Közösségen belül szabadon mozoghatnak, tagállami területre
beléphetnek, ott tartózkodhatnak, továbbá oda költözhetnek. E jogok gyakorlása csak a közrend, a
közbiztonság és a közegészség védelme érdekében korlátozható. Ez a személy állásajánlatra
jelentkezhet, munkát vállalhat, sőt a foglalkoztatás megszűnése után - meghatározott feltételek
fennállása esetén - a tagállamban maradhat. Az eredetileg munkavállalóként a tagállamban
tartózkodó tagállami állampolgárok a tagállamban maradhatnak akkor is, ha ott a későbbiekben más
önálló foglalkozást, vállalkozói tevékenységet folytatnak.
A jelenlegi tagállamok azonban - munkaerőpiacuk védelmében - nem korlátlanul biztosítják
a munkavállalást a csatlakozó államok állampolgárai számára. A Csatlakozási Szerződés X.
melléklete értelmében Magyarország a viszonosság lehetőségét alkalmazza, azaz maga is
engedélyhez kötheti a munkavállalását annak az EGT-tagállamnak az állampolgára tekintetében, aki
olyan tagállamból jön, amely a magyar munkavállalókkal szemben munkaerő-piaci korlátozást
alkalmaz. E döntésnek azonban következménye van az EGT-tartózkodási engedély kiadására,
illetőleg érvényességére, ezért az általános szabályoktól való átmeneti eltérés lehetőségét e
tekintetben is biztosítani kell.
Az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi rendeletben biztonságpolitikai
okból a Közösség területére beutazási korlátozást vezethet be meghatározott körbe tartozó
személyek tekintetében (pl. Al-Kaida tagok), amelyet a Magyar Köztársaságnak is érvényesítenie
kell.
A 67. §-hoz
Az Idtv. az illegális bevándorlás és az illegális munkavállalás elleni harc eszközeinek
harmonizálására és az ellenőrzési módszerek javítására vonatkozó uniós normákkal összhangban
vezette be a visszautasítás jogintézményét, azzal a céllal, hogy az illegális migránsokkal szemben a
lehető leggyorsabban és a leghatékonyabban lehessen alkalmazni a kétoldalú visszafogadási
(tolonc) egyezményeket.
A gyakorlatban azonban az illegális migráció összetételének megváltozása miatt a
Határőrség az illegális migránsok többségével szemben nem alkalmazhatta a visszautasítást, a
személyeket további intézkedésre át kellett adnia a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
területi szerveinek. A visszautasítás eredményességét befolyásolta, hogy a törvény azt csak a
jogellenesen beutazók esetében engedi alkalmazni, feltéve, hogy az elfogásra a határátlépéstől
számított 30 napon belül került sor. A Javaslat a kétoldalú visszafogadási egyezmények
végrehajtásának elősegítése érdekében az indokolatlan korlátozásokat megszünteti, és a
visszautasítás alkalmazási lehetőségeit a nemzetközi egyezmények, illetve a viszonossági gyakorlat
által biztosított lehetőségekhez igazítja.
A 68. §-hoz
A hatályos Idtv. lehetővé teszi a kiutasított külföldi ujj nyomatának levételét és
nyilvántartását annak érdekében, hogy a jogellenesen beutazó külföldiek azonosításának lehetőségét
megteremtse és a párhuzamos eljárások lehetőségét megszüntesse. Az ujj nyomatok kezelését
azonban egységessé kell tenni, ezért a Javaslat a hatályos szabályokat pontosítja.
A Dublini Egyezmény hatékonyabb alkalmazása érdekében az ujj nyomatok
összehasonlítására szolgáló EURODAC létrehozásáról szóló 2725/2000/EK rendelet és a rendelet
alkalmazását elősegítő egyes rendelkezésekről hozott 407/2002/EK rendelet - a menedékkérők
mellett - az illegális határátlépők ujjnyomatának azonosítására képes számítógépes rendszer
78
létrehozását írja elő. A rendszerbe a legalább 14 éves, az illegális határátlépés vagy illegális
tartózkodás miatt elfogott külföldiek ujjnyomatai kerülnek. A tagállamok által összegyűjtött
ujj nyomatok a Bizottságon belüli Központi Egységbe kerülnek, amelynek feladata, hogy egy
tagállam megkeresésére a beküldött ujjnyomat adatot összevesse a rendszerben tárolt adatokkal. A
Javaslat e rendeletek végrehajtásának biztosítása érdekében rendelkezik a Magyarországon
jogellenesen beutazó, illetve tartózkodó külföldi ujj nyomatának rögzítéséről és nyilvántartásának
szabályairól.
A 69. §-hoz
A harmadik országok állampolgáraira vonatkozó politika, különösen az engedély nélküli
beutazás, tartózkodás és munkavállalás elleni harcot és e harc hatékonyságának növelését a
tagállamok olyan fontos közös érdeknek tekintik, amely a tagállamok közötti kooperáció területére
esik. E területen hozott intézkedéseknek - többek között - olyannak kell lenniük, amelyek
biztosítják, hogy a jogsértő külföldit a tagállam területéről egy hatékony és gyors eljárásban
távolítsák el.
A Javaslat ennek megfelelően a hatályos rendelkezéseken két szempontból változtat.
Egyfelől megszünteti az eljárás elhúzódását eredményező, érdemi felülvizsgálatot nem biztosító,
formális jogorvoslati szinteket. Másfelől viszont biztosítja a külföldi jogainak tényleges védelmét
azzal, hogy a külföldi meghallgatását kötelezővé teszi. A bíróság a meghallgatást csak abban az
esetben mellőzheti, ha a külföldi tartózkodási helye ismeretlen.
Az idegenrendészeti hatóság - az államigazgatási eljárás általános szabályaival összhangban
-	a határozat azonnali végrehajtását abban az esetben rendelheti el, ha a megélhetési és lakhatási
feltételek teljes hiánya áll fenn.
A 70-71. §-hoz
Az Emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november
4-én kelt Egyezményt és más, az emberi jogok védelméről rendelkező nemzetközi egyezményeket
az Európai Unió magára nézve kötelezőnek ismeri el, a közösségi jog és a nemzeti jog sem lehet
ezekkel az egyezményekkel ellentétes. A hatályos Idtv. a kiutasítási korlátozás indokai között nem
tér ki a családi élet védelméhez való jog biztosítására. Ezért a Javaslat a nemzetközi egyezmények
által védett emberi jogok vizsgálatára nézve meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket a
családi élet védelme érdekében figyelembe kell venni.
Védelembe kell részesíteni továbbá azokat a külföldieket, akiket az Egyesült Nemzetek
Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala mandátuma alapján ismert el menekültként. A Javaslat
ezzel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által folytatott vizsgálatok tapasztalatait is
figyelembe veszi, illetve az azok nyomán született ajánlásokat is teljesíti.
A kiutasítás elrendelésére a büntetőbíróság ítéletével - mellékbüntetésként - is sor kerülhet.
A kiutasítás végrehajtásának akadályait ebben az esetben a büntetés-végrehajtási bíró köteles az
eljárásában vizsgálni. A Javaslat pótolja az e tekintetben eddig hiányzó garanciális rendelkezéseket.
A 72-73. §-hoz
A hatályos Idtv. értelmében az őrizet törvényességének felülvizsgálatával, illetve az őrizet
meghosszabbításával kapcsolatos bírósági eljárásra a büntetőeljárásról szóló törvény különleges
79
eljárásokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A 2003. július 1-jén hatályba lépett új Be.
megváltoztatta a különleges eljárások körébe tartozó eljárásokat, amelyek már nem alkalmazhatók
az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet esetén. Ezért - miután ez a bírósági eljárás nem
illeszthető be egyik klasszikus bírósági pertípus alá - az idegenrendészeti eljárásban elrendelt
őrizetek törvényességi felülvizsgálatával, illetve meghosszabbításával kapcsolatos valamennyi
eljárási kérdést, speciális bírósági eljárásként - az Idtv.-ben indokolt szabályozni. A Javaslat az
előzőekben említett követelményekre tekintettel alakítja át az őrizetre vonatkozó hatályos
szabályozást. A módosító rendelkezések között kiemelt jelentőséget kapnak a személyes szabadság
korlátozására vonatkozó garanciális jellegű szabályok.
Az őrizet elrendelésének, meghosszabbításának és fenntartásának szabályai alapvetően nem
változnak. Érintetlenül maradnak az őrizet lehetséges időtartamára vonatkozó rendelkezések.
Továbbra is érvényes tehát, hogy a kiutasítást előkészítő, illetve a visszautasítási őrizet időtartama
30 nap, a kiutasítási őrizet leghosszabb időtartama 12 hónap lehet, s érvényesül a garanciális okból
elengedhetetlen rendelkezés is, hogy az őrizet öt napon túli meghosszabbításáról, illetve
fenntartásáról csak a bíróság határozhat.
A bíróság döntésének a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, ezért elengedhetetlen, hogy a
bírósági eljárások minél előbb befejeződjenek. A javaslat ezért a bírósági eljárást egyfokúvá teszi
azzal, hogy a külföldit a bíróságnak meg kell hallgatnia, a bíróság nem dönthet az iratok alapján.
Az őrizetre vonatkozó eljárás bonyolult szabályozását a Javaslat áttekinthető és világos
normákba rendezi, a garanciális elemeket elválasztja a bírósági eljárás egyébként minden
őrizetfajtára azonos szabályaitól.
A Javaslatban foglalt jogi megoldás összhangban áll a Magyar Köztársaság vállalt
nemzetközi kötelezettségeivel.
A 74-78. §-hoz
A központi idegenrendészeti nyilvántartás résznyilvántartásokból áll. A külföldieknek a
résznyilvántartásokban történő egyszerűbb és biztonságosabb ellenőrzése egységes személyi
adatbázis kialakítását teszi szükségessé, amely indexrendszerként teszi lehetővé az egyes
résznyilvántartásokban szereplő személyek keresését. A központi idegenrendészeti nyilvántartás
elkülönítetten fogja tartalmazni a kiutasítottaktól felvett, illetőleg az Eurodac központi egységének
továbbítandó, illetve onnan érkező ujjnyomat adatot is.
Az adatkezelési szabályok pontosítását az is indokolja, hogy nyilvántartás adattartalmát az
EGT-állampolgáraira vonatkozó adatokkal ki kell egészíteni, mivel az Európai Unióhoz történő
csatlakozásunk után - az EGT-állampolgároknak a harmadik országok állampolgáraitól eltérő
jogállása alapján - az adatbázis az EGT-állampolgárok tekintetében kevesebb adatot tartalmaz,
másfelől viszont meg kell teremteni a lakcímnyilvántartással történő közvetlen adatkapcsolat
lehetőségét is.
A 79. §-hoz
A Tanács 2001. június 28-i 2001/51/EK Irányelvében a Schengeni Végrehajtási Egyezmény
kiegészítésével célként fogalmazza meg a külföldi állampolgárokat szállító fuvarozók ellenőrzési
kötelezettségének elmulasztása esetére előírt szankciók összehangolását. A Javaslat a jogközelítés
érdekében a közrendvédelmi bírság mértékét a jelenlegi járatonként kiszabható 1 millió Ft-ról,
személyenként 4000 euró vagy annak megfelelő forintösszegre módosítja. A bírságot akkor lehet
kiszabni, ha a külföldit fuvarozó üzemeltető nem teljesítette ellenőrzési kötelezettségét. Az irányelv
80
követelményként támasztja, hogy a fuvarozóval szemben alkalmazott intézkedések visszatartó
erejűek legyenek, ezért 4. cikkében 3000-5000 euró mértékű személyenként kiszabható bírság
kiszabását teszi lehetővé. A Javaslat a bírság mértékének megállapításakor középérték alkalmazását
rendeli.
A 80. §-hoz
A hatályos Idtv. 89. §-ának rendelkezései szerint a külföldi köteles úti okmánya elvesztését,
megsemmisülését a tartózkodási helye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságnál bejelenteni. A
hatóság a külföldi részérére a bejelentésről szóló igazolást, illetve tartózkodása jogszerűségének
igazolása céljából ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást ad ki. A külföldi az országból a
külképviselet által kiállított új útlevéllel és érvényes ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással
utazhat ki. A gyakorlati tapasztalatok szerint az érintett külföldieknek több hatóságot (pl. rendőrség,
idegenrendészet, külképviselet) is fel kellett keresni, illetve gondoskodni kellett az ideiglenes
tartózkodásra jogosító igazolás érvényességének meghosszabbításáról. A tervezet egyszerűsíti a
jelenlegi szabályozást, eltekint az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás kiállításától, a
kiutazáshoz csak az új úti okmányt és az úti okmány elvesztéséről szóló igazolás bemutatását írja
elő.
A rendelkezés módosítását az is indokolja, hogy a közösségi jog alapján az EGT
állampolgárai - ugyanúgy, ahogy az Unió területén a magyar állampolgárok is - érvényes
személyazonosító igazolvánnyal mozoghatnak. A bejelentési kötelezettség ezért az EGT
állampolgáraira nem terjed ki.
A 81. §-hoz
Az Idtv. elfogadása idején az európai uniós csatlakozás és a schengeni rendszerhez történő
kapcsolódás pontos időpontja még nem volt ismert, ezért az Idtv. úgy rendelkezett, hogy azok a
szabályok, amelyek csak a csatlakozást követően alkalmazhatók a csatlakozást kihirdető törvény
hatályba lépésének napján lépnek életbe. A Csatlakozási Szerződés alapján számos rendelkezést
azonban a csatlakozáskor sem lehet alkalmazni, mivel azok csak Magyarország teljes jogú
schengeni tagságától léphetnek hatályba. Ezért szükséges az Idtv. hatályba léptető rendelkezéseinek
módosítása.
A 82-83. §-hoz
A felhatalmazó szabályok körében a javaslat kormányrendeleti szintű jogforrásra bízza a
magyarországi tartózkodás közegészségügyi követelményeinek, valamint az egészségügyi ellátás
anyagi fedezete mértéke és igazolása szabályainak meghatározását.
A felhatalmazó szabályokat ki kell egészíteni a harmadik országok állampolgáraival
szemben hozott kiutasítási határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001. május 28-i 2001/40/EK
tanácsi irányelv alapján, mivel a tárgykörben a Közösségen belüli együttműködés, illetve a
kiutasítási határozatok végrehajtásában való közreműködés részletes szabályait nem szükséges
törvényi szinten szabályozni, hanem elegendő, ha azt kormányrendeleti szintű szabályozás
tartalmazza.
A kitoloncolás során a külföldi személyes szabadsága az alkalmazott kényszerítő eszköztől
függő mértékben (pl. csupán kíséret vagy bilincs) korlátozott. A toloncolás végrehajtási
szabályainak - figyelembe véve az országgyűlési biztos helyettesének ajánlását is - jogszabályban
81
kell megjelennie, ezért az igazságügyi miniszternek és a belügyminiszternek együttes
rendeletalkotásra kell felhatalmazást adni.
A jogharmonizációs záradék kiegészítése a szabályozás során irányadó közösségi jogi
normák felsorolását pontosítja.
KILENCEDIK FEJEZET
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosítása
A 84. §-hoz
Az elismerési törvény által a hazai jogunkba beemelt európai közösségi jog az eljárás
határidejéül legfeljebb négy hónapos időtartamot szab meg a tagállamok részére. Így a 90+30 napos
eljárási határidő megfelelő, ám egyes esetekben (például a 93/16 EGK irányelv esetében) az eljáró
hatóság számára rendelkezésre álló időtartam három hónap. Ezekben az esetekben indokolt, hogy a
jogszabály kizárja a határidő meghosszabbításának lehetőségét.
A 85. §-hoz
Az oklevelek, bizonyítványok kölcsönös elismerésének elve nem jelenti azt, hogy a külföldi
okirattal rendelkező mentesül a szakma gyakorlásának megkezdéséhez szükséges egyéb
követelmények (például büntetlen előélet, jóhírnév igazolása, stb.) teljesítése alól. A kölcsönös
bizalom elve azonban azt is jelenti, hogy a magyar eljáró hatóságoknak el kell fogadniuk a szakma
gyakorlásához szükséges fenti iratokat még abban az esetben is, ha azokat az Európai Unió
valamely tagállamának illetékes hatósága állította ki.
A módosítani kívánt szakasz (2) bekezdése arról az esetről rendelkezik, amikor a hazaihoz
hasonló irat, igazolás nem szükséges a szakma gyakorlásához abban az államban, ahonnan a
kérelmező érkezett. Ebben az esetben a kérelmező a Magyarországon előírt, de a hazájában nem
létező iratot a tagállama illetékes hatósága előtt letett esküvel, illetve nyilatkozattal pótolja.
A 86. §-hoz
A külföldi oklevél elismerése nem pusztán a szakma gyakorlására ad lehetőséget
Magyarországon, de a kérelmezőt megilleti az a jog is, hogy a megfelelő hazai szakmai címet
használhassa. A hazai szakmai cím használata azonban nem csak jog, de az ügyfelek, fogyasztók
érdekeinek védelme érdekében egyben kötelezettség is. A kérelmező mindazonáltal nem veszíti el
azt a jogát sem, hogy külföldi szakmai vagy tudományos címét használhassa.
Nem lehet ugyanakkor kizárni azt sem, hogy a külföldi szakmai cím igen hasonló egy hazai
szakmai címhez, ám a két képzés alapvetően eltér egymástól (leginkább a szakorvosképzés
területén valószínűsíthető ilyen egybeesés). Ezekben az esetekben az eljáró hatóságot megilleti az a
jog, hogy maga döntsön arról, milyen formában használható a hazai szakmai címmel
összetéveszthető külföldi szakmai cím.
82
A 87. §-hoz
Az oklevelek elismerésére vonatkozó európai közösségi jog főszabályként csak az Európai
Unióban megszerzett oklevelek elismerését teszi lehetővé, illetve szakmai gyakorlatnak kizárólag
valamely tagállamban jogszerűen és ténylegesen folytatott tevékenység tekinthető.
Az ún. SLIM-irányelv (a Tanács 2001/19 EK irányelve) előírja, hogy az alkalmazkodási
időszak/alkalmassági vizsga előírását megelőzően az eljáró hatóságnak a kérelmező tagállami
szakmai gyakorlata során megszerzett szakismeretét is figyelembe kell vennie.
Az Európai Bíróság az ún. Hocsman-ügyben (C-23 8/98) igen jelentősen kiterjesztette a
SLIM-irányelv szerint az elismerés során vizsgálandó körülményeket, így az eljáró hatóságnak
vizsgálnia kell a kérelmező valamennyi bizonyítványát és oklevelét, valamint a nem tagállamban
szerzett szakmai gyakorlatát is abból a szempontból, hogy ezek nem egyenlítik-e ki azt a
különbséget, amely a kérelmező képzése és a hazai képzés között mutatkozik.
Minderre tekintettel indokolt az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga
meghatározásánál a rendelkezés szövegét összehangolni a szóban forgó bírói ítélettel.
A 88. §-hoz
Ha a kérelmező nem rendelkezik az európai közösségi irányelvekben nevesített oklevéllel,
az elismerésre főszabályként nincs mód.
Az Európai Bíróság a Dreessen-ügyben (C-31/00) kifejtett álláspontja az volt, hogy bár az
egyes irányelvek erről kifejezetten nem rendelkeznek, valamely tagállam polgárának joga van arra,
hogy oklevelét és szakmai gyakorlatát az eljáró hatóság abban az esetben is figyelembe vegye az
elismerési eljárás során, ha nem rendelkezik olyan oklevéllel, amelyet valamely irányelv megnevez.
A 89. §-hoz
Az Európai Bizottság értelmezése szerint a 43. § jelenlegi szövege túlterjeszkedik az addig
alkalmazandó európai közösségi jogon azzal, hogy a kérelmezőt kötelezi annak bizonyítására, hogy
a szakma gyakorlására egészségügyi, közbiztonsági stb. szempontból alkalmas. Az ilyen jellegű
garanciákat a külföldi képzettségi tanúsítványának kell biztosítania, és az eljáró hatóságnak kell
bizonyítania a képzettségi tanúsítvány esetleges hiányosságait.
A 90. §-hoz
A módosítás egyértelművé teszi, hogy a kérelmezőt választás illeti meg abban a tekintetben,
hogy a szakmai gyakorlatán alapuló, automatikus elismerésért folyamodik-e, vagy (életszerű
feltételezni, hogy a szakmai gyakorlat hiánya esetén választandó) érdemi elismerési eljárás
lefolytatását kéri. Ez utóbbi esetben azonban az eljáró hatóság alkalmassági vizsga vagy
alkalmazkodási időszak teljesítését írhatja elő a kérelmező számára.
83
A 91. §-hoz
Egyes tagállamokban a képzés tartalmát nem állami normák szabályozzák, hanem kizárólag
szakmai szervezetek felügyelik. A módosítás pontosítja, hogy az ilyen jellegű képzéseket a tagállam
által elismert képzésekkel azonosan kell megítélni.
A 92.§-hoz
Az európai közösségi jog lehetővé teszi, hogy a fogadó államban előírt képzésnél rövidebb
képzésben résztvevő is automatikusan el tudja fogadtatni bizonyítványát. Ennek azonban az a
feltétele, hogy a törvényben előírtnál hosszabb szakmai gyakorlattal rendelkezzék.
A 93-94. §-hoz
Az (1) bekezdés jogtechnikai módosítást tartalmaz, a (2) bekezdés azonban lényegi
módosítást jelent. Az elismerési törvény jelenlegi szövegében foglalt nyelvi követelmények
túlterjeszkednek az európai közösségi jogon.
Az Európai Bizottság álláspontja szerint a Magyarországon gazdasági céllal letelepedni
szándékozó kérelmező esetén alkalmazandó általános szabályok fejezet alatt az 55. § (1) bekezdése
alapján az elismerési eljárás lefolytatásához szükséges okiratok köre szélesebb, mint amilyet a
vonatkozó irányelv előír. Eszerint ugyanis kizárólag az oklevél követelhető meg a kérelmezőtől.
A nyelvi követelményeket meghatározó 55. § (4) bekezdést az alábbi módon szükséges
módosítani: a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy a külön jogszabályban meghatározott hatóságtól
megkapta a magyar jogszabályokra vonatkozó ismeretekről, továbbá a végezni kívánt tevékenység
gyakorlásához szükséges magyar nyelvi ismeretek megszerzésének lehetőségéről szóló
tájékoztatást. A módosítási javaslat az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (EU-
csatlakozástól hatályos) 112. § (12) bekezdésével összhangban rendelkezik a nyelvi és szakmai
követelményekről.
A 95. §-hoz
E rendelkezés összhangba hozza az Etv. rendelkezéseit a Magyar Egészségügyi
Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény szabályaival, meghatározva a
Kamarának az elismerési eljárásban betöltött szerepét.
A 96. §-hoz
A módosítás célja az, hogy az építészmérnöki oklevelek elismerésére irányuló eljárásban
biztosítsa az illetékes területi építész kamara közreműködésének lehetőségét, illetve kijelölje a
Budapesti Építész Kamara illetékességét azokban az esetekben, amikor a külföldi építész
Magyarországon letelepedni nem kíván, de a szakmát Magyarországon is gyakorolni szándékozik.
84
A 97. §-hoz
Az alkalmassági vizsga díjának tekintetében nincs európai közösségi jog. Az elismerés
tagállami koordinátorainak ajánlása az, hogy az eljárás és a vizsgák díja ne haladja meg az annak
megszervezésével kapcsolatban felmerült tényleges költségeket.
A 98-99. §-hoz
E rendelkezés kiegészítése azért vált célszerűvé, mert Magyarországon az ún. szabályozott
szakmák száma igen nagy, a jogi szabályozás pedig gyakran változik. A szabályozott szakmák
jegyzékben történő közzététele hozzájárul ahhoz, hogy a Magyarországon letelepedni szándékozók
naprakész információhoz juthassanak. A szabályozást kiegészíti az a rendelkezés, amely szerint a
jegyzéket az interneten is közzé kell tenni.
TIZEDIK FEJEZET
Az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításáról
A 100. §-hoz
A Javaslat szerint a törvény tárgyi hatálya kibővül a mezőgazdasági és élelmiszeripari
termékekre vonatkozó szabályozással, míg személyi hatálya - figyelemmel a kereskedelmi politika
kizárólagos közösségi jellegére - szűkül az ezen termékeket termelő, feldolgozó jogi személyre,
jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra és egyéb gazdálkodó szervezetre, természetes
személyre, egyéni vállalkozóra és családi gazdálkodóra. E törvény rendelkezései, eszközei csak a
KAP adta kereteken belül érvényesülhetnek, az elsődleges szabályozást a közösségi jogszabályok
jelentik, a törvény eszközrendszere csak azon termékpályák esetében alkalmazható, ahol azt a KAP
lehetővé teszi. A törvényi fogalmak a közösségi szabályozásra figyelemmel pontosításra, a
külkereskedelmet érintő fogalmak törlésre kerültek.
A 101-103. §-hoz
Az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerén belül a Termékpálya Bizottságok
közreműködőként részt vesznek a miniszter és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
tevékenységében. A létrehozott Termékpálya Bizottságok lefedik a közösségi szabályozás alá vont
termékpályákat, így a nemzeti álláspont kialakítása érdekében további Ideiglenes Termékpálya
Bizottságok létrehozása nem szükséges.
A 104-106. §-hoz
Az agrárpiaci rendtartás eszközrendszere a közösségi szabályozásra tekintettel
felülvizsgálatra került. Ezen eszközök az esetleges nemzeti szabályozás alapját jelentik. A törvény
hatálya alá tartozó termékek esetében lehetőség van irányár, intervenciós ár és alapár
meghirdetésére. A törvény meghatározza az eszközrendszer alkalmazásának nemzeti pénzügyi
85
forrásait, a felhasználható pénzügyi forrásokat a költségvetésből és a piaci szabályozásból adódó
megtérülésekből lehet biztosítani.
A 107. §-hoz
A törvény felhatalmazza a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert arra, hogy a
törvényben meghatározott piacszabályozási eszközök alkalmazását, a piaci információs rendszert,
valamint a termékpályák működését érintő részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg. A
miniszter felhatalmazást kap továbbá, hogy az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel,
valamint a gazdasági és közlekedési miniszterrel együttesen szabályozza a dohánytermékek
előállításának, forgalmazásának és ellenőrzésének a jövedéki törvény szabályozási körébe nem
tartozó feltételeit. A törvény felhatalmazza a Kormányt, hogy rendeletben határozza meg a
Termékpálya Bizottságok általános működési rendjét.
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Egyes törvények és törvényerejű rendeletek módosítása
A 108. §-hoz
A menedékjogi eljárásban és az idegenrendészeti kényszerintézkedések felülvizsgálata során
alapvető érdek az eljárások meggyorsítása, amelynek egyik eszköze a bírói jogorvoslat egyfokúvá
tétele. A rendelkezés a Javaslatnak a Met., illetve az Idtv. jogorvoslati és fórumrendszerének
módosítására irányuló rendelkezéseivel összhangban úgy módosítja a polgári eljárásjogi kódexet,
hogy a rendkívüli perorvoslatok közül a felülvizsgálat kizárt legyen az idegenrendészeti kiutasítást
elrendelő és a menekültügyi eljárásban hozott bírósági határozatok ellen, a közigazgatási
határozatok felülvizsgálatára vonatkozó perek általános rendjével egyező módon kizárva egyben
ezekben az ügyekben a fellebbezés lehetőségét is. Az eljárások speciális jellegére tekintettel szintén
kikerülnének a felülvizsgálható határozatok köréből a vízumkiadás, továbbá az önkormányzati
képviselők és a polgármesterek összeférhetetlensége tárgyában hozott bírósági határozatok.
A 109. §-hoz
Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény módosításával a Javaslat a
gyermekek helyzetének javítását célozva soronkívüliséget ír elő, illetve az általános elintézési
határidőt a felére csökkenti azokban az esetekben, amikor az államigazgatási eljárásban érintett
ügyfelek valamelyike kiskorú. (A kiskorúság fogalmát a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi
IV. törvény 12. §-a határozza meg.) A módosítás másik eleme technikai jellegű, az adatkezeléssel
kapcsolatos indokolatlan állampolgársági feltétel kiváltására irányul.
A 110. §-hoz
A külföldi kiutasításának elrendelésére a büntetőbíróság ítéletével - mellékbüntetésként - is
sor kerülhet. A rendelkezés megteremti a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979.
86
évi 11. törvényerejű rendeletnek a kiutasítás mellékbüntetés végrehajtásának kizártságával
kapcsolatos szabályai és az Idtv. - a Javaslat szerint módosuló - rendelkezéseinek összhangját.
A 111. §-hoz
Az EK-Szerződés alapján a hatályos jogszabályban előírt magyar állampolgárság mint
feltétel nem tartható fenn az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően a jogtanácsosok
esetében sem. A Javaslat erre tekintettel a jogtanácsosi névjegyzékbe történő felvétel egyik
feltételeként megjelölt magyar állampolgárság helyébe az Európai Gazdasági Térség valamely
tagállamának állampolgársága feltételt lépteti, továbbra is fenntartja azonban a magyar jogi
szakvizsga letételét az önálló munkavégzés feltételeként.
A 112-113. §-hoz
A 2002 decemberében elfogadott alkotmánymódosítás - a politikai közösségben való
részvétel alapját képező választójoggal összefüggésben - a letelepedett közjogi jogosultságait az
Alkotmány szintjén is a bevándoroltéval egy sorban állapította meg. E szándékkal összhangban a
két, lényegében azonos indokok alapján védelemben részesített csoport jogi megítélésben meglévő
indokolatlan különbségtételeket a többi politikai jog gyakorlásának kereteit rögzítő közjogi
törvényekben is ki kell küszöbölni.
A Javaslat ennek érdekében módosítja az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényt és a
gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényt. A rendelkezés emellett az egyesülési törvényben a
jelenlegi, az integrációs folyamat megkezdése előttről származó szabályozást felváltva az
alaptörvény választójogi szabályainak módosítására, illetve az európai parlamenti választások
sajátosságaiból fakadó követelményekre tekintettel egyértelműen, a választójogosultsághoz kötve
rendezi újra a politikai pártok alapításával és működésével kapcsolatban rögzített személyi
feltételeket.
A 114. §-hoz
A 2002 decemberében elfogadott alkotmánymódosítás a letelepedett közjogi jogosultságait
az Alkotmány szintjén is a bevándoroltéval egy sorban állapította meg. A rendelkezés a
bevándoroltak és a letelepedettek jogi megítélésben meglévő indokolatlan különbségtétel
kiküszöbölését szolgálja.
A Tanács a behozatal közös szabályairól, valamint az 518/94/EK rendelet hatályon kívül
helyezéséről szóló 3285/94/EK rendeletének 12. cikke és a Tanács az egyes harmadik országokból
történő behozatal közös szabályairól, valamint az 1765/82/EGK, az 1766/82/EGK és a
3420/83/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 519/94/EK rendeletének 10. cikke
kimondja, hogy a felügyeleti okmányt a kijelölt illetékes hatóságnak díjmentesen kell hitelesíteni,
kiállítani. Ebből következik, hogy az illetékekről szóló törvénynek a külkereskedelemmel
kapcsolatos eljárások illetéke című XVIII. mellékletét módosítani kell, és rögzíteni kell, hogy a
felügyeleti okmány kiállítása illetékmentes.
87
A 115. §-hoz
A rendelkezés a bevándoroltak és a letelepedettek jogi megítélésben meglévő indokolatlan
különbségtétel kiküszöbölését szolgálja.
A 116. §-hoz
A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény jelenleg hatályos 26. §-a értelmében, ha a
napi gyakorlati képzési idő a hat órát meghaladja, a tanuló részére a munkavállalókkal azonos idejű
munkaközi szünetet kell a képzési időn belül biztosítani. Ez a szabályozás nem felel meg a fiatal
személyek munkahelyi védelméről szóló 1994. június 22-i 94/33/EK irányelv 12. cikkének, mely
azt írja elő, hogy „ha a napi munkaidő meghaladja a négy és fél órát, a fiatalok legalább 30 percnyi,
lehetőleg megszakítás nélküli szünetre legyenek jogosultak”. A módosítás révén a szakképzési
törvény összhangba kerül a hivatkozott irányelvvel, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló
1992. évi XXII. törvénynek a fiatal munkavállalókra vonatkozó 129/A. § (2) bekezdésével.
A 117. §-hoz
A rendelkezés a bevándoroltak és a letelepedettek jogi megítélésben meglévő indokolatlan
különbségtétel kiküszöbölését szolgálja.
A 118. §-hoz
A magyar állatorvosi diploma a többi EU-tagállamban a közösségi jog szerint a közös
képzési követelményeken alapuló, feltétel nélküli automatikus elismerés keretében kerül a
csatlakozás után elismerésre a 1026/1978 EGK irányelv (az állatorvosi oklevelek, bizonyítványok
és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve a
letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről)
alapján. Tehát ha a kérelmező bemutatja az oklevelét, amely megegyezik az irányelv 3. cikkében a
tagállamok által megjelölt oklevéllel, akkor az adott tagállam az állatorvosi tevékenység
megkezdése és folytatása szempontjából ugyanolyan hatályúnak ismeri el a magyar képesítést, mint
azt, amelyet saját maga állít ki. Az elismerés tehát az állatorvosi tevékenység korlátozás nélküli
gyakorlására jogosít fel valamennyi tagállamban. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a magyar
állatorvosi diploma is a tevékenység korlátozás nélküli gyakorlására jogosítson fel, vagyis nem
írható elő további kötelező szakmai gyakorlat a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásához, mint
ahogy ezt a jelenlegi szabályozás teszi. Nem lehet különbséget tenni a szakma gyakorlásának módja
tekintetében aszerint, hogy az állatorvosi tevékenységet valaki alkalmazottként, az egyetem
elvégzését követően közvetlenül végezheti, vagy magán-állatorvosként, csak egyéves kötelező
intézményesített szakmai gyakorlat után gyakorolja. Az említett irányelv mellékletében magyar
részről állatorvosi diploma címszó alatt „állatorvosi oklevél - dr. med. vet.” cím szerepel, tehát az
irányelv szerint ez az oklevél és az abban meghatározott cím jogosít fel az állatorvosi tevékenység
bármilyen jogi formában történő gyakorlására.
Az elismerés másik vetülete szerint a más tagállamból érkező, az állatorvosi diplomáját
elismertető személyt az elismerés a szakma korlátozás nélküli gyakorlására kell feljogosítania, akár
alkalmazottként, akár magán-állatorvosként kívánja gyakorolni azt.
88
Ugyanakkor a nyelvi követelmények tárgykörben a közösségi jog szerint az állatorvosi
tevékenység gyakorlása esetén is előírható, hogy a kérelmező rendelkezzen a tevékenység
gyakorlásához szükséges szintű magyar nyelvtudással.
A 119. §-hoz
A környezeti ismeretek megszerzésének, illetve ezen ismeretek fejlesztésének törvényi
előírása az EU-hoz történő csatlakozást követően nem szűkíthető le csupán a magyar állampolgárok
körére, így indokolt az „állampolgár” kifejezés kiiktatása.
A csatlakozást követően ki kell bővíteni a környezettel kapcsolatos eljárásokban való
részvétel jogát, így e tekintetben sem csak az állampolgársághoz köthető e részvétel. Ezzel
összefüggésben módosításra kerül a Kvt. környezetvédelmi egyesüléssel kapcsolatos szabályozása
is, amely a csatlakozást követően szintén nem csupán az állampolgárokra vonatkozik.
A 120. §-hoz
A rendelkezés a bevándoroltak és a letelepedettek jogi megítélésben meglévő indokolatlan
különbségtétel kiküszöbölését szolgálja.
A 121-122. §-hoz
A rendelkezések a jogharmonizációs záradékokat pótolják, illetve pontosítják.
A 123. §-hoz
A csatlakozást követően a hulladékgazdálkodásban való részvétel jogát nem indokolt csak
az állampolgárok számára biztosítani, a Javaslat az ennek megfelelő módosítást tartalmazza.
A 124. §-hoz
A rendelkezés a bevándoroltak és a letelepedettek jogi megítélésben meglévő indokolatlan
különbségtétel kiküszöbölését szolgálja.
TIZENKETTEDIK FEJEZET
Az Európai Csalásellenes Hivatallal kapcsolatos együttműködésről
A 125. §-hoz
A Javaslat meghatározza azoknak a jogalanyoknak a körét, amelyekre az OLAF-fal való
együttműködési kötelezettség kiterjed, amennyiben az Európai Közösségek közös költségvetéséből
89
nyújtott támogatásban részesülnek, ennek felhasználásában közreműködnek vagy közös
költségvetéshez való hozzájárulás teljesítésében vesznek részt.
A 126-127. §-hoz
Az OLAF bővítési stratégiájának alapeleme az volt, hogy létrejöjjön a csatlakozó
országokban egy megfelelő csalás elleni koordinációs iroda, amely támogatja az OLAF által végzett
vizsgálatokat, és koordinálja a különböző illetékes nemzeti hatóságoknál és egyéb érintett
szerveknél végzett vizsgálatokat. A Javaslat lényeges eleme, hogy Magyarország Európai Unióhoz
történő csatlakozása után a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának lenne a felelőssége az
OLAF vizsgálatai során az együttműködés és a koordináció biztosítása.
A Javaslat indoka, hogy az OLAF-fal való kapcsolattartás koordinációját azon szervezethez
célszerű telepíteni, amely szervezet a költségvetés bevételi és kiadási oldalát érintően is érdekelt. A
Vám- és Pénzügyőrség mind a bevételek, mind a kiadások összegszerűsége nagyságának
tekintetében a legjelentősebb szerepet játszó szervezet, hiszen a vámbevételek beszedése - amelyek
az Európai Unió közvetlen bevételei - mellett a nem közösségi adók és díjak biztosításában is részt
vesz, amelyek a közösséget illetik. A költségvetés kiadási oldala tekintetében az agrártámogatások
exporthoz és importhoz kapcsolódó, illetve utólagos ellenőrzésével biztosítja azok jogszerű
igénybevételét, felhasználását.
Az OLAF Koordinációs Iroda a Vám-és Pénzügyőrség szervezetén belül, funkcionális és
szervezeti függetlenséggel, de sem hatósági jogkörkörrel sem önálló jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezeti egységként látná el feladatát. Hangsúlyozni kell, hogy az OLAF
Koordinációs Iroda nem rendelkezik olyan hatáskörrel, illetve jogkörrel, amelyek alapján konkrét
csalási vagy pénzügyi rendellenességet magában foglaló ügyekben eljárhatna, nem rendelkezik
nyomozati hatáskörrel, feladata koordináló szolgálat ellátása.
A 128-129. §-hoz
Az OLAF Koordinációs Iroda fő feladata, hogy az OLAF részére annak konkrét, egyedi
ügyekre irányuló megkereséseinek teljesítése során segítséget nyújtson. Ennek során
elengedhetetlen, hogy jogosult legyen megismerni a megkeresésekben szereplő, illetőleg az
ügyekben érintett természetes személyek azonosításához, illetőleg a támogatással érintett
tevékenységükre vonatkozó, az ellenőrzéssel érintett dokumentumokban szereplő adatait. A Javaslat
-	az adatvédelmi követelmények figyelembe vételével - rendezi a Koordinációs Iroda adatkezelési
jogosultságát, korlátozva azt a legszükségesebb adatok körére. A Javaslat garanciális szabályt
tartalmaz arra nézve, hogy az OLAF Koordinációs Iroda az adatokat kizárólag az OLAF részére
továbbíthatja, és azokat az ellenőrzés befejezésekor köteles törölni.
A 130. §-hoz
A Tanács 2988/95/EK, EURATOM rendelete és a Tanács 2185/96 EURATOM, EK
rendelete, amelyek az OLAF által lefolytatott vizsgálatokról szólnak, közvetlenül hatályosak, az
eljárási szabályok és a nemzeti jogrend összhangját azonban meg kell teremteni. A közösségi jogi
szabályozásból az következik, hogy a szabálytalanságok feltárása során az OLAF jogosult a magyar
hatóságokkal való közvetlen kapcsolattartásra (a Tanács 1074/1999. EURATOM rendelete
preambulumának (4) és (13) bekezdés, továbbá a 9-10. cikk). A Javaslat 129. §-a az OLAF és a
magyar bűnüldöző hatóságok kapcsolattartásából következően az OLAF Koordinációs Iroda
90
adatkezelését szabályozza. Amennyiben büntetőeljárás indul, a nyomozóhatóságok végzik az adott
jogsértő magatartás felderítését és nyomozását, az OLAF szabálytalansági vizsgálata csak addig az
időpontig tarthat, amíg a büntetőeljárás meg nem indul.
A szabálytalansági vizsgálathoz, az Európai Közösségek érdekeit hátrányosan érintő
jogellenes magatartások elleni hatékonyabb fellépés érdekében azonban szükséges lehet, hogy az
OLAF bizonyos, a büntetőeljárással kapcsolatos adatokhoz hozzájusson. A Javaslat ezen adatok
körét az alábbiakban határozza meg: a büntetőeljárás megindításának, felfüggesztésének, illetve
befejezésének ténye, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alóli
mentesítés bekövetkeztéig - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról
szóló 1992. évi LXIII. törvény szerinti - bűnügyi személyes adat. Ezen adatokat azonban csak a
büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alóli mentesítés bekövetkeztéig lehet az
OLAF tudomására hozni, tekintettel arra, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.
törvény 100. §-ának (2) bekezdése szerint a mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő,
és nem tartozik számot adni olyan elítélésről, amelyre nézve mentesítésben részesült.
Miután a szabálytalansági vizsgálatok az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme
érdekében történnek, a Javaslat meghatározza azt a bűncselekményi kört is, amelyekkel
összefüggésben az OLAF adatokat kérhet. Ugyanakkor ezen adatokat nem kizárólag az OLAF
kezelheti, hanem a magyar koordinatív szerv is. Ugyan a közösségi rendeletek a magyar
hatóságokat kötelezik adatszolgáltatásra, illetve együttműködésre a helyszíni vizsgálatok során, a
koordinatív szerepet betöltő szerv segédkezhet a megkeresésnek a címzetthez történő eljuttatásában,
illetve előkészítheti a vizsgálatokat, amely során a korábban említett adatokhoz hozzájuthat. Ezért a
Javaslat az adatkezelésre az OLAF Koordinációs Irodát is feljogosítja, az OLAF megkereséseinek
teljesítése céljából.
Az Európai Közösségek Bizottsága negyedéves jelentéstételi kötelezettséget ír elő a
tagállamok számára az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit érintő szabálytalanságok
vonatkozásában, a minél hatékonyabb megelőzés és feltárás érdekében. Az OLAF Koordinációs
Iroda feladata a jelentéstételi kötelezettség teljesítése, így a Javaslat az adatkezelésre az OLAF
Koordinációs Irodát feljogosítja akkor is, ha az európai közösségi jogi normákban előírt
jelentéstételi kötelezettségét teljesíti.
A 131-133. §-hoz
Az irányadó közösségi rendelet szerint minden egyes, az adott vizsgálatban résztvevő
OLAF-tisztviselő köteles rendelkezni az adott feladat végrehajtására feljogosító írásbeli
felhatalmazással, amely pontosan rögzíti a vizsgálat tárgyát és körülményeit. Az ellenőrzéssel
érintett tagállami szervek jogosultak ennek meglétét ellenőrizni, valamint a vizsgálat
megállapításait megismerni, azokra észrevételt tenni, valamint az eljárás során képviseletről
gondoskodni. A tagállamok kötelesek biztosítani azt, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti
szerveik a lehető legnagyobb hatékonysággal működjenek együtt az OLAF vizsgálatot végző
tisztviselőivel, és minden lehetséges segítséget megadjanak feladataik végrehajtásához. A
tagállamok a nemzeti jog által biztosított mértékben kötelesek az OLAF-hoz eljuttatni minden olyan
egyéb dokumentumot és információt, amelyről úgy vélik, hogy a visszaélések, a korrupció és a
közösségi pénzügyi érdekeket sértő cselekmények elleni fellépés során szükségesnek minősülnek. E
követelmények teljesítésének feltételeit tartalmazza a Javaslat. Ezen túlmenően az OLAF-fal
kötelesek együttműködni az államháztartás pénzügyi ellenőrzését végző hazai szervek is. Ennek
biztosítása érdekében tartalmazza a Javaslat az államháztartásról szóló törvény módosítását.
91
A 134-139. §-hoz
Az OLAF részére biztosítani kell azt, hogy a banktitokra és a biztosítási titokra vonatkozó
korlátozások nélkül lehetősége legyen minden, a hatáskörébe tartozó pénzügyi tevékenységre
vonatkozó adathoz hozzáférni akár a helyszíni ellenőrzés során, akár adatszolgáltatás keretében.
Ezért szükséges módosítani a banktitokra, az értékpapírtitokra, a biztosítási titokra, az adótitokra és
a vámtitokra vonatkozó rendelkezéseket.
A Javaslat 129. §-ában meghatározásra került azon adatok köre, amelyet az OLAF
Koordinációs Iroda kezelhet. A Javaslat ezen §-a azt a kérdést tisztázza, hogy mely jogszabályokat
kell módosítania abból az okból kifolyólag, hogy az érintett magyar hatóságnak legyen
felhatalmazása az OLAF által kért adatok átadására a pénzügyi szabálytalanságok felderítése
érdekében.
Miután a 1073/1999/EK rendelet 7. cikk (2) bekezdése szerint az adattovábbítás feltétele a
nemzeti jog rendelkezéseinek tiszteletben tartása, ezért a Javaslat nem a bűncselekmények
felderítésére jogosult összes szervet, hanem kizárólag a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési
Központot jogosítja fel az adatigénylés teljesítésére.
A Javaslat tehát az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi
Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről
szóló 1999. évi LIV. törvény módosítását tartalmazza.
A 140. §-hoz
Az OLAF-fal való kapcsolattartásért kormányzati felelősséggel a pénzügyminiszter tartozik,
akinek felügyelete alá tartozik a Vám- és Pénzügyőrség is, ezért az OLAF Koordinációs Iroda
tevékenységének részletes szabályait célszerű a pénzügyminiszter rendeletében meghatározni. A
rendelkezés azon közösségi jogi aktusok megjelölését tartalmazza, amelyekkel az összhang
megteremtését a Javaslatnak az Európai Csalásellenes Hivatallal kapcsolatos együttműködésről
szóló rendelkezései célozzák.
TIZENHARMADIK FEJEZET
Egyes törvényi rendelkezések megállapítása
A 141. §-hoz
Az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán a Magyar Köztársaság részesévé válik az
európai egységesülés folyamatának, egyben egy olyan integrációs szervezetnek, amely önálló
jelképekkel rendelkezik. Európai identitásunk kifejezése és erősítése érdekében a Javaslat -
összhangban az Európai Parlamentnek az Európai Zászlóról 1988-ben elfogadott határozatával -
előírja, hogy nemzeti ünnepeken és az EU hivatalos ünnepnapjain az Országgyűlés előtt az Európai
Unió lobogóját is fel kell vonni. A részletes szabályok meghatározására a Kormány kap
felhatalmazást.
92
A 142. §-hoz
Az Európai Unió közös kereskedelempolitikája miatt a külkereskedelemről szóló 1974. évi
III. törvényt hatályon kívül kell helyezni. A Római Szerződés 30. cikke azonban lehetővé teszi a
kivitelre, behozatalra, tranzitra vonatkozó - a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, ipari és
kereskedelmi tulajdon védelme stb. miatt indokolt - tilalmak és korlátozások nemzeti hatáskörben
történő bevezetését.
A külkereskedelemről szóló törvény hatályon kívül helyezése miatt a nemzeti hatáskörben
maradó engedélyezés törvényi alapja megszűnik. Ezt mindenképpen pótolni kell, illetve törvényi
szinten kell a felhatalmazást megadni a Kormány és a gazdasági és közlekedési miniszter számára a
nemzeti hatáskörben maradó területeken a végrehajtási rendeletek megalkotására. Ezen
felhatalmazás alapján fogadta el a Kormány a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kivitelének,
behozatalának, transzferjének és tranzitjának engedélyezéséről szóló szabályozást, és a Kormány
elé kell terjeszteni a korábbi szabályokat felváltó új kormányrendelet tervezetét, amely az áruk,
szolgáltatások és anyagi értékeket képviselő jogok kivitelének és behozatalának szabályozására
vonatkozik.
Ezen túlmenően ki kell jelölni azt a nemzeti hatóságot, amely a feladatot országos hatáskörű
szervként ellátja. Ez a hatóság a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és
Közigazgatási Hivatala (a továbbiakban: GKM EKH). A GKM EKH a Csatlakozási Szerződés II.
Mellékletének 20. 3. b) 21., 12. b), 13. b), 15. c) és a 17. pontjaiban nemzeti hatóságként szerepel.
Ebből következik, hogy a törvényben szükséges megnevezni a GKM EKH-t az EU import
szabályozásának végrehajtása területén országos hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságként. E
feladatból adódóan, ugyancsak ebben a törvényben kellene előírni a GKM EKH adatkezelési
jogosultságát is. E nélkül a GKM EKH nem tud eleget tenni az Európai Unió felé fennálló
folyamatos adatszolgáltatási kötelezettségének sem.
A Javaslat szerint az áruk, szolgáltatások és anyagi értékeket képviselő jogok kereskedelmi
forgalomban történő kivitele, behozatala, valamint azoknak a Magyar Köztársaság területén történő
átszállítása nemzetközi szerződéssel összhangban korlátozható. Az elrendelt korlátozásokkal
kapcsolatos engedélyezési és más hatósági feladatokat országos hatáskörrel a GKM EKH látja el.
A GKM EKH jogosult a hazai jogszabályokból és a nemzetközi szerződésből, valamint az
Európai Unió rendelkezéseiből adódó nemzeti hatósági feladatai ellátása során birtokába kerülő, a
vállalkozások - beleértve az érintett természetes személyek - azonosító és a tevékenység
végzésével összefüggő adatait kezelni és meghatározott célból az arra jogosult szerveknek
továbbítani.
A Javaslat szerint a Kormány a korlátozásokat, valamint a korlátozások elrendelésével
kapcsolatos szabályokat rendeletben határozza meg, a gazdasági és közlekedési miniszter pedig a
korlátozásokkal összefüggő engedélyezési eljárást szabályozza rendeletben.
A 143-145. §-hoz
A Javaslat - a joganyag átfogó újraszabályozásáig - korszerűsíti a közérdekű kérelmekkel,
panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárást, amelyet jelenleg az 1977. évi I. törvény
rendkívül elavult rendelkezései szabályoznak. A Javaslat szerint e beadványokat 30 napon belül kell
elbírálni, és annak eredményéről a panaszost (bejelentőt) tájékoztatni kell. A feltárt tényállás
alapján a szükséges intézkedést meg kell tenni, illetve kezdeményezni. A bejelentő, panaszos
adatait csak a hozzájárulása esetén lehet az intézkedése megtételére hatáskörrel rendelkező szervnek
továbbítani. Ha azonban a bejelentő, panaszos rosszhiszeműen járt el, és ezzel bűncselekményt
vagy szabálysértést követett el, másnak kárt vagy jogsérelmet okozott, az adatok a hozzájárulása
93
nélkül is átadhatók a szükséges eljárásra hatáskörrel rendelkező szervnek. Ezen túlmenően azonban
tiltja a bejelentő adatainak továbbítását, illetve nyilvánosságra hozatalát.
A 146. §-hoz
A Javaslat átmeneti rendelkezéseket tartalmaz azon külföldiek jogállásának változására
nézve, akik jelenleg is a Magyar Köztársaság területén életvitelszerűen tartózkodnak és az EGT
jelenlegi vagy ahhoz 2004. május 1-jével csatlakozó tagállamok állampolgárai, és a jövőben mint
uniós polgárok kívánnak a Magyar Köztársaságban tartózkodni.
A 147. §-hoz
Amióta Magyarország a migránsok tekintetében befogadó országgá vált, számos olyan
külföldi érkezett hazánkba, aki - saját hibáján kívül - személyazonosságát nem tudta igazolni és
ennek következtében jogállását nem tudta rendezni. A Javaslat az országnak az Európai Unióhoz
történő csatlakozásával egyidejűleg - egy alkalommal, jogvesztő határidővel - lehetővé kívánja
tenni, hogy azok a külföldiek, akik egyébként nem jelentenek a közrendre, a közbiztonságra és a
nemzetbiztonságra veszélyt, rendezzék jogi helyzetüket. Ez a szomszédos uniós tagállamok érdekét
is szolgálja, mivel ezek a személyek kikerülhetnek azok közül a migránsok közül, akik illegálisan
kívánják átlépni az országhatárokat. A Javaslat figyelemmel van a családegyesítés - nemzetközi
kötelezettségek sorozatában megjelenő - szempontjára is.
A 148-150. §-hoz
A Javaslat a csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatálybalépésével egyidejűleg lépne
hatályba. A Javaslat rendelkezik - a nagyobb terjedelmű módosítások egybekapcsolásából
következően nagy számban felmerülő - hatályon kívül helyezésekről és technikai módosításokról.
Ez utóbbiak döntő többségükben deregulációs rendelkezések, amelyek tartalmazzák a csatlakozásra
való felkészülés során elvégzett tartalmi deregulációs felülvizsgálat eredményeként hatályon kívül
helyezésre javasolt törvényeket, törvényi rendelkezéseket, valamint a Javaslatban szereplő
módosításokhoz kapcsolódó technikai deregulációs normákat.
A Javaslat technikailag módosítja, illetőleg hatályon kívül helyezi mindazokat a törvényi
rendelkezéseket, amelyeknek szóhasználata nincs összhangban a 2003. évi Alkotmány-
módosítással, illetőleg amelyeket összhangba kell hozni a törvényjavaslat törzsszövegében szereplő
módosításokkal, valamint hatályon kívül helyezi a jogharmonizációs záradékokból a közösségi
rendeletekre történő utalást, amelyek az Európai Unióhoz történő csatlakozás után közvetlenül
alkalmazandók lesznek.