﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9275.
számú
törvényjavaslat
•	fit r	r	r ••	• ■ f	r . ••	r	■	r 1 r.rr r ■
egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról
Előadó: Dr. Kökény Mihály
egészségügyi, szociális és családügyi
miniszter
Budapest, 2004. március
2004. évi ... törvény
•	fit f	f	r ••	* i r	r ,	r	■	r 1 r, r r r ■
egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról
I. Fejezet
Szociális tárgyú törvények
1. Rész
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
módosítása
1.	§
(1)	A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény (a
továbbiakban: Szt.) 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltérésekkel - kiterjed a
Magyarországon élő]
„b) bevándorlási engedéllyel rendelkező személyekre,”
(2)	Az Szt. 3. §-ának - a 2001. évi LXXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdésével
megállapított - (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A törvény hatálya kiterjed
a)	a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK
tanácsi rendeletben meghatározott, valamint
b)	a 32/B. § (1) bekezdésében meghatározott időskorúak járadéka tekintetében a
szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló
vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi
rendeletben meghatározott
jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában
érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.”
2.	§
Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének a), i) és m) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„a) jövedelem: a személyi jövedelemadóról szóló törvényben jövedelemként
meghatározott, belföldről vagy külföldről származó vagyoni érték (bevétel)
munkavállalói járulékkal, személyi jövedelemadóval, egészségbiztosítási és
nyugdíjjárulékkal, magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal, valamint a jövedelemadóról szóló
törvényben elismert költségekkel csökkentett része, függetlenül attól, hogy
adómentesnek vagy adókötelesnek minősül, ide értve a bármely ország jogszabálya
alapján folyósított nyugdíjat.
Nem minősül jövedelemnek a temetési segély, az alkalmanként adott átmeneti
segély, a lakásfenntartási támogatás, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, a
nevelőszülők számára fizetett nevelési díj és külön ellátmány, az anyasági támogatás, a
tizenharmadik havi nyugdíj, valamint - a személyes gondoskodásért fizetendő
személyi térítési díj megállapítása kivételével - a súlyos mozgáskorlátozott személyek
pénzbeli közlekedési kedvezményei, a rokkantsági járadék, a vakok személyi járadéka
és a fogyatékossági támogatás;”
„i) rendszeres pénzellátás: a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a
gyermekgondozási díj, az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi járadék,
a munkaképtelenségi járadék, az özvegyi járadék, a növelt összegű öregségi,
munkaképtelenségi és özvegyi járadék, az özvegyi nyugdíj - kivéve az ideiglenes
özvegyi nyugdíjat, továbbá a házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult
gyermek eltartásáról gondoskodó személy özvegyi nyugdíját -, a baleseti táppénz, a
baleseti rokkantsági nyugdíj, a hozzátartozói baleseti nyugellátás, az Flt. alapján
folyósított pénzbeli ellátás, az átmeneti járadék, a rendszeres szociális járadék, a
bányászok egészségkárosodási járadéka, a rokkantsági járadék, a hadigondozottak és
nemzeti gondozottak pénzbeli ellátásai, a gyermekgondozási segély, a
gyermeknevelési támogatás, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek
jövedelempótló támogatása, a rendszeres szociális segély, az ápolási díj, a nemzeti
helytállásért elnevezésű pótlék, valamint a szociális biztonsági rendszereknek a
Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra
2
történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet alapján külföldi szerv által
folyósított egyéb azonos típusú ellátás;”
„m) fenntartó:
ma) a közigazgatási szerv, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi
önkormányzat és az egyéb állami szerv (a továbbiakban együtt: állami fenntartó),
mb) a magyarországi székhelyű egyházi jogi személy (a továbbiakban:
egyházi fenntartó),
mc) a szociális vállalkozói engedéllyel rendelkező természetes személy,
md) a magyarországi székhelyű jogi személy, jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság,
me) az a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, illetve
jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek székhelye, központi
ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Európai Gazdasági Térségről
szóló megállapodásban részes, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást
élvező más államban van (az mc)-me) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: nem
állami fenntartó),
ha az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott feltételek szerint szociális
intézményt létesít és működtet. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az egyházi
fenntartóra a nem állami fenntartóra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően
alkalmazni.”
3.	§
Az Szt. 10. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a 3. § (3) bekezdése szerinti személy esetében a szociális ellátásra való
jogosultság elbírálásához az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban
részes más tagállam, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező más
állam illetékes hatóságának igazolása szükséges, akkor közvetítő szervként a Magyar
Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága (a továbbiakban: Pest Megyei
Igazgatóság) jár el.
(5) A szociális hatáskört gyakorló szervek megkeresésére a Pest Megyei
Igazgatóság 90 napon belül köteles a (4) bekezdés szerinti eljárást lefolytatni.”
4.	§
Az Szt. 18. §-a a következő i) ponttal egészül ki:
[A jegyző a szociális ellátásra való jogosultság megállapítása, az ellátás
biztosítása, fenntartása és megszüntetése céljából nyilvántartást vezet. A nyilvántartás
tartalmazza]
3
„i) a 3. § (3) bekezdése szerinti személy esetében a Magyarországon
tartózkodás jogcímét, hozzátartozó esetén a rokoni kapcsolatot.”
5.	§
(1)	Az Szt. 32/B. §-ának - a 2001. évi LXXIX. törvény 3. §-ának (1)
bekezdésével megállapított - (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A települési önkormányzat időskorúak járadékában részesíti a 3. § (3)
bekezdésének b) pontjában meghatározott személyt, amennyiben az e törvényben
foglalt feltételeknek megfelel.”
(2)	Az Szt. 32/B. §-ának - a 2001. évi LXXIX. törvény 3. §-a (1) bekezdésével
átszámozott és 3. §-ának (2) bekezdésével megállapított - (4) bekezdésének c) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem állapítható meg az időskorúak járadéka, illetve a folyósítást meg kell
szüntetni, ha a személy]
„c) a 3. § (3) bekezdése alá tartozik, és tartózkodási engedélyének érvényességi
ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve engedélyét visszavonták.”
6.	§
Az Szt. 37/B. §-a (1) bekezdésének a) pontja a következő ac) alponttal egészül
ki:
[Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított
ellátást meg kell szüntetni annak a személynek, aki]
„ac) a 3. § (3) bekezdése alá tartozik, és tartózkodási engedélyének
érvényességi ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve engedélyét visszavonták.”
7.	§
Az Szt. 38. §-ának (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni]
„c) a (3) bekezdés a), e) és f pontjában foglaltakat, hogy a (2) bekezdés és a (3)
bekezdés b) pontja szerinti esetben azonos rendelkezések érvényesüljenek.”
8.	§
Az Szt. 42. §-a - 2001. évi LXXIX törvény 8. §-a (2) bekezdésével
megállapított - (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az ápolási díjra való jogosultságot meg kell szüntetni, ha]
4
„d) az ápolást végző vagy az ápolt személy tartózkodási engedélyének
érvényességi ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve az engedélyt visszavonták.”
9.	§
Az Szt. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező személy térítésmentesen
jogosult a társadalombiztosítás által támogatott egyes
a)	gyógyszerekre,
b)	gyógyászati segédeszközökre,
c)	protetikai és fogszabályozó eszközökre, ideértve ezek javításának költségeit
is, valamint
d)	a járóbeteg szakellátás keretében gyógyfürdőben nyújtott fizioterápiás
kezelésre (az a)-d) pont szerintiek a továbbiakban együtt: gyógyszer).”
10.	§
Az Szt. 92/J. §-ának második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A névjegyzékbe történő felvétellel és a szakértők tevékenységével kapcsolatos
részletes szabályokat külön jogszabály határozza meg.”
11.	§
Az Szt. 108. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(2)-(4) bekezdés jelölése (3)-(5) bekezdésre változik:
„(2) A 3. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti személy a bentlakásos szociális
intézményben határozott időre, a tartózkodási engedély érvényességének időtartamára
helyezhető el. Ha a tartózkodási engedély érvényessége meghosszabbításra kerül, az
elhelyezést - amennyiben annak jogszabályi feltételei továbbra is fennállnak - a
tartózkodási engedélyben megjelölt időtartamnak megfelelően meg kell
hosszabbítani.”
12. §
Az Szt. 132. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, továbbá a bekezdés a következő d), f) és k) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy
rendeletben szabályozza]
„a) az Országos Szociálpolitikai Szakértői Névjegyzékkel, valamint a szakértők
tevékenységével összefüggő részletes szabályokat;”
5
„d) a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú
szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására, valamint az
eljáró hatóságra vonatkozó részletes szabályokat;”
„f) a szociális szakképesítést szerzett személyek szakvizsgáztatására, valamint a
szociális szolgáltatásokat végző személyek továbbképzésére vonatkozó szabályokat,
ide nem értve a szakirányú továbbképzési szakokon folyó továbbképzést;”
„k) az egyes szociális szolgáltatásokat végzők képzésére és
vizsgakövetelményeire vonatkozó szabályokat;”
2.	Rész
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása
13.	§
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban:
Cst.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § E törvény hatálya kiterjed - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően
nem rendelkezik - az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság
területén élő
a)	magyar állampolgárra,
b)	bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező, továbbá a magyar
hatóság által menekültként elismert személyekre,
c)	a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK
tanácsi rendeletben, valamint - az anyasági támogatás (IV. fejezet) kivételével - a
szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló
vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi
rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás
igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.”
14.	§
A Cst. 4. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„i) jövedelem: az a személyi jövedelemadóról szóló törvényben adóköteles
jövedelemként meghatározott - belföldről vagy külföldről származó - vagyoni érték,
bevétel, amelynek havi összege meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér
összegét;”
15.	§
6
(1)	A Cst. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ellátás iránti igényt elbíráló szerv
a)	a Magyar Államkincstárnak az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye szerint
illetékes megyei Területi Igazgatósága - a fővárosban a Pest Megyei Területi
Igazgatóság - és kirendeltségei (a továbbiakban együtt: Igazgatóság),
b)	a 2. § c) pontjában meghatározott személyi körre vonatkozó ellátás iránti
igény tekintetében a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága (a
továbbiakban: Pest Megyei Igazgatóság),
c)	a családtámogatási kifizetőhely - kivéve a (2) bekezdést -, ha az igénylő
munkahelyén van családtámogatási kifizetőhely (a továbbiakban az Igazgatóság és a
családtámogatási kifizetőhely együtt: igényelbíráló szerv).
(2)	A Cst. 35. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra valamely, az Európai
Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes, illetve nemzetközi szerződés
alapján azonos jogállást élvező állam területére távozik, az ellátás részére a szociális
biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló
vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi
rendeletben foglaltakra figyelemmel, külön jogszabályban meghatározottak szerint
kerül továbbfolyósításra. Amennyiben
a)	a jogosult az előbbi körbe nem tartozó államba távozik három hónapot
meghaladó időtartamra, távolléte alatt,
b)	a külszolgálatot vagy külföldi szolgálatot teljesítő személy részére az e
törvény alapján ellátásra jogosító gyermekre tekintettel külön jogszabály alapján egyéb
ellátást folyósítanak, a folyósítás ideje alatt
az ellátás szünetel.”
16.	§
A Cst. 36. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Alakszerű határozattal akkor kell dönteni, ha]
„f az ellátás iránti igényt a 2. § c) pontjában meghatározott személy nyújtotta
be.”
17.	§
A Cst. 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Igazgatóság intézkedése, határozata ellen a Magyar Államkincstárhoz, a
családtámogatási kifizetőhely intézkedése, határozata ellen a területileg illetékes
Igazgatósághoz lehet fellebbezni. A Pest Megyei Igazgatóságnak a 2. § c) pontjában
7
meghatározott személy által benyújtott igény elbírálása során hozott határozata ellen a
Magyar Államkincstárhoz lehet fellebbezni.”
18.	§
A Cst. 51. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap]
„b) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter arra, hogy rendeletben
szabályozza
ba)	a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségek körét, valamint az
erről szóló igazolások kiadásának rendjét,
bb)	a családtámogatási ellátások igényléséhez szükséges formanyomtatványok
tartalmát;”
3.	Rész
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.
évi XXVI. törvény módosítása
19.	§
(1)	A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló
1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 23. §-a (1) bekezdésének felvezető
mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az
ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár,
bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező személy, valamint a magyar
hatóság által menekültként elismert személy jogosult, akinek”
(2)	A Fot. 23. §-ának - a 2001. évi LXX. törvény 39. §-ának (1) bekezdésével
megállapított - (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásra jogosult
a)	a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK
tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti kör,
b)	a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó
munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló
1408/71/EGK tanácsi rendelet jogosulti körébe tartozó, az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodásban részes, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos
jogállást élvező állam állampolgára,
amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel
rendelkezik, és az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel.”
8
(3)	A Fot. 23. §-ának - a 2001. évi LXX. törvény 39. §-ának (1) bekezdésével
átszámozott - (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra valamely, az Európai
Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes, vagy nemzetközi szerződés
alapján azonos jogállást élvező állam területére távozik, az ellátás részére a szociális
biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló
vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi
rendeletben foglaltakra figyelemmel, külön jogszabályban meghatározottak szerint
kerül továbbfolyósításra. Amennyiben a jogosult az előbbi körbe nem tartozó államba
távozik három hónapot meghaladó időtartamra, távolléte alatt az ellátás szünetel.”
20. §
(1)	A Fot. 23/B. §-a (1) bekezdésének második és harmadik mondata helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A fogyatékossági támogatás megállapítása első fokon a Magyar
Államkincstárnak az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes Területi
Igazgatósága (a továbbiakban: Igazgatóság), a fővárosban a Magyar Államkincstár
Pest Megyei Területi Igazgatósága (a továbbiakban: Pest Megyei Igazgatóság)
hatáskörébe tartozik. Az Igazgatóság határozata ellen benyújtott fellebbezést az
Magyar Államkincstár bírálja el.”
(2)	A Fot. 23/B. §-ának - a 2001. évi LXX. törvény 40. §-ával megállapított -
(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 23. § (2) bekezdésében meghatározott személy vonatkozásában a
fogyatékossági támogatás megállapítása első fokon a Pest Megyei Igazgatóság
hatáskörébe tartozik. A Pest Megyei Igazgatóság határozata ellen benyújtott
fellebbezést a Magyar Államkincstár bírálja el.”
21. §
(1)	A Fot. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Tanács tagjai:
a)	a Tanács elnöke,
b)	a Program megvalósításával kapcsolatban a Kormány feladatkörében eljáró
kormányzati szervek képviselői, összesen 12 fő,
c)	a mozgássérült, a siket, a vak és gyengénlátó, az értelmi fogyatékos, valamint
az autista emberek országos érdek-képviseleti szervezetei által delegált egy-egy fő,
d)	a Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa és a Fogyatékosok Nemzeti
Sportszövetsége által delegált egy-egy fő,
9
e)	a fogyatékos személyek érdekében működő egyéb nem kormányzati
szervezetek által delegált négy fő,
f)	a védett munkahelyek szervezetei által delegált két fő,
g)	az önkormányzatok országos érdekképviseleteit tömörítő szövetség által
delegált egy fő.”
(2) A Fot. 25. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Tanács elnöke a Kormány által kijelölt személy. A Tanács társelnöke a
nem kormányzati oldal által a tagok közül választott személy.”
4.	Rész
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény módosítása
22. §
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„4. § (1) A törvény hatálya kiterjed
a)	a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltéréssel a Magyar Köztársaság területén
tartózkodó magyar állampolgárságú, valamint - ha nemzetközi szerződés másként nem
rendelkezik - a letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező, továbbá a
magyar hatóságok által menekültként elismert gyermekre, fiatal felnőttre és szüleire,
b)	a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK
tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az
ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.”
23. §
A Gyvt. 5. §-ának s) és t) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„s) fenntartó:
sa) a közigazgatási szerv, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi
önkormányzat és az egyéb állami szerv (a továbbiakban együtt: állami fenntartó),
sb) a magyarországi székhelyű egyházi jogi személy (a továbbiakban:
egyházi fenntartó),
10
sc) a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedéllyel
rendelkező természetes személy,
sd) a magyarországi székhelyű jogi személy, jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság,
se) az a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, illetve
jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek székhelye, központi
ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Európai Gazdasági Térségről
szóló megállapodásban részes, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást
élvező más államban van (az sc)-se) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: nem
állami fenntartó),
ha az e törvényben és más jogszabályban meghatározott feltételek szerint, működési
engedély alapján gondoskodik a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató
tevékenység biztosításához szükséges feltételekről. Ha jogszabály másképp nem
rendelkezik, az egyházi fenntartóra a nem állami fenntartóra vonatkozó
rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.”
„ t) természetes személyazonosító adat: az érintett személy családi és utóneve(i),
születési családi és utóneve(i), neme, születési helye és ideje, anyja születési családi és
utóneve(i), állampolgársága, illetőleg bevándorolt, letelepedett vagy menekült
jogállása, lakó- és tartózkodási helye (a továbbiakban együtt: személyazonosító adat),”
24.	§
A Gyvt. 15. §-a (8) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Nem foglalkoztatható az a személy sem, akinek szülői felügyeleti jogát a
bíróság jogerős ítéletével megszüntette, valamint - külön jogszabályban meghatározott
kivételekkel - az, akinek szülői felügyeleti joga a gyermek átmeneti nevelésbe vétele
miatt szünetel.”
25.	§
(1)	A Gyvt. 19. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A jogosultság elbírálásánál a települési önkormányzat rendelete a vagyoni
helyzet vizsgálatát akkor írhatja elő, ha az önkormányzat 131. § (4) bekezdése szerinti
eljárása nem vezetett eredményre.”
(2)	A Gyvt. 19. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Nem állapítható meg rendszeres támogatás, illetőleg a megállapított
támogatást meg kell szüntetni ha a gyermek tartózkodási engedélyének érvényességi
ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve engedélyét visszavonták.”
11
26. §
A Gyvt. 24. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Nincs helye a megelőlegezés ismételt elrendelésének, amennyiben a (7)
bekezdés szerinti adók módjára történő behajtás 3 éven át nem járt eredménnyel.”
27.	§
(1)	A Gyvt. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élő gyermekek
életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és
étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei, nevelői,
gondozói munkavégzésük, munkaerő-piaci részvételt elősegítő programban, képzésben
való részvételük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak
gondoskodni. A napközbeni ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartama
lehetőleg a szülő munkarendjéhez igazodik.”
(2)	A Gyvt. 41. §-a (2) bekezdésének felvezető mondata és a)-b) pontja helyébe
a következő rendelkezés lép:
„A gyermekek napközbeni ellátását különösen az olyan gyermek számára kell
biztosítani
a)	akinek fejlődése érdekében állandó napközbeni ellátásra van szüksége,
b)	akit egyedülálló vagy időskorú személy nevel, vagy akivel együtt a családban
három vagy több gyermeket nevelnek, kivéve azt, akire nézve eltartója
gyermekgondozási díjban részesül,”
28.	§
(1)	A Gyvt. 62. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A gyermekvédelmi szakszolgáltatás feladata a gyermek örökbefogadásának,
illetve az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek örökbefogadhatóvá
nyilvánításának és örökbe adásának szakmai előkészítése, az örökbefogadási eljárások
lebonyolítása érdekében]
„b) az örökbe fogadni szándékozó személy tájékoztatása az örökbefogadás
feltételeiről, így különösen az örökbefogadás előtti tanácsadásról és felkészítő
tanfolyamról,”
(2)	A Gyvt. 62. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
12
„(3) A gyermekvédelmi szakszolgáltatás a külön jogszabályban meghatározott
feltételek mellett örökbefogadás előtti tanácsadást és örökbefogadói tanfolyamot
szervezhet.”
29.	§
A Gyvt. 98. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott személyi és
tárgyi feltétellel rendelkező bármely, az 5. § s) pontja szerinti természetes személy,
jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság folytathat gyermekjóléti és
gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet, illetve ennek érdekében intézményt
létesíthet, helyettes szülőt foglalkoztathat, illetve helyettes szülői vagy nevelőszülői
hálózatot működtethet.”
30.	§
A Gyvt. 124. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Belföldi bejelentett lakóhely vagy tartózkodási hely hiányában, az eljáró
szerv illetékességét az utolsó ismert hazai lakóhely vagy tartózkodási hely határozza
meg, ennek hiányában az eljárásra a Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzat
Jegyzője, illetve a Budapest Főváros V. Kerület Gyámhivatala illetékes.”
31.	§
A Gyvt. 131. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a helyi önkormányzat hivatalos tudomása vagy környezettanulmány
lefolytatása alapján a kérelmező életkörülményeire tekintettel a 129. § (2) bekezdése
szerinti jövedelemnyilatkozatban foglaltakat vitatja, felhívhatja a kérelmezőt az általa
lakott lakás, illetve saját és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója
tulajdonában álló vagyon fenntartási költségeit igazoló dokumentumok benyújtására.
Abban az esetben, ha a fenntartási költségek meghaladják a jövedelemnyilatkozatban
szereplő jövedelem 50%-át, a jövedelem a fenntartási költségek figyelembevételével
vélelmezhető.”
32.	§
A Gyvt. 138. §-ának (1) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki,
egyidejűleg a jelenlegi b)-d) pont jelölése c)-e) pontra változik:
[A jegyző az ellátásra való jogosultság megállapításához, megváltoztatásához
és megszüntetéséhez nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza]
„b') a 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti személy esetében a
Magyarországon tartózkodás jogcímét, hozzátartozó esetén a rokoni kapcsolatot,”
13
33.	§
A Gyvt. 148. §-ának (5) bekezdése a következő negyedik mondattal egészül ki:
„Az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett
gyermek után - a gondozási helytől függetlenül - nem vehető igénybe a normatív
kedvezmény.”
34.	§
A Gyvt. 162. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy
rendeletben szabályozza]
„g) a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú
szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására, továbbá az
eljáró hatóságra vonatkozó részletes szabályokat.”
II.	Fejezet
Egészségügyi tárgyú törvények
1.	Rész
A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény
módosítása
35.	§
(1)	A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény (a
továbbiakban: MOK tv.) 2. §-ának (1) bekezdése eb) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A MOK egyetértési jogot gyakorol]
„eb) az orvosok működési nyilvántartásba vétele nélkül az egészségügyről
szóló 1997. évi CLIV. törvény 110. §-ának (4) bekezdése szerinti orvosi tevékenységre
jogosító engedély kiadására irányuló kérelmek ügyében;”
14
(2)	A MOK tv. 2. §-ának (1) bekezdése a következő fh) ponttal egészül ki:
[A MOK véleményezési jogot gyakorol]
,fh) az orvosok működési nyilvántartásába vétel nélkül, az Eütv. 110. §-ának
(10) bekezdése szerinti, nem gazdasági célú letelepedés mellett végezni kívánt orvosi
tevékenységgel kapcsolatos bejelentések ügyében;”
(3)	A MOK tv. 2. §-ának (1) bekezdése i) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A MOK]
„i) ajánlásokat ad az egyes orvosi szolgáltatások díjtételei alsó határaira;”
2.	Rész
A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló
1994. évi LIV. törvény módosítása
36.	§
(1)	A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994.
évi LIV. törvény (a továbbiakban: Gyltv.) 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) Személyi jog annak a pályázatot benyújtó gyógyszerésznek
engedélyezhető, aki a gyógyszerészi diploma megszerzését követően, a pályázat
benyújtásakor az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagállamának,
illetve az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel megkötött nemzetközi szerződés
alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező államnak (a továbbiakban együtt:
EGT tagállam) a területén működő közforgalmú, fiók- vagy intézeti gyógyszertárban -
a (2) és (3) bekezdésekben foglalt kivételekkel - legalább ötéves szakmai gyakorlatot
szerzett (a továbbiakban: szakmai gyakorlat), feltéve, hogy gyógyszertár vezetésére
jogosult, és hozzájárul a 34. § (2) bekezdésben szabályozott esetben hatósági vezető
kirendeléséhez akkor is, ha a közforgalmú gyógyszertár saját tulajdonában álló
ingatlanban működik. A személyi jog engedélyezésére irányuló eljárás során az EGT
tagállam területén kívüli államban szerzett szakmai gyakorlat is figyelembe vehető.”
(2)	A Gyltv. 17. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az (1) bekezdéstől eltérően az ott meghatározott feltételek fennállta esetén
sem köteles a Kamara a személyi jog engedélyezése során az EGT tagállamok
valamelyikének állampolgárságával rendelkező gyógyszerész részére a személyi jogot
engedélyezni, ha a kérelmező a Magyar Köztársaság területén új gyógyszertárat kíván
létesíteni, illetve három évnél rövidebb ideje működő közforgalmú gyógyszertárat
kíván működtetni.”
15
37. §
A Gyltv. 19. §-ának (1) bekezdése a) és b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Nem engedélyezhető személyi jog annak a pályázatot benyújtó
gyógyszerésznek,]
„a) aki bármely állam területén személyi joggal, illetve gyógyszertár
működtetésére vonatkozó joggal rendelkezik, kivéve, ha nyilatkozik arról, hogy az új
személyi jog elnyerésekor személyi jogáról, illetve gyógyszertár működtetésére
vonatkozó jogáról lemond,
b)	aki közforgalmú gyógyszertár működtetésével összefüggésben a magyar
vagy a külföldi jog szerint csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt áll,”
38.	§
A Gyltv. a következő 50. §-sal egészül ki:
„50. § A jelen törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án
aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdető 1994. évi I.
törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek az alábbi irányelvével
összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a Tanács többször módosított 85/433/EGK irányelve a gyógyszerész oklevelek,
bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös
elismeréséről és az egyes gyógyszerész tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés
szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről.”
3.	Rész
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény módosítása
39.	§
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüatv.) 3. §-ának i)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„i) adatkezelő: a betegellátó, az intézményvezető, az adatvédelmi felelős,
valamint az irányított betegellátás szervezője és az Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 5. § (1) bekezdés e) pontjában
16
meghatározott feladat tekintetében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi
Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ);”
40.	§
Az Eüatv. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § (1) Amennyiben az érintett újszülött vagy csecsemő a Betegségek
Nemzetközi Osztályozása szerinti valamely veleszületett rendellenességben szenved, a
4.	§ (1) bekezdés b)-c) pontjai és a (2) bekezdés b) pontja szerinti célból a kezelést
végző orvos az érintett személyazonosító és egészségügyi adatait, valamint törvényes
képviselője nevét és lakcímét továbbítja a külön jogszabály szerint vezetett
Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása részére.
(2)	Amennyiben a magzatnál olyan elváltozást észlelnek, amely veleszületett
rendellenességet eredményezhet, az (1) bekezdés szerint kell eljárni azzal, hogy az
érintett személyazonosító adatain a várandós nő adatait kell érteni.”
41.	§
Az Eüatv. 20. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez, az
egészségpolitikai döntésekhez, az egészségügyi ellátás tervezéséhez, szervezéséhez, a
népegészségügyi mutatók monitorozásához, illetve a minőségi és biztonsági
követelmények érvényesülésének ellenőrzéséhez szükséges, az egészségügyi
ellátóhálózat által, továbbá az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által
finanszírozási célból gyűjtött és kezelt, személyazonosításra alkalmatlan ágazati,
szakmai adatok körét, az adatkezelés és az adattovábbítás rendjét az egészségügyi,
szociális és családügyi miniszter határozza meg.
(5) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozási célból gyűjtött
adatok személyazonosításra alkalmatlan módon a (4) bekezdés szerinti célból is
kezelhetők és az ott meghatározott módon továbbíthatók.”
42.	§
Az Eüatv. 38. §-ának (2) bekezdése a következő e) és f) pontokkal egészül ki,
egyidejűleg az eredeti e) pont jelölése g)-re változik:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi szociális és családügyi miniszter]
„e) a veleszületett rendellenességek,
f)	a 20. § (4) bekezdés szerinti adatok körének meghatározására, gyűjtésére,
feldolgozására és”
[bejelentésére vonatkozó részletes szabályok megalkotására,]
17
4. Rész
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény
módosítása
43.	§
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a
továbbiakban: Ebtv.) 8/A. §-ának - a 2001. évi LXX. törvénnyel megállapított - (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény rendelkezéseit a szociális biztonsági rendszereknek a
Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra
történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet (a továbbiakban: Közösségi
rendelet) hatálya alá tartozó személyekre és ellátásokra a Közösségi rendeletben
meghatározott módon kell alkalmazni.”
44.	§
Az Ebtv. 10. §-ának (4) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
„A népegészségügyi célú, célzott szűrővizsgálatok esetében az értesítést a
szűrővizsgálatot végző egészségügyi szolgáltató vagy az Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálat küldi ki.”
45.	§
Az Ebtv. 18. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A fekvőbeteg-gyógyintézet a biztosítottat - kérésére - az általa
igénybevett, az E. Alap terhére elszámolt fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásról és az
ezért az egészségbiztosítási finanszírozás keretében folyósításra kerülő összeg várható
mértékéről írásban tájékoztatja.”
46.	§
Az Ebtv. 21. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek és a következő
21/A. §-sal egészül ki:
„21. § (1) A biztosított jogosult a járóbeteg-ellátás keretében gyógyászati céllal
rendelt gyógyszer, különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer, gyógyászati
segédeszköz és gyógyászati ellátás árához, illetőleg a fekvőbeteg gyógyintézeti kezelés
alatt számára rendelt végleges gyógyászati segédeszköz árához, továbbá a gyógyászati
segédeszköz javítási és kölcsönzési díjához nyújtott támogatásra, amennyiben
18
a)	külön jogszabályban meghatározott hatóság az adott gyógyszer, valamint
különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer árához támogatást rendel,
b)	azt a finanszírozott egészségügyi szolgáltató e feladatra kijelölt orvosa,
illetve a MEP-pel e feladatra szerződést kötött orvos rendeli, és
c)	a rendelés a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályok szerint történik,
és
d)	külön jogszabály az adott gyógyászati segédeszköz árához, javításához,
illetve kölcsönzéséhez vagy gyógyászati ellátás árához támogatást rendel, és
e)	a kiszolgálásra, kölcsönzésre vagy javításra a MEP-pel e feladatra szerződött
(a továbbiakban: szerződött) forgalmazónál vagy gyártónál kerül sor.
(2)	A biztosított az (1) bekezdésben foglaltakon túl akkor is jogosult fogpótlás
és fogszabályozó készülék, illetve hallókészülék és tartozékai árához nyújtott
támogatásra, amennyiben ezek kiszolgálására fogorvosi (fogszakorvosi) rendelésen,
illetve audiológiai szakrendelésen kerül sor.
21/A. § (1) A 21. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatóság eljárása kérelemre
vagy hivatalból indul. A kérelem a gyógyszer, valamint a különleges táplálkozási
igényt kielégítő tápszer (a továbbiakban együtt: gyógyszer) társadalombiztosítási
támogatásba való befogadására és a támogatás mértékének megállapítására vagy
módosítására irányulhat.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti kérelmet a gyógyszer forgalomba hozatali
engedélyének jogosultja nyújthatja be.
(3)	A 21. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatóság a már befogadott gyógyszer
támogatása mértékének módosítása céljából a külön jogszabály szerint hivatalból is
jogosult eljárni.
(4)	A 21. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatóság a döntéséről a kérelmezőt
értesíti, ezt követően a döntését a külön jogszabály szerint közzéteszi.
(5)	A (2) bekezdés szerinti ügyfél az adatok konkrét megjelölésével kérheti az
ellenérdekű ügyfél iratbetekintési jogának, valamint az iratokról történő másolat vagy
feljegyzés készítésének kizárását, illetve korlátozását üzleti érdeke védelmére
hivatkozással. A hatóság a kérelemnek - a körülmények gondos mérlegelése alapján -
akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az ellenérdekű ügyfelet nem
akadályozza jogszabályban foglalt jogai gyakorlásában. Ebben az esetben az ügyfél
köteles olyan iratváltozatot készíteni, amely nem tartalmaz üzleti titkot.”
47. §
(1)	Az Ebtv. 27 §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„27. § (1) Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján
egészségügyi ellátásra jogosultakat - az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban:
19
EGT), illetve az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel megkötött nemzetközi
szerződés alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező állam (a továbbiakban:
EGT tagállam) területén kívüli állam (a továbbiakban: harmadik állam) területén
átmenetileg tartózkodik munkavállalás, tanulmányok folytatása vagy egyéb jogcímen
és a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely
egészségügyi szolgáltatást - a feltétlenül szükséges mértékig -, továbbá sürgősségi
betegszállítást azért vesz igénybe harmadik állam területén lévő tartózkodási helyén,
mert annak elmaradása az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, illetve
maradandó egészségkárosodáshoz vezetne, a MEP a felmerült és igazolt költségeket az
igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben,
sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank
által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint
összegben megtéríti.
(2)	Amennyiben a biztosított munkáltatója a Tbj. szerinti biztosítási jogviszony
fenntartása mellett egybefüggően három hónapot meghaladó időtartamra a biztosítottat
harmadik állam területén foglalkoztatja, és ez idő alatt a biztosított, illetve a vele
együtt harmadik állam területén tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke a 12-14. §-
okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi
szolgáltatást, továbbá sürgősségi betegszállítást indokoltan vesz igénybe harmadik
állam területén lévő tartózkodási helyén, a MEP a felmerült és igazolt költségeket, az
igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben,
sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank
által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint
összegben megtéríti.
(3)	Amennyiben a biztosított a Közösségi rendelet hatálya alá tartozik, EGT
tagállam területén egészségügyi szolgáltatást a Közösségi rendelet rendelkezései
szerint vehet igénybe.
(4)	A (2) bekezdés szerinti foglalkoztatás esetében a biztosított és a vele együtt
ott tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke nem Magyarországon történő
egészségügyi ellátása akkor fogadható el indokoltan igénybe vettnek, ha eleget tettek a
külön jogszabályban foglaltak szerint a nem Magyarországon történő munkavégzésre
való alkalmasság megállapítását célzó orvosi vizsgálati kötelezettségüknek.
(5)	A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati vagy
közalkalmazotti jogviszonyban álló tartósan harmadik államban foglalkoztatott
biztosított, a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke által
indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt
költségének 85 százalékát az illetékes MEP megtéríti.
(6)	Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján
egészségügyi szolgáltatásra jogosultakat - EGT tagállam területén a 11. § (1)
bekezdésének b) és c) pontjaiban, a 12. § (1) bekezdésében és a 13. § a) és b)
pontjaiban meghatározott egészségügyi szolgáltatást nem a Közösségi rendelet alapján
20
vesz igénybe, a MEP a felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején
érvényes belföldi költség, legfeljebb azonban a tényleges költség mértékének
megfelelő összegben megtéríti.
(7)	Az (1)-(2) és (6) bekezdés szerinti belföldi költségek - ideértve az
egészségügyi, szociális és családügyi miniszter által elismert határon átnyúló
egészségügyi együttműködés keretében nyújtott szolgáltatások költségeit is -
megtérítésének módját és feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg.
(8)	A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatói és szolgáltatási
együttműködések finanszírozásának részletes szabályait a Kormány rendeletben
állapítja meg. A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó
együttműködési megállapodásokat az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter
tájékoztatóban teszi közzé.”
48. §
(1)	Az Ebtv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„29. § (1) A biztosított
a)	az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultságát a
Társadalombiztosítási Azonosító Jelét (a továbbiakban: TAJ-szám) igazoló okmány
bemutatásával,
b)	az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető ellátásokra való jogosultságát
ba)	a gyógyászati ellátások tekintetében a külön jogszabály szerinti orvosi
rendelvény és kezelőlap bemutatásával,
bb)	gyógyszer és gyógyászati segédeszköz tekintetében a külön jogszabály
szerinti orvosi rendelvény bemutatásával,
c)	az utazási költségeihez nyújtott támogatásra való jogosultságát a beutaló
orvos által, illetve amennyiben az ellátásra - azonnali ellátás szükségessége miatt -
beutaló nélkül került sor, a szolgáltató orvosa által kiállított igazolással
igazolja.
(2)	A Közösségi rendelet hatálya alá tartozó személy - ha TAJ-számmal nem
rendelkezik - a Közösségi rendelet szerinti formanyomtatvány, illetve hatósági
igazolvány bemutatása esetén jogosult az egészségügyi szolgáltatásra.
(3)	A Tbj. alapján biztosítási jogviszonyban álló, vagy egészségügyi
szolgáltatásra jogosult külföldi az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát az
„Igazolás az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságról” elnevezésű
nyomtatvánnyal igazolja.
(4)	A 27. § (1) és (2) bekezdése szerinti ellátások költségeinek megtérítése
iránti igényt legkésőbb a hazaérkezést követő harminc napon belül, a 27. § (6)
bekezdése szerinti ellátások költségeinek megtérítése iránti igényt pedig a
21
hazaérkezést követő tizenöt napon belül kell a jogosult lakóhelye szerint illetékes
MEP-nél bejelenteni.
(5)	Az utazás költségéhez nyújtott pénzbeli támogatás iránti igényt a jogosult
lakóhelye szerint illetékes MEP-hez kell benyújtani.
(6)	A 22. § szerinti utazási költséghez nyújtott támogatás iránti, valamint a 27. §
(1)	és (2) bekezdéseiben említett ellátások költségeinek megtérítése iránti igény
elbírálására a 61. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A 27. § (6)
bekezdésében említett ellátások költségeinek megtérítése iránti igény a külföldi
gyógykezelés befejezésétől számított harminc napon túl nem érvényesíthető.
(7)	A nemzetközi egyezmény vagy a Közösségi rendelet hatálya alá tartozó
külföldi az egyezményben vagy a Közösségi rendeletben meghatározott egészségügyi
szolgáltatásra vonatkozó jogosultságát az egyezményben vagy a Közösségi
rendeletben meghatározott módon igazolja.”
49.	§
Az Ebtv. a következő 33/A. §-sal egészül ki:
„33/A. § (1) A gyógyászati ellátás szolgáltatójával kötött szerződésben meg kell
határozni
a)	az ellátás nyújtására és elszámolására vonatkozó rendelkezéseket, valamint
b)	a 32. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakat.
(2)	A szerződés mellékletét képezi a tevékenység végzésére jogosító - külön
jogszabályban foglaltak szerinti - engedély másolata.”
50.	§
Az Ebtv. 35. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha az OEP a szolgáltató részére járó havi finanszírozási összeg
utalványozását önhibájából a külön jogszabályban meghatározott határidőig nem
teljesíti, a határidő lejártát követő naptól köteles a szolgáltató részére a Polgári
törvénykönyv szabályainak megfelelően késedelmi kamatot fizetni.”
51.	§
Az Ebtv. a következő 38/A. §-sal egészül ki:
„38/A. § Ha a MEP az ellenőrzés során megállapítja, hogy az egészségügyi
szolgáltató
a)	a finanszírozási szerződés szerinti,
b)	más forrásból megtérülő,
22
c)	el nem végzett
ellátásért a biztosítottal térítési díjat fizettetett, kötelezi az egészségügyi szolgáltatót a
térítési díjnak a biztosított részére történő visszafizetésére.”
52.	§
Az Ebtv. 44. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Keresőképtelen]
„e) az a szülő, nevelőszülő és helyettes szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb
beteg gyermekét ápolja;”
53.	§
Az Ebtv. 55. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(4)-(8) bekezdések jelölése (5)-(9) bekezdésre módosul:
„(4) Nem jogosult baleseti táppénzre az, aki ugyanazon üzemi balesetből
eredően baleseti rokkantsági nyugdíjban, vagy baleseti járadékban részesül.”
54.	§
Az Ebtv. 65. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A baleseti járadék iránti igényt az üzemi baleset bekövetkezése napjától
számított három éven belül, illetőleg a foglalkozási megbetegedés megállapítását
követő egy éven belül lehet a kérelem benyújtásával érvényesíteni.”
55.	§
Az Ebtv. 67. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Munkaerő kölcsönzés esetén az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása
során a foglalkoztató alatt a Munka Törvénykönyve 193/C. §-ának c) pontjában
meghatározott kölcsönvevőt is érteni kell.”
56.	§
(1)	Az Ebtv. 83. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép és a bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy a
pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg]
„a) a támogatott gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások
körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,”
23
„c) a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának és a
támogatás mértéke megállapításának szempontrendszerét.”
(2)	Az Ebtv. 83. §-ának (4) bekezdése a következő t) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy
rendeletben határozza meg]
„t) a magyar egészségbiztosítási jogszabályok alapján egészségügyi
szolgáltatásra nem jogosult, a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személyek
betegellátásának szabályait.”
(3)	Az Ebtv. 83. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok
tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án
aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I.
törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Tanács
1978. december 19-i 79/7/EGK irányelvével a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő
bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról.”
5.	Rész
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása
57.	§
(1)	Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3.
§-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„a) beteg: az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő
személy;”
(2)	Az Eütv. 3. §-ának c)-g) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„c) egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó
egészségügyi tevékenységek összessége;
d)	egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb
felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, az egészségügyi
24
szakképesítéssel rendelkező személy, továbbá az egészségügyi tevékenységben
közreműködő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személy;
e)	egészségügyi szolgáltatás: az egészségügyi hatóság által kiadott működési
engedély birtokában végezhető egészségügyi tevékenységek összessége, amely az
egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai
felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés
következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése
céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi
rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek
érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a
gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdőellátásokkal
kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a
betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges
eljárásokat, a művi meddővétételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat,
továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal, - ideértve az
ehhez kapcsolódó - a halottak szállításával összefüggő külön jogszabály szerinti
tevékenységeket is;
f)	egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától és fenntartótól függetlenül
minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására és az egészségügyi hatóság által kiadott
működési engedély alapján jogosult egyéni egészségügyi vállalkozó, jogi személy
vagy jogi személyiség nélküli szervezet;
g)	egészségügyi intézmény: az f) pontban meghatározott egészségügyi
szolgáltatók közül
ga)	a rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást
nyújtó szolgáltatók (a továbbiakban együtt: gyógyintézet), továbbá
gb)	az Országos Mentőszolgálat,
gc)	a vérellátó szolgálat állami szervezetei, valamint
gd)	az egészségügyi hatóság intézetei, amennyiben egészségügyi szolgáltatást
is nyújtanak;”
(2)	Az Eütv. 3. §-a a következő v) és w) pontokkal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„v) egészségügyi szakma: a q) pontban meghatározott egészségügyi
szakképesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott szakmai (személyi és tárgyi)
minimumfeltételekkel ellátható olyan egészségügyi szolgáltatások összessége, mely
szerepel az egészségügyi szakmai kódjegyzékben;
w) fenntartó:
wa) költségvetési szerv egészségügyi szolgáltató esetén az alapító okiratban
felügyeleti szervként megjelölt állami szerv, helyi önkormányzat vagy önkormányzati
társulás,
25
wb) egyházi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyházi
egészségügyi szolgáltató esetén az alapító okiratban fenntartóként megjelölt egyházi
jogi személy,
wc) alapítványi, közalapítványi egészségügyi szolgáltató esetén az alapítvány,
közalapítvány,
wd) más szervezet egészségügyi szolgáltató egységeként működő gyógyintézet
esetén a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet.”
58.	§
Az Eütv. 110. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„110. § (1) Egészségügyi tevékenységet folytatásának formájától és módjától
függetlenül - a (2) és (4) bekezdésekben foglalt kivétellel - az adott tevékenység
folytatására jogosító egészségügyi szakképesítéssel vagy egészségügyi szakképesítés
nélkül megszerezhető felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkező és a működési
nyilvántartásba bejegyzett személy végezhet.
(2)	Felsőfokú szakirányú szakképesítéshez kötött egészségügyi tevékenységet
az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túl
a)	az adott szakképesítéssel rendelkező személy önállóan, továbbá
b)	az a) pont szerinti személy felügyelete mellett
ba)	a szakképesítése megszerzéséhez szükséges képzésben részt vevő,
valamint
bb)	a szakképesítéssel rendelkező és a működési nyilvántartásból a 113. § (1)
bekezdés a), illetve d)-g) pontjaiban foglaltak alapján törölt személy a törlés okának
megszűnését követően a működési nyilvántartásba történő visszakerülése érdekében az
ahhoz szükséges ideig
végezhet.
(3)	Az (1)-(2) bekezdések szerinti önállóan végzett tevékenység az arra
feljogosító szakképesítésnek a működési nyilvántartásba történő bejegyzésétől
kezdhető meg.
(4)	A működési nyilvántartásban nem szereplő, Magyarországon honosítható
vagy elismerhető egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy részére -
betegellátási érdekből vagy a kérelmező megfelelő szakmai ismeretének megszerzése
érdekében, indokolt esetben - a külön jogszabályban meghatározott hatóság a
szakképesítésnek megfelelő tevékenységre, meghatározott időtartamra és helyszínre
(munkahelyre) szóló tevékenységre jogosító engedélyt adhat ki, a külön jogszabályban
foglalt eljárási rend szerint. A tevékenységre jogosító engedély kiadásának feltétele,
hogy a kérelmező hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a korábbi, rendszeresen végzett
egészségügyi tevékenységének helye szerinti utolsó, ennek hiányában az
állampolgársága szerint illetékes állam jogszabályai alapján nem áll az egészségügyi
tevékenység gyakorlását kizáró vagy korlátozó intézkedés, büntetés, illetőleg
26
büntetőjogi intézkedés hatálya alatt, és megfelel a tevékenység végzéséhez külön
jogszabály szerint előírt egészségügyi alkalmassági feltételeknek. Az engedélyezett
egészségügyi tevékenység végzéséhez a szakképesítést igazoló bizonyítvány vagy
oklevél tényleges elismerése, illetve honosítása nem szükséges.
(5)	Egészségügyi tevékenységben megfelelő egészségügyi szakképesítéssel nem
rendelkező személy is közreműködhet az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek
megfelelő személy felügyelete mellett, annak utasítása szerint. A felügyeletet
gyakoroló személy utasítási joga csak a szakképesítésének megfelelő körben
gyakorolható.
(6)	Az az (5) bekezdésben meghatározott személy, aki az egészségügyi
tevékenységben nem a szakképesítésének megfelelő körben működik közre,
tevékenységét csak előzetes és megfelelő oktatását követően kezdheti meg, illetve
folytathatja.
(7)	A (5)-(6) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak az
egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhető, egészségügyi tevékenység
végzésére jogosító szakirányú szakképesítéssel rendelkező személyekre.
(8)	Az (1)-(7) bekezdésekben foglalt rendelkezésekre figyelemmel
egészségügyi tevékenységre egyébként nem jogosult személy is közreműködhet
egészségügyi tevékenység végzésével saját maga, illetőleg bármely olyan személy
gyógykezelésében, aki ehhez - a 15. §-ra figyelemmel - beleegyezését adta. A
közreműködés körét a beavatkozás, illetve a betegség jellege, a közreműködő személy
szakképesítése, képességei, valamint a kezelőorvos utasítása határozza meg.
(9)	A felügyeletet ellátó egészségügyi dolgozó a (8) bekezdés szerinti személy
által végzett tevékenységből fakadó egészségkárosodásért nem tartozik felelősséggel,
kivéve, ha azt az egészségügyi dolgozó
a)	nem megfelelő utasítása,
b)	felügyeleti kötelezettségének elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése,
c)	a (8) bekezdés szerinti személy megfelelő oktatására vagy felkészítésére
vonatkozó kötelezettségének megszegése
okozta.
(10)	A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően
a)	Magyarországon honosítható vagy egyenértékűként elismerhető
egészségügyi szakképesítéssel rendelkező, az Európai Gazdasági Térség (a
továbbiakban: EGT) valamely tagállamának, valamint az Európai Közösséggel vagy
az EGT-vel megkötött nemzetközi szerződés alapján az EGT tagállamával azonos
jogállást élvező állam állampolgára (a továbbiakban együtt: EGT állampolgár),
továbbá
b)	az az EGT állampolgár, akinek egészségügyi szakképesítést igazoló okirata
Magyarországon megszerezhető szakképesítéssel egyenértékűként nem ismerhető el,
27
de hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a bejelentést megelőző öt éven belül legalább
három éven keresztül rendszeresen végezte a bejelentéssel érintett egészségügyi
tevékenységet valamely EGT tagállam, illetve az Európai Közösséggel vagy az EGT-
vel megkötött nemzetközi szerződés alapján az EGT tagállamával azonos jogállást
élvező állam (a továbbiakban együtt: EGT tagállam) területén,
ha nem gazdasági célú letelepedés mellett kíván e törvény hatálya alá tartozó
egészségügyi tevékenységet végezni, és valamely EGT tagállamban letelepedettként
már szolgáltatást nyújt, ezt a szándékát a külön jogszabályban meghatározott eljárás
keretében bejelenti a külön jogszabályban meghatározott hatóság részére. Ezt a
rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a nyújtani kívánt szolgáltatás gyógyszerészi
szolgáltatás. A bejelentési eljárás során a valamely nem EGT tagállam területén
végzett egészségügyi tevékenység figyelembevételének lehetőségét is meg kell
vizsgálni.
(11)	A külön jogszabályban meghatározott hatóság nyilvántartást vezet
a)	a (4) bekezdés alapján kiadott engedélyekről és
b)	a (10) bekezdés alapján regisztrált bejelentésekről, továbbá
c)	az ezekhez kapcsolódó adatokról, illetve
d)	azon személyek nevéről és azonosításukhoz szükséges adatairól is, akik egy
korábbi esetben a tevékenység gyakorlásának megkezdése után tették meg a (10)
bekezdés szerinti bejelentést, és a külön jogszabályban meghatározott hatóság a
bejelentés alapján megállapította, hogy a szolgáltatás nyújtására a személy nem volt
jogosult.
(12)	A külön jogszabályban meghatározott hatóság elutasítja a nyilvántartásba
vételt a (10) bekezdés szerinti eljárásban, ha a külön jogszabályban foglalt
feltételeknek a bejelentés nem felel meg. Ha a bejelentés hiánypótlással jogszerűvé
tehető, akkor a hiánypótlásig a szolgáltatás nyújtásának jogát határozatban
felfüggesztheti. Amennyiben a hiánypótlás nem vezet eredményre, vagy a szolgáltatás
nyújtása jogszerűen nem folytatható, úgy annak folytatását a jövőre nézve határozattal
tiltja meg.
(13)	A külön jogszabályban meghatározott hatóság elutasíthatja a (10) bekezdés
szerinti eljárásban a nyilvántartásba vételt, ha a bejelentésre a (11) bekezdés d)
pontjában meghatározott személy tekintetében kerül sor. A külön jogszabályban
meghatározott hatóság a (11) bekezdés d) pontja szerinti esetben a tevékenységet
végző személy letelepedésének helye szerinti illetékes hatóságot a jogosulatlan
szolgáltatás nyújtásról soron kívül értesíti.
(14)	A külön jogszabályban meghatározott hatóság a (10) bekezdés szerinti
eljárásban a nyilvántartásba vételt elutasítja, ha a bejelentő a működési nyilvántartásba
a 113. § (1) bekezdés d), illetve e) pontjai alapján nem lehetne felvehető, vagy a
nyilvántartásból törölni kellene.
28
(15)	A (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a felügyeletet ellátó
személynek azt a személyt kell tekinteni, aki a felügyelet során a felügyelt személy
által önállóan nem végezhető szakmai tevékenységért teljes felelősséggel tartozik.
(16)	Az illetékes szakmai kamara a külön jogszabályban meghatározott szerv
ezirányú megkeresése esetén a működési nyilvántartásban szereplő orvosokra,
fogorvosokra, gyógyszerészekre és egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó, a
működési nyilvántartásba felvett adatokról, valamint az azokban bekövetkezett
változásokról - az egészségügyi tevékenységek végzéséhez szükséges
szakképesítések, szakképzettségek, felsőfokú szakirányú szakképesítések, felsőfokú
szakképesítések, valamint szakirányú továbbképzések megszerzését igazoló oklevelek,
bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése,
illetve honosítási eljárása során, az elismerés illetve a honosítás jogszabályban
meghatározott feltételeit képező adatok körében - tájékoztatást nyújt.
(17)	Amennyiben a Magyarországon gazdasági céllal nem letelepedett,
egészségügyi tevékenységet végző EGT állampolgárral kapcsolatban olyan adat jut a
külön jogszabályban meghatározott szerv tudomására, amely egyébként a 113. § (1)
bekezdésének b)-d) pontja szerint a működési nyilvántartásból való törlést vonná maga
után, a külön jogszabályban meghatározott szerv tájékoztatja a letelepedés szerinti
EGT tagállamnak, illetve annak az EGT tagállamnak a hatáskörrel rendelkező
hatóságát, amelynek területén az adott személy gazdasági célú letelepedéssel nem járó
tevékenységet kíván végezni.
(18)	Az (1) bekezdés szerinti szakképesítését a szakképesítés szerinti
egészségügyi tevékenység végzése során, illetve azzal összefüggésben a tevékenységet
végző köteles erre irányuló külön kérelem vagy felhívás nélkül megismerhetővé
tenni.”
59.	§
(1)	Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy]
„g) az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban:
ga)	az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és gyakorlására, a gyakorlás
képesítési feltételeire, az egészségügyi szolgáltatók szakmai felügyeletére vonatkozó
részletes szakmai szabályokat, továbbá az egészségügyi szolgáltatás folytatásához
szükséges tárgyi feltételeket,
gb)	a kizárólag gyógyintézetben vagy fekvőbeteg-gyógyintézetben nyújtható
egészségügyi szolgáltatásokat,
gc)	az egészségügyi szakmai kódjegyzéket és az egészségügyi szolgáltatók,
valamint a működési engedélyek nyilvántartásának szabályait,
29
gd)	az országos, a regionális, illetőleg a speciális feladatkört jelentő
egészségügyi közszolgáltatások körét, illetve regionális feladatkör esetében ezek
földrajzi határait,
ge)	az egészségügyi szolgáltatók szervezetének és működésének egyes
kérdéseit, továbbá a gyógyintézetekben a szakmai vezető testület létrehozásának és
működésének részletes szabályait,
gf)	gyógyintézet vezetőjének és vezetőhelyetteseinek képesítési
követelményrendszerét, illetőleg állami vagy önkormányzati egészségügyi szolgáltató
esetén a vezetői (vezetőhelyettesi) megbízatás betöltésére kiírandó pályázat részletes
eljárási szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2)	Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének i) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy]
„i) az egészségügyi szakképzésre, felsőfokú szakirányú szakképzésre, valamint
az egészségügyi továbbképzésre, továbbá a külföldi alap-, közép- és felsőfokú
szakképzés, a szakirányú szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és
honosítására, valamint az eljáró hatóságra, továbbá a felsőfokú szakirányú
szakképzésben és továbbképzésben résztvevő képzőhelyek szakképző helyként történő
elismerésére vonatkozó részletes szabályokat,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(3)	Az Eütv. 247. §- a (2) bekezdése a következő zs) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy]
„zs) a közúti járművezetői engedély megszerzéséhez szükséges
elsősegélynyújtási ismeretek megszerzésének részletes szabályait”
[rendeletben állapítsa meg.]
(4)	Az Eütv. 247. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok
tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án
aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I.
törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az alábbi
irányelvekkel:
a)	a Tanács többször módosított 77/452/EGK irányelve az általános ápolói
oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok
kölcsönös elismeréséről, illetve a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának
tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről;
b)	a Tanács 89/595/EGK irányelvével módosított 77/453/EGK irányelve a
törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, az általános
ápolók tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról;
30
c)	a Tanács többször módosított 78/686/EGK irányelve a fogorvosi oklevelek,
bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös
elismeréséről, illetve a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága eredményes
gyakorlását elősegítő intézkedésekről;
d)	a Tanács többször módosított 78/687/EGK irányelve a törvényi, rendeleti
vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a fogorvosok tevékenységére
vonatkozó rendelkezések összehangolásáról, valamint az azt módosító 2001/19/EK
irányelve;
e)	a Tanács többször módosított 80/154/EGK irányelve a szülésznői oklevelek,
bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös
elismeréséről, illetve a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges
gyakorlását elősegítő intézkedésekről;
f a Tanács többször módosított 80/155/EGK irányelve a törvényi, rendeleti
vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a szülésznők tevékenységének
megkezdésére és folytatására vonatkozó rendelkezések összehangolásáról;
g)	a Tanács - az Európai Parlament és a Tanács 2001/19/EK irányelvével
módosított - 85/432/EGK irányelve a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási
intézkedésekben megállapított, a gyógyszerészet területén folytatott egyes
tevékenységekre vonatkozó rendelkezések összehangolásáról;
h)	a Tanács többször módosított 85/433/EGK irányelve a gyógyszerész
oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok
kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész tevékenységekre vonatkozóan a
letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről;
i)	a Tanács többször módosított 93/16/EGK irányelve az orvosok szabad
mozgásának elősegítéséről, illetve az orvosi oklevelek, bizonyítványok és képesítés
megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről,
j) a Tanács 1996. május 13-i 96/29/EURATOM irányelve a munkavállalók és a
lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni
védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról.”
6.	Rész
Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény
módosítása
60. §
Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény
(a továbbiakban: Gytv.) 4. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásában:]
„c) galenusi gyógyszer: a Gyógyszerkönyvben vagy a Vényminta
Gyűjteményben meghatározott összetételű és minőségű készítmény, amelyet ezen
előírások alapján kizárólag gyógyszertárban készítenek, tartanak nyilván és
forgalmaznak,”
31
61. §
A Gytv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Gyógyszert gyártani - a magisztrális és galenusi gyógyszerek
gyógyszertári előállítását kivéve - az Országos Gyógyszerészeti Intézet által a
Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala
szakhatósági hozzájárulásával kiadott, e tevékenység végzésére jogosító engedély
birtokában lehet.”
62. §
A Gytv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Azt a gyógyszert, amely az Európai Gazdasági Térség (a Továbbiakban:
EGT) tagállamában, illetve az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel megkötött
nemzetközi szerződés alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező államban
nem, de más országban forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezik, egyedi esetben
gyógyászati célra akkor lehet alkalmazni, ha a felhasználását különös méltánylást
érdemlő betegellátási érdek indokolja, és alkalmazását - a külön jogszabályban
meghatározott feltételek szerint - az (1) bekezdés szerinti hatóság engedélyezte.”
63.	§
A Gytv. 7. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A gyógyszer-törzskönyvezési eljárás időtartama a törzskönyvi kérelem
benyújtásától számított legfeljebb 210 nap.”
64.	§
A Gytv. 11. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A csak orvos által beadható és kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézetben
alkalmazható gyógyszerek csomagolásán a (3) és (4) bekezdésben meghatározottakat
nem kötelező magyar nyelven feltüntetni.”
65.	§
A Gytv. 17. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(1) A forgalomba hozatali engedély jogosultja, valamint a gyógyszert
alkalmazó orvos illetve a kiszolgáltatást végző gyógyszerész köteles az általa észlelt
vagy tudomására jutott”
32
[mellékhatásokat a 6. § (1) bekezdése szerinti hatóságnak bejelenteni.]
66.	§
A Gytv. 25. §-a (8) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[A jelen törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án
aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdető 1994. évi I.
törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek az alább felsorolt
irányelveivel és útmutatóival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:]
„c) az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve az emberi
felhasználásra szánt gyógyszer-készítmények közösségi kódexéről.”
7.	Rész
A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény módosítása
67.	§
(1)	A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban:
Kbtv.) 1. §-ának n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„n) veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények bejelentése: eljárás,
melynek keretében a veszélyes anyagot, illetve veszélyes készítményt
Magyarországon gyártó, illetve azt Magyarországon forgalomba hozó megküldi a
biztonsági adatlapokat az OKK-OKBI-nek;”
(2)	A Kbtv. 1. §-ának p)-q) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„p) törzskönyveztető:
pa) az EU területén gyártott anyagok esetén a törzskönyvezendő anyagot,
illetve az anyagot tartalmazó készítményt forgalomba hozó gyártó;
pb) az EU területén kívül gyártott anyagok esetén a törzskönyvezendő
anyagot, illetőleg az anyagot tartalmazó készítményt az EU területén forgalomba hozó,
illetőleg az, akit az anyag gyártója az EU területén történő törzskönyveztetés
kezdeményezésére feljogosít;
q) értékesítés (piaci forgalmazás): anyagnak, illetve készítménynek harmadik
személy számára történő elérhetővé tétele. E törvény alkalmazásában az EU
vámterületére érkező importot forgalomba hozatalnak kell tekinteni;”
(3)	A Kbtv. 1. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §
jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
33
„(2) Ahol e törvény az EU valamely tagállamát vagy annak területét említi,
azon az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) valamely tagállamát,
valamint az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel megkötött nemzetközi szerződés
alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező államot, illetőleg annak területét
is kell érteni.”
68.	§
(1)	A Kbtv. 3. §-ának ae) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazása szempontjából veszélyesnek minősül az az anyag, illetve
az a készítmény, amely az osztályozás során az alábbi veszélyességi csoportok
bármelyikébe besorolható]
„ae) kismértékben tűzveszélyes anyagok és készítmények - olyan folyékony
anyagok és készítmények, amelyek alacsony lobbanásponttal rendelkeznek;”
(2)	A Kbtv. 3. §-ának ba)-bc) alpontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
[E törvény alkalmazása szempontjából veszélyesnek minősül az az anyag, illetve
az a készítmény, amely az osztályozás során az alábbi veszélyességi csoportok
bármelyikébe besorolható]
„ba) nagyon mérgezőek - azok az anyagok és készítmények, amelyek
belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén igen kis
mennyiségben halált, vagy heveny illetve idült egészségkárosodást okoznak,
bb)	mérgezőek - azok az anyagok és készítmények, amelyek belégzésük,
lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén kis mennyiségben halált, vagy
heveny illetve idült egészségkárosodást okoznak,
bc)	ártalmasak - azok az anyagok és készítmények, amelyek a belégzésük,
lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén halált, vagy heveny illetve
idült egészségkárosodást okozhatnak, és nem sorolhatóak a ba)-bb) alpont szerinti
veszélyességi osztályba,”
69.	§
A Kbtv. 4. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(4) A közösségi jegyzékben már szereplő, osztályba sorolt veszélyes
anyagokat nem kell ismételten megvizsgálni.”
70.	§
(1)	A Kbtv. 5. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
„A közösségi jegyzékben szereplő, osztályba sorolt veszélyes anyagokat - a
4.	§ (4) bekezdésére is figyelemmel - a közösségi jegyzéknek megfelelően kell
34
osztályozni. A közösségi jegyzéket, és annak változásait az egészségügyi, szociális és
családügyi miniszter tájékoztatóban az Egészségügyi, Szociális és Családügyi
Minisztérium hivatalos lapjában rendszeresen közzéteszi.”
(2)	A Kbtv. 5. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő
szövegrész lép:
„Az anyagok, illetve a készítmények osztályozását az anyag, illetőleg a
készítmény magyarországi bejelentésére, vagy törzskönyveztetésére jogosult végzi.”
(3)	A Kbtv. 5. §-ának (4) és (5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(4) A veszélyes anyagok magyarországi jegyzékében nem szereplő, új
veszélyes anyagnak nem minősülő, valamint az ELINCS-ben feltüntetett veszélyes
anyagot a veszélyes anyagok magyarországi jegyzékébe történő felvétel céljából, az
osztályba sorolást követően, a magyarországi gyártó vagy - hazai gyártó hiányában - a
forgalmazó bejelenti a 6-7. §-okban foglaltak szerint.
(5)	A veszélyes készítményt a magyarországi gyártó vagy - hazai gyártó
hiányában - a forgalmazó bejelenti a 8. §-ban foglaltak szerint.”
(4)	A Kbtv. 5. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények bejelentői, illetőleg
törzskönyveztetői minden szükséges intézkedést kötelesek megtenni a veszélyességre
vonatkozó új információk megszerzése érdekében, de - jogszabály eltérő rendelkezése
hiányában - állatkísérletek elvégzésére nem kötelezhetőek.”
71. §
A Kbtv. 6. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„6. § (1) A veszélyes anyagokat és a veszélyes készítményeket - az ELINCS-
ben nem szereplő új veszélyes anyagok, valamint a (2) bekezdésben foglaltak
kivételével - a magyarországi gyártó, illetve forgalmazó az azzal kapcsolatos
tevékenység megkezdését megelőzően bejelenti, amennyiben a tevékenység során
alkalmazott veszélyes anyag a magyarországi jegyzékben, illetve a veszélyes
készítmény a termék nyilvántartásban még nem szerepel. A törzskönyvezett új
veszélyes anyagok jegyzékbevételét az OKK-OKBI a törzskönyvezési eljárás
lefolytatását követően, külön bejelentés nélkül, hivatalból végzi.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell bejelenteni a kizárólag
ellenőrzött körülmények között végzett kutatási és fejlesztési célra, kísérleti gyártásra
és nem termelőüzemi méretű kipróbálásra gyártott, illetőleg forgalmazott veszélyes
35
anyagokat vagy veszélyes készítményeket. A magyarországi gyártó, illetőleg
forgalmazó a rendelkezésre álló, a veszélyesség meghatározása, a tevékenységet végző
egészségének biztonsága szempontjából lényeges adatokat és információkat ebben az
esetben is köteles a tevékenységet végző rendelkezésére bocsátani. Minden olyan
magyarországi gyártónak vagy forgalmazónak, aki (amely) a bejelentés mellőzésével
élni kíván, az OKK-OKBI által hozzáférhető írásbeli nyilvántartást kell vezetnie a
gyártott, illetőleg forgalomba hozott veszélyes anyagról, vagy veszélyes
készítményről, a feliratozási és mennyiségi adatokról. A magyarországi gyártót, illetve
forgalmazót a bejelentés mellőzésének lehetősége a gyártástól, illetőleg a forgalomba
hozataltól vagy ezek megkezdésétől számított egy évig illeti meg, amely az OKK
főigazgatójának engedélyével egy évig meghosszabbítható, ha a magyarországi gyártó,
illetve forgalmazó a meghosszabbítás szükségességét indokolja.”
72.	§
(1)	A Kbtv. 9. §-ának (2)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(2) Magyarország területén új anyag önmagában vagy készítmény
összetevőjeként akkor hozható kereskedelmi vagy bármely más gazdasági tevékenység
céljából forgalomba, ha azt a hazai törzskönyvező hatóság törzskönyvezte. Nincs
szükség a hazai törzskönyvező hatóság törzskönyvezésére azon új anyagok
tekintetében amelyek esetében a magyarországi forgalomba hozatalt végző, az 1. § p)
pontja szerinti törzskönyveztető az EU valamely tagállamában a forgalomba hozni
szándékozott anyagot már törzskönyveztette.
(3)	Az ELINCS-ben szereplő, az EU valamely tagállamában már
törzskönyvezett új anyag esetében valamennyi új gyártó, illetőleg az új anyagot nem
közvetlenül valamely EU tagállamból importáló új forgalmazó köteles az anyag
ismételt törzskönyveztetésére. Ismételt törzskönyveztetés esetén a törzskönyveztető az
állatkísérletek megismétlésének lehetőség szerinti elkerülése érdekében az első, illetve
bármely korábbi törzskönyveztetővel megállapodhat arról, hogy megkapja ezen
kísérletek adatait.
(4)	A 2004. május 1. napját megelőzően Magyarországon törzskönyvezett új
anyagokkal kapcsolatos eljárásra az Európai Unió Bizottságának (a továbbiakban:
Európai Bizottság) állásfoglalása irányadó.
(5)	A törzskönyvezéshez szükséges dokumentációt az 1. § p) pontja szerinti
törzskönyveztető nyújtja be a törzskönyvezési eljárás lefolytatására.”
(2)	A Kbtv. 9. §-ának (6) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az EU területén kívül gyártott új anyag esetén - szükség szerint - a gyártó
nyilatkozatát is csatolni kell arról, hogy az anyag EU területén történő forgalmazását
36
végzőtől különböző törzskönyveztető a törzskönyvezés iránti kérelem benyújtására
jogosult.”
73.	§
Az Kbtv. 11. §-a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
„11. § (1) Teljes körű törzskönyvezés esetén az OKK-OKBI a törzskönyvezési
eljárást a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül lefolytatja, és a
törzskönyvezésről vagy annak elutasításáról határozatot hoz. Amennyiben a
törzskönyveztető által benyújtott dokumentáció nem felel meg a követelményeknek, az
OKK-OKBI a kérelmezővel írásban közli, hogy a kérelem elbírálásához mely további
információk benyújtásra van szükség. A törzskönyvezési eljárást a kért adat-
kiegészítés benyújtását követő 60 napon belül kell lefolytatni.
(2)	A 10. § szerinti egyszerűsített (csökkentett) törzskönyvezés esetén az OKK-
OKBI a törzskönyvezési eljárást a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül
lefolytatja, és a törzskönyvezésről vagy annak elutasításáról határozatot hoz.
Amennyiben a törzskönyveztető által benyújtott dokumentáció nem felel meg az
előírásoknak, az OKK-OKBI a kérelmezővel írásban közli, hogy a kérelem
elbírálásához milyen további információk benyújtására van szükség. A
törzskönyvezési eljárást a kért adat-kiegészítés benyújtását követő 30 napon belül kell
lefolytatni.
(3)	A polimerek törzskönyvezésére és a törzskönyvezés alóli kivételekre
vonatkozó előírásokat külön jogszabály tartalmazza.
(4)	Az OKK-OKBI a törzskönyvezési kérelem benyújtását követően megküldi
az Európai Bizottságnak
a)	a törzskönyvezési dokumentáció összefoglalóját,
b)	javaslatát a veszélyes anyag osztályozására és feliratozására,
c)	a törzskönyvező hatóság által elvégzett vagy elvégeztetett kockázatbecslésre,
annak eredményére vonatkozó információkat,
d)	a kockázatértékelés érdekében szükségesnek tartott, a törzskönyveztető által
megadott további információkat, illetőleg a törzskönyveztető által elvégzett vagy
elvégeztetett további vizsgálatok eredményét.
(5)	Az OKK-OKBI a törzskönyveztető által a 12. § szerint bejelentett adatokat,
illetve információkat haladéktalanul megküldi az Európai Bizottságnak.
(6)	Az Európai Bizottság által a tagállamok részére megküldött, a (4) és (5)
bekezdések szerinti dokumentumok alapján a tagállamok illetékes hatóságai által az
OKK-OKBI-nél kezdeményezett további vizsgálatok elvégzését, a kockázatbecslés
módosítását, illetőleg további információk bekérését a törzskönyvező hatóság
kizárólag megfelelően indokolt írásbeli döntéssel utasíthatja vissza. Az OKK-OKBI és
a megkereső tagállam illetékes hatósága között fennmaradt vitás kérdések tisztázására
37
a törzskönyvező hatóság és a megkereső tagállam illetékes hatósága az Európai
Bizottság döntését kezdeményezi. Az OKK-OKBI a tagállamok illetékes hatóságaival
történő információcsere kapcsán a tagállamok illetékes hatóságai, valamint az Európai
Bizottság számára a törzskönyvezési dokumentumok teljes köréhez való hozzáférést
biztosítja.”
74.	§
A Kbtv. 12. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törzskönyveztetőnek írásban tájékoztatnia kell az OKK-OKBI-t az általa
törzskönyveztetett új anyag
a)	éves vagy halmozott mennyiségének változásáról;
b)	emberre, illetve környezetre kifejtett hatásaira vonatkozó ismereteiről;
c)	új felhasználásairól;
d)	összetételének változásairól;
e)	gyártójának, illetőleg az EU területén forgalmazójának az adataiban
bekövetkezett változásokról.”
75.	§
A Kbtv. 13. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„13. § (1) A törzskönyvezési továbbá bejelentési eljárások során az OKK-
OKBI, az OKK főigazgatója, illetőleg az ETTSZ - a törzskönyveztető vagy a
bejelentő eltérő nyilatkozata hiányában - a tudomására jutott üzleti titoknak, illetve
bizalmasan kezelendő adatnak minősülő információkat nyilvánosságra nem hozhatja.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető üzleti titoknak, illetőleg
bizalmasan kezelendő adatnak
a)	az anyag illetve a készítmény kereskedelmi neve,
b)	a gyártó és a törzskönyveztető neve,
c)	a veszélyesség megítélésnek szempontjából jelentős fizikai, kémiai
tulajdonság, toxikológiai és ökotoxikológiai vizsgálatokból levont következtetés,
d)	a közösségi jegyzékbe történő felvétel céljából végzett osztályozáshoz,
feliratozáshoz szükséges mértékig a 3. § szerint veszélyesként besorolható anyag
tisztasági foka, szennyező anyagainak illetve adalékanyagainak azonosítása, továbbá
az elvégzett vizsgálatok értelmezése,
e)	a biztonsági adatlapon lévő tájékoztatás,
f)	a közösségi jegyzékben szereplő anyagok egészségre és környezetre
gyakorolt hatásának meghatározására alkalmas analitikai módszerek, valamint
g)	az elsősegélynyújtásra, mentésre, óvintézkedésre, dekontaminálásra
vonatkozó adat, illetve eljárás.
38
Abban az esetben, ha a törzskönyveztető, a gyártó vagy a forgalmazó a korábban üzleti
titoknak vagy bizalmasan kezelendő adatnak nyilvánított információkat maga hozza
nyilvánosságra, erről az OKK-OKBI-t tájékoztatja.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésekben foglaltak alapján az OKK-OKBI dönt abban a
kérdésben, hogy a törzskönyveztető, illetőleg bejelentő által titkosítani kívánt adat,
illetve információ képezheti-e üzleti titok tárgyát, vagy kezelhető-e bizalmasan.
(4)	Az államtitoknak, illetve szolgálati titoknak minősülő adatokra külön
jogszabály rendelkezései irányadóak.”
76.	§
(1)	A Kbtv. 17. §-a (2) bekezdésének a)-b) pontjai helyébe következő
rendelkezések lépnek:
[(2) A feliratot (címkét) a tevékenység során alkalmazott valamennyi
csomagolási egységen el kell helyezni. A felirat (címke) magyar nyelven, jól
olvashatóan és letörölhetetlen módon tartalmazza]
„a) a termék nevét, a benne lévő veszélyes anyag megnevezését a közösségi
jegyzék, illetve, ha ebben nem szerepel, a magyarországi jegyzék szerinti valamely
megnevezésének megfelelően, vagy - jegyzékbevételig - valamely hivatalos
nemzetközi elnevezés magyar megfelelőjét;
b)	a magyarországi bejelentő vagy törzskönyveztető megnevezését és teljes
címét, telefonszámát;”
(2)	A Kbtv. 17. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Nincs szükség a címkézésre abban az esetben, ha a szükséges adatok
közvetlenül a csomagoláson jól láthatóan feltüntetésre kerültek.”
77.	§
A Kbtv. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § Amennyiben a 25. § szerinti tárcaközi bizottság bármely tagjának vagy a
32. § (1) bekezdése alapján ellenőrzésre jogosult hatóságok kezdeményezésére a
rendelkezésre álló új adatok alapján megállapítja, hogy valamely veszélyes anyag e
törvény osztályozási, feliratozási (címkézési) vagy csomagolási előírásainak betartása
mellett is veszély jelenthet az emberre, környezetre, a tárcaközi bizottság a veszélyes
anyag újraosztályozását javasolhatja, illetve - az újraosztályozás elvégzéséig vagy
egyéb módon meghatározott időre - javaslatot tehet a 32. § (2) bekezdésének a) pontja
szerinti hatóság számára a forgalomba hozatalnak az ország területén történő
megtiltására vagy külön feltételekhez kötésére. A javaslatról, illetőleg meghozott
intézkedéseiről az eljáró hatóság haladéktalanul értesíti az Európai Bizottságot,
illetőleg a többi tagállam illetékes hatóságát az intézkedés indoklásával.”
39
78. §
A Kbtv. a 26. §-át követően a következő címmel és 26/A. §-sal egészül ki:
„Magyarországi általános hatáskörrel rendelkező (kompetens) nemzeti hatóság
26/A. § A kémiai biztonság területén az EU és az Európai Közösség jogi
aktusaiból a tagállamok hatáskörrel rendelkező (kompetens) nemzeti hatóságaira
háruló feladatokat a - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az OKK-OKBI látja
el.”
79.	§
A Kbtv. 34. §-a (4) bekezdésének a) pontja a következő aj)-ak) alpontokkal
egészül ki:
[(4) Felhatalmazást kap
a)	az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy]
„aj) a magyarországi illetékes (kompetens) nemzeti hatóságnak az Európai
Bizottsággal való kapcsolattartásának rendjét,
ak) a Magyarországot fenyegető kémiai terrorcselekmények, katasztrófák
megelőzésének, következményei elhárításának, illetve mérséklésének, mérgezettjei
ellátásának, valamint az Európai Bizottsággal együttműködő gyors riasztási rendszer
működésének szabályait,”
[rendeletben meghatározza.]
80.	§
A Kbtv. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„35. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt
Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3.
§-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival és azok
módosításaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a)	a Tanács 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok osztályozására,
csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról,
b)	a Tanács 88/379/EGK irányelve a veszélyes készítmények osztályozására,
csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról,
c)	a Tanács 76/769/EGK irányelve a tagállamoknak az egyes veszélyes
anyagok és készítmények értékesítésével kapcsolatos korlátozásokról szóló jogi és
igazgatási előírásainak összehangolásáról,
d)	a Tanács 93/67/EGK irányelve a 67/548/EGK irányelvvel összhangban
törzskönyvezett anyagok emberekre és környezetre való kockázatának megállapítására
vonatkozó elvek meghatározásáról,
40
e)	a Tanács 98/8/EK irányelve a biocid termékek forgalmazásáról,
f)	a Tanács 87/18/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP)
alkalmazására vonatkozó törvények, előírások és adminisztratív rendelkezések
egyeztetéséről, továbbá azoknak a vegyi anyagokon végzett kísérleti alkalmazásának
ellenőrzéséről,
g)	a Tanács 88/320/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP)
felügyeletéről és ellenőrzéséről,
h)	a Tanács 98/24/EK irányelve a munkavállalók munkahelyi kémiai kóroki
tényezőkkel szembeni védelméről,
i)	a Tanács 80/1107/EGK irányelve a munkavállalóknak a vegyi, fizikai és
biológiai károsító anyagok munkavégzés közbeni veszélye elleni védelméről,
j) a Tanács 88/364/EGK irányelve a munkavállalók védelmére, egyes
hatóanyagok, illetőleg tevékenységek betiltására.”
8. Rész
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről
szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosítása
81. §
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi
LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Eütev. tv.) a 19. §-át követően a következő
címmel és 19/A. §-sal egészül ki:
„Felelősség a betegnek okozott kárért
19/A. § A beteg, illetve hozzátartozója az egészségügyi szolgáltatás során vagy
az azzal összefüggésben keletkezett kára megtérítésére vonatkozó igényét közvetlenül
a közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval szemben érvényesítheti,
függetlenül attól, hogy az egészségügyi közszolgáltató milyen jogviszonyban
foglalkoztatta a kárt okozó egészségügyi dolgozót.”
82.	§
Az Eütev. tv. 28. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg
a jelenlegi (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(5) Az első szakorvosi szakképesítés megszerzéséig a felsőfokú szakirányú
szakképzés megszerzését megkezdő orvos és fogorvos munkaideje - a 13.§ (2)
bekezdésében foglalt kivétellel - a heti 58 órát, 2007. augusztus 1. napjától a heti 56
órát nem haladhatja meg. A heti 48 órát meghaladó munkavégzés elrendelésének
részletes feltételeit az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletben
állapítja meg.
41
(6)	Az (5) bekezdés 2009. július 31. napjával hatályát veszti.”
III.	Fejezet
Az egészségügyet érintő egyes törvények
1.	Rész
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosítása
83.	§
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a
továbbiakban: Grtv. ) 9. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A forgalomba hozatali engedély jogosultja gyógyszerismertető
tevékenységet kizárólag a részére külön jogszabályban meghatározott hatóság által
kibocsátott engedéllyel folytathat.”
84.	§
A Grtv. 15. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a
jelenlegi (2) és (3) bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre változik:
„(2) A gyógyszerek és a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek
gyógyszerismertetésére vonatkozó reklámfelügyeleti eljárás lefolytatására a külön
jogszabályban meghatározott hatóság is jogosult.”
85.	§
A Grtv. 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § (1) A főfelügyelőség és a felügyelőség, valamint a 15. § (2) szerinti
hatóság eljárása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi
IV. törvény rendelkezéseit az e törvény 18-19. §-aiban foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.”
86.	§
A Grtv. 25. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap]
„a) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy a gyógyszerek és a
gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény reklámozására, a
gyógyszerismertető tevékenységre és a gyógyszerismertetők nyilvántartására
42
vonatkozó részletes szabályokat, továbbá a reklámfelügyeleti eljárás lefolytatására
jogosult és az eljárásban szakhatóságként közreműködő szervek és az általuk
végezhető eljárások körét, valamint a 9. § (6) szerinti engedéllyel kapcsolatos
szabályokat”
[rendeletben szabályozza.]
2.	Rész
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII.
törvény módosítása
87.	§
(1)	A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII.
törvény (a továbbiakban: MESZK tv.) 2. §-ának (2) bekezdése a következő bi) ponttal
egészül ki:
[A MESZK az (1) bekezdésben meghatározott feladata körében különösen:
véleményezi]
„bi) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.)
110. §-ának (10) bekezdése szerinti, nem gazdasági célú letelepedés mellett végezni
kívánt szakdolgozói tevékenységgel kapcsolatos bejelentéseket,”
(2)	A MESZK tv. 2. §-a (2) bekezdésének cb) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A MESZK az (1) bekezdésben meghatározott feladata körében különösen:
egyetértési jogot gyakorol]
„cb) a szakdolgozók működési nyilvántartásába történő felvétel nélkül, az Eütv.
110. §-a (4) bekezdése szerinti szakdolgozói tevékenységre jogosító engedély kiadása
iránti eljárás során,”
88.	§
A MESZK tv. 26. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Kamarai tagság nélkül is végezhető az (1) bekezdésben meghatározott
tevékenység, ha azt]
„a) olyan személy végzi, aki - külön jogszabályban meghatározottak szerint -
ideiglenes működési nyilvántartásba vétellel, vagy tevékenységre jogosító engedély
kiadásával jogot szerzett arra, hogy a szakdolgozók működési nyilvántartásába történő
felvétele nélkül meghatározott ideig szakdolgozói szakképesítéshez kötött
tevékenységet végezzen Magyarországon;”
43
IV.	Fejezet
Vegyes és átmeneti rendelkezések
89.	§
(1)	Ez a törvény a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a Magyar
Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
(2)	E törvény 83. §-a 2004. augusztus 1. napján, 45. és 53. §-a 2005. január 1-
jén lép hatályba.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a)	az Szt.
aa)	38. §-ának (6) bekezdésében a „(3) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a
lakásfenntartásra nyújtott támogatás vonatkozásában” szövegrész,
ab)	132. §-a (1) bekezdésének g) pontja;
b)	a Cst.
ba)	15. §-a,
bb)	27. §-ának (2) bekezdése;
c)	a Gyvt.
ca)	22. §-a (5) bekezdésének e) pontja,
cb)	36. §-a (2) bekezdésének második mondatában a „megyei gyámhivatalban
működő” szövegrész,
cc)	87. §-a (6) bekezdésének második mondatában a „megyei, fővárosi
gyámhivatalban működő” szövegrész;
d)	az Ebtv.
da)	44. §-ának d) pontja,
db)	83. §-a (2) bekezdésének q) pontja;
e)	az Eütv. 247. §- a (2) bekezdésének dd) alpontja;
f)	a Gyltv. 19. §-ának (2) bekezdése;
g)	a Gytv.
ga)	11. §-a (1) bekezdéséből „- a magisztrális és a galenusi gyógyszer
kivételével -" szövegrész,
gb)	14. § (1) bekezdése,
gc)	25. §-a (8) bekezdésének d)-h) pontjai;
44
h)	a Kbtv.
ha)	9. §-a (13) bekezdésének utolsó mondata,
hb)	9. §-ának (14) bekezdése,
hc)	17. §-a (2) bekezdésének g) pontja.
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	az Szt.
aa)	3. §-ának (2) bekezdésében „a külföldiek beutazásáról, magyarországi
tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény” szövegrész
helyébe „a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX.
törvény” szövegrész,
ab)	18. §-ának b) pontjában a „bevándorolt” szövegrész helyébe „bevándorolt,
letelepedett” szövegrész,
ac)	20. §-ának a) pontjában az „a)-h)" szövegrész helyébe „a)-i)" szövegrész,
ad)	42. §-ának (3) bekezdésében a „harmadik hónap első napjával” szövegrész
helyébe a „második hónap utolsó napjával” szövegrész,
ae)	108. §-ának - e törvény 11. §-ával átszámozott - (5) bekezdésében a „(2)-
(3)” szövegrész helyébe „(2)-(4)” szövegrész;
b)	a Cst.
ba)	35. §-ának (2) bekezdésében a „TÁH” szövegrész helyébe az „Igazgatóság”
szövegrész,
bb)	43. §-ának (1) és (4) bekezdésében a „TÁH” szövegrész helyébe az
„Igazgatóság” szövegrész,
bc)	45. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a „bevándorolt” szövegrész helyébe
„bevándorolt, letelepedett” szövegrész,
bd)	49. §-ában „Az Államháztartási Hivatal” szövegrész helyébe „A Magyar
Államkincstár” szövegrész;
c)	a Fot.
ca)	23/B. §-ának - a 2001. évi LXX. törvény 40. §-ával átszámozott - (3)
bekezdésében „a TÁH” szövegrész helyébe „az Igazgatóság” szövegrész, a „TÁH-
nak” szövegrész helyébe „Igazgatóságnak” szövegrész,
cb)	23/D. §-ának (3) bekezdésében „a TÁH-ot” szövegrész helyébe „az
Igazgatóságot” szövegrész,
cc)	23/E. §-ának (1) és (7) bekezdésében „a TÁH” szövegrész helyébe „az
Igazgatóság” szövegrész,
cd)	23/F. §-ának (1) és (2) bekezdésében „A TÁH” szövegrész helyébe „Az
Igazgatóság” szövegrész,
ce)	23/F. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „bevándorolt” szövegrész
helyébe „bevándorolt, letelepedett” szövegrész;
d)	a Gyvt.
45
da)	72. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „külföldi állampolgárságú gyermek
esetében” szövegrész helyébe a „külföldi állampolgárságú gyermek esetében - ide
nem értve a 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti személyt -” szövegrész,
db)	73. §-a (3) bekezdésének felvezető mondatában és (4) bekezdésében a
„külföldi állampolgárságú gyermek” szövegrész helyébe a „külföldi állampolgárságú
gyermek - ide nem értve a 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti személyt -”
szövegrész,
dc)	140. §-a (2) bekezdése első mondatában a „külföldi állampolgárságú
gyermekekről” szövegrész helyébe a „külföldi állampolgárságú gyermekekről - ide
nem értve a 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti személyt -” szövegrész;
e)	az Ebtv.
ea)	26. §-ának (2) bekezdésében „a 23. § d) és g) pontjai” szövegrész helyébe
„a 23. § d)-g) és j) pontjai” szövegrész,
eb)	az Ebtv. 55. §-ának e törvény 53. §-ával átszámozott (9) bekezdésében a
„(6) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(7) bekezdésben” szövegrész,
ec)	az Ebtv. 56. §-ának (2) bekezdésében az „55. § (6)-(7) bekezdése”
szövegrész helyébe az „55. § (7)-(8) bekezdése” szövegrész;
f az Eütv.
fa)	3. §-ának n) és o) pontjában az „egészségügyi szolgáltatás” szövegrész
helyébe az „egészségügyi tevékenység” szövegrész,
fb)	12. §-ának (1) bekezdésében az „elhagyni” szövegrész helyébe az „a
gyógyintézetet elhagyni” szövegrész,
fc)	12. §-ának (3) bekezdésében a „bejelentés nélkül” szövegrész helyébe az „a
gyógyintézetet bejelentés nélkül” szövegrész, az „elhagyásának tényéről” szövegrész
helyébe az „a gyógyintézet elhagyásának tényéről” szövegrész,
fd)	12. §-ának (4) bekezdésében a „történő elbocsátásáról” szövegrész helyébe
az „a gyógyintézetből történő elbocsátásáról” szövegrész,
fe)	24. §-ának (3) bekezdés d) pontjában a „történő elbocsátásakor” szövegrész
helyébe az „a fekvőbeteg-gyógyintézetből történő elbocsátásakor” szövegrész,
ff)	26. §-ának (1) bekezdésében a „jogszabályokat és” szövegrész helyébe a
„jogszabályokat és az egészségügyi szolgáltató működési rendjét” szövegrész,
fg)	26. §-ának (2) bekezdés f) pontjában a „házirendjét” szövegrész helyébe az
„a gyógyintézet házirendjét” szövegrész,
fh)	27. §-ának (3) bekezdésében a „szabályozza” szövegrész helyébe az „a
szolgáltató működési rendje (gyógyintézet házirendje)” szövegrész,
fi)	28. §-ában a "házirendjéről" szövegrész helyébe az "a gyógyintézet
házirendjéről" szövegrész,
fj) 30. §-ának (2) bekezdés c) pontjában az „egészségügyi” szövegrész helyébe
az „egészségügyi szolgáltató” szövegrész,
fk) 30. §-ának (2) bekezdés d) pontjában az „a betegjogok érvényesüléséről az”
szövegrész helyébe az „a betegjogok érvényesüléséről az egészségügyi szolgáltatónál”
szövegrész,
fl) 63. §-ának (2) bekezdésében az „el kell különíteni” szövegrész helyébe a
„gyógyintézetben el kell különíteni” szövegrész, a „kell elkülöníteni, illetve
46
gyógykezelni” szövegrész helyébe a „gyógyintézetben kell elkülöníteni, illetve
gyógykezelni” szövegrész,
fm) 69. §-ának (3) bekezdés e) pontja az „oktatási, szociális intézményben”
szövegrész helyébe az „oktatási, szociális intézményben, egészségügyi szolgáltatónál”
szövegrész,
fn) 74. §-ának (2) bekezdés d) pontjában a „látogatása” szövegrész helyébe a
„fekvőbeteg-gyógyintézet látogatása” szövegrész,
fo) 97. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatában az „elbocsátott beteg”
szövegrész helyébe az „a gyógyintézetből elbocsátott beteg” szövegrész, a (2)
bekezdés a) pontjában a „nem tudja elhagyni” szövegrész helyébe az „a gyógyintézetet
nem tudja elhagyni” szövegrész,
fö) 121. §-ának felvezető mondatában a „minden egészségügyi” szövegrész
helyébe a „minden egészségügyi szolgáltató” szövegrész,
fp) 143. §-ában a „terheli” szövegrész helyébe az „a szolgáltatót fenntartó egyéb
állami szerveket terheli” szövegrész,
fq) 149. §-ának (1) bekezdés g) pontjában az „egészségügyi” szövegrész
helyébe az „egészségügyi szolgáltatót” szövegrész,
fr) 154. §-ában a „biztosítani az egészségügyi” szövegrész helyébe a
„biztosítani az egészségügyi szolgáltatók” szövegrész,
fs) 159. §-ának (6) bekezdése első mondatában az „A kutatási tervet”
szövegrész helyébe az „A kutatási tervet a fekvőbeteg-gyógyintézet” szövegrész,
második mondatában a „vezetője” szövegrész helyébe az „a gyógyintézet, illetőleg az
egészségügyi szolgáltató vezetője” szövegrész,
ft) 161. §-ának (4) bekezdésében a „159. § (6) bekezdése szerint” szövegrész
helyébe a „159. § (6) bekezdése szerint a fekvőbeteg-gyógyintézet” szövegrész,
fu) 164. §-ának (2) bekezdésében az „A kutatást végző” szövegrész helyébe az
„A kutatást végző egészségügyi szolgáltatónak” szövegrész,
fü) 171. §-ának (3) bekezdésében az „az ivarsejtet tartalmazó anyag” szövegrész
helyébe az „a szolgáltatónál az ivarsejtet tartalmazó anyag” szövegrész,
fv) 173. §-ának (3) bekezdésében az „a beavatkozást végző” szövegrész helyébe
az „a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató” szövegrész,
fw) 212. §-ának (2) bekezdésében az „A bizottság tagjai” szövegrész helyébe az
„A bizottság tagjai a gyógyintézet” szövegrész,
fx) 215. §-ának (1) bekezdésében a „kezdeményezi” szövegrész helyébe a
„szolgáltató kezdeményezi” szövegrész,
fy) 229. §-ának (3) bekezdésében a „dolgozók kivételével” szövegrész helyébe a
„szolgáltatóinál dolgozók kivételével” szövegrész,
fz) 232. §-ának (2) bekezdésében az „a felkészülés keretében” szövegrész
helyébe a „szolgáltatók a felkészülés keretében” szövegrész,
g)	a Gytv.
ga)	7. §-ának (6) bekezdésében a „6 hónappal” szövegrész helyébe a „3
hónappal” szövegrész,
gb)	25. §-a (8) bekezdésének a) pontjában a „88/18/EGK” szövegrész helyébe a
„87/18/EGK” szövegrész;
47
h)	a Kbtv.
ha)	8. §-ának (4) bekezdésében a „gyártó, illetve az importáló” szövegrész
helyébe a „bejelentésre e törvény szerint kötelezett” szövegrész,
hb)	17. §-ának (3) bekezdésében a „kevésbé tűzveszélyes veszélyességi
osztályba sorolt,” szövegrész helyébe a „kismértékben tűzveszélyes veszélyességi
osztályba sorolt” szövegrész;
i)	az Eütev. tv. 13.§-a (1) bekezdésében a „(2) bekezdésben” szövegrész
helyébe a „(2) és (9) bekezdésben” szövegrész;
j) az Eüatv. 5. §-a (3) bekezdésében az „Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ)” szövegrész helyébe az „ÁNTSZ”
szövegrész;
k) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI.
törvény 4. §-a (6) bekezdésének f) pontjában a „fertőtlenítőszerek és eszközök”
szövegrész helyébe a „külön jogszabály szerinti fertőtlenítőszerek és fertőtlenítő
eszközök” szövegrész
l) az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló 2000. évi XIII.
törvény
la) 1. §-ának (3) bekezdésében a „Szociális és Családügyi Minisztérium”
szövegrész helyébe a „Kormány által külön jogszabályban kijelölt szerv (a
továbbiakban: az erre kijelölt szerv)” szövegrész,
lb) 1. §-ának (5) bekezdésében, 4. §-ának (4) és (5) bekezdésében, valamint 6.
§-ának (2), (3) és (4) bekezdésében a „Szociális és Családügyi Minisztérium”
szövegrész helyébe „az erre kijelölt szerv” szövegrész,
lc) 1. §-ának (4) bekezdésében a „szociális és családügyi miniszter” szövegrész
helyébe „az erre kijelölt szerv vezetője” szövegrész
lép.
(5)	Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. §-ának (2) és (3)
bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A szociális szolgáltató tevékenység egyéni vállalkozás keretében történő
folytatását a Kormány, a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásának feltételeit
külön törvény szabályozza.
(3)	Az egyéni egészségügyi vállalkozásra e törvény rendelkezéseit külön
jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
48
(6)	A Cst. 11. §-a (1) bekezdésének
a)	felvezető mondata a „pótlék” szövegrészt követően kiegészül a „havi”
szövegrésszel,
b)	c)f) pontja az „esetén” szövegrészt követően kiegészül a „gyermekenként”
szövegrésszel,
c)	g) pontja az „esetén” szövegrészt követően kiegészül a „ ,valamint a 7. § (1)
bekezdésének b)-c) pontja szerinti intézményben élő, továbbá nevelőszülőnél,
hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos
gyermek után” szövegrésszel,
d)	h) pontja az „esetén” szövegrészt követően kiegészül az „a tartósan beteg,
súlyosan fogyatékos gyermek után” szövegrésszel,
e)	i) pontjában a „g) pont alá” szövegrész helyébe a „g) és h) pontok alá”
szövegrész lép, valamint a „gyermek” szövegrészt követően kiegészül a
„ , valamint a 8. § (3) bekezdésének b) pontja alá tartozó személy” szövegrésszel.
(7)	Nem lép hatályba
a)	az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes
törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és
az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi
LXX. törvény 7. §-a, 13. §-ának (1) bekezdése, 16-18. §-a és 24. §-a, 31-32. §-a, 38. §-
a,	39. §-ának (2) bekezdése, továbbá a 42. §-a (5) bekezdésében a „7. §-a, 13. §-ának
(1) bekezdése”, „16-18.§-a”, valamint a „-24”szövegrészek;
b)	a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
módosításáról rendelkező 2001. évi LXXIX. törvény 1. §-ának (3) bekezdése, 2. §-a,
7. §-ának az Szt. 41. §-a (2) bekezdését megállapító rendelkezése;
c)	a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C.
törvény 71. §-ának (2) bekezdése;
d)	az egyes, az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő törvények
módosításáról szóló 2002. évi LVIII. törvény 49. §-a (8) bekezdésének a) pontja,
továbbá
e)	az Eütev. tv. 13. §-a (3) bekezdésében a „külön jogszabályban meghatározott
tartalommal” szövegrész.
(8)	Felhatalmazást kap az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő
Részvénytársaság, hogy a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az
államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény 15. §-a (4)
bekezdésében foglaltak végrehajtása érdekében az egészségügyi, szociális és
családügyi minisztériumi fejezethez tartozó, e törvény 1. számú mellékletében
felsorolt kincstári vagyonelemek értékesítése során a várható értékesítési bevételek
megelőlegezéseként 2004. június 30-ig a hozzárendelt vagyonából befolyó bevételei
terhére 10 milliárd forintot, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium
részére fizessen meg.
49
(9)	A települési önkormányzat a szociális tárgyú rendeletét a törvény hatályba
lépését követő 30 napon belül felülvizsgálja a törvényben foglalt szabályoknak
megfelelően.
(10)	Az Eüatv. 1. számú melléklete helyébe e törvény 2. számú melléklete lép.
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A jóléti rendszerváltás programja, az egészségügyi reform elképzelések
megvalósítása, valamint az Európai Uniós csatlakozásunk a ma működő szociális és
egészségügyi rendszer szisztematikus átalakítását igényli. Ezen átalakítás egyik
állomását képezi a jelen törvényjavaslat, amely mintegy húsz, az egészségügyi és
szociális ágazatot érintő törvényt tartalmaz.
A Javaslat a szociális területhez kapcsolódóan a szociális igazgatásról és
szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a családok támogatásáról szóló
1998. évi LXXXIV. törvény, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük
biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, valamint a gyermekek védelméről és a
gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény jogharmonizációs célú
módosítását tartalmazza.
Az érintett törvényekkel kapcsolatban 2001-ben már történt jogközelítési célú
módosítás, az ismételt jogharmonizációs felülvizsgálatot elsősorban a közösségi
jogban - ideértve a szintén jogforrást képező bírósági gyakorlatot is - bekövetkezett
időközbeni változások indokolják.
A módosítás elsősorban az egyes törvények által szabályozott ellátásokra való
jogosulti kör - közösségi joggal összhangban lévő - meghatározását célozza. Ezen a
téren meghatározásra kerülnek a szociális biztonsági koordinációval érintett - a
szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló
vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi
rendelet (a továbbiakban: 1408/71/EGK rendelet) tárgyi hatálya alá tartozó -
ellátásokkal kapcsolatos hatásköri és eljárási kérdések, illetve a munkavállalók
Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendelet (a
továbbiakban: 1612/68/EGK rendelet) által lefedett, az esetjog által részleteiben
körvonalazott ellátási típusokkal kapcsolatos jogosultsági kérdések. Emellett a
50
módosítás - a szűk értelemben vett jogharmonizációs célú intézkedéseken túl - a
közösségi jogelveknek való megfeleléshez kapcsolódóan további, pontosító célú
rendelkezéseket tartalmaz.
Az Alkotmánybíróság a 63/2003. (XII. 15.) AB határozatával - annak
közzététele időpontjától - hatályon kívül helyezte az egészségügyi szolgáltatókról és
az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003. évi XLIII. törvényt (a
továbbiakban: Eüszt.), amely 2003. július 1. napján hatályba lépett. Az
Alkotmánybíróság döntése következményeként egyes egészségügyi tárgyú
jogszabályok szövegében koherenciazavar keletkezett. Ennek megszüntetése
érdekében szükségessé vált többek között az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.
törvény és a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény szövegének
pontosítására és a hiányok pótlására irányuló módosítás.
I.	Szociális tárgyú törvények
A)	A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a
továbbiakban: Szt.) módosítása
1.	Pénzbeli ellátások
Az Szt. hatályos rendelkezései szerint a juttatások igénybevételére a
Magyarországon élő magyar állampolgárok, az állandó tartózkodásra jogosító
személyi igazolvánnyal rendelkező bevándoroltak, a letelepedési engedéllyel
rendelkező, valamint a menekültként elismert személyek jogosultak.
A közösségi jog alapján nem elvárás a szociális védelmi rendszerek
harmonizációja, e tekintetben a tagállamok szuverenitása biztosított. Ebből
következően az egyes ellátások jogosultsági feltételeit a jogharmonizációs
kötelezettség nem érinti, a cél a munkaerő szabad mozgásának biztosítása. Az
alapszabadság érvényesülését többek között az 1408/71/EGK rendelet által
meghatározott szociális biztonsági rendszerek koordinációja is segíti azáltal, hogy
olyan eszközöket teremt, amellyel a tagállamok szociális biztonsági rendszerei közötti
kapcsolat, átjárhatóság jön létre.
Az 1612/68/EGK rendelet szabályozza, hogy milyen jogokat kell biztosítani a
más tagállamból érkező munkavállalók részére. A rendelet 7. cikkének (2) bekezdése
szerint valamely tagállam másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára a
51
hazai munkavállalókkal azonos szociális kedvezményeket élvez. A szociális előny
fogalmát az Európai Bíróság nagyon szélesen értelmezi. Az esetjog alapján előnynek
kell minősíteni minden olyan juttatást, kedvezményt, amely a munkavállaló és családja
szociális integrációját segíti. A szociális ellátásokra való jog a munkavállaló mellett a
vele együttélő, akár harmadik országbeli közeli hozzátartozóit (házastárs, 21 éven aluli
gyermek, felmenő rokonok) is megilleti. Az Európai Bíróság ítéletei alapján az Szt.-
ben szabályozott valamennyi szociális ellátás tekintetében indokolt a törvény személyi
hatályát kiterjeszteni az 1612/68/EGK rendeletben meghatározott személyi körre. Ez
azt jelenti, hogy az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagállamának
munkavállalóként hazánkban tartózkodó polgára és meghatározott hozzátartozója a
rászorultságtól függő szociális ellátásokra a magyar állampolgárokkal azonos
feltételek mellett válik jogosulttá.
Az Szt. módosítására irányuló javaslat a személyi hatály előzőek szerinti
kiterjesztésén túl rendelkezik mindazon módosításokról, melyek a külföldi
állampolgároknak az egyes ellátásokra való jogosultságával függnek össze.
Kiegészítésre kerül többek között a jövedelem és a rendszeres pénzellátás fogalma
annak érdekében, hogy a nem hazánkban szerzett jövedelmek, juttatások is számításba
vehetők legyenek a jogosultság megállapításánál. A törvényjavaslat a
jogharmonizációval összefüggő speciális eljárási kérdéseket is szabályozza. Abban az
esetben, ha más tagállam illetékes hatóságának bevonása is szükséges valamely
szociális ellátásra való jogosultság elbírálásánál, akkor közvetítő szervként a Magyar
Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága lép fel, így az önkormányzati
hivatalokra kevesebb speciális szakértelmet igénylő igazgatási feladat hárul.
2.	Személyes gondoskodás
Az Szt. személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatásokra vonatkozó része nem
tartozik a szociális biztonsági koordináció hatálya alá, ebből adódóan ezt a témakört a
2001.	évi jogharmonizációs módosítás nem érintette. A csatlakozást követően két
területen azonban felmerül a szabályozás áttekintésének szükségessége, egyrészt a
személyek szabad áramlásával összefüggő rendelkezésekhez kapcsolódóan, másrészt a
szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben. A törvény személyi hatálya a
szolgáltatások tekintetében jelenleg a magyar állampolgárokra, az állandó
tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándoroltakra, a
letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre, valamint a magyar hatóság által
menekültként elismert személyekre terjed ki. Emellett az Szt. 7. §-a az illetékességre
és hatáskörre tekintet nélkül étkeztetés, illetve szállás biztosítását teszi kötelezővé a
települési önkormányzat esetében, ha ennek hiánya a rászorulónak az életét, testi
épségét veszélyezteti.
A szolgáltatásnyújtás szabad áramlása tekintetében a szabályozás elsődlegesen
a szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos korlátok lebontását célozza, illetve a szolgáltatás
nyújtásának feltételeként megjelenő diplomák és szakképesítések kölcsönös
elismeréséhez kapcsolódik. Ezen a téren a fenntartói fogalom módosítása révén
valósul meg a harmonizáció, így a szociális szolgáltatások - hazai honosságú
52
szervezetekre vonatkozó feltételekkel azonos módon történő - nyújtására jogosulttá
válnak azon szervezetek, amelyeknek székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti
tevékenységének fő helye az EGT-ről szóló megállapodásban részes más tagállamban
van.
A személyi hatály tekintetében a szociális szolgáltatás igénybevétele a
közösségi munkavállalókra vonatkozó szabályokkal összhangban „szociális
előnyként” jelenik meg. Így az Szt. szerinti személyes gondoskodásra jogosulttá
válnak a hazánkban munkavállalás céljából letelepedő EGT-állampolgárok szűk
értelemben vett azon közeli hozzátartozói is, akiket a munkavállaló tart el (házastárs,
gyermek, felmenők).
B)	A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény
(a továbbiakban: Cst.) módosítása
A tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációját megvalósító és a
nemzeti jogrendszer részévé váló 1408/71/EGK rendelet, valamint a végrehajtási
szabályokat rögzítő 574/72/EGK tanácsi rendelet alapján az univerzális családi
ellátásokat (családi pótlékot, gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást)
nyújtani kell minden olyan EGT állampolgárnak, akire a közösségi jog személyi
hatálya kiterjed (munkavállaló, egyéni vállalkozó, diák, hontalan, menekült, stb. és
családtagjai) és aki a Cst.-ben előírt feltételeknek megfelel.
A családi ellátásokra vonatkozó jelenleg hatályos nemzeti szabályozás - a
korábbi jogharmonizációs célú módosítás eredményeként - a fő szabályokat illetően
már megfelel a migráns munkavállalókkal, önálló vállalkozókkal és családtagjaikkal
kapcsolatos egyenlő bánásmód követelményének, továbbá rögzítésre kerültek az
ellátások transzferére vonatkozó törvényi szabályok is. A hazai jogszabályi környezet
időközi változása, valamint a Magyar Államkincstár elnevezésében és szervezetében
történt változás azonban a Cst. ismételt módosítását teszi szükségessé.
A Cst. személyi hatálya két ponton módosul. A megváltozott idegenrendészeti
szabályozás a jogszerű Magyarországon tartózkodás jogcímei között új fogalomként
kezeli a letelepedési engedélyt, amit a menekült státus és a bevándorlási engedély
mellett a családok támogatásáról szóló törvényben is nevesíteni szükséges. A személyi
hatályt érintő érdemi változás továbbá, hogy a módosítás szerint a Cst.-ben foglalt
anyasági támogatás tekintetében az 1612/68/EGK rendeletben foglalt munkavállaló
lehet jogalany, a Cst.-ben foglalt összes többi ellátás esetében pedig az 1408/71/EGK
rendeletben meghatározott személyi kör az irányadó. Ez a jogalkalmazási gyakorlatban
azt jelenti, hogy anyasági támogatásra csak a Magyarországon tartózkodó
munkavállaló, és meghatározott körben az ő családtagja jogosult. Ha a munkavállaló
vagy családtagja valamelyik tagországban vagy harmadik országban tartózkodik, az
anyasági támogatást nem kell exportálni. Ezzel szemben a Cst. szerinti többi ellátás
tekintetében - amellett, hogy a jogosultak személyi köre is bővebb - az ellátásokat a
koordinációs rendeletek szabályai értelmében szükség szerint exportálni kell.
53
A családi pótlékról, gyermekgondozási segélyről és gyermeknevelési
támogatásról a koordinációs rendelet hatálya alá tartozó személyi kör esetében első
fokon a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága dönt, a másodfokú
eljárásra a Javaslat a Magyar Államkincstárnak ad jogosítványt. A jogbiztonság
érdekében a nem magyar állampolgárok családi ellátásokra irányuló ügyeiben minden
esetben egységesen alakszerű határozatban kell dönteni.
A Javaslatban foglalt módosító rendelkezések a magyar társadalomra előre
láthatóan számottevő hatást nem fognak kifejteni, mivel az EU-hoz való csatlakozást
követően az első egy-két évben az ellátásokra való igény tömeges megjelenésére nem
lehet számítani. Az igénylők létszáma várhatóan az ország integrációjának fejlődésével
párhuzamosan növekszik majd, így a közösségi állampolgárok családtámogatási
ellátásainak a csatlakozás évében számottevő költségvetési hatása nem lesz.
C)	A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.
évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) módosítása
A Fot. jogharmonizációs célú módosítása elsősorban a fogyatékossági
támogatást érinti. A támogatásra a Fot. hatályos rendelkezései szerint a 18. életévét
betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon élő magyar állampolgárok, továbbá
bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi, valamint a magyar hatóságok által
menekültként elismert személyek jogosultak.
A Fot.-nak az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő
egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás
ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási
járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények
módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvénnyel kihirdetett módosításával az
1408/71/EGK rendelet tárgyi hatálya alá tartozó ellátások tekintetében már történtek
jogharmonizációs intézkedések. Ezzel a csatlakozást követően a fogyatékossági
támogatás személyi hatálya az EGT államok jogszerűen a Magyar Köztársaság
területén tartózkodó polgáraira is kiterjed. A szociális biztonsági koordináció
szabályait rögzítő rendelet mellett az 1612/68/EGK rendelet rendelkezik arról, hogy
milyen jogokat élveznek a más tagállamból érkező munkavállalók. Eszerint valamely
tagállam másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára részére a hazai
munkavállalókkal azonos kedvezményeket kell biztosítani. Az Európai Közösségek
Bíróságának jogfejlesztő tevékenysége a szociális előny fogalmát kiterjeszti minden
olyan kedvezményre, amely a munkavállaló mellett családjának szociális integrációját
is szolgálja. Ez a munkavállaló mellett a vele együttélő fogyatékos családtagot
(házastárs, 21 éven aluli gyermek, felmenő hozzátartozó) is megilleti. Így a
munkavállalóként hazánkban tartózkodó valamely tagállam polgára és meghatározott
54
hozzátartozója fogyatékossági támogatásra a magyar állampolgárokkal azonos
feltételek mellett válik jogosulttá.
A Fot. módosítása a jogharmonizációval összefüggő egyéb, a fogyatékossági
támogatás igénylésére, elbírálására és folyósítására vonatkozó eljárási kérdéseket is
szabályoz. A fentiek szerint kibővíteni javasolt személyi kör esetében a Magyar
Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatóságát az ellátásra való jogosultság
elbírálása során a törvény kizárólagos illetékességgel ruházná fel annak érdekében,
hogy a speciális szakértelmet igénylő igazgatási feladatokat centralizáltan, nagyobb
hatékonysággal lehessen végrehajtani.
A Fot. módosítására vonatkozó szabályok között megfogalmazásra kerülnek az
Országos Fogyatékosügyi Tanács összetételével kapcsolatos javaslatok is. A Tanács
javaslatot tett arra, hogy a kormányzati oldal képviselői a jövőben - a kormányzati
struktúraváltás miatt szükséges törvénymódosítások elkerülése végett - ne törvényi
szinten nevesített módon kerüljenek meghatározásra, hanem időről-időre, az Országos
Fogyatékosügyi Programban meghatározott feladatok eloszlását is figyelembe véve a
végrehajtási jogszabályban legyenek kijelölve. A javaslatot elfogadva a módosítással a
kormányzati oldal résztvevőinek csak az együttes száma lesz meghatározva. A civil
oldalon magukat képviseltető szervezetek közé egyúttal - az egyensúly megtartása
érdekében, az Országos Fogyatékosügyi Tanács javaslata alapján - a Fogyatékos
Emberek Szövetségeinek Tanácsa és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége kerül
felvételre.
D)	A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény (a továbbiakban: Gyvt.) módosítása
Az 1612/68/EGK rendelet értelmében valamely tagállam másik tagállam
területén foglalkoztatott állampolgára a hazai munkavállalókkal azonos szociális
kedvezményeket élvez. Ennek a közösségi elvnek a megvalósítása érdekében
szükségessé vált a Gyvt. személyi hatályát a fent jelzett közösségi rendeletben
meghatározott személyi körre is kiterjeszteni.
A szolgáltatásnyújtás szabad áramlásának, mint a közösségi alapszabadságok
egyikének megvalósítását szolgálja a Gyvt. értelmező rendelkezései között a fenntartó
fogalmának módosítása, illetőleg ehhez kapcsolódóan a gyermekjóléti és
gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végzők működésének engedélyezésére
vonatkozó szabály pontosítása. Szintén a szolgáltatásnyújtás szabad áramlását és a
szolgáltatásnyújtásban részt venni kívánó személyek korlátozásoktól mentes
munkavállalását segíti elő a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése.
Az Európai Unió szociális és foglalkoztatáspolitikája prioritásként kezeli a
család és a munkahely összeegyeztetését segítő ellátások fejlesztését. Ebből kifolyólag
55
a Gyvt.-ben nevesített napközbeni ellátásoknál is hangsúlyozni kell ezeket a
szempontokat. Így a módosítás arról rendelkezik, hogy a napközbeni ellátás keretében
biztosított szolgáltatások időtartamának a szülő munkarendjéhez kell igazodnia.
A gyermekvédelmi törvény módosítása a jogharmonizációs célú
rendelkezésen túlmenően pontosító, a jogalkalmazást segítő szabályokat
tartalmaz az értelmező rendelkezésekkel, a gyermekvédelmi rendszerben való
foglalkoztathatósággal, a gyermektartásdíj megelőlegezésével, az örökbefogadás
előtti tanácsadással, illetve a gyermekétkeztetés normatív térítési
kedvezményeivel kapcsolatban.
II.	Egészségügyi tárgyú törvények
A)	A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény
(a továbbiakban: MOK tv.) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói
Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: MESZK tv.)
módosítása
Az egészségügyi szakképesítések elismerési illetve honosítási eljárásával
kapcsolatban szükségessé vált az eljárásban részt vevő (egyetértési joggal rendelkező,
véleményező illetve adatszolgáltató) szakmai kamarákra vonatkozó törvények
módosítása.
B)	A gyógyszertárak létesítésérő'l és működésűk egyes szabályairól szóló 1994. évi
LIV. törvény (a továbbiakban: Gyltv.) módosítása
A Gyltv. - már megalkotása során is - tekintettel volt az európai országokban
kialakított rendszerek megoldásaira és rendelkezései megfelelnek a Tanács által 1985-
ben elfogadott, gyógyszerész oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről
szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész
tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását
elősegítő intézkedésekről szóló 85/433/EGK irányelvnek. Azonban az Európai Bíróság
újabb döntései nyomán szükségessé vált a Gyltv. korrekciója. A módosítás a személyi
jog engedélyezése során lehetővé teszi az EGK területén kívül szerzett szakmai
gyakorlat elismerését is.
C)	Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüatv.) módosítása
56
A módosítás a veleszületett rendellenességekre vonatkozó adatok gyűjtését - a
hatályos szöveggel szemben - nemcsak az újszülöttek, hanem a csecsemők, illetve a
magzatok vonatkozásában is lehetővé teszi, továbbá az adatvédelmi biztos jelzését
figyelembe véve, a népegészségügyi program keretében az ÁNTSZ által szervezett
szűrővizsgálatok esetében az ÁNTSZ törvényi felhatalmazást kap az adatkezelésre.
D)	A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény
(a továbbiakban: Ebtv.) módosítása
Az Ebtv. módosítása elsősorban jogharmonizációs célt szolgál. A 2001. évi
LXX. törvény már tartalmazza azokat a rendelkezéseket, melyek az Ebtv.-nek a
külföldön történő gyógykezelésre és az azokkal kapcsolatos igények érvényesítésére
vonatkozó szabályait jogharmonizációs céllal módosítják. Ezek a szabályok a Magyar
Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napián lépnének hatályba, de nem
terjednek ki az egészségügyi szolgáltatást nem az 1408/71/EGK rendelet alapján
igénybevevő biztosítottnak járó, az Európai Bíróság joggyakorlatával összhangban
lévő költségtérítésre. Az 1408/71/EGK rendelet legutóbbi módosítása következtében
nem pontosak az EU szabályokra utaló bekezdések az egészségügyi szolgáltatások
igénybevételével és a szolgáltatásokra való jogosultság igazolásával összefüggésben
sem. Mindezekre és az Európai Közösség Bíróságának döntéseire tekintettel az Ebtv.
érintett szakaszai átfogó jellegű, újragondolt módosítást igényelnek, aminek a
törvényjavaslat a 2001. évi LXX. törvény megfelelő rendelkezéseinek egyidejű
hatályon kívül helyezésével tesz eleget. Jogharmonizációs célt szolgál az új 21/A. §,
amely a Tanácsnak az emberi használatra szánt gyógyászati termékek árainak
megállapítására és a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek hatálya alá vonását
szabályozó intézkedések átláthatóságára vonatkozó 89/105/EGK irányelv átvételének
keretszabályait tartalmazza. Jogharmonizációs célt szolgál továbbá a táppénz
igénybevételének feltételei között meghatározott keresőképtelenség jogcímeit érintő
módosítás is, amely a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó közösségi
szabályok érvényesülését hivatott biztosítani.
A jogharmonizációs jellegűeken túl a törvényjavaslat az Ebtv. vonatkozásában a
hálapénz elleni küzdelem részét képező, az ellátások nyújtásának párhuzamosságát
kizáró valamint olyan jellegű módosításokat tartalmaz, melyek a törvény szövegének
pontosítására és helyesbítésére irányulnak.
E)	Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.)
módosítása
Az Eütv. módosítása hazánk jogharmonizációs kötelezettségeinek maradéktalan
érvényre juttatása, elsősorban a személyek és szolgáltatások szabad áramlása
megvalósítása érdekében vált szükségessé.
A törvény számos pontosító és az eljárási rendet javító rendelkezést is
tartalmaz, továbbá - elsősorban a megfelelő jogalkotási felhatalmazások
57
biztosításával - megteremti azon törvényi kereteket, amelyek között az uniós
csatlakozás még hátralévő alacsonyabb szintű jogalkotási feladatai elvégezhetők. A
törvény megteremti az egészségügyi tevékenységek végzéséhez szükséges
szakképesítések, szakképzettségek, felsőfokú szakirányú szakképesítések, valamint
szakirányú továbbképzések megszerzését igazoló oklevelek, bizonyítványok és a
képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerési, illetve honosítási
eljárásához szükséges feltételeket, valamint ezzel kapcsolatosan garanciális
rendelkezéseket is tartalmaz. A törvénybe került ezen túlmenően néhány olyan
pontosító rendelkezés, amely a tartalmilag már harmonizált, az európai uniós
csatlakozástól hatályba lépő rendelkezéseken technikai jellegű módosítást eszközöl.
F)	Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (a
továbbiakban: Gytv.) módosítása
A Gytv. a szabályozás kialakításánál figyelembe vette a Közösségi
követelményrendszert és a hazai társadalmi-gazdasági viszonyokkal összhangban
teremtette meg a biztonságos gyógyszerellátás alapvető követelményrendszerét. A
törvény a gyógyszerek gyártására, forgalmazására és felhasználására vonatkozó
szabályok megalkotásakor az Európai Közösségek irányelveiben megerősített ún.
Helyes Gyógyszergyártási, Laboratóriumi, és Klinikai Gyakorlat alapvető
rendelkezéseit vette alapul. Fogalomrendszerében, a gyógyszerek gyártására,
forgalmazására vonatkozó szabályaiban a közösségi szabályokkal azonos tartalommal
bír.
A jelen módosítási javaslat célja a már harmonizált uniós jogszabályi
változások követése, melynek eredményeként garantált a gyógyszerek
magyarországi engedélyezése és forgalmazása területén az EU előírásokkal való
egyezőség.
A szabályozás tervezete az Európai Parlament és a Tanács, az emberi
felhasználásra szánt gyógyszer-készítmények közösségi kódexéről szóló 2001/83/EGK
irányelvének teljes harmonizációját célozza.
G)	A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kbtv.)
módosítása
Annak ellenére, hogy a Kbtv. már elfogadásakor teljesítette a vonatkozó EU
joganyag teljes jogharmonizációját, a teljes jogú tagállami státuszunk időpontjától
néhány új feladat is megoldandó, alkalmazni kell azokat az előírásokat, amelyek csak
tagállamokra vonatkoztathatók, így a jelenleg hatályos jogszabályokból hiányoznak.
Így például részt kell venni az Európai Bizottság által irányított, koordinált feladatok
előkészítésében és megoldásában, kapcsolatot kell létesíteni a tagállamok illetékes
hatóságaival, be kell kapcsolódni a tagállamok közötti információcserébe.
58
H) Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV.
törvény módosítása
A rezidensek heti munkaidejét és túlmunkájuk idejét a hatályos rendelkezések
az általános szabályok szerint heti maximum 48 órában határozzák meg és nem élnek a
munkaidő direktíva azon lehetőségével, hogy 2009-ig két szakaszban fokozatosan az
irányelv szerinti heti 58, illetve 56 órás munkaidőt lehessen megállapítani.
I) A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény
(a továbbiakban: Grtv.) módosítása
A gyógyszerekkel kapcsolatos reklámtevékenység szabályait Grtv. és az annak
végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet állapítja meg [64/2003. (X. 31.) ESZCSM
rendelet]. A Grtv.-ben foglalt szabályok megfelelnek az emberi felhasználásra szánt
gyógyszerkészítmények közösségi kódexéről szóló 2001/83. EK irányelv 86-100.
cikkében foglaltaknak. A hazai viszonyok vizsgálata során felmerült azonban a
reklámtörvény promócióra vonatkozó előírásai felülvizsgálatának szükségessége
annak érdekében, hogy a gyógyszer ismertetői tevékenységre vonatkozó szabályok
megsértőivel szemben hatékony szankciók kerüljenek alkalmazásra.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A rendelkezés az Szt. személyi hatályának a közösségi joggal teljes
összhangban levő meghatározását célozza. Az Szt. szerinti ellátások a közösségi jog
szerint két típusba sorolhatók, egyrészt az ún. szociális biztonsági koordináció alá
tartozó ellátások körébe, amelyeket az 1408/71/EGK rendelet szabályozza, másrészt -
mindazon ellátások vonatkozásában, amelyek az előbbi rendelet tárgyi hatálya alól
kimaradnak - az 1612/68/EGK rendelet által meghatározott szociális támogatások
körébe. Az Szt. által meghatározott ellátások közül az előbbi körbe tartozik az
időskorúak járadéka, amelyre a csatlakozást követően az EGT államok különböző, a
rendeletben meghatározott jogcímeken jogszerűen hazánkban tartózkodó polgárai és
családtagjai - egyéb feltételek fennállása esetén - jogosulttá válnak. Az egyéb
ellátások tekintetében - ide értve mind a pénzbeli és természetbeni, mind a személyes
gondoskodás körébe tartozó ellátásokat - a jogosulti kör kizárólag a hazánkban
munkát vállaló EGT-állampolgárt, illetve a vele együttélő, általa eltartott közeli
59
hozzátartozóit (házastárs, 21 éven aluli gyermek, felmenő rokonok) tartalmazza.
Tekintettel arra, hogy a hivatkozott közösségi jogforrások rendeletek, így közvetlenül
hatályosulnak a csatlakozást követően Magyarországon is és így a hazai jogrendszer
magyar jogszabályokkal azonos módon, közvetlenül alkalmazandó részévé válnak, a
konkrét, előbbiekben ismertetett személyi kör normatív meghatározása a közösségi
jogszabályokra történő utalással megoldott.
A 2. §-hoz
A módosítás az Szt. értelmező rendelkezéseinek közösségi joggal való
összhangját célozza. Kiegészítésre kerül a jövedelem és a rendszeres pénzellátás
fogalma, olyan szempontból, hogy az egyes ellátások jogosultsági feltételeinek
vizsgálata esetében figyelembe vehetővé váljanak a külföldről származó jövedelmek,
illetve a más tagállam által a hazánkban tartózkodó EGT-állampolgár részére
folyósított pénzbeli ellátások is.
A fenntartó fogalmának módosítását a szolgáltatásnyújtás szabadságának elve
indokolja, mely szerint azonos feltételeket kell biztosítani EGT-ről szóló
megállapodásban részes tagállamban honos szervezetek, illetve személyek részére a
szociális szolgáltatások megszervezése és hazánkban történő nyújtásának terén.
A 3. §-hoz
A módosítás a szociális biztonsági koordinációban résztvevő közvetítő szerv
kijelölését célozza. Így amennyiben a más tagállamban működő szervekkel való
kapcsolattartás szükségessége merül fel (általában a jövedelemnyilatkozattal, illetve a
személyes adatokkal kapcsolatban szükséges adatigénylés illetve adatigazolás okán)
közvetítő szervként a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága jár el.
A közvetítő szerv kijelölése az Szt. hatálya alá tartozó ellátások esetében biztosítja azt,
hogy a külföldi szervekkel való kapcsolattartáshoz szükséges szakértelem és
nyelvtudás rendelkezésre álljon, így az ellátásokat megállapító és folyósító
önkormányzatok mentesítve legyenek a határokon túlnyúló ügyintézés alól. A törvényi
rendelkezés egyben - a másik oldalról - azt a célt is szolgálja, hogy az EGT
tagállamok hasonló funkciót ellátó hatóságai számára egyértelmű eligazítást adjon
arról, hogy a magyar állampolgárok külföldön igényelt ellátásaival kapcsolatban mely
szervhez fordulhatnak adatszolgáltatás iránt.
A 4. §-hoz
A rendelkezés a személyi hatály közösségi jognak megfelelő bővítése okán
szükségessé váló nyilvántartási felhatalmazást adja meg azon adatok tekintetében,
amelyeknek ismerete az EGT-állampolgár esetében az ellátásra való jogosultság
elbírálása szempontjából indokolt.
Az 5. §-hoz
60
A módosítás a szociális biztonsági ellátásnak minősülő időskorúak járadéka
tekintetében rögzíti a személyi hatály körében meghatározott EGT-állampolgár
ellátásra való jogosultságát. Egyúttal - tekintettel arra, hogy az ellátás nem
exportálandó - meghatározza a magyarországi tartózkodás megszűnésével összefüggő
megszüntetési esetet.
A 6. §-hoz
A módosítás a rendszeres szociális segély vonatkozásában zárja ki az
exportálhatóságot. Erre azért van kimondottan szükség, mert a rendszeres szociális
segély nem tartozik a szociális biztonsági koordináció hatálya alá, és míg a szociális
biztonsági ellátások esetében az 1408/71/EGK rendelet II/a. mellékletében való
feltüntetéssel tehető egyértelművé, hogy a tagállam az ellátást nem folyósítja
külföldre, a szociális támogatások esetében - melyek nem exportálandóak - a
tagállami jogban kell megteremteni az ellátás megszüntetésének jogcímét külföldre
távozás esetében.
A 7. §-hoz
A módosítás a lakásfenntartási támogatással kapcsolatos önkormányzati
hatáskörbe tartozó szabályozási kérdésekre vonatkozón tartalmaz pontosítást. Ezen
rendelkezés biztosítja, hogy az Szt. 38. §-ának (2) bekezdésében (a törvényben
meghatározott jövedelmi és egyéb feltételek teljesítése esetén járó), illetve (4)
bekezdésében meghatározott (az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek
teljesítése esetén járó) támogatási formák egyes, értelemszerűen mindkét változatra
vonatkozó szabályai között ne legyen eltérés.
A 8. §-hoz
A módosítás az ápolási díj vonatkozásában zárja ki az exportálhatóságot. Erre
azért van kimondottan szükség, mert az ápolási díj nem tartozik a szociális biztonsági
koordináció hatálya alá, és míg a szociális biztonsági ellátások esetében az
1408/71/EGK rendelet II/a. mellékletében való feltüntetéssel tehető egyértelművé,
hogy a tagállam az ellátást nem folyósítja külföldre, a szociális támogatások esetében
-	melyek nem exportálandóak - a tagállami jogban kell megteremteni az ellátás
megszüntetésének jogcímét külföldre távozás esetében.
A 9. §-hoz
A rendelkezés a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező személy által
térítésmentesen igénybe vehető gyógyszerek körét rendszerezi. A módosítás nem
61
tartalmi, hanem jogtechnikai jellegű, a hatályos szabály által egy bekezdésben
meghatározott, különböző jellegű gógyszereket, segédeszközöket és szolgáltatásokat
rendezi önálló pontokba, annak érdekében, hogy a végrehajtási jogszabály számára
egyszerűbb utalási módot tegyen lehetővé.
A 10. §-hoz
A rendelkezés a szociálpolitikai szakértői névjegyzékről szóló végrehajtási
szabályok mozgásterét bővíti ki a névjegyzékbe való felvétel eljárási kérdésein túl a
szakértők tevékenységével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásához szükséges
mértékig, megteremtve ezzel az összhangot az e témában adott felhatalmazó
rendelkezéssel.
A 11. §-hoz
A módosítás a külföldi állampolgárok bentlakásos szociális intézményben való
elhelyezésével kapcsolatban tartalmaz garanciális jellegű szabályt. A személyes
gondoskodás körébe tartozó ellátások az 1612/68/EGK rendelet értelmében szociális
előnynek minősülnek, így a csatlakozást követően a hazánkban munkavállalás céljából
letelepedő EGT-állampolgár eltartott közeli hozzátartozói is igényelhetnek intézményi
elhelyezést. A nem bentlakásos szolgáltatási formák esetében nem jelent problémát az,
ha az ellátásban részesülő tartózkodási jogcíme megszűnik, mivel ezen ellátások
egyszerűen és érdeksérelem nélkül megszüntethetőek. A bentlakásos intézmények
esetében azonban - tekintettel az ellátási forma sajátosságaira - határozott idejű
elhelyezést indokolt biztosítani, annak érdekében, hogy mind az intézmény, mind az
ellátott számolhasson annak lehetőségével, hogy a tartózkodási jogcím megszűnésével
-	amely származékos jellegű, az eltartó EGT-állampolgár munkavállalói státuszának
meglétéhez kapcsolódik - az ellátásra való jogosultság is megszűnik. Az
intézményben elhelyezettek jogait védi az a szabály is, hogy a tartózkodási engedély
meghosszabbítása esetén az elhelyezés időtartamát is mérlegelés nélkül meg kell
hosszabbítani, tehát a határozott időtartam leteltének okán az ellátás - amennyiben a
törvényi feltételek továbbra is fennállnak - nem szüntethető meg.
A 12. §-hoz
A módosítás az Szt. felhatalmazó rendelkezéseit érinti. Ebben a körben módosul
az Országos Szociálpolitikai Szakértői Névjegyzékkel kapcsolatos felhatalmazás olyan
irányban, hogy az a névjegyzékkel kapcsolatos eljárási kérdéseken túl a szakértői
tevékenység egyes elemeire is kiterjed. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással
összefüggésben, a szolgáltatásnyújtás szabadságának érvényesítése érdekében vált
szükségessé új felhatalmazó rendelkezés beépítése, mely szerint az egészségügyi,
szociális és családügyi miniszter rendeletben szabályozza a külföldi alap-, közép- és
felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során szerzett szakképzettség
elismerésére és honosítására, továbbá az eljáró hatóságra vonatkozó részletes
62
szabályokat. Az egyes szociális szolgáltatásokat végzők képzésére és
vizsgakövetelményeire vonatkozó szabályok megalkotására irányuló általános
felhatalmazást a személyes gondoskodás terén működő személyek képzési és
vizsgáztatási szabályainak egyértelmű, jogszabályi szintű rendezésének szükségessége
indokolja.
A 13. §-hoz
A módosítás a Cst. személyi hatályának közösségi joggal összhangban levő
meghatározását célozza. Az 1408/71/EGK rendelet, valamint a végrehajtási
szabályokat rögzítő 574/72/EGK tanácsi rendelet alapján az univerzális családi
ellátásokat (családi pótlékot, gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást)
nyújtani kell minden olyan EGT állampolgárnak, akire a közösségi jog személyi
hatálya kiterjed (munkavállaló, egyéni vállalkozó, diák, hontalan, menekült, stb. és
családtagjai) és aki a törvényben előírt feltételeknek megfelel. Emellett a Cst.-ben
meghatározott további ellátást, az anyasági támogatást is folyósítani kell - mint
szociális támogatást - az 1612/68/EGK rendeletben foglalt munkavállaló, illetve
házastársa részére.
A 14. §-hoz
A módosítás a Cst. értelmező rendelkezéseit érinti, ebben a körben a jövedelem-
fogalmat egészíti ki olyan irányban, hogy az ellátásokra való egyes jogosultsági
feltételek vizsgálatánál a külföldről származó jövedelem is figyelembe vehető legyen.
A 15. §-hoz
A rendelkezés a családi ellátásokkal kapcsolatban az EGT-állampolgárok
ügyében eljáró szerveket jelöli meg. A családi pótlékkal, a gyermekgondozási
segéllyel és a gyermeknevelési támogatással kapcsolatos ügyekben a koordinációs
rendelet hatálya alá tartozó személyi kör esetében a Magyar Államkincstár Pest
Megyei Területi Igazgatósága jár el. A módosítás a külföldre folyósítás (exportálás)
szabályait is meghatározza, ilyen esetben a folyósítást a Pest Megyei Területi
Igazgatóság végzi, míg azokban az esetekben, amikor a külföldre folyósítás nem
indokolt, az ellátás szünetel.
A 16. §-hoz
A módosítás szerint az EGT-állampolgárok családtámogatási ellátásokkal
kapcsolatos ügyében minden esetben alakszerű határozattal kell dönteni. A
rendelkezés megfogalmazását az teszi szükségessé, hogy a Cst. általános szabálya
63
szerint az ellátásra vonatkozó igényről - ha azt teljesítik - nem kell alakszerű
határozatot hozni. A külföldi állampolgárok ügyében való eljárás azonban egy olyan új
típusú feladatot jelent a csatlakozást követően a magyar hatóságoknak, amely nem
tekinthető a szokásos ügymenet körébe tartozónak, így indokolt, hogy minden esetben,
a kérelemnek való helyt adás esetén is dokumentáltan, a formális szempontok szem
előtt tartásával szülessen döntés.
A 17. §-hoz
A módosítás az EGT-állampolgárok ügyében másodfokon eljáró szervet jelöli
meg. Tekintettel arra, hogy a családi pótlékról, gyermekgondozási segélyről és
gyermeknevelési támogatásról a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi
Igazgatósága dönt, a határozat ellen a Magyar Államkincstárhoz lehet fellebbezni.
A 18. §-hoz
A módosítás a családtámogatási ellátások igényléséhez szükséges
formanyomtatványok miniszteri rendeleti szintű szabályozásához adja meg a
szükséges felhatalmazást. A családtámogatási ellátások igénylésével kapcsolatos
végrehajtási szabályok kormányrendeleti szintre tartoznak jelenleg, azonban a rendelet
mellékleteként szereplő adatlapok esetében indokolt a miniszteri rendeletben való
meghatározás, tekintettel arra, hogy az adatlapok normatív szabályokat értelemszerűen
nem tartalmaznak, viszont gyakran szorulnak módosításra önállóan is, az egyéb, nem
szociális tárgyú jogszabályok változásainak követése céljából.
A 19. §-hoz
A módosítás a fogyatékossági támogatásra jogosultak személyi körének
közösségi joggal összhangban lévő meghatározását célozza. A fogyatékossági
támogatás mint ellátás a tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációját
megvalósító és a nemzeti jogrendszer részévé váló 1408/71/EGK rendelet tárgyi
hatálya alá tartozik, így a csatlakozással jogosulttá válnak a rendelet személyi hatálya
alá tartozó, a törvényben foglalt egyéb feltételeknek megfelelő súlyos fogyatékos
EGT-állampolgárok. Az 1612/68/EGK rendelet alapján - az előbbi személyi körön
túlmenően - származékos jogon válnak jogosulttá a fogyatékossági támogatásra a
hazánkban munkavállalás céljából letelepedő EGT-állampolgár eltartott, súlyos
fogyatékos közeli hozzátartozói is, amennyiben az egyéb törvényi feltételeknek
megfelelnek.
A 20. §-hoz
64
A rendelkezés az EGT-állampolgárok fogyatékossági támogatás megállapítása
iránti ügyében eljáró szerveket határozza meg. Az első fokú eljárás az említett
személyi körre vonatkozóan - a speciális szakértelmet igénylő igazgatási feladatok
centralizált végrehajtása érdekében - a Pest Megyei Területi Igazgatóság hatáskörébe
tartozik, az Igazgatóság határozata ellen benyújtott fellebbezést a Magyar
Államkincstár bírálja el.
A 21. §-hoz
A módosítás az Országos Fogyatékosügyi Tanács összetételét határozza meg. A
Tanács javaslatának elfogadásaként került a Javaslatba az a rendelkezés, mely szerint a
kormányzati oldal képviselői, továbbá a Tanács elnöke a jövőben - a kormányzati
struktúraváltás miatt szükséges gyakori módosítások elkerülése végett - ne törvényi
szinten nevesített módon kerüljenek meghatározásra. A módosítás révén a kormányzati
oldal résztvevőinek csak az együttes száma lesz meghatározva, míg az elnök és a tagok
időről-időre, az Országos Fogyatékosügyi Programban meghatározott feladatok
eloszlását is figyelembe véve a végrehajtási jogszabályban kerülnek kijelölésre. A civil
oldalon magukat képviseltető szervezetek közé egyúttal - az egyensúly megtartása
érdekében, az Országos Fogyatékosügyi Tanács javaslata alapján - a Fogyatékos
Emberek Szövetségeinek Tanácsa és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége kerül
felvételre.
A 22. §-hoz
A módosítás a Gyvt. személyi hatályának a közösségi joggal, valamint a
külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvénnyel
összhangban levő meghatározását célozza. Az 1612/68/EGK rendelet értelmében
valamely tagállam másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára a hazai
munkavállalókkal azonos szociális kedvezményeket élvez. Ennek a közösségi elvnek a
megvalósítása érdekében szükségessé vált a Gyvt. személyi hatályát a fenti közösségi
rendeletben meghatározott személyi körre is kiterjeszteni. Mivel a csatlakozást
követően a 1612/68/EGK rendelet közvetlenül hatályossá és alkalmazandóvá válik
Magyarországon, a személyi kör meghatározásánál elegendő a közösségi jogszabályra
utalni.
A 2002. január elsején hatályba lépett új idegenrendészeti törvény megváltozott
fogalomrendszerét átvéve a módosítás révén a Gyvt. személyi hatálya a Magyar
Köztársaság területén tartózkodó magyar állampolgárságú, valamint bevándorolt,
illetve a magyar hatóságok által menekültként elismert gyermekek, fiatal felnőttek és
szüleik mellett a letelepedési engedéllyel rendelkező gyermekre, fiatal felnőttre és
szüleire is kiterjed.
A 23. §-hoz
65
A módosítás a Gyvt. értelmező rendelkezéseit érinti. A fenntartó fogalmának
módosítását a közösségi joggal való összhang megteremtése, a szolgáltatásnyújtás
szabad áramlásának, mint a közösségi alapszabadságok egyikének megvalósítása
indokolja. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások szervezése és
Magyarországon történő nyújtása terén az EGT-ről szóló megállapodásban részes
tagállamban honos szervezeteknek, személyeknek ugyanolyan feltételeket kell
biztosítani, mint a hazai szervezeteknek, személyeknek.
A természetes személyazonosító adat fogalmának pontosítása az
anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr.
2002. évi XLV. törvénnyel történő módosítása miatt vált szükségessé. A „leánykori
családi és utónév” kifejezés helyébe a „születési családi és utónév” lép.
A 24. §-hoz
A módosítás arra irányul, hogy kivételesen indokolt esetben az a személy is
foglalkoztatható legyen a gyermekvédelmi rendszerben, akinek szülői felügyeleti joga
a gyermek átmeneti nevelésbe vétele miatt szünetel. A gyermekek mindenek felett álló
érdeke megköveteli, hogy a gyermekvédelmi rendszerben az arra alkalmas személyek
biztosítsák a megfelelő gondozást, nevelést. Ezért szigorú feltételek megalkotására
került sor, így többek között kizáró oknak számít az érintett szülői felügyeleti jogának
szünetelése és megszűnése is. A gyakorlatban azonban számos - a gondozott gyermek,
illetve a foglalkoztatott személy szempontjából is - kezelhetetlen helyzet alakult ki
akkor, amikor egy nevelő vagy nevelőszülő került olyan helyzetbe, hogy gyermekét
(örökbefogadott gyermekét) önhibáján kívül álló okok miatt kellett átmeneti nevelésbe
venni. Ez a hatályos rendelkezés alapján a munkakör elvesztésével jár. A módosítás -
a gyermek és az érintett személy érdekeire tekintettel - rugalmasabb szabályozást tesz
lehetővé. A kivételesen indokolt esetek meghatározására a Gyvt. végrehajtási
rendeletében kerül sor.
A 25. §-hoz
A jövedelemnyilatkozat valódiságának ellenőrzéséhez kapcsolódó új
rendelkezés (31. §) indokolja, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás esetén is
egyfajta fokozatosság valósuljon meg. A helyi önkormányzat a
jövedelemnyilatkozatban szereplő adatok valódiságának megkérdőjelezése esetén
először felhívja a kérelmezőt az általa lakott lakás, egyéb vagyon fenntartási
költségeinek igazolására, és csupán ezt követően írja elő a vagyoni helyzet vizsgálatát.
A rendszeres gyermekvédelmi támogatásra vonatkozó rendelkezések
módosításának másik eleme arra irányul, hogy jogcímet teremtsen az ellátás
megszüntetésére abban az esetben, ha a jogosult tartózkodási engedélyének
érvényességi ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve engedélyét visszavonták. E
rendelkezésre azért van szükség, mert a rendszeres gyermekvédelmi támogatás nem
tartozik a szociális biztonsági koordináció hatálya alá, így nem exportálandó. Ebből
kifolyólag külföldre távozás esetén a tagállam jogában kell megteremteni az ellátás
megszüntetésének jogcímét.
66
A 26. §-hoz
A módosítás azt célozza, hogy egyértelművé váljon, nem lehet ismételten
elrendelni a gyermektartásdíj megelőlegezését, amennyiben a kötelezettel szembeni,
adók módjára történő behajtás a megelőző 3 évben nem vezetett eredményre. A
gyermektartásdíj megelőlegezésének már alapesetben is feltétele a tartásdíj átmeneti
behajthatatlansága [Gyvt. 22. § (1) bek. b) pont]. 3 év sikertelen behajtás esetén már
nem átmeneti állapotról van szó, ezért a megelőlegezés ismételt elrendelésének sincs
helye.
A 27. §-hoz
A gyermekjóléti alapellátások körében a gyermekek napközbeni ellátására
vonatkozó általános szabályok módosítása többirányú. Egyrészt kifejezésre juttatja,
hogy napközbeni ellátást az olyan családban élő gyermek számára is indokolt
megszervezni, akinek szülei munkaerő-piaci részvételt elősegítő programban,
képzésben való részvételük miatt nem tudnak a gyermek napközbeni ellátásáról
gondoskodni. Az ellátás biztosításának különös indokoltsága akkor is fennáll, ha a
szülő gyermekgondozási segélyben vagy ápolási díjban részesül. A vonatkozó
jogszabályok értelmében ugyanis mind a gyermekgondozási segélyben, mind az
ápolási díjban részesülő személy végezhet napi 4 órában keresőtevékenységet.
Másrészt megjeleníti az Európai Unió szociális és foglalkoztatáspolitikája által
prioritásként kezelt, a család és a munkahely összeegyeztetését segítő ellátások
fejlesztésére irányuló törekvést. A módosítás arról rendelkezik, hogy a napközbeni
ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartamának lehetőség szerint a szülő
munkarendjéhez kell igazodnia.
A 28. §-hoz
A módosítás a területi gyermekvédelmi szakszolgálatnak az örökbe fogadni
szándékozók felkészítésével kapcsolatos feladatainak pontosítását célozza. A
szakszolgálat feladatkörébe tartozik az ezirányú tájékoztatás, tanácsadás, az örökbe
fogadni szándékozók alkalmasságának megállapítása és a felkészítésük. A házasságról,
a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénynek, a 2003. január elsején
hatályba lépett módosítása értelmében az örökbefogadás előtti tanácsadáson és
tanfolyamon való részvétel az örökbefogadás feltételévé vált. Az örökbefogadás előtti
tanácsadás és tanfolyam szervezésének feltételeit a helyettes szülők, a nevelőszülők, a
családi napközit működtetők képzésének szakmai és vizsgakövetelményeiről, valamint
az örökbefogadás előtti tanácsadásról és felkészítő tanfolyamról szóló 29/2003. (V.
20.) ESzCsM rendelet határozza meg.
A 29. §-hoz
67
A módosítás a szolgáltatásnyújtás szabadsága, mint közösségi alapszabadság
érvényre juttatására irányul, annak kimondásával, hogy az EGT-ről szóló
megállapodásban részes tagállamban honos szervezetek, személyek is folytathatnak
gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet, ennek érdekében
létesíthetnek intézményt, helyettes szülőt foglalkoztathatnak, helyettes szülői és
nevelőszülői hálózatot működtethetnek, amennyiben a jogszabályokban meghatározott
személyi és tárgyi feltételekkel rendelkeznek.
A 30. §-hoz
A Gyvt. illetékességi szabályának módosításával egyértelművé válik, hogy
amennyiben az illetékességet az utolsó ismert hazai lakóhely, illetve tartózkodási hely
alapján nem lehet megállapítani, az eljárásra Budapest Főváros V. kerület
Önkormányzat Jegyzője, illetve Gyámhivatala illetékes. A gyámhatóságok feladat- és
hatásköre változatlan marad.
A 31. §-hoz
A pénzbeli ellátások célzottabbá tétele indokolja, hogy a
jövedelemnyilatkozatok valódiságának ellenőrzése terén a helyi önkormányzatok - az
Szt.-ben foglaltakkal megegyező - jogosítványokkal rendelkezzenek. Ennek
megfelelően, amennyiben az önkormányzat a jövedelemnyilatkozatban foglaltakat
vitatja, felhívhatja a kérelmezőt az általa lakott lakás, egyéb vagyon fenntartási
költségeinek igazolására. Ha a fenntartási költségek meghaladják a
jövedelemnyilatkozatban szereplő jövedelem 50%-át, a jövedelem ezen költségek
figyelembevételével vélelmezhető.
A 32. §-hoz
A jegyző által az ellátásra való jogosultság megállapítása, megváltoztatása és
megszüntetése céljából vezetett nyilvántartás tartalmát - a Gyvt. személyi hatályának a
közösségi jognak megfelelő kiterjesztése miatt - bővíteni szükséges a
Magyarországon tartózkodás jogcímével, hozzátartozó esetén a rokoni kapcsolat
meghatározásával.
A 33. §-hoz
A módosítás a gyermekétkeztetés normatív térítési kedvezményének a
szakellátásban nevelkedő gyermekek utáni igénybevehetőségére vonatkozó szabályt
pontosítja. A Gyvt. normatív étkezési kedvezményre vonatkozó rendelkezése a
családban elő gyermekek szociális biztonságát szolgálja. A gyermekvédelmi
szakellátásban nevelkedő gyermekek - a napi étkezést is magában foglaló - teljes körű
ellátást kapnak, így ők nem jogosultak ezen kedvezmény igénybevételére, függetlenül
68
attól, hogy gyermekotthonban, nevelőszülőnél, vagy más, a Gyvt.-ben nevesített
gondozási helyen vannak.
A 34. §-hoz
A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése a szolgáltatásnyújtás
szabad áramlását segíti elő. Így az Európai Unióhoz történő csatlakozással
összefüggésben vált szükségessé a Gyvt.-be egy új felhatalmazó rendelkezés
beépítése, mely szerint az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletben
szabályozza a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú
szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására, továbbá az
eljáró hatóságra vonatkozó részletes szabályokat.
A 35. §-hoz
Az orvosok működési nyilvántartásában nem szereplő, harmadik országokból
érkező, egészségügyi tevékenységet folytatni kívánó személyek esetén a
tevékenységre jogosító engedélyek kiadása iránt lefolytatott eljárásban a kamara
egyetértési jogot gyakorol, melynek korábbi megfogalmazását a törvény technikailag
pontosítja.
A magyarországival egyenértékű szakképesítéssel, illetve EGT tagállami
gyakorlattal rendelkező EGT állampolgárok szakképesítését a közösségi jog alapján
nem kell honosítási, illetve elismerési eljárásnak alávetni. Amennyiben az ilyen
szakképesítéssel rendelkező, az EGT valamely tagállamában letelepedettként
egészségügyi szolgáltatást nyújtó személyek gazdasági célú letelepedés nélkül
(ideiglenesen, illetve eseti jelleggel) kívánnak egészségügyi tevékenységet folytatni
Magyarországon, ezt kötelesek az eljáró magyar hatóságnak bejelenteni. Az ilyen
bejelentésekkel kapcsolatban a kamara véleményezési jogot gyakorol.
I.
A 36-38. §-hoz
A gyógyszerész oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló
egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész
tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását
elősegítő intézkedésekről szóló 85/433/EGK irányelv magyar jogszabályokba történő
átültetése a 2. cikk (2) bekezdés kivételével már korábban megtörtént. Ez a
rendelkezés lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy új gyógyszertár létesítése
céljából történő elismerés esetén a kérelmet az illetékes hatóság elutasíthassa. Ebből a
szempontból újnak kell tekinteni a 3 évnél nem régebben alapított gyógyszertárat is.
A Bíróságnak a Hocsman-ügyben - 2000. szeptember 14-én - hozott ítélete
alapján az EK szerződés 52. cikkét úgy kell értelmezni, hogy amennyiben - az
oklevelek kölcsönös elismerésére vonatkozó irányelv által nem szabályozott esetben -
egy közösségi állampolgár kérvényezi egy olyan szakma gyakorlásának
engedélyezését, amely a nemzeti szabályok szerint oklevél vagy szakképesítés
69
birtoklásától vagy szakmai gyakorlati időtartamtól függ, a tagállam illetékes
hatóságainak figyelembe kell venniük az érintett személy összes oklevelét,
bizonyítványát és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványait, továbbá
releváns tapasztalatait úgy, hogy összehasonlítják az így tanúsított szakismereteket és
képességeket, valamint a tapasztalatot a nemzeti szabályok által megkívánt
ismeretekkel és képesítésekkel.
A Hocsman-ügy kapcsán szükségessé vált tehát, hogy a személyi jog
engedélyezése során figyelembe vegyük a EGK területén kívül szerzett szakmai
gyakorlat elismerését is, erre irányul a Gyltv. módosítása.
A 39-42. §-hoz
Az Eüatv. 16. §-a módosításának célja, hogy a törvény a nemzetközi
gyakorlatnak megfelelően tegye kötelezővé - az újszülötteken észlelt veleszületett
rendellenességeken kívül - a terhesség alatt és csecsemőkorban felismert
rendellenességek bejelentését is a Veleszületett Rendellenességek Országos
Nyilvántartása részére. Szakmailag meghaladott a jelenleg hatályos szabályozás,
amely kizárólag újszülöttek esetében írja elő a bejelentési kötelezettséget veleszületett
rendellenesség észlelése esetén, mivel a magzati, az újszülöttkori illetve a
csecsemőkori veleszületett rendellenességek közötti különbség csupán annyi, hogy a
kóros állapot melyik életszakaszban kerül felismerésre.
A Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása 2003 óta tagja az
európai regiszterek szövetségének, az EUROCAT-nak. Ennek megfelelően európai
elvárás a magyar regiszterrel szemben, a partnerregiszterek gyakorlatának átvétele.
Az EUROCAT-tagok a magzati és csecsemőkorban felismert rendellenességeket is
regisztrálják.
A bejelentési kötelezettség kiterjesztésével jobban felismerhetővé válik
egyes veleszületett rendellenességek esetleges térbeli és időbeli halmozódása, és
epidemiológiai elemzéseket követően a kiváltó ok megszüntetésével megelőzhető
további veleszületett ártalmak kialakulása.
2004. januárjától kikerültek az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program
(OSAP) adatgyűjtési rendszeréből azok az egészségügyi adatgyűjtések, amelyek nem
kizárólag statisztikai célokat szolgáltak, hanem az egészségügyi ágazat számára a
szakmai döntés-előkészítéshez, az egészségpolitikai monitorozáshoz-ellenőrzéshez
nyújtottak információkat. Ezen adatgyűjtések személyazonosításra alkalmatlan módon
tartalmazzák az adott szakmára vonatkozó legfontosabb működési, betegforgalmi és
ellátottsági adatokat. Az OSAP-ból kikerült adatgyűjtésekre az ágazatnak a
továbbiakban is szüksége van.
70
Az Egészségügyi Világszervezet, az Európai Unió Statisztikai Hivatala (az
EUROSTAT), illetve az Unió különböző orvosszakmai szervezetei rendszeresen
kérnek kizárólag statisztikai célú adatokat, amelyeket az eddigi OSAP-
adatgyűjtésekből teljesíthetőek voltak. Az uniós adatgyűjtések köre folyamatosan
változik, így az egészségügyi ágazat vonatkozásában elengedhetetlen egy olyan
adatgyűjtési rendszer, amely nem önkéntes alapon, hanem az egész ellátórendszert
lefedve, kötelező adatszolgáltatáson alapulva biztosít folyamatos és összehasonlítható
adatokat.
A hatályos törvény 1. számú melléklete több olyan fertőző betegséget nem
tartalmaz, amelyekre a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - súlyosságuk és
járványos elterjedésük veszélye okán - adatszolgáltatási- illetve adatgyűjtési
kötelezettséget szükséges előírni. Az Európai Unión belül 1998 óta működik a fertőző
betegségek egységes felügyelete és kontrollja céljából az úgynevezett Közösségi
Epidemiológiai Hálózat. A felügyelet hatáskörébe tartozó fertőző betegségek listáját a
2000/96/EK határozatban tették közzé, melyet 2003-ban módosítottak. A listában
szereplő betegségek vonatkozásában a csatlakozást követően Magyarország számára is
kötelező lesz a rendszeres adatszolgáltatás.
A 21/1998/EK határozatból kitűnik, hogy minden tagállamban jól működő
nemzeti nosocomialis surveillance-t szükséges működtetni. Ezért szükséges felvenni a
jelentendő fertőző betegségek listájára a nosocomiális fertőzések közül a nosocomialis
véráram fertőzéseket (szepszis) és a multirezisztens kórokozók által okozott
fertőzéseket. Az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Unió is szükségesnek
tartja a jelentendő fertőző betegségek körének kiterjesztését a súlyos akut légúti
tünetegyüttesre (SARS). A fenti módosítások mellett indokolt néhány kisebb,
szakmailag megalapozott pontosítás is. Ilyen például, hogy a dysenteria szindróma
helyett a shigellosis és az amoebiasis önálló betegségként kerül a jövőben bejelentésre.
A Javaslat elősegíti a járványos betegségek megelőzését illetve hatékonyabb
leküzdését - adott esetben az európai hálózat segítségével.
A Javaslat a fentieknek megfelelő felhatalmazást tartalmaz az egészségügyi,
szociális és családügyi miniszter részére, hogy rendeletben részletesen szabályozhassa
a veleszületett rendellenességekkel kapcsolatos adatgyűjtés, feldolgozás és hasznosítás
rendszerét.
A 43. §-hoz
Az Ebtv. - 2001. évi LXX. törvénnyel megállapított - 8/A. §-a (1)
bekezdésének a hatálybalépésével egyidejű módosítása azért szükséges, mert az
eredeti szöveg csak az EGT tagállamai vonatkozásában írta elő, hogy az Ebtv.
rendelkezéseit az 1408/71/EGK rendeletben meghatározott módon kell alkalmazni.
Léteznek azonban olyan államok, amelyek sem az Európai Közösségnek, sem az EGT-
nek nem tagjai, de ha a személyek vagy a munkaerő szabad áramlására vonatkozó
71
megállapodást kötnek az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel, akkor az
1408/71/EGK rendeletet is alkalmazniuk kell. A szociális biztonsági rendszerek
koordinációját meghatározó közösségi rendelet neve és száma az eddiginél
pontosabban kerül meghatározásra.
A 44. §-hoz
A biztosított a betegségek megelőzését és korai felismerését célzó
szolgáltatásokat a biztosított kezdeményezésére vagy egészségügyi ellátása során,
illetve a háziorvos vagy a kezelőorvos beutalása, továbbá a szűrővizsgálatot végző
egészségügyi szolgáltató értesítése alapján veheti igénybe.
A törvény jelenlegi megfogalmazása nem ismeri a népegészségügyi
szűrővizsgálat fogalmát, melynek legfőbb jellegzetessége a lakosság személyre szóló
megszólítása a vizsgálat igénybe vétele céljából. A népegészségügyi
szűrővizsgálatokat az ÁNTSZ szervezi, ennek megfelelően felelős a meghívólevelek
elküldéséért. A szűrés szervezett formáját biztosító jogszabályi feltételek
megteremtése érdekében van szükség az Ebtv. 10. §-a (4) bekezdésének módosítására.
A 45. §-hoz
Az Ebtv. 18. §-ának módosítása a biztosítottak védelmét szolgálja azáltal, hogy
a beiktatott új bekezdés a fekvőbeteg-gyógyintézet kötelezettségévé teszi, hogy a
biztosítottat kérelmére írásban tájékoztassa az általa igénybe vett és az
Egészségbiztosítási Alap terhére elszámolt fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásról és az
ezért az egészségbiztosítási finanszírozás keretében folyósításra kerülő összeg várható
mértékéről. A kórházi finanszírozási előkalkuláció célja a biztosított tájékoztatása
arról, hogy kezelését mennyivel támogatta a biztosító. Ezen kötelezettség
teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtése miatt indokolt, hogy a 45. § 2005.
január 1-jén lépjen hatályba.
A 46. §-hoz
Az Ebtv. 21. §-ának módosítása a Tanácsnak az emberi használatra szánt
gyógyászati termékek árainak megállapítására és a nemzeti egészségbiztosítási
rendszerek hatálya alá vonását szabályozó intézkedések átláthatóságára vonatkozó
89/105/EGK irányelv harmonizációja céljából szükséges.
A direktíva átvételéhez szükséges alapvető keretet a 2001. évi LXX. törvény 16.
és 23. §-ai tartalmazzák. A 16. § értelmében a biztosított a járóbeteg-ellátás keretében
jogosult a gyógyászati céllal rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és
gyógyászati ellátás árához nyújtott támogatásra, amennyiben külön jogszabályban
meghatározott hatóság az adott gyógyszer árához támogatást rendel. A 23. § kimondja,
72
hogy a gyógyszerek árához nyújtott társadalombiztosítási támogatás megállapítása
tárgyában született határozatokkal szemben bírósági felülvizsgálatnak helye nincs.
Ezek a szabályok azonban kiegészítésre szorulnak, mivel a gyógyszerek
társadalombiztosítási támogatásának jelenleg normatív döntéshozatali rendszerét
egyedi döntésekké kell átalakítani. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a
továbbiakban: OEP) minden egyes gyógyszerkészítmény TB támogatásba való
befogadása vonatkozásában államigazgatási határozatot fog hozni. Az így meghozott
határozat tekintetében mindenki ügyfélnek fog minősülni, tekintettel arra, hogy az a
jogát, jogos érdekét érinti és így megilleti a fellebbezés joga is.
Problémásnak tarjuk az iratokba való betekintés jelenlegi szabályozását,
ugyanis az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
(továbbiakban: Áe.) 41. §-a szerint az eljárás során keletkezett iratokba az ügyfél és
képviselője betekinthet, és azokról másolatot készíthet, továbbá a közigazgatási szerv
az ügyfélen és képviselőjén kívül más személynek (szerv képviselőjének) is
megengedi az iratokba való betekintést vagy másolat készítését, ha igazolja, hogy az
iratok tartalmának ismerete jogának érvényesítése vagy feladatának teljesítése céljából
szükséges. Ennek alapján jelen esetben mindenki, aki ügyfélnek minősül betekintést
nyerhet a gyógyszergyártók által - a gyógyszer támogatásba való befogadása iránt
beadott - a kérelemhez csatolt valamennyi iratba, melyek tartalmazzák a gyógyszerek
kifejlesztésével, klinikai vizsgálatával kapcsolatos valamennyi információt, a
technológia-elemzési tanulmányt, amik üzleti titoknak minősülő információkat
tartalmaznak. Erre tekintettel elengedhetetlen olyan - az Áe-től eltérő - szabályok
alkotása, amely alkalmasak arra, hogy a gyártók üzleti titkai ne legyenek
hozzáférhetőek bárki számára.
Jelen módosítás felhatalmazást biztosít a miniszternek a gyógyszerek
társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontrendszerének -
pénzügyminiszteri egyetértéssel történő - meghatározására, ugyanis ezt az irányelv
kötelezően előírja.
A 47. §-hoz
Az 1408/71/EGK rendelet módosítása, az Európai Bíróság jelentős, precedens
értékű ítéletei és a 43. § indokolásában már jelzett nemzetközi jogi helyzet miatt
ismételten szükségessé vált az Ebtv. 27. és 29. §-ainak átfogó jellegű módosítása, ezért
azt a 2001. évi LXX. törvénynek az Ebtv. 27. és 29. §-ait érintő szakaszai helyett -
amelyek a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz csatlakozásáról szóló
nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján léptek volna
hatályba - jelen törvény rendelkezései teszik meg.
Az Ebtv. 27. §-ának (1) bekezdésében az EGT tagállam és a harmadik állam
fogalma generálisan kerül meghatározásra. A módosítás szerint a harmadik állam
kategóriából egyaránt kiesnek az EGT tagállamai és azon államok is, amelyek ugyan
73
nem tagjai az Európai Uniónak és az EGT-nek sem, de - az Indokolásnak az Ebtv. 43.
§-ához kapcsolódó részében leírtak szerint - az 1408/71/EGK rendelet alkalmazása
tekintetében az EGT tagállamokéval azonos jogállást élveznek. A harmadik állam
területén igénybevett ellátás esetében továbbra is fenntartani javasolt az eredeti
finanszírozási szabályt (a felmerült és igazolt költségeknek a belföldi költség
mértékéig terjedő, sürgősségi betegszállítás esetén pedig a számla szerinti összeg
megtérítése). Ennek oka az Egészségbiztosítási Alap teherbíró képességén túl az, hogy
az Európai Uniós tagság egy más minőségű kapcsolatot feltételez a tagállamok között,
mint Magyarország és bármely harmadik állam között.
Az Ebtv. 27. §-a (2) bekezdésének módosítását az (1) bekezdéssel való
összhang megteremtése indokolja, azaz a harmadik állam fogalmának átvezetés a (2)
bekezdés szövegén.
Az új (3) bekezdés értelmében az a személy, aki az 1408/71/EGK rendelet
hatálya alá tartozik, EGT tagállam területén egészségügyi szolgáltatást a rendelet
rendelkezései szerint vehet igénybe. Ennek megfelelően az EGT tagállamban
igénybevett orvosilag szükséges ellátás esetében az illetékes teherviselő (azaz a
magyar teherviselő) nevében a tartózkodás helye szerint illetékes intézmény (EGT
tagállam intézménye) nyújtja az ellátást, az illetékes (azaz a magyar) teherviselő
terhére. Az ellátás költsége ebben az esetben az EGT tagállamban érvényes szabályok
szerint meghatározott és finanszírozott költség. Ezt a költséget a magyar teherviselő
fogja megtéríteni az EGT tagállambeli teherviselőnek.
A kiküldetés esetében - az Ebtv. 27. §-ának (2) bekezdése - a biztosított és a
vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke nem Magyarországon
történő egészségügyi ellátása az Ebtv. 27. §-ának (4) bekezdése értelmében akkor
fogadható el indokoltan igénybe vettnek, ha azok eleget tettek a külön jogszabályban
foglaltak szerint a nem Magyarországon történő munkavégzésre való alkalmasság
megállapítását célzó orvosi vizsgálati kötelezettségüknek, amelyről miniszteri rendelet
rendelkezik. A korábbi alacsonyabb szintű szabály - az Ebtv. végrehajtásáról szóló
217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet - helyett törvényi rendelkezés bevezetésére van
szükség, tekintettel arra, hogy az EGT tagállamba való kiküldetés esetén a
költségtérítés már nem csak belföldi mértékű.
Az Ebtv. 27. §-ának korábbi (3), a törvényjavaslat szerint (5) bekezdésének
módosítása azt a célt szolgálja, hogy az összhangban álljon a 27. § (1) bekezdésében
bevezetett új fogalmakkal. Ennek megfelelően, míg a hatályos szabály alapján a
tartósan külföldön, addig a törvényjavaslat szövege szerint a tartósan harmadik
államban foglalkoztatott közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló
biztosított, valamint a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke által
indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt
költségének 85 százalékát téríti meg az illetékes MEP.
Az Európai Bíróság precedens értékű ítéletei következtében van szükség egy új
bekezdés [27. § (6) bek.] beiktatására. A Kohll, Decker, Smits, Peerbooms,
74
Vanbraekel, Müller -Fauré és van Riet ügyekben hozott határozatok esetén az Európai
Bíróság következetesen ragaszkodik azon elvhez, amely szerint az Európai Közösség
Alapító Szerződésének (Római Szerződés) alkalmazásában a természetbeni
egészségügyi ellátásokat szolgáltatásnak kell tekinteni és ennek következtében a
tagállamok jogszabályai nem képezhetnek akadályt az egészségügyi szolgáltatások
szabad áramlásával szemben. Ez a bekezdés a nem az 1408/71/EGK rendelet alapián
igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségeinek megtérítésére vonatkozik. Ha az
EGT tagállam területén tartózkodó személy egészségügyi szolgáltatást (háziorvosi
ellátást, fogászati ellátást, valamint járóbeteg-szakellátást) úgy vesz igénybe, hogy az
orvosilag nem szükséges, akkor a MEP a felmerült és megfelelő módon igazolt
költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költségnek megfelelő összegben
téríti meg. Amennyiben a tényleges költség kevesebb, mint az adott ellátás
tekintetében érvényes belföldi költség mértéke, akkor a tényleges költség
megtérítésére kerül sor.
Az Európai Unióban erősödő törekvés a tagállamok határvidékein a racionális
és gyors ellátás érdekében a határon átnyúló egészségügyi együttműködések kiemelt
támogatása. Az Ebtv. 27. §-ának (7) értelmében a határon átnyúló egészségügyi
szolgáltatói és szolgáltatási együttműködések keretében nyújtott egészségügyi
szolgáltatások költségei megtérítésének módja, feltételei és az együttműködések
finanszírozási szabályai is kormányrendeletben kerülnek meghatározásra. Tekintettel
arra, hogy az együttműködéseket magyar oldalról az egészségügyi, szociális és
családügyi miniszter koordinálja, az Ebtv. 27. §-ának (8) bekezdése alapján a miniszter
tájékoztatóban teszi közzé az egyes együttműködési megállapodásokat.
A 48. §-hoz
Szükségessé vált az egészségügyi ellátás igénybevételére jogosító igazolási rend
áttekintése.
Az Ebtv. 29. §-a (1) bekezdésének hatályos szövege szerint az árhoz nyújtott
támogatással igénybe vehető gyógyászati ellátásnak minősülő gyógyfürdő ellátásra
való jogosultság igazolásához elegendő a Társadalombiztosítási Azonosító Jelet
igazoló okmány bemutatása, míg a gyakorlat és a gyógyfürdőkre vonatkozó miniszteri
rendelt szerint ehhez a gyógyszerek rendelésére használttal megegyező orvosi
rendelvény és kezelőlap szükséges. A szabályozás egységének megteremtése
érdekében indokolt az Ebtv. 29. §-a (1) bekezdését a törvényjavaslatban foglaltak
szerint módosítani.
Az Ebtv. 29. §-a kiegészül egy új (2) bekezdéssel, amely értelmében az
egészségügyi szolgáltató a rendelet hatálya alá tartozó személyeket
formanyomtatvány, illetve - az 1408/71/EGK rendelet módosítása következtében
2004. június 1-től - az Európai Egészségbiztosítási Kártya (hatósági igazolvány)
bemutatása esetén köteles ellátni. Az igazolások alapján az EGK rendelet szabályai
szerint a biztosítók elszámolnak egymással.
75
A (2) bekezdés beiktatásával egyidejűleg átszámozott (3) bekezdés módosítása
azért szükséges, mivel a hatályos megfogalmazás nem foglalja magában a
biztosítottnak nem minősülő, de egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldiek körét
(pl.: megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi, a biztosított
vagy az egészségügyi szolgáltatásra jogosult magyar állampolgár által eltartott külföldi
állampolgárságú közeli hozzátartozó).
Az Ebtv. 27. §-ának megfelelően a 29. § (4) és (6) bekezdéseiben is különbséget
kell tenni a harmadik államban, valamint az EGT tagállam területén igénybe vett
egészségügyi szolgáltatások között. Az EGT tagállamban nem az 1408/71/EGK
rendelet alapján igénybevett egészségügyi szolgáltatások költségeinek megtérítése
iránti igény T27. § (6)1 szigorúbb határidőn belül lesz érvényesíthető. Az
Egészségbiztosítási Alap előirányzatainak tervezhetősége és az előirányzatok
betarthatósága érdekében van szükség a nem orvosi szükség által indokolt vagy
előzetes biztosítói engedély nélkül igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokra
vonatkozó szigorúbb előírásokra.
Az Ebtv. 29. §-ának a korábbi (4), a törvényjavaslat szerinti (5) bekezdésének
szövege nem változik.
Az Ebtv. 29. §-a kiegészül egy új, (7) bekezdéssel, amely generális jelleggel
rendelkezik arról, hogy nemzetközi egyezmény vagy az 1408/71/EGK rendelet hatálya
alá tartozó személy miként igazolhatja az egészségügyi szolgáltatásra való
jogosultságát. Ennek köszönhetően egy új egyezmény megkötése vagy az
1408/71/EGK rendelet módosítása következtében az eddigiektől eltérő
igényérvényesítési mód esetén sem kell a törvényt módosítani.
A 49-51. §-hoz
A gyógyfürdőkkel kötendő finanszírozási szerződések tartalmának
szabályozása jelenleg hiányzik a törvényből. Ezt a hiányt pótolja a 33/A. §
beiktatása.
Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiből [például az 59/1991. (XI. 19.)
AB határozat és a 33/1993. (V. 28.) AB határozat] következően a szerződéses
viszonyokban az állam sem élvezhet egyoldalú előnyöket. Ennek megfelelően,
amennyiben az OEP nem teljesíti határidőre a szerződésben vállalt finanszírozási
kötelezettségét, késedelmi kamatot köteles fizetni. A 35. § új, (7) bekezdése írja
elő ezt a kamatfizetési kötelezettséget.
A biztosítottak védelmét hivatott szolgálni az Ebtv. új 38/A. §-a, mely szerint a
biztosított részére vissza kell fizetni azt a térítési díjat, amelyet az egészségügyi
76
szolgáltató az OEP által finanszírozott, más forrásból megtérülő, vagy el nem végzett
ellátásért fizettetett ki a biztosítottal.
Az 52. §-hoz
Az Európai Unió Tanácsának a 79/7/EGK irányelve (1978. december 19.) a
férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén
történő fokozatos megvalósításáról rendelkezik. Az irányelvben foglalt szabályok
maradéktalan érvényesítése indokolja az Ebtv. 44. §-ának módosítását, amely
jogosulttá teszi az apát is táppénzre, ha egy évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja.
A korábbi szabályozás ugyanezt csak abban az esetben tette lehetővé, ha az apa
egyedülálló volt, vagy gyermeke már elmúlt egyéves, de tizenkettő még nem.
Az 53. §-hoz
A többi együttfolyósítási szabállyal való összhang megteremtése érdekében (az
Ebtv. 47. §-ának (2) bekezdése szerint nem jár táppénz a saját jogú nyugdíj
folyósításának időtartamára) indokolt a baleseti táppénz, valamint baleseti rokkantsági
nyugdíj, illetve a baleseti járadék együttfolyósítását kizárni. A baleseti rokkantsági
nyugdíj jogosultságát szabályozó, a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi
LXXX. törvény korlátozza a nyugdíj melletti munkavégzést, teljes mértékben azonban
nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő
biztosított ismételt munkába állása esetén baleseti táppénzre legyen jogosult. Az
azonos biztosítási eseményből származó párhuzamos ellátás kizárása érdekében az 55.
§-t egy új, (4) bekezdéssel kell kiegészíteni. Tekintettel azonban ezen rendelkezés
megszorító jellegére, az csak 2005. január 1-jén lép hatályba.
Az 54. §-hoz
Az egészségre ártalmas munkakörülmények között történő foglalkoztatás
következtében kialakuló, baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási megbetegedés
sokszor a foglalkoztatás megszűnését követően csak évek múlva mutatható ki.
Ezért indokolt a foglalkoztatás megszűnésétől számított öt éves jogvesztő határidő
eltörlése, így a hatályos rendelkezésekkel szemben nem a foglalkoztatás
megszűnését követő, hanem a foglalkozási megbetegedés megállapítását követő
egy éven belül lehet az ellátásra való jogosultságot megállapítani.
Az 55-56. §-hoz
Az Ebtv. 67. §-ának (1) bekezdése szabályozza az üzemi balesetekkel és
foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátások költségeinek - a foglalkoztatót
terhelő - megtérítési kötelezettségét. A törvény hatályos szövege azonban nem
egyértelmű abban a tekintetben, hogy a 67. § (1) bekezdésének alkalmazása során ki
számít foglalkoztatónak, ha munkaerő kölcsönzésről van szó. Az Ebtv. 67. §-a (2)
77
bekezdésének módosítása a 67. § értelmezése során felmerülő bizonytalanság
megszüntetését célozza.
Az Ebtv. két új, a további jogalkotáshoz szükséges felhatalmazó rendelkezéssel
egészül ki és egy korábbi módosítása indokolttá vált.
Az 57. §-hoz
A szakasz fogalom-meghatározásokat tartalmaz, részint jogharmonizációs
céllal, pontosító jelleggel; a közösségi jogi fogalom használattal összhangban az
egészségügyi tevékenység illetve szolgáltatás kifejezések megfelelő átvezetésével,
részint pedig azért, mert az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi
közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003. évi XLIII. törvényt (Eüszt.) az
Alkotmánybíróság 63/2003. (XII. 15.) AB határozatával megsemmisítette. Így az
Eüszt. által módosított Eütv.-beli szakaszok is „kiestek” a törvényből, ugyanakkor a
módosítás előtti rendelkezések nem léptek újra hatályba. A hiányzó rendelkezéseket
tehát az Eütv.-ben pótolni kell.
II.	Az 58. §-hoz
Az Eütv. 110. §-ának rendelkezései hazánk jogharmonizációs kötelezettsége,
valamint a diplomák kölcsönös elismerésére vonatkozó elv maradéktalan
érvényesülésének biztosítása érdekében váltak szükségessé.
A jogbiztonság és a könnyebb áttekinthetőség érdekében az Eütv. 110. §-ának
szövegét a korábbi többszöri módosításaira tekintettel, azokkal egységes szerkezetben
közli a javaslat. A 110. § (1)-(9) bekezdéseit érintően csak technikai jellegű
módosítások szükségesek, egyébként a jogszabály korábban már hatályba lépett
rendelkezései kerülnek megismétlésre. Az ezen bekezdéseket érintő technikai jellegű
módosítás abban áll, hogy az „egészségügyi szolgáltatás” kifejezés helyett a §-ban az
„egészségügyi tevékenység” kifejezés szerepel a közösségi jognak megfelelően, a
külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről 2001. évi C. törvénnyel egységes
szóhasználat érdekében.
Az Eütv. 110. §-ának rendelkezései alapvetően arra irányulnak, hogy a
tevékenység jellegétől függetlenül, kizárólag szakképesítés birtokában, önállóan is
végezhető legyen szakirányú szakképesítéshez nem kötött egészségügyi tevékenység.
A törvény egyértelműen különválasztja az egészségügyi felsőfokú szakirányú
szakképesítéssel, illetőleg anélkül is végezhető egészségügyi tevékenységeket.
Egyértelművé teszi, hogy szakirányú szakképesítés bármely formában és módon
végzett egészségügyi tevékenység esetén a tevékenység végzésének csak abban az
esetben feltétele, ha azt jogszabály vagy szakmai szabály szükségessé teszi. A törvény
a működési nyilvántartásban nem szereplő természetes személy részére, ha az
Magyarországon honosítható vagy elismerhető egészségügyi szakképesítéssel
rendelkezik, meghatározott időtartamra és helyszínre (munkahelyre) szóló
tevékenységre jogosító engedély kiadását teszi lehetővé ellátás szervezése, illetve
78
szakmai gyakorlat szerzése érdekében. Az ideiglenes jellegű engedély kiadásának
feltétele, hogy a kérelmező ne álljon az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró
vagy korlátozó intézkedés, büntetés, illetőleg büntetőjogi intézkedés hatálya alatt. A
kérelmezőnek meg kell felelnie a tevékenység végzéséhez külön jogszabályban
meghatározott egészségügyi alkalmassági követelményeknek is.
A Magyarországon egészségügyi tevékenység végzésének kizárólagos
feltételeként meghatározott bejelentési, illetve nyilvántartásba vételi rendszert
alkalmazni csak arra a gazdasági célú letelepedés nélkül tevékenységet végzőre kell és
lehet az EU szabályok szerint, aki valamely EGT tagállamban letelepedettként már
szolgáltatást nyújt. A Magyar Köztársaság kötelezettsége ezen a területen csak az Unió
által előírt liberalizáció bevezetése, annál nem indokolt továbbmenni.
Az EGT tagállamok, illetve az EGT állampolgárok törvényi definíciója
pontosításra szorult.
A szakirányú szakképesítés birtokában végezhető tevékenységek esetében a
törvény előírása szerint kivételesen (éppen a szakképesítés megszerzéséhez szükséges
szakmai gyakorlat miatt) ilyen képesítéssel rendelkező személy felügyelete mellett
szakirányú szakképesítés nélkül is végezhető tevékenység. A törvény
felelősségtelepítő szabály meghatározásával a felügyeletet ellátó személy szakmai
felelősségét deklarálja.
Az Európai Unió elvárásainak megfelelően, az államigazgatási feladatok
decentralizálása érdekében - a kormányprogramban rögzített célokra tekintettel
-	már létrejött az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium
Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala (a továbbiakban: EKH), amely a külföldi
szakképesítések elismerési és honosítási eljárását fogja lefolytatni. Az eljárás
lefolytatásához a vonatkozó közösségi irányelvek által megkövetelt adatok egy
részével az illetékes szakmai kamarák rendelkeznek. (A MOK tv. 2. § (1)
bekezdésének j) pontja szerint a MOK nyilvántartást vezet a tagjairól, és vezeti
az orvosok működési nyilvántartását, amely személyes adatokat is tartalmaz.) A
személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992.
évi LXIII. törvény szerint személyes adat csak akkor kezelhető (az érintett
hozzájárulásának esetét nem tekintve), ha azt törvény vagy törvény
felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzati
rendelet rendeli el. A módosítások e körben megteremtik annak a törvényi
feltételeit, hogy a kamara által kezelt adatokat az eljáró hatóság (az EKH) által
lefolytatott elismerési illetve honosítási eljáráshoz rendelkezésre lehessen
bocsátani.
Fontos garanciális szabályként tartalmazza a törvény, hogy a gazdasági céllal
nem letelepedett egészségügyi tevékenységet végző EGT állampolgárral kapcsolatban
felmerült olyan terhelő adat felmerülése esetén, amely a működési nyilvántartásból
való törlést vonná maga után, az eljáró szerv tájékoztatja a letelepedés szerinti EGT
79
tagállam, illetve azon EGT tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát, amelynek
területén az adott személy egészségügyi tevékenységet kíván végezni. A közösségi jog
szerint hasonló esetben természetesen a külföldi EGT tagállamok hatóságai is értesítik
a magyar szerveket.
Szintén az uniós csatlakozással, és egyidejűleg a beteg megfelelő
tájékoztatásával összefüggő szabály, hogy a szakképesítéssel végezhető egészségügyi
tevékenység során, illetve azzal összefüggésben a tevékenység végzésére bármilyen
jogcímen jogosultak mindenkor kötelesek a szakképesítésüket (annak megnevezését)
erre irányuló külön kérelem vagy felhívás nélkül megismerhetővé tenni.
Az 59. §-hoz
A jogbiztonságot erősítő rendelkezések, amelyek kiegészítik és pontosítják az
egészségügyi, szociális és családügyi miniszter felhatalmazását a végrehajtási
rendeletek kiadására, egyértelművé teszik, hogy milyen ügyekben van helye az állami
szabályozó szerep érvényesítésének. A rendelkezések elsősorban az egészségügyi
szolgáltatásokkal, valamint a képesítések elismerésével kapcsolatban szükségessé vált
szabályozást érintik.
Az egészségügyi szakterület szabályozott szakmáira vonatkozó olyan összefogó
szabályozás megteremtése szükséges, amely 2004. május 1-jétől a vonatkozó
irányelvekben lefektetett előírásoknak megfelelően megteremti az összhangot a
közösségi és a magyar jogszabályok között. Ezen szabályozás részét képezi az
egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi tevékenységek végzéséhez szükséges
szakképesítések, szakképzettségek, felsőfokú szakirányú szakképesítések, felsőfokú
szakképesítések, valamint szakirányú továbbképzések megszerzését igazoló oklevelek,
bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése
illetve honosítása során eljáró hatóságra vonatkozó részletes szabályok megalkotása,
amelyhez a szabályozott életviszony meghatározó társadalmi jelentőségére való
tekintettel törvényi felhatalmazás szükséges.
A 60-66. §-hoz
A galenusi gyógyszer ma még hatályos definíciója nem EU konform, ezért
szükséges a javasolt módosítás. A gyógyszergyártói engedéllyel rendelkező galenusi
gyártók által előállított galenikumokat egyszerűsített, nemzeti törzskönyvezés után
lehet majd a jövőben forgalmazni. Az üzemi körülmények között gyártott
gyógyszereknek a törzskönyvezett gyógyszerekkel egy tekintet alá vétele szükséges
annak érdekében, hogy a gyógyszergyártás egységessége biztosított legyen.
Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények közösségi kódexéről
szóló 2001/83/EK irányelv a 17. cikk (1) bekezdésében a gyógyszerek törzskönyvezési
80
határidejét - a hiánytalanul és szabályosan elkészített - kérelem benyújtását követően
210 napban állapítja meg.
A Gytv. 11. §-a módosításának oka, hogy az Európai Uniós szabályozás az
orvosok által közvetlenül felhasznált gyógyszerek, mint az injekciós készítmények
esetében nem ír elő nemzeti nyelvű csomagolást. Egyes - kis hasznot hozó szerek
forgalmazása terén - a magyar nyelvű címkeszöveg és tájékoztató készítési költségei
miatt a forgalmazás beszüntetésének veszélye állhat fenn. Ezért felesleges és
indokolatlan a szigorúbb nemzeti szabályozás.
A szabályozás módosítása a gyógyszerként törzskönyvezett termékek
forgalomba hozatalának időtartamát rövidíti, tehát az orvos és a beteg részére
lehetővé teszi azok mielőbbi felhasználását. Ki kell emelni a centralizált
törzskönyvezési eljárást, - amelyre vonatkozó szabályok a Tanácsnak az emberi,
illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények
engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról
és az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség létrehozásáról szóló 2309/93/EGK
rendeletében vannak lefektetve - amely a termékeknek az EU tagországaiban való
egyidejű megjelenítését jelenti. A szabályozás módosítása a forgalmazók számára
az eljárási idő csökkentését és az egységes értelmezést jelenti.
A magyar orvosok a terápiás gyakorlatban jól bevált hatásuk és kedvező áruk
miatt eddig is szívesen írták fel a galenikumokat. A módosítást követően a magyar
lakosság a korábban galenusi laboratóriumban gyártott gyógyszereket a nagyiparilag
előállított készítményekkel megegyező szakmai színvonalú, külső megjelenésben, és az
indikációra, felhasználásra vonatkozó tájékoztatókkal ellátva kapja meg.
A Gytv. 14. § (1) bekezdése - amely tartalmazza, hogy közvetlen lakossági
gyógyszerellátás keretében gyógyszert csak gyógyszertár szolgáltathat ki - a javaslat
szerint hatályát veszti, tekintettel arra, hogy a Gyltv. 12. § (1) bekezdése is
meghatározza a gyógyszerek kiszolgálására vonatkozó főszabályt és a két törvény nem
mutat összhangot egymással. A kollízió elkerülése érdekében kerül sor a Gytv. 14. §
(1)	bekezdésének hatályon kívül helyezésére.
A 67-80. §-hoz
A 2001. január 1. napján hatályba lépett 2000. évi XXV. törvény - a világon az
elsők között, Magyarországon először - átfogóan szabályozta a kémiai biztonságot.
Előírja az ún. létező, illetőleg új anyagok azonosításának, illetőleg fizikai-kémiai,
toxikológiai, valamint ökotoxikológiai tulajdonságai szerinti értékelésének szabályait.
A Kbtv. már elfogadásakor teljesítette a vonatkozó EU joganyag teljes
jogharmonizációját. Ezt az Európai Bizottság több alkalommal elismerte és a
különböző időben készült országjelentések ugyancsak ezt tanúsítják.
A Magyar Köztársaság teljes jogú tagállami státuszának időpontjától, azaz
2004. május elsejétől, néhány új feladatot is meg kell oldani. Ez többek között azt
81
jelenti, hogy alkalmazni kell azokat a rendelkezéseket is, amelyek csak tagállamokra
vonatkoztathatók, így a jelenleg hatályos jogszabályokból hiányoznak. Alkalmazásuk
ugyanakkor a csatlakozás időpontjától kötelezővé válik. A teljes jogú tagság az
Európai Bizottsággal és az összes tagállammal való kapcsolattartás új fejezetét jelenti.
A kémiai biztonság és a vegyi anyag politika szempontjából ez azt igényli, hogy
-	részt kell venni az Európai Bizottság által irányított, koordinált feladatok
előkészítésében és megoldásában;
-	kapcsolatot kell létesíteni a tagállamok illetékes hatóságaival, be kell
kapcsolódni a tagállamok közötti információcserébe;
-	a szabályozásban a korábban csak Magyarországra előírt rendelkezéseket úgy
kell módosítani, hogy azok az Európai Unióba való illeszkedésünkre is vonatkozzanak
(pl. piaci forgalmazás, áruk szabad áramlása a Közösségen belül, a veszélyes anyagok
jegyzéke, ún. közösségi jegyzék);
végül, de nem utolsósorban
-	biztosítani kell, hogy a magyar szabályozás követni tudja az Európai Unió
jogtárgyainak gyors változásait, illetve
-	formai változtatásokat is eszközölni kell.
Fentiek értelmében a csatlakozás időpontjaiban a Kbtv. módosítása és
kiegészítése elengedhetetlen. A törvényben a 67/548/EGK irányelvnek megfelelően az
alábbi módosítások végrehajtását kell megvalósítani:
a.)	Art. 17-18.: A nálunk notifikált (törzskönyvezett) anyagok
dossziéját el kell küldeni a Bizottsághoz, amely azt a többi tagállam felé
terjeszti. A jogharmonizációt a Kbtv. 9. § (2) - (5) és 11. § teljesíti majd;
b.)	Art. 20.: Az összefoglaló dossziék cseréje tagállamok illetékes
hatóságai között. A jogharmonizációt a Kbtv. 12. § (1) és 34. § (4) aj) alpontja
teljesíti majd;
c.)	Art. 31.: A piacon már szabadon áramló vegyi anyag forgalmát is
korlátozhatja egy tagállam, ha erre egészségi vagy környezeti veszély okot ad.
Intézkedését azonban meg kell tudni indokolni a Bizottságnál. A
jogharmonizációt a Kbtv. 26. § teljesíti majd.
A teljes jogharmonizáció megvalósítása érdekében még néhány kisebb, illetőleg
az utóbbi évek során felmerült közegészségügyi megfontolású elvárások miatti
módosítás is szükséges, így:
a.)	Kbtv. 1. § n), p) és q) pontjaiban szereplő fogalom
meghatározások módosítása/kiigazítása;
b.)	Kbtv. 3. § ae.) egy veszélyesség szerinti csoport megnevezésének
módosítása;
82
c.)	Kbtv. 6. § (3) bekezdés törlése. Ha a régi szöveg hatályban marad,
akkor a magyar hatóság és az ETTSZ nem fogja megkapni 2004. május 1. után
a biztonsági adatlapokat (ez az EU-ban kötelező rendelkezés);
d.)	Kbtv. 11. § helyett új 11. § (1) és (2) bekezdések. A kompetens
hatósággal kapcsolatos jelenlegi szöveg nem felel meg a jogharmonizációs
követelményeknek;
e.)	A Kbtv. 34. § (2) bekezdésének ak) pontja felhatalmazza az
egészségügyi, szociális és családügyi minisztert, hogy az országot fenyegető
kémiai terrorakciók, katasztrófák megelőzésének, restrikciójának, mérgezettjei
ellátásának, valamint az Európai Bizottsággal együttműködő gyors-riasztási
rendszerének szabályait dolgozza ki. Ez a szabályozás közegészségügyi-
járványügyi biztonságunk szempontjából alapvető követelmény. A szabályozás
EU ajánlás (elvárás) és a kémiai biztonság területén működő tárcaközi bizottság
egyhangú támogatását bírja.
A Kbtv. módosítása nem jelent változást a vegyi anyagok szabályozásának
rendszerében, viszont az eszközölt módosítások szükségesek ahhoz, hogy
Magyarország kémiai biztonsága (szabályozásai és intézményrendszere) az Unió
rendszerébe illeszkedjen, annak részeként is hatékonyan működhessen (az áruk
közösségen belüli szabad áramlásának biztosítása, információcsere az EU
tagállamaival, kapcsolattartás a brüsszeli központokkal, stb.).
A 81-82. §-hoz
Jelenleg hatályos szabályozásunk szerint az egészségügyben elrendelhető
túlmunkára a Munka Törvénykönyvétől eltérő rendelkezések vonatkoznak. Ez a
szabályozás összhangban áll az Európai Uniónak a munkaidő szabályozását tartalmazó
új irányelvével, amely a tárgykört korábban szabályozó két irányelvet némiképpen
kiegészítve és egységes szerkezetbe foglalva fogalmazta meg - valamennyi ágazatra
kiterjedően - a munkaidőre vonatkozó rendelkezéseket az elmúlt év decemberében. Az
Európai Unió Bíróságának a Jager-ügyben hozott ítélete azonban olyan eltérő
értelmezést adott az irányelvben deklaráltaknak, amely miatt a tagállamok és
Magyarország is revideálni kényszerül korábbi szabályait. E szerint az ügyelet
idejében pihenéssel töltött időszakot is a munkaidő részének kell tekinteni, ezért
csökken az egy személy által teljesíthető munkahelyen töltött órák száma, ami
munkaerőhiányhoz vezethet. Várhatóan 2005 első félévében az egészségügyet érintő
új direktíva elfogadására kerül sor, amelynek harmonizációjáig szükséges a folyamatos
betegellátást biztosító munkabeosztás lehetőségét megteremteni.
Az uniós szabályozás továbbra is fenntartja az általában szigorú munkaidő korlátokat.
A direktíva azonban lehetővé teszi, hogy a tagállamok legfeljebb 5 éves átmeneti
időszakot jelentsenek be a szakorvos jelölteket érintően úgy, hogy azok az 5 év első
három évében heti átlagban 58, a második két évben 56 óra átlagos heti
munkavégzésre legyenek kötelezhetőek. Erre az irányelv 2004. augusztus 1-jétől ad
lehetőséget, ezért a 82. § augusztus 1-jén lép hatályba.
83
A szakorvosjelöltek közül az első szakvizsgájukra készülőkre vonatkozik a
többlet túlmunka elrendelésének lehetősége. Tekintettel arra, hogy nem általában több
munka végzését kívánjuk bevezetni, hanem a sürgősségi kórképek és felvételes
ügyeletek orvosi létszámát szeretnénk garantálni, ezért nem általánosan elrendelhető a
többlet munkavégzés, hanem csak ezen meghatározott szakmai célok érdekében,
amelyeket részletesen szakmai rendelet határoz meg. A miniszter rendeletében kerül
tételes meghatározásra, hogy milyen típusú ügyeleti feladatokat végezhetnek ezen
többlet munkaidőkeret terhére a jelöltek, milyen szervezési feltételek szükségesek
ahhoz, hogy ez számukra elrendelhető legyen, ennek jogszerűségét és szakszerűségét
hogyan ellenőrizzék az egészségügyi és egyéb hatóságok. A javasolt megoldás nem
teremt rosszabb helyzetet, mint a jelenlegi, hiszen gyakorlatilag feltételek nélkül
kötelezhetők ennél jelentősebb túlmunkára az orvosok, és az ügyelet típusától függően
csak az ott töltött idő töredéke számít a munkaidő alapba. A megoldás a 2003. évi
LXXXIV. törvény szabályaihoz képest sem jelent rosszabb helyzetet a tekintetben,
hogy az abban foglalt önkéntes túlmunka beszámításával abszolút értelemben
maximált heti átlagos 60 óra munkaidő kereten belül marad a munkavégzés, csak
ennek kötelező és önkéntes megoszlásában történik változás.
A Javaslat rögzíti a beteggel szembeni felelősség szabályait. A beteggel
szemben közreműködő igénybe vétele esetén is a beteggel közvetlenül jogviszonyban
álló egészségügyi szolgáltató felel. Ezt a szabályt eddig generális jelleggel csak
alacsonyabb szintű jogszabály tartalmazta. A betegek fokozott védelme érdekében
szükséges a rendelkezés törvényi szintre emelése.
A 83-86. §-hoz
A gyógyszer ismertetői tevékenységre vonatkozó szabályok megsértőivel
szemben hatékony szankciók alkalmazása szükséges, mely mind a
gyógyszerismertetői tevékenységet végzők, mind a gyógyszerismertetőt alkalmazó
gyógyszergyártókra alkalmazható. Erre tekintettel a Grtv. 9. §-a kiegészítésre került
azzal, hogy a gyógyszer forgalomba hozatali engedély jogosultja a gyógyszerek és a
gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek gyógyszerismertetését kizárólag a
részére a külön jogszabályban meghatározott hatóság által kibocsátott engedéllyel
folytathatja.
A Grtv. alapján jelenleg a reklámfelügyeleti eljárás lefolytatása a
Fogyasztóvédelmi Felügyelőség hatásköre. A szankciók és a bírságfizetési
kötelezettség megfelelő érvényesítése érdekében a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség
mellett indokolt az Országos Gyógyszerészeti Intézetet is felruházni az eljárás
lefolytatásának jogával. Ennek érdekében került módosításra a Grtv. 15. §-a.
A 87-88. §-hoz
84
A működési nyilvántartásban nem szereplő, harmadik országokból érkező
egészségügyi szakdolgozói tevékenységet folytatni kívánó személyek esetén a
tevékenységre jogosító engedélyek kiadása iránt lefolytatott eljárásban a törvény a
kamara egyetértési jogát rögzíti.
A magyarországival egyenértékű szakképesítéssel, illetve EGT tagállami
gyakorlattal rendelkező EGT állampolgárok szakképesítését a közösségi jog alapján
nem kell honosítási illetve elismerési eljárásnak alávetni. Amennyiben az ilyen
szakképesítéssel rendelkező, az EGT valamely tagállamában letelepedettként
egészségügyi szolgáltatást nyújtó személyek gazdasági célú letelepedés nélkül
(ideiglenesen illetve eseti jelleggel) kívánnak egészségügyi szakdolgozói
tevékenységet folytatni Magyarországon, ezt kötelesek az eljáró magyar hatóságnak
bejelenteni. Az ilyen bejelentésekkel kapcsolatban a kamara véleményezési jogot
gyakorol.
A törvény a MESZK-re vonatkozó szabályozást összhangba hozza a MOK tv.
rendelkezéseivel. Aki tevékenységre jogosító engedély kiadásával vagy ideiglenes
működési nyilvántartásba vétellel jogot szerzett arra, hogy a szakdolgozók működési
nyilvántartásába történő felvétele nélkül, ideiglenesen illetve eseti jelleggel, gazdasági
célú letelepedés nélkül végezzen szakképesítéshez kötött szakdolgozói tevékenységet
Magyarországon, e tevékenységét kamarai tagság nélkül is végezheti.
A 89. §-hoz
A vegyes és átmeneti rendelkezések cím alatt a törvényjavaslat szinte minden
módosított törvény tekintetében további rendelkezéseket tartalmaz. A hatályba léptető
rendelkezések igazodnak a törvényben foglalt egyes rendelkezéseknek a csatlakozási
folyamattal való összefüggéseihez. A hatályba léptető rendelkezéseken túl a törvény a
jogrendszerrel való koherencia megteremtése érdekében a jogszabályok szövegének
pontosítására irányuló, a terminológia egységesítésére szolgáló módosító, valamint
hatályon kívül helyező és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Mindezek mellett - az
Eüszt.-nek az Alkotmánybíróság általi megsemmisítése miatt a jogrendszerben
keletkezett koherenciazavarok elhárítása érdekében - e szakaszban egyes anyagi jogi
rendelkezések tartalmi módosítására is sor került. A záró rendelkezések között az
ágazat pénzügyi helyzetének javítását szolgáló rendelkezések is megfogalmazásra
kerültek.
85