﻿MAGYAR KOZTARSASAG KORMANYA
T/9288.
számú
törvényjavaslat
a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról
Előadó: Burány Sándor
foglalkoztatáspolitikai
és
munkaügyi miniszter
Budapest, 2004. március
2004. évi .... törvény
a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása
1.	§
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 65. §-
ának (4) bekezdése a következő új d) ponttal egészül ki:
[65. § (4) A munkáltató köteles tájékoztatni az üzemi tanácsot:]
„d) legalább félévente a munkáltatónál távmunkát végző munkavállalók számáról és
munkakörük megnevezéséről.”
2.	§
Az Mt. 76/C. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a munkavállaló a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan
telephelyen kívül végzi, a munkaszerződésben állandó munkavégzési helyként a munkáltató
azon telephelyét kell megjelölni, ahonnan a munkavállaló az utasítást kapja. E rendelkezést
kell megfelelően alkalmazni távmunkavégzés esetén is.”
3. §
Az Mt. 193. és 193/A. §-ainak számozása 192/A. és 192/B. §-ra változik, egyúttal az így
megváltozott 192/B. § helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„192/B. § A 189. §-ban, a 190. § (1) és (3)-(4) bekezdésében, valamint a 192/A. §-ban
foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.”
4.	§
Az Mt. X. fejezetét követően az alábbi új X/A. fejezettel, címmel és 192/C-193/A. §-
okkal egészül ki:
„X/A. fejezet
A távmunkavégzés
192/C. § A távmunkát végző munkavállaló munkaviszonyára e törvény szabályait az e
fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
192/D. § E törvény alkalmazásában távmunkát végző munkavállaló: a munkáltató
működési körébe tartozó tevékenységet rendszeresen az általa választott, a munkáltató
székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, információtechnológiai és informatikai
eszközzel végző és a munkavégzés eredményét elektronikus eszközzel továbbító
munkavállaló.
192/E. § (1) A távmunkavégzéshez a feleknek a munkaszerződésben a 76. § (5)
bekezdésében foglaltakon túlmenően meg kell állapodniuk:
a)	a munkavállaló távmunkát végző munkavállalóként történő foglalkoztatásában,
b)	a munkáltató és a távmunkát végző munkavállaló közötti, a munkaviszonyból
származó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges kapcsolattartás (a
továbbiakban: kapcsolattartás) feltételeiben,
c)	a távmunkavégzéssel összefüggésben a távmunkát végző munkavállalónál
szükségesen és indokoltan felmerült költség elszámolásának módjáról.
(2)	Eltérő megállapodás hiányában a munkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz
szükséges eszközöket a munkáltató biztosítja.
(3)	Ha a távmunkát végző munkavállaló személyi vagy családi körülményeire
hivatkozással kezdeményezi a munkaszerződés módosítását az (1) bekezdés a) pontja
vonatkozásában, a munkaszerződés módosítására vonatkozó munkavállalói ajánlattal
kapcsolatos munkáltatói eljárásra a 84/A. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(4)	A 76. § (7) bekezdésében foglaltakon túlmenően a munkáltató az (1) bekezdés
szerinti munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a távmunkát végző munkavállalót köteles
tájékoztatni:
a)	a munkáltatói ellenőrzés 192/G. § (3) bekezdésében,
b)	az információtechnológiai és informatikai, illetve elektronikus eszköz tekintetében a
használat korlátozásának a 192/G. § (6) bekezdésében, valamint
c)	a kártérítési felelősség 193/A. §-ban
foglalt szabályairól.
(5)	A (4) bekezdésben foglalt tájékoztatási kötelezettség teljesítésekor a 76. § (8)
bekezdését kell megfelelően alkalmazni. A tájékoztatási kötelezettség e törvény
rendelkezésére történő hivatkozással is teljesíthető.
(6)	A távmunkát végző munkavállaló köteles a munkaszerződés megkötésével
egyidejűleg tájékoztatni a munkáltatót a kapcsolattartáshoz szükséges elektronikus eszköz
elérhetőségének adatairól, ha az elektronikus eszközt nem a munkáltató biztosítja.
(7)	A munkáltató a távmunkát végző munkavállaló elektronikus eszközzel történő
elérhetőségéhez kapcsolódó adatokat harmadik személlyel csak törvényben meghatározott
esetben, vagy a távmunkát végző munkavállaló hozzájárulásával közölheti.
(8)	A munkavégzés során felhasznált, illetve keletkezett adatok védelmének
feltételeiről a munkáltató köteles gondoskodni.
192/F. § (1) A munkáltató a távmunkát végző munkavállalónak a munkaviszonnyal
kapcsolatos minden olyan tájékoztatást köteles megadni, melyet más munkavállalónak
biztosít. Helyben szokásos módon történő tájékoztatásnak tekintendő az elektronikus
eszközzel történő tájékoztatás is.
(2)	A munkáltató köteles a távmunkát végző munkavállalónak biztosítani a működési
rendre vonatkozó szabályok megtartása mellett a területére történő belépést és tartózkodást.
(3)	A munkáltató köteles tájékoztatni az üzemi tanácsot és a munkáltatónál
képviselettel rendelkező szakszervezetet, valamint a munkavédelmi képviselőt (bizottságot) a
távmunkát végző munkavállaló elektronikus eszközzel történő elérhetőségének adatairól.
192/G. § (1) A 104. § (1) bekezdésétől eltérően a munkáltató és a munkavállaló
írásban megállapodhatnak, hogy a munkáltató utasítási joga kizárólag a távmunkát végző
munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki.
(2)	A munkáltató a munkavégzési kötelezettség alapján ellátandó feladatot a
távmunkát végző munkavállaló rendes munkaidejének mértékére figyelemmel állapítja meg,
különös tekintettel
a)	a munkáltatónál a távmunkát végző munkavállalóval azonos vagy hasonló
munkakörben foglalkoztatott munkavállaló,
b)	ilyen munkavállaló hiányában az érintett szakmában dolgozók
által elvégzett munka természetére, mennyiségére, a szükséges fizikai vagy szellemi
erőfeszítésre. Teljesítménybér megállapítása esetén ezen túlmenően megfelelően alkalmazni
kell a 143. § rendelkezéseit is.
(3)	A munkáltató indokolt esetben ellenőrizheti a távmunkát végző munkavállaló
munkavégzési kötelezettségének teljesítését. Az ellenőrzés során a munkáltató nem tekinthet
be a távmunkát végző munkavállalónak a munkavégzéshez használt információtechnológiai
és informatikai eszközön tárolt, a munkaviszonyból származó jogokkal és kötelezettségekkel
össze nem függő adataiba. A betekintési jogosultság vonatkozásában a munkaviszonyból
származó kötelezettséggel összefüggő adatnak minősül a (6) bekezdés alapján előírt tilalom
betartásának ellenőrzéséhez szükséges adat.
(4)	Eltérő megállapodás hiányában a munkáltató állapítja meg az ellenőrzés módját és
a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak
bejelentése és megkezdése közötti legrövidebb időtartamot. Az ellenőrzés nem jelenthet a
távmunkát végző munkavállaló, valamint a munkavégzési helyként szolgáló ingatlant
használó más személy számára indokolatlan és aránytalan terhet, tekintettel személyi, családi
és egyéb körülményeire.
(5)	A munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területére a munkáltató
a)	a munkavégzéshez kapcsolódó utasítás, tájékoztatás vagy ellenőrzés, továbbá a
munkavégzéshez szükséges eszköz üzembe helyezése, karbantartása, illetve eltávolítása
érdekében, valamint
b)	a (4) bekezdés szerinti időtartam megtartásával
léphet be és tartózkodhat.
(6)	A munkáltató meghatározhatja, hogy a munkavégzéshez általa biztosított
információtechnológiai és informatikai, illetve elektronikus eszközt a távmunkát végző
munkavállaló mely tevékenységre nem használhatja.
(7)	A távmunkát végző munkavállaló kérelmére a munkáltató köteles a (3)-(4)
bekezdés szerinti tájékoztatást megadni, illetve ellenőrzést lefolytatni.
193. § (1) Eltérő megállapodás hiányában a távmunkát végző munkavállaló a
munkaidő beosztását, felhasználását maga jogosult meghatározni.
(2)	Ha a munkaszerződés a távmunka vonatkozásában módosításra kerül, munkaidő-
keret alkalmazása esetén a munkaszerződés-módosítás időpontja a munka- és pihenőidővel
való elszámolás szempontjából a munkaidőkeret befejező időpontjának tekintendő.
(3)	A távmunkát végző munkavállaló vonatkozásában a 140/A. § (2) bekezdésében
foglalt szabályt azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató köteles nyilvántartani
az ügyelettel és készenléttel, valamint
a)	az általa megjelölt helyen elrendelt munkavégzés idejével, illetőleg
b)	az (1) bekezdésben foglalt megállapodás alapján a munkáltató által beosztott, illetve
elrendelt rendes és rendkívüli munkaidővel
kapcsolatos adatokat.
193/A. § (1) A 167. § (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően, a munkavállaló
gondatlan károkozása esetén a kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb háromhavi
átlagkeresetig határozhatja meg, ha
a)	a felek megállapodása szerint a munkáltató utasítási joga kizárólag a távmunkát
végző munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki és
b)	a távmunkát végző munkavállaló a kárt e feladatok ellátásával összefüggésben
okozta.
Ettől érvényesen eltérni nem lehet.
(2)	A munkáltató a távmunkát végző munkavállalónak munkaviszonyával
összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintettel, teljes mértékében felel, ha
a)	a kár bekövetkezte a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, nem
a munkáltató által biztosított eszközzel történő munkavégzéssel vagy
b)	a távmunkát végző munkavállaló által biztosított és a munkaviszonyból eredő
kötelezettség teljesítéséhez használt eszközzel
áll okozati összefüggésben.”
5.	§
Az Mt. 193/H. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[193/H. § (1) A feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk]
„a) abban, hogy a munkaszerződés vagy a távmunkát végző foglalkoztatására irányuló
munkaszerződés kölcsönzés céljából jön létre,”
6.	§
Az Mt. 203. § (2) bekezdése a következő új g) ponttal egészül ki:
[(2) A Kormány felhatalmazást kap, hogy]
„g) megállapítsa a távmunkavégzéssel összefüggő költségviselés részletes szabályait.”
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
7.	§
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 71. § (2) bekezdésének a)
pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[(2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően
alkalmazni:]
„a) 3. §-ának (1)-(4) bekezdését, 4. §-át, 5-12. §-át, 15-19/A. §-át, 21-28. §-át, 70/A. §-
át, 74. §-át, 77. §-át, 84/A. §-át, 85. §-át, 86/B-86/D. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3)
bekezdését, 103. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)-(5) bekezdését, 107. §-át,
117. §-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A.
§-ának (4)-(5) bekezdését, 119. §-ának (1)-(2) bekezdését és az (5) bekezdését, 120-121. §-át,
123-126. §-át, 127. §-ának (1)-(2) és (6)-(7) bekezdését, 128. §-ának (1) bekezdését, 129. §-át,
130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)-(3) bekezdését, 133. §-át, 135-140/A. §-át, 142/A.
§-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2)-(4) bekezdését, 152-153. §-át, 154. §-a (1)
bekezdésének első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-ának (2)
bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167. §-ának (1) és (3) bekezdését, 168-169. §-át, 171-
172. §-át, 174. §-át, 176-183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át, 192/C-
192/G. §-át, 193-193/A. §-át, 204-205. §-át, 207. §-át;”
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása
8.	§
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény a 86. §-t követően az alábbi új VII/A.
Fejezettel, címmel és a 86/A. §-sal egészül ki:
„VII/A. Fejezet
A TÁVMUNKAVÉGZÉS ELTÉRŐ MUNKAVÉDELMI SZABÁLYAI
86/A. § (1) A távmunkavégzésre e törvény szabályait a jelen Fejezetben felsorolt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A 2. § (2) bekezdése harmadik mondatában, illetve az 54. § (7) bekezdése c)
pontjában foglaltakhoz képest a távmunkavégzés - a munkáltatóval kötött megállapodás
alapján - a munkavállaló által biztosított munkaeszközzel is történhet. Az ilyen munkaeszköz
használatát a munkáltató munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot követően
engedélyezi. A vizsgálat elvégzésére megfelelően irányadók a 21. § (3)-(4) bekezdéseiben
előírtak.
(3)	Távmunkavégzés csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen
megfelelőnek minősített munkahelyen folytatható. A munkahelyen a munkavállaló csak a
munkáltató hozzájárulása alapján változtathatja meg a munkavédelmi szempontból lényeges
munkakörülményeket.
(4)	Az Mt. alkalmazásában indokolt esetnek minősül a munkáltató vagy
megbízottjának ellenőrzése, ha az az 54. § (7) bekezdése b) pontjában leírt feladatok
végrehajtása érdekében történik.
(5)	A (4) bekezdésben szereplő ellenőrzésen túlmenően a munkáltató vagy megbízottja
-	így különösen a 8. §-ban, illetve 57-58. §-ban megjelölt személy - a szükséges
munkavédelmi feladatok elvégzése, a munkavédelmi eljárások lefolytatása - így különösen az
üzembe helyezés, kockázatértékelés, felülvizsgálat, balesetvizsgálat - céljából léphet be és
tartózkodhat a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területén.
(6)	A munkáltató a munkavállalót tájékoztatja a VI. Fejezetben meghatározott
munkahelyi munkavédelmi tanácskozási és érdekképviseleti lehetőségekről és gyakorlatról,
továbbá az ezzel összefüggő feladatot ellátó felelős személyekről, elérhetőségük adatairól. A
munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területére a munkavédelmi képviselő a
munkavállaló beleegyezésével léphet be és tartózkodhat.
(7)	A 81. § (4) bekezdésében meghatározott hatósági ellenőrzésről a felügyelet a
munkáltatót és a munkavállalót az ellenőrzés megkezdése előtt legalább 3 munkanappal
tájékoztatja. A munkáltató az ilyen céllal a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan
területére történő belépéshez szükséges hozzájárulást a munkavállalótól legkésőbb az
ellenőrzés megkezdéséig beszerzi.”
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosítása
9.	§
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 9. §-a (3) bekezdésének a)
pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[(3) E törvény alkalmazásában]
„a) munkahelyen a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. §-ának 5.
pontjában foglaltakat kell érteni, kivéve a bedolgozó, illetve a távmunkát végző munkavégzés
céljára szolgáló lakóhelyét, vagy más, általa a munkavégzés céljára biztosított
lakóhelyiséget,”
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény módosítása
10.	§
(1)	A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény (a továbbiakban: Flt.) - az egyes törvényeknek az Egységes Munkaügyi Nyilvántartás
létrehozásával összefüggő módosításáról szóló 2003. évi XCIV. törvény (a továbbiakban:
Fltm.) 2. §-ával megállapított - 57/C. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a
következő rendelkezés lép:
„57/C. § (1) Az 57/B. § (3) bekezdésében meghatározott adatokból adatok igénylésére
jogosultak - az 57/B. § (3) bekezdése A) pontjának d)-f) alpontjaiban meghatározott adatok,
valamint a saját adatokhoz való hozzáférést biztosító kód kivételével -”
(2)	Az Flt. - az Fltm. 2. §-ával megállapított - 57/C. §-ának (2) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(2) Az 57/B. § (3) bekezdésében meghatározott adatok statisztikai célra
felhasználhatók, és az 57/B. § (3) bekezdése A) pontjának d)-f) alpontjaiban meghatározott
adatok, valamint a saját adatokhoz való hozzáférést biztosító kód kivételével a Központi
Statisztikai Hivatal részére egyedi azonosításra alkalmas módon átadhatók.”
(3)	Az Flt. - az Fltm. 2. §-ával megállapított - 57/C. §-a a következő (3) bekezdéssel
egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdés számozása (4)-(5) bekezdésre
változik:
„(3) Az 57/B. § (3) bekezdése A) pontjának d)-f) alpontjaiban meghatározott adatokat
a személyazonosításra alkalmas adatoktól elkülönítetten kell tárolni, és azok csak statisztikai
célra használhatók fel és adhatók át.”
(4)	Az Flt. - az Fltm. 2. §-ával megállapított - 57/C. §-ának - a (3) bekezdéssel
megváltoztatott számozású - (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A munkaadó és a munkavállaló a saját adataihoz - az 57/B. § (3) bekezdése A)
pontjának d)-f) alpontjaiban meghatározott adatok kivételével - a megfelelő azonosítók
alkalmazásával hozzáférhet, azokról, illetve azok felhasználásáról tájékoztatást kérhet.”
11. §
Az Flt. - az Fltm. 2. §-ával megállapított - 57/D. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül
ki:
„(3) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár - külön megállapodásban foglaltak
szerint - az (1) bekezdésben meghatározott, a Nyilvántartást működtető szerv rendelkezésére
bocsátja a munkavállalóknak és a munkaadóknak a 2004. január 1-től 2004. április 30-ig
terjedő időtartamra vonatkozó, a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott adatait, továbbá
a munkaadók megnevezését, adószámát és egyéb, az OEP nyilvántartásában szereplő
cégadatait.”
Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések
12.	§
(1)	E törvény 2004. május 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mt. 188/A. § (1) bekezdésében a „193. §
(2)-(4) bekezdése alkalmazásában” szövegrész helyébe a „192/A. § (2)-(4) bekezdése
alkalmazásában” szövegrész, a 210. §-ban „a 193. § (1) bekezdése az irányadó” szövegrész
helyébe a „192/A. § (1) bekezdése az irányadó” szövegrész, a közalkalmazottak jogállásáról
szóló 1992. évi XXXTTT. törvény 24. § (2) bekezdésében a „Harmadik rész X. fejezete (188-
193/A. §)” szövegrész helyébe a „Harmadik rész X. fejezete (188-192/B. §)” szövegrész lép,
továbbá az Mt. 17. §-a (1) bekezdésének b) pontjában az „és a távmunkára” szövegrész,
valamint az Mt. 203. § (2) bekezdés a) pontjából az „és a távmunkára” szövegrész hatályát
veszti.
(3)	A munkaügyi ellenőrzés során - a munkaügyi jogszabályokkal kapcsolatos bejelentési
és nyilvántartási kötelezettség, valamint a munkaviszony létesítéséhez szükséges
jognyilatkozatok alakszerűségére és a kötelező tartalmi elemek meglétére vonatkozó
rendelkezések megsértése miatt - a munkaügyi, illetőleg szabálysértési bírság tárgyában
hozott határozat nem hajtható végre, amennyiben a kötelezett a szerződéskötés nélkül történt
foglalkoztatásra a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó foglalkoztatási
jogszabályokat alkalmazza, és az így megkötött szerződés alapján foglalkoztatottakat
társadalombiztosítási biztosítottakként 2004. június 30-ig nyilvántartásba veszi.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott kedvezmény a 2004. január 1. és 2004. április 30.
között létrejött szerződéskötés nélkül történő foglalkoztatásra vonatkozik.
(5)	A szerződéskötés nélkül történt foglalkoztatás esetében a munkavégzés alapjául
szolgáló jogviszonyra vonatkozó foglalkoztatási jogszabályok alkalmazásáról és a
foglalkoztatottak társadalombiztosítási nyilvántartásba vételéről a kötelezett - a (3)
bekezdésben meghatározott kedvezmény elvesztésének terhével - 2004. július 31-ig köteles
az ellenőrzést végző munkaügyi felügyelőséget értesíteni.
(6)	A fizetési kötelezettség alóli mentesüléshez a (3) bekezdésben megjelölt feltételeket
nem kell teljesítenie a munkáltatónak, ha a jogviszony a munkaügyi ellenőrzéstől függetlenül
2004. június 30-ig megszűnt. A jogviszony megszűnéséről a munkáltató - a (3) bekezdésben
meghatározott kedvezmény elvesztésének terhével - 2004. július 31-ig köteles az illetékes
munkaügyi felügyelőséget értesíteni.
(7)	Ha a munkaügyi felügyelőség az (5) bekezdésben meghatározott bejelentési
kötelezettség teljesítése alapján a munkáltató terhére előírt fizetési kötelezettséget törli, ezzel
a jogviszonnyal összefüggésben a szerződéskötés nélkül foglalkoztatott magánszemélyek
terhére sem írható elő fizetési kötelezettség.
(8)	A 2004. július 1-jét követően lefolytatott munkaügyi ellenőrzés - a (3) bekezdés
hatálya alá tartozó esetekben - a munkaügyi jogszabályokban előírt bejelentési kötelezettség,
valamint a munkaviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó
rendelkezések betartása tekintetében a 2004. július 1-jét megelőző időszakot nem vizsgálja,
feltéve, hogy az ellenőrzés a 2004. július 1-jét követő időszakra munkaügyi jogszabály
megsértését nem állapította meg.
Á LTALÁNOSINDOKOLÁS
Új jelenségként figyelhető meg - párhuzamosan az európai tendenciákkal - az informatika
fejlődésével, használatának egyszerűsödésével, széleskörű hozzáférhetőségével a munka
világának átalakulása. A távolság, mint a munkavégzés akadálya, megszűnőben van. A
távmunka olyan új alternatívát jelent, melynek révén a klasszikusan a munkahelyen dolgozó
alkalmazottakhoz képest a távmunkát végző munkavállaló lényegesen önállóbb és
függetlenebb, ami az időbeosztását, munkavégzése módját illeti. Ez a munkaviszony bizonyos
általános jellemzőjét - a munkáltató részletes utasítása alapján történő önállótlan
munkavégzést - áttöri, így a távmunka a jogirodalomban atipikusnak nevezett
munkaviszonyok közé sorolható.
Az atipikus jogviszonyokkal foglalkozó jogelmélet szerint három konjunktív tényező
esetén minősíthető a munkavégzés távmunkának: így, ha a munkáltató szervezetétől
elkülönített helyen, számítógéppel történik a munkavégzés, és elektronikus úton valósul meg
a kapcsolattartás a munkaadóval. A távmunka a szintén a munkáltató telephelyétől eltérő
helyen végzett bedolgozói tevékenységtől abban különbözik, hogy ennek alapján nem csupán
tipikusan teljesítménykövetelmény alapján teljesítendő, egyszerű (fizikai) munkák
elvégzésére kerülhet sor, hanem összetett, magas kvalifikációt és önálló munkavégzést kívánó
feladatokra, melyek korszerű jogi kereteket igényelnek.
Az európai foglalkoztatási stratégia keretében az Európai Bizottság felkérésére került sor
2002-ben Brüsszelben az uniós szinten működő munkaadói (UNICE és CEEP) és
szakszervezeti szövetségek (ETUC) által a távmunkáról szóló keretmegállapodás megkötésére
(Framework Agreement on Telework). Tekintettel arra is, hogy ezen előírások uniós
irányelvbe iktatása a jövőben valószínűsíthető, a jelen Javaslat minden olyan kérdés
szabályozására kitér, melyről az európai munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek
megállapodtak.
A Javaslat - a Munka Törvénykönyve [Mt.] 203. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a
Kormány számára biztosított, a távmunkára vonatkozó szabályok megállapítására szóló
felhatalmazással szemben - törvényi szinten szabályozza az új jogintézményt. Mindennek
elsődleges indoka, hogy - egyezően az EU-tagországok megoldásaival - a távmunka nem
önálló jogviszony, végzése munkaviszony keretében történik. A Javaslat ennek megfelelően
munkajogi alapokon állva, az Mt. külön fejezeteként szabályozza a távmunkát.
A távmunka munkajogi szabályai nem csak a munkaviszonyban foglalkoztatottakra, de a
köztisztviselőkre és közalkalmazottakra is kiterjednek. Ez a köztisztviselők esetében a
köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény [Ktv.] módosítását igényli, a
közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] módosítására azonban
nincs szükség, tekintve, hogy a közalkalmazottakra az Mt. minden olyan rendelkezése
vonatkozik, amelyet a Kjt. nem tilt kifejezetten.
A Javaslat tartalmazza a kapcsolódó munkavédelmi rendelkezéseket, valamint a
munkaügyi ellenőrzési törvény módosítását.
Az egyes törvényeknek az Egységes Munkaügyi Nyilvántartás létrehozásával összefüggő
módosításáról szóló 2003. évi XCIV. törvény 2004. május 1-jei hatálybalépéssel módosította
a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt.
A törvény a nyilvántartás létrehozása és működésének biztosítása érdekében a munkaadók
részére bejelentési kötelezettséget ír elő a munkaviszony létesítésére és megszűnésére
vonatkozóan, valamint biztosítja a munkavállalók és a munkaadók számára, hogy saját
adataikhoz hozzáférjenek és azokról, illetve felhasználásukról tájékoztatást kérjenek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat kötelezővé teszi a munkáltató számára a távmunkások számáról és
munkaköréről szóló adatoknak az üzemi tanáccsal történő közlését, a dolgozói részvétel
megalapozott gyakorlása érdekében.
A 2. §-hoz
Távmunkavégzés esetén az erről szóló munkaszerződésben az általános szabályok szerint
szintén rögzíteni szükséges a munkavégzés helyét. Mivel a távmunkavégzés rendszeres, a
munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült, a távmunkavállaló által választott helyen
történő munkavégzés, a munkaszerződésben éppen ezért csak azt a helyet lehet munkavégzési
helyként megjelölni, ahonnan a munkavállaló az utasítást kapja.
A 3. §-hoz
A távmunkára vonatkozó új rendelkezések törvénybe illesztése miatt a Javaslat átszámozza
a vezető állású munkavállalókra vonatkozó egyes paragrafusokat.
A 4. §-hoz
A távmunkát a munkáltató működési körébe tartozó tevékenységnek a munkavállaló által
választott, a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, információtechnológiai
és informatikai eszközzel történő munkavégzésként definiálja a Javaslat, a munkavégzés
eredményének továbbítására pedig elektronikus eszközzel kerül sor.
A távmunkára - ahol a fejezet speciális rendelkezést nem tartalmaz - az Mt. általános
szabályai alkalmazandók.
A távmunka keretében történő foglalkoztatáshoz az erről szóló külön megállapodás, vagyis
munkaszerződés kötése vagy módosítása szükséges a felek között. A munkaszerződésnek - az
általános feltételeken túl - kötelezően ki kell terjednie a távmunkásként történő foglalkoztatás
tényére, a felek közötti, a munkaviszonyból származó jogok gyakorlásához és kötelezettségek
teljesítésével összefüggő kapcsolattartás feltételeire, valamint a távmunkavégzéssel
összefüggésben felmerült szükséges és indokolt, végrehajtási jogszabályban részletezett
költségek munkáltató általi megtérítésének módjára.
Fennálló munkaviszony esetén - hasonlóan a részmunkaidős, illetőleg a határozott idős
foglalkoztatáshoz - a Javaslat biztosítja a munkavállaló számára a jogot ahhoz, hogy a
hagyományos munkavégzésről a távmunkára, illetőleg távmunkáról a hagyományos
munkavégzésre történő áttérést kezdeményezze a munkáltatónál. Mivel ez a felek közös
megállapodásával létrejövő munkaszerződés-módosítással történhet, a munkáltató az ajánlatot
nem köteles elfogadni, azt azonban - tekintettel a törvényben meghatározott szempontokra -
mérlegelnie, és döntéséről 15 napon belül írásban értesítenie kell a munkavállalót. Tekintettel
arra, hogy a döntés mérlegelési jogkörben hozott, azt az Mt. 6. § (3) bekezdése alapján
indokolni nem kell.
Ha a távmunkához a munkaeszközt, informatikai eszközt a munkáltató biztosítja, egyúttal
meghatározhatja, hogy azt a munkavállaló mely tevékenységre nem használhatja. Ha - eltérő
megállapodás esetén - az eszközt nem ő, hanem a munkavállaló vagy harmadik személy
bocsátja rendelkezésre, a munkavállaló köteles a munkáltatót a munkaszerződés megkötésével
(illetőleg módosításával) egyidejűleg tájékoztatni a kapcsolattartáshoz szükséges elektronikus
eszköz elérhetőségének adatairól.
Speciális szabályokat fogalmaz meg a Javaslat a munkaviszony létesítésekor a fennálló
munkáltatói tájékoztatási kötelezettség vonatkozásában. Ennek - az általános tárgykörökön
túlmenően - ki kell terjednie a munkáltatói ellenőrzésre, az informatikai eszköz használatának
feltételeire, valamint a kártérítési felelősség speciális szabályaira.
Az adatvédelmi rendelkezések között a Javaslat a távmunkás elérhetőségének harmadik
személy tudomására hozásával kapcsolatos tilalmat fogalmaz meg. Adatainak kiadására csak
törvényben meghatározott esetben vagy a munkavállaló hozzájárulásával kerülhet sor. Ezen
túlmenően általános jelleggel tartalmazza a Javaslat, hogy az adatvédelem feltételeinek
megteremtése a munkáltató feladata.
Különös rendelkezések kerülnek megfogalmazásra a munkáltató és a munkavállaló közötti
kapcsolattartás módjára, a munkaidőre, a munkáltatói utasítási jogra és a munkakörbe tartozó
egyes feladatok meghatározására vonatkozóan. Az utóbbi során figyelemmel kell lenni a
rendes munkaidőben azonos vagy hasonló munkakörben ellátható, illetőleg szakmában
dolgozók által ellátott feladatok mennyiségére, természetére. A távmunkát végző
munkavállaló a munkaidő beosztását, felhasználását maga határozza meg, de ettől eltérő
megállapodás is lehetséges.
Kivételes rendelkezés megállapítására kerül sor munkavégzés ellenőrzése vonatkozásában,
amelynek kapcsán a Javaslat rendelkezik a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan
területére történő munkáltatói belépésről, a munkavállaló privát szférájának védelméről.
Ugyanakkor a Javaslat nem csupán a munkáltató belépési jogát rendezi, de előírja, hogy a
távmunkát végző munkavállaló számára is biztosítani kell - a működési rendre vonatkozó
szabályok megtartása mellett - a munkáltató területére történő belépést és tartózkodást.
Különös szabályok vonatkoznak továbbá a kártérítésre is; gondatlan károkozás esetén a
Javaslat háromhavi átlagkeresetben maximálja a kártérítés legmagasabb mértékét, ha az
önálló munkavégzés eredményeként okoz kárt a munkavállaló. Erre továbbá csak akkor van
lehetőség, ha a felek megállapodnak arról, hogy a munkáltató utasítási joga kizárólag a feladat
kiadására szorítkozik, és hogy ehhez kapcsolódóan a kártérítés mértékét is felemelik. A
munkáltató vétkességi alapú, de teljes mértékű kárfelelősségét írja elő a Javaslat abban az
esetben, ha a munkavállalónak okozott kár a telephelytől különböző munkahelyen, nem a
munkáltató által biztosított eszközzel való munkavégzéssel összefüggésben történik vagy a
távmunkát végző munkavállaló által biztosított munka- és egyéb, a munkavégzési
kötelezettség teljesítéséhez használt eszközzel függ össze.
A munkáltató nyilvántartási kötelezettségével kapcsolatosan a Javaslat - az általános
szabályhoz hasonlóan - elrendeli, hogy a munkáltató köteles a távmunkát végző, munkaideje
beosztásának meghatározására feljogosított munkavállaló esetén is a munkavégzés idejére, az
ügyeletre és a készenlétre vonatkozó adatokat nyilvántartani.
Az 5. §-hoz
Távmunkavégzésre munkaerő-kölcsönzés esetén is sor kerülhet, a Javaslat értelmében
ekkor a kölcsönbeadónak és a munkavállalónak mind a munkaerő-kölcsönzésről, mind a
távmunkavégzésről meg kell állapodnia.
A 6. §-hoz
A távmunkavégzéshez kapcsolódó költségek viseléséről szóló részletes szabályozás
megalkotására a Kormánynak ad felhatalmazást a Javaslat.
A 7. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a Ktv. felsorolja a közszolgálati jogviszonyra irányadó Mt.-beli
jogszabályhelyeket, a távmunka-szabályok bevezetésével összefüggésben ezek
megjelölésének pontosítására is sor kerül.
A 8. §-hoz
A Javaslat megteremti a távmunka végzésekor alkalmazandó munkavédelmi szabályozás
és hatósági ellenőrzés törvényi szintű összhangját.
A távmunka ellátása munkavégzésére irányuló jogviszonyban (munkaviszonyban,
közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban) történik, ezért ezen szervezett munkavégzésre
a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény [a továbbiakban: Mvt.] és a
munkabiztonsági tartalmú egyéb jogszabályok rendelkezései túlnyomó részben
alkalmazhatóak és alkalmazandóak. A távmunka lényege - többek között - a munkáltató
székhelyétől (telephelyétől) eltérő munkavégzési hely (pl. saját lakás), illetve esetenként a
munkavállaló által biztosított munkaeszköz használata.
Az Mvt. Javaslat szerinti módosítása mindezért külön rendelkezésként, önálló fejezetben
emeli a törvény szabályozásába azon szabályokat, amelyeket az általános szabályozástól
eltérően kell a távmunka végzésére alkalmazni.
Az Mvt. szabályozása értelmében az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzés követelményei megvalósításának - mint munkáltatói kötelezettségnek - a
költségeit a munkavállalóra nem szabad áthárítani. A munkáltató kötelezettsége - a
munkavégzés körülményeihez igazodóan, az azzal összefüggő veszélyek figyelembevételével
-	a munkavállaló részére megfelelő munkaeszközök biztosítása. A távmunkavégzés speciális
ismérveként az a munkavállaló saját tulajdonú, bérelt stb. ingatlanában, a munkavállaló által
rendelkezésre bocsátott munkaeszközzel is történhet. Ezen munkaeszközök használtak,
elavultak lehetnek, ezért nem biztos, hogy megfelelnek az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzés követelményeinek. A munkaeszközök használatát ezért a Javaslat
szerint a munkáltatónak - az Mvt. szabályai szerint lefolytatott munkavédelmi szempontú
előzetes vizsgálatát követően - külön engedélyeznie szükséges. A vizsgálat költségei az
általános szabályozás értelmében a munkavállalóra nem háríthatók át. A vizsgálat módjáról az
Mvt. részletesen nem szól, de utal az üzembe helyezéskor lefolytatandó előzetes vizsgálatra,
mint megfelelően alkalmazandó eljárásra (célja, iránya, dokumentációk ellenőrzése). Mivel a
jogszabályhely a személyi feltételeket nem nevesíti, ezért ennek elvégzése nem minősül
munkabiztonsági szaktevékenységnek.
A távmunka végzésének helye a fentiek értelmében nem csak a klasszikus értelemben vett
munkahely (munkáltató által bérelt iroda, telework center stb.) lehet, hanem olyan,
magántulajdonban levő ingatlan is, ahol a munkabiztonság feltételrendszerének megfelelő
munkahely nem szükségszerűen adott. Mindezen okból a Javaslat a távmunka végzését csak a
munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített
(amennyiben szükséges, ilyenné alakított) munkahelyen engedi folytatni. Az ilyen
munkahelyen fennáll annak a lehetősége, hogy a munkavállaló megváltoztatja a munkáltató
által engedélyezett munkahelyi körülményeket, ezért a Javaslat a munkavédelmi szempontból
lényeges munkakörülmények ilyen megváltoztatását a munkáltató hozzájárulásához köti.
A munkajogi szabályok módosítása csak indokolt esetben engedi meg - figyelemmel a
speciális munkavégzési helyre - a munkavállaló munkáltató általi ellenőrzését, szabályozva
azt is, hogy ezen ellenőrzés a munkavállaló számára indokolatlan és aránytalan terhet nem
jelenthet. Arra tekintettel, hogy az Mvt. folyamatosan végzett munkáltatói ellenőrzési
kötelezettséget határoz meg, szükséges volt a Javaslat szerint értelmezni az ellenőrzés céljából
a munkahelyre történő belépés indokoltságát. A Javaslat ezen követelménynek - garanciális
rendelkezésként - úgy tesz eleget, hogy pontosan megjelöli azon jogcímet és törvényi
feladatot [Mvt. 54. § (7) bekezdése b) pontja] amelyek végrehajtása érdekében indokolt a
munkáltató (vagy megbízottja) által végzett ellenőrzés.
Ugyanezen okból, garanciális rendelkezésként határozza meg a Javaslat a fenti
ellenőrzésen túlmenően azon személyeket (meghatározott munkavédelmi szakképesítéssel) és
feladatokat (kockázatértékelés, balesetvizsgálat stb.), amelyek elvégzése céljából a
munkáltató (vagy megbízottja) a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területére beléphet.
A munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót az Mvt. VI. Fejezetében meghatározott
munkahelyi munkavédelmi tanácskozási és érdekképviseleti lehetőségekről. Annak okán,
hogy a távmunkát végző munkavállaló értelemszerűen nem a munkáltató székhelyén
(telephelyén), hanem általában egyedül dolgozik, ezért szükséges ezen tájékoztatási
kötelezettség teljesítésének a Javaslat szerinti hangsúlyos biztosítása. A Javaslat - a
munkavédelmi tanácskozási és érdekképviseleti lehetőségekről és gyakorlatról, az ilyen
tevékenységet ellátó felelős személyekről, elérhetőségük adatairól való tájékoztatási
kötelezettség rögzítésén túlmenően - a munkavállaló jogait védő rendelkezésként szabályozza
a munkavédelmi képviselőnek a munkahelyre történő belépési lehetőségét.
Az Mvt. 81. §-ában meghatározott felügyeleti - hatósági - feladatot ellátó felügyelő
illetékességi területén külön engedély, előzetes értesítés nélkül bármikor ellenőrzést tarthat. A
távmunkát végző munkavállaló munkahelye - a fent kifejtettek szerint - egyben családi
otthon is lehet és emiatt természetesen nem engedhető meg a bármely időpontban, előzetes
értesítés nélküli ellenőrzés. Alkotmányos alapjog - személyhez fűződő jogként - a
magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jog, amelynek tiszteletben tartását a polgári jog
szabályai biztosítják, egyben meghatározzák a megsértése esetén alkalmazható
jogkövetkezményeket. Ugyanezen alapvető szabályozás értelmében e jogot nem sérti az a
magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult (és a hozzájárulás társadalmi érdeket nem sért
vagy veszélyeztet). Ezért a Javaslat értelmében e hatósági ellenőrzésről a felügyelet (OMMF,
ÁNTSZ, MBH) a munkáltatót és munkavállalót az ellenőrzés megkezdése előtt legalább
három munkanappal tájékoztatni köteles. A Javaslat a munkáltató kötelezettségévé teszi
ugyanakkor az ellenőrzést végző felügyelőnek a munkahelyre történő belépéséhez szükséges
hozzájárulásnak a munkavállalótól történő beszerzését. A hozzájárulás megadásának
jogosultsága - a munkavégzési hely speciális jellege okán - természetesen nem csak a
munkavállalót, hanem a lakás tulajdonosát, használóját stb. is megilletheti, azonban a
közöttük létrejött munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkáltató ezt csak a
munkavállalótól kérheti meg. A munkavállalónak a munkavédelmi törvényben meghatározott
együttműködési kötelezettsége [Mvt. 71. §] alapján a hatósági ellenőrzést lehetővé tevő
hozzájárulást - a Javaslat szerinti határidőben - meg kell adnia, vagy azt a jogosulttól be kell
szereznie.
A 9. §-hoz
A Javaslat kiegészíti egy garanciális szabállyal a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi
LXXV. törvény [a továbbiakban: Met.] munkahelyre vonatkozó értelmező rendelkezését. E
szabály - a bedolgozók esetében eddig is alkalmazott jogi megoldáshoz hasonlóan - a
munkaügyi ellenőrzés szempontjából nem tekinti munkahelynek a távmunkát végző
munkavégzés céljára szolgáló lakóhelyét, ezzel biztosítva a magánlakás sérthetetlenségéhez
fűződő alkotmányos alapjog védelmét.
Az Mvt. rendelkezéseitől való hangsúlyos eltérést a munkabiztonsági, illetve a munkaügyi
ellenőrzés közötti alapvető különbség indokolja. A munkabiztonsági ellenőrzés ugyanis
kizárólag a munkavégzés helyén történhet meg, míg a munkaügyi ellenőrzés döntően a
rendelkezésre álló iratok alapján lefolytatható.
A magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő alkotmányos alapjog védelme a
munkabiztonsági ellenőrzés során tehát az előzetes tájékoztatással és a munkavállaló
hozzájárulásának beszerzésével, a munkaügyi ellenőrzés során pedig az adatoknak a
központban történő ellenőrzésével biztosítható.
A 10. §-hoz
Az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásnak (a továbbiakban: Nyilvántartás) a munkavállaló
személyi alapbérére, a munkaidő hosszára, továbbá az iskolai végzettségre, szakképzettségre
vonatkozó adatai csak statisztikai célból kerülnek felhasználásra. Ezért a törvénymódosítás
megteremti a törvényi feltételeit annak, hogy ezeket az adatokat a Nyilvántartás a
személyazonosításra alkalmas adatoktól elkülönítetten tárolja, és csak statisztikai célra
legyenek felhasználhatók és átadhatók. A Javaslat kizárja a lehetőségét annak, hogy ezekből
az adatokból a statisztikai célú felhasználáson kívül más szerv adatokat tudjon igényelni.
Tekintettel arra, hogy ezeknek az adatoknak a tárolása a Nyilvántartásban
személyazonosításra nem alkalmas módon történik, ezért a munkaadó és a munkavállaló sem
férhet hozzá ezekhez az adatokhoz.
A 11. §-hoz
A Nyilvántartás működésének megkezdéséhez az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóság bocsátja a Nyilvántartást működtető szerv rendelkezésére a munkaadóknak és
a munkavállalóknak a 2002. és 2003. évi adatait. A végrehajtási rendelet kidolgozása során
egyértelművé vált, hogy a Nyilvántartás kialakításához nélkülözhetetlenek a
munkavállalóknak és a munkaadóknak a 2004. január 1-jétől 2004. április 30-ig tartó
időszakra vonatkozó adatai. Tekintettel arra, hogy erre az időszakra vonatkozó adatok az
Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak állnak a rendelkezésére, az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár fogja azt a Nyilvántartás rendelkezésére bocsátani. Ezért a
Javaslat a foglalkoztatási törvényt az ezeknek az adatoknak az átadására vonatkozó
szabályozással egészíti ki.
A 12. §-hoz
A törvény hatályba lépésére 2004. május 1-jén kerül sor. A törvénybe iktatott, illetőleg
átszámozott rendelkezésekkel összefüggésben a Javaslat módosítja az Mt. és a Kjt. egyes
előírásainak paragrafusszámát, a távmunkára vonatkozó kormányrendeletre adott
felhatalmazást pedig hatályon kívül helyezi.
A Javaslat ösztönözni kívánja a munkaadókat arra, hogy jelentsék be azt a foglalkoztatást
is, amely 2004. május 1-je előtt kezdődött, és a munkavégzés tekintetében a munkaadó nem
tartotta be a hatályos munkaügyi jogszabályok rendelkezéseit. Ezért a 2004. január 1-től 2004.
április 30-ig terjedően létrejött foglalkoztatások vonatkozásában a 2004. június 30-ig terjedő
időszakban lehetőséget biztosít a munkaügyi ellenőrzés keretében kiszabott bírság alól történő
mentesülésre, ha a munkaadó a jövőben alkalmazza a hatályos jogszabályok rendelkezéseit, és
a jogszabályokban előírt bejelentési és nyilvántartási kötelezettségeit pótolja és teljesíti.