T/945.
2002. évi .... törvény
az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról
első rész
a személyi jövedelemadót, a társasági adót és az osztalékadót érintő módosítások
I. Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
1. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) I. Fejezete a következő 1/A. §-sal egészül ki:
“1/A. § (1) Az Európai Unió tagállamának állampolgára által megszerzett, e törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá eső jövedelmet nem terheli magasabb összegű adó annál, mint amelynek fizetésére akkor lenne köteles, ha ő, házastársa és gyermeke(i) belföldi illetőségű magánszemélynek minősülnének.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély által az adóévben a (4) bekezdésben meghatározott jogcímen megszerzett, e törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá eső összes jövedelem eléri az adóévben megszerzett összes jövedelmének 75 százalékát. Ennek igazolására az adóévben megszerzett összes jövedelem megállapított összegét az illetősége szerinti állam joga szerint tartalmazó okirat (így különösen bevallás, határozat) hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat szolgál.
(3) A magánszemély az e törvény által biztosított kedvezményt csak annyiban érvényesítheti, amennyiben azonos vagy hasonló kedvezmény azon másik tagállamban, amelyben a (4) bekezdés szerinti jövedelme adóztatható, nem illeti meg.
(4) A (2)-(3) bekezdésben hivatkozott jövedelem a nem önálló tevékenységből származó jövedelem és az önálló tevékenységből származó jövedelem (ideértve különösen a vállalkozói jövedelmet és a vállalkozói osztalékalapot, vagy az átalányadó alapját), valamint a nyugdíj és más hasonló, a korábbi foglalkoztatásra tekintettel megszerzett jövedelem.”
2. § Az Szja tv. 2. §-ának (4)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(4) A belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötezettség).
(5) A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.
(6) A jövedelemszerzés helye alapján külföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján külföldön is adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét – a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével – e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A bevételre a természetbeni juttatásokra vonatkozó előírásokat (kivéve a bevétel összegének meghatározását) nem lehet alkalmazni.
(7) A külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet tulajdonában (üzemeltetésében) lévő személygépkocsi magáncélú használatára, valamint a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által nyújtott hitel kamata alapján keletkező kamatkülönbözetre tekintettel megszerzett jövedelemmel összefüggő, egyébként a kifizetőt terhelő adókötelezettségeket a magánszemély a cégautó adóra, illetve a kamatkedvezményből származó jövedelemre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával teljesíti, ha számára a jövedelmet a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet nem belföldi telephelye, fióktelepe vagy kereskedelmi képviselete útján juttatja.”
3. § (1) Az Szja tv. 3. §-ának 2. és 3. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
“2. Belföldi illetőségű magánszemély: a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára és belföldön nem rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel), valamint a letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár és hontalan, továbbá az a természetes személy, aki
a) kizárólag belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel;
b) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem, vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel; létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik;
c) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem, vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel és létérdekei központja sem állapítható meg.
3. Külföldi illetőségű magánszemély: a belföldi illetőségű magánszemélynek nem minősülő természetes személy.”
(2) Az Szja tv. 3. §-ának 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
“4. Jövedelemszerzés helye:
a) önálló tevékenységből származó jövedelem esetében a magánszemély illetősége szerinti állam, ha azonban a magánszemély az önálló tevékenységet telephelye (állandó bázisa) útján folytatja, akkor a telephely (az állandó bázis) fekvése szerinti állam;
b) hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó jövedelem esetén – az a) alpontban foglaltaktól függetlenül – az üzemben tartó székhelye szerinti vagy a hajó, a jármű nyilvántartását (a lajstromot) vezető állam;
c) ingatlan birtoklásából, használatából és hasznainak szedéséből, valamint az ingatlan feletti rendelkezési jog gyakorlásából (így különösen az ingatlan átruházásából, bérbeadásából vagy haszonbérbeadásából) származó jövedelem esetében – az a) alpontban foglaltaktól függetlenül – az ingatlan fekvése szerinti állam;
d) nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében a tevékenység végzésének szokásos helye (az állandó munkavégzési hely) fekvése szerinti állam; változó munkavégzési helyen végzett tevékenységnél a munkáltató (a munkaadó) illetősége szerinti állam, ha azonban a magánszemély a munkáltatóval (a munkaadóval) annak belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján áll a jövedelemszerzés alapjául szolgáló jogviszonyban, akkor belföld;
e) közszolgálati, közalkalmazotti, bírósági, igazságügyi alkalmazotti vagy ügyészségi szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati jogviszonya, továbbá az említett jogviszonyok bármelyikének megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszony alapján megszerzett jövedelem esetében – a d) alpontban foglaltaktól függetlenül – a munkáltató (a munkaadó) illetősége szerinti állam;
f) jogi személy, egyéb szervezet vezető tisztségviselőjeként, felügyelő bizottsága tagjaként megszerzett jövedelem esetében – az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül – a jogi személy, az egyéb szervezet székhelye szerinti állam; vezető tisztségviselő a jogi személy, az egyéb szervezet törvényes képviseletére jogosult magánszemély (például az üzletvezetésre jogosult tag, az ügyvezető, a cégvezető);
g) előadói, művészeti és sporttevékenységre, bemutatóra (kiállításra) tekintettel megszerzett jövedelem esetében – az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül – a tevékenység végzésének helye szerinti állam;
h) a szellemi alkotáshoz fűződő törvényi védelem alatt álló jog (így különösen szabadalom, ipari minta, védjegy, védett eljárás, szerzői jog) révén megszerzett jövedelem (jogdíj) esetében – az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül – a jogdíj fizetésére kötelezett személy illetősége szerinti állam – amennyiben a jogdíj fizetésére belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján kötelezett, akkor belföld –, ha azonban a jogdíjfizetés alapjául szolgáló jog ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;
i) kamat, értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem esetében a kamat, illetve a díj fizetésére kötelezett személy illetősége szerinti állam – amennyiben a kamat, a díj fizetésére belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján kötelezett, akkor belföld –, ha azonban a kamat, a díj fizetésének alapjául szolgáló követelés (jog), értékpapír ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;
j) osztalék esetében az osztalék fizetésére kötelezett jogi személy, egyéb szervezet illetősége szerinti állam, ha azonban az osztalék fizetésének alapjául szolgáló értékpapír (jog) ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;
k) vállalkozásból kivont jövedelem esetében a társas vállalkozás székhelye szerinti állam, ha azonban a jövedelem megszerzésének alapjául szolgáló értékpapír (jog) ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;
l) nyereményből származó jövedelem esetében a szerencsejáték szervezőjének székhelye szerinti állam, ha azonban a szerencsejáték szervezése – akár engedéllyel, akár engedély nélkül – telephely (állandó bázis), fióktelep, kereskedelmi képviselet útján történik, akkor a telephely (az állandó bázis), a fióktelep, illetve a kereskedelmi képviselet fekvése szerinti állam;
m) az a)-l) alpontban nem említett esetben a magánszemély illetősége szerinti állam.”
(3) Az Szja tv. 3. §-a következő 5. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
“5. Alacsony adókulcsú állam: az az állam, amelyben törvény nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget vagy az előírt adómérték legfeljebb 12 százalék, kivéve, ha az állammal a Magyar Köztársaság egyezményt kötött a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;”
4. § (1) Az Szja tv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A magánszemély a jövedelmét és az azt terhelő adót – az adóévben megszerzett összes bevétele alapján – adóévenként megállapítja és bevallja, valamint az adót megfizeti.”
(2) Az Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A magánszemély – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – nem köteles bevallani:
a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni;
b) az olyan bevételt, amelyre a mezőgazdasági kistermelőre irányadó rendelkezések szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;
c) a vagyonátruházásból származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik;
d) az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen címen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot;
e) a kamatból származó jövedelmet;
f) az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet, az osztalékból származó jövedelmet, az árfolyamnyereségből származó jövedelmet és a vállalkozásból kivont jövedelmet, ha az adóévben ilyen címen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 50 ezer forintot és az adót a kifizető levonta;
g) a c)-f) pontban nem említett külön adózó jövedelmet (ide nem értve az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet), ha az adót a kifizető levonta;
h) azt a jövedelmet, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban nem adóztatható.”
(3) Az Szja tv. 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A magánszemély – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – nem köteles az adóévre bevallást benyújtani, ha az adóévben egyáltalán nem, vagy kizárólag a következő jogcímeken és feltételekkel szerzett bevételt:
a) olyan bevétel, amelyet a (3) bekezdés alapján nem köteles bevallani;
b) adóterhet nem viselő járandóság;
c) magánnyugdíj-pénztár szolgáltatása, ha a kifizetőnek nyilatkozott, hogy a jövedelem után e törvény rendelkezései szerint nincs adófizetési kötelezettsége; e nyilatkozatról a kifizető adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.”
(4) Az Szja tv. 11. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A magánszemély – az (5) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – köteles az adóévre bevallást benyújtani, ha
a) az adóévben egyéni vállalkozó volt;
b) az adóévre a lakáscélú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
c) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
d) az adóév utolsó napján befektetési adóhitel-állománya van vagy az adóévre befektetési adóhitel visszafizetésére köteles;
e) az adóév első napján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírral rendelkezik.”
5. § Az Szja tv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“12. § (1) A magánszemély a bevallást helyettesítő munkáltatói vagy ezzel egyenértékű elszámolás érdekében a (2)-(6) bekezdésben meghatározottak szerint, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembe vételével nyilatkozatot tehet. A magánszemély e nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű.
(2) A magánszemély adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot tehet:
a) a munkáltatónak, vagy
b) azon társas vállalkozásnak, polgári jogi társaságnak, amellyel a nyilatkozattétel napján tagi jogviszonyban áll, feltéve, hogy e napon nem áll munkaviszonyban és tagi jogviszonya alapján a társas vállalkozásnál, illetve a polgári jogi társaságnál díj ellenében személyes közreműködésre, vagy mellékszolgáltatás teljesítésére köteles.
(3) A magánszemély adóbevallással egyenértékű nyilatkozata alapján a munkáltató, a kifizető – a magánszemély által az adóévben megszerzett összes bevétel figyelembe vételével – a magánszemély jövedelmét és az azt terhelő adót megállapítja és bevallja, valamint az adót megfizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet a magánszemélynek visszatéríti.
(4) A magánszemély az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha
a) az adóévben kizárólag az adó elszámolására kötelezett munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani;
b) az adóévben kizárólag munkáltató(k)tól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani, feltéve, hogy a korábbi munkáltató(k) által a munkaviszony megszűnésére tekintettel kiadott igazolást átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak;
c) a költségvetési szervek központosított illetményszámfejtési körébe tartozó kifizető munkavállalója az adóévben kizárólag ugyanazon illetményszámfejtő helyhez tartozó kifizető(k)től szerzett olyan bevételt, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani;
d) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja az adóévben kizárólag az adó elszámolására kötelezett társas vállalkozástól, polgári jogi társaságtól szerzett olyan bevételt, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani.
(5) Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha
a) a magánszemély az adóévben – a (4) bekezdésben említett bevételek mellett – kizárólag adóköteles társadalombiztosítási ellátás, tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, átképzési vagy képzési támogatás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy
b) az a) pontban említett bevételt az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető folyósította vagy a magánszemély a bevételről kiállított igazolást átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak, kifizetőnek.
(6) Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő – az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat kiegészítéseként – e törvény rendelkezései szerinti egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak, kifizetőnek.
(7) A magánszemély – a (4)-(6) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – nem tehet adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot, ha
a) az adóévben egyéni vállalkozó volt;
b) az adóévben mezőgazdasági őstermelő volt és e tevékenységéből származó bevétele a 350 ezer forintot meghaladta, kivéve, ha az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat kiegészítéseként e törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;
c) az adóévben megszerzett bármely bevételéből a jövedelmet tételes költségelszámolással állapítja meg;
d) az adóévre az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles;
e) az adóévre a lakáscélú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
f) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
g) az adóév utolsó napján befektetési adóhitel-állománya van vagy az adóévre befektetési adóhitel visszafizetésére köteles;
h) az adóév első napján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírral rendelkezik.”
6. § Az Szja tv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
|
0 – 650 000 forint |
20 %, |
|
650 001 – 1 350 000 forint |
|
|
130 000 forint és a 650 000 forinton felüli rész |
30 %-a |
|
1 350 001 forinttól |
|
|
340 000 forint és az 1 350 000 forinton felüli rész |
40 %-a.” |
7. § Az Szja tv. 32. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“E rendelkezések irányadók az összevont adóalapba nem tartozó jövedelem után külföldön megfizetett, a jövedelem utáni adóba beszámítható adó forintra történő átszámítására is.”
8. § Az Szja tv. 33. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely az adóévben megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9 ezer forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét (a továbbiakban: jogosultsági határ) nem haladja meg.
(2) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 600 ezer forinttal növelt összegét, az adójóváírás egyenlő az (1) bekezdés alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti jövedelem 18 százalékát meghaladó részével.”
9. § Az Szja tv. a következő 36/A. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:
“A felnőttképzés díjának, valamint az oktatásban részt vevők egyes kiadásainak kedvezménye
36/A. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felnőttképzésről szóló törvény szerinti felnőttképzési szerződés alapján az adóévben fizetett képzési díj (beleértve a vizsgadíjat is) 30 százaléka. Az adókedvezmény alapját és összegét a felnőttképzésről szóló törvény előírásai szerint akkreditált intézmény által kiállított igazolás bizonyítja. Az adókedvezményt a felnőttképzésben részt vevő magánszemély, házastársa, szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülőt is), nagyszülője, vagy testvére veheti igénybe akkor, ha a kiállító az igazoláson a felnőttképzésben részt vevő magánszemély kérésére befizetőként feltüntette. Az igazoláson csak egy magánszemély tüntethető fel befizetőként.
(2) A felnőttképzésben részt vevő magánszemély választhatja az (1) bekezdés szerinti adókedvezmény halasztott igénybevételét, ha a kiállító az igazoláson a magánszemély e választását – kérésére – jelzi és őt tünteti fel befizetőként. Ilyenkor a magánszemély az adókedvezményt bármely későbbi adóévben, de legkésőbb a felnőttképzési szerződésben meghatározott időtartam lejáratának adóévét követő ötödik adóévben, választása szerinti megosztásban érvényesítheti. Az adókedvezményből már igénybe vett összeget és az igénybevétel adóévét a magánszemély az igazoláson feltünteti.
(3) A pedagógus, az oktató, a hallgató, valamint az a magánszemély, akinek gyermeke nappali rendszerű iskolai oktatásban vesz részt az összevont adóalap adóját csökkentheti az adóévben általa számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére (bérletére, lízingelésére) fordított összeggel. Az adókedvezmény alapját és összegét a bérleti díjat, a lízingdíjat tartalmazó, a magánszemély nevére kiállított számla bizonyítja.
(4) A magánszemély által e § alapján igénybe vehető adókedvezmény(ek) összege adóévenként nem haladhajta meg a 60 ezer forintot.”
10. § Az Szja tv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
“(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 7. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel belföldi székhelyű biztosítóval kötött élet- és nyugdíjbiztosítás
a) adóévben megfizetett díjának 20 százaléka, valamint
b) adóévben megfizetett díjából az előző adóévben megfizetett díjat meghaladó rész további 10 százaléka (biztosítási adókedvezmény).
(2) A magánszemély által igénybe vehető biztosítási adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 100 ezer forintot.”
11. § Az Szja tv. 46. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A kifizető – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a jövedelemre az adótábla szerint várható számított adót vonja le adóelőlegként, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képező jövedelme várhatóan nem éri el az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét. A magánszemély e nyilatkozatát követően a kifizető az adóév elejétől kezdődően összesíti a magánszemély számára az adóévben általa kifizetett (juttatott), az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket, és a kifizetett (juttatott) jövedelemből adóelőlegként az összesített jövedelemre az adótábla szerint várható számított adónak azt a részét vonja le, amely meghaladja az összesített jövedelmekből korábban levont adóelőlegek együttes összegét (göngyölítéses módszer).”
12. § Az Szja tv. 47. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:/
“c) a havi adójóváírást, amely – figyelemmel az adójóváírásra vonatkozó rendelkezésekre is – az adott havi rendszeres és nem rendszeres bér 18 százaléka, de legfeljebb havi 9 ezer forint, feltéve, hogy a magánszemély írásban nem kéri ennek mellőzését;”
13. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozónál az áttérés adóévében a vállalkozói bevétel része az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévő készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított.”
(2) Az Szja tv. 49/B. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(12) A kisvállalkozói kedvezmény nem lehet több a vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget meghaladó részénél. A kisvállalkozói kedvezmény legfeljebb a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, korábban üzembe nem helyezett, kizárólag üzemi célú egyes tárgyi eszközök, nem anyagi javak adóévi együttes beruházási költsége, továbbá a vállalkozói tevékenységet közvetlenül szolgáló ingatlan adóévben felmerült, az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadásként elszámolt felújítási költsége. E rendelkezés alkalmazásakor a tárgyi eszközök közül az ingatlan (kivéve az üzemkörön kívüli ingatlant) és a tenyészállat, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármű, míg a nem anyagi javak közül a szoftver termék vehető figyelembe. E rendelkezés alkalmazásakor üzembe nem helyezett ültetvény 2001. december 31-ét követő vásárlása esetén az ültetvény beszerzési ára beruházási költségként nem vehető figyelembe.”
(3) Az Szja tv. 49/B. §-ának (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(14) A (11) bekezdés rendelkezését a tárgyi eszköz, a szoftver termék beruházási költségéből (ideértve az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadást is) a kisvállalkozói kedvezmény megállapításánál figyelembe vett részre kell alkalmazni, a következők szerint:
a) ha az eszköz (ide nem értve az ültetvényt) üzembe helyezése, használatba vétele nem történt meg (kivéve, ha az elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás miatt maradt el), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt a kedvezmény érvényesítését követő negyedik adóévre vonatkozó,
b) ha az eszköz az üzembe helyezéskor, használatba vételkor nem felelt meg a (12) bekezdés rendelkezéseiben foglalt feltételeknek, a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt az üzembe helyezés, használatba vétel évére vonatkozó,
c) ha az üzembe helyezett, használatba vett eszközt az egyéni vállalkozó a (12) bekezdésben nem említett eszközként használja (átsorolja), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt – kivéve, ha az eszköz átsorolása elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következménye – az átsorolás évére vonatkozó,
d) ha az eszközt az egyéni vállalkozó – akár üzembe helyezése, használatba vétele előtt, akár utána – elidegenítette (ideértve a természetbeni juttatás formájában történő átadást, az ellenszolgáltatás nélküli átadást, valamint a pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszköznek a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatti visszaadását), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt az elidegenítés évére vonatkozó,
e) ha az egyéni vállalkozó tevékenysége megszűnt (kivéve, ha annak oka az egyéni vállalkozó halála), a kisvállalkozói kedvezmény egészét, illetőleg – az a)-d) pont rendelkezéseit is figyelembe véve – a fennmaradó részt a megszűnés napjára előírt
adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni. A (13) bekezdés b) 1. pontjában említett személygépkocsi esetében a b) és c) pontok rendelkezését nem kell alkalmazni.”
14. § (1) Az Szja tv. 49/C. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) A vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg az adóévi vállalkozói jövedelem meghatározásánál költségként elszámolt vállalkozói kivét 30 százalékát, az adó mértéke 20 százalék, a vállalkozói osztalékalap fennmaradó része után az adó mértéke 35 százalék. Az adót a magánszemély bevallásában megállapítja, bevallja, valamint a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.”
(2) Az Szja tv. 49/C. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(8) A (6) bekezdés a) és d) pontjában foglaltak a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz (ideértve azt a személygépkocsit is, amely után a magánszemély kisvállalkozói kedvezményt vett igénybe) és nem anyagi javak esetében alkalmazhatók.”
15. § (1) Az Szja tv. 57/A. §-a előtti cím helyébe a következő cím lép:
“A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása”
(2) Az Szja tv. 57/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“57/A. § (1) A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére – az említett kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és áttérési szabályokkal, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint – tevékenységére tételes átalányadózást választhat, ha e tevékenységet a tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakásban vagy üdülőben folytatja.
(2) Ha a magánszemély több lakással, üdülővel rendelkezik, tételes átalányadózást csak akkor választhat, ha ezek közül csak egyben folytat fizetővendéglátó tevékenységet.
(3) Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az e törvényben foglalt szabályok szerint kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól.
(4) A tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint. A tételes átalányadót egyenlő részletekben, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint – a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül – kell megfizetni.
(5) Ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerűen választotta, de a választást követően az alkalmazás feltétele(i) hiányoznak, az éves tételes átalányadó összegét a tételes átalányadózás alkalmazásának bármely feltétele hiánya fennálltának minden napja után az éves adótétel 10 százalékával meg kell növelni.
(6) Az adót az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, ha a tételes átalányadózás választásakor a törvényben előírt feltételek bármelyike hiányzott.
(7) Ha a magánszemély fizetővendéglátó tevékenységét megszüntette, a megszüntetést követően e tevékenységére tekintettel érkező bevételét és felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, illetve felmerült költségnek kell tekinteni.
(8) A tételes átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, ideértve a korábban és a tételes átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési és előállítási értékének a tételes átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. A tételes átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből a tételes átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.”
16. § Az Szja tv. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke.”
17. § Az Szja tv. 61. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke.”
18. § (1) Az Szja tv. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetni) az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 12 hónapon vagy az azt követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja). A lakásszerzési kedvezményre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának, a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése;
b) a belföldön fekvő lakótelek tulajdonjogának adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése, ha azon a magánszemély, közeli hozzátartozója vagy volt házastársa az említett időtartamon belül lakást épít, építtet;
c) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
d) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez;
e) a belföldön fekvő lakás legalább az (5) bekezdésben meghatározott időtartamra szóló haszonélvezetének, használatának vagy bérleti jogának megszerzése;
f) az idősek otthonában, vagy a fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férőhely visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli megszerzése (ideértve a térítési díj előre történő megfizetését is).”
(2) Az Szja tv. 63. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A lakáscélú felhasználás igazolására a következő okiratok szolgálnak:
a) lakótelek, lakás tulajdonjogának, haszonélvezetének, használatának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése esetén az érvényes szerződés és a földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat;
b) lakás bérleti jogának megszerzése esetén az érvényes szerződés és az összeg felhasználását igazoló okirat;
c) lakás építése, építtetése és lakás alapterületének növelése esetén a jogerős használatba vételi engedély, valamint az összeg felhasználását igazoló, a használatba vételi engedély kelte napjáig, illetve a használatba vételi engedélyben megjelölt feltételek teljesítése határidejéig kibocsátott, az építési engedély jogosultja nevére kiállított számla;
d) idősek otthonában, illetve fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férőhely megszerzése esetén az elhelyezés alapjául szolgáló okirat, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat;
e) az a)-d) pont szerint megállapított okirat, valamint rokonsági fokot, vagy a korábbi házasságot igazoló közokirat, ha a lakáscélú felhasználás (részben vagy egészben) közeli hozzátartozó, illetve volt házastárs részére történt.”
(3) Az Szja tv. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) Ha a magánszemély vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa a lakásszerzési kedvezménnyel alapjául szolgáló lakást, jogot a megszerzéséről szóló szerződés megkötésének – építés, építtetés, bővítés esetében a használatba vételi engedély jogerőre emelkedésének – évében, vagy az azt követő öt évben átruházza, akkor az átruházás adóévében ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemként veszi figyelembe a magánszemély által a lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeget. E rendelkezés irányadó akkor is, ha a kedvezmény alapjául szolgáló jog bármely más ok (kivéve a magánszemélyen, közeli hozzátartozóján, volt házastársán kívülálló okot) miatt az említett időtartamon belül megszűnik.”
19. § (1) Az Szja tv. 65. §-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában kamat:/
“j) a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén kötött tőzsdei ügylet keretében megszerzett bevétel, valamint a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napjától az Európai Unió bármely más tagállamában működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdén kötött tőzsdei ügylet keretében megszerzett bevétel.”
(2) Az Szja tv. 65. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
“(9) Nem lehet e § rendelkezéseit alkalmazni az egyéni vállalkozó által e minőségében megszerzett, az (1) bekezdésben meghatározott bevételre. Az árut átruházó magánszemély által a tőzsdei ügylet révén megszerzett bevétel adókötelezettségére – az (1) bekezdés j) pontjában foglaltaktól eltérően – az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a tőzsdei ügylet (részügylet) áruval történő teljesítéssel szűnik meg.”
20. § (1) Az Szja tv. 66. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a következők szerint kell megállapítani:/
“b) ki kell számítani az a) pontban meghatározott összeg 30 százalékát;”
(2) Az Szja tv. 66. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a kifizető a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint megfizeti és bevallja.
(4) A társas vállalkozás által tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére a várható, az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalékra tekintettel juttatott összeg (az osztalékelőleg) utáni adó az osztalékelőleg 20 százaléka. A kifizető az adót a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint megfizeti és bevallja. Az adózó az osztalékelőlegből levont adót adóelőlegként számolja el a kifizetés időpontját követő első beszámoló elfogadásával megállapított osztalékot terhelő adóval szemben. Az osztalékelőlegre egyebekben az osztalékra irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.”
(3) Az Szja tv. 66. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az ügyvédi iroda tagja esetében a (2) bekezdés rendelkezése oly módon alkalmazható, hogy – a (2) bekezdés a) pontjában említett vagyoni betét arányában meghatározott érték helyett – az osztalék megállapításának időpontjában fennálló taglétszám figyelembe vételével az egy tagra jutó értéket kell figyelembe venni, vagy választható, hogy az osztalékból a tagnak az ügyvédi iroda által személyes közreműködés ellenértékeként az osztalék megállapításának évét megelőző adóévben kifizetett összeg 30 százalékát meg nem haladó rész után 20 százalék, az ezt meghaladó rész után 35 százalék az adó mértéke.”
(4) Az Szja tv. 66. §-ának (8)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(8) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, az (1) bekezdés c) pontjában említett osztalék utáni adó a jövedelem 20 százaléka. A kifizető az adót a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint megfizeti és bevallja.
(9) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható osztalékból származó jövedelem esetében a (8) bekezdés szerinti adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az osztalék után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál.”
21. § (1) Az Szja tv. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházására (ide nem értve a kölcsönbe adást) tekintettel megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni, valamint az e törvény szerint kamatnak minősülő bevétel alapján megállapított különbözet.”
(2) Az Szja tv. 67. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A kifizető az adót a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint bevallja és megfizeti.”
(3) Az Szja tv. 67. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) A magánszemély adóbevallásában, az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe.”
(4) Az Szja tv. 67. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(10) Az adózó a jövedelmet az értékpapír átruházásának a napjára állapítja meg. Ha a magánszemély az átruházott értékpapír tulajdonjogát értékpapír kölcsönbe vétele útján szerezte meg, akkor a jövedelmet
a) az értékpapír visszaadásának (visszaszolgáltatásának),
b) ha a szerződés az értékpapír visszaadása (visszaszolgáltatása) nélkül szűnt meg (ideértve az elévülést is), a szerződés megszűnésének
a napjára kell megállapítani.”
22. § (1) Az Szja tv. 68. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az így megállapított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó. A fizetendő adó – nemzetközi szerződés hiányában – a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál.”
(2) Az Szja tv. 68. §-a a következő (9)-(10) bekezdéssel egészül ki:
“(9) A vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában társas vállalkozás az a külföldi székhelyű jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban – kivéve az alacsony adókulcsú államot – a társasági adónak megfelelő adó alanya.
(10) A belföldi székhelyű társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése, cégbejegyzése iránti kérelem elutasítása és cégbejegyzése iránti eljárás megszüntetése esetén az adót a társas vállalkozás a jövedelemszerzés időpontjára megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja és – akkor is, ha a levonásra bármely okból nem kerülhet sor – megfizeti; a kifizető a magánszemély helyett megfizetett, bevallott adót beszámíthatja a magánszeméllyel szembeni kötelezettségébe. Egyébként az adót a kifizető a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja és megfizeti.”
23. § Az Szja tv. 74. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(2) Mentes az adó alól a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbeadása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama a 10 évet (az adómentesség feltételéül szabott időtartam) eléri.
(3) A magánszemély köteles a (2) bekezdés szerinti mentesség alapján korábban meg nem fizetett adót késedelmi pótlékkal növelt összegben a szerződés megszűnése éve kötelezettségeként megállapítani, bevallani és megfizetni, ha a mentesség alapjául szolgáló megállapodás az adómentesség feltételéül szabott időtartamon belül bármely okból (ide nem értve a szerződő feleken kívül álló okot) megszűnik.”
24. § Az Szja tv. Harmadik része a következő XV. fejezettel egészül ki:
“XV. Fejezet
Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték
Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték
77/A. § (1) A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében bevétel az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.
(2) Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély
a) az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett;
b) az értékpapírt (kivéve a bemutatóra szóló részvényt) társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerezte;
c) a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában társas vállalkozás az a külföldi székhelyű jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban (kivéve az alacsony adókulcsú államot) a társasági adónak megfelelő adó alanya.
(4) A belföldi székhelyű társas vállalkozás – a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig – jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelését, az általa kibocsátott átváltoztatható kötvény átalakítását követően magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére az említett jogügylet révén kibocsátott (megemelt névértékű) összes értékpapírról, továbbá az így kibocsátott (megemelt névértékű) értékpapír átruházásáról, bevonásáról, átalakításáról és kicseréléséről. A magánszemély az említett jogügylet révén megszerzett (megemelt névértékű) összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; az értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték alapul vételével, annak megfelelően határozza meg. E rendelkezések a bemutatóra szóló részvényre nem vonatkoznak.
(5) Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén – akkor is, ha erre átalakulás, jogutód nélküli megszűnés keretében kerül sor – munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek) minősül a magánszemély által az említett jogügylet révén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül bevételnek azonban az említett különbözet, amennyiben a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény helyett a magánszemély a társas vállalkozás átalakulása révén újonnan kibocsátott dolgozói üzletrészt, dolgozói részvényt szerez; ilyenkor az új értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték – és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás – alapul vételével, annak megfelelően kell meghatározni.
(6) Az (1) és (5) bekezdés alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költséget az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása esetén az eredeti jogosultnál (örökösénél) az értékpapír megszerzésére fordított érték részét képezi a névérték azon részének 50 százaléka is, amely rész a jegyzett tőkének a saját tőke terhére történő felemeléséből származik.
(7) Kedvezményezett részesedéscsere esetében a megszerzett társaság magánszemély tagjánál, részvényesénél a jogügylet alapján keletkező bevételnek
a) az a része, amely nem haladja meg a jogügylet alapján pénzben megszerzett bevételt, árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül;
b) az a) pont alá nem tartozó része – a magánszemély választása alapján – nem minősül bevételnek, vagy szintén árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül.
(8) A magánszemély a (7) bekezdés b) pontja szerinti választásáról legkésőbb az átruházás időpontjában nyilatkozik a kifizetőnek, valamint e választását adóbevallásában bejelenti az adóhatóságnak. Ha a (7) bekezdés b) pontja szerinti összeg a magánszemély választása alapján nem minősül bevételnek, akkor
a) a kifizető – a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig – magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére a kedvezményezett részesedéscsere révén a magánszemélynek juttatott összes értékpapírról;
b) a magánszemély a kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; az értékpapír megszerzésére fordított értéket a kedvezményezett részesedéscsere keretében átruházott értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték és a (7) bekezdés a) pont szerinti összeg alapul vételével, annak megfelelően határozza meg.
(9) Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint – szükség esetén – legfeljebb az átadott összes értékpapír együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagja(i)nak, részvényese(i)nek, feltéve, hogy a megszerző társaság a jogügylet révén elnyeri a szavazati jogok többségét is a megszerzett társaságban;
b) társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
ba) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint
bb) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg.
Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték
77/B. § A magánszemély által értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülő jogot) átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy az ilyen jogról való lemondásra tekintettel megszerzett vagyoni érték esetében bevétel a megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevételből (5. §) az a rész, amely meghaladja a jog megszerzésére fordított értéket. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a magánszemély és a jogot alapító személy között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. A nem pénzben megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.
(2) A magánszemély által értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) A magánszemély által értékpapírra vonatkozó eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülő jogot) gyakorlása révén megszerzett vagyoni érték esetében bevétel az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevételből (5. §) az a rész, amely meghaladja az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékének és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségeknek az együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a magánszemély és a jogot alapító személy között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. A nem pénzben megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. A jog gyakorlása révén megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevétel (5. §) fennmaradó részére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) Nem minősül bevételnek a magánszemély által
a) a jog gyakorlása révén megszerzett vagyoni érték, ha a jog alapítása, megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt;
b) a jog megszüntetése, a jogról való lemondás révén megszerzett vagyoni érték, ha a jogot a magánszemély eredeti jogosultként, bárki számára azonos feltételekkel megvalósuló ügyletben szerezte, és a megszüntetés, illetve a lemondás a jog alapítója javára történt.
(5) Az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén keletkező bevétel esetében a jövedelemszerzés időpontja a jog gyakorlása által megszerzett értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napja.
(6) A kifizető – a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig – a jog alapítását követően magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére az általa alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról, továbbá – az eredeti jogosultat is feltüntetve – a jog gyakorlásáról, megszüntetéséről és a jogról való lemondásról. Nem terheli e kötelezettség az adózót, ha a jogot bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben alapította.
(7) A jog megszerzésére fordított értéket az értékpapír megszerzésére fordított értékre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelem
77/C. § (1) Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha
a) a magánszemély az értékpapírt elismert program keretében, az elismert programban meghatározott feltételekkel szerezte, valamint
b) a program szervezője az értékpapírt – a közvetlen átadás (birtokba adás) helyett – az elismert program nyilvántartásáról rendelkező határozatban megjelölt, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónál a magánszemély javára egyedi letétbe helyezte.
(2) Az értékpapírletét alapja a program szervezője és a letétkezelő közötti keretszerződés, valamint a program szervezője, a letétkezelő és a magánszemély közötti egyedi szerződés. A különböző napokon átvett értékpapír(ok)ról a felek külön-külön egyedi szerződést kötnek, ha az értékpapírok letétbe helyezése nem egy napon történik. A keretszerződés az elismert program nyilvántartási számát, valamint a program szervezőjének és a letétkezelőnek a cégnevét, adószámát és levelezési címét, míg az egyedi szerződés – az említett adatok mellett – a kedvezményezett magánszemély nevét, adóazonosító számát és levelezési címét, továbbá a letétbe helyezett értékpapír(ok) azonosításához szükséges adatokat, valamint a kötelező tartási időszak kezdő napját is tartalmazza. Az érintett köteles az említett adataiban bekövetkezett bármely változásról a változástól számított 15 napon belül tájékoztatni a többi szerződőt. A letétbe helyezett értékpapírral a program szervezője csak a magánszeméllyel együttesen, míg a magánszemély – a keretszerződés eltérő, minden résztvevő magánszemélyre azonos feltételek mellett megállapított rendelkezése hiányában – önállóan rendelkezhet.
(3) A letétkezelő a magánszemély javára egyedi letétként történő őrzés megszűnését követő 15 napon belül – az elismert program nyilvántartási száma, továbbá a program szervezője cégneve és adószáma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett – adatot szolgáltat a program szervezője illetékes adóhatóságának az átadott összes értékpapírról. A letétkezelő az adatszolgáltatással egyidejűleg az adóhatóságnak bejelenti az új letétkezelő cégnevét és adószámát is, ha az értékpapírt a kedvezményezett magánszemély javára történő egyedi letétbe helyezés céljából más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak adja át.
(4) A letétkezelő az átvevőt az átadással egyidejűleg tájékoztatja az elismert program nyilvántartási számáról, a program szervezője és saját cégnevéről, adószámáról és levelezési címéről, továbbá a kedvezményezett magánszemély nevéről, adóazonosító számáról és levelezései címéről, valamint a kötelező tartási időszak kezdő napjáról, ha az értékpapírt a kötelező tartási időszakban más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak a kedvezményezett magánszemély javára egyedi letétbe történő elhelyezés céljából adja át.
(5) Az új letétkezelő a letéti őrzés kezdetét követő 15 napon belül – az elismert program nyilvántartási száma, továbbá a program szervezője cégneve és adószáma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett – adatot szolgáltat a program szervezője illetékes adóhatóságának az átvett összes értékpapírról, ha az értékpapírt a (4) bekezdésben meghatározottak szerint vette át. Az új letétkezelő az adatszolgáltatással egyidejűleg az adóhatóságnak bejelenti a korábbi letétkezelő cégnevét és adószámát is. Az új letétkezelőre egyebekben a letétkezelőre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
(6) A letétkezelő haladéktalanul tájékoztatja a program szervezőjét, ha a nála letétbe helyezett értékpapírnak a magánszemély javára történő egyedi letéti őrzése a kötelező tartási időszakban bármely okból (kivéve az elismert program szervezője rendelkezését) megszűnik.
(7) A magánszemély által megszerzett, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül:
a) a magánszemély és a program szervezője közötti munkaviszony megszűnése esetén az értékpapírnak a munkaviszony megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejűleg a program szervezője (jogutódja) és a magánszemély között vezető tisztségviselői jogviszony vagy új munkaviszony jön létre vagy az egyébként fennálló vezető tisztségviselői jogviszony fennmarad,
b) a magánszemély és a program szervezője közötti vezető tisztségviselői jogviszony megszűnése esetén az értékpapírnak a jogviszony megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejűleg a program szervezője (jogutódja) és a magánszemély között munkaviszony vagy új vezető tisztségviselői jogviszony jön létre vagy az egyébként fennálló munkaviszony fennmarad,
c) az értékpapír bevonása, átalakítása, kicserélése ellenében a magánszemély által megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét,
d) az értékpapír kölcsönbe adása esetén az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét,
e) az értékpapír c)-d) pontban nem említett visszterhes átruházása ellenében a magánszemély által megszerzett bevételnek – de (kivéve, ha a magánszemély a program szervezője tulajdonába adja az értékpapírt) legalább az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékének – az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét,
f) az értékpapír ingyenes átruházása esetén az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha a magánszemély a program szervezője tulajdonába adja az értékpapírt,
g) a kibocsátó megszűnése következtében a magánszemély által tagi (részvényesi) jogviszonyára tekintettel a kibocsátó (jogutódja) vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a kibocsátó kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét,
h) az értékpapír kibocsátója jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében tagi (részvényesi) jogviszonyára tekintettel a kibocsátó vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét,
i) az értékpapírnak a magánszemély javára egyedi letétként történő őrzése megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, ha az őrzés a c)-h) pontban nem említett okból szűnt meg, kivéve, ha a letétkezelő az értékpapírt a jogosult rendelkezése alapján más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak a kedvezményezett magánszemély javára egyedi letétbe történő elhelyezés céljából adja át,
ha a jogviszony megszűnése, az átruházás, a kibocsátó megszűnése, jegyzett tőkéjének leszállítása, illetve a letéti őrzés más okból történő megszűnése a kötelező tartási időszakban történik.
(8) A magánszemély tájékoztatja a program szervezőjét a (7) bekezdés szerinti jövedelem megállapításához szükséges valamennyi rendelkezésére álló adatról:
a) a (7) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a jogviszony megszűnésének időpontjáig;
b) a (7) bekezdés c) pontja szerinti esetben az értékpapír bevonásának, átalakításának, illetve kicserélésének a napjáig, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a bevonás, az átalakítás, illetve a kicserélés napját követő 15 napon belül;
c) a (7) bekezdés d)-f) pontja szerinti esetben az átadás napjáig (de legkésőbb az értékpapír felvételét követő 15 napon belül), ha az értékpapírt a program szervezőjének adja át, egyébként az értékpapír felvételét követő 15 napon belül;
d) a (7) bekezdés g) pontja szerinti esetben a kibocsátó megszűnéséig, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a kibocsátó megszűnésének a napját követő 15 napon belül;
e) a (7) bekezdés h) pontja szerinti esetben a jegyzett tőke leszállításának a napjáig, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a jegyzett tőke leszállításának a napját követő 15 napon belül;
f) a (7) bekezdés i) pontja szerinti esetben az egyedi letétként történő őrzés megszűnésének napját követő 15 napon belül;
e tájékoztatási kötelezettség elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése esetén az adóhatóság minden ebből eredő jogkövetkezményt a magánszemély terhére állapít meg.
(9) A magánszemély által megszerzett, a (7) bekezdés szerint meghatározott jövedelem után a program szervezője az adóelőleget a nem pénzben juttatott jövedelemre irányadó rendelkezések [49. § (2) bekezdés b) pont] szerint megállapítja és levonja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja és megfizeti, akkor is, ha egyébként nem minősül munkáltatónak.
(10) A (7) bekezdésben meghatározott jövedelem megszerzésének időpontja:
a) a (7) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a jogviszony megszűnésének a napja;
b) a (7) bekezdés c) pontja szerinti esetben a bevonás, az átalakítás, illetve a kicserélés napja, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja;
c) a (7) bekezdés d)-e) pontja szerinti esetben az átvétel napja (de legkésőbb az értékpapír felvételét követő 15. nap), ha az értékpapírt a program szervezője szerzi meg, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja;
d) a (7) bekezdés f) és i) pontja szerinti esetben a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja;
e) a (7) bekezdés g) pontja szerinti esetben a kibocsátó jogutód nélküli megszűnésének napja, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja;
f) a (7) bekezdés h) pontja szerinti esetben a jegyzett tőke leszállításának a napja, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja.
(11) A magánszemély – a (7) és (10) bekezdésben foglaltaktól eltérően – nem szerez jövedelmet, ha az értékpapírt felülbélyegzése, kicserélése, vagy kedvezményezett részesedéscsere keretében történő átruházása céljából, vagy a kibocsátó átalakulása miatt veszi fel, feltéve, hogy
a) az említett jogügylet révén kizárólag értékpapírt szerez,
b) a letétkezelőt a felvétel időpontjában tájékoztatja a felvétel céljáról (okáról), valamint arról, hogy a jogügylet révén kizárólag értékpapírt szerez, valamint
c) a jogügylet révén megszerzett értékpapírt rendelkezése alapján a kibocsátó (megbízottja) a felvételt követő 15 napon belül a javára egyedi letétbe helyezi az eredeti letétkezelőnél.
A letétkezelő haladéktalanul tájékoztatja a program szervezőjét, amennyiben az új értékpapír (a felülbélyegzett értékpapír) letétbe helyezése az említett határidőn belül nem történt meg.
(12) A (11) bekezdés c) pontja szerint letétbe helyezett értékpapír esetében a kötelező tartási idő kezdő napját az eredeti értékpapír letétbe helyezésének napja szerint, az értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír megszerzésére fordított érték alapul vételével, annak megfelelően kell meghatározni. Az új értékpapírra egyebekben az eredeti értékpapírra vonatkozó rendelkezések irányadók.
(13) Az adóhatóság a (8) és a (11) bekezdésben meghatározott 15 napos határidőt bármely érdekelt fél által a határidőn belül benyújtott kérelemre meghosszabbítja, ha a magánszemély a határidőt rajta kívül álló ok miatt nem tudja teljesíteni. Ugyanazon határidő meghosszabbítására legfeljebb két alkalommal, és összesen legfeljebb 120 nap időtartamra van lehetőség. Az adóhatóság a kérelem ügyében soron kívül jár el, határozata ellen fellebezésnek nincs helye. Ha az adóhatóság a kérelmet a benyújtásától számított 15 napon belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. A kérelem benyújtásától a határozat jogerőre emelkedéséig (a határozat bírói felülvizsgálata esetén az ítélet jogerőre emelkedéséig) terjedő időszak, valamint a meghosszabbítás időtartama a határidőbe nem számít be.
(14) A kötelező tartási időszak leteltét követően a letétbe helyezett értékpapír
a) tőzsdei ügyletben történő visszterhes átruházása esetén a magánszemély által megszerzett bevétel adókötelezettségére – az átruházás jogcímét alapul véve, a kamatból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések helyett – az árfolyamnyereségből származó jövedelemre, vagy az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;
b) ingyenes átruházása esetén (kivéve, ha az átruházás a kibocsátó részére történt) az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az átruházásból származó bevételnek az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értéke minősül;
c) átalakítása, kicserélése révén megszerzett bevétel adókötelezettségére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(15) A program szervezője – a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig – a kötelező tartási időszak leteteltét követően a magánszemély által az elismert program keretében megszerzett értékpapír átruházásáról, átalakításáról, kicseréléséről magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóságnak. A program szervezője köteles olyan módon eljárni, hogy adatszolgáltatási kötelezettségét a kötelező tartási időszakban és annak leteltét követően egyaránt teljesíteni tudja.
(16) Az adózó elkülönített nyilvántartást köteles vezetni az elismert program keretében megszerzett vagy nála letétbe helyezett összes értékpapírról.
(17) Ha a magánszemély által az elismert program keretében megszerzett, az adóévben letétbe helyezett összes értékpapírnak a letétbe helyezés időpontjára megállapított együttes szokásos piaci értéke meghaladja a 300 ezer forintot, az adózó az (1)-(17) bekezdésben foglaltakat csak azokra az értékpapírokra alkalmazza, amelyeknek – a letétbe helyezés sorrendjében összesített – együttes szokásos piaci értéke nem haladja meg a 300 ezer forintot. A magánszemély által az elismert program keretében megszerzett többi értékpapírra a 77/A. § rendelkezései az irányadók.
(18) A Pénzügyminisztérium – a gazdasági társaság kérelmére – a következő feltételek együttes fennállása esetén elismert programként veszi nyilvántartásba a kérelemben bemutatott programot:
a) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság, vagy a gazdasági társaságnál többségi irányítást gyakorló tag által kibocsátott értékpapírt lehet szerezni;
b) az írásban meghirdetett programban a program szervezője feltétlen és visszavonhatatlan kötelezettséget vállal az abban foglaltak teljesítésére; nem zárja ki a nyilvántartásba vételt, ha a kiíró a kötelezettségvállalás hatályát az elismert programként történő nyilvántartásba vételtől teszi függővé;
c) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság munkavállalója vagy vezető tisztségviselője szerezhet értékpapírt;
d) a program keretében legalább a gazdasági társaságnál a kérelem benyújtásának évét megelőző üzleti évben foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma 10 százalékának megfelelő magánszemély kíván részt venni, és a részt venni kívánó magánszemélyek legfeljebb 25 százaléka vezető tisztségviselő;
e) a program keretében a vezető tisztségviselők legfeljebb a megszerezhető összes értékpapír együttes névértékének 50 százalékát kitevő együttes névértékű értékpapírt szerezhetnek;
f) a gazdasági társaság és a kibocsátó választott könyvvizsgálójának (a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének és a könyvvizsgálatért személyesen is felelős tagjának, munkavállalójának), felügyelő bizottsága tagjának közeli hozzátartozója a program keretében nem szerezhet értékpapírt;
g) a gazdasági társaság és a kibocsátó számviteli vezetője és közeli hozzátartozója a program keretében nem szerezhet értékpapírt;
h) a gazdasági társaság és a kibocsátó (jogelődjük) a kérelem benyújtását megelőző legalább három üzleti évre vonatkozóan könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó, a székhelye szerinti állam joga szerinti beszámolót hozott nyilvánosságra;
i) a gazdasági társaság és a kibocsátó (jogelődjük) a kérelem benyújtását megelőző három naptári éven belül és a kérelem benyújtásának évében a kérelem benyújtásáig nem állt csődeljárás vagy felszámolás (annak megfelelő, külföldi jog szerinti eljárás) hatálya alatt.
(19) A Pénzügyminisztérium a nyilvántartásba vételt megtagadja, ha
a) a kérelemben bemutatott program nem felel meg az e törvényben meghatározott összes feltételnek;
b) a kérelem nem felel meg az e törvényben vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott összes feltételnek, vagy a kérelemből nem állapítható meg minden, az elbírálás szempontjából jelentős tény, és az adózó a hiányt felhívás ellenére sem pótolta;
c) a gazdasági társaság vagy a kibocsátó a kérelem jogerős elbírálását megelőzően csődeljárás vagy felszámolás (annak megfelelő, külföldi jog szerinti eljárás) hatálya alá kerül; ezt a tényt a gazdasági társaság köteles haladéktalanul bejelenteni a Pénzügyminisztérium részére;
d) a program alapján már történt értékpapír-juttatás;
e) a közölt tényállás alapján megállapítható, hogy a program megvalósítása sérti vagy sértheti a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.
(20) A nyilvántartásba vétel tárgyában a határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül kell meghozni.
(21) A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az adózó az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott formában és tartalommal, ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtja be. A kérelemben az adózó nyilatkozik arról, hogy a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak. A kérelemhez csatolni kell a miniszteri rendeletben meghatározott valamennyi okiratot (idegen nyelven kiállított okirat esetében a hiteles magyar nyelvű fordítást).
(22) A Pénzügyminisztérium a programot törli a nyilvántartásból:
a) a nyilvántartásba vételt követő év utolsó napjával;
b) a végelszámolás, a csődeljárás, a felszámolás kezdő napjával, ha a nyilvántartásba vételt követően az a) pontban meghatározott időpontig a gazdasági társaság vagy a kibocsátó (jogutódjuk) végelszámolás, csődeljárás, illetve felszámolás hatálya alá kerül; ezt a tényt a gazdasági társaság köteles haladéktalanul bejelenteni a Pénzügyminisztérium részére.
(23) A Pénzügyminisztériumnak a program nyilvántartásba vételét elutasító, valamint a programnak a nyilvántartásból való törléséről rendelkező határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A Pénzügyminisztérium a jogerős határozat, valamint – a program nyilvántartásba vételéről rendelkező határozat esetén – a kérelem egy eredeti példányát az APEH elnöke útján megküldi a program szervezője illetékes adóhatóságának, valamint a jogerős határozat rendelkező részét hivatalos lapjában nyilvánosságra hozza.
(24) Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) elismert program: a Pénzügyminisztérium által ilyenként nyilvántartott munkavállalói értékpapír-juttatási program;
b) értékpapír: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott elfogadott országban az elismert program szervezője vagy többségi irányítást gyakorló tagja által forgalomba hozott (kibocsátott), tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló értékpapír;
c) kötelező tartási időszak: a kötelező tartási időszak kezdő napjától a kötelező tartási időszak kezdő napjának évét követő második naptári év utolsó napjáig terjedő időszak;
d) a kötelező tartási időszak kezdő napja: az elismert program keretében megszerzett értékpapír letétbe helyezésének napja, vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a jog gyakorlására jogosult;
e) a program szervezője: a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet benyújtó gazdasági társaság;
f) többségi irányítást gyakorló tag: az a jogi személy, egyéb szervezet, amely a program szervezőjénél közvetve vagy közvetlenül a szavazatok több mint 50 százalékával rendelkezik;
g) számviteli vezető: a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott vagy erre alkalmazott magánszemély;
h) vezető tisztségviselő: a jogi személy, az egyéb szervezet törvényes képviseletére jogosult magánszemély.”
25. § (1) Az Szja tv. 81. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben meghatározza:
a) az e törvény végrehajtásához szükséges nyomtatvány kötelező alkalmazását;
b) az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vételére irányuló eljárás rendjét, valamint az eljárás kezdeményezéséért fizetendő igazgatási-szolgáltatási díjat.”
26. § Az Szja tv. 82. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi az alacsony adókulcsú államok listáját.”
27. § Az Szja tv. 83. §-a a következő (11)-(12) bekezdéssel egészül ki:
“(11) E törvénynek az ügyvédi irodára, az egyéni ügyvédre és az ügyvédi iroda tagjára vonatkozó rendelkezéseit a végrehajtói irodára, az önálló bírósági végrehajtóra, illetve a végrehajtói iroda tagjára is alkalmazni kell.
(12) A magánszemély a tárgyi eszköz értékcsökkenési leírását az üzembe helyezés időpontjában irányadó statisztikai besorolási rend vagy vámtarifaszám alapján állapíthatja meg.”
28. § Az Szja tv. a következő 84. §-sal egészül ki:
“84. § (1) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza:
a) a Tanács 90/434/EGK irányelve a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről;
b) az Európai Közösségek Bizottsága 94/79/EGK ajánlása a magánszemély által nem az illetősége szerinti tagállamban szerzett egyes jövedelmek adóztatásáról.
(2) Ez a törvény – az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően – a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozó modellegyezmény figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz.”
29. § Az Szja tv. 1., 3., 5. és 11. számú melléklete e törvény 1-4. számú melléklete szerint módosul.
II. Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosítása
30. § A Tao. 1. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.”
31. § A Tao. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A külföldi illetőségű adózó és a külföldi illetőségű osztalékban részesülő adókötelezettsége a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható jövedelmére terjed ki (korlátozott adókötelezettség).”
32. § (1) A Tao. 4. §-ának 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
“11. ellenőrzött külföldi társaság: az a külföldi személy, amelyben az adózó vagy kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik, és amelynek székhelye olyan államban van, ahol jövedelmére jogszabály nem ír elő társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre fizetendő, a társasági adónak megfelelő adó és az adózás előtti eredménynek megfelelő összeg százalékban kifejezett hányadosa nem éri el a 19. § (1) bekezdésében előírt mérték kétharmadát; nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a külföldi személy a székhelye szerinti államban valódi gazdasági jelenléttel bír; a valódi gazdasági jelenlétet az adózó köteles bizonyítani, ha a székhely szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;”
(2) A Tao. 4. §-a a következő 23/a., 23/b. és 23/c. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában/
“23/a. kedvezményezett átalakulás: a törvényben meghatározott olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválás és a részleges átalakulást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha
a) a jogügylet révén a jogelőd tagja(i), részvényese(i) legfeljebb a jogutód által az átalakulás keretében kibocsátott részvény(ek), üzletrész(ek) együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez(nek), valamint
b) szétválás, részleges átalakulás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban;
23/b. kedvezményezett eszközátruházás: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (az átruházó társaság) – megszűnése nélkül – legalább egy önálló szervezeti egységét átruházza egy másik társaságra (az átvevő társaságra) annak jegyzett tőkéjét megtestesítő részesedés ellenében; önálló szervezeti egység: egy társaság olyan részlegének összes eszköze és forrása, amely részleg szervezeti szempontból független, a hozzá tartozó vagyonnal működni képes egységet képez;
23/c. kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t, üzletrész(eke)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint – szükség esetén – legfeljebb az átadott összes értékpapír, üzletrész együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagjának (tagjainak), részvényesének (részvényeseinek), feltéve, hogy a megszerző társaság a jogügylet révén elnyeri a szavazati jogok többségét is a megszerzett társaságban;”
(3) A Tao. 4. §-a a következő 32/a. ponttal egészül ki:
“32/a. társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
a) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint
b) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben vagy az anya- és leányvállalatok esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg;”
33. § (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
“c) a bányászatról szóló törvényben, a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben vagy a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg, továbbá erdőgazdálkodónál az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg, legfeljebb a befejezett felújításhoz a célállomány típusától függően az agrárgazdasági célok költségvetési támogatásáról szóló jogszabály szerint igénybe vehető támogatás mértékéig,”
(2) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
“e) az adózó által a tőkepiacról szóló törvény szerinti elismert (szabályozott) piacon kötött ügylet alapján az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan elszámolt bevétel 50 százaléka a gazdasági társaságnál és a szövetkezetnél (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot), figyelemmel a (14) bekezdésben foglaltakra,”
(3) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
“f) az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összege, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 25 százaléka és legfeljebb adóévenként 500 millió forint (a továbbiakban: fejlesztési tartalék), figyelemmel a (15) bekezdésben foglaltakra,”
(4) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
“h) a megszerzett társaság tagjánál (részvényesénél) a kedvezményezett részesedéscsere alapján kivezetett részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereség, ha az adózó igénybe kívánja venni e kedvezményt; e kedvezmény alkalmazása esetén az adózó a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett valamennyi részesedést elkülönítetten tartja nyilván,”
(5) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
“k) a kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan a kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján elszámolt bevétel 50 százaléka a gazdasági társaságnál és a szövetkezetnél (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot), figyelemmel a (14) bekezdésben foglaltakra; e rendelkezést az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírásai szerinti mikro- és kisvállalkozás (ideértve az említett törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával mikro- és kisvállalkozásnak minősülő ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivői irodát és magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségét is) nem alkalmazza,”
(6) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő s) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
“s) a kapott jogdíj alapján az adóévi adózás előtti eredmény javára elszámolt bevétel 50 százaléka, figyelemmel a (14) bekezdésben foglaltakra,”
(7) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének w) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
“w) a kockázati tőkevállalkozások nyilvántartásába történő bejegyzése évét követő hetedik adóévtől a kockázati tőkebefektetés átruházása révén az adóévben elszámolt árfolyamnyereség, amíg az adózó a nyilvántartásban szerepel, továbbá az adózó által az átruházott részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereség, feltéve, hogy
wa) az adózó a részesedést 2002. december 31-ét követően, a kibocsátó jegyzett tőkéjének emelése alapján teljesített pénzbeli hozzájárulás (pénzbetét) szolgáltatása révén szerezte,
wb) a kibocsátó a jegyzett tőke emelésének cégbírósági bejegyzésére irányuló kérelem benyújtását megelőző napon a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerinti kis- és középvállalkozásnak minősült és nem volt az adózó kapcsolt vállalkozása, valamint
wc) a részesedés átruházására a megszerzése évét követő harmadik adóévben vagy azt követően kerül sor,”
(8) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének zs) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
“zs) az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerinti mikro- és kisvállalkozásnál (kivéve a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot) a korábban még használatba nem vett ingatlan (ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant és a 2001. december 31-ét követően beszerzett ültetvénynek az állományba vétel időpontjára megállapított beszerzési, bekerülési értékét), tenyészállat, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, továbbá az ingatlan (ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant) bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetésváltozás, átalakítás értéke és az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)-(13) bekezdésben foglaltakra.”
(9) A Tao. 7. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(13) Az (1) bekezdés zs) pontja alkalmazásakor az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda és a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával minősül mikro- és kisvállalkozásnak.”
(10) A Tao. 7. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:
“(14) Az adózó az (1) bekezdés e), k) és s) pontjában foglaltakat választása szerint alkalmazza. Az adózó által az adózás előtti eredmény csökkentéseként az említett rendelkezések alapján együttesen elszámolt összeg nem haladhatja meg az adózás előtti nyereség 50 százalékát.”
(11) A Tao. 7. §-a a következő (15) bekezdéssel egészül ki:
“(15) Az adózó az (1) bekezdés f) pontja szerinti fejlesztési tartalékot a lekötése adóévét követő négy adóévben megvalósított beruházás (ide nem értve a nem pénzbeli, vagyoni hozzájárulásként átvett eszközt) bekerülési értékének megfelelően oldhatja fel, kivéve, ha a feloldott rész után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt mértékkel az adót megállapítja és – önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten – az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az adózó a fejlesztési tartaléknak a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig beruházásra fel nem használt része után az adót az említett mértékkel a negyedik adóévet követő adóév első hónapjában megállapítja, és azt önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten, az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával megfizeti.”
34. § (1) A Tao. 8. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
“k) a kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján az adóévben elszámolt bevételt meghaladóan a kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján elszámolt ráfordítás 50 százaléka a gazdasági társaságnál és a szövetkezetnél (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot); e rendelkezést az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírásai szerinti mikro- és kisvállalkozás (ideértve az említett törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával mikro- és kisvállalkozásnak minősülő ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivői irodát és magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségét is) nem alkalmazza,”
(2) A Tao. 8. §-ának (1) bekezdése a következő r) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
“r) a 7. § (1) bekezdésének gy) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből a kedvezményezett átalakulás alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett) összeg,”
(3) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
“t) a 7. § (1) bekezdésének h) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett) összeg,”
(4) A Tao. 8. §-a (1) bekezdése u) pontjának felvezető rendelkezése, valamint a pont ua) és uc)-ud) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
“u) azon beruházás, szellemi termék bekerülési értékéből az adózás előtti eredmény csökkentéseként a 7. § (1) bekezdés zs) pontja alapján elszámolt összeg (egyéni cég jogutódjánál ideértve az egyéni vállalkozóként igénybe vett kisvállalkozói kedvezményt is) kétszerese,
ua) amely beruházást (kivéve az ültetvényt), szellemi terméket az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig nem helyez üzembe, illetve nem vesz használatba, az említett negyedik adóévről készített bevallásban, kivéve, ha az üzembe helyezés, a használatba vétel elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el,”
“uc) amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig üzemkörön kívüli ingatlanként is használ, vagy az egyéb berendezések, felszerelések, járművek közé, a forgóeszközök közé sorol át, illetve amely szellemi terméket az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig a forgóeszközök közé sorol át, az említett első használat, illetve az átsorolás adóévéről készített bevallásban, kivéve, ha a forgóeszközök közé történő átsorolás az eszköz elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódásának következménye,
ud) amely beruházást, szellemi terméket, vagy amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig elidegenít (természetbeni juttatásként átad, értékesít, apportál, térítés nélkül átad, valamint pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszközt a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt visszaad), az elidegenítés adóévéről készített bevallásban.”
(5) A Tao. 8. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
“(2) Az adózó az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásakor nem veszi figyelembe azt az összeget, amellyel az (1) bekezdés k) pontja alapján növelte adózás előtti eredményét.”
35. § A Tao. 9. §-ának (2) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki:
/Csökkenteni kell az adózás előtti eredményt/
“b) a közhasznú szervezetként, a kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt alapítványnak, közalapítványnak, társadalmi szervezetnek és köztestületnek vállalkozási tevékenysége adózás előtti nyereségének 20 százalékával;”
36. § (1) A Tao. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A célszervezet adóalapja az adóévre jóváhagyott osztalék, részesedés, továbbá a (6) bekezdés szerint nyilvántartott, adómentesen képződött eredménytartalékból osztalék, részesedés címen jóváhagyott összeg, valamint a jegyzett tőke leszállítása, a tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszony megszűnése következtében az adóévben keletkezett kötelezettségek együttes összege (a továbbiakban: megállapított osztalék), módosítva a (2)-(5) bekezdésben, továbbá a 18. és 28. §-okban, valamint – figyelemmel a (2)-(3) bekezdésre – a VII. fejezetben foglaltakkal.”
(2) A Tao. 10. §-ának (6) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“Tőkeleszállításkor, a tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszony megszűnésekor a tag részére kiadott vagyon értékét az adózottan képzett eredménytartalék csökkentéseként, ha az arra nem nyújt fedezetet, akkor a fennmaradó részt az adómentesen képzett eredménytartalék terhére kell elszámolni.”
(3) A Tao. 10. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) Célszervezetek egyesülése, szétválása esetén a (6) bekezdés szerint nyilvántartott eredménytartalékot – az átalakulás formájától függően – összesítéssel, illetve megosztással kell megállapítani, majd ezt az értéket csökkenteni kell az átalakulással létrejött társaságban részt venni nem kívánó tag részére kiadásra kerülő eszközök és kötelezettségek értékének különbözetével. A csökkentést először az adózottan képzett eredménytartalék terhére kell elszámolni, úgy, hogy az ne váljon negatívvá, a fennmaradó rész az adómentesen képzett eredménytartalékot csökkenti.”
37. § (1) A Tao. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adózó
a) a 7. § (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat nem alkalmazhatja a végelszámolás, a felszámolás kezdő napját megelőző nappal lezáruló adóévben és a végelszámolás időszaka alatt, vagy – ha végelszámolás, felszámolás nélkül szűnik meg jogutód nélkül – utolsó adóévében;
b) a végelszámolás, a felszámolás kezdő napját megelőző nappal lezáruló adóévet (ha végelszámolás, felszámolás nélkül szűnik meg jogutód nélkül, az utolsó adóévét) megelőzően lekötött fejlesztési tartaléknak az említett adóév utolsó napjáig beruházásra fel nem használt része után az e napot követő 30 napon belül a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt mértékkel az adót megállapítja, és azt önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten, az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával megfizeti;
c) jogutód nélküli megszűnésekor
ca) az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja;
cb) az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés gy) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés r) pontja szerint korábban nem növelte adózás előtti eredményét;
cc) az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés h) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés t) pontja szerint korábban nem növelte adózás előtti eredményét;
cd) nem alkalmazza a 7. § (1) bekezdés ny) pontjának rendelkezéseit;
ce) az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés z) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerinti tartós adományozásra tekintettel elszámolt többletkedvezmény kétszerese, ha a szerződésben vállaltakat jogutód nélküli megszűnése miatt nem teljesítette a szerződésnek megfelelően;
cf) az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerint az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg azon részének a kétszerese, amelyet a 8. § (1) bekezdésének u) pontja szerint nem számolt el az adózás előtti eredmény növeléseként, ha az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévében, vagy az azt követő négy adóévben szűnik meg jogutód nélkül;
cg) egyszeres könyvvitel vezetése esetén az adózás előtti eredményt módosítja az egyszerűsített mérlegben kimutatott tartalék összege.”
(2) A Tao. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adózó átalakulásakor
a) a jogelődnél az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;
b) a jogelődnél az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés gy) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés r) pontja szerint korábban nem növelte adózás előtti eredményét; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott részesedésre alkalmazza;
c) a jogelődnél az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés h) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés t) pontja szerint korábban nem növelte adózás előtti eredményét; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott részesedésre alkalmazza;
d) a jogelődnél (kiválás és részleges átalakulás esetén a jogutódnál első adóévében) az adózás előtti eredményt növeli a végleges vagyonmérlegében kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözet összege, figyelemmel a (9)-(11) bekezdésben foglaltakra;
e) a jogutódnál első adóévében az adózás előtti eredményt növeli a végleges vagyonmérleg szerint a jogelődtől átvett követelésre a jogelőd által a 7. § (1) bekezdés ny) pontja szerint az átalakulás adóévében az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg;
f) a kettős könyvvitelt vezető jogutódnál első adóévében az adózás előtti eredményt módosítja az egyszeres könyvvitelt vezető jogelőd vagy a jogelőd egyéni cég által (kiválás és részleges átalakulás esetén az általa) az átalakulás során az eredménytartalékba helyezett áttérési különbözet összege;
g) az egyéni cég jogutódjánál az adózás előtti eredményt növeli a jogelőd egyszerűsített mérlegében kimutatott vásárolt készlet értékéből a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értéke és a végleges vagyonmérlegében a követelések vagy a vásárolt készletek között kimutatott fizetett előleg összege, valamint csökkenti a végleges vagyonmérlegében a kötelezettségek között kimutatott kapott előleg összege;
h) a jogutód a bányászatról szóló törvényben, a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben vagy a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére, valamint az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére a végleges vagyonmérlegében kimutatott céltartalék átértékelési különbözetével az átalakulást követően úgy módosítja az adózás előtti eredményt, ahogyan jogelődje módosította volna, ha az átalakulás nem történt volna meg;
i) a jogutód a végleges vagyonmérlege szerint a jogelődtől átvett követelésre a könyv szerinti értéket meghaladóan befolyt összeg alapján, valamint e követelés behajthatatlanná válása esetén az átalakulást követően úgy módosítja adózás előtti eredményét, ahogyan azt a jogelőd tette volna, ha az átalakulás nem történt volna meg.”
38. § A Tao. 18. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés és szövetkezet a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci ár meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.”
39. § A Tao. 21. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(13) A (7), (10)-(11) bekezdés szerinti adókedvezmény utoljára a 2011. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe. Az adózó nem veheti igénybe az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett beruházás alapján.”
40. § (1) A Tao. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adózónak – a (3), (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével – az adóbevallással egyidejűleg az adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra társasági adóelőleget kell bevallania az esedékességi időre eső összeg feltüntetésével. Nem lehet adóelőleget bevallani arra a naptári hónapra, negyedévre, a negyedév azon naptári hónapjára, amelyre az adózó már vallott be adóelőleget.”
(2) A Tao. 26. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(10) A kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózónak és a külföldi vállalkozónak az adóelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie. E rendelkezés nem vonatkozik arra az adózóra, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot.”
41. § (1) A Tao. 27. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A belföldi személy által az osztalékban részesülő részére fizetett (juttatott) osztalék mentes az osztalékadó alól, ha az osztalékban részesülő az osztalék fizetésének (juttatásának) napján már legalább két éve a belföldi személy anyavállalatának minősül. Anyavállalat az a társaság, amely legalább 25 százalékos részesedéssel (részvény esetében névre szóló részvénnyel) rendelkezik egy másik társaság jegyzett tőkéjében.
(3) Mentes az osztalékadó alól az állam, az államháztartás alrendszerei, valamint a befektetési alap.”
(2) A Tao. 27. §-a (11) bekezdésének d) és f) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/Az osztalékadóra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában osztalék (függetlenül a juttatás formájától):/
“d) jogutód nélküli megszűnéskor a tag (részvényes, alapító, üzletrész-tulajdonos) részére járó eszközök vagyonfelosztási javaslat szerinti értékének az a része, amely meghaladja a vagyonfelosztási javaslat szerint a rá jutó kötelezettségek értékének és a megszűnt részesedés (12) bekezdés szerinti értékének együttes összegét; e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a cégbejegyzési kérelem elutasítása, vagy a cégeljárás megszüntetése, illetve a fióktelep cégjegyzékből történő törlése következtében megszerzett jövedelem meghatározására is;”
“f) a belföldi személy és a fióktelep jegyzett tőkéjének leszállításakor – ha az tőkekivonás útján valósul meg – a megszerzett eszközök értékének a bevont részesedés (12) bekezdés szerinti értékét meghaladó része;”
42. § A Tao. 28. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(2) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.
(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonhatja a külföldön fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adót.”
“(5) A (3) bekezdés szerinti összeget jövedelmenként kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg az adóalapra az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót, de legfeljebb – nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a jövedelemre külföldön megfizetett (fizetendő) adó ráfordításként elszámolt összegének 90 százalékát. Az átlagos adókulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó, osztva az adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.”
43. § A Tao. a következő 29/D. §-sal egészül ki:
“29/D. § (1) Az adózó a 4. § 28. pontjának a) alpontjában meghatározott nyilvántartásba vétele iránti kérelmét 2002. december 31-éig nyújthatja be. E határidő leteltét követő három hónap elteltével igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.
(2) A külföldön tevékenységet végző az adóalap megállapítása során e törvény 7-8. §-ának a 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza.
(3) Az adózó – utoljára abban az adóévben, amelynek utolsó napja 2004-ben van – a 4. § 11. pontjának 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint állapítja meg, hogy a külföldi személy ellenőrzött társaságnak minősül-e, ha a külföldi személyben a részesedést ő vagy kapcsolt vállalkozása 2002. december 31-éig megszerezte.
(4) Az adózó az adóalap megállapításánál alkalmazhatja a 4. § 36. pontjának és a 7. § (1) bekezdése e) pontjának 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit, ha az épületet, építményt 2002. december 31-éig üzembe helyezte.
(5) Az adózó a 2002. december 31. napján hatályos 8. § (1) bekezdés i) pontjában, 16. § (1) bekezdés d) pontjában, 16. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezést alkalmazza, ha az átalakulásra vonatkozó döntést, megállapodást 2002. december 31-ig közokiratba foglalták, vagy az azt tartalmazó okiratot (így különösen a társasági szerződést, az alapszabályt, az egyesülési vagy szétválási szerződést) ezen időpontig ügyvéd (jogtanácsos) ellenjegyezte.
(6) Az adózó azon adóév adóalapjának megállapításánál, amelynek első napja 2002-ben van, az adózás előtti eredményt csökkentheti az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összegével, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 20 százalékával és legfeljebb adóévenként 500 millió forinttal. Az adózó a lekötött tartaléknak a lekötése adóévét követő adóév végéig beruházásra (ide nem értve a nem pénzbeli, vagyoni hozzájárulásként átvett eszközt) fel nem használt része után az adót 18 százalékos mértékkel az adóévet követő első adóév első hónapjában megállapítja, és azt önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten, az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával megfizeti.
(7) Az e törvényben meghatározott adókedvezmény érvényesítésére kizárólag az adóbevallásban, az adózónak a bevallás benyújtásáig meghozott döntése alapján van lehetőség.
(8) Az adózó a 22. § (1)-(2) bekezdésének 2002. december 31-éig hatályos rendelkezése alapján igénybe vett adókedvezményt köteles késedelmi pótlékkal növelten, ha az alapjául szolgáló gép, épület vagy infrastrukturális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe helyezés napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi, illetőleg ha három naptári éven belül az adókedvezménnyel telepített tárgyi eszközt olyan térségbe (övezetbe) telepíti át, ahol a kedvezményt nem érvényesíthette volna.
(9) Az adózó a beruházási adókedvezményre való jogosultságot – a 29/B. § (6) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével – a statisztikai besorolásra és a vámtarifaszámra a beruházás megkezdésének időpontjában irányadó rendelkezések szerint állapítja meg. Az adózó az értékcsökkenési leírást – a 29/B. § (8) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével – a statisztikai besorolásra és a vámtarifaszámra az eszköz üzembe helyezése időpontjában irányadó rendelkezések szerint is megállapíthatja.”
44. § (1) A Tao. 30. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi azoknak az államoknak a nevét, amelyekben jellemzően az ellenőrzött külföldi társaság székhelye található.”
(2) A Tao. 30. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
“(8) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség teljesítésének részletes szabályait.”
45. § A Tao. 1-2. számú melléklete e törvény 5-6. számú melléklete szerint módosul.
46. § (1) Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ajt.) 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A Tao. 16. §-a a következő (9)-(14) bekezdéssel egészül ki:
«(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd – választása szerint – a (10) bekezdésben meghatározott feltételekkel mentesül a (2) bekezdés d) pontjában foglaltak alkalmazása alól a végleges vagyonleltár szerint a jogutódnak átadott eszközök együttes vagyonértékelés szerinti értékének arra a részére, amely meghaladja a könyv szerinti értékük és a megszerzésük alapjául szolgáló, a vagyonleltár szerint a jogutódnak átadott kötelezettségekre elszámolt átértékelési különbözet együttes összegét.
(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a végleges vagyonleltárak az érintett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tüntetik fel, valamint a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá a jogelőd a választását – a végleges vagyonleltárak és a jogutód társasági szerződésének egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve – az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(11) A jogutód az átalakulást követően a végleges vagyonleltárban a (10) bekezdés szerint elkülönítve feltüntetett eszközök és kötelezettségek alapján adóalapját – az adózás előtti eredmény módosítása révén – úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. Az érintett eszközöket és kötelezettségeket a jogutód elkülönítve tartja nyilván, és a nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.
(12) Kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaság adózás előtti eredményét – választása szerint, az átvevő társasággal írásban kötött szerződés alapján, a (13) bekezdésben meghatározott feltételekkel – csökkenti a szerződésben e célra kijelölt, az önálló szervezeti egységhez tartozó eszközöknek a jogügylet keretében történő átruházása alapján elszámolt bevételből (ideértve a megszerzésük alapjául szolgáló, az átvevő társaságnak átadott kötelezettségek együttes könyv szerinti értékét is) az a rész, amely meghaladja együttes könyv szerinti értéküket.
(13) A (12) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződésben az érintett eszközöket és kötelezettségeket (és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott könyv szerinti értékét) elkülönítve tüntetik fel, valamint a szerződés tartalmazza a (14) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá az átruházó társaság a választását – a szerződés egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve – a kedvezményezett eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(14) Az átvevő társaság a kedvezményezett eszközátruházást követően a szerződésben a (13) bekezdés szerint elkülönítve feltüntetett eszközök és kötelezettségek alapján adóalapját – az adózás előtti eredmény módosítása révén – úgy határozza meg, mintha az átruházás nem történt volna meg. Az érintett eszközöket és kötelezettségeket az átvevő társaság elkülönítve tartja nyilván, és a nyilvántartásban feltünteti az átruházó társaságnál az átadás napjára kimutatott könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján az adózás előtti eredmény módosításaként általa elszámolt összeget is.»”
(2) Az Ajt. 266. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) E törvény 44. §-ának (4) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba.”
47. § (1) A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény (a továbbiakban: Ptt.) 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“17. § A Tao. a következő címmel és a cím utáni 22/B. §-sal egészül ki:
«Fejlesztési adókedvezmény
22/B. § (1) Az adózó a Kormány engedélye alapján, az engedélyben meghatározott feltételek szerint adókedvezményt vehet igénybe. A Kormány az adókedvezményt az adózó kérelmére, a kérelemben bemutatott fejlesztési program alapján engedélyezi, ha a fejlesztési program és a kérelem megfelel az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott valamennyi feltételnek. A Kormány az adókedvezmény tárgyában hozott határozatát a Határozatok Tárában közzéteszi.
(2) Az adózó az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett, a fejlesztési program keretében megvalósított beruházás üzembe helyezését követő adóévben és az azt követő négy adóévben, vagy – ha az engedély az adózó kérelmére így rendelkezik – a beruházás üzembe helyezésének adóévében és az azt követő négy adóévben veheti igénybe. E rendelkezés alkalmazásában a földterület, a telek, a telkesítés, valamint az említett ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a 2002. december 31-éig történő átvétele nem minősül a beruházás megkezdésének.
(3) Az adózó által a fejlesztési programhoz
a) az engedély alapján igénybe vett adókedvezmény, valamint
b) visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, pénzügyileg rendezett vagy egyéb formában igénybe vett, a kormányrendeletben meghatározott más államháztartási támogatás
összege nem haladhatja meg a fejlesztési programra vonatkozóan az engedélyben meghatározott – de legfeljebb a ténylegesen felmerült – beruházási érték, költség, ráfordítás együttes összegére vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított értéket.
(4) Az adókedvezményt a Kormány akkor engedélyezi és az adózó akkor veheti igénybe, ha a fejlesztési program megvalósítása legalább 10 milliárd forint – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 3 milliárd forint – értékű beruházás üzembe helyezését eredményezi, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését, vagy az előállított termék, a termelési eljárás alapvető változását eredményezi, valamint az engedélyben az adókedvezmény első igénybevételére meghatározott adóévet követő négy adóévben:
a) az adózó által foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma legalább 500 fővel – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 300 fővel – meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát, vagy
b) az adózónál elszámolt, évesített bérköltség legalább az adóév első napján érvényes minimálbér adóévre számított összegének ezerötszázszorosával – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább kilencszázszorosával – meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóév évesített bérköltségét, vagy
c) az adózónál keletkezett szállítói kötelezettségek bekerülési értékéből a kötelezettség alapjául szolgáló szerződés megkötésekor – de legkorábban az engedélyben az adókedvezmény igénybevételére meghatározott első adóévben – a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minősülő személyekkel szembeni kötelezettségek bekerülési értéke meghaladja az 50 százalékot.
(5) A Kormány – a (4) bekezdésben meghatározottak helyett – akkor is engedélyezi a fejlesztési adókedvezmény igénybevételét, ha a fejlesztési program megvalósítása legalább 100 millió forint értékű, kizárólag önálló környezetvédelmi beruházás, vagy legalább 3 milliárd forint értékű, szélessávú Internet szolgáltatást szolgáló beruházás üzembe helyezését és üzemeltetését eredményezi, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését vagy az előállított termék, a termelési eljárás alapvető változását eredményezi. Önálló környezetvédelmi beruházás az a beruházás, amely kizárólag a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 1. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti célt szolgál.
(6) Az adókedvezményre jogosító beruházás értékéből
a) legalább 50 százalékot el kell érnie a korábban még használatba nem vett beruházás értékének;
b) legfeljebb 20 százalék lehet a felújítás értéke, kivéve, ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti.
(7) A kormányrendelet – figyelembe véve különösen a környezetvédelmi előírásokat, valamint a beruházás üzemeltetési helye szerinti térség (megye, régió, kistérség) fejlesztési programját – a (4)-(6) bekezdésben foglaltakon túlmenő feltételeket is megállapíthat.
(8) A kormányrendelet – törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségre tekintettel – az abban meghatározott érzékeny ágazatokra a (4)-(7) bekezdésben foglaltakon túlmenő feltételeket állapít meg.
(9) Ha az adózó nem teljesíti az engedélyben meghatározott bármely feltételt, de teljesíti a (4)-(6) bekezdésben meghatározott feltételeket, akkor – a (3) bekezdésben foglaltak szerint – a kormányrendeletben meghatározott legalacsonyabb arány szerinti összegnek megfelelően veheti igénybe az adókedvezményt. Ha az adózó a (4)-(6) bekezdésben meghatározott feltételeket sem teljesíti, nem veheti igénybe az adókedvezményt, és a már igénybe vett adókedvezményt köteles késedelmi pótlékkal növelten, az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával visszafizetni.
(10) Az engedélyben az adókedvezmény első igénybevételére meghatározott adóévben és az azt követő négy adóévben az adózó köteles adózás előtti eredményét az elhatárolt veszteség teljes összegével – de legfeljebb az elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül megállapított adóalapnak megfelelő összeggel – csökkenteni.
(11) A fejlesztési program keretében megvalósított beruházáshoz kapcsolódóan fizetett kamat után az adózó nem veheti igénybe a kis- és középvállalkozások adókedvezményét.
(12) Az adózó az igénybe vett adókedvezményt, a fejlesztési programhoz igénybe vett más államháztartási támogatást, valamint a fejlesztési program keretében elszámolt beruházási értéket, költséget, ráfordítást adóbevallásában fejlesztési programonként – a kormányrendeletben meghatározott részletezettséggel – feltünteti.
(13) Az adóhatóság a (12) bekezdés alapján rendelkezésére álló valamennyi adatról adózónként és fejlesztési programonként haladéktalanul tájékoztatja az Államháztartási Hivatalt, amely a kapott adatok felhasználásával, megkeresésre – törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben előírt tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében – a Pénzügyminisztérium részére adatot szolgáltat. Az Államháztartási Hivatal által a tájékoztatás révén megszerzett adatra az adózás rendjéről szóló törvénynek az adótitokra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(14) Az adókedvezmény iránti kérelmet az adózó a kormányrendeletben előírt formában és tartalommal a Pénzügyminisztériumhoz nyújtja be. A kérelmet a benyújtását, hiánypótlás esetén a hiánypótlást követő 90 napon belül kell a Kormány elé terjeszteni; a Pénzügyminisztérium a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbíthatja. Ha a kérelem nem felel meg a kormányrendeletben előírt formának vagy tartalomnak, és az adózó a hiányt felszólítás ellenére nem pótolta, a Pénzügyminisztérium határozatában elutasítja a kérelemnek a Kormány elé terjesztését.»”
(2) A Ptt. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“18. § A Tao. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
«(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 21. § (7), (10)-(11) bekezdése, a 22. § (6)-(7) bekezdése és a 29. § (5) bekezdés a), d) pontja alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 29. § (5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre, továbbá – ha az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a 22/B. § alapján adókedvezményre jogosult adózó.»”
(3) A Ptt. 78. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(6) A Tao. e törvény 17. §-ával megállapított 22/B. §-a, e törvény 18. §-ával módosított 23. §-ának (1) bekezdése, valamint e törvény 19. §-ával megállapított 30. §-ának (6)-(7) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba; rendelkezéseiket első ízben a hatályba lépés napjával kezdődő adóév társasági adókötelezettségére kell alkalmazni.
(7) 2003. január 1-jén a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 93. §-a hatályát veszti; a rendelkezés alapján kiadott engedélyek az abban foglalt feltételek szerint érvényesíthetők.”
második rész
az általános forgalmi adót, a fogyasztási adót és a fogyasztói árkiegészítéseket érintő módosítások
III. Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása
48. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfat.) 7. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem minősül termékértékesítésnek:/
“a) Az egyház, a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben azt a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény adóalapot csökkentő tételnek minősíti, vagy annak minősítené akkor, ha az adományozó a társasági adó alanya lenne, függetlenül attól, hogy az adóalap-csökkentés lehetőségét ténylegesen igénybe lehet-e venni;”
(2) Az Áfat. 7. §-ának (3) bekezdése a következő új f) ponttal egészül ki:
/Nem minősül termékértékesítésnek:/
“f) az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz, vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó térítésmentes termékátadás, még abban az esetben sem, ha azok időben elválnak egymástól, feltéve, hogy
fa) a térítésmentesen átadott termék forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak, vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amelyhez közvetlenül kapcsolódik, és
fb) a térítés nélküli átadás feltételei az ellenérték fejében történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek.”
49. § Az Áfat. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“9. § (1) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany által az adóalanyiságát eredményező tevékenységtől eltérő cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minősülő tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottakon túl szolgáltatásnyújtásnak minősül az is, ha az adóalany:
a) a terméket – gazdasági tevékenysége köréből kivonva – ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek, és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható;
b) jogokat és más immateriális javakat nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként enged át, feltéve, hogy az azok beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(3) Az (1)-(2) bekezdéstől eltérően nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, ha
a) a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor;
b) a szolgáltatást a 7. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételekkel, ellenérték nélkül nyújtják;
c) a kis értékű ajándék;
d) az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz, vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó ellenérték nélküli szolgáltatás, még abban az esetben sem, ha azok időben elválnak egymástól, feltéve, hogy
da) az ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatás forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak, vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amelyhez közvetlenül kapcsolódik, és
db) az ellenérték nélkül történő szolgáltatásnyújtás feltételei az ellenérték fejében történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek.”
50. § Az Áfat. 9/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A 6-9. §-októl eltérően nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak, ha
a) a megszüntetett költségvetési szerv adóalanytól átvett, gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított vagyon egészét az alapító ellenérték fejében vagy ellenérték nélkül; vagy
b) a szövetkezet adóalany a gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított vagyont a szövetkezetekről szóló törvények szerinti szétválás, átalakulás, részleges átalakulás keretében
egy másik adóalanynak (a továbbiakban: kedvezményezett adóalany) átadja, feltéve, hogy a kedvezményezett adóalany az átadott vagyon egészét szintén gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja, és nem választott alanyi adómentességet.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vagyonhoz fűződő, e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében a kedvezményezett adóalanyt az átadó adóalany jogutódjának kell tekinteni.
(3) Ha a kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyont egészben vagy részben adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja, akkor az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok (38-39. §-ok) alkalmazásával kiszámított, pótlólag le nem vonható adót fizetendő adóként köteles elszámolni.
(4) A kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyonátadás időpontját követő ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat.”
51. § Az Áfat. a következő 9/B. §-sal egészül ki:
“9/B. § (1) Nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak a jogutódlással történő megszűnés – ideértve a kiválással történő jogutódlást –, ha a jogutód
a) a jogutódlással megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint
b) a jogutódlással megszerzett vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.
(2) Nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak, ha az egyéni vállalkozó halála esetén vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja, és az egyéni vállalkozó özvegye, örököse, vagy törvényes képviselője az általa megszerzett, korábban az egyéni vállalkozó által a gazdasági tevékenysége körében hasznosított vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint a vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.”
52. § Az Áfat 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Termékexport: az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő hatodik hónap utolsó napjáig a vámhatóság – végleges rendeltetéssel – külföldre kilépteti. A termék használatára, hasznosítására az értékesítés és a kiléptetés közötti időszak alatt nem kerülhet sor.”
53. § (1) Az Áfat. 12. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek minősül:/
“d) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja szerint vámszabadterületre értékesített termék további értékesítése, vagy a vámszabadterületet üzemeltető adóalany vámszabadterületen folytatott gazdasági tevékenysége keretében előállított termék értékesítése, ha annak közvetlen következményeként a termék változatlanul vámszabadterületen marad, vagy végleges rendeltetéssel külföldre kerül;”
(2) Az Áfat. 12. § -ának h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“h) vámszabadterületen vagy vámraktárban történő raktározás, ideértve a logisztikai tevékenységet is;”
54. § (1) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 3. és 4. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/(1) E törvény alkalmazásában/
“3. tárgyi eszköz: minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, erdő, ültetvény, tenyészállat, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan, legalább egy éven túl szolgálja az adóalany tevékenységét;
4. saját vállalkozásban megvalósított beruházás: e törvény értelmében vett tárgyi eszköz létesítése saját előállítás útján, ide nem értve a már meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának növelését;”
(2) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) E törvény alkalmazásában/
“6. kis értékű ajándék: a másnak ingyenesen és alkalmi jelleggel juttatott termék, nyújtott szolgáltatás, melynek az egyedi, adót is tartalmazó forgalmi értéke, ilyen érték hiányában pedig az adóval együtt számított beszerzési ára vagy előállítási költsége nem haladja meg az 5 000 forintot;”
(3) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdése 9. pontjának g) alpontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
/(1) E törvény alkalmazásában
9. állandó telephely: külön termelő- vagy üzleti berendezés, mellyel az adóalany helyhez kötötten és tartósan bevétel elérésére irányuló tevékenységet fejt ki, így különösen:/
“g) a kereskedelmi képviselet.”
(4) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 23-24. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyúttal a bekezdés a következő 25. ponttal egészül ki:
/(1) E törvény alkalmazásában/
“23. folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás: a közüzemi szerződések keretében nyújtott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, továbbá a távközlési szerződések keretében történő szolgáltatásnyújtás, ahol a jogviszony jellegéből következik a szolgáltató állandó rendelkezésre állása;
24. távközlési szolgáltatás: a hírközlésről szóló törvény szerinti távközlés, továbbá a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedése, valamint a globális hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítása;
25. áruminta: valamely termék, annak mintapéldánya vagy egy része – ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos kiszereléstől eltérő csomagolású, vagy a felhasználás során megsemmisülő, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná váló terméket –, melyet az eladásra szánt termék ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át.”
55. § Az Áfat. 15. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg:/
“d) ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál – kivéve a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat – továbbá más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál;”
56. § Az Áfat. 16. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
“(11) Ha a felek által kötött szerződés alapján a teljesített termékértékesítésekről, nyújtott szolgáltatásokról időszakonként számolnak el, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra állapítják meg, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az elszámolási időszak utolsó napja, de legkésőbb a teljesítésre kötelezett adóalany adó-megállapítási időszakának utolsó napja.”
57. § (1) Az Áfat. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A pénzben kifejezett ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására jogosult az az adóalany, aki (amely)
a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni; vagy
b) kettős könyvvitelt vezető adóalanyként nyilvántartási kötelezettségének – a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló kormányrendelet szerint – módosított teljesítési szemléletben tesz eleget.”
(2) Az Áfat. 20. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A halasztás haladéktalanul lejár, ha/
“d) az ellenértéket egészben vagy részben – az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjától számítva – az (1) bekezdés a) pontja szerinti adóalany esetében 30 napon belül, az (1) bekezdés b) pontja szerinti adóalany esetében 60 napon belül nem fizették meg.”
58. § Az Áfat. 22. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7) bekezdés számozása (8) bekezdésre módosul:
“(7) A (6) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók arra az esetre, ha a felek közötti ellenértéket kötelező jelleggel törvény vagy kormányrendelet írja elő.”
59. § Az Áfat. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“26. § (1) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges ellenértéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának forintban történő megállapításakor
a) a 19. § szerinti halasztásra jogosult adóalanynak a halasztás lejáratának időpontjában,
b) a 16. § (11) bekezdése szerinti, valamint a folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében a bizonylat kibocsátásának napján,
c) egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség keletkezésének napján
érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.
(2) Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek az (1) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történő átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző negyedévre vonatkozó, USA dollárban megadott árfolyamát kell figyelembe venni.”
60. § (1) Az Áfat. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó továbbá:
a) ólmozott és ólmozatlan motorbenzin (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) beszerzése,
b) személygépkocsi, 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpár (vtsz. 8711-ből), jacht és sport- vagy szórakozási célú hajó (vtsz. 8903) beszerzése,
c) élelmiszerek és italok beszerzése,
d) szállodai szolgáltatások, egyéb kereskedelmi és korlátozottan igénybevehető szálláshely szolgáltatások, éttermi, cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátóipari szolgáltatások igénybevétele,
e) szórakoztatási szolgáltatások igénybevétele,
f) személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybe vétele,
g) távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) igénybevétele,
h) parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése,
i) lakóingatlan építéséhez, felújításához kapcsolódó beszerzések,
j) a 2. számú melléklet 2. pontja alapján tárgyi adómentesnek nem minősülő lakóingatlan beszerzése
esetén feltéve, hogy a beszerzés nem továbbértékesítési, vagy nyilvántartásában közvetlen anyagként való felhasználási, vagy a 8. § (4) bekezdése szerinti céllal történik.”
(2) Az Áfat. 33. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdések számozása (4)-(5) bekezdésekre módosul:
“(3) A (2) bekezdés f) pontja nem vonatkozik a személygépkocsi-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott személygépkocsik tekintetében, továbbá a (2) bekezdés i) pontja nem alkalmazható arra az adóalanyra, aki (amely) a beszerzéseket továbbértékesítési céllal épített lakóingatlan építéséhez használja fel, hasznosítja.”
61. § Az Áfat. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adólevonási jog – ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik – kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló
a) számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány [32. § (1) bekezdésének a) pontja, és 66/A. § (1) bekezdése esetében];
b) az adó összegét közlő határozat [32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];
c) egyéb okiratok, bizonylatok, melyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [32. § (1) bekezdésének c) és d) pontja esetében].”
62. § Az Áfat. 40. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) Az (1)-(5) bekezdésekben foglaltaktól függetlenül az adó megfizetésére kötelezett az is, aki (amely) adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki. A bizonylatban szereplő, vagy az annak adataiból kiszámítható adó összegét az adóbevallás készítésére kötelezett kibocsátó önadózás keretében vallja be, az adóbevallás készítésére nem kötelezett kibocsátó esetében az adó összegét az állami adóhatóság határozattal állapítja meg. E rendelkezés nem alkalmazható az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanyra, ha az az általa kibocsátott bizonylatban szereplő ellenértéket, és az adó összegét bevételei között elszámolta.”
63. § Az Áfat. 41. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“41. § (1) Az adót termékimportnál – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az importáló fizeti.
(2) Ha a vámeljárásban az importáló helyett az általa kijelölt közvetett vámjogi képviselő jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti.”
64. § (1) Az Áfat. 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról/
“b) a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre – a kibocsátó döntésétől függően – egyszerűsített számlát vagy számlát kibocsátani.”
(2) Az Áfat. 43. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) A természetes személy eredeti szerző, illetve előadóművészi tevékenységet folytató adóalany – ideértve e személy természetes személy örökösét is – az e tevékenysége körében teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása tekintetében mentesül az e §-ban, illetve a 70. § (1) bekezdésében szabályozott bizonylatkibocsátási kötelezettség alól, ha ezt tőle a kifizető adóalany átvállalja.”
65. § Az Áfat. 44. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.”
66. § Az Áfat. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelőző évben az általa teljesített termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának adó nélküli összesített ellenértéke – ideértve a külföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét, de kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket –, vagy annak időarányosan éves szintre átszámított összege a 8 millió forintot nem haladta meg, és az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a tárgyévről éves adóbevallás benyújtására kötelezett, feltéve, hogy a tárgyévet megelőző év utolsó adó-megállapítási időszakáról benyújtott bevallásához csatolt nyilatkozatában nem jelenti be, hogy a tárgyévre nézve a negyedévenkénti adóbevallási és adóelszámolási kötelezettséget választja. Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben az általa teljesített termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának adó nélküli összesített ellenértéke – ideértve a külföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét, de kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket – a 8 millió forintot meghaladta. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell – a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig – benyújtani, amelyben az adóalany az értékhatárt elérte. Az adóalany havi bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévi első adóbevallásában megállapított elszámolandó adója pozitív előjelű, és az 1 millió Ft-ot elérte.”
67. § (1) Az Áfat. 48. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
a) a 28. és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől, illetve – ha az adóalany év közben jelentkezik be – az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot, illetve a kizárólag a 12. § c) pontja szerinti szolgáltatásnyújtást végző adóalanyok esetén a 2 millió forintot; vagy
ba) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint a tárgyi eszközt szerepelteti az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában;
bb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta; vagy
ca) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint a tárgyi eszközt szerepelteti az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában;
cb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket a saját vállalkozásban végzett beruházás szabályai szerint a beruházás bekerülési értékeként elszámolta; vagy
d) jogutód nélküli megszűnés esetén a megszűnéshez kapcsolódó adóbevallást nyújt be.”
(2) Az Áfat. 48. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A negatív elszámolandó adót – legfeljebb annak összegéig – csökkenteni kell azon beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, a 40. § (2) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minősül a kedvezményezett részére történő, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból finanszíroznak, a váltóval történő fizetés, valamint ha az ellenértékből kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthető részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe.”
(3) Az Áfat. 48. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
“(8) E § alkalmazásában az ellenérték banki átutalással történő kifizetése esetén a megfizetés időpontjának a fizetésre kötelezett bankszámlájának megterhelése minősül.”
68. § Az Áfat. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást választó egyéni vállalkozó esetén 4 000 000 forint;
b) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó esetén 6 000 000 forint;
c) egyéb esetekben 2 000 000 forint.”
69. § Az Áfat. 50. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az alanyi adómentességet választó adóalanyt/
“a) a 7. §
(1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítése, a 9. §-ban
meghatározott szolgáltatásnyújtása és a 40. § (2) és (6) bekezdésében
meghatározott adókötelezettség tekintetében adónyilvántartási, -megállapítási,
-bevallási és
-elszámolási kötelezettség,”
/terheli./
70. § Az Áfat. a következő új XVI/A. fejezettel egészül ki:
“XVI/A. fejezet
A közvetett vámjogi képviselőre vonatkozó különös szabályok
66/A. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 50/A. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti közvetett képviselő (a továbbiakban: közvetett vámjogi képviselő) jogosult arra, hogy – amennyiben adóalany, és megfelel az adólevonás személyi feltételeinek – a nevére szóló vámhatósági határozat alapján levonja a 41. § (2) bekezdése alapján rá kivetett, és az általa megfizetett adót, feltéve, hogy számlát helyettesítő okmány kibocsátásával az adót a képviselt személyre áthárítja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adólevonási jog a számlát helyettesítő okmány kibocsátásának napján keletkezik.
(3) Az (1) bekezdés szerinti számlát helyettesítő okmány lehet bármilyen, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat (irat), amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a közvetett vámjogi képviselő neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;
b) a képviselt személy neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;
c) a számlát helyettesítő okmány kibocsátásának kelte;
d) a vámjogi képviselet tényére való utalás;
e) a vámhatósági határozat beazonosításához szükséges adatok (így különösen a határozat száma, kelte);
f) az importált termék megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
g) a vámteher megnevezése és összege jogcímenként;
h) a fizetés módja, határideje;
i) a fizetendő összeg.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakon túl a közvetett vámjogi képviselő e törvény szabályai szerint jár el azzal, hogy a XI. fejezet szerinti alanyi adómentességet nem választhatja.”
71. § Az Áfat. 70. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
/(2) Nem kell nyugtát kibocsátani:/
“c) kezelőszemélyzet nélküli automatából teljesített termékértékesítés, illetve kezelőszemélyzet nélküli automata berendezés igénybevételével regisztrált szolgáltatás esetén.”
72. § Az Áfat. 1. és 2. számú melléklete helyébe e törvény 7., illetve 8. számú melléklete lép. Az Áfat. 4. számú mellékletének I. része helyébe e törvény 9. számú melléklete lép.
IV. Fejezet
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása
73. § A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 9. §-a a következő (7)-(8) bekezdésekkel egészül ki:
“(7) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges értéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának megállapításakor az adófizetési kötelezettség napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.
(8) Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek a (7) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történő átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző negyedévre vonatkozó, USA dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.”
74. § (1) A Fat. 12. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésekre módosul:
“(2) Hatósági áras szolgáltatás díjának, díjbevételének százalékában megállapított fogyasztói árkiegészítés csak abban az esetben utalható ki a szolgáltatónak, ha a hatósági árat megállapító jogszabállyal az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény előírásai szerint a pénzügyminiszter előzetesen egyetértett. Az ettől eltérő módon igényelt fogyasztói árkiegészítés jogosulatlan.”
(2) A Fat. 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Nem vehető igénybe árkiegészítés a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek által vásárolt jegyek, bérletek és a hatósági áras különjárati autóbusz forgalom után, kivéve a nevelési-oktatási intézmények saját tanulóik, illetve a felsőoktatási intézmények saját hallgatóik részére eszközölt jegy-és bérletvásárlásait és a különjárati autóbusz forgalom igénybevételét.”
75. § A Fat. 14. §-a a következő c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a § a) pontjában a 12. § (3) bekezdésére való hivatkozás 12. § (4) bekezdésére módosul:
/14. § Az árkiegészítés alapja/
“c) a 12. § (2) bekezdése szerinti pénzügyminiszteri jóváhagyás hiányában az utolsó, az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény előírásai alapján kiadott önkormányzati rendelet szerint megállapított díjakból származó bevétel.”
76. § A Fat. 1. és 2. számú melléklete helyébe e törvény 10., illetve 11. számú melléklete lép.
harmadik rész
a jövedéki adót, a jövedéki ügyeket, valamint a vámot, a vámeljárást és a vámigazgatást érintő módosítások
V. Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása
77. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat – kivéve a hatósági felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat, valamint a 15. § (1)-(2) bekezdése és a 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos adóztatási feladatokat – első fokon a megyeszékhelyen működő vámhivatal (Pest megyében a 18. számú, a fővárosban az (1) bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú vámhivatal) és a jövedéki központ látja el, továbbá jogosult az engedélyezéssel kapcsolatos ügyben az eljárásra.”
(2) A Jöt. 5. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) A kiemelkedő jelentőségű jövedéki ügyben a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnok) vagy esetenként az általa felhatalmazott, szervezetszerű helyettese az eljárás lefolytatására hatáskörrel és/vagy illetékességgel nem rendelkező vámhatóságot is kijelölhet.”
(3) A Jöt. 5. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
“(9) A belföldön lakóhellyel, tartózkodási hellyel, székhellyel vagy telephellyel nem rendelkező személy (a továbbiakban: külföldi személy) adó- és bírságfizetési kötelezettségének érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt az országos parancsnok által kijelölt vámhatóság teszi meg.”
78. § A Jöt. 7. §-a a következő 22. ponttal egészül ki:
“22. bioetanol: a 2207 10 00 99 vámtarifaszám alá tartozó, kizárólag mezőgazdasági eredetű alapanyagból előállított alkoholtermék.”
79. § A Jöt. 11. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható/
“h) – amennyiben bioetanol a szállított termék – az alkoholtermék adóraktárból a kőolajfinomító adóraktárba a 2909 19 00 00 vámtarifaszám alá tartozó etil-tercier-butil-éter (a továbbiakban: ETBE) előállítása céljára.”
80. § A Jöt. 15. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
/Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha/
“b) a 36. § (1) bekezdés n) pontja szerinti ásványolaj terméket az ott megjelölt módon kínálják, értékesítik vagy felhasználják, illetve a 0 adómérték alá tartozó biodízelt (36. § (1) bekezdés l) pont) a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően használják fel;”
“d) a 68. § (2) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában felsorolt üzemanyagok jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes kereskedelmét folytató személynél az üzemanyagok – vámhatóság által végzett készletfelvétellel megállapított – tényleges és nyilvántartás szerinti készletének 12 hónap forgalma alapján kimutatott különbözete meghaladja a külön jogszabály alapján elszámolható többletet.”
81. § (1) A Jöt. 17. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
/Az adó fizetésére kötelezett/
“f) a 15. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a jövedéki engedélyes és a nem jövedéki engedélyes kereskedő.”
(2) A Jöt. 17. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Adófizetésre kötelezett személy továbbá az is, aki az adózatlan jövedéki terméket e törvény rendelkezéseitől eltérő módon, jogellenesen megszerzi, birtokolja, szállítja, felhasználja vagy forgalomba hozza, valamint aki (amely) a 36. § (1) bekezdés n) pontjában megjelölt ásványolaj terméket az ott megjelöltek szerint kínálja, értékesíti vagy felhasználja, továbbá az, aki a 0 adómérték alá tartozó biodízelt a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően használja fel. Ha az előbbi cselekményeket az alkalmazott munkakörében eljárva követi el, az adófizetésre kötelezett személynek a munkáltató minősül.”
82. § A Jöt. 19. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
/Adóraktári engedélyre olyan személy jogosult,/
“g) aki jövedéki ügyintézői szakképesítéssel rendelkezik, illetve ilyen szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat.”
83. § A Jöt. 21. §-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
/Az adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:/
“j) a jövedéki ügyintézői szakképesítést igazoló bizonyítvány hiteles másolatát.”
84. § A Jöt. 23. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A vámhatóság visszavonja az adóraktári engedélyt, amennyiben/
“e) a 19. § (1) bekezdés a), d)-g) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesülnek.”
85. § A Jöt. 26. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
/Keretengedélyre az a kérelmező jogosult,/
“f) aki jövedéki ügyintézői szakképesítéssel rendelkezik, illetve ilyen szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat.”
86. § A Jöt. 27. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (7)-(9) bekezdés számozása (8)-(10) bekezdésre módosul:
“(7) Az engedély (6) bekezdésben foglaltak szerinti visszavonásáról hozott határozat – fellebbezésre tekintet nélkül – azonnal végrehajtható.”
87. § (1) A Jöt. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével
a) az ellenőrzésre, az adóigazgatási eljárásra, a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségre, továbbá az adó visszaigénylésére az e törvényben meghatározott eltérésekkel az Art.-t,
b) a vámtörvényben, illetve az Art.-ben nem szabályozott kérdésekben, továbbá az (1) bekezdés és e bekezdés a) pontja alá nem tartozó más államigazgatási ügyben – az e törvényben foglalt eltéréssel – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (továbbiakban: Áe.)
kell megfelelően alkalmazni.”
(2) A Jöt. 32. §-a (7) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A vámhatóság határozattal állapítja meg az adót/
“b) a 15. § (1) és (2) bekezdése, illetve a 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti adófizetési kötelezettség keletkezése esetén;”
(3) A Jöt. 32. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(15) Amennyiben a vámhatóság által a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében azonnali beszedési megbízással, a bankszámlával nem rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetőtől járó kifizetésből történő letiltással foganatosított végrehajtási cselekmény nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a vámhatóság az adófizetésre kötelezett személy (ideértve a jövedéki bírság, a zárjegyhiány /50. § (5) bekezdés/, az adójegy utáni halasztott fizetési kötelezettség /63. § (5) bekezdés/ megfizetésére kötelezett személyt is) követelésének, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyainak végrehajtása érdekében az adóhatóság illetékes szervét keresi meg.”
(4) A Jöt. 32. §-a a következő (19) bekezdéssel egészül ki:
“(19) A vámhatóság hivatalos helyén kívül, kérelemre
végzett eljárása esetén – az engedélyezési eljárás és ahhoz kapcsolódóan a
hivatalos zár felhelyezése kivételével – a kérelmezőnek szemledíjat kell
fizetni, és – ha jogszabály ettől eltérően nem
rendelkezik – meg kell fizetni az eljárás során felmerülő szakértői és más
vizsgálati díjat, szállítási, kiszállási és más vizsgálati költségeket (a
továbbiakban együtt: költségtérítés). A szemledíjat és a költségtérítést a
vámhatóság a vámtörvény végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben foglaltak
szerint szabja ki és szedi be.”
88. § (1) A Jöt. 36. §-a (1) bekezdésének l) és m) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő n) ponttal egészül ki:
/Az ásványolaj adójának mértéke – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – :/
“l) a 3824 90 95 99 vámtarifaszám alá tartozó termékek közül a kizárólag növényi olajból észterezéssel előállított termékre (a továbbiakban: biodízel) – amennyiben azt a 41. § (1) bekezdés j) pontja szerinti biodízel adóraktárban állítják elő és a külön jogszabály szerint, zárt rendszerben forgalmazzák – az e bekezdés n) pontjában foglalt eltéréssel 0 Ft/liter, egyébként 85,00 Ft/liter,
m) a 2710 00 74 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fűtőolajra 0 Ft/kg, a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fűtőolajra 40 Ft/kg,
n) a 34. § szerinti, de e bekezdés a)-l) pontjában nem említett ásványolajra – a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj kivételével – a belsőégésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy higítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 111,80 Ft/liter, a belsőégésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy higítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 85,00 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyósított gáz esetén 47,90 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 24,50 Ft/nm3, továbbá a külön jogszabály szerint, zárt rendszerben forgalmazott, de a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően felhasznált, 0 adómérték alá tartozó biodízel esetén 85,00 Ft/liter.”
(2) A Jöt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e), l)-n) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/literrel, illetve fűtőolaj esetében 20 Ft/kilogrammal, a cseppfolyósított gáz esetén az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak.”
89. § A Jöt. 37. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/Adómentes célú felhasználásnak minősül/
“h) a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú fűtőolaj nagy teljesítményű (50 MW feletti) tüzelőberendezésben és energianyerés céljából cementgyárban való felhasználása, feltéve, hogy a felhasználó teljesíteni tudja a környezetvédelmi jogszabályokban foglalt, a füstgáz kéntartalmára vonatkozó kibocsátási határértékeket, és ezt a teljesítményt a környezetvédelmi hatóság igazolja.”
90. § A Jöt. a következő 40/A. §-sal egészül ki:
“40/A. § (1) A kőolajfinomító adóraktár engedélyese visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja a 36. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott motorbenzinben lévő, kizárólag bioetanol alapon gyártott ETBE mennyiségére a (2) bekezdés szerint jutó adót.
(2) Visszaigényelhető vagy levonható adóként a kőolajfinomító adóraktárból szabadforgalomba bocsátott motorbenzin mennyiségében igazoltan kimutatott, de legfeljebb 15 százalék ETBE tartalom literben kifejezett mennyisége 48 századrészének és a 36. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adómértéknek a szorzataként számított összeg vehető figyelembe.
(3) Az adóvisszaigénylés vagy -levonás a motorbenzinnek a kőolajfinomító adóraktárból történő szabadforgalomba bocsátása napjától esedékes.
(4) Az adóvisszaigénylés vagy -levonás jogosultságát a motorbenzin ETBE tartalmának a külön jogszabály rendelkezései szerinti igazolásával, a bioetanol ETBE előállításához történt felhasználását igazoló belső bizonylattal, és a bioetanolról vezetett külön termékmérleg-nyilvántartással kell dokumentálni, alátámasztani.”
91. § (1) A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 1670 forint.”
(2) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében előállított pálinka (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy bérfőzető részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig 770 forint, 50 hektoliterfok felett 1670 forint.”
92. § (1) A Jöt. 44. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
/A 8-17. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően a bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha/
“b) a szeszfőzde a terméket még nem adta át a bérfőzetőnek, de az adó összege elérte az 500 ezer forintot, vagy
c) a külön jogszabály szerinti elszámolási időszak (a továbbiakban: elszámolási időszak) utolsó napján a szeszfőzdében a bérfőzető által még el nem szállított bérfőzött pálinka található;
d) a vámhatóság által a külön jogszabály szerint megállapított, az elszámolási időszakban gyártott mennyiség meghaladja a szeszfőzde nyilvántartásában kimutatott gyártott mennyiséget.”
(2) A Jöt. 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a)-c) pontja esetében a bérfőzető, az (1) bekezdés d) pontja esetében a szeszfőzde engedélyese. A bérfőzető az adót készpénzben fizeti meg a részére átadott, vagy a részére előállított és az (1) bekezdés b), c) pontja szerint elszámolt pálinka után.”
93. § (1) A Jöt. 45. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A szeszfőzde a bérfőzetőtől beszedett bérfőzési szeszadót az 500 ezer forint értékhatár elérését, illetve az elszámolási időszakonkénti rendszeres vagy a szúrópróbaszerű elszámolást követő munkanapon banki átutalással befizeti a vámhatóság bérfőzési szeszadó számlájára.”
(2) A Jöt. 45. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) A 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerint megállapított különbözetre a 43. § (3) bekezdése szerinti adómértékkel számított adót kell megfizetni.”
94. § (1) A Jöt. 49. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Alkoholtermék adóraktári engedély/
“d) a 2208 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó üzemre (a továbbiakban: szeszpalackozó),”
/adható./
(2) A Jöt. 49. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanol üzemre a jövedéki biztosítékot legalább 1 millió forint, a szeszfőzdére legalább 10 millió forint értékben kell nyújtani. A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde jövedéki biztosítékát a 43. § (4) bekezdésében foglalt alacsonyabb adómérték alapulvételével kell megállapítani.”
(3) A Jöt. 49. §-a kiegészül a következő (6) bekezdéssel:
“(6) Az adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) alkoholtermék általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben az alkoholterméket megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.”
95. § (1) A Jöt. 50. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(9) Az alkoholtermék – a (2) bekezdés a) és c) pontja kivételével – 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.”
(2) A Jöt. 50. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, valamint alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben való forgalmazását az adóraktár vagy az importáló kérelmére, meghatározott mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság engedélyezheti.”
96. § A Jöt. 57. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Az adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) pezsgő általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a pezsgőt megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.”
97. § A Jöt. 59. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adó mértéke/
“a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 115,00 forint,”
98. § A Jöt. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“61. § (1) E törvény alkalmazásában dohánygyártmány
a) a dohányrúd, amely meglévő állapotában dohányzásra alkalmas, és e bekezdés szerint nem minősül szivarnak vagy szivarkának, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak, vagy cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),
b) a dohányrúd, amely teljes egészében természetes dohányból készült,
c) a dohányrúd természetes dohányból készült borítékkal,
d) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyező külső borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket. A burok és a boríték dohányfóliából készült és egy termék tömege – a filter és a szopóka nélkül – nem lehet kevesebb 1,2 g-nál és a borítékot a dohányrúd hossztengelyével minimum 30 fokos hegyes szöget bezáróan, spirálisan tekerték fel,
e) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyező dohányfóliából készült külső borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket, ahol a külső boríték nem fedi a szopókát. Egy termék tömege – filter vagy szopóka nélkül – nem kevesebb 2,3 g-nál és a kerülete a dohányrúd hosszának legalább egyharmadán nem kevesebb 34 mm-nél (a továbbiakban a b)-e) pont együtt: szivar, szivarka),
f) olyan, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat, amelyben a dohányrészecskék tömegének több mint 25 százaléka kisebb, mint 1 milliméter szélességűre vágott (a továbbiakban: finomra vágott fogyasztási dohány),
g) az f) pont alá nem tartozó, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat (továbbiakban: egyéb fogyasztási dohány) [a továbbiakban az f) és g) pont együtt: fogyasztási dohány].
(2) Kész dohányvágat alatt olyan dohánygyártmányt kell érteni, amely pipadohány esetében pipában történő elszívásra, cigaretta dohány esetében kézi töltésű cigaretta elkészítésére szolgál.”
99. § A Jöt. 64. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) A dohánygyártmány adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) dohánygyártmány adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a dohánygyártmányt az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti. Az adólevonás joga megsemmisítés esetén az adójegy és a dohánygyártmány megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes. Újrafeldolgozás esetén az adólevonás joga az adójegy megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes, továbbá a 31. § (5) bekezdése a) pontjának, illetve (9) bekezdése a) pontjának rendelkezését is alkalmazni kell.”
100. § A Jöt. 68. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:
“(5) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. pontjának a)-c) alpontja és 2. pontja alá tartozó tevékenységnek a felhasználásra beszerzett, de ezt követően igazoltan feleslegessé vált ásványolajtermék vámhatósági felügyelet mellett történő nem rendszeres értékesítése.”
101. § A Jöt. 69. §-a kiegészül a következő (13) bekezdéssel, és egyidejűleg a jelenlegi (13)-(16) bekezdés számozása (14)-(17) bekezdésre változik:
“(13) A jövedéki engedély megszűnik, ha
a) a jövedéki engedélyes természetes személy meghal, kivéve, ha özvegye vagy örököse a kereskedelmi, export-import tevékenység folytatásának szándékát az esemény bekövetkezését követő 30 napon belül a vámhatósághoz bejelenti, és az e törvényben előírt feltételeknek megfelel;
b) a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;
c) az engedélyt visszaadják;
d) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.”
102. § A Jöt. 71. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A jövedéki engedélyes kereskedő a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya telephelyét nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor használhatja, ha/
“b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket – ha törvény másként nem rendelkezik – a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén olyan számla, vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíti, amely az áfa törvényben előírt adatokon kívül a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szöveget tartalmazza;”
103. § A Jöt. 72. §-a (11) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek/
“a) az ásványolaj terméknek motorbenzinből a gépjármű üzemanyagtartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból a gépjármű és erőgép üzemanyagtartályán kívül 100 litert, tüzelőolajból 3500 litert, kenőolajból és adalékanyagból 10 kilogrammot, fűtőolajból 50 litert, biodízelből 100 litert,”
/meghaladó mennyisége minősül./
104. § A Jöt. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az e törvény hatálya alá tartozó személyre az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének – a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó – egyéb megsértése, elmulasztása esetén legfeljebb 500 ezer – egyszerűsített adóraktár esetében legfeljebb 50 ezer – forint mulasztási bírságot lehet kivetni.”
105. § (1) A Jöt. 76. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:
/Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni/
“e) a vámmentesen vámkezelt zárjegy nélküli alkoholterméket, valamint az adójegy nélküli dohánygyártmányt, amennyiben azt értékesítik,
f) azt a 0 adómérték alá tartozó biodízelt, amelyet nem a külön jogszabályban meghatározottak szerint használnak fel (a továbbiakban az a)-f) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék).”
(2) A Jöt. 76. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.”
106. § A Jöt. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert. Az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság továbbá mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 1000 litert.”
107. § A Jöt. a következő 81. §-sal egészül ki:
“81. § (1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során a tényállás tisztázása, továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében lefoglalást rendelhet el.
(2) A vámhatóság
a) az adózás alól elvont jövedéki terméket,
b) a jogosulatlanul előállított cukorcefrét és abból előállított terméket,
c) a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort (e §, valamint a 81/A. § alkalmazásában az a)-c) pontokban meghatározottak a továbbiakban: termékek),
d) a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet (e §, valamint a 81/A. § alkalmazásában a továbbiakban: zárjegy),
e) a jogosulatlanul előállított vagy birtokolt desztilláló berendezést, a dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt,
f) a termékek, a zárjegy előállítására használt eszközt, valamint
g) a termékek, a zárjegy felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt (e fejezet alkalmazásában az e)-g) pontokban meghatározottak a továbbiakban: eszközök) – a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel –
lefoglalja.
(3) A vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalhat bármely dolgot – az élő állat kivételével –, amelyre az eljárásban, mint tárgyi bizonyítási eszközre szükség van.
(4) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz lefoglalása mellőzhető, ha
a) a termékek mennyisége nem haladja meg a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve a zárjegy mennyisége a 100 darabot, és
b) a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást az eszközön nem végeztek, továbbá
c) a jövedéki jogsértésért felelős személy a jogsértést első ízben követte el.
(5) A vámhatóság a lefoglalásról határozatban rendelkezik. A lefoglalást elrendelő határozattal szemben az ügyfél – jogszabálysértésre hivatkozással – kifogással élhet. A kifogást a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni a lefoglalást végző vámhatóságnál. A kifogást a felettes szerv a benyújtástól számított tizenöt napon belül bírálja el. A kifogásnak a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(6) A lefoglalást határozattal meg kell szüntetni
a) a (3) bekezdés alapján lefoglalt dologra, ha arra a jövedéki eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség,
b) a termékekre, a zárjegyre és az eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jövedéki bírságot nem állapítanak meg,
c) a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőre vagy amennyiben részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, az abban foglaltak szerint megfizették.
(7) A lefoglalt termék, dolog és eszköz annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja, vagy annak, akitől azt (azokat) a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás tényét igazolta.
(8) A lefoglalt termékek azonosítását (fajtáját, minőségét) kétség esetén szakértői vizsgálattal kell megállapítani.
(9) A lefoglalt termékek, zárjegy, dolog és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével, valamint a (8) bekezdés szerinti szakértői vizsgálat díjával kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerősen végrehajtható jövedéki bírság megfizetésére kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.
(10) A lefoglalt termékeknek, zárjegynek, dolognak és eszköznek a vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a vámtörvény és végrehajtási rendelete vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a raktárüzemeltető által szokásosan felszámított díjtétel az irányadó.
(11) A vámhatóságnak az Art. 66/B. § (3), (5)-(7) bekezdésének rendelkezéseit is megfelelően alkalmaznia kell azzal, hogy az Art. 66/B. § (6) bekezdése szerinti őrizetben hagyás nem alkalmazható, ha az az eljárás eredményességét veszélyezteti.”
108. § A Jöt. a következő 81/A. §-sal egészül ki:
“81/A. § (1) A lefoglalt termékeket, zárjegyet, továbbá a 81. § (2) bekezdésének e)-f) pontjában említett eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jogerősen jövedéki bírság kerül kiszabásra.
(2) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt a (3) bekezdésben foglaltakra tekintet nélkül el kell kobozni, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek.
(3) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt el kell kobozni, ha a jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőig nem fizették meg, és arra részletfizetést vagy fizetési halasztást – a fizetési kötelezettség esedékességétől számított öt munkanapon belül benyújtott kérelem alapján – nem engedélyeztek.
(4) A (3) bekezdés szerinti elkobzásnak nincs helye, ha a jövedéki ügyben jogerősen kiszabott jövedéki bírság nem a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz tulajdonosát terheli.
(5) Az elkobzásról a (3) bekezdés esetén a fizetési kötelezettség teljesítésének elmaradását megállapító, illetve amennyiben a jövedéki jogsértés elkövetője ismeretlen, az eljárást megszüntető határozatban kell rendelkezni.
(6) Amennyiben a lefoglalt termék és eszköz vámáru, elkobzásukra is e törvény rendelkezései az irányadóak.
(7) Az elkobzott termékek, zárjegyek és eszközök közül
a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket, a cukorcefrét és az abból előállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort meg kell semmisíteni;
b) a zárjegyet és a 81. § (2) bekezdés e)-f) pontjában említett eszközöket meg kell semmisíteni;
c) az a) és b) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék és eszköz esetén a vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről, illetve eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni;
d) azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene, meg kell semmisíteni.”
109. § A Jöt. 89. §-a (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg
a) a mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdőművelési ágakban a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adója 80 százalékának – az igény benyújtásának napjától számított 30 napon belüli – visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,/
“1. a szántó művelési ágban 95 liter/ha/év,”
/mértékig terjedően;/
VI. Fejezet
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása
110. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 1. §-ának 1., 13., 14. és 29. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában/
“1/a. személy: a természetes személy és a szervezet;
1/b. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra – e minőségében – e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;
1/c. letelepedett személy: az olyan természetes személy, akinek állandó lakóhelye Magyarországon van, illetve az olyan szervezet, amelynek a Magyar Köztársaság területén bejegyzett, vagy nyilvántartásba vett székhelye, központja vagy állandó üzleti vállalkozása van.”
“13. vámellenőrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása, az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének megvizsgálása, illetőleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása, a természetes személy és az általa szállított poggyász és egyéb tárgy megvizsgálása, áru/vámáru vizsgálata, vállalkozások főkönyvi és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint más hasonló cselekmény végzése, amelyek az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések érvényesítését célozzák;
14. áru/vámáru: a vámhatáron át behozott, vagy kivitelre kerülő minden olyan dolog, ami a Kereskedelmi Vámtarifába besorolható, és amely vámjogi státusza szerint lehet belföldi áru, illetve vámáru. Kivételt képeznek az áruk nemzetközi forgalmának nem minősülő dolgok (így különösen: a diplomáciai és nemzetközi kötelezettségvállalás alapján átvett és átadásra kerülő, diplomáciai pecséttel ellátott információt hordozó futárpostai küldemények, a hitelintézetek részére érkező és/vagy azok által kivitt forgalomban lévő bankjegyek, fizetőeszközül szolgáló érmék, csekkek, váltók);”
“29. bevándorló: a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 18-23. §-ai hatálya alá tartozó személy;”
(2) A Vámtv. 1. §-a 40. pontjának c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) futárposta: amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, az olyan helyi vagy országos, garantált kézbesítési idejű postai szolgáltatás, melynek teljesítése a küldemény személyes átvételétől annak kézbesítéséig egy – résztevékenységekre nem bontható – technológiai folyamatban valósul meg;”
(3) A Vámtv. 1. §-ának 43. pontja a következő e) alponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában
43. az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult:/
“e) a közvetett képviselő;”
(4) A Vámtv. 1. §-ának 44. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“44. ügyfél: a vámigazgatási eljárásban az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult, továbbá mindazon személy, akit a vámjogszabályok szerint jogok illetnek meg, és/vagy kötelezettségek terhelnek. Ügyfélnek kell tekinteni továbbá e feladata ellátása során a vagyonfelügyelőt, a felszámolót, és a végelszámolót is;”
(5) A Vámtv. 1. §-a a következő 48. ponttal egészül ki:
“48. vámszámla: a közvetett képviselő által bármely kereskedelmi banknál nyitott olyan pénzforgalmi számla, amelyre a vámteher fedezete kerül befizetésre és amelyről kizárólag a Vám- és Pénzügyőrség által kezelt államháztartási számlákra történhet kifizetés. A vámszámlán lévő összegre a Vám- és Pénzügyőrség felhatalmazott szervének lekérdezési és kizárólagos rendelkezési jogot kell biztosítani.”
111. § A Vámtv. 7. §-a (2) bekezdésének a), d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:
/A vámbiztosíték – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:/
“a) kettő millió forint összegig készpénz, átutalási postautalvány, banki átutalás, hitelintézeti bankkártya, vagy”
“d) a vámhatóság által feljogosított szervezet kezességvállalása, vagy
e) belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelő biztosítási szerződés, vagy
f) vámteher fizetés céljára nyitott, kereskedelmi banknál vezetett vámszámlán rendelkezésre álló leköthető összeg.”
112. § (1) A Vámtv. 8. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
/Egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani:/
“k) a közvetett képviselő útján a belföldi forgalom számára történő vámkezelésnél kiszabott vámteher fedezetére a 7. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltaknak megfelelően.”
(2) A Vámtv. 8. §-a (4) bekezdése a) pontjának első mondata és az f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Tevékenységi biztosítékot kell nyújtani:/
“a) a vámszabadterület engedélyezéséhez, valamint a gazdasági vámeljárások – az e törvény 8. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt, továbbá a 9. §-a (2) bekezdésének a) és e)-h) pontjában meghatározott kivétellel történő – engedélyezéséhez az azonos vámeljárás alatt álló vámáruk, illetve előfinanszírozott áruk vámteher összegének 8 %-a erejéig az adott vámeljárás időtartamára.”
“f) a Tranzitegyezmény szerinti összkezesség, valamint egyedi garanciajegy forgalmazására vonatkozó engedély kiadásához a Tranzitegyezményben meghatározott összegben.”
113. § (1) A Vámtv. 9. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes a vámteher biztosítása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:/
“c) az e törvény 3. számú melléklete szerinti vámáruk ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása, továbbá az alakiság nélkül vámigazgatási eljárás alá vont vámáru,”
(2) A Vámtv. 9. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:/
“b) minden egyszerűsített, illetve könnyített módon engedélyezett gazdasági vámeljárás,”
“d) a belföldi forgalom számára történő vámeljárás egyszerűsített engedéllyel, ha a vámeljárást kérő halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik,”
(3) A Vámtv. 9. §-ának (2) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
/Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:/
“i) a közvetett képviselő halasztott vámfizetési engedélye, amennyiben a vámbiztosítékot az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének f) pontjában rögzített vámszámlán lekötött formában nyújtja.”
114. § A Vámtv. 29. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20 %-ot – a Kereskedelmi Vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5 %-ot – meghaladó mértékben alacsonyabb, vagy az egyszerűsített eljárás során a vámkezelést kérő jelzi, hogy a bevallott vámérték nem tekinthető véglegesnek, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el és a vámárut akkor adja ki, ha a vámfizetésre kötelezett vagy közvetlen képviselője a bevallott vámérték és a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték különbözetének figyelembevételével megállapított vámteher különbözetre vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig – a WTO Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján – ideiglenesnek kell tekinteni.”
115. § A Vámtv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A nem kereskedelmi jellegű vámáru után fizetendő vám alapja a vámárunak külföldön kifizetett vagy fizetendő ára az értékesítési országban hatályban lévő rendelkezések szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után, amennyiben az adó mértéke a benyújtott számlán szereplő adatokból megállapítható. Ha a vámfizetésre kötelezett, illetve a közvetlen képviselő a vámkezeléshez számlát nem tud benyújtani, értéknyilatkozatot tehet. Amennyiben a vámfizetésre kötelezett vagy a közvetlen képviselő értéknyilatkozatot sem tud tenni, a fizetendő vámteher alapját a vámáruhoz legjobban hasonló árunak a vámmal és belföldi adókkal csökkentett, a vámhatóság nyilvántartásában szereplő átlagos belföldi fogyasztói árának alapulvételével a vámhatóság állapítja meg, szükség esetén szakértői vélemény alapján. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.”
116. § A Vámtv. 47. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Tevékenységi engedélyezési eljárásra – ha e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérően nem rendelkezik – az a vámhatóság illetékes, amelynek területén a kérelmezett tevékenységet gyakorolni kívánják.”
117. § A Vámtv. a következő címmel és a cím utáni 50/A. §-sal egészül ki:
“Képviselet
50/A. § (1) Az e törvény és végrehajtási rendeleteiben foglaltak betartásával bárki képviselőt bízhat meg a vámeljárásokban, a vámjogszabályok által megállapított egyéb tevékenységekben, illetve a vámigazgatási eljárásban történő közreműködésre.
(2) A képviselet lehet:
a) közvetlen, amikor a képviselő a megbízója nevében és javára, vagy
b) közvetett, amikor a képviselő saját nevében, de megbízója megbízásából
jár el.
Közvetett képviseletet csak az e törvény 203. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervezet láthat el.
(3) A képviselőnek – az árutovábbításra, az ideiglenes behozatalra irányuló, valamint a nem kereskedelmi jellegű forgalom szabályai szerint kért vámkezelési kérelem kivételével – a Magyar Köztársaság területén letelepedett személynek kell lennie.
(4) A képviselőnek nyilatkoznia kell az alábbiakról:
a) a képviselt személy megbízásából jár el,
b) megbízása közvetlen, vagy közvetett képviseletre jogosítja fel,
c) a képviselet milyen eljárási cselekmények elvégzésére és milyen időtartamra szól.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott tartalmú nyilatkozat, vagy megbízás hiányában fellépő személyt úgy kell tekinteni, mint aki a saját nevében és javára cselekszik.
(6) A képviselő a képviseleti jogosultságát köteles a vámhatóság felhívására hitelt érdemlően igazolni.”
118. § A Vámtv. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az áru/vámáru vámkezelése – ha e törvény másként nem rendelkezik – erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet az áruval/vámáruval rendelkezni jogosult személyesen vagy közvetlen képviselője útján (a továbbiakban együtt: vámkezelést kérő) köteles benyújtani.”
119. § A Vámtv. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Szóbeli árunyilatkozatot természetes személy a nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru forgalmában vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési kötelezettséggel behozható és kivihető nem kereskedelmi mennyiségű árukról, a szervezet az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott esetekben és feltételek mellett adhat. A szóbeli árunyilatkozatot a vámkezeléshez szükséges adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása esetén az árura vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet.”
120. § A Vámtv. 54. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A vámhatóság egyszerűsített vámeljárást annak a vámkezelést kérőnek engedélyez:/
“a) amely a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet,”
121. § A Vámtv. 63. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Vámraktár üzemeltetési engedély vámszempontból megbízható letelepedett szervezet részére adható.”
122. § (1) A Vámtv. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az aktív feldolgozást az illetékes vámhivatal annak a szervezetnek engedélyezi, amely a feldolgozást maga végzi, illetve mással elvégezteti.”
(2) A Vámtv. 73. §-a (2) bekezdésének a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/Az engedélyt írásbeli kérelemre – normál eljárásban akkor kell kiadni, ha:/
“a) a kérelmező letelepedett és vámszempontból megbízható szervezet,”
“d) amennyiben az aktív feldolgozás helyettesítő áru felhasználásával történt, a helyettesítő árura vonatkozó feltételeket igazolják,”
123. § A Vámtv. 74. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) Amennyiben az elszámolás a (4) bekezdésben foglalt határidő eltelte után sem történik meg, a vámkezelést végző vámhivatal intézkedik a még ki nem szabott vámteher, a 142/A. § szerinti kompenzációs kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabásáról és beszedéséről és/vagy jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról, és ezen intézkedéseiről három munkanapon belül tájékoztatja az engedélyező vámhivatalt.”
124. § A Vámtv. 78/C. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142/A. § szerinti kiegyenlítő kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása, közlése és beszedése iránt.”
125. § A Vámtv. 80. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut ki kell adni, ha:/
“a) a kiszabott vámterhet megfizették, vagy arra a vámbiztosítékot az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének a) vagy f) pontja szerint nyújtották, továbbá, ha a vámterhet e törvény, vagy más jogszabály alapján megfizetni nem kell, illetve annak megfizetésére halasztott vámfizetést, fizetéshalasztást, vagy részletfizetést engedélyeztek, vagy megfizetésére e törvény, vagy végrehajtási rendelete eltérő szabályokat állapít meg.”
126. § A Vámtv. 82. §-a (3) bekezdésének felvezető szövege, valamint c) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feldolgozáshoz az illetékes vámhivatal az engedélyt írásbeli kérelemre akkor adja ki, ha”
“c) a kérelmező a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet,”
“g) a kérelmező eleget tesz az illetékes minisztérium által elvégzett gazdasági teszt követelményeinek,”
127. § A Vámtv. 88. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege, valamint b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A passzív feldolgozásra vonatkozó engedélyt – normál eljárásban – a vámhivatal akkor adja ki, ha”
“b) az árut passzív feldolgozási céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén letelepedett és vámszempontból megbízható személy,”
128. § A Vámtv. 90. §-a (4) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Vámszabad terület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltető), amely a vámszabad terület kialakítására, továbbá a vámellenőrzés és a statisztikai megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó előírásokat teljesíti és”
129. § A Vámtv. a következő címmel és a cím utáni 94/A-94/D. §-sal egészül ki:
“Vámszabad területek és vámszabad raktárak
94/A. § (1) A vámszabad terület és a vámszabad raktár a vámterület része, vagy ezen a területen elhelyezett és a vámterület többi részétől elkülönített épületek, telephelyek, melyekben:
a) a vámárut a behozatali vámok és a kereskedelempolitikai intézkedések szempontjából úgy tekintik, mintha nem lenne a vámterületen, feltéve hogy nem került a belföldi forgalom számára vámkezelésre, nincs más vámeljárás alatt vagy nem használják fel vagy el azt a vámjogszabályban előírt feltételektől eltérően,
b) arra az árura, amelyre vonatkozóan ilyen rendelkezést léptettek életbe a különleges területeket szabályozó jogszabályokban, azok az intézkedések alkalmazhatók, amelyek általában az áru kivitelével kapcsolatosak.
(2) A vámterület kijelölt részein engedélyezhető vámszabad terület vagy vámszabad raktár létesítése. Meg kell határozni, hogy az egyes vámszabad területhez mely földrajzi terület tartozik. A vámszabad raktárakként kijelölni kívánt épületeket is jóvá kell hagyni. A vámszabad területnek körülkerítettnek kell lennie, és meg kell határozni mind a vámszabad területek, mind pedig a vámszabad raktárak bejáratait és kijáratait. A vámszabad területen a vámhatóság előzetes jóváhagyása szükséges az épületek megépítéséhez.
(3) A vámszabad terület és vámszabad raktár területe, továbbá – a (4) bekezdésnek megfelelően kijelölt vámszabad területek kivételével – a bejáratai és a kijáratai a vámhatóság ellenőrzése alatt állnak. A vámszabad területre vagy a vámszabad raktárba belépő vagy ezeket elhagyó természetes személyek és a szállító eszközök vámellenőrzés alá vonhatók. A vámszabad területre vagy vámszabad raktárba történő belépés megtagadható olyan személyek esetében, akik nem adnak meg minden garanciát az e törvényben előírt szabályok betartására. A vámhatóság ellenőrizheti a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba belépő, azokat elhagyó vagy az ottmaradó árukat. Az ilyen ellenőrzések végrehajtásának lehetővé tételére a belépő vagy kilépő árut kísérő fuvarokmány egy példányát a vámhatóság által kijelölt személynek a vámhatóság részére át kell adnia vagy meg kell azt őriznie annak érdekében, hogy az szükség esetén a hatóság rendelkezésére álljon, és egyúttal az árut a vámhatóság számára elérhetővé kell tennie.
(4) A vámhatóság kijelölhet olyan vámszabad területet is, ahol a vámellenőrzést és az alakiságokat el kell végezni, és a vámtartozással kapcsolatos rendelkezéseket a vámraktározási eljárások követelményeinek megfelelően alkalmazni kell.
94/B. § (1) A vámszabad területen vagy vámszabad raktárban vámáru és áru is elhelyezhető.
(2) A vámhatóság megkövetelheti, hogy azt az árut, amely veszélyt jelent, vagy esetlegesen szennyezhet más árut, illetve amely más okok miatt különleges kezelést igényel, kifejezetten azok tárolásához, kezeléséhez felszerelt épületekbe helyezzék el.
(3) A vámhatóság ellenőrzési jogosultságának és kötelezettségének sérelme nélkül a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba beszállított árut nem kell bemutatni, és vámárunyilatkozatot sem kell benyújtani.
(4) Az árut/vámárut csak akkor kell bemutatni, és az előírt vámalakiságok mellett elvégezni a vámeljárást, ha:
a) az a vámszabad raktárba vagy vámszabad területre történő belépéskor lezárul, kivéve, ha az adott vámeljárás lehetővé teszi, hogy az árut ne mutassák be;
b) a behozatali vámok visszatérítésére vagy a fizetés alóli mentességre vonatkozó határozat felhatalmazása alapján helyezték el vámszabad területen vagy vámszabad raktárban;
c) az e törvény 94/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelel.
(5) A vámhatóság megkövetelheti, hogy értesítsék a vámhivatalt azokról az árukról, amelyekre kiviteli vám szabható ki vagy más kiviteli rendelkezések hatálya alá tartoznak.
(6) Az érintett fél kérésére a vámhatóság igazolja a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett áruk vámjogi státuszát.
94/C. § (1) Az áru/vámáru a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – korlátlan ideig tárolható.
(2) A kivitelre kerülő és a közös agrárpolitika hatálya alá tartozó áruk esetében – a bizottsági eljárásnak megfelelően – külön határidőket lehet előírni.
(3) A vámszabad területen vagy vámszabad raktárban – a vámhatóság előzetes értesítése után – bármilyen ipari, kereskedelmi vagy szolgáltatási tevékenység engedélyezhető az e törvényben megállapított feltételek mellett.
(4) A vámhatóság a (3) bekezdésben hivatkozott tevékenységre tiltásokat vagy korlátozásokat írhat elő, amennyiben azt az érintett áru/vámáru jellege vagy a vámfelügyelet érdeke megköveteli.
(5) A vámhatóság megtilthatja, hogy vámszabad területen vagy vámszabad raktárban olyan személyek folytassanak tevékenységet, akik nem biztosítják a szükséges garanciákat az e törvényben megállapított rendelkezések betartására.
(6) Vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett vámáruk, miközben vámszabad területen vagy vámszabad raktárban maradnak:
a) szabad forgalomba bocsáthatók az abban az eljárásban és az e törvény 71. §-ának (1)-(2) bekezdésében megállapított feltételek mellett;
b) engedélyezés nélkül keresztülmehetnek állagmegóváson, valamint szokásos kezelésen;
c) aktív feldolgozási eljárás alá vonhatók az abban az eljárásban megállapított feltételek mellett;
d) vámfelügyelet alatti feldolgozási eljárás alá vonhatók az abban az eljárásban megállapított feltételek mellett;
e) ideiglenes behozatali eljárás alá vonhatók az abban megállapított feltételek mellett;
f) az államnak felajánlhatók;
g) megsemmisíthetők, feltéve, hogy az érintett személy minden olyan információt megad a vámhatóságnak, amelyeket az szükségesnek ítél.
Ha az árukat a c), d) vagy e) pontban hivatkozott valamelyik eljárás alá vonják, a vámfelügyelet általános szabályai az irányadók.
(7) A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó kivitelre kerülő áru tekintetében kizárólag az ezekre az árukra vonatkozó kezelési formák alkalmazhatók, melyek külön engedély nélkül végezhetők.
(8) Ha a (6) és (7) bekezdés rendelkezéseit nem alkalmazzák, a vámárut és a 94/A. § (1) bekezdésének b) pontjában hivatkozott árut vámszabad területen vagy vámszabad raktárban nem használhatják fel vagy el.
(9) A készletekre vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, ahol az érintett eljárás úgy rendelkezik, a (8) bekezdés nem zárja ki az olyan áru használatát vagy felhasználását, amelynek a belföldi forgalom számára, vagy ideiglenes behozatali vámeljárásban történő vámkezelése nem vonja maga után a közös agrárpolitika vagy a kereskedelempolitika hatálya szerinti behozatali vámok vagy intézkedések alkalmazását. Ebben az esetben nincs szükség a belföldi forgalom számára történő vámkezelés vagy az ideiglenes behozatal bejelentésére. Bejelentést kell tenni azonban, ha az árura vámkontingens vagy vámplafon vonatkozik.
(10) Az, aki a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban áru tárolásával, megmunkálásával, feldolgozásával, eladásával vagy vásárlásával járó tevékenységet végez, a vámhatóság által jóváhagyott nyilvántartást köteles vezetni. Az árut/vámárut a belépést követően azonnal be kell jegyezni a raktári nyilvántartásokba. A raktári nyilvántartásokat oly módon kell vezetni, hogy a vámhatóság azonosítani tudja az árut/vámárut és annak mozgásait.
(11) Ha az áru/vámáru vámszabad területen belül átrakásra kerül, az átrakással kapcsolatos okmányokat meg kell őrizni annak érdekében, hogy azok a vámhatóság rendelkezésére álljanak. Az árunak/vámárunak az átrakással kapcsolatos rövid távú tárolása a művelet szerves részének tekintendő.
94/D. § (1) A vámszabad területről vagy a vámszabad raktárból az áru/vámáru kitárolható a vámterületről történő kivitel, vagy a vámterület más részére való átszállítás céljából. A vámáru tekintetében a kitárolást követően az általános szabályok szerint kell eljárni, kivéve ha a vámáru vámeljárás kezdeményezése nélkül tengeri vagy légi úton hagyja el a vámszabad területet vagy vámszabad raktárat.
(2) Ha a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban tárolt vámárura vámteher fizetési kötelezettség keletkezik, és a vámérték meghatározása e törvény 21. §-a szerint történik, amely magában foglalja a beraktározás és az állapotmegőrzés költségeit, akkor ezeket a vámérték megállapításánál nem kell figyelembe venni, amennyiben azok az ügyleti értéken belül elkülöníthetők.
(3) Ha a vámárun a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban történő tárolás ideje alatt szokásos kezelést végeztek, úgy a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámkezelés a vámáru szokásos kezelése előtt fennálló jellege, vámértéke és mennyisége szerint történhet, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik.
(4) A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó és vámszabad területre vagy vámszabad raktárba tárolt áru olyan vámeljárás alá vonható, amely következtében a vámhatóság jogosult lesz az ilyen áru kivitelekor általában alkalmazott intézkedésekre.
(5) Ha a külön jogszabályban megállapított határidő lejártáig nem kezdeményezték a vámeljárás alá vonást, vagy a (4) bekezdésben hivatkozott áru a vámterületet nem hagyja el, a vámhatóság a hatáskörébe tartozó intézkedéseket köteles megtenni
(6) Ha az árut/vámárut a vámterület egy másik részére viszik vagy küldik vissza vagy valamilyen vámeljárás alá helyezik, a törvény 94/B. §-ának (6) bekezdésében hivatkozott igazolás használható fel az áru/vámáru vámjogi helyzetének bizonyítékaként.
(7) Ha az áru/vámáru vámjogi helyzete az igazolással vagy valamilyen más módon nem bizonyított, akkor a termék úgy tekintendő, hogy
a) a kiviteli vámok kiszabása, kiviteli engedélyek vagy kiviteli rendelkezések alkalmazása esetében áru;
b) minden más esetben vámáru.
(8) A vámszabad területre és a vámszabad raktárra vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
130. § A Vámtv. 109. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
“(8) Vámmentesek a Magyar Köztársaság diplomáciai és konzuli képviseletei által a Külügyminisztériumnak küldött hivatalos jellegű küldeményei a Külügyminisztérium által kiállított olyan igazolás alapján, amely szerint a küldemény kizárólag a diplomáciai szolgálat ellátásához szükséges hivatalos használatra szolgáló tárgyakat és berendezéseket tartalmaz.”
131. § (1) A Vámtv. 125. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) E § alkalmazásában a vámáru felett rendelkezésre jogosult a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévő címzettje, a vámhatóság zálogjogát megelőző zálogjog jogosultja, a közvetett képviselő, valamint az e törvény 50/A. §-a (5) bekezdésében meghatározott személy.”
(2) A Vámtv. 125. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
/Vámfizetésre kötelezett:/
“f) közvetett képviselet esetén az is, akinek a megbízásából a képviselő a vámárunyilatkozatot adta.”
132. § (1) A Vámtv. 132. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett kettő millió forint összeg erejéig készpénzben, vagy átutalási postautalvány felhasználásával, banki átutalással, hitelintézetnél bankkártyával, vagy vámszámláról történő teljesítéssel fizetheti meg. A készpénzzel történő befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot, vagy annak tartalmával mindenben megegyező befizetési igazolást fogad el.”
(2) A Vámtv. 132. §-a (5) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/A vámszervezet központi szerve – kérelemre – engedélyt adhat ……/
“b) a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban
1. normál eljárásban legalább heti egy, vagy
2. egyszerűsített eljárásban legalább húsz alkalommal, vagy
3. normál és egyszerűsített eljárásban együttesen legalább ötvenkét alkalommal, vagy
4. jogszabály alapján havi elszámolással végzett vámeljárás esetén legalább 10 alkalommal
kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést; és
c) a kérelmező az e törvény 8. §-a (4) bekezdésének d) pontja szerinti tevékenységi biztosítékot nyújt bankgarancia formájában, vagy e törvény 7. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján vámszámlán lekötött fedezet formájában nyújtja a vámbiztosítékot;”
133. § A Vámtv. 133. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az ellenőrzött szervezet kérelmére az utólagos ellenőrzések után kiszabott vámteherre – a forgalmi adók kivételével – és/vagy a vámigazgatási bírságra az azt kiszabó vámhatóság legfeljebb 12 hónapra részletfizetést, fizetéshalasztást engedélyezhet, amennyiben a szervezet fizetési nehézsége átmeneti jellegű, ezért a vámteher későbbi megfizetése valószínűsíthető és az egyösszegben vagy az azonnal történő megfizetés tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné. A szervezet gazdasági tevékenységének súlyos veszélyeztetése megítélésének feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
134. § A Vámtv. 135. §-a (7) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára a (3), (5) és (6) bekezdések alapján, továbbá egyéb jogcímen visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követően a befizetéstől, egyéb jogcím esetén – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a visszafizetési kötelezettség keletkezésének napjától számított harminc napon belül késedelmi pótlék nélkül fizetheti vissza.”
135. § A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés d) 1. pontjában a zárójelben a kötelező alszám és a magyar alszám közé a “KN alszám” kifejezést kell felvenni:
“(1) Amennyiben nemzetközi szerződés vagy jogszabály eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet – a vámmal együtt fizetett forgalmi adó kivételével – a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha”
136. § A Vámtv. 140. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“b) a vámraktározás időtartama alatt az e törvény 78/B. §-ának (1) bekezdésében maghatározott vámteher tekintetében,”
137. § (1) A Vámtv. 141. §-ának (1) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Az e törvényben és a törvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendeletekben meghatározott,
a) a jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,
b) az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre, a vám elé állításra és a vámkezelésre vonatkozó,
c) más, a vámhatóság által jogszabályi felhatalmazás alapján végzett ellenőrzés feltételeinek biztosítására vonatkozó, továbbá
d) a vámszabad területtel, vámraktárral és tranzitterülettel összefüggő
kötelezettségek megszegése és/vagy az ellenőrzés akadályozása esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.”
“(8) A vámigazgatási bírságot – a fizetésre kötelezett kérelmére – a kiszabó vámszervezet felettes szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha
a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem került sor és
b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné;
c) az utólagos ellenőrzés alkalmazásában – az a)-b) pontban foglaltak figyelmen kívül hagyásával – a fizetésre kötelezettnek a vizsgálati időszakban nyilvántartott vámigazgatási bírságainak összege nem haladja meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát.”
(2) A Vámtv. 141. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
“(10) Külön jogszabályban meghatározott, a Vám és Pénzügyőrség hatáskörébe utalt ellenőrzési tevékenység során – amennyiben ahhoz jogszabály más jogkövetkezményt nem fűz – megállapított szabályszegés miatt az azt feltáró vámhatóság az e törvényben meghatározott vámigazgatási bírságot szabhat ki.”
138. § A Vámtv. a következő alcímmel és az alcím utáni 142/A. §-sal egészül ki:
“Kiegyenlítő és kompenzációs kamat
142/A. § (1) Az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonáskor – a forgalmi adók kivételével – kiszabott és közölt vámteher után (a továbbiakban: kiegyenlítő kamat). Alakiság nélkül történő vámkezelés esetén a kamatot a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor kiszabott és közölt vámteher alapján kell megállapítani. Ebben az esetben a kamatfizetési kötelezettség kezdő napja a beléptetés napja.
(2) Ha az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás alá vont vámáru felhasználásával előállított végtermékkel vagy a változatlan állapotban lévő vámárukkal összefüggésben vámteher fizetési kötelezettség merül fel, a vámáru után az aktív feldolgozásban történő vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni a vámeljárás alá vont vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor – a forgalmi adók kivételével – kiszabott vámteher után (a továbbiakban: kompenzációs kamat).
(3) Ha a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban vámkezelt vámárut a feldolgozási határidő előtt kérik változatlan állapotban a belföldi forgalom számára vámkezelni, a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásba vonás napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig az elszámolás során kiszabott vámteher után a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni.
(4) Nem kell kiegyenlítő kamatot fizetni, ha
a) a vámteher összegének megfelelő készpénzbiztosítékot nyújtottak,
b) a vámárut részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelik,
c) a kiegyenlítő kamat mértéke esetenként a 20 Euronak az e törvény végrehajtási rendeletének 1. §-a (2) bekezdésében meghatározott módon számított forint ellenértékét nem haladja meg,
d) teljes vámmentességgel történő ideiglenes behozatal esetén a végrehajtási rendeletben megjelölt esetekben.
(5) Nem kell kompenzációs kamatot fizetni, ha
a) vámfizetési kötelezettség megállapodás alapján a Magyarországra irányuló importárukra biztosított kedvezményes elbánás alkalmazásakor keletkezik,
b) az aktív feldolgozás során keletkezett hulladékot és selejtet – a vámjogszabály rendelkezései szerint – megsemmisítik,
c) a végrehajtási rendeletben meghatározott feldolgozási melléktermékeket a belföldi forgalom számára vámkezelik, feltéve, hogy azok arányban állnak a végtermékek exportált mennyiségével,
d) a kompenzációs kamat mértéke esetenként a 20 Euronak az e törvény végrehajtási rendeletének 1. §-a (2) bekezdésében meghatározott módon számított forint ellenértékét nem haladja meg,
e) az aktív feldolgozás engedélyese a belföldi forgalom számára történő vámkezelést kér, és igazolja, hogy az aktív feldolgozás maradéktalan teljesítésének elmaradása neki nem felróható,
f) vámvisszatérítési jogosultság keletkezett, arra az időszakra, amíg a vámterhet a vámhatóság a jogosult számára nem térítette vissza,
g) a vámteher összegének megfelelő készpénzbiztosítékot nyújtottak.
(6) Vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás esetén a vámáru hulladéka, mellékterméke vámkezelésekor kamatot felszámítani nem kell.”
139. § A Vámtv. 155. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő ]
“b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható – valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő – adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának, a Külügyminisztériumnak és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak, a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek, a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, és annak útján az Agrárintervenciós Központnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak, a szerzői jogi törvényben a művek, előadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző szervezetnek, a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok céljából a körzetközponti jegyzőnek, piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása érdekében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek, és annak útján a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségeknek, adóellenőrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak;”
[ad át.]
140. § A Vámtv. 157. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A vámhatóság a szervezet adatai közül annak adóigazgatási számát, nevét, rövidített nevét, székhelyének, központjának vagy állandó üzleti vállalkozásának címét, levelezési címét, pénzforgalmi jelzőszámait tartja nyilván.”
141. § A Vámtv. 173. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli. Ennek keretében irányítja a Vám- és Pénzügyőrség költségvetési gazdálkodását, a gazdálkodás tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez. A pénzügyminiszter az irányítási és felügyeleti jogkörének végrehajtása érdekében:
a) felügyeli a vámteher kiszabásának, beszedésének törvényességét, ellenőrzi a vámszervek irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását,
b) az országos parancsnok előterjesztése alapján meghatározza a vámszervezet fejlesztésének irányait,
c) előterjeszti a Kormánynál a vámigazgatás szervezeti rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti változásokat, koordinálja a vámszervezet és az adóhatóságok együttműködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotását,
d) a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében a vámszervezet vezetőjétől jelentéseket kérhet, bármely vámügy iratait magához vonhatja,
e) a vámjogszabályok értelmezése kérdésében a vámszervezet részére kötelező iránymutatást adhat,
f) meghatározza a vámszervezet feladatai teljesítésének éves követelményeit,
g) vámigazgatási ügyben megváltoztatja, megsemmisíti a vámszervezet vezetőjének jogszabálysértő határozatát, illetőleg a határozathozatal törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja,
h) a vámszervezet vezetőjének a vámigazgatás működési feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében iránymutatást, szükség esetén utasítást ad.
A pénzügyminiszter a c), e) és f) pontban meghatározott feladatkörét nem ruházhatja át.”
142. § (1) A Vámtv. 175. §-a (3) bekezdése d) pontja utolsó mondatának helyébe a következő rendelkezés lép:
“Ezt az időtartamot a feltartóztatást, előállítást foganatosító vámszerv vezetője egy alkalommal négy órával meghosszabbíthatja;”
(2) A Vámtv. 175. §-a (3) bekezdésének e) pontja utolsó mondatának helyébe a következő rendelkezés lép:
“A feltartóztatás és az orvosi vizsgálat időtartama a 8 órát nem haladhatja meg;”
143. § A Vámtv. 203. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A vámügynök a tevékenységet a székhelye, központja vagy állandó üzleti vállalkozása szerint illetékes területi vámszerv engedélye alapján kezdheti meg és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítéssel, egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy – gazdasági társaság esetén – cégjegyzékbe bejegyezték és azt 3 hónapnál nem régebbi keltezésű cégkivonattal igazolja.”
144. § A Vámtv. 204. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező megfelel az alábbi feltételeknek:/
“a) letelepedett személy”
145. § A Vámtv. 208. §-ának (1) bekezdése a következő c)-d) ponttal egészül ki:
/A vámügynök megbízás alapján kérheti a vámkezelést, közreműködhet annak végrehajtásában és egyéb vámigazgatási eljárásnál. Az e törvényben meghatározott vámbiztosíték(ok) letétele esetében – külön engedéllyel –/
“c) halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezhet, amennyiben közvetett képviselőként jár el, továbbá
d) egyszerűsített vámeljárásra vonatkozó engedéllyel rendelkezhet.”
146. § A Vámtv. 212. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
“(8) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy az informatikai és hírközlési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a nemzetközi gyorspostaforgalomra vonatkozó részletes szabályokat.
(9) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a vámfelügyelet melletti feldolgozás engedélyezési feltételeként meghatározott gazdasági teszt követelményeit szabályozzák és közzétegyék.”
negyedik rész
a helyi adókat, az illetékeket és a gépjárműadót érintő módosítások
VII. Fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvényi rendelkezések módosítása
147. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. §-ának h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az adó alól:/
“h) az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartást szolgáló vagy a növény-termesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az épületet az adóalany ténylegesen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.”
148. § A Htv. 31. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól mentes:/
“c) a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése, vagy a településen székhellyel, vagy telephellyel rendelkező vagy a Htv. 37. §-ának (2) bekezdése szerinti tevékenységet végző vállalkozó esetén vállalkozási tevékenység vagy ezen vállalkozó munkavállalója által folytatott munkavégzés céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély, továbbá”
149. § A Htv. 52. §-ának 7., 19. és 26. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/52. § E törvény alkalmazásában:/
“7. tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződést a földhivatalhoz benyújtották – melynek tényét a földhivatal széljegyezte –, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni, egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók;”
“19. korrigált átlagos statisztikai állományi létszám: a Központi Statisztikai Hivatal Útmutató az intézményi munkaügyi statisztika kérdőíve kitöltéséhez c. kiadvány 1999. január 1-napján érvényes szabályai szerint éves szinten számított statisztikai állományi létszám, ideértve a saját nevében és saját kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyt, továbbá azt a tulajdonost, aki vállalkozásában személyes közreműködésre kötelezett, vagy azt mellékszolgáltatásként végzi, valamint a segítő családtagot; ”
“26. vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,
b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 350 000 forintot meghaladja,
c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,
d) egyéb szervezet, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll;”
150. § A Ptt. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“21. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
/Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:/
“e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó megállapítása során – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó, továbbá a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának korrigált forgalmi érték szerinti megállapítása esetén adónemenként csak egyféle adómérték állapítható meg. A vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték.”
151. § A Ptt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“22. § A Htv. a 39/B. § után a következő alcímmel és az alcím utáni 39/C. §-sal egészül ki:
“Az önkormányzat által nyújtható adómentesség, adókedvezmény
39/C. § (1) Az önkormányzat rendeletében a (2)-(3) bekezdésben foglaltak alapján jogosult adómentességet, adókedvezményt megállapítani a vállalkozó számára.
(2) Az adómentesség, adókedvezmény csak azt a vállalkozót illetheti meg, akinek/amelynek a 39. § (1) bekezdés, illetőleg a 39/A. § vagy 39/B. § alapján számított (vállalkozási szintű) adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió Ft-ot. Az önkormányzat az adómentességre, adókedvezményre való jogosultság szempontjából 2,5 millió Ft-nál alacsonyabb adóalap-összeget is meghatározhat.
(3) Az adómentesség, adókedvezmény terjedelmének, mértékének valamennyi – a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelő – vállalkozó számára azonosnak kell lennie.”
152. § A Ptt. 79. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“79. § (1) Az e törvény 21-22. §-ával megállapított – a Htv.-t módosító – rendelkezések 2003. január 1. napján lépnek hatályba.
(2) Az önkormányzat 2002. december 31. napjáig köteles hatályon kívül helyezni a Htv. e törvény 21. §-ával megállapított 7. §-a e) pontjának első mondatával ellentétes adókedvezményeket, adómentességeket határozatlan időre biztosító önkormányzati rendelkezéseket. Az önkormányzat legkésőbb 2007. december 31. napjáig köteles hatályon kívül helyezni minden olyan – határozott időtartamra adókedvezményeket, adómentességeket biztosító – rendelkezését, amely ellentétes a Htv. e törvény 21. §-ával megállapított 7. §-a e) pontjának első mondatával. Az a vállalkozó jogosult 2002. december 31. napját követően a 2002. december 31. napján hatályban lévő önkormányzati rendelet által határozott időtartamra biztosított adókedvezményt, adómentességet igénybe venni, aki (amely) ennek igénybevételére 2002. december 31-ig már jogosultságot szerzett, vagy az igénybevételre jogosító feltételek teljesítését legkésőbb 2003. december 31-ig megkezdte. A vállalkozónak az adókedvezmény, adómentesség igénybevételére jogosító feltételek teljesítésének megkezdését 2004. január 31. napjáig be kell jelentenie az illetékes önkormányzati adóhatósághoz.”
VIII. Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
153. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték összegét – az egy-egy örökösnek, hagyományosnak jutott örökség, illetőleg megajándékozottnak juttatott ajándék tiszta értéke alapulvételével – a következő táblázatokban foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:
a) Öröklés esetén:
|
Csoport |
Az illeték általános mértéke |
Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke |
|
I. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.) |
15 millió forint összegű értékig 11 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 15 % |
15 millió forint összegű értékig 2,5 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 6 % |
|
II. Az örökhagyó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére |
15 millió forint összegű értékig 15 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 21 % |
15 millió forint összegű értékig 6 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 8 % |
|
III. Minden más örökös terhére |
15 millió forint összegű értékig 21 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 30 % |
15 millió forint összegű értékig 8 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 12 % |
b) Ajándékozás esetén:
|
Csoport |
Az illeték általános mértéke |
Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke |
|
I. Az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.) |
15 millió forint összegű értékig 11 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 18 % |
15 millió forint összegű értékig 5 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 8 % |
|
II. Az ajándékozó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére |
15 millió forint összegű értékig 15 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 21 % |
15 millió forint összegű értékig 8 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 10 % |
|
III. Minden más megajándékozott terhére |
15 millió forint összegű értékig 21 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 30 % |
15 millió forint összegű értékig 10 % 15 millió forint összegű érték feletti rész után 21 %” |
154. § (1) Az Itv. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az örökség és az ajándék tiszta értéke a megszerzett vagyonnak a (2) bekezdésben foglaltak szerint csökkentett forgalmi értéke.”
(2) Az Itv. 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Azokat a hagyatéki terheket, amelyek a hagyatékba tartozó egyes illetékfizetési kötelezettség alá eső vagyontárgyakhoz kapcsolódnak, az adott vagyontárgy forgalmi értékéből kell levonni. Azokat a hagyatéki terheket pedig, melyek az örökség egészét terhelik, az örökös által megszerzett illetékfizetési kötelezettség alá eső és az illetékfizetési kötelezettség alá nem eső (belföldön lévő mentes és külföldön lévő, e törvény hatálya alá nem eső) vagyon arányában kell számításba venni.”
155. § Az Itv. 16. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) Azt az örököst, aki a hagyatékból ráeső termőföldet (tulajdoni hányadot) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély örököstársának ellenszolgáltatás fejében átengedi, az átengedett termőföld (tulajdoni hányad) után öröklési illeték nem terheli.”
156. § Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“E bekezdés alkalmazásában nem minősül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga.”
157. § (1) Az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“Ha a megszerzett ingatlanból a vállalkozó több önálló ingatlant alakít ki, akkor az illetékkülönbözetet – arányosítással – csak arra az ingatlanra lehet előírni, amelyet az (1) bekezdésben meghatározott célból megszerzett ingatlan illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adott el, illetőleg nem adott pénzügyi lízingbe.”
(2) Az Itv. 23/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(8) Az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5) – (7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye.”
158. § Az Itv. 24. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor hengerűrtartalmának minden cm3-e után 13 forint, kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 600 forint.
(2) Pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg, 7500 forint, minden más esetben 18 000 forint illetéket kell fizetni.”
159. § Az Itv. 26. §-a (9) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A kedvezmény igénybevételéről, valamint a kedvezményre jogosító feltételek fennállásáról a szerző félnek az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia.”
160. § (1) Az Itv. 29. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Az első fokú államigazgatási eljárásért – ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik – 2 000 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).
(2) Az első fokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke – ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható – a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 4 000 forint, legfeljebb 400 000 forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 4 000 forint.
(3) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke 10 000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók.”
161. § Az Itv. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A beadvány postai úton történő előterjesztése esetén az ügyfelet az illetékfizetésre ugyancsak postai úton figyelmeztetni kell azzal, hogy ha az illetéket és a felhívás postaköltségét – e címen 200 forintot – 8 napon belül a válasz-levelezőlapon nem fizeti meg, az illetéken és a felhívás költségén felül a 82. §-ban említett mulasztási bírságot is meg kell fizetnie. A felhívás kibocsátása, illetőleg az illetékfizetés elmulasztása az üggyel kapcsolatos érdemi eljárásnak nem akadálya.”
162. § Az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja:
a) a helyi bíróság előtt a peres eljárásban 250 000 forint, a nemperes eljárásban 125 000 forint;
b) a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróság előtt:
– első fokon indult peres eljárásban 350 000 forint, nemperes eljárásban pedig 175 000 forint,
– fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 200 000 forint, nemperes eljárásban pedig 120 000 forint,
c) az ítélőtábla előtt fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 400 000 forint, nemperes eljárásban 300 000 forint;
d) a Legfelsőbb Bíróság előtt:
– fellebbezési eljárásban 500 000 forint,
– felülvizsgálati eljárásban 600 000 forint.”
163. § Az Itv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A 39-41. §-ban meghatározott illetékalap után – ha e törvény másként nem rendelkezik – az illeték mértéke:
a) peres eljárásban 6 %, de legalább 7 000 forint, legfeljebb 900 000 forint;
b) bírósági meghagyás elleni ellentmondás esetén 3 %, de legalább 5 000 forint, legfeljebb 450 000 forint;
c) egyezségi kísérletre történő idézés iránti kérelem és szóbeli kereset azonnali tárgyalása iránti kérelem esetén 1 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
d) fizetési meghagyásos eljárásban 3 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 450 000 forint;
e) a végrehajtási eljárásban 1 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 150 000 forint, ha a végrehajtás foganatosítása a fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik, 3 %, de legalább 8 000 forint, legfeljebb 450 000 forint;
f) a határozat jogerőre emelkedése után a részletekben való teljesítés vagy ennek módosítása, vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
g) a kiszabott pénzbírság megfizetésére halasztás vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
h) egyéb nemperes eljárásokban az eljárás tárgya értékének 3 %-a, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 150 000 forint.”
164. § (1) Az Itv. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A házassági bontóper illetéke 10 000 forint.”
(2) Az Itv. 43. §-ának (3)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(3) A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke – ha törvény másként nem rendelkezik és a határozat nem adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel, társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel kapcsolatos – 15 000 forint.
(4) A kisajátítási kártalanítási határozat jogalap tekintetében történő felülvizsgálata esetén az illeték mértéke 8 000 forint.
(5) A Pp. 349. §-ában meghatározott munkaügyi perek illetéke – ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg – 7 000 forint.
(6) Bármely bíróság előtt az általános meghatalmazás illetéke 15 000 forint.”
165. § Az Itv. 44. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“44. § A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-ának a) pontjában meghatározott és jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásának illetéke 50 000 forint, csődeljárásának illetéke 30 000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetében pedig a felszámolási eljárás illetéke 25 000 forint, a csődeljárás illetéke 20 000 forint.”
166. § (1) Az Itv. 45. §-ának (1) bekezdése c)-e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke a létesítő okiratban, a társasági szerződésben, az alapító okiratban, illetve az alapszabályban megállapított vagyon (jegyzett tőke) értéke után:/
“c) induló vagyon nélkül alapítható cég esetén 15 000 forint;
d) külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén 250 000 forint;
e) külföldi vállalkozás közvetlen kereskedelmi képviselete esetén 150 000 forint.”
(2) Az Itv. 45. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(3) Az (1) bekezdésben nem említett egyéb eljárásért – a (4)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével – 5 000 forint illetéket kell fizetni.
(4) Ha a cégnyilvántartásba bejegyzett adatokra (jogokra, tényekre) vonatkozóan több rovatot is érintő változásokat egyidejűleg jelentenek be – az (5) bekezdésben foglalt eset kivételével –, a bejelentett változások számától függetlenül 8 000 forint illetéket kell fizetni.”
(3) Az Itv. 45. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) A cégkivonat elkészítésének illetéke 5 000 forint, a cégbizonyítvány kiállításának illetéke 3 000 forint, a cégmásolat elkészítéséért pedig 7 000 forint illetéket kell fizetni.”
167. § (1) Az Itv. 46. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A 39-41. § szerint megállapított illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 6 %, de legalább 7 000 forint, legfeljebb 900 000 forint.
(2) Ha a fellebbezés házassági bontóperben hozott ítélet ellen irányul, az illeték 7 000 forint. Az ítélet vagyonjogi rendelkezése elleni fellebbezés esetén – kivéve a lakáshasználatra vonatkozó vagyonjogi rendelkezést – az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók.”
(2) Az Itv. 46. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A csatlakozó fellebbezés illetéke az (1) bekezdés szerint járó illeték fele, de legalább 5 000 forint.”
168. § Az Itv. 47. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“47. § (1) A 39-41. § szerint megállapított illetékalap után, végzés elleni fellebbezés, valamint végzés elleni kifogás esetében az illeték mértéke 3 %, de legalább 5 000 forint, legfeljebb 175 000 forint.
(2) A közjegyzőnek a hagyatéki és egyéb közjegyzői eljárásban hozott határozata elleni fellebbezés illetéke 7 000 forint.
(3) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni fellebbezés illetéke 7 000 forint.”
169. § Az Itv. 48. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“48. § Ha a fellebbezés kizárólag a határozat indokolása ellen irányul vagy a teljesítési határidő megváltoztatására, illetve az engedélyezett részletfizetési kedvezmény módosítására vagy mellőzésére vonatkozik, az illeték 5 000 forint.”
170. § Az Itv. 50. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“50. § (1) A 39-41. § szerint meghatározott illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni felülvizsgálat esetén 6 %, de legalább 10 000 forint, legfeljebb 2 500 000 forint.
(2) A végzés elleni felülvizsgálat illetéke az (1) bekezdés szerint számított illeték fele, de legalább 7 000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.
(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem illetéke az (1) bekezdésben meghatározott illeték fele, de legalább 7 000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.
(4) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni felülvizsgálat illetéke 8 000 forint.”
171. § Az Itv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A kizárólag magánvád alapján folyó eljárásban a feljelentés illetéke 5 000 forint, a fellebbezés illetéke 6 000 forint, a perújítási kérelem és a felülvizsgálati indítvány illetéke 7 000 forint.”
172. § Az Itv. 54. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Ha a kérelmet nem nyomban a tárgyalás befejeztével szóban, vagy nem a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt terjesztették elő, 2 000 forint illetéket kell fizetni:
a) a szabadságvesztés, a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére irányuló halasztás, illetve a közérdekű munka félbeszakítása iránti kérelem;
b) a pénzbüntetés, a pénz-mellékbüntetés, az államot illető bűnügyi költség, az elkobzás alá eső érték, a vagyoni előny, vagy rendbírság megfizetésére irányuló halasztás, illetve részletfizetés iránti kérelem
esetében.
(2) A kegyelmi, valamint a bírósági mentesítés iránti kérelem benyújtása esetén az illeték 2 000 forint.
(3) Vagyoni jellegű joghátrány elengedése iránt az igazságügyminiszterhez előterjesztett kérelem illetéke az elengedni kért tartozás 1 %-a, de legalább 2 000 forint, legfeljebb 15 000 forint.”
173. § Az Itv. 55. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“55. § Választottbírósági eljárásban az illeték az eljárás tárgya értékének 1 %-a, de legalább 5 000 forint. Ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, az illeték 10 000 forint.”
174. § Az Itv. 77/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az illetékhivatal a megfizetett illetékelőleget 30 napon belül hivatalból visszatéríti, ha az illeték-visszatérítés (80. §) feltételei fennállnak.”
175. § Az Itv. 79. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A meg nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének – jogorvoslati eljáráson, valamint e törvény 16. § (2) bekezdésében, 17. § (2) bekezdésében, 21. § (5) bekezdésében, és 26. § (2) bekezdésében említett eseteken kívül – csak a 80. § (1) bekezdésében megállapított esetekben van helye.”
176. § Az Itv. 80. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/… a kiszabott, de még meg nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének – a fizetésre kötelezett vagy jogutódja kérelmére – a következő esetekben van helye:/
“c) ha a jogügyletet a felek közös megegyezéssel, az eredeti állapot helyreállításával megszüntetik vagy az erre jogosult a jogügylettől eláll és ezt ingatlan esetén a földhivatal határozatával, más esetben a közös megegyezésről, illetve az elállásról szóló okirattal igazolják;”
177. § Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
“g) értékpapírnak olyan okirat vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi;”
178. § Az Itv. Melléklete e törvény 12. számú mellékletének megfelelően módosul.
IX. Fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása
179. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. § A belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott, valamint a Magyar Köztársaság területén közlekedő, külföldön – kivéve az Európai Unió valamely tagállamában – nyilvántartott gépjármű, pótkocsi (a továbbiakban együtt: gépjármű) után gépjárműadót (a továbbiakban: adót) kell fizetni.”
180. § A Gjt. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“7. § (1) Az évi adótétel – a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével – a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után legalább 800 Ft, de legfeljebb 1 000 Ft. 2004. január 1-jétől az évi adótétel – a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével – a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1 000 Ft.
(2) A motorkerékpár, a lakópótkocsi, a lakóautó és a sátras utánfutó adója 5000 Ft/év.
(3) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott személyszállító gépjármű után minden megkezdett hónapra havi 2000 Ft, míg tehergépjármű után minden megkezdett hónapra havi 5000 Ft adót kell fizetni.”
181. § A Gjt. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“8. § (1) 20 %-os adókedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján
a) az ENSZ-EGB 83.02/C., 83.03, 83.04 előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 4), illetve a szabályozott katalizátorral ellátott benzin üzemű gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 2),
b) az EURO 2 [ENSZ-EGB 49.02/B. és 51.02] előírásnak megfelelő tehergépjárművet – a nyergesvontató kivételével, amely után 30%-os kedvezmény jár –, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 4).
(2) 30 %-os kedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján
a) az ENSZ-EGB 83.05 előírásnak legalább megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 6, 7 vagy 8),
b) a legalább EURO 3 [ENSZ-EGB 49.03/A. és 51.02] előírásnak megfelelő tehergépjárművet – a nyergesvontató kivételével, amely után 50%-os kedvezmény jár –, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 7 vagy 8).
(3) 50 %-os kedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján a kizárólag elektromos meghajtású, a hybrid meghajtású, valamint a tiszta gázüzemű személyszállító gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 5).
(4) Ha az adóalany az adóévben tehergépjárművével – fuvarokmánnyal igazoltan – olyan kombinált áruszállítást alkalmazott, amelynél a Magyar Köztársaság területén vasúton vagy belvízen megtett út járatonként 100 km-nél hosszabb volt, az (5) bekezdésben meghatározott adókedvezményre jogosult.
(5) Az adókedvezmény mértéke 30-60 járat teljesítése esetén a tehergépjármű után adóévre – az (1)-(2) bekezdés alapján megállapított – fizetendő adó 10 %-a, 60 járat felett 20 %-a. 2004. január 1-jétől az adókedvezmény mértéke 40 járat feletti teljesítés esetén a tehergépjármű után adóévre – az (1)-(2) bekezdés alapján megállapított – fizetendő adó 10 %-a.
(6) Az adóalany a kombinált áruszállítás után járó adókedvezmény iránti – fuvarokmánnyal igazolt – igényét az adóév július 1. napjától nyújthatja be a gépjármű adóztatására illetékes adóhatósághoz, amely az adókedvezményt az igénybejelentéstől számított 30 napon belül bírálja el.”
182. § A Gjt. 18. §-ának 10., 14., 18., 19. és 24. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában/
“10. költségvetési szerv az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerinti szerv,”
“14. muzeális jellegű az a gépjármű, amelyet jogszabály annak minősít,”
“18. gépjármű forgalomból való kivonásának minősül a közúti közlekedési feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI.30.) BM rendelet szerinti forgalomból való kivonás,”
“19. műbizonylat a gépjárműhöz kiadott forgalmi engedély, a környezetvédelmi igazolólap, továbbá a Közlekedési Felügyelet által kiadott egyéb igazolás,”
“24. az ENSZ-EGB előírásokat, illetve a hozzájuk tartozó határértékadatokat, továbbá a környezetvédelmi osztály jelzés meghatározásokat a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet tartalmazza,”
Ötödik rész
a társadalombiztosítási alapokat megillető egyes befizetéseket érintő módosítások
X. Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
183. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának b) pontja a következő ba) alponttal egészül ki:
“ba) Kezdő egyéni vállalkozó:Az egyéni vállalkozó tevékenységet kezdőnek minősül a járulékfizetési kötelezettsége első napjával kezdődően az e napot magában foglaló naptári év utolsó napjáig. Nem minősül tevékenységet kezdőnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenysége megszűnésének napját követően ismételten egyéni vállalkozóként tevékenykedik, feltéve, hogy vállalkozásának megszűnése és új vállalkozásának megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el.”
(2) A Tbj. 4. §-a j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában:/
“j) 1. Külföldi: a természetes személy, ha nem rendelkezik az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal és arra nem is jogosult.
2. Belföldi: az a természetes személy, aki rendelkezik, illetőleg jogosult rendelkezni az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal (személyi igazolvánnyal), a 14 éven aluliak esetében a személyazonosítóról kiadott hatósági igazolvánnyal, továbbá a menekült és a hontalan.”
(3) A Tbj. 4. §-ának m)-n) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában:/
“m) A magánnyugdíjpénztár tagja:
1. a tagságra kötelezett pályakezdő,
2. a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó
személy.
n) Tagságra kötelezett pályakezdő:
1. a természetes személy, aki első ízben 1998. július 1-je és 2001. december 31-e között hatályos rendelkezések értelmében tagságra kötelezett pályakezdőnek minősült,
2. a természetes személy, aki első ízben 2002. december 31-ét követően létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét. Az alap- és középfokú nevelési – oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató a tanulói, hallgatói jogviszonyát követően első ízben létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek,
3. a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező természetes személy, aki tankötelezettsége megszűnését követően az 5. § szerinti biztosítási jogviszony hiányában 2002. december 31-ét követően első ízben a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a megállapodás megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét.”
(4) A Tbj. 4. §-ának o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“o) Magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó: az a természetes személy, aki
1. 1998.június 30-át megelőzően vált az 5. § szerint biztosítottá, továbbá nyugellátásra jogosító idő szerzésére e törvény szerint megállapodást kötött,
2. 2003. január 1-jén még nem töltötte be 30. életévét,
3. pénztártagsági jogviszonyát a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátása miatt önkéntes döntéssel megszüntette, ha rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulása miatt megszűnik.”
184. § A Tbj. 8. §-a a) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Szünetel a biztosítás:
a) a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve/
“2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, illetőleg munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt.”
185. § (1) A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egészségügyi szolgáltatásra jogosult – a biztosítottakon túl – az, aki/
“m) személyes gondoskodást nyújtó, bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18–24 éves fiatal felnőtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy,”
(2) A Tbj. 16. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó igényjogosultságot egyszerre csak egy jogcímre tekintettel lehet megállapítani. Amennyiben a jogosultság egyszerre több jogcím alapján is megállapítható, akkor a jogcímek (1) bekezdésben foglalt felsorolása jogosultsági sorrendet jelent, azzal, hogy a (2) bekezdésben meghatározott jogcím az (1) bekezdés k) pontjában foglalt jogcímet megelőzi.”
186. § A Tbj. 17. §-a és a § előtti cím a következők szerint módosul:
“A magánnyugdíj keretében járó szolgáltatás és kifizetés
17. § A magánnyugdíj keretében a biztosított, illetőleg a kedvezményezett
a) nyugdíjjáradékra vagy
b) egyösszegű kifizetésre
szerezhet jogosultságot a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint.”
187. § A Tbj. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8,5 százalék,
b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 0,5 százalék.”
188. § A Tbj. 21. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
/Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját:/
“d) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj,”
189. § (1) A Tbj. 24. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A foglalkoztatott nem fizet egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a titoktartási (hallgatási díj), a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után.”
(2) A Tbj. 24. §-a (2) bekezdésének első mondata a következők szerint módosul:
“A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset két és félszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ).”
(3) A Tbj. 24. §-a a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
“(6) Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben vagy egészben levonta és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a 19. § (2) bekezdésének a) pontja alapján levont járulékösszeget a 19. § (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetőleg a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően.
(7) Az (5) bekezdés szerinti elszámolásra (pótbevallásra) a foglalkoztató nem kötelezett, ha a biztosított magánnyugdíjpénztári tagsága az elszámolás (pótbevallás) időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn.”
190. § .A Tbj. 29. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó a járulékfizetési kötelezettségének kezdő évében a 19. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege után fizeti meg. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozóra.”
191. § A Tbj. 33. §-ának (1) bekezdése a következők szerint módosul:
“(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme után 8 százalék tagdíjat fizet.”
192. § A Tbj. 39. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az a belföldi személy, aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)-p) pontja szerint sem jogosult és a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét elérő jövedelemmel rendelkezik, köteles havonta, az előzőekben meghatározott minimálbér 11 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizetni.”
193. § A Tbj. 41. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) Az OEP és az ONYF – az adatszolgáltatás módjára kötött megállapodás alapján – a pénztártagok magánnyugdíjpénztári tagsági jogosultságának, tagdíjfizetési kötelezettségének megállapításához, ellenőrzéséhez a PSZÁF részére a rendelkezésére álló adatokból a következő adatokat szolgáltatja:
a) a biztosított személyi adatai (neve, leánykori neve, anyja neve, születési helye, ideje), lakcíme (levelezési címe), TAJ száma,
b) a biztosítási jogviszony kezdete, megszűnése,
c) a foglalkoztató azonosító adatai,
d) a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése érdekében a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésének, megszűnésének időpontja.”
194. § A Tbj. 42. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
/Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik:/
“g) társadalombiztosítási azonosító jel (a továbbiakban: TAJ szám)”
195. § A Tbj. 43. §-a (1) bekezdésének a) – b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés kiegészül a következő f) ponttal:
/A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból/
“a) az állami adóhatóság, az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal, valamint a vámhivatal az adókötelezettség ellenőrzése érdekében az a) pontja,
b) a munkaügyi és szociális igazgatás szervei az ellátás megállapítása, folyósítása, munkaügyi ellenőrzés céljából az a)-d) és f)-g) pontjai,”
“f) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervei egészségfejlesztési tevékenységük ellátása céljából az a)-e) pontjai”
/szerinti adatok igénylésére jogosultak./
196. § A Tbj. 44. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
“(5) A foglalkoztató az illetékes egészségbiztosítási szervnek 8 napon belül bejelentést tesz a személyi adatok és a TAJ szám megjelölésével az általa foglalkoztatott biztosított biztosítási jogviszonyának kezdetéről, megszűnéséről, a biztosítás szünetelésének időtartamáról.”
197. § (1) A Tbj. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A tagságra kötelezett pályakezdő, valamint a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személy (4. § n) és o) pontja) a biztosítottá, illetőleg pénztártaggá válásától számított 15 napon belül köteles bejelenteni foglalkoztatójának az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét és bankszámlájának számát.”
(2) A Tbj. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történt visszalépés, valamint az Mpt 24. §-ának (7) bekezdése és az Mpt 29. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti átutalás esetén a tag egyéni számláján a visszalépési kérelem kézhezvételét követő negyedév fordulónapi követelésének a tagdíjkiegészítéssel csökkentett összegét a Nyugdíjbiztosítási Alapba kell átutalni. Az átutalásról a magánnyugdíjpénztár a visszalépési kérelem kézhezvételének negyedévét követő 50 napon belül gondoskodik, hivatkozva a pénztártag személyi adataira és TAJ számára, egyidejűleg az átutalás megtörténtéről, az átutalt összegről a foglalkoztatót és a volt pénztártagot is tájékoztatja. A biztosított egyéni számláján jóváírt összegről évenkénti összesítésben adatszolgáltatást kell teljesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A tagdíjkiegészítés Mpt 26. § (5) bekezdése szerinti összegét a magánnyugdíjpénztár a visszalépést követő 60 napon belül a tag illetve a kedvezményezett rendelkezése szerint visszafizeti vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalja át.”
198. § (1) A Tbj. 51. §-a (3) bekezdésének számozása (2) bekezdésre változik, továbbá a § a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(9) bekezdés számozása (5)-(10) bekezdésre változik:
“(3) A tagdíj önellenőrzésére a nyugdíjjárulék önellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az önellenőrzést tagonként, vonatkozási időszakonként ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtani, ahol a pénztártag tagsági jogviszonya az önellenőrzés benyújtásának időpontjában fennáll. A tagdíj bevallásánál és önellenőrzésénél az Art. rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni azzal, hogy a kerekítés szabályai nem alkalmazhatóak, a tagdíjat (egyéb befizetési kötelezettséget) forintban kell feltüntetni és teljesíteni.
(4) A tagdíjtúlfizetés elszámolása az önellenőrzésre rendszeresített nyomtatvány benyújtásával történik. A magánnyugdíjpénztár a foglalkoztató rendelkezése alapján a túlfizetés összegét a következő esedékes fizetési kötelezettségbe beszámítja vagy visszatéríti. Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya az önellenőrzés, illetőleg a tagdíj-túlfizetés megállapításának időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn és a tag egyéni számlakövetelése már átutalásra került, a tagdíj-túlfizetés önellenőrzéssel megállapított összegét a foglalkoztató a nyugdíjjárulék kötelezettség önellenőrzése során érvényesíti.”
(2) A Tbj. 51. §-a (5) bekezdésének c) pontja a következő rendelkezéssel egészül ki:
“Az elektronikus úton történő bevallásfogadást és dokumentum nyilvántartást úgy kell kialakítani, hogy abból a bevallási kötelezettség teljesítésének időpontja megállapítható és a bevallás benyújtására kötelezettek részére a kötelezettség teljesítésekor visszaigazolható legyen.”
(3) A Tbj. 51. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
“(11) Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn és a pénztártagsági jogviszony idejére járó, meg nem fizetett tagdíj, bírság, pótlék nem a magánnyugdíjpénztárat illeti, akkor a magánnyugdíjpénztár által a (7) bekezdés szerint kezdeményezett behajtási, végrehajtási eljárást a pénztár nyilatkozata alapján az állami adóhatóság a Nyugdíjbiztosítási Alap javára folytatja le.”
199. § A Tbj. 53. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Felszámolási eljárás alatt álló foglalkoztató esetében a befizetések elszámolása – az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény rendelkezései szerint történik.”
200. § (1) A Tbj. 56. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit az e törvényben, a Tny. és az Eb.tv.-ben, valamint az Mpt.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni a
a) járulékok (tagdíj) megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a kötelezettség keletkezésének bejelentésével, a bejelentett adatok változásával, az ellenőrzéssel, a feltárt jogsértések jogkövetkezményeivel,
b) járulék (tagdíj) kötelezettség teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárásra, a tartozások behajtására és végrehajtására, az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásával és késedelmével, a járulékfizetési kötelezettség, a bejelentési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban,
c) Tny., az Eb.tv. és az Mpt. szerinti megtérítési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén az e jogcímen fennálló tartozások, valamint a korengedményes nyugdíjtartozások kezelésére, behajtására, a behajthatatlan tartozások törlésére, továbbá a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezésére.”
(2) A Tbj. 56. §-ának (3) bekezdése a következő első mondattal egészül ki:
“A késedelmi pótlékot a magánnyugdíjpénztár legkésőbb a behajtás, végrehajtás kezdeményezésekor (51. § (7) bekezdés) állapítja meg.”
201. § A Tbj. 58. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi g)-h) pontok jelölése h)-i) pontokra változik:
/A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza/
“g) a magánnyugdíjpénztári tagdíjbevallás és a tagdíj önellenőrzés, valamint az elektronikus adatfogadás részletes szabályait,”
XI. Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
202. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 3. §-ának a) pontja, valamint b) pontjának bb) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki, valamint a jelenlegi rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
/A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az Szja tv-ben meghatározott:/
“a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg;”
“bb) a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke, azonban az Szja 69. §-a (7) bekezdésének rendelkezései szerint számított összeg után az egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni,”
“(2) Mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel a társadalombiztosítási szabályok szerint járulékfizetési kötelezettség keletkezik.”
203. § Az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:/
“b) az adóterhet nem viselő járandóság, a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, a kedvezményezett részére az Mpt. 28. § (1) a) pontja alapján fizetett összeg, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, valamint a volt pénztártagnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett magánnyugdíjpénztári tagdíjkiegészítés,”
204. § Az Eho. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt 2003. január 1-jétől havi 3450 Ft (naptári naponként 115 Ft).”
205. § (1) Az Eho. 11. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(8) Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély – az egyéni vállalkozó kivételével – a százalékos egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg megfizetésével egyidejűleg negyedévente állapítja meg és a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig fizeti meg. A tárgyévre vonatkozóan elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett egészségügyi hozzájárulással elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, illetőleg a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni. Az adóelőleg megfizetésére nem kötelezett magánszemély a százalékos egészségügyi hozzájárulást a személyi jövedelemadó bevallásában a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.”
(2) Az Eho. 11. §-a kiegészül a következő (11) bekezdéssel:
“(11) Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár nem minősül kifizetőnek a tag kilépése, illetőleg a várakozási idő letelte után a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés tekintetében.”
hatodik rész
XII. Fejezet
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása
206. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) a következő új címmel és §-sal egészül ki:
“Az adóhatóságok felügyelete
6/A. § (1) A pénzügyminiszter
a) felügyeli az adóztatás törvényességét, ellenőrzi az adóhatóságok irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását,
b) meghatározza az állami adóhatóság fejlesztésének irányait,
c) előterjeszti a Kormányhoz az adóigazgatás szervezeti rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti változtatásokat, koordinálja a szervezeti rendszer egyes elemeinek együttműködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotását,
d) a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében az adóhatóságok vezetőitől jelentéseket, beszámolókat kérhet, bármely adózó ügyéről tájékoztatást kérhet,
e) az adótörvények értelmezése kérdésében az adóhatóság számára kötelező iránymutatást adhat,
f) meghatározza az állami adóhatóság és a vámhatóság feladatai teljesítésének éves követelményeit,
g) adóügyben megváltoztatja, megsemmisíti az állami adóhatóság elnökének, a vámhatóság országos parancsnokának és a közigazgatási hivatal vezetőjének jogszabálysértő határozatát, illetőleg a határozathozatal törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja,
h) az állami adóhatóság elnökének az adóztatás működési feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében iránymutatást, szükség esetén utasítást ad.
(2) A pénzügyminiszter az (1) bekezdés c), e), f) pontjában meghatározott hatáskörét nem ruházhatja át, az (1) bekezdés d) pontja alapján megvizsgált ügyekről nyilvántartást vezet.”
207. § (1) Az Art. 14. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
/Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy/
“e) az Európai Közösségek tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot (beszerzés, értékesítés) kíván létesíteni.”
(2) Az Art. 14. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
“(4) A közösségi adószámmal nem rendelkező adózó közösségi adószámának megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál előzetesen bejelenti, hogy az Európai Közösségek tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni.”
208. § Az Art. 15. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az adózó az adókötelezettséget érintő változás szabályai szerint jelenti be az állami adóhatósághoz
a) ha a bíróság közhasznú szervezetként vagy kiemelkedően közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette,
b) a Tao. 4. § 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő másik személy nevét (elnevezését), székhelyét (telephelyét) és adóazonosító számát az első szerződéskötésüket követő 15 napon belül.”
209. § Az Art. 23. § (3)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(3) Soronkívüli bevallást kell benyújtani az adózónak – a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően – valamennyi adójáról – kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles benyújtani – a bevallással még le nem fedett időszakról, ha
a) a számvitelről szóló törvény VII. fejezete sajátos beszámoló készítési kötelezettséget ír elő,
b) az adózó a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a könyvviteli zárlat és a beszámoló alapján az adókülönbözetet megállapítja,
c) az adózó felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás nélkül szűnik meg,
d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszűnt,
e) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély e tevékenységét megszünteti, a tevékenység gyakorlásához szükséges egyéni vállalkozói igazolványát vagy hatósági engedélyét jogerősen visszavonják (a továbbiakban együtt: soronkívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény).
(4) A soronkívüli adóbevallást az éves elszámolású adókról a (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben a számvitelről szóló törvényben a beszámoló készítésére előírt határidőn belül, a c)-e) pontokban meghatározott esetekben pedig a soronkívüli bevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell benyújtani.
(5) Azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a soronkívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell a bevallást benyújtani.
(6) A felszámolási eljárás, végelszámolás alatt álló adózók adóbevallásukat a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesítik.”
210. § Az Art. 42. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.”
211. § Az Art. 47. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a titoktartási kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és – amennyiben a statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik – azt a későbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszik.”
212. § Az Art. 48/E. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“48/E. § Az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a KKI intézkedik a más tagállamot megillető, a Tanács 2001/44/EK irányelvében meghatározott tartozás – az importhoz, exporthoz kapcsolódó fizetési kötelezettség, a vám- és jövedéki adó tartozás, illetőleg annak járulékai kivételével -, valamint a tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek végrehajtása iránt. Az e fejezetben meghatározott tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés alá esik.”
213. § Az Art. 48/K. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“48/K. § (1) Ha az ügyben a megkereső hatóság államának szabályai alapján jogorvoslati eljárás indult, az eljáró magyar adóhatóság – amennyiben a megkereső hatóság a behajtási eljárás folytatását nem kéri – az ügyben illetékes szerv által hozott érdemi döntésig a behajtási eljárást felfüggeszti. A felfüggesztésről vagy annak mellőzéséről az eljáró magyar adóhatóság határozattal dönt.
(2) Amennyiben a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent és a bíróság jogerős döntése az adóhatóság határozatát helybenhagyja, a bírósági határozat végrehajthatóságához nincs szükség külön intézkedésre.
(3) A határozat jogerőre emelkedésekor, annak rendelkezései alapján a megkereső állam illetékes hatóságának erről szóló értesítését követően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság a végrehajtási eljárást folytatja.
(4) Ha az eljáró szerv a kötelezett jogorvoslati kérelmének helyt ad, a megkereső hatóság a magyar jogszabályok alapján felel a jogosulatlan végrehajtásból eredő követelés visszafizetéséért és az okozott kárért.”
214. § Az Art. 48/N. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg az eredeti rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
“(2) Amennyiben a végrehajtás nehézségbe ütközik, különösen, ha a tartozás nagy összegű vagy a szervezett bűnözéssel összefüggésben keletkezett, a KKI megállapodhat a megkereső hatósággal a végrehajtással kapcsolatban felmerült költségek megtérítéséről.”
215. § Az Art. VI. fejezete helyébe a következő új VI. fejezet lép:
“VI. Fejezet
Az ellenőrzés
Az ellenőrzés általános szabályai
Az ellenőrzés célja
51. § (1) Az adóhatóság az adóbevétel megrövidítése, a költségvetési támogatás, adóvisszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az ellenőrzés során az adóhatóság feltárja és bizonyítja azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértés és a joggal való visszaélés megállapítását, és az ezek miatt indított adóigazgatási eljárást.
(2) Az adóhatóság a célszerűség és gazdaságosság szempontjait érvényre juttatva használja fel erőforrásait. Az ellenőrzési irányokat úgy kell meghatározni, hogy az ellenőrzöttség tudata az adózókat az önkéntes jogkövetésre ösztönözze.
Az ellenőrzés fajtái
52. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzés célját
a) a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (ideértve az egyszerűsített ellenőrzést is),
b) az állami garancia beváltásához kapcsolódó,
c) az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló,
d) az adatok gyűjtését célzó,
e) az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó,
f) az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt
ellenőrzéssel valósítja meg.
(2) Ellenőrzéssel lezárt időszakot az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ellenőrzés teremt.
Hatáskör és illetékesség az ellenőrzési eljárásban
53. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzést a hatáskörébe tartozó ügyekben az illetékességi területén folytatja le.
(2) Az állami adóhatóság az adókötelezettséggel összefüggő, egyébként a hatáskörébe nem tartozó pénzügyi kötelezettséget is jogosult ellenőrizni, melynek során megismerheti a kötelezettséggel összefüggő nyilvántartásokban szereplő személyek adatait, és az azonosításukra alkalmazott kódot is.
(3) Ha az adózó adóhatóságának illetékessége az ellenőrzés megkezdését követően az illetékességi okban bekövetkezett változás miatt szűnik meg, vagy az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság az ellenőrzés megkezdését követően szerez tudomást, a megkezdett ellenőrzés befejezésére és szükség szerint az adóigazgatási eljárás lefolytatására az ellenőrzést megkezdő adóhatóság az illetékes.
(4) Ha az adózó által szabályszerűen bejelentett székhely-, telephely-, lakóhely-változás az adóhatóságnak a változásról történt tudomásszerzését megelőzően ténylegesen megtörtént, és az ellenőrzés során kötelezettségeit csak aránytalanul nagy költséggel tudná teljesíteni, kérheti az adóhatóság vezetőjétől az ellenőrzés lefolytatására illetékes adóhatóságának kijelölését.
(5) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal területi szerve az állami adóhatóság elnökének, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának jövedéki ügyben első fokon eljáró vámhatósága a vámhatóság országos parancsnokának utasítására (engedélyével) ellenőrzést az illetékességi területén kívül is végezhet.
(6) Az illetékfizetés elmulasztása esetén készült lelet alapján az illetéket az az illetékhivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén a fizetésre kötelezett, több fizetésre kötelezett esetében az, amelynek illetékességi területén az elsősorban fizetésre kötelezett, amennyiben ez külföldi, a soron következő belföldi lakik. Ha minden fizetésre kötelezett az ország területén kívül lakik, az illetéket az az illetékhivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén a leletet készítő szerv székhelye van.
Az adózók ellenőrzésre történő kiválasztása
54. § (1) Kötelező az ellenőrzést lefolytatni
a) a vállalkozónál, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el,
b) az Állami Számvevőszék elnökének felhívására,
c) a pénzügyminiszter utasítására,
d) helyi adó esetében az önkormányzat képviselőtestületének határozata alapján.
(2) Az Állami Számvevőszék elnöke, illetőleg az önkormányzat képviselőtestülete akkor rendelhet el ellenőrzést, ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a törvényben meghatározott ellenőrzési szempontok megsértésével mellőzi valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetőleg a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás tilalmának megsértése áll.
55. § (1) A kötelező ellenőrzéseken túl az állami adóhatóság az ellenőrzési tevékenységét e törvény szerinti szempontok alapján a vezetője által évenként február 20-ig közzétett ellenőrzési irányelv alapján végzi.
(2) A legnagyobb adóteljesítménnyel (költségvetési kapcsolatokkal) rendelkező 3 000 adózót az állami adóhatóság köteles rendszeresen (legalább kétévente) valamennyi adónem és költségvetési támogatás vonatkozásában ellenőrizni. Az adóteljesítményt az adózók bevallásaiban szereplő adatok, különösen a fizetendő, előzetesen felszámított és levont általános forgalmi adó, az igénybe vett költségvetési támogatás, valamint az elszámolt adókedvezmények alapján kell meghatározni.
(3) Az állami adóhatóság elnökének ellenőrzési irányelve az aktuális gazdasági folyamatokra, az adópolitikai célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a gazdálkodási típusokra, az adóbevételi érdekeket leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg az adóbevételi szempontból legnagyobb kockázatot jelentő adózói csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza az adóhatóság ellenőrzési kapacitásainak felhasználását.
(4) Az ellenőrzési irányelv tartalmazza
a) az adott év kiemelt vizsgálati céljait,
b) az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket (szakma, ágazat),
c) az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait, különös tekintettel a vagyongyarapodások vizsgálatára, a bevallás kiegészítése alapján elrendelt, az azonnali és a kiutalás előtti ellenőrzésre, valamint az átalakuló, az adókötelezettségüket megszüntető, vagy más jogutód nélkül megszűnő vállalkozások ellenőrzésére,
d) a legnagyobb költségvetési kapcsolatokkal rendelkező adózók esetében az ellenőrzésre kiválasztás alapját képező adóteljesítmény meghatározásának részletes ismérveit.
(5) Számítógépes program alkalmazásával véletlenszerűen kell kiválasztani
a) az egyszerűsített ellenőrzések kivételével az adózók utólagos,
b) a tevékenységüket 6 hónapon belül kezdő egyéni vállalkozók és a gazdasági társaságok egyes adókötelezettségei, illetve
c) a próbavásárlással történő számla- és nyugtaadási kötelezettség
ellenőrzéseinek legalább 5 %-át.
(6) Az állami adóhatóság az adózókat – a kötelezően, illetőleg a véletlenszerű kiválasztás alapján lefolytatandó ellenőrzéseken túl – célzott kiválasztási rendszerek alkalmazásával választja ki ellenőrzésre. A célzott kiválasztási rendszerben az állami adóhatóság
a) az adózó által benyújtott bevallások,
b) az adatszolgáltatások,
c) az adózó adófizetéseit, a részére teljesített kiutalásokat tartalmazó nyilvántartások,
d) az adózónál korábban végzett ellenőrzések tapasztalatai, vagy
e) más hatóságtól, más adózóktól szerzett adatok
feldolgozásával és egybevetésével választja ki az adózót ellenőrzésre.
(7) Az adóhatósági ellenőrzések elrendelésének közvetlen okáról az állami adóhatóság az elnöke által meghatározott módon és tartalommal nyilvántartást vezet.
Felhívás bevallás kiegészítésére
56. § (1) Az állami adóhatóság a bevallásban közölt adatok kiegészítésére hívhatja fel azokat a magánszemélyeket, akiknek a bevallott jövedelme egymást követő két éves bevallási időszak tekintetében sem éri el a mindenkori minimálbért.
(2) A felhívás alapján a magánszemély az adóévben szerzett összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról (kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről), továbbá annak forrásairól nyilatkozatot tesz.
(3) Ha az állami adóhatóság a magánszemélyt bevallásának kiegészítéseként nyilatkozattételre kötelezi, ellenőrizheti
a) a más személyekkel közös háztartásra vonatkozó, illetőleg más személyek törvény vagy szerződés alapján történő eltartásával kapcsolatos azon adatokat,
b) a házastársi (élettársi) vagyonközösséghez tartozó, illetőleg az adózó használatában lévő vagyontárgyak olyan jellemzőit,
amelyek az adózó valós jövedelem-(bevétel-)felhasználásának és forrásának megállapításához elengedhetetlenek.
(4) Az állami adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendő fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély – az adóhatóság külön felhívására – a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlően nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély bevallásának utólagos ellenőrzését rendeli el. A (3) bekezdés alapján megszerzett adatokat az adóhatóság, ha az adózót nem jelölte ki ellenőrzésre, az erről szóló értesítés postára adását követően haladéktalanul megsemmisíti.
Határidők az ellenőrzési eljárásban
57. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzés vizsgálati programját oly módon határozza meg, hogy az ellenőrzésre előírt törvényi határidőt meg tudja tartani.
(2) Az ellenőrzésre előírt határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére 30-90 napig terjedő időtartammal a felettes szerv meghosszabbíthatja.
(3) Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az ellenőrzést a törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni.
(4) Az ellenőrzés befejezésének határideje – beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját – 30 nap. A határidő számításánál az ellenőrzés kezdő időpontja a megbízólevél átadásának napja. Felszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás ellenőrzését annak kézhezvételétől számított egy éven belül, a felszámoló záró bevallását pedig a bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. Végelszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás és a végelszámoló záró adóbevallásának ellenőrzését az utóbbi kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni.
(5) A bevallás utólagos ellenőrzését, illetőleg a felülellenőrzést 90 napon belül kell az adóhatóságnak befejeznie. A kiemelt adózók utólagos ellenőrzésének, illetve felülellenőrzésének határideje 120 nap.
(6) Az általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzésének határideje 45 nap, ha a visszaigényelt adó összege az 500 ezer forintot meghaladja. Az ellenőrzés határidejét a kiutalás előtti ellenőrzés esetén a visszaigénylést tartalmazó bevallás beérkezésének napjától, de legkorábban a vizsgálat alá vont adó esedékességétől kell számítani.
(7) Ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el, az ellenőrzésre nyitva álló határidő automatikusan, 90 nappal meghosszabbodik.
(8) Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról – ideértve a határidő automatikus meghosszabbodását is – az ellenőrzést lefolytató adóhatóság, amennyiben a meghosszabbításról a felettes adóhatóság rendelkezett, a felettes adóhatóság az adózót írásban értesíti.
Az ellenőrzés megindítása
58. § (1) Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik. Ha az adóhatóság az adózó előzetes értesítését mellőzi, az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával, vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Az egyszerűsített ellenőrzésről az adóhatóság az ellenőrzés megkezdésével egyidejűleg a megbízólevél egy példányának megküldésével értesíti az adózót.
(2) Ha az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja, alkalmazottja a megbízólevél átvételét megtagadja, az ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében az erről szóló jegyzőkönyv felvételével és aláírásával kezdődik.
(3) Az ellenőrzés lefolytatására az adóhatóság szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja (a továbbiakban: adóellenőr) jogosult. Az adóhatóság hivatali helyiségében az adóellenőr szolgálati igazolvány nélkül is lefolytathatja az ellenőrzést.
(4) A helyszíni ellenőrzést az adóellenőr csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van. Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja, próbavásárlás esetén az értékesítésben közreműködő személy van jelen.
(5) Próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejűleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni.
(6) A megbízólevél tartalmazza az ellenőrzést végző adóellenőr nevét, illetőleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen időszakok tekintetében, milyen ellenőrzési típus keretében vizsgálhatók.
(7) Az adóhatóság vezetője általános megbízólevelet is kiállíthat, amellyel az adóellenőr ilyen megbízólevéllel nem rendelkező más adóellenőrrel együtt az egyes adókötelezettségek teljesítésére, illetőleg adatgyűjtésre irányuló ellenőrzésre jogosult. Az általános megbízólevél tartalmazza az adóellenőr nevét és a megbízólevél érvényességi idejét.
(8) Az általános megbízólevéllel az állami adóhatóság adóellenőre az adóhatóság illetékességi területén kívül is jogosult ellenőrzés lefolytatására.
Az ellenőrzés lefolytatása
59. § (1) Az ellenőrzést az adó és a költségvetési támogatás megállapításához való jog elévülési idején belül a helyszínen vagy az adóhatóság hivatali helyiségében kell lefolytatni.
(2) A helyszíni ellenőrzést önálló tevékenységet folytató adózónál a tevékenysége idején (munkaidőben), más személynél napközben 8-20 óra között lehet lefolytatni. Ettől az adózó kérelmére lehet eltérni. A helyszíni ellenőrzés része az adózó székhelyén, telephelyén kívül tárolt, illetve őrzött eszközök, iratok vizsgálata is.
(3) A hatóság hivatali helyiségében az ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az az adózó meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.
60. § (1) Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások – ideértve az elektronikus úton tárolt adatokat is -, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le.
(2) Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatállományokat – az adóhatóság kérésére elektronikus úton is – az adóhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő.
(3) Ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével kötelezheti az adózót, hogy iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. A határidő az ellenőrzés határidejébe nem számít bele.
(4) Az adóhatóság az ellenőrzés során szakértőt vehet igénybe.
(5) Az önkormányzati adóhatóság, ha a kettős könyvvezetésre kötelezett adózó ellenőrzéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező adóellenőre nincs, az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez megbízás alapján bejegyzett könyvvizsgáló vagy adószakértő (a továbbiakban: megbízott) közreműködését veheti igénybe. A megbízott az adózó ellenőrzéséhez szükséges iratokba betekinthet.
61. § (1) Az adóhatóság mellőzheti az adózó előzetes értesítését, ha fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a helyszínen talált körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat átvételi elismervény ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat az azonosításukra alkalmas módon kell feltüntetni.
(3) Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett más esetben is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével és az adózó egyidejű értesítésével tarthatók az adóhatóságnál.
Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
62. § (1) Az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően erre történő külön felhívás nélkül is köteles magát és az ellenőrzési jogosultságát az e törvényben előírt módon igazolni, az adózót az ellenőrzés típusáról, tárgyáról és várható időtartamáról tájékoztatni.
(2) Az adóellenőr az ellenőrzés során jogait oly módon köteles gyakorolni, hogy az az adózó gazdasági tevékenységét a lehető legkisebb mértékben korlátozza.
(3) Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenőr köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni.
(4) Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi.
(5) Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat.
(6) Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény – a becslési eljárás kivételével – az adózó terhére nem értékelhető.
63. § (1) Az adóellenőr az ellenőrzés során
a) üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet,
b) a vállalkozási tevékenységgel összefüggő járműveket, járművek rakományát, helyiségeket, helyszínt átvizsgálhat,
c) iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg,
d) az adózótól, képviselőjétől, alkalmazottjától felvilágosítást, más személyektől nyilatkozatot kérhet,
e) tisztázhatja az adóköteles tevékenységben részt vevők személyazonosságát, részvételük jogcímét,
f) próbavásárlást, leltárfelvételt végezhet,
g) próbagyártást rendelhet el,
h) az adózóval szerződéses kapcsolatban álló más adózónál kapcsolódó vizsgálatot végezhet,
i) más, a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást folytathat le.
(2) Ha az adózó a vállalkozási tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni az adóhatóság helyszíni ellenőrzését.
(3) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély lakásában az adóellenőr akkor jogosult az ellenőrzést lefolytatni, ha az adókötelezettség a lakással, mint vagyontárggyal kapcsolatos, vagy az adózó jövedelme a lakás hasznosításából származik, vagy valószínűsíthető, hogy a lakásban vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet bejelentés nélkül végeznek.
Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
64. § (1) Az adózó köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani.
(2) Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani.
65. § (1) Az adózó jogosult
a) az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról meggyőződni,
b) az ellenőrzési cselekményeknél jelen lenni,
c) megfelelő képviseletről gondoskodni.
(2) Ha a magánszemély adózó jogainak gyakorlásában akadályozott – az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, az adatok gyűjtését célzó, illetőleg az egyszerűsített ellenőrzés kivételével – kérheti az akadály megszűnéséig, de legfeljebb 60 napig az ellenőrzés megkezdésének elhalasztását, vagy az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését. Az ellenőrzés szünetelése az ellenőrzés időtartamába nem számít bele.
(3) Az adózónak joga van az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átadását követő 8 napon belül, írásban észrevételt tenni.
(4) Ha az adóhatóság a vizsgálat megállapításait más adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek, illetőleg határozatnak az adózót érintő részét az adózóval részletesen ismertetni kell.
(5) Az adózó, ha megítélése szerint az ellenőrzés határidejének túllépése az adóhatóságnak felróható okból történik, a határidő lejártát követően kifogással fordulhat a felettes adóhatósághoz. A felettes adóhatóság az adózó észrevételeinek figyelembe vételével dönt az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró adóhatóságot az ellenőrzés lezárására utasítja.
Az adóhatóság által alkalmazható különös intézkedések az ellenőrzési eljárásban
66. § (1) Az adóhatóság az e törvényben előírt feladatainak teljesítése érdekében jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közreműködik.
(2) Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyi igazolvány szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévő ismert személyazonosságú személy közlését is elfogadhatja igazolásként.
(3) Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti igénybe.
(4) Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát.
66/A. § (1) Ha az adózó, képviselője, alkalmazottja a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az illetékes adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges.
(2) Az elővezetést a rendőrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja.
(3) Ha az adózó az ellenőrzést az adóellenőr veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza, az adóhatóság a rendőrségről szóló törvény szerinti rendőri intézkedés megtételét kezdeményezheti.
66/B. § (1) Ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az adókötelezettség szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, illetőleg a vállalkozás valós körülményeit leplezi, az adóellenőr a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszínt, helyiséget és gépjárművet átvizsgálja, valamint ellenőrzi a helyszínen talált gépjármű rakományát. E rendelkezés lakás átvizsgálására csak abban az esetben alkalmazható, ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási tevékenység helyszíne.
(2) Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot – a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével – az ellenőrzést végző adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.
(3) A jármű, a jármű rakománya, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, a lefoglalást, illetőleg a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja.
(4) Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le, ha az az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel.
(5) Az adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket, illetőleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.
(6) Az adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és értékesítés jogának megtiltásával.
(7) Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére azokról az adóhatóság másolatot készít.
(8) Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni, és a lefoglalt dolgot – ha törvény másként nem rendelkezik – annak kell visszaadni, akitől (amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti.
(9) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések ellen jogszabálysértésre hivatkozással az adózó az intézkedéstől, illetve a határozat közlésétől számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
Az ellenőrzés befejezése
66/C. § (1) Az adóhatóság a megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja. Az ellenőrzés a jegyzőkönyv átadásával fejeződik be.
(2) Ha az adóhatóság büntetőeljárást kezdeményez, külön jegyzőkönyvet készít. A büntető eljárást kezdeményező jegyzőkönyvet az adóhatóság az adózónak nem adja át.
(3) Az ellenőrzés megállapítását az adóhatóság az adózóval, próbavásárlás esetén a jelenlévő alkalmazottal vagy az értékesítésben közreműködő személlyel ismerteti. Ha az ellenőrzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy képviselője az ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzőkönyvet nem veszi át, azt részére kézbesíteni kell.
(4) Az ellenőrzést legfeljebb az észrevételtől számított 15 napig lehet folytatni, ha az adózó észrevételei indokolják, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzőkönyvet kell készíteni. Ellenőrzésre az adóigazgatási eljárásban is sor kerülhet.
66/D. § Az utólagos, az ismételt, és a felülellenőrzés, illetve az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetén az adóhatóság az ellenőrzés eredményétől függetlenül a megállapításokról határozatot hoz. Egyéb esetben az adóigazgatási eljárást csak akkor kell megindítani, ha az adóhatóság valamilyen kötelezettség teljesítését írja elő vagy jogkövetkezményt állapít meg.
Az ellenőrzés különös szabályai
Bevallás utólagos ellenőrzése
66/E. § (1) Az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként, vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is vizsgálhatja. Az ellenőrzés megkezdéséig bevallani elmulasztott adót az adózó terhére, illetve javára adókülönbözetként állapítja meg.
(2) Az adózó által igényelt költségvetési támogatást, adóvisszatérítést, adóvisszaigénylést a bevallási időszak ellenőrzéssel történt lezárásának hatályával a kiutalást megelőzően is vizsgálhatja az adóhatóság, ha az ellenőrzést az adó, költségvetési támogatás alapjára és összegére is kiterjesztette.
66/F. § (1) Az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített ellenőrzés).
(2) Egyszerűsített ellenőrzéssel megállapítható az adókötelezettség abban az esetben is, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok az adóbevallási kötelezettség elmulasztását bizonyítják.
(3) Ha az ellenőrzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót határozattal tájékoztatja.
(4) Ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybevett adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti, amelyre az adózó 8 napon belül észrevételt tehet. Ha az adózó 8 napon belül észrevételt nem tesz, az adóhatóság az adóigazgatási eljárást megindítja.
A becslés
66/G. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.
(2) Az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
(3) Becslés alkalmazható
a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,
c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy
d) ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta.
(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentősnek tekinthető tény, adat, körülmény különösen a számla- (egyszerűsített számla-), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni.
(5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel.
(6) Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók – magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők – kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja.
(7) Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság – feltéve, hogy az adózó az ellenkezőjét nem bizonyítja – 12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani.
66/H. § (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben – figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is – az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
(2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott – összevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó – adómértékkel állapítja meg.
(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
66/I. § Ha becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során kerül sor, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság
a) a fizetendő adót a tényleges eladási ár,
b) a levonható adót a tényleges beszerzési ár,
ezek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár, és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg. A levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiánya elháríthatatlan külső okra vezethető vissza.
Eljárási illetékek ellenőrzése
66/J. § A bíróság, az eljáró hatóság az illetéktörvényben meghatározott módon ellenőrzi a nála benyújtott vagy hozzá került iraton az illeték és a díj megfizetését.
66/K. § (1) Az illetékhivatal az illetékekre vonatkozó jogszabályokban megállapított illetékkötelezettség teljesítését, valamint az illetékbélyeggel (bélyeges űrlappal) vagy illetékbevételi számlára pénzzel fizetendő díjak megfizetését rendszeresen ellenőrzi azoknál a személyeknél, amelyek illeték- vagy díjköteles ügyekkel foglalkoznak.
(2) Az eljáró hatóság az illetékhivatal ellenőrzési feladatától függetlenül köteles vizsgálni, hogy a nála benyújtott vagy a hozzá került iraton az illeték vagy díj szabályszerű megfizetése megtörtént-e.
66/L. § (1) Ha az illetéket egyáltalán nem vagy nem szabályszerű időben, módon vagy mértékben fizették meg, illetőleg a vagyonszerzést illetékkiszabás végett nem jelentették be, leletet kell készíteni.
(2) Leletet kell készíteni akkor is, ha az illetékkel (díjjal) kapcsolatos mulasztást a pénzügyi ellenőrzés során állapították meg.
(3) Nem készíthető lelet, ha a vagyonszerzést az illeték kiszabása céljából a földhivatalnál vagy az illetékhivatalnál késedelmesen jelentették be.
66/M. § (1) A leletet az erre a célra rendszeresített űrlap felhasználásával kell elkészíteni. Ha illetékfizetésre való felhívásnak volt helye, ennek megtörténtét is fel kell tüntetni.
(2) Ha a lelet százalékos illeték alá eső vagyonszerzésre vagy eljárási cselekményre vonatkozik, az űrlapra az irat másolatát is rá kell vezetni, vagy az űrlaphoz az irat másolatát is csatolni kell.
(3) A leletezés megtörténtét a leletezett iraton fel kell tüntetni.
(4) A leletet esetleges mellékleteivel együtt az illetékes illetékhivatalnak kell megküldeni az illeték kiszabása végett.
Ismételt ellenőrzés
66/N. § (1) Ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében az adó, költségvetési támogatás ismételt vizsgálatára kerülhet sor
a) ha az első fokú adóhatóság a korábbi ellenőrzés megállapításának végrehajtását vizsgálja (utóellenőrzés),
b) az adózó kérelmére, ha az adózó által feltárt új tény, körülmény tisztázása a korábbi ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné,
c) az ellenőrzést a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének teljesítése érdekében, illetőleg a magánnyugdíjpénztár megkeresésére soron kívül folytatja le, és az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt,
d) a felülellenőrzés keretében.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alapján ismételt ellenőrzésnek az első fokú adóhatóság vezetőjének, vagy ha a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot a felettes szerv felülvizsgálta, a másodfokú adóhatóság rendelkezésére van helye. Az ellenőrzés elrendeléséről az adóhatóság határozattal dönt.
(3) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott ismételt ellenőrzést az első fokú adóhatóság folytatja le.
Felülellenőrzés
66/O. § (1) Az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében ismételt ellenőrzést folytathat le, ha
a) az ellenőrzést a pénzügyminiszter vagy az Állami Számvevőszék elnöke – helyi adó esetében az önkormányzati képviselő-testület határozata – rendelte el, és a rendelkezésben szereplő időszakot az első fokú adóhatóság már ellenőrizte,
b) az állami adóhatóság elnöke, illetőleg a vámhatóság országos parancsnoka erre utasítást ad, amely alapján a felettes adóhatóság ellenőrzi az első fokú adóhatóság által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét,
c) ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert és az ellenőrzés lefolytatására az állami adóhatóság elnöke, illetőleg a vámhatóság országos parancsnoka utasítást ad.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott felülellenőrzést kizárólag a másodfokú adóhatóság alkalmazásában álló adóellenőr, illetve helyi adók tekintetében az önkormányzat képviselőtestülete által kijelölt bizottság végezheti.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott ismételt ellenőrzés nem indítható, ha elrendelése feltételeinek meglététől számított 6 hónap eltelt.
(4) Ha a felülellenőrzés alkalmával a felettes adóhatóság a korábbi ellenőrzés által feltárt tényekhez, adatokhoz, körülményekhez képest eltérést állapít meg, és ez az adófizetési kötelezettséget érinti, a felülellenőrzést lefolytató adóhatóság a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot megváltoztatja, határozat hiányában első fokú határozatot hoz.
(5) A (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági határozatot bíróság felülvizsgálta, vagy a bírósági felülvizsgálat folyamatban van.
(6) A felülellenőrzés megállapításairól hozott határozat ellen az állami adóhatóság elnökéhez intézett, de az eljáró másodfokú szervnél benyújtott fellebbezésnek van helye.
(7) Az állami adóhatóság elnökének határozata törvénysértésre hivatkozással a bíróság előtt keresettel támadható meg.
Állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés
66/P. § (1) Az adóhatóság az állami garancia beváltására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálja a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését.
(2) Az adóhatóság a garanciát, kezességet beváltó jogosultnál (hitelintézetnél) folytatott ellenőrzését szükség esetén kapcsolódó vizsgálat formájában kiterjeszti az eredeti kötelezettre is.
Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése
66/Q. § (1) Az adóhatóság elsősorban az adózónál fellelhető iratok vizsgálatával ellenőrzi, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes adókötelezettségeinek, azokat határidőben, illetőleg az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e.
(2) Az (1) bekezdés keretében az adóhatóság különösen a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat kiállítására, megőrzésére, könyvvezetésre, az adó-, adóelőleg levonására, beszedésére vonatkozó előírások megtartását ellenőrzi.
(3) Hibák, hiányosságok esetén ezek megszüntetését, a mulasztás pótlását – megfelelő határidő tűzésével – az ellenőrzés megállapításairól hozott határozatában írja elő az adóhatóság.
(4) Az ellenőrzést lezáró határozatban az adóhatóság mulasztási bírság kiszabásáról is rendelkezhet.
(5) Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti a bevallás utólagos ellenőrzését is.
Adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés
66/R. § (1) Az adóhatóság az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is adatokat gyűjthet vagy helyszíni ellenőrzést végezhet.
(2) Az (1) bekezdés alapján az adóhatóság
a) próbavásárlással a számla, nyugtaadási kötelezettség teljesítését,
b) leltározással az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását,
c) a megrendelők köréről, a tapasztalható forgalmi viszonyokról, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökről, a vállalkozásban résztvevő személyekről szóló jegyzőkönyv készítésével a vállalkozás körülményeit,
d) a vállalkozási tevékenységben részt vevők alkalmazásának jogszerűségét, társadalombiztosítási jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségének teljesítését
e) az adózónál az adómegállapítás alapját képező statisztikai állományi létszámot
vizsgálja.
(3) Ha az adatgyűjtés eredményeként feltárt tények, adatok, körülmények kétségessé teszik vagy cáfolják az adózó irataiban, nyilvántartásában szereplő adatok valóságtartalmát, illetőleg az adóhatóság a bevallási időszakon belül ismételten tárja fel a nyugtaadási kötelezettségének elmulasztását, igazolatlan eredetű áru, alapanyag, félkész termék felhasználását vagy forgalmazását, továbbá be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását, az adóhatóság a bevallási időszakot lezáró adóbevallást vonja ellenőrzés alá.”
216. § Az Art. 74. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“74. § (1) A magánszemély adózó 100 ezer forintig, más adózó 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
a) a bejelentési (bejelentkezési, változás-bejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal, vagy hiányosan teljesíti,
b) a bevallási, vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési (a továbbiakban együtt: bevallási) kötelezettségét a bevallás határidejét követően, de az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően késedelmesen teljesíti és késedelmét nem menti ki (bevallási késedelem),
c) bejelentési (bejelentkezési, változás-bejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét, továbbá bevallási kötelezettségét nem teljesíti,
d) vállalkozói igazolványhoz, illetőleg cégbejegyzéshez kötött tevékenységet, vagy adóköteles tevékenységet adószám hiányában folytat,
e) a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki,
f) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, vagy a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti,
g) iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget,
h) a nyilatkozattételt elmulasztja, a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja,
i) a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) igénylésénél a fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
j) a járulékfizetési kötelezettség felső határának eléréséről valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
k) az ellenőrzést, vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza.
(2) Az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti késedelem esetén nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(3) A bejelentkezési, bejelentési, változásbejelentési, adatszolgáltatási, továbbá bevallási kötelezettség elmulasztása esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót – határidő tűzésével – teljesítésre hívja fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. A kötelezettség teljesítése esetén az e bekezdés alapján kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető.
(4) Az (1) bekezdés d) pontja alapján kiszabott bírság esetén az adóhatóság a bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(5) Az ellenőrzés, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1) bekezdés k) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható.
(6) Hibásan benyújtott bevallás esetén a magánszemély 10 000 forintig, más adózó 100 000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ha a késedelmesen benyújtott bevallás hibás, az adózó csak a késedelemért szankcionálható.
(7) Ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem, vagy nem teljes mértékben, vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, a meg nem fizetett illeték 100%-áig terjedő, de legfeljebb 100 000 forint mulasztási bírság szabható ki.
(8) Ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó
összegét
– figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is – nem fizette meg
legalább 90%-os mértékben, a befizetett előleg és az adó 90%-ának különbözete
után 20%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet.
(9) Az adózó 20%-ig terjedő mértékű bírságot fizet, ha az előző időszak adatai alapján előírt adóelőlegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt adóelőleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendő adó különbözete.
(10) Ha a kifizető adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetőleg megfizetni elmulasztott adó összege.
(11) Az adóhatóság az e törvényben, adótörvényben, illetőleg e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek az e paragrafusban nem szabályozott megszegése miatt a magánszemély adózót 50 ezer, más adózót 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
(12) A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.”
217. § Az Art. 76. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (3)-(6) bekezdéssel egészül ki:
“(2) A magánszemélyt törvényes képviselője, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás vagy megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti, ha az adózó az adóhatóság előtt nem személyesen jár el.
(3) A magánszemélyt az adóigazgatási eljárásban törvényes képviselője vagy képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt az adóigazgatási eljárásban alkalmazottja vagy jogtanácsos is képviselheti.
(4) Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, vagy az általa meghatalmazott személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, adószakértő, adótanácsadó, könyvelő vagy olyan gazdasági társaság alkalmazottja is képviselheti, amely könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult a jogszabály szerinti megbízás alapján.
(5) Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóigazgatási eljárásban a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, adószakértő, adótanácsadó képviselheti.
(6) Amennyiben az adózó a képviselet ellátásra állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt keletkezett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság a képviselőt terheli. Az adózó az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását időpontjának megjelölésével haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz.”
218. § Az Art. 77. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Nem szükséges a pályázat nyertesének igénybevétele akkor, ha a nem belföldi illetőségű személy az adókötelezettség érvényesítésekor belföldön tartózkodik és az adókötelezettség érvényesítésének egyéb akadálya sincsen, továbbá akkor sem, ha a nem belföldi illetőségű személynek e törvény szerinti képviseleti jogosultsággal rendelkező belföldi meghatalmazottja van.”
219. § Az Art. 87-94. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyben kiegészül a következő 94/A-K. §-okkal:
“87. § Az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit alkalmazza, ha e törvény másként nem rendelkezik. Az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít. A végrehajtás lefolytatásához szükséges adatok beszerzésére és kezelésére a Vht. 47. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
Végrehajtható okirat
88. § (1) Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat:
a) a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat,
b) az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás,
c) a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése.
(2) Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása, stb.) nincs szükség.
(3) Az adótartozás után felszámított pótlék, kamat az adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre.
Eljáró hatóságok
89. § (1) A végrehajtást az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le.
(2) Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése alapján
a) magánszemély esetében a belföldi lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely, ennek hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság,
b) jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság
jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja.
(3) Az illetékhivatal és az önkormányzati adóhatóság a végrehajtást az adós lakóhelye, székhelye vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi bíróság mellett működő, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló bírósági végrehajtó útján is foganatosíthatja. Ez esetben a bírósági végrehajtó az e törvényben foglalt rendelkezések alkalmazásával jár el azzal az eltéréssel, hogy illetékességére a Vht. 232. § (3)-(5) bekezdése az irányadó.
(4) Amennyiben ugyanazt az ingóságot vagy ingatlant több adóhatóság is lefoglalta, a végrehajtás folytatására és az értékesítésre az a végrehajtó jogosult és köteles, aki a vagyontárgyat a többi végrehajtót megelőzően foglalta le. Egyidejű foglalás esetén az adóhatóságok megegyezése szerint kell folytatni a végrehajtást.
(5) Ha az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság a végrehajtási cselekmény foganatosítását követően szerez tudomást, az illetékességváltozás a már foganatosított végrehajtási cselekmények hatályát nem érinti.
Végrehajtás alá vonható vagyontárgyak
90. § A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben keletkezett adótartozás végrehajtása során a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethető.
Biztosítási intézkedés
91. § (1) Amennyiben valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, az adóhatóság biztosítási intézkedésként elrendeli
a) a pénzkövetelés biztosítását, illetve
b) meghatározott dolog zárlatát.
(2) Biztosítási intézkedés akkor rendelhető el, ha
a) a fizetési kötelezettséget megállapító adóhatósági határozat még nem végrehajtható,
b) végrehajtható az adóhatósági határozat, de az abban meghatározott teljesítési határidő még nem telt le.
(3) A biztosítási intézkedést az az adóhatóság rendeli el, amelyik a fizetési kötelezettséget megállapító határozatot hozta.
(4) A biztosítási intézkedésre a végrehajtási eljárás során irányadó szabályokat kell alkalmazni.
(5) A biztosítási intézkedés ellen végrehajtási kifogásnak van helye, amelynek a biztosítási intézkedésként foganatosított végrehajtási cselekményekre nincs halasztó hatálya.
(6) A biztosítási intézkedésként foganatosított végrehajtási cselekményeket a végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni. A végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozat megsemmisítése esetén a biztosítási intézkedést fel kell oldani.
(7) A biztosítási intézkedés során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a végrehajtási eljárásra is.
A végrehajtási eljárás megindítása
92. § (1) Az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót, a 25. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személyt (a továbbiakban együtt: adós) felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja. A végrehajtási eljárás – a (2) bekezdésben megjelölt esetek kivételével – az adóhatóság külön határozata nélkül, a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul.
(2) Az ingatlanvégrehajtás elrendeléséről és a tartozás biztosítására az ingatlan-nyilvántartásba jelzálogjog bejegyzéséről az adóhatóság határozatban rendelkezik.
(3) Az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.
Visszatartási jog gyakorlása
93. § (1) Az adózó a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) igénylésekor az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat időpontjában más adóhatóságnál (vámhatóságnál) van-e esedékessé vált tartozása, és az milyen összegű.
(2) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást (adóvisszaigénylést, adóvisszatérítést), az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában vagy a vámhatóság, illetőleg más adóhatóság megkeresésében közölt – vámhatóságot, más adóhatóságot megillető – tartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel a tartozás megfizetettnek minősül.
(3) A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti. Az adózó nyilatkozatában feltüntetett tartozásra gyakorolt visszatartás esetében az adóhatóság a határozat mellőzésével, írásban értesíti az adózót a visszatartás tényéről.
(4) Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor mellőzheti, ha a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené.
(5) Az adóhatóság a nyilatkozat alapján visszatartott összegből a törvény szerint a kiutalásra nyitva álló határidőn belül, ha pedig megkeresésre jár el, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül utalja át a jogosultnak az adózóval szemben fennálló követelését.
(6) Ha az igényelt költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) összege az adózót terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az adóhatóság először a nála nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére számolja el az esedékesség sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában, a fennmaradó összeget pedig a követelések arányában utalja át.
Végrehajtás munkabérre, bankszámlára
94. § (1) A bankszámlát vezető hitelintézet az adóhatóság azonnali beszedési megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni.
(2) Ha az adóhatóság az azonnali beszedési megbízást valós tartalmú végrehajtható okirat hiányában nyújtotta be, a beszedési megbízás teljesítése napjától a jogosulatlanul beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.
94/A. § Ha az adóhatóság az adóst megillető járandóságot (kifizetést), a hitelintézetnél kezelt összeget, illetőleg követelést vonja végrehajtás alá, és a munkáltató, kifizető, hitelintézet, valamint más személy az adóhatóság felhívása ellenére a levonást, átutalást, megfizetést elmulasztja, vagy nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére. A határozatban foglalt teljesítési határidő elteltével az adóhatóság az adóvégrehajtási szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása (végrehajtása) iránt.
Végrehajtás ingó és ingatlan vagyontárgyakra
94/B. § Amennyiben a végrehajtást a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművére folytatják, az adóvégrehajtó a végrehajtást a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. Ha az ezt követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjárművet lefoglalja.
94/C. § (1) Az ingatlanvégrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500.000 forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
(2) A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre.
(3) Az ingatlanvégrehajtást elrendelő határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a határozat alapján teendő földhivatali intézkedésre halasztó hatálya nincs. A végrehajtást elrendelő adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a végrehajtási jogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlannyilvántartásba.
(4) Ha az ingatlanvégrehajtás elrendelésének az (1) bekezdés alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg. A jelzálogjog bejegyzéséről hozott határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a határozat alapján teendő földhivatali intézkedésre halasztó hatálya nincs. Az adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a jelzálogjog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a jelzálogjogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlannyilvántartásba.
94/D. § (1) Amennyiben az adóhatóság egyidejűleg ingófoglalást foganatosított és ingatlan végrehajtást rendelt el, az ingatlan értékesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás eredménytelen volt, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki. A végrehajtás alá vont ingatlant rendszerint árverésen vagy nyilvános pályázat útján (a továbbiakban: árverés), illetve árverésen kívüli eladással kell értékesíteni.
(2) Az árverési hirdetmény közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmények az árverés helye szerint illetékes adóhatóság hirdetőtábláján – az árverést megelőző 5. napig legalább 15 napon át – történő kifüggesztéssel állnak be.
(3) Ingó- és ingatlanárverés esetén – ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése, felfüggesztése, illetőleg igényper megindítása folytán legalább 3 hónap eltelt – az adóvégrehajtó a becsértéket módosíthatja.
(4) Az adóhatóság a Vht. 125. §-ának (2) bekezdése, valamint 156. §-ának (5) bekezdése szerinti vételár-különbözet megfizetésére az árverési vevőt határozattal kötelezi. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.
94/E. § Az adóhatóság és az adós a végrehajtási eljárás során a Pénzügyminisztérium, illetőleg az önkormányzat képviselőtestületének hozzájárulásával az adós vagyonából lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgy tulajdon-, kezelői jogának az állam vagy az önkormányzat javára történő átruházására – a kikiáltási árnak megfelelő értékben – egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplő összegben a központi költségvetést, illetőleg az önkormányzat költségvetését megillető adótartozás megfizetettnek minősül.
94/F. § (1) Az adóhatóság a Vht. 114. §-a szerinti értesítésben a zálogjogosultnak arról ad tájékoztatást, hogy a zálogjogból fakadó igény bírósági végrehajtási eljárás keretében érvényesíthető és az erre vonatkozó kérelem az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül terjeszthető elő az adós lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróságnál.
(2) A bíróság a kérelmet elbíráló végzést megküldi az adóhatóságnak. A kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási ügyön az adóhatóság által a zálogjoggal terhelt vagyontárgyra folytatott végrehajtási eljárást kell érteni.
(3) A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyező határozat jogerőre emelkedését követően a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárggyal kapcsolatos végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását végző végrehajtónak. E szakasz alkalmazásában végrehajtási irat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás.
Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban
94/G. § A végrehajtás során az adóhatóság által hozott határozatok, illetőleg az adóvégrehajtó törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a behajtást kérő, illetőleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti – a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 8 napon belül – végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. A megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi határidő tűzésével. A végrehajtási kifogásnak – az ismételt végrehajtási kifogás kivételével – a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van.
A végrehajtási eljárás felfüggesztése
94/H. § (1) Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerve rendelkezésére a határozat végrehajtását felfüggeszti, ha az adótartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha
a) az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
b) a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak,
c) az adózó meghalt, illetőleg megszűnt, az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerőre emelkedéséig,
d) külön törvény így rendelkezik.
(3) Ha az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta, az újabb fizetési könnyítési vagy adótartozás mérséklése iránti kérelmére a végrehajtás nem szünetel. Amennyiben az adóhatóság az árverést már kitűzte, az adózó által benyújtott fizetési könnyítési vagy adótartozás mérséklése iránti méltányossági kérelem a végrehajtást nem szünetelteti.
Végrehajtás megkeresésre
94/I. § (1) Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 1000 forintot. Amennyiben a hátralék későbbi megfizetése veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshető. Az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot vagy illetékhivatal másik illetékhivatalt keres meg behajtás végett. Amennyiben az illetékhivatal vagy az önkormányzati adóhatóság végrehajtási ügyében megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a Vht. 33. §-át kell alkalmaznia.
(2) A megkeresésben fel kell tüntetni a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcímét, a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat számát, jogerőre emelkedésének időpontját, a teljesítési határidőt, a tartozás összegét és esetleges járulékait, valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi. Ha a behajtást kérőt törvény valamely végrehajtási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell. A behajtást kérőt az adóhatóság kötelezheti a költségminimum megelőlegezésére. A behajtást kérő igazolja a törvényben meghatározott költségminimum megfizetését.
(3) A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos – szükség esetén kiegészített – adatok alapján, illetőleg a költségminimum megelőlegezése után indítja meg.
(4) A megkeresést követő változásról a behajtást kérő az adóhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles.
(5) Az adóhatóság a behajthatatlan tartozásról a behajtást kérőt tájékoztatja.
(6) Amennyiben a behajtást kérőnek tudomása van a fizetésre kötelezettnek más adóhatóság illetékességi területén található vagyontárgyáról, jogosult közvetlenül ezt az adóhatóságot is megkeresni. A behajtást kérő az állami adóhatóságnak a fizetésre kötelezett adóügyeiben illetékes területi szervét keresi meg a behajtás foganatosítása érdekében és – amennyiben arról tudomással bír – közli, hogy a fizetésre kötelezettnek az állami adóhatóság más területi szervének illetékességi területén végrehajtás alá vonható vagyontárgya van.
(7) Az adók módjára behajtott összeget az adóhatóság haladéktalanul átutalja a behajtást kérőnek.
(8) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az ingatlanon történő jelzálogjog-alapítás kivételével a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni.
Behajthatatlan adótartozás törlése
94/J. § (1) A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság határozattal törli az adózó adótartozását, és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó adóhatóságot tájékoztatja, ha a tartozásért helytállni köteles személyek mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de az nem vezetett eredményre.
(2) A végrehajthatatlanság címén törölt adótartozást az adóhatóság határozattal újból előírja, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül az adótartozás végrehajthatóvá válik. A határozat ellen végrehajtási kifogásnak van helye.
(3) Az esedékessé válást követő hat hónapon belül az adótartozás végrehajthatatlanság címén nem törölhető.
(4) Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított feltételek hiányában is törölheti az 1000 forintot meg nem haladó adótartozást, ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölt tételekről az adóhatóság külön nyilvántartást vezet.
A végrehajtás költsége
94/K. § (1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési és egyéb költség az adózót, illetve az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezettet terheli.
(2) Az adóhatóság a költségekről határozatot hoz, amelynek összege ingó- és ingatlanvégrehajtás esetén nem lehet kevesebb 2000 forintnál.
(3) Amennyiben a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot a végrehajtási kifogást elbíráló felettes szerv megsemmisíti, a biztosítási intézkedéssel felmerült költségeket az adóhatóság viseli.”
220. § (1) Az Art. 96/A. §-ának (5)-(6) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(5) Ha a termőföld bérbeadásából származó bevétel kifizetőtől származik, az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be és fizeti meg. Nem terheli a kifizetőt haszonbérbeadás esetén az adómegállapítási kötelezettség, ha a magánszeméllyel az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződést.
(6) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell adóbevallást tenni annak a magánszemélynek, akinek termőföld bérbeadásból származó jövedelme kizárólag kifizetőtől származik és a kifizető az adót levonta, vagy a termőföld bérbeadásából származó jövedelme mentes az adó alól.”
“(8) Ha az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződés ezen időtartam lejárta előtt megszűnik, az adót a magánszemély a (4) bekezdésben meghatározott szabályok szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg.”
(2) Az Art. 96/A. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(13) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény kivételével az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
a) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján hatályos;
b) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év július hó 31. napján érvényes;
c) a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes
besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.”
(3) Az Art. 96/A. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § kiegészül a következő (16) bekezdéssel és a jelenlegi (16) bekezdés számozása (17) bekezdésre változik:
“(15) A (14) bekezdés a) pontja szerinti adókedvezményt igénybe vevő adózó az adóévet követő év február 28-ig – a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó az adóév utolsó napját követő 60. napig – bejelenti az állami adóhatóságnál az adóévben
a) elszámolt azon költségeinek, ráfordításainak összegét támogatási kategória szerinti bontásban, amelyek a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről szóló 163/2001. (IX.14.) Korm. rendelet szerint állami támogatásra jogosító elszámolható költségnek minősülnek,
b) a központi költségvetésből, illetve az önkormányzatoktól a 163/2001. (IX.14.) Korm. rendelet alapján kapott támogatásának összegét támogatási kategória és támogatásforma szerinti bontásban,
c) igénybe vett helyi adókedvezményének összegét települések szerinti bontásban.
(16) A (15) bekezdésben meghatározott adatokat az adózó az 1999. január 1-jétől 2002. december 31-ig – a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó a 2002. évben lezárt adóéve utolsó napjáig – tartó időszakra 2003. február 28-ig jelenti be adóévenkénti bontásban.”
221. § Az Art. 96/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“96/B. § (1) Az állami adóhatóság az adóévet követő év október 31-éig a fizetésre kötelezett adóazonosító jelét tartalmazó megkeresésre a Diákhitel Központ Rt-nek adatot szolgáltat a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemélynek az adóévben keletkezett, a törlesztési kötelezettség alapját képező jövedelméről.
(2) Amennyiben a magánszemély hallgatói hitel törlesztési kötelezettségének nem tesz eleget, tartozását a Diákhitel Központ Rt. megkeresésére az állami adóhatóság adók módjára hajtja be. A behajtás iránti megkereséshez a Diákhitel Központ Rt. a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemély részére igazoltan kézbesített fizetési felszólítás egy példányát köteles csatolni.
(3) Amennyiben a törlesztésre kötelezett magánszemélynek a megkeresésben közölt és az állami adóhatóság által nyilvántartott adatai között eltérés van, az adatokat a Diákhitel Központ Rt. és az állami adóhatóság egyezteti. Amennyiben az egyeztetés nem vezet eredményre, a magánszeméllyel a Diákhitel Központ Rt. tisztázza az adateltérés okát.”
222. § Az Art. 97. §-ának x) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában/
“x) adóazonosító szám: az adószám, a közösségi adószám, a magánszemély adóazonosító jele, ennek hiányában magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetében az útlevélszám,”
223. § E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Art. 3. és 7. számú melléklete e törvény 13., illetve 14. számú mellékletének megfelelően módosul. 2003. január 1-jétől azok az adózók tartoznak az állami adóhatóság kiemelt adózók igazgatóságához, amelyek az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelnek. Ha az adózó jogutódlással jött létre – ide nem értve a szétválást – akkor is a kiemelt adózók igazgatóságának illetékességébe tartozik, ha fővárosi vagy Pest megyei székhelyű, jogi személyiséggel rendelkezik, és jogelődje megfelelt az e törvényben meghatározott feltételeknek.
hetedik rész
XIII. Fejezet
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
224. § (1) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-a (2) bekezdése 1. pontjának c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“c) a társaság tulajdonosaként (részvényeseként) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy”
(2) Az Szt. 3. §-a (2) bekezdésének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“7. kapcsolt vállalkozás: az 1. pont szerinti anyavállalat és a 2-4. pont szerinti vállalkozások [fölérendelt anyavállalat esetében a minősítést a fölérendelt anyavállalat szempontjából kell elvégezni].”
225. § Az Szt. 9. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Jogelőd nélkül alapított vállalkozónál – a (2) bekezdés b) pontjában foglaltak alkalmazásakor –, ha az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének vagy mindkettőnek az éves nettó árbevétel adatai hiányoznak vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tárgyévi várható éves nettó árbevételt és – ha van – a megelőző (első) üzleti év éves (éves szintre átszámított) nettó árbevételét kell figyelembe venni. Az előbbiekben foglaltak megfelelő alkalmazásával kell eljárni a (2) bekezdés a) és c) pontja tekintetében is.”
226. § Az Szt. 26. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“Az ingatlanok között kell kimutatni a bérbe vett ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, felújítást is.”
227. § Az Szt. 38. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő d) ponttal:
/A tőketartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni:/
“d) a 36. § (1) bekezdésének f) pontja alapján tőketartalékba helyezett összeg azon részét, amelyet a jogszabályban, szerződésben, megállapodásban rögzített feltételek nem teljesítése esetén részben vagy egészen vissza kell fizetni.”
228. § (1) Az Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az (1) bekezdés szerinti bekerülési (beszerzési) érték részét képezi/
“c) a beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz
közvetlenül kapcsolódó
– devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett – devizakötelezettségnek
az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt árfolyamkülönbözete,
függetlenül attól, hogy az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség; valamint”
(2) Az Szt. 47. §-ának (9) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“Amennyiben a különbözet összege jelentősen nem módosítja az adott eszköz bekerülési (beszerzési) értékét, annak összegét a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában egyéb ráfordításként, illetve egyéb bevételként kell elszámolni.”
229. § Az Szt. 60. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A valutapénztárban lévő valutakészletnek, a devizaszámlán lévő devizának, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó (2) bekezdés szerinti értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet [a 47. § (4) bekezdésének c) pontja szerint figyelembe veendő árfolyam-különbözet kivételével]:
a) amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként,
b) amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként
kell elszámolni.”
230. § Az Szt. 62. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható.”
231. § (1) Az Szt. 63. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A mérlegben a 25. § (2)-(8) bekezdése szerint meghatározott immateriális jószágot a 47-51. § szerinti bekerülési értéken, illetve ezen bekerülési értéknek az 52-53. § szerint elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenéssel csökkentett, a terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén, az immateriális javakra adott előleget az átutalt (fizetett) – a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó – összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén kell kimutatni.”
(2) Az Szt. 63. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A mérlegben a 26. § (2)-(7) bekezdése szerint meghatározott tárgyi eszközt, tenyészállatot és beruházást a 47-51. § szerinti bekerülési értéknek az 52-53. § szerint elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenéssel csökkentett, a terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén, a beruházásokra adott előleget az átutalt (fizetett) – a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó – összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén kell kimutatni.”
232. § Az Szt. 77. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
/Az egyéb bevételek között kell elszámolni:/
“f) a szerződésen alapuló – konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag kapott engedmény szerződés szerinti összegét,”
233. § Az Szt. 81. §-a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:/
“g) a szerződésen alapuló – konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag adott engedmény szerződés szerinti, a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezett összegét.”
234. § Az Szt. 98. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az egyszerűsített éves beszámoló készítése során:/
“b) a saját termelésű készlet – a 66. § (1) bekezdésben rögzítettektől eltérően – a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási áron is értékelhető, a még várhatóan felmerülő költségek a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározhatók;”
235. § (1) Az Szt. 113. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Értékcsökkenési leírás az immateriális javak, a tárgyi eszközök üzleti évben az 52-53. § alapján elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenése, ideértve a 80. § (2) bekezdése szerinti értékcsökkenési leírást is.”
(2) Az Szt. 113. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Beruházási kiadások a tárgyi eszközök (és az immateriális javak) létesítése (beszerzése, előállítása) érdekében teljesített, a 47. §, a 48. § szerinti pénzkiadások és a 105. § (5) bekezdése, a 111. § (6) bekezdése figyelembevételével meghatározott összegek.”
236. § Az Szt. 141. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Amennyiben az átalakulással létrejövő gazdasági
társaság végleges vagyonmérlegében kimutatott saját tőke eltér a
vagyonmérleg-tervezetében kimutatott saját tőke értékétől, a különbözettel – a
változás tartalmának és előjelének
megfelelően – a tőketartalékot, az eredménytartalékot, illetve a lekötött
tartalékot kell módosítani a végleges vagyonmérlegben. A tőketartalék
módosítása során, ha emiatt a tőketartalék negatívvá válna, a tőketartalék
pozitív összegéig a tőketartalékot, azt meghaladóan az eredménytartalékot kell
csökkenteni.”
237. § Az Szt. 151. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A vállalkozó a 150. § (2) bekezdése szerinti könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítésével olyan természetes személyt köteles megbízni, illetve ezen feladatok végzésére alkalmazni, aki okleveles könyvvizsgálói képesítéssel, illetve mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, és aki szerepel a (3)-(5) bekezdés szerinti nyilvántartások valamelyikében, és ennek megfelelően a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel (igazolvánnyal) rendelkezik, vagy olyan számviteli szolgáltatást nyújtó társaságot, amelynek a feladat irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott tagja, alkalmazottja rendelkezik az előbbi képesítéssel és a (3)-(5) bekezdés szerinti nyilvántartásba történt bejegyzés alapján a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel (igazolvánnyal).”
238. § Az Szt. 177. §-a a következő (9)-(10) bekezdéssel egészül ki:
“(9) A 151. § (5) bekezdésének b) pontjában foglalt, a képesítés megszerzését követő 3 éves szakmai gyakorlat teljesítésébe
– 2002-ben és 2003-ban maximum 2 éves,
– 2004-ben maximum 1 éves,
a képesítés megszerzését megelőző számviteli, pénzügyi, ellenőrzési gyakorlat is figyelembe vehető.
(10) A valuta- és devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek 60. § (2) bekezdése szerinti értékelésekor összevontan nyereséget mutató – a 2003. január 1-je előtti előírások alapján a passzív időbeli elhatárolások között kimutatott – különbözetet maximum 5 év alatt, a számviteli politikában meghatározott módon kell megszüntetni.”
Nyolcadik rész
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakat és a magánnyugdíj-pénztárakat érintő módosítások
XIV. Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
239. § (1) Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (továbbiakban: Öpt.) 2. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
“d) egyéni számla: az az alapnyilvántartás, amelyen a pénztár gazdálkodása és üzemvitele alapul, és amelyet a pénztár – számviteli rendjével összhangban – a pénztártagok részére vezet. A pénztár gazdálkodása során az egyéni számla tartalmazza a pénztártagok rendszeresen fizetett tagdíjának, egyéb befizetéseinek és a munkáltatói tag hozzájárulásának azt a részét, amelyet a pénztár a tagjai számára a szolgáltatások fedezeteként jóváír, illetve a tagnak a pénztárral szembeni követeléseként az alapszabályban rögzítettek szerint elismer, továbbá a támogató rendelkezése szerint az általa nyújtott adományból a tag számára jóváírandó összeget. A pénztár szolgáltatásait az egyéni számlák megterhelésével, az alapszabályban rögzített tevékenységi rendhez igazodó szolgáltatási számlákról teljesíti. A pénztár felszámolásakor, illetve végelszámolásakor az egyéni számla a pénztár kötelezettségekkel nem terhelt közös vagyona tagok közötti felosztásának eszköze. Az egyéni számla követelés biztosítékául nem szolgálhat. Az egyéni számlát a pénztár csak e törvényben, illetve felhatalmazásán alapuló jogszabályban foglalt rendelkezések alapján terhelheti meg.”
(2) Az Öpt. 2. §-ának (5) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában a kiegészítő nyugdíjpénztárnál/
“d) értékelési különbözet céltartaléka: az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről szóló jogszabályban felsorolt eszközcsoportokba tartozó eszközök esetében az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára meghatározott felhalmozott kamatot is tartalmazó piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet összegében képzett céltartalék. Az értékelési különbözet az adott eszközcsoportokon belül elkülönítetten, a források között a működési, a fedezeti, illetve a likviditási céltartalékon belül értékelési különbözetből képzett céltartalékként jelenik meg. Az értékelési különbözet céltartalékán belül külön kell kimutatni az időarányos kamat, a járó osztalék, a devizaárfolyam-változás, valamint az egyéb piaci értékítéletből adódó értékkülönbözet összegét.”
240. § Az Öpt. 11. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Pénztártag lehet az a személy, aki/
“d) tagdíjfizetést vállal.”
241. § (1) Az Öpt. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A munkáltatói hozzájárulás minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegű vagy a munkabérének azonos százaléka, amelyet a munkáltató köteles az alkalmazott által választott pénztártól függetlenül egységesen megállapítani. A munkáltató a hozzájárulás megállapításakor pénztártípusonként különbséget tehet. A munkabér százalékban meghatározott munkáltatói hozzájárulás esetén a munkáltató meghatározhatja a hozzájárulás legkisebb és legnagyobb összegét is.”
(2) Az Öpt. 12. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
“(8) A (7) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkáltató szüneteltetheti a munkáltatói hozzájárulás fizetését azon időszakokra, amikor a tag munkaviszonya szünetel, illetve munkabér a részére nem jár. Ennek feltételeit a munkáltatónak valamennyi pénztártag munkavállalójára nézve azonos módon kell meghatároznia.”
242. § Az Öpt. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“14. § (1) A tagdíjfizetési kötelezettség elmulasztása esetén alkalmazandó eljárásokat és a tagnak az ezen időszak alatt történő tagsági jogainak gyakorlására vonatkozó előírásokat az alapszabály tartalmazza.
(2) Az alapszabályban rendelkezni kell arról is, hogy azon időszakban, amíg tagdíjfizetés nem történik, a pénztártag milyen szolgáltatásokra jogosult.”
243. § Az Öpt. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“15. § (1) A pénztártag tagsági viszonya megszűnik
a) halálával;
b) kilépésével;
c) ha a tag a tagdíjat az alapszabályban megjelölt időtartamon túl nem fizeti, és az alapszabály szerint a tagdíjhátralék utólagos rendezésére nincs lehetőség, vagy a tag e lehetőséget elmulasztja;
d) más pénztárba történő átlépéssel.
(2) A tagsági viszony megszűnése esetén a pénztártaggal, illetve kedvezményezettjével elszámolási kötelezettség keletkezik.
(3) A pénztártag – a 47. § (3) bekezdésében foglalt esetet kivéve – csak azonos típusú pénztárba léphet át.
(4) A tagsági jogviszony megszűnésének jogkövetkezményeit és a követendő eljárást az alapszabályban kell rögzíteni.”
244. § Az Öpt. 18. §-a (1) bekezdésének f), g) és h) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/Az alapszabálynak tartalmaznia kell:/
“f) a tagsági viszony megszűnésének feltételeit, jogkövetkezményeit és a követendő eljárást;
g) a pénztári bevételek (tartalékok) közötti megosztási arányait és elveit, az egységes tagdíj mértékét és a díjfizetésre vonatkozó szabályokat;
h) a tagdíjfizetés elmulasztásának joghatásait és az eljárás rendjét;”
245. § (1) Az Öpt. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjai, valamint az ügyvezető (helyettes ügyvezető), (a továbbiakban együtt pénztári vezetők) mindenkor az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal, a tagok és a pénztár érdekeinek figyelembevételével, a rájuk vonatkozó jogszabályok szerint kötelesek eljárni. A pénztári vezetők a kötelezettségeik megszegésével okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek, akkor is, ha a pénztárral munkaviszonyban álltak, illetve állnak.”
(2) Az Öpt. 20. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
“(7) Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság, valamint az alapszabályban meghatározott más testületi szerv tagjait az adott testület döntéseiért egyetemleges felelősség terheli. Nem terheli felelősség azt a személyt, aki a határozat vagy intézkedés ellen tiltakozott, és tiltakozását írásban az igazgatótanácsnak és az ellenőrző bizottságnak, igazgatótanácsi és ellenőrző bizottsági tagság esetében a közgyűlésnek a döntés meghozatalától, vagy tudomására jutásától számított 8 napon belül írásban bejelentette.”
246. § (1) Az Öpt. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon a pénztártagok legalább fele jelen van, vagy képviselete biztosított. A közgyűlésen a tagot meghatalmazott is képviselheti. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Küldöttközgyűlés működtetése esetén minden küldött annyi szavazattal rendelkezik, ahány tagot képvisel. A küldött akadályoztatása esetén helyette csak a vele azonos szabályok szerint megválasztott pótküldött járhat el, a küldöttet más nem helyettesítheti.”
(2) Az Öpt. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Amennyiben a közgyűlés határozatképtelen, úgy a 21. § (2) bekezdése szabályainak figyelembe vételével összehívott új közgyűlés az eredeti napirendi pontok tekintetében a megjelentek számától függetlenül határozatképesnek tekintendő. Amennyiben az eredeti közgyűlés meghívója (hirdetménye) ezt tartalmazza, akkor az eredeti és a megismételt közgyűlés egy napon is megtartható.”
247. § Az Öpt. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“34. § (1) A pénztár következő évi pénzügyi tervét a tárgy pénzügyi év lejárta előtti 90 napos időszakban kell a közgyűlés elé terjeszteni és elfogadni. A három évre, nyugdíjpénztár esetén öt évre vonatkozó hosszú távú pénzügyi tervet első ízben az alakuló közgyűlés állapítja meg, és annak lejártakor a közgyűlés új hosszú távú tervet határoz meg.
(2) A pénzügyi tervnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a pénztártagok meggyőződhessenek a pénztár pénzügyi céljainak megvalósíthatóságáról, a pénztár működőképességéről.
(3) Az éves pénzügyi tervnek megfelelő alátámasztottsággal és kellő részletezettséggel tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és kiadásait meghatározó adatokat, különösen a várható taglétszámot, tagdíjbevételeket (munkáltatói hozzájárulásokat), adományokat, működési és szolgáltatási kiadásokat, valamint a befektetéseken elérendő hozamot.
(4) A működési költségek, továbbá a dologi eszközök beszerzésére, valamint a felújításra fordított ráfordítások mértékét a közgyűlés határozza meg. Ezeknek arányban kell állnia a pénztár általános anyagi helyzetével.
(5) Az éves pénzügyi terv legalább negyedéves bontásban, a hosszú távú terv legalább éves bontásban készül, kiegészítve a hosszú távú számításoknál használt feltételezésekkel.
(6) Az éves pénzügyi terv időtartama megegyezik a számviteli jogszabályokban meghatározott üzleti év időtartamával.”
248. § Az Öpt. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“35. § (1) A Felügyelet a tevékenységi engedélyezési eljárás, valamint az általános ellenőrzés során megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét.
(2) A Felügyelet a pénzügyi terv átdolgozására kötelezheti a pénztárat, ha az nem tölti be a célját, nem tartalmazza a 34. § (3) bekezdésében előírtakat, illetve nem felel meg a pénztár alapszabályában foglaltaknak. A pénztár a Felügyelet észrevételeinek figyelembevételével köteles az előírt időn belül a pénzügyi tervet átdolgozni.”
249. § Az Öpt. 36. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A pénztár bevételeit a következők szerint kell az (1) bekezdés szerinti gazdálkodási tartalékokba elhelyezni:
a) a tagok által fizetett tagdíjat, a munkáltatói tag (munkáltatói tagok) által fizetett hozzájárulást, a vagyon értékesítéséből származó összeget és a tagok egyéb befizetéseit az alapszabályban meghatározottak szerint – a pénztár működési szükségleteinek megfelelően – fedezeti, működési és likviditási tartalékba;
b) a befektetések hozamát abba a tartalékba, amelynek befektetéséből származik, azonban a pénztár igazgatótanácsa dönthet úgy, hogy a fedezeti tartalék (egyéni számlák összessége, illetve a szolgáltatási tartalékok összessége) javára más tartalék(ok) befektetési hozamát jóváírja;
c) a rendszeres támogatóktól befolyó összeget, valamint az adományokat a támogató rendelkezése szerinti tartalékba, ennek hiányában a likviditási tartalékba;
d) a kiegészítő vállalkozási tevékenységből származó bevételt, valamint az egyéb bevételeket a működési tartalékba;
e) a belépő tagok által hozott egyéni fedezetet a fedezeti tartalékba kell helyezni.”
250. § Az Öpt. 41. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Pénztár átalakulásának minősül a pénztárak egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás).
(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására vonatkozó rendelkezések az irányadóak az alábbi eltérésekkel:
a) a jogutód pénztárnak a szolgáltatási kötelezettségeit a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenység engedély nélkül is teljesítenie kell;
b) az átalakulással létrejövő pénztár a tevékenységi engedély iránti kérelmet valamennyi érintett pénztárra vonatkozó melléklettel együtt, a második közgyűlés napját követő – ha az érintett pénztárak a közgyűlésüket különböző napon tartották, akkor a később megtartott közgyűlés napját követő – 30 napon belül köteles három példányban a Felügyeletnek benyújtani;
c) a tevékenységi engedély iránti kérelemhez az alábbiakat kell csatolni:
ca) az átalakulási szándékot kinyilvánító, valamint a második közgyűlések jegyzőkönyveit, ahhoz csatolva az előterjesztéseket és a jelenléti íveket,
cb) a nyilatkozatot a 64. §-ban foglalt feltételek meglétéről,
cc) az átalakulással létrejövő pénztár alapszabályát,
cd) a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezeteket – ideértve az átalakuló és az átalakulással létrejövő pénztár vagyonmérleg-tervezetét – és a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumokat;
d) a Felügyelet a tevékenységi engedélyezésre irányuló eljárásban a pénztárat ellenőrzi és a kérelemhez csatolt dokumentumok, valamint az ellenőrzés alapján a 63. §-ban foglaltak szerint dönt az engedély megadásáról;
e) a bíróság az átalakulást a Felügyelet által adott tevékenységi engedély(ek) jogerőre emelkedését követően, a jogelőd(ök) törlésével és a jogutód(ok) bejegyzésével vezeti át a nyilvántartáson.”
251. § (1) Az Öpt. 42. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Az érintett pénztár átalakulásáról a pénztár közgyűlése két alkalommal – a jelenlévők kétharmados szavazattöbbségével – határoz.
(2) A pénztár közgyűlése első ízben a pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága előterjesztése alapján azt állapítja meg, hogy a pénztár tagjai egyetértenek-e az átalakulás szándékával (első közgyűlés). Az első közgyűlésen ismertetni kell az átalakulás módját, okát, annak célját és következményeit, különös tekintettel a várható költségekre, és a tagsági viszony folytatásának lehetőségeire. Az átalakulási szándékkal való egyetértés esetén meg kell határozni a vagyonmérleg-tervezetek fordulónapját, az átalakulás módját és az átalakulással érintett pénztárakat.”
(2) Az Öpt. 42. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(8) A (3) bekezdésben meghatározott tervezetek elfogadásáról azok elkészítését követően a közgyűlés határoz (második közgyűlés). A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a második közgyűlés időpontjáig legfeljebb hat hónap telhet el.”
252. § Az Öpt. a következő 42/A-B. §-okkal egészül ki:
“42/A. § (1) A Felügyelet tevékenységet engedélyező határozatának kézhezvételét követő 30 napon belül az átalakulással létrejövő pénztár a bírósághoz benyújtja a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét. A kérelemhez az alábbiakat kell mellékelni:
a) az átalakulási szándékot kinyilvánító közgyűlések, valamint a második közgyűlések jegyzőkönyveit és jelenléti íveit,
b) a Felügyelet tevékenységet engedélyező határozatát,
c) a módosított alapszabályt (a módosítások megjelölésével, egységes szerkezetben),
d) a jogutód képviseletére jogosult személyek listáját, vagy nyilatkozatot arról, hogy abban nem történt változás.
(2) A bíróság az átalakulás átvezetéséről, a hiánypótlás elrendeléséről a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül határoz. A nyilvántartásba vételt elrendelő határozatot a bíróság a Felügyeletnek és az illetékes ügyészségnek is megküldi. Az átalakulás a bírósági nyilvántartásba vétellel történik meg, az átalakulás napjára visszamenőleges hatállyal. A bíróság a határozatában az átalakulás napját feltünteti.
42/B. § (1) Az átalakulás meghiúsul, ha
a) a közgyűlés az átalakulásról szóló döntését a 42. § (3) bekezdésben foglalt tervezetek elfogadása előtt megváltoztatja,
b) a Felügyelet a tevékenységi engedély iránti kérelmet elutasítja,
c) a bíróság a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet elutasítja.
(2) Az átalakulás meghiúsulása esetén, az arról való tudomásszerzést követő 30 napon belül valamennyi érintett pénztár köteles az e törvényben előírt személyi és tárgyi feltételeknek, valamint az egyéb jogszabályi követelményeknek eleget tenni, és a rendes működéshez szükséges intézkedéseket megtenni, szerződéses kapcsolatokat kialakítani.”
253. § Az Öpt. 46. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
/A nyugdíjpénztár alapszabályának a 18. §-ban foglaltakon túlmenően tartalmaznia kell/
“d) a várakozási idő elteltét követő, de még a felhalmozási időszakban lévő pénztártaggal kapcsolatos elszámolási eljárást.”
254. § Az Öpt. 47. §-ának (2)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (6)-(7) bekezdés számozása (8)-(9) bekezdésre módosul:
“(2) A tagsági jogviszony a várakozási idő letelte előtt a 15. § (1) bekezdésének rendelkezéseivel ellentétben csak a pénztártagnak más pénztárba való átlépése, illetve a pénztár megszűnése esetén szüntethető meg.
(3) A várakozási idő letelte előtt a pénztártag egészség- vagy önsegélyező pénztárba átléphet, ha munkaképességét legalább ötven százalékban elvesztette, és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható, valamint az illetékes hatóság igazolását bemutatja.
(4) A pénztártag a várakozási idő letelte után, de még a felhalmozási időszakban az egyéni számlán lévő összeghez való hozzáférés tekintetében választhat, hogy
a) a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad,
b) a pénztártagságát folytatja, és az egyéni számláján nyilvántartott összeg egészét, vagy egy részét a nyugdíjkorhatár elérése előtt felveszi,
c) a pénztárból kilép;
d) tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján lévő összeget a pénztárban hagyja.
(5) A nyugdíjkorhatárt elérő pénztártag írásban nyilatkozik arról, hogy
a) egy összegben vagy járadék formájában veszi igénybe a nyugdíjszolgáltatást és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy
b) az egyéni számláján lévő összeg meghatározott részét egy összegben, a fennmaradó részt pedig járadék formájában veszi igénybe és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy
c) a tagdíjat fizeti és a nyugdíjszolgáltatást nem veszi igénybe.
(6) Amennyiben a tag az (5) bekezdés a) vagy b) pont szerinti választással él, tagsági viszonya akkor szűnik meg, amikor a pénztár a taggal szembeni szolgáltatási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.
(7) A pénztártag részére a (4), illetve (5) bekezdés szerinti kifizetések a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján jövedelemnek minősülnek.”
255. § Az Öpt. 47/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Ha a tag a várakozási idő letelte előtt a tagdíjat az alapszabályban megjelölt időtartamon túl nem fizeti (a tagdíjnemfizetés kezdő időpontja), úgy a tagdíjnemfizetés kezdő időpontjával kezdődő időszak a várakozási időbe beszámít, és a tag tagsági viszonya a várakozási idő leteltével megszüntethető.”
256. § Az Öpt. 47/B. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi szöveg számozása (1) bekezdésre módosul:
“(2) A pénztárnak az átlépés fordulónapja és az átutalás napja közötti időszakra hozamot kell fizetnie.”
257. § Az Öpt. 49/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“49/A. § (1) A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését munkanaponként kell elvégezni. El kell végezni az értékelést a nem munkanapokra eső negyedéves fordulónapra is. A vagyonértékelést a letétkezelő végzi. Az erre vonatkozó jelentést a letétkezelő az értékelt napot követő, külön jogszabályban meghatározott határidőn belül elektronikus úton megküldi a Felügyeletnek és a pénztárnak.”
258. § Az Öpt. 49/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A fedezeti tartalék eszközeinek befektetéséből származó eredményt (beleértve az eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított különbözet összegét is) a tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára negyedévente kell jóváírni.
(5) Az eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított értékelési különbözetet a könyvviteli nyilvántartásokban csak az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan kell kimutatni.”
259. § Az Öpt. 50. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A tagi befizetés, munkáltatói hozzájárulás, támogatás, adomány a befizetést követő 90 napon belül nem használható fel szolgáltatások finanszírozására.”
260. § Az Öpt. 62. §-ának (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az induló gazdálkodási tervnek tartalmaznia kell/
“c) a pénztárnak a pénzügyi év lejártáig, valamint a következő pénzügyi évre szóló pénzügyi tervét.”
261. § Az Öpt. a következő 64/A. §-sal egészül ki:
“64/A. § (1) A pénztár köteles könyvvizsgálót igénybe venni. A könyvvizsgálói feladatok ellátására csak akkor adható az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező, bejegyzett könyvvizsgáló (könyvvizsgáló társaság) részére megbízás, ha a Felügyelet az általa vezetett pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékében a könyvvizsgálót határozatával nyilvántartásba vette.
(2) Nem lehet könyvvizsgáló a pénztár tagja, a pénztár ügyvezetője, igazgatótanácsának, ellenőrző bizottságának tagja, illetve a vagyonkezelő, valamint gazdálkodása nyilvántartását végző szervezet és a letétkezelő könyvvizsgálója és a nyilvántartást végző szervezet és a letétkezelő könyvvizsgálójának közeli hozzátartozója.
(3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult szervezet, könyvvizsgáló társaság is elláthatja. Ebben az esetben a (2), (4) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket a társaságnak a könyvvizsgálói tevékenységet végző dolgozójára kell alkalmazni.
(4) A könyvvizsgáló megbízatása legfeljebb öt éves időtartamra szólhat, amely nem hosszabbítható meg.
(5) A könyvvizsgáló betekinthet a pénztár könyveibe, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjaitól, a pénztár alkalmazottaitól felvilágosítást kérhet, a pénztár tartalékait, szerződéseit, bankszámláját, értékpapír-állományát megvizsgálhatja. Jelen lehet az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság ülésein, a közgyűlésen köteles részt venni.
(6) A könyvvizsgáló a 23. § (1) bekezdésének d)-e) pontjaiban megjelölt, a pénztár közgyűlése elé terjesztett beszámolót köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok előírásainak, és köteles véleményét ismertetni. Enélkül a közgyűlés érvényes határozatot nem hozhat.
(7) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez arról, hogy a pénztár vagyonának vagy a fedezeti tartalék jelentős csökkenése várható, köteles az ellenőrző bizottságot és a pénztár igazgatótanácsát tájékoztatni, továbbá a pénztár közgyűlésének összehívását kezdeményezni, és a Felügyeletnek bejelenteni.
(8) Ha a pénztár közgyűlését az igazgatótanács – a tudomásra jutástól számított nyolc napon belül – nem hívja össze, arra a könyvvizsgáló jogosult. Ha a pénztár közgyűlése nem hozza meg a szükséges döntéseket, a könyvvizsgáló köteles értesíteni a Felügyeletet és a bíróságot.
(9) A Felügyelet a könyvvizsgálót akkor veszi nyilvántartásba a pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékébe, ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara névjegyzékében bejegyzett könyvvizsgálóként szerepel, legalább két éves könyvvizsgálói gyakorlata van és
a) legalább három éven át pénztárnál, vagy magánnyugdíjpénztárnál, pénztári szolgáltatónál számviteli, ellenőrzési, vagy a Felügyeletnél pénztárral, vagy magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos felügyeleti, ellenőrzési munkakörben szakmai gyakorlatot szerzett, vagy
b) legalább két éven át pénztárnál, vagy magánnyugdíjpénztárnál könyvvizsgálói tevékenységet folytató személy asszisztenseként tevékenykedett, vagy
c) legalább két éven át pénztárnál vagy magánnyugdíjpénztárnál könyvvizsgálóként tevékenykedett.
(10) A Felügyelet a könyvvizsgálót a pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékéből határozattal törli, ha
a) a könyvvizsgáló a jegyzékbevétel követelményeinek már nem felel meg,
b) a könyvvizsgáló a jogszabályokban foglalt kötelezettségeinek nem tesz eleget.
(11) Ha a Felügyelet a könyvvizsgálót a (10) bekezdés b) pontja alapján törli a névjegyzékből, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a könyvvizsgáló ellen etikai eljárást kezdeményez.
(12) Ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a pénztári minősítésű könyvvizsgáló ellen etikai eljárást kezdeményez, egyidejűleg értesíti a Felügyeletet.”
262. § (1) Az Öpt. 65. §-a (3) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a jelenlegi i)-l) pont jelölése j)-m) pontra módosul:
/A Felügyelet a pénztár kötelezettségeinek teljesítése, a pénztártagok érdekeinek védelme, valamint a pénztár tevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások betartása érdekében a következő intézkedéseket – akár együttesen is – alkalmazhatja:/
“i) korlátozhatja a pénztár tevékenységét;”
(2) Az Öpt.65. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A tevékenységi engedély visszavonását követően a Felügyelet köteles minden olyan intézkedés megtételére, amely a pénztártagok érdekének védelmét szolgálja, korlátozhatja, vagy megtilthatja a pénztár eszközei feletti szabad rendelkezést.”
263. § Az Öpt. a következő 81. §-sal egészül ki:
“81. § (1) A pénztáraknak e törvény hatályba lépésekor a likviditási tartalék igénybe vett értékelési különbözetre képzett céltartalékaként kimutatott összegét az e törvény hatályba lépését követő első hozamfelosztás során a hozamfelosztás szabályai szerint kell az egyéni számlákra és a szolgáltatási tartalékokra felosztani.
(2) A pénztári minősítésű könyvvizsgálói névjegyzékbe történő nyilvántartásba vétel feltételeinek e törvény hatályba lépésének évétől számított negyedik évben kell megfelelni.
(3) A 64/A. § (4) bekezdésben meghatározott időtartamot jelen törvény hatályba lépését követően kell számítani és az időtartam számításánál e törvény hatályba lépése előtti időszakot nem kell figyelembe venni.”
XV. Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása
264. § (1) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (továbbiakban: Mpt.) 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény hatálya alá tartoznak:/
“d) azok a természetes személyek, akik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény alapján pályakezdőnek minősülnek és törvény alapján kötelezően pénztártaggá válnak, illetőleg a pénztárba önkéntes döntés alapján beléptek,”
265. § (1) Az Mpt. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Törvény alapján az a természetes személy válik pénztártaggá (a továbbiakban: pályakezdő),
a) aki első alkalommal 1998. június 30-át követően és 2002. január 1-ét megelőzően, illetőleg aki 2002. december 31-ét követően létesít a Tbj. 5. §-ában meghatározott jogviszonyt, és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló (hallgató), a tanulói (hallgatói) jogviszonyát követően első alkalommal létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek;
b) az a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező személy, aki tankötelezettsége megszűnését követően a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási jogviszony hiányában 2002. december 31-ét követően első alkalommal a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a megállapodás megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét.”
(2) Az Mpt. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Pénztár tagjává válhat önkéntes döntése alapján az a természetes személy, aki
a) 1998. június 30-át megelőzően vált a Tbj. szerint biztosítottá, továbbá nyugellátásra jogosító szolgálati idő szerzésére a Tbj. szerint megállapodást kötött,
b) 2003. január 1-jén még nem töltötte be 30. életévét,
c) pénztártagsági jogviszonyát a 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján megszüntetve a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátásban részesült és rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulás miatt megszűnik.”
266. § (1) Az Mpt. 4. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában:/
“c) pénztártag: az a természetes személy, aki pályakezdőként, vagy önkéntes döntés alapján pénztárba belép és e törvény szerint tagdíjat fizet, illetve a pénztártól nyugdíjszolgáltatásban részesül,”
(2) Az Mpt. 4. §-ának (2) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
“k) társadalombiztosítási jogszabályok: a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.), valamint a Tbj. 13. §-ában hivatkozott külön jogszabály és nemzetközi egyezmény.”
(3) Az Mpt. 4. §-ának (2) bekezdése a következő zs) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
“zs) értékelési különbözet céltartaléka: a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről szóló jogszabályban felsorolt eszközcsoportokba tartozó eszközök esetében az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott felhalmozott kamatot is tartalmazó piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet összegében képzett céltartalék. Az értékelési különbözet az adott eszközcsoportokon belül elkülönítetten, a források között a működési, a fedezeti, illetve a likviditási céltartalékon belül értékelési különbözetből képzett céltartalékként jelenik meg. Az értékelési különbözet céltartalékán belül külön kell kimutatni az időarányos kamat, a járó osztalék, a devizaárfolyam-változás, valamint az egyéb piaci értékítéletből adódó értékkülönbözet összegét.”
267. § Az Mpt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“22. § (1) A tagsági jogviszony kezdő időpontja
a) a kötelező pénztártagság esetén a Tbj. 5. §-ában meghatározott biztosítási jogviszony keletkezésének napja,
b) önkéntes belépéssel keletkező pénztártagsági jogviszony esetén a belépési nyilatkozat pénztár általi elfogadásának (záradékolás) napját követő hónap első napja.
(2) A biztosított által választott pénztárral történő tagsági jogviszony létesítését – a (7) és (8) bekezdésben foglalt esetek kivételével – a biztosított írásban tett belépési nyilatkozattal kezdeményezi.
(3) A kötelező pénztártagság a biztosított által választott pénztárral a belépési nyilatkozat pénztár által történő elfogadásával, az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott időpontra visszaható hatállyal jön létre.
(4) A pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását nem tagadhatja meg, ha a biztosított a törvény, illetve az SzMSz előírásai szerint megfelel a pénztártagságra meghatározott feltételeknek. Ha a belépési nyilatkozat kézhezvételét követő 15 napon belül a pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását nem utasítja el, azt elfogadottnak kell tekinteni.
(5) A tagságra kötelezett pályakezdő, valamint a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személy a biztosítottá, illetőleg pénztártaggá válásától számított 15 napon belül köteles bejelenteni foglalkoztatójának az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét, bankszámlájának számát.
(6) A munkáltató a biztosított által választott pénztár bejelentését követő 15 napon belül – külön jogszabályban meghatározott módon – tájékoztatja a pénztárak központi nyilvántartását a biztosított pénztárválasztásáról.
(7) Ha a pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását elutasította, az elutasító döntéstől számított 3 munkanapon belül az elutasítás tényéről egyidejűleg értesítést küld a munkáltatónak, a biztosítottnak és a pénztárak központi nyilvántartásának. A belépési nyilatkozat elfogadásának elutasítása esetén – amennyiben a pályakezdő biztosított még nem pénztártag –, a pályakezdő az első biztosítási jogviszony keletkezési napjától kezdődő hatállyal a lakóhelye szerint illetékes területi pénztár tagjává válik.
(8) Amennyiben a pályakezdő az előírt határidőn belül a pénztárválasztási jogával nem él, vagy a bejelentési kötelezettségét elmulasztja, az első biztosítási jogviszony keletkezése napjától kezdődő hatállyal a lakóhelye szerint illetékes területi pénztár tagjává válik (irányított pályakezdő).
(9) A területi pénztár a tagsági jogviszony létrejöttéről való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül a tagsági okirat egyidejű megküldésével értesíti a tagot és a munkáltatót a pénztártagság létrejöttéről.
(10) A munkáltató
a) a (7) bekezdésben meghatározott esetben a bejelentés kézhezvételét követő, vagy
b) ha az irányított pályakezdő az (5) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, az ott meghatározott határidő leteltét követő
15 napon belül – külön jogszabályban meghatározott módon – közli a területi pénztárral a biztosított 2. számú mellékletben meghatározott személyes adatait.”
268. § (1) Az Mpt. 24. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az átlépéskor a pénztár a tag követelésének megfelelő összeget a tag által választott pénztárba e pénztár felszólítása alapján utalja át. Az átlépéssel kapcsolatos tényleges költségeket, legfeljebb azonban a tag követelésének egy ezrelékét, az átutalást teljesítő pénztár a tag követeléséből levonhatja. A pénztárnak az átlépés fordulónapja és az átutalás napja közötti időszakra hozamot kell fizetnie.”
(2) Az Mpt. 24. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (5)-(6) bekezdések számozása (6)-(7) bekezdésre változik:
“(4) Megállapodást köthet a pénztárral tagdíjfizetésre az a pénztártag, aki
a) időlegesen nem rendelkezik a tagdíj alapjául a Tbj.-ben meghatározott járulékalapot képező jövedelemmel, vagy
b) aki a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerint megállapodást köthet az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervvel társadalombiztosítási nyugellátásra.
(5) A tagdíjfizetésre kötött megállapodás a megkötése napján, legkorábban a tárgyhónap első napján jön létre. A tárgyhónap első napját megelőző időre megállapodás nem köthető. Ezt követően a tagdíjat a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után. A tagdíj fizetését – támogatási megállapodás alapján – a tag helyett átvállalhatja. A támogatás jogosultja a pénztártag. A támogatás felhasználására a tagdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
269. § Az Mpt. 27. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A 28. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyösszegű kifizetés nem nyugdíjszolgáltatás.”
270. § Az Mpt. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“28. § (1) A pénztár egyösszegű kifizetést teljesít:
a) a pénztártag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett részére,
b) annak a pénztártagnak a kérésére, akinek a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban eltöltött és összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában a 180 hónap számításánál – nem teljes naptári hónap esetén –30 naptári napot kell egy hónapnak tekinteni.
(3) Ha a pénztártag nem az egyösszegű kifizetést kéri, részére járadékszolgáltatást kell megállapítani.”
271. § Az Mpt. 29. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) Az örökös, illetve kedvezményezett részére történő haláleseti kifizetés illetékmentes.”
272. § (1) Az Mpt. 35. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az SzMSz-nek tartalmaznia kell:/
“c) a taggá válással, az átlépéssel, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépéssel és a tagsági viszony megszűnésével kapcsolatos eljárásokat,”
(2) Az Mpt. 35. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az SzMSz-nek tartalmaznia kell:/
“f) a pénztári bevételek tartalékok közötti megosztási arányait és elveit – a pénztár működési szükségleteinek megfelelően –, a tagdíj fizetésének rendjét, ideértve a tagdíjátvállalással kapcsolatos szabályokat is,”
273. § (1) Az Mpt. 38. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Ha a közgyűlés határozatképtelen, akkor a határozatképtelenség esetére összehívott, megismételt közgyűlés a meghívóban (hirdetményben) szereplő kérdésekben a jelenlévők, illetve képviseltek számától függetlenül határozatképes. Amennyiben az eredeti közgyűlés meghívója (hirdetménye) ezt tartalmazza, akkor az eredeti és a megismételt közgyűlés egy napon is megtartható.”
(2) Az Mpt. 38. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“A küldött akadályoztatása esetén helyette csak a vele azonos szabályok szerint megválasztott pótküldött járhat el, a küldöttet más nem helyettesítheti.”
274. § Az Mpt. 40. §-a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
“(9) A pénztár igazgatótanácsa dönthet arról, hogy a fedezeti tartalék (egyéni számlák összessége, illetve a szolgáltatási tartalékok összessége) javára más tartalék(ok) befektetési hozamát jóváírja.”
275. § Az Mpt. 45. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Ügyvezetőként (ügyvezető-helyettesként) az alkalmazható, aki/
“b) felsőfokú pénzügyi, közgazdasági, jogi, államigazgatási vagy közhasznú menedzseri végzettséggel rendelkezik, és legalább 2 éves, a pénztári tevékenységben hasznosítható szakmai gyakorlattal rendelkezik.”
276. § Az Mpt. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“46. § (1) A pénztár köteles könyvvizsgálót igénybe venni. A könyvvizsgálói feladatok ellátására csak akkor adható az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező, bejegyzett könyvvizsgáló (könyvvizsgáló társaság) részére megbízás, ha a Felügyelet az általa vezetett pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékében a könyvvizsgálót határozatával nyilvántartásba vette.
(2) Nem lehet könyvvizsgáló a pénztár alapítója (kivéve ha önkéntes nyugdíjpénztár az alapító), tagja, a pénztár ügyvezetője, igazgatótanácsának, ellenőrző bizottságának tagja, az alapító tulajdonosa, az alapító könyvvizsgálója, az alapító vezető tisztségviselője, vezető beosztású alkalmazottja, illetve a vagyonkezelő, valamint gazdálkodása nyilvántartását végző szervezet és a letétkezelő könyvvizsgálója és a nyilvántartást végző szervezet és a letétkezelő könyvvizsgálójának közeli hozzátartozója.
(3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult szervezet, könyvvizsgáló társaság is elláthatja. Ebben az esetben a (2) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket a társaságnak a könyvvizsgálói tevékenységet végző dolgozójára kell alkalmazni.
(4) A könyvvizsgáló megbízatása legfeljebb öt éves időtartamra szólhat, amely nem hosszabbítható meg. Ugyanazon könyvvizsgáló egyidejűleg legfeljebb öt pénztárnál láthat el könyvvizsgálói feladatokat és az egy pénztártól származó jövedelme (bevétele) nem haladhatja meg éves jövedelmének (bevételének) harminc százalékát.
(5) A könyvvizsgáló társaság által végzett könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálati tevékenységet végző dolgozó egyidejűleg legfeljebb öt pénztárnál láthat el könyvvizsgálói feladatokat és a könyvvizsgáló társaság egy pénztártól származó bevétele nem haladhatja meg éves nettó árbevételének tíz százalékát. A könyvvizsgáló társaság dolgozójának megbízatása egy pénztárnál legfeljebb öt éves időtartamra szólhat, amely nem hosszabbítható meg.
(6) A könyvvizsgáló betekinthet a pénztár könyveibe, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjaitól, a pénztár alkalmazottaitól felvilágosítást kérhet, a pénztár tartalékait, szerződéseit, bankszámláját, értékpapír-állományát megvizsgálhatja. Jelen lehet az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság ülésein, a közgyűlésen köteles részt venni.
(7) A könyvvizsgáló a 39. § (1) bekezdésének e)-f) pontjaiban megjelölt, a pénztár közgyűlése elé terjesztett beszámolót köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok előírásainak, és köteles véleményét ismertetni. Enélkül a közgyűlés érvényes határozatot nem hozhat.
(8) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez arról, hogy a pénztár vagyonának vagy a fedezeti tartalék jelentős csökkenése várható, köteles az ellenőrző bizottságot és a pénztár igazgatótanácsát tájékoztatni, továbbá a pénztár közgyűlésének összehívását kezdeményezni, és a Felügyeletnek bejelenteni.
(9) Ha a pénztár közgyűlését az igazgatótanács – a tudomására jutástól számított nyolc napon belül – nem hívja össze, arra a könyvvizsgáló jogosult. Ha a pénztár közgyűlése nem hozza meg a szükséges döntéseket, a könyvvizsgáló köteles értesíteni a Felügyeletet és a bíróságot.
(10) A Felügyelet a könyvvizsgálót akkor veszi nyilvántartásba a pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékébe, ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara névjegyzékébe bejegyzett könyvvizsgálóként szerepel, legalább két éves könyvvizsgálói gyakorlata van és
a) legalább három éven át pénztárnál vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál, pénztári szolgáltatónál számviteli, ellenőrzési, vagy a Felügyeletnél pénztárral, vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárral kapcsolatos felügyeleti, ellenőrzési munkakörben szakmai gyakorlatot szerzett, vagy
b) legalább két éven át pénztárnál vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál könyvvizsgálói tevékenységet folytató személy asszisztenseként tevékenykedett, vagy
c) legalább két éven át pénztárnál vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál könyvvizsgálóként tevékenykedett.
(11) A Felügyelet a könyvvizsgálót a pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékéből határozattal törli, ha
a) a könyvvizsgáló a jegyzékbevétel követelményeinek már nem felel meg,
b) a könyvvizsgáló a jogszabályokban foglalt kötelezettségeinek nem tesz eleget.
(12) Ha a Felügyelet a könyvvizsgálót a (11) bekezdés b) pontja alapján törli a névjegyzékből, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a könyvvizsgáló ellen etikai eljárást kezdeményez.
(13) Ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a pénztári minősítésű könyvvizsgáló ellen etikai eljárást kezdeményez, egyidejűleg értesíti a Felügyeletet.”
277. § Az Mpt. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A biztosításmatematikus az alábbi feladatokat látja el:
a) ellenjegyzi
– a pénztár pénzügyi tervét,
– a biztosításmatematikai statisztikai jelentést,
– a pénztár szolgáltatási szabályzatát,
– a tagok pénztárak közötti átlépésére vonatkozó szabályzatot,
– a biztosítóintézettel kötendő, a szolgáltatásokhoz kapcsolódó szerződéseket;
b) elkészíti
– az éves beszámolóhoz az aktuáriusi értékelést,
– a tartalékok képzésére és megfelelőségére vonatkozó számításokat, értékeléseket;
c) elvégzi
– a járadékok meghatározásához szükséges számítási módszerek kidolgozását,
– a tagok tájékoztatásához kapcsolódó biztosításmatematikai feladatokat;
d) szükség szerint javaslatot tesz a pénztár egyéb szabályzatainak módosítására, közreműködik azok elkészítésében.”
278. § Az Mpt. 53. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A pénzügyi tervnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a pénztártagok meggyőződhessenek a pénztár pénzügyi céljainak megvalósíthatóságáról, a pénztár működőképességéről. A pénzügyi tervnek megfelelő alátámasztottsággal és kellő részletezettséggel tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és kiadásait meghatározó adatokat, különösen a várható taglétszámot, tagdíjbevételeket, működési és szolgáltatási kiadásokat, valamint a befektetéseken elérendő hozamot.”
279. § Az Mpt. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“54. § (1) Az éves pénzügyi terv legalább negyedéves ütemezésben készül.
(2) A hosszú távú terv elsődlegesen a pénztár várható működési költségei és szolgáltatásai fedezete alakulását mutatja be. A hosszú távú pénzügyi terv az időszakon belül legalább éves ütemezésben készül, kiegészítve a hosszú távra alkalmazott feltételezésekkel.
(3) Az éves pénzügyi terv időtartama megegyezik a számviteli jogszabályokban meghatározott üzleti év időtartamával.”
280. § Az Mpt. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“55. § (1) A Felügyelet a tevékenységi engedélyezési eljárás, valamint a kétévenkénti ellenőrzés során megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét.
(2) A Felügyelet a pénzügyi terv átdolgozására kötelezheti a pénztárat, ha az nem tölti be a célját, nem tartalmazza az 53. (2) bekezdésében előírtakat, illetve nem felel meg a pénztár SzMSz-ében foglaltaknak. A pénztár a Felügyelet észrevételeinek figyelembevételével köteles 60 napon belül a pénzügyi tervet átdolgozni.”
281. § (1) Az Mpt. 59. §-a (3) bekezdése c) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
/A fedezeti tartalék bevételei:/
“c) a fedezeti tartalék befektetéséből származó realizált hozam és az eszközök értékeléséből származó pozitív különbözet,”
(2) Az Mpt. 59. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A fedezeti tartalék terhére elszámolható kiadások:/
“b) az átlépő tagok által a más pénztárba átvitt, a tag követelésének piaci értéken meghatározott összege,”
(3) Az Mpt. 59. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és ezzel egyidejűleg a § a következő e) ponttal egészül ki:
/A fedezeti tartalék terhére elszámolható kiadások:/
“d) a tagoknak piaci értéken visszatérített összegek,
e) a fedezeti tartalék eszközeinek értékeléséből származó negatív különbözet.”
(4) Az Mpt. 59. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A fedezeti tartalék terhére a pénztártagokkal kapcsolatos kifizetések piaci értéken történnek.”
282. § (1) Az Mpt. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A likviditási tartalék az időlegesen fel nem használt eszközök gyűjtésére, illetőleg a befektetési és demográfiai kockázatok kiegyenlítésére, valamint a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgál.”
(2) Az Mpt. 60. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A likviditási tartalék bevételei:/
“c) a likviditási tartalék befektetéséből származó realizált hozam és az eszközök értékeléséből származó pozitív különbözet.”
(3) Az Mpt. 60. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) A likviditási tartalék terhére
a) a likviditási tartalék befektetésével kapcsolatban felmerült kiadás,
b) a likviditási tartalék eszközeinek értékeléséből származó negatív különbözet,
c) a jogszabályok szerint a fedezeti tartalékba és működési célra történt átcsoportosítás
számolható el.”
283. § (1) Az Mpt. 61. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A működéssel kapcsolatos bevételek:/
“c) a működéssel kapcsolatos bevételek befektetéséből származó realizált hozam,”
(2) Az Mpt. 61. §-ának (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
/A működéssel kapcsolatos költségek, ráfordítások között kell elszámolni:/
“f) a működési célú befektetések értékelési különbözetének céltartalékaként megképzett összegét.”
284. § (1) Az Mpt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A fedezeti tartalék eszközeinek befektetéséből származó eredményt (beleértve az eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított különbözetet is) a tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára negyedévente kell jóváírni.”
(2) Az Mpt. 62. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) A likviditási és fedezeti tartalékokhoz, ezen belül az egyéni számlákhoz és a szolgáltatások tartalékához külön-külön befektetési portfolió tartozik. A fedezeti tartalékban piaci értéken kimutatott tagi követelések együttes összegének meg kell egyeznie a vele szemben álló portfolió piaci értékelés szerinti (felhalmozott kamatot is tartalmazó) eszközértékével.”
285. § (1) Az Mpt. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A pénztár üzemgazdasági szemléletű kettős könyvvitelt vezet. A pénztár nyilvántartása tartalmazza az eszközöket és az eszközök értékében bekövetkezett változásokat. A befektetési portfolió eszközeit fedezeti, likviditási és működési célú befektetett eszközök szerint kell elkülöníteni.”
(2) Az Mpt. 69. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését munkanaponként kell elvégezni. Az eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított értékelési különbözetet a könyvviteli nyilvántartásokban csak az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára kell kimutatni.”
286. § Az Mpt. 70. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A piaci eszközértékelésen alapuló vagyonértékelést tartalmazó jelentést munkanaponként, az aktuáriusi értékelést és biztosításmatematikai statisztikai jelentést évente kell elkészíteni. El kell készíteni az értékelést a nem munkanapokra eső negyedéves fordulónapra is. A vagyonértékelést a letétkezelő végzi. Az erre vonatkozó jelentést a letétkezelő az értékelt napot követő, külön jogszabályban meghatározott határidőn belül elektronikus úton megküldi a Felügyeletnek és a pénztárnak.”
287. § Az Mpt. 77. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A (2) bekezdés alkalmazásában a közvetett tulajdon mértékének számítására a Hpt. a közvetett tulajdon számítására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”
288. § Az Mpt. 79/A. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Pénztár átalakulásának minősül a pénztárak egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás).
(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására vonatkozó rendelkezések az irányadóak az alábbi eltérésekkel:
a) a jogutód pénztárnak a szolgáltatási kötelezettségeit a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenység engedély nélkül is teljesítenie kell;
b) az átalakulással létrejövő pénztár a tevékenységi engedély iránti kérelmet valamennyi érintett pénztárra vonatkozó melléklettel együtt, a második közgyűlés napját követő – ha az érintett pénztárak a közgyűlésüket különböző napon tartották, akkor a később megtartott közgyűlés napját követő – 30 napon belül köteles három példányban a Felügyeletnek benyújtani;
c) a tevékenységi engedély iránti kérelemhez az alábbiakat kell csatolni:
ca) az átalakulási szándékot kinyilvánító, valamint a második közgyűlések jegyzőkönyveit, ahhoz csatolva az előterjesztéseket és a jelenléti íveket,
cb) a nyilatkozatot a tevékenységi engedély feltételeinek meglétéről,
cc) az átalakulással létrejövő pénztár alapszabályát,
cd) a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezeteket – ideértve az átalakuló és az átalakulással létrejövő pénztár vagyonmérleg-tervezetét – és a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumokat;
d) a Felügyelet a tevékenységi engedélyezésre irányuló eljárásban a pénztárat ellenőrzi és a kérelemhez csatolt dokumentumok, valamint az ellenőrzés alapján dönt az engedély megadásáról,
e) a bíróság az átalakulást a Felügyelet által adott tevékenységi engedély(ek) jogerőre emelkedését követően, a jogelőd(ök) törlésével és a jogutód(ok) bejegyzésével vezeti át a nyilvántartáson.”
289. § (1) Az Mpt. 79/B. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Az érintett pénztár átalakulásáról a pénztár közgyűlése két alkalommal – a jelenlévők kétharmados szavazattöbbségével – határoz.
(2) A pénztár közgyűlése első ízben a pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága előterjesztése alapján azt állapítja meg, hogy a pénztár tagjai egyetértenek-e az átalakulás szándékával (első közgyűlés). Az első közgyűlésen ismertetni kell az átalakulás módját, okát, annak célját és következményeit, különös tekintettel a várható költségekre, és a tagsági viszony folytatásának lehetőségeire. Az átalakulási szándékkal való egyetértés esetén meg kell határozni a vagyonmérleg-tervezetek fordulónapját, az átalakulás módját és az átalakulással érintett pénztárakat.”
(2) Az Mpt. 79/B. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(8) A (3) bekezdésben meghatározott tervezetek elfogadásáról azok elkészítését követően a közgyűlés határoz (második közgyűlés). A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a döntés időpontjáig legfeljebb hat hónap telhet el.”
290. § Az Mpt. a következő 79/C-D. §-sal egészül ki:
“79/C. § (1) A Felügyelet tevékenységet engedélyező határozatának kézhezvételét követő 30 napon belül az átalakulással létrejövő pénztár a bírósághoz benyújtja a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét. A kérelemhez az alábbiakat kell mellékelni:
a) az átalakulási szándékot kinyilvánító közgyűlések, valamint a második közgyűlések jegyzőkönyveit és jelenléti íveit,
b) a Felügyelet tevékenységet engedélyező határozatát,
c) a módosított alapszabályt (a módosítások megjelölésével, egységes szerkezetben),
d) a jogutód képviseletére jogosult személyek listáját, vagy nyilatkozatot arról, hogy abban nem történt változás.
(2) A bíróság az átalakulás átvezetéséről, a hiánypótlás elrendeléséről a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül határoz. A nyilvántartásba vételt elrendelő határozatot a bíróság a Felügyeletnek és az illetékes ügyészségnek is megküldi. Az átalakulás a bírósági nyilvántartásba vétellel történik meg, az átalakulás napjára visszamenőleges hatállyal. A bíróság a határozatában az átalakulás napját feltünteti.
79/D. § (1) Az átalakulás meghiúsul, ha
a) a közgyűlés az átalakulásról szóló döntését a 79/B. § (3) bekezdésében foglalt tervezetek elfogadása előtt megváltoztatja,
b) a Felügyelet a tevékenységi engedély iránti kérelmet elutasítja,
c) a bíróság a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet elutasítja.
(2) Az átalakulás meghiúsulása esetén, az arról való tudomásszerzést követő 30 napon belül valamennyi érintett pénztár köteles az e törvényben előírt személyi és tárgyi feltételeknek, valamint az egyéb jogszabályi követelményeknek eleget tenni, és a rendes működéshez szükséges intézkedéseket megtenni, szerződéses kapcsolatokat kialakítani.”
291. § Az Mpt. 110. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
/A tevékenységi engedély visszavonására akkor kerül sor, ha a pénztár/
“g) jogutód nélkül megszűnik.”
292. § Az Mpt. 123. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (6)-(14) bekezdések számozása (7)-(15) bekezdésre módosul:
“(4) Azok a személyek, akik 2001. december 31-ét követően és 2003. január 1-je előtt váltak a társadalombiztosítási jogszabály (Tbj. 5. §) szerint első alkalommal biztosítottá és 2002. december 31-én tagjai magánnyugdíjpénztárnak, e jogviszonyuk alapján 2003. december 31-ig egy alkalommal a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszaléphetnek.
(5) a) Azok a személyek, akik 1998. június 30-át követően és 2003. január 1-je előtt váltak a Tbj. szerint első alkalommal biztosítottá és 2002. december 31-én nem tagjai magánnyugdíjpénztárnak, vagy 2002. január 1-jét követően és a (3)-(4) bekezdésben megállapított határidőn belül a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépnek, biztosítotti jogviszonyuk alapján 2003. december 31-ig egy alkalommal magánnyugdíjpénztárba beléphetnek.
b) A 3. § (2) bekezdés b) pontjában biztosított önkéntes belépésre 2003. december 31. napjáig van lehetőség.
(6) A (4)-(5) bekezdéseitől eltérően azok a külföldiek, akik 2001. december 31-ét követően és 2003. január 1-jét megelőzően váltak a Tbj. 13. §-ában meghatározott nemzetközi egyezmény alapján az Európai Unió területén és Magyarországon első alkalommal biztosítottá, és ebben az időpontban nem töltötték be 42. életévüket, magyarországi munkavállalásuk esetén egy alkalommal eldönthetik, hogy belépnek-e magánnyugdíjpénztárba.”
293. § Az Mpt. a következő 123/B. §-sal egészül ki:
“123/B. § (1) A pénztáraknak e törvény hatályba lépésekor a likviditási tartalék igénybe vett értékelési különbözetre képzett céltartalékaként kimutatott összegét az e törvény hatályba lépését követő első hozamfelosztás során a hozamfelosztás szabályai szerint kell az egyéni számlákra és a szolgáltatási tartalékokra felosztani.
(2) A pénztári minősítésű könyvvizsgálói névjegyzékbe történő nyilvántartásba vétel feltételeinek e törvény hatályba lépésének évétől számított negyedik évben kell megfelelni.
(3) A 46. § (8) bekezdésében meghatározott időtartamot jelen törvény hatályba lépését követően kell számítani. Az e törvény hatályba lépésekor hatályban lévő könyvvizsgálatra kötött szerződések legfeljebb öt éves időtartamra meghosszabbíthatók.”
294. § Az Mpt. 2. számú mellékletének 1. pontja a következő e) alponttal egészül ki:
/Pénztártitokként kezelendő személyes adatok
1. Személyi adatok:/
“e) elhalálozás időpontja.”
Záró rendelkezések
295. § Ez a törvény – a 296-320. §-ban foglaltak figyelembe vételével – 2003. január 1-jén lép hatályba.
296. § (1) E törvénynek az Szja tv-t módosító rendelkezéseit – az (5)-(16) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével – a 2003. január 1-től megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 3. §-ának 27., 28. pontja és a 72. pont h) pontja, 11. §-ának (4) bekezdése, 28. §-ának (6), (8)-(10) bekezdése, 37. §-a, 41. §-ának (1) bekezdésében a “, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a nem pénztártag magánszemély-támogató által befizetett pénzbeli adomány 30 százaléka, kivéve bármelyiket, ha azt az egyéni vállalkozó a vállalkozói adóalap megállapításánál levonta” szövegrész, 49/B. §-ának (5) és (8) bekezdése, 57/B. és 57/C. §-a, 61. §-ának (2)-(3) bekezdése, az Szja tv. 66. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontja, az Szja tv. 66. §-ának (5), (7) és (11) bekezdése, 67. §-ának (3)-(4), (6) és (8) bekezdése, 67. §-a (9) bekezdésének a) és b) pontja, 67/A. §-a és a § előtti cím, valamint 69. §-ának (1) bekezdésében a “, továbbá értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében” szövegrész, 70. §-ának (4) bekezdése, 70. §-a (8) bekezdésének f) pontjában “, a tételes átalányadózást” szövegrész, 78. §-a, 83. §-a (4) bekezdése a) pontjának 1. és 2. alpontja, 83. §-a (4) bekezdése a) pontjának 3. alpontjában az “az 1999. adóévben” szövegrész, 83. §-a (4) bekezdésének b) pontja és a pont utáni szövegrész, továbbá 1. számú mellékletének 7.3. és 9.3. alpontja, 11. számú melléklete II. fejezete 1. b) pontjának bb) alpontja, 12. számú mellékletének 1. pontjában a “vagy tételes átalányadózást” szövegrész, valamint 13. számú mellékletében – az első mondat kivételével – a “Kisvállalkozások adókedvezménye” cím előtti valamennyi rendelkezés.
(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Szja tv.
a) 3. §-ának 9. pontjában az “az ügylet időpontjában” szövegrész helyébe a “belföldi ingatlan esetében – ha az rendelkezésre áll – az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték, egyéb esetekben az ügylet időpontjában” szövegrész,
b) 3. §-ának 33. pontjában az “az ügyvédi iroda” szövegrész helyébe az “az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda” szövegrész,
c) 5. §-ának (1) bekezdésében az “a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával meghatározott ellenőrzött külföldi társaságtól (a továbbiakban: ellenőrzött külföldi társaság)” szövegrész helyébe az “az alacsony adókulcsú államban székhellyel, állandó lakóhellyel rendelkező személytől” szövegrész,
d) 7. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a “nyugdíjat” szövegrész helyébe a “nyugdíjat, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot” szövegrész,
e) 7. §-a (1) bekezdésének k) pontjában a “magánnyugdíjpénztárba fizet” szövegrész helyébe a “magánnyugdíjpénztárba fizet, valamint a magánnyugdíjpénztár tagja rendelkezése szerint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba utalt tagdíjkiegészítésnek az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag egyéni számláján jóváírt összege” szövegrész,
f) 7. §-a (1) bekezdésének p) pontjában az “a kifizető által a vele munkaviszonyban álló magánszemély” szövegrész helyébe az “a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeretek megszerzését szolgáló képzés költsége, akkor is, ha képzés költségét nem a munkáltató viseli, továbbá a kifizető által a vele munkaviszonyban álló magánszemély” szövegrész,
g) 8. §-ának (2) bekezdésében az “ellenőrzött külföldi társaság” szövegrész helyébe az “alacsony adókulcsú államban székhellyel, állandó lakóhellyel rendelkező személy” szövegrész,
h) 3. §-ának 19. pontjában a “4 millió forint” szövegrész helyébe a “6 millió forint” szövegrész, 23. §-ában és 78/A. §-ának (4) bekezdésében a “250 ezer forintot” szövegrész helyébe a “350 ezer forintot” szövegrész,
i) 28. §-ának (1) bekezdésében az “a magánnyugdíjpénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg és – a tagnak a pénztár alapszabályában foglaltak szerint az egyéni számláján jóváírt saját befizetését, munkáltatói hozzájárulását és a fedezeti alapból történő befektetések hozamát (ideértve az értékelési különbözetet is) kivéve –” szövegrész helyébe az “a magánnyugdíjpénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg (ideértve a tag egyéni számláján jóváírt tagdíjkiegészítésnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt visszafizetett összegét is) és – a tagnak a pénztár alapszabályában foglaltak szerint az egyéni számláján jóváírt saját befizetését, munkáltatói hozzájárulását és a fedezeti alapból történő befektetések hozamát, az értékelési különbözetet, valamint a magánnyugdíjpénztár tagja rendelkezése szerint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba utalt tagdíjkiegészítést kivéve –” szövegrész,
j) 28. §-ának (7) bekezdésében az “– a (8)-(10) bekezdés rendelkezései szerint – megszerzett vagyoni érték” szövegrész helyébe a “megszerzett bevételnek a jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része, bármely esetben kivéve, ha a jog alapítása, megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt, vagy e törvény szerinti adókötelezettsége egyébként megállapítható” szövegrész,
k) 28. §-ának (12) és (13) bekezdésében az “ellenőrzött külföldi társaság” szövegrész helyébe mindenhol az “alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet” szövegrész,
l) 40. §-ának (1) bekezdésében az “1 500” szövegrész helyébe a “2 000” szövegrész,
m) 41. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a “közérdekű kötelezettségvállalás” szövegrész helyébe a “közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is)” szövegrész,
n) 49. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a “Ha a munkáltatóra, a bér kifizetőjére vonatkozó adóelőleg-megállapítási szabályokat alkalmazó kifizető” szövegrész helyébe a “Ha a munkáltató, a bér kifizetője” szövegrész,
o) 49. §-ának (7) bekezdésében az “a jogosultsági határt” szövegrész helyébe “az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét” szövegrész,
p) 49/A. §-ának (1) bekezdésében a “meghatározott esetekben átalányadózást, vagy – az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével az általános forgalmi adót is magában foglaló – tételes átalányadózást választhat” szövegrész helyébe a “vagy az e törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott feltételekkel átalányadózást választhat”,
q) 50. §-ának (4) bekezdésében és 52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a “18 millió” szövegrész helyébe a “22 millió” szövegrész,
r) 51. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az “alkalmazni” szövegrész helyébe az “alkalmaznia, valamint az átalányadó alapját növeli az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévő készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított” szövegrész,
s) 65/A. §-ának (3) bekezdésében az “a kifizetéskor megállapítja, levonja” szövegrész helyébe az “az a kifizetés időpontjában megállapítja” szövegrész,
t) 69. §-a (8) bekezdésének b) pontjában az “egyéni vállalkozónak az adóbevallás benyújtására nyitvaálló határnapig kell megállapítania és megfizetnie, és az éves adóbevallásában az adóév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallania” szövegrész helyébe az “egyéni vállalkozónak és a beszámoló készítésére nem kötelezett kifizetőnek az adóév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell megállapítania, és a havi, a negyedéves, illetőleg az éves adóbevallásában kell bevallania és a bevallás benyújtására előírt határidőre kell megfizetnie” szövegrész,
u) 74. §-ának (6) bekezdésében és 1. számú mellékletének 4.12. a) alpontjában a “400 ezer forintot” szövegrész helyébe a “600 ezer forintot” szövegrész,
v) 83. §-a (4) bekezdése a) pontjának felvezető rendelkezésében a “költségvetési és önkormányzati” szövegrész helyébe a “költségvetési” szövegrész,
x) 1. számú mellékletének 5.5. pontjában a “legfeljebb évi kettőezer forint összeghatárig” szövegrész helyébe “legfeljebb évi 2 ezer forint összeghatárig, továbbá a köztisztviselőt törvény előírása alapján megillető ruházati költségtérítés” szövegrész,
y) 11. számú melléklete II. fejezete 3. pontjának b) Építmények alpontjában a “(kivéve a szemétégetőt)” szövegrész helyébe a “(kivéve a hulladékhasznosító létesítményt)” szövegrész
lép.
(4) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló 1996. évi LXXXIII. törvény 63. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontja, 63. §-ának (4)-(7) és (9) bekezdése;
b) a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CV. törvény 40. §-ának (3) bekezdése, 40. §-a (5) bekezdésének a) pontja, 40. §-ának (6)-(7) és (14)-(15) bekezdése;
c) az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 9. §-ának (6)-(7) bekezdése,
d) a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXV. törvény 29. §-ának (5)-(7) bekezdése;
e) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 205. §-a (4) bekezdésének második mondata és 205. §-ának (5)-(6) bekezdése;
f) az Ajt. 267. §-ának (5)-(6) és (9) bekezdése.
(5) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 49/C. §-ának (8) bekezdése 2002. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az ettől az időponttól megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(6) A magánszemély köteles az igénybe vett lakáscélú kedvezményt – függetlenül attól, hogy az igénybe vétel mikor történt – húsz százalékkal növelt összegben a felvétel adóévére vonatkozó bevallásában bevallani és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, amennyiben a kedvezményt az Szja tv. 37. §-ának 2003. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján vette igénybe, és a megtakarítás felvétele esetén annak felhasználása nem lakáscélra történt. A megtakarítás lakáscélú felhasználásának igazolására, valamint a lakáscélú felhasználás fogalmára az Szja tv. 2001. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
(7) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál a 2003. és 2004. évi vállalkozói jövedelem megállapításánál a vállalkozói bevételt növeli a korábban érvényesített tartós adomány külön kedvezményeként a vállalkozói jövedelem megállapításánál figyelembe vett
a) összeg, ha a tartós adományozásról szóló szerződésből eredő bármely kötelezettségét a másik szerződő fél közhasznúsági nyilvántartásból való törlése vagy jogutód nélküli megszűnése miatt az adóévben nem teljesítette;
b) összeg kétszerese, ha az egyéni vállalkozó az a) pontban nem említett ok miatt nem teljesített a szerződésben vállaltaknak megfelelően.
(8) A magánszemély által a lakásszerzési kedvezmény tárgyában 2002. december 31-éig benyújtott kérelmet az adóhatóság az Szja tv. 63. §-a (2) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint bírálja el.
(9) A társas vállalkozás által a 2002. évről szóló beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében – az említett vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék, részesedés alapján – a kötelezettségek között kimutatott összegből a tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére 2003. december 31-éig kifizetett osztalék utáni adó mértékét az Szja 66. §-a (1) bekezdése a) pontjának és 66. §-a (2)-(3) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani.
(10) Ha a társas vállalkozás a jegyzett tőkéje emelésének bejegyzése iránti kérelmet 2002. december 31-éig benyújtotta a cégbíróság részére, akkor
a) a magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa által a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén megszerzett vagyoni érték azon részének adókötelezettségét, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik, az Szja tv. 66. §-a (1) bekezdése b) pontjának és 66. §-a (5) bekezdésének,
b) a magánszemély által a jegyzett tőke emelésével dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni érték azon részének adókötelezettségét, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik, az Szja tv. 66. §-a (1) bekezdése d) pontjának és 66. §-a (11) bekezdésének
2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani és teljesíteni.
(11) A magánszemély a 2002. évi árfolyamnyereségből származó jövedelem vagy tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített, a 2002. évi adóbevallásában – az Szja tv. 67. §-a (8) bekezdésének b) pontja és az Szja tv. 67/A. §-a (7) bekezdésének b) pontja 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseinek megfelelően – feltüntetett továbbvihető árfolyamveszteséget, továbbvihető ügyleti veszteséget a 2003. évben megszerzett árfolyamnyereségből származó jövedelem csökkentéseként adóbevallásában (ide nem értve az azzal egyenértékű elszámolást) figyelembe veheti.
(12) Ha termőföld haszonbérbeadására vonatkozó szerződést 2002. december 31-éig megkötötték, akkor a magánszemély – választása szerint – jogosult határozatlan időre kötött szerződés esetében a 2003. június 30-áig a szerződés alapján megszerzett jövedelem, határozott időre kötött szerződés esetében a 2004. június 30-áig a szerződés alapján megszerzett jövedelem tekintetében az Szja tv. 74. §-ának (2)-(3) bekezdése 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazni.
(13) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 1/A. §-a a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napján lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követően megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(14) 2002. január 1-jén az Szja tv.
a) 3. §-a 23. pontjának b) alpontjában a “fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben” szövegrész helyébe a “fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényben” szövegrész,
b) 3. §-ának 46. pontjában a “fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény” szövegrész helyébe a “fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény” szövegrész,
c) 72. §-a (4) bekezdésének c) pontjában az “a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási előleg” szövegrész helyébe a “a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási támogatás, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogszabály alapján folyósított toborzópénz és családalapítási támogatás” szövegrész,
d) 3. számú melléklete II. fejezetének 3. pontjában az “, a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendeletben, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, valamint a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendeletben és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben” szövegrész helyébe az “a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényben, továbbá a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendeletben és a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendeletben” szövegrész
lép; e rendelkezéseket a 2002. január 1-től megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(15) 2004. január 1-jén az Szja tv.
a) 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
|
0 – 800 000 forint |
18 %, |
|
800 001 – 1 500 000 forint |
|
|
144 000 forint és a 800 000 forinton felüli rész |
26 %-a, |
|
1 500 001 forinttól |
|
|
326 000 forint és az 1 500 000 forinton felüli rész |
38 %-a.” |
b) 33. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely az adóévben megszerzett bér 16 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 8 000 forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme nem haladja meg az 1 200 000 forintot (a továbbiakban: jogosultsági határ).
(2) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 600 ezer forinttal növelt összegét, az adójóváírás egyenlő az (1) bekezdés alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti jövedelem 16 százalékát meghaladó részével.”
(16) A (15) bekezdésben foglaltakat a 2004. január 1-től megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
297. § (1) E törvénynek a Tao-t módosító rendelkezéseit – a (4)-(10) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével – első ízben a 2003. évi adóalap megállapítására és a 2003. évi társasági adó és osztalékadó kötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 4. §-ának 24., 26., 36. és 37. pontja, 7. §-a (11) bekezdésének második mondata, 8. §-a (1) bekezdésének i) pontja, 21. §-ának (1)-(6) bekezdése, 22. §-ának (1)-(5) bekezdése, 29. §-ának (3)-(4) bekezdése és 29/C. §-ának (4), (6), (10)-(13) bekezdése, valamint 3. számú melléklete A) fejezetének 2. és 3. pontja.
(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Tao.
a) 2. §-a (2) bekezdésének d) pontjában az “ügyvédi iroda” szövegrész helyébe az “ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda” szövegrész,
b) 4. §-a 1/a. pontjának felvezető rendelkezésében az “a közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását is) céljára” szövegrész helyébe az “a közérdekű kötelezettségvállalás céljára (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is)” szövegrész,
c) 7. §-a (1) bekezdésének gy) pontjában a “vagy átalakulás következtében” szövegrész helyébe a “vagy kedvezményezett átalakulás következtében” szövegrész,
d) 9. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a “t) és u) pontja” szövegrész helyébe a “t), u) és v) pontja” szövegrész,
e) 13. §-a (1) bekezdésének felvezető rendelkezésében a “t) és u) pontjaiban” szövegrész helyébe a “t), u) és v) pontjaiban” szövegrész,
f) 15. §-ának (3) bekezdésében az “az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által a Magyar Közlönyben közzétett” szövegrész helyébe az “a Magyar Nemzeti Bank által közzétett” szövegrész,
g) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a “részvénycserékre” szövegrész helyébe a “részesedéscserékre” szövegrész,
h) 1. számú mellékletének 11. pontjában a “7. § (1) bekezdésének e) pontja” szövegrész helyébe a “29/D. § (4) bekezdése” szövegrész
lép.
(4) 2001. január 1-jével a Tao. 7. §-a (11) bekezdésének első mondatában “(részvényese, üzletrész-tulajdonosa) kizárólag” szövegrész helyébe a “(részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag” szövegrész lép; e rendelkezést az adózó a 2001-ben kezdődő adóév adóalapjának megállapítására és a 2001-ben kezdődő adóév adókötelezettségére is alkalmazhatja.
(5) Az adózó a Tao. e törvénnyel megállapított 1. számú mellékletének 4. pontját a 2001-ben kezdődő adóév adóalapjának megállapítására és a 2001-ben kezdődő adóév adókötelezettségére is alkalmazhatja.
(6) E törvénynek a Tao. 21. §-ának (13) bekezdését módosító, valamint a 29/D. §-ának (1) bekezdését megállapító, továbbá e törvénynek az Ajt. 44. §-a (4) bekezdését és az Ajt. 266. §-ának (2) bekezdését módosító rendelkezése, valamint e törvénynek a Ptt. 17-18. §-át és 78. §-ának (6)-(7) bekezdését módosító rendelkezése e törvény kihirdetésének a napján lép hatályba.
(7) 2002. január 1-jével a Tao. 1. §-a (5) bekezdésének második mondatában a “csökkenését” szövegrész helyébe “változását” szövegrész lép; e rendelkezést az adózó a 2002-ben kezdődő adóév adóalapjának megállapítására és a 2002-ben kezdődő adóév adókötelezettségére is alkalmazhatja.
(8) E törvénynek a Tao. 27. §-ának (2)-(3) bekezdését megállapító rendelkezése a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követően fizetett (juttatott) osztalékra és az azzal összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.
(9) A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján hatályát veszti a Tao. 27. § (5)-(7) bekezdése. Az osztalékban részesülő és a kifizető a Tao. 27. §-a (6) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint jár el.
(10) 2006. január 1-jével hatályát veszti a Tao. 4. §-ának 28. pontja, a Tao. 19. §-ának (2) bekezdése, a Tao. 23. §-ának (3) bekezdése, a Tao. 29/B. §-ának (7) bekezdése. Az említett rendelkezéseket az adózó utoljára abban az adóévben alkalmazhatja, amelynek utolsó napja 2005-ben van.
298. § E törvénynek az Áfat-ot módosító rendelkezései – a (3)-(7) bekezdésekben foglaltak figyelembe vételével – 2003. január 1. napján lépnek hatályba, rendelkezéseit azokra az esetekre kell először alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jogosultság keletkezésének időpontja 2002. december 31. napját követi.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Áfat. 7. §-ának (4) és (5) bekezdése, 20. §-ának (6) bekezdése, 30. §-ának (2)-(3) bekezdései, 67. §-a, a 12. §-ának l) pontjából és 71. §-ának (7) bekezdéséből az “illetve a SAPARD” szövegrész, valamint a 30. §-ának (1) bekezdéséből az “– a (3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel –” szövegrész hatályát veszti.
(3) Az e törvény 52. §-a szerint meghatározott, a törvény hatályba lépését megelőzően teljesített termékértékesítések esetén a hat hónapot 2003. január 1. napjától kell számolni.
(4) Az Áfat. e törvény 57. §-ával megállapított 20. §-ának (1) és (4) bekezdését annak az adóalanynak, aki (amely) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, a 30 napos határidőt arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell először alkalmazni, amelynél az adófizetési kötelezettség 2002. december 31. napját követően keletkezik.
(5) Az Áfat. e törvény 62. §-ával megállapított 40. § (6) bekezdésének rendelkezéseit e törvény hatályba lépésekor folyamatban levő adóigazgatási eljárások során is alkalmazni kell.
(6) Az Áfat. e törvény 67. §-ával megállapított 48. § (4) bekezdése a)-c) pontjának rendelkezéseit először a 2003. év első adómegállapítási időszakáról adott bevallásnál lehet először figyelembe venni, a 48. § (4) bekezdés d) pontjának rendelkezéseit a jogerős közigazgatási határozattal vagy bírósági ítélettel le nem zárt megszűnésekre is alkalmazni kell.
(7) Az Áfat. e törvény 67. §-ával megállapított 48. § (5) bekezdéseinek rendelkezéseit a 2002. december 31. napja után teljesített beszerzésekre kell alkalmazni.
299. § (1) E törvénynek a Fat-ot módosító rendelkezéseit a hatályba lépés napjától kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Fat. 14. §-ának b) pontjában a “magyar” szövegrész hatályát veszti.
300. § (1) E törvénynek a Jöt-öt módosító rendelkezéseit – a (3) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével – a hatályba lépés napjától kell alkalmazni.
(2) A Jöt. e törvénnyel megállapított 19. §-a (1) bekezdésének g) pontja, 21. §-a (1) bekezdésének j) pontja, 23. §-a (2) bekezdésének e) pontja és 26. §-a (2) bekezdésének f) pontja 2005. január 1-jén lép hatályba. Az ezen időpontban érvényes engedéllyel rendelkező adóraktár engedélyes és adómentes felhasználó a Jöt. 19. §-a (1) bekezdésének g) pontjában, illetve 26. §-a (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott feltétel teljesítését legkésőbb 2006. január 15-ig igazolja a jövedéki ügyintézői szakképesítést igazoló bizonyítvány hiteles másolatának az engedélyt kiadó vámhatósághoz történő benyújtásával.
(3) A Jöt. e törvénnyel módosított 75. §-a (2) bekezdésének és 79. §-a (2) bekezdésének, valamint a Jöt. e törvénnyel megállapított 81. §-ának és 81/A. §-ának rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Jöt. 36. §-a (1) bekezdésének e) pontjában a “20 oC hőmérsékleten kisebb mint 10 nm2/s” szövegrész helyébe a “40 oC hőmérsékleten kisebb mint 4,5 nm2/s” szövegrész, 41. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az “a)-f), h)-k), m) pontjában” szövegrész helyébe az “a)-f), h)-k), m) és n) pontjában” szövegrész, 75. §-a (1) bekezdésének első mondatában az “Art. 74. §-ának (1), (3), (7) és (12) bekezdésében” szövegrész helyébe az “Art. 74. §-a (1) bekezdésének b), d) és e) pontjában, valamint (6) bekezdésében” szövegrész, 75. §-a (1) bekezdésének második mondatában az “Art. 74. § (12) bekezdését” szövegrész helyébe az “Art. 74. §-a (1) bekezdésének e) pontját” szövegrész, 79. §-a (1) bekezdésének első mondatában a “tevékenységet folytató vállalkozó” szövegrész helyébe a “tevékenységet folytató személy” szövegrész lép, továbbá a Jöt. preambulumában “az Útalap és a Központi Környezetvédelmi Alap” szövegrész, a Jöt. 28. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata, valamint 72. §-a (9) bekezdésének második mondata és 78. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti.
(5) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény 5. számú mellékletében a
|
“Magyar szabványnak nem megfelelő fűtőolaj |
79 |
83 |
|
Magyar szabványnak megfelelő, de 2,8 %-ot meghaladó kéntartalmú fűtőolaj |
4,5 |
4,7” |
rendelkezés hatályát veszti.
301. § (1) E törvénynek a Vámtv-t módosító rendelkezéseit – a (2)-(3) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével – a hatályba lépés napjától kell alkalmazni.
(2) A Vámtv. e törvénnyel megállapított 1. §-ának 48. pontja, 7. §-a (2) bekezdésének f) pontja, 8. §-a (1) bekezdésének k) pontja, 9. §-a (2) bekezdésének i) pontja, 80. §-a (1) bekezdésének a) pontja, továbbá a 132. § (3) bekezdése és (5) bekezdésének c) pontja vámszámlával kapcsolatos rendelkezései 2003. július 1-jétől lépnek hatályba.
(3) A Vámtv. e törvénnyel megállapított 94/A-94/D. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napján lép hatályba, és ezzel egyidejűleg a Vámtv. 90-94. §-a hatályát veszti.
(4) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Vámtv-ben használt személy és szervezet fogalom alatt az e törvénnyel hatályba léptetett, módosított fogalmakat kell értelemszerűen alkalmazni.
(5) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2000. évi LXXXIII. törvény 17. §-a és a Vámtv. 142. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.
(6) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Vámtv. 82. §-a (6) bekezdésének harmadik mondatában a “142. § (2) bekezdésének b) pontja” szövegrész helyébe a “142/A. §-ának (3) bekezdése” szövegrész, 144. §-a (3) bekezdésének harmadik mondatában a “megbízottjának” szövegrész helyébe a “közvetlen képviselőjének” szövegrész, 159. §-a (1) bekezdésében az “(ideértve a vámfizetésre kötelezett megbízottját is)” szövegrész helyébe az “(ideértve a képviselőt is)” szövegrész, 160. §-ában a “megbízottja” kifejezés helyébe a “közvetlen képviselője” szövegrész lép.
(7) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény rendelkezési nem terjednek ki:/
“f) a nem pénzügyi intézmény által történő vámkezesség nyújtására, továbbá a vámigazgatási eljárásban a közvetett képviselő által a vámfizetési kötelezettség teljesítése érdekében végzett pénzügyi szolgáltatásra;”
302. § (1) E törvénynek a Htv-t módosító rendelkezéseit a hatályba lépés napjától kell alkalmazni.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Htv. 19. §-ának b) pontjában az “a közhasználatú közlekedési tevékenységet végző” szövegrész helyébe “a helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedést lebonyolító” szövegrész lép, és egyidejűleg a Htv. Melléklete az 1.1 pont harmadik mondata után a következő mondattal egészül ki: “Ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője (a vállalkozónak a társasági szerződésben, az alapító okiratban képviseletére feljogosított magánszemély) után az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem merül fel, akkor ezen ügyvezető után 500 000 forintot kell figyelembe venni személyi jellegű ráfordítás címén.”, továbbá a Htv. Mellékletének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: ”5. Az adóalap-megosztásra vonatkozó számításokat – a kerekítés általános szabályai alapulvételével – négy tizedesjegy pontossággal kell elvégezni.”
(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Htv. 13. §-ának f) pontjában “a közszolgáltató szervezet, valamint” szövegrész, 43. §-ának (2) bekezdésében az “, az adóbevallás időpontjára” szövegrész, továbbá a Htv. 50. §-ának utolsó mondata és 52. §-ának 17. pontja hatályát veszti.
(4) E törvénynek a Ptt. 21. §-át, 22. §-át és 79 §-át módosító rendelkezései e törvény kihirdetésének a napján lépnek hatályba..
303. § (1) E törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetéket módosító rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatályba lépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatályba lépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására, míg az Itv. eljárási illetékeket módosító rendelkezéseit az e törvény hatályba lépését követően kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Itv. 83-85. §-a, a 88. §-ának (2)-(4) bekezdése, és 96. §-ának (1) bekezdése, az Itv. 96. §-ának (2) bekezdésében az “illetőleg az (1) bekezdés” szövegrész, továbbá az Itv. Melléklete II. címének 2. és 3. pontja és IV. címének 2. pontja.
(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Itv. 82. §-a “a bejelentési kötelezettség elmulasztása” szövegrész után az “illetve hiányos teljesítése” szövegrésszel egészül ki.
304. § (1) E törvénynek a Gjt-t módosító rendelkezéseit – kivéve a (3) bekezdésben foglaltakat – a hatályba lépés napjától kell alkalmazni, egyidejűleg a Gjt. 12. §-a (2) bekezdésének felvezető szövegében lévő a “behozatali előjegyzésben” szövegrész helyébe az “ideiglenes behozatalban” szövegrész, a Gjt. 18. §-ának 8. pontjában lévő “kivéve” szövegrész helyébe a “feltéve” szövegrész lép, továbbá a Gjt. 20. §-ának (3) bekezdésében lévő “a Tanács 93/89/EGK irányelve a tagállamok gépjárműadóztatási rendszerének összehangolásáról.” szövegrész helyébe “az Európai Parlament és a Tanács 1999/62/EK irányelve a nehéz-tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról.” szövegrész lép.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Gjt. 1/A. §-ának (3) bekezdése, 9. §-a (3) bekezdésének második mondata, 18. §-ának 26. pontja, 19. §-ának (1)-(3) bekezdése, 20. §-ának (2) bekezdése; továbbá az 1997. évi CIX. törvény 26. §-ának (5) bekezdése.
(3) E törvénynek a Gjt. 1. §-át módosító rendelkezése 2004. január 1-jén lép hatályba, és ezzel egyidejűleg a Gjt. 1/A. §-ának (1)-(2) bekezdése hatályát veszti.
305. § (1) E törvénynek a Tbj.-t módosító rendelkezéseiben előírt csökkentett illetőleg emelt összegű járulékait a 2003. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott és megszerzett jövedelmek után első ízben február hónapban kell megfizetni.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Tbj. 4. §-a x) pontjának 2. alpontja a “tartózkodási engedélye” szövegrész után a “, letelepedési engedélye” szövegrésszel, 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja a “munkaviszonyban” szövegrész után “(ide értve az országgyűlési képviselőt is)”, a “szerződéses állományú tagja” szövegrész után a “,továbbá a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katona” szövegrésszel egészül ki, 23. §-a a “hivatásos” szövegrész után a “szerződéses, tartalékos” szövegrésszel egészül ki, 9. §-a (3) bekezdésének c) pontjában, 24. §-a (3) bekezdésében a “katonai” szövegrész helyébe a “sorkatonai”, 28. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a “katonai (polgári)” szövegrész helyébe a “sorkatonai (polgári), tartalékos katonai”, 29. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a “katonai vagy polgári” szövegrész helyébe a “sorkatonai (polgári), tartalékos katonai” szövegrész lép, 34. §-ának (1) bekezdése b) pontjában és (5) bekezdésében a “2001. január 1-jétől 28 százalék, 2002. január 1-jétől 26 százalék” szövegrész helyébe a “2003. január 1-jétől “26,5 százalék”; (10) bekezdésében a “huzamos” szövegrész helyébe a “letelepedési,”, a “devizakülföldinek” szövegrész helyébe a “külföldinek” szövegrész lép, 51. §-ának (1) bekezdésében a “tárgyhónapot” szövegrész “(az elszámolt hónapot)” szövegrésszel egészül ki, (2) bekezdésében a “29.” szövegrész kiegészül “és 29/A.” szövegrésszel, (7) bekezdésének első mondata a “magánnyugdíjpénztár” szövegrész után “a bevallás és befizetés egyeztetése alapján kimutatott tagdíj”, második mondatának utolsó része kiegészül a “, ha a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) a tartozást a felszólításban előírt határidőben nem fizeti meg” szövegrésszel, 53. §-ának (1) bekezdésében a hivatkozás “51. § (8) bekezdésében” szövegrészre változik;
(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tbj. 5. §-a (1) bekezdése g) pontjának zárójeles felsorolásában a “felhasználási” szövegrész, 25/A. §-a, 28. §-a (1) bekezdésének e) pontja, 29. §-a (4) bekezdésének d) pontja, 42. §-ának (1) bekezdése a) pontjában a “TAJ-szám,” szövegrész, e) pontjában az “és TAJ-számára” szövegrész, 46. §-ának (2) bekezdésében “a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény hatálya alá tartozó biztosítottak után a foglalkoztató, valamint a biztosított által az – illetékes igazgatási szervhez – fizetett egészségbiztosítási járulék összegét,” szövegrész, 51. §-ának (2) bekezdése, az (5) bekezdés e) pontjának utolsó mondata, 56. §-ának (2) bekezdése;
(4) E törvény 198. §-ának (2) bekezdése 2004. január 1. napján lép hatályba.
306. § (1) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe 2002. december 31-éig történt visszalépés, valamint az Mpt. 24. §–ának (7) bekezdése és az Mpt. 29. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti átutalás esetén az Mpt. 26. §-ának (5) bekezdése alapján fizetett és a biztosított pénztártag egyéni számláján jóváírt tagdíjkiegészítés összegét a pénztártag illetve a kedvezményezett kérelme alapján, a lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv fizeti vissza, vagy önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba utalja át. A visszafizetésre (visszautalásra, átutalásra) irányuló kérelmet az e törvény hatályba lépését követő öt éven belül az illetékes magánnyugdíjpénztárhoz lehet benyújtani. A tagdíjkiegészítés összegét hozam nélkül kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti tagdíjkiegészítés visszafizetésére (visszautalására, átutalására) a magánnyugdíjpénztár adatszolgáltatása alapján, az adatszolgáltatás átvételét követő 60 napon belül kerül sor. Az adatszolgáltatást (visszautalás, átutalás kérést) a pénztártag kérelmének kézhezvételét követő 60 napon belül kell megküldeni a volt pénztártag lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. Az adatszolgáltatásban közölni kell a pénztártag nevét, lakcímét, TAJ-számát, az átutalt tagdíjkiegészítés összegét, időpontját, a tag által megjelölt önkéntes nyugdíjpénztár elnevezését és bankszámlaszámát.
(3) A magánnyugdíjpénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag illetve a kedvezményezett az (1) bekezdés szerinti kérelmet a lakóhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez nyújtja be, egyidejűleg hitelt érdemlő módon igazolja a visszafizetendő tagdíjkiegészítés összegét.
307. § E törvény hatályba lépésével egyidejűleg – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 97. §-a (2) bekezdésének harmadik mondatában “a tárgyévet követő év március 31-ig,” szövegrész helyébe a “valamint” szövegrész lép.
308. § (1) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Eho. 6. §-ának (3) bekezdése a) pontjának szövege a “munkaviszony” kifejezés után kiegészül az “(ide értve az országgyűlési képviselőt is)” szövegrésszel, az “ügyészségi,” szövegrész helyébe az “ügyészségi szolgálati jogviszony, igazságügyi alkalmazotti” szövegrész lép, az e bekezdésben és 11. §-ának (3) bekezdésében a “szerződéses” szövegrész kiegészül a “, tartalékos” szövegrésszel, 8. §-a (2) bekezdésének első mondatában “a vele a 6. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban álló” szövegrész helyébe “a 6. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban őt foglalkoztató” szövegrész lép.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Eho. 3. §-ának ba) alpontja, 5. §-ának (2) bekezdése, 6. §-a (3) bekezdésének c) pontjában az “, illetőleg felhasználási” szövegrész, 11. §-a (4) bekezdésének második mondata és az (5) bekezdés.
309. § (1) A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 167. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó gyógykezelés alatt álló hadkötelest a keresőképtelenség tartamára, legfeljebb azonban egy évig táppénzpótló segélyben kell részesíteni, amelynek összege a kifizetéskor érvényes minimálbér 70 százaléka.”
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Hvt. 168. §-ának (1) – (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Táppénzre jogosult – a külön törvényben meghatározottak szerint – az a hadköteles is, aki a leszerelést követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik és biztosított vagy a katonai szolgálatra történt bevonulását megelőző napon biztosított volt.
(2) Az a hadköteles, aki a leszerelést követő első, második, harmadik napon keresőképtelenné válik, de az (1) bekezdés alapján táppénz nem illeti meg, a 167. § (2) bekezdés szerinti táppénzpótló segélyre jogosult.”
310. § (1) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 41. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1 százalékát köteles fizetni.”
311. § Az e törvényben előírt csökkentett mértékű munkavállalói járulékot a 2003. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek után első ízben február hónapban kell megfizetni.
312. § A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“33. § (1) A pénznyerő automata játékadója játékhelyenként – a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automata kivételével – az I. és II. kategóriába tartozó pénznyerő automaták esetén havi 70 000 forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni.”
313. § (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Art. 60. §-ának (7) bekezdése, a hatályba lépésével egyidejűleg pedig az Art. 6. §-ának (3) bekezdése, 19/A. §-ának (2) bekezdéséből az “,és az erről szóló igazolást átadja” szövegrész, 27. §-a (4) bekezdésének c) pontjából az “az 51. § (2) bekezdése szerinti”, az “a 74. § (13) bekezdés e) pontja alapján”, az “az 59. § (1)-(2) bekezdés szerinti” szövegrészek, 27. §-ának (5) bekezdéséből az “a 32. § (4) bekezdésének alkalmazásával” szövegrész, 28/A. §-ának (2)-(3) bekezdése, 32. §-ának (3)-(4) bekezdése, 42. §-a (2) bekezdésének második és harmadik mondata, 45. §-a (1) bekezdésének utolsó két mondata, 45. §-a (8) bekezdésének utolsó mondatából az “állami” szövegrész, 49. §-ának (7) bekezdése, 50. §-ának (8) bekezdése, 79. §-ának (6) bekezdéséből a “,vagy az általa megjelölt érdekképviseleti szerv” és a “[64. § (1) bekezdés]” szövegrész, 97. §-ának q) pontjából az “az e törvény 32. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával” szövegrész, 97. §-ának v) pontja, 98. §-a (1) bekezdéséből az “[57/A. § (6) bekezdés]” és a “(92. §)” szövegrész, valamint 5. számú melléklete 5. pontjának utolsó mondatából a “konvertibilis” szövegrész hatályát veszti.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Art. 19/B. §-a (3) bekezdésének utolsó mondatában a “harmadik mondatában” szövegrész helyébe “negyedik mondatában” szövegrész, 27. §-a (4) bekezdésének második mondatában a “benyújtásának” szövegrész helyébe “beérkezésének” szövegrész, 49. § (6) bekezdésének második mondatában az “a 87. § (6) bekezdése” szövegrész helyébe “e törvény végrehajtás megkeresésre szabályai” szövegrész, 74/A. §-a (1) bekezdésében a “74. § (7) bekezdésében” szövegrész helyébe “74. § (1) bekezdés d) pontjában” szövegrész, 74/B. §-ának (1) bekezdésében a “74. § (12) bekezdése” szövegrész helyébe “74. § (1) bekezdés e) pontja” szövegrész, 78/A. §-ának (1) bekezdésében a “60. §” szövegrész helyébe “66/G. §” szövegrész, 79. §-a (8) bekezdésének c) pontjában “az 53. § (4) bekezdésének utolsó mondatában” szövegrész helyébe “a 66/O. § (1) bekezdésének a) pontjában” szövegrész, 79. §-a (8) bekezdésének d) pontjában “az 54. § (1) bekezdésének c) pontjában és a (2) bekezdésének második mondatában” szövegrész helyébe “a 66/N. § (1) bekezdésének c) pontjában és a 66/O. § (1) bekezdésének c) pontjában” szövegrész, 80/A. §-a (1) bekezdésében a “részletes tényállás alapján megállapítja” szövegrész helyébe a “részletes tényállás alapján 60 napon belül megállapítja” szövegrész, 85. §-ának (2) bekezdésében az “az 54. § (2) bekezdése” szövegrész helyébe az “a 66/O. §” szövegrész, 95. §-ának (6) bekezdésében a “90. §-ban” szövegrész helyébe “94/D. § (5) bekezdésében” szövegrész, 96. §-ának (1) bekezdésében a “60. § (7)” szövegrész helyébe “56. § (2)” szövegrész, 96. §-ának (2) bekezdésében a “76. § (2) bekezdésben” szövegrész helyébe “76. § (2)-(5) bekezdéseiben” szövegrész, 2. számú melléklete I. Általános rendelkezések 1. pontjában az “a)-f), h)-i) és k)” szövegrész helyébe az “a)-c) és e)” szövegrész, a 2. számú melléklet I. Határidők 2/b) pontjának második mondatában az “A negyedévenként” szövegrész helyébe az “Az éves bevallásra kötelezett adózó évközben negyedévenkénti, a negyedévenként” szövegrész, 6. számú melléklete 1. pontjának első mondatában a “fizetővendég-ellátással foglalkozó” szövegrész helyébe a “fizetővendéglátó tevékenységet folytató” szövegrész lép.
(3) E törvénynek az Art-t módosító rendelkezéseit alkalmazni kell a hatályba lépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatályba lépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a 2002. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(4) Az adózónak az e törvény hatályba lépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2002. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(5) Az e törvény hatályba lépését megelőzően kezdett, de a hatályba lépést követően lezárt ellenőrzések esetében az ellenőrzés kezdő napján hatályos szabályokat kell alkalmazni.
(6) Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ingatlanvégrehajtási ügyekben az e törvényben meghatározott ingatlanvégrehajtási értékhatárt nem kell alkalmazni.
(7) Az Art. e törvénnyel megállapított 96/B. §-ában foglalt rendelkezéseket a hatályba lépését megelőzően felvett hallgatói hitelek beszedésére is alkalmazni kell.
314. § (1) Az Európai Közösség tagállamaiban illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatban (beszerzés, értékesítés) álló adózók számára az állami adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján hivatalból közösségi adószámot állapít meg.
(2) Az adózó, ha az (1) bekezdés alapján 2003. augusztus 15-ig közösségi adószámot nem kapott, a közösségi adószám megállapítása érdekében az (1) bekezdés szerinti kereskedelmi tevékenységét a változás bejelentés szabályai szerint az állami adóhatóságnál bejelenti.
(3) Az (1)-(2) bekezdés és az Art. e törvénnyel megállapított 14. §-ának (1) és (4) bekezdése, valamint 97. §-ának x) pontja 2003. augusztus 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az Art. 16. § (2) bekezdésének első mondatában az “adószámot” szövegrész helyébe “adószámot és közösségi adószámot” szövegrész lép.
315. § (1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 52. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“52. § (1) A felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és a záró mérleg elkészítésének napját követő 30 napon belül az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről. Az adóhatósághoz a záró adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetni.”
(2) A Cstv. 75. § (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“75. § (1) A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor – a számvitelről szóló törvény szerinti üzleti év(ek)ről külön-külön – beszámolót, az utolsó üzleti évről készült beszámolóban kimutatott eredmény felosztása után végelszámolási zárómérleget (záró egyszerűsített mérleget), zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának elhelyezéséről. A végelszámolási zárómérleg (záró egyszerűsített mérleg) alapján az adóhatósággal el kell számolni a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül a társasági adót és az egyéb adókat, a záró adóbevallásokat el kell készíteni.
(2) A végelszámoló a beszámolót, a végelszámolási zárómérleget (záró egyszerűsített mérleget) és a záró adóbevallást a végelszámolási zárómérleg elkészítésének napját követő 30 napon belül az adóhatóságnak köteles megküldeni.”
316. § A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény a következő 25/B. §-sal egészül ki:
“25/B. § A KSH jogosult az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot – az adatvédelemre vonatkozó szabályok betartásával, jogszabályban meghatározott nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése érdekében – egyedi azonosításra alkalmas formában átvenni és megőrizni. A természetes személyre és az egyéni vállalkozónak a nem a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó adatára vonatkozó adatok kezelésénél a 19. §-ban foglaltak szerint kell eljárni.”
317. § (1) E törvénynek az Szt-t módosító rendelkezései – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével – 2003. január 1-jével lépnek hatályba azzal, hogy rendelkezéseit először a 2003. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell, a 2002. évben indult üzleti évről készített beszámolóra lehet alkalmazni.
(2) Az Szt. 177. §-ának (9) bekezdését a 2002. évben is lehet alkalmazni.
(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Szt. 151. §-a (2) bekezdésében az “5” millió forint “10” millió forintra változik.
(4) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Szt.
44. §-ának (4) bekezdése, az Szt. 77. §-a (3) bekezdésének c)
pontja, továbbá az Szt. 84. §-a (7) bekezdésének g) pontjában az “, és
azt teljes összegében – a bevételként elszámolt összeg
csökkentésével – időbelileg el kell határolni a következő üzleti év(ek)
árfolyamveszteségének fedezetére”, valamint az Szt. 85. §-a (3)
bekezdésének g) pontjában a “, csökkentve azt a 84. § (7)
bekezdésének g) pontja szerint elhatárolt árfolyamnyereség megszüntetett
összegével, legfeljebb az elszámolt árfolyamveszteség összegéig” szövegrész
hatályát veszti.
318. § (1) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Öpt. 36. §-a (4) bekezdésének felvezető mondatában a “34. § (4) bekezdés szerinti” szövegrész, 37. §-ának (7) bekezdése, 64. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a “megbízott könyvszakértő” szövegrész.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Öpt. 28. §-a (1) bekezdésének első mondatában “a pénztár ügyvezetője” szövegrész kiegészül a “(helyettes ügyvezetője)” szövegrésszel, 28. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatában az “Ügyvezetőként” szövegrész kiegészül a “(helyettes ügyvezetőként)” szövegrésszel.
(3) E törvény hatályba lépésével egyidűjeleg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény a következő 165/A. §-sal egészül ki:
“165/A. § (1) A munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban tag munkavállalói tagdíjfizetési kötelezettségét részben vagy egészben átvállalhatja (munkáltatói hozzájárulás).
(2) A munkáltató munkáltatói hozzájárulást azon munkavállalók részére fizethet, akik
a) önkéntes nyugdíjpénztár,
b) önkéntes egészségpénztár vagy,
c) önkéntes önsegélyező pénztár
tagjai.
(3) A munkáltatói hozzájárulás fizetésének részletes szabályait az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény tartalmazza.
(4) A munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos igények érvényesítésére a munkaügyi jogvita szabályai irányadók.”
319. § (1) E törvénynek az Mpt-t módosító rendelkezéseit – a (2)-(6) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével – a hatályba lépés napjától kell alkalmazni.
(2) Az Mpt. e törvény 266. §-ának (2) bekezdésével megállapított 4. § (2) bekezdésének k) pontja, valamint az Mpt. e törvény 292. §-ával megállapított 123. §-ának (6) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.
(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Mpt. 29. §-a (2) bekezdésének c) pontja, (3) és (4) bekezdése, 45. §-ának (3) bekezdése, 53. §-ának (3)-(8) bekezdése, 56. §-ának (6) bekezdése, 59. § (3) bekezdésének a) pontjában a “vagy a pénzügyi tervben” szövegrész, 67. §-ának (7) bekezdése, 78. § (5) bekezdésének c) pontjában a “a Pénztártanács és” szövegrész, 96. § (4) bekezdésének utolsó mondata, 123. §-ának (14) bekezdése, 123/A. §-a és 134. §-a (2) bekezdésének a) pontja.
(4) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Mpt. 9. §-ának első mondatában az “a pénztári tagságra jogosultak” szövegrész kiegészül az “és kötelezettek” szövegrésszel, 10. §-ának (2) bekezdésében a “10. napjáig” szövegrész helyébe a “15. napjáig” szövegrész lép, 45. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatában az “(ügyvezető helyettesként)” szöveg helyébe a “(helyettes ügyvezetőként)” szövegrész lép, a 67. § (4) bekezdés c) pontjában “a nyíltvégű befektetési alap befektetési jegyeinek” szövegrész kiegészül a “,valamint a jelzáloglevelek” szövegrésszel 71. §-ának (1) bekezdésében a “90 napon belül” szövegrész helyébe a “150 napon belül” szövegrész lép.
(5) 2003. december 1-jei hatállyal a 94. § (2) bekezdés a) pontjában “a Pénztártanács által tagjai sorából választott két tag” szövegrész helyébe “az Alap ügyvezető igazgatója” szövegrész lép, a 94. § (2) bekezdés b) pontjában az “által delegált egy fő”, illetőleg az “általuk közösen delegált egy fő” szövegrészek helyébe az “által delegált két fő”, illetőleg az “általuk közösen delegált két fő” szövegrészek lépnek.
(6) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése az “az államháztartás valamely alrendszerét megillető követeléseket” szövegrész az “és a magánnyugdíjpénztári tagdíjkövetelést,” szövegrésszel egészül ki.
320. § E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 37. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
/A személyi adat- és lakcímnyilvántartás szerve – kapcsolati kód alkalmazásával – köteles rendszeres adatszolgáltatást teljesíteni:/
“d) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a Pénztárak Központi Nyilvántartásában szereplő személy elhalálozásáról, az elhalálozás időpontjáról.”
1. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
1. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 2.1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:/
“2.1. a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott támogatás, valamint a lakáscélra nyújtott hiteltámogatás törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott más jogszabály alapján elengedett része;”
2. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 2.6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:/
“2.6. a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény szerint nyújtott állami támogatás és a támogatásra jóváírt kamat.”
3. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 2. pontja a következő 2.7. alponttal egészül ki:
/A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:/
“2.7. a lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet útján, annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem téritendő támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is az utolsó folyósítástól számított 5 évenként legfeljebb 500 ezer forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt; a hitelintézet az adóévben a közvetítésével nyújtott támogatásról a kifizetőre, a munkáltató a kölcsön általa elengedett összegéről a munkáltatóra az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak; lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése,
b) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése,
c) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez,
d) a víz-, a csatorna- vagy gázhálózat közmű bevezetése, kiépítése, fürdőszoba létesítése, központosított fűtés kialakítása vagy cseréje, az épület külső hőszigetelése és a külső nyílászárók energia-megtakarítást eredményező cseréje, ha a lakás komfortfokozatának növelését is eredményezi.”
4. Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 4.11. alponttal egészül ki:
/Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:/
“4.11. a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány által a sportról szóló törvény alapján folyósított tanulmányi ösztöndíj és sportösztöndíj;”
5. Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 7.10. alponttal egészül ki:
/Egyéb indokkal adómentes:/
“7.10. az általános forgalmi adóról szóló törvényben szabályozott módon az adólevonásra jogosult adóalany által az adó fizetésére kötelezett adóalany helyett megfizetett, az adó fizetésére kötelezett adóalany adóbevallásában szerepeltetendő, az ügylet után fizetendő általános forgalmi adó;”
6. Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 7.11. alponttal egészül ki:
/Egyéb indokkal adómentes:/
“7.11. a munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógép-használat és Internet hozzáférés, továbbá az első üzembe helyezését követően legalább két évig használt számítógép ingyenes vagy kedvezményes megszerzése;”
7. Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 7.12. alponttal egészül ki:
/Egyéb indokkal adómentes:/
“7.12. a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló kormányrendelet alapján nyújtott, a hallgatói hitellel kapcsolatos célzott kamattámogatás.”
8. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
“8.6. a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról szóló törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vagy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján nyújtott természetbeni juttatás, valamint a bölcsődei, a művelődési intézményi szolgáltatás, továbbá a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint a szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;”
9. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.7. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
“8.7. az olyan szolgáltatás, amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújt (kivéve az utazást, az elszállásolást és az étkezést), továbbá az a szolgáltatás, amelyet a sportszervezet, országos sportági szakszövetség a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés vagy verseny vele munkaviszonyban, megbízási, vagy vállalkozási jogviszonyban nem álló résztvevőjének az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó utazás, szállás és étkezési szolgáltatás révén juttat (a sportoló 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolására (így különösen szállodai elhelyezésére) csak akkor lehet e rendelkezést alkalmazni, ha az az olimpiai játékokon, a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon vagy a speciális világjátékokon való versenyzést, illetve az arra történő közvetlen felkészülést szolgálja);”
10. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.12. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
“8.12. az erdőgazdálkodásban dolgozó, valamint az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tűzifajuttatása, továbbá a bányászatban dolgozó, valamint az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó szénjárandósága;”
11. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.25. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
“8.25. a sportszervezet által az olimpián, a világ- és Európa-bajnokságon, a speciális világjátékon való részvételhez a versenyző vagy a hivatalos sportszakember részére adott, a nemzeti címerrel ellátott, a nemzetközi szervezet által előírt sportruházat és formaruha;”
12. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.30. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
“8.30. az, amelyet a munkáltató, a bér kifizetője a közoktatásról szóló törvényben meghatározott gyermek, tanuló számára a – rá tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátásra jogosult – szülő vagy a vele közös háztartásban élő házastárs útján a tanév első napját megelőző 60 és az azt követő 30 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat (ideértve a munkáltató, illetve a bér kifizetője nevére szóló, az előzőekben felsorolt javak beszerzéséről szóló számla ellenértékének az említett időszakban történő megtérítését is) vagy kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában évi 10 ezer forint értéket meg nem haladóan juttat (adómentes iskolakezdési támogatás); a munkáltató, a bér kifizetője az adómentes iskolakezdési támogatás összegéről magánszemélyenként – az adóazonosító jel, valamint a magánszemély útján adómentes iskolakezdési támogatásban részesített gyermek(ek), tanuló(k) adóazonosító jelének (ennek hiányában természetes azonosító adatainak) feltüntetésével – nyilvántartást vezet, amelyet az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőriz; a munkáltató, a bér kifizetője által a szülővel vagy házastársával fennálló jogviszonyára tekintettel a gyermek, a tanuló számára juttatott, az említett feltételeknek nem megfelelő vagy pénzbeli támogatás a szülő, illetve házastársa munkaviszonyból származó jövedelmének minősül;”
2. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
Az Szja tv. 3. számú melléklete I. Fejezetének 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/I. Jellemzően előforduló költségek/
“12. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára, és a beszerelés díja (ha a lakás és telephely műszakilag nem elkülönített, a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka), továbbá – ha a használat csak részben szolgálja a tevékenységet, tételes elkülönítés nélkül – az internet használati díjának 30 százaléka, de legfeljebb évente 60 ezer forint;”
3. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
1. Az Szja tv. 5. számú melléklete II. fejezete 3. pontjának negyedik francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a pont a következő tizenegyedik francia bekezdéssel egészül ki:
/A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:/
“– az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja,”
“– a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóéve és összege.”
2. Az Szja tv. 5. számú melléklete II. fejezetének 4. pontja a következő tizedik és tizenegyedik francia bekezdéssel egészül ki:
/A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:/
“– az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja,
– a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóéve és összege.”
3. Az Szja tv. 5. számú melléklete II. fejezetének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“5. Értékpapírok, értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása
a) A magánszemély a tulajdonában vagy birtokában lévő összes értékpapírról, valamint az ilyen értékpapírra vonatkozó, őt megillető vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról nyilvántartást vezet. A magánszemély e nyilvántartási kötelezettségét a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylat megőrzésével teljesíti, amennyiben az értékpapírt befektetési szolgáltatónál helyezte el (vagy az értékpapírt számára befektetési szolgáltató tartja nyilván), és a bizonylaton minden, az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges adat megtalálható.
b) Az értékpapírok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza:
– az értékpapírkód;
– az értékpapír megnevezése (így különösen befektetési jegy, kötvény, részvény, üzletrész, vagyoni betét);
– az értékpapír típusa (bemutatóra, vagy névre szóló);
– az értékpapír fajtája (így különösen ideiglenes részvény, törzsrészvény, osztalékelsőbbséget biztosító részvény, dolgozói részvény, dolgozói üzletrész, kamatozó részvény, átváltoztatható kötvény, jegyzési jogot biztosító kötvény);
– a kibocsátó neve (cégneve, elnevezése), székhelye;
– a kibocsátás időpontja;
– az értékpapír névértéke;
– az értékpapír megszerzésének időpontja;
– az értékpapírra vonatkozó jogra történő utalás, ha a megszerzés, vagy az átruházás értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, illetve eladási jog (más hasonló jog) gyakorlása révén történt;
– az értékpapír megszerzésére fordított érték
= bizonylatának sorszáma vagy más azonosítója,
= teljesítésének időpontja,
= összege;
– az értékpapírra fizetett hozam (így különösen kamat, osztalék)
= megszerzésének időpontja,
= összege;
– az átruházás (ideértve a bevonást, az átalakitást, a kicserélést, a felülbélyegzést, a lebélyegzést is) időpontja;
– az átruházásra tekintettel megszerzett bevétel
= megszerzésének időpontja,
= összege;
– az átruházásból származó jövedelem összege.
c) Ha e törvény előírása szerint az értékpapír átruházása, átalakítása révén megszerzett értékpapír megszerzésére fordított értéket az átruházott, átalakított értékpapír megszerzésére fordított érték alapul vételével, annak megfelelően kell meghatározni, akkor az átruházott, átalakított értékpapírra és a megszerzett értékpapírra vonatkozó nyilvántartás lezárásakor, illetve megnyitásakor e tényt fel kell tüntetni.
d) Az értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza:
– a jog megnevezése;
– az értékpapírkód, ha az ismert;
– az értékpapír megnevezése;
– az értékpapír típusa;
– az értékpapír fajtája;
– a kibocsátó neve (cégneve, elnevezése), székhelye;
– a kibocsátás időpontja, ha az ismert;
– a jog megszerzésének időpontja;
– a jog alapítójának neve (cégneve, elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye);
– a jog megszerzésére fordított érték;
– bizonylatának sorszáma vagy más azonosítója;
– teljesítésének időpontja;
– összege;
– a jog átruházásának (ideértve az átengedést, a megszüntetést, a gyakorlás átengedését és a jogról való lemondást is) időpontja;
– a jog átruházásra tekintettel megszerzett bevétel;
– jog átruházása révén megszerzett jövedelem összege;
– megszerzésének időpontja;
– összege;
– a jog gyakorlásának időpontja.”
4. Az Szja tv. 5. számú mellékletének II. fejezete a következő 10. ponttal egészül ki:
“10. Selejtezési nyilvántartás
A magánszemély az 50 ezer forintot meg nem haladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyv helyett nyilvántartást vezet.
A nyilvántartás tartalmazza:
– a selejtezés időpontját,
– a készlet megnevezését,
– a selejtezés okát,
– a kiselejtezett készlet mennyiségét és szokásos piaci értékét.”
5. Az Szja tv. 5. számú mellékletének III. fejezete cím utáni rendelkezései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“A tárgyi eszköz, a nem anyagi jószág és az 50 ezer forint beszerzési értéket meghaladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben le kell írni a selejtezés okát. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni.”
4. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
1. Az Szja tv. 11. számú melléklete I. Fejezetének 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Jellemzően előforduló költségek/
“12. az üzlet, a műhely, a gazdasági épület, az iroda bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex (ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet e kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek – például nap, m2, m3 – alapulvételével), továbbá – ha a használat csak részben szolgálja a tevékenységet, tételes elkülönítés nélkül – az internet használati díjának 30 százaléka, de legfeljebb évente 60 ezer forint;”
2. Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Fejezete 2. pontjának d) alpontja a következő mondattal egészül ki:
/A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása/
“A tenyészállat beszerzési ára, valamint a tenyészállattal kapcsolatban a tenyésztésbe állításig felmerült anyagkiadás és a mások által végzett munka igazolt összege tekintetében a magánszemély választhatja, hogy azt a felmerülés évében költségként elszámolja, vagy azzal az értékcsökkenés alapját növeli.”
3. Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Fejezetének 2. pontja a következő l) alponttal egészül ki:
/A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása/
“l) A HR 8471 vtsz. alá tartozó általános rendeltetésű számítástechnikai gép, berendezés esetében az egyéni vállalkozó 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.”
4. Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Fejezete 3. pontjának b) alpontjában az “A szemétégető” szövegrész helyébe az “A hulladékhasznosító létesítmény” szövegrész lép.
5. Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Fejezete 3. pontjának b) alpontjában az építménycsoportokat és a leírási kulcsokat meghatározó rendelkezéseket követő szövegrész helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“Hulladéktároló: a hulladékgazdálkodásról szóló törvény előírásának megfelelő tárolásra, ártalmatlanításra szolgáló épület, építmény; a hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterületre értékcsökkenési leírást a hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell számolni.
Hulladékhasznosító létesítmény: a hulladékgazdálkodásról szóló törvény előírásának megfelelő hasznosítás céljára szolgáló épület, építmény, ide nem értve a földterületet.
Melioráció: szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep és erdőművelési ágú, nem belterületen végrehajtott, a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását szolgáló, vízháztartás-szabályozó építmény; talajjavítás legalább 6 éves tartamhatással, valamint a területrendezés építménye.”
5. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
1. A Tao. 1. számú mellékletének 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“4. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon eszközre, amelyre a számvitelről szóló törvény szerint nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés, vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést. Nem kell e rendelkezést figyelembe venni a nulla, vagy a maradványértéknek megfelelő könyv szerinti értékű eszköznél, valamint ha az adózó az eszközre e törvény külön rendelkezése alapján érvényesíti a számvitelről szóló törvény alapján megállapított terven felüli értékcsökkenést. Ha a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek bekerülési értékét el kell különíteni.”
2. A Tao. 1. számú melléklete a következő 8. ponttal egészül ki:
“8. Az adózó az általános rendeltetésű számítástechnikai gépek, berendezések (HR 8471 vtsz.-ból) esetében 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.”
3. A Tao. 1. számú melléklete a következő 12. ponttal egészül ki:
“12. Az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni a felszámolási eljárás alatt elszámolt értékcsökkenést, továbbá a tárgyi eszköz beszerzése, előállítása alapján a 7. § (15) bekezdése szerint feloldott fejlesztési tartalék összegét azzal, hogy az értékcsökkenési leírás az adóév első napjától, illetve a tárgyi eszköz üzembe helyezésének napjától folytatható.”
6. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
1. A Tao. 2. számú mellékletének II. fejezetében az “a szemétégető” szövegrész helyébe az “a hulladékhasznosító létesítmény” szövegrész lép.
2. A Tao. 2. számú melléklete II. fejezetében az építménycsoportokat és a leírási kulcsokat meghatározó rendelkezéseket követő szövegrész helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“Hulladéktároló: a hulladékgazdálkodásról szóló törvény előírásának megfelelő tárolásra, ártalmatlanításra szolgáló épület, építmény; a hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterületre értékcsökkenési leírást a hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell számolni.
Hulladékhasznosító létesítmény: a hulladékgazdálkodásról szóló törvény előírásának megfelelő hasznosítás céljára szolgáló épület, építmény, ide nem értve a földterületet.
Melioráció: szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep és erdőművelési ágú, nem belterületen végrehajtott, a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását szolgáló, vízháztartás-szabályozó építmény; talajjavítás legalább 6 éves tartamhatással, valamint a területrendezés építménye.”
7. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
“1. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez
I. Rész
A 12 százalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre
1. Termékek
|
Sor- szám |
Megnevezés |
Vámtarifaszám |
|
1. |
Élő állatok |
0101-től 0106-ig |
|
2. |
Élelmezési célra alkalmas hús, vágási melléktermék és belsőség |
0201-től 0210-ig |
|
|
Emberi fogyasztásra alkalmas pacal |
ex* 0504 |
|
3. |
Halak, rákok, puhatestű és más gerinctelen víziállatok |
0301-től 0307-ig |
|
4. |
Tejtermékek, madártojás, természetes méz, másutt nem említett élelmezési célra alkalmas állati eredetű élelmiszer |
0401-től 0410-ig |
|
5. |
Tenyészállatok spermája és embriója |
0511 10 00 00 |
|
|
|
0511 99 90 01 |
|
6. |
Élő fa és egyéb növény, hagyma, gumó, gyökér stb. |
0601-től 0604-ig |
|
7. |
Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók |
0701-től 0714-ig |
|
8. |
Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió, citrusfélék |
0801-től 0814-ig |
|
9. |
Tea (nem fermentált) |
0902 10 0902 20 |
|
10. |
Gabonafélék |
1001-től 1008-ig |
|
11. |
Malomipari termékek |
1101-től 1106-ig 1108-tól 1109-ig |
|
12. |
Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök, különféle gyümölcsök, ipari és gyógynövények (gyógyszer-alapanyagok kivételével), szalma és takarmány |
1201-től 1214-ig, kivéve: ex 1211 90 98 |
|
13. |
Propolisz |
ex 1301 |
|
14. |
Állati és növényi zsírok (csak az emberi fogyasztásra alkalmasak) |
ex 1501 |
|
|
|
ex 1507-től ex 1512-ig |
|
|
|
ex 1513 21 30 00 |
|
|
|
ex 1513 21 90 00 |
|
|
|
ex 1513 29 50 00 |
|
|
|
ex 1513 29 91 00 |
|
|
|
ex 1513 29 99 00 |
|
|
|
ex 1514 |
|
|
|
ex 1515 21 |
|
|
|
ex 1515 29 |
|
|
|
ex 1515 50 |
|
|
|
ex 1515 90 59 |
|
|
|
ex 1517 |
|
|
|
1521 90 91 |
|
15. |
Élelmiszer-készítmények hús, hal, rák, rákféle, puhatestű, valamint más gerinctelen víziállat tartalommal |
1601-től 1605-ig |
|
16. |
Cukor és cukoráruk |
1701-től 1703-ig |
|
17. |
Rúd alakú, túróval töltött, csokoládéval bevont termék |
ex 1806 31 00 99 |
|
18. |
Gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termék |
1901-től 1904-ig |
|
|
|
1905 10 1905 40 1905 90 |
|
|
|
kivéve: |
|
|
|
1901 10 00 02 |
|
19. |
Zöldségfélékből, gyümölcsből, dióból és más növényrészekből előállított készítmények |
2001-től 2008-ig |
|
20. |
Egyéb ehető készítmények |
2102 |
|
|
|
2104-től 2105-ig |
|
|
|
2106 10 2106 90 |
|
|
kivéve: ízesített vagy színezett cukorszirup |
kivéve: |
|
|
|
2106 90 30 00 2106 90 51 00 2106 90 55 00 2106 90 59 00 2106 90 92 01 2106 90 98 01 |
|
21. |
Víz [ásványvizekből csak az erre külön jogszabályban felhatalmazott szerv minősítésével, illetve igazolásával rendelkezők] |
ex 2201 |
|
22. |
Ízesített tej |
ex 2202 90 91 ex 2202 90 95 ex 2202 90 99 |
|
23. |
Ecet és ecetsavból készült ecetpótló, legfeljebb 10 tömegszázalék ecetsavtartalommal; Ecet és ecetsavból készült ecetpótló, ízesítve és/vagy színezve, legfeljebb 15 tömegszázalék ecetsavtartalommal |
ex 2209 |
|
24. |
Élelmiszer-ipari melléktermékek, hulladékok, elkészített állati takarmányok |
2301-től 2309-ig |
|
25. |
Ásványi termékek (kalciumfoszfát trágyaként való felhasználás céljából őrölve) |
ex 2510 20 |
|
26. |
Ásványi tüzelőanyagok |
2701-től 2702-ig |
|
|
Tőzeg energetikai célra |
ex 2703 2704-től 2705-ig 2709 2711 11 2711 21 2711 12 11 2711 12 19 |
|
|
tüzelési célra |
ex 2711 12 94 |
|
|
|
2711 12 97 |
|
|
tüzelési célra |
ex 2711 13 91 |
|
|
|
2711 13 97 |
|
|
tüzelési célra |
ex 2711 29 |
|
27. |
Elektromos energia |
2716 |
|
28. |
Szacharin |
ex 2925 11 |
|
29. |
Gyógyszerek (“állatgyógyászati célra” szövegű magyar alszámos bontások), gyógyiszap, állatgyógyászati oltóanyag |
ex 3002 |
|
30. |
Vatta, géz, kötés és hasonló cikkek sebészeti steril catgut, fogászati vérzéscsillapítók |
3005 |
|
31. |
Vércsoport-reagensek, kontrasztanyag-készítmények, hormon és spermicid alapú kémiai fogamzásgátló készítmények állatgyógyászati célra; |
ex 3006 20 ex 3006 30 |
|
|
Fogászati cement és más fogászati tömőanyagok, csontpótló cementek, gyökértömő csúcs |
3006 40 ex 3006 60 |
|
32. |
Állati vagy növényi trágya; Ásványi vagy vegyi trágyázószer (a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kiadott forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező trágyázószerek) |
3101 ex 3102 3105 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
33. |
Fogászati lakkanyag; Fogászati viasz, fogászati lenyomatkeverék, fogászatban használt gipsz alapú egyéb készítmények, ragasztóanyag fogászati célra |
ex 3208 ex 3906 |
|
|
|
|
|
|
Fogtechnikai, fogászati gipsz mintakészítéshez. Lenyomatgipsz fogászati lenyomatkészítéshez, por alakban |
ex 2520 |
|
|
Filmizoláló folyadék, gipsz-műanyag izoláló
protéziskészítéshez |
ex 3209 90 |
|
|
Foszfát kötésű kvarc-földpát alapú beágyazó anyag fémöntéshez és hozzá keverőfolyadék |
ex 3405 90 |
|
|
Önkötő mintázó anyag, metil-metakrilát alapú, fogtechnikai célra, készletben is; Fogsoralapanyag protézis készítéséhez (meleg polimerizátum), metil-metakrilát alapú; Öntőakrilát fogsoralapanyag protézis készítéséhez (hideg polimerizátum), metil-metakrilát alapú; Autopolimerizátum fogsorjavító anyag; |
ex 3816 |
|
|
Korona, híd-váz leplezőanyag, polimetil-metakrilát (meleg polimerizátum) vagy aromás dimetakrilát alapú és színezői |
ex 3407 |
|
34. |
Rovarölők, gombaölők, külsőleg alkalmazandó fertőtlenítőszerek, gyomirtók stb. |
3808 |
|
35. |
A társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyászati segédeszköznek minősülő higiénés eszközök, orvostechnikai eszköznek minősülő (műanyag) áruk Vizeletgyűjtő-zsák |
ex 3924 90 ex 9401 ex 3923 |
|
36. |
Egészségügyi és gyógyszerészeti áruk gumiból Fogászati gumianyag |
4014 |
|
|
|
ex 4014 90 90 00 |
|
37. |
Tűzifa, faszén |
4401 |
|
38. |
Egészségügyi betét és tampon, csecsemőpelenka, pelenkabetét, papírvatta, fogászati papíranyag |
ex 4818 40 |
|
|
|
ex 4818 90 |
|
|
|
ex 4823 |
|
39. |
Könyv, folyóirat, kotta, térkép (kivéve: az 1. számú melléklet II. rész 45. pontjában meghatározott tankönyv) |
4901-től 4904-ig 4905 91 4905 99 |
|
40. |
Vatta textilanyagokból, és ebből készült áruk |
5601 10 5601 21 |
|
41. |
Kompressziós térdharisnya, harisnya, harisnyanadrág, karharisnya, kompressziós kesztyű (amely megfelel az orvostechnikai eszközökről szóló külön jogszabályban meghatározott előírásoknak) |
ex 6115 ex 6117 |
|
42. |
TB támogatással értékesített kész paróka |
ex 6704 |
|
43. |
Fogtechnikai bázislemez |
ex 7106 |
|
44. |
Rokkantkocsi |
8713 |
|
45. |
Szemüveglencse, kontaktlencse, a TB támogatással értékesített szemüvegkeret, távcsőszemüveg |
9001 30 9001 40 41 |
|
|
|
9001 40 49 |
|
|
|
9001 40 80 |
|
|
|
9001 50 41 |
|
|
|
9001 50 49 |
|
|
|
9001 50 80 |
|
|
|
ex 9003 |
|
46. |
Orvosi, sebészeti műszer és készülék: öninjektáló készülék és az ahhoz tartozó tű, orvosi fecskendő és az ahhoz tartozó tű, transzfúziós készülék, egyszerhasználatos vérvételi zsák, orvosi csapoló és öblítőeszközök, infúziós szerelékek, fogászati csiszoló-, fényesítő- és tisztítóeszközök, fogászati tisztítókefék, vesedializátorhoz tartozó szűrő és vérvonal, aferézises eljárásnál használt ferézis szerelék szűrővel vagy anélkül, egyszerhasználatos szűrőcsalád |
ex 9018 |
|
47. |
Egészségügyben való felhasználás céljára minősített inhalátor |
ex 9019 20 |
|
48. |
Gyógyászati segédeszközök; Műfog, protézis, hídanyagok |
9021 10 9021 21 9021 29 9021 31 9021 39 9021 40 9021 90 |
|
49. |
Vércukorszintet meghatározó készülék, nem ortézisként használt izomstimulátor |
ex 9027 80 17 |
|
|
|
ex 9027 80 97 |
|
|
|
ex 9019 |
|
50. |
Műlép |
ex 9602 00 00 01 |
|
51. |
A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet alapján OGYI engedélyszámmal és forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek |
ex 1211 |
|
52. |
Hőhasznosító napkollektor |
ex 8419 19 |
|
53. |
Napkollektor |
ex 8541 40 90 |
|
54. |
Azbesztmentes fékbetét |
ex 8607 29 ex 8708 31 ex 8803 30 |
|
* “ex” jelölés jelentése az, hogy az adott vámtarifaszám alá sorolható termékek közül csak a “Megnevezés” rovatban szereplő meghatározásnak megfelelő termék tartozik az adott adókulcs alá. E törvény alkalmazásában vámtarifaszám: a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31-én hatályos szövegének áruazonosító számai, a tíz számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ide értendő. |
||
2. Szolgáltatások
|
Sor-szám |
Megnevezés |
Vámtarifaszám |
|
55. |
Mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás, kivéve: egészségügyi kártevőirtás |
SZJ 01.41.1-ből, 01.42.1-ből, 01.50.1, 02.02.1 |
|
56. |
Halászati szolgáltatás |
SZJ 05.01.1 |
|
57. |
Kényszer- és bérvágás |
SZJ 15.11.90.0-ból, 15.12.90.0-ból |
|
58. |
Gyógyászati segédeszközök bérmunkában történő előállítása (A megbízó anyagából, illetve bérmunkában végzett részmegmunkálás) |
SZJ 33.10.99.0-ból |
|
59. |
Könyv-és időszaki kiadvány (újság, lap, folyóirat) kiadás nyomtatott vagy elektronikus formában, kivéve: reklám, röpirat, tájékoztató nyomtatvány |
SZJ 22.11.22, 22.11.32, 22.11.42, 22.11.52, 22.12.22, 22.13.12-ből, 22.13.90-ből |
|
60. |
Egyéb kiadói szolgáltatás |
SZJ 22.15.12, 22.15.14, 22.15.16 |
|
61. |
Villamosenergia-, gáz-, gőz- és melegvízellátás |
SZJ 40.11.9, 40.12.1, 40.13.1, 40.21.9, 40.22.1, 40.30.1, 41.00.2 |
|
62. |
Szemüveglencse egyedi csiszolása, keretbe helyezése |
SZJ 52.74.13.0-ból |
|
63. |
Gyógyászati segédeszközök (az 1. számú melléklet I. részének 44. és 48.pontjában meghatározottak) javítása |
SZJ 35.43.9-ből, 26.22.9-ből |
|
64. |
Szállodai szolgáltatás |
SZJ 55.10 |
|
65. |
Egyéb kereskedelmi és korlátozottan igénybe vehető szálláshely-szolgáltatás |
SZJ 55.21.1, 55.22.1, 55.23.11, 55.23.12, 55.23.13, 55.23.15-ből |
|
66. |
Étkezőhelyi vendéglátásban az ételforgalom |
SZJ 55.30.1-ből |
|
67. |
Diákétkeztetés |
SZJ 55.51.10.1, 55.51.10.2, 55.51.10.3 |
|
68. |
Munkahelyi- és közétkeztetésben az ételforgalom |
SZJ 55.51.10.4-ből, 55.51.10.9-ből, 55.52.1-ből |
|
69. |
Személyszállítás |
SZJ 60.10.1-ből 60.21 60.22 60.23 61.10.1 61.20.1 62.10.10.0 62.20.10.0 |
|
70. |
Kábeltelevízió, televízió-műsorszórás, rádió-műsorszórás |
SZJ 64.20.3-ból, SZJ 64.20.21, SZJ 64.20.22 |
|
71. |
Mezőgazdasági termelési rendszerekkel kapcsolatos szolgáltatás |
SZJ 74.14.15.0-ból |
|
72. |
Mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási és halászati szakmai tervezés, szakértés, kivéve: trófeabírálat |
SZJ 74.14.15.0-ból SZJ 74.87.16.1-ből |
|
73. |
Mezőgazdasági laboratóriumi vizsgálatok |
SZJ 74.30.1-ből |
|
74. |
Állat-egészségügyi ellátás |
SZJ 85.20.1 |
|
75. |
Szociális étkeztetés |
SZJ 85.31.1-ből, 85.32.1-ből |
|
76. |
Szennyvíz- és hulladékkezelés, szennyeződésmentesítés |
SZJ 90.01, 90.02, 90.03 |
|
77. |
Film-, video- és DVD vetítés |
SZJ 92.13.1, |
|
78. |
Előadó-művészeti szolgáltatás |
SZJ 92.31.21.0 |
|
79 |
Bábszínházi szolgáltatás |
SZJ 92.34.13.9-ből |
|
80. |
Művészeti alkotótevékenység |
SZJ 92.31.22-ből |
|
81. |
Cirkusz műsor |
SZJ 92.34.11.0-ból |
|
82. |
Vidámparki szórakoztatás, mutatványok |
SZJ 92.33.10.0 |
|
83. |
Könyvtári, levéltári, múzeumi és egyéb kulturális szolgáltatás |
SZJ 92.51.1, 92.52.1 |
|
84. |
Állat- és növénykertek, védett természeti értékek bemutatása |
SZJ 92.53.1 |
|
85. |
Uszoda- és strandfürdő-szolgáltatás |
SZJ 92.61.10-ből, SZJ 92.72.11.0-ból |
|
86. |
Temetkezés és ehhez kapcsolódó szolgáltatás |
SZJ 93.03.1 |
|
87. |
Fürdőszolgáltatás |
SZJ 93.04.10.0-ból |
|
88. |
Temetések megszervezése, ügyintézése |
SZJ 74.87.14-ből |
|
89. |
Verseny- és élsport, verseny- és élsport lebonyolítása |
SZJ 92.61.1-ből, SZJ 92.62.1-ből |
II. rész
A nulla felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre
|
Sor-szám |
Megnevezés |
Vámtarifaszám |
|
1. |
Humán gyógyszerek, amelyeket a jogszabályok szerint az arra jogosult hatóság engedélyezett (az 1. számú melléklet I. részének 51. pontjában szereplő 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet hatálya alá tartozó gyógyhatású termékek kivételével), oltóanyagok, galenusi gyógyszerek
Emberi szervezetbe bejuttatott kontrasztanyag-készítmények és diagnosztikai reagensek humán célra |
ex 3002 ex 3003 ex 3004 ex 3006 60
ex 3006 30 |
|
2. |
Szérumkomponenseket vagy mikrobákat tartalmazó minták vizsgálatára szolgáló készítmény |
ex 3002 10 ex 3002 90 ex 3006 20 ex 3006 30 ex 3822 |
|
3. |
Gyógyszergyártásra és diagnosztikai célokra táptalaj és alapanyagai |
ex 1302 ex 3504 ex 3821 |
|
4. |
Orvosi radioaktív izotópok |
ex 2844 40 20 00 |
|
5. |
Szalicilátok |
2918 21-től 2918 23-ig |
|
6. |
Aminosavak |
2922 41-től 2922 44-ig 2922 49 |
|
7. |
Pirazolonok és imidazolonok |
2933 11 2933 19 2933 21 2933 29 |
|
8. |
Barbiturátok |
2933 52-től 2933 54-ig |
|
9. |
Szulfonamidok |
2935 |
|
10. |
Vitaminok |
2936 |
|
11. |
Hormonok, szteroidok |
2937 |
|
12. |
Glükozidok |
2938 |
|
13. |
Alkaloidák |
2939 |
|
14. |
Antibiotikumok |
2941 |
|
15. |
Humán gyógyászati célú galenusi készítmények és gyógyszerek alapanyagai, gyógyszerként közvetlen felhasználásra is. |
ex 1211 90 98 ex 1302 3001 |
|
16. |
Kiszerelt gyógyhatású humán tápszer |
1901 10 00 02 2106 90 92 01 2106 90 98 01 |
|
17. |
Egészségügyi oxigén (max. 10 ill. 20 liter űrtartalmú, 150 ill. 200 bar nyomású palackban kiszerelve, kizárólag OGYI által minősített termék) |
ex 2804 40 |
|
18. |
Guaiphenenesine |
ex 2909 49 90 00 |
|
19. |
Ferrous Fumarate |
ex 2917 19 90 00 |
|
20. |
Naproxen, Naproxen Na, Fenofibrat |
ex 2918 90 90 00 |
|
21. |
Ketamin HCl |
ex 2922 39 00 00 |
|
22. |
Aminokapronsav, Diclofenac Potassium, Diclofenac Sodium |
ex 2922 49 95 |
|
23. |
Levobunolol hydrochlorid és Metoprolol tartrate |
ex 2922 50 00 00 |
|
24. |
Lidocain |
2924 29 10 00 |
|
25. |
Atenolol |
ex 2924 29 95 00 |
|
26. |
Paracetamol |
2924 29 30 00 |
|
27. |
Spironolakton |
ex 2932 29 80 99 |
|
28. |
Triamcinolon |
ex 2937 22 00 00 |
|
29. |
Fenilbutazon |
2933 19 10 00 |
|
30. |
Naphazolin HCl |
ex 2933 29 10 00 |
|
31. |
Domperidon, Fentanil citát, Piritramid, Droperidol, Lansoprasol |
ex 2933 39 99 |
|
32. |
Broxiquinolin, Chloroquin (Delagil) |
ex 2933 49 90 99 |
|
33. |
Proquazon, Trimetoprim, Cinnarizin, Ciprofloxacin hydrochlorid |
ex 2933 59 95 00 |
|
34. |
Sertan |
ex 2933 79 00 00 |
|
35. |
Clordiazepoxid |
ex 2933 99 20 99 |
|
36. |
Diazepam, Nitrazepam, Medazepam |
ex 2933 99 40 00 |
|
37. |
Azapropazon, Mazindol, Captopril |
ex 2933 99 90 99 |
|
38. |
Karbamazepin |
ex 2933 99 30 00 |
|
39. |
Nizatidine |
ex 2934 10 00 00 |
|
40. |
Pizotifen, Aprotinin oldat, Levamisol, Prazosin HCl, Ofloxacin, Tiaprofenciacid |
ex 2934 99 90 99 |
|
41. |
Koffein anhidrát |
ex 2939 30 00 00 |
|
42. |
Efedrin |
2939 41 00 00 |
|
43. |
Teofillin anhidrát |
ex 2939 59 00 00 |
|
45. |
Közoktatásban használt tankönyv és CD-ROM ( a segédkönyvek, a tanulási segédletek, a tanári segédletek és a tanári kézikönyvek kivételével), amely a tárgyévet megelőző év december hónap 31-ig elkészítendő, tárgyévre érvényes tankönyvjegyzékben szerepel |
ex 4901 ex 8524 |
|
46. |
Braille tábla műanyagból |
ex 3926 90 |
|
47. |
Fehér bot vakoknak |
ex 6602 |
|
48. |
Pontozó vakoknak |
ex 8205 59 90 |
|
49. |
Braille tábla fémből |
ex 8310 |
|
50. |
Braille írógép vakoknak |
ex 8469 30 |
|
51. |
Információátalakító egység vakok és hallássérültek részére (a Szövetség által a tagok felé beszerzési ár alatt forgalmazott termék) |
ex 8471 |
|
52. |
Telefonkezelő adapter vakok számára |
ex 8517 80 90 |
|
53. |
Braille óra vakoknak |
ex 9102 |
|
54. |
Magisztrális gyógyszer (az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvény értelmében) |
|
|
55. |
A Jöt. 36. § (1) bekezdésének l) pontja szerinti biodízel |
ex 3824 90 99 99 |
8. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
“2. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez
A tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások köre
A 30. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások a következők:
1. a földterület értékesítése, bérbe és haszonbérbe adása (SZJ 70.20.12.6, 70.20.12.7, 70.20.12.8);
2. a lakóingatlan értékesítése, kivéve az építés befejezése előtti értékesítést, valamint az építés befejezését követő első értékesítést;
3. oktatást szolgáló taneszközök (ex 9023), építmények (ÉJ 1263-ból) és önálló rendeltetési egységek rendeltetésüknek megfelelő bérbeadása (SZJ 70.20.12.4-ből);
4. diákotthoni, kollégiumi ellátás (SZJ 55.23.15-ből);
5. postai szolgáltatás (SZJ 64.11.12.0, 64.11.13.0, 64.11.14.0, 64.11.15.0);
6. pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő
szolgáltatásai (SZJ 65.11.1, 65.12.1, 65.21.1, 65.22.1, 65.23.1, 66.01.1,
66.02.1, 66.03, 67), ideértve a hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 3. §-a
szerinti
– hitelintézeti elszámolóház által végzett – elszámolásforgalmi ügyletet is, de
kivéve
– a széfügyletet (SZJ 67.13.10.0-ból), valamint
– a Hpt. szerinti pénzügyi lízinget a lízingdíj teljes tőketörlesztő részének erejéig, de legalább a lízingbe adott termék adó nélkül számított beszerzési árának, illetve – ha a lízingbe adott termék saját előállítású – előállítási költségének erejéig;
7. az árutőzsde tagja által végzett tőzsdei tevékenység;
8. hitelezői, valamint tagsági jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése;
9. lakóingatlan – rendeltetéstől független – bérbeadása, egyéb módon történő hasznosítása (kivéve: magánszállásadás SZJ 55.23.13);
10. sportot szolgáló építmények (ÉJ 1265, 2411-ből, 2412) és önálló rendeltetési egységek rendeltetésüknek megfelelő bérbeadása (SZJ 70.20.12.4-ből);
11. jogszabályban meghatározott zárjegynek a vámhatóság és a zárjegyfelhasználó közötti értékesítése;
12. művelődési ház (kultúrotthon) (ÉJ 1261-ből), művelődést szolgáló önálló rendeltetési egység rendeltetésének megfelelő bérbeadása (SZJ 70.20.12.4-ből);
13. az engedményezés és a tartozásátvállalás;
14. a kereskedő által a külföldi utas javára, külön jogszabály szerint végzett adóvisszatérítés;
15. közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás (SZJ 75);
16. oktatás, kivéve az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatást (SZJ 80-ból), az oktatási pedagógiai szakértés, szaktanácsadás (SZJ 74.87.16.4), a pedagógiai tájékoztatás, pedagógus-továbbképzés szervezése, valamint a tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezése, összehangolása (SZJ 74.87.15-ből);
17. humán egészségügyi ellátás (SZJ 85.1)
18. szociális ellátás (SZJ 85.3), kivéve a szociális étkeztetést (SZJ 85.31.1-ből, 85.32.1-ből);
19. tagsági viszonyon alapuló egyéb közösségi, társadalmi szolgáltatás (SZJ 91.11.1, 91.12.1, 91.20.1, 91.31.1, 91.32.1, 91.33.1);
20. közszolgálati rádiós és televíziós műsorok adása (SZJ 92.20.1-ből);
21. sport- és szabadidős szolgáltatás (SZJ 92.6), kivéve a verseny- és élsportot, a verseny- és élsport lebonyolítását (SZJ 92.61.1-ből, 92.62.1-ből) és az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást (SZJ 92.61.10-ből, 92.72.11-ből);
22. szerencsejáték-szolgáltatás (SZJ 92.71.10), kivéve más kiegészítő szolgáltatást (SZJ 92.71.10.9);
23. zsűriszámmal ellátott egyedi, vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával előállított népművészeti és iparművészeti termékek értékesítése az arra jogszabály által kijelölt üzletekben (Nem tartoznak ide az ipari gyártástechnológiával előállított termékek még akkor sem, ha azokat népművész vagy iparművész formaterve alapján ún. esztétikai zsűri minősítette és zsűriszámmal ellátta.)
24. az 1-23. pontokban felsorolt termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások közvetítése, ha az más nevében és javára történik;
25. az előzőekben statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott tevékenységek, függetlenül attól, hogy a statisztikai besorolás a tevékenység folytatását személyi vagy egyéb előfeltételhez köti.”
9. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
“4. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez
I. rész
A mezőgazdasági tevékenységek körében előállított termékek köre és a kompenzációs felár mértéke
|
Sor-szám |
Megnevezés |
Vámtarifaszám |
A
kompen-zációs felár mértéke a %-ában |
|
NÖVÉNYTERMELÉSI TERMÉKEK ÉS ELSŐDLEGES FELDOLGOZÁSAIK |
|||
|
1. |
Élő növény (beleértve azok gyökereit is), dugvány, oltvány stb. |
0602 10 0602 20 |
|
|
|
Zöldség-palánta |
ex 0602 |
12 |
|
2. |
Burgonya |
0701 |
12 |
|
3. |
Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók (kivéve: hántolt és feles) szaporítóanyag zöldségfélékhez |
0702-től 0709-ig |
|
|
|
|
ex 0713 |
|
|
|
|
ex 1209 |
12 |
|
4. |
Szőlő |
0806 10 |
12 |
|
5. |
Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió |
0802 11-től 0802 50-ig |
|
|
|
|
0807 11 |
|
|
|
|
0807 19 |
|
|
|
|
0808 |
|
|
|
|
0809 |
|
|
|
|
0810 10-től 0810 40-ig |
|
|
|
|
ex 0810 90 |
12 |
|
6. |
Hazai termesztésű fűszernövények |
0904 20 |
|
|
|
|
0909 |
|
|
|
|
ex 0910 |
12 |
|
7. |
Gabonafélék |
1001-től 1007-ig |
12 |
|
|
|
1008 10 |
|
|
|
|
1008 20 |
|
|
|
|
1008 30 |
|
|
|
|
1008 90 10 |
|
|
|
muhar, csumiz |
ex 1008 90 90 |
|
|
8. |
Különféle magvak, ipari és gyógynövények |
1201 |
|
|
|
|
1202 |
|
|
|
szaporítóanyag ipari növényekhez |
1204-től 1207-ig |
|
|
|
|
ex 1209 |
|
|
|
|
ex 1210 |
|
|
|
|
ex 1211 90 |
|
|
|
|
1212 91 |
|
|
|
|
1212 99 10 |
|
|
|
|
1213 |
|
|
|
|
ex 1401 90 |
|
|
|
|
1403 10 |
|
|
|
|
2401 10 |
|
|
|
|
2401 20 |
|
|
|
|
5301 10 |
|
|
|
|
5302 10 |
12 |
|
9. |
Mákgubó |
ex 1211 90 98 99 |
12 |
|
10. |
Takarmánynövények (kivéve az őrlemény és a pellet) |
ex 1214 ex 2308 00 40 00 |
|
|
|
szaporítóanyag takarmánynövényekhez |
ex 1209 |
12 |
|
ÉLŐ ÁLLATOK, ÁLLATI TERMÉKEK |
|||
|
1. |
Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi |
0101-től 0105-ig |
|
|
|
|
ex 0106 |
7 |
|
2. |
Halak (csak az édesvízi halak, halikra), rákok, |
ex 0301 |
|
|
|
|
ex 0302 |
|
|
|
|
0306 29 10 |
|
|
|
|
ex 0307 |
|
|
|
|
0307 60 |
|
|
|
|
ex 0307 91 |
7 |
|
3. |
Nyers tej |
ex 0401 |
7 |
|
4. |
Friss tojás |
ex 0407 |
7 |
|
5. |
Természetes méz |
0409 |
7 |
|
6. |
Másutt nem említett állati eredetű termékek (szőr, háziállatok spermája, propolisz, méhpempő, virágpor, méhviasz, méhpempővel dúsított méz) |
0502 |
|
|
|
|
0503 |
|
|
|
|
0505 |
|
|
|
|
ex 0511 |
|
|
|
|
ex 1301 90 90 99 |
|
|
|
|
ex 0410 |
|
|
|
|
ex 1212 99 |
|
|
|
|
ex 1521 90 |
|
|
|
|
ex 2106 90 98 |
7 |
|
7. |
Állati vagy növényi trágya |
3101 |
7 |
|
8. |
Nyers szőrme |
ex 4301 |
7 |
|
9. |
Legombolyításra alkalmas selyemhernyógubó |
5001 |
7 |
|
10. |
Nyers gyapjú |
5101 |
7 |
|
ERDEI MAGOK, CSEMETÉK |
|||
|
1. |
Erdei fák és cserjék csemetéje, oltványa |
ex 0602 |
7 |
|
2. |
Erdei fák és cserjék magja |
ex 1209 99 |
7 |
|
KIZÁRÓLAG SAJÁT ELŐÁLLÍTÁSÚ MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK FELDOLGOZÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÉLELMISZER-IPARI TERMÉKEK |
|||
|
1. |
Feldolgozott tej és tejtermékek |
ex 0401 |
|
|
|
|
0402-től 0406-ig |
7 |
|
2. |
Feldolgozott, tartósított saját előállítású zöldség,
|
0711 |
|
|
|
paradicsomlé |
0712 |
|
|
|
|
0811-től 0813-ig |
|
|
|
|
ex 0814 |
|
|
|
|
2001 |
|
|
|
|
ex 2002 |
|
|
|
|
2003-től 2009-ig |
12 |
|
3. |
Must és bor |
ex 2204 |
12 |
|
4. |
Borseprő, borkő |
ex 2307 |
12” |
10. számú melléklet a 2002. évi ……törvényhez
“1. számú melléklet az 1991. évi LXXVIII. törvényhez
Azon termékek köre, amelyek után fogyasztási adót kell fizetni
|
Sor-szám |
A termék megnevezése és vámtarifaszáma |
Fogyasztási
adó |
|
1. |
Nem ezüst nemesfémből készült termék, nemes kőből készült ékszer, csiszolt nemes kövek, nem ezüst nemesfém egyéb ékszerek és nem ezüst nemesfém termék és ékszeralkatrész: |
35 % |
|
|
7102 29-ből |
|
|
|
7102 39-ből |
|
|
|
7103 91-ből |
|
|
|
7103 99-ből |
|
|
|
7113 19-ből a legalább 585 ezrelékes (14 karátos) aranyból, továbbá a platinából készített termék |
|
|
|
7114 19 00 00 |
|
|
|
7116 20 |
|
|
|
7118 90 00 00 |
|
|
|
9613 20 10 99-ből |
|
|
|
9613 20 90 99-ből |
|
|
|
9613 80 00 99-ből |
|
|
|
9614 20 80 00-ból |
|
|
|
9614 90 00 99-ből |
|
|
2/a. |
Személygépkocsi és/vagy lakóautó – a katalizátorral vagy utóégető vagy utókezelő berendezéssel felszerelt és az elektromos üzemű személygépkocsi kivételével – 1600 cm3-ig |
22 % |
|
|
8703 21 10 01 |
|
|
|
8703 21 90 01 |
|
|
|
8703 21 90 03 |
|
|
|
8703 22 10 01 |
|
|
|
8703 22 90 01 |
|
|
|
8703 22 90 03 |
|
|
|
8703 23 11 01 |
|
|
|
8703 23 19 01 |
|
|
|
8703 23 90 01 |
|
|
|
8703 23 90 07 |
|
|
|
8703 31 10 01 |
|
|
|
8703 31 90 01 |
|
|
|
8703 31 90 03 |
|
|
|
8703 32 11 01-ból |
|
|
|
8703 32 19 01-ből |
|
|
|
8703 32 90 01-ből |
|
|
|
8703 32 90 05-ből |
|
|
2/b. |
Személygépkocsi és/vagy lakóautó – a katalizátorral vagy utóégető vagy utókezelő berendezéssel felszerelt személygépkocsi és lakóautó, valamint az elektromos üzemű személygépkocsi kivételével – 1601 cm3-től |
32 % |
|
|
8703 23 11 03 |
|
|
|
8703 23 11 05 |
|
|
|
8703 23 19 03 |
|
|
|
8703 23 19 05 |
|
|
|
8703 23 90 03 |
|
|
|
8703 23 90 05 |
|
|
|
8703 23 90 09 |
|
|
|
8703 23 90 11 |
|
|
|
8703 24 10 01 |
|
|
|
8703 24 90 01 |
|
|
|
8703 24 90 03 |
|
|
|
8703 32 11 01-ből |
|
|
|
8703 32 11 03 |
|
|
|
8703 32 19 01-ből |
|
|
|
8703 32 19 03 |
|
|
|
8703 32 90 01-ből |
|
|
|
8703 32 90 03 |
|
|
|
8703 32 90 05-ből |
|
|
|
8703 32 90 07 |
|
|
|
8703 33 11 01 |
|
|
|
8703 33 19 01 |
|
|
|
8703 33 90 01 |
|
|
|
8703 33 90 03 |
|
|
2/c. |
Katalizátorral vagy utóégető vagy utókezelő berendezéssel felszerelt személygépkocsi és/vagy lakóautó 1600 cm3-ig, elektromos üzemű személygépkocsi |
10 % |
|
|
8703 21 10 01-ből |
|
|
|
8703 21 10 02 |
|
|
|
8703 21 90 01-ből |
|
|
|
8703 21 90 02 |
|
|
|
8703 21 90 03-ből |
|
|
|
8703 21 90 04 |
|
|
|
8703 22 10 01-ből |
|
|
|
8703 22 10 02 |
|
|
|
8703 22 90 01-ből |
|
|
|
8703 22 90 02 |
|
|
|
8703 22 90 03-ből |
|
|
|
8703 22 90 04 |
|
|
|
8703 23 11 01-ből |
|
|
|
8703 23 11 02 |
|
|
|
8703 23 19 01-ből |
|
|
|
8703 23 19 02 |
|
|
|
8703 23 90 01-ből |
|
|
|
8703 23 90 02 |
|
|
|
8703 23 90 07-ből |
|
|
|
8703 23 90 08 |
|
|
|
8703 31 10 01-ből |
|
|
|
8703 31 10 02 |
|
|
|
8703 31 90 01-ből |
|
|
|
8703 31 90 02 |
|
|
|
8703 31 90 03-ből |
|
|
|
8703 31 90 04 |
|
|
|
8703 32 11 01-ből |
|
|
|
8703 32 11 02-ből |
|
|
|
8703 32 19 01-ből |
|
|
|
8703 32 19 02-ből |
|
|
|
8703 32 90 01-ből |
|
|
|
8703 32 90 02-ből |
|
|
|
8703 32 90 05-ből |
|
|
|
8703 32 90 06-ből |
|
|
|
8703 90 10 00 |
|
|
2/d. |
Katalizátorral vagy utóégető vagy utókezelő berendezéssel felszerelt személygépkocsi és/vagy lakóautó 1600 cm3-től |
20 % |
|
|
8703 23 11 03-ból |
|
|
|
8703 23 11 04 |
|
|
|
8703 23 11 05-ből |
|
|
|
8703 23 11 06 |
|
|
|
8703 23 19 03-ból |
|
|
|
8703 23 19 04 |
|
|
|
8703 23 1905-ből |
|
|
|
8703 23 19 06 |
|
|
|
8703 23 90 03-ból |
|
|
|
8703 23 90 04 |
|
|
|
8703 23 90 05-ből |
|
|
|
8703 23 90 06 |
|
|
|
8703 23 90 09-ből |
|
|
|
8703 23 90 10 |
|
|
|
8703 23 90 11-ből |
|
|
|
8703 23 90 12 |
|
|
|
8703 24 10 01-ből |
|
|
|
8703 24 10 02 |
|
|
|
8703 24 90 01-ből |
|
|
|
8703 24 90 02 |
|
|
|
8703 24 90 03-ból |
|
|
|
8703 24 90 04 |
|
|
|
8703 32 11 01-ből |
|
|
|
8703 32 11 02-ből |
|
|
|
8703 32 11 03-ból |
|
|
|
8703 32 11 04 |
|
|
|
8703 32 19 01-ből |
|
|
|
8703 32 19 02-ből |
|
|
|
8703 32 19 03-ból |
|
|
|
8703 32 19 04 |
|
|
|
8703 32 90 01-ből |
|
|
|
8703 32 90 02-ből |
|
|
|
8703 32 90 03-ból |
|
|
|
8703 32 90 04 |
|
|
|
8703 32 90 05-ből |
|
|
|
8703 32 90 06-ból |
|
|
|
8703 32 90 07-ből |
|
|
|
8703 32 90 08 |
|
|
|
8703 33 11 01-ből |
|
|
|
8703 33 11 02 |
|
|
|
8703 33 19 01-ből |
|
|
|
8703 33 19 02 |
|
|
|
8703 33 90 01-ből |
|
|
|
8703 33 90 02 |
|
|
|
8703 33 90 03-ból |
|
|
|
8703 33 90 04 |
|
|
3. |
Pörköltkávé, valódikávé-kivonat |
12 % |
|
|
0901 21 |
|
|
|
0901 22 |
|
|
|
0901 90 90 |
|
|
|
1806 90 70 99-ből |
|
|
|
2101 11 11 00 |
|
|
|
2101 11 19 00” |
|
11. számú melléklet a 2002. évi …... törvényhez
“2. számú melléklet az 1991. évi LXXVIII. törvényhez
Azon szolgáltatások köre, amelyek után fogyasztói árkiegészítés vehető igénybe
|
Sor- szám |
A
szolgáltatás megnevezése |
Fogyasztói árkiegészítés mértéke |
|
Személyszállítás |
||
|
1. |
50 %-os vasúti kedvezmény, ideértve a budapesti agglomerációban a HÉV-vonalakon érvényes 50 %-os kedvezményt is |
|
|
|
(SZJ: 60.21.10.9 és 60.10.1 kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból) |
100 % |
|
2. |
67,5 %-os vasúti kedvezmény (SZJ: 60.10.1 kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból) |
208 % |
|
3. |
90 %-os vasúti kedvezmény, ideértve a budapesti agglomerációban a HÉV-re váltott tanuló- és nyugdíjas bérletjegy, illetve a hadköteles katonák HÉV-re váltott menetjegye kedvezményét is |
|
|
|
(SZJ: 60.21.10.9 és 60.10.1 kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból) |
900 % |
|
4. |
Tanulók vasúti bérletjegye |
|
|
|
(SZJ: 60.10.1 kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból) |
900 % |
|
5. |
A 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok és “Magyar igazolvánnyal”, illetve “Magyar hozzátartozói igazolvánnyal” rendelkező személyek, és az országgyűlési képviselők korlátlan, valamint a fegyveres erők hadköteles tagjainak és a polgári szolgálatot teljesítők jogszabályban meghatározott számú ingyenes vasúti utazása |
|
|
|
(SZJ: 60.21.10.9 és 60.10.1 kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból) |
12,0 % |
|
6. |
50 %-os távolsági autóbusz kedvezmény |
|
|
|
(SZJ: 60.21.31.0-ból) |
100 % |
|
7. |
67,5 %-os távolsági autóbusz kedvezmény (SZJ: 60.21.41.0-ból) |
208 % |
|
8. |
90 %-os távolsági autóbusz kedvezmény, ideértve a budapesti és miskolci agglomerációban váltott tanuló- és nyugdíjas bérletjegy kedvezményét is |
|
|
|
(SZJ: 60.21.41.0-ból és 60.21.31.3-ból) |
900 % |
|
9. |
Tanulók távolsági autóbusz kedvezménye |
|
|
|
(SZJ: 60.21.41.0-ból) |
614 % |
|
10. |
Hatósági áras különjárati autóbusz forgalom |
|
|
|
(SZJ: 60.23.11.0-ból és 60.23.14.0-ból) |
20 % |
|
11. |
A 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok és “Magyar igazolvánnyal”, illetve “Magyar hozzátartozói igazolvánnyal” rendelkező személyek, és az országgyűlési képviselők ingyenes utazása a menetrend szerinti távolsági autóbusz- közlekedésben |
|
|
|
(SZJ: 60.21.41-ből) |
8,0 % |
|
12. |
Helyi tanuló- és nyugdíjas bérletjegy (SZJ: 60.21.31-ből és 60.21.10.1-ből) |
208 % |
|
13. |
A 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok és “Magyar igazolvánnyal”, illetve “Magyar hozzátartozói igazolvánnyal” rendelkező személyek, a fegyveres erők hadköteles tagjai és a polgári szolgálatot teljesítők, valamint az országgyűlési képviselők ingyenes utazása a helyi közlekedésben |
|
|
|
(SZJ: 60.21.1-ből és 60.21.31-ből) |
|
|
|
Budapest (a Helyiérdekű Vasúttal együtt) |
16,5 % |
|
|
Debrecen ezen belül: |
|
|
|
kötöttpályás közlekedés |
20,0 % |
|
|
egyéb közlekedés |
15,5 % |
|
|
A többi megyei jogú város |
15,5 % |
|
|
Egyéb települések |
12,0 % |
|
14 |
Az 5., 11. és 13. pont szerinti fogyasztói árkiegészítés azon szolgáltatók számára jár, amelyek (akik) az életkorhoz kötött ingyenességet bármiféle korlátozás nélkül biztosítják. A helyi közlekedésben 5 %-os árkiegészítés igénybevételére jogosultak azok a szolgáltatók, amelyek (akik) az életkorhoz kötött ingyenességet csak a 70 éven felüliekre érvényesítik. |
|
|
15. |
A Budapesti Közlekedési Szövetség egyesített tanuló bérletének a fővárosi helyi közlekedésre vonatkozó 70,8 %-os kedvezményű része |
231 % |
|
|
(SZJ: 60.21.1-ből és 60.21.3-ból) |
|
|
16. |
50 %-os személyhajózási és révközlekedési kedvezmény (SZJ 61.20.11-ből és 61.20.12-ből) |
100 % |
|
17. |
Révközlekedés tanuló- és nyugdíjas bérletjegye (SZJ 61.20.11-ből) |
208 % |
|
18. |
A 70. életévüket betöltött magyar állampolgárok, a 65. életévüket betöltött “Magyar igazolvánnyal”, illetve “Magyar hozzátartozói igazolvánnyal” rendelkező személyek, a fegyveres erők hadköteles tagjai és az országgyűlési képviselők ingyenes utazása a személyhajózás és a révközlekedés menetrend szerinti járatain (SZJ 61.20.11-ből és 61.20.12-ből) |
5 %” |
12. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
Melléklet az Itv. 29. § (4) bekezdéséhez az egyes államigazgatási eljárások külön illetékéről
1. Az Itv. Melléklete I. címének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. A becsületsértés és a magánlaksértés miatt indult szabálysértési eljárás illetéke 2500 forint.”
2. Az Itv. Melléklete II. címének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. A magyar állampolgársági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás illetéke 1500 forint.”
3. Az Itv. Melléklete III. címének 1-2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. Az Igazságügyminiszter által külföldi használatra az ország területén hatályban levő vagy hatályban volt jogszabályról kiállított bizonyítvány illetéke annyiszor 2000 forint, ahány jogszabályszakaszról (§-ról) a bizonyítványt kiállították.
2. A joggyakorlatról kiállított 1. pontban említett bizonyítvány illetéke 5000 forint.”
4. Az Itv. Melléklete IV. címének 1. és 5. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“1. Az államigazgatási eljárásban készített hitelesített vagy hitelesítetlen másolat, illetőleg kivonat illetéke – ha e Melléklet kivételt nem tesz – oldalanként magyar nyelvű másolat esetében 100 forint, idegen nyelvű másolat esetében 300 forint. A nem hitelesített fénymásolat illetéke oldalanként 100 forint.”
“5. A már egyszer hitelesített másolatra, kivonatra vezetett olyan záradék, amely azt bizonyítja, hogy az eredeti iraton változás nem történt, vagy azt kiegészítik, 1000 forint illeték alá esik.”
5. Az Itv. Melléklete V. címének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. Az eljáró hatóság által készített fordítás illetéke oldalanként 1000 forint.”
6. Az Itv. Melléklete VI. címének 1/b)-c), valamint 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. b) iraton levő aláírás után aláírásonként 500 forint;
c) külföldi használatra szánt iraton levő aláírásnak bármely hatóság, bíróság vezetője általi hitelesítése (közbenső felülhitelesítése) esetében minden aláírás után 1000 forint; az ilyen hitelesítésnek – a külügyminiszter kivételével – miniszter általi felülhitelesítése 2000 forint.”
“3. Az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda által végzett hitelesítés illetéke oldalanként 300 forint. Ezt az illetéket kell fizetni a másodlat, a másolat és fénymásolat hitelesítéséért is.”
7. Az Itv. Melléklete VII. címének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi 4-5. pont számozása 2-3. pontra módosul:
“1. Az állami levéltár által készített egyszerű vagy hiteles másolatért, továbbá az ügyfél által készített másolatnak és fénymásolatnak a levéltár által történő hitelesítéséért – ide értve az állami vagy felekezeti anyakönyvi másodpéldányokból anyakönyvi kivonat kiállítását – oldalanként 200, de legalább 2000 forint illetéket kell fizetni.”
8. Az Itv. Melléklete VIII. címének rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
“Iskolai bizonyítvány – ide értve a felsőfokú oktatási intézmény által kiállított oklevelet is –, továbbá a tanfolyami bizonyítvány másolatának, másodlatának kiállításáért 2000 forint illetéket kell fizetni.”
9. Az Itv. Melléklete IX. címének I/3., valamint III/1-2. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, továbbá a IV/2. pontja a következő d) ponttal egészül ki:
“I/3. A második magánútlevél kiadásának, valamint a magánútlevél soron kívüli kiadásának illetéke a 2. pontban meghatározott mértékek kétszerese.”
“III/1. A gépjárművezetői engedély kiadására irányuló eljárás illetéke 4 000 forint. A 70. életévét betöltött kérelmező esetében, valamint ha az egészségügyi hatóság előírása alapján a vezetői engedély érvényessége 1 év vagy annál rövidebb, a vezetői engedély kiadásának illetéke 1 500 forint.
2. A forgalmi engedély kiadásával kapcsolatos eljárás illetéke 4 000 forint. Az ideiglenes forgalmi engedély kiadására irányuló eljárás illetéke 1 500 forint.”
“d) a lakcímet igazoló hatósági igazolvány és a forgalmi engedély cseréjére irányuló eljárás, amennyiben arra a helység, az utca, egyéb helymeghatározó adat nevének vagy számának megváltozása miatt kerül sor.”
10. Az Itv. Melléklete X. címének helyébe a következő rendelkezés lép:
“X. Anyakönyvi és névváltoztatási eljárás
1. A házassági név megváltoztatására irányuló kérelem illetéke 5000 forint.
2. A születési név megváltoztatására irányuló kérelem illetéke 10 000 forint. Az egy családhoz tartozó nagykorúak közös kérelme esetében az illetéket minden nagykorúnak külön-külön kell megfizetni.
3. A belügyminiszter által megváltoztatott név ismételt megváltoztatására irányuló kérelem illetéke 20 000 forint.
4. A magyar állampolgár vagy Magyarországon élő hontalan személy, vagy a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személy külföldön történő házasságkötéséhez annak tanúsításáért, hogy házasságkötésének a magyar jog szerint nincs akadálya, 5000 forint illetéket kell fizetni.
5. Nem magyar állampolgár Magyarországon történő házasságkötéséhez szükséges olyan igazolás alóli felmentésért, amely tanúsítja, hogy a házasságkötésnek a személyes joga szerint nincs akadálya, 5000 forint illetéket kell fizetni.
6. A névváltoztatási okiratmásolat kiállítására irányuló kérelem illetéke 1000 forint.”
11. Az Itv. Melléklete XIII. címének 1-2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. A vízügyi igazgatási szervezetnél indított
a) elvi vízjogi engedély, vízjogi létesítési és üzemeltetési engedély esetén, illetőleg bejelentési kötelezettség alá tartozó – a jogszabályban meghatározott – ügyekben 5000 forint;
b) engedély nélkül vagy engedélytől eltérően megépített vízimunka, vízilétesítmény fennmaradási engedélye esetén 10 000 forint;
c) egyéb kérelemre indult eljárás esetén 7000 forint
illetéket kell fizetni.
2. A fellebbezés illetéke:
a) e törvény eltérő rendelkezése hiányában az alapeljárás illetékének kétszerese;
b) csatornabírságot megállapító határozat esetén a fellebbezéssel megtámadott bírság összegének minden megkezdett 1000 forintja után 500 forint, de legalább 20 000 forint;
c) vízkészletjárulékot (késedelmi pótlékot, mulasztási bírságot, adóbírságot) megállapító határozat esetén a vitatott összeg 6 %-a, de legalább 20 000 forint;
d) a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 29. §-ának (3) bekezdésében megállapított bírság kiszabása esetén a bírságösszeg 10 %-a, de legalább 20 000 forint;
e) első fokon hivatalból indult, vagy folytatott vízjogi kötelezettség megállapításával kapcsolatos egyéb, a b) és d) pontokban nem említett eljárásban hozott határozat esetén 10 000 forint.”
12. Az Itv. Melléklete XIV. címének rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. Az alapeljárás illetéke 5000 forint.
2. A fellebbezés illetéke 10 000 forint.
3. A veszélyes hulladék bírságot, zajbírságot, légszennyezési és szennyvízbírságot, továbbá természetvédelmi bírságot megállapító határozat esetén a fellebbezéssel megtámadott bírságösszeg minden megkezdett 1000 forintja után 500 forint, de legalább 20 000 forint.”
13. Az Itv. Melléklete XV. címének rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. Az építésügyi hatóságnál indított eljárás, ha ez
a) elvi telekalakítási, telekalakítási engedélyre irányul, telkenként 5000 forint;
b) bármely egyéb elvi építésügyi hatósági engedélyre irányul, 15 000 forint;
c) új lakóépület, valamint a rendeltetésszerű használatával összefüggő rendeltetésű új építmény építésére, illetőleg meglévő ilyen építmény bővítésére vonatkozó engedélyre irányul, önálló rendeltetési egységenként 10 000 forint;
d) egyéb rendeltetésű építmény építésére vonatkozó engedélyre irányul
– önálló rendeltetési egységenként 250 m2 hasznos alapterületig 15 000 forint,
– a 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű rendeltetési egységenként 50 000 forint;
e) műtárgy építésére, valamint egyéb építési tevékenységre vonatkozó engedélyre irányul, 10 000 forint;
f) meglévő építmény átalakítására, felújítására, helyreállítására, korszerűsítésére, lebontására, elmozdítására, továbbá – a c) pontban foglaltak kivételével – bővítésére vonatkozó engedélyre irányul, 10 000 forint;
g) felvonó, mozgólépcső és mozgójárda építésére vonatkozó engedélyre irányul, 15 000 forint;
h) módosított építésügyi hatósági engedélyre, illetőleg az építményekkel kapcsolatos országos szakmai követelmények jogszabályban meghatározott előírásaitól eltérő műszaki megoldás engedélyére irányul, 10 000 forint
illeték alá esik.
2. Bármely fennmaradási engedély iránti kérelem illetékére az 1. c)–g) pontban foglaltak az irányadók.
3. Ha az építésügyi hatósági eljárás bármely használatbavételi engedélyre irányul, a kérelmen – önálló rendeltetési egységenként – 10 000 forint illetéket, azokban az esetekben pedig, ahol – külön jogszabály értelmében – a használatbavételt csupán be kell jelenteni az építésügyi hatósághoz, 2000 forint illetéket kell a bejelentésen leróni.
4. A rendeltetés megváltoztatására irányuló engedély – önálló rendeltetési egységenként – 10 000 forint illeték alá esik. Ha azonban a rendeltetés megváltoztatása építési engedélyköteles munkával jár együtt, az illetékre az 1. c) és d) pontban foglaltak az irányadók.
5. Az 1-4. pont alá nem eső első fokú építésügyi hatósági eljárásért (pl. bármely építésügyi hatósági engedély érvényének meghosszabbítása), továbbá az építésrendészeti hatósági intézkedés kéréséért 10 000 forint, az építésügyi hatósági eljárásban igénybe vehető valamennyi fellebbezésért 20 000 forint illetéket kell fizetni.”
14. Az Itv. Melléklete XVI. címének 1-5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. Ingatlan tulajdonjogának, illetőleg vagyoni értékű jogának a bejegyzésére irányuló eljárás illetéke a változással érintett ingatlanonként 3000 forint.
2. A jelzálogjog bejegyzése, valamint a bejegyzés módosítása iránti eljárás illetéke a jelzálogjoggal biztosított követelés értékének 5 %-a, de legfeljebb 10 000 forint. Jelzálogjog részleges átszállása esetén az egyes átszálló részjelzálogjogok értékét kell illetékalapul venni. A jelzálogjog törlésére irányuló eljárás illetéke 2000 forint.
3. A vagyoni értékű jog törlése iránti eljárás illetéke 2000 forint.
4. Az 1-3. pontokban megjelöltektől különböző egyéb jogok és tények bejegyzésére vagy törlésére, illetőleg az ingatlan adataiban történt változás átvezetésére irányuló eljárás illetéke – ideértve az építéssel megszerzett épület (építmény) ingatlan-nyilvántartásba vételét is – 2000 forint.
5. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló határozat ellen benyújtott fellebbezés illetéke 6000 forint. Egyebekben a földhivatali eljárásban előterjesztett fellebbezés illetékére a törvény 29. §-ának (2) bekezdésében foglaltak irányadók.”
15. Az Itv. Melléklete XVIII. címének 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“2. A kereskedelmi forgalomban áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok behozatalának engedélyezését kezdeményező eljárás illetéke 6000 forint, a kiadott engedély módosítása iránti eljárás illetéke 4000 forint. Az engedélyező hatóság előtt indított minden további eljárásért 3000 forint illetéket kell fizetni. A fellebbezési eljárás illetéke az első fokú eljárás illetékének kétszerese. Az engedélyezési eljárás illetékét az eljárás kezdeményezésekor illetékbélyegben kell leróni.”
16. Az Itv. Melléklete XIX. címének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás 4000 forint illeték alá esik.”
17. Az Itv. Melléklete XXI. címének 1. és 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. A hatósági bizonyítvány kiállítása 2000 forint illeték alá esik. Ha egy beadványban több hatósági bizonyítványt kérnek, az első példány után 2000 forint, minden további, az első példánnyal azonos tartalmú hatósági bizonyítvány után 500 forint illetéket kell fizetni.”
“3. Az anyakönyvi kivonat kiállítása iránti eljárás illetéke – kivonatonként – 2000 forint.”
18. Az Itv. Melléklete XXII. címének 1-2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. Kérelemre indult eljárások illetéke
a) közműpótló berendezés – a külön jogszabályban meghatározott talajvízkút, szennyvíz szikkasztó – létesítésének, átalakításának, megszüntetésének engedélyezése esetén, továbbá víziállás létesítésének, használatbavételének, fennmaradásának vagy átalakításának engedélyezése esetén 5000 forint;
b) szennyvízelőtisztító berendezés létesítésének, átalakításának, illetve használatbavételének engedélyezése esetén 10 000 forint.
2. A fellebbezés illetéke:
a) az alapeljárás illetékének kétszerese;
b) első fokon hivatalból indult, vagy folytatott eljárásban hozott határozat elleni fellebbezés esetén 10 000 forint.”
13. számú melléklet a 2002. évi …… törvényhez
1. Az Art. 3. számú mellékletének A/8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“8. A kifizető a 2/a) pontban a termőföld bérbeadásából (földjáradékból) származó jövedelemről és a levont adóról, az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött, de ezen időtartam lejárta előtt megszűnt haszonbérleti szerződésről és az adókötelessé vált időszakról, valamint a bérbeadott földterület ingatlan-nyilvántartási azonosító adatairól az adatszolgáltatást a földterület fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz teljesíti. Az adatszolgáltatásban fel kell tüntetni az adólevonás elmaradásának okát (természetben történő bérfizetés). Az adatszolgáltatást a kifizető az adóévet követő év március 31-ig, mágneses adathordozón április 20-ig teljesíti.”
2. Az Art. 3. számú mellékletének C. pontja a következő 3. alponttal egészül ki:
“3. A földhivatal az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződés megkötéséről és megszűnéséről annak a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzésétől számított 8 napon belül adatot szolgáltat a termőföld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóságnak.”
3. Az Art. 3. számú mellékletének D/5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“5. A pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet – a cégjegyzékbe bejelentett pénzforgalmi számlára vonatkozó adatok kivételével – a bankszámla megnyitását és megszüntetését annak időpontját követő hó 15. napjáig a pénzforgalmi jelzőszám feltüntetésével közli az állami adóhatósággal.”
14. számú melléklet a 2002. évi … törvényhez
Az Art. 7. számú melléklete helyébe a következő rendelkezés lép:
“A kiemelt adózók igazgatóságához tartozó adózók
A kiemelt adózók igazgatósága látja el
1. a költségvetési szervek kivételével az adóévet megelőző év utolsó napján csődeljárás, felszámolás, végelszámolás alatt nem álló azon adózók adóztatási feladatait, amelyeknek az adóévet megelőző második évben a bevallás szerint
a) a nettó árbevétele a 11 500 millió forintot, vagy
b) adóteljesítménye a 1 800 millió forintot elérte;
2. a bankok és részvénytársasági formában működő biztosítók adóztatási feladatait;
3. a 2. pontban nem említett pénzintézetek közül azon adózók adóztatási feladatait, amelyeknek az adóévet megelőző második évben adóteljesítménye az 1 800 millió forintot elérte.
4. Az adóteljesítmény az adózó bruttó módon számított (költségvetési támogatással növelt) összes adókötelezettsége, amelyben az általános forgalmi adó esetében a fizetendő, továbbá az előzetesen felszámított és levonható általános forgalmi adó értékei közül a nagyobb abszolút értéket kell figyelembe venni.
5. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózókra e melléklet 1/a) pontja nem vonatkozik. Az 1/b) pontot esetükben azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az adóteljesítmény összege a társasági adó, az osztalékadó, a turisztikai hozzájárulás és szakképzési hozzájárulás figyelmen kívül hagyásával az 1 700 millió forintot elérte.
6. Ha az adózó az adóév első napján az 1-3. pontban foglalt feltételeknek megfelel, azadóztatásával összefüggő feladatokat 3 adóéven át akkor is a kiemelt adózók igazgatósága látja el, ha
a) egy-egy adóévben bevallása szerint nem felel meg az 1-3. pontban előírt értékhatároknak, vagy
b) az adózó jogutódlással jött létre, ide nem értve a szétválást, és a jogutód adózó fővárosi vagy Pest megyei székhelyű és jogi személyiséggel rendelkezik,
kivéve, ha felszámolási vagy végelszámolási eljárás hatálya alá kerül. Az illetékesség változás időpontja ez esetben a felszámolási vagy végelszámolási eljárás megindításának a Cégközlönyben történő közzétételének napja.”
INDOKOLÁS
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Az Országgyűlés által elfogadott Kormányprogramban meghirdetett gazdaság- és társadalompolitikai célkitűzések megvalósítását olyan átlátható és kiszámítható adópolitika szolgálhatja, amely lehetővé teszi a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést. Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) számos, a gazdaság versenyképességének javítását, a belföldi megtakarítások ösztönzését, egyben a külföldi forrásokat vonzó feltételek kialakítását eredményező módosítást tartalmaz, ezáltal biztosítani képes a magas növekedési pálya finanszírozási hátterét. Hosszabb távon is biztosítja az adó- és járulékrendszer kiszámíthatóságát azzal, hogy a Javaslat több 2004-ben vagy azt követően hatályba lépő alapvető rendelkezést is tartalmaz.
A Javaslatban foglalt intézkedések révén – az első 100 napos programban végrehajtott adópolitikai intézkedések eredményeire is építve – tovább csökkennek a közterhek, valamint bővülnek a kis- és középvállalkozások számára is elérhető adókedvezmények és mérséklődnek az adózással összefüggő adminisztrációs kötelezettségek. A módosítások között több olyan is található, amely az innováció-barát szabályozási környezet és az információs társadalom erősödését, a vidék- és agrárfejlesztést, a környezetvédelmi szempontok fokozottabb érvényesítését, valamint az alternatív foglalkoztatási módszerek elterjedését, az esélyegyenlőtlenségek mérséklését vagy a felnőttkori képzés ösztönzését szolgálja.
Az adó- és járulékpolitika eszközrendszerének kialakításánál és ütemezésénél ugyancsak kiemelt szempontként érvényesült az Európai Unióhoz történő csatlakozásból eredő jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése. Ezen intézkedések – elsősorban a különböző szervezeti változásokhoz kapcsolódó adózási akadályok megszüntetése révén – egyben a versenyképesség javítását is szolgálják.
első rész
a személyi jövedelemadót, a társasági adót és az osztalékadót érintő módosítások
I. Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítására irányuló javaslatokban alapvetően a versenyképesség növelését, a gazdasági aktivitás bővítését szolgáló intézkedések jelennek meg, emellett – a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése érdekében – megalkotásra kerültek az egyenlő elbánás elvének megvalósulását szolgáló szabályok. A foglalkoztatás bővülését szolgálhatja, hogy – a minimálbér adómentességének fenntartása mellett – csökken az átlagos jövedelemadó-terhelés. A megtakarítások ösztönzése érdekében kedvezően módosul a munkavállalói részvényjuttatási programra vonatkozó szabályozás, növekszik a biztosításokhoz kapcsolódó adókedvezmény mértéke, valamint megszűnik a tőzsdei ügyleteken elért nyereség adóterhe. A módosítások jelentőségét bizonyítja, hogy a 2002. január 1-jén hatályos szabályozás változatlan fenntartása esetén az átlagos jövedelemadó-terhelés 2003-ban meghaladná a 23 százalékot, míg a Javaslat elfogadása esetén ez 2003-ra kb. 19,8 százalékra, 2004-re kb. 18,2 százalékra csökken.
az 1. §-hoz
A törvény az egyenlő elbánás elvének érvényesítése érdekében – összhangban a magánszemély által nem az illetősége szerinti tagállamban szerzett jövedelmek adóztatásáról szóló bizottsági ajánlás előírásaival – új, alapelv jellegű rendelkezéssel egészül ki. Ennek alapján az Európai Unió tagállamának állampolgára által a Magyar Köztársaságban megszerzett egyes (a Javaslatban meghatározott) jövedelmeit nem terheli majd magasabb összegű adó, mint amelynek a fizetésére akkor lenne kötelezett, ha Magyarországon belföldi illetőségűnek minősülne. Ez az előírás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamok állampolgárai a Magyarországon adóztatható egyes jövedelmeik tekintetében jogosultak lesznek mindazon kedvezmény, mentesség alkalmazására, melynek igénybevételére a belföldi illetőségű magánszemélyek egyébként jogosultak. E szabály alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély Magyarországról származó jövedelme az adóévben megszerzett összes jövedelmének 75 százalékát elérje. A Javaslat záró rendelkezései között kimondja, hogy ezen előírások a csatlakozás időpontjával lépnek hatályba.
a 2. §-hoz
A Javaslat – a csatlakozásra is tekintettel – újrafogalmazza a belföldi illetőségű és a külföldi illetőségűnek minősülő magánszemélyek adókötelezettségének általános szabályait. Ennek alapján a külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége minden olyan jövedelmére is kiterjedne, amely nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható. A törvény új szövege is rögzíti a nemzetközi szerződések és a viszonosság elsőbbségét, azonban garanciális jelleggel kimondja, hogy a viszonosság alkalmazása a törvényben meghatározottakhoz képest nem eredményezhet többlet adókötelezettséget.
A Javaslat egyértelműen rendelkezik arról, hogy a külföldről származó (vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján külföldön adóztatható) bevétel adókötelezettségének jogcímét – a felek között fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével – a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ezzel kapcsolatban külön kiemeli, hogy a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, hiszen ilyen esetben általában nem található az adó fizetésére egyébként kötelezett kifizető. E rendelkezések alapján a nem pénzben megszerzett jövedelem adókötelezettségére az egyes jövedelemtípusokra vonatkozó rendelkezések (ennek hiányában az egyéb jövedelemre irányadó rendelkezések) az irányadóak. A Javaslat – az adókötelezettségre vonatkozó szabályozás sajátosságai miatt – változatlanul külön rendelkezik a külföldi cégautó magáncélú használatáról, valamint – új elemként – a külföldi “kifizetőtől” megszerzett kamatkedvezményből származó jövedelemről.
a 3. §-hoz
Az értelmező rendelkezések módosítása új szempontok alapján határozza meg a belföldi illetőség fogalmát, azaz azt, hogy mely feltételek teljesülése esetén terheli a magánszemélyt teljes körű adókötelezettség.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazása során számos esetben okozott problémát annak eldöntése, hogy egy adott jövedelem belföldről vagy külföldről származik-e. A vitás esetek számának csökkentése érdekében a Javaslat új fogalomként vezeti be a jövedelemszerzés helyét, és a legtipikusabban előforduló jövedelemfajtáknál meg is határozza azt.
a 4. és 5. §-hoz
A Javaslat a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében a hatályos szabályozáshoz képest áttekinthetőbb formában szabályozza a magánszemély adómegállapítási és -bevallási kötelezettségét, valamint azokat az eseteket is, amikor a magánszemély mentesül e kötelezettségek alól.
Jelentős tartalmi változás, hogy – az adózással összefüggő adminisztráció csökkentése érdekében – bővül azoknak a jövedelmeknek a köre, amelyeket a magánszemély nem köteles bevallani, ha egyébként az adót a kifizető levonta. Az említett jövedelmek körébe tartozik az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem, az osztalékból származó jövedelem, az árfolyamnyereségből származó jövedelem, valamint a vállalkozásból kivont jövedelem, ha az adóévben az e címeken megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 50 ezer forintot.
A magánszemély adómegállapítási és -bevallási kötelezettségének változásával összhangban a Javaslat – áttekinthetőbb formában – újrafogalmazza az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és az azzal egyenértékű elszámolás szabályait is. Lényeges változás, hogy a bevallást helyettesítő elszámolás lehetősége a jövőben elvileg bármely jogcímen megszerzett, egyébként bevallási kötelezettség alá eső jövedelemre kiterjed, ha a jövedelmet az elszámolásra kötelezett munkáltató, kifizető – vagy előtte más munkáltató – juttatta a magánszemély számára.
A Kormány adócsökkentési programjának első lépéseként 2003-ra az adótábla kisebb mértékben módosul a sávhatárok kiszélesítése által, amely biztosítja, hogy az átlagos adóterhelés 20 százalék alatti legyen.
A Javaslat szerint az összevont adóalapba nem tartozó jövedelem után külföldön megfizetett adó forintra történő átszámítása is a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, az év utolsó napján érvényes devizaárfolyama alapján történik.
Az adótáblával összhangban a módosított adójóváírás változatlanul biztosítja a minimálbér adómentességét. Az adójóváírás teljes összegét igénybe vehetik azok, akiknek a bevallási kötelezettség alá eső éves jövedelme nem haladja meg a jogosultsági határt, azaz 2003-ban az 1 millió 350 ezer forintot. Az adójóváírás “megállítása” a jelenleg hatályos szabályozás logikáját követi, de az adójóváírás éves összegének növekedése miatt az alkalmazott százalékos mérték (18 százalék) változatlansága miatt a “megállítás” sávja értelemszerűen módosul.
Az új adókedvezmény a felnőttképzésben résztvevő magánszemély képzéssel összefüggő terheit csökkenti. A Javaslat szerint az összevont adóalap adóját csökkenti a felnőttképzés adóévben megfizetett díjának 30 százaléka. A kedvezményt – a felnőttképzést folytató intézmény által kiállított, a befizetésről szóló igazolás alapján – a felnőttképzésben részt vevő magánszemély, e magánszemély házastársa, szülője, nagyszülője vagy testvére veheti igénybe, valamint lehetőség van az igénybevétel elhalasztására is.
A Javaslat szerint szintén adókedvezményt vehet igénybe a pedagógus, az oktató, a hallgató, valamint az a magánszemély, akinek gyermeke nappali rendszerű iskolai oktatásban vesz részt. Az adókedvezményre jogosító kiadások köre magában foglalja a számítógép, számítástechnikai eszköz bérletére, lízingelésére fordított kiadásokat.
A két új adókedvezmény együttes éves összege nem haladhatja meg a 60 ezer forintot.
A megtakarítások ösztönzését szolgálja a nyugdíj- és életbiztosítás emelt mértékű adókedvezménye. A Javaslat szerint a biztosítás adóévben megfizetett díjából az előző adóévben megfizetett díjat meghaladó rész – az egyébként is igénybe vehető 20 százalékos adókedvezményen túlmenően – további 10 százalékos kedvezmény igénybe vételére jogosít. Ezzel egyidejűleg a kedvezmény éves összeghatára a jelenlegi kétszeresére (100 ezer forintra) emelkedik.
A kifizetői adóelőleg-levonásra vonatkozó rendelkezések módosítását az adójóváírásra irányadó rendelkezések változása teszi szükségessé.
A jogalkalmazást könnyíti, hogy a tevékenységét megszüntető átalányadózó egyéni vállalkozó a tevékenység-megszüntetéssel összefüggő bevétel-növelési kötelezettséget az átalányadó szabályait meghatározó rendelkezések között találja meg.
A Javaslat szerint 2003. január 1-jétől kisvállalkozói kedvezmény érvényesíthető a szoftvertermék beszerzése, valamint az ingatlanfelújítás beruházási költsége alapján is, egyben a visszafizetési kötelezettséget eredményező tényállások alól kivételt jelentő esetek köre kibővül azzal, amikor az eszköz átsorolása elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következménye.
A jogalkalmazást segítő változás, hogy a vállalkozói osztalékalap utáni adózás szabályait a jogalkalmazó a jövőben nem az osztalékra vonatkozó adózási szabályok között, hanem az osztalékalapra vonatkozó szabályok között találja meg. Az adminisztráció és az adóterhelés csökkentése érdekében a Javaslat a vállalkozói osztalékalapnak a 20 százalékos adókulccsal adózó részét – a jegybanki alapkamatra való hivatkozás helyett – 30 százalékos kulcs alkalmazásával rendeli meghatározni, változatlanul a vállalkozói kivét, mint vetítési alap figyelembe vételével.
a 15. §-hoz
A tételes átalányadózás szabályozásának hatályos szövege alapján a jogalkalmazó azt a téves következtetést vonhatja le, hogy e szabályokat meghatározott tevékenységet folytató egyéni vállalkozók is alkalmazhatják, hiszen a törvény egy korábbi módosításának záró rendelkezései mondják ki, hogy az egyéni vállalkozó tételes átalányadózást nem alkalmazhat. A jogalkalmazás egyszerűsítése érdekében a törvény szövege egyértelműen megjeleníti, hogy tételes átalányadózást csak fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély választhat. A Javaslat az éves adótételt valorizálja, valamint rendelkezést tartalmaz az alkalmazás feltételeinek hiányában történő tevékenységvégzés adókövetkezményeire is.
a 16-17. §-okhoz
Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a Javaslat egységesen kimondja, hogy ingó vagyontárgy, illetve ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételnek minősül minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. E bevételekkel kapcsolatban a Javaslat – az eddigi, taxatív jellegű szabályozástól eltérően – csak példálózó felsorolást tartalmaz.
a 18. §-hoz
Az adózással összefüggő adminisztráció egyszerűsítése érdekében a lakásszerzési kedvezménynek a jövedelemszerzés időpontját megelőző hat hónapon (de legfeljebb 12 hónapon) belül történő és az azt követő 48 hónapon túli (de legfeljebb 60 hónapon belüli) felhasználásához nincs szükség adóhatósági engedélyre. A visszaélések elkerülése végett a Javaslat azt is kimondja, hogy csak az öt évnél hosszabb időtartamra szóló haszonélvezet, használat és bérleti jog jogosít a kedvezményre.
A Javaslat a lakásszerzési kedvezményre jogosító lakáscélú felhasználás fogalmát kibővíti, azáltal, hogy külön nevesíti az idősek otthonában, valamint a fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férőhely megszerzését.
a 19. §-hoz
A tőzsde fejlesztése, a tőzsdei forgalom élénkítése érdekében a tőzsdei ügyleteken elért árfolyamnyereségből származó jövedelem adóztatása megszűnik. A Javaslat szerint az adóztatás megszűnését az biztosítja, hogy 2003. január 1-jétől kamatból származó jövedelemnek minősül (tehát a 0 százalékos adómérték alá esik) a magánszemély által a tőzsdeügylet keretében megszerzett jövedelem. A javasolt szabályozás azonosan kezeli az azonnali, valamint a származtatott és összetett tőzsdei ügylet alapján megszerzett jövedelmet annak érdekében, hogy az eltérő szabályozás ne torzítsa a tőzsde működését.
a 20. §-hoz
A Javaslat szerint jelentősen egyszerűsödik az osztalékból származó jövedelem adózására vonatkozó szabályozás.
Csökken azoknak a jövedelmeknek a köre, amelyeket a törvény osztaléknak minősít, így e körből kikerül a magánszemély által a jegyzet tőke emelésével dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett, valamint a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában, vagy az értékpapír névérték emelése révén megszerzett vagyoni érték. (Az említett vagyoni értékek megszerzéskor egyébként nem is számítanak a magánszemély bevételének).
Lényeges változás, hogy egyszerűsödik annak az aránynak a számítása, amely meghatározza, hogy a magánszemélyre jutó saját tőke mekkora hányadáig fizetendő az osztalék-jövedelem után a 20 százalékos mértékű, illetve e felett a 35 százalékos mértékű adó. A hatályos szabályozás alapján az említett arány számításánál az adóév első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresét kell alkalmazni, míg a Javaslat szerint ez az arány 30 százalékban rögzítődik.
a 21. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a tőzsdei ügyleteken keletkezett jövedelem adóztatása megszűnik, jelentősen egyszerűsödik az árfolyamnyereség adózására vonatkozó szabályozás.
a 22. §-hoz
A Javaslat a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában társas vállalkozásnak tekinti azt a külföldi székhelyű jogi személyt és egyéb szervezetet is, amely a székhely szerinti államban a társasági adónak megfelelő adó alanya. A Javaslat rendelkezést tartalmaz a belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható vállalkozásból kivont jövedelem után a külföldön megfizetett adó beszámítására.
a 23. §-hoz
A termőföld haszonbérbeadásából származó jövedelem területnagysághoz kötött adómentességének szabályát felváltja a tartós haszonbérletet preferáló mentességi szabály. A Javaslat szerint a magánszemély termőföld haszonbérbeadásból származó jövedelme mentesül az adó alól, ha a bérbeadásra 10 éves időtartamot elérő időszakra kötött szerződés alapján kerül sor. A meg nem fizetett adót azonban késedelmi pótlékkal növelt összegben kell visszafizetni – kivéve, ha a szerződés a feleken kívül álló ok miatt szűnt meg –, ha a bérbeadás tényleges időtartama kevesebb 10 évnél.
a 24 és 25. §-hoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvény – egyes külön adózó jövedelmek adózási szabályait tartalmazó – Harmadik része új fejezettel egészül ki, mely az értékpapír formájában vagy értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték révén megszerzett bevétel adókötelezettségéről rendelkezik. A törvény hatályos rendelkezése szerint természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében az értékpapír szokásos piaci értékéből az a rész, amelyet a juttatásban részesülő magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. A Javaslat ezzel szemben rögzíti, hogy 2003-tól az értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében – meghatározott eseteket kivéve – a bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani. Ha tehát a munkáltató munkavállalója részére ad ily módon értékpapírt, a bevétel adókötelezettségét a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell teljesíteni.
Változatlanul érvényesül, hogy nem minősül bevételnek az értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha azt a magánszemély olyan jog gyakorlásával szerezte, amely bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt. Lényeges enyhítés, hogy 2003-tól – az átmeneti rendelkezések között található szabályok szerint – a tag, a részvényes által a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének az ezen felüli saját tőke terhére történő felemelésekor megszerzett vagyoni érték nem minősül bevételnek. Az így megszerzett értékpapír csak elidegenítésekor esik adókötelezettség alá.
A dolgozói részvény, dolgozói üzletrész adózására kidolgozott kedvező szabályozás elsődleges célja elősegíteni a munkavállalók tulajdonhoz jutását. A jövő évtől kezdődően adókötelezettség csak a dolgozói részvény, dolgozói üzletrész átruházásakor keletkezik, az így keletkező jövedelemre az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A dolgozói részvény, dolgozói üzletrész bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén keletkező jövedelem azonban a munkavállalónál munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek) minősül.
A Javaslat szerint 2003. január 1-jével – tehát már az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőzően – lépnek hatályba a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben foglaltaknak megfelelő módosítások. A Javaslat szerint a magánszemély által a jogügylet révén pénzben megszerzett bevétel árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül, a jogügylet révén értékpapír formájában megszerzett bevétel esetében a magánszemélyt azonban választási lehetőség illeti meg, amelynek alapján lehetősége van az adófizetési kötelezettség elhalasztására.
A Javaslat külön szabályozza az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték adókötelezettségét, amely szerint a jog átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése, illetőleg az ilyen jogról való lemondásra tekintettel megszerzett vagyoni érték esetében az adókötelezettség jogcímét – hasonlóan az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékhez – a magánszemély és a jogot alapító személy között fennálló jogviszony figyelembe vételével kell megállapítani. Olyan értékpapír esetében, amelyet a magánszemély vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén szerzett, az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni (vagyis, ha a jog megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt, az így szerzett értékpapír nem minősül bevételnek). A Javaslat meghatározza, hogy a magánszemély által értékpapírra vonatkozó eladási vagy más hasonló jog gyakorlásával szerzett vagyoni érték esetében mi tekintendő bevételnek, továbbá kimondja azt is, hogy a bevétel adókötelezettségének jogcímét a magánszemély és a jogot alapító személy között fennálló jogviszony figyelembe vételével kell megállapítani.
Változatlanul érvényes az a szabály, hogy az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén keletkező bevétel esetében a jövedelemszerzés időpontja a jog gyakorlása által megszerzett értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napja. Új előírás, hogy a kifizetőnek a jog nem nyilvános körülmények között történő alapítását követően – a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig – magánszemélyenként adatot kell szolgáltatnia az adóhatóság részére az általa alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról, továbbá – az eredeti jogosultat is feltüntetve – a jog gyakorlásáról, megszüntetéséről és a jogról való lemondásról.
A Javaslat a munkavállalói tulajdonlás ösztönzése érdekében bevezeti az “elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program” kategóriáját. Ha a magánszemély elismert program keretén belül szerez értékpapír formájában vagyoni értéket és a program szervezője az értékpapírt befektetési szolgáltatónál helyezi egyedi letétbe a magánszemély javára, akkor az ily módon szerzett vagyoni érték a magánszemélynél nem minősül bevételnek. Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program alkalmazásában csak a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott elfogadott országban az elismert program szervezője vagy többségi irányítást gyakorló tagja által forgalomba hozott (kibocsátott), tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló értékpapírt lehet szerezni. Amennyiben az adóévben a magánszemély javára letétbe helyezett értékpapír(ok) együttes szokásos piaci értéke a letétbe helyezéskor meghaladja a 300 ezer forintot, úgy a kedvezőbb adózási szabályok a 300 ezer forintot meg nem haladó részre alkalmazhatók, míg a fennmaradó részre az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezések alkalmazandók. A Javaslat a letétbe helyezett értékpapírokra kötelező tartási időszakot ír elő. A kötelező tartási időszak a kötelező tartási időszak kezdő napjától a kezdőnap évét követő második naptári év utolsó napjáig terjedő időszak. A program keretén belül kizárólag a társaság munkavállalója vagy vezető tisztségviselője szerezhet értékpapírt. A Javaslat rendelkezik a kötelező tartási időszakon belül bekövetkező egyes rendkívüli eseményekről. Ilyennek minősül pl. a munkaviszony, a vezető tisztségviselői jogviszony megszűnése, az értékpapír kölcsönbe adása, az értékpapír ingyenes vagy visszterhes átruházása, a letétbe helyezett értékpapírnak letétből történő kikerülése. Az előbbi esetekben a Javaslatban szereplő módon megállapított jövedelem munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Az értékpapír esetében a kötelező tartási időszakot követően is sajátos adózási előírások érvényesülnek (például tőzsdei átruházása esetén is 20 százalékos mértékű adót kell a keletkező árfolyamnyereség alapján fizetni).
A programot a gazdasági társaság kérelmére – a Javaslatban szereplő feltételek együttes fennállása esetén – a Pénzügyminisztérium nyilvántartásba veszi. Az erről szóló határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül kell meghozni. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az adózó a személyi jövedelemadóról szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott formában és tartalommal, ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével nyújthatja be. A Pénzügyminisztérium meghatározott esetekben törli a programot a nyilvántartásból. További fontos előírás, hogy a Pénzügyminisztériumnak a program nyilvántartásba vételét elutasító, valamint a programnak a nyilvántartásból való törléséről rendelkező határozata közvetlenül a bíróság előtt támadható meg. A Pénzügyminisztérium a jogerős határozat rendelkező részét hivatalos lapjában nyilvánosságra hozza.
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programmal összefüggésben a pénzügyminiszter felhatalmazást kap a végrehajtási rendelet megalkotására.
a 26. §-hoz
A Javaslat szerint a pénzügyminiszter felhatalmazást kap az alacsony adókulcsú államok listájának Magyar Közlönyben történő közzétételére. E rendelkezés összefügg a Javaslatban meghatározott – a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénynek az ellenőrzött külföldi társaság fogalmára vonatkozó módosításával összefüggő – új fogalommal.
a 27. §-hoz
A Javaslat szerint a végrehajtói irodára, az önálló bírósági végrehajtóra és a végrehajtói iroda tagjára ugyanazokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, mint az ügyvédi irodára, az egyéni ügyvédre, illetve az ügyvédi iroda tagjára.
Az adózás rendjéről szóló törvénynek a statisztikai besorolással összefüggő egységes szabályozásra tekintettel a Javaslat meghatározza, hogy a tárgyi eszköz értékcsökkenési leírását az üzembe helyezés időpontjában irányadó statisztikai besorolási rend vagy vámtarifaszám alapján kell meghatározni.
A jogharmonizációs záradék mellett a Javaslat rögzíti, hogy a törvény a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozó ún. OECD Modellegyezmény figyelembe vételével készült szabályozást tartalmaz, ezáltal – a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinknek megfelelően – egyértelművé válik, hogy a Modellegyezmény előírásait alkalmazni lehet a nemzetközi adóügyekkel összefüggő értelmezési kérdésekben.
A Javaslat a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek az adómentes jövedelmekre, az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekre, az adónyilvántartásokra és a vállalkozói költségekre vonatkozó mellékleteit módosítja részletesebben.
II. Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosítása
A társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény módosítására irányulóan a Javaslat a vállalkozások versenyképességének növelését szolgáló intézkedéseket, valamint a jogharmonizációs kötelezettségek megvalósulását célzó módosításokat tartalmaz. A jogharmonizáció keretében kiemelkedő jelentőségű a közösségi támogatáspolitika elvárásainak megfelelő kedvezményrendszer kialakítása. Ennek keretében a fejlesztési adókedvezményre vonatkozó szabályok – a csatlakozás időpontja helyett – 2003. január 1-jén lépnek hatályba, és ezzel párhuzamosan megszűnik a beruházási adókedvezményekre való jogszerzés lehetősége. A különböző tagállamokban illetőséggel bíró anya- és leányvállalatok esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvnek történő megfelelés érdekében az osztalékadóra vonatkozó szabályozás a csatlakozás időpontjától módosul. A jogharmonizáció és a versenyképesség növelése érdekében egyaránt szükség van az átalakulásokra, a szervezeti egységek átruházására és a részesedéscserékre vonatkozó előírások módosítására. Ugyancsak kedvező irányba változnak például a jogdíjhoz, a tőzsdei ügyleteken elért nyereséghez kapcsolódó adózási szabályok. Az adómentes fejlesztési tartalékra vonatkozó szabályozás kialakítása a beruházások ösztönzését szolgálja.
a 30-31. §-hoz
A Javaslat a nemzetközi szerződés és viszonosság esetén alkalmazandó eljárásról rendelkezik. Az új előírás nem jelent változást abban, hogy a nemzetközi szerződés előírása elsőbbséget élvez a belföldi szabályokkal szemben, ugyanakkor – a személyi jövedelemadóról szóló törvényhez hasonlóan – rendelkezik a viszonosság alkalmazásának feltételeiről.
a 32. §-hoz
A Javaslat a törvényben használt egyes fogalmak változtatását, pontosítását tartalmazza. Ennek részeként
a) a csatlakozási tárgyalásokon vállalt kötelezettségeknek megfelelően – egyben az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítése érdekében – módosul az ún. ellenőrzött külföldi társaság fogalma, amely szerint egy külföldi székhelyű vállalkozás akkor ellenőrzött külföldi társaság, ha az általa ténylegesen fizetett adó és az adózás előtti eredmény hányadosa nem éri el az általános belföldi adókulcs (18 százalék) kétharmadát.
b) A különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvében foglaltak belföldi jogrendbe illesztéséhez a Javaslat a törvényt új fogalmakkal (kedvezményezett átalakulás, kedvezményezett eszközátruházás, kedvezményezett részesedéscsere, illetve társaság) egészíti ki.
a 33. §-hoz
A Javaslat a társaságiadó-alap megállapításakor az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vehető tételeket tartalmaz, amelyek részben a beruházások, a befektetések, az innováció ösztönzését, másrészt a kis- és középvállalkozások támogatását, részben a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló 90/434/EGK tanácsi irányelvben foglaltaknak megfelelő, illetve egyéb kedvezményes szabályokat fogalmaznak meg.
A Javaslat lehetővé teszi a környezetvédelmi célra képzett céltartalék adóalapból történő levonását (amely kétszeres költségelszámolást jelent) a képzést szabályozó – a célokat és mértékeket tartalmazó – kormányrendelet megalkotása után.
A befektetésösztönzés eszközeként a Javaslat az elismert (szabályozott) tőkepiacon kötött ügylet alapján elszámolt (a pénzügyi műveletek ráfordítását meghaladó) bevétel felének az adóalapból történő levonhatóságát, amely egyrészt a külföldi illetőségű, tőzsdére bevezetett társaságokba befektető cégek magyarországi letelepedését, másrészt a magyar tőzsdére bevezetett társaságok számának növekedését eredményezheti.
A beruházások ösztönzését szolgálják az ún. fejlesztési tartalék adómentes képzésére és felhasználására vonatkozó szabályok. Az új előírások révén az adózó által az adóévben lekötött tartalékba helyezett (átvezetett) összeg, az adóévi adózás előtti nyereség 25 százaléka mértékéig (de legfeljebb adóévenként 500 millió forintig) a társaságiadó-alap meghatározásakor csökkenti az adózás előtti eredményt. Az adómentesen lekötött tartalékot az adózó kizárólag beruházásra használhatja fel a lekötés évét követő négy adóévben. Ha az említett időszakon belül a felhasználás nem történik meg, akkor a fel nem használt fejlesztési tartalék összegére az általános adókulcs (18 százalék) szerint megállapított adót késedelmi pótlékkal növelten meg kell fizetni. E szabályozás különösen a kis- és középvállalkozások számára kedvező, mert lehetővé teszi egy-egy nagyobb fejlesztéshez több év eredményének és adójának felhasználását. Az új adóalap-kedvezmény bevezetése nem érinti a beruházáshoz kapcsolódó más adóalap- és adókedvezményeket.
A kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönnyújtásból származó adóalap- és adóbevétel-növelés érdekében (az adóalap-növelő Javaslattal összefüggésben) a kapcsolt vállalkozástól kapott és a részére fizetett kamat különbségének a fele levonható az adóalapból. A módosítás nem vonatkozik a pénzügyi intézményekre, a befektetési vállalkozásokra, a biztosítókra és a kockázati tőketársaságra, továbbá a mikro- és kisvállalkozásnak minősülő adózókra.
Az innovációt, a kutatási eredmények hasznosítását támogatja a Javaslat a jogdíjból származó bevétel felének az adóalapból történő levonhatóságával.
A kis- és középvállalkozások megerősödését szolgálja a jegyzett tőkéjük emelése révén számukra tőkét juttató (velük a juttatás előtt kapcsolt vállalkozási viszonyban nem lévő) vállalkozásoknál e részesedés elidegenítésekor (ha arra legkorábban 3 év után kerül sor) keletkező árfolyamnyereség adó alóli mentesítése.
A mikro- és kisvállalkozások beruházásait továbbösztönzi az adóalap-kedvezmény kiterjesztése a szellemi termékekre (szoftverek) és az ingatlan-felújításra, bővítésre, rendeltetésváltozásra, átalakításra.
a 34. §-hoz
A Javaslat adóalap-növelő tételeket fogalmaz meg, többségében az Európai Unió irányelvének alkalmazásához kapcsolódóan, illetve a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönügyletekre vonatkozó szigorúbb alultőkésítési szabályozás érdekében, valamint a mikro- és kisvállalkozások adóalap-kedvezményének kiterjesztésével összefüggésben.
A kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönügyletekkel összefüggésben akkor kell az adózás előtti eredményt növelni, ha a fizetett kamat meghaladja a kapott kamat összegét. Az adóalapot ilyenkor a többlet felével kell növelni, a saját tőke háromszorosát meghaladó tőkére jutó arányos kamat helyett.
Az irányelvnek történő megfelelés érdekében a kedvezményezett átalakulás és a részesedéscsere során történő részesedés szerzéskor előírt halasztott adó megfizetéséről rendelkezik a Javaslat a megszerzett részesedésnek (vagy egy részének) a vállalkozásból történő kivonásakor.
A mikro- és kisvállalkozások által az adózás előtti eredmény csökkentéseként érvényesített szellemi termék és ingatlanfelújítás, -bővítés értékének kétszeresét is hozzá kell adni az adózás előtti eredményhez, ha azt az igénybe vételtől számított négy adóéven belül nem veszik használatba, átsorolják a forgóeszközök közé, vagy elidegenítik.
a 35. §-hoz
A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet és köztestület számára a Javaslat lehetővé teszi – analóg módon az adománnyal – az adózás előtti nyereség 20 százalékénak az adóalapból történő levonását. A Javaslat elfogadásával az említett szervezetek a vállalkozási tevékenységük eredményét a támogatókhoz hasonlóan adómentesen használhatják fel saját közhasznú tevékenységükhöz.
a 36. §-hoz
A Javaslat a célszervezeteknél adóköteles jövedelemnek tekinti a jegyzett tőke leszállításakor, a tagsági viszony megszűnésekor a tag részére kiadott vagyont, ha annak forrása az adómentes eredménytartalék. Rendelkezik továbbá a Javaslat arról, hogy a jegyzett tőke leszállításakor, a tagsági viszony megszűnésekor a vagyont az adózott eredménytartalékból kell elsődlegesen kiadni, illetve, hogy átalakulás esetén összeadással, megosztással kell az adózottan és adómentesen képzett eredménytartalékot meghatározni.
a 37. §-hoz
A Javaslat értelmében nem képezhető fejlesztési tartalék a végelszámolást, a felszámolást megelőző utolsó adóévben, valamint a végelszámolás időszaka alatt, tekintettel arra, hogy a vállalkozás a tevékenységét nem folytatja. Amennyiben a korábban képzett fejlesztési tartalék beruházásra történő felhasználása nem teljesült, a fel nem használt összeget alapul véve – a megszűnés, a felszámolás és a végelszámolás kezdő napját megelőző naptól számított 30 napon belül – a társasági adót késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni.
Az adózó jogutód nélküli megszűnésekor – tartalmában a hatályos előírásokkal egyezően – az adózás előtti eredmény módosításaként számolni kell az immateriális javak és a tárgyi eszközök könyv szerinti és számított nyilvántartási értéke közötti különbözettel, mivel az eszközök kikerülnek a nyilvántartásból. Az adóalap növelésével meg kell fizetni a kedvezményezett átalakulás, illetve a kedvezményezett részesedéscsere során halasztott társasági adót. A követelésekre elszámolt értékvesztésre tekintettel nem csökkenthető az adóalap a határidőn túli követelések késedelmi ideje alapján a bekerülési érték százalékában meghatározott összeggel. A tartós adományozási szerződés külön kedvezményéhez, valamint a mikro- és kisvállalkozás által beruházása alapján igénybe vett kedvezményhez előírt feltételek nem teljesítése miatt a kedvezmények kétszeresével növelni kell az adóalapot. Növelni kell továbbá az adóalapot – lényegében a hatályos előírásoknak megfelelően – az egyszeres könyvvitel vezetése esetén a még nem adózott tartalékkal, illetve csökkenteni kell a negatív tartalékkal.
Az átalakuláskor alkalmazandó előírásokat is teljes körűen tartalmazza a Javaslat. Az adózás előtti eredményt módosítani kell – tartalmában a hatályos előírásokkal egyezően – az immateriális javak és a tárgyi eszközök könyv szerinti és számított nyilvántartási értéke közötti különbözettel. Új a Javaslatban az Európai Unió irányelvének alkalmazását jelentő azon rendelkezés, mely szerint a kedvezményezett átalakulás és részesedéscsere során szerzett részesedés kivezetése miatt az átalakuláskor halasztott adót – az adóalap növelése révén – meg kell fizetni. A hatályos szabályozástól eltérően itt rendelkezik a Javaslat az összevont pozitív átértékelési különbözet adóalapba történő beszámításáról, amelyet – fő szabály szerint – a jogelődnek kell figyelembe vennie a megszűnésről készített adóbevallásban. Az átértékelési különbözet elszámolása, az egyéni cég átalakulása, a céltartalékok és a követelések esetén követendő eljárást a hatályos szabályozással azonosan tartalmazza a Javaslat.
a 38. §-hoz
A Javaslat a mikro- és kisvállalkozások kivételével kötelezettségként előírja a szokásos piaci ár megállapításának dokumentálását a részletes szabályokat tartalmazó pénzügyminiszteri rendeletben foglaltaknak megfelelően.
a 39. §-hoz
A csatlakozási tárgyalások, ezen belül a Verseny fejezet lezárása érdekében a Közösségi szabályokkal ellentétes beruházási adókedvezmények igénybevételét a Javaslat azon vállalkozások számára biztosítja, amelyek a legalább 3 milliárd forint értékű, vagy a legalább 10 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló beruházást (a hatályos szabályozás szerinti csatlakozási időpont helyett) 2002. december 31-éig megkezdik. E rendelkezés a kihirdetés napján lép hatályba. A beruházás megkezdésének épületnél az építési naplóban az építkezés megkezdéseként bejegyzett nap, egyéb tárgyi eszköznél az átvétel napja számít.
a 40. §-hoz
A társaságiadó-előleg fizetésének szabályaiban a Javaslat két módosítást tartalmaz. Egyértelművé teszi, hogy adóelőleget negyedéves bevallás esetén a negyedév azon hónapjára, amelyre korábban már adóelőleget vallott be a vállalkozás, nem kell bevallani. A Javaslat már 2003-tól átalakítja az ún. feltöltési kötelezettséget arra tekintettel, hogy 2004-től megszűnik az egyszeres könyvvitel vezetésének lehetősége. A hatályos szabályozás szerint ugyanis az egyszeres könyvvitelt vezetőnek december 20-án nem kell a várható társasági adóra kiegészíteni az adóelőleget. A jövőben e kötelezettség alól az a vállalkozás mentesül, amelynek a megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot.
a 41. §-hoz
Az Európai Uniónak a különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló 90/435/EGK irányelvének történő megfelelés végett mentesíti a Javaslat az osztalékban részesülőt az osztalékadó kötelezettség alól, ha az osztalék realizálásának napján már legalább két éve anyavállalatnak minősül. Az osztalékban részesülő akkor minősül anyavállalatnak a Javaslat szerint, ha legalább 25 százalék részesedéssel rendelkezik az osztalékot fizető társaságban. A rendelkezés a csatlakozáskor lép hatályba. A Javaslat elfogadása és a rendelkezés hatályba lépése azt jelenti, hogy az osztalékadó alól a belföldi illetőségű osztalékban részesülő is csak akkor mentesül, ha anyavállalatnak minősül.
a 42. §-hoz
A kettős adóztatás elkerülését szolgáló előírás módosításával a külföldön megfizetett, a belföldi társasági adófizetési kötelezettségbe beszámítható adót jövedelmenként kell megállapítani, míg a hatályos szabályozás szerint valamennyi külföldről származó jövedelemre együttesen fizetett adót lehet figyelembe venni. A módosítás a fizetendő adót növelő hatású.
a 43. §-hoz
A Javaslat átmeneti rendelkezéseket fogalmaz meg például a külföldön tevékenységet végző társaságokra, az ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó szabályozás változása következtében.
a 44. §-hoz
A Javaslat a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egyes rendelkezéseivel összefüggő tájékoztató és miniszteri rendelet megalkotását írja elő.
a 45. §-hoz
A Javaslat az értékcsökkenési leírás szabályait tartalmazó mellékleteket módosítja.
a 46. §-hoz
A Javaslat a kedvezményezett átalakulásban és a kedvezményezett eszközátruházásban érintett adózók adókötelezettségéről rendelkezik. Kedvezményezett átalakuláskor a jogelődnek nem kell megfizetnie a pozitív összevont átértékelési különbözet utáni adót, ha a jogutód a költségeket a jogelődnél kimutatott értéknek megfelelően számolja el. Kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaság csökkentheti az adóalapját az átruházott eszközökön elért nyereséggel, ha az átvevő társaság a költségeket az átruházó társaságnál kimutatott értéknek megfelelően számolja el. E rendelkezések 2003-tól alkalmazhatók, ha az érintett társaságok belföldi illetőségűek, az Európai Unióhoz történő csatlakozástól pedig abban az esetben, ha valamely tagállamban rendelkeznek illetőséggel.
a 47. §-hoz
A fejlesztési adókedvezménnyel összefüggő rendelkezéseket 2001-ben fogadta el az Országgyűlés azzal, hogy azok az Európai Unióhoz történő csatlakozástól lépnek hatályba. A befektetés ösztönzés érdekében a Javaslat a hatályba lépés időpontját 2003-ra módosítja, továbbá csökkenti az adókedvezményre jogosító beruházási értéket hátrányos régiókban 5 milliárd forintról 3 milliárd forintra. A javasolt változtatások egyértelművé teszik, hogy a kedvezményre (a feltételeknek egyébként megfelelő adózó) mérlegelés nélkül jogosult. A képzett munkaerő foglalkoztatását szolgálja, hogy – a létszám növelése vagy a kis- és középvállalkozások beszállítóként történő alkalmazása mellett – a bérköltség emelkedése révén is lehet a feltételeket teljesíteni. A Javaslatban meghatározott esetekben a kedvezmény alacsonyabb beruházási érték mellett engedélyezhető.
második rész
az általános forgalmi adót, a fogyasztási adót és a fogyasztói árkiegészítéseket érintő módosítások
III. Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítására irányuló Javaslat egyrészt tovább erősíti a törvénynek az Európai Unió 77/388. (EGK) sz. Tanácsi irányelvével és a hazai jogszabályokkal való harmonizációját, másrészt – különösen a kis- és középvállalkozások számára – tartalmaz könnyítő rendelkezéseket, harmadrészt egyértelműbb szabályokkal kívánja a jogalkalmazást segíteni.
Ezen célok érdekében egyes termékeket, szolgáltatásokat más adómérték alá helyez, az adó-visszaigénylés rendszerét egyszerűsíti. Rendelkezéseket tartalmaz az ingyenesen nyújtott szolgáltatások körének szűkítésére, ugyanakkor az adó nélkül adható adományok körének bővítésére is. A Javaslat rendszerszerűen áttekintve erősíti a számlát kibocsátó felelősségét, s mentesíti a számlát befogadót azon hátrányos következmények alól, melyek őt vétlenül terhelnék. Hangsúlyozza az általános forgalmi adó fogyasztást terhelő jellegét a módosítás azzal, hogy egyes, zömében szórakoztatási vagy reprezentációs célú beszerzések áfáját még akkor sem engedi levonásba helyezni, ha adóalany eszközölte azokat. Mivel az egyszeres (pénzforgalmi szemléletű) könyvvezetés lehetősége 2004-től lényegében megszűnik, az érintett körben fokozatos átmenettel véget ér a pénzbefolyás szerinti adózás lehetősége is: az adókötelezettség teljesítésére adott halasztás 2003-ban 30 napra csökken, 2004-től pedig további halasztásra nincs mód.
a 48. §-hoz
Az Áfat. nem minősíti termékértékesítésnek azt az ingyenes termékátadást, amely megfelel az adomány feltételeinek. Tekintettel arra, hogy közösségi, szociális, karitatív stb. tevékenységet az e célra alapított szervezeteken túl az egyházak is ellátnak, indokolt, hogy az egyházaknak juttatott adományok is a közhasznú szervezeteknek, illetve a közérdekű kötelezettségvállaláshoz juttatott adományokkal azonos megítélés alá kerüljenek. Egyúttal a módosítás egyértelművé teszi, hogy a rendelkezés az Szja- és a Tao-alanyokra egyaránt vonatkozik, másrészt ahhoz, hogy az ingyenes termékátadás ne minősüljön termékértékesítésnek, elegendő az adományozás feltételeinek teljesítése, nem szükséges, hogy azt ténylegesen, teljes egészében is érvényesíteni lehessen, mint adóalapot csökkentő tételt.
A pontakciók, illetve az “egyet fizet kettőt kap” akciók egységes áfa-beli kezelése okán is szükséges e törvényhely módosítása, melynek értelmében 100%-os árengedmény esetén sincs szó ellenérték nélküli átadásról.
a 49. §-hoz
Az ingyenesen végzett tevékenységeknek csak egy bizonyos köre tekintendő a törvény értelmében adóköteles szolgáltatásnyújtásnak. A meghatározás pontosítása párhuzamban van az ellenérték nélküli termékértékesítéseknél megszabottakkal, így a fő szempont az, hogy a tevékenységet az adóalanyiságot eredményező tevékenységtől eltérő célra végezzék ellenérték nélkül, továbbá, hogy a tevékenységhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonható legyen.
A módosítás ezen felül bővíti az apportálással megvalósított adóköteles ügyletek körét: az egyenlő elbánás elve alapján a jogoknak és immateriális javaknak nemcsak gazdasági társaságokba, hanem más szervezetekbe való apportálása is adófizetési kötelezettséget idézhet elő.
a 50. §-hoz
A költségvetési szervek “átalakulása” a régi költségvetési szerv megszüntetésével és új szerv alapításával történik. Ennek során azonban az államháztartásról szóló törvény értelmében a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a megszüntetett szerv jogutódja az alapító szerv, és nem az újonnan alapított szerv. A módosítás leköveti a vagyonátadásokat, ezáltal rendezi, hogy a költségvetési szervek átalakulása során a gazdasági tevékenységet szolgáló vagyon átadása – amennyiben a törvényben meghatározott feltételeket teljesíti – ne eredményezzen adófizetési kötelezettséget.
a 51. §-hoz
A jogutódlással történő megszűnést – ideértve a kiválással történő jogutódlás esetét is – a hatályos szabályozás is mentesíti az áfa fizetés alól, oly módon, hogy nem tekinti termékértékesítésnek, ha a jogelőd adóalany vagyonának egészét az átalakulással létrejött jogutód a gazdasági tevékenységéhez használja fel. A módosítás amiatt vált szükségessé, mert a jogutódlás során átadott vagyon nem kizárólag termékekből áll, hanem az Áfat. szerint szolgáltatásnak minősülő vagyoni értékű jogokból is (ezért szükségessé vált nemcsak a tartalmi bővítés, hanem a strukturális áthelyezés is). A Javaslat szerinti új rendelkezés ezáltal nemcsak a termékértékesítés, hanem a szolgáltatásnyújtás miatt fennálló adófizetési kötelezettség alól is mentesíti a jogutód (kedvezményezett) adóalanyt, legyen ez a jogutód gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó.
az 52. §-hoz
A termékexport teljesítésének egyik feltétele, hogy a termék az értékesítés következtében az országot elhagyja. A gazdasági körülményekből adódó lehetőségek minél erőteljesebb kiaknázása új értékesítési konstrukciókat hívott életre, melyek a termékexportot is érintették. Ennek egyik formája, hogy a terméket nem közvetlenül az értékesítést követően juttatják ki külföldre. Az ilyen típusú – az eladás és kiléptetés közötti időszakban azonban használatot, hasznosítást nem feltételező - értékesítést is indokolt termékexportként kezelni, ugyanakkor mind az egységes adózási gyakorlat, mind az ellenőrizhetőség szempontjából szükséges konkrét időtartamot meghatározni a termék kiléptetését illetően. A hat hónapos határidő – melyet az Európai Unió tagállamai közül pl. Ausztria is alkalmaz – a szokásos gazdálkodás keretei között megfelelő időt biztosít a vállalkozások számára a termék kivitelére.
az 53. §-hoz
A vámszabadterületek - különleges státuszukból következően - folyamatosan áfa visszaigénylő pozícióban vannak. Ezért ezen társaságok likviditási terhét enyhítendő, az Áfat. meghatározott, a vámszabadterületi társaságok által beszerzett termékek és szolgáltatások adómértékét 0%-ban állapította meg. Az elmúlt évek gyakorlata alapján azonban kiderült, hogy a 0%-os adómérték alá tartozó beszerzések elkülönítése a normál adómérték alá tartozó beszerzésektől, illetve azok adminisztrálása nincs arányban az ezáltal elérhető kedvezménnyel. Ezért a módosítás szűkíti a vámszabadterületen működő társaságok által 0%-os felszámított adómértékkel beszerezhető termékek és szolgáltatások körét anélkül, hogy valós hátrányt eredményezne a társaságok számára, hiszen azok a rájuk áthárított adót levonásba helyezhetik.
az 54. §-hoz
A Javaslat az értelmező rendelkezéseket több ponton érinti.
Az egységes jogszabály-értelmezés miatt szükségessé vált a tárgyi eszköz és a saját vállalkozásban végzett beruházás fogalmának megalkotása, illetve pontosítása. A “tárgyi eszköz”, illetve a saját vállalkozásban végzett beruházás számviteli jogszabályokban használt szakkifejezés minden, az adott szervezetet tartósan szolgáló dolog és immateriális javak, illetve a saját teljesítményérték beépítésével létrehozott eszköz jelölésére. Az Áfat. - saját szempontrendszere alapján – külön fogalom meghatározásával ettől eltér, kifejezve, hogy tárgyi eszközök alatt csak a materiális formában megtestesülő jószágok értendők, a saját vállalkozásban végzett beruházásnak pedig csak a nemzetgazdasági szinten valóban új eszköz minősül.
A kis értékű ajándék értékét az Áfat. - 1993. január 1-jei hatályba lépésétől 2002. december 31-ig - 500 forintban rögzítette. Mivel napjainkban szokássá vált szolgáltatást is “ajándékozni”, az értékhatár aktualizálása mellett az ajándék fogalma is bővült a szolgáltatásokkal.
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvény 1998. január 1-jei hatálybalépésével az Áfat. telephely fogalmából kikerült a fióktelepre, illetve a kereskedelmi képviseletre történő utalás. Az akkori módosítás különösen a kereskedelmi képviseletek esetén jelent problémát, melyek így – a gazdasági tevékenység folytatására vonatkozó tilalom folytán – Magyarországon nem válnak telephellyé. Ezáltal olyan szolgáltatások esetén, melyeknél a teljesítés helyét az Áfat. rendelkezése alapján a szolgáltatást saját nevében megrendelő székhelye, telephelye határozza meg (pl. távközlési, pénzügyi, mérnöki szolgáltatás), ezen szolgáltatások kereskedelmi képviselet részére történő teljesítése külföldön történtnek minősül. A szervezetsemleges szabályozás visszaállítása érdekében a törvénymódosítás a kereskedelmi képviseletet telephelynek tekinti.
A folyamatos teljesítés fogalmának értelmezése több esetben – helytelen módon – kiterjesztőleg történt, miközben azt csakis olyan termékértékesítésekre, illetve szolgáltatásnyújtásokra indokolt alkalmazni, ahol az ügylet állandóan tartó jellege miatt nem lehet egyértelműen megállapítani a konkrét teljesítés időpontját. A fogalom pontosításával tisztázódik a különbség az állandóan végzett (tehát folyamatos teljesítésű), illetve a szokásosan ismétlődő (tehát rendszeresen előforduló, de megragadható teljesítésű) ügyletek között.
A Javaslat a távközlés fogalmánál leköveti a jogszabályváltozást, azaz a távközlésről szóló törvény helyett a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvényre hivatkozik.
Az Áfat. hatályos rendelkezései alapján az áruminta nem minősül termékértékesítésnek, így annak átadása áfa fizetési kötelezettséget sem keletkeztet. Az áruminta fogalmát 1995. január 1-je óta nem határozza meg az Áfat., így annak kiindulópontja az Szja-törvényben megfogalmazott definíció volt. Az ebből levezetett értelmezés azonban túl szűk keretet szab az áruminta fogalmának, ezért szükséges ennek az Áfat-ben való önálló meghatározása.
az 55. §-hoz
A szakértői tevékenységek teljesítési helyének szabályait pontosítandó, a Javaslat kifejezetten megnevezi a fordítói és tolmácsi tevékenységet azon szolgáltatások között, amelyek esetében a teljesítési hely a megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, telephelye, illetve ezek híján állandó lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye. Mivel a fordítói és tolmácsi tevékenységek jellegüket tekintve hasonlóak a jelenleg elkülönülten kezelt szaktanácsadási szolgáltatásokhoz, indokolt teljesítési helyüket azokkal azonosan meghatározni anélkül, hogy végeredményét tekintve különbség lenne a szerzői jogi védelem alatt álló, vagy abban nem részesülő fordítások között.
az 56. §-hoz
A gazdasági kapcsolatokban gyakran előfordul, hogy a felek egy megállapodás alapján több, rendszeresen ismétlődő teljesítést is végeznek, de ezeknek pénzügyi rendezése csak időszakonként történik meg. Az ilyen ügyletek adminisztrációját könnyíti meg a Javaslat azáltal, hogy az adófizetési kötelezettség is elszámolási időszakonként keletkezik, ugyanakkor az adó-megállapítási időszakok végére ezekben az esetekben is tekintettel kell lenni, és az arra eső adókötelezettséget teljesíteni kell.
az 57. §-hoz
Az egyszeres könyvvezetést alkalmazó vállalkozásoknak a számviteli törvény értelmében 2004-től át kell térniük a kettős könyvvitelre. A kettős könyvvezetésre történő áttérés automatikusan megszünteti az okot az adófizetés halasztásának lehetőségére. Annak érdekében, hogy az érintett áfa alanyoknak fokozatos átmenet álljon rendelkezésére, a módosítás a jelenlegi 60 napos adófizetési halasztási határidőt csökkenti 2003-tól 30 napra. A módosított teljesítési szemléletben könyvelő költségvetési szerveket a változtatás nem érinti, a csak bevételi nyilvántartást vezetők – az eva alanyaival megegyezően – 30 napos halasztást kapnak.
az 58. §-hoz
Egyes esetekben törvény vagy kormányrendelet rendelkezik arról, hogy az ellenértéket megfizetőre legfeljebb mekkora teher hárulhat (pl. a munkába járás költségeinek megtérítése a munkavállaló felé). A hatályos szabályozás alapján ezekben az esetekben akkor is a forgalmi értéket kell az adó alapjának tekinteni, ha a felek nem szabadon állapodhatnak meg az árban. Az ellentmondásos helyzet egyértelmű rendezése érdekében a Javaslat a törvényben vagy kormányrendeletben kötelező jelleggel meghatározott ellenérték fejében történő értékesítésekre adóalap-korrekciót nem ír elő.
az 59. §-hoz
A Javaslat átveszi a 2001. évi devizaliberalizáció során az adózás rendjébe beépített rendelkezést. A devizaliberalizáció következtében a devizabelföldiek egymás közötti fizetési kötelezettségeik teljesítése során olyan fizetési kikötést alkalmazhatnak, amely deviza vagy valuta valóságos szolgáltatására irányul. A közteherviselési kötelezettség, s ezzel a költségvetéstől kért kiutalási igény is azonban változatlanul kizárólag forintban teljesíthető. Ezért vált szükségessé az MNB árfolyamát irányadónak megjelölni, hiszen a mindenki számára nyilvános árfolyam alkalmazása garantálja mind az eladó, mind a vevő vonatkozásában, hogy a fizetendő és levonható adó forintösszege megegyezzen.
a 60. §-hoz
A gyakorlatban tapasztalt visszaélések miatt indokolatlan az áfa-levonást lehetővé tenni olyan helyzetekben, amikor bár a beszerzést adóalany eszközölte, lényegében fogyasztás történik. Különösen ilyen lehet a reprezentáció, a szórakoztatás és egyes luxuskiadások. Ennek megfelelően a törvénymódosítás – a jogbiztonság erősítésével – tételesen sorolja fel, mely kiadások áfája nem helyezhető levonásba.
a 61. §-hoz
Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása lehetővé teszi, hogy az adóhatóság a fizetendő adó mellett a levonható adót is becslés segítségével állapítsa meg, amennyiben az adóalap meghatározásához iratok vagy más adatok nem állnak rendelkezésre. Ilyen körülmények mellett is biztosítani kell az adóalany levonási jogát, mivel a becslésre éppen a tárgyi feltétel (az adóalany nevére szóló bizonylat) hiánya következtében van szükség. A Javaslat ekkor ad lehetőséget adólevonási jog érvényesítésére.
a 62. §-hoz
A gazdasági élet stabilitásának erősítéséhez közvetlenül kapcsolódik az a törekvés, hogy az egyes ügyletekben világosan körülhatárolható legyen a számlát befogadó vevő felelőssége. A Javaslat szerinti módosítás a számla kiállítójára tartalmaz előírásokat: azon személyek (nem feltétlenül adóalanyok) kötelezettségét állapítja meg, amelyek áfás számlát állítanak ki anélkül, hogy az abban foglalt adó összegét megfizetnék, és így az ellenőrzések során mulasztásuk miatt az adólevonásra jogosult, megtévesztett, jóhiszemű vevőt menti ki a negatív következmények alól. Ezt a rendelkezést a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő adóigazgatási eljárásokra is alkalmazni kell.
a 63. §-hoz
A vámtörvény 2003-tól bevezeti az Európai Unió vámképviseleti szabályait. A közvetett vámjogi képviselő saját nevében belföldiesítheti megbízója (a tényleges importőr) áruját. Ebben az esetben – követve a vámeljárásra felállított szabályokat – az import áfa fizetésére is a vámjogi képviselő kötelezett.
a 64. §-hoz
A módosítás egyértelművé teszi, hogy csak abban az esetben lehetséges egyszerűsített számlát (illetve a kibocsátó döntése szerint ehelyett számlát) kibocsátani, ha az ellenérték megfizetése készpénzzel, a teljesítéssel egy időben történik. Későbbi fizetés esetén már a magasabb információtartalmú számla kibocsátása kötelező.
2003. január 1-jétől megszűnik az eredeti szerzőket, előadóművészeket, illetve örököseiket megillető azon választási lehetőség, hogy adókötelezettségüknek a 12%-os adómértékkel, vagy tárgyi adómentes tevékenységet végzőként tegyenek eleget. A kötelezően alkalmazandó adókötelezettség miatti adminisztrációs (számlakibocsátási) terhek csökkentése érdekében a Javaslat az ellenőrizhetőség sérelme nélkül lehetővé teszi, hogy a kifizető adóalany a természetes személy helyett és nevében teljesítse a bizonylatkibocsátási kötelezettséget. Az adminisztrációs terhek csökkentésének előnye így minden természetes személy szerzőre és előadóművészre kiterjedne, illetve a művészjogosultak részére nagy számban kifizetést teljesítő adóalanyok szélesebb körének tenné lehetővé a bizonylatkibocsátási kötelezettség átvállalását (pl. közös jogkezelést végző szervezetek, szinkronstúdiók, művészeti alkotásokat rendszeresen közlő sajtótermékek, stb.).
a 65. §-hoz
A módosítás az adó levonására jogosult adóalany érdekeinek védelmét is célozza azáltal, hogy kimondja: nem sérülhet egy számla befogadójának adólevonási joga akkor, ha a termékértékesítés, illetve a szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintést tanúsított.
a 66. §-hoz
A szabályozás eddig nem vette figyelembe az adó megállapításának értékhatáránál a külföldön teljesített termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat. A megkülönböztetés hátrányosan érintheti a külföldinek, külföldi teljesítési hellyel szolgáltatást nyújtó, termékértékesítést végző vállalkozásokat, amelyek a jelenlegi rendelkezések alapján nem jogosultak automatikusan a gyakoribb adóbevallás-készítésre (azaz adólevonási jogukat csak később tudják érvényesíteni), így indokolt ennek megszüntetése.
a 67. §-hoz
A hatályos Áfat. szigorúan szabályozza az adó visszaigénylését, ami egyes esetekben - különösen a kisebb és az induló vállalkozásoknál - akadályt jelenthet. A módosítás a vállalkozásokat kevésbé korlátozó feltételeket állapít meg. A törvény felsorolja azokat az értékhatárokat, illetve szempontokat, melyek teljesülése esetén az adózó az áfát visszaigényelheti. Annak érdekében, hogy az induló vállalkozásoknak is lehetőségük legyen az áfa-visszaigénylésre, tárgyi eszköz beszerzésük vonatkozásában a törvény speciális feltételt határoz meg. A Javaslat ez utóbbi esetén egyértelműen elkülöníti a számviteli, illetve az Szja–törvény hatálya alá tartozó adóalanyokat, és a tárgyi eszköz beszerzésének, illetve a saját vállalkozásban végzett beruházás elszámolásának feltételeit a különböző nyilvántartási rendeknek megfelelően szabályozza.
A visszaigénylési feltételek között a Javaslat nem szerepelteti a havi bevallásra kötelezett adóalanyok esetében azt a korlátot, hogy csak két egymást követő adómegállapítási időszak után kérhetik az áfa kiutalását.
A tárgyi eszköz beszerzésére, előállítására vonatkozó szabályokat először a 2003. év első adó-megállapítási időszakáról adott adóbevallásban lehet alkalmazni, míg a jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó feltételt a jogerős közigazgatási határozattal vagy bírói ítélettel le nem zárt ügyekben is figyelembe kell venni.
a 68. §-hoz
Az eddig – az átalányadózást választókra, illetve a családi gazdálkodókra irányadó - az Szja-törvényben szereplő mentességi értékhatárokat a Javaslat beépíti az Áfat-be, megkönnyítve ezáltal a jogszabályok közötti eligazodást.
a 69. §-hoz
A Javaslat beépíti a törvénybe azt a kitételt is, hogy az alanyi adómentességet élvező adóalany nyilvántartása terjedjen ki arra az adófizetési kötelezettségre is, amelyet mint szolgáltatást saját nevében megrendelő egyébként köteles megfizetni. Másrészről a rendelkezés megállapítja, hogy az alanyi adómentes adóalany akkor is köteles az adó összegét megfizetni, ha áfás számlát bocsát ki.
a 70. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a közvetett vámjogi képviselő saját nevében belföldiesítheti megbízója áruját, a vámhatóság határozata a képviselő nevére szól majd. A módosítás rendezi, hogy a vámjogi képviselő az általa megfizetett adóterhet számlát helyettesítő okmány kibocsátásával az importőrre áthárítsa, valamint az importőr a névre szóló bizonylat alapján adólevonási jogát gyakorolhassa, s ezáltal egyrészt ne lépjen fel adóhalmozódás, másrészt az import-adóteher ezen a közvetett módon elérkezzen az importőrhöz. A rendelkezés tartalmazza továbbá a bizonylat kötelező adattartalmát, illetve előírja, hogy a képviselő nem választhat alanyi adómentességet, hisz akkor az adó áthárítására sem volna módja.
a 71. §-hoz
A Javaslat bővíti a nyugtaadási kötelezettség alól mentesített tevékenységek körét az étel- és ital automatából történő értékesítés, valamint az automata berendezés (pl. parkolóóra, érmés telefonkészülék) által regisztrált szolgáltatások esetével. Mivel ezeknél kezelőszemélyzet nincs, viszont az adókötelezettség más módon (pl. az ürítési jegyzőkönyv alapján) megállapítható, a nyugtaadás előírása életszerűtlen, és ellenőrzési szempontból szükségtelen is.
a 72. §-hoz
Az Áfat. mellékleteinek tervezett módosításai három gócpont köré csoportosulnak: az állapotrögzítő rendelkezés aktualizálása technikai jellegű változás, a 77/388/EGK tanácsi irányelvhez történő további közelítés, illetve egyéb megfontolások, pl. az értelmezést elősegítő pontosítások.
A forgalmi adózás területén mérvadó 77/388. (EGK) Tanácsi irányelv meghatározza azon termékek és szolgáltatások körét, melyek kedvezményes kulccsal adózhatnak, illetve tárgyi adómentes megítélés alá esnek az Európai Unióban. Tekintettel Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozási szándékára, a módosítás erősíti az összhangot a besorolásokat tartalmazó mellékletek és a hivatkozott irányelv kötelezően alkalmazandó rendelkezései között.
IV. Fejezet
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása
A fogyasztási adót és a fogyasztói árkiegészítést szabályozó törvény leköveti a termék- és szolgáltatásazonosító rendszerben 1998 óta bekövetkezett változásokat, másrészt erősíti a fogyasztói árkiegészítés rendszere és az ártörvény közötti összhangot azzal, hogy csak az ártörvénynek megfelelő árképzés alapján előállt díjbevételre engedi meg a fogyasztói árkiegészítés lehívását.
a 73. §-hoz
A Javaslat átveszi a 2001. évi devizaliberalizáció során az adózás rendjébe beépített rendelkezést. A devizaliberalizáció következtében a devizabelföldiek egymás közötti fizetési kötelezettségeik teljesítése során olyan fizetési kikötést alkalmazhatnak, amely deviza vagy valuta valóságos szolgáltatására irányul. A közteherviselési kötelezettség azonban változatlanul kizárólag forintban teljesíthető, ezért vált szükségessé az MNB árfolyamát irányadónak megjelölni.
a 74-75. §-okhoz
Az árak megállapításáról szóló törvény értelmében a termékek, szolgáltatások árát a pénzügyminiszterrel egyetértésben kell kihirdetni, ha az árat miniszter állapítja meg, vagy azt az állami költségvetés támogatja. Egyes önkormányzatok azonban a pénzügyminiszter vétójogát figyelmen kívül hagyva vezették be a magasabb díjtételeket, és a megemelt tarifák után hívták le a fogyasztói árkiegészítést. Annak érdekében, hogy a fogyasztói árkiegészítés tervezhető legyen, és az árak megállapításáról szóló törvény rendelkezéseinek érvényre juttatását elősegítse, a törvény módosítása kizárja annak lehetőségét, hogy az árak megállapításáról szóló törvény megsértésével a fogyasztói árkiegészítést igénybe lehessen venni. Az intézkedés a központi költségvetésből való finanszírozás okán erősíti a pénzügyminiszter vétójogát, s nem az önkormányzatiság elvét kívánja kétségbe vonni.
A fogyasztói árkiegészítéssel kapcsolatos visszaélések kiküszöbölésének érdekében a Javaslat pontosítja azon esetek körét, mikor nem vehető igénybe a nem természetes személyek által igénybe vett személyszállítási szolgáltatások után fogyasztói árkiegészítés. A tilalom a bérleteken túl kiterjed a jegyekre és a hatósági áras különjárati autóbusz-forgalomra is. A nevelési, oktatási és felsőoktatási intézmények által saját hallgatóik számára igénybe vett szolgáltatások esetén a fogyasztói árkiegészítés továbbra is igénybe vehető.
a 76. §-hoz
A Fat. melléklete szöveges részének, illetve a vámtarifaszámok módosításának oka az adóztatandó termékkör pontosítása, és az állapotrögzítő rendelkezés óta a termékazonosító rendszerben bekövetkezett módosítások leképezése.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosításához
A Jöt. 2003. január 1-jei módosítása további előrelépést jelent a jogharmonizációban. Valorizációt – a kialakult magas adómértékek, illetve az infláció alacsonyabb szintje miatt – nem tartalmaz, s adóemelést csak a jogharmonizációval összefüggésben javasol. Újraszabályozza a lefoglalás, elkobzás Alkotmánybíróság által 2002. december 31-ével megsemmisített szabályait. A bioetanolra és a fűtőolajra vonatkozó új rendelkezések környezetvédelmi szempontokat juttatnak érvényre. A Javaslat továbbá néhány pontosítást, illetve kiegészítő rendelkezést tartalmaz a végrehajtásban, a gyakorlatban felszínre került problémák kezelésére, a szabályozás hatékonyságának javítása, a jogalkalmazás segítése érdekében.
A Javaslat a megyeszékhelyi vámhivataloktól a helyi vámhivatalokhoz csoportosítja át az olyan adófizetési kötelezettségek keletkezésével összefüggő adóztatási feladatokat, amelyek jellemzően jogsértő cselekményt is megvalósítanak, és azokhoz egyéb intézkedés (bírság jellegű szankció, lefoglalás, üzletbezárás, stb.) is kapcsolódik.
A Javaslat a hatékonyabb és megalapozottabb eljárás lefolytatása érdekében módosítja a jövedéki eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező vámhatóság kijelölési szabályát. Az országos parancsnok által kiemelkedő jelentőségűnek minősített jövedéki ügyben az országos parancsnok mellett az általa felhatalmazott helyettese is kijelölhet hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező vámhatóságot.
A Javaslat annak érdekében, hogy a jövedéki eljárások során keletkezett hivatalos iratok ne járják be a Vám- és Pénzügyőrség valamennyi szintjét, illetve abból a célból, hogy az ügyek jogerős lezárási folyamata jelentős idő és költség megtakarítás mellett felgyorsuljon, bevezeti az ügyiratok külföldre történő kézbesítésének külön szabályát.
A környezetvédelem érdekében fontos törekvés a megújuló energiaforrások mind nagyobb mértékű használata. Az Unió 2005-től várhatóan előírja, hogy az áruszállítás összes üzemanyagfelhasználásán belül a bioüzemanyagok részaránya el kell, hogy érje a minimum 2 %-os részarányt. Az erre való felkészülésként a Javaslat megteremti a lehetőséget a mezőgazdasági eredetű bioetanol üzemanyagban való felhasználására. A bioetanol közvetlen üzemanyagba keverésének számos fizikailag hátrányos következménye van, s ezért az alkoholt egy vegyületbe (ETBE-be) beépítve célszerű felhasználni. Ilyen megoldást alkalmaznak az Európai Unióban és az Egyesült Államokban, s ezt támogatja a Javaslat is. Lehetővé teszi az üzemanyag előállítójának a bioetanol adófelfüggesztéssel történő beszerzését, majd az ETBE-be beépített, s ilyen formában az üzemanyaghoz kevert bioetanol mennyiségére az üzemanyag jövedéki adójának visszaigénylését a Jöt-nek a Javaslat 89. §-ával beiktatott új 40/A. §-a szerint.
A Javaslat az adófizetési kötelezettség eseteit kiegészíti a szabadforgalomba bocsátott üzemanyagok készletében igazolatlanul keletkező készlettöbblet feltárásával. A készlettöbbletet 12 hónap forgalma alapján kell megállapítani. Adófizetési kötelezettség keletkezik továbbá akkor is, ha a 0 adómértékkel megszerzett biodízelt nem olyan módon használják fel, mint amelyet az erre vonatkozó külön jogszabály megenged. A Javaslat az előbbi kiegészítésekhez kapcsolódóan megjelöli az adófizetésre kötelezett személyeket, továbbá a 15. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakkal összhangba hozva pontosítja az adófizetésre kötelezett személyek meghatározását. Rendezi továbbá az alkalmazott által a munkakörében elkövetett jogsértés esetén a munkáltató felelősségének kérdését.
A Javaslat az adóraktárak és az adómentes felhasználók esetében előírja a jövedéki ügyintéző alkalmazásának kötelezettségét. Az új előírás célja, hogy a jövedéki területen szakszerűbbé tegye a jövedéki szabályok érvényrejutását, támogassa, megalapozza a helyes jogalkalmazást, s ezáltal mind a jövedéki alanyok, mind a vámhatóság munkáját segítse. Az új követelménynek – kellő felkészülési időt biztosítva – csak 2005. január 1-jétől kell megfelelni.
A Javaslat – az adóraktári engedély visszavonására vonatkozó szabályozással azonosan, azzal összhangba hozva – előírja a keretengedély visszavonásának azonnali végrehajthatóságát.
A Javaslat pontosítja a jövedéki ügyekben az eljárásra alkalmazandó szabályokat. A hatósági felügyeletre vonatkozóan az Art. nem tartalmaz eljárási szabályt, ezért az elhagyásra kerül a (2) bekezdés a) pontjából, s így arra értelemszerűen a b) pont rendelkezése vonatkozik. Ez utóbbiban a Javaslat szerinti módosítás az Áe-t a Jöt-ben foglalt eltéréssel rendeli alkalmazni.
A Javaslat pontosítja, konkrétan nevesíti a jövedéki adó határozattal történő megállapításának eseteit, kibontva azokat a (7) bekezdés c) pontjának egyéb kategóriájába tartozó esetek közül.
A Javaslat a (15) bekezdést illetően tartalmi változást nem, csak az Art. módosításához igazodva technikai jellegű módosítást tartalmaz.
A Javaslat arra az esetre, ha a vámhatóság eljárására nem hivatalból, hanem az ügyfél kérelme alapján és a vámhatóság hivatali helyén kívül kerül sor, bevezeti – a vámeljárásban alkalmazottal azonos módon – a költségtérítési kötelezettséget. Ez alól azonban kivételt képez az engedélyezési eljáráshoz előírt helyszíni szemle és a hivatalos záraknak az engedélyezési eljárás során történő felhelyezése miatti “kiszállás” esete.
A Javaslat pontosítja a biodízel adóztatására vonatkozó szabályozást. Egyértelműsíti az importból származó biodízel utáni, a gázolajéval azonos mértékű adókötelezettséget, s ugyanúgy a belföldön gyártott biodízel adókötelezettségét, ha az előállítás nem zárt rendszerben és a felhasználás nem a külön rendelkezés szerinti célra történik.
A Javaslat arra a fűtőolajra, amely nem a gázolaj adójával adózik (nem tartozik az (1) bekezdés e) pontjába), 40 Ft/kg adót ír elő az uniós környezetvédelmi rendelkezések betartatása érdekében. A jelenleg hatályos szabályozás a környezetvédelmi termékdíjon keresztül részben teljesíti ezt a célt, de csak a 2,8 %-ot meghaladó kéntartalmú fűtőolajra. Tekintettel arra, hogy az uniós szabályok a fűtőolajok teljes körére a jövedéki adó alkalmazását írják elő (a környezetvédelmi termékdíj alkalmazására ilyen kötelezettség nincs), célszerű a termékdíj átváltása jövedéki adóra, amelynek funkciója egyébként ebben az esetben - csakúgy, mint a környezetvédelmi termékdíjé - a nem megfelelő minőségű termékek kiszorítása, vagyis adóbevételi többlet nem keletkezik (azonosan azzal, hogy a fűtőolajok utáni környezetvédelmi termékdíj bevétel sem volt).
A vonatkozó EU jogszabály (1999/32/EGK irányelv) értelmében 2003. január 1-jétől az 1 %-nál magasabb kéntartalmú fűtőolajat csak olyan tüzelőberendezésben lehet felhasználni, amely megfelelő hatásfokú füstgáz tisztítóval rendelkezik. E rendelkezés alól Magyarország nem kért felmentést, így ezzel összhangban az adóssá tett (1 %-nál magasabb kéntartalmú) fűtőolajra a Javaslat csak abban az esetben engedi meg az adómentes felhasználást, ha e rendelkezés nem sérül. Így az adómentes felhasználók körét csak azokra a cementgyárakra és a nagyteljesítményű tüzelőberendezést alkalmazó ipari üzemekre terjeszti ki, amelyek teljesíteni tudják a füstgáz kéntartalmára vonatkozó kibocsátási határértékeket.
A Javaslat az ETBE-be beépített, a motorbenzinbe bekevert bioetanol utáni adóvisszatérítés (gyakorlatilag adómentesség) lehetőségét teremti meg.
A Javaslat a gyümölcspálinka, borpárlat jövedéki adójának 10 %-os emelését tartalmazza, az egyéb alkoholtermékek adójának változatlanul hagyása mellett. A javasolt adóemeléssel az alkoholok jelenleg még kétféle adómértéke – az uniós követelményeknek megfelelően - egységesítésre kerül. A bérfőzésben előállított gyümölcspálinkára, borpárlatra, a bérfőzési szeszadó ennél nagyobb mértékben nő annak érdekében, hogy további közelítés valósuljon meg az uniós előírások szerint alkalmazható kedvezményes kulcs aránya tekintetében. Az adóemelést követően a kedvezményes bérfőzési szeszadó a normál adó 46 %-a lesz (ez az arány a csatlakozást követően legfeljebb 50 % lehet).
A Javaslat a bérfőzést végző szeszfőzdék adóbefizetésére vonatkozó szabályozást módosítja: a jelenlegi 200 ezer Ft-os adóbefizetési értékhatárt 500 ezer Ft-ra emeli, és a csekken történő befizetés helyett a banki átutalást írja elő. Előírja továbbá a szeszfőzde adófizetési kötelezettségét abban az esetben, ha a szeszmérőgép szerint kimutatott (mért) termelés nagyobb, mint a bérfőzetőknek kiadott pálinka mennyisége. Erre a különbözetre a normál adómértékkel kell az adót megfizetni.
A Javaslat egyértelműsíti, hogy szeszpalackozói adóraktári engedélyt csak a szeszesitalok palackozására lehet kiadni, a tömény szesz palackozására nem.
A bérfőzdék jövedéki biztosítéknyújtásával kapcsolatos jogbizonytalanságot szüntet meg az a módosítás, amely rögzíti, hogy a bérfőzdék jövedéki biztosítékát az alacsonyabb bérfőzési szeszadóval kell kalkulálni.
A Javaslat továbbá megteremti az adóvisszaigénylés lehetőségét a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt az adóraktárba visszaszállított alkoholtermékre, ha a visszaszállított terméket megsemmisítik.
A Javaslat az alkoholtermékek szabadforgalomba bocsátásának szabályait módosítja. A 2 liter űrtartalmat el nem érő palackozás szabálya alól kiveszi a bérfőzött pálinkát, továbbá nemcsak az adóraktárak, hanem az importálók számára is lehetővé teszi – reklám, kiállítás céljára, alkalmi, eseti értékesítésre – a 2 liter vagy annál nagyobb kiszerelésben való forgalmazást a vámhatóság engedélye alapján.
A Javaslat megteremti az adóvisszaigénylés lehetőségét a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt az adóraktárba visszaszállított pezsgőre és köztes alkoholtermékre, ha a visszaszállított terméket megsemmisítik.
A habzó köztes alkoholtermékek adója egységesítésre kerül a nem habzó köztes alkoholtermékek adójával, míg ez utóbbiak (pl. vermutok) adója változatlan marad. Az új adómértékkel a nem habzó köztes alkoholtermékekre is megvalósul az Unió által előírt minimum adószint teljesítésének követelménye.
A Javaslat a dohánygyártmányok definícióit összhangba hozza az Európai Unió hatályos, ezévben megváltoztatott előírásaival. A módosítás elsődlegesen a szivarka termékcsoport meghatározását érinti, amellyel egyúttal megoldódik az a nemrégiben felszínre került probléma, hogy szivarkaként dobtak piacra a cigarettához hasonló paraméterekkel rendelkező dohánygyártmányokat (gyarkolatilag cigarettát), amelyek után nem a lényegesen magasabb cigaretta utáni adót fizetik meg, hanem az alacsonyabb adójú szivarkáét.
a 99. §-hoz
A Javaslat megteremti az adóvisszaigénylés lehetőségét a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt az adóraktárba visszaszállított dohánygyártmányokra, ha a visszaszállított terméket megsemmisítik vagy újrafeldolgozzák.
a 100. §-hoz
A gyakorlati jogalkalmazás során felmerült problémát kezel a módosítás, amely szerint nem kell jövedéki engedély a felhasználónál visszamaradt, feleslegessé vált fűtőolaj, tüzelőolaj nem rendszeres értékesítéséhez (pl. más tüzelési módra való átállás esetén).
A Javaslat a jövedéki engedély, illetve a jövedéki engedélyben rögzített jogosultság megszűnésének eseteit tartalmazza, az eddig követett gyakorlatnak megfelelően, illetve az adóraktári és a keretengedély megszűnésére vonatkozó szabályozással összhangban.
A Javaslat adminisztrációs egyszerűsítést tartalmaz a jövedéki termékek kereskedelmére vonatkozóan. Azoknál a jövedéki engedélyes kereskedőknél, akik a telephelyüket egyúttal nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként is használják (kiskereskedelmet is folytatnak), az ilyen esetben megkövetelt számla kötelező adattartalma csökken. A módosítás szerint nem kell a számlán feltüntetni az adószámot, a magánszemély vásárlónál az adóazonosító jelet, s nem kell a számlát a vevőnek aláírni, lebélyegezni.
A hatályos szabályozás szerint a kiszabható jövedéki bírság nagyságrendje attól függ, hogy a jogsértést milyen mennyiségű (kereskedelmi mennyiség alatti vagy feletti) termékre követték-e el. A fűtőolajra és a biodízelre a hatályos szabályozás nem határoz meg kereskedelmi mennyiséget. A Javaslat e hiányosságot pótolja, 50 litert megjelölve a fűtőolaj és 100 literben a biodízel kereskedelmi mennyiségének alsó határára.
A Javaslat a mulasztási bírságra vonatkozó szabályozást pontosítja. A mulasztási bírság alkalmazásának lehetőségét a törvény hatálya alá tartozó bármely személyre kiterjeszti.
A Javaslat kibővíti az adózás alól elvont termék fogalmát. Megjelöli azt a nulla adóval leadózott biodízelt is az adózás alól elvont termékek között, amelyet a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően (nem mezőgazdasági célra, zárt rendszerben) használnak fel.
A Javaslat rendezi továbbá az alkalmazott által munkakörében elkövetett jogsértés esetén a munkáltató felelősségének kérdését a jövedéki bírság megfizetésére vonatkozóan.
A Javaslat az üzletek bezárására vonatkozó szabályozást módosítja az üzemanyagtöltő állomások esetében. Eszerint a bezárást nem kell alkalmazni, ha a vámhatóság készletfelmérése során kimutatott többlet nem haladja meg az 500 litert. Ha a készlettöbblet 500 liternél több, de 1000 liter alatt marad, a vámhatóság mérlegelheti az intézkedés foganatosítását.
Az Alkotmánybíróság 2002. december 31-ével megsemmisítette a Jöt-nek a lefoglalásra és elkobzásra vonatkozó rendelkezéseit, mert azok egy része sérti a tulajdonhoz való jogot, illetve nem felelnek meg a tisztességes eljárás követelményeinek. Az alkotmánybírósági határozatban foglalt indoklás alapján újrakodifikálásra kerültek a kifogásolt rendelkezések.
A Jöt. új 81. és 81/A. §-ában javasolt szabályozás – figyelemmel arra, hogy a jövedéki jogsértések megelőzése, visszaszorítása alkotmányos cél – a lefoglalást és elkobzást, mint kényszerítő intézkedéseket továbbra sem szünteti meg, de lehetővé teszi annak mellőzését. A szabályozás különbséget tesz az adózás alól elvont jövedéki termékek, zárjegy, adójegy, illetve az ezek felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközök, járművek lefoglalásának és elkobzásának feltételei között. Megvalósul a tulajdonjog védelme is azáltal, hogy a jövedéki jogsértésben vétlen tulajdonos eszközei nem kerülnek elkobzásra. A lefoglalás elleni jogorvoslati eljárás már a jövedéki ügy érdemi elintézése előtt lehetővé teszi az esetleges jogszabálysértés kiküszöbölését. A lefoglalás és elkobzás mellőzését tartalmazó szabályok beiktatásával a jogorvoslati eljárás kiterjedhet az intézkedések jog- és célszerűségének vizsgálatára is, ezáltal a jogorvoslati eljárás már nem csupán formális.
A mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszatérítése normatívák alapján lehetséges. A szántó művelési ágban a gázolaj hektáronkénti tényleges felhasználása a gyakorlati tapasztalatok alapján meghaladja a jelenlegi 90 literes normát, ezért indokolt annak megemelése. A Javaslat szerint a norma 95 literre nő.
VI. Fejezet
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása
A Kormány 2099/2002. (III. 29.) sz. határozata szerinti jogharmonizációs program ezévre tartalmazza a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vámtörvény) következő jogharmonizációs lépését. Eszerint átvételre kerülnek a képviseletre vonatkozó szabályok, beemelésre kerül a magyar vámjogba a Közösség vámszabadterületekre és vámszabad raktárakra vonatkozó szabályozása, továbbá finomító szabályok átvételére kerül sor a gazdasági vámeljárások területén.
A képviseletre vonatkozó közösségi szabályozás részben már megtalálható a hatályos magyar vámjogban. A jelenlegi módosítási javaslat a közvetett képviselő jogintézményét vezeti be a Közösség Vámkódexében megengedett azon tagállami döntési lehetőséggel is élve, miszerint közvetett képviseletet csak vámügynök láthat el.
A módosítási javaslat mind az értelmező rendelkezéseken, mind az engedélyezési, eljárási és vámfizetési feltételeken keresztül vezeti a közvetett képviseletre vonatkozó szabályzást. Ez utóbbi miatt szükségessé válik a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CII. törvény értelmező rendelkezéseinek kisebb módosítása is, hogy a képviselő tevékenysége ne minősüljön pénzintézeti tevékenységnek.
A közvetett képviselő vámtörvényi jogosítványaival összhangban módosítani szükséges továbbá az általános forgalmi adóról szóló törvényt is, hogy az általa befizetett import áfát levonhassa, majd továbbháríthassa megbízójának számlát helyettesítő okmány kibocsátásával.
Figyelemmel arra, hogy az EU Bizottsággal működő tárgyalási, egyeztető és értékelő fórumokon rendszeresen visszatérő kérdésként merült fel a vámszabadterületi szabályozás harmonizációjának időpontja, a jelenlegi módosítási javaslat a Közösség Vámkódexének vonatkozó előírásait beemeli a Vámtörvénybe. Az átemelt rendelkezések – az átvilágítási és csatlakozási tárgyaláson vállalt kötelezettségnek megfelelően – a csatlakozáskor lépnek hatályba. E megoldással lehetővé válik az érintett gazdálkodók számára a csatlakozás utáni működési feltételek időbeni megismerése és a felkészülésük a megváltozott feltételekhez. Eközben azonban a hatályos jogszabályi előírások szerint kiadott engedélyek szerinti feltételekkel folytathatják gazdasági tevékenységüket.
Tekintettel a vámszabadterületen működő vállalkozások külkereskedelmi forgalomban elért több, mint 45 %-os részarányára, a nemzetgazdaság érdeke a javasolt megoldás.
Kölcsönös megállapodás alapján a vámfizetési rendre vonatkozó szabályozás lényegében a csatlakozás időpontjától válik azonossá a Közösségben előírt renddel. A harmonizációs lépések során csak a legszükségesebbé váló, elkerülhetetlen rendelkezések átvétele valósul meg. Ilyen “finomító” rendelkezés a jelenlegi módosító javaslat szerinti kompenzációs és kiegyenlítő kamatra vonatkozó szabályozás bevezetése. Tartalmaz továbbá a módosítás a gazdasági vámeljárásokra vonatkozóan néhány pontosítást, mint például a legutóbbi harmonizációs lépés során átvett ideiglenes behozatali eljárásban lehetséges szóbeli árunyilatkozat adási lehetőség biztosítását szervezet számára is. Ilyen rendelkezés továbbá a gazdasági vámeljárásokhoz kapcsolódó egyedi és tevékenységi biztosítéknyújtási kötelezettségek egyértelművé tétele.
A gazdasági vámeljárásra vonatkozó szabályozás további összehangolását, az eljárások során kiadott engedélyek alanyi körének pontosítását, illetve egyértelművé tételét szolgálja a letelepedett személyek fogalmának bevezetése és átvezetése az érintett jogszabályi helyeken. A módosítás egyébiránt ily módon összhangot teremt a fióktelepek szabályozását illető OECD vállalásunkkal is.
Az időközben módosuló egyéb jogszabályok miatt is szükségessé vált néhány módosító rendelkezési javaslat kidolgozása. Így a bevándorló fogalmát célszerű összhangba hozni a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény előírásaival. A Tranzitegyezmény időközbeni módosítására figyelemmel korrigálni szükséges az említett egyezmény szerinti garancianyújtási formákra vonatkozó vámtörvényi rendelkezést is.
Elkerülhetetlen, hogy a Vámtörvény módosítása kapcsán a végrehajtást segítő néhány pontosító intézkedés is bevezetésre kerüljön.
A közösségi gyakorlatban közismert és alkalmazott piacvédelmi eljárások hazai gyakorlatának tapasztalatai alapján, a végrehajtás zökkenőmentes eljárását segítendő egyértelművé szükséges tenni a vámvisszatérítésre és vámvisszafizetésre vonatkozó rendelkezéseket. Ilymódon a WTO gyakorlatában ismert ideiglenes védintézkedési gyakorlat kifogásmentes követése is lehetővé válik.
A módosítási javaslat az előállítás, feltartóztatás Vámtörvényben előírt időtartamának meghosszabbítását engedélyezőt illetően összhangba hozza a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. és a szabálysértésről szóló 1999. évi LXIX. tv. előírásaival a vámtörvényi rendelkezéseket.
a 110. §-hoz
A módosítás további harmonizációt jelent a letelepedett személyt illetően annak érdekében, hogy a Vámtv. és az EK Vámkódexéből már átvett rendelkezések együtt kezelése biztosítható legyen, továbbá a gazdasági vámeljárásoknál az engedély kérelmezésére jogosult kör összhangba kerüljön az EK előírások szerintivel és a fióktelepek kezelését illető OECD vállalásunkkal.
Az értelmező rendelkezések kiegészítését igényli a képviseletre vonatkozó közösségi szabályozás harmonizációja, módosítását pedig a bevándorlóra vonatkozó külön törvénnyel való összhangba hozatal.
Az ügyfélre vonatkozó értelmező rendelkezést az teszi szükségessé, hogy a nem hagyományos vámigazgatási eljárások esetében (csődeljárás, felszámolás, végelszámolás) is egyértelmű legyen a vámhatóság partnere.
Az értelmező rendelkezések között szerepel az áru/vámáru meghatározása a gyakorlati végrehajtás könnyítése érdekében azonban célszerű feltűntetni, hogy a diplomáciai pecséttel ellátott, információt hordozó futárposta és a fizetőeszközök behozatala nem minősül a nemzetközi kereskedelemben árunak.
Az értelmező rendelkezések közé felvételre kerül a vámszámla meghatározása. A vámfizetések rendezésére és a vámbiztosíték nyújtásra alkalmas új lehetőség a harmonizációs lépésként bevezetésre kerülő képviseleti rendelkezésekhez kapcsolódik.
a 111. §-hoz
A biztosítéknyújtási formák módosítása a vámszámla bevezetéséhez, illetve a pénzmosási rendelkezésekkel való összhang megteremtéséhez kapcsolódva.
a 112. §-hoz
A Tranzitegyezmény módosításával változtak a garancianyújtási formák, megszűnt az átalánydíjas garanciajegy, helyette egyedi garanciajegy került bevezetésre, továbbá a vámszámlán rendelkezésre álló leköthető összeg egyéb biztosítékkénti elfogadására ad lehetőséget a módosítás.
a 113. §-hoz
Az ideiglenes behozatal szabályainak átvételével lehetőség van alakiság nélküli vámeljárás alá vonásra is (pl. raklapok). Mivel az ideiglenes behozatal egyedi garancianyújtási kötelezettséggel jár, a mentesítéseket is e jogcímhez kapcsolódva kell feltüntetni. A módosítás ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy mind az egyszerűsített eljárás, mind a könnyített módon végezhető gazdasági vámeljárás engedély alapján végezhető és akkor mentesül a biztosítéknyújtási kötelezettség alól.
a 114-115. §-hoz
A képviseletre vonatkozó szabály átvétele miatti pontosítás.
a 116. §-hoz
A letelepedésre vonatkozó értelmező rendelkezés miatt szükségessé vált az illetékességi szabály módosítása is.
a 117. §-hoz
A jogharmonizációs program szerint tervezett lépésként az EK Vámkódex képviseletre vonatkozó szabályainak átvétele. A módosítás lényege a közvetett képviselet jogintézményének megteremtése. A módosítás tartalmazza már azt az EK Vámkódex által lehetővé tett szabályozási lehetőséget, hogy a közvetett képviselet ellátása korlátozható a szakmai ismeretekkel rendelkező, vámszempontból megbízható vámügynökre.
a 118. §-hoz
A képviseletre vonatkozó szabályozással való összhang megteremtése miatti módosítás.
a 119. §-hoz
Az EK Vámkódex ideiglenes behozatalra vonatkozó szabályai lehetőséget adnak szóbeli árunyilatkozat adására nem természetes személy esetében is. A harmonizáció finomítása érdekében a Vámtörvénybe (52. §) is célszerű beiktatni ezt a lehetőséget.
a 120-122. §-hoz
A letelepedésre vonatkozó szabályozás átvétele miatt szükségessé vált korrekció.
a 123. §-hoz
A gazdasági vámeljárások szabályrendszerének finomítása érdekében szükséges a kamatszabályok árnyalása, így átvételre kerül a kompenzációs kamat, ami egyébként a vámhatóság eljárását is segíti az aktív feldolgozási eljárás elszámolásának elmulasztása esetén követendő eljárás pontosításával.
a 124. §-hoz
A kompenzációs kamat átvételéhez hasonlóan a kiegyenlítő kamat is átvételre kerül, ami a vámhatóság eljárását is segíti az ideiglenes behozatal elszámolásának elmulasztása esetén követendő eljárás pontosításával.
a 125. §-hoz
A képviseletre vonatkozó szabályozás módosítása, illetve a vámszámla bevezetése indokolttá teszi az árukiadás szabályainak módosítását is a gazdálkodási feltételek gördülékenységének biztosítása érdekében.
a 126-128. §-hoz
A letelepedési szabály átvétele miatt szükségessé váló módosítás a vámfelügyelet melletti feldolgozás, a passzív feldolgozás és a vámszabad terület engedélyezési előírásait illetően. A vámfelügyelet melletti feldolgozás esetében – figyelemmel a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (Vhr.) 5. melléklete szerinti feldolgozási listára, célszerű megszüntetni a GKM egyedüli felelősségét.
a 129. §-hoz
Annak érdekében, hogy az érintett vállalatok mielőbb megismerjék a csatlakozástól várható működési feltételeket, valamint az EU Bizottság kérésének kielégítésére adaptálja a Javaslat az EK Vámkódex vámszabad területekre és vámszabad raktárakra vonatkozó előírásait a Vámtv. 94/A – 94/D §-aiként. A nemzetgazdaság érdekeit figyelembe véve azonban a közösségi rendelkezéseket – a csatlakozási tárgyalásokon vállalt kötelezettségnek megfelelően – a csatlakozás időpontjában javasolja hatályba léptetni. Így elegendő idő áll a gazdálkodók rendelkezésére a módosuló működési feltételekhez való alkalmazkodás mikéntjéről szóló döntések meghozatalához.
a 130. §-hoz
A vámmentesen vámkezelni kért ún. diplomáciai küldeményekkel kapcsolatban felmerült gondok megoldása érdekében célszerűnek látszik a diplomáciai küldeményekre vámmentes jogcím meghatározása azzal a feltétellel, hogy a Külügyminisztérium igazolása esetén érvényesíthető az említett kedvezmény.
a 131. §-hoz
A képviseletre vonatkozó szabályok átvételével rendelkezni szükséges a vámfizetésre kötelezettek teljes köréről is, mivel a közvetett képviselő az EK rendelkezések szerint is vámfizetésre kötelezetté válik.
a 132. §-hoz
A vámszámla bevezetésével indokolt a vámteherfizetés teljesítésével kapcsolatos szabályok kiegészítése. Egyúttal összhangba kerül a készpénzfizetési lehetőség a pénzmosás elkerüléséről szóló előírásokkal. A vámszámla működésének jellegére tekintettel indokolt az ilyen számlát működtetők esetében a halasztott fizetési engedély megadásánál azt biztosítékul elfogadni.
a 133. §-hoz
Az utólagos ellenőrzést végző szervezetek – Ellenőrzési Igazgatóság Központi Ellenőrzési Parancsnokság – vámteherfizetési kötelezettség megállapítása esetén közvetlenül hoznak elsőfokú vámkiszabó határozatot. Így számukra is indokolt megadni az elsőfokon eljáró vámhivatalokat a hatályos vámjog szerint megillető méltányosság gyakorlási lehetőséget.
A méltányosság gyakorlásának lehetőségére javasolt szabályok összehangoltak az Art. vonatkozó előírásával is.
a 134. §-hoz
A piacvédelmi intézkedések a WTO védintézkedésekre vonatkozó szabályai szerint az azokról folytatott vitarendezési eljárás lezárásáig ideiglenesnek minősülnek. A döntés lehet elutasító is. Meg kell tehát teremteni a jogellenesnek minősülő védintézkedés keretében befizetett összegek visszafizetésének törvényi alapját is.
a 135. §-hoz
A nemzetközi megállapodásokban vállalt kötelezettségek és biztosított lehetőségek szabályozására nem csak törvényi szinten kerül sor (pl. piacvédelmi eljárás). Ennek figyelembevételével tartalmazza a Javaslat a vámvisszatérítésről szóló paragrafus enyhe korrekcióját.
a 136. §-hoz
Az elévülés nyugvására vonatkozó szabályozás hivatkozásának helyesbítése.
a 137. §-hoz
A bírság kiszabásának esetei lefedik a vám elé állítással kapcsolatos előírások megsértésének eseteit is, így nem indokolt azt külön nevesíteni. Ugyanakkor a méltányosság gyakorlásának új, szigorúbb feltétele, hogy adott időszakban a bírság összege nem haladhatja meg a kiszabott vámteher összegének 6 %-át, mert ellenkező esetben méltányosság nem gyakorolható. Mivel az utóellenőrzés során javasolja a módosítás megadni a fizetéskönnyítés lehetőségét, nem indokolt a gyakran szabályt szegők számára további kedvezmény lehetőségének megadása. Meghatározza ugyanakkor a Javaslat az egyéb jogszabályok alapján azok feltételeinek betartását vizsgáló vámhatóság számára a vámigazgatási bírság kiszabhatóságának feltételét és mértékét is.
a 138. §-hoz
Az EK Vámkódex előírásai tartalmazzák az ideiglenes behozatal és az aktív feldolgozás elszámolásának elmulasztása esetén kiegyenlítő, illetve kompenzációs kamat kiszabásának lehetőségét. A jelenlegi módosítás a közösségi előírásoknak megfelelően bevezeti az említett jogintézményeket, amelyek egyúttal a vámhatóság eljárását is egyértelművé teszik.
a 139. §-hoz
A jogharmonizáció teljesítése érdekében változó agrárrendtartási feladatok, valamint az EK előírásaival összhangban álló termékbiztonsági előírások bevezetése indokolja a szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható adatok rendszeres rendelkezésre bocsátását az Agrárintervenciós Központ, illetve a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek számára.
Az előbbieken túl a módosítás biztosítja, hogy az APEH rendszeresen kapjon a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó adatokat is az adóellenőrzés hatékonyságának javítása érdekében.
a 140. §-hoz
A letelepedés szabályának bevezetésével összehangolt módosítás a vámhatósági nyilvántartás tartalmát illetően.
a 141. §-hoz
A módosítás az Art szabályozásával szinkronban egységes felügyeletet, irányítást és ellenőrzést biztosít a vám és a jövedéki igazgatás szakterület tekintetében.
a 142. §-hoz
A módosítás – a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. és a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. tv. előírásaival összhangban – szabályozza újra az előállítás, feltartóztatás időtartamának hosszabbítását engedélyező személyét.
a 143-145. §-hoz
A vámügynökre vonatkozó vámtörvényi szabályozást a képviseletre és a letelepedésre vonatkozó szabályokkal összhangban módosítani szükséges. A vámügynök – a közvetett képviselet lehetősége miatt – további jogosultságokat szerez a Javaslatban említett tevékenységekre.
a 146. §-hoz
A módosítás felhatalmazást ad az érintett szaktárcáknak, hogy az EK vámjogi rendelkezéseiből átvett tevékenységi lista szerint és alapján szabályozzák a vámfelügyelet melletti feldolgozás engedélyeként előírt gazdasági teszt követelményeit. A feladat jogharmonizációs kötelezettség. A korszerű gyorspostaforgalmi szabályozás kialakításához szükséges továbbá megteremteni a törvényi hátteret.
NEGYEDIK RÉSZ
A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET ÉS A GÉPJÁRMŰADÓT ÉRINTŐ
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvényi rendelkezések módosításához
A helyi adók alapvető jellegű módosítása most nem aktuális, a korrekciókat egyrészt az uniós csatlakozással összefüggő jogharmonizációs kötelezettségünk, másrészt az önkormányzatok adópolitikai mozgásterének szükséges bővítése motiválja. Emellett, néhány a jogértelmezést segítő, pontosító kiigazításra kerül sor.
A Javaslat a helyi adókra vonatkozó törvényi szabályokat két törvény, egyrészt a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.), másrészt pedig a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény (Ptt.) módosításával korrigálja. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a helyi adók Európai Uniós csatlakozásával összefüggő módosításait az elmúlt év során a Ptt. foglalta magában, így jogtechnikai szempontból is célszerű ezen törvény módosítása.
A csatlakozási tárgyalások keretében a “Verseny” fejezet lezárása érdekében a Javaslat legfontosabb változtatása, hogy ez év végéig “előre hozza” a vállalkozókat érintő helyi adó kedvezmények, mentességek átalakítási kötelezettségét. Egyes idejétmúlt mentesség (pl.: 1991. előtt a házadóban adott mentességek építményadóban való továbbéltetése) megszüntetésével növekszik a helyi önkormányzatok adóztatási lehetősége, ennek tényleges kihasználása természetesen az önkormányzatok kompetenciájába tartozik. A pontosítások közül kiemelendő a vállalkozó fogalmának módosítása, amely a magánszemély vállalkozók körét érinti (szűkíti), megtisztítva ezen fogalmat a korábban értelmezési problémákat felvető adóalanyi körtől.
a 147. §-hoz
Az utóbbi időszakban több értelmezési problémát vetett fel az állattartást szolgáló épületeket és a növénytermesztéshez kapcsolódó tárolóépületeket megillető építményadó-mentesség. Az adózók és az adóhatóságok közti jogviták az épület jellegének megítélésében és használatában csúcsosodtak ki (pl.: állattartást kell-e végezni az épületben a mentesség igénybevételéhez, vagy a mentesség az üres épületet is megilleti-e, illetve az állattartást az adóalanynak, vagy a bérlőnek kell-e végeznie). Mindezekhez képest az időközben megszülető bírósági ítéletek sem tudták megnyugtatóan rendezni a kérdést.
A jogbiztonság és az egyértelmű szabályozás igényének eleget téve a Javaslat egyfelől az ingatlan-nyilvántartási állapothoz köti a mentes épületek körét, másfelől pedig ahhoz, hogy az adóalany az épületet ténylegesen állattartási, illetve növénytermesztési tevékenységéhez rendeltetésszerűen (az állattartás, növénytermesztés sajátosságainak megfelelően, akár év közben időszakosan) használja. A Javaslat nem tartalmaz taxatív felsorolást a mentes körbe tartozó épületekre, ugyanakkor a példálózó felsorolásban szereplő épületek jellege orientálja a jogalkalmazót az állattartásra (állattenyésztésre) használt, illetve a növénytermesztéssel összefüggésben szükséges (termény) tárolásra használt épületek azonosítása során.
a 148. §-hoz
A hatályos szabályozás értelmében, ha a településen a vállalkozó vállalkozási tevékenységet, vagy annak munkavállalója a munkáltató tevékenységi körébe tartozó munkát végez és rendelkezik kiküldetési rendelvénnyel, az ún. tartózkodás utáni idegenforgalmi adó alól mentesség illeti meg. A mentesség fennállását az adó beszedőjének (a szállásadónak) kell vizsgálnia, ugyanakkor ez az adóztatási gyakorlatban gondot okoz, illetve az adóhatóság számára is nehézkes annak ellenőrzése, hogy a hatályos Htv. alapján egy vállalkozó magánszemélyt, vagy a vállalkozó, vállalkozás munkavállalóját megilleti-e a mentesség. A Javaslat ezt a – az adóhatóság és a szállásadó (adóbeszedő) számára egyaránt nehézséget okozó – problémát úgy oldja fel, hogy a vállalkozót, illetve annak alkalmazottját akkor illeti meg mentesség az adott településen, ha ott a vállalkozónak (amely lehet szervezet és magánszemély egyaránt) Htv. szerinti székhelye, telephelye van, illetve az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó a Htv. 37. §-a (2) bekezdésében nevesített ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységet folytat. Ezen kivételek jelentősége abban rejlik, hogy esetükben az önkormányzat a vállalkozót iparűzési adóval terhelheti.
a 149. §-hoz
A Javaslat e §-ban a Htv. értelmező rendelkezéseinek szövegét korrigálja.
A Htv. tulajdonos fogalmának korrekciójával egyértelművé teszi azt a korábban is élő szabályt, hogy tulajdonosnak – így adott esetben az építményadó, a telekadó, a magánszemély kommunális adójának és az üdülőépület utáni idegenforgalmi adó alanyának – minősül az a személy, aki ingatlan-átruházási szerződésben szerző félként szerepel és azt a földhivatal széljegyként feljegyezte (pl.: tulajdonjog fenntartással történő eladás esetén a szerző fél a szerződésnek a földhivatalhoz történő benyújtása időpontjától tekintendő adóalanynak). Kiegészítő és egyben pontosító szabályként szerepel a Javaslatban, hogy egyéb módon történő tulajdonszerzések esetén (pl.: öröklés, elbirtoklás, kisajátítás) a Polgári Törvénykönyv szabályai az irányadóak a Htv. szerinti tulajdonos személyének megállapítása során.
A Htv. pontosítja a korrigált átlagos statisztikai állományi létszám fogalmát, tekintettel arra, hogy mindezidáig a statisztikai állományi létszám számítására a KSH 1992. évi állapotot tükröző kiadványában foglaltak voltak az irányadók. A Javaslat szerint a statisztikai állományi létszám megállapítására szintén egy KSH kiadvány (1999-es kiadás) szolgál alapul. A változtatás érdemi hatást nem gyakorol sem a bevételekre, sem a számítási metodikára.
A Javaslat újradefiniálja a vállalkozó fogalmát, melynek jelentősége abban rejlik, hogy a vállalkozó minősül az iparűzési adó és a vállalkozók kommunális adója alanyának. A módosítás ugyanakkor kizárólag csak a magánszemély adóalanyokat érinti. Eszerint a Htv. vonatkozásában vállalkozónak csak a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozó, továbbá a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági őstermelő minősül. Ez utóbbi azonban csak akkor, ha őstermelői tevékenységéből származó bevétele meghaladja a 350 ezer forintot. A Javaslat értelmében szűkebb lesz a vállalkozó fogalma, hiszen – többek között – nem tartozik ide például az egyéni vállalkozói igazolvány nélkül tevékenykedő szakértő, tervező, vagy a 350 ezer forint bevételt el nem érő mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély, ugyanakkor továbbra is adóalany marad a bírósági végrehajtó, az ügyvéd, az önálló orvos. A Javaslat ezáltal pontosabbá, egyértelműbbé, ugyanakkor szűkebbé is teszi az iparűzési adó és a vállalkozók kommunális adójának alanyi körét. Az adóalanyok számának csökkenése kizárólag az alacsony árbevételű magánszemélyek közül kerül ki, melyeket az önkormányzatok jellemzően egyébként is mentesítettek az iparűzési adó, vagy a vállalkozók kommunális adója alól. Ennélfogva érdemleges adóbevétel-kiesésre sem lehet számítani, az adózók adminisztrációs terhei és az adóhatóságok adóztatási költségei ugyanakkor csökkennek.
A 2001. évi L. törvény (Ptt.) elmúlt évi megalkotásával, illetve annak 21. §-ával került sor a Htv. azon előirányzott – ám még hatályba nem lépett – módosítására, amely csak az Európai Unió rendelkezéseivel összhangban lévő önkormányzati szabályok megalkotását tette volna lehetővé. Ennek keretében került megfogalmazásra, hogy az önkormányzat nem alkothat kedvezményi, mentességi szabályokat a vállalkozásokat terhelő adónemekben, illetve a vállalkozások számára csak egyféle adómértéket írhat elő. A Javaslat ezt a még nem hatályos szigorú szabályt oldja azzal, hogy a hasznos alapterület alapján működtetett építményadóban és az alapterület szerint működtetett telekadóban az adómértéket az adótárgy fajtája (üzlet, iroda, műhely stb.), illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján differenciáltan határozhatja meg. Ezzel megmarad az önkormányzat azon – ésszerű – rendeletalkotási jogosítványa, hogy érvényre juttassa például a külvárosi, illetve belvárosi ingatlanok közötti különbségeket. Más módon történő adómérték-differenciálásra továbbra sem lesz lehetőség.
A Htv-nek a Ptt. 22. §-ával elmúlt évben történt elfogadásával – a Htv-be illesztendő 39/B. §-sal –,annak hatályba lépésétől számítva lehetővé tette az önkormányzatok számára, hogy az iparűzési adóban – a kisebb méretű adózók számára – az EU csatlakozást követően is mentességet, kedvezményt irányozhassanak elő. Mindezt egyfelől megerősíti a Ptt. jelenlegi – Javaslat szerinti – módosítása is, másfelől pedig a Htv-be illesztendő rendelkezés számát 39/B. §-ról 39/C §-ra írja át, tekintettel, hogy egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényjavaslat a Htv-be iktatandó 39/B. §-ban rendelkezik az egyszerűsített vállalkozó adó hatálya alá tartozó adózók egyszerűbb “könnyebb” adókötelezettség-teljesítésre vonatkozó szabályairól.
a 152. §-hoz
A Ptt. elmúlt évben elfogadott 79. §-a szerint a Htv. EU harmonizációja a csatlakozással egyidejűleg lépne hatályba. A Javaslat – a “Verseny” tárgyalási fejezet eredményes lezárása érdekében – konkrét (korábbi) időpontot határoz meg a hatályba lépésre (2003. január 1.). A szerzett jogok védelme érdekében továbbra is fennmarad a határozott idejű kedvezmények mentességek csatlakozás után történő továbbéltetése, ám annak szintén konkrét időpontját irányozza elő a Javaslat (2007. december 31-ig kell az önkormányzatoknak hatályon kívül helyezni az addig le nem járt, határozott időre szóló adókedvezményeket). A Javaslat ugyanakkor kiegészíti az elmúlt évben elfogadott szabályokat a jogszerzés korlátozásával. A határozott időre szóló kedvezményeket, mentességeket a vállalkozó csak akkor veheti igénybe 2003. január 1-jétől, ha arra 2002. december 31-ig már jogosultságot szerzett (számára már él a kedvezmény), vagy az igénybe vételre vonatkozó feltételek teljesítését 2003. december 31-ig megkezdte. Ezen feltételek teljesítését a vállalkozónak legkésőbb 2004. január 31-ig be kell jelenteni az illetékes önkormányzati adóhatósághoz.
Az illetékekről szóló törvény módosítását alapvetően az ár- és értékviszonyokban bekövetkezett változások teszik szükségessé, ezen túlmenően a Javaslat a jogértelmezési viták megoldását célzó, pontosító jellegű, az egységes értelmezést segítő szabályokat is tartalmaz.
Az ingyenes vagyonszerzéseknél (öröklés, ajándékozás) a törvény egyrészt a vagyonszerző (örökös, megajándékozott) és az örökhagyó, illetve megajándékozó közötti rokonsági fok, másrészt a megszerzett vagyontárgy szerint is differenciált – de lineáris – mértéket állapít meg. Az illetékek úgy nemzetközi összehasonlításban, mind pedig a hazai személyi jövedelemadó kulcsaihoz képest kifejezetten alacsonynak minősülnek. Az ingyenes szerzés után (melynek egyetlen terhe az illeték!) fizetendő illeték legmagasabb mértéke jelenleg 21 százalék, amely az örökhagyóval (ajándékozóval) távoli rokonságban álló, vagy rokoni kapcsolatban egyáltalán nem álló örököst (megajándékozottat) terheli, ha a vagyonszerzés tárgya nem lakás. Az ingyenes szerzéshez kapcsolódó illeték tehát jellemzően alacsonyabb, mint a munkával megszerzett jövedelmet terhelő személyi jövedelemadó-teher.
Az igazságosabb közteherviselés érdekében javasolható a lineáris elvonás helyett – továbbra sem mellőzve a rokoni kapcsolat, valamint a megszerzett vagyontárgy jellegének figyelembevételét – az örökölt vagy ajándékba kapott vagyon értékétől függő sávosan progresszív illetékmérték bevezetése. A Javaslat szerint az ily módon megszerzett (átszállt) vagyon 15 millió forintot meg nem haladó összegéig jellemzően a ma hatályos mértékek érvényesülnek, az e feletti összege után pedig egy magasabb mérték lép be.
A gépjárműszerzés illetékét – az egyébként 1999. január 1-jétől hatályos – jelenlegi 10 Ft/cm3-ről 13 Ft/cm3-re javasolható emelni. A változás mértéke gyakorlatilag megfelel a mérték megállapítása óta eltelt időszak inflációs rátájának.
Az illetékekről szóló törvény hatályos értékpapír fogalma még 1990. évben került meghatározásra. Az azóta bekövetkezett változásokra, továbbá a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel a Javaslat újraszövegezi a fogalmat, pontosan körülhatárolva az alkalmazásában értékpapírnak minősülő okirat formáját és kellékeit.
A tételes összegű államigazgatási eljárási illetékmértékek jellemzően 1998-1999-ben léptek hatályba, de egyes eljárási illetékek az 1991-es évtől változatlanok. A korábbi években megállapított eljárási illetékek az elmaradt kiigazítások következtében ma már az eljárás költségeihez viszonyítva aránytalanul alacsonyak. Az elmúlt négy év inflációjának mértékét – jellemzően csak megközelítően – követő korrekció így elengedhetetlenné vált, mind az ú.n. általános tételű mind az egyes speciális mértékű államigazgatási illetékek körében.
Az eljárási illetékek túlzott mértékűnek nem minősülő (de ugyanakkor megfontoltabb eljárás kedvezményezésre késztető) emelése az államigazgatási eljárások viszonylag széles körét érinti. Ugyanakkor alapvetően nem változnak az okmányok kiadása (személyi azonosító igazolvány, útlevél stb.) iránti eljárások illetékmértékei. Az eljárási illeték összegének meghatározásakor elsődleges feltétel, hogy álljon arányban az eljárás során felmerülő költségekkel, de a költségarányos illetékterhek senkit se akadályozzanak a jogérvényesítésben. Ennek alapvető garanciáját jelenti, hogy továbbra is változatlanul érvényesül az illetéktörvénynek az a rendelkezése, amely mind az államigazgatási, mind a bírósági eljárásokat illetően elismeri a külön jogszabályon alapuló és az illetékmentességet is magában hordozó költségmentesség intézményét.
A bírósági eljárásokban fizetendő illetékek körében 1993. évben volt nagyobb terjedelmű változás, ezt követően csak egy-egy kisebb korrekcióra került sor. A bíróságokra fordított személyi és dologi kiadások az elmúlt években olyan nagymértékben emelkedtek, hogy a bírósági eljárási illetékek már nem fejezik ki az eljárás valós költségigényét, töredékét fedezik a ráfordításoknak, így a pereskedés költségeit a felek helyett jórészt az egész társadalom viseli. A bírósági eljárási illeték jellemzően százalékos mértékűek, mely mértéknek változatlanul hagyása mellett a minimum és maximum érték mértéktartóan emelkedik.
A bírósági eljárási illetékek módosítását a 2003. évtől hatályba lépő bírósági szervezeti változások is indokolják. A polgári perrendtartásról szóló törvény szerint a közeljövőben felállításra kerülő ítélőtáblák fellebbezési fórumként működnek. E változás alapján javasolható az ítélőtábla előtti peres és nemperes eljárásban fizetendő illeték alapjául szolgáló ún. eszmei érték megállapítására vonatkozó szabályok beiktatása.
Az illetékekben tervezett változások – az érintett illetékfajták rendeltetésére, és bevételi súlyára figyelemmel is – az infláció jövőbeni alakulására nincs hatással.
a 153. §-hoz
A hatályos illetékszabályok értelmében az öröklési és az ajándékozási illetéket egy-egy örökös, illetőleg megajándékozott által megszerzett vagyon terhekkel csökkentett (tiszta) értéke után – a vagyont juttató és szerző közötti rokoni kapcsolat, valamint a vagyon jellege szerint differenciált – lineáris kulcstáblázat alkalmazásával kell megállapítani. Lakásnak nem minősülő vagyontárgyak öröklése, ajándékozása esetén jelenleg az illetékelvonás általános mértéke 11-15-21 %-os, lakástulajdon öröklésekor 2,5-4-5 %-os, ajándékozásakor pedig 5-8-10 %-os illetéket kell fizetni.
A Javaslat szakít a lineáris elvonással és – továbbra sem mellőzve a rokoni kapcsolat figyelembevételét – az örökölt és az ajándékba kapott vagyon értékétől függő progresszív illetékmértéket vezet be. A magasabb illetékkulcsok a 15 millió forint forgalmi érték feletti értékrészre vonatkoznak.
a 154. §-hoz
Az illetéktörvény érvényben lévő rendelkezései szerint az örökség tiszta értékének számítása során a hagyaték egészét terhelő tartozás kizárólag csak az illetékfizetési kötelezettség alá eső vagyon forgalmi értékéből vonható le. Ez a korlátozás – figyelemmel a jelentős számú és többségében nagy értéket képviselő mentes vagyonra – indokolatlan, ezért a Javaslat megengedi, hogy az örökség egészét terhelő tartozások az örökös által megszerzett illetékfizetési kötelezettség alá eső és illetékfizetési kötelezettség alá nem eső (mentes és külföldön levő e törvény hatálya alá nem tartozó) vagyon arányában kerüljenek számbavételre.
a 155. §-hoz
A Javaslat az egységes jogalkalmazás és jogértelmezés érdekében egy jelenleg már meglévő kedvezményi szabályt pontosít, kimondja, hogy azt az örököst, aki a hagyatékból ráeső termőföldet a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó magánszemély örököstársának ellenszolgáltatás fejében átengedi, az átengedett termőföld után öröklési illeték nem terheli. A módosítás sem a kedvezményezettek körét, sem a kedvezmény mértékét nem érinti, ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy az átengedő örökös esetében nincs szó kétszeres kedvezmény alkalmazásáról.
a 156. §-hoz
A hatályos illetéktörvény szerint lakástulajdonok adás-vételt pótló cseréje esetén az illeték alapja az egy éven belül vásárolt és eladott lakások terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének különbözete. A jogalkalmazók körében ellentétes gyakorlat alakult ki annak megítélésében, hogy a haszonélvezet, használat joga e rendelkezés vonatkozásában tehernek tekinthető-e vagy sem. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy a haszonélvezet, használat joga cserét pótló vételnél nem minősül tehernek, ezért az érintett jogok értékét az illetékalap számításánál figyelembe kell venni.
a 157. §-hoz
A jelenlegi rendelkezések szerint, ha a továbbeladási, illetve pénzügyi lízingbeadási céllal megszerzett ingatlant a főtevékenységként ingatlanforgalmazást végző vállalkozó, illetőleg az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként folytató vállalkozó a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított 2 éven belül nem adja el, illetve nem adja pénzügyi lízingbe, az illetékhivatal a vagyonszerzés után az általános szabályok szerint fizetendő és a kedvezményes (2 %) illetékkulcs alkalmazásával megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja. A Javaslat arra az esetre ad méltányos megoldást, amikor a vállalkozó az általa vásárolt ingatlant felparcellázza. s az új ingatlanokat csak részben tudja a törvényes időn belül eladni, illetve pénzügyi lízingbe adni. Ilyen esetekre rendeli az illetékkülönbözet arányosítását.
A főtevékenységként ingatlanforgalmazást végző vállalkozókat, valamint az ingatlanok pénzügyi lízingjét folytató vállalkozókat a törvény különböző nyilatkozatok megtételére, igazolások benyújtására kötelezi. A kötelezettség teljesítésével járó jogviták elkerülésére a Javaslat kimondja, hogy a vállalkozó a nyilatkozatot, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmet a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolhatja, illetve terjesztheti elő az illetékhivatalhoz.
a 158. §-hoz
A gépjármű, pótkocsi tulajdonának megszerzését terhelő illeték 1999. január 1. óta nem változott. A Javaslat valorizációs szempontokat érvényesítve az illetékmértékeket a hajtómotor hengerűrtartalmának minden megkezdett cm3-e után 10 forintról 13 forintra, a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 KW-ja után 400 forintról 600 forintra emeli.
Hasonló megfontolásból módosul a pótkocsi illetéke, ha a megkezdett össztömeg a 2500 kg-ot nem haladja meg 5000 forint helyett 7500 forint, minden más esetben 12 000 forint helyett 18 000 forint illetéket kell fizetni.
a 159. §-hoz
A hatályos illetéktörvény szerint a 35 év alatti fiatalok az első lakásszerzésükhöz nyújtott kedvezmény igénybevételéről és a kedvezményre jogosító feltételek fennállásáról szóló nyilatkozataikat a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tehették meg. A Javaslat a nyilatkozattételre előírt időt meghosszabbítja, így az a fiatal, aki a kedvezménnyel élni kíván, az erre vonatkozó szándékát a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig jelezheti az illetékhivatalnál.
a 160. §-hoz
Az illetéktörvény szerinti eljárási illetékmértékek jellemzően 1998-1999. évben léptek hatályba, de egyes ingatlan-nyilvántartási eljárási illetékek 1995. évektől kezdve változatlanok. A korábbi években megállapított államigazgatási eljárási illetékek – melyek általában nem százalékos, hanem tételes illetékek – az elmaradt folyamatos kiigazítások következtében az eljárás költségeihez viszonyítva aránytalanul alacsonyak. Az infláció mértékét követő és egyre költségesebb hatósági ügyintézéshez igazodó korrekció kizárólag azokra az eljárásokra vonatkozik, melyek mértéke az adott eljárással felmerülő költségekhez képest aránytalanul alacsony. A speciális illetékek többsége nem, vagy csak kevéssel haladja meg az általános tételű eljárási illeték mértékét, holott ebben a körben az általánosnál magasabb költségigényű, az általánost lényegesen meghaladó munkaigényességű eljárások tartoznak.
Az aránytalanság megszüntetésére az egyre költségigényesebb hatósági ügyintézéshez igazodó tételes mértékek korrekciója mellett az államigazgatási eljárások ún. általános tételű illetékét, a fellebbezési jogkörben hozott határozatok minimumát és maximumát is érinti a Javaslat. (Az általános mértékű illeték 1500 Ft-ról 2000 Ft-ra történő emelése mellett a fellebbezés – ha értéke pénzben nem állapítható meg, az illeték 3000 Ft-ról 4000 Ft-ra nő, az érték megállapíthatósága esetén az illetékvonzata 4000 Ft-tól 400 000 Ft-ig terjed.) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke 10000 Ft-ra emelkedik.
a 161. §-hoz
A Javaslat szerinti módosítást – amely a postaköltség megfizetését 200 forint illetékbélyeg lerovásával biztosítja – az tette szükségessé, hogy az új illetékbélyegek forgalomba hozatalával a kis címletű 100 forint alatti illetékbélyegek megszűntek.
a 162-173. §-hoz
A bírósági eljárási illetékek területén 1993. augusztus 20-ától kezdődő hatállyal volt átfogó változás, ezt követően csak egy-egy kisebb lélegzetű korrigálásra került sor.
A bíróságokra fordított személyi és dologi kiadások az elmúlt években olyan nagymértékben emelkedtek, hogy a bírósági eljárási illetékek már nem fejezik ki az eljárás valós költségigényét, csak töredékét fedezik a ráfordításoknak, így a jelentős hiányt az állami költségvetés fedezi. A bírósági eljárási illeték jellemzően %-os mértékű, mely mértéknek változatlanul hagyása mellett kizárólag a minimum és maximum érték emelkedett.
A bírósági eljárási illeték módosításának másik nagy része az igazságszolgáltatási reform keretében kialakításra kerülő négyszintű bírósági rendszer következménye. Az illetékmértékek az alapjául szolgáló eljárásoknak megfelelően – rendkívül differenciáltak, az egyes eljárások költségigényével arányosak. A polgári (ezen belül peres és nemperes eljárások), a büntető eljárások illetékei továbbra is elkülönülnek és az eljáró bíróság szintje, valamint az eljárás fokozata szerinti különbségek egyaránt megjelennek a fizetendő illeték összegében.
A bírósági eljárási illetékek módosítását, korrekcióját a 2003. évtől hatályba lépő bírósági szervezeti változások is indokolják, ugyanis a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) módosítása szerint az ítélőtáblák fellebbezési fórumként fognak működni. A törvény e változással összhangban állapítja meg az ítélőtábla előtti peres és nemperes eljárásban fizetendő illeték alapjául szolgáló ún. eszmei értéket. Az ítélőtáblák felállításával a Legfelsőbb Bíróság mentesül a rendes jogorvoslatok elbírálása alól – s igen szűk kivétellel – csak felülvizsgálati ügyekben jár el így nagyobb hatékonysággal tudja ellátni az egységes jogalkalmazással kapcsolatos feladatát.
a 174-176. §-okhoz
A Javaslat mindhárom módosító szabálya pontosító jellegű, az egységes értelmezéshez nyújt segítséget.
a 177. §-hoz
Az illetéktörvény értékpapír fogalma 1990-ben került meghatározásra. Az azóta bekövetkezett változásokra, továbbá a Ptk. vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel a Javaslat újraszövegezi a fogalmat, pontosan körülhatárolva az Itv. alkalmazásában értékpapírnak minősülő okirat formáját és kellékeit.
a 178. §-hoz
Az illetéktörvény Mellékletében az arányok helyreállítása érdekében igazítja ki a Javaslat – többek között – a szabálysértési eljárás, az állampolgársággal kapcsolatos eljárás, a jogszabályról és joggyakorlatról kiállított bizonyítvány illetékét, valamint a másolat és kivonat illetékét, továbbá a fordítás és hitelesítés illetékét, ide értve az állami levéltár által készített másolat illetékét is, az iskolai, tanfolyami bizonyítványmásolat, másodlat illetékét, az anyakönyvi és névváltoztatási eljárás, a vízügyi hatósági eljárás, a környezetvédelmi, természetvédelmi hatósági eljárás illetékét, mivel ezekben az eljárásokban fizetendő illetékmértékek az eljárás valós költségeit ma már nem fejezik ki. (Melléklet I.-VIII. X., XIII.-XIV., XXII. cím stb.)
A Javaslat a külön illeték alá vont eljárások közül az útlevél hatósági eljárásban változatlanul hagyja mind az öt éves érvényességi idejű, mind az öt évet meghaladó érvényességi idejű útlevél (1996. évben megállapított) 4000, illetőleg 6000 Ft-os mértékét.
Új fizetési kötelezettséget állapít meg a Javaslat a soron kívüli eljárás esetében, melynek alapját a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény végrehajtására kiadott 101/1998. (V.22.) Korm. rendelet 21. §-ának (2) bekezdése teremti meg. Az említett jogszabályhely a soron kívüli eljárás kérelmezésének feltételét az ehhez fűződő fontos érdek igazolásával határozza meg.
Tekintettel arra, hogy a “fontos érdek” fogalma – szubjektív elemei miatt – terminológiailag igen nehezen határozható meg, a hivatkozott kormányrendelet sem tartalmaz erre vonatkozó meghatározást, illetőleg taxációt. A fentiekből eredően lényegesen szélesebb igénylői kör él a soron kívüli eljárás kérelmezésének lehetőségével, mint a jogalkotó által preferálni kívánt valóban fontos érdek azt indokolná. Az útlevél kiadás számadatainak több évet átfogó statisztikai elemzése alapján megállapítható, hogy az ügyfelek mintegy 25 %-a kéri az útlevél kiadására irányuló kérelmének soron kívüli eljárásban történő elbírálását. A soron kívüli eljárás az öt napos elintézési határidőre tekintettel anyagi és személyi többletterhelést jelent mind az elbíráló hatóság, mind az eljárásban közreműködőként résztvevő szervek számára. Ennek a többletterhelésnek az ellentételezése a hatályos szabályozásban nem tükröződik. Az emeléssel a Javaslatnak az a célja, hogy egyrészt megfontoltabb eljárás kezdeményezésre ösztönözze a polgárokat, másrészt biztosítaná az Itv. preambulumában megfogalmazott, “az állami és a társadalmi feladatokhoz való arányos hozzájárulás” elvének érvényesülését is. (Melléklet IX. cím I/3. pont)
A gépjárművezetők egészségügyi alkalmasságáról szóló jogi szabályozás az egészségügyi vizsgálaton történő részvételt a járművezető életkorához köti. Így például a 70. életév betöltését követően 2 évenként kell orvosi vizsgálaton részt venni. Az Európai Uniós feltételeknek megfelelő 2001. január 1-jét követően kibocsátott vezetői engedélyekbe azonban az érvényességi időt utólag bejegyezni nem lehet, így minden esetben az okmány cseréjére van szükség. A Melléklet IX. címének III/1.-2. pontja módosításával megteremthetők az okmány érvényességéhez jobban igazodó differenciált illetékfizetési kötelezettségek a forgalmi okmányok esetében is.
Az építésügyi hatósági eljárások illetékei utoljára 1999. évtől módosultak. A speciális és sokrétű szakértelmet igénylő hatósági eljárások költségigénye egyrészt indokolja a magasabb illetékmértéket, másrészt a Javaslat – a végrehajtás egyszerűsítése érdekében – tovább igazodik a hatályos építésügyi jogszabályokhoz. (Melléklet XV. cím)
A Javaslat változatlanul hagyja az ingatlan-nyilvántartási eljárás illetékének illetékmentes rendelkezéseit (Melléklet XVI/6.), ugyanakkor egyéb tekintetben a költségigényekhez illeszti az új mértékeket. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló határozat ellen benyújtott fellebbezés illetékének 6000 Ft-os mértéke a fellebbezési eljárás általános mértékében bekövetkezett emeléshez igazodik. (Melléklet XVI. cím)
IX. Fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításához
A gépjármű-adótörvény módosítását elsősorban a uniós jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítése, a bevételek reálértékének megőrzése és mindezekkel összefüggésben a kedvezményi rendszer racionálisabbá, áttekinthetőbbé tétele motiválja. Az EU csatlakozással járó jogharmonizációs kötelezettségünkből, az ún. a “pozíció papír” tartalmából és a jogalkotási ütemtervből is adódik egyrészt, hogy a magyar nehéz-tehergépjárművek adóterhelési szintjének el kell érnie a Tanács 99/62 EK irányelvében (Irányelv) meghatározott minimális adóteher-szintet, másrészt pedig, hogy a gépjárműadóról szóló törvény hatálya ne terjedjen ki az EU tagállamokban bejegyzett gépjárműre, pótkocsira.
Mindemellett gépjárműadó-bevételek reálértékének megőrzése is feltétlenül indokolttá teszi a törvényi alsó adómérték 600 Ft-ról 800 Ft-ra történő növelését. A ma alkalmazott törvényi alsó adótétel 1999. óta változatlan, tárgyi adók esetében elengedhetetlen az időszakos valorizáció.
A korszerű környezetvédelmi (légszennyezési, zajkibocsátási) határértékekkel rendelkező és ezért adókedvezményben részesülő gépjárművek kedvezményi rendszerének kardinális átalakítását minden gépjárműkategória vonatkozásában szükségessé teszi az erőteljes technikai változásokkal járó igény kielégítése, nevezetesen, hogy az adókedvezmény mindenkor csak a legkorszerűbb környezetvédelmi követelményeket teljesítő gépjárművekre terjedjen ki.
Az előzőek szerinti igényeket egy sajátos “kétlépcsős” (időben széthúzott) jogalkotás elégíti ki, ennek lényege röviden a következő. 2003-től az alsó adómérték emelkedik (de a felső változatlan marad) továbbá az adókedvezmények százalékos mértéke csökken. 2004-től csak egyetlen (a jelenlegi felső) adómérték marad, a kedvezmények – a kombinált árufuvarozáshoz kapcsolódó kivételével - már nem változnak. Szintén 2004-től a gépjárműadó hatálya szűkül olymódon, hogy az csak a belföldön valamint a nem EU tagállamokban bejegyzett gépjárművekre terjed ki.
a 179. §-hoz
A gépjárműadóról szóló törvény (Gjt.) hatályos, általános rendelkezése alapján a Magyar Köztársaság területén közlekedő, külföldön nyilvántartott gépjármű, pótkocsi után gépjárműadót kell fizetni. A Tanács 99/62 EK irányelve szerint azonban egy tagállam egy másik tagállamban bejegyzett nehéz-tehergépjárművet nem terhelhet gépjárműadóval. A jogharmonizáció érdekében a Javaslat szerint a Gjt. hatálya az EU tagállamokban bejegyzett gépjárműre, pótkocsira 2004. január 1-jétől – de 2003. január 1-jei kihirdetéssel – már nem terjedne ki.
a 180. §-hoz
A Javaslat szerint 2003. január 1-jétől a törvényi alsó adómérték 600 Ft-ról 800 Ft-ra emelkedik, melyet egyrészt a bevételek reálértékének megőrzése, másrészt a jogharmonizációs kötelezettségünk (EU adóminimum-terhelés) teljesítése indokol. (A felső adómérték változatlan marad.) A ma alkalmazott törvényi alsó adótételek 1999. óta változatlanok, tárgyi adók esetében azonban elengedhetetlen az időszakos valorizáció. Ezen mértékváltozás a gépjárművek közel 50 %-ánál eredményez nem jelentős tehernövekedést, mivel a megyei jogú városok, illetve a nagyobb települések már jelenleg is 800-900 Ft/kg adómértékkel adóztatnak. A tételesen (adóalap nélkül) adózó gépjárművek adója 1996. óta változatlan, ezért e körben is indokolt volt valorizálni, így a motorkerékpár, lakóautó, pótkocsi, sátras utánfutó után egységesen 5000 Ft/év, míg az ideiglenes forgalmi engedéllyel rendelkező személygépjármű után 2000 Ft/hó, tehergépjármű után pedig 5000 Ft/hó a fizetendő adó.
A ma működő adókedvezményi rendszer átalakítását minden érintett gépjárműkategória vonatkozásában szükségessé teszi egyrészt az erőteljes technikai változásokkal járó igény kielégítése, másrészt a jogharmonizációs kötelezettségből adódó adóminimum-szint fokozatos teljesítésének kötelezettsége. A Javaslat ezt úgy valósítja meg, hogy a kedvezményi mértékek úgy csökkennek, hogy a kedvezményben nem részesülő járműpark döntő többségénél (a teljes járműállomány kb. 60 %-ánál) ne kelljen az adómértéket, adóalapot jelentősen emelni. A szabályozás célja, hogy a kedvezmény mindig csak a legkorszerűbb légszennyezési és zajkibocsátási határértékekkel rendelkező gépjárművekre terjedjen ki.
A Javaslat szerint ennek megvalósítása egyes jelenlegi kedvezmények megszüntetésével, illetőleg a jelenlegi (magas) kedvezményi mértékek erőteljes csökkentésével és differenciálásával történik meg. A mai adókedvezményi rendszer ugyanis még preferál olyan gépjárműveket – nem szabályzott katalaizátorral ellátott benzin üzemű; EURO 1 normának megfelelő –, amelyeket 1999. január 1-jétől már nem gyártanak, azaz ilyen gépjárművek újonnan forgalomba sem kerülhetnek. A Javaslat értelmében megszűnne ezen gépjárművek adókedvezménye. A jelenleg 50 %-os adókedvezményt élvező EURO-2-es gépjárművek, a szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű gépjárművek, valamint az ezekkel környezetvédelmi szempontból egyenértékű 3500 kg alatti gépjárművek a Javaslat értelmében 20 %-os adókedvezményre lennének jogosultak. A hatályos szabályozás szerint leginkább preferált, 60 %-os adókedvezményt élvező például tiszta gázüzemű gépjárművek adókedvezménye pedig a felére csökkenne. A kombinált fuvarozás a kedvezmény – a teljesített járatszám függvényében – 10 %-ra; illetve 20 %-ra változik. A csökkentett kedvezményi mértékek az EU adóminimum-szint teljesítését is szolgáljak, melynek eléréséhez a különféle kedvezményeket csak kumulálva lehet figyelembe venni.
a 182. §-hoz
A Javaslat szerinti értelmező rendelkezéseket az ágazati jogszabályok időközben bekövetkezett változásai, illetve a környezetbarát gépjárművekhez kapcsolódó adókedvezmény érvényesítésének egyszerűbbé-tételét szolgáló műbizonylat fogalmának változtatása indokolja.
Ötödik rész
a társadalombiztosítási alapokat megillető egyes befizetéseket érintő módosítások
X. Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
A társadalombiztosítási járulékszabályozást érintő, 2003.évre tervezett legfontosabb változások – megőrizve a szolidaritás és a biztosítás elvén működő társadalombiztosítás rendszerét – az adó- és járulékszabályok összehangolására, a nyugdíjreform következetes továbbvitelének folytatására, a vállalkozások közterheinek mérséklésére irányulnak.
A törvény módosításának lényeges eleme – a kormány programjában foglaltaknak megfelelően – az adó és járulékmértékek harmonizálása, a magánnyugdíjpénztári tagdíj és az egyéni nyugdíjjárulék mértékének korrekciója.
A tőkefedezeti magánnyugdíjpénztárak létrehozásakor a törvényi szabályozás eredeti célja szerint a tagdíj bevezetéskori mértéke a nyugdíjjárulék alap 6%-a volt, amely 2000. január 1.-től már 8%-ra emelkedett volna. Az előző kormányzati ciklusban a magánnyugdíjpénztári tagdíj emelésére nem került sor. A tagdíj 8 százalékra emelése révén helyreállnak az eredeti feltételek, a pénztártagok felhalmozása után a nyugdíjazáskor megállapított ellátások mértéke már összhangban lesz az eredeti elképzelésekkel. A változás több mint kétmillió jelenlegi és jövőbeni pénztártag megtakarítását, majdani nyugellátását érinti kedvezően.
Az Országgyűlés 2002. január 1-től megszüntette a pályakezdők kötelező pénztártagságát. A kötelező pénztártagság 2003. január 1-jei időponttal javasolt visszaállítása eredményeként a nyugdíjreform eredeti menetrendje valósulhat meg, eredeti hatásai érvényesülhetnek.
A kormányprogramban megfogalmazott céloknak megfelelően a Javaslat a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentését is tartalmazza.
Elsősorban a kezdő egyéni vállalkozók esetében indokolt, hogy a járulékok tekintetében egyszerűbb módon tehessenek eleget kötelezettségeiknek. A Javaslat a kezdés évében a járulékterheket a minimálbér szintjén határozza meg. Ez az adminisztrációs terhek csökkentése mellett egyben a fizetési kötelezettség tekintetében is kedvező szabályt jelent, egyúttal gyorsabbá, egyszerűbbé válik az egészségbiztosítási pénzellátások iránti igények elbírálása, az ellátások megállapítása és folyósítása.
A tervezett további módosítások jelentős részben a jogszabályi környezet változásához, a magánnyugdíjpénztári rendszer új szabályozásához, a jogalkalmazás során felmerült problémák egyértelmű rendezéséhez kapcsolódnak.
a 183. – 190. §-okhoz
A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége kiszámíthatóságát és előre tervezhetőségét biztosító szabályozásra tekintettel szükséges az értelmező rendelkezések között meghatározni, miszerint az egyéni vállalkozó a járulékfizetési kötelezettsége napjától mely időpontig tekinthető tevékenységet kezdőnek, illetőleg – az indokolatlan előnyhöz jutást megelőzendő – szabályozni azt is, hogy újabb egyéni vállalkozás létesítésekor mikor nem tekinthető ismételten tevékenységet kezdőnek. A Javaslat a járulékfizetés tekintetében adminisztrációs egyszerűsítést jelent a kezdő vállalkozók részére, egyúttal gyorsabbá és egyszerűbbé válik az egészségbiztosítási pénzellátások iránti igények elbírálása, az ellátások megállapítása és folyósítása.
Az idegenrendészeti jogszabályokban végrehajtott módosítások, valamint a devizáról szóló 1995.évi XCV.törvény hatályon kívül helyezése indokolják a külföldi személy fogalmának újbóli meghatározását, valamint a belföldi fogalmának a Tbj alkalmazása szempontjából történő definiálását.
Az Mpt tervezett módosításával összefüggésben kerül sor a pályakezdők vonatkozásában a Tbj 4.§ m,) n) és o) pontjának változtatására.
a 184. §-hoz
Növekvő számban fordul elő, hogy a csődhelyzet miatt felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek által foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyának megszűntetése során a felmondási időnek a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára járó átlagkeresetet nem fizetik meg az utolsó munkában töltött napon. Egyes esetekben ez teljesen elmarad, esetleg évek múlva kerül kifizetésre. Ez a helyzet méltánytalanul hátrányosan érinti a biztosítottat a pénzellátások megállapításánál a biztosítás szünetelése miatt, ezért a tervezet javaslatot tesz a probléma megoldására a Tbj. 8. § (1) bek. a) pontja 2. alpontjának olyan értelmű módosításával, miszerint a biztosítási jogviszony nem szünetel abban az időtartamban, amelyre átlagkereset jár függetlenül attól, hogy azt kifizették-e vagy sem.
a 185. §-hoz
A Tbj. 16. § (1) bekezdése m) pontjának módosítása a társadalombiztosítás keretén belül biztosítja azon kiskorú, külföldi személyek egészségügyi ellátását, akiket ideiglenes hatállyal helyeztek el otthont nyújtó bentlakásos intézményekben. A gyermekvédelmi szakellátásba rendszeresen bekerülnek külföldi vagy külföldinek vélt, szüleik által elhagyott, törvényes képviselő nélkül Magyarországon maradt gyermekek, akiknek egészségügyi ellátása ezidáig jogszabályban nem került rendezésre.
A Tbj 16. §-ának (4) bekezdéssel történő kiegészítése az egészségügyi költségek elszámolása során bír jelentőséggel.
a 186. §-hoz
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) 27. §-ának 2003. évi módosításáról szóló javaslat értelmében az egyösszegű kifizetés nem minősül nyugdíjszolgáltatásnak. Ennek értelmében a Tbj. 17. §-a- összhangban az Mpt. 27-28. §-ában foglalt szabályokkal – módosul.
a 187. – 191.§-okhoz
Az előző kormányzati ciklusban a magánnyugdíjpénztári tagdíj emelésére nem került sor. A tőkefedezeti elven működő magánnyugdíjpénztárak létrehozásakor a törvényi szabályozás eredeti célja szerint a tagdíj bevezetéskori mértéke a nyugdíjjárulékalap 6 százaléka volt, amely 2000-től már 8 százalékra emelkedett volna. A Javaslat a tagdíj 2 százalékos emelésével ezt az állapotot állítja helyre.
A fizetendő (egyéni) nyugdíjjárulék mértékének 8 %-ról 8,5 %-ra történő emelésére részben a magánnyugdíjpénztári tagdíj emelésével összefüggésben kerül sor.
a 188. §-hoz
A gyakorlatban rendkívül sok problémát okozott az a szabályozási helyzet, hogy a Tbj. ez idáig a szellemi alkotások közül mindössze a szerzői jogdíj védelem alá tartozó tevékenységből származó jövedelmek járulékfizetési kérdéseit szabályozta, s nem tért ki az egyéb szellemi alkotásokból származó jövedelmek kezelésére. A Javaslat most már a szellemi alkotások teljes körére javasolja alkalmazni az eddig a szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenységből származó jövedelmekre irányadó járulékfizetési szabályokat
a 189. §-hoz
A jelenleg hatályos szabályok szerint az egyéni nyugdíjjárulékfizetési kötelezettség a tárgyévre tervezett éves átlagkereset kétszeresére terjed csak ki. Ezen jövedelem felett az egyéni nyugdíjjárulékot és a magánnyugdíjpénztári tagdíjat nem kell megfizetni, ezen jövedelmek a nyugdíj (magánnyugdíjpénztári járadék) megállapításakor sem képezik az ellátás alapját. Célszerű, hogy a jövőben a jövedelmeknek a jelenleginél nagyobb része kerüljön bevonásra a kötelező nyugdíjbiztosítás rendszerébe. A módosítás révén 2003. évtől a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség az átlagkereset két és félszeres szintjéig terjed. Ezen változás kezdetben többletbevételt jelent a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, ezt 1-2 évtized elteltével már ellensúlyozza a nyugdíjkiadások növekvő színvonala is. A magasabb jövedelmű rétegek járulékfizetési kötelezettsége növekszik, ennek következtében azonban magasabb összegű nyugellátásra szereznek jogosultságot.
A Tbj. 24. §-ának tervezett kiegészítése a magánnyugdíjpénztárba átlépés során felmerűlő, a tagdíj illetve a nyugdíjjárulék elszámolására vonatkozó részletszabályokról rendelkezik.
Indokolt, hogy az egészségbiztosítási járulék alól mentesek legyenek azok a jövedelmek, amelyeket eseti nem rendszeres jelleggel kap a magánszemély.
a 192. §-hoz
A társadalmi kockázatközösség, a szolidaritás és a részvételi kötelezettség elvéből következően a társadalom minden tagjának kötelessége vagyoni lehetőségeihez mérten járulékfizetésével hozzájárulni a társadalombiztosítási ellátásokhoz.
Ennek megfelelően a Tbj 39. § (2) bekezdésében meghatározottak – a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkező, biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősülő személyi igazolványra jogosult személyek (magyar állampolgár, bevándorolt, továbbá a menekült, a hontalan) a minimálbér 11 százalékának megfelelő egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezettek. E társadalmi csoportba igen eltérő jövedelmű, szociális helyzetű személyek tartozhatnak. Szélsőséges példát említve ide tartozik pl. a hajléktalan, illetőleg a tőkejövedelméből élő vagyonos polgár.
A Javaslat úgy rendelkezik, hogy fizetési kötelezettség csak akkor keletkezik, ha az érintett személy a minimálbér 30 százalékának megfelelő jövedelemmel rendelkezik.
a 193. §-hoz
Annak érdekében, hogy a pénztártagok jogviszonyának és tagdíjfizetési kötelezettségének megállapítása, ellenőrzése hatékonyabbá váljon, szükséges az OEP és az ONYF között megállapodás alapján szolgáltatott adatok körének pontos, félreérthetetlen felsorolása. A javasolt módosítás leszűkíti és tételesen felsorolja azokat az adatokat, amelyek az azonosításhoz szükségesek. Ezek a biztosított neve, szül. adatai (év, hó, nap, helye) stb.
a 194-195. §-okhoz
A TAJ szám ismerete fontos közvetítő a különböző igazgatási és egyéb szervek adatszolgáltatásában, nyilvántartásában, ugyanakkor biztosítani kell, hogy azok a szervek ne férhessenek hozzá, amelyek feladatának ellátásához a taj szám ismerete szükségtelen.
Ezt a célt szolgálja a Tbj. 42-43. §-ának módosítása is, kiemelve a 42. § (1) bekezdés a) pontjából a taj számra vonatkozó adatot a g) pontba. Így, mivel az ÁNTSZ egészségfejlesztési tevékenységének ellátásához szükségtelen a taj szám ismerete, e nélkül a 42. § (1) bekezdés a) – e) pontjában meghatározott adatokhoz juthat.
A Javaslat az Art. szabályaival való összhang megteremtése érdekében valamennyi adóhatóság számára lehetővé teszi a Tbj nyilvántartásából a szükséges adatokhoz való hozzáférési lehetőséget.
a 196. §-hoz
Az adatszolgáltatási, bejelentési kötelezettségek törvényi szintű szabályozásával a fekete foglalkoztatás elleni hatékonyabb fellépés lehetőségének megteremtését tartalmazza a Javaslat 194. §-a amely a Tbj. 44. §-ának kiegészítése. Ennek értelmében a foglalkoztató köteles 8 napon belül az általa foglalkoztatott biztosított biztosítási jogviszonyának létesítésével, megszűnésével, szünetelésével kapcsolatos bejelentésre az illetékes egészségbiztosítási szervekhez.
a 197. és 306. §-hoz
A tervezet a Tbj. 45. §-ának módosítására a pályakezdők kötelező magánnyugdíjpénztári tagságának visszaállításával összefüggésben tesz javaslatot. A tagságra kötelezett pályakezdő a biztosítottá válásától számított 15 napon belül köteles bejelenteni foglalkoztatójának a választott pénztár adatait.
A hatályos rendelkezés szerint a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépés esetén a tagdíjkiegészítés a befizetett tagdíjakkal együtt a Nyugdíjbiztosítási Alapba (továbbiakban: Ny-Alap) kerül átutalásra. Ez az összeg a társadalombiztosítási nyugdíj megállapításánál nem kerül beszámításra, nem növeli az egyén nyugdíját. Ezért szükséges – az Mpt. módosítás tervezetével összhangban – arról rendelkezni, hogy ez az összeg annak kerüljön kifizetésre, akit megillet. A tagdíjkiegészítés összegének visszafizetésére vonatkozó Javaslat mind a jövőre nézve, mind pedig a már visszalépett tagokra nézve. A visszafizetésre a tagok írásbeli rendelkezése alapján kerül sor a tag részére vagy a választott önkéntes pénztárba átutalásra.
A jövőben, 2003. január 1-jétől a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépés esetén a tagdíjkiegészítés összege nem kerül az NY-Alapba, azt kilépéskor a pénztár fizeti vissza. A 2002. december 31-éig történő visszalépés esetén a tervezet 305. §-a értelmében a visszafizetésről a magánnyugdíjpénztár adatszolgáltatása alapján az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv gondoskodik. A visszafizetendő tagdíjkiegészítés összege hozam nélkül kerül megállapításra. A Javaslat rendezi azokat az eseteket is, amikor a magánnyugdíjpénztár jogutód nélkül szűnik meg.
a 198-199. §-okhoz
A Tbj. 51. §-a javasolt módosítása a tagdíj megállapításának, bevallásának, önellenőrzésének – a tagdíj tartozás és túlfizetés során követendő hatósági feladatoknak – a szabályait tartalmazza. A tervezett módosítás ezen eljárási cselekmények logikai rendjét, egyértelmű, megfogalmazását tartalmazza. A tervezett módosítás – az új (3) és (4) bekezdés beiktatásával – a hatályos rendelkezéssel összhangban rögzíti, hogy a tagdíj bevallásánál és önellenőrzésénél az Art. rendelkezéseit a Tbj-ben meghatározott eltéréssel kell alkalmazni. Az önellenőrzést tagonként, vonatkozási időszakonként ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtani, ahol a tagsági jogviszony az önellenőrzés időpontjában fennáll. A tagdíjnál az Art. kerekítési szabályait nem lehet alkalmazni, a tagdíjat forintban kell megállapítani és teljesíteni.
A tagdíjtúlfizetés elszámolása az önellenőrzésre rendszeresített nyomtatvány benyújtásával történik. A magánnyugdíjpénztár a túlfizetés összegét – a foglalkoztató rendelkezése alapján – a következő esedékes fizetési kötelezettségbe beszámítja vagy visszatéríti. A Javaslat rendelkezik arról is, ha a biztosítottnak a tagdíjtúlfizetését a magánnyugdíjpénztárból a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történt visszalépése után kell rendezni. A Javaslat adminisztrációs egyszerűsítést jelent mind a foglalkoztatók, mind a pénztárak részére.
A § átszámozott (5) bekezdésének c) pontja kiegészül azzal a rendelkezéssel, miszerint az elektronikus úton történő bevallás-befogadást és dokumentum nyilvántartást úgy kell kialakítani, hogy abból a bevallási kötelezettség teljesítésének időpontja megállapítható és visszaigazolható legyen. Ez a rendelkezés a megfelelő felkészülés érdekében csak 2004. január 1-jétől lép hatályba.
A § tervezett (11) bekezdése eljárási szabályt állapít meg arra az esetre, hogyan kell az önellenőrzés során megállapított tartozást rendezni, ha az adott időszakban a tag tagsági jogviszonya már nem áll fenn a tb nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt és a végrehajtási eljárást még a magánnyugdíjpénztár kezdeményezte. A Javaslat értelmében az állami adóhatóság a végrehajtási eljárást kezdeményező pénztár nyilatkozata alapján az eljárást a Nyugdíjbiztosítási Alap javára folytatja le. A Javaslat a felszámolás alatt álló foglalkozatók esetében rendelkezik a befizetések elszámolásáról.
a 200. §-hoz
Egyes megtérítési kötelezettségek feltételeit az adott biztosítási ágakra vonatkozó törvények határozzák meg. Ilyen rendelkezés beiktatására tesz javaslatot a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény tervezett 2003. évi módosítása. Ennek értelmében az Eb.tv. tervezett módosításával az egészségbiztosítási szervek azonnali beszedési megbízást nyújthatnak be a megtérítési kötelezettségüknek eleget nem tevő foglalkoztatók és egyéb szervek ellen.
a 201. §-hoz
A tervezet felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy rendeletben szabályozza a magánnyugdíjpénztári tagdíjbevallás, a tagdíj önellenőrzés, valamint az elektronikus adatfogadás részletes szabályait.
XI. Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
A kormányprogramban foglaltak végrehajtásához kapcsolódóan az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosításának lényegi eleme a tételes egészségügyi hozzájárulás összegének mérséklése, a foglalkoztatók élőmunka terheinek csökkentése.
A tételes egészségügyi hozzájárulás bevezetésének alapgondolata a szolidaritáselvű egészségbiztosítás kiadásaihoz való azonos összegű hozzájárulási kötelezettség teljesítése volt. Mára már egyértelművé vált, hogy a szabályozás eredeti funkcióját nem képes betölteni. Különösen hátrányosan érinti azokat a foglalkoztatókat ahol a bérszínvonal alacsony, ellenérdekeltséget teremt a korszerűbb foglalkoztatási formáknak, a részmunkaidős foglalkoztatásnak. A tervezet a tételes eho összegének csökkentését javasolja.
A törvénytervezet további lényeges módosítási eleme a vállalkozások kötelezettségeinek egyszerűsítésére, terheinek mérséklésére irányul. A vállalkozások terheit csökkentő módosítás értelmében 2003.-tól megszűnne a 35%-os adóterhet viselő osztalék (osztalékalap) utáni százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség.
a 202. § és a 308. §-okhoz
A tervezett szabályozás egyértelművé teszi, hogy a 3. § a) pontjában, illetőleg b) pontjának bb) alpontjában meghatározott jövedelem, természetbeni juttatás után vagy társadalombiztosítási járulékot, vagy százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
A külön adózó jövedelmek közül a ba) alpontban meghatározott jövedelmet – a 35 százalékos adóterhet viselő osztalékot, vállalkozói osztalékalapot – a módosítás szerint nem terhelné ilyen kötelezettség, továbbá a tervezet egyes rendelkezései pontosulnak.
a 203-205. §-okhoz
A hatályos rendelkezés értelmében, ha az önkéntes nyugdíjpénztár adóköteles kifizetést (szolgáltatást) teljesít, a pénztár, mint kifizető kötelezett a 11százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás bevallására és megfizetésére. A pénztár ezt csak a működési költségei terhére tudja elszámolni, azok pedig valamennyi pénztártag befizetéseit terhelik. A Javaslat ezért a kifizetések egy részét nevesítetten is mentesíti a fizetési kötelezettség alól, illetve ha a tag kilép, vagy ha a várakozási idő letelte után teljesít a pénztár adóköteles kifizetést, úgy az adott magánszemély teljesíti e fizetési kötelezettséget.
A tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetés fokozatos csökkentésére kerül sor. 2003. január hónaptól kezdődően összege 3450 forint, napi 115 forint lesz.
A Javaslat az eho. 11. § (8) bekezdésében megfogalmazott eljárási szabályt a jogalkalmazás elősegítése érdekében úgy alakítja át, hogy konkrétan megfogalmazza - az Art-al összhangban – az adóelőleg fizetésére kötelezett, illetőleg adóelőleg fizetésére nem kötelezett magánszemélyek (pl. őstermelők) egészségügyi hozzájárulás fizetési és bevallási kötelezettségének gyakoriságát és határidejét.
hatodik rész
XII. Fejezet
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása
Az adózás rendjét meghatározó 1990. évi XCI. törvény (Art.), mint első generációs adótörvény az elmúlt 12 évben közel ötven módosításon esett át elsősorban az adóztatás hatékonyságának növelése és az adóhatóságok eredményességének fokozása érdekében. A módosítások következtében megbomlott a törvény eredeti szerkezeti egysége, és a különböző időszakokban beépített új jogintézmények szabályozásának eltérő részletezettsége indokolatlan különbségeket és egyenetlenségeket okoz a szabályozásban.
Az egész törvény újraszabályozásának terve már több éve érlelődik. A Javaslatban szereplő - egy-egy - viszonylagos önállósággal rendelkező rész “cseréje” az újraszabályozás első lépésének tekinthető. A Kormány programja az adóigazgatás depolitizálásának igényével egy sor feladatot jelöl ki a törvényhozás számára. Az adózás rendjéről szóló törvény módosítási javaslatai részben ezeknek a célkitűzéseknek a közvetlen szolgálatában állnak, részben ettől függetlenül az eredményesség, a kiszámíthatóság, az egyszerűbb és követhetőbb szabályozás érdekében korszerűsítik az adózás egészének rendszerét. A célkitűzések megvalósítása az adórendszer 15 éves működési tapasztalatait hasznosítja, ugyanakkor figyelembe veszi az Európai Unióhoz történő csatlakozás által létrejövő új helyzetet, a jelenleginél lényegesen élesebben felvetődő együttműködési kényszert is.
A Javaslat viszonylag nagy terjedelmű, a jelenleginél részletesebb és így számonkérhetőbb szabályokat tartalmaz. Ezek sorában kiemelkedő jelentőségű a pénzügyminiszter számára biztosított irányítási és felügyeleti típusú jogosítvány együttes, és a teljes mértékben megújított ellenőrzési fejezet. A bírósági végrehajtásról szóló törvény 2001. szeptember 1-jével hatályba lépett novelláját követően az Art. viszonylag kevés követő rendelkezéssel egészült ki, a teljesebb összhang megteremtése és az adóvégrehajtás viszonylagos önállóságának biztosítása újabb kiegészítéseket igényelnek. Ezen a területen azonban a toldozás-foldozás már-már a szabályozás alkalmazhatóságát kérdőjelezné meg, ezért a Javaslat az adóvégrehajtás egészének új alapokra helyezését szorgalmazza.
A kiemelt szabályozási területeken kívül számos egyszerűsítő célzatú, illetőleg a jogalkalmazást, jogkövetést segítő, súlyában és terjedelménél fogva kisebb jelentőségű módosítást tartalmaz a Javaslat.
a 206. §-hoz
Az adóztatásért, az adók beszedéséért a pénzügyminiszter felelős. Ehhez a pénzügyminiszternek olyan jogosítvány-együttessel kell rendelkeznie, mely tényleges lehetőséget biztosít számára e feladat ellátására, az adóhatóságok és az adóztatás felelős felügyeletére.
A pénzügyminiszter és az adóigazgatás kapcsolatát az Art. hatályos 52. §-a csak igen elnagyoltan szabályozza. E rendelkezés továbbfejlesztéseként az Art. új 6/A. §-a részleteiben szabályozza a pénzügyminiszternek, mint az adóztatásért felelős személynek az adóigazgatás egészéhez, ezen belül a tárca által felügyelt két adóhatósághoz (APEH, VPOP) fűződő viszonyát. A különböző jogterületeken elszórtan megtalálható szabályokból rekonstruálható vagy levezethető pénzügyminiszteri jogosítvány-együttesnek egy törvényhelyben való összevonása nem csak kodifikációs újdonság. Megerősítve a felügyeleti jogkört, tartalmi többletet is hordoznak az új szabályok, amennyiben a pénzügyminiszter jogosítványává válik a beszámolók és jelentések kérése mellett bármely adózó ügyéről a tájékoztatás kérés lehetősége, a pénzügyminiszter által előterjesztett törvények értelmezése kérdésében az adóhatóságokra nézve kötelező iránymutatás kiadása, illetőleg az adóhatóságok teljesítmény-követelményeinek meghatározása.
a 207., 222. és 314. §-okhoz
Az Európai Unión belüli kereskedelemben a közösségi adószám (vagy közösségi áfa azonosító szám) használatát a 77/388/EGK, az ún. hatodik áfa-irányelv írja elő. E szám használatával kerülhet csak sor a Közösségen belül áfa-mentes szállításra.
Az Art. IV/A. fejezete tartalmazza az Európai Közösségek tagállamai közötti adóügyi együttműködési szabályokat. E szabályok megfelelő alkalmazásához - 2004. évi csatlakozási időpontot és az együttműködéssel kapcsolatos feladatokat ellátó Központi Kapcsolattartó Iroda 2003. októberétől tervezett kísérleti működtetését feltételezve - nélkülözhetetlen a közösségi adószám kiadását rendező szabályok idei megalkotása és 2003. augusztusi hatálybaléptetése. A 2003. augusztus 1-jei hatálybaléptetés elegendő időt biztosít az adóhatóság számára a közösségi adószámok képzéséhez és az adózóknak történő kiosztásához, illetve az adózóknak a Közösségen belüli kereskedelem adóeljárási szabályainak alkalmazására való felkészüléshez.
Az átmeneti szabályok szerint azok az adózók, amelyek valamely uniós tagállam adóalanyával kereskedelmi kapcsolatban állnak és erről az adóhatóságnak tudomása van - az adózók áfa-bevallásaikban erre vonatkozóan tájékoztató adatot közölnek az adóhatósággal -, az APEH-tól 2003. augusztus 15-ig hivatalból megkapják közösségi adószámukat. Amennyiben fennálló kereskedelmi kapcsolata ellenére az adózó nem kap közösségi adószámot, azt külön kell kérnie az állami adóhatóságtól, csakúgy mint abban az esetben, ha a jövőben kíván kereskedelmi kapcsolatot létesíteni valamely uniós tagállambeli partnerrel.
Az újonnan alakuló, illetőleg adóköteles tevékenységet kezdő adózóknak az adóhatósághoz történő bejelentkezésük alkalmával az ún. egyablakos rendszerben kell nyilatkozniuk arról – egyéb, áfa státuszukra vonatkozó nyilatkozatukkal együtt -, hogy kívánnak-e kereskedelmi kapcsolatot létesíteni valamely tagállambeli adóalannyal. Amennyiben igen, akkor az egyablakos rendszerben az adószámuk mellett megkapják közösségi adószámukat is.
a 208. §-hoz
A hatályos Art. a 15. §-ában határozza meg az adózó változás bejelentési kötelezettségének szabályait. A § (4) bekezdésében a törvény külön is nevesíti, hogy adókötelezettséget érintő változásnak minősül, ha a bíróság az adózót közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú társasággá minősíti, továbbá a kapcsolt vállalkozás létrejötte. A kapcsolt vállalkozási viszonyt abban az esetben is be kell jelenteni az adóhatóságnak, ha a cégek között nincs üzleti kapcsolat.
Az egyszerűsítés követelményét szem előtt tartva a Javaslat szerint az Art. 15. § (4) bekezdése úgy módosul, hogy az adózónak csak arra az esetre írja elő a kapcsolt vállalkozással összefüggő bejelentési kötelezettséget, ha az érintett társaságok között tényleges szerződéses kapcsolat jön létre. A bejelentést az első szerződés létrejöttét követő 15 napon belül kell az adóhatóság felé megtenni.
a 209. és a 315. §-hoz
Az adóbevallások esedékességétől függetlenül az Art. speciális szabályokat tartalmaz azokra az esetekre, amikor olyan esemény történik, amely miatt az adózási folyamat normális menetétől függetlenül rendkívüli bevallást kell benyújtani. A Javaslat a soronkívüli adóbevallás jelenlegi részletekbe menő, külön jogszabályokra utaló, ezért nehezen értelmezhető normaszövegét a könnyebb alkalmazhatóság érdekében újrafogalmazza és leegyszerűsíti.
A soron kívüli adóbevallás benyújtására kötelezettek köre nem változik, azonban a rendkívüli bevallás eseteinek felsorolása a számvitelről szóló törvény sajátos beszámoló készítési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseire épülve, ezen szabályokkal harmonizálva történik. A Javaslat az adóbevallás határidejének számításához új fogalmat definiál, a soronkívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény fogalmát. Soronkívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény lehet a cégbírósági bejegyzés napja, az elutasító végzés jogerőre emelkedésének napja, a megszűnés, a kötelezettség megszűnésének, a tevékenység folytatásához szükséges engedélyt visszavonó hatóság határozatának jogerőre emelkedésének napja.
Az éves elszámolású adók soronkívüli adóbevallásának határideje a beszámoló készítésére kötelezett adóalanyok esetében - a számvitelről szóló törvénnyel összhangban - a beszámoló készítésére előírt határidő. Ez a határidő jellemzően a soronkívüli bevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 90. nap. A beszámoló készítésére nem kötelezett adóalanyok esetében indokolatlan a 90 napos határidő, ezért a soronkívüli adóbevallási kötelezettségüknek a kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell eleget tenniük. Azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy hónap vagy egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a soronkívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell az adóbevallást az adóhatósághoz benyújtani.
A felszámolási eljárás, végelszámolás alatt álló adózók adóbevallási kötelezettségeit jelenleg egyrészt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Cstv.), másrészt az Art. tartalmazza. A Cstv-nek a záró rendelkezések között szereplő módosításával - az Art. rendelkezéseinek áthelyezésével - a szabályozás változatlan tartalommal áttekinthetőbbé válik.
a 210. §-hoz
A hatályos Art. az önadózással összefüggő önellenőrzési jogot csak akkor engedi meg gyakorolni, ha az adózó adóbevallása nem felelt meg a jogszabályoknak, vagy valamely elírás következtében hibás volt. Az adózó választását - ha gyakorolta - az önellenőrzés keretében később már nem változtathatta meg. Ennek a szabálynak a szigorú értelmezése azt is jelentheti, hogy ha az adózó valamely adókedvezményt az adóbevallásában, mint jogát nem érvényesítette, ezt a “választását” sem korrigálhatta önellenőrzéssel. Ez az eljárásjogi korlát szemben áll az adómegállapításhoz való jog elévülésére vonatkozó szabállyal, amely a törvényesen megállapított adó fogalmába beleérti az adókedvezmények érvényesítését, a költségvetési támogatások igénybevételét és a visszatérítési jog gyakorlását is. Az ellentmondás feloldása érdekében a Javaslat kiegészíti az Art. 42. § (1) bekezdését, ezáltal a bevallásban igénybe nem vett adókedvezményre tekintettel az adózó önellenőrzési joga nem korlátozódik, azt az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül gyakorolhatja. Említést érdemel azonban, hogy az Art-ben meghatározott általános szabályhoz képest az egyes adókedvezményekről szóló törvények az adókedvezmény érvényesíthetőségének idejét az elévülési időtől rövidebb időben is meghatározhatják, illetőleg az utólagos érvényesíthetőséget ki is zárhatják.
211. §-hoz
A hatályos Art. az “állami statisztika egységes rendszerébe tartozó szervekről” rendelkezik, míg a statisztikáról szóló törvényben “hivatalos statisztikai szolgálat” elnevezés szerepel. A Javaslat a jogalkalmazás biztonsága érdekében ezért egységesíti a két törvény fogalomhasználatát.
A hatályos Art. szerint a KSH csak anonim adóadatokat kezelhet. A Javaslat záró rendelkezései között azonban módosul a statisztikáról szóló törvény és feljogosítja egyedi adóadatok kezelésére is a KSH-t annak érdekében, hogy az EU tagállamok közötti áruforgalomról szóló adatgyűjtési és szolgáltatási kötelezettségének eleget tehessen. A statisztikáról szóló törvénnyel való összhang megteremtése érdekében módosul az adózás rendje vonatkozó rendelkezése.
a 212-214. §-okhoz
A 2158/2001. (VI. 27.) Korm. határozat mellékletében rögzített magyar jogharmonizációs program a 2001. évre írta elő az Art. jogharmonizációs céllal történő módosítását. A módosítást a 2001. évi LXXIV. törvény végezte el. Az Európai Unió Tanácsa azonban időközben elfogadta a 2001/44/EK számú irányelvet, amely több ponton módosította az adóbehajtási jogsegély jogi alapját képező 76/308/EGK irányelvet, ezért a 2001-ben megalkotott szabályok módosítása vált szükségessé.
Az irányelv módosítása alapvetően az adóügyi együttműködés hatályának kiterjesztéséről, a végrehajtás kérelemre történő folytatásáról, illetve a behajtási költségekről rendelkezik. A módosítás e rendelkezések átvételét végzi el. A Javaslat a 2001/44/EK irányelv 1. cikkelyére való hivatkozással az adóbehajtás tárgyi hatályát kiterjeszti. A tagállamok az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítések, intervenciók és egyéb szabályok, ideértve az ezen műveletekhez kapcsolódó behajtandó tartozásokat; a cukor szektor közös szervezetét érintő lefölözések és egyéb díjak, fizetési kötelezettségek; import fizetési kötelezettségek; export fizetési kötelezettségek; általános forgalmi adó; a feldolgozott dohány, az alkohol és alkoholos italok, valamint az ásványolajok jövedéki adója; tőke- és jövedelemadók; biztosítási adó; kamat, igazgatási büntetések és bírságok, valamint a fenti tartozások költségei (kivéve a megkeresett hatóság tagállama hatályos szabályai által meghatározott bármely büntetőjogi természetű szankciót) behajtásában nyújtanak egymásnak jogsegélyt. A jogsegélyben magyar részről az APEH Központi Kapcsolattartó Irodája az eljáró szerv az exporthoz, importhoz kapcsolódó fizetési kötelezettségek, illetőleg a vám- és jövedéki adó tartozások kivételével, melyek behajtásában az általános magyar hatáskörmegosztásnak megfelelően a VPOP szervezeti egysége jár majd el.
Az irányelv korábbi rendelkezése szerint a behajtási eljárás felfüggesztésére okot adó körülmény volt, ha az adóbehajtási jogsegély alapját képező ügyben a megkereső hatóság államában jogorvoslati eljárás indult. Az irányelv akként módosult és az Art. ennek megfelelő módosítását kezdeményezi a Javaslat, hogy az adott ügyben indult jogorvoslati eljárás ellenére a megkereső államnak joga van a végrehajtási eljárás folytatását kérni azzal, hogy ha az eljáró szerv a kötelezett jogorvoslati kérelmének helyt ad, a megkereső hatóság a magyar jogszabályok alapján felelős lesz a jogosulatlan végrehajtásból származó követelés visszafizetéséért és a kötelezettnek okozott kárért.
A Javaslat a módosító irányelv új rendelkezéseinek megfelelően, bizonyos esetekben lehetővé teszi a Központi Kapcsolattartó Iroda számára, hogy a végrehajtási költségekkel összefüggésben megállapodást kössön a megkereső hatósággal. Ilyen esetnek minősül különösen, ha a tartozás nagy összegű vagy a szervezett bűnözéssel összefüggésben keletkezett.
a 215. §-hoz
A hatályos Art. ellenőrzési fejezete az adóhatóság legfontosabb tevékenységét csak keretszabályokkal írja körül. Az adóellenőrzés pedig az önadózás rendszerét favorizáló magyar adórendszerben az állam szempontjából is és az adózó szempontjából is az adóztatás folyamatának leglényegibb eleme. Az elmúlt 12 év során az ellenőrzési szabályok elsősorban olyan rendelkezésekkel gazdagodtak, amelyek az adóhatóságot a valós adóalapokat eltitkoló, illetőleg a kötelezettségeket durván megsértő adózókkal szembeni küzdelemben jogi eszközök tekintetében erősítették. A szabályozás azonban adós maradt az ellenőrzési tevékenység, mint folyamat részletes, az adózás minden résztvevője számára kiszámítható, a jogokat és a kötelezettségeket számon kérhető formában biztosító rendelkezéseinek megállapításával. Az adóhatóságok a keretszabályok által biztosított mozgásteret öntevékenyen töltötték ki tartalommal, elsősorban belső szabályozás alapján, amely nem mindenben felel meg a jogállamiság követelményeinek.
A Kormány programja az adóhatóságok működését alapvetően szakmai alapokra kívánja helyezni. Ez olyan szabályozással valósítható meg, amely az adózás valamennyi résztvevője számára nyilvános, előre látható, kellően részletes, és kölcsönösen tartalmaz felelősségi szabályokat. Ezen célkitűzéseknek megfelelően a Javaslat az Art. hatályos ellenőrzési fejezetét teljes egészében kicseréli, a jelenlegitől lényegesen korszerűbb ellenőrzési szabályok elfogadására téve javaslatot. (Minthogy az ellenőrzési fejezet a törvény VI. fejezete, és így nagyjából a törvény közepén található, a Javaslat felhasználja az e fejezeten belül eddig biztosított paragrafusszámokat, majd ezek elfogytával az utolsó paragrafusszámhoz betűjeles megjelöléssel új szakaszszámokat rendel. Az így megújuló szakaszok tartalmukat tekintve teljesen eltérnek az eredeti szerkezettől, még akkor is, ha az újraszabályozás a hatályos szövegek bizonyos részét egyes helyeken változatlan tartalommal megtartja.)
A Javaslat szerint az Art. 51. §-a az ellenőrzés célját határozza meg. Az ellenőrzést, mint az adóhatóságok tevékenységének középpontjában álló tevékenységet az eddigiekben az Art. 6. §-ának (3) bekezdése mint adóhatósági feladatot, az ellenőrzés célkitűzéseit pedig a hatályos törvény az ellenőrzési fejezet elején, az általános rendelkezések között határozta meg. E két jogszabályhely összevonásából alakul ki az ellenőrzés céljának korszerűsített definíciója, rendelkezve egyben arról, hogy az adóhatóság köteles feltárni és bizonyítani azokat a tényeket és körülményeket, amelyekre megállapításait, illetőleg a későbbi eljárásokat alapozza. A törvény olyan ellenőrzési stratégia kialakítására kötelezi az adóhatóságokat, amelyek megvalósításával általában javul az önkéntes jogkövetés, és az adózói kötelezettségek önkéntes teljesítése. Ehhez az adóhatóságoknak célszerűen és gazdaságosan kell erőforrásaikat felhasználni, és az ellenőrzési stratégia megvalósítása érdekében allokálnia.
A Javaslat szerint az Art. 52. §-a a jövőben meghatározza az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzések fajtáit. A keretszabályozás idején önálló ellenőrzési módokat és technikákat a törvény nem szabályozott, az adóhatóság az ellenőrzésre vonatkozó “szakirodalmakból” táplálkozva honosította meg az átfogó, az egyes adókötelezettségekre irányuló, a cél- és témaellenőrzések kevéssé egzakt kategóriáit. Az adóhatóság gyakorlatához igazodva a törvény ezentúl konkrét elnevezésekkel jelöli meg az egyes ellenőrzési fajtákat, amelyeknek célszerű megválasztásával teljesíti az adóhatóság az 51. §-ban meghatározott ellenőrzési célokat. Lényeges új elem, hogy az ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező ellenőrzési fajtát - jelesül a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést - a Javaslat pozitív módon határozza meg, a hatályos szabályozásban az értelmező rendelkezések között megtalálható negatív definícióval szemben. Ezzel összefüggésben a Javaslat a záró és átmeneti rendelkezések között hatályon kívül helyezi az ellenőrzéssel lezárt időszak definícióját.
A Javaslat szerint az Art. 53. §-a az ellenőrzés során alkalmazható sajátos - az általánostól eltérő - hatásköri és illetékességi szabályokat foglalja össze. A rendelkezések zöme különböző törvényhelyeken a hatályos jogunkban is megtalálható. Új elem, hogy ha az adózó székhely-, telephely-változása következtében szabályos bejelentés alapján kerül másik területi szerv illetékessége alá, de erről az ellenőrzést megkezdő adóhatóság még nem szerzett tudomást, és így a (3) bekezdés alkalmazásával a megkezdett ellenőrzési vagy eljárási cselekmények lefolytatására a joga megmarad, az adózó kérelmezheti az ellenőrzés lefolytatására a székhelye, telephelye szerinti adóhatóságának kijelölését, ha a korábbi adóhatóságánál folytatott eljárásban való részvétele aránytalanul nagy költségekkel járna.
Az ellenőrzési fejezet megújítása az adózás rendjéről szóló törvény egészét érintő rekodifikáció első lépésének is tekinthető. A jövő eljárási kódexe a különböző anyagi jogi adótörvényekben elszórtan található eljárási szabályok összegyűjtését és visszarendezését is tartalmazza majd. Az ellenőrzés területén ilyennek tekinthető a hatályos illetéktörvényben található eljárási illetékhiányról készített “lelettel” összefüggő sajátos illetékességi szabály, amelyet a Javaslat “átvesz” az illetéktörvényből.
A Javaslat szerint az Art. 54-55. §-ai szabályozzák az ellenőrzésre történő kiválasztás jogintézményét. A depolitizált adóhatóság ellenőrzésre történő kiválasztási autonómiáját a Javaslat több szempont alapján korlátozza. Egyfelől megtartja a hatályos szabályozásból a kötelező ellenőrzések intézményét, amelyet a jogutód nélküli megszűnés és az erre feljogosított állami, önkormányzati szervek rendelkezése vált ki, másfelől új jogintézményként a törvény határozza meg azokat a szempontokat és módszereket, amelyek figyelembevételével az adóhatóság ellenőrzési tervét meghatározza, és a konkrétan vizsgálandó adózókat ellenőrzésre kijelöli. A hatályos szabályok az ellenőrzésre kijelölő szervek meghatározásakor nem rendezik, hogy milyen okból jelölhetők ki a konkrét adózók akár a számvevőszék elnöke, vagy az önkormányzat képviselő-testülete által. A Javaslat az Állami Számvevőszék elnöke és az önkormányzat képviselő-testülete esetében meghatározza azokat az okokat, eseteket és körülményeket, amelyek fennállása alapjául szolgálhat az említett szervek számára az ellenőrzés elrendeléséhez. Mindebből az következik, hogy a pénzügyminiszter bármely adózó vizsgálatát bármikor elrendelheti.
A hatályos szabályozás szerint az adózókat az adóhatóság a gazdaságossági és a célszerűségi szempontok alapján választja ki ellenőrzésre. Ezt a viszonylag nagyfokú önállóságot korlátozza a Javaslat, amikor is az Art. 55. §-ában meghatározza az ellenőrzésre történő kiválasztás metodikáját, ezzel elejét véve az adóhatóságokat gyakran ért szubjektivizmus vádjainak. A Javaslat szerint a törvény az állami adóhatóság elnökét évenként nyilvánosságra hozott ellenőrzési irányelv megalkotására kötelezi, az ellenőrzési irányelv kötelező tartalmi elemeit pedig a törvény határozza meg. Ezzel elérhető, hogy az adóhatóság valódi kockázatelemzés alapján olyan adózói csoportokra irányítsa kapacitásait, amelyek a költségvetési kapcsolataik nagyságánál fogva, illetve az adózók magatartásában rejlő mérhető kockázatok miatt kiemelkedő jelentőségűek.
1996. január 1-jétől hatályos az Art. 60. §-ának (7) bekezdése, amely alapján a pénzügyminiszter évenként irányelvben teszi közzé szakmánként és település típusonként a minimálbérre, illetőleg az adóbevallásokban szereplő szakmai átlagokra figyelemmel kialakított ún. jövedelemminimumokat. A bevallásaikban ezeket a határokat el nem érő adózókat az adóhatóság ún. bevallás-kiegészítő nyilatkozat segítségével választja ki ellenőrzésre. (A bevallás-kiegészítő nyilatkozatban az adózónak arról kell számot adnia, hogy milyen családi és vagyoni viszonyok között él, és ezen viszonyok fenntartására, valamint megtakarításokra és befektetésekre az adóév során milyen összegű kiadásokat teljesített, és ha kiadásai meghaladták a jövedelmét, a hiányzó forrás megszerzését valószínűsítenie kell.) A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogintézmény elérte célját. 1996-tól fokozatosan felfelé terelte az adóbevallásokban szereplő szakmai átlagokat, mára azonban egy ellenkező előjelű terelő hatás is megfigyelhető, jelesül, az eredetileg az átlag fölött lévő adózók is a szakmai minimumokhoz közelítenek bevallott jövedelmeiket illetően. Erre tekintettel a megújított ellenőrzési fejezet megszünteti a “kötelező” minimumok pénzügyminiszter által történő megállapítását és kihirdetését, ugyanakkor az ellenőrzésre történő kiválasztás eszközeként az adóhatóság számára a Javaslat az Art. 56. §-ában továbbra is megőrzi az egymást követő két adóévben is a minimálbér alatti jövedelmet valló adózók bevallás kiegészítésre történő felhívásának lehetőségét, mint az ellenőrzésre történő kiválasztás speciális eszközét.
Az ellenőrzési fejezet másik újdonsága, hogy a Javaslat az adóhatóság által ma is alkalmazott, azonban csak rendkívül általánosan szabályozott ellenőrzési típusokat ellenőrzési fajtánként részleteiben szabályozza, és az egyes ellenőrzések lefolytatására az Art. 57. §-ában törvényi határidőket állapít meg. Az adóhatóság ennek következtében betartható ellenőrzési programok alapján köteles a vizsgálatokat lefolytatni, és az adózók számára is világossá válik, hogy milyen ellenőrzési fajtával, mely adókötelezettségeiket, milyen kiszámítható időn belül ellenőrzi az adóhatóság. Az eredményesség szempontjait szem előtt tartva a Javaslat az ellenőrzésre megállapított törvényi határidőket differenciáltan határozza meg és a törvényben meghatározott körülményekre tekintettel meghosszabbíthatóvá teszi. Az esetek nagy többségében ez a felettes szerv közreműködését igényli, és így az első fokú adóhatóság ellenőrzési tevékenysége feletti, intenzívebb törvényességi felügyelet kialakítását feltételezi. Garanciális jelentőségű szabály, hogy az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról vagy automatikus meghosszabbodásáról az adózót értesíteni kell.
A Javaslat szerint az Art. 58. §-a az egyes ellenőrzési típusokhoz igazodóan, de általánosan rendezi, hogy mely időponttól kell számítani az ellenőrzés megkezdését. A fő szabály szerint az adózót az ellenőrzésről előzetesen írásban kell értesíteni, ez alól csak meghatározott esetekben ad felmentést a törvény. Adóellenőrzésre csak az az adóellenőr jogosult, aki megbízólevéllel rendelkezik, és magát szolgálati igazolvánnyal igazolja. A megbízólevél fő szabályként a konkrét adózónál az abban meghatározott adókötelezettségek vizsgálatára jogosítja az adóellenőrt. Az általános érvényű megbízólevél ezzel szemben a törvényben meghatározott ellenőrzési fajták tekintetében előre meg nem határozott adózóknál jogosít ellenőrzési cselekmények végzésére (tipikusan ilyen az adatgyűjtésre irányuló vizsgálat).
A Javaslat szerint az Art. 59-61. §-ai állapítják meg az ellenőrzés lefolytatásának általános szabályait. E helyütt rendezi a Javaslat az ellenőrzés lehetséges helyszínét, az ellenőrzési cselekmények folytatásának idejét és módját. A szabályozás tipikusnak azt tekinti, hogy az adóhatóság az adókötelezettségeket az adózó által rendelkezésére bocsátott iratok, illetőleg az adóhatóság kérdéseire adott nyilatkozatok alapján vizsgálja. Ha az adózó iratai nem alkalmasak az ellenőrzés lefolytatására, mert hiányosak, pontatlanok vagy rendezetlenek, az ellenőrzést az adóhatóság mintegy felfüggesztheti, és kötelezheti az adózót, hogy a megadott határidőn belül a hiányosságokat szüntesse meg.
Jelentős újítás és könnyítés az ellenőrzés lefolytatása során, hogy a megfelelő felkészültséggel rendelkező szakemberek hiányával küzdő önkormányzati adóhatóságok a kettős könyvvezetésre kötelezett adózók ellenőrzéséhez - saját költségükre - bejegyzett könyvvizsgáló vagy adószakértő közreműködését vehetik igénybe. Az igénybe vett megbízott nem szakértőként vesz részt az eljárásban, hisz nem különleges szakértelmet igénylő kérdések tisztázásához veszik igénybe, hanem az adóhatóság megbízottjaként jogosult az egyébként adótitoknak minősülő iratok megismerésére. Az adóhatóságot a megállapításairól tájékoztatja, amely a tájékoztatás alapján maga dönti el, hogy sajátjaként tesz-e jegyzőkönyvi megállapításokat, illetőleg indít-e adóigazgatási eljárást.
Az előzetes értesítés mellőzésével lefolytatott vizsgálat előfeltételei megegyeznek a hatályos szabályozásban előírtakkal, és az adóhatóság sajátos eljárása is változatlan a hatályos előírásokhoz képest.
A Javaslat az Art. 62-65. §-aiban a hatályos szabályokban hellyel-közzel fellelhető és szétszórtan megtalálható jogok és kötelezettségek katalógusát adja, mind az adóhatóság, mind az adózó tekintetében. Az adóhatóság nevében eljáró adóellenőr az ellenőrzés során jogait az adózó gazdasági érdekeit is figyelembe véve köteles gyakorolni, az ellenőrzés során az adózót és a nevében eljáró képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját megállapításairól folyamatosan tájékoztatni, valamely felajánlott bizonyíték visszautasítását köteles indokolni, és a tényeket, körülményeket teljes körűen tisztáznia és bizonyítania kell. A bizonyítási eszközöket a Javaslat a szabad bizonyítás talaján állva tételesen nem, csak példálózva határozza meg. Jelentős újítás, hogy a nem bizonyított tényt, körülményt az adózó terhére csak a becslési eljárás során lehet értékelni. Az adóellenőr az ellenőrzés során a bizonyítás érdekében széleskörű, de szintén nem tételesen meghatározott cselekvési szabadsággal bír, melyek közül azokat választhatja ki, amelyek az ellenőrzés megállapításait valóban képesek alátámasztani. A Javaslat rendezi a harmadik személyek tűrési kötelezettségét, ha a tulajdonukban lévő ingatlant más használja vállalkozási tevékenység céljára, illetőleg a hatályos szabályozáshoz hasonlóan rendezi az adóellenőrnek a magánszemély lakásába való belépése és az ellenőrzés lefolytatásának eseteit.
Az adózó általános kötelezettségeit a Javaslat az adóhatóság jogosítványaival kapcsolja össze, mely alapján az adózónak elsődlegesen együttműködési és az ellenőrzés feltételeit biztosító kötelezettségei vannak. Újszerű kötelezettségként az adózó terhére is megállapít a Javaslat bizonyítási kötelezettséget, ha az adózó az ellenőrzés során adómentességre vagy adókedvezményre hivatkozik, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. A hatályos szabályozásban ismert adózói jogok, az ellenőrzést végző jogosultságáról való meggyőződés, az ellenőrzési cselekményeknél való részvétel, illetőleg a megfelelő képviselet jogán túl bevezeti a Javaslat az adózó érdekkörében felmerült okból az ellenőrzés szünetelését. Az egy mozzanatos ellenőrzési cselekmények, mint pl. egyes adókötelezettségek teljesítése, illetőleg az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés kivételével az adóhatóság a magánszemély adózó akadályoztatását akceptálva legfeljebb 60 napra elhalaszthatja az ellenőrzés megkezdését, illetőleg ezen időtartamig szüneteltetheti az ellenőrzési cselekmények végzését. Ez az időtartam természetesen kívül esik az ellenőrzési határidőn. Az észrevételezési és bizonyítási indítvány előterjesztésének jogán túl joga van az adózónak minden, az adózásával kapcsolatos tényállási elemet és az erre vonatkozó bizonyítást vagy bizonyítékot megismerni. Ha tehát az adóhatóság a megállapításait más adózóknál végzett ellenőrzésekre alapítja, az adótitokra vonatkozó rendelkezések alapján nem zárható ki az adózó tájékoztatása. Az adózónak az ellenőrzés során sajátos jogorvoslati jogot biztosít az új szabályozás, ha ugyanis megítélése szerint az adóhatóságnak felróható az ellenőrzési határidő túllépése, kifogással fordulhat a felettes adóhatósághoz, amely a kifogás kivizsgálása alapján dönt az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról vagy kötelezi az első fokú adóhatóságot az ellenőrzés lezárására.
A Javaslat az Art. 66-66/B. §-aiban foglalja össze a hatályos szabályokba különböző időpontokban beépített és a közigazgatási jogban viszonylag szokatlan jogosítvány-együttest, mint az adóhatóság által alkalmazható különös intézkedéseket. Az adóhatóság igazoltatási, helyiség, jármű átvizsgálási és a személyes megjelenési kötelezettséget elmulasztó adózóval szemben alkalmazható elővezetés kezdeményezési jogosultságait a Javaslat a hatályos szabályozással egyező tartalommal építi be az Art. új ellenőrzési fejezetébe.
A Javaslat szerint az Art. 66/C-66/D. §-ai foglalják össze az ellenőrzés befejezésére vonatkozó szabályokat. Az alapvető rendelkezések nem változnak, az ellenőrzés az arról készült jegyzőkönyv átadásával zárul, és ha büntetőeljárást kezdeményez az adóhatóság, erről külön jegyzőkönyvet készít, amelyet az adózónak nem ad át. Újdonság a hatályos szabályozáshoz képest, hogy ha az adózó jegyzőkönyvre tett észrevételei az ellenőrzés folytatását teszik szükségessé, akkor a folytatásra a Javaslat legfeljebb 15 napig tartó időtartamot határoz meg. Lényeges újdonsága az ellenőrzés befejezésének, hogy a különböző típusú adóvizsgálatokat az utólagos, az ismételt, a felülellenőrzés, illetve az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetében a vizsgálat eredményétől függetlenül adóigazgatási eljárás során hozott határozattal kell lezárni. A ma hatályos szabályozáshoz képest ennek a szabályozásnak garanciális jelentősége van, ha ugyanis az adóhatóság nem tesz az adózó terhére vagy javára megállapítást, azaz minden ellenőrzés alá vont kötelezettséget rendben lévőnek talált, erről is határozattal kell rendelkeznie. A határozat stabilitását biztosító jogintézmények így az ellenőrzéssel lezárt időszakok tekintetében az adózók jogbiztonságát erősítik.
A Javaslat az adóellenőrzés általános szabályait követően az ellenőrzés különös szabályai között az egyes ellenőrzési fajták tartalmi elemeit határozza meg.
Elsőként a bevallás utólagos ellenőrzését szabályozva kimondja, hogy az adózókat terhelő legfontosabb kötelezettség vizsgálatát milyen tagoltságban, vagy milyen komplexitásban vizsgálhatja az adóhatóság. Az ellenőrzési feladatot meghatározó megbízólevél e törvényhely alapján (Art. 66/E. §) írja elő az adóellenőr számára, hogy mely adókat, költségvetési támogatásokat és milyen időszak tekintetében vonhat a vizsgálat tárgykörébe. Ha az adózó az ellenőrzés megkezdéséig bevallási kötelezettségét elmulasztotta, az adóhatóság által feltárt adókötelezettség adókülönbözetnek minősül. A kiutalás előtti ellenőrzés is ellenőrzéssel lezárt időszakot teremthet, ha az adóhatóság az adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének meghatározását is a vizsgálat tárgykörébe vonja. Lényegében a hatályos szabályozással megegyezően utólagos adóellenőrzésnek minősíti az Art. 66/F. §-a az ún. egyszerűsített ellenőrzést, amelynek lényege szerint az adózó adóbevallását az adóhatóság a más forrásból beszerzett ún. kontrolladatokkal veti egybe, és von le következtetéseket az adómegállapítás helyességét illetően. A hatályos szabályozástól eltérően a Javaslat az egyszerűsített ellenőrzést nem kapcsolja az önadózás intézményéhez, így a hatósági adómegállapítás módszerével kivetett adók is utólag ellenőrizhetők az egyszerűsített ellenőrzés módszerével. Például a gépjárműadóbevallás valóságtartalmát a gépjárműnyilvántartás, a telek-, építményadó bevallásokat pedig az ingatlannyilvántartás adataival összehasonlítva tudja az adóhatóság az adózó közvetlen bevonása nélkül ellenőrizni. Garanciális újítása a Javaslatnak, hogy az adóbevallás felülvizsgálatáról az adózót akkor is határozattal kell értesíteni, ha a felülvizsgálat az adóhatóság szempontjából “eredménytelen” volt, mert az adózó az adókötelezettségeit teljesítette. Ha az egyszerűsített ellenőrzés eredményes, a vizsgálat megállapításait az adóhatóság jegyzőkönyv kézbesítésével közli, amely után az eljárás az általános előírásoknak megfelelően alakul.
A Javaslat által az Art. újraszerkesztett ellenőrzési fejezetének a 66/G-66/I. §-ai foglalkoznak a becsléssel, mint az utólagos adómegállapítás során alkalmazható sajátos bizonyítási módszerrel. A becslési szabályok lényegüket tekintve megegyeznek a hatályos törvényben foglalt rendelkezésekkel, eltérést és lényegében megújítást az általános forgalmi adó becsléssel történő megállapításának hatályostól eltérő szabályozása jelent. Az Áfa. törvény hatályos szabályai szerint az adólevonási jog gyakorlásának kizárólagos feltétele az adóalanytól származó és a levont adót tartalmazó, jogszabályoknak megfelelő számla vagy számlát helyettesítő okmány. A hatályos Art. szerint pedig a forgalmi adót abban az esetben lehet megállapítani becsléssel, ha az adózó az adót bevallani elmulasztotta. A két szabály összevetéséből következően, ha az adóhatóság a forgalmi adót becsléssel határozza meg, kizárólag a fizetendő adót munkálja ki, a levonható adót pedig - jellemzően az iratok hiányára figyelemmel - nem. Az új szabály szerint a becslés alkalmazása során - jellemzően bizonylatok hiányában - az adóhatóság mind a fizetendő, mind a levonható adót köteles meghatározni, feltéve, hogy az iratok, bizonylatok hiánya elháríthatatlan külső okra vezethető vissza. Elháríthatatlan külső oknak csak azok a körülmények tekinthetők, melyeket az adózó a kellő gondosság mellett sem tudott volna elkerülni. Ennek legjellemzőbb esete az elemi csapás pl. árvíz, tűzvész. Az adóhatóságnak azonban minden alkalommal vizsgálnia kell az elháríthatatlan külső ok fennálltát, illetőleg az adózó eljárásának gondosságát. Csak ezzel akadályozható meg, hogy az adózók ne szokjanak rá a bizonylatok “elvesztésére”. Ezzel összefüggésben módosul az általános forgalmi adóról szóló törvény említett szabálya is, mely az adólevonási jogot ezentúl nem kizárólagosan a megfelelő bizonylatok meglétéhez kapcsolja, hanem az Art-ben meghatározott esetekben ezek nélkül is lehetővé teszi.
A Javaslat szerint az Art. 66/J-66/M. §-ai - az adózás rendjéről szóló törvény rekodifikációját is némiképp előkészítve - az új ellenőrzési fejezetbe integrálják azokat az ellenőrzési szabályokat, amelyeket más adótörvények, így például az illetéktörvény az illetékek vonatkozásában tartalmaz. Az eljárási illetékek ellenőrzése ugyanis nem vitásan az adóellenőrzések egyik sajátos fajtája, amelyet az adózás egészére vonatkozó eljárási kódexben célszerű szabályozni. A Javaslat említett rendelkezései, melyek kiegészítik az Art-t, változatlan tartalommal emelik át az illetéktörvényből ezeket a speciális ellenőrzési szabályokat.
Az Art. eredeti rendelkezései abból kiindulva, hogy az adóhatóság felkészülten és alaposan végzi az ellenőrzési tevékenységét, garanciális korlátokat kívánt állítani az adóhatóság korábbi, pártállami gyakorlatával szemben, amely a korlátok nélküli ellenőrizgetést, mint a tulajdonos elvitathatatlan jogosítványait gyakorolta a döntően még társadalmi tulajdonban lévő vállalati, szövetkezeti szektorral szemben. A tulajdoni formák egyenlőségével, a magántulajdon megerősödésével, a jogállam kialakulásával összeegyeztethetetlen a gazdaság szereplőinek autonómiáját figyelmen kívül hagyó korlátlan jogosítványokkal rendelkező közigazgatás működése. Ennek megfelelően az Art. az ellenőrzéssel lezárt időszak fogalmát bevezetve kimondta az újraellenőrzés tilalmát is. Az újraellenőrzés tilalma sohasem volt abszolút korlát, mert az ellenőrzés elrendelésére jogosultak közül az Állami Számvevőszék elnökét, a pénzügyminisztert és az önkormányzat képviselő-testületét nem kötötték ilyen korlátok. Az ellenőrzés megismétlésére alapvetően a közigazgatás felügyeleti viszonyaiból következően mintegy belső ellenőrzési eszközként kerülhetett sor, vagy ha a korábbi vizsgálat az adózót valaminek a megtételére kötelezte, e kötelezettség teljesítését lehetett újraellenőrzés keretében vizsgálni. A jogfejlődés és az adózási viszonyok bonyolultabbá, az adókötelezettségek szándékos megkerülésének tömegessé válásával a jogosulatlan költségvetési támogatás igénylések, áfa visszaigénylések elterjedésével együtt járt az az igény, hogy az ellenőrzéssel lezárt időszak korlátját adóellenőrzési okokból is át lehessen törni, ha az ellenőrzés lezárását követően - esetenként más adózók ellenőrzéséből következően - merülnek fel olyan új tények, körülmények, amelyek arra utalnak, hogy a korábbi ellenőrzés ezek ismeretének hiányában olyan eredménnyel zárult, amely a költségvetés bevételi érdekeit súlyosan sérti.
A hatályos szabályokban az ellenőrzés megismétlése, illetőleg a felettes adóhatóság hatáskörébe tartozó, tartalmában ismételt ellenőrzést jelentő felülellenőrzési szabályok nincsenek didaktikusan és közérthetően egymástól elválasztva. A Javaslat szerint az Art. 66/N-66/O. §-ai az átláthatóbb és egyértelmű szabályozás érdekében megkülönböztetik egymástól ezt a két halmazt, amelyek bizonyos átfedésekkel rendelkeznek. Elsőként a tágabb halmazt rendezi a Javaslat, amikor is tételesen felsorolja az ismételt ellenőrzés lehetséges változatait. Ezek közül új és kiemelkedő, hogy az ellenőrzés megismétlését az adózó maga is kérheti, ha álláspontja szerint az általa feltárt új tények és körülmények a korábbi ellenőrzés eredményét megváltoztatnák. Egyebekben az ismételt ellenőrzés alapesetei a korábbi szabályozásban is fellelhetők, úgy mint az utóellenőrzés, a társadalombiztosítási igazgatási szerv, magánnyugdíjpénztár megkeresésére folytatott vizsgálat vagy a felülellenőrzés.
Felülellenőrzésre alapvetően három esetben kerülhet sor, ha az ellenőrzés elrendelésére jogosult szervek által elrendelt vizsgálat olyan időszakot érint, amelyet az adóhatóság korábban már ellenőrzött, ha a felettes szerv az első fokú adóhatóság ellenőrzési tevékenységét vizsgálja felül, illetőleg ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek fel, és a vizsgálatot az APEH elnöke, illetve a VPOP parancsnoka elrendeli. A garanciális szabályok a felülellenőrzés keretében a hatályos szabályozáshoz képest változatlanok, és lényeges új szabály, hogy az ellenőrzés lezárásaként megszülető határozat meghozatalánál a Javaslat messzemenőkig követi az Áe. hatáskörelvonás tilalmára vonatkozó rendelkezéseit, és így szabályozza a felettes adóhatóság határozathozatali kötelezettségét, amely esetenként első fokú határozatot jelent, amelyből következően sajátos jogorvoslati rendet határoz meg az Art. új 66/O. §-a.
A Javaslat az ellenőrzési fajták között, mint különös ellenőrzési feladatot a 66/P. §-ban határozza meg az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzést. Az államháztartásról szóló törvény alapján vállalt különböző állami garanciák, kezességek esetében a jogszabályok előírják, hogy a beváltás teljesítését megelőzően az erre hatáskörrel rendelkező pénzügyi ellenőrzési szerv köteles ellenőrzés keretében tisztázni, hogy a beváltáshoz kapcsolódó jogszabályi feltételek teljes körűen adottak-e. Az állami garancia beváltással kapcsolatban az adóhatóság feladata, hogy a garancia beváltást követően adókövetelésként érvényesítse a beváltott garanciát azzal szemben, akinek a magatartása a garancia beváltást lehetővé, illetőleg szükségessé tette. A különböző fajtájú állami garanciákat tipikusan nem az állami adóhatóságnál váltják be. Vannak azonban olyan állami garanciák, mint az agrárfinanszírozási támogatások, amelyek esetében a hitelintézet az eredeti kötelezett nem fizetése esetén a garanciát az adóhatóságnál váltja be. Az állami adóhatóság a beváltás során csak akkor fizet, ha a beváltáshoz fűződő jogszabályi feltételeket a hitelintézet teljesítette. Annak érdekében, hogy az adóhatóság ezt a fajta ellenőrzést ne autodidakta módon folytassa le, a Javaslat szabályozza ennek az ellenőrzési típusnak az alapvető szabályait.
Az adóztatás során a törvények és más jogszabályok az adóbevallási és -fizetési kötelezettség teljesítése mellett, amelyek a fő adókötelezettségeknek minősülnek, előírnak egy sor olyan részkötelezettséget, mint például a bizonylat kiállítása, megőrzése, a könyvvezetés, a bejelentkezés, a bejelentés, az adatszolgáltatás, a bankszámlanyitás, stb., amelyek teljesítése nélkül az adózó valóságos gazdasági tevékenységéről nem lehet adekvát képet kapni, illetőleg amelyek szükségesek a főkötelezettségek korrekt teljesítéséhez. Ennél fogva kiemelkedő adóztatási, illetőleg ellenőrzési érdekek fűződnek ahhoz, hogy az adózók ezeket az ún. adminisztrációs kötelezettségeket folyamatosan, határidőben és maradéktalanul teljesítsék. Az adóhatóságok tehát ellenőrzési kapacitásaik meghatározott hányadát szükségképpen az ún. egyéb adókötelezettségek ellenőrzésére kell hogy fordítsák. Ha a részkötelezettségek ellenőrzése során teljesítési hiányosságok merülnek fel, önmagában a jogkövetkezmények alkalmazása nem megoldás, gyakran van arra szükség, hogy az adóhatóság a hibák kiküszöbölésére az adózók figyelmét jegyzőkönyvben vagy határozatban felhívja, illetőleg erre az adózót kötelezze. Az ellenőrzést lezáró határozatban - az előzőeken túl - tipikusan sor kerülhet a jogkövetkezmények megállapítására is. A Javaslat a 66/Q. §-ban írja elő, hogy az adóhatóság önálló ellenőrzési fajtaként alkalmazza az ún. egyes adókötelezettségek ellenőrzését, amelynek elsődleges célja, hogy az adózókat az egyes adókötelezettségek betartására rászorítsa. Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése feltárhat olyan mértékű hiányosságokat, amelyek eleve megkérdőjelezik az iratok alapján teljesített adóbevallások helyességét és valóságosságát. Ezért a Javaslat lehetővé teszi, hogy az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során nyert tapasztalatok alapján az adóhatóság elrendelhesse egy-egy adóbevallási időszak utólagos ellenőrzését is.
Az írásbeliségen alapuló adókötelezettségek teljesítésének az ellenőrzése tipikusan az adózók által nyilvántartott és megőrzött bizonylatok vizsgálatával történik. Önmagában azonban az iratok nem minden esetben képesek alátámasztani az adózó adóbevallásának, adófizetési kötelezettségének valós alapját. Az iratok alapján az adóhatóság a múltban megtörtént eseményekről értesül, de azt nehéz utólag kontrollálni, hogy az iratokban foglalt gazdasági események éppúgy történtek-e, mint ahogyan azt az iratok tanúsítják. Ezért az eredményes adóztatás nem nélkülözheti, hogy az adóhatóság az adózók, illetőleg partnereik helyszínén eljárva a valós gazdasági folyamatokról is információt szerezzen, és a jelen időben, “éppen akkor, úgy és azt tapasztaltam”-ról szóló jegyzőkönyvekkel támassza alá vagy kérdőjelezze meg az adózó iratainak, könyveinek valóságtartalmát. Az adóhatóság a Javaslat 66/R. §-a alapján végezheti az ún. adatgyűjtésre irányuló ellenőrzést, amelynek lényege szerint a helyszínen próbavásárlással, leltározással, a vállalkozás forgalmi viszonyaira vonatkozó tények, körülmények rögzítésével, az alkalmazottak foglalkoztatása jogszerűségének vizsgálatával győződik meg arról, hogy az adózó iratanyaga és az ez alapján készült bevallás valós ok-okozati összefüggést mutat-e vagy sem. A Javaslat szerint az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzések tapasztalatai lehetnek olyan súlyosak, amelyek eleve kétségessé teszik, hogy az adott adóévről benyújtott bevallás a tényleges jövedelmi, forgalmi viszonyoknak a következményét tartalmazzák, ezért a Javaslat kötelezővé teszi az adóhatóság számára, hogy az ilyen adózók adóbevallását az adóbevallási időszakot követően haladéktalanul vonja vizsgálat alá.
a 216. §-hoz
Az Art. 74. §-ában meghatározott mulasztási bírság kiszabására okot adó magatartások az elmúlt években folyamatosan kerültek a törvénybe, így a hatályos szabályozás kazuisztikus, a jogalkalmazó számára gyakran nehézséget okoz annak követése. A legkülönbözőbb módon meghatározott bírságok (százalékos, tételes bírságok, illetve a legnagyobb és legkisebb bírság közötti eltérés százalékos mértéke) alkalmazása, értelmezése is sokszor problémát okozott az adózók és adóhatóságok számára. A Javaslat szerinti módosítás, az egyszerűsítés követelményét szem előtt tartva - néhány kivételtől eltekintve - a tételes bírságra helyezi a hangsúlyt és egységesen határozza meg a bírság maximális mértékét 100 ezer, illetve 200 ezer forintban, attól függően, hogy a mulasztást elkövető adózó magánszemély-e vagy sem. Az adóhatóságnak továbbra is kötelezettsége, hogy a mulasztás összes körülményeit mérlegelje és ez alapján szabja ki a mulasztási bírságot. A § újraszövegezése során a már korábban is bírságolni rendelt adózói magatartások megtartása mellett elsősorban logikai átcsoportosítások, illetőleg összevonások történtek.
a 217. §-hoz
A hatályos Art. 76. §-ának (2) bekezdése a magánszemély és a nem magánszemély adózó képviseletéről rendelkezik az adóigazgatási eljárásban. Az új szabályozás szerint a képviseletre jogosultak köre bővül a jogtanácsosokkal, akik szabályozási következetlenség folytán nem voltak eddig képviseletre jogosultak. Az új szabályozás a magánszemély és a nem magánszemély adózó közötti differenciálást továbbra is fenntartja. Különbséget tesz azonban, hogy a képviselő adótechnikai teendőiben helyettesíti az adózót, vagy komolyabb ismereteket feltételező adóigazgatási eljárásban kerül-e sor képviseletre. A törvénytervezet megfelelő meghatalmazás birtokában az adóhatóság előtt, de adóigazgatási eljáráson kívüli képviseletre (pl.: bejelentés, változás-bejelentés, bevallás benyújtás) - a korábbiaktól eltérően - a könyvelő irodákat, illetőleg azok alkalmazottait is feljogosítja.
a 218. §-hoz
Az Art. hatályos szabályai szerint a külföldi személy adófizetési kötelezettségét megállapító határozatot, illetőleg egyéb intézkedést az Áe. szabályaitól eltérően nem a Külügyminisztérium, hanem a pénzügyminiszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese útján kell közölni az adózóval, mely alapján a pályázat nyertese a tartozás külföldön történő beszedéséhez szükséges cselekményeket is megteszi. Nem alakult ki egységes gyakorlat arra nézve, hogy szükséges-e a közbeszerzési eljárás nyertesének megkeresése azokban az esetekben is, amikor a külföldi személy huzamos időn át hazánkban tartózkodik, illetőleg adóügyekben belföldi meghatalmazottja jár el. A Javaslat a kérdés rendezése érdekében nevesíti azokat az eseteket, amikor nem kötelező a megbízott társaság eljárásának igénybevétele.
a 219. §-hoz
A bírósági végrehajtásról szóló törvény 2001. szeptember 1-jétől hatálybalépő novelláját az adózás rendjéről szóló törvény 2002. január 1-jétől követte, jó néhány szabály kiegészítésével, illetőleg új szabály beiktatásával. Az adóvégrehajtási szabályok azonban az adóhatóság tapasztalatai szerint a korszerűsítés és hatékonyság érdekében további módosítást, illetőleg kiegészítést igényelnek. Erre tekintettel a Javaslat több ponton jelentős tartalmi változást hozva - a jogalkalmazás megkönnyítése, valamint a rendelkezések áttekinthetőbbé tétele érdekében - az adóvégrehajtást teljes egészében újraszabályozza.
Az adóvégrehajtási szabályok továbbra is a bírósági végrehajtás szabályaira épülnek (Art. 87. §), e két szabályrendszer egymáshoz való viszonyát azonban újraszabályozza a Javaslat. A változás lényege, hogy a jövőben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek (a továbbiakban: Vht.) nem csupán III-VII. fejezete, hanem a törvény egésze szolgál az Art. háttérjogszabályául, és a Javaslat csak annyiban állapít meg az általánostól eltérő adóvégrehajtási részletszabályokat, amennyiben ez valóban indokolt. Ezzel összefüggésben - egyértelművé téve a bírósági végrehajtó és az adóvégrehajtó egymáshoz viszonyított státuszát - a Javaslat rendelkezik arról, hogy az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít.
Az adóvégrehajtás alapjául szolgáló végrehajtható okiratok sora a hatályos szabályokhoz képest az Art. 88. §-ában egy ponton bővül. A Javaslat szerint végrehajtható okiratnak minősül a fizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős - nem csupán az adóhatósági, hanem bármely - hatósági határozat. Ezzel mentesül az adóhatóság azokban az ügyekben a végrehajtható okirat “előállítása” érdekében történő külön határozathozatal alól, melyekben a fizetési kötelezettség tényleges előírása – pl. támogatás-visszatérítésre kötelezés – nem az adóhatóság hatásköre, viszont a behajtás adóvégrehajtási eljárásban történik.
Az Art. 89. §-a szerint az adóvégrehajtásban az eljáró adóhatóságok hatásköre és illetékessége a hatályos szabályokhoz képest alapvetően nem változik. Új rendelkezésként a végrehajtás hatékonyságát szolgálja az a szabály, amely az illetékesség megszűnése esetén – ha arról a végrehajtási cselekmény foganatosítása után szerez tudomást az adóhatóság - az illetékesség hiányában eljárt adóhatóság által lefolytatott végrehajtást nem tekinti semmisnek és eltekint az eljárást folytató hatóság részéről a korábban már foganatosított végrehajtási cselekmények megismétlésétől.
Szintén újdonság, hogy a Javaslat elfogadása esetén az illetékhivatalok mellett a jövőben az önkormányzatok is élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy önálló bírósági végrehajtó útján hajtják be az őket megillető köztartozást. E szabály bevezetésének indoka a hatékonyság fokozása, illetve a költségkímélés azáltal, hogy az önkormányzatnak így nem kell külön apparátust fenntartania az adótartozások behajtása érdekében. Az önálló bírósági végrehajtó igénybevétele ugyanakkor nem kötelező, csupán lehetőség az önkormányzati adóhatóság részére.
A Javaslat rögzíti az illetékességi összeütközés esetén alkalmazandó szabályokat is. A végrehajtás tekintetében az adóhatóságok közötti illetékességi viták rendezéséről eddig sem a Vht., sem az Art. nem rendelkezett. E joghézag megszüntetése érdekében a Javaslat az adóvégrehajtások összeütközése esetére a megelőzés elvét rendeli alkalmazni, melynek értelmében az a végrehajtó jogosult az eljárás lefolytatására, amelyik az ingóságot vagy az ingatlant a többieket megelőzően foglalta le, egyidejű foglalás esetén pedig az eljáró szervek megegyezése szerint kell folytatni az eljárást.
A hatályos rendelkezések szerint a már folyamatban lévő adóvégrehajtási eljárást a bírósági végrehajtó folytatja tovább, ha az adóhatóság annak során zálogjoggal terhelt ingó vagy ingatlan vagyontárgyat foglalt le. Ez utóbbi esetben a Javaslat [Art. 94/F. §] korlátozza a bírósági végrehajtó teljes térnyerését azzal, hogy csupán a zálogjoggal terhelt ingatlan, illetve ingóság végrehajtását adja át a bírósági végrehajtónak, míg a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtást az adóhatóság hatáskörében hagyja. Ez utóbbi vagyontárgyak végrehajtásánál ugyanis nincs olyan külön védelmet igénylő jog, mely a bírósági végrehajtó igénybevételét indokolhatná. Az előbbieknek megfelelően az adóhatóság csupán a zálogtárgyra vezetett végrehajtással kapcsolatos iratokat és az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatást küldi meg a bíróságnak.
A módosítással bekerül az Art. végrehajtási szabályai közé (91. §) az adóhatóság által eddig is alkalmazott biztosítási intézkedés intézménye. A biztosítási intézkedés célja még nem a követelés kielégítése, hanem olyan helyzet megteremtése, amely biztosítja, hogy később a követelés kielégíthető legyen. Biztosítási intézkedésként az adóhatóság a pénzkövetelés biztosítását, továbbá a meghatározott dolog zárlatát rendelheti el.
A biztosítási intézkedés elrendelését két feltétel együttes teljesülése esetén teszi lehetővé a Javaslat. Egyrészt annak valószínűsítése szükséges, hogy a biztosítandó követelés későbbi kielégítése veszélyben van, másrészt pedig az, hogy az adóhatóságot megillető követelés olyan stádiumban legyen, amelyben egyelőre még nem elégíthető ki, vagyis a végrehajtási eljárás még nem kezdeményezhető, mert annak valamely jogszabályi feltétele hiányzik. A biztosítási intézkedés elrendelésére az az adóhatóság jogosult, amely a fizetési kötelezettséget megállapító határozatot hozta.
Az elrendelt biztosítási intézkedés ellen végrehajtási kifogás nyújtható be, ennek azonban - a jogorvoslat általános szabályaitól eltérően - nincs halasztó hatálya.
A követelés biztosítására elrendelt intézkedés végrehajtása ugyanolyan hatályú, mint az azt követő adóvégrehajtás. A biztosítási intézkedés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a követelés teljesítése érdekében elrendelt végrehajtásra is, vagyis nem kell azt a végrehajtási eljárás megindítása után megismételni.
A hatályos Art-ben a visszatartási jog szabályai nem az adóvégrehajtás, hanem a befizetések elszámolásának szabályai között szerepeltek. Visszatartási jogát akkor gyakorolja az adóhatóság, ha az adózó költségvetési támogatást igényel, vagy adóvisszaigénylési, -visszatérítési igénye van, azonban az adóhatóság nyilvántartása szerint az adózónak tartozása van. A tartozás erejéig az adóhatóság a kiutalandó összeget visszatarthatja, mellyel a tartozás megfizetettnek minősül. Mivel a visszatartási jog gyakorlása során szintén az önként, határidőben nem teljesített fizetési kötelezettség teljesítésének kikényszerítéséről van szó, az nem más, mint az adótartozás érvényesítése érdekében alkalmazott eszköz. Funkcióját tekintve tehát végrehajtási cselekménynek minősül, ezért a Javaslat az említett intézményt – változatlan tartalommal - rendeltetésének megfelelően az Art. végrehajtási fejezetében szabályozza (Art. 93. §).
Lényeges változás a Javaslat szerint, hogy megszűnik az adóvégrehajtási eljárásban a fokozatosság ma kizárólagosan érvényesülő elve, az egyes végrehajtási cselekmények közötti kötelező sortartás (Art. 94-94/D. §). A hatályos szabályok szerint ugyanis az adóhatóság elsőként csak inkasszálhat, illetőleg munkabérből letilthat, ha az eredménytelen, akkor kerülhet sor ingóvégrehajtásra és csak ennek sikertelensége esetén rendelhet el ingatlanvégrehajtást. A Javaslat szerint azonban az adóhatóság mérlegelésétől függ a jövőben – az eredményességre tekintettel – hogy milyen végrehajtási cselekményt foganatosít elsőként, sőt dönthet úgy is, hogy egyidejűleg több végrehajtási intézkedést tesz.
Bizonyos korlátok – alapvetően az adózói jogok védelme érdekében - azonban a Javaslat szerint is érvényesülnek az ingó- és ingatlan-végrehajtás tekintetében. Az adóhatóságot megillető mérlegelési jogosítvány törvényi korlátja például az, hogy az ingatlan végrehajtás elrendelésének csak akkor van helye, ha az adótartozás együtt – a jelenlegi értékhatárt megemelve - az 500.000 forintot meghaladja. Ennél kisebb összeg esetén csak akkor van lehetőség az ingatlan-végrehajtásra, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
Az ingó és ingatlan végrehajtás elrendelése, illetve a foglalás foganatosítása tekintetében nem érvényesül a sorrendi kötöttség, a lefoglalt ingatlan értékesítésére viszont csak akkor kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás nem vezetett eredményre. Az ingatlanok között további speciális szabályok vonatkoznak a lakóingatlanra. A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon ugyanis a végrehajtás során csak akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre.
Az ingatlan végrehajtás kapcsán kiemelendő, hogy a Javaslat a végrehajtás során igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket is egységesíti, így rögzíti, hogy az ingatlan végrehajtást elrendelő adóhatósági határozat ellen végrehajtási kifogás benyújtásának van helye.
A Javaslat külön rendelkezik egy speciális ingó vagyontárgy, a gépjármű lefoglalásáról (Art. 94/B. §). A vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárműre folytatott végrehajtás során, az adóvégrehajtó a végrehajtást a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. Ha az ezt követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóhatóság a gépjárművet lefoglalja.
E rendelkezésnek az Art-ben való rögzítése azért szükséges, mert a Vht. kizárólag a természetes személy foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásakor teszi lehetővé a forgalmi engedély lefoglalásának mellőzését. Az adóvégrehajtási eljárások döntő hányada azonban jogi személyeknél, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezeteknél folyik, melyeknél az üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjármű lefoglalása az adós gazdasági tevékenységét teljes mértékben ellehetetleníti. A gépjármű törzskönyvének lefoglalása esetén a vállalkozó tovább használhatja a gépjárművet, folytathatja tevékenységét, így lehetősége nyílik a tartozás önkéntes teljesítésére. E szabály bevezetését indokolja az is, hogy az adóvégrehajtási eljárás során az adózó gyakran fizetési kedvezményt (részletfizetés, fizetési halasztás) kap, ugyanakkor a forgalmi engedély lefoglalása az engedélyezett fizetési kedvezmény teljesítését is lehetetlenné teheti.
A Javaslat - bár tartalmilag nem módosítja – a jelenleginél áttekinthetőbben fogalmazza meg a végrehajtási jog, illetve jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének szabályait [Art. 94/C. § (3)-(4) bekezdés]. Az ingatlan végrehajtást elrendelő, valamint a jelzálogjog bejegyzéséről hozott határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak - az erre vonatkozó általános szabályok szerint - a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van, az e határozat alapján teendő földhivatali intézkedések megtételének azonban a kifogás benyújtása nem képezi akadályát. A földhivatal a még nem jogerős határozat alapján széljegyzi, majd a határozat jogerőssé válását követően soron kívül bejegyzi az adóhatóságot megillető végrehajtási vagy jelzálogjogot.
A törvényjavaslat - a Vht. szabályaihoz igazodva - pontosítja az árverési hirdetmény közhírré tételének határidejére vonatkozó rendelkezéseket. A hirdetményt az árverés helye szerint illetékes adóhatóság hirdetőtábláján - az árverést megelőző 5. napig legalább 15 napon át - kell kifüggeszteni.
A végrehajtás során előfordulhatnak olyan események, amelyek késleltetik az eljárás lefolytatását, bizonyos végrehajtási cselekmények foganatosítását. Az ingó és ingatlan végrehajtás elhúzódása azonban szükségessé teheti a már megállapított becsérték módosítását. Erre adhat alapot a végrehajtási eljárás szünetelése, felfüggesztése, illetőleg - az új szabályok szerint - az, ha valaki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, s a vagyontárgynak a foglalás alóli feloldása iránt végrehajtási igénypert indít.
A végrehajtási eljárás szünetelésének esetei azzal egészülnek ki, hogy a végrehajtás - az eddigieken túl - abban az esetben is szünetel, ha az adózó meghalt, illetőleg megszűnt, mindaddig, míg az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerőre nem emelkedik, tekintettel arra, hogy a hagyatéki eljárás, illetve a megszűnt szervezet jogutódlásának végleges rendezése bizonyos esetekben évekig elhúzódhat.
A Javaslat pontosítja a megkeresésre történő végrehajtás szabályait az APEH tekintetében annak előírásával, hogy a behajtást kérő az állami adóhatóságnak a fizetésre kötelezett adóügyeiben illetékes területi szervét jogosult és köteles megkeresni a behajtás foganatosítása érdekében és - amennyiben arról tudomással bír - közli, hogy a fizetésre kötelezettnek az állami adóhatóság más területi szervének illetékességi területén végrehajtás alá vonható vagyontárgya van.
A Javaslat szerint behajthatatlanság miatt már nem csak a magánszemély, hanem más adózó tartozása is törölhető (Art. 94/J. §). A behajthatatlan adótartozás törlésének tilalmára vonatkozó határidő is módosult. Az eddigiek alapján a behajthatatlan adótartozás törlésére az esedékesség évében nem volt lehetőség. Ez azonban különböző időtartamot jelölhetett attól függően, hogy az adótartozás az adott év mely napján - januárban vagy esetleg decemberben - vált esedékessé. A Javaslat ezen időtartam egységes szabályozására törekedve vezeti be azt a szabályt, mely szerint az adótartozás törlésére az esedékessé válást követő hat hónapig nem kerülhet sor.
A végrehajtás költségeiről szóló szakaszt illetően is kiegészíti a Javaslat a jelenleg hatályos szabályozást. Egyértelművé teszi, hogy azt az adók módjára behajtandó köztartozás megkeresésre történő végrehajtása esetén az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezett személy viseli. A Javaslat itt rendelkezik a biztosítási intézkedéssel kapcsolatban felmerülő költségek viseléséről is.
a 220. §-hoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvénynek módosulnak a termőföld bérbeadásából származó jövedelemre vonatkozó szabályai. A Javaslat ehhez igazodva módosítja e jövedelemtípus adóztatására vonatkozó eljárási szabályokat.
A ma hatályos adótörvények közül több is alkalmazza termékek, szolgáltatások, építmények megjelölésére a Központi Statisztikai Hivatal jegyzékeit, illetőleg a kereskedelmi vámtarifa számokat. A Javaslat szerint annak érdekében, hogy a besorolási rend állapot-meghatározása valamennyi adótörvény alkalmazása szempontjából egységesen történjen - a jövedéki adó kivételével - valamennyi adóra kiterjedően a jövőben az eljárási törvény tartalmazza a besorolási rend állapot-meghatározását.
Az Európai Unióval folytatott tárgyalások (versenyfejezet) központi kérdése a három, illetőleg tíz milliárd forintos beruházási adókedvezmény mellett az egyéb címen igénybe vett támogatások összege és összetétele, amelyről az adórendszer nem gyűjt használható és feldolgozható információkat. Ezért a Javaslat szerinti módosítás - az előző év során elfogadott bejelentési kötelezettségek mellé - az érintett vállalati körnek rendszeres adatszolgáltatási kötelezettséget is előír annak érdekében, hogy az EU ilyen irányú információigénye kielégítést nyerjen.
a 221. §-hoz
A diákhitelt felvevő magánszemélyek hitelüket a jogszabályban előírt feltételek teljesülése esetén 2003. január 1-jétől kezdik törleszteni. A törlesztési szabályokat a személyi jövedelemadó beszedéssel analóg módon az Art. rendezi. A törlesztés mértéke a hatályos szabályok szerint az adós folyó jövedelmének 6 %-a. A törlesztő részletet vagy a kifizető, munkáltató vagy maga az adós állapítja meg, vallja be, illetőleg fizeti meg az adóhatóságnak. Az adóhatóság az adós éves törlesztésének összegéről a személyi jövedelemadó bevallások, illetőleg a munkáltatói adatszolgáltatás alapján azok feldolgozását követően csak az adóévet követő év októberében tud névre szóló adatot szolgáltatni a hitelt nyilvántartó Diákhitel Központ Rt. részére. E beszedési mód nagy terhet ró a kifizetőkre, illetőleg a munkáltatókra - megállapítás, levonás, befizetés, bevallás, adatszolgáltatás -, ugyanakkor a hiteltörlesztések elszámolásához - mivel a jövedelemadóval megegyezően éves rendben működik a beszedési rendszer - csak rendkívüli, szélsőséges esetben majdnem két éves késéssel tud hasznosítható információt szolgáltatni az adóhatóság.
A beszedési rend egyszerűsítésének egyik lehetséges iránya, hogy a jövedelemarányos törlesztési kötelezettség alapját ne a folyó jövedelem, hanem a tárgyévet megelőző második évben elért, az adóhatóság által már “megszámolt” jövedelem képezze. Az átmeneti időben pedig az éves minimálbér szolgálhat a törlesztési kötelezettség alapjául. Ennek eredménye, hogy a havi törlesztési kötelezettségek fix összegűek és előre meghatározhatóak. Ez a megoldás kedvező mind a hitelfelvevők (az eddigi adatok szerint 18 000 hitelfelvevő kezdi el törleszteni hitelét 2003. január 1-jétől), mind a kifizetők, munkáltatók és az adóhatóság számára. A kifizetők, munkáltatók mentesülhetnek a kvázi adóhatósági feladatok teljesítése alól, a fizetésre kötelezettek pedig közvetlenül teljesíthetnek a Diákhitel Központnak, melynek eredményeként az adós és a Diákhitel Központ Rt. is naprakész információval rendelkezhet a hitelállományról, illetőleg a még fennálló tartozásról.
Az adóhatósági szerep alapvetően két dologra korlátozódna, az egyik a törlesztési kötelezettség alapjába számító jövedelmekről az adatszolgáltatás, a másik a fizetési kötelezettséget elmulasztóktól a tartozások beszedése az adók módjára behajtandó köztartozások keretében. Ennek megfelelően - figyelemmel az Art. szabályozási tárgykörére - csak az adóhatóságra vonatkozó szabályok maradnának az adózás rendjéről szóló törvényben, a diákhitellel kapcsolatos egyéb, most az Art-ben található szabályok (pl. a törlesztés alapja, illetőleg módja) átkerülnének a hallgatói hitelt szabályozó kormányrendeletbe. Ugyanakkor – az adatvédelmi törvény rendelkezései miatt – törvényi szinten kell szabályozni az állami adóhatóság és a Diákhitel Központ Rt. közötti adategyeztetést, amelynek során azon törlesztésre kötelezett magánszemélyeknek az állami adóhatóságnál nyilvántartott személyes adatait, illetve adóazonosító jelét közli az állami adóhatóság a Diákhitel Központ Rt-vel, akiknek az említett adatai nem egyeznek meg a Diákhitel Központ Rt. általi megkeresésben foglaltakkal.
Az átalakított beszedési rend elfogadása esetén, az új szabályokat kellene alkalmazni a hatálybalépését megelőzően felvett diákhitelek törlesztésére is.
a 222. §-hoz
(ld.: 204. § indokolása)
a 223. §-hoz
(ld.: 14. számú melléklet indokolása)
hetedik rész
XIII. Fejezet
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) módosítását a gyakorlati tapasztalatok figyelembe vétele alapján egyes kötelezettségek enyhítésére, másrészt a törvényen belüli előírások közötti összhang megteremtésére irányuló törekvések indokolják.
Az egyszerűsítést, az előírt kötelezettség enyhítését célozza a mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező és nyilvántartásba vett személyek alkalmazási feltételeként megjelölt 5 millió forintos nettó árbevételi értékhatár 10 millió forintra javasolt felemelése. E tekintetben további kedvezményt jelent a mérlegképes könyvelők nyilvántartásba vételéhez szükséges, a képesítés megszerzését megelőző három éves szakmai gyakorlat követelményének átmeneti enyhítése.
Az elmúlt időszakban a forint gyakran eltérő irányú és jelentős mértékű árfolyamváltozása (árfolyam-ingadozása) szükségessé tette az árfolyamkülönbözetek számviteli elszámolásának felülvizsgálatát. Ennek során a vállalkozások részéről olyan igény merült fel, hogy a mérlegfordulónapi értékeléskori árfolyamkülönbözetek hatása (akár árfolyamnyereség, akár árfolyamveszteség) jelenjen meg a tárgyév eredményében.
A vállalkozások gyakorlati tapasztalataira alapuló igénynek tesz eleget az utólag adott, nem számlázott engedmény számviteli elszámolási szabályainak módosítására tett javaslat.
További módosítások a törvényi előírások belső összhangjának megteremtése, az egyes előírások egyértelműbb értelmezésének biztosítása érdekében javasolhatók.
A javasolt módosítások nem érintik a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését, összhangban vannak, illetve összeegyeztethetők az Európai Unió vonatkozó szabályaival.
a 224. §-hoz
Az anyavállalati minősítéshez kapcsolódó meghatározó befolyás tekintetében értelmezési vita tárgya, hogy a hatályos előírások alapján a vezető tisztségviselőkre, illetve a felügyelő bizottság tagjaira együttesen vagy külön-külön kell az előírt feltételeknek teljesülniük. A Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy a meghatározó befolyás már akkor felmerül, ha az előírt feltételek külön-külön akár a vezető tisztségviselőkre, akár a felügyelő bizottság tagjaira teljesülnek.
A Javaslat szerint a kapcsolt vállalkozások körének meghatározásánál a fölérendelt anyavállalat szerinti minősítést minden esetben el kell végezni, függetlenül attól, hogy az anyavállalat készít-e vagy sem összevont (konszolidált) beszámolót.
a 225. §-hoz
A számviteli törvény hatályos előírásai a jogelőd nélkül alapított vállalkozások tekintetében (az első két üzleti évre vonatkozóan) nem tartalmaznak egyértelmű szabályokat az egyszerűsített éves beszámoló választásának kérdésében. A Javaslat a gyakorlatban is felmerült problémára kíván egyértelmű eljárási szabályt adni.
a 226. §-hoz
A számviteli törvény előírásai szerint a megfelelő eszközök között kell kimutatni a bérbevett eszközökön végzett és aktivált beruházást, felújítást is. E követelményt valamennyi érintett eszközcsoportnál indokolt rögzíteni, így az ingatlanoknál is.
a 227. §-hoz
Egyre gyakoribb – a különböző, elsősorban a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó jogszabályok által biztosított, tőketartalékba helyezendő – olyan támogatások nyújtása, amelyeknél a jogszabályban, a jogszabályi előírás alapján megkötött szerződésben, megállapodásban rögzített feltételek nem teljesítése esetén a kapott támogatást, vagy annak egy részét vissza kell fizetni.
Az ilyen támogatások számviteli elszámolása során indokolt a kapott összeget átmenetileg – a támogatási feltételek teljesítéséig – a tőketartalékból lekötni, a lekötött tartalékba átvezetni, ezzel biztosítva, hogy a kapott támogatás esetleges visszafizetése esetén annak fedezete rendelkezésre álljon.
a 228. §-hoz
A bekerülési (beszerzési) érték pontosítását szolgálja a figyelembe veendő árfolyamkülönbözetek (akár árfolyamnyereség, akár árfolyamveszteség) egyértelmű meghatározása, összhangban az egyéb árfolyamkülönbözetek általános elszámolására vonatkozó javaslattal.
További pontosítást tartalmaz a Javaslat a nem jelentős összegű, a szerződések, megállapodások alapján előzetesen elszámolt és a végleges bizonylatokban ténylegesen szereplő bekerülési (beszerzési) érték közötti különbözetek elszámolása tekintetében.
a 229. §-hoz
Az elmúlt időszakban a forint gyakran eltérő irányú és jelentős mértékű árfolyamváltozása (árfolyam-ingadozása) szükségessé tette az árfolyamkülönbözetek számviteli elszámolásának felülvizsgálatát. Ennek során a vállalkozások részéről olyan igény merült fel, hogy a mérlegfordulónapi értékeléskor megállapított árfolyamkülönbözetek hatása (akár árfolyamnyereség, akár árfolyamveszteség) jelenjen meg a tárgyév eredményében. A Javaslat a vonatkozó rendelkezés ennek megfelelő módosítását tartalmazza azzal, hogy ahhoz további, átmeneti rendelkezés is kapcsolódik.
A devizában fennálló év végi tételek értékeléséhez kapcsolódó összevont árfolyamkülönbözet elszámolási szabályainak módosítása a törvényi előírásokat több helyen is érinti, így a számviteli törvény 60. §-ának (3) bekezdése módosítása mellett szükséges hatálytalanítani a 44. §-ának (4) bekezdését, módosítani a 84. §-a (7) bekezdésének g) pontját, 85. §-a (3) bekezdésének g) pontját.
a 230. §-hoz
A Javaslat a saját termelésű készlet norma szerinti közvetlen önköltségének meghatározásában jelent egyszerűsítést azzal, hogy azt a jövőben a teljesítési fok alapján arányosítással is meg lehet határozni.
a 231. §-hoz
A számviteli törvény költségként (az 5-ös költségnemek számlaosztályban) a terv szerinti értékcsökkenést (értékcsökkenési leírást) veszi figyelembe, míg a terven felüli értékcsökkenés (csak a 8-as számlaosztályban) a ráfordítások között jelenik meg. Ennek megfelelően a számviteli törvény 63. §-ának (1) és (3) bekezdésében a terven felüli értékcsökkenés kifejezést indokolt használni (“terven felüli értékcsökkenési leírás” e tekintetben nem értelmezhető).
a 232-233. §-hoz
A szerződésen alapuló – konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz csak közvetve kapcsolódó nem számlázott – utólag adott-kapott engedmények szerződés szerinti összegeinek számviteli elszámolását az elmúlt időszakban többször is kritika érte. A felvetések azt kifogásolták, hogy miért csak a mérleg fordulónapjáig (naptári évvel egyező üzleti év esetén december 31-éig) pénzügyileg rendezett tételeket lehet ilyen módon elszámolni, miközben az alapul szolgáló szerződések, megállapodások jelentős része a felek közötti elszámolásra a mérlegfordulónapot követő egy-két hónapon belül biztosít lehetőséget, illetve kötelezettséget. Ennek figyelembevételével a Javaslat az elszámolás alapjául szolgáló pénzügyi rendezés határidejét “meghosszabbítja” a mérlegkészítés időpontjáig. A módosítással összefüggésben a számviteli törvény 77. §-a (3) bekezdésének c) pontját is hatálytalanítani szükséges.
a 234. §-hoz
A Javaslat a számviteli törvény 98. §-ának b) pontja módosításával a még el nem készült saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész termék) mérlegben szerepeltetendő értékének egyszerűbb meghatározására kíván lehetőséget biztosítani azzal, hogy azt a ténylegesen felmerült költségtételek helyett a teljesítési fok alapján arányosítással is meg lehet a jövőben határozni.
a 235. §-hoz
A Javaslat az egyszeres könyvvitelt vezető, egyszerűsített beszámolót készítő vállalkozóra vonatkozó előírást annak figyelembevételével pontosítja, hogy az immateriális javak, illetve a tárgyi eszközök beszerzése, előállítása költségeinek elszámolása egységesen történik.
a 236. §-hoz
Tekintettel arra, hogy átalakulás során a vagyonmérleg-tervezet és a végleges vagyonmérleg fordulónapja között a lekötött tartalék összege is változhat, indokolt ennek változását is keresztülvezetni a végleges vagyonmérlegben.
a 237. §-hoz
A könyvviteli szolgáltatást végzők regisztrálási kötelezettsége a jelenlegi előírások alapján több jogszabályhely együttes figyelembe vételével vezethető le. Tekintettel arra, hogy ez még a 93/2002. (V.5.) Korm. rendelet előírásai mellett is esetenként értelmezési kérdéseket vetett fel, indokoltnak tűnik a nyilvántartásba történő bejegyzés, a tevékenység ellátására jogosító engedély (igazolvány) követelményének egyértelmű megerősítése.
a 238. §-hoz
A szakmai felvetések figyelembe vételeként célszerűnek tűnik a mérlegképes könyvelők regisztrálási feltételeként előírt három éves, a képesítés megszerzését követő szakmai gyakorlat követelményének enyhítése, és átmeneti szabályként (a fokozatosság elvét alkalmazva) a képesítés megszerzését megelőző szakmai gyakorlat figyelembe vétele.
Szintén átmeneti rendelkezésként az elszámolási szabályok módosításával egyidejűleg rendelkezni kell a korábbi előírások szerint elhatárolt és még “fel nem használt” árfolyamnyereség összegének megszüntetéséről is. A Javaslat a korábbi elhatárolás megszüntetését, feloldását gyakorlatilag a vállalkozóra bízza azzal, hogy a számviteli politikában kell erről rendelkeznie, maximum 5 éves időtartamot figyelembe véve.
Nyolcadik rész
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakat és a magánnyugdíj-pénztárakat érintő módosítások
XIV. Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári szabályváltozások legfőbb célja a pénztárak működési szabályainak egyszerűsítése, illetve néhány jogszabályi rendelkezés korrekciója. (Pl. a pénzügyi tervre vonatkozó szabályok egyszerűsítése, mely érvényes valamennyi önkéntes pénztártípusra és a magánnyugdíjpénztárakra is.)
Az elsőként belépett önkéntes nyugdíjpénztári tagok esetében a törvényben előírt 10 éves várakozási idő 2003. év végén lejár. Ennek kapcsán – a szerzett jogok figyelembe vételével – módosulnak a nyugdíjpénztári szolgáltatások igénybevételéről szóló rendelkezések. Változnak emellett az önkéntes pénztári tagdíjfizetés szüneteltetésének, valamint a könyvvizsgálói tevékenység szabályai is. Ez utóbbi változás kiterjed a magánnyugdíjpénztárakra is.
a 239. §-hoz
A gyakorlatban felmerült értelmezési problémák miatt szükséges egyértelműen rögzíteni a pénztár egyéni számla jogi jellegét és sorsát. A tervezett rendelkezés egyértelműen kimondja, hogy az egyéni számlára a tagon kívül nem lehet másnak igénye, és hogy azzal szemben követelés érvényesítésére csak jogszabályi felhatalmazás alapján van lehetőség.
A tagokkal való elszámolással összefüggésben az értékelési különbözet jelenlegi bonyolult és költséges elszámolási rendszerénél egy egyszerűbb rendszer kerül bevezetésre, ezért szükséges e fogalom meghatározása az értelmező rendelkezések között.
a 240. §-hoz
Az e törvényben deklarált önkéntesség elvével összhangban a tagsági viszony feltételeként elegendő a tagdíjfizetés vállalását előírni, hiszen a tagdíj-nemfizetés egyébként sem jár a tagsági viszony megszűnésével, sőt ez az időszak a várakozási időbe is beszámít.
az 241. §-hoz
A munkáltatói hozzájárulásokkal kapcsolatos eddigi szabályozás gyakorlati problémákat vetett fel. A javasolt módosítás eredményeként lehetősége van a munkáltatónak arra, hogy a hozzájárulás minimum és maximum összegét is meghatározza. A Javaslat egyidejűleg lehetőséget ad arra is, hogy a munkáltató meghatározza, mely pénztártípusba (nyugdíj-, egészség-, önsegélyező pénztár) nyújt hozzájárulást, azonban az továbbra sem lehetséges, hogy konkrétan határozzon meg, vagy előnyben részesítsen pénztárat.
(2) Folyamatosan problémát jelent a munkáltatónál állományban lévő, de átmenetileg munkát nem végző és munkabérben nem részesülő munkavállalók tagdíjfizetése, illetve ennek a kötelezettségnek munkáltatói részről való átvállalása. Szükséges egyértelműen rögzíteni, hogy ezen időszakokra a munkáltató nem köteles (de vállalhatja) munkáltatói hozzájárulást fizetni. Ennek feltételeit azonban valamennyi pénztártag munkavállalójára nézve azonos módon kell meghatároznia.
a 242-243. §-okhoz
A tapasztalatok azt mutatják, hogy jelenleg a szüneteltetésre vonatkozó rendelkezések kedvezőtlenebbek a tagra nézve, mint az egyszerű tagdíj-nemfizetés. Igy a szüneteltetés intézménye megszűnik. Jelenleg ha a tag a szüneteltetés idejének lejártát követően a kieső befizetéseket az alapszabályban meghatározott időn belül nem pótolja, ez az időszak nem számít be a tagsági viszony időtartamába, illetve a várakozási időbe. Tagdíj-nemfizetés esetén a nemfizetés kezdő időpontjával kezdődő időszak a várakozási időbe beszámít és a tagsági jogviszony a várakozási idő leteltével megszűnik.
a 244. §-hoz
Összefüggésben a szüneteltetésre vonatkozó szabályok módosulásaival, szükséges szabályozni, hogy az alapszabályban nem kell a szünetelés lehetőségéről, eljárási szabályairól rendelkezni.
A pénzügyi tervvel kapcsolatos módosítások miatt szükséges a bevételek tartalékok közötti megosztási arányait és elveit az alapszabályban rögzíteni.
a 245. §-hoz
Az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárak vezetői esetében is indokolt más pénzügyi szervezetekkel összhangban meghatározni az elvárt gondossági szintet. Ennek megfelelően az elvárhatóság egységesen a tisztséggel, illetve az ellátott feladattal járó gondossághoz és szakértelemhez igazodik. Az önkéntes pénztárak esetében is megjelennek a testületi döntésekért való felelősségre vonatkozó szabályok.
a 246. §-hoz
A gyakorlatban problémát okoz a tagok küldöttek általi képviselete esetén a küldötti megbízatás továbbadása. Küldöttközgyűlés esetén nincs helye meghatalmazásnak, a pénztártag képviseletére kizárólag a tagok által megválasztott küldött jogosult, és e küldött nem adhat meghatalmazást másik küldött részére az általa képviselt tagok tekintetében. Ezért a Javaslat szerint lehetőség van arra, hogy a küldött akadályoztatása esetére a tagok a küldöttválasztás szabályai szerint pótküldöttet válasszanak.
Célszerű rögzíteni – a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel összhangban -, hogy a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlés az eredeti közgyűlés napján is megtartható legyen.
a 247-248. §-hoz
A pénzügyi terv jelenlegi szabályok szerinti részletes meghatározása helyett, a Javaslat lényegesen leszűkíti, egyszerűsíti a beküldendő dokumentumok tartalmi elemeit. A jelenleg hatályos szabályozás nagy költséget jelent a pénztárak számára, miközben nem alkalmas az egyedi igények megvalósítására. A Javaslat értelmében a Felügyelet az engedélyezés, valamint általános ellenőrzései során megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét, és megállapításokat (előírásokat) tehet velük kapcsolatosan. Megszűnik egyúttal a központilag előírt szerkezet, de a minimálisan kötelező tartalmi elemek rögzítettek. Ezen változás folyamatos átvezetése szükséges az Öpt. más rendelkezéseivel összefüggésben is.
a 249. §-hoz
A javasolt módosítások lehetőséget adnak a pénztár igazgatótanácsának, hogy a tagok számára a nem fedezeti tartalékon keletkezett hozamokat is jóváírhassák. Jelenleg az egyes bevételekre csak jogszabályi utalások történnek, az átláthatóság miatt a Javaslat a bevételeket konkrétan nevesíti.
a 250-252. §-hoz
A Javaslat az átalakulási szabályokat pontosítja, meghatározza, hogy az átalakulásról döntő első közgyűlésen konkrétan miről kell határozni. Egyértelművé teszi, hogy a vagyonmérleg- és vagyonleltár-tervezeteket a második közgyűlés fogadja el. Ezen túlmenően a jelenleg kormányrendeleti szinten meglévő eljárási szabályokat (a végleges vagyonmérleget és vagyonleltárt elfogadó harmadik közgyűlés megtartásának szabályát) törvényben rögzíti, valamint rendelkezést tartalmaz a bíróság eljárására is.
a 253. §-hoz
A javasolt módosítás az alapszabályban rendezendő, tételesen felsorolt tartalmi elemek körét bővíti.
a 254. §-hoz
Az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében 2004-2008. között tömegesen léphet fel igény a 10 év kötelező várakozási idő leteltét követő egyösszegű kivételekre.
A Javaslat megteremti annak lehetőségét,
hogy a várakozási idő leteltét követően, akik hozzá akarnak jutni a
megtakarításaikhoz, ne kelljen az egész összeget felvenniük, hanem annak egy
részéhez is hozzájuthassanak. A várakozási idő leteltét követően a tag bármikor
felvehet összeget az egyéni számlájáról, és bármikor befizethet oda. A Javaslat
megteremti a lehetőségét annak, hogy a nyugdíjkorhatár utáni felvét esetén a
tagok a valós igényeinek megfelelő legyen a hozzáférés a megtakarításaikhoz.
a 255. §-hoz
A szüneteltetés intézményének megszűnése miatti változás.
a 256. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy a pénztárak közötti átlépés esetén az egyéni számla lezárásának időpontja és az átutalás napja közötti időszakra hozamot kell a pénztárnak fizetnie.
a 257-258. §-okhoz
A Javaslat munkanaponként írja elő a napi eszközértékelés elvégzését. A tagokkal történő elszámolás változásai miatt szükséges az értékelési különbözet tartalmának meghatározása.
a 259. §-hoz
A Javaslat annak a lehetőségnek a minimalizálására törekszik, hogy a befizetések adóelkerülési célból történjenek meg.
a 260. §-hoz
Technikai jellegű módosítás. Az Öpt. 34-35.§-aiban bekövetkezett, a pénzügyi tervvel kapcsolatos változások miatt szükséges átvezetés.
a 261. §-hoz
A könyvvizsgálókra vonatkozóan jelenleg az Öpt. nem tartalmaz rendelkezéseket. Az elmúlt idők ellenőrzési tapasztalataira figyelemmel célszerű szabályokat megfogalmazni az önkéntes pénztárak könyvvizsgálatát ellátó személyekre, szervezetekre (pl. ugyanazon természetes személy könyvvizsgáló legfeljebb öt évig láthatja el a könyvvizsgálatot egy pénztárnál, a kizárás nem a szervezetre, hanem a személyre vonatkozik, csak a Felügyeleten bejegyzett pénztári könyvvizsgálók láthatnak el ilyen tevékenységet).
a 262. §-hoz
A Felügyelet olyan új intézkedési jogosítványa, mellyel hatékonyan, a szabályszegés súlyosságával összhangban szankcionálja a pénztártagok érdekével ellentétes pénztári tevékenységet.
a 263. §-hoz
A korábbi rendelkezésekhez kapcsolódó átmeneti szabályok.
XV. Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása
A Kormány programjában kiemelt célként határozta meg az 1998. évi nyugdíjreform folytatását. Ennek megfelelően módosulnak a magánnyugdíjpénztári rendszer szabályai. A nyugdíjreform eredetileg, 1997-ben meghatározott pályájához való visszatérést szolgálja a tagdíj mértékének 6 %-ról 8 %-ra emelése, valamint a pályakezdők kötelező tagságának visszaállítása 2003-tól. A magánnyugdíjpénztári tagság létesítésére vonatkozó szabályozás további módosítása, hogy 2003. év folyamán a 30 év alattiak ismét lehetőséget kapnak az önkéntes belépésre.
A javasolt változások tartalmazzák az Európai Uniós jogharmonizációval összefüggő magánnyugdíjpénztári szabálymódosításokat is. A módosítások egyéb elemei a pénztárak működési szabályainak pontosítását, egyszerűsítését, illetve néhány jogszabályi rendelkezés korrekcióját jelentik. 2003-tól lehetővé válik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett (vagy a későbbiekben visszalépő) személyek kiegészítő tagdíjbefizetésének rendezése is. (A követelés visszafizetésével, vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalásával.)
a 264. §-hoz
A módosítást a pályakezdők kötelező pénztártagságának visszaállítása indokolja.
A pályakezdők kötelező magánnyugdíjpénztári tagságának 2002. január 1-től hatályos megszüntetésével az 1998-ban bevezetett kétpilléres nyugdíjrendszer alapvető jellemzője változott meg. A rendelkezés veszélyezteti azon előnyök érvényesülését, amelyekre a nyugdíjreform nyomán megvalósult rendszer lehetőséget nyújthat.
A reform előnyei csak akkor bontakozhatnak ki teljes mértékben, ha az időskori biztonságot idővel a társadalombiztosítási és magánnyugdíjpénztári pillér együttesen garantálja. Kötelező pénztártagság hiányában azonban a vegyes finanszírozású rendszerre való átállás időtartama elhúzódik, illetve teljes körűen nem valósul meg. További probléma, hogy a kötelezés hiánya miatt a magánnyugdíjpénztári rendszer kockázatközössége indokolatlan módon megbomlik. (Az eredeti elképzelések szerint ennek a közösségnek valamennyi 1998. június 30. utáni pályakezdő része lett volna.)
A pályakezdők kötelező pénztártagságának visszaállítása ezen problémákat részben orvosolni képes. Ezzel azon személyek számára válik ismét kötelezővé a magánnyugdíjpénztárba való belépés, akik esetén a pénztári tagság a számítások szerint egyértelműen előnyös.
A Kormányprogramban foglaltaknak megfelelően a javasolt törvénymódosítások alapvetően a 2002. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezéseket állítják vissza. A pályakezdőként pénztárba lépett személyek meglévő visszalépési lehetőségeit (mivel szerzett jogokról van szó) a változtatások nem korlátozzák. Indokolt azonban, hogy azon pályakezdők, akik nem léptek be pénztárba, vagy visszaléptek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, 2003. év végéig ismét élhessenek a pénztárba való belépés lehetőségével.
a 265. §-hoz
A módosítást egyrészt a pályakezdők kötelező pénztártagságának visszaállítása indokolja, másrészt biztosítani kell a lehetőséget, hogy a társadalombiztosítási kötelezettséggel nem járó tevékenységet folytató személyek (pl. őstermelők), vagy például a külföldön munkát végző pályakezdő fiatalok, a megállapodás megkötésével – biztosítási jogviszony hiányában is – kötelezően magánnyugdíjpénztár tagjává váljanak.
A Javaslat értelmében a 2003. január 1-jén 30 év alatti biztosítottak az év végéig önkéntes döntéssel csatlakozhatnak ismételten a magánnyugdíjpénztári rendszerhez. Ez a módosítás egyszeri lehetőséget ad a magánnyugdíjpénztári belépésre azoknak, akik 1998. január 1. és 1999. augusztus 31. között valamely okból nem éltek ezzel a lehetőséggel. A 30. éves életkori határ azért szükséges, mert a társadalombiztosítási jogosultságról való részleges lemondást hosszabb magánpénztári tudja csak ellensúlyozni, valamint a pénztári tagok korösszetétele alapján egyértelmű, hogy e korosztály aránya a demográfiailag indokoltnál alacsonyabb. A szakasz rendelkezik azon személyek ismételt választási lehetőségéről is, akik rokkantsági nyugdíjra történt jogosultsága időközben állapotjavulás miatt megszűnt.
a 266. §-hoz
A módosítás a pályakezdők kötelező pénztártagságának visszaállításához kapcsolódik.
A jogharmonizációs célú módosítás biztosítja, hogy a társadalombiztosítási jogszabályok egymásnak megfeleltethetőek legyenek.
A tagokkal való elszámolással összefüggésben az értékelési különbözet jelenlegi bonyolult és költséges elszámolási rendszerénél egy egyszerűbb rendszer kerül bevezetésre, ennek következtében szükséges a fenti fogalom meghatározása az értelmező rendelkezések között.
a 267. §-hoz
A módosítás a pályakezdők kötelező pénztártagságának visszaállításával összefüggésben szükséges.
a 268. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy a pénztárak közötti átlépés esetén az egyéni számla lezárásának időpontja, átlépés fordulónapja és az átutalás napja közötti időszakra hozamot fizessenek.
A Javaslat a megállapodás alapján tagdíjat fizetők körének pontos meghatározását célozza. Az egyértelmű jogalkalmazás a szabályozás pontosítását követeli meg ugyanakkor az önkéntes belépési lehetőség 1999. augusztus 31-i megszűnése mellett nem indokolt a pénztártaggá válás lehetőségét fenntartani megállapodás megkötésével. A fizetési szabályok a nyugdíjjárulék fizetésére kötött megállapodás szabályaival összhangban kerültek megállapításra.
a 269-270. §-okhoz
A magánnyugdíjpénztári rendszerben az egyösszegű pénztári kifizetést egyrészt nem indokolt szolgáltatásnak tekinteni, másrészt az egyösszegű kifizetés feltételrendszerét “a szerzett jog” megtartásával szükséges egyszerűsíteni. A bonyolult, naptári naponként és jogviszonyonként történő tagdíjfizetéssel fedett időtartam számítása helyett (amely bonyolult nyilvántartást és adatszolgáltatást is jelent munkáltatói, pénztári és felügyeleti oldalon is) célszerű csak a tagsági jogviszony naptári időtartamához kötni az egyösszegű felvétel lehetőségét.
a 271. §-hoz
A Javaslat az önkéntes pénztárakra vonatkozó szabályozással teremti meg az összhangot, amikor kimondja, hogy az örökös, illetve a kedvezményezett részére történt kifizetés illetékmentes.
a 272. §-hoz
A Javaslat szerint a pénztári SzMSz tartalma bővül a tagsági jogviszonyra vonatkozó keretszabályok szükségességének kimondásával, valamint azzal, hogy a tagdíjak (bevételek) tartalékok közötti felosztási arányai kötelező jelleggel az SzMSz-ben, és nem a pénzügyi tervben kerülnek rögzítésre.
a 273. §-hoz
Az Öpt. és a Gt. szabályaival összhangban a magánnyugdíjpénztáraknál is lehetővé kell tenni, hogy a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlés, az eredeti közgyűlés napján is megtartható legyen.
A Javaslat megteremti a tagok küldöttek általi képviselete esetén a küldötti megbízatás továbbadásának lehetőségét pótküldötteknek.
a 274. §-hoz
A javasolt módosítások lehetőséget adnak a pénztár igazgatótanácsának, hogy a tagok számára a nem fedezeti tartalékon keletkezett hozamokat is jóváírhassák.
a 275. §-hoz
A Javaslat biztosítja, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező azon személyek, akik nem pénzügyi, közgazdasági vagy jogi végzettséggel, de a területhez leginkább kapcsolódó közhasznú menedzser végzettséggel rendelkeznek, vagy államigazgatási főiskolai oklevelük van, megfeleljenek a követelményeknek. A törvényben eddig szereplő pénztárüzemi vezetői szakvizsga letételét a továbbiakban nem követeli meg a jogszabály.
a 276. §-hoz
A könyvvizsgálók fontos szerepet töltenek be a pénztárak életében, képesek előre látni az esetleges működési zavarokat, veszteségeket, így szükséges a pénztári könyvvizsgálók tevékenységére és szakmai megbízhatóságára vonatkozó részletszabályok meghatározása (pl. ugyanazon természetes személy könyvvizsgáló legfeljebb öt évig láthatja el a könyvvizsgálatot egy pénztárnál, a kizárás nem a szervezetre, hanem a személyre vonatkozik, csak a Felügyeleten bejegyzett pénztári könyvvizsgálók láthatnak el ilyen tevékenységet).
a 277. §-hoz
A jelenlegi szabályozáshoz képest szükséges a pénztári biztosításmatematikus feladatainak pontosítása, és az egyes szabályzatokkal és elszámolásokkal kapcsolatos teendőinek meghatározása.
a 278-280. §-okhoz
A pénzügyi terv kötelező tartalma jelentős költséget jelent a pénztárak számára, miközben nem alkalmas az egyedi igények megvalósítására. A Javaslat értelmében a Felügyelet az engedélyezés, valamint az általános ellenőrzései során megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét, és megállapításokat (előírásokat) tehet velük kapcsolatosan. Ezzel egyidejűleg megszűnik a központilag előírt szerkezet, de a kötelező tartalmi elemek rögzítettek. A pénzügyi tervet továbbra is kötelezően a tagság fogadja el.
a 281-285. §-okhoz
A tagokkal való elszámolással összefüggésben az értékelési különbözet tartalmának megváltozása miatt szükséges a fenti szakaszokban a technikai átvezetés.
a 286. §-hoz
A Javaslat munkanaponként írja elő a napi eszközértékelés elvégzését, illetőleg a nem munkanapokra eső napok esetén ugyanennek elvégzését negyedéves fordulónappal írja elő.
a 287. §-hoz
A módosítás a letétkezelőkre vonatkozó egységes szabályozás megteremtése érdekében szükséges. Az Mpt. összeférhetetlenségi okként határozza meg pénztári szolgáltató és a letétkezelő viszonyában a 10 százalékot meghaladó közvetett tulajdon fennállását, azonban nem határozza meg a kiszámításának módját. Erre tekintettel szükséges átvenni, illetve alkalmazni a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben a közvetett tulajdon mértékének kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket.
a 288-290. §-okhoz
A Javaslat az átalakulási szabályokat pontosítja, meghatározza, hogy az átalakulásról döntő első közgyűlésen konkrétan miről kell határozni, egyértelművé teszi, hogy a vagyonmérleg- és vagyonleltár-tervezeteket a második közgyűlés fogadja el, illetve a jelenleg kormányrendeletben található szabályokat átemeli a törvénybe, valamint rendelkezést tartalmaz a bíróság eljárására is.
a 291. §-hoz
A Javaslat pontosító jellegű, a tevékenységi engedély visszavonásának újabb feltételét előíró rendelkezés.
a 292. §-hoz
A Javaslat a pályakezdőkre vonatkozó szabályok módosításával függ össze. Azok a pályakezdők, akik 2002. évben önkéntesen beléphettek magánnyugdíjpénztárba, az akkori és a 2002. december 31-ig hatályos rendelkezések szerint a biztosítottá válásukat követő év december 31-ik napjáig (ez 2003. december 31.) egy alkalommal visszaléphetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A Javaslat ezt a "szerzett" jogot garantálja a 2002. évben pályakezdő biztosítottaknak, akkor is, ha 2003. január 1-jétől ismét kötelező a pályakezdőnek pénztártaggá válni. A módosítás továbbá valamennyi, a 2002-es évben önkéntesen döntött pályakezdő biztosított esetében lehetőséget kíván teremteni a pénztártagság létesítésére ugyancsak 2003. december 31-ei határidővel. Ezen túlmenően azon Európai Uniós állampolgár külföldiek, akik 2002. január 1. és december 31-e között váltak első alkalommal biztosítottá, magyarországi munkavállalásuk esetén a csatlakozás után dönthetnek magánnyugdíjpénztárhoz történő csatlakozásuk tekintetében.
a 293. §-hoz
A bekezdés technikai jellegű, a korábbi rendelkezésekhez kapcsolódó átmeneti szabályokat tartalmazza.
a 294. §-hoz
A módosítási javaslat értelmében a személyi adat- és lakcímnyilvántartó szerv a továbbiakban rendszeres adatszolgáltatást köteles teljesíteni a PSZÁF nyilvántartásában szereplő magánnyugdíjpénztári tag elhalálozásáról, annak időpontjáról.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
A Javaslatban szereplő módosítások főszabályként 2003. január 1-jén lépnek hatályba.
a 296. §-hoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvényhez kapcsolódó rendelkezések közül kiemelendő, hogy – az adminisztrációs terhek egyszerűsítése érdekében – 2003-tól az egyéni vállalkozó kizárólag magánszemélyi minőségében vehet igénybe közcélú adomány után adókedvezményt. A súlyosan fogyatékos magánszemély által igénybe vehető személyi kedvezmény havi összege 2003-ban 1 500 forintról 2 000 forintra emelkedik, míg a kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó átalányadózás választására jogosító bevételhatára 18 millió forintról 22 millió forintra nő. A Javaslat a gazdasági folyamatok tervezhetősége érdekében az átmeneti rendelkezések között meghatározza a 2004-es évre alkalmazandó adótáblát és adójóváírási szabályokat.
a 297. §-hoz
A Javaslat a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénnyel kapcsolatos módosítások hatálybalépéséről, egyes rendelkezések hatályon kívül helyezéséről (például a külföldön tevékenységet végző társaságok 3 százalékos adókulccsal történő adózásának 2006. január 1-jével történő megszűnése), továbbá kisebb pontosításokról, kiegészítésekről (például a K+F tevékenységhez adott támogatás adományként történő elismeréséről) rendelkezik.
a 298. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a hatályos Áfat. export esetén az értékesítés és a kiléptetés közötti maximális időtartamot nem határozta meg, szükséges megjelölni, mely naptól kezdve kell a 6 hónapos határidőt számítani.
Az adótörvények – így az Áfat. is – a termékek és szolgáltatások egyértelmű meghatározhatósága érdekében termék- és szolgáltatásazonosító rendszert alkalmaz. Tekintettel arra, hogy a besorolások folyamatosan változnak, az adótörvényekben rögzíteni kell, hogy az azonosító rendszerek mikori állapotát kell érvényesnek tekinteni az adófizetési kötelezettség megállapításához. Az állapotrögzítés továbbra is fennmarad, azonban azt célszerűségi szempontból az Art. tartalmazza, ezáltal is biztosítva, hogy az adótörvények azonos időpontbeli besorolást vegyenek alapul.
A tárgyi adómentesség hatályának EU-harmonizálása során meg kell szüntetni a könyvtáraknak és a természetes személy eredeti szerzőknek azt a lehetőségét, hogy a tárgyi adómentességet is választhassák, mivel a vonatkozó közösségi jogszabályokban ilyen alternatíva nincs. Az előcsatlakozási eszközök működési szabályait figyelembe véve nem indokolt a SAPARD programban biztosítani a 0%-os adómérték alkalmazását.
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény alapján utazási kedvezményt a magyarigazolvánnyal rendelkező személyek is igénybe vehetnek, ennek megfelelően a Fat. rendelkezéseit, illetve a mellékletben a kedvezményre jogosultak körét pontosítani kell.
A Javaslat a Jöt. módosításainak hatálybaléptetésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Hatályon kívül helyezi továbbá az adómentes felhasználóknál a vámhatóság által havonta tartott helyszíni ellenőrzését a nyilvántartások havi zárásának, ami lényegében csak formai, adminisztratív, a vámhatóság kapacitását lekötő ellenőrzéseket jelentett (az érdemi, a készletek negyedéves ellenőrzése, felmérése továbbra is fennmarad). Az 1 %-nál magasabb kéntartalmú és a nem szabványos fűtőolajok jövedéki adó alá vonásával párhuzamosan – a kettős adóztatás elkerülésére – kiveszi a fűtőolajokat a környezetvédelmi termékdíjfizetési kötelezettség alól az 1995. évi LVI. törvény módosításával. A szövegpontosítások pedig egyrészt a fűtőolaj új szabványában megjelölt paraméterek átvezetését, másrészt az Art. módosítás miatt a Jöt. Art-re való visszahivatkozásaiban szükséges változtatásokat jelentik.
a 301. §-hoz
Figyelemmel a nemzetgazdaság érdekeire, a vámszabad területekre vonatkozó közösségi szabályozásból adaptált rendelkezéseket a 2003. január 1-jei általános hatálybaléptetéstől eltérően, a csatlakozási tárgyalásokon vállaltaknak megfelelően, a csatlakozás időpontjában javasolja a módosítás hatályba léptetni. A képviseletre vonatkozó szabályozás átvételével, a közvetett képviseletre vonatkozó rendelkezésekre figyelemmel szükségessé vált a Hpt. értelmező rendelkezéseinek módosítása, mivel a vámügynök, mint közvetett képviselő átvállalhatja a képviselt vámfizetési kötelezettségének teljesítését. Az e tevékenysége mögötti pénzműveleteket viszont nem indokolt pénzintézeti tevékenységnek minősíteni. A vámszámla bevezetésére elegendő időt szükséges biztosítani, ezért tartalmazza a Javaslat e vonatkozásban a 2003. július 1-jei hatályba léptetést.
A kamarai törvény módosítása technikai jellegű, mivel az említett jogszabályi hely szerinti feladatra vonatkozó szabályzás a vámjogból időközben kikerült.
a 302. §-hoz
A helyi adókról szóló törvénnyel kapcsolatos módosítás 2003. január 1-jén lép hatályba. E §-a lényegében és jellemzően az önkormányzat adóztatási mozgásterét bővíti, amikor néhány idejétmúlt, indokolatlan törvényi mentességi szabályt helyez hatályon kívül. E körben leszűkíti a telekadó-mentességet a helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedést lebonyolító szervezetek által használt telekre, tekintve, hogy a korábbi mentességi szabály indokolatlanul tág kört (a piaci alapon működő fuvarozó társaságokat) határozott meg. A mentesség szűkítése valójában nem eredményez érdemi hatást az érintett adózói körben. A Javaslat kiemeli az építményadó-mentes adózói körből a közszolgáltató szervezeteket. Ezen mentességi szabály anakronizmusát jól jelzi, hogy például a villamosáram- és gázszolgáltató vállalkozásokat mentesség illette meg a vállalati üdülőik után. Ezen túlmenően a Javaslat megszünteti azon lakások építményadó alóli mentességét, amelyek a Htv. hatálybalépése előtt működött házadóban államigazgatási határozaton alapuló mentességet élveztek. Mindez azt is jelenti, hogy – bővülvén az önkormányzatok adóztatási lehetősége – az önkormányzat hatáskörébe utalja, hogy miként kívánja adóztatni a településen lévő lakásállományt.
Szintén az önkormányzati rendeletalkotási jogosultságot érinti, hogy a hatályos Htv. 43. §-ának (2) bekezdésében biztosított, az adóbevallás benyújtásának – az adózás rendjéről szóló törvény szerinti időponttól eltérő – időpontjára vonatkozó önkormányzati szabályozási lehetőség megszűnik. Ennek eredményeként valamennyi adóalanynak, az országban egységesen az adózás rendjéről szóló törvény szerinti határidőben kell eleget tennie bevallás-benyújtási kötelezettségének.
Mindezeken túl pontosításra kerül sor az adóalap-megosztási szabályokat illetően is. A Javaslat egyrészt a magánszemély vállalkozóhoz hasonlóan konkrét összegben határozza meg a vállalkozásnál juttatásban nem részesülő ügyvezetője (képviselője) után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás összegét, másrészt az adóalap települések közti “pontosabb” megosztása érdekében előírja a számítások négy tizedesjegyig történő elvégzésének szükségességét.
A Javaslat szerint az illetékekről szóló törvényt érintő új rendelkezések 2003. január 1. napján lépnek hatályba.
A 2003-tól hatályba lépő, a gépjárműadót érintő rendelkezések – alsó adómérték-emelés, illetve a kedvezményi mértékek korrekciója – eredményeként a Tanács 99/62. EK irányelvében meghatározott minden gépjárműre kötelező adóminimumhoz közelítünk, így részleges jogharmonizáció valósulhat meg. A Javaslat szerint az 1997. évi CIX. törvény 26. §-ának (5) bekezdése – amely az 1997. december 31-ig nem szabályozott katalizátorral felszerelt személyszállító gépjárművekre ma is 50 %-os adókedvezményt biztosít – hatályon kívül helyezésre kerül. E szabályozás átmeneti rendelkezésként került beépítésre a Gjt-be, az elmúlt 4 év alatt ezen szabályozás – a jogbiztonság követelményét kielégítve – betöltötte funkcióját. A nem szabályozott katalizátorral ellátott gépjárművek 25 %-os kedvezménye a 2003. évtől egyébként is megszűnik.
A 2004. évtől hatályba lépő rendelkezések következtében minden magyar tehergépjármű adóterhe eléri az EU-minimumot, illetve az EU tagállamokban bejegyzett gépjárművek, pótkocsik kikerülnek a Gjt. hatálya alól, így teljes lesz a jogharmonizáció a gépjárműadóban. 2004. évtől egyetlen adótétel (1000 Ft/100kg) érvényesül, ennek következtében megszűnik az önkormányzatok adó(mérték)megállapítási jogosítványa.
a 305. §-hoz
A § hatályba léptető és átmeneti rendelkezések mellett módosító, kiigazító és hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmaz. A módosító rendelkezések részben más jogszabályváltozásokkal, illetőleg a tervezet szerinti módosító rendelkezésekkel vannak összefüggésben pl. a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja kiegészítését indokolta, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 3. §-a értelmében az országgyűlési képviselő társadalombiztosítási jogállására a munkaviszonyban állókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény értelmében a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katona jogállása megegyezik a szerződéses katonáéval.
a 307. §-hoz
Az e §-okban foglalt módosító javaslatok elfogadásával a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben a foglalkoztatóknak és az egyéb szervezeteknek az előírt adatszolgáltatási kötelezettségeit egységesen a tárgyévet követő év április 20.-ig kell teljesíteniük.
A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosítása
a 309. §-hoz
A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvénynek (Hvt.) a hadkötelesek táppénzpótló segély százalékos mértékére, valamint a passzív jogú táppénzre jogosító időtartam meghatározására vonatkozó rendelkezései a törvény hatályba lépésének időpontjában megegyeztek az akkor hatályos társadalombiztosítási rendelkezésekkel. E szabályozás nem követte a társadalombiztosítási pénzbeli ellátásban időközben bekövetkezett változásokat. Az így kialakult különbség fenntartása indokolatlan, ezért a Javaslat az összhang megteremtésére irányul. Ennek megfelelően a táppénzpótló segély százalékos mértékét 75 százalékról 70 százalékra, a passzív jogú táppénzre jogosító időtartamot 15 napról 3 napra mérsékli.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása
a 310.-311. §-okhoz
A Javaslat a munkavállalói járulék 0,5%-os csökkentését irányozza elő a magánszemélyek járulékterheinek szinten tartása érdekében.
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása
a 312. §-hoz
A nemzetközi tapasztalatokkal megegyezően a hazai szerencsejáték ágazat legdinamikusabban növekvő része a pénznyerő automaták üzemeltetése. A törvény megemeli a pénznyerő automaták 2000. február 15. óta változatlan játékadójának nagyságát.
a 313. §-hoz
A hatályon kívül helyezések, illetőleg a szövegrész cserék döntő többségét az Art. egyéb módosuló rendelkezéseivel, illetőleg más jogszabályok rendelkezéseivel való összhang megteremtése indokolja. Korrigálja a Javaslat az Art. belső hivatkozásait, illetőleg hatályon kívül helyezi azokat a rendelkezéseket, amelyek az ellenőrzési és végrehajtási fejezet megújulásával e fejezetekben nyernek megfogalmazást.
314. §-hoz
(ld.: 207. § indokolása)
a 315. §-hoz
(ld.: 209. § indokolása)
a 316. §-hoz
A statisztikának az adóadatokra azonosítható formában három területen van szüksége. A külkereskedelmi statisztika EU konform működtetésében, a pénzügyi statisztikai feladatok elvégzésében és a nemzeti számlák összeállításában.
Jelenleg a külkereskedelmi statisztika a vámbizonylatok adatain alapul. Mivel az EU tagállamai között vámhatárok nem léteznek, a tagállamok közötti áruforgalom megfigyelésére egy statisztikai adatgyűjtés hivatott. Ez az adatgyűjtés – a 3330/1991 Tanácsi Rendelet értelmében – minden EU tagállam számára kötelező, így csatlakozásunkat követően hazánk számára is. A Rendelet a nemzeti adóhatóságok számára előírja, hogy az ÁFA bevallások azonosító és EU áruforgalmi érték-adatait a statisztika számára rendszeresen átadják, mivel ezek szolgálnak alapul a statisztikai rendszer működtetéséhez. A jelen törvénymódosítás azért vált szükségessé, mert a fent említett Rendelet – bár az az adatgyűjtési rendszer működtetéséhez szintén nélkülözhetetlen követelmény – arról nem intézkedik, hogy az átvett adatokat a statisztika egyedileg azonosítható módon meg is őrizheti. E feltétel jogi hátterének megteremtését a tagállamokra bízza. Miután a hatályos adózás rendjéről szóló törvény előírja a statisztikai szervek anonimizálási kötelezettségét az átvett adóadatok tekintetében, a fentiek érdekében szükséges kimondani a KSH azon jogát, hogy az átvett adóadatokat az EU által előírt keretek között azonosításra alkalmas formában megőrizheti.
Az EU saját forrásainak (ez a tagállamok EU költségvetési hozzájárulását jelenti) korrekt, pontos meghatározása a tagországok számára a 2223/96 Council Regulation-ban és a 98/527 és a 95/309 Commission Decision-ban van lefektetve. E jogszabályok előírják azon kötelezettséget, hogy mind az ÁFA alapot, mind pedig a GNP-t a statisztikai szerveknek a lehető legnagyobb pontossággal, szigorú, többszörös ellenőrzések mellett kell elvégezniük.
Az adóadatok egyedi azonosításra alkalmas módon való megőrzésére a statisztikai munka során elsősorban ellenőrzési szempontok miatt van szükség. Értékelhető adatot csak a legszélesebb kört felölelő információk birtokában lehet előállítani. Ezért szükség van a teljes körű adatfelvételekre. A teljes körűség biztosítása érdekében pedig nyomon kell követni a gazdálkodó szervek megszűnését, illetőleg átalakulását is. Az azonosíthatósággal átalakulások esetén nyomon követhető a jogutódlás is és fontos adatminőség ellenőrzési szerepe van az adott vállalkozások idősorai elemzésének. Ezt az eljárást egyébként egy – a nemzeti számla adatok minőségi követelményeit megfogalmazó – további közösségi jogszabály írja elő, a 94/168 Commission Decision. Az adatok minőségének és megbízhatóságának javítása érdekében továbbá szükség van más adatforrásból származó adatokkal történő összehasonlítható elemzések készítésére, az azonosítható adatok összevetésével el lehet végezni az adatpótlásokat, és ennek birtokában el lehet végezni a korrekciókat.
A természetes személyekre (SZJ adóalanyokra) vonatkozó azonosítható adatok kezelése tekintetében elsődleges szempont marad az anonimizálás kötelezettsége, amit a többi személyes adathoz hasonlóan kell elvégezni.
a 317. §-hoz
A számviteli törvény módosítása 2003. január 1-jével lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a 2002. évben indult üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet.
A 2002. évben indult üzleti évről készített beszámolóra való alkalmazás lehetőségének megteremtését indokolja egyrészt az, hogy a törvény több olyan könnyítést, egyszerűsítést tartalmaz, amely a gazdálkodók számára előnyös, másrészt az is, hogy a 2002. évi beszámolót a törvény hatályba lépése után készítik el.
A mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező és nyilvántartásba vett személyek alkalmazási feltételeként megjelölt 5 millió forintos nettó árbevételi értékhatár 10 millió forintra javasolt felemelése a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentését eredményezi.
a 318. §-hoz
A szakasz a pénztár pénzügyi tervére vonatkozó egyszerűsítésekkel kapcsolatos javaslatokat, valamint a Munka Törvénykönyvének (Mt.) módosítására vonatkozó tervezett rendelkezéseket tartalmazza. Az Mt-ben a munkáltatói hozzájárulás fogalmát és főbb szabályait mondja ki a tervezett módosítás.
a 319. §-hoz
A hatályba lépéssel kapcsolatos rendelkezések.
A jogharmonizációs célú módosítások eltérő határidejű hatályba lépését tartalmazó módosítás.
A pénztár pénzügyi tervének egyszerűsítésével összefüggő javaslatok, valamint a Pénztártanács korábbi megszűnésének átvezetése a törvényben.
A pályakezdők kötelező pénztártagságával kapcsolatos rendelkezések, valamint a jelenlegi szabályozásban meglévő koherencia zavarok megszüntetését célzó módosítás.
A Pénztártanács megszűnésével a Pénztárak Garancia Alapjának igazgatóságába történt delegálási joga megszűnt. Ezen delegálási jog – a korábbi delegálások határidejének lejártához kapcsolódó, az általánostól eltérő hatályba lépéssel - szükségszerű módosítását, valamint azt tartalmazza a tervezet, hogy az Alap ügyvezető igazgatója egyben az igazgatóság mindenkori tagja is.
A tervezet szerint az államháztartás valamely alrendszerét megillető követelésekhez hasonlóan a pénztáraknak sem kell a jövőben ún. regisztrációs díjat fizetniük a felszámolási eljárás megkezdése esetén.
a 320. §-hoz
A módosítási javaslat értelmében a személyi adat- és lakcímnyilvántartó szerv a továbbiakban rendszeres adatszolgáltatást köteles teljesíteni a Pénzügyi Szervek Állami Felügyeletének a Pénztárak Központi Nyilvántartásában szereplő személy elhalálozásáról, annak időpontjáról. E rendelkezés a törvény hatályba lépésével (azaz 2003. január 1-jével) hatályos.
az 1. számú melléklethez
A Javaslat szerint az adómentes juttatások köre kiegészül a lakástakarékpénztárakról szóló törvény szerint nyújtott adómentes állami támogatás jóváírt kamatával. A munkáltató által lakáskorszerűsítés céljából adható adómentes támogatások körét kiterjeszti a központosított fűtés cseréjére, az épület külső hőszigetelésére és a külső nyílászárók energia-megtakarítást eredményező cseréjére. A Javaslat adómentes juttatásként határozza meg a sportról szóló törvény alapján a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány által folyósított tanulmányi és sport ösztöndíjat.
A Javaslat a korszerű informatikai eszközök használatának széleskörű elterjedése érdekében adómentes juttatásként határozza meg a munkáltató által biztosított számítógép-használatot és internet-hozzáférést, valamint a két évet meghaladóan használt számítógép térítés nélküli átengedését.
A hatályos szabályozás alapján – a természetbeni juttatások között – adómentes a gyermeknek (óvodásnak, illetve tanulónak) nyújtott, a közoktatásról szóló törvényben szabályozott közoktatási intézményi ellátás, ideértve az ellátások keretében nyújtott tankönyvtámogatást és étkezési támogatást. 2003-tól a támogatásra jogosultak körének, illetve a támogatás mértékének meghatározása – étkezési támogatás esetén – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben, – tankönyvtámogatás esetén – a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényben történik, ezért az előbbi módosításokat szükséges az Szja törvényben is átvezetni.
A Javaslat – a sportról szóló törvénnyel összhangban – az e helyen meghatározott adómentes juttatásban részesíthető személyi kört kiterjeszti a speciális világjátékokon résztvevő sportolókra is. A Javaslat szerint a 30 napnál hosszabb időtartamra adómentesen adható szállás és étkeztetési szolgáltatás időtartamába bele kell számítani a versenyen való részvétel idejét is.
A Javaslat úgy pontosítja az adómentes szénjárandóságra jogosultak körét, hogy arra a bányászatban dolgozó, valamint onnan nyugdíjba ment magánszemélyek jogosultak.
A Javaslat – összhangban a sportról szóló törvénnyel – az adómentes sportruházat- és formaruha-juttatásban részesíthető személyi kört kiterjeszti a sportszakemberekre, valamint az adómentes juttatásra jogosító versenyek körét kiterjeszti a speciális világjátékokra is.
A Javaslat szerint 2003-tól adómentes iskolakezdési támogatás már nem csak a tanév első napját megelőző két hónapon, hanem az azt követő harminc napon belül is adható, továbbá ezen támogatás nyújtható utalvány formájában is. Tartalmi változás, hogy ugyanazon gyermek után az adómentes juttatás igénybevételére mindkét szülő jogosulttá válik, s e változással összefüggésben egyszerűsödik az iskolakezdési támogatáshoz kapcsolódó adminisztráció is (a szülő nyilatkoztatását, valamint a munkáltató adatszolgáltatását felváltja az adatmegőrzési kötelezettség).
a 2. sz. melléklethez
A Javaslat bővíti a mezőgazdasági őstermelő által elszámolható költségek körét. Az internethasználat díjának 30 százaléka, de legfeljebb évente 60 ezer forint akkor is elszámolható költségként, ha a használat csak részben szolgálja a tevékenységet.
a 3. sz. melléklethez
A tárgyi eszközök, nem anyagi javak nyilvántartása – a hatályos szabályozás szerint – nem foglalja magában a tárgyi eszköz megsemmisülésével, a tárgyi eszköz elidegenítésével kapcsolatos adatokat. A Javaslat szerint a nyilvántartások kiegészülnek a tárgyi eszköz elidegenítése és a megsemmisülése időpontjának a feltüntetésével.
A kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésével kapcsolatos rendelkezések szerint, ha az érvényesítést követő negyedik adóév utolsó napjáig a magánszemély nem teljesíti az előírt feltételek közül bármelyiket, többletadó fizetési kötelezettsége keletkezik. E rendelkezés hatékonyabb ellenőrizhetőségét szolgálja, hogy a nyilvántartásban fel kell tüntetni a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóévét és összegét.
Az értékpapír formájában szerzett jövedelem új előírásainak megfelelően módosul az értékpapírra és az értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása.
A Javaslat szerint az 50 ezer forintot meg nem haladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyv helyett nyilvántartást kell vezetni, amely magában foglalja a selejtezés időpontját, a készlet megnevezését, a selejtezés okát, a kiselejtezett készlet mennyiségét és szokásos piaci értékét.
A Javaslat kiterjeszti a jegyzőkönyv felvételi kötelezettséget a tárgyi eszközök selejtezése mellett a nem anyagi jószág és az 50 ezer forint beszerzési értéket meghaladó készlet selejtezésére is.
a 4. sz. melléklethez
A Javaslat kiegészíti a költségelszámolást az iroda bérleti díjával, továbbá a magánszemély elszámolhatja az Internet használati díjának 30 százalékát, legfeljebb évi 60 ezer forintot, függetlenül attól, hogy az Internet használata csak részben szolgálja a tevékenységet.
A Javaslat szerint a tenyészállat beszerzési ára és a tenyészállat beszerzésével kapcsolatban felmerült kiadás elszámolható a felmerülés évében vagy választható az, hogy az értékcsökkenési leírás alapját növeli.
A Javaslat szerint az általános rendeltetésű számítástechnikai gép után az egyéni vállalkozó gyorsított – 50 százalékos – értékcsökkenési leírást alkalmazhat.
A hatályos Szja törvény a meliorációt a 10 százalékos, a hulladéktárolót a 20 százalékos leírási kulcs alá sorolja, de nem határozza meg e fogalmak tartalmát. A Javaslat e hiányt pótolva definíciót ad a meliorációra, illetve a hulladéktárolóra.
A Javaslat a hulladékhasznosító létesítményt besorolja a 15 százalékos leírási kulcs alá, és a hulladékgazdálkodásról szóló törvény előírásaival összhangban meghatározza e létesítmény fogalmát.
az 5-6. számú melléklethez
A Javaslat az értékcsökkenési leírással kapcsolatos rendelkezéseket módosítja (például a számítástechnikai eszközök esetében 50 százalékos, a hulladékhasznosító létesítmény után 15 százalékos értékcsökkenési leírást tesz lehetővé).
a 7-9. számú melléklethez
A forgalmi adózás területén irányadó irányelv meghatározza, hogy melyek azok a termékek és szolgáltatások, melyek kedvezményes kulccsal adózhatnak, illetve mely termékek és szolgáltatások tartoznak a tárgyi adómentes körbe. Tekintettel Magyarország küszöbön álló csatlakozására az Európai Unióhoz, a módosítás közelíti az Áfat. mellékleteit a hivatkozott irányelv kötelezően alkalmazandó rendelkezéseivel. Így a módosítás a kedvezményes kulcsból a normál kulcsba sorolja át a következő termékeket: mákgubó, fonásra alkalmazott növényi eredetű nyersanyag, közúti járművekhez tartozó katalizátor, bemutatási (oktatási) célra szolgáló termékek, könyvet helyettesítő CD lemez. Szolgáltatások közül normál kulcs alá kerül a zeneműkiadás; raktározás, az áruszállítás; a kedvezményes kulcsban levő postai tevékenységek; a kutatási- fejlesztési tevékenység; a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások a mezőgazdasági termelésben használt szolgáltatások kivételével; kéménytisztítás és tüzeléstechnikai szolgáltatás; a film- és videó gyártás, valamint -terjesztés; a mosás, vegytisztítás, textilfestés.
A kedvezményes kulcsból a tárgyi mentes körbe kerülnek át a zsűriszámmal ellátott, egyedi, népművészeti és iparművészeti termékek.
Szintén jogharmonizációs okok miatt a módosítás értelmében tárgyi mentesség helyett normál kulcs vonatkozik a lakóingatlanok kezelésére, az igazságügyi szakértők által végzett szakértői tevékenységre, az önálló bírósági végrehajtó tevékenységére, az ügyvédek tevékenységére, a műemlékvédelmi szakértésre, az egészségügyi tervezésre és módszertani feladatokra, a tudományos rendezvények lebonyolítására, valamint a közös ismeretterjesztés, ismeretszerzésre.
A harmonizáció jegyében a könyvtári, levéltári, múzeumi és egyéb kulturális szolgáltatások kedvezményes adókulcsba kerülnek. A 6. irányelvvel való teljes összhangot szolgálja továbbá, hogy az oktatás terén az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás adókötelessé válik, míg a közszolgálati műsorkészítés esetében csak közvetlenül a hallgatók, nézők felé történő műsorszolgáltatásra vonatkozik a tárgyi mentesség.
A módosítás több pontosító rendelkezést is tartalmaz, melyek egy része továbbra is a termékazonosító rendszer váltás nem tervezett következményeit korrigálja. Így kedvezményes adómérték vonatkozik a méztermelésnél használt propoliszra, illetve kizárólag az emberi fogyasztásra alkalmas olajok kedvezményezett köre is bővül, ugyanakkor a gyümölcsszörpöket és -sűrítményeket a többi itallal azonos módon 25%-os adókulcs terheli majd. Pontosítás történt a kedvezményezett orvosi eszközök körében is. A korábbi szándékkal összhangban csak a fecskendőhöz tartozó orvosi tűt kedvezményezi a módosítás, illetve összhangba kerülnek a hivatkozott vámtarifaszámok alá sorolt fogászati termékek és azok megnevezése. A kompenzációs felárra jogosító termékek körébe pedig visszakerülnek a zöldségpalánták.
Ásványvizek esetében a kedvezményes adókulcs alkalmazását az Áfat. jelenleg az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (OGYFI) minősítéséhez köti. Hatásköri változások miatt azonban a külföldön palackozott ásványvizek esetében a tanúsítást az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) végzi. A módosítás ezt a változást követi le.
Az egységes jogalkalmazás elősegítése érdekében a módosítás egyértelművé teszi, hogy csak a tüzelőanyagként használt tőzeg kedvezményezett termék, illetve az egészségügyi termék helyett orvostechnikai és gyógyászati segédeszközökre utal majd a törvény.
A tárgyi adómentes tevékenységek köre bővül, így a földterület értékesítése, bérbeadása kiegészül az erdő és halastó bérbeadásának SZJ-számával. Az idei év során hatályba lépett 221/2001. (XI. 21.) Korm. rendelet a külföldi utas számára adható általános forgalmiadó-visszatérítésről új konstrukcióban is lehetővé teszi az utasok számára történő adó-visszatérítést. A módosítás rendezi, hogy minden adó-visszatérítést végző adóalany azonos megítélés alá essen.
a 10-11. számú melléklethez
A Fat. melléklete szöveges részének, illetve a vámtarifaszámok módosításának oka az adóztatandó termékkör pontosítása, és az állapotrögzítő rendelkezés óta a termékazonosító rendszerben bekövetkezett módosítások leképezése.
Mivel a diesel-üzemű gépjárműveket nem lehetséges katalizátorral felszerelni – a káros anyag kibocsátását ezen gépjárműveknél utóégető vagy utókezelő berendezéssel mérsékelhető –, egyetlen diesel-üzemű gépjárművet sem lehet a 8703 vámtarifaszám kedvezőbb fogyasztási adótételű alszámai alá besorolni. A Javaslat azon jogalkotói szándékot juttatja érvényre, hogy környezetkímélő járművekre kedvezményes adótétel vonatkozzon. A módosítással a környezetbarát diesel-autók is bekerülnek a kedvezményezett körbe.
a 12. számú melléklethez
Az illetéktörvény Mellékletében az arányok helyreállítása érdekében igazítja ki a Javaslat – többek között – a szabálysértési eljárás, az állampolgársággal kapcsolatos eljárás, a jogszabályról és joggyakorlatról kiállított bizonyítvány illetékét, valamint a másolat és kivonat illetékét, továbbá a fordítás és hitelesítés illetékét, ide értve az állami levéltár által készített másolat illetékét is, az iskolai, tanfolyami bizonyítványmásolat, másodlat illetékét, az anyakönyvi és névváltoztatási eljárás, a vízügyi hatósági eljárás, a környezetvédelmi, természetvédelmi hatósági eljárás illetékét, mivel ezekben az eljárásokban fizetendő illetékmértékek az eljárás valós költségeit ma már nem fejezik ki. (Melléklet I.-VIII. X., XIII.-XIV., XXII. cím stb.)
A Javaslat a külön illeték alá vont eljárások közül az útlevél hatósági eljárásban változatlanul hagyja mind az öt éves érvényességi idejű, mind az öt évet meghaladó érvényességi idejű útlevél (1996. évben megállapított) 4000, illetőleg 6000 Ft-os mértékét.
Új fizetési kötelezettséget állapít meg a Javaslat a soron kívüli eljárás esetében, melynek alapját a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény végrehajtására kiadott 101/1998. (V.22.) Korm. rendelet 21. §-ának (2) bekezdése teremti meg. Az említett jogszabályhely a soron kívüli eljárás kérelmezésének feltételét az ehhez fűződő fontos érdek igazolásával határozza meg.
Tekintettel arra, hogy a “fontos érdek” fogalma – szubjektív elemei miatt – terminológiailag igen nehezen határozható meg, a hivatkozott kormányrendelet sem tartalmaz erre vonatkozó meghatározást, illetőleg taxációt. A fentiekből eredően lényegesen szélesebb igénylői kör él a soron kívüli eljárás kérelmezésének lehetőségével, mint a jogalkotó által preferálni kívánt valóban fontos érdek azt indokolná. Az útlevél kiadás számadatainak több évet átfogó statisztikai elemzése alapján megállapítható, hogy az ügyfelek mintegy 25 %-a kéri az útlevél kiadására irányuló kérelmének soron kívüli eljárásban történő elbírálását. A soron kívüli eljárás az öt napos elintézési határidőre tekintettel anyagi és személyi többletterhelést jelent mind az elbíráló hatóság, mind az eljárásban közreműködőként résztvevő szervek számára. Ennek a többletterhelésnek az ellentételezése a hatályos szabályozásban nem tükröződik. Az emeléssel a Javaslatnak az a célja, hogy egyrészt megfontoltabb eljárás kezdeményezésre ösztönözze a polgárokat, másrészt biztosítaná az Itv. preambulumában megfogalmazott, “az állami és a társadalmi feladatokhoz való arányos hozzájárulás” elvének érvényesülését is. (Melléklet IX. cím I/3. pont)
A gépjárművezetők egészségügyi alkalmasságáról szóló jogi szabályozás az egészségügyi vizsgálaton történő részvételt a járművezető életkorához köti. Így például a 70. életév betöltését követően 2 évenként kell orvosi vizsgálaton részt venni. Az Európai Uniós feltételeknek megfelelő 2001. január 1-jét követően kibocsátott vezetői engedélyekbe azonban az érvényességi időt utólag bejegyezni nem lehet, így minden esetben az okmány cseréjére van szükség. A Melléklet IX. címének III/1.-2. pontja módosításával megteremthetők az okmány érvényességéhez jobban igazodó differenciált illetékfizetési kötelezettségek a forgalmi okmányok esetében is.
Az építésügyi hatósági eljárások illetékei utoljára 1999. évtől módosultak. A speciális és sokrétű szakértelmet igénylő hatósági eljárások költségigénye egyrészt indokolja a magasabb illetékmértéket, másrészt a Javaslat – a végrehajtás egyszerűsítése érdekében – tovább igazodik a hatályos építésügyi jogszabályokhoz. (Melléklet XV. cím)
A Javaslat változatlanul hagyja az ingatlan-nyilvántartási eljárás illetékének illetékmentes rendelkezéseit (Melléklet XVI/6.), ugyanakkor egyéb tekintetben a költségigényekhez illeszti az új mértékeket. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló határozat ellen benyújtott fellebbezés illetékének 6000 Ft-os mértéke a fellebbezési eljárás általános mértékében bekövetkezett emeléshez igazodik. (Melléklet XVI. cím)
a 13. számú melléklethez
A személyi jövedelemadóról szóló törvénynek módosulnak a termőföld bérbeadásából származó jövedelemre vonatkozó szabályai. A Javaslat ehhez igazodva módosítja e jövedelemtípus adóztatásához kapcsolódó adatszolgáltatás szabályait.
A devizakorlátozások megszüntetéséről szóló 2001. évi XCIII. törvény rendelkezése alapján - a hitelintézetek cégbírósági adatszolgáltatására tekintettel - 2002. június 1-jétől megszűnt a hitelintézetek állami adóhatósághoz teljesítendő, a bankszámla megnyitásra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettsége. A Javaslat a teljeskörű, zárt adatszolgáltatás visszaállítása érdekében az Art. 3. számú mellékletének D. fejezetét kiegészíti a pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet által megnyitott és megszüntetett, a cégjegyzékbe be nem jelentett bankszámlákra vonatkozó adatszolgáltatással. Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében az adatszolgáltatást a korábban hatályos rendelkezéssel ellentétben nem folyamatosan, hanem a megnyitást, megszüntetést követő hó 15. napjáig kell teljesíteni.
a 14. számú melléklethez
A legjelentősebb költségvetési kapcsolatokkal bíró adózók adóztatási feladatait az APEH Fővárosi és Pest megyei Kiemelt Adózók Igazgatósága (KAIG) látja el. Ezek az adózók az Art. 7. számú mellékletében meghatározott, a költségvetési kapcsolatok nagyságát mérni hivatott értékhatárok elérése alapján kerülnek a KAIG hatáskörébe. Annak érdekében, hogy az igazgatóság illetékessége valóban csak a legjelentősebb adózókra terjedjen ki, az új melléklet az értékhatárok valorizálását, valamint egy új mutatószám az ún. adóteljesítmény bevezetését javasolja. Az új mutatószám az eddig alkalmazott kiemelési paraméterek helyébe lép. A nettó költségvetési kapcsolat és a visszaigényelt általános forgalmi adó összege, mint mérőszámok nem tükrözték megfelelően az adókapcsolatok nagyságát. Az új mutatószám alkalmazása ugyanakkor lehetőséget ad a kiemelés és a kockázatkezelés közötti összhang biztosítására is. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózókra különös szabályok kialakítása indokolt, mivel az eredményhez kapcsolódó kötelezettségek - adott esetben - még nem ismertek az adóév január 1-jén. Ezen túlmenően a Javaslat a jogutódlás esetét is rendezi oly módon, hogy ha az új adózó szervezeti változással jön létre – a szétválás esetét kivéve -, a jogutód adóztatási feladatait továbbra is a KAIG látja el, mivel adókapcsolatának volumene ezt indokolja. 2003. január 1-jétől már csak azon adózók adóztatását végzi a KAIG, amelyek az új feltételeknek megfelelnek.