T/990.
számú
törvényjavaslat
a bűnüldöző szervek
nemzetközi együttműködéséről
|
|
Előadó: |
Dr. Lamperth Mónika belügyminiszter |
Budapest, 2002. szeptember
… évi … törvény
a bűnüldöző szervek
nemzetközi együttműködéséről
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. § E törvény célja, hogy szabályozza a magyar bűnüldöző szerveknek a bűnmegelőzés és a bűnüldözés során külföldi hatósággal folytatott együttműködését.
2. § E törvény alkalmazásában:
1. magyar bűnüldöző szerv: a Rendőrség, a Határőrség, a Vám- és Pénzügyőrség bűnmegelőzési és bűnüldözési feladatot ellátó szervei, valamint a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata;
2. bűnüldözés: a bűnüldöző szervnek a büntetőeljárás körén kívül eső bűnfelderítő és bűnmegelőző tevékenysége;
3. külföldi hatóság: a külföldi államnak a bűnüldözésben való nemzetközi kapcsolattartásra és együttműködésre feljogosított szerve;
4. közös bűnfelderítő-csoport kihelyezett tagja: a Magyarország területén működő közös bűnfelderítő-csoportnak a külföldi hatóságot képviselő tagja, illetve a más állam területén működő közös bűnfelderítő-csoportnak a magyar bűnüldöző szervet képviselő magyar tagja;
5. a bűnüldöző szervvel együttműködő személy: a bűnüldöző szerv részére titkos együttműködés keretében információt szolgáltató személy;
6. közös kapcsolattartási szolgálati hely: nemzetközi szerződéssel a szerződő felek államhatárán létrehozott szolgálati hely, amely a nemzetközi szerződésben megjelölt szervek közvetlen információcseréjét és kapcsolattartását szolgálja;
7. titkos lehallgatás: az Rtv. 69. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési rendszerek útján továbbított közlés tartalmának megismerése, illetőleg annak technikai eszközzel történő rögzítése.
3. § (1) E törvény – a (3) bekezdés kivételével – nemzetközi szerződés megléte esetén alkalmazható.
(2) A nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése esetén a nemzetközi szerződés az irányadó.
(3) Magyar bűnüldöző szerv az Európai Unió tagállamainak kijelölt szerveivel az Európai Uniót létrehozó Szerződés 34. cikkének 2. bekezdésében meghatározott közös állásfoglalás, kerethatározat vagy határozat alapján is együttműködhet.
4. § (1) Az együttműködés iránti megkeresés nem teljesíthető és nem terjeszthető elő, ha az a magyar jog szabályaival ellentétes, illetve csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.
(2) Ha e törvény másként nem rendelkezik, az együttműködés iránti megkeresés - a politikai és katonai bűncselekmények kivételével - a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények megelőzése és felderítése érdekében terjeszthető elő, illetve teljesíthető.
(3) A cselekmény nem tekinthető politikai bűncselekménynek, ha annak elkövetésénél - figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy felhasználni kívánt eszközre - a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikai jelleghez képest.
(4) Ha az együttműködés iránti megkeresésnek helyt adnak, a személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének az útlevél-, az idegenrendészeti és vámjogszabályok eltérő rendelkezései esetén is helye van.
(5) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltak kérdésében a belügyminiszter dönt.
5. § (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ (a továbbiakban: NEBEK) a magyar bűnüldöző szerv megkeresését a külföldi hatósághoz közvetlenül továbbítja, illetve a külföldi hatóság megkeresését közvetlenül fogadja.
(2) Ha a megkeresés teljesítéséhez a magyar jogszabályok szerint bírói engedély vagy az ügyész engedélye, jóváhagyása, hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges, azt külön törvényben meghatározott eljárási rend szerint be kell szerezni.
(3) A megkeresés a (2) bekezdésben meghatározott engedély, jóváhagyás, hozzájárulás, illetve egyetértés hiányában – a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Rtv.) 68. §-a (2) bekezdésének kivételével – nem kezdhető meg.
6. § (1) A NEBEK a külföldi hatóságtól érkező megkeresést haladéktalanul a végrehajtásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar bűnüldöző szervhez továbbítja.
(2) A NEBEK az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvényben meghatározottak szerint a megkeresést önállóan is teljesítheti.
(3) A NEBEK a külföldi hatóság kérésére tájékoztatást ad a magyar jogszabályok tartalmáról.
7. § E törvény eltérő rendelkezésének hiányában a megkeresések teljesítése során a bűnüldöző szervek, illetve a megkeresés teljesítésében résztvevő más szervek tevékenységére vonatkozó magyar jogszabályok szerint kell eljárni.
II. fejezet
8. § Az együttműködés formái:
a) a közvetlen információcsere;
b) az ellenőrzött szállítás;
c) a közös bűnfelderítő-csoport létrehozása;
d) a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele;
e) a fedett nyomozó alkalmazása;
f) a határon átnyúló megfigyelés;
g) a forrónyomon üldözés;
h) az összekötő tisztviselő alkalmazása;
i) a titkos információgyűjtés nemzetközi együttműködés alapján;
j) a Tanúvédelmi Program alkalmazása nemzetközi együttműködés alapján.
9. § (1) A megkeresések teljesítése során a NEBEK, illetve a magyar bűnüldöző szerv a külföldi hatóság által kért módon is eljárhat, illetve kérheti a külföldi államot, hogy megkeresését a magyar jogszabályokban foglaltak szerint teljesítse.
(2) Ha a megkeresésben foglalt feltételek szerint a teljesítés nem, vagy csak részben lehetséges, a NEBEK, illetve a magyar bűnüldöző szerv e körülményről haladéktalanul tájékoztatja a külföldi hatóságot, és ezzel egyidejűleg megjelöli azokat a feltételeket, amelyek alkalmazása esetén a megkeresés teljesíthető. Szükség esetén a NEBEK, illetve a magyar bűnüldöző szerv a külföldi hatósággal egyeztet.
(3) Ha a megkeresést a külföldi hatóság az abban megjelölt feltételek szerint nem, vagy csak részben tudja teljesíteni, azonban a megkeresés indokai továbbra is fennállnak, a NEBEK, illetve a magyar bűnüldöző szerv a külföldi hatóság által megjelölt feltételek teljesítése érdekében intézkedik.
10. § (1) A megkereséseket a külföldi hatóság által kért határidőt figyelembe véve kell teljesíteni. A NEBEK, illetve a magyar bűnüldöző szerv kezdeményezésére küldött megkeresésben közölt határidő kitűzésének okát indokolni kell.
(2) Ha a megkeresés megérkezésekor nyilvánvaló, hogy annak teljesítése az abban foglalt határidőn belül nem lehetséges, és a késedelem a külföldi hatóság eljárásának sikerét veszélyeztetné, a NEBEK, illetve a magyar bűnüldöző szerv haladéktalanul tájékoztatást ad a megkeresés teljesítéséhez szükséges időtartamról. A külföldi hatóságtól nyilatkozatot kell kérni arról, hogy a NEBEK, illetve a magyar bűnüldöző szerv által megjelölt teljesítési határidő ismeretében is fenntartja-e megkeresését.
(3) Ha a külföldi hatóság arról tájékoztatja a NEBEK-et, illetve a magyar bűnüldöző szervet, hogy megkeresése a kért határidőn belül nem teljesíthető, a NEBEK-nek, illetve a magyar bűnüldöző szervnek haladéktalanul nyilatkoznia kell, hogy a megkeresést továbbra is fenntartja-e.
11. § (1) A NEBEK, illetve a megkeresést teljesítő magyar bűnüldöző szerv személyes, illetve különleges adatot külföldi állam részére csak a magyar jogszabályok adatkezelési rendelkezései szerint adhat át.
(2) A külföldi hatóságtól átvett vagy az e törvény rendelkezéseinek alkalmazása során ismertté vált további személyes, illetve különleges adatot - az adatot átadó külföldi hatóság eltérő rendelkezése hiányában - kizárólag a következő célokra lehet felhasználni:
a) az e törvényben meghatározott együttműködési formák során történő felhasználás végett;
b) más, az e törvényben meghatározott együttműködési formákhoz közvetlenül kapcsolódó büntető-, illetve szabálysértési eljárásban való felhasználás végett.
(3) Az e törvény keretei között megszerzett személyes, illetve különleges adat továbbítása harmadik személy vagy szerv részére csak az átadó előzetes hozzájárulásával lehetséges.
(4) A személyes, illetve különleges adat kezelésénél az átadó által meghatározott feltételek figyelembe vételével kell eljárni.
12. § A 8. §-ban meghatározott együttműködési formák akkor alkalmazhatók, ha azt mind a magyar, mind pedig a külföldi állam joga lehetővé teszi.
13. § (1) A külföldi hatóság Magyarország területén eljáró tagja
a)
az Rtv. 47. §-ában meghatározott célból testi kényszert és az
Rtv. 48. §-ában meghatározott okból bilincset alkalmazhat, szolgálati
lőfegyverét magánál tarthatja, azt kizárólag jogos védelmi helyzetben, illetve
végszükségben használhatja, a magyar bűnüldöző szervek tevékenységére vonatkozó
jogszabályokban meghatározott más kényszerítő eszközt azonban nem vehet
igénybe;
b) a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt elfoghatja, az elfogás helyszínén visszatarthatja, köteles azonban őt haladéktalanul a magyar bűnüldöző szervnek átadni, azonban a magyar bűnüldöző szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályokban meghatározott más intézkedést nem alkalmazhat.
(2) A külföldi hatóság tagja Magyarországon a magyar bűnüldöző szerv vezetőjének utasításai szerint köteles eljárni. Az (1) bekezdés szerinti intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásának feltételeire a külföldi hatóság tagját ki kell oktatni.
III. Fejezet
14. § (1) A magyar bűnüldöző szerv a hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyekben – bűncselekmény elkövetésének megelőzése, felderítése, valamint a közrend, közbiztonság védelme érdekében – a külföldi állam illetékes szervével információcserét közvetlenül is folytathat, ha
a) az információcsere az ügy szempontjából halasztást nem tűr, vagy
b) a határterületen illetékességgel rendelkező magyar bűnüldöző szerv által a külföldi állam határterületen illetékes szervétől kért vagy annak szolgáltatott információ kizárólag az adott határterülethez kapcsolódik.
(2) A magyar bűnüldöző szerv az információcsere keretében az információ továbbítása érdekében közös kapcsolattartási szolgálati hely közreműködését is igénybe veheti.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában az információ különösen akkor tekinthető az adott határterülethez kapcsolódónak, ha az adat a megkereséssel érintett
a) olyan személyre vonatkozik, akinek állandó bejelentett lakóhelye, tartózkodási helye a határterületen van, vagy valószínűsíthető, hogy az érintett személy a megkeresés időszakában ott tartózkodik;
b) személynek a határterületen kifejtett tevékenységére vonatkozik;
c) olyan dologra vonatkozik, amelyről valószínűsíthető, hogy a határterületen található;
d) a jogi személynek a határterületen lévő székhelyére, illetve tevékenységére vonatkozik.
15. § Közvetlen információcsere különösen
a) a különleges szakértelemmel rendelkező személy felkutatására;
b) a bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatok szolgáltatására;
c) az Rtv. 68. §-ának (1) bekezdésében meghatározott adatok szolgáltatására;
d) gépjármű esetében az egyedi azonosító adatok szolgáltatására (rendszám, alvázszám, motorszám);
e) jármű, szállítóeszköz üzembentartójának megállapítására;
f) közúti, vízi és légi jármű vezetője személyazonosságának megállapítására, illetőleg felkutatására;
g) vezetői engedély, hajózási és repülési engedély meglétének, érvényességének, illetőleg korlátozásainak vizsgálatára;
h) lőfegyvertartási-engedély meglétének, érvényességének, illetőleg korlátozásainak vizsgálatára;
i) a személyazonosság, tartózkodási hely és lakcím megállapítására, illetőleg igazolására;
j) távközlési eszköz tulajdonosának, előfizetőjének, illetőleg használójának megállapítására;
k) tárgyak, minták utáni tudakozódásra
irányulhat.
16. § A magyar bűnüldöző szervnek a nemzetközi kötelezettségvállalás alapján létrehozott, nemzetközi bűnüldözési szervezet központjához nem kapcsolt, a kötelezettségvállalásban meghatározott bűnmegelőzési részfeladatot ellátó szervezeti egységei önálló információcserét és együttműködést folytathatnak a külföldi állam azonos feladatot ellátó egységével.
17. § (1) A NEBEK-hez megküldött megkeresés alapján a magyar központi bűnüldöző szerv és a külföldi hatóság eseti megállapodása szerint Magyarország területén ellenőrzött szállítás hajtható végre.
(2) Ha a késedelem a bűnüldözés érdekeit veszélyezteti, a külföldi állam illetékes szervének megkeresését a magyar bűnüldöző szerv közvetlenül fogadhatja, illetve a magyar bűnüldöző szerv – ha azt nemzetközi szerződés lehetővé teszi – a külföldi állam azonos hatáskörrel rendelkező szervéhez közvetlenül is fordulhat. A közvetlen megkeresésről a magyar bűnüldöző szerv köteles a 19. § (1) bekezdésében meghatározott szervet, illetve a NEBEK-et haladéktalanul értesíteni.
18. § Az ellenőrzött szállításról szóló eseti megállapodás során rendelkezni kell:
a) a szállítmány tartalmáról, várható útvonaláról és időtartamáról, a szállítás módjáról, a szállítóeszköz azonosítására alkalmas adatokról;
b) az ellenőrzött szállítást irányító személyről;
c) a résztvevők kapcsolattartásának módjáról;
d) a kísérés módjáról;
e) a kísérésben résztvevő személyek számáról;
f) a szállítmány átadásának, átvételének körülményeiről;
g) az elfogás esetén alkalmazandó intézkedésekről;
h) váratlan esemény esetén alkalmazandó intézkedésekről.
19. § (1) A Magyarország területén alkalmazott ellenőrzött szállítás során a művelet irányítására és ellenőrzésére a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar bűnüldöző szerv jogosult.
(2) Az ellenőrzött szállítmány kísérésében - a 17. § (1) bekezdésében meghatározott eseti megállapodás szerint - a külföldi hatóság tagja is részt vehet. Az ellenőrzött szállítás kísérésében fedett nyomozó - az Rtv. 64. §-ának (4) bekezdése alapján - az ügyész engedélyével vehet részt.
b) a bűncselekmény miatt több állam folytat bűnügyi felderítést, és ezért annak koordinálására vagy összehangolt irányítására van szükség.
(2) A bűncselekmény különösen akkor több államra kiterjedő, ha
a) azt több államban követik el;
b) azt egy államban követik el, de előkészületének, irányításának, illetőleg ellenőrzésének jelentős részét egy másik államban végzik;
c) azt egy államban követik el, de abban olyan bűnszervezet érintettsége állapítható meg, amely egynél több államban folytat büntetendő tevékenységet;
d) azt egy államban követik el, de más állam társadalmi vagy gazdasági rendjét is sérti vagy veszélyezteti.
(3) A NEBEK az érintett külföldi hatósággal - az érintettség mértékét is figyelembe véve - állapodik meg abban, hogy a közös bűnfelderítő-csoport mely állam területén működjön.
21. § (1) A közös bűnfelderítő-csoport a magyar központi vagy területi bűnüldöző szerv és a külföldi hatóság közötti eseti megállapodással jön létre.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt megállapodásnak tartalmaznia kell:
a) a bűncselekmény leírását, amelynek felderítésére a közös bűnfelderítő-csoport létrejött;
b) a működési területet;
c) a közös bűnfelderítő-csoport összetételét;
d) a közös bűnfelderítő-csoport vezetőjét;
e) a működés időtartamát és a meghosszabbítás feltételeit;
f) a közös bűnfelderítő-csoport kihelyezett tagjának kötelezettségeit és jogosultságait;
g) a működés feltételeit;
h) a működés költségeinek viselését;
i) a közös bűnfelderítő-csoport kihelyezett tagja által működési körében okozott károkért való felelősségének szabályairól szóló tájékoztatást.
22. § (1) A Magyarországon működő közös bűnfelderítő-csoportot a magyar bűnüldöző szerv kijelölt tagja vezeti.
(2) Ha a Magyarországon működő közös bűnfelderítő-csoport ügyészi, vagy bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést folytat, ebben a közös bűnfelderítő-csoport kihelyezett tagja akkor lehet jelen, ha az ügyész, illetve a bíró a közös bűnfelderítő-csoport kihelyezett tagjának a jelenlétét engedélyezte.
(3) A közös bűnfelderítő-csoport kihelyezett tagja a minősített adat tartalmát az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvényben meghatározottak szerint ismerheti meg.
23. § (1) Az Európai Unió tagállamai, illetve az EUROPOL-lal együttműködési megállapodást kötött külföldi hatósággal létrehozott, Magyarországon működő közös bűnfelderítő-csoport kezdeményezheti a NEBEK-nél, hogy a számára engedélyezett körben adatot vagy más technikai tanácsadást kérjen az EUROPOL-tól.
(2) Minden olyan adatot, amely az (1) bekezdésben meghatározott közös bűnfelderítő-csoport tevékenységéből származik, a NEBEK-en keresztül az EUROPOL részére továbbítani kell.
24. § (1) A Magyarország területén működő közös bűnfelderítő-csoportban résztvevő kihelyezett tag külföldi bűnüldöző szervvel együttműködő személyt Magyarország területén igénybe vehet.
(2) A külföldi államban működő közös bűnfelderítő-csoportban résztvevő kihelyezett magyar tag magyar bűnüldöző szervvel együttműködő személyt akkor vehet igénybe, ha ezt a személyt, illetve az általa szolgáltatott adatot a külföldi állam legalább olyan védelemben részesíti, mint amilyet a magyar jogszabály előír.
25. § (1) Ha a Magyarországon folytatott bűnüldözés eredményessége érdekében külföldi állam területén magyar fedett nyomozó, illetve Magyarországon külföldi fedett nyomozó alkalmazása szükséges, ezt a NEBEK a külföldi hatóságánál kezdeményezheti.
(2) Ha a külföldi állam bűnüldöző szerve által folytatott bűnüldözés eredményessége érdekében külföldi fedett nyomozó magyarországi, illetve magyar fedett nyomozó külföldi alkalmazása szükséges, a külföldi hatóság kérésére – az Rtv. 64. §-a (1) bekezdésének f) pontja esetében az ügyész engedélyével – külföldi fedett nyomozó Magyarországon, illetve magyar fedett nyomozó külföldön alkalmazható.
(3) A magyar bűnüldöző szerv, illetve a NEBEK haladéktalanul értesíti a külföldi hatóságot, ha a külföldi fedett nyomozó államának joga szerint büntetendő cselekményt követett el.
26. § (1)
A fedett nyomozó alkalmazására a magyar központi bűnüldöző szerv és a külföldi
hatóság közötti eseti megállapodás alapján kerülhet sor.
A megállapodás létrehozásában a NEBEK részt vesz.
(2) A megállapodásnak tartalmaznia kell:
a) a titkos információgyűjtés időtartamát;
b) az alkalmazás feltételeit;
c) a fedett nyomozó jogait és kötelezettségeit;
d) a fedett nyomozó lelepleződése esetén alkalmazandó intézkedést;
e) a fedett nyomozó által működési körében okozott károkért való felelősségének szabályairól szóló tájékoztatást.
27. § (1) A külföldi hatóság az általa a saját területén folytatott bűnüldöző tevékenysége során a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható, illetve a vele kapcsolatban lévő személy megfigyelését Magyarország területén is folytathatja, ha ahhoz a NEBEK – határidő tűzésével – előzetesen hozzájárul.
(2) Ha a megkeresésben a külföldi hatóság ezt kéri, a Magyarország területén alkalmazott megfigyeléshez a megfigyelésre feljogosított magyar szerv segítséget nyújthat.
(3) A magyar bűnüldöző szerv a Magyarország területén megkezdett megfigyelést külföldi állam területén nemzetközi szerződésben meghatározott feltételek szerint folytathatja.
28. § (1) Ha a késedelem veszéllyel jár vagy a bűnüldözés érdekeit egyébként sértené, a külföldi hatóság megfigyelést folytató tagja a megfigyelést a NEBEK előzetes hozzájárulása nélkül is folytathatja, ha az államhatár átlépésével egyidejűleg
a) az államhatár átlépéséről a nemzetközi szerződésben megjelölt magyar hatóságot, valamint
b) az előzetes hozzájárulást nélkülöző határátlépés szükségességét alátámasztó indokokról a NEBEK-et
értesíti.
(2) A megfigyelést haladéktalanul abba kell hagyni, ha az értesítést követően az illetékes magyar bűnüldöző szerv azt kéri, illetve ha a NEBEK a megkeresés megküldését követő öt órán belül a hozzájárulást nem adja meg.
29. § (1) A megfigyelés olyan bűncselekmény gyanúja esetén lehetséges,
a) amely az Rtv. § 97. §-a (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott súlyos bűncselekménynek minősül;
b) amelyre a határellenőrzés fokozatos megszüntetéséről 1985. június 14-én kelt Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény (Schengeni Végrehajtási Egyezmény) 40. cikke, valamint az Európai Unió 1997. december 18-án elfogadott Egyezménye a vámszervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről (Nápoly II Egyezmény) lehetőséget biztosít.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti bűncselekményeket e törvény melléklete tartalmazza.
30. § Magyarország területén megfigyelést – a 28. § rendelkezéseit nem érintve – a külföldi hatóságnak a megfigyelés engedélyezését igazoló okirattal rendelkező tagja folytathat, feltéve, ha a hivatalos minőségét és külföldi hatósághoz tartozását igazoló okirattal rendelkezik.
31. § (1) A külföldi hatóság tagja Magyarország területén előzetes jóváhagyás nélkül folytathatja azon személy üldözését, aki
a) azzal gyanúsítható, hogy a külföldi állam területén a 29. §-ban meghatározott bűncselekményt követett el vagy kísérelt meg, és e cselekménye közben tetten érték;
b) őrizetből, előzetes letartóztatásból vagy szabadságvesztés büntetés végrehajtása elől megszökött,
c) és a magyar bűnüldöző szerv értesítésével járó késedelem az elkövető elfogását jelentősen megnehezítené, illetve a külföldi állam bűnüldözési érdekeit súlyosan veszélyeztetné, és valószínűsíthető, hogy a magyar bűnüldöző szerv az üldözést megfelelő időben nem tudja átvenni.
(2) A magyar bűnüldöző szerv a Magyarország területén megkezdett forrónyomon üldözést külföldi állam területén nemzetközi szerződésben meghatározott feltételek szerint folytathatja.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott külföldi hatóság tagjának a nemzetközi szerződésben megjelölt magyar hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.
(4) Az üldözést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha azt az illetékes magyar bűnüldöző szerv kéri.
32. § Magyarország területén forrónyomon üldözést - a 31. § rendelkezéseit nem érintve - külföldi hatóságnak a hivatalos minőséget tanúsító jelzéssel és a külföldi hatósághoz tartozását igazoló okirattal rendelkező tagja folytathat.
33. § A forrónyomon üldözés befejezését követően a külföldi hatóság üldözést végrehajtó tagja a nemzetközi szerződésben foglaltak szerint jár el.
34. § (1) A magyar bűnüldöző szervnek a bűnmegelőzés és a bűnüldözés során más államok bűnüldöző szerveivel folytatott együttműködésének megkönnyítése, személyes-, illetőleg minősített adatok biztonságos továbbítása érdekében összekötő tisztviselők alkalmazhatók.
(2) Magyar összekötő tisztviselő külföldi hatósághoz, nemzetközi bűnüldözési szervezethez ideiglenesen vagy állandó jelleggel vezényelhető.
(3) Külföldi összekötő tisztviselő a NEBEK-hez, illetőleg – ideiglenes jelleggel – közvetlenül a magyar központi bűnüldöző szervhez kihelyezhető.
Titkos információgyűjtés nemzetközi együttműködés alapján
35. § (1) A magyar bűnüldöző szerv – a külföldi hatóságtól érkezett megkeresés alapján – bírói engedéllyel az Rtv. 69. §-ának (1) bekezdése szerinti titkos információgyűjtést az arra vonatkozó jogszabályok szerint végezhet.
36. § (1) A 35. § (1) bekezdésében foglalt titkos információgyűjtésre irányuló megkeresés alapján a magyar bűnüldöző szerv a megfigyelt, illetve rögzített adatot a megkereső külföldi hatóságnak továbbítja.
(2) A titkos információgyűjtésre irányuló megkeresés alapján a magyar bűnüldöző szerv - az (1) bekezdésben foglalt intézkedésen túl - a távközlési hálózaton és távközlő eszközökkel továbbított közleményt
a) átirányíthatja (közvetlen továbbítás) a megkereső külföldi hatóság lehallgató eszközére;
b) a kísérő és járulékos adatokat rögzítheti, illetőleg továbbíthatja;
c) más államban folytatott titkos információgyűjtéshez technikai segítséget nyújthat.
37. § (1) Külföldi hatóságtól érkező megkeresés akkor teljesíthető, ha a külföldi hatóság a saját államának joga szerinti engedéllyel és a titkos információgyűjtést végző magyar bűnüldöző szerv az Rtv.-ben meghatározott bírói engedéllyel rendelkezik.
(2) A titkos lehallgatásra irányuló megkeresés – az (1) bekezdésben foglaltakon felül – akkor teljesíthető, ha a titkos lehallgatás célszemélye Magyarország területén tartózkodik, továbbá, ha a célszemély harmadik állam területén tartózkodik, azonban a titkos lehallgatás Magyarország területén működő távközlési szolgáltató közreműködését igényli, vagy a titkos lehallgatást lehetővé tevő technikai eszköz Magyarország területén található.
38. § (1) A titkos információgyűjtésre irányuló megkeresésnek tartalmaznia kell:
a) a megkereső hatóság megnevezését;
b) annak megerősítését, hogy a titkos információgyűjtést a megkereső államban folyamatban levő bűnügyi felderítéshez kapcsolódóan szabályszerűen engedélyezték;
c) a titkos információgyűjtés célszemélyének és tárgyának azonosítására szolgáló adatokat;
d) a bűnügyi felderítés alapjául szolgáló bűncselekmény megnevezését;
e) a titkos információgyűjtés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges technikai és adminisztrációs adatokat.
(2) A titkos lehallgatásra irányuló megkeresésnek – az (1) bekezdésben foglaltakon kívül – tartalmaznia kell
a) a titkos lehallgatással érintett távközlési eszköz vagy módszer megnevezését;
b) a továbbítandó adatok körét;
c) a titkos lehallgatás időtartamát.
(3) Ha a titkos lehallgatás célszemélye nem Magyarország területén tartózkodik, de lehallgatásához, vagy az érintett távközléshez kötődő járulékos és kísérő adatok rögzítéséhez, továbbításához a magyar hatóságok közreműködése szükséges, a megkeresésnek – az (1)-(2) bekezdésben foglaltak mellett – tartalmaznia kell a tényállás rövid ismertetését is.
Tanúvédelmi Program alkalmazása
nemzetközi együttműködés alapján
39. § (1) A
külön törvényben meghatározott Tanúvédelmi Szolgálat
(a továbbiakban: Szolgálat) a külföldi hatóságtól kérheti a Magyarországon
Védelmi Program hatálya alatt álló a tanú, sértett és terhelt, illetve rá
tekintettel más személy (jelen cím alkalmazásában a továbbiakban: érintett) külföldi
állam területére költöztetését és védelmét. Az intézkedés a Magyarországon
folyamatban lévő büntetőeljárást nem akadályozhatja.
(2) Ha az érintett Magyarországon előzetes letartóztatásban van, a rendelkezési jogkör gyakorlójának, ha pedig szabadságvesztés büntetését tölti, az igazságügy-miniszter hozzájárulása szükséges az (1) bekezdésben meghatározott kérelem előterjesztéséhez.
(3) A külföldi hatóság megkeresésére a Szolgálat a külföldön védelem alatt álló érintettet Magyarországra költöztetheti és elláthatja a védelmét.
(4) A 39-42. §-ok alkalmazásában külföldi hatóságnak kell tekinteni a kihirdetett nemzetközi szerződéssel, továbbá az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntetőbíróságot is.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott külföldi hatóság megkeresésének fogadására a nemzetközi szerződést, vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatát kihirdető törvényben megjelölt magyar hatóság jogosult.
40. § (1) A külföldi hatóságnak az érintett Magyarországra költöztetésére, valamint a Magyarországon biztosított védelmére irányuló megkeresése akkor teljesíthető, ha az legalább az alábbiakat tartalmazza:
a) a megkereső hatóság nevét;
b) a titoktartási kötelezettségre vonatkozó igényt;
c) az átköltöztetni kívánt érintett és a vele együtt költöztetendő személy nevét, születési idejét és helyét, állampolgárságát, foglalkozását, (ha van) munkahelyét, nyelvtudását, illetve egyéb – a védelem ellátása szempontjából fontos - adatait;
d) az érintettnek a büntetőeljárásban betöltött szerepét;
e) a megkereséshez kapcsolódó büntetőeljárás rövid leírását;
f) a fennálló fenyegetettségre, valamint annak súlyosságára vonatkozó adatokat;
g) az érintett Magyarországra költöztetésének okát;
h) a védelem javasolt formáját, mértékét;
i) a Magyarország területén való elhelyezés szükséges időtartamát, és meghosszabbításának lehetőségét;
j) az érintett tartózkodási helyére vonatkozó javaslatot, illetőleg a védelem ellátásához szükséges egyéb iratokat.
(2) A Szolgálatnak
az érintett átköltöztetésére irányuló megkeresése a
40. § (1) bekezdésében foglaltakat tartalmazza.
41. § (1) A védelem átadásáról, illetve átvételéről, valamint a kapcsolattartás módjáról a Szolgálat a külföldi államban az érintett védelmének ellátására hatáskörrel rendelkező hatósággal állapodik meg.
(2) A Magyarországra költöztetett érintett kizárólag a tanúvédelemről szóló jogszabályokban meghatározott védelmi formákban részesíthető.
(3) Ha a védelem az átköltöztetést követően már nem biztosítható, a Szolgálat – a további intézkedések megtétele érdekében – a külföldi hatósággal haladéktalanul egyeztet. A 39. § (4) bekezdésében meghatározott külföldi hatósággal a nemzetközi szerződést, vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatát kihirdető törvényben megjelölt magyar hatóság útján kell egyeztetni.
42. § (1) Ha a Magyarországra átköltöztetett érintett megsérti a magyar jogszabályokat vagy nem tartja be a számára megállapított magatartási szabályokat, erről a Szolgálat haladéktalanul tájékoztatja a külföldi hatóságot.
(2) A 39. § (4) bekezdésében meghatározott külföldi hatóságot a nemzetközi szerződést, vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatát kihirdető törvényben megjelölt magyar hatóság útján kell tájékoztatni.
(3) Az érintettnek a védelem érdekeit vagy a Szolgálat személyi állományát indokolatlanul és súlyosan veszélyeztető cselekménye esetén haladéktalanul kezdeményezni kell az érintett visszaköltöztetését.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
43. § (1) E törvény 14. §-ának (2) bekezdésében, 29. §-ának b) pontjában, továbbá 31-33. §-aiban meghatározott rendelkezéseket kizárólag az Európai Unió tagállamainak hatóságaival való együttműködés keretében lehet alkalmazni.
(2) Az Európai Unió tagállamai részére fenntartott adatbázisból származó, az együttműködés keretében szolgáltatható adat kizárólag az Európai Unió szervezeteinek, illetve tagállamai hatóságainak adható át.
Módosuló jogszabályok
44. § (1) Az Rtv. 33. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Nemzetközi szerződés rendelkezése alapján elfogott, illetőleg előállított külföldi személy személyi szabadsága legfeljebb az abban meghatározott időtartamig korlátozható.”
(2) Az Rtv. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“75. § A belső
bűnmegelőzési és bűnfelderítő feladatokat ellátó szerv
(e törvény alkalmazása szempontjából a továbbiakban: Rendvédelmi Szervek
Védelmi Szolgálata) feladatkörében az e fejezetben szabályozott titkos
információgyűjtést a Rendőrségre vonatkozó szabályok szerint végezheti.
Az engedély iránti kérelem (70. §), a sürgősségi elrendelés (72. §), valamint a
megszüntetés elrendelése [73. § (1) bekezdés] az ellenőrző szerv vezetőjének
hatáskörébe tartozik. A feladatkörében eljárva az adatok kezelésére a VIII.
fejezetben foglaltak az irányadók.”
45. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a
vámigazgatásról szóló
1995. évi C. törvény a következő 174/A. §-sal egészül ki:
“174/A.§ A Vám- és Pénzügyőrség nemzetközi szerződés alapján együttműködik a külföldi és a nemzetközi rendvédelmi szervekkel, fellép a nemzetközi bűnözés ellen. Nemzetközi megállapodás alapján a magyar pénzügyőr külföldön, külföldi vámszerv tagja a Magyar Köztársaság területén az azokban meghatározott jogosítványokat gyakorolhatja.”
46. § Az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvény 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A NEBEK jogosult annak a személyes és bűnüldözési adatnak - beleértve a titkos információgyűjtéssel érintett adatot és információt is - a kezelésére, átvételére és továbbítására, amely a nemzetközi bűnüldözési szervezet hatáskörébe tartozik, illetve amelyre a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködését szabályozó nemzetközi szerződés vagy külön törvény kiterjed, különösen, ha az adat a szervezett bűnözéssel, terrorizmussal, kábítószer-bűnözéssel, nukleáris és radioaktív anyaggal, embercsempészettel, emberkereskedelemmel, gépjárművekkel, illetve az EURO-val kapcsolatos bűncselekményekkel függ össze.”
47. § A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 19. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
/A nyilvántartásból igényelheti(k):/
“k) külföldi bűnüldöző szerv nemzetközi szerződés alapján;”
48. § A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény 17. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/ A 10. §-ban meghatározott adatok szolgáltatásának igénylésére/
“e) a külföldi nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bűnüldöző szerv a bűnügyi jogsegélyről, valamint a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló jogszabályokban, illetve nemzetközi szerződésben, egyéb nemzetközi kötelezettség vállalásban foglaltak szerint,”
/jogosultak/.
49. § A
személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény
25. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A nyilvántartásban a körözött személyekkel, holttestekkel, illetve tárgyakkal kapcsolatban kezelt adatok igénylésére jogosultak:/
“d) a külföldi nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bűnüldöző szerv a jogsegélykérelem elintézéséhez, valamint a nemzetközi szerződésekben meghatározott, és a viszonossági gyakorlatból eredő feladatai teljesítéséhez, továbbá külföldi bűnüldöző szerv a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény szerint;”
Hatályba lépés
50. § (1) E
törvény – a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével –
a kihirdetését követő negyedik hónap első napján lép hatályba.
(2) E törvény 3. §-ának (3) bekezdése, valamint 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba.
(3) A 31-33. §-ok az Európai Unió Tanácsának a Schengeni Végrehajtási Egyezmény Magyarország általi teljeskörű alkalmazását jóváhagyó határozatának kihirdetése napján lépnek hatályba.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) az Rtv. 94. §-ának (1), (2) és (3) bekezdésében a … “Megelőzési Szolgálat”… szövegrész helyébe …. “Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata”… szövegrész lép;
b) ahol e törvény hatálybalépését megelőzően kiadott jogszabály Megelőzési Szolgálatot említ, ott Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatát kell érteni.
51. § Felhatalmazást kap a belügyminiszter és a pénzügyminiszter, hogy együttes rendeletben szabályozza az összekötő tisztviselők kihelyezésének részletes szabályait.
Jogharmonizációs záradék
52. § E törvény az Európai Unió következő jogforrásainak az e törvény szabályozási körébe tartozó rendelkezéseivel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a)
a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 39-41. cikkei, továbbá
46-47.cikkei;
b) az Európai Unió Tanácsának 2000. május 29-én kelt a tagállamok közötti, büntetőügyekben való kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezmény 12-14.cikkei;
c) az Európai Unió Tanácsának 2002. június 13-án kelt kerethatározata a közös nyomozócsoportokról;
d) az Európai Unió 1997. december 18-án elfogadott Egyezménye a vámszervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről (Nápoly II Egyezmény);
e) az Európai Unió tagállamai összekötő tisztekre vonatkozó kezdeményezéseihez közös keretek biztosításáról szóló 1996. október 14-i közös fellépés;
f) az Európai Unió Tanácsának az EUROPOL részéről a tagállamok által felállított közös nyomozócsoportoknak nyújtandó segítségről szóló 2000. november 30-i ajánlása.
A törvény 29. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott bűncselekmények az alábbiak:
a) emberölés (Btk. 166. §);
b) emberrablás (Btk. 175/A. §);
c) emberkereskedelem (Btk. 175/B. §);
d) erőszakos közösülés (Btk. 197. §);
e) szemérem elleni erőszak (Btk. 198. §);
f) visszaélés kulturális javakkal (Btk. 216/B §);
g) embercsempészés (Btk. 218. §);
h) közveszélyokozás (Btk. 259. §);
i) terrorcselekmény (Btk. 261. §);
j) visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263. §);
k) visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel (Btk. 263/A. §);
l) fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §)
m) visszaélés radioaktív anyaggal (Btk. 264. §);
n) visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel (Btk. 264/C. §);
o) a visszaélés kábítószerrel egyes esetei (Btk. 282. § (1)-(8) bekezdés; 282/A. § (1)-(4) bekezdés);
p) kábítószer készítésének elősegítése (Btk. 283/A. §);
q) pénzmosás (Btk. 303. §);
r) pénzhamisítás (Btk. 304, 304/A. §);
s) csempészet és vámorgazdaság súlyosabban minősülő esetei (Btk. 312. § (2)-(4) bekezdés);
t) lopás, ha annak tárgya gépjármű (Btk. 316. §), illetve a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás Btk. 316. § (5) bekezdés b) pontja, a (6) bekezdés b) pontja, valamint a (7) bekezdés b) pontja szerint minősülő esetei;
u) rablás (Btk. 321. §);
v) zsarolás (Btk. 323. §);
w) az orgazdaság súlyosabban minősülő esetei (Btk. 326. § (3)-(6) bekezdés).
A Szabadság, Biztonság és Jog övezetét létrehozó Amszterdami Szerződés hatályba lépését követően az Európai Unióban hangsúlyossá vált a büntetőügyekben való együttműködés az igazságügyi és a rendőri szervek között. A belső határok megszüntetésével ugyanis létrejött egy olyan határok nélküli térség, ahol a biztonság megteremtése kulcsfontosságú kérdéssé vált, és szükség volt olyan új mechanizmusok bevezetésére, amelyek kompenzálják a korábbi határellenőrzés kiesésével járó biztonsági deficitet.
Alapvető célkitűzésként fogalmazódott meg a tagállamok
rendőri és igazságügyi szervei közötti együttműködés egyre szorosabbá fűzése, a
segítségnyújtás formáinak gyorsítása, ennek érdekében pedig annak biztosítása,
hogy az együttműködés lehetőleg közvetlenül az érintett szervek között
bonyolódjon.
A határokon átnyúló bűnözés – különösen a szervezett bűnözés – elleni fellépés
sikerességét az szolgálhatja, ha a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei
egymással hatékonyan együttműködhetnek, illetve tevékenységüket – meghatározott
feltételek érvényesülése esetén - a saját államuk határain túl is
folytathatják.
a) Az Európai Unión belül működő nemzetközi rendőri együttműködés alapelveit és legalapvetőbb módjait az Amszterdami Szerződéssel módosított, az Európai Unióról szóló Szerződés (Maastricht-i Szerződés) 30. cikke határozza meg: együttműködés a rendőri, vám- és más speciális rendvédelmi szervek között bűncselekmények megelőzésében, felderítésében és nyomozásában információk gyűjtése, kezelése, elemzése és cseréje, képzések és összekötő tisztviselők cseréje, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos nyomozati technikák, módszerek közös értékelése.
b) A határokon átnyúló bűnüldözés klasszikus formáit, így a határon átnyúló megfigyelést, valamint üldözést a belső határokon a határellenőrzés fokozatos megszüntetéséről 1985. június 14-én kelt Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Schengeni Végrehajtási Egyezmény) tartalmazza. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény jelentősége tovább erősödött akkor, amikor az Amszterdami Szerződés kiegészítő jegyzőkönyve a schengeni vívmányokat az Európai Unió keretébe integrálta, és a tagállamok tekintetében – Nagy-Britannia és Írország kivételével – azonnal alkalmazandónak nyilvánította. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény rendőri együttműködést szabályozó területeit azonban – felismerve e kérdéskör jelentőségét – valamennyi uniós tagállam alkalmazza.
A jegyzőkönyv azt is egyértelműen kinyilvánítja, hogy a schengeni vívmányokat és az azok alapján meghozott intézkedéseket olyannak kell tekinteni, amelyeket valamennyi csatlakozni kívánó államnak teljes egészében teljesítenie kell. Magyarország e kötelezettséget tudomásul véve a feltételek teljesítését mind a jogalkotás, mind pedig a gyakorlati alkalmazás terén egyaránt átmeneti időszak kérése nélkül vállalta.
c) Az Európai Unió Tanácsa 2000. május 29-én fogadta el a tagállamok közötti, büntetőügyekben való kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezmény célja, hogy elősegítse a Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezménynek és kiegészítő jegyzőkönyvének, valamint a Schengeni Végrehajtási Egyezmény igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek érvényesülését, de célja az is, hogy a segítségnyújtás jelenleg létező formáit, lehetőségeit továbbiakkal bővítse.
Az Egyezmény elsősorban a tagállamok igazságügyi szerveinek egymás közötti együttműködésének kérdéseit szabályozza, ám ahol – a nemzeti jogszabályok szerint –valamely együttműködési vagy segítségnyújtási forma végrehajtása más központi hatóság avagy rendőri vagy vámszerv hatáskörébe tartozik, ott a tagállamok számára e szervek együttműködését is lehetővé teszi.
A Tanács döntése értelmében az Egyezményt a tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2002. végéig ratifikálniuk kell annak érdekében, hogy azt a gyakorlatban minél előbb alkalmazni lehessen.
A ratifikációs folyamatot megelőzően azonban a Tanács úgy ítélte meg, hogy a közös nyomozócsoportok létrehozásának jogi szabályozása olyan kiemelkedő jelentőségű a határokon átnyúló bűnözés elleni harcban, hogy azt – kiemelvén az Egyezményből – egy külön kerethatározatban (a Tanács 2002. június 13-i kerethatározata a közös nyomozócsoportokról) tette kötelezővé a tagállamok számára.
A kerethatározat 2002. június 20-án lépett hatályba és az Egyezmény hatályba lépéséig alkalmazandó.
d) A Magyar
Köztársaság által 2000. decemberében aláírt, az ENSZ keretében létrejött
transznacionális szervezett bűnözés elleni egyezménye
(a továbbiakban: Palermói Egyezmény) szintén szorgalmazza a részes államok
közötti nyomozócsoportok létrehozását, valamint a rendőri szervek közötti
szoros együttműködés és segítségnyújtás lehetőségeinek megteremtését. Az egyezmény
e tekintetben elsősorban két-vagy többoldalú megállapodás létrehozását tartja
kívánatosnak. Az Európai Unió Tanácsa Palermói Egyezményt a hivatalos acquis
listáján jeleníti meg, és annak aláírását a tagállamok számára kötelezővé
tette.
e) Az
Egyezménnyel majdnem teljes egészében azonos tartalmi elemekkel az Európa
Tanács elfogadta, majd aláírásra megnyitotta a Strasbourgban,
1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai
egyezmény II. kiegészítő jegyzőkönyvét (a továbbiakban: ET II. kiegészítő
jegyzőkönyv). Magyarország alá kívánja írni ezt a jegyzőkönyvet is, ily módon e
nemzetközi dokumentum alapján is sürgetővé vált egy olyan törvény megalkotása,
amely alapján lehetővé válik a bűnüldözést folytató szervek részvétele a közvetlen
nemzetközi együttműködésben.
f) Az Európai
Unió 1998. december 18-án elfogadott Egyezménye a vámszervek közötti kölcsönös
segítségnyújtásról és együttműködésről
(a továbbiakban: Nápoly II Egyezmény) a vámszervek közötti együttműködés
keretei között szorgalmazza az olyan különleges formák alkalmazását, mint a
határon átnyúló megfigyelés, a forrónyomon üldözés, az ellenőrzött szállítás, a
közös nyomozócsoportok létrehozása stb.
A Nápoly II Egyezmény értelmében a tagállamok vámnyomozói kétoldalú megállapodások vagy a hasonló, illetve azonos nemzeti jogi szabályozáson alapuló eseti megegyezések szerint működnek együtt. Az együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás a tagállamok és a Közösség pénzügyi, vám-előírásait sértő bűncselekményekkel kapcsolatos megelőzésre, felderítésre és nyomozásra terjed ki. A Nápoly II Egyezmény lehetővé teszi a vámszervek közötti közvetlen együttműködést, ám 3. cikkében akként rendelkezik, miszerint: ahol az egyezmény tárgyát képező bűncselekmények nyomozására vagy a nyomozás felügyeletére igazságügyi hatóság jogosult, ott ezen igazságügyi hatóság határozza meg, hogy az adott megkeresést az igazságügyi jogsegély keretében vagy – a Nápoly II egyezmény alapján – a közvetlenül vámszervek részére kell megküldeni.
Az Európai Unió a tagállamok és a tagjelöltek számára egyaránt kötelezővé teszi a tervezett vagy előkészületben levő közösségi szabályozás nyomon követését és lehetőleg a tagállamokkal azonos időben történő alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a szükséges jogszabályi feltételt még Magyarország csatlakozását megelőzően meg kellett teremteni, mivel a hatályos magyar jogban mindezidáig nem volt olyan törvény, amely a bűnüldöző szervek közötti nemzetközi együttműködésének lehetőségét biztosította volna.
Az 1. §-hoz
A magyar büntetőeljárás tagozódása és a nyomozás elrendelésének és lefolytatásának formális módja, továbbá az ügyészség szerepe a nyomozásban (különösen a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény hatályba lépését követően) nem teszi lehetővé, hogy Magyarország részéről a nyomozás során a rendőri szervek közvetlenül vehessenek részt a nemzetközi együttműködésben; a megkereséseket ilyen esetekben az igazságügyi jogsegély keretében az igazságügyi hatóságok útján kell előterjeszteni, illetve teljesíteni.
Ily módon e törvény a Rendőrség,
a Vám- és Pénzügyőrség, a Határőrség, valamint a Rendvédelmi Szervek Védelmi
Szolgálata (a továbbiakban: RSZVSZ) számára a nemzetközi együttműködés azon
lehetőségeit teremti meg, amelyeket a “hazai” bűnüldöző és bűnfelderítő
tevékenységük során részükre a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a
továbbiakban: Rtv.), a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról
szóló
1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vám tv.), a határőrizetről és a Határőrségről
szóló 1997. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Hőr. tv.), illetve a
Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatáról szóló 49/1995 (V. 4.) Korm. rendelet
egyébként is biztosít. Közvetlen együttműködésre a törvényben szabályozott
formákban kizárólag a büntetőeljárás keretein kívül van mód.
A büntetőeljárás során alkalmazott együttműködési formák ugyanakkor már az igazságügyi jogsegély keretébe tartoznak.
A 2. § 1. és 3. pontjához
A törvény a Rendőrség, a Vám- és
Pénzügyőrség, a Határőrség, valamint az RSZVSZ nemzetközi együttműködésének
lehetőségét az Rtv.-ben, a
Vám tv.-ben, a Hőr.tv.-ben és az RSZVSZ tevékenységét szabályozó
kormányrendeletben rögzített feladat- és hatáskörük szerint teremti meg.
A törvény e szerveket – gyűjtőnéven – bűnüldöző szervként jeleníti meg.
Nemzetközi bűnüldöző tevékenységüket ugyanakkor kizárólag a büntetőeljárás
keretein kívül eső, jobbára a titkos információgyűjtés területére koncentráló
bűnmegelőzés és a bűnfelderítés keretei között engedi meg.
A Rendőrség bűnüldöző feladatai ellátására nyilvánvalóan az Rtv. teremt alapot; a Vám-és Pénzügyőrség, illetve a Határőrség részére pedig a titkos információgyűjtés keretében érvényesítendő bűnüldöző feladatok ellátását a Vám tv., illetve a Hőr. tv. részint az Rtv.-re hivatkozással, részint egyes szabályok külön megjelenítésével teszi lehetővé.
Az RSZVSZ belső bűnmegelőzési feladatai körében – hasonlóképpen a törvény hatálya alá tartozó további bűnüldöző szervekhez – a titkos információgyűjtés teljes eszköztárát alkalmazhatja. E tevékenységének eljárási szabályai egyébként azonosak a bűnüldöző szervek ilyen tevékenysége során alkalmazandó rendelkezésekkel. A Kormány – az Rtv. szerint – az RSZVSZ útján gondoskodik a Rendőrség, a Határőrség, a polgári védelem hivatásos szervei, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az előzőleg felsorolt szervezetek irányítását ellátó minisztériumoknak a felsorolt szervek irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos szervezeti egységei belső bűnmegelőzési célú ellenőrzéséről és a bűnfelderítésről. Az RSZVSZ e bűnmegelőző-bűnfelderítő teendői körében folytatott titkos információgyűjtő tevékenysége során gyakran kényszerül az ugyanilyen feladatokat ellátó szervezetekkel való nemzetközi együttműködésre. (Tipikusan ilyen eset lehet például a határon szolgálatot teljesítők embercsempészésben való közreműködésének vagy a hatóság tagjainak korrupciós ügyekben való részvételének felfedése.) A törvény elsősorban e körülményekre tekintettel terjesztette ki hatályát a belső bűnmegelőzési, bűnfelderítési feladatokat ellátó RSZVSZ-re.
A külföldi államok együttműködésben részt vevő szerveinek megnevezését a törvény nyilvánvalóan nem tartalmazhatja; ez ugyanis országonként eltérő lehet. Ennek megfelelően a jogalkotó a gyűjtőfogalomként használt “külföldi hatóság” megjelölést tartotta célszerűnek.
E fogalom alatt mindig az adott együttműködési formában közvetlen kapcsolattartásra kijelölt vagy a megkeresés teljesítésére hatáskörrel rendelkező olyan szervet kell értenünk, amellyel a magyar bűnüldöző szerv együttműködhet.
/Az értelmező rendelkezések
között szereplő további fogalmak egy-egy konkrét együttműködési formához
kapcsolódnak, így azok magyarázatát az
érintett §-oknál fejti ki az indokolás./
A 3. §-hoz
A törvényt csak nemzetközi szerződés megléte esetén lehet alkalmazni. Jelen törvény a nemzetközi együttműködés belső jogi kereteit teremti meg, az adott államok viszonylatában az együttműködés specifikus szabályait ugyanakkor a kétoldalú nemzetközi szerződések rendezik majd.
A nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése esetén pedig a nemzetközi szerződés az irányadó. E szempontból alkalmazandó nemzetközi szerződések az EU zárt egyezményei (a tagállamok közötti, büntetőügyekben való kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezmény, a Schengeni Végrehajtási Egyezmény, a Nápoly II Egyezmény, az 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény II. kiegészítő jegyzőkönyve, továbbá a Palermói Egyezmény, de ilyenek lesznek azok a kétoldalú megállapodások is, amelyeket hazánk az egyes államokkal a bűnüldöző szervek közötti együttműködés feltételeinek megteremtése érdekében köt).
Ugyanakkor az Európai Unión belül
a Maastricht-i Szerződés 34. cikkének
2. bekezdésében szerepelnek olyan “jogforrások” (közös állásfoglalás, kerethatározat vagy határozat), amelyek
tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek a tagállamokat együttműködésre
ösztönzik (pl. 1996. október 14-i közös állásfoglalás az Európai Unió
tagállamai összekötő tisztekre vonatkozó kezdeményezéseihez közös keretek
biztosításáról; a Tanács 1995. november
23-i állásfoglalása a tanúk védelméről a nemzetközi szervezett bűnözéssel
szemben folytatott küzdelemben; a Tanács 1996. december állásfoglalása a
nemzetközi szervezett bűnözéssel szemben folytatott küzdelemben a bírósági
eljárás során együttműködő egyénekről). Ezeket
Magyarországnak csatlakozást követően majd figyelembe kell venni.
Egyes esetekben (az ellenőrzött
szállítás, a közös bűnfelderítő-csoport létrehozása, a fedett nyomozó
alkalmazása) az együttműködés konkrét kérdéseinek rendezéséhez az érintett
magyar bűnüldöző szerv és a külföldi hatóság eseti megállapodása is
elengedhetetlenül szükséges.
E megállapodásoknak legalább az e törvényben meghatározott elemeket tartalmaznia
kell ahhoz, hogy a bűnfelderítő-csoport akadálytalanul és aggálytalanul
működhessen. Természetesen a felek megállapodása értelmében ezen túlmenő
kérdésekről is rendelkezni lehet az eseti megállapodásban.
A 4. §-hoz
Az együttműködés iránti megkeresés nem teljesíthető akkor, ha az abban szereplő kérés a magyar jog szabályaival ellentétes, illetve csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.
Az állam főhatalmat gyakorol a területén tartózkodó személyekre és javakra, illetve a saját állampolgáraira vonatkozó jogokat és kötelességeket maga határozza meg. A törvény ugyanakkor pontosan felleltározza azokat az eseteket, amikor az állam a szuverenitásából eredő jogkörét más államok hatóságainak adhatja át annak érdekében, hogy a bűncselekmények elkövetését hatékonyabban felderíthesse, illetve: az olyan elkövetők elleni fellépést is biztosíthassa, akik más államok területén keresnének menedéket a bűnüldözők elől. Ezen túlmenően azonban az állam bűnüldöző jogkörébe való beavatkozás is éppúgy sértheti a magyar állam felségjogait – az ilyen együttműködésre irányuló megkereséseket természetesen el kell utasítani.
Mindezek mérlegelése a belügyminiszter feladata. A belügyminisztert a NEBEK, illetve a bűnüldöző szerv nyilvánvalóan nem minden esetben, hanem csak akkor keresi meg, ha kétségei vannak, vagy nem tud egyértelműen állást foglalni abban, hogy a külföldi állam megkeresése ellentétes-e a magyar jog szabályaival, illetve a megkeresés teljesítése csorbítja-e a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti-e biztonságát vagy sérti-e a közrendjét.
Az együttműködés alkalmazási köréből a törvény kizárja a katonai és a politikai bűncselekményeket, és szigorúan megmarad a bűnügyi felderítés keretei között. E szabályt a büntetőügyekben való együttműködésről szóló Egyezmény 2001. október 16-i kiegészítő jegyzőkönyve 9. cikkének kifejezett előírása alapján fogalmazta meg a jogalkotó. A törvény szerint ugyanakkor a cselekmény nem minősül politikai bűncselekményként, ha annak elkövetésénél - figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékéra, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy felhasználni kívánt eszközre - a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikai jelleghez képest.
Ez utóbbi rendelkezésnek különös jelentősége lehet a nemzetközi terrorizmus elleni együttműködésben. E kérdéskörben szintén a belügyminiszternek van mérlegelési jogköre.
Az 5-7. §-okhoz
Az együttműködés koordinátora az
Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi
Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és
információcseréről szóló
1999. évi LIV. törvénnyel (a továbbiakban: NEBEK törvény) létrehozott Nemzetközi
Bűnügyi Együttműködési Központ (NEBEK). A NEBEK tevékenysége kiterjed az
Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL), a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete
(INTERPOL), a Schengeni Információs Rendszer (SIS), valamint a bűnüldöző
szervek együttműködését szabályozó két- és többoldalú nemzetközi szerződések
keretében megvalósuló együttműködésre és információcserére. A Nemzetközi
Bűnügyi Együttműködési Központ jogállásáról, részletes feladat- és
hatásköréről, valamint a magyar bűnüldöző hatóságok és az Európai Rendőrségi
Hivatal közötti nemzetközi együttműködésről szóló 4/2002. (I. 30.) BM-PM
együttes rendelet 6. §-ának
e) pontja értelmében a NEBEK a jogszabály által a hatáskörébe utalt feladatok
ellátása keretében ellátja az együttműködés koordinációját; ugyane § m) pontja
pedig a jogszabályban hatáskörébe utalt egyéb feladatok ellátására is
feljogosítja.
Magyarországnak az EUROPOL-hoz
való csatlakozásával (2001. október 4.) a NEBEK kiemelkedő jelentőségűvé vált
az európai bűnügyi információcserében és együttműködésben, ám a nemzetközi
bűnüldözési együttműködést az Európai Unió nem korlátozza kizárólag az EUROPOL
keretében megvalósuló együttműködésre. Kívánatosnak tartja – és ezt meg is
fogalmazza a Szervezett Bűnözés Elleni Harc Akciótervében – a szervezett
bűnözés elleni harcban érintett bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködésének
és információcseréjének nemzeti szintű összehangolását. Erre figyelemmel a
nemzetközi információcsere egységes nemzeti kapcsolattartó központja
létrehozását javasolja, amely integrálja a létező nemzeti bűnüldöző szerveket.
E szervezeti egység hazai megfelelője a NEBEK, amely magában foglalja az
EUROPOL bűnüldözési, az INTERPOL bűnügyi és a későbbiekben a schengeni
határellenőrzési együttműködés szerveit.
A törvény elsősorban a megkeresések küldésére és fogadására jogosult szervként jelöli meg a NEBEK-et és a megkeresések bonyolításának rendjét, tartalmi elemeit, az azokkal összefüggő garanciális elemeket szabályozza. Ezt követően a végrehajtás nyilvánvalóan azon szervek feladata, amelyek arra a magyar jog szerint hatáskörrel, illetékességgel rendelkeznek. A NEBEK a megkereséseket a teljesítésre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnek továbbítja. E szervek hatáskörére és illetékességére a hatályban lévő magyar jogszabályok az irányadóak. E kérdést e törvény ezért külön nem szabályozza, csak annyit mond ki: “a megkeresések teljesítése során a bűnüldöző szervek, illetve a megkeresés teljesítésében résztvevő más szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályok szerint kell eljárni”.
A NEBEK ugyanakkor a NEBEK
törvény értelmében jogosult azoknak a személyes és bűnüldözési adatoknak a
kezelésére, átvételére és továbbítására
– ide értve a titkos információgyűjtéssel érintett adatok és információk körét
is – amely adatkör kezelése a nemzetközi bűnüldözési szervezet hatáskörébe
tartozik, illetve amelyre a bűnüldöző szervek együttműködését szabályozó két-
és többoldalú nemzetközi szerződések kiterjednek. Ilyen esetekben a NEBEK maga
intézkedhet a megkeresés teljesítésére.
A törvény az olyan esetekkel is
számol, amikor olyan intézkedés, eljárási cselekmény végrehajtása céljából
érkezik megkeresés, amelyek teljesítéséhez
– a magyar jogszabályok szerint – a bíró vagy az ügyész engedélye, jóváhagyása,
hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges.
Ha a hazai jog szerint valamely intézkedés végrehajtásához, bűnfelderítési eszköz alkalmazásához bírói engedély vagy az ügyész engedélye, jóváhagyása, hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges, e jogi követelményt a nemzetközi együttműködés során is alkalmazni kell. A törvény - elsősorban garanciális okokból - kimondja: a megkeresés a jogszabályban előírt ügyészi vagy bírósági engedély hiányában nem teljesíthető. Ez általában, főszabályként azt jelenti, hogy ilyen engedély hiányában a hazai bűnüldöző szerv a megkeresés teljesítésére irányuló cselekményét meg sem kezdheti.
Ugyanakkor a titkos
információgyűjtés egyes eseteiben – igaz, az ügyészi jóváhagyás megkérésével
egyidejűleg – mód nyílik, mód nyílhat a teljesítés megkezdésére, ám annak
eredményéről a külföldi hatóságot nem lehet tájékoztatni akkor, ha az ügyész
jóváhagyása utóbb elmarad. Erre példa a törvény közvetlen információcserét
szabályozó rendelkezésének az
Rtv. 68. §-ára utaló szabálya [a tervezet 15. §-ának c) pontja].
A hivatkozott törvényhely szerint
– halaszthatatlan intézkedésként, az ügyészi jóváhagyás megkérésével
egyidejűleg – a bűnüldöző szerv adatot igényelhet az
Rtv.-ben nevesített adatkezelőtől, amely megkeresést haladéktalanul
teljesítenie kell; ám ha az ügyész a jóváhagyását utóbb megtagadja, a bűnüldöző
szervnek az így beszerzett adatokat haladéktalanul meg kell semmisítenie. Az
ilyen intézkedésre azonban csak akkor van módja a bűnüldöző szervnek, ha azt a
magyar törvény kifejezetten megengedi.
Mindebből az következik: utólagos jóváhagyás hiányában nem lehet a megkereső külföldi hatóságot a teljesítés eredményéről tájékoztatni.
A 8. §-hoz
(Az együttműködési formák)
A törvény az alábbi együttműködési formákat szabályozza: a közvetlen információcsere, az ellenőrzött szállítás, a közös bűnfelderítő-csoport létrehozása, a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele, a fedett nyomozó alkalmazása; a határon átnyúló megfigyelés, a forrónyomon üldözés, az összekötő tisztviselő alkalmazása, a titkos információgyűjtés nemzetközi együttműködés alapján, a Tanúvédelmi Program alkalmazása nemzetközi együttműködés során.
A törvény tartózkodik mindazon intézkedések, eljárási cselekmények, együttműködési formák szabályozásától, amelyek büntetőeljáráshoz kapcsolódnak – lévén, hogy az ilyen hatósági intézkedéseket, jogcselekményeket érintő nemzetközi együttműködés eredendően az Nbjtv. hatálya alá tartozik; azokról tehát e törvény nem szólhat.
A jelen jogszabály kizárólag a bűnüldöző szerveknek a büntetőeljáráson kívüli, többnyire a titkos információgyűjtés területét érintő nemzetközi együttműködési formákra terjedhet ki, utalva itt azokra a formákra is, amelyeknek – a büntetőeljáráson túl – a bűnüldöző szervek bűnfelderítő tevékenysége körében is van létjogosultsága. Ilyen, valójában “kettősarculatú” jogintézményeknek tekinthetjük az információcsere, a fedett nyomozó, a közös nyomozó- vagy bűnfelderítő-csoport intézményeit, de a titkos információgyűjtés bírói engedélyhez kötött valamennyi módszerét, eszközét is.
A 9. §-hoz
A törvény lehetőséget ad arra,
hogy a megkeresést a megkereső külföldi hatóság által kért módon is lehessen
teljesíteni. Ennek az az oka, hogy az eljárást a megkereső állam illetékes
szervei folytatják és a magyar bűnüldöző szerv által nyújtott segítséggel beszerzett
bizonyítékok, megtett intézkedések a külföldi állam által folytatott
bizonyítási eljárásban nyilvánvalóan csak akkor használhatók fel, ha az eljárás
egyébként megfelel a külföldi államban előírt rendelkezéseknek. Nem lehet
azonban a külföldi állam által kért módon teljesíteni a megkeresést, ha az a
magyar jog szabályaival ellentétes. Ezt a törvény általános jelleggel mondja ki
a 4. §-ának (1) bekezdésében és ezt
– értelemszerűen – valamennyi együttműködési forma esetében alkalmazni kell.
A 10. §-hoz
Mivel az esetek többségében az együttműködés alapjául szolgáló ügyben a büntetőeljárást a megkereső fél arra hatáskörrel rendelkező szerve folytatja majd le, nyilvánvalóan a külföldi hatóságnak lehetnek ismeretei azokról a határidőkről, amelyek alatt a magyar fél segítségnyújtásával beszerzett adatokat még felhasználhatja. Éppen ezért a megkeresés teljesítésénél figyelembe kell venni azt a határidőt, amelyet a megkereső külföldi hatóság jelöl meg. Ha a külföldi hatóság által kért határidőn belül az illetékes magyar szerv nem tudja teljesíteni a megkeresést, akkor arról a NEBEK, illetve – ahol a magyar bűnüldöző szerv közvetlen együttműködésre jogosult – a bűnüldöző szerv a külföldi hatóságot tájékoztatja.
A 11. §-hoz
A törvény a személyes, illetve
különleges adatok védelme érdekében meghatározza, hogy a NEBEK, illetve a megkeresést
teljesítő magyar bűnüldöző szerv személyes, illetve különleges adatot külföldi
állam részére csak a vonatkozó jogszabályok adatkezelési rendelkezései szerint
adhat át. Mivel a NEBEK és a magyar bűnüldöző szervek kizárólag a reájuk
vonatkozó
ún. “státusztörvények” keretei között működhetnek együtt, nyilvánvalóan csak az
azokban meghatározott adatkör kezelésére és átadására jogosultak.
A megkötendő egyezményeinkben ugyanakkor az adatkezelési és adatvédelmi szabályokat kiemelt figyelemmel és kellő részletességgel kell majd megjeleníteni.
A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködése során a NEBEK, illetve a magyar bűnüldöző szerv által átvett személyes adatok csak a törvényben foglalt célok érdekében használhatók fel. Ezek szerint ilyen adat a tervezetben meghatározott együttműködésre okot adó ügyekben, továbbá az ahhoz kapcsolódó szabálysértési vagy büntetőeljárásokban használható fel.
Az ilyen tartalmú rendelkezés elengedhetetlenül szükséges, hiszen a felderítés során beszerzett adat később bizonyítékul szolgálhat a felderítést követő büntető- vagy szabálysértési eljárásban. A külföldi bűnüldöző szerv többnyire azért fordul a magyar bűnüldöző szervekhez, hogy a nála hiányzó információkat és adatokat beszerezze. Az pedig mellőzhetetlen, hogy a személyes adat a felderítést követő eljárásban is felhasználható legyen. E nélkül ugyanis értelmét veszítené az adatcsere.
A személyes adatoknak az együttműködő feleken kívül, más – harmadik személy vagy szerv – részére történő átadására a magyar bűnüldöző szerv csak akkor jogosult, ha ahhoz az adatot átadó külföldi hatóság kifejezetten hozzájárul.
A 12. §-hoz
A törvényben meghatározott
együttműködési formák akkor alkalmazhatók, ha azt mind a magyar, mind pedig a
külföldi állam joga lehetővé teszi.
Az együttműködés ugyanis feltételezi, hogy mind a megkereső, mind pedig a
megkeresett államban ismert, alkalmazott bűnfelderítési módokra épüljön.
Itt ugyanis arról van szó, hogy valamely felderítési “eszköz” alkalmazására más
államban van szükség, ezért a bűnüldöző szervek egymásnak segítséget nyújtanak.
A megkeresés teljesítése azonban csak úgy lehetséges, ha a megkeresett állam is
szabályozza az adott eszközt.
A 13. §-hoz
A törvény kiemelkedő jelentőségű rendelkezései közé tartoznak a Magyarország területén feladatot teljesítő külföldi hatóság tagjának jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályok. A külföldi hatóság tagja magyarországi működése során a magyar jogszabályokat tiszteletben tartva, a magyar bűnüldöző szerv vezetőjének utasításai szerint járhat el. Kétségtelen az is, hogy a külföldi hatóság tagja hazánkban akkor működhet eredményesen, életének, testi épségének, biztonságának oltalma akkor garantálható, ha a magyar bűnüldöző szervek tagjai számára az Rtv.-ben biztosított egyes intézkedéseket és kényszerítő eszközöket maga is alkalmazhat. Természetesen számolnunk kell azzal, hogy a külföldi “rendőr” a magyar jogszabályok és a magyar nyelv alapos ismerete nélkül nem minden esetben tud teljes mértékben jogszerűen intézkedni; de számolnunk kell azzal is, hogy Magyarországon, az együttműködés keretében többnyire a saját állama által folytatott bűnfelderítés elősegítése érdekében folytat tevékenységet.
E körülményekre tekintettel a törvény a magyar bűnüldöző szervek tagjait megillető jogköröket pusztán korlátozásokkal teszi lehetővé a külföldi hatóság tagjai számára. Így meghatározza, hogy a külföldi hatóság tagja pontosan mely intézkedéseket, illetve milyen eszközöket alkalmazhat. A törvényben konkrétan nevesített intézkedéseken, illetve kényszerítő eszközökön kívül azonban másra nem jogosult a külföldi hatóság Magyarországon működő tagja.
A nemzetközi együttműködés keretében hazánkban szolgálatot teljesítő külföldi “rendőrök” éppúgy nem foszthatók meg a legsúlyosabb, jobbára az élet ellen irányuló jogtalan támadások elhárítását szolgáló leghatékonyabb eszközöktől, akár a hasonló élethelyzetekbe kerülő magyar bűnüldözők. A külföldi hatóság tagját a jogos védelem eszközei körében – éppen az általa végzett tevékenység veszélyessége okán – a lőfegyver viselésének joga is megilleti (“alanyi jogon”), ámde lőfegyverét kizárólag jogos védelmi helyzetben használhatja. Hasonló jog illeti meg a külföldi hatóság tagját a végszükség helyzetében is.
Ennél fogva a külföldi hatóság tagjának fegyverhasználati joga némiképpen szűkebb, mind a magyar bűnüldöző szervek hivatásos állományú tagjait megillető jogosultságok köre.
Néhány hasonló jellegű előírás egyébként a Schengeni Végrehajtási Egyezményben is található, amikor a határon átnyúló megfigyelés és a forrónyomon üldözés vonatkozásában, kimondja, hogy pl. a megfigyelést, illetve az üldözést végrehajtó személy lőfegyverét magánál tarthatja, de csak önvédelmi helyzetben használhatja, magánlakásba nem léphet be, illetve a megfigyelést folytató személy a megfigyelt személyt nem foghatja el stb. [SVE. 40. cikk 3. bekezdés d)-f) pontja, illetve 41. cikk 5. bekezdés e)-f) pontjai].
A 14-16. §-okhoz
(A közvetlen információcsere)
A nemzetközi információcsere a bűnüldöző szervek közötti
együttműködés legalapvetőbb és legelterjedtebb formái közé tartozik. Az EUROPOL
tevékenysége –, amelyhez Magyarország is csatlakozott – szinte teljes mértékben
az információk cseréjén és koordinációján alapul (Egyezmény az Európai
Rendőrségi Hivatalról), de erre tartalmaz előírásokat pl. az Egyezmény 7. cikke
(spontán információcsere), a Palermói egyezmény
27. cikkének 1. bekezdése és a Nápoly II egyezmény 10. cikke is.
A Schengeni Végrehajtási Egyezmény 46. cikke pedig lehetővé teszi, hogy megkeresés nélkül is olyan információkat bocsássanak a tagállamok egymás rendelkezésére, amelyek a bűncselekmények elkövetésnek megakadályozása és a közrendet fenyegető cselekmények megelőzése során jelentőséggel bírhatnak.
A magyar bűnüldöző szerveket a törvény felhatalmazza arra, hogy bűncselekmény megelőzése és felderítése során közvetlenül információt cseréljenek a külföldi állam illetékes szervével, ha az információcsere az ügy szempontjából halasztást nem tűr vagy a határterületen illetékességgel rendelkező bűnüldöző szerv által kért vagy szolgáltatott információ kizárólag az adott határterülethez kapcsolódik.
Az ügy szempontjából halasztást nem tűrő lehet az információ megszerzése, ha pl. a megkezdett bűncselekmény befejezésének, újabb bűncselekmény elkövetésének, az elkövető elrejtőzésének, a bizonyítékok eltüntetésének vagy megsemmisítésének megakadályozása érdekében arra késedelem nélkül szükség van vagy az érintett adat alapján olyan intézkedést kell végrehajtani, amely utóbb már nem végezhető el, nem foganatosítható, netán az okafogyottá válik.
A határterülethez kapcsolódó
információ fogalmát, tartalmát a törvény meghatározza. A gyakorlati élet azt
mutatja, hogy – különösen a határterületeken – egy-egy információ késedelmes, a
szokásos szolgálati út betartásával való átadása pl. a gyanúsított, elkövető
elfogását gyakran kilátástalanná teheti. Ugyanakkor a központi hatóságon keresztül
folyó “tudakozódás” a gyakorlati életben komikus helyzeteket is eredményezett.
Ha ugyanis a határ két oldalán szolgálatot teljesítő szervek kívánnak egymástól
bűnügyi információt kérni, az adatszolgáltatás a magyar bűnüldöző szerv
részéről e törvény hatályba lépést megelőzően csak a központi szerven vagy a
NEBEK-en keresztül lehetséges.
A közvetlen információcsere a magyar bűnüldöző szervet kizárólag a hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyekben illeti meg, ám bármely olyan információra vonatkozhat, amely a felderítéssel, bűnmegelőzéssel összefügg és külföldre adását jogszabály nem zárja ki.
Az ilyen információk tára gyakorlatilag kimeríthetetlen, ám a legtipikusabb és leggyakrabban előforduló, legalapvetőbb adatköröket a törvény példálódzóan felsorolja.
A törvény kizárólag a közvetlen információcserét szabályozza; a NEBEK-en keresztül folyó adattovábbítást ugyanis már más törvények rendezik.
A schengeni tagállamok a belső határokon ún. közös kapcsolattartási szolgálati helyeket hoznak létre, amelyek célja, hogy megkönnyítsék az együttműködés során a kommunikációt és az információcserét.
Erre példa a francia-német
határon lévő közös kapitányság is. Ennek gyakorlatilag a “kezdetleges formáját”
hozta létre a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Szövetségi Kormány
között a Hegyeshalom-Nickelsdorf határátkelőhely területén a közös kapcsolattartási
szolgálati hely létrehozásáról szóló, Győrben, 2001. május 4-én aláírt Megállapodás
(110/2001. (VI. 21.) Korm. rendelet), amely e törvény megszületésekor a
határellenőrzéssel kapcsolatos információk kicserélését tette lehetővé, de
mindkét fél szándékai szerint a magyar schengeni tagsággal e szolgálati helyen
keresztül bonyolódik majd a bűnügyi információk cseréje is.
Az Európa Tanács és az Európai Unió, valamint más nemzetközi
szervezetek nemzetközi megállapodással (a párizsi G7 csúcs döntése; az Európai
Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i Egyezmény) több
olyan szervet hozott létre, amelyek a bűnüldözés egy-egy részfeladatára
specializálódnak. Ezek a szervek azonban jellemzően nem a büntetőeljárás
keretében, hanem azt megelőzően a bűnfelderítési szakaszban végeznek
szűrő-kutató munkát. Ilyenek például a Pénzmosás Elleni Pénzügyi Akciócsoport
(FATF) ajánlása alapján az ET tagállamai által létrehozott Pénzügyi
(pénzmosási) Felderítő Egységek (FIU) vagy az EU Csalás Elleni Egységével
(OLAF) történő együttműködésre létrehozott nemzeti szervek.
Az információcserére vonatkozó rendelkezések megfogalmazásával a magyar
bűnüldöző szerveknek az e szervekkel való együttműködésére hivatott egységei
által bonyolítandó információ-szolgáltatását is lehetővé teszik, mivel
tagságunk, illetve csatlakozásunk hazánkra ilyen kötelezettségeket is ró (16.
§).
A törvény azonban tudatosan nem nevesíti e szerveket, hiszen pl. az
EU bűnüldözés területén létrejött szabályozásának fejlődése újabb és újabb
ilyen szervek létrejöttét is eredményezheti. Ezért a törvény pusztán annyit
mond ki: a magyar bűnüldöző szerveknek nemzetközi kötelezettségvállalás alapján
létrehozott, a nemzetközi bűnüldözési szervezet központjához nem kapcsolt, a
kötelezettségvállalásban meghatározott bűnmegelőzési részfeladatot ellátó
szervezeti egységei önálló információcserét és együttműködést folytathatnak a
külföldi állam azonos feladatot ellátó egységével.
A 17-19. §-okhoz
(Az ellenőrzött szállítás)
A törvénynek az ellenőrzött szállításokra vonatkozó rendelkezései a nemzetközi bűnözői hálózatok felderítését célozzák; az ellenőrzött szállítások szükségképpen nemzetközi együttműködést kívánnak.
Erre vonatkozóan előírásokat találunk az Egyezmény 12. cikkében és a Nápoly II Egyezmény 22. cikkében vagy a Palermói egyezmény 20. cikkében, amely a különleges nyomozati módszerek egész tárházát javasolja a részes államoknak.
Az ellenőrzött szállítás lényege
a következő: a titkos operációban résztvevő állam – eseti megállapodás révén –
lehetővé teszi, hogy a megfigyelés alatt álló elkövető az általa birtokolt, a
bűncselekménye tárgyi bizonyítási eszközét képező dolgot az ország területére
hozhassa, más ország területére vihesse, az ország területén átszállíthassa
annak érdekében, hogy a bűncselekmény elkövetői a lehető legszélesebb körben
felderíthetők legyenek.
A csempészhálózatok felderítésének Európa-szerte igen gyakran alkalmazott
módszeréről van itt szó.
A törvény az ellenőrzött szállítások magyarországi alkalmazását biztosítja amellett, hogy néhány állammal hazánknak már van erre irányuló kétoldalú megállapodása. A jogalkotó – a bűncselekményi kör megjelenítésével – nem kívánta korlátozni az ellenőrzött szállítások alkalmazhatóságának a körét; így e módszer igénybevételére valójában bármely olyan bűncselekmény esetén lehetőség nyílhat, ahol fogalmilag és gyakorlatilag e módszernek “létjogosultsága” lehet.
Az ellenőrzött szállításokat igénylő esetek nem kis hányadában egyébként a megkeresések teljesítése halasztást sem tűr. Az ilyen esetekben – éppen az ellenőrzött szállítások jellege, tartalma okán – aligha kerülhető meg a bűnüldöző szervek közvetlen kapcsolatfelvétele. A halasztást nem tűrő ügyekben a bűnüldöző szervek szakmai egyeztető munkája nem késlekedhet. Az ilyen megkeresések esetében az érdemi munkát végül is nem végző NEBEK “időt rabló” közreműködése az együttműködés, az ellenőrzött szállítások lebonyolítását gyakran kilátástalanná tenné. Az esetleges együttműködési zavarok kiküszöbölésében egyébként a megkeresett bűnüldöző szerv is lépéseket tehet, ugyanakkor az ilyen együttműködési zavarok elhárításában a közvetlen megkeresés tényéről utóbb értesített NEBEK sincs akadályoztatva.
A Magyarország területén alkalmazott ellenőrzött szállítás során a művelet irányítására és ellenőrzésére nyilvánvalóan a helyi viszonyokat jól ismerő személy, így tehát a magyar bűnüldöző szerv, pontosabban annak kijelölt tagja jogosult.
A jogalkotó – az ellenőrzött szállítások törvényességének biztosítása érdekében – nem kívánt a belső jogi szabályainkban és az ellenőrzött szállításokat szabályozó kétoldalú egyezményeinkben már egyébként is meglévő garanciális elemekhez képest további garanciákat megjeleníteni.
Ennek folytán – amiként a jelenleg hatályos szabályok szerint is – az ügyész előzetes engedélyére – az Rtv. 64. § (4) bekezdése alapján – csak akkor van szükség, ha a műveletbe fedett nyomozó bevonása válik szükségessé.
A 20-23. §-okhoz
A nemzetközi bűnözés egyik alapvető sajátossága, hogy az elkövetők tevékenysége több államra is kiterjed, illetve az elkövetett bűncselekmények hatása, a bűncselekmények leplezésére irányuló egyéb tevékenység igen sokszor több államot is érint. Ilyen esetekben gyakorta előfordul, hogy az egyes érintett államok bűnüldöző szervei külön-külön kezdeményeznek bűnfelderítő akciókat és csak a nemzetközi információcsere keretében kerülnek kapcsolatba más államok bűnüldöző szerveivel.
Ezen a gyakorlaton kíván változtatni az Európai Unió e tárgyban született kerethatározata (a Tanács 2002. június 13-i kerethatározata a közös nyomozócsoportokról), valamint az ENSZ határon átnyúló bűnözésről szóló egyezménye, továbbá a Nápoly II Egyezmény, amikor arra ösztönzik az államokat, hogy az ilyen, több államot érintő ügyekben olyan közös nyomozócsoportokat hozzanak létre, amelyekben valamennyi érintett állam bűnüldöző szerve képviseltethetné magát.
A nemzetközi dokumentumok szóhasználatával azonban meglehetősen “óvatosan” kell bánnunk, tekintve, hogy e dokumentumok általában a “nyomozás” alatt értik a titkos információgyűjtésre koncentráló “bűnfelderítés” szakaszait is.
A legtöbb európai államban nincs is olyan merev elhatárolás a két szakasz között, mint a magyar jogban. Mindezek folytán a magyar jogi szabályozás akkor felelhet meg az európai elvárásoknak, a magyar bűnüldöző szervek akkor tudnának bekapcsolódni a nemzetközi együttműködés vérkeringésébe, ha a belső jogunk mindkét szakaszban lehetővé teszi a közös egységek létrehozását. A törvény szerint, ha e csoport tevékenysége az eljárásjogi értelemben nyomozáson kívül folyó bűnmegelőzésre és bűnfelderítésre terjed ki, “közös bűnfelderítő-csoportról” van szó és ennek létrehozására a bűnüldöző szervek között közvetlenül is mód van.
A közös bűnfelderítő-csoport a tevékenységét az érintett államok illetékes szervei közötti megegyezés szerinti államban folytatja, amely rendszerint a bűncselekményekkel, az elkövetői körrel leginkább érintett állam.
A törvény a magyar bűnüldöző szervek számára biztosítja az ilyen, közös bűnfelderítő-csoportban való részvétel lehetőséget. Közös bűnfelderítő-csoport mindig eseti jelleggel, konkrét ügyre jöhet létre és azt a külföldi hatóság, illetve a NEBEK kezdeményezheti; a felderítő-csoport ugyanakkor már az érintett bűnüldöző szervek közötti megállapodással jön létre, amelyben a feladat ellátásához legszükségesebb kérdéseket kell rendezni. A törvény azokat a kérdésköröket szabályozza, amikor a bűnfelderítő-csoport Magyarországon működne. Ilyen esetekben mindig a magyar bűnüldöző szerv vezetője által kijelölt tag vezeti a nyomozást.
Az Európai Unió tagállamai,
illetve az EUROPOL-lal együttműködési megállapodást kötött államok kijelölt
szerveivel létrehozott, Magyarországon működő közös bűnüldöző-csoport a
NEBEK-en keresztül adatot, információt vagy más technikai tanácsadást is kérhet
az EUROPOL-tól; mindemellett azokat az adatokat, amelyek az ilyen közös
bűnfelderítő-csoport tevékenységéből származnak, a NEBEK-en keresztül az
EUROPOL részére
továbbítani kell (23.§).
Erről az Európai Unió Tanácsának
az EUROPOL részéről a tagállamok által felállított közös nyomozócsoportoknak
nyújtandó segítségről szóló
2000. november 30-i ajánlása rendelkezik.
A 24. §-hoz
A nemzetközi együttműködés keretében folytatott, jobbára titkos információgyűjtés folytatására koncentráló felderítés igen hatékony eszköze a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele. Az erre irányuló, egyre fokozódó igényt a nemzetközi gyakorlat kétségtelenné teszi; ugyanakkor a nemzetközi bűnüldözés vérkeringésébe egyre inkább betagozódó magyar bűnüldöző szervek részéről is határozott törekvések fogalmazódnak meg a bűnüldöző szervvel együttműködő személyek nemzetközi igénybe vételét, alkalmazását illetően.
A bűnüldöző szervvel együttműködő
személy a titkos információgyűjtés keretében a bűnüldöző szervvel többnyire
anyagi ellenszolgáltatásért együttműködő, a bűnüldöző szerv hivatásos
állományába nem tartozó olyan (“civil”) személy, aki kilétét, illetve a bűnüldöző
hatósággal való titkos együttműködését, a titkos információgyűjtésben való
részvételét harmadik személyek előtt leplezi. Az Rtv. a bűnüldöző szervekkel
titkosan együttműködő személyek körének három formáját ismeri: az informátort,
bizalmi személyt és a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személyt [Rtv. 64.
§ (1) bekezdés
a) pont]. A törvény mindhárom formában lehetővé teszi az együttműködést.
Az ilyen személyek alkalmazása nem tartozik a bírói engedélyt igénylő különleges titkosszolgálati eszközök sorába; igénybevételük kérdésében a bűnüldöző szerv saját hatáskörében dönthet.
E jogintézmény igen széles
körben alkalmazható. Részint az alkalmazás fokozott kockázatára tekintettel,
részint pedig konspirációs, illetve az érintett együttműködő személy védelmét
szolgáló szakmai megfontolásokból ugyanakkor az Rtv. egyes titkosszolgálati
intézkedések kapcsán
(pl. az álvásárlás, a mintavásárlás esetköreiben) bevetésüket eleve kizárja.
E jogintézményre vonatkozó legalapvetőbb szabályokat – legalábbis a bűnüldöző szervek tekintetében - a titkos információgyűjtésre vonatkozó rendelkezéseket rögzítő Rtv. VII. fejezete tartalmazza; kétségtelen ugyanakkor, hogy a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevételére, védelmére, ellenőrzésére stb. vonatkozó részletes rendelkezéseket a titkos információgyűjtés tárgykörében született belső, “technikai” jellegű normák rögzítik.
A törvény – a jelenlegi alkalmazási korlátokat áttörve, egyébként a részletező szabályozást tudatosan kerülve – pusztán annyit rögzít, miszerint: a Magyarország területén működő közös bűnfelderítő-csoportban résztvevő kihelyezett tag külföldi bűnüldöző szervvel együttműködő személyt Magyarország területén igénybe vehet, illetve a külföldi államban működő közös bűnfelderítő-csoportban résztvevő kihelyezett magyar tag magyar bűnüldöző szervvel együttműködő személyt vehetne igénybe (24. §).
A 25-26. §-okhoz
(Fedett nyomozó alkalmazása)
A nemzetközi együttműködés keretében folyó titkos információgyűjtés formái között a magyar fedett nyomozók külföldi bevetésére, illetve külföldi fedett nyomozók magyarországi alkalmazására is módot ad a törvény.
Az intézmény nemzetközi
együttműködésben való alkalmazására
– a hazai bűnüldöző szervek igényei mellett – a nemzetközi dokumentumok is
előírásokat tartalmaznak. Az Egyezmény 14. cikke, a Nápoly II Egyezmény
23. cikke, valamint a Palermói Egyezmény 20. cikke a nemzetközi bűnüldözésben
egyaránt fontos szerepet szánna a fedett nyomozóknak.
A fedett nyomozó a titkos
információgyűjtés keretében közreműködő, a bűnüldöző szerv hivatásos
állományában szolgálatot teljesítő, egyébként a kilétét leplező rendőr – ide
értve az RSZVSZ-nél szolgálatot teljesítő
rendőrt is –, határőr, pénzügyőr.
A törvény lehetővé teszi, hogy amennyiben a külföldi hatóság azt kéri, akkor a saját fedett nyomozója Magyarországon bevethető legyen, illetve magyar fedett nyomozó részükre oly módon nyújtson segítséget, hogy az a megkereső külföldi hatóság részére külföldön végez el feladatokat. Úgyszintén a magyar bűnüldöző szerv bűnmegelőző, bűnfelderítő tevékenysége során – amennyiben azt a külföldi állam joga lehetővé teszi – igénybe vehet külföldi fedett nyomozót, illetve a magyar fedett nyomozót külföldön is bevetheti.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy
a fedett nyomozó jogosítványai államonként eltérőek lehetnek. A magyar
szabályozással ellentétben számos államban nem követhetnek el bűncselekményt a
fedett nyomozók, ezért ezekről a körülményekről a nemzetközi szerződésekben pontosan
rendelkezni kell.
A törvény szerint amennyiben a külföldi fedett nyomozó államának joga szerint
büntetendő cselekményt követ el Magyarországon, arról haladéktalanul értesíteni
kell a külföldi hatóságot.
A fedett nyomozó alkalmazására magyar központi bűnüldöző szerv és a külföldi hatóság között megkötött eseti megállapodás szerint kerülhet sor.
A 27-33. §-okhoz
(A határon átnyúló megfigyelés és a forrónyomon üldözés)
A korábban már említett
Schengeni Végrehajtási Egyezmény rendőri együttműködésről szóló fejezetében írt
(40-41. cikk), továbbá a
Nápoly II Egyezményben szereplő elvárás az, hogy a tagállamok biztosítsák a
másik tagállam számára, hogy – bizonyos feltételek megvalósulása esetén – a
saját területükön megkezdett megfigyelést, illetve üldözést a határt átlépve
tovább folytathassák.
Ez különösen fontos egy
olyan belső határok nélküli térségben, ahol az elkövető szabadon, ellenőrzés
nélkül juthat át a másik állam területére és gyakorlatilag a belső határokon az
ellenőrzések megszüntetésével nincs olyan “erő”, amely a másik államba jutást
egyáltalán megakadályozhatja. Kétségkívül hátrányosabb helyzetbe hozná a
bűnüldözést a “szabad mozgást” élvező elkövetőkkel szemben, ha a határok
megállásra késztetnék a rendőri szerveket. Ennek ellensúlyozására fogalmazta
meg a Schengeni Végrehajtási Egyezmény
- mintegy kompenzációs intézkedésként - a határon átnyúló megfigyelés és a
forrónyomon üldözés intézményét. Ugyanakkor a megfigyelés folytatására mód
lehet a határellenőrzés fenntartása mellett is, amelyet az ET II. kiegészítő
jegyzőkönyv is szorgalmaz.
A törvény a két intézménynek a magyar bűnüldöző szervekre vonatkozó végrehajtási szabályait tartalmazza. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény ugyanis – multilaterális nemzetközi szerződéseknél igen szokatlan módon – részletes szabályozást tartalmaz; az érintett államok vonatkozásában pedig a további feltételeket a kétoldalú megállapodások tartalmazzák majd.
A megfigyelés a titkos információgyűjtés egyik módszere, amelynek célja a cselekmény elkövetésével gyanúsított, avagy az elkövetővel kapcsolatban álló, a bűneset szempontjából jelentőséggel bíró további személy mozgásának, magatartásának konspirált figyelemmel kísérése.
A “titkosnyomozás” e módszerét
általában a bűncselekmény körülményeinek felderítése, a személyi és tárgyi
bizonyítékok, s azok forrásainak felkutatása érdekében alkalmazzák, nem pedig
közvetlenül a megfigyelt személy(ek) elfogása céljából. A módszer konspirált
jellegére tekintettel, a bűnüldöző szervnek megfigyelést végrehajtó tagja
kilétét, a bűnüldöző szervezethez való tartozását – hasonlóképpen a fedett
nyomozókhoz – ugyanúgy leplezi.
A megfigyelt személy természetesen a megfigyelésről nem tudhat.
Ezzel szemben a forrónyomon üldözés a bűnüldözés olyan, az érintett személy által is észlelt, észlelhető nyílt módszere, amelynek lényege a bűncselekmény elkövetésén tetten ért és a bűncselekmény helyszínéről menekülő elkövető szakadatlan követésében (üldözésében) mutatkozik meg; az intézkedés kétségtelen célja az elkövető elfogása. A forrónyomon üldözés nyílt jellegére tekintettel természetesen az üldöző személyeknek a bűnüldöző szervezetekhez való tartozása felől sem lehet kétsége az üldözöttnek, illetve kívülállóknak.
A “forrónyomon üldözés” intézményének akkor lesz majd szerepe, ha a belső határokon a határellenőrzés megszűnik, hiszen akkor ott már nem lesz olyan hatóság, amely a határon “áthajtani” kívánó személyt az üldöző szervek kérésére feltartóztassa. Mindaddig azonban a Határőrség ezt megteheti. Ezért a törvény e rendelkezései csak akkor lépnek hatályba, amikor már Magyarország teljes jogú schengeni taggá válik, vagyis a Tanács határozata értelmében a belső határokon az ellenőrzés megszüntethető. Ez nem esik egybe az uniós tagsággal, erre várhatóan csak azt követően kerül majd sor.
A két intézkedésforma között
pusztán annyi az azonosság, hogy az intézkedésformák mindegyike a másik állam
területén kezdődik,
s azok – az államhatárt átszelve – a másik állam területén folytatódnak; de
hasonlóság az is, hogy a bűnüldöző szervek tagjai a megfigyelt, illetve az
üldözött személyt mindkét esetben egy másik állam területén követik.
A törvény a Schengeni Végrehajtási Egyezményben foglaltaknak megfelelően szabályozza, hogy Magyarország illetékes szerve – ez a halaszthatatlan szükség eseteit kivéve a NEBEK – milyen feltételekkel járulhat hozzá ahhoz, hogy a külföldi hatóság tagja hazánk területén a másik államban megkezdett megfigyelést, illetve – a másik intézkedésformára utalva – az ott megkezdett üldözést folytathassa.
E kérdéskörök szabályozásában a
jogalkotó teljességgel a
Schengeni Végrehajtási Egyezményben és a Nápoly II Egyezményben megfogalmazott
szabályokat vette alapul. A megfigyelés főszabály szerint előzetes megkeresést
igényel a másik állam részéről, ámde sürgős, halasztást nem tűrő esetekben arra
is lehetőséget teremt a törvény, hogy a
megfigyelésről – annak tartama alatt – a határ átlépését követően, pusztán
utóbb értesítsék a magyar hatóságokat. Az értesítés módja egyébként igen
egyszerű.
A schengeni tagállamok ugyanis a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 44. cikke
értelmében egységes rádiókommunikációs rendszert alkalmaznak.
A tettenért elkövető forrónyomon
üldözése esetében az előzetes
megkeresés – jellegére tekintettel – szinte minden esetben kizárt. A törvény
pontosan meghatározza, hogy melyek a határátlépés feltételei.
A törvény azt is szabályozza,
hogy mely bűncselekmények esetében kerülhet sor e két együttműködési formára. A
törvény szerint a megfigyelésre és az üldözésre olyan bűncselekmények
vonatkozásában kerülhet sor, amelyek
az Rtv. § 97. §-ának (1) bekezdés i) pontjában meghatározottak szerint súlyos
bűncselekménynek minősülnek, vagy amelyekre a Schengeni Végrehajtási Egyezmény
40. cikke, valamint Nápoly II Egyezmény eleve lehetőséget biztosít. Mivel
azonban e két egyezménynek nem vagyunk részesei, a
törvény - tájékoztatásul - mellékletben mutatja be az azokban felsorolt
bűncselekményeket.
Fontos kiemelni: a külföldi hatóság tagja forrónyomon üldözést Magyarország területén csak akkor folytathat, ha a hivatalos minőséget tanúsító jelzéssel és a külföldi hatósághoz tartozását igazoló okirattal rendelkezik. A hivatalos minőséget tanúsító jelzés lehet például egyenruha, valamilyen jelzés az üldözést folytató személyen, vagy annak gépkocsiján. A külföldi hatóság tagja pedig akkor folytathat titkos megfigyelést Magyarországon, ha rendelkezik olyan igazolvánnyal, amellyel alkalomadtán hivatalos minőségét, a külföldi hatósághoz való tartozását a hatóság felkérésére hitelt érdemlően igazolni tudja, illetve olyan okirattal, amelyet a megfigyelés saját állama szerinti engedélyezését bizonyítja.
E rendelkezések elsősorban garanciális megfontolásokat érvényesítenek; ugyanakkor e különleges előírások a másik állam bűnüldöző szervének tagjainak védelmét is szolgálják.
Az üldözés körülményeit a
Schengeni Végrehajtási Egyezmény 41. cikkének
5. bekezdése g)-h) pontjai, valamint 6. bekezdése értelmében mindenkor
tisztázni kell.
Ennek érdekében az üldözést
végrehajtó külföldi “rendőrnek” mindenkor jelentést kell tennie azon állam
hatóságainál, ahol az üldözést folytatta
(ez minden részes államra vonatkozó schengeni előírás, így az üldözést
foganatosítónak erről tudnia kell); sőt, a külföldi bűnüldöző az üldözött
személy meghallgatásán való részvételre is felkérhető.
A 34. §-hoz
(Összekötő tisztviselő alkalmazása)
Az Európai Unió tagállamai összekötő tisztekre vonatkozó kezdeményezéseihez közös keretek biztosításáról szóló 1996. október 14-i közös fellépés a tagállamok bűnüldöző szervei egymás között folytatott együttműködésének megkönnyítése, a személyes-, illetőleg minősített adatok biztonságos továbbítása érdekében – lehetővé teszi – összekötő tisztek (tisztviselők) alkalmazását, más tagállamba kihelyezését.
Ezen tisztviselőknek igen jelentős szerepük van a nemzetközi rendőri együttműködés lebonyolításában.
Az összekötő tisztviselők
kihelyezését egyébként a Maastrichti Szerződés a büntetőügyekben való rendőri
együttműködés alapelemeként jeleníti meg.
A Schengeni Végrehajtási Egyezmény 47. cikke pedig az együttműködés
végrehajtásának elősegítése és gyorsítása érdekében tarja fontosnak ilyen
összekötők alkalmazását.
Az összekötő tisztviselők a nemzetközi együttműködés katalizátorai, akik konkrét ügyekben egyezmények, kétoldalú megállapodások hiányában is lehetővé teszik a bűnüldöző szervek közötti szoros (személyes felügyeletük alatt zajló) együttműködést; nemzetközi előírások (Európa Tanács, EUROPOL, valamint a Schengeni Végrehajtási Egyezmény és a Nápoly II Egyezmény) alapján pedig egyfajta “letéteményesei” a személyes adatok továbbítása jogszerűségének, a másik állam hatóságai részére továbbított ilyen adatok védelmének.
A magyar összekötők kiküldésének
lehetőségét e törvény hatályba lépéséig magas szintű jogszabály nem rendezte annak
ellenére, hogy számos országban működnek összekötőink nagykövetségeinken,
nemzetközi szervezeteknél (SECI) vagy közvetlenül valamely nyomozó szervnél
(Németország - BKA).
A bűnüldözési együttműködésben játszott szerepük okán, valamint
az Európai Unió összekötők együttműködéséhez közös kereteket biztosító
határozatának végrehajtása érdekében az intézmény szabályozása bűnüldözési
együttműködésről szóló törvény keretében is szükségessé vált.
A törvény szerint magyar összekötő tiszt más államhoz (a magyar külképviselethez), nemzetközi bűnüldözési szervezethez (INTERPOL, EUROPOL, SECI), valamint közvetlenül külföldi hatósághoz (BKA, FBI) vezényelhető ideiglenesen (egy-egy ügyre) vagy állandó jelleggel. Ugyanakkor a külföldi összekötők állandó jellegű delegálását – a nagykövetségeken túlmenően – csak a NEBEK-hez teszi lehetővé a törvény. Konkrét ügyben azonban a NEBEK működésében résztvevő HŐR OP-hoz és VPOP-hoz, valamint az ORFK-hoz is van lehetőség külföldi összekötő delegálására.
A 35-38. §-okhoz
(Titkos információgyűjtés nemzetközi együttműködés alapján)
A bűnfelderítés eszköztárában – a
nemzetközi egyezmények szerint is – kiemelkedő szerepet játszanak a különleges
titkosnyomozási eszközök.
Az Egyezmény teljes III. címe, valamint a Palermói egyezmény 20. cikke
is – a megfelelő garanciák alkalmazásával – pl. kiemelkedő jelentőséget
tulajdonít a távközlési eszközök lehallgatásának.
A titkos információgyűjtés a bűnfelderítés olyan különleges módja, amelynek igénybevételére speciális eljárási rend szerint kerülhet sor.
A törvény hatálya alá tartozó
bűnüldöző szervek (tehát a Rendőrség, a Határőrség, valamint a Vám- és
Pénzügyőrség bűnmegelőzési és bűnfelderítő tevékenységet ellátó szervei,
valamint a belső bűnmegelőzési teendőket ellátó, a belügyminiszter irányítása
és felügyelete alatt működő RSZVSZ) a büntetőeljárás keretein kívül alkalmazott
titkos információgyűjtést a tevékenységük szabályozását szolgáló
“státustörvényeik” (így az Rtv.,
a Hőr. tv., illetve a Vám.tv.) alapján végezhetik. A titkos információgyűjtés
szabályait az Rtv. rögzíti; a Hőr.tv., illetve a Vám.tv. ilyen szabályokat
ugyan nem fogalmaz meg, ámde e “státustörvények” a Határőrség, illetve Vám- és
Pénzügyőrség nyomozás folytatására jogosult szervezeteit explicite
feljogosítják
az Rtv. VII. fejezetében írt, a titkos információgyűjtést szabályozó
rendelkezések alkalmazására.
A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot olyan szolgáltatóként nevezi meg, amely a titkos információgyűjtésre az iménti törvényekben feljogosított bűnüldöző szervek megkeresésére is végez, végezhet titkos információgyűjtést.
A bűnüldöző szervek a nemzetközi együttműködésben a jelenleg kialakult eljárási rend szerint, a jelenlegi munkamegosztás keretében bonyolítják a titkos információgyűjtésre irányuló megkeresések teljesítését. E szerint tehát a titkos információgyűjtés teljes körű lefolytatására feljogosított bűnüldöző szervek a titkos információgyűjtés bírói engedélyhez kötött formáit a Szakszolgálat segítségével, közreműködésével látják el.
A hazai bűnüldöző szervek,
illetve a Legfőbb Ügyészség tapasztalatai szerint a nemzetközi együttműködést
igénylő titkos információgyűjtés
keretében – a “titkos lehallgatáson” túl – fokozott igény mutatkozik az
Rtv. 69. §-ában szabályozott más eszközök, módszerek alkalmazása iránt is.
A törvény a titkos információgyűjtés valamennyi formájának alkalmazását
lehetővé teszi. Ennek folytán a magyar bűnüldöző szervek a külföldi hatóság
megkeresésére magánlakást titokban átkutathatnak, az észlelteket technikai
eszközzel rögzíthetik, a magánlakásban történteket technikai eszköz
segítségével megfigyelhetik, rögzíthetik, levél és egyéb postai küldemény
tartalmát megismerhetik, azt technikai eszközzel rögzíthetik, illetve az
Interneten vagy más számítástechnikai úton történő levelezés (E-mail) során
keletkezett adatokat, információkat is megismerhetik; a rögzített adatokat
pedig a megkereső külföldi hatóságnak továbbíthatják.
A “titkos lehallgatásra” irányuló nemzetközi megkeresések ugyanakkor speciális szabályozást is igényelnek. Külön szabályt kellett alkotni arra az esetre, amikor az érintett államok együttműködésében az egyik rendelkezik a lehallgatást lehetővé tevő technikai eszközzel, míg a másik nem, azonban a célszemély az ő állampolgára; de célszerűségből lehetővé kellett tenni azt is – feltéve persze, ha a jogszabályok, illetve a technikai eszközök ezt lehetővé teszik –, miszerint: a lehallgatott információt, annak megismerése nélkül a végrehajtó állam a kérelmező állam eszközére közvetlenül továbbíthassa.
Az együttműködés során átadható adatok köre kötött. Az Európai Unió Tanácsa 1995. január 17-i határozatával kötelezővé teszi a távközlési szolgáltatók számára, hogy a lehallgatással érintett távközlés tartalmán túl, a határozat mellékletében felsorolt, a híváshoz kapcsolódó és járulékos adatokat is szolgáltassák a bűnüldöző hatóságok számára.
Az EU Egyezményében ugyancsak adott a lehallgatásra irányuló nemzetközi megkeresés tartalma, amelyet a törvény szinte szó szerint átvett és csak kiegészíti a magyar sajátosságokból fakadóan szükséges adatokkal.
A törvény hatálya alá tartozó bűnüldöző szervek mindegyike – ide értve természetesen az RSZVSZ-t is (amely szervezetet az Rtv. “Megelőzési Szolgálatként” nevesít) – kizárólag az Rtv. VII. fejezetében írt eljárási rend szerint folytathatja titkos információgyűjtő feladatait. Ezt a követelményt egyébként a törvény 5. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés is kétségtelenné teszi, amikor kimondja: “ha a megkeresés teljesítése csak olyan eljárási cselekmény elvégzésével lehetséges, amelyhez a magyar jogszabályok szerint bírói engedély vagy az ügyész engedélye, jóváhagyása, hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges, azt külön törvényben meghatározott eljárási rend szerint kell beszerezni”.
Emellett azonban a törvény a titkos információgyűjtés szabályozásánál külön előírja: a magyar bűnüldöző szerv csak akkor teljesítheti a megkeresést, ha a külföldi hatóság a saját államának joga szerinti engedéllyel rendelkezik; ugyanakkor az Rtv.-ben meghatározott bírói engedéllyel a teljesítő magyar bűnüldöző szervnek is éppúgy rendelkeznie kell. Hasonló a szabály a magyar bűnüldöző szerv által előterjesztett megkeresések esetén is: a magyar bűnüldöző szerv ugyanis kizárólag akkor fordulhat megkereséssel a külföldi hatósághoz, ha a titkos információgyűjtéshez szükséges bírói engedélyt előzetesen beszerezte.
A 39-42. §-okhoz
Az EUROPOL a tagállami szakértők közötti, tanúvédelem tárgykörében rendezett ülésein egyre inkább szorgalmazza olyan kétoldalú megállapodások létrehozását, olyan szabályozás kialakítását, amelyek alapján a tagállamokban működő, programszerű védelmet ellátó szolgálatok a védett tanúkat a másik államban működő szolgálat védelmére bízzák. Természetesen olyan esetekről van itt szó, amikor az érintett személy védelme az adott állam területén már nem oldható meg.
Az intézmény szabályozását – lévén, hogy a Tanúvédelmi Program keretében alkalmazható speciális intézkedések kívül rekednek az igazságügyi jogsegély keretein – a jelen törvény valósítja meg.
A Program magánjogi aktuson alapuló olyan jogintézmény, amelynek
büntetőeljárás-jogi aspektusa nincs. A Program keretében alkalmazott rendőri
intézkedéseknek legfeljebb közigazgatási-jogi vonatkozásai tapinthatók ki.
A Programnak pusztán az elrendelés oka kapcsán van köze a büntetőeljárásokhoz:
a Program hatálya alá kerülő személyek védelme ugyanis azért válhat
szükségessé, mert a büntetőeljárásban való részvételük okán veszélyhelyzetbe
kerülnek.
A folyamatban lévő büntetőeljárás igényeit biztosító garanciaként
szerepel a törvényben, hogy az érintett külföldre költöztetése a Magyarországon
folyamatban lévő büntetőeljárást nem akadályozhatja. A külföldre költöztetés
önmagában azonban nem tekinthető olyan tényezőnek, amely a büntetőeljárást
akadályozza. A büntetőeljárásról szóló törvény értelmében ugyanis a Program
hatálya alatt álló érintettet a Szolgálat útján kell idézni, de a
büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi
Programjáról
szóló 2001. évi LXXXV. törvény értelmében is a Szolgálat köteles gondoskodni
arról, hogy a terhelt vagy a tanú a hatóság vagy bíróság előtt megjelenjen (az
érintett tartózkodási helyéről ugyanis a Szolgálaton kívül másnak nem lehet
tudomása). Ilyen szempontból tehát irreleváns, hogy az érintett éppen bel- vagy
külföldön van.
Az alapfilozófia az, hogy a megkereső államnak a tanúk, sértettek és terheltek védelmét ellátni hivatott szerve felkéri a megkeresett állam hasonló szervét, hogy a területére költöztetendő érintett védelmét lássa el; az érintett egyébként továbbra is a megkereső állam Védelmi Programjának részese marad.
Így tehát a megkeresett állam szolgálata a megkereső állam szolgálatát pusztán kisegíti az intézkedések végrehajtásában, pontosabban: a “védett helyre költöztetés” intézkedés alkalmazásában működik közre, az érintett biztonságba helyezéséhez szükséges speciális feladatokat látja el. Éppen ezért fontos, hogy a kétoldalú megállapodások vagy a tagállamok vonatkozó jogszabályai e kérdést kétségtelenül rendezzék.
Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező
határozatával létrehozott Nemzetközi Büntetőbírósága Magyarországhoz is fordult
már olyan kéréssel, hogy Magyarország – lehetősége szerint – biztosítsa a
védett tanúk magyarországi elhelyezését és védelmét; a Nemzetközi
Büntetőbíróság Statutumához való csatlakozásával egyébként Magyarország erre
kötelezettséget is vállalt. A törvény ennek is megteremtette a feltételeit.
Ugyanakkor a
Statutum 87. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bíróság kérelmeit diplomáciai úton
vagy olyan módon kell továbbítani, amelyet a részes állam megjelöl.
E tekintetben a törvény a vonatkozó nemzetközi szerződést kihirdető külön
törvényben meghatározott szervre hivatkozik, amely megjelöli az erre hivatott
szerveket.
A 43. §-hoz
A törvény 14. §-ának (2) bekezdésében, 29. §-ának b)
pontjában, továbbá
31-33. §-aiban meghatározott rendelkezéseket kizárólag az Európai Unió
tagállamainak hatóságaival való együttműködés keretében lehet alkalmazni, mivel
azokra az Európai Unió olyan zárt egyezményei tartalmaznak rendelkezéseket,
amelyeknek részesei csak az EU tagállamai lehetnek. Másrészt pedig az e
rendelkezésben foglaltak (schengeni típusú bűnügyi információcsere, illetve a
forrónyomon üldözés) a belső határok mellett az ellenőrzések megszüntetésével
válik relevánssá.
Az Európai Unió tagállamai részére fenntartott adatbázisból (pl. a Schengeni Információs Rendszer) származó, az együttműködés keretében szolgáltatható adat kizárólag az Európai Unió szervezeteinek, illetve tagállamai hatóságainak adható át. Ezek a rendszerek ugyanis az EU közös adatbázisai, amelyek valamennyi tagállam részéről tartalmaznak bűnügyi adatokat és ezeket kizárólag az egységes térségen belül kell és lehet alkalmazni.
A 44-49. §-okhoz
(Módosuló jogszabályok)
A törvény módosuló jogszabályai körében megjelenített törvények, törvényhelyek jelenleg nem vagy nem teljes körben teszik lehetővé a jelen törvényben foglalt rendelkezések érvényesülését, mindenekelőtt a hazai bűnüldöző szervek tagjainak külföldi alkalmazását, illetve más állam bűnüldöző szerve tagjainak magyarországi bevetését, továbbá a nemzetközi együttműködés keretében folytatott adatszolgáltatás a jelenleginél közvetlenebb, ám ugyanarra az adatkörre vonatkozó formáit.
Ezen anomáliák feloldása
érdekében a jelen törvény a NEBEK törvényt,
az Rtv.-t, illetve a Vám tv.-t módosította.
Az információcserével összefüggésben pedig azon törvények módosítására is sor került, amelyek az adatszolgáltatást jelenleg csak a NEBEK-en keresztül tették lehetővé. E törvényekbe belekerültek - a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló jogszabályokra, illetve az ilyen tárgyú nemzetközi szerződésekre utalással - a bűnüldöző szervek közvetlen információcseréjének lehetőségét megteremtő normarészletek.
Ennek érdekében a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény, a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény, illetve a személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény módosítására került sor.
A Megelőzési Szolgálat elnevezésének változását a törvényben meg kell jeleníteni. Több jogszabály - így az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, illetve a Vám tv. – “Megelőzési Szolgálat" elnevezéssel említette azt a szervezetet, amely a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 75. §-a szerint - egyébként ugyanilyen elnevezéssel - belső bűnmegelőzési és bűnfelderítő feladatokat végez.
Az említett teendőket egyébként a
Belügyminisztérium szervezeti keretei között működő “Rendvédelmi Szervek
Védelmi Szolgálata" elnevezésű szervezet
(a továbbiakban: RSZVSZ) látja el. Ugyanakkor az imént hivatkozott
jogszabályokban, illetve az RSZVSZ tevékenységét szabályozó kormányrendeletben,
illetve az állami irányítás egyéb, a szervezet tevékenységére vonatkozó jogi
eszközeiben a két elnevezés - gyakran jogbizonytalanságot okozva - keveredik;
bár az RSZVSZ elnevezés gyakoribbnak mondható.
Ennek érdekében van szükség a meghatározott technikai jellegű módosításokra, amelyekkel a Megelőzési Szolgálat elnevezés helyébe Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata elnevezés lépne.
Az 50. §-hoz
(Hatályba lépés)
A törvény – az alábbi szabályok kivételével – a kihirdetését követő negyedik hónap első napján lép hatályba.
A törvény 3. §-ának (3) bekezdése, valamint 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése ugyanakkor később, csupán a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba, mivel azok olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek feltételezik az uniós tagságot.
Ennek folytán a magyar bűnüldöző szerv az Európai Unió tagállamainak kijelölt szerveivel legfeljebb az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napjától működhet együtt az Európai Uniót létrehozó Szerződés 34. cikkének 2. bekezdésében meghatározott közös állásfoglalás, kerethatározat vagy határozat alapján. Ugyanezen naptól alkalmazható a törvény ama rendelkezése is, amely a határon átnyúló megfigyelés alapjául szolgáló bűncselekmények azon körét jeleníti meg, amelyet a határellenőrzés fokozatos megszüntetéséről 1985. június 14-én kelt Schengeni Végrehajtási Egyezmény 40. cikke, valamint a vámszervek közötti kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés tárgyában 1997. december 18-án elfogadott Nápoly II Egyezmény jelenít meg.
Végül pedig az Európai Unió Tanácsának a Schengeni Végrehajtási Egyezmény Magyarország általi teljeskörű alkalmazását jóváhagyó határozatának kihirdetése napján lépnek hatályba a tervezetnek a forrónyomon üldözés lehetőségét megteremtő 31-33. §-ai, mivel ez az együttműködési forma feltételezi az ellenőrzések megszüntetését a belső határokon.