﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9938. számú
törvényjavaslat
a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett
térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program
(a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése)
közérdekűségéről és megvalósításáról
Előadó: Dr. Persányi Miklós
környezetvédelmi és vízügyi miniszter
Budapest, 2004. április
2004. évi.....törvény
a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség
terület- és vidékfejlesztését szolgáló program
(a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése)
közérdekűségéről és megvalósításáról
A Tisza-völgy árvízi biztonságának a mentesített árterek részleges reaktiválására alapozott
növelése, valamint a hátrányos helyzetű térség megtartó-képességének, lakossága, illetve
települései életkörülményeinek a közösségi politikákkal összhangban történő javítása, a
veszélyeztetettségnek megfelelő területhasználatra és táj gazdálkodásra alapozott, a
fenntartható regionális fejlesztésre irányuló célkitűzéseinek megvalósítása, az árvízi biztonság
és az árvizekkel való gazdálkodás feltételei megteremtése, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése
érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet
Általános rendelkezések
1.	§
(1)	A vizek kártételei elleni védelem érdekében a vízkár-elhárítási tevékenység
szabályozása, szervezése, irányítása, ellenőrzése, a kiemelten közcélú védőművek építése,
fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a helyi közfeladatokat meghaladó védekezés
az állam feladata. A térségi árvízvédelmi biztonság megteremtése és fejlesztése fontos
közérdekű tevékenység.
(2)	A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésében közreműködő egyes szervek és személyek
feladataikat az általános szabályok szerint, az e törvényben foglalt eltérésekkel kötelesek
ellátni.
(3)	A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével összefüggő
a)	hatósági eljárásra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény,
b)	államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára - ha e törvény eltérően nem
rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének
rendelkezéseit kell alkalmazni.
- 2 -
2. §
(1)	A törvény hatálya a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (a továbbiakban: VTT),
tervezésével, előkészítésével és megvalósításával kapcsolatos feladatokra, valamint
tevékenységekre terjed ki.
(2)	A 2007. december hó 31-éig, a VTT I. ütemében a következő fejlesztéseket
(beavatkozásokat és vízilétesítményeket) kell megvalósítani:
a)	a Tisza Tivadar környéki, valamint a Szolnok-déli országhatár közötti szakaszán a
nagyvízi meder vízszállító képességének növelését és a folyó hullámterének táj- és
földhasználat váltását, valamint a lefolyás elősegítését szolgáló beavatkozásokat;
b)	a Tisza mentén az ártér reaktiválását szabályozott vízkivezetéssel biztosító Cigánd-
Tiszakarádi, Szamos-Kraszna közi, Nagykunsági, Hanyi-Tiszasülyi, Tiszaroffi árvízi
tározókat, valamint a Nagykörűi tározó I. ütemét, a rendszeres tározást lehetővé tévő
feltételek kialakításával, a belső vízkormányzást és a víz továbbvezetését szolgáló
létesítményekkel, beleértve a Jászsági főcsatornát és az előkészítés alatt lévő Jászsági
többcélú vízgazdálkodási rendszert is.
(3)	Az EU következő tervezési időszakához (2007-2013) igazodva - a VTT I. ütem utolsó
évére, valamint a II. ütemére - integrált vízgazdálkodást, terület- és vidékfejlesztést szolgáló
egyedi programot kell kidolgozni a célra orientált EU támogatások és nemzeti források
bevonása, valamint hatékony felhasználása érdekében.
3.	§
(1)	A VTT I. ütemének végrehajtásához szükséges pénzeszközökről
a)	a központi költségvetésnek a környezetvédelmi és vízügyi, a területfejlesztési, a
vidékfejlesztési, a gazdasági és közlekedési, valamint a foglalkoztatás-politikai és
munkaügyi fejezeteiben, az e célra megnevezett fejezeti kezelésű központi
beruházási és támogatási előirányzataiból,
b)	az Európai Unió támogatási alapjaiból megkapott pénzeszközökből, valamint az
önkormányzatok illeszkedő települési infrastruktúrafejlesztésre (így például:
víziközmű fejlesztések, szennyvíz-kezelés, úthálózat) irányuló pályázatainak
támogatására az érintett tárcák meglévő célelőirányzataiból,
a Kormány gondoskodik.
(2)	A költségvetési évre jóváhagyott források igénybe nem vett része lekötött
maradványként a következő költségvetési években is igénybe vehető.
4.	§
A VTT keretében megvalósuló árvízi tározók és a nagyvízi mederben történő
beavatkozások beruházója az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi
Főigazgatóság (a továbbiakban: beruházó), amely szerv a hatósági és az egyéb igazgatási
eljárások során maga vagy megbízottja útján jár el.
- 3 -
II. Fejezet
Az árvízi tározók területeivel érintett földrészletek igénybevétele
5.	§
(1)	Az árvízi tározók területeivel érintett földrészletek jegyzékét (a továbbiakban: árvízi
tározó területe) a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, valamint a földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter együttesen állapítja meg.
(2)	A földrészlet árvízi tározóba történő sorolásáról a földrészlet fekvése szerint illetékes
első fokú vízügyi felügyelet (a továbbiakban: vízügyi felügyelet) a hatósági eljárás során, a
külön jogszabály szerinti hatáskörében érintett hatóságot szakhatóságként bevonva határoz. A
jogerős határozatot a vízügyi felügyelet megküldi a földrészlet fekvése szerint illetékes
körzeti földhivatalnak (a továbbiakban: földhivatal).
(3)	Az „árvízi tározó” jogi jelleget árvízi tározó területéhez tartozó földrészletre az
ingatlan-nyilvántartásba a földhivatalnak fel kell jegyeznie.
6.	§
A földrészlet árvízi tározóba történő sorolásának megszűnése esetén a vízügyi felügyelet, a
hatósági eljárás során, a külön jogszabály szerinti hatáskörében érintett hatóságot
szakhatóságként bevonva hoz határozatot a megszüntetésről. A jogerős határozatot megküldi
a földhivatalnak az árvízi tározó jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásból történő törlése céljából.
7.	§
Az árvízi tározó területén lévő termőföldön földhasználati korlátozásokkal lehet
gazdálkodni, illetőleg egyéb tevékenységet folytatni. Nem lehet e területen:
a)	építési engedélyköteles tevékenységet folytatni,
b)	kémiai talajjavítást, öntözési-, meliorációs célú beruházást végezni,
c)	faiskolát létesíteni, vetőmagot termeszteni, szaporítóanyagot előállítani,
d)	ültetvényeket és gyenge víztűrő képességű évelő kultúrákat telepíteni,
e)	gyepet feltörni,
f)	a vízügyi felügyelet engedélye nélkül a terepviszonyokat megváltoztató feltöltést,
mélyítést végezni.
8.	§
(1)	E törvény által elrendelt használati korlátozások ellenértékeként az árvízi tározó
területéhez tartozó termőföldnek a vízügyi felügyelet határozatának meghozatalakor az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosát, vagy jogutódját a tulajdoni illetőségének,
illetőleg eszmei hányadának arányában az ingatlannak az árvíz visszatartására szolgáló
rendelkezésre állása és a hasznosítás részleges korlátozása következtében a földtulajdon
értékében előálló értékcsökkenés miatt - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - egyszeri
térítés illeti meg.
(2)	A Magyar Állam tulajdonát képező földrészlet esetén a vagyonkezelő nem jogosult az
egyszeri térítésre.
(3)	Az árvízi tározó árvíz-szabályozási célból történő igénybevétele esetén az okozott
kárért az ingatlan használóját teljes kártalanítás illeti meg.
- 4 -
(4)	Nem jár kártalanítás a kár azon része után, amely a földhasználati korlátozások
megszegése miatt keletkezett.
(5)	Az árvízi tározók területén lévő ingatlanok árvízi szabályozási célból történő
igénybevételével kapcsolatos kártalanításra e törvény eltérő rendelkezése hiányában a Polgári
Törvénykönyv szabályait kell alkalmazni.
(6)	A földrészlet tulajdonosának a haszonbérleti szerződés megkötésekor a haszonbérlő
tudomására kell hoznia a 7. § szerinti hasznosítási korlátozásokat.
(7)	Ha a haszonbérlő a (3) bekezdés alapján teljes kártalanításban részesült, egyidejűleg
ezen a címen nem jogosult a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 17. §-a szerinti
haszonbér-fizetési kedvezmény igénybevételére.
9.	§
(1)	A 8. § (1) bekezdése szerinti egyszeri térítés megfizetéséről a vízügyi felügyelet az 5. §
(2)	bekezdés szerinti határozatában dönt és gondoskodik az egyszeri térítés kifizetéséről.
(2)	Az egyszeri térítés alapja a termőföld nyilvántartott kataszteri tiszta jövedelme,
aranykorona-érték (a továbbiakban: Ak). Az egyszeri térítés mértéke 6000 forint Ak-ként.
(3)	Ha a 7. §-ban meghatározott korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát
megszünteti, vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlását,
illetőleg kisajátítását a beruházótól kérheti. Ebben az esetben a tulajdonost az egyszeri térítés
nem illeti meg.
(4)	A vízügyi felügyelet és a beruházó nyilvántartást vezet az árvízi tározó területéhez
tartozó földrészletek és a földrészletek tulajdonosainak az ingatlan-nyilvántartásról szóló
1997. évi CXLI. törvény 14. § a)-c) pontjaiban meghatározott, valamint személyes adatairól
(a természetes személy családi és utónevéről, anyja nevéről, születési helyéről, évéről,
lakcíméről). A nyilvántartás célja, hogy a 9. § (1) bekezdés szerinti kifizetésekhez az adatok
rendelkezésre álljanak, valamint az egyszeri térítés kifizetéséről nyilvántartás vezetése. A
nyilvántartást addig kell vezetni, amíg a földrészletre az ingatlan nyilvántartásban fel van
jegyezve az árvízi tározó jogi jelleg.
(5)	A földhivatal - az árvízi tározó jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásba történő
feljegyzéséről szóló határozattal, illetve a földrészlet tulajdonosában bekövetkező változás
esetén a tulajdonjog bejegyző határozattal egyidejűleg - a (4) bekezdésben meghatározott
adatokat a vízügyi felügyeletnek megküldi.
10.	§
(1)	A VTT vonalas létesítményeinek (tározó-gát, csatorna) az előzetes környezeti
tanulmány, örökségvédelmi hatástanulmány, valamint a területrendezési terv-tanulmány
alapján 1:10 000 méretarányú helyszínrajzon elfogadott és kijelölt 200 méter szélességű
területsáv) ában a Magyar Államot - termőföld esetében a termőföldről szóló 1994. évi LV.
törvényben megjelölt más jogosultakat megelőzően - elővásárlási jog illeti meg a
nyomvonalon található földrészletek tekintetében.
(2)	A megvásárolt földrészlet az állam, kincstári vagyonába kerül, amelyet a Kincstári
Vagyoni Igazgatóság a VTT vonalas létesítményeinek építése céljából ellenérték nélkül a
beruházó vagyonkezelésébe ad. Az elővásárlási jogot a Magyar Állam nevében a beruházó
gyakorolja.
- 5 -
(3)	Ha a területet a Magyar Állam adás-vétellel nem szerzi meg, azt ki kell sajátítani. A
kisajátítási eljárást a beruházó kérelmére a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű
rendelet alapján, de az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell lefolytatni.
(4)	A terület megszerzése céljából kezdeményezett kisajátítási eljárás közérdeket szolgál.
Azt, hogy a cél közérdekű, a kisajátítási eljárás során az erre egyébként hatáskörrel
rendelkező szerv nem vizsgálja.
(5)	A kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata során a polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének rendelkezéseit azzal az eltéréssel
kell alkalmazni, hogy a bíróság
a)	a keresetlevél beérkezését követő 45 napon belül tárgyalást tart,
b)	a jogalap tekintetében a keresetlevél beérkezését követő három hónapon belül közbenső
ítélettel dönt, kivéve, ha az ügyben igazságügyi szakértő kirendelése szükséges és a
szakértői vélemény előterjesztésére ezen időszak alatt az ügy bonyolultsága miatt nem
kerülhet sor,
c)	kérelemre, ideiglenes intézkedéssel rendelkezhet az ingatlan birtokba adásáról,
amennyiben a kártalanítás igazságügyi szakértő által megállapított összegének a
birtokbaadással egyidejű megfizetését a beruházó vállalja. A pert - a felek
megegyezésének hiányában - a kártalanítás összegszerűsége tekintetében tovább kell
folytatni.
III.	Fejezet
A hatósági eljárás
11.	§
(1)	A VTT létesítményeinek építése során a környezet védelmének általános szabályairól
szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény
szerinti környezetvédelmi engedélyezési eljárásokban (előzetes vizsgálati szakasz, részletes
vizsgálati szakasz), valamint a vízjogi engedélyezési eljárásokban első fokon
a)	a környezetvédelmi engedélyezési eljárásokban (előzetes vizsgálati szakasz, részletes
vizsgálati szakasz) a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által kijelölt egy, a
Tisza-völgyben működő Környezetvédelmi Felügyelőség (a továbbiakban:
környezetvédelmi hatóság) rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az azonos
illetékességű vízügyi felügyelettel együttműködve;
b)	a vízjogi engedélyezési eljárásokban: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által
kijelölt egy, a Tisza-völgyben működő Vízügyi Felügyelet (a továbbiakban: vízügyi
hatóság) rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az azonos illetékességű
Környezetvédelmi Felügyelőséggel együttműködve.
(2)	A környezetvédelmi hatóság az előzetes vizsgálati szakaszban a közszemlére tételi
kötelezettségét és a részletes vizsgálati szakaszban a közmeghallgatási kötelezettségét
(Kvtv. 93. §) a beruházó bevonásával teljesíti.
- 6 -
12. §
(1)	A környezetvédelmi hatóság és a vízügyi hatóság mind a hatósági döntésének, mind a
szakhatósági állásfoglalásának kialakítása előtt - a VTT közérdekűségére, a környezet- és
természetvédelmi, valamint örökségvédelmi érdekekre, továbbá az árvízi biztonság, és a
területfejlesztés előre jelzett gazdasági és társadalmi hatására is figyelemmel - egységes
megoldási javaslatot ad a tervezéshez.
(2)	A környezetvédelmi hatóság és a vízügyi hatóság határozata ellen - ideértve az előzetes
környezeti tanulmány tárgyában hozott határozatot és a környezetvédelmi engedélyt is - az
Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőséghez lehet fellebbezni.
13.	§
(1)	A beruházó köteles - az előzetes környezeti tanulmány, a részletes környezeti
hatástanulmány és a vízjogi létesítési engedélyezési terv készítésének fázisában - az adott
tervezési szakaszban érintett valamennyi szakhatóságtól, a közművek üzemeltetőitől és az
utak kezelőitől előzetes adatszolgáltatást kérni.
(2)	Az előzetes adatszolgáltatás keretében az ügyben érintett szakhatóságok, a közművek
üzemeltetői és az utak kezelői 15 napon belül tájékoztatják a beruházót az üggyel kapcsolatos
adatokról, az ügyhöz tartozó tervekről, információkról és a vonatkozó jogszabályokról.
14.	§
(1)	A külön jogszabályokban meghatározott szakhatóságok hozzájárulását az eljáró
hatóság szerzi be.
(2)	A VTT létesítményeinek megvalósítására indított környezetvédelmi, vízjogi és építési
engedélyezési eljárás ügyintézési határidejét az eljáró közigazgatási szerv vezetője nem
hosszabbíthatja meg.
(3)	A szakhatóságok, a közművek üzemben tartói és az utak kezelői az építésügyi, a
környezetvédelmi, valamint a vízügyi hatóság által kitűzött helyszíni szemlén vagy az azt
követő 15 napon belül kötelesek nyilatkozni arról, hogy az üzembe helyezési engedélynek a
külön jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak-e. Ha nem nyilatkoznak, a
hozzájárulásukat megadottnak kell tekinteni.
15.	§
(1)	A környezetvédelmi, a vízjogi valamint az építésügyi engedélyezési eljárás során
meghozott határozat bírósági felülvizsgálatára a Pp. XX. fejezetének rendelkezéseit azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a)	a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtását nem függesztheti fel, kivéve
egyéb közérdek vagy az ügyfél nyomós érdekének felmerülése esetén;
b)	a bíróságnak a keresetlevél beérkezését követő 45 napon belül tárgyalást kell
tartania;
c)	az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes
nem jelenik meg. Ha azonban az első tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg - és a
tárgyalás távollétükben való megtartását egyik fél sem kérte - az eljárást meg kell
szüntetni.
- 7 -
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a VTT létesítményeinek
üzembe helyezését engedélyező határozat bírósági felülvizsgálatára is.
IV.	Fejezet
Közmunka igénybevétele, üzemeltetés, fenntartás
16.	§
(1)	A VTT által érintett területen az országos átlagot jóval meghaladó munkanélküliség
csökkentése, a foglalkoztatottság javítása, az esélyegyenlőség és nagyobb szociális biztonság
elősegítése érdekében, különösen a szakképzetlen lakosság számára a nagyvízi meder
rendezési, helyreállítási, fenntartási feladatait központi közmunka programokhoz kötődő
pályázati lehetőségek kihasználásával kell teljesíteni.
(2)	Az ártéri gazdálkodással és az árvízi tározók létesítésével összefüggő
településfejlesztési korlátok ellensúlyozására, a népesség-megtartási cél biztosítása érdekében,
a természeti területek és a nagyvízi meder használatára vonatkozó rendelkezéseknek
megfelelő, az ökoturizmust és a lakossági életfeltételeket javító fejlesztési lehetőséget az
integrált terület- és vidékfejlesztési programokban rögzítettek szerint kell biztosítani.
17.	§
(1)	Az árvízi tározók töltő-ürítő és határoló vízgazdálkodási létesítményeinek (így például:
zsilipek, töltő-ürítő csatornák, tározó gátak) üzemeltetése és fenntartása állami feladat.
(2)	A VTT-ben előirányzott tájgazdálkodási célú vízhasználatok mentesek - a külön
jogszabályokban meghatározott - vízkészlet-járulék fizetése alól.
(3)	A tározókon belül és az azokhoz közvetlenül kapcsolódó tájgazdálkodási területeken a
vízkormányzó és vízvezető létesítmények üzemeltetésére és fenntartására meglévő vagy
létrejövő szervezetek működését az állam - a gazdálkodók terheinek csökkentése érdekében -
külön soron elkülönített forrásból támogatja.
18.	§
(1)	A nagyvízi mederben kialakított vízszállító képesség megőrzéséről a tulajdonosnak,
illetve az egyéb jogcímen használónak a területre meghatározott művelési módok és
használati korlátozások betartásával kell gondoskodnia.
(2)	A nagyvízi mederben történő extenzív gazdálkodás támogatására - az (1) bekezdés
szerinti állapot fenntartása érdekében - a vidék fejlesztését célzó nemzeti terv agrár-
környezetgazdálkodási pályázati rendszere útján lehetőséget biztosít.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség elmulasztása esetén a vízügyi hatóság
felszólítja a tulajdonost, illetőleg az egyéb jogcímen használót a művelési ágnak megfelelő
állapot helyreállítására. A kötelezettség elmulasztása esetén a vízügyi hatóság a szükséges
munkák elvégzéséről a tulajdonos, illetve az egyéb jogcímen használó költségére
gondoskodik.
- 8 -
V. Fejezet
Záró és átmeneti rendelkezések
19.	§
(1)	Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban
levő ügyekben a hatálybalépését követően induló eljárási szakaszokra kell alkalmazni.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásában az eljárás szakaszai:
a)	az előzetes környezeti tanulmány benyújtása,
b)	a nyomvonal kijelölése,
c)	a részletes környezeti, örökségvédelmi hatástanulmány benyújtása,
d)	a kisajátítási kérelem benyújtása,
e)	a termőföld más célú hasznosítása iránti kérelem benyújtása
f)	az építési engedély iránti kérelem benyújtása
g)	a vízjogi létesítési engedély iránti kérelem benyújtása,
h)	a létesítmények üzembe helyezése.
(3)	A minősítés előtt kiadott jogerős és végrehajtható építési engedélyek a minősítés
hatályba lépésével érvényüket vesztik, amennyiben a jogszerűen szerzett jogával az
engedélyes nem élt (nem kezdte meg az építést).
(4)	Az e törvényben meghatározott létesítmények esetében az államháztartásról szóló
1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-ának második és harmadik mondatában foglaltakat -
figyelemmel a 3. §-ban foglaltakra - nem kell alkalmazni.
20.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII.
törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 15. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(8) A vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy
engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett
vízmennyiség után a Környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat javára - a külön
jogszabály szerinti kivétellel - vízkészlet járulékot köteles fizetni.”
(2)	A Vgtv. 20.§ -a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a földrészlet fekvése
szerint illetékes vízügyi felügyelet határozata alapján az ingatlanát árvízi tározóként
kijelöljék. Az árvízi tározó területének kijelöléséhez szükséges feltételeket a
Kormány rendeletben határozza meg.”
(3)	A Vgtv. 21. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki és a § eredeti szövege (1)
bekezdésre változik:
„(2) A 20. § (4) bekezdése szerinti árvízi tározóba történő sorolással kapcsolatos
korlátozások miatt az ingatlan tulajdonosát megillető egyszeri térítésről és
kártalanításról külön törvény rendelkezik.”
- 9 -
(4)	A Vgtv. 24.§ -a helyébe a következő lép:
„24. § (1) A folyó nagyvízi medrét, továbbá a töltésnek az árvizektől mentesített
oldalán lévő azon területet, amelyen fakadó- és szivárgó vizek jelentkezhetnek, csak
az árvízvédelmi előírásoknak megfelelően szabad kezelni, használni és hasznosítani.
(2)	A folyók, patakok (kisvízfolyások), belvíz- és öntözőcsatornák, tavak, tározók,
holtágak parti sávját, továbbá az árvízvédelmi létesítmények (így például: töltés,
árvízvédelmi fal, árvízi tározó-töltés) mindkét oldali lábvonalától mért 10-10 méter
széles védősávját úgy kell használni, hogy azt a meder, illetve létesítmény
tulajdonosa (használója) a karbantartási munkák, mérések esetenkénti ellátása
céljából a feladataihoz szükséges mértékben, illetőleg védekezési célból
akadálytalanul igénybe vehesse.
(3)	A folyók nagyvízi medrére vonatkozóan kezelési tervet kell készíteni, amely a
nagyvízi mederben tevékenységet folytatókra kötelező. A kezelési terv készítésére,
tartalmára, jóváhagyására vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja
meg.
(4)	Az (1) és (2) bekezdésekben említett, valamint a rendszeresen víz alá kerülő
területeken épületet vagy egyéb építményt külön jogszabály alapján és a vízügyi
igazgatás területi szervének hozzájárulásával lehet elhelyezni. Engedély nélküli
elhelyezés következtében az elhelyezőt ért kárért - ha törvény eltérően nem
rendelkezik - kártalanítás nem jár.
(5)	A nagy vízi mederre, a parti sávra, a vízjárta és a fakadó vizek által
veszélyeztetett területekre, azok használatára, hasznosítására vonatkozó előírásokat
és korlátozásokat a Kormány rendeletben állapítja meg.”
(5)	A Vgtv. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„27.§ Az e törvény 20. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján megállapított vízvezetési
szolgalmi jogot és vízhasználati szolgalmi jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell
jegyezni, továbbá a 25. § (3) bekezdése szerinti védőterület, továbbá a nagy vízi
mederben való elhelyezkedés tényét, mint jogi jelleget a vízügyi hatóság jogerős
határozata alapján (a település nevének és helyrajzi számnak a megjelölésével) az
ingatlan nyilvántartásba - külön törvény szerint - fel kell jegyezni.
(6)	A Vgtv. 1. és 3. számú melléklete e törvény melléklete szerint módosul.
21.	§
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény
17.	§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § A haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás, vagy más rendkívüli
esemény okából az átlagos termés kétharmada sem termett meg, ha törvény másként
nem rendelkezik, méltányos haszonbérmérséklést, illetőleg haszonbér-elengedést
igényelhet. Erre irányuló igényét köteles még a termés betakarítása előtt a
haszonbérbe adóval közölni.”
- 10 -
22. §
A kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 20. §-a helyébe a következő
rendelkezés lép:
„20. § Törvény a gyorsforgalmi utak, valamint a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése
keretében megvalósuló árvízvédelmi létesítmények építésével összefüggő kisajátítási
eljárásra a 18. § (3) bekezdésében és a 19. §-ban foglaltaktól eltérő szabályokat
állapíthat meg.”
23.	§
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 66. §-ának (3)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Törvény a gyorsforgalmi utak, valamint a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése
keretében megvalósuló árvízvédelmi létesítmények tervezésével, építésével
összefüggő környezethasználat esetében a hatósági engedélyezésre eltérő
szabályokat állapíthat meg.”
24.	§
(1)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a 10. § (1)
bekezdésében meghatározott elővásárlásra vonatkozó részletes rendelkezéseket.
(2)	Felhatalmazást kap a környezetvédelmi és vízügyi miniszter és a földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter, hogy együttes rendeletben állapítsa meg
a)	az árvízi tározók területeivel érintett földrészletek jegyzékét
b)	az egyszeri térítés és a kártalanítás, valamint az igénybevétel részletes szabályait.
(3)	Felhatalmazást kap a területfejlesztésért felelős miniszter és a földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter, hogy együttes rendeletben határozza meg a Vásárhelyi-terv
integrált terület- és vidékfejlesztés programját.
- 11 -
Melléklet a 2004. évi
törvényhez
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. és 3. számú mellékletének
módosítása
1.	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú mellékletében szereplő
fogalom-meghatározások 5. pontja helyébe a következő szövegrész lép:
„5. elsőrendű árvízvédelmi vízilétesítmény: a vízfolyások mentén lévő vagy létesülő
-	a miniszter által - fővédelmi művé nyilvánított, három vagy több település
árvízvédelmét szolgáló (térségi) árvízvédelmi létesítmény (így például töltés, fal,
magaspart, árvízi tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő
település árvízmentesítését szolgáló körtöltés;”
2.	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú mellékletének 12. pontja a
következő szövegrésszel egészül ki:
/12. meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló természetes mélyedés vagy kiépített
terepalakulat, amelyet meghatározott partvonalig a víz rendszeresen elborít/
„a) nagyvízi meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló terület, amelyet az
árvíz levonulása során a víz, rendszeresen elborít;
b)	nagyvízi meder kezelés: a terület hasznosítása és használata, a terület felmérése és
nyilvántartása, megóvása, őrzése, fenntartása érdekében végzett tevékenység;”
3.	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1.számú mellékletében szereplő
fogalom-meghatározások a következő 34. ponttal egészülnek ki:
„34. árvízi tározó: olyan ideiglenes víztartásra szolgáló árvízvédelmi
vízilétesítmény, amely elsődlegesen az élet- és vagyonbiztonság megteremtését
(vész-, szükség- és árapasztó tározó), továbbá egyéb hasznosítási célok elérését is
szolgálja. Árvízvédelmi célú elárasztására csak rendkívüli árvízi esemény esetén
kerül sor.”
4.	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 3.számú melléklete 3. pontjának bc)
alpontja helyébe a következő szövegrész lép:
/Az állam kizárólagos tulajdonában lévő vízilétesítmények:/
„bc) az árvízi tározó töltő-ürítő és határoló vízilétesítményei;”
- 12 -
INDOKOLÁS
I.
Általános indokolás
A Tisza-völgy árvízvédelmi műveinek jelentős részét, illetve az ország árvízvédekezési és
katasztrófa-elhárítási erőforrásait 1998-2001. évek között négy rendkívüli árvíz tette próbára,
amelyek védekezési, kárelhárítási és újjáépítési költsége mintegy 120 milliárd Ft volt. Ezek
közül a 2001. márciusi árvíz járt töltésszakadásokkal, elöntve a Beregben fekvő települések
harmadát, az 1999. évi és a 2000. évi árvizek a Közép-Tisza vidékén minden korábbi
magassági és tartóssági rekordot megdöntve akár az elöntésre kerülhető területek kiterjedése,
akár a fenyegetett lakosság lélekszáma, akár a potenciális veszélynek kitett javak
nagyságrendje tekintetében példa nélküli volt az utóbbi időszakban. A lakosságban fokozódott
a veszélyérzet, és növekedett a biztonság megteremtésének igénye.
A lehetséges árvízi elöntés az európai országokban is jelentős kockázatot képvisel.
Különösen a Rajna-Meuse, (Németország, Belgium, Franciaország, Hollandia, 1993 és 1995),
a Pó-völgy és az Arno, (Olaszország, 1994), a Morava és Odera, (Csehország, Lengyelország,
Németország, 1997), majd legutóbb 2002-ben a Felső-Duna, (Bajorország, Ausztria) és az
Elba (Csehország, Németország) mentén bekövetkezett, esetenként katasztrofális árvizek
nyomán mind az ENSz-EGB, mind az EU szintjén fontos kezdeményezések és
dokumentumok születtek az európai polgárok árvízi fenyegetettségének csökkentése
érdekében. Ezek közül első helyen említendő az ENSz-EGB "A fenntartható árvízmentesítés
irányelvei" (2000), illetve az EU, Norvégia, Svájc és a tagjelölt országok víz-igazgatóinak
pártfogásával elkészített „Az árvíz megelőzés, az árvízmentesítés és az árvízvédekezés
legjobb gyakorlat dokumentuma” (2003).
A sorozatos árvizek tapasztalatainak kiértékelése nyilvánvalóvá tette, hogy az árvizek
elleni védelemnek kizárólag a töltések magasítására és erősítésére szorítkozó megoldása nem
járható út. A célirányos szakmai vizsgálatok eredményeképpen kidolgozásra került a
Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (a továbbiakban: VTT) koncepcióterve, amelynek keretében
-	összhangban az ENSz-EGB Irányelvekkel és a Legjobb Gyakorlat Dokumentummal -
Magyarországon először kerül sor olyan program megvalósítására, amely a mentesített árterek
részbeni - szabályozott vízkivezetéssel történő - reaktiválását is célul tűzi ki. Emellett az
árvizek levezetési feltételeinek, a nagyvízi meder vízszállító-képességének a javítására, illetve
helyreállítására, a Tisza déli országhatár - Szolnok közötti szakaszán és a tivadari híd fölötti
szűkületben kerül sor a lefolyási akadályok megszüntetésére a nagyvízi meder
természetvédelmi revitalizációjával együtt.
A VTT-ben előirányzott árvízi tározók kiterjedése, a teljes ártérhez viszonyított aránya
Európában egyedülálló. Az eddigi legnagyobb szabású hasonló program, a Svájc,
Németország, Franciaország, Belgium, Luxemburg és Hollandia által EU támogatással
megvalósított IRMA fő mutatóival összevetve azt találjuk, hogy a Rajna és a Meuse folyók
mentén reaktivált ártér csaknem 3,5-szeresére, árvízi befogadóképességet tekintve 7-szeresére
rúg a Tisza mentén előirányzott projekt.
Az érintett Tisza-völgyi, nagyobbrészt agrártérség fejlődésének nincsen valódi esélye táj- és
vízhasználat-váltás nélkül. A projekt által érintett térség súlyos társadalmi, gazdasági és
környezeti helyzetben lévő, leszakadó vidéki lakossága az árvízvédelmi biztonsága fokozása
- 13 -
mellett esélyt kap az életlehetőségeinek továbbfejlesztésére, az árvízvédelmi fejlesztéshez
folyamatosan és szervesen kapcsolódó terület- és vidékfejlesztési, környezetgazdálkodási
program megvalósításával. Ez egyúttal új típusú táj-, föld- és vízhasználat-váltást készít elő.
A szabályozott vízkivezetés és a víz megfelelő továbbvezetésére alkalmas vízrendszer
rehabilitáció mind nagyobb területen való megvalósítása által megnyílik a lehetőség a
jelenlegi használat mellett gyenge adottságú területek sajátosságainak megfelelő és ezért
hatékony jövedelemtermelő képességű hasznosítására.
Az alapelvek igazodnak az európai érték- és célrendszerhez, és így remény van arra, hogy
helyreállítható legyen a táj népességmegtartó ereje, egészségesen működjön társadalmi és
természeti rendszere.
A program két egymástól elválaszthatatlan és egyaránt hangsúlyos feladatcsoportra, az
infrastrukturális és a tájgazdálkodási feladatokra koncentrál, amelyek megvalósítása feltétele
az árvízvédelmi beruházások megvalósításának abban az értelemben, hogy egyrészt az árvízi
tározók által érintett lakosság által közérdekből vállalt terhek ellentételezése arányos, korrekt
kell legyen, másrészt maga a táj gazdálkodás nemcsak a lakossági megélhetéshez szükséges
gazdasági struktúraváltásnak feltétele, hanem az árvízi tározók és a nagyvízi meder
folyamatos, szakszerű gondozásának is. E nélkül a tározási és vízlevezetési funkció sem lehet
teljes. A tájgazdálkodás megvalósításának állami támogatása a „gazdagítva gazdagodás” elve
alapján jelentős állami közfeladat megosztást eredményez, elsősorban az árvízvédelem,
vízháztartás, vízgazdálkodás, természet- és környezetvédelem, foglalkoztatás, képzés,
szociális és egészségügy területén.
A VTT kulcslétesítményeinek megvalósítása érdekében, és arra is figyelemmel, hogy a
térség lakossága jogos biztonsági igényét ki lehessen elégíteni, a védelmi infrastruktúra
átalakítását és fejlesztését, egyszersmind a térség fejlődését új, az európai irányelveket és
irányzatokat követő módon fenntartható pályára lehessen állítani, meg kell teremteni az
eszközöket, amelyekkel a projekt előre meghatározható időn belül megvalósítható.
Az egyébként érvényes szabályokhoz és megoldásokhoz képest speciális rendelkezések
szükségesek
-	a pénzügyi források meghatározása;
-	az árvízi tározókhoz szükséges területek biztosítása;
-	a különböző államigazgatási (közigazgatási) eljárások szabályai (az
államigazgatási eljárására vonatkozó általános szabályok, a környezetvédelmi
engedélyezési eljárás, a kisajátítási eljárás, a vízjogi engedélyezési eljárás
szabályai);
-	valamint a polgári perrendtartás szabályai
tekintetében.
Az infrastruktúrafejlesztésre vonatkozó különleges szabályok megalkotása a magyar
jogalkotásban nem tekinthető előzmény nélkülinek.
A legutóbbi példa erre a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának
közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény, a három éve már
megjelent, a Budapest Sportcsarnok újjáépítéséről szóló 2000. évi XL. törvény, valamint a
közelmúltban kiadott, a Budapesti 4-es metró Budapest Kelenföldi pályaudvar - Bosnyák tér
közötti metróvonal első szakasza megépítésének állami támogatásáról szóló 2003. évi LV.
törvény.
Mindhárom törvény - e kiemelt fontosságú közérdekű létesítmények megvalósítása
érdekében - speciális rendelkezéseket tartalmaz a közbeszerzési eljárás, a vízjogi
- 14 -
engedélyezési eljárás, az államigazgatási eljárás, valamint a polgári perrendtartás általános
rendelkezéseiről.
A hivatkozott törvények tartalmazzák a feladat megvalósításához szükséges teljes (a 4.
metró állami-önkormányzati együttműködésében a teljes állami) költség fedezetét, és azt,
hogy ezt a fedezetet a központi költségvetés biztosítja.
II.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A hatályos magyar jogszabályok több tekintetben tartalmaznak jelenleg is olyan
rendelkezéseket, amelyekkel - meghatározott körben és szempontokból - a "közérdeket" és a
"közérdekű célokat" a magánérdekek és a magáncélok fölé helyezik.
Nem teljesen tisztázott azonban, hogy nemcsak egy-egy meghatározott körben vagy
szempontból, hanem általánosabb érvényességgel hogyan határozható meg a "közérdek"
fogalma, és hogyan juttatható kifejezésre a közérdeknek minősíthető többségi (jelentős
többségi) érdek az (elenyésző) kisebbségi érdekkel szemben.
Egy adott fejlesztésre vonatkozó elhatározásnál, vagy az elhatározás kivitelezési módjánál,
helyének végleges kijelölésénél, feltételeinek a megállapításánál egyáltalán nem közömbös,
hogy hogyan aránylik a fejlesztést akaró (szükségesnek tartó) személyek száma az azt ellenző
személyek számához.
Olyan megoldást kellene törvényi szinten bevezetni, amelynek birtokában egy-egy
közérdekű intézkedés vagy közérdekű cél - ha az valóban a társadalom döntő többségének az
akaratát közvetíti - elviselhető feltételek mellett és elviselhető határidőn belül, valóban a köz
érdekének szolgálatában megtehető, illetve megvalósítható.
Ilyen törvényi szabályozás - a gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztésével kapcsolatos
törvény kivételével - eddig még nem született. A jelen törvény azonban ezek egyikére,
mégpedig az egyik legfontosabb intézkedés-sorozatra illetve célra, az árvízvédelmi biztonság
fejlesztésére, mely nélkül sem az ártéren élő lakosság, sem az ott lévő infrastruktúrák, sem a
gazdasági tevékenységek biztonságáról beszélni nem lehet, kimondja, hogy fontos és
közérdekű, és annak megvalósítása érdekében az egyébként irányadó egyes jogszabályi
rendelkezéseket bizonyos eltérésekkel kell e cél szolgálatában - adott esetben esetleg néhány
személy vagy csoport vélt vagy valódi érdekét kis-mértékben korlátozva is - alkalmazni.
Itt kell hangsúlyozni az Alkotmánybíróság állásfoglalását: az állami beavatkozás
alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere
a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése. Ez az
állásfoglalás értelemszerűen nemcsak a tulajdonjoggal (annak korlátozásával) kapcsolatban
megnyilvánuló magánérdekek vonatkozásában irányadó.
A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének feladatait az általános szabályok szerint, de a
törvényben foglalt eltérésekkel kell ellátni. Az általános szabályok felsorolása a törvényben
nem szükséges, elég arra utalni. A szabályoktól annyiban lehet eltérni, amennyiben arra az
adott jogszabály lehetőséget ad. Így például a kulturális örökségvédelemre vonatkozó
rendelkezésektől nincs lehetőség az eltérésre, míg az államigazgatási eljárás általános
szabályaitól el lehet térni ott, ahol azt az Áe. lehetővé teszi.
- 15 -
A 2-3. §-hoz
Az említettek szerint nem példanélküli az, hogy egy ország parlamentje a fontosnak
minősített, de nem kellőképpen fejlesztett infrastruktúrája elmaradásának felszámolására
önálló törvényt alkot.
A törvény a preambulumban széleskörűen sorolja fel azokat az okokat, érveket, amelyek
szükségessé, sőt elengedhetetlenné teszik a törvény hatálya alá tartozó, jelentős kiterjedésű
térség árvízbiztonsági és vidékfejlesztési programjának megvalósítását. Ugyanakkor - éppen a
törvény sajátos személyi és tárgyi hatálya kapcsán - a VTT-re, az általános gyakorlattól
eltérően, csak belátható időtartamra lehet és kell szabályokat meghatározni.
A törvény benyújtását megelőzően a kormány az 1022/2003. (III.27.) Korm. határozatában
elfogadta a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelésére vonatkozó koncepció-tervet és
feladatul szabta az érintett tárcáknak, hogy dolgozzák ki a fejlesztési program I. ütemét.
Az évenkénti költségvetési tervezés és az ebből eredő finanszírozási nehézségek
megakadályozhatják ezek megvalósítását.
Az ország előtt álló feladatok szükségessé teszik, hogy az Országgyűlés az 1107/2003.
(XI.5.) Korm. határozatában megjelölt feladatok megvalósulását e törvénynek az
elfogadásával alapozza meg és segítse elő.
A VTT I. ütemének végrehajtásához szükséges pénzeszközökről a Kormány gondoskodik.
Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az EU következő pénzügyi tervezési időszakára a VTT,
mint külön Nemzeti Program elem, kijelölést és elfogadtatást nyerjen, hogy ez a közösségi
politikáknak megfelelő program minél nagyobb mértékben EU források felhasználásával
valósulhasson meg.
A törvény abban az esetben válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha a megvalósításhoz
nélkülözhetetlen finanszírozás feltételei rendelkezésre állnak.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény korábban merevnek és
átléphetetl ennek tekintett éves tervezési rendjét az általános indoklásban említett törvények
már átlépték. Ez azért is indokolt és szükséges, mivel az infrastruktúra beruházások tervezése
és kivitelezése legfeljebb kivételesen köthető egy-egy költségvetési évhez.
Egy olyan országban mint hazánk, ahol a folyók mélyárterei az ország 23 %-át foglalják el,
a vasútvonalak 32 %-a, a közutak 15 %-a, a lakosság negyede szintén itt helyezkedik el, és a
GDP 35 %-át is itt termelik meg, jelentős térségek jövőjének, fejlődési lehetőségének a záloga
az árvízvédelmi biztonság megteremtése és fokozása. A törvény területi hatályát jelentő
Tisza-völgyi régióban ráadásul egy eleve hátrányos helyzetű térség új, fenntartható fejlődési
pályára állításának alapfeltételeit megteremtő, komplex, tájgazdálkodáson alapuló vízrendszer
rehabilitáció valósul meg az árvízvédelmi biztonság fokozásával egyidejűleg.
Ezen célok csak akkor valósíthatók meg, ha a Magyar Köztársaság Országgyűlése
törvényben rögzíti azokat az összegeket, amelyek a feladatok teljes megvalósításához
szükségesek.
Az I. ütem során, legkésőbb annak utolsó évében az árvízi tározók megvalósításának II.
üteméhez tartozó terveket, integrált vízgazdálkodási programot, valamint részletes és komplex
terület- és vidékfejlesztési terveket kell a VTT első ütem keretében elkészíttetni.
A Javaslat 1. §-ában megjelölt közérdekű feladatok ellátása számos személy és szervezet
összehangolt tevékenységét igényli. Az Országgyűlés által jóváhagyott fejlesztési terv
végrehajtása csak úgy lehet eredményes, ha meghatározásra kerül az a felelős szervezetet,
amely a tervezési és kivitelezési feladatokat összefogja.
- 16 -
A 4. §-hoz,
A Javaslat szándéka szerint a lebonyolító és a kivitelezők közbeszerzés útján történő
kiválasztását, illetve felügyeletét a megvalósításért felelős tárca irányítása alatt álló Országos
Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság látja el.
A beruházó közbeszerzési eljárás keretében kiválasztja a tervezőt és elkészítteti az 2.§ (2)
bekezdésében felsorolt fejlesztésekre vonatkozó - a meglévő, illetve más program keretében
előkészítés alatt álló rendszerekhez való kapcsolódásokat magába foglaló - műszaki
tanulmányt, továbbá összeállíttatja az előzetes környezeti tanulmány és a területrendezési
tervtanulmány dokumentációját.
A 5-6. §-hoz,
A Javaslat 5-9. §-a az 1107/2003. (XI.5.) Korm. határozatban előírtaktól eltérően, nem az
érintett tulajdonosok részére ajánlott megoldások rendszerét tartalmazza, hanem az árvízi
tározókhoz tartozó területeket biztosítja, valamint a földtulajdonosok (használók)
kárenyhítési-kártalanítási rendszerének jogszabályi alapját teremti meg. Ennek indoka az,
hogy a tulajdonosi hozzájárulás nem járható út, az árvízi tározók kialakításával közérdekű célt
valósít meg az állam, ezért magánjogi szerződések helyett közhatalmi eszközök alkalmazása
vezet gyors eredményre.
Az árvízi tározók területeivel érintett földrészletek jegyzékét (a továbbiakban: árvízi tározó
területe) a környezetvédelmi és vízügyi miniszter és a földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter együttes rendeletben állapítja meg.
A földrészlet árvízi tározó kategóriába történő besorolásáról, illetőleg a besorolás
megszüntetéséről a földrészlet fekvése szerint illetékes első fokú vízügyi felügyelet (a
továbbiakban: vízügyi felügyelet) határoz. A jogerős határozatot a vízügyi felügyelet
megküldi a földrészlet fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalnak (a továbbiakban:
földhivatal) a jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése, illetve törlése céljából.
Az árvízi tározó területéhez tartozó földrészletre az ingatlan-nyilvántartásba fel kell
jegyezni az „árvízi tározó” jogi jelleget.
A földhivatal az árvízi tározó jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzéséről,
illetőleg törléséről határozatot hoz, amelyet megküld az ingatlan tulajdonosának és a vízügyi
felügyeletnek.
A 7. §-hoz,
Az árvízi tározó területén lévő termőföldön földhasználati korlátozásokkal lehet
gazdálkodni. A Javaslat egyéb korlátozásokat is meghatároz (így például: nem lehet építési,
talajjavító beruházást, faiskolát létesíteni, kémiai talajjavítást végezni, vetőmagot termeszteni,
szaporítóanyagot előállítani, ültetvényeket és gyenge víztűrő képességű évelő kultúrákat
telepíteni, gyepet feltörni).
- 17 -
A 8. §-hoz,
Az elrendelt használati korlátozások ellenértékeként az árvízi tározó területéhez tartozó
termőföldnek a vízügyi felügyelet határozatának meghozatalakor az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett tulajdonosát, vagy jogutódját - a tulajdoni illetőségének, illetőleg eszmei
hányadának arányában - az ingatlannak az árvíz visszatartására szolgáló rendelkezésre állása
és a hasznosítás részleges korlátozása következtében a földtulajdon értékében előálló
értékcsökkenés miatt egyszeri térítés illeti meg.
Ha a földrészlet a Magyar Állam tulajdonát képezi a vagyonkezelő nem jogosult az
egyszeri térítésre.
Az árvízi tározó területéhez tartozó ingatlan használóját annak árvíz-szabályozási célból
történő igénybevételével okozott kárért teljes kártalanítás illeti meg.
Nincs helye kártalanításnak a felmerült kár azon része után, amelyek a földhasználati
korlátozások megszegése miatt keletkeztek.
Az árvízi tározók területéhez tartozó ingatlanok árvízi szabályozási célból történő
igénybevételével kapcsolatos kártalanításra a Javaslat eltérő rendelkezése hiányában a Polgári
Törvénykönyv szabályait kell alkalmazni.
A földrészlet tulajdonosának a haszonbérleti szerződés megkötésekor a haszonbérlő
tudomására kell hoznia a 7. § szerinti hasznosítási korlátozásokat.
Abban az esetben, ha a haszonbérlő teljes kártalanításban részesült, egyidejűleg ezen a
címen nem jogosult a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 17. §-a szerinti haszonbér-
fizetési kedvezmény igénybevételére.
A 9. §-hoz,
A 8. § (1) bekezdése szerinti egyszeri térítés kifizetésről a vízügyi felügyelet a beruházó
útján gondoskodik az ingatlan tulajdonosa részére.
Az egyszeri térítés alapja a termőföld nyilvántartott kataszteri tiszta jövedelme (a
továbbiakban: aranykorona érték). Az egyszeri térítés mértéke a 2004. évben 6000 forint
aranykoronánként. Az egyszeri térítés mértékét a mindenkori éves költségvetési törvényben
lehet módosítani.
Az egyszeri térítés 2004-ben mintegy 350 millió Ft-os költségét - a Cigánd-Tiszakarádi és
a Tiszaroffi tározó esetében - a központi költségvetés 8 milliárd Ft-os előirányzata fedezi.
A vízügyi felügyelet nyilvántartást vezet az árvízi tározó területéhez tartozó földrészletek
és a földrészletek tulajdonosainak az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény
14.	§ a)-c) pontjaiban, és a 15. § (1) bekezdésében meghatározott adatairól. A nyilvántartás
célja az egyszeri térítés kifizetéséről nyilvántartás vezetése. Az adatokat a vízügyi felügyelet
és a beruházó ismerheti meg, és azokat csak az egyszeri térítés megfizetéséről szóló
nyilvántartás vezetéséhez használhatja fel. A nyilvántartást addig kell vezetni, amíg a
földrészletre az ingatlan-nyilvántartásban fel van jegyezve az árvízi tározó jogi jelleg.
- 18 -
A földhivatal - az árvízi tározó jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásba történő
feljegyzéséről szóló határozattal, illetve a földrészlet tulajdonosában bekövetkező változás
esetén a tulajdonjog bejegyző határozattal egyidejűleg - megküldi a vízügyi felügyeletnek a
9.§ (4) bekezdésben meghatározott adatokat.
A 10. §-hoz,
A VTT előkészítése során, a spekuláció megelőzése céljából, a Magyar Államot
elővásárlási jog illeti meg a nyomvonalon található földrészletek tekintetében.
Szorosan a tárgyhoz kapcsolódik a VTT nyomvonalas létesítményeinek építéséhez szinte
elkerülhetetlenül hozzá tartozó ingatlan kisajátítás, illetve az erre vonatkozó
megkülönböztetett szabályrendszer.
A Javaslat előkészítésénél több szempontra kellett figyelemmel lenni. Túl azon, hogy
természetesen érvényesek a Ptk.-nak és a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű
rendeletnek az általános előírásai, az eltérő rendelkezéseknek kiemelt jelentősége van.
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 10. §-a szabályozza a termőföldre vonatkozó
elővásárlási jog sorrendjét. A szabály eltérő rendelkezésre ad lehetőséget. A Javaslat él ezzel,
amikor a VTT céljára kijelölt nyomvonal tekintetében eltérő rendelkezést tartalmaz és az
állam javára más jogosultakat megelőzően kíván elővásárlási jogot biztosítani. Az intézkedés
garancia arra, hogy a Magyar Állam már a tervezés szakaszában megszerezhesse azokat a
földrészleteket, amelyek a beruházás megvalósításához szükségesek.
A Javaslat szerint szabályozott életviszonyok mielőbbi rendezésének fontosságát igazolja a
kisajátítási eljárásban hozott államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálati rendjének
szabályozása.
A közérdekből folytatott kisajátítás - a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű
rendelet 19. §-ának (1) bekezdése szerint - államigazgatási szakaszban egyfokú. A meghozott
határozat ellen benyújtott bírósági felülvizsgálat rendkívül időigényes. Az eljáró bíróság
számára a hatályos törvényerejű rendeletben előírt "soron kívül jár el" szabály [kisajátításról
szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 9. §-a (2) bekezdésének a) pontja] nem szab
határidőt. Erre tekintettel a bíróságnak 45 napon belül tárgyalást kell tartania, ezzel a
soronkívüliség pontosan nem értelmezhető szabálya határozott keretet kap, és feltéve, hogy
igazságügyi szakértő kirendelésére nincs szükség, illetve az esetleges szakértői vélemény
elkészíthető, a bíróságnak a jogalap tekintetében, három hónapon belül döntést kell hoznia.
A továbbiakban a bíróság - feltéve, hogy a szakértő a kártalanítás összegét megállapította
szakvéleményében - az ingatlan kisajátítását kérő fél kérelmére rendelkezhet ideiglenes
intézkedéssel az ingatlan birtokbaadásáról. Ennek az intézkedésnek feltétele, hogy az
igazságügyi szakértő által megállapított kártalanítás összegét a beruházó egyidejűleg
megfizesse. A Javaslat ezzel eleget tesz az azonnali kártalanítási kötelezettségnek,
egyidejűleg azonban garanciális szabályként a kártalanítás mértéke tekintetében továbbengedi
az eljárást.
A megoldást az indokolja, hogy a már kijelölt nyomvonalon az építés előkészítése - amely
közérdek - mielőbb megkezdődhessen a személyes érdekek sérelme nélkül.
A beruházónak (ebben a fázisban már kivitelezőnek), az építési munkákat jóval
megelőzően, a kötelező egyéb munkálatok (így például: régészeti feltárás) miatt már
birtokában kell, hogy legyen az építési terület.
- 19 -
A szándékolt és várhatóan egyszerűsített eljárás lefolytatására természetesen csak abban az
esetben van mód, ha a korábbi tulajdonos a kisajátítás tényét nem, csak a kártalanítás összegét
vitatja. A Javaslat ezzel a megoldással igyekszik eleget tenni az Alkotmányban megkövetelt
és a Ptk.-ban is előírt azonnali és teljes kártalanítás kötelezettségének, és összebékíteni a
közérdeket a személyes érdekkel.
A Javaslat szerint az árvízi tározók és az ártéri tájgazdálkodás célterületeinek övezetében a
tározók helyét és a tájgazdálkodásra kijelölt területeket illetően a kiemelt térségek, megyék és
a települések terület-, illetve település-rendezési terveiben a VTT területrendezési
tervtanulmányában foglaltakat érvényesíteni kell.
A 11. §-hoz
A VTT létesítményei építésének engedélyezése során négy jogszabály rendelkezéseit kell
figyelembe venni. A négyből kettő a környezetvédelmi eljárást, míg kettő a vízjogi
engedélyezési eljárást szabályozza.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló - 1995. évi LIII. törvény (a
továbbiakban: Kvtv.) és a végrehajtása tárgyában kiadott rendelkezések szerinti környezeti
hatásvizsgálat, és így az engedélyezési eljárás is, két szakaszból áll.
Annak a célnak az elérése érdekében, hogy a rendkívül fontos környezetvédelmi és vízügyi
eljárások mindegyike azonos szempontok figyelembe vételével, folyamatosan és zavartalanul
történjék, egy-egy a Tisza-völgyben működő kijelölt környezetvédelmi illetőleg vízügyi
hatóság jár el első fokon az engedélyezési eljárásokban. Az államigazgatás
követelményrendszere szerint jogorvoslati fórumként a Javaslat a Főfelügyelőséget [12. § (2)]
jelöli meg.
A Javaslat a lakosság szempontjából fontos szakaszokat, az előzetes eljárásban a
közszemlére tétel szabályát, a részletes vizsgálati szakaszban a közmeghallgatásra vonatkozó
hatályos eljárási szabályokat azzal egészíti ki, hogy előírja a beruházónak a közreműködését.
Ez a rendelkezés tölti ki konkrét tartalommal a hatóságok és egyéb érintett szervezetek
együttműködésének deklarált kötelezettségét.
A 12. §-hoz
Az elérni kívánt cél szempontjából az eljárás meghatározó jelentőségű szakasza. A
környezetvédelmi vizsgálatok számos önálló területre terjednek ki. Az egyes területek
álláspontja eltérő lehet.
Az eljáró hatóságnak figyelemmel kell lennie az egyes környezet- és természetvédelmi
érdekekre, továbbá a VTT várható társadalmi, gazdasági jelentőségére, hatásaira. A részletes
tervezés csak abban az esetben felelhet meg a környezetvédelem által elvárt
követelményeknek, ha a tervezők a hatóságtól egyértelmű megoldási javaslatot kapnak.
A 13-15. §-hoz
A beruházás eredményes megvalósításához szükséges műszaki adatok ismerete a tervezés
minden fázisában nélkülözhetetlen. Annak érdekében, hogy a tervező a szükséges
információk birtokába kerüljön, meg kell adni a segítséget. A tervező - még abban az esetben
is, ha az valamelyik ismert iroda - nem hatóság.
Számtalan rossz tapasztalat utal arra, hogy a kért tájékoztatást a tervező nem, vagy csak
számottevő késéssel kapja meg. Ezt a gyakorlatot kell megváltoztatni.
A Javaslat direkt módon kötelezi az eljáró hatóságokat, a közművek üzemeltetőit és az utak
kezelőit az együttműködésre. A gyakorlat fogja ezt az elvárást valódi tartalommal kitölteni.
- 20 -
Önmagában már az a tény, hogy egymásnak tájékoztatással tartoznak, jelentősen megkönnyíti
a kérelmezők helyzetét, eredményesebbé és gyorsabbá teheti a hatóságok munkáját.
Az eljáró hatóságok maguk szerzik be a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban előírt
szakhatósági hozzájárulásokat.
A Javaslat jellemzően minden területen arra törekszik, hogy az eljáró állami szervek és egyéb
szervezetek (így például: közművek kezelői) tevékenységét jól követhető időbeli keretek közé
szorítsa.
A Javaslat a hatóság jogszabálysértése esetén benyújtható bírósági felülvizsgálati kérelemre
vonatkozó különös feltételeket is szabályozza. Így a végrehajtható határozat felfüggesztését
kérheti az ügyfél (a felperes), a kérelemnek azonban a bíróság csak alapos indok esetében ad
helyt.
Amint a Javaslat 10. §-ához fűzött indokolásából is kitűnik, a Pp.-ben előforduló
"soronkívüliség" tágan értelmezhető tartalmát felváltja az az intézkedés, amely szerint a
bíróságnak 45 napon belül tárgyalást kell tartania.
Egyebekben értelemszerűen a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Javaslat a határidőkre vonatkozó előírásokat az üzembe helyezési eljárásra is alkalmazni
rendeli, és következetes, amikor az érintettek "hallgatásához" az üzembe helyezésnél azt a
következményt fűzi, hogy a határidő eredménytelen eltelte esetén a hozzájárulást
megadottnak kell tekinteni.
A 16-18. §-hoz
A projekt által érintett térségnek az általános indoklásban is megfogalmazott hátrányos
foglalkoztatási és megtartóképességi helyzete indokolja a közmunkaprogram kiterjesztését,
valamint a térségfejlesztési és tájgazdálkodási program célkitűzéseit elősegítő feltételek
megteremtését.
Fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy a VTT keretében megépülő védelmi létesítmények
üzemeltetését és fenntartását, ezzel a megvalósítási cél kiteljesedését az állam garantálja,
továbbá, hogy a térség fenntartható fejlődésének eszközéül szolgáló tájgazdálkodás alapvető
feltételeként a víz rendelkezésre állását díjmentesség segítse elő, az elosztására és
továbbvezetésére szolgáló létesítmények szakszerű karbantartását az állam támogassa, miként
ahhoz is, hogy a VTT keretében a folyó nagyvízi medrében kialakításra kerülő, árvíz
levezetőképesség szempontjából kedvező területhasználatok és állapotok fenntartása a
tulajdonosok kikényszeríthető kötelessége legyen.
A Javaslat szerint az árvízi tározók töltő-ürítő és határoló vízgazdálkodási létesítményeinek
(így például: zsilipek, töltő-ürítő csatornák, tározó gátak) üzemeltetése és fenntartása állami
feladat. A VTT-ben előirányzott tájgazdálkodási célú vízhasználatok részére vízkészlet-
járulék mentességet kell biztosítani. A tározókon belül és a hozzájuk kapcsolódó
tájgazdálkodási területeken a vízkormányzó és vízvezető létesítmények üzemeltetésére és
fenntartására meglévő vagy létrejövő szervezetek működését az állam - a gazdálkodók
terheinek csökkentése érdekében - külön soron elkülönített forrásból támogatja.
A Javaslat szerint a hullámtereken a kialakított vízszállító képesség megőrzése a
tulajdonos, illetve az egyéb jogcímen használó feladata. A kötelezettség elmulasztása esetén a
vízügyi hatóság a szükséges munkák elvégzéséről a tulajdonos, illetve az egyéb jogcímen
használó költségére gondoskodik.
- 21 -
A nagyvízi mederben történő extenzív gazdálkodás támogatására vidék fejlesztését célzó
nemzeti terv agrár-környezetgazdálkodási pályázati rendszere útján forrást, illetőleg
lehetőséget biztosít.
A 19.§-hoz
A Javaslat tartalmazza a hatálybalépéséhez szükséges rendelkezéseket, átmeneti
szabályokat.
Élve az Áht. 22. §-ában foglalt eltérő törvényi szabályozási lehetőséggel - figyelemmel
arra, hogy a Javaslat szerinti beruházásokkal kapcsolatos információkat már maga is
tartalmazza - a Javaslat lehetővé teszi, hogy a Kormánynak ne kelljen kérnie az Országgyűlés
felhatalmazását az 50 milliárd forintot elérő vagy azt meghaladó értékű, többéves fizetési
kötelezettséggel járó szerződések megkötése előtt.
A 20. §-hoz
A Javaslat a törvény hatálybalépésével egyidejűleg a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi
LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 15. §-ának (8) bekezdése helyébe lépő rendelkezés
értelmében a Javaslat hatálya alá tartozó vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési
engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, a ténylegesen igénybe vett
vízmennyiség után a Környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat javára vízkészlet járulékot
nem köteles fizetni.
A Vgtv. a mögöttes joganyaggal a folyók nagyvízi medrét két jellegzetes részre osztja, a
hullámtérre, ahol töltések között folyik le az árvíz, és az ún. nyílt ártérre, ahol nincs árvédelmi
töltés. A Javaslat bő terjedelemben foglakozik a folyók hullámterével, rögzíti, hogy a
folyópart és az árvízvédelmi töltés közötti területet, csak az árvízvédelmi előírásoknak
megfelelően szabad használni és hasznosítani. Felhatalmazást ad a Kormánynak a részletes
szabályok kidolgozására, ami jelenleg a hullámterek, a parti sávok, a vízjárta, valamint a
fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és a hasznosításáról szóló 46/1999.
(III. 18.) Korm. rendeletben szabályozott. Ez a szabályozás azonban némiképp túlhaladottá
vált, és nem is teljes körű. A nagyvízi meder árvízlevezető képességének a megőrzéséhez
szükséges, hogy a folyók nagyvízi medre egységesen legyen kezelve, és a kezelést illetően
nagyvízi meder kezelési tervet kelljen készíteni. Ez egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy a
folyókat kísérő, nagy természeti értéket képviselő területek kezelését összhangba hozzák az
árvízvédelmi érdekekkel.
Indokolt ugyanakkor az is, hogy nemcsak a medrek parti sávjai, hanem az árvízvédelmi
létesítmények védősávjai is kijelölést és védelmet nyerjenek a Javaslat által. Rendkívüli
jelentősége van ugyanis a védekezés időszakában annak, hogy az árvízvédelmi töltés vagy fal
mindkét oldalához szabadon hozzáférjenek a védekezési szükségintézkedést végzők.
Különös jelentősége van, hogy a nagy vízi mederben, valamint az árvízi tározók területén
fekvő földrészleteket illetően ezt a státust a földnyilvántartásba bejegyezzék.
A VTT másik jelentős eleme a vízszállító-képesség javítása a Tisza nagyvízi medrében. Az
elmúlt évek növekvő magasságú árvizeinek ugyanis egyik kiváltó tényezője volt a lefolyási
akadályok gyarapodása a nagyvízi mederben, és ezek nagyrészt az ott folyó emberi
tevékenységre vezethetők vissza.
- 22 -
A 21. §-hoz
A Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 17. §-
át is módosítani kell. A módosítás lényege, hogy a haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi
csapás, vagy más rendkívüli esemény okából az átlagos termés kétharmada sem termett meg,
eltérő rendelkezés hiányában méltányos haszonbérmérséklést, illetőleg haszonbér-elengedést
igényelhet. Erre irányuló igényét köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbe adóval
közölni.
A 22. §-hoz
A Javaslat a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendeletet 20. §-sát egészíti ki,
amely szerint az árvízvédelmi létesítmények nyomvonal területének megszerzése céljából
kezdeményezett közérdeket szolgáló kisajátítási eljárás során a cél közérdekűsége külön
törvényen alapul, ezért azt a kisajátítási eljárás során az erre egyébként hatáskörrel rendelkező
szerv nem vizsgálja.
A Javaslat az árvízvédelmi létesítmények építésével összefüggő kisajátítási eljárásra a Tvr.
18.	§ (3) bekezdésében és a 19. §-ban foglaltaktól eltérő szabályokat állapíthat meg.
A 23. §-hoz
A Javaslat a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 66.
§-ának (3) bekezdését pontosítja, amely szerint az árvízi tározók tervezésével és építésével
összefüggő környezet-használat esetében a hatósági engedélyezésre eltérő szabályok
állapíthatók meg.
A 24. §-hoz
A Javaslat a törvény végrehajtását biztosító kormány-, illetőleg miniszteri rendelet
kihirdetéséhez szükséges felhatalmazásokat tartalmazza.
A melléklethez
A Javaslat a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú mellékletében
szereplő fogalom-meghatározásokat illetőleg a 3. számú mellékletet a javaslatnak
megfelelően pontosítja.
- 23 -