﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/10137. számú
törvényjavaslat
a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat tartalmazó egyes törvények
módosításáról, illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény
jogharmonizációs célú módosításáról
Előadó: dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter
Budapest, 2004. május
2
2004. évi .... törvény
a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat tartalmazó egyes törvények
módosításáról, illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény
jogharmonizációs célú módosításáról
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
1. §
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 99. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„99. § (1) A bírósági iratokat - ha a jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik - postai
szolgáltató útján kell kézbesíteni. A kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó
külön jogszabályok szerint történik.
(2)	A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján
kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt
eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel
érkezett vissza), az iratot - az ellenkező bizonyításáig - a postai kézbesítés második
megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
(3)	A bíróság a (2) bekezdésben foglalt kézbesítési vélelem beálltát nem állapítja meg,
ha a kézbesítés helyettes átvevő részére történt meg és a helyettes átvevő az ellenérdekű fél
volt.
(4)	Keresetlevél (fizetési meghagyás), illetve az eljárást befejező érdemi határozat
kézbesítése esetében a bíróság a kézbesítési vélelem beállásáról a felet - kivéve, ha a fél a
hivatalos irat átvételét megtagadta - nyolc napon belül értesíti. Az értesítéshez mellékelni
kell azt a hivatalos iratot, amelyre vonatkozóan a bíróság a kézbesítési vélelem beálltát
megállapította. Az értesítésben - keresetlevél (fizetési meghagyás) esetében - a bíróság
tájékoztatja a felet a 128. §-ban foglaltakról is.
(5)	A címzett a neki szóló iratot - személyazonosságának igazolása mellett - a bírósági
irodában is átveheti.”
2.	§
A Pp. a 99. §-t követően a következő alcímmel és 99/A. §-sal egészül ki:
„A kézbesítési vélelem megdöntése
99/A. § (1) A 99. § (2) bekezdésben szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránt
-	a (3) bekezdésben meghatározott okokból - a címzett mint kérelmező a kézbesítési vélelem
beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő kérelmet annál
a bíróságnál, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem benyújtásának a
kézbesítési vélelem beállta napjától számított hat hónap elteltével - a (2) bekezdésben, illetve
a 99/B. §-ban foglalt kivétellel - nincs helye. E határidő elmulasztása miatt igazolással élni
nem lehet.
3
(2)	Ha a kézbesítési vélelem beállta az eljárást megindító irat kézbesítéséhez
kapcsolódik, a fél a kérelmet az eljárás folyamatban léte alatt a kézbesítési vélelem beálltáról
való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjesztheti elő.
(3)	A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem arra hivatkozással terjeszthető
elő, hogy a kérelmező a hivatalos iratot önhibáján kívüli okból nem vehette át, mivel
a)	a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével
történt meg, vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy
b)	az iratot más, az a) pontban nem említett okból nem volt módja átvenni (pl. azért,
mert a kézbesítésről önhibáján kívül nem szerzett tudomást).
(4)	A (3) bekezdés b) pontjában foglalt okból a kézbesítési vélelem megdöntése iránti
kérelmet csak természetes személy (a fél vagy az eljárásban részt vevő egyéb érdekelt)
terjeszthet elő.
(5)	A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a
kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott
esetben a kérelmező részéről az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a kérelmet elkésetten
terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A kérelem tárgyában az a
bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem elbírálása előtt a
bíróság a kérelmezőt, illetve a feleket meghallgathatja.
(6)	A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya,
ha azonban a kérelemben foglalt tények fennállása valószínűnek mutatkozik, a bíróság az
eljárás vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztését - kérelemre - az ellenfél
meghallgatása nélkül is elrendelheti. A felfüggesztés tárgyában hozott határozatot a bíróság
kérelemre megváltoztathatja.
(7)	A kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye. A kérelemnek helyt
adó határozat, valamint az eljárás, illetve a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott
határozat ellen külön fellebbezésnek helye nincs, e határozat az ügyet befejező érdemi
határozat elleni fellebbezésben támadható meg.
(8)	Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére a (3) bekezdés a) pontja alapján a fél terjeszt
elő kérelmet, és a bíróság a kérelemnek helyt ad, a vélelmezett kézbesítéshez fűződő
jogkövetkezmények hatálytalanok és a kézbesítést, illetve a már megtett intézkedéseket,
eljárási cselekményeket - a fél kérelmének megfelelően, a szükséges mértékben - meg kell
ismételni. Más kérelmező által benyújtott kérelem esetében, ha a bíróság a kérelemnek helyt
ad, a kérelmező vonatkozásában érvényesülő, a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények
nem alkalmazhatóak.
(9)	Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére a (3) bekezdés b) pontja alapján kerül sor, a
kézbesítést meg kell ismételni. A kérelem előterjesztésére és elbírálására - az (1) és (2)
bekezdésben, valamint a (4)-(7) bekezdésekben foglalt eltérésekkel - a mulasztás igazolására
vonatkozó rendelkezéseket (106-110. §) kell megfelelően alkalmazni.”
4
3.	§
A Pp. a 99/A. §-t követően a következő alcímmel és 99/B. §-sal egészül ki:
„A kézbesítési vélelem megdöntése a végrehajtási eljárás során
99/B. § (1) Ha a kézbesítési vélelem beálltára tekintettel a határozat jogerőssé vált, a
címzett mint kérelmező - a 99/A. § (3) bekezdésében meghatározott okok fennállása esetében
-	a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt, a határozat végrehajtására irányuló eljárásról
való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül a kézbesítési vélelem megdöntése iránt
kérelmet nyújthat be az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál. Ha a végrehajtási eljárás
megindult, a kérelem csak az e bekezdésben meghatározottak szerint terjeszthető elő.
(2) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet harminc napon belül el kell
bírálni. A kérelem elbírálására egyebekben a 99/A. §-ban foglaltakat kell megfelelően
alkalmazni.”
4.	§
A Pp. 333. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép, egyben a Pp. a
következő 333. §-sal egészül ki:
„Soronkívüliség
333. § (1) Kiskorú felperes által indított közigazgatási perben, valamint a városi
gyámhivatal által hozott olyan határozat felülvizsgálata iránt indított perben, amelyben a
gyermek védelme érdekében a gyámhatóság
a)	elhelyezi a gyermeket ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más
hozzátartozónál vagy arra alkalmas más személynél, illetve nevelőszülőnél - ha ezekre nincs
mód -, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben,
b)	megállapítja a szülői felügyeleti jog feléledését,
c)	dönt a más szerv által alkalmazott ideiglenes hatályú elhelyezés megszüntetéséről
vagy megváltoztatásáról,
d)	átmeneti nevelésbe veszi a gyermeket és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot)
rendel,
e)	tartós nevelésbe veszi a gyermeket és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot) rendel,
f)	dönt átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásáról,
g)	dönt a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételének megszüntetéséről
a bíróság a (2)-(4) bekezdésekben meghatározottak szerint soron kívül jár el. E szabályok
irányadók az említett ügyekben a gyámhivatal által indított perben is.
(2)	A bíróság a keresetlevelet nyomban megvizsgálja és nyolc napon belül intézkedik a
tárgyalás kitűzése iránt. Amennyiben a 124. §-ban, illetve a 332. §-ban foglalt intézkedések
megtételére nincs szükség, a bíróság az első tárgyalást a keresetlevél beérkezésétől számított
harminc napon belüli időpontra tűzi ki.
(3)	A bíróság a határozat felülvizsgálatáról harminc napon belül érdemben dönt, ha a
bíróságnak a megtámadott határozat tekintetében megváltoztató jogköre nincs. A határidő
számításakor a hiánypótlásra fordított idő nem vehető figyelembe.
5
(4)	A bíróság határozatát a meghozatalától számított nyolc napon belül írásba kell
foglalni, és további nyolc napon belül a felek részére kézbesíteni kell.”
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosítása
5.	§
(1)	Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Áe.) 47. §-a a következő (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A postai úton megküldött iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján
kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt
eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a hatósághoz „nem kereste” jelzéssel
érkezett vissza), az iratot - az ellenkező bizonyításáig - a postai kézbesítés második
megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
(4)	Az eljárást megindító irat, illetve az eljárást befejező érdemi határozat kézbesítése
esetében a hatóság a (3) bekezdésben foglalt kézbesítési vélelem beállásáról az ügyfelet -
kivéve, ha az ügyfél a hivatalos irat átvételét megtagadta - nyolc napon belül értesíti. Az
értesítéshez mellékelni kell azt a hivatalos iratot, amelyre vonatkozóan a hatóság a kézbesítési
vélelem beálltát megállapította.
(5)	A címzett a neki szóló iratot - személyazonosságának igazolása mellett - a hatóság
ügyfélszolgálati irodájában is átveheti.”
(2)	Az Áe. a következő 47/A. §-sal egészül ki:
„47/A. § (1) Nem természetes személy címzett akkor terjeszthet elő kézbesítési
vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére
vonatkozó jogszabályok megsértésével vagy más okból nem szabályszerűen folyt le.
Természetes személy (az ügyfél vagy az eljárásban részt vevő egyéb érdekelt) kézbesítési
vélelem megdöntésére irányuló kérelme akkor is előterjeszthető, ha a természetes személy
címzett más, önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot.
(2)	Kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem
beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési
vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha a
kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált határozat alapján végrehajtási eljárás indul,
a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a végrehajtási eljárásról történő
tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítési
vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.
(3)	A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a
kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az önhiba hiányát valószínűsítik.
6
(4)	A kérelmet az a hatóság bírálja el, amely a kézbesítés tárgyát képező iratot
kiadmány ozta. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el
kell utasítani. A kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(5)	A hatóság a megindított végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a vélelem
megdöntésére irányuló kérelem jogerős elbírálásáig felfüggesztheti, ha a kérelemben előadott
tények, körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik.
(6)	Ha a kérelemnek a hatóság helyt ad, a kérelmező által kifogásolt kézbesítést, a
megtett intézkedéseket, illetve az eljárást a szükséges mértékben meg kell ismételni.”
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
6.	§
(1)	Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 124. §-
ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt
megtagadta.”
(2)	Az Art. a következő 124/A. §-sal egészül ki:
„124/A. § (1) Nem magánszemély adózó akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem
megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítési vélelem megállapítása a hivatalos iratok
kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt. Magánszemély adózó vagy az
eljárásban részt vevő más személy kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet akkor
is előterjeszthet, ha önhibáján kívül nem szerzett tudomást a hivatalos irat kézbesítéséről (az
irat az adóhatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza).
(2)	Kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet az adózó vagy az eljárásban részt
vevő más személy a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt
napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő
határidőn belül terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált
határozat alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a
végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is
előterjeszthető, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.
(3)	A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a
kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az adózó részéről az önhiba hiányát
valószínűsítik.
(4)	A kérelmet az az adóhatóság bírálja el, amely a kézbesítés tárgyát képező iratot
kiadmányozta. A kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye. Ha a kérelmet
késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
(5)	A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
Az adóhatóság a végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a kérelem jogerős elbírálásáig
7
felfüggesztheti, ha a kérelemben előadott tények, körülmények annak elfogadását
valószínűsítik.
(6)	Ha a kérelemnek az adóhatóság helyt ad, az adózó által kifogásolt kézbesítést
követően tett intézkedéseket, illetve az eljárást a kézbesítési vélelem beálltának időpontjától a
szükséges mértékben meg kell ismételni.”
(3)	Az Art. 143. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére
jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az
adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. E rendelkezés alkalmazása szempontjából
érdemi határozatnak minősül - a fizetési halasztás és részletfizetés engedélyezése, a
végrehajtási kifogás, az adózó ismételt ellenőrzésre irányuló kérelme, az adó feltételes
megállapítása, valamint a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott határozat
kivételével - minden, az adókötelezettséget érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett
személy jogát, kötelezettségét megállapító határozat.”
(4)	Az Art. 164. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ha az adóhatóság az adót megállapító határozat vagy a végrehajtás során hozott
határozat kézbesítése tekintetében ad helyt a vélelem megdöntése iránti kérelemnek, nyugszik
az adómegállapításhoz, illetve a végrehajtáshoz való jog elévülése a kézbesítési vélelem
beálltától az annak megdöntésére irányuló kérelemnek helyt adó határozat jogerőre
emelkedéséig.”
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítása
7.	§
(1)	A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) a
31/B. §-t követően a következő alcímmel és 31/C. §-sal egészül ki:
„Tanúsítvány kiállítása a végrehajthatóságról
31/C. § (1) Ha a 15. §-ban, továbbá a 16. § a) és b) pontjában meghatározott határozat,
illetve a 21-23/A. §-ban meghatározott valamely közokirat alapján végrehajtható okiratot
állítottak ki, vagy annak lenne helye, a végrehajtás elrendelésére jogosult, vagy ha a
szükséges iratok rendelkezésére állnak, a végrehajtást foganatosító bíróság kérelemre kiállítja
a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és
végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 44/2001/EK tanácsi
rendelet) V. és VI. melléklete szerinti tanúsítványt.
(2)	Az első fokon eljárt bíróság kérelemre kiállítja a házassági ügyekben és a
házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban
a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1347/2000/EK
tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1347/2000/EK tanácsi rendelet) IV. és V. melléklete szerinti
igazolást.
8
(3)	Az (1) és (2) bekezdés szerinti tanúsítvány és igazolás több alkalommal is
kiállítható.”
(2) A Vht. a 31/C. §-t követően a következő alcímmel és 31/D. §-sal egészül ki:
„A bírósági irat végrehajtói kézbesítése
31/D. § (1) Ha a 15. §, valamint a 16. § a) és b) pontja szerinti határozat kézbesítése
esetén a kézbesítési vélelem beállt, az a fél, aki a határozat alapján végrehajtási kérelem
előterjesztésére jogosult, a végrehajtói kézbesítés költségeinek megelőlegezésével kérheti,
hogy a határozatot tartalmazó iratot önálló bírósági végrehajtó (e §-ban a továbbiakban:
kézbesítési végrehajtó) kézbesítse a címzettnek.
(2)	A végrehajtói kézbesítés a kézbesítést kérő költségére történik.
(3)	A kézbesítési végrehajtó az iratot külön jogszabály rendelkezése szerint kézbesíti a
címzettnek; a kézbesítés eredményéről jegyzőkönyvet készít, amelynek egy példányát
megküldi annak a bíróságnak, amelynek eljárása során a határozatra vonatkozóan a
kézbesítési vélelem beállt, és a kézbesítés eredményéről a kézbesítést kérőt is értesíti.
(4)	A kézbesítési végrehajtó - kérelemre - a címzett lakóhelyének, tartózkodási
helyének, a címzett részére történő kézbesítés helyének felkutatása érdekében a 47. § szerinti
megkeresések megtételére jogosult. A végrehajtó az eljárása során a címzettről beszerzett
adatokról - kivéve a kézbesítés helyére vonatkozó adatot - nem tájékoztathatja a kézbesítést
kérőt.
(5)	A végrehajtói kézbesítést önálló bírósági végrehajtó, illetve helyette eljárva önálló
bírósági végrehajtó-helyettes vagy végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott önálló bírósági
végrehajtójelölt végezheti.”
8.	§
A Vht. a következő 37/A. §-sal egészül ki:
„37/A. § A végrehajtás során kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem
előterjesztésének - kivéve a Pp. 99/B. §-ában foglalt esetet - nincs helye.”
9.	§
A Vht. 56. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A bíróság a végrehajtást megszüntető végzésében arról is rendelkezik, hogy ki viseli
a végrehajtási költséget.”
10.	§
A Vht. 186. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Biztosítási intézkedés rendelhető el e § alapján akkor is, ha a követelés olyan
bírósági határozaton alapul, amelyet a 44/2001/EK tanácsi rendelet alapján Magyarországon
9
el kell ismerni. A biztosítási intézkedést a 16. § c) pontjában meghatározott bíróság rendeli
el.”
11. §
A Vht. 187. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a
következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A biztosítási intézkedést az a bíróság rendeli el, amelynél a kereseti kérelmet
benyújtották. A biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem tárgyában szükség esetén
meghallgatást kell tartani.
(3)	Biztosítási intézkedés rendelhető el e § alapján akkor is, ha a 44/2001/EK tanácsi
rendelet szerinti ügyben a kereseti kérelmet az Európai Unió másik tagállamának bíróságához
nyújtották be. A biztosítási intézkedést a 16. § c) pontjában meghatározott bíróság rendeli el.”
12. §
A Vht. a következő 210/A. és 210/B. §-sal egészül ki:
„210/A. § (1) A bíróság a 44/2001/EK tanácsi rendelet szerinti, a bírósági határozat
végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során - ha a 44/2001/EK tanácsi
rendelet másképpen nem rendelkezik - az e Fejezetben foglaltak szerint jár el.
(2) Ha a bíróság az (1) bekezdés szerinti eljárása során a végrehajtási tanúsítványt
kiállította, kérelemre biztosítási intézkedést kell elrendelnie.
210/B. § Ha a bírósági határozat végrehajtása bírósági végrehajtás útján, e törvény
szerint történik, a bíróság az 1347/2000/EK tanácsi rendelet szerinti, a bírósági határozat
végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során - ha az 1347/2000/EK tanácsi
rendelet másképpen nem rendelkezik - az e Fejezetben foglaltak szerint jár el.”
13.	§
A Vht. 225. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A végrehajtást elrendelő bíróságnak azt a bíróságot kell tekinteni, amely a
végrehajtható okirat kiállítására jogosult. Végrehajtást foganatosító bíróságnak - ha e törvény
másként nem rendelkezik - azt a bíróságot kell tekinteni, amely mellé az eljáró önálló
bírósági végrehajtót kinevezték, illetve azon megyei bíróság székhelye szerinti helyi
bíróságot, amely megyei bíróságra a megyei bírósági végrehajtót kinevezték, fővárosi bírósági
végrehajtó esetében pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróságot.”
14.	§
(1)	A Vht. 241. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A végrehajtójelölt a végrehajtó felelősségére, irányítása alapján és utasításai szerint
közreműködik a végrehajtási eljárásban, de végrehajtási cselekményt - az (5) bekezdésben
foglalt kivétellel - önállóan a végrehajtó nevében sem foganatosíthat.”
10
(2) A Vht. 241. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Végrehajtói kézbesítést a végrehajtójelölt akkor végezhet, ha a végrehajtó-jel ölti
kézbesítési vizsgát letette.”
15.	§
A Vht. 250. §-a (2) bekezdésének b) és k) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
(A kamara jogai és feladatai különösen:)
„b) külön névjegyzéket vezet a végrehajtókról, végrehajtó-helyettesekről,
végrehajtójelöltekről, végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott végrehajtójelöltekről és a tartós
helyettesként kirendelt végrehajtókról; e névjegyzékek adatairól és az adatváltozásokról
tájékoztatja az Igazságügyi Minisztériumot,”
„k) szervezi a végrehajtók, végrehajtó-helyettesek és végrehajtójelöltek képzését és
továbbképzését; lebonyolítja a végrehajtó-jelölti kézbesítési vizsgát,”
16.	§
(1)	A Vht. 307. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	a 7. § (3) bekezdésének b) pontjában megjelölt összegek végrehajtás alá vonásának
részletes szabályait,
b)	a végrehajtói kézbesítés részletes eljárási szabályait.”
(2)	A Vht. 307. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg)
„e) a végrehajtói szakvizsga, a végrehajtási ügyintézői vizsga és a végrehajtó-jelölti
kézbesítési vizsga szabályait,”
17. §
(1)	Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2)
bekezdésben foglalt kivétellel - a törvény hatálybalépése után indult bírósági, illetve
végrehajtási ügyekben kell alkalmazni.
(2)	Folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandók
a)	e törvénynek a kézbesítési vélelemmel kapcsolatos rendelkezései (1-3. §, 5-6. §, 7. §
(2)	bekezdés, 8. §), ha a kézbesítési vélelem a törvény hatálybalépését követően állt be,
b)	e törvény 7. §-ának (1) bekezdése és 9-13. §-ai.
11
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény 9. §-a, illetve a postáról szóló 2003.
évi CI. törvény 54. §-ának (2) bekezdése a hatályát veszti.
(4)	A Vht. 9. §-ában a „polgári perrendtartás” szövegrész helyébe a „Polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)” szövegrész, 48. §-ának (7)
bekezdésében a „Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)”
szövegrész helyébe a „Pp” rövidítés, 49. §-ának (2) bekezdésében a „polgári perrendtartás”
szövegrész helyébe a „Pp.” rövidítés lép.
12
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alkotmánybíróság 2003. október 13-án kelt 46/2003. (X. 16.) AB határozatában
megállapította, hogy a jogalkotó alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal a mulasztásával,
hogy nem szabályozta az erre irányuló törvényekben és más jogszabályokban a hivatalos irat
postai kézbesítéséhez fűződő, bírósági és más hatósági eljárásokban általánosan érvényesülő
vélelem megdöntésének lehetőségét. Az Alkotmánybíróság felhívta a jogalkotót, hogy
feladatának 2004. június hó 30. napjáig tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy „a jogok és jogos érdekek hatékony érvényesítése,
s ebből következően az igazságszolgáltatás és a közigazgatás kiszámítható működése azt
igényli, hogy kivételes esetekben a kézbesítés eredménytelensége esetén is feltételezni
lehessen a hivatalos iratok közlését, illetve ezzel kapcsolatban azt, hogy a közölt határozatok
jogerőssé válhattak. Ez pedig nem függhet adott esetben attól, hogy a határozat címzettje
képes-e vagy hajlandó-e átvenni a határozatot. A kézbesítés megtörténtére, megkísérlésére
vonatkozó vélelem létét és a lehetséges jogkövetkezmények alkalmazhatóságát tehát a
jogbiztonság, illetve az eljárást kezdeményező személyek jogai védelme is megköveteli.”
Önmagában a kézbesítési vélelem ezért nem sérti az Alkotmányt.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ugyanakkor az egyes konkrét esetekben a
különböző eljárási jogosultságok gyakorlásának, valamint a kötelezettségek teljesítésének
ellehetetlenülését eredményezheti a hivatalos iratok postai kézbesítésének jelenlegi
szabályozása, ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg.
Az Alkotmánybíróság határozata szerint a különböző szintű hatályos rendelkezések
áttekintése alapján a jogalkotónak a kifejtettek szerint egyidejűleg kell az alkotmányos
követelményeket kielégítő korszerű szabályozással biztosítania a bírói úthoz és a
jogorvoslathoz való alapvető jog érvényesülését az eljárások hatékony befejezéséhez fűződő
érdek szem előtt tartásával, a különféle hivatalos iratokra vonatkozó, megfelelően
differenciált szabályozással.
A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó vélelmet számos jogszabály tartalmaz, így
jelenleg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.), a büntetőeljárásról szóló
1998. évi XIX. törvény, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.), az ingatlan-
nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény vagy a szabálysértésekről szóló 1999. évi
LXIX. törvény, a hivatalos iratok kézbesítésének részletes rendjéről pedig a postai
szolgáltatások ellátásáról szóló 254/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet szól. Bár a
törvényjavaslatban foglalt változások feltehetőleg az összes említett törvény szabályozására
kihatással lesznek, a törvényjavaslat - ahogy a címe is mutatja - nem tűzheti feladatául az
összes idevágó szabályozás egységes felülvizsgálatát. Ennek csak egyik oka az, hogy az
Alkotmánybíróság határozata is elsődlegesen a polgári jogi jogterület, ezen belül a Polgári
perrendtartás rendelkezéseit vizsgálja. A másik ok az, hogy a Pp.-be ezen előterjesztés
következtében beépülő rendelkezések a többi jogterületen automatikus átvétellel valószínűleg
nem érvényesülhetnek, ehhez az adott jogterület szabályozásának teljes áttekintése,
átdolgozása szükséges, amelynek eredménye majd külön szabályozás tárgya lesz. A
törvényjavaslat tehát elsősorban a civilisztikai, illetve a közjogi jogterületek alapvető eljárási
kódexeinek a kézbesítéssel kapcsolatos eljárásjogi szabályait tekinti át.
13
A kézbesítési vélelem szabályozásának kialakítása a rosszhiszemű pervitel
megakadályozását célozta és azt a gyakorlati jogalkalmazás elfogadta, mivel a szabályozás
kellő módon elősegíti a per továbbvitelét azok esetében, akik a hivatalos irat átvételének
elmulasztásával a per elhúzódását kívánják elérni. Ugyanakkor jogos igény az, hogy ne érje
sérelem azt a személyt, akit a kézbesítés eredménytelensége körében önhiba nem terhel.
1.	Minthogy a kézbesítési vélelem szabályozásának alapja általában a Pp. 99. § (2)
bekezdésében foglalt rendelkezés, ezért az Alkotmánybíróság által meghatározott feladat
végrehajtásához a Pp. módosítása feltétlenül szükséges.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kézbesítés sikertelensége esetén az eljárási
jogszabályokban, pl. a Pp.-ben is általánosan ismert igazolás vagy adott esetben a perújítás
jogintézménye lenne hivatott azt biztosítani, hogy az önhibáján kívül mulasztó címzett az
elmulasztott eljárási cselekményt pótolni tudja. Azonban már az igazolás alkalmazásának is
feltétele az, hogy az önhibáján kívül mulasztó címzett a mulasztásról tudomást szerezzen,
éspedig időben. Előfordulhat az, hogy a vélelem beálltától, a jogkövetkezmények
alkalmazásától a mulasztásról való tudomásszerzésig az igazolásra nyitva álló - esetenként
viszonylag rövid és jogvesztő - határidő az érintett személy önhibáján kívüli okból telik el.
A Pp. 99. § (2) bekezdésének hatályos rendelkezése kimondja, hogy a postai úton
küldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha
a címzett az átvételt megtagadta. Ha pedig a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a
címzett az iratot nem vette át (nem kereste), azt a postai kézbesítés második megkísérlésének
napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni. Keresetlevél (fizetési
meghagyás) kézbesítése esetén a bíróság e vélelem beálltáról az alperest (kötelezettet) értesíti,
és egyúttal tájékoztatja a perindítás hatályának beálltáról is.
A tervezett szabályozás a Pp. 99. §-a újraszabályozásával, illetve annak kiegészítésével
megteremti a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló eljárás rendjét. A törvényjavaslat a
kézbesítési vélelem megdöntésére két esetben ad jogi lehetőséget.
A kézbesítési vélelem megdönthető akkor, ha a kézbesítésre irányuló eljárás
szabálytalan volt, vagy abban az esetben, ha a fél az egyébként szabályosan kézbesített
hivatalos iratot más, önhibáján kívüli okból nem tudta átvenni. A kézbesítés szabálytalansága
esetében a kézbesítési vélelem valójában csak látszólag áll be, míg a másik megengedett
esetkörben a kézbesítési vélelem ténylegesen és szabályosan beáll, csak a fél, illetve a címzett
az önhiba hiányára hivatkozva a vélelem beálltát megdöntheti. A dogmatikai különbség
ellenére a törvényjavaslat egységesen, a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló
kérelemről, illetve eljárásról rendelkezik, amelynek a jogkövetkezményei azonban eltérőek.
A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló eljárás megindítására mindkét
megengedett esetkörben egységesen, a szabálytalan, illetve az eredménytelen kézbesítésről
való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos, illetve főszabályként a kézbesítési vélelem
beálltától számított hat hónapos objektív határidő alatt kerülhet sor azzal, hogy hat hónap
elteltével a kézbesítési vélelemmel kapcsolatos eljárás akkor sem indítható, ha a
tudomásszerzés hat hónap eltelte után történt meg. E határidő elmulasztása miatt igazolással
nem lehet élni.
14
Eltérő az objektív határidő az eljárást megindító irat, az ún. kezdőirat esetében. Ennek
kézbesítésére vonatkozóan beállott vélelem megdöntésére irányuló kérelem az eljárás teljes
folyamatban léte alatt előterjeszthető.
A kézbesítési vélelem megdöntése esetében, ha annak oka a kézbesítési eljárás
szabálytalansága volt, a kézbesítést, illetve a fél kérelmének megfelelően, a szükséges
mértékben az eljárás során már megtett intézkedéseket, eljárási cselekményeket meg kell
ismételni. Ha a címzett a kézbesítésről más okból önhibáján kívül nem szerzett tudomást, a
törvényjavaslat más jogkövetkezmények alkalmazását írja elő. Ebben az esetben a
törvényjavaslatban foglalt eltérésekkel a mulasztás igazolására irányadó Pp.-beli szabályokat
kell megfelelően alkalmazni.
A törvényjavaslat lehetőséget ad arra is, hogy a jogerős határozat alapján indult
végrehajtási eljáráshoz kapcsolódva kerüljön sor a kézbesítési vélelem megdöntésére. Erre
főszabályként akkor van szükség, ha a fél a végrehajtást megelőző eljárás lefolytatásáról
önhibáján kívül egyáltalán nem szerzett tudomást.
A Pp. módosítása során valósulnak meg az Európa Terv bővítése kapcsán a gyermekek
helyzetét javító intézkedésekről szóló 2183/2003. (VIII. 15.) Korm. határozatban elrendelt, a
polgári eljárásjog rendjét érintő változások is.
2.	A törvényjavaslat a közigazgatási eljárások közül két fontos eljárási törvényben
teremti meg a kézbesítési vélelem megdöntésének jogi lehetőségét. Így az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben (Áe.) annak érdekében, hogy a
hatósági közigazgatási ügyekben általános jelleggel érvényesülő törvény is tartalmazza azokat
a rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság határozata előír. Az alkotmánybírósági
döntés egyaránt említi az igazságszolgáltatás és a közigazgatás „kiszámítható működését”.
A törvényjavaslat alapvetően a Pp. rendelkezéseihez igazodva szabályozza az Áe.-ben a
kézbesítési vélelem beállására, illetve a kézbesítési vélelem megdöntésére vonatkozó
rendelkezéseket. Az előterjesztési határidőket illetően nincs szükség a Pp.-ben alkalmazott
differenciált lehetőségekre, mivel az Áe. alapján indult eljárásokra előírt ügyintézési határidők
lényegében kizárják, hogy az ügyfél a hat hónapos objektív előterjesztési határidőt is
elmulassza.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) már az Alkotmánybíróság
döntését megelőzően is követte a Pp.-nek a kézbesítési vélelemre vonatkozó rendelkezéseit,
így értelemszerű, hogy igazodnia kell - az eljárás jellegének megfelelő módon - az új
megalkotandó szabályokhoz is.
Ahogy az már említésre került, az Alkotmánybíróság - függetlenül attól, hogy
határozatának indokolásában elsődlegesen a Polgári perrendtartás szabályait vizsgálta -
nemcsak a Pp.-t érintően állapította meg a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet, hanem más jogszabályok esetében is kifogásolta a hivatalos irat postai
kézbesítéséhez fűződő, általánosan érvényesülő vélelem megdöntési lehetőségének hiányát.
Ezek közül az Art. azonnali módosítást igényel, mert - eltérően több más eljárási törvénytől -
nem kizárólag a postai szolgáltatások ellátásáról szóló kormányrendelet szabályaira
támaszkodik a határozat kézbesítése során, hanem törvényi szinten is megfogalmaz a
kézbesítéshez kapcsolódó részletszabályokat.
15
Az Art. 124. §-ának (1)-(3) bekezdései az alapelveket illetően a Pp. rendelkezéseihez
hasonló módon szabályozzák a hivatalos iratok kézbesítését, valamint a kézbesítési vélelem
beálltának szabályait. Az adózás rendje azonban, mint a közigazgatási eljárások egyik különös
típusa, a Polgári perrendtartásban szabályozottaktól eltérő részletszabályokat kíván meg. Az
Art.-ben kialakítandó szabályozás Pp.-hez viszonyított hasonlósága tehát a szabályozási igény
(kényszer) azonosságából, míg különbözősége az eljárási jogterületek közötti eltérésekből
adódik.
Az Áe. a kézbesítést érintően szintén új szabályokkal egészül ki, melyek az Art.
szabályaihoz helyenként nagymértékben hasonlóak. Az Áe. 3. § (6) bekezdése értelmében az
Áe. rendelkezéseit az ott meghatározott ügyekben csak akkor kell alkalmazni, ha jogszabály
másként nem rendelkezik. Ennek alapján az Art. szabályozása feleslegesnek tűnhetne. Az
Art.-beli teljes körű szabályozás kialakításának szükségessége az Áe. szabályozásához képest
mégis fennálló eltérésekből eredeztethető. Az adóeljárás résztvevői lényegében mindig az
adózó és az adóhatóság (nincs „ügyfél” és más hatóságok pozíció, nincs az Áe.
fogalomrendszerében használt ellenérdekű ügyfél sem), de például sajátosak az elévülési
szabályok. Az általános-különös viszonyának gyakorlati alkalmazása során több esetben
felmerültek jogértelmezési nehézségek is, ezért az Art. az új szabályozásban egyértelműségre
törekszik azáltal, hogy a kézbesítés jogintézményére vonatkozó összes rendelkezés az Art.-ből
megismerhetővé válik, és így elkerülhető az Áe. és az Art. szabályainak egymásra vetítési
kényszere, ami jelentősen egyszerűsíti a jogalkalmazók helyzetét.
Az adóeljárásban a kézbesítési vélelem szabályozásának kialakítása - az eljárási
alapelvnek minősülő - rendeltetésszerű joggyakorlás biztosítását és az eljárás rosszhiszemű
elhúzásának, az adó megállapításához vagy a végrehajtáshoz való jog elévülésének
akadályozását célozza meg, így a kézbesítési vélelem alkalmazása kellő módon elősegíti az
adóhatóság részéről az eljárás továbbvitelét. A peres eljáráshoz hasonlóan jogos igény
ugyanakkor, hogy ne érje sérelem azt az adózót, akit a kézbesítés eredménytelensége körében
önhiba nem terhel.
3.	A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) módosítására azért van
szükség, mert a kézbesítési vélelem megdöntésének intézményesítése kihatással van a
bírósági határozatok alapján indult végrehajtási eljárásokra is, számos esetben ugyanis olyan
határozat alapján indul végrehajtás, amely kézbesítési vélelem beállta folytán emelkedett
jogerőre. Ilyenkor - a Pp. 99/B. §-a alapján - az adós a végrehajtási eljárás folyamatban léte
alatt is kezdeményezheti a végrehajtás alapjául szolgáló határozat vonatkozásában a
kézbesítési vélelem megdöntését, ami a végrehajtás felfüggesztésével járhat. A Vht. egyrészt
kimondja azt, hogy a végrehajtási eljárásban - a Pp. 99/B. §-ában foglalt esettől eltekintve -
nincs lehetőség a kézbesítési vélelem megdöntésére, másrészt a végrehajtást megelőzően
lehetővé teszi a későbbi végrehajtást kérő számára, hogy kérje az önálló bírósági végrehajtótól
a kézbesítési vélelem folytán jogerőre emelkedett határozat végrehajtói kézbesítését. A
végrehajtói kézbesítésnek a célja az, hogy a határozat ténylegesen eljusson a címzetthez, s
ezáltal a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem előterjesztésének határideje is
megkezdődjön. A hitelezők a kézbesítés eredményessége esetén - saját kezdeményezésük
alapján, saját költségükre indított eljárás eredményeképpen - elkerülhetik a függő helyzetet:
annak tudatában kezdeményezhetnek végrehajtást, hogy már nem kell számolniuk annak
felfüggesztésével, vagy végső soron megszüntetésével.
A Vht.-nak a kézbesítési vélelem megdöntésével összefüggő módosításával egyidejűleg
történik meg néhány olyan rendelkezés Vht.-ba iktatása, amelyek az Európai Unió
16
tagállamaiban hozott bírósági határozatok másik tagállamban történő végrehajtásáról szóló
közösségi rendeletek alkalmazását segítik elő. Ezek a rendeletek a polgári és kereskedelmi
ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló
44/2001/EK tanácsi rendelet, illetve a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös
gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról,
valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1347/2000/EK tanácsi rendelet
(a továbbiakban együtt: rendeletek). A bírósági határozat másik tagállamban történő
végrehajtására akkor van lehetőség, ha a végrehajtás államában az erre hatáskörrel rendelkező
bíróság megállapítja a határozat végrehajthatóságát. A 44/2001/EK rendelet a bírósági
határozatok mellett a közokiratok másik tagállamban történő végrehajtását is lehetővé teszi,
esetükben a végrehajthatóság megállapítására vonatkozó szabályok lényegében megegyeznek
a bírósági határozatokra irányadó rendelkezésekkel. A rendeletek - a hatályuk alá tartozó
ügyekben hozott határozatok esetében - arra kötelezik a tagállamokat, hogy erre irányuló
kérelemre rendeljék el a másik tagállamból származó bírósági határozat végrehajthatóságát,
ha az megfelel a rendeletekben foglalt feltételeknek. A rendeletek - mellékleteikben - rögzítik
a végrehajthatóság megállapítására hatáskörrel rendelkező bíróságokat, eljárásukra
szabályokat állapítanak meg, illetve a nem rendezett eljárási kérdésekre a végrehajtás
tagállamának jogát rendelik alkalmazni. A rendeleteket - a bennük foglalt rendelkezések
belső jogba történő átültetése nélkül - kell a magyar bíróságoknak alkalmazniuk. A
törvényjavaslattal a Vht.-ba beépített rendelkezések a másik tagállamban hozott ítéletek
végrehajtásának elrendelését, a határozat vagy másik tagállamban folyó per alapján biztosítási
intézkedés elrendelését, illetve a határozat hazai végrehajthatóságáról szóló tanúsítvány,
igazolás kiállítását szabályozzák.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat újraszabályozza a Pp. 99. §-át, amely jelenleg a kézbesítési
vélelemmel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza.
A Pp. 99. §-ának (2) bekezdésének hatályos rendelkezése kimondja, hogy a postai úton
küldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha
a címzett az átvételt megtagadta. Ha pedig a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a
címzett az iratot nem vette át (nem kereste), azt a postai kézbesítés második megkísérlésének
napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni. Keresetlevél (fizetési
meghagyás) kézbesítése esetén a bíróság e vélelem beálltáról az alperest (kötelezettet) értesíti,
és egyúttal tájékoztatja a (3) bekezdésben, illetve a 128. §-ban foglaltakról.
Ha keresetlevél vagy fizetési meghagyás közlésére kerül sor, a kézbesítési vélelem
beálltáról az alperest (kötelezettet) tehát tájékoztatni kell. Erről a bíróságnak - a jogintézmény
rendeltetéséből következően - soron kívül kell intézkednie. Másként ugyanis kizárt, hogy az
alperes (kötelezett) a kézbesítés folytán szükségessé vált jognyilatkozatokat időben
megtehesse annak ellenére, hogy éppen erre kíván újabb lehetőséget biztosítani a törvény az
értesítési kötelezettség szabályozásával. Az értesítést nem kell tértivevénnyel kézbesíteni,
egyrészt azért nem, mert ilyenkor a bíróság a törvény alapján már beállt
jogkövetkezményekről tájékoztatja a felet, másrészt azért nem, mivel az értesítés
kézbesítésének sikertelen megkísérlése nem tenné lehetővé, hogy az értesítés a postaládába
17
dobva mégis eljusson a címzetthez. A bíróság a tájékoztatást tartalmazó értesítést ajánlott
küldeményként adja fel.
A tájékoztatási kötelezettség terjedelmét illetően a bíróságokon eltérő gyakorlat alakult
ki. A Pp. szabályozása alapján az értesítésnek a kézbesítési vélelem és a perindítás hatálya
beálltának tényére, illetve a hivatalos irat átvételének újabb lehetőségére figyelmeztetnie kell.
Egyes bíróságok gyakorlata szerint az értesítés kiterjed emellett a vélelmezett kézbesítési
időpont dátum szerinti megjelölésére, a kioktatásra arról, hogy ez az időpont az irányadó a
hivatalos irat utólagos bírósági irodai átvétele esetében is, továbbá arra, hogy a személyes
átvételre pontosan hol és mikor kerülhet sor.
A kézbesítés rendje a következő
A postai szolgáltató a tértivevény különszolgáltatással feladott hivatalos irat kézbesítését
személyes kézbesítéssel kísérli meg. Amennyiben az első kézbesítés sikertelen, azaz a
címzett, vagy az átvételre jogosult más személy - aki lehet a címzett közeli hozzátartozója,
élettársa - részére a küldeményt a postás nem tudja átadni, a tértivevényen szereplő értesítést
hagyja hátra, amely figyelmeztetést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a postai szolgáltató a
sikertelen kézbesítést követő ötödik munkanapon a kézbesítést újból megkísérli. A hivatalos
irat az értesítésben jelzett postahivatalban a második kézbesítésig, a személyazonosság
igazolása mellett felvehető. Amennyiben a második kézbesítés is sikertelen, a postai
szolgáltató újabb figyelmeztetést hagy, amelyben tájékoztatja a címzettet arról, hogy a
sikertelen második kézbesítést követő öt munkanapon belül a hivatalos irat a postahivatalban
felvehető. Az újabb öt nap eredménytelen elteltét követően a postai szolgáltató a hivatalos
iratot „nem kereste” jelzéssel visszaküldi a feladónak. Ha a címzett a küldemény átvételét az
első kézbesítés alkalmával megtagadja, azaz a postai szolgáltató a címzettet a megjelölt címen
megtalálja, de az a hivatalos iratot nem hajlandó átvenni, a küldeményt a sikertelen kézbesítés
napján kézbesítettnek kell tekinteni. Ekkor a hivatalos iratot a postai szolgáltató „az átvételt
megtagadta” jelzéssel a feladónak azonnal visszaküldi, és a kézbesített irathoz fűződő
jogkövetkezmények alkalmazandók.
A kézbesítési vélelem tehát beáll, ha a címzett a hivatalos iratot a postán nem vette át, és
az a tény, hogy az irat kézbesítésére a posta két ízben kísérletet tett - ennek időpontjára is
kiterjedően - a visszaküldött küldeményből megállapítható. A kézbesítés ilyenkor
szabályszerű volt, azaz megtörtént a kétszeri kézbesítési kísérlet, az értesítőket hátrahagyták,
és a szolgáltató bevárta a visszaküldéssel a második kézbesítést követő ötödik napot, azonban
a címzett ez alatt az idő alatt sem jelentkezett a küldeményért. A vélelem arra tekintettel áll
be, hogy a címzettnek többször is lehetősége lett volna a hivatalos irat átvételére, azonban
ennek érdekében nem tette meg a megfelelő lépéseket. A szabályszerű közlés joghatásai a
második kézbesítési kísérletet követő ötödik munkanapon következnek be.
A kézbesítési vélelem beállásának másik esetköre, ha a hivatalos irat átvételét a címzett
megtagadja. Ekkor a küldeményt a sikertelen kézbesítés napján kézbesítettnek kell tekinteni.
A kézbesítési vélelem beálltának harmadik esete, ha a címzett a kézbesítés
szabálytalansága miatt nem kerül abba a helyzetbe, hogy a hivatalos iratot kézhez vegye (pl. a
postás nem hagy értesítést, vagy csak egy kézbesítési kísérlet történik meg, majd ezt követően
a küldeményt „nem kereste” jelzéssel visszaküldik a feladónak, illetve olyan személynek
adják át a hivatalos iratot, aki átvételre nem jogosult).
18
A Pp. 99. §-ának hatályos szabályozásához képest új rendelkezés, hogy a bíróság a
kézbesítési vélelem beálltát nem állapítja meg, ha a kézbesítés helyettes átvevő részére történt
meg és a helyettes átvevő az ellenérdekű fél volt.
A törvényjavaslat szerint tehát az ellenérdekű fél részére történő kézbesítés (még ha ő az
átvételre egyébként jogosult is lenne, tipikusan ilyen lehet az ugyanabban a perben
ellenérdekű félként szereplő hozzátartozó), a kézbesítési vélelem beállta szempontjából nem
minősül szabályos kézbesítésnek. A postai szolgáltató szempontjából természetesen ez is
szabályos kézbesítés, a postai szolgáltató nem tudhatja, hogy a címzett és az átvevő személy
perben állnak-e egymással. Az átvevő személy peres fél minőségét a bíróságnak kell
vizsgálnia a kézbesítési vélelem beálltának megállapítása során. Ha a bíróság e tekintetben
tévesen állapítja meg a kézbesítési vélelem beálltát, a jogaiban sértett fél a Pp. 99/A. § (3)
bekezdés a) pontjának második fordulatára hivatkozva kérheti a bíróságtól a vélelem
megdöntését.
A másik újdonság a szabályozásban, hogy a jövőben nemcsak a kezdőirat, hanem az
eljárást befejező érdemi határozat esetében is értesítést küld a bíróság a félnek a kézbesítési
vélelem beállásáról. A Pp. hatályos szabályozása nem rendelkezik arról, hogy az értesítéshez
mellékelni kell-e azt az iratot, amellyel kapcsolatban az értesítést a bíróság kiküldi. A bírói
gyakorlat eltérő. Célszerű olyan szabályozást kialakítani, amely előírja, hogy az értesítés
kötelező melléklete az eljárást megindító vagy az eljárást befejező irat aszerint, hogy a
kézbesítési vélelem beállását melyik vonatkozásában kellett figyelembe venni. Az
Alkotmánybíróság döntése alapján, a bíróság munkaterhét és a költségszempontokat is szem
előtt tartva nem látszik szükségesnek olyan szabályozás kialakítása, amely előírná, hogy
minden olyan iratról értesítést kell küldeni, amelyhez a törvény jogkövetkezményeket fűz.
Új rendelkezés tehát, hogy az értesítéshez nemcsak kezdőirat, hanem az eljárást
érdemben befejezett irat esetében is mellékelni kell azt a hivatalos iratot, amelyre
vonatkozóan a bíróság a kézbesítési vélelem beálltát megállapította. Az értesítésben -
keresetlevél (fizetési meghagyás) esetében - a bíróság tájékoztatja a felet a 128. §-ban
foglaltakról is.
A törvényjavaslat tartalmazza, hogy az értesítést a kézbesítési vélelem beálltát követő 8
napon belül meg kell küldeni.
A 2. §-hoz
A bírói gyakorlat a Pp. 99. § (2) bekezdésében megállapított vélelmet a szabályozás
tényleges hiánya ellenére megdönthető vélelemként kezeli. A fél a folyamatban lévő
eljárásban igazolási kérelem benyújtásával igazolhatja azt, hogy a hivatalos irat átvételének
elmaradása önhibáján kívüli okból következett be, vagy azért, mert a kézbesítés szabálytalan
volt, vagy azért, mert a küldeményt más okból nem állt módjában átvenni. Az igazolási
kérelem előterjesztésének a törvényben előírt feltételei azonban sok esetben nem állnak fenn
akkor, amikor a fél vagy más címzett a kézbesítési vélelem megdöntése iránt élne e jogi
lehetőséggel. Pl. nincs helye igazolási kérelem előterjesztésének, ha a mulasztás bírói
határozatban kifejezésre jutó hátránnyal nem jár. Emellett a jellemzően rövid előterjesztési
határidő is sokszor kizárja azt, hogy a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló igazolási
kérelem eredményre vezessen. Az Alkotmánybíróság arra kötelezte a jogalkotót, hogy olyan
jogintézményt alakítson ki, amely a kézbesítési vélelemmel kapcsolatban a hivatalos irat
címzettjét önhibáján kívül ért hátrányokat általános jelleggel képes kiküszöbölni.
19
A tervezett szabályozás kialakítása során változatlanul cél a rosszhiszemű pervitel
megakadályozása, emellett azonban a kézbesítés elmaradásában vétlen személy jogainak
védelmét jobban szolgáló rendelkezéseket kell megalkotni.
A Pp.-ben a vélelem megdöntésére vonatkozó szabályozást a 99. §-t követően, a
kézbesítésre vonatkozó rendelkezések között kell elhelyezni, mivel a jogintézmény
rendeltetése szélesebb körű és eltérő az igazolási kérelem jogintézményétől. A két
jogintézmény között fennálló hasonlóságot az a tény jelenti, hogy a címzett mindkét esetben
az önhiba hiányára hivatkozik. Nem lehet önhibát megállapítani a címzett részéről a
kézbesítés szabálytalansága esetén, illetve ha a címzett igazolja, hogy a kézbesítés
elmaradásában más okból nem volt hibás. A kézbesítés önhibán kívüli elmaradása és a Pp.
106. §-ában megfogalmazott mulasztás igazolásának szabályozása közötti egyik fontos
különbséget a tudomásszerzés megléte vagy hiánya jelenti. A kézbesítés elmaradása esetében
a fél jellemzően nem szerez tudomást arról, hogy valamely határidőt be kellene tartania, vagy
eljárási cselekményt el kellene végeznie. A mulasztás igazolása esetében viszont arról van
szó, hogy a félnek tudomása van a kötelezettségeiről (pl. azért, mert az idézést megkapta), de
valamilyen okból nem képes a kötelezettségeit teljesíteni, és ezért kénytelen a mulasztását
kimenteni.
A kézbesítési vélelem megdöntésének esetei
A törvényjavaslat szerint nincs lehetőség a kézbesítési vélelem megdöntésére akkor, ha
a címzett a hivatalos irat átvételét megtagadta. Ebben az esetben ugyanis a címzett a saját
akaratából kerül abba a helyzetbe, hogy a hivatalos irat tartalmáról a megfelelő időben nem
szerez tudomást. Ilyen esetben az önhiba hiánya nyilvánvalóan nem lenne megállapítható.
Természetesen az nincs kizárva, hogy a címzett a kézbesítés szabálytalanságára hivatkozással
kérje a vélelem megdöntését akkor, ha a hivatalos irat átvételének megtagadása valójában
nem történt meg.
A kézbesítési vélelem tehát megdönthető, ha a kézbesítés valamilyen okból
szabálytalanul történt meg, vagy abban az esetben, ha a fél a hivatalos irat kézbesítéséről
önhibáján kívül nem szerzett tudomást, illetve a hivatalos iratot önhibáján kívüli más, nem
említett okból nem tudta átvenni. A kézbesítés szabálytalansága esetében a kézbesítési
vélelem valójában csak látszólag áll be, míg a másik megengedett esetkörben a kézbesítési
vélelem ténylegesen és szabályosan beáll, de a vélelem megdönthető. A dogmatikai
különbség ellenére a törvény tervezete egységesen, a kézbesítési vélelem megdöntésére
irányuló kérelemről, illetve eljárásról rendelkezik, de a jogkövetkezményeket illetően a két
esetkörre eltérő rendelkezéseket rendel alkalmazni.
A vélelem megdöntésére jogosultak
A kézbesítési vélelem megdöntésére jogosult személyek körébe a feleken kívül más
személyek is tartozhatnak, ezért a tervezett szabályozásban általánosságban a hivatalos irat
címzettjéről kell rendelkezni. Előfordulhat ugyanis, hogy a tanúnak vagy a szakértőnek
küldött hivatalos irat kézbesítése során alkalmazza a bíróság a kézbesítési vélelem szabályát,
és a jogkövetkezmények elhárítására e személyeknek is csak a kézbesítési vélelem
megdöntése esetén van jogi lehetősége. (Pl. a szakértőt a tárgyalásról való távolmaradása
miatt pénzbírsággal sújtotta a bíróság). Ugyanakkor a kézbesítési vélelem megdöntéséhez
fűződő jogkövetkezményeket illetően nyilvánvalóan eltérő rendelkezések érvényesülnek
20
aszerint, hogy a peres feleket vagy a perben részt vevő más személyeket érint-e a kézbesítésre
vonatkozó vélelem beállta, illetve annak megdöntése.
Ha kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet nem a kézbesítés
szabálytalanságára alapítják, a kérelmet csak természetes személy nyújthatja be, mivel nem
természetes személy címzett esetében nincsenek olyan védendő érdekek, amelyekre tekintettel
meg kellene engedni, hogy a címzett a hivatalos irat átvételének elmaradása miatt a
kézbesítési vélelmet megdönthesse. A félnek, illetve az eljárásban részt vevő más személynek
kell természetes személynek lennie. Nem releváns ebből a szempontból, ha csak az ügyfél
jogi képviselője természetes személy, akinek kezéhez a kézbesítés történik. A jogi személyek
vagy jogképességgel rendelkező nem jogi személy szervezetek a székhelyükön kötelesek
biztosítani, hogy mindig legyen olyan személy, aki a hivatalos iratot a kézbesítésekor, illetve
postai értesítés hátrahagyása esetében a szervezet nevében a postán az előírt időben átveszi. A
kézbesítés szabálytalanságára a természetes személyeken kívüli személyek és szervezetek is
hivatkozhatnak.
Ez a szabályozás összhangban áll az Alkotmánybíróság által javasolt szabályozási
elvekkel, illetve az Alkotmánybíróság más döntéseiben kifejezésre juttatott azon állásponttal
is, hogy nem tekinthető diszkriminációnak az, ha a jogalkotó a szabályozással érintett
személyek vagy szervezetek eltérő helyzetére, eltérő működési feltételeire tekintettel
különböző rendelkezéseket állapít meg.
Az eljárási határidők
A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló eljárás megindítására mindkét
megengedett esetkörben egységesen, a szabálytalan, illetve az eredménytelen kézbesítésről
való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos határidőn belül kerülhet sor. Differenciált
szabályozást tartalmaz ugyanakkor a Pp. tervezett módosítása az ún. objektív előterjesztési
határidőt illetően.
Az Alkotmánybíróság döntése is kiemeli, hogy a Pp.-ben más rendelkezéseknek kell
érvényesülniük az ún. kezdőirat, az eljárást megindító irat esetében, mint az eljárás folyamán
keletkező egyéb iratok vonatkozásában. Erre azért is szükség lehet, mivel ma már egyre
inkább elképzelhető, hogy a fél több éves külföldi tanulmányokat folytat, vagy külföldi
munkát vállal, és természetesen nem számíthat arra, hogy a távozását követő hónapokban
vagy években ellene valamilyen bírósági, hatósági eljárást indítanak. Amíg feltétlenül
elvárható, hogy a fél, ha folyamatban levő ügyeket hagy hátra, állítson megbízottat, aki a
hivatalos iratait átveszi, azokról őt értesíti, addig az ún. kezdőirat esetében ez nem látszik
feltétlenül indokoltnak. Ezért könnyen előfordulhat, hogy a fél olyan időpontban szerez
tudomást az eljárás megindulásáról (a kezdőiratról), amikor már a kézbesítési vélelem
megdöntésére irányuló kérelemre előírt, általában érvényesülő objektív előterjesztési határidő
is eltelt.
Erre tekintettel a törvényjavaslat a kezdőiratra vonatkozó kézbesítési vélelem beállása
esetében megengedi, hogy a fél az eljárás folyamatban léte alatt, annak bármely szakában
ilyen kérelemmel élhessen. Természetesen a tudomásszerzéstől számított tizenöt napos
szubjektív határidő ebben az esetben is irányadó.
Más hivatalos irat esetében, illetve más címzett esetében a kézbesítési vélelem beálltától
számított hat hónapos objektív határidő alatt kerülhet sor a kérelem előterjesztésére azzal,
21
hogy hat hónap elteltével a kézbesítési vélelemmel kapcsolatos eljárás akkor sem indítható, ha
a tudomásszerzés hat hónap eltelte után történt meg. E határidő elmulasztása miatt igazolási
kérelem nem nyújtható be.
A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló eljárás rendje
A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemben elő kell adni azokat a
tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítési szabályok megsértését, a kézbesítés
szabálytalanságát igazolják, vagy a hivatalos irat kézbesítése kapcsán a kérelmező részéről az
önhiba más hiányát valószínűsítik. A kérelmezőnek tehát bizonyítania kell az általa állított
tényeket a kézbesítés szabálytalanságát illetően.
Tipikusabb eset jelenleg és a jövőben is az lesz, hogy a kérelmező a vélelem
megdöntése iránti kérelmét arra alapítja, hogy más, önhibáján kívüli okból nem szerzett
tudomást a hivatalos irat érkezéséről. Ebben az esetben a bíróság azt vizsgálja, hogy a
kérelmező alappal hivatkozik-e az önhiba hiányára. Ennek a mulasztás igazolásának elbírálása
körében már kialakult bírói gyakorlata van.
A Pp. 106. §-ának hatályos rendelkezései alapján kizárólag a saját hibán kívüli, azaz a
vétlen mulasztás orvosolható. A vétlenség a felróhatóság hiányát jelenti, ezért még a kisebb
súlyú gondatlanságra, figyelmetlenségre visszavezethető mulasztás is saját hibából eredőnek
minősül.
A félnek az igazolási kérelemben elő kell adnia a mulasztás okát és a mulasztás
vétlenségét valószínűsítő körülményeket, ezzel egyidejűleg - határidő elmulasztása esetén -
pótolnia kell az elmulasztott eljárási cselekményt is. Pl. a fellebbezési határidő elmulasztása
esetében az igazolási kérelemmel egyidejűleg a fellebbezést is be kell nyújtania. A törvény
nem követeli meg a vétlenség bizonyítását, megelégszik a vétlenség valószínűsítésével. Így
elegendő, ha a mulasztó fél által felhozott körülmények objektíve alkalmasak arra, hogy a fél
vétlenségére megalapozottan következtethessen a bíróság. A Pp. 109. § (3) bekezdése szerint
a kérelmet méltányosan kell elbírálni. Ha a bíróság az igazolási kérelemnek helyt ad, a fél
olyan helyzetbe kerül, mintha a pótolt cselekményt az elmulasztott határidőn belül teljesítette
volna, a határnapon tartott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni.
A kézbesítéssel kapcsolatos önhiba hiányának megállapítása során a bíróság feltehetőleg
ugyancsak azt fogja mérlegelni, hogy a fél távolléte, akadályoztatásának körülményei,
időtartama nem tette volna-e szükségessé, hogy a fél a postai küldeményei átvételére
megbízottat állítson. Pl. általában nem várható el a féltől, hogy bírósági kezdőirat érkezésére
számítson, de rövidebb távollét esetében is indokolt lehet megbízott állítása, ha a fél ügyében
a bíróság már határozatot hozott és annak kézbesítése várható. Az önhiba értékelését ebben a
körben is bírói gyakorlat fogja kialakítani.
A kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt.
Ha a kérelmet elkésetten terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A
kérelem elbírálása előtt a bíróság a kérelmezőt, illetve a feleket meghallgathatja. Mivel a
kérelem előterjesztésére, illetve elbírálására főszabályként a peres eljárás keretében kerül sor,
az sem zárható ki, hogy a bíróság szükség esetén a kérelem elbírálása körében bizonyítást
vegyen fel. A döntés meghozható a következő tárgyalás során, de tárgyaláson kívül is.
22
A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, ha
azonban a kérelemben foglalt tények fennállása valószínűnek mutatkozik, a bíróság az eljárás
vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztését kérelemre, az ellenfél meghallgatása nélkül
is elrendelheti. A felfüggesztés tárgyában hozott határozatot a bíróság kérelemre
megváltoztathatja.
Ha a kérelmező kérésére a bíróság a végrehajtást felfüggeszti, a felfüggesztés hatálya a
kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem elutasításával szűnik meg. Ha a
kérelemnek a bíróság helyt ad, ez általában azzal jár, hogy bizonyos eljárási cselekményeket
meg kell ismételni. Értelemszerű tehát, hogy ilyen esetben a kérelemnek helyt adó döntéssel a
végrehajtás felfüggesztése nem szűnik meg, arról a bíróság legkésőbb a megismételt eljárást
befejező határozatában dönt. Ha az eljárás megismétlése a korábbi érdemi döntés tartalmára
nem hat ki, a végrehajtás folytatódik, ha az érdemi döntés megváltozik, a bíróság a
felfüggesztett végrehajtás folytatásáról vagy megszüntetéséről ennek függvényében dönt.
Ha a kézbesítési vélelem beállta alapján jogerőssé vált az eljárást befejező érdemi
határozat, ez a tény nem zárja ki azt, hogy a fél - akár az elsőfokú eljárás során, akár a
másodfokú eljárásban - a határozatot hozó bíróságnál a kézbesítési vélelem megdöntésére
irányuló kérelmet terjesszen elő. A törvényjavaslat ezt az aktust még az eljárás folyamatához
köti, mivel a vélelem megdöntésére irányuló kérelem sikere esetében a korábban folyamatban
volt eljárás „feléled”. Így a vélelem megdöntésére az ügydöntő határozathoz kapcsolódva a
Pp. 99/A. §-a értelmében a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapon belül, illetve a
tudomásszerzéstől számított tizenöt nap alatt kerülhet sor, kivéve ha a határozat végrehajtása
már megindult. Ilyen esetben a vélelem megdöntésére irányuló kérelem csak az elsőfokú
bíróságnál és a Pp. 99/B. §-ában megjelölt határidőn belül terjeszthető elő.
A kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye. A kérelemnek helyt adó
határozat, valamint az eljárás, illetve a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott határozat
ellen külön fellebbezésnek helye nincs, az az ügyet befejező érdemi határozat elleni
fellebbezésben támadható meg.
A kézbesítési vélelem megdöntésének jogkövetkezményei
A kézbesítési vélelem eredményes megdöntéséhez eltérő jogkövetkezményeket kell
fűzni aszerint, hogy a vélelem megdöntője az eljárásban milyen pozícióban vesz részt. Ha ez a
személy csak egyéb érdekelt, tanú, vagy szakértő, akkor nyilvánvaló, hogy a részére történő
kézbesítés vélelmének megdöntése nem kérdőjelezi meg az egész eljárás menetét, hanem csak
azokat a jogkövetkezményeket hárítja el, amelyeket a jogszabályok a részére történő
kézbesítéshez fűztek. A korábban említett példánál maradva a szakértőre kiszabott
pénzbírságot megállapító végzést a bíróság hatályon kívül helyezi.
A törvényjavaslat a Pp. 99/A. §-ában a kézbesítési vélelem megdöntésének
jogkövetkezményeit eltérően határozza meg aszerint is, hogy a vélelem megdöntésére milyen
okból került sor. A kézbesítés szabálytalansága esetében valójában a vélelem be sem állt,
hiszen a kézbesítéshez fűzött jogkövetelmények csak a szabályszerűen megtörtént
kézbesítéshez kapcsolódhatnak. Bár a Pp. a jogintézmény elnevezésében - a kifejtettek
alapján - nem differenciál, a szabályozásban mégis kifejezésre kell juttatni azt a fontos
különbséget, az önhiba hiányának eltérő szintjét, amely a Pp. 99/A. § (3) bekezdésében
szabályozott két kérelem-előterjesztési ok között ténylegesen fennáll. A kézbesítés
szabálytalanságára tekintettel megdöntött vélelem esetében ezért a Pp. főszabályként a
23
kézbesítésnek, illetve az eljárásnak a kézbesítési vélelem beálltától történő megismétlését írja
elő, ideértve természetesen a kézbesítési vélelemhez kapcsolható, korábban beállt
jogkövetkezmények elhárítását is. (Pl. az ítélet kézbesítése miatt az elsőfokú határozat
jogerőre emelkedett. A vélelem eredményes megdöntése esetében a kézbesítési vélelem
beállta előtti helyzethez kell visszatérni, a fél a fellebbezését előterjesztheti). Természetesen
csak olyan mértékben kerül sor az eljárás megismétlésére, amilyen mértékben erre a fél igényt
tart és az eljárás természetéből adódóan az szükséges.
A másik, a kézbesítési vélelem megdöntésére szolgáló ok esetében a bíróság - ahogy azt
az igazolási kérelem esetében is teszi - azt fogja vizsgálni, hogy a kérelmező alappal
hivatkozik-e az önhiba hiányára.
Az önhiba megítélése a már bemutatott szempontrendszer figyelembevételével történik
meg. A bíróság mérlegeléssel dönt arról, hogy a fél által felhozott körülmények alapján az
önhiba hiánya megállapítható-e. Nem lenne szerencsés, hogy ha attól függően, hogy a fél
melyik eljárási szakaszhoz kapcsolódva valószínűsíti, hogy önhibája nem áll fenn, a bíróság
eltérő szempontrendszer szerint döntene. Ezért a törvényjavaslat a Pp. 99/A. § (3)
bekezdésének b) pontjára történő hivatkozással benyújtott megdöntési kérelem
előterjesztésére és elbírálására - a 99/A. §-ban foglalt eltérésekkel - az igazolási kérelemre
vonatkozó szabályokat rendeli megfelelően alkalmazni.
Eltérő szabály pl., hogy a vélelem megdöntésére irányuló kérelem előterjesztésének
határidejére nem az igazolás körében érvényesülő, hanem a Pp. 99/A. § (1) bekezdésében
foglalt határidők irányadóak. Emellett alkalmazni kell az eljárásra a Pp. 99/A. § (3)-(7)
bekezdésében foglalt rendelkezéseket is. Ez azt jelenti, hogy az igazolási kérelem körében
megállapított, hasonló célú, szerepű rendelkezések alkalmazására nem kerülhet sor. Így
értelemszerű, hogy az érintett az „elmulasztott” eljárási cselekmény pótlásáról csak a
kézbesítés ismételt megtörténte után gondoskodik, annyi idő alatt, amennyi idő az adott
eljárási cselekmény elvégzésére eredetileg rendelkezésére állt volna, ha a kézbesítés
eredményes lett volna. Ha a Pp. 99/A. §-a eltérő szabályt nem állapít meg, az igazolási
kérelem elbírálására irányadó rendelkezések érvényesülnek. Így pl. az a szabály, hogy a
kérelmet méltányosan kell elbírálni.
A 3. §-hoz
A törvényjavaslat 3. §-a a Pp.-t a 99/B. §-sal kiegészítve megteremti a kézbesítési
vélelem megdöntésének lehetőségét a végrehajtási eljárás folyamata alatt is.
Tipikus esetnek mondható, hogy a fizetési meghagyást a kézbesítéstől számított tizenöt
napon belül a fél ellentmondással nem támadja meg, így az jogerőssé és végrehajthatóvá
válik. A kézbesítési vélelem beálltára tekintettel a fizetési meghagyás tehát jogerőre
emelkedik anélkül, hogy a félnek módja lett volna a kézbesítés szabálytalanságára, vagy a
kézbesítés elmaradása körében más okból az önhiba hiányára hivatkoznia. Fizetési meghagyás
esetén a bírói gyakorlat ilyen esetekben jelenleg megengedi, hogy a fél a Pp. 321. §-ának
alkalmazásával perújítással éljen, holott a perújítás szabályozását tartalmazó Pp. XIII. Fejezet
„eljárási hiba miatt” perújításra valójában nem ad jogi lehetőséget.
Más peres vagy nemperes eljárás esetében is előfordulhat azonban, hogy a per (eljárás)
jogerősen befejeződik, anélkül, hogy a fél vagy más címzett tudomást szerezne erről (pl. az
24
első tárgyaláson bírósági meghagyás született, amelyre vonatkozóan a kézbesítési vélelem a
fél változatlan távolléte miatt ismét beállt, és a bírósági meghagyás így jogerőre emelkedett).
Ha a jogerőssé vált határozat alapján a tudomásszerzés időszakában a végrehajtási
eljárás már megindult, a Pp. 99/A. §-ának szabályozásától eltérően nem a kézbesítési vélelem
beálltáról való tudomásszerzés, hanem a végrehajtási eljárásról való tudomásszerzés a
releváns tény, vagyis ettől számított tizenöt napos szubjektív határidő alatt terjeszthető elő a
kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem. Ha a fél a végrehajtási eljárásról
tudomást szerez, akkor ezzel tudomást szerez a kézbesítési vélelem beálltáról is, vagyis a
tizenöt napos határidő elteltével már nincs módja a vélelem megdöntésére irányuló kérelem
előterjesztésére akkor sem, ha az ügyet befejező érdemi határozat kézbesítéséhez kapcsolódó
vélelem megdöntésére nyitva álló hat hónapos határidő még nem telt volna el. A
törvényjavaslat kifejezetten kimondja, hogy a kérelmező ilyenkor a vélelem megdöntésére
irányuló kérelmet csak a végrehajtási eljárás keretében - a Pp.-nek a törvényjavaslattal
beiktatott 99/B. §-a alapján - terjesztheti elő.
A megdöntési kérelmet a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt tehát nem a jogerős
határozatot hozó bíróságnál, hanem az ügyben eljárt elsőfokú bíróságnál kell előterjeszteni. A
kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem a végrehajtási eljárás folyamatban léte
alatt bármikor előterjeszthető, ha a fél a tizenöt napos szubjektív határidő betartását igazolja.
A végrehajtási eljárás befejezése után ilyen kérelem előterjesztésének nincs értelme, a
sérelmet szenvedett félnek más jogi eszközöket kell választania az őt ért hátrányok
kiküszöbölése érdekében.
Ha a kérelmező nem fél, hanem az eljárásban részt vevő más személy, ugyanígy
előfordulhat, hogy az ő jogait és kötelezettségeit érintő határozat kézbesítésének
szabályosságát kézbesítési vélelem alapján állapította meg a bíróság, és elrendelték a
határozat végrehajtását is (pl. pénzbírság behajtását). Ebben az esetben is indokolt, hogy a
kérelmező a végrehajtási eljárás megindulásáról való tudomásszerzéstől számított 15 napon
belül a vélelem megdöntése iránti kérelmet terjeszthessen elő.
Ha a kérelmező a végrehajtás alapjául szolgáló határozattal kapcsolatban már
eredménytelen megdöntési eljárást indított, a végrehajtási eljárás megindulásáról való
tudomásszerzésétől számított újabb tizenöt napos határidő alatt (mivel ez eltérő időponttól
induló határidő) már nem indíthat újabb, a vélelem megdöntésére irányuló eljárást, hiszen
ebben a kérdésben a bíróság már korábban jogerős elutasító döntést hozott.
A kézbesítési vélelem megdöntéséhez fűződő jogkövetkezmények a végrehajtási eljárás
során előterjesztett kérelem esetében is megegyeznek a már ismertetett szabályozással, azzal
az eltéréssel, hogy a kérelmet a bíróságnak harminc napon belül el kell bírálnia. Erre azért van
szükség, mert a kérelem benyújtása a folyamatban lévő végrehajtási eljárás menetét általában
megakasztja. A végrehajtás alá vont vagyontárgyakban a végrehajtási eljárás elhúzódása
esetén pedig olyan változások következhetnek be, amelyek mind a kérelmező, mind a
végrehajtást kérő érdekeit sértik.
A 4. §-hoz
A törvényjavaslat 4. §-a a Pp.-t új 333. §-sal egészíti ki, annak érdekében, hogy a
kiskorúakat érintő közigazgatási ügyek elbírálásában a soron kívüli eljárás kötelezettségét
megteremtse. Ennek alapja a Kormány által elfogadott, az Európai Terv bővítése kapcsán a
25
gyermekek helyzetét javító intézkedésekről szóló 2183/2003. (VIII. 15.) Korm. határozat
második része, amely az államigazgatási szervek és a bíróságok eljárásával foglalkozik.
A határozat számos államigazgatási eljárásban elrendeli, hogy a kiskorú ügyfelek
esetében soron kívül kell eljárni, emellett pedig külön pontban foglalkozik a bírósági előtti
eljárások meggyorsításával is. Ennek érdekében előírja, hogy a kiskorú ügyfél ügyében
született közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatakor - különösen a gyermekek
alapjogait érintő közigazgatási ügyekben - a polgári peres eljárás, illetve egyes eljárási
cselekmények határidejét maximálni kell (az ehhez szükséges szempontrendszert az Országos
Igazságszolgáltatási Tanács bevonásával meg kell határozni). Ennek eredményeként a
szükséges jogszabály-módosításokat ki kell dolgozni (pl. meghatározni egyes ügycsoportokra,
eljárási cselekményekre vonatkozó határidőket a törvényben).
A polgári eljárásjogban a gyermekek helyzetének javítása érdekében már eddig is
történtek intézkedések. A Polgári perrendtartás több helyen - többek között a gyermekek
helyzetének javítása érdekében is - soron kívüli eljárási kötelezettséget ír elő. Így pl. a
bíróság köteles soron kívül eljárni a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti perben vagy az
ideiglenes intézkedés iránti perben, amelyet gyakran a gyermek ideiglenes tartására szolgáló
tartásdíj felől történő döntés miatt indítanak.
Ezt a kört szélesíti a törvényjavaslat szabályozása kimondva a kiskorú ügyfél ügyében
született közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indult polgári peres eljárások
körében, az ügy befejezésének meggyorsítása érdekében a soron kívüli eljárás kötelezettségét.
Ilyen ügyek tipikusan a gyámhivatal által a gyermek elhelyezése érdekében hozott
határozatok. A törvényjavaslat a Pp.-t új 333. §-sal kiegészítve felsorolja azokat a
pertípusokat, amelyekben soron kívül kell a bíróságnak eljárnia, és meghatározza ezekben az
ügyekben az egyes eljárási cselekmények megtételére irányadó határidőket is.
Az 5. §-hoz
Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) jelenleg nem tartalmaz
rendelkezést a közigazgatási ügyben keletkezett iratok esetén kézbesítési vélelem beálltáról. A
közigazgatási ügyben keletkezett határozatok vonatkozásában a vélelmet korábban a hivatalos
iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 9. §-ának (1)
bekezdése alapozta meg, amely kimondta, hogy az iratot a kézbesítés második
megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba helyezésének napját követő
ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. A postai szolgáltatások ellátásáról és
minőségi követelményeiről a postáról szóló 2003. évi CI. törvény felhatalmazása alapján új
kormányrendelet született. A 43/1953. (VIII. 20.) MT rendeletet elavult rendelkezései miatt e
kormányrendelet hatályon kívül helyezi.
Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a kézbesítési vélelem megdöntésére a
közigazgatási, hatósági ügyekben is lehetőséget kell adni, így a szabályozást az Áe.-ben is el
kell helyezni, törvényi szintre emelve azt. Az Áe.-t felváltó, a közigazgatási eljárásról szóló új
törvényjavaslat feladata lesz, hogy ezeket a szabályokat beépítse rendelkezései körébe.
A most benyújtott törvényjavaslat alapvetően a Pp. rendelkezéseihez igazodva
szabályozza az Áe.-ben a kézbesítési vélelem beállására, illetve a kézbesítési vélelem
megdöntésére vonatkozó rendelkezéseket. Az előterjesztési határidőket illetően nincs szükség
a Pp.-ben alkalmazott differenciált lehetőségekre, mivel az Áe. alapján indult eljárásokra
26
előírt ügyintézési határidők lényegében kizárják, hogy az ügyfél a hat hónapos objektív
előterjesztési határidőt is elmulassza. A szabályozás részletei a lényeges pontokon
megegyeznek az Art. szabályozásával (6. §).
A 6. §-hoz
Az Áe. 3. § (6) bekezdése értelmében az Áe. rendelkezéseit az ott meghatározott
ügyekben csak akkor kell alkalmazni, ha a jogszabály másként nem rendelkezik. Ez azt
jelenti, hogy a felsorolt ügyekben irányadó eljárási szabályokat tartalmazó törvények,
jogszabályok sui generis, az eljárások rendjéhez illeszkedő szabályokat állapíthatnak meg.
Így járt el az Art. a kézbesítési vélelem szabályozását illetően.
Az Art. jelenleg hatályos rendelkezései szerint az adóhatósági iratot kézbesítettnek kell
tekinteni, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett
azt nem vette át, és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően az iratot visszaküldte az
adóhatóságnak. Az irat átvételében akadályozott adózó igazolási kérelemmel élhet. Az
adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta.
Amennyiben a magánszemély adózó vagy más adózó képviselője ismeretlen helyen
tartózkodik, az adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére
kézbesíti.
Az Art. tehát élve a szabályozás lehetőségével, már az Alkotmánybíróság döntését
megelőzően is követte a Pp.-nek a kézbesítési vélelemre vonatkozó rendelkezéseit, így
értelemszerű, hogy igazodnia kell - az eljárás jellegének megfelelő módon - az új
megalkotandó szabályokhoz is annak ellenére, hogy etekintetben e törvényjavaslatnak
köszönhetően az Áe. is tartalmaz immár rendelkezéseket. Az egyezés azonban az eljárás
céljának és rendjének különbözősége miatt értelemszerűen nem teljes.
Az Art. a Pp. kialakítandó szabályaihoz képest némileg egyszerűsítve tartalmazza a
kézbesítési vélelem megdöntésének szabályait, tekintettel arra, hogy az adózó-adóhatóság
viszony helyenként eltérő rendelkezéseket feltételez, mint a peres vagy a fizetési
meghagyásos eljárás szereplői közötti kapcsolat.
Az adózás rendjében a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem
előterjesztésére ugyancsak eltérő szabályok vonatkoznak magánszemély, az eljárásban részt
vevő más személy és nem magánszemély esetében, valamint a vélelem megdöntésére irányuló
eljárás ugyancsak különbséget tesz az eljárás megindításának alapjául szolgáló okok között.
Ezek szerint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem - a kézbesítésre vonatkozó
szabályok megsértésén túl - akkor is előterjeszthető, ha a magánszemély adózó vagy az
eljárásban részt vevő más személy önhibáján kívül nem szerzett tudomást a hivatalos irat
kézbesítéséről (az irat az adóhatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza). Nem
magánszemély adózó csak akkor terjeszthet elő a kézbesítés megdöntése iránti kérelmet, ha a
kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt.
Az adózás rendjéről szóló törvény is különbséget tesz a határidő számításánál aszerint,
hogy a kérelmet a végrehajtási eljárás megindítása előtt vagy az után terjesztik-e elő. Ezek
alapján kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet az adózó a kézbesítési vélelem
beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési
vélelem beálltától számított hat hónapon belül terjeszthet elő. A hat hónapos határidő
jogvesztő, elmulasztása esetén a vélelem megdöntése iránti kérelem már nem terjeszthető elő.
27
Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált határozat alapján végrehajtási eljárás
indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a végrehajtási eljárásról történő
tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítési
vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.
A kérelemre formai követelmények nincsenek előírva. A kérelemben elő kell adni
azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják
vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Az önhiba hiányának vizsgálata mindig az adott ügyre
vonatkozóan, eseti jelleggel történik.
A kérelem elbírálásánál garanciális szempontok azt a szabályozást indokolják, hogy a
kérelmet ne a határozatot kézbesítő adóhatóság, hanem az az adóhatóság bírálja el, amely a
kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta. A kérelmet elutasító határozat ellen
fellebbezésnek van helye. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat
nélkül el kell utasítani. Ezzel kapcsolatban módosul az Art. 143. §-a, mely kizárja a vélelem
megdöntésének tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálatát, tekintettel arra, hogy ez a
határozat nem minősül érdeminek.
A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. Az
adóhatóság mérlegelési jogkörében a végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a
kérelem jogerős elbírálásáig felfüggesztheti, ha a kérelemben előadott tények, körülmények
annak elfogadását valószínűsítik.
A jogkövetkezmények egységesek, függetlenül a kézbesítési vélelem megdöntésének
okától. Ha a kérelemnek az adóhatóság helyt ad, az adózó által kifogásolt kézbesítést
követően tett intézkedéseket, illetve az eljárást a kézbesítési vélelem beálltának időpontjától a
szükséges mértékben meg kell ismételni.
A visszaélések megakadályozása érdekében az Art. elévülési szabályai is kiegészülnek.
Ezért, ha az adóhatóság az adót megállapító határozat vagy a végrehajtás során hozott
határozat kézbesítése tekintetében ad helyt a vélelem megdöntése iránti kérelemnek, nyugszik
az adómegállapításhoz, illetve a végrehajtáshoz való jog elévülése a kézbesítési vélelem
beálltától az annak megdöntésére irányuló kérelemnek helyt adó határozat jogerőre
emelkedéséig.
A 7. §-hoz
Az általános indokolásban már említett rendeletek értelmében - ha attól a bíróság nem
tekint el - a határozat másik uniós tagállamban történő végrehajthatóságának vagy
elismerésének megállapítása során nemcsak a határozatot, illetve szükség esetén annak
fordítását kell bemutatnia a félnek, hanem a határozathozatal államának hatósága által a
határozatról kiállított ún. tanúsítványt, igazolást is. A rendeletek mellékletei határozzák meg
ezeknek az okiratoknak a tartalmát: azok általában a határozatot hozó bíróság, a
határozathozatal időpontja, a határozat száma és a felek megjelölése, illetve a kézbesítésről, a
feleket megillető költségkedvezményekről történő tájékoztatás mellett azt is tartalmazzák,
hogy a határozat a határozathozatal szerinti állam területén végrehajtható.
A Vht.-nak a törvényjavaslat 7. §-ával beiktatott 31/C. § (1) bekezdése egyértelművé
teszi, hogy a 44/2001/EK tanácsi rendelet szerinti tanúsítvány kiállítását főszabály szerint az a
bíróság végzi, amely a belföldi végrehajthatóságról is dönt (a végrehajtás elrendelésére
28
jogosult bíróság: Vht. 16. §). A tanúsítvány akkor állítható ki, ha a határozat alapján
egyébként végrehajtható okirat kiállításának van vagy lenne helye (a tanúsítvány ugyanis azt
is igazolja, hogy a határozat a származási tagállam területén végrehajtható).
A végrehajtásnak másik tagállamban történő kezdeményezése független attól, hogy a
jogosult a határozatot hozó államban kezdeményezett-e végrehajtást. A törvényjavaslat ezért
rögzíti, hogy az igazolás olyan időpontban is kiállítható, ha belföldön végrehajtható okiratot
még nem állítottak ki, továbbá akkor is, ha az már megtörtént, illetve a jogosult a tanúsítvány
kiállítását több alkalommal is kérheti (pl. ha az adós ellen egy harmadik tagállamban is kíván
végrehajtást kezdeményezni). Némileg eltérő az 1347/2000/EK tanácsi rendelet szerinti
igazolás kiállítására vonatkozó szabály: ez esetben nem feltétele az igazolás kiállításának a
hazai végrehajtható okirat kiállíthatósága, mivel egyrészt a házassági ügyekben hozott ítéletek
nem tartalmaznak feltétlenül marasztalást (ami a végrehajtható okirat kiállításának egyik
feltétele), másrészt a szülői felügyeletre vonatkozó határozatokról szóló igazolás sem csak
végrehajtható határozatok esetében állítható ki.
A törvényjavaslatnak a Vht. 31/D. §-át beiktató rendelkezése mint speciális végrehajtási
eljárást vezeti be a végrehajtói kézbesítés intézményét. A végrehajtási eljárásban a
végrehajtási iratok személyes kézbesítésére a hatályos szabályok szerint is van lehetőség [a
Vht. 2000. évi CXXXVI. törvénnyel beiktatott 37. §-ának (2) bekezdése alapján]; a
törvényjavaslat lényegében ezt terjeszti ki a végrehajtást megelőző bírósági eljárást érdemben
lezáró bírósági határozatot tartalmazó irat kézbesítésére. A végrehajtói kézbesítés a címzett
felkutatását és az irat személyes kézbesítését jelenti annak érdekében, hogy az ténylegesen
eljusson a címzetthez, és a kézbesítés ténye hatósági eljárásban kerüljön megállapításra.
A törvényjavaslat a bírósági eljárást lezáró, a későbbiekben a végrehajtás alapjául
szolgáló érdemi határozatok esetében teszi lehetővé a kézbesítés ezen módját, ha a
határozattal kapcsolatban a kézbesítési vélelem beállt (azt tehát korábban postai úton már
kézbesítették), és a kézbesítést kérő saját költségére azt kifejezetten kéri. A törvényjavaslat
kormányrendeleti szintre utalja a kézbesítés részletes szabályainak megállapítását, azt
ugyanakkor törvényi szinten rögzíti, hogy a kézbesítésről jegyzőkönyvet kell készíteni, annak
eredményéről kit kell tájékoztatni és hogy a címzett felkutatása érdekében a végrehajtó - ezen
eljárása során mint „kézbesítési végrehajtó” - milyen megkeresésekre jogosult. Az utóbbi
körben a törvényjavaslat a Vht.-nak az adós felkutatását szabályozó 47. §-ára utal vissza
azzal, hogy a címzettről beszerzett információk csak szűk körben hozhatók a kézbesítést
kérelmező tudomására. A végrehajtói kézbesítést az önálló bírósági végrehajtók végzik,
illetve helyettük eljárva alkalmazott helyetteseik - az önálló bírósági végrehajtó-helyettesek -,
továbbá a végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott önálló bírósági végrehajtójelöltek.
A 8. §-hoz
A törvényjavaslat 8. §-a a Vht. 37/A. §-ának beiktatásával egyértelművé teszi azt, hogy
a végrehajtási eljárás során kézbesítési vélelem megdöntésére nincs lehetőség, figyelemmel
arra, hogy a követelés érvényesítésének ezen szakaszában a felek már tudomással bírnak az
eljárás folyamatban létéről, illetve a végrehajtási cselekmények lefolytatása sem tehető attól
függővé, hogy a kézbesítési vélelem megdöntésére sor kerül-e a későbbiekben vagy sem.
Egyetlen kivétel e körben a Pp. 99/B. §-ában a címzett részére biztosított lehetőség; ez sem
végrehajtási irat kézbesítése vonatkozásában illeti meg azonban a címzettet, hanem a
végrehajtás alapjául szolgáló bírósági határozat kézbesítésével kapcsolatban.
29
A 9. §-hoz
A törvényjavaslat 9. §-a a végrehajtás megszüntetésének azon esetére is előírja a
végrehajtási költségek viselésének kötelezettségéről történő döntést, ha a bíróság azért
szünteti meg az eljárást, mert a végrehajtás alapjául szolgáló határozatot hatályon kívül
helyezték vagy megváltoztatták. Ezt eredményezheti végső soron a kézbesítési vélelem
eredményes megdöntése is, illetve az annak folytán megismételt eljárásban a követelésről
történő döntéshozatal.
A 10. §-hoz
A 44/2001/EK tanácsi rendelet 47. cikkének (1) bekezdése szerint az egyik uniós
tagállamban hozott bírósági határozat alapján biztosítási intézkedés vehető igénybe másik
tagállamban, ha a határozat elismerésének feltételei ott fennállnak. A törvényjavaslat e
biztosítási intézkedés elrendelésére - célszerűségi okokból - ugyancsak a külföldi bírósági
határozat végrehajtása tárgyában eljáró bíróságot jelöli meg és a Vht. 186. §-ában
szabályozott biztosítási intézkedés szabályai közé illeszti be ezt az esetet arra figyelemmel,
hogy itt is már egy bírósági határozat birtokában kerül sor a biztosítási intézkedés
elrendelésére. További eljárási rendelkezéseket - a biztosítási intézkedés elrendelésére
jogosult bíróság megjelölése mellett - nem állapít meg a törvényjavaslat arra figyelemmel,
hogy a 44/2001/EK tanácsi rendelet a „kérelmezett tagállam jogának megfelelő” biztosítási
intézkedés igénybevételére jogosítja fel a kérelmezőt, s így az eljárásra a Vht. X. Fejezetében
foglalt egyéb szabályok irányadóak.
A 11. §-hoz
A biztosítási intézkedések körében meg kell különböztetni a törvényjavaslat 10. §-ában
szabályozottól azt az esetet, amikor nem az alapeljárást követően kér a jogosult biztosítási
intézkedést másik tagállamban, hanem a követelésének tárgyában indított per lefolytatása
alatt. A 44/2001/EK rendelet 31. cikke a védelmi intézkedések körében kifejezetten
szabályozza ezt az esetet, és úgy rendelkezik, hogy ha a rendelet alapján más tagállamnak van
hatásköre a per lefolytatására, úgy az nem lehet akadálya valamely tagállamban biztosítási
intézkedés elrendelése iránti kérelem előterjesztésének. A rendelet nyilvánvalóan csak arra az
esetre teszi lehetővé a biztosítási intézkedés igénybevételét, ha az említett per már
folyamatban van, és ezért a törvényjavaslat az ugyancsak a per folyamatban léte alatt
elrendelhető biztosítási intézkedések körébe építi be ezt az esetet is (Vht. 187. §). A hazai, de
a nemzetközi vonatkozású ügyekben is kiemelten fontos érdek fűződik ahhoz, hogy csak azon
esetekben kerüljön sor az adós vagyoni jogainak korlátozására még az elmarasztaló ítélet
meghozatala előtt, amelyek során a követelés, az azt tartalmazó okiratok valódisága
megfelelően bizonyított. Ezt szolgálja - különbséget nem téve a hazai és az Európai Unió
másik tagállamából érkező jogosultak között - a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely a
biztosítási intézkedés elrendelését megelőzően szükség esetén meghallgatás tartását írja elő. E
meghallgatás célja az, hogy a bíróság alaposan meggyőződhessen a kérelmező által benyújtott
bizonyítékok megalapozottságáról, az azokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre a kérelmező
választ adjon, s a bíróság előtt tett nyilatkozata is felvehető legyen arról, hogy milyen
bizonyítékokra hivatkozással kéri a biztosítási intézkedés elrendelését.
30
A 12.§-hoz
A Magyar Köztársaság az európai uniós csatlakozásra történő felkészülés során megtette
a rendeletekben előírt közléseket: kijelölte a végrehajthatóság megállapítása során eljáró
bíróságokat, a határozataik elleni jogorvoslatot elbíráló bíróságokat, illetve meghatározta,
hogy ez utóbbi bíróságok határozatai ellen milyen eljárás keretében lehet további
jogorvoslattal élni; a közlések tartalma a csatlakozási szerződés értelmében ún. technikai
adaptáció útján a rendeletek részévé válik. A közléssel kijelölt bíróságok megegyeznek
azokkal a bíróságokkal, amelyek a Vht. értelmében a külföldi bíróságok határozatai esetében
jogosultak a végrehajtás elrendelésére [Vht. 16. § c) pont]. A törvényjavaslat azt is
egyértelmű teszi, hogy a bíróságok - a rendeletek eljárási szabályaitól eltekintve - az Európai
Unió tagállamaiban hozott ítéletek végrehajtásának elrendelése során is úgy járnak el,
ahogyan általában a külföldi ítéletek végrehajtása során. A 44/2001/EK tanácsi rendelet 40.
cikke és az 1347/2000/EK tanácsi rendelet 23. cikke ugyanis akként rendelkezik, hogy a
végrehajthatóság megállapítására szolgáló eljárást annak a tagállamnak a joga szabályozza,
amelyben a végrehajtást kérték. A XI. Fejezet - és az abban nem szabályozott kérdésekben a
végrehajtás elrendelésének egyéb - szabályaira történő utalás mellett további eljárási
szabályok rögzítésére nem kerül sor, mivel a speciális - közösségi - rendelkezések belső
joganyagban történő megismétlésére nincs szükség és lehetőség.
A 44/2001/EK tanácsi rendelet részben a végrehajthatóság megállapítása körében
rendelkezik a követelés biztosítására szolgáló intézmények igénybevételének lehetőségéről.
Ha a jogosult már megindította a végrehajthatóság megállapítására szolgáló eljárást, s annak
során a bíróság a kérelemnek helyt adott, a rendelet 47. cikkének (2) bekezdése szerint ennek
ténye a jogosultat a biztosítási intézkedések megtételére jogosítja. A Vht.-nak a
törvényjavaslattal beiktatott 210/A. § (2) bekezdése - annak érdekében, hogy az ügy intézése
időszerűen történhessen - egyértelművé teszi, hogy a biztosítási intézkedést - ha ez iránt
kérelmet terjesztettek elő - a végrehajtási tanúsítvány kiállításával egyidejűleg rendeli el a
bíróság (ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a jogosult később is
kérhesse azt).
A 13.§-hoz
A Vht. a végrehajtási eljárás során különböző hatásköröket biztosít a végrehajtást
elrendelő és foganatosító bíróságnak. A Vht.-nak az európai jogalanyok által történő
alkalmazása is szükségessé teszi, hogy a törvényjavaslat egyértelműen rendezze azt, hogy
mely bíróságok tekinthetők a végrehajtást elrendelő bíróságnak, továbbá foganatosító
bíróságnak mind az önálló, mind pedig a megyei bírósági végrehajtók eljárása során.
A 14. §-hoz
A törvényjavaslat értelmében a végrehajtói kézbesítést önálló bírósági végrehajtó,
illetve helyetteseként eljárva alkalmazott helyettese (önálló bírósági végrehajtó-helyettes) és
végrehajtójelöltje végezheti, az utóbbi azonban csak akkor, ha a kézbesítésre felhatalmazták.
A végrehajtójelöltek esetében a külön felhatalmazás előírásának indoka az, hogy míg a
végrehajtói szakvizsga (ezzel a végrehajtó-helyettesek is rendelkeznek) valamennyi
végrehajtói hatáskör gyakorlásához szükséges joganyag elsajátítását jelenti, addig a
végrehajtójelöltek ilyen vizsgát még nem (vagy nem feltétlenül) tettek, ezért részükre e
körben külön képzési és számonkérési rendszer megteremtése indokolt. A törvényjavaslat
31
ezért módosítja a Vht. azon rendelkezését, amely a végrehajtójelöltek esetében csak az
ügyviteli jellegű cselekmények végzését teszi lehetővé, és megállapítja azt, hogy esetükben
külön vizsga letételéhez kötött a végrehajtói kézbesítés végzésére történő felhatalmazás.
A 15. §-hoz
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara nyilvántartja az önálló bírósági végrehajtókat,
végrehajtó-helyetteseket és jelölteket; a törvényjavaslat kiegészíti ezt a feladatkört a
végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott végrehajtójelöltek nyilvántartásának kötelezettségével
is. A törvényjavaslat azt is előírja, hogy a végrehajtói kézbesítésre történő felhatalmazás
alapjául szolgáló kézbesítési vizsgát a kamara szervezi és bonyolítja le.
A 16. §-hoz
A törvényjavaslat 7. §-a a végrehajtói kézbesítés legalapvetőbb törvényi szabályait
rögzíti (az eljárás célja, a kézbesítendő okiratok, a címzett felkutatása stb.), a többi eljárási
rendelkezés megalkotására - a Vht. 307. §-a (1) bekezdésének kiegészítésével - a
Kormánynak ad felhatalmazást. A kézbesítés egyéb ügyviteli, díjazási stb. rendelkezéseinek
megalkotására külön felhatalmazás nem szükséges, mivel a végrehajtói eljárások
vonatkozásában azt a Vht. egyébként is tartalmazza. Ugyancsak kiegészül a végrehajtási
rendeletek megalkotására történő felhatalmazás az igazságügy-miniszternek adott
felhatalmazással, aki - a végrehajtói szakvizsgához és a végrehajtási ügyintézői vizsgához
hasonlóan - rendeletben határozza meg a végrehajtó-jelölti kézbesítési vizsga szabályait.
A 17. §-hoz
A 17. § elsősorban hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. A kézbesítési
vélelem megdöntésére irányuló rendelkezések a folyamatban lévő ügyekben is
alkalmazhatóak, ha a kézbesítési vélelem a törvény hatálybalépése után áll be. Ugyanígy
alkalmazni kell a folyamatban lévő ügyekben a Vht. nemzetközi tárgyú rendelkezéseit is.
A Vht. több rendelkezésében utal a Polgári perrendtartás szabályainak alkalmazására,
néhány esetben a törvény tárgyának, más helyen számának és az érintett rendelkezésnek a
megjelölésével. A törvényjavaslat az első utalásnál - Vht. 9. § - beiktatja a törvény pontos
megjelölését és rövidítését, majd a rövidítést a többi utalásnál is átvezeti.