﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/10527. számú
törvényjavaslat
a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól
Előadó: Dr. Lamperth Mónika
belügyminiszter
Budapest, 2004. június
2
2004.	évi ... törvény
a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól
Az Országgyűlés abból a célból, hogy az állampolgárokat és a szervezeteket
legszélesebb körben érintő közigazgatási hatósági eljárás
-	erőteljesebben juttassa kifejezésre a közhatalom szolgáltató funkcióját azáltal, hogy
jelentősen csökkenti az ügyfelekre háruló eljárási terheket, az elektronika és az
informatika korszerű eszközeinek alkalmazásával az eljárások jelentős részében
megnyitja az utat az ügyek gyors és egyszerű intézése előtt;
-	megteremtse az összhangot az Európai Unió tagállamaként való működés
követelményeivel, lehetővé tegye a hatósági ügyek intézése során a nemzetközi
kooperáció kiszélesítését, a külföldi hatóságokkal való közvetlen együttműködést;
-	az ügyfeleknek és az eljárás más résztvevőinek a hatóságokkal létrejövő kapcsolatát
átlátható jogi szabályozás útján rendezze;
-	a demokratikus jogállamtól elvárható módon és mértékben juttassa érvényre az
ügyfelek jogait, a kötelességek teljesítése pedig túlnyomórészt önkéntes jogkövetés
útján történjék;
-	az általános szabályok elsődlegességének érvényesítésével garanciális keretbe
foglalja a különös eljárási szabályokat,
a következő törvényt alkotja:
I.	fejezet
Alapelvek és alapvető rendelkezések
Eljárási alapelvek
1.	§ (1) A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és hatásköre
keretei között másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a
jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági
jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott
ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja.
(2)	A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre
gyakorlása során a szakszerűségre, a gyorsaságra, az egyszerűségre és az ügyféllel
való udvarias kapcsolattartásra törekedve jár el.
(3)	A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az
ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben
korlátozza.
(4)	A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait,
ezek korlátait e törvény határozza meg.
3
2.	§ (1) Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség,
ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés vagy részrehajlás nélkül kell elintézni.
(2)	A közigazgatási hatósági eljárásban tilos minden olyan különbségtétel, kizárás
vagy korlátozás, amelynek célja vagy következménye a törvény előtti egyenlő
bánásmód megsértése, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője e törvényben
biztosított jogának csorbítása. Az eljárás során az egyenlő bánásmód követelményét
meg kell tartani.
(3)	A közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi
figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű
tényállásra alapozza.
3.	§ (1) A közigazgatási hatósági eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való
eljárás elve érvényesül.
(2) A közigazgatási hatóság:
a)	a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat,
illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek esetén
folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból rendeli el,
b)	hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és
terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz,
ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos
körülményt figyelembe kell vennie,
c)	e törvény keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti
jogkörébe tartozó hatóság határozatát,
d)	hivatalból intézkedhet a határozat kijavításáról vagy kiegészítéséről.
4.	§ (1) Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban
meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv
használatának joga.
(2)	A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárt
a polgári jog szabályai szerint megtéríti.
(3)	A törvényben meghatározott kivétellel az ügyfél fellebbezést, újrafelvételi
kérelmet, méltányossági kérelmet, jogszabálysértés esetén a bírósághoz keresetet
nyújthat be.
5.	§ (1) A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás más résztvevője számára
biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja
az ügyféli jogok gyakorlását.
(2)	A közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az
ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő
kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről,
4
továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének
feltételeiről.
(3)	Különös eljárási jogszabály az ügy bonyolultságára tekintettel tájékoztatási
kötelezettséget írhat elő a jogi képviselővel eljáró ügyfelek számára is.
(4)	A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az
ügyfeleknek és képviselőiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az
iratbetekintési jogot, jogszabályban meghatározott esetben közmeghallgatást tart, és
döntését az ügyfelekkel közli. A hatóság ugyanakkor gondoskodik a törvény által
védett titkok megőrzéséről és a személyes adatok védelméről.
6.	§ (1) A közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél köteles jóhiszeműen eljárni.
(2)	Az ügyfél magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a
döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. Az ügyfél
jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszeműség bizonyítása a
hatóságot terheli.
(3)	A rosszhiszemű ügyfelet a hatóság eljárási bírsággal sújthatja és a többletköltségek
megfizetésére kötelezheti, erre az ügyfél figyelmét fel kell hívni.
7.	§ A közigazgatási hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében úgy
szervezi meg a tevékenységét, hogy az az ügyfélnek és a hatóságnak a legkevesebb
költséget okozza, és az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen.
8.	§ (1) A közigazgatási hatósági eljárásban az egyes eljárási cselekmények törvény,
kormányrendelet és önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában,
jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton is gyakorolhatók. Törvény az
elektronikus ügyintézést az ügyek vagy egyes eljárási cselekmények meghatározott
körében kötelezővé teheti vagy megtilthatja.
(2)	A közigazgatási hatóságok az ügyfelek hatékonyabb tájékoztatása, ügyintézésük
elősegítése érdekében elektronikus tájékoztató szolgáltatásokat működtethetnek. A
központi közigazgatás elektronikus ügyintézése és szolgáltatásai a központi
elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül érhetők el, amelyhez az
önkormányzatok és más szervezetek csatlakozhatnak.
Nyelvhasználat
9.	§ (1) A Magyar Köztársaságban a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve - a
(2)	bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a magyar. Ez azonban nem akadálya
a külképviseletek és a Külügyminisztérium eljárása, valamint a külföldi vagy
nemzetközi szervekkel való érintkezés során más nyelv használatának.
5
(2)	A kisebbségi települési önkormányzat képviselő-testülete a rendeletében, valamint
az országos kisebbségi önkormányzat testülete meghatározhatja a hatáskörébe tartozó
hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét.
(3)	Az a természetes személy, aki a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló
törvény hatálya alá tartozik, továbbá a kisebbségi szervezet a közigazgatási hatóságnál
mind szóban, mind írásban használhatja az adott kisebbség nyelvét. A kisebbség
nyelvén benyújtott kérelmet magyar nyelvű és az ügyfél kérésére a kérelemben
használt nyelvre lefordított határozattal kell elbírálni, és e rendelkezés megfelelően
irányadó a végzésekre is.
(4)	Annál a közigazgatási hatóságnál, amelynél a (2) bekezdés szerint a közigazgatási
eljárás hivatalos nyelve nem csak a magyar, a magyar nyelvet használó ügyfeleket és
az eljárás egyéb résztvevőit megilletik a (3) bekezdésben a kisebbségek számára
biztosított jogok.
10.	§ (1) Ha a közigazgatási hatóság nem magyar állampolgárságú, a magyar nyelvet
nem ismerő személy ügyében - ideértve a jogi személy megbízásából eljáró
természetes személyt is - magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít
azonnali intézkedéssel járó eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali
jogvédelemért fordul a magyar közigazgatási hatósághoz, az hivatalból köteles
gondoskodni arról, hogy az ügyfelet joghátrány ne érje a magyar nyelv ismeretének
hiánya miatt. Törvény e bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazását az itt nem
szabályozott ügyekben is kötelezővé teheti.
(2)	A 9. § (3) bekezdésében meghatározott ügyfelek kivételével a nem magyar
állampolgárságú, magyar nyelvet nem ismerő ügyfél - a fordítási és tolmácsolási
költség viselése mellett - az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti,
hogy a közigazgatási hatóság bírálja el az anyanyelvén vagy valamely közvetítő
nyelven megfogalmazott kérelmét.
(3)	Az Európai Unió kötelező jogi aktusa (a továbbiakban: az Unió jogi aktusa),
továbbá nemzetközi szerződés által szabályozott közigazgatási hatósági ügyekben az
(1)	bekezdéstől eltérő szabályok alkalmazhatók.
11.	§ (1) Ha a közigazgatási hatóság magyar és idegen nyelvű határozatának vagy
végzésének értelmezésében eltérés van, a magyar nyelvű szöveget kell hitelesnek
tekinteni.
(2)	A 9. § (3) és (4) bekezdésében, valamint a 10. § (1) bekezdésében szabályozott
esetben a fordítási és tolmácsolási költséget az eljáró közigazgatási hatóság viseli.
(3)	Jogszabály eltérő nyelvhasználati szabályokat állapíthat meg a hatósági igazolvány,
hatósági bizonyítvány kiállítására és a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés
módjára.
6
A törvény hatálya
12.	§ (1) A közigazgatási hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó
közigazgatási hatósági ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	Közigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy):
a)	minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy
kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági
nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez,
b)	a tagsági jogviszony létrehozásával és a tagsági jogviszony megszüntetésével
kapcsolatos ügy - kivéve a fegyelmi és etikai ügyeket -, ha törvény valamely
tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más
szervezeti tagsághoz köti.
(3)	E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban:
hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező
a)	államigazgatási szerv,
b)	helyi önkormányzat képviselő-testülete, a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott
hatáskörben annak szervei,
c)	főjegyző, jegyző (körjegyző), a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a
megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője, a hatósági igazgatási társulás,
d)	nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy
személy, amelyet (akit) törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet
jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására.
(4)	Ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet nem
közigazgatási feladat ellátására létrehozott szervezetet, köztestületet vagy személyt
jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, meg kell határozni azokat az
ügyeket, amelyekben e törvény rendelkezései az irányadók.
13.	§ (1) E törvény hatálya nem terjed ki a szabálysértési eljárásra, a választási
eljárásra, a népszavazás előkészítésére és lebonyolítására, a területszervezési eljárásra
és - az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével - az állampolgársági
eljárásra.
(2)	E törvény rendelkezéseit
a)	az iparjogvédelmi eljárásokban,
b)	az államháztartás javára teljesítendő, törvényben meghatározott, illetve a
Közösségek költségvetésével megosztásra kerülő kötelező befizetésekkel és a központi
költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére jogszabály alapján
juttatott támogatással összefüggő eljárásokban,
c)	a külföldiek beutazásával és magyarországi tartózkodásával kapcsolatos
eljárásokban, valamint a menedékjogi eljárásban,
d)	a piac felügyeleti és a piac szabályozásával kapcsolatos eljárásokban
csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem
állapít meg.
7
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra
vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől kizárólag abban az esetben
térhetnek el, ha azt e törvény kifejezetten megengedi, illetve ha az az Unió jogi
aktusának vagy nemzetközi szerződésnek a végrehajtásához szükséges.
(4)	Ha az e törvény hatálya alá tartozó ügyben az Unió közvetlenül alkalmazandó jogi
aktusa vagy nemzetközi szerződés eljárási szabályt határoz meg, e törvény
rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazhatók.
(5)	Az egyes eljárásfajtákra vonatkozó eljárási jogszabályok e törvényben nem
szabályozott, de e törvény szabályaival összhangban álló kiegészítő jellegű
rendelkezéseket állapíthatnak meg.
14.	§ (1) Törvény e törvény rendelkezéseitől eltérő szabályokat állapíthat meg:
a)	az atomenergia alkalmazási körébe tartozó ügyekben
aa)	a hatásköri összeütközésre,
ab)	az azonnali intézkedés megtételére,
ac)	az engedélyezési eljárásra,
ad)	a hatósági ellenőrzésre,
ae)	a nyelvhasználatra,
af)	az eljárási jogutódlásra,
ag)	a döntés közlésére,
b)	a veszélyes létesítményekkel kapcsolatos eljárásban
ba)	az eljárás irataiba történő betekintésre,
bb)	a hiánypótlásra,
bc)	a helyszíni ellenőrzésre és a szemlére.
(2)	Törvény vagy kormányrendelet e törvény rendelkezéseitől eltérő vagy kizáró
szabályokat állapíthat meg a haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetve a kettős
rendeltetésű termékek és technológiák külkereskedelmének engedélyezésére irányuló
eljárásban
a)	az eljárás felfüggesztésére,
b)	az egyezségre,
c)	az elektronikus ügyintézésre,
d)	az eljárás irataiba történő betekintésre,
e)	a bizonyítékok ismertetésére,
f)	a hatóság döntéseire,
g)	a jogorvoslatokra és a jogorvoslati fórumrendszerre,
h)	a jóhiszeműen szerzett jogok védelmére.
Ügyfé1
15.	§ (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az
ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve
8
-	tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot
tartalmaz.
(2)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a
tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levő
valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű
használója.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra részletesebb
ügyfélfogalmat állapíthat meg.
(4)	Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként (szakhatóságként)
részt nem vevő azt a hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti.
(5)	Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az
érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a
tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre
juttatására irányul.
(6)	A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog
szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott
esetben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási
képesség. Az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha
annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az
eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri.
Jogutódlás a hatósági eljárásban
16.	§ (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy jellege nem zárja
ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél helyébe annak polgári
jog szerinti jogutódja lép, ilyen esetben a jogerős határozatban megállapított
kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg.
(2)	A jogelőd kérelmére indult eljárásban a jogutódlás a jogutód kérelme alapján
következik be, erről a hatóság végzéssel dönt.
(3)	A jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén - indokolt esetben a
teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával - lehetőséget kell
adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére.
(4)	Jogutód hiányában a jogszabálysértő, illetve a közérdeket sértő vagy veszélyeztető
állapot megszüntetéséről a hatáskörrel rendelkező hatóság hivatalból intézkedik.
9
Adatvédelem
17.	§ (1) A hatóság köteles gondoskodni az eljárás során megismert, törvény által
védett titok (a továbbiakban: védett adat) és a hivatás gyakorlásához kötött titok
(a továbbiakban: hivatásbeli titok) megőrzéséről és a személyes adatok védelméről.
(2)	A hatósági eljárás tartama alatt - különösen az iratokba való betekintés
engedélyezésénél, a tárgyalás során, a döntés szerkesztésénél és a döntésnek
hirdetményi úton való közlésénél - a hatóság gondoskodik arról, hogy a védett adat és
a hivatásbeli titok ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy
tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen.
(3)	Az adat védelmére vonatkozó szabályok megtartása nem vezethet a jogorvoslathoz
való jog jogszabályellenes korlátozásához.
(4)	A hatóság - hatáskörének keretei között - jogosult a feladatai ellátásához
szükséges, jogszabályban meghatározott védett adat, továbbá törvényben
meghatározott esetben személyes adat megismerésére és kezelésére. E jogát törvény
korlátozhatja.
(5)	Hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a (4) bekezdésben meghatározott
korlátozó rendelkezés hiányában az ügyfél nem akadályozhatja a hatóságot az üzleti
könyvek és a tényállás tisztázásához szükséges más iratok átvizsgálásában.
(6)	A hatóság az eljárás során a birtokába került védett adatot, hivatásbeli titkot,
továbbá személyes adatot - az ugyanazon ügyben folyó, e törvényben szabályozott
eljárások kivételével - csak akkor továbbíthat más szervhez, ha ezt törvény
megengedi, vagy ha az érintett ehhez hozzájárult.
II.	fejezet
Joghatóság, hatáskör, illetékesség
Joghatóság
18.	§ (1) Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy
jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében - amennyiben
az Unió jogi aktusa, törvény vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a
Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el.
(2)	Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi
személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében
-	amennyiben nemzetközi szerződés vagy az adott ügyfajtára irányadó különös eljárási
szabály eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén magyar hatóság
jár el, feltéve hogy az eljárásban az Unió jogi aktusát, illetve magyar jogszabályt kell
alkalmazni.
10
(3)	Jogszabály felhatalmazása, illetve nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján
az ügyfél hatósági ügyében külföldön a magyar külképviseleti hatóság, illetve konzuli
szolgálat jár el.
A hatáskör megállapítása és az eljárási kötelezettség
19.	§ (1) A hatóság hatáskörét - a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta
meghatározásával - jogszabály állapítja meg. Ebben meg kell jelölni az első fokon
eljáró, továbbá ha az nem a 107. és 108. §-ban megjelölt hatóság, a fellebbezést
elbíráló hatóságot is.
(2)	Önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el. Ezt a
hatáskörét önkormányzati rendeletben a közgyűlés elnökére, a polgármesterre, a
főpolgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselő-testület bizottságára,
illetve törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatja át.
(3)	A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását - törvényben meghatározott
kivétellel - más hatóságra nem ruházhatja át. Nem tekinthető a hatáskör
átruházásának, ha a külképviseleti hatóság egyes - más magyar hatóság hatáskörébe
tartozó - hatósági ügyek intézésében közreműködik.
(4)	A hatóságtól - a 20. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - a hatáskörébe tartozó
ügy nem vonható el.
(5)	Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy annak hiányát állapította meg,
vagy az ügy érdemében határozott, ez a döntés az eljáró hatóságra kötelező.
20.	§ (1) A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni.
Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a
felügyeleti szerv - kérelemre vagy hivatalból - soron kívül, de legkésőbb a
tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát.
(2)	A hatóság mulasztása esetén a felügyeleti szerv újabb - az ügyfajtára irányadó
ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított
-	határidő kitűzésével a mulasztó hatóságot három napon belül az eljárás lefolytatására
utasítja.
(3)	Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el, a
felügyeleti szerv az eljárásra - a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel - a
mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, egyidejűleg a mulasztó hatóság
vezetője ellen fegyelmi eljárást folytat le, illetve kezdeményez. A kezdeményezés
alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelező. A kijelölt hatóság az ügyben irányadó
ügyintézési határidőn belül köteles érdemi határozatot hozni.
11
(4)	Hatósági igazolvánnyal vagy hatósági bizonyítvánnyal (adatigazolással), hatósági
nyilvántartás-vezetéssel, illetve hatósági ellenőrzéssel kapcsolatos hatósági ügyben az
ismételten mulasztó hatósággal szemben a felügyeleti szerv a (3) bekezdésben
foglaltak szerint jár el azzal az eltéréssel, hogy az ügy nem vonható el, és az eljárásra
más hatóság nem jelölhető ki. A hatóság legkésőbb tizenöt napon belül köteles eleget
tenni elmulasztott kötelezettségének.
(5)	Ha a főpolgármester, a polgármester, a közgyűlés elnöke, a bizottság, a
részönkormányzat testülete, a társulás (a továbbiakban együtt: önkormányzati hatóság)
önkormányzati hatósági ügyben határozathozatali kötelezettségét elmulasztotta, az
ügyfél kérelmére vagy hivatalból a közigazgatási hivatal vezetője felhívja a mulasztó
tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, illetve a testület legközelebbi ülésén,
de legkésőbb harminc napon belül határozzon. A döntésre jogosult a döntés várható
időpontjáról a közigazgatási hivatal vezetőjének felhívásától számított öt napon belül
értesíti az ügyfelet.
(6)	Az (5) bekezdés alapján az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás
eredménytelensége esetén a fél vagy a közigazgatási hivatal vezetője, továbbá ha az
adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási
kötelezettségének nem tesz eleget, a fél kérelmére a megyei, illetve a fővárosi bíróság
mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság (a továbbiakban: közigazgatási ügyekben
eljáró bíróság) kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására.
(7)	Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat a szakhatósági eljárásra és a fellebbezési
eljárásra is alkalmazni kell. E rendelkezések akkor is irányadók, ha - a határozat
megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése folytán - a hatóság az ügyintézési
határidőn belül nem tesz eleget az új eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségének.
(8)	A felügyeleti szerv a (2) bekezdés szerinti intézkedésről, valamint az eljáró
hatóság (3) bekezdés szerint történő kijelöléséről az ügyfelet három napon belül
értesíti, továbbá ellenőrzi, hogy a hatóság a mulasztást követően, illetve a kijelölt
hatóság határidőn belül eleget tesz-e eljárási kötelezettségének.
Illetékesség
21.	§ (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok
közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén
a)	az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye
(a továbbiakban: lakcíme), illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) van,
b)	az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik,
c)	az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy
gyakorolni kívánják,
d)	a jogellenes magatartást elkövették.
(2)	Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet
igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely
12
meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár.
A szakhatóságok közreműködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a
szakhatóságokra is ki kell terjednie.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott ügyekben eljáró hatóság a döntéshozatal előtt
kikéri annak a hatóságnak az üggyel kapcsolatos véleményét, amely a kijelölés
hiányában az ügyben illetékes lenne. A vélemény nem köti az eljáró hatóságot, és a
véleményadás elmaradása nem akadálya az érdemi döntéshozatalnak.
(4)	Ha az ügyfél tartósan, három hónapot meghaladó ideig külföldön tartózkodik,
illetve lakcíme ismeretlen, az (1) bekezdés a) pontjára alapított illetékességet az ügyfél
utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában - ha az Unió
jogi aktusa vagy jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott
ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó
ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes.
(5)	Több illetékes hatóság közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg
(megelőzés).
(6)	Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már
eljárt vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását végzéssel
megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és erről a korábban, illetve a
folyamatban lévő ügyben eljáró hatóságot és az ügyfelet értesíti.
A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség vizsgálata
22.	§ (1) A hatóság a joghatóságát - ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot -,
valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles
vizsgálni.
(2)	Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben
keletkezett iratokat - az ügyfél egyidejű értesítése mellett - haladéktalanul, de
legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és
illetékesség hiányának megállapításától számított öt napon belül átteszi a hatáskörrel
és illetékességgel rendelkező hatósághoz.
(3)	A hatóság - tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az
illetékességére - hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek
hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna.
(4)	A hatóság az ideiglenes intézkedéséről - végzése megküldésével - haladéktalanul,
de legkésőbb öt napon belül értesíti az ügyfelet, továbbá a joghatósággal és hatáskörrel
rendelkező illetékes hatóságot, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét
felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést.
13
(5)	Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálatánál nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett
és gyakorolt jogok védelme.
Hatásköri, illetékességi vita
23.	§ (1) Ha ugyanabban az ügyben
a)	több hatóság állapította meg hatáskörét vagy illetékességét,
b)	több hatóság állapította meg hatáskörének vagy illetékességének hiányát, és emiatt
az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban,
c)	több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet
eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra,
az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között haladéktalanul, de legkésőbb az eljárás
megindítására irányuló kérelem érkezésétől, illetve a tudomásszerzéstől számított
nyolc napon belül megkísérelni a vita eldöntését.
(2)	Ha az (1) bekezdés szerinti egyeztetés sikerrel járt, az (1) bekezdés a) és c) pontja
esetében az a hatóság, amely a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban lévő
eljárást végzéssel megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyúttal az
ügy iratait és bizonyítékait átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz.
(3)	Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot a
következő szerv jelöli ki:
a)	illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek
hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes
közigazgatási hivatal vezetője,
b)	hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Ítélőtábla.
24.	§ (1) A Fővárosi Ítélőtábla a hatásköri vitában az eljárást kezdeményező ügyfél
vagy a hatóság kérelmére dönt.
(2)	A Fővárosi Ítélőtábla határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.
Eljárás az illetékességi területen kívül
25.	§ (1) A hatóság az illetékességi területén kívül akkor végezhet eljárási
cselekményt, ha ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi.
(2)	A fővárosi kerületi illetékességű hatóság a főváros, a megyei jogú város kerületi
hivatalának vezetője pedig a megyei jogú város egész területén végezhet eljárási
cselekményt.
Belföldi jogsegély
26.	§ (1) Jogsegélyt akkor lehet kérni, ha a megkereső hatóság
a)	illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni, illetve
azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolttá teszi,
14
b)	feladatának ellátásához olyan adat vagy ténybeli ismeret szükséges, amely a
megkeresett hatóság nyilvántartásából, illetve irataiból szerezhető meg,
c)	feladatának ellátásához olyan irat vagy más bizonyíték szükséges, amely a
megkeresett hatóságnál (állami, önkormányzati szervnél) van, vagy onnan szerezhető
meg.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott megkeresést az ügy jellegétől függően
a megkereső hatósággal azonos hatáskörű illetékes szervhez, ennek hiányában az
illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez kell intézni.
(3)	Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott esetben a megkeresésben meg
kell jelölni az adat, irat, más bizonyíték felhasználásának célját, valamint azt, hogy a
személyes adat beszerzésére törvény alapján vagy az ügyfél kérelmére és írásbeli
hozzájárulásával kerül sor.
(4)	A megkeresett hatóság csak akkor tagadhatja meg a megkeresésben foglaltak
teljesítését, ha az jogszabályba ütközik. Amennyiben a jogsegély nyújtására más szerv
jogosult, a megkeresett hatóság a megkeresést haladéktalanul, de legkésőbb a
megkeresés megérkezésétől számított öt napon belül e hatósághoz továbbítja, és erről
egyidejűleg tájékoztatja a megkereső hatóságot.
(5)	Ha jogszabály ennél rövidebb határidőt nem állapít meg, a jogsegély iránti
kérelmet az (1) bekezdés b) és c) pontjában szabályozott esetben nyolc napon belül, az
(1)	bekezdés a) pontjában szabályozott esetben pedig tizenöt napon belül kell
teljesíteni.
(6)	Ha a belföldi jogsegély iránti kérelem teljesítéséhez magyar külképviseleti hatóság
megkeresése szükséges, a jogsegély teljesítésének határideje a megkeresésnek a
külképviseleti hatósághoz történő megérkezése napján kezdődik.
Nemzetközi jogsegély
27.	§ (1) Ha a Magyar Köztársaságnak valamely állammal közigazgatási
jogsegélyegyezménye van, vagy annak hiányában az államok között viszonossági
gyakorlat áll fenn, vagy többoldalú nemzetközi szerződés ezt lehetővé teszi, továbbá
az (5) bekezdés szerinti együttműködési megállapodás alapján az eljáró hatóság a 26. §
(1)	bekezdésében meghatározott jogsegély érdekében külföldi hatósághoz fordulhat,
illetve - ha ez nem ütközik magyar jogszabályba - köteles teljesíteni a külföldről
érkező jogsegélykérelmet.
(2)	A viszonosság fennállása tekintetében a Külügyminisztérium állásfoglalása az
irányadó, amelyet az érintett minisztériummal egyetértésben alakít ki.
(3)	Ha jogszabály vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a nemzetközi
jogsegélyügyben érintett magyar és külföldi (nemzetközi) hatóság közvetlenül
érintkezik egymással. Ha a magyar hatóság előtt nem ismert, hogy a jogsegélykérelem
15
teljesítése az érintett külföldi állam melyik hatóságának hatáskörébe tartozik, a
kérelmet felügyeleti szervén keresztül a Külügyminisztériumhoz juttatja el.
A Külügyminisztérium a külföldi állam külügyekben illetékes minisztériuma útján
továbbítja a jogsegélykérelmet a külföldi hatósághoz.
(4)	Ha a külföldről érkező jogsegélykérelem teljesítésére nem a megkeresett hatóság
jogosult, a megkeresést haladéktalanul, de legkésőbb az érkezéstől számított öt napon
belül átteszi a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz, és erről a megkereső felet
egyidejűleg tájékoztatja.
(5)	Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés és törvény felhatalmazást adhat az ügyben
eljárni jogosult magyar és külföldi hatóság közötti együttműködési megállapodás
létrehozására hatósági feladataik ellátásának kölcsönös előmozdítása érdekében.
(6)	Nemzetközi jogsegély keretében személyes adat továbbítására az Unió jogi aktusa,
nemzetközi szerződés, illetve törvényi felhatalmazás vagy az érintett írásos
hozzájárulása alapján kerülhet sor.
28.	§ (1) A hatóság - ha az Unió jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően nem
rendelkezik - megtagadja a külföldi megkeresés teljesítését, ha az sértené
a)	a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit vagy a közbiztonságot,
b)	az ügyben érintett személy alapvető jogát,
c)	a védett adat megőrzéséhez fűződő érdekeket, és annak továbbítását jogszabály
nem teszi lehetővé, vagy a továbbításához a jogszabályban előírt feltételek nem állnak
fenn.
(2)	A külföldi megkeresés teljesítésének megtagadásáról és annak okáról a megkereső
felet haladéktalanul tájékoztatni kell.
(3)	Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak elbírálásához a hatóság szükség esetén az
illetékes minisztérium, országos hatáskörű szerv állásfoglalását kéri.
III.	fejezet
Az elsőfokú eljárás
Az eljárás megindítása
29.	§ (1) A hatósági eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára, más
hatóság kezdeményezésére, külön jogszabályban meghatározott panaszra (a
továbbiakban együtt: kérelem) vagy hivatalból indul meg.
(2)	A hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból
megindítani az eljárást, ha
a)	ezt jogszabály előírja,
b)	erre felügyeleti szerve utasította, a bíróság kötelezte,
16
c)	életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást.
(3)	Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás
megindításáról
a)	a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az eljárás megindításától,
b)	a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekű, illetve érintett ügyfelet a
kérelem beérkezésétől
számított öt napon belül értesíteni kell.
(4)	Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha
a)	az veszélyeztetné az eljárás eredményességét,
b)	az egyszerű megítélésű, a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő ügyben az
eljárás megindítása után azonnal sor kerül az érdemi határozat meghozatalára,
c)	az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az
érintettnél ellenőrzési feladatot,
d)	azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja.
(5)	Az értesítésnek tartalmaznia kell:
a)	az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott
ügyfajtára irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét,
b)	az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást,
c)	hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a
kérelmező ügyfél nevét,
d)	az ügyfél tájékoztatását az elektronikus ügyintézés lehetőségének igénybevételéről
és az ügyfajtára vonatkozó elektronikus tájékoztatási szolgáltatás elérhetőségéről.
(6)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a 15. § (2) bekezdése esetében, valamint
ha az eljárás egyébként jelentős számú ügyfelet érint, az ügyfeleket az eljárás
megindításáról hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján (helyben szokásos
módon, a helyi lapban stb.) kell értesíteni.
(7)	A hirdetmény, illetve közhírré tétel útján közölt közlemény tartalmazza:
a)	az ügy tárgyát,
b)	a tervezett létesítmény, tevékenység rövid ismertetését,
c)	a hatásterület határait,
d)	a tájékoztatást arról, hogy az érintettek hol és mikor tekinthetnek be a tervekbe,
illetve az ügy egyéb irataiba.
(8)	A (6) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni akkor is, ha az ügyfelek körét vagy
a hatásterület határait nem lehet pontosan megállapítani. A hirdetmény ebben az
esetben a hatásterület vélelmezhető határait jelöli meg.
(9)	Az ügyfél kérelmére indult eljárásban, ha ezt az ügyfél kéri, a kérelem
beérkezésétől számított öt napon belül a hatóság az ügyfelet értesíti az ügy iktatási
számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről,
ügyintézőjéről és az ügyintéző hivatali elérhetőségéről. Ha a kérelem elektronikus
17
úton érkezett, a tájékoztatás elektronikus úton, három napon belül történik. Ebben az
esetben az értesítés a fentieken túlmenően tartalmazza a kapcsolattartás elektronikus
levélcímét is.
A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása
30.	§ A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja, ha
a)	az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága,
b)	a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs
helye, továbbá ha a kérelem áttételéhez szükséges adatok a kérelemből hiányoznak, és
azok hivatalból sem állapíthatóak meg,
c)	a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul,
d)	jogszabály az igény érvényesítésére határidőt állapít meg, és a kérelem elkésett,
e)	a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi
szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak
be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli
elutasítását jogszabály nem zárja ki,
f)	a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elő,
g)	a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.
Az eljárás megszüntetése
31.	§ (1) A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha
a)	a 30. § alapján a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye,
az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására,
b)	az ügy tárgyát képező vagyontárgy megsemmisült vagy olyan mértékben
károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált,
c)	az eljárás kérelemre indult és az ügyfél az érdemi határozat jogerőre emelkedése
előtt kérelmét visszavonta, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság
az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és nem
mindegyikük vonta vissza kérelmét,
d)	az ügyfél halála vagy a jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet megszűnése következtében okafogyottá vált, és eljárásbeli jogutódlás sem
következett be,
e)	az eljárást hivatalból indították vagy folytatták, és az eljárás folytatására okot adó
körülmény már nem áll fenn,
f)	az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén a hatóság
felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy
meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen,
g)	jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági
hatáskörbe tartozik.
(2)	A hatóság az eljárást végzéssel megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult
eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított
határidő meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása
megakadályozta a tényállás tisztázását.
18
(3)	Az eljárás megszüntetéséről a hatóság öt napon belül mindazokat értesíti, akiket az
eljárás megindításáról értesített.
Az eljárás felfüggesztése
32.	§ (1) Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ,
amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az
adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem
dönthető el, továbbá ha a döntéshez külföldi hatóság vagy más szerv álláspontját is be
kell szerezni, a hatóság az eljárást felfüggeszti. Amennyiben a más szerv előtti eljárás
megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell
hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti,
vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
(2)	Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és
ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek
elő, a hatóság az eljárást felfüggesztheti.
(3)	Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti. Az
eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha
a)	azt jogszabály nem zárja ki, és
b)	nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez
hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti.
(4)	Jogszabály az eljárásnak az ügyfél kérelmére történő felfüggesztését a (3) bekezdés
rendelkezésein kívül egyéb feltételhez is kötheti.
(5)	Ha a jogutód kiléte vitás, ennek eldöntéséig a hatóság a folyamatban levő eljárást a
kérelmező ügyfél kiesése esetén felfüggeszti, egyéb esetekben felfüggesztheti.
(6)	Olyan ügyfajtákban, amelyekben a szakvélemény elkészítése hosszabb időt vesz
igénybe, jogszabály lehetővé teheti, hogy az eljáró hatóság a szakértő kirendelésekor,
illetve a szakvélemény kérésekor az eljárást a szakvélemény megérkezéséig
felfüggessze.
(7)	Az eljárás felfüggesztéséről a hatóság végzéssel dönt.
(8)	Az eljárás felfüggesztésekor - az ügyintézési határidő kivételével - minden más
határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszűnésekor újra kezdődik.
Ügyintézési határidő
33.	§ (1) Az érdemi határozatot az (5) bekezdésben meghatározott időponttól számított
harminc napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály,
hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.
19
(2)	Kiskorú ügyfél esetében az érdemi határozatot soron kívül, de legkésőbb az (5)
bekezdésben meghatározott időponttól számított tizenöt napon belül kell meghozni.
(3)	Az ügyintézési határidőbe nem számít be:
a)	a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, illetve az eljáró hatóság
kijelölésének időtartama,
b)	a nemzetközi jogsegélyeljárás időtartama, ideértve a magyar külképviseleti
hatóságtól kért jogsegély időtartamát is,
c)	a hiánypótlásra irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,
d)	a szakhatóság eljárásának időtartama,
e)	az eljárás felfüggesztésének időtartama,
f)	a 70. § (1) bekezdésében szabályozott eljárás időtartama,
g)	elektronikus ügyintézés esetén a 163. § szerinti üzemzavar időtartama,
h)	a kérelem, a határozat és egyéb irat hiteles fordításához szükséges idő.
(4)	Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az (1) bekezdésben
meghatározott határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első
testületi ülésen, legkésőbb azonban hatvan napon belül határoz.
(5)	Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő
megindításának napján kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni azokban az esetekben
is, amikor a magyar hatóság eljárásának megindításához szükséges kérelmet nem
magyar hatóságnál lehet benyújtani.
(6)	A felügyeleti szerv eljárása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a
felügyeleti szervhez érkezésekor kezdődik. A hatóság a felügyeleti szervnek erre
irányuló felhívásától számított öt napon belül köteles az iratokat felterjeszteni.
(7)	Az eljáró hatóság vezetője - ha azt törvény nem zárja ki - az ügyintézési határidőt
indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc - kiskorú ügyében legfeljebb
tizenöt - nappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet és mindazokat,
akiket az eljárás megindításáról értesítettek.
(8)	A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő - ha jogszabály másként
nem rendelkezik - tizenöt nap. Indokolt esetben a szakhatóság vezetője e határidőt
egy alkalommal tizenöt nappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a
megkereső hatóságot értesíti.
(9)	A (7) és (8) bekezdésben meghatározott határidőnél rövidebb határidőt bármely
jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.
Kérelem
34.	§ (1) A kérelmet a hatósághoz írásban lehet benyújtani, a természetes személy
ügyfél azonban kérelmét szóban is előterjesztheti.
20
(2)	Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet során az azonnali intézkedést
igénylő ügyben a kérelmet távbeszélő útján is elő lehet terjeszteni.
(3)	Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített
nyomtatványon vagy elektronikus ügyintézés esetén elektronikus űrlapon nyújtsa be.
(4)	Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat jogerőre
emelkedéséig visszavonhatja.
(5)	A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél
által használt elnevezéssel.
35.	§ (1) A kérelem tartalmazza az ügyfélnek és képviselőjének a nevét
(megnevezését), lakcímét (székhelyét, telephelyét), továbbá meg lehet adni a
hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy távközlési úton való
elérhetőséget.
(2)	Ha az adott ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabály előírja, a kérelemben az
ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti
és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját (adóazonosító jelét,
adószámát, társadalombiztosítási azonosító jelét, személyi azonosítóját stb.).
36.	§ (1) A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket.
Mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását kérni.
(2)	Az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem
kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal
rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell, és a személyes adatok tekintetében
az adat továbbítását az adott ügy elbírálásához szükséges célból törvény lehetővé
teszi vagy az ügyfél saját személyes adat tekintetében ezt kéri.
(3)	Ha az ügyfél kéri az eljáró hatóságtól, hogy az más hatóságtól szerezze be az általa
megjelölt adatra vonatkozó igazolást, ezt írásba kell foglalnia. A kérelemnek ez a része
az ügyfél személyes adata tekintetében adat kezeléséhez, illetve továbbításához való
hozzájárulásnak minősül.
(4)	Ha a szükséges adatokat a (2) bekezdés szerint az eljáró hatóság szerzi be, az ehhez
szükséges illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj fizetési kötelezettségét az ügyfél az
eljáró hatóságnál teljesíti. Az igazgatási szolgáltatási díj a megkeresett hatóság
bevétele.
37.	§ (1) Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi,
hogy a kérelem megfelel-e a 35. § (1) és (2), továbbá a 36. § (1) és (3) bekezdésében
foglalt követelményeknek.
21
(2)	Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem
beérkezésétől számított nyolc napon belül - megfelelő határidő megjelölése és a
mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja
fel.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet a hiánypótlási felhívás kibocsátására nyolc napnál
hosszabb határidőt is megállapíthat.
38.	§ (1) A természetes személy ügyfél az elsőfokú eljárás megindítására irányuló
kérelmét az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál, vagy ha jogszabály
azt nem zárja ki, lakcíme, illetve a foglalkoztatójának székhelye, telephelye szerinti
székhelyű, azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában pedig a lakcíme vagy
munkahelye szerint illetékes jegyzőnél is előterjesztheti, aki azt öt napon belül
továbbítja a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz.
(2)	Az elektronikus ügyintézéshez szükséges ügyfélkapu létesítésére szolgáló egyszeri
azonosító kódot az ügyfél a 160. § (5) bekezdésében, illetve kormányrendeletben
meghatározott más hatóságnál kérheti.
Jegyzőkönyv és hivatalos feljegyzés
39.	§ (1) Az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról, a
helyszíni ellenőrzésről és a tárgyalásról, valamint - az (5) bekezdésben szabályozott
eset kivételével - a szóban előterjesztett kérelemről jegyzőkönyvet vagy hangfelvételt,
vagy kép- és hangfelvételt kell készíteni.
(2)	A jegyzőkönyv tartalmazza
a)	az eljáró hatóság megnevezését,
b)	a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját,
c)	a meghallgatott személy természetes személyazonosító adatait, lakcímét,
eljárásjogi helyzetét és elérési lehetőségét,
d)	a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés
megtörténtét,
e)	az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat,
f)	a szemle és a hatósági ellenőrzés során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából
lényeges körülményeket és megállapításokat,
g)	a meghallgatott személy, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető aláírását.
(3)	A hangfelvétel a (2) bekezdés a)-f) pontjában felsoroltakat és az eljáró ügyintéző
nevét tartalmazza. A hangfelvételt tartalmazó hanghordozó eszközt az iratokhoz kell
csatolni, vagy arról tizenöt napon belül a (2) bekezdésnek megfelelő tartalmú
jegyzőkönyvet kell készíteni.
(4)	Ha a hatóság vezetője a tanú vagy a bejelentő személyes adatainak zárt kezelését
rendelte el, az ügy hozzáférhető iratai között a jegyzőkönyvnek olyan másolata
22
helyezhető el, amely nem tartalmazza a (2) bekezdés c) pontja szerinti adatokat és a
meghallgatott személy aláírását.
(5)	A szóbeli kérelemről nem kell jegyzőkönyvet készíteni, ha a hatóság a kérelmet
azonnal teljesíti, és az ügy elintézésére vonatkozó szabályok szerint elegendő a
teljesítést az ügyiratra feljegyezni vagy a nyilvántartásba bevezetni.
(6)	Hivatalos feljegyzésben kell rögzíteni az olyan eljárási cselekményt, amelyről nem
készül jegyzőkönyv vagy hangfelvétel, vagy kép- és hangfelvétel. A hivatalos
feljegyzés tartalmazza felvételének helyét és időpontját, az ügy tárgyát és számát, az
eljárási cselekményt, az eljáró ügyintéző nevét és aláírását.
(7)	Nem kell jegyzőkönyvet, illetve hivatalos feljegyzést készíteni abban az esetben,
amikor a hatóság az ügymenetre vonatkozó általános vagy az adott ügy állásáról szóló
tájékoztatást nyújt az ügyfél részére.
Képviselet
40.	§ (1) Ha jogszabály nem írja elő az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes
képviselője vagy meghatalmazottja, továbbá minden esetben az ügyfél és képviselője
együtt is eljárhat. Az ellenérdekű ügyfél (ügyfelek) képviseletét nem láthatja el
ugyanaz a személy.
(2)	Ha az ügyfél nem személyesen jár el, a hatóság az eljáró személy képviseleti
jogosultságát megvizsgálja, és indokolt esetben írásbeli meghatalmazást kérhet.
(3)	A hatóság köteles megvizsgálni a jogi személy és a jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezet képviselőjének, az ügyvédnek és az ügygondnoknak a
képviseleti jogosultságát.
(4)	A hatóság visszautasítja a meghatalmazott eljárását, ha az nem alkalmas az ügyben
a képviselet ellátására, vagy ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló felhívás
ellenére sem igazolja, továbbá ha a képviseletet üzletszerűen, de jogszabályi
felhatalmazás nélkül kívánja ellátni. A képviselő visszautasítása esetén a hatóság
felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet
ellátására alkalmas, írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről.
(5)	A természetes személy ügyfél részére, ha ismeretlen helyen tartózkodik vagy nem
tud az ügyben eljárni, és nincs törvényes képviselője vagy meghatalmazottja, az eljáró
hatóság kezdeményezésére a gyámhatóság ügygondnokot rendel ki.
(6)	Jogszabály a képviselet egyéb módját is meghatározhatja, és a képviseleti
jogosultság igazolását meghatározott formához kötheti.
(7)	Az iratokat az ügyfél részére, ha pedig törvényes képviselője, ügygondnoka vagy
írásban meghatalmazott képviselője van, ezek részére, továbbá a (6) bekezdés szerint
23
kijelölt egyéb képviselő részére kell kézbesíteni; a személyes megjelenésre szóló
idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselőjének egyidejű
értesítésével.
Hatósági közvetítő
41.	§ (1) Ha jogszabály nem zárja ki, a nagyszámú ügyfelet érintő eljárásban a hatóság
-	lehetőleg az ügy tárgyához igazodó - felsőfokú végzettségű hatósági közvetítőt
vehet igénybe.
(2)	Nem lehet hatósági közvetítő:
a)	az ügyfél, az eljárásban ügyfélként részt vevő szervezet tulajdonosa,
tisztségviselője, alkalmazottja, illetve az ügyféllel munkavégzésre irányuló
szerződéses kapcsolatban álló személy,
b)	a hatósággal vagy a hatóság felügyeleti szervével közszolgálati vagy más,
munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy,
c)	az, aki személyében vagy hozzátartozója révén érintett az ügyben,
d)	akitől más okból nem várható elfogulatlan közreműködés.
(3)	A hatósági közvetítő
a)	gondoskodik arról, hogy az érintettek hiteles, szakszerű és közérthető tájékoztatást
kapjanak mind az eljárás céljáról, mind az annak megvalósulása kapcsán várható
következményekről, illetve az esetleges kedvezőtlen változások (hatások)
megelőzésére vagy mérséklésére irányuló intézkedésekről,
b)	tájékoztatja az ügyfeleket az ügyben irányadó jogszabályok rendelkezéseiről, az
anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályokban meghatározott jogaikról,
c)	közvetít a hatóság és az ügyfelek, illetve az ellenérdekű ügyfelek között annak
érdekében, hogy az eljárás céljának eléréséhez kölcsönösen elfogadható megoldási
módot találjanak,
d)	összegyűjti és rendszerezett formában a hatóság rendelkezésére bocsátja az
ügyfelektől beérkezett, az eljárás tárgyára vonatkozó észrevételeket.
(4)	A hatóság - ha törvény azt nem zárja ki vagy nem korlátozza - lehetővé teszi a
hatósági közvetítő számára az iratokba való betekintést, továbbá megad számára
minden olyan segítséget, amely szükséges a tevékenységének ellátásához.
(5)	A hatósági közvetítő köteles megőrizni a tevékenysége során tudomására jutott
védett adatot, és köteles gondoskodni a személyes adatok védelméről.
(6)	Ha a hatósági közvetítő a neki felróható okból nem teljesíti feladatát, eljárási
bírsággal sújtható, és a felmerült költségek viselésére kötelezhető.
(7)	A hatósági közvetítőt munkájáért díj illeti meg, és a költségviselés szabályai szerint
igényt tarthat költségeinek megtérítésére.
24
Kizárás
42.	§ (1) Az ügyintéző és az adott ügyben kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezető
a saját és hozzátartozója ügyének elintézésében nem vehet részt.
(2)	A másodfokú érdemi döntés előkészítésében és meghozatalában nem vehet részt
az, aki a megtámadott határozat meghozatalában vagy előkészítésében alsóbb fokon
részt vett, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként,
az ügyfél képviselőjeként vagy szakértőként járt el.
(3)	Az eljárásban nem vehet részt ügyintézőként az, akitől nem várható el az ügy
tárgyilagos megítélése.
43.	§ (1) Az ügyintéző és a kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezető a hatóság
vezetőjének köteles bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A kizárási okot
az eljárás megindulásáról, illetve a kizárási okról való tudomásszerzéstől számított
nyolc napon belül az ügyfél is bejelentheti.
(2)	A kizárás tárgyában a hatóság vezetője - az ügyfél által bejelentett kizárási okról
végzésben - dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki, továbbá arról is dönt, hogy
meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző
járt el. A hatóság vezetője az ügyintéző kizárása tárgyában való döntésre
feljogosíthatja a belső szervezeti egység vezetőjét is.
(3)	Ha a hatóságnál nincs másik, megfelelő szakképzettséggel rendelkező ügyintéző,
az ügyintézőt a felügyeleti szerv vezetője jelöli ki.
(4)	Ha a kizárási ok a hatóság vezetőjével, illetve az államigazgatási hatósági
jogkörben eljáró polgármesterrel, főpolgármesterrel, jegyzővel, főjegyzővel, a
közgyűlés elnökével szemben merül fel, az ügyben - jogszabály eltérő rendelkezése
hiányában - a felügyeleti szerv által kijelölt másik azonos hatáskörű hatóság jár el.
E rendelkezést nem kell alkalmazni a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és
nyilvántartással, illetve a jogszabályban meghatározott mértékű - nem mérlegelési
jogkörbe tartozó - adó- vagy más fizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos
ügyekben.
(5)	A (4) bekezdésben felsorolt személyek a kizárási okot a felügyeleti szerv
vezetőjének kötelesek bejelenteni.
(6)	A hatóság vezetője az elfogultságot az egész szerv tekintetében bejelentheti.
(7)	A hatóság a saját ügyének elintézésében hatóságként nem vehet részt.
E rendelkezés alkalmazásánál saját ügynek az az ügy minősül, amelyben a hatóságnak
a 15. § (1) bekezdése alapján ügyféli jogállása van. A hatóság azonban nem válik
kizárttá amiatt, mert a döntésben megállapított fizetési kötelezettség (adó, bírság)
teljesítése az általa megjelölt számlára történik.
25
(8)	A (6) és (7) bekezdésben szabályozott esetben az eljáró hatóság kijelölésére a
(4)	bekezdés rendelkezése az irányadó.
(9)	A hatósági ügyben eljáró testület tagjával és vezetőjével, továbbá az eljáró hatóság
kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben megfelelően alkalmazni kell
a kizárás szabályait.
(10)	Önkormányzati hatósági ügyben a kizárásra vonatkozó döntésre a külön
törvényben meghatározott, személyes érintettséggel kapcsolatos eljárás az irányadó.
A szakhatóság közreműködése
44.	§ (1) Jogszabály elrendelheti, hogy a határozat meghozatala előtt más hatóság
(a továbbiakban: szakhatóság) állásfoglalását kell beszerezni.
(2)	A szakhatóságot az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság keresi meg, amely
döntésének meghozatalánál kötve van a szakhatóságnak - a hatásköre keretei között
kialakított - jogszabályon alapuló állásfoglalásához.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajtákban kötelezheti az eljáró hatóságot
és a szakhatóságokat az engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására.
(4)	Az (1)-(3) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha
jogszabály előírása alapján az engedélyezési feltételek előzetes megállapítása céljából
előzetes (elvi) szakhatósági állásfoglalás kiadására kerül sor.
(5)	Ha a hatóság és a szakhatóság, vagy két vagy több szakhatóság egymással
-	egészen vagy részben - ellentétes egyedi előírást állapít meg vagy feltételt támaszt, a
megkereső hatóságnak és az érintett szakhatóságoknak álláspontjukat - ha jogszabály
másként nem rendelkezik - nyolc napon belül egyeztetniük kell.
(6)	Az ügyfél vagy meghatalmazottja által az eljárás megindítása előtt beszerzett, az
ügy tárgyára vonatkozó, hat hónapnál nem régebbi szakhatósági állásfoglalást akkor
fogadja el a hatóság, ha a hozzá, illetve a szakhatósághoz korábban benyújtott kérelem
tartalmának azonosságát a szakhatóság megállapította.
(7)	Ha a szakhatósági eljárásban válik szükségessé az ügyfél hiánypótlásra való
felhívása, erről, valamint a hiánypótlás elmulasztásáról a szakhatóság öt napon belül
értesíti a megkereső hatóságot. A hiánypótlás elmulasztása miatt a megkereső hatóság
szünteti meg az eljárást.
45.	§ (1) A szakhatóság hozzájárulását, a hozzájárulása megtagadását, az egyedi
szakhatósági előírást vagy feltételt (a továbbiakban együtt: szakhatósági állásfoglalás),
valamint ezek indokolását az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság - a
közreműködő szakhatóság megnevezésével - határozatába foglalja.
26
(2)	A szakhatósági állásfoglalás ellen külön fellebbezésnek nincs helye, az ügyfél a
határozat ellen irányuló fellebbezés keretében gyakorolhatja az ezzel kapcsolatos
jogorvoslati jogát.
(3)	Ha a szakhatóság a számára meghatározott ügyintézési határidőn belül nem
nyilatkozik, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatóság felügyeleti
szervéhez fordul.
(4)	A szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásának figyelmen kívül hagyására, illetve
az eljárásának mellőzésére hivatkozással felügyeleti intézkedést kezdeményezhet.
Idézés
46.	§ (1) Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság
határnap vagy határidő megjelölésével arra kötelezi, hogy előtte vagy a megjelölt
helyen jelenjen meg.
(2)	Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre.
(3)	Az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni,
hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást
megelőzően legalább öt nappal megkapja.
(4)	Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben
és milyen minőségben (ügyfélként, tanúként stb.) kívánja meghallgatni. Az idézett
személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.
(5)	Idézni írásban, távbeszélő útján vagy elektronikus úton lehet.
(6)	Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha az eljárás során jelen levő személyt az
ügyintéző más időpontra való megjelenésre kötelezi, ezt az iratra feljegyzi, és a
megidézettel aláíratja.
47.	§ (1) A hatóság a székhelyén lakcímmel nem rendelkező személyt csak akkor
idézheti a székhelyére, ha ezt jogszabály írja elő, vagy azt az érintett személy kéri,
valamint ha az eljáró hatóság székhelyét előnyösebben érheti el a meghallgatni kívánt
személy, mint azt a legalsóbb fokú hatóságot, amelynek székhelyén lakik vagy
tartózkodik; egyébként a hatóságnak a legalsóbb fokú hatóságot kell megkeresnie a
személy meghallgatása végett.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem alkalmazható arra az esetre, ha az
idézés célja a tárgyaláson, egyeztetésen való részvétel, továbbá ha a megkeresés útján
történő meghallgatás csorbítaná az ügyfél (ügyfelek) eljárási jogait, illetve ha az idézni
kívánt személy lakó- vagy tartózkodási helyén nem működik olyan hatóság, amely
megfelelő szakismeretek birtokában tudná elvégezni a szükséges eljárási cselekményt.
27
(3)	A fővárosban működő hatóság a főváros, a megyei jogú város kerületi hivatalának
vezetője a megyei jogú város területéről, a körjegyző a körjegyzőség, a hatósági
igazgatási társulás kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetője a társulás egész
területéről idézhet.
48.	§ (1) Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni.
(2)	Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az
eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását vagy eltávozását
megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre önhibájából eredő ittas vagy bódult
állapotban jelenik meg, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény
megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhető.
(3)	Ha az idézett személy ismételt idézésre sem jelenik meg, és távolmaradását nem
menti ki, a rendőrség útján elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához - ha
törvény másként nem rendelkezik - az ügyésznek a hatóság vezetője által kért
jóváhagyása szükséges. Az elővezetés költségét az azt kérő hatóság előlegezi meg.
(4)	Ha a hatóságnak tudomása van arról, hogy az elővezetni kívánt személy a
fegyveres erők vagy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, az elővezetés
céljából az állomány illetékes parancsnokot kell megkeresni.
(5)	Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető
indokát, vissza kell vonni az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő
végzést.
(6)	Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselője
nem jelent meg az idézésre, és a képviselő nevét a vezető tisztségviselő a hatóság
felhívására nem közli, a vezető tisztségviselő eljárási bírsággal sújtható, és kötelezhető
a többletköltség megfizetésére. Az elővezetést ebben az esetben is alkalmazni lehet.
Értesítés
49.	§ Ha a hatóság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a
tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról - ha az ügy
körülményeiből más nem következik - legalább öt nappal korábban értesíteni azzal a
tájékoztatással, hogy a meghallgatáson (szemlén, tárgyaláson) részt vehet, de
megjelenése nem kötelező. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az ügyfélre is,
akinek kérelmére az eljárást megindították. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből
más nem következik - úgy kell közölni, hogy az az eljárási cselekmény időpontja előtt
legalább öt nappal az ügyfélhez megérkezzen.
28
A tényállás tisztázása
50.	§ (1) A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez
nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási
eljárást folytat le.
(2)	Létesítménnyel kapcsolatos, illetve tevékenység engedélyezésére irányuló
eljárásban törvény vagy kormányrendelet együttműködésre kötelezheti az azonos
hatáskörű, a hatásterületen illetékességgel rendelkező hatóságokat a tényállás
tisztázása érdekében.
(3)	A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell
bizonyítani.
(4)	A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás
tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a
tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági
ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték.
(5)	A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény
előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre
alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé
teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv
véleményének a beszerzését.
(6)	A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen
alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.
(7)	A hatóság a tényállás tisztázása szempontjából fontos tárgyi bizonyítékot és a
bizonyítékként felhasználható iratot jegyzőkönyv felvétele mellett végzéssel
lefoglalhatja.
(8)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban
már nem szükséges tárgyi bizonyítékot és iratot nyolc napon belül ki kell adni annak,
akitől azt lefoglalták.
(9)	A lefoglalt iratról az ügyfél vagy az irat birtokosának kérésére és költségére az
eljáró hatóság hitelesített másolatot ad ki.
Az ügyfél nyilatkozata
51.	§ (1) Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban
nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél nem
nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy a 31. § (2)
bekezdése alapján megszünteti az eljárást.
29
(2)	Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére
indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel, melyben közli a nyilatkozattétel
elmaradásának következményeit.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy az ügyfél a hivatalból
folytatott eljárásban a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi döntéshez
szükséges adatokat, és jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási
kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére. Személyes adat
tekintetében az ügyfelet nyilatkozattételre, adatszolgáltatásra csak törvényi
felhatalmazás alapján lehet kötelezni.
(4)	A jogszabályon alapuló adatszolgáltatást - az államtitok és a szolgálati titok
kivételével - nem lehet megtagadni a törvény által védett egyéb titokra való
hivatkozással.
(5)	A (4) bekezdés szerinti kötelező adatszolgáltatást az ügyfél megtagadhatja, ha
a)	nem kapott felmentést az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatra
vonatkozó titoktartási kötelezettség alól,
b)	nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével
vádolná.
(6)	Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából
jelentős valótlan tényt állít, illetve a (3) bekezdés szerinti kötelező adatszolgáltatás
körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt az (5) bekezdésben
foglalt ok hiányában elhallgat, eljárási bírsággal sújtható.
(7)	Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással
ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni.
Irat
52.	§ (1) A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat
vagy más irat bemutatására, vagy ezek beszerzése érdekében a 26. § (1) bekezdésének
c)	pontja alapján más szervet is megkereshet.
(2)	A külföldön kiállított közokirat, illetőleg a külföldi bíróság, közigazgatási szerv,
közjegyző vagy egyéb közhitelességgel felruházott személy által hitelesített
magánokirat - hacsak az ügyfajtára vonatkozó jogszabályból, nemzetközi
szerződésből, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik - a magyar
törvény szerinti bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye
szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai
felülhitelesítéssel látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat - ha az ügyfajtára
vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik - csak hiteles magyar fordítással
ellátva fogadható el.
30
(3)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatóság az eljárásban a nem magyar
nyelvű irat hiteles magyar fordítását is kérheti, továbbá az aránytalanul nehezen
beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tehet.
Ilyen esetben az ügyfelet tájékoztatni kell a valótlan tartalmú nyilatkozat tételének
jogkövetkezményéről.
(4)	Az iratra vonatkozó rendelkezések irányadók minden olyan tárgyra, amely -
általában műszaki vagy vegyi eljárással - adatokat rögzít [fénykép, film-, hangfelvétel,
optikai lemez (CD), mágnesszalag, mágneses adathordozó, elektronikus dokumentum
stb.].
Tanú és hatósági tanú
53.	§ (1) Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható.
(2)	A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és
-	a (3) bekezdés b) pontjában, továbbá a (4) és (5) bekezdésben meghatározott
kivétellel - tanúvallomást tenni.
(3)	Tanúként nem hallgatható meg
a)	az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,
b)	védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki nem kapott
felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől.
(4)	A tanúvallomás megtagadható, ha
a)	a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy
b)	a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével
vádolná.
(5)	Nem használható fel bizonyítékként a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés
megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek
megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a (4) bekezdésben meghatározott jogára.
(6)	A külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével a diplomáciai
mentességben részesülő személy nem köteles tanúvallomást tenni.
54.	§ (1) A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát.
A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem
elfogult-e. A tanú esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a
jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a
hamis tanúzás jogkövetkezményeire.
(2)	A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő
meghallgatásakor.
31
(3)	Ha a hatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(4)	A tanú erre irányuló indokolt kérelme alapján a hatóság vezetője elrendelheti a
tanú természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését, ha a tanú valószínűsíti,
hogy őt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. E rendelkezés
megfelelően irányadó arra a természetes személyre is, akinek bejelentése alapján a
hatóság az eljárást hivatalból megindította (a továbbiakban: bejelentő).
(5)	A (4) bekezdésben meghatározott esetben a tanúnak, a bejelentőnek a természetes
személyazonosító adatait az ügy iratai között lezárt és lepecsételt borítékban kell
elhelyezni. A boríték felnyitására csak az ügy előadója és a hatóság vezetője, a
felügyeleti szerv erre felhatalmazott ügyintézője és vezetője, az illetékes ügyész és a
bírósági felülvizsgálat során eljáró bíró jogosult.
(6)	A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha
a tanú védett adatról tesz vallomást, továbbá ha elrendelték a tanú természetes
személyazonosító adatainak zárt kezelését.
(7)	A tanú, bejelentő természetes személyazonosító adatainak zártan történő kezelése
nem érinti a személyes adatok védelméhez való jog érvényesítéséhez szükséges, külön
törvény szerinti adatmegismerési, adatbetekintési jogosultságot.
55.	§ (1) A hatóság a szemlénél, hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe.
(2)	A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa
tapasztalt tényeket tanúsítja.
(3)	Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal
közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és a
kiskorú.
Szemle
56.	§ (1) A tényállás tisztázására szemle rendelhető el. Jogszabály a szemle
megtartását kötelezővé teheti. A szemle megtartása során
a)	a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető,
b)	az eljárással összefüggő helyszín, illetve az ott levő tárgy megtekinthető (helyszíni
szemle).
(2)	Ha elkerülhetetlen, hogy a hatóság magánlakásban tartson szemlét, ezt úgy kell
foganatosítani, hogy az csak a szükséges mértékben korlátozza az érintetteknek a
magánélethez való jogát.
(3)	Az érintettnek a szemléről való értesítésére a 90. § az irányadó. A szemletárgy
birtokosának, illetve a megszemlélni kívánt hely (terület, építmény, egyéb létesítmény
32
stb.) tulajdonosának vagy használójának távolléte nem akadálya a szemle
megtartásának. Indokolt esetben, ha az a szemle eredményes és biztonságos
lefolytatásához szükséges, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti.
(4)	Az ügy jellegétől függően szemletárgynak minősül különösen az ügy tárgyával
összefüggő irat (például az üzleti könyv, nyilvántartás, szerződés, bizonylat, műszaki
dokumentáció, elektronikus dokumentum, továbbá bármely eljárással rögzített adatot
tartalmazó adathordozó), valamint a tényállás tisztázásához szükséges bármely dolog
(gép, berendezés, felszerelés, használati tárgy, jármű, gépjármű stb.).
(5)	Ha a (4) bekezdésben meghatározott szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a
hatóság felhívására - a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére - nem mutatja
fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a
szemletárgyat szükség esetén a rendőrség közreműködésével lefoglalhatja, és hivatali
helyiségébe vagy a hatóság által megjelölt helyre szállíthatja. A szemletárgy
lefoglalása jegyzőkönyv felvétele mellett, végzéssel történhet. A lefoglalt
szemletárgyat átvizsgálás után nyolc napon belül vissza kell adni annak, akitől azt
lefoglalták.
(6)	Ha a szemletárgy személyes adatokat tartalmazó nyilvántartás vagy adatbázis, az
csak akkor foglalható le, ha azt az adott eljárásban törvény lehetővé teszi.
(7)	A szemletárgy birtokosa az államtitkot, a szolgálati titkot tartalmazó szemletárgy
felmutatására nem kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó
titoktartási kötelezettség alól.
(8)	A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási
bírsággal sújtható.
57.	§ (1) Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető
helyzetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, illetve ha ezt törvény más
fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség
felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásához az ügyész
előzetes jóváhagyása szükséges, továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú
közreműködését kell kérni. Ha az ügyész előzetes jóváhagyásának beszerzése a
késedelem veszélyével járna, a szemle az ügyész jóváhagyása nélkül is megtartható,
ilyen esetben a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet - ami az azonnali
intézkedési okot és a megtett intézkedéseket részletesen tartalmazza - az ügyésznek
három napon belül meg kell küldeni.
Szakértő
58.	§ (1) Szakértőt kell meghallgatni vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró
hatóságnak nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozója és
33
a)	az ügyben jelentős tény, egyéb körülmény vagy az alkalmazandó jog
megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy
b)	jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét.
(2)	Nem kell szakértőt igénybe venni akkor, ha jogszabály a szakkérdésben
szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elő.
(3)	Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet,
intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. Egyéb esetben
igazságügyi szakértőt, igazságügyi szakértői intézményt, más szervet vagy szakértő
testületet vagy - indokolt esetben - szakértelemmel rendelkező egyéb személyt kell
szakértőként kirendelni. A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot.
(4)	Az ügyfél kérelmére a hatóság a kirendelt szakértőn kívül - akár véleményének
előterjesztése előtt, akár az után - más szakértőt is kirendelhet.
(5)	Jogszabály alapján az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre
kötelezhető.
(6)	Törvény vagy kormányrendelet előírhatja, hogy az eljáró hatóság valamely
meghatározott kérdésben kötve van egy meghatározott tudományos vagy szakmai
testület, illetve szakértői szerv szakvéleményéhez. Ilyen esetben a jogorvoslati
eljárásban nem járhat el változatlan személyi összetételben ugyanaz a testület, illetve
szakértői szerv.
(7)	Ha a szakértő nem vállalja a kirendelést, ezt a kirendelő végzés kézhezvételétől
számított öt napon belül indokolással ellátva közölni kell a hatósággal.
(8)	Ha a szakértő nem tudja szakvéleményét a hatóság által megállapított határidőre
elkészíteni, a kirendelés kézhezvételétől számított öt napon belül az ok megjelölésével
kérheti a határidő meghosszabbítását, a később felmerülő akadály esetén az akadály
tudomására jutásától számított öt napon belül akadályközléssel élhet.
59.	§ (1) Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó
kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg vagy aki a tanúvallomást
megtagadhatja.
(2)	A hatóság a szakértővel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának
teljesítéséhez szüksége van. A szakértő az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél és a tanú
meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz és a
szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet.
(3)	A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás
jogkövetkezményére.
34
(4)	A szakértő köteles megőrizni a tevékenysége során tudomására jutott védett adatot
és hivatásbeli titkot.
(5)	Ha a hatóság a szakértőt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a
tárgyalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(6)	A szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha a szakértői közreműködést vállalta, és
anélkül hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását
előzetesen bejelentette volna, nem teljesíti feladatait határidőre.
Tolmács
60.	§ (1) Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet
az ügyintéző nem beszéli, tolmácsot kell alkalmazni. Ha az ügyintéző beszéli az
idegen nyelvet, az ellenérdekű ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője érdekében
tolmácsot kell alkalmazni, kivéve, ha ők is beszélik az adott idegen nyelvet. Ennek
tényét a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell.
(2)	Ha a közigazgatási eljárásban siket, néma vagy siketnéma személy vesz részt,
jeltolmácsot kell alkalmazni.
(3)	A tolmácsra megfelelően irányadók a szakértőre vonatkozó rendelkezések.
(4)	A hatóság a hatósági ellenőrzés során a tényállás tisztázásához - ha az más módon
nem lehetséges - az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személyt
tolmácsként vehet igénybe. A tolmácsként igénybe vett személyt tájékoztatni kell a
tolmács jogairól és kötelezettségeiről, és ennek tényét, valamint a tolmácsként
igénybe vett személy nyilatkozatát a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvében rögzíteni
kell.
Az eljárás akadályozásának következményei
61.	§ (1) Az e törvényben meghatározott esetekben a kötelezettség vétkes megszegése
esetén eljárási bírság kiszabásának van helye.
(2)	Az eljárási bírság legkisebb összege ötezer forint, legmagasabb összege - a
141. § (1) bekezdésében foglalt eltéréssel - természetes személy esetén ötszázezer
forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig
egymillió forint.
(3)	Az eljárási bírság egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése
vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható.
(4)	Az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi:
a)	a jogellenes magatartás súlyát és a felróhatóság mértékét,
b)	az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá
35
c)	az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az
előző bírságolások számát és mértékét.
(5)	A hatóság az eljárási bírság összegét mérsékelheti, ha annak kiszabása után az
ügyfél eleget tesz adatszolgáltatási kötelezettségének, a tanú vallomást tesz, a
szemletárgy birtokosa eleget tesz kötelességének, illetve a szakértő, hatósági közvetítő
teljesíti a feladatát. Az eljárási bírságot megállapító végzést vissza kell vonni, ha az
idézett személy elfogadhatóan igazolja távolmaradásának vagy eltávozásának indokát.
(6)	Azt a személyt, akinek jogellenes magatartása miatt valamely eljárási cselekményt
meg kell ismételni, a hatóság az eljárási bírságon túlmenően a többletköltség
megfizetésére kötelezheti.
Tárgyalás és közmeghallgatás
62.	§ (1) A hatóság tárgyalást tart, ha ezt jogszabály előírja, vagy a tényállás
tisztázásához, illetve az egyezségi kísérlet lefolytatásához szükség van az eljárásban
részt vevő személyek együttes meghallgatására.
(2)	A tárgyaláson a hatóság meghallgathatja az ügyfelet (ügyfeleket), a tanút, a
szakértőt, a hatósági közvetítőt, és megszemlélheti a szemletárgyat.
(3)	Az ügyfél és képviselője észrevételt tehet a tárgyaláson elhangzottakra, kérdést
intézhet a meghallgatott személyhez, és indítványozhatja más személy meghallgatását
vagy más bizonyíték beszerzését.
(4)	Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasíthatja, ismételt
vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, továbbá eljárási bírsággal sújthatja.
63.	§ (1) A hatóság közmeghallgatást tart, ha ezt jogszabály előírja, vagy a hatóság a
nyilvánosság véleményének megismerése érdekében ezt szükségesnek tartja.
(2)	A közmeghallgatás helyéről és idejéről a hatóság - ha jogszabály másként nem
rendelkezik - nyolc nappal korábban hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján
(helyben szokásos módon, helyi lapban stb.) értesíti az érintetteket.
(3)	A közmeghallgatáson elhangzottakról a hatóság jegyzőkönyvet készít.
Egyezségi kísérlet
64.	§ (1) Ha jogszabály elrendeli, a hatóságnak a döntés előtt meg kell kísérelnie
egyezség létrehozását az ellenérdekű ügyfelek között. Egyezségi kísérletre akkor is sor
kerülhet, ha az ügy természete egyébként megengedi.
(2)	Ha az egyezségi kísérlet eredményes, a 76. §-ban foglaltak szerint kell eljárni,
eredménytelenség esetében a hatóság folytatja az eljárást.
36
A határidő számítása
65.	§ (1) A napokban megállapított határidőbe nem számít bele a közlésnek, a
kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének a napja.
(2)	A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely
számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában
hiányzik, a hónap utolsó napján.
(3)	Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen a hatóságnál a munka szünetel, a
határidő a legközelebbi munkanapon jár le.
(4)	A postán küldött beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja, de az
ügyintézési határidő ilyen esetben is azon a napon kezdődik, amely napon a beadvány
megérkezik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz.
(5)	Az elektronikus dokumentum előterjesztésének, illetve kézbesítésének ideje a
külön jogszabályban meghatározott módon történő visszaigazolás időpontja. Ha az
elektronikus dokumentum előterjesztési, illetve kézbesítési ideje nem munkanapra
esik, a határidő a következő munkanapon kezdődik.
(6)	A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.
Igazolási kérelem
66.	§ (1) Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője az eljárás során valamely
határnapot, határidőt elmulasztott, és a mulasztás az önhibáján kívüli akadályoztatása
miatt vagy a hatóság közrehatása folytán következett be, igazolási kérelmet terjeszthet
elő.
(2)	Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás
történt. A keresetindításra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási
kérelmet azonban akkor is a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el, ha az
ügyfél a keresetet a hatóságnál nyújtotta be.
(3)	Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő
utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az
érintettnek később jutott tudomására, a határidő a tudomásra jutáskor, akadályoztatás
esetén az akadály megszűnésének napjától kezdődik.
(4)	Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától
számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.
(5)	A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az
elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak.
37
67.	§ (1) Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az ügyfelet eljárásjogi
szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek
érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető
döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási
cselekményeket megismétel. A döntésnek az igazolási kérelem alapján történő
módosítására vagy visszavonására nem irányadók a 114. §-ban meghatározott
korlátozások.
(2)	A igazolási kérelemnek helyt adó végzést meg kell küldeni mindazoknak, akik az
eljárás megindításáról értesítést kaptak. Az igazolási kérelemnek helyt adó végzéssel
szemben nincs helye fellebbezésnek.
(3)	Az ügyfél a végzés ellen csak akkor jogosult önálló fellebbezésre, ha kérelme a
fellebbezési határidő elmulasztásának igazolására vonatkozik, egyéb esetekben az ügy
érdemében hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmében kifogásolhatja az igazolási
kérelem elutasítását is. Az eljárás egyéb résztvevője fellebbezést nyújthat be az
igazolási kérelmet elutasító végzés ellen.
(4)	Ha a hatóság maradéktalanul megtartotta az ügyfelek értesítésére és a határozat
közlésére vonatkozó szabályokat, a fellebbezési határidő elmulasztása esetén nincs
helye igazolási kérelemnek arra való hivatkozással, hogy az értesítés, illetve a
határozat közlése nem postai kézbesítés útján történt. E rendelkezés megfelelően
irányadó a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetindítással kapcsolatos
igazolásra is.
Az eljárás irataiba való betekintés
68.	§ (1) Az ügyfél személyesen, illetve írásban meghatalmazott képviselője útján - a
(2)	és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - betekinthet az eljárás során keletkezett
iratba, arról másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet.
(2)	Nem tekinthet be az ügyfél
a)	a határozat (végzés) tervezetébe,
b)	a zárt tanácskozásról készült jegyzőkönyvbe,
c)	a tanú vagy a bejelentő természetes személyazonosító adatait tartalmazó
jegyzőkönyvbe (iratba), ha a hatóság a tanú, illetve a bejelentő természetes
személyazonosító adatait zártan kezeli,
d)	betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati
titkot tartalmazó iratba,
e)	a törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét
szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem
akadályozza az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában.
(3)	Az ügyfél az adatok konkrét megjelölésével kérheti az ellenérdekű ügyfél
iratbetekintési jogának kizárását személyes adatainak, valamint üzleti és más
méltányolható magánérdekének védelmében. A jogi személy és a jogi személyiséggel
38
nem rendelkező szervezet ügyfél az iratbetekintési jog kizárását csak az üzleti érdekei
védelmében kérheti. A hatóság a kérelemnek - a körülmények gondos mérlegelése
alapján - akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az ellenérdekű ügyfelet
nem akadályozza az e törvényben foglalt jogai gyakorlásában.
(4)	Az iratbetekintési jog kizárása vagy korlátozása miatt önálló jogorvoslatnak csak
akkor van helye, ha az ügyfél azt az eljárás jogerős lezárását követően kéri, vagy a
hatóság azt, aki iratbetekintést kér, nem tekinti ügyfélnek.
69.	§ (1) A hatóság akkor engedheti meg az ügyfélen kívül az eljárásban részt nem
vevő harmadik személynek az iratokba való betekintést, ha igazolja, hogy az irat
megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton
alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.
(2)	A harmadik személy a 68. § (2) bekezdésének a)-c) pontjában említett iratokba
nem tekinthet be, a d) és e) pontban foglalt adatot pedig csak az adat megismerésére
vonatkozó törvényi feltételek igazolása esetén ismerheti meg.
(3)	A szakértő és a hatósági közvetítő az eljárási feladatainak ellátásához szükséges
mértékben ismerheti meg az adatokat, a tanú pedig a vallomását tartalmazó
jegyzőkönyvbe tekinthet be.
(4)	Ha a harmadik személy az iratbetekintés kizárását vagy korlátozását nem veszi
tudomásul vagy vitatja, a hatóság arról öt napon belül önálló jogorvoslattal támadható
végzésben rendelkezik.
A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel
70.	§ (1) Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte,
és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt napon
belül értesíti az ügyfelet, hogy az - az iratokba való betekintés szabályai
figyelembevételével - megismerhesse a bizonyítékokat, azokra öt napon belül
észrevételt tehessen, élni tudjon nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra
irányuló indítványt terjeszthessen elő.
(2)	Az értesítés mellőzhető, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert
minden bizonyítékot, és módjában állt gyakorolni az (1) bekezdésben meghatározott
jogait, vagy ha az ellenérdekű ügyfél nélküli ügyben a hatóság teljesíti az ügyfél
kérelmét.
(3)	Nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél a
hatóság által meghatározott határidőben nem élt az (1) bekezdésben meghatározott
jogával.
39
IV.	fejezet
A hatóság döntései
Határozat és végzés
71.	§ (1) A hatóság - a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivétellel - az ügy
érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig
végzést bocsát ki (a továbbiakban együtt: döntés).
(2)	Jogszabály úgy rendelkezhet, hogy ha az ügyfél kérelme (bejelentése) jog
megszerzésére irányul, és a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz határozatot
-	feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél -, az ügyfelet megilleti a
kérelmezett jog gyakorlása.
(3)	Jogszabály által meghatározott esetben egyszerűsített határozat hozható, ha a
hatóság a kérelemnek helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.
(4)	A (2) bekezdésben szabályozott esetekben a megszerzett jogot rá kell vezetni a
kérelemre, továbbá - kérelemre - annak az ügyfél birtokában levő másolati
példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél részére másolatot kell kiadni.
(5)	Jogszabály lehetővé teheti, hogy a hatóság mellőzze a határozathozatalt, ha az
eljárás pénzbeli ellátás jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére
irányul. Ez a szabály egyedi hatósági ügyben indult eljárásra nem alkalmazható.
72.	§ (1) A határozatnak tartalmaznia kell
a)	az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét,
b)	a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét (megnevezését) és lakóhelyét (székhelyét
vagy telephelyét) vagy tartózkodási helyét (szálláshelyét),
c)	az ügy tárgyának megjelölését,
d)	a rendelkező részben
da)	a hatóság döntését, továbbá a fellebbezés (keresetindítás), illetve a fellebbezés
elektronikus úton való benyújtásának lehetőségéről való tájékoztatást,
db)	a szakhatóság megnevezését és állásfoglalását,
dc)	az ügyfélnek, valamint az eljárás egyéb résztvevőinek járó költségtérítés, illetve
munkadíj összegéről szóló rendelkezést, ha annak megállapítása nem külön végzésben
történt,
dd)	az eljárási költségek viseléséről szóló döntést,
de)	a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés
elmaradásának jogkövetkezményeit,
df)	a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték
elektronikus úton való megfizethetőségéről szóló tájékoztatást,
e)	az indokolásban
ea)	a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat,
eb)	az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait,
40
ec)	a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a
méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket,
ed)	a szakhatósági állásfoglalás indokolását,
ee az eljárás során alkalmazott lefoglalás indokait,
ef)	azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta,
eg)	a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást,
f)	a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmány ozójának a nevét, hivatali
beosztását,
g)	a döntés kiadmány ozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát,
elektronikus dokumentum formájában kiadott döntés esetén a minősített elektronikus
aláírást.
(2)	A végzésnek tartalmaznia kell az (1) bekezdés a), b), c), da), dd), f) és g)
pontjában meghatározott tartalmi elemeket, valamint a döntés részletes indokolását,
ezen belül az (1) bekezdés ef) és eg) pontjában meghatározott tartalmi elemeket. Ha a
végzés fizetési kötelezettséget állapít meg, tartalmaznia kell a kötelezettség
elektronikus úton való teljesíthetőségéről szóló tájékoztatást is.
(3)	A 22. § (4) bekezdése szerinti, ideiglenes intézkedésről szóló végzés indokolásában
ismertetni kell az ideiglenes intézkedés szükségességét és célszerűségét megalapozó
tényeket és körülményeket, valamint a felmerült költséget, feltéve, hogy a költség
megtérítésére az ideiglenesen intézkedő hatóság igényt tart.
(4)	A kérelemnek teljes egészében helyt adó elsőfokú döntés esetén, ellenérdekű
ügyfél hiányában mellőzhető a döntésből az indokolás és a jogorvoslatról szóló
tájékoztatás, valamint az egyezséget tartalmazó vagy jóváhagyó döntés esetén az
indokolás.
(5)	A kizárólag valamely eljárási cselekmény időpontját meghatározó végzésből
mellőzhető az indokolás.
(6)	Az indokolás mellőzhető, ha az késleltetné a döntés meghozatalát és a késedelem
életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulásához vezethet. Ebben az
esetben a döntés meghozatalától számított öt napon belül meg kell küldeni az
indokolást az ügyfél részére. A jogorvoslat igénybevételének határidejét az indokolás
kézbesítésének napjától kell számítani.
73.	§ (1) A döntés megszövegezésénél figyelembe kell venni a védett adatra
vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Ennek megfelelően az indokolás a védett adat
tartalmának ismertetése nélkül utalást tartalmaz arra, hogy a hatóság a döntése
meghozatalánál figyelembe vett védett adatokat, illetve a tanú (bejelentő) személyes
adatainak közlése nélkül ismerteti a tanúvallomás lényegét, ha a tanú (bejelentő)
természetes személyazonosító adatainak zártan történő kezelését rendelték el.
(2)	A döntést külön dokumentumban kell megszövegezni, illetve jegyzőkönyvbe kell
foglalni, vagy az ügyiratra kell feljegyezni. Külön dokumentumban kell
41
megszövegezni a döntést, ha azt kézbesítés útján vagy elektronikus úton közlik, vagy
ha a szóban közölt döntés kézbesítését az ügyfél kéri.
(3)	A jegyzőkönyvbe foglalt vagy az ügyiratra feljegyzett döntésben nem kell
feltüntetni a 72. § (1) bekezdésének a) és f) pontjában foglalt adatokat, ha azok az
iratból kitűnnek.
(4)	Jogszabály elrendelheti, hogy a hatóság a döntését az erre a célra rendszeresített
formátumban, a jogszabályban meghatározott adattartalommal adja ki.
74.	§ (1) Ha a döntés kötelezést tartalmaz, a teljesítésre határidőt vagy határnapot kell
megállapítani. Ha a kötelezés jellege megengedi, a hatóság részletekben történő
teljesítést is megállapíthat (engedélyezhet).
(2)	Az ügyfél a fellebbezésében a teljesítési határidőt vagy határnapot (a továbbiakban
együtt: határidő), illetve a részletekben történő teljesítést vagy e lehetőség hiányát is
sérelmezheti. A másodfokon eljáró szerv az erre irányuló fellebbezési kérelem
hiányában is megvizsgálja, hogy a fellebbezési eljárás miatt indokolt-e új határidőt
megállapítani a teljesítésre.
(3)	Az ügyfél - tekintet nélkül arra, hogy fellebbezett-e a határidő ellen - a teljesítési
határidő lejárta előtt kérheti a jogerős döntést meghozó hatóságtól a határidő
megváltoztatását, ha rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést.
(4)	A határidő lejárta után az ügyfél - feltéve, hogy a végrehajtást még nem rendelték
el - a (3) bekezdésben meghatározott okból igazolási kérelem benyújtása mellett
kérheti az új határidő megállapítását. A végrehajtás elrendelése után új határidő vagy
határnap megállapítására csak a VIII. fejezetben foglalt rendelkezések alapján kerülhet
sor.
(5)	A hatóság a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap módosítása során
figyelembe veszi a közérdeket, illetve az ellenérdekű fél jogos érdekét.
(6)	Törvény a hatóság döntésével kapcsolatos, a 72-73. §-ban és a 74. § (1)-(4)
bekezdésben meghatározott rendelkezésektől eltérő szabályokat is megállapíthat.
Az egyezség jóváhagyása
75.	§ Ha a hatósági eljárás során lefolytatott egyezségi kísérlet eredményre vezet, a
hatóság határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget, feltéve hogy az
a)	megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek,
b)	nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét,
c)	kiterjed a teljesítési határidőre és az eljárási költség viselésére.
42
Hatósági szerződés
76.	§ (1) Ha jogszabály lehetővé teszi, az első fokon eljáró hatóság a hatáskörébe
tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében
határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést köthet.
(2)	Hatósági szerződés csak írásban köthető. Törvény, kormányrendelet és
önkormányzati rendelet a szerződés megkötéséhez további feltételeket is
meghatározhat.
(3)	Ha az ügyfél olyan kötelezettséget vállal, amelynek teljesítésére hatósági
határozattal egyébként nem lenne kötelezhető, szerződéskötésre csak akkor kerülhet
sor, ha az ügyfél a saját szerződésszegése esetére a többletkötelezettség tekintetében a
hatósági szerződésben aláveti magát a szerződésszegés 77. § (2) bekezdésében
megállapított jogkövetkezményének.
(4)	Ha a hatósági ügyben szakhatósági állásfoglalást kell beszerezni, a szerződés csak
a szakhatósági hozzájárulás megadása esetén és a szakhatósági állásfoglalásban
meghatározott előírásoknak és feltételeknek a szerződésbe történő foglalásával
köthető meg.
(5)	Ha a szerződés harmadik személy jogát vagy jogos érdekét érinti, a szerződés
megkötése előtt be kell szerezni az érintett írásos hozzájárulását. A hozzájárulás a
szerződés érvényességének feltétele.
(6)	Jogszabály előírhatja, hogy a szerződés érvényességéhez szükséges a szerződő
hatóság felügyeleti szervének hozzájárulása. A hozzájárulást az eljáró hatóság szerzi
be.
(7)	A hatósági ügynek szerződéssel való lezárására a 33. §-ban megállapított
ügyintézési határidő irányadó.
77.	§ (1) Az ügy szempontjából jelentős új tény felmerülése, továbbá a
szerződéskötéskor fennálló körülmények lényeges megváltozása esetén a szerződés
módosítását bármelyik fél kezdeményezheti. Ha a módosításhoz a másik fél nem járul
hozzá, vagy a felek között vita van a módosítás törvényi feltételei tekintetében, akkor a
közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól kérhető a szerződés módosítása vagy
megszüntetése.
(2)	Ha az ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a szerződés jogerős és
végrehajtható határozatnak minősül, és a hatóság - az addigi teljesítések
figyelembevételével - hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendeléséről.
(3)	Ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, az ügyfél a
teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén - a szerződésszegés
43
tudomására jutásától számított harminc napon belül - a közigazgatási ügyekben eljáró
bírósághoz fordulhat.
(4)	Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre a Polgári
Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően
alkalmazni.
A döntés közlése és nyilvános közzététele
78.	§ (1) A határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy
kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban
meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel.
(2)	A végzést az ügyféllel, illetve az eljárás olyan egyéb résztvevőjével kell közölni,
akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, illetve akinek a jogi helyzetét
közvetlenül érinti.
(3)	Ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a külföldi
ügyfélnek a határozatot közvetlenül, illetőleg képviselője vagy kézbesítési
meghatalmazottja útján kell megküldeni.
(4)	Az eljárási képességgel rendelkező ügyfél kérheti, hogy a hatóság akkor is számára
kézbesítse a döntést, ha az ügyben képviselője van.
(5)	A hatóság döntését közölni lehet:
a)	postai úton,
b)	személyesen írásban vagy szóban,
c)	elektronikus dokumentum formájában, illetve távközlési eszköz útján,
d)	hirdetményi úton,
e)	kézbesítési meghatalmazott vagy ügygondnok útján,
f)	a hatóság kézbesítője útján.
(6)	A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt kézbesítették, szóban vagy
távközlési eszköz útján, illetve elektronikus úton közölték. A hirdetmény útján közölt
döntést a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.
(7)	Postai úton történő kézbesítés esetén a döntést hivatalos iratként kell feladni és
kézbesíteni.
79.	§ (1) Ha a postai úton történő kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy
meghatalmazottja úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át, az iratot a
kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni.
(2)	Ha az irat a hatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, az iratot - az
ellenkező bizonyításig - a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő
ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
44
(3)	Az eljárás megindításáról szóló értesítés, illetve a hatósági döntés kézbesítése
esetén a hatóság a (2) bekezdés szerinti kézbesítési vélelem beálltát megalapozó
hivatalos irat megküldésével nyolc napon belül értesíti az ügyfelet.
(4)	A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem
beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a
kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül
terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált döntés alapján
végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a
végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is
elő lehet terjeszteni, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.
(5)	Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem
megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt. Természetes
személy a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmét akkor is előterjesztheti,
ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot.
(6)	A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a
kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a
kérelemnek a hatóság helyt ad, a 67. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(7)	A kérelmet az a hatóság bírálja el, amelyik a kézbesítés tárgyát képező iratot
kiadmányozta.
80.	§ (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, hirdetményi úton történő közlésnek
van helye, feltéve hogy
a)	az ügyfél lakcíme, illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) ismeretlen,
b)	a postai küldemény azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett
ismeretlen helyen tartózkodik vagy címe ismeretlen,
és a nyilvántartó hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt eredménnyel.
(2)	A hirdetménynek tartalmaznia kell
a)	a kifüggesztés napját,
b)	az eljáró hatóság megnevezését,
c)	az ügy számát és tárgyát,
d)	az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét, illetőleg székhelyét, továbbá
e)	azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, de annak
kézbesítése meghiúsult, ezért az ügyfél vagy meghatalmazottja a döntést a hatóságnál
átveheti.
(3)	Hirdetményi úton történő közlésnek van helye akkor is, ha az ügyfeleket az eljárás
megindításáról is hirdetményi úton értesítették. Ilyen esetben - ha törvény vagy
kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a hirdetmény a következő adatokat
tartalmazza:
a)	a kifüggesztés napját,
b)	az eljáró hatóság megnevezését,
45
c)	az ügy számát és tárgyát,
d)	a kérelmező ügyfél nevét (megnevezését),
e)	az ügy jellegétől függő hatásterületet,
f)	azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, amely a
hatóságnál megtekinthető,
g)	a jogorvoslat lehetőségéről és benyújtásának határidejéről való tájékoztatást.
(4)	A hirdetményt a hatóság hirdetőtáblájára ki kell függeszteni, a központi
elektronikus szolgáltató rendszeren és a hatóság internetes honlapján - ha azzal
rendelkezik - közzé kell tenni, ezenkívül az önkormányzat hivatalos lapjában - ennek
hiányában a helyi lapban -, valamint a hatóság hivatalos lapjában is közzétehető. A
döntés kifüggesztésének és az internetes honlapon való megjelentetésének azonos
napon kell megtörténnie.
(5)	Hirdetményi kézbesítés esetén a hirdetmény kifüggesztésének és levételének napját
az iraton meg kell jelölni, az internetes honlapon történő közzététel idejét
visszakereshető módon dokumentálni kell.
81.	§ (1) A magyarországi lakó- vagy tartózkodási hellyel (székhellyel, telephellyel)
nem rendelkező külföldi ügyfél az eljárás tartama alatt bármikor kérheti a hatóságtól,
hogy a továbbiakban a részére való kézbesítés az általa megnevezett, magyarországi
lakóhellyel (székhellyel, telephellyel) rendelkező kézbesítési meghatalmazott útján
történjen. A kézbesítési meghatalmazottnak írásban kell nyilatkoznia a meghatalmazás
elfogadásáról.
(2)	Ha a 80. § (1) bekezdése szerint hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, továbbá ha
a postai úton kézbesített küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, és a
határozat az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg vagy alapvető jogát vonja el
vagy korlátozza, a határozat közlésére kézbesítési ügygondnokot kell kirendelni. A
kézbesítési ügygondnok köteles megkísérelni az ügyfél tartózkodási helyének
kiderítését és a határozatot eljuttatni az ügyfélhez.
(3)	Ha a (2) bekezdés szerinti kézbesítés harminc napon belül nem járt sikerrel, a
kézbesítési ügygondnok az ügyfél jogainak, illetve jogos érdekeinek megóvása
érdekében a határozat ellen az ügyfél javára jogorvoslattal élhet.
(4)	A kézbesítési ügygondnokot az eljáró hatóság rendeli ki, egyebekben a kézbesítési
ügygondnokra az ügygondnokra vonatkozó rendelkezések az irányadók.
(5)	Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni a jelen levő ügyféllel.
A közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, vagy jegyzőkönyvbe kell
foglalni, és azt az ügyféllel alá kell íratni. Az ügyfél kérésére a szóban közölt döntést
nyolc napon belül írásban meg kell küldeni.
46
(6)	Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén a határozatot egyéb
módon is közölni lehet. A közlés időpontját és módját az iratra fel kell jegyezni.
A határozatot az ügyfél részére nyolc napon belül írásban meg kell küldeni.
(7)	Az (5) és (6) bekezdésben meghatározott esetekben a jogorvoslati eljárás indítására
nyitva álló határidő a szóbeli vagy egyéb módon történő közlés napját követő naptól
kezdődik.
(8)	Törvény elrendelheti a jogerős határozat nyilvános közzétételét. Ebben az esetben a
hirdetményi úton történő közlés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a
határozat rendelkező része is közzétehető, nem kell tartalmaznia azonban a jogorvoslat
lehetőségéről szóló tájékoztatást.
V.	fejezet
Hatósági bizonyítvány, igazolvány és nyilvántartás
Közös szabályok
82.	§ (1) E törvény rendelkezéseit a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és
nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban az e fejezetben szabályozott eltérésekkel kell
alkalmazni.
(2)	A hatóság által valamely tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására kiállított
okiratot, mindezek más hasonló módon történő igazolását, valamint a hatósági
nyilvántartásba történt bejegyzést (módosítást, javítást, törlést) határozatnak kell
tekinteni.
(3)	A hatósági bizonyítvány és a hatósági igazolvány kiadásának megtagadásáról,
valamint a hatósági nyilvántartásba való bejegyzés (módosítás, javítás, törlés)
megtagadásáról a hatóság határozatot hoz.
(4)	A hatósági bizonyítványnak, hatósági igazolványnak és hatósági nyilvántartásnak
az adattartalmát és a kiállítás (bejegyzés) módját a hatósági igazolványt, bizonyítványt
rendszeresítő, illetve a hatósági nyilvántartást létrehozó jogszabály határozza meg.
Hatósági bizonyítvány
83.	§ (1) A hatóság tény, állapot vagy egyéb adat igazolására hatósági bizonyítványt
ad ki. Törvény kivételes esetben lehetővé teheti, hogy a hatóság a hatósági
bizonyítvány kiadása helyett a hatósági nyilvántartásba bejegyzett adatok alapjául
szolgáló iratról adjon ki másolatot.
(2)	A hatósági bizonyítvány kiadására a 21. §-ban meghatározott hatóságok, továbbá
az a hatóság is illetékes, amelynek
47
a)	területén a bizonyítandó tény bekövetkezett, illetve az állapot tartott vagy
megszűnt,
b)	területén a bizonyítással kapcsolatos dolog van, vagy a bizonyítani kívánt
időszakban volt,
c)	nyilvántartása az adatot tartalmazza.
(3)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványt a kérelem
előterjesztésétől számított nyolc napon belül kell kiadni, illetve az ügyfél által
benyújtott iratot záradékkal ellátni. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a
hatósági bizonyítványban fel kell tüntetni, hogy azt kinek, milyen célból, mely szerv
eljárásában történő felhasználásra és milyen bizonyítékok alapján adták ki. A hatósági
bizonyítvány alakiságára is irányadók a 72. § (1) bekezdésének a) és f) pontjában
foglalt követelmények.
(4)	A hatósági bizonyítvány tartalmát - az ellenkező bizonyításáig - mindenki köteles
elfogadni.
(5)	A hatósági bizonyítvány ellen az ellenérdekű ügyfél nem élhet fellebbezéssel, de a
hatósági bizonyítvány felhasználási célja szerinti eljárásban bizonyíthatja, hogy a
hatósági bizonyítvány tartalma valótlan.
(6)	Ha a hatósági bizonyítvány tartalmának valótlanságát az a hatóság állapítja meg,
amelynek eljárásában az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta, a hatósági
bizonyítványban foglaltak valótlanságáról az általa feltárt bizonyítékok ismertetésével
tájékoztatja a hatósági bizonyítványt kiadó hatóságot.
(7)	Ha a hatósági bizonyítványt kiállító hatóság a (6) bekezdés szerinti tájékoztatást
követően vagy egyéb esetben hivatalból megállapítja, hogy a hatósági bizonyítvány
tartalma valótlan, határozatot hoz a hatósági bizonyítvány kijavításáról,
visszavonásáról vagy módosításáról. A határozatot annak a hatóságnak is megküldi,
amelynek eljárásában tudomása szerint az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta
vagy fel kívánta használni.
84.	§ (1) Hatósági bizonyítványt akkor lehet kiállítani, ha ezt jogszabály előírja, vagy
ennek szükségességét az ügyfél valószínűsíti.
(2)	A hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, ha
a)	kiadása jogszabályba ütközik,
b)	az igazolni kívánt tény, állapot vagy egyéb adat más okirattal bizonyítható,
c)	az ügyfél a hatósági bizonyítvány felhasználásának célját nem jelöli meg, vagy
szükségességét nem tudja valószínűsíteni, vagy valótlan adat, tény, állapot igazolását
kéri.
48
Hatósági igazolvány
85.	§ (1) A hatóság - törvényben, kormányrendeletben vagy önkormányzati
rendeletben meghatározott esetben - az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres
igazolására hatósági igazolványt ad ki.
(2)	A hatósági igazolványba csak a jogszabályban erre feljogosított hatóság tehet - a
jogszabályban meghatározott tartalmú - bejegyzést.
(3)	A hatósági igazolványt a bejegyzett adatok és jogok igazolására - az ellenkező
bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni, ezekre nézve az ügyfél más bizonyításra
nem kötelezhető. Az ellenkező bizonyítására megfelelően irányadók a 83. § (5)-(7)
bekezdésében foglaltak.
(4)	Ha a hatósági igazolvány ellenőrzésére jogosult hatóság vagy hivatalos személy
megállapítja, hogy a hatósági igazolvány vagy az abba tett bejegyzés hamis, illetve
valótlan, a hatósági igazolványt átvételi elismervény kiállítása mellett a további eljárás
céljából elveszi.
Hatósági nyilvántartás
86.	§ (1) A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokat nyilvántartja. A személyes
adatok nyilvántartását csak törvény vagy a törvény felhatalmazása alapján, az abban
meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet írhatja elő.
(2)	A hatóság az általa kezelt nyilvántartásban szereplő hibás adatot a hiba észlelése
esetén hivatalból köteles javítani, és erről az érintettet értesíteni kell.
(3)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ügyfél illeték vagy igazgatási
szolgáltatási díj lerovása mellett a nyilvántartásból hitelesített másolatot vagy
kivonatot kérhet.
VI.	fejezet
Hatósági ellenőrzés
87.	§ A törvény rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre az e fejezetben szabályozott
eltérésekkel kell alkalmazni.
88.	§ (1) A hatóság - a hatáskörének keretei között - ellenőrzi a jogszabályban foglalt
rendelkezések betartását, valamint a jogerős vagy fellebbezésre való tekintet nélkül
végrehajtható hatósági határozatban foglaltak teljesítését.
(2)	A hatósági ellenőrzés keretében a hatóság az ügyféltől jogszabályban, személyes
adatok tekintetében törvényben meghatározott adatok szolgáltatását, iratok
bemutatását kérheti, és egyéb tájékoztatást kérhet, vagy helyszíni ellenőrzést tart.
49
Jogszabály időszakos vagy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséget és folyamatos
helyszíni ellenőrzést is elrendelhet.
(3)	Ha jogszabály lehetővé teszi, a helyszíni ellenőrzés a helyszínre vagy a hatósági
nyilvántartáshoz telepített, illetve a folyamatba beépített ellenőrző rendszerből történő
táv-adatszolgáltatás útján is történhet.
(4)	A helyszíni ellenőrzés akadályozása esetén e törvénynek a szemle akadályozása
esetére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
89.	§ (1) Helyszíni ellenőrzést a hatóság ügyintézője, a hatóság által kirendelt szakértő,
illetve jogszabály alapján erre felhatalmazott más személy végezhet, aki ellenőrzési
jogosultságát az ellenőrzés során - a 90. § (4) bekezdésében foglalt kivétellel - köteles
igazolni.
(2)	Ha az ellenőrzés informatikai eszközök útján történik, az ellenőrzési jogosultságot
a jogosultsági nyilvántartásba történő bejelentkezés alapozza meg.
(3)	Jogszabály a helyszíni ellenőrzés lefolytatásához az ellenőrzést végző személy
részére megbízólevél kötelező használatát rendelheti el.
(4)	Az ellenőrzés eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha az ellenőrzés
jellege indokolttá teszi, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti.
90.	§ (1) Az ügyfelet a helyszíni ellenőrzésről - a (2)-(4) bekezdésben foglalt
kivétellel - előzetesen értesíteni kell.
(2)	Ha az előzetes értesítés az ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné, az ügyfelet
az ellenőrzésről a megkezdésekor szóban kell tájékoztatni. E rendelkezés megfelelően
irányadó akkor is, ha az ellenőrzés előzetesen nem ismert ügyfeleket érint.
(3)	Ha az ellenőrzés megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné az ellenőrzés
eredményességét, a hatóság az ellenőrzés befejezésekor tájékoztatja az ügyfelet az
ellenőrzés lefolytatásáról és annak megállapításairól.
(4)	Mellőzhető az ellenőrzésről történő tájékoztatás, ha a helyszíni ellenőrzés az ügyfél
közreműködése nélkül, külső vizsgálattal (szemrevételezéssel, méréssel stb.)
elvégezhető.
91.	§ (1) A helyszíni ellenőrzés az ellenőrizni kívánt tevékenység folytatása idején,
nem székhelyként vagy telephelyként bejelentett magánlakásban pedig - kivéve, ha az
ellenőrzés sikeres lefolytatása más időpont választását teszi szükségessé -
munkanapon 8 és 20 óra között végezhető.
(2)	A helyszíni ellenőrzést úgy kell végezni, hogy az az ügyfél munkáját, a
rendeltetésszerű tevékenységet lehetőleg ne akadályozza.
50
(3)	Jogszabály meghatározott ügyekben előírhatja, hogy a helyszíni ellenőrzés csak
akkor kezdhető meg, ha az ügyfél vagy alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek
hiányában hatósági tanú jelen van.
(4)	Nem irányadó az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés arra az esetre, ha
életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá
közrendvédelmi, közbiztonsági, illetve törvényben meghatározott más fontos okból
azonnali ellenőrzésre van szükség.
92.	§ (1) A helyszíni ellenőrzés során az ellenőrzést végző személy a hatásköre
gyakorlásának keretei között az ellenőrzéshez szükséges területre, építménybe és
egyéb létesítménybe beléphet, ott az ellenőrzés tárgyával összefüggő - az 56. § (4)
bekezdésében meghatározott - bármely iratot, hatósági igazolványt, bizonyítványt,
engedélyt, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, az ügyféltől vagy
képviselőjétől, továbbá az ellenőrzés helyszínén tartózkodó bármely más személytől
adatot és tájékoztatást kérhet, az ügyfelet nyilatkozat tételére hívhatja fel, a
helyszínről, a megszemlélt tárgyakról, folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet,
mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le.
(2)	A hatóság a helyszíni ellenőrzés során a tényállás tisztázása szempontjából fontos
iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalhatja. Az ügyfél a nála lefoglalt
iratokba betekinthet, azokról kérésére és költségére a hatóság másolatot készít.
(3)	A hatóság a helyszíni ellenőrzésről, az annak során tett megállapításokról, a
lefoglalásról és az ügyfél által tett nyilatkozatról jegyzőkönyvet készít.
A jegyzőkönyvben tételesen fel kell sorolni a lefoglalt iratokat és tárgyi
bizonyítékokat.
(4)	A jegyzőkönyv egy példányát a hatóság az ügyfélnek a helyszínen átadja, vagy azt
az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított öt napon belül megküldi.
93.	§ (1) A hatósági ellenőrzés során lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat nyolc
napon belül vissza kell adni az ügyfélnek, ha azokra a tényállás tisztázásához a
továbbiakban nincs szükség.
(2)	Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás
lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a
megkeresett szervnek.
94.	§ (1) Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az
ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági határozatban foglalt előírásokat megsértette,
a)	felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és határidő megállapításával,
valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel felszólítja annak
megszüntetésére,
b)	hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást,
51
c)	megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatóságot, illetve fegyelmi,
szabálysértési, büntető, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez.
(2)	Az (1) bekezdés c) pontja alapján megkeresett szerv köteles a megkeresést
érdemben megvizsgálni és saját intézkedéséről vagy az ilyen intézkedés mellőzésének
okáról a megkereső hatóságot harminc napon belül tájékoztatni.
VII.	fejezet
Jogorvoslatok
95.	§ (1) A közigazgatási döntésekkel összefüggő jogorvoslatok: a kérelem alapján
lefolytatandó jogorvoslati eljárás és a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati
eljárás.
(2)	Ha e fejezet másként nem rendelkezik, az itt szabályozott eljárásokban az I-IV.
fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
96.	§ A hatóság határozata ellen az e fejezetben meghatározottak szerint önálló
jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van
helye, ha azt törvény lehetővé teszi.
97.	§ (1) Jogorvoslati eljárás lefolytatására az ügyfél, továbbá a döntés rendelkező
része által érintett személy (e fejezetben a továbbiakban együtt: ügyfél) kérelme
alapján kerülhet sor.
(2)	Az ügyfél kérelme alapján lefolytatható jogorvoslati eljárások
a)	a fellebbezési eljárás,
b)	a bírósági felülvizsgálat,
c)	az újrafelvételi eljárás,
d)	a méltányossági eljárás.
(3)	Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára
a)	a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárás keretében,
b)	a felügyeleti eljárás keretében,
c)	az Alkotmánybíróság határozata alapján,
d)	ügyészi óvás nyomán.
(4)	Mind kérelemre, mind hivatalból lehetséges a döntés kijavítása, kicserélése és
kiegészítése.
52
A) Jogorvoslati eljárások kérelem alapján
Fellebbezés
98.	§ (1) Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs
meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel
az érintett a döntést sérelmesnek tartja.
(2)	Végzés csak a határozat elleni fellebbezésben támadható meg, kivéve a (3) és (4)
bekezdésben szabályozott eseteket, továbbá ha az önálló fellebbezést törvény
megengedi, illetve ha törvény a fellebbezés kizárásával a határozat közvetlen bírósági
felülvizsgálatát teszi lehetővé.
(3)	Az első fokon hozott eljárást felfüggesztő, az eljárást megszüntető, a kérelem
érdemi vizsgálatát elutasító végzés, az eljárási bírságot kiszabó végzés, valamint az
eljárási költség viselésének kérdésében hozott végzés ellen önálló fellebbezésnek van
helye.
(4)	Az eljárás egyéb résztvevője saját jogán önálló fellebbezéssel élhet az elsőfokú
határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsőfokú végzés ellen.
(5)	Az eljárás egyéb résztvevője által a (4) bekezdés szerint benyújtott fellebbezés nem
akadálya annak, hogy a határozatnak az ügy érdemében hozott része jogerőre
emelkedjen.
99.	§ (1) A fellebbezést - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem
rendelkezik - a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni.
(2)	A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról
írásban lemondhat; a fellebbezési jogról történő írásbeli lemondó nyilatkozat nem
vonható vissza.
100.	§ Nincs helye fellebbezésnek,
a)	ha az ügyben törvény közvetlenül tesz lehetővé bírósági keresetindítást,
b)	az ügyfelek között létrejött egyezséget jóváhagyó határozat ellen,
c)	a 105. § (2) bekezdésében meghatározott esetben,
d)	a másodfokon eljáró szerv által hozott végzés ellen,
e)	a méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat ellen.
101.	§ (1) A fellebbezéssel megtámadott határozatban foglalt jogok nem
gyakorolhatók és a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van,
kivéve ha a hatóság a határozatot a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával
végrehajthatónak nyilvánította.
(2)	A határozat akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha
53
a)	életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy
káros következményeinek enyhítése miatt szükséges,
b)	a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi okból
szükséges,
c)	a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna,
d)	a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik,
e)	azt törvény honvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi,
munkabiztonsági, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá az energiaellátás
folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi.
(3)	A határozatban a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell
mondani és meg kell indokolni. Ha az ilyen határozatban a hatóság teljesítési határidőt
állapított meg, a végrehajtás elrendelésére csak e határidő eredménytelen eltelte után
kerülhet sor.
102.	§ (1) A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott
döntést hozta. Elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az ügyfél a
fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő.
(2)	A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók.
(3)	A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított
nyolc napon belül fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez,
kivéve ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően
kijavítja, kiegészíti, módosítja vagy visszavonja. A felterjesztés során az első fokon
eljáró hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat.
A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján
103.	§ (1) Ha az ügyfél fellebbezési kérelme alapján a hatóság megállapítja, hogy
döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja.
(2)	A hatóság az ügyfél fellebbezési kérelme esetén a nem jogszabálysértő döntést
akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően
módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs
ellenérdekű fél.
(3)	A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal,
akikkel a megtámadott határozatot közölték.
Fellebbezési eljárás
104.	§ (1) Ha az első fokon eljáró hatóság nem élt a 103. §-ban biztosított jogával, a
fellebbezésről az annak elbírálására jogosult szerv dönt.
54
(2)	A határidőn túl benyújtott fellebbezést - ha az ügyfél igazolási kérelmet nem
terjesztett elő -, továbbá a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést az
elbírálásra jogosult szerv érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja.
(3)	A határozat egésze ellen irányuló fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására
jogosult szerv a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja;
ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.
(4)	Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet,
hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő,
ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből
adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott
rendelkezésekre.
105.	§ (1) A másodfokon eljáró szerv a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy
megsemmisíti. Jogszabályban meghatározott esetben a másodfokon eljáró szerv a
mérlegelési jogkörben hozott elsőfokú döntésben meghatározott kötelezettségnél
súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg.
(2)	Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további
tisztázása szükséges, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a döntés megsemmisítése
mellett az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja, vagy a szükséges
adatok beszerzését, a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el.
(3)	Ha a másodfokon eljáró szerv megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél
bevonása szükséges, az elsőfokú döntést megsemmisíti, és az ügyben első fokon eljárt
hatóságot új eljárásra utasítja.
(4)	A megismételt eljárásban az első fokon eljáró hatóságot a másodfokon hozott
határozat rendelkező része és indokolása köti.
(5)	A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezővel és azokkal, akikkel az
elsőfokú döntést közölték, a másodfokon eljárt hatóság az első fokon eljárt hatóság
útján közli.
(6)	A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló
fellebbezést végzéssel kell elbírálni.
(7)	A másodfokon eljáró szerv a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött iratokat
a döntés meghozatalát követően három napon belül visszaküldi a döntéssel együtt az
első fokon eljáró szervhez, amely haladéktalanul intézkedik a döntés kézbesítése iránt.
A fellebbezés elbírálására jogosult szerv
106.	§ (1) Az ügyfél jogorvoslathoz való jogának érvényesülése érdekében - az olyan
ügyek kivételével, amelyekben e törvény alapján nincs helye fellebbezésnek - az
55
elsőfokú hatáskört úgy kell megállapítani, illetve a szervezetrendszert úgy kell
kialakítani, hogy legyen a fellebbezés elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól
szervezeti, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szerv.
(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény alkalmazása során a fellebbezés
elbírálása a 107. és 108. §-ban meghatározott szervek hatáskörébe tartozik.
107.	§ (1) Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott elsőfokú
döntéssel szembeni fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik.
(2)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a közigazgatási hivatal vezetője jogosult
a fellebbezés elbírálására, ha első fokon
a)	az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó hatósági ügyekben a polgármester, a
főpolgármester, a közgyűlés elnöke, a jegyző, a főjegyző, a hatósági igazgatási
társulás, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője vagy a megyei jogú város
kerületi hivatalának vezetője,
b)	nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet vagy hatósági
jogkört gyakorló személy
járt el.
(3)	A köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést az első fokon eljárt szerv
közvetlen felettes köztestületi szerve bírálja el, ilyen szerv hiányában az első fokon
eljárt szerv határozatával szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye.
108.	§ (1) A 107. §-ban nem említett, első fokon eljáró hatóság döntése ellen irányuló
fellebbezést a közvetlen felettes szerv bírálja el. Felettes szerv hiányában a hatóság
döntése ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye.
(2)	Ha valamely ügyfajta jellege indokolttá teszi az (1) bekezdésben, illetve a
107.	§-ban foglaltaktól eltérő fellebbezési fórumrendszer kialakítását, a hatáskört
megállapító törvényben, kormányrendeletben mind az első fokon eljáró, mind a
fellebbezés elbírálására jogosult szervet meg kell jelölni.
Bírósági felülvizsgálat
109.	§ (1) Az ügyfél a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat
közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a
közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni
kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja.
(2)	A 98. § (5) bekezdése alapján lehetőség van az ott meghatározott végzések
közvetlen bírósági felülvizsgálatára is, továbbá a végzések esetében törvény lehetővé
teheti a bírósági felülvizsgálat nem peres eljárásban történő elintézését.
56
(3)	A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban az
ügyfél vagy az ügyfelek valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a
fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt.
(4)	Ha az ügyfelek valamelyike a hatóság határozatával szemben bírósági
felülvizsgálat iránti keresetet nyújtott be, a hatóság erről az ügy iratainak
felterjesztésével egyidejűleg a többi ügyfelet értesíti.
110.	§ (1) A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó
hatálya, az ügyfél azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését
kérheti. A kérelem elbírálásáig a végrehajtás nem foganatosítható.
(2)	A végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok
gyakorlására is.
(3)	Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, ha a határozat
a)	a hadkötelesnek a sorozáson, orvosi vizsgálaton, valamint fegyver nélküli katonai
és polgári szolgálat teljesítése iránti kérelem elbírálása céljából vagy más okból való
megjelenését rendeli el,
b)	a polgári szolgálat esetén a foglalkoztató kijelöléséről, a polgári szolgálat
megkezdéséről való felhívásról, a katonai szolgálatban való visszatartásról, továbbá
mozgósításkor polgári munkakörben való meghagyásról rendelkezik,
c)	a polgári védelmi szolgálat ellátásával kapcsolatos kötelezettséget állapít meg,
d)	jogerős bírósági döntés végrehajtását szolgálja.
111.	§ (1) A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - az ügy érdemére ki nem ható
eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabálysértés megállapítása esetén a
közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új
eljárásra kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási
hatósági ügyben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a közigazgatási döntést
megváltoztathatja.
(2)	Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemében határozott, a
hatóságnál ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett - a közigazgatási ügyekben
eljáró bíróság által elrendelt új eljárás kivételével - nincs helye új eljárásnak.
(3)	A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának
rendelkezőrésze és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során
annak megfelelően köteles eljárni.
Újrafelvételi eljárás
112.	§ (1) Ha az ügyfélnek a jogerős határozattal lezárt ügyben a határozat jogerőre
emelkedését követően jutott tudomására a határozat meghozatala előtt már meglévő,
az eljárásban még el nem bírált és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat
vagy más bizonyíték, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül újrafelvételi
57
kérelmet nyújthat be, feltéve, hogy elbírálása esetén az ügyfélre kedvezőbb határozatot
eredményezett volna.
(2)	Nem nyújtható be újrafelvételi kérelem
a)	a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett tényre, illetve a jogi
szabályozásban bekövetkezett változásra alapozva,
b)	ha az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági
felülvizsgálat során a bíróság határozatot hozott,
c)	ha a közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számítva hat hónap eltelt,
d)	ha azt jogszabály kizárja.
(3)	Törvény kivételesen, az ügyfél különös méltánylást érdemlő érdekére tekintettel a
(2)	bekezdés c) pontja szerinti határidőnél hosszabb, de három évet meg nem haladó
jogvesztő határidőt is meghatározhat az újrafelvételi kérelem benyújtására, feltéve
hogy az újrafelvételi eljárásban hozott döntés mások jogát, jogos érdekét vagy jogi
helyzetét nem érinti.
(4)	Az újrafelvételi kérelmet az első fokon eljáró hatóság bírálja el.
(5)	Az újrafelvételi kérelmet a hatóság elutasítja, ha
a)	az a (2) bekezdésben meghatározott okból nem nyújtható be,
b)	az ügyfél által az újrafelvétel alapjául megjelölt ok nem teszi indokolttá a
határozat módosítását vagy visszavonását.
(6)	Az újrafelvételi eljárásban a hatóság a jogerős határozatát módosíthatja,
visszavonhatja, vagy az utóbb ismertté vált tényállásnak megfelelő új döntést hozhat.
E döntés ellen jogorvoslatnak az általános szabályok szerint van helye.
(7)	Az újrafelvételi eljárásban hozott döntés a jogerős határozat alapján jóhiszeműen
szerzett és gyakorolt jogokra csak akkor hat ki, ha az újonnan ismertté vált tények
vagy bizonyítékok ismeretében a jogerős határozat jóhiszeműen szerzett és gyakorolt
jogokra tekintet nélküli megsemmisítésének lenne helye.
(8)	Ha az újrafelvételi eljárásban a kötelezettséget megállapító jogerős határozat
megváltoztatása vagy visszavonása várható, a hatóság hivatalból intézkedik a
folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztéséről.
(9)	Ha az újonnan ismertté vált tények alapján a jogerős határozatban megállapított
kötelezettség elrendelésének - részben vagy egészben - nem lett volna helye, az
újrafelvételi eljárásban intézkedni kell a kérelem benyújtásáig, illetve a végrehajtás
felfüggesztéséig történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezéséről, a
kötelezettnek alaptalanul okozott joghátrány megszüntetéséről, valamint az okozott
kár és eljárási költség megtérítéséről.
58
Méltányossági eljárás
113.	§ (1) Az ügyfél a jogerős határozatot hozó hatóságtól a nem jogszabálysértő
határozat módosítását vagy visszavonását kérheti, ha annak végrehajtása számára a
határozat meghozatala után bekövetkezett okból méltánytalanul súlyos hátrányt okoz,
és a végrehajtási eljárásban méltányosság nem gyakorolható.
(2)	A határozat méltányosságból való módosítására vagy visszavonására csak
kivételesen és a következő együttes feltételek fennállása esetén kerülhet sor:
a)	az eljáró hatóság hatáskörét megállapító jogszabály ezt nem zárja ki,
b)	az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, illetve ha van, a határozat módosítása nem
sérti az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét, vagy az ellenérdekű ügyfél
hozzájárul a határozatnak a kérelem szerinti módosításához,
c)	a módosítás vagy visszavonás nem sért közérdeket,
d)	a határozat jogerőre emelkedése óta egy év, vagy ha a jogerős határozatban
megállapított teljesítési határidő egy évnél hosszabb, a teljesítési határidő még nem telt
el.
(3)	A jogi szabályozásnak a határozat meghozatala utáni megváltozása nem ad alapot
méltányossági kérelem benyújtására.
(4)	A méltányossági kérelem tárgyában a hatóság jogorvoslattal nem támadható
határozattal dönt.
B) Hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások
A döntés módosítása vagy visszavonása
114.	§ (1) Ha a hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult szerv
vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt
sért, a döntését módosíthatja vagy visszavonhatja.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti eljárás lefolytatására - az Alkotmánybíróság határozata
vagy ügyészi óvás alapján indított eljárás kivételével - a hatóság csak egy ízben, és ha
törvény eltérően nem rendelkezik, a határozat közlésétől számított egy éven belül
jogosult.
(3)	A döntést a hatósági nyilvántartásba, illetve a hatósági igazolványba felvett téves
bejegyzés kivételével nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen
szerzett és gyakorolt jogot sértene.
(4)	A határozat módosítását vagy visszavonását jogszabály kizárhatja vagy feltételhez
kötheti.
(5)	A döntés ügyészi óvás nyomán történő módosítására vagy visszavonására a 118. és
a 120. §-ban foglaltak irányadók.
59
(6)	A hatóság döntésének semmisségi ok alapján történő visszavonására a 121. §
rendelkezéseit kell alkalmazni.
Felügyeleti eljárás
115.	§ (1) A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró
hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján
a)	megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására,
b)	gyakorolja - ha törvény másként nem rendelkezik - a (2) bekezdésben
szabályozott felügyeleti jogkört.
(2)	Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megváltoztathatja
vagy megsemmisítheti, és szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra
utasíthatja.
(3)	A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha
a)	azt a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság érdemben elbírálta,
b)	semmisségi ok esetén a 121. § (4) bekezdésében foglalt idő eltelt,
c)	semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené,
d)	kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha
az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt év eltelt,
e)	azt jogszabály kizárja vagy feltételhez köti, és a feltétel nem áll fenn.
(4)	A jogszabálysértő döntés megsemmisítése esetén a megsemmisített döntést hozó
hatóságnak határozatban kell intézkedni a döntéssel, illetve az annak alapján történt
teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezéséről és a szükségtelenül okozott
költség megtérítéséről. A határozattal szemben jogorvoslatnak van helye.
(5)	A megsemmisítő döntés jogorvoslattal történő megtámadása esetén a (4) bekezdés
szerinti eljárást fel kell függeszteni.
Felügyeleti szerv
116.	§ (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, felügyeleti szervként a 107. és
108.	§-ban meghatározott, fellebbezés elbírálására jogosult szervek járnak el.
(2)	A Kormány irányítása és a miniszter felügyelete alatt működő, valamint a
miniszter irányítása alá tartozó országos hatáskörű hatóság, továbbá a közigazgatási
hivatal vezetőjének hatáskörébe tartozó hatósági ügyek esetében a miniszter
gyakorolja a felügyeleti jogkört.
A határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján
117.	§ (1) Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak
az egyedi ügyben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával ad helyt
alkotmányjogi panasznak, és az ügyben bírósági felülvizsgálatra nem került sor, a
60
jogerős határozatot hozó szerv felügyeleti szerve a határozatot megváltoztatja, illetve
megsemmisíti, és szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasítja.
(2)	Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján a jogszabályt nem, csak
annak valamely lehetséges értelmezését nyilvánítja alkotmányellenessé, az (1)
bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni az alkotmányellenes értelmezés
eredményeképpen hozott határozat tekintetében is.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés szerinti esetekben a felügyeleti szerv az Alkotmánybíróság
határozatának részére történő kézbesítésétől számított harminc napon belül jár el.
(4)	Az (1) és (2) bekezdés szerinti esetekben a felügyeleti eljárás során a 115. § (3)
bekezdésének b)-d) pontja nem alkalmazható.
(5)	Ha az (1) és (2) bekezdés szerinti közigazgatási határozat tekintetében nincs
felügyeleti szerv, és a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatát bíróságtól nem
kérték, a perindítási határidő az alkotmánybírósági döntés kihirdetésétől számított
harminc napra ismételt megnyílik.
Ügyészi óvás
118.	§ (1) Ha az ügyész a jogerős, illetve végrehajtható és a közigazgatási ügyekben
eljáró bíróság által felül nem vizsgált közigazgatási határozatban jogszabálysértést
állapít meg, a jogszabálysértés kiküszöbölése végett a határozatot hozó hatósághoz
vagy annak felügyeleti szervéhez óvást nyújthat be. Az óvásban az ügyész a
megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja, ebben az
esetben a végrehajtás felfüggesztése kötelező.
(2)	Az óvást a hatóság a benyújtástól számított nyolc napon belül, testületi szerv az
óvás benyújtását követő legközelebbi ülésén, ha az ügyész az óvást közvetlenül a
felügyeleti szervhez nyújtotta be, a felügyeleti szerv harminc napon belül köteles
elbírálni.
119.	§ (1) Az ügyész a törvénysértő gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló
törvénysértés megszüntetése végett a hatóság vezetőjénél felszólalással él, a jövőbeni
törvénysértés veszélye esetén pedig a törvénysértés megelőzése érdekében
figyelmeztetést nyújt be.
(2)	A hatóság vezetője az ügyészi felszólalást vagy figyelmeztetést harminc napon
belül, testületi szerv a legközelebbi ülésén köteles elbírálni.
120.	§ Ha az ügyész az e törvény hatálya alá tartozó ügyben nyújt be óvást, felszólalást
vagy figyelmeztetést, annak elbírálására a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló
1972. évi V. törvénynek az ügyészi törvényességi felügyeletre vonatkozó
V. fejezetében foglaltak az irányadók.
61
Semmisség
121.	§ (1) Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni,
ha
a)	a magyar hatóság joghatósága az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy
törvény rendelkezése alapján kizárt,
b)	az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe,
c)	a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy a szakhatóság jogszabályon
alapuló állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg,
d)	a közigazgatási döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve hogy a
bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította,
e)	a döntést hozó testületi szerv nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a
döntéshez szükséges szavazati arány,
f)	a döntés tartalma a 111. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel
ellentétes.
(2)	Törvény valamely meghatározott forma mellőzését, illetve valamely súlyos eljárási
jogszabálysértést is semmisségi okká minősíthet.
(3)	A 22. § (3) bekezdésében szabályozott eset nem alapozza meg az (1) bekezdés a)
és b) pontja szerinti semmisséget.
(4)	A döntés - az (5) bekezdés kivételével - semmisségi ok esetén sem semmisíthető
meg, ha
a)	az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a jogerőre
emelkedése óta három év eltelt;
b)	kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az
hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt év eltelt.
(5)	Az (1) bekezdés d) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés
időkorlátozás nélkül megsemmisíthető ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot
nem érint.
(6)	A hatóság döntését megsemmisítő határozattal szemben jogorvoslatnak van helye.
(7)	A hatóság döntésének megsemmisítése esetén a 115. § (4) és (5) bekezdését
alkalmazni kell.
A döntés kijavítása, kicserélése és kiegészítése
122.	§ (1) Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a
hatóság a hibát - szükség esetén az ügyfél meghallgatása után - kérelemre vagy
hivatalból kijavíthatja. Kijavítás helyett a hibás döntés bevonása mellett sor kerülhet a
döntés kicserélésére is.
62
(2)	A számítási hibát tartalmazó döntés kijavítására, kicserélésére csak akkor kerülhet
sor, ha a számítási hiba kijavítása nem hat ki az ügy érdemére vagy az eljárási költség
mértékére, illetve a költségviselési kötelezettségre.
(3)	A kijavítást a döntés eredeti példányára és - lehetőség szerint - kiadmányaira is fel
kell jegyezni, és az ügyféllel közölni kell. A döntés kijavítása vagy kicserélése ellen
jogorvoslatnak nincs helye.
123.	§ (1) A hatóság - ha törvény eltérően nem rendelkezik, a döntés jogerőre
emelkedésétől számított egy éven belül - mind kérelemre, mind hivatalból
kiegészítheti döntését, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott, illetve
hiányzik a döntésből a törvény vagy külön jogszabály által előírt kötelező tartalmi
elem. Nincs azonban helye a döntés kiegészítésének, ha az ügyfél jóhiszeműen szerzett
és gyakorolt jogát sértené, vagy a jogorvoslatról szóló tájékoztatást nem tartalmazza.
(2)	A kicserélt, illetve kiegészített döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye,
mint az eredeti döntés ellen volt. Névelírásra hivatkozással azonban a másodfokú
döntés kijavítása útján nem lehet új ügyfelet bevonni az eljárásba, ilyenkor az első
fokon eljárt szervet kell utasítani az új - hibátlan - döntésnek az ügyfél részére történő
kézbesítésére.
VIII.	fejezet
Végrehajtás
124.	§ (1) A hatósági eljárásban az e törvényben meghatározott feltételek fennállása
esetén állami kényszerrel is el kell érni, hogy a hatóság döntésével pénzfizetésre vagy
egyéb magatartásra kötelezett ügyfél e kötelezettségének eleget tegyen.
(2)	Az állami kényszer e törvény keretei között elsősorban a kötelezett vagyoni jogait,
kivételesen személyes szabadságát is korlátozhatja.
(3)	A kötelezett személye elleni kényszercselekményt - a végrehajtást foganatosító
szerv intézkedése alapján - a rendőrség hajtja végre.
(4)	A végrehajtás foganatosításában közreműködő rendőr - e törvény alapján - a
végrehajtás eredményességének előmozdítása céljából a Rendőrségről szóló 1994. évi
XXXIV. törvényben (a továbbiakban: Rtv.) szabályozott intézkedések közül
igazoltathat (Rtv. 29. §), felvilágosítást kérhet (Rtv. 32. §), előállíthat [Rtv. 33. § (2)
bekezdésének f) pontja], magánlakásban és magánlakásnak nem minősülő egyéb
helyen intézkedhet [Rtv. 39. § (1) bekezdésének e) pontja és (2)-(4) bekezdése,
valamint 40. §-a]. Az Rtv.-ben szabályozott egyéb intézkedés alkalmazására - ha
annak feltételei fennállnak - az Rtv. alapján kerülhet sor.
63
125.	§ A közigazgatási végrehajtás szabályait kell alkalmazni
a)	a hatóság döntésében megállapított,
b)	a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt,
c)	a hatósági szerződésben vállalt, illetve a szerződés megszegése esetén a szerződés
alapján az ügyfél által igénybe vett támogatás és egyéb kedvezmény visszatérítése
iránti,
d)	a jogsegély keretében a külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatában
foglalt
kötelezettség érvényesítésére, ha annak önkéntes teljesítése elmaradt.
126.	§ (1) A végrehajtási eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben
szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen - ha e törvény másként nem
rendelkezik - nincs helye fellebbezésnek.
Végrehajtható döntések
127.	§ (1) A hatóság döntése végrehajtható, ha
a)	pénzfizetésre, valamely tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányuló
kötelezettséget állapít meg, jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidő
vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el;
b)	az a) pont szerinti kötelezettséget megállapító döntés fellebbezési jogra tekintet
nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el.
(2)	A döntést a fellebbezési jogra tekintet nélkül végre kell hajtani, ha az az ügyfél
javára megállapított egyszeri vagy rendszeres fizetési kötelezettséget (szociális segély,
nyugdíj stb.) tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése egyértelműen csak a határozatban
megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik.
(3)	Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a 125. § b) és c) pontja
szerinti esetekben is.
128.	§ (1) A hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha
a)	ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt, vagy
b)	a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, illetve
c)	a fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben jogerőre emelkedik a döntés
a)	ha az ügyfél a kérelmének teljesítése esetén már a döntés közlése előtt lemondott a
fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél: az elsőfokú döntés közlésekor,
b)	a fellebbezési határidő tartama alatti lemondás esetén: a lemondás napján.
(3)	Az elsőfokú döntés egyes rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha az ügyféltől
nem érkezett fellebbezés, csupán az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá
vonatkozó rendelkezése ellen.
64
(4)	A másodfokon hozott döntés a közléssel válik jogerőssé és végrehajthatóvá.
129.	§ Hivatalból indult eljárásban a hatóság a végrehajtható döntésben elrendelt
kötelezettség teljesítését vizsgálja. Ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló
adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a teljesítési határidő leteltét,
illetve a határnap elmúltát követő tizenöt napon belül hatósági ellenőrzést tart.
A végrehajtás akkor rendelhető el, ha a hatóság megállapította, hogy a kötelezettség
teljesítése határidőre nem vagy csak részben, illetve nem az előírásoknak megfelelően
történt meg.
A végrehajtás elrendelése
130.	§ (1) A döntés végrehajtását - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem
rendelkezik - az első fokon eljáró hatóság végzéssel rendeli el. Ha a hatóság a döntés
fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendeli el, a végrehajtásról és a
foganatosítás módjáról a döntést tartalmazó határozatban vagy végzésben kell
rendelkezni.
(2)	A hatóság hivatalból indult vagy folytatott eljárás esetén a végrehajtást hivatalból,
egyébként a jogosult kérelmére rendeli el. Ha törvény vagy kormányrendelet másként
nem rendelkezik, a végrehajtást a 127. § szerinti feltétel teljesülésétől, illetve a
végrehajtás megindítására irányuló kérelem beérkezésétől számított öt napon belül el
kell rendelni.
(3)	A végrehajtást elrendelő végzést közölni kell a kötelezettel és a végrehajtást
kérővel. A végzés ellen a kötelezett kifogással élhet, ha igazolja, hogy a
kötelezettségét a végzés közlésekor már teljesítette. Ebben az esetben a kifogásnak
halasztó hatálya van.
(4)	A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése esetén a végrehajtást
elrendelő végzéssel szemben az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a
végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat.
(5)	A végrehajtást elrendelő végzésben
a)	meg kell határozni a végrehajtási eljárásban érvényesítendő kötelezettség pontos
tartalmát, ha a teljesítés csak részben vagy nem az előírásoknak megfelelően történt
meg, valamint csatolni kell a 129. § alapján lefolytatott hatósági ellenőrzésről készült
jegyzőkönyvet,
b)	fel kell tüntetni az első fokon eljáró hatóság nyilvántartásában vagy az ügy
irataiban rendelkezésre álló adatokat, és csatolni kell hozzá a végrehajtható döntést,
valamint azokat a dokumentumokat, amelyek a végrehajtás eredményes befejezéséhez
szükségesek (tervdokumentáció, ingatlan-nyilvántartási adatok, bankszámlaszámok, a
kötelezett munkahelye stb.),
c)	pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén meg kell jelölni a végrehajtás
elrendeléséig felmerült késedelmi pótlék összegét.
65
A végrehajtás foganatosítása
131.	§ (1) A végrehajtást - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a közigazgatási
hivatal vezetőjének irányítása alatt, a Kormány által az erre kijelölt, kistérségi
székhely településeken működő, önálló feladatkörű közigazgatási végrehajtó szolgálat
(a továbbiakban: végrehajtó szolgálat) foganatosítja.
(2)	A települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben a végrehajtás
foganatosítására önkormányzati hatósági társulás hozható létre, továbbá pénzkövetelés
végrehajtására az önkormányzat az önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy a döntés végrehajtását az első
fokon eljáró hatóság vagy a végrehajtó szolgálat az első fokon eljáró hatóság
bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb feltételek
szükségesek, amelyekkel a végrehajtó szolgálat nem rendelkezik.
(4)	Ha a hatóság a határozatnak a fellebbezésre való tekintet nélküli végrehajtását
rendelte el, a halaszthatatlan végrehajtási cselekményt az első fokon eljáró hatóság
köteles foganatosítani.
(5)	A végrehajtó szolgálat illetékességét - a 21. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában
szabályozott illetékességi ok hiányában - az első fokon eljárt hatóság székhelye
alapozza meg.
Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása
132.	§ A közigazgatási végrehajtás során a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására
elsősorban a kötelezett szabad rendelkezése alatt álló, pénzügyi intézménynél kezelt
összeget, vagy ha ez természetes személy esetében nem lehetséges, a kötelezett
munkabérét kell végrehajtás alá vonni.
133.	§ (1) A végrehajtást foganatosító szerv a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező
kötelezett esetében a bankszámlán a kötelezett rendelkezése alatt álló összeget
azonnali beszedési megbízással vonja végrehajtás alá. A megbízás a kötelezett
bármely pénzforgalmi bankszámlája ellen benyújtható. Ha a pénzkövetelés jogosultja
nem a végrehajtást foganatosító szerv, az azonnali beszedési megbízást a végrehajtást
foganatosító szerv e célra elkülönített letéti számlájára kell teljesíteni. A végrehajtást
foganatosító szerv öt napon belül gondoskodik a kezelési költségek levonása mellett a
letéti számlára befolyt összegnek és kamatainak a jogosult számlájára történő
átutalásáról vagy kifizetéséről.
(2)	Ha mind a jogosult, mind a kötelezett pénzforgalmi bankszámla vezetésére köteles,
a jogosult a végrehajtható határozat alapján őt megillető összeget a kötelezett pénzügyi
intézménynél vezetett bankszámlájáról azonnali beszedési megbízással érvényesítheti.
Erről a végrehajtást elrendelő végzésben rendelkezni kell. Ha az azonnali beszedési
66
megbízás nem vezetett eredményre, az eljárást a végrehajtást foganatosító szerv
-	a jogosult kérelmére - köteles átvenni és folytatni.
(3)	Ha a kötelezett pénzforgalmi bankszámlája nem ismert, és az a cégnyilvántartásból
sem állapítható meg, a végrehajtást foganatosító szerv - hivatalból vagy a (2) bekezdés
esetén a jogosult kérelmére - az állami adóhatóságot keresi meg a számlaszám
közlésére, és felhívja a pénzügyi intézményt a kötelezett nála kezelt pénzösszegének
végrehajtás alá vonásához szükséges adatok közlésére. A felhívásnak az adóhatóság,
illetve a pénzügyi intézmény haladéktalanul köteles eleget tenni.
(4)	A pénzügyi intézmény az (1)-(2) bekezdés szerinti megbízásnak köteles
haladéktalanul eleget tenni. Ha a pénzügyi intézmény az azonnali beszedési megbízást
fedezet hiánya miatt nem tudja teljesíteni, erről a végrehajtást foganatosító szervet,
illetve a jogosultat haladéktalanul értesíti. A pénzügyi intézmény a végrehajtást
foganatosító szerv felhívására köteles tájékoztatást adni a kötelezett bankszámlájáról
az adott időszakban teljesített fizetési megbízásokról.
(5)	Ha a pénzügyi intézmény a kötelezett rendelkezésére álló fedezet ellenére a
megbízást nem teljesíti, a végrehajtást foganatosító szerv végzéssel kötelezheti a
megbízásban feltüntetett összeg megfizetésére. E végzésben a végrehajtást
foganatosító szerv a pénzügyi intézmény felelős munkatársát, vagy ha az nem
állapítható meg, az intézmény vezetőjét eljárási bírsággal is sújthatja. A végzésnek a
bírságolásra vonatkozó rendelkezése ellen az általános szabályok szerint lehet
jogorvoslattal élni.
134.	§ (1) Ha a kötelezett munkabérére kell végrehajtást vezetni, a végrehajtást
foganatosító szerv végzésben rendeli el a munkáltatónál a kötelezettség összegének a
munkabérből történő letiltását. A munkáltató köteles a végzésben foglaltaknak eleget
tenni. A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő
munkanapon
a)	értesítse a kötelezettet a letiltásról,
b)	intézkedjék, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a
letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetve
utalják át a felhívásban megjelölt számlára,
c)	értesítse a letiltást kibocsátó szervet a letiltás foganatosításának akadályáról,
illetve a kötelezett általa ismert új munkáltatójáról.
(2)	Törvény indokolt esetben az (1) bekezdésben meghatározott határidőnél hosszabb
határidőt is megállapíthat a munkáltatói kötelezettség teljesítésére.
(3)	A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó munkáltatói kötelesség
megszegése esetén a végrehajtást foganatosító szerv a munkáltatóval szemben a
133.	§ (5) bekezdésének megfelelő alkalmazásával jár el.
135.	§ (1) Ha a kötelezett bizonyítja, hogy a teljesítés elmaradása neki nem róható fel,
és az egy összegben történő teljesítésre nem képes, illetve az számára aránytalan
nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást foganatosító szerv fizetési halasztást
67
vagy részletfizetést (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezhet, ha
azt jogszabály nem tiltja, és ahhoz a végrehajtást elrendelő szerv - indokolt esetben a
jogosult meghallgatása után - előzetesen hozzájárult. A fizetési kedvezmény - ha
törvény másként nem rendelkezik - az engedélyezésétől számított legfeljebb egy évig
tarthat.
(2)	Törvény a fizetési kedvezmény engedélyezésének feltételeire az ügyfélre nézve az
(1)	bekezdés rendelkezéseinél kedvezőbb szabályt állapíthat meg, továbbá lehetővé
teheti a tartozás mérséklését vagy elengedését.
(3)	A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezményt a kötelezettség teljesítését
előmozdító feltételhez kötheti. Ha a kötelezett a feltételt nem teljesíti, a végrehajtást a
továbbiakban a hátralék teljes összegére kell folytatni, a teljes összegű késedelmi
pótlék felszámításával.
136.	§ (1) Ha a 133. és 134. § szerinti végrehajtás nem vezetett vagy aránytalanul
hosszú idő múlva vezetne eredményre, a kötelezett bármely lefoglalható vagyontárgya
végrehajtás alá vonható.
(2)	A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben elrendelt kötelezettség
végrehajtása során a vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás
vezethető.
(3)	A közigazgatási végrehajtásban pénzfizetési kötelezettség teljesítése céljából
ingatlan-végrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha a pénzfizetési kötelezettség
teljesítéséhez a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás nem, vagy csak
aránytalanul hosszú idő múlva nyújtana fedezetet, és az ilyen módon végre nem
hajtható kötelezettség összege legalább százezer forint, illetve - egyéb végrehajtás alá
vonható ingatlan hiányában - a kötelezett állandó lakóhelyéül használt ingatlan
esetében az egymillió forintot eléri.
(4)	Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének nincs helye, és a kötelezett egyéb
vagyonára vezetett végrehajtás is eredménytelen, a kötelezett ingatlanát - a jogosult
javára a behajthatatlan pénzkövetelés összegéig - jelzálogjoggal lehet megterhelni.
A jelzálogjogot és annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a végrehajtó
szolgálat végzéssel rendeli el. A végzés a kézbesítéssel jogerőre emelkedik, ellene
végrehajtási kifogásnak van helye. A végrehajtást foganatosító szerv a végzést
megküldi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalnak, és az elévülési időn belül
történő értékesítés esetén gondoskodik a pénzfizetési kötelezettség érvényesítéséről.
A földhivatal a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.
137.	§ A pénzügyi intézménynél kezelt összegre, munkabérre, továbbá ingóságra vagy
ingatlanra vezetett végrehajtás során az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a
bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait,
takarékbetétre vezetett végrehajtás során az arra vonatkozó külön jogszabály
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ahol a Vht. végrehajtható okiratot említ,
68
azon a végrehajtást elrendelő végzést, ahol pedig végrehajtót említ, azon a 131. §-ban
meghatározott végrehajtást foganatosító szervet, illetve a nevében eljáró ügyintézőt,
ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni.
Késedelmi pótlék
138.	§ (1) A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha
a)	pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, kivéve, ha törvény
másként nem rendelkezik,
b)	a hatósági szerződés alapján igénybe vett támogatást vagy kedvezményt vissza
kell térítenie,
c)	azt a törvény elrendeli.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségre és annak mértékére az ügyfelet a
fizetési kötelezettséget megállapító határozatban figyelmeztetni kell.
(3)	A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában
érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen
megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék.
(4)	A késedelmi pótlékot pénzfizetési kötelezettség esetén a teljesítési határidő utolsó
napját követő naptól, a hatósági szerződés alapján igénybe vett támogatás vagy
kedvezmény visszatérítése esetén az igénybevétel első napjától a teljesítés vagy a
visszatérítés napjáig terjedő időszakra, részleges teljesítés esetén a hátralékra kell
felszámítani.
(5)	Természetes személy kérelmére - kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén
-	a késedelmi pótlék mérsékelhető vagy felszámítása mellőzhető. A nem természetes
személy ügyfél erre csak akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a tőle elvárható
mértékben és módon mindent megtett a határidőben történő teljesítés érdekében, és az
neki fel nem róható okból hiúsult meg.
139.	§ Késedelmi pótlékot kell felszámítani a végrehajtási eljárás során a
költségviselésre, a pénzegyenérték vagy az eljárási bírság megfizetésére irányuló
kötelezettség késedelmes teljesítése esetén, továbbá az állam által előlegezett költség
után a megelőlegezés időtartamára.
Meghatározott cselekmény végrehajtása
140.	§ (1) Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott
magatartásra (a továbbiakban együtt: meghatározott cselekmény) irányul, a teljesítés
elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv
a)	a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti,
b)	feljogosíthatja a jogosultat, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett
költségére és veszélyére elvégezze vagy mással elvégeztesse,
69
c)	a jogosult kérelmére a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének
megfizetésére kötelezheti,
d)	ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben eljárási
bírságot szabhat ki,
e)	a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.
(2) A végrehajtást foganatosító szerv az (1) bekezdés a) és b) pontja esetében a
kötelezettet a teljesítéssel előreláthatóan felmerülő költség előlegezésére kötelezi, vagy
ha ez nem vezet eredményre, a költséget megelőlegezi.
141.	§ (1) Ha a meghatározott cselekmény elvégzéséhez szükséges költségek egy
százaléka az eljárási bírság felső határánál nagyobb összeg, a végrehajtási eljárásban
kiszabható eljárási bírság felső határa a teljesítési költség egy százalékáig terjedhet.
(2)	Az eljárási bírság ismételten kiszabható, ha a kötelezett a meghatározott
cselekményt a bírságot kiszabó végzésben megállapított újabb határidő alatt nem
teljesítette, továbbá ha a meghatározott magatartásra vonatkozó rendelkezést
ismételten megszegi.
(3)	Az eljárási bírság behajtására a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására vonatkozó
szabályok szerint kell eljárni azzal, hogy a végrehajtást foganatosító szerv rendeli el a
végrehajtást.
142.	§ (1) A végrehajtás módjáról a végrehajtást foganatosító szerv - szükség esetén a
jogosult, illetve a kötelezett meghallgatása után - határoz. A 140. § (1) bekezdésében
felsoroltak közül azt az intézkedést kell megtennie, amely - az eset összes
körülményét mérlegelve - a leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség teljesítését.
(2) A végrehajtást foganatosító szerv a szükséges intézkedést végzéssel rendeli el.
A költség viselésére, továbbá a pénzegyenérték és az eljárási bírság megfizetésére
kötelező végzés ellen fellebbezésnek van helye.
Meghatározott ingóság kiadása
143.	§ (1) Ha a kötelezett meghatározott ingóság kiadására köteles, azt az ingóság
helye szerinti végrehajtó szolgálat a helyszínen lefoglalja, és a jelen levő jogosultnak
átadja.
(2)	Ha a kötelezett az ingóság kiadását megtagadja, a végrehajtó szolgálat a rendőrség
közreműködését kéri, és a végrehajtást azonnal foganatosítja.
(3)	Ha a kötelezett a helyszíni eljáráson nincs jelen, a végrehajtó szolgálat a lefoglalást
-	szükség esetén - a lakás vagy helyiség felnyitásával hatósági tanú jelenlétében
foganatosítja.
70
(4)	Ha a meghatározott ingóság nincs meg, az ingóság valószínű értéke erejéig a
kötelezett egyéb vagyontárgya is lefoglalható, vagy a jogosult ehelyett az ingóság
pénzegyenértékének megállapítását kérheti.
(5)	Ha a kötelezett egyéb vagyontárgyának lefoglalására kerül sor, a végrehajtó
szolgálat intézkedik az ingóság értékének megállapításáról. A továbbiakban a
végrehajtás az ingóság értékének megfelelő összeg behajtása iránt folyik.
(6)	A végrehajtó szolgálat az ingóság pénzegyenértékét végzéssel állapítja meg.
A végzés ellen fellebbezésnek van helye. A továbbiakban a végrehajtás e pénzösszeg
behajtása iránt folyik.
Külföldi határozat végrehajtása
144.	§ (1) Külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatát (a továbbiakban:
külföldi határozat) az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés, vagy viszonosság
alapján lehet végrehajtani.
(2) Külföldi határozat végrehajtásánál - ha az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés
vagy törvény másként nem rendelkezik - a 145. és 146. §-ban foglaltak szerint kell
eljárni.
145.	§ (1) A külföldi határozat végrehajtása a határozatot kibocsátó vagy a külföldi jog
szerint a végrehajtásra hatáskörrel rendelkező hatóság megkeresése alapján rendelhető
el.
(2)	Ha az Unió jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik,
illetve a a viszonossági gyakorlatból más nem következik, a külföldi hatóság
megkeresése alapján akkor lehet eljárni, ha a megkereséshez csatolták
a)	a kötelezettséget megállapító jogerős határozatot,
b)	a végrehajtást elrendelő végzést,
c)	a végrehajtás megindítására irányuló kérelmet, ha az a végrehajtás elrendelésének
feltétele,
d)	az a)-c) pontban foglaltak hivatalos magyar nyelvű fordítását.
(3)	A külföldi határozat belföldön akkor hajtható végre, ha megfelel a 127. §-ban
foglalt feltételeknek, és a kötelezettség érvényesítése nem ütközik magyar
jogszabályba.
146.	§ (1) A külföldi határozat végrehajtására vonatkozó megkeresést a fővárosi
végrehajtó szolgálathoz kell megküldeni.
(2)	A fővárosi végrehajtó szolgálat megvizsgálja, hogy a megkeresés megfelel-e az
Unió jogi aktusában, a nemzetközi szerződésben megállapított feltételeknek vagy a
viszonossági gyakorlatnak, illetve mindezek hiányában a 145. §-ban foglalt
feltételeknek. Ha a megkeresés hiányos, vagy e törvény alapján nem hajtható végre, a
71
fővárosi végrehajtó szolgálat a megkeresést az ok közlésével visszaküldi a külföldi
hatóságnak.
(3)	Ha a megkeresés a magyar jog szerint bírósági hatáskörbe tartozó kötelezettség
végrehajtására irányul, a megkeresést a hatáskörrel rendelkező illetékes bírósághoz
kell áttenni.
(4)	Ha a külföldi határozat végrehajtható, a megkeresést a végrehajtás foganatosítása
céljából öt napon belül meg kell küldeni az illetékes végrehajtó szolgálathoz.
(5)	Ha a magyar jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóság nincs, és a bíróság
hatásköre sem állapítható meg, a fővárosi végrehajtó szolgálat haladéktalanul a
Belügyminisztérium állásfoglalását kéri. A Belügyminisztérium az érintett
minisztériummal vagy országos hatáskörű szervvel egyeztetett állásfoglalását tizenöt
napon belül megküldi a fővárosi végrehajtó szolgálathoz. A fővárosi végrehajtó
szolgálat a megkeresést öt napon belül átteszi az állásfoglalásban meghatározott
hatósághoz.
Magyar közigazgatási hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása
147.	§ (1) A magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtására az Unió jogi
aktusa, nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján kerülhet sor.
(2)	Ha a magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása szükséges, és az
Unió jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, illetve a
viszonossági gyakorlatból más nem következik, a végrehajtás elrendelésére jogosult
hatóság közvetlenül keresi meg a külföldi jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóságot,
vagy ha azt saját gyakorlata vagy felettes szerve útján nem tudja megállapítani, a
megkeresést továbbítás céljából a Külügyminisztériumhoz küldi meg.
A Külügyminisztérium a megkeresésnek a külföldi állam külügyekben illetékes
minisztériumához történő továbbításáról - a megkereső hatóság egyidejű
tájékoztatásával - tizenöt napon belül intézkedik.
A végrehajtás felfüggesztése
148.	§ (1) A végrehajtást elrendelő szerv vagy felügyeleti szerve, továbbá a
közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - kérelemre - elrendelheti a végrehajtás
felfüggesztését, ha
a)	azt törvény nem zárja ki,
b)	a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy
azt a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében már lefoglalta,
c)	a felfüggesztést különös méltánylást érdemlő körülmény indokolja.
(2)	Az (1) bekezdés c) pontja tekintetében különös méltánylást érdemlő körülménynek
kell tekinteni a kötelezett vagy vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója
egészségi állapotában, illetve a kötelezett vagyoni helyzetében a határozat jogerőre
72
emelkedése után bekövetkezett olyan változást, amely jelentősen megnehezíti a
kötelezettség teljesítését.
(3)	Ha az (1) bekezdés b) és c) pontjában foglaltakat a végrehajtást foganatosító szerv
észleli, azt az eljárás felfüggesztése céljából haladéktalanul közli a végrehajtást
elrendelő szervvel.
(4)	A végrehajtás kérelemre vagy hivatalból felfüggeszthető, ha a kézbesítési vélelem
megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elő és a kérelemben előadott tények és
körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik.
(5)	A végrehajtás felfüggesztése kötelező, ha
a)	azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni törvényességi óvásban indítványozza,
b)	a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, illetve
az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges.
(6)	A végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzéssel szemben - a (5) bekezdésben
foglalt kivétellel - fellebbezésnek van helye.
(7)	A végrehajtás felfüggesztését haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a
felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt. Az eljárás folytatásáról a kötelezettet és
a kérelmezőt értesíteni kell.
A végrehajtás megszüntetése
149.	§ (1) A végrehajtást elrendelő szerv vagy felügyeleti szerve a végrehajtást
végzéssel megszünteti, ha
a)	a végrehajtható döntést visszavonták vagy megsemmisítették,
b)	jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható,
c)	a végrehajtáshoz való jog elévült,
d)	a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri,
e)	a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható.
(2)	Az (1) bekezdés b)- e) pontjában foglalt okokról, továbbá a végrehajtás
befejezéséről a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtást elrendelő hatóságot öt
napon belül értesíti.
(3)	A végrehajtást megszüntető végzést haladéktalanul közölni kell a végrehajtást
foganatosító szervvel, valamint a jogosulttal és a kötelezettel.
(4)	A végrehajtást megszüntető végzéssel szemben fellebbezésnek van helye.
A végrehajtáshoz való jog elévülése
150.	§ (1) A végrehajtáshoz való jog a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre
emelkedésétől, vagy ha a határozat teljesítési határidőt vagy határnapot állapított meg,
73
annak utolsó napjától, illetve a határnapot követő naptól számított öt év elteltével évül
el. Jogszabály ennél rövidebb elévülési határidőt is megállapíthat.
(2)	Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztésének, a végrehajtási cselekmények
foganatosításának, továbbá a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési
kedvezménynek, valamint a jelzálogjog bejegyzésének időtartama alatt.
(3)	A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja.
Az elévülés megszakadásával az elévülési idő újra kezdődik. Az (1) bekezdésben
meghatározott időponttól számított tíz év elteltével azonban a határozat nem hajtható
végre.
(4)	Ha a határozat elévülés miatt nem hajtható végre, a behajthatatlan pénztartozást,
valamint az ingatlanra a 136. § (4) bekezdése alapján bejegyzett jelzálogjogot törölni
kell. A jelzálogjog törlése érdekében a végzést az ingatlan fekvése szerint illetékes
földhivatallal közölni kell.
Biztosítási intézkedések
151.	§ (1) A teljesítési határidő lejárta előtt a végrehajtás elrendelésére jogosult
hatóság a jogerős döntés hiányában is elrendelheti végzéssel biztosítási intézkedésként
a pénzkövetelés biztosítását, illetve a meghatározott dolog zárlatát.
(2)	Biztosítási intézkedést akkor lehet elrendelni, ha valószínű, hogy a kötelezettség
későbbi teljesítése veszélyben van.
(3)	A biztosítási intézkedés végrehajtására - a (4)-(6) bekezdésben foglalt eltérésekkel
-	megfelelően alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek a kötelezettség
teljesítésére irányuló végrehajtás esetén irányadók.
(4)	Biztosítási intézkedés esetén munkabér csak akkor tartható vissza, ha a
kötelezettnek végrehajtás alá vonható más vagyontárgya nincs.
(5)	Ha a biztosítási intézkedés során a kötelezett bankszámláján levő összeget vonják
végrehajtás alá, a hatóság arra hívja fel a kötelezett bankszámláját vezető pénzügyi
intézményt, hogy a biztosítandó összeget és az eljárás költségének fedezésére szolgáló
összeget sem a kötelezett, sem más javára ne fizesse ki, ha pedig a számla egyenlege
nem éri el a biztosítandó összeget, a jövőbeni befizetések tekintetében - a biztosítandó
összeg erejéig - ugyanígy járjon el.
(6)	Biztosítási intézkedés végrehajtása esetén a pénzösszeget mindaddig elkülönítve
kell kezelni, amíg a követelésre nézve a kielégítési végrehajtást nem rendelték el.
A lefoglalt vagyontárgyakat - a romlandó dolog kivételével - nem lehet értékesíteni.
(7)	Ha a biztosítási intézkedés feltételei már nem állnak fenn, azt öt napon belül meg
kell szüntetni.
74
Végrehajtási kifogás
152.	§ (1) Ha a végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek,
a közléstől számított nyolc napon belül a kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek
jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a végrehajtást foganatosító szerv
törvénysértő intézkedése ellen vagy az intézkedés elmulasztása esetén végrehajtási
kifogást terjeszthet elő. Ha e törvény másként nem rendelkezik, a végrehajtási
kifogásnak nincs halasztó hatálya.
(2)	A végrehajtási kifogásról - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a
végrehajtást foganatosító szerv azonnal, de legkésőbb öt napon belül végzéssel dönt. E
végzés ellen fellebbezésnek van helye.
(3)	A végrehajtó szolgálat végzése elleni fellebbezés esetén felügyeleti szervként a
közigazgatási hivatal vezetője jár el.
IX.	fejezet
Eljárási költség
Az eljárási költség fogalma
153.	§ (1) Eljárási költségnek minősül a közigazgatási hatósági eljárás során
felmerülő, a (2) bekezdésben felsorolt igazolt költség, amelyet
a)	a kérelemre induló eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért
fizet, valamint
b)	az a) pontban foglaltakon túlmenően az ügyfél, valamint az eljárásban
közreműködő más személy a közigazgatási eljárással összefüggésben fizet meg.
(2)	Eljárási költségek:
1.	az eljárási illeték,
2.	az igazgatási szolgáltatási díj,
3.	az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség (utazási költség, kiesett jövedelem
megtérítése stb.),
4.	az anyanyelv használatával kapcsolatos költség (tolmács díja, határozat
lefordításának díja stb.),
5.	az ügyfél iratbetekintési jogának gyakorlásával kapcsolatos költség (másolás,
nyomtatás, postázás költsége stb.),
6.	az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége (a törvényes képviselő költsége
és kiesett jövedelmének megtérítése, a meghatalmazott költsége és megbízási díja,
munkadíja, az ügygondnok, kézbesítési ügygondnok költsége és munkadíja),
7.	a tanú megjelenésével kapcsolatos költség (utazási költség, a kiesett jövedelem
megtérítése),
8.	a hatósági közvetítő költsége (megbízási díja, utazási költsége), továbbá a
tevékenységével kapcsolatban indokoltan felmerült kiadás,
9.	a szakértői díj és a szakértő költsége,
75
10.	a fordítási költség a 11. § (2) bekezdésében szabályozott eseten kívül,
11.	az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési,
dokumentumtovábbítási költség,
12.	a végrehajtási költség és a végrehajtási költségátalány,
13.	az eljárásban közreműködő rendőrségnél felmerült költség,
14.	a hatósági ügyintézéssel kapcsolatosan felmerült igazolt utazási költség,
15.	a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott egyéb eljárási költség.
(3)	Az igazgatási szolgáltatási díj, a szakértői költség megállapításának és
befizetésének, valamint az igazgatási szolgáltatási díj felhasználásának szabályait
jogszabály állapítja meg.
Az eljárási költség viselése
154.	§ (1) Ha az ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárás amiatt indult, mert a
kérelmező a másik ügyfél jogellenes magatartását sérelmezte, a hatóság - ha egyes
költségek tekintetében törvény másként nem rendelkezik - a 153. § (2) bekezdésében
meghatározott eljárási költségek viselésére kötelezi
a)	a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfelet,
b)	a kérelemnek megfelelő döntés esetén az ellenérdekű ügyfelet.
(2)	Ha az ügy érdemében hozott határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az
eljárási illeték általa megállapított arányban való viselésére kötelezi a kérelmezőt,
illetve az ellenérdekű ügyfelet.
155.	§ (1) A 153. § (2) bekezdésének 3-15. pontjában felsorolt költségek
(a továbbiakban: egyéb eljárási költség) vonatkozásában
a)	a hatóság az eljárás során köteles költségkímélő módon és a célszerűség
figyelembevételével eljárni,
b)	az ügyfél, valamint az eljárásban részt vevő más személyek kötelesek eljárási
cselekményeiket a célszerűség figyelembevételével teljesíteni.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak megsértésével indokolatlanul okozott költséget
-	az e törvényben megállapított költségviselési szabályoktól eltérően - az azt okozó
szerv vagy személy viseli.
(3)	Az egyéb eljárási költség összegét általában az érintett által bemutatott bizonyíték
alapján, ha pedig ez nem lehetséges, az érintett írásbeli nyilatkozata alapján kell
megállapítani.
156.	§ (1) A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget - ha törvény
másként nem rendelkezik - a kérelmező ügyfél előlegezi meg, illetve viseli. Több
azonos érdekű ügyfél esetén az egyéb eljárási költséget az ügyfelek - eltérő
megállapodásuk hiányában - egymás között egyenlő arányban előlegezik meg, illetve
viselik.
76
(2)	Hivatalból indított eljárásban az egyéb eljárási költséget a hatóság előlegezi.
A rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság
megelőlegezi. Ha a határozat az ügyfél részére kötelezettséget állapít meg, a felmerült
költség viselésére az ügyfelet kell kötelezni. A hatóság által megelőlegezett költséget a
hatóság számlájára kell visszafizetni.
(3)	Fogyatékos személy nem kötelezhető a jeltolmácsolás költségének viselésére,
kivéve ha az eljárás megindítására a fogyatékos személy jogellenes magatartása miatt
került sor, és a jogellenességet a hatóság megállapította.
(4)	Ha valamely bizonyítási eszköz igénybevételét kérelemre indult eljárásban a
hatóság, illetve hivatalból indított eljárásban az ügyfél indítványozza, az ezzel
összefüggő költség megelőlegezése az indítványozó szervet vagy személyt terheli.
Ilyen esetben a költségviselés attól függ, hogy a határozat az indítványnak megfelelő
bizonyítási eszközön alapul-e. Ez a rendelkezés az irányadó a kérelemre indult
eljárásban az ügyfél indítványa nyomán alkalmazott bizonyítási eszközzel kapcsolatos
költség viselésére is.
(5)	Ha az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének jogellenes magatartása miatt
vált szükségessé valamely eljárási cselekmény megismétlése, a hatóság az ezzel
kapcsolatos többletköltség megfizetésére kötelezi a jogellenes magatartást tanúsító
személyt.
(6)	Hatósági nyilvántartásból történő rendszeres és csoportos adatszolgáltatás esetén
jogszabály igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség teljesítésére határidőt is
meghatározhat.
157.	§ (1) A végrehajtási eljárás során felmerülő költséget az viseli, aki a végrehajtás
elrendelésére és foganatosítására okot adott.
(2)	Ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárásban a költség viselésére a
154.	§-ban foglaltak megfelelően irányadók.
(3)	Ha a hatáskörrel rendelkező illetékes szerv mulasztása miatt a felügyeleti szerv
más szervet jelöl ki az eljárás lefolytatására, a hatáskörrel rendelkező illetékes szerv
köteles megtéríteni a kijelölt szervnek az e törvény alapján az utóbbit terhelő egyéb
eljárási költséget.
(4)	A belföldi jogsegély keretében a megkeresett hatóság eljárása során felmerült
egyéb eljárási költséget a megkereső hatóság megtéríti.
Döntés az eljárási költség viseléséről
158.	§ (1) Az egyéb eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és
határozatában vagy végzésében dönt a költség viseléséről, illetve a megelőlegezett
költség esetleges visszatérítéséről.
77
(2)	A hatóság - tekintettel a 155. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra - az
indokolatlanul magas egyéb eljárási költség helyett alacsonyabb összeget állapít meg.
(3)	A költség viselésével kapcsolatos döntés ellen fellebbezésnek van helye, amelynek
nincs halasztó hatálya a döntés többi - fellebbezéssel meg nem támadott -
rendelkezése tekintetében, és nem akadályozza meg azok jogerőre emelkedését.
Költségmentesség
159.	§ (1) A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és
vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai
érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet.
(2)	A költségmentesség az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj és az egyéb
eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelenti.
(3)	A költségmentesség a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára
és a végrehajtási eljárásra terjed ki.
(4)	A költségmentességhez alapul szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történő
bekövetkezése, illetve megváltozása esetén költségmentesség engedélyezhető, illetve
az módosítható vagy visszavonható.
(5)	A költségmentesség iránti kérelem elutasításáról, továbbá a költségmentesség
módosításáról és visszavonásáról szóló végzés ellen fellebbezésnek van helye.
(6)	Törvény költségmentességet gazdálkodó szervezet, jogi személy és jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezet részére is megállapíthat.
(7)	Az eljárási illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj tekintetében nem részesíthető
költségmentességben az egyetemleges fizetési kötelezettség alapján fizetésre kötelezett
ügyfél, kivéve, ha egyébként költségmentességben részesült.
X.	fejezet
Elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás
Az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szabályok
160.	§ (1) Törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése
hiányában a hatóság a közigazgatási hatósági ügyeket elektronikus úton is intézi.
(2)	Az elektronikus hatósági ügyintézés lehetőségét - ha a természetes személy
ügyfélnek legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírása, a nem természetes
személy ügyfél képviselőjének minősített elektronikus aláírása nincs - központi
78
elektronikus szolgáltató rendszer (a továbbiakban: központi rendszer) biztosítja.
A központi rendszer működtetéséért a Kormány által kijelölt kormányzati szerv
felelős.
(3)	Ha az ügyfél a (2) bekezdés szerint előírt elektronikus aláírással rendelkezik, a
kérelem az ügyfél elektronikus aláírásával ellátva a központi rendszeren keresztül és
közvetlenül a hatósághoz is benyújtható. Az elektronikus hatósági ügyintézés során
álnévre kiállított elektronikus aláírás nem alkalmazható. A hatóság az azonosításhoz
csak az aláírás érvényességét ellenőrizheti, ez azonban nem érinti az eljárás
lefolytatásához szükséges, jogszabályban meghatározott adatok átadásának
kötelezettségét.
(4)	Az elektronikus ügyintézés igénybevételéhez - amennyiben az nem a (2) bekezdés
szerint előírt elektronikus aláírással történik - az ügyfél a központi rendszernél
ügyfélkapu létesítését kezdeményezi. Egy ügyfél több ügyfélkapuval is rendelkezhet.
(5)	Az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a személyi adat- és
lakcímnyilvántartás központi szervénél vagy a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző
által működtetett okmányirodában vagy kormányrendeletben meghatározott más
hatóságnál kezdeményezhető.
(6)	Az ügyfélkapu létesítéséhez szükséges ügyfél-azonosításhoz az ügyfélnek
személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvánnyal - külföldi esetében
személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel - kell személyazonosságát igazolnia
és a természetes személyazonosító adatait megadnia. Az ügyfélnek egyidejűleg
közölnie kell az elektronikus ügyintézéshez hivatalos célra használható elektronikus
levélcímét is.
(7)	Az ügyfél a (6) bekezdés szerinti azonosítást követően egyszer használható kódot
kap, amelynek alkalmazásával az ügyfélkapu megnyitásához szükséges, legfeljebb öt
évig használható egyedi azonosítót képezhet. Az egyedi azonosítót az ügyfél
megváltoztathatja. Az ügyfél tartozik felelősséggel, ha az egyedi azonosító harmadik
személy által, az ügyfél hibájából válik megismerhetővé.
(8)	Az ügyfél a neve, az elektronikus levélcíme és az egyedi azonosítója megadásával
az ügyfélkapun keresztül léphet elektronikus úton kapcsolatba azokkal a szervekkel,
amelyek elektronikus ügyintézést vagy interaktív szolgáltatást a központi rendszer
útján végeznek. Az ügyfélkapun keresztül a hatósággal kapcsolatba lépő ügyféltől az
elektronikus ügyintézés vagy hatósági szolgáltatás nyújtásához más azonosító nem
kérhető, ez azonban nem érinti az eljárás lefolytatásához szükséges, jogszabályban
meghatározott adatok átadásának kötelezettségét.
(9)	Az ügyfélkapu létesítéséhez és használatához kapcsolódó azonosítás céljából az
ügyfélkapu ügyfél által történő megszüntetéséig
79
a)	a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szerve adatellenőrzés céljából
felhasználhatja az ügyfélkaput létesíteni kívánó, illetve azzal rendelkező ügyfél nevét,
születési helyét és idejét, anyja nevét,
b)	a központi rendszer az ügyfélkapuhoz kapcsolódó nyilvántartásban kezeli az
ügyfél nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, elektronikus levélcímét, egyedi
azonosítóját,
c)	a központi rendszer a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban kezelt, b) pont
szerinti adatokkal történő egyeztetéssel jogosult ellenőrizni az ügyfélkapu
szolgáltatását igénybe vevő ügyfél azonosságát.
(10)	A központi rendszer a (9) bekezdés b) pontjában szereplő adatokat az ügyfélkapu
működtetéséhez, illetve a kormányzati portálhoz történő hozzáféréshez szükséges
azonosításon túl csak viszontazonosításra használhatja fel, és a rendszerben résztvevők
számára csak a használó nevét és elektronikus levélcímét továbbíthatja. A (9) bekezdés
b)	pontjában kezelt adatokat az ügyfélkapu megszüntetésekor, a kapcsolat felvételekor
képzett tranzakciós azonosítót a kapcsolat bontása után haladéktalanul törölni kell.
(11)	A (4)-(10) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a képviseleti jogosultság
körében történő eljárásra azzal az eltéréssel, hogy az ügyfélkapu létesítése során a
képviseleti jogosultságot is igazolni kell a hatóság előtt a jogszabályban meghatározott
módon.
(12)	Ha az elektronikus közigazgatási ügyintézés vagy szolgáltatás igénybevételének
lehetőségét a hatóság nem csak a központi rendszeren keresztül biztosítja, a saját
információs felületén a központi rendszeren elérhető szolgáltatásokról és azok
igénybevételének lehetőségéről szóló tájékoztatást is biztosít.
161.	§ (1) Az elektronikus dokumentum megérkezéséről a hatóság a külön
jogszabályban meghatározott módon elektronikus érkeztető számot tartalmazó
automatikus értesítést küld a dokumentum feladójának. A hatóság a dokumentum
megérkezését követő három napon belül megvizsgálja, hogy az megfelel-e a
jogszabályban előírt követelményeknek.
(2)	Az ügyfél beadványának megérkezéséhez fűződő jogkövetkezmények
elektronikus beküldés esetén az érkeztetésről szóló automatikus visszaigazolásnak az
ügyfél részére való elküldésével állnak be, kivéve, ha az (1) bekezdés szerinti
vizsgálat a kapott dokumentum értelmezhetetlenségét állapítja meg, és erről az ott
megjelölt határidőn belül az ügyfelet elektronikus levélben értesíti.
(3)	Az ügyfél kérelmére indult eljárásban a hatóság a kérelem megérkezésétől
számított három napon belül felhívja az ügyfelet, hogy nyolc napon belül fizesse meg
az eljárásért fizetendő eljárási illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat. A fizetési
kötelezettség mértékéről, módjáról és határidejéről, valamint a mulasztás
jogkövetkezményéről a hatóság a kérelmező ügyfelet egyidejűleg tájékoztatja.
80
(4)	Az ügyfél a részére a (2) és (3) bekezdés szerint elektronikus úton elküldött
értesítések, valamint a hatóság elektronikus úton elküldött döntése vételének
visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az elektronikus úton számára elküldött
dokumentumot öt napon belül nem veszi át, akkor a hatóság postai úton továbbítja
számára az iratot.
162.	§ (1) Ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet nem tiltja a
hatósági ügyek intézésének vagy egyes eljárási cselekményeknek elektronikus
formában történő elvégzését, az elektronikus kapcsolatfelvétel megfelelő
dokumentálásával elektronikus úton is történhet különösen:
a)	a kérelem, a fellebbezési kérelem, az újrafelvételi kérelem, a méltányossági
kérelem és a jogszabályban előírt mellékleteik benyújtása,
b)	a jogsegély iránti kérelem és annak teljesítése,
c)	a hiánypótlási felhívás és a hiánypótlás,
d)	az eljárás irataiba való betekintés,
e)	az idézés,
f)	az igazolási kérelem előterjesztése,
g)	az ügyfél nyilatkozata, bejelentése, a hatósághoz intézett bármely beadványa,
h)	a bizonyítékok ügyfél elé tárásának határnapját tartalmazó felhívás,
i)	a felügyeleti szerv eljárásához szükséges iratok felterjesztésére szóló felhívás,
j) az ügyfél tájékoztatására, értesítésére és felhívására vonatkozó egyéb hatósági
közléseknek az ügyfél tudomására hozása,
k) a döntés közlése.
(2)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem alkalmazható elektronikus út:
a)	a 20. § (6) bekezdése szerinti kérelem vonatkozásában,
b)	a 22. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti áttétel esetében, kivéve, ha a
kérelem és az ügyben keletkezett valamennyi irat elektronikus formában is
rendelkezésre áll,
c)	a nem elektronikus úton érkezett kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása és az
eljárás megszüntetése tárgyában hozott végzés esetében,
d)	a hatósági szerződések vonatkozásában,
e)	a hatóság döntésének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásban,
f)	a végrehajtási eljárásra vonatkozó VIII. fejezet rendelkezései vonatkozásában, az
elrendelt fizetési kötelezettség elektronikus úton való teljesíthetőségéről szóló
tájékoztatás esetét kivéve.
(3)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában
a)	az ügyfél és az eljárásban részt vevő más személy nem kötelezhető arra, hogy
eljárási cselekményeit elektronikus úton végezze,
b)	az ügyfelet az eljárás bármely szakaszában megilleti az a jog, hogy válasszon az
ügyintézés hagyományos és elektronikus formája között,
c)	az ügyfél abban az esetben is kérheti, hogy a hatóság a döntését hagyományos
úton kézbesítse, ha kérelmét elektronikus úton nyújtotta be,
81
d)	az ügyfél kérheti, hogy a hatóság a döntés tényéről csak elektronikus értesítést
küldjön, és a hatóság a döntését a központi rendszerben biztosított biztonságos, csak az
ügyfél számára hozzáférhető, ideiglenes tárolóhelyre továbbítsa.
(4)	A hatóság döntését, a hatósági bizonyítványt, a hatósági igazolványt, a szakhatóság
állásfoglalását minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum
tartalmazhatja. Az elektronikus dokumentum esetében jogszabály időbélyegző
alkalmazását írhatja elő.
(5)	A hatóság elektronikus úton csak azzal az ügyféllel tarthat kapcsolatot, aki e célból
a hatóságnak az elektronikus levélcímét átadta, amelynek érvényességéért az ügyfél
felelős.
(6)	Az elektronikus ügyiratba történő betekintés az általános betekintési szabályok
megtartásával és a betekintés dokumentálásával történhet.
(7)	A hatóság az eljárás során keletkezett elektronikus dokumentumról a másolat
készítésére jogosult személy kérésére, a jogosult választása szerint, hitelesített
elektronikus, illetve hagyományos, papír alapú másolatot ad ki.
(8)	Jogszabály egyes eljárási cselekmények elektronikus úton való elvégzéséhez
elektronikus űrlapot rendszeresíthet.
Üzemzavar
163.	§ (1) A hatóság és az ügyfél folyamatban levő elektronikus kapcsolattartása
során a hatóság ellenőrzése alatt álló informatikai rendszerben bekövetkező
a)	átmeneti üzemzavar esetén a hatóság az ügyfelet elektronikus levélben - az
üzemzavar kezdő és megszűnési időpontjának megjelölésével - az üzemzavar
elhárítását követő huszonnégy órán belül tájékoztatja az üzemzavar tényéről,
b)	tartós - legalább öt napon át tartó - üzemzavar esetén a hatóság legkésőbb az
üzemzavar ötödik napját követő első munkanapon az ügyfelet az üzemzavar tényéről
és kezdő időpontjáról könyvelt postai küldeményben értesíti és tájékoztatja arról, hogy
az ügyintézésre a hagyományos (írásbeli) eljárási módot lehet alkalmazni.
(2)	Ha a hatóság informatikai rendszerének tartós vagy átmeneti meghibásodása, illetve
egyéb technikai ok miatt nem volt képes elektronikus dokumentumot fogadni, a
hatóság az erről szóló tájékoztatással egyidejűleg az ügyfelet a szükséges eljárási
cselekmény megismétlésére hívja fel.
(3)	Az átmeneti üzemzavar időtartamát, illetve a tartós üzemzavar esetén az üzemzavar
kezdő időpontjától az értesítésnek az ügyfél részére történő kézbesítéséig tartó
időszakot a határidők számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.
A tartós üzemzavar elhárítása után ennek tényéről az ügyfelet a hatóság elektronikus
úton értesíti.
82
(4)	Amennyiben az ügyfél az elektronikus kapcsolattartáshoz az általa igénybe vett,
nem saját ellenőrzése alatt álló informatikai rendszer üzemzavara miatt eljárási
határnapot, határidőt mulaszt, úgy a 66. § szerinti igazolási kérelem benyújtásának van
helye.
Elektronikus tájékoztató szolgáltatás
164.	§ (1) A közigazgatási hatóság a központi rendszeren és az internetes honlapján a
hatáskörébe tartozó ügy intézéséről elektronikus tájékoztatót tehet közzé, amely
magában foglalja
a)	a hatóság megnevezését, hatáskörét, illetékességét, postai és elektronikus címét,
telefon- és telefaxszámát,
b)	az egyes hatósági ügyek intézésére a szervezeten belül illetékes ügyintézők
megnevezését, az ügyfélfogadási rendet, illetőleg
c)	az ügyek intézését segítő útmutatókat, a hatályos jogszabályokon alapuló
ügymenetre (ügyintézési folyamat leírására) vonatkozó tájékoztatást és az
ügyintézéshez használt formanyomtatványok letölthetővé tételét.
(2)	Az interaktív tájékoztatási szolgáltatást, illetve elektronikus közigazgatási
ügyintézést nyújtó szervezet az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően tájékoztatást
ad:
a)	az ügyintézés során alkalmazott hatályos jogszabályokról,
b)	az ügyintézés jogszabályban meghatározott határidejéről,
c)	az ügyek intézése során elektronikus úton végezhető cselekményekről, így
különösen a központi rendszer igénybevételének feltételeiről, az eljárás
megindításához szükséges kérelem (beadvány) elérhetőségéről, kitöltésének módjáról,
továbbításáról,
d)	az egyes eljárási cselekményekhez kapcsolódó, az ügyfelet megillető jogokról, az
ügyfelet terhelő kötelezettségekről,
e)	az adatkezelésről és az ügyfelet megillető adatvédelmi jogokról,
f)	az eljárási illetékről vagy igazgatási szolgáltatási díjról és lerovásának,
befizetésének módjáról,
g)	az elektronikus ügyintézési cselekmények végzéséhez az elektronikus aláírással
nem rendelkező ügyfél számára szükséges egyedi azonosító használatáról, illetőleg az
egyedi azonosítóhoz jutás módjáról való információkat,
h)	az elektronikus ügyintézés technikai szabályairól szóló tájékoztatást.
(3)	A (2) bekezdés szerinti szolgáltatás keretében hivatalosan közzétett
nyomtatványon, elektronikus űrlapon érkező kérelmet és beadványt, ha annak kitöltése
a jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelel, a közigazgatási szerv
köteles
a)	a hatósági ügyintézés hagyományos módozatai esetén kinyomtatott formában,
b)	elektronikus közigazgatási szolgáltatás nyújtása esetén elektronikus formában
elfogadni.
83
(4)	A (2) bekezdés szerinti szolgáltatások csak abban az esetben nyújthatók, ha a
hatóság biztosítja, hogy a közzétett információk hitelesek, pontosak, naprakészek és az
interneten keresztül folyamatosan hozzáférhetők legyenek.
165.	§ (1) A hatóság az ügyfelek személyes megjelenéséhez kötött hatósági ügyek
intézését elektronikus úton történő előzetes időpontfoglalással teheti lehetővé.
(2)	Az ügyfél a kérelmének benyújtásával egyidejűleg az elektronikus úton elérhető
ügyintézői naptárban megjelölheti, hogy melyik időpontban kíván a hatóságnál
ügyintézés céljából megjelenni.
(3)	Az ügyfél az időpontfoglalásban meghatározott időpont előtt legkésőbb három
órával, a hatóság legkésőbb egy munkanappal korábban az időpont módosítását
kezdeményezheti.
Az elektronikus ügyintézéssel és az elektronikus tájékoztató szolgáltatással szemben
támasztott követelmények
166.	§ (1) A hatóság az eljárása során - a biztonságos és átlátható ügyintézés
érdekében - az elektronikus ügyintézés informatikai támogatásával gondoskodik az
ügyfél által elektronikus úton előterjesztett és a hatóság által készített dokumentumok
biztonságos kezeléséről. Ennek érdekében
a)	az ügyintézés hatáskörébe eső folyamatában biztosítja az elektronikus ügyirat
sértetlenségét, megváltoztathatatlanságát,
b)	az ügyfél számára olyan informatikai megoldások igénybevételét biztosítja,
melyek a hatósággal való, az ügyfél számára az elektronikus hatósági ügyintézéshez
biztosított levélcíméről kezdeményezett, vagy e levélcímre irányuló kommunikációt,
az ügyintézéssel összefüggő adatai megőrzését és az ügyfél számára az általa
megismerhető adatokhoz való hozzáférést, illetőleg a hatósággal való elektronikus
kapcsolattartás biztonságosságát teszik lehetővé,
c)	biztosítja az ügyiratba való betekintést, arról hiteles másolat készítését, az ügyirat
visszakereshetőségét és jogszabályban meghatározott formában és ideig történő
megőrzését.
(2)	Törvény az (1) bekezdés b) pontja szerinti informatikai megoldásoknak az
elektronikus ügyintézés során való kötelező alkalmazását írhatja elő.
167.	§ (1) A hatóság az elektronikus ügyintézés, illetve szolgáltatás teljesítéséhez csak
olyan informatikai rendszert vehet igénybe, amely biztosítja a hatóságok egymás
közötti, valamint az ügyfelekkel való biztonságos kapcsolatát, az adatvédelmi
szabályoknak megfelelő adatkezelést és a hiteles dokumentumcserét, továbbá az
elektronikus iratoknak a jogszabályban meghatározott formában és a levéltári
szabályokban meghatározott ideig történő archiválását.
84
(2) Az (1) bekezdés szerinti követelményrendszer magában foglalja:
a)	a szolgáltatások nyújtásához igénybe vett informatikai eszközökkel,
alkalmazásokkal, számítógépes programokkal,
b)	az ügyfelek számára szükséges tájékoztatásokkal és azok hozzáférhetővé tételével,
c)	az egyes szolgáltatások együttes működtetésének biztosíthatóságával,
d)	az elektronikus úton benyújtott kérelemhez rendelt elektronikus érkeztető szám
képzésével
kapcsolatos előírásokat.
Más elektronikus eszközök igénybevételével kapcsolatos szabályok
168.	§ (1) Az eljárás során a hatóság és az ügyfél távbeszélő útján szóban,
továbbá telefax útján, illetve ha jogszabály így rendelkezik, szöveges
üzenetközvetítési szolgáltatás útján írásban is tarthatja a kapcsolatot.
(2)	Ha az eljárás során a hatóság és az ügyfél távbeszélőn veszi fel a kapcsolatot, az
ügyfél azonosíthatósága érdekében a hatóság az ügyféltől a természetes
személyazonosító adatait és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető
azonosítóját kérheti.
(3)	Ha a hatóság az ügyfelet a (2) bekezdés szerint azonosította, hivatalos feljegyzés
készítése mellett távbeszélő útján is történhet
a)	a hiánypótlási felhívás és a hiánypótlás,
b)	az idézés,
c)	a bizonyítékok ismertetésének határnapjáról szóló értesítés.
(4)	Ha az eljárás körülményei távbeszélő felhasználásával történő tolmácsolást
tesznek indokolttá, arról hangfelvételt kell készíteni.
(5)	Ha a kérelmet a 34. § (2) bekezdése alapján távbeszélő útján, továbbá ha
szöveges üzenetközvetítési szolgáltatás útján terjesztik elő, erről hangfelvételt vagy
hivatalos feljegyzést kell készíteni, amely tartalmazza az ügyfél nevét, lakcímét, a
kérelem tartalmát és az előterjesztés időpontját.
(6)	Az ügyfélnek, illetve az eljárás egyéb résztvevőjének kérelmére a hatóság a
(3)	és (5) bekezdésben foglalt eljárási cselekményről papír alapú, illetve
elektronikus levél értesítést küld.
(7)	Ha jogszabály az (1) bekezdésben meghatározott elektronikus eszközökön kívül
más eszközök igénybevételét teszi lehetővé, az ezzel kapcsolatos eljárás során e
törvény szerinti garanciális szabályokat kell alkalmazni.
85
Hatósági szolgáltatás
169.	§ (1) Jogszabályban arra feljogosított hatóság az ügyfél számára
a)	más hatóságok elektronikus tájékoztató szolgáltatásához, illetve elektronikus
ügyintézési rendszeréhez történő hozzáférést biztosíthat,
b)	az ügyfél nevében, jogszabályban meghatározott feltételek esetén a közhiteles
nyilvántartásokból történő adatszolgáltatási, másolatkészítési kérelmet terjeszthet
elő,
c)	az ügyfél nevében hatósági bizonyítvány kiállítását kérheti,
d)	az ügyfél azonosítását követően egyedi hatósági ügye intézéséhez internetes
kapcsolati lehetőséget, szakmai és informatikai segítséget nyújthat.
(2)	Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott hatósági szolgáltatás teljesítésére
jogszabály az érintett hatóságok számára soronkívüliséget vagy rövidített ügyintézési
határidőt is megállapíthat.
XI.	fejezet
Záró rendelkezések
170.	§ Ha az ügyfél a jogerős vagy végrehajtható közigazgatási határozatban
megállapított tilalmat vagy kötelezettséget oly módon szegi meg, hogy magatartása az
e törvény alapján kiszabott eljárási bírságon túl közigazgatási anyagi jogszabályban
megállapított bírságot, illetve szabálysértési, büntetőjogi vagy kártérítési felelősséget
von maga után, az e törvény szerinti eljárási bírság megfizetése nem mentesíti őt
magatartásának egyéb jogkövetkezményei alól.
Átmeneti rendelkezések
171.	§ (1) E törvény rendelkezéseit - a 15. § (2) bekezdése, a 29. § (3)-(9) bekezdése
és a 36. § kivételével - a törvény hatálybalépése idején folyamatban lévő ügyekben is
alkalmazni kell.
(2)	A végrehajtó szolgálatok e törvény rendelkezései szerinti létrehozásáig a
végrehajtást - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az első fokon eljáró hatóság
foganatosítja.
Értelmező rendelkezések
172.	§ E törvény alkalmazásában:
a)	elektronikus ügyintézés: a közigazgatási hatósági ügyek elektronikus úton történő
ellátása, az eközben felmerülő tartalmi és formai kezelési munkamozzanatok
összessége;
b)	elektronikus út: az eljárási cselekmények elektronikus adatfeldolgozást, tárolást,
illetőleg továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más
elektromágneses eszközök útján történő végzése;
86
c)	az eljárás egyéb résztvevői: a tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa,
az ügyfél képviselője és a hatósági közvetítő;
d)	életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet: egy vagy több embert az élet
elvesztésével, illetve a testi épség vagy az egészség súlyos károsításával, továbbá a
természeti vagy az épített környezet, valamint az anyagi javak jelentős vagy
helyrehozhatatlan károsodásával közvetlenül fenyegető rendkívüli helyzet, állapot
vagy esemény, amelynek megelőzése vagy káros hatásainak elhárítása hatósági
intézkedést igényel;
e)	hatásterület: az a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban
meghatározott módon megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény
vagy tevékenység rendes üzemvitel mellett, folyamatosan vagy rendszeresen
számottevő mértékű hátrányos fizikai hatást (pl. árnyékolást, zajterhelést,
légszennyezést) gyakorol;
f)	hivatásbeli titok: különösen az orvosi, ügyvédi, közjegyzői, lelkészi-egyházi
személyi hivatásbeli titok;
g)	hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és annak házastársa; az örökbe fogadó és a
nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs;
a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa;
h)	interaktív szolgáltatások: az egyszerű tájékoztatáson túlmenő olyan szolgáltatások,
letölthető űrlapok, keresőrendszerek, tematikus tájékoztatók, amelyek csak az ügyfél
aktivitását igénylik, a szolgáltatást nyújtó szerv által előkészített dokumentumok
alapján;
i)	internetes ügyfélszolgálat: az elektronikus közigazgatási ügyféltájékoztatás és
szolgáltatások igénybevételét lehetővé tevő, az ügyintézési lehetőségekről tájékoztatást
nyújtó nyilvános internetes felület;
j) központi elektronikus szolgáltató rendszer: együttesen magába foglalja az
elektronikus kormányzati gerinchálózatot, a kormányzati portált, a kormányzati
ügyféltájékoztató központot, az ott megjelenő szolgáltatásokat és ügyintézési
lehetőségeket, valamint azok fenntartóit és üzemeltetőit, továbbá biztosítja az ügyfelek
számára az elektronikus ügyfélkapu létesítésének lehetőségét;
k) munkabér: a munkaviszonyból, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyból, az
ügyészségi szolgálati viszonyból, a bírói (bírósági) szolgálati viszonyból, a hivatásos
szolgálati viszonyból, a munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyból eredő,
továbbá a társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságból, valamint a
munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásból,
juttatásból, követelésből származó bevétel;
l) munkáltató: a k) pont szerinti munkabért folyósító szervezet vagy természetes
személy;
m) pénzügyi intézménynél kezelt összeg:
ma) a bankszámlaszerződés (Ptk. 529. §) alapján nyitott bankszámlán szereplő összeg,
valamint a betétszerződés (Ptk. 530. §) és a takarékbetét-szerződés (Ptk. 533. §)
alapján a bankszámlaszerződés szabályainak megfelelően kezelt összeg, ideértve a
nem pénzforgalmi jellegű bankszámlákon kezelt összegeket is;
mb) a takarékbetétkönyv (Ptk. 530. és 533. §) és egyéb betéti okirat ellenében a
pénzügyi intézménynél kezelt összeg, egyéb szerződés alapján a kötelezett részére a
87
pénzügyi intézménynél kezelt összeg, továbbá egyéb szerződés alapján a kötelezett
részére a pénzügyi intézmény által visszafizetendő összeg;
mc) a befektetési szolgáltatókra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint
ügyfélszámlán nyilvántartott, a kötelezett rendelkezése alatt álló összeg;
n) törvény által védett titok: az államtitok, a szolgálati titok, továbbá az üzleti, a
bank-, a biztosítási, az értékpapír-, a pénztártitok, valamint a magántitok;
o) ügyfélkapu: az az eszköz, amely biztosítja, hogy az ügyfél egyedileg azonosított
módon biztonságosan léphessen kapcsolatba a központi rendszer útján az elektronikus
ügyintézést, illetve elektronikus szolgáltatást nyújtó szervekkel.
Hatálybalépés
173.	§ (1) Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel -
2005. július 1-jén lép hatályba.
(2)	A 109. § (2) bekezdése 2006. január 1-jén lép hatályba.
(3)	A 131. § (1) bekezdése és a 146. § (1) bekezdése 2008. január 1-jén lép hatályba.
(4)	A helyi önkormányzat képviselő-testületének a 19. § (2) bekezdésében
meghatározott rendeletet e törvény hatálybalépésének napjáig kell megalkotnia.
Felhatalmazás
174.	§ (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg:
a)	a megyei, fővárosi végrehajtó szolgálat jogállásával, szervezetével, feladatkörével
és költségvetési gazdálkodásával kapcsolatos szabályokat,
b)	az elektronikus ügyintézés részletes szabályait,
c)	a hatósági közvetítők tevékenységére, képesítési feltételeire és kiválasztására
vonatkozó szabályokat,
d)	a költségmentesség megállapításának szabályait.
(2)	Felhatalmazást kap az érintett miniszter arra, hogy a pénzügyminiszterrel
egyetértésben rendeletben állapítsa meg a közigazgatási hatósági eljárásban
közreműködő
a)	szakértők,
b)	tolmácsok,
c)	hatósági közvetítők
díjazására vonatkozó szabályokat.
(3)	Felhatalmazást kap
a)	az informatikai és hírközlési miniszter, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető
miniszter egyetértésével rendeletben állapítsa meg az elektronikus ügyintézési
eljárásban alkalmazható dokumentumok technológiai követelményeire figyelemmel a
részletes technikai szabályokat,
88
b)	a pénzügyminiszter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és az informatikai
és hírközlési miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg a hatósági eljárással
összefüggő eljárási illetékek és igazgatási szolgáltatási díjak elektronikus úton történő
megfizetésének részletes szabályait,
c)	a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és az informatikai és hírközlési
miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a
hatósági eljárásban az eljárási illetéken és igazgatási szolgáltatási díjon kívül felmerülő
egyéb eljárási költségek és más fizetési kötelezettségek elektronikus úton történő
megfizetésének részletes szabályait.
Módosuló jogszabályok
175.	§ (1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
324. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) E fejezet alkalmazásában közigazgatási határozat]
„a) a közigazgatási szervnek vagy a közigazgatási ügy intézésére feljogosított más
szervnek közigazgatási hatósági ügyben hozott döntése,”
(2)	A Pp. 330. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a
felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani.
Az elsőfokú hatóság a keresetlevelet az ügy irataival együtt három napon belül
felterjeszti felügyeleti szervéhez, amely azokat - a keresetlevélben foglaltakra
vonatkozó nyilatkozatával együtt - nyolc napon belül továbbítja a bírósághoz. Ha a
keresetlevél a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet is tartalmaz, a
keresetlevelet és az ügy iratait az első és másodfokon eljáró hatóság három napon
belül továbbítja a bírósághoz. Törvény lehetővé teheti, hogy az elsőfokú hatóság a
bírósághoz a keresetlevelet és az ügy iratait közvetlenül küldje meg.”
(3)	A Pp. 332. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Ha a keresetlevél erre irányuló kérelmet tartalmaz, a bíróság nyolc napon belül
határoz a megtámadott közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztése
tárgyában. A bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését a
későbbiek során - már a tárgyalás kitűzése előtt is - akár hivatalból, akár kérelemre
bármikor elrendelheti.”
176.	§ (1) A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény
(a továbbiakban: Ütv.) 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ügyészi törvényességi felügyelet a Kormánynál alacsonyabb szintű
közigazgatási szervek által kibocsátott jogszabályokra, illetőleg az állami irányítás
egyéb jogi eszközeire, valamint e szervek egyéb, általános érvényű rendelkezéseire és
e szervek jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki. Kiterjed ezen
89
túlmenően a bíróságon kívüli, jogvitát intéző vagy hatósági jogkört gyakorló szervek
és személyek ez irányú eljárásaira és egyedi döntéseire, valamint a gazdálkodó és
egyéb szerveknek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteknek a
munkaviszonnyal és a szövetkezeti tagsági viszonnyal összefüggő egyedi döntéseire,
továbbá a jogszabályok felhatalmazása alapján kiadott általános érvényű
intézkedéseire. Törvény az ügyészi törvényességi felügyelet hatályát más - e
bekezdésben nem említett - szervekre is kiterjesztheti.”
(2)	Az Ütv. 14. §-ának (3)-(6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak
közlését követő három éven túl nyújtja be, az óvás folytán tett intézkedés jóhiszeműen
szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet.
(4)	Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak
közlését követő, vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt
éven túl nyújtja be, az óvás folytán tett intézkedés jogot nem korlátozhat vagy vonhat
el, illetőleg kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg, kivéve a nem
jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat, ha a jogerős rendelkezés tartalmát
bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet
megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárta ki.
(5)	Ha az ügyész az óvást nem közigazgatási ügyben hozott egyedi, jogerős
rendelkezés ellen annak közlését követő öt éven túl nyújtja be, az óvás folytán tett
intézkedés jogot korlátozhat vagy vonhat el - annak jóhiszemű szerzésére és
gyakorlására tekintet nélkül -, illetőleg kötelezettséget és joghátrányt állapíthat meg,
ha
a)	az ügy nem tartozik az eljáró szerv hatáskörébe, vagy illetékességi körébe,
b)	a határozat tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény
elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a
bizonyítottság hiánya zárja ki,
c)	a határozatot hozó testületi szerv nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a
döntéshez szükséges szavazati arány.
(6)	Az egyedi határozatok vagy általános érvényű rendelkezések meghatározott fajtái
ellen irányuló ügyészi óvást csak törvény zárhatja ki.”
177.	§ (1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: It.)
28.	§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az illetékkötelezettség akkor is fennáll, ha
a)	az ügyfél a kérelmet a hatáskörrel nem rendelkező szervhez nyújtja be,
b)	a szerv a kérelmet elutasítja, vagy annak részben ad helyt,
c)	a kérelmező az elsőfokú határozat meghozatala előtt a kérelmet visszavonja.”
90
(2) Az It. 80.§-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[Azoktól az esetektől eltekintve, amelyekben az illetéket e törvény egyéb rendelkezése
alapján kell törölni vagy visszatéríteni, a kiszabott, de még meg nem fizetett illeték
törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének - a fizetésre kötelezett vagy
jogutódja kérelmére - a következő esetekben van helye:]
,j) a hatóság visszatéríti a természetes személy ügyfél által lerótt illetéket, ha számára
az eljárás során költségmentességet engedélyez, vagy ha hatásköre az ügy elbírálása
alatt megszűnt, és az ügy elbírálására nincs hatáskörrel rendelkező más hatóság.”
178.	§ A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 21. §-a a
következő új (4) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (4) és (5) bekezdés számozása
(5)	és (6) bekezdésre változik:
“(4) A (3) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a Közigazgatási Eljárási
Szakértői Bizottság tevékenységében való részvételre.”
179.	§ (1) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban:
Eht.) 23.§-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„23.§ A hatóság a piaci felügyelettel és piaci szabályozással kapcsolatos eljárásokban
az e törvényben foglalt eltérésekkel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései szerint jár
el.”
(2)	Az Eht. 26. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(1) Az ügy érdemi elintézésében a Ket. 42. és 43. §-ában foglaltakon túl nem vehet
részt, akinek az a) pont szerinti jogviszonya a 27. § szerinti ügyféllel, a 28. § szerinti
bejelentővel, illetve az azt irányító vagy az ügyfél, illetve a bejelentő által irányított
vagy azzal közös irányítás alatt álló szervezettel az eljárás megkezdését megelőző egy
évben belül állt fenn, illetőleg akinek hozzátartozója...”
(3)	Az Eht. 27. §-ának második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A nyilvántartások vezetéséhez, egyedi engedélyek kiadásához és a zavarelhárításhoz
kapcsolódó eljárásokban ügyfél az, akit a Ket. ügyfélként meghatároz.”
(4)	Az Eht. 31. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő
szövegrész lép:
„A hatóság eljárása során a törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében a
Ket.-ben foglaltakon túlmenően - az intézkedéssel érintett üzletmenetének lehető
legkisebb mértékű zavarása vagy akadályozása mellett - jogosult .”
91
(5)	Az Eht. 68. §-a (4) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő
szövegrész lép:
„Amennyiben a szolgáltató nem tesz eleget a hatóság felhívásában foglaltaknak, úgy a
hatóság jogosult a Ket., e törvény és külön jogszabályban foglalt előírások alapján:..
180.	§ (1) A földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Get.)
4.	§-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő szövegrész lép:
„A Hivatal eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései az irányadók.”
(2)	A Get. 22. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő szövegrész
lép:
„A kivitelezésre való alkalmasság megállapítására indított eljárásra a
Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni.”
(3)	A Get. 47. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A jegyző a határozatát a Ket. 101. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján
fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja.”
181.	§ A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 24. §-a
(5)	bekezdésének negyedik mondata helyébe a következő szövegrész lép:
„A bíróság előtti megtámadásra az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény
109.	§-ában foglaltakat kell alkalmazni.”
182.	§ A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény 32. §-a (3) bekezdésének
harmadik mondata helyébe a következő szövegrész lép:
„A szakhatóság közreműködésére a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló törvény 44. és 45. §-a irányadó.”
183.	§ (1) A távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (a továbbiakban:
Tszt.) 7. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„e) az engedélyezési jogkörébe tartozó távhő szolgáltatók tekintetében a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban:
Ket.) alapján egyezséget hoz létre, ennek hiányában dönt az engedélyes és a fogyasztói
érdekképviselet közötti, a működési engedélyben és az üzletszabályzatban előírt
követelmények betartásával kapcsolatos olyan vitás kérdésben, amelyben nem jött
létre megegyezés, és valamely érdekelt fél panasszal a Hivatalhoz fordul.”
92
(2) A Tszt. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § Az engedélyező eljárására a Ket. rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel,
hogy az ügyintézési határidő kilencven nap. Az elsőfokú határozat ellen közvetlenül
bírósági felülvizsgálatnak van helye. A bíróság a határozatot megváltoztathatja.”
184.	§ A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése
szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 5. §-a (6) bekezdés
c)	pontjának második mondata helyébe a következő szövegrész lép:
„A határidő elmulasztása esetén a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló törvény 66-67. §-ának rendelkezései irányadók.”
185.	§ (1) A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996.	évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 36/A. § (5) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(5) Az e §-ban szabályozott eljárásra egyebekben a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit
kell megfelelően alkalmazni.”
(2) A Tpvt. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § A versenyfelügyeleti eljárásra - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a
Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni a Ket. 12. §-ának (1) és (2) bekezdése, 15. §-a, 18.
§-ának (2) bekezdése, 20. §-ának (1)-(5) bekezdései, 21. §-a, 22. §-ának (3)-(5)
bekezdései, 23. §-a (3) bekezdésének a) pontja, 25. §-a, 26. §-a (1) bekezdésének a)
pontja, (2) és (4) bekezdése, 27. és 28. §-a, 29. §-ának (1) bekezdése, 33. §-a,
34. §-ának (1)-(4) bekezdései, 36. §-ának (2) bekezdése, 38. §-a, 39. §-ának (5)
bekezdése, 47. §-a, 48. §-ának (2) és (6) bekezdése, 51. §-a (1) bekezdésének első
mondata és (6) bekezdése, 58. §-ának (4) bekezdése, 61. §-a, 62. §-ának (4) bekezdése,
64. §-a, 66-69. §-ai, 76. §-a, 82-94. §-ai, 98-102. §-ai, 103. §-ának (1) bekezdése,
104-108. §-ai, 114-116. §-a, 121. §-a, 127-130. §-ai, 140. §-a (1) bekezdésének
d)	pontja, 141. §-ának (2) bekezdése, 143. §-a, 148. §-a, 159. §-a kivételével.”
186.	§ (1) A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi
III.	törvény (a továbbiakban: Szt.) 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. § A szociális ellátásra jogosultság, a jogosultat érintő jog és kötelezettség
megállapítására, továbbá a hatósági ellenőrzésre (a továbbiakban: szociális igazgatási
eljárás) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni.”
(2) Az Szt. 8. §-ának (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
93
„(2) A Ket. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint belföldi jogsegély érdekében
megkeresett szerv, továbbá a szakhatóság tíz napon belül teljesíti a jogsegélyt, illetve a
szakhatósági feladatot.”
187.	§ Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak
kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény 14. §-ának b) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[14. § E törvény alapján benyújtott kárpótlási kérelmek elbírálására az 1991. évi
XXV. törvény 10-12. §-ában foglaltak az irányadók a következő eltérésekkel:]
„b) az a) pontban előírt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a határidő elmulasztása
esetén a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
törvény 66. §-a szerint igazolási kérelemnek van helye;”
188.	§ A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló
1995. évi LXVI. törvény 35. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki, és az
eredeti (6)-(8) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:
„(6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az egységes közigazgatási ügykezelési
szabályokat rendeletben megállapítsa.”
Hatályukat vesztő rendelkezések
189.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
1.	a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 330. §-ának (2) és (3)
bekezdése, valamint 332. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja,
2.	az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény és a
módosításáról szóló 1997. évi XIV. törvény,
3.	az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény,
4.	az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény
hatálybalépéséről és egyes jogszabályok módosításáról szóló 1981. évi 25.
törvényerejű rendelet 1-19. §-a, valamint 21., 22. és 24. §-a,
5.	a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény
22.§-a és 23.§-a (1) bekezdésének második mondatából „az 1972. évi V. törvény
13.§-ának (2) bekezdésében pedig a törvényességi kérelem” szövegrész,
6.	a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes
centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény
22-29.§-a,
94
7.	a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény
30.§-a,
8.	a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991.
évi XXVI. törvény 3-5. §-a, 11. §-ának (1) bekezdése és 15. §-a (4) bekezdésének
hetedik gondolatjeles bekezdése,
9.	a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti
szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 61. §-ának 3. pontja,
10.	a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló
1992. évi LXVI. törvény 40.§-a,
11.	a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó
jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi
LXVIII. törvény 18. §-ának (1) bekezdése,
12.	a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50. §-ának (3) bekezdése,
13.	a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 24. §-ának (2) bekezdése,
14.	a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi
XXXI. törvény 48.§-a (4) bekezdésének c) pontja,
15.	a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény
120.	§-ának a) pontja,
16.	a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló
1995. évi C. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló
1997.	évi L. törvény 70. §-ának (4) bekezdése,
17.	a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi
LXXXII. törvény 124. §-a,
18.	az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 54. §-ának
(5)	bekezdéséből az „(Áe. 71. §)” szövegrész, valamint 91. §-a (2) bekezdésének
b)	pontja és (3) bekezdésének d) pontja,
19.	a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 53.§-a,
20.	az alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály
konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló
eljárás megteremtéséről szóló 1999. évi XLV. törvény 2. §-a,
95
21.	a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés
szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi
LXXV. törvény 81. §-a,
22.	a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes
szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló 2000. évi
XLI. törvény 4. §-ának (4) bekezdése,
23.	az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes
törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 284. §-a,
24.	a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó
jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 170. §-a,
25.	a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi
szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatközlésről szóló 1994. évi LXXX. törvény,
valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXI. törvény 10.§-ának az
1972. évi V. törvény 14. §-ának (6) bekezdését megállapító szövegrésze és 32.§-a,
26.	az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 31. §-a,
27.	az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények
jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997.
évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az
egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi
LXX. törvény 42. §-a (1) bekezdésének b) pontja,
28.	a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés
véglegességéről szóló 2003. évi XXIII. törvény 16. §-ának (2) bekezdése,
29.	a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez
kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról
szóló 2003. évi LXXIII. törvény 38. §-a.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
1.	az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának f) pontja, 50. §-a
és 59. §-ának (1) bekezdése,
2.	a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 262. §-a.
96
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
Ez a törvényjavaslat többéves előkészítő munka terméke, amelynek keretében - széles
körű gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező jogalkalmazók és a jogtudomány
művelőinek bevonásával - sor került a közigazgatási eljárásjog egész
normaanyagának, így a hatályos eljárási törvény mellett a különböző szintű különös
eljárási jogszabályok sokaságának átfogó elemzésére, egy olyan “probléma-térkép”
elkészítése céljából, amely rávilágított a szabályozás fehér foltjaira éppúgy, mint az
eljárás gyorsaságát és hatékonyságát kedvezőtlenül befolyásoló okokra, illetőleg a
jogalkotásban és a jogalkalmazásban mutatkozó torzulásokra. Része volt az elméleti
alapozásnak jó néhány demokratikus jogállam eljárási törvényének gondos
tanulmányozása, a kodifikáció során irányadó nemzetközi szerződések és
megszívlelendő ajánlások számbavétele, végül, de nem utolsó sorban a magyar
közigazgatás egyfajta jövőképének - várható fejlődési tendenciáinak, szervezeti
változásainak, a közigazgatással szemben támasztott igényeknek - a prognosztizálása,
hiszen az eljárási törvény a hatékony, ügyfélbarát, sok tekintetben szolgáltató,
egyszersmind jogállami közigazgatás legfontosabb eszköze és garanciája.
II.
A törvényjavaslat társadalompolitikai jelentőségét döntően három ok határozza meg:
Az első és talán a legfontosabb a közigazgatási szervek hatáskörébe tartozó ügyek
nagy tömege: évi sokmilliós nagyságrendje. Ez abból ered, hogy a közigazgatás látja el
az állampolgárokat hatósági igazolványokkal (az útlevéltől a nyugdíjas igazolványig),
kiadja a különböző hatósági engedélyeket, kötelezettségeket állapít meg, jogvitákat
bírál el, az anyakönyvtől az ingatlan-nyilvántartásig egy sor különböző hatósági
nyilvántartást vezet, és széles körben végez hatósági ellenőrzést. Alapvető fontosságú
tehát, hogy a közigazgatás gyors, egyszerű, az állampolgárok számára is áttekinthető
eljárás keretében, ugyanakkor a törvények következetes megtartásával és a szakmai
szempontok érvényre juttatásával járjon el.
A közigazgatás széles körben lát el látszólag egyszerű rutinügyeket. Ugyanakkor
közigazgatási hatáskörbe tartoznak kiemelkedő jelentőségű ügyek is, amelyek nem
pusztán az esetenként több milliárdos beruházási összeg miatt fontosak, hanem amiatt
is, mert gyakran az állampolgárok nagy tömegeit érintik (például autópálya-építés,
repülőtér vagy egy nagy bevásárló központ építésének engedélyezése, a környezetet
veszélyeztető beruházások engedélyezése, stb). Az ilyen ügyek esetenként egy vagy
több település - nemritkán az egész ország - közvéleményét foglalkoztatják, s
egymással ellentétes érdekek egyeztetését, az optimális megoldási mód kiválasztását
igénylik. Elengedhetetlen tehát, hogy az említett ügyekben a lakosság érintett csoportja
hiteles tájékoztatást kapjon, módja legyen akár közvetlenül, akár társadalmi
szervezetei vagy önszerveződő csoportjai útján részt venni az eljárásban, megismerje
eljárási jogait, a hatóság pedig - szükség esetén szakhatóságok bevonásával, illetőleg
97
más szakértői bázisra támaszkodva - a különböző érdekek feltárása és mérlegelése,
valamint a reálisan várható összes következmény figyelembevétele után döntsön.
Vannak olyan közigazgatási ügyek - például a közegészségügy, az állategészségügy, a
pénzintézeti tevékenység körében -, amelyek az emberi élet védelmére, a tömeges
egészségkárosodás veszélyének elhárítására, az üzleti élet tisztaságára vagy más,
kiemelkedően fontos érdekre való tekintettel azonnali és hatékony intézkedést
követelnek a közigazgatástól. Bár ilyenkor a vázolt körülmények folytán a gyorsaság
az alapvető szempont, ez nem vezethet az érintettek teljes kiszolgáltatottságához, így
például a jogorvoslati jogtól való megfosztásához.
III.
A közigazgatási jog normarendszere és szabályozási szintje alapvetően eltér más
jogágakétól, így mindenekelőtt a polgári és a büntetőjog körében megszokottól.
Az utóbbi jogágak körében viszonylag korán kialakultak az átfogó jellegű anyagi jogi
kódexek, illetőleg sor került az eljárási szabályok egyetlen törvényben való
összefoglalására. Ezzel szemben a közigazgatási jogban mindmáig nem jöttek létre az
anyagi jog egészére kiterjedő kódexek, s az eljárási szabályokat illetően is sokáig az
“ahány eljárásfajta - annyiféle szabály” elve érvényesült. Ebből eredően a törvények
mellett jelentős szerepet tölt be a különböző szintű rendeleti jogalkotás is, s elég
általános, hogy egy-egy jogszabály mind anyagi, mind eljárásjogi rendelkezéseket
magában foglal.
Ma már úgyszólván minden demokratikus jogállamnak van közigazgatási eljárási
törvénye, ugyanakkor ezek a törvények mind a szabályozás terjedelme, mind pedig
jogi jellege (elsődleges szabályként vagy szubszidiárius rendelkezésként való
alkalmazandósága) tekintetében elég nagy eltéréseket mutatnak.
Az említett külföldi modellekhez képest Magyarországon az 1957. évi IV. törvény
(Áe.) egy „rugalmasan elsődleges” szabályozási módot vezetett be. Ennek az a
lényege, hogy a törvény túlnyomórészt olyan rendelkezéseket foglal magába, amelyek
minden ügykategóriára nézve irányadók, azaz amelyektől a különös eljárási szabályok
nem térhetnek el. Ugyanakkor a törvény két vonatkozásban is rugalmasságot tanúsít.
Saját tárgyi hatályának megállapításánál az eljárásfajtákat három kategóriába sorolja.
Az első kategóriába tartozó eljárásokat eleve kiveszi saját hatálya alól. A második
kategóriába sorolt eljárásokra ugyan elvileg kiterjedt a törvény hatálya, ám
rendelkezéseit csak akkor kellett alkalmazni, „ha jogszabály másként nem
rendelkezik”. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy akár miniszteri rendelet is „félreteheti”
a törvény bármelyik rendelkezését. Végül a harmadik kategóriába tartozik az összes
többi eljárásfajta, azaz az eljárásfajták túlnyomó többsége.
Összességében tehát a törvény - amellett, hogy garanciális szabályokat állapít meg -
bőséges mozgásteret biztosít a különös eljárási szabályok számára ahhoz, hogy azok
98
megfelelően érvényre juttathassák a különböző közigazgatási eljárásfajták
sajátosságait.
A törvényjavaslat - elmélyült alkotmányjogi és közigazgatási normatani elemzés után
-	alapvetően fenntartotta az 1957-ben bevezetett szabályozási modellt. Ez a modell
azonban csak úgy töltheti be a szerepét, ha a különös eljárási normáknak a
törvényjavaslat elfogadása után esedékessé váló átfogó felülvizsgálata során sikerül a
valóban indokolt körre visszaszorítani az általános szabályoktól eltérő
rendelkezéseket, illetőleg a későbbi jogszabály-előkészítés keretében hangsúlyos
szempontként jut érvényre az általános és a különös eljárási szabályok egymáshoz való
viszonyának vizsgálata és az előbbiekbe foglalt garanciális rendelkezések tiszteletben
tartása. Ez különös felelősséget ró mind a jogszabály tervezetét kidolgozó, mind pedig
az azt észrevételező - koordinációs jogkörrel felruházott - szervekre.
IV.
Az Áe. megalkotása óta eltelt időszakban, de különösen a rendszerváltozást követően
számos olyan változás következett be, amely - a maga összességében - már indokolttá
tette egy új közigazgatási eljárási törvény kidolgozását. Az említett változások közül
különösen a következők érdemelnek említést.
A rendszerváltoztatás kapcsán átalakult az egész államszervezet: a központi szervek
éppúgy, mint a helyi-területi közigazgatás szervei. Indokolttá vált ezért elemezni
ennek szükségszerű következményeit a közigazgatási eljárás rendjére.
Nem hagyható figyelmen kívül az ország nyitottá válása sem. Ebből eredően nem
csupán a külföldi turistaforgalom növekedett az évtizedekkel ezelőttinek
többszörösére, hanem megnövekedett azoknak a nem magyar állampolgároknak a
száma is, akik - ingatlantulajdonosként, munkavállalóként, menekültként stb. -
hosszabb-rövidebb időt hazánkban töltenek, s ennek során kapcsolatba kerülnek a
magyar hatóságokkal is. Figyelmet érdemel az említetteken kívül a külföldi - közöttük
több multinacionális - cég jelenléte is.
Tekintettel kell lenni arra is, hogy mélyreható változások következtek be a tulajdoni
viszonyokban és a gazdasági életben. Amíg mind 1957-ben, mind 1981-ben az állam
egyszerre volt a közhatalom letéteményese és a legnagyobb tulajdonos, amely utóbbi
pozíciójából adódóan hierarchikusan irányította a gazdasági élet legfőbb szereplőit, az
állami nagyvállalatokat, addig a rendszerváltás nyomán az állam tulajdonosi szerepe
lényegesen szűkebb körre szorult, s a hozzávetőlegesen nyolcszázezer gazdálkodó
szervezet és magánvállalkozó tevékenységét az állam a jogi szabályozás eszközeivel,
illetőleg a hatósági tevékenység révén (az engedélyezéssel, hatósági kötelezéssel,
hatósági ellenőrzéssel, szankció alkalmazással) befolyásolja, illetőleg tartja törvényes
keretek között.
Az eljárási szabályok legutóbbi átfogó felülvizsgálata (1981) óta nagymértékben
fejlődött a közigazgatás számítástechnikai bázisa. Ez egyfelől lehetőséget nyújt az
99
ügyfelek eljárási terheinek jelentős könnyítésére, másfelől segíti a hatóságok
hivatalbóli eljárásindítását is. Vannak más korszerű technikai eszközök is, amelyek
alkalmazását indokolt lehetővé tenni a közigazgatás és az ügyfelek közötti
kapcsolatrendszerben.
V.
A felsorolt változásokon túlmenően a törvény-előkészítés alapozó szakaszában
elvégzett elemzések felszínre hoztak olyan fogyatékosságokat, illetőleg szempontokat,
amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni az új eljárási törvény szövegének
kidolgozásánál. Ezek közül - ismét csak a teljesség igénye nélkül - a következők
érdemelnek említést.
Az Áe.-nek vannak eredendő hibái. Ilyen például az, hogy nem szabályozza az eljárási
költség fogalmi körébe tartozó költségelemeket, ezért e tekintetben nagy a
jogbizonytalanság, odáig menően, hogy sok ügyfél nem kapja meg a neki járó
költségtérítést. További szabályozási hibák abból keletkeztek, hogy a részleges
törvénymódosítások során nem gondolták végig egy-egy változtatás összes
következményét.
Átfogó felülvizsgálatra szorul az eljárás során kiszabható bírságok rendszere. Egyes
bírságok felső határa ugyanis olyan alacsony, hogy a bírságtól semmiféle ösztönző
vagy visszatartó hatás nem várható.
Az utóbbi években gyakoribbá vált a hatósággal való nyílt szembeszegülés, a hatósági
ügyben eljáró köztisztviselő fizikai akadályozása, nem ritkán fenyegetése. A
rendőrség közreműködésére tehát nem csupán a végrehajtási eljárás keretében lehet
szükség, hanem más eljárási cselekményeknél is (szemle, hatósági ellenőrzés).
Nem megnyugtató a végrehajtás hatékonysága: a döntések egy része papíron marad,
vagy csupán hosszú évek múlva realizálódik. Ez részben szabályozási hiányosságokra,
részben a végrehajtás hatékony szervezetrendszerének kialakulatlanságára vezethető
vissza.
Noha az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán jogharmonizációs kötelezettség -
ebben a tárgykörben - nem hárul az országra, azt feltétlenül figyelembe kell venni,
hogy az Unió hatékony közigazgatást vár el a tagállamoktól. Ezen túlmenően
indokoltnak mutatkozott bizonyos - Magyarországra nézve már jelenleg is kötelező -
nemzetközi szerződések, illetőleg ajánlások hasznosítása a kodifikáció során.
Mindezekre tekintettel a törvényjavaslat a “megőrizve meghaladás” jegyében készült,
azaz nem volt célja a hatályos joganyag bármi áron való megváltoztatása. Ezért
számos ponton érintetlenül hagyta vagy csak minimális mértékben fejlesztette tovább
az Áe. jól bevált, a jogalkalmazók által széles körben ismert rendelkezéseit,
ugyanakkor más kérdésben lényeges változást hoz, illetőleg új, az Áe.-ben nem
szabályozott jogintézményeket vezet be.
100
A törvény alapvető célja, hogy az ügyfelek érdekeit szolgálja: az ő eljárási terheiket
könnyítse, jogaik érvényesülését segítse elő, számukra tegye egyszerűbbé, gyorsabbá
és átláthatóbbá a közigazgatási eljárást, akár annak árán is, hogy néhány ponton
bizonyos - nem túl terhes - többletfeladatokat hárít a közigazgatási szervekre.
Az ügyfelek egyes - a közigazgatási eljárásban is érvényesítendő - alkotmányos jogait
azonban sohasem önmagában kell szemlélni, és a rájuk vonatkozó szabályozásnak sem
önmagában és önmagáért valónak kell lennie. Minden egyes ilyen, alapjogot érintő
szabályozást más alapjogokkal kiegyensúlyozva, azokkal összefüggésben és lehetőség
szerint a nagyobb súlyú érdeknek és az azt biztosító alapjogoknak elsőbbséget
biztosítva kell megoldani. A törvényjavaslat ezt az alkotmányos elvre épülő
követelményt is teljesíteni kívánja.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I.	fejezet
Alapelvek és alapvető rendelkezések
Az 1-8. §-hoz:
A nemzetközi szabályozási gyakorlat áttekintése során arról győződhetünk meg, hogy
a nyugat-európai eljárási törvényekben, illetve a nemzetközi ajánlásokban egyre
gyakrabban és egyre szélesebb körben jelennek meg az alapelvek. Az alapelvek
törvénybe való beépítésével általános irány szabható a későbbi jogalkotásnak
(a különös eljárási szabályok megalkotásának és az általános eljárási törvény későbbi
módosításainak), a hatósági jogalkalmazásnak. Az alapelvek fejlesztik az ügyfelek és
a hatósági jogalkalmazók általános jogtudatát, a jogérvényesítéshez kapcsolódó
szervező munka eredményességét. Ezek az alapelvek jogi- és eljárás-szervezési
alapelvek. A jogi alapelvek az ügyfeleket megillető jogok és kötelezettségek egyes
csoportjainak lényegét fejezik ki, illetve a hatóságok hatáskör gyakorlásával
kapcsolatos kötelezettségeinek általános összefoglalását testesítik meg.
Az eljárás-szervezési alapelvek olyan célokat fogalmaznak meg, amelyek a
hatóságokat bizonyos szervezési munkára kötelezik a költségtakarékosság és a
hatékonyság érdekében. E fejezet már olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket az
Európai Unió tagállamainak jogfejlődése eredményeként az uniós alkotmány
tervezetében részben kodifikáltak. Ilyenek a tisztességes eljáráshoz, a részrehajlás
nélküli, határidőben hozott döntésekhez, valamint az ügyfeleknek okozott károk
megtérítéséhez kapcsolódó jogok.
Az ügyféli jogegyenlőséget tartalmazó szabályhoz hasonló tartalmú rendelkezést az
Áe. 2. §-ának (5) bekezdése is magában foglal. Amíg azonban az Áe. rendelkezése a
magyar és külföldi ügyfelek teljes jogegyenlőségét deklarálja, a törvényjavaslat
101
árnyaltabban fogalmaz, amikor az “indokolatlan” megkülönböztetést tiltja. Ez nem
pusztán stiláris különbség, e szóhasználatnak két oka is van. Az egyik az, hogy
bizonyos anyagi jogszabályok - például a termőföld vásárlására vagy az állampolgári
jogokra vonatkozó jogszabályok - a külföldiek jogállását a magyar állampolgárokétól
eltérően szabályozzák. Ez szükségképpen kihat az eljárásra, közelebbről az érdemi
döntés tartalmára is. Nem eljárásjogi diszkrimináció tehát, ha ilyen jogszabály
alkalmazása során - azonos tényállás esetén - az eljáró közigazgatási szerv a magyar
állampolgár kérelmét teljesíti, míg a nem magyar állampolgár azonos tartalmú
kérelmét elutasítja. A másik ok az, hogy - az Áe.-től eltérően - a törvényjavaslat
szabályozza a joghatóság kérdését is. Ebből is adódhat olyan különbség, hogy
bizonyos ügyekben még a Magyarországon tartózkodó nem magyar állampolgár
ügyében sem lehet a magyar jogszabályokat alkalmazni és azok alapján eljárni.
A 9-11. §-hoz:
A nyelvhasználat kérdésében a törvényjavaslat alapvető változást hoz. Ez látszólag
nagy visszalépés az Áe. jelenlegi rendelkezéséhez képest, amely kimondja:
anyanyelvét szóban és írásban mindenki használhatja. Valójában azonban semmiféle
tényleges visszalépésről nincs szó, mivel az idézett rendelkezés egyrészt
teljesíthetetlen, másrészt ténylegesen soha nem érvényesült. (A magyar közigazgatás
ugyanis 1957-ben sem volt felkészülve, és ma sincs felkészülve arra, hogy például
ázsiai ország nyelvén és írásjelekkel készített építési engedélykérelmet és
tervdokumentációt az ügyfél által használt nyelven bíráljon el, illetőleg kizárólag
törzsi nyelvjárást ismerő afrikai ügyféllel az anyanyelvén érintkezzék.)
Ténylegesen tehát nem a törvényjavaslat vezeti be, hogy főszabályként a közigazgatási
eljárás hivatalos nyelve a magyar, hanem mindmáig ez az általános gyakorlat. Ehhez
képest nagy előrelépés, hogy a törvényjavaslat garanciális rendelkezéseket foglal
magába egyfelől a magyarországi kisebbségek, másfelől a magyar nyelvet nem
beszélő többi ügyfél anyanyelv-használati jogát illetően, azzal az eltökélt szándékkal,
hogy a Magyar Köztársaság e rendelkezéseket maradéktalanul érvényre is juttatja.
Ez természetesen bizonyos szervezési intézkedéseket követel meg a közigazgatási
szervektől, ám a feladat a technikai fejlettség jelenlegi szintjén megoldható.
A kisebbségek nyelvhasználatát illetően a szabályozás nem csupán összhangban áll a
Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájában (kihirdette az 1999. évi
XL. törvény) foglaltakkal, hanem kifejezetten előremutató, amennyiben az
anyanyelvhasználati jogot nem korlátozza az ország kisebbségek által lakott térségeire,
illetőleg az olyan településekre, amelyeken a kisebbségi népesség számaránya
meghalad egy bizonyos százalékot, hanem az ország egész területén biztosítja.
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény legutóbbi
módosításával a kisebbségek számára biztosított jogokat élveznek az Európai Unió
Magyarországon lakóhellyel rendelkező tagállamának polgárai, valamint azok a
bevándorolt, letelepedett személyek, akik valamely élő hazai kisebbséghez tartozónak
vallják magukat. A törvényjavaslat ebben a személyi körben is biztosítja a feltételek
nélküli nyelvhasználati jogot.
102
A törvényjavaslat szerint a kisebbségi önkormányzati szervek maguk határozzák meg
az előttük folyó eljárás hivatalos nyelvét vagy nyelveit. E szervek ügyintézése szintén
a nyelvhasználat elveire támaszkodik, így az itt folyó eljárásokban a magyar nyelvet
használó ügyfelek nem kerülhetnek hátrányba.
A magyar nyelv ismeretének hiánya miatt a külföldiek sem szenvedhetnek hátrányt az
eljárás során, vagyis minden esetben lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy
anyanyelvükön, vagy az általuk értett valamely közvetítő nyelven
kommunikálhassanak. A törvényjavaslat csak az ezzel kapcsolatos költségek
viselésében tesz különbséget: az ügyfél jogainak azonnali védelme érdekében vagy a
külföldivel szemben azonnali intézkedéssel járó, hivatalból indított eljárások során a
hatóság előlegezi meg a fordítás, tolmácsolás költségeit, míg az ezen a körön kívül eső
ügyekben a költségek az ügyfelet terhelik.
A 12. §-hoz:
Ez a § a közigazgatási ügy fogalmát definiálja és felsorolja azokat a legfontosabb
szervtípusokat, amelyek a törvényjavaslat szempontjából közigazgatási hatóságnak
minősülnek. A hatósági ügy meghatározásánál a törvényjavaslat az Áe. bevált
definícióját alkalmazza. Ennek megfelelően hatósági ügyként határoz meg minden
olyan ügyet, amelyben a hatóság az ügyfelet érintő jogot, kötelezettséget állapít meg,
adatot, tényt igazol, illetve jogszabállyal létrehozott nyilvántartást vezet, vagy
hatáskörébe tartozó ügyben ellenőrzést végez. Közigazgatási hatósági ügynek tekinti
ezen a definíción túl a tagsági jogviszony létrehozásával és megszüntetésével
kapcsolatos ügyeket is, ha valamely tevékenység vagy foglalkozás köztestületi
tagsághoz kötött. Figyelemmel arra, hogy a kamarai törvények igen részletesen és
garanciális elemekkel kellő mértékben ellátva szabályozzák a fegyelmi és etikai
eljárást, a törvényjavaslat ezeket az ügyeket nem tekinti hatósági ügynek.
A közigazgatási ügy fogalmával kapcsolatban indokolt hangsúlyozni: a törvényjavaslat
nem minden, a közigazgatási hatóságok által lefolytatott eljárásra vonatkozik, hanem
kizárólag az egyedi hatósági ügyekben folytatott eljárásokra. Így nem tartozik a
törvény hatálya alá például a jogszabály-előkészítés, a különböző állami szervek
irányítása, továbbá az sem, amikor a közigazgatás nem a közhatalom
letéteményeseként, hanem polgári jogi jogalanyként jár el.
A gyakorlati jogalkalmazásban jogbizonytalanságot idéz elő, hogy külön törvény
meghatározott ügyekben nem közigazgatási hatóságot is feljogosíthat közigazgatási
hatósági jogkör gyakorlására. A problémát az jelenti, hogy az ilyen szervek kétféle
ügycsoportban járnak el: intéznek saját autonómiájuk körébe tartozó, közhatalmi
jellegzetességeket nem mutató ügyeket, valamint kifejezetten hatósági ügyeket.
Az említett kétféle ügycsoport közötti határvonal azonban nem mindig egyértelmű.
A jogbiztonság érdekében a jogszabályszerkesztőkre hárul az egyértelmű elhatárolás
kötelezettsége.
103
A 13-14. §-hoz:
Ez a § négy kategóriára bontva csoportosítja az eljárásfajtákat. Ezek közül az elsőre
egyáltalán nem terjed ki a törvényjavaslat tárgyi hatálya, a másodikban csak akkor kell
alkalmazni a törvényjavaslatban foglalt rendelkezéseket, ha jogszabály eltérően nem
rendelkezik, a harmadik kategóriára nézve irányadók a törvényjavaslatban szereplő
szabályok és az eltérés csak akkor megengedett, ha azt maga a törvény lehetővé teszi.
Abból kiindulva, hogy maga a törvényjavaslat is elég tág teret nyújt a különös eljárási
normák számára az egyes eljárásfajták sajátosságainak érvényre juttatásához, a
kodifikáció során egyértelmű törekvés volt az Áe.-ben az első és a második
kategóriába sorolt eljárásfajták számának lehetőség szerinti csökkentése.
Az Áe. tizenhét eljárásfajtát tekint olyan eljárásnak, amelyben az általános eljárási
szabályok csak akkor érvényesülhetnek, ha az eljárásfajtára vonatkozó szabályok
másként nem rendelkeznek. Ezeknek az úgynevezett privilegizált eljárásoknak az
áttekintésével azonban beigazolódott, hogy megfelelő kodifikációs megoldásokkal az
általános eljárási szabályok elsődleges szerepe erősíthető, ugyanakkor kellő
rugalmassággal az egyes eljárásfajták specialitásait is kezelni lehet.
A törvényjavaslat ezért három olyan ügycsoportban, ahol a biztonságra
visszavezethető okok indokolják az általánostól eltérő, különös szabályok
megalkotását, az eljárási jogban új megoldással lehetővé teszi az egyes
jogintézményeknél a szélesebb körű eltérés lehetőségét. (Atomenergia alkalmazása,
veszélyes létesítmények engedélyezése, haditechnikai eszközök és szolgáltatások
külkereskedelmének engedélyezése.)
Európai Uniós tagságunkra, illetve más nemzetközi jogi kötelezettségünkre tekintettel
további eltérésekre is figyelemmel kell lennünk a szabályozásnál. Nem kizárt ugyanis,
hogy az Unió jogi aktusa, vagy nemzetközi szerződés eljárási kérdéseket rendez, és
ezek jogi sajátosságaikból eredően az eljárási törvénnyel szemben elsőbbséget
élveznek.
A 15-16. §-hoz:
A törvényjavaslat az Áe.-ben foglaltaknál sokkal részletesebben foglalkozik az ügyfél
fogalmával és az ügyfelek körének meghatározásával. Ennek az az oka, hogy bizonyos
eljárásfajtákban ez problematikus: nem mindig lehet egyértelműen megállapítani, hogy
például egy tervezett létesítmény mely földrajzi területre gyakorol olyan hatást, amely
az ügyfél jogállását megalapozhatja. Ugyanakkor a törvényjavaslatnak meg kell
maradnia az általánosság szintjén, s a különös eljárási szabályokra vár az a feladat,
hogy az adott ügykategóriára nézve a lehetőséghez képest konkretizálják az ügyfelek
körének meghatározásánál irányadó szabályokat. A létesítménnyel és a tevékenység
gyakorlásával kapcsolatos eljárások esetében a törvényjavaslat az ingatlan
tulajdonosát, illetve az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jogokat gyakorló
jogosultat ügyfélként rendeli az eljárásba bevonni. Bár az ingatlan jogszerű
használatának nem minden esetben feltétele a az ingatlan nyilvántartási bejegyzés, az
104
ügyféli kör meghatározásánál ettől eltérni nem indokolt. A szabályozás ugyanis nem
eredményezheti azt, hogy az adott ügyben az ügyféli kör meghatározása a hatóságot
megoldhatatlan feladat elé állítsa. Az eljáró közigazgatási szervtől nem várható el,
hogy például az ingatlan bérlőjét felkutassa, annál is inkább, mert a szerződést nem
minden esetben kötik meg írásban.
A törvényjavaslat szerint, bizonyos ügyekben az érdekvédelmi szervezeteket és egyes
társadalmi szervezeteket törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel. Ennek a
rendelkezésnek az alapja az, hogy a Legfelsőbb Bíróság már több alkalommal
foglalkozott olyan közigazgatási üggyel, amelyben bizonyos érdekek képviseletére
létrehozott egyesületek az érdekek védelmére a hatóságok és a bíróság előtt is fel
kívántak lépni. A Legfelsőbb Bíróság a környezetvédelmi szempontok
érvényesítésével foglalkozó szervezeteket esetében megállapította, hogy e
szervezeteket kereset indítási jog illeti meg egyes környezetvédelmi ügyekben.
Új, eddig nem szabályozott tárgykörre vonatkozik az a rendelkezés, amely az eljárási
jogutódlás kérdését rendezi, valamint az, amely a jogképességtől különböző eljárási
képesség tekintetében nyújt támpontot az eljáró szervek számára.
A 17. §-hoz:
Az államtitok, a szolgálati titok tekintetében az Áe. is rendelkezik a titokvédelemről.
A demokratikus jogállamban azonban egyrészt növekedett a különböző törvények által
védett titokfajták száma, másrészt az információs önrendelkezési jogból kiindulva
felértékelődött a titokvédelem. Ennek különös jelentősége van a közigazgatási
eljárásban, mivel a közigazgatási hatóságok tevékenységük során a magántitoktól a
banktitokig terjedő skálán a legkülönbözőbb titokfajtákkal szembesülnek. Ezek közül
egyesek - például a gyónási titok - abszolút mértékben védettek a közigazgatási
hatóságokkal szemben, más titokfajták relatív vagy szelektív védelem alá esnek: az
arra jogosult szervtől vagy személytől kapott felmentés alapján, illetőleg bizonyos
eljárásokban (például annak kivizsgálása során, hogy az orvos nem követett-e el
szakmai hibát) megismerhetők, végül vannak olyan titokfajták is, amelyeket
-	hatáskörük korlátai között - a közigazgatási hatóságoknak feltétlenül meg kell
ismerniük, mert e nélkül nem tudják ellátni feladataikat.
A probléma azonban ennél sokkal bonyolultabb, hiszen a törvényjavaslatnak nem
csupán a közigazgatási hatóságok, hanem az ügyfelek, valamint az eljárás egyéb
résztvevői tekintetében is szabályoznia kell egyfelől a titkok megismerésének jogát és
korlátait, másfelől azt, hogy milyen okból tagadhatják meg a titkot tartalmazó
adatokról vagy tényekről való nyilatkozattételt, illetőleg felvilágosítás-adást. Ezért a
titokvédelem nem csupán a 17. §-ban bukkan fel, hanem átszövi a későbbi fejezeteket
is.
Ezek a szabályok a törvényjavaslat keretei között összefüggő rendszert alkotnak,
amelyen belül három alapelv érvényesül:
105
-	az állam titkait, továbbá a természetes és jogi személyek törvény által védett
titkait - titokfajták szerinti differenciálás mellett - védeni kell attól, hogy azok
az eljárás jellege által feltétlenül szükségessé tett körön túl mások tudomására
jussanak, ugyanakkor
-	a titokvédelem nem béníthatja meg a közigazgatás tevékenységét, azaz a
titokfajták egyre növekvő száma - egy-két, fokozott védelem alatt álló
titokfajtát leszámítva - nem vezethet oda, hogy a közigazgatási hatóságok
hatáskörük keretei között nem ismerhetik meg a feladataik ellátásához
nélkülözhetetlen adatokat és tényeket, továbbá
-	a titokvédelem az ügyféllel szemben is csak korlátozott mértékben
érvényesülhet: nem terjedhet odáig, hogy kiüresítse az ügyfél eljárási jogait, így
különösen jogorvoslathoz való jogát.
Ennek hangsúlyozása azért különösen fontos, mert könnyen úgy tűnhet: a
törvényjavaslatba foglalt egyes szabályok ellentétben állnak a harmadikként említett
alapelvvel. Valójában azonban ez az ellentét csupán látszólagos. A meghallgatás előtt
az ügyek többségében maga a közigazgatási hatóság sem tudja pontosan: a tanú mely
titkok ismerője, a vallomásában feltárt titkok mennyiben relevánsak az adott eljárás
szempontjából, ismertté válásuk milyen mértékben sérti a titokgazda jogait és jogos
érdekeit, s melyek azok a titokelemek, amelyek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy
az ügyfél ténylegesen gyakorolni tudja az őt megillető eljárási jogokat. Ezt csak
utólag, a megtett tanúvallomás ismeretében lehet - és kell - elemezni, s ez az elemzés
szolgál alapul a tanú által feltárt titkok szelektálásához. Ez más megfogalmazásban
annyit jelent: a törvényjavaslat a titokvédelem szabályozásánál is csupán általános
szabályokat állapíthat meg, amelyek alapján a közigazgatási hatóságra hárul az a
felelősség, hogy a konkrét ügyekben eldöntse, ki mely titkok megismerésére jogosult.
Egyfelől tehát a törvényjavaslat titokvédelmi okból megfosztja az ügyfelet attól a
lehetőségtől, hogy jelen lehessen a tanú meghallgatásának ama részén, amikor a tanú
valamely, törvény által védett titokról tesz vallomást. Másfelől viszont éppen az ügyfél
jogainak érvényre juttatása érdekében bevezet egy garanciális jelentőségű új
jogintézményt, a bizonyítékoknak az ügyfél elé tárását. A bizonyítékoknak az ügyfél
elé tárása azonban már szelektív: egyfelől kizárólag az adott ügyfél szempontjából
releváns bizonyítékokra szorítkozik, másfelől nem tartalmaz olyan titkokat (például
államtitkot), amelyeket az ügyfél nem jogosult megismerni, illetőleg amelyek
megismerése nem elengedhetetlenül szükséges jogainak érvényre juttatásához.
A titokvédelemre vonatkozó részletszabályok rendszer-jellegét az is bizonyítja, hogy
szoros tartalmi összefüggés van a bizonyítékoknak az ügyfél elé tárására, illetőleg a
határozat indokolására vonatkozó szabály között.
106
II.	fejezet
Joghatóság, hatáskör, illetékesség
A 18. §-hoz:
A törvényjavaslat a nemzetközi kapcsolatok fejlődésére, hazánk nemzetközi
kötelezettségeire tekintettel bevezeti a közigazgatási eljárási jogba a joghatóság
intézményét. A joghatóság a közigazgatási jogban azt jelenti, hogy a közigazgatási
ügyben mely állam közigazgatási hatóságának kell eljárnia.
A törvényjavaslat kimondja, hogy magyar állampolgár közigazgatási ügyében
Magyarországon magyar közigazgatási hatóság jár el. Törvény vagy nemzetközi
szerződés, illetve az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa a fő
szabálytól eltérően rendelkezhet. Külföldi állampolgár magyarországi közigazgatási
ügyében az eljárás során - ha magyar hatóság jár el - a magyar vagy a kötelezően
alkalmazandó európai uniós jogszabályt kell alkalmazni. Az Unió jogi aktusa,
nemzetközi szerződés vagy különös eljárási szabály a fő szabálytól itt is eltérően
rendelkezhet.
A 19. §-hoz:
A törvényjavaslat szerint a jogbiztonság alkotmányos elvére tekintettel jogszabályban
kell megállapítani, hogy a közigazgatási ügyben milyen típusú és milyen szintű szerv
jár el. A jogszabályban meg kell jelölni azt a szervet, amelyik elsőfokon eljár. Ha a
jogorvoslatot elbíráló szerv nem az általános szabályok szerinti szerv, úgy a hatáskört
telepítő jogszabályban ki kell jelölni a jogorvoslat elbírálására jogosult szervet is.
A törvényjavaslat szerint önkormányzati hatósági ügyben az önkormányzatok
rendeletben állapítják meg az elsőfokon eljáró szervet. A törvényjavaslat megismétli
az Áe. azon szabályát, amely a közigazgatási hatóságok és a bíróságok közötti
hatásköri viták megoldására vonatkozik. Eszerint a bíróságnak a hatáskörre vonatkozó
vagy az ügy érdemében hozott döntése az eljáró közigazgatási hatóságra kötelező.
A 20. §-hoz:
A közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozó ügyeket a jogszabályban
meghatározott határidőn belül kell elintéznie. Ha a közigazgatási hatóság e
kötelezettségének nem tesz eleget, mulasztást követ el. A törvényjavaslat megfelelő
intézkedésekkel biztosítani kívánja, hogy a közigazgatási hatóság a hatáskörébe és
illetékességébe tartozó ügyeket elintézze. Ennek érdekében, ha a közigazgatási hatóság
határidőben nem jár el, a felügyeleti szervnek intézkednie kell a mulasztás
megszüntetése érdekében. A határidő kitűzésével adott utasításon túlmenően a
törvényjavaslat szankciókat biztosít a teljesítés elmaradása esetére (kötelező a
fegyelmi eljárás kezdeményezése). A kötelező fegyelmi eljárás nem jelenti a fegyelmi
büntetés kiszabását, de - figyelemmel a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi
XXIII. törvény vonatkozó rendelkezéseire - a jogviszony vétkes megszegése miatt a
fegyelmi eljárást le kell folytatni. Ha a mulasztás megszüntetésére irányuló első
107
intézkedés nem jár eredménnyel, akkor a felügyeleti szerv - az ügyfél érdekében
jogosult egy azonos hatáskörű szerv kijelölésére. A törvényjavaslat szerint, ha nincs
felügyeleti szerv, vagy önkormányzati hatósági ügyben az eljáró szerv a közigazgatási
hivatal felszólításának nem tesz eleget, a fél kérelmére a bíróság kötelezi a hatóságot
az eljárás lefolytatására. Adatigazolással, hatósági nyilvántartás vezetésével és
hatósági ellenőrzéssel kapcsolatos ügyekben - azok jellegére tekintettel -
mindenképpen a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási hatóságnak
kell eljárnia, ilyen esetben a fegyelmi eljárás szankciójával kell kikényszeríteni a
mulasztás megszüntetését. A mulasztással kapcsolatos rendelkezéseket az eljárás
egészében (első- másodfok, szakhatósági eljárás) alkalmazni kell.
A 21. §-hoz:
A törvényjavaslat meghatározza, hogy az azonos hatáskörrel rendelkező szervek közül
melyiknek kell eljárnia (illetékesség). Az illetékességi okok alapján dönthető el, hogy
az azonos hatáskörrel rendelkező szervek közül melyik jogosult eljárni.
Az illetékességi okok sokszínűségére tekintettel csak az általános okokat nevesíti a
törvényjavaslat. Lehetőséget biztosít arra, hogy jogszabály egyéb illetékességi okokat
is meghatározzon. Az olyan ügyfél jogainak védelme érdekében, aki külföldön
tartózkodik, vagy tartózkodási helye nem ismert, speciális szabályokat fogalmaz meg
(utolsó ismert lakóhely szerint illetékes közigazgatási szerv, ismert lakóhely hiányában
a fővárosban eljárásra jogosult hatóság). A törvényjavaslat fenntartja a megelőzés
intézményét. A megelőzés szabályai alapján az ügyfél és az eljáró közigazgatási
hatóság számára egyértelműen megállapítható, hogy az ügyben (például több,
különböző lakcímű ügyfél esetén) az a szerv jár el, amelynél az eljárás előbb indult.
Ha a közigazgatási hatóság azt állapítja meg, hogy az ügyben megelőzés alapján másik
közigazgatási hatóság már eljárt, akkor meg kell szüntetnie a már megkezdett eljárást,
vissza kell vonnia határozatát, és intézkedéséről értesítenie kell az ügyfelet, valamint a
korábban eljárt közigazgatási hatóságot.
A törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy kiemelt jelentőségű vagy különleges
szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölje azt az
egyébként hatáskörrel rendelkező hatóságot, amelyik az ügyfajtában kizárólagos
illetékességgel az ország egész területén eljárhat. Ezzel elérhető, hogy bizonyos
ügyfajtákban benyújtott kérelmek egységes szempontok alapján, ésszerű határidőn
belül kerüljenek elbírálásra, illetve a különleges szakértelem a kijelölt hatósághoz
koncentrálható. Annak érdekében, hogy a jogszabállyal kijelölt hatóság az ügy
eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró helyi körülményeket a döntéshozatal előtt
megismerje, a törvényjavaslat előírja, hogy ki kell kérni annak a hatáskörrel bíró
hatóságnak az üggyel kapcsolatos véleményét, amelyik a kijelölés hiányában illetékes
lenne. A vélemény azonban nem köti a döntési jogkörrel rendelkező hatóságot, az
abban szereplő tények, körülmények a tényállás tisztázását hivatottak elősegíteni és
ezeket a hatóság a bizonyítékokra vonatkozó szabályok szerint bizonyos korlátozással
mérlegelheti. Nem hagyhatók figyelmen kívül azonban a helyi szabályozási
kompetenciába tartozó jogi normák rendelkezései (pl: településrendezési terv).
108
A 22. §-hoz:
A joghatóságra, a hatáskörre és az illetékességre vonatkozó szabályok betartása a
jogbiztonság és a törvényesség garanciája.
Erre tekintettel a törvényjavaslat szerint az eljáró közigazgatási hatóság köteles az
eljárás minden szakaszában folyamatosan vizsgálni azt, hogy az ügy intézésére
rendelkezik-e joghatósággal, hatáskörrel és illetékességgel. Ha megállapítja a
joghatóság vagy a hatáskör hiányát, illetve azt, hogy az ügyben nem illetékes, akkor az
ügyet az ügyfél egyidejű értesítése mellett haladéktalanul átteszi az ügy intézésére
jogosultsággal rendelkező szervhez.
A joghatósági, hatásköri és illetékességi szabályokra tekintet nélkül köteles megtenni a
közigazgatási hatóság azokat az intézkedéseket, amelyek megtételének hiánya
életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulásával járna. A megtett
intézkedésről az intézkedés indokának részletes kifejtésével a hatóság értesíti az
eljárásra egyébként illetékes közigazgatási hatóságot. Az intézkedés szükségességét
az illetékes közigazgatási hatóság felülvizsgálja, a felülvizsgálatnál nem érvényesül a
jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog védelme. A hatáskör és illetékesség hiányában
azonnali intézkedés keretében hozott hatósági döntést a hatáskör hiányára tekintettel
azonban nem lehet automatikusan, az általános semmisségi szabály alapján
megsemmisíteni.
A 23-24. §-hoz:
Ha több közigazgatási hatóság állapítja meg hatáskörét vagy illetékességét (pozitív
hatásköri összeütközés), vagy több közigazgatási hatóság állapítja meg hatáskörének
vagy illetékességének hiányát (negatív hatásköri összeütközés), illetve ha a megelőzés
alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik szerv illetékes az eljárásra, a közigazgatási
hatóságoknak meg kell kísérelniük annak eldöntését, hogy melyik szerv rendelkezik
hatáskörrel vagy illetékességgel az ügy intézésére. Ha a közigazgatási hatóságok nyolc
napon belül nem tudnak erről dönteni, illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi
közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a megyei közigazgatási hatóság vezetője
jelöli ki az eljáró hatóságot. Hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Ítélőtábla dönt.
A 25. §-hoz:
A törvényjavaslat szerint a közigazgatási hatóság az illetékességi területén jár el.
Az eljárás gyorsítása, egyszerűsítése érdekében törvény és kormányrendelet lehetővé
teheti azt, hogy a közigazgatási szerv az illetékességi területén kívül is végezhessen
eljárási cselekményt. A törvényjavaslat biztosítja ugyanakkor a fővárosi kerületi
közigazgatási hatóságok és a megyei jogú város kerületi hivatala vezetőjének, hogy a
főváros, illetve a megyei jogú város egész területén végezhessen eljárási cselekményt.
109
A 26. §-hoz:
A törvényjavaslat újrafogalmazza az Áe. szerinti megkeresés jogintézményét és
elnevezését belföldi jogsegélyre módosítja, figyelemmel annak tartalmára.
A törvényjavaslat szerint az eljárást folytató közigazgatási hatóság az illetékességi
területén kívüli valamely eljárási cselekmény elvégzéséhez jogsegélyt kérhet bármely
hatóságtól. A megkeresés valamely eljárási cselekmény elvégzésére, valamely irat,
bizonyíték vagy adat, illetve valamely olyan speciális ismeret átadására irányulhat,
amellyel az eljáró közigazgatási hatóság nem rendelkezik, és az ügy elbírálásához
ezekre szükség van. Meghatározza a törvényjavaslat, hogy a jogsegély útján kért
meghatározott eljárási cselekmény elvégzését az azonos hatáskörű hatóságtól, ennek
hiányában az illetékes jegyzőtől lehet kérni. A törvényjavaslat az adatvédelmi
szabályokra tekintettel előírja, hogy a kérelemben meg kell jelölni azt a törvényt,
amely alapján a személyes adat kérése történik, ennek hiányában csatolni kell az
ügyfél kérelmét vagy hozzájárulását az adatkéréshez. A megkeresett hatóság az
adatkérésnek, bizonyíték rendelkezésre bocsátásának nyolc napon belül, míg
meghatározott cselekmény elvégzésének tizenöt napon belül köteles eleget tenni. A
megkeresett szerv az eljárási költségek megtérítésére igényt tarthat. Ha a megkeresett
szerv a jogsegély nyújtására nem jogosult, a megkeresést haladéktalanul meg kell
küldeni a megkeresés teljesítésére jogosult hatóságnak.
A 27-28. §-hoz:
A törvényjavaslat szerint a nemzetközi jogsegélykérelmek a 26. §-ra vonatkozó
szabályok szerint intézhetők, ha a Magyar Köztársaságnak valamely állammal
közigazgatási jogsegélyegyezménye van, vagy a kérdésben az államok között
viszonossági gyakorlat áll fenn. A törvényjavaslat meghatározza, hogy mely esetekben
tagadható meg a külföldi jogsegélykérelem teljesítése. A megkeresés megtagadásáról
és annak okáról a külföldi felet haladéktalanul tájékoztatni kell. A törvényjavaslat
szerint a nemzetközi kapcsolatok fejlődésére tekintettel a megkereséssel kapcsolatos
ügyintézés során az érintett szervezetek közvetlenül érintkeznek egymással. Ha a
magyar közigazgatási hatóság nem tudja, hogy mely külföldi hatósághoz kell
továbbítani a megkeresést, a kérelmet a Külügyminisztérium és a külföldi állam
külügyekben illetékes minisztériuma útján kell eljuttatni a külföldi hatósághoz.
A viszonosság fennállásának kérdése tekintetében a Külügyminisztériumnak az érintett
minisztériummal egyetértésben kialakított állásfoglalása az irányadó.
110
III. fejezet
Az elsőfokú eljárás
A 29. §-hoz:
A törvényjavaslat az eljárás megindítására vonatkozó fő szabályt változatlanul vette át
az Áe.-ből. E szabály szerint az eljárás kérelemre, vagy hivatalból indulhat. Az
ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabály határozza meg, hogy a konkrét ügyben
ki kezdeményezheti az eljárást. Ha az ügyfél kezdeményezi az eljárást, ezt legtöbbször
kérelem benyújtásával teszi, de megindítható az eljárás bejelentéssel, nyilatkozattal, ha
az ügyfél jogszabályban előírt kötelezettségét teljesíti. A törvényjavaslat ugyanakkor
részletesen szabályozza, hogy - összhangban a hivatalbóli eljárás elvével - a
közigazgatási hatóság mikor köteles hivatalból megindítani az eljárást.
Az eljárási jogok tényleges érvényesülése szempontjából alapvető feltétel, hogy az
ügyfél tudjon róla, hogy őt érintő eljárás folyik valamelyik közigazgatási hatóságnál.
Az Áe. ugyanis hiába biztosít már az elsőfokú eljárás keretében számos jogot az
ügyfelek számára, ezekkel nem tudnak élni, ha csak az elsőfokú határozat
kézbesítésekor értesülnek az eljárásról. Az ilyen helyzet nem csupán az ügyfél jogait
csorbítja, hanem szükségtelenül növeli a jogorvoslatok számát, és késlelteti az ügy
végleges lezárását. Jelenleg az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítése csak
“jogszabályban meghatározott esetben” kötelező. Ha tehát a különös eljárási szabályok
ezt nem írják elő - márpedig jelenleg ez a tényleges helyzet -, akkor ez a
jogintézmény csupán papíron létezik, ami egy jogállamban megengedhetetlen. Ezért a
törvényjavaslat a szabályozást nem bízza a különös eljárási normákra, hanem - mivel
garanciális szabályról van szó - maga rendelkezik az értesítési kötelezettségről. Ennek
keretében is különösen fontos a hirdetményi úton vagy a közhírré tétel útján történő
értesítés a nagyszámú ügyfelet érintő eljárásokban.
Az ügyfél értesítését előíró kötelezettségnek lehetnek azonban korlátai. Nem kizárt
ugyanis hogy az ügyfél bizonyítékokat semmisít vagy változtat meg, illetve más
módon igyekszik befolyásolni az eljárás kimenetelét, vagy az adott ügy nem igényel
hosszadalmas, minden részletre kiterjedő bizonyítási eljárást, így az gyorsan, az ügyfél
eljárási jogainak sérelme nélkül lezárható.
A 30. §-hoz:
E rendelkezés egésze a közigazgatási hatóságok munkaterhét kívánja csökkenteni.
A jogalkalmazás gyakorlatában nem ismeretlen, hogy az ügyfél olyan kérelmet nyújt
be, melynek teljesítése lehetetlen, az nem tekinthető közigazgatási ügynek, vagy az
igény elkésett. Ezekben az esetekben a törvényjavaslat lehetővé teszi a kérelem érdemi
vizsgálat nélküli elutasítását. Ebben a körben új rendelkezésnek számít a res iudicata
bevezetése a közigazgatási eljárásban: annak kimondása, hogy érdemben elbírált
ügyben változatlan tényállás mellett nem lehet ugyanazon jog érvényesítése iránt újabb
111
eljárást indítani. Ha azonban mégis érkezik ilyen kérelem, az érdemi vizsgálat nélküli
elutasítható.
A 31. §-hoz:
A törvényjavaslat az Áe.-ben foglaltaknál részletesebben szabályozza az eljárás
megszüntetésének eseteit. Ennek oka részben az új jogintézmények bevezetése
(joghatóság, res indicata, jogutódlás), részben a jogalkalmazás során kialakult
gyakorlat (hiánypótlás elmaradása, kérelem visszavonása).
A 32. §-hoz:
A közigazgatási ügyben eljáró hatóság feladata, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges
adatokat összegyűjtse, a bizonyítékokat számbavegye, az ügy körülményeinek gondos
mérlegelésével megalapozott döntést hozzon. Ezt a kötelezettségét bizonyos
esetekben az ügyfajta elintézésére nyitva álló határidőn belül azért nem tudja
teljesíteni, mert a döntés hatáskörén kívül eső más kérdések tisztázása nélkül nem
hozható meg. A hatályos Áe. jelenleg csak egy ilyen esetet ismer (más szerv
hatáskörébe tartozó előzetes kérdés eldöntése), a jogalkalmazási gyakorlat azonban
más esetek szabályozási szükségességére is rámutatott. A törvényjavaslat ezért az
eljárás felfüggesztésének Áe. szerinti szabályait kiegészítésekkel veszi át. Ezek alapján
az eljárás felfüggesztésének lehet helye az ügyfél indokolt kérelmére, továbbá az
eljárásbeli jogutódlás kérdésének eldöntéséig, vagy jogszabály ilyen irányú
rendelkezése szerint a szakértői vélemény megérkezéséig. Az ügyfél eljárást
felfüggesztő kérelme azonban csak akkor teljesíthető, ha az nem a döntéshozatal vagy
a végrehajtás késleltetésére irányul.
A 33. §-hoz:
Az Áe.-nek az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezései beváltak. Az a
szabályozás, hogy az eljárási törvény csupán egy általános ügyintézési határidőt állapít
meg, amelytől azonban felfelé és lefelé egyaránt lehetőség van az eltérésre, kellően
rugalmas, részben az egyes eljárásfajták sajátosságainak érvényre juttatásához, részben
pedig ahhoz, hogy gyorsan reagálni lehessen például egy technikai fejlesztésre vagy
eljárásjogi egyszerűsítésre, amely módot ad az ügyintézési határidő rövidítésére.
Az ebben rejlő lehetőségeket döntően a törvényjavaslat elfogadása után, a különös
eljárási normák átfogó felülvizsgálata során lehet kihasználni. A kiskorú ügyfelek
esetében azonban a törvényjavaslat határoz meg a harminc napnál lényegesen
rövidebb, tizenöt napos ügyintézési határidőt. Ma már a korszerű technikai eszközök
módot nyújtanak bizonyos körben - így elsősorban a hatósági igazolványok
kiadásánál, de az egyszerűbb engedélyezési ügyekben is - akár az azonnali ügyintézés
bevezetésére. Ez a lehetőség azonban nem valamennyi ügytípusban adott.
A bonyolultabb, főként több szakhatóság részvételével folyó vagy jelentős számú
ügyfelet érintő ügyekben továbbra is jóval nagyobb, bizonyos ügyfajtákban harminc
napot meghaladó a kellően megalapozott, felelősségteljes döntés meghozatalának
időszükséglete.
112
A 34-35. §-hoz:
A törvényjavaslat - mint úgyszólván valamennyi eljárási jogintézménynél - a
kérelemre vonatkozó szabályok megállapításánál is az ügyfél eljárásjogi helyzetének
megkönnyítésére, a kérelem útjának lerövidítésére törekedett. Teljesen életszerű, hogy
a kérelem előterjesztésénél is helye lehet az elektronikus út igénybevételének, illetőleg
azonnali intézkedést igénylő ügyben a kérelmet távbeszélő útján is elő lehet
terjeszteni. Az is magától értetődő, hogy katasztrófahelyzetben háttérbe szorul az
írásbeliség, s a hatóság és az ügyfelek közötti kapcsolat a lehető legegyszerűbb és
leggyorsabb úton bonyolódik le. A gyorsaság és az egyszerűség nem válhat
visszaélések forrásává, nem vezethet oda, hogy bárki jogosulatlanul használja mások
személyes adatait. Ezt a veszélyt csökkenti az ügyfélazonosítás rendje, amely ahhoz
igazodik, hogy az ügyfél és a hatóság közötti kapcsolat és érintkezés írásban,
elektronikus úton vagy más módon történik. Az azonosítást szolgálják a
jogszabályokban rendszeresített személyazonosító kódok, melyek igénybevételére a
hatóságot jogszabály jogosíthatja fel.
A 36-37. §-hoz:
Az ügy természete megkívánhatja, hogy az ügyfél bizonyos mellékleteket - például
bizonyítékokat, műszaki vagy egyéb terveket - csatoljon kérelméhez. Fontos
korlátozás azonban, hogy mellékletként nem lehet szakhatósági hozzájárulás csatolását
kérni; vagyis a hatóság a reá háruló eljárási terheket nem háríthatja át az ügyfelekre. E
korlátozás “címzettjei” nem csupán a jogalkalmazó szervek, hanem legalább ilyen
mértékben a különös eljárási szabályok kidolgozói és kibocsátói. Az ügyfelek eljárási
terheit rendkívül nagy mértékben csökkenti a törvényjavaslatnak az az új rendelkezése,
amely szerint az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely
közigazgatási hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell.
Ügyelni kell azonban arra, hogy ez az adatkezelésre vonatkozó szabályok
maradéktalan megtartásával történjék. Ezért mondja ki a törvényjavaslat: ha az ügyfél
kéri, hogy az eljáró szerv valamelyik másik közigazgatási hatóságtól szerezze be az
ügyfél által megjelölt adatra vonatkozó igazolást, a kérelemnek ez a része az
adatkezeléshez, illetőleg adattovábbításhoz való hozzájárulásnak minősül.
Gyakori eset, hogy az ügyfél által benyújtott kérelem hiányos: nem tartalmaz valamely
fontos adatot vagy mellékletet. Ezért a törvényjavaslat - a jogalkalmazó szervek régi
óhajának eleget téve - szabályozza a hiánypótlásra való felhívást. Ezzel kapcsolatos az
a fontos részhatáridő, hogy az eljáró közigazgatási hatóság a kérelem beérkezését
követően haladéktalanul köteles ellenőrizni, hogy a kérelem megfelel-e a jogszabályi
előírásoknak. Amennyiben hiányosságot tapasztal, úgy a hiánypótlási felhívás
kibocsátásának határideje a kérelem beérkezésétől számított 8. nap.
113
A 38. §-hoz:
E szerint a természetes személy ügyfél a kérelmét a hatáskörrel rendelkező illetékes
hatóságnál vagy ha jogszabály nem zárja ki lakcíme, munkahelye szerinti székhelyű
azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában a jegyzőnél is előterjesztheti. Ha a
kérelem nem az eljárásra hatáskörrel rendelkező, illetékes hatósághoz érkezett, a
kérelmet az általános szabályok szerint e szervhez haladéktalanul át kell tenni.
Az elektronikus kapcsolatfelvétel sajátossága, hogy az ügyfél nem kerül személyes
kapcsolatba a hatósággal. Az ügyfél első azonosítása, ha nem rendelkezik
elektronikus aláírással, az okmányirodában történhet meg, ahol az elektronikus
kapcsolat létrehozásához szükséges azonosító kódot kap. Az informatikai hálózat
fejlődésével nem kizárt hogy a lehetséges ügyfél azonosítására, illetve a kód
képzésére más hatóság is képessé válik, így ezeknek a hatóságoknak a kijelölését a
törvényjavaslat a Kormányra bízza. Az elektronikus ügyintézés keretszabályait a
törvényjavaslat X. fejezete tartalmazza.
A 39-40. §-hoz:
A hatósági eljárás nem nélkülözheti az írásbeliséget, hiszen az a bizonyítás, a
visszakereshetőség alapja. Az egyes eljárási cselekményeknél szóban elhangzó közlés,
vagy az ott észlelt tények, körülmények hiteles dokumentálása nélkülözhetetlen. A
törvényjavaslat meghatározza a jegyzőkönyv kötelező tartalmi elemeit, a jegyzőkönyv
alapjául szolgáló hangfelvétellel kapcsolatos szabályokat, valamint a jegyzőkönyv
kezelésének módját azokban az esetekben, ha a tanú személyes adatainak zártan
történő kezelését rendelték el.
A hivatalos feljegyzés az eljárási cselekmények írásban történő rögzítésének formája.
Minden olyan esetben készíthető, amikor a törvényjavaslat nem jegyzőkönyv felvételét
teszi kötelezővé.
Az ügyfél a hatósági eljárásban személyesen, vagy ha jogszabály nem írja elő az
ügyfél személyes közreműködését, képviselője útján járhat el. A képviselő az egyes
eljárási cselekményeket az ügyfél helyett végzi. A képviselő általában az ügyfél
törvényes képviselője, meghatalmazottja lehet, kivételes esetben az ügygondnok jár el
képviselőként.
A képviselet tekintetében a legfontosabb változás, hogy a törvényjavaslat már nem
csak az ügyfelet helyettesítő képviseletről rendelkezik, hanem lehetővé teszi az
ügyféllel együtt eljáró képviselő tevékenységét is.
A 41. §-hoz:
E § új jogintézményt vezet be a közigazgatási eljárásjogba. Világjelenség ugyanis,
hogy növekszik a sok ügyfél részvételével folyó eljárások száma. Ennek egyik oka a
technikai fejlődés: az utak, autópályák, repülőterek építése. A másik ok, hogy egy
demokratikus államban megnövekszik az állampolgárok közéleti aktivitása: egyre
114
többen kívánnak beleszólni valamilyen módon a lakóhelyük vagy tágabb környezetük
helyzetét formáló döntésekbe.
Magyarországon is egyértelműen megnövekedett a lakosság aggodalma és közéleti
aktivitása olyan esetekben, amikor valamely tervezett beruházás potenciális környezeti
veszélyforrás, vagy bizonyos területen előre prognosztizálható módon ténylegesen is
hátrányos hatást gyakorol az épített vagy természeti környezetre. Az ügyfelek
természetes igénye, hogy közérthető és megalapozott tájékoztatást kapjanak a
tervekről, különös tekintettel az esetleges káros hatások minimalizálására irányuló
intézkedésekről, módjuk legyen még a döntés meghozatala előtt észrevételeiket és
javaslataikat megtenni, ha vannak alternatív megoldások, azokat is ismertessék velük,
tájékoztassák őket mind eljárási jogaikról, mind anyagi jogi igényeikről.
A törvényjavaslat a hatósági közvetítő kirendelésétől és tevékenységétől várja a vázolt
célkitűzések megvalósulását. A mediátor intézménye más jogterületeken már a magyar
jogban is meghonosodott, bár szélesebb körű hazai tapasztalatok még nem állnak
rendelkezésre. A hatósági közvetítő a közigazgatási hatósági ügyek sajátosságaihoz
igazodó mediátor.
A 42-43. §-hoz:
A kizárás az ügy elfogulatlan intézéséhez fűződő érdek biztosítéka. A kizárásra
vonatkozó szabályokat a törvényjavaslat a jogalkalmazási tapasztalatok
figyelembevételével - továbbfejleszti. A hatályos szabályozáshoz képest új
rendelkezés, hogy a kizárás tárgyában döntésre jogosult vezető arról is határoz: meg
kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt
el.
A törvényjavaslat - ott, ahol ez életszerű - bizonyos körben maga adja meg a
felmentést a vezető kizártsága esetére. Teljesen indokolatlan lenne például, hogy a
felettes szerv jelöljön ki ügyintézőt a jegyző gyermekének anyakönyvezéséhez, a
jegyzőt - a többi helyi lakossal együtt - alanyi jogon megillető parkolási engedély
kiadásához, vagy az általa fizetendő, a jogszabályban megállapított összegű adó
kivetéséhez. Célszerűnek látszott azt is lehetővé tenni, hogy a közigazgatási hatóság
vezetője indokolt esetben az egész szervre vonatkozóan bejelenthesse az elfogultságot.
Kimarad viszont a szabályozásból az Áe. 19. §-ának (8) bekezdése, az önkormányzati
tulajdonú lakások kiürítésére irányuló eljárást lefolytató jegyző kijelölése, amelynek
-	mint egyetlen ügyfajtára vonatkozó különös rendelkezésnek - nincs helye az
általános szabályok között.
A 44-45. §-hoz:
A szakhatósági modellt - mint a több engedélyező hatóság részvételével folyó
összevont eljárás keretét - nem az Áe. vezette be, a törvény csupán az általános
érvényű szabályozás szintjére emelte a műszaki igazgatás körében már jól bevált
eljárási jogintézményt. Ennek az a lényege, hogy az ügyfél csupán egyetlen
közigazgatási hatósággal kerül eljárási kapcsolatba, s az hivatalból szerzi be a
115
társhatóságok állásfoglalását. Az eljárás végeredményeként - ha a kérelem teljesíthető
-	csupán egyetlen határozatot hoznak, de az annyiféle engedélynek számít, mint ahány
hatóság részt vett az eljárásban. Az a közigazgatási hatóság, amellyel az ügyfél
kapcsolatba kerül, koordinátori szerepet tölt be az eljárásban, de egyébként
mellérendeltségi viszonyban áll a szakhatóságokkal, s kötve van azok
állásfoglalásához. Ekként a szakhatósági közreműködés nem érinti a szakosított
engedélyező hatóságok hatáskörét, nem csorbítja önálló döntési jogukat, ugyanakkor a
szakhatósági modell nagymértékben csökkenti az ügyfél eljárási terheit.
A törvényjavaslat - anélkül, hogy a modell lényegét megváltoztatta volna - részletesen
szabályozza a szakhatósági közreműködéssel folyó eljárás rendjét. Elmaradt azonban
az a rendelkezés, amelynek értelmében, ha a szakhatóság a megszabott határidőn belül
nem válaszol a hozzá intézett megkeresésre, hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.
Ez a szabály eredetileg az eljárás egyszerűsítését és meggyorsítását kívánta
elősegíteni. A szakmai bonyodalmak elkerülésének érdeke arra késztette a koordinátori
feladatokat ellátó szerveket, hogy ne alkalmazzák “a hallgatás egyenlő belegyezés”
elvét, hanem mindig várják be a szakhatóságok írásbeli válaszát, még akkor is, ha az -
esetleg többszöri sürgetés nyomán - csupán a határidőn túl érkezik hozzájuk. Az a
szakhatóságok vezetőit terhelő felelősség, hogy ilyen határidő-túllépések minél
ritkábban forduljanak elő. A koordinációért felelős szervek azonban nem vállalhatják
át annak a jogkövetkezményeit, hogy a szabályosnak tűnő engedély alapján felépített
létesítményt utólag jelentősen át kell alakítani, mivel az engedély nem tartalmazta
valamely szakhatóság feltételeit vagy előírásait.
További fontos változás a törvényjavaslatban, hogy a szakhatóságot a koordinátori
feladatokat ellátó hatóság keresi meg a szakhatósági állásfoglalás beszerzése
érdekében. Nem ritka ugyanis ma a hatályos jogi szabályozásban, hogy az ügyfél
kötelezettségévé teszik a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges további hatósági
engedélyek beszerzését.
A hatályos Áe. nem rendelkezik azokról az esetekről, amikor a szakhatóságok
egymásnak ellentmondó feltételeket szabnak a szakhatósági engedélyben. Ez azzal a
következménnyel járhat, hogy az ügyfél csak a jogorvoslati fórumok igénybevételével
élve juthat el az ellentmondások feloldásához. Ennek kiküszöbölésére a
törvényjavaslat előírja a hatóság és a szakhatóságok közötti egyeztetési kötelezettséget
az álláspontok tisztázására.
A 46-49. §-hoz:
Az Áe. az eljárás meggyorsítása érdekében - az ügyfél megfelelő azonosítása mellett -
lehetővé tette a távbeszélő útján történő idézést, s ahhoz az írásbeli idézéssel azonos
jogkövetkezményeket kapcsolt. Ezeket a szabályokat a törvényjavaslat is átveszi és
kiegészíti az elektronikus úton történő idézéssel. Kimaradt a törvényjavaslatból az a
hatályos szabály, amelynek értelmében a fegyveres erők és rendészeti szervek tagját az
illetékes parancsnokság útján kell idézni. Az idézésre ugyanis gyakran olyan
magánügyben kerül sor, amely jellegénél fogva éppúgy nem tartozik a
116
parancsnokságra, mint ahogyan a többi munkáltatónak sem kell feltétlenül tudnia,
hogy valamely alkalmazottját milyen ügyben és milyen minőségben idézte meg
valamelyik hatóság. Ugyancsak kimaradtak a bírságra vonatkozó utalások, mivel az
eljárás során kiszabható bírságra irányadó rendelkezés a 61. §-ban lelhető fel.
Az idézésnél természetesen célszerű figyelembe venni a megidézett elfoglaltságát, így
figyelemmel kell lenni arra, hogy a megjelenésre kötelezés időpontja a megidézettet a
munkájában lehetőleg ne akadályozza.
Az értesítés jogintézményét szabályozó rendelkezés lényege, hogy az ügyfél bizonyos
eljárási cselekményekről időben értesüljön, így élni tudjon az eljárásban őt megillető
jogokkal. Az értesítésben megjelölt eljárási cselekmény elmulasztása nem von maga
után szankciót, hiszen az értesítés csak az ügyfél tájékoztatására szolgál. Ha a hatóság
szükségesnek tartja az ügyfél jelenlétét, az eljárási cselekményre megidézi. Azt az
ügyfelet azonban, akinek a kérelmére az eljárás megindult, csak értesíteni lehet az
egyes eljárási cselekmények időpontjáról.
Az 50. §-hoz:
A közigazgatási hatóság feladatkörében végzett tevékenysége során, olyan döntéseket
hoz, amely jogokat illetve kötelezettségeket állapít meg. A megalapozott döntés
érdekében köteles tisztázni a tényállást, lehetőség szerint felkutatni minden
bizonyítékot, megállapítani az üggyel összefüggésbe hozható körülményeket és
értékelni az üggyel összefüggésbe hozható tényeket. Ha a közigazgatási hatóság a
tényállás tisztázási kötelezettségét nem teljesíti, az eljárásában hozott döntés
törvénysértő. A szabad bizonyítási rendszer alapján bármi felhasználható az ügy
eldöntése szempontjából lényeges tények bizonyítására. A törvényjavaslat alapvetően
az Áe. szabályait tartja meg, de hangsúlyosabban tartalmazza a szabad bizonyítás
elvét, illetőleg meghatározza annak a közigazgatási eljárásban megengedett jogi
korlátait.
Az 51. §-hoz:
A törvényjavaslat átvette az Áe.-ből azt a mondatot, amely szerint “az ügyfélnek joga
van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a
nyilatkozattételt megtagadja.” Ha azonban figyelembe vesszük a közigazgatási
eljárások sokféleségét, azonnal nyilvánvalóvá válik: a nyilatkozattétel megtagadásának
joga - kivételt nem tűrő szabályként - kizárólag a véleményt, észrevételt, értékítéletet
tartalmazó nyilatkozatokra vonatkoztatható, nem pedig az ügyfél bármiféle
nyilatkozatára. Az ügyfél maga dönti el például, hogy tesz-e észrevételt a tanú
vallomására vagy a szakértő véleményére; ez csupán jog, de nem kötelesség is egyben.
Az ilyen tartalmú nyilatkozat mellőzése vagy megtagadása tehát szankciót nem vonhat
maga után, mindössze annyi lehet a jogkövetkezménye, hogy a közigazgatási hatóság
a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy az eljárást megszünteti.
Vannak azonban egészen más jogi jellegű, ha úgy tetszik: „tényfeltáró” jellegű
nyilatkozatok is. Ezekre már nem feltétlenül vonatkoztatható a nyilatkozattétel
117
megtagadásának joga, minthogy esetenként - helyzeténél fogva - egyedül az ügyfél
szolgáltathat adatokat valamely hatósági döntés meghozatalához. Elegendő e
tekintetben például a vámáru-nyilatkozatra utalni. Közigazgatási jogunkban jelentős
számmal vannak kötelező érvényű jogszabályi előírások a tényfeltáró nyilatkozatokra
nézve. E rendelkezésekre tekintettel a törvényjavaslat a nyilatkozattétel
megtagadásának jogát csupán fő szabályként tartotta fenn. Kiegészítette azonban
azzal: „törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy az ügyfél a hivatalból
folytatott eljárásban a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi döntéshez
szükséges adatokat, és jogkövetkezményt állapíthat meg az adatszolgáltatási
kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére”. A jogszabályon
alapuló adatszolgáltatást nem lehet megtagadni az üzleti titokra való hivatkozással.
A törvényjavaslat egyértelműen kimondja azt is: az ügyfelet mind a
nyilatkozattételnél, mind az adatközlésnél igazmondási kötelezettség terheli.
A közigazgatási eljárásban tehát nem érvényesül “a több magában foglalja a
kevesebbet” elv, legalábbis abban a formában, hogy aki jogosult a nyilatkozattétel
megtagadására, az azt is megteheti, hogy nyilatkozik ugyan, de ennek során nem
ragaszkodik az igazsághoz.
Az 52. §-hoz:
Az iratok szerepe a közigazgatási eljárásban meghatározó, ez a leggyakrabban használt
bizonyítási eszköz. Az ügyfelek rendszerint már az eljárás megindításánál a
közigazgatási hatóság rendelkezésére bocsátják az álltaluk relevánsnak tekintett
iratokat, de a hatóság is felhívhatja az ügyfelet az ügy eldöntéséhez nélkülözhetetlen
iratok benyújtására, illetve annak beszerzése iránt saját maga is intézkedhet. Ha a
közigazgatási hatóság más szervet keres meg iratok rendelkezésre bocsátása
érdekében, azt a belföldi jogsegély keretein belül teszi meg.
A külföldön kiállított közokirathoz illetve a külföldön hitelesített magán okirathoz a
törvény bizonyító erőt akkor kapcsol, ha az rendelkezik a kiállítás helye szerinti
államban működő Magyar külképviselet felülhitelesítésével. Az egyes ügyfajtákra
vonatkozó jogi szabályozás a diplomáciai felülhitelesítés tekintetében más
rendelkezést is tartalmazhat.
A hatályos szabályozáshoz hasonlóan a törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy
az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett, az ügyfél jegyzőkönyvbe foglalt
szóbeli, vagy írásbeli nyilatkozatot tegyen.
Az 53-57. §-hoz:
A bizonyítási eljárás során a hatóság gyakran hallgat meg az ügyre vonatkozó
valamely tényt ismerő személyeket. A tanúzási kötelezettségnek abszolút és relatív
akadályai lehetnek. Abszolút tanúmeghallgatási akadály esetén akkor sem hallgatható
meg tanúként az érintett személy, ha tanúvallomást kíván tenni. Relatív tanúzási
akadály esetén a az ügyre vonatkozó tényeket, körülményeket ismerő személy maga
118
dönti el, hogy kíván-e tanúskodni, ő erre nem kötelezhető és passzív magatartása nem
szankcionálható. Ha azonban úgy dönt, hogy tanúvallomást tesz, rá éppúgy vonatkozik
az igazmondási kötelezettség, mint a relatív tanúzási akadállyal nem érintett tanúkra.
A tanúzás szabályai között azonban megjelenik a tanú védelmének egy speciális
rendelkezése. Mivel a közigazgatási ügyek között is akadnak olyanok, amelyekben
nem lehet kizárni, hogy a tanút tanúvallomása miatt valamilyen joghátrány éri
(elbocsátják az állásából, zaklatják, tettlegesen bántalmazzák), a törvényjavaslat ennek
valószínűsége esetén lehetővé teszi, hogy a közigazgatási hatóság vezetője a tanú
személyes adatainak zártan kezeléséről rendelkezzen. Az ilyen döntés automatikusan
azt is magával hozza, hogy az ekként védett tanú meghallgatásánál az ügyfél, illetőleg
képviselője nem lehet jelen.
A helyszíni szemle lefolytatását tudatosan akadályozó, a hatóság eljáró ügyintézőjét
megfélemlíteni szándékozó ügyfél rezisztenciájának megszüntetése érdekében a
javaslat lehetővé teszi a rendőrség helyszíni szemlénél történő jelenlétét. Szigorú
feltételek fennállása esetén a szemle erőszakos behatolással történő foganatosítását is
lehetővé teszi. Ehhez azonban - az alapvető jogokra való tekintettel - előírja az ügyész
előzetes jóváhagyásának megszerzését, valamint hatósági tanú közreműködését.
Az Áe.-nek a bizonyítási eljárás akadályozásához fűződő jogkövetkezményekkel
kapcsolatos rendelkezései régen elavultak, gyakorlatilag kiszolgáltatják az eljáró
szervet az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevőinek, akik - ha akarják - meg tudják
bénítani a közigazgatás munkáját, képesek megakadályozni a döntéshozatalt. Bizonyos
ügyekben azonnali intézkedésre van szükség, amit szemle vagy hatósági ellenőrzés
alapoz meg. Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslat meghatározott körben és
megfelelő garanciák beépítése mellett lehetővé teszi a bizonyítási eljárás akadályozása
esetén a rendőrség közreműködésének igénybevételét.
Az 58-59. §-hoz:
A törvényjavaslat e rendelkezések szövegének kidolgozásánál is messzemenően
támaszkodott az Áe. szabályaira, ugyanakkor azokat több ponton továbbfejlesztette.
Így például nyilvánvalóvá tette, hogy - a tanúvallomás tételétől eltérően - a szakértői
közreműködés a kellő szakértelemmel rendelkező magánszemélynek nem kötelessége,
arra tehát szankció alkalmazásával nem kényszeríthető. Még a szakértői
névjegyzékben szereplő, hivatásos szakértő is megtagadhatja a szakértői
közreműködést, ha a kirendelését megelőzően más állami szervektől olyan
megbízásokat kapott, amelyek hosszabb időre lekötik teljes kapacitását. (Mivel
közigazgatási ügyekben fontos szempont a minél rövidebb időn belüli döntéshozatal, a
közigazgatás nem ér rá kivárni, amíg a kirendelt szakértő eleget tesz korábbi, más
irányú kötelezettségeinek.) Ha a szakértői közreműködés vállalása nem is, az teljes
joggal elvárható a szakértőtől, hogy rövid időn belül éljen akadályközléssel, illetőleg
ha vállalta a szakértői közreműködést, azt végezze is el a megszabott határidőn belül.
Fő szabályként a szakvélemény nem köti az eljáró szervet: ha aggályai támadnak
-	vagy valamelyik ügyfél kezdeményezi -, jogosult másik szakértő kirendelésére.
119
(Ez a szabad bizonyítási rendszerből következik.) Kivételként azonban előfordulhat,
hogy olyankor, ha az adott ügykategóriában egészen speciális vagy kiemelkedő
szakismeretre van szükség a megalapozott döntéshez, magas szintű jogszabály előírja:
a közigazgatási hatóság kötve van egy, a jogalkotó által megjelölt szerv (rendszerint
tudományos testület) szakvéleményéhez. Ez leginkább az egészségügyi igazgatás
körében fordul elő, és azzal áll összefüggésben, hogy bizonyos ügykategóriákban egy
szakmai szempontból helytelen döntésnek beláthatatlan káros következményei
lehetnek.
A törvényjavaslat nem vette át azt a - sok esetben igazságtalan - rendelkezést, hogy
amennyiben az ügyfél kezdeményezte a szakértő (második szakértő) kirendelését, a
szakértői díj megfizetésére akkor is az ügyfél köteles, ha végül is a közigazgatási
hatóság az ügyfél kezdeményezésére kirendelt szakértő álláspontját fogadta el
döntésének alapjául. Mivel a törvényjavaslat rendelkezett az eljárási költségek
viselésének általános szabályairól, az ilyen esetekben is ezeket a szabályokat kell
alkalmazni.
A 60. §-hoz:
A tolmácsra vonatkozó rendelkezések lényegében megfelelnek az eddigi
szabályozásnak. Az ellenérdekű ügyfeleket és az eljárás egyéb résztvevőinek érdekeit,
valamit a tényállás valósághű feltárásához fűződő érdekeket is védeni kívánja az új
szabályozás. Különösen a munkaügyi ellenőrzés során gyakori, hogy a hatóság
képviselői a helyszínen kénytelenek a magyar és valamely idegen nyelvet egyaránt
beszélő személyt keresni, ellenkező eseten előzetes tényállás-tisztázást nem képesek
végezni. A hasonló esetek kezelésére a törvényjavaslat szerint tolmácsként lehet
elfogadni azokat a személyeket, akiket meghatározott esetekben a hatóság a helyszíni
kommunikáció érdekében igénybe vesz.
A 61. §-hoz:
Az eljárási törvény a kiszabható bírság felső határát eljárási jogintézményenként
eltérően állapította meg, ráadásul bizonyos esetekben ez a felső határ 1957 óta nem
változott. Ezért a törvényjavaslat - a Pp.-hez hasonlóan - nem szétszórt
részletszabályokban, hanem egyetlen helyen, de átfogó módon foglalkozik az eljárási
bírsággal, s annak felső határát számottevő mértékben emeli. Mivel felső határról van
szó, ez a jelentős emelés nem azt jelenti, hogy mindig a maximális tételű bírság
kiszabására kerül sor. Épp ezért a törvényjavaslat - figyelemmel az Alkotmánybíróság
által megfogalmazott követelményre - szabályozza azokat a mérlegelési szempontokat
is, amelyeket a közigazgatási hatóságnak a konkrét ügyben vizsgálnia kell a kiszabásra
kerülő bírság összegének megállapításánál.
120
A 62-65. §-hoz:
A tárgyalást, az egyezségi kísérletet és a határidő számítását az Áe. rendelkezéséhez
hasonlóan szabályozza a törvényjavaslat, azonban kiegészíti az elektronikus
dokumentum előterjesztési idejére vonatkozó rendelkezéssel.
A közigazgatási hatósági eljárásban a résztvevők együttes meghallgatása tárgyaláson
történik. A hatóság akkor tart tárgyalást, ha a tényállás tisztázásához, illetve az
egyezségi kísérlet lefolytatásához arra szükség van, vagy ha azt jogszabály egyébként
előírja. A közigazgatási hatóság a tárgyalásra az eljárás résztvevőit megidézi, de azt az
ügyfelet akinek kérelmére az eljárás indult csak értesíti a tárgyalás időpontjáról. Aki a
tárgyaláson az idézés ellenére nem jelenik meg, az eljárási bírsággal sújtható.
A tárgyaláson résztvevőket jogaikról és kötelezettségeikről minden esetben
tájékoztatni kell. A tárgyaláson az ügyfél a meghallgatott tanúhoz, szakértőhöz
ellenérdekű ügyfélhez kérdéseket intézhet és indítványozhatja más tanú meghallgatását
vagy még addig fel nem tárt más bizonyíték beszerzését.
A törvényjavaslat egyik alapelve, hogy a közigazgatási hatóság a hatáskörének
gyakorlása során a szakszerűségre és a gyorsaságra törekszik és előmozdítja az ügyféli
jogok érvényesülését. Ezen alapelvek tükröződnek az ellenérdekű ügyfelek
részvételével folyó eljárásban, ahol a közigazgatási hatóságnak az ügyfelek
megegyezését kell előmozdítania, ha az ügy jellege ezt megengedi, továbbá ha azt
jogszabály kötelezővé teszi. A hatósági eljárás egyezséggel való lezárása mind az
ügyfeleknek, mind a hatóságnak kedvező. Az egyezséget a közigazgatási hatóság
határozatba foglalja, ha az megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, nem sérti
mások jogát, jogos érdekét, vagy a közérdeket, és kiterjed a teljesítési határidőre és az
eljárási költség viselésére.
A 66-67. §-hoz:
Az eljárási szabályok között lényeges szerepet játszanak a határidők, melyek betartása
az eljárás ésszerű határidőn belül történő lezárásának záloga. A határidők elmulasztása
azonban nem minden esetben róható fel a kötelezettségét nem teljesítőnek. Annak
érdekében, hogy az önhibán kívül bekövetkezett mulasztáshoz hátrányos
következmények ne kapcsolódjanak, a mulasztó igazolási kérelmet nyújthat be a
hatósághoz. A törvényjavaslat a jogalkalmazó szervek kérésének tesz eleget, amikor a
jelenleginél részletesebben és differenciáltabban szabályozza a teendőket, ha a
közigazgatási hatóság helyt ad az igazolási kérelemnek. Bár a közigazgatási hatóságok
tőlük telhetően az ügyféli kör reális és pontos meghatározására törekszenek, mégis
nem egyszer előfordul, hogy utólag, esetenként a létesítmény felépülése után
jelentkeznek olyan érintettek, akik ténylegesen nem vettek részt az eljárásban. Tetézi
az ebből eredő gondokat, hogy a bírósági gyakorlat hajlamos liberálisabban meghúzni
az ügyfelek körének határait, mint ahogyan ezt a közigazgatás teszi. Mindez azonban
nem fordulhat elő, ha kezdettől fogva mindenki értesülhet az eljárásról, aki
-	bármilyen közvetett módon is - szóba kerülhet potenciális ügyfélként.
A törvényjavaslat ezért kizárja a fellebbezési határidő elmulasztására vonatkozó
121
igazolási kérelem benyújtását arra hivatkozással, hogy az ügyfél azért nem értesült az
eljárás megindításáról, illetve azért nem élt fellebbezéssel, mert az eljárás
megindításáról szóló értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján
történt.
A 68-69. §-hoz:
Az iratokba való betekintés kapcsán ismét felmerülnek a többször érintett titokvédelmi
szempontok. Az egyes ügyekben gyakran két ellentétes jog ütközik egymással: az
(egyik) ügyfélnek a jogorvoslathoz való alapvető joga, amely indokolttá teszi a
tényállás és a bizonyítékok minél teljesebb körű megismerését, továbbá az ellenérdekű
ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének az a joga, hogy a törvény által
védettnek nyilvánított titka (például magán-, üzleti vagy banktitka) ne juthasson mások
tudomására. E kétféle jogot nem lehet absztrakt módon rangsorolni, hanem mindig a
konkrét ügyben kell eldöntenie a közigazgatási hatóságnak: kinek a számára és mely
iratokba (iratrészekbe) enged betekintést. Tekintettel arra, hogy az iratbetekintési jog
korlátozása az ügyfél alapvető eljárási jogait érinti, azzal szemben jogorvoslatnak van
helye.
A 70. §-hoz:
A törvényjavaslat új jogintézményként és egyben garanciális szabályként vezeti be,
hogy az ügyfelet értesíteni kell a bizonyítási eljárás befejezéséről, és eléje kell tárni az
összes bizonyítékot annak érdekében, hogy élni tudjon eljárási jogaival, ha őt az
eljárás megindításáról a törvényjavaslatban foglalt okokból nem értesítették.
A bizonyítékoknak az ügyfél elé tárása során konkrétan meg kell határozni azokat a
bizonyítékokat, amelyekre a hatóság a tényállást alapozza. Arra azonban az ügyfél
nem tarthat igényt, hogy a bizonyítékok megjelölésén túlmenően a közigazgatási
hatóságnak a bizonyítékokra alapozott következtetéseiről, jogi álláspontjáról és
tervezett döntésének tartalmáról is előzetes tájékoztatást kapjon.
Annak érdekében, hogy a bizonyítékoknak az ügyfél elé tárása ne késleltesse
számottevően az érdemi döntés meghozatalát, a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az
ügyfélnek a bizonyítási eljárás befejezéséről történő értesítése távbeszélőn vagy
elektronikus úton történjék, továbbá a hatóság értesítésében meghatározott határnap
ügyfél általi elmulasztása ne lehessen akadálya a hatósági döntés meghozatalának.
122
IV. fejezet
A hatóság döntései
A 71-74. §-hoz:
A döntés a közigazgatási hatósági eljárás központi eleme. Az eljárások jelentős része a
döntés meghozatalára (és érvényesítésére) irányul.
A törvényjavaslat elnevezésben is különbséget tesz az érdemi és eljárási kérdésekben
hozott döntések között. Az előbbieket határozatnak, az utóbbiakat végzésnek nevezi el.
Ezáltal is kifejezésre juttatja a kétféle döntés közötti eltéréseket.
A törvényjavaslat fenntartja a ráutaló magatartással hozott döntést (a kérelmezett jog
gyakorlása, ha a hatóság határidőben nem nyilatkozik), amelynek csak jogszabályban
meghatározott esetben van helye. Ekkor is szükség van azonban a közigazgatási
hatóság eljárásban való cselekvő közreműködésére, a megszerzett jogot hatósági
záradék formájában rá kell vezetni a kérelemre.
A nyugellátások és a családtámogatási ellátások növelésének mértékét jogszabály
állapítja meg. Az ellátások összegének emelése több millió embert érint. Ezekben az
ügytípusokban eljáró szerveket megoldhatatlan feladat elé állítaná az érintettek
személyes értesítésének kötelezettsége az eljárás megindításáról, illetve külön
határozat meghozatala a pénzbeli ellátás emeléséről. A törvényjavaslat ezekben az
ügyekben lehetővé teszi a határozathozatal mellőzését.
A törvényjavaslatban differenciált rendelkezések találhatók a döntések tartalmát
illetően. A közös (a határozatra és végzésre egyaránt vonatkozó) követelmények
meghatározása után a végzésre vonatkozó eltérő szabályok találhatók meg a
törvényjavaslatban. A határozat indokolásával szemben új követelmény, hogy a
mérlegelési jogkörben hozott határozatban a mérlegelésben szerepet játszó
szempontokat és tényeket is fel kell tüntetni. A gyakorlati tapasztalatok hasznosításán
alapul az a bővítmény, amely szerint a határozatnak tartalmaznia kell az eljárt
szakhatóság megnevezését, és a szakhatóság egyedi előírását, állásfoglalásának
indokolását is. Ezzel egyértelművé válik, hogy melyik hatóság milyen indokokkal tett
kikötéseket, és így az esetleges fellebbezési eljárás, illetve közigazgatási per során a
vitatott kérdésben állásfoglalásra jogosult hatóság egyértelműen azonosítható, az
indokok ismerete pedig a megalapozott döntéshozatalt segítheti elő.
Ha több ügyfél vesz részt az eljárásban, a jogorvoslathoz való jogra tekintettel
biztosítani kell a titokvédelemre és a tanú védelmére vonatkozó jogszabályok
érvényesítését. Ebből következően az indokolásban csupán utalni kell arra, hogy az
eljáró közigazgatási hatóság figyelembe vette a törvény által védett, titoknak minősülő
adatokat vagy tényeket, illetőleg mellőzi a tanú személyes adatainak a közlését.
Előfordulhatnak esetek, amikor a határozat indokolásának pontos, szakszerű írásba
foglalása a határozathozatalt késlelteti, és ezáltal életveszéllyel vagy súlyos kárral
123
fenyegető helyzet alakul ki. Ilyen esetekben, a törvényben meghatározott körben
célszerű a határozat időleges mellőzését lehetővé tenni. Az indokolás öt napon belüli
pótlása az ügyfélnek sem a jogorvoslathoz való jogát nem korlátozza, sem a
jogorvoslat benyújtására nyitva álló határidőt nem rövidíti le.
A 75. §-hoz:
Az egyezség ma is létező jogintézmény a hatályos szabályozásban (Áe. 38. §).
Az ellenérdekű ügyfelek között jöhet létre, és a megkövetelt feltételek fennállása
esetén az egyezséget a közigazgatási hatóság jóváhagyja és határozatba foglalja.
A későbbi jogviták megelőzését hivatott szolgálni az a rendelkezés, amely szerint
ellenérdekű ügyfelek között az egyezség csak akkor hagyható jóvá, ha az ügyfelek a
teljesítési határidőre és a költségviselésre nézve is megegyeztek.
A 76-77. §-hoz:
A törvényjavaslat - több külföldi ország eljárási törvényéhez hasonlóan - önálló cím
keretében foglalkozik a hatósági szerződéssel. A törvényjavaslat ugyanis erősíteni
kívánja azt a szemléletet, hogy a közigazgatás dolga - a szó legnemesebb értelmében -
az ügyfelek kiszolgálása, akár akként, hogy hatósági igazolványokkal látja el őket,
akár úgy, hogy döntést hoz közigazgatási ügyeikben, így például hatósági engedélyt ad
ki a számukra. A közigazgatási hatóság tehát többnyire nem ellenfélként kerül
kapcsolatba az ügyfelekkel, s célja nem a közhatalmi eszközök minél szélesebb körű
alkalmazása, sokkal inkább az, hogy - amennyiben az ügy jellege ezt megengedi - az
ügyféllel egyfajta partneri viszonyt kialakítva törekedjék valamely közérdekű cél
elérésére vagy valamely magáncélnak a közérdekkel való összhangba hozatalára.
A demokratikus jogállam közigazgatásának egyik jellemzője, hogy a közigazgatási
hatóságok történetileg kialakult pozíciójában változás következik be. A hatósági
igazgatásban ez abban nyilvánul meg, hogy a közhatalmi fellépés már nem
kizárólagos. Egyes területeken a hatóság és az ügyfél intenzívebb együttműködése
váltja fel. A külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egyes hatósági feladatok
ellátása alapvetően mellérendeltségi viszony keretében is eredményesen
megvalósítható. Ennek egyik formája a közigazgatási hatóság és az ügyfél által kötött
hatósági szerződés, amely pótolja a közigazgatási hatóság határozatát. A hatósági
szerződés meghonosítása különösen az építésügyi igazgatásban, településrendezési és
környezetvédelmi ügyekben lehet eredményes.
A törvényjavaslat megfelelő garanciákat tartalmaz a szerződéskötésre és a
szerződésben foglaltak érvényesítésére nézve. (A szerződés csak írásban köthető, és
csak akkor, ha az ügy jellege azt nem zárja ki, jogszabály a szerződés kötéséhez
kötelező feltételeket határozhat meg, például a szakhatósági hozzájárulás kötelező
jellege, harmadik személy jogának és jogos érdekének védelme, a felügyeleti szerv
hozzájárulásának kiköthetősége stb.) A szerződő felek szempontjából garanciális
jelentősége van annak a rendelkezésnek, amely szerint a szerződésbe foglaltak
megszegése esetén a szerződés jogerős és végrehajtható határozatnak minősül.
124
A 78-81. §-hoz:
A törvényjavaslat ezen §-ai szabályozzák a közigazgatási döntés közlésével
kapcsolatos garanciális jellegű kérdéseket, meghatározva azok körét, akikkel a
határozatot, illetve a végzést közölni kell, továbbá a közlési módokat, valamint az
egyes közlési módokhoz tartozó speciális rendelkezéseket.
A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság 46/2003. (X. 16.) AB határozata alapján és a
hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat tartalmazó egyes törvények
módosításáról szóló törvényjavaslat rendelkezéseivel összhangban szabályozza a
hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő vélelem megdöntésének lehetőségét. Bár a
kézbesítési vélelem jogintézményének kialakítása azt a célt szolgálta, hogy az eljárást
ne lehessen időben elhúzni, illetve a döntéshozatalt, valamint az ehhez kapcsolódó
végrehajtási kötelezettséget meghiúsítani, a jogintézmény ma már bizonyos esetekben
az alkotmányos jogok érvényesítésének gátjává vált. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a
természetes személy ügyfél sok esetben azért nem tudja átvenni a számára postai úton
megküldött iratot, mert hosszabb-rövidebb ideig nem tartózkodik lakóhelyén.
A kézbesítési vélelem a hatályos szabályozás szerint akkor áll be, ha az irat
kézbesítésére a postai szolgáltató két eredménytelen kísérletet tett, vagy az irat
átvételét a címzett, vagy meghatalmazottja kifejezetten megtagadja. Az utóbbi esetben
kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem nem terjeszthető elő, míg az előbbi
esetben a természetes személy ügyfél ezt megteheti. A nem természetes személy
ügyfelek esetében a kézbesítési vélelem elfogadásának feltétele annak bizonyítása,
hogy a kézbesítés nem szabályszerűen történt. A nem természetes személy ügyfelek
esetében, ugyanis elvárható, hogy folyamatosan gondoskodjanak a címükre érkező
hivatalos iratok átvételéről.
A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a kézbesítési vélelem beálltától
történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb hat hónapon
belül lehet előterjeszteni. Ha a hatóság a kérelemnek helyt ad, az ügyfelet eljárásjogi
szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha a hivatalos iratot a kézbesítés során
átvette volna.
V.	fejezet
Hatósági bizonyítvány, igazolvány és nyilvántartás
A 82-86. §-hoz:
Az Áe.-nek a hatósági bizonyítványra, igazolványra és nyilvántartásra vonatkozó
rendelkezései túlnyomórészt beváltak, s csupán néhány helyen szorulnak kiegészítésre
az időközben szerzett jogalkalmazási tapasztalatok figyelembevételével.
125
Az Áe. nem rendelkezik külön a hatósági bizonyítvány elleni jogorvoslat
lehetőségéről, csupán arra utal, hogy a hatósági bizonyítványt határozatnak kell
tekinteni. Ebből következik, hogy azt, akinek kérésére a hatósági bizonyítványt
kiadták, a határozatok ellen igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek illetik meg.
A hatósági bizonyítvány kiadására irányuló eljárás általában egyszerű rutinügynek
számít, amelyben nincs ellenérdekű ügyfél. Azonban a hatósági bizonyítványok
jelentős részét abból a célból kérik, hogy valamilyen - többnyire ugyancsak
közigazgatási - eljárásban bizonyítékként használják fel. Ebben a második eljárásban
már lehet olyan ellenérdekű ügyfél, aki észleli, hogy a hatósági bizonyítvány tartalma
valótlan, s érdeke is fűződik az említett hiba korrigálásához. Bonyolult és
hosszadalmas eljáráshoz vezetne, ha ilyenkor az ellenérdekű félnek a hatósági
bizonyítványt kiadó szervhez kellene fellebbezést benyújtania. Egyrészt már letelt a
fellebbezési határidő, ezért a fellebbezéséhez igazolási kérelmet is kellene mellékelnie.
Másrészt fennáll annak a veszélye, hogy mire megtörténik az igazolási kérelem, majd
ezt követően a fellebbezés elbírálása, a másodikként indult közigazgatási ügyben
érdemi határozatot hoznak, méghozzá annak a rendelkezésnek az alapján, amely
szerint “a hatósági bizonyítvány tartalmát - az ellenkező bizonyításáig - mindenki
köteles elfogadni”. Ebből eredően az ellenérdekű ügyfélnek - amennyiben a hatósági
bizonyítvány elleni fellebbezése sikerrel járt - a második közigazgatási ügyben is
igazolási kérelmet, valamint jogorvoslati kérelmet kellene benyújtania. Ezért a
törvényjavaslat egyszerűbb eljárási módot vezet be, amikor kimondja: a hatósági
bizonyítvány ellen az ellenérdekű ügyfél nem élhet fellebbezéssel, azonban a hatósági
bizonyítvány felhasználási célja szerinti eljárásban bizonyíthatja, hogy a hatósági
bizonyítvány tartalma valótlan. Ezen túlmenően a törvényjavaslat arról is rendelkezik,
hogy az említett bizonyítás sikere esetén hogyan történik a “visszacsatolás” a hatósági
bizonyítványt kiállító közigazgatási hatósághoz, illetőleg mi a teendő akkor, ha az
utóbb említett szerv észleli a hatósági bizonyítvány hibás voltát.
Nemcsak a hatósági bizonyítvánnyal, hanem a hatósági igazolvánnyal kapcsolatban is
merülhetnek fel problémák, amelyek megoldási módját az Áe. nem rendezi. Ezért a
törvényjavaslat kimondja: ha a hatósági igazolvány ellenőrzésére jogosult hatóság
vagy hivatalos személy megállapítja, hogy a hatósági igazolvány vagy az abba tett
bejegyzés valótlan, a hatósági igazolványt bevonja.
VI.	fejezet
Hatósági ellenőrzés
A 87-94. §-hoz:
A jogszabályokban foglalt előírások hatályosulásának kérdése minden jogalkalmazói
tevékenységnek, így a közigazgatási hatóságok jogalkalmazó tevékenységének is
kiemelkedő fontosságú területét képezi. Ugyanez vonatkozik a jogszabályok alapján a
közigazgatási hatóság által hozott döntésekre is, különös tekintettel az adott ügy
érdemében hozott közigazgatási határozatra. A törvényjavaslatnak ez a fejezete a
126
közigazgatási jogszabályok hatályosulásának fontos eszközét, a hatósági ellenőrzés
jogintézményét tárgyalja. A törvényjavaslat szóban forgó §-ai tartalmazzák azokat a
részletes szabályokat, amelyeket a közigazgatási hatóságnak érvényre kell juttatnia a
hatósági ellenőrzés esetében.
A törvényjavaslat az ellenőrzés lényegét úgy határozza meg, hogy a közigazgatási
hatóság az ellenőrzés keretében a jogszabályban, illetve a közigazgatási határozatban
foglaltak teljesülését vizsgálja.
Az ellenőrzés esetében elsősorban az ügyfelet védő garanciális eszközöket szükséges
megjeleníteni. Ennek érdekében a törvényjavaslat szabályozza a közigazgatási hatóság
előzetes értesítési kötelezettségét, e kötelezettség mellőzésének feltételeit, az
ellenőrzés méltányos és az ügyfél kíméletével történő lefolytatását, az ellenőrzés
lefolytatásának formai vonatkozásait (lehetséges időpontok, megbízólevél stb.), a
közigazgatási hatóság egyes ellenőrzési részjogosítványait (iratbetekintési jog,
felvilágosításkérési jog, lefoglalás), valamint az ügyfelet a hatósági ellenőrzés során
megillető jogosultságokat.
VII.	fejezet
Jogorvoslatok
A 95-97. §-hoz:
A jogorvoslati rendszer szabályozása - hasonlóan az Áe.-hez - a törvényjavaslat egyik
legfontosabb tárgyköre. Jelentősége abból ered, hogy
-	az eljárások túlnyomó része közigazgatási határozattal és nem bírósági
döntéssel zárul, emiatt nem érvényesül a bírósági határozathoz kapcsolódó
anyagi jogerő (a határozat megváltoztathatatlansága), ugyanakkor a
jogbiztonságot - ésszerű korlátok között - mégis garantálni kell, mert
alkotmányellenes helyzet állna elő, ha a közigazgatási döntést az azt meghozó
szerv vagy felettes szerve hivatalból vagy kérelemre bármikor és bármely
okból megváltoztathatná;
-	az ügyek többségében nincsenek ellenérdekű ügyfelek, ezért nem lehet arra
számítani, hogy az ellenérdekű ügyfél jogorvoslati kérelme nyomán fény derül
arra is, ha a közigazgatási hatóság olyan döntést hozott, amely az ügyfél
számára kedvező, de - például külső befolyás vagy bűncselekmény hatására -
súlyosan sérti a közérdeket, illetőleg törvénysértő;
-	számos olyan közigazgatási ügy van, amelyben a határozat szakmai vagy
humanitárius mérlegelésen alapul, ezért a felülvizsgálat sem szűkülhet le
pusztán a formális jogszerűség vizsgálatára, hanem szükség van olyan
jogorvoslati fórumra, amelynek joga van a hozott döntés és az azt megelőző
eljárás teljes körű és komplex - célszerűségi, méltányossági, szakmai és
törvényességi - felülvizsgálatára, s erre felkészültségénél fogva alkalmas is.
127
A törvényjavaslat - az Áe.-hez viszonyítva teljes körűbben - a vázolt okokra
tekintettel olyan jogorvoslati rendszerről beszél, amely egyfelől az ügyfél (az eljárás
más résztvevője) rendelkezésére álló jogorvoslati eszközöket, másfelől a hivatalból
(saját vagy kívülről érkező kezdeményezésre) alkalmazható döntés-felülvizsgálati
módokat foglalja magában. Csak az ilyen összetett jogorvoslati rendszer képes
egyszerre szolgálni az ügyfél jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogát és a
jogbiztonságot, másfelől lehetővé tenni a korrupció feltárását és a téves jogszabály-
értelmezésből vagy más okból eredő hibás döntések korrigálását. A törvényjavaslatnak
ez a része határozza meg egyfelől a jogorvoslatok alapvető közös szabályait, másfelől
pedig felvázolja a jogorvoslati rendszer szerkezeti felépítését.
A törvényjavaslat a közigazgatási határozat esetében általánossá, míg a közigazgatási
végzés esetében csak akkor teszi lehetővé az önálló jogorvoslatot, ha azt törvény
megengedi. Ugyancsak e § határozza meg a kérelemre induló jogorvoslati eljárások
esetében a kérelem benyújtására feljogosított személyi kört.
A törvényjavaslat az egyes jogorvoslati fajtákat nevesíti, meghatározza azt, hogy mely
jogorvoslati fajta indulhat kérelemre, illetőleg hivatalból vagy mindkettő alapján.
Ennek során a törvényjavaslat - szemben az Áe. megoldásával, amely mintegy
ömlesztve szabályozza az egyes jogorvoslati formákat - e kettős rendszer jegyében
végzi a jogorvoslatokkal kapcsolatos szabályozást, élesen megkülönböztetve és önálló
alfejezetbe foglalva egyfelől az ügyfél kérelme alapján induló jogorvoslati eljárásokat,
másfelől a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárásokat.
A 98. §-hoz:
E § lényegében az Áe.-vel megegyező szabályozási logikára felépítve rakja le az
alapvető ügyféli jogorvoslati formával, a fellebbezéssel összefüggő rendelkezéseket,
azaz a fellebbezés jogintézményének lényegét az új szabályozás nem változtatja meg.
Változások a törvényjavaslat más részeiben bekövetkezett újításokból fakadnak;
egyfelől a közigazgatási döntés kettősségének (határozat és végzés)
tükröződéseképpen, másfelől pedig - figyelemmel a költségtényezők jelentőségének
megnövekedett voltára - az eljárási költség kérdésében hozott végzéssel kapcsolatban,
amely döntési formát bírságot kirovó végzéssel egy jogorvoslati szintre emeli a
törvényjavaslat, megengedve az önálló fellebbezés benyújtását. A hatóság döntésének
mielőbbi realizálását kívánja elősegíteni az a szabály, mely szerint az eljárás egyéb
résztvevője (tanú, a szakértő, a szemletárgy birtokosa stb.) által a határozat rá
vonatkozó része ellen benyújtott fellebbezés nem érinti a határozatnak az ügy
érdemében hozott részét, így az, ha az ellen nem érkezik fellebbezés, jogerőre
emelkedhet.
128
A 99. §-hoz:
A törvényjavaslat ezen §-a a jelenlegi Áe. szabályozással megegyező normatartalmat
hordoz azzal a különbséggel, hogy a tizenöt napos fellebbezési határidő alóli kivételt
meghatározni jogosult jogszabályok körét a törvényre és a kormányrendeletre szűkíti.
A fellebbezésre jogosult a jogszabályban meghatározott fellebbezési határidőn belül
vissza nem vonható írásos nyilatkozattal lemondhat. A lemondó nyilatkozat alapján a
határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válik. Több ügyfél részvételével folyó
eljárásban az említett jogkövetkezmény csak abban az esetben áll be, ha valamennyi
ügyfél ilyen nyilatkozatot tett.
A 100. §-hoz:
A törvényjavaslat a fellebbezés kizárásának eseteit veszi számba. Nincs helye
fellebbezésnek, ha az ügyben valamely törvény közvetlen bírósági eljárást tesz
lehetővé (például birtokvédelmi ügyekben, tőkepiaci felügyelet körében), ha a végzést
másodfokon eljáró hatóság hozta, ha a határozat az ügyfelek között létrejött egyezséget
hagyja jóvá, illetve a méltányossági döntések esetében, továbbá akkor, ha a
másodfokon eljáró hatóság az első fokon eljáró hatóságot új eljárásra utasítja.
A 101-102. §-hoz:
A törvényjavaslat ezen §-a a fellebbezésnek a végrehajtásra vonatkozó halasztó
hatályával, illetőleg az azonnali végrehajtás jogintézményével kapcsolatos
rendelkezéseket tartalmazza a hatályos Áe.-vel megegyező módon. A közigazgatási
hatóság elsőfokú döntése ellen benyújtott fellebbezésnek a végrehajtásra halasztó
hatálya van, kivéve, ha azt azonnal végrehajthatóvá nyilvánították. A végrehajtásra
halasztó hatály azonban csak akkor áll be, ha a fellebbezést határidőben nyújtották be.
A törvényjavaslat meghatározza azokat az eseteket, amikor a határozat azonnal
végrehajthatóvá nyilvánítható. A fellebbezést annál a hatóságnál kell benyújtani,
amelyik az elsőfokú döntést hozta. A gyakorlatban számos olyan eset fordult elő,
amikor az ügyfél abban bízva, hogy a fellebbezési eljárást felgyorsítja, a másodfokú
közigazgatási hatósághoz nyújtotta be fellebbezési kérelmét. Ez várhatóan a jövőben is
előfordul, ezért a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy nem utasítható el a
fellebbezési kérelem abból az okból, hogy az ügyfél a fellebbezési határidőn belül, de
nem az elsőfokú döntést hozó hatóságnál nyújtja be a fellebbezését.
A 103. §-hoz:
Az Áe. a határozat módosítását, illetőleg visszavonását egyazon § keretében rendezi,
függetlenül attól, hogy arra az ügyfél kérelme alapján vagy pedig hivatalból kerül sor.
E felfogással szakítva a törvényjavaslat megkülönbözteti és önálló §-ban szerepelteti a
közigazgatási döntések fellebbezés eredményeként történő módosítását, illetve
visszavonását. Ezekben az esetekben az elsőfokú döntést hozó közigazgatási hatóság a
fellebbezést - a fő szabálytól eltérően - nem terjeszti fel a fellebbezés elbírálására
jogosult szervhez. Ennélfogva a fellebbezést nem a fellebbezési eljárásra irányadó
129
szabályok szerint intézik el, hanem helyette (mintegy a fellebbezési eljárást pótolva, s
ezáltal a fellebbezés elbírálására jogosult szervet is tehermentesítve) az elsőfokon
eljárt közigazgatási hatóság saját hatáskörében hozza meg új döntését. E döntésének
alapja a hatályos Áe.-vel megegyezően vagy a jogsértés megállapítása, vagy - az
ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárás kivételével - az ügyfél kérelmében
foglaltakkal való egyetértés.
A 104-105. §-hoz:
A törvényjavaslat ezen §-a a fellebbezés rendes menetét szabályozza, tehát azt az
esetkört, amikor az elsőfokú határozatot hozó szerv nem élt a fellebbezés nyomán a
döntés megváltoztatásának lehetőségével. A fellebbezés alapján a fellebbezés
elbírálására jogosult másodfokú közigazgatási hatóság az elsőfokú döntést és az
elsőfokú eljárást megvizsgálja, melynek során nincs kötve a fellebbezésben
foglaltakhoz. A törvényjavaslat egyes eljárások gyorsítása érdekében törvényi, illetve
kormányrendeleti szintű szabályozás számára megnyitja azt a lehetőséget, hogy egyes
ügyfajták esetében részjogerő beálltát állapíthasson meg, ha csak a határozat egyes
rendelkezéseivel szemben nyújtottak be fellebbezést. A másodfokon eljáró szerv
eljárásában azt vizsgálja, hogy az elsőfokú eljárásban megtartotta-e az eljárásjogi és
anyagi jogi szabályokat. A vizsgálat eredményétől függően a másodfokon eljáró szerv
a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.
A 106-108. §-hoz:
A törvényjavaslat szóban forgó §-ai a fellebbezés elbírálásra jogosult szervek körét
határozzák meg, nem követve tehát az Áe. jelenlegi gyakorlatát, amely e kérdést nem a
fejezet keretében, hanem a záró rendelkezésekben található törvényhelyre utalva
rendezi.
A törvényjavaslat alapelvet fogalmaz meg azáltal, hogy kimondja: a fellebbezési
hatáskört, illetve szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy minden fellebbezési
ügyben legyen az elbírálásra jogosult pártatlan szerv, illetve a hatáskört megállapító
jogszabályban az első és másodfokon eljáró hatóságot meg kell jelölni.
A 107. § az olyan elsőfokon eljárt közigazgatási hatóságok esetében határozza meg a
fellebbezési fórumrendszert, amelyeknél - az elsőfokon eljárt szerv speciális jogállása,
sajátosságai következtében - nincsen hierarchikus felügyeleti szerv, azaz a
fellebbezési jogkör telepítése nem magától értetődő. Így a szóban forgó § a helyi
önkormányzat, a köztestületek, valamint a magánszféra (gazdálkodó szervezet, egyéni
vállalkozó) adott ügytípusban jogalkalmazásra feljogosított szervei által elsőfokon
elbírált hatósági ügyekben benyújtott fellebbezések elbírálására jogosult szerveket
nevesíti.
130
A 109-111. §-hoz:
A törvényjavaslatnak ez a része az ügyféli kezdeményezésre induló jogorvoslati
formák közül a bírósági felülvizsgálati eljárással, más szóval a közigazgatási perrel
foglalkozik. Az új szabályozás részben megtartja a hatályos Áe. bevált rendelkezéseit
(például keresetlevél benyújtására a jövőben is csupán jogszabálysértésre
hivatkozással kerülhet sor, a fellebbezési jog ki nem merítése ezentúl is a bírósági
felülvizsgálatból való kizárást eredményezi), ugyanakkor részben eltér a hatályos
szabályozási irányoktól, megoldásoktól. A bírósági felülvizsgálati eljárás
jogintézményének új elemei a következők:
-	A törvényjavaslat értelmében a jövőben a keresetlevél benyújtása a
közigazgatási határozat végrehajtása tekintetében nem jár automatikus halasztó
hatállyal. A végrehajtás felfüggesztéséhez ugyanis - az ügyfél kifejezetten erre
irányuló, és a keresetlevelébe foglalt kérése alapján - szükséges a bíróság felfüggesztő
határozata.
-	Az Áe. jelenlegi állapotához képest a törvényjavaslat el kívánja érni a
közigazgatási ügyekben a bírósági út igénybevételének teljességét. Ennek céljából a
törvényjavaslat az Áe.-hez képest nem tartalmazza azokat az esetköröket, amelyeknél
nincs helye a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának. Ezen túlmenően
-	ugyanebből a célkitűzésből kiindulva - a törvényjavaslat mellőzi az Áe. 72. §-a
(4) bekezdésének a) pontjában szereplő további kivételekre szóló keretfelhatalmazást
is.
A 112-113. §-hoz:
A törvényjavaslat egy, a közigazgatási eljárásban eddig ismeretlen új jogorvoslati
forma, az ügyfél kérelmére induló újrafelvételi eljárás bevezetését indítványozza.
Ennek alkalmazására akkor kerülhet sor, ha
-	a hozott döntés közigazgatási szakban emelkedett jogerőre (azaz nincs a
bíróságnak az ügyben érdemi határozata; ebben az esetben ugyanis nem a
közigazgatási újrafelvételi eljárás, hanem a Pp.-ben szabályozott perújítás
áll az ügyfél rendelkezésére), és
-	az ügyfélnek csak a határozat jogerőre emelkedése után jutott tudomására
valamely, a határozat meghozatala előtt már meglevő és az ügy elbírálása
szempontjából lényeges tény, adat vagy bizonyíték.
Mindezeken túl az újrafelvétel jogintézményénél is fontos szempont a jogbiztonság
előtérbe helyezése. Ezért a törvényjavaslat nem biztosít parttalan lehetőséget a
felmerülő releváns új tények felhasználásának, adatoknak vagy más bizonyítékoknak,
ekképpen figyelembevételükre - összhangban a közigazgatási eljárásjog más területein
megvalósuló szabályozásokkal - csak meghatározott időtartamon (a határozat jogerőre
emelkedésétől számított hat hónapon) belül nyílik lehetőség. Ugyancsak érvényre kell
juttatni ezen új jogorvoslati forma esetében is a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt
jogok védelmét.
131
A törvényjavaslat ugyanitt tartalmazza a szintén új jogintézményt, a méltányossági
eljárást. Ennek csak akkor lehet helye, ha a döntés végrehajtása (teljesítése) a
kötelezettre a döntés meghozatalát követően bekövetkezett okból igen súlyos hátrányt
okoz. A méltányosság gyakorlásának egyéb törvényi feltételeit a javaslat taxatíve
felsorolja.
A 114. §-hoz:
A hivatalból lefolytatható eljárások köréből a korábbi saját döntés módosítására,
illetve visszavonására irányuló eljárást szabályozza a törvényjavaslat ezen §-a.
A közigazgatási hatóság a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelme nélkül a
határozatát hivatalból folytatott eljárásba a döntés meghozatalától számított egy éven
belül módosíthatja, vagy visszavonhatja. Ennek feltétele, hogy előzetesen megállapítsa
a jogszabálysértés tényét. A döntés módosításának és visszavonásának korlátját jelenti,
ha a döntést fellebbezési eljárásban felülvizsgálták, illetve az ügyben a közigazgatási
döntés bírósági felülvizsgálata megtörtént.
A 115. §-hoz:
A törvényjavaslat 115. §-a a hivatalból lefolytatható eljárások köréből a felügyeleti
eljárás jogintézményét szabályozza. A felügyeleti eljárás körében a felügyeleti szerv
hivatalból vizsgálja az ügyben eljáró közigazgatási hatóság eljárását és döntését.
Ha ebben a hivatalból folytatott eljárásban jogszabálysértést tapasztal, intézkedik a
jogszabálysértő mulasztás megszüntetésére, illetve a jogszabálysértő döntések
módosítására, megsemmisítésére. A döntés felügyeleti eljárás keretében történő
megváltoztatásának, illetve megsemmisíthetőségének korlátait az Áe. szabályozásához
hasonlóan állapítja meg a törvényjavaslat. Felügyeleti eljárás keretében e szabályok
szerint, nem orvosolható a hibás döntés, ha azt közigazgatási ügyben eljáró bíróság
már elbírálta, ha a semmisségi ok hiányában jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot
sértene, vagy ha azt jogszabály kizárja. További korlátozás a felügyeleti eljárással
szemben, hogy meghatározott idő elteltével sem élhet a felügyeleti szerv a döntés
megváltoztatásának és megsemmisítésének jogával a jogbiztonság alkotmányos
követelményére tekintettel.
A 116. §-hoz:
Szemben az Áe.-ben alkalmazott terminológiával, a törvényjavaslat a hierarchiaízű
felettes szerv megnevezés helyett a valós tartalomnak jóval inkább megfelelő
felügyeleti szerv megnevezést használja. E § határolja be pontosan, hogy mely szervek
minősülnek a hivatalból lefolytatható eljárások körében felügyeleti szervnek;
visszautaló szabállyal a törvényjavaslat 107-108. §-ában meghatározott szerveket
tekinti ilyennek, részben pedig a szükségszerű eltéréseket e §-on belül rendezi.
132
A 117. §-hoz:
A törvényjavaslat e § keretében korrigálja azt a kodifikációs hibát, amely az
Áe. - 1999. évi XLV. törvénnyel beiktatott - 71/A. §-ában lelhető fel. E rendelkezés
arról szól, hogy amennyiben az Alkotmánybírósághoz intézett alkotmányjogi panasz
eredményre vezet, hogyan lehet orvosolni az ügyfél jogsérelmét. Az alkotmányjogi
panasz alapján lefolytatott eljárás gyakran azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy a
sérelmezett jogszabályi rendelkezésnek több lehetséges értelmezése van, s ezek közül
egy vagy több alkotmányellenes. Ilyen esetekben az Alkotmánybíróság a hatályos jog
kíméletével jár el: vélelmezi, hogy a jogalkotó szerv az alaptörvénnyel összhangban
álló jogszabályt kívánt kibocsátani, ezért nem nyilvánítja alkotmányellenessé, és nem
semmisíti meg a sérelmezett rendelkezést, hanem megállapítja annak alkotmányos
értelmezését, s a szükséghez képest kimondja, hogy a panaszos ügyében is ezt az
értelmezést kell alkalmazni. Ezt a jogtechnikai megoldást tehát a konkrét jogsérelem
orvoslása szempontjából egyenértékűnek kell tekinteni az alkotmányellenessé
nyilvánított jogszabály megsemmisítésével.
A 118-120. §-hoz:
A törvényjavaslat szakít az Áe. azon felfogásával, amely az ügyészi óvás
jogintézményét „ügyészi intézkedések” címszó alatt mindössze egyetlen utaló
szabállyal rendezte el, mondván, hogy e kérdéskörben a Magyar Köztársaság
ügyészségéről szóló törvény (1972. évi V. törvény) az irányadó. Az ügyészi óvással
kapcsolatosan mindenképpen célszerű a korábbi szabályozási technikához való
közelítés, azaz a törvényjavaslat magában foglalja az ügyészi óvásra vonatkozó
legfontosabb rendelkezéseket, miközben az utaló szabályt is megtartja.
A 121. §-hoz:
A törvényjavaslat szabályozza a semmisség jogintézményét, amelynek következtében
a közigazgatási hatóság határozatát - feltéve, hogy annak jogerőre emelkedésétől
számítva még nem telt el három év - a jogorvoslati eljárásban a jóhiszeműen szerzett
és gyakorolt jogokra tekintet nélkül kell megsemmisíteni. A kötelezettséget,
joghátrányt megállapító döntés esetén a megsemmisítésre nyitva álló határidő öt évre
emelkedik, míg időkorlát nélkül semmisíthető meg az a hatósági döntés, aminek
tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy az jóhiszeműen szerzett jogot
nem érint.
A semmisség a törvényesség és a jogbiztonság alapvető alkotmányos követelményeit
összebékíteni hivatott jogintézmény. Szabályozásánál a törvényjavaslat az Áe.-hez
képest további változást tartalmaz: a törvényjavaslat - támaszkodva a közigazgatás-
tudomány eredményeire, illetőleg a külföldi eljárási törvényekből levonható
szabályozási tapasztalatokra - átformálja a semmisséghez vezető okok körét, s az
Áe.-ben alkalmazottól részben eltérő taxációt tartalmaz.
133
A 122-123. §-hoz:
A törvényjavaslat ezen §-ai a közigazgatási hatóság döntésével kapcsolatos,
egyszerűbb megítélés alá eső jogorvoslati módozatokat szabályozzák, így a valamely
elírási vagy számítási hiba korrekciójára szolgáló kijavítást, illetőleg kicserélést. A
kijavításhoz, illetve a kicseréléshez képest már komolyabb korrekciónak minősül a
kiegészítés, melynek esetében az eredeti határozathoz, illetőleg végzéshez képest
érdemi tartalmi változás áll be. Erre tekintettel a törvényjavaslat a kiegészítésnél a
hivatalból lefolytatható jogorvoslati eljárásoknál megszokott feltételekhez (időbeli
korlát, a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme) köti a kiegészítés
jogintézményének alkalmazhatóságát.
VIII.	fejezet
Végrehajtás
A 124. §-hoz:
A közigazgatási végrehajtás a közigazgatási eljárás azon viszonylag önálló szakasza,
amelyben az arra feljogosított szervek a jogszabályban meghatározott eljárási
cselekmények foganatosításával gondoskodnak a végrehajtható határozatban
megállapított kötelezettségek megvalósításáról. A közigazgatási határozattal
megállapított pénzfizetési vagy egyéb magatartásra irányuló kötelezettség hatósági
kényszercselekmény útján történő realizálása a kötelezett vagyoni jogainak vagy
személyes szabadságának korlátozásában nyilvánul meg. A közigazgatási
végrehajtásban a személyes szabadság korlátozására is szükség lehet, ha a
kötelezettség teljesítését a kötelezett ellenállása akadályozza, vagy olyan
kötelezettségnek nem tesz eleget, amelyet személyesen csak ő tehet meg. A személy
elleni, különösen a fizikai ellenállás leküzdésére szolgáló kényszercselekmény
alkalmazása azonban különleges felkészültséget és felelősséget igénylő rendészeti
feladat, ezért erre - a végrehajtást foganatosító hatóság megkeresésére - kizárólag a
rendőrség jogosult. A közigazgatási határozat végrehajtásához azonban nincs szükség
a rendőrségi eszköztár teljes felvonultatására, ezért a javaslat a jogszabályhely
megjelölésével tételesen meghatározza, hogy a közigazgatási végrehajtásban
közreműködő rendőr a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben szabályozott
intézkedések és kényszerítő eszközök közül melyeket alkalmazhatja.
A 125. §-hoz:
Az ügyfelet terhelő kötelezettséget nem csupán a közigazgatási szervnek az ügy
érdemében hozott határozata állapíthat meg. Erre tekintettel a törvényjavaslat
meghatározza azokat a további területeket is, amelyekben a végrehajtás szabályait kell
alkalmazni. Ilyenek lehetnek a végzések, a jóváhagyott egyezségek, a hatósági
szerződések, valamint a külföldi határozatok.
134
A 126. §-hoz:
A törvényjavaslat rendezi a végrehajtási szabályoknak az eljárásjog egészében
elfoglalt helyét, kimondva, hogy a törvény rendelkezéseit a végrehajtási eljárásban is
alkalmazni kell a végrehajtásról szóló fejezetben foglalt eltérésekkel. A megelőző
eljárási szakaszokhoz képest a legfontosabb eltérés abban áll, hogy az ügy érdemében
hozott határozat jogerőssé vált, és az abban megállapított kötelezettség tovább már
nem vitatható. Ebből következően az érdemi döntéshez kapcsolódó rendes jogorvoslati
eszközök a végrehajtási eljárásban hozott végzésekkel szemben - a törvényjavaslatban
tételesen meghatározott kivételektől eltekintve - már nem vehetők igénybe.
A 127. §-hoz:
A törvényjavaslat szóban forgó §-a a közigazgatási határozat végrehajthatóságának
konjunktív feltételeit állapítja meg. Tartalmi követelmény, hogy a határozat
kötelezettséget állapítson meg. Nincs helye végrehajtásnak, ha a hatóság engedélyt ad
ki, mert az abban foglalt jogosultság gyakorlására az ügyfél nem kényszeríthető.
Fogalmilag kizárt a végrehajtás az ún. ténymegállapító (deklaratív) határozatok és a
regisztratív döntések körében. A végrehajtás szempontjából a kötelezettségek sorában
sajátos helyet foglal el a meghatározott magatartástól való tartózkodásra irányuló
tilalom, vagy valamely cselekmény, helyzet eltűrésére irányuló - ugyancsak
passzivitásban megnyilvánuló - kötelezettség, amelynek kikényszerítésére kizárólag
bírságolás útján nyílik lehetőség.
További általános, de nem kivétel nélküli feltétel a határozat jogerőre emelkedése.
Kivételesen lehetőség van a végrehajtásra a jogerő bevárása előtt is, ha a hatóság a
törvényben meghatározott feltételek bekövetkezése esetén a határozat azonnali
végrehajtását rendeli el, vagy a végrehajtási cselekményre biztosítási intézkedésként
került sor.
Sajátos, a végrehajtási jogtól rendszertanilag idegen szabályt iktat be a fejezetbe a
(2)	bekezdésben foglalt, ügyféli érdekeket szem előtt tartó rendelkezés, amely
-	fordított módon - a hatóságot kötelezi az ügyfelet jogosító határozati rendelkezés
fellebbezési jogra tekintet nélküli „végrehajtására”. A rendelkezés fejezetben történő
elhelyezésére kizárólag a jogerő bevárása előtti teljesítés miatt került sor, a
társadalombiztosítási szervek gyakorlatában felmerülő probléma kiküszöbölése
érdekében.
A hatóság jogerős végzésével jóváhagyott egyezségben, valamint a hatósági
szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének elmulasztása azzal a joghatással jár,
hogy azt a jogerős kötelező határozatban megállapított kötelezettség módjára
végrehajthatóvá válik. Ha tehát a határidő elmúlását követően a hatóság az önkéntes
teljesítés hiányát állapítja meg, az általános szabályok szerint intézkedik a végrehajtás
elrendelésére.
135
A 128. §-hoz:
A jogerő eljárásjogi értelemben azt fejezi ki, hogy a határozat a továbbiakban nem
vitatható, megváltoztatására a rendes jogorvoslati eszközök útján többé nincs
lehetőség. Jogerőre emelkedik és végrehajtható az elsőfokú határozat, ha ellene a
törvényes határidőn belül nem nyújtottak be fellebbezést, vagy ha fellebbeztek ugyan,
de azt a másodfokú határozat jogerőre emelkedése előtt visszavonták, továbbá ha a
fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezés kizárt.
A jelzett esetektől függően a jogerőre emelkedés időpontja eltérően alakul. A közlés
napjával emelkedik jogerőre az elsőfokú határozat, ha a fellebbezésről az érdemi
határozat meghozatala előtt lemondtak, vagy azt a törvény kizárja, így a közlés
napjától jogerős a másodfokú határozat is. Ha az első fokú határozat ellen
fellebbezésnek van helye és a jogosult e jogával nem él, a döntés a fellebbezési
határidő utolsó napját követő napon emelkedik jogerőre. A fellebbezési jogról történő
lemondás hatósággal való közlésének napján áll be a jogerő, ha a lemondásra a döntés
közlését követően, de a fellebbezési határidő lejárta előtt került sor. A fellebbezés
másodfokú határozat jogerőre emelkedése előtti visszavonása esetén az első fokú
határozat a visszavonásról szóló jognyilatkozat hatósággal történő közlésének napján
válik jogerőssé.
A 129. §-hoz:
Az eljárás hivatalból történő megindítására az anyagi jogszabályokban kifejezésre
juttatott közérdek érvényesítése céljából kerül sor. A jogszabályi előírások gyors és
eredményes érvényesítése megkívánja, hogy az első fokon eljáró közigazgatási szerv a
hivatalból indított eljárásban megállapított kötelezettség határidőben történő
teljesítését hivatalból vizsgálja, továbbá a teljesítés érdekében szükséges
intézkedéseket a lehető legrövidebb időn belül foganatosítsa. Erre figyelemmel a
törvényjavaslat előírja, hogy ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló adatokból
nem állapítható meg, a határidő lejártát követő tizenöt napon belül hatósági ellenőrzést
kell tartani. A végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha a hatóság megbizonyosodott a
teljesítés elmulasztásáról.
A 130. §-hoz:
Ha az első fokon eljáró közigazgatási hatóság az ügyfél késedelmét állapítja meg,
hivatalból indult eljárás esetén, öt napon belül hivatalból intézkedik a végrehajtás
elrendeléséről. Kérelemre indult eljárásban a jogosult az első fokon eljáró hatóságnál
kezdeményezheti a végrehajtás megindítását, amelynek elrendelésére ebben az esetben
is öt nap áll a hatóság rendelkezésére. A végrehajtást végzéssel kell elrendelni, kivéve,
ha a hatóság a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendelte el. Ebben az
esetben a végrehajtás elrendelése külön aktust nem igényel, arról a döntést tartalmazó
határozatban vagy végzésben kell rendelkezni.
136
A végrehajtás elrendelésének célja, hogy az foganatosítható legyen és erről mind a
végrehajtást foganatosító szerv, mind a kötelezett, illetve a végrehajtást kérő időben
értesüljön, tekintve, hogy a végrehajtás foganatosításához külön alakszerű végzésre
nincs szükség. Ezért a törvényjavaslat meghatározza, hogy a végrehajtás elrendeléséről
szóló végzést kikkel kell közölni.
A hatósági szerződés civil jogi és közjogi elemeket vegyítő természete jut kifejezésre
abban a szabályban, amely lehetőséget biztosít a szerződésben vállalt kötelezettség
végrehajtását elrendelő végzés bírósági felülvizsgálatára. Ennek oka az, hogy a
végrehajtás elrendelésére az ügyfél szerződésszegése ad alapot. Ha e kérdésben vita
van a szerződő felek között, annak eldöntését nem szerencsés az egyik, mégpedig a
hatalmi pozícióban lévő félre bízni. Ezért a törvényjavaslat a végrehajtás
elrendelésének jogszerűségét a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság előtt vitathatóvá
tette.
A törvényjavaslat meghatározza a végrehajtást elrendelő végzés speciális tartalmai
elemeit, továbbá, hogy a sikeres végrehajtás érdekében a végrehajtó szolgálatot milyen
információkkal és dokumentumokkal kell ellátni.
A 131. §-hoz:
A hatályos Áe. a végrehajtás foganatosítására az első fokon eljáró vagy a legalsóbb
fokú közigazgatási hatóságot jelöli ki. A végrehajtás költségeinek megelőlegezéséhez
szükséges költségvetési fedezet, valamint a végrehajtásra szakosodott
igazgatásszervezők hiánya, továbbá különösen kis településeken az igazgatási
apparátus vonakodása a helyi lakossággal szembeni kényszer alkalmazásától,
úgyszintén a meghatározott cselekmény ügyfél helyett történő végrehajtáshoz
szükséges helyi vállalkozói, vagy a kényszer cselekményeket foganatosító rendőri
kapacitás elégtelensége a közigazgatási végrehajtás eredményességét jelentősen
lerontó tényezőkké váltak.
Erre tekintettel a törvényjavaslat a közigazgatási hivatalok irányítása alatt kistérségi
körzetközponti illetékességgel működő, végrehajtásra szakosodott szakembereket
foglalkoztató közigazgatási végrehajtó szolgálat kiépítését kezdeményezi.
A végrehajtó szolgálat általános hatáskörű végrehajtást foganatosító szervként
működik. A jövőben az első fokon eljáró közigazgatási hatóság végrehajtást
foganatosító szervként csak akkor járhat el, ha a végrehajtás speciális szakértelmet és
egyéb (pl. technikai, laboratóriumi, stb.) felkészültséget igényel, és azt törvényi vagy
kormányrendeleti szintű különös eljárási szabály rendeli el. Ha a közigazgatási hatóság
a határozat azonnali végrehajtását rendelte el, a halaszthatatlan végrehajtási
cselekmények foganatosítása továbbra is az első fokon eljáró közigazgatási hatóság
feladata marad.
Ezzel több, mint háromezer közigazgatási hatóság mentesül a végrehajtás
foganatosításával járó feladatok alól, jelentős létszám és költség megtakarítást
eredményezve. Az így felszabaduló költségvetési eszközök bőségesen elegendők az új
137
végrehajtó szolgálat működtetésére. Az eredményes és hatékony végrehajtás szervezeti
és jogi feltételeinek megteremtésétől a végrehajtás elmaradásából származó károk
mérséklődése, a költségvetési bevételek jelentős növekedése és a jogkövető magatartás
erősödése várható.
A végrehajtási szolgálat illetékességét az általános illetékességi szabályok alapján kell
megállapítani. Ilyen illetékességi ok hiányában a végrehajtást elrendelő első fokú
hatóság székhelye szerint illetékes végrehajtó szolgálat jár el.
Tekintettel arra, hogy a végrehajtó szolgálat 2008-ban kezdi meg működését, ezért
átmeneti szabályban kell rendelkezni arról, hogy az addig terjedő időben a végrehajtást
az első fokon eljáró hatóság foganatosítja.
A törvényjavaslat részletesen meghatározza továbbá, hogy a sikeres végrehajtás
érdekében a végrehajtó szolgálatot milyen információkkal és dokumentumokkal kell
ellátni.
A 132-137. §-hoz:
A közigazgatási végrehajtás leggyakrabban pénzösszeg behajtására irányul, akár azért,
mert az ügyfelet eredetileg is pénzfizetésre kötelezték, akár azért, mert a
meghatározott cselekmény végrehajtása, illetőleg a meghatározott ingóság kiadása
fordult át pénzkövetelésbe, vagy az ügyfelet pénzbírság kiszabásával akarják
rászorítani az egyéb magatartásra irányuló kötelezettség teljesítésére. A hatályos
törvényi szabályozás szerint a pénzösszeg behajtása nehézkes és hosszadalmas. Annak
érdekében, hogy ez megváltozzék, a törvényjavaslat
-	az idő múlásával egyre terhesebbé váló, az adóügyi igazgatásban már
érvényesülő késedelmi pótlék bevezetésével a kötelezettet érdekelté teszi a
mielőbbi önkéntes teljesítésben;
-	a behajtási módozatok tekintetében megszünteti a hatályos szabályok
alapján a természetes személyekkel és a szervezetekkel szembeni
végrehajtási módok alapvetően eltérő voltát;
-	az építésügyi igazgatás körében már érvényesülő szabályozás általánossá
tételével - meghatározott összeghatár feletti kötelezettség esetén -
biztosítási intézkedésként lehetővé teszi jelzálogjog bejegyzését a
kötelezett ingatlanára;
-	a jelentős költségkihatással járó cselekmények esetében az eljárási bírság
jelenleg 500 000 Ft-os felső határát felülről nyitottá teszi, ha a teljesítés
várható költségeinek 1 %-a ezt az összeget meghaladja. Ebben az esetben
a bírság felső határát az említett költségek 1 %-ában maximálja;
-	jelentős költségkihatással járó cselekmény esetében, ha a kötelezett önként
nem teljesít, és a költségeket sem előlegezi meg, akkor helyette a
megelőlegezett összeg után a jegybanki alapkamat meghatározott
százalékában megállapított kamatteher felszámítására biztosít lehetőséget.
A törvényjavaslat a pénzfizetési kötelezettség végrehajtása terén az ügyfelet megillető
bankszámla-követelésre vezetett végrehajtásnak biztosít elsőbbséget, amely azonnali
138
beszedési megbízással történik. Ha a kötelezett bankszámláját vezető pénzügyi
intézmény a beszedési megbízást az ügyfél rendelkezésére álló fedezet ellenére nem
teljesíti, akkor a pénzügyi intézmény saját költségére kötelezhető a megbízás szerinti
összeg kifizetésére, és ezen felül bírsággal is sújtható.
Az ügyfél eljárási terheit csökkenti és jogérvényesítési lehetőségeit bővíti, másfelől
pedig a közigazgatási hatóság szolgáltató funkcióját hangsúlyozza a törvényjavaslat
azon újszerű megoldása, amely a kérelemre elrendelt végrehajtást hivatalból folytatott
eljárásba fordítja át. E rendelkezés szerint, ha a jogosult által benyújtott azonnali
beszedési megbízás nem vezet eredményre, akkor a végrehajtást - a jogosult kérelmére
-	a végrehajtást foganatosító szerv folytatni köteles, mégpedig úgy, mintha a
végrehajtás elrendelésére hivatalból került volna sor.
A rendszeres munkajövedelemmel, járandósággal rendelkező természetes személyek
esetében a pénzfizetési kötelezettség másik - a bankszámlára vezetett végrehajtással
egyenértékű - módja az említett jövedelmekből történő közvetlen letiltás. Ennél a
végrehajtási módozatnál a végrehajtást foganatosító szerv végzésben hívja fel a
munkáltatót, illetve a rendszeres járandóságot folyósító szervezetet, hogy a letiltott
összeget a munkabérből, járandóságból vonja le, és azt a jogosult részére fizesse ki. Ha
a munkáltató e kötelezettségét megszegi, a le nem vont összeg erejéig készfizető
kezesként felel.
Amennyiben a pénzösszeg behajtására bármely okból nincs mód, vagy az nem vezet
eredményre, esetleg nem célszerű, mert a nagy összegű kötelezettség részletekben
történő teljesítése aránytalanul hosszú időt venne igénybe, a törvényjavaslat
lehetőséget biztosít - egyezően a hatályos joganyaggal - e végrehajtási módozat
mellett vagy helyett a kötelezett egyéb vagyontárgyainak végrehajtás alá vonására
abból a célból, hogy az így lefoglalt vagyontárgy értékesítéséből származó bevételt a
pénzfizetési kötelezettség teljesítésére lehessen fordítani.
A törvényjavaslat nem változtat a közigazgatási és a bírósági végrehajtás jelenlegi
viszonyrendszerén. Ennek megfelelően a törvényjavaslat csupán a pénzfizetési
kötelezettség bankszámlára és munkabérre vezetett végrehajtásának alapvető
rendelkezéseivel egészül ki, hogy így biztosítsa a közigazgatási végrehajtás
leggyakrabban alkalmazott módozatainak szerves kapcsolódását. A pénzfizetési
kötelezettség végrehajtásának szabályai, továbbá az ingó- és ingatlan-végrehajtás
szabályrendszere tekintetében a törvényjavaslat a bírósági végrehajtásról szóló
1994. évi LIII. törvényre történő utalással tesz eleget, elkerülve a párhuzamos
szabályozást.
A 138-139. §-hoz:
A teljesítési késedelem mind a polgári jogviszonyokban, mind a közigazgatás egyéb
speciális területein (adójog, szabálysértési jog) a mulasztó számára hátrányos
jogkövetkezményekkel jár. Ez alól az általános szabály alól ez idáig a közigazgatási
hatósági eljárás jelentett kivételt, ahol a pénzfizetési kötelezettség minél későbbi
időpontban történő teljesítésében a kötelezett kifejezetten érdekelt, hiszen, miközben
139
pénze a gazdasági forgalomban vagy a bankszámlán hasznot hajt, addig a meg nem
fizetett pénzösszeg reálértéke folyamatosan csökken. A határidőre történő önkéntes
teljesítésben való érdekeltséget teremti meg a törvényjavaslat a késedelemhez járó
pénzügyi szankció, a késedelmi pótlék intézményének bevezetésével.
A késedelmi pótlékot mind az ügy érdemében hozott határozat, mind az eljárási
végzésekben megállapított, mind pedig a közigazgatási szerződésből származó
pénzfizetési kötelezettségek után fel kell számítani, az esedékesség időpontjától.
Késedelmi pótlék kivetésének egyedül a késedelmi pótlékkal növelt tartozás pótlék
tartalma után nincs helye. A pótlék napi mértéke - az adóigazgatási eljáráshoz
igazodóan - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének 365-öd része.
A törvényjavaslat a késedelmi pótlék és a különböző fizetési kedvezmények
(mérséklés, elengedés, fizetési halasztás, részletfizetés) szabályozásával
messzemenően figyelembe veszi az ügyfél késedelemre vezető magatartásának
felróhatóságát, illetőleg annak hiányát, továbbá az ügyfelek teljesítőképességében
meglévő különbségeket.
A 140-142. §-hoz:
A törvényjavaslat a meghatározott cselekmény végrehajtásával kapcsolatos
szabályozás körében a kötelezettségek sokféleségéhez igazodó differenciált
végrehajtási rendszert alkalmaz. Ennek keretében több lehetőség áll a végrehajtást
foganatosító szerv rendelkezésére (meghatározott cselekmény elvégeztetése, a
kötelezett pénzegyenérték megfizetésére kötelezése, végrehajtási bírság kiszabása, a
meghatározott cselekmény rendőrség közreműködésével történő kikényszerítése).
A kötelezett helyett történő teljesítés természetesen nem eredményezi felelősségének
megszűnését. Ilyenkor a kötelezettség átalakul a teljesítés (a munkavégzés)
költségeiért, illetőleg a munkavégzéssel felmerülő kárveszélyért való helytállási
kötelezettséggé. Ezekben az esetekben a kötelezett az előreláthatólag felmerülő költség
előlegezésére is kötelezhető. A meghatározott cselekmények bizonyos fajtája is
helyettesíthető, ha az pénzköveteléssé alakítható át. E végrehajtási módozat
alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezettség pénzegyenértékben kifejezhető legyen,
továbbá, hogy azt a jogosult kérje.
A cselekmény vagy a magatartás eljárási bírsággal történő kikényszerítésére bármikor
sor kerülhet, ha a körülmények miatt az a legcélszerűbb, vagy ha sem a kötelezett, sem
a cselekmény nem helyettesíthető. Az eljárási bírság ismételten kiszabható, erre a
bírságot megállapító végzésben a kötelezettet figyelmeztetni kell. A bírság kivetésekor
a teljesítésre újabb határidőt kell megállapítani.
A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtás módjáról - szükség esetén a jogosult
vagy a kötelezett meghallgatása után - dönt és azt az intézkedést teszi meg, amely - az
eset összes körülményét mérlegelve - a leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség
teljesítését.
140
A 143. §-hoz:
A meghatározott ingóság kiadására irányuló kötelezettség végrehajtása során a
meglévő vagyontárgyat természetben kell kiadni. Az ingóságot a végrehajtó szolgálat
foglalja le a kötelezettől, és adja át vagy szállítja el a jogosultnak. Ennek megtagadása
esetén a rendőrség közreműködését kell kérni. Ha a meghatározott vagyontárgy már
nincs meg, a jogosult kérheti a pénzegyenérték megfizetését. A pénzegyenérték
összegét a végrehajtó szolgálat állapítja meg. Az esetleges további végrehajtás a
pénztartozás behajtására vonatkozó szabályok szerint folytatódik.
A 144-147. §-hoz:
A nemzetközi kooperáció folyamatos bővülése, a migrációs tendenciák erősödése a
turizmus soha nem tapasztalt lendülete, az európai integráció folyamatában az
államhatárok jelképessé válása, az iskola, a munkahely és a lakóhely az Európai Unió
tagállamain belüli szabad megválasztásának joga a közigazgatásra sem marad
hatástalan. A magyar közigazgatási hatóságoknak fel kell készülniük arra, hogy
-	a külföldi hatóságokkal együttműködve - képesek legyenek a külföldi szervek
döntéseinek Magyarországon történő végrehajtására, illetve a magyar hatósági
döntések külföldön történő érvényesítésére. Ennek eljárásjogi alapjait teremti meg a
törvényjavaslat azzal, hogy a közigazgatási végrehajtás szabályainak alkalmazását a
nemzetközi jogsegély keretében kiterjeszti a külföldi és a nemzetközi hatóság
közigazgatási ügyben hozott határozataira is.
A külföldi határozat végrehajtására belföldön a magyar jog, a magyar közigazgatási
határozat külföldön történő végrehajtására a külföldi állam, illetve a nemzetközi
szervezet joga alapján kerül sor, vagyis a közigazgatási eljárás végrehajtási
szakaszában a joghatóság kölcsönös átengedése valósul meg.
Az eljárás során alkalmazandó szabályok törvényen, nemzetközi szerződésen vagy
viszonosságon alapulnak. A törvényjavaslatban foglalt rendelkezések tehát
szubszidiárius jellegűek, csak az említett jogforrások, illetve a kodifikált nemzetközi
jogot helyettesítő viszonossági szabályok hiányában érvényesülnek.
A külföldi határozat végrehajtására irányuló megkeresések befogadására és
intézésének előkészítésével járó speciális tennivalók ellátására egy központi
ügyintézésre felhatalmazott egységet, célszerűen a fővárosi végrehajtó szolgálatot
indokolt kijelölni. E hatóság feladata annak ellenőrzése, hogy a megkeresés megfelel-e
a reá irányadó jogforrásban foglalt feltételeknek, az illetékes magyar végrehajtó
szolgálathoz vagy a végrehajtás elrendelésére jogosult bírósághoz való áttétele, illetve
az eljáró szerv kijelölésének kezdeményezése, ha nem állapítható meg, hogy a magyar
jog szerint mely szerv rendelkezik hatáskörrel.
Ha a törvény vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a magyar
határozat külföldön történő végrehajtására hatáskörrel rendelkező külföldi szervet a
141
végrehajtás elrendelésére jogosult közigazgatási szerv közvetlenül keresi meg.
Ha a hatáskörrel rendelkező külföldi hatóság nem ismert, a Külügyminisztérium
működik közre a megkeresés továbbításában, továbbá a külügyi tárca - konzuli
hálózata útján - figyelemmel kíséri a végrehajtást és szükség esetén előmozdítja annak
külföldön történő teljesítését.
A 148. §-hoz:
A felfüggesztés elrendelésére kérelemre vagy hivatalból akkor kerülhet sor, ha a
végrehajtás alapjául szolgáló határozat megtámadása, vagy újrafelvételi eljárás folytán
annak megváltoztatása vagy megsemmisítése várható, illetve méltányossági eljárásban
a kötelezettség elengedésére vagy enyhítésére okot adó körülmény merül fel.
Felfüggesztésnek van helye akkor is, ha a végrehajtás alá vont vagyontárgyat a
bírósági végrehajtás során már lefoglalták, továbbá, ha azzal kapcsolatban igényper
van folyamatban. A végrehajtás felfüggesztését különös méltánylást érdemlő
körülmény is indokolttá teheti. A végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzéssel
szemben fellebbezésnek van helye.
Nem mérlegelhető a végrehajtás felfüggesztése, ha azt a perben eljáró bíróság, a
felettes szerv rendeli el, vagy a döntés elleni törvényességi óvásban azt az ügyész
indítványozza, továbbá, ha a végrehajtás folytatása valamilyen veszélyhelyzettel
fenyeget.
Fontos garanciális rendelkezés, hogy a végrehajtás felfüggesztését haladéktalanul meg
kell szüntetni, ha az arra okot adó körülmény megszűnt, és erről mind a kötelezettet,
mind a kérelmezőt értesíteni kell. A végrehajtás felfüggesztésével a végrehajtás
folyamata megszakad. Tartama alatt a végrehajtás szünetel és további végrehajtási
cselekmény nem végezhető.
A 149. §-hoz:
Az ügy érdemében és az eljárás során hozott határozatokban megállapított
kötelezettségek teljesítésével a végrehajtási eljárás - és ezáltal a konkrét ügyben
folyamatban lévő közigazgatási eljárás - külön eljárási cselekmény nélkül lezárul.
A végrehajtás megszüntetéséről akkor kell rendelkezni, ha a végrehajtási eljárást a
kötelezettség teljesítése nélkül kell lezárni. Erre akkor kerülhet sor, ha a
kötelezettséget megállapító határozatot visszavonták, vagy megsemmisítették, a
kötelezett meghalt vagy megszűnt és a teljesítésre köteles jogutód nincs, illetve a
kötelezettség tekintetében a jogutódlás kizárt. Kérelemre indult eljárásban a jogosult is
kérheti a végrehajtás megszüntetését. Az eljárást meg kell szüntetni akkor is, ha a
végrehajtáshoz való jog elévült, vagy, ha a végrehajtás folytatásától - az ügyfél
helyzetében bekövetkezett változás miatt - további eredmény nem várható.
A végrehajtást megszüntető végzéssel szemben fellebbezésnek van helye.
142
A 150. §-hoz:
A határozattal elrendelt kötelezettség teljesítését a törvényjavaslatban meghatározott
időmúlást követően végrehajtással nem lehet kikényszeríteni. Az elévülés az önkéntes
teljesítés jogalapját azonban nem érinti, csak annyit jelent, hogy a kötelezettség
érvényre juttatásához a továbbiakban állami kényszer már nem vehető igénybe.
A közigazgatási eljárásban a végrehajtáshoz való jog általános elévülési ideje öt év,
különös eljárási jogszabály ennél rövidebb időtartamot is megállapíthat. Az elévülést
bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Nyugszik az elévülés a végrehajtási
eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmények időtartama alatt is. A döntés jogerőre
emelkedésétől számított tíz év elteltével azonban a határozat nem hajtható végre.
A 151. §-hoz:
A biztosítási intézkedés célja, hogy a teljesítés veszélyeztetettsége esetén előzetesen,
már a döntés jogerőre emelkedése, vagy a végrehajtás elrendelése előtt garantálja az
eredményes végrehajtást azáltal, hogy megakadályozza a kötelezettség fedezetéül
szolgáló meglévő pénzösszeg, vagyontárgy vagy meghatározott dolog végrehajtás előli
elvonását. Ilyen intézkedésnek a határozat jogerőre emelkedése előtt akkor van helye,
ha az elsőfokú döntést megfellebbezték, vagy a fellebbezésre nyitva álló határidő még
nem járt le. Ha a döntés jogerőre emelkedett, biztosítási intézkedésre a teljesítési
határidő lejárta előtt van lehetőség, ezt követően ugyanis már nem a követelés
biztosítását, hanem a döntés végrehajtását kell elrendelni.
A 152. §-hoz:
A végrehajtási eljárás során hozott közigazgatási döntések elleni fellebbezés kivételes
jogorvoslati eszköz, amelyről a törvényjavaslat az egyes eljárási cselekményeknél
külön rendelkezik. Ettől megkülönböztetve a végrehajtási cselekményekkel okozott
jog- és érdeksérelem általános jogorvoslati eszköze a végrehajtási kifogás.
A fellebbezéssel megtámadható határozatok ellen a kifogás nem vehető igénybe. Nem
lehet kifogással élni a végrehajtás költségeinek viselésére, a pénzegyenérték, valamint
a végrehajtási bírság megfizetésére kötelező, az ingóság pénzegyenértékét megállapító,
valamint a végrehajtást felfüggesztő és megszüntető végzések ellen.
A végrehajtási eljárásban igénybe vehető mindkét jogorvoslati forma közös vonása,
hogy soha sem támadhatják az érdemi határozatot vagy magát a végrehajtást, csak a
végrehajtási eljárás során elkövetett mulasztásra, illetve a foganatosított eljárási
cselekményekre irányulhatnak, továbbá a kérelmet elbíráló határozatok bíróság előtt
nem támadhatóak meg. Eltérést jelent viszont a két jogorvoslati intézmény között,
hogy a kifogásnak nincs halasztó hatálya, továbbá hogy azt mindig a végrehajtási
intézkedést foganatosító hatóság bírálja el. Erre tekintettel a törvényjavaslat a kifogás
tárgyában hozott határozat ellen fellebbezési jogot biztosít.
143
IX. fejezet
Eljárási költség
A 153. §-hoz:
Az általános indokolásban már utalás történt arra, hogy a hatályos Áe. nem határozza
meg az eljárási költség fogalmát, s azt, hogy mely költségek tartoznak ebbe a körbe.
Ez a szabályozási hiányosság a gyakorlatban jogalkalmazási bizonytalanságot
eredményez, sok esetben az ügyfelet sújtó anyagi hátránnyal jár. Ennek a jelenlegi
jogbizonytalanságnak a kiküszöbölése céljából a törvényjavaslat meghatározza az
eljárási költség fogalmát, és tételesen rögzíti, hogy mely költségfajták minősülnek
eljárási költségnek. Ide sorolja a kérelemre induló eljárásban az eljárás lefolytatásáért
fizetendő eljárási illetéket, igazgatási szolgáltatási díjat, valamint mindazokat az
eljárás során felmerülő és igazolt költségeket, amelyek az ügyfél, a képviselő, a tanú,
a szakértő, a tolmács részéről, illetve tevékenységükkel összefüggésben felmerülnek.
A 154-158. §-hoz:
A törvényjavaslat azt a speciális és a közigazgatási eljárásokban viszonylag ritka
esettel kapcsolatos költségviselést is szabályozni kívánja, amikor a közigazgatási ügy
ellenérdekű ügyfelek között zajlik. E vonatkozásban a törvényjavaslat a polgári
perrendtartás megoldásához hasonlatos költségviselési szabályozást alkalmaz,
amelyben a közigazgatási ügyben való „nyertesség vagy vesztesség” alapozza meg a
költségviselést. Azon esetekben, amikor nyertes vagy vesztes ügyfélről nem
beszélhetünk, azaz közöttük egyezség születik, a költségviselés ügyében is meg kell
egyezniük.
Egyéb eljárási költségnek azok a költségek minősülnek, amelyek - szemben az
eljárási illetékkel és az igazgatási szolgáltatási díjjal - nem az eljárás lefolytatása
fejében fizetendők, hanem az ügyfél vagy az eljárásban közreműködő más személy
oldalán a közigazgatási eljárással összefüggésben keletkeznek.
Fontos, garanciális előírás a törvényjavaslatban, hogy mind az ügyfelet, mind az
eljárásban részt vevő más személyt az eljárási cselekmények jóhiszemű és célszerű
megvalósításának kötelezettsége terheli, s az ennek elmaradására visszavezethető
költségeket az indokolatlan költséget okozó személy viseli.
Az egyéb eljárási költség vonatkozásában a törvényjavaslat magára az eljáró
közigazgatási hatóságra is ró kötelezettségeket. A közigazgatási hatóság köteles
költségkímélő módon és a célszerűség szem előtt tartásával eljárni. E kötelezettség
megszegése esetén az indokolatlan költségek viselése a közigazgatási hatóságot
terheli. A közigazgatási hatóság további kötelezettsége, hogy döntést hozzon az
eljárási költség viseléséről. Ha a döntés határozattal történik, a költségviselésről szóló
144
döntéssel szembeni jogorvoslat nem akadálya annak, hogy a határozat ügy érdemében
hozott része jogerőre emelkedjen.
A 159. §-hoz:
A hatósági eljárás során felmerülő - olykor igen jelentős - költségek viselésére anyagi
helyzete miatt nem mindenki képes. A hatósági eljárásból azonban senki nem zárható
ki, mindenkit megillet az a jog, hogy eljárást kezdeményezzen és ügyében a hatóság
körültekintően járjon el. A hatóságok előtt történő jogérvényesítés garanciális
jelentőségű. Az alkotmányos jogok nem sérülhetnek amiatt, mert a természetes
személy ügyfél a jövedelmi, illetve vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy
annak részét nem képes viselni. A hatóság a költségmentességről az erre irányuló
kérelem alapján az eljárási költség mértékére figyelemmel dönt.
X. fejezet
Elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás
A 160-169. §-hoz:
A törvényjavaslatban megjelenő szabályozás a realitásokra épül: figyelembe veszi a
közigazgatás szerveinek jelenlegi informatikai ellátottságát, a kormányzati informatika
körében megvalósult és a közeljövőben befejeződő fejlesztéseket, számol az ügyfelek
informatikai elektronikus ügyintézési felkészültségének sajátosságaival, a rendelet
érvényesülését segíteni tudó, jelenleg hatályos jogszabályi környezettel.
A törvényjavaslat keretet kíván adni a következő időszak változásaihoz, ennek
megfelelően a részletszabályok megalkotására ad felhatalmazást kormányrendeleti,
illetve bizonyos kérdésekben miniszteri rendeleti szinten.
A szabályozás az érintett szolgáltatásnyújtók együttműködését, az ügyfél ügyintézési
lehetőségét a kölcsönös előnyök, információs önrendelkezés alapján kívánja
elősegíteni. Az esetleges adatkezelés kizárólag a szolgáltatás igénybevevőjének
beleegyezésével történik, a felhatalmazásában meghatározott terjedelemmel,
feltételekkel. Az információkat kizárólag hitelesítési célból lehet felhasználni. Az
ügyfelek maguk döntenek arról, hogy elektronikus közigazgatási szolgáltatásokat
kívánnak-e igénybe venni. A hatóságokat - szabad döntésükön kívül - elektronikus
szolgáltatások nyújtására jogszabály is kötelezheti.
A szabályozás figyelemmel van az EU az elektronikus kormányzatot érintő hatályos
joganyagára, várható fejlődésére, az elektronikus kormányzati megoldásokban jelentős
eredményeket elért tagállamok tapasztalataira, működő modelljeire.
A törvényjavaslatban kialakított szabályozás ugyanakkor a magyar jogban ma még
hiányzó, de már előkészítés alatt álló további jogintézmények (elektronikus archiválás,
elektronikus ügyiratkezelés, információs önrendelkezési jog érvényesítése)
145
megszületése után is olyan konstrukciót kínál, mely a legnagyobb számban jelentkező
közigazgatási ügyek gyors elintézését biztosítani tudja.
A hatályos szabályozás szerint az ágazati minisztert illeti meg az a jog, hogy az
elektronikus közigazgatási ügyintézést egy adott ügytípusra kiterjessze, illetve a
feladatkörébe eső szabályozása során döntsön, mely intézmény jogosult az ágazatban
elektronikus közigazgatási szolgáltatások nyújtására, üzemeltetésére. Ezt a megoldást
a törvényjavaslat megfordítja, alapesetben minden hatósági eljárás intézhető
elektronikusan is, csak törvény, kormányrendelet, illetve önkormányzati rendelet
zárhat ki valamely ügyintézést ebből a körből. A költséghatékonyság, az
erőforrásokkal való eredményes gazdálkodás támogatása érdekében a törvényjavaslat
az ügyfelek hatékonyabb és egységes alapokon nyugvó kiszolgálása érdekében az
igénybe vehető szolgáltatásokat, (és az azokra vonatkozó tájékoztató jellegű
információt) a regisztrációt, illetve az elektronikus aláírással nem rendelkező ügyfelek
kellő biztonságú kapcsolattartását a kormányzati portálon összpontosítja. A központi
elektronikus szolgáltató rendszer látja el a regisztrációt, mint szolgáltatást mindazok
számára, akik elektronikusan kívánják ügyeiket intézni, és így számukra
szükségtelenné válik minden egyes elektronikus szolgáltatáshoz külön azonosító
igénybe vétele.
Az ügyfelek ügyeik elektronikus elintézését csak előzetes regisztráció után
kezdeményezhetik. Ez a hagyományos ügyintézési modellben az ügyfél személyes
megjelenésével, az általa aláírt okirat, kérelem a közigazgatási szervhez való
benyújtásával stb. történik meg. Az elektronikus ügyintézés azonban a felek fizikai
értelemben vett távolléte mellett zajlik. A törvényjavaslat szabályozási modelljében az
ügyfél-azonosításra elsődlegesen az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi
XXXV. törvény szerinti legalább fokozott biztonságú aláírás szolgál. Ha az ügyfél
nem rendelkezik ilyen elektronikus aláírással, számára az ügyintézés céljára egy
kizárólagos használatú ügyfélkapu igénybevételére nyílik lehetőség, amelynek
kulcsával (kód) kizárólag ő rendelkezik és ezt a kulcsot biztonsági igényei szerint saját
maga meg is változtathatja. Ezen az ügyfélkapun keresztül az ügyintézés informatikai
rendszerébe bekapcsolódhat s eljárási cselekményeket joghatályosan végezhet el.
Az ügyfélkapu elfogadható biztonsággal képes garantálni, hogy az azon keresztül
érkező üzenet valóban az annak feladójaként feltüntetett személytől érkezik, illetve
tartalmazza az általa megadott elektronikus válaszcímet is.
Alapelv, hogy ez az azonosítási eljárás egyetlen, a hatósági eljárásban szükséges adat
megadását sem pótolja, azt továbbra is az ügyfélnek az általános szabályok szerint kell
megadnia. Mivel a küldő személye ismert, így az esetleges visszaélések
szankcionálása megtörténhet, amennyiben a visszaélés kiderül. Külön feladatot jelent a
jogi személyek elektronikus aláírás hiányában történő ügyintézése. Ezen a téren a
jogalkotót az a szándék vezette, hogy e célra nem indokolt túlzottan kifinomult
eljárások kidolgozása, ezek ugyanis jelentős költségigényt jelentenének a hatóságok
számára. Ez az igénybevevői kör az, amely leginkább képes lehet az elektronikus
aláírás mielőbbi alkalmazására. Számukra ennek költségei már ma is kezelhetőek, és a
146
törvény hatálybalépésig terjedő időszakban várhatóan csökkenő költség mellett már
vállalhatóak lesznek.
A kérelem elektronikus úton történő előterjesztése körében a törvényjavaslat nem tud,
a papírlapú ügyintézés minden lehetséges vonzatát átfogó, azzal egyenértékű
elektronikus eljárási rendet kialakítani. Ezekben az eljárásokban a törvényjavaslat
lehetővé teszi az elektronikus űrlap rendszeresítését. Ezt, az ügyfél számára kedvező,
könnyen kezelhető kérelem-benyújtási módozatot nyilvánítja főszabálynak, de
lehetővé teszi, hogy jogszabály ettől eltérő megoldást (pl. a papíralapú
formanyomtatvánnyal formailag és tartalmilag egyező dokumentum számítógéppel
való kitöltése) alkalmazzon. A törvényjavaslat meghatározza a kérelem elküldésének,
a megérkezés a hatóság részéről való visszaigazolásának módját, szabályozza azt az
eljárási határidők szempontjából lényeges kérdést, hogy az elektronikus úton elküldött
kérelem mikor tekintendő a közigazgatási szervhez benyújtottnak. A közigazgatási
szerv visszaigazolása automatikusan, emberi beavatkozást nem igénylő módon
történik: az elektronikus küldemény megérkezésének nyugtázásán túl az ügyhöz
rendelt egyedi azonosító számot is tartalmazza.
A közigazgatási hatósági eljárások körébe tartozó elektronikus szolgáltatást a
szolgáltató csak abban az esetben teheti az ügyfelek számára elérhetővé, ha a hatósági
ügy intézésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. A törvényjavaslat a
szolgáltatások nyújtásának feltételrendszerét két szempontból határozza meg: egyrészt
a minden szolgáltatásra, illetve hatóságra irányadó általános jogi és technológiai
feltételrendszer egységességét biztosítani kívánó szabályozási és ellenőrzési rend
rögzítésével, másrészt az egyes informálódási mozzanatokra, illetve a
szolgáltatásnyújtókra vonatkozó sajátos követelmények előírásával.
Az elektronikus tájékoztató szolgáltatások jelentős része nem kívánja meg az ügyfél
azonosítását: ezeket bárki igénybe veheti. Az általános tájékoztatási kötelezettség
keretei között a törvényjavaslat olyan kötelező tartalmi elemeket határoz meg,
melyeknek akkor is meg kell jelenniük, ha a szerv elektronikus közigazgatási
szolgáltatást nem tesz elérhetővé, s az így közzétett információkkal az ügyfeleknek
csak ügyeik hagyományos úton történő intézésében kíván segítséget nyújtani vagy a
közérdekű információkhoz való hozzáférés lehetőségét biztosítja.
147
XI. fejezet
Záró rendelkezések
A 170. §-hoz:
E § egy régóta hiányzó hézagpótló rendelkezést foglal magában, amikor az ugyanazon
jogellenes magatartás miatt alkalmazható különböző szankciófajták egymáshoz való
viszonyát tisztázza. Az ugyanis, ha az ügyfél a jogerős vagy végrehajtható
közigazgatási határozatban megállapított tilalmat vagy kötelezettséget megszegi,
elsődlegesen a törvényjavaslatban meghatározott eljárási bírságot vonhatja maga után.
Gyakori azonban, hogy ugyanez a jogellenes magatartás - esetenként attól függetlenül,
hogy jogerős vagy végrehajtható közigazgatási határozatba is ütközik - más,
közigazgatási vagy más jogágba tartozó szankciót is von maga után. Ennek az a
magyarázata, hogy a közigazgatási határozat mindig jogszabályon alapul, ezért a
határozattal ellentétes magatartás nem csupán a határozatot, hanem azt a jogszabályt is
sérti, amelynek a konkrét ügyben való érvényre juttatását a határozat szolgálta. Így
például egy közigazgatási határozatban is tiltott környezetszennyezés az eljárási
bírságon túlmenően közigazgatási anyagi jogi szankciót (például szennyvízbírságot),
illetőleg szabálysértési, büntetőjogi vagy kártérítési (esetleg munkajogi) szankciót is
vonhat maga után. A jogalkalmazó szervek munkájának megkönnyítése érdekében a
törvényjavaslat kimondja: az eljárási bírság megfizetése nem mentesíti az ügyfelet az
olyan szankciók alól, amelyek jogellenes magatartása miatt nem a törvényjavaslat
szerinti bírsággal, hanem más jogszabályi rendelkezések alapján sújthatják.
A 171. §-hoz:
A törvényjavaslat meghatározza, hogy rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban
lévő ügyekben is alkalmazni kell, e főszabály alól azonban kivételeket is megállapít.
A már folyamatban lévő ügyben a hatásterülethez kötődő ügyféli minőséget nem kell
vizsgálni, mert az az eljárás jelentős elhúzódását jelentené. Hasonlóan nem kell
alkalmazni az ügyfelek értesítésére vonatkozó szabályokat, ellenkező esetben az
eljárást szinte a kezdetektől meg kell ismételni. A folyamatban lévő ügyben az ügyfél
helyett történő adatbeszerzés általánosan nem írható elő, ugyanis az ügyek döntő
többségében az ügyfél az eljárás megindításának időpontjáig már minden, az ügyére
vonatkozó adatot beszerzett és azokat az eljáró közigazgatási hatóság rendelkezésére
bocsátotta. A végrehajtó szolgálatok felállítása - figyelemmel annak személyi és
technikai feltételeire, továbbá költségvetési vonzatára - hosszabb időt vesz igénybe.
Erre figyelemmel rendelkezni kell arról is, hogy a szolgálatok létrehozásáig mely szerv
jogosult a végrehajtás foganatosítására. Az önkormányzati hatósági ügyben eljáró
elsőfokú hatóság változására tekintettel a már elsőfokon lezárt ügyek tekintetében a
törvényjavaslat a bírósághoz telepíti a felügyeleti szerv jogosítványait.
148
A 172. §-hoz:
Ez a szakasz a törvényjavaslatban előforduló, pontos meghatározásra szoruló fogalmak
definícióját tartalmazza.
A 173. §-hoz:
E § állapítja meg az elfogadott törvény hatálybalépésének napját, méghozzá úgy, hogy
a törvény kihirdetése és hatálybalépése között elegendő felkészülési idő álljon
rendelkezésre a törvény kihirdetésének napján hatályban lévő valamennyi különös
eljárási norma átfogó felülvizsgálatához és a törvénnyel való összhangba hozatalához,
a törvényben foglaltak maradéktalan végrehajtásához nélkülözhetetlen
szervezetalakítási és szervezési intézkedések megtételéhez, a törvény alkalmazásához
feltétlenül szükséges költségvetési eszközök előteremtéséhez, és a jogalkalmazó
szervek munkatársainak egyfelől a törvény, másfelől a megváltozó tartalmú különös
eljárási szabályok alkalmazására való felkészítéséhez.
A 174. §-hoz:
Ugyancsak a törvény zökkenőmentes hatályosulása érdekében ez a § részben
felhatalmazást, részben feladatot ad a Kormány, illetőleg a tárcák részére.
A felhatalmazások közül különösen fontos az, amely a törvényben foglalt
rendelkezéseknek az elektronikus ügyintézésben való érvényre juttatását szolgáló
technikai szabályok rendeletben való megállapítására irányul. A törvényjavaslat a
„hagyományos” közigazgatás eszköztárát alapul véve határozta meg az eljárási
szabályokat. Annak érdekében, hogy ezek a szabályok megfelelő módon érvényre
jussanak az elektronikus ügyintézésben, mintegy “le kell fordítani” őket a korszerű
technika nyelvére. Így például a papíron kibocsátott határozat hitelességét egyebek
között a közigazgatási hatóság bélyegzőlenyomata tanúsítja. Az elektronikus
ügyintézés körében meg kell határozni a bélyegzőlenyomatnak megfelelő eszközt,
amelynek segítségével ellenőrizhető, hogy a határozat valóban a megjelölt
közigazgatási hatóságtól származik-e. (Elektronikus dokumentumot ugyanis bárki
előállíthat.) Ugyanígy meg kell határozni, hogy az elektronikus ügyintézés körében mi
tekinthető egyenértékűnek a tértivevényes ajánlott levélben történő kézbesítéssel.
Figyelembe véve, hogy mind a technikai eszközök, mind pedig a programok elég
gyakran változnak, a törvény pedig hosszabb időtávra szabja meg az eljárási
szabályokat, a törvényben foglaltaknak az elektronikus ügyintézés keretében való
érvényre juttatása legcélszerűbb módon rendeleti úton valósítható meg.
A 175. §-hoz:
Az új törvény nem elszigetelten jut érvényre, hanem akként, hogy szervesen
beilleszkedik a magyar jogrendszerbe, és szoros tartalmi kapcsolatban áll számos más
-	elsősorban szervezeti és eljárási - törvénnyel.
149
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó részletes szabályokat
nem a törvényjavaslat, hanem a Pp. tartalmazza. Mindazonáltal ezt a jogintézményt be
kell illeszteni a törvényjavaslat jogorvoslati rendszerébe, mivel annak szerves részét
alkotja. Ez már csak azért is nélkülözhetetlen, mert a közigazgatásban dolgozó
köztisztviselőknek vannak bizonyos tennivalóik a bírósági felülvizsgálattal
kapcsolatban is, illetőleg az utóbbira vonatkozó jogi szabályozás kihat a közigazgatási
határozatok végrehajtására.
A törvényjavaslat megalkotásának egyik célja a közigazgatási ügyek elbírálásának és
végleges lezárásának lehetőség szerinti meggyorsítása volt. Ennek a célnak
érvényesülnie kell a bírósági felülvizsgálati eljárásban is. Ezért a törvényjavaslat
kapcsán két ponton látszik indokoltnak a Pp. megváltoztatása. Az egyik a keresetlevél
benyújtási helyére vonatkozó rendelkezés. Ez idő szerint a Pp. az ügyfélre bízza, hogy
az ügyben elsőfokon eljárt szervhez nyújtja-e be a keresetlevelet vagy közvetlenül a
bírósághoz. Több szempontból is indokoltnak látszik az utóbbi lehetőség
megszüntetése. Az egyik indok: a bíróság nem tud eljárni a keresetlevél alapján, hiszen
az ügyre vonatkozó iratok - az ügyiratkezelési szabályok szerint - az elsőfokú
hatóságnál vannak. A bíróság tehát kénytelen megkeresni az említett közigazgatási
hatóságot az iratok megküldése végett. Ez teljesen felesleges időveszteséget okoz. A
felülvizsgálat időtartamát mindenképpen megrövidíti, ha az ügyfél az elsőfokon eljárt
szervhez nyújtja be a keresetlevelet, amely így - a közigazgatási szolgálati út
megtartásával - a megtámadott határozatot hozó szerv nyilatkozatával együtt gyorsan
eljut a bírósághoz. A másik indok: elsőként a közigazgatási hatóságoknak kell
értesülniük a keresetlevél benyújtásáról, hiszen az ő kezükben van a végrehajtás
elrendelése.
Ami a keresetlevél halasztó hatályát illeti, e tekintetben indokolt visszatérni az
Áe. által 1957-ben eredetileg bevezetett szabályozási modellhez, amelynek az volt a
lényege, hogy a másodfokú határozat jogerős és végrehajtható, a keresetlevélnek nincs
automatikus halasztó hatálya, a bíróság a végrehajtást csak erre irányuló kérelem
alapján és a törvényben meghatározott okból függesztheti fel. E szabályozási modell
alapján annak, aki a bírósághoz kívánt fordulni, elemi érdeke fűződött a keresetlevél
mielőbbi benyújtásához. A hatályos Áe. úgy rendelkezik, hogy a másodfokú jogerős
határozat végrehajtható, kivéve, ha a bírósági felülvizsgálata kérhető. A jogerőnek és a
végrehajthatóságnak ez a mesterkélt szétválasztása oda vezet, hogy nem is annyira a
keresetlevélnek, mint önmagában véve a bírósági felülvizsgálat potenciális
lehetőségének van halasztó hatálya, amely akkor is érvényre jut, ha senkinek nincs
szándékában a bírósághoz fordulni. A másodfokú határozat közlése után az olyan
ügyekben, amelyekben elvileg lehet ellenérdekű ügyfél, mindenképpen ki kell várni a
keresetindításra nyitva álló határidőt. Ezen idő alatt teljes a bizonytalanság: az ügyfél
nem élhet a jogerős határozatban biztosított jogaival, a közigazgatási hatóság pedig
nem rendelhet el végrehajtást. Közigazgatási ügyekben az ilyen hosszú “üresjárat”
elviselhetetlen.
150
A 176. §-hoz:
Az Ütv-vel kapcsolatos módosítások többsége az ügyészi jogok érintése nélkül a
törvényjavaslatban foglaltakkal való tartalmi és terminológiai összhang
megteremtésére irányul. Két módosítás igényel külön indokolást.
A semmisség szabályozása egyfajta kompromisszum az elmélet és a gyakorlat között.
Elméletileg a semmis határozat olyan súlyos fogyatékosságban szenved, hogy emiatt
semmiféle joghatás nem fűződik hozzá, s e fogyatékosságát az időmúlás képtelen
orvosolni. Másfelől viszont a jogállam olyan alkotmányos alapérték, amelynek egyik
legfontosabb eleme a jogbiztonság. Ez megköveteli, hogy az állam ne tarthassa az
időkorlát nélkül bizonytalanságban az ügyfeleket, hanem - a rendelkezésére álló
eszközök útján - minél előbb derítse ki, ha szervei semmis határozatot hoztak.
A kompromisszum abban ölt testet, hogy három éven túl semmiségi ok fennállása
esetén sem lehet hozzányúlni a határozathoz a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok
sérelmét okozva ezáltal. Jelenleg ez alól az ügyészi óvás jelent kivételt, mivel annak
nyomán - a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogra való tekintet nélkül - bármifajta
időbeli korlátozás nélkül hatályon kívül lehet helyezni a semmis határozatot, bár az
ügyészi gyakorlat is tekintettel van a jogbiztonságra, és nem él a jelenleg még számára
nyitva álló lehetőséggel.
A 177. §-hoz:
A törvényjavaslat költségviselést szabályozó fejezetének rendelkezéseivel
összhangban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseit
módosítja. A módosítással egyértelművé válik, hogy az illetékfizetési kötelezettség
akkor is terheli az ügyfelet, ha a kérelmet visszavonta, illetve a kérelemnek a
közigazgatási hatóság részben ad helyt, továbbá meghatározza, hogy a már befizetett
illetéket mely esetben kell visszafizetni az ügyfél részére.
A 178. §-hoz:
A jövőt illetően az általános és különös eljárási normák közötti összhang folyamatos
megőrzése szempontjából különösen fontos a Közigazgatási Eljárási Szakértő
Bizottság tevékenysége, amely szerv létrehozását az 1005/2003. (I. 30.) Korm.
határozat rendelte el. Mivel a bizottság munkájához nélkülözhetetlen a kormányzati és
más központi közigazgatási szervek állományába tartozó közigazgatási eljárásjogászok
tevékeny részvétele, indokoltnak látszott feloldani a köztisztviselők jogállásáról szóló
1992. évi XXIII. törvény 21. §-ának (3) bekezdésében meghatározott tilalmat e
bizottság tevékenységében való részvétel tekintetében.
151
A 179-189. §-hoz:
A törvényjavaslat elfogadása esetén egyes, más törvényekbe foglalt szabályok
módosítása, illetve egyes rendelkezések hatályon kívül helyezése is szükségessé válik.
Ezek a szakaszok a módosuló és a hatályukat vesztő jogszabályokat és jogszabályi
rendelkezéseket sorolják fel.