﻿ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Dr. Szili Katalin asszony
az Országgyűlés elnöke
Helyben
Országgyűlés Htvatata
Irományaim: T/'dM5",
Értcewtt 2004 SZÉF! 1 6.
Képviselői önálló indítvány
Tisztelt Elnök Asszony!
A Házszabály a 85. § (2) bekezdés d) pontja alapján a kővetkező törvényjavaslatot teijesztjük elő „ a Polgári
Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról” szóló 1960. évi II. törvényerejű rendelet módosításáról.
A törvényjavaslat társadalmi-gazdasági és szakmai indoklását mellékelem.
Budapest, 2004. szeptember 14.
2004. évi
törvény
a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11.
törvényerejű rendelet módosításáról
l.§.
A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11, törvényerejű rendelet 38. § (2)
bekezdése az alábbiak szerint módosul:
(2)	Ha jogszabály a szerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában
írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváitás valamint a távgépírón és telefax útján
történt üzenetváltás, továbbá a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás - így
különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat - útján létrejött megegyezést,
2. §.
E törvény a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba.
ÁLTALÁNOS INDOKLÁS
A PTKÉ 38.S m BEKEZDÉSÉNEK MÓDOSÍTÁSÁHOZ
Magyarország sokat tett az információs technológia elterjedése érdekében. A törvényi szabályozás szinte folyamatosan
követi a rohamosan fejlődő technológiát, mégis a jogrendbe való foglalás egy törvényi helyen (PTKÉ) egy termékre
vonatkoztatva hiányos. Ez pedig a mindennapok jól bevált irodai eszköze a telefax megfelelő helyén való kezelése. Bár
az ifjabb generáció már feledni látszik, azért sokunk emlékszik még a telex (távgépíró) berendezésre és annak
használatára. Tudjuk, hogy ideje lejárt és azt is jól tudjuk, hogy szerepét a sokkal korszerűbb de mégis a telex
analógiájára készült telefax (távmásoló) vette át. A telex géppel anno szerződéseket kötöttek, megrendeléseket
továbbítottak egyszóval írásbeli nyilatkozatokat továbbítottak a szaknyelv által meghatározott nyilvánosan kapcsolt
adathálózaton keresztül. Cégek, magánszemélyek ma is ugyanezt teszik a telefax géppel, egy különbség mégis akad a
törvényi szabályozás szintjén. Míg - a szerződések alakiságát szabályozó - a PTKÉ 38.§ (2). bekezdése a manapság már
elavultnak számító távgépírón (telex) tett nyilatkozatváltást, (valamint a levélváltást, a táviratvá!tást(!), és az
elektronikus aláírást) írásban létrejött nyilatkozatváltásként ismeri el, addig a telefax útján történő nyilatkozatváltást
nem szabályozza. Ezért szükségszerűnek érezzük, hogy a PTKÉ 38,§ (2) bekezdést ki kell egészíteni azzal, miszerint
írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a telefax (távmásolat) útján történt üzenetváltást is.
Úgy véljük, ezen kiegészítésre azért is szükség van, mert bár mindennapi életünk során gyakran alkalmazzuk
jogkövetkezménnyel is járó nyilatkozatok tétele során, példaként említve az áruhitelt vagy autó finanszírozást
elektronikus (domain név regisztráció) szolgáltatás igénybevételét továbbá a bírósági gyakorlatot, ahol a bírósági
tárgyalásról az alperes faxon elküldött írásbeli védekezéssel is kimentheti magát (bővebben a Részletes indoklásban), a
telefax alkalmazásának egyértelmű törvényi szabálya még sem létezik. Ez a jogszabályi hiányosság pedig számtalan
jogi ellentétet és indokolatlan pereskedést vonhat maga után. Nem beszélve az állampolgár jogbiztonságba vetett
hitének esetleges megrendüléséről.
A telefax szabályozására tekintettel nemzetközi alapelveket is megemlíthetünk, mely alapelvek figyelembevételére a
jogszabály alkotáskor a 2003-as, az új Polgári Törvénykönyv koncepciójáról szóló 1003/2Ö03. (í. 25.) Kormány
határozat is rendelkezik a kormányhatározat A) fejezet 1. alfejezet 2. bekezdésében. Ezen aiapelvek, az UNIDROIT
Principles of International Commercial Contracts (1994) 1.10 cikkelye és a The Principles of European Contract Law
(1—II: 1999, III: 2002) 1.301 cikkely (6) bekezdése egyaránt kimondják, hogy írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell
tekinteni minden olyan adattovábbítási, adatközlési módot, amely a benne foglalt információt megőrzi, és annak kézzel
fogható alakban való újbóli előállítására alkalmas.
Megemlítjük továbbá azon jogszabályi koherencia zavart, amely többek között a PTKÉ 3S.§ (2) bekezdése és a
Kormány a zárt célú távközlő hálózatokról szóló (50/1998. (III. 27.)) kormányrendelete között van. Míg a PTKÉ
nevezett bekezdése a telefaxot nem nevesíti mint írásbeli alakban létrejött nyilatkozatváltásra alkalmas eszközt illetve
dokumentumot, addig a kormányrendelet az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat használati szabályzatában, amely
a rendelet 5. számú mellékletét képezi, annak 6-os „A szolgáltatások szabályzata" pontjában a következőket mondja ki:
„A kapcsolódási és üzemelési folyamatok, során keletkező dokumentumok iratok továbbítási módja vonatkozásában a
jogkövetkezménnyel járó dokumentumok esetén a felek között hitelesként elfogadott dokumentum az, amelyet faxon
vagy hagyományos módon továbbítottak ".
A fenti indoklás alapján ezért kérjük a PTKÉ 38.§ (2) bekezdésének módosítását illetőleg kiegészítését azzal, hogy a
telefax (távmásoíat) útján történt nyilatkozat váltást írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni.
RÉSZLETES INDOKLÁS
A PTKÉ 38-8 m BEKEZDÉSÉNEK MÓDOSÍTÁSÁHOZ
A T. Országgyűlés felismerve a XXI, század egyik legfontosabb információtechnológiai kihívását 2001-ben törvényt
alkotott az elektronikus aláírásról, amely történt annak érdekében, hogy megteremtse a hiteles elektronikus
nyilatkozattétel, illetőleg adattovábbítás jogszabályi feltételeit az üzleti életben, a közigazgatást és egyéb az információs
társadalom által érintett életviszonyokban. Az elektronikus aláírás törvényi hátterének megszületése mérföldkő a valódi
információs társadalom megteremtésében, A törvény megszületésének természetes velejárója volt, hogy mind a Polgári
Perrendtartásról szóló törvény, mind a Polgári Törvénykönyv kiegészült az elektronikus aláírás (egészen pontosan a
fokozott biztonságú illetve minősített elektronikus aláírás) alkalmazhatóságával.
A PTKÉ továbbiakban törvény 38.§ (2) bekezdése, amely a szerződés Írásbeli alakiságát definiálja, írásbeli alakban
létrejött szerződésnek tekinti a levélváltást, a táviratváltást és a távgépírón történt üzenetváltást, továbbá külön
törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás útján létrejött szerződést. A maradandó eszközzel
tett nyilatkozatváltásnál a törvény 38.§ (2) bekezdése a fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okiratot
nevesíti.
2004-et írunk, és a törvény a szerződés írásbelisége meghatározásában látszólag a kor legújabb kihívásának is megfelel,
lásd elektronikus aláírás. Egy hiátus mégis szembetűnő.
Ez pedig az információs társadalom által mind az üzleti mind a közigazgatási életben oly jól ismert és régóta
alkalmazott eszköz, a telefax.
Annak részletes indokolását, hogy miért tartjuk szükségesnek a PTKÉ 38.§ (2) bekezdését érintő, a szerződés írásbeli
alakisága leírásának kiegészítését a telefax kifejezéssel, miszerint írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a
telefax (távmásoíat) útján történt üzenetváltást is, az alábbiakban taglaljuk:
1,	Profán megközelítés
Felgyorsult mindennapi életünkben egyre inkább idő és információ kényszerben keil ügyeinket intézni. Gondoljunk
csak bele azon egyszerű esetbe, amikor televíziót kíván vásárolni egy átlag magyar munkavállaló, de financiálisán nem
teheti meg. Mit tesz ilyenkor? Áruhitelt vesz igénybe. Az üzletben elvégzik a hitelképesség vizsgálatot, és szerződést
kötnek vele a hitelt nyújtó bank megbízásából. Természetesen mind a hitelképesség vizsgálatot, mind a szerződéskötést
a bank végzi el, mindezt még a vásárlás alkalmával. Az áruhitel igénybevételéhez szükséges papírokat, a hitelt nyújtó
banknak természetesen a hitel jogosultságának megállapításához, azonnal meg kelt kapnia. Nos a papírok, hogy jutnak
el a bankhoz a vásárlás helyszínéről? Természetesen telefax útján. Megemlíthetjük az autófinanszírozást is, amikor
hasonlóan az előző esethez, az autót forgalmazó márkakereskedő telefax útján továbbítja az autóvásárláshoz hitelt
igénybevevő személy által aláírt finanszírozási szerződést a finanszírozónak. Magánszemélyek és gazdasági társaságok
valamint két gazdasági társaság között is relevációban is bevett gyakorlat a telefax útján történő szerződéskötés. Ismét
egy konkrét példa, amennyiben XY domain nevet kíván regisztráltatni, azt megteheti a regisztrátorhoz faxon elküldött
szerződéssel is. A bírósági gyakorlat is hozhat számtalan esetet, amikor szükséges a telefax alkalmazása, példaként
említve a bírósági tárgyalásról való kimentés esetét. Természetesen a telefax mindennapi életben történő
alkalmazásának felsorolását a végtelenségig folytathatnánk, amelyek mind csak egyet bizonyítanának, mégpedig azt,
hogy mindennapi életünkben, Ügyeink intézésében a telefax de facto teljesen elfogadott elektronikus adattovábbítási
forma. Annak érdekében, azonban, hogy ezen jó! bevált és gyors, elektronikusan működő de mégis írásbeli alakban
történő adattovábbítási forma ne vethessen fel indokolatlan jogi ellentéteket, hogy a magánautonómia egyik
legfontosabb következménye a szerződési szabadság elve ne sérüljön a törvény tartalmi hiányossága miatt,
mindenképpen kívánatosnak tartjuk, hogy a telefax de jure is elfogadott üzenet- illetve nyilatkozatváltási forma legyen.
A telefax alkalmazhatóságának a törvény 38.§ (2) bekezdésbe történő, általunk szükségesnek tartott, beemelésének
további indoklása az alább következő pontokban nyer még részletesebb megfogalmazást.
2.	Technológiai vonatkozás
Bár a törvényi 38. szakasz (2) bekezdése, a telefaxot nem nevesíti, egyszerűen belátható, hogy a telefax (távmásoíat) a
törvényben nevesített távgépíró (telex) analógiája. Míg műszaki szempontból a távgépíró (telex, az angol Teletype
Exchange szóból ered) nyilvánosan kapcsolt adathálózaton keresztül megvalósított szövegátviteli rendszer, addig a
telefax (a latin fee simile szóból ered), hasonlóan nyilvánosan kapcsolt adathálózaton keresztül megvalósított
adatátviteli rendszer, annyi különbséggel, hogy lehetővé teszi papíron lévő rajzok, ábrák, kézzel vagy géppel írt
szövegek, képek továbbítását és azok reprodukálását a feladótól távoli helyen. A faxolás nagy előnye a távgépíróval
szemben, hogy a kódolási módja miatt nem köti meg a felhasználható karakterkészletei, A jelenleg működő
tá vmáso ló(te Iefax)-készülékek általában a távbeszélő-hálózaton keresztül kapcsolódhatnak össze és cserélhetnek
távmásolatokat. Míg a távgépíró 50 bit/s sebességgel képes az adattovábbításra, addig a telefax gépek minimum 9600
bit/s-os adatátviteli sebességgel teszik ugyanezt.
3.	Európai irányelvek
A 1003/2003. (I. 25.) Kormány határozat, az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának elfogadásáról, valamint a polgári
jogi kodifikációról szóló 5050/1998. (IV. 24.) Kormány határozat időarányos végrehajtásáról és módosításáról határoz.
A 1003/2003. (1.25.) Kormány határozat melléklete tartalmazza az új Polgári Törvénykönyv koncepcióját.
Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának A) fejezet I. alfejezet 2. bekezdése „A koncepció jellegéről" címet viseli.
A 2. bekezdés többek között a következőket mondja ki:
„...A Koncepció (és a hozzá kapcsolódó részletes Tematika) nem választ kifejezett külföldi modellt az új Polgári
Törvénykönyv megalkotásához, de bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból. A 20. század elején készített magyar-
tervezetek főleg az osztrák és a német törvénykönyv megoldásait vették figyelembe, az 1928-as Mtj.-nek a svájci ZGB is
szolgáltatott mintákat. Ezeknek a nagy klasszikus törvénykönyveknek a tanulságait tehát már a hatályos Ptk. is
hasznosítani tudta. Az újabb nemzeti kódexek közül minden bizonnyal a holland törvénykönyv tekinthető a
legmodernebbnek, Ez a törvénykönyv több szempontból (így mindenekelőtt a szabályozandó életviszonyok köre és a
törvénykönyv szerkezete szempontjából) mintául is szolgálhat a magyar reform számára, de a kodíftkáció egészét
illetően szabályozási modellként nem jöhet figyelembe. A nemzeti kódexeken kívül a Ptk. reformja merít a nemzetközi
jogalkotás eredményeiből is. Ezek közül mindenekelőtt a Bécsi Vételi Egyezmény kínál követhető példákat; rajta kívül a
szerződési jogi fejezetek számos helyen támaszkodhatnak az UNIDROIT Principles of International Commercial
Contracts (1994), továbbá a The Principles of European Contract Law (I-II; 1999, III: 2002) elveire. Ez utóbbi
modell-törvénytervezetek világszerte nagy szakmai elismerést vívtak ki, és széles körben hatnak a jogalkotásra és a
joggyakorlatra.
A Koncepció figyelembe veszi, hogy polgári jogunk reformját több területen közvetlenül befolyásolja az Európai Unió
jogalkotása. Az Európai Megállapodásból fakadó jogharmonizációs kötelezettségünk már ma is széles körben támaszt
ilyen követelményeket. Európai uniós tagságunk után a brüsszeli jogalkotás még közvetlenebbül fogja érinteni
törvényhozásunkat. Mindezekre tekintette! a Koncepció — például a fogyasztóvédelmi magánjog körében - szervesen
kívánja beépíteni az Európai Közösség irányelveit. ...”
Igazodva a 1003/2003. (I. 25.) Kormány határozat előírásaihoz és figyelembe véve annak koncepcióját, amely
tartalmazza a nemzetközi jogalkotási eredmények alkalmazásának lehetőségét és felhívja a figyelmet arra, hogy az új
PTK szerződési jogi fejezetei számos helyen támaszkodhatnak az európai alapelvekre, az alábbiakban ezen európai
alapelvekböl kettőre utalnánk a törvény 38.§ 2- bekezdésének módosítása kapcsán.
Az első alapelv az UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts (1994) 1.10 cikkelye, amely
kimondja, hogy írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni minden olyan adattovábbítási, adatközlési módot,
amely a benne foglalt információt megőrzi, és annak kézzel fogható alakban való újbóli előállítására alkalmas.
A második alapelv a The Principles of European Contract Law (I-II: 1999, III: 2002} 1.301 cikkely (6) bekezdése,
amely azt mondja ki, hogy írásban létrejött nyilatkozat a teiegráf, telex, telefax és elektronikus levél útján továbbított
nyilatkozat, továbbá az egyéb kommunikációs eszközök útján létrejött nyilatkozat, amennyiben a kommunikációs
csatorna mindkét oldalán, az elküldött nyilatkozat olvasható másolatát képes előállítani ezen kommunikációs eszköz.
A 1003/2003. (1. 25.) Kormány határozat fentiekben kiemelt iránymutatása alapján, támaszkodva a fent idézett két
európai alapelvre ugyancsak azt erősíti, hogy a telefax lévén a fenti két alapelvben meghatározott kritériumoknak
maradéktalanul megfelel, hasonlóan a távgépíróhoz, írásban létrejött nyilatkozatváltásra alkalmazható, ezért a törvény
38.§ (2) bekezdésében szerepeltetését szükségszerünk véljük.
4.	Jogszabályi koherencia az elektronikus hírközlésről szóló törvény (2003. évi C. törvény) és a zárt célú távközlő
hálózatokról szóló (50/1998. (III. 27.)) kormányrendelet között.
Az elektronikus hírközlésről szóló törvény, í. fejezete a törvény hatályát, céljait és alapelveit ismerteti:
„1. § (!) A törvény hatálya kiterjed
a)	a Magyar Köztársaság területén végzett vagy területére irányuló elektronikus hírközlési tevékenységre, valamint
minden olyan tevékenységre, amelynek gyakorlása során rádiófrekvenciás jel keletkezik,
b)	az a) pontban foglalt, vagy azzal összefüggő tevékenységet végző vagy szolgáltatást nyújtó természetes, illetőleg jogi
személyre vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetre és ezek vezető tisztségviselőire,
c)	a felhasználókra, a fogyasztókra és az előfizetőkre,
d) az a) pontban foglalt tevékenységet vagy szolgáltatást végző, illetve nyújtó, vagy azzal összefüggő tevékenységet
végző vagy azt igénybevevő belföldi vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyre vagy jogi személyiséggel nem
rendelkező más szervezetre és ezek vezető tisztségviselőire. ”
l.§ 2-es bekezdése a következőket mondja ki:
„E törvényt a kizárólag kormányzati, nemzetbiztonsági, igazságszolgáltatási, rendvédelmi, illetőleg védelmi igények
kielégítését szolgáló - rendeltetésük szerint elkülönült - hírközlő hálózatok (zártcélú hálózatok) tekintetében a rájuk
vonatkozó külön törvényekben és más jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni "
„2. § A törvény céljai és alapelvei:
a)	az információs társadalom elektronikus hírközlési infrastruktúrájának fejlesztését és az információs társadalommal
összefügg ő szolgáltatások és új technológiák elterjedését elősegítő kiszámítható, átlátható, az alkalmazott
technológiától független, versenyt segítő szabályozás megteremtése;
b)	a fogyasztók érdekeinek védelme az elektronikus hírközlési piac valamennyi szereplőjével fenntartott
kapcsolataikban, így különösen annak biztosítása, hogy a fogyasztók
ba)	rendelkezésére álljanak azok a hírközlési szolgáltatások, amelyek ahhoz szükségesek, hogy — a jogosultságok
függvényében - hozzájuthassanak valamennyi, az elektronikus hírközlési eszközön elérhető információhoz, illetőleg
tartalomszolgáltató szolgáltatásához,
bb)	az elektronikus hírközlő hálózatok, elektronikus hírközlési szolgáltatók (a továbbiakban: szolgáltatók), illetve
szolgáltatások között szabadon választhassanak, és dönthessenek hogy mely hálózatot, szolgáltatót, illetve
szolgáltatást kívánják igénybe venni,
bej más fogyasztókkal elektronikus hírközlés útján kapcsolatot létesíthessenek, függetlenül attól, hogy azon
fogyasztók ugyanazon vagy más szolgáltatóval állnak szerződéses kapcsolatban, ... "
Az elektronikus hírközlésről szóló törvény rendelkezik a felhasználók megfelelő hírközlési szolgáltatásának ellátásáról
is:
A felhasználók megfelelő ellátásának biztosítása és egyéb közérdekű célok megvalósítása
az elektronikus hírközlésben
XV. Fejezet
AZ EGYETEMES ELEKTRONIKUS HÍRKÖZLÉSI SZOLGÁLTATÁS
Az egyetemes elektronikus hírközlési
szolgáltatás tartalma
117.	§ Az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás körébe a következő, egyetemes szolgáltatási szerződés alapján
nyújtott, megfizethető díjú szolgáltatások együttesen tartoznak:
a)	a telefon hálózathoz a felhasználó állandó lakóhelye, székhelye vagy telephelye szerint meghatározott helyen való
olyan hozzáférés, amely lehetővé teszi helyhez kötött előfizetői hozzáférési ponton keresztül belföldi és nemzetközi
hívások, faxüzenetek és adatátviteli hívások kezdeményezését és fogadását, segélyhívó szolgálatok elérését, illetőleg
internet elérést, legalább 9600 bit/s adatátviteli sebességgel és legfeljebb Iff4 bit hibaaránnyal;
b)	ezer lakosonként, illetve ennél kisebb lélekszámú településenként egy darab nyilvános telefonállomás működtetése,
továbbá a kötelezően létesített nyilvános telefonállomás legalább 3%-áthallás-, illetőleg mozgáskorlátozottak által is
használható kialakítással;
c)	országos belföldi tudakozó nyújtása;
d)	előfizetői névjegyzék elérhetővé tétele.
118.	§ (!) Az egyetemes szolgáltató kötetes biztosítani, hogy az előfizető - a szolgáltatóhoz intézett kéréssel -
térítésmentesen letilthasson meghatározott típusú, vagy meghatározott típusú számokra kezdeményezett kimenő
hívásokat.
(2) Az egyetemes szolgáltatót a 117. § a) pontja szerinti egyetemes szolgáltatás vonatkozásában - jogszabályban
meghatározott kivételekkel - szerződéskötési kötelezettség terheli az egyetemes szolgáltatási szerződésében
meghatározott területen állandó lakóhellyel, székhellyel, telephellyel rendelkező felhasználónak az egyetemes
szolgáltatás igénybevételére vonatkozó, jogszabályban meghatározott módon bejelentett szándéka esetén,
felhasználónként egy hozzáférés biztosítására, ..."
Az elektronikus hírközlésről szóló törvény 188.§-a az Értelmező rendelkezéseket tartalmazza ezen törvény tekintetében.
Ennek 87. pontja a kővetkezőket mondja ki:
„Nyilvános telefonhálózat (telefonhálózat) olyan nyilvános elektronikus hírközlő hálózat, amelyen részben vagy
egészben nyilvánosan elérhető telefon szolgáltatást nyújtanak, illetve amely alkalmas hálózati végpontok között beszéd,
továbbá más kommunikációra, így különösen a telefax és adatkommunikációra. "
A zárt célú távközlő hálózatokról szóló (50/1998. (III. 27.)) kormányrendelet:
„!.§(}) A rendelet hatálya kiterjed:
a)	a zártcélú távközlő hálózattal rendelkező kormányzati, nemzetbiztonsági, igazságszolgáltatási, közbiztonsági és
honvédelmi szervekre;
b)	a zártcélú távközlő hálózatok létesítése, fenntartása, üzemeltetése, csatlakozása, összekapcsolása vagy rákapcsolás
esetén a tevékenységben érintett, távközlési feladatot ellátó szervezetre;
c)‘
d)	az állandó jellegű eszközökkel szervezett zártcélú távközlő hálózatok tervezésére, létesítésére, üzemeltetésére,
fenntartására, módosítására, fejlesztésére, összekapcsolására.
e)1
(2) A rendeletben használt egyes fogalmak meghatározását a 4. számú melléklet tartalmazza."
Az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat, - mint zártcélú távközlő hálózat - használati szabályzatát a
kormányrendelet 5. számú melléklete tartalmazza. Ennek a törvényhez kapcsolódó számunkra legérdekesebb pontja a 6-
os, mely „A szolgáltatások szabályzata” címet viseli. A 6-os ponton belül az 1-es alpont az általános szabályokat
határozza meg. A 6.1-es pont pedig többek között a következőket mondja ki:
A kapcsolódási és üzemelési folyamatok során keletkező dokumentumok, iratok továbbítási módja vonatkozásában
a jogkövetkezménnyel járó dokumentumok esetén a felek között hitelesként elfogadott dokumentum az, amelyet
faxon vagy hagyományos módon továbbítottak. A felek minden, a szakmai előkészítést szolgáló dokumentumot
gyorsítás céljából e-mail ótján is eljuttathatnak az érintettekhez, ez azonban az elektronikus iktatás és aláírás
bevezetéséig még nem lehet kizárólagos ...”
Ahogyan az elektronikus hírközlésről szóló törvény is rendelkezik, a táv- és hírközlési szolgáltatóknak törvényben előírt
kötelezettsége a fogyasztók, felhasználók felé történő táv- illetve hírközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférés
biztosítása. Az Értelmező rendelkezésekben nyilvános telefonhálózat, melyet a távközlési szolgáltatók üzemeltetnek,
definíciójában a rendelkezés kiemeli, hogy a nyilvános telefonhálózatnak alkalmasnak kell lennie telefax és
adatkommunikációra. Ezen kiemelés is határozott hangsúlyt ad a mindennapi élet részéhez tartozó telefax
alkalmazhatósága biztosításának a fogyasztók, felhasználók részére. Már csak az elektronikus hírközlési törvény
szabályozása miatt sem mehetünk el szó nélkül a telefax, mint kommunikációs szolgáltatás és nyilatkozatváltási forma,
más törvényekben is súlyának megfelelő szabályozása nélkül.
Az elektronikus hírközlésről szóló törvény L§ (2) bekezdése kimondja, a zártcélú hálózatokra vonatkozó törvényekben
illetve jogszabályokban foglalt eltérésekkel együtt alkalmazandó maga az elektronikus hírközlésről szóló törvény is. És
bár a telefax útján történő irattovábbítást, a kapcsolódási és Üzemeltetési folyamatok relevációjában említi a (50/1998.
(III. 27.)) kormányrendelet, mégis kiemelt figyelmet érdelem - a (50/1998. (III. 27.)) kormányrendelet „A
szolgáltatások szabályzata” című pontja szerint - az, hogy jogkövetkezménnyel járó dokumentumok esetén a felek
között hitelesként elfogadott dokumentum az is, amelyet telefax útján továbbítottak.
Míg az elektronikus hírközlésről szóló törvény és a zártcél ú távközlő hálózatokról szóló kormányrendelet között, az
elektronikus hírközlésről szóló törvény l.§ (2) bekezdése alapján, a jogszabályi koherencia biztosított, addig ez
sajnálatos módon a PTK és a zártcélú távközlő hálózatokról szóló kormányrendelet között nem mondható el, egészen
pontosan a kormányrendelet által említett jogkövetkezménnyel járó dokumentumok alakiságát illetően. Ez
természetesen csak egy az általunk fellelt inkoherens kapcsolatokat illetően, ezen koherencia zavar feloldását
mindenképpen indokoltnak tartjuk.
5.	Általános bírói gyakorlat
Végül de nem utolsó sorban, a PTKÉ 38.§ (2) bekezdésének általunk szükségesnek tartott módosítása indoklására az
általános bírói gyakorlatot kívánjuk előadni.
A telefax a bírósági gyakorlat során az írásbeliséget kimerítő nyilatkozattételként való egyértelmű alkalmazására kiváló
példa a GK BH 95/11/661 számú bírósági határozat.
A GK BH 95/11/661 így szól (Vastagon kiemelve az általunk legfontosabbnak tartott részeket):
„Bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye, ha az alperes az első tárgyalásról való távolmaradását előre kimenti,
és a felperes követelésének elismerésére vonatkozólag nem tesz nyilatkozatot [Pp. 136. § (2) bek.].
1	Az 1. § (1) bekezdésének c) pontját a 100/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet 32. §-a hatályon kívül helyezte.
2	Az 1. § (1) bekezdésének e) pontját a 100/2004. (IV, 27.) Korm. rendelet 32. §-a hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság a per első tárgyalásán a felperes kérelmére bírósági meghagyást bocsátott ki az alperes ellett. A
határozat indokolásában megállapította, hogy az alperes az első' tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent
meg, írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a felperes pedig kérte meghagyás kibocsátását.
Az alperes a bírósági meghagyás kézbesítését követően igazolási kérelmet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a
tárgyalás napján telefaxon értesítette a bíróságot, hogy a tárgyaláson akadályoztatás miatt nem tud megjelenni. Az
elsőfokú bíróság végzésével az igazolási kérelmet elutasította. A végzés Indokolása szerint megállapítható volt, hogy az
alperes megkísérelte a bíróság értesítését, de az általa feladott telefax nem tartalmazott a keresettel szemben érdemi
védekezést. Erre figyelemmel a bíróság a meghagyást akkor is kibocsátotta volna, ha az alperes bejelentése a
bírósághoz a tárgyalás megkezdéséig ténylegesen megérkezik
Az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben arra hivatkozott, hogy Önhibáján
kívül nem jutott el a kimentésre vonatkozó bejelentése az elsőfokú bírósághoz Erre figyelemmel pedig az igazolási
kérelem alapos, és téves a bíróságnak az az álláspontja, hogy a meghagyás a kimentés ellenére is kibocsátható volt.
A fellebbezés alapos.
A bírósági meghagyás kibocsátására a Pp. 136. §-ának (2) bekezdése értelmében - egyéb feltételek fennállása mellett -
akkor van lehetőség, ha az első tárgyalást az alperes elmulasztja és írásbeli védekezést nem terjeszt elő. Ha azonban
az alperes a tárgyalás előtt bejelenti, hogy a tárgyaláson nem tud részt venni és a távolmaradását előre kimenti, ezt a
bejelentést védekezésnek kell tekinteni, kivéve, ha annak tartalmából megállapítható, hogy a követelést elismeri.
Amennyiben pedig az ilyen tartalmú bejelentés az alperes hibáján kívül a tárgyalás megkezdéséig nem jut el az
iratokhoz, lehetőség van arra, hogy az első tárgyalás elmulasztása tekintetében az alperes igazolási kérelmet terjesszen
elő. Az igazolási kérelem ilyen esetben akkor tekinthető alaposnak, ha alkalmas annak megállapítására, hogy a
tárgyalásról való távolmaradás bejelentése tekintetében az alperest mulasztás nem terheli.
A fentiekből következően téves az elsőfokú bíróság végzésének indokolása abban a tekintetben, hogy az alperes
bejelentésének időben történő megérkezése esetén is helye lett volna a bírósági meghagyás kibocsátásának
Az iratokból megállapítható, hogy az igazolási kérelem alapos, mert az alperes által időben megküldött telefax a
bírósági készülék meghibásodása folytán nem érkezhetett meg a tárgyaló bíróhoz és erről az alperesnek a bírósági
meghagyás kézbesítéséig nem lehetett tudomása. Joggal feltételezhette tehát, hogy a bejelentésre tekintettel a mulasztás
következményeinek alkalmazására nem került sor. A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság
végzését a Pp. 258. §-a alapján, a bírósági meghagyást pedig a Pp. 109. §-ának (4) bekezdése érteimében hatályon
kívül helyezte. (LegfBír. Gf. V. 30. 012/1995, sz.)’’
Az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról a tárgyalás elírniiasztásának következményeiről a kővetkezőket
mondja ki:
„136. § (2) Ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes
kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben
marasztalja a felperes költségeiben. Nem bocsáthatja ki a bíróság a meghagyást, ha a per megszüntetésének lenne
helye."
Ahogyan a fenti idézett bírósági határozat és a Polgári Perrendtartásról szóló törvény megfelelő szakasza is mutatja, a
Pp. értelmében csak írásbeli védekezés esetén nem marasztalhatja el az alperest a bíróság, amennyiben az alperes az
első tárgyaláson való részvételt elmulasztja. Mint a bírósági határozat is kimondja az alperes által időben megküldött
telefax a bírósági készülék meghibásodása miatt nem érkezett meg a tárgyaló bíróhoz, ezért nem lehetett tudomása az
alperes kimentési kérelméről. Ennek ismeretében pedig a bírósági meghagyást hatályon kívül helyezi. Tehát a bírósági
határozat szerint a telefax alkalmas a Pp. által írásbeliséget megkövetelő védekezés benyújtására.
Szintén eklatáns példája a telefax írásbeli nyilatkozattételként való elismerésének és alkalmazhatóságának az általános
bírósági gyakorlat során a PK BH 03/12/502 számú bírósági határozat.
A PK BH 03/12/502 számú bírósági határozat az alábbiakat mondja ki:
„Az elsőfokú bírósághoz a fellebbezési határidő utolsó napján „faxon" beérkező fellebbezést határidőben
megérkezettnek kell tekinteni. [Pp. 105. § (4) bek,, 234. § (i) és (2) bek.}.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését hivatalból elutasította, mert megállapította, hogy annak a fellebbezési
határidő utolsó napján, az elsőfokú bírósághoz faxon történt továbbítása írásban történő benyújtásnak nemfogadható
el.
A végzés ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése, és a másodfokú
bíróságnak a fellebbezés érdemi elbírálására utasítása iránt
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos.
Az 1997. évi LXXIl. törvény 34. §-ámk (2) bekezdése értelmében az 1998. január 1-je után indult ügyekben a
másodfokú bíróságnak a fellebbezést hivatalból elutasító végzése ellen az 1997. évi LXXIL tv. 34. §-ának (3)
bekezdésében meghatározott külön törvény hatálybalépéséig a Pp. 233/A. §-a által meghatározott fellebbezés helyett
felülvizsgálatnak van helye. A perbeli esetben tehát nem volt jogi akadálya annak, hogy az alperes a fellebbezést
hivatalból elutasító másodfokú végzést felülvizsgálati kérelemmel támadhassa meg. Emiatt azt érdemben kellett
elbírálni.
A Pp. 234. §-ának (!) bekezdése szerint a fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219, §) számított tizenöt nap,
váltóperekben három nap.
A Pp. 234. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani,
vagy jegyzőkönyvbe mondani.
A Pp. 105. §-ának (4) bekezdése értelmében a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a
bírósághoz intéseit beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.
A törvény idézett rendelkezéseinek az egybevetéséből az állapítható meg, hogy a Pp. 105. §-ának (4) bekezdése és a Pp.
234. §-ának (2) bekezdése nem egymással konkuráló és egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő rendelkezések.
Ezért a fellebbezési határidő utolsó napján a fél a jogorvoslati kérelmet tartalmazó beadványát - választása szerint - a
hivatali idő végéig az elsőfokú bíróságon benyújthatja, vagy a posta nyitvatartási idején belül ajánlott küldeményként
az elsőfokú bíróságnak feladhatja,
A Pp. 234. §-ának (2) bekezdése a fellebbezés benyújtásának módját illetően semmilyen alaki követelményt, vagy más
megszorító rendelkezést nem tartalmaz. Ezért szabályszerűen és joghatályosan előterjesztettnek kell tekinteni minden
olyan beadványt, amely a fellebbezési határidő utolsó napján, a hivatali idő lejártáig az elsőfokú bíróságra írásban
megérkezik
A perbeli esetben az alperes számára a fellebbezési határidő 2000. március 28. napján járt le. Az alperes fellebbezését
ezen a napon faxon továbbította az elsőfokú bíróságnak, ahova az 8 ára 52 perckor igazolhatóan megérkezett, és
kinyomtatásra, majd 17. sorszám alatt iktatásra került. Ezzel megvalósultak a Pp. 234. §-ának (2) bekezdésében
meghatározott fettételek, ami azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy a fellebbezést nem lehet elkésettnek tekinteni.
Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor a fellebbezést elkésettség miatt hivatalból elutasította.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával a jogerős
ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a fellebbezés érdemi elbírálására utasította. (Legf. Bír. Pfv.
VIII. 22.184/2000.)."
A Pp. 234. §-ának (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„ (2) A fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani. "
A Legfelsőbb Bíróság a bírósági határozat szerint a faxon továbbított fellebbezés kimeríti a Pp. 234. §-ának (2)
bekezdésében foglaltakat, amely bekezdés a fellebbezés benyújtására vonatkozóan írásbeliséget határoz meg. A
Legfelsőbb Bíróság határozata szerint tehát a telefax alkalmas a Pp. által írásbeliséget megkövetelő fellebbezés
benyújtására.
A fenti két bírósági határozat nyomatékosan azt bizonyítja, hogy az állampolgárok jogbiztonságának biztosítása
érdekében és a bírósági jogalkalmazás világosabbá tételének érdekében, amellyel a fenti bírósági határozatokban
szereplő vitás jogesetek is nyilvánvalóan nem merülhettek volna fel, indokoltnak érezzük, a PTKE 38,§-ának (2)
bekezdésének módosítását akként, hogy a telefax (távmásoló) alkalmazása a távgépíróhoz hasonlóan írásbeli
nyilatkozattételnek minősüljön.
Budapest, 2004. szeptember 14.
-J'TÍ	—--
Font Sándor
független