﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/11621. számú
törvényjavaslat
az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
módosításáról
Budapest, 2004. szeptember
Előadó:
Dr. Draskovics Tibor
pénzügyminiszter
2004. évi ... törvény
az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról
ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT,
VALAMINT AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I.	Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
1.	§ (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja
tv.) 2. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e
törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem
megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a
magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy)
között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Az
előzőek szerint meghatározott jogcímen a bevétel kifizetőjeként járhat el az említett felek
közül az a személy, amelyikkel a magánszemély a szerzés körülményeit is figyelembe véve a
bevétel jogcímét meghatározó jogviszonyban áll, ha ez a kifizető az e bevétellel kapcsolatos,
jogszabályban előírt kötelezettségeinek teljesítése érdekében szükséges adatokkal
rendelkezik, akkor is, ha a bevételt más személy fizeti (fizette) ki, vagy folyósítja
(folyósította). Ha az adó megfizetésére e törvény előírásai szerint a kifizető kötelezett, e
kötelezettsége független a magánszemély illetőségétől.”
(2)	Az Szja tv. 2. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet tulajdonában (üzemeltetésében)
lévő személygépkocsi magáncélú használatára, valamint a külföldi székhelyű jogi személy,
egyéb szervezet által nyújtott hitel kamata alapján keletkező kamatkülönbözetre tekintettel
megszerzett jövedelemmel összefüggő, és az egyébként a kifizetőt terhelő
adókötelezettségeket - a (6) bekezdésben meghatározott eset kivételével - a magánszemély a
kifizetőre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával teljesíti, ha számára a jövedelmet
a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet nem belföldi telephelye, fióktelepe vagy
kereskedelmi képviselete útján juttatja.”
2.	§ (1) Az Szja tv. 3. §-a 17. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
17. Egyéni vállalkozó:/
„b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége
tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);”
2
(2)	Az Szja tv. 3. §-a 18. pontjának felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés
lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„18. Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó
magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek
előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal
rendelkezik, ideértve a regisztrált mezőgazdasági termelő magánszemélyt, valamint a
termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemélyt és e
magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját
is, mindegyikre vonatkozóan a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló
tevékenységednek bevétele (jövedelme) tekintetében.”
(3)	Az Szja tv. 3. §-ának 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„22. Munkaviszonyból származó jövedelem: a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve
a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető
adóköteles bevétel (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a magánszemély
javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles részét is).”
(4)	Az Szja tv. 3. §-a 23. pontjánakj) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
23.	Nyugdíj:/
„j) az egyház belső szabályai szerint létrehozott és működtetett nyugdíjalapból az egyház
idős, rokkant egyházi személy tagja vagy az említett tag özvegye számára folyósított
nyugellátás vagy nyugdíjkiegészítés;”
(5)	Az Szja tv. 3. §-ának 62. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„62. Hallgatói munkadíj: a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási
intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben vagy első doktori képzésben
részt vevő nappali tagozatos hallgató által
a)	annál a felsőoktatási intézménynél, amellyel hallgatói jogviszonyban áll, vagy
b)	az e felsőoktatási intézmény tulajdonában (kezelésében) lévő ingatlanban székhellyel
rendelkező cégnél, vagy
c)	olyan más cégnél, amelyben e felsőoktatási intézmény részesedéssel rendelkezik, illetve
d)	a Magyar Tudományos Akadémia felsőoktatást és/vagy posztgraduális képzést is végző
kutatóintézeténél
a képesítési követelményekben meghatározott képzési ideje alatt végzett munkája
ellenértékeként az említett intézménytől, illetve cégtől megszerzett bevétel.”
(6)	Az Szja tv. 3. §-ának 71. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„71. Szakképzéssel összefüggő juttatás: a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján a
tanulót, illetve a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatót megillető pénzbeli juttatás,
valamint a szakképzésben tanulószerződés, illetve hallgatói szerződés nélkül részt vevő
3
tanulót a szakképzéssel összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a szakképzésről szóló
törvény előírásai alapján megillető díjazás.”
(7)	Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának e)-f) alpontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
72. Adóterhet nem viselő járandóság:/
„e) a szakképző iskolai tanulót - jogszabályban meghatározott - tanulószerződés alapján
megillető pénzbeli juttatásnak a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének
támogatásáról szóló törvény melléklete szerint elszámolható része, továbbá a szakképzésben
tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót a szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazás
havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó
része;
f)	a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatóját a felsőoktatásról szóló törvény
szerinti juttatásként megillető ösztöndíj, tankönyv- és jegyzettámogatás, továbbá a hallgató
részére a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből havonta a hónap első
napján érvényes havi minimálbér 50 százalékát meg nem haladó része, valamint - a
diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó - lakhatási támogatás;”
(8)	Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának h) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
72. Adóterhet nem viselő járandóság:/
„h) az amatőr vagy vegyes versenyrendszerben szervezett versenyen közreműködő, a
sporttevékenységet irányító személy (versenybíró) részére e tevékenységével összefüggésben
juttatott bevételnek a mérkőzésenként 5 ezer forintot, de összesen legfeljebb adóévenként az
adóév első napján érvényes minimálbér havi összegét meg nem haladó része, feltéve, hogy a
versenybíró legkésőbb az adott kifizetés időpontjában nyilatkozik arról, hogy az e bevételének
megszerzése érdekében felmerült költséget nem számolja el, és költséghányadot nem von le,
azzal, hogy ilyen esetben az említett értékhatárt meghaladó bevétel teljes egészében egyéb
jövedelemnek minősül, míg a nyilatkozat hiányában az adott bevétel adókötelezettségének
jogcímét a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett
személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei
alapján kell meghatározni;”
(9)	Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjánakj) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
72. Adóterhet nem viselő járandóság:/
„j) a szabadságvesztés-büntetése, előzetes letartóztatása idején munkát végző
magánszemély e tevékenységéből származó bevétele;”
(10)	Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának o) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
72.	Adóterhet nem viselő járandóság:/
„o) a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve
rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a Szabályzatában
meghatározott feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásnak az a része, amely nem haladja
meg az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegének négyszeresét.”
4
(11)	Az Szja tv. 3. §-a a következő 75. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„75. A magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő
elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során
elszámolt éves összes jövedelme, az e fogalomra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
az említett összes (az összevont adóalapba tartozó és különadózó) jövedelem, azzal, hogy
a)	a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e
tevékenységéből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot
kell együttesen figyelembe venni;
b)	nem kell beszámítani az ingatlan nem üzletszerű átruházásából származó, az összevont
adóalapba nem tartozó jövedelmet.”
3.	§ (1) Az Szja tv. 12. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A magánszemély az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételére akkor jogosult,
ha/
„a) az adóévben kizárólag az adó elszámolására kötelezett munkáltatótól szerzett olyan
bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani, ideértve az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztár által jóváírt támogatói adományt is, ha azt kizárólag a
magánszemély munkáltatója fizette be;”
(2)	Az Szja tv. 12. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha a
magánszemély az adóévben - a (4) bekezdésben említett bevételek mellett - kizárólag
adóköteles társadalombiztosítási, családtámogatási ellátás, tartalékos katonai szolgálatot
teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönző juttatás,
keresetkiegészítés, keresetpótló juttatás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy a bevétel
folyósítója az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető, vagy ennek hiányában
a)	az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető rendelkezik a bevételt folyósító
igazgatási szerv által a bevételről kiállított, részére megküldött igazolással, vagy
b)	a magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény
rendelkezéseinek megfelelően átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak,
kifizetőnek.”
4.	§ Az Szja tv. 12/A. §-ának (4) bekezdése a következő n)-p) ponttal egészül ki:
/A magánszemély - a (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet az (1)
bekezdés szerint nyilatkozatot, ha/
„n) adókedvezményt kíván érvényesíteni
nb) felsőoktatási tandíj halasztott kedvezménye,
nc) felnőttképzés díjának kedvezménye, halasztott kedvezménye,
nd) számítógép, számítástechnikai eszköz kedvezménye
címén;
o)	nem belföldi illetőségű magánszemély;
5
p) az adóévben olyan adóköteles bevétele volt, amely a jövedelemszerzés helye szerint
nem belföldről származott.”
5.	§ (1) Az Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény
eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése
érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem
különösen
a)	az adóterhet nem viselő járandóság,
b)	az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen megszerzett bevételnek
(például a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális
gondozói díjnak) az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része,
c)	a magánnyugdíjpénztár tagja egyéni számláján jóváírt tagdíj-kiegészítésnek a
társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett összege,
d)	az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére teljesített, nyugdíjnak nem
minősülő nyugdíjszolgáltatás,
e)	az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös
nyugdíj pénztárat) által kifizetett összeg, kivéve, ha az törvényben, törvényi felhatalmazás
alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel
jogszerűen nyújtott szolgáltatás,
f)	az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély tag egyéni számláján
jóváírt, igazolt összeg, kivéve
fa)	a magánszemély saját befizetését;
fb)	azt a jóváírást, amelynek forrásául szolgáló összeget más jövedelemként kell
figyelembe venni, vagy a jövedelem megállapításánál bevételként nem kell figyelembe venni;
fc)	a fedezeti alapból történő befektetések hozamát;
fd)	az értékelési különbözetet,
g)	a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e
jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a
megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.”
(2)	Az Szja tv. 28. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egyéb jövedelemnek minősül/
„b) az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásából
származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt
szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része.”
(3)	Az Szja tv. 28. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Egyéb jövedelem
a)	a jog alapítása, átruházása vagy megszüntetése, a jog gyakorlásának átengedése vagy a
jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog megszerzésére fordított (ingyenes
vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is)
értéket (összeget) meghaladó része,
6
b)	eladási vagy más hasonló jog gyakorlása esetében a megszerzett bevételnek a
joggyakorlás tárgya átruházása időpontjára megállapított szokásos piaci értékét meghaladó
része, csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés
esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is) értékkel,
c)	vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetében a joggyakorlás tárgya megszerzése
időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott ellenértéket
meghaladó rész, csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes
jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is) értékkel,
d)	a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból
eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült költségeket
meghaladó része,
bármely esetben kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként
megállapítható.”
(4)	Az Szja tv. 28. §-a (8) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a nyugdíjpénztár a kötelező
várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő
kifizetést teljesít (vagyoni értéket juttat), az adóköteles jövedelmet a következők szerint kell
megállapítani: a kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben
kifizetett (juttatott) bevételt, kivéve a fedezeti alapból történő befektetések hozama vagy
értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt összegből teljesített kifizetést, juttatást
(e rendelkezés alkalmazásában a továbbiakban bevétel) teljes egészében, míg a kötelező
várakozási időszak letelte évét követő”
(5)	Az Szja tv. 28. §-a a következő (17)-(18) bekezdéssel egészül ki:
„(17) Egyéb jövedelem az üzletszerűen történő ingatlan-átruházásból, a vagyoni értékű jog
üzletszerűen történő visszterhes alapításából, üzletszerűen történő átruházásából (végleges
átengedéséből), üzletszerűen történő megszüntetéséből, az ilyen jogról üzletszerűen történő
végleges lemondásból (a továbbiakban: ingatlan, vagyoni értékű jog üzletszerű átruházása)
származó - a (18) bekezdés b) pontja szerinti - bevételnek (ide nem értve, ha az ilyen bevételt
a magánszemély az egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg) a bevétel
megszerzése érdekében felmerült - a (18) bekezdés c) pontja szerinti - szabályszerűen igazolt
költséget meghaladó része.
(18)	A (17) bekezdés alkalmazásában
a)	ingatlan, vagyoni értékű jog üzletszerű átruházásának minősül, ha az átruházás akár
eseti alkalommal, akár ismétlődően ellenérték fejében történik, és az összes körülmény
figyelembe vételével az ügylet elsődleges indoka a haszonszerzés, vagy ha a magánszemély
az ügylettel kapcsolatban az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adóalanyként
adólevonási jogot érvényesít;
b)	bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel
megszerez; ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a
jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a
vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként
(nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági
szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke, megnövelve a korábban
lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeggel, ha egyébként ez a kötelezettség
7
az ingatlan, vagyoni értékű jog nem üzletszerű átruházásából származó jövedelemre
vonatkozó rendelkezések alkalmazásából következik;
c)	költség (kivéve annak azt a részét, amelyet a magánszemély korábban már elszámolt
valamely bevételével szemben):
ca)	a megszerzésre fordított összeg és az ezzel összefüggő más kiadások,
cb)	az értéknövelő beruházások, a felújítási kiadások,
cc)	a 3. számú melléklet szerinti költség (ha több ügylettel kapcsolatban merült fel, annak
az adott ügylet bevételével arányos része),
cd)	az átruházással kapcsolatos kiadások, ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az
állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is,
azzal, hogy a megszerzésre fordított összeg megállapítására egyebekben az ingatlan, vagyoni
értékű jog nem üzletszerű átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket
kell alkalmazni.”
6.	§ Az Szja tv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0-1 500 000 forint	18 százalék,
1 500 001 forinttól
270 000 forint és az 1 500 000 forinton felüli rész 38 százaléka.”
7.	§ Az Szja tv. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely az adóévben megszerzett bér 18
százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9 ezer forint, feltéve, hogy a magánszemély
adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság
adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme nem
haladja meg a (6) bekezdésben meghatározott jogosultsági határt.
(2)	Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a
jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 600 ezer forinttal növelt összegét, az
adójóváírás egyenlő az (1) bekezdés alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ
feletti jövedelem 18 százalékát meghaladó részével.
(3)	Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme nem haladja meg a (7)
bekezdésben meghatározott kiegészítő jogosultsági határt, az adójóváírás - az (1)
bekezdésben foglaltaktól eltérően - az (1) bekezdés szerint meghatározott összeg, növelve az
adóévben megszerzett bérből a jogosultsági hónapok száma és 50 ezer forint szorzatát
meghaladó rész 18 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 1260 forinttal.
(4)	Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a kiegészítő
jogosultsági határt, de nem éri el az 1 302 400 forintot, az adójóváírás - az (1) bekezdésben
foglaltaktól eltérően - egyenlő a (3) bekezdés szerint meghatározott összegnek a kiegészítő
jogosultsági határ feletti jövedelem 5 százalékát meghaladó részével, de legalább az (1)
bekezdés szerint meghatározott összeggel.
(5)	Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér
illette meg. Az a hónap, amelyben többször vagy több kifizetőtől illette meg bér a
magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít. Egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági
hónap vehető figyelembe.
(6)	A jogosultsági határ az adóévre 1 350 000 forint.
8
(7)	A kiegészítő jogosultsági határ az adóévre 1 000 000 forint.”
8.	§ (1) Az Szja tv. 38. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az összevont adóalap adóját adókedvezmény csökkenti, amely az 1993. december 31-e
után hitelintézettel megkötött lakáscélú hitelszerződés alapján lakáscélú felhasználásra felvett
hitel adósaként (adóstársaként) szereplő magánszemély által a tőketörlesztés (az előtörlesztést
is ideértve), a kamatfizetés, a kezelési költség és a hitelfolyósítási díj (e § alkalmazásában a
továbbiakban: törlesztés) címén az adóévben megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg”
(2)	Az Szja tv. 38. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A magánszemély nem veheti igénybe az adókedvezményt, ha/
„a) az (1) bekezdésben a hitelintézet által igazolt összeg megfizetésére olyan, a
munkáltató által nyújtott lakáscélú hitelt használt fel, amely alapján e törvény külön
rendelkezése szerint nem keletkezik a kamatkedvezményből származó jövedelem címén
adófizetési kötelezettség, azonban érvényesíthető az adókedvezmény - ha annak e § szerinti
egyéb feltételei fennállnak - akkor, ha az ilyen hitel alapján kamatkedvezményből származó
jövedelem sem keletkezik, vagy a kamatkedvezményből származó jövedelem címén
adófizetés történt;”
(3)	Az Szja tv. 38. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az adókedvezmény a törlesztés megkezdésének évében és az azt követő négy
adóévben érvényesíthető. Ha azonban az adókedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú
felhasználásra felvett hitel részben vagy egészben a lakáscélú állami támogatásokról szóló
kormányrendelet szerint meghatározott megelőlegező kölcsön, vagy ha az említett
kormányrendelet szerint az igénylő gyermekek és más eltartottak után lakásépítési
kedvezményre és/vagy megelőlegező kölcsönre nem jogosult, akkor az adókedvezmény
minden olyan adóévben érvényesíthető, amikor az igénylőnek a törlesztési időszakban családi
pótlékra jogosult (vagy jogosulttá váló) gyermeke van.”
9.	§ Az Szja tv. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) Ha a magánszemély a 40. § alapján családi kedvezményt érvényesít és az
adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásában, az adóhatóság
adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme a
12 000 000 forintot meghaladja, akkor e magánszemély a kedvezmény összegének azt a részét
érvényesítheti, amely meghaladja a 12 000 000 forint feletti összes jövedelme 20 százalékát.
(2)	Ha a magánszemély a 36-36/A. §, a 39. § és a 41-42. §-ok alapján érvényesít
kedvezményt és az adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő
elszámolásában, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során
elszámolt éves összes jövedelme a 6 000 000 forintot nem haladja meg, akkor e
magánszemély a 36-36/A. §, a 39. § és a 41-42. §-ok alapján az ezen §-okban
meghatározottak szerint kiszámított kedvezmények összegét, de legfeljebb évi 100 ezer forint
kedvezményt érvényesíthet.
(3)	Ha a magánszemély a 36. §, a 39. § és a 41-42. §-ok alapján érvényesít kedvezményt
és az adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásában, az
adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes
jövedelme a 6 000 000 forintot meghaladja, akkor e magánszemély az ezen §-okban
meghatározottak szerint kiszámított kedvezmények összegét, de legfeljebb az évi 100 ezer
9
forintnak a 6 000 000 forint feletti összes jövedelem 20 százalékát meghaladó részét
érvényesítheti. A 6 500 000 forintot meghaladó éves összes jövedelem esetén a 36. §, a 39. §
és a 41-42. §-ok alapján kedvezmény nem érvényesíthető.
(4)	A 35-43. § rendelkezéseiben említett csökkentő tételek - figyelemmel az (1)-(3)
bekezdésekben foglalt rendelkezésekre is - együttes összege legfeljebb az összevont adóalap
adójának összegéig terjedhet.”
10.	§ Az Szja tv. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A magánszemély legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában nyilatkozhat arról,
hogy
a)	a kifizető az adóév elejétől összesítse az általa kifizetett (juttatott), a magánszemély
által az adóévben megszerzett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapokat, és az
egyes kifizetett (juttatott) bevételeket terhelő adóelőleget - az (1) bekezdésben foglaltaktól
függetlenül - az adóelőleg-alapok így meghatározott összege alapján a (4)-(5) bekezdés
szerint állapítsa meg (göngyölítéses módszer); ekkor a magánszemély e nyilatkozata alapján a
kifizető az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az adóelőleget göngyölítéses módszerrel
állapítja meg;
b)	művészeti tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, adószámmal
rendelkezik, és az általa kiállított számla, számlák alapján megszerzett, e tevékenységből
származó bevétele(i) után az adóelőleg-fizetési kötelezettséget a magánszemély adóelőleg
fizetésére vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti; ekkor a magánszemély nyilatkozata
alapján a kifizető adóelőleget nem állapít meg.”
11.	§ (1) Az Szja tv. 48. §-a (12) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál az (1)-(10) bekezdés rendelkezései szerint
kiszámított összeget csökkenti:/
„a) a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat
alapján a havi adójóváírás, amely - figyelemmel az adójóváírásra irányadó rendelkezésekre is
-	az adott havi bér(ek) összegének 18 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb
aa)	10 260 forint, feltéve, hogy az adott havi bér(ek) összege nem több a kiegészítő
jogosultsági határként meghatározott összeg 1/12-ed részénél és a munkáltató, a kifizető által
az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege -
az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve - nem haladja meg a kiegészítő jogosultsági
határt, illetve
ab)	9000 forint, ha az aa) alpont alkalmazási feltételei nem állnak fenn,
azzal, hogy havi adójóváírás nem érvényesíthető, ha a munkáltató, kifizető által az
adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege - az
adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve - meghaladja a jogosultsági határt;”
(2)	Az Szja tv. 48. §-a (12) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„e) a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos
állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta a személyi
kedvezmény; a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak
megállapítását követően igazolni.”
10
(3)	Az Szja tv. 48. §-a (13) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) a családi pótlékot a munkáltató, a kifizető folyósítja a jogosult részére, valamint a
jogosult a kifizetés (a juttatás) időpontjáig nem nyilatkozott arról, hogy a családi
kedvezményt nem kívánja vagy más jogosult kívánja érvényesíteni az adóelőleg
megállapításánál, vagy”
12.	§ Az Szja tv. 49. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
/Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem terheli adóelőleg:/
„c) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt
adóköteles összeget, ha az egyéb jövedelemnek minősül.”
13.	§ (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Vállalkozói bevételnek minősül - figyelemmel a (19) bekezdés rendelkezésére - az
egyéni vállalkozó által foglalkoztatottak adóévet megelőző adóévi átlagos állományi
létszámának az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték és a
megelőző adóév első napján érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként
meghatározott összeg 1,2-szerese, de legfeljebb a korábban érvényesített összes
foglalkoztatási kedvezmény összegének 1,2-szerese, azzal, hogy
a)	a bevételnek minősülő összeget csökkenti a foglalkoztatottak átlagos állományi
létszámának csökkentését megelőző negyedik adóévben vagy azt megelőzően foglalkoztatási
kedvezmény címén érvényesített összeg;
b)	szülési szabadság, gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, betegség miatti
keresőképtelenség, katonai szolgálat teljesítése, büntetés-végrehajtás vagy a foglalkoztatott
halála esetén az esemény bekövetkezésének évében és az azt követő évben az előzőek szerint
kiszámított összeg nem minősül bevételnek, ha az nem haladja meg az adóév első napján
érvényes havi minimálbér összegét;
c)	- ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása bármely okból megszűnt (ide nem
értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála) - a foglalkoztatási
kedvezmény címén érvényesített összeg 1,2-szeresének azon része, amelyet - az a)-b)
pontban említettek kivételével - az átlagos állományi létszámcsökkenés miatt bevételként
még nem vett figyelembe.”
(2)	Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel -
legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető:/
„c) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében
felmerült kiadásból - ide nem értve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény
szerinti belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más
egyéni vállalkozótól közvetve vagy közvetlenül igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési
szolgáltatás ellenértéke alapján felmerült kiadást - az adóévben költségként elszámolt
összeggel, vagy - az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az adóévben beruházási
költségként számolta el - a kísérleti fejlesztésre fordított - alapnyilvántartásában, valamint
egyedi beruházási és felújítási költség-nyilvántartásában rögzített - beruházási költség alapján
állományba vett nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás
összegével, bármely esetben, feltéve, hogy
ca)	a szolgáltatást nyújtó nyilatkozik arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű
adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló
11
törvény szerinti egyéni vállalkozótól megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás
igénybe vételével teljesítette,
cb)	az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt;
a felsőoktatási intézmény vagy a Magyar Tudományos Akadémia által alapított
kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő területen működő és ott alapkutatást, alkalmazott
kutatást vagy kísérleti fejlesztést végző egyéni vállalkozó az előző rendelkezés
alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát (de legfeljebb 50 millió forintot)
veheti figyelembe, amelynek a (9) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami
támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély
összegű (de minimis) támogatásnak minősül;”
(3)	Az Szja tv. 49/B. §-ának (6) bekezdése a következő g)-h) ponttal egészül ki:
/A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel -
legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető:/
„g) az adóév első napján, illetőleg a tevékenysége megkezdésének napján 5 főnél
kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál a (19) bekezdés rendelkezését is
figyelembe véve az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának az előző
adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték (tevékenységét
megkezdő vállalkozó esetében az adóévi átlagos állományi létszám) és az adóév első napján
(a tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó esetében a tevékenység megkezdésének napján)
érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeggel
(foglalkoztatási kedvezmény), feltéve, hogy az adózónak az adóév végén nincs köztartozása;
az e rendelkezés szerint érvényesített csökkentés (9) bekezdés szerinti adókulccsal számított
értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben
igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;
h)	az adóév utolsó napján 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni
vállalkozónál a szabadalom, a használati- és formatervezési mintaoltalom magyarországi
megszerzése és fenntartása érdekében felmerült kiadásból az adóévben elszámolt összeggel,
ha az - figyelemmel a c) pont rendelkezésére - nem minősül az alapkutatás, az alkalmazott
kutatás vagy a kísérleti fejlesztés elszámolt költségének; az e rendelkezés szerint érvényesített
csökkentés (9) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra
vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de
minimis) támogatásnak minősül.”
(4)	Az Szja tv. 49/B. §-ának (7) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel
csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt
veszteség). Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a
következők szerint számolható el:/
„h) A 2003. december 31-éig keletkezett, a vállalkozói jövedelemmel szemben még nem
érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint
számolható el.”
(5)	Az Szja tv. 49/B. §-ának (8)-(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(8) Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal),
akkor az (1)-(7) bekezdés szerint megállapított jövedelmet (vállalkozói adóalap) -
figyelemmel a (15) bekezdés rendelkezésére - úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a
12
külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot, ha nemzetközi szerződés így
rendelkezik.
(9)	A vállalkozói személyi jövedelemadó az (1)-(8) bekezdés rendelkezése szerint
megállapított vállalkozói adóalap - ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a
módosított vállalkozói adóalap - 16 százaléka. Ezt az adót legfeljebb annak összegéig
csökkentik
a)	nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható
vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adó 90 százaléka, de
legfeljebb erre az adóalapra az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó szerint kiszámított
adó; az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó a megállapított vállalkozói személyi
jövedelemadó osztva a vállalkozói adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell
meghatározni; nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely
törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a
jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár;
b)	a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint
az átmeneti rendelkezések szerint a vállalkozói adókedvezmények, azzal, hogy az ugyanazon
beruházáshoz kapcsolódó több kedvezmény - ideértve a kisvállalkozói kedvezményt is -
esetén az egyéni vállalkozó választása szerint egy érvényesíthető; a kisvállalkozói
kedvezmény és a 13. számú melléklet szerinti kisvállalkozások adókedvezménye ugyanazon
beruházásra egymás mellett is érvényesíthető.
(10)	A (9) bekezdés b) pontjának rendelkezését az egyéni vállalkozó azzal a korlátozással
alkalmazhatja, hogy a (9) bekezdés a) pontját is figyelembe véve megállapított vállalkozói
személyi jövedelemadónak legalább a 30 százalékát meg kell fizetnie.”
(6)	Az Szja tv. 49/B. §-a (14) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A (11) bekezdés rendelkezését a tárgyi eszköz, a szellemi termék beruházási költségéből
(ideértve az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadást, valamint az eszköz beszerzésére,
előállítására fordított, a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évében költségként
elszámolt kiadást is) a kisvállalkozói kedvezmény megállapításánál figyelembe vett részre kell
alkalmazni, a következők szerint:/
„e) ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása bármely okból megszűnt (ide nem
értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a kisvállalkozói
kedvezmény egészét, illetőleg - az a)-d) pont rendelkezéseit is figyelembe véve - a
fennmaradó részt a jogállás megszűnésének napjára előírt”
(7)	Az Szja tv. 49/B. §-a (15)-(16) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(15) Ha az adóévi vállalkozói bevétel valamely része külföldi telephelynek tudható be,
akkor - ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - a külföldi
telephelynek betudható vállalkozói adóalapot ezen bevételből a telephely bevételének
megszerzése érdekében bárhol felmerült költségek, valamint a más telephely(ek)nek
betudható bevételrész(ek) megszerzése érdekében is (bárhol) felmerült költségeknek (ide
értve a vállalkozói kivétet is) a külföldi telephelynek betudható bevétellel arányos része
levonásával kell megállapítani.
(16) Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló lekötött számlakövetelést
a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló,
az e törvény szerint értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz nem ingyenes
megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített - alapnyilvántartásában, valamint egyedi
13
beruházási és felújítási költség-nyilvántartásában rögzített - beruházási kiadás(ok) összegének
megfelelően oldhatja fel (ideértve a lekötés megszűnését is, ha azzal egyidejűleg nem történik
meg az összeg ismételt lekötése), kivéve, ha megállapítja
a)	a feloldott rész után a (9) bekezdésnek a lekötés adóévében hatályos rendelkezései
szerinti mértékkel a vállalkozói személyi jövedelemadót, valamint
b)	a feloldott résznek az a) pont szerinti vállalkozói személyi jövedelemadót meghaladó
része után 35 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót, továbbá
az a)-b) pontban említett adókat késedelmi pótlékkal növelten a feloldást követő 30 napon
belül megfizeti. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló
számlakövetelésnek a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig fel nem oldott része
után az a)-b) pont szerinti adókat a negyedik adóévet követő év első hónapja utolsó napjáig
megállapítja, és azokat késedelmi pótlékkal növelten megfizeti. A késedelmi pótlékot a
kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő
naptól a nem beruházási célra történő feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre
álló időpontig kell felszámítani és az említett napot követő első adóbevallásban kell bevallani.
Az előző rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a magánszemély egyéni
vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha
annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), azzal, hogy ilyenkor az említett
adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Az egyéni
vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló számlakövetelés lekötéséről és annak
feloldásáról olyan külön nyilvántartást vezet, amelynek alapján megállapítható a lekötött és a
feloldott összeg, valamint a feloldás alapjául szolgáló beruházási kiadás(ok) teljesítésének
időpontja és összege, vagy a feloldás miatt fizetendő, késedelmi pótlékkal növelt adók
összege. Ez a rendelkezés nem alkalmazható az ingyenesen megszerzett tárgyi eszköz,
továbbá az olyan tárgyi eszköz esetében, amelyre e törvény rendelkezései szerint nem
számolható el értékcsökkenési leírás.”
(8)	Az Szja törvény 49/B. §-ának (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a
§ a következő (19) bekezdéssel egészül ki:
„(18) Az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelme egyenlő az (1)-(8) bekezdés szerint
megállapított vállalkozói adóalap - ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a
módosított vállalkozói adóalap - és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összege csökkentve
a)	a (9)-(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adóval,
b)	nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható
vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adóval, azzal, hogy nem
vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi
szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó
összegéből a magánszemély részére visszajár.
(19) Az (5)-(6) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában
a)	az adóévi átlagos állományi létszámot az egyes munkavállalók munkaviszonyának
kezdetétől annak megszűnéséig eltelt naptári napok összegével, majd ezen összegnek az
adóév napjainak számával történő elosztásával két tizedesre kerekítve kell meghatározni
azzal, hogy a számításnál figyelmen kívül kell hagyni
aa)	azt a munkavállalót, aki az egyéni vállalkozónál történő alkalmazását megelőzően az
egyéni vállalkozóval a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt
vállalkozásnak minősülő más személynél munkaviszonyban, munkaviszony jellegű
jogviszonyban, továbbá személyesen közreműködő tagsági jogviszonyban végzett munkát;
14
ab)	a szülési szabadság, a gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, a betegség miatti 30
napon túli keresőképtelenség, a sorkatonai szolgálat teljesítése, a büntetés-végrehajtás naptári
napjainak számát;
b)	a havi minimálbér évesített összege:
ba)	a havi minimálbér tizenkétszerese;
bb)	a tevékenységét megkezdő, illetőleg megszüntető egyéni vállalkozó esetében a ba)
szerinti összeg 365-öd része és az adóévben fennálló tevékenység naptári napjainak szorzata.”
14.	§ Az Szja tv. 63. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(5)	bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) Amennyiben a (2) bekezdésben említett cél megvalósítása a magánszemély és/vagy
más magánszemély által igénybevett, a következő források felhasználása terhére (is)
szervezett ügyletben történik
a)	az adott ügyletben lakásszerzési kedvezmény érvényesítésével ingatlan, vagyoni értékű
jog átruházásából származó jövedelem,
b)	adómentes lakáscélú munkáltatói támogatás,
c)	kamatkedvezménnyel nyújtott lakáscélú munkáltatói hitel,
d)	lakás-előtakarékossági szerződés alapján folyósított összeg,
e)	a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott közvetlen
támogatás,
f)	a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján kamattámogatással
folyósított kölcsön,
g)	az e törvény szerint törlesztési adókedvezmény érvényesítésével lakáscélú hitel,
akkor a magánszemély az adott ügyletben nem érvényesíthet lakásszerzési kedvezményt
az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmének arra a részére, amely e
jövedelem és az a)-g) pontban említett források együttes összegéből a (4) bekezdésben
említett okiratok által igazolt összegek együttes értékét meghaladja.”
15.	§ Az Szja tv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § után új
címmel és új 67/A. §-sal egészül ki:
„67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem
értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az
értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek
együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett
különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál
kell figyelembe venni, valamint az e törvény szerint kamatnak minősülő bevétel alapján
megállapított különbözet.
(2)	Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék.
(3)	A bevételből a jövedelmet az értékpapír átruházásáról szóló szerződés keltének napjára
kell megállapítani. Ha a magánszemély az átruházott értékpapír tulajdonjogát értékpapír
kölcsönbe vétele útján szerezte meg, akkor a jövedelmet
a)	az értékpapír visszaadásának (visszaszolgáltatásának),
b)	ha a szerződés az értékpapír visszaadása (visszaszolgáltatása) nélkül szűnt meg
(ideértve az elévülést is), a szerződés megszűnésének
a napjára kell megállapítani.
15
(4)	Az (1) és (3) bekezdés rendelkezése szerint megállapított jövedelem után az
adókötelezettség a bevétel megszerzésének napján keletkezik. Ha a bevétel megszerzése több
részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet a részletnek a
teljes várható bevételhez viszonyított arányában szerzi meg.
(5)	A kifizető a jövedelem jogcíme szerinti adót, adóelőleget a kifizetés időpontjában
állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és
fizeti meg.
(6)	Az (5) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetben a magánszemély az (1)-(4) bekezdés
előírásai szerint az adót adóbevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt
határidőig fizeti meg.
(7)	A magánszemély adóbevallásában, az adóévi árfolyamnyereségből származó
jövedelem megállapításánál érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és
az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem
megállapításánál nem vett figyelembe.
(8)	Ha az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevétel a szerződés keltének
napjára nem határozható meg, mert az később teljesülő feltétel(ek)től függő tétel(ek)
figyelembe vételével változó összeg, az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során
a feltétel(ek) bekövetkezése teljesülésének tényállását kell vélelmezni. Amennyiben utóbb
emiatt adókülönbözet mutatkozik a magánszemély javára, az önellenőrzéssel igényelhető
vissza, míg egyéb esetben az adókötelezettség teljesítésére az (5)-(6) bekezdés rendelkezése
szerint kell eljárni. Ha a később teljesülő feltétel(ek) bekövetkeztével a bevételt módosító
összeg(ek)et a felek tételesen nem határozzák meg, az (1) bekezdés szerinti jövedelmet a
feltétel(ek)hez nem kötött bevételből kell megállapítani, azzal, hogy amennyiben emiatt utóbb
adókülönbözet mutatkozna a magánszemély javára, az önellenőrzéssel igényelhető vissza,
míg egyéb esetben a bevételt növelő tétel teljes egészében a magánszemély egyéb jövedelme,
és az adókötelezettség teljesítésére az (5)-(6) bekezdés rendelkezése szerint kell eljárni.
(9)	Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések
alkalmazásában:
a)	az értékpapír megszerzésére fordított érték:
aa)	tőzsdei ügylet révén megszerzett értékpapír esetén az ügylet szerinti, igazolt
ellenérték,
ab)	tőzsdei ügyletnek nem minősülő visszterhes szerződés révén megszerzett értékpapír
esetében az ellenértékből az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt
rész,
ac)	társas vállalkozás alapítása révén megszerzett értékpapír esetében az értékpapír alapján
a társas vállalkozás részére az értékpapír átruházásáig igazoltan szolgáltatott vagyoni
hozzájárulásnak a létesítő okiratban meghatározott értéke (e rendelkezést kell megfelelően
alkalmazni a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének új értékpapír kibocsátásával történő
felemelése révén megszerzett értékpapírra is),
ad)	olyan értékpapír esetében, amelyet a magánszemély társas vállalkozásból kivont
jövedelmének megállapításánál e törvény előírása szerint a bevétel meghatározásakor
figyelembe kell venni, a bevétel meghatározásánál e törvény alapján irányadó érték (e
rendelkezést kell különösen alkalmazni a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése,
jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása révén megszerzett értékpapírra),
16
ae)	csődeljárás, felszámolás vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása
keretében kötött egyezség révén a hitelező által megszerzett értékpapír esetében az egyezség
szerinti érték,
af)	olyan értékpapír esetében, amelynek alapján megállapított összeg az értékpapír
megszerzésekor e törvény szerint jövedelemnek minősül, a jövedelem összege, növelve a
magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel,
ag)	az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján
kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között
kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír esetében az átadásig a résztvevő által saját
erő címén befizetett összegből az értékpapírra arányosan jutó rész,
ah)	a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti
szabályokról szóló törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül
juttatott szövetkezeti üzletrész, részjegy esetében az eredeti szerzőnél vagy - ha az értékpapír
a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapírnak az átalakulás befejezésekor lezárt
névértéke,
ai)	az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabály alapján a szövetkezet által
ellenérték nélkül juttatott értékpapír esetében az eredeti szerzőnél vagy - ha az értékpapír a
hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapírnak a juttatáskori névértéke,
aj) kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél vagy - ha a kárpótlási
jegy a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél a kárpótlási jegy kamattal növelt névértéke,
ak) az aa)-aj) alpontban nem említett jogcímen vagy módon megszerzett értékpapír
esetében a megszerzés érdekében, az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített,
igazolt rész;
b)	az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség: az értékpapír megszerzésekor fizetett
illeték, az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggésben nyújtott, a
tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő befektetési
szolgáltatási tevékenység vagy árutőzsdei szolgáltatási tevékenység ellenértékeként, valamint
az értékpapír megszerzésének alapjául szolgáló vételi (jegyzési) jog és az értékpapír
átruházásának alapjául szolgáló eladási jog ellenértékeként a magánszemélyt terhelő, igazolt
(ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles
bevételt is) összeg, továbbá - kölcsönbe vett értékpapír esetében - a visszaadott
(visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték, vagy - ha a kölcsönbe vevő az
értékpapírt visszaszolgáltatni nem tudja - a fizetett kártérítésnek a tőkepiacról szóló törvény
szerinti legkisebb összege.
Tőzsdei ügyletből származó jövedelem
67/A. § (1) Tőzsdei ügyletből származó jövedelem a tőkepiacról szóló törvény szerinti
tőzsdén kötött tőzsdei ügylet, valamint az Európai Unió bármely más tagállamában működő, a
tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdén kötött
tőzsdei ügylet keretében megszerzett ügyleti nyereségnek az ügylethez kapcsolódó járulékos
költséget meghaladó része.
(2)	A tőzsdei ügyletből származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék.
(3)	A magánszemély az adóbevallásban az e § szerinti adófizetési kötelezettségét -
legfeljebb annak mértékéig - csökkentheti az (1) bekezdésben említett tőzsdei ügylet
keretében az adóévben keletkezett ügyleti veszteség 25 százalékával.
17
(4)	Az ügylethez kapcsolódó járulékos költség, valamint az ügyleti nyereség-veszteség és
egyebekben az adókötelezettség tekintetében értelemszerűen az árfolyamnyereségből
származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések, valamint a tőzsde működési rendjét
meghatározó szabályozások az irányadók.”
16.	§ (1) Az Szja tv. 69. §-a (1) bekezdésének d)-e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Természetbeni juttatás:/
,,d) a munkáltató által - a c) pontban foglaltaktól függetlenül is -
da)	valamennyi munkavállaló (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény
előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy
db)	az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai
tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély - ha
nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló -,
vagy
dc)	az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik
részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék,
nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a
szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett,
juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék- vagy szolgáltatáskörből
azonos feltételekkel választható), feltéve, hogy a termék megszerzése (választása), illetve a
szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető;
e)	a munkáltató által valamennyi munkavállaló (e rendelkezés alkalmazásában ideértve a
munkáltatóhoz a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint kirendelt
munkavállalót is) által megismerhető belső szabályzat (pl. kollektív szerződés, szervezeti és
működési szabályzat, közszolgálati szabályzat stb.) alapján - a c)-d) pontban foglaltaktól
függetlenül is -
ea)	több munkavállaló, vagy
eb)	az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai
tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély - ha
nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló -,
vagy
ec)	az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik
részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék,
nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a
szolgáltatás azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható), feltéve, hogy a
juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a
munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más - munkaköri feladattal kapcsolatos
teljesítménytől nem függő - közös ismérv alapján határozza meg.”
(2)	Az Szja tv. 69. §-a (1) bekezdésének j)-m) pontja helyébe a következő j)-o)
rendelkezések lépnek:
/Természetbeni juttatás:/
„j) ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott
adóköteles bevétel,
18
ja) ha az a kifizető által nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett
vetélkedő, verseny díja, és nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre irányadó
rendelkezések hatálya alá,
jb) ha azt a kifizető üzletpolitikai (pl. reklám) célból szervezett akció(k) keretében, a
magánszemélyek meghatározott körében meghirdetett azonos feltételekkel és módon juttatja,
feltéve, hogy az nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó
rendelkezések hatálya alá, valamint nem minősül vetélkedő vagy verseny díjának sem;
k) több magánszemély, mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés alapján
fizetett adóköteles biztosítási díj, ha a biztosítási szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a
munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv
alapján határozza meg a biztosítottak körét;
l)	a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás
révén juttatott adóköteles bevétel e törvény külön rendelkezésének hiányában is akkor, ha a
kifizető a juttatásban részesülő magánszemélynek a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint
nem foglalkoztatója;
m) a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított, úthasználatra jogosító
bérlet, jegy, valamint mobil rádiótelefon-szolgáltatás esetében a magáncélú használatra
tekintettel keletkező adóköteles bevétel; a magáncélú használat adóköteles bevételének
meghatározására választható a kifizetőt az említett juttatás, szolgáltatás miatt terhelő
kiadásból a hivatali, üzleti használat tételes elkülönítésével a magánhasználatra jutó rész
megállapítása, vagy az előzőek hiányában a kifizetőt a juttatással, szolgáltatással
összefüggésben terhelő kiadás 50 százaléka számít adóköteles bevételnek;
n) a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem
[70. § (1) bekezdés];
o) az e törvény külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatás;
azzal, hogy a természetes vagy tenyésztett gyöngy, a drágakő, a féldrágakő, a nemesfém, a
nemesfémmel plattírozott fém és az ezekből készült áru, az ékszerutánzat, az érme - az előző
rendelkezésekben foglaltaktól függetlenül - nem minősül természetbeni juttatásnak, ha a
körülmények alapján megállapítható, hogy a juttatás nem felel meg a rendeltetésszerű
joggyakorlás követelményének.”
(3)	Az Szja tv. 69. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (7) bekezdés alkalmazásában a számításnál figyelmen kívül kell hagyni az e
törvény előírásai szerint adómentes természetbeni juttatások - pl. a csekély értékű
ajándékként nyilvántartott juttatások - értékét. Az adókötelezettség alá eső érték után az adót
a)	a b) pontban nem említett kifizetőnek az adóévre elszámolt éves összes bevétel
megállapítására előírt időpontot követően kell megállapítania, és az elszámolt éves összes
bevétel megállapításának hónapját követő hónap 12-éig megfizetnie, továbbá az adót az
elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként a havi, a
negyedéves, illetőleg az éves bevallásában kell bevallania;
b)	az egyéni vállalkozónak és a beszámoló készítésére nem kötelezett kifizetőnek az adóév
utolsó hónapjának kötelezettségeként kell megállapítania, és a havi, a negyedéves, illetőleg az
éves adóbevallásában kell bevallania és a bevallás benyújtására előírt határidőre kell
megfizetnie;
19
c)	a naptári évtől eltérő üzleti év esetén e bekezdésben, valamint a (7) és a (9)
bekezdésben foglaltakat az üzleti év kezdő napján hatályos rendelkezések szerint kell
alkalmazni.”
(4)	Az Szja tv. 69. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Kereskedelmi utalvány, jegy, bón, kupon és más hasonló tanúsítvány stb. e törvény
külön rendelkezése hiányában akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha azon feltüntették,
hogy mely termékre vagy szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben
váltható be, és a juttatás körülményei egyebekben megfelelnek az e törvényben a
természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknak. Nem minősül ilyennek
a bármire beváltható utalvány vagy vásárlói kártya.”
17.	§ Az Szja tv. a következő 74/A. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:
„Lakás önkormányzatnak történő szociális célú bérbeadásából származó jövedelem
74/A. § (1) Lakás önkormányzatnak történő szociális célú bérbeadásából származó
bevételnek minősül az olyan lakás bérbeadásából származó bevétel, amely lakásra érvényes
lakhatási engedély van és
a)	a bérbevevő a lakás fekvése szerinti települési önkormányzat gazdálkodását végrehajtó
szerv (önkormányzati hivatal),
b)	a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés határozott időtartamú és az időtartama a
60 hónapot (feltételül szabott időtartam) eléri vagy meghaladja (ideértve a feltételül szabott
időtartam teljesülését közvetlenül követő időszakot is, ha a szerződés időtartamát
meghosszabbítják),
c)	az önkormányzat a lakást szociális bérlakásként magánszemély(ek) lakhatásának
biztosítására hasznosítja,
d)	a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés tartalmazza a szociális bérlakás
bérlőkijelölésére a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket (a feltételül szabott cél)
megállapító önkormányzati rendelkezés számát.
(2)	A lakás önkormányzatnak történő szociális célú bérbeadásából származó bevétel
egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 10 százalék. Az adót az önkormányzati hivatal
a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai
szerint megfizeti és bevallja.
(3)	A lakás önkormányzatnak történő szociális célú bérbeadása esetén
a)	az ezen lakás bérbeadásából származó bevétel önálló tevékenységből származó
bevételként vagy egyéni vállalkozói bevételként nem vehető figyelembe és az ezen lakás
bérbeadásával összefüggő költség nem számolható el;
b)	ha a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés a feltételül szabott időtartamon belül a
bérbeadó érdekkörében felmerült okból megszűnik, a magánszemélyt a (4) bekezdés szerint
meghatározott összegű adófizetési kötelezettség terheli arról az adóévről benyújtandó
adóbevallásában, amely adóévben a megszűnés bekövetkezett;
c)	a b) pont szerinti esetben az önkormányzati hivatal - a kifizetői adatszolgáltatásra az
adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig - a bérbeadó személy adóazonosító
számának feltüntetésével adatot szolgáltat a bérbeadó személy illetékes adóhatóságának a
szerződés megszűnéséről.
(4)	A (3) bekezdés b) pontjában említett adófizetési kötelezettséget a következők szerint
kell meghatározni:
20
a)	A magánszemély évenkénti bontásban meghatározza a (2) bekezdésben meghatározott
jövedelem után az e törvény kifizetéskor hatályos 74. §-ának (1) bekezdése szerinti és az e §
rendelkezései szerint levont adó különbözetét, majd az egyes adóévekre vonatkozóan
megállapított különbözetek után meghatározza az adózás rendjéről szóló törvény szabályainak
megfelelő alkalmazásával az adott adóévet követő év május 21. napjától a szerződés
megszűnése napjáig felszámított késedelmi pótlékot.
b)	Az adó és a késedelmi pótlék együttes összegét meg kell szorozni a szerződésből nem
teljesült időtartam egész hónapjainak száma és a 60 hónap két tizedesjegyre kiszámított
hányadosával.
(5)	A települési önkormányzat a (2) bekezdés szerint levont és befizetett adótól
függetlenül 20 százalék adó fizetésére köteles, ha a bérbeadási szerződés időtartamán belül az
(1)	bekezdésben említett lakást, illetőleg a társasági adóról és osztalék adóról szóló törvény
rendelkezése szerint az adózás előtti eredmény csökkentésére jogosító bérbeadási szerződés
időtartamán belül ezen szerződés tárgyát képező lakást nem a feltételül szabott célra
hasznosítja vagy nem hasznosítja. Az adót minden olyan hónap bérleti díja után az adózás
rendjéről szóló törvénynek a kifizetőre vonatkozó szabályai szerint kell megfizetni, amely
hónapban nem valósult meg a hasznosítás. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni mindaddig,
amíg a hasznosításon kívüli időszak az adóév elejétől számítva a 30 napot nem haladja meg.”
18.	§ Az Szja tv. 1., 6., 10., 11. és 13. számú melléklete e törvény 1-5. számú melléklete
szerint módosul.
II.	Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
19.	§ A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a
továbbiakban: Tao.) 2. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-
(6)	bekezdés számozása (4)-(7) bekezdésre változik:
„(3) Nemzetközi szerződéssel összhangban, belföldi illetőségű adózónak minősül a
külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld, feltéve, hogy az illetőségét nem a
székhely határozza meg.”
20.	§ (1) A Tao. 4. §-ának 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„2. adózó: a 2. § (2)-(4) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi személy, a 2. § (5)
bekezdésében meghatározottak kivételével;”
(2)	A Tao. 4. §-a a következő 32. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában/
„32. szoftverfejlesztő: egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkező, szoftvereket,
adatállományokat, adatbázisokat, szakértői rendszereket, robottechnikát és döntési modelleket
kutató, tervező vagy fejlesztő magánszemély, aki az említett tevékenységek érdekében, a
számítógép operációs rendszerének ismeretében programokat, rutinokat ír, tesztel, vizsgál;”
(3)	A Tao. 4. §-ának 36. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„36. filmiroda által kiadott támogatási igazolás: olyan okirat, amelyet a Nemzeti
Filmiroda (a továbbiakban: Filmiroda) a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény (a
21
továbbiakban: Mktv.) 2. § 23. pontja szerinti megrendelésre készült filmalkotás vagy az Mktv.
2.	§ 24. pontja szerinti nem megrendelésre készült filmalkotás támogatója részére állít ki, és
amely tartalmazza a támogatást nyújtó adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, illetve a
kedvezményre jogosító támogatás összegét. A Filmiroda által egy filmalkotáshoz kiadott,
kedvezményre jogosító támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg az Mktv. 2. §
25.	pontja szerinti, a Filmiroda által jóváhagyott közvetlen, Magyarországon felmerülő
filmgyártási költségek 20 százalékát, azzal, hogy nem állítható ki igazolás, ha a filmalkotást
az Mktv. 21. §-a szerinti V. kategóriába kell sorolni.”
21.	§ (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„n) a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, továbbá a követelés bekerülési
értékéből a számvitelről szóló törvény alapján behajthatatlanná vált rész és a követelés
átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor a követelés könyv szerinti értékét
meghaladóan elszámolt bevétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés; e rendelkezést
hitelintézet a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó
követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó
követelésre nem alkalmazza,”
(2)	A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő sz) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„sz) az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónál a szabadalom,
a használati- és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzésének és
fenntartásának költsége, ha az nem minősül az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, vagy a
kísérleti fejlesztés közvetlen költségének, figyelemmel a (20) bekezdésben foglaltakra,”
(3)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„t) a (17)-(18) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel az alapkutatás, az alkalmazott
kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű
adózótól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló
törvény szerinti egyéni vállalkozótól közvetlenül vagy közvetve igénybe vett kutatási és
kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt költséget) a felmerülés
adóévében, vagy - az adózó választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált
értékeként (szellemi termékként) állományba veszi - az értékcsökkenés elszámolásának
adóévében legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig; az adózó nem csökkentheti az
adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a
tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig az
adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott
támogatás, juttatás összegével, illetve - ha él a választási lehetőséggel - a támogatás, juttatás
alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevétellel,”
(4)	A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő ty) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„ty) érvényes lakhatási engedély birtokában, az adózó tulajdonát képező lakás
bérbeadásából származó bevételnek az eredmény terhére elszámolt értékcsökkenést
meghaladó részének ötven százaléka, feltéve, hogy az adózó a települési önkormányzattal
legalább 60 hónapra (ideértve az időtartam teljesülését közvetlenül követő időszakot is, ha a
22
szerződés időtartamát meghosszabbítják) kötött bérbeadási szerződéssel rendelkezik, amely
szerződés tartalmazza a települési önkormányzat szociális bérlakás bérlőkijelöléséről és a
bérlőkijelölés rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeiről szóló önkormányzati
rendelet számát (adómentesség feltételéül szabott cél), figyelemmel a (21) bekezdésben
foglaltakra is,”
(5)	A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következőy) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„y) az adóév első napján mikrovállalkozásnak minősülő adózónál - döntése szerint - a
(19)-(20) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve a foglalkoztatottak átlagos állományi
létszáma előző adóévhez, előző adóév hiányában nullához viszonyított növekményének és az
adóév első napján érvényes havi minimálbér adóévre számított összegének szorzata, feltéve,
hogy az adózó foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma a megelőző adóévben
legfeljebb 5 fő és az adózónak az adóév végén nincs köztartozása,”
(6)	A Tao. 7. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Az adózó az (1) bekezdés f) pontja szerinti fejlesztési tartalékot a lekötése adóévét
követő négy adóévben megvalósított beruházás (ide nem értve a nem pénzbeli, vagyoni
hozzájárulásként, a térítés nélkül átvett eszköz címen, valamint az olyan tárgyi eszközzel
kapcsolatban elszámolt beruházást, amely tárgyi eszközre nem számolható el vagy nem
szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést) bekerülési értékének megfelelően oldhatja
fel, kivéve, ha a feloldott rész után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos
rendelkezése szerint előírt mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi
pótlékot megállapítja, és azokat a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az adózó a
fejlesztési tartaléknak a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig beruházásra fel nem
használt része után az említett mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi
pótlékot a negyedik adóévet követő adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és
megfizeti. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás
benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő feloldás
napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és a
megállapított adóval együtt az említett napot követő első társasági adó bevallásban kell
bevallani.”
(7)	A Tao. 7. §-a a következő (18)-(21) bekezdéssel egészül ki:
„(18) Az (1) bekezdés t) pontjában foglaltak az igénybevett kutatási és kísérleti fejlesztési
szolgáltatásra a megrendelőnél akkor alkalmazhatóak, ha a szolgáltatást nyújtó a
megrendelőnek nyilatkozik arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű adózótól,
külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény
szerinti egyéni vállalkozótól megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás igénybe
vételével teljesítette.
(19)	Az (1) bekezdés y) pontjában és a 8. § (1) bekezdés v) pontjában foglaltak
alkalmazásakor a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát két tizedes jegy pontossággal,
azon személy nélkül kell megállapítani, aki az alkalmazást, de legkorábban 2004. január 1-jét
megelőző tizenkét hónapban
a)	az adózó kapcsolt vállalkozásánál állt munkaviszonyban, munkaviszony jellegű
jogviszonyban, személyesen közreműködő tagsági viszonyban,
b)	tevékenységét az adózó kapcsolt vállalkozásának minősülő egyéni vállalkozóként
23
végezte.
(20)	Az (1) bekezdés sz) és y) pontjában foglaltak szerinti összegnek a 19. § (1) bekezdés
szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések
alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak
minősül.
(21)	Abban az esetben, ha az önkormányzattal fennálló bérleti szerződés az adózó
érdekkörében felmerült okból - kivéve az elháríthatatlan külső okot - 60 hónapon belül
megszűnik, az adózó a 7. § (1) bekezdés ty) pontja alapján az adóévet megelőző adóév(ek)ben
az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg után megállapítja a 19. § (1)
bekezdésének az adózás előtti eredmény csökkentése adóévében hatályos rendelkezése
szerint előírt mértékkel az adót és a késedelmi pótlékot. A késedelmi pótlékot a kedvezmény
érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a
bérleti szerződés megszűnésének napjáig kell felszámítani. Az adó és a késedelmi pótlék
együttes összegét meg kell szorozni a szerződésből nem teljesült időtartam egész hónapjainak
száma és a 60 hónap két tizedesjegyre kiszámított hányadosával és az így kapott összeget az
adózó 30 napon belül megfizeti, és a szerződés megszűnésének időpontját követő első
társasági adóbevallásban bevallja. E szabályt kell alkalmazni, ha az adózó a települési
önkormányzattal kötött szerződést követően 60 hónapon belül jogutód nélkül megszűnik.”
22.	§ (1) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének nf) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:
n) az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen
átadott pénzeszköz és térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, az átvevő által meg
nem térített általános forgalmi adó, valamint az adózó által átvállalt kötelezettségnek az
adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott
szolgáltatás bekerülési értéke, figyelemmel a (4) bekezdésben foglaltakra, kivéve, ha/
„nf) az adózó a támogatást filmalkotáshoz juttatta, a Filmiroda által a részére kiadott
támogatási igazolásban szereplő összegig, feltéve, hogy a filmalkotást nem kell az Mktv. 21.
§-a szerinti V. kategóriába sorolni,”
(2)	A Tao. 8. §-ának (1) bekezdése a következő v) ponttal egészül ki:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
„v) a (6) bekezdésben, valamint a 7. § (19) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel az
átlagos állományi létszám előző adóévhez viszonyított csökkenése és a megelőző adóév első
napján érvényes havi minimálbér adóévre számított összege szorzatának 20 százalékkal
növelt összege, de legfeljebb a 7. § (1) bekezdésy) pontja alapján igénybevett kedvezmény 20
százalékkal növelt összege, azzal, hogy nem kell az igénybevett kedvezmény összegébe
beszámítani a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának csökkenését megelőző
negyedik adóévben vagy azt megelőzően az adózás előtti eredmény csökkentéseként
figyelembe vett összeget.”
(3)	A Tao. 8. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Amennyiben az átlagos állományi létszám a megelőző adóévhez viszonyítva többek
között azért is csökkent, mert a munkavállaló szülési szabadságot, gyermekgondozási ellátás
miatt szabadságot vett igénybe, betegség miatt keresőképtelenné vált, katonai szolgálatát,
büntetés-végrehajtását kezdte meg, illetve meghalt, akkor az események bekövetkezésének
adóévében és az azt követő adóévben nem kell az (1) bekezdés v) pontjában foglaltakat
24
alkalmazni, feltéve hogy az (1) bekezdés v) pont szerinti összeg nem éri el az adóév első
napján érvényes havi minimálbér összegét.”
23.	§ (1) A Tao. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózó/
„b) a végelszámolás, a felszámolás kezdő napját megelőző nappal lezáruló adóévet (ha
végelszámolás, felszámolás nélkül szűnik meg jogutód nélkül, az utolsó adóévét) megelőzően
lekötött fejlesztési tartaléknak az említett adóév utolsó napjáig beruházásra fel nem használt
része után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt
mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot megállapítja, és
azokat 30 napon belül megfizeti. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését
tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a felhasználásra
rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és a megállapított adóval együtt az említett
napot követő első társasági adó bevallásban kell bevallani;”
(2)	A Tao. 16. §-ának (1) bekezdése a következő ch) alponttal egészül ki:
/Az adózó
c)	jogutód nélküli megszűnésekor/
„ch) az adózás előtti eredményt növeli a 8. § (1) bekezdés v) pontja szerint megállapított
összegnek az a része, amellyel az adózó korábban nem növelte adózás előtti eredményét.”
24.	§ A Tao. 18. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónak, továbbá a tagnak (részvényesnek) az
(1)-(5) bekezdés előírásait a jegyzett tőke nem pénzbeli hozzájárulással történő emelése, a
jegyzett tőke tőkekivonással történő leszállítása és a jogutód nélküli megszűnés miatt nem
pénzben történő vagyonkiadásra is alkalmaznia kell, ha a többségi irányítást biztosító
befolyással rendelkező tag (részvényes) teljesíti a nem pénzbeli hozzájárulást, illetve
részesedik a vagyonból.”
25.	§ A Tao. 22. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az adózó az adóévben az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés
közvetlen költségei között, továbbá a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel elszámolt
bérköltség 10 százalékának megfelelő összegű adókedvezményt vehet igénybe, amelyet az
adóévben és az azt követő három adóévben egyenlő részletekben érvényesíthet, azzal, hogy a
megelőző adóév(ek)ben - adó hiányában - nem érvényesített adókedvezmény az említett
időszakon belül igénybe vehető.”
26.	§ (1) A Tao. 22/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózó a beruházás megkezdése előtt benyújtott kérelmére a Pénzügyminisztérium
határozata alapján adókedvezményt vehet igénybe a fejlesztési program keretében
megvalósított,
a)	jelenértéken legalább 3 milliárd forint értékű beruházás,
b)	a kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett települési önkormányzat
közigazgatási területén üzembe helyezett és üzemeltetett, jelenértéken legalább 1 milliárd
forint értékű beruházás,
25
c)	jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, korábban már használatba vett, állati
eredetű élelmiszert előállító létesítmény jogszabályban meghatározott élelmiszer-higiéniai
feltételeinek megteremtését szolgáló beruházás,
d)	jelenértéken legalább 100 millió forint értékű önálló környezetvédelmi beruházás,
e)	jelenértéken legalább 100 millió forint értékű szélessávú internetszolgáltatást szolgáló
beruházás,
f)	az alapkutatást, az alkalmazott kutatást vagy a kísérleti fejlesztést szolgáló, a
felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a központi költségvetési
szerv által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő területen üzembe helyezett és
üzemeltetett, jelenértéken legalább 100 millió forint értékű beruházás,
g)	jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, kizárólag film- és videogyártást szolgáló
beruházás,
h)	munkahelyteremtést szolgáló beruházás
üzembe helyezése és azt követő ötéves - az érvényes, jogerős engedélyben foglaltak
szerinti - üzemeltetése esetén, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát,
meglévő létesítmény bővítését vagy - az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti
fejlesztést szolgáló beruházást kivéve - az előállított termék, a nyújtott szolgáltatás, illetve a
termelési, szolgáltatási folyamat alapvető változását eredményezi, azzal, hogy e
rendelkezések alkalmazásában a földterület, a telek, a telkesítés, valamint az említett
ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a kérelem benyújtását megelőző két évben
történő átvétele nem minősül a beruházás megkezdésének.”
(2)	A Tao. 22/B. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy a környezeti elemek
védelme, valamint a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelem érdekében
jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított hatályos határértéket a tényleges
kibocsátási mutató a beruházás üzembe helyezését követő öt évben ne haladja meg.
(4)	Az adózó az adókedvezményt a fejlesztési program keretében megvalósított beruházás
üzembe helyezését követő adóévben - vagy az adózó kérelmére a beruházás üzembe
helyezésének adóévében - és az azt követő kilenc adóévben, legfeljebb a kérelem
benyújtásának adóévét követő tizennegyedik adóévben veheti igénybe.”
(3)	A Tao. 22/B. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Mezőgazdasági és erdészeti tevékenységet, továbbá mezőgazdasági termékek
feldolgozását és forgalmazását szolgáló, az (1) bekezdés a)-c) és h) pontja szerinti beruházás
esetén az adókedvezmény engedélyezésének és igénybevételének további feltétele, hogy a
beruházás feleljen meg a Tanács 1257/1999/EK rendeletében foglalt feltételeknek.”
(4)	A Tao. 22/B. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az (1) bekezdés h) pontja szerinti munkahelyteremtést szolgáló beruházás esetén az
adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az adókedvezmény első
igénybevételének adóévét követő harmadik adóévben és az azt követő négy adóévben
a)	a fejlesztési program keretében újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott
munkavállalók legalább 20 százalékát pályakezdőként felvett munkavállalók adják azzal,
hogy pályakezdőnek minősül az a természetes személy, aki a középfokú nevelési-oktatási,
vagy a felsőoktatási intézménnyel nappali képzés keretében fennálló jogviszonya, illetve a
tanulói jogviszonya tankötelezettség címén való megszűnését követő egy naptári éven belül
26
első alkalommal létesít munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt,
valamint
b)	a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a beruházás megkezdését megelőző
adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát legalább 300 fővel, a beruházás
megkezdését megelőző adóév utolsó napján középvállalkozásnak minősülő adózónál legalább
150 fővel, kisvállalkozásnak minősülő adózónál legalább 30 fővel - ha az adózó a beruházást
a kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett települési önkormányzat
közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti legalább 150 fővel, a beruházás
megkezdését megelőző adóév utolsó napján középvállalkozásnak minősülő adózónál legalább
75 fővel, kisvállalkozásnak minősülő adózónál legalább 15 fővel - haladja meg.”
27.	§ A Tao. 27. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A belföldi személy és a külföldi vállalkozó által a külföldi illetőségű osztalékban
részesülő, a 4. § 32/a. pont szerinti társaság (ide értve a társaság valamely tagállamban lévő
telephelyét is) részére fizetett (juttatott) osztalék mentes az osztalékadó alól, ha az osztalékban
részesülő belföldi illetőségű társaság jegyzett tőkéjében fennálló részesedése (részvény
esetében névre szóló részvénye) a kifizetéskor (juttatáskor) legalább két éven át folyamatosan
legalább 20 százalék. A 20 százalékos részesedés két évnél rövidebb folyamatos fennállása
esetén akkor nem köteles a kifizető az osztalékadót levonni és az osztalékban részesülő,
illetve - nem pénzben történő juttatás esetén - a kifizető a bevallás időpontjában akkor nem
köteles megfizetni, ha az adó megfizetéséért más személy vagy a kifizető kezességet vállal.”
28.	§ A Tao. a következő 29/G. §-sal egészül ki:
„29/G. § (1) Az adózó a 7. § (1) bekezdés q) pontjának és a 22. § (2) bekezdésének a
2004.	április 1-jén hatályos előírásait alkalmazza, ha a filmgyártáshoz adott hozzájárulásról
befektetési igazolással rendelkezik.
(2)	A 7. § (1) bekezdés t) pontjában foglaltakat az adózó a 2004. december 31-éig
állományba vett kísérleti fejlesztésre az állományba vétel időpontjában hatályos előírások
szerint érvényesítheti, ha az adózás előtti eredménycsökkentést - választása szerint - az
értékcsökkenés elszámolásának adóévében alkalmazza.
(3)	Az adózó a 7. § (15) bekezdésének rendelkezéseit először a 2004. december 31-én
hatályos rendelkezések szerint készített bevallásában - a 7. § (1) bekezdés f) pontja alapján -
elszámolt fejlesztési tartalék összegére alkalmazza.
(4)	A 2004. december 31-éig benyújtott fejlesztési adókedvezmény iránti kérelem
elbírálására és igénybevételére a 2004. december 31-én hatályos jogszabályi rendelkezések
alkalmazandók.
(5)	A 3. számú melléklet 10. pontjában foglaltakat első ízben a 2005-ben kezdődő
adóévtől elszámolt értékvesztésre, behajthatatlan követelésre kell alkalmazni.”
29.	§ A Tao. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak történő megfelelést szolgálja:
a)	a Tanács 90/434/EGK irányelve a különböző tagállamok társaságait érintő
egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös
adózási rendszerről;
b)	a Tanács 90/43 5/EGK irányelve a különböző tagállamok anyavállalatai és
leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről;
27
c)	a Tanács 03/49/EK irányelve a tagállamok kapcsolt vállalkozásai közötti kamat,
jogdíj fizetések adóztatásának egységes rendszeréről;
d)	a Tanács 2003/123/EK irányelve a különböző tagállamok anyavállalatai és
leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló a Tanács 90/435/EGK
irányelve módosításáról.”
30.	§ A Tao. 1. és 3. számú melléklete e törvény 6-7. számú melléklete szerint módosul.
III.	Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
31.	§ Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban:
Eva tv.) 5. §-a az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az eva alapját csökkenti jogszabály vagy jogerős bírósági, illetve hatósági határozat
alapján kapott kártérítés, kártalanítás, továbbá az adóalany vállalkozási (gazdasági)
tevékenységéhez használt vagyontárgyak károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel
harmadik személytől vagy annak felelősségbiztosítójától a káreseménnyel kapcsolatosan
kapott bevétel.”
32.	§ Az Eva tv. 6. §-ának (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
/A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül bevételnek:/
,,d) az egyéni vállalkozó adóalany esetében magánszemélyként, nem a vállalkozási
tevékenységgel összefüggésben kapott vagyoni érték (így különösen az ápolási díj, a biztosító
szolgáltatása);”
33.	§ Az Eva tv. 8. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt
növeli az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott számla, egyszerűsített számla
alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg, illetve az a 7. § (7)
bekezdése alapján sem minősült eddig bevételnek.”
34.	§ Az Eva tv. 21. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/egyéni vállalkozó:/
„h) az egyénileg tevékenykedő európai közösségi jogász (kivéve, amennyiben e
tevékenységet ügyvédi társulás tagjaként vagy alkalmazottként végzi).”
35.	§ Az Eva tv. 22. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és
egyidejűleg a § a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az adóhatóság az adózó részére kiállított, az adóalanyiság adóévére vonatkozó
jövedelemigazoláson feltünteti azt a tényt, hogy az adózó az eva alanya volt, továbbá az
adóalany által az adóévben megszerzett összes bevételt és az adóévre megállapított adót
(evát). A magánszemély adóalany által megszerzett olyan bevétel (jövedelem) tekintetében,
amely nem képezi az eva alapját, az adóhatóság az erre egyébként irányadó szabályok szerint
állítja ki a jövedelemigazolást.”
„(11) Ha a 2003. évben az Eva tv. hatálya alá tartozó adózó a 2004. adóévre az Eva tv. 2. §
(5)	bekezdésének e) pontjában foglalt feltétel miatt veszítette el adóalanyiságát, az Eva tv. 3. §
(3)	bekezdésében foglaltaktól eltérően, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon
28
bejelentheti az állami adóhatóságnak, hogy a 2005. adóévben adókötelezettségeit az
adóalanyra vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti, ha a bejelentkezés időpontjában
megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek.”
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉS A FOGYASZTÓI ÁRKIEGÉSZÍTÉSEKET
ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IV.	Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása
36.	§ (1) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-
törvény) 4/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A (4) bekezdés szerinti értékhatár megállapításakor az (1) bekezdésben meghatározott
szervek, személyek 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységét - feltéve,
hogy nem éltek a 30. § (2) bekezdés szerinti választás jogával -, valamint a 8. § (4) bekezdés
szerinti közvetített szolgáltatás nyújtását nem gazdasági tevékenységként végzett
tevékenységnek kell tekinteni.”
(2) Az áfa-törvény 4/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az adóalanynak nem minősülő szervnek, személynek a (4) bekezdés szerinti
értékhatár elérése esetén adófizetési kötelezettsége azon termékértékesítést,
szolgáltatásnyújtást követő termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira keletkezik először,
amelynek ellenértékével a jelzett értékhatárt túllépte.”
37.	§ (1) Az áfa-törvény 4/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 4. § (1) bekezdése szerinti hitelintézet, befektetési vállalkozás, illetőleg biztosító
adóalany választása esetén jogosult arra, hogy a részére külön törvény alapján kiszervezett
tevékenységet végző adóalannyal együttesen minősüljön adóalanynak (csoportos
adóalanyiság). A csoportos adóalanyiság a csoport tagjainak egymás közötti (csoporton
belülre végzett) szolgáltatásnyújtása tekintetében áll fenn, amely után adófizetési
kötelezettség nem keletkezik.”
(2)	Az áfa-törvény 4/C. §-a (2) bekezdésének ab) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A csoportos adóalanyiság választására az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén
nyílik lehetőség:
a)	a csoport valamennyi tagja/
„ab) a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV törvény hatálya alá tartozó önálló
jogi személy, vagy a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és
kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény hatálya alá tartozó fióktelep;”
(3)	Az áfa-törvény 4/C. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„c) az állami adóhatóság a csoport bármely tagja terhére általános forgalmi adó
tekintetében elévülési időn belül összesen 5 000 000 forint feletti adóhiányt jogerősen nem
állapított meg;”
29
(4)	Az áfa-törvény 4/C. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A csoportnak legalább két tagja van - amelyből az egyik a kiszervezett tevékenységet
végző -, és a csoportos adóalanyiság választása feltételeinek - kivéve a (2) bekezdés c)
pontjában foglalt feltételt - a csoport fennállása alatt a tagok folyamatosan megfelelnek.
(4)	A csoport tagjainak önálló adóalanyisága a csoporton kívülre nyújtott
termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén és a csoporton belülre végzett
termékértékesítés esetén áll fenn. Ha a tag kizárólag csoporton belülre nyújt szolgáltatást,
önálló adóalanyisága megszűnik.”
38.	§ Az áfa-törvény 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen
vagy üzletszerűen végzett tevékenység, így különösen: a mezőgazdasági, a kitermelőipari, az
építőipari, a feldolgozóipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a
szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is, valamint az adóalany általi eseti
jellegű értékpapír, üzletrész értékesítést.”
39.	§ (1) Az áfa-törvény 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket
a)	az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja, ideértve a
más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadást is, kivéve a (3) bekezdésben meghatározott
eseteket,
b)	olyan gazdasági tevékenység folytatásához használja fel, hasznosítja, amely egyébként
nem adna jogot adólevonásra,
c)	saját célra olyan állapotában használja fel, hasznosítja, amelyet, ha közvetlenül így
szerezne be, nem lenne joga adólevonásra,
d)	üzemanyagként személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez használja fel,
hasznosítja,
feltéve, hogy a termék, illetve annak alkotórészeinek belföldi, Közösségen belülről történő
beszerzéséhez, importálásához (a továbbiakban együtt: beszerzés), kitermeléséhez,
előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen
felszámított adó egészben vagy részben levonható.”
(2)	Az áfa-törvény 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) A termékértékesítéssel egy tekintet alá esik:/
„c) ha az adóalany a tulajdonában lévő (ideértve a bizomány keretében átvett terméket is),
adóalanyiságát eredményező tevékenysége érdekében beszerzett, előállított terméket
belföldről másik tagállamba fuvarozza, fuvaroztatja vagy más módon juttatja el, kivéve, ha a
termék továbbítása az alábbi célok valamelyike érdekében valósul meg:
1.	a 14. § (2) bekezdésében, valamint a 14/A. §-ban meghatározott termékértékesítés,
2.	a 14. § (3) bekezdésében meghatározott termékértékesítés,
3.	a 11-11/A. § szerinti termékértékesítés, valamint a 29/A. §-ban meghatározott
termékértékesítés,
4.	a termék kivitele másik tagállamba, annak feldolgozása, megmunkálása céljából,
amennyiben ezen szolgáltatás teljesítése után a termék visszakerül belföldre a szolgáltatást
igénybevevő adóalanyhoz,
30
5.	a termék tulajdonosa által, annak adóalanyisága körébe tartozó termék ideiglenes
használata szolgáltatás teljesítése érdekében a feladás vagy a fuvarozás befejezésének helye
szerinti tagállamban,
6.	a termék 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használata másik tagállamban, amelyre
-	amennyiben azt harmadik országból importálták volna - az ideiglenes behozatal címén
teljes adómentesség vonatkozna,
7.	a termék továbbítása másik tagállamban fenntartott vevői készlet céljára, amennyiben
az adóalanynak a továbbítást követően a másik tagállamban nem keletkezik adófizetési
kötelezettsége Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén,
8.	a 14. § (7) bekezdésében meghatározott termékértékesítés.
Amennyiben az 1-8. pontokban foglalt feltételek közül bármelyik megszűnik, a saját
tulajdonban lévő termék tagállamok közötti fuvarozását, továbbítását termékértékesítésnek
kell tekinteni. A termékértékesítés teljesítési időpontja a feltétel megszűnésének napja.”
(3)	Az áfa-törvény 7. §-ának (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
/(3) Nem minősül termékértékesítésnek/
„f) a külön jogszabály szerint többcélú kistérségi társulásnak minősülő szervezet részére a
társulni kívánó önkormányzatok, illetve a társulni kívánó, többcélú kistérségi társulás
keretében működő társulások tulajdonában lévő, jogszabályban meghatározott feladatok
ellátását szolgáló vagyon térítésmentes átadása, kiválás esetén térítésmentes visszajuttatása.”
40.	§ Az áfa-törvény 7/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel egy tekintet alá eső
termékbeszerzésnek, ha más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany a tulajdonában lévő
terméket egy másik tagállamból a belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbítja, és a
továbbítást követően a belföldi adóalany vevő vagy bizományos Közösségen belülről történő
termékbeszerzést hajt végre, feltéve, hogy a termék másik tagállamba vevői készlet céljából
történő továbbítását a termék feladásának, elfuvarozásának megkezdése szerinti tagállamban
nem tekintik termékértékesítésnek, vagy ahhoz a feltételhez kötik, hogy a vevői készlet helye
szerinti tagállamban alkalmazhatóak a vevői készlethez kapcsolódó rendelkezések.”
41.	§ Az áfa-törvény 8. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany adóalanyiságát eredményező
tevékenységtől eltérő cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint
nem termékértékesítésnek minősülő tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez
kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
Szolgáltatásnyújtásnak minősül a saját tevékenységéhez végzett olyan szolgáltatás is, amelyet
külön jogszabályban meghatározottak szerint vezetett nyilvántartásában immateriális (nem
anyagi) javak között szerepeltetni köteles, és amely az adóalanyt - ha azt ellenérték fejében
vette volna igénybe - adólevonásra nem jogosította volna.”
42.	§ Az áfa-törvény 11/A. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak
minősül:/
„i) a vámhatóság által végleges rendeltetéssel harmadik ország területére kiléptetett
termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások, így különösen a teherközlekedés és az
ahhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, kivéve a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes
szolgáltatásokat;”
31
43.	§ (1) Az áfa-törvény 12. § -ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/12. § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül
kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:/
f azon termék értékesítése, amely a Közösség vámterületének, de ezen törvény
értelmében harmadik ország területének minősülő területről történő behozatal miatt belső
közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll;”
(2)	Az áfa-törvény 12. §-ának j)-k) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/12 § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül
kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:/
„j) a Közösségen belüli, illetve harmadik országba irányuló repülő-, illetve hajójáratokon
az utasok által a fedélzeten elfogyasztani rendelt termékek értékesítése;
k) az a termékértékesítés, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre
nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem
helyben fogyasztásra történő értékesítést végző üzlet által végső úti céllal harmadik országba
utazó, az Európai Unió tagállamaiban állandó lakóhellyel nem rendelkező utasok részére
történik, amennyiben az utasok beszállókártyájuk számának dokumentálása alapján - az
átszállóutasok esetében továbbá a repülőjegy másolatával - igazolják a Közösség területe
elhagyásának tényét.”
44.	§ (1) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 16. pontjának d)-e) pontjai helyébe a
következő rendelkezések lépnek:
/16. számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papíralapú vagy a
vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint -
elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:/
„d) a vevő neve, címe, valamint közösségi adószáma - ennek hiányában adószáma -, ha a
vevő az adó fizetésére kötelezett;
e)	Közösségen belüli adómentes termékértékesítés esetén a vevő közösségi adószáma;”
(2)	Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 16. pontjának p)-q) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/16. számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papíralapú vagy a
vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint -
elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:/
„p) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és
adószáma;
q) a 29. §, a 29/A. §, a 30. § (1) bekezdése alá eső termékértékesítések,
szolgáltatásnyújtások esetén erre a tényre, valamint a XI. fejezet szerinti alanyi adómentesség
és a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra
történő hivatkozás.”
32
(3)	Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 17. pontjának d)-e) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/17. egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papíralapú
vagy a vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint
-	elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:/
„d) a vevő neve, címe, valamint közösségi adószáma - ennek hiányában adószáma -, ha a
vevő az adó fizetésére kötelezett;
e)	Közösségen belüli adómentes termékértékesítés esetén a vevő közösségi adószáma;”
(4)	Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 17. pontjának l)-m) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/17. egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papíralapú
vagy a vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint
-	elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:/
„l) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és
adószáma;
m) a 29. §, a 29/A. §, a 30. § (1) bekezdése alá eső termékértékesítések,
szolgáltatásnyújtások esetén erre a tényre, valamint a XI. fejezet szerinti alanyi adómentesség
és a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra
történő hivatkozás.”
(5)	Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 32. pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„32. befektetési célú arany: a legalább 995/1000 finomságú, és egy gramm feletti súlyú
tömb, rúd vagy lemez formájú arany, amely akkreditált labor által kiállított minőségi
tanúsítvánnyal rendelkezik, és amelyen fel van tüntetve a tárgy súlya, finomsága és gyártója.
Befektetési célú arany továbbá az ilyen arany feletti tulajdonjogot megtestesítő értékpapír is,
illetve a legalább 900/1000 finomságú, 1800 után vert aranyérme, amelyet a kibocsátás
országában törvényes fizetőeszközként használtak vagy használnak, és amelynek piaci értéke
legfeljebb 80%-kal haladja meg aranytartalmának értékét, továbbá azok az arany érmék,
melyek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett listán szerepelnek;”
(6)	Az áfa-törvény 13. §-ának (1) bekezdése a következő 40. ponttal egészül ki:
„40. sportlétesítmények rendeltetésszerű használata: az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatás
kivételével a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ) 92.61.10 besorolás
alá tartozó szolgáltatások, valamint az ingatlannak minősülő sportlétesítmények sportcélú
bérbeadása, és sportcélra történő más módon való hasznosítása.”
45.	§ Az áfa-törvény 14. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Adóalany kereskedő részére földgázelosztó-hálózaton keresztül történő
gázértékesítés, valamint villamos energia értékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet
kell tekinteni, ahol azon adóalany kereskedő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve
állandó telephelye található, aki (amely) részére a gázt, villamos energiát értékesítik, ezek
hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található. E
bekezdés alkalmazásában adóalany kereskedőnek minősül az az adóalany, akinek (amelynek)
főtevékenysége a gáz- és villamos energia beszerzése tekintetében azok továbbértékesítése, és
akinek (amelynek) saját célra történő fogyasztása ezen termékekből elhanyagolható mértékű.”
33
46.	§ (1) Az áfa-törvény 15. §-ának (5) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki,
egyidejűleg a jelenlegi k)-l) pontok jelölése l)-m) pontokra változik:
/(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő
gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig
állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg, ha a szolgáltatást
megrendelő harmadik országbeli illetőségű adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet,
illetve a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti államtól eltérő államban nyilvántartásba vett
adóalany:/
„k) a földgáz és villamosenergia-elosztási rendszerekhez való hozzáférés biztosításánál,
valamint ezekben a rendszerekben történő földgáz szállításánál, illetve villamos energia
átvitelénél, illetve más, ehhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtásánál;”
(2)	Az áfa-törvény 15. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az (5) bekezdés h) pontjában meghatározott telekommunikációs
szolgáltatásnyújtások, valamint kizárólag termék fuvarozására szolgáló közlekedési eszköz és
jármű (ideértve a vasúti kocsit is) esetén, a teljesítés helyének:
a)	belföldet kell tekinteni abban az esetben, ha az az (1) vagy (5) bekezdés értelmében
harmadik ország területére esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete
belföldön történik,
b)	harmadik országot kell tekinteni abban az esetben, ha az az (1) vagy (5) bekezdés
értelmében belföldre esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik
országban történik,
feltéve, hogy ez nem vezet kettős adóztatáshoz vagy az adózás elkerüléséhez.”
(3)	Az áfa-törvény 15. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) A 14. § (7) bekezdése alá nem tartozó esetben, a földgázelosztó-hálózaton keresztül
történő gázszolgáltatás, valamint villamos energia szolgáltatás esetén a teljesítés helyének azt
a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást igénybevevő ezt ténylegesen felhasználja, vagy
elfogyasztja. Amennyiben az igénybevett gáz, illetve villamos energia egészét vagy részét az
igénybevevő ténylegesen nem használja fel, úgy kell tekinteni, hogy a fel nem használt
szolgáltatást az igénybevevő gazdasági tevékenységének székhelyén, illetve állandó
telephelyén, ezek hiányában pedig állandó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén
használta fel, fogyasztotta el. ”
47.	§ (1) Az áfa-törvény 15/A. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A 15. § (1) bekezdésétől eltérően a 15. § (5) bekezdésében meghatározott, valamint a
Közösségen belüli teherközlekedés és az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoktól
eltérő szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések közvetítése esetén, ha az más nevében és
javára történik, a teljesítés helyének - a (11) bekezdésben meghatározott eltéréssel - azt a
helyet kell tekinteni, ahol a közvetített termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást teljesítették.”
(2)	Az áfa-törvény 15/A. §-ának (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(14) Amennyiben a teljesítés helyét az e §-ban meghatározott szolgáltatásokat saját
nevében igénybevevő személyt, szervezetet adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam
területe határozza meg, és a szolgáltatást megrendelő személy, szervezet egyszerre több
tagállamban is nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell
tekinteni, amelyik tagállam adóhatósága által kiadott adószám alatt az e § szerinti szolgáltatást
34
igénybe vette. Az adóalany köteles azon tagállam által kiadott adószám alatt az e § szerinti
szolgáltatást igénybe venni, amelyikben azt az adóalanyiságát eredményező tevékenységet
folytatja, amelynek érdekében az e § szerinti szolgáltatásokat igénybe vette.”
48.	§ Az áfa-törvény 20/A. §-ának (2)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(2) Az adófizetési kötelezettség Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén - a
(4)	bekezdésben meghatározott eltéréssel - a beszerzést igazoló számla, egyszerűsített számla
vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napján, de
legkésőbb a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.
(3)	A 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés esetén az adófizetési kötelezettség az
értékesítésről kiállított számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt
hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napján, de legkésőbb a teljesítés napját
magában foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.
(4)	A 7/C. §-ban meghatározott termékbeszerzés esetén az adófizetési kötelezettség a
regisztrációs adó fizetési kötelezettséget előíró határozat meghozatalával egyidejűleg
keletkezik.
(5)	Közösségen belülről történő termékbeszerzéshez fizetett előleg esetén az előleget adó
félnél az adófizetési kötelezettség az előleg átadásának, átutalásának napján keletkezik.”
49.	§ Az áfa-törvény 21. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/21. § Az adófizetési kötelezettség termékimportnál/
„a) a 14/C. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott esetben a vámjogi szabadforgalomba
bocsátásról szóló határozat közlésének napján;”
50.	§ Az áfa-törvény 26/A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Közösségen belülről történő termékbeszerzéshez fizetett előleg esetén az adó alapja az
átadott, átutalt előleg összege.”
51.	§ (1) Az áfa-törvény 29/A. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az adó alól:/
„a) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba
vett adóalany vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre
kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés
közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldről igazoltan más tagállamba, de
még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák vagy egyéb módon juttatják
el. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített
termékértékesítésekre - kivéve az új közlekedési eszköz értékesítését -, valamint arra a
termékértékesítésre, amelyet olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott
adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, akire (amelyre) a 7/A. § (3)
bekezdésének rendelkezései vonatkoznak. A termék más tagállamba történő elfuvarozásának,
eljuttatásának ténye különösen fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlő módon igazolható.”
(2) Az áfa-törvény 29/A. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
/Mentes az adó alól:/
„f) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban, mint fogadó
államban ilyenként elismert diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az
35
ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai (továbbiakban: diplomáciai
képviselet) számára teljesítenek, amennyiben a terméket értékesítő rendelkezik külön
jogszabály szerinti igazolással arról, hogy a terméket diplomáciai képviselet részére
értékesítették, valamint hitelt érdemlően (különösen fuvarozási okmányokkal) képes azt
bizonyítani, hogy a terméket belföldről más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett
Közösség területére elfuvarozták vagy egyéb módon eljuttatták.”
52.	§ Az áfa-törvény 29/D. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
/(2) Mentes az adó alól a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, ha az alábbi
feltételek együttesen fennállnak:/
„e) az a) pontban meghatározott adóalany nem lehet belföldön nyilvántartásba vett
adóalany.”
53.	§ Az áfa-törvény 31. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Mentes az adó alól a földgázelosztó hálózaton keresztül történő gázimport, illetve a
villamos energia import.”
54.	§ (1) Az áfa-törvény 32. §-ának (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből
levonja:/
„e) azt az adóösszeget, amelyet a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, illetve az
ahhoz kapcsolódó előleg után, a 14. § (2) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7)
bekezdése alapján, illetve a 29/D. § (2) bekezdése szerinti ügylet esetén a 40. § (8) bekezdése
alapján saját nevében fizetett meg;”
(2) Az áfa-törvény 32. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Amennyiben az adóalany részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági
tevékenysége céljára szerezte be a terméket, illetve vette igénybe a szolgáltatást (ideértve a
saját vállalkozásban megvalósított beruházást is), akkor a 38. § szabályai szerint élhet
adólevonási jogával. Csoportos adóalanyiság esetén a csoport tagjának a csoporton belülre
nyújtott szolgáltatása a tárgyi adómentes szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá, és a 38. §
tekintetében a nyújtott szolgáltatás adó nélküli forgalmi értékével kell tárgyi adómentes
bevételként számításba venni.”
55.	§ (1) Az áfa-törvény 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/(1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a
szolgáltatást/
„b) teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körön kívüli
célra használja fel, hasznosítja, ide nem értve azt az esetet, ha a terméket és a szolgáltatást a
7.	§ (3) bekezdésében vagy a 9. §-ban meghatározott célok elérése érdekében használja fel,
hasznosítja;”
36
(2) Az áfa-törvény 33. §-a (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„h) parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése, kivéve a 3,5
tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű gépjárművel (ideértve az autóbuszt is) történő
parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése,”
56.	§ Az áfa-törvény 40. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Adófizetésre kötelezett az is, aki (amely) közösségi adószámot használ a Közösség
másik tagállamából történő termékbeszerzés esetében, függetlenül attól, hogy beszerzése a
7/A. § alapján annak minősül-e, kivéve azt az esetet, ha a Közösségen belülről történő
termékbeszerzés a 29/C. § értelmében adómentes lenne.”
57.	§ Az áfa-törvény 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az adóalany adó fizetésére nem kötelezett, a számlában, egyszerűsített számlában
nem tüntethet fel áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket, és a (2) bekezdés szerinti
százalékértéket. Ha az adóalany által teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás
teljesítési helye a 14. §, 15. §, 15/A. § szerint nem belföldre esik, a számlán, egyszerűsített
számlán az „áfa-törvény területi hatályán kívüli” kifejezést kell feltüntetni, ezen túl a 40. § (2)
és (7)-(8) bekezdésének megfelelő esetekben, ha az adó fizetésére a terméket beszerző,
szolgáltatást saját nevében megrendelő másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany
kötelezett, erre a tényre utalni kell.”
58.	§ Az áfa-törvény 46. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(2) Az adót/
„a) termékimport tekintetében nem adóalany személy, szervezet, belföldön nyilvántartásba
nem vett adóalany, valamint alanyi adómentes adóalany, mezőgazdasági tevékenységet
folytató különleges jogállást választott adóalany, továbbá kizárólag tárgyi adómentes
tevékenységet végző adóalany esetén a vámhatóság határozattal állapítja meg, egyéb adóalany
(ideértve a 66/A. § szerinti közvetett vámjogi képviselőt is) önadózással rendezi;”
59.	§ Az áfa-törvény a következő címmel és a 46/A. §-sal egészül ki:
„Vevői készlettel kapcsolatos nyilvántartás
46/A. §
Az az adóalany, aki (amely) a 7. § (2) bekezdés c) pont 7. alpontja szerint másik
tagállamban fenntartott vevői készlet céljából továbbít terméket, köteles a másik tagállamban
fenntartott vevői készletéről vevői készletenként folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni
az alábbi bontásban:
a)	nyitókészlet;
b)	a vevői készlet növelése céljából beraktározott termék;
c)	a vevői készletből belföldre visszafuvarozott termék;
d)	a vevői készletből értékesített termék;
e)	másik vevői készlet növelése céljából átfuvarozott termék;
f)	megsemmisült, hiányzó termék;
g)	zárókészlet.”
37
60.	§ Az áfa-törvény 48. §-a (4) bekezdésének bb) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az alábbi feltételek
valamelyike teljesül:/
„bb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre
vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem
igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal
meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az
adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz vagy a tárgyi
eszközként elszámolható beszerzések - ide nem értve a 6. § (2) bekezdés d) pontja szerinti
beszerzés - adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás
bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta; vagy”
61.	§ Az áfa-törvény 48. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni kell azon
beszerzésekre - ide nem értve 6. § (2) bekezdés d) pontja szerinti beszerzésre - jutó adóval,
amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés,
a termékimport, a 40. § (2) és (7)-(9) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy
esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás
benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem
egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minősül a kedvezményezett
részére történő, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és
szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból
finanszíroznak, valamint ha az ellenértékből kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési
garancia miatt történik visszatartás. Megfizetettnek minősül továbbá az a termékértékesítés és
szolgáltatásnyújtás, melynek vonatkozásában a visszaigénylési kérelmet benyújtó adóalany -
a termékértékesítést végző, illetve a szolgáltatást nyújtó adóalannyal szembeni - tartozása
megszűnik. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthető részét az adóalany a (3)
bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe.”
62.	§ Az áfa-törvény 56. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„56. § (1) Ha a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében
termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít, az 58. § szerinti kompenzációs felár
érvényesítése érdekében köteles aláírásával hitelesített írásos nyilatkozatban a következő
adatokat megadni a terméket átvevőnek/szolgáltatást igénybevevőnek (továbbiakban átvevő):
a)	az adóalany neve;
b)	az adóalany címe;
c)	az adóalany adóigazgatási azonosító száma.
(2)	Az (1) bekezdésben említett átvevő a részére teljesített termékértékesítésről,
szolgáltatásnyújtásról bizonylatot bocsát ki, amelyet a mezőgazdasági tevékenységet folytató
adóalany köteles a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatként
megőrizni.”
63.	§ Az áfa-törvény 58. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany által e tevékenysége körében
teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az átvevő adóalany köteles részére a
felvásárlási áron felül, de az ellenérték részeként kompenzációs felárat is fizetni. A
kompenzációs felár százalékos mértékét a 4. számú melléklet I. és II. része tartalmazza.”
38
64.	§ Az áfa-törvény 59. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az átvevő adóalany adólevonási joga a kompenzációs felárat tartalmazó ellenérték
egészben vagy részbeni kifizetésének időpontjában, vagy - ha az később történik - a
felvásárlás napján keletkezik. Kifizetésnek minősül bármely olyan elszámolás, amely a
felvásárló tartozását csökkenti.”
65.	§ Az áfa-törvény 66. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az árrés az utazási iroda választásától függően adó-megállapítási időszakra is
számítható. Az adó-megállapítási időszak árrése az utas felé kiszámlázott összes
termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint az utazási iroda által saját nevében az utas
javára beszerzett - és a bevallás benyújtásáig beérkezett számlákban szereplő - termékek és
szolgáltatások adóval növelt ellenértékének különbözete, de legfeljebb nulla.”
66.	§ Az áfa-törvény 66/A. §-a (5) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(5) Az (1) bekezdés szerinti számla lehet bármilyen, adóigazgatási azonosításra alkalmas
bizonylat (irat), amely legalább a következő adatokat tartalmazza:/
„g) a vámteher és az import áfa összege;”
67.	§ Az áfa-törvény 66/I. §-a (1) bekezdésének 3. pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(1) E fejezet alkalmazásában:/
„3. beraktározó: a beraktározandó terméket értékesítő adóalany, Közösségen belülről
történő termékbeszerzés esetén a beraktározandó terméket beszerző adóalany;”
68.	§ Az áfa-törvény 66/J. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 12. § szerinti, a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához
közvetlenül kapcsolódó termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá:
a)	az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket áfa-raktárba
raktározzák be;
b)	az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a termék változatlanul
áfa-raktárban marad;
c)	az áfa-raktárban történő raktározás.”
69.	§ Az áfa-törvény 70/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„70/A. § Ez a törvény az adózás rendjéről szóló törvénnyel együttesen összeegyeztethető
szabályozást tartalmaz az Európai Közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó
jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK (hatodik) irányelvvel és 2005. január 1.
napjáig hatályba lépett valamennyi módosításával.”
70.	§ Az áfa-törvény 4. számú melléklete e törvény 8. számú melléklete szerint módosul.
39
V. Fejezet
A fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény módosítása
71.	§ A fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban: Fát)
4.	§-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem vehető igénybe fogyasztói árkiegészítés a jogi személyek és a jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezetek által vásárolt jegyek, bérletek és a hatósági áras
különjárati autóbusz-forgalom után. A nevelési-oktatási intézmények saját tanulóik részére
történő vásárlásainál az alábbi esetekben vehető igénybe az árkiegészítés:
a)	a hatósági áras különjárati autóbusz forgalom után;
b)	ha az adott településen alapfokú tanintézet nem működik, akkor a körzetileg illetékes
oktatási intézmény telephelye és a diák lakóhelye közötti útvonalra szóló bérlet után a
tanulmányi időszakban (szeptember-június hónapokban).”
72.	§ A Fát a következő 6/A. §-sal egészül ki:
„6/A. § Amennyiben a hatósági áras különjárati autóbusz-szolgáltatás illetve a menetrend
szerinti közforgalmú vasúti vagy távolsági autóbusz-közlekedésben megvalósuló
személyszállítási szolgáltatás esetében a fogyasztói árkiegészítés alapjának a díjemelésből
származó növekedése az egyes kedvezményezetti kategóriákban, éves átlagban meghaladná a
tárgyévre vonatkozó - a tárgyévet megelőző évben meghirdetett - költségvetési irányelvben
meghatározott infláció (fogyasztói árindex) mértékét, úgy a fogyasztói árkiegészítés alapja
legfeljebb a tárgyévi költségvetési irányelvben meghatározott inflációval növelt, általános
forgalmi adót is tartalmazó tárgyévet megelőző évi menetjegy, bérlet ára, illetve a különjárati
autóbusz díja.”
73.	§ A Fát 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A gazdasági és közlekedési miniszter - az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóktól
kapott, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó, törtév esetén éves szintre átszámított adatai
alapján - állapítja meg a helyi tömegközlekedésben, valamint a komp- és révközlekedésben
ingyenesen igénybe vett szolgáltatások után az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóknak járó
fogyasztói árkiegészítés éves összegét, amelyet évente a következő évi költségvetési
törvényjavaslat alapját képező inflációs rátával felindexál. Havonta rendelkezik - külön
jogszabály alapján - a szolgáltatónként megállapított éves összegek 1/12-ed részének
kiutalásáról.”
74.	§ A Fát. 9. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felhatalmazást kap a gazdasági és közlekedési miniszter arra, hogy rendeletben
szabályozza a helyi tömegközlekedésben, valamint a komp- és révközlekedésben ingyenesen
igénybe vett szolgáltatások után az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóknak járó fogyasztói
árkiegészítés kiutalásának rendjét.”
75.	§ A Fát. melléklete e törvény 9. számú melléklete szerint módosul.
40
VI. Fejezet
A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosítása
76.	§ A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Rega-tv.) 1. §-
ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény rendelkezései alapján regisztrációs adót (a továbbiakban: adó) kell fizetni a
Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) forgalomba helyezendő
személygépkocsi és lakóautó (a továbbiakban: személygépkocsi), valamint motorkerékpár (a
továbbiakban a személygépkocsi és a motorkerékpár együtt: gépjármű) után.”
77.	§ (1) A Rega-tv. 2. §-ának 1-3. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában/
„1. forgalomba helyezés: a gépjármű
a)	belföldön első ízben történő nyilvántartásba vétele és a forgalmi engedélybe történő
bejegyzése;
b)	átalakítás esetében az átalakítás tényének nyilvántartásba vétele és a forgalmi
engedélybe történő bejegyzése;
c)	a 12. §-ban meghatározott mentesség megszűnése esetén az ismételt forgalomba
helyezés.
2.	átalakítás: a közúti gépjármű olyan műszaki megváltoztatása, amelynek eredményeként
az e törvény hatálya alá nem tartozó gépjárműből személygépkocsi vagy motorkerékpár jön
létre, illetőleg a személygépkocsi vagy a motorkerékpár más adókategóriába kerül;
3.	személygépkocsi: a Kereskedelmi Vámtarifának az adózás rendjéről szóló törvényben (a
továbbiakban: Art.) szereplő időpont szerinti állapota alapján a 8703 vámtarifaszám alá
tartozó jármű, ide nem értve a mentőautót;”
(2)	A Rega-tv. 2. §-ának 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„6. nyilvántartásba vétel: a gépjármű közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi
LXXXIV. törvény szerinti jármű nyilvántartásba vétele;”
(3)	A Rega-tv. 2. §-a a következő 10-12. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában/
„10. motorkerékpár: a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM
együttes rendelet alapján motorkerékpárnak vagy segédmotoros kerékpárnak minősülő
gépjármű.
11.	Közösségen belüli beszerzés: a gépjármű másik tagállamból történő behozatala, vagy
egyéb módon történő bejuttatása;
12.	importáló: az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV törvény (a
továbbiakban: áfa-törvény) szerinti importáló.”
78.	§ A Rega-tv. 3. §-a előtti cím, valamint a 3. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Adókötelezettség
3.	§ (1) Adókötelezettséget keletkeztet
a)	a gépjárműnek az áfa-törvény hatálya alá tartozó értékesítése,
b)	a gépjármű importálása,
41
c)	a gépjármű Közösségen belüli beszerzése,
d)	a gépjármű átalakítása,
feltéve, hogy annak következményeként a gépjárművet forgalomba helyezik.
(2) Adófizetési kötelezettséget keletkeztet a forgalomba helyezés akkor, ha az a)-c)
pontokban lévő tényállás és a forgalomba helyezés egymástól időben elválik, de ugyannál a
személynél merül fel.”
79.	§ A Rega-tv. 4. §-a előtti cím, valamint a 4. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adó alanya
4.	§ (1) Ha a forgalomba helyezés az áfa-törvény hatálya alá tartozó értékesítés közvetlen
következményeként valósul meg, az adó alanya a gépjárművet értékesítő személy.
(2)	Ha a forgalomba helyezés a gépjármű importjának közvetlen következményeként
valósul meg, az adó alanya az importáló.
(3)	Ha a forgalomba helyezés Közösségen belüli beszerzés közvetlen következményeként
valósul meg, az adó alanya
a)	új gépjárműnél az általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) fizetésére kötelezett
személy,
b)	új gépjárműnek nem minősülő gépjárműnél a gépjármű első belföldi tulajdonosa.
(4)	Ha a forgalomba helyezésre átalakítás miatt kerül sor, az adó alanya a gépjármű
tulajdonosa.
(5)	Közös tulajdon esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában minősülnek
adóalanyoknak. Az adó megfizetéséért a tulajdonostársak egyetemlegesen felelnek.
(6)	Ha az adóalany székhelye, állandó telephelye vagy lakóhelye, illetve szokásos
tartózkodási helye külföldön van, az adó alanya köteles az adókötelezettség teljesítése
érdekében belföldön lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező, az Art.-ban meghatározott
pénzügyi képviselőt meghatalmazni (a továbbiakban: képviselő). A képviselő az
adókötelezettség teljesítéséért az adóalannyal egyetemlegesen felelős.”
80.	§ A Rega-tv. 6. §-a előtti cím, valamint a 6. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adófizetési kötelezettség keletkezése
6.	§ (1) Az adófizetési kötelezettség
a)	a 3. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben az áfa-törvény szerinti teljesítés
időpontjában, de ha az adóigazolás kiváltása ezt megelőzi, akkor az adóigazolás kiváltásának
időpontjában;
b)	a 3. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti esetben a vámjogi szabadforgalomba
bocsátásról szóló határozat közlésének napján,
c)	Közösségen belüli beszerzés esetén
ca)	az áfa-törvény hatálya alá tartozó Közösségen belülről történő termékbeszerzés (ide
nem értve az áfa-törvény 7/C. § szerinti esetet) utáni áfa fizetési kötelezettség keletkezésének,
cb)	egyéb esetben a belföldre történő behozatalnak, de legkésőbb a forgalomba
helyezésnek az időpontjában,
d)	a gépjármű átalakítása esetén az átalakítás napján
keletkezik.
42
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően muzeális jellegű személygépkocsi esetén az adófizetési
kötelezettség a forgalomba helyezés műszaki alkalmasságának megállapítása napján
keletkezik.”
81.	§ A Rega-tv. 8. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Wankel-motoros személygépkocsi esetén a mellékletben szereplő besoroláshoz
szükséges műszaki tulajdonságot a gépjármű műszaki adatlapján szereplő kamratérfogatának
kétszeresével kell megállapítani.”
82.	§ (1) A Rega-tv. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adót az adóhatóság állapítja meg (kivetéses adózás).”
(2) A Rega-tv. 9. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Import esetén az adót az adóhatóság a vámeljárás során állapítja meg.”
83.	§ A Rega-tv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) Az e törvény szerinti adó beletartozik:
a)	a 4. § (1) bekezdése szerinti értékesítés után fizetendő áfa alapjába;
b)	a 4. § (2) bekezdése szerinti import esetében az import áfa alapjába;
c)	a 4. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti beszerzés esetén a beszerzés után fizetendő
áfa alapjába.
(2) A fizetendő áfa alapjába az e törvény szerinti adó akkor is beletartozik, ha az
adókötelezettség az adóigazolás kiváltásakor keletkezik.”
84.	§ (1) A Rega-tv. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóigazolást az adó alanyának kell kiadni, amelyet a továbbiakban együtt kell
kezelni azzal a gépjárművel, amelyre az adóigazolás szól.”
(2)	A Rega-tv. 11. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 4. § (5) bekezdése esetében az adóigazolás csak akkor adható ki, ha a
tulajdonostársak a gépjárművet terhelő adókötelezettségüknek maradéktalanul eleget tettek.”
85.	§ A Rega-tv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § Az adót nem kell megfizetni
a)	a Magyarországon működő diplomáciai és konzuli képviseletek, valamint nemzetközi
szervezetek s ezek nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tagjai és családtagjaik
DT betűjelű rendszámmal ellátandó gépjárművének forgalomba helyezése esetén;
b)	az a) pontban említett képviseletek, szervezetek igazgatási, műszaki és kisegítő
személyzetének nem magyar állampolgárságú tagjai és családtagjaik CK betűjelű
rendszámmal ellátandó gépjárművének forgalomba helyezése esetén;
c)	külföldre szállítási céllal belföldön vásárolt gépjármű kivitelére, illetve érvényes
forgalmi engedély nélkül Magyarországon tartózkodó gépjármű reexportjára, vagy
Magyarországon elvesztett, illetve megrongálódott vagy érvénytelen külföldi rendszámtábla
ideiglenes pótlására Z betűjelű rendszámmal ellátandó gépjármű forgalomba helyezése esetén;
d)	CD betűjelű rendszámmal ellátandó, az a)-b) pontban meghatározott olyan gépjármű
forgalomba helyezése esetén, amelynek magyar forgalmi engedélyét és rendszámtábláját az
ország területének végleges elhagyása miatt beszolgáltatják, valamint külföldi hatóság által
kiadott forgalmi engedélye és rendszámtáblája nincs; valamint
43
e)	ha az importáló nem kéri a gépjármű forgalomba helyezését. Amennyiben az
adómentesen behozott gépjárművet utóbb mégis forgalomba helyezik, az e törvény szerinti
adót meg kell fizetni.”
86.	§ A Rega-tv. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § (1) Az adóhatóság visszafizeti a forgalomba helyezés előtt megfizetett adót,
amennyiben a gépjárművet belföldi forgalomba hozatal nélkül végleges rendeltetéssel
belföldről kiszállítják vagy kiviszik.
(2)	A kiszállítás/kivitel tényét
a)	a Közösség területén kívülre történő kiszállítás, kivitel esetén a kiléptetést igazoló
okmánnyal,
b)	egyéb esetben
ba)	saját fuvareszközzel történő kiszállításnál belső elszámolással,
bb)	fuvareszköz igénybevétele nélküli kivitelnél a Z betűjelű rendszám visszajuttatásával,
bc)	harmadik személy közreműködésével történő kiszállításnál nemzetközi fuvarlevéllel
kell igazolni.
(3)	A megfizetett adót az adóhatóság visszafizeti, ha
a)	az adó megfizetését követően, de még forgalomba helyezés előtt az adó alanya igazolja,
hogy a gépjármű műszaki állapota miatt forgalomba helyezésre alkalmatlanná vált;
b)	az adó alanya igazolja, hogy a gépjármű forgalomba helyezése annak ellopása, elrablása
(eltulajdonítása) vagy megsemmisülése miatt lehetetlenné vált;
c)	ha a gépjármű forgalomba helyezése adómentes.
(4)	Az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott esetekben az adó visszatérítésének feltétele a
gépjármű adóigazolásának visszaszolgáltatása.
(5)	Ha utóbb az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott esetekben a gépjárművet mégis
forgalomba helyezik, újból adókötelezettség keletkezik.”
87.	§ A Rega-tv. Melléklete helyébe e törvény 10. számú melléklete lép.
VII.	Fejezet
A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosítása
88.	§ A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény (a továbbiakban:
Nkat.) 5. §-a a következő (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) Az (1) bekezdésben meghatározott járulékalap megállapítása során az árbevételt
csökkenti azon - e törvény szerint járulékköteles - terméknek az értékesítéséből származó
bevétel, amely a vevőnél az áfa-törvény 29-29/A. § szerinti - változatlan formában történő -
értékesítéssel másik tagállamba, vagy harmadik ország területére kerül.
(6)	Az (1) bekezdés szerinti járulék alapot csökkenti a kulturális járulék fizetésére
kötelezett által végzett járulékköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében
beszerzett járulékköteles termékek, igénybe vett szolgáltatások számlával igazolt, általános
forgalmi adó nélküli beszerzési ára.”
44
89.	§ A Nkat. 9/A. §-ának 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„4. importáló: az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (3)
bekezdésében meghatározott természetes személy, jogi személy vagy a Ptk. 685. § c) pontja
szerinti gazdálkodó szervezet, Közösségen belüli beszerzés esetén pedig a forgalmazó.”
90.	§ A Nkat. Melléklete e törvény 11. számú melléklete szerint módosul.
HARMADIK RÉSZ
A JÖVEDÉKI ADÓT ÉS AZ ENERGIAADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
VIII.	Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003.
évi CXXVII. törvény módosítása
91.	§ (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-a 1. pontjának g) és j) alpontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában
1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék
felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési
(palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:/
„g) az üzemanyagoknak a fuvarozás során vagy az üzemanyagtöltő állomáson, vagy a
jövedéki engedélyes kereskedő, illetve a végfelhasználó telephelyén a lefejtéskor bekövetkező
keveredését, ha azt a vámhatóságnak haladéktalanul bejelentették, illetve csővezetékes
szállítás esetén az egymás után szállított ásványolajok keveredését;”
j az ETBE [11. § (1) bekezdés e) pont] előállításához beszerzett 2207 10 00
vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék
kőolajfinomító adóraktárban történő denaturálását;”
(2)	A Jöt. 7. §-a 9. pontjának a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában
9.	vámtarifaszám: a Tanács 2658/87/EGK rendeletének/
„a) az ásványolaj, valamint a 11. § (1) bekezdés e) pontjában és az 50. § (4) bekezdés d)-
e)	pontjában említett termékek, továbbá a 68. § (1) bekezdés b) pontjában említett aromák
esetében a Bizottság 2031/2001/EGK rendeletével módosított, 2002. január 1-jén hatályos,”
45
/1. számú mellékletében meghatározott Kombinált Nomenklatúrával megegyező tartalmú,
külön PM rendeletben kihirdetett áruazonosító számok. A nyolc számjegynél kevesebb
számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is
ideértendő;/
(3)	A Jöt. 7. §-ának 37. pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés
kiegészül a következő 37/A. ponttal:
/E törvény alkalmazásában/
„37. bioetanol: az igazoltan kizárólag mezőgazdasági eredetű alapanyagból gyártott, 2207
10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített
alkoholtermékből az ETBE-t előállító üzemben a külön jogszabály szerint denaturált 2207 20
00 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék;
37/A. biodízel: a kizárólag növényi olajból észterezéssel előállított, a 3824 90 99
vámtarifaszám alá tartozó termék;”
(4)	A Jöt. 7. §-a kiegészül a következő 43. ponttal:
/E törvény alkalmazásában/
„43. pénzügyi biztosíték: a belföldi székhelyű hitelintézet által nyújtott bankgarancia, a
külföldi székhelyű hitelintézet által nyújtott, belföldi székhelyű hitelintézet által felülgarantált
bankgarancia, az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által adott garancia és a
biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény.”
92.	§ A Jöt. 9. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Adómentes a 918/83/EGK Tanácsi rendelet 31., 46. és 112. cikke, illetve a közösségi
vámjog végrehajtásáról szóló törvény szerinti mértéken belül vámmentesen, nem
kereskedelmi jellegű áruként harmadik országból behozott jövedéki termék.”
93.	§ A Jöt. 11. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható/
„e) - amennyiben 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék
alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék a szállított termék - az alkoholtermék
adóraktárból a kőolaj-finomító adóraktárba a 2909 19 00 vámtarifaszám alá tartozó etil-
tercier-butil-éter (a továbbiakban: ETBE) előállítása céljára;”
94.	§ A Jöt. 15. §-a (2) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha/
„a) az adóraktáron kívül jogellenesen előállított vagy a harmadik országból, tagállamból
belföldre jogellenesen behozott, átvett jövedéki terméket megszerzik, birtokolják, szállítják,
felhasználják vagy forgalomba hozzák, kivéve azt az esetet, ha a jövedéki termékkel egyéni
vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély bizonyítja, hogy az adott helyzetben a
körülményekből egyértelműen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének
jogszerűségére;
b)	az 52. § (1) bekezdés i) pontja szerinti és az 52. § (2) bekezdése alá tartozó ásványolajat
üzemanyagként, üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként, vagy tüzelő-, fűtőanyagként,
továbbá a fűtőolajat üzemanyagként kínálják, értékesítik vagy használják fel;”
46
95.	§ A Jöt. 17. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) Az adó fizetésére kötelezett/
„f) a 15. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az ásványolajterméket
üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasználó, kínáló, értékesítő személy, illetve az
ásványolajterméket üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként bekeverő vagy kínáló,
értékesítő jövedéki engedélyes vagy nem jövedéki engedélyes kereskedő;”
96.	§ A Jöt. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A mentesített szervezet jogosult - a külön jogszabályban foglalt feltételek mellett -
más tagállam adóraktárából közösségi adó-felfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termék
fogadására. A mentesített szervezet a feladó adóraktár engedélyesének megküldi a 21. § (1)
bekezdés b) pontja szerinti, a vámhatóság ellenjegyzését pecsétlenyomattal tartalmazó
adómentességi igazolást, és a jövedéki termék átvételét a TKO [20. § (1) bekezdés]
visszaküldendő példányán igazolja.”
97.	§ A Jöt. 21. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Az adóraktár-engedélyes véglegesen mentesül a közösségi adó-felfüggesztési
eljárásban más tagállamba kiszállított vagy más tagállam(ok)on keresztül harmadik országba
kivitt jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól, ha/
„b) a mentesített szervezet megküldte a 31/96/EK Bizottsági rendelet szerinti, az
adómentes felhasználási jogosultságot igazoló, a fogadó tagállam szabályai szerint kitöltött
adómentességi igazolást, és a TKO visszaküldött példányán az átvételt visszaigazolta;”
98.	§ A Jöt. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámhatóság olyan személynek engedélyezi nem bejegyzett kereskedőként a
jövedéki termék más tagállamból közösségi adó-felfüggesztési eljárásban történő eseti
beszerzését, aki megfelel a 35. § (1) bekezdés b)-c) pontjában foglaltaknak, továbbá - a (8)
bekezdésben foglalt eltéréssel - a beszerzésre kerülő, a kérelemben megjelölt jövedéki termék
beszerzésre kerülő mennyiségére számított adónak megfelelő összegben előzetesen jövedéki
biztosítékot nyújt.”
99.	§ (1) A Jöt. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bejegyzett/nem bejegyzett kereskedőnek a más tagállamból közösségi adó-
felfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termék fogadásával adókötelezettsége keletkezik,
és egyidejűleg - az (5)-(6) bekezdésben foglalt eltéréssel - beáll az adómegállapítási és
adófizetési kötelezettsége.”
(2)	A Jöt. 25. §-a kiegészül a következő új (6)-(7) bekezdéssel, egyidejűleg a jelenlegi (6)
bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:
„(6) Amennyiben a bejegyzett kereskedő más tagállamból kizárólag adómentes
felhasználó részére, az adómentes felhasználó üzemébe való közvetlen szállítással szerez be
ásványolajat, és a TKO-n feltüntetett rendeltetési hely egy adómentes felhasználó üzeme, a
jövedéki termék fogadásával az (1) bekezdés szerint belföldön keletkezett adókötelezettség a
bejegyzett kereskedő helyett az adómentes felhasználót terheli a jövedéki terméknek az
adómentes felhasználó üzemébe történő betárolásával. A vámhatóság a TKO visszaküldendő
3.	példányának ellenjegyzését csak abban az esetben teljesíti, ha az adómentes felhasználó a
betárolást külön jogszabályban foglaltak szerint külön igazolja.
47
(7)	A (6) bekezdés szerinti bejegyzett kereskedőnek nem kell az adóbevallást benyújtania,
a szállítási nyilvántartása havi zárását adómentes felhasználónkénti részletezésben kell
elkészítenie és benyújtania.”
100.	§ A Jöt. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben a más tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket az (1)
bekezdésben nem említett esetben hoznak be belföldre - nem értve ide a 29. § és a 31. §
szerinti, valamint az (1) bekezdésben kivételként említett eseteket -, az adókötelezettség
azáltal keletkezik, hogy a jövedéki terméket belföldön birtokba veszik vagy felhasználják,
kivéve a járművek üzemanyagtartályában és kiegészítő üzemanyagtartályában található
üzemanyagok behozatalát. Az adóalany az a személy, aki a jövedéki terméket birtokba vette
vagy felhasználta.”
101.	§ A Jöt. 28. §-a (1) bekezdésének felvezető mondatrésze és a) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Belföldön szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék más tagállamba, nem magáncélú
beszerzés céljára történő kiszállítása esetén a jövedéki termék után belföldön megfizetett adó
visszaigényelhető (adóraktárból történő kiszállítás esetén visszaigényelhető vagy levonható),
ha
a)	a jövedéki termék feladását megelőzően az adó-visszaigénylésre kérelmet nyújtanak be,
és - kivéve, ha adóraktár adózatlan készletéből történik a kiszállítás - igazolják a jövedéki
termék adózott beszerzését;”
102.	§ A Jöt. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § A tagállamok illetékes hatóságaival folytatott, jövedéki adóval kapcsolatos adóügyi
együttműködési eljárásban az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) V.
fejezetének, valamint az Európai Közösség tagállamai közötti adóbehajtási jogsegély részletes
szabályairól szóló külön jogszabálynak a rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.”
103.	§ A Jöt. 38. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A jövedéki biztosíték készpénz vagy a 7. § 43. pontja szerinti pénzügyi biztosíték
lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési
kötelezettsége nincs. Pénzügyi biztosítékként a visszavonhatatlan vagy a kizárólag olyan
visszavonható pénzügyi biztosíték fogadható el, amely a visszavonás lehetőségét a
vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság a pénzügyi biztosíték visszavonását akkor
hagyja jóvá, ha az adóraktár-engedélyesnek nincs adótartozása. A pénzügyi biztosíték
érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelőzően az érvényesség lejártának napját
követő naptól érvényes újabb pénzügyi biztosítékot kell a vámhatósághoz benyújtani, hogy a
35.	§ (1) bekezdésének d) pontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekinthető legyen.”
104.	§ A Jöt. 40. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolt adózott jövedéki terméket - kivéve
az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti, valamint a 2901 10 vámtarifaszámú cseppfolyósított
szénhidrogént - az adózatlan jövedéki terméktől elkülönítve köteles tárolni és a
nyilvántartásaiban kimutatni.”
48
105.	§ A Jöt. 50. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a
bekezdés kiegészül a következőf) ponttal:
/(4) E törvény alkalmazásában megfigyelt terméknek az 5 liternél/5 kilogrammnál
nagyobb kiszerelésű,/
„a) 2709 00 10 vámtarifaszám alatti termék, kivéve a stabilizálatlan gazolint,”
„f a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó biodízel”
/minősül./
106.	§ (1) A Jöt. 52. §-a (1) bekezdésének a)-b), d) és i) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/(1) Az adó mértéke - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel -:/
„a) a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszámú ólmozatlan
benzinre, ha annak kéntartalma legfeljebb 10 ppm, 103 500 Ft/ ezer liter,
b)	a 2710 11 31, a 2710 11 51 és a 2710 11 59 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre,
továbbá a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszámú ólmozatlan
benzinre, ha annak kéntartalma 10 ppm-nél nagyobb, 111 800 Ft/ ezer liter,”
„d) a 2710 19 41 vámtarifaszám alatti, legfeljebb 10 ppm kéntartalmú, üzemanyag célra
értékesített vagy importált gázolajra és a 2710 19 41, a 2710 19 45, a 2710 19 49
vámtarifaszám alatti, tüzelő-, fűtőanyag célra értékesített vagy importált gázolajra 85 000 Ft/
ezer liter, a 2710 19 41, a 2710 19 45 és a 2710 19 49 vámtarifaszám alatti, 10 ppm-nél
nagyobb kéntartalmú, üzemanyag célra értékesített vagy importált gázolajra 90 000 Ft/ ezer
liter,”
„i) a 2707 10, a 2707 20, a 2707 30, a 2707 50, a 2710 11 11, a 2710 11 15, a 2710 11 21,
a 2710 11 25, a 2710 11 70, a 2710 11 90, a 2710 19 11, a 2710 19 15, a 2710 19 25, a 2710
19 29, a 2710 19 31, a 2710 19 35, a 2710 19 51, a 2710 19 55, a 2901 10, a 2902 20 00, a
2902 30 00, a 2902 41 00, a 2902 42 00, a 2902 43 00 és a 2902 44 00 vámtarifaszám alá
tartozó, valamint a 2710 19 41, a 2710 19 45, a 2710 19 49 vámtarifaszámú, nem
üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként értékesített, beszerzett vagy importált ellenőrzött
ásványolajra (a továbbiakban: egyéb ellenőrzött ásványolaj) az üzemanyagkénti vagy a
tüzelő-, fütőanyagkénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén az üzemanyagkénti, vagy
a tüzelő-, fütőanyagkénti kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak megfelelő, az a)-f)
pontban megjelölt ásványolaj adója.”
(2)	A Jöt. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke - figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is - az 50. § szerinti, de
az (1) bekezdésben nem említett ásványolaj esetében az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-,
fütőanyagkénti kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak megfelelően a hozzá
legközelebb álló, az (1) bekezdés a)-d), f)-g) pontjában megjelölt ásványolaj adója, illetve az
üzemanyagok adalékakénti, hígítóanyagakénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén
annak az üzemanyagnak az adója, amelyhez adalékként, hígítóanyagként bekeverik vagy
kínálják, értékesítik.”
107.	§ A Jöt. 53. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Adómentes célú felhasználásnak minősül/
„b) a 2707 50 vámtarifaszámú tüzelőanyagként értékesített egyéb ellenőrzött ásványolaj, a
2710 19 41, a 2710 19 45 és a 2710 19 49 vámtarifaszámú gázolaj, a 2710 19 61
49
vámtarifaszámú fűtőolaj, a 3824 90 99 vámtarifaszámú biodízel, továbbá - amennyiben a
felhasználó teljesíteni tudja a környezetvédelmi jogszabályokban foglalt, a füstgáz
kéntartalmára vonatkozó kibocsátási határértékeket, és azt a környezetvédelmi hatóság
igazolja - a 2710 19 63, a 2710 19 65 és a 2710 19 69 vámtarifaszámú fűtőolaj erőműben
villamos energia előállításához, vagy erőműben vagy távhőtermelő létesítményben kapcsolt
hő- és villamos energia előállításához történő felhasználása;”
108.	§ A Jöt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57. § (1) A kőolaj-finomító adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az
importáló visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja az 52. § (1) bekezdés a)
pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott motorbenzinben lévő, kizárólag bioetanol
alapon gyártott ETBE mennyiségére a (2) bekezdés szerint jutó adót.
(2)	A visszaigényelhető vagy levonható adó - az 57/B. §-ban foglaltak
figyelembevételével - a szabadforgalomba bocsátott motorbenzin mennyiségében igazoltan
kimutatott, de legfeljebb 15 százalék ETBE tartalom literben kifejezett mennyisége 47
századrészének és az 52. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adómértéknek a
szorzataként számított összeg.
(3)	Az adó-visszaigénylési vagy -levonási jogosultságot a motorbenzinben lévő ETBE
bioetanol tartalma mezőgazdasági eredetének és a motorbenzin ETBE tartalmának külön
jogszabály szerinti igazolásával kell dokumentálni, alátámasztani.”
109.	§ A Jöt. kiegészül a következő 57/A. §-sal:
„57/A. § (1) A kőolaj-finomító adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az
importáló visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja az 52. § (1) bekezdés d)
pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott gázolajban lévő biodízel mennyiségére a (2)
bekezdés szerint jutó adót.
(2)	A visszaigényelhető vagy levonható adó - az 57/B. §-ban foglaltak
figyelembevételével - a szabadforgalomba bocsátott gázolaj mennyiségében igazoltan
kimutatott, de legfeljebb 5 százalék biodízel mennyiségének és az 52. § (1) bekezdés d)
pontjában meghatározott alacsonyabb adómértéknek a szorzataként számított összeg.
(3)	Az adó-visszaigénylési vagy -levonási jogosultságot a gázolaj biodízel tartalmának
külön jogszabály szerinti igazolásával kell dokumentálni, alátámasztani.”
110.	§ A Jöt. kiegészül a következő 57/B. §-sal:
„57/B. § (1) Az 57-57/A. § szerint adó-visszaigénylésre vagy -levonásra jogosult naptári
évenként legfeljebb az általa a naptári évben szabadforgalomba bocsátott vagy
szabadforgalomba bocsátással importált összes motorbenzin, illetve gázolaj mennyiségének
2005.	évben 2 százalékára, azt követően évente 0,25 százalékértékkel növelt százalékára jutó
adó összegéig élhet adó-visszaigénylési, -levonási jogával.
(2)	Az adó-visszaigénylés vagy -levonás joga a motorbenzin, illetve gázolaj
szabadforgalomba bocsátása napjától, az importáló esetében az importált termékre a
vámhatóság által kivetett adó megfizetésének napjától nyílik meg, és negyedévenként, a
tárgynegyedévet követő hó 20. napjától érvényesíthető, legfeljebb a tárgynegyedévben
szabadforgalomba bocsátott vagy importált összes motorbenzin, illetve gázolaj
mennyiségének (1) bekezdésében meghatározott részére jutó adó összegéig.
(3)	Amennyiben a negyedévenként visszaigényelt (levont) adó összege kisebb, mint a
naptári évben az (1) bekezdés rendelkezése szerint visszaigényelhető (levonható) adó összege,
50
a különbözetet az utolsó negyedévre benyújtott adó-bevallásban (adó-visszaigénylési
kérelemben) lehet figyelembe venni.”
111.	§ A Jöt. kiegészül a következő 57/C. §-sal:
„57/C. § Az 57-57/B. § szerinti adó-kedvezmény (adó-levonás, -visszaigénylés) utoljára
2010. évre vehető igénybe, kivéve ha annak ezen időpontig való fenntartása valamely uniós
jogi aktussal ellentétbe kerülne.”
112.	§ (1) A Jöt. 58. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/58. § (1) Ásványolaj-adóraktári engedély/
„g) a biodízelt előállító üzemre (a továbbiakban: biodízel-adóraktár);”
/adható./
(2)	A Jöt. 58. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a
bekezdés kiegészül a következő g) ponttal:
/(4) Az ásványolaj-adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként/
„d) az ásványolaj-tárolóban - kivéve a kizárólag az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti és
a 2901 10 vámtarifaszámú cseppfolyósított szénhidrogént vasúti tartálykocsiban tároló
adóraktárt, amennyiben a vasúti tartálykocsi feltöltése az Országos Mérésügyi Hivatal által
hitelesített vágánymérleg alkalmazásával történik - legalább 10 000 m3,”
„g) a biodízel-adóraktárban legalább 180 m3”
/a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - talajjal egybeépített vagy talajhoz rögzített, az
illetékes - hatóság által engedélyezett és - a cseppfolyósítottgáz-töltő és a kőszén eredetű
benzol és homológjainak kőszénkokszolás keretében történő előállítását végző
egyébásványolajgyártó- adóraktár kivételével - hitelesített tárolótartály áll rendelkezésre. A
terméktávvezetékre a kőolaj-finomító, a finomítói ásványolajraktár, a repülőtéri adóraktár, a
jövedéki engedélyes telephely között kiépített, talajhoz rögzített, föld feletti és/vagy föld alatti
vonalvezetésű, ásványolaj szállítására alkalmas, külön szabályozott elszámolású
csővezetékrendszer esetén adható adóraktári engedély./
(3)	A Jöt. 58. §-ának (5) bekezdése kiegészül a következő h) ponttal:
/(5) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként/
„h) a biodízel-adóraktár esetén - az 52. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott
alacsonyabb adómérték figyelembevételével - legalább 25 millió forint”
/értékben kell nyújtani.
A terméktávvezeték adóraktárra nem kell külön jövedéki biztosítékot nyújtani, ha az oda
betároló adóraktár engedélyese azonos a terméktávvezeték adóraktár engedélyesével. Ebben
az esetben a betároló adóraktárra nyújtott jövedéki biztosíték szolgál a terméktávvezeték
jövedéki biztosítékaként is. Egyéb terméktávvezeték adóraktár esetében a jövedéki biztosíték
50 millió forint./
(4)	A Jöt. 58. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Az adóraktár-engedélyes az 52. § (1) bekezdésénekf) pontja szerinti cseppfolyósított
szénhidrogén egyéb motorikus célú, tartályos értékesítését csak abban az esetben végezheti
üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetője, valamint az üzemi motorikusgáztöltő-állomás
üzemeltetőjével egy telephelyen [103. § (2) bekezdés 5. pont] működő, annak e termék
tárolására szolgáló tartályát szerződés alapján használó személy (továbbiakban együtt:
üzemeltető) részére, amennyiben az üzemeltető e tevékenységét a vámhatósághoz bejelentette
51
és az üzemeltetőt a vámhatóság a bejelentés napján nyilvántartásba vette. Az üzemeltetőnek a
cseppfolyósított szénhidrogén beszerzéséről, felhasználásáról a külön jogszabály szerinti
nyilvántartást kell vezetnie.”
113.	§ (1) A Jöt. 59. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Az e § szerinti felhasználói engedéllyel megengedett/
„b) a megfigyelt termék (kivéve: biodízel) előállítása (ideértve, ha a gyártási tevékenység
során melléktermékként keletkezik), kivéve az 58. § (1) bekezdés a)-b), h) és a 72. § (1)
bekezdés i) pontja szerinti adóraktári engedéllyel, illetve a 68. § (1) bekezdés d) pontja
szerinti keretengedéllyel végzett előállítást;
c) a megfigyelt termék felhasználása, kiszerelése, kivéve a (2) bekezdés szerinti
felhasználást, valamint a biodízelnek kőolaj finomító adóraktárban gázolajba történő
bekeverését.”
/A felhasználás célja nem lehet az 52. § (1) bekezdésében megjelölt ásványolajtermék
előállítása vagy az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék üzemanyagként vagy
tüzelő-, fűtőanyagként történő felhasználása./
(2)	A Jöt. 59. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő a) ponttal és a jelenlegi a)-b)
pont jelölése b)-c) jelölésre változik:
/(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdés rendelkezése/
„a) a felhasználási célnak megfelelő adóval terhelten beszerzett egyéb ellenőrzött
ásványolaj és megfigyelt termék felhasználására,”
/A nyilvántartásba vett felhasználó évente (első ízben a vámhatósághoz nyilvántartásba
vétel céljából történő bejelentkezése alkalmával) köteles megadni az éves szinten felhasználni
tervezett mennyiséget, amelynek megfelelően a vámhatóság - hitelesített nyomtatványon -
kiadja a tárgyévre jóváhagyott, felhasználói engedély nélkül beszerezhető keretet. A
nyilvántartásba vett felhasználó a beszerzett, felhasznált mennyiségről nyilvántartást vezet./
(3)	A Jöt. 59. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A jövedéki biztosítékot az éves szinten várhatóan beszerzésre kerülő ásványolaj és
megfigyelt termék, illetve - az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék
előállítása esetén - az alkoholtermék egyhavi átlagos beszerzésének mennyisége és az 52. §
(1)	bekezdésének a) pontja - az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék,
illetve az alkoholtermék esetében a 64. § (2) bekezdése - szerinti adómérték alapján számított
összeg erejéig, de legfeljebb 60 millió forint összegben kell nyújtani. A megbízható
felhasználói engedélyes esetében a jövedéki biztosíték összege - kérelem alapján - felére
csökkenthető, amely további 50 %-kal mérsékelhető, amennyiben a megbízható felhasználói
engedélyes legalább 5 éve az e törvény szerinti engedéllyel folytatja az (1) bekezdésben
megjelölt tevékenységet.”
(4)	A Jöt. 59. §-a kiegészül a következő (13) bekezdéssel:
„(13) A (6) bekezdésben meghatározott jövedékibiztosíték-nyújtási kötelezettség alól
mentesül az Áht. alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szerv.”
114.	§ A Jöt. 61. §-a (1) bekezdésének felvezető szövegrésze helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat és a
megfigyelt terméket belföldön az adó megfizetése nélkül csak”
52
115.	§ A Jöt. 68. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Adómentes felhasználás az alkoholterméknek a felhasználása/
„a) a külön jogszabályban meghatározott hatóság által törzskönyvezett gyógyszerek és a
galenusi készítmények, valamint a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett,
gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények (a szájon át fogyasztható
alkoholtartalmú termékek esetében 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak
megfelelő összetételben előállított készítmények) külön jogszabály szerinti engedéllyel
végzett ipari előállításához (beleértve e termékek gyártóberendezéseinek a technológiai
előírásokban rögzített tisztítási eljárásához való felhasználást is), nem értve ide a 2207
vámtarifaszámú alkoholtermék és a víz keverékének előállítását, kiszerelését,
b) a 2209 vámtarifaszám alá tartozó ecet, az élelmiszerek, az 1,2 térfogatszázaléknál nem
magasabb alkoholtartalmú italok aromáinak, illetve egyéb, a 1302 19 30, a 2106 90 20 és a
3302 vámtarifaszám alá tartozó aromák vagy - a c) pontban megjelölt csokoládék előállítása
céljára - alkoholos gyümölcs gyártásához,”
116.	§ (1) A Jöt. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az alkoholterméknek - kivéve az 5,5 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú,
legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű terméket -
a)	a b)-c) pont alá nem tartozó szabadforgalomba bocsátása,
b)	az importálása, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,
c)	a más tagállamból való behozatalát követően belföldön való forgalomba hozatala
a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet.”
(2)	A Jöt. 73. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és a vámhatóság bocsátja - elszámolási
kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő és a
104. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló vagy közösségi
kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő rendelkezésére. A zárjegyhez a zárjegy
előállítási költségének a megfizetése ellenében lehet hozzájutni, a közösségi kereskedelmi
tevékenységet folytató kereskedő esetében továbbá akkor, ha a 27. § (4) bekezdés a) pontja
szerinti jövedékibiztosíték-nyújtási kötelezettségét teljesítette.”
(3)	A Jöt. 73. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A zárjeggyel az adóraktár engedélyese és a bejegyzett kereskedő háromhavonta, az
importáló, a nem bejegyzett kereskedő vagy a közösségi kereskedelmi tevékenységet végző
jövedéki engedélyes kereskedő az átvétel napját követő 60 napon belül köteles a vámhatóság
felé elszámolni. Ha az importügylet vagy a más tagállamból való behozatal 60 napon belül
nem bonyolódott le, az elszámolásra a vámhatóság legfeljebb 30 nap haladékot adhat.”
117.	§ A Jöt. 81. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel:
„(4) Ha a szőlőtermelő az új termését részben vagy egészben a 80. § (3) bekezdésében
meghatározott mennyiségen felüli szőlőbor előállítására kívánja felhasználni, a szüretet
követő 8 napon belül, de legkésőbb a tárgyév november 30-áig egyszerűsített adóraktári vagy
boradóraktári kérelmet kell a vámhatósághoz benyújtania. A vámhatóság a kérelem alapján az
adóraktári engedélyt - amennyiben az annak megszerzéséhez előírt feltételek fennállnak - a
feldolgozás megkezdésének kérelemben jelzett napjáig visszamenőleges hatályig adja ki.”
53
118.	§ A Jöt. 86. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A borászati melléktermék a külön jogszabály szerint engedélyezett begyűjtőhelynek,
alkoholtermék adóraktárnak vagy más tagállamban e célból kijelölt helyre adható át vagy
exportálható, illetve a külön jogszabályban meghatározott ellenőrzés melletti kivonása esetén,
a kivonási eljárást gazdasági tevékenység keretében végzőknek is értékesíthető.”
119.	§ A Jöt. 98. §-a kiegészül a következő (14) bekezdéssel:
„(14) A más tagállamból beszerzett dohánygyártmányra az adójegyet a bejegyzett
kereskedőnek legkésőbb a dohánygyártmány fogadásának napján kell átvennie, és legkésőbb
a dohánygyártmány fogadásának napját követő öt munkanapon belül kell felhelyeznie.”
120.	§ A Jöt. 99. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vámhatósághoz visszaküldött adójegy 98. § (2) bekezdése szerinti értékével
a)	a hibás, sérült, továbbá a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, az adójegy
igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt - ide nem értve a lopás
esetét -, illetve jogszabályban meghatározott egyéb módon megsemmisült adójegyek esetében
a tárgyhót követő hóban esedékes,
b)	a sértetlen állapotú adójegy esetén az arra adott fizetési halasztás lejártának hónapjában
vagy azt követően esedékes,
a 98. § (6) bekezdése szerint halasztott fizetési kötelezettség csökkenthető vagy annak
értéke visszatéríthető a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett.”
121.	§ (1) A Jöt. 100. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő d) ponttal:
/(1) Adóraktári engedély/
„d) az egyedi fogyasztói csomagolású, adójegy nélküli, a 96. § (1) bekezdésének b)-c)
pontja szerinti szivar és a 96. § (1) bekezdésének f)-g) pontja szerinti fogyasztási dohány
önálló tárolását, raktározását végző raktárra (a továbbiakban: dohánytároló adóraktár)”
/adható./
(2)	A Jöt. 100. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként - ide nem értve a (2) bekezdés szerinti
adóraktárat -/
„a) a dohányüzem és a dohánytároló adóraktár esetén legalább 5 millió forint,”
/de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében
engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani./
(3)	A Jöt. 100. §-a kiegészül a következő új (4)-(5) bekezdéssel és egyidejűleg a jelenlegi
(4)	bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(4) Dohánytároló adóraktári engedély akkor adható, ha a raktár alapterülete legalább 100
m2. A dohánytároló adóraktárban az adójegy felhelyezése kézi úton történhet.
(5)	Az üzemi dohánygyártmányraktárba nem saját előállítású dohánygyártmány legfeljebb
az egy naptári év alatt előállított saját gyártású dohánygyártmány 25 %-ának megfelelő
mennyiségben tárolható be évente.”
54
122.	§ (1) A Jöt. 103. §-a (2) bekezdése 1. pontjának d)-e) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/(2) E törvény alkalmazásában:
1.	jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység:/
„d) a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék bértárolása, kivéve az üzemi
motorikusgáztöltő-állomás tárolótartályának az üzemeltetővel egy telephelyen működő
személy részére szerződés alapján végzett bértárolást;
e)	jövedéki termék gazdasági tevékenység keretében, kereskedelmi vagy felhasználási
céllal vagy egy közjogi intézmény céljaira más tagállamból, nem közösségi adó-felfüggesztési
eljárás keretében történő behozatala vagy gazdasági tevékenység keretében más tagállamba
történő kivitele, nem értve ide a jövedéki termék adóraktár-engedélyes általi kivitelét,
adóraktár-engedélyes vagy felhasználói engedélyes általi behozatalát, jövedéki terméknek jogi
személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek által történő, a 29. § (2) bekezdés alapján
nem gazdasági célú beszerzésnek minősíthető behozatalát vagy ilyennek minősíthető kivitelét,
továbbá a jövedéki termék csomagküldő kereskedelem keretében történő behozatalát, kivitelét
(a továbbiakban: közösségi kereskedelmi tevékenység);”
(2)	A Jöt. 103. §-a (2) bekezdése 3. pontjának felvezető mondata és c) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
„3. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amelynek során a személy jövedéki
termék harmadik országból történő behozatalát vagy harmadik országba történő kivitelét
gazdasági tevékenység keretében saját nevében végzi, kivéve”
„c) a jövedéki termék jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek által történő,
a 29. § (2) bekezdés alapján nem gazdasági célú beszerzésnek minősíthető behozatalát vagy
ilyennek minősíthető kivitelét,”
123.	§ A Jöt. 104. §-a (4) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre (kivéve a nem saját számlára végzett
közösségi kereskedelmi tevékenységet, illetve a jövedéki termék más tagállamba történő
kivitelét) és a saját számlára végzett importtevékenységre szóló jövedéki engedély (2)
bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmező”
124.	§ A Jöt. 105. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:
„(5) Az 52. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti, az egyéb motorikus célú felhasználása
esetén előírt adómértékkel beszerzett cseppfolyósított szénhidrogén jövedéki engedélyes
kereskedő által végzett tartályos értékesítésére az 58. § (11) bekezdésének rendelkezését kell
értelemszerűen alkalmazni.”
125.	§ A Jöt. 108. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az exportáló és a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes
kereskedő zárjeggyel ellátott alkoholterméket, illetve - az áruminta kivételével - adójeggyel
ellátott dohánygyártmányt nem exportálhat, illetve nem szállíthat ki más tagállamba, kivéve,
ha a zárjegyet, az adójegyet felülragasztással érvényteleníti.”
55
126.	§ A Jöt. 110. §-a (13) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha az üzemanyagtöltő állomás
tartályában kétféle üzemanyag véletlen keveredésével keletkezett ásványolajterméket, vagy a
nem jövedéki engedélyes kereskedő saját hatáskörében kezdeményezett minőségvizsgálat
keretében, akkreditált laboratórium által megállapított szabványon kívüli ásványolajat
megsemmisítés céljából adóraktárba szállítanak (értékesítenek).”
127.	§ A Jöt. 111. §-a (4) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(4) A vámhatóság a felhasználói engedélyes és a nyilvántartásba vett felhasználó
telephelyén a felhasználás jogszerűségének megállapítása céljából/
„f) az ellenőrzés céljából a készleten lévő termékből ellenszolgáltatás nélkül mintát vehet.”
128.	§ A Jöt. 114. §-a (2) bekezdésének e), h) és j)-k) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni/
„e) azt a más tagállamból az e törvény rendelkezéseinek megsértésével behozott, átvett
jövedéki terméket, amely után e törvény rendelkezései szerint nem fizették meg az adót,”
„h) a 15. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ásványolajat, kivéve ha az ásványolajra az adó
kivetését kérték;”
„j) azt az alkoholterméket, amelyből a teljes denaturáláshoz felhasznált anyagokat részben
vagy egészben kivonták, vagy olyan anyagot adtak hozzá, amely a teljesen denaturált alkohol
hatását ízre vagy szagra megváltoztatta, vagy azt a teljesen vagy részlegesen denaturált
alkoholterméket, amelyet az e törvény hatálya alá tartozó adóköteles ital előállításához
használtak fel, illetve amelyet az előbbiek szerint az élvezeti célra szolgáló termékben hoztak
forgalomba, értékesítettek vagy tartanak birtokban;
k) azt a motorbenzint és gázolajat, amelyre az 57-57/B. § rendelkezéseinek megsértésével
jogosulatlan adó-levonást vagy adó-visszaigénylést érvényesítenek [a továbbiakban az a)-k)
pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].”
129.	§ A Jöt. 117. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomáson
nem alkalmazza a jogszabályban előírt pénztárgépet vagy a 106. § (8) bekezdésében, illetve a
110.	§ (13) bekezdésében foglalt rendelkezést megsérti (nem értve ide, ha a nem jövedéki
engedélyes kereskedő saját hatáskörében, akkreditált laboratóriumi vizsgálattal tárta fel a
szabványon kívüliséget), az üzemanyagtöltő állomást az első jogsértés alkalmával 30, a
második és további jogsértés alkalmával 60 napra be kell zárni.”
130.	§ A Jöt. 119. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Amennyiben a lefoglalt termék azonosítása (fajtája, minősége) a vámhatóság részéről
kétséget kizáróan nem állapítható meg, azt szakértői vizsgálattal kell tisztázni.”
131.	§ A Jöt. 120. §-a (7) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(7) Az elkobzott termékek, zárjegyek és eszközök közül/
„a) az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény hatálya alá tartozó terméket, a
cukorcefrét és az abból előállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott
eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort, valamint a dohánygyártmányt meg kell
semmisíteni;”
56
132.	§ A Jöt. 126. §-a kiegészül a következő (4)-(5) bekezdéssel:
„(4) A Jöt. rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvény hatálybalépését megelőzően
keletkezett adó-visszaigénylési jogosultság esetén.
(5)	Az e törvény hatálybalépését megelőzően a szeszfőzde által a bérfőzető részére a
35/1997. (XI. 26.) PM rendelet szerint kiállított származási igazolványok a kiállításuktól
számított 15 évig érvényesek.”
133.	§ A Jöt. 129. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő n) ponttal:
/Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg/
„n) a bioetanol és a biodízel utáni adó-levonási, adó-visszaigénylési jogosultság
igazolásának, elszámolásának részletes szabályait.”
134.	§ A Jöt. 132. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„132. § A külön jogszabály szerint gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású
készítményként nyilvántartásba vett 2208 vámtarifaszámú termék 2008. december 31-ig nem
tekintendő az e törvény hatálya alá tartozó jövedéki terméknek.”
IX.	Fejezet
Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény módosítása
135.	§ (1) Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 2. §-
ának 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„2. földgáz: a 2711 11 00 és a 2711 21 00 vámtarifaszám alá tartozó termék, nem értve ide
a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003.
évi CXXVII. törvény 52. § (1) bekezdés g) pontja alá tartozó sűrített gáz halmazállapotú
szénhidrogént (a továbbiakban a földgáz és a villamos energia együtt: energia);”
(2)	Az Etv. 2. §-ának 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„7. lakossági fogyasztó: az a fogyasztó, aki külön jogszabály alapján lakossági (háztartási)
árszabás, illetve díjszabás alapján vesz igénybe szolgáltatást;”
(3)	Az Etv. 2. §-ának 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a § kiegészül az
alábbi 17-21. pontokkal:
/E törvény alkalmazásában/
„16. hálózati engedélyes: a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény, illetve a
földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény szerint rendszerirányítási, szállítási, tárolási,
átviteli vagy elosztási tevékenységet végző személy;
17.	párnagáz-készlet: az a gázmennyiség, amelyet a földgázellátásról szóló 2003. évi
XLII. törvényben meghatározott föld alatti gáztároló megfelelő működéséhez állandóan
biztosítani kell a tároló réteg(ek)ben;
18.	végfogyasztó: közüzemi, feljogosított, illetve lakossági fogyasztónak nem minősülő
energiafogyasztó, nem értve ide a közüzemi szolgáltatót, az energiakereskedőt és a hálózati
engedélyest;
57
19.	elektrolitikus folyamat: minden olyan folyamat, amelynél elektromos energia
felhasználása mellett oxidáció és redukció megy végbe az elektrolit oldal és az elektródok
érintkezési felületén;
20.	kémiai redukció: olyan elektron felvétellel járó folyamat, amelynek eredményeként a
redukáló anyag oxidációs száma csökken, azaz csökken a pozitív, nő a negatív töltések száma;
21.	kohászati folyamat: nyersvasgyártás, kokszgyártás, acélgyártás, alumíniumgyártás,
színesfémgyártás, vas-, acél-, alumínium- és színesfémöntés, érczsugorítás,
zsugorítmánygyártás, meleghengerlés, hideghengerlés, lemezfeldolgozás, meleg sajtolás,
kovácsolás, bevonatolás, kokszgáztisztítás, üvegolvasztás.”
136.	§ (1) Az Etv. 3. §-a (1) bekezdésénekf) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a
bekezdés kiegészül a következő h) ponttal:
/(1) Adót kell fizetni, ha/
„ f) jogi személy, jogi személyiség nélküli egyéb szervezet vagy gazdasági tevékenységet
folytató természetes személy (a továbbiakban együtt: személy) saját felhasználásra termel
energiát, kivéve, ha a termelt villamos energiát megújuló energiából állítja elő, vagy a termelt
energia felhasználása a 6. § (1) bekezdésében megjelölt célra történik, vagy a termelt villamos
energiát adóval terhelt energia felhasználásával és 50 megawatt alatti teljesítményű erőműben
állítja elő, feltéve, hogy nem él a 6. § (1) bekezdés b) és f) pontja szerinti adó-visszaigénylési
jogosultságával;”
„h) a végfogyasztó az a)-g) pontban nem említett esetben energiaadóval nem terhelt
energiát vásárol.”
(2) Az Etv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a) pontja esetében a közüzemi szolgáltató, az (1)
bekezdés b) pontja esetében az energiakereskedő, az (1) bekezdés c)-e) pontja esetében a
feljogosított fogyasztó, az (1) bekezdés f) pontja esetében az előállító, az (1) bekezdés g)
pontja esetében a közüzemi szolgáltató, az energiakereskedő vagy a hálózati engedélyes, az
(1)	bekezdés h) pontja esetében a végfogyasztó (a továbbiakban együtt: adóalany).”
137.	§ Az Etv. 5. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adófizetési kötelezettség/
„a) a 3. § (1) bekezdés a)-c) és h) pontja esetében az általános forgalmi adóról szóló
törvény szerinti teljesítés időpontjában, az ellenérték, illetve a részkifizetések alapjául
szolgáló mennyiségre,”
/keletkezik./
138.	§ (1) Az Etv. 6. §-ának (1) bekezdése kiegészül az alábbi g) ponttal:
/(1) Az adónak az önadózás keretében megállapított fizetendő adóból történő levonására
(visszaigénylésére), illetve a megfizetett adónak a 7. § (1) bekezdésében megjelölt
adóhatóságtól történő visszaigénylésére jogosult/
„g) az a személy, aki a párnagáz-készlet szinten tartására földgázt tárol be a föld alatti
gáztárolóba.”
(2) Az Etv. 6. §-a kiegészül az alábbi (6) bekezdéssel:
„(6) Az (5) bekezdés a) pontja szerinti számlaként olyan számla is elfogadható, amelyet az
e törvény szerint adózottan beszerzett energia tekintetében közüzemi fogyasztó vagy
58
feljogosított fogyasztó állított ki, és amelyhez a közüzemi vagy a feljogosított fogyasztó
csatolta az általa továbbértékesített energia adóalanytól történt beszerzéséről kiállított számla
másolatát.”
139.	§ Az Etv. 7. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adóalany az 5. § szerint keltezett adófizetési kötelezettsége és a 6. § szerinti adó-
visszaigénylési jogosultsága különbözeteként megállapított nettó adót havonta, a tárgyhó első
napjától a tárgyhó utolsó napjáig terjedő adómegállapítási időszakra, a tárgyhót követő hó 20.
napjáig köteles bevallani és megfizetni, illetve jogosult visszaigényelni.
(6)	Az adó-visszaigénylésre jogosult, a 6. § (1) bekezdésben felsorolt személyek közül a
nem adóalany személy az (5) bekezdésben meghatározott adómegállapítási időszakra a
visszaigényelhető adót - a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - havonta, a tárgyhót követő hó
20. napjától igényelheti vissza, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a
továbbiakban: Art.) költségvetési támogatásokra vonatkozó szabályainak alkalmazásával.”
NEGYEDIK RÉSZ
A KÖZÖSSÉGI VÁMJOG VÉGREHAJTÁSÁT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
X.	Fejezet
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása
140.	§ A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. tv. (a továbbiakban:
Vtv.) 5. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A kérelemre indított eljárásban az árutovábbítás, a vámraktározás, a kiviteli
ellenőrzés, a passzív feldolgozás, a vámszabadterületi betárolás, valamint a NATO okmánnyal
történő vámeljárás esetén a vámhatóság a döntését igazolás (záradék) formájában az adott
eljárásban előírt okmányon rögzíti.”
141.	§ (1) A Vtv. 43. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Biztosítékot kell nyújtani a közösségi vámjogban előírtakon kívül - a közhivatalok és a
(2) bekezdésben foglalt eset, továbbá a regisztrációs adó kivételével - a szabad forgalomba
kerülés esetén felszámítható vám és nem közösségi adók és díjak összegének erejéig/
„a) az átmeneti megőrzés alatt lévő árura az (5) bekezdésben foglalt kivétellel,”
(2)	A Vtv. 43. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Mentes a biztosítéknyújtási kötelezettség alól - a jövedéki termék kivételével - a
vámhatóság által megbízhatónak minősített fuvarozó és szállítmányozó, továbbá az
engedélyezett címzett, valamint a vámudvart üzemeltető vámügynöknek a rendszeres
tevékenysége keretében telephelyére érkező átmeneti megőrzés alá vont áru.”
142.	§ (1) A Vtv. 45. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámbiztosíték - a készpénz letétbe helyezésén vagy a kezességvállaláson túl - az
annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:
a)	hitelintézet által vállalt bankgarancia, vagy
b)	banki fedezetigazolás, vagy
59
c)	biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény (a továbbiakban: biztosítói
kötelezvény).
(2)	A vámbiztosítékként elfogadható bankgarancia meghatározott összegre szól, melynek
lejárata az okmányon megjelölt végső időpontot követő hatvan nap, kedvezményes elbánás
igénye esetén a fizetett vám és nem közösségi adók és díjak különbözetének biztosítása esetén
tíz hónap, a vámérték vizsgálatánál a vám és nem közösségi adók és díjak biztosítása esetén
tizenkét hónap. A garanciát vállaló a lejáraton belül benyújtott és a garancia kezdő és végső
időpontja között keletkezett fizetési kötelezettségekről szóló igénybejelentéseket fogadja el.
(3)	Vámbiztosítékként azt az eredeti bankgaranciát kell elfogadni, amely tartalmazza:
a)	a garanciát nyújtó hitelintézet megnevezését, bankszámlaszámát,
b)	a megbízó nevét, címét, bankszámlaszámát és adószámát,
c)	annak a tevékenységnek (célnak) a megnevezését, amelynek alkalmazásával
kapcsolatban a garancianyilatkozatot kiadták,
d)	a garancia összegét számmal és betűvel,
e)	a kedvezményezett vámhatóság megnevezését,
f)	a garanciavállaló feltétel nélküli kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy a
kedvezményezett első írásbeli felszólítására - az alapjogviszony vizsgálata nélkül - a
kézhezvételtől számított három banki munkanapon belül az igénybejelentésben megjelölt
államháztartási számlára megfizeti megbízója lejárt tartozását. Az írásbeli felszólításnak,
igénybejelentésnek tartalmaznia kell az ügyfél azonosító adatait - név, cím, adószám, a
jogutódlással kapcsolatos adatok - a kiszabott tartozás összegét, az előírt és nem teljesített
fizetési határidőt, a tevékenységi engedély típusát és a határozat számát,
g)	külföldi hitelintézet által kibocsátott garancia esetében a jogvita felmerülésekor
alkalmazandó joggal, illetve a joghatósággal kapcsolatos kikötést.”
(2)	A Vtv. 45. §-ának (9) és (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A kezességvállaló mentesül a fizetési kötelezettség alól, amennyiben annak a
vámeljárásnak a lezárásától számított 60 napon belül, amelyre a kezességi nyilatkozat
biztosítékként szolgál, azt a vámhatóság nem érvényesíti.
(10)	Amennyiben a hitelintézet és a vámhatóság között kötött megállapodásban a
hitelintézet az ügyfél által a nála visszavonhatatlanul befizetett összegről valós idejű
elektronikus lekérdezési lehetőséget biztosít a vámhatóság számára, a hitelintézet által a
befizetésről kiállított bizonylat alapján a közölt vámot és nem közösségi adókat és díjakat
biztosítottnak kell tekinteni, és az áru kiadható.”
143.	§ A Vtv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) A vámkódex 223. cikke alkalmazásában a vámot az adós a letétbe helyezett
vámbiztosíték elszámolásával, banki átutalással vagy - kettőmillió forint összeg erejéig -
készpénzben fizetheti meg.”
144.	§ A Vtv. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„66. § A vámmentességi rendelet 112. cikke alapján a	magán- és kereskedelmi
gépjárművek és motorkerékpárok szabványos tartályaiban	vámmentesen vámkezelt
üzemanyag a Magyar Köztársaság területén a vám és nem	közösségi adók és díjak
megfizetése nélkül nem idegeníthető el.”
60
ÖTÖDIK RÉSZ
A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET ÉS A GÉPJÁRMŰADÓT ÉRINTŐ
MÓDOSÍTÁSOK
XI.	fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
145.	§ A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. §-ának c) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:/
„c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási
követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben
meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-
ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határok
50 %-kal növelt összegére (a felső határ és a felső határ 50 %-kal növelt összege együtt:
adómaximum) figyelemmel - megállapítsa,”
146.	§ A Htv. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény
rendeltetésszerű használatához szükséges - az épületnek minősülő építmény esetén annak
hasznos alapterületével, épületnek nem minősülő építmény esetén az általa lefedett
földrészlettel egyező nagyságú - földrészlet.”
147.	§ A Htv. 19. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az adó alól:/
„d) a 13. § d)-f) pontjában meghatározott építményekhez tartozó teleknek az a része,
amely a 11. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket meghaladja,”
148.	§ A Htv. 32. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adó alapja:/
„a) a 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség esetén
1.	a megkezdett vendégéjszakák száma, vagy
2.	a megkezdett vendégéjszakára eső
a)	szállásdíj, ennek hiányában
b)	a szállásért bármilyen jogcímen (pl. üdülőhasználati jog) fizetendő ellenérték (pl.
üzemeltetési költség).”
149.	§ A Htv. 34. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A 30. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetendő adót:/
„d) az a)-c) pont alá nem tartozó bármely ingatlan (építmény, telek) üdülés céljára történő
bérbeadása, ingyenes használatra átadása esetén az ingatlan bérbevevőjétől (használójától) az
egész bérleti, használati időre egy összegben az ingatlan tulajdonosa vagy az ingatlannal
rendelkezni jogosult”
/szedi be./
61
150.	§ A Htv. a 39/C. § után a következő alcímmel és 39/D. §-sal egészül ki:
„A foglalkoztatás növeléséhez kapcsolódó adóalap-mentesség
39/D. § (1) A 39. § (1) bekezdés szerinti adóalap csökkenthető az adóévi működés
hónapjai alapján számított adóévi átlagos statisztikai állományi létszámnak az előző adóévi
működés hónapjai alapján az előző adóévre számított átlagos statisztikai állományi
létszámhoz képest bekövetkezett - főben kifejezett - növekménye után 1 millió forint/fő
összeggel.
(2)	Az átlagos statisztikai állományi létszámot a Központi Statisztikai Hivatal Útmutató az
intézményi munkaügyi statisztika kérdőíve kitöltéséhez c. kiadvány 1999. január 1. napján
érvényes szabályai szerint kell - két tizedesjegy pontossággal - számítani. Az adóévi átlagos
statisztikai állományi létszám számítása során figyelmen kívül kell hagyni azt, aki egyébként
a statisztikai állományi létszámba tartozik, ám állományba kerülését közvetlenül megelőzően
a vállalkozóval a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt
vállalkozásnak minősülő vállalkozásnál tartozott az átlagos statisztikai állományi létszámba.
(3)	Az adóévben jogelőd nélkül alakult vállalkozó - magánszemély vállalkozónál
vállalkozónak az adóévet megelőző két adóév egyikében sem minősülő vállalkozó - esetén az
előző adóévi statisztikai állományi létszámnak nulla főt kell tekinteni. Az adóévben
átalakulással létrejött vállalkozó esetén az adóévet megelőző adóév statisztikai állományi
létszámának a jogelőd vállalkozó statisztikai állományi létszámát kell tekinteni. Az adóévben
szétválással (különválás, kiválás) létrejött vállalkozók esetén az adóévet megelőző adóév
számított statisztikai állományi létszámának a jogelőd vállalkozó statisztikai állományi
létszámának olyan arányával számított összegét kell tekinteni, amilyen arányt a szétválással
létrejött vállalkozók végleges vagyonmérlegeiben külön-külön feltüntetett vagyonérték
képvisel a szétválással létrejött vállalkozók végleges vagyonmérlegeiben szereplő együttes
vagyonértékben. Az adóévben egyesüléssel (összeolvadás, beolvadás) létrejött vállalkozó
esetén az adóévet megelőző év statisztikai állományi létszámának az egyesülés előtt meglévő
jogelőd vállalkozók együttes statisztikai állományi létszámát kell tekinteni.
(4)	Az adóalap-mentesség az adóévet követően az adóévről szóló bevallásban vehető
igénybe.
(5)	Ha az adóévben a vállalkozó átlagos statisztikai állományi létszáma az előző adóév
átlagos statisztikai állományi létszámához képest 5 %-ot meghaladó mértékben csökken,
akkor az adóévet megelőző adóévre igénybe vett adóalap-mentesség összegével a Htv. 39. §-
ának (1) bekezdése szerinti adóalapot meg kell növelni.”
151.	§ A Htv. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha jogszabályi változás miatt az adó alapja vagy mértéke az adóévre módosul,
továbbá ha a vállalkozó az adóévet megelőző évben az önkormányzat rendelete alapján
adómentességet vagy adókedvezményt vett igénybe, de az adóévben az adómentesség vagy az
adókedvezmény nem vagy nem teljes mértékben illeti meg, akkor az előleg összegét az
adóalap, az adómérték, illetőleg a mentesség, kedvezmény megszűnése, a kedvezmény
mértékének változása figyelembevételével kell megállapítani.”
62
152.	§ A Htv. 52. §-ának 7. pontja, 22. pontjának a)-c) és e) alpontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában:/
„7. tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-
nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának
átruházására irányuló szerződést a földhivatalhoz benyújtották - melynek tényét a földhivatal
széljegyezte -, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni. Újonnan létrehozott
épület/épületrész tulajdonjogának átruházása esetén a szerződés földhivatalhoz történő
benyújtását követően a szerző felet a használatbavételi engedély kiadásának időpontjától kell
tulajdonosnak tekinteni. Egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a Polgári
Törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók,”
/22. nettó árbevétel:/
„a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres
könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem
pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), növelve a befektetett
pénzügyi eszközök után kapott (járó) kamatok, valamint az egyéb kapott (járó) kamatok és
kamatjellegű bevételek üzleti évben kimutatott összegének 50%-ával, csökkentve a jövedéki
adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt - az egyéb
szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott - jövedéki adó
összegével, továbbá az egyéb ráfordítások között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt
regisztrációs adó, energiaadó összegével, feltéve ha az így elszámolt regisztrációs adó,
energiaadó összege az értékesítés nettó árbevételét növelte, a b)-j) alpontokban foglalt
eltérésekkel,
b)	a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál: a kapott kamatok és kamatjellegű
bevételek csökkentve a fizetett kamatokkal és kamatjellegű ráfordításokkal, növelve az egyéb
pénzügyi szolgáltatás bevételeivel, a befektetési szolgáltatások bevételeivel és a nem
pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételével. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet
(fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet
veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A
számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok
eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,
c)	biztosítóknál: a biztosítástechnikai eredmény növelve a nettó működési költségekkel, a
befektetésekből származó biztosítástechnikai ráfordításokkal (csak életbiztosítási ágnál), az
egyéb biztosítástechnikai ráfordításokkal, a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, a
biztosítási állományhoz kapcsolódó tárgyi eszközök bevételeivel, a befektetések
értékesítésének árfolyamnyereségével és az egyéb befektetési bevételekkel (nem
életbiztosítási ágnál), az életbiztosításból allokált befektetési bevétellel, valamint a nem
biztosítási tevékenység bevételeivel, valamint csökkentve a Kártalanítási Számlával szemben
ráfordításként elszámolt összeggel, a tűzvédelmi hozzájárulásként elszámolt összeggel és a
biztosítottaknak visszajuttatandó befektetési eredménnyel. Fedezeti ügyletek esetén az
alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet
veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A
számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok
eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,”
„e) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei növelve
a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeivel, valamint a kapott kamatokkal és
kamatjellegű bevételekkel. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel)
63
nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének
nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti
kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete
tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,”
153.	§ A Htv. melléklete e törvény 12. számú melléklete szerint módosul.
XII.	Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény és az államháztartásról szóló1992. évi XXXVIII.
törvény módosítása
154.	§ Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 16. §-a (1)
bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az öröklési illeték alól:/
„b) a takarékbetét öröklése, ”
155.	§ Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az ajándékozási illeték alól:/
„g) a takarékbetét ingyenes megszerzése.”
156.	§ Az Itv. 18. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
/Az illetékfizetési kötelezettség a következő vagyoni értékű jogokra és ingókra terjed ki:/
„g) az értékpapír, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész,
szövetkezeti üzletrész) öröklési szerződéssel való megszerzése.”
157.	§ Az Itv. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor
hengerűrtartalmának minden megkezdett cm3-e után 15 forint, az 1890 cm3-t meghaladó
hengerűrtartalmú személygépkocsi és az 500 cm3-t meghaladó hajtómotor lökettérfogatú
motorkerékpár esetén minden megkezdett cm3-e után 20 forint. A kizárólag elektromos
hajtómotorral ellátott gépjármű esetén az illeték mértéke a hajtómotor teljesítményének
minden megkezdett 1 kW-ja után 600 forint. Wankel hajtómotorral üzemelő gépjármű esetén
az illeték mértéke a kamratérfogat minden megkezdett cm3-e után 30 Ft.”
158.	§ (1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:/
„f) a vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett - ideértve az ingatlan-
nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem
lakás céljára használt épület átalakításával, továbbá a lakóépület bővítésével (pl. tetőtér
beépítéssel) létesített - 15 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás
tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása. Amennyiben az új lakás
forgalmi értéke nem haladja meg a 30 millió forintot és a vagyonszerző másik lakástulajdon
eladását nem igazolja, akkor a 21. § (1) bekezdés szerint megállapított illetékből nem kell
megfizetni azt az összeget, amely akkor járna, ha a lakás forgalmi értéke 15 millió forint
lenne. Ilyen lakás tulajdoni hányada esetén a kedvezmény a 15 millió forintnak a szerzett
tulajdoni hányaddal arányos részére illeti meg a vagyonszerzőt,”
64
(2)	Az Itv. 26. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mentesség, illetve kedvezmény
feltételeinek teljesülését - amennyiben az az adásvételi szerződésből nem állapítható meg - a
vagyonszerzőnek kell az illetékhivatalnál a vállalkozó e feltételek teljesüléséről szóló
nyilatkozatával igazolni legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig.”
159.	§ Az Itv. 29. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az első fokú államigazgatási eljárásért - ha e törvény, illetve az e törvény
felhatalmazása alapján kiadott külön jogszabály másként nem rendelkezik - 2000 forint
illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).
(2)	Az első fokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke - ha e törvény
melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben
megállapítható - a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000
forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, legfeljebb 500 000 forint. Ha a fellebbezési
eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 5000 forint.
(3)	Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti
kérelem illetéke 15 000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az
irányadók.”
160.	§ Az Itv. 33. §-ának (2) bekezdése a következő 29. ponttal egészül ki:
/Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a
társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban
meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:/
„29. a rendőrhatósági kényszerintézkedés alá helyezési eljárásban az eljárás alá vont
személy által előterjesztett panasz és fellebbezés,”
161.	§ (1) Az Itv. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A házassági bontóper illetéke 12 000 forint.”
(2)	Az Itv. 43. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke - ha törvény
másként nem rendelkezik és a határozat nem adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel,
társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel kapcsolatos - 16 500 forint.
(4)	A kisajátítási kártalanítási határozat jogalap tekintetében történő felülvizsgálata esetén
az illeték mértéke 10 000 forint.”
(3)	Az Itv. 43. §-a (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Bármely bíróság előtt az általános meghatalmazás illetéke 18 000 forint.”
162.	§ (1) Az Itv. 45. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke:)
„b) zártkörűen működő részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság esetében 100 000
forint,”
163.	§ Az Itv. 46. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a fellebbezés házassági bontóperben hozott ítélet ellen irányul, az illeték 8 000
forint.”
65
164.	§ (1) Az Itv. 54. §-ának (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kegyelmi, valamint a bírósági mentesítés iránti kérelem illetéke 5000 forint.
(3)	Vagyoni jellegű joghátrány elengedése iránt az igazságügy-miniszterhez előterjesztett
kérelem illetéke az elengedni kért tartozás 1 %-a, de legalább 5000 forint, legfeljebb 20 000
forint.”
165.	§ Az Itv. 67. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A fizetendő díj mértékét úgy kell megállapítani, hogy az az adott eljárással kapcsolatban
felmerülő valamennyi költségre fedezetet biztosítson.”
166.	§ Az Itv. 68. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetekben a vagyonszerzési ügy iratainak
illetékkiszabásra való bejelentése (továbbítása) államigazgatási szerv, bíróság vagy közjegyző
bármilyen intézkedése, illetőleg államigazgatási szerv, bíróság mulasztása miatt az
illetékkötelezettség keletkezését követő hat hónapon túl történik, az illetékhivatal az illeték
alapjául szolgáló forgalmi értéket az illetékkötelezettség keletkezésétől a vagyonszerzési ügy
iratainak bejelentése (továbbítása) napjáig terjedő időszak minden naptári napja után a
felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben, de
legfeljebb 50 %-kal mérsékli. A mérsékelt forgalmi érték nem lehet alacsonyabb a
szerződésben megjelölt, illetőleg ennek hiányában a fizetésre kötelezett fél által bejelentett
értéknél (a továbbiakban: bejelentett érték).”
167.	§ Az Itv. 72. §-a (4) bekezdésének c) pontja a következő mondattal egészül ki:
„A vagyonszerzési illetéket az egyes jogosultak olyan arányban viselik, mint amilyen
arányt az életkoruk szerint számított vagyoni értékű jogok értéke ezek együttes értékében
képvisel,”
168.	§ Az Itv. 73. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és a § előtt a következő alcímmel
egészül ki:
„Az államigazgatási eljárási illeték megfizetése
73.	§ (1) Az államigazgatási eljárási illetéket az eljárás megindításakor illetékbélyeggel az
eljárást kezdeményező iraton kell megfizetni a (2)-(4), a (7) és (8), valamint a (11)
bekezdésekben foglaltak kivételével.
(2)	Az okmányirodánál nem elektronikus úton kezdeményezett államigazgatási eljárás
illetékét
a)	az eljárás megindítását megelőzően készpénzátutalási megbízás útján, vagy
b)	amennyiben az okmányirodán erre lehetőség van, az eljárás megindításával
egyidejűleg bankkártyával vagy házipénztárba készpénzzel
kell megfizetni a Magyar Államkincstár illetékbevételi számlája javára, azzal hogy a
házipénztárba fizetett illetéket készpénzátutalási megbízással az okmányiroda naponta fizeti
meg az említett számla javára.
(3)	Az első fokú adóhatóságnál és az első fokú vámhatóságnál (a továbbiakban:
adóhatóság) indított eljárás - ideértve az elektronikus úton kezdeményezett eljárást is -
illetékét - a másolat, kivonat illetékének kivételével -, valamint az adóhatóság határozata
ellen benyújtott fellebbezés illetékét az illetékes adóhatóság illetékbeszedési számlája javára
kell megfizetni. A 73/A. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően az esedékességkor meg nem
66
fizetett eljárási illeték és a mulasztási bírság összegét az adóhatóság határozatban közli az
ügyféllel, azzal hogy az eljárási illetéket a határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül
az adóhatóság illetékbeszedési számlájára mulasztási bírság nélkül fizetheti meg. Az így meg
nem fizetett illetéket és a mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja be.
(4)	Elektronikus úton kezdeményezett államigazgatási eljárás esetén az eljárási illetéket az
eljárás megindítását megelőzően készpénzátutalási megbízás vagy azt követően az eljáró
szerv által az ügyfél rendelkezésére bocsátott ügyiratszámra hivatkozással átutalási megbízás
útján kell megfizetni az elektronikus közigazgatási ügyintézésről és a kapcsolódó
szolgáltatásokról szóló 184/2004. (VI.3.) Korm. rendelet szerint.
(5)	Az eljárási illeték előzetes megfizetését az eljárás megindításakor a (2) bekezdés a)
pontjában szabályozott esetben a feladóvevénynek a kérelemhez csatolásával, a (4)
bekezdésben szabályozott esetben pedig a készpénzátutalási megbízás feladóvevényén
szereplő azonosító szám (8 számjegyű azonosító), a megfizetett eljárási illeték összegének és
a befizetés időpontjának feltüntetésével kell közölni az eljáró szervvel.
(6)	Az eljárási illetéket, ha azt elektronikusan kezdeményezett államigazgatási eljárás
esetén az eljárás megindítását (kérelem előterjesztését) megelőzően nem fizették meg,
legkésőbb az ügyazonosító ügyfél általi megismerését követő munkanapon kell megfizetni.
(7)	A (2)-(4) bekezdésben meghatározott eljárások kivételével a 10 000 forintot meghaladó
eljárási illeték az illetékhivatalnál kiszabás alapján készpénzzel, vagy amennyiben erre
lehetőség van, bankkártyával is megfizethető. Ebben az esetben az illetékköteles iratot ennek
egy másolatával az illetékes illetékhivatalhoz kell benyújtani. Az illeték megfizetését az
eredeti iraton igazolja az illetékhivatal.
(8)	A külképviseletnél, illetőleg ennek útján kezdeményezett magyar hatósági eljárás
esetén az eljárás illetékét a konzuli díjakra vonatkozó külön jogszabályban meghatározott
módon kell megfizetni.
(9)	Belföldi székhelyű államigazgatási szerv a külföldi célra kért, tényt bizonyító, adatot
rögzítő vagy egyéb tartalmú iratot az illeték megfizetése nélkül köteles kiállítani és a
fizetendő illeték összegét
a)	ha az irat szabályszerű továbbítása külföldre diplomáciai úton történik, az irat
megküldésével egyidejűleg a külügyminiszterrel,
b)	minden más esetben - ha jogszabály másként nem rendelkezik - lelet útján az illetékes
illetékhivatallal
közölni. Az ilyen illetékhiány után mulasztási bírság nem szabható ki.
(10)	Az (9) bekezdés a) pontjában említett esetben az iratokat a külügyminiszter azzal
küldi meg a külképviseleti szervnek, hogy az illetéket az irat kézbesítése előtt szedje be. Az
így beszedett összeget a konzuli ügyszámra hivatkozással a Konzuli Információs Rendszerben
vagy a konzuli alnaplóban kell elszámolni.
(11)	A vagyonszerzési illeték alá eső ügyben az ingatlan-nyilvántartási eljárás illetékét a
vagyonszerzési illetékkel együtt kiszabás alapján pénzzel kell megfizetni.
(12)	Ha az ügyfél az eljárás megindítása nélkül a (2) bekezdés a) pontja vagy a (4)
bekezdés szerinti módon fizetett illetéket, akkor a készpénzátutalási megbízás
feladóvevényével az illetékhivatalnál kérheti az illeték visszatérítését. Az illetékhivatal a
Magyar Államkincstár megkeresésével ellenőrzi a visszatérítési igényt, melynek
eredményeként az illetéket visszatéríti vagy határozatot hoz a visszatérítés megtagadásáról.
67
Az adóhatóság illetékbeszedési számlájára fizetett illeték visszatérítésére az adózás rendjéről
szóló törvény adóvisszatérítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”
169.	§ Az Itv. a 73. § után a következő 73/A. §-sal és a § előtti alcímmel egészül ki:
„Hiánypótlás
73/A.§ (1) Ha az ügyfél a kérelmet az illeték megfizetése nélkül nyújtja be, az eljáró
hatóság az eljárás megindításakor, elektronikusan kezdeményezett eljárás esetén a 73. § (6)
bekezdésében meghatározott határidő eredménytelen leteltét követően - postai úton
előterjesztett beadvány esetén postai úton, elektronikus úton kezdeményezett eljárások esetén
elektronikus úton is - az ügyfelet figyelmezteti az illeték megfizetésére azzal, hogy ha
a)	a megfizetni elmulasztott illetéket illetékbélyegben kellett leróni, akkor
illetékbélyegben, postai úton történő felhívás esetén válaszlevelező-lapon,
b)	egyéb fizetési mód esetén átutalással vagy készpénzzel
8 napon belül nem fizeti meg, a 82. §-ban említett mulasztási bírságot is meg kell fizetnie.
A fizetési határidőt a hiánypótlási felhívás kézhezvételétől kell számítani. Ha a felhívásra
postai úton kerül sor, akkor az illetéken felül a felhívás postaköltségét - e címen 200 forintot
-	a válasz-levelezőlapon illetékbélyegben, egyéb esetben pénzzel kell megfizetni. A
figyelmeztetés megtörténtét, illetőleg a felhívás elküldését az iraton fel kell jegyezni, illetőleg
az ügyféllel igazoltatni kell.
(2)	Ha az ügyfél az illeték megfizetésének mellőzését kérte, a hatóság döntéséig az (1)
bekezdésben foglalt felhívásnak nincs helye.
(3)	Ha az ügyfél az (1) bekezdésben meghatározott határidőben illetékfizetési
kötelezettségének nem tesz eleget, az illetékhiányról leletet kell készíteni. A lelet alapján az
illetéket, a felhívás költségét és a mulasztási bírságot az illetékes illetékhivatal írja elő.”
170.	§ Az Itv. 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és a § előtt a következő alcímmel
egészül ki:
„A bírósági eljárási illeték megfizetése
74.	§ (1) A bírósági eljárási illetéket illetékbélyeggel az eljárást kezdeményező iraton kell
megfizetni, kivéve ha jogszabály más fizetési módot - ideértve az elektronikus illetékfizetés
módját - is megenged, vagy ha az illeték viseléséről a bíróság az eljárást befejező
határozatában dönt.
(2)	Ha az illeték megfizetését a kötelezett felhívás ellenére elmulasztotta, de a beadványt
nem utasították el, a meg nem fizetett illetéket a mulasztási bírsággal együtt lelet alapján az
illetékhivatal előírja.
(3)	A választottbírósági eljárásban az illetéket a megállapított költségekkel együtt kell
megfizetni és azt az eljárás befejezésekor az eljárt választottbíróság utalja át a Fővárosi
Illetékhivatalnak.
(4)	A pénzügyminiszter - kérelemre - az általános szabályoktól eltérően a bírósági eljárási
illeték utólagos elszámolással történő megfizetését engedélyezheti annak a gazdálkodó
szervezetnek [Ptk. 685. § c) pont], amely évente legalább 1000 olyan bírósági (peres és
nemperes) eljárást kezdeményez, amelyben a fizetendő illeték összege nem haladja meg a
10 000 forintot. A kérelem előterjesztéséért külön jogszabályban meghatározott igazgatási
szolgáltatási díjat kell fizetni. Utólagos elszámolás esetén a gazdálkodó szervezet az utólagos
elszámolás körébe tartozó ügyekben mentesül az eljárás kezdeményezésekor a bírósági
eljárási illeték megfizetése alól és azt utólagos elszámolás alapján félévente a székhelye
68
szerint illetékes illetékhivatal számlájára fizeti meg. Az engedélyt a pénzügyminiszter
„Tájékoztatóbban teszi közzé a Pénzügyi Közlönyben.”
171.	§ Az Itv. a 74. § után a következő 74/A. §-sal és az alábbi alcímmel egészül ki:
„Az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó közös szabályok
74/A. § (1) Az illetékbélyeggel megfizetett illetéket az eljárást kezdeményező iratra
(jegyzőkönyvre) vagy ezek hiányában az eljárás során létrejött iratra kell felragasztani. A
lerovandó eljárási illeték összegét kerekíteni kell oly módon, hogy az 50 forint alatti
maradékot el kell hagyni, az 50 forintot és az azt meghaladó összeget pedig 100 forintnak kell
számolni.
(2)	Az eljárást kezdeményező iratra ragasztott illetékbélyeget az ügyfélnek átírnia vagy
azon bármiféle megjelölést alkalmaznia nem szabad. A bélyeget az eljáró hatóság értékteleníti
felülbélyegezéssel, amelynél az eljárást kezdeményezték.
(3)	A 73. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott illetékfizetés esetén az eljárási illetéket
megfizetettnek kell tekinteni, a bizonylatot pedig az ügyirathoz kell csatolni.
(4)	Átutalási megbízással történő fizetés esetén az eljárási illeték megfizetésének
ellenőrzésére vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter rendeletben szabályozza.”
172.	§ Az Itv. 76. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A vagyonszerzés késedelmes bejelentését terhelő mulasztási bírságot az illetékhivatal
határozattal szabja ki.”
173.	§ Az Itv. 100. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„100. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendelettel állapítsa meg
a)	a vagyonszerzési illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezelésének, az illetékek
kiszabásának, elszámolásának és könyvelésének szabályait,
b)	az eljárási illetékek megfizetésére és a megfizetés ellenőrzésére vonatkozó részletes
szabályokat,
c)	az illetékbélyegek előállításával, forgalomba hozatalával és forgalmazásával
kapcsolatos szabályokat,
d)	a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolással történő megfizetése iránt
kezdeményezett eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, valamint a díj
beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes
szabályokat,
e)	az általános tételű eljárási illeték mértékét az adott mértéket megállapító jogszabály
hatálybalépésétől eltelt időszakban bekövetkezett ár- és értékviszonyok változására
figyelemmel.”
174.	§ Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének e) pontja a következő szövegrésszel és a bekezdés a
következő v) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:
e)	forgalmi érték:/
„Pénzre szóló követelés esetén az illetékkötelezettség keletkezésének napján fennálló
követelés értéke. Tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint üzletrész, vagyoni
betét esetén az illetékkötelezettség keletkezésének napján érvényes tőzsdei átlagár alapján
számított érték, ennek hiányában annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, egyéb jogi
69
személynek - amelyben a vagyonszerző tagsági jogot szerzett - az illetékkötelezettség
keletkezésének napján rendelkezésre álló, a gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi
személy arra feljogosított döntéshozó szerve által elfogadott utolsó számviteli beszámoló
mérlegében (ilyen mérleg hiányában az alapításkori nyitó vagyonmérlegében, az
illetékkötelezettség keletkezésekor felszámolás alatt álló gazdasági társaság, szövetkezet,
egyéb jogi személy esetén a felszámolás kezdő napját megelőző napra elkészített
zárómérlegében) szereplő összes eszköz mérleg szerinti értékének a megszerzett értékpapírra,
üzletrészre, vagyoni betétre jutó hányada,”
„v) alapítvány (közalapítvány): magánszemély, jogi személy, jogi személyiséggel nem
rendelkező gazdasági társaság által tartós közérdekű célra alapított, az alapítvány székhelye
szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság által nyilvántartásba vett szervezet.”
175.	§ Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. §-ának (3) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség
mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét, továbbá előlegfizetési
kötelezettséget megállapítani - az általános tételű államigazgatási eljárási illeték, a díj és a
bírság kivételével - csak törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján önkormányzati
rendeletben lehet.”
176.	§ Az Itv. melléklete e törvény 13. számú melléklete szerint módosul.
XIII.	Fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása
177.	§ A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-ának
(2)	bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény hatálya nem terjed ki a belföldi rendszámtáblával ellátott mezőgazdasági
vontatóra, a lassú járműre és a lassú jármű pótkocsijára, a munkagépre, a CD, a CK, a DT, az
OT és a Z betűjelű rendszámtáblával ellátott gépjárműre, továbbá a motorkerékpárra, ha
hajtómotorjának lökettérfogata a 250 cm3-t nem éri el, valamint a külföldön nyilvántartott
tehergépjárművek közül azokra, amelyek az Európai Unió valamely tagállamában vannak
nyilvántartva.”
178.	§ A Gjt. 2. §-ának (1) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az adó alanya - a (2)-(3), illetve az (5) bekezdésben foglalt kivétellel - a gépjármű
azon tulajdonosa, üzembentartó esetén üzembentartója (a továbbiakban együtt: tulajdonos),
akinek/amelynek a nevére - a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV.
törvény alapján vezetett nyilvántartás (a továbbiakban: hatósági nyilvántartás) év első napján
fennálló állapota szerint - a forgalmi engedélyt kiállították.”
„(4) Gépjármű tulajdonátruházása esetén, ha a tulajdonátszállással érintett felek egyike
sem tesz eleget a külön jogszabály által meghatározott bejelentési kötelezettségének, akkor a
tulajdonátszállás bejelentése évének utolsó napjáig az (1) bekezdés szerinti tulajdonos az adó
alanya.”
179.	§ A Gjt. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Tehergépjármű esetében - ide nem értve a nyergesvontatót, valamint a lakópótkocsit
-	az adó alapja a közúti közlekedési nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya)
növelve a terhelhetősége (raksúlya) 50%-ával.”
70
180.	§ A Gjt. 8. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) 2007. év december 31. napjáig 20%-os adókedvezmény illeti meg azon gépjárművet,
amely a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki
feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet (e § alkalmazásában KöHÉM rendelet)
2004. július 1-jén hatályos 5. számú melléklete II. alpontja szerinti 6, 7, vagy 8
környezetvédelmi osztály-jelzéssel (kóddal) ellátott.
(2)	2008. december 31. napjáig 30%-os kedvezmény illeti meg azon gépjárművet, amely a
KöHÉM rendelet 2004. július 1-jén hatályos 5. számú melléklete II. alpontja szerinti 9, 10, 11,
12 vagy 13 környezetvédelmi osztály-jelzéssel (kóddal) ellátott.
(3)	2008. december 31. napjáig 50%-os kedvezmény illeti meg azon gépjárművet, amely a
KöHÉM rendelet 2004. július 1-jén hatályos 5. számú melléklete II. alpontja szerinti 5
környezetvédelmi osztály-jelzéssel (kóddal) ellátott.”
181.	§ A Gjt. 9. §-ának (1) bekezdése a második mondat után a következő mondattal egészül
ki:
„Gépjármű tulajdonátruházása esetén, ha a tulajdonátszállással érintett felek egyike sem
tesz eleget a külön jogszabály által meghatározott bejelentési kötelezettségének, akkor a
tulajdonátszállás bejelentése évének utolsó napjáig a 2. § (1) bekezdés szerinti tulajdonos
járműnyilvántartásban bejegyzett lakcíme, székhelye, illetőleg telephelye szerinti
önkormányzati adóhatóság az illetékes a tulajdonváltozással érintett gépjármű adóztatására.”
182.	§ A Gjt. 15. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„E bekezdés szerinti fuvarozási időtartamba (tartózkodási időbe) nem számít bele a külön
jogszabályban meghatározott forgalomkorlátozási időszak.”
183.	§ A Gjt. 18. §-ának 18., 24. és 26. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában/
„18. gépjármű forgalomból való kivonásának minősül a közúti közlekedési igazgatási
feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000.
(XI. 30.) BM rendelet szerinti forgalomból való kivonás, ide nem értve a forgalomból való
fiktív kivonást,”
„24. munkagép: minden szállító vagy vontató eszköznek - függetlenül a rendszámtábla
jellegétől - nem minősülő (jellemzően önjáró), „E” betűjelű ideiglenes rendszámtáblával
ellátott jármű; amely önerejéből 15 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes,”
„26. lassú jármű és a lassú jármű pótkocsija: a 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet értelmében
speciális rendszámtáblával - fehér alapon (3-3) piros betű- és számjellel, Y kezdő betűjellel -
és igazolólappal ellátott jármű, amely a sík úton önerejéből (vagy vontatója által) 25 km/óra
sebességnél gyorsabban haladni nem képes,”
71
HATODIK RÉSZ
XIV.	fejezet
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
184.	§ Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. §-ának
(1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A magánszemélyt az adóhatóság előtt - ha nem kíván személyesen eljárni - törvényes
képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő,
adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult
gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy
képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt az adóhatóság előtt a képviseleti
jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti.
(2)	Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok
szerint képviseleti joggal rendelkező személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú
alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó,
könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági
társaság alkalmazottja, tagja képviselheti.
(3)	Amennyiben az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást
ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a
meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a meghatalmazott, megbízott által elkövetett
jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság - a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy
adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti
jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott kivételével - a képviselőt terheli. Ha az adózó
állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, amely számviteli,
könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági
társasággal szemben kell megállapítani.”
185.	§ Az Art. 14. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az ügyvéd és a szabadalmi ügyvivő mentesül tevékenységének szüneteltetése, a
közjegyző pedig mentesül a közjegyzői szolgálata szünetelésének időtartamához kötődő
adókötelezettségek teljesítése alól, ideértve a bankszámla-fenntartási kötelezettséget is.”
186.	§ Az Art. 16. §-a (3) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(3) Az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó:/
„a) nevét (elnevezését), rövidített cégnevét, a magánszemély adóazonosító jelét, külföldi
vállalkozás esetén az illetősége szerinti állam hatósága által megállapított adóazonosító
számát;”
„c) létesítő okiratának (alapító okirat, társasági-társulati szerződés, alapszabály) keltét és
számát, a gazdasági társaság, közhasznú társaság, egyesülés vezető tisztségviselőinek nevét,
lakóhelyét, adóazonosító számát és a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjének,
könyvvizsgálójának (ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, az adott gazdasági társaság
vizsgálatáért személyében is kijelölt felelősének) nevét, lakóhelyét;”
187.	§ (1) Az Art. 17. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a vállalkozói igazolvány
kézhezvételétől, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó pedig a bejelentkezés napjától
72
számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami
adóhatósághoz írásban bejelenti/
„d) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az
egyesülés, a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak), valamint a gazdasági társaság,
közhasznú társaság, egyesülés vezető tisztségviselőinek adóazonosító számát;”
(2)	Az Art. 17. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A bankszámlanyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi
bankszámlával kell rendelkeznie. Az adózó bevallásában, valamint kiutalási kérelmében
feltünteti azon pénzforgalmi bankszámlájának számát, melyre a költségvetési támogatás
kiutalását kéri.”
(3)	Az Art. 17. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a
§ a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet az állami
adóhatósághoz az adóévet követő január 31. napjáig bejelenti azt a székhelyére, telephelyére
az adóévben nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemélyt,
a)	aki az adóévben 183 napot meghaladó időtartamnál hosszabb ideig tartózkodott
belföldön, vagy
b)	akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését nem a külföldi illetőségű
munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy
c)	akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését a munkáltatónak a belföldön
fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli.
(11)	A (10) bekezdésben előírt bejelentés tartalmazza:
a)	a külföldi illetőségű magánszemély természetes azonosító adatait, állampolgárságát,
b)	a munkavégzés megkezdésének időpontját és adóéven belüli időtartamát,
c)	a munkavégzésre megbízást adó és a munkavégzéssel kapcsolatos költségeket viselő
külföldi szervezet vagy magánszemély nevét, székhelyét (telephelyét), illetve lakóhelyét.”
188.	§ Az Art. 22. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató, az általános forgalmi
adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a szerinti szolgáltatást az Európai
Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak nyújtó, illetőleg tőle igénybe vevő,
közösségi adószámmal nem rendelkező általános forgalmiadó-alany közösségi adószámának
megállapítása érdekében e kereskedelmi kapcsolatát az állami adóhatósághoz előzetesen
bejelenti.”
189.	§ (1) Az Art. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az
adóazonosító jelén - a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetén az
állampolgárságát is feltüntetve - tartja nyilván. Amennyiben a belföldön állandó lakóhellyel,
szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkező, nem magyar állampolgárságú magánszemély
adóazonosító jellel nem rendelkezik és belföldön eseti jelleggel szerez adóköteles, a kifizető
adatszolgáltatási kötelezettsége körébe eső jövedelmet, a magánszemély adóazonosító jelének
megállapítását a kifizető is kérheti az állami adóhatóságtól a magánszemély általa ismert
természetes azonosító adatainak és amennyiben a magánszemély belföldön rendelkezik
73
értesítési címmel, annak közlésével. A magánszemély adóazonosító jeléről az adóhatóság a
kifizetőt is tájékoztatja.”
(2)	Az Art. 24. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell
tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét közli a munkáltatóval, a kifizetővel, a
megyei (fővárosi) munkaügyi központtal, a hitelintézettel, a társadalombiztosítási szervvel, ha
az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége
keletkezik, és azzal összefüggésben a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. A
magánszemély az adóazonosító jelét közli a földhivatallal, az illetékhivatallal, a
biztosítóintézettel, az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást
kiállító szervvel, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával is,
ha ezzel összefüggésben azt adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az adatszolgáltatásra
kötelezettek felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát. Ha a magánszemély az
adóazonosító jelét nem közli, a munkáltató és a kifizető a kifizetést, az adókedvezmény
(adómentesség), a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója az
igazolás kiadását - az adóazonosító jel közléséig - megtagadja.”
(3)	Az Art. 24. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A (9) bekezdés c) pontjában felsorolt esetekben a nyilvántartásból való törlésről az
állami adóhatóság az adózót haladéktalanul értesíti.”
190.	§ Az Art. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkáltató a magánszemély jövedelemadóját akkor állapítja meg, ha annak
törvényben foglalt feltételei fennállnak, és a magánszemély a jogkövetkezmények
szempontjából az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatában ezt az adóévet követő év január
15. napjáig kéri. A munkáltatói adómegállapítás az ellenőrzés és a jogkövetkezmények
szempontjából a magánszemély bevallásának minősül. A magánszemély az adóévet követő év
január 15. napjáig arról is nyilatkozik, ha nem kéri a munkáltatói adómegállapítást.”
191.	§ (1) Az Art. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az az adózó, aki a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott
feltételek alapján nincs kizárva az adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításból,
továbbá nem kívánja adóját önadózással megállapítani, illetőleg munkáltatói adómegállapítást
nem kér, az adóévet követő év január 15. napjáig az illetékes adóhatóságnál az erre a célra
rendszeresített nyomtatványon bejelenti, hogy adóhatósági adómegállapítás útján kívánja
teljesíteni adókötelezettségét. Az adózó bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik
a)	átvezetési igényéről, a visszatérítendő adó kiutalásához szükséges adatokról,
b)	a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulék
visszaigényléséről - kivéve, ha az adóévben a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek vagy a
polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt -, feltéve, hogy a
különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el,
c)	az adóhatóság nyilvántartásában nem szereplő olyan adatokról, tényekről,
körülményekről, melyek az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításához
szükségesek.”
74
(2)	Az Art. 28. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózónak az adót június 20-áig kell megfizetnie, illetőleg az adóhatóságnak a
visszatérítendő adót eddig az időpontig kell kiutalni. Az adóhatóságot a kiutalás időpontjában
fennálló, általa nyilvántartott köztartozás tekintetében megilleti a visszatartási jog. Ha az
adóhatóság az adómegállapítást késedelmesen teljesíti, a fizetési határidőt (30 nap) az
adómegállapítás kézhezvételétől kell számítani.”
(3)	Az Art. 28. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az adóhatósági adómegállapítás során megállapított, és az adózóval közölt adó a
jogkövetkezmények és az ellenőrzés szempontjából az adózó által bevallott adónak minősül,
ha az adózó a nyitva álló határidőn belül észrevételt nem tett, illetve az adóhatóság az adózó
észrevétele alapján az adót módosította, vagy határozattal állapította meg.”
(4)	Az Art. 28. §-ának (10)-(12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Az adóhatóság az adózó kifogása alapján a tényállást hatósági eljárás keretében
tisztázza, és határozattal állapítja meg az adó alapját, az adót, a visszatérítendő, illetőleg
befizetendő adót. A határozat jogerőre emelkedéséig az adót az adózónak, illetőleg a
visszatérítendő adót az adóhatóságnak az adóhatósági adómegállapításban meghatározott
összeg szerint kell megfizetni, illetőleg kiutalni.
(11)	Ha a határozat alapján az adózót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott
összegnél kisebb fizetési kötelezettség terheli, az adóhatóság az adóbefizetés igazolását
követően az adózó kérelmére a javára mutatkozó összeget 15 napon belül visszatéríti. Ha a
határozat alapján az adózót további befizetés terheli, az adót a határozat jogerőre emelkedését
követő 15 napon belül kell megfizetnie. Ha a határozat alapján az adózót az adóhatósági
adómegállapításban meghatározott összegtől eltérő adóvisszatérítés illeti meg, a különbözetet
az adózó, illetve az adóhatóság a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizeti
vissza, illetve utalja ki.
(12)	Az adóhatóság utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg az adót, ha a
magánszemélynek az adóhatósági adómegállapítást követően tett bejelentése, illetőleg az
adóhatósági adómegállapítást követően feltárt tények alapján megállapítható, hogy az adózó
nem választhatta volna az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítást. A
magánszemély bejelentése esetén az adóhatóság a jogkövetkezményeket az önellenőrzésre
vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során
kiszabható jogkövetkezményeket kell alkalmazni.
(13)	Az adómegállapítás során hozott határozat nem zárja ki a bevallás utólagos
ellenőrzését és az utólagos adómegállapítást. Ha az adóhatóság az adómegállapítást
befolyásoló új tényről, körülményről, bizonyítékról szerez tudomást, utólagos ellenőrzésnek
és utólagos adómegállapításnak akkor is helye van, ha az adóhatósági adómegállapítást
bíróság felülvizsgálta.”
192.	§ Az Art. 30. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot
a)	az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában,
b)	az adóhatósági adómegállapítást választó adózó, ha az adóévben a fegyveres erők, a
rendvédelmi szervek vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja
75
volt, és ezt nyilatkozathoz csatolt szolgálati jogviszonyról szóló okirattal igazolja, az adóévet
követő május 20. napjáig bevallásnak minősülő külön nyomtatvány benyújtásával
igényelheti vissza, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem
számolta el.”
193.	§ Az Art. 33. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(3) Soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak valamennyi adójáról - kivéve a
magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles
benyújtani - a bevallással még le nem fedett időszakról, ha/
„e) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő
magánszemély e tevékenységét megszünteti, a tevékenység gyakorlásához szükséges egyéni
vállalkozói igazolványát vagy hatósági engedélyét jogerősen visszavonják, valamint az
ügyvéd és a szabadalmi ügyvivő tevékenységét, illetőleg a közjegyző közjegyzői szolgálatát
szünetelteti (a továbbiakban együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény).”
194.	§ Az Art. 37. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény
melléklete vagy törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás)
beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a
visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelt adó összege az 500 ezer forintot
meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. Az adóhatóság a magánszemély bevallásában
feltüntetett visszatérítendő jövedelemadót és járulékot az igény (bevallás) beérkezésétől
számított 30 napon belül, de legkorábban az adóévet követő év március 1-jétől utalja ki. Ha a
költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről szóló határozat
jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló
határidőt,
a)	ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 34. § (6)
bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától,
b)	ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy
késlelteti, az akadály megszűnésének napjától,
c)	ha a kiutalási igény jogosságának ellenőrzése az igény (bevallás) beérkezésének
napjától számított 30 napon belül megkezdődik, és az ellenőrzés akadályozása miatt
mulasztási bírság kiszabására vagy elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett
jegyzőkönyv átadásának napjától
kell számítani.”
195.	§ Az Art. 38. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bankszámlanyitásra kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az
adóhatóság kizárólag az adózó belföldi bankszámlájára történő átutalással teljesítheti. A
bankszámlanyitásra nem kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság
belföldi bankszámlára történő átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak. A belföldi
bankszámlanyitásra nem kötelezett, külföldi illetőségű adózót megillető adóvisszatérítést az
adóhatóság az adózó által megadott külföldi bankszámlára, az adózó által meghatározott
devizanemben utalja át. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti
Bank által közzétett forintban megadott árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett,
euróban megadott árfolyamot kell figyelembe venni. Az átváltás költsége a külföldi illetőségű
adózót terheli.”
76
196.	§ Az Art. 40. §-a a következő (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)
bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(2) Állami adóhatóság által kezelt elkülönített számlára kell megfizetni az adó-,
társadalombiztosítási csalás (Btk. 310. § (1) bekezdés), a Munkaerőpiaci Alap bevételét
biztosító fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310/A. § (1) bekezdés), a
társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség
megsértése (Btk. 310/B. § (1)-(3) bekezdései) bűncselekmények elkövetője által teljesített, a
bűncselekménnyel okozott bevételcsökkenés összegével megegyező - büntethetőséget
megszüntető okot eredményező - összeget.
(3)	Állami adóhatóság által kezelt elkülönített számlára kell megfizetni az állami
adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett
bűncselekmény miatt indított büntetőeljárásban a nyomozás elrendelésétől a büntetőeljárás
jogerős befejezéséig a kár, bevételcsökkenés megtérítése érdekében - a büntetés enyhítését
eredményezően - megfizetett összeget.”
197.	§ Az Art. 43. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(7)
bekezdés számozása (3)-(8) bekezdésre változik:
„(2) Az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatással
kapcsolatban elkövetett bűncselekményre tekintettel az elkövető által befizetett, a
büntetőeljárás során hozott jogerős határozat alapján előírt összeget az adóhatóság átvezeti
azon adózó folyószámlájára, amelynek a bűncselekmény következtében fizetési kötelezettsége
keletkezett.”
198.	§ Az Art. 50. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az adóhatóság az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás
keretében megállapított adót a magánszemély késedelmesen előterjesztett észrevétele alapján
módosítja az adózó terhére, az adóhatóság a korábban megállapított és az adózó észrevétele
alapján módosított összeg különbözete után önellenőrzési pótlékot számít fel, melynek
összegét az adómegállapítás módosításáról szóló értesítésben közli az adózóval.
(5)	A (4) bekezdésben meghatározott esetben a különbözetet és az önellenőrzési pótlékot
az adózó az adómegállapítás módosításáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 napon
belül fizeti meg, illetőleg az adóhatóság a különbözetet ugyanezen határidőn belül utalja ki.”
199.	§ Az Art. 52. §-a a következő (8)-(12) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha az állami adóhatóság az elhunyt magánszemély adóügyével összefüggésben
adóigazgatási eljárást folytat vagy azt kezdeményez, és ennek során az örökösök személyének
ismerete szükséges, az adóhatóság megkeresésére a hagyatéki leltározásra illetékes
önkormányzati jegyző adatot szolgáltat a hagyatéki leltár készítésének tényéről, valamint a
hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző nevéről és székhelyéről. Az állami adóhatóság
megkeresésére a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző a megkereső adóhatóságot
tájékoztatja az örökösökről az azonosításukhoz szükséges adatok feltüntetésével (név,
születési hely és idő, anyja leánykori neve és lakóhely), valamint az örökrészük alapján
örökölt vagyonról és annak értékéről, vagy tájékoztatást ad a hagyatéki eljárás
megszüntetéséről.
(9)	A Magyar Ügyvédi Kamara, illetőleg a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara az
ügyvédi, szabadalmi ügyvivői tevékenység szünetelésének kezdő napjáról, valamint a
szünetelés megszűnésének napjáról az ügyvéd, szabadalmi ügyvivő természetes azonosító
77
adatainak feltüntetésével a bejegyzést követő hó 15. napjáig adatot szolgáltat az ügyvéd,
szabadalmi ügyvivő illetékes állami adóhatóságához.
(10)	A közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara a közjegyző
szolgálata szünetelésének kezdő napjáról, valamint a szolgálat szünetelése megszűnésének
napjáról a közjegyző természetes azonosító adatainak feltüntetésével, a szolgálat
szünetelésének kezdő napját, illetőleg a szolgálat szünetelése megszűnésének napját követő
hó 15. napjáig adatot szolgáltat a közjegyző illetékes állami adóhatóságához.
(11)	Az állami adóhatóság elnöke a nemzetgazdaság aktuális állapotának, illetőleg az azt
befolyásoló hatások, folyamatok elemzése, értékelése érdekében a 10 000 legnagyobb
adóteljesítménnyel rendelkező adózót soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti gazdasági
tevékenységének olyan adatairól, amelyek a jogszabály alapján vezetett nyilvántartásaiból
megállapíthatók és adókötelezettségeivel összefüggésben állnak.
(12)	E törvény 7. számú mellékletében meghatározott kamatjövedelem kifizetője, illetve
az ezzel összefüggésben adatszolgáltatásra kötelezett más személy a 7. számú melléklet
szerinti módon és tartalommal adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz.”
200.	§ Az Art. 54. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az állami adóhatóság a csekély összegű (de minimis) támogatások összegéről
adózónként az adóbevallás határidejét követő 90 napon belül adatot szolgáltat a Magyar
Államkincstárnak, amely az adatokat az Országos Támogatási Monitoring Rendszerben
rögzíti.”
201.	§ Az Art. 56. §-a hatályos rendelkezésének számozása (1) bekezdésre változik, és
egyidejűleg a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának jogsegély iránti megkeresése a
magyar hatóságoktól érkezett megkeresésekkel azonos megítélés alá esik.”
202.	§ Az Art. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57. § (1) A KKI az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére
haladéktalanul átadja azokat az adóadatokat, amelyek a megkereső tagállamban
a)	az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges
finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítés, intervenció és egyéb, pénzösszeg
behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat piacának közös szervezése keretében
alkalmazott lefölözés és egyéb díj,
b)	a jövedelem-, nyereség- és vagyonadó,
c)	az általános forgalmi adó,
d)	a biztosítási adó,
e)	az a)-d) pontban meghatározott tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség,
továbbá
f)	a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság
megállapításához szükségesek és az állami adóhatóság nyilvántartásában rendelkezésre
állnak. Amennyiben a megkeresés teljesítéséhez más hatóságtól kell az adatot beszerezni, a
beszerzést követően a KKI az adóadatot a megkereső hatóságnak haladéktalanul továbbítja.
Az adatátadás akadályáról, megtagadásának okáról a KKI értesíti a megkereső hatóságot. Az
általános forgalmi adóval összefüggésben a KKI az igazgatási együttműködést szabályozó
európai közösségi rendelet szabályai szerint jár el.
78
(2)	A KKI hivatalból adja át a másik tagállam illetékes hatóságának az (1) bekezdésben
meghatározott adókkal összefüggő adóadatokat, amennyiben
a)	alapos okkal feltételezhető, hogy a másik tagállamban adóveszteség keletkezik,
b)	az adózó olyan adókedvezményt vesz igénybe, illetve az adózót olyan adómentesség
illeti meg, amely a másik tagállamban adófizetési kötelezettségnövekedést eredményez,
illetve adókötelezettséget keletkeztet,
c)	az adózó más tagállami illetőségű adózóval adókikerülés céljából harmadik tagállamon
vagy tagállamokon keresztül bonyolítja ügyleteit,
d)	a KKI úgy ítéli meg, hogy az adómegtakarítás a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó
szabályok megsértésével az eredmény újraelosztása útján valósul meg,
e)	a korábban átadott adóadatokhoz képest olyan új tények, körülmények merültek fel,
melyek a tényállást az adómegállapítás eredményessége érdekében kiegészítik.
(3)	Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának előzetes jóváhagyásával az
általa szolgáltatott adóadat harmadik tagállam illetékes hatóságának tovább adható.
(4)	A KKI az adózót kérelmére tájékoztatja a (2) bekezdés alapján átadott adóadatairól.
(5)	A KKI viszonosság alapján az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának az
(1)-(2) bekezdésben foglaltakon túl is átadhat adóadatot, ha az olyan adóhatósági eljárás
lefolytatásához szükséges, amelyhez a magyar jogszabályok alapján is felhasználható. A KKI
az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságával megállapodhat abban, hogy az adott
tagállam adóhatósági alkalmazottja az adatátadás érdekében a magyar adóhatóság által
végzett eljárási cselekményeknél jelen lehet. A KKI értesíteni köteles az Európai Bizottságot
minden olyan az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságával kötött viszonossági
megállapodásról, amely nem kizárólag egyedi adóügyre vonatkozik.
(6)	Az Európai Közösség tagállamainak adóhatóságai az ellenőrzés hatékonyságának
növelése érdekében az (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott adók tekintetében
megállapodhatnak abban, hogy saját illetékességi területükön egyidejűleg ellenőrzik egy vagy
több adóalany adókötelezettségeinek teljesítését, amennyiben ahhoz közös vagy egymást
kiegészítő érdekük fűződik.
(7)	A KKI az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának egyidejű ellenőrzésre
irányuló megkeresését továbbítja az illetékes adóhatóságnak. Az adóhatóság határoz az
egyidejű ellenőrzésben való részvételről, elutasító döntését indokolni köteles. A KKI értesíti a
megkereső hatóságot az adóhatóság döntéséről.
(8)	A KKI az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére - az e
törvényben meghatározott szabályoknak megfelelően - kézbesíti az adózónak a tagállami
adóhatóságok által az (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott adókkal kapcsolatban
kibocsátott határozatot, illetve egyéb okiratot. A kézbesítés iránti megkeresésben fel kell
tüntetni a határozat vagy egyéb okirat tárgyát, az adózó nevét, címét, valamint minden egyéb,
a címzett azonosításához szükséges információt. A KKI haladéktalanul értesíti a megkereső
hatóságot az általa tett intézkedésről, különösen a kézbesítés időpontjáról.
(9)	A KKI a 7. számú mellékletben meghatározott kifizetőtől, illetve az ezzel
összefüggésben adatot szolgáltató más személytől beérkezett adóadatot a haszonhúzó
illetősége szerinti tagállam illetékes hatóságának az adóévet követő év június 20-ig
továbbítja.”
79
203.	§ Az Art. 59. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
/(2) A KKI a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadja, ha/
„e) a megkereső hatóság olyan adóadat átadását kéri, amelynek szolgáltatását azonos
tartalmú megkeresés esetén nem tudná teljesíteni.”
204.	§ Az Art. 64. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A behajtási jogsegély keretében beszedett összeg kizárólag a behajtás iránti
megkeresésben megjelölt tartozásra számolható el.”
205.	§ Az Art. 70. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„70. § (1) A KKI az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságát jogsegélykérés
céljából az e törvényben foglalt együttműködési szabályoknak megfelelően megkeresheti.
(2)	Az egyidejű ellenőrzésre irányuló megkeresés során a KKI értesíti az érintett
tagállamok illetékes hatóságait azokról az adóügyekről, amelyek tekintetében az adóhatóság
egyidejű ellenőrzést javasol. A KKI megkeresését - az alapjául szolgáló információ
közlésével - megindokolja, és meghatározza az ellenőrzés alá vont időszakot.
(3)	Az önkormányzati adóhatóság az Európai Közösség tagállamainak területén
illetőséggel bíró adózót terhelő - a külön jogszabályban meghatározott értékhatárt elérő -
építmény- és telekadó tartozás behajtása érdekében felettes szerve útján, a KKI közvetítésével
kér jogsegélyt az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságától.”
206.	§ Az Art. a 85. §-t követően a következő címmel és 85/A. §-sal egészül ki:
„Adóhatósági igazolás kiállítása
85/A. § (1) Az adó-, jövedelem- és illetőségigazolást (a továbbiakban: adóhatósági
igazolás) az adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a
kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelő, az adózó által kért és a jogszabályban előírt
adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának
szükségességét valószínűsíti. Az adóhatósági igazolás hatósági bizonyítványnak minősül.
(2)	Az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást magyar, az illetőségigazolást magyar
vagy az adózó kérelmére magyar és angol nyelven állítja ki. Az adóhatóság az adóhatósági
igazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmező a
nyomtatványhoz csatolja annak hiteles magyar nyelvű fordítását.
(3)	Az általános adóigazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás kiadásának napján az
adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát, a behajthatatlanság címén törölt, de
el nem évült adótartozást, a kiállítás napjáig előírt valamely adónemre vonatkozó bevallási és
adófizetési kötelezettség elmulasztását, ide nem értve azt, ha az adóhatóság által lefolytatott
ellenőrzés a mulasztást feltárta, és az adózó a jogerős megállapítások alapján keletkezett
fizetési kötelezettségét teljesítette. A nemleges adóigazolás igazolja, hogy az adózónak az
adóigazolás kiállításának napján az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs.
(4)	A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az adózó által bevallott, illetve a
munkáltatói adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági, vagy utólagos adómegállapítás útján
megállapított, összevontan és elkülönülten adózó jövedelmet, valamint a jövedelem után
keletkező adófizetési kötelezettséget. Az adózó adóalapja és adója utólagos adómegállapítás
keretében történt megállapításának kivételével jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó
személyi jövedelemadóról vagy egyszerűsített vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást,
nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást, illetőleg nem jelentette be, hogy az
80
adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás választása útján teljesíti
adókötelezettségét.
(5)	Az állami adóhatóság a belföldi illetőségről a személyi jövedelemadóról szóló
törvénynek a belföldi illetőségű magánszemélyre, valamint a társasági adóról és
osztalékadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű adózóra vonatkozó rendelkezései alapján
illetőségigazolást állít ki. Az illetőségigazolás tartalmazza a magánszemély nevét, állandó
vagy ideiglenes lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, adóazonosító jelét, illetve az
egyéni vállalkozó, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, jogi személy, egyéb szervezet
nevét (elnevezését), székhelyét, valamint adószámát.”
207.	§ Az Art. 89. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Kötelező ellenőrzést lefolytatni/
„a) a vállalkozónál, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el, kivéve ha a hitelezői
követelés bejelentését az adóhatóság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a
végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 80. § (1) bekezdése alapján mellőzte,”
208.	§ (1) Az Art. 92. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ellenőrzésre előírt határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére a
felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A
másodfokú adóhatóság felettes szerve az ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által
indokolt esetben egyszer további 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az
állami adóhatóság elnökének, a vámhatóság országos parancsnokának indokolt kérelmére a
pénzügyminiszter az ellenőrzési határidőt egyszer, további 120 nappal meghosszabbíthatja.”
(2) Az Art. 92. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket
nem végezhet.”
209.	§ Az Art. 103. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„103. § (1) Az állami adóhatóság alkalmazásában álló adóellenőr jogosult a vállalkozási
tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és gépjármű átvizsgálására,
valamint a helyszínen talált gépjármű rakományának ellenőrzésére, ha az adózó, képviselője,
megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött
forrásból származó adatok alapján megalapozottan feltehető, hogy az adózó a bevallási,
bizonylatkiállítási és megőrzési, nyilvántartás vezetési (könyvvezetési) kötelezettségei
teljesítésének szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, megsemmisít, illetőleg
a vállalkozás valós körülményeit leplezi. E rendelkezés lakás átvizsgálására csak abban az
esetben alkalmazható, ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási tevékenység helyszíne.
(2)	Az átvizsgálást az ellenőrzést végző területi szerv vezetője határozattal rendeli el. Az
átvizsgálás lefolytatásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges. Utólagos ügyészi
jóváhagyás alapján átvizsgálásra abban az esetben kerülhet sor, ha alapos okkal feltehető,
hogy az átvizsgálás késedelmes lefolytatása az ellenőrzés céljának meghiúsulását
eredményezné. Közjegyzői, ügyvédi, adószakértői, adótanácsadói, illetve könyvviteli
szolgáltatást végző iroda átvizsgálása kizárólag előzetes ügyészi jóváhagyás alapján történhet.
Az átvizsgálást elrendelő határozatban - ha ez lehetséges - meg kell jelölni azokat a tárgyi
bizonyítási eszköznek minősülő dolgokat, amelyek megtalálása érdekében az átvizsgálás
szükséges.
81
(3)	Az adóhatóság az átvizsgálás megkezdése előtt közli a jelenlévő adózóval,
képviselőjével, megbízottjával, alkalmazottjával az átvizsgálást elrendelő határozatot, és - ha
az átvizsgálás meghatározott, illetőleg ismert tárgyi bizonyítási eszköz megtalálására irányul -
felszólítja a keresett tárgyi bizonyítási eszköz átadására. Ha az adózó, képviselője,
megbízottja, alkalmazottja a felszólításra a keresett tárgyi bizonyítási eszközt átadja, az
átvizsgálás nem folytatható, kivéve, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az átvizsgálás
során más tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolog is fellelhető.
(4)	Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot - a romlandó
élelmiszerek és az élő állatok kivételével - az ellenőrzést végző adóhatóság határozatával
lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.
(5)	A jármű, a jármű rakománya, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a
fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy
ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az
átvizsgálást, a lefoglalást, illetőleg a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében
foganatosítja.
(6)	Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le, ha az
az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel.
(7)	Az adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról
jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához
szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket,
illetőleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.
(8)	Az adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas
költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és az elidegenítés jogának
megtiltásával.
(9)	Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére azokról az
adóhatóság másolatot készít.
(10)	Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni, és a
lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell visszaadni, akitől
(amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart
igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása
esetén megsemmisíti.
(11)	Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott határozatok, intézkedések ellen
jogszabálysértésre hivatkozással az adózó az intézkedéstől, illetve a határozat közlésétől
számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól
számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó
hatálya.”
210.	§ Az Art. 104. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ellenőrzést legfeljebb az észrevétel kézbesítésétől, szóban előterjesztett észrevétel
esetén annak jegyzőkönyvbe vételének napjától számított 15 napig lehet folytatni, ha az adózó
észrevételei indokolják vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik
szükségessé. Ilyen esetben kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni. A kiegészítő ellenőrzésre
nyitva álló határidőt a felettes szerv az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére
egyszer, legfeljebb 15 nappal meghosszabbíthatja. A másodfokú adóhatóság felettes szerve az
ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben egyszer további 15 nappal
meghosszabbíthatja. Ellenőrzésre a hatósági eljárásban is sor kerülhet.”
82
211.	§ Az Art. 107. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a
benyújtott adóbevallás (munkáltatói adómegállapítás, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján
történő adómegállapítása) egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített ellenőrzés).”
212.	§ Az Art. 119. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az állami adóhatóság általános megbízólevéllel rendelkező adóellenőre
próbavásárlást és leltárfelvételt olyan középiskolai végzettséggel rendelkező személlyel
együtt is lefolytathat (a továbbiakban: kisegítő adóellenőr), aki megfelel a köztisztviselők
jogállásáról szóló törvény köztisztviselőkre vonatkozó alkalmazási feltételeinek és akivel az
adóhatóság ilyen feladatok ellátására határozott idejű munkaszerződést kötött. A kisegítő
adóellenőrre az adóellenőrre vonatkozó összeférhetetlenségi és kizárási szabályok az
irányadók.
(5)	A kisegítő adóellenőr az adóellenőrrel együtt az ellenőrzés során üzleti, üzemi vagy az
egyéb adóköteles tevékenység folytatására szolgáló helyiségbe, helyszínre, illetőleg a
vállalkozási tevékenységgel összefüggő alapanyag, félkész termék, áru tárolására szolgáló
helyiségekbe beléphet.”
213.	§ Az Art. 132. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Külföldi illetőségű személy feltételes adómegállapítás iránti kérelmét belföldi
képviselője útján terjesztheti elő.”
214.	§ Az Art. 140. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Amennyiben a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat részben
jogszabálysértő és ezért új eljárásra utasításnak van helye, a jogorvoslati kérelmet elbíráló
felettes szerv - amennyiben az ügy körülményei ezt lehetővé teszik - csak a jogszabálysértő
megállapítások tekintetében rendeli el az új eljárást, egyebekben a határozatot helybenhagyja,
vagy megváltoztatja.”
215.	§ Az Art. 156. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Amennyiben az adóhatóság egyidejűleg ingófoglalást foganatosított és ingatlan-
végrehajtást rendelt el, az ingatlan értékesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha az
ingófoglalás eredménytelen volt vagy abból a tartozás előreláthatóan nem egyenlíthető ki. A
végrehajtás alá vont ingóságot, illetve ingatlant rendszerint árverésen vagy nyilvános pályázat
útján (a továbbiakban: árverés), illetve árverésen kívüli eladással kell értékesíteni.”
216.	§ Az Art. 159. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„159. § (1) A végrehajtás során az adóhatóság által hozott határozatok, illetőleg az
adóvégrehajtó (ideértve az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtót is)
törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a behajtást kérő,
illetőleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti - a sérelmezett intézkedés
vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 8 napon belül - a végrehajtást
foganatosító első fokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok
bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási
kifogást a felettes szerv érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.
(2)	A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15
napon belül határoz. A megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja,
megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi határidő
tűzésével.
83
(3)	A végrehajtási kifogásnak - az ismételt, illetőleg az árverés kitűzését követően
benyújtott, az árverés kitűzésének jogszerűségét nem vitató végrehajtási kifogás kivételével -
a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van. A végrehajtási kifogás
beérkezéséről a végrehajtót az adóhatóság haladéktalanul értesíti. A kifogás tárgyában hozott
határozat ellen fellebbezésnek van helye.”
217.	§ Az Art. 160. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre
vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása, ha
a)	az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta,
b)	arra az adóhatósági árverés kitűzését követően kerül sor, vagy
c)	a fizetési könnyítés illetőleg tartozás mérséklés engedélyezését e törvény kizárja.”
218.	§ (1) Az Art. 161. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget
megállapító, nyilvántartó szerv, illetőleg a köztartozás jogosultja negyedévenként, a
negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 1000 forintot.”
(2) Az Art. 161. §-a (7) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adók módjára behajtott összeget az adóhatóság haladéktalanul átutalja a köztartozás
jogosultjának.”
219.	§ Az Art. 162. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság határozattal törli az adózó adótartozását,
és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó adóhatóságot tájékoztatja, ha
a)	a tartozásért helytállni köteles személyekkel szemben lefolytatott végrehajtási eljárás
eredménytelenül zárult, és az adóhatóság felszámolási eljárást nem kezdeményezett, vagy
b)	az adótartozás végrehajtásához való jog elévült.”
220.	§ Az Art. 164. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A bíróság által jogerősen megállapított adó-, társadalombiztosítási csalás (Btk. 310. §),
Munkaerőpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310/A. §), a
társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség
megsértése (Btk. 310/B. §), csalás (Btk. 318. §), illetve jogosulatlan gazdasági előny
megszerzése (Btk. 288. §) esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra
követik el - ideértve azt az esetet is, ha az elkövető azért nem büntethető, mert tartozását (Btk.
310. § (6) bekezdés, 310/A. § (5) bekezdés, 310/B. § (4) bekezdés) a vádirat benyújtásáig az
adóhatóság által megjelölt számlára kiegyenlítette és ezért az eljárást vele szemben ez okból
megszüntették, továbbá ha az eljárást az elkövetővel szemben a Btk. 71. §-ában meghatározott
megrovás alkalmazásával szüntették meg -, az adó megállapításához való jog nem évül el
mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.”
221.	§ Az Art. 168. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az önellenőrzési pótlékot a késedelmi pótlék 50%-ának, ugyanazon bevallásnak
ismételt önellenőrzése esetén 75%-ának megfelelő mértékben kell felszámítani a bevallás
84
benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól a helyesbítés nyilvántartásba történő
feljegyzésének, illetve a magánszemély jövedelemadója esetén az önellenőrzési lap
benyújtásának napjáig. Az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás
esetén az önellenőrzési pótlékot az észrevétel megtételére nyitva álló határidő leteltét követő
naptól az észrevétel adóhatósághoz történő beérkezésének napjáig számítja fel az adóhatóság.
Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó
adóját az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenőrzése során hiánytalanul megfizette, a
fizetendő pótlék összegét az általános szabályok szerinti mértékkel kell meghatározni, de az
5000 forintot, magánszemély esetében az 1000 forintot meghaladó összeget nem kell
bevallani és megfizetni. Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget azért nem
eredményez, mert a bevallani és megfizetni elmulasztott adó a következő elszámolási
időszakban levonható adónak minősült volna, az önellenőrzési pótlék összege nem haladhatja
meg a két bevallás közötti időre felszámítható késedelmi pótlék összegét. Ugyanilyen
szabályok alapján kell megállapítani az önellenőrzési pótlékot akkor is, ha a termékimportot
terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző
adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított
levonható adóként.”
222.	§ (1) Az Art. 172. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) A magánszemély adózó 100 ezer forintig, más adózó 200 ezer forintig terjedő
mulasztási bírsággal sújtható, ha/
„c) bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási, bankszámlanyitási
kötelezettségét, továbbá bevallási kötelezettségét nem teljesíti,”
(2)	Az Art. 172. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Az adatszolgáltatással kapcsolatban kiszabható mulasztási bírság felső határa az
adatszolgáltatással érintett magánszemélyek számának és a bírság adózóra egyébként
vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.”
223.	§ Az Art. 174. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A lezárás akadályozása esetén az adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti
igénybe.”
224.	§ (1) Az Art. 175. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság az adókötelezettségek teljesítéséhez nyomtatványt rendszeresíthet
különösen a bejelentésre, a bevallásra, a költségvetési támogatás előlegének, gyakoribb
igénybevételének igénylésére, az adatszolgáltatásra, a bevallás kiegészítésére szóló felhívásra
tett nyilatkozatra, az önellenőrzésre, az adófizetésre, átvezetésre és az adófolyószámla
egyeztetésére. A rendszeresített nyomtatványon történő teljesítéssel azonos értékű, ha az iratot
az adózó az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes program segítségével tölti ki és
állítja elő, és a kinyomtatott iratot aláírva az adóhatósághoz benyújtja.”
(2)	Az Art. 175. §-ának (12)-(13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) A pénzügyminiszter rendeletben határozza meg azokat az értékhatárokat és
feltételeket, amelyek alapján
a)	a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók ellenőrzésre kiválaszthatók,
b)	az adózókkal összefüggő feladatok a kiemelt adózók igazgatósága illetékességébe
tartoznak,
85
c)	az adózónak a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton kell
teljesítenie.
(13)	A (9) bekezdésben nem említett adózó 2005. április 1-jétől bevallási és
adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóságnál a pénzügyminiszternek a
Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel és az informatikai és hírközlési miniszterrel
kiadott együttes rendeletében meghatározott módon és technikai feltételekkel választása
alapján elektronikus úton teljesítheti.”
(3)	Az Art. 175. §-a a következő (15) bekezdéssel egészül ki:
„(15) Ha a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét - a (9) bekezdésben foglaltak
alapján - elektronikus úton teljesítő adózó felszámolását, végelszámolását rendelik el,
választhatja, hogy e kötelezettségeit a továbbiakban - ha e törvény másként nem rendelkezik
-	nyomtatvány felhasználásával teljesíti. A bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét - a
(9)	bekezdésben foglaltak alapján - elektronikus úton teljesítő adózó jogutódja, amennyiben
nem felel meg a (9) bekezdésben meghatározott feltételeknek, választhatja, hogy adóbevallási
és adatszolgáltatási kötelezettségét az átalakulás évében jogelődjével azonos módon teljesíti.”
225.	§ § (1) Az Art. 178. §-ának 8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. be nem jelentett alkalmazott: az adózó gazdasági tevékenységében személyesen
közreműködő magánszemély, akit a munkáltató, illetve kifizető a Tbj. 44. § (5) bekezdése
alapján nem jelentett be, illetve a munkáltató, kifizető nem tudja bizonyítani, hogy a
tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik a bejelentési kötelezettségen.”
(2)	Az Art. 178. §-ának 25. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. székhely: eltérő rendelkezés hiányában a jogi személy alapszabályában, a
cégbejegyzésben ekként megjelölt hely, ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen hely van, a
központi ügyvezetés helye. Ha nemzetközi szerződés az adóügyi illetőséget az üzletvezetés
helye szerint állapítja meg, az üzletvezetés helye szerint belföldi illetőségű adózónak
minősülő külföldi személy esetén e törvény alkalmazása szempontjából az üzletvezetés helye
székhelynek minősül.”
(3)	Az Art. 178. §-a a következő 30. ponttal egészül ki:
„30. Csekély összegű (de minimis) támogatás: az EK Szerződés 87. és 88. cikkeiben
foglaltaknak a de minimis támogatásra való alkalmazásáról szóló 2001. január 12-i 69/2001
(EK) bizottsági rendelet hatálya alá tartozó támogatás. A 69/2001 (EK) bizottsági rendelet 1.
cikkének a) pontjától eltérően a nemzetközi áruszállítást nem végző adózó igénybe vehet
csekély összegű (de minimis) támogatást. A 69/2001 (EK) bizottsági rendelet 1. cikke a)
pontjának megfelelően az EK Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek termeléséhez,
feldolgozásához és kereskedelméhez kapcsolódó tevékenységekhez csekély összegű (de
minimis) támogatás nem vehető igénybe.”
226.	§ Az Art. 181. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„181. § E törvény 3. § (3) bekezdése, 9. §-a, 22. §-a, 24. § (7) bekezdése, 52. § (12)
bekezdése, V. Fejezete, 79. §-a, 88. § (6)-(7) bekezdései, 125. § (1) bekezdése, 1. számú
melléklet I/B)/3. c)-e) pontjai, 3. számú melléklet H) pontja, 7-8. számú mellékletei, valamint
az általános forgalmi adóról szóló törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést
szolgálják:
a)	a Tanács 76/308/EGK irányelve (1976. március 15.) az Európai Mezőgazdasági
Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből,
86
valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló
kölcsönös segítségnyújtásról,
b)	a Tanács 79/1071/EGK irányelve (1979. december 6.) az Európai Mezőgazdasági
Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a
mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó
kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról,
c)	a Tanács 2001/44/EK irányelve (2001. június 15.) az Európai Mezőgazdasági
Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből,
valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására
vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról,
d)	a Bizottság 2002/94/EK irányelve (2002. december 9.) az egyes lefölözésekből,
vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló
kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek
végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról,
e)	a Tanács 77/799/EGK irányelve (1977. december 19.) a tagállamok illetékes
hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról,
f)	a Tanács 2003/48/EK irányelve (2003. június 3.) a kamatozó megtakarítási formákból
eredő jövedelmek adóztatásáról,
g)	a Tanács 2002/38/EK irányelve (2002. május 7.) a rádiós és televíziós
műsorszolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó
hozzáadottérték-adóval kapcsolatos rendelkezések tekintetében hozott 77/388/EGK irányelv
módosításáról és átmeneti módosításáról,
h)	a Tanács 2004/56/EK irányelve (2004. április 21.) a tagállamok illetékes hatóságainak a
közvetlen adózás, a bizonyos jövedéki adók és a biztosítási díjak adózása területén történő
kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv módosításáról.”
227.	§ Az Art. 182. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető
miniszterrel és az informatikai és hírközlési miniszterrel egyetértésben - rendeletben
szabályozza az állami adóhatóság által elektronikus úton nyújtott igazgatási szolgáltatások
körét és igénybevételének részletes szabályait.”
228.	§ Az Art. 1., 3. és 4. számú melléklete e törvény 14-16. számú melléklete szerint
módosul.
87
HETEDIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES
BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XV.	Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
229.	§ (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a n)
pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában
n) Tagságra kötelezett pályakezdő:/
„2. az, aki első alkalommal a csatlakozás napjától létesít az 5. §-ban meghatározott
biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42.
életévét, feltéve, hogy megelőzően nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonyt
más államban sem létesített. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási
intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató a
tanulói (hallgatói) jogviszonya - több szakképzettség megszerzése esetén az első alapképzés
(közép, illetőleg felsőfokú szakképesítés) megszerzésére irányuló tanulói (hallgatói)
jogviszonya - megszűnését követően első ízben Magyarországon létesített, illetőleg a tanulói
(hallgatói) jogviszony megszűnésének napján fennálló biztosítási jogviszonya tekintetében
minősül pályakezdőnek. A tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató
tanuló a biztosítottá válása napjától minősül tagságra kötelezett pályakezdőnek,”
(2)	A Tbj. 4. §-a o) pontjának 3. alpontja a következő rendelkezéssel egészül ki:
/o) Magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó: az a természetes személy, aki/
„Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali
rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató a tanulói (hallgatói)
jogviszonya megszűnését követően első ízben Magyarországon létesített, illetőleg a tanulói
(hallgatói) jogviszony megszűnésének napján fennálló biztosítási jogviszonya tekintetében is
jogosult a magán-nyugdíjpénztári tagság kezdeményezésére.”
230.	§ A Tbj. 10. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége:/
„b) ügyvéd, egyéni szabadalmi ügyvivő esetében a kamarai tagság kezdete napjától annak
megszűnése napjáig, európai közösségi jogász esetében a nyilvántartásba vétele napjától
annak törlése napjáig,”
/tart./
231.	§ A Tbj. 16. §-ának (1) bekezdése a következő s) ponttal egészül ki:
/Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. §
szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl - az, aki/
„s) nevelőszülői tevékenységet folytat, és az e tevékenységéből származó tárgyhavi
járulékalapot képező jövedelme nem éri el a tárgyhónapot megelőző hónap első napján
érvényes minimálbér 30 százalékát, naptári napokra annak harmincad részét.”
88
232.	§ A Tbj. 19. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke/
„b) a magán-nyugdíjpénztár tagja esetében 0,5 százalék.”
233.	§ A Tbj. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A foglalkoztatott a nyugdíj járulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb
azonban a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben az egy naptári napra
meghatározott összeg naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban:
járulékfizetési felső határ).”
234.	§ A Tbj. 41. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A járulékfizetési kötelezettség teljesítésének, valamint a biztosítotti adatok ellenőrzése
érdekében az érintett igazgatási szervek együttműködnek. Ennek keretében az OEP a
tárgyévben járulékfizetési kötelezettség alá eső biztosítottakról adatszolgáltatást teljesít az
APEH részére. Az APEH a kontrollált adatokat az OEP és az ONYF részére - külön
megállapodásban rögzítettek szerint - továbbítja.”
235.	§ A Tbj. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történt visszalépés, valamint az Mpt. 24. §-
ának (8) bekezdése és az Mpt. 29. §-a (9) bekezdésének b) pontja szerinti átutalás esetén a
magán-nyugdíjpénztár a pénztártag egyéni számláján nyilvántartott, a tagsági jogviszony
megszűnése napját magában foglaló negyedév fordulónapi követelésének a tagdíj-
kiegészítéssel csökkentett összegét a Nyugdíjbiztosítási Alap részére köteles átutalni a
fordulónapot követő 50 napon belül, illetve amennyiben erre nincs lehetőség, a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesítése alapján az értesítést követő 15 napon belül. Az
átutalásnál hivatkozni kell a pénztártag személyi adataira és TAJ-számára, ezzel egyidejűleg
az átutalás megtörténtéről, az átutalt összegről a foglalkoztatót és a volt pénztártagot is
tájékoztatni kell. A biztosított egyéni számláján jóváírt összegről évenkénti összesítésben
adatszolgáltatást kell teljesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A
tagdíj-kiegészítés Mpt. 26. §-ának (5) bekezdése szerinti összegét a magán-nyugdíjpénztár a
visszalépést követő 60 napon belül a tag, illetve a kedvezményezett rendelkezése szerint
visszafizeti vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalja át.”
236.	§ (1) A Tbj. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott, elszámolt)
járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a tagdíj összegét megállapítani és levonni, az
érintett magán-nyugdíjpénztárnak megfizetni és bevallani. A tagdíjfizetési kötelezettséget a
tárgyhónapot (az elszámolt hónapot) követő hónap 12. napjáig, a tagdíjbevallást pedig az
adóbevallásra előírtak szerint kell teljesíteni azzal, hogy a havi adóbevallásra nem kötelezett
foglalkoztató tagdíjbevallási kötelezettségének a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig
tesz eleget. A központosított illetmény-számfejtési rendszerbe tartozó központi költségvetési
és a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában részt vevő szervek tagdíjfizetési és
bevallási határideje a tárgyhónapot (az elszámolt hónapot) követő hónap 20. napja. A
tagdíjbevallásban a levont tagdíj alapját és összegét - a név és TAJ-szám jelölése mellett -
biztosítottanként, havi bontásban kell feltüntetni.”
(2)	A Tbj. 51. §-a (7) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A hitelezői igény benyújtása akkor mellőzhető, ha a felszámolási eljárás
kezdeményezését közvetlenül megelőzően az adóhatóság által lefolytatott eredménytelen
89
végrehajtási eljárás megállapításai szerint valószínűsíthető, hogy a pénztár követelésének a
nyilvántartásba vételéért fizetendő összeget elérő megtérülése sem várható. A felszámolási
eljárás során a pénztár a követelésről nem mondhat le, ha ezt megelőzően a tagdíjtartozás
végrehajtását az adóhatóságnál nem kezdeményezte.”
237.	§ A Tbj. 56. § (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit az e törvényben, a Tny. és az Eb. tv.-ben,
valamint az Mpt.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni a/
„c) Tny., az Eb. tv. és az Mpt. szerinti megtérítési és visszafizetési kötelezettség,
mulasztási bírság, késedelmi kamat, korengedményes nyugdíj tartozás megfizetésére,
behajtására, végrehajtására, a behajthatatlan tartozás törlésére, a végrehajtáshoz való jog
elévülésére, továbbá a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezésére.”
238.	§ A Tbj. az 56. § után a következő címmel, valamint 56/A. §-sal egészül ki:
„Képviselet
56/A. § A magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltatónak
a Magyar Köztársaság területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát
végző vagy kiküldetésben lévő munkavállalója (foglalkoztatottja) biztosítási jogviszonyával
kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében a külföldi munkáltató (foglalkoztató)
képviseletére az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. §-át
kell alkalmazni. A képviseletre vonatkozó meghatalmazás hiányában a külföldi munkáltató
(foglalkoztató) képviseletét ellátó személynek a munkavállalót (foglalkoztatottat) kell
tekinteni.”
XVI.	Fejezet
Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó
közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosítása
239.	§ Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó
közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban:
Amk.) 5. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) adatszolgáltatása alapján az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság minden év március 31-éig átutalja az illetékes magán-
nyugdíjpénztárnak a magán-nyugdíjpénztári tagság kezdő napjától számított ellátási alapnak a
Tbj. 33. §-ának (1) bekezdésében foglalt mértékkel számított összegét, ha az az egyszáz
forintot meghaladja.”
XVII.	Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
240.	§ Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Eho.)
2.	§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti munkáltatót, illetőleg kifizetőt (a továbbiakban:
kifizető) terheli az általa, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról,
valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.)
szerint belföldi magánszemélynek juttatott, a 3. §-ban meghatározott jövedelem után. Ha a 3.
§-ban meghatározott jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után
90
nem terheli jövedelemadó- (adóelőleg-) megállapítási kötelezettség, az egészségügyi
hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be, és fizeti meg.”
241.	§ Az Eho. 7. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
/Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást/
„i) a 6. § (4) bekezdésében meghatározott azon személy után, aki a Tbj. 13. §-ában
említett közösségi rendelet, illetőleg nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozik.”
242.	§ Az Eho. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a következő
(3)	bekezdéssel egészül ki:
„(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama
alatt 3450 Ft (naptári naponként 115 Ft), 2005. november 1-jétől havi 2250 Ft (naptári
naponként 75 Ft).
(3)	Ha a 6. § (3) bekezdésének a ) pontjában meghatározott jogviszonyban történő
foglalkoztatás a teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben (a továbbiakban: részmunkaidő)
történik, a tételes egészségügyi hozzájárulás összege az (1) bekezdés szerinti összegnek a
teljes munkaidő és részmunkaidő arányában, legfeljebb azonban 50 százalékos mértékben
csökkentett összege.”
243.	§ Az Eho. 10. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 7. § (1) bekezdésének h) pontja alkalmazásában tartósan munkanélküli személy az,
aki a foglalkoztatását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig a megyei (fővárosi)
munkaügyi központ által nyilvántartott munkanélküli volt.”
XVIII.	Fejezet
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása
244.	§ A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 21. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„21. § (1) A gyermekgondozási segélyben részesülő személy - ide nem értve a nagyszülőt
-	kereső tevékenységet
a)	a gyermek egy éves koráig nem folytathat;
b)	a gyermek egy éves kora után napi 4 órát meg nem haladó időtartamban vagy
időkorlátozás nélkül folytathat, ha a munkavégzés az otthonában történik.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásakor napi 4 órát meg nem haladó időtartamban
folytatott kereső tevékenységnek kell tekinteni, ha a gyermekgondozási segélyben részesülő
személyt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény rendelkezései szerint a
felek megállapodása alapján rendes munkaidőben kizárólag szombaton és vasárnap
részmunkaidőben foglalkoztatják oly módon, hogy a rendes és rendkívüli munkaidejének
együttes mértéke egy naptári héten a 20 órát nem haladja meg.”
XIX.	Fejezet
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV törvény
módosítása
245.	§ A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény (a továbbiakban: Flt.) a 18/A. § után a következő 18/B. §-sal egészül ki:
„18/B. § (1) A foglalkoztató a huszonöt év alatti első ízben munkaviszonyt létesítő
személy, valamint a gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, ápolási díj,
gyermekgondozási díj folyósításának megszűnésekor munkaviszonnyal nem rendelkező
személy foglalkoztatása esetén a foglalkoztatás kilenc havi időtartamára megfizetett
társadalombiztosítási (egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási) járulék felét a (2)
91
bekezdésben meghatározott együttes feltételek fennállása esetén visszaigényelheti. A
támogatás forrása a Munkaerőpiaci Alap.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti támogatásra akkor jogosult a foglalkoztató, ha az (1)
bekezdésben meghatározott személyeket a támogatás igénylését követő további kilenc
hónapig foglalkoztatja, a munkavállaló havi bruttó keresete a kilencvenezer forintot nem
haladja meg, és a munkaadó a támogatott munkavállaló alkalmazását megelőző hat hónapban
hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyát a működésével
összefüggő okból rendes felmondással nem szüntette meg.
(3)	Pályázati úton nyújtható támogatás a Munkaerőpiaci Alapból annak a munkaadónak,
aki ötven év feletti tartósan munkanélküli személy foglalkoztatását vállalja. Támogatásként a
társadalombiztosítási (egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási) járulék, valamint a
munkaadói járuléknak megfelelő összeg részben vagy egészben átvállalható legfeljebb egy
évi időtartamra.
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott támogatás igénylésére az adózás rendjéről szóló
törvény költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A támogatást az
igényjogosultság megnyíltát követő hónap 20. napjától az állami adóhatósághoz benyújtott
bevallásban lehet igényelni. A jogosulatlanná vált - korábban igénybe vett - támogatást a
foglalkoztató önadózással, az igényjogosultság megszűntét követő hónap 20. napjáig vallja be
és fizeti meg.
(5)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az (1) bekezdésben meghatározott támogatás
eljárási és elszámolási rendjét, valamint az igénybevétel részletes feltételeit rendeletben
állapítsa meg.”
246.	§ Az Flt. 39. §-ának (3) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/(3) A Munkaerőpiaci Alapon belül - a pénzeszközök felhasználásának célja szerint - a
következő alaprészeket kell elkülöníteni:/
„h) vállalkozói alaprészt a munkanélkülivé vált vállalkozók ellátására, támogatására.”
247.	§ Az Flt. 39/C. §-a (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a
jelenlegi c)-g) pont megjelölése d)-h) pontra változik:
/39/C. § (1) A Munkaerőpiaci Alap bevétele:/
„c) vállalkozói járulék”
248.	§ Az Flt. 42. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi
(7)-(8) bekezdés számozása (8)-(9) bekezdésre változik:
„(7) A magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkaadónak a
vele - a magyar jog hatálya alá tartozó - munkaviszonyban álló munkavállalóval kapcsolatos
munkaadói járulék befizetési, valamint munkavállalói járulék levonási és befizetési
kötelezettségének teljesítése tekintetében a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX.
törvénynek (a továbbiakban: Tbj.), a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett
munkáltatót terhelő társadalombiztosítási járulék befizetésére vonatkozó szabályait kell
alkalmazni.”
249.	§ Az Flt. a VI. fejezetét követően a következő címmel és a 44-46/B. §-sal egészül ki:
„Vállalkozók ellátása munkanélküliség esetén, az ellátás anyagi fedezete
Vállalkozói járadék
92
44.	§ (1) Vállalkozói járadék illeti meg azt, aki
a)	munkanélküli,
b)	a munkanélkülivé válását megelőző négy éven belül legalább 365 nap időtartamig
egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozóként folytatott tevékenységet, és e tevékenység
folytatása alatt vállalkozói járulék fizetési kötelezettségének eleget tett,
c)	rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem
részesül,
d)	munkát akar vállalni, de számára az illetékes munkaügyi központ nem tud megfelelő
munkahelyet felajánlani.
(2)	Az (1) bekezdés d) pontjában előírt feltételek alkalmazásában a munkahely akkor
megfelelő, ha
a)	a munkanélküli képzettségi szintjének, vagy a munkaügyi központ által felajánlott és a
képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyelembevételével megszerezhető
képzettségének, illetőleg az általa utoljára legalább hat hónapig ellátott egyéni, illetőleg társas
vállalkozói tevékenység, vagy betöltött munkakör képzettségi szintjének megfelel,
b)	egészségi állapota szerint a munkanélküli a munka elvégzésére alkalmas,
c)	a várható kereset a vállalkozói járadék összegét, illetőleg - amennyiben a vállalkozói
járadék összege a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb - a kötelező legkisebb
munkabér összegét eléri,
d)	a munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda
és visszautazás ideje a három órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli
gyermeket egyedül nevelő férfi munkanélküli esetében a két órát nem haladja meg,
e)	a munkanélküli foglalkoztatása munkaviszonyban történik.
(3)	A megváltozott munkaképességű munkanélküli esetében az (1) bekezdés d) pontjában
előírt feltétel alkalmazásában a munkahely akkor megfelelő, ha megfelel a (2) bekezdés a)-c)
és e) pontjában foglalt feltételeknek, és a munkahely és a lakóhely közötti naponta - a
megváltozott munkaképességű munkanélküli által igénybe vehető közlekedési eszközzel -
történő oda- és visszautazás ideje a két órát nem haladja meg.
(4)	A munkanélküli részére a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő, rövid
időtartamú munkalehetőség is felajánlható.
45.	§ (1) A vállalkozói járadék összegét a vállalkozói járulék alapját képező jövedelem
összegének alapulvételével kell kiszámítani. A kiszámítás során a munkanélküli
munkanélkülivé válását megelőző négy naptári éven belül annak az utolsó naptári évnek a
jövedelmét kell figyelembe venni, amelyben a munkanélküli legalább hat hónapon keresztül
vállalkozói járulékot fizetett. Ilyen naptári év hiányában a vállalkozói járadék összegének
alapjaként a munkanélkülivé válást megelőző naptári évben hatályos kötelező legkisebb
munkabért kell figyelembe venni. A vállalkozói járulék befizetéséről, valamint a vállalkozói
járadék alapját képező naptári év jövedelméről az állami adóhatóság igazolást állít ki.
(2)	A vállalkozói járadék kiszámításának alapja az (1) bekezdésben meghatározott
jövedelem havi átlagának 65 százaléka.
(3)	A vállalkozói járadék egy napra eső összege a (2) bekezdésben meghatározott
vállalkozói járadék alap harmincad része.
(4)	A vállalkozói járadék havi összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj - a
vállalkozói járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos - legkisebb összegének 90
százalékával, felső határa pedig az így megállapított összeg kétszeresével.
93
(5)	A vállalkozói járadéknak a szünetelést követően történő folyósítása esetén - ha a
szünetelés 540 napnál hosszabb ideig tartott - a munkanélküli járadék alsó határának
számításánál az öregségi nyugdíjnak az ismételt folyósítás kezdő napján hatályos összegét
kell figyelembe venni.
A vállalkozói járadék folyósításának időtartama
46.	§ (1) A vállalkozói járadék folyósításának időtartamát annak az időtartamnak az
alapulvételével kell megállapítani, amely alatt a munkanélküli a munkanélkülivé válását
megelőző négy évben egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozóként folytatott
tevékenységet, és e tevékenység folytatása alatt vállalkozói járulékfizetési kötelezettségének
eleget tett. Az előbbiekben meghatározott négy éves időtartam meghosszabbodik a következő
időtartamokkal, vagy azok egy részével, ha ezen időtartamok alatt a munkanélküli nem állt
munkaviszonyban, és az előbbiekben meghatározott vállalkozói tevékenységet sem folytatta:
a)	sor-, valamint tartalékos katonai szolgálat, továbbá a polgári szolgálat,
b)	keresőképtelenséggel járó betegség,
c)	beteg gyermek ápolására táppénzes állomány,
d)	terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély
folyósítása,
e)	rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék, az
átmeneti járadék, továbbá a bányászok egészségkárosodási járadéka folyósításának,
f)	az előzetes letartoztatás, a szabadságvesztés, a javító-nevelő munka, a szigorított javító
nevelő munka és az elzárás büntetés,
g)	az ápolási díj és a gyermeknevelési támogatás folyósítása időtartamával.
(2)	A vállalkozói járadék folyósítási idejének kiszámítása során öt nap járulékfizetési idő
egy nap járadékfolyósítási időnek felel meg. Ha a kiszámítás során töredéknap keletkezik, a
kerekítés szabályait kell alkalmazni.
(3)	A vállalkozói járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap.
(4)	A vállalkozói járadék folyósításának kezdő napja a munkanélkülinek a munkaügyi
központnál (illetőleg annak kirendeltségénél) történő jelentkezését követő naptári nap.
(5)	Annak részére, aki a munkaügyi központ által támogatott képzést a vállalkozói járadék
folyósításának ideje alatt, annak kezdő időpontjától számított 180 napon belül kezdi meg, és a
képzés időtartama alatt a vállalkozói járadék folyósítási idejét kimeríti, a vállalkozói járadékot
a képzés hátralévő időtartamára - legfeljebb azonban a képzés megkezdésétől számított 365
napig - tovább kell folyósítani. A 14. § (8) bekezdésében foglaltakat ebben az esetben is
alkalmazni kell.
(6)	Az (5) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a munkanélküli részére, ha kérelmére
a 14. § (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott keresetpótló juttatást állapítottak meg.
Ebben az esetben a vállalkozói járadék folyósítását szüneteltetni kell.
(7)	A folyósítási idő számítása szempontjából a vállalkozói tevékenység időtartama csak
egyszer vehető figyelembe. Ha a munkanélküli a vállalkozói járadék folyósításának számára
meghatározott időtartamát teljes mértékben nem vette igénybe, az ismételt folyósításnál a
járadékfolyósítás időtartamának alapját képező vállalkozói tevékenység idejét a tényleges
járadékfolyósítási időtartamnak megfelelően csökkenteni kell.
A vállalkozói járadékra vonatkozó vegyes rendelkezések
94
46/A. § (1) A vállalkozói járadék folyósításának megszüntetésére a 28. §-ban foglaltakat,
szüneteltetésére a 29. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(2)	Ha a munkanélküli munkanélküli járadékra és vállalkozói járadékra egyaránt jogosult,
mindkét ellátást meg kell állapítani, és a munkanélküli járadék folyósításának kezdő időpontja
nem lehet korábbi, mint a vállalkozói járadék folyósítási idejének kimerítését követő nap.
(3)	A munkanélküli járadékra való jogosultság, illetőleg a vállalkozói járadékra való
jogosultság időtartamát akkor kell összeszámítani, ha a munkanélküli legalább az egyik
ellátás megállapításához szükséges jogosultsági időtartamnak több mint a felét megszerezte.
Ebben az esetben azt az ellátást kell megállapítani, amely jogosultsági időtartamának több
mint a felével a munkanélküli rendelkezik. Ha a munkanélküli mindkét ellátás jogosultsági
időtartamának több mint a felét megszerezte, azt az ellátást kell megállapítani, amelynek
jogosultsági időtartama a munkanélkülivé válást megelőzte.
(4)	A vállalkozói járadékban részesülő személyt megillető jogok és kötelezettségek
tekintetében e törvénynek a munkanélküli ellátásban részesülő személyre vonatkozó
rendelkezéseit, a vállalkozói járadék visszafizetése tekintetében a 38. §-ban foglaltakat
megfelelően alkalmazni kell e fejezet szabályainak figyelembevételével. A vállalkozói
járadékkal kapcsolatos államigazgatási ügyekben a VIII. fejezet szabályait kell alkalmazni.
A vállalkozói járulék
46/B. § (1) Az egyéni és a társas vállalkozó az egészségbiztosítási járulék alapját képező
jövedelem után 4 százalékos mértékű vállalkozói járulékot fizet. Ez a rendelkezés nem
vonatkozik arra a személyre, aki öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra
jogosult. Nem kell vállalkozói járulékot fizetnie annak az egyéni és társas vállalkozónak, aki a
vállalkozói tevékenysége folytatásával egyidejűleg munkaviszonyban is áll, és munkaideje
eléri a heti 36 órát.
(2)	Az egyéni vállalkozó köteles a vállalkozói járulékot az (1) bekezdésben meghatározott
járulékalap figyelembevételével negyedévenként a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig
megfizetni az illetékes állami adóhatóságnak úgy, hogy a járulékalap éves szinten - tekintettel
a Tbj. 29. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra - elérje legalább a minimálbér naptári évre
számított összegét. Járulékbevallási kötelezettségét az adózás rendjéről szóló törvény
szabályai szerint köteles teljesíteni.
(3)	A társas vállalkozó a vállalkozói járulékot az (1) bekezdésben meghatározott
járulékalap figyelembevételével az önadózás szabályai szerint állapítja meg és a
tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg az illetékes állami adóhatóságnak.
Bevallási kötelezettségét az adóévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásával
egyidejűleg teljesíti. A vállalkozói járulékot éves szinten - a Tbj. 28. §-ának (1) bekezdésében
foglaltakra is tekintettel - a minimálbér után akkor is meg kell fizetni, ha a társas vállalkozó
részére jövedelmet nem fizettek és a tárgyév folyamán, a tárgyhónapig bezárólag a
megfizetett járulék nem éri el a minimálbér alapulvételével számított járulék összegét.
(4)	A 42. § (1), (5), valamint (7)-(8) bekezdésében foglaltakat a vállalkozói járulék fizetési
kötelezettség teljesítésére vonatkozóan megfelelően alkalmazni kell.”
250.	§ (1) Az Flt. 58. §-a (5) bekezdésének d) pontja a következő mondattal egészül ki:
„Az 1. pontban foglalt rendelkezés alkalmazása során az EGT állampolgár
munkanélküliként akkor is nyilvántartásba vehető, ha Magyarországon engedély alapján
végezhet munkát.”
95
(2)	Az Flt. 58. §-ának (5) bekezdése a következő s)- v) ponttal egészül ki:
/(5) E törvény alkalmazásában /
„s) egyéni vállalkozó: a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint biztosított, a Tbj. 4.
§-ának b) pontjában meghatározott személy,
t) társas vállalkozó: a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésénekf) pontja szerint biztosított, a Tbj. 4. §-
ának d) pontjában meghatározott személy,
u) egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem: a Tbj. 24. §-ának (1)
bekezdésében, 27. §-ának (2)-(3) bekezdésében, 28. §-ának (1)-(2) bekezdésében, 29. §-ának
(3)-(5) bekezdésében, valamint 29/A. §-ában meghatározott jövedelem,
v) társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem a Tbj. 4. §-ának k) pontjában,
20.	§-ában, 27. §-ának (1) bekezdésében, 29. §-ának (1)-(2) bekezdésében, 29/A. §-ában
meghatározott jövedelem.”
NYOLCADIK RÉSZ
AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A
MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XX.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
251.	§ Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló, többször módosított 1993. évi
XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) a 20. §-a után a következő 20/A. §-sal egészül ki:
„20/A. § A pénztár nevében, székhelyében, a vezető tisztségviselők illetve az ügyvezető
(helyettes ügyvezető) személyében, továbbá a 64. § (1) bekezdésében meghatározott
személyekben bekövetkező változást annak időpontját követő 30 napon belül a Felügyeletnek
bejelenti. A pénztár megalakulásakor és a vezető tisztségviselők, illetve a kötelező
alkalmazottak, megbízottak változása esetén a pénztár csatolja az érintett személy
a)	három hónapnál nem régebbi, eredeti erkölcsi bizonyítványát és nyilatkozatát arról,
hogy ellene büntetőeljárás nem folyik;
b)	nyilatkozatát arról, hogy vele szemben jogszabályban meghatározott
összeférhetetlenségi ok nem áll fenn;
c)	a jogszabály által előírt végzettségét, vagy gyakorlatát igazoló dokumentumok hiteles
másolatát;
d)	vezető tisztségviselő esetén nyilatkozatát a tisztség elfogadásáról.”
252.	§ Az Öpt. a 33/A. §-a után a következő 33/B. §-sal egészül ki:
„33/B. § Az önsegélyező pénztárak, illetve az egészségpénztárak pénztári kártyát
bocsáthatnak ki, és szolgáltatásaik elszámolását kártyás elszámoló rendszeren keresztül
bonyolíthatják.”
253.	§ Az Öpt. 40.§-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az internetes honlappal rendelkező pénztár köteles éves beszámolóját internetes
honlapján évente, a tárgyévet követő év június 30-áig közzétenni.
96
(6)	A pénztár a pénztári beszámoló részét képező mérleget, eredménykimutatást a
közgyűlés jóváhagyását követő 30 napon belül, de legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-
áig a beszámoló könyvvizsgálói záradékával együtt a Pénzügyi Közlönyben vagy országos
napilapban köteles közzétenni.”
254.	§ Az Öpt. a 40/B. §-t követően a következő címmel, valamint 40/C-40/D. §-sal egészül
ki:
„Informatikai rendszer védelme
40/C. § (1) A pénztárnak ki kell alakítania a tevékenységének ellátásához használt
informatikai rendszer biztonságával kapcsolatos szabályozási rendszerét és gondoskodnia kell
az informatikai rendszer kockázatokkal arányos védelméről, amely kiterjed a
bűncselekményekkel kapcsolatos kockázatok kezelésére is. A szabályozási rendszerben ki kell
térni az információtechnológiával szemben támasztott követelményekre, a használatából
adódó biztonsági kockázatok felmérésére és kezelésére a tervezés, a beszerzés, az üzemeltetés
és az ellenőrzés területén.
(2)	A pénztár köteles az informatikai rendszer biztonsági kockázatelemzését szükség
szerint, de legalább kétévente felülvizsgálni és aktualizálni.
(3)	Az informatika alkalmazásából fakadó biztonsági kockázatok figyelembevételével meg
kell határozni a szervezeti és működési rendeket, a felelősségi, nyilvántartási és tájékoztatási
szabályokat, a folyamatba épített ellenőrzési követelményeket és szabályokat.
(4)	A pénztárnak ki kell dolgoznia az informatikai rendszerének biztonságos működtetését
felügyelő informatikai ellenőrző rendszert és azt folyamatosan működtetnie kell.
(5)	A biztonsági kockázatelemzés eredményének értékelése alapján a biztonsági
kockázattal arányos módon gondoskodni kell legalább az alábbiakról:
a)	a rendszer legfontosabb elemeinek (eszközök, folyamatok, személyek) egyértelmű és
visszakereshető azonosításáról,
b)	az informatikai biztonsági rendszer önvédelmét, kritikus elemei védelmének zártságát
és teljes körűségét biztosító ellenőrzésekről, eljárásokról,
c)	a rendszer szabályozott, ellenőrizhető és rendszeresen ellenőrzött felhasználói
adminisztrációjáról (hozzáférési szintek, egyedi jogosultságok, engedélyezésük, felelősségi
körök, hozzáférés naplózás, rendkívüli események),
d)	olyan biztonsági környezetről, amely az informatikai rendszer működése szempontjából
kritikus folyamatok eseményeit naplózza és alkalmas e naplózás rendszeres (esetleg
önműködő) és érdemi értékelésére, illetve lehetőséget nyújt a nem rendszeres események
kezelésére,
e)	a távadatátvitel, valamint a kizárólag elektronikus úton megvalósuló pénzügyi
tranzakciók bizalmasságáról, sértetlenségéről és hitelességéről,
f)	az adathordozók szabályozott és biztonságos kezeléséről,
g)	a rendszer biztonsági kockázattal arányos vírusvédelméről.
(6)	A pénztárnak tevékenysége ellátásához, nyilvántartásai naprakész és biztonságos
vezetéséhez meg kell valósítania a biztonsági kockázatelemzés alapján indokolt védelmi
intézkedéseket és rendelkeznie kell legalább a következőkkel:
97
a)	informatikai rendszerének működtetésére vonatkozó utasításokkal és előírásokkal,
valamint a fejlesztésre vonatkozó tervekkel,
b)	minden olyan dokumentációval, amely az üzleti tevékenységet közvetlenül vagy
közvetve támogató informatikai rendszerek folyamatos és biztonságos működését - még a
szállító, illetőleg a rendszerfejlesztő tevékenységének megszűnése után is - biztosítja,
c)	a szolgáltatások ellátásához szükséges informatikai rendszerrel, valamint a
szolgáltatások folytonosságát biztosító tartalék berendezésekkel, illetve e berendezések
hiányában az ezeket helyettesítő egyéb - a tevékenységek, illetve szolgáltatások
folytonosságát biztosító - megoldásokkal,
d)	olyan informatikai rendszerrel, amely lehetővé teszi az alkalmazási környezet
biztonságos elkülönítését a fejlesztési és tesztelési környezettől, valamint a megfelelő
változáskövetés és változáskezelés fenntartását,
e)	az informatikai rendszer szoftver elemeiről (alkalmazások, adatok, operációs rendszer
és környezetük) olyan biztonsági mentésekkel és mentési renddel (mentések típusa, módja,
visszatöltési és helyreállítási tesztek, eljárási rend), amelyek az adott rendszer
helyreállíthatóságát a rendszer által nyújtott szolgáltatás kritikus helyreállítási idején belül
lehetővé teszik. Ezen mentéseket kockázati szempontból elkülönítetten és tűzbiztos módon
kell tárolni, valamint gondoskodni kell a mentések forrásrendszerrel azonos szintű hozzáférés
védelméről,
f)	jogszabályban meghatározott nyilvántartás ismételt előhívására alkalmas adattároló
rendszerrel, amely biztosítja, hogy az archivált anyagokat a jogszabályokban meghatározott
ideig, de legalább az adott tag tagsági jogviszonyának megszűnését követő 5 évig, bármikor
visszakereshetően, eredeti állapot szerint helyreállíthatóan megőrizzék, olyan módon, amely
kizárja az utólagos módosítás lehetőségét,
g)	a szolgáltatásai folyamatosságát akadályozó rendkívüli események kezelésére szolgáló
tervvel.
(7)	A pénztárnál mindenkor rendelkezésre kell állnia:
a)	az általa fejlesztett, megrendelésére készített informatikai rendszer felépítésének és
működtetésének az ellenőrzéséhez szükséges rendszerleírásoknak és modelleknek,
b)	az általa fejlesztett, megrendelésére készített informatikai rendszernél az adatok
szintaktikai szabályainak, az adatok tárolási szerkezetének,
c)	az informatikai rendszer elemeinek a pénztár által meghatározott biztonsági osztályokba
sorolási rendszerének,
d)	az adatokhoz történő hozzáférési rend meghatározásának,
e)	az adatgazda és a rendszergazda kijelölését tartalmazó okiratnak,
f)	az alkalmazott szoftver eszközök jogtisztaságát bizonyító szerződéseknek,
g)	az informatikai rendszert alkotó ügyviteli, üzleti szoftvereszközök teljes körű és
naprakész nyilvántartásának.
(8)	A szoftvereknek együttesen alkalmasnak kell lenni legalább:
a)	a működéshez szükséges és jogszabályban előírt adatok nyilvántartására,
b)	a tárolt adatok ellenőrzéséhez való felhasználására,
98
c)	a biztonsági kockázattal arányos logikai védelemre és a sérthetetlenség védelmére.
(9)	A pénztár belső szabályzatában meg kell határozni az egyes munkakörök betöltéséhez
szükséges informatikai ismeretet.
Kiszervezés
40/D. § (1) A pénztár a tevékenységéhez kapcsolódó, illetve jogszabály által végezni
rendelt olyan tevékenységét, amelynek során adatkezelés vagy adatfeldolgozás valósul meg,
kiszervezheti a 36. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. A kiszervezett
tevékenységet végző a 40/B. § (1) bekezdése alapján adatkezelést végezhet. Adatkezelésen és
adatfelhasználáson a személyes adaton, illetve pénztártitkot képező adaton elvégzett, a
személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben
meghatározott tevékenységeket kell érteni.
(2)	A kiszervezett tevékenységet végzőnek - a kockázattal arányos mértékben -
rendelkeznie kell mindazon személyi, tárgyi és biztonsági feltételekkel, melyeket jogszabály a
kiszervezett tevékenységet illetően a pénztárra vonatkozóan előír.
(3)	A nyilvántartás kiszervezésére vonatkozó szerződésnek tartalmaznia kell:
a)	az adatvédelemre vonatkozó előírások érvényesítését,
b)	a kiszervezett tevékenységet végző hozzájárulását a kiszervezett tevékenységnek a
pénztár ellenőrző bizottsága, külső könyvvizsgálója, és a Felügyelet helyszíni, illetve
helyszínen kívüli ellenőrzéséhez,
c)	a kiszervezett tevékenységet végző felelősségét az adatvédelmi és adatbiztonsági
előírások érvényesítéséért, a tevékenység megfelelő színvonalon történő végzéséért, illetve a
szerződés pénztár részéről történő azonnali felmondási lehetőségét a szerződés ismételt vagy
súlyos megsértése esetére,
d)	a kiszervezett tevékenységet végzőtől elvárt, a tevékenység végzésének minőségére
vonatkozó részletes követelményeket,
e)	a pénztár és a kiszervezett tevékenységet végző szervezet közötti adatátadás-átvétel
rendjét.
(4)	A pénztárnak rendelkeznie kell a kiszervezésre vonatkozó szerződésben foglaltaktól
eltérő tevékenységvégzésből eredő, rendkívüli helyzetek kezelésére kidolgozott intézkedési
tervvel. A nyilvántartást végző szervezet köteles negyedévente az adatállomány teljes körű
mentésének egy példányát a pénztár részére átadni.
(5)	A pénztár ellenőrző bizottsága köteles a kiszervezett tevékenység szerződésben
foglaltaknak megfelelő végzését legalább évente megvizsgálni.
(6)	A pénztár felelős azért, hogy a kiszervezett tevékenységet végző a tevékenységet a
jogszabályi előírások betartásával és az ilyen tevékenységet végző személyektől általában
elvárható gondossággal végezze. Amennyiben a kiszervezett tevékenység végzése
jogszabályba vagy a szerződésbe ütközik, a pénztár az általa szükségesnek tartott intézkedést
megteszi, és erről a Felügyeletet haladéktalanul értesíti.
(7)	A Felügyelet a pénztár (6) bekezdésben foglalt bejelentése vagy a helyszíni ellenőrzése
során feltárt hiányosságok alapján a tevékenység kiszervezését megtilthatja, illetve más
szolgáltatóval való szerződéskötésre kötelezhet.
99
(8)	Az a kiszervezett tevékenységet végző, amely egyidejűleg több pénztár részére végez
kiszervezett tevékenységet, köteles az így tudomására jutott tényt, adatot, információt
elkülönítetten - az adatvédelmi előírások betartásával - kezelni.
(9)	A kiszervezett tevékenységet végző közreműködőt abban az esetben alkalmazhat, ha az
igénybevett közreműködő megfelel a (2) bekezdésben előírtaknak, és a közöttük létrejövő
szerződés - melyet a pénztárnak jóvá kell hagynia - biztosítja a kiszervezett tevékenységnek a
Felügyelet, a pénztár ellenőrző bizottsága, valamint könyvvizsgálója által történő ellenőrzését.
(10)	A pénztár vezető tisztségviselője vagy annak közeli hozzátartozója a kiszervezett
tevékenységet folytató társaságban tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal nem
rendelkezhet, illetve a kiszervezett tevékenység végzésével nem bízható meg. A pénztár
ellenőrző bizottságának tagja nem állhat alkalmazotti vagy megbízási jogviszonyban a
kiszervezett tevékenységet végzővel.
(11)	A pénztár a kiszervezett tevékenységek körét az alapszabályban köteles feltüntetni.
(12)	A pénztár, illetve a pénztár nyilvántartását végző szolgáltató informatikai
rendszerének fejlesztésére, üzemeltetésére megbízott szervezet, illetve személy - kizárólag az
informatikai rendszer fejlesztésével és üzemeltetésével kapcsolatban, e célból és az ehhez
szükséges mértékben - az informatikai rendszerben tárolt adatokat megismerheti.”
255.	§ Az Öpt. 47. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
valamint a következő d) ponttal egészül ki:
/A nyugdíjkorhatárt elérő pénztártag írásban nyilatkozik arról, hogy /
„c) a tagdíjat fizeti, és a nyugdíjszolgáltatást nem veszi igénybe, vagy
d)	az egyéni nyugdíjszámláján felhalmozott összeget a pénztárban hagyja, és a tagdíjat
tovább nem fizeti.”
256.	§ Az Öpt. az 59/B. §-a után a következő 59/C-59/D. §-sal egészül ki:
„59/C. § (1) A Felügyelet az egyes pénztárak alábbi dokumentumait, adatait az érdeklődők
számára folyamatosan és térítésmentesen hozzáférhetővé teszi:
a)	alapszabály,
b)	közgyűlések jegyzőkönyvei,
c)	székhely, telephely(ek), fiók(ok), kirendeltség(ek),
d)	adószám,
e)	a pénztár negyedéves jelentésekben szereplő adatok szerinti taglétszáma, vagyona
(befektetések negyedév végi záróállományának piaci értéke),
f)	vezető tisztségviselők neve,
g)	könyvvizsgáló neve, lakcíme,
h)	az éves beszámolók.
(2)	A Felügyelet a vezető tisztségviselők, a kötelező alkalmazottak és megbízottak,
valamint természetes személy szolgáltatók az alábbiakban felsorolt személyes adatait a
pénzügyi szervezetek felügyeleti tevékenységének ellátása céljából kezelheti:
a)	név (házasságkötést megelőző név),
b)	születési hely és idő,
c)	anyja leánykori neve,
d)	lakcím (tartózkodási hely),
100
e)	szakképzettség, végzettség, szakmai gyakorlat,
f)	büntetlen előélet,
g)	betöltött tisztség.
(3)	A (2) bekezdésben felsorolt adatokat a Felügyelet kérésére a pénztár, illetve az érintett
személy köteles a Felügyelet rendelkezésére bocsátani.
59/D. § A pénztárak a tevékenységi engedély iránti kérelmet; a pénztár, illetve a vezető
tisztségviselők, a kötelező alkalmazottak és megbízottak, a könyvvizsgáló, illetve a
szolgáltatók adatainak bejelentését a Felügyelet által meghatározott formában kötelesek
elkészíteni.”
257.	§ Az Öpt. 78. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az önsegélyező és az egészségpénztári pénztári
kártya kibocsátására, felhasználására, valamint a kártyás elszámoló rendszerek működtetésére
vonatkozó szabályokat rendeletben szabályozza.”
XXI.	Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
módosítása
258.	§ (1) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló, többször módosított
1997. évi LXXXII törvény (a továbbiakban: Mpt) 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
/Törvény alapján az a természetes személy válik pénztártaggá (a továbbiakban:
pályakezdő),/
„b) aki első alkalommal 2004. április 30-át követően létesít a Tbj. 5. §-ában meghatározott
jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét, feltéve, hogy más
államban ezt megelőzően nem volt nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető
jogviszonya. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben
nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló (hallgató) a tanulói
(hallgatói) jogviszonya - több szakképzettség megszerzése esetén az első alapképzés (közép-,
illetőleg felsőfokú szakképesítés) megszerzésére irányuló tanulói (hallgatói) jogviszonya -
megszűnését követően első ízben Magyarországon létesített, illetőleg a tanulói (hallgatói)
jogviszony megszűnésének napján fennálló biztosítási jogviszonya tekintetében minősül
pályakezdőnek. A tanulószerződés alapján szakképzőiskolai tanulmányokat folytató tanuló a
biztosítottá válása napjától minősül tagságra kötelezett pályakezdőnek;”
(2)	Az Mpt. 3. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Pénztártaggá válhat önkéntes döntése alapján az a természetes személy, aki/
„c) első ízben 2004. április 30-át követően létesít Magyarországon a Tbj. 5. §-ában
meghatározott biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt, illetve nyugellátásra jogosultságot
első alkalommal a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez és
ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét, feltéve, hogy az (1) bekezdés b) és c)
pontjai alapján nem minősül tagságra köteles pályakezdőnek, és a magyarországi biztosítási
jogviszony létrejöttének, illetve a megállapodás megkötésének első napjától számított három
hónapon belül magánnyugdíjpénztári tagságát írásban tett belépési nyilatkozattal
kezdeményezi. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási
intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló (hallgató) a
101
tanulói (hallgatói) jogviszonya megszűnését követően első ízben Magyarországon létesített,
illetőleg a tanulói (hallgatói) jogviszony megszűnésének napján fennálló biztosítási
jogviszonya tekintetében is jogosult a magánnyugdíjpénztári tagság kezdeményezésére.”
(3)	Az Mpt. 3. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A tagságra kötelezett pályakezdő az (1) bekezdés b) pontja esetén a biztosítási
jogviszony létrejöttének napját követő 15 napon belül foglalkoztatójának, illetve az (1)
bekezdés c) pontja esetén a megállapodás megkötését megelőzően az illetékes
nyugdíjbiztosítási szervnek nyilatkozik arról, hogy megelőzően nyugdíjbiztosítási
kötelezettséget keletkeztető jogviszonya nem volt.”
259.	§ Az Mpt 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„23. § (1) A pénztártag tagsági jogviszonya
a)	más pénztárba való átlépéssel, az átlépés napját megelőző nappal;
b)	elhalálozással, az elhalálozás napjával;
c)	zárt pénztárban a tagsági viszony SzMSz szerinti feltételének megszűnésével; vagy
d)	a Tny. szerint megállapított rokkantsági nyugdíjra jogosulttá válásával, a rokkantsági
nyugdíj megállapításának napját megelőző nappal, a tag döntése szerint; illetőleg
e)	a törvény 123. §-ának (2) bekezdése szerinti visszalépéssel;
f)	a törvény 123. §-ának (6) bekezdése szerinti visszalépéssel, a nyugellátás
megállapításának napját megelőző nappal
szűnik meg.”
260.	§ Az Mpt. 24. §-ának (7)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A 23. § (1) bekezdés d) és f) pontjaiban meghatározott esetekben a
társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépési szándékáról a pénztártag a
társadalombiztosítási nyugdíjigény benyújtásával egyidejűleg írásban nyilatkozik a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a benyújtást
követően írásban értesíti az érintett magánnyugdíj pénztárat a pénztártag visszalépési
szándékának bejelentéséről és a nyugdíj megállapításának kezdő időpontjáról, valamint a
megállapítást követően a társadalombiztosítási nyugellátás összegének a Tny. 12. § (7)
bekezdése alapján számított összegéről. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a
társadalombiztosítási nyugellátás összegéről szóló értesítését követően a
magánnyugdíjpénztár haladéktalanul, írásban tájékoztatja a pénztártagot az egyéni
számlakövetelés alapján számított életjáradék várható összegéről. A pénztár a 23. § (1)
bekezdésének f) pontjában meghatározott esetben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv
társadalombiztosítási nyugellátás összegéről szóló értesítése alapján megvizsgálja a
visszalépés feltételeit, és arról írásban igazolást ad ki a pénztártag részére. Amennyiben a
pénztártag a visszalépésről dönt, a pénztárhoz benyújtja visszalépési kérelmét, melyet az
haladéktalanul továbbít a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A 23. § (1) bekezdésének
f)	pontjában meghatározott esetekben a pénztárnak ezzel egyidejűleg az igazolást is
továbbítania kell. A visszalépési kérelem a nyugdíjigény elbírálása tárgyában hozott első fokú
határozat kézhezvételét követő legfeljebb 30 napon belül nyújtható be.
(8)	A társadalombiztosítási nyugellátás összegének - a Tny. 12. §-a (6) bekezdésén alapuló
-	megállapításáról a nyugdíjbiztosítási szerv értesíti a magánnyugdíj pénztárat. A
magánnyugdíjpénztár a pénztártag egyéni számláján nyilvántartott, a tagsági jogviszony
102
megszűnése napját magában foglaló negyedév fordulónapi követelésének a
tagdíjkiegészítéssel csökkentett összegét a Nyugdíjbiztosítási Alap részére köteles átutalni a
fordulónapot követő 50 napon belül, illetve amennyiben erre nincs lehetőség, a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesítése alapján az értesítést követő 15 napon belül.”
261.	§ Az Mpt. 44. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A pénztár a nevében, székhelyében, vezető tisztségviselőiben, és a (2) bekezdésben
meghatározott személyekben bekövetkező változást annak időpontját követő 30 napon belül a
Felügyeletnek bejelenti. A pénztár a megalakulásakor és a vezető tisztségviselők, illetve a
kötelező alkalmazottak, megbízottak változása esetén csatolja az érintett személy
a)	három hónapnál nem régebbi, eredeti erkölcsi bizonyítványát és nyilatkozatát arról,
hogy ellene büntetőeljárás nem folyik,
b)	nyilatkozatát arról, hogy vele szemben jogszabályban meghatározott
összeférhetetlenségi ok nem áll fenn,
c)	a jogszabály által előírt végzettségét, vagy gyakorlatát igazoló dokumentumok hiteles
másolatát,
d)	vezető tisztségviselők esetén nyilatkozatát a tisztség elfogadásáról.”
262.	§ Az Mpt. 66. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Pénztári vagyonkezelő csak olyan befektetési vállalkozás, pénzügyi intézmény,
biztosító részvénytársaság vagy befektetésialap-kezelő lehet, amely
a)	tevékenységét a Felügyelet engedélye alapján végzi, vagy
b)	az Európai Unió más tagállamában rendelkezik székhellyel és tevékenységét egyéb
jogszabályban foglaltaknak megfelelően határon átnyúló szolgáltatás keretében vagy
magyarországi fióktelepe útján folytatja.”
263.	§ Az Mpt. 73. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezet a pénztárakra vonatkozó gazdálkodási,
számviteli, biztosításmatematikai és befektetési előírások szerint végzi tevékenységét, és - a
vagyonkezelő kivételével - a pénztár nevében és érdekében jár el.”
264.	§ Az Mpt. 74. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Semmis a vagyonkezelői szerződés akkor, ha /
„a) a vagyonkezelő nem rendelkezik a vagyonkezelési tevékenység végzéséhez szükséges
felügyeleti engedéllyel és a Felügyelet által jóváhagyott, a tevékenységére vonatkozó
üzletszabályzattal, valamint nem felel meg a 66. § (7) bekezdésének b) pontjában
meghatározott feltételeknek.”
265.	§ Az Mpt. 75. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Valamely pénztári tevékenység szolgáltatóhoz történő kihelyezése, a kihelyezési
szerződés módosítása vagy a kihelyezés megszüntetése esetén arról a pénztártagot tájékoztatni
kell.”
266.	§ Az Mpt. a 77. §-t követően a következő címmel, valamint 77/A-77/B. §-sal egészül ki:
„Informatikai rendszer védelme
77/A. § (1) A pénztárnak ki kell alakítania a tevékenységének ellátásához használt
informatikai rendszer biztonságával kapcsolatos szabályozási rendszerét és gondoskodnia kell
103
az informatikai rendszer kockázatokkal arányos védelméről, amely kiterjed a
bűncselekményekkel kapcsolatos kockázatok kezelésére is. A szabályozási rendszerben ki kell
térni az információtechnológiával szemben támasztott követelményekre, a használatából
adódó biztonsági kockázatok felmérésére és kezelésére a tervezés, a beszerzés, az üzemeltetés
és az ellenőrzés területén.
(2)	A pénztár köteles az informatikai rendszer biztonsági kockázatelemzését szükség
szerint, de legalább kétévente felülvizsgálni és aktualizálni.
(3)	Az informatika alkalmazásából fakadó biztonsági kockázatok figyelembevételével meg
kell határozni a szervezeti és működési rendeket, a felelősségi, nyilvántartási és tájékoztatási
szabályokat, a folyamatba épített ellenőrzési követelményeket és szabályokat.
(4)	A pénztárnak ki kell dolgoznia az informatikai rendszerének biztonságos működtetését
felügyelő informatikai ellenőrző rendszert és azt folyamatosan működtetnie kell.
(5)	A biztonsági kockázatelemzés eredményének értékelése alapján a biztonsági
kockázattal arányos módon gondoskodni kell legalább az alábbiakról:
a)	a rendszer legfontosabb elemeinek (eszközök, folyamatok, személyek) egyértelmű és
visszakereshető azonosításáról,
b)	az informatikai biztonsági rendszer önvédelmét, kritikus elemei védelmének zártságát
és teljes körűségét biztosító ellenőrzésekről, eljárásokról,
c)	a rendszer szabályozott, ellenőrizhető és rendszeresen ellenőrzött felhasználói
adminisztrációjáról (hozzáférési szintek, egyedi jogosultságok, engedélyezésük, felelősségi
körök, hozzáférés naplózás, rendkívüli események),
d)	olyan biztonsági környezetről, amely az informatikai rendszer működése szempontjából
kritikus folyamatok eseményeit naplózza és alkalmas e naplózás rendszeres (esetleg
önműködő) és érdemi értékelésére, illetve lehetőséget nyújt a nem rendszeres események
kezelésére,
e)	a távadatátvitel, valamint a kizárólag elektronikus úton megvalósuló pénzügyi
tranzakciók bizalmasságáról, sértetlenségéről és hitelességéről,
f)	az adathordozók szabályozott és biztonságos kezeléséről,
g)	a rendszer biztonsági kockázattal arányos vírusvédelméről.
(6)	A pénztárnak tevékenysége ellátásához, nyilvántartásai naprakész és biztonságos
vezetéséhez meg kell valósítania a biztonsági kockázatelemzés alapján indokolt védelmi
intézkedéseket és rendelkeznie kell legalább a következőkkel:
a)	informatikai rendszerének működtetésére vonatkozó utasításokkal és előírásokkal,
valamint a fejlesztésre vonatkozó tervekkel,
b)	minden olyan dokumentációval, amely az üzleti tevékenységet közvetlenül vagy
közvetve támogató informatikai rendszerek folyamatos és biztonságos működését - még a
szállító, illetőleg a rendszerfejlesztő tevékenységének megszűnése után is - biztosítja,
c)	a szolgáltatások ellátásához szükséges informatikai rendszerrel, valamint a
szolgáltatások folytonosságát biztosító tartalék berendezésekkel, illetve e berendezések
hiányában az ezeket helyettesítő egyéb - a tevékenységek, illetve szolgáltatások
folytonosságát biztosító - megoldásokkal,
104
d)	olyan informatikai rendszerrel, amely lehetővé teszi az alkalmazási környezet
biztonságos elkülönítését a fejlesztési és tesztelési környezettől, valamint a megfelelő
változáskövetés és változáskezelés fenntartását,
e)	az informatikai rendszer szoftver elemeiről (alkalmazások, adatok, operációs rendszer
és környezetük) olyan biztonsági mentésekkel és mentési renddel (mentések típusa, módja,
visszatöltési és helyreállítási tesztek, eljárási rend), amelyek az adott rendszer
helyreállíthatóságát a rendszer által nyújtott szolgáltatás kritikus helyreállítási idején belül
lehetővé teszik. Ezen mentéseket kockázati szempontból elkülönítetten és tűzbiztos módon
kell tárolni, valamint gondoskodni kell a mentések forrásrendszerrel azonos szintű hozzáférés
védelméről,
f)	jogszabályban meghatározott nyilvántartás ismételt előhívására alkalmas adattároló
rendszerrel, amely biztosítja, hogy az archivált anyagokat a jogszabályokban meghatározott
ideig, de legalább az adott tag tagsági jogviszonyának megszűnését követő 5 évig, bármikor
visszakereshetően, eredeti állapot szerint helyreállíthatóan megőrizzék, olyan módon, amely
kizárja az utólagos módosítás lehetőségét,
g)	a szolgáltatásai folyamatosságát akadályozó rendkívüli események kezelésére szolgáló
tervvel.
(7)	A pénztárnál mindenkor rendelkezésre kell állnia:
a)	az általa fejlesztett, megrendelésére készített informatikai rendszer felépítésének és
működtetésének az ellenőrzéséhez szükséges rendszerleírásoknak és modelleknek,
b)	az általa fejlesztett, megrendelésére készített informatikai rendszernél az adatok
szintaktikai szabályainak, az adatok tárolási szerkezetének,
c)	az informatikai rendszer elemeinek a pénztár által meghatározott biztonsági osztályokba
sorolási rendszerének,
d)	az adatokhoz történő hozzáférési rend meghatározásának,
e)	az adatgazda és a rendszergazda kijelölését tartalmazó okiratnak,
f)	az alkalmazott szoftver eszközök jogtisztaságát bizonyító szerződéseknek,
g)	az informatikai rendszert alkotó ügyviteli, üzleti szoftvereszközök teljes körű és
naprakész nyilvántartásának.
(8)	A szoftvereknek együttesen alkalmasnak kell lenni legalább:
a)	a működéshez szükséges és jogszabályban előírt adatok nyilvántartására,
b)	a tárolt adatok ellenőrzéséhez való felhasználására,
c)	a biztonsági kockázattal arányos logikai védelemre és a sérthetetlenség védelmére.
(9)	A pénztár belső szabályzatában meg kell határozni az egyes munkakörök betöltéséhez
szükséges informatikai ismeretet.
Kiszervezés
77/B. § (1) A pénztár a tevékenységéhez kapcsolódó, illetve jogszabály által végezni
rendelt olyan tevékenységét, amelynek során adatkezelés vagy adatfeldolgozás valósul meg,
kiszervezheti a 73. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. A kiszervezett
tevékenységet végző a 79. § (1) bekezdése alapján adatkezelést végezhet. Adatkezelésen és
adatfelhasználáson a személyes adaton, illetve pénztártitkot képező adaton elvégzett, a
105
személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben
meghatározott tevékenységeket kell érteni.
(2)	A kiszervezett tevékenységet végzőnek - a kockázattal arányos mértékben -
rendelkeznie kell mindazon személyi, tárgyi és biztonsági feltételekkel, amelyeket jogszabály
a kiszervezett tevékenységet illetően a pénztárra vonatkozóan előír.
(3)	A nyilvántartás kiszervezésére vonatkozó szerződésnek tartalmaznia kell:
a)	az adatvédelemre vonatkozó előírások érvényesítését,
b)	a kiszervezett tevékenységet végző hozzájárulását a kiszervezett tevékenységnek a
pénztár ellenőrző bizottsága, külső könyvvizsgálója, és a Felügyelet helyszíni, illetve
helyszínen kívüli ellenőrzéséhez,
c)	a kiszervezett tevékenységet végző felelősségét az adatvédelmi és adatbiztonsági
előírások érvényesítéséért, a tevékenység megfelelő színvonalon történő végzéséért, illetve a
szerződés pénztár részéről történő azonnali felmondási lehetőségét a szerződés ismételt vagy
súlyos megsértése esetére,
d)	a kiszervezett tevékenységet végzőtől elvárt, a tevékenység végzésének minőségére
vonatkozó részletes követelményeket,
e)	a pénztár és a kiszervezett tevékenységet végző szervezet közötti adatátadás-átvétel
rendjét.
(4)	A pénztárnak rendelkeznie kell a kiszervezésre vonatkozó szerződésben foglaltaktól
eltérő tevékenységvégzésből eredő, rendkívüli helyzetek kezelésére kidolgozott intézkedési
tervvel. A nyilvántartást végző szervezet köteles negyedévente az adatállomány teljes körű
mentésének egy példányát a pénztár részére átadni.
(5)	A pénztár ellenőrző bizottsága köteles a kiszervezett tevékenység szerződésben
foglaltaknak megfelelő végzését legalább évente megvizsgálni.
(6)	A pénztár felelős azért, hogy a kiszervezett tevékenységet végző a tevékenységet a
jogszabályi előírások betartásával és az ilyen tevékenységet végző személyektől általában
elvárható gondossággal végezze. Amennyiben a kiszervezett tevékenység végzése
jogszabályba vagy a szerződésbe ütközik, a pénztár az általa szükségesnek tartott intézkedést
megteszi, és erről a Felügyeletet haladéktalanul értesíti.
(7)	A Felügyelet a pénztár (6) bekezdésben foglalt bejelentése vagy a helyszíni ellenőrzése
során feltárt hiányosságok alapján a tevékenység kiszervezését megtilthatja, illetve más
szolgáltatóval való szerződéskötésre kötelezhet.
(8)	Az a kiszervezett tevékenységet végző, amely egyidejűleg több pénztár részére végez
kiszervezett tevékenységet, köteles az így tudomására jutott tényt, adatot, információt
elkülönítetten - az adatvédelmi előírások betartásával - kezelni.
(9)	A kiszervezett tevékenységet végző közreműködőt abban az esetben alkalmazhat, ha az
igénybevett közreműködő megfelel a (2) bekezdésben előírtaknak, és a közöttük létrejövő
szerződés - melyet a pénztárnak jóvá kell hagynia - biztosítja a kiszervezett tevékenységnek a
Felügyelet, a pénztár ellenőrző bizottsága, valamint könyvvizsgálója által történő ellenőrzését.
(10)	A pénztár vezető tisztségviselője vagy annak közeli hozzátartozója a kiszervezett
tevékenységet folytató társaságban tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal nem
rendelkezhet, illetve a kiszervezett tevékenység végzésével nem bízható meg. A pénztár
106
ellenőrző bizottságának tagja nem állhat alkalmazotti, vagy megbízási jogviszonyban a
kiszervezett tevékenységet végzővel.
(11)	A pénztár a kiszervezett tevékenységek körét az alapszabályban köteles feltüntetni.
(12)	A pénztár, illetve a pénztár nyilvántartását végző szolgáltató informatikai
rendszerének fejlesztésére, üzemeltetésére megbízott szervezet, illetve személy - kizárólag az
informatikai rendszer fejlesztésével és üzemeltetésével kapcsolatban, e célból és az ehhez
szükséges mértékben - az informatikai rendszerben tárolt adatokat megismerheti.”
267.	§ Az Mpt. 106. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Felügyelet az egyes pénztárak alábbi dokumentumait, adatait az érdeklődők
számára folyamatosan és térítésmentesen hozzáférhetővé teszi:
a)	alapító okirat,
b)	SzMSz,
c)	szolgáltatási szabályzat,
d)	közgyűlések jegyzőkönyvei,
e)	székhely, telephely(ek), fiók(ok), kirendeltség(ek),
f)	adószám,
g)	a pénztár negyedéves jelentésekben szereplő adatok szerinti taglétszáma, vagyona
(befektetések negyedév végi záróállományának piaci értéke),
h)	vezető tisztségviselők neve,
i)	könyvvizsgáló neve, lakcíme,
j) az éves beszámolók.”
268.	§ Az Mpt. a 107. §-t követően a következő 107/A. §-sal egészül ki:
„107/A. § A pénztárak az alapítási és a tevékenységi engedély iránti kérelemhez; a pénztár,
illetve a vezető tisztségviselők, kötelező alkalmazottak és megbízottak, a könyvvizsgáló,
illetve a szolgáltatók adatainak bejelentését a Felügyelet által meghatározott formában
kötelesek elkészíteni.”
269.	§ Az Mpt. 123. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Azok a 120 hónapot meg nem haladó - különböző pénztárakban eltöltött és
összeszámított - tagsági jogviszonnyal rendelkező pénztártagok, akik - a 23. § (1) bekezdés
d)	pontjában meghatározott eset kivételével - nyugdíjszolgáltatásra szereznek jogosultságot,
2012. december 31-ig kezdeményezhetik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való
visszalépést. A visszalépésre abban az esetben van lehetőség, ha a magánnyugdíjpénztár
tájékoztatása szerint a pénztártag részére megállapítható, a 27. § (2) bekezdés a) pontjában
foglalt járadéktípusnak megfelelően számított magánnyugdíjpénztári járadékszolgáltatás
várható összege nem éri el a pénztártag Tny. 12. § (7) bekezdése szerinti nyugellátásának 25
százalékát.”
107
KILENCEDIK RÉSZ
XXII.	Fejezet
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosítása
270.	§ A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szf. tv.) 1. §-ának (1)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) Az Szja tv. 45. §-ára is figyelemmel, e törvény alkalmazásában befizetett adónak
azt az összeget kell tekinteni, amely a magánszemély
a)	adóbevallásában, vagy
b)	az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolásban, vagy
c)	az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása szerint,
az összevont adóalap adójának összegéből a kedvezmények levonása után fennmarad,
feltéve, hogy ezt az adót a magánszemély
-	a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig - az adóhatóság adatszolgáltatás alapján
történő adómegállapítása esetén június 20-ig -, vagy
-	az esedékességet megelőzően benyújtott kérelmére az adóhatóság legfeljebb 12 havi
részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyezett, és a magánszemély az
engedélyező határozatban foglalt feltételeknek maradéktalanul eleget téve az adót és
késedelmi pótlékát hiánytalanul megfizette.”
271.	§ Az Szf.tv. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § (1) Ha a magánszemély a befizetett adójának az 1. §-ban meghatározott bármely
részéről e törvény szabályai szerint rendelkezett, és rendelkezésének teljesítése megtörtént,
akkor a teljesítés szerinti összeg sem az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő
adómegállapításának módosítása, sem adóhatósági ellenőrzés, sem önellenőrzés
következményeként utóbb nem módosítható.
(2)	Ha a magánszemély rendelkező nyilatkozatot tartalmazó
a)	adóbevallásának, vagy
b)	az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolásának, vagy
c)	az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításának módosítása,
önellenőrzése vagy adóhatósági ellenőrzése az összevont adóalap adójára kevesebbet állapít
meg a bevallott összegnél, akkor a különbözetnek az 1. § (2) bekezdésének a)-b) pontjában
rögzített hányadát - ha az legalább ezer forint, és a rendelkezés teljesítése a kedvezményezett
javára megtörtént - az adóhatóság határozata alapján a magánszemélynek meg kell fizetnie.”
272.	§ Az Szf. tv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) a
magánszemély
a)	adóbevallásához, vagy
b)	az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámoláshoz, vagy
c)	az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításának nyilatkozatához
fűzött rendelkezések és
108
-	az adóbevallásában, vagy
-	az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámoláshoz, vagy
-	az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításában feltüntetett adatok
alapján utalja át a 4. §-ban említett kedvezményezettek javára az 1. § rendelkezései
szerint meghatározott összeget.”
273.	§ (1) Az Szf. tv. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A magánszemély rendelkező nyilatkozatot (nyilatkozatokat) lezárt, nevével, lakcímével és
adóazonosító jelével ellátott/
„b) az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás esetén
legkésőbb az adóévet követő április 25-éig közvetlenül a munkáltatójának adja át, illetőleg”
(2)	Az Szf.tv. 5.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A rendelkező nyilatkozatot tartalmazó borítékot
a)	az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás, vagy
b)	az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása esetén, annak
ragasztott felületére átnyúlóan a magánszemélynek saját kezűleg alá kell írnia. Munkáltatói
elszámolás esetén a munkáltató kísérőjegyzéket készít, amely tartalmazza a rendelkező
nyilatkozatot tevő személyek nevét, adóazonosító jelét és a boríték átadását igazoló aláírását.
A munkáltató a rendelkező nyilatkozat tartalmát nem ismerheti meg, az azt tartalmazó
borítékot sértetlen állapotban, a kísérőjegyzékkel együtt, az adóbevallást helyettesítő
munkáltatói elszámolásra vonatkozó adatszolgáltatás előírásainak megfelelően, az
adatszolgáltatással együtt, zárt csomagban küldi meg az illetékes adóhatóságnak.”
(3)	Az Szf. tv. 5. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az adóhatóság a magánszemélyek
a)	adóbevalláshoz, vagy
b)	az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámoláshoz, vagy
c)	az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása esetén a rendelkező
nyilatkozatai alapján minden év szeptember 1. napjáig felhívja a 4. § (1) bekezdés szerinti
kedvezményezettet a 4. § (2)-(3) bekezdésében meghatározottak 30 napon belüli teljesítésére.
A határidő elmulasztása esetén az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló,
többször módosított 1957. évi IV. törvény 40. §-ának előírásai az irányadók.”
274.	§ Az Szf. tv. az 5. § után a következő 5/A. §-sal egészül ki:
„5/A. § (1) Az adóhatóság az adómegállapítást kérő nyilatkozattal együtt - az 5. §-ban
foglaltak szerint - benyújtott rendelkező nyilatkozatot tartalmazó borítékot felbontás nélkül
kódjellel látja el, biztosítva az 5. § (4) bekezdése szerinti feltételeket.
(2) Azon rendelkező nyilatkozatot, melyet olyan magánszemély nyújtott be, aki jogszabály
alapján nem választhatta volna az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő
adómegállapítását, az 1. § előírása szerint benyújtott adóbevallással együtt érkezettnek kell
tekinteni, ha az 1. § bevallásra vonatkozó feltételeit a magánszemély teljesíti.”
275.	§ Az Szf. tv. 6. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha az adóbevallás, vagy a munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás az átutaláshoz
szükséges adatfeldolgozásra - az 5. § (4) bekezdésére is figyelemmel lefolytatott ellenőrzés
megállapítása alapján - alkalmatlan, úgy az utalást akkor kell teljesíteni,
109
a)	amikor a rendelkező nyilatkozat éve utolsó napját követő egy éven belül az említett
iratok helyesbítése alapján az lehetséges,
b)	illetve abban az esetben, ha a rendelkező magánszemélynek az adóhatóság havi
részletfizetést, illetve fizetési halasztást engedélyezett és - figyelemmel az 1. § (1)
bekezdésében foglaltakra - az utalás már jogszerűen lehetségessé válik.
Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása esetén az utalást akkor
kell teljesíteni, amikor a rendelkező nyilatkozat megtételének éve utolsó napját követő egy
éven belül az adóhatósági adómegállapítás jogerőre emelkedése alapján az lehetséges.”
276.	§ (1) Az Szf. tv. 7. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás esetén a
munkáltatói elszámoláshoz fűzött rendelkező nyilatkozat feldolgozását, valamint a nyilatkozat
alapján a rendelkező személlyel kapcsolatos eljárást a munkáltató székhelye, telephelye
szerint illetékes adóhatósága folytatja le.”
(2) Az Szf. tv. 7. §-a az alábbi (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása esetén a (8)
bekezdés szerinti eljárást a magánszemélynek az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő
adómegállapításáról tett nyilatkozata benyújtásának időpontjában illetékes adóhatóság
folytatja le.”
TIZEDIK RÉSZ
XXIII.	Fejezet
A környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény módosítása
277.	§ (1) A környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban:
Ktd.) 5. §-ának a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem terheli díjfizetési kötelezettség:/
„a) a bejelentésre köteles lakossági tüzelőberendezést üzemeltetőt, illetve a
tüzelőberendezést üzemeltető költségvetési szervet,
b)	a távhőtermelőt és a távhőszolgáltatást végző kibocsátót olyan levegőterhelő anyag
után, amelyet a lakosság, illetve költségvetési szervek részére értékesített hőenergia miatt
bocsátott ki, valamint”
(2)	A Ktd. 5. §-a c) pontjának ca) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem terheli díjfizetési kötelezettség
c)	a kibocsátót az után a levegőterhelő anyag kibocsátása után, amelyet/
,,ca) a külön jogszabály szerinti kiegyenlítő vagy időszakos fogyasztói szerződés alapján a
csökkentett gázfelhasználási lehetőséggel ténylegesen érintett időszak alatt, vagy”
/bocsát ki./
278.	§ A Ktd. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Vízterhelési díjat a felszíni vizeket terhelő, e törvény 2. számú mellékletében
meghatározott vízterhelő anyagok kibocsátása után kell fizetni.”
110
279.	§ A Ktd. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem terheli díjfizetési kötelezettség a kibocsátót:
a)	a felhasznált vízben levő vízterhelő anyag kibocsátás után, ha a felhasznált vizet
újrahasználja és a használat során nem terheli a befogadót,
b)	az általa felhasznált, illetve a vízszolgáltatás alapjául szolgáló nyers vízben eredetileg is
megtalálható vízterhelő anyag mennyisége után,
c)	az elvezetett csapadékvíz mennyisége után,
d)	a nehézfémek csoportjába tartozó vízterhelő anyag kibocsátása után, amennyiben a
kibocsátó által alkalmazott technológiából adódóan az ilyen típusú vízterhelő anyag
kibocsátása kizárt.”
280.	§ A Ktd. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § A közcsatornán elvezetett, majd felszíni vízbe bocsátott vízterhelő anyag után
fizetendő díjat a szennyvíztisztító telepet, illetve a közüzemi csatornahálózatot működtető
szolgáltató a terhelés arányában áthárítja a szolgáltatást igénybe vevőkre. Ha a
szennyvíztisztító telepet és a csatornahálózatot üzemeltető szolgáltató személye különbözik,
akkor a csatornahálózatot üzemeltető szolgáltató jogosult a rá áthárított díjat a szolgáltatást
igénybe vevőkre továbbhárítani. A gazdálkodó szervezet által kibocsátott szennyvíz
mennyiségének és minőségének meghatározása a szolgáltató feladata.”
281.	§ A Ktd. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § (1) A talajterhelési díj fizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki a
műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá és helyi vízgazdálkodási hatósági,
illetve vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó szennyvízelhelyezést, ideértve az egyedi zárt
szennyvíztározót is, alkalmaz. Amennyiben a közcsatornát évközben helyezik üzembe, a
díjfizetési kötelezettség a kibocsátót a közcsatorna üzembe helyezését követő 90. naptól
terheli.
(2)	Nem terheli díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót, aki külön jogszabályok szerint
egyedi szennyvízelhelyezési kislétesítményt, illetve egyedi szennyvíztisztító kisberendezést
alkalmaz és a kibocsátás közvetlen környezetében a kibocsátó által létesített megfigyelő
objektumban a talajjal kapcsolatban lévő felszín alatti vízben a kibocsátó által évente vizsgált
nitrát, ammónium, szulfát, klorid tartalom egyik komponens tekintetében sem haladja meg 20
%-kal a 2005. évben, illetve a közcsatorna üzembe helyezését követő hónapban végzett
alapállapot felmérés keretében mért értékeket.
(3)	A (2) bekezdés szerinti felmérés eredményét a kibocsátó köteles öt évig megőrizni és
ellenőrzés esetén az adóhatóság rendelkezésére bocsátani.”
282.	§ A Ktd. 12. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A talajterhelési díj mértékét a talajterhelési díj (2) bekezdésben meghatározott alapja,
a (3) bekezdésben meghatározott egységdíj, valamint a település közigazgatási területére
vonatkozó területérzékenységi szorzó határozza meg.
(2)	A talajterhelési díj alapja a szolgáltatott, vagy egyedi vízbeszerzés esetében a méréssel
igazolt felhasznált, illetve mérési lehetőség hiányában az átalány alapján meghatározott víz
mennyisége, csökkentve a külön jogszabály szerinti locsolási célú felhasználásra figyelembe
vett víz mennyiségével.”
111
283.	§ A Ktd. 15. §-át megelőző alcím és a 15. § helyébe a következő alcím és rendelkezés
lép:
„Díjkedvezmény igénybevétele
15.	§ (1) 50 %-os levegőterhelési díjkedvezménnyel élhet a légszennyező anyag
kibocsátásának csökkentését szolgáló beruházást megvalósító beruházó az ilyen célú
beruházás kivitelezési időtartama alatt időarányosan, de legfeljebb 2 évig.
(2)	50 %-os vízterhelési díjkedvezménnyel élhet a felszíni vizet közvetlenül terhelő
vízterhelést csökkentő beruházást megvalósító beruházó a beruházás kivitelezése időtartama
alatt évente időarányosan, de legfeljebb öt évig. Önkormányzat esetén a Ktd. 20. §-ában
meghatározott bevallással egyidejűleg történhet díjvisszaigénylés.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott díjkedvezményre a közszolgáltató és az
önkormányzat írásos megállapodása alapján a közszolgáltató abban az esetben is jogosult, ha
a beruházást nem a közszolgáltató, hanem az önkormányzat valósítja meg.
(4)	A díjfizetéssel kapcsolatos vízminőségi és mennyiségi - külön jogszabályban
meghatározott - mérőműszerek beszerzési értékének 80%-át a díjfizetésre kötelezett a
beszerzés évében a fizetendő díjelőlegből vonhatja le.
(5)	Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott díjkedvezmény a beruházással érintett
környezetterhelő anyag és a beruházással érintett telephely vonatkozásában vehető igénybe.
(6)	A vízterhelési díjkedvezmény igénybevételének feltétele a beruházásra vonatkozó
jogerős elvi vízjogi vagy vízjogi létesítési engedély, illetve a levegőterhelési díj esetében a
beruházásra vonatkozó jogerős létesítési engedély megléte.
(7)	A díjkedvezmény első alkalommal a (6) bekezdésben meghatározott engedély jogerőre
emelkedését követő díjelőleg fizetésénél vehető igénybe.”
284.	§ A Ktd. 16. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A levegőterhelési díj, a vízterhelési díj és a vízjogi engedély hatálya alá tartozó
tevékenységhez kapcsolódó talajterhelési díj befizetése”
285.	§ A Ktd. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § A kibocsátó a levegőterhelési díjat, a vízterhelési díjat, valamint a vízjogi engedély
alapján végzett tevékenységéhez kapcsolódó talajterhelési díjat az Adó- és Pénzügyi
Ellenőrzési Hivatal által vezetett 10032000-01076040 APEH Környezetterhelési díj bevételi
számla javára fizeti be.”
286.	§ (1) A Ktd. 20. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A levegőterhelési díj, a vízterhelési díj és a vízjogi engedély hatálya alá tartozó
tevékenységhez kapcsolódó talajterhelési díj fizetési kötelezettség bevallása, adatszolgáltatás”
(2)	A Ktd. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kibocsátó a díjfizetési kötelezettségéről, továbbá az önkormányzat a
díjvisszaigényléséről évente, a tárgyévet követő év március 31-éig tesz bevallást.”
112
(3)	A Ktd. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kibocsátó negyedévenként a nettó díjelőleget megállapítja, valamint az egyes
negyedévekre megállapított díjelőleget a tárgyévre vonatkozó bevallásában bevallja.”
287.	§ A Ktd. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § A kibocsátó tevékenysége során a levegőterhelő, a vízterhelő anyagok
kibocsátásáról, valamint a vízjogi engedély alapján végzett tevékenységéhez kapcsolódó
talajterhelésről a külön jogszabályokban meghatározott adatszolgáltatásra köteles.
Amennyiben a környezetvédelmi felügyelőség a kibocsátási adatok ellenőrzése során az
adatszolgáltatásban eltérést tapasztal, erről az adóhatóságot tájékoztatja.”
288.	§ A Ktd. 21. §-át követően a következő alcímmel és 21/A-21/B. §-sal egészül ki:
„A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó szennyvízelhelyezéshez kapcsolódó
talajterhelési díjjal kapcsolatos sajátos szabályok
21/A. § A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó szennyvízelhelyezéshez
kapcsolódó talajterhelési díjat a kibocsátónak kell megállapítania, bevallania és megfizetnie
(önadózás) a tárgyévet követő év március 31-éig.
A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó szennyvízelhelyezéshez kapcsolódó
talajterhelési díjjal kapcsolatos megállapítási, bevallási, befizetési, ellenőrzési,
adatszolgáltatási, eljárási szabályokat, valamint a díjkedvezmények és mentességek eseteit a
települési önkormányzat - a fővárosban a kerületi önkormányzat - rendeletben állapítja meg.
A kibocsátó a helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörhöz kapcsolódó talajterhelési díjat az
önkormányzati rendeletben közzétett számla javára fizeti meg.
A közszolgáltató helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó szennyvízelhelyezéshez
kapcsolódó talajterhelési díj megállapításához és ellenőrzéséhez szükséges adatokat a
települési önkormányzat - fővárosban a kerületi önkormányzat - rendelkezésére bocsájtja.
21/B. § (1) A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó szennyvízelhelyezéshez
kapcsolódó talajterhelési díj a települési önkormányzat - a fővárosban a kerületi
önkormányzat - környezetvédelmi alapjának a bevételét képezi.
(2)	A települési önkormányzat - a fővárosban a kerületi önkormányzat - a talajterhelési
díjból származó bevételt - a (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a talaj, valamint
a felszín alatti víz mennyiségi, minőségi védelmére használhatja fel.
(3)	A (2) bekezdés szerinti felhasználásnak minősül különösen a csatornázás, a
szennyvíztisztítás, a vízbázisvédelem, a települési monitoring kialakítása és működtetése, a
tartós környezetkárosodások kármentesítése, a potenciális és a tényleges szennyezőforrások
szennyezésének megelőző, illetve utólagos műszaki védelme.”
289.	§ A Ktd. 26. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A települési önkormányzatok rendeletben állapítják meg a helyi vízgazdálkodási
hatósági jogkörbe tartozó szennyvízelhelyezéshez kapcsolódó talajterhelési díjjal
kapcsolatban a 12. §-ban meghatározott általány megállapításának szempontjait, valamint a
21/A. §-ban meghatározottakat.”
290.	§ A Ktd. 27. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A levegőterhelési díj fizetésére kötelezett kibocsátó a 2004. évben az e törvény
alapján megállapított levegőterhelési díj 40%-át, 2005. évben 50%-át, 2006. évben 75%-át,
2007. évben 90%-át, a 2008. évtől 100%-át köteles megfizetni. A vízterhelési díj fizetésére
113
kötelezett kibocsátó a 2004. évben az e törvény alapján megállapított vízterhelési díj 30%-át,
2005. évben 37,5%-át, 2006. évben 50%-át, 2007. évben 80%-át, 2008. évtől kezdődően
100%-át köteles megfizetni. A talajterhelési díj fizetésére kötelezett kibocsátó a 2004. évben
az e törvény alapján megállapított talajterhelési díj 20%-át, 2005. évben 40%-át, 2006. évben
50%-át, 2007. évben 75%-át, 2008. évben 90%-át, a 2009. évtől 100%-át köteles megfizetni.”
291.	§ A Ktd. 1-3. számú melléklete helyébe e törvény 17-19. számú melléklete lép.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
EGYÉB MÓDOSULÓ JOGSZABÁLYOK
XXIV.	Fejezet
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosítása
292.	§ A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 31. §-a után a következő 31/A-31/F. §-
sal egészül ki:
„31/A. §
(1)	A közjegyző közjegyzői iroda keretében is folytathatja tevékenységét.
(2)	A közjegyzői iroda a közjegyzői tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan
időre alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet.
(3)	A közjegyzői iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére,
megszűnésére és tagjainak felelősségére - e törvényben foglalt eltérésekkel - a gazdasági
társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénynek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó
szabályait kell alkalmazni.
(4)	A közjegyzői iroda tagja a közjegyzői irodában őt megillető vagyoni hányadot csak
olyan személyre ruházhatja át, aki megfelel az e törvényben a közjegyzői iroda tagjára előírt
feltételeknek és a területi kamara elnökségétől az irodai tagság létesítésére az engedélyt
megkapta.
(5)	A közjegyzői iroda az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó
szabályok szerint nem működhet.
31/B. §
(1)	Közjegyzői irodát természetes személyek alapíthatnak olyan módon, hogy a szavazati
jog több mint 50 %-át közjegyző tag (e címben a továbbiakban: közjegyző tag), a (3)
bekezdésben foglalt esetben a közjegyző tagok együttesen gyakorolják, és vezető
tisztségviselő is csak közjegyző tag lehet.
(2)	Nem lehet a közjegyzői iroda tagja az a közjegyző, közjegyzőhelyettes és
közjegyzőjelölt, akivel szemben a közjegyzői fegyelmi bíróság hivatalvesztés fegyelmi
büntetést szabott ki, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 10 évig. Ha az alapítási
engedély megadása iránti eljárás időpontjában a közjegyző, a közjegyzőhelyettes vagy a
közjegyzőjelölt ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, az engedélyezési eljárást a fegyelmi
vétség elbírálásáig fel kell függeszteni.
(3)	Két vagy több közjegyző csak akkor lehet ugyanannak a közjegyzői irodának a tagja,
ha őket azonos székhelyre nevezték ki.
114
(4)	A közjegyzőhelyettes és a közjegyzőjelölt csak az őt alkalmazó közjegyző tagságával
működő jogi személyiségű közjegyzői irodának lehet tagja.
(5)	A nem közjegyző, közjegyzőhelyettes vagy közjegyzőjelölt természetes személy akkor
válhat közjegyzői iroda tagjává, ha
a)	magyar állampolgár,
b)	büntetlen előéletű,
c)	választójoggal rendelkezik és
d)	az igazságügy-miniszter a bűnügyi nyilvántartásnak a rá vonatkozó teljes körű adatait
beszerezte, és ezek vizsgálata alapján a tagsághoz hozzájárult.
31/C. §
(1)	Közjegyzői irodaként a cégjegyzékbe bejegyzett és a közjegyzői irodáknak a területi
kamara elnöksége által vezetett nyilvántartásába felvett közjegyzői iroda működhet. A
közjegyzői iroda az előtársaságra vonatkozó szabályok alapján nem kezdheti meg működését.
(2)	A közjegyzői iroda alapító okiratában meg kell határozni
a)	a közjegyzői iroda nevét és székhelyét,
b)	a közjegyzői iroda tagjait nevük és lakóhelyük feltüntetésével; a közjegyző tag esetében
székhelyét és hivatali helyiségének (a 30. §-a szerinti irodájának) címét is, közjegyzőhelyettes
és közjegyzőjelölt tag esetében az őt alkalmazó közjegyző nevét és székhelyét is,
c)	az irodavezető közjegyző tag nevét és székhelyét, több irodavezető esetén az
irodavezetés és képviselet szabályait,
d)	a tagok vagyoni hozzájárulását, valamint a hozzájárulás rendelkezésre bocsátásának
módját és idejét,
e)	a szavazati jog terjedelmét és gyakorlásának módját,
f)	a taggyűlés és a megismételt taggyűlés működésének szabályait, ideértve az összehívás
módját, a határozatképesség szabályait és a határozathozatal módját, a taggyűlésen kívüli
határozathozatal szabályait,
g)	annak az értékhatárnak a megjelölését, amelytől függően a döntés a taggyűlés
kizárólagos hatáskörébe tartozik,
h)	az eredmény felosztásának szabályait,
i)	a közjegyzői iroda megszűnése esetére a tagok közötti elszámolás szabályait.
(3)	A közjegyzői iroda neve a következő lehet:
a)	az egyetlen közjegyző tag neve és a „közjegyzői irodája” kifejezés,
b)	több közjegyző tagságával működő iroda esetén mindegyik közjegyző teljes neve, vagy
mindegyik közjegyző családi neve és a „közjegyzői iroda” kifejezés.
31/D. §
(1)	A közjegyzői iroda alapításához a területi kamara elnökségének az engedélye
szükséges (alapítási engedély), az engedélyezés iránti kérelmet az alapító okirat elfogadásától
számított 8 napon belül kell a területi kamara elnökségéhez előterjeszteni. Így kell eljárni a
közjegyzői irodai tagság létesítése esetén is.
(2)	A területi kamara elnöksége a közjegyzői iroda részére az alapítási engedélyt 60 napon
belül megadja, ha
115
a)	alapító okirata megfelel az irányadó jogszabályoknak,
b)	tagja megfelel a közjegyzői irodai tagságra e törvényben meghatározott
követelményeknek.
(3)	A területi kamara elnöksége a (2) bekezdésben foglalt eljárása során megvizsgálja az
alapító okiratban foglaltakat, beszerzi az igazságügy-miniszternek a közjegyzői irodai tagság
létesítésére vonatkozó hozzájárulását, és - szükség esetén a helyszínen - ellenőrzi az alapító
okiratban foglalt adatok valódiságát.
(4)	A közjegyzői iroda köteles az alapítási engedély kézhezvételétől számított 30 napon
belül az iroda alapítását bejegyzés és közzététel végett bejelenteni a cégjegyzéket vezető
megyei bíróságnak, mint cégbíróságnak; a közjegyzői iroda a cégjegyzékbe való bejegyzéssel,
a bejegyzés napján jön létre.
(5)	A cégjegyzékbe bejegyzett közjegyzői irodát a területi kamara elnöksége kérelemre
felveszi a közjegyzői irodák nyilvántartásába.
31/E. §
(1)	A közjegyzői iroda alapítása és működése nem érinti a közjegyző (a
közjegyzőhelyettes és a közjegyzőjelölt) e törvény szerinti jogállását, így a hivatás személyes
gyakorlására vonatkozó kötelezettségét, valamint a fegyelmi és anyagi felelősségét sem.
(2)	A közjegyzői iroda vagy tagja (a tag ebben a minőségében) a jogszolgáltató hatósági
tevékenységet illetően (1. §) utasítást sem a közjegyzőnek, sem a közjegyzőhelyettesnek, sem
a közjegyzőjelöltnek nem adhat.
(3)	A közjegyzői iroda üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a közjegyzői tevékenység
elősegítésére folytathat.
(4)	A közjegyzői iroda tagjának a közjegyzői (közjegyzőhelyettesi, közjegyzőjelölti)
minőségére tekintettel rendelkezésre álló adatok csak a közjegyzői hatáskörbe tartozó eljárás
során és annak céljára használhatók fel, az adatokhoz egyéb célból történő hozzáférés tilos.
31/F. §
(1)	A közjegyzői irodai tagsági jogviszony megszűnik:
a)	a közjegyző tag szolgálatának megszűnésével, kivéve a (2) bekezdésben foglalt esetet,
b)	a tag halálával,
c)	a közjegyzői irodai tagsághoz e törvényben előírt valamelyik követelmény
megszűnésének bekövetkezésével,
d)	a tagot megillető vagyoni hányad átruházásával,
e)	a közjegyző tag rendes vagy rendkívüli felmondásával,
f)	a nem közjegyző tag kizárásával.
(2)	Ha a közjegyző tag szolgálata nem hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása miatt
szűnik meg, és a közjegyző tag (ha a tagság a közjegyzői szolgálatnak a közjegyző tag halála
miatti megszűnésével szűnt meg, akkor a közjegyző tag örököse) egyébként megfelel a nem
közjegyző taggal szemben támasztott követelményeknek, a tagság - kérelmére - a taggyűlés
határozatával nem közjegyzői tagságként fennmaradhat.
(3)	A volt taggal (örökösével) - ha a tagsága nem az őt megillető vagyoni hányad
átruházásával szűnt meg - a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában fennálló állapot
116
szerint kell elszámolni. A tagot megillető vagyonrészt - eltérő megállapodás hiányában - a
tagsági jogviszony megszűnésétől számított 3 hónapon belül pénzben kell kifizetni.
(4)	A közjegyzői iroda megszűnik akkor is, ha
a)	tagjainak száma egy főre csökkent, vagy
b)	az egyetlen közjegyző tag tagsági jogviszonya vagy közjegyzői szolgálata megszűnt,
továbbá ha a közjegyző tag (közjegyző tagok) szavazati joga nem több, mint 50 %.
(5)	A közjegyzői iroda csak másik közjegyzői irodával egyesülhet, vagy közjegyzői
irodákká válhat szét, gazdasági társasággá vagy más gazdálkodó szervezetté nem alakulhat át.
(6)	A területi kamara elnöksége a közjegyzői irodával szemben törvényességi felügyeleti
eljárást kezdeményezhet a cégbíróságnál.”
XXV.	Fejezet
A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény módosítása
293.	§ A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Kszt.) 26.
§-ának c) pontja a következő 23. alponttal egészül ki:
/26. § E törvény alkalmazásában
c)	közhasznú tevékenység: a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére
irányuló következő - a szervezet létesítő okiratában szereplő - cél szerinti tevékenységek:/
"23. bűnmegelőzés és az áldozatvédelem;”
XXVI.	fejezet
A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosítása
294.	§ A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény (a továbbiakban: Mktv.) 2. §-ának 24.
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„24. nem megrendelésre készülő filmalkotás: minden olyan filmalkotás, amelynek
gyártásában az adott film tekintetében magyar filmelőállítónak minősülő vállalkozás vesz
részt, illetve gyártásához magyar vállalkozás vagy természetes személy támogatást nyújt.”
XXVII.	fejezet
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító
Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása
295.	§ (1) A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel
Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény (továbbiakban: Eximtörvény)
6.	§-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az Állam a központi költségvetés terhére készfizető kezesként felel az Eximbank által/
„b) kormányrendeletben előírt feltételekkel vállalt garanciaügyletek esetleges beváltásából
fakadó fizetési kötelezettségekért.”
(2)	Az Eximtörvény 26. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
117
„(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a kamatkiegyenlítési rendszer és az
Eximbank által a központi költségvetés terhére vállalható exportcélú garanciaügyletek
feltételeit és részletes szabályait rendeletben szabályozza.”
XXVIII.	Fejezet
Az áruk előjegyzési eljárásban való behozatalához szükséges, Brüsszelben 1961. december
6-án kötött A.T.A.-igazolványról, valamint a kereskedelmi minták E.C.S. igazoló füzeteire
vonatkozó, Brüsszelben 1956. március 1-jén megkötött és a Vámegyüttműködés Tanács
ajánlására 1960. június 15-én módosított Vámegyezmények kihirdetéséről szóló 1966. évi 5.
törvényerejű rendelet módosítása
296.	§ Az áruk előjegyzési eljárásban való behozatalához szükséges, Brüsszelben 1961.
december 6-án kötött A.T.A.-igazolványról, valamint a kereskedelmi minták E.C.S. igazoló
füzeteire vonatkozó, Brüsszelben 1956. március 1-jén megkötött és a Vámegyüttműködés
Tanács ajánlására 1960. június 15-én módosított Vámegyezmények kihirdetéséről szóló l966.
évi 5. törvényerejű rendelet 2. §-ában az I. rész IV. Fejezete 6. cikkének 2. bekezdése helyébe
a következő rendelkezés lép:
„2. A jótálló testület nem kötelezhető a behozatali vám tíz százalékkal megnövelt összegét
meghaladó összeg kifizetésére.”
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
297.	§ Ez a törvény - a 298-324. §-ban foglaltak figyelembe vételével - 2005. január 1-jén
lép hatályba.
298.	§ (1) E törvénynek az Szja tv-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(14) bekezdésben
foglaltak figyelembe vételével - a 2005. január 1-től megszerzett jövedelemre és keletkezett
adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 3. § 19. pontjában a
„, továbbá - az őstermelői tevékenység tekintetében - az a magánszemély, aki az adóév utolsó
napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősül, valamint e
magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja,
feltéve mindkét esetben, hogy az őstermelői tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele
a 6 millió forintot nem haladja meg” szövegrész, 7. §-a (1) bekezdésének x) pontjában a
„társadalombiztosítási” szövegrész, valamint a „biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos”
szövegrész, 38. §-a (9) és (10) bekezdésében az „(ennek hiányában a természetes azonosító
adatait)” szövegrész, 48. §-a (12) bekezdésének b) pontja, 50. §-a (1) bekezdés c) pontjában
„az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint alanyi adómentes - és/vagy
kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytat -, feltéve, hogy” szövegrész, 58. §-a (8)
bekezdésében a „rendszeresen vagy” szövegrész, valamint a „végzett tevékenység (gazdasági
tevékenység) keretében” szövegrész, 63/A. §-a, 65. §-a (1) bekezdésének j) pontja, 1. számú
melléklete 2.1. alpontjában a hiteltámogatás szóösszetételből a „támogatás” szövegrész, 3.
számú melléklete felvezető szövegének b) pontjában az „első ízben történő” szövegrész, 3.
számú melléklete II. Igazolás nélkül elszámolható költségek Fejezetének 7. pontja, 6. számú
melléklete II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek Fejezetének B) Növény,
növényi termék pontja 19. alpontjában a „2 litert meghaladó kiszerelésben” szövegrész, 11.
számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai Fejezete 2. pontjának i) alpontjában a
„mindkét esetben, feltéve, hogy a magánszemély nem vesz igénybe a 13. számú melléklet 3.
118
és/vagy 8. pontja szerinti adókedvezményt” szövegrész, valamint a 13. számú melléklete 9.
pontjának utolsó mondata.
(3)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Szja tv.
1.)	4. §-ának (1) bekezdésében a „meghatározott hányada.” szövegrész helyébe
„meghatározott hányada. Nem keletkezik bevétel az olyan dolog (eszköz, berendezés stb.)
használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelyet valamely személy a
tevékenységében közreműködő magánszemély részére a munkavégzés, a tevékenység
ellátásának hatókörében a feladat(ok) ellátásának feltételeként biztosít, ideértve a biztonságos
és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény
előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítását is. Ha az említett
feladat(ok) ellátására tekintettel történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett valamely
dolog, szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas és/vagy egyébként a
magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel nem zárható ki, a magánszemély adóköteles
bevételt csak abban az esetben szerez, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt
vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg.” szövegrész,
2.)	7. §-ának (1) bekezdés b) pontjában a „ha azonban a magánszemély csak a szokásos
piaci érték egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci értékből a fizetési
kötelezettség összegének levonásával megállapított rész - hacsak e törvény egyéb
rendelkezéséből más nem következik - a magánszemély olyan bevétele, amelyet a jövedelem
meghatározásánál figyelembe kell venni” szövegrész helyébe az „ha azonban a
magánszemély semmit nem köteles fizetni, vagy csak a szokásos piaci érték egy részének
megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci érték vagy annak a fizetési kötelezettség
levonásával megállapított része - hacsak e törvény egyéb rendelkezéséből más nem következik
-	a magánszemély olyan bevétele, amelyet a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell
venni; ilyen esetben a vagyoni érték átruházásakor annak megszerzésére fordított értékként -
e törvény külön rendelkezése hiányában is - a szerzéskori szokásos piaci értéket kell
figyelembe venni” szövegrész,
3.)	7. §-ának (1) bekezdés p) pontjában a „rendelkezéseket kell alkalmazni;” szövegrész
helyébe a „rendelkezéseket kell alkalmazni; bármely esetben feltéve, hogy az említett
költségek elszámolása olyan bizonylat, számla alapján történt, amelyre annak kiállítója
adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiállításának tényét nem tüntette fel;”
szövegrész,
4.)	7. §-ának (1) bekezdés t) pontjában a „termőföld átruházásából származó bevételt”
szövegrész helyébe a „termőföld nem üzletszerű átruházásából származó bevételt”
szövegrész,
5.)	7. §-ának (1) bekezdés v) pontjában a „folyósított támogatást, ” szövegrész helyébe a
„folyósított támogatást (ideértve azt a támogatást is, amelyet a magánszemély jogszabály
vagy nemzetközi szerződés alapján az önálló tevékenységének megkezdésével összefüggésben,
a megkezdést megelőzően, továbbá gazdasági társaságba történő belépésével, gazdasági
társaság alapításával összefüggésben felmerült költségei fedezetére kap),” szövegrész,
6.)	10. §-ának (3) bekezdésében a „(függetlenül attól, hogy a szolgáltatás nyújtója az
általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, vagy sem) ” szövegrész helyébe a „(függetlenül
attól, hogy a szolgáltatás nyújtója az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, vagy sem),
ha azonban a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával, a megszerzés
időpontja a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének napja” szövegrész,
7.)	10. § (6) bekezdésében „a rendelkezési jog gyakorlásának napja” szövegrész helyébe
„a rendelkezési jog gyakorlásának napja, ha azonban a bevétel tárgyát képező vagyoni érték
119
miatti kiadást a magánszemély a juttatónak megelőlegezi, és/vagy a kiadást igazoló
bizonylattal elszámolni köteles, az előzőektől eltérően az elszámolás napja ” szövegrész,
8.)	14. §-ának (1) bekezdésében az „adóelőleget” szövegrész helyébe az „adót,
adóelőleget” szövegrész,
9.)	14. §-ának (2) bekezdésében az „állapítja meg és vonja le, akkor a jövedelem és az adó
megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett kifizető a felelős, az
adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytől azt nem követelheti”
szövegrész helyébe az ’’állapítja meg, azonban, ha az adó levonására nincs lehetőség, a
kifizetőnek és a magánszemélynek az adóelőlegre irányadó szabályok szerint kell eljárnia”
szövegrész,
10.)	21. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a 49/B. §-a (6) bekezdésének e) pontjában a
„25 százalékával” szövegrész helyébe az „50 százalékával” szövegrész,
11.)	21. §-a (2) bekezdésében a „munkanélküli személyt” szövegrész helyébe a
„munkanélküli személyt, továbbá a szabadulást követő 6 hónapon belül alkalmazott
szabadságvesztésből szabaduló személyt, illetve a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló
személyt” szövegrész,
12.)	22. §-ának (2) bekezdésében a „- döntése szerinti megosztásban - elszámolhatja.”
szövegrész helyébe a „döntése szerinti megosztásban - a 2003. december 31-éig keletkezett,
az őstermelői tevékenységből származó jövedelemmel szemben még nem érvényesített
elhatárolt veszteséget a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint - számolhatja el.”
szövegrész,
13.)	22. §-ának (7) bekezdése c) pontjában „a két tevékenység folytatása érdekében
felmerült költségeket elkülönítve kell nyilvántartania, ha tételes költségelszámolást, illetőleg
vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmaz, azzal, hogy - ha e törvény másként nem
rendelkezik - a mindkét tevékenységgel összefüggő költségeket a bevételek arányában kell
megosztani” szövegrész helyébe „az egyes tevékenységek folytatása érdekében felmerült
költségeket elkülönítve kell nyilvántartania, ha tételes költségelszámolást, illetőleg vállalkozói
jövedelem szerinti adózást alkalmaz;
d)	ha e törvény másként nem rendelkezik, a tevékenységek közös költségeit a bevételek
arányában kell megosztani, azzal, hogy
az a)-d) pont rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni, ha a magánszemély a családi
gazdaságban őstermelői tevékenységből származó bevétele mellett önálló tevékenységből
származó bevételt is szerez” szövegrész,
14.)	24. §-ának (1) bekezdésében a „választott tisztségviselő (kivéve a választott
könyvvizsgálót) tevékenysége, ” szövegrész helyébe a „ választott tisztségviselő (kivéve a
választott könyvvizsgálót) tevékenysége, ha ezt a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként
végzi,” szövegrész,
15.)	35. §-ának (3) bekezdésében az „(annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt
tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 130 ezer forintot) ”
szövegrész helyébe az „(annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a
jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 130 ezer forintot), és a (2)
bekezdés a) pontja szerint érvényesített kedvezményt is figyelembe véve az összes levonás nem
lehet több a (2) bekezdésben együttesen meghatározott összegnél” szövegrész,
16.)	35. §-ának (5) bekezdésében a „az adózás rendjéről szóló törvény” szövegrész
helyébe a „a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részéről a munkáltató által, egyébként az
önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által az adózás rendjéről szóló törvény” szövegrész,
120
17.)	36. §-a (1) bekezdésében az „igazolása ellenében.” szövegrész helyébe az „igazolása
ellenében, feltéve, hogy a befizetésről kiállított, költségelszámolásra alkalmas bizonylaton,
számlán az igazolás kiadásának tényét feltüntette.” szövegrész,
18.)	36/A. §-a (1) bekezdésében az „igazolás bizonyítja.” szövegrész helyébe az
„igazolás bizonyítja, feltéve, hogy a befizetésről kiállított, költségelszámolásra alkalmas
bizonylaton, számlán az igazolás kiadásának tényét feltüntette.” szövegrész,
19.)	36/A. §-a (3) bekezdésében az „igazolás bizonyítja.” szövegrész helyébe az
”igazolás bizonyítja, azzal, hogy az ilyen igazolás kiadásának tényét a termékről kiállított
számlára a számla kiállítójának rá kell vezetnie. Ilyen számla alapján költség, értékcsökkenési
leírás csak abban az esetben érvényesíthető, ha a magánszemély (kivéve az e törvény szerint a
távmunka-végzésre vonatkozó rendelkezések szerint költséget érvényesítő munkavállalót) az
igazolást az adókedvezmény érvényesítésére részben sem használja, használta fel. ”
szövegrész,
20.)	40. §-a (1) bekezdésében a „havi 2000 forint” szövegrész helyébe a „havonta az
adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg (személyi
kedvezmény) ” szövegrész,
21.)	40. §-a (9) bekezdésében a „megoszthatja azt, feltéve” szövegrész helyébe a
„megoszthatja azt (ideértve azt az esetet is, ha a családi kedvezményt a jogosult egyáltalán
nem tudja érvényesíteni), feltéve” szövegrész,
22.)	42. §-a (2) bekezdésében az „adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja
meg a 100 ezer forintot’ szövegrész helyébe az „adókedvezményre jogosító befizetést a
magánszemély a biztosító által kiadott igazolás alapján érvényesíti” szövegrész,
23.)	46. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „igazolványát; a kifizető ilyenkor
adatszolgáltatásában feltünteti az őstermelői igazolvány számát is; ” szövegrész helyébe az
„ igazolványát vagy regisztrációját tanúsító iratát; a kifizető ilyenkor adatszolgáltatásában
feltünteti az őstermelői igazolvány vagy a regisztrációt tanúsító irat számát is;” szövegrész,
24.)	49. §-a (19) bekezdésében „az említett értékhatár túllépését követő 15 napon belül
köteles befizetni az adóhatósághoz azt az összeget, amennyivel az adóévben a túllépésig a
kifizetői adóelőleg-levonás szabályai szerint kifizetett (juttatott) összes bevétele alapján
meghatározott adóelőleg-alapnak az adótábla szerinti legmagasabb adókulcsnak (százalékos
adómértéknek) a szorzata meghaladja a kifizető(k) által az adóév során ezen bevételek után
megállapított adóelőlegek összegét. Ha a magánszemély a különbözetet az említett időpontig
nem fizeti meg, akkor a különbözet 12 százalékát” szövegrész helyébe „az említett értékhatár
túllépését eredményező minden bevételének kifizetését megelőzően nyilatkozik a kifizető(k)nek,
hogy az adóelőleget a kifizetőre vonatkozó általános szabály szerint vonja le, ekkor a kifizető
a magánszemély nyilatkozata szerint jár el. Ilyen nyilatkozat hiányában az adóév végén emiatt
mutatkozó befizetési különbözet 12 százalékát” szövegrész,
25.)	49/B. §-a (6) bekezdésének b) pontjában a „munkanélküli személy után” szövegrész
helyébe a „munkanélküli személy, továbbá a szabadulást követő 6 hónapon belül alkalmazott
szabadságvesztésből szabaduló személy, illetve a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló
személy után” szövegrész,
26.)	49/B. §-a (12) bekezdésében az „E rendelkezés alkalmazásakor a hibás teljesítés
miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, valamint az üzemkörön kívüli
ingatlan és az ültetvény alapján beruházási költség nem vehető figyelembe. A kisvállalkozói
kedvezményt nem érvényesítheti a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási,
erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózó. A kisvállalkozói
kedvezmény nem érvényesíthető a szállítási tevékenységet végző adózó nemzetközi szállítási
121
tevékenységéhez használt tárgyi eszköze beruházási költségére. ” szövegrész helyébe az „E
rendelkezés alkalmazásakor a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi
eszköz, szellemi termék - ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi termékre az egyéni
vállalkozó a kisvállalkozási kedvezményt érvényesítette -, valamint az üzemkörön kívüli
ingatlan és az ültetvény alapján beruházási költség nem vehető figyelembe.” szövegrész,
27.)	49/C. §-a (7) bekezdésében, 58. §-a (6) bekezdésében, 63. §-a (1) bekezdésében,
64/A. § (1) bekezdésében, 64/A. §-a (6) bekezdés c) pontjában, 65/A. §-a (2) bekezdésében,
66. §-a (6) bekezdésében, 66. §-a (10) bekezdésében, 68. §-a (6) bekezdésében, 74. §-a (1)
bekezdésében, 75. §-a (5) bekezdésében, 76. § (2) bekezdésében, 77. §-a (1) bekezdésében a
„20 százalék” szövegrészek helyébe a „25 százalék” szövegrész,
28.)	50. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, 50. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és
52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „4 millió forintot” szövegrészek helyébe a „8 millió
forintot” szövegrész,
29.)	50. §-a (4) bekezdésében és 52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „22 millió
forintot” szövegrészek helyébe az „40 millió forintot” szövegrész,
30.)	50. §-a (8) bekezdésében a „tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozó”
szövegrész helyébe a „tevékenységét év közben kezdő vagy megszüntető egyéni vállalkozó”
szövegrész,
31.)	52. § (2) bekezdésében a „jogosultság megszűnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak”
szövegrész helyébe a „jogosultság megszűnik. Ekkor, valamint ha az átalányadózás szerint
adózó egyéni vállalkozó a tevékenységének megszüntetését követően az adóévben azt
újrakezdi, az egyéni vállalkozónak” szövegrész,
32.)	58. §-a (4) bekezdésében az „ajándékozás esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló
érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke”
szövegrész helyébe az „ ingyenes szerzés esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló érték, ez
utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke, és - vagy
egyébként - ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel
adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték része” szövegrész,
33.)	58. §-a (8) bekezdésében az „Ekkor az önálló tevékenységből származó jövedelemre
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. ” szövegrész helyébe az „Ekkor - kivéve, ha a
magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg - az önálló
tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E rendelkezés
alkalmazásában üzletszerű az átruházás, ha akár eseti alkalommal, akár ismétlődően
ellenérték fejében történik, és az összes körülmény figyelembe vételével az ügylet elsődleges
indoka a haszonszerzés, vagy ha a magánszemély az ügylettel kapcsolatban az általános
forgalmi adóról szóló törvény szerinti adóalanyként adólevonási jogot érvényesít. ”
szövegrész,
34.)	59. §-a előtti címben a „vagyoni értékű jog átruházásából” szövegrész helyébe a
„vagyoni értékű jog nem üzletszerű átruházásából” szövegrész,
35.)	59. §-ában „Az ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog visszterhes alapításából,
átruházásából (végleges átengedéséből), megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges
lemondásból (a továbbiakban: a vagyoni értékű jog átruházása) ” szövegrész helyébe „Az
ingatlan nem üzletszerű átruházásából, a vagyoni értékű jog nem üzletszerű visszterhes
alapításából, átruházásából (végleges átengedéséből), megszüntetéséből, ilyen jogról való
végleges lemondásból (a továbbiakban: ingatlan, vagyoni értékű jog átruházása) ”
szövegrész,
122
36.)	61. § (1) bekezdésében a „megszerez.” szövegrész helyébe a „megszerez. A
bevételnek nem része a kapott ellenértékből az egyéb jövedelemnek minősülő, az ingatlannak,
a vagyoni értékű jognak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét
meghaladó összeg.” szövegrész,
37.)	66. §-a (2) bekezdésében a „c) a magánszemélynek osztalék címén kifizetett összegből
a b) pontban meghatározott összeget meg nem haladó rész után 20 százalék, a további rész
után 35 százalék az adó mértéke.
E rendelkezés alkalmazásában a társas vállalkozás saját tőkéje alatt arról az időszakról
készült számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tőkét kell érteni, amely időszakra
vonatkozóan az eredményfelosztás történt. ” szövegrész helyébe a „c) a magánszemélynek
osztalék címén jóváhagyott összegből a b) pontban meghatározott összeget meg nem haladó
rész után 25 százalék, a további rész után 35 százalék az adó mértéke.
Az a)-b) pont szerinti számításnál a társas vállalkozás saját tőkéje alatt arról az
időszakról készült számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tőkét kell érteni, amely
időszakra vonatkozóan az eredményfelosztás történt. A jóváhagyott, de az eredményfelosztás
évében részben vagy egészben ki nem fizetett osztalék után a c) pontban meghatározott adót -
bármely későbbi adóévben és/vagy bármilyen részletekben történik annak (további) kifizetése,
az egyes adóévekben jóváhagyott osztalék(ok)ra külön-külön az a)-b) pont rendelkezése
szerint meghatározott rész alapján - a korábban már kifizetett összegek beszámításával - kell
meghatározni, azzal, hogy a beszámításnál a korábbi kifizetés(eke)t mindig a legkorábban
jóváhagyott osztaléknál kell figyelembe venni.” szövegrész,
38.)	66. §-a (4) bekezdésében, 66. §-a (8) bekezdésében a „20 százaléka” szövegrész
helyébe a „25 százaléka” szövegrész,
39.)	66. §-ának (9) bekezdésében és a 68. §-ának (6) bekezdésében a „százalékánál.”
szövegrész helyébe a „százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként
az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján
a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár. ” szövegrész,
40.)	70. §-ának (1) bekezdésében a „keletkező jövedelem” szövegrész helyébe a
„keletkező jövedelem (ideértve az úthasználat díját és a cégautó használatával összefüggő
más kiadásokat is)” szövegrész,
41.)	70. §-ának (3) bekezdésében az_
„5 000 000, felett__42 000__21 000
szövegrész helyébe az
„5 000 001 - 8 000 000	42 000	21 000
8 000 001 - 10 000 000	60 000	30 000
10 000 001 - 15 000 000	82 000	41 000
15 000 000_ felett	112 000	56 000”
szövegrész,
42.)	72. §-ának (3) bekezdésében a „kamatkedvezmény” szövegrész helyébe a
„kamatkedvezmény, kivéve ha a (4) bekezdés e) pontjában említett követeléssel
összefüggésben és az ott meghatározott határidőt követően keletkezett” szövegrész,
43.)	74. §-ának (1) bekezdésében „A magánszemély’ szövegrész helyébe „Ha e törvény
másként nem rendelkezik, a magánszemély ’ szövegrész,
44.)	76. §-a (3) bekezdésében a „25 százalékát” szövegrész helyébe a „33 százalékát”
szövegrész,
123
45.)	76. §-a (4) bekezdésében a „sorsolásos játékból” szövegrész helyébe a „sorsolásos
játékból, a 2005. január 1-jét követően engedélyezett sorsjátékból” szövegrész,
46.)	77/B. §-ának (1) bekezdésében a „jog megszerzésére fordított” szövegrész helyébe a
„jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog
megszerzésekor adóköteles bevételt is)” szövegrész,
47.)	77/C. -a (8) bekezdésének felvezető szövegében a „munkaviszonyból származó
jövedelemnek” szövegrész helyébe a „- a gazdasági társaság munkavállalója esetében -,
munkaviszonyból származó jövedelemnek, - vezető tisztségviselője esetében nem önálló
tevékenységből származó jövedelemnek - „ szövegrész
48.)	83. §-a (11) bekezdésében a „tagjára is alkalmazni kell.” szövegrész helyébe a
„ tagjára, valamint a közjegyzői irodára, a közjegyzőre, illetve a közjegyző iroda tagjára is
alkalmazni kell.” szövegrész,
49.)	3. számú melléklete I. Jellemzően előforduló költségek Fejezet 20. pontjában az
„ összegét az értékesítéskor” szövegrész helyébe az „ összegét, az értékcsökkenési leírásból
kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási költséget az
értékesítéskor” szövegrész,
lép, azzal, hogy e bekezdés 5.), 12.) pontjainak rendelkezéseit 2004. január 1-jétől kell
alkalmazni, továbbá azzal, hogy a 2004. évben teljesített adóelőleg-fizetésnél figyelembe vett
elhatárolt veszteségre választhatóak az Szja tv. 2004. január 1-jén hatályos rendelkezései.
(4)	Az e § (3) bekezdésének 16.) pontja a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit a
2004. évről kiadott igazolásra is alkalmazni kell.
(5)	Az e törvény 3-4. §-a a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit a 2004. évre
vonatkozó adóelszámolással, adómegállapítással összefüggésben is alkalmazni kell.
(6)	Az e törvény 2. §-ának (4) bekezdése, valamint 5. §-ának (4) bekezdése a kihirdetés
napján lép hatályba, rendelkezéseit 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.
(7)	Az e törvény 5. §-a (5) bekezdésével az Szja tv. 28. §-ába iktatott új (17)-(18)
bekezdésének rendelkezéseit a magánszemély a 2004. évre is alkalmazhatja az Szja tv.
63/A. §-ának rendelkezései helyett.
(8)	Az e törvény 13. §-a (4) bekezdésével az Szja tv. 49/B. §-ának (7) bekezdésébe iktatott
h) pontja a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit 2004. január 1-jétől kell alkalmazni,
azzal, hogy a 2004. évben teljesített adóelőleg-fizetésnél figyelembe vett elhatárolt
veszteségre választhatóak az Szja tv. 2004. január 1-jén hatályos rendelkezései.
(9)	A társas vállalkozás által a 2004-ben kezdődő üzleti évről szóló beszámoló mérlegében
vagy egyszerűsített mérlegében - az említett vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék,
részesedés alapján - a kötelezettségek között kimutatott összegből a tagja (részvényese,
alapítója), tulajdonosa részére 2005. december 31-éig kifizetett osztalék utáni adó mértékét az
Szja tv. 66. §-a 2004. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani.
(10)	Az e törvény 1. számú mellékletének 1. pontja a törvény kihirdetése napján lép
hatályba, rendelkezéseit a 2003. január 1-jétől megszerzett bevételre kell alkalmazni.
(11)	Az e törvény 1. számú mellékletének 7, 8. pontjai a törvény kihirdetése napján lépnek
hatályba, rendelkezéseit 2004. január 1-jétől megszerzett bevételre kell alkalmazni.
(12)	Az Szja tv. 35. §-a 2006. január 1-jétől hatályát veszti azzal, hogy ha a magánszemély
az Szja tv. 2006. január 1-je előtt hatályos 35. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján
adókedvezményt érvényesített, az ezzel összefüggő adókötelezettséget a magánszemély és az
124
önkéntes kölcsönös biztosító pénztár az említett időpont előtt hatályos szabályok szerint
teljesíti, továbbá azzal, hogy a 2005. évvel összefüggő igazolás-kiállítási kötelezettséget a
munkáltató, illetve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár az Szja tv. 2005. december 31-én
hatályos szabálya szerint teljesíti.
(13)	Az e törvény 4. számú mellékletének 2. pontjával az Szja tv. 11. számú melléklete II.
Az értékcsökkenési leírás szabályai Fejezet 1. Fogalmak pontjának b) alpontjaként beiktatott
rendelkezés irányadónak tekinthető bármely korábbi adóévre, ha az egyéni vállalkozó a
rendelkezés hatálya alá tartozó nem anyagi jószág után értékcsökkenést számolt el.
(14)	E törvény hatálybalépésével az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési
befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény 208. §-ának (16)
bekezdésében a „, de legfeljebb 2005. december 31-ig’ szövegrész hatályát veszti.
299.	§ (1) E törvénynek a Tao-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(11) bekezdésben foglaltak
figyelembe vételével - első ízben a 2005. évi adóalap megállapítására és a 2005-ben kezdődő
adóév társasági adó és osztalékadó kötelezettségére kell alkalmazni.
(2)	E törvény 20. §-ának (3) bekezdése, 22. §-ának (1) bekezdése, továbbá az e törvény
28.	§-ával beillesztett Tao. 29/G. § (1) bekezdése e törvény kihirdetését követően 8. napon lép
hatályba, és ezzel egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 4. §-ának 37. pontja, a 7. §-a (1)
bekezdésének q) pontja és a 22. §-ának (2) bekezdése.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének
ny) pontja, a 7. §-ának (9) bekezdése, a 16. §-a (1) bekezdésének cd) alpontja, a 22/A. §-ának
(6)	bekezdése és a 22/B. §-ának (17) bekezdése.
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 16. §-a (2)
bekezdésének e) pontja, azzal, hogy a jogutódnak ezt a 2005. évben kezdődő adóévében még
alkalmaznia kell, ha a jogelőd a Tao. 7. § (1) bekezdés ny) pontjának 2004. december 31-én
hatályos előírását alkalmazta.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 7. §-a (11)
bekezdésének b) pontjában a „, valamint a szállítási tevékenységet végző adózó a nemzetközi
szállítási tevékenységhez használt tárgyi eszközre, illetve ha az adózó a tevékenysége alapján
mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba
sorolt” szövegrész.
(6)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 7. §-a (17)
bekezdésében „- a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási
ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózó kivételével - ” szövegrész.
(7)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 8. §-a (1) bekezdésének
h)	pontjában „a behajthatatlan követelés (kivéve hitelintézetnél a pénzügyi szolgáltatásból,
befektetési szolgáltatási tevékenységből származó, befektetési vállalkozásnál a befektetési
szolgáltatási tevékenységből származó követelést) adóévben leírt összege, valamint’
szövegrész.
(8)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tao.
a)	2. §-a (1) bekezdésében a „(2) és a (3) bekezdésben meghatározott személy.”
szövegrész helyébe a „(2)-(4) bekezdésben meghatározott személy. ” szövegrész,
b)	2. §-a (2) bekezdésének d) pontjában „a szabadalmi ügyvivői iroda,” szövegrész
helyébe „a szabadalmi ügyvivői iroda, a közjegyzői iroda,” szövegrész,
125
c)	4. §-a 24. pontjában a „kis- és középvállalkozás:” szövegrész helyébe a „mikro-, kis-
és középvállalkozás:” szövegrész, a „szabadalmi ügyvivői irodát” szövegrész helyébe
„szabadalmi ügyvivői irodát, közjegyzői irodát” szövegrész,
d)	5. §-a (2) bekezdésének első mondatában a „megkezdheti, más esetben” szövegrész
helyébe a „megkezdheti, az első jognyilatkozat megtételének napján, ha belföldi illetősége az
üzletvezetés helyére tekintettel keletkezik, más esetben” szövegrész,
e)	7. §-a (1) bekezdésének i) és v) pontjában az „érvényes minimálbér” szövegrész
helyébe az „adóév első napján érvényes minimálbér” szövegrész,
f)	7. §-a (1) bekezdésének j) pontjában „korábban munkanélküli személy után”
szövegrész helyébe a „korábban munkanélküli személy, továbbá a szabadulást követő 6
hónapon belül alkalmazott szabadságvesztésből szabaduló személy, illetve a pártfogó
felügyelet hatálya alatt álló személy után” szövegrész,
g)	7. §-a (1) bekezdésének x) pontjában az „elszámolt összeg 25 százaléka” szövegrész
helyébe az „elszámolt összeg 50 százaléka” szövegrész,
h)	9. §-a (2) bekezdésének c) pontjában és a 13. §-a (1) bekezdésében az „n), ny), o)”
szövegrész helyébe „n), o) ” szövegrész, a „7. § (3), (8)-(10) ” szövegrész helyébe a „7. § (3),
(8), (10), (18)” szövegrész,
i)	12. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „n), ny), o)” szövegrész helyébe „n), o)”
szövegrész, a „7. § (3), (9) - (10) bekezdése” szövegrész helyébe a „7. § (3) és (10)
bekezdése” szövegrész,
j) 22. §-a (3) bekezdésében az „érvényesíthetőaz (1)-(2) bekezdés” szövegrész helyébe
az „érvényesíthetőaz (1) bekezdés” szövegrész,
k) 22/B. §-a (2) bekezdésének felvezető rendelkezésében a „beruházás értékéből”
szövegrész helyébe a „ beruházás értékéből folyó áron” szövegrész, a (2) bekezdésének b)
pontjában, (6) bekezdésének a) és b) pontjában a „feltételeknek megfelelő” szövegrész
helyébe a „kedvezményezett” szövegrész, (12) bekezdésében az „e törvényben és a
kormányrendeletben” szövegrész helyébe az „e törvényben, a kormányrendeletben és a
határozatban” szövegrész,
l) 22/B. §-a (5) bekezdésének felvezető rendelkezésében az „államháztartási
támogatás” szövegrész helyébe az „állami támogatás” szövegrész, (5) bekezdésének a)
pontjában az „a)-f)” szövegrész helyébe az „a)-g)” szövegrész, (5) bekezdésének b)
pontjában a ,,g) ” szövegrész helyébe a „h) ” szövegrész
lép.
(9)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az adókról, járulékokról és
egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény
303.	§ (10) bekezdésében „a Tao. 23. §-ának (3) bekezdése,” szövegrész.
(10)	A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének gy) pontjában a „valamint az adóévet megelőző
adóévben a 7. § (1) bekezdésének ny) pontja alapján az adózás előtti eredményt csökkentő
tételként számításba vett összeg,” szövegrész 2006. január 1. napjával hatályát veszti.
(11)	2006. január 1. napjával hatályát veszti a Tao. 2. §-ának (6)-(7) bekezdése, a 27. §-a,
a 29. § (8) bekezdése, és ezzel egyidejűleg
a)	a Tao. preambulumában „a társasági adózás szabályairól és az osztalékadóról a
következő” szövegrész helyébe „a társasági adózás szabályairól a következő” szövegrész,
126
b)	a Tao. 1. §-a (1) bekezdésében „meghatározott társasági- és az osztalékadó
kötelezettségnek” szövegrész helyébe „meghatározott társasági adó kötelezettségnek’
szövegrész,
c)	a Tao. 2. §-a előtti címben az „A társasági adó és az osztalékadó alanya” szövegrész
helyébe az ,A társasági adó alanya” szövegrész,
d)	a Tao. 3. §-a (1) bekezdésében a „belföldi illetőségű adózó és a belföldi illetőségű,
osztalékban részesülő adókötelezettsége” szövegrész helyébe, a „belföldi illetőségű adózó
adókötelezettsége” szövegrész,
e)	a Tao. 3. §-a (2) bekezdésében a „jövedelmére, a külföldi illetőségű osztalékban
részesülő adókötelezettsége a belföldről származó osztalékra terjed ki” szövegrész helyébe,
jövedelmére terjed ki” szövegrész
lép.
300.	§ Az Eva tv. e törvénnyel megállapított 5. § (5) bekezdése a kihirdetés napján lép
hatályba, de rendelkezéseit az adózó 2004. január 1-jétől alkalmazhatja.
301.	§ (1) E törvénynek az áfa-törvényt érintő rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott
eltérésekkel - azokban az esetekben kell először alkalmazni, melyekben az adófizetési
kötelezettség, illetve az adólevonási jog 2004. december hónap 31. napját követően
keletkezik.
(2)	Az e törvénnyel megállapított áfa-törvény 7.§ (3) bekezdésének f) pontja a települési
önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvény hatálybalépésével egyidejűleg
lép hatályba, rendelkezéseit a hatályba lépést követően teljesített termékátadások esetén kell
először alkalmazni.
(3)	Az e törvénnyel megállapított áfa-törvény 15. § (8) bekezdése, illetve
33.	§ (1) bekezdésének b) pontja a 2004. április hónap 30. napját követően keletkező
adófizetési kötelezettség, adólevonási jog esetén is alkalmazható.
(4)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az áfa-törvény 4/C. §-a (2) bekezdésének d)
pontja, 20/A. §-ának (6) bekezdése, valamint a 22. §-ának (10) bekezdésében a „a
zálogkötelezettel szemben fennálló” és a „a zálogkötelezettnek’ szövegrész, a 40. § (10)
bekezdésben az „és (11)” szövegrész, az áfa-törvény 66. § (5) bekezdésében a „ ,számlát
helyettesítő okmányban” szövegrész hatályát veszti.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa-törvény 15. § (5) bekezdésének e
törvénnyel megállapított l) pontjában az „a)-j) pontokban” szövegrész helyébe „a)-k)
pontokban” szövegrész, a 15. § (5) bekezdésének e törvénnyel megállapított m) pontjában az
„a)-k) pontokban” szövegrész helyébe ,,a)-l)pontokban” szövegrész, a 18.§ (4) bekezdésében
a „20/A.§ (4) bekezdésében” szövegrész helyébe a „20/A.§ (3) bekezdésében” szövegrész, a
26.§ (1) bekezdés b) pontjában a „16. § (11) bekezdése” szövegrész helyébe a „16.§ (11) és
(14)	bekezdése” szövegrész, a 40. § (1) bekezdésében a „(2)-(11) bekezdésekben” szövegrész
helyébe a „(2)-(10) bekezdésekben” szövegrész, 40. § (2) bekezdésében a „15. § (2)-(5)
bekezdéseiben” szövegrész helyébe „15. § (2)-(5) és (11) bekezdéseiben” szövegrész, a 40.§-
ának (7) bekezdésében a „14. § (2) bekezdésében” szövegrész helyébe a „14. § (2), (7)
bekezdéseiben” szövegrész lép.
302.	§ (1) Nulla százalékos adómérték alkalmazandó az ISPA előcsatlakozási eszközből
támogatott projekt keretében közvetlenül a kedvezményezett részére történő
127
termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon részére, amelyet Kohéziós Alapból
finanszíroznak.
(2)	Nem terjed ki az áfa-törvény 38. § (1) és (4) bekezdése szerinti arányosítási
kötelezettség az áfa-törvény 58. § (1) bekezdése szerinti átvevő adóalany által a
mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanytól felvásárolt termék és igénybevett
szolgáltatás után kifizetett, az átvevő adóalany által előzetesen felszámított adóként
figyelembe vehető kompenzációs felár összegére.
(3)	Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést azon termékértékesítések,
szolgáltatásnyújtások esetén lehet először alkalmazni, amelyek után az adófizetési
kötelezettség 2004. május 1-jét követően keletkezik.
(4)	A (2) bekezdésekben foglalt rendelkezést azon termékértékesítések,
szolgáltatásnyújtások esetén lehet először alkalmazni, amelyek tekintetében az adólevonási
jog 2004. január 1. napját követően keletkezik.
(5)	Az áfa-törvény e törvénnyel megállapított 13. § (1) bekezdésének 40. pontja a 2004.
január hónap 1. napját követő termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén is
alkalmazható.
303.	§ E törvénnyel megállapított Fát. 6/A. §-át 2005. évben oly módon kell alkalmazni, hogy
az éves fogyasztói árkiegészítés felső határának meghatározásához e törvény kihirdetésének
napján alkalmazott árakat kell alapul venni.
304.	§ (1) E törvény Rega-tv-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépést követően forgalomba
helyezett gépjárművek esetén kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Rega-tv. 5. §-a, 7. §-a, 9. §-ának (2)
bekezdése hatályát veszti.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Rega-tv. 2. §-ának 8. pontjában a
„személygépkocsinak” szövegrész helyébe „gépjárműnek” szövegrész, a 8. § (1)
bekezdésében a „személygépkocsik” szövegrész helyébe a „gépjárművek” szövegrész, a 9. §
(4)	bekezdésében a „személygépkocsi” szövegrész helyébe a „gépjármű” szövegrész, a 9. §
(5)	bekezdésében a „személygépjárműnek” szövegrész helyébe a „gépjárműnek” szövegrész,
a 14. §-ában a „közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény végrehajtására kiadott külön
jogszabály” szövegrész helyébe a „Vám- és Pénzügyőrségről szóló törvény végrehajtására
kiadott külön jogszabály” lép.
305.	§ A Nkat. e törvénnyel megállapított 5.§ (5) bekezdésében foglaltakat az e törvény
hatályba lépését követően keletkezett fizetési kötelezettség esetén kell alkalmazni.
306.	§ (1) A Jöt. e törvénnyel megállapított 25. §-ának (6)-(7) bekezdése, 28. §-a (1)
bekezdésének felvezető mondatrésze és a) pontja, 58. §-ának (11) bekezdése, 59. §-ának (13)
bekezdése, 86. §-ának (2) bekezdése, 103. §-a (2) bekezdése 1. pontjának d)-e) alpontja és 3.
pontjának felvezető mondata és c) alpontja, 126. §-ának (4)-(5) bekezdése e törvény
kihirdetésének napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is
alkalmazni kell.
(2)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 52. §-a (1) bekezdésének a)-b) és d) pontja 2005.
július 1-jén lép hatályba.
(3)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 58. §-a (4) bekezdésének g) pontjában és (5)
bekezdésének h) pontjában meghatározott rendelkezést az e törvény kihirdetésének napján
128
érvényes engedéllyel rendelkező biodízel-adóraktár engedélyese esetében 2005. március 1-
jétől kell alkalmazni.
307.	§ (1) E törvény kihirdetésének napján a Jöt. 27. §-ának (1) bekezdésében a ,,3199/EGK”
szövegrész helyébe a „3199/EK” szövegrész, és (5) bekezdésében a „19. § (4) bekezdés”
szövegrész helyébe a „19. § (5) bekezdés” szövegrész, a 28. §-a (1) bekezdésének b)
pontjában a „3649/92/EK” szövegrész helyébe a „3649/92/EGK” szövegrész, a 39.§-a (2)
bekezdésének b) pontjában a „vámteher fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési
kötelezettségét” szövegrész és 43. §-a (6) bekezdésének b) pontjában a „termékdíj, vámteher
fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét” szövegrész helyébe a
„társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét vagy vámtartozását” szövegrész, 47. §-
a (1) bekezdésének c) pontjában a „határvámhivatal” szövegrész helyébe a „vámhatóság”
szövegrész, 59. §-ának (7) bekezdésében a „jövedékibírság-tartozására” szövegrész helyébe
a „jövedékibírság- és mulasztásibírság-tartozására” szövegrész, 74. §-ának (3) bekezdésében
a „külföldre” szövegrész helyébe a „harmadik országba” szövegrész, 82. §-a (3)
bekezdésének a) pontjában az „adóazonosító szám” szövegrész helyébe az „adóazonosító
jel” szövegrész, 98. §-ának (11) bekezdésében az „adójegy ideiglenes kivitelét” szövegrész
helyébe az „adójegy kivitelét” szövegrész, 104. §-a (15) bekezdésének b) pontjában a
„vámteher-fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét” szövegrész
helyébe a „társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét vagy vámtartozását”
szövegrész, 115. §-ának (2) bekezdésében a „hamisítása, a hamisított” szövegrész helyébe a
„hamisítása, a hamis, a hamisított” szövegrész, és (1) bekezdésében az „átvétele a megtalált
zárjegy” szövegrész helyébe az „átvétele, felhasználása a megtalált zárjegy” szövegrész,
119. §-a (2) bekezdésének d) pontjában az „adójegyet (e §, valamint” szövegrész helyébe az
„adójegyet, hivatalos zárat (e §, valamint” szövegrész, 123. § (9) bekezdésében a „- a 126. §
(2)-(3) bekezdésében és a 128. §-ban foglaltak figyelembevételével-” szövegrész helyébe a „-
a 126. § (2)-(4) bekezdésében és a 128. §-ban foglaltak figyelembevételével - ” szövegrész
lép.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Jöt. 19. §-ának (2) bekezdésében a
„bankgaranciában” szövegrész helyébe a „pénzügyi biztosítékban” szövegrész, a
„bankgarancia” szövegrész helyébe a „pénzügyi biztosíték” szövegrész, (5) bekezdésében a
„bankgarancia” szövegrészek helyébe a „pénzügyi biztosíték” szövegrész, a
„bankgaranciaként” szövegrész helyébe a „pénzügyi biztosítékként” szövegrész, 24. §-ának
(4)	bekezdésében a „bankgaranciában” szövegrész helyébe a „pénzügyi biztosítékban”
szövegrész, 26. §-ának (5) bekezdésében a „25. § (6) bekezdés” szövegrész helyébe a „25. §
(8)	bekezdés” szövegrész, a 28. §-ának (3) bekezdésében a „45 napon belül” szövegrész
helyébe a „90 napon belül” szövegrész, 42. §-ának (8) bekezdésében a „bankgarancia”
szövegrészek helyébe a „pénzügyi biztosíték” szövegrész, a „bankgaranciaként” szövegrész
helyébe a „pénzügyi biztosítékként” szövegrész, a 52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a
„50 ppm-nél kisebb és összaromástartalma nem haladja meg a 35 % értéket” szövegrész
helyébe a „legfeljebb 10 ppm” szövegrész és b) pontjában az „50 ppm-nél nagyobb vagy
összaromástartalma meghaladja a 35 % értéket” szövegrész helyébe a „10 ppm-nél
nagyobb” szövegrész, 97. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a „10 380 forint/ezer darab”
szövegrész helyébe a „11 220 forint/ezer darab” szövegrész és c) pontjában a „3500
forint/kilogramm” szövegrész helyébe a „3625forint/kilogramm” szövegrész lép.
308.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Jöt. 9. §-ának (1) bekezdésében a „valamint
a nemzetközi forgalomban résztvevő vagy javításra érkező légi járműből tranzitterületen
lefejtésre kerülő üzemanyag, ” szövegrész, 11. §-a (5) bekezdésében a „ (a 14. rovatban) ”
szövegrész, 15. §-a (2) bekezdésének c) pontja, 17. §-a (3) bekezdésének első mondatában a
129
„, továbbá az, aki a 0 adómérték alá tartozó biodízelt a külön jogszabályban foglaltaktól
eltérően használja fel” szövegrész, 52. §-a (1) bekezdésének h) pontja, 73. §-a (3)
bekezdésének utolsó mondata,103. §-a (2) bekezdése 3. pontjának b) alpontja, 128/A. §-a,
valamint a Vám és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény 42. §-ának (3) bekezdése,
továbbá a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
2003.	évi CXXVII. Törvény módosításáról szóló 2004. évi XLI. törvény hatályát veszti.
309.	§ E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Vtv. 1. §-a (3) bekezdésének 13. pontja, az
52. §-ának (3) bekezdése, valamint a 65. §-a hatályát veszti.
310.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 33. §-a b) pontjában „a szállásdíj”
szövegrész helyébe „az adóalap” szövegrész lép, az 52. §-a 31. pontjának a 2003. évi XCI.
törvény 126. §-ával beiktatott c) alpont második mondata és 52. §-ának 35. pontjából a
„villamos- és gázenergia-,” szövegrész pedig hatályát veszti.
(2) 2006. január 1-jével a Htv. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 30. §-ának (2) bekezdése,
32.	§-ának b) pontja, 33. §-ának c) pontja, 52. §-ának 20. pontja hatályát veszti.
311.	§ (1) E törvénynek az Itv.-t módosító rendelkezéseit - a (2) és (3) bekezdésben foglaltak
kivételével - azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény
hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra, vagy amelyek e törvény
hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására. Az eljárási
illetékekre vonatkozó rendelkezéseket e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett
első fokú és jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell
alkalmazni.
(2)	Ha a vagyonszerzési illetékkötelezettség 2005. január 1-je előtt keletkezett és a
vagyonszerzést gépjármű esetében 2005. január 15-ig, más vagyontárgy esetében 2005. január
31-ig illetékkiszabásra bejelentik, az illeték megállapítására az illetékkötelezettség
keletkezésekor, illetve a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor hatályos
illetékrendelkezések közül azokat kell alkalmazni, amelyek a vagyonszerző számára
kedvezőbb illetékfizetési kötelezettséget eredményeznek.
(3)	Ha az öröklési illetékkötelezettség 2005. január 1-je előtt keletkezett, illetve az
öröklési szerződés megkötésére 2005. január 1-je előtt került sor akkor az öröklési illeték,
illetve öröklési szerződés esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték megállapítására a
2004.	december 31-én hatályos illetékrendelkezéseket kell alkalmazni feltéve, hogy ezek a
rendelkezések a vagyonszerző számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek.
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Itv. 23/A. §-a (8) bekezdésének második
mondata a „fizetési meghagyás” szövegrész után és a „jogerőre” szövegrész között a
„(határozat)” szövegrésszel egészül ki, a 102. §-ának (4) bekezdésében „az építésre jogosult
vállalkozótól” szövegrész helyébe a „a vállalkozótól” szövegrész lép.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Itv. 26. §-ának (5)
bekezdése, 34.-36. §-a, 65.- 66. §-a, a 91. §-ának (2) és (3) bekezdéséből a „(95. §)”
szövegrész, a 102. § (1) bekezdése l) pontjának első mondatából a „továbbá az előbbi
feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás, illetőleg olyan
lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás
követelményeinek sem felel meg. ” szövegrész, valamint a 102. § (1) bekezdése l) pontjának
második mondata.
(6)	Az a gazdálkodó szervezet, amelynek e törvény hatálybalépése előtt a
pénzügyminiszter a bírósági eljárási illeték megfizetésére egyedi fizetési módot
130
engedélyezett, a bírósági eljárási illetéket 2005. június 30-ig az engedélyben meghatározottak
szerint fizetheti meg.
312.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Gjt. 18. §-ának 1. és 2. pontjában lévő
„rendszámmal” szövegrész helyébe „rendszámtáblával ellátott” szövegrész, míg ugyanezen
§ 13. pontjában lévő „legalább egy éve közös háztartásban élő” szövegrész helyébe
„ugyanazon önkormányzat illetékességi területén lakóhellyel rendelkező” szövegrész kerül.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Gjt. 4. §-ának (1)
bekezdésében lévő „vagy használatának módjában” szövegrész, 5.§-ának g) pontja, 17. §-
ának (3) bekezdésében lévő „a helyszínen” szövegrész, valamint 18. §-ának 19. és 25. pontja.
313.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 7. §-ának (4)-(5) bekezdései, a
9.	§-ának (1) bekezdésében a „külön jogszabály alapján” szövegrész, a 16. § (3)
bekezdésének g) pontjában, valamint a 17. § (3) bekezdésének a) pontjában a
„könyvvezetésének módját, ” szövegrész, a 20. § (1) bekezdés b) pontjában az „útlevélszámát
és” szövegrész; a 21. § (2) bekezdés b) pontjában a „(nem magyar állampolgárságú
magánszemélynek az útlevélszámát) ” és a „ (nem magyar állampolgárságú magánszemélynél
az útlevélszámot)” szövegrészek; a 21. § (3) bekezdésében a „magyar állampolgárságú”
szövegrész, a 27. § (3) bekezdésének első mondatában az „is” szövegrész, a 68. § harmadik
mondatában az „, illetőleg a biztosítási intézkedés foganatosítását” szövegrész, a 90. §-ának
(6)	bekezdésében az „(automatizált egyedi döntéssel)” szövegrész, a 136. §-ának (3)
bekezdésében az „e” szövegrész, a 176. § (1) bekezdésének b) pontjából „, vagy olyan
gépjármű tulajdonjogát szerezte meg, amelynek korábbi tulajdonosa (elidegenítője)
adómentes volt” szövegrész, a 178. § 1. pontjában az „ennek hiányában magyar
állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetében az útlevélszám, ” szövegrész,
valamint az 5. számú melléklet 1. pontjának első mondatában a „foglalkozó” szövegrész
hatályát veszti.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 27. § (4) bekezdésében az „április”
szövegrész helyébe „május” szövegrész, a 28. § (4) bekezdésében a „május 15. ” szövegrész
helyébe „május 20. ” szövegrész, a 37. § (6) bekezdésében „az adózó” szövegrész helyébe
„az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett” szövegrész, a 41. § (1) bekezdésében a
„május” szövegrész helyébe „június” szövegrész, a 44. § (3) bekezdésében „A fióktelepnek
nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozó” szövegrész
helyébe „ A fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi
vállalkozó és a külföldi székhelyű, belföldi illetőségűnek minősülő adózó” szövegrész, az
59. § (1) bekezdésében „a 52. § (2) bekezdése” szövegrész helyébe „az 52. § (2) bekezdése”
szövegrész, az „a 58. §-ban” szövegrész helyébe „az 58. §-ban” szövegrész, a 89. § (2)
bekezdésében „a megkülönböztetés nélküli eljárás tilalmának” szövegrész helyébe „a
megkülönböztetés nélküli eljárás elvének” szövegrész, a 135. § (1) bekezdésében „a
határozat közlésétől” szövegrész helyébe „a határozat jogerőre emelkedésétől” szövegrész, a
154. §-ban „a gépjárművet” szövegrész helyébe „a gépjármű forgalmi engedélyét is”
szövegrész, a 175. § (9) bekezdésének b) pontjában a „2004. február 1-jétől a 3000”
szövegrész helyébe „a 10 000” szövegrész, az 1. számú mellékletének I/B/2/b) pontjában az
„április” szövegrész helyébe „május” szövegrész, 1. számú mellékletének I/B/3/ac)
pontjában a „nem haladta meg” szövegrész helyébe „nem érte el” szövegrész, 1. számú
mellékletének I/B/3/e) pontjában a „július” szövegrész helyébe „augusztus” szövegrész, 2.
számú mellékletének I. Határidők 1/B/c) pontjának az „április” szövegrész helyébe „május”
szövegrész lép.
131
(3)	E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált
ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve
esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének
időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-,
pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos
törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
(4)	Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra
teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási,
adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2004. december 31. napján hatályos
szabályok szerint kell teljesítenie. E törvénynek a munkáltatói adómegállapításra, a személyi
jövedelemadó bevallásra és kiutalásra, valamint az adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági
adómegállapításra vonatkozó rendelkezéseit 2005. január 1-jétől kell alkalmazni.
(5)	Az Art. e törvénnyel megállapított 52. §-ának (12) bekezdése és 57. §-ának (9)
bekezdése 2005. július 1-jén lép hatályba.
(6)	A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala a
járműnyilvántartásából 2005. január 20. napjáig a 2004. december 1-31. között bekövetkezett
gépjárműadó-kötelezettséget érintő változásokat (gépjármű forgalomba helyezése,
forgalomból való kivonása, átalakítása, környezetvédelmi osztályba sorolásának módosulása),
közli az illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati
adóhatósággal az Art. 3. számú mellékletének G)/2. pontjában meghatározott
adattartalommal.
314.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az egyes pénzügyi tárgyú törvények
jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Ptj.)
4.	§-a és 5. §-a hatályát veszti.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Ptj. 4. számú mellékletével megállapított
Art. 7. számú mellékletének 14. pontjában a „2005. január 1-je” szövegrész helyébe „2005.
július 1-je” szövegrész lép.
(3)	A Ptj. 66. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény 9. §-a és 21. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba. E törvény 23. §-a, 26. §-a,
valamint 4. számú melléklete 2005. július 1-jén lép hatályba, melynek rendelkezéseit a
hatálybalépését követően teljesített kamatkifizetésekre kell alkalmazni.”
315.	§ A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény 80. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A követelés behajtására jogosult szervezet nem engedményezheti a felszámolási eljárás
alatt álló adóssal szemben fennálló azon követelését, melynek megfizetéséért az államot
helytállási kötelezettség terheli.”
316.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tbj. 4. §-a a) pontjának 1. alpontja a
„természetes személy,” szövegrész után kiegészül az „egyéni vállalkozó,” szövegrésszel, 4.
alpontja a „munkanélküli ellátásban” szövegrész után kiegészül az „- ideértve a vállalkozói
járadékot is -” szövegrésszel, b) pontja 5. alpontjának „a közjegyző” szövegrésze helyébe ,,a
nem közjegyzői iroda tagjaként tevékenykedő közjegyző” szövegrész lép, 6. alpontjának „az
önálló bírósági végrehajtó” szövegrésze helyébe „a nem végrehajtói iroda tagjaként
tevékenykedő önálló bírósági végrehajtó” szövegrész lép, c) pontjának 11. alpontja kiegészül
a „közjegyzői iroda, ” szövegrésszel, d) pontjának 3. alpontja „az ügyvédi iroda, ” szövegrész
után kiegészül „a közjegyzői iroda,” szövegrésszel, 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja „az
132
országgyűlési képviselőt” szövegrész után kiegészül az „ , európai parlamenti képviselőt”
szövegrésszel, d) pontja a „munkanélküli-járadékban” szövegrész után kiegészül a
„vállalkozói járadékban,”, a „munkanélküli-járadék” szövegrész után a „ , vállalkozói
járadék” szövegrésszel, 16. §-a (3) bekezdésének „o) pontjai esetében” szövegrésze helyébe
az „o) és s) pontja esetében - az (1) bekezdés i) pontjában meghatározott ösztöndíjas
kivételével -” szövegrész lép, 19. §-ának (5) bekezdésében az „5. § (1)-(2) bekezdésében”
szövegrész helyébe az „5. §-ban” szövegrész lép, 39. §-a (2) bekezdésének „16. § a)-p)
pontja” szövegrésze helyébe „16. § a)-p) és s) pontja” szövegrész lép, 50. §-a (1) bekezdése
és 51. §-a (1) bekezdése első mondatának zárójeles szövegrésze kiegészül az „ , elszámolt”
szövegrésszel, 54. §-a (2) bekezdése a) pontjának „ , valamint az ONYF és területi igazgatási
szerveik” szövegrésze helyébe „és területi igazgatási szervei” szövegrész lép.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Eho. 3. §-a felvezető szövegrészének
„Szja.” hivatkozása helyébe „a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a
továbbiakban: Szja.) ” szövegrész lép, 7. §-a (1) bekezdésének g) pontja „valamint a kamarai
tagságát szüneteltető ügyvédnek, szabadalmi ügyvivőnek,” szövegrésszel egészül ki, 11. §-a
(6)	bekezdése utolsó mondatának ,,a)-b)” hivatkozása „a)-c)” hivatkozásra módosul, (11)
bekezdésének „Az” szövegrésze helyébe az „E törvény alkalmazásában az” szövegrész lép.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Flt. 14. §-a (2) bekezdése a) pontjának
„másfél éves” szövegrésze helyébe „egy éves - gyermekgondozási díj folyósítása esetén
másfél éves -” szövegrész lép.
(4)	A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 38. §-a (1)
bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Szolgálati időként kell továbbá figyelembe venni/
„f) a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az
álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának időtartamát, ha az előírt
nyugdíjjárulékot megfizették,”
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tbj. 4. §-a b) pontja 1.
alpontjának „ideértve az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépését
megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes
személyt is,” szövegrésze, 4. §-a c) pontja 1. alpontjának „(ideértve a gazdasági
munkaközösséget és jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget
is)” szövegrésze, 21. §-ának c) pontja, 47. §-ának (2) bekezdése.
(6)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Eho. 5. §-a (1)
bekezdésének e) pontja, 11. §-a (8) bekezdése első mondatának „- az egyéni vállalkozó
kivételével-” szövegrésze, a bekezdés utolsó mondata.
(7)	A Tbj. e törvénnyel megállapított 41. §-ának (2) bekezdése, valamint 51. §-ának (1)
bekezdése 2006. január 1-jén lép hatályba.
(8)	Az e törvénnyel megállapított járulékokat a 2005. január 1-jétől kezdődő időszakra
juttatott és megszerzett jövedelmek után első ízben februárban, a vállalkozó járulékot
áprilisban kell megfizetni. A munkanélküli járadék, valamint a vállalkozói járadék
jogosultsági időtartama 2006. január 1-jétől számítható össze.
(9)	Az Amk. e törvénnyel megállapított 5. §-ának (8) bekezdését 2003. január 1-jétől kell
alkalmazni. Ennek megfelelően e törvény hatályba lépését követő 30 napon belül az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2003. évre vonatkozó adatszolgáltatás alapján átutalja az
illetékes magán-nyugdíjpénztárnak a magán-nyugdíjpénztári tagság kezdő napjától számított
ellátási alap hét százaléka és a már átutalt összeg alapján számított különbözetet.
133
317.	§ Az Öpt. e törvénnyel megállapított 40/C-D. §-ainak rendelkezéseit 2006. január 1-jétől
kell alkalmazni.
318.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Öpt. 47/A. § (2)
bekezdésében az „a várakozási idő leteltéig terjedő időszakban” szövegrész, valamint a
49/A. § (6)-(7) bekezdése.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Öpt. 12. § (7) bekezdésének első mondata
a „munkáltatói hozzájárulás” szövegrész után kiegészül a „teljes összegének, vagy egy
részének” szövegrésszel, a 16/A. § (1) bekezdésének második mondata az „a tag a halála”
szövegrész után kiegészül a „- nyugdíjpénztárak esetén a szolgáltatás igénybevételét
megelőző halála - ” szövegrésszel, a 19. § (4) bekezdése „Az igazgatótanács és az ellenőrző
bizottság tagjait” szövegrész után kiegészül az „(a továbbiakban együtt: vezető
tisztségviselők)” szövegrésszel, valamint az első mondatot követően kiegészül az ”A vezető
tisztségviselői megbízás az érintett személy által való elfogadással jön létre. ” szövegrésszel, a
20.	§ (1) bekezdésében „Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjai, valamint az
ügyvezető (helyettes ügyvezető), (a továbbiakban együtt: pénztári vezetők)” szövegrész
helyébe „A vezető tisztségviselők, valamint az ügyvezető (helyettes ügyvezető)” szövegrész
lép, valamint az (1) bekezdés második mondatában „A pénztári vezetők” szövegrész helyébe
„A vezető tisztségviselők, valamint az ügyvezető (helyettes ügyvezető)” szövegrész lép, a 20. §
(2)	bekezdésének c) pontjában „az igazgatótanács, illetve az ellenőrző bizottság tagja”
szövegrész helyébe a „vezető tisztségviselő” szövegrész lép, a 36. § (6) bekezdése kiegészül a
„ Valamely pénztári tevékenység szolgáltatóhoz történő kihelyezése, a kihelyezési szerződés
módosítása, vagy a kihelyezés megszüntetése esetén arról a pénztártagot tájékoztatni kell. ”
szövegrésszel, a 40/B. § (1) bekezdésének i) pontja kiegészül a „továbbá a kiszervezett
tevékenység végzéséhez szükséges adatok tekintetében a kiszervezett tevékenységet végzővel,”
szövegrésszel, az 56. § (1) bekezdés g) pontjában az „önkéntes nyugdíjpénztárak” szövegrész
helyébe a „pénztárak” szövegrész lép, a 68/B. § (3) bekezdésében a „magyar állampapírba”
szövegrész helyébe „az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam
által kibocsátott állampapírba” szövegrész lép.
319.	§ Az Mpt. e törvénnyel megállapított 77/A-B. §-ainak rendelkezéseit 2006. január 1-jétől
kell alkalmazni.
320.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Mpt. 73. § (1)
bekezdésében „(a továbbiakban együtt: szolgáltatók)” szövegrész.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mpt. 3. § (1) bekezdésének a) pontjában az
„a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napját (a továbbiakban: csatlakozás napja)
megelőző nap” szövegrész helyébe a „2004. április 30-a” szövegrész lép, a 3. § (1)
bekezdésének c) pontjában az „a csatlakozás napján vagy azt követően” szövegrész helyébe a
„2004. április 30-át követően” szövegrész lép, a 3. § (1) bekezdés c) pontjának szövege az
”ezt megelőzően” szövegrész után kiegészül az „ és a tankötelezettség megszűnését követően”
szövegrésszel, a 24. § (3) bekezdésének utolsó mondatában a „tagsági jogviszony
megszűnése” szövegrész helyébe a „kedvezményezett részére történő egyösszegű kifizetés,
valamint más pénztárba való átlépés” szövegrész lép, a 34. § (9) bekezdése az első mondat
után kiegészül a „A vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy által való elfogadással
jön létre.” szövegrésszel, a 79. § (1) bekezdésének l) pontja kiegészül a „, továbbá a
kiszervezett tevékenység végzéséhez szükséges adatok tekintetében a kiszervezett
tevékenységet végzővel’ szövegrésszel, a 112/B. § (3) bekezdésében a „magyar
134
állampapírba” szövegrész helyébe „az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban
részes állam által kibocsátott állampapírba” szövegrész lép.
321.	§ (1) Az Szf. tv. e törvénnyel megállapított rendelkezései a törvény kihirdetése napját
követő 5. napon lépnek hatályba, rendelkezéseit a 2004. január 1-től megszerzett jövedelemre,
keletkezett adókötelezettségre és befizetett adóra kell alkalmazni.
(2)	A törvénymódosítás hatálybalépésével egyidejűleg az Szf. tv. 4.§-a (1) bekezdésének
h)	pontja hatályát veszti.
322.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Ktd. 13. §-a, 15. §-ának (8)-
(9)	bekezdése, valamint 19. §-a és 23. §-a.
323.	§ Az Eximtörvény e törvénnyel megállapított 6. § (1) bekezdésének b) pontja és 26. §-
ának (3) bekezdése e törvény kihirdetése napján lép hatályba.
324.	§ E törvény 294. §-a e törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
135
1. számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/1. A szociális és más ellátások közül adómentes:/
„1.3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg a helyi önkormányzat, továbbá az
egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális segély, a gyermekek
védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott pénzbeli ellátások, a
nevelési díj és a nevelőszülőt a nevelési díj mellett megillető külön ellátmány, valamint az
utógondozói ellátás, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási
támogatás, adósságkezelési szolgáltatás, időskorúak járadéka, munkanélküliek
jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a súlyosan
mozgáskorlátozott magánszemély részére jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatás,
a fogyatékossági támogatás, a sorkatona és a polgári szolgálatot teljesítő hozzátartozójának
járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény
alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a munkáltatótól, az érdekvédelmi
szervezettől az elhunyt házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére folyósított temetési
segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező
egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában
önsegélyező feladat ellátásának minősül a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényben
felsorolt ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása;”
2.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/1. A szociális és más ellátások közül adómentes:/
„1.6. a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemély részére - az e
tevékenységéből származó jövedelmén túlmenően - a büntetés-végrehajtási intézet által
szakfeladatai körében juttatott bevétel, továbbá a szabadságvesztés-büntetését letöltött
szociálisan rászoruló magánszemély részére a pártfogó felügyelő által nyújtott szociális
segély, valamint a szociálisan rászoruló előzetesen fogvatartott magánszemély részére juttatott
szociális segély.”
3.	Az Szja tv. 1. számú melléklete 2.7. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:/
„2.7. a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet útján,
annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (ideértve a munkáltató által
lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési
költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is az utolsó folyósítástól számított 5
évenként legfeljebb 750 ezer forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja
meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott
méltányolható lakásigényt (lakáscélú munkáltatói támogatás);”
4.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:/
„4.6. a Nobel-, továbbá a Kossuth- és a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai játékokon és a
fogyatékos sportolók világjátékán (Paralimpia, Siketlimpia, Speciális Olimpia,
Szervátültetettek Világjátéka) szerzett 1-6. helyezéshez, valamint az életmentő emlékéremhez,
a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Magyar
136
Köztársaság Babérkoszorúja díjhoz, a nemzeti kulturális örökség minisztere által
adományozott, jogszabályban meghatározott művészeti és szakmai díjhoz kapcsolódó, a díj
(érem) tulajdonosának a díjat (érmet) adományozó szervezet által, illetve állami (miniszteri)
elismerésként adott pénzjutalom, valamint az említett díj (érme) és a Magyar Köztársasági
Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, továbbá a Kormány, a miniszterelnök, a
Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter,
valamint a büntetés-végrehajtást, a vám- és pénzügyőrséget felügyelő miniszter, a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter által adományozott emléktárgy (dísztőr,
gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó
mértékű összeg;”
5.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.11. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:/
„4.11. a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány által folyósított Gerevich Aladár egységes
sportösztöndíj, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kiírt pályázat keretében
elnyert ösztöndíj;”
6.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 5. pontja a következő 5.7. alponttal egészül ki:
/5. Költségtérítés jellegű bevételek közül adómentes:/
„5.7. a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet
szerinti munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel történő elszámolás
ellenében a bérlet, a jegy árát meg nem haladó költségtérítés, feltéve, hogy a bérleten vagy a
jegyen a magánszemély utazási igazolványának száma vagy ennek hiányában a
magánszemély nevére szóló számla igazolja az általa történt felhasználást.”
7.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.15. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/7. Egyéb indokkal adómentes:/
„7.15. A fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott közüzemi szolgáltatás
szolgáltatója, valamint a hitelintézet által elengedett követelés, amennyiben a követelés
elengedésére a szolgáltató, illetve a hitelintézet üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint
-	az azonos helyzetben lévők egyenlő elbánásának elve alapján - kerül sor.”
8.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/8. A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.1. az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi
forrásból nyújtott oktatási (ideértve a gyermek, a tanuló részére ingyenesen vagy
kedvezményesen természetben biztosított étkeztetés), egészségügyi és szociális ellátás azzal,
hogy az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül egészségügyi, illetőleg szociális
ellátásnak;”
9.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.7. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/8. A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.7. az olyan szolgáltatás, amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény
sportrendezvényén nyújt (kivéve az utazást, az elszállásolást és az étkezést), továbbá az a
szolgáltatás, amelyet a sportszervezet, országos sportági szakszövetség a versenysport,
diáksport érdekében szervezett edzés vagy verseny vele munkaviszonyban, megbízási vagy
vállalkozási jogviszonyban nem álló résztvevőjének az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó
utazás, szállás és étkezési szolgáltatás révén juttat [a sportoló 30 napnál hosszabb folyamatos
elszállásolására (így különösen szállodai elhelyezésére) csak akkor lehet e rendelkezést
alkalmazni, ha az az olimpiai játékokon, a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon, a
137
speciális világjátékokon vagy a Heraklész program keretében való versenyzést, illetve az arra
történő közvetlen felkészülést szolgálja];”
10.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.16. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/8. A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.16. a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tartósan fokozott igénybevételnek kitett
vagy harckészültségi gyakorlaton részt vevő - 12 órát elérő, vagy azt meghaladó őr- és
ügyeleti szolgálatot adó - tagjának, valamint a polgári védelmi szervezet békeidőszaki,
minősített időszaki katasztrófa elhárításában résztvevőnek a szolgálati feladattal
összefüggésben nyújtott természetbeni ellátása, továbbá a sor-, tartalékos katona, a katonai és
rendvédelmi középiskola tanulója, a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmény
tanulmányi szerződéses és ösztöndíjas hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben a
szolgálati feladathoz kapott nem pénzbeli ellátása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában
tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a szerződéses legénységi és önkéntes
tartalékos, a terrorelhárító, a repülőhajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész, az
ejtőernyős és a békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és szerződéses katonák
állományának a tagja;”
11.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.17. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/8. A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.17. a munkáltató által a munkavállaló részére vagy étkezőhelyi vendéglátás,
munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés nyújtása (biztosítása) révén juttatott bevételnek (ideértve
a kizárólag e szolgáltatások igénybevételére jogosító utalványt is) a havi 7500 forintot meg
nem haladó része, vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány
formájában juttatott bevételnek a havi 4000 forintot meg nem haladó része; e rendelkezés
alkalmazásában a munkavállalóval esik egy tekintet alá a szakképző iskolai tanuló, kötelező
szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, valamint - ha volt munkáltatója (annak
jogutódja) nyújtja részére e szolgáltatást - a nyugdíjban részesülő magánszemély is; a
magánszemély egy adott hónapban csak egyféle (vagy a 7500 forintig, vagy a 4000 forintig
terjedő) kedvezményt vehet igénybe; a munkáltató által az e rendelkezésben meghatározott
módon, a 69. § (1) bekezdésének c)-e) pontjában foglalt feltételek szerint juttatott bevételnek
az adómentes természetbeni juttatás értékhatárát meghaladó része e törvény alkalmazásában
adóköteles természetbeni juttatásnak minősül;”
12.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.19. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/8. A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.19.
a)	a kifizető által a magánszemélynek (kifizetőnként) legfeljebb évi három alkalommal
adott termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány értékéből alkalmanként az adóév
első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész; az adómentes
juttatást a kifizető csekély értékű ajándékként tartja nyilván,
b)	a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterelnök, a külügyminiszter és a
honvédelmi miniszter által az államközi és az államok feletti szervezetekkel kapcsolatos
diplomáciai esemény alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó
szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.), adott ajándék; a külügyminiszter és a
honvédelmi miniszter esetében ide kell érteni azt az esetet is, amikor az előzőeket
külképviselet által közvetve nyújtja;”
138
13.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.22. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/8. A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.22. a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával szervezett rendezvényhez,
programhoz kapcsolódó utazás, szállás, étkezés értékének a támogatás összegét meg nem
haladó része, továbbá az a juttatás, amelyet az államháztartás - a juttatás forrása alapján akár
közvetetten is - valamely alrendszeréből, egyházi forrásból, illetőleg a közoktatási intézmény
saját bevételéből
a)	a közoktatásról szóló törvény szerinti sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló
kulturális, sport és más hasonló rendezvény alkalmával nem pénzbeli formában kap, ideértve
a rendezvényhez kapcsolódó utazást, szállást, étkezést és egyéb, a rendezvénnyel
szokásszerűen együtt járó juttatást is;
b)	a közoktatásban vagy hasonló képzésben részt vevő gyermek, tanuló a tanulmányi
kirándulás, táborozás, tanulmányi verseny alkalmával kap (ideértve az iskolai könyvjutalmat
is);
c)	az a)-b) pontokban említett rendezvényeken a gyermekek, tanulók felügyeletét ellátó
magánszemély a jelenlétének, közreműködésének biztosításához szükséges feltételek
biztosításaként nem pénzbeli (ide értve különösen az utazást, szállást, étkezést) formában
kap.”
14.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.29. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.29. a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet
szerinti munkába járás céljából juttatott bérlet, menetjegy, ideértve azt az esetet is, ha a
juttatást a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában teljesíti;”
15.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.30. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/8. A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.30. az, amelyet a munkáltató, a bér kifizetője a közoktatásról szóló törvényben
meghatározott gyermek, tanuló számára a - rá tekintettel a családok támogatásáról szóló
törvény szerint családi pótlékra jogosult - szülő vagy a vele közös háztartásban élő házastárs
útján a tanév első napját megelőző és követő 60 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat
(ideértve a munkáltató, illetve a bér kifizetője nevére szóló, az előzőekben felsorolt javak
beszerzéséről szóló számla ellenértékének az említett időszakban történő megtérítését is) vagy
kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában évi 17 ezer forint értékig
terjedően juttat (adómentes iskolakezdési támogatás); a munkáltató, a bér kifizetője az
adómentes iskolakezdési támogatás összegéről magánszemélyenként - az adóazonosító jel,
valamint a magánszemély útján adómentes iskolakezdési támogatásban részesített
gyermek(ek), tanuló(k) adóazonosító jelének (ennek hiányában természetes azonosító
adatainak) feltüntetésével - nyilvántartást vezet, amelyet az adó utólagos megállapításához
való jog elévüléséig megőriz; az iskolakezdési támogatásnak az adómentesség értékhatárát
meghaladó része, valamint a munkáltató, a bér kifizetője által a szülővel vagy házastársával
fennálló jogviszonyára tekintettel az említett feltételeknek nem megfelelő módon vagy
pénzben a gyermeknek juttatott támogatás a szülő, illetve házastársa munkaviszonyból
származó jövedelmének minősül;”
139
16.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.33. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/8. A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.33. a munkavállaló részére - figyelemmel a 9.4. alpontban foglaltakra is - a munkáltató
által (ideértve a munkáltató cégben közvetlenül vagy közvetve többségi irányítást biztosító
befolyással rendelkező tagot, költségvetési szerv esetében a felügyeleti szervet és a
Miniszterelnöki Hivatal Központi Szolgáltatási Főigazgatóságát is) a tulajdonában álló, a
cégcsoportjának tulajdonában álló, a vagyonkezelésében lévő belföldi üdülőben vagy
szakszervezet által a belföldi üdülőben biztosított üdülési szolgáltatás révén juttatott
bevételből évente legfeljebb magánszemélyenként az adóév első napján érvényes havi
minimálbér összegét meg nem haladó rész (adómentes üdülési szolgáltatás); feltéve, hogy a
munkáltató, a szakszervezet üdülési csekk formájában az adóévben nem nyújt ugyanazon
magánszemélynek adómentes természetbeni juttatást; azzal, hogy a rendelkezés
alkalmazásában a munkavállalóval esik egy tekintet alá a munkavállaló és az elhunyt
munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai
gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha volt munkáltatója (annak jogutódja) nyújtja
részére e juttatást - a nyugdíjban részesülő magánszemély és annak közeli hozzátartozója is.”
17.	Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 9.3. alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/9. Adómentességre vonatkozó egyes rendelkezések./
„9.3. A lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességével kapcsolatos szabályok
9.3.1.	Lakáscélú felhasználás:
a)	a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak
adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése,
b)	a belföldön fekvő lakás építése, építtetése,
c)	a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával
történő bővítést eredményez,
d)	a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott
korszerűsítés.
9.3.2.	A lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességét az elévülési időn belül történő
megőrzési kötelezettség mellett az összeg lakáscélú felhasználására vonatkozó következő
okiratok, bizonylatok igazolják:
a)	lakás tulajdonjogának, és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése
esetén az érvényes szerződés és a földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az
összeg felhasználását igazoló okirat;
b)	lakás építése, építtetése és lakás alapterületének növelése esetén a jogerős
használatbavételi engedély, valamint az összeg felhasználását igazoló, a használatbavételi
engedély kelte napjáig, illetve a használatbavételi engedélyben megjelölt feltételek teljesítése
határidejéig kibocsátott, az építési engedély jogosultja nevére kiállított számla;
c)	lakás korszerűsítése esetén a támogatás folyósítását megelőzően hat hónapon belül és
azt követően 12 hónapon belül kiállított, az építési termékek műszaki követelményeinek,
megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes
szabályairól szóló rendelet szerinti megfelelőségi igazolással rendelkező - beépített -
termékekről szóló számla, valamint a más személy által elvégzett munka ellenértékéről
kiállított bizonylat.
140
9.3.3.	Amennyiben az e törvény 1. számú melléklet 2.7. alpontjában említett cél
megvalósítása a magánszemély és/vagy más magánszemély által igénybevett, a következő
források felhasználása terhére (is) szervezett ügyletben történik
a)	az adott ügyletben lakásszerzési kedvezmény érvényesítésével ingatlan, vagyoni értékű
jog átruházásából származó jövedelem,
b)	adómentes lakáscélú munkáltatói támogatás,
c)	kamatkedvezménnyel nyújtott lakáscélú munkáltatói hitel,
d)	lakás-előtakarékossági szerződés alapján folyósított összeg,
e)	a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott közvetlen
támogatás,
f)	a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján kamattámogatással
folyósított kölcsön,
g)	az e törvény szerint törlesztési adókedvezmény érvényesítésével lakáscélú hitel,
akkor az adott ügyletben nem minősülhet adómentesnek a munkáltatói támogatás azon
része, amely ezen munkáltatói támogatás és az a)-g) pontban említett források együttes
összegéből a 9.3.2. alpontban említett okiratok által igazolt összegek együttes értékét
meghaladja.
9.3.4.	Ha a lakáscélú munkáltatói támogatás a 9.3.3. alpont rendelkezése alapján részben
vagy egészben adóköteles, ideértve az adóhatóság által megállapított adóhiány esetét is, az
adó (és más jogkövetkezmények) az adózót terhelik. Az adókötelezettség keletkezésének
időpontja az az időpont, amikor a lakáscélú munkáltatói támogatásként megjelölt cél
megvalósult, de legkésőbb a támogatás folyósítását követő 12 hónap utolsó napja.
9.3.5.	A hitelintézet az adóévben a közvetítésével nyújtott támogatásról a kifizetőre, a
munkáltató a kölcsön általa elengedett összegéről a munkáltatóra az adózás rendjéről szóló
törvényben előírt határidőig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.”
18.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 9. pontja a következő 9.4. alponttal egészül ki:
/9. Adómentességre vonatkozó egyes rendelkezések./
„9.4. Az adómentes üdülési szolgáltatással kapcsolatos szabályok
9.4.1.	Az adómentes üdülési szolgáltatásra vonatkozó rendelkezés alkalmazásában a
Magyar Tudományos Akadémia által fenntartott üdülőkben nyújtott szolgáltatás esetében a
Magyar Tudományos Akadémia munkáltatónak, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a
tudományos fokozattal rendelkező személy munkavállalónak minősül, azzal, hogy e
munkavállalóval egy tekintet alá esik a munkavállaló és az elhunyt munkavállaló közeli
hozzátartozója.
9.4.2.	A természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha az
adómentes üdülési szolgáltatásra vonatkozó rendelkezés alapján ingyenesen vagy
kedvezményesen nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott bevétel adóköteles, vagy a
juttatást a munkáltató a munkavállalóval fennálló jogviszonyára tekintettel más - a 8.33. és
9.4.1.	alpontban nem említett - magánszemély részére biztosítja.
9.4.3.	A munkáltató, a szakszervezet az üdülési szolgáltatás adómentes és adóköteles
részéről magánszemélyenkénti bontásban (a magánszemély nevének és adóazonosító jelének,
ennek hiányában természetes azonosító adatainak feltüntetésével) nyilvántartást vezet.
141
9.4.4.	Az adómentes üdülési szolgáltatásra vonatkozó rendelkezés alkalmazásában
üdülőnek minősül a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely szolgáltatásról szóló
kormányrendelet szerint üdülőként nyilvántartásba vett szálláshely.”
142
2. számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 6. számú mellékletének I. Fejezet c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„c) A saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített
szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység bevételének, ha a
magánszemély ezeket a termékeket az adott évben 2 litert meghaladó kiszerelésben
(kifizetőnek, és/vagy termelői borkimérésben végső fogyasztó részére) értékesíti, és az
értékesítésükből származó bevétel együttvéve az évi 4 millió forintot nem haladja meg. Ha a
bevétel meghaladja a 4 millió forintot, vagy az értékesítés nem kizárólag az előzőek szerint
történik, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének. Ha a
magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt
kiváltotta, az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre
vonatkozó előírások, ha a bevétel a 4 millió forintot meghaladja. Ha a magánszemély a saját
termelői borkimérésében az előzőek mellett, nem a saját őstermelői tevékenységében
előállított bármely más terméket is értékesít és/vagy szolgáltatást is nyújt, akkor az őstermelői
és más bevételeit, illetőleg azok megszerzése érdekében felmerült költségeit külön-külön kell
nyilvántartania, azzal, hogy ha valamely költség többféle értékesítéssel is összefügg, akkor azt
-	ha e törvény másként nem rendelkezik - a bevételek arányában kell megosztania.”
2.	Az Szja tv. 6. számú mellékletének III. Fejezet e) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/A közös őstermelői tevékenységre vonatkozó szabályok a következők:/
„e) Az adóév utolsó napján (a családi gazdaságban folytatott tevékenység megszűnése
esetén a megszűnés napján) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak
minősülő magánszemély, valamint e magánszemélynek a családi gazdaságban nem
foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében a c)-d)
pontban foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával jár el.”
143
3. számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
Az Szja tv. 10. számú melléklete I. Jellemzően előforduló bevételek Fejezete a következő
12.	ponttal egészül ki:
„12. Az egyéni vállalkozói tevékenység keretében átruházott ingatlanból, vagyoni értékű
jog visszterhes alapításából, átruházott (véglegesen átengedett), megszüntetett ilyen jogból (a
továbbiakban: ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából) származó ellenérték minden olyan
bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez; ilyennek minősül
különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára
megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági
társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként)
történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló
okiratban meghatározott értéke, megnövelve a korábban lakásszerzési kedvezmény alapjaként
érvényesített összeggel, ha egyébként ez a kötelezettség az ingatlan, vagyoni értékű jog nem
üzletszerű átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásából
következik.”
144
4. számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 11. számú melléklete I. Jellemzően előforduló költségek Fejezet 22. pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
/Költségként elszámolható kiadások különösen a következők:/
„22. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése
(ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az
értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege, az értékcsökkenési
leírásból kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási
költség az értékesítéskor költségként elszámolható;”
2.	Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai Fejezet 1.
Fogalmak pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) A nem anyagi javak fogalma
A nem anyagi javak közé a tárgyi alakot nem öltő vagyoni értéket, vagyoni jogot hordozó
forgalomképes dolgok tartoznak. Ilyen a vagyoni értékű jog, a más vagyoni jog (pl. az önálló
orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog), az üzleti vagy cégérték, a
szellemi termék, amely közvetlenül és tartósan - legalább egy éven túl - szolgálja a
vállalkozási tevékenységet. A forgalomképesség azt jelenti, hogy a dolog szabadon
átruházható, vásárolható és értékesíthető, vagyis a mindennapi forgalom tárgya lehet.
A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi
alkotások, mint
-	a találmány,
-	az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
-	a védjegy,
-	a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
-	a szoftver termék,
-	az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
-	a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how
és a gyártási eljárás.”
3.	Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai Fejezete 2.
pontjának m) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„m) Az egyéni vállalkozó a 33 vagy a 14,5 százalékos norma alá besorolt, korábban még
használatba nem vett tárgyi eszközökre, valamint a szellemi termékre, a kísérleti fejlesztés
aktivált értékére 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.”
4.	Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai Fejezete 3. A
leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai pontjának e) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„e) Nem anyagi javak
A nem anyagi javak közül a vagyoni értékű és más vagyoni jog beszerzési árát 6 év vagy
ennél hosszabb idő alatt lehet leírni.”
145
5.	számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
Az Szja tv. 13. számú mellékletének 14. pontja a következő mondattal egészül ki:
„Ezt a rendelkezést kell alkalmazni, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az
említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka
cselekvőképességének elvesztése vagy a halála).”
146
6.	számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
1.	A Tao. 1. számú mellékletének 5. pontja a következő h) ponttal egészül ki:
/A számvitelről szóló törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenés (ideértve az
egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírást is) érvényesíthető/
„h) a közúti személyszállításhoz használt autóbuszoknál.”
2.	A Tao. 1. számú mellékletének 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. Az adózó a 2003-ban vagy azt követően beszerzett, előállított, korábban még
használatba nem vett, a 2. számú melléklet IV. fejezete szerint a 33 százalékos vagy a 14,5
százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök, valamint a 2003-ban vagy azt követően vásárolt,
előállított szellemi termékek, kísérleti fejlesztés aktivált értéke esetében 50 százalék
értékcsökkenési leírást érvényesíthet.”
147
7.	számú melléklet a 2004. évi törvényhez
A Tao. 3. számú mellékletének A) fejezete a következő 10. ponttal egészül ki:
/A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység
érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:/
„10. A bíróság előtt nem érvényesíthető, továbbá az elévült követelés miatt elszámolt
ráfordítás.”
148
8. számú melléklet a 2004. évi törvényhez
Az áfa-törvény 4. számú melléklete I. részének a „Növénytermelési termékek és
elsődleges feldolgozásaik” cím alatti 8. pontja, a II. részének „A mezőgazdasági
tevékenységek körében nyújtott szolgáltatások köre és a kompenzációs felár mértéke” cím
alatti 4. pontja, valamint a III. része helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/4. számú melléklet az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényhez
I.	rész:
A mezőgazdasági tevékenységek körében előállított termékek köre és a kompenzációs felár
mértéke
Sor- szám	Megnevezés	Vámtarifaszám		A kompen- zációs felár mértéke a felvásárlá si ár %-ában
NOVENYTERMELESITERMEKEKES ELSŐDLEGES FELDOLGOZá				SAIK/
„8.	Különféle magvak, ipari és gyógynövények szaporítóanyag ipari növényekhez		1201 1202 1204-től 1207- ig ex 1209 ex 1210 ex 1211 90 1212	91 ex 1212 99 80 1213 ex 1401 90 1403 00 2401 10 2401 20 5301	10 5302	10	12”
149
/II. rész
A mezőgazdasági tevékenységek körében nyújtott szolgáltatások köre és a kompenzációs
felár mértéke/
Sor- szá m	Megnevezés	SZJ-szám	A kom- penzációs felár mértéke a szolgáltatás i díj %- ában
„4.	Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és más élő állat (a sportló, versenyló, kutya, macska, díszállat, laboratóriumi és állatkerti állat kivételével) gondozása, tenyésztése és hízlalása	SZJ 01.42.10.0- ból	7”
/III. rész
A kompenzációs felár meghatározása és a felvásárlást igazoló bizonylat kötelező
adattartalma/
„1. A felvásárlás után kompenzációs felárként felszámított összeget az alábbi számítási
módszerrel kell meghatározni:
fm x am
Em = -
100
és
T = Fm + Em , ahol
Em: a felvásárlás után kompenzációs felárként felszámított összeg, amely előzetesen
felszámított adóként vehető figyelembe;
FM: a termék, szolgáltatás felvásárlási ára;
Am: a kompenzációs felár mértéke a felvásárlási ár százalékában;
T: a felvásárlási ár és a kompenzációs felár együttes összege.
2.	A felvásárlást igazoló bizonylat kötelező adattartalma a következő:
a)	a bizonylat sorszáma;
b)	a bizonylatot kibocsátó átvevő adóalany neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;
c)	a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany neve, címe, adóazonosító száma és -
amennyiben az átadó e tevékenysége vonatkozásában a személyi jövedelemadózásnak alanya,
de tőle az átvevő személyi jövedelemadó-előleget nem vont le - az átadó mezőgazdasági
őstermelői igazolványának száma;
d)	a felvásárolt termék, igénybevett szolgáltatás megnevezése, valamint besorolási száma,
amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
e)	a felvásárlási ár összege;
150
f)	a kompenzációs felár mértéke a felvásárlási ár százalékában kifejezve;
g)	a kompenzációs felárként felszámított összeg;
h)	a felvásárlási ár és a kompenzációs felár együttes összege;
i)	a bizonylatot kibocsátó átvevő adóalany aláírása;
j) a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany aláírása.
Az 56. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettséget a mezőgazdasági tevékenységet
folytató adóalany a bizonylat c) pontjában szereplő adatok kitöltésével is teljesítheti.”
151
9. számú melléklet a 2004. évi törvényhez
A Fát. mellékletének 5. és 11-14. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/Azon szolgáltatások köre, amelyek után fogyasztói árkiegészítés vehető igénybe/
Sor- szám	A szolgáltatás megnevezése és SZJ száma	Fogyasztói árkiegészítés mértéke
„5.	A 65. életévüket betöltött -	magyar állampolgárok, -	az Európai Unió más tagállamának állampolgárai és „Magyar igazolvánnyal”, illetve „Magyar hozzátartozói igazolvánnyal” rendelkező személyek ingyenes vasúti utazása (SZJ 60.21.10.9. és 60.10.1., kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból)	12%”
„11.	A 65. életévüket betöltött -	magyar állampolgárok, -	az Európai Unió más tagállamának állampolgárai és „Magyar igazolvánnyal”, illetve „Magyar hozzátartozói igazolvánnyal” rendelkező személyek ingyenes utazása a menetrend szerinti távolsági autóbusz- közlekedésben (SZJ 60.21.41-ből)	8%
12.	Helyi tanuló- és nyugdíjas bérletjegy (SZJ 60.21.31-ből és 60.21.10- ből) Budapest (a Helyiérdekű Vasúttal együtt a közigazgatási határon belül) Megyei jogú városok, ezen belül: kizárólag autóbuszra kizárólag villamosra kizárólag trolibuszra villamosra és trolibuszra autóbuszra, villamosra és trolibuszra (kombinált) Egyéb településekre (autóbuszra)	3500 Ft/hó/db 1990 Ft/hó/db 1300 Ft/hó/db 1300 Ft/hó/db 1350 Ft/hó/db 2470 Ft/hó/db 1670 Ft/hó/db
13.	Komp- (SZJ 61.20.11-ből) és a révközlekedési (SZJ 61.20.12-ből menetjegy kedvezmény	60 Ft/db
14.	Komp- (SZJ 61.20.11-ből) és a révközlekedési (SZJ 61.20.12-ből bérlet kedvezmény	600 Ft/db”
152
10.	számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
„Melléklet a 2003. évi CX. törvényhez
Az adó összege az egyes adókategóriákban
I. Az adó összege személygépkocsik esetén
Adó- kategó ria	A személygépkocsi műszaki tulajdonságai	Az adó összege (A személygépkocsi környezetvédelmi osztályba sorolása a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú mellékletének II. pontja szerint)			
		a 4. § (1)-(2) és (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben		a 4. § (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben	
		5 vagy annál jobb	5-nél rosszabb	5 vagy annál jobb	5-nél rosszabb
1.	Ottó-motoros személygépkocsi 1100 cm3-ig és dízelmotoros személygépkocsi 1300 cm3-ig	130 000 Ft/db	195 000 Ft/db	162 000 Ft/db	244 000 Ft/db
2.	Ottó-motoros személygépkocsi 1101-1400 cm3-ig és dízelmotoros személygépkocsi 1301-1500 cm3-ig	190 000 Ft/db	285 000 Ft/db	237 000 Ft/db	356 000 Ft/db
3.	Ottó-motoros személygépkocsi 1401-1600 cm3 és dízelmotoros személygépkocsi 1501-1700 cm3-ig	250 000 Ft/db	375 000 Ft/db	312 000 Ft/db	469 000 Ft/db
4.	Ottó-motoros személygépkocsi 1601-1800 cm3 és dízelmotoros személygépkocsi 1701-2000 cm3-ig	410 000 Ft/db	615 000 Ft/db	513 000 Ft/db	769 000 Ft/db
5.	Ottó-motoros személygépkocsi 1801-2000 cm3 és dízelmotoros személygépkocsi 2001-2500 cm3-ig	570 000 Ft/db	855 000 Ft/db	713 000 Ft/db	1 069 000 Ft/db
6.	Ottó-motoros személygépkocsi 2001-2500 cm3 és dízelmotoros személygépkocsi 2501-3000 cm3-ig	819 000 Ft/db	1 229 000 Ft/db	1 024 000 Ft/db	1 536 000 Ft/db
7.	Ottó-motoros személygépkocsi 2501-3000 cm3 és dízelmotoros személygépkocsi 3001-3500 cm3-ig	1 320 000 Ft/db	1 980 000 Ft/db	1 650 000 Ft/db	2 475 000 Ft/db
8.	Ottó-motoros személygépkocsi	2 050 000	3 075 000	2 563 000	3 844 000
153
	3000 cm3 felett és dízelmotoros személygépkocsi 3500 cm3 felett	Ft/db	Ft/db	Ft/db	Ft/db
9.	Egyéb személygépkocsi	113 000 Ft/db	113 000 Ft/db	142 000 Ft/db	142 000 Ft/db
10.	Muzeális jellegű személygépkocsi	252 000 Ft/db	252 000 Ft/db	315 000 Ft/db	315 000 Ft/db
II.	Az adó összege motorkerékpárok esetén
Adókategória	A motorkerékpár műszaki tulajdonságai	Az adó összege a 4. § (1)-(2) és (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben	Az adó összege a 4. § (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben
1.	80 cm3-ig	10.000 Ft/db	12.500 Ft/db
2.	81-125 cm3-ig	50.000 Ft/db	62.500 Ft/db
3.	126-500 cm3-ig	70.000 Ft/db	87.500 Ft/db
4.	501-900 cm3-ig	100.000 Ft/db	125.000 Ft/db
5.	901 cm3-től	125.000 Ft/db	156.000 Ft/db
A gépjármű e törvény szerinti kategóriába sorolását, továbbá a gépjármű műszaki és
környezetvédelmi osztályba sorolási adatait a közlekedési felügyelet a forgalomba helyezés
engedélyezésének eljárásában állapítja meg, és a Műszaki adatlap-on rögzíti.”
154
11. számú melléklet a 2004. évi törvényhez
A Nkat. Mellékletének I. Termékek rész 4902**** Újság, folyóirat és időszakos kiadvány,
illusztrálva és reklámtartalommal is; 8524 39** Kép- vagy mozgókép-felvételek CD-n,
lézerrel olvasható lemez más (nem adatfeldolgozási vagy hang-) jelekkel pontjai; valamint
II.	Szolgáltatások rész 71.40.12. Műsoros videokazetták kölcsönzése; 71.40.12-ből Pornó-
és erőszaktartalmú műsoros videokazetták kölcsönzése; 74.40.1. Hirdetés; 74.84.13.
Divattervezés, formatervezés, szaktanácsadás; 74.84.16.1. Személyek, művek közvetítése;
92.11.3-ból Pornó- és erőszaktartalmú film-, videogyártás; 92.12.1. Film-, videoterjesztés;
92.12.1-ből	Pornó- és erőszaktartalmú film-, videoterjesztés; 92.13.1. Film-, videovetítés;
92.13.1-ből	Pornó- és erőszaktartalmú film-, videovetítés pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/Melléklet az 1993. évi XXIII. törvényhez
A kulturális járulék fizetésére kötelezett termékek és szolgáltatások köre a Kereskedelmi
Vámtarifa alapját képező (8-számjegyű) Kombinált Nómenklatúra (KN), valamint a
Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ) és az Építményjegyzék (ÉJ) szerint
I. TERMÉKEK
KN-csoport	Termékkör	BTO (tájékoztató adat)	Járulék kulcs (%)	Kötelezett
Kiadási, nyomtatott és egyéb sokszorosított termékek/				
				
4902 ** **	Újság, folyóirat és időszakos kiadvány, illusztrálva és reklámtartalommal is, a jogalkotási törvényben nevesített hivatalos lapok nélkül	2212 00 00 00 2213 00 00 00	1	Kiadó (importáló)
8524 39 **	Kép- vagy mozgókép-felvételek CD-n, DVD-n lézerrel olvasható lemez más (nem adatfeldolgozási vagy hang-) jelekkel	2232 00 00 00	3	Kiadó (importáló)
/II. SZOLGÁLTATÁSOK
SZJ-szám	Megnevezés	Járulék- kulcs (%)	A járulék fizetésére kötelezett/
71.40.12	Videokazetták-, DVD-kölcsönzése	3	Szolgáltató
71.40.12-ből	Pornó- és erőszaktartalmú videokazetták, DVD kölcsönzése	25	Szolgáltató
74.40	Hirdetés	1	Szolgáltató
155
			
74.87.13	Divattervezés, formatervezés, szaktanácsadás	1	Szolgáltató
74.87.17.1	Személyek, művek közvetítése	1	Szolgáltató
92.11.3-ból	Pornó- és erőszaktartalmú film-, video-, DVD-gyártás	25	Gyártó
92.12.1	Film-, video-, DVD lemez terjesztése	2	Szolgáltató*
92.12.1-ből	Pornó- és erőszaktartalmú film-, video-, DVD lemez terjesztése	25	Szolgáltató
92.13.1	Film-, videovetítés, DVD-lejátszás	2	Szolgáltató
92.13.1-ből	Pornó- és erőszaktartalmú film-, videovetítés, DVD- lejátszás	25	Szolgáltató
* Általános szállodai (vendégszobai) filmműsor szolgáltatás esetén vendégnaponként 100 Ft, minden más
esetben 200 Ft naponta. Tételesen nyilvántartott szállodai (vendégszobai) filmműsor szolgáltatás esetén
igénybevételenként 140 Ft.
156
12.	számú melléklet a 2004. évi törvényhez
A Htv. Mellékletének 1. pontja az alábbiak szerint módosul, ezzel egyidejűleg a Melléklet
jelenlegi 2. pontjának számozása 2.1 pontra változik és a következő 2.2 ponttal egészül ki:
/A helyi iparűzési adó alapjának megosztása:/
„1. Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzési adóalapja (a
továbbiakban: adóalap) nem haladta meg a 100 millió forintot, a következő 1.1., 1.2. vagy 2.1.
pont szerinti adóalap-megosztási módszer valamelyikét köteles alkalmazni.”
„2.2. Vezetékes gázszolgáltatás, villamosenergia-szolgáltatás (a továbbiakban ezen alpont
alkalmazásában együtt: szolgáltatás) közvetlenül a végső fogyasztó részére történő nyújtása
esetén - a melléklet 1. és 2.1. pontjában foglaltaktól eltérően - a helyi iparűzési adó alapját
[39. § (1) bek.] az önkormányzat illetékességi területén folytatott szolgáltatásnyújtásból
származó számviteli törvény szerinti nettó árbevételnek a szolgáltatásnyújtásból származó
összes számviteli törvény szerinti nettó árbevételben képviselt arányában kell megosztani a
székhely, telephely szerinti önkormányzatok között.”
157
13. számú melléklet a 2004. évi..... törvényhez
Melléklet az Itv. 29. § (4) bekezdéséhez az egyes államigazgatási eljárások külön
illetékéről
1.
Az Itv. Melléklete I. címének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. A becsületsértés és magánlaksértés miatt indult szabálysértési eljárás illetéke 3000
forint, az ilyen eljárásban hozott büntetést vagy intézkedést alkalmazó határozat elleni
kifogás, valamint az eljárást megszüntető határozat elleni panasz illetéke 3500 forint.
2.
Az Itv. Melléklete IX. címe I. részének 2. és 8. pontja, III. részének 2-3 pontja helyébe a
következő rendelkezések lépnek:
„I/2. A magánútlevél, a szolgálati és a hajós szolgálati útlevél kiadásának illetéke 6000
forint, ha a magánútlevél érvényességi ideje 10 év, 10 000 forint. A kérelem benyújtásának
időpontjában 18. életévét be nem töltött személy és a 70. életévét betöltött személy
magánútlevelének illetéke 1500 forint.”
„I/8. Az útlevél-hatósági eljárásban benyújtott fellebbezés illetéke 5000 forint.”
„III/2. A forgalmi engedély kiadásával kapcsolatos eljárás illetéke 6000 forint. Az
ideiglenes forgalmi engedély kiadására irányuló eljárás illetéke 2500 forint.
III/3. A törzskönyv kiadására irányuló eljárás illetéke 6000 forint.”
3.
Az Itv. Melléklete XIII. címe 2. pontja b) alpontja helyébe a következő szöveg lép:
„b) csatornabírságot megállapító határozat elleni fellebbezés illetéke a bírságösszeg 10%-a,
de legalább 30 000 forint;”
4.
Az Itv. Melléklete XIV. címe 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:
„3. A hulladékgazdálkodási bírságot, a veszélyes-hulladék bírságot, zajbírságot,
légszennyezési bírságot, szennyvízbírságot, felszínalattivíz-védelmi bírságot, vízszennyezési
bírságot, továbbá a természetvédelmi bírságot megállapító határozat elleni fellebbezés illetéke
a bírságösszeg 10%-a, de legalább 30 000 forint.”
5.
Az Itv. Melléklete XVII. címének rendelkezései helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„1. A vállalkozói igazolvány kiadása iránti eljárás illetéke 10 000 forint. A vállalkozói
igazolványban feltüntetett adatok módosításáért - a módosítások számára tekintetet nélkül -
3000 forint illetéket kell fizetni. A megrongálódott, megsemmisült, elveszett vállalkozói
igazolványról kiállított másodlat 5000 forint illeték alá esik.
2.	Üzlet működési engedélye iránti eljárás illetéke 10 000 forint. A működési engedélyben
feltüntetett adatok módosításáért - a változtatások számára tekintet nélkül - 3000 forint
illetéket kell fizetni.
158
3.	A megrongálódott, megsemmisült, elveszett működési engedélyről kiállított - az
eredetivel pontosan egyenlő és egyenlő értékű - másodlat illetéke 3000 forint.”
6.
Az Itv. Melléklete XVIII. címe 2. pontjának első és második mondata helyébe a
következő rendelkezések lépnek:
„2. A kereskedelmi forgalomban áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok
behozatalának engedélyezését kezdeményező eljárás illetéke 15 000 forint, a kiadott engedély
módosítása iránti eljárás illetéke 10 000 forint. Az engedélyező hatóság előtt indított minden
további eljárásért 7000 forint illetéket kell fizetni.”
7.
Az Itv. Melléklete XXI. címének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. A hatósági bizonyítvány kiállítása 2000 forint illeték alá esik. Ha egy beadványban
több hatósági bizonyítványt kérnek, az első példány után 2000 forint, minden további, az első
példánnyal azonos tartalmú hatósági bizonyítvány után 600 forint illetéket kell fizetni.”
159
14.	számú melléklet a 2004. évi törvényhez
Az Art. 1. számú mellékletének I/B)/3. pontja a következő b) ponttal egészül ki,
egyidejűleg a jelenlegi b)-f) pontok jelölése c)-g) pontokra változik:
„b) Az átalakulással, illetve szétválással létrejövő adózó tevékenysége első évében
bevallási kötelezettségének ugyanolyan gyakorisággal tesz eleget, mint az a szervezet,
amelyből átalakult, vagy szétválás útján létrejött. Az összeolvadással létrejövő adózó
tevékenysége első évében a gyakoribb bevallásra kötelezett jogelőd bevallási gyakoriságának
megfelelően tesz eleget bevallási kötelezettségének.”
160
15. számú melléklet a 2004. évi törvényhez
1.	Az Art. 3. számú melléklet C) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„2. Az illetékhivatal ingatlanértékesítés esetén - az ingatlannak közérdekű célra történő
megvásárlása, illetve a magánszemélynek magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki és
öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának kivételével - a székhelye szerint
illetékes állami adóhatóságnak
az adóévet követő március 20-áig
adatot szolgáltat
a)	az ingatlan értékesítőjéről és az ingatlan szerződés szerinti értékéről, valamint
b)	termőföld átruházása esetén arról, hogy a vevő - az illetéktörvény alapján az ingatlan-
átruházásról szóló szerződéshez csatolt nyilatkozata szerint - családi gazdálkodó, illetőleg
c)	az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás,
ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó
(átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélyről és e jog szerződés
szerinti értékéről.”
2.	Az Art. 3. számú mellékletének G)/2-3. pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„2. A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala a
járműnyilvántartásából, valamint az 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásból a
január 1-jei állapotnak megfelelő adatokat január 31. napjáig közli a gépjárműadó kivetésére
illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal a
következő tartalommal:
a)	a gépjármű rendszáma, alvázszáma, személygépjármű saját tömege, tehergépjármű saját
tömege és megengedett együttes tömege,
b)	a gépjármű - gépjárműadóról szóló törvény szerinti - tulajdonosának neve, lakcíme,
illetőleg székhelye vagy telephelye, magánszemély adózó esetén természetes azonosító adatai,
nem magánszemély adózó esetén cégjegyzékszáma,
c)	gépjármű forgalomba helyezésének, forgalomból való kivonásának időpontja, valamint
a kivonás oka,
d)	a tulajdonváltozás időpontja,
e)	a gépjármű környezetvédelmi osztályba sorolása.
3.	A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala a
járműnyilvántartásból, valamint az 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásból
a)	minden hónap 20. napjáig (első alkalommal 2005. februárjában) az előző hónap utolsó
napja szerinti állapotnak megfelelő az előző adatszolgáltatási időszakhoz képest bekövetkezett
adókötelezettséget érintő változásokat (gépjármű forgalomba helyezése, forgalomból való
kivonása, átalakítása, környezetvédelmi osztályba sorolásának módosulása),
161
b)	január 20. napjáig a tárgyévet megelőző évben bekövetkezett tulajdonosváltozásról
szóló régi tulajdonos által teljesített változás-bejelentést
a 2. pont szerinti adattartalommal közli a gépjárműadó kivetésére illetékes települési
önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal.”
162
16.	számú melléklet a 2004. évi törvényhez
Az Art. 4. számú mellékletének 7. pontja a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben hazai befektetési szolgáltató szolgáltatását határon átnyúló szolgáltatásként
nyújtja, a külföldi illetőség igazolásaként elfogadhatja a szolgáltatást igénybe vevő
személyazonosítására alkalmas okiratát, melyből a szolgáltatást igénybe vevő
állampolgársága megállapítható és az adott személy illetőségére vonatkozó teljes bizonyító
erejű nyilatkozatát.”
163
17.	számú melléklet a 2004. évi törvényhez
/1. számú melléklet a 2003. évi LXXXIX. törvényhez/
A levegőterhelési díj mértéke
A levegőterhelési díj mértéke:
LTD (Ft/év) = (Mi [kg/év] x Pi [Ft/kg])
ahol
LTD: a fizetendő levegőterhelési díj,
Mi: az adott (i-edik) levegőterhelő anyag kibocsátott éves mennyisége,
Pi: az adott (i-edik) levegőterhelő anyagra érvényes, a következő táblázatban meghatározott
egységdíj:
Levegőterhelő anyag	Egységdíj mértéke Pi (Ft/kg)
Kén-dioxid	50
Nitrogén-oxidok	120
Szilárd anyag (nem toxikus)	30
164
18.	számú melléklet a 2004. évi törvényhez
/2. számú melléklet a 2003. évi LXXXIX. törvényhez/
A vízterhelési díj mértéke
A vízterhelési díj mértéke:
VTD (Ft/év) = X (Mi [kg/év] x Pi [Ft/kg]) x T x I
ahol a fizetendő vízterhelési díj,
VTD:
Mi = az adott i-dik vízterhelő anyag nettó - belépő-kilépő közötti különbség -
kibocsátott éves mennyisége (kg/év), illetve
Mi = Q x Ci (átlag) ahol a
Q = éves kibocsátott szárazidei szennyvíz mennyiség, m3/év
Ci(átlag) = az „i” paraméter éves átlag koncentrációja kg/m3
(Ci = 0, ha Ci kisebb, mint a vizsgálati módszer alsó méréshatára)
T: az 1. számú táblázatban meghatározott területérzékenységi szorzó,
I: a 2. számú táblázatban meghatározott iszapelhelyezési szorzó, melynek
értéke 1, amennyiben a vízhasználat során nincs iszapképződés
Pi: az adott (i-edik) vízterhelő anyagra érvényes, a 3. számú táblázatban
meghatározott egységdíj.
A területérzékenységi szorzó mértéke
1. számú táblázat
Területi kategória	Szorzótényező (T)
A	1,4
B	1,0
C	0,7
Területi kategóriák:
„A” kategória: a külön jogszabályban meghatározott területi lehatárolásnak megfelelően a
Balaton, valamint vízgyűjtő területe,
„B” kategória: a külön jogszabályban meghatározott területi lehatárolásnak megfelelően az
egyéb védett területek (befogadók),
„C” kategória: a külön jogszabályban meghatározott területi lehatárolásnak megfelelően az
általánosan védett felszíni vízminőségvédelmi területek (befogadók).
165
Az iszapelhelyezési szorzó mértéke
2. számú táblázat
Az elhelyezés módja	Iszapszorzó (I)		
	Területi kategória		
	A	B	C
1. Hasznosítás, égetés Mezőgazdasági hasznosítás (felhasználás szántóföldön, fásított területen, pl. nemesnyárültetvényben), engedélyezett rekultiváció, komposztálás	0,8	0,8	0,8
Égetés	1	1	1
2. Egyéb elhelyezés átmeneti tárolás lerakó (csak iszap vagy települési szilárd hulladékkal együtt) regionális lerakó (csak iszap vagy települési szilárd hulladékkal együtt)	1,3 1,2 1,1	1,2 1,1 1,0	1,1 1,0 1,0
Az egységdíj mértéke
Az egységdíj mértéke
3. számú táblázat
Vízterhelő anyag	Egységdíj mértéke Pi (Ft/kg)
Dikromátos oxigénfogyasztás (KOIk)	90
Összes foszfor	1 500
Összes szervetlen nitrogén	180
Összes higany	220 000
Összes kadmium	44 000
Összes króm	8 800
Összes nikkel	8 800
Összes ólom	8 800
Összes réz	4 400
166
19.	számú melléklet a 2004. évi törvényhez
/3. számú melléklet a 2003. évi LXXXIX. törvényhez/
A talajterhelési díj mértéke
A talajterhelési díj mértéke:
TTD = E x A x T
ahol
a fizetendő éves talajterhelési díj,
TTD:
E: az egységdíj (Ft/m3),
A: a díjfizetési alap (m3),
T: a település közigazgatási területére vonatkozó, a felszín alatti víz
állapota szempontjából megállapított területérzékenységi szorzó, az 1.
számú táblázatban meghatározva,
A területérzékenységi szorzó mértéke
1. számú táblázat
Sorszám	Tevékenység megnevezése	Település közigazgatási területére vonatkozó, a felszín alatti víz állapota szempontjából megállapított területérzékenységi szorzó (T)		
		Kevésbé érzékeny területen	Érzékeny területen	Fokozottan érzékeny területen
1.	Helyi vízgazdálkodási hatósági eljárás hatálya alá tartózó talajterhelés	1,0	1,5	3,0
2.	Vízjogi engedély hatálya alá tartózó talajterhelés	1,1	2.0	5,0
INDOKOLÁS
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT,
VALAMINT AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I. Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az arányosság és igazságosság elvének következetesebb érvényesülését az átlagos és az átlag
alatti jövedelemmel rendelkező, alapvetően munkaviszonyban álló széles társadalmi rétegek
reáljövedelmének a nemzetgazdasági átlagnál gyorsabb növekedése biztosíthatja. A lakosság
meghatározó részét érintő változások fő eleme az adóterhek mérséklése a középső adósáv
megszűnésével. A Javaslat 2005-re kétkulcsos adótáblát javasol. Ily módon megvalósul, hogy
az átlagos, illetve az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők adóterhelése érzékelhetően
csökken. A minimálbér adómentességének fenntartását továbbra is az adójóváírás biztosítja.
Az arányosság, igazságosság és semlegesség elvét erősíti a munka- és tőkejövedelmek
adóterheinek harmonizációja. Az adóterhek közelítését és összhangba hozását (az
átlagjövedelem adóterheivel) az elkülönülten adózó jövedelmek lineáris kulcsának emelése
szolgálja.
Az adórendszerben meglévő, változatos jogcímű kedvezményeket maradéktalanul és
teljeskörűen csak a magas jövedelemmel rendelkezők tudják igénybe venni. Amíg tehát a
magas jövedelem - látszólag - magasabb adókulccsal adózik, a kedvezmények érvényesítése
által a magas jövedelműek tényleges adóterhe arányában alacsonyabb. Az adókedvezmények
közül 2005-re egyetlen jogcím sem szűnik meg, azonban annak érdekében, hogy az adóztatás
progresszív jellege kevésbé torzuljon, indokolt az igénybe vehető adókedvezményeket
korlátozni.
A vállalkozási környezetet pozitív irányban befolyásoló módosításnak tekinthető, hogy az
Szja törvény által az egyéni vállalkozó számára a 2003. és 2004. évben beszerzett, előállított,
a 14,5 és 33 százalékos amortizációs kulcs alá tartozó tárgyi eszközeire, továbbá a 2003-ban
vagy 2004-ben vásárolt, előállított szellemi termékre, kísérleti fejlesztés aktivált értékére
biztosított 50 százalék értékcsökkenési leírást a Javaslat időbeli korlátozás nélkül biztosítja.
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján az egyéni vállalkozó, illetve az őstermelő a
költségként elszámolt iparűzési adója 25 százalékát vonhatja le az adóalapjából. A módosítás
a levonás százalékos mértékét 50 százalékra emeli. A mikrovállalkozásnak minősülő egyéni
vállalkozó (a legfeljebb 5 főt foglalkoztató egyéni vállalkozó) a létszámnövekedés után
hasonló kedvezményben részesül, mint a társasági adó hatálya alá tartozó vállalkozás.
2004. január 1-től átalakult a természetbeni juttatás intézményének szabályozása. Az új
szabályozás bevezetése óta eltelt időszakban jelentős számú értelmezési probléma vetődött
fel, ezért több ponton szükségszerűvé vált a módosítás.
A Javaslat előzőeken túl egyéb, a jogalkalmazást segítő módosítást, illetve pontosítást
tartalmaz (pl. az adómentes üdülési szolgáltatásra jogosultak köre, a külföldön megfizetett
adó beszámítása tekintetében).
2
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható
bevétel adókötelezettségének jogcímét az Szja törvény szerint kell megállapítani, és az
adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell
teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy,
valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a
szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Előző szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha
pl. egy külföldi társaság magyarországi leányvállalatának munkavállalóját a külföldi társaság
ingyenes értékpapír-juttatásban részesíti (továbbá a szerzés körülményei is arra utalnak, hogy
a juttatás a magánszemély leányvállalattal fennálló munkaviszonyára tekintettel történik), a
magánszemélynek munkaviszonyból származó jövedelme keletkezik (a munkaviszonyból
származó jövedelem az Szja törvény alkalmazásában bérnek minősül). Ekkor tehát, bár a
munkavállaló és az értékpapírt juttató külföldi anyavállalat között jogviszony nem áll fenn, a
közvetett kapcsolatokat is értékelni kell: azért részesül a magánszemély a juttatásban, mert a
leányvállalat dolgozója. A keletkező jövedelemmel összefüggő adókötelezettségeket
(tekintettel arra, hogy az értékpapír juttatója kifizetőnek nem minősülő személy, a külföldi
társaság) 2004-ben a juttatásban részesülő magánszemélynek kell teljesítenie. A Javaslatban
szereplő módosítás azt jelenti, hogy a magánszeméllyel a bevétel jogcímét meghatározó
jogviszonyban álló kifizető (azaz a magyarországi leányvállalat) választhatja, hogy - a
magánszemély helyett - maga teljesíti a bevétellel összefüggő adókötelezettségeket,
amennyiben a bevétellel kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségei teljesítése
érdekében szükséges adatokkal rendelkezik. 2005. január 1-től a példa szerinti leányvállalat
az adott juttatás tekintetében bér kifizetőjeként eljárva választhatja, hogy a bevételt terhelő
adóelőleget megfizeti (az adóelőleg levonására nincs mód, ugyanis nem pénzbeli formában
történik a juttatás). Ezt követően a leányvállalat a le nem vont, de általa megfizetett
adóelőleget a magánszeméllyel szembeni követelésként veszi nyilvántartásba, és e követelést
beszámíthatja a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe.
a 2. §-hoz
Az Szja törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül a közjegyző a közjegyzőkről szóló
törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében. A Javaslat előző szabály alóli
kivételként sorolja fel azt az esetet, amikor a közjegyző tevékenységét közjegyzői iroda
tagjaként folytatja.
Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyarországi végrehajtásában, illetve a nemzeti
agrártámogatási rendszerben érintett ügyfelekkel összefüggő ügyfélregiszter létrehozásáról és
az ezzel kapcsolatos nyilvántartásba vételről szóló 141/2003. (IX. 9.) Korm. rendelet alapján a
közösségi támogatást, valamint a nemzeti támogatást a kormányrendelet alapján
nyilvántartásba vett és regisztrációs számmal rendelkező ügyfél igényelheti. Ügyfél lehet
természetes személy vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet.
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) - megfelelően kitöltött nyilvántartási
kérelem esetén - az ügyfelet nyilvántartásba veszi, és az erről kiállított regisztrációs igazolást
az ügyfél részére megküldi. Az MVH a támogatást igénylő nyilvántartásba vételéről a név,
adószám/adóazonosító jel közlésével az állami adóhatóság területileg illetékes igazgatóságát
is értesíti. A hatályos személyi jövedelemadó törvény egy helyen (a 3. számú mellékletében)
rendelkezik a regisztrált mezőgazdasági termelőkről, kimondva, hogy kizárólag üzemi célt
szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra csak a kormányrendeletben meghatározott
mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő jogosult értékcsökkenési leírást
3
elszámolni. A jogalkalmazók körében bizonytalanságot okozhat, hogy hogyan történik
esetükben pl. a bevételek és költségek elszámolása, a jövedelem megállapítása. A Javaslat e
bizonytalanságot feloldva a regisztrált mezőgazdasági termelő magánszemélyeket az Szja
törvény "mezőgazdasági őstermelő" meghatározásába sorolja (őstermelői igazolvány
hiányában is), ezáltal a mezőgazdasági őstermelőkre egyébként vonatkozó adózási szabályok
a regisztrált mezőgazdasági termelőkre hasonlóképpen értelmezhetők.
A Javaslat pontosítja az Szja törvény munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó
meghatározását. A pontosított meghatározás alapján munkaviszonyból származó
jövedelemnek minősül a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve a munkaviszonynak
megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető adóköteles bevétel
(ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a magánszemély javára munkáltatói
hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles részét is).
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. §-a 23. pontjának j) alpontja szerint nyugdíjnak
minősül az egyházi nyugdíjalapok támogatásáról szóló kormányrendeletben meghatározott
nyugdíjalap által az egyház idős, rokkant egyházi személy tagja vagy az említett tag özvegye
számára folyósított nyugellátás. Az egyes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló
105/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet az Szja törvény idézett kormányrendeletét [99/1995.
(VIII. 24.) Korm. rendelet az egyházi nyugdíjalapok támogatásáról] a Magyar Köztársaságnak
az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény
hatálybalépésének napjától hatályon kívül helyezte. A Javaslat szerinti módosítás biztosítja,
hogy az egyházi nyugdíjalapok által folyósított nyugellátások a jövőben továbbra is
nyugdíjnak minősüljenek
A hallgatói munkadíj fogalma kiegészül a hallgató által a Magyar Tudományos Akadémia
felsőoktatást és/vagy posztgraduális képzést is végző kutatóintézeténél a képesítési
követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munka ellenértékeként az említett
intézménytől megszerzett bevétellel.
Az Szja törvény "szakképzéssel összefüggő juttatás" fogalma kiegészül a felsőfokú
szakképzésben részt vevő hallgatót megillető pénzbeli juttatással, valamint a szakképzésben
hallgatói szerződés nélkül részt vevő tanulót a szakképzéssel összefüggő szakmai gyakorlat
időtartamára a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján megillető díjazással.
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a
szakképzésben tanulószerződéssel résztvevő tanulót a szakképzésről szóló törvény (Szt.)
előírásai alapján az adott hónapra megillető pénzbeli juttatásnak a szakképzésről szóló
törvényben előírt kötelező mértékét meg nem haladó része, továbbá a szakképzésben
tanulószerződés nélkül résztvevő tanulót a szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazás
havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó
része. Az Szt. alapján a tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke a szakképzési évfolyam első
félévében - függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától - a kötelező
legkisebb munkabér legalább tizenöt százaléka. A tanulmányi kötelezettségének
eredményesen eleget tett tanuló pénzbeli juttatásának mértékét a szakképzési évfolyam
második, illetőleg további féléveiben - a tanuló tanulmányi előmenetelét és szorgalmát is
figyelembe véve - az előző félévben nyújtott pénzbeli juttatás havi összegének legalább tíz
százalékával kell emelni. A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének
támogatásáról szóló törvény (Szakhoz tv.) szerint ugyanakkor - a gazdálkodónál -
költségként számolható el a tanulónak az Szt. előírásai szerint fizetett díjazás, amelynek egy
hónapra eső összege nem haladhatja meg a kötelező legkisebb munkabér 50 százalékát. A
Javaslat szerinti módosítás a szakképzésben részt vevő tanulót megillető juttatás
4
(szakképzéssel összefüggő juttatás) adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő értékhatárát
a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény szerint
költségként elszámolható mértékhez köti (gyakorlatilag a minimálbér 50 százalékához). A
szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő hallgatót megillető díjazás adóterhet nem
viselő járandóságnak minősülő része változatlanul a díjazás havi összegének a hónap első
napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó része.
Az Szja törvény szerint adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a felsőoktatási
intézmény nappali tagozatos hallgatóját a felsőoktatásról szóló törvény szerinti juttatásként
megillető ösztöndíj, tankönyv- és jegyzettámogatás, valamint - a diákotthoni (kollégiumi)
elhelyezését kiváltó - lakhatási támogatás. A Javaslat előbbi - adóterhet nem viselő
járandóságnak minősülő - juttatásokat kiegészíti a hallgató részére a gyakorlati képzés idejére
kifizetett juttatás, díjazás értékéből a hónap első napján érvényes havi minimálbér 50
százalékát meg nem haladó résszel.
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján az amatőr vagy vegyes versenyrendszerben
szervezett versenyen közreműködő mérkőzésvezető számára az e tevékenységével
összefüggésben juttatott bevételből mérkőzésenként az 5 ezer forintot, adóévenként összesen
legfeljebb az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegét meg nem haladó rész
adóterhet nem viselő járandóságnak minősül azzal a feltétellel, hogy a mérkőzésvezető
legkésőbb a kifizetés időpontjában nyilatkozik arról, hogy e bevételével szemben nem kíván
költséget (költséghányadot) elszámolni. A mérkőzésvezető által - az adóterhet nem viselő
járandóságot eredményező jogcímen - megszerzett bevételnek az adóterhet nem viselő
járandóság értékhatárát meghaladó része 2004. évben is egyéb jövedelemnek minősül.
Nyilatkozat hiányában a jövedelmet - tekintettel arra, hogy a mérkőzésvezetők
tevékenységüket jellemzően önálló tevékenység keretében látják el - az önálló
tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. A
módosítás ezen adójogi helyzeten nem változtatva (gyakorlatilag a hatályos törvényszöveg
pontosításaként) előírja, hogy a mérkőzésvezetőnek mindig az adott kifizetés tekintetében kell
nyilatkoznia a kifizetőnek, nyilatkozat esetén a bevétel adóterhet nem viselő járandóság
értékhatárát meghaladó része teljes egészében egyéb jövedelemnek minősül, míg nyilatkozat
hiányában a bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló
jogviszony és a szerzés körülményei figyelembe vételével kell meghatározni.
Az Szja törvény 2004. évi szabálya alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a
szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó
bevétele. A Javaslat szerinti módosítás adóterhet nem viselő járandósággá minősíti az előzetes
letartóztatásban lévő személy előzetes letartóztatása idején végzett tevékenységéből származó
bevételét is.
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a
felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin
díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a Szabályzatában meghatározott
feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásnak az a része, amely nem haladja meg az adóév
első napján érvényes minimálbér háromszorosát. A módosítás nyomán az adóterhet nem
viselő járandóságként kifizethető összeg az adóév első napján érvényes minimálbér havi
összegének négyszeresére emelkedik.
A Javaslat szerint az Szja törvény új értelmező rendelkezéssel egészül ki. Ahol a törvény „a
magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az
adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes
jövedelmet” említ, ott a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni
5
vállalkozónál az e tevékenységből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a
vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni, egyéb esetekben az éves összes
jövedelembe nem kell beszámítani az ingatlan nem üzletszerű átruházásából származó, az
összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet. E módosítás rendezi az ingatlant értékesítők
évről-évre visszatérő azon problémáját, mely szerint az ingatlan értékesítéséből származó
jövedelem miatt az év közben érvényesített adójóváírást év végén vissza kell fizetni.
a 3. §-hoz
Az Szja törvény alapján a magánszemély az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat
megtételére jogosult - egyebek mellett - abban az esetben, ha az adóévben kizárólag az adó
elszámolására kötelezett munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat
hiányában köteles lenne bevallani. A Javaslat szerint előző esetbe értendő az az eset is,
amikor az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár-tag magánszemély egyéni számláján
kizárólag a magánszemély munkáltatója által fizetett támogatói adományból történik jóváírás.
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján [12. § (5) bekezdés] nem zárja ki az
adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha a magánszemély az adóévben - az
egyéb feltételek mellett - kizárólag adóköteles társadalombiztosítási ellátás, tartalékos katonai
szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek
ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönző
juttatás, keresetkiegészítés, keresetpótló juttatás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy az
előbb említett bevételt az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető folyósította, ennek
hiányában az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető rendelkezik a
társadalombiztosítási szerv által a bevételről kiállított, részére megküldött igazolással vagy a
magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény
rendelkezéseinek megfelelően átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak,
kifizetőnek. Az Szja törvény szerint továbbá adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a
gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás. A munkáltató az adóterhet nem
viselő járandóságot év közben, a magánszemély adóelőlege megállapításánál figyelembe
veheti. A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő
munkavállalók esetében problémát okoz, hogy a családtámogatási kifizetőhelynek nem
minősülő munkáltatók (jellemzően a kisebb vállalkozások) gyermekgondozási segélyt és
gyermeknevelési támogatást nem folyósítanak, ugyanakkor a gyermekgondozási segélyt és
gyermeknevelési támogatást folyósító intézmény nem minősül társadalombiztosítási szervnek.
Ebből következően, bár a munkáltató a gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési
támogatást a munkavállaló adóelőlege megállapításánál figyelembe veszi, az adóév végén
azonban kétséges, hogy a magánszemély tehet-e a munkáltató felé adóbevallással egyenértékű
nyilatkozatot. A Javaslatban foglalt módosítás ezen jogbizonytalanságot szünteti meg oly
módon, hogy a törvény a bevételek között nevesíti a családtámogatási ellátást is, valamint a
"társadalombiztosítási szerv" által kiállított igazolás helyett "bevételt folyósító igazgatási
szerv" által kiállított igazolást használ (e meghatározásba már a gyermekgondozási segélyt és
gyermeknevelési támogatást folyósító intézmények is beleértendők).
A módosító törvény záró rendelkezése alapján az e paragrafusban foglalt rendelkezéseket a
2004.	évi munkáltatói adómegállapításra alkalmazni kell.
a 4. §-hoz
Az Szja törvény 2004. január 1-től hatályos szabályozása alapján az önadózás keretében
történő, illetve az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás
keretében történő adómegállapítás mellett a magánszemélyek meghatározott köre választhatja
6
az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítását. Az Szja törvény tételesen
sorolja fel azon eseteket, amikor a magánszemély nem választhatja adójának megállapítására
ezt a módszert.
Az e paragrafusban foglalt rendelkezést a 2004. évre vonatkozó adóhatósági
adómegállapítással összefüggésben is alkalmazni kell.
az 5. §-hoz
A hatályos szabályozás alapján egyéb jövedelem minden olyan bevétel, melynek
adókötelezettségére a törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz. E megfogalmazásból
adódóan egyes esetekben (pl. tőzsdén kívüli ügyletekből származó jövedelem) értelmezéssel
volt csak levezethető, hogy nem a bevétel egésze minősül - egyéb - jövedelemnek, hanem a
magánszemély által viselt kiadással csökkentett része (azaz az ügyleten elért tényleges
nyereség adózik). Előbbi értelmezési problémát szünteti meg a módosítás azzal, hogy
kimondja, mely szerint a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély
által szabályszerűen igazolt kiadás.
A Javaslat rendszerezett formában sorolja fel az egyéb jövedelemnek minősülő bevételek
körét. A törvény 2005-től egyéb jövedelemként nevesíti az önkéntes kölcsönös
egészségpénztár és önsegélyező pénztár által kifizetett összeget (ezen kifizetések egyébként -
nem nevesítetten - 2004-ben is egyéb jövedelemnek minősültek), kivéve, ha az a pénztár
jogszerűen nyújtott szolgáltatása. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve a
nyugdíj pénztárat) törvényben, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatási körében és
feltételekkel jogszerűen nyújtott szolgáltatása ugyanis adómentes. A törvény ugyancsak egyéb
jövedelemként nevesíti (az Szja törvény eltérő rendelkezésének hiányában) a társas
vállalkozás tagja által e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni értéket azzal a
kikötéssel, hogy a bevételnek nem része a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt
kiadás. Ilyen vagyoni értéknek minősül pl. az, amikor a kft.-ből kilépő tag üzletrészét a kft-
tagok között szétosztják.
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény
szerinti működtetési jog (az ún. praxisjog) átruházásáért kapott ellenérték nem minősül
bevételnek az eredeti jogosult magánszemélynél, míg egyéb esetben a működtetési jog
átruházásából származó bevételnek a szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó
része a magánszemély egyéb jövedelme. A Javaslat úgy pontosítja az egyéb jövedelem
meghatározását, hogy a praxisjog átruházásából származó bevételnek a korábban
értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett
illetéket meghaladó része minősül egyéb jövedelemnek. A működtetési joggal kapcsolatos
egyéb módosításokat a Javaslat záró rendelkezése, valamint 4. számú melléklete tartalmazza.
Az Szja törvény bevételre vonatkozó, 2004. január 1-től hatályos meghatározása szerint
bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett
vagyoni érték. Vagyoni érték különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az
értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog,
valamint a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, továbbá a magánszemély
javára vagy érdekében teljesített kiadás. Az Szja törvény előbb idézett rendelkezése alapján
nevesítetten vagyoni értéknek minősül a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog. A
forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog megszerzésekor adófizetési kötelezettség
keletkezik, azonban, ha e joggal valami „történik” (pl. a magánszemély átruházza azt, a
magánszemély a jog gyakorlását átengedi), a hatályos törvény nem engedi megszerzésre
fordított értékként elszámolni a jog formájában megszerzett adóköteles bevételt. A Javaslat
7
biztosítja a jog formájában megszerzett adóköteles bevétel megszerzésre fordított értékként
történő figyelembe vételét.A Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás érdekében kimondja, hogy
a jogutódlás révén megszerzett szerzői jogból, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő
jog gyakorlása révén megszerzett bevételből a joggyakorlás érdekében felmerült költségeket
meghaladó rész egyéb jövedelemnek minősül.
Az Szja törvény rendelkezik annak az esetnek az adókötelezettségéről, amikor az önkéntes
kölcsönös nyugdíjpénztár a kötelező 10 éves várakozási idő leteltét követően
nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést teljesít a pénztár tagja részére. A kifizetett
összeg hozam-része (illetőleg az értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt
összegből teljesített kifizetés) adómentes, míg a kifizetés egyéb része adóköteles egyéb
jövedelem, azonban ez utóbbi részre - a várakozási időt követő évek számától függő - 10-10
százalékos bevétel-csökkentési lehetőség vonatkozik. A Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás
érdekében pontosítja a bevétel fogalmát, s előírja, hogy e rendelkezést már 2004. január 1-től
alkalmazni kell.
Az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet külön adózó
jövedelemként forrásadó terheli. 2004. január 1-jén lépett hatályba az Szja törvény azon
rendelkezése, mely szerint nem alkalmazhatók az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából
származó jövedelemre vonatkozó szabályok, amennyiben az ingatlan, vagyoni értékű jog
átruházása rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység (gazdasági tevékenység)
keretében történik. Ez esetben ugyanis az Szja törvény az önálló tevékenységből származó
jövedelemre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. Az önálló tevékenység bevételével
szemben - tételes költségelszámolás esetén - az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt
költségek számolhatók el. Tekintettel arra, hogy az ingatlan vásárlása és átruházása
jellemzően nem egy adóévben történik, az ingatlan megszerzésével kapcsolatos - korábbi
év(ek)ben felmerült - kiadások költségként nem lennének érvényesíthetők. 2005. január 1-től
az Szja törvény megkülönbözteti az ingatlan, vagyoni értékű jog nem üzletszerű, illetőleg
üzletszerű átruházásából származó jövedelmet. Az ingatlan, vagyoni értékű jog nem
üzletszerű átruházása esetén a jövedelem megállapításának szabályai nem változnak. Az
ingatlan, vagyoni értékű jog üzletszerű átruházásából származó bevételnek (ide nem értve azt
az esetet, ha az ilyen bevételt a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenysége keretében
szerzi meg) a bevétel megszerzése érdekében felmerült, szabályszerűen igazolt költséget
meghaladó része a magánszemély egyéb jövedelmének minősül. A Javaslat definiálja az
ingatlan, vagyoni értékű jog üzletszerű átruházásának fogalmát, továbbá a jövedelem
megállapításához szükséges, bevételként figyelembe veendő és költségként elszámolható
tételeket. Átmeneti szabály mondja ki, hogy a magánszemély 2004. évre az Szja törvény
63/A. §-ának alkalmazása helyett alkalmazhatja a 2005. január 1-től hatályba lépő új
rendelkezéseket.
a 6. §-hoz
Az adótábla 2005. évre történő módosítása elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy az átlagos,
illetve az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők adóterhelése számottevően csökkenjen. A
Javaslat 2005. évre kétkulcsos adótáblát vezet be, az alsó adókulcs 18 százalék, a sávhatár 1
millió 500 ezer forint, e felett 38 százalékos adókulcs érvényesül.
a 7. §-hoz
Az adótábla és a minimálbér összegének módosulásával összefüggésben változnak az
adójóváírás szabályai. A minimálbér adómentességét továbbra is az adójóváírás és kiegészítő
adójóváírás intézménye biztosítja, az adójóváírás szabályai nem változnak, havi összege
8
változatlanul 9 ezer forint, az adójóváírásra jogosító ún. jogosultsági határ sem változik, évi 1
millió 350 ezer forint marad. Változatlan az is, hogy az adójóváírás éves összege - 108 ezer
forint - 18 százalékos visszavételi mértékkel 1 millió 950 ezer forintos jövedelemhatárig fut
ki. A kiegészítő adójóváírás havi összege a 2004. évi 540 forintról 1260 forintra emelkedik, a
kiegészítő adójóváírás éves jogosultsági határa 1 millió forint, a visszavétel mértéke 5
százalék, így tehát a legfeljebb évi 15 120 forint nagyságú kiegészítő adójóváírás 1 millió 302
ezer 400 forint felett nem érvényesíthető. A „normál” és kiegészítő adójóváírás 57 000
forintos nagyságú havi bér adómentességét biztosítja.
a 8. §-hoz
Az Szja törvény alapján a lakáscélú hitel törlesztése után az adós adókedvezményre jogosult.
Az adókedvezmény alapja a hitelintézettel megkötött lakáscélú hitelszerződés alapján
lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként (adóstársaként) szereplő magánszemély által
az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet
által igazolt összeg. E jogszabályi meghatározás a jogalkalmazás során problémaként vetette
fel, hogy mely - a magánszemélyt terhelő - költségelemek tekinthetők járulékos költségnek
(a járulékos költségek körét ugyanis jogszabály nem határozza meg), továbbá, hogy a
magánszemély által egyösszegben megfizetett járulékos költség (pl. hitelfolyósítási díj)
tekinthető-e olyannak, mint amelyet a magánszemély törlesztésként fizet meg. Az egyértelmű
jogalkalmazás érdekében az Szja törvény 2005. január 1-től kimondja, hogy az
adókedvezmény alapja a tőketörlesztés (ideértve az előtörlesztést is), a kamatfizetés, a
kezelési költség és a hitelfolyósítási díj, s ezen kötelezettségek - akár részletekben, akár
egyösszegben történő - megfizetését törlesztésként kell figyelembe venni.
A magánszemély nem vehet igénybe lakáscélú hitel törlesztése után adókedvezményt,
amennyiben a tőke, a kamat vagy a járulékos költség törlesztésére olyan, a munkáltató által
nyújtott lakáscélú hitelt használ fel, melynek alapján a munkáltatót az Szja törvény alapján
nem terheli adófizetési kötelezettség (nem keletkezik ugyanis kamatkedvezményből származó
jövedelem címén adófizetési kötelezettség a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitel után, ha
azt a munkáltató hitelintézet útján, olyan lakás építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez,
korszerűsítéséhez vagy bármely előbbi célra hitelintézettől felvett hitel visszafizetéséhez,
törlesztéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló
jogszabályban meghatározott méltányolható lakásigény mértékét). A Javaslatban foglalt
módosítás nyomán érvényesíthető az adókedvezmény, ha:
-	a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitel után kamatkedvezményből származó
jövedelem nem keletkezik (mert a magánszemély a munkáltató által - a hitelintézeti hitel
törlesztésére, visszafizetésére - nyújtott hitel után megfizeti a piaci kamatot vagy a
jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegét), vagy
-	kamatkedvezményből származó jövedelem címén adófizetés történt (pl. olyan
munkáltatói lakáscélú hitel esetében, amelyet olyan lakás vásárlására nyújt a munkáltató,
mely lakás meghaladja a méltányolható lakásigény mértékét).
Az Szja törvény hatályos szabálya alapján az adókedvezmény az első törlesztőrészlet
megfizetésének évében és az azt követő négy adóévben érvényesíthető. Abban az esetben, ha
pl. a magánszemély év végén kizárólag a hitelfolyósítási díj megfizetésére kötelezett (amely
egyszeri fizetési kötelezettség ugyanakkor nem része a törlesztőrészletnek), úgy az adott
adóévben adókedvezmény nem érvényesíthető, ez esetben ugyanakkor a törlesztés időtartama
egy évvel meghosszabbodik (a következő adóévben a magánszemély feltehetően már
törlesztőrészletet törleszt). Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a Javaslat előző
9
rendelkezést úgy módosítja, hogy 2005. január 1-től az adókedvezmény a törlesztés
megkezdésének évében és az azt követő négy adóévben érvényesíthető (törlesztésnek minősül
a korábbiak alapján a tőketörlesztés, a kamatfizetés, a kezelési költség és a hitelfolyósítási díj
megfizetése).
Az adókedvezmény érvényesítésének időtartama jellemzően öt év, azonban, ha a
magánszemély - a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint - a
gyermekek és más eltartottak utáni lakásépítési kedvezményre nem jogosult, a kedvezmény
érvényesítési időtartama minden olyan gyermek után, akire tekintettel a törlesztési időszakban
(de legkésőbb az adókedvezmény legutóbbi igénybevételének adóévét követő adóévben)
családi pótlékra jogosult (vagy jogosulttá válik), egy adóévvel meghosszabbodik. A lakáscélú
állami támogatásokról szóló kormányrendelettel való összhang megteremtése, valamint az
egyértelmű jogalkalmazás érdekében a Javaslat e rendelkezést úgy pontosítja, hogy ha az
adókedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel részben vagy egészben
a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott megelőlegező
kölcsön, vagy ha az említett kormányrendelet szerint az igénylő gyermekek és más eltartottak
után lakásépítési kedvezményre és/vagy megelőlegező kölcsönre nem jogosult, akkor az
adókedvezmény minden olyan adóévben érvényesíthető, amikor az igénylőnek a törlesztési
időszakban családi pótlékra jogosult (vagy jogosulttá váló) gyermeke van.
a 9. §-hoz
Az Szja törvény által különböző jogcímeken biztosított kedvezményeket jelenleg csak a
magas jövedelemmel rendelkezők tudják maradéktalanul és teljeskörűen igénybe venni.
Látszólag a magasabb jövedelem magasabb adókulccsal adózik, valójában - az
adókedvezmények érvényesítése által - a magas jövedelműek tényleges adóterhe arányában
alacsonyabb. A Javaslat szerint 2005-re egyetlen jogcím sem szűnik meg, de 2005. január 1-
jétől minden kedvezmény esetében valamely korlátozó tényező érvényesül. A lakáshitel-
törlesztéshez kapcsolódó kedvezmény, illetve a számítógép, számítástechnikai eszköz és
felnőttképzés adókedvezménye esetében a korábbiakban a szabályozásba épített korlátozás
érvényesül. A nyugdíjrendszerhez kapcsolódó önkéntes befizetések és az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztári befizetések (Szja törvény 35. §) esetében a Javaslat az önkéntes kölcsönös
pénztári befizetések együttes értékbeli korlátját meghatározza. Ha a magánszemély éves
összes jövedelme a 6 millió forintot meghaladja, az egyébként az említett § alapján
kiszámított kedvezmények együttes összegéből le kell vonni a 6 millió forintot meghaladó
éves összes jövedelem 20 százalékát, s az így meghatározott összeg lesz a ténylegesen
érvényesíthető adókedvezmény. Jövedelemkorlát érvényesül a családi kedvezmény
érvényesítésénél is, azonban a Javaslat egy magas, 12 millió forintos jövedelemkorlátot
határoz meg. A kedvezmény korlátozása úgy történik, hogy a családi kedvezményre
vonatkozó rendelkezések alapján kiszámított éves kedvezmény-összegből le kell vonni az
éves összes jövedelem 12 millió forintot meghaladó része 20 százalékát. A számítógép,
számítástechnikai eszköz és felnőttképzés díjának kedvezményére megmarad a külön
jövedelemkorlát is, és emellett a tandíjra, az ún. tevékenységi kedvezményekre, a közcélú
adomány kedvezményére, illetőleg a biztosítások kedvezményére közös értékbeli korlát
vonatkozik, amely éves 100 ezer forintos kedvezmény-keretet jelent. E kereten belül a
magánszemély saját belátása szerint dönt arról, hogy mely jogcímeken érvényesít
adókedvezményt (feltéve persze, ha azok érvényesítésének feltételei fennállnak). E
kedvezményeknél is megjelenik azonban a jövedelemkorlát. 6 millió forint feletti éves összes
jövedelemnél a 100 ezer forintos keret csökkentendő a 6 millió forintot meghaladó éves
összes jövedelem 20 százalékával. Ez azt is jelenti, hogy 6 millió 500 ezer forintot meghaladó
éves összes jövedelem esetén az említett jogcímeken adókedvezmény nem érvényesíthető.
10
a 10. §-hoz
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján a kifizető a bevételt terhelő adóelőleget a
bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs
(2004-ben 38 százalék) szorzataként állapítja meg. Amennyiben a magánszemély nyilatkozik
a kifizető felé, hogy az adóévben az összevont adóalapja várhatóan nem haladja meg az
adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét, a kifizető az adóelőleg levonására
alkalmazhatja a göngyölítéses módszert. Előző rendelkezésekből következik, hogy a kifizető
-	a magánszemély nyilatkozatának hiányában - a legmagasabb adókulccsal von le a
kifizetésből adóelőleget, miközben az éves összes jövedelemnek csak egy része adózik a
legmagasabb adókulccsal (vagyis a személyi jövedelemadó-előleg „túlvonása” jelenleg az
Szja törvény rendelkezéseiből adódik). A Javaslat a göngyölítéses módszer alkalmazásának
feltételéül szabott nyilatkozat megtételére nem a várható éves összes jövedelem nagyságát
említi, ezért e nyilatkozat mindaddig jogszerűen megtehető, amíg a ténylegesen megszerzett
bevételek után meghatározott adóelőleg-alapok a magasabb adókulcsú sáv kezdő összegét
nem haladják meg.
A művészeti tevékenységet önálló tevékenység keretében folytató magánszemélyek egy része
nem választja az egyéni vállalkozói jogállást. A kifizető az ún. adószámos művésznek történő
kifizetéskor a bevételből a művész nyilatkozata szerinti költség levonásával megállapított
adóelőleg-alap (de legalább a bevétel 50 százaléka), nyilatkozat hiányában a bevétel 90
százaléka szerinti adóelőleg-alap (jövedelemtartalom) alapján vonja le az adóelőleget. A
Javaslatban foglalt módosítás szerint az adószámmal rendelkező, művészeti tevékenységet
önálló tevékenység keretében folytató művész az általa kiállított számlák alapján megszerzett
bevételei után az adóelőleg-fizetési kötelezettséget a magánszemély adóelőleg-fizetési
kötelezettségére irányadó rendelkezések szerint teljesíti (azaz negyedévente), s ebben az
esetben a kifizetőnek az adott kifizetésből nem kell adóelőleget megállapítania (levonnia).
a 11. §-hoz
Az Szja törvény adójóváírásra vonatkozó szabályaival és a minimálbér növekedésével
összefüggésben változnak a havi adójóváírásra vonatkozó szabályok is.
a 12. §-hoz
A Javaslat szerint - az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében - nem terheli adóelőleg
az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély pénztártag egyéni számláján
jóváírt adóköteles összeget, ha az egyéb jövedelemnek minősül.
a 13. §-hoz
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó 2005-től két új
jogcímen csökkentheti vállalkozói bevételét. Az 5 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató
egyéni vállalkozó esetében a foglalkoztatás bővítését elősegítő új kedvezmény az átlagos
állományi létszám növekedéséhez kapcsolódik. A Javaslat a megnövekedett átlagos állományi
létszám csökkenéséhez növelt összegű - szankció jellegű - visszafizetési kötelezettséget
rendel.
A Javaslat szerint az adóév utolsó napján 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató
egyéni vállalkozó vállalkozói bevételét csökkentheti a szabadalom, a használati- és
formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzése és fenntartása érdekében felmerült
kiadásból az adóévben elszámolt összeggel, ha az nem minősül az alapkutatás, az alkalmazott
kutatás vagy a kísérleti fejlesztés elszámolt költségének.
11
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján a vállalkozói jövedelem szerinti adózást
alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevételét csökkentheti:
1.	az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében
felmerült kiadásból (ide nem értve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény
szerinti belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más
egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke
alapján felmerült kiadást) az adóévben elszámolt költséggel, vagy
2.	(az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az egyéni vállalkozó az adóévben
beruházási költségként számolta el), a kiadás alapján állományba vett nem anyagi
jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás összegével,
mindkét esetben feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben
történt. A Javaslat alapján az 1. pontban - kivételként - említett „igénybe vett szolgáltatás”
„közvetve vagy közvetlenül igénybe vett szolgáltatás”-ra módosul, továbbá a szolgáltatás
nyújtójának nyilatkoznia kell arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű adózótól,
külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy az Szja törvény szerinti egyéni vállalkozótól
megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás igénybe vételével teljesítette (e
nyilatkozatnak közvetített szolgáltatás esetébe van jelentősége).
A Javaslatban foglalt módosítás szerint a 2003. december 31-éig keletkezett, a vállalkozói
jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése
időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el. Tekintettel arra, hogy a vállalkozói
jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az elhatárolt veszteséget az adóelőleg
alapjának számításánál figyelembe veszi, átmeneti szabály mondja ki, hogy előbbi
rendelkezést 2004. január 1-től kell alkalmazni azzal a feltétellel, hogy a 2004. évben
teljesített adóelőleg-fizetésnél figyelembe vett elhatárolt veszteségre választhatók az Szja
törvény 2004. január 1-jén hatályos rendelkezései.
Az egyéni vállalkozó - hasonlóan a társasági adóalanyokhoz - a fejlesztési tartalék
összegével csökkentheti adóalapját. Az Szja törvény hatályos szabálya alapján az egyéni
vállalkozó a belföldi pénzforgalmi bankszámlán fennálló számlaköveteléséből az adóévben
lekötött, az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatott összeggel, de
legfeljebb 500 millió forinttal csökkentheti a vállalkozói bevételét, feltéve, hogy a levonás
mértéke nem haladhatja meg a vállalkozói bevételek vállalkozási költségeket meghaladó
részének 25 százalékát. Az egyéni vállalkozó a lekötött számlakövetelést a lekötés adóévét
követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz
megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített - az egyéni vállalkozó által
alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költség nyilvántartásában
rögzített - beruházási kiadás(ok) összegének megfelelően oldhatja fel (ideértve a lekötés
megszűnését is, ha azzal egyidejűleg nem történik meg az összeg ismételt lekötése). A
lekötött számlakövetelés egészének az előírt időtartamon belül fejlesztési célra történő
felhasználása esetén adókötelezettség tehát nem keletkezik. A lekötött számlakövetelés
felhasználása esetén a tárgyi eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba
vételének) időpontjában elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni a tárgyi eszköz
megszerzése vagy előállítása érdekében feloldott összeget. Adókötelezettség a következő
esetekben keletkezik:
-	Az egyéni vállalkozó az előírt időtartamon belül a lekötött számlakövetelés egészét vagy
részét feloldja, de a feloldott részt nem fejlesztési célra használja fel.
12
Ekkor a feloldástól számított 30 napon belül - az önellenőrzésre irányadó rendelkezések
megfelelő alkalmazásával, azonban önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal
növelten - meg kell fizetni az adóalap csökkentéseként elszámolt összeg után a
lekötéskor hatályos adómértékkel megállapított adót, valamint az adóalap
csökkentéseként elszámolt összegnek az erre eső vállalkozói jövedelemadót meghaladó
része után 35 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót.
-	Az egyéni vállalkozó a lekötött számlakövetelés egészét vagy részét a lekötés évét
követő negyedik adóév végéig nem oldja fel.
Ekkor az egyéni vállalkozónak az előzőekben említett adókat a negyedik adóévet követő
év első hónapjában kell megállapítania, és azokat - késedelmi pótlékkal növelten - az
önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megfizetnie.
-	Az egyéni vállalkozói jogállás az említett időszak alatt bármely okból megszűnik (kivéve
az egyéni vállalkozó cselekvőképessége elvesztését, halálát).
Ebben az esetben az adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell
megfizetni.
A Javaslatban foglalt módosítás szerint a lekötött számlakövetelés az Szja törvény szerinti
értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz megszerzése vagy előállítása érdekében
teljesített beruházási kiadás összegének megfelelően oldható csak fel (az új megfogalmazásba
tehát pl. a földterület már nem tartozik bele, hiszen arra értékcsökkenés nem számolható el, de
pl. az ültetvény továbbra is beletartozhat). A hatályos szabályozáshoz képest további
módosítás, hogy az említett adókat nem az önellenőrzésre irányadó rendelkezések
alkalmazásával, hanem folyó kötelezettségként kell megfizetni. A jogalkalmazást segítő
módosítás, hogy a törvény meghatározza azt az időszakot, melyre a fizetendő késedelmi
pótlékot fel kell számítani. Az új előírás szerint a késedelmi pótlékot a kedvezmény
érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem
beruházási célra történő feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig
kell felszámítani.
a 14. §-hoz
Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem forrásadóval adózik. A
befizetett adó visszajár, vagy azt nem kell megfizetni (ez az ún. lakásszerzési kedvezmény),
ha a keletkező jövedelmet a magánszemély meghatározott személyi kör javára az Szja
törvényben meghatározott lakáscélú felhasználásra fordítja. Az Szja törvény előírja a
lakáscélú felhasználás okiratokkal történő igazolását. Abban az esetben, ha a magánszemély
(és/vagy más magánszemély) a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésére megjelölt cél
megvalósítására egyéb - a Javaslatban felsorolt - forrást is bevon, a lakásszerzési
kedvezmény csak olyan mértékig érvényesíthető, amilyen mértékig a kedvezmény alapjául
szolgáló összeg és az egyéb források együttes összege a lakáscélú felhasználásra előírt
okiratok által igazolt összegek együttes értékét nem haladja meg.
a 15. §-hoz
A Javaslat pontosítja az Szja törvény árfolyamnyereségből származó jövedelem
adókötelezettségét szabályozó 67. §-ának rendelkezéseit. A hatályos szabályozás alapján
árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül az értékpapír átruházására tekintettel
megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított
érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Az Szja törvény
azt is kimondja, hogy nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az előbbi
13
különbözetből az a rész, amelyet az Szja törvény előírásai szerint más jövedelem
megállapításánál kell figyelembe venni (így pl. a szokásos piaci érték felett eladott értékpapír
esetében az átruházás ellenében megszerzett bevételből a szokásos piaci érték feletti rész nem
minősülhet árfolyamnyereségből származó jövedelemnek, hanem a felettes rész egyéb
jövedelemként adóköteles), valamint az Szja törvény szerint kamatnak minősülő bevétel
alapján megállapított különbözet. A hatályos törvény ugyanakkor nem rendelkezik olyan,
immár gyakorta előforduló esetekről, mint pl. az értékpapír részletfizetés ellenében történő
átruházása, illetőleg az olyan átruházásról, amikor az átruházásra tekintettel megszerzett
bevétel valamely jövőben teljesülő feltételtől (pl. megvásárolt társaság jövedelmezőségétől)
függ. A módosítás tételesen szabályozza előző esetek adókötelezettségét.
Az Szja törvény 2004. évi szabályaiból az következik, hogy az értékpapír részletfizetés
ellenében történő átruházásakor a bevételt teljes egészében megszerzettnek kell tekinteni, és
az adókötelezettséget ennek alapján kell teljesíteni. A Javaslatban szereplő szabályozási
megoldás szerint - ha az értékpapírt átruházó magánszemély az átruházással összefüggő
bevételt több részletben szerzi meg - azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet
a részletnek a várható bevétel arányában szerzi meg. E jövedelem után - de csak a
ténylegesen megszerzett összeggel arányosan- adófizetési kötelezettség keletkezik.
Valamely jövőben teljesülő feltételtől függő bevétel esetében a bevétel egy részének
keletkezése (és esetleg annak nagysága is) bizonytalan. A bevétel megszerzésének időpontja
2004-ben az Szja törvény általános szabálya alapján állapítandó meg. A függő feltétel alapján
teljesülő bevétellel összefüggő adókötelezettséget folyó kötelezettségként kell rendezni.
Amennyiben a függő feltétel a bevétel csökkenését eredményezi, a tartozatlanul megfizetett
adó önellenőrzéssel igényelhető vissza. A Javaslat szerint, ha az értékpapír átruházása
ellenében megszerzett bevétel a szerződés keltének napjára azért nem határozható meg, mert a
bevétel későbbi időpontban teljesülő feltételtől (feltételektől) függő tétel (tételek) figyelembe
vételével változó összeg, 2005. január 1-től azt kell vélelmezni, hogy a szerződésben
meghatározott feltételek teljesülnek (ebből következően a feltételektől függő egyes
bevételrészek is a magánszemély rendelkezésére állnak). Utóbb, ha a magánszemély javára
adókülönbözet mutatkozik, az önellenőrzéssel igényelhető vissza. Egyéb esetben - az
általános szabályok szerint - a kifizetőnek/magánszemélynek kell a jövedelem utáni adót
megállapítania. Ha a felek a bevételt módosító összeget (összegeket) tételesen nem határozzák
meg, a jövedelmet a feltételhez nem kötött bevételből kell megállapítani. Utóbb, ha a
magánszemély javára adókülönbözet mutatkozik, az önellenőrzéssel igényelhető vissza, míg
egyéb esetben a bevételt növelő tétel a magánszemély egyéb jövedelme.
Az Szja törvény az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó 67. §-ában
rendelkezik az értékpapír megszerzésére fordított értékről (pl. tőzsdei ügylet révén, tőzsdei
ügyletnek nem minősülő visszterhes szerződés révén, társas vállalkozás alapítása révén
megszerzett értékpapír esetében). A törvény által tételesen nem említett jogcímen vagy
módon megszerzett értékpapír esetében a hatályos törvényszöveg nem ismer el megszerzésre
fordított értéket. Figyelembe véve, hogy a magánszemély előző esetekben is teljesíthet
fizetést az értékpapír átruházásáig, indokolt ezen - magánszemély által teljesített, igazolt -
résznek az elismerése az értékpapír megszerzésére fordított értékénél.
Ha a magánszemély értékpapírra vonatkozó jog gyakorlása következtében szerez
árfolyamnyereségből származó jövedelmet, a Javaslat szerint a bevételből levonható - azaz a
járulékos költségek körében figyelembe vehető lesz - a jog értéke akkor is, ha annak
ellenértéke nem a magánszemélyt terhelte (azt a magánszemély ingyenesen vagy
kedvezményesen szerezte), de a jog adóköteles bevételnek minősül.
14
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján kamatnak minősül (ezáltal 0 százalékos
adómértékkel adózik) a tőkepiacról szóló törvény (Tpt.) szerinti tőzsdén kötött tőzsdei ügylet
keretében megszerzett bevétel, továbbá uniós csatlakozásunk óta az Európai Unió bármely
más tagállamában működő - a Tpt. szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő - tőzsdén
kötött tőzsdei ügylet keretében megszerzett bevétel. A Javaslat szerint 2005. január 1-től
megszűnik a tőzsdei ügyletek eredményének nulla adókulcsa. A tőzsdei ügyletből származó
jövedelmet 25 százalékos mértékű adó terheli. A magánszemély a tőzsdei ügylet keretében az
adóévben keletkezett veszteség 25 százalékával (kvázi a veszteség adójával) csökkentheti
adóbevallásában a nyereséges ügyletek utáni adófizetési kötelezettséget.
a 16. §-hoz
2004. január 1-től jelentősen átalakult a természetbeni juttatás intézményének szja-törvénybeli
szabályozása. Ezen időponttól kezdődően az Szja törvény taxatíve sorolja fel, hogy
alkalmazásában mi minősülhet természetbeni juttatásnak. Az új szabályozás bevezetése óta
eltelt időszakban jelentős számú jogértelmezési kérdés vetődött fel, melyeket jelen módosítás
hivatott rendezni.
A hatályos szabályozás alapján természetbeni juttatásnak minősül:
-	a munkáltató által valamennyi munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon
ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott
adóköteles bevétel, feltéve, hogy a termék megszerzése, illetve a szolgáltatás
igénybevétele minden munkavállaló számára ténylegesen is elérhető [69. § (1) bekezdés
d)	pont], továbbá
-	a munkáltató által több munkavállaló részére a kollektív szerződésben rögzítetten, azonos
feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy
szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatásra jogosultak körét a kollektív
szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban
eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg [69. § (1) bekezdés
e)	pont].
Az Szja törvény mindkét előző esetben rögzíti, hogy az általános forgalmi adóról szóló
törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő eszköz (jellemzően az utalványok) csak az
Szja törvény külön rendelkezése alapján minősül természetbeni juttatásnak még abban az
esetben is, ha a juttatás körülményei egyebekben megfelelnek az előző rendelkezésekben
foglaltaknak. Ilyen külön rendelkezésnek számít az az eset, amikor a munkáltató valamennyi
dolgozó számára biztosít az adómentes értékhatárt meghaladóan étkezőhelyi vendéglátás
igénybevételére jogosító utalványt, mert ekkor az Szja törvény kimondja, hogy az utalvány
értékének az adómentes értékhatárt meghaladó része természetbeni juttatásnak minősül. A
valamennyi dolgozó számára biztosított könyvutalványra ugyanakkor a természetbeni
juttatásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. 2005. január 1-től a kereskedelmi
utalvány, jegy, bón, kupon és más hasonló tanúsítvány az Szja törvény külön rendelkezése
hiányában akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha azon feltüntették, hogy mely termékre
vagy szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben váltható be, továbbá a
juttatás körülményei megfelelnek a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezésekben
foglaltaknak. Az Szja törvény rögzíti, hogy a bármire beváltható utalvány vagy vásárlói
kártya nem minősülhet természetbeni juttatásnak. Tehát a jövő évtől kezdődően - az egyéb
feltételek fennállása esetén - a könyvutalvány is minősülhet természetbeni juttatásnak,
ugyanakkor pl. egy általános célú vásárlási utalvány továbbra sem adózhat természetbeni
juttatásként.
15
A Javaslat szerint mind az Szja törvény 69. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti esetben,
mind a 69. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti esetben - immár a normaszövegből is
láthatóan - lehetővé válik az ún. cafeteria-rendszer alkalmazása, vagyis amikor a termék, a
szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére választható.
Az Szja törvény a 69. § (1) bekezdésének e) pontjában a több munkavállaló számára azonos
feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás
esetében előírja, hogy a természetbeni juttatás feltétele e juttatások kollektív szerződésben
történő rögzítése. Figyelembe véve, hogy a kollektív szerződés csak a gazdasági élet bizonyos
szereplői között működhet, míg máshol (pl. kisebb munkáltatók esetében, illetve egyes
ágazatokban) nem jellemző, indokolt a legtöbb munkáltatónál azért valamilyen formában
létező szabályzatokat is bevonni a természetbeni juttatások szabályozási körébe. A Javaslat
szerint a „kollektív szerződés” kitétel „valamennyi munkavállaló által megismerhető belső
szabályzat”-ra változik, a törvény példálózva sorolja fel ezen szabályzatok közül a kollektív
szerződést, a szervezeti és működési szabályzatot, valamint a közszolgálati szabályzatot. E
pontban módosítás teszi egyértelművé, hogy a munkaköri feladattal kapcsolatos
teljesítménytől függő közös ismérv alapján nyújtott termék vagy szolgáltatás nem minősülhet
természetbeni juttatásnak (e módosítás célja, hogy a kiemelkedő munkahelyi teljesítmények
külön díjazására ne természetbeni juttatás formájában kerüljön sor).
A Javaslat az Szja törvény 69. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontjában a munkáltató által
természetbeni juttatásban részesíthető személyek körét jelentősen kibővíti, így például a
munkavállaló közeli hozzátartozójával (a 2004. évi törvényszöveg alapján az elhunyt
munkavállaló közeli hozzátartozója részesülhet természetbeni juttatásban), továbbá az Szja
törvény idézett két pontjában a munkavállalóval esik egy tekintet alá a munkáltatóhoz a
Munka Törvénykönyve előírásai szerint kirendelt munkavállaló is.
Az Szja törvény 2004. évi szabálya alapján természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által
nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny díjaként
ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén a
magánszemély(ek)nek juttatott adóköteles bevétel, ha az nem tartozik a nyereményből
származó jövedelemre irányadó rendelkezések hatálya alá, továbbá a kifizető által
üzletpolitikai (reklám) célból ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott
szolgáltatás révén több magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel, ha az nem tartozik a
nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá, valamint nem
minősül vetélkedő vagy verseny díjának sem. A Javaslat az előző rendelkezésben foglalt
kétfajta, egymástól jellegében különböző juttatást (a kifizető által vetélkedő, verseny díjaként
adott termék, nyújtott szolgáltatás, illetőleg a kifizető által üzletpolitikai célból adott termék,
nyújtott szolgáltatás) külön alpontba sorolja, az utóbbi esetben tartalmi változást is hozva. Az
Szja törvény 2005. január 1-től rögzíti, hogy az ingyenesen vagy kedvezményesen átadott
termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha azt a kifizető üzletpolitikai
(reklám) célból szervezett akció(k) keretében - azonos feltételekkel és módon - juttatja a
magánszemélyek meghatározott körében (ez esetben tehát arról van szó, hogy az Szja törvény
1.	számú mellékletének 8.14. alpontjában az adómentesség feltételéül előírt „bárkinek” kitétel
nem teljesül, ugyanis előre meghatározott a juttatásban részesülők köre), természetbeni
juttatásnak minősül.
A Javaslat 2005. január 1-től természetbeni juttatásként nevesíti a kifizető által ingyenesen
átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevételt (az Szja törvény külön
rendelkezésének hiányában is) abban az esetben, ha a kifizető a juttatásban részesülő
magánszemélynek a Tbj. szerint nem foglalkoztatója. Ilyen eset fordulhat elő pl. akkor, ha a
16
munkáltató csoportos létszámleépítést követően (ekkor már kifizetőként) részesíti juttatásban
az elbocsátott magánszemélyt.
A Javaslat alapján 2005. január 1-től természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által
ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított, úthasználatra jogosító bérlet, jegy, valamint
mobil rádiótelefon-szolgáltatás esetében a magáncélú használatra tekintettel keletkező
adóköteles bevételt. A magáncélú használat adóköteles bevételének meghatározására
választható a kifizetőt az említett juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a hivatali, üzleti
használat tételes elkülönítésével a magánhasználatra jutó rész megállapítása, vagy az előzőek
hiányában a kifizetőt a juttatással, szolgáltatással összefüggésben terhelő kiadás 50 százaléka
számít adóköteles bevételnek.
A Javaslat a naptári évtől eltérő üzleti évet alkalmazó adóalanyok esetén a reprezentáció és 10
ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándék utáni, a személyi jövedelemadó alól
mentesített érték meghatározásánál az Szja törvény üzleti év kezdő napján hatályos szabályait
rendeli alkalmazni.
a 17. §-hoz
A települési önkormányzatok szociális bérlakás-problémáján kíván enyhíteni a Javaslat azzal,
hogy - meghatározott feltételek teljesülése esetén - alacsonyabb, 10 százalékos adómértékkel
adóztatja a lakásbérbeadásból származó jövedelmet (lakás önkormányzatnak történő szociális
célú bérbeadása). Az adómentesség feltétele, hogy a bérbeadásra hosszú lejáratú (legalább 60
hónapos) bérleti szerződés keretében kerüljön sor, és az önkormányzat a lakást szociális
bérlakásként magánszemély(ek) lakhatásának biztosítására hasznosítsa.
A Javaslat a lakás adómentes bérbeadásával összefüggésben előírja, hogy szociális célú
bérbeadás esetén az ezen lakás bérbeadásával összefüggő költség nem számolható el, továbbá
szankciót rendel ahhoz, ha a mentesség feltételéül szabott időtartamú bérbeadás a
magánszemély érdekkörében felmerült okból nem valósul meg.
A Javaslat szankciót fogalmaz meg arra az esetre is, ha az önkormányzat a lakást nem
szociális célra hasznosítja vagy nem hasznosítja.
a 18. §-hoz
Az Szja törvény 1., 6., 10., 11. és 13. számú melléklete e törvény 1-5. számú melléklete
szerint módosul.
II.	Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 2005. évre javasolt módosításait a
versenyképesség javítása, a foglalkoztatás ösztönzése, az európai uniós jogszabályok
változása, és a gyakorlati tapasztalat indokolja. A javaslatok a versenyképességre korábban
meghozott intézkedések kiterjesztésére, az osztalékadót érintő európai uniós irányelv
módosításának történő megfelelésre, továbbá - a gyakorlati tapasztalatok alapján - az
adóelkerülés lehetőségének szűkítésére és az egyszerűsítés érdekében szükséges kisebb
pontosításokra irányulnak.
17
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 19. §-hoz
A Javaslat kiterjeszti a belföldi illetőségű adózó fogalmát arra az esetre, amikor a külföldi
személy üzletvezetésének helye belföldön található. A kiterjesztés indoka, hogy a nemzetközi
gyakorlatban kétféle módon határozzák meg az adóalanyiságot. Egyes államokban a székhely,
máshol pedig az üzletvezetés helye dönti el, hol adózik világjövedelme után az adott társaság.
A nemzetközi szerződések értelmében, ha az eltérő belső szabályok alapján az adózó mindkét
államban adóköteles lenne, úgy általában az üzletvezetés helye szerinti államban kell az
adózót adóügyi illetőségűnek tekinteni. Különleges esetben ugyancsak előfordulhat, hogy a
kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó eltérő szabályok miatt a külföldi személy egyik
államban sem lenne adóköteles. E nemzetközi szabály alkalmazhatósága és az adóztatás
biztosítása miatt indokolt a törvény kiegészítése.
a 20. §-hoz
A Javaslat egyik része az adózó fogalmát pontosítja, amely a 19. §-ban bemutatott változás
miatt szükséges.
Az információs technológia ösztönzésére bevezetett új adókedvezményhez ad fogalmat a
Javaslat.
A filmgyártáshoz 2004. áprilisától a társasági adó rendszerében biztosított kedvezményekhez
szükséges a Javaslatban szereplő harmadik fogalom módosítása. A filmgyártási
kedvezmények elfogadása ugyanis azzal a feltétellel történt, hogy a támogatók a
kedvezmények (adóalap- és adókedvezmény) következtében a támogatásra jutó adónak (nem
megrendelésre készülő alkotások támogatása esetén az adó felének) megfelelő haszonra
tehessenek szert. A gyakorlatban felvetett kérdések megválaszolása során azonban
megállapítást nyert, hogy a haszon - a nem megrendelésre készülő filmek támogatása esetén -
jelentős különbséget mutat, attól függően, hogy a támogató az általános forgalmi adót
visszaigényelheti vagy nem. Ez azért áll elő, mert a nem megrendelésre készülő
filmgyártáshoz adott támogatás feltételei között a mozgóképről szóló törvény előírja a
támogató vagyoni jellegű jogszerzését, amely általános forgalmi adó kötelezettséget és a
számvitelben igénybevett szolgáltatásként vagy vagyoni értékű jogként történő elszámolást
von maga után. Ennek megszüntetésére - a mozgóképről szóló törvény egyidejű módosítása
mellett, amely a jogszerzésre utaló feltétel elhagyására irányul - a nem megrendelésre készülő
filmekhez adott támogatást is támogatásként javasolt kezelni.
a 21-23. §-hoz
A követelésekre elszámolt értékvesztés és annak visszaírása, továbbá a behajthatatlan
követelés jogcímén elszámolt összeg a hatályos szabályok szerint az adóalapot módosítja.
Ennek enyhítésére az értékvesztés egy része (a Tao. előírása szerint számított összege) az
elszámolás évében csökkenti, a következő adóévben növeli az adóalapot. A Javaslat
egyszerűsítést fogalmaz meg a követelésekkel összefüggő elszámolásban, amely szerint a
korrekciók csak az értékvesztésre (elszámolt összege növelő tétel) és annak megtérülésére,
vagy behajthatatlanná válására (csökkentő tételek) vonatkoznának. Megszűnne a számítással
meghatározott követelés értékvesztés alapú csökkentő tétel, illetve az ehhez kapcsolódó
adóévet követő évben alkalmazandó növelő tétel. Ha a követelés leírására behajthatatlanság
címen kerül sor, akkor sem a növelő, sem pedig a csökkentő tételt nem kell alkalmazni, az
adóalapban ez a számviteli elszámolással azonosan jelenne meg. Egyszerűsítés az is, hogy a
behajthatatlan követelések közül a bíróság előtt nem érvényesíthető, valamint az elévült
18
követelés a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként el nem ismert jogcímen
lenne az adóalap része, amely lehetőséget ad - tartalmi változás nélkül - a törvény
szövegének egyszerűsítésére. Ugyanakkor ez utóbbi módosítás azzal jár, hogy e két jogcím
miatt behajthatatlanná váló követelés után a hitelintézetnél és a befektetési vállalkozásnál is
adókötelezettség fog a jövőben keletkezni, eltérően az eddigi kezeléstől. A változásokra
tekintettel átmeneti rendelkezést fogalmaz meg a Javaslat, hogy a vállalkozási tevékenységhez
felmerült költségként el nem ismert új előírás a 2005-től elszámolt értékvesztésre
alkalmazandó.
A kis- és középvállalkozások számára lehetővé teszi a Javaslat a szabadalom, a használati- és
formatervezési mintaoltalom fenntartására felmerült költségeknek az adóalapból történő
levonását, amely 16 százalékos (de minimis) támogatásnak felel meg, ösztönözve és segítve
ezzel az említett vállalkozói kör innovációs tevékenységét. A Javaslat alapján az adózás
rendjéről szóló törvénynek a csekély összegű támogatásra vonatkozó (EK rendeletre
hivatkozott) előírása szerint nem alkalmazhatja e kedvezményt az adózó, ha
-	nemzetközi áruszállítási tevékenységet is folytat, vagy
-	a kedvezmény mezőgazdasági termékek, állatok, élőfák, egyéb növények és
hasonló termékek előállításához, feldolgozásához, értékesítéséhez kapcsolódik.
A K+F közvetlen költség adóalapból történő levonására (kedvezményére) vonatkozó előírás
pontosításával a Javaslat kizárja, hogy a költségvetési szerv (például az egyetem) által
teljesített K+F megrendelés alapján a megrendelést ténylegesen teljesítő másik adózó és a
megrendelő is éljen a kedvezménnyel. A megrendelő ugyanis a Javaslat szerint csak akkor
érvényesítheti a kedvezményt, ha a megrendelés teljesítéséhez közvetve sem vette igénybe a
költségvetési kutatóintézet, kutatóhely másik adóalany szolgáltatását.
A szociális bérlakás-állomány növelésére a Javaslat (a személyi jövedelemadó törvényben
biztosított adómentességgel analóg módon) adóalap-kedvezményt fogalmaz meg a társasági
adóalanyok számára is. Lényege, hogy az adózó a tulajdonában lévő lakásnak az
önkormányzat részére legalább 60 hónapra történő bérbeadása esetén, az adózás előtti
eredményét az ebből származó jövedelem (amely a Javaslat szerint az önkormányzattól kapott
bérleti díjnak a lakásra a számviteli előírások szerint elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett
része) felével csökkentheti. Ha azonban az adózó a bérbeadási szerződést 60 hónapon belül
saját érdekkörében felmerült okból megszünteti, akkor az adózó a megtakarított adó
késedelmi pótlékkal növelt összegének a 60 hónapos időszakból hátralévő idő arányában
számított összegét visszafizeti.
A Javaslat új kedvezményt vezet be a legfeljebb 5 főt foglalkoztató adózók (a mikro-
vállalkozások egy része) számára. E szerint csökkenthető az adózás előtti eredmény az adóév
első napján érvényes minimálbér évesített összegének a létszámnöveléssel arányos részével.
Az adóelkerülés lehetőségének megakadályozása miatt nem számít létszámnövelésnek a
kapcsolt vállalkozástól átvett, illetve az adózóval kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő
egyéni vállalkozó munkavállalóként történő foglalkoztatása. A kedvezmény igénybevételének
feltétele, hogy az adózónak az adóév utolsó napján ne legyen köztartozása.
A kedvezmény összegének a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal (jelenleg 16 százalék)
számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, az
adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. A Javaslat
alapján az adózás rendjéről szóló törvénynek a csekély összegű támogatásra vonatkozó (EK
rendeletre hivatkozott) előírása szerint nem alkalmazhatja e kedvezményt az adózó, ha
19
-	nemzetközi áruszállítási tevékenységet is folytat, vagy
-	a kedvezmény mezőgazdasági termékek, állatok, élőfák, egyéb növények és
hasonló termékek előállításához, feldolgozásához, értékesítéséhez kapcsolódik.
Az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg 120 százalékával kell az
adóalapot növelni, ha az igénybevételét követő harmadik adóév végéig az adózónál
foglalkoztatottak létszáma csökken vagy, ha ezen időszakon belül az adózó jogutód nélkül
megszűnik. Nem kell a növelési kötelezettséget teljesíteni, ha tárgyévben a létszám a
törvényben felsorolt okok (például haláleset, szülései szabadság megkezdése) miatt csökken,
feltéve, hogy a kieső alkalmazott helyett meghatározott időn belül új munkavállalót vesz fel
az adózó.
A fejlesztési tartalék terhére elszámolható beruházások köre szűkül. A jövőben ezt, az
egyébként gyorsított értékcsökkenési leírási módot nem lehet érvényesíteni az olyan
beruházás után, amelyre a számviteli előírások szerint - figyelemmel arra, hogy értéke nem
csökken, sőt jellemzően nő - nem számolható el, vagy nem szabad elszámolni terv szerinti
értékcsökkenést. Ilyen eszköz például a telek és a képzőművészeti alkotás. Átmeneti előírás
rendezi, hogy e szabályt először a 2004. december 31-ei szabályok alapján készített
adóbevallásban az adózás előtti eredmény-csökkentésként levont fejlesztési tartalékra kell
alkalmazni.
A filmgyártáshoz adott adóalap-kedvezményre vonatkozó előírások módosítását a
kedvezmény érvényesítését megalapozó igazolásra adott fogalom változásánál leírt okok
indokolják, továbbá ezzel összefüggésben változik a kedvezmény mértéke, amely szerint a
nem megrendelésre készülő filmalkotások támogatóinál is a támogatás teljes összege
csökkenti (formailag nem növeli) az adóalapot. Ehhez tartozó változás az is, hogy az új
rendelkezés a Javaslat szerint a törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
a 24. §-hoz
A Javaslat az adóelkerülés lehetőségének szűkítése érdekében a kapcsolt vállalkozásokra
vonatkozó rendelkezéseket kiegészíti azzal az előírással, hogy a többségi irányítást biztosító
befolyással rendelkező tag apporttal történő tőkeemelése esetén is vizsgálni kell, hogy a bevitt
vagyon elfogadott értéke szokásos piaci árnak minősül-e (azaz olyannak, amelyet független
felek érvényesítenek, vagy érvényesítenének összehasonlítható körülmények között). Ha ez
nem érvényesül, akkor a feleknek (a többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező
tagnak, illetve a tőkeemelésben érintett társaságnak) a szokásos piaci ár és a szerződésben
megállapított érték különbözetével módosítaniuk kell az adózás előtti eredményüket. A
Javaslat hasonló rendelkezést tartalmaz arra az esetre is, ha a többségi irányítást biztosító
befolyással rendelkező tag a vagyontárgyhoz tőkeleszállításkor vagy jogutód nélküli
megszűnéskor jut hozzá.
20
a 25. §-hoz
A kutatási tevékenység, valamint a szoftverfejlesztés támogatására a Javaslat új
adókedvezményt fogalmaz meg, amelynek célja az élőmunka-terhek csökkentése. Lényege,
hogy az adózónál az említett tevékenységet folytató munkavállalók bérének 10 százaléka a
társasági adóból 4 év alatt egyenlő részletekben adókedvezményként vehető igénybe, illetve
az adóhiány miatt nem érvényesíthető kedvezmény az említett időszakon belül felhasználható.
a 26. §-hoz
A Javaslat több ponton módosítja a fejlesztési adókedvezmény rendszerét. A módosítások
több célt is szolgálnak, melyek a következők:
-	A K+F tevékenység ösztönzése érdekében, a felsőoktatási intézmény, a Magyar
Tudományos Akadémia, illetve más költségvetési szerv által alapított kutatóintézet
(kutatóhely) kezelésében lévő területen üzembe helyezett és üzemeltetett, alapkutatást,
alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló beruházás esetén a fejlesztési
adókedvezmény engedélyezéséhez előírt beruházási értékhatárt a Javaslat 100 millió
forintban határozza meg a jelenlegi 1 milliárd forint helyett, erősítve ezzel az említett
kutatóhelyek és a vállalkozások együttműködését is. További kedvező szabály, hogy a
Javaslat szerint az ilyen beruházást megvalósítóknak nem kell sem létszám-növelési (a
hatályos szabályozás 100, hátrányos régióban pedig 50 fő létszám-növelési előírást
tartalmaz), sem pedig az ezt helyettesítő más (például bérköltség-növelési, vagy a
beszállítókra vonatkozó) követelményt teljesíteniük.
-	A kis- és középvállalkozásnál a foglalkoztatás elősegítését szolgálja, hogy a
munkahelyteremtést szolgáló beruházásnál előírt létszám-növelési feltétel (300 fő,
hátrányos régióban pedig 150 fő) a Javaslat értelmében esetükben jelentősen
kedvezőbb lesz. Tekintettel arra, hogy a kis- és középvállalkozások által átlagosan
foglalkoztatottak létszáma jelentősen eltér, ezért a Javaslat differenciált létszám-
növelési követelményt tartalmaz, amely kisvállalkozásoknál 30 fő, hátrányos régióban
pedig 15 fő, középvállalkozások esetében 150 fő, hátrányos régióban pedig 75 fő.
-	A környezet védelme érdekében a Javaslat valamennyi beruházás esetében a
fejlesztési adókedvezmény igénybevételének feltételeként előírja, hogy a tényleges
kibocsátási mutató a beruházás üzembe helyezését követő öt évben ne haladja meg a
hatályos határértéket. Ez az előírás eddig csak az önálló környezetvédelmi
beruházásra, illetve a környezetvédelmi beruházást is tartalmazó fejlesztési programra
vonatkozott.
-	A közösségi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy halászati tevékenységet szolgáló
beruházás állami támogatásban részesüljön. Erre tekintettel a fejlesztési
adókedvezmény igénybevételének lehetőségéből is ki kellett hagyni a halászati
tevékenységet folytató adózókat.
a 27. §-hoz
A Javaslat - egyezően az Európai Uniónak a különböző tagállamok anyavállalatai és
leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló 90/435/EGK irányelve
módosulásával - enyhíti az osztalékadó alóli mentesség feltételeit. Ennek értelmében 2005-től
az Európai Unió tagállamában lévő anyavállalat, vagy annak telephelye számára kifizetett
osztalék abban az esetben mentes az osztalékadó alól, ha az osztalékban részesülő legalább
két éve folyamatosan legalább 20 százalékos részesedéssel rendelkezik a számára osztalékot
fizető társaságban. E részesedési küszöb jelenleg 25 százalék.
21
a 28. §-hoz
A Javaslat átmeneti rendelkezéseket fogalmaz meg a 2005-től változó előírásokhoz. Így
-	a filmgyártáshoz kapcsolódó kedvezmények változása nem érinti az új rendelkezések
hatályba lépése előtt adott „támogatások” alapján megszerzett jogot;
-	a K+F közvetlen költségnek az adózás előtti eredmény csökkentésére előírt hatályos
szabálya lehetőséget ad arra, hogy az aktivált kísérleti fejlesztés után az
értékcsökkenés elszámolása évében érvényesítsen kedvezményt az adózó; a
Javaslatban szereplő - nyilatkozathoz kötött - kedvezmény-érvényesítés ezért nem
vonatkozik a 2004. december 31-éig üzembe helyezett kísérleti fejlesztésre, ha az
adózó - döntése alapján - az értékcsökkenéssel egyező összeggel kívánja az adózás
előtti eredményét csökkenteni;
-	a fejlesztési adókedvezmény változása nem érinti a 2004. december 31-éig a
Pénzügyminisztériumhoz benyújtott fejlesztési adókedvezmény engedélyezését és az
ennek alapján kiadott engedélyeket; ezekre a kérelem benyújtásakor érvényes
előírások vonatkoznak az adókedvezmény igénybevételének teljes időszaka alatt;
-	a bíróság előtt nem érvényesíthető, valamint az elévült követelésnek vállalkozási
tevékenység érdekében felmerült költségként el nem ismert címen történő hozzáadása
az adózás előtti eredményhez a hitelintézeteknél és a befektetési vállalkozásoknál
szigorítást jelent a hatályos előírásokhoz képest (más adózónál eddig sem volt
csökkentő tétel), ezért a szabályt csak az említett okok miatt 2005-től elszámolt
értékvesztésre, behajthatatlan követelésre kell alkalmazni a Javaslat szerint.
a 29. §-hoz
A Javaslat a jogharmonizációs záradékot a tagállami jogállásnak megfelelőre változtatja, és
kiegészíti a 2003/123/EK. Irányelvvel, amely a tagállamban illetőséggel rendelkező a
különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási
rendszerről szóló 90/435/EGK irányelvet módosítja.
a 30. §-hoz
A Javaslat a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 1. és 3. számú mellékleteit
módosítja.
III.	Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egyszerűsített vállalkozói adó 2005. évre történő módosítása a gyakorlatban felmerült
értelmezési problémák rendezését, a jogalkalmazás elősegítését szolgáló, továbbá
egyszerűsítő módosításokat tartalmaz.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 31. §- hoz
Bővül az adóalapot módosító tételek köre azáltal, hogy az evás adóalany által a vállalkozási
(gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgyak károsodására vagy megsemmisülésére
tekintettel harmadik személytől vagy annak felelősségbiztosítójától káreseménnyel
22
kapcsolatosan kapott bevétel az adóalapot csökkenti. Továbbá a jogszabály vagy jogerős
bírósági-, illetve hatósági határozat alapján kapott kártérítés, kártalanítás is adóalapot
csökkentő tételként kerül meghatározásra. Tekintettel arra, hogy az említett bevételek az
adóalanynál váratlan, neki fel nem róható eseménnyel összefüggésben keletkeznek.
a 32. §-hoz
A jogalkalmazást elősegítése érdekében az egyéni vállalkozó adóalanyok esetében a
módosítás külön kimondja, hogy a magánszemélyként megszerzett, nem a vállalkozási
tevékenységgel összefüggésben kapott vagyoni érték nem minősül bevételnek (így különösen
az ápolási díj és a biztosító szolgáltatása).
a 33. §-hoz
A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó, jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság adóalany esetében a megszűnéssel kapcsolatos szabályozás kiegészül azzal, hogy a
megszűnés napján az adóalap megállapításánál az összes bevételt növeli az az összeg, amelyet
adóalanyként kibocsátott számla, egyszerűsített számla alapján eddig az időpontig az
adóalany még nem szerzett meg, vagy az említett összeg a „30 napos szabály” figyelembe
vételével még nem vált bevétellé. Egyértelművé téve ezzel azt, hogy a szóban forgó bevétel
az Eva tv. hatálya alatt adóköteles.
a 34. §-hoz
Az egyéni vállalkozó fogalmi meghatározása az Szja törvény fogalmának megfelelően
módosul. Így egyéni vállalkozónak minősül az egyénileg tevékenykedő európai közösségi
jogász (kivéve, amennyiben e tevékenységet ügyvédi társulás tagjaként, vagy alkalmazottként
végzi).
a 35. §-hoz
Annak érdekében, hogy az evaalanyok jövedelmi helyzetéről a hitelkérelmek elbírálásánál a
pénzintézetek számára közelebbi adat is rendelkezésre álljon, az adóhatóság az adózó részére
kiállított, az adóalanyiság adóévére vonatkozó jövedelemigazoláson - azon túlmenően, hogy
feltünteti az adózó az eva adó-alanyiságát - szerepelteti az adóalany éves bevételét és az
adóévre megállapított evát is.
Az adóalanyiság 2004. évre történő választásánál gondot okozott a már evaalanyok esetében,
hogy az evában maradás feltétele volt „a belföldi pénzforgalmi bankszámlával” való
rendelkezés, ami tartalmában vállalkozói pénzforgalmi bankszámlával történő rendelkezést
jelentett. Számos esetben csak lakossági bankszámlával rendelkezett az adóalany és
feltételezte, hogy ez is megfelel az eva szerinti adóalanyiság kritériumainak, ugyanakkor az
APEH kizárta az adóalanyok köréből. Ez azzal a következménnyel járt, hogy az eva 4 évig
ismételten nem választható. Ezért átmeneti rendelkezésként szerepel a 2005. évre, hogy ha a
2003.	évben az eva hatálya alá tartozó adózó a 2004. adóévre a vállalkozói pénzforgalmi
bankszámlával történő rendelkezés hiányában veszítette el adóalanyiságát, akkor az ismételt
bejelentkezés 4 éves korlátja alól mentesül, azaz a 2005. évre bejelentkezhet eva hatálya alá.
23
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉS A FOGYASZTÓI ÁRKIEGÉSZÍTÉSEKET
ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IV.	Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az áfa-törvény módosítására vonatkozó, tervezett rendelkezések két nagy csoportra bontható:
az uniós harmonizációs kötelezettségekre, illetve egyéb módosításokra.
Az uniós harmonizációs kötelezettségek legnagyobb részét a földgáz- és villamosenergia-
értékesítés teljesítési helyére vonatkozó szabályozás átvétele teszi ki. Kisebb jelentőségű
kiigazítások történnek a befektetési célú arany adóztatása, és a sportlétesítmények
rendeltetésszerű használatának áfa-kötelezettsége, valamint a vevői készletek szabályozása
tekintetében.
A gáz és a villamos energia értékesítési helyére vonatkozó szabályok esetében a 77/388/EGK
tanácsi irányelv (ún. 6. Áfa irányelv) módosításáról szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv
rendelkezéseit 2005. január 1. napjától kell a tagállamoknak nemzeti szabályozásukba
átültetni. Az irányelv alapján az áfa-törvény módosítására irányuló Javaslat a következő
változásokat tartalmazza. Tekintettel a földgáz és villamos energia piacon bekövetkezett
liberalizációra, ezen termékek, szolgáltatások értékesítésére vonatkozó adóztatás
szempontjából szükség van a teljesítési hely meghatározására, mely egyértelművé teszi, hogy
mely esetben hol kell az adót megfizetni. Az irányelv, így a Javaslat is különbséget tesz a
kereskedőnek (viszonteladónak) és a fogyasztónak történő értékesítés között. Az előbbi
esetben az ügylet a gázt, villamos energiát beszerző kereskedő gazdasági tevékenységének
székhelyén, telephelyén adózik, míg az utóbbi esetben ott, ahol a fogyasztó azt ténylegesen
felhasználja, elfogyasztja. Ezen túlmenően - mivel az értékesítéshez hálózatra is szükség van
-	a földgáz elosztó, illetve a villamos energia hálózathoz történő hozzáférés biztosítása, a
hálózaton történő továbbítás, és egyéb ehhez kapcsolódó szolgáltatás esetében is rendezi a
Javaslat a teljesítés helyét. Adóalany megrendelő esetében a megrendelő székhelye,
telephelye minősül teljesítési helynek, nem adóalany Közösségen kívüli illetőségű személy,
szervezet esetén pedig annak állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye. A Javaslat
szabályozza azt az esetet is, hogy amennyiben ezen terméket, szolgáltatást nem belföldön
regisztrált adóalany értékesíti magyar adóalany részére, akkor az adó fizetésére a fordított
adózás szabályai szerint nem az értékesítő, hanem a beszerző a kötelezett. A kettős adózás
elkerülése miatt a Javaslat mentesíti az adó alól a földgáz és a villamos energia importját
(vagyis annak harmadik országból történő igénybe vételét). Kettős adózás ez esetben azért
jöhetne létre, mert az import során mind termékimport jogcímén, mind a termékértékesítés
teljesítési helyére vonatkozó szabályok miatt belföldön keletkezne az adófizetési
kötelezettség.
A Javaslat tartalmazza néhány olyan probléma megoldását, mely a csatlakozással átvett
irányelvi rendelkezések kapcsán jelentkezett. Így a Javaslat rendezi a Közösségen belüli
ügyletekhez tapadó előlegfizetés esetén az adófizetési kötelezettség keletkezését, az adó
alapját, mivel ennek kezelése eltér a belföldi ügyletektől. Egyszerűsítési szabályként
értékelhető a Közösségen belüli ügyletek adókötelezettség-keletkezési időpontjának tervezett
megfogalmazása. Ez a szabályozást (tekintve, hogy az uniós kötelezettség) nem változtatja
24
meg, egyértelműsíti azonban, hogy az adókötelezettség keletkezése (legkésőbb a teljesítést
követő hónap 15. napja) után kézhez vett számla miatt önellenőrizni nem kell.
A vevői készlet eladó szempontjából történő egyszerűsített kezelése néhány tagállamban
alkalmazott előírás, melyet Magyarország is alkalmaz a csatlakozástól kezdve. Ebben az
esetben az eladónak nem kell adóalanyként nyilvántartásba vetetnie magát a vevői készlet
helye szerinti tagállamban, az adót a vevő fizeti meg a készletből történő értékesítéskor
Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén. Ez az intézmény a Közösségi ügyletek
természetéből kifolyólag azonban csak kölcsönösségi elven működhet, ezért szükségessé vált
a szabályozás ilyen tartalmú kiegészítése. A Javaslat továbbá tartalmazza a vevői készletben
lévő termékek adójogi sorsának ellenőrizhetőséghez nélkülözhetetlen nyilvántartási
kötelezettséget.
Szintén a közösségi szabályok értelmezése miatt vált szükségessé a tranzitterületen
(repülőtereken) található boltokból történő adómentes értékesítés kezelése. Ugyanakkor a
Bizottság és a tagállamok között egységes álláspont alakult ki abban, hogy vámraktárból
lehetséges a közösségi állampolgárok adómentes kiszolgálása akkor, ha az illető harmadik
országba utazik. Ezért a magyar szabályozásban is szűkíteni kell az eddigi, a közösségi
állampolgárok harmadik országba való kiutazásakor való adómentes kiszolgálását. A jelenlegi
gyakorlat így vámraktár létrehozása mellett folytatható.
A csoportos adóalanyiság intézményét az áfa-törvény 2004. május 1-jén hatályba lépett
módosítása hívta életre. A csoportos adóalanyiság intézménye választható forma, amely a
pénzügyi szektor hazai befektetésének, Magyarország regionális központtá válásának
ösztönzésére szolgál. A Javaslat a választás feltételeinek további enyhítését szolgálja.
A tényleges használat, élvezet elve szabály alkalmazási körét a 77/388/EGK tanácsi irányelv
9. cikkének 3. bekezdése határozza meg, ugyanakkor tagállami hatáskörbe utalja, az egyes
országok élnek-e vele. Hazánk 2004. május 1-jén élt ezzel a lehetőséggel, és egyes
szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltatás tényleges használata, élvezete helyének
segítségével határozta meg. A jogszabály gyakorlati alkalmazásából adódó problémák miatt a
jogszabályhely alkalmazhatósági hatálya leszűkül a távközlési szolgáltatásokra és a fuvarozási
eszközök bérbeadására.
2004. január 1-jétől - a vállalkozási célon kívüli magánhasználat lehetőségére tekintettel -
lépett hatályba a parkolási szolgáltatás igénybevétele, valamint az úthasználati díj fizetése
esetén felszámított adó levonásának tilalma. A nemzetközi fuvarozás és személyszállítás
versenyképességének javítására indokolt ezen törvényhely kiegészítése: a 3,5 tonna
össztömeg feletti járművek esetén a tiltó szabály nem érvényesülne.
A kompenzációs felár a mezőgazdasági tevékenységet folytató, egyébként nem áfa-alany
vállalkozásnak a beszerzésekben megfizetett, de le nem vonható előzetesen felszámított áfa-
terhének ellentételezésére jár, melyet a felvásárló fizet ki. A felvásárló ezután a felárat az
adóhatóságtól saját áfa-bevallásában visszakérheti. Mivel a felár így nem a felvásárló
költsége, hanem a termelő pénze, bár technikailag a felvásárló előzetesen felszámított
áfájának tűnik, egyértelmű - 2004. január 1-jére visszamenőleges hatályú - törvényi
rendelkezést igényel annak rögzítése, hogy az államháztartási támogatásra jutó áfa miatti
arányosításba a kompenzációs felárat nem kell bevonni.
Végezetül a Javaslat rendezi az ISPA program keretében indított, de a csatlakozás
következtében Kohéziós Alapból történő támogatásba „átkonvertálódott” támogatások áfa-
rendszerbeli kezelését.
25
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 36. §-hoz
A hatályban lévő szabályok szerint a közhatalmat gyakorló szervek adóalanyisága fennáll, ha
a gazdasági tevékenységből származó bevételük meghaladja a 4 millió forintot. A Javaslat
értelmében a 4 millió forintos összeghatár számításánál nem kell figyelembe venni a
közhatalmat gyakorló szervnek, személynek azt a közvetítői tevékenységét, amelyet az áfa-
törvény 8.§ (4) bekezdése szerint - vagyis szolgáltatás saját nevében, más javára történő
igénybe vételével - végez. Ezzel elkerülhető, hogy egy egyébként közhatalmi tevékenységet
végző hivatal kizárólag a beérkező közüzemi számlák - az épületben lévő más szervek részére
történő, tényleges felhasználásnak megfelelő - továbbszámlázása révén adóalany maradjon,
vagy adóalannyá váljon. Ugyancsak az értékhatárhoz kapcsolódó módosítás, hogy a Javaslat
meghatározza, mely esetekben keletkezik először adófizetési kötelezettsége azoknak a
közhatalmat gyakorló szerveknek, amelyek egyébként nem adóalanyok. A Javaslat
értelmében a nem adóalany közhatalmat gyakorló szervnek azután a termékértékesítés, vagy
szolgáltatásnyújtás után keletkezik először adófizetési kötelezettsége, amellyel a 4 millió
forintos összeghatárt túllépi.
a 37. §-hoz
A csoportos adóalanyiság intézményét az áfa-törvény 2004. május 1-jén hatályba lépett
módosítása hívta életre. A csoportos adóalanyiság intézménye választható forma, amely a
pénzügyi szektor hazai befektetésének, Magyarország regionális központtá válásának
ösztönzésére szolgál. A Javaslat a választás feltételeinek további enyhítését szolgálja azzal,
hogy a csoport tagja lehet fióktelep is, illetve, hogy a törvény „megbízható adózó”-ra
vonatkozó kitételét (ti. elévülési időn belül 5 millió Ft-nál nagyobb áfa-hiányt az adóhatóság
nem tárt fel) csak a csoport bejelentkezésekor kell vizsgálni, de nem veszti el a csoportba
tartozás lehetőségét az, aki a folyamatos működés során téved adókötelezettsége
teljesítésében. (Az érintett adóalanyok nagy forgalmú pénzintézetek, melyeknél még az
óhatatlanul előforduló apró hiba is eredményezhet 5 millió Ft-ot meghaladó áfa-hiányt.)
Másrészről a Javaslat szűkíti is a csoporton belülre adómentesen végezhető tevékenységek
körét azzal, hogy a termékértékesítést e körből kiveszi.
a 38. §-hoz
A Javaslat célja, hogy egyértelművé tegye, ha az adóalany értékpapírt, üzletrészt eseti
jelleggel értékesít az is gazdasági tevékenysége körébe tartozik, még akkor is, ha az
értékpapír, üzletrész vásárlása befektetési céllal történik. A módosítást a Legfelsőbb Bíróság e
tárgyban hozott ítélete tette szükségessé, mivel egy adóalany által történő részvény vásárlást-
eladást saját vagyon befektetés címén nem tekintette gazdasági tevékenységnek. Pontosítani
kellett tehát, hogy nem azáltal végez valaki gazdasági tevékenységet, hogy befektet
(értékpapírt vásárol), hanem azzal, hogy azt a későbbiek során eladja, és abból bevételt
realizál.
a 39. §-hoz
Tekintettel arra, hogy Magyarország 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagállama, a
csatlakozást követően az import egy része Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek
minősül. A Javaslat tehát a beszerzés lehetőségeit (belföldről, importból) bővíti ki a
Közösségen belülről történő beszerzéssel.
A gáz és a villamos energia értékesítés teljesítési helyéről szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv
rendelkezéseit a tagállamoknak 2005. január 1-jétől kell alkalmazni. A hivatkozott direktíva
26
átvétele következtében az áfa-törvény több helyen is módosításra szorul. A Javaslat ezen része
rögzíti, hogy nem tekintendő termékértékesítésnek - így nem adóztatandó az az eset - ha az
adóalany a tulajdonában lévő a szabályozás értelmében terméknek tekintett gázt, vagy
villamos energiát belföldről másik tagállamba továbbítja. Továbbá a Javaslat pontosítást
tartalmaz arra nézve, hogy nem csak a tulajdonos általi, tagállamok közötti
„termékmozgatások” minősülnek a felsorolt kivételektől eltekintve termékértékesítésnek,
hanem a bizományos általi terméktovábbítások is. Ennek indoka, hogy mivel a megbízó és a
bizományos közötti termékátadás is termékértékesítésnek minősül az áfa-rendszerében, a
bizományost és a tulajdonost a tagállamok közötti termékmozgatások tekintetében azonosan
kell kezelni.
A racionalizálódó államigazgatás érdekében az önkormányzatok társulhatnak különféle
közszolgáltatási, fejlesztési feladatok ellátására. A közös feladatellátás termékek (ingatlanok,
berendezések, felszerelések, stb.) átadását is igényelheti, mely térítésmentes átadást a Javaslat
nem tekinti termékértékesítésnek, így az adófizetési kötelezettséggel sem jár.
a 40. §-hoz
Az áfa-törvény a 77/388/EGK irányelvnek megfelelően termékértékesítésnek tekinti, vagyis
adóztatja azt az esetet is, ha az adóalany a saját termékét továbbítja az egyik tagállamból a
másikba. Ez azt jelenti, hogy annak a másik tagállambeli adóalanynak, aki (amely) belföldi
lehívásos készletet tart fenn a vevői számára (a vevő szükséglete szerint vásárol a készletből),
belföldön adóalanyként nyilvántartásba kellene vetetnie magát, hiszen az áfa-rendszer
működése értelmében teljesítene egy Közösségen belüli beszerzést, és egy belföldi
értékesítést. Néhány tagállam, többek között Magyarország, az adóalanyok adminisztratív
terheinek csökkentése érdekében lehetővé teszi, hogy ha a készletből (vevői készlet) egy, a
Közösségen belüli beszerzés után adófizetésre kötelezett adóalany felé történik az értékesítés,
akkor a tagállamok közötti „termékmozgatást” nem tekintik termékértékesítésnek, a
készletből történő értékesítést pedig mint Közösségen belülről történő termékbeszerzést
kezelik. Ezzel ugyanis elkerülhető a külföldi adóalany számára a belföldi regisztráció,
adóbevétel kiesés ugyanakkor nem keletkezik. Ennek a lehetősége a magyar szabályozásban a
csatlakozás óta létezik mind a két irányú relációban, tehát belföldről másik tagállamba, illetve
másik tagállamból belföldre továbbított termékek esetében. Azonban amíg a jelenlegi
szabályozás értelmében a belföldről másik tagállamba továbbított termékek esetében az
egyszerűsítés alkalmazhatóságának feltétele, hogy a készlet helye szerinti tagállam is lehetővé
tegye az egyszerűsítést, a másik tagállamból belföldre érkező készletek esetében ilyen
„kölcsönösségi” feltétel nincsen. Tekintettel arra, hogy ez az egyszerűsítés eltérés a forgalmi
adózás területén irányadó 77/388/EGK irányelvtől, szükséges a tagállamok és az Európai
Bizottság jóváhagyása. A Javaslat az EU Vám és Adózás Főigazgatósága által tett
észrevételnek tesz eleget azáltal, hogy rögzíti, hogy az egyszerűsítés alkalmazhatóságának
feltétele belföldre behozott/fenntartott vevői készlet esetén, hogy az a tagállam is alkalmazza
az egyszerűsítést, ahonnan a termékeket továbbítják.
a 41. §-hoz
A szóban forgó jogszabályhely második fordulata a saját vállalkozásban megvalósított
beruházás, mint termékértékesítés szabályát vetíti le a szolgáltatásnyújtás alkalmazási
területére úgy, hogy azt a saját tevékenységhez végzett szolgáltatást - amelynek adóját az
adóalany, ha mástól szerezte volna be, nem vonhatta volna le - szolgáltatásnyújtásnak
minősíti.
27
A Javaslat pontosítja a hatályos szabályozást. Ennek megfelelően egyértelművé válik, hogy e
jogszabályhely alkalmazási körébe olyan esetek tartoznak, amikor saját tevékenység
keretében történik tárgyi eszköz előállításához kapcsolódó belső szolgáltatásnyújtás, és az
aktivált tárgyi eszközhöz kapcsolódó igénybevett szolgáltatás előzetesen felszámított
adójának levonására - ha az adóalany azt ellenérték fejében vette volna igénybe - nem lett
volna mód. Ilyen esetet valósít meg aktiválható immateriális jószág előállítása, például a
szoftver készítés tárgyi adómentes tevékenységhez.
a 42. §-hoz
Az áfa-törvény az eddigiek során a nemzetközi árufuvarozásban a 0%-os kulcsot, illetve a
levonási jog melletti adómentességet ahhoz kötötte, hogy a fuvarozással termékexport
valósuljon meg, illetve a fuvarozás közvetlenül kapcsolódjon a termékexporthoz. Az áfa
szabályozás terminológiájában azonban a termékexport nem pusztán azt jelentette, hogy a
terméket külföldre viszik, hanem azt is, hogy a terméket külföldre értékesítik. Nem minden
külföldre továbbított termék esetében áll azonban fenn, hogy azt egyben értékesítették is (pl.
postai küldemények, saját tulajdonban lévő termék fuvaroztatása). Ezért egyrészt ez esetben a
megrendelő, amennyiben nem rendelkezik levonási joggal hátrányosabb helyzetben van,
mivel a fuvar belföldre eső útszakasz arányában 25%-os adómértéket visel és nem adómentes,
másrészt a fuvarozók számára is nehezebb az adómérték megállapítása, hiszen nincsen
rálátásuk arra, hogy a megbízójuk számára fuvarozott terméket egyben értékesítették-e. A
Javaslat ezért a nemzetközi fuvar adómentességét ahhoz köti, hogy a fuvarozott terméket a
vámhatóság a Közösség területén kívülre kiléptesse, így az adómentesítés szempontjából nem
játszik szerepet az, hogy a fuvarozott terméket egyben értékesítették-e.
a 43. §-hoz
A Javaslat technikai jellegű pontosítást tartalmaz, ugyanis a Közösség vámterületének, de az
áfa szabályok alkalmazásának értelmében harmadik országnak minősülő területről (pl. Kanári
szigetek) a termék nem külső, hanem ún. belső közösségi árutovábbítási eljárásban hozható
be.
A Javaslat további pontosítást tartalmaz, azáltal, hogy a nemzetközi járatok esetén
egyértelművé teszi, hogy Közösségen belüli, és Közösségen kívüli járatok egyaránt ide
értendőek.
A 77/388/EGK irányelv 15. cikk értelmében adómentes - adó-visszatérítés formájában - a
Közösség területén vásárolt és az utas által a poggyászában a Közösség területén kívülre kivitt
termék. Ennek többek között egyik feltétele, hogy az utas Közösségen kívüli illetőségű
állampolgár legyen. A reptéri (kikötői), tranzitterületen található boltokban azonban a
tagállami gyakorlat alapján adómentesen vásárolhat az utas, amennyiben az úti okmányaival
igazolja, hogy a Közösség területét elhagyja függetlenül az állampolgárságától. Az Európai
Bizottság illetékes főigazgatósága megvizsgálta a kérdést, és álláspontja szerint az irányelv
alapján az adómentes vásárlás kizárólag a közösségen kívüli illetőségű vásárlót illeti meg a
direktíva ezen szakasza alapján. A Javaslat ezt a Bizottsági álláspontot követi le. Azonban a
Bizottság kifejtette, hogy amennyiben a tranzitterületen található boltok egyben vámraktárok
is, az adómentes vásárlás lehetősége fennáll a közösségi illetőségű utasok számára is azzal a
feltétellel természetesen, hogy a vásárolt terméket a Közösség területén kívülre viszik ki.
a 44. §-hoz
A számla és egyszerűsített számla adattartalmában némi pontosítás vált szükségessé. A
Javaslat szerint a számlában továbbra is csak akkor kell feltüntetni a vevő adószámát, ha az
28
értékesítés adómentes (mert ilyenkor a másik tagállambeli vevő saját országában adózik),
vagy ha a vevő a fordított adózás szabályai szerint adófizetésre kötelezett (például a
megrendelő székhelyéhez kötött szolgáltatások igénybe vétele esetében), azonban az ezt
szabályozó előírásokban pontosítás történik. Az első esetben csak közösségi adószámról lehet
szó, míg az utóbbinál belföldi adószám is elegendő.
További változás, hogy a jövőben az adóalany nem köteles a számlában feltüntetni az adóügyi
képviselő adatait. Ennek oka, hogy megszűnik annak a lehetősége, hogy a jövedéki termékek
távértékesítése után az adóügyi képviselő legyen az adófizetésre kötelezett.
A Javaslat szerint az adómentes értékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében a
számlakibocsátónak 2005. január 1-jétől utalnia kell a mentesség természetére (termékexport,
Közösségen belüli értékesítés, tárgyi adómentes értékesítés, stb.).
Az alanyi adómentes adózó által kibocsátott számla áfa-t nem tartalmaz, különbözik viszont
más mentességektől abban, hogy Közösségen belüli értékesítés esetében a vevőt sem terheli
ilyenkor a fordított adózás szabályai szerint adófizetési kötelezettség. Ez indokolja azt a
változtatást, hogy ezt a fajta mentességet a számlában is megkülönböztetetten kell kezelni
úgy, hogy az alanyi adómentes státusra a számlában szövegszerűen is utalni kell. E
kötelezettség előírása a 115/2001. számlázási irányelv 2. cikkének (2) bekezdésén alapul,
amely a 77/388/EGK irányelv 22. cikk (3) bekezdésének b) pontját módosította.
A Javaslat kiterjeszti a befektetési célú arany fogalmát. Ezt az indokolja, hogy az Európai
Bizottság minden év december 1-je előtt átfogó listát tesz közzé a befektetési célúnak
tekinthető arany érmékről az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának „C” sorozatában. A
listát a tagállamok tájékoztatása alapján állítják össze. A lista jelentősége, hogy az abban
szereplő érmék értékesítése, beszerzése - a következő évben összeállított lista kihirdetéséig -
adómentesen történhet, függetlenül attól, hogy azok esetleg időközben már nem felelnek meg
a befektetési célú arany fogalmában az árfolyamra előírt feltételeknek.
A sportlétesítmények bérbeadásának vonatkozásában új fogalom meghatározásával
pontosítást tartalmaz a Javaslat. A sportlétesítmények bérbeadása főszabály szerint tárgyi
adómentesség alá tartozik, amelyre az általános szabályok szerinti adózás választható. A
módosítás célja annak egyértelművé tétele, hogy adózás választása esetén a sportlétesítmény
bérbeadására 15%-os adómérték alkalmazandó. Az áfa-törvény hatályos szövege az
igénybevevő oldaláról a sportlétesítmények rendeltetésszerű használatának nevesítésével
rendezte a kérdést, amelynek tényleges tartalma azonban a gyakorlatban jogbizonytalanságot
okozott. A Javaslat ezért a sportlétesítmények rendeltetésszerű használatára fogalmi
meghatározást ad, amely magában foglalja a hasznosítást, bérbeadást, egyértelművé téve,
hogy a sportlétesítmények bérbeadása adózás választása esetén kedvezményes adókulcs alá
tartozik.
a 45. §-hoz
A gáz és a villamos energia értékesítés teljesítési helyéről szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv
kötelező átvétele kapcsán, annak megfelelően a Javaslat rögzíti, hogy amennyiben a földgáz,
vagy villamos energia értékesítése viszonteladó részére történik, a teljesítés helyének a
viszonteladó gazdasági tevékenységének székhelye, telephelye, ezek hiányában állandó
lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye minősül, tehát az áfát ezen ügyletek után abban
az országban kell megfizetni, ahol az említett székhely, telephely található.
29
a 46. §-hoz
A gáz és a villamos energia értékesítés teljesítési helyéről szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv
értelmében a Javaslat tartalmazza, hogy a földgáz és villamos energia rendszerekhez való
hozzáférés biztosításánál, az ezekben a rendszerekben történő földgázszállítás, villamos
energia átvitel, és más ehhez kapcsolódó szolgáltatások esetén hol van a teljesítés helye. A
teljesítés helye ez esetben ezen szolgáltatásokat megrendelő adóalany székhelye, telephelye
határozza meg, illetve ha a megrendelő közösségen kívüli illetőségű nem adóalany, akkor
annak állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye.
Ezen túlmenően a direktíva, így a Javaslat is kitér arra az esetre, amikor a földgáz, villamos
energia szolgáltatása fogyasztó részére történik. Ebben az esetben a teljesítés helye a ezen
szolgáltatások tényleges felhasználásának, elfogyasztásának helye.
A tényleges használat, élvezet elve szabály alkalmazási körét a 77/388/EGK tanácsi irányelv
9. cikkének 3. bekezdése határozza meg, ugyanakkor tagállami hatáskörbe utalja, az egyes
országok élnek-e vele. Hazánk 2004. május 1-jén élt ezzel a lehetőséggel, és egyes
szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltatás tényleges használata, élvezete helyének
segítségével határozta meg. A jogszabály gyakorlati alkalmazásából adódó változások
azonban kizárólag - az akkori módosításban elsősorban érintett - telekommunikációs
szektorban zajlottak le zökkenőmentesen, mivel a telekommunikációs vállalatok széles
körben elterjedt nemzetközi együttműködésük (pl. roaming, vagy barangoló-szerződések)
keretében szoros kapcsolatot ápolnak nemcsak a Közösségen belül, hanem harmadik
államokkal is. Több esetben ugyanakkor (különösen a K+F szolgáltatások esetében) ez az elv
fékezte a külföldiek itteni megrendeléseit. A módosítás ezért a tényleges használat, élvezet
elve szabály alkalmazási körét a távközlési szolgáltatásokra szűkíti le, illetve ezen túl csak a
fuvarozási eszközök bérbeadása kapcsán rendeli alkalmazni. A módosítás 2004. május 1-jére
visszamenőleg alkalmazható.
a 47. §-hoz
A Javaslat pontosítja az ügynöki szolgáltatás teljesítési helyét, azaz a más nevében és javára
történő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás közvetítése esetén az ügynöki szolgáltatás
teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a közvetített termékértékesítést és
szolgáltatásnyújtást teljesítették. Egyúttal a Javaslat rendezi, hogyan kell meghatározni a
teljesítési helyet abban az esetben, ha a teljesítési hely abban a tagállamban van, amelyik által
kiadott adószámot a megrendelő alkalmazza, és a megrendelő egyszerre több tagállamban is
rendelkezik adószámmal. Ezen adóalanyok a szolgáltatások igénybevétele esetén keletkező
adófizetési kötelezettségüket abban a tagállamban teljesítik, amelyikben azt az adóalanyiságot
eredményező tevékenységet folytatják, amelynek érdekében a szóban forgó szolgáltatásokat
igénybe vették, vagyis a hatályos szabályozástól eltérően nem ők választják ki, hogy melyik
adószám alatt akarnak adózni.
a 48. §-hoz
A Javaslat pontosítja a Közösségen belüli ügyletek (értékesítés és beszerzés) esetében az
adófizetési kötelezettség keletkezését, azzal, hogy nem kell a bevallást önellenőrizni,
amennyiben a számlát a teljesítés hónapját követő hónap 15. napját magában foglaló adó-
megállapítási időszakot követően veszik kézhez. A Javaslat rögzíti továbbá, hogy a
Közösségen belülről történő termékbeszerzéshez fizetett előleg esetén az adófizetési
kötelezettség mikor keletkezik.
30
a 49. §-hoz
A Javaslat pontosítást tartalmaz, így import esetében az adófizetési kötelezettség nem a
szabadforgalomba bocsátásról szóló árunyilatkozat elfogadásának, hanem az erről hozott
határozat közlésének napján keletkezik. A módosítást az indokolja, hogy a csatlakozást
követően az import utáni áfát az adóalanyok többségének önadózással kell rendeznie. Az
adóalap megállapításához szükség van azonban az elfogadott vámértékre. Az adóalanyok
többségénél a határozat közlésének időpontja az az időpont, amikor már rendelkezik az
adóalap, áfa kiszámításához szükséges információval.
a 50. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy a Közösségen belülről történő termékbeszerzéshez fizetett előleg
esetén az adó alapja maga az előleg összege. Ennek oka, hogy belföldi ügylet során az
előleget úgy kell tekinteni, mint amely már tartalmazza az adó mértékét. Közösségi ügylet
esetében azonban ez nem kivitelezhető, mivel az adó fizetésére nem az értékesítő, hanem a
vevő kötelezett, a közösségi ügyletekre vonatkozó szabályozás szerint.
a 51. §-hoz
A Közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés esetén az adómentesség egyik
feltétele, hogy a termék elhagyja az ország területét. Tekintettel arra, hogy a tagállamok
közötti vámhatárok megszűntek, nincsen egységes, a vámhatóság által igazolt módja annak,
hogy a termék belföldről kilépett. Ezért ennek a tényét az adóalanynak kell tudnia igazolni. A
Javaslat rögzíti, hogy ennek igazolására szolgálhat a fuvarokmány, vagy egyéb más okmány,
mely hitelt érdemlően igazolja, hogy a terméket elszállították.
A diplomáciai kapcsolatok zökkenőmentesebbé tételéhez, valamint a hatodik áfa-irányelv 15.
cikkének 10. pontjának való teljesebb megfelelés érdekében szükséges a jogszabályhely
módosítása. A 29/A. § f) pontjában hivatkozott külön jogszabály, a diplomáciai és konzuli
képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek
és azok tagjai számára adható általános forgalmiadó- és jövedékiadó-visszatérítésről szóló
237/1997. (XII. 18.) Korm. rendelet fogja megállapítani - az Áfa-bizottság 49. ülésén
elfogadott iránymutatás szerint - az igazolásra alkalmas okiratot.
Amennyiben az EU más tagállamában nyilvántartott diplomáciai testület szerez be hazánkból
terméket oly módon, hogy a terméket ki is szállítják Magyarországról, akkor ezt oly módon
teheti meg, mintha az ügylet Közösségen belüli adómentes termékértékesítés keretében történt
volna. A diplomáciai testületek nem rendelkeznek ugyan közösségi adószámmal, de ezen
dokumentum pótlását hivatott szolgálni a külön jogszabályban meghatározott igazolás.
Ugyanakkor azon termékbeszerzések amelyek következményeként a termék nem hagyja el -
igazoltan - Magyarországot, valamint a szolgáltatások igénybevétele esetén a diplomáciai
szervezetek továbbra is csak utólagos adó-visszatérítés formájában mentesülhetnek a forgalmi
adó fizetése alól.
a 52. §-hoz
A 77/388/EGK tanácsi irányelv értelmében a tagállamok alkalmazhatják az ún.
háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítést. Háromszögügyletről abban az esetben
beszélhetünk, ha két egymást követő értékesítés három különböző tagállambeli adóalany
között történik, illetve a második ügyletben a vevő lehet adóalany, vagy nem adóalany
adófizetésre kötelezett jogi személy is, és a termék elfuvarozása során az első értékesítőtől
közvetlenül az utolsó vevőhöz kerül, mintegy háromszöget alkotva ezáltal. Ilyen lehet
31
például, amikor a vevő egy másik tagállambeli adóalanyt bíz meg egy termék beszerzésével,
melyet közvetlenül szállítanak le a harmadik tagállamból számára. Legyenek az adott esetben
az ügyletben résztvevő felek A, B és C .
A Közösségen belülről történő beszerzés szabályai szerint a Közösségen belüli beszerzés
esetén a teljesítés helye, vagyis ahol az adófizetési kötelezettséget teljesíteni kell, a termék
elfuvarozásának rendeltetési helye. A háromszögügylet esetében ez azt eredményezi, hogy B
adóalanynak C országban keletkezik adófizetési kötelezettsége az A adóalanytól történő
termékbeszerzése után, valamint teljesít C országban egy belföldi értékesítésnek minősülő
ügyletet. Annak érdekében, hogy csökkentsék ezen típusú ügyletekből az adózókra háruló
adminisztratív terhet, lehetőség van arra, hogy háromszögügylet esetén B adóalany C
országban teljesített Közösségen belülről történő beszerzése adómentes legyen, valamint a C
országbeli értékesítése után az adófizetési kötelezettség ne őt, hanem a vevőt terhelje,
valamint, hogy A adóalanynak nem kell ezen ügylet miatt adóalanyként bejelentkeznie a C
ország adóhatóságánál.
A háromszögügylet tehát adminisztratív egyszerűsítés, a bejelentkezés (adóalanyként történő
nyilvántartásba vetetés kerülhető el vele). Előfordultak azonban olyan esetek, melyben a
középső szereplő (B adóalany) rendelkezett belföldi adószámmal más ügyletből kifolyólag, és
mégis a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítést alkalmazta. Ez esetben a rendelkezés
nem azt a célt szolgálta, hogy a külföldi adóalanynak ne kelljen bejelentkezni, hanem azt,
hogy ezáltal a vevő (C) jobb likviditási pozícióba kerüljön. A Javaslat értelmében tehát a
háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítést nem alkalmazhatják azok a külföldi adóalanyok,
akik (amelyek) már rendelkeznek belföldi adószámmal.
a 53. §-hoz
A Javaslat mentesíti az adó alól (a 2003/92/EK direktívával összhangban) a földgáz és a
villamos energia importját (harmadik országból történő beszerzését). Ennek oka a kettős
adóztatás elkerülése, mivel ellenkező esetben az import során mind termékimport jogcímén,
mind a termékértékesítés teljesítési helyére vonatkozó szabályok miatt belföldön adófizetési
kötelezettség keletkezne.
a 54. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Közösségen belülről történő beszerzéshez fizetett
előleg után fizetendő áfát is levonhatja az egyébként levonási joggal rendelkező adóalany.
Csoportos adóalanyiság keretében a csoporton belülre tárgyi adómentesen végezhető
tevékenységek körét leszűkíti a Javaslat a szolgáltatásnyújtásokra. A csoporton belülre
végzett termékértékesítésekre ezzel az általános szabályok vonatkoznak.
a 55. §-hoz
A hatályos törvényi rendelkezések szerint nem egyértelmű a levonási jog megléte olyan
beszerzések esetén, amelyeket speciális - termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak nem
minősülő - tevékenységek (pl. kis értékű ajándék, vállalkozási célból történő ingyenes
termékátadás, közcélú adományozás) érdekében használ fel az adóalany. Mivel ezen
tevékenységekhez nem indokolt levonási tilalom kapcsolása (hiszen lényegében üzleti célú -
adólevonási jogot megalapozó - felhasználást valósítanak meg), a Javaslatban foglalt
módosítás biztosítja az ezekhez kapcsolódó beszerzések tekintetében a levonási jog
gyakorolhatóságát.
2004. január 1-jétől - a vállalkozási célon kívüli magánhasználat lehetőségére tekintettel -
lépett hatályba a parkolási szolgáltatás igénybevétele, valamint az úthasználati díj fizetése
32
esetén felszámított adó levonásának tilalma. A Javaslat szerint - a nemzetközi fuvarozás és
személyszállítás versenyképességének javítása érdekében - ez a rendelkezés módosulna úgy,
hogy a 3,5 tonna össztömeg feletti járművek esetén a levonási tilalom nem érvényesülne.
a 56. §-hoz
Az adólevonási joggal nem rendelkező adóalanyok (pl. alanyi adómentes, kizárólag tárgyi
adómentes tevékenységet végző) adóalanyok másik tagállamból történő beszerzései után
belföldön adózni csak a meghatározott értékhatárt meghaladóan kell, vannak azonban egyes
termékek (új közlekedési eszköz, jövedéki termékek), melyek más tagállamból történő
beszerzése után az adót beszerzési értékhatártól függetlenül belföldön kell megfizetni. A
tagállamok közötti kereskedelemben résztvevő felek az adófizetési kötelezettség teljesítése
szempontjából a közösségi adószámokból orientálódnak. Tehát a Közösségen belülről történő
termékbeszerzéshez az adóalanyoknak rendelkezniük kell közösségi adószámmal.
Előfordulhat azonban olyan eset, hogy a felsorolt adózói kör akár speciális termék beszerzése
miatt, akár más okból közösségi adószámot igényel, ugyanakkor az értékhatár alatti
beszerzése miatt és választása hiányában nem jogosult a terméket a másik tagállamból
adómentesen beszerezni, de ezt érvényes közösségi adószám birtokában megteheti, mivel az
eladó a közösségi adószámából arra következtet, hogy neki nem kell adót felszámítania. Ezért
a Javaslat kimondja, hogy ha valaki a közösségi ügylet során közösségi adószámot használt,
az adófizetésre kötelezett függetlenül attól, hogy a beszerzésével Közösségen belülről történő
termékbeszerzés tényállását megvalósította-e. Ez alól kivételt képeznek a Javaslat értelmében
azok az esetek, amikor egyébként a beszerzés adómentes lenne.
a 57. §-hoz
A Javaslat szerinti módosítás megteremti az összhangot a számla adattartalmára vonatkozó,
szintén módosuló előírásokkal. A módosítás lényege, hogy még a belföldi teljesítésű
adómentes ügyletek (termékexport, Közösségen belüli adómentes értékesítés, tárgyi
adómentes értékesítés, stb.) esetén a számlában az adómentesség természetére kell utalni,
addig a nem belföldre eső teljesítési helyű - azaz belföldön nem adóztatandó - ügyletek
esetében az „az áfa-törvény területi hatályán kívüli” kifejezést kell feltüntetni. Ezzel
biztosítható, hogy az adófizetési kötelezettséget nem keletkeztető, ám áfa-szempontból
egymástól eltérő megítélésű (adómentes, illetve adókörön kívüli) ügyletek a számlában is
eltérő módon jelenjenek meg.
a 58. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy termékimport utáni áfát önadózással a belföldön nyilvántartásba
vett adóalany rendezi (a belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany ezt értelemszerűen nem
is tudná megtenni).
a 59. §-hoz
A vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés esetében az Európai Bizottság Vám és Adózás
Főigazgatósága észrevétele kapcsán szükségessé vált a vevő készletre vonatkozó nyilvántartás
előírása olyan bontásban, amelyből a másik tagállamba kiszállított termékek adójogi sorsa
egyértelműen nyomon követhető.
a 60-61. §-okhoz
Az apport áfa-rendszerbeli kezelésének megváltozásával összefüggésben a Javaslat pontosítja
a visszaigénylés szabályait. A 2004. május 1-je előtt ellenérték nélküli átadásként kezelt
apport esetén a tárgyi eszköz beszerzéséhez kötődő visszaigénylési jogcím alkalmazható volt,
33
amennyiben az áthárított adó összegét az apportot fogadó kifizette. Tekintettel arra, hogy az
apport ellenérték fejében létrejött értékesítésként kezelendő, a visszaigénylési jogcímnél az
ellenérték megfizetését előíró szabály figyelmen kívül hagyása indokolt, mivel ez esetben
nem ellenértéket, hanem üzletrészt, részesedést kap az apportáló.
a 62-63. §-okhoz
2004.	május 1-jétől a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyok már egyes
szolgáltatásaik után is jogosultak kompenzációs felárra. Ez azonban jelenleg csak a hatályos
törvény mellékletében jelenik meg, ezért a Javaslat szerinti módosítás az említett 2004. május
1-jei változást következetesen átvezeti a kompenzációs felárra vonatkozó egyéb törvényi
előírásokon is.
a 64. §-hoz
A Javaslat szerinti módosítás mindössze pontosítást jelent a hatályos szabályozáshoz képest.
Az átvevő adóalany (felvásárló) ugyanis a kompenzációs felárat sohasem önmagában, hanem
az ellenérték részeként fizeti ki, ezért szükséges a törvényi előírást is ennek megfelelően
pontosítani.
a 65. §-hoz
Az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási mód lehetővé teszi az
adómegállapítási időszakra számított árrés szerinti adózást. Ez esetben - ellentétben a
pozíciószám szerinti árrésnél - egy adott időszak árrése negatív is lehet. A Javaslat így
egyértelműsíti, hogy negatív különbözet esetén az árrés összegét nullának kell tekinteni.
a 66. §-hoz
Tekintettel a Közösségi Vámkódexre, valamint arra, hogy az import áfát 2004. május 1-től
adóalanyok esetében önadózással kell megfizetni, a vámteher nem tartalmazza az áfa
összegét. Ezért a Javaslat pontosítja, hogy közvetett vámjogi képviselet esetén a vámteher és
az import áfa összege elkülönítetten kell a számlán szerepeltetni.
a 67. §-hoz
Áfa-raktár esetében a beraktározónak az adómentes értékesítéshez rendelkeznie kell a
beraktározási okmánnyal. Az áfa-raktárba történhet azonban adómentesen Közösségen
belülről történő termékbeszerzés is. Ebben az esetben célszerűbb, hogy ha az adómentesítésre
vonatkozó okmánnyal nem a terméket értékesítő, hanem a közösségi terméket beszerző
rendelkezik.
a 68. §-hoz
A közösségi szabályozás értelmében a közösségi és nem közösségi árukra azonos elbánást
kell biztosítani. Tekintettel arra, hogy a vámraktárban történő raktározás adómentes,
biztosítani kell, hogy az áfa-raktárban történő raktározás is adómentes legyen. A Javaslat erről
rendelkezik.
a 69. §-hoz
A Javaslat pontosítja a jogharmonizációs záradék szövegét, mivel a korábban hivatkozott
jogszabály (Európai Megállapodás) időközben hatályát vesztette.
a 70. §-hoz
A hatályos szabályozásnak megfelelően indokolt a szolgáltatásokra is kiterjedő kompenzációs
felárra vonatkozó szabályozás következetes érvényesítése, a cirok vámtarifa-számának
34
pontosítása, és a bérhízlalás elhelyezése. A melléklet Javaslat szerinti módosítása az említett
célok megvalósítását szolgálja.
V.	Fejezet
A fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A fogyasztói árkiegészítés szabályozásánál érdemi változás a helyközi tömegközlekedésben
igénybe vehető támogatás esetén következik be. A százalékos mértékű árkiegészítési kulcs
megmarad, azonban az így igénybe vehető összeg felülről maximálttá válik.
A fix összegű fogyasztói ár-kiegészítési díjtételek valorizálása 4,4 % figyelembe vételével
történt.
A helyközi közlekedésben a módosítás értelmében a túlzott (a mindenkori előirányzott
inflációt meghaladó) tarifaemelések sem járnak majd együtt a fogyasztói árkiegészítés
növekedésével, mivel azon esetekben, amikor az áremelés meghaladja a költségvetési
irányelvben a következő évre tervezett infláció mértékét, a fogyasztói árkiegészítés alapja az
előző évi támogatási alap inflációval megnövelt értéke lesz. (Ez azt is jelenti, hogy - mivel a
kedvezményezetteknek változatlanul jár a Korm. rendelet szerinti támogatási mérték - az
áremelést kezdeményező árhatóságnak kellene állnia saját fejezete terhére a különbözetet). Az
alapszámot 2005-re a törvény kihirdetésekor alkalmazott árak figyelembe vételével kell
megállapítani, ezután pedig mindig az előző évi fogyasztói árkiegészítés alapjának
vizsgálatával. Azaz, ha a fogyasztói árkiegészítés alapja a törvény által meghatározott
maximum, de az árakat a támogatásra jogosult tovább emeli, akkor a következő évben is csak
a már maximált adóalap inflációs korrekciójával lehet kiszámítani a tárgyévi fogyasztói
árkiegészítés alapját.
A komp- és révközlekedés bérletárainak a jegyárakhoz történő arányosítása is indokolja a
fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (Fát.) mellékletének
módosítását. Az érintett önkormányzatok polgármestereivel és a szolgáltatókkal történt
egyeztetés alapján nincs szükség hatósági ár bevezetésére. Ezért nem állítható vissza a
százalékos mértékű fogyasztói árkiegészítés. A fix összegű támogatás ugyanakkor normatív
támogatást tartalmaz, így nem alkalmas arra, hogy a helyben szokásos ár- és kereset-
viszonyokhoz igazított szabad árak különbözőségét elfedje. Mérséklendő ugyanakkor a váci
kompnál előállt feszültségeket, a bérletek támogatása az átlagosnál jóval nagyobb mértékben
növekedik.
Az ellenőrzés feltárta azokat a visszaéléseket, visszaélési lehetőségeket, amelyek az
önkormányzati segítséggel megvalósított, tanintézetek tanulói bérletvásárlásaira vezethetők
vissza. (A konstrukció lényege, hogy az önkormányzat minden diáknak megveteti a
tanintézettel a bérletet, függetlenül attól, hogy a diáknak valóságosan szüksége van-e a
tömegközlekedés igénybe vételére. Ezzel megnő a közlekedési szolgáltató által lehívható
támogatás, miközben az önkormányzat megtéríti a bérletvásárlás költségét.) A visszaélések
megszüntetése érdekében a nevelési-oktatási intézmények által vásárolható bérletek után
igénybe vehető fogyasztói árkiegészítés köre leszűkül
a)	a hatósági áras különjárati autóbusz-forgalomra, valamint
b)	azokra az esetekre, amikor az adott településen alsó fokú tanintézet nem működik.
Ilyenkor a körzetileg illetékes oktatási intézmény a telephelye és a diák lakóhelye
35
közötti útvonalra szóló bérletet megvásárolhatja a tanulmányi időszakra (szeptember-
június hónapokra).
Az ingyenes utazások ellentételezése a fogyasztói árkiegészítés neuralgikus pontja. Mivel a
fogyasztói árkiegészítés a kedvezményes utazások miatt a közlekedési szolgáltatóknál kieső
bevételek kompenzációja, elengedhetetlen a kedvezményes utazásokkal való tételes
elszámolás. Ez azonban az ingyenes utasok esetében megvalósíthatatlan, ezért szabályozási
szempontból ez a kör mindenképpen szűkítendő, vagy a kedvezmények mértékének
csökkentésével, vagy a kedvezményezettek körének korlátozásával. Az országgyűlési
képviselők utazási költségtérítésben részesülnek, ezért az ő utazásuk költsége megtéríthető
más módon is. A haderőreformmal a sorkatonai/polgári szolgálat megszűnik, így az
ingyenesség fenntartása oka fogyottá válik. (Természetesen a szerződéses katona igénybe
veheti a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítést, mint bárki más bejáró dolgozó a
vonatkozó, 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint.)
Mivel jelenleg is a GKM állapítja meg a helyi tömegközlekedésben, valamint a komp- és
révközlekedésben az ingyenes utazások után járó fogyasztói árkiegészítést, célszerű az e célt
szolgáló keretösszeget, valamint az utalványozást a szaktárca hatáskörébe utalni. Mindaddig
ugyanis, amíg az ingyenes utazások nem megszámolhatók, a fix összegű fogyasztói
árkiegészítés gyakorlatilag termelési árkiegészítésként működik.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 71. §-hoz
A Javaslat a nevelési-oktatási intézmények által vásárolható bérletek után igénybe vehető
fogyasztói árkiegészítés körét szűkíti le. A személyszállítási szolgáltatók a jövőben csak
akkor igényelhetik a fogyasztói árkiegészítést oktatási intézmények saját tanulóik részére
történő vásárlása esetén, ha hatósági áras különjárati autóbusz szolgáltatást vesznek igénybe,
valamint abban az esetben, ha az adott településen alsó fokú tanintézet nem működik, akkor a
körzetileg illetékes oktatási intézmény telephelye és a diák lakóhelye közötti útvonalra szóló
bérletvásárlások után a tanulmányi időszakban (szeptember-június hónapokban).
a 72. §-hoz
A Javaslatot a költségvetési előirányzat tervezhetősége, illetve kézben tartása indokolja. A
túlzott (a mindenkori előirányzott inflációt meghaladó) tarifaemelések nem járnak együtt a
fogyasztói árkiegészítés növekedésével, mivel azon esetekben, amikor az áremelés
meghaladja a tervezett infláció mértékét, akkor a fogyasztói árkiegészítés alapja az előző évi
támogatási alap inflációval megnövelt értéke lesz. Az alapszámot 2005-re a törvény hatályba
lépésekor alkalmazott árak figyelembe vételével kell megállapítani, ezután pedig mindig az
előző évi fogyasztói árkiegészítés alapjának vizsgálatával. Azaz, ha a fogyasztói árkiegészítés
alapja a törvény által meghatározott maximum, de az árakat a támogatásra jogosult tovább
emeli, akkor a következő évben a már maximalizáltan meghatározott adóalap inflációs
korrekciójával lehet kiszámítani a tárgyévi fogyasztói árkiegészítés alapját.
a 73. §-hoz
A Javaslatot az indokolja, hogy jelenleg is a GKM állapítja meg a helyi tömegközlekedésben,
valamint a komp- és révközlekedésben az ingyenes utazások után járó fogyasztói
árkiegészítést, akkor célszerű az e célt szolgáló keretösszeget, valamint az utalványozást a
szaktárcára bízni. A fix összegű fogyasztói árkiegészítés gyakorlatilag termelési
árkiegészítésként működik.
36
a 74. §-hoz
A helyi tömegközlekedésben, valamint a komp- és révközlekedésben ingyenesen igénybe vett
szolgáltatások után az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóknak járó fogyasztói árkiegészítés
kiutalásának rendjét indokolt miniszteri rendeletben szabályozni, melynek elkészítése a
gazdasági és közlekedési miniszter feladata.
a 75. §-hoz
A Javaslat a Fát. mellékleténél az országgyűlési képviselők és a sorkatonák ingyenes
utazásának fogyasztói árkiegészítésből történő finanszírozásának megszüntetésére tesz
javaslatot.
VI.	Fejezet
A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosításánál változatlanul
célul tűzi, hogy a regisztrációs adó az Európai Unióhoz történő csatlakozással megszűnő
fogyasztási adót felváltó adóként működjön a forgalomba helyezés sajátosságai, illetve az
érvényesíteni kívánt környezetvédelmi szempontok miatti szükségképpeni eltérések mellett.
Lényegi változást jelent a hatályos szabályok szerinti, a márkakereskedők által fizetendő
(illetve tőlük a vezérképviselet által átvállalható) adóelőleg megszűnése mivel az a
gyakorlatban a gépjármű-forgalmazók szerint bonyolultnak, számviteli szempontból nehezen
kezelhetőnek bizonyult. Egyúttal az adóelőleg-fizetési rendszer megszűnésével a regisztrációs
adó kötelezettség szorosabban kapcsolódik az áfa-kötelezettséghez. Ezzel párhuzamosan a
Javaslat egyértelművé teszi, hogy mely esetben tartozik a regisztrációs adó a gépjármű
értékesítésének áfa-alapjába.
Az adóztatandó termékkört a Javaslat kiterjeszti a motorkerékpárokra, természetesen csak
abban a körben, amelynél a mindenkor hatályos szabályok szerint a forgalomba helyezés
kötelezettségként felmerül. Nem változik az eljáró adóhatóság (Vám és Pénzügyőrség), és
ugyancsak érintetlen marad az adóigazolás rendszere, vagyis a forgalomba helyezésnek
változatlanul feltétele a regisztrációs adó megfizetésének igazolása.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 76. §-hoz
A Javaslat a fogyasztási adó termékkörét átvéve, illetve azt a motorkerékpárokkal kibővítve
állapítja meg az adóztatandó termékek körét, azaz az adó tárgya a személygépkocsi és a
lakóautó, valamint a motorkerékpár. Adót fizetni azonban csak azon termék után kell, melyet
belföldön forgalomba kívánnak helyezni, tehát a belföldön gyártott, vagy belföldre behozott,
de forgalomba helyezés nélkül kivitt autók, motorok után nem keletkezik regisztrációs
adófizetési kötelezettség. A Javaslat rendelkezik arról is - az államháztartásról szóló törvény
előírását követve -, hogy az adott befizetés az államháztartás mely alrendszerének bevételét
képezi.
a 77. §-hoz
A Javaslat az értelmező rendelkezéseknél pontosítja a forgalomba helyezés fogalmát, illetve a
rendelkezések egyértelmű alkalmazása érdekében meghatározza a nyilvántartásba vétel, a
37
motorkerékpár, a Közösségen belülről történő beszerzés, és az importáló fogalmát. A
személygépkocsi fogalmának módosításával a mentőautó kikerül a törvény tárgyi hatálya alól.
a 78.§-hoz
Annak érdekében, hogy a regisztrációs adó áfa alapot képezzen (hiszen az áfára vonatkozó
közösségi szabályozás értelmében az áfa alapjába beletartoznak az adók és más kötelező
jellegű befizetések), a Javaslat az adófizetési kötelezettséget az áfa fizetési kötelezettséget
keletkeztető tényálláshoz, illetve az áfa fizetésére kötelezett adóalanyhoz telepíti.
a 79.§-hoz
A Javaslat az adó alanyát a tranzakció típusától függően határozza meg. Így a gépjárművet
értékesítő (pl. márkakereskedő) az adó alanya abban az esetben, ha a gépjárművet az általa
teljesített értékesítés következményeként helyezik először belföldi forgalomba. A
márkakereskedő az autót belföldi gyártás esetén belföldről, túlnyomórészt azonban másik
tagállamból, vagy importból szerzi be, azonban mivel a forgalomba helyezés nem ezen
beszerzések, hanem az ő értékesítése következményeként valósul meg, a regisztrációs adó
fizetési kötelezettség is csak akkor merül fel. Ez egyben lehetővé teszi, hogy a nem belföldi
forgalomba hozatali céllal (logisztikai szempontból) belföldön tárolt, külföldre kivitt kocsikra
ne kelljen regisztrációs adót fizetni.
Abban az esetben, ha a forgalomba helyezés az import következménye (pl. magánszemély
vagy cég importál saját használatra gépkocsit), akkor az adó alanya az importáló (praktikusan
a tulajdonos). Közösségen belülről történő beszerzés esetén az adó alanya új gépjárműveknél
(6 hónapnál nem régebben forgalomba helyezett, vagy 6.000 km-nél kevesebbet futott
gépjármű) az áfa fizetésére kötelezett személy. Az áfára vonatkozó szabályozás szerint
ugyanis új gépjármű másik tagállamból történő beszerzése esetén mindig a célország szerinti
adóztatás érvényesül, így ebben az esetben a magánszemély beszerző is áfa fizetésre
kötelezett, míg nem új gépjármű esetén csak az adóalany beszerző esetében érvényesül a
célország szerinti adóztatás, ezért ez esetben az adóalanya a tulajdonos. Átalakítás esetén az
adó alanya szintén a gépjármű tulajdonosa. A Javaslat rendezi továbbá, hogy közös tulajdon,
illetve külföldi illetőségű adóalany esetén kit terhel az adófizetési kötelezettség.
a 80. §-hoz
Annak érdekében, hogy a regisztrációs adó az áfa alapjába tartozzon, a regisztrációs adó
fizetési kötelezettséget is célszerű az áfa fizetési kötelezettség keletkezéséhez kötni. Így
belföldi értékesítés és az áfa-törvény szerinti Közösségen belülről történő beszerzés esetén az
áfa-törvénybeli teljesítési időpontban, import esetén a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról
szóló határozat közlésének napján, átalakítás esetén az átalakítás napján, egyéb esetben pedig
a belföldre történő behozatalnak, de legkésőbb a forgalomba helyezés időpontjában keletkezik
az adófizetési kötelezettség.
a 81. §-hoz
A regisztrációs adó esetében általános érvénnyel továbbra is - a környezetvédelmi
szempontokat figyelembe vevő - tételes adómértékek érvényesülnek, mellyel a használt
autóknál tapasztalható alulszámlázás csökkentése, megszüntetése továbbra is megvalósítható.
Wankel-motor esetében - a kamratérfogathoz viszonyított magasabb teljesítmény miatt - a
Javaslat az egyébként alkalmazandó adómérték kétszeresét írja elő.
38
a 82. §-hoz
Az adó beszedése - a hatályos szabályozás szerinti önadózás helyett - főszabály szerint
kivetéssel történik. Amennyiben az adó alanya személygépkocsiját átalakítani kívánja, a
területileg illetékes közlekedési felügyelethez benyújtott előzetes engedély iránti kérelemmel
egyidejűleg köteles értesíteni az adóhatóságot az átalakítás szándékáról, bejelentve a
szükséges adatokat, abból a célból, hogy az adóhatóság a szükséges adatok alapján az
átalakítás megtörténtével meg tudja állapítani a fizetendő adót. Az eljárási szabályok az
adózás rendjéből mint mögöttes szabályból fakadnak.
a 83. §-hoz
A Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy ha a forgalomba helyezés a személygépkocsi
importjának, illetve az általános forgalmi adó alanya által teljesített személygépkocsi-
értékesítés közvetlen következményeként valósul meg, akkor a fizetendő általános forgalmi
adó alapjába a regisztrációs adó is beletartozik, ahogy ezt az általános forgalmi adóról szóló
törvény is kimondja.
a 84. §-hoz
Változatlan marad az adóigazolás intézménye, amely az adott gépjárművet terhelő
regisztrációs adó megfizetését igazolja, s amellyel a forgalomba helyezésnél az adó alanya az
illetékes hatóságnál bizonyítja az adó befizetésének tényét. Így a Javaslat az adóigazolás
kapcsán csak az adóelőleg-rendszer megszűnésével kapcsolatos módosításokat vezeti át.
a 85. §-hoz
A regisztrációs adó alóli mentességek köre a hatályos szabályozás szerint a fogyasztási adó
alóli mentes körhöz igazodik. A Magyarországon működő tiszteletbeli konzulok által használt
hivatali, HC betűjelű rendszám megszűnésével egy mentességi jogcím okafogyottá válik,
ugyanakkor szükséges azt az esetet is adómentesként kezelni, ha az importáló nem kéri a
gépjármű forgalomba helyezését.
a 86. §-hoz
A hatályos szabályozás rendezi azokat az eseteket, melyeknél a forgalomba helyezés
elmaradása miatt az adó visszajár. E körben ugyancsak az adóelőleget megfizetőkre
vonatkozó rendelkezések elhagyása indokolt. Így az adóhatóság visszafizeti az adót, ha az adó
alanya hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a személygépkocsit Magyarország területéről
kiszállítja, azaz nem helyezi belföldön forgalomba, vagy a gépjármű a forgalomba helyezésre
egyéb módon alkalmatlanná válik.
a 87. §-hoz
A Melléklet a regisztrációs adótételeket határozza meg.
VII.	Fejezet
A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló törvény módosításával egyrészt
pontosítja az importáló fogalmát, rendezi az exportra, illetve a Közösségen belülre történő
értékesítések tárgyát képező termékek utáni járulékkötelezettséget, valamint érdemi bővítés és
szűkítés nélkül pontosítja a melléklet szerinti járulékköteles kört.
39
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 88. §-hoz
A kulturális járulékköteles termékek körében előfordul, hogy az exportra, vagy a Közösség
másik tagállamába történő értékesítésre szánt terméket - a Közösségen belüli áfa-
elszámolásból adódóan, és a külföldiek adó-optimalizáló megfontolása alapján - a terméket
előállító vállalkozás az ugyancsak belföldi áfa-számmal rendelkező, de külföldi központ felé
értékesíti (még belföldön). Ebből következően a kulturális járulék alóli mentesség csak a
második ügyletre, a külföldi központ harmadik országba, vagy más tagállamba történő
értékesítésére vonatkozhatna. Indokolt ugyanakkor, hogy a belföldön felhasználásra nem
kerülő terméket ne terhelje járulék, így a módosítás alapján ezen értékesítések árbevételével
csökkenthető a járulékalap.
A Javaslat szerint a járulék alapot csökkenti a kulturális járulék fizetésére kötelezett által
végzett járulékköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében beszerzett
járulékköteles termékek, igénybe vett szolgáltatások számlával igazolt, általános forgalmi adó
nélküli beszerzési ára. A módosítás évek óta húzódó jogértelmezési problémát szüntet meg
azzal, hogy egyértelművé teszi az egyszeres járulékteher fizetési kötelezettséget, mely
megfelel az állásfoglalásokban kifejtett jogértelmezéseken alapuló eddigi adózói és
adóhatósági gyakorlatnak.
a 89. §-hoz
Az eddigi járulékköteles kör érintetlensége érdekében a Javaslat - igazodva hazánknak az
Európai Unióhoz történő csatlakozásából adódó fogalmi változásokhoz - pontosítja az
importáló fogalmát.
a 90. §-hoz
A Javaslat a kulturális járulékköteles termékek és szolgáltatások körét - érdemei szűkítés,
illetve bővítés nélkül - pontosítja, illetve hozzáigazítja a terminológia változásához,
korszerűsödéséhez, valamint a Kombinált Nómenklatúra és az SZJ változásaihoz. A
módosítás nem jár bevétel-növekedéssel vagy bevétel-csökkenéssel, mivel a hivatalos lapok
(közlönyök) után korábban sem kellett, a DVD-k után pedig eddig is kellett kulturális
járulékot fizetni.
HARMADIK RÉSZ
A JÖVEDÉKI ADÓT ÉS AZ ENERGIADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
VIII.	Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003.
évi CXXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a jövedéki szabályozás tekintetében elsősorban az uniós belpiaci forgalomra
kialakított szabályozásban szükséges kisebb korrekciókat, kiegészítéseket tartalmazza. Így
például lehetővé válik, hogy az adómentes felhasználók részére a tagállamokból bejegyzett
kereskedőkön keresztül is az importtal azonos feltételek mellett hozhassanak be
ásványolajterméket. A bioüzemanyagokra vonatkozó szabályozás módosítása a megújuló
energiaforrások üzemanyagcélú felhasználásának ösztönzésére vonatkozó nemzeti
célkitűzésekkel összhangban szerepel a Javaslatban, melynek megfelelően a motorbenzinbe
40
(az ETBE komponenseként) bekevert bioetanol és a gázolajba bekevert biodízel
adókedvezményét szabályozza. Környezetvédelmi szempontokat juttat érvényre az a
változtatás, mely szerint 2005. július 1-jétől a jelenlegi adómérték a 10 ppm vagy az azalatti
kéntartalmú üzemanyagokra marad érvényben, a 10 ppm-nél nagyobb kéntartalom fölött
pedig magasabb adómérték kerül előírásra, melynek hatására a rosszabb minőségű
üzemanyagok várhatóan kiszorulnak a piacról, forgalmazásuk megszűnik. A jövedékiadó-
mértékek bevételi célzatú emelésére 2005. évben nem kerül sor. A biodízel és a rosszabb
minőségű üzemanyagok esetében bekövetkező változások nem költségvetési indíttatásúak, a
cigarettára és a finomra vágott fogyasztási dohányra javasolt valorizált, illetve újraszámolt
adóminimum érvényesítése pedig annak érdekében szükséges, hogy az adóminimum
kifejthesse hatását, kellő védelmet nyújtson az alulról irányuló árversennyel szemben.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 91. §-hoz
A Javaslat a törvényben használt fogalmak pontosítását kiegészítését tartalmazza. Pontosítja a
belföldi előállítás fogalmába nem beleértendő eseteket, az aromákra alkalmazandó
vámtarifaszám állapotrögzítését, a bioetanol és a biodízel módosított fogalmát. Új
fogalomként pedig beiktatja az ún. pénzügyi biztosítékot, amely a bankgarancia mellett a
biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvényt is magában foglalja.
a 92. §-hoz
A Javaslat az importból behozott jövedéki termékek adómentességét kiegészíti egy további,
az uniós szabályok szerinti vámmentességi esettel, a vonatkozó uniós rendelet, a 918/83/EGK
rendelet 112. cikke szerint lehetséges, a magán motoros járművek és motorkerékpárok
hordozható tankjában szállított, járművenként legfeljebb 10 liter üzemanyag behozatalával. A
hatályos szabályozás szerint a jövedéki adó kivetésére vonatkozó előírás felesleges
adminisztrációval terhelte a vámhatóságot, anélkül, hogy tényleges bevétel realizálódhatott
volna. Ugyanis a 10 Euro alatt kiszabott vámot, nem közösségi adót és díjat a hatályos
vámjogszabályok szerint nem kellett megfizetni, így a kérdéses esetben a jövedéki adó
kiszabása - tekintettel a 10 liter üzemanyag előbbi korlátot el nem érő jövedékiadó-tartalmára
-	a vámigazgatási eljárással egyidejűleg minden esetben törlésre kellett, hogy kerüljön.
a 93. §-hoz
A Javaslat a bioetanolra adott új fogalom-meghatározás alapján módosítja, azzal összhangba
hozza az adóraktárból adó-felfüggesztéssel szállítható bioetanol vámtarifaszámát és
jellemzőinek megadását.
a 94-95. §-okhoz
A Javaslat az uniós rendelkezésekkel összhangban előírja az üzemanyagok adalékára is az
adófizetési kötelezettséget, valamint adófizetési kötelezettséget állapít meg a más tagállamból
származó, belföldön jogszerűtlenül átvett jövedéki termékre is (pl. jogszerűtlenül adó-
felfüggesztéssel feladott, adózatlanul átvett jövedéki termék esete). A Javaslat továbbá
meghatározza ezekre az esetekre vonatkozóan az adófizetésre kötelezett személyét.
a 96-97. §-okhoz
A Javaslat az uniós forgalomban adó nélküli beszerzésre jogosult ún. mentesített szervezetek
(NATO, diplomáciai testületek) beszerzéseinek bizonylatolására, az ún. adómentességi
igazolás megküldésének rendjére vonatkozó pontosítást tartalmazza.
41
a 98. §-hoz
A Javaslat az esetenkénti, alkalmankénti beszerzést bonyolító nem bejegyzett kereskedő
engedélyhez való hozzájutásának gyorsítását, egyszerűsítését célozza. Az engedély
benyújtásának feltételei közül elhagyásra kerülnek olyan igazolások, amelyek beszerzése
nagyobb időigényű, illetve amelyek - tekintve, hogy teljes jövedéki biztosítékot kell letenni -
feleslegesek, jövedéki szempontból nem indokoltak (pl. vezető erkölcsi bizonyítványa).
a 99. §-hoz
Az Unióból a csatlakozás előtt még importként bonyolított behozatal esetében lehetőség volt
arra, hogy az importőr adómentesen adhassa tovább az importált jövedéki terméket a
keretengedélyes ipari felhasználók (adómentes felhasználók) részére. Az importőr a
csatlakozást követően bejegyzett kereskedőként ugyan továbbra is beszerezhet az Unióból
adómentesen jövedéki terméket, de a hatályos szabályok szerint azt nem adhatja tovább adó
nélkül egy keretengedélyes adómentes felhasználónak, csak adózottan, aki utólagosan kérheti
vissza az adót. Ezáltal a harmadik országból származó import előnyösebb pozícióba került a
tagállami, hasonló célú beszerzésekkel szemben. A Javaslat szerinti módosítás biztosítja,
hogy az adókötelezettség keretengedélyesre való továbbadásával az importéval azonos
feltételek érvényesülhetnek uniós relációban is.
a 100. §-hoz
A Javaslat pontosítja a 27. § (2) bekezdés rendelkezésének hatálya alá tartozó eseteket. A
kivételek között a csomagküldő kereskedő általi behozatalt is megjelöli, amelyre egy másik
szabály, a 31. § rendelkezései szerint kell az adózást teljesíteni.
a 101. §-hoz
A Javaslat szerinti módosítás kezeli azt az esetet, hogy az adó visszaigényelhető legyen az
uniós szállítások azon esetében is, amikor egy adóraktárból adózottan szállítanak ki például
bort egy másik tagállam olyan kereskedőjének, aki nem jogosult jövedéki termékeket adó-
felfüggesztéssel fogadni (nincs bejegyzett vagy nem bejegyzett kereskedői státusza).
a 102. §-hoz
A Javaslat rendelkezik arról, hogy a tagállamok jövedéki adóhatóságaival való
együttműködés során az adóbehajtási jogsegély esetében mely jogszabály szerinti eljárási
rendet kell megfelelően alkalmazni.
a 103. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a bankgarancia mellett - az uniós gyakorlatnak megfelelően,
illetve a vámbiztosítékok körében már 2004. május 1-jétől lehetővé tett alkalmazással
azonosan - a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény is elfogadható legyen
jövedéki biztosítékként. A pénzügyi biztosíték fogalmába ugyanis ez utóbbi is beletartozik a
Javaslat 78. §-ában adott új fogalom-meghatározás szerint.
a 104. §-hoz
A Javaslat az adózott és adózatlan termékek adóraktári elkülönített tárolására vonatkozó
szabály alól kivételként megjelölt cseppfolyósított szénhidrogének körét egészíti ki a 2901 10
vámtarifaszám alá tartozó termékekkel (normál pentán, izopentán, stb.), amelyek tárolásának,
kezelésének jellege alapján szintén indokolt az adózott és adózatlan termékek együtt
tárolásának lehetővé tétele.
42
a 105. §-hoz
A Javaslat a megfigyelt termékek körét pontosítja. Egyrészt kiveszi a megfigyelt termékek
közül a stabilizálatlan gazolint, amelynél nincs jövedéki kockázat, s nem indokolt azt a
megfigyelt termékkörben tartani. Másrészt a megfigyelt termékek közé emeli be a biodízelt,
annak érdekében, hogy a biodízelnek az üzemanyagba való adóraktárban végezhető
bekeverésén, illetve keretengedéllyel erőműben való felhasználásán kívüli egyéb
felhasználása is ellenőrizhető legyen.
a 106. §-hoz
Környezetvédelmi szempontból indokolt, a hazai gyártókapacitás oldaláról pedig lehetővé
válik, hogy 2005. július 1-jétől valamennyi motorbenzinre és gázolajra érvényesüljön a 10
ppm kéntartalomtól adó-differenciálás. A Javaslat a 98-as oktánszámúra eddig alkalmazott
módon, vagyis a rosszabb minőségű, nagyobb kéntartalmú üzemanyagokra magasabb adót ír
elő, míg a jobb minőségűekre (10 ppm vagy az alatti kéntartalmúakra) változatlan marad az
adó. A magasabb adó kiszorító hatást fog kiváltani a rosszabb minőségű üzemanyag
tekintetében, melynek következtében azok forgalma vélhetően megszűnik. Így a névlegesen
megállapított magasabb adó a fogyasztók felé valójában nem fog érvényesülni, a
környezetvédelmi hatás viszont jelentkezni fog.
A Javaslat rendelkezik továbbá az üzemanyagok adalékaként használt termékek
adómértékéről. Az adalékok annak az üzemanyagnak az adómértékével adóznak, amelyhez az
adalékot keverik.
a 107. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi a biodízelnek az erőművi villamos energia előállításhoz történő
adómentes felhasználását. Az erőművek a hatályos szabályozás szerint keretengedéllyel,
adómentesen szerezhetnek be tüzelőanyagokat, ezek köre a Javaslat szerint a biodízellel
bővül. A Javaslat költségvetési bevétel-kiesést nem jelent (az erőművek alapanyag
felhasználása változatlan marad), ugyanakkor az erőművi felhasználás lehetőséget ad pl. a
gyártás során keletkező nem szabványos biodízel ellenőrzött rendszerben történő
hasznosítására (a nem szabványos biodízelt nem lehet üzemanyagba bekeverni).
a 108-111. §-okhoz
A Javaslat a bioüzemanyagok adókedvezményére vonatkozó szabályozás módosítását,
kiegészítését tartalmazza. Az adómentesség a bioetanol és a biodízel üzemanyagba keverése
esetén érvényesül és nem vonatkozik a tiszta bioetanol és a tiszta biodízel üzemanyagként
való használatára. A bioetanol esetében marad az eddigi szabály, mely szerint az ETBE-be
„építve” kerül a motorbenzinbe bekeverésre. A Javaslat szerint csak a szabványok által
megengedett mértékben bekevert mennyiségig lehet az adót visszaadni (a bekeverhető
mennyiségnek megfelelően a bioetanolt tartalmazó motorbenzin adójának maximum 7,05%-a
/legfeljebb 15% ETBE 47%-os bioetanol tartalommal/, a biodízelt tartalmazó gázolaj
adójának maximum 5%-a igényelhető vissza). A visszaadható adó további korlátja, hogy éves
szinten a visszaigénylésre jogosult az általa forgalmazott mennyiségnek legfeljebb a
törvényben meghatározott %-ára jutó adót igényelheti vissza. A visszaigénylés negyedéves
rendszerben történhet, az utolsó negyedévben az éves szintű lehetőség korrekciójával. A
Javaslat rögzíti, hogy az adókedvezmény 2010. év végéig él, hacsak az EU időközben nem
hoz az adókedvezményre visszaható szabályt (az időbeliség rögzítése a bioprogramba
bekapcsolódó gazdálkodók számára ad garanciát az ezirányú fejlesztéseik megtérülése
szempontjából, ez az időbeli garancia feltétele a program beindulásának).
43
a 112. §-hoz
A Javaslat a biodízel adóraktár fogalmának módosítását és új feltételeit tartalmazza. A
biodízel adóraktár fogalmából kikerült a külön jogszabály szerinti zárt rendszerben való
előállításra és forgalmazásra való utalás, továbbá meghatározásra került a biodízel
adóraktárak minimálisan nyújtandó jövedéki biztosítéka, tekintettel arra, hogy a biodízel 0
adókulcsa megszűnik, mivel a biodízel adómentessége utólagos adó-visszaigénylés
formájában fog érvényesülni az üzemanyagba bekevert biodízel esetében. A jövedéki
biztosítékot a gázolaj alacsonyabb adómértékével kell kalkulálni. A Javaslat rögzíti továbbá a
biodízel adóraktárak minimális tárolókapacitására vonatkozó előírást is.
A Javaslat pontosítja a közúti motorikus célú cseppfolyósított gázénál kisebb adót viselő
egyéb motorikus célú gáz (targoncagáz) adóraktárból való értékesítésének, illetve
beszerzésének korlátozására vonatkozó szabályt. A módosítás szerint csak a tartályos
értékesítés esetén marad fenn az az előírás, hogy kizárólag olyan személy részére szállíthat az
adóraktár egyéb motorikus célú gázt, amely a vámhatósághoz bejelentette, hogy az üzemében
ilyen gáz töltésére alkalmas üzemi motorikusgáz-töltő állomást üzemeltet. A gyakorlathoz
igazított változás továbbá, hogy nemcsak az üzemi motorikusgáz-töltő állomásnak az
üzemeltetője, hanem annak használója, a közös ipartelepen működő, a gáztartályt szerződés
alapján használó cégek részére is értékesíthető a tartályos targoncagáz. Természetesen ez
utóbbiakra is vonatkozik a vámhatóságnál való nyilvántartásba vételi kötelezettség.
a 113. §-hoz
A Javaslat a biodízel megfigyelt termékkörbe vonásával összefüggésben szükséges
kiegészítéseket tartalmazza a felhasználói engedélyesekre érvényesülő rendelkezésekben. A
Javaslat szerint a megfigyelt termékek közül a biodízel előállítása nem végezhető felhasználói
engedéllyel (a biodízel csak adóraktárban állítható elő), továbbá a felhasználói engedély-
kötelezettség nem vonatkozik a biodízel adóraktárban végzett, üzemanyagba történő
bekeverésére, illetve a keretengedéllyel végzett felhasználására.
Egyszerűsítést jelent az eddigi szabályozáshoz képest, hogy amennyiben az egyéb ellenőrzött
ásványolajat vagy a megfigyelt terméket adóval növelt áron szerzik be, nem kell felhasználói
engedéllyel rendelkezni. A jövedéki biztosíték nyújtására vonatkozó rendelkezés módosítása
pedig az alkohol alapú megfigyelt termék előállítása esetén nyújtandó jövedéki biztosíték
meghatározását egyértelműsíti.
A Javaslat az Áht. alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szervet -
azonosan a keretengedélyre vonatkozó szabállyal - a felhasználói engedély esetében is
mentesíti a jövedékibiztosíték-nyújtás kötelezettsége alól.
a 114. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy az egyéb ellenőrzött ásványolaj és megfigyelt termék belföldi
forgalmazásának lehetséges irányaira, módjára vonatkozó rendelkezéseket csak abban az
esetben kell alkalmazni, ha nem adózott termékekről van szó.
a 115. §-hoz
A módosítás egyrészt egyértelműsíti, hogy a gyógyszerek gyártása esetén - az Unió
gyakorlatával összhangban - a gyártóberendezések tisztításához felhasznált alkohol is
adómentesen szerezhető be, másrészt a vonatkozó uniós iránymutatásnak megfelelően
kibővíti azon aromák körét, amelyek gyártásához az alkohol adómentesen felhasználható. A
44
Javaslat alapján az alkoholos italokhoz felhasznált aromák gyártásához is adható
keretengedély.
a 116. §-hoz
A Javaslat az alkoholtermék más tagállamból történő behozatalánál a zárjegyezési
kötelezettséget a forgalombahozatalhoz, és nem a behozatalhoz kötve írja elő, így lehetővé
teszi a zárjegy nélküli behozatalt és a belföldön történő zárj egy felhelyezést, azonosan az
importtal.
Tekintettel arra, hogy a szakmai jogszabályok a csatlakozásig hatályban volt szabályozástól
eltérően már nem tartalmaznak rendelkezést az állami ellenőrzőjegyre vonatkozóan, a
továbbiakban a Javaslat szerint a borpárlatok esetében is csak a zárjegyet lehet alkalmazni, a
jövedéki szabályozás az állami ellenőrzőjegyet nem fogadja el zárjegyként.
A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő működését könnyíti meg az a
módosítás, mely szerint a zárjegyhez történő hozzájutásnak a biztosítéknyújtási kötelezettség
teljesítése a felétele és nem pedig az adónak az előre történő - a gyakorlatban nehezen
kivitelezhető - megfizetése.
A bejegyzett kereskedők számára jelent adminisztrációs könnyítést az az új rendelkezés, mely
szerint az átvett zárjegyekkel csak 3 havonta kell elszámolniuk az eddigi 60 napos határidő
helyett.
a 117. §-hoz
A Javaslat a gyakorlatban felmerült esetek kezelése céljából rendelkezik arról, hogy azok a
szőlőtermelők, akik előzetes szándékuk ellenére nem tudják értékesíteni szőlőjüket és abból
bort kívánnak előállítani, hogyan, milyen eljárásban kérhetik meg az előállítási
tevékenységhez szükséges adóraktári engedélyt, amelyet egyébként a Javaslat szerint a
feldolgozás - szabályszerűen benyújtott kérelemben megadott - megkezdésének napjáig
visszamenőlegesen ad ki a vámhatóság.
a 118. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a borászati melléktermékekre érvényesülő szabályozás szerint például
az adóraktári tevéknységhez nem kapcsolható komposzt készítés és a szőlőmag kinyerés is
kivonásnak minősül, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a szakmai rendelkezésekben foglalt
kivonási eljárások végrehajthatóságának érdekében az említett és ahhoz hasonló esetekben az
adóraktári engedéllyel nem rendelkezők is vásárolhassanak kivonás céljából borászati
melléktermékeket.
a 119. §-hoz
A hatályos szabályozás nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a bejegyzett
kereskedő által más tagállamból beszerzett dohánygyártmány adójegyét legkésőbb mikor kell
átvennie a kereskedőnek és mikor kell azt felhelyeznie a dohánygyártmány fogadását
követően. A Javaslat pótolja ezt a jogszabályi hézagot. Az adójegyet legkésőbb a
dohánytermékek fogadásának napján át kell venni, és a dohánytermék fogadását követő 5
munkanapon belül kell az adójegyet felragasztani.
a 120. §-hoz
A Javaslat a dohánygyártmányok vámhatósághoz visszaküldött sértetlen állapotú adójegye
esetén a visszaigénylés lehetőségét - szigorítva az eddigi szabályozást - csak attól a hónaptól
engedi meg, amelyben a visszavitt adójegyre adott fizetési halasztás egyébként lejárna.
45
a 121. §-hoz
A Javaslat az importból származó beszerzésekkel azonos pozíció biztosítása érdekében a
szivarra és a fogyasztási dohányra az adójegy belföldön való felhelyezésének lehetőségeit
teremti meg. Eszerint ezen dohánytermékekre is lehet kereskedelmi adóraktárt létesíteni, ahol
az adójegy kézzel helyezhető fel. A Javaslat meghatározza a dohánytároló adóraktárra a
jövedékibiztosíték- és a raktártér-követelményt.
A Javaslat a gyártóüzemek kereskedelmi adóraktárként való működésére vonatkozó, az egyéb
jövedéki termékek esetében érvényesülő korlátozó szabályt a dohánygyártmányok esetében is
előírja, tekintettel arra is, hogy a más tagállamban előállított dohánygyártmányok kivitelre
kerülő adójegyéhez a gyártóüzem kedvezőbb biztosítéknyújtási feltétel mellett juthat hozzá,
mint például a bejegyzett kereskedő (a saját előállítású termék maximum 25 %-ának
megfelelő mennyiségig lehet a gyártónak kereskedelmi adóraktárként működni).
a 122. §-hoz
A Javaslat a gyakorlat által felszínre hozott problémák alapján módosítja a jövedéki
engedélyes kereskedelmi tevékenység meghatározását. Kiveszi a jövedéki engedélyes
kereskedelmi tevékenységnek minősülő bértárolás fogalmából az üzemi motorikusgáz-töltő
állomás tárolótartályában végzett olyan bértárolást, amelyet az üzemeltetővel egy ipartelepen
működő cég részére szerződés alapján végeznek. Nem kell jövedéki engedélyt szerezni
továbbá a tagállamból bonyolított beszerzésre abban az esetben, ha a beszerzés célja nem
továbbértékesítés, hanem felhasználás. Ugyancsak kikerült a jövedéki engedélyköteles
tevékenység köréből, ha a jövedéki terméket adóraktár-engedélyes adózottan visz ki másik
tagállamba. Exportnak és importnak csak a gazdasági tevékenység keretében bonyolított
kivitel, illetve behozatal minősül a Javaslat szerint. Mind a jövedéki engedélyes tevékenység,
mind az export-, import tevékenység engedély-kötelezettségénél nem kizárólagosan a
törvényben meghatározott kereskedelmi mennyiségeket kell figyelembe venni, hanem a
magáncélú és a gazdasági célú beszerzések elhatárolására adott valamennyi kritériumot.
a 123. §-hoz
A Javaslat szerint a tagállamba való értékesítésnek a harmadik országba való értékesítéssel
azonos pozíciója biztosítása érdekében a tagállamba „exportálónak” sem szükséges az
engedélyéhez a tárolótérre, illetve a tárolótartályra előírt követelményt teljesítenie, azonosan a
harmadik országba exportálóval.
a 124. §-hoz
A Javaslat az egyéb motorikus célú cseppfolyósított gáz jövedéki engedélyes kereskedő általi,
tartályos értékesítésére az adóraktárból végzett értékesítéssel azonos szabályok alkalmazását
rendeli el (csak a vámhatóság által nyilvántartásba vett üzemi motorikusgáz-töltő állomás
üzemeltetőjének vagy az üzemeltető tartályát használó, szintén nyilvántartásba vett cégnek
értékesíthet a jövedéki engedélyes kereskedő is motorikus tartályos gázt).
a 125. §-hoz
A Javaslat az áruminta adójeggyel lehetséges kiszállítását mindkét relációra, vagyis a
tagállami és a harmadik országbeli kiszállításra is azonosan szabályozza.
a 126. §-hoz
A Javaslat a nem szabványos üzemanyagok értékesítését abban az esetben is megengedi, ha a
szabványon kívüliséget a benzinkút saját hatáskörében kezdeményezett minőségvizsgálata
46
derítette fel. Ilyen esetben a nem szabványos ásványolaj adóraktárnak megsemmisítés céljára
értékesíthető.
a 127. §-hoz
A Javaslat szerint a vámhatóság - az adóraktár-engedélyesekre és a keretengedélyesekre
előírtakkal azonosan - a felhasználói engedélyes és a nyilvántartásba vett felhasználó
készletéből is ellenszolgáltatás nélkül vehet mintát az ellenőrzéseihez.
a 128. §-hoz
A Javaslat az adózás alól elvont termék fogalmát pontosítja. Az Unióból a törvény
rendelkezéseinek megsértésével behozott és átvett jövedéki termék abban az esetben számít
adózás alól elvontnak, ha az adót a termékre nem fizették meg. Azonos szabály vonatkozik
arra az üzemanyagként, tüzelőanyagként felhasznált, de direkt módon nem adóköteles
ásványolajra is, amelyre az adót megfizetik (az adó kivetését kérik). A Javaslat pontosítja a
teljesen denaturált alkohol adózás alól elvont termékkénti minősítését. Az adózás alóli
elvonás új eseteként jelenik meg a Javaslatban a motorbenzinre és a gázolajra a
bioüzemanyag-tartalom alapján érvényesített olyan adó-visszaigénylés, amely jogszerűtlennek
bizonyul.
a 129. §-hoz
A Javaslat az üzemanyagkutak bezárására vonatkozó rendelkezést pontosítja. Abban az
esetben, ha az üzemanyagtöltő állomás bezárására egyébként okot adó nem szabványos
üzemanyag van a benzinkútnál, de a szabványon kívüliséget a benzinkút saját hatáskörében
kezdeményezett minőségvizsgálata derítette fel és a nem szabványos ásványolajat adóraktárba
visszaszállítják, akkor nem kell a bezárás szankciót alkalmazni.
a 130. §-hoz
A Javaslat szövegpontosítást tartalmaz. Abban az esetben írja elő a szakértői vizsgálat
elvégzését a lefoglalt termék beazonosítására, ha az a vámhatóság részéről kétséget kizáróan
nem állapítható meg.
a 131. §-hoz
A Javaslat szövegpontosítást tartalmaz, egyrészt a jogszabály-hivatkozásra vonatkozóan,
másrészt azzal összefüggésben, hogy a dohánygyártmány már nem tartozik az
élelmiszertörvény hatálya alá, ezért azt külön kell nevesíteni.
a 132. §-hoz
A hatályos szabályozás nem tartalmaz átmeneti rendelkezést az új jövedéki törvény hatályba
lépése előtt keletkezett adó-visszaigénylési jogosultság érvényesítésére vonatkozóan. A
Javaslat ezt a hiányosságot pótolja és úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a korábbi jövedéki
adótörvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ugyancsak nincs átmeneti szabály a bérfőzött pálinkára a korábban hatályos rendelkezések
szerint kiadott származási igazolványok elfogadhatósága tekintetében. A Javaslat ezért beiktat
egy új rendelkezést, amely szerint a korábbi származási igazolványok az új szabályozás
szerinti származási igazolványként elfogadhatók és a kiállításuktól számított 15 évig
érvényesek.
47
a 133. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek a bioetanol és a biodízel esetében
érvényesíthető adólevonás, illetve adó-visszaigénylés részletes szabályainak kidolgozására és
miniszteri rendeletben való kiadására.
a 134. §-hoz
Az időközben elfogadott szakmai rendelkezésekkel összhangban 2008. december 31-ig
kitolódik az az időpont, ameddig még a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású, de
egyébként alkoholterméknek minősülő készítményekre nem kell a törvény rendelkezéseit (pl.
az adóraktárban való előállítás követelményét) alkalmazni.
IX.	Fejezet
Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az energiaadó vonatkozásában a 2004. január 1-jei bevezetéstől eltelt időszak tapasztalatai és
a gazdálkodók, szakmai szervezetek visszajelzései alapján szükséges változtatások,
pontosítások és könnyítések jelennek meg a Javaslatban. A Javaslat lehetővé teszi az adó-
visszaigénylési jogosultság érvényesíthetőségét az ún. közvetítő szolgáltatás esetén is, ezáltal
lehetővé válik, hogy az adó-visszaigénylésre jogosító felhasználások esetén a gazdálkodók
teljes köre élhessen a kedvezménnyel. Egy új adófizetési pont beiktatása pedig biztosítja,
hogy ne maradjon kiskapu az adózás elkerülésére. Az energiaadó-mértékek emelésére 2005.
évben nem kerül sor.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 135. §-hoz
A Javaslat a törvényben használt fogalmak pontosítását, illetve kiegészítését tartalmazza. A
hatályos szabályozás pontosító jellegű módosítását jelenti annak egyértelműsítése, hogy a
jövedéki szabályozás hatálya alá tartozó, üzemanyagként felhasznált földgáz után csak
jövedéki adót kell fizetni, energiaadót nem.
A Javaslat az ármegállapító jogszabályok szóhasználatával összhangban egyértelműsíti, hogy
a „lakossági” árszabás a „háztartási” árszabást jelenti.
A hálózati engedélyes definíciójának pontosítása szintén a szakmai rendelkezések alapján
szükséges. Tekintettel arra, hogy a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény a hálózati
engedélyesek tágabb körét határozza meg, mint a hatályos energiaadó törvény, nevesítésre
kerül, hogy a rendszerirányítási és tárolási tevékenységet végző személy is hálózati
engedélyesnek minősül.
A Javaslat olyan fogalmak meghatározását iktatja be a törvénybe, amelyek definiálása az
egyértelmű jogalkalmazás érdekében szükséges.
a 136-137. §-hoz
A Javaslat az adóbevallást, adófizetést „nettósítja”, egyszerűsíti abban az esetben, ha a
termelő a saját maga által termelt energiát adó-visszaigénylésre jogosító célra használja fel. A
Javaslat szerint az ilyen célra előállított energiára nem keletkezik a termelőnek adófizetési
kötelezettsége, így azt nem kell bevallania, majd a felhasználás alapján levonásba helyeznie,
48
azaz az eddigi bruttó módon elszámolnia. Adófizetési kötelezettsége a termelőnek csak az
egyéb felhasználás esetén marad fenn.
A Javaslat pontosítja az input adózás választása esetén az adóvisszaigénylés tiltására
vonatkozó szabályt.
Elsősorban a szakmai rendelkezésektől eltérő, de a gyakorlatban létező energiaforgalmazási
esetek adójogi kezelése miatt a módosítás új adókötelezettségi esetet határoz meg, amely
minden olyan, az eddigi rendelkezésekkel le nem fedett értékesítést magában foglal, amikor a
végfogyasztó nem adózott energiát vásárol. A rendelkezés beiktatása a szakmai rendelkezések
be nem tartása esetén sem hagyna kiskaput az energiaadó fizetés kikerülésére. Emellett azt, a
szakmai rendelkezések által megengedett, de eddig nem szabályozott esetet is rendezi, amikor
a termelő saját telephelyén belül ad át energiát a részére karbantartást végző személy számára.
A Javaslat egyúttal rendelkezik arról is, hogy az utóbbi esetben mikor keletkezik adófizetési
kötelezettség.
a 138. §-hoz
A föld alatti természetes gáztárolókban tárolt (bértárolt) földgáz kitárolása során olyan
gázkészlet is kitermelésre kerül, amelyet mindenképpen pótolni kell a tároló rétegekben
szükséges ún. párnagáz megfelelő mennyiségének biztosítása érdekében. Ennek a
gázmennyiségnek a pótlása a hatályos szabályok szerint csak adózott földgázzal történhet,
annak ellenére, hogy az így vásárolt és a tárolóba visszajuttatott gáz nem kerül energetikai
célú felhasználásra, hanem csak a tároló működtetéséhez szükséges párnagáz mennyiséget
pótolja vissza. Ennek adóztatása nem indokolt, ezért a Javaslat módosítás adó-visszaigénylési
jogosultságot biztosít a párnagáz készlet szinten tartására vásárolt földgáz után.
A hatályos szabályozás arra a feltételezésre épült, hogy az adó-visszaigénylésre jogosító
tevékenységet végzők minden esetben közvetlenül adóalanytól vásárolnak energiát, és majd
az erről kiállított számla alapján kérik vissza az adót. A gyakorlatban azonban olyan esetek is
felmerültek, amikor az adóalany és az adó-visszaigénylésre jogosult közé még egy közvetítő
is beiktatódik, amelyre viszont a hatályos szabályozás alapján az adó-visszaigénylési
jogosultság fennállása esetén (pl. kapcsolt hő és villamos energia előállításához való
felhasználás) sem lehet megvalósítani a visszatérítést. A Javaslat szerint a közüzemi fogyasztó
és a feljogosított fogyasztó is feltüntethet energiaadót a továbbértékesítésről kiállított
számlán, amely alapján az adó-visszaigénylésre jogosult végfogyasztó élhet majd
jogosultságával.
a 139. §-hoz
A Javaslat - adminisztrációs könnyítésként - az adóbevallási időszakot összhangba hozza az
áfa-bevallás határidejével (a tárgyhót követő hó 15-e helyett 20-a) tekintettel arra, hogy
energiaadó esetében az adófizetési kötelezettség keletkezése - az esetek meghatározó
részében - az áfa-fizetési kötelezettség keletkezésével esik egybe.
49
NEGYEDIK RÉSZ
A KÖZÖSSÉGI VÁMJOG VÉGREHAJTÁSÁT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
X.	Fejezet
A Közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény módosítása a nemzeti vámjog
végrehajtását segítő gyakorlati problémákat kezelő pontosításokat tartalmaz, döntően
olyanokat, amelyek a gazdálkodók számára egyszerűsítéseket és likviditási terheinek
könnyítését szolgálják és a jelenleg hatályos miniszteri rendelet törvényi megerősítését
biztosítják.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 140. §-hoz
A kormányzat adminisztrációs könnyítésekre vonatkozó elvárásaival összhangban többek
között lehetőséget biztosít tervezet arra, hogy a nagyszámmal és rendszerességgel előforduló
esetekben (pl. árutovábbítás) - a csatlakozás előtt hatályban lévő jogszabályhoz hasonlóan - a
vámhatóság a döntését a vámeljárás indítványozására szolgáló okmányon záradék formájában
hozhassa meg.
a 141. §-hoz
A vámeljárásokkal kapcsolatos likviditási terhek felülvizsgálata a tagállami gyakorlat és a
hazai vámkezelések közötti versenyhelyzet maradéktalan megvalósítására vonatkozó törekvés
céljából vált indokolttá és időszerűvé. E célból indítványozza a javaslat, hogy a megbízható
gazdálkodó esetében az átmeneti megőrzés alatt lévő áru mentes legyen a biztosítéknyújtási
kötelezettség alól.
a 142-143. §-hoz
E szakasz Vtv. 45. §-ának a biztosítékkal kapcsolatos szabályait pontosítja, illetve - a
vámszámla intézményének hatályon kívül helyezésével - a vámszámlával kapcsolatos
rendelkezések helyébe új szabályként iktatja be a kezességvállalásra vonatkozó előírást,
amely meghatározza azt az időtartamot, ameddig a kezes a tartozásért helytállni köteles. A
határidő elmulasztása esetén a kezességvállaló szabadul a kötelem alól, ezáltal megszűnik az
egyetemlegesség, a tartozást ezt követően csak a vámadóssal szemben érvényesítheti a
vámhatóság.
A csatlakozást követően hatályba lépett vámjogi szabályozás a vámterhek megfizetettségét
főszabályként oly módon rögzíti, hogy kizárólag a kiszabott terhek államháztartási bevételi
számlán történő megjelenését fogadja el befizetésként. Az áru a befizetés időpontjától
bocsátható szabad forgalomba. A tervezet az importált áruk mielőbbi felhasználása érdekében
lehetőséget biztosít arra is, hogy az előírt tartozás megfizetéséről kiállított hitelintézeti
igazolással, továbbá a vámhatóság és a hitelintézet között az ennek ellenőrzését biztosító
közvetlen elektronikus adatkapcsolat megteremtésével az áru kiadható legyen úgy is, hogy a
pénz az államháztartási bevételi számlára ténylegesen még nem folyt be.
50
a 144. §-hoz
A szabályozás a közúti fuvarozók - ezen belül is elsősorban a magyarországiak -
versenyegyenlőségének biztosítása érdekében a közösségi szabályozással és a több országgal
hatályos közúti fuvarozási egyezményekkel megegyezően javasolja a gépjárművek
szabványos tartályában lévő üzemanyagra a nemzeti vámszabályozásban előírt kétszáz literes
vámmentes korlátozás eltörlését. A javasolt módosítás eredményeként minden
Magyarországra belépő fuvareszköz szabványos tartályában lévő üzemanyag - mennyiségi
korlátozás nélkül - vámmentesen behozható.
ÖTÖDIK RÉSZ
A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET ÉS A GÉPJÁRMŰADÓT ÉRINTŐ
MÓDOSÍTÁSOK
XI.	Fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítására a Javaslat kisebb terjedelmű
módosítást irányoz elő. Ennek megfelelően a helyi iparűzési adóban sem következik be átfogó
változás - ezt, többek között nem teszi lehetővé az adónemnek az önkormányzati
költségvetésben betöltött jelentős szerepe - ugyanakkor a foglalkoztatás-bővítéshez
kapcsolódóan iparűzési adóalap-mentességet lehet igénybe venni. Mindemellett bővül az
önkormányzatok adóztatási mozgástere.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 145. §-hoz
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) értelmében - az Alkotmány szövege alapján
-	az önkormányzatok a törvényi felső adómértéken (az adómaximumon) belül állapíthatják
meg a települési adómértéket. Az adóztatási tapasztalatok arra világítottak rá, hogy a tételes
összegben meghatározott adómértékek több település esetén nem biztosítanak elégséges
mozgásteret az alkotmányos adóztatási autonómia kiteljesítéséhez, egy differenciált helyi
adópolitika kialakításához. Ezen alkotmányos mozgástér bővítése érdekében a Javaslat a
hasznos alapterület szerint működtetett építményadóban, az alapterület szerint működtetett
telekadóban, a magánszemély kommunális adójában, a vállalkozók kommunális adójában,
továbbá a vendégéjszakák száma alapján működtetendő tartózkodási idő utáni idegenforgalmi
adóban, azaz a tételes adóösszegben meghatározott adónemek esetén lehetővé teszi, hogy a
törvényben rögzített felső mértéktől az önkormányzat legfeljebb 50 %-ban eltérjen. Az
adómérték-megállapítás továbbra is a települési önkormányzat joga marad.
a 146. §-hoz
A Htv. hatályos rendelkezése értelmében mentességet élvez az a telekrész, mely (a helyi
rendezési terv szerint vagy a helyben szokásos mértékhez kötődően) az építmény
rendeltetésszerű használatához szükséges. Mindez a szabály azonban sokszor vita forrása az
adózó és az adóhatóság között, sok esetben megállapítása esetleges, nem mindenkor
egyértelmű, s némely alkalommal önkényesen meghatározott. A jogbiztonságra és az
egyértelmű szabályozás igényére tekintettel tehát a Javaslat pontosítja és rögzíti azon telekre
vonatkozó mentességet, melyen építmény található. A mentesség attól függ, hogy az építmény
51
épületnek minősül-e vagy sem. Az előbbi esetben a hasznos alapterülettel egyezik meg a
mentes telekrész, utóbbi esetben, azaz műtárggyal (pl.: úttal) fedett telekrész esetén pedig az
épületnek nem minősülő építménnyel lefedett terület nagyságával azonos nagyságú a mentes
földrészlet. A Javaslat mindezt - jogtechnikai okokból - az építményadóra vonatkozó 11. §
(2) bekezdésének módosításával éri el.
a 147. §-hoz
A Javaslat a felépítményes telek telekadó-mentességével összefüggésben - a használt
fogalmakkal való összhang miatt - korrigálja a költségvetési szervek, az egyház, a szociális,
egészségügyi és gyermekvédelmi, a nevelési oktatási intézmények céljára szolgáló
épületekkel (részben) lefedett telek adómentességét.
a 148. §-hoz
Az adóztatási gyakorlatban problémaként merült fel, hogy mi tekintendő az idegenforgalmi
adó alapjának, ha az önkormányzat a szállásdíj alapján működteti az adót, de az üdülővendég
nem szállásdíjat fizet. Ez elsősorban üdülőhasználati jog alapján a településen tartózkodók
esetében merül fel. Ezt a hiátust pótolandó a Javaslat rögzíti, hogy ha a szállásdíj nem
értelmezhető, akkor a szállásért bármely jogcímen fizetendő ellenérték az adó alapja. Az adó
mértéke 4 % ez esetben is, ahogyan az a hatályos szabályok szerint irányadó a szállásdíj
szerinti adóalap után.
a 149. §-hoz
Az idegenforgalmi adóztatás tapasztalatai rávilágítottak arra is, hogy az adó beszedője nem
értelmezhető a hatályos Htv. szerint abban az esetben, ha valamely szervezet vagy
természetes személy üres telkét adja bérbe üdülés (sátorozás) céljából. Ezért a Javaslat rögzíti,
hogy bármely ingatlan üdülési céllal való bérbeadása esetén a tulajdonos vagy az ingatlannal
rendelkezni jogosult az adóbeszedésre kötelezett személy.
a 150. §-hoz
A Javaslat a foglalkoztatás bővítését irányozza elő azzal az iparűzési adóalap-mentességgel,
mely a vállalkozó által foglalkoztatott éves átlagos statisztikai állományi létszám emeléséhez
kapcsolódik. A Javaslat értelmében a vállalkozó az általa foglalkoztatottak éves átlagos
létszámának növekedése esetén - minden fő többlet foglalkoztatott után - a vállalkozási
szintű „törvényi” adóalapból adóalap-mentességre jogosult. Az adóalap-mentességet
valamennyi vállalkozás igénybe veheti, amely létszámbővítést hajt végre. A mentesség alapja
tehát a foglalkoztatottak létszámának növekedése, függetlenül annak forrásától. Az új -
jogelőd nélkül létrejövő - vállalkozás esetén a kezdő évben - értelemszerűen - az általa
foglalkoztatott létszám után jár az adóalap-mentesség, átalakulással létrejövő vállalkozó(zás)
esetében pedig a jogelőd vállalkozó statisztikai létszáma tekinthető kiindulópontnak. Annak
megelőzése érdekében, hogy e kedvezményt a vállalkozó spekulatív, tisztán haszonszerzési
céllal ne vehesse igénybe, a Javaslat a mentességre jogosító adóév utáni évben megvalósuló 5
%-ot elérő munkaerő-csökkentéshez - mintegy szankcióként - a mentesség teljes összegének
„visszafizetési kötelezettségét” (az adóalap-növelést) rendeli. Az adóalap-mentesség mértéke
minden egész fő növekmény után 1 millió forint. Ezen adóalap-mentesség nem tekintendő az
Európai Unió szabályai szerint állami támogatásnak, tekintve, hogy azt bármely adóalany
igénybe veheti, azaz a kedvezmény általános előírás.
52
a 151. §-hoz
Az iparűzési adóelőlegre vonatkozó hatályos szabályozás szerint - főszabályként -az előző
adóévi (tört évi működés esetén egész adóévre számított) adóösszeg az adóévi adóelőleg
összege. E szabálytól csak akkor lehet eltérni, ha az adó alapja vagy mértéke jogszabályi
változás (törvénymódosítás vagy önkormányzati adómérték-változtatás) miatt az adóösszeg
változik. Önkormányzati rendeleti mentesség, kedvezmény lejárta esetén nincs lehetőség az
adóelőleg korrekciójára, így az adóévi adóelőleg nem közelít a tényleges adóösszeghez, ami
likviditási hátrányt jelent az önkormányzat számára. Az önkormányzatok likviditási helyzetét
szándékozik tehát javítani a Javaslat azzal, hogy ha az adózó az adóévet megelőző évben -
önkormányzati rendelet alapján - mentes volt az adó alól vagy adókedvezményben részesült,
de az adóelőny az adóévben már nem vagy nem teljes mértékben jár, akkor az adóévi
adóelőleg megállapítás során ezt már figyelembe lehessen venni. (A hatályos szabályok
szerint az adóelőleg ilyen esetben az adóévben nulla forint, vagy a kedvezménnyel
csökkentett előző évi adóösszeg.)
a 152. §-hoz
A Javaslat pontosítja a tulajdonos fogalmát, azzal, hogy új építésű épület esetén a tulajdonosi
minőség (az építményadóban, a telekadóban, a magánszemély kommunális adójában, az
üdülőépület utáni idegenforgalmi adóban fennálló adóalanyiság) csak az új építésű épület
használatbavételi engedélyének kiadását követően értelmezhető.
A Javaslat, Magyarország pénzügyi központtá válásának elősegítése érdekében kedvezőbb
adójogi megítélés alá vonja az ún. származékos ügyleteket, s azon belül a fedezeti ügyleteket.
Ezen ügyletek sajátossága, hogy lebonyolítójuk adott esetben rendkívül magas bevételi és
ráfordítási szint mellett ér el viszonylag alacsony (nyereségjellegű) különbözetet. Az iparűzési
adó nettó árbevételre vonatkozó szabálya viszont - természetes jelleggel, lévén, hogy az
adónem nem jövedelem-típusú adó - nem teszi lehetővé az ügyletekből eredő ráfordítások
levonhatóságát. Mindez azt eredményezi, hogy az ügyletek összevont egyenlegét jóval
meghaladó összegű iparűzési adófizetési kötelezettség áll elő. Ezen ügyletek - akár magyar
ügyfelek számára is - könnyűszerrel végezhetők külföldön is, így fennáll a veszélye ezen
ügylet-csoport külföldön történő folytatásának. Nemzetgazdasági érdek szól ezen ügyletek
végzésének országhatáron belül tartása érdekében. Ezért a Javaslat rendelkezik arról, hogy a
fedezeti ügyletek esetén az alapügylet és a fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének
különbözete, a kereskedési célú származékos ügyletek esetén pedig az ilyen ügyletek
összevont, nyereségjellegű különbözete tartozik az iparűzési adó alapjába a pénzügyi
tevékenységet végző vállalkozások esetén. A nem pénzügyi szektorba tartozók esetén pedig
az ilyen különbözet nem visel adóterhet a Javaslat szerint. A Javaslat mindezekre tekintettel
korrigálja a Htv. nettó árbevétel-meghatározásra vonatkozó fogalmait.
a 153. §-hoz
A Javaslat a helyi adókról szóló törvény mellékletét módosítja.
XII.	Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény vagyonszerzési illetékekre vonatkozó
módosítását elsősorban az igazságosabb közteherviselés megteremtése iránti igény motiválja.
A Javaslat megszünteti az értékpapír, az üzletrész öröklési és ajándékozási illeték alóli
53
mentességét. Az eljárási illetékekben a Javaslat az államigazgatási jogorvoslati eljárási illeték
és egyes okmányok kiadásáért fizetendő illetékek, valamint egyes tételes összegben
meghatározott bírósági eljárások mértékét igazítja a megváltozott értékviszonyokhoz, annak
érdekében, hogy az államigazgatási eljárások, bírósági eljárások költségét elsősorban azok
fizessék meg, akik az eljárásokat kezdeményezik.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 154-155. §-okhoz
A Javaslat értelmében a takarékbetét (mely magában foglalja a takarékbetétkönyvben, a
bankbetétben, folyószámlán elhelyezett megtakarításokat) mentessége továbbra is fennmarad
az öröklési és ajándékozási illetékben, de megszűnik az értékpapír, és vagyoni betét
(üzletrész) mentessége. Tekintettel arra, hogy a jelentősebb vagyonok elsősorban gazdasági
társaságok tulajdonlásában testesül meg, így e mentességek megszüntetése a társadalmi
igazságosságot szolgálja.
a 156. §-hoz
A Javaslat összhangban az értékpapír, gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét
illetékmentességének megszüntetésével visszterhes vagyonszerzési illeték alá vonja e javak
öröklési szerződéssel való megszerzését. Az öröklési szerződéssel való szerzés ugyanis nem
tárgya az öröklési illetéknek. A Javaslat így azonos elbírálás alá vonja a különböző vagyoni
elemek (vagyontárgyak) azonos módon való szerzését.
a 157. §-hoz
A Javaslat a gépjármű visszterhes szerzésére is bevezeti a progresszív elvonást. A
gépjárművek többségénél az illeték változatlanul a hajtómotor hengerűrtartalmának minden
megkezdett cm3-e után 15 forint marad. Az 1890 cm3 feletti személygépkocsi és 500 cm3
feletti lökettérfogatú motorkerékpár esetében azonban a Javaslat minden megkezdett cm3 után
20 forint illetéket állapít meg. A Javaslat rendezi az un. Wankel hajtómotorral ellátott
gépjárművek külön illetékét is. Az ilyen jármű az adott teljesítményt a hagyományos
motorokhoz képest lényegesen kisebb kamratérfogattal biztosítja. Mindezt figyelembe véve a
30 forint/cm3 áll arányban a hagyományos hajtómotorú gépjárművek után fizetendő
illetékkötelezettséggel.
a 158. §-hoz
A Javaslat korrigálja a 30 millió forint forgalmi értéket meg nem haladó új építésű lakások
szerzésére biztosított illetékmentességi rendelkezést. A Javaslat a 15 millió forint forgalmi
értéket meg nem haladó forgalmi értékű új építésű lakások esetén teljes mentességet biztosít.
A 15 és 30 millió forint közötti forgalmi értékű lakásoknál azonban a Javaslat szerint ki kell
számítani az adott lakás forgalmi értéke után az illetéket a lakásokra vonatkozó
illetékmértékkel (4 millió forintig 2 % a felett 6 %), majd a 15 millió forint forgalmi érték
után fizetendő illetéket (melyet szintén az általános szabályok szerint kell számítani) le kell
vonni, feltéve, ha a lakásvásárló nem veszi igénybe a cserét pótló vételre vonatkozó
szabályokat. Ekképp a Javaslat a 30 millió forint forgalmi értéket meg nem haladó, de a 15
millió forint forgalmi értéknél nagyobb forgalmi értékű lakások esetén csak a 15 millió forint
forgalmi érték feletti értékrészt vonja illeték alá. Tulajdoni hányad vásárlása esetén a 15
millió forintra jutó kedvezmény a szerzett tulajdoni hányaddal arányosan veendő figyelembe.
A 30 millió forintot meghaladó forgalmi értékű új lakások esetén továbbra is az általános
54
szabályok szerint (az első forinttól) áll fenn a fizetési kötelezettség. Az új szabállyal
összhangban a Javaslat egyszerűsíti a mentességi feltételek igazolásának rendjét is.
a 159. §-hoz
A Javaslat az államigazgatási eljárási illeték általános mértékét változatlanul 2000 Ft-ban
állapítja meg, feltéve ha annak mértékéről külön jogszabály nem rendelkezik. A Javaslat a
jogorvoslati államigazgatási eljárások 2003. január 1-tól hatályos illetékét valorizálja, a
fellebbezési eljárás illetékét minden megkezdett 10 000 Ft után 350 forintról 400 forintra
emeli. Az illetékminimum 4000 forint helyett 5000 forintra, az illetékmaximum pedig 400
000 forintról 500 000 forintra változik. Azokban a fellebbezési eljárásokban, ahol az eljárás
tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, az illeték mértéke az eddigi 4 000 forint
helyett 5 000 forint lesz. Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti
intézkedés iránti kérelem illetéke pedig 15 000 forint lesz.
a 160. §-hoz
A Javaslat kibővíti a tárgyi illetékmentes eljárások körét, miután mentesíti az államigazgatási
eljárási illeték alól a rendőrhatósági kényszerintézkedés alá helyezési eljárásban az eljárás alá
vont személy által előterjesztett panaszt és fellebbezési eljárást.
a 161-165. §-okhoz
A Javaslat annak érdekében, hogy a bíróság működési költségeihez való arányos hozzájárulást
biztosítsa és emellett a feleket megfontolt perindításra késztesse mérsékelten emeli az egyes
(házassági bontóper, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás, kisajátítási
kártalanítási határozat jogalap tekintetében történő felülvizsgálata, bármely bíróság előtt az
általános meghatalmazás ) bírósági eljárásokért fizetendő tételes mértékű illetékeket.
A fentieken kívül a Javaslat a zártkörűen működő részvénytársaságok és a korlátolt
felelősségű társaság bejegyzéséért fizetendő illetéket az egyéb jogi személyek bejegyzéséért
fizetendő illetékkel egy szintre hozza.
A Javaslat a büntetőeljárással kapcsolatos egyes eljárások illetékét is valorizálja, jobban
közelíti az eljárás átalány jellegű költségeihez.
A Javaslat szerint az igazgatási szolgáltatási díjat úgy kell megállapítani, hogy az fedezetet
biztosítson az adott eljárással kapcsolatban felmerülő valamennyi költségre.
a 166. §-hoz
A Javaslat egyszerűsíti a forgalmi érték kötelező csökkentésére vonatkozó szabályt.
a 167. §-hoz
A Javaslat kiegészítő jellegű. A vagyonszerzési illeték megosztásának azt az esetét rendezi,
amikor a vagyoni értékű jog tartalma több egyidejűleg jogosult személy élettartamától függ.
Kimondja, hogy az egyes jogosultak az illetéket olyan arányban viselik, mint amilyen arányt
az életkoruk szerint számított vagyoni értékű jogok értéke ezek együttes értékében képez.
a 168. §-hoz
A Javaslat az eljárási illeték megfizetésére fő szabályként fenntartja az illetékbélyeggel való
lerovást, azonban - az illetékbélyeggel kapcsolatos visszaélések visszaszorítása érdekében -
az okmányirodáknál és az adóhatóságoknál (adó-, vám- és illetékhivatal), továbbá - az eljárás
kezdeményezésének sajátosságára tekintettel - az elektronikus úton kezdeményezett eljárások
esetében speciális szabályokat állapít meg. Ezek szerint az eljárási illetéket - elektronikus
55
eljárás esetén - átutalási megbízás (banki átutalás vagy készpénzátutalási megbízás) útján, az
okmányirodában kezdeményezett eljárás esetén készpénzátutalási megbízással („sárga
csekkel”), vagy - amennyiben arra az okmányirodában a technikai feltételek fennállnak -
bankkártyával vagy házipénztárba készpénzzel lehet megfizetni. Az adó- és vámhatóságok
esetén a fizetendő illeték összegét az első fokú adóhatóságnak kell nyilvántartani és beszedni.
A Javaslat az alapvető eljárási rendelkezéseket fogalmazza meg, a részletes szabályok
kidolgozására külön jogszabályban kerül sor.
a 169. §-hoz
A Javaslat az új fizetési módokhoz igazodva újraszabályozza az esedékességkor meg nem
fizetett eljárási illeték megfizettetésére irányuló hiánypótlási eljárást, valamint a leletezés
jogintézményét.
a 170. §-hoz
A Javaslat a bírósági eljárási illeték lerovására vonatkozó szabályokat gyakorlatilag a hatályos
törvényből veszi át. Ezt a megoldást az eljárási (államigazgatási és bírósági) illetékek
lerovására irányadó szabályok egységes rendszerbe foglalása indokolja. Változást csupán a
pénzügyminiszter által engedélyezhető, utólagos elszámolással történő illeték lerovás
részletszabályainak megalkotása jelent.
a 171. §-hoz
A Javaslat e rendelkezései azokat a szabályokat tartalmazzák, amelyeket az államigazgatási és
a bírósági eljárási illetékek lerovására egyaránt alkalmazni kell.
a 172. §-hoz
A Javaslat pontosító jelleggel rögzíti, hogy a gépjármű szerzés késedelmes bejelentését
terhelő mulasztási bírság megállapítása az illetékhivatal feladata.
a 173. §-hoz
A Javaslat a törvény végrehajtása érdekében több rendelet megalkotására ad felhatalmazást a
pénzügyminiszternek. E körben ad felhatalmazást, hogy az államigazgatási eljárási illeték
általános mértékét az ár- és értékviszonyok változására tekintettel a pénzügyminiszter
rendelettel állapítsa meg.
a 174. §-hoz
A Javaslat értelmezi a pénzre szóló követelés (kötvényben, egyéb kamatozó értékpapírban
megtestesülő pénzkövetelés), valamint a tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír
(részvény), üzletrész, valamint vagyoni betét megszerzéséhez kapcsolódó öröklési és
ajándékozási illetékfizetési kötelezettség megállapításához szükséges forgalmi értékét.
Pénzkövetelés esetén a forgalmi érték az illeték-kötelezettség napjáig felszámított kamattal
növelt névérték, tagsági jogot megtestesítő értékpapír, üzletrész vagyoni betét esetén pedig az
illetékkötelezettség keletkezéséhez időben legközelebb eső mérlegben szereplő összes eszköz
értékékének az adott értékpapír, üzletrész, vagyoni betét által megtestesített tulajdoni
hányadra eső érték a forgalmi érték. Ha - újonnan alakult társaság esetén - mérleg még nem
készült, akkor a nyitó vagyonmérleg szerinti eszközök értéke alapján kell a tagsági jogot
megtestesítő értékpapír, vagyoni betét, üzletrész értékét megállapítani. Új szabályként jelenik
meg a törvényben az alapítvány illetékjogi fogalma is.
a 175. §-hoz
56
A Javaslat az államháztartásról szóló törvényt annak érdekében módosítja, hogy az általános
tételű államigazgatási eljárási illeték mértékét pénzügyminiszteri rendelettel is meg lehessen
állapítani.
a 176. §-hoz
A Javaslat az illetékekről szóló törvény mellékletét módosítja.
XIII.	fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) szerint 2004. január 1-jétől az
önkormányzati adóhatóságok - a korábbi adózói bevallás helyett - a járműnyilvántartásból az
okmányiroda által szolgáltatott adatok alapján végzik adóigazgatási feladataikat. Az új
adóztatási rendszer jövőbeni teljes, zökkenőmentes működtetésére, valamint a gyakorlati
tapasztalatokra figyelemmel a Javaslat az anyagi jogszabály kisebb módosítását tartalmazza.
Emellett a gépjármű környezetre gyakorolt hatásához kapcsolódó kedvezményi rendszer - a
technikai fejlődés ütemét követve - felülvizsgálata is elengedhetetlenné vált, melynek kisebb
korrekcióját a Javaslat tartalmazza, amellett, hogy garantálja az adókedvezmény
igénybevételének időtartamát is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 177. §-hoz
Az adóztatás egyszerűsítése érdekében a Gjt. már 2004. évtől tartalmazza a járművek azon
körét, amelyek nem tartoznak a törvény hatálya alá. A Javaslat kibővíti ezt a járműcsoportot a
lassú jármű pótkocsijával, a munkagéppel és az OT betűjelű ideiglenes rendszámtáblával
ellátott (muzeális jellegű) járművel (azaz azon járművekkel, melyek egyébként is
mentesülnének a gépjárműadó alól). Ily módon felesleges adózói és adóhatósági
adminisztrációra nincs szükség a hivatkozott járműi kör tekintetében.
a 178. §-hoz
A Javaslat a gépjárműadóztatásnak a járműnyilvántartásra való alapításával összefüggésben
pontosítja az adóalany fogalmát. Az adó alanya az akinek a nevére a forgalmi engedélyt
kiállították, aki lehet a tulajdonos vagy - amennyiben a forgalmi engedély az üzembentartót is
tartalmazza - az üzembentartó.
Tulajdonváltozás esetén a Gjt. éves adóalanyiságra (és illetékességre) vonatkozó hatályos
rendelkezései, valamint a járműnyilvántartásból történő „éves” adatszolgáltatás tartalma
alapján előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy adott adóévre ugyanazon gépjármű után a
tulajdonváltozással érintett mindkét fél önállóan adóalany és fizetésre kötelezett.
A Javaslat ezen helyzet megoldására tartalmaz (a tulajdonváltozáshoz kapcsolódó
adóalanyiság és illetékesség tekintetében) olyan értelmű változtatást, mely a kettős adóztatás
gyakorlati megvalósulását egyértelműen kizárja, ha mind a tulajdonszerző, mind a régi
tulajdonos a tulajdonváltozás évében elmulasztotta a tulajdonátszállás bejelentését, s ekképp a
tulajdonváltozás időpontjáról az érintett adóhatóságok csak később értesülnek. A Javaslat
értelmében ilyen esetben a régi tulajdonost - a Gjt. főszabálya szerinti tulajdonost - kell az
adó alanyának tekinteni. A módosuló rendelkezés a régi tulajdonost a tulajdonátszálláshoz
kapcsolódó változás-bejelentés - okmányirodához teljesítendő - mielőbbi megtételére
57
ösztönzi, ugyanis a legalább a tulajdonátszállás évének végéig megtett bejelentés alapján
„megszabadul” az adófizetési kötelemtől a változást követő évre, függetlenül attól, hogy a
járműnyilvántartás még mindig őt tartalmazza tulajdonosként.
a 179. §-hoz
A Gjt. hatályos rendelkezései alapján a lakópótkocsi a tehergépjárművek kategóriájába
tartozik, s ennek következtében az önsúly és a raksúly 50%-a, mint adóalap után adózik. A
Javaslat a rakfelülettel nem rendelkező, azaz nem áruszállításra - hanem lakhatási célra -
szolgáló lakópótkocsira a személyszállító gépjárművekre irányadó adóalap-konstrukciót
(önsúlyt) határozza meg.
a 180. §-hoz
A Gjt. a környezetre gyakorolt igen kedvező (légszennyezési és zajkibocsátási) határértékek
alapján már évek óta differenciált mértékű adókedvezményt biztosít a környezetbarát
gépjárművek számára. A kedvezményi rendszer időszakos felülvizsgálata mindazonáltal a
rohamos technikai fejlődésre is tekintettel elengedhetetlen. A gépjármű-adókedvezmény
kapcsán alapelvként került megfogalmazásra, hogy az mindig csak a legkorszerűbb
környezetvédelmi követelményeknek megfelelő gépjárművekre, differenciált módon járhat.
Az adókedvezmények kapcsán mindig kérdéses, hogy az meddig illeti meg az adózót. A
jogbiztonságra figyelemmel ezért a Gjt. rögzíti, garantálja azt a végső időpontot, ameddig az
adott adókedvezmény megilleti a jogalanyokat.
A Javaslat az előző szempontokra tekintettel a környezetvédelmi osztály-besorolást
tartalmazó, a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki
feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHEM rendelet (legkorszerűbb követelményeket
megvalósító) környezetvédelmi osztályai szerint, a jogbiztonság elvét is szem előtt tartva a
20%-os kedvezményt 2007. év végéig, míg a 30%-os és az 50%-os kedvezményi mértéket
2008. végéig biztosítja. A Javaslat szerint 20 %-os kedvezmény a 6-os kóddal (benzin üzemű,
szabályozott katalizátoros OBD-rendszerrel ellátott), illetőleg a 7-es vagy 8-as kóddal
(EURO-III, diesel üzemű) rendelkező gépjárműveket illeti meg. A 9-es, 10-es, 11-es, 12-es
vagy 13-as kóddal ellátott (EURO-IV; EURO-V. benzin/diesel üzemű) gépjárműveket 30 %-
os, míg az 5-ös kóddal (tiszta gázüzemű, hybrid hajtású) gépjárműveket 50 %-os kedvezmény
illeti meg. A kedvezményi rendszer átalakításának következtében 2005. évtől megszűnik az
adókedvezmény a jellemezően benzin üzemű szabályozott katalizátoros, valamint a diesel
üzemű EURO-II. kategóriás gépjárművek után.
a 181. §-hoz
A Javaslat - összhangban az adóalanyiságra vonatkozó módosítással - olyan változtatást
tartalmaz, amely a kettős adóztatás gyakorlati megvalósulását egyértelműen kizárja, ha mind a
tulajdonszerző, mind a régi tulajdonos a tulajdonváltozás évében elmulasztotta a
tulajdonváltozás okmányirodai bejelentését megtenni, s így ezen változás időpontjáról az
érintett adóhatóságok csak később értesülnek. A Javaslat ilyen esetben az adóigazgatási
feladatokat a régi tulajdonos járműnyilvántartásban feltüntetett lakóhelye vagy székhelye
vagy telephelye szerinti adóhatósághoz rendeli.
a 182. §-hoz
A Javaslat szerint a külföldön nyilvántartott és gépjárműadó fizetési kötelezettséggel terhelt
tehergépjárművek esetében az adóalap (fuvarozási időtartam, azaz tartózkodási idő)
megállapításánál a nehéz-tehergépkocsik közlekedésének korlátozásáról szóló 111/1995.
58
(IX.21.) Korm. rendelet szerinti forgalomkorlátozási időszak (hétvége) figyelmen kívül
hagyandó. A forgalomkorlátozási időszak ugyanis a fuvarozás érdekkörén kívüli ok (hatósági
döntés) miatt (passzív értelemben) része az egész magyarországi tartózkodási időtartamnak.
a 183. §-hoz
A Javaslat a forgalomból való kivonás értelmező rendelkezését úgy módosítja, hogy az ún.
„fiktív” forgalomból való kivonás adójogi szempontból nem minősül forgalomból való
kivonásnak. Ezen járművek ugyanis valamilyen hiátus okán (pl. a műszaki érvényesség
lejárta) valójában (azaz gyakorlatilag) a forgalomban részt vesznek, csupán a
járműnyilvántartásban kerül bejegyzésre a hivatkozott ok miatti ún. „fiktív” kivonás ténye.
A Javaslat összhangban a tárgyi hatályra vonatkozó rendelkezéssel a lassú jármű és a lassú
jármű pótkocsija, valamint a munkagép fogalom-meghatározását, mint értelmező rendelkezést
iktatja be a Gjt-be.
HATODIK RÉSZ
XIV.	fejezet
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvénynek (Art.) a törvényjavaslatban szereplő
módosításai - összhangban a Kormány törekvéseivel - garanciát kívánnak nyújtani az adózók
jogbiztonságának megerősítéséhez, egyúttal a szabályozás egyszerűsítését, a jogalkalmazás
hatékonyságának növelését szolgálják az adóigazgatás korszerűsítésének érdekében. E
korszerűsítéssel - a rendelkezésre álló erőforrások keretei között - javítható az adóbeszedés
hatékonysága, az új adóeljárási technikákkal pedig tovább modernizálható az adóigazgatás
szabályrendszere.
Az adminisztráció egyszerűsítését szolgáló szabályváltozások közül kiemelést érdemel az
adózók pénzforgalmi bankszámla bejelentési kötelezettségének megszüntetése, a személyi
jövedelemadó adóhatósági megállapítási szabályainak teljes körűvé tétele, egyes
tevékenységüket szüneteltető adózók (közjegyzők, ügyvédek, szabadalmi ügyvivők)
adminisztratív kötelezettségek alóli mentesítése, a bevallási, adatszolgáltatási
kötelezettségüket elektronikus úton teljesítő adózók körének bővítése.
Tekintettel arra, hogy Magyarország uniós csatlakozását követően a hazai adóigazgatás
normái még szorosabban kötődnek a Közösség irányelveihez, előírásaihoz, a módosítások egy
része az adóügyi együttműködéssel összefüggésben a szabályozások közötti összhangot
biztosítja, illetőleg pontosítják a hatályos rendelkezéseket.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 184. §-hoz
A képviseletet rögzítő eljárási szabályok a gyakorlati tapasztalatok alapján egységesednek és
kiegészülnek. A tervezett szabályozás - a korábbi szigorúbb rendelkezésektől eltérően - nem
tesz különbséget a hatósági eljárásban és a nem hatósági eljárásban történő képviselet között.
Ezen túlmenően bővül a képviseletre jogosultak köre is.
Ez alapján a magánszemélyt az adóhatóság előtt - ha nem kíván személyesen eljárni -
törvényes képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő,
adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult
59
gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy
képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemély helyett az adóhatóság előtt a képviseleti
jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is eljárhat.
Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok szerint
képviseleti joggal rendelkező személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú
alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó,
könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági
társaság alkalmazottja, tagja képviselheti.
Állandó meghatalmazás vagy megbízás esetén a meghatalmazott, megbízott által elkövetett
jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság általános szabály szerint a képviselőt terheli.
Kivétel az az eset, amikor a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra
jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló
nagykorú alkalmazott állandó meghatalmazás, megbízás alapján jár el, ugyanis ekkor a
bírságot a gazdasági társaság köteles megfizetni.
185., 193. és 199. §-okhoz
A tevékenységüket szüneteltető ügyvédek 2003. január 1. előtt - tekintettel arra, hogy
tevékenységük az általános forgalmi adó tekintetében tárgyi mentes besorolás alá tartozott -
évente egy alkalommal, a személyi jövedelemadó bevallásban nulla értéket megjelölve
vallották be ügyvédi tevékenységből származó bevételüket.
Az általános forgalmi adó szabályai 2003. január 1-jétől az ügyvédi tevékenységet az áfa
köteles körbe sorolták. A tevékenységet szüneteltető ügyvédek számára indokolatlan
többletterhet és kiadást jelent, hogy - a szabályváltozás következtében - a tevékenységük
szüneteltetése ellenére az adóeljárásban előírt adminisztrációs kötelezettségnek (pl. önálló
pénzforgalmi bankszámla nyitása, nullás bevallás beadása) kell eleget tenniük. Mivel sem az
áfa, sem az adóeljárási szabályok nem rendezték a szünetelés esetén alkalmazandó eljárást, a
módosítás kimondja - kiterjesztve a szünetelés intézményét a szabadalmi ügyvivőkre és a
közjegyzőkre is -, hogy a szünetelés időtartama alatt az érintettek mentesülnek a szünetelés
időtartamához kötődő adókötelezettség teljesítése és a bankszámla-fenntartási kötelezettség
alól.
Az adóeljárás nem ismeri a „kötelezettség nyugvásának” fogalmát, a tevékenység szünetelése
nem érinti a korábbi időszak adókötelezettségét. A tevékenység felfüggesztésekor ugyan nem
keletkezik adókötelezettség sem, azonban a korábbi időszak tekintetében ezek rendezendők.
A tevékenység felfüggesztése nem mentesít azon adókötelezettségek teljesítése alól, amelyek
a szünetelés kezdő időpontjáig keletkeztek. Ezért az ügyvédnek, szabadalmi ügyvivőnek,
illetőleg a közjegyzőnek - a törvényben meghatározott kivételek figyelembevételével - a
szünetelés kezdő időpontjáig terjedő időszakra vonatkozóan valamennyi adójáról soron kívüli
bevallást kell benyújtania.
A soron kívüli bevallás feldolgozása mellett az adóhatóság nyilvántartásában az adózó
tevékenységének felfüggesztését regisztrálják. Az adóhatóságnak szüksége van olyan
információra, amelyből a szünetelés időtartama - egyúttal az adókötelezettség keletkezésének
„megnyílása” - megállapítható, ezért az adózókat nyilvántartó szervezetek (a Magyar
Ügyvédi Kamara, a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara, illetőleg a közjegyző székhelye
szerint illetékes területi közjegyzői kamara) adatot szolgáltatnak a szünetelés kezdő és záró
időpontjáról.
60
186-187. §-okhoz és a 222. § (1) bekezdéséhez
Az állami adóhatóságnak adóztatási feladatának ellátásához ismernie kell azokat az adatokat,
melyek az adózó személyét egyértelműen beazonosítják. Ezen adatok tekintetében az
adózókat bejelentési kötelezettség terheli. A külföldi vállalkozások azonosításának egyik
legegzaktabb adata a vállalkozás illetősége szerinti hatóság által kiadott adóazonosító szám.
Ezért a Javaslat az adóhatósági bejelentkezéskor a külföldi vállalkozást ennek az adatnak a
közlésére is kötelezi.
A hatályos szabályok alapján az adózónak be kell jelentenie az adóhatósághoz
képviselőjének, illetőleg könyvvizsgálójának adóazonosító számát is. Tekintettel azonban
arra, hogy ezek a személyek képviselői, illetőleg könyvvizsgálói minőségükben nem
adózóként kerülnek be az adóhatóság nyilvántartásába, indokolatlan adóazonosító számukat
bejelenteni. Ezért e kötelezettséget megszünteti a Javaslat.
Az adóhatósági regisztráció kiterjed az adózó valamennyi pénzforgalmi bankszámlájára is,
mivel ezen keresztül kerül sor az adófizetésre, illetőleg adóvisszatérítésre. A
bankszámlanyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi bankszámlával
kell rendelkeznie, amelyet az adóhatóságnak nyilvántartásában rögzítenie kell. A hatályos
szabályok alapján a pénzforgalmi bankszámla számát az adózónak külön be kell jelentenie az
adóhatósághoz, ugyanakkor a számlavezető hitelintézetek kontrolladatként szintén közlik a
számlaszámot az adóhatósággal. A Javaslat szerint megszűnik a párhuzamos bejelentési
kötelezettség. Az adózónak a jövőben nem kell külön bejelentenie pénzforgalmi
bankszámláját, azt elegendő feltüntetnie költségvetési támogatás kiutalása iránti kérelmében
(bevallásában). Az adózó bejelentési kötelezettségének megszüntetésével az adóhatóság a
számlaszámokat a hitelintézetek adatszolgáltatása alapján veszi nyilvántartásba.
Az adózók számlaszám-bejelentési kötelezettség alóli mentesítése azonban nem
eredményezheti a bankszámlanyitási kötelezettség teljesítésének elmaradását. Ezért a Javaslat
szerint ennek elmulasztása esetén az adózó mulasztási bírsággal sújtható.
A jelenleg hatályos szabályozás azon jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkező
egyéb szervezeteknek tételesen meghatározott adattartalmú bejelentési kötelezettséget ír elő,
amelyeknek a székhelyére, telephelyére munkavégzés céljából külföldi illetőségű
magánszemélyt 183 napot meghaladó időtartamra rendeltek ki. A bejelentési kötelezettséget a
munkavégzés megkezdését követő hónap 20-áig kell az állami adóhatósághoz teljesíteni.
A tervezett szabályozás egyszerűsödik azzal, hogy a bejelentést kizárólag akkor kell
teljesíteni, ha a külföldi illetőségű magánszemélynek belföldön adófizetési kötelezettsége
keletkezik. Az adófizetési kötelezettség három feltétel közül bármelyik bekövetkeztével beáll.
Ezek szerint, ha a külföldi illetőségű magánszemély az adóévben 183 napot meghaladó
időtartamnál hosszabb ideig tartózkodik belföldön, vagy munkabérét nem a külföldi illetőségű
munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy munkabérét a
munkáltatónak a belföldön fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli, akkor ezt köteles az a
személy az adóévet követő január 31-éig bejelenteni, akihez a magánszemélyt munkavégzésre
kiküldték. A bejelentési kötelezettséget éves rendszerességgel kell teljesíteni. Azok a külföldi
illetőségű magánszemélyek, akiknél a felsorolt három feltétel egyike sem teljesül belföldön
nem adóznak, ezért a jövőben nem kell róluk adatot szolgáltatni.
a 188. §-hoz
Az Art. a tevékenységüket kezdő általános forgalmiadó-alanyok esetében előírja közösségen
belüli kereskedelmi kapcsolatuk bejelentésének kötelezettségét, mely alapján az adóhatóság
61
közösségi adószámot állapít meg részükre [Art. 22. § (1) bek., 24. § (7) bek.]. Kereskedelmi
kapcsolatnak a termékbeszerzés, és -értékesítés, valamint az eva-alanyok kivételével az
általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a szerinti
szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel minősül. A már működő adóalanyok tekintetében
azonban a törvény egyes adózói csoportokra, így pl. a kizárólag adólevonásra nem jogosító
tevékenységet folytató adóalanyokra eltérő rendelkezéseket állapít meg és csak meghatározott
esetekben (pl. ha termékbeszerzéseik ellenértéke az előírt értékhatárt meghaladja) kötelezi
őket közösségi adószám beszerzésére. Ezen esetek körét bővíti a törvényjavaslat, amikor a 6.
áfa irányelv rendelkezéseivel összhangban a már működő, kizárólag adólevonásra nem
jogosító tevékenységet folytató adóalanyok részére az általános forgalmi adóról szóló törvény
fent hivatkozott szolgáltatásainak nyújtása és igénybevétele esetére is előírja a közösségi
adószám előzetes beszerzésének kötelezettségét.
a 189. §-hoz
Az adóhatóság - számítástechnikai rendszereiben és eszközeivel - adóazonosító számon
azonosítja és kezeli az adózók bejelentett adatait. A számítástechnikai rendszerek esetén
használatos konstans azonosítók biztonságosabb és pontosabb nyilvántartást, az ügyfelek
gyorsabb kiszolgálását teszik lehetővé.
A hatályos szabályok szerint nem magyar állampolgár magánszemély esetén adóazonosító
számként használható az útlevélszám is, ha egyébként az illető nem rendelkezik adószámmal
vagy adóazonosító jellel. Az útlevélszám azonban csak érvényességi ideje alatt alkalmas a
magánszemély azonosítására, ezen túlmenően pedig uniós állampolgár másik tagállam
területére történő beutazására és ott tartózkodására nemcsak útlevéllel, hanem más
személyazonosításra alkalmas igazolvánnyal is sor kerülhet. Az adóhatósági nyilvántartási
rendszer egységesítése érdekében ezért a módosítás megszünteti az útlevélszámon történő
azonosítás lehetőségét, melynek következtében a jövőben az adóhatóság ezen adózói kört is
adószámon, illetőleg adóazonosító jelen tartja nyilván, továbbra is feltüntetve az
állampolgárságot. [Art. 24. § (3), (5) bek.]
Az adóhatóság a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba vett adózók közül törli azt,
aki (amely) az Art. 24. § (9) bekezdése a)-d) pontjai valamelyikének megfelel, vagyis
tevékenysége folytatásának jogi alapja (pl. cégbírósági bejegyzés, egyéni vállalkozói
igazolvány) megszűnt. Ilyen esetben a nyilvántartásból való törlésről az állami adóhatóság az
adózót haladéktalanul értesíti. A módosítás az állami adóhatóság értesítési kötelezettségét
csak azon adózók esetén tartja fenn, akik bejelentik tevékenységük megszűntetését, vagy a
tevékenység folytatásához szükséges engedélyüket visszavonják. A többi adózó tekintetében
ugyanis az egyablakos rendszeren keresztül az adóhatóság az adózó (tevékenysége)
megszűnéséről csak akkor szerez tudomást, amikor az adózó a cégbírósági bejegyzés
elutasításáról, a cégjegyzékből való törlésről, a vállalkozói igazolvány visszavonásáról, vagy
a vállalkozói igazolvány visszaadásáról már tudomással bír. Ezért utólag felesleges az adózót
külön értesíteni arról, hogy az adóhatósági nyilvántartásból is törölték. A módosítás az
értesítési kötelezettség kiiktatásával egyszerűsíti az eljárást. [Art. 24. § (10) bek.]
a 190. és 211. §-okhoz
Az adózó személyi jövedelemadóját önadózással, vagy a munkáltató, illetőleg az adóhatóság
közreműködésével állapíthatja meg. Az adóhatóságnak lehetősége van arra, hogy az
adókötelezettség teljesítését - a bevallásban szereplő adatokat az adatszolgáltatások révén
rendelkezésére álló adatokkal összevetve - ún. egyszerűsített ellenőrzés keretében vizsgálja.
A munkáltatói adómegállapítás tartalmát tekintve a magánszemély bevallásának tekintendő,
62
azonban a törvény erről kifejezetten nem rendelkezik, melynek következtében eltérő
jogértelmezések születtek a tekintetben, hogy a munkáltatói adómegállapítást lehet-e
egyszerűsített ellenőrzés keretében vizsgálni. Ezért az Állami Számvevőszék (ÁSZ)
jelentésében tett ajánlásnak eleget téve - az Art., illetve a személyi jövedelemadóról szóló
törvény összehangolásával - az Art. a jövőben kimondja, hogy a munkáltatói adómegállapítás
az ellenőrzés és a jogkövetkezmények szempontjából a magánszemély bevallásának minősül,
tehát az adóhatóság a munkáltatói adómegállapítást egyszerűsített ellenőrzés keretében
vizsgálhatja.
a 191. §, 198. §, 221. §-okhoz
Az adóhatósági adómegállapítás 2004. január 1-jétől hatályos intézmény az adóeljárásban,
amelyet első alkalommal a 2004. évi jövedelemadójuk megállapítása érdekében választhatnak
azok az adózók, amelyek megfelelnek az Szja. törvény előírásainak. Az adóhatósági
adómegállapításra egyrészt az adatszolgáltatások alapján rendelkezésre álló, másrészt az
adózó nyilatkozatában közölt adatok alapján kerül sor. A nyilatkozatban az adózónak azokról
az adatokról kell tájékoztatnia az adóhatóságot, amelyek a nyilvántartásban nem szerepelnek
(átvezetési igény, a visszatérítendő adó kiutalása). Az adóhatósági adómegállapítást választó
adózó túlvont járulékának összegét is az adóhatóság állapítja meg. Az adminisztráció
egyszerűsítése érdekében az adózónak - kivéve, ha az adóévben a fegyveres erők, a
rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú
tagja volt - nem külön nyomtatványon kell visszaigényelnie a túlvont járulékot, erre irányuló
kérelmét az adóhatósági adómegállapítás iránti bejelentésében jelezheti. Az adózók
meghatározott körére azonban indokolt fenntartani a külön nyomtatványon történő
visszaigénylést, mert eltérő járulékmegállapítási szabályokat kell rájuk alkalmazni. [Art. 28. §
(1) bek.]
Az adóhatósági adómegállapítást választó adózó tekintetében is érvényesülnek azok a
garanciális szabályok, amelyek biztosítják az adó megfizetését. Így az adóhatósági
adómegállapítás során is alkalmazhatja az adóhatóság a visszatérítendő adó vonatkozásában a
visszatartási jogot. [Art. 28. § (5) bek.]
Az adóeljárás nem tesz különbséget a bevallott adó tekintetében aszerint, hogy az
adókötelezettség teljesítése milyen adómegállapítási mód keretében történt, ezért ha az adózó
az adóhatósági adómegállapítás során a nyitva álló határidőn belül észrevételt nem tett, illetve
az adóhatóság az adózó észrevétele alapján az adót módosította, vagy határozattal állapította
meg, a megállapított, és az adózóval közölt adó a jogkövetkezmények és az ellenőrzés
szempontjából az adózó által bevallott adónak minősül. [Art. 28. § (8) bek.]
Az adóhatósági adómegállapítással kapcsolatban az adózó a határidő lejártát követően is
előterjeszthet észrevételt, azonban a határidők betartása érdekében késedelme szankció
megállapítását vonja maga után. A késedelmesen előterjesztett észrevétel alapján a
magánszemély terhére módosított adó esetén az adóhatóság a korábban megállapított és az
adózó észrevétele alapján módosított összeg különbözete után önellenőrzési pótlékot számít
fel, az önellenőrzési pótlék számítására vonatkozó részletes előírások alapján. [Art. 168. § (3)
bek.] Ennek összegét az adózóval az adómegállapítás módosításáról szóló értesítésben közli
az adóhatóság. A különbözetet és az önellenőrzési pótlékot az adózó az adómegállapítás
módosításáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül fizeti meg, illetőleg az
adóhatóság a különbözetet ugyanezen határidőn belül utalja ki. [Art. 50. § (4)-(5) bek.]
Az adóhatósági adómegállapítás során az adózónak lehetősége van kifogásolni az
adómegállapítást. Az adózó kifogása esetén az adóhatóság az adó alapját, az adót, a
63
visszatérítendő, illetőleg befizetendő adót határozatban állapítja meg. [Art. 28 § (10) bek.] Az
adómegállapítás során hozott határozat nem zárja ki a bevallás utólagos ellenőrzését és az
utólagos adómegállapítást. [Art. 28. § (12) bek.]
Annak érdekében, hogy se az adózót, se az adóhatóságot ne terhelje szankció a késedelmes
teljesítés miatt, az adót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összeg szerint kell
megfizetni, illetőleg kiutalni a határozat jogerőre emelkedéséig. [Art. 28. § (10) bek.]
A határozat alapján az adózót a megállapítottnál kevesebb, illetőleg további befizetés
terhelheti, ezeket - túlfizetés esetén az adózó erre irányuló kérelmének előterjesztése, további
befizetés esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított - 15 napon belül kell rendezni.
A határozatban az adóvisszatérítésről is rendelkezhet az adóhatóság. Ebben az esetben az
adózónak, valamint az adóhatóságnak az adóhatósági adómegállapításban meghatározott
összegtől eltérő adóvisszatérítés figyelembevételével kell a különbözetet visszafizetni, illetve
kiutalni. [Art. 28. § (11) bek.]
Amennyiben az adóhatóság utólag állapítja meg, hogy az adóhatósági adómegállapítás
feltételei nem álltak fenn az adózónál, az adó megállapítására utólagos adómegállapítás
keretében kerül sor. Az adózó a feltételek hiányát maga is bejelentheti, az adóhatóság ebben
az esetben a jogkövetkezményeket az önellenőrzésre vonatkozó szabályok szerint állapítja
meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során kiszabható jogkövetkezményeket
alkalmazza. [Art. 28. § (12) bek.]
Az adóhatósági adómegállapítást olyan új tények, körülmények, bizonyítékok is
befolyásolhatják, amelyekről az adóhatóság az adóhatósági adómegállapítást felülvizsgáló
bírósági eljárást követően értesül. A Javaslat ezért ebben az esetben is lehetővé teszi az
adóhatósági adómegállapítás utólagos ellenőrzését és az utólagos adómegállapítást. [Art. 28. §
(13) bek.]
a 192. §-hoz
Az Art. hatályos előírásai szerint az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott
adóbevallásában, az adóhatósági adómegállapítást választó adózó bevallásnak minősülő külön
nyomtatvány benyújtásával igényelheti vissza a járulékfizetési kötelezettség felső határát
meghaladóan levont nyugdíj járulékot, feltéve, hogy a különbözetet év közben a
foglalkoztatójával nem számolta el.
Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a törvényjavaslat szerint az adóhatósági
adómegállapítást választóknál az adóhatóság állapítja meg a túlvont járulékot összegét is és
rendelkezik a kiutalásról, ezért a visszaigénylést az adózónak nem kell külön eljárásban
kérnie. A módosítás azoknál az adóhatósági adómegállapítást választó adózóknál, akik az
adóévben a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok hivatásos állományú tagjai voltak, fenntartja a külön nyomtatványon történő
visszaigénylést, mert eltérő járulékmegállapítási szabályokat kell rájuk vonatkozóan
alkalmazni.
a 193. §-hoz
Ld. a 185. § indokolásánál
a 194. §-hoz
A rendelkezés az eddigi kiutalási rendnek megfelelően a magánszemély részére
visszatérítendő jövedelemadó, illetőleg járulék vonatkozásában a bevallás beérkezésétől
számított 30 napos kiutalási határidőt állapít meg, azonban ezen túlmenően - figyelemmel a
64
törvényben meghatározott bevallási határidők rendszerére - meghatároz egy, a kiutalás
teljesíthetőségét érintő legkorábbi időpontot is. E szerint az adóhatóság a visszatérítendő
jövedelemadót, illetőleg járulékot legkorábban március 1-jén utalhatja ki a magánszemély
részére.
a 195. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a külföldi illetőségű adózók csak úgy juthatnak hozzá az őket
megillető költségvetési támogatáshoz, ha belföldön bankszámlát nyitnak, vagy postai úton
küldi meg részükre az adóhatóság. Amennyiben egy adott országra a Magyar Posta
nemzetközi pénzforgalmi szolgáltatása (nemzetközi postautalvány) nem terjed ki, csak
bonyolult és költséges adminisztrációval lehetett a küldeményt eljuttatni, vagy arra kell
felhívni az adózót, hogy nyisson belföldön bankszámlát, amely jelentős nehézségeket okozhat
számára. A módosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy az adóhatóság külföldi
bankszámlára is utalhasson.
Az utalás az adózó által meghatározott devizanemben történik, az átváltás költsége a külföldi
illetőségű adózót terheli. A Magyar Nemzeti Bank által közzétett, euróban megadott
árfolyamot kell figyelembe venni az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a
Magyar Nemzeti Bank által közzétett forintban megadott árfolyama.
a 196-197. és 220. §-okhoz
A jelenlegi szabályozás szerint adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bűncselekmények
esetén az adó-megállapításhoz való jog nem évül el mindaddig, míg az adott bűncselekmény
büntethetősége el nem évül. A szabályozás nem adott egyértelmű iránymutatást arra
vonatkozóan, hogy csak jogerősen elbírált ügyekben lehet ezen szabályt alkalmazni, vagy a
folyamatban lévő büntetőügyekben is. A Javaslat ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy a
jövőben csak jogerős ítélettel elbírált bűncselekmény esetében van lehetőség ezen rendelkezés
alkalmazására.
A már hivatkozott Büntető törvénykönyv több bűncselekmény esetén lehetőséget ad a
büntetőeljárás megszüntetésére, ha az elkövető megtéríti az általa okozott kárt. Amennyiben
ezen ok alapján az eljárást megszüntetik, jogerős ítélet hiányában nem lenne alkalmazható az
elévülésre vonatkozó speciális Art. szabályozás, így előfordulhat, hogy az adózó hiába
szándékozik megtéríteni az általa okozott kárt, az adómegállapításhoz való jog elévülése miatt
erre nincs mód. Ezért szükséges volt egy kiterjesztő szabályozás beiktatása, mely szerint az
Art. hivatkozott bekezdése akkor is alkalmazható, ha a büntetőeljárást az elkövetővel szemben
azért szüntették meg, mert a vádirat benyújtásáig az elkövető a tartozását kiegyenlítette. [Art.
164. § (1) bek.]
A befizetések elkülönítésének szükségessége miatt a módosítás elrendeli, hogy ezen
befizetéseket az állami adóhatóságnál elkülönített számlára kell befizetni. [Art. 40. § (2)-(3)
bek.]
a 198. §-hoz
Ld. a 191. § indokolásánál
a 199. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az állami adóhatóság nem rendelkezik megfelelő
információkkal az elhunyt magánszemély hagyatékáról, valamint az örökösöket megillető
örökrészek arányáról, így az esetlegesen fennmaradó adókötelezettség teljesítését nem tudja
hatékonyan érvényesíteni az örökösökkel szemben, az örökhagyó után fennmaradt hagyaték
65
terhére. Jelenleg az adóhatóság csak azt tudja megállapítani a személyi adat- és
lakcímnyilvántartásból, hogy a magánszemély elhunyt. Ezért a Javaslat a jegyzőt és a
közjegyzőt adatszolgáltatásra kötelezi azon adatok körében, melyek az adó megállapítása és a
tartozás behajtása céljából szükségesek. A jegyző elsődlegesen a hagyatéki leltározás tényéről
és a hagyatéki eljárás lefolytatására jogosult közjegyző személyéről köteles adatot
szolgáltatni. Ha nincs hagyatéki vagyon, akkor az adóhatóság a jegyző nyilatkozata alapján
törli az elhunyt személy adótartozását. A közjegyző a megkereső adóhatóságot tájékoztatja az
örökösök személyéről az azonosításukhoz szükséges adatok feltüntetésével, valamint az
örökrészük alapján örökölt vagyonról és annak értékéről, vagy tájékoztatást ad a hagyatéki
eljárás megszüntetéséről. [Art. 52. § (8) bek.]
Az állami adóhatóság elnöke a költségvetés bevételi előirányzatainak teljesülése, a
nemzetgazdaság aktuális állapotának, illetőleg az azt befolyásoló hatások, folyamatok
elemzése, értékelése érdekében soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti a 10 000
legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező társaságokat, ezek meghatározott csoportját vagy
egyes tagjait. Erre az adatszolgáltatásra kivételes esetben és csak azon adatok vonatkozásában
kerülhet sor, amelyek a társaságok jogszabály alapján vezetett nyilvántartásaiból
megállapíthatóak és adókötelezettségeivel összefüggésben állnak. Tekintettel arra, hogy ezek
az adózók elektronikus úton teljesítik majd adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségeiket,
ezért ennek a kötelezettségnek a teljesítése nem ró rájuk jelentős adminisztrációs terheket.
[Art. 52. § (11) bek.]
a 200. §-hoz
Az adatszolgáltatás a csekély összegű (de minimis) támogatások regisztrációja érdekében
szükséges.
a 201-205. és 226. §-okhoz
A törvény - a tagállamok közötti adóügyi együttműködést szabályozó - V. fejezetének
módosítására elsősorban a közvetlen adózás területén történő a tagállamok illetékes
hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK tanácsi irányelvet módosító
2004/56/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv), valamint a már hatályos
rendelkezések pontosítása érdekében kerül sor. [Art. 181. §]
Az Irányelvben foglaltak szerint az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságától érkező
adómegállapítási jogsegély iránti megkereséseket úgy kell tekinteni, mintha a magyar
hatóságoktól érkeztek volna. Ilyen esetekben a megkeresett magyar adóhatóság úgy jár el,
mintha maga indított volna eljárást a kívánt információ megszerzésére, vagy mintha a saját
tagállamában lévő másik hatóság kérésére járna el. [Art. 56. §]
Az Irányelv kibővítette az adóadat-átadásra irányuló jogsegély tárgyi hatályát. Az adóadat-
átadás iránti jogsegély a jövőben az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap
(EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítés,
intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat
piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és egyéb díj; a jogsegély hatálya
alá tartozó adónemekben fennálló tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség;
továbbá a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság megállapítása érdekében is
kezdeményezhető. Így az adóadat-átadásra irányuló adómegállapítási jogsegély és a behajtási
jogsegély tárgyi hatálya megegyezik.
66
Rendezi a Javaslat az adatátadás határidejét, és előírja a Központi Kapcsolattartó Iroda (KKI)
számára, hogy amennyiben a kért adatok átadása akadályba ütközik, e tényről értesítse a
megkereső hatóságot.
A Javaslat - az adómegállapítási jogsegélyt szabályozó közösségi irányelvben foglaltaknak
megfelelően - lehetőséget biztosít arra, hogy az adóhatóság az adómegállapítási jogsegély
keretében beszerzett adatokat közvetlenül tovább adhassa valamely harmadik tagállam
adóhatóságának, amennyiben az adatátadásnak e törvényben meghatározott feltételei
fennállnak, és az adatokat eredetileg szolgáltató tagállam a továbbításhoz hozzájárul.
Bővül a tagállamok által köthető, az adóhatósági együttműködésre vonatkozó viszonossági
megállapodások lehetséges tárgyi köre. Viszonosság alapján gyakorlatilag bármely adóadat
átadható, és az e törvényben meghatározott célra felhasználható, és lehetőség van arra is, hogy
valamely más tagállam adóhatóságának alkalmazottja az adóadat beszerzés érdekében a
magyar adóhatóság eljárási cselekményeinél személyesen jelen legyen.
Az Irányelv alapján az adómegállapítási jogsegély két új formája került be a törvénybe: az
egyidejű ellenőrzés, és a kézbesítési jogsegély.
A tagállami adóhatóságok az ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében a jövedelem-,
nyereség- és vagyonadók, az általános forgalmi adó, valamint a biztosítási adó tekintetében
megállapodhatnak abban, hogy egy vagy több adóalany adókötelezettségeinek teljesítését
egyidejű ellenőrzés keretében vizsgálják. Ennek során az egyes tagállami adóhatóságok
azonos időszakban, kizárólag saját illetékességi területükön eljárva foganatosítanak
ellenőrzési cselekményeket, majd az ennek során birtokukba jutott információkat -
amennyiben az más tagállamban az adómegállapításhoz vagy az ellenőrzés eredményes
lefolytatásához szükséges lehet - egymásnak átadhatják. Az egyidejű ellenőrzéseknek
elsősorban a kapcsolt vállalkozások ellenőrzése tekintetében lehet kiemelkedő jelentősége.
Ugyanezen adónemek tekintetében lehetőség nyílik arra, hogy az adóhatósági iratok
kézbesítésében a tagállami hatóságok segítséget nyújtsanak egymásnak, amennyiben az irat
címzettje a megkeresett tagállam területén érhető el. [Art. 57. §]
Az adóadat átadás korlátja egy újabb esettel bővül. A KKI visszautasíthatja a kért információ
átadását, ha a megkereső tagállam gyakorlati vagy a jogi szabályozásból eredő okoknál fogva
nem képes hasonló információ átadására. [Art. 59. §]
Az általános elszámolási szabályok értelmében az adóhatóság az adózó tartozásait a
végrehajtás során nem egyenként, hanem azokat összesítve hajtja be. Amennyiben a behajtott
összeg az adótartozást csak részben fedezi, az Art. 43. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az
adóhatóság a végrehajtott összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos
esedékességű adóknál a tartozás arányában számolja el. Eltérő szabály érvényesül az adók
módjára behajtandó köztartozások esetében: amennyiben a behajtott összeg a fizetésre
kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt -
az Art. 161. § (7) bekezdése szerint - a különböző tartozások arányában számolja el, és utalja
át. Speciális szabály vonatkozik ugyanakkor a behajtási jogsegély keretében beszedett összeg
elszámolására, az ugyanis kizárólag a behajtás iránti megkeresésben megjelölt tartozásra
számolható el. A törvény ezzel megakadályozza azt, hogy a befolyt összeg az általános
előírások alapján olyan tartozásra legyen elszámolható, amely bár korábbi esedékességű, de
nem tartozik a jogsegély tárgyi hatálya alá, vagy amelynek behajtását az adóhatóság a
jogsegély keretében nem kérte. [Art. 64. §]
67
Az Art. 70. § új (2) bekezdése tartalmazza az egyidej ű ellenőrzés magyar adóhatóságok által
történő kezdeményezésének részletszabályait. Az ellenőrzés alá vonni kívánt adózó ügyében
illetékes adóhatóság a KKI közvetítésével keresi meg az érintett tagállam(ok) illetékes
hatóságát. A megkeresésben meg kell jelölni az ellenőrizni kívánt időszakot, és meg kell
indokolni az egyidejű ellenőrzés szükségességét.
A Csatlakozási Okmány II. számú mellékletének 9. Adózás fejezete 4. alpontjában foglaltak
alapján az önkormányzati adóhatóság is alanya lehet a behajtási jogsegélynek az 1500 euró
értékhatárt meghaladó építmény- és telekadó tartozások tekintetében. A jogsegély
lebonyolítása ez esetben is a KKI közvetítésével történik. [Art. 70. §]
a 206. §-hoz
Az utóbbi években egyre növekvő számban állít ki az adóhatóság adó-, jövedelem- és
illetőségigazolásokat, melyek az adózók számára engedélyezési, nyilvántartásba vételi
eljárásokhoz, pályázatokhoz, támogatások igénybevételéhez, kérelmekhez szükségesek. A
különböző jogszabályok jellemzően a köztartozás megfizetésének, az adókötelezettség
teljesítésének, a jövedelem nagyságának, a lakcímnek, a székhely címének, az adóazonosító
számnak az igazolását írják elő. A hatályos szabályozás szerteágazósága indokolja az
igazolások kiadására vonatkozó alapvető eljárási szabályok egy helyen, törvényi szinten
történő rögzítését.
Az adó-, jövedelem- és illetőségigazolást (adóhatósági igazolás) az adóhatóság hatáskörében
eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak
megfelelő adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás
kiadásának szükségességét valószínűsíti. Az adó-, a jövedelem- és az illetőségigazolások
hatósági bizonyítványnak minősülnek. A hatósági bizonyítvány kiadásának egyes eljárási
rendelkezéseit az államigazgatási eljárás általános szabályai rendezik.
Az adóigazolás adattartalmát a különböző jogszabályok eltérően - az ügy tárgyához igazodó
módon - rendezik, ezért ennek teljes körű tartalmi egységesítése a tervezett szabályozásban
nem lehetséges, azonban az alapvető tartalmi és típusjegyeket a Javaslat meghatározza.
Az adózók kérésére az igazoláson feltüntethető az igazolás tárgyával összefüggő egyéb adat,
ami az állami adóhatóság nyilvántartásában szerepel, pl.: az adóigazoláson az áfa
kötelezettség, a fizetési kedvezmények adatai vagy hiánya, a jövedelemigazoláson
jövedelemadat hiányában az adózó bevétele, meghatározott jövedelmek, nyilatkozatok, az
illetőségigazoláson a tevékenység kezdete, a telephelyek címei, a bejelentett tevékenységek
megnevezése.
Az általános adóigazolás lényegében egy adott időpontra vetített állapotot tükröz az
adóhatóság nyilvántartása alapján. Az igazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás
kiadásának napján az adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát, a
behajthatatlanság címén törölt, de el nem évült adótartozást, a kiállítás napjáig előírt valamely
adónemre vonatkozó bevallási és adófizetési kötelezettség elmulasztását, ide nem értve azt, ha
az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés a mulasztást feltárta, és az adózó a jogerős
megállapítások alapján keletkezett fizetési kötelezettségét teljesítette.
A nemleges adóigazolás az általános adóigazolás egyik speciális típusának tekinthető. A
nemleges adóigazolás igazolja, hogy az adózónak az adóigazolás kiállításának napján az
adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. Ha az adózónak van például adótartozása,
akkor már csak általános adóigazolás állítható ki részére.
68
Az APEH csak az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásról, vagy annak hiányáról
állít ki adóigazolást. Ezért az adóigazolás nem tartalmazza az adók módjára behajtandó
tartozást (pl.: fogyasztóvédelmi bírság), vagy más adóhatóságnál nyilvántartott tartozást (pl.:
jövedéki adó, iparűzési adó).
A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az adózó által bevallott, illetve a munkáltatói,
adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági, vagy utólagos adómegállapítás útján megállapított,
összevontan és elkülönülten adózó jövedelmet, valamint a jövedelem után keletkező
adófizetési kötelezettséget. Az adózó adóalapja és adója utólagos adómegállapítás keretében
történt megállapításának kivételével jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó személyi
jövedelemadóról vagy egyszerűsített vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást,
nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást, illetőleg nem jelentette be, hogy az
adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás útján teljesíti adókötelezettségét.
Az állami adóhatóság a belföldi illetőségről a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a
belföldi illetőségű magánszemélyre, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló
törvénynek a belföldi illetőségű adózóra vonatkozó rendelkezései alapján illetőségigazolást
állít ki. Az illetőségigazolás tartalmazza a magánszemély nevét, állandó vagy ideiglenes
lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, adóazonosító jelét, illetve az egyéni
vállalkozó, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, jogi személy, egyéb szervezet nevét
(elnevezését), székhelyét, valamint adószámát.
Eddig nem volt egyértelmű, hogy az adózók milyen nyelven kérhetik az igazolások kiállítását.
Ezért a tervezett szabályozás előírja, hogy az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást
magyar, az illetőségigazolást magyar vagy az adózó kérelmére magyar és angol nyelven állítja
ki. Az adóhatóság az adóhatósági igazolást a külföldi hatóság által rendszeresített
nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmező a nyomtatványhoz csatolja annak hiteles magyar
nyelvű fordítását.
a 207. §-hoz
A vállalkozónál az adóhatóság köteles ellenőrzést lefolytatni, ha felszámolását vagy
végelszámolását rendelték el. Az adóhatóság a megszűnő cégek esetén ezekben az
eljárásokban, illetőleg ezek révén tudja érvényesíteni követeléseit, ezért ellenőrzést folytat le
az adózóval szemben fennálló követelésének (hitelezői igényének) feltárása, illetőleg
megállapítása érdekében. A csődtörvény ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az adóhatóság a
felszámolási eljárásban mellőzze hitelezői igényének bejelentését, ha annak megtérülése nem
várható. Ezt a körülményt az adóhatóságnak bizonyítania és dokumentálnia kell. A
törvényjavaslat - tekintettel arra, hogy ezekben az esetekben végrehajtható vagyonnal nem
rendelkező cégekről van szó, melyeknél az ellenőrzés alapján esetlegesen előírt kötelezettség
behajtására nincs esély - kiveszi ezeket az adózókat a kötelezően ellenőrizendők köréből.
a 208. §-hoz
A hatályos szabályozás alapján nem egyértelmű, hogy az adóhatóság felettes szerve hány
alkalommal hosszabbíthatja meg az ellenőrzési határidőt. A Javaslat ezért konkrétan
meghatározza, hogy mely hatóság (felettes szerv), milyen időtartammal, hány alkalommal
rendelkezhet az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról. [Art. 92. § (2) bek.]
A módosítás egyértelművé teszi az ellenőrzési határidő lejártának adóhatóságot érintő
legfontosabb következményét, miszerint azt követően ellenőrzési cselekmény jogszerűen nem
végezhető, az adóhatóság köteles a vizsgálatot lezárni, és a rendelkezésére álló adatok alapján
a jegyzőkönyvet elkészíteni. [Art. 92. § (9) bek.]
69
a 209. §-hoz
Egy alkotmánybírósági döntés kapcsán az Art. helyszín, helyiség, gépjármű és lakás
átvizsgálására feljogosító, nyolc éve hatályban lévő rendelkezéseinek felülvizsgálata vált
szükségessé. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az átvizsgálás jogintézménye nem
alkotmányellenes a - hivatás gyakorlására szolgáló helyiség védelmére is kiterjedő -
magánlakás sérthetetlenségéhez való alapvető jog szempontjából. Az átvizsgálást szabályozó
törvény alkotmányosságához azonban az szükséges, hogy megfelelő és elegendő garanciát
nyújtson az esetleges visszaélésekkel szemben.
Ezek miatt a Javaslat - az Alkotmánybíróság iránymutatásának megfelelően - több ponton,
újabb eljárási garanciákkal egészíti ki az átvizsgálás jogintézményéhez kapcsolódó eljárási
szabályokat.
A felülvizsgált szabályok szerint kizárólag az állami adóhatóság (önkormányzati adóhatóság,
illetékhivatal és vámhatóság nem végezhet átvizsgálást) alkalmazásában álló adóellenőr
jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és gépjármű
átvizsgálására, valamint a helyszínen talált gépjármű rakományának ellenőrzésére, ha az
adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más
azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok alapján megalapozottan feltehető, hogy
az adózó a bevallási, bizonylatkiállítási és megőrzési, nyilvántartás vezetési (könyvvezetési)
kötelezettségei teljesítésének szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt,
megsemmisít, illetőleg a vállalkozás valós körülményeit leplezi. Az új szabályozás
differenciál az egyes adókötelezettségek megszegése között tételes felsorolással (pl:
adófizetési és adóelőleg fizetési, bizonylatkiállítási kötelezettség stb.). Ezzel az
adókötelezettség, mint „gyűjtőfogalom” használata megszűnik.
Az átvizsgálást az ellenőrzést végző területi szerv vezetője határozattal rendeli el. Az
átvizsgálás lefolytatásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges. Utólagos ügyészi
jóváhagyás alapján átvizsgálásra abban az esetben kerülhet sor, ha alapos okkal feltehető,
hogy az átvizsgálás késedelmes lefolytatása az ellenőrzés céljának meghiúsulását
eredményezné. Közjegyzői, ügyvédi, adószakértői, adótanácsadói, illetve könyvviteli
szolgáltatást végző iroda átvizsgálása kizárólag előzetes ügyészi jóváhagyás alapján történhet.
Az átvizsgálást elrendelő határozatban - ha ez lehetséges - meg kell jelölni azokat a tárgyi
bizonyítási eszköznek minősülő dolgokat, amelyek megtalálása érdekében az átvizsgálás
szükséges.
Az átvizsgálás megkezdésére és foganatosítására vonatkozó rendelkezések szintén új
részletszabályokkal egészültek ki. Ezek alapján az adóhatóság az átvizsgálás megkezdése előtt
közli a jelenlévő adózóval, képviselőjével, megbízottjával, alkalmazottjával az átvizsgálást
elrendelő határozatot, és - ha az átvizsgálás meghatározott, illetőleg ismert tárgyi bizonyítási
eszköz megtalálására irányul - felszólítja a keresett tárgyi bizonyítási eszköz átadására. Ha az
adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja a felszólításra a keresett tárgyi bizonyítási
eszközt átadja az átvizsgálás nem folytatható, kivéve, ha megalapozottan feltételezhető, hogy
az átvizsgálás során más tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolog is fellelhető.
A lefoglalásra vonatkozó szabályokat tartalmában nem nyilvánította alkotmányellenesnek az
Alkotmánybíróság. A lefoglalást szabályozó törvényi rendelkezéseket azért semmisítették
meg, mert azok szorosan kapcsolódtak az átvizsgálás jogintézményéhez, lényegében a
lefoglalás az átvizsgálás eredményeként foganatosított intézkedésnek minősül és az
átvizsgálás a lefoglalásnak előfeltétele. Erre tekintettel a korábbi szabályozás ezen a ponton
tartalmilag nem változik, így az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek
70
minősülő dolgot - a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével - az ellenőrzést végző
adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy
értékesítésétől lehet tartani.
A jármű, a jármű rakománya, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a
fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy
ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az
átvizsgálást, a lefoglalást, illetőleg a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében
foganatosítja. Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le,
ha az az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel.
Az adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról jegyzőkönyvet
vesz fel. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához szükséges adatokat, az
intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket, illetőleg a hatósági
tanúk azonosításához szükséges adatokat.
Az adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas
költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és az elidegenítés jogának
megtiltásával. Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére
azokról az adóhatóság másolatot készít. Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást
meg kell szüntetni, és a lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell
visszaadni, akitől (amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az
adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek
meghiúsulása esetén megsemmisíti.
Az átvizsgálásról, lefoglalásról meghatározott határozatok, intézkedések ellen
jogszabálysértésre hivatkozással az adózó az intézkedéstől, illetve a határozat közlésétől
számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól
számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó
hatálya.
a 210. §-hoz
A módosítás a jegyzőkönyv átadását követően tett adózói észrevételek kapcsán folytatható
ellenőrzés vonatkozásában előírja az ellenőrzési határidők többszöri meghosszabbításának
tilalmát, egyértelművé téve ezzel azt a jogalkotói szándékot, hogy az adóhatósági vizsgálatok
ésszerű időn belül történő befejezésének követelménye az egész ellenőrzési eljárás során
következetesen érvényesüljön.
a 211. §-hoz
Ld. a 190. § indokolásánál
a 212. §-hoz
Az ellenőrzöttségi szint növelése és a jogkövető magatartás erősítése érdekében az állami
adóhatóság törvényben meghatározott, komoly szakismereteket nem igénylő feladatok
elvégzésére kisegítő adóellenőröket alkalmazhat.
A kisegítő adóellenőr kizárólag az állami adóhatóság általános megbízólevéllel rendelkező
adóellenőrével együtt végezhet ellenőrzési cselekményeket. Ezen cselekmények a
próbavásárlásra és leltárfelvételre szűkülnek, ugyanis ezek a kisegítő adóellenőr által is
könnyen elvégezhetők, azonban az adóhatóság részéről jelentős kapacitásokat lekötő
tevékenységeknek minősülnek.
71
A kisegítő adóellenőr középiskolai végzettséggel rendelkező személy lehet, aki megfelel a
köztisztviselők jogállásáról szóló törvény köztisztviselőkre vonatkozó alkalmazási
feltételeinek és akivel az adóhatóság ilyen feladatok ellátására határozott idejű
munkaszerződést kötött. A kisegítő adóellenőrrel az adóellenőrre vonatkozó
összeférhetetlenségi és kizárási szabályok az irányadók.
A kisegítő adóellenőr az adóellenőrrel együtt az ellenőrzés során üzleti, üzemi vagy az egyéb
adóköteles tevékenység folytatására szolgáló helyiségbe, helyszínre, illetőleg a vállalkozási
tevékenységgel összefüggő alapanyag, félkész termék, áru tárolására szolgáló helyiségekbe
beléphet. Ezzel összefüggésben a kisegítő adóellenőrt is terheli az adótitok megtartásának a
kötelezettsége.
a 213. §-hoz
A hatályos szabályok szerint feltételes adómegállapítás iránti kérelmet adózó terjeszthet elő,
és az eljárás tárgya kizárólag jövőbeni ügylettel összefüggésben keletkező adókötelezettség
vagy annak hiányának megállapítása lehet. Előfordul ugyanakkor, hogy egy külföldi
illetőségű személy éppen az adott, jövőben megvalósítandó ügylet alapján válna a magyar
adójogszabályok szerinti adózóvá, ezért ezt megelőzően nem jogosult feltételes
adómegállapítás iránti kérelem benyújtására sem. Minthogy azonban a feltételes
adómegállapítást tartalmazó határozat nem más, mint egy jövőbeni ügyletet érintő adójogi
álláspont, melynek kötő ereje is csak akkor lesz, ha maga a jövőbeni ügylet a kérelemhez
képest változatlan tényállással megvalósul, a kérelem benyújtása, illetőleg az eljárás
lefolytatása nem feltételezi az adózói minőség fennállását. Ebből viszont következik, hogy
nem indokolt az adózónak adott esetben még nem minősülő külföldi személyek ezen
lehetőségből történő kizárása sem, annál is inkább, mert az esetek többségében ez a személyi
kör a potenciális külföldi befektetőket jelenti.
a 214. §-hoz
Az adózó által nem vitatott határozati megállapítások mielőbbi jogerőre emelkedése
érdekében a törvény szabályozza a részjogerő intézményét. Amennyiben az ügy körülményei
lehetővé teszik, az adóhatóság számára biztosítja a törvény, hogy csak a jogszabálysértő
megállapítások tekintetében rendeljen el szükség esetén új eljárást, egyebekben a határozatot
helybenhagyja. Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor a megtámadott határozat egyes
pontjai tekintetében új eljárásra utasításnak van helye, míg más megállapítások
jogszabálysértőek ugyan, de nem indokolt esetükben új eljárást elrendelni, hanem a
jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv maga korrigálja a hibát, megváltoztatva a határozatot. A
törvényjavaslat e lehetőséggel is számolva biztosítja az eljáró szerv részére, hogy részben
elrendelt új eljárás mellett a határozatot részben megváltoztassa.
a 215. §-hoz
A végrehajtási eljárás keretében lefolytatott ingó árverés során gyakran került sor a vevők
között előzetes „megállapodásra”, melynek célja a minél alacsonyabb ár kialakítása volt. Ezt
kikerülendő az új szabályozás már nemcsak ingatlanok esetében, hanem ingók esetében is
lehetővé teszi a nyilvános pályázatot, ezzel is csökkentve a visszaélések lehetőségét, a valós
piaci ár elérését.
a 216. §-hoz
Főszabály szerint a végrehajtási kifogásnak a soron következő végrehajtási cselekményekre
halasztó hatálya van, így a végrehajtási kifogások sorozatos benyújtása az eljárás indokolatlan
elhúzódását eredményezheti. Ennek szab gátat a törvény azzal, hogy a végrehajtási kifogás
72
halasztó hatályát illetően határidőt állapít meg. Eszerint az árverés kitűzését követően
benyújtott, nem az árverés kitűzésének jogszerűségét vitató végrehajtási kifogás az árverés
lebonyolításának nem képezi akadályát.
a 217. §-hoz
Az eredményes végrehajtási eljárás egyik legfontosabb feltétele a gyorsaság, az egyes
behajtási cselekmények mielőbbi foganatosítása. Ennek biztosítása és az eljárás indokolatlan
elhúzásának megakadályozása érdekében a törvény szűkíti a végrehajtás felfüggesztésére okot
adó körülmények körét.
Az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása a
végrehajtási eljárás szünetelését eredményezi. Nem érvényesül azonban ez a szabály, ha a
kérelem benyújtására az adóhatósági árverés kitűzését követően kerül sor, ha az adózó
ismételten nyújt be adókönnyítés iránti kérelmet, illetőleg ha a fizetési könnyítés vagy
tartozás mérséklés engedélyezését e törvény kizárja, hiszen ez utóbbi esetben az adóhatóság
egyértelműen elutasító döntést hoz.
a 218. §-hoz
A hatályos jogi szabályozásban az adók módjára behajtandó köztartozást nyilvántartó szerv,
illetőleg a behajtott összeg jogosultja több esetben elválik egymástól. E helyzet egyértelmű
rendezése érdekében módosulnak a megkeresésre történő végrehajtás szabályai.
A jelenlegi szabályok szerint az adóhatóság által megkeresésre behajtott összeget a behajtást
kérőnek kell átutalni. Előfordul azonban olyan eset, hogy ez az összeg nem a behajtást kérőt,
hanem a jogszabályban meghatározott egyéb szervet illeti meg. (Pl. a 2004. évi költségvetési
törvény alapján az önkormányzati adóhatóság által adók módjára behajtott szabálysértési
pénz- és helyszíni bírság 100%-a az önkormányzat bevételét képezi.) A szabály
pontosításával az adóhatóság a jövőben a behajtott összeget közvetlenül a jogszabályban
megjelölt jogosultnak utalja át.
a 219. §-hoz
Az adóhatóság, ha a végrehajtási eljárás a tartozásért helytállni köteles személyek
mindegyikével szemben eredménytelenül zárult - az adózó vagyoni helyzetét mérlegelve - két
lehetőség közül választhat. Az egyik megoldás szerint felszámolási eljárást kezdeményez, ha
az őt megillető tartozást ily módon érvényesíteni tudja, illetőleg amennyiben az összeg
behajtására felszámolási eljárás lefolytatása révén sincs esély, határozattal törli az adózó
adótartozását. A hatályos szabályozás az előbbi esetet nem nevesítette, és ez a gyakorlatban
több esetben vitára adott alapot.
a 220. §-hoz
Ld. a 196. § indokolásánál
a 221. §-hoz
Ld. a 191. § indokolásánál
a 222. §-hoz
Az Állami Számvevőszék észrevételeinek megfelelően a szabályozás pontosítja a mulasztási
bírság számításának módját az adatszolgáltatással kapcsolatosan alkalmazható szankció
tekintetében. A kiszabható bírság felső határa ahhoz igazodik, hogy hány személyről kell
adatot szolgáltatnia az adózónak. A bírság mértékét a személyek száma és a bírságnak az
73
adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata alapján
kell meghatározni.
a 223. §-hoz
Be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, illetőleg a
számla-, vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása esetén alkalmazandó
adóhatósági szankció az üzletlezárás. Az intézkedés foganatosítása az adózó együttműködését
igényli, hiszen gondoskodnia kell pl. a romlandó áruk elszállításáról, egyéb árukészletek
tárolásáról, megőrzéséről. A kötelezettek az együttműködés megtagadásával lehetetlenné
tehetik az üzletlezárást, ezért a törvényjavaslat feljogosítja az adóhatóságot, hogy
akadályoztatás esetén az üzletlezárás foganatosításához a rendőrség közreműködését vegye
igénybe.
a 224. §-hoz
Az adóhatóság az adóügyek intézéséhez, az adókötelezettségek teljesítéséhez nyomtatványt
rendszeresíthet. A hatályos Art. felsorolásának elhagyásával a nyomtatvány fogalmának
kiterjesztése szükséges annak érdekében, hogy újabb típusú nyomtatvány rendszeresítése
esetén az Art. módosítása elkerülhető legyen.
A pénzügyminiszter által rendeletben meghatározott adóteljesítményt elérő adózók bevallási
és adatszolgáltatási kötelezettségüknek elektronikus úton tesznek eleget. Az adóteljesítmény
nagyságát több tényező határozza meg, azonban előfordulhat olyan eset, amikor az adózó
működésében olyan változás következik be (felszámolás, végelszámolás), amely miatt ugyan
még mindig beletartozik a korábban megállapított adóteljesítmény kategóriába, de már nem
tud elektronikus úton teljesíteni.
Felszámolás, illetőleg végelszámolás elrendelése esetén a bevallási és adatszolgáltatási
kötelezettséget elektronikus úton teljesítő adózó választhatja, hogy e kötelezettségeit
nyomtatvány felhasználásával teljesíti.
Az adózó működésében átalakulással is történhet változás az adókötelezettség elektronikus
úton történő teljesítése tekintetében. Ebben az esetben a bevallási és adatszolgáltatási
kötelezettségét elektronikus úton teljesítő adózó jogutódja, amennyiben nem felel meg a
feltételeknek, választhatja, hogy adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az átalakulás
évében jogelődjével azonos módon teljesíti.
a 225. §-hoz
Az Art. jelenlegi 178. §-ának 8. pontja a be nem jelentett alkalmazott fogalmának
értelmezését a Tbj. 46. § (1) bekezdésében szabályozott, a foglalkoztató által vezetendő
egyéni nyilvántartás alapján vezeti le, amely független az egészségbiztosítási igazgatási
szervekhez történő bejelentési kötelezettségtől.
A módosítás a többszörös feltételrendszer elhagyásával egyértelművé teszi a be nem jelentett
alkalmazott fogalmát. Így például elhagyja az alkalmi munkavállalói könyvvel
foglalkoztatottra utaló kitételt, mert a munkavállalói könyv megléte esetén az alkalmazott
kívül esik a társadalombiztosítási bejelentési kötelezettségen.
A társasági adóról szóló törvény belföldi adóügyi illetőséget szabályozó rendelkezései
módosulnak, ezért az adózás rendjével történő összhang megteremtése érdekében az Art.
„székhely” fogalom-meghatározását kiegészíti a Javaslat. A Tao.-t módosító új rendelkezés
szerint, ha nemzetközi szerződés az adóügyi illetőség megállapítását az üzletvezetés helyéhez
74
-	és nem a székhelyhez - köti, akkor a külföldi személy belföldi illetőségűnek minősül, ha az
üzletvezetés helye belföldön van, függetlenül attól, hogy a székhely külföldön található.
Az adóhatósághoz az Art. jelenleg hatályos szabályai szerint a székhelyet kell bejelenteni.
Ennek hiányában vagy ha több ilyen hely van, a központi ügyvezetés helye minősül
székhelynek és ezt kell az adóhatósághoz bejelenteni. A székhely alapozza meg az adóügyi
illetőséget is, ezért ennek bejelentése és nyilvántartása adózási szempontból kiemelkedő
jelentőséggel bír. A Tao. módosuló rendelkezései azonban nemzetközi szerződés
rendelkezéseinek függvényében a belföldi illetőséget megalapozó tényezők közé beemelik az
üzletvezetés helyét, melyről az adóhatóság jelenleg nem rendelkezik információkkal és ennek
bejelentését sem írja elő a törvény. Erre tekintettel az Art. módosuló rendelkezése előírja,
hogy a Tao. törvény alapján - a belföldi üzletvezetési hely miatt - belföldi illetőségűnek
minősülő külföldi személy esetében az üzletvezetés helye minősül székhelynek. Ez azt jelenti,
hogy ebben az esetben a törvényben előírt adminisztratív - pl. bejelentés - kötelezettségeket
az üzletvezetési hely vonatkozásában kell teljesíteni.
A csekély összegű támogatások pontos definícióját sem a társasági adóról és osztalékadóról
szóló 1996. évi LXXXI. törvény, sem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII.
törvény nem tartalmazza, ugyanakkor a fogalom több adónemet érintően is használatos, ezért
a Javaslat az adózás rendjéről szóló törvényben határozza meg, mit kell de minimis támogatás
alatt érteni.
a 226. §-hoz
Ld. a 201. § indokolásánál
a 227. §-hoz
Az elektronikus adóigazgatás korszerűsítése során az adóhatóság elektronikus úton számos
szolgáltatás (KAIG-hoz tartozók elektronikus eljárása, nemleges adóigazolások kiállítása,
illetékfizetés) elérését biztosítja az adózók részére. A szolgáltatások körére és az igénybevétel
rendjére vonatkozó rendeleti szabályozásra ad felhatalmazást a Javaslat.
a 228. §-hoz
Az Art. mellékleteinek módosításáról szóló technikai rendelkezés.
HETEDIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES
BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XV.	Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A társadalombiztosítási járulék és az egészségügyi hozzájárulás szabályozási célja kettős. A
társadalombiztosítási járulékok terén külön törvényben nyújtandó külön kedvezmények
célzottan segítik a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levő munkavállalók
foglalkoztatását, a 25 év alatti fiatalok, a gyermeket vállaló anyák és az 50 év feletti tartósan
munkanélküli személyek elhelyezkedését. A tételes egészségügyi hozzájárulás esetében pedig
alapvető cél, hogy általánosan megvalósuljon valamennyi foglalkoztatóra vonatkozóan a
foglalkoztatói közteher csökkentés.
75
A járulékterhek szelektív, differenciált mérséklésének fő célja a munkahelyteremtést általában
ösztönző adórendszerbeli kedvezményeken túlmenően az, hogy a járulékok terén nyújtott
külön kedvezmények célzottan segítsék a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését, valamint a
munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levő munkavállalók foglalkoztatását A foglalkoztatók
ezen munkavállalóik után a megfizetett járulékok egy részét a Munkaerőpiaci Alapból -
meghatározott időtartamra - igényelhetik vissza. E támogatási formát a foglalkoztatási
törvény szabályainak módosítása teszi lehetővé meghatározott feltételrendszer fennállása
esetén a befizetett járulékok visszaigénylése alapján.
A foglalkoztatók adminisztratív terheinek csökkentésére vonatkozó javaslat a magán-
nyugdíjpénztári tagdíj bevallási szabályainak a járulékbevallások gyakoriságához való
igazítása, melynek értelmében a havi bevallásra nem kötelezett adózók tagdíj bevallási
kötelezettségüknek - azonosan a járulékbevallással - negyedéves gyakorisággal tehetnének
eleget.
További jelentős adminisztrációt csökkentő lépés a társadalombiztosítási igazgatási szervek és
az adóhatóság közötti, a biztosítottakra vonatkozó adatátadás megvalósítása, mely kiválthatja
a jövőben a többszörös, részben azonos adattartalmú munkáltatói adatszolgáltatási
kötelezettségeket. Ez utóbbi két javaslat a megvalósítás feltételeinek részletes kidolgozására
megfelelő felkészülési időt adva 2006. évtől lépne hatályba.
A javaslat egyéb jogértelmezést elősegítő pontosításokat tartalmaz.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 229. §-hoz
A javaslat a tagságra kötelezett pályakezdő fogalmát úgy módosítja, hogy az első biztosítási
jogviszony meghatározásánál az első alapképzés megszerzésére létesített tanulói, hallgatói
jogviszonyt veszi figyelembe (nem pedig általában a tanulói, hallgatói jogviszonyt), továbbá
első biztosítási jogviszonynak minősül a tanulói, hallgatói jogviszony alatt létesített és a
hallgatói jogviszony megszűnése után is fennálló biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony
is.
A tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló e tanulói
jogviszonya alapján a Tbj. 5. §-a szerint biztosítottá válik. A magán-nyugdíjpénztári tagságra
kötelezés szempontjából akkor járunk el a jövőre nézve egyértelműen és helyesen, ha a
tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló a biztosítottá
válásával egyidejűleg minősül pályakezdőnek.
a 230. §-hoz
Az európai közösségi jogász a nyilvántartásba vételét követően kezdheti meg erre irányuló
tevékenységét, és e tevékenységét a nyilvántartásból való törléséig folytathatja. Biztosítási
kötelezettsége ezen időtartam alatt a törvény erejénél fogva fennáll.
a 231. §-hoz
A javaslat a Tbj. 16. §-ának kiegészítésével lehetővé teszi, hogy a nem biztosított nevelőszülő
is jogosult legyen az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére, továbbá a Magyarországon
tanuló külföldi ösztöndíjas hallgató akkor is, ha nem minősül belföldinek.
a 232. §-hoz
A javaslat ezen rendelkezése megállapítja a magán-nyugdíjpénztári tag által a 2005. január 1-
jétől fizetendő nyugdíjjárulék mértékét.
76
a 233. §-hoz
A nyugdíjjárulék felső határának mértéke és számításának módja megváltozik. A korábbi
tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset háromszorosának naptári évre
számított összege helyébe fix összeg lép, amelynek mértékét az éves költségvetési törvény
határozza meg.
a 234. §-hoz
A javaslat ezen rendelkezése a foglalkoztatók adminisztratív terheinek csökkentését célozza, a
társadalombiztosítási igazgatási szervek és az adóhatóság közötti adatátadás lehetőségének
megteremtésével, megfelelő felkészülési időt adva a rendelkezés 2006. évtől lesz hatályos.
a 235. §-hoz
A magán-nyugdíjpénztári tagság megszűnése és a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe
történő visszalépés kapcsán az előírt teljesítési határidők az Mpt. módosításának megfelelően
változnak.
a 236. §-hoz
Az adminisztráció könnyítése és egyszerűsítése érdekében módosulnak a tagdíj bevallásának,
befizetésének szabályai. Ennek érdekében a javaslat a tagdíjbevallási határidőket az
adóbevallási (járulék-bevallási) határidőkhöz igazítja azzal, hogy a havi adóbevallásra nem
kötelezett foglalkoztató tagdíjbevallási kötelezettségének a tárgynegyedévet követő hónap 20-
áig tesz eleget. Az egyéni vállalkozók tagdíjbevallási kötelezettségének jelenlegi szabályai
nem változnak. Azok a foglalkoztatók, akik adóbevallásuknak havonta kötelesek eleget tenni,
a tagdíjat (továbbra is) havonta vallják be, a többi foglalkoztatónak pedig negyedévente kell
tagdíjbevallást benyújtania. Ezzel a foglalkoztatók tagdíj-kötelezettséggel összefüggő
adminisztrációs terhei egyszerűsödnek. A tagdíjfizetési kötelezettség változatlanul továbbra is
havonta áll fenn. Ez a szabály is az érintettek számára megfelelő felkészülési időt adva 2006.
évtől lesz alkalmazható.
Az 51. § (7) bekezdését annyiban módosítja a javaslat, hogy a hitelezői igény
mellőzhetőségének szabályait a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról
szóló 1991. évi XLIX. törvény 80. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével
határozza meg, továbbá kiegészíti azzal a rendelkezéssel, hogy a pénztár mikor nem mondhat
le a tagdíjkövetelésről.
a 237. §-hoz
A javaslat összhangot teremt a jogcímek és eljárásjogi cselekmények tekintetében az egyes
törvények között fennálló eltérések kiküszöbölése végett.
a 238. §-hoz
A javaslat a Tbj. végrehajtási rendeletének 1. §-át törvényi szintre emeli a Tbj. 56/A. §
beiktatásával. A rendelkezés értelmében a külföldi munkáltatót -amennyiben a munkáltató
meghatalmazottal nem rendelkezik - Magyarországon foglalkoztatott biztosított
munkavállalója képviseli és ellátja a foglalkoztató Tbj. szerinti kötelezettségeit.
77
XVI.	Fejezet
Az alkalmi munkavállalói könyvvel történőfoglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó
közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról szóló törvény módosítása az
időközben bekövetkezett jogszabályváltozással összefüggő pontosítást tartalmaz.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 239. §-hoz, a 316. § (9) bekezdéséhez
A magán-nyugdíjpénztári tagdíj mértéke 2003. január 1-jével 7 százalék, 2004. január 1-jével
8 százalékra módosult. Ennek megfelelően az alkalmi munkavállalásról szóló 1997. évi
LXXIV. törvény 5. §-ának (8) bekezdésében előírt, „hat” százalékban meghatározott tagdíj
összegét a javaslat módosítja „nyolc” százalékra, továbbá javaslatot tesz a 2003. évre meg
nem fizetett különbözet megfizetésére is.
XVII.	Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény módosításai az egységes jogértelmezést
elősegítő szabályokat, valamint a tételes egészségügyi hozzájárulás 2005. évre vonatkozó
mértékét tartalmazza.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 240-243. §-okhoz
A jogalkalmazás elősegítését szolgálja a törvény 2. §-ának, 7. §-ának és 11. § (11)
bekezdésének módosítása. A javaslat szerint a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás
megfizetésére kötelezett munkáltató, kifizető illetékességét nem az Szja tv., hanem a Tbj.
alapján kell megállapítani. A javaslat meghatározza a tartós munkanélküli fogalmát, továbbá a
munkáltatói terhek csökkentése érdekében - a kormányprogramban foglaltaknak megfelelően
-	a tételes egészségügyi hozzájárulás összegét 2005. november 1-jétől havi 2250 Ft-ban (napi
75 Ft) határozza meg.
Rendelkezik a Javaslat továbbá arról, hogy részmunkaidős foglalkoztatás esetén a tételes
egészségügyi hozzájárulást arányosan csökkentett összegben kell megfizetni.
XVIII.	Fejezet
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása
a 244. §-hoz
A javaslat a gyermek egy éves korára csökkenti a gyermekgondozási segélyben részesülő
személy munkavállalásának tilalmát annak érdekében, hogy ezen személyek munkavállalási
lehetőségei javuljanak.
78
XIX. Fejezet
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV törvény
módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A munkaadói terhek csökkentése érdekében a megfizetett társadalombiztosítási járulék egy
része visszaigényelhető a törvény szerint. A javaslat meghatározza, hogy mely jogosulti kör
tekintetében érvényesül a kedvezmény és mely feltételek szerint.
A jövőben az egyéni és a társas vállalkozók jogosulttá válnak vállalkozói járadék
igénybevételére, ami egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi munkanélküli ellátórendszerbe
nem tartozó egyéni és társas vállalkozók vállalkozói járulék fizetésére lesznek kötelezettek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 245. §-hoz
A munkaadói terhek csökkentése érdekében a közterhek egy része vagy egésze átvállalható a
törvényjavaslat szerint. A javaslat meghatározza azt is, hogy mely jogosulti kör tekintetében
érvényesül a kedvezmény és mely feltételek szerint. A 25 év alatti munkavállalók, valamint a
gyes, gyet, gyed, ápolási díj folyósítását követően ismét munkába állók esetében a
kedvezmény normatív módon az állami adóhatóságtól igényelhető vissza, míg az 50 év feletti
munkanélküli foglalkoztatása esetén a kedvezmény hagyományos módon a Munkaerőpiaci
Alap pályázati rendszerében vehető igénybe.
a 246-250. §-okhoz
A törvényjavaslat a munkanélküli ellátások jogosulti körét kiterjeszti az egyéni és a társas
vállalkozóra. Vállalkozói járulékot nem köteles megfizetni az öregségi, rokkantási, baleseti
rokkantsági nyugdíjban részesülő személy, illetőleg az, aki ezen ellátásra jogosulttá vált. Az
az egyéni és társas vállalkozó, aki egyidejűleg munkaviszonnyal is rendelkezik és munkaideje
eléri a heti 36 órát (többes jogviszony), az csak a munkaviszonya alapján köteles a járulékot
(munkavállalói járulékot) megfizetni. Az egyéni és társas vállalkozó 4 százalékos mértékű
vállalkozói járulékot fizet, melynek alapja az egészségbiztosítási járulék alapjául szolgáló
jövedelem. A javaslat a Munkaerőpiaci Alapon belül vállalkozói alaprészt hoz létre a
vállalkozói járadék finanszírozására.
NYOLCADIK RÉSZ
AZ önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakat Es a
magánnyugdíjpEnztárakat érintő módosítások
XX.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.)
módosítása a pénztári működést elősegítő változásokat tartalmaz. Kiemelendők ezek közül a
munkáltatói hozzájárulásra, a pénztári szolgáltatásra vonatkozó rendelkezések pontosítása,
valamint az informatikai rendszerek védelméről és kiszervezésének szabályairól szóló, 2006.
79
évben hatályba lépő rendelkezések. Az Öpt. a jövőben pontosan meghatározza az
állampolgárok közérdekű pénztári adatokhoz történő hozzáférésének lehetőségét is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 251. §-hoz
A szabályozás új eleme, hogy a pénztár vezető tisztségviselőit, ügyvezetőjét, illetve kötelező
alkalmazottait érintő történő személyi változás esetén meghatározásra kerül a Felügyelethez
benyújtandó iratok köre, valamint a Felügyelet értesítésére rendelkezésre álló határidő.
a 252. §-hoz
Törvényi szinten kerül biztosításra az önsegélyező és egészségpénztári kártya kibocsátásának
lehetősége.
a 253. §-hoz
A jövőben törvényi szinten kerül rögzítésre, hogy az éves beszámoló, a mérleg illetve az
eredmény-kimutatás közzétételi kötelezettség az önkéntes nyugdíjpénztárak mellett az
önsegélyező, valamint az egészségpénztárakra is kiterjed.
a 254. §-hoz
Az önkéntes pénztári informatikai rendszer védelme érdekében előírásra kerülnek azok a
minimum feltételek, melyeknek a pénztáraknak meg kell felelniük. (Összhangban a
hitelintézetekre és a tőkepiaci szereplőkre vonatkozó szabályozással.) Ez egyrészt a szükséges
szabályzatok, előírások, utasítások és egyéb okiratok elkészítésének és naprakész
nyilvántartásának kötelezettségét jelenti. Előírásra kerül a szoftver megfelelő minőségének,
továbbá az informatikai ellenőrző rendszer megteremtésének és működtetésének
kötelezettsége is. Az informatikai rendszer védelmét a pénztáraknak kockázatarányosan kell
megteremteniük, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a javasolt szabályozás nem terheli
aránytalanul a kisebb pénztárakat.
Meghatározásra kerülnek az önkéntes a pénztári tevékenységhez kapcsolódó adatkezelési,
adatfeldolgozási tevékenységek ki szervezésének alapvető garanciális szabályai is. Ennek
körében a kiszervezett tevékenység végzéséhez szükséges feltételek, a kiszervezési szerződés
kötelező tartalmi elemei, összeférhetetlenségi szabályok, a pénztár felelőssége és feladatai,
valamint a Felügyelet a kiszervezett tevékenységet végzővel kapcsolatos jogosítványai
kerülnek előírásra.
a 255. §-hoz
Kibővül a nyugdíjkorhatárt elért pénztártagnak a pénztári megtakarítás igénybevételével
kapcsolatos választási lehetősége. A tag a jövőben megteheti azt is, hogy a felhalmozott
megtakarítását a tagdíj fizetése nélkül a pénztárban hagyja, szolgáltatást tehát csak később
vesz igénybe.
a 256. §-hoz
Meghatározásra kerül azon dokumentumok, illetve adatok köre, melyekhez az állampolgárok
a Felügyeleten keresztül hozzáférhetnek. Ugyancsak rögzíti a szabályozás azon személyi
adatok körét, melyeket a Felügyelet tevékenységének elvégzése érdekében kezelhet. A
rendelkezés alapvetően fogyasztóvédelmi célokat szolgál.
80
A Felügyelet lehetőséget kap arra is, hogy az adatok bejelentésére meghatározott formát
állapítson meg. Ezzel megteremtődik az adatbejelentési és feldolgozási folyamatok
standardizálásának lehetősége.
a 257. §-hoz
A részletes szabályozás lehetősége érdekében a Kormány felhatalmazást kap a pénztári
kártyával kapcsolatos részletes szabályok megalkotására.
XXI.	Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.)
módosításának részét képezi a kötelezően pénztártaggá váló pályakezdők fogalmának
pontosítása. Az Öpt. módosításával megegyezően 2006. évtől lépnek hatályba az informatikai
rendszerek védelmét és a kiszervezés fokozott biztonságát szolgáló rendelkezések. Rögzíti az
Mpt. módosítása azt is, hogy az Európai Uniós előírásokkal összhangban a jövőben az EU
más országában székhellyel rendelkező intézmény is elláthatja a magánnyugdíjpénztár
vagyonkezelői tevékenységét.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 258. §-hoz
Pontosításra kerül a magánnyugdíjpénztári belépésre kötelezett pályakezdők fogalmának
meghatározása. Eszerint a tanuló, hallgató az első alapképzés megszerzését követően első
ízben létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek. Így kikerül a
fogalmi körből a második szakképesítését is nappali tagozaton szerző személy.
Ugyanakkor kiterjesztésre kerül a pályakezdő fogalma a tanulói, hallgatói jogviszony
megszűnésének napján fennálló jogviszonyra is. Ennek révén a nappali tagozaton tanulók és
egyidejűleg folyamatosan dolgozók a tanulmányaik befejezésekor lesznek
magánnyugdíjpénztári tagok. Pontosításra kerül a gyakorlati képzésben részesülő szakképző
iskolai tanulók pályakezdői státuszának kezdő időpontja is.
A magánnyugdíjpénztári tagság önkéntes létesítésének szabályai kiegészülnek a nappali
tagozatos tanulóra, hallgatóra vonatkozó rendelkezéssel. Így aki tanulói, hallgatói jogviszonya
megszűnését megelőzően más államban biztosított volt, első magyarországi biztosítási
jogviszony létesítése esetén önkéntesen kezdeményezhet magánnyugdíjpénztári tagságot.
a 259. §-hoz
A tagsági jogviszony megszűnésének időpontjára vonatkozó rendelkezések pontosítását
tartalmazza.
a 260. §-hoz
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépési eljárásra vonatkozó szabályok
módosítása a magánnyugdíjpénztár és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv
együttműködésének újraszabályozását tartalmazza. A változás egyszerűsíti a pénztártagokat
érintő adminisztrációt. Pontosításra kerül a visszalépő pénztártag követelésének
nyugdíjbiztosítási szervhez történő átutalására vonatkozó határidő.
81
a 261. §-hoz
Új szabály, hogy a pénztár vezető tisztségviselőit, ügyvezetőjét, illetve kötelező
alkalmazottait érintő személyi változás esetén meghatározásra kerül a Felügyelethez
benyújtandó iratok köre, valamint a Felügyelet értesítésére rendelkezésre álló határidő.
a 262. §-hoz
A magánnyugdíjpénztári vagyonkezelésre feljogosított szervezetek köre kibővül a biztosító
részvénytársasággal. A szabályozás emellett lehetővé teszi az Európai Unió valamely
tagállamában székhellyel rendelkező szervezetek pénztári vagyonkezelő tevékenységét is,
határon átnyúló szolgáltatás, vagy magyarországi fióktelep útján.
a 263. §-hoz
A hatályos tőkepiaci szabályozással összhangban a magánnyugdíjpénztári vagyonkezelő
kikerül azon szervezetek köréből, melyek a pénztár nevében és érdekében járhatnak el.
a 264. §-hoz
Módosulnak a vagyonkezelői szerződésre vonatkozó szabályok, összhangban a vagyonkezelői
tevékenységet végző szervezetek körének bővülésével.
a 265. §-hoz
Előírásra kerül, hogy a valamely magánnyugdíjpénztári tevékenység kihelyezése esetén erről
a pénztár tagjait tájékoztatni kell.
a 266. §-hoz
A magánnyugdíjpénztári informatikai rendszer védelme érdekében előírásra kerülnek azok a
minimum feltételek, melyeknek a pénztáraknak meg kell felelniük. (Összhangban a
hitelintézetekre és a tőkepiaci szereplőkre vonatkozó szabályozással.) Ez egyrészt a szükséges
szabályzatok, előírások, utasítások és egyéb okiratok elkészítésének és naprakész
nyilvántartásának kötelezettségét jelenti. Ugyanakkor előírásra kerül a szoftver megfelelő
minőségének, továbbá az informatikai ellenőrző rendszer megteremtésének és
működtetésének kötelezettsége is. Az informatikai rendszer védelmét a pénztáraknak
kockázatarányosan kell megteremteniük, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a javasolt
szabályozás nem terheli aránytalanul a kisebb pénztárakat.
Meghatározásra kerülnek a magánnyugdíjpénztári tevékenységhez kapcsolódó adatkezelési,
adatfeldolgozási tevékenységek ki szervezésének alapvető garanciális szabályai is. Ennek
körében a kiszervezett tevékenység végzéséhez szükséges feltételek, a kiszervezési szerződés
kötelező tartalmi elemei, összeférhetetlenségi szabályok, a pénztár felelőssége és feladatai,
valamint a Felügyelet a kiszervezett tevékenységet végzővel kapcsolatos jogosítványai
kerülnek előírásra.
a 267. §-hoz
Pontosításra kerül azon dokumentumok, illetve adatok köre, melyekhez az állampolgárok a
Felügyeleten keresztül hozzáférhetnek.
a 268. §-hoz
A Felügyelet lehetőséget kap arra is, hogy meghatározott magánnyugdíjpénztári adatok
bejelentésére meghatározott formát állapítson meg. Ezzel megteremtődik az adatbejelentési és
feldolgozási folyamatok standardizálásának lehetősége.
82
a 269. §-hoz
Az eljárás egyszerűsítése érdekében pontosításra kerülnek a magánnyugdíjpénztári tagok
társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépésének szabályai.
KILENCEDIK RÉSZ
XXII.	Fejezet
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvénymódosítással
-	pontosabbá és egyértelműbbé válnak a munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás,
illetve az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása esetén az 1%-os
adórendelkezéseknél követendő adminisztrációs eljárások,
-	a jövőben a (több esetben üzleti vállalkozásokat is kedvezményező) kulturális
tevékenységek nem lehetnek kedvezményezettek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 270- a 273. §
E törvénymódosítások a munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás, illetve az adóhatóság
adatszolgáltatás alapján történő adó-megállapítás esetén követendő eljárásokat pontosítja, két
esetben az eljárási határidő módosításával.
a 274. §-hoz
A törvényhely gondoskodik az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adó-
megállapításánál beküldött rendelkező nyilatkozatok szabályszerű feldolgozásáról az esetben
is, ha az adózónál a szokásos adóbevallási eljárásra kerül sor.
a 275. §-hoz
A törvényhely az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adó-megállapításnál
alkalmazandó utalási rendről intézkedik egy éves teljesítési határidővel korlátozva az utalási,
rendelkezés-teljesítési kötelezettséget. A több évre áthúzódó rendelkezési, annak teljesítési
lehetőségének fenntartása a mindenkori eseti összegeket aránytalanul felül múló,
indokolatlanul nagy adminisztrációs kötelezettséget róna az adóhatóságra.
a 276. §-hoz
Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adó-megállapításánál a (területileg) illetékes
adóhatóság dolgozza fel a rendelkező nyilatkozatot, végzi el a rendelkező személlyel
kapcsolatos eljárást, kiküszöbölve a rendelkező nyilatkozatok országos összesítési és szállítási
feladatát is.
83
TIZEDIK RÉSZ
XXIII.	Fejezet
a környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény alapján a környezetterhelési díj
2004. január 1-jén került bevezetésre a levegőre és vízre, a talajterhelési díjra vonatkozó
szabályok 2004. július 1-jétől léptek életbe.
A törvényben meghatározott feladatok és kötelezettségek újszerűsége, valamint a kellő
gyakorlati tapasztalat hiánya számos időközben felmerült kérdést vetett fel. E pontosításokra
tartalmaz javaslatot jelen módosítás.
A főbb módosítások:
Mind a három terhelési díj (levegő, víz, talaj) esetében szükségessé vált tartalmi, eljárásrendi,
illetve jogtechnikai pontosítás.
A vízterhelési díj esetében a módosítás bővíti a díjkedvezményekre jogosultak körét, azáltal,
hogy lehetővé teszi a felszíni vizet közvetlenül terhelő vízterhelést csökkentő beruházást
megvalósító beruházóknál a díj 50 %-ának visszaigénylését.
Bővíti a Javaslat a méréshez szükséges műszerbeszerzés lehetőségeit és egyúttal
meghatározza a kedvezmény mértékének felső határát.
Pontosítja a Javaslat, hogy a levegő és a vízterhelési díjkedvezmények igénybevételéhez,
illetve visszaigényléséhez milyen engedélyek megléte szükséges.
A Javaslat megszünteti a CO után fizetendő levegőterhelési díjfizetési kötelezettséget.
Jogszabályok előírásainak megfelelő határérték alatti, legkisebb CO kibocsátásra valamennyi
ipari fogyasztó energiahatékonysági okok miatt törekszik. Az érintett gazdálkodó szervek CO
emissziója a környezeti levegő minőségében nem okoz érzékelhető terhelést.
A Javaslat módosítja a vízterhelési díj befizetési kötelezettséget.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 277. §-hoz
A Javaslat a közintézmények helyett a költségvetési szervekre terjeszti ki levegőterhelési
díjfizetési kötelezettség alóli mentességet.
a 278. §-hoz
A Javaslat egyértelműen meghatározza, hogy a törvény 2. számú mellékletében foglalt
vízterhelő anyagok után kell vízterhelési díjat fizetni.
a 279. §-hoz
Egyszerűsíti a díjfizetési kötelezettséget a Javaslat azzal, hogy ha a technológiából adódóan a
kibocsátónál nem jelenik meg a nehézfémek csoportjába tartozó vízterhelő anyag kibocsátás,
úgy e körben nem terheli díjfizetési kötelezettség.
84
a 280. §-hoz
A Javaslat pontosítja a szolgáltatás díjának továbbhárításával kapcsolatos részletes
szabályokat.
a 281. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi - összhangban a törvény 14. §-ában foglaltakkal -, hogy az
egyedi zárt szennyvíztározó esetében is köteles a kibocsátó talajterhelési díjat fizetni,
amennyiben a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá.
Nem köteles díjat fizetni az a kibocsátó, aki egyedi szennyvízkezelést alkalmaz szakszerű
formában és ellenőrzött körülmények között. Amennyiben az évente végzett vizsgálatok
alapján kimutatásra kerül, hogy a kibocsátás közvetlen környezetében a talajjal kapcsolatban
lévő felszín alatti vízben, az alapállapot felmérés során rögzített értékeket a nitrát, az
ammónium, a szulfát, és a klorid tartalom 20%-al meghaladja, akkor az egyedi
szennyvízkezelés nem szakszerű módon történik, tehát a kibocsátó talajterhelési díjfizetésre
kötelezetté válik.
a 282. §-hoz
A Javaslat egyszerűsíti a talajterhelési díj megállapításának módját azzal, hogy elhagyja a
korábbi „veszélyeztetési” szorzót.
a 283. §-hoz
A Javaslat bővíti a díjkedvezményre jogosultak körét a felszíni vizeket közvetlenül terhelő
vízterhelést csökkentő beruházást megvalósítókkal, valamint a beszerezhető mérőműszereket
kiegészíti a mennyiséget mérő műszerekkel, illetve a mérőműszerek beszerzési értékének és a
80%-os levonására tesz javaslatot a jelenlegi 100% helyett.
a 284-288. §-hoz
Szövegpontosítást tartalmaz.
a 289.§-hoz
A települési önkormányzatok rendeletben állapítják meg a talajterhelési díjjal kapcsolatos
átalány megállapításának szempontjait.
a 290.§-hoz
A vízterhelési díj befizetési kötelezettség módosul.
a 291.§-hoz
A Javaslat a környezetterhelési díjról szóló törvény meghatározott mellékleteit módosítja.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
EGYÉB MÓDOSULÓ JOGZSABÁLYOK
XXIV.	Fejezet
a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosítása
a 292. §-hoz
A javaslat rendelkezéseinek értelmében lehetőség nyílik arra, hogy a közjegyző - választása
alapján - tevékenységét társas formában: ún. közjegyzői iroda keretében is végezhesse. A
85
közjegyzői iroda jogi személy, s mint új társas vállalkozási forma a cégnyilvántartásban is
önálló cégformaként kerül nyilvántartásra. A közjegyzői iroda alapításához és
működtetéséhez szükséges külső anyagi források bevonása során a közjegyzők jogalkalmazói
tevékenységének jellegére figyelemmel speciális garanciális rendelkezések érvényesülnek.
Ilyen garanciális rendelkezés például a tagság létesítéséhez megállapított feltételrendszer, a
szavazati jog szabályozása, vagy az is, hogy a társas formában történő működés nem érinti a
közjegyzői tevékenység - mint állami jogalkalmazó tevékenység - hatósági jellegét s ennek
megfelelően a közjegyzőnek eljárásával kapcsolatos személyes fegyelmi és kártérítési
felelősségét.
A javaslat kimondja, hogy az iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére és
megszüntetésére, továbbá tagjainak a gazdálkodással kapcsolatos felelősségére a gazdasági
társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénynek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó
rendelkezéseit kell alkalmazni.
A javaslat a hatósági jogalkalmazó és gazdasági tevékenység elkülönítésének érdekében
kimondja, hogy a közjegyzői iroda tevékenysége a közjegyző hatósági jogalkalmazó
tevékenységére nem lehet kihatással, az iroda vagy tagja a közjegyzőt nem utasíthatja.
Közjegyzői irodát azonos székhelyre kinevezett közjegyzők és természetes személyek
alapíthatnak oly módon, hogy az irodában a szavazati jog többsége a közjegyzőt illesse meg,
és az iroda vezető tisztségviselője is közjegyző legyen. Az iroda egyszemélyes korlátolt
felelősségű társaságra vonatkozó szabályok szerint nem működhet. A javaslat szigorú
feltételeket állapít meg a nem közjegyző természetes személyek irodai taggá válásához, a
feltételek egy része a közjegyzői kinevezés feltételéhez igazodik, mint pl. a bűnügyi
nyilvántartásban a taggá váló személy adatainak vizsgálata. A javaslat értelmében a
közjegyzői iroda alapításához a területi kamara elnökségének engedélye szükséges. A kamara
elnöksége vizsgálja meg az alapító okiratban foglaltakat, illetve azt, hogy a közjegyzői irodai
tagság mind a közjegyzőnél, mind a nem közjegyzői tagnál nem ütközik-e akadályokba. A
kamara elnöksége szükség esetén az alapító okiratban foglaltak valódiságát helyszínen is
megvizsgálhatja. A közjegyzői iroda a működését a kamarai nyilvántartásba vételt követően
kezdheti meg.
A javaslat részletesen szabályozza a közjegyzői irodai tagság megszűnésére vonatkozó
szabályokat, amelyek eltérően alakulnak a közjegyző tag és nem közjegyző tag esetében. A
tag halála és a tagot megillető vagyoni hányad átruházása általánosságban a tagsági
jogviszony megszűnését eredményezi. Megszűnik a közjegyzői tag tagsága a közjegyzői
szolgálat megszűnésével, továbbá akkor is, ha tagjainak száma egy főre csökken vagy az
egyetlen közjegyző tag tagsági jogviszonya vagy közjegyzői szolgálata megszűnt, vagy a
szavazati joga nem több, mint az összes szavazat 50 %-a.
A Javaslat rendelkezéseihez kapcsolódnak a törvényjavaslat azon egyéb rendelkezései is,
amelyek, amelyek a közjegyzői iroda adó- és járulékfizetési kötelezettségét rendezik.
XXV.	Fejezet
a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény módosítása
a 293. §-hoz
A Kormány 2004. február 18-ai ülésén elfogadta a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti
stratégiája rövid, közép- és hosszú távú céljainak végrehajtásával kapcsolatos kormányzati
feladatokról szóló 1009/2004. (II.26.) Korm. határozatot. A határozat III/A.
86
Jogszabályalkotási feladatok 9. pontja szerint: „A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi
CLVI. törvény 26. §-a c) pontját úgy kell módosítani, hogy a közhasznú tevékenységek köre
kiegészüljön a bűnmegelőzéssel és az áldozatvédelemmel.”
A határozatban előírt fenti feladatok végrehajtása érdekében a Javaslattal a közhasznú
szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Kszt.) kiegészül a
bűnmegelőzéssel és áldozatvédelemmel.
XXVI.	Fejezet
a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosítása
a 294. §-hoz
A mozgóképről szóló törvény módosítása a nem megrendelésre készülő filmalkotás fogalmát
érinti, összhangban a társasági adóról szóló törvénynek a filmgyártáshoz érvényesíthető
kedvezmények módosításával. A Javaslat szerint - a hatályos előírástól eltérően - a nem
megrendelésre készülő filmalkotásnak nem lenne feltétele, hogy a támogató a filmalkotással
kapcsolatban vagyoni jellegű jogot szerezzen.
XXVII.	Fejezet
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító
Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása
a 295. §-hoz
A javaslat összhangba hozza a Mehib Rt.-re irányadó szabályozással az Eximbankra
vonatkozó szabályozást. A megkülönböztetés a két szerv között ebből a szempontból nem
indokolt, hiszen mindkettő a központi költségvetés terhére vállal egyedi ügyekben
kötelezettséget harmadik személyek irányába. A Javaslat kiegészíti a Kormány
felhatalmazását abban a tekintetben, hogy az export célú garanciaügyletek részletes szabályait
is rendeletben szabályozhassa.
XXVIII.	fejezet
Az áruk előjegyzési eljárásban való behozatalához szükséges, Brüsszelben 1961. december
6-án kötött A.T.A.-igazolványról, valamint a kereskedelmi minták E.C.S. igazoló füzeteire
vonatkozó, Brüsszelben 1956. március 1-jén megkötött és a Vámegyüttmüködés Tanács
ajánlására 1960. június 15-én módosított Vámegyezmények kihirdetéséről szóló 1966. évi 5.
törvényerejü rendelet
a 296. §-hoz
Az 1966. évi 5. tvr.-rel kihirdetett nemzetközi egyezmények hivatalos magyar nyelvű
fordításában, az I. rész IV. Fejezete 6. cikkének 2. bekezdésében rögzített rendelkezés -
fordítási hiba miatt - téves.
Tekintettel arra, hogy a hivatkozott rendelkezés anyagi kötelezettséget állapít meg, szükséges
a szöveg helyesbítése.
87
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
a 297. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások főszabályként 2005. január 1-jén lépnek hatályba.
a 298. §-hoz
A Javaslat az Szja törvény 4. §-a (1) bekezdését kiegészítve rögzíti, hogy valamely
tevékenység, munkafeladat elvégzése feltételeként használni biztosított vagyoni érték
esetében e használat nem keletkeztet a magánszemélynél bevételt, ideértve azt az esetet is, ha
a tevékenység feltételeit biztosító személy a munkavédelemről szóló törvény szerinti
biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit biztosítja. Ha az előzőek
szerint biztosított javak használata vagy szolgáltatás igénybevétele révén személyes
szükséglet is kielégíthető, illetve a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel nem
zárható ki, a magánszemély adóköteles bevételt csak abban az esetben szerez, ha az Szja
törvény e hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy ezek lehetőségét adóztatható
körülményként határozza meg. Ha tehát valamely munkafeltételül használható dolog vagy
szolgáltatás személyes szükségletet is kielégít, vagy kielégíthet, az esetleges magáncélú
használat csak akkor adóztatható, ha azt a törvény kifejezetten adóztatni rendeli. Ilyen
adóztatható körülmény különösen a cégautó-használat, és a törvényben nevesített adóköteles
természetbeni juttatások mellett a Javaslatban újonnan természetbeni juttatásként nevesített,
az úthasználatra jogosító jegy, bérlet, illetve mobil rádiótelefon-szolgáltatás révén megszerzett
adóköteles bevétel.
Az Szja törvény 2004. évi szabálya alapján a magánszemély jövedelmének kiszámításakor
nem kell bevételként figyelembe venni a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez
szükséges ismeret megszerzését szolgáló képzés költségét, még abban az esetben sem, ha a
képzés költségét nem a munkáltató viseli. Szintén nem számít bevételnek, ha a kifizető:
-	a vele munkaviszonyban álló magánszemélyt, illetve tevékenységében személyesen
közreműködő tagját képezi, azzal a feltétellel, hogy a képzés a kifizető tevékenységéhez
szükséges ismeretek megszerzését, bővítését célozza;
-	a tevékenységében közreműködő magánszemélyt (üzleti partnert, szakértőt) részesíti
képzésben, feltéve, hogy a képzés a magánszemély e feladatának ellátásához szükséges
felkészítést szolgálja,
az utóbbi esetben kivéve az iskolai rendszerű képzést. A Javaslat szerint 2005. január 1-től a
képzés költségét csak abban az esetben nem kell a magánszemély jövedelmének
kiszámításánál figyelembe venni, ha a költségek elszámolása olyan bizonylat, számla alapján
történt, melyre a bizonylat, a számla kiállítója adókedvezményre jogosító igazolás
kiállításának tényét nem tüntette fel.
A magánszemély jövedelmének kiszámítása során nem kell bevételként figyelembe venni a
jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a cél szerinti felhasználás
igazolásával egyidejűleg, vagy azt követően a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra
folyósított támogatást, feltéve, hogy a cél szerinti felhasználás révén teljesített kiadás alapján
a magánszemély költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) egyáltalán nem számolt el.
A Javaslatban foglalt módosítás alapján ugyancsak nem kell bevételként figyelembe venni azt
a támogatást sem, melyet a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján az
önálló tevékenysége megkezdésével összefüggésben, a megkezdést megelőzően, valamint
88
gazdasági társaságba történő belépésével, gazdasági társaság alapításával összefüggésben
felmerült költségei fedezetésre kap. E rendelkezést 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.
A jövedelemszerzés időpontjára vonatkozó általános szabálytól eltérő rendelkezést vezet be a
Javaslat olyan esetekre, amikor termék vagy szolgáltatás formájában történik a
jövedelemszerzés, de a magánszemély tényleges „gazdagodása” a birtokbavételtől, illetve a
szolgáltatás igénybevételétől eltérő időpontú.
Az egyéni vállalkozó és a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő a
költségként elszámolt iparűzési adója 25 százalékát vonhatja le az adóalapjából. A módosítás
a levonás százalékos mértékét 50 százalékra emeli.
Az Szja törvény hatályos szabálya alapján a mezőgazdasági őstermelő, illetőleg a
mezőgazdasági családi gazdálkodó és a családi gazdaságban közreműködő családtag, ha
korábban munkanélküli személyt alkalmazottként foglalkoztat, az e tevékenységből származó
bevételét csökkentheti a foglalkoztatott személy után a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb
12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével (függetlenül attól, hogy
tételes költségelszámolás esetén a társadalombiztosítási járulék összege költségként is
elszámolható). A Javaslat szerinti módosítás esetén e bevétel-csökkentési lehetőség
vonatkozik a szabadulást követő 6 hónapon belül alkalmazott szabadságvesztésből szabaduló
személy, valamint a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló személy foglalkoztatása esetére is.
A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő veszteségelhatárolásra
jogosult. A hatályos szabályozás alapján a mezőgazdasági őstermelő az elhatárolt veszteséget
bármely későbbi adóév (de legkésőbb az őstermelői tevékenység megszüntetésének adóéve)
őstermelői tevékenységéből származó jövedelmével szemben - döntése szerinti megosztásban
-	elszámolhatja. A módosítás e szabályt azzal egészíti ki, hogy a 2003. december 31-éig
keletkezett, az őstermelői tevékenységből származó jövedelemmel szemben még nem
érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint
számolható el, ugyanakkor átmeneti szabály rögzíti, hogy a 2004. évben teljesített adóelőleg-
fizetésnél figyelembe vett elhatárolt veszteségre választhatók az Szja törvény 2004. január 1-
jén hatályos rendelkezései.
Az Szja törvény alkalmazásában nem önálló tevékenység a jogszabály alapján választott
tisztségviselő tevékenysége (e szabály alól kivétel a választott könyvvizsgáló tevékenysége,
ez ugyanis önálló tevékenységnek minősül). Tekintettel arra, hogy a választott tisztségviselő
egyéni vállalkozóként is végezheti tevékenységét, a vállalkozóként végzett tevékenységet
célszerű kiemelni a nem önálló tevékenységből származó jövedelem szabályai alól.
2004.	január 1-től lépett hatályba a magánnyugdíjpénztári és az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztári rendszerhez kapcsolódó befizetéseket, jóváírásokat, illetve az e pénztáraktól
származó kifizetéseket a személyi jövedelemadóztatás rendszerében - lényegében -
újrakodifikáló szabályozás. Az új szabályozás egyik eleme, hogy az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztári munkáltatói hozzájárulás Szja törvényben meghatározott értékhatárt
meghaladó része 2004-ben már nem minősülhet természetbeni juttatásnak, hanem az a
magánszemély munkaviszonyból származó jövedelme. A munkáltatói hozzájárulás adóköteles
része ugyanakkor adókedvezményre jogosít. A Javaslatban foglalt módosítás szerint a
magánszemély az adókedvezményt a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részéről a
munkáltató által, egyéb esetekben az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által az adózás
rendjéről szóló törvény szerint kiadott igazolás alapján veheti igénybe. A módosító
rendelkezésben foglaltakat 2004. január 1-től kell alkalmazni.
89
A tandíj kedvezménye, valamint a felnőttképzés díjának kedvezménye a felsőoktatási
intézmény, illetőleg az akkreditált intézmény által kiadott igazolás alapján vehető igénybe. A
Javaslat szerint - összhangban a képzési költségek nem bevételként történő figyelembe
vételére vonatkozó módosítással - 2005. január 1-től az igazolás kiadásának tényét a
befizetésről kiállított, költségelszámolásra alkalmas bizonylaton, számlán fel kell tüntetni
(vagyis, ha a magánszemély adókedvezményt vesz igénybe az adott képzés díja után, a képzés
költsége nem minősülhet ugyanezen magánszemélynél nem bevételnek, azaz a képzés
költsége a magánszemély adóköteles bevétele lesz).
Az Szja törvény 36/A. §-a alapján a magánszemély az összevont adóalap adóját csökkentheti
az adóévben általa számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított kiadás 50
százalékával, de legfeljebb évi 60 ezer forinttal. A kedvezmény alapját és összegét az eszköz
forgalmazója (a szállító, a közreműködő) által kiállított igazolás bizonyítja. Amennyiben a
vásárló egyéni vállalkozó, a hatályos szabályozás alapján nem zárható ki, hogy a
magánszemély adókedvezményt vegyen igénybe, ezzel párhuzamosan költségként,
értékcsökkenési leírásként is elszámolja a számítógép, számítástechnikai eszköz beszerzési
árát. A Javaslatban foglalt módosítás azt a célt szolgálja, hogy a magánszemély költséget,
értékcsökkenési leírást csak abban az esetben érvényesíthessen, ha adókedvezményt részben
sem érvényesít (érvényesített) (ezen előírás alól azonban kivétel a távmunkát végző
magánszemély).
Az Szja törvény hatályos szabálya alapján az összevont adóalap adóját csökkenti - mint
személyi kedvezmény - a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás
alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi
2000 forint. A Javaslatban foglalt módosítás esetén a súlyosan fogyatékos magánszemély által
havonta érvényesíthető összeg az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának
megfelelő összegre módosul.
Az Szja törvény hatályos szabálya alapján nem terheli adóelőleg az őstermelői
tevékenységből származó bevételt, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (a juttatáskor)
bemutatja őstermelői igazolványát. A kifizetőnek ebben az esetben adatszolgáltatásában fel
kell tüntetnie az őstermelői igazolvány számát is. Figyelembe véve a Javaslat azon pontját,
mely szerint a regisztrált mezőgazdasági termelő magánszemélyek az Szja törvény
alkalmazásában őstermelőnek minősülnek, indokolt kimondani, hogy a regisztrációt tanúsító
irat bemutatásakor a kifizetőnek szintén nem kell adóelőleget vonni a regisztrált
mezőgazdasági termelő magánszemélynek kifizetett (juttatott) bevételből.
A Javaslat szerint a jelenleg 20 százalékos adómértékkel adózó külön adózó jövedelmek adója
25 százalékra módosul. Az osztalék adómértéke változásával összefüggésben átmeneti
rendelkezés mondja ki, hogy a társas vállalkozás által a 2004-ben kezdődő üzleti évről szóló
beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében - az említett vagy bármely korábbi
évre jóváhagyott osztalék, részesedés alapján - a kötelezettségek között kimutatott összegből
a tag (részvényes, alapító), a tulajdonos részére 2005. december 31-ig kifizetett osztalék utáni
adó mértékét az Szja törvény 66. §-a 2004. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell
megállapítani.
2005-től a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó is csökkentheti
vállalkozói bevételét a szabadulást követő 6 hónapon belül alkalmazott szabadságvesztésből
szabaduló személy, továbbá a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló személy alkalmazottkénti
foglalkoztatási ideje alatt e személy után fizetett társadalombiztosítási járulék összegével (e
kedvező szabályt a Javaslat a mezőgazdasági őstermelők esetében is biztosítja).
90
A Javaslat szerint az átalányadózás választására jogosító bevételi határ 4 millió forintról 8
millió forintra, kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó esetében 22 millió
forintról 40 millió forintra emelkedik.
Az Szja törvény hatályos szabálya alapján nem alkalmazhatók a törvény ingó vagyontárgy
átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályai akkor, ha az ingó vagyontárgy
átruházása rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység (gazdasági tevékenység)
keretében történik. Ebben az esetben az önálló tevékenységből származó jövedelemre
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A Javaslat - összhangban az ingatlan, vagyoni értékű
jog üzletszerű átruházására vonatkozó, 2005. január 1-től hatályos rendelkezéseinek
„üzletszerűség” fogalmával - ingó vagyontárgy esetében újrafogalmazza az üzletszerűség
kritériumát.
A Javaslat pontosítja a korábbi években keletkezett eredménytartalék terhére kifizetésre
kerülő osztalék adójának megállapítási szabályait. A belföldi illetőségű magánszemély
külföldről osztalék és vállalkozásból kivont jövedelem jogcímeken is szerezhet jövedelmet.
Az osztalékot a forrás állama, a vállalkozásból kivont jövedelmet a társas vállalkozás
székhelye szerinti állam is adóztathatja. A hatályos Szja törvény mindkét esetben kimondja,
hogy az adott jövedelem utáni magyarországi adót csökkenti a jövedelem után külföldön
megfizetett adó. Az osztalékjövedelem esetében igen gyakran előfordul, hogy az osztalék
forrásának állama - az adott állam belső jogszabálya alapján - magasabb százalékos mértékű
adót von le a magánszemélytől, mint ami az adóegyezményekben előírt mérték. Előző
esetekben visszatérő problémát okozott, hogy a magánszemély a tőle ténylegesen levont
adóval, vagy az adóegyezményekben előírt mértékű adóval csökkentheti-e a Magyarországon
fizetendő adóját. A módosítás egyértelművé teszi, hogy nem vehető figyelembe külföldön
megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság
vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére
visszajár.
A Javaslat jogalkalmazást elősegítendő, immár a normaszöveg szintjén megerősíti azt ez
egyébként jogértelmezéssel levezethető értelmezést, hogy a személygépkocsi magáncélú
használatára tekintettel keletkező jövedelembe beleértendő az úthasználat díja is. Ez
egyebekben azt is jelenti, hogy a cégautóadó megfizetésével az e címen keletkezett jövedelem
utáni adófizetési kötelezettség is teljesítettnek tekintendő.
A Javaslat a jelenlegi beszerzési ársávokhoz tartozó cégautóadó-tételek változatlanul
hagyása mellett új beszerzési ársávok beiktatásával igazságosabb terhelést
eredményez.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2004. január 1-től hatályos szabályozása alapján a
magánszemély által nem önálló tevékenységére tekintettel, vagy egyébként a nem önálló
tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben megszerzett kamatkedvezmény
a magánszemély nem önálló tevékenységből származó bevételének minősül. A törvény
ugyanakkor tételesen meghatározza azokat az eseteket, amelyeket - bár a kifizetőnek
követelése áll fenn a magánszeméllyel szemben - a kamatkedvezményből származó
jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni. Ilyen követelés az adó, az adóelőleg,
a járulék, a társadalombiztosítási és családtámogatási ellátás megállapításával
(elszámolásával) összefüggésben, valamint a munkaviszonyból származó jövedelem
elszámolása (számfejtése) során az elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkezett
követelés. Az Szja törvény azt is rögzíti, hogy előző rendelkezés nem alkalmazható a
munkáltató, a bér kifizetője, a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság által megfizetett, de le
91
nem vont adóelőleg miatt keletkezett követelésnek arra a részére, amelynek beszámítására az
adóelőleg megfizetésének hónapját követő hatodik hónap elteltével nem került sor. A
jelenlegi szabályok alkalmazásával a hatodik hónap elteltével meg nem fizetett követelés után
-	az általános szabály alkalmazásával - újabb kamatkedvezmény (ezáltal a magánszemélynek
újabb nem önálló tevékenységből származó bevétele) keletkezik. A Javaslat szerinti
módosítás megszünteti az egymás után keletkező kamatkedvezmény kialakulásának
lehetőségét. Az adózók számára kedvező módosításban foglaltakat 2004. január 1-től kell
alkalmazni.
A Javaslat szerint adómentessé válik a sorsjátékból származó jövedelem, de csak abban az
esetben, ha e jövedelem 2005. január 1-jét követően engedélyezett sorsjátékból származik.
A Javaslat a magánszemély által értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más
hasonló jog (ide nem értve a más értékpapírban megtestesülő jogot) átruházása (átengedése),
megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy az ilyen jogról való lemondásra tekintettel
megszerzett vagyoni érték esetében is biztosítja a jog formájában megszerzett adóköteles
bevétel megszerzésre fordított értékként történő figyelembe vételét.
2003. január 1-jén lépett hatályba az Szja törvény elismert munkavállalói értékpapír-juttatási
program adókötelezettségét szabályozó paragrafusa. Az elismert program keretében szerzett
értékpapír - az értékpapír formájában szerzett vagyoni értékre irányadó szabályoktól eltérően
-	nem minősül a magánszemély bevételének. Elismert program keretén belül a gazdasági
társaság munkavállalója vagy vezető tisztségviselője szerezhet értékpapírt. Az Szja törvény az
értékpapírokra kötelező tartási időszakot ír elő, melynek „megsértése” esetén a hatályos
szabályok alapján a magánszemélynek munkaviszonyból származó jövedelme (a
magánszemély halála esetén az örökösnek egyéb jövedelme) keletkezik. Előzőek alapján a
vezető tisztségviselőnek abban az esetben is munkaviszonyból származó jövedelme
keletkezik, ha nem áll a juttatóval munkaviszonynak minősülő jogviszonyban (a
munkaviszonyból származó jövedelem ugyanakkor az Szja törvény alkalmazásában bérnek
minősül, melyre - meghatározott jövedelemszintig - adójóváírás érvényesíthető). A Javaslat a
hatályos szabályozást úgy módosítja, hogy a munkavállaló esetében továbbra is
munkaviszonyból származó jövedelemnek, míg a vezető tisztségviselő esetében nem önálló
tevékenységből származó jövedelemnek minősül a keletkező jövedelem.
A mezőgazdasági őstermelő - hasonlóan az egyéni vállalkozóhoz - a kizárólag üzemi célt
szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén költségként számolhatja el az
értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét. A Javaslat ezen
előírást kiegészíti azzal, hogy az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi
javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási költséget az értékesítéskor költségként
számolhatja el az őstermelő (Az egyéni vállalkozókra vonatkozó ugyanezen előírást a Javaslat
4.	számú mellékletének 1. pontja tartalmazza).
A Javaslat az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési joggal
(praxisjoggal) összefüggésben átmeneti szabályként rögzíti, hogy a 2005. január 1-től
hatályba lépő rendelkezés irányadónak tekinthető bármely korábbi adóévre is, ha az egyéni
vállalkozó a nem anyagi jószág után értékcsökkenést számolt el.
Az Szja törvény kamatkedvezményből származó jövedelem adókötelezettségére vonatkozó
szabályai 2004. január 1-től jelentősen módosultak. Átmeneti rendelkezés [2003. évi XCI.
törvény 208. § (16) bekezdés] mondja ki, hogy amennyiben a kifizető a hitelszerződést
(kölcsönszerződést) 2003. november 30-ig megkötötte a magánszeméllyel, a hitel (kölcsön)
futamideje alatt, de legfeljebb 2005. december 31-ig keletkező kamatkedvezményből
92
származó jövedelem adókötelezettségét az Szja törvény 72. §-ának 2003. december 31-én
hatályos rendelkezései szerint kell teljesíteni. A Javaslat az említett határidőig megkötött
hitelszerződés (kölcsönszerződés) esetében a hitel (kölcsön) teljes futamideje alatt (vagyis
nem csak 2005. december 31-ig) lehetővé teszi a korábbi szabályok alkalmazását.
a 299. §-hoz
A követelés értékvesztéséhez kapcsolódó adózás előtti eredményt módosító tételek változása
egyes rendelkezések (például az alapítványokra, közhasznú társaságra vonatkozó szabályok)
hatályon kívül helyezését, illetve további átmeneti rendelkezést igényel, amelyet a záró
rendelkezések tartalmaznak.
Az üzletvezetés helye alapján belföldi illetőségűvé váló adózó adókötelezettségének
kezdeteként az első jognyilatkozat időpontját fogalmazza meg egy rendelkezés.
A közjegyzőkről szóló törvény módosítása lehetővé fogja tenni e tevékenység közjegyzői
irodában történő végzését, amelyet - társas vállalkozási formájára tekintettel - indokolt
társasági adóalanyként meghatározni.
Pontosító jellegű változás, amely az iskolai rendszerű szakképzésben résztvevő és a
megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató adózónál az igénybe vehető kedvezmény
összegét az „érvényes minimálbér” helyett az „adóév első napján érvényes minimálbér”
alapján határozza meg.
A munkanélküli alkalmazásával azonos kedvezményt (a társadalombiztosítási járulék adózás
előtti eredményből történő levonásának lehetősége a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb
12 hónapon át) fogalmaz meg a Javaslat a szabadságvesztésből szabaduló, illetve a pártfogó
felügyelet alatt álló személyeket alkalmazó vállalkozások számára is.
A helyi iparűzési adó 25 százaléka helyett a jövőben 50 százalékával csökkenthető az adózás
előtti eredmény, de változatlanul legfeljebb az adózás előtti nyereség összegéig.
A Javaslat szerint a de minimis támogatás fogalma, továbbá annak előírása, hogy mikor nem
lehet ilyen címen támogatást igénybe venni az adózás rendjéről szóló törvényben szerepel,
ezért a Tao. törvénynek a támogatás igénybe vételének kizárására vonatkozó korábbi
rendelkezéseit hatályon kívül kell helyezni.
A Javaslat a fejlesztési adókedvezményre vonatkozó rendelkezésekkel összefüggésben -
tartalmi változás nélkül - pontosítja az államháztartási támogatás megnevezést állami
támogatásra, illetve - szintén tartalmi változás nélkül - megteremti az összhangot a törvény és
a vonatkozó kormányrendelet között a kedvezményezett települési önkormányzat
vonatkozásában.
A Javaslat értelmében 2006. január 1-jével megszűnik a külföldi illetőségű társaságokat
terhelő osztalékadó. A Javaslat az osztalékadó megszüntetését a versenyképesség növelése, a
befektetések ösztönzése és egyes - korábban off-shore státuszban működő - társaságok
tevékenységének Magyarországon tartása érdekében tartalmazza. A Javaslat figyelemmel van
arra is, hogy a belföldi illetőségű osztalékban részesülő adózók jelenleg is mentesek az
osztalékadó alól és az Európai Unió a különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai
esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló 90/435/EGK irányelve értelmében, a
mentesség a tagállamban lévő társaságot is megilleti, ha a részesedésének aránya eléri a 25
százalékot, amelyet 2005-től tovább kell csökkenteni 20 százalékra, így az osztalékadót
fizetők köre amúgy is folyamatosan szűkülne.
93
a 300. §-hoz
Az adóalany az adóalap megállapításánál az új adóalapot csökkentő tételeket már 2004. január
1-jétől figyelembe veheti.
a 301. §-hoz
Mivel a speciális - termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak nem minősülő -
tevékenységekhez (pl. kis értékű ajándék, vállalkozási célból történő ingyenes termékátadás,
közcélú adományozás) 2004. május 1-jét megelőzően sem kapcsolódott levonási tilalom, így
a módosítást indokolt 2004. május 1. napjára visszamenőleg hatályba léptetni.
A Javaslat ugyancsak csoportos adóalanyiság választásának lehetőségét bővíti, azzal, hogy a
törvény 4/C.§ (2) bekezdésének d) pontját hatályon kívül helyezi. Ezzel, ellentétben korábbi
szabályozással, a csoportban részt vevő, kiszervezett tevékenységet végző társaság a
csoporton kívülre is végezhet termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást. E tevékenysége
után azonban a kiszervezett tevékenységet végző társaság a termékértékesítésre,
szolgáltatásnyújtásra egyébként irányadó szabályok szerint adózik.
a 302. §-hoz
A hatályban lévő szabályozás értelmében az összes ISPA-ban indított projekt kapcsán
felmerülő beszerzések ISPA forrásból finanszírozott hányadára - függetlenül a pályázat
elnyerésének, illetve a támogatás folyósításának időpontjától - 2004. január 1-jét követően is
a 0%-os adókulcs alkalmazandó. Ezt nem korlátozhatja az a tény, hogy a még ISPA program
keretében megkezdett beruházásokra megítélt támogatási összeg 2004. május 1-jét követően
kiutalandó hányada - megnevezését tekintve - már Kohéziós Alap-támogatásnak minősül.
Következésképpen - mivel ez esetben gyakorlatilag csak a megnevezés változik, a támogatási
feltételek nem - a Javaslat szerinti módosítással biztosítható, hogy a folyamatban lévő ISPA
projektekhez kapcsolódó beszerzéseknek a csatlakozást követően kiutalt, már Kohéziós Alap-
támogatásnak minősülő forrásból finanszírozott hányadára szintén a 0%-os adókulcs legyen
alkalmazható.
Az általa kifizetett kompenzációs felárat a felvásárló jogosult előzetesen felszámított áfaként
figyelembe venni. Ez azonban mégsem tipikusan előzetesen felszámított áfa, hiszen az a
mezőgazdasági tevékenységet folytató, egyébként nem áfa-alany vállalkozásnak a
beszerzésekben megfizetett, de le nem vonható előzetesen felszámított áfa-terhének
ellentételezésére jár. Következésképpen egyértelmű - 2004. január 1-jére visszamenőleges
hatályú - törvényi rendelkezést igényel annak rögzítése, hogy az államháztartási támogatásra
jutó áfa miatti arányosításba a kompenzációs felárat ne kelljen bevonni. A Javaslat szerinti
módosítás erre irányul.
Mivel a sportlétesítmények bérbeadásának áfa-megítélése a hatályos szabályozáshoz képest
nem változik, a módosítás 2004. január 1-jétől történő alkalmazása indokolt.
a 303. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy a Fát. hatályba lépő módosítását melyik időponti árak alapulvételével
kell számítani.
a 304. §-hoz
A Javaslat a záró és átmeneti rendelkezéseknél rendezi, hogy mely esetben kell először a
módosított rendelkezések szerinti adókötelezettséget teljesíteni.
94
a 305. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy a Nkat. hatályba lépő módosításait mely esetben kell először
alkalmazni.
a 306. §-hoz
A Javaslat a jövedéki adótörvény módosítása egyes rendelkezéseinek az általános
hatálybalépéstől eltérő hatálybaléptetését tartalmazza.
a 307-308. §-okhoz
A Javaslat a jövedéki adótörvény egyes rendelkezéseiben szükséges szövegpontosításokat,
szövegcseréket, illetve hatályon kívül helyező rendelkezéseket, valamint a cigaretta és a
finomra vágott fogyasztási dohány valorizált adóminimumát tartalmazza.
a 309. §-hoz
A vámszámla intézményének megszűnése tette szükségessé az itt felsorolt rendelkezések
hatályon kívül helyezését.
a 310. §-hoz
Az egyszerűbb, átláthatóbb adórendszer megteremtése érdekében a helyi adókban is szűkíteni
indokolt az elvonási csatornák számát. E tekintetben egy adónem - az üdülőépület utáni
idegenforgalmi adó - megszüntetése különösen indokolt. Az üdülőépület utáni
idegenforgalmi adó ugyanis kiváltható az építményadóval tekintettel arra, hogy az
üdülőépület tárgya az építményadónak is. Az adónem - melyből 2003. évben mindösszesen
1,2 Mrd Ft bevétel származott - megszüntetése nem befolyásolja az önkormányzati
adópolitika mozgásterét, az adóztatási autonómiát, hiszen még további 6 adónem közül
választhat az önkormányzat. Ugyanakkor megfelelő felkészülési időt kell biztosítani az
önkormányzatoknak, hogy átgondolják, mely adónemekkel, milyen intézkedésekkel tudják
pótolni az adónem megszüntetése okán kieső bevételt.
Mindezekre figyelemmel a Javaslat csak 2006-tól tervezi megszüntetni az üdülőépület utáni
idegenforgalmi adót.
a 311. §-hoz
A Javaslat megszünteti a családi gazdálkodónak nem minősülő vagyonszerző termőföld
visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső megszerzése után járó 75 %-os
illetékkedvezményt. Több átmeneti szabályban rendelkezik a vagyonszerzők számára
kedvezőbb illetékszabályok alkalmazásának lehetőségéről.
a 312. §-hoz
A Javaslat kiterjeszti a súlyos mozgáskorlátozott személy szállítására szolgáló rendelkezést
oly módon, hogy nemcsak a súlyos mozgáskorlátozott személlyel közös háztartásban, hanem
a vele azonos településen élő személy, mint adóalany tulajdonában (üzemeltetésében) álló
gépjármű vonatkozásában is lehetővé teszi a mentesség igénybevételét.
A Javaslat szerint a havi adókötelezettség-változást eredményező, de a napi adóigazgatás
gyakorlatában számtalan problémát, vitát generáló „használati mód” szövegrész hatályát
veszti. Emellett a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek adóhatósági ellenőrzésének,
pontosabban az adóhiány és a bírság fizetésének helyét korlátozó „helyszínen” szövegrész is
hatályát veszti. A Javaslat következményeként a vámhatóság adómegállapítást bárhol (pl.
95
vámhivatalnál) tehet, szankciót kiszabhat, s ott lehetőség lesz a fizetési kötelezettség
teljesítésére is.
a 313.§-hoz
Az adószámmal nem rendelkező, nem magyar állampolgár adózókat az adóhatóság az
eddigiekben útlevélszámon is nyilvántarthatta. Az útlevélszám azonban - az adóazonosító
jellel ellentétben - az okirat cseréje következtében időről-időre változhat, így az ez alapján
vezetett nyilvántartás kevésbé megbízható. Az adóazonosító jel képzése a technikailag jól
felszerelt adóhatóság számára ma már nem okoz különösebb nehézséget, ezért nincs akadálya
annak, hogy a Magyarországon adókötelezettséggel rendelkező külföldi magánszemélyek
számára adóazonosító jelet képezzen, és e személyeket is ez alapján tartsa nyilván.
Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében a Javaslat több ponton módosítja a bejelentési
szabályokat, csökkenti az adóhatósághoz bejelentendő adatok, tények körét. Így például,
mivel a számviteli törvény értelmében főszabály szerint valamennyi gazdálkodó kettős
könyvvezetésére kötelezett, nincs szükség a jövőben a könyvvezetés módjának bejelentésére.
A gépjárműadóról szóló törvény módosítása kiiktatja az éves adókötelezettség áttörésére
vonatkozó szabályt abban az esetben, ha valaki olyan gépjármű tulajdonjogát szerezte meg,
amelynek korábbi tulajdonosa (elidegenítője) adómentes volt. Ennek megfelelően megszűnik
az új tulajdonos ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettsége is.
Az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás bevezetésével
összefüggésben - az adminisztráció-egyszerűsítés és a megkülönböztetés nélküli eljárás
elvének jegyében - a Javaslat egységesíti a bevallási, befizetési, illetőleg kiutalási határidőket.
A személyi jövedelemadó adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás
esetében az adómegállapítást az adóhatóság május 20-ig adja postára, az abban megállapított
fizetendő adót pedig az adózónak június 20-ig kell megfizetnie. A munkáltatói
adómegállapítás és az önadózás szabályai is e határidőkhöz igazodnak.
A munkáltatói adómegállapítás, illetőleg a bevallás benyújtásának határideje április 20-ról
május 20-ra változik. Az adó és a korábban levont adóelőleg különbözetét a munkáltató
szintén egy hónappal később, tehát június 20-ig vonja le vagy fizeti vissza, és erről -
amennyiben éves bevalló - az adóévet követő augusztus 20-ig tesz bevallást. Azok a
magánszemélyek, akik személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségükről maguk készítenek
bevallást (önadózó) a még fizetendő adót május 20-ig fizetik meg.
A Javaslat kiterjeszti az adókötelezettségeiket kötelezően elektronikus úton teljesítő adózók
körét. 2005. január 1-jétől a 10 000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó köteles
ily módon teljesíteni adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét.
Az egyéb hatályon kívül helyező rendelkezések és szövegrészcserék a korábbi szabályok
pontosítását szolgálják.
E szakasz tartalmazza továbbá az Art. módosításának záró és átmeneti rendelkezéseit, külön
rendelkezve a folyamatban levő ügyekre irányadó szabályokról, valamint az előző időszakra
vonatkozó kötelezettségek teljesítésének rendjéről.
96
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi
XXVII.	törvény
a 314. §-hoz
Az Art. 7. számú mellékletének rendelkezései harmonizálják a kamatozó megtakarítási
formákból eredő jövedelmek adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelv szabályait. A 7.
számú melléklet 2005. január 1-jén lépett volna hatályba. A hatálybalépés napjaként az
Irányelv - konkrét időpont helyett - olyan bizonytalan függő feltételt határoz meg, amely a
magyar jogalkotásról szóló törvény szerint nem jelölhető meg a hatálybalépés időpontjaként.
Az Irányelv a hatálybalépés időpontját a Tanács - eddig még nem létező - egyhangú
döntéséhez köti, melyet a Tanács - a Bizottság javaslatára - egy igen bonyolult
feltételrendszer teljesülése után hoz meg. A Tanács döntésének hat hónappal meg kell előzni a
hatálybalépés időpontját. Tekintettel arra, hogy a Tanács erre vonatkozó döntése még nem
született meg, ezért a 7. számú melléklet hatálybalépésének időpontja 2005. július 1-jére
változik.
A cs ődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény módosítása
a 315. §-hoz
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény 80. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárásban a központi
költségvetést, az elkülönített állami pénzalapot, az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási
Alapot, illetőleg a helyi önkormányzatot megillető követelést a követelés jogosultja
engedményezheti. Indokolatlan azonban azon követelések engedményezését lehetővé tenni,
melyek tekintetében az államot mögöttes helytállási kötelezettség terheli. Ezért a javaslat e
követeléseket kiveszi az engedményezhető követelések köréből.
a 316. §-hoz
Az átmeneti és záró rendelkezések értelmében a törvényben megállapított
társadalombiztosítási járulékot a 2005. január 1-jétől kezdődő időszakokra juttatott
jövedelmek tekintetében első ízben február hónapban kell megfizetni, az egyéni vállalkozó
negyedéves fizetés rendjéhez igazodva az egyéni és társas vállalkozó a vállalkozói járulékot is
negyedévente fizeti meg, első ízben 2005. április hónapban. A javaslat rendelkezik arról, hogy
mikor lép hatályba a Tbj. 41. §-a (2) bekezdésének és 51. §-a (1) bekezdésének e törvénnyel
módosított rendelkezése. A módosító rendelkezések az időközben hatályba lépett
törvénymódosításokkal, illetőleg e törvény módosításaival összefüggőek, pl. az 5. § (1)
bekezdése kiegészül az európai parlamenti képviselőre hivatkozással.
a 317- 320. §-hoz
Az önkéntes pénztári és magánnyugdíjpénztári törvények módosításával kapcsolatos hatályba
léptető és pontosító rendelkezéseket tartalmazzák. A rendelkezések kiterjednek az önkéntes
pénztári munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos szabályok, valamint a törvényi terminológia
pontosítására.
a 321. §-hoz
A törvényhely módosításával a kedvezményezetti lehetőségek között nem kerülnek
felsorolásra a kulturális tevékenységet végző, több esetben üzleti vállalkozást végző
szervezetek.
97
a 322. §-hoz
A környezetterhelési díjról szóló törvény módosításának hatályba léptető rendelkezései.
a 323. §-hoz
Az Eximtörvény módosításának hatályba léptető rendelkezése.
a 324. §-hoz
A Javaslat a mozgóképről szóló törvény módosításának hatályba lépéséről rendelkezik.
98
MELLÉKLETEK
az 1. számú melléklet
1.	pontjához
A Javaslat az Szja törvény 1. számú mellékletének adómentes szociális juttatásai között
nevesíti a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló
törvény alapján nyújtott adósságkezelési szolgáltatást. Tekintettel arra, hogy adósságkezelési
szolgáltatás nyújtására 2003. január 1. óta van mód, a módosító törvény záró rendelkezései
között kimondja, hogy az adósságkezelési szolgáltatás adómentességére vonatkozó előírást
2003. január 1-től lehet alkalmazni. A Javaslat e pontja összhangban van a lakosság
eladósodásának mérséklését szolgáló intézkedésekről szóló 1048/2004. (V. 14.) számú
kormányhatározatban foglaltakkal.
2.	pontjához
Az Szja törvény 1. számú mellékletének 1.6. alpontja alapján adómentes a szabadságvesztés-
büntetése idején munkát végző magánszemély részére - az e tevékenységéből származó
jövedelmén túlmenően - a büntetés-végrehajtási intézet által, szakfeladatai körében juttatott
bevétel, továbbá a szabadságvesztés-büntetését letöltött szociálisan rászoruló magánszemély
részére a pártfogó felügyelő által nyújtott szociális segély. A Javaslat az adómentes juttatások
körét kibővíti a szociálisan rászoruló előzetesen fogvatartott magánszemély részére juttatott
szociális segéllyel.
3.	pontjához
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján [Szja törvény 1. számú melléklet 2.7. alpont]
adómentes a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet útján,
annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (ideértve a munkáltató által
lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési
költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is az utolsó folyósítástól számított 5
évenként legfeljebb 750 ezer forintig terjedő összegben. Az adómentesség feltétele, hogy a
lakás nem haladhatja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben
meghatározott méltányolható lakásigényt. A Javaslat a munkáltató által előző módon nyújtott
támogatásra bevezeti a „lakáscélú munkáltatói támogatás” fogalmát. A lakáscélú munkáltatói
támogatásra vonatkozó egyéb előírásokat (lakáscélú felhasználás egyes esetei, lakáscélú
felhasználás igazolása, lakáscélú munkáltatói támogatás mentességére vonatkozó új előírás) a
Javaslat 1. számú mellékletének 14. pontja tartalmazza.
4.	pontjához
Az Szja törvény 1. számú mellékletének 4.6. alpontjában a „Siketek Világjátéka” szövegrészt
„Siketlimpia”, a „Transzplantáltak Világjátéka” szövegrészt „Szervátültetettek Világjátéka”,
valamint az „arany-, ezüst- és bronzérem, 4-6. helyezés” szövegrészt „1-6. helyezés”
szövegrész váltja fel.
5.	pontjához
Az Szja törvény 1. számú mellékletének 4.11. alpontjában a „Wesselényi Miklós Sport
Közalapítvány által a sportról szóló törvény alapján folyósított tanulmányi ösztöndíj és
sportösztöndíj” szövegrészt a „Wesselényi Miklós Sportközalapítvány által folyósított
Gerevich Aladár egységes sportösztöndíj” szövegrész váltja fel.
99
6.	pontjához
A munkába járással összefüggésben fizetett utazási költségtérítéssel kapcsolatban 2005.
január 1-től megszűnik az az elszámolási lehetőség, mely szerint, ha a magánszemély nem
vásárol bérletet, hanem egyéb módon (pl. személygépkocsival) oldja meg a munkába járását,
a kapott térítéssel szemben igazolás nélkül számolhatja el költségként a 78/1993. (V. 12.)
kormányrendeletben meghatározott mértéket, vagyis a bérlet árának 80 vagy 86 százalékát,
attól függően, hogy autóbusszal vagy vonattal történő munkába járásra tekintettel kapott
költségtérítést.
A Javaslat szerint az Szja törvény 1. számú mellékletének 5. pontja 2005. január 1-től új
alponttal egészül ki, mely szerint - a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú
menetjeggyel történő elszámolás ellenében - adómentes a munkáltató által a bérlet, a jegy árát
meg nem haladó költségtérítés azzal a feltétellel, hogy a bérleten vagy jegyen feltüntetik a
magánszemély utazási igazolványának számát. Ennek hiányában a munkavállaló nevére szóló
számla igazolja a költségtérítés munkavállaló általi felhasználását. A munkáltató által a
munkába járásra tekintettel fizetett térítés adókötelezettségére vonatkozó további előírást a
Javaslat 1. számú mellékletének 15. pontja tartalmaz.
7.	pontjához
A Javaslat szerint az Szja törvény 1. számú mellékletének 7.15. alpontja kiegészül a
hitelintézet által elengedett követeléssel, amennyiben a követelés elengedésére a hitelintézet
üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint, az azonos helyzetben lévők egyenlő
elbánásának elve alapján kerül sor. Ezáltal tehát adómentessé válik a lakáshitel-tartozás
hitelintézet által elengedett része. A módosító törvény záró rendelkezései között rögzíti, hogy
az e pontban szereplő adómentességi szabályt 2004. január 1-től kell alkalmazni. Az e
pontban foglalt adómentességi szabály szintén összhangban van a lakosság eladósodásának
mérséklését szolgáló intézkedésekről szóló 1048/2004. (V. 14.) számú kormányhatározatban
foglaltakkal.
8.	pontjához
Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján adóköteles természetbeni juttatásnak minősül a
kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése
következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott
szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel. Az iskolatej programról szóló 51/2004. (IV.
24.) FVM rendelet alapján az iskolatej program az Európai Unió erre a jogcímre meghirdetett
támogatásából, illetve ehhez kapcsolódóan társfinanszírozásként az erre a célra elkülönített
hazai forrásból kerül finanszírozásra. A program keretében az általános iskola 1-8.
évfolyamába járó, illetve ebbe a korcsoportba tartozó tanulók részesülhetnek naponta 0,2 dl
poharas iskolatej-ellátásban. Az ellátás lebonyolítása az iskolafenntartó kötelessége. Annak
érdekében, hogy az előző, természetben nyújtott juttatás ne viseljen adót, a Javaslat e
juttatásra adómentességet biztosít. A módosító törvény záró rendelkezései között rögzíti, hogy
az adómentességet kimondó szabályt 2004. január 1-től kell alkalmazni.
9.	pontjához
Az Szja törvény 1. számú mellékletének 8.7. alpontja alapján adómentes az olyan szolgáltatás,
amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújt (kivéve az
utazást, az elszállásolást és az étkezést), továbbá az a szolgáltatás, amelyet a sportszervezet,
országos sportági szakszövetség a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés vagy
verseny vele munkaviszonyban, megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban nem álló
100
résztvevőjének az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó utazás, szállás és étkezési
szolgáltatás révén juttat [a sportoló 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolására (így
különösen szállodai elhelyezésére) csak akkor lehet e rendelkezést alkalmazni, ha az az
olimpiai játékokon, a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon vagy a speciális
világjátékokon való versenyzést, illetve az arra történő közvetlen felkészülést szolgálja]. A
Javaslat ez utóbbi sportjátékok között sorolja fel a Heraklész program keretében való
versenyzést.
10.	pontjához
A Javaslat pontosítja az Szja törvény 1. számú mellékletének 8.16. alpontjában adómentes
természetbeni juttatásban részesíthető személyek körét.
11.	pontjához
A Javaslat szerint az ún. melegétkezésre jogosító utalvány adómentes értékhatára havi 7500
forintra, a hidegétkezésre jogosító utalvány adómentes értékhatára havi 4000 forintra
emelkedik.
12.	pontjához
A Javaslat módosítja az Szja törvény kifizető által adómentesen adható ajándékra vonatkozó
szabályozását. A hatályos szabályozás alapján adómentes a kifizető által a magánszemélynek
kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal adott, az általános forgalmi adóról szóló
törvényben meghatározott kis értékű ajándék. Az áfa-törvény szerinti kis értékű ajándék a
másnak ingyenesen és alkalmi jelleggel juttatott termék, nyújtott szolgáltatás, melynek az
egyedi, adót is tartalmazó forgalmi értéke, ilyen érték hiányában az adóval együtt számított
beszerzési ára vagy előállítási költsége az 5000 forintot nem haladja meg. Az áfa-törvény
definíciójából következik, hogy kis értékű ajándék jelenleg kizárólag termék, illetőleg
szolgáltatás lehet, azonban utalvány nem. A Javaslatban foglalt módosítás nyomán az Szja
törvény elszakad az áfa-törvény meghatározásától, és kimondja, hogy a kifizető által a
magánszemélynek (kifizetőnként) legfeljebb évi három alkalommal adott termék, szolgáltatás,
illetve az ezekre szóló utalvány értékéből alkalmanként az adóév első napján érvényes havi
minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész lehet adómentes. Előbbi adómentes juttatást a
kifizetőnek csekély értékű ajándékként kell nyilvántartania. Termék, szolgáltatás, illetve az
ezekre szóló utalvány csekély értékű juttatásként történő biztosítása a kifizető döntésétől függ,
ha azonban e döntését meghozta, a juttatást ekként kell nyilvántartani. A csekély értékű
juttatásként történő juttatás lehetősége közömbös az iránt, hogy egyebekben a kifizető és a
juttatásban részesülő magánszemély milyen jogviszonyban, kapcsolatban áll egymással. Így
pl. a kifizető az üzleti partner magánszemélynek is juttathat csekély értékű ajándékot, e
juttatás ekkor nem minősül üzleti ajándéknak (nem „fogyasztja” az adómentes üzleti ajándék
keretét). Természetesen a munkáltató munkavállalójának is juttathat csekély értékű ajándékot,
az e személyek közötti jogviszony továbbra sem változtat a juttatás adómentességén.
13.	pontjához
A Javaslat az Szja törvény 1. számú melléklete 8.22. alpontjának újraszerkesztése mellett
2005.	január 1-től adómentesként határozza meg azt a juttatást, melyet a közoktatásról szóló
törvény szerinti sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló kulturális, sport és más hasonló
rendezvény alkalmával nem pénzbeli formában kap. Az adómentes juttatások közé értendő a
rendezvényhez kapcsolódó utazás, szállás, étkezés és egyéb, a rendezvénnyel szokásszerűen
együtt járó juttatás is.
101
14.	pontjához
Az Szja törvény hatályos szabálya alapján adómentes természetbeni juttatásnak minősül a
munkáltató által - a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló
kormányrendelet szerinti munkába járás céljából - juttatott bérlet, illetőleg menetjegy. A
Javaslat ezen előírást azzal egészíti ki, hogy szintén adómentes a munkáltató által a munkába
járással összefüggésben fizetett térítés, ha az összeg felhasználásáról a munkavállaló a
munkáltató nevére szóló számlával számol el.
15.	pontjához
Az ún. iskolakezdési támogatás adómentes értékhatár a Javaslat szerint gyermekenként évi
17 000 forintra emelkedik.
16.	pontjához
A természetbeni juttatások intézményének átalakításával összefüggésben az adómentes
természetbeni juttatások köre 2004-ben kibővült a munkáltató által a munkavállaló és annak
közeli hozzátartozója részére adható üdülési szolgáltatás szokásos piaci értékének
személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó értékével. Az Szja törvény hatályos
szövege alapján azonban a közeli hozzátartozó részére biztosított üdülési szolgáltatás csak
abban az esetben adómentes, ha a szolgáltatást egyidejűleg a munkavállaló is igénybe veszi.
Így pl. nem adómentes a munkáltató üdülőjében kizárólag a munkavállalók gyermekei
számára biztosított üdültetés. A jelenlegi szabályok szerint kizárólag a nyugdíjban részesülő
magánszemély esik egy tekintet alá a munkavállalóval, ha a nyugdíjas volt munkáltatója vagy
szakszervezet nyújtja a részére a szolgáltatást.
A Javaslat - a hatályos törvényszöveg módosításával - biztosítja a példa szerinti esetben
(vagyis, amikor a munkáltató a munkavállaló gyermeke számára nyújt üdülési szolgáltatást)
az adómentességet. További kedvező szabály, hogy egy adott cégcsoporton belül is mód lesz
adómentes üdülési szolgáltatás nyújtására (a hatályos törvényszöveg alapján a leányvállalat
munkavállalója adómentesen üdülhet az anyavállalat üdülőjében, ugyanakkor az
adómentesség nem áll fenn, ha az anyavállalat dolgozója üdül a leányvállalat üdülőjében,
illetve, ha az egyik leányvállalat munkavállalója egy másik leányvállalat üdülőjében üdül). Az
adómentes szolgáltatásban részesíthetők köre kibővül az elhunyt munkavállaló közeli
hozzátartozójával, a szakképző iskolai tanulóval, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a
hallgatóval és a nyugdíjas magánszemély közeli hozzátartozójával.
17.	pontjához
A Javaslat szerint a lakáscélú munkáltatói támogatás esetében a lakáscélú felhasználás
fogalma az Szja törvény 1. számú mellékletének 2.7. alpontjából ugyanezen melléklet 9.3.
alpontjába kerül áthelyezésre (a lakáscélú felhasználás fogalma nem változik), új előírás
azonban a 9.3. alpontban, hogy mely okiratok, bizonylatok igazolják a lakáscélú felhasználást.
Abban az esetben, ha a lakáscélú munkáltatói támogatásra megjelölt cél megvalósítására a
magánszemély és/vagy más magánszemély egyéb - a Javaslatban szereplő - forrást is bevon,
a lakáscélú munkáltatói támogatás olyan mértékig adómentes, amilyen mértékig a támogatás
összege és az egyéb források együttes összege nem haladja meg a lakáscélú felhasználást
igazoló okiratok, bizonylatok által igazolt összegek együttes értékét. Amennyiben a lakáscélú
munkáltatói támogatás előzőek alapján részben vagy egészben adóköteles (ideértve azt az
esetet is, ha az adóhatóság állapít meg adóhiányt), az adó és más jogkövetkezmények a
magánszemélyt terhelik. A Javaslat meghatározza az adókötelezettség keletkezésének
102
időpontját: ez az az időpont, amikor a lakáscélú munkáltatói támogatásként megjelölt cél
megvalósult, de legkésőbb a támogatás folyósítását követő 12. hónap utolsó napja.
18.	pontjához
A Javaslat az adómentes üdülési szolgáltatással összefüggésben kimondja, hogy az adómentes
üdülési szolgáltatásra vonatkozó rendelkezés alkalmazásában a Magyar Tudományos
Akadémia (MTA) által fenntartott üdülőben nyújtott szolgáltatás esetében az MTA
munkáltatónak, az MTA tagja, a tudományos fokozattal rendelkező személy pedig
munkavállalónak minősül, továbbá a munkavállalóval esik egy tekintet alá a munkavállaló és
az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója is.
Abban az esetben, ha az adómentes üdülési szolgáltatásra vonatkozó rendelkezés alapján
ingyenesen vagy kedvezményesen nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott bevétel
adóköteles, vagy a juttatást a munkáltató a munkavállalóval fennálló jogviszonyra tekintettel
más - az Szja törvényben nem említett - magánszemély részére biztosítja, a természetbeni
juttatásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A Javaslat kimondja, hogy az Szja törvény adómentes üdülési szolgáltatásra vonatkozó
rendelkezésének alkalmazásában a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely
szolgáltatásról szóló 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet szerint üdülőként nyilvántartásba vett
szálláshely minősül üdülőnek.
a 2. számú melléklet
1.	pontjához
Az Szja törvény 6. számú mellékletének mezőgazdasági őstermelői tevékenységekről
rendelkező I. fejezete alapján a saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített
szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység
bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket az adott évben kifizetőnek, és/vagy
termelői borkimérésben végső fogyasztó részére értékesíti, és az értékesítésükből származó
bevétel együttvéve az évi 4 millió forintot nem haladja meg. Ha a bevétel meghaladja a 4
millió forintot, vagy az értékesítés nem kizárólag az előzőek szerint történik, akkor az egész
bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének. A 6. számú melléklet őstermelői
termékeket felsoroló II. fejezete ugyanakkor a szőlőbort 2 litert meghaladó kiszerelésben
minősíti őstermelői terméknek. A Javaslat ezen utóbbi értelemzavaró megfogalmazást
kiküszöbölendő (egy adott termék nem attól őstermelői termék, hogy milyen kiszerelésben
értékesítik) a „2 litert meghaladó kiszerelés” feltételt a 6. számú melléklet I. Fejezetének
említett fő szövegébe emeli.
2.	pontjához
Az Szja törvény 6. számú mellékletének III. Fejezete a közös őstermelői tevékenységre
vonatkozó előírásokat tartalmazza. Az egyik előírás szerint az adóév utolsó napján a
termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély, valamint
e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja
őstermelői tevékenysége tekintetében a 6. számú melléklet III. Fejezetének c)-d) pontjában
foglalt rendelkezések (mely rendelkezések egyébiránt az őstermelői tevékenységet közös
igazolvány alapján folytató őstermelőkre vonatkoznak) megfelelő alkalmazásával jár el. A
Javaslat szerint a családi gazdaságban folytatott tevékenység megszűnésének napján családi
gazdálkodónak, családtagnak minősülő személy esetében is a közös őstermelői igazolvány
szabályait kell alkalmazni.
103
a 3. számú melléklethez
Az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem adókötelezettségét
szabályozó, 2005. január 1-től hatályos rendelkezésekkel összefüggésben a Javaslat rögzíti,
hogy az egyéni vállalkozó által e tevékenysége keretében átruházott ingatlanból, a vagyoni
értékű jog átruházásából származó bevétel jellemzően előforduló vállalkozói bevételnek
minősül.
a 4. számú melléklet
1.	pontjához
A Javaslat pontosítja a tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén az elszámolható
költségekre vonatkozó szabályt. Az Szja törvény hatályos szabálya alapján a kizárólag üzemi
célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a
megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés időpontjáig
még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege az értékesítéskor költségként
elszámolható. A Javaslat e rendelkezést úgy pontosítja, hogy az értékcsökkenési leírásból
kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási költség az
értékesítéskor költségként elszámolható.
2.	pontjához
Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog (az ún. praxisjog)
megszerzésére fordított kiadást a hatályos Szja törvény 11. számú melléklete nem nevesíti a
jellemzően előforduló költségek között, továbbá egyértelmű előírást sem tartalmaz a törvény a
beszerzésre fordított ár értékcsökkenési leírás formájában történő elszámolására. A
Javaslatban foglalt módosítás esetén az Szja törvény 2005. január 1-től a nem anyagi javak
között sorolja fel a más vagyoni jogot (külön kiemelve ezek közül a működtetési jogot).
3.	pontjához
A személyi jövedelemadóról szóló törvény hatályos szabálya szerint az egyéni vállalkozó a
2003.	és 2004. évben beszerzett, előállított, a 14,5 és 33 százalékos amortizációs kulcs alá
tartozó tárgyi eszközeire, továbbá a 2003-ban vagy 2004-ben vásárolt, előállított szellemi
termékre, kísérleti fejlesztés aktivált értékére 50 százalék értékcsökkenési leírást
érvényesíthet. A Javaslat a gyorsított értékcsökkenés lehetőségét a továbbiakban időbeli
korlátozás nélkül biztosítja.
4.	pontjához
A Javaslat alapján a más vagyoni jog beszerzési árát (hasonlóan a vagyoni értékű jogokhoz) 6
vagy ennél hosszabb idő alatt lehet leírni.
az 5. számú melléklethez
Az egyéni vállalkozónak az Szja törvény 13. számú mellékletében szabályozott
kisvállalkozások adókedvezménye címén igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal
növelten kell visszafizetnie, ha
a)	a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a beruházást nem helyezi
üzembe, kivéve, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás
következtében maradt el,
b)	a tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében vagy azt követő három évben
elidegeníti.
104
A Javaslat előbbi rendelkezést azzal egészíti ki, hogy e rendelkezést kell alkalmazni
abban az esetben is, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása a törvényben
említett időszak alatt bármely okból megszűnt (kivéve, ha a megszűnés oka az egyéni
vállalkozó cselekvőképességének elvesztése vagy halála).
a 6. számú melléklethez
Az adózás előtti eredményt csökkenti az adótörvény előírása alapján megállapított
értékcsökkenési leírás. A Javaslat az elszámolási lehetőségeknél új szabályként írja elő az
adóalapnál, hogy a közúti személyszállításhoz használt autóbuszok leírásakor az adózó
választhatja a jelenleg hatályos szabály szerinti 20 százalékos leírási kulcs alapján történő
elszámolást, vagy a számviteli törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenéssel
azonos leírást. Ennek oka, hogy a 20 százalékos leírás az érintett adózóknál az esetek
többségében negatív adóalaphoz vezet.
A 2003. évben bevezetett új szabály szerint a 2003-ban vagy 2004-ben vásárolt, előállított, új,
a 33 százalékos és a 14,5 százalékos kulcs alá sorolt tárgyi eszközök, valamint a szellemi
termékek, a kísérleti fejlesztés aktivált értéke 50 százalékos értékcsökkenési leírás
alapulvételével is elszámolható. A Javaslat az előzőekben meghatározott körre időkorlát
nélkül teszi lehetővé a kedvezőbb elszámolási módot.
a 7. számú melléklethez
A jövőben egyszerűsödik a követelésekkel összefüggő adózás előtti eredménymódosítás. A
Javaslat szerint a számvitelben elszámolt értékvesztés leírt összege növeli az adóalapot, és
csökkentő tétel az értékvesztés visszaírt összege, a követelés összegéből az, amely
behajthatatlan (a korábban értékvesztésként elszámolt összegig). Továbbra sem ismeri el az
adótörvény a behajthatatlan követelések közül a bíróság előtt nem érvényesíthető, valamint az
elévült követelés leírt összegét, amely 2005-től a hitelintézetekre és a befektetési
vállalkozásokra is vonatkozik (eltérően a hatályos előírástól). Ezen tételeket a jövőben a
törvény 3. számú melléklete tartalmazza.
a 8. számú melléklethez
A melléklet Javaslat szerinti módosítása pontosítja a cirok vámtarifaszámát, meghatározza a
kompenzációs felárra jogosító bérhízlalási szolgáltatások körét.
a 9. számú melléklethez
A Fát. mellékletének 5. és 11. pontjainak módosítását az országgyűlési képviselők és a
sorkatonák ingyenes utazásnak megszüntetése indokolja. Az országgyűlési képviselők
részesülnek utazási költségtérítésben, ezért az ő utazásuk megtéríthető más módon. A haderő
reformmal a sorkatonai szolgálat megszűnik, így az ingyenesség fenntartása oka fogyottá
válik. A Fát. mellékletének 12., 13 és 14. pontjainak módosítását a díjtételek valorizálása,
valamint a komp- és révközlekedés bérlet árainak a jegyárakhoz történő arányosítása
indokolja.
a 10. számú melléklethez
A regisztrációs adó esetében az adótételeknél - a felső két kategória kivételével, ahol az
emelés magasabb - 5%-os valorizáció történik. "Magánimport" esetén - versenysemlegességi
okok miatt - a Javaslat az egyenlő adóteher érdekében az adómérték emelését indítványozza.
105
a 11. számú melléklethez
A Javaslat a melléklet módosításával kiemeli a járulékköteles körből a jogalkotási törvényben
nevesített hivatalos lapokat (Magyar Közlöny, Határozatok Tára stb.). Egyes
termékcsoportoknál a Kereskedelmi Vámtarifának megfelelően a Javaslat pontosítja a
megnevezést, illetve a termékcsoport bővül a DVD-vel. Szolgáltatások esetén a kör bővül a
DVD-vel kapcsolatos szolgáltatásokkal, illetve bizonyos SZJ számok is pontosításra kerülnek.
a 12. számú melléklethez
A Javaslat e rendelkezéssel iktatja be a Htv. mellékletének módosítását, mely összefüggésben
van a Htv. 52. § 31. pontjának hatályba léptető rendelkezések között történő módosításával.
A Javaslat jogszabály-szerkesztési szempontból - a hatályba léptető rendelkezések között -
korrigálja a Htv. 2003. évben elfogadott, ám csak 2005-ben hatályba lépő azon rendelkezését
(Htv. 52. § 31. pont) mely a villamos-energia és a gázenergia-szolgáltatók esetében
valamennyi olyan településen adókötelezettséget ír elő, ahol azok a szolgáltatás-nyújtást
végzik. E pont rendelkezik arról a kérdésről is, hogy ez esetben a településenkénti nettó
árbevétel és az összes nettó árbevétel arányában kell megosztani az iparűzési adóalapot az
egyes települések között. A Htv-ben azonban a megosztási módszerek a Mellékletben
kerültek szabályozásra. Annak érdekében, hogy a megosztási módszerek a Htv-ben egy
helyütt, a Htv. Mellékletében legyenek találhatóak, azaz a jogszabály-szerkesztés ne legyen
megtévesztő, a Javaslat - amellett, hogy módosítja a Htv. hivatkozott rendelkezését - egyúttal
a Mellékletben rögzíti ezen megosztási szabályokat.
a 13. számú melléklethez
Az egyes okmányok kiadásáért fizetendő eljárási illetékek mértéke 2001. január 1-je óta
változatlan. A költségek emelkedése teszi indokolttá a valorizációt. A Javaslat szerint az
útlevél kiadásának illetéke 5 éves érvényességi idő esetén 6 000 forintra, míg a 10 évre szóló
útlevél illetéke 10 000 forintra emelkedik és 1500 forint ellenében juthatnak hozzá
útlevelükhöz a 18. életévét be nem töltött és a 70 életévét betöltött magánszemélyek. A
javaslat 4 000 forint helyett 6 000 forintban állapítja meg a forgalmi engedély és a törzskönyv
kiadásával kapcsolatos eljárások illetékét.
A Javaslat értelmében a vállalkozói igazolvány és a működési engedély kiadásáért 10 000
forint, az említett okmányokban szereplő adatok átvezetéséért pedig 5 000 forint illetéket kell
fizetni.
a 14. számú melléklethez
Az általános forgalmi adó bevallási kötelezettség teljesítésének gyakoriságáról - az átalakulás
egyes típusaihoz kapcsolódóan - az Art. korábbi szabályai nem teljes körűen rendelkeztek. A
kiegészített szabályozás alapján az átalakulással, illetve szétválással létrejövő adózó
tevékenysége első évében bevallási kötelezettségének ugyanolyan gyakorisággal tesz eleget,
mint az a szervezet, amelyből átalakult, vagy szétválás útján létrejött. Az összeolvadással
létrejövő adózó tevékenysége első évében a gyakoribb bevallásra kötelezett jogelőd bevallási
gyakoriságának megfelelően tesz eleget bevallási kötelezettségének.
a 15. számú melléklethez
A hatályos adótörvények - a családi gazdaságok meghonosításának, fejlődésének elősegítése
érdekében - speciális adójogi következményeket fűznek a családi gazdálkodó termőföld
vásárlásához.
106
A személyi jövedelemadó törvény előírásai szerint a jövedelem kiszámításánál az eladónak
bevételként nem kell figyelembe venni a termőföld átruházásából származó bevételt, ha a
termőföldet az adásvételi szerződés megkötésének a napján a termőföldről szóló törvény
szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély a családi gazdasághoz tartozó
földként vásárolja meg; a családi gazdálkodót (vevőt) pedig - meghatározott területnagyságig,
illetőleg aranykorona értékig - az illetéktörvény mentesíti a visszterhes vagyonátruházási
illeték megfizetése alól.
A hatályos szabályok szerint a kedvezmények igénybevételéhez a vevőnek az eladó, és az
illetékhivatal felé írásban nyilatkoznia kell arról, hogy a termőföld tulajdonjogát családi
gazdálkodóként szerezte meg.
A fent említett „adókedvezmény” jogszerű érvényesítése egyszerűsített ellenőrzésének
lehetővé tétele érdekében indokolt, hogy az illetékhivatalok az egyébként jelenleg is
rendelkezésükre álló információt - a vevő családi gazdálkodói minőségét - szerepeltessék az
állami adóhatóság felé teljesítendő adatszolgáltatásukban. [Art. 3. számú melléklet C) pont]
A gépjármű adóztatás során szükséges adatszolgáltatás teljesebbé tétele érdekében kerül sor a
Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala
adatszolgáltatási kötelezettségét szabályozó rendelkezés módosítására. A Javaslat alapján
változik az adatszolgáltatással érintett adatok köre. [Art. 3. számú melléklet G) pont]
a 16. számú melléklethez
A külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályainak adminisztratív
követelményein enyhít a Javaslat. A hazai befektetési szolgáltatók határon átnyúló
szolgáltatásainak versenyképessége növelése érdekében a külföldi személyre irányadó
illetőségigazolási szabályok egyszerűsödnek. Ennek értelmében a hazai befektetési
szolgáltató, ha szolgáltatását határon átnyúló szolgáltatásként nyújtja, a külföldi illetőség
igazolásaként elfogadhatja a szolgáltatást igénybe vevő személyazonosítására alkalmas
okiratát, melyből a szolgáltatást igénybe vevő állampolgársága megállapítható és az adott
személy illetőségére vonatkozó teljes bizonyító erejű nyilatkozatát.
a 17. számú melléklethez
A levegőterhelési díj számításának módja nem változik, szakmai indokok miatt a CO utáni
fizetési kötelezettséget nem tartalmazza a javaslat.
a 18. számú melléklethez
A vízterhelési díj számítási módja korrektebb, a valós állapothoz közelebb álló elszámolást
tesz lehetővé, nem ad lehetőséget a szabályozás kijátszásához.
a 19. számú melléklethez
Az időközben megalkotott jogszabályok feleslegessé tették a veszélyeztetési szorzó
alkalmazását, így ez elhagyásra került.