﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/11623. számú
törvényjavaslat
a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
módosításáról
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
r	••	• • i
pénzügyminiszter
Budapest, 2004. szeptember
2004.	évi ... törvény
a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításáról
Az Országgyűlés az európai közösségi szabályozással való összhang megteremtése
érdekében a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosításáról a
következő törvényt alkotja:
1. § (1) Az Szt. 3. §-a (1) bekezdése 4. pontjának f) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[3. § (1) E törvény alkalmazásában
4. egyéb szervezet:]
„f) az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivő iroda, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda,”
(2)	Az Szt. 3. §-a (8) bekezdésének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(8) E törvény alkalmazásában]
„1. elismert (szabályozott) piac, tőzsde (a továbbiakban együtt: tőzsde), tőzsdei határidős,
opciós és azonnali ügylet: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;”
(3)	Az Szt. 3. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) E törvény exportra, importra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásában:
1.	külföld: a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli terület;
2.	külföldi: az a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, illetve
természetes személy, amelynek (akinek) székhelye, ennek hiányában állandó telephelye,
illetve lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye külföldön van;
3.	belföld: a Magyar Köztársaság területe;
4.	belföldi: az a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, illetve
természetes személy, amelynek (akinek) székhelye, ennek hiányában állandó telephelye,
illetve lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye belföldön van.”
2.	§ Az Szt. 9. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdés előírásait részvénytársaság, a konszolidálásba bevont vállalkozás, a
külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, valamint az olyan vállalkozó,
amelynek kibocsátott - a 3. § (6) bekezdésének 2-3. pontja szerinti - értékpapírjai tőzsdei
kereskedelme engedélyezett vagy az engedélyezést már kérelmezték, nem alkalmazhatja.”
3.	§ Az Szt. 10. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ahol e törvény, illetve más jogszabály összevont (konszolidált) éves beszámoló
kifejezést használ, ott azon a (2) és (3) bekezdés szerinti, az Európai Parlament és a Tanács a
nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 2002. július 19-i 1606/2002/EK
rendelete előírásainak megfelelően összeállított összevont (konszolidált) éves beszámoló is
értendő.”
2
4.	§ Az Szt. 21. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Amennyiben a vállalkozónál a könyvvizsgálat a 155. § szerint kötelező, a
könyvvizsgálati kötelezettség a jogszabály által előírt közbenső mérlegre is vonatkozik.”
5.	§ Az Szt. 23. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A vagyonkezelőnél a mérlegben eszközként kell kimutatni a - törvényi rendelkezés,
illetve felhatalmazás alapján - kezelésbe vett, a kincstári vagyon, az önkormányzati vagyon
részét képező eszközöket is.”
6.	§ Az Szt. 25. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az immateriális javak között vagyoni értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell
kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz. Ilyenek különösen: a bérleti jog, a
használati jog, a vagyonkezelői jog, a szellemi termékek felhasználási joga, a márkanév, a
licencek, továbbá a koncessziós jog, a játékjog, valamint az ingatlanhoz nem kapcsolódó
egyéb jogok.”
7.	§ (1) Az Szt. 29. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb
szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a
vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez,
szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő
befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget
is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a
térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt
követeléseket is.”
(2)	Az Szt. 29. §-ának (7) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(7) Egyéb követelésként kell kimutatni - a nem részesedési viszonyban lévő
vállalkozások között létrejött - valódi penziós és óvadéki repóügylet esetén a határidős
viszonteladási kötelezettség mellett vásárolt eszköz kifizetett vételárát, illetve a határidős
visszavásárlási kötelezettség mellett eladott eszköz kifizetett visszavásárlási árát, az
értékpapír-kölcsönügylet során a kölcsönbeadott értékpapír kölcsönszerződés szerinti
értékében fennálló követelést, továbbá a határidős és opciós ügyletek esetén a fizetett letétek,
pénzügyi biztosítékok, árkülönbözetek összegét, amíg az ügylet le nem zárul.
(8)	A (6) és (7) bekezdésben foglaltakon túlmenően az egyéb követelés mérlegtételnél kell
kimutatni továbbá a nem részesedési viszonyban lévő adóssal szembeni (1) bekezdés szerinti
valamennyi követelést - a (2) és az (5) bekezdésben foglaltak kivételével -, ideértve a
tartósan adott kölcsönből a mérlegfordulónapot követő egy éven belül esedékes részleteket, a
vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a peresített
követelésekből a bíróság által az üzleti év mérlegfordulónapjáig jogerősen megítélt
követeléseket is.”
3
8.	§ (1) Az Szt. 41. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni - a szükséges mértékben
-	azokra a múltbeli, illetve a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó,
harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre [ideértve különösen a jogszabályban
meghatározott garanciális kötelezettséget, a függő kötelezettséget, a biztos (jövőbeni)
kötelezettséget, a korengedményes nyugdíj, a végkielégítés miatti fizetési kötelezettséget, a
környezetvédelmi kötelezettséget], amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos,
hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a
vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.
(2)	Az adózás előtti eredmény terhére - a valós eredmény megállapítása érdekében a
szükséges mértékben - céltartalék képezhető az olyan várható, jelentős és időszakonként
ismétlődő jövőbeni költségekre (különösen a fenntartási, az átszervezési költségekre, a
környezetvédelemmel kapcsolatos költségekre), amelyekről a mérlegfordulónapon
feltételezhető vagy bizonyos, hogy a jövőben felmerülnek, de összegük vagy felmerülésük
időpontja még bizonytalan és nem sorolhatók a passzív időbeli elhatárolások közé.”
(2)	Az Szt. 41. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az (1), illetve (2) bekezdés szerinti céltartalék képzése során a mérlegfordulónapon
fennálló kötelezettségeket, illetve várható költségeket akkor is figyelembe kell, illetve lehet
venni, ha azok csak a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között válnak ismertté.”
9.	§ (1) Az Szt. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből
eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a
szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott,
elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz, valamint a kincstári vagyon, az
önkormányzati vagyon részét képező eszközök - törvényi rendelkezés, illetve felhatalmazás
alapján történő - kezelésbevételéhez kapcsolódnak. A kötelezettségek lehetnek hátrasoroltak,
hosszú és rövid lejáratúak.”
(2)	Az Szt. 42. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni a lízingbevevőnél a pénzügyi
lízingbe vett, beruházásként elszámolt eszköz lízingbeadó (helyette az eladó) által számlázott
ellenértékének megfelelő kötelezettséget, valamint a kincstári vagyon, az önkormányzati
vagyon részét képező eszközök - törvényi rendelkezés, illetve felhatalmazás alapján történő -
kezelésbevételéhez kapcsolódó kötelezettséget.”
10.	§ Az Szt. 45. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A passzív időbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni a
vállalkozó valamely befektetett eszköze tartós használati, üzemeltetési, kezelési jogának
átengedéséért kapott bevételt. A halasztott bevételt az alapul szolgáló szerződésben,
megállapodásban meghatározott időtartam alatt, határozatlan idejű szerződés esetén öt év
vagy ennél hosszabb idő alatt lehet megszüntetni. Amennyiben a vállalkozó öt évnél hosszabb
idő alatt szünteti meg a halasztott bevételt, azt a kiegészítő mellékletben indokolni kell.”
4
11.	§ (1) Az Szt. 48. §-ának (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(5) Importbeszerzésként kell elszámolni a terméknek (az eszköznek) a külkereskedelmi
termékforgalomban külfölditől történő beszerzését (termékimport), továbbá a belföldön,
illetve külföldön igénybe vett, külföldiek által nyújtott szolgáltatást (szolgáltatásimport),
függetlenül attól, hogy az ellenértéket devizában, valutában, exportáruval,
exportszolgáltatással vagy forintban egyenlítik ki. A köz- és magánvámraktárból történő
beszerzés a vámjogszabályokban rögzített feltételek szerint minősül importbeszerzésnek.
(6)	Nem minősül importbeszerzésnek az exportértékesítéshez kapcsolódóan a magyar
határállomás és a külföldi rendeltetési hely közötti útszakaszra jutó - egyébként
szolgáltatásimportnak tekintendő - devizában, valutában vagy forintban számlázott, fizetett
szállítási és rakodási-raktározási díj. Ha a vámjogszabályok eltérően nem rendelkeznek, nem
minősül importbeszerzésnek a vámszabad és a tranzitterületen levő vállalkozótól történő
közvetlen beszerzés, továbbá a vámszabad és tranzitterületen lévő vállalkozóknak az
egymástól történő beszerzése sem.”
(2)	Az Szt. 48. §-a (7) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(7) Az importbeszerzés értéke:]
„c) ha az (5) bekezdés szerinti importbeszerzés devizában meghatározott ellenértékének
kiegyenlítése azonos devizaértékű exportáruval, exportszolgáltatással történik, az
importbeszerzés forintértékét a 75. § (6) bekezdése szerint kell meghatározni.”
12.	§ Az Szt. 52. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni a képzőművészeti alkotásnál, a
régészeti leletnél, valamint az olyan kép- és hangarchívumnál, egyéb gyűjteménynél,
műemléki védettségű épületnél, üzleti vagy cégértéknél, illetve egyéb más eszköznél, amely
értékéből a használat során sem veszít, illetve amelynek értéke - különleges helyzetéből,
egyedi mivoltából adódóan - évről évre nő.”
13.	§ (1) Az Szt. 53. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[(1) Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél
elszámolni akkor, ha]
„e) az üzleti vagy cégérték könyv szerinti értéke - a jövőbeni gazdasági hasznokra
vonatkozó várakozásokat befolyásoló körülmények változása következtében - tartósan és
jelentősen meghaladja annak piaci értékét (a várható megtérülésként meghatározott
összeget).”
(2)	Az Szt. 53. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenést a mérleg
fordulónapjával, az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven
felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.”
5
(3)	Az Szt. 53. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)
és (4) bekezdés számozása (5) és (6) bekezdésre változik:
„(3) Amennyiben az immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a piaci érték alapján
meghatározott terven felüli értékcsökkenés elszámolásának okai már nem vagy csak részben
állnak fenn, az elszámolt terven felüli értékcsökkenést meg kell szüntetni, az immateriális
jószágot, a tárgyi eszközt piaci értékére (legfeljebb a terv szerinti értékcsökkenés
figyelembevételével meghatározott nettó értékére) vissza kell értékelni.
(4)	Az immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terven felüli értékcsökkenés elszámolása,
illetve visszaírása az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenés, a várható hasznos
élettartam és a maradvány érték újbóli megállapítását eredményezheti. A terv szerinti
értékcsökkenés, a várható hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását a
kiegészítő mellékletben indokolni kell és annak az eszközökre, illetve az eredményre
gyakorolt hatását külön be kell mutatni.”
14.	§ (1) Az Szt. 54. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdés szerinti befektetés piaci értéke meghatározásakor figyelembe kell
venni:]
„c) a gazdasági társaság saját tőkéjéből a befektetésre jutó részt, külföldi pénzértékre szóló
befektetés esetén a 60. § szerinti, az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó választott
devizaárfolyamon átszámított forintértéken.”
(2)	Az Szt. 54. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A hitelkockázati szempontból - a (9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével, a
számviteli politikában meghatározottak szerint - kockázatmentesnek minősített, valamely
ország központi kormánya vagy központi (jegy) bankja által kibocsátott, illetve tőkére és
hozamra vonatkozóan garantált befektetési célú, lejáratig tartott, kamatozó, illetve diszkont
értékpapírok esetében a (4) bekezdés szerinti értékvesztés-elszámolást nem kell alkalmazni a
bekerülési érték azon része után, amely a lejáratkor megtérül.
(9) A (8) bekezdés alkalmazása szempontjából bármely vállalkozónál kockázatmentesnek
minősíthető a külön törvény(ek) felhatalmazása alapján kiadott, a tőkemegfelelési
(fizetőképességi) mutató számításáról szóló jogszabály(ok) szerint nulla százalékos kockázati
súlyozású tételnek tekinthető valamely ország központi kormánya vagy központi (jegy)
bankja által kibocsátott, illetve tőkére és hozamra vonatkozóan garantált értékpapír, feltéve,
hogy az értékpapírral kapcsolatban tőke- és kamattörlesztési késedelem nem merült fel.”
15.	§ Az Szt. 57. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A terven felüli értékcsökkenés, az értékvesztés visszaírását az üzleti év
mérlegfordulónapjára vonatkozó értékelés keretében kell végrehajtani.”
6
16.	§ Az Szt. 60. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Amennyiben a vállalkozó él az 57. § (3) bekezdése szerinti lehetőséggel, a fedezeti
ügylettel nem fedezett, kapcsolt vállalkozásnak minősülő külföldi gazdálkodó szervezetben
lévő, külföldi pénzértékre szóló tulajdoni részesedést jelentő, nem kereskedési célra tartott
befektetése értékelésekor az értékvesztés, illetve az értékhelyesbítés összegének
meghatározásánál a befektetés (4)-(6) bekezdés szerinti átszámítása során keletkezett
árfolyamkülönbözetet és a devizában kifejezett értékvesztés, illetve értékhelyesbítés (4)-(6)
bekezdés szerinti forintértékét - eltérően az 54. és az 57-58. §-ban foglaltaktól - egybe kell
számítani, és az értékvesztés, illetve az értékhelyesbítés forintösszegének meghatározásánál
összevontan kell figyelembe venni.”
17.	§ Az Szt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Vásárolt készleteknél (anyag, áru) bekerülési érték a 47-50. § szerinti tételek, vagy a
beszerzési értékek alapján számított átlagos (súlyozott) beszerzési ár, vagy a FIFO módszer
szerint meghatározott bekerülési érték; saját termelésű készleteknél (befejezetlen termelés,
félkész és késztermék, állatok) előállítási érték az 51. § szerinti közvetlen önköltség, vagy az
átlagos (súlyozott) közvetlen önköltség, vagy a FIFO módszer szerint meghatározott
közvetlen önköltség. A közvetlen önköltség utókalkulációval meghatározott vagy norma
szerinti közvetlen önköltség lehet. A befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen
önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a teljesítési
fok alapján arányosítással is meghatározható.”
18.	§ Az Szt. 73. §-a (2) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
[(2) Az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételként kell elszámolni:]
„d) az értékesített és később visszavett, a két időpont között használt - a 72. § (3)
bekezdése szerinti - termék visszavételkori piaci értékét, legfeljebb eredeti eladási árát, a
helyesbítő, illetve stornó számlában rögzített, a szerződés szerinti feltételek teljesülésének
későbbi meghiúsulása miatt az eredeti ellenértéknek részben vagy teljesen visszatérített -
általános forgalmi adót nem tartalmazó - értékét (a helyesbítés a visszavétel időpontjára
vonatkozik);
e)	a vásárolt és saját termelésű készlet értékesítéséhez kapcsolódó visszáru, valamint az
értékesített és később visszavett betétdíjas göngyöleg helyesbítő, illetve stornó számlában
rögzített - általános forgalmi adót nem tartalmazó - értékét (a helyesbítés a visszaszállítás, a
visszavétel időpontjára vonatkozik).”
19.	§ Az Szt. 74. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Belföldi értékesítés árbevételeként kell elszámolni a belföldi vevőnek értékesített
vásárolt és saját termelésű készlet, valamint a belföldi igénybe vevő részére teljesített
szolgáltatás 75. § szerint meghatározott értékét, függetlenül attól, hogy azt forintban,
devizában, valutában, termék- vagy szolgáltatásimporttal egyenlítik ki. Belföldi értékesítés
árbevételeként kell elszámolni a vámszabad és a tranzitterületen lévő vállalkozónak történő
közvetlen értékesítés értékét, továbbá a vámszabad és a tranzitterületen lévő vállalkozónál a
7
belföldi vállalkozónak, illetve a más vámszabad és tranzitterületen lévő vállalkozónak történő
közvetlen értékesítés értékét.
(2)	Exportértékesítés árbevételeként kell elszámolni a vásárolt és saját termelésű készlet
külkereskedelmi termékforgalomban külföldi vevőnek történő értékesítésének, továbbá a
külföldi igénybe vevő részére végzett szolgáltatásnyújtásnak a 75. § szerint meghatározott
értékét, függetlenül attól, hogy azt devizában, valutában, forintban, termék- vagy
szolgáltatásimporttal egyenlítik ki.”
20.	§ (1) Az Szt. 77. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az a)-f) pontokban meghatározottak egyéb bevételkénti elszámolásának nem feltétele a
mérlegkészítés időpontjáig történő pénzügyi rendezés, ha e törvény, illetve más jogszabály
eltérően rendelkezik.”
(2)	Az Szt. 77. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Az egyéb bevételek között kell kimutatni:]
„e) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz közvetlen értékesítéséből, továbbá az
immateriális jószág, a tárgyi eszköz 72. § (4) bekezdésének a) és c) pontja szerinti jogcímen
történő átadásából származó bevételt az értékesítéskor, az átadáskor;”
(3)	Az Szt. 77. §-ának (3) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[(3) Az egyéb bevételek között kell kimutatni:]
„g) a követelés eredeti jogosultjánál - ha a követelésre korábban értékvesztést számolt el -
a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan realizált összeget.”
21.	§ Az Szt. 81. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:]
„e) az államháztartás egyes alrendszereivel (a központi kormányzat, az elkülönített állami
pénzalapok, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás költségvetéseivel), az Európai
Unió különböző pénzügyi alapjaival (pénzügyi forrásaival) elszámolt - a bekerülési érték
részét nem képező, illetve a költségek között el nem számolható - adók, díjak, illetékek,
hozzájárulások tárgyévre bevallott, fizetett, illetve fizetendő összegét;”
22.	§ Az Szt. 84. §-a (7) bekezdésének p) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(7) A pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell kimutatni:]
„p) közös tevékenység, közös üzemeltetés esetén a közös költségeknek (ráfordításoknak) a
közös tevékenységben, a közös üzemeltetésben részt vevőkre - a tárgyévvel kapcsolatosan -
átterhelt összegét, illetve a közös tevékenységből, közös üzemeltetésből származó nyereség -
tárgyévvel kapcsolatosan - átvett (járó) összegét;”
8
23.	§ Az Szt. 85. §-a (3) bekezdésének p) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni:]
„p) közös tevékenység, közös üzemeltetés esetén a közös költségeknek (ráfordításoknak) a
közös tevékenységben, a közös üzemeltetésben részt vevők által - a tárgyévvel kapcsolatosan
-	megtérített, megtérítendő összegét, illetve a közös tevékenységből, közös üzemeltetésből
származó nyereség - tárgyévvel kapcsolatosan - átadott (fizetendő) összegét;”
24.	§ (1) Az Szt. 86. §-a (3) bekezdése a következő i) és j) ponttal egészül ki:
[(3) A rendkívüli bevételek között kell kimutatni:]
„i) a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, a 77. § (2) bekezdésének d) pontja, illetve a
86. § (4) bekezdésének b) pontja alá nem tartozó támogatás, véglegesen átvett pénzeszközök
összegét;
j) a térítés nélkül kapott (igénybe vett) szolgáltatások átadónál (a szolgáltatást nyújtónál)
kimutatott nyilvántartási (legfeljebb forgalmi, piaci) értékét.”
(2)	Az Szt. 86. §-a (7) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(7) A rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni:]
„c) a visszafizetési kötelezettség nélkül átadott, pénzügyileg rendezett, a 81. § (2)
bekezdésének c) pontja alá nem tartozó támogatás, véglegesen átadott pénzeszközök
összegét.”
25.	§ (1) Az Szt. 88. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kiegészítő mellékletben ismertetni kell a beszámoló összeállításánál alkalmazott
szabályrendszert, annak főbb jellemzőit, az alkalmazott értékelési eljárásokat és az
értékcsökkenés elszámolásának számviteli politikában meghatározott módszerét,
elszámolásának gyakoriságát, az egyes mérlegtételeknél alkalmazott - az előző üzleti évtől
eltérő - eljárásokból eredő, az eredményt befolyásoló eltérések indokolását, valamint a
vagyoni, pénzügyi helyzetre, az eredményre gyakorolt hatásukat.”
(2)	Az Szt. 88. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha e törvény, illetve más jogszabály előírása szerint a vállalkozónál a könyvvizsgálat
kötelező, úgy erre a kötelezettségre a beszámoló kiegészítő mellékletében kiemelten és
egyértelműen utalni kell.
(9)	Ha a vállalkozóra vonatkozik a 151. § (1) bekezdés szerinti kötelezettség, a kiegészítő
mellékletben fel kell tüntetni a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításáért,
vezetéséért felelős személy - a 151. § (3) bekezdése szerinti nyilvántartásban szereplő -
nyilvános adatait.”
9
26.	§ Az Szt. 89. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A kiegészítő mellékletben meg kell adni a vállalkozó székhelyének és - ha
beszámolóját és a kapcsolódó üzleti jelentést interneten is közzéteszi - internetes honlapjának
pontos címét, elérhetőségét.”
27.	§ Az Szt. 90. §-ának (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(4) A kiegészítő mellékletben kell bemutatni:]
„c) a tárgyévben lezárt határidős, opciós ügyletek, valamint swap ügyletek eredményét és
cash-flowra gyakorolt hatását ügyletfajtánként, elszámolási ügylet (származékos ügylet) és
leszállítási ügylet, fedezeti és nem fedezeti ügylet, tőzsdén, illetve tőzsdén kívül kötött ügylet
részletezésben.”
28.	§ Az Szt. 93. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) A kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell:]
„a) az exportértékesítés árbevételét termékexport és szolgáltatásexport szerinti, az
importbeszerzés értékét termékimport és szolgáltatásimport szerinti tagolásban, továbbá az
Európai Unió, valamint más, az Európai Unión kívüli országok szerinti, illetve ezen belül
földrajzilag elhatárolt piacok szerinti bontásban (a földrajzi elkülönítést a vállalkozó
gazdálkodása sajátosságainak figyelembevételével alakítja ki);”
29.	§ Az Szt. a 94. § után a következő 94/A. §-sal egészül ki:
„94/A. § A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a külföldi telephelyek főbb adatait
telephelyenként külön-külön, így különösen azok megnevezését, címét, befogadó országát, a
működéshez tartósan rendelkezésre bocsátott eszközök értékét, a külföldi gazdálkodásból
származó követelések és kötelezettségek, a külföldi gazdálkodásból származó adózott
eredmény és a külföldön befizetett főbb adók összegét.”
30.	§ Az Szt. 95. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„95. § (1) Az üzleti jelentés célja, hogy az éves beszámoló adatainak értékelésével úgy
mutassa be a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét, az üzletmenetet, a vállalkozó
tevékenysége során felmerülő főbb kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt, hogy
ezekről - a múltbeli tény- és a várható jövőbeni adatok alapján - a tényleges körülményeknek
megfelelő, megbízható és valós képet adjon.
(2)	Az üzleti jelentésnek a vállalkozó üzletmenetének fejlődéséről, teljesítményéről, illetve
helyzetéről átfogó, a vállalkozó méretével és összetettségével összhangban álló elemzést kell
tartalmaznia.
(3)	A (2) bekezdés szerinti elemzésnek tartalmaznia kell - a vállalkozó fejlődésének,
teljesítményének vagy helyzetének megértéséhez szükséges mértékben - minden olyan
pénzügyi és ahol szükséges, minden olyan kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegű
teljesítménymutatót, amely lényeges az adott üzleti vállalkozás szempontjából.
10
(4)	Az üzleti jelentésben ki kell térni:
a)	a mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges eseményekre, különösen jelentős
folyamatokra;
b)	a várható fejlődésre (a gazdasági környezet ismert és várható fejlődése, a belső
döntések várható hatása függvényében);
c)	a kutatás és a kísérleti fejlesztés területére;
d)	a telephelyek bemutatására;
e)	a vállalkozó által folytatott foglalkoztatáspolitikára.
(5)	Az üzleti jelentésben külön be kell mutatni:
a)	a környezetvédelemnek a vállalkozó pénzügyi helyzetét meghatározó, befolyásoló
szerepét, a vállalkozó környezetvédelemmel kapcsolatos felelősségét;
b)	a környezetvédelem területén történt és várható fejlesztéseket, az ezzel összefüggő
támogatásokat;
c)	a környezetvédelem eszközei tekintetében a vállalkozó által alkalmazott politikát;
d)	a környezetvédelmi intézkedéseket, azok végrehajtásának alakulását.
(6)	Az üzleti jelentésben kell bemutatni:
a)	a pénzügyi instrumentumok hasznosítását (befektetési vagy forgatási célú minősítését,
a valós értéken történő értékelés esetén az értékelés szempontjából történő besorolását, a
származékos ügyletek fedezeti vagy nem fedezeti jellegét), ha az jelentős hatással van a
vagyoni helyzetre,
b)	a kockázatkezelési politikát és a fedezeti ügylet politikát,
c)	az ár-, hitel-, kamat-, likviditás- és cash-flow kockázatot (számszerűsítve is).
(7)	Az üzleti jelentésnek, ahol szükséges, hivatkoznia kell és további magyarázatokat kell
adnia az éves beszámolóban szereplő adatokra.
(8)	Az üzleti jelentést magyarul kell elkészíteni és azt a hely és a kelet feltüntetésével a
vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni.”
31.	§ (1) Az Szt. 116. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem kötelező összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált)
üzleti jelentést készítenie annak az anyavállalatnak (a továbbiakban: mentesíthető
anyavállalat), amely maga is leányvállalata egy vállalatnak (a továbbiakban: fölérendelt
anyavállalat), ha a fölérendelt anyavállalat az Európai Gazdasági Térségben rendelkezik
székhellyel, e törvény vagy a Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK irányelve, illetve az
Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i 1606/2002/EK rendelete szerint készít és hoz
nyilvánosságra összevont (konszolidált) éves beszámolót, valamint összevont (konszolidált)
üzleti jelentést, amelyben a mentesíthető anyavállalat és annak leányvállalatai éves
beszámolóit is konszolidálják, továbbá nem vonatkozik a mentesíthető anyavállalatra a
119. §; és ha
a)	a fölérendelt anyavállalat 100%-os tulajdoni hányaddal rendelkezik a mentesíthető
anyavállalatban, vagy legalább 90%-os tulajdoni hányaddal rendelkezik és a kisebbségi
tulajdonosok elfogadták a mentesítést, vagy
b)	az a) ponton kívüli esetekben, a kisebbségi tulajdonosok vagy azok egy része - akiknek
összesen legalább 10%-os mentesíthető anyavállalati részesedés van a birtokukban - legalább
hat hónappal az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésének mérlegfordulónapja
11
előtt nem kérték a mentesíthető anyavállalattól az összevont (konszolidált) éves beszámoló
összeállítását.”
(2)	Az Szt. 116. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a mentesített anyavállalat éves beszámolójának
kiegészítő mellékletében a mentesített anyavállalat és kapcsolt vállalkozásai befektetett
eszközeinek, tárgyévi bevételeinek és adózott eredményének, saját tőkéjének, valamint
foglalkoztatottjai átlagos állományi létszámának adatait vállalkozásonként külön-külön be
kell mutatni.”
(3)	Az Szt. 116. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti mentesítés arra az anyavállalatra,
amelynek kibocsátott - a 3. § (6) bekezdésének 2-3. pontjai szerinti - értékpapírjai tőzsdei
kereskedelme engedélyezett, vagy az engedélyezést már kérelmezték.
(5)	Az (1) bekezdés alkalmazása esetén, hiteles fordításban, magyar nyelven a fölérendelt
külföldi anyavállalat összevont (konszolidált) éves beszámolóját és összevont (konszolidált)
üzleti jelentését, az ezekről készült könyvvizsgálói jelentést kell közzétenni. E közzétételről a
mentesített anyavállalat köteles gondoskodni a 154. §-ban foglaltaknak megfelelően.”
32.	§ Az Szt. 134. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az összevont (konszolidált) üzleti jelentésnek a konszolidálásba bevont vállalkozások
együttesének helyzetét és üzletmenetét, a vállalkozások tevékenysége során felmerülő főbb
kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt úgy kell tartalmaznia, hogy az a tényleges
viszonyokról megbízható és valós képet adjon.”
33.	§ (1) Az Szt. 151. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A könyvviteli szolgáltatást végzőkről nyilvántartást kell vezetni. A könyvviteli
szolgáltatás végzésére jogosult mérlegképes könyvelői képesítéssel, illetve a nyilvántartásba
vétel szempontjából a mérlegképes könyvelői képesítéssel egyenértékű képesítéssel
rendelkezők, továbbá az okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező nem kamarai tagok
nyilvántartását a Pénzügyminisztérium, a kamarai tag könyvvizsgálók (ideértve a tagságukat
szüneteltetőket is) nyilvántartását a Magyar Könyvvizsgálói Kamara vezeti. A nyilvántartás
vezetésének célja annak hiteles dokumentálása, hogy a könyvviteli szolgáltatás végzésére
jogosult természetes személy rendelkezik a tevékenység végzéséhez jogszabályban előírt
ismeretekkel és szakmai gyakorlattal. A nyilvántartásban szereplő természetes személyek
nyilvános adatainak, az azokban bekövetkező változásoknak a közzététele az ellenőrzés
lehetőségének megteremtését, illetve az időszerű tájékoztatást szolgálja.”
(2)	Az Szt. 151. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(5) A (4) bekezdés szerinti nyilvántartásba fel kell venni azt a könyvviteli szolgáltatás
végzésére jelentkező természetes személyt, aki]
„c) büntetlen előéletű és a tevékenység gyakorlását korlátozó vagy kizáró intézkedés
hatálya alatt nem áll;”
12
(3)	Az Szt. 151. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A nyilvántartásból törölni kell azt a természetes személyt,
a)	aki a 152. § (1) bekezdése szerinti továbbképzésben nem vesz részt, akinek részvételét a
továbbképzésben közreműködő szervezet nem igazolja, illetve aki nem tudja kimenteni a
továbbképzésben való részvételének hiányát,
b)	akit a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt és a büntetett előélethez
fűződő hátrányok alól nem mentesült,
c)	akit a bíróság a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó tevékenység vonatkozásában a
foglalkozástól eltiltott,
d)	aki a nyilvántartásba vételkor, illetve a nyilvántartásba vételt követően valótlan adatot
közölt, a nyilvántartásból törlésre okot adó körülményt 30 napon belül nem jelentette be, a
valótlan adatközlés, illetve a bejelentés elmulasztása utólagos megállapításakor,
e)	aki kéri a nyilvántartásból való törlését,
f)	akit jogerős bírói ítélet a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá
helyezett,
g)	aki elhalálozott.”
(4)	Az Szt. 151. §-a a következő (7)-(9) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)
bekezdés számozása (10) bekezdésre változik:
„(7) A nyilvántartásból törölt természetes személy kérheti a könyvviteli szolgáltatást
végzők nyilvántartásába újbóli felvételét:
a)	a törlést követő 2 év után, ha a törlésre a (6) bekezdés a) pontja miatt,
b)	a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesülést követően, ha a törlésre a (6)
bekezdés b) pontja miatt,
c)	a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó tevékenység vonatkozásában a foglalkozástól
való eltiltás alóli mentesítést követően, ha a törlésre a (6) bekezdés c) pontja miatt,
d)	a törlést követő 3 év után, ha a törlésre a (6) bekezdés d) pontja miatt,
e)	a törlést követő 2 év után, ha a törlésre a (6) bekezdés e) pontja miatt,
f)	a gondnokság alá helyezés megszüntetését követően, ha a törlésre a (6) bekezdés f)
pontja miatt
került sor.
(8)	A nyilvántartásba vett könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult természetes személy
regisztrálási száma, neve, címe, hozzájárulása esetén egyéb adata nyilvános, azokról bárki
tájékoztatást kaphat.
(9)	A (8) bekezdésben foglaltakra tekintettel a Pénzügyminisztérium a tárgyévben
nyilvántartásba vett természetes személyek regisztrálási számát, nevét, címét, valamint a
nyilvántartásba vettek adataiban bekövetkezett változásokat a Magyar Közlöny mellékletében
és a Pénzügyi Közlönyben évente közzéteszi, továbbá internetes honlapján valamennyi
nyilvántartásba vett természetes személy előbbi adatait, valamint minden olyan egyéb adatot,
amelynek nyilvánosságához az érintett természetes személy hozzájárult, nyilvánosságra hoz,
és biztosítja, hogy a nyilvános adatokról a Pénzügyminisztériumtól bárki tájékoztatást
kapjon.”
13
34.	§ (1) Az Szt. 153. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(1) A kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó köteles a
jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott éves beszámolót, egyszerűsített éves
beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék
megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt, valamint
az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot az adott üzleti év
mérlegfordulónapjától számított 150 napon belül a cégbíróságnál letétbe helyezni ugyanolyan
formában és tartalommal (szövegezésben), mint amelynek alapján a könyvvizsgáló az éves
beszámolót vagy az egyszerűsített éves beszámolót felülvizsgálta.
(2)	Az anyavállalat a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott összevont
(konszolidált) éves beszámolót a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának
elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt az összevont
(konszolidált) éves beszámoló mérlegfordulónapjától számított 180 napon belül köteles a
cégbíróságnál letétbe helyezni ugyanolyan formában és tartalommal (szövegezésben), mint
amelynek alapján a könyvvizsgáló az összevont (konszolidált) éves beszámolót
felülvizsgálta.”
(2)	Az Szt. 153. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) A cégbíróságnál letétbe helyezett éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló,
egyszerűsített beszámoló, összevont (konszolidált) éves beszámoló adatai, kötelező
könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is
tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt nyilvánosak, azokról a cégbíróságnál
bárki tájékoztatást kaphat, és másolatot készíthet.
(5)	A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe köteles a külföldi székhelyű
vállalkozás által elfogadott éves beszámolót a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék
megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt, valamint
az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot az adott üzleti év
mérlegfordulónapjától számított 150 napon belül a cégbíróságnál letétbe helyezni.”
35.	§ (1) Az Szt. 154. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„Minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozó (ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás
magyarországi fióktelepét is) köteles az éves beszámolót, illetve az egyszerűsített éves
beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék
megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt - a
letétbehelyezéssel egyidejűleg - közzétenni.”
(2)	Az Szt. 154. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vállalkozó köteles biztosítani, hogy munkavállalói, alkalmazottai, tagjai az éves
beszámolót, az egyszerűsített éves beszámolót, az összevont (konszolidált) éves beszámolót,
kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának
elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentést a vállalkozó (az anyavállalat)
székhelyén megtekinthessék és azokról teljes vagy részleges másolatot készíthessenek.”
14
(3)	Az Szt. 154. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az anyavállalat köteles az összevont (konszolidált) éves beszámolót a könyvvizsgálói
záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói
jelentéssel együtt - a letétbehelyezéssel egyidejűleg - közzétenni.”
(4)	Az Szt. 154. §-ának (6) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(6) Az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló ismételt közzétételéhez is
szükséges - kötelező könyvvizsgálat esetén - a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék
megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentés, a jóváhagyásra
jogosult testület elé terjesztés, továbbá a jóváhagyást követő 30 napon belül - a cégjegyzékbe
bejegyzett vállalkozó esetén - a cégbíróságnál történő letétbe helyezés.
(7)	Közzétételi kötelezettségének - ideértve az ismételt közzétételt is - azzal tesz eleget a
vállalkozó, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha az éves beszámoló,
az egyszerűsített éves beszámoló, az anyavállalat az összevont (konszolidált) éves beszámoló
egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát, kötelező könyvvizsgálat esetén a
könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független
könyvvizsgálói jelentéssel együtt - a letétbe helyezéssel egyidejűleg - az Igazságügyi
Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának megküldi.”
(5)	Az Szt. 154. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(8)-(10) bekezdés számozása (10)-(12) bekezdésre változik:
„(8) A 10. § (2) bekezdése szerinti vállalkozó a (7) bekezdésben szereplő dokumentumokat
az üzleti jelentéssel, az összevont (konszolidált) üzleti jelentéssel együtt - az ott megjelölt
időpontban - internetes honlapján is köteles közzétenni, és a közzétett adatok folyamatos
megtekinthetőségét legalább a következő második üzleti évre vonatkozó adatok közzétételéig
biztosítani.
(9)	Amennyiben a vállalkozó e törvény vagy más jogszabály, illetve saját döntés alapján az
internetes honlapján vagy egyéb más módon is közzéteszi a beszámolót és a kapcsolódó üzleti
jelentést, a könyvvizsgálatra való hivatkozás tekintetében a (3) bekezdés szerint köteles
eljárni.”
36.	§ Az Szt. 155. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az összevont (konszolidált) éves beszámoló kötelező felülvizsgálatára, a (7)
bekezdésnek megfelelően bejegyzett könyvvizsgálót, könyvvizsgálói társaságot az
anyavállalat tulajdonosai választják. A könyvvizsgálót, könyvvizsgálói társaságot a
konszolidálásra kerülő üzleti év mérlegfordulónapja előtt a (6) bekezdésben foglaltak szerinti
időpontban kell megválasztani.”
37.	§ (1) Az Szt. 156. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozótól független könyvvizsgáló feladata az éves beszámoló, az egyszerűsített
éves beszámoló valódiságának és szabályszerűségének (a mérleg, az eredménykimutatás, a
kiegészítő melléklet) felülvizsgálata, e törvény és a létesítő okirat előírásai betartásának
15
ellenőrzése, és ennek alapján az éves beszámolóról, az egyszerűsített éves beszámolóról a
könyvvizsgáló állásfoglalását tükröző vélemény kialakítása, a független könyvvizsgálói
jelentés elkészítése.”
(2)	Az Szt. 156. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell:
a)	a független könyvvizsgálói jelentés címét, továbbá címzettjét;
b)	a könyvvizsgálat tárgyát képező éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló,
összevont (konszolidált) éves beszámoló azonosítóit (különösen melyik vállalkozó, melyik
üzleti évre vonatkozó, milyen mérlegfordulónappal készült, milyen főbb jellemző adatokat
tartalmazó beszámolója), a beszámoló összeállításánál alkalmazott beszámolási
szabályrendszer megjelölésével együtt;
c)	a könyvvizsgálat hatókörének leírását, a könyvvizsgálat során alkalmazott
könyvvizsgálati standard-rendszer megjelölését;
d)	az elvégzett, a könyvvizsgálói véleményt (a záradékot vagy a záradék megadásának
elutasítását) megfelelően alátámasztó vizsgálatok jellegét, összefoglaló bemutatását;
e)	a könyvvizsgáló éves beszámolóhoz, egyszerűsített éves beszámolóhoz, összevont
(konszolidált) éves beszámolóhoz adott, a könyvvizsgálói záradékban vagy a záradék
megadásának elutasításában kifejezett véleményét, határozott álláspontját arról, hogy a
beszámoló megfelel-e az e törvényben foglaltaknak, továbbá azon egyéb jogszabályok
előírásainak, amelyek a könyvvizsgáló számára a beszámolóban szereplő adatok
vonatkozásában feladatokat határoznak meg;
f)	a (hitelesítő, korlátozott, elutasító) könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék
megadásának elutasítását;
g)	hivatkozást bármely olyan kérdésre, amelyre a könyvvizsgáló hangsúlyosan fel
kívánja hívni a figyelmet anélkül, hogy az a könyvvizsgáló véleményét minősítette volna
(figyelem felhívó megjegyzés);
h)	a könyvvizsgáló véleményét arról, hogy az éves beszámoló, összevont (konszolidált)
éves beszámoló összhangban áll-e az ugyanazon üzleti évről készített üzleti jelentéssel;
i)	a könyvvizsgálói jelentés keltezését;
j) a könyvvizsgálatért személyében felelős könyvvizsgáló nevét, aláírását, kamarai
bejegyzési (nyilvántartási) számát;
k) könyvvizsgálói társaság esetén a - j) pontban foglaltakon túlmenően - társaság
képviseletére jogosult személy nevét, aláírását, a társaság megnevezését, székhelyét, kamarai
nyilvántartási számát is.”
38.	§ Az Szt. 158. §-ának (4)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) Ha a könyvvizsgáló nem tud záradékot adni, mert ahhoz nem tudott elegendő és
megfelelő könyvvizsgálói bizonyítékot szerezni, akkor a záradék megadásának elutasítását (az
elutasítás okainak részletes feltüntetésével) tartalmazó független könyvvizsgálói jelentést kell
letétbe helyezni, illetve közzétenni.
(5)	Kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgáló által ellenőrzött éves beszámoló,
egyszerűsített éves beszámoló, összevont (konszolidált) éves beszámoló a független
könyvvizsgálói jelentéssel együtt terjeszthető a legfőbb szerv (a részvénytársaság közgyűlése,
a korlátolt felelősségű társaság taggyűlése) elé.
16
(6)	Amennyiben a közgyűlés, a taggyűlés az eléterjesztett éves beszámoló, egyszerűsített
éves beszámoló, összevont (konszolidált) éves beszámoló adatait megváltoztatja, vagy olyan
információ jutott a könyvvizsgáló tudomására, amely mellett a közgyűlést, a taggyűlést
megelőzően adott könyvvizsgálói záradék már nem tükrözi a valós helyzetet, a
könyvvizsgálónak a letétbe helyezésre, a közzétételre kerülő éves beszámolóhoz,
egyszerűsített éves beszámolóhoz, összevont (konszolidált) éves beszámolóhoz a valóságnak
megfelelő könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentést kell -
még a letétbehelyezést, a közzétételt megelőzően - készítenie.”
39.	§ Az Szt. 167. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A gazdálkodó az (1) bekezdés h) és i) pontjában foglalt kötelezettségnek oly módon is
eleget tehet, hogy a megjelölt adatokat, információkat és igazolásokat az eredeti bizonylathoz
egyértelmű hozzárendeléssel, elválaszthatatlan módon, az utólagos módosítás lehetőségét
kizárva csatolja.”
40.	§ Az Szt. 177. §-a a következő (12) és (13) bekezdéssel egészül ki:
„(12) A (11) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során jogharmonizációs célú
változásnak tekintendő az is, ha a devizakülföldi minősítés elvesztése a többségi irányítást
biztosító befolyással rendelkező tag (tulajdonos) személyében történő változás miatt
következett be.
(13) A 10. § (2) bekezdését először a 2007. évben induló üzleti évről készített összevont
(konszolidált) éves beszámolóra kell alkalmaznia annak a vállalkozónak (anyavállalatnak),
amelynek az Európai Unió valamely tagállamának elismert (szabályozott) piacán (tőzsdéjén)
csak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjai forgalmazása engedélyezett.”
41.	§ (1) Az Szt. 178. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben szabályozza:]
„d) a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételét ellátó szervezetre, a
nyilvántartásba vételre, illetve a nyilvántartásból történő törlésre, a nyilvántartás vezetésének
részletes szabályaira, a kötelező szakmai továbbképzésre, valamint a jogorvoslati
lehetőségekre vonatkozó előírásokat;”
(2)	Az Szt. 178. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy - az (1) bekezdés e) pontja szerinti
kormányrendelet előírásainak figyelembevételével - a nemzeti számviteli standardokat
rendelettel kihirdesse.”
42.	§ Az Szt. 5. számú, „Az eredménylevezetés előírt tagolása” mellékletében a 11. tétel
elnevezése a következőre változik:
„11. Természetben adott juttatások munkavállalóknak, tagoknak”
17
43.	§ Az Szt. 7. számú mellékletének a „A cash flow-kimutatás sorainak tartalma” cím
alatti szövegrész (a jelenlegi szövegrész végét követően) a következő mondattal egészül ki:
„Valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén további korrekciós tételeket kell
figyelembe venni a valós értéken történő értékelés eredményt érintő hatásainak kiszűrésére.”
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
44.	§ (1) E törvény 2005. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit először a
2005. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni.
(2)	E törvény 1-2., 4., 6-7., 10-32., 34-39., 42-43. §-aiban, valamint az Szt. e törvény 40. §-
ával beiktatott 177. §-ának (12) bekezdésében foglalt előírásokat a 2004. évi üzleti évről
készített beszámolóra is lehet alkalmazni.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 3. §-a (4) bekezdése 10. pontjának g)
alpontját követő szövegrész utolsó mondata, az Szt. 52. §-a (4) bekezdésének második
mondata, az Szt. 137. §-ának (4) és (5) bekezdése hatályát veszti.
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 3. §-a (5) bekezdése 1. pontjának d)
alpontja és 2. pontjának d) alpontja hatályát veszti azzal, hogy az ilyen címen már kimutatott
tételek elszámolását az erre vonatkozó korábbi döntéseknek megfelelően kell folytatni.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 25. §-ának (8) bekezdésében az „ ,
átalakulás esetén az ilyen címen megállapított értéket” szövegrész, az Szt. 29. §-ának (6)
bekezdésében az „ , a rövid lejáratra kölcsönadott pénzeszközt” szövegrész, az Szt. 45. §-ának
(3)	bekezdésében az „ , illetve átalakulás” szövegrész, az Szt. 45. §-ának (4) bekezdésében az
„ , az átalakulást” szövegrész, az Szt. 73. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a „ , továbbá a
visszáru” szövegrész, az Szt. 138. §-ának (3) bekezdésében az „[ideértve a 137. § (4)-(5)
bekezdése szerinti üzleti vagy cégértéket is]” szövegrész, az Szt. 151. §-ának (4)
bekezdésében az „annak törvényességi felügyeletéről,” szövegrész hatályát veszti.
(6)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 10. §-ának (2) bekezdésében az
„1606/2002. számú (EK) rendelet” szövegrész helyébe „1606/2002/EK rendelet” szövegrész,
az Szt. 26. §-ának (3) bekezdésében a „használatának előfeltételét jelentő” szövegrész helyébe
„használatához kapcsolódó” szövegrész, az Szt. 45. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és a
86. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a „támogatás és a” szövegrész helyébe „támogatás,”
szövegrész, az Szt. 53. §-a (1) bekezdésének b) pontjában - mind a két esetben - a „szellemi
termék” szövegrész helyébe „immateriális jószág” szövegrész, az Szt. 59/B. §-ának (11)
bekezdésében a „pénzügyi eszközök” szövegrész helyébe „pénzügyi eszközök, illetve
pénzügyi kötelezettségek” szövegrész, az Szt. 60. §-ának (8) bekezdésében a „vállalkozó”
szövegrész helyébe „vállalkozónak” szövegrész, az Szt. 134. §-ának (2) bekezdésében a „(2)-
(4)”	szövegrész helyébe „(2)-(7)” szövegrész, az Szt. 160. §-a (3) bekezdése b) pontja
második mondatában az „az egyéb általános költségeket, valamint” szövegrész helyébe „az
egyéb általános költségeket), valamint” szövegrész, az Szt. 175. §-ának c) pontjában a
„pénzintézetek” szövegrész helyébe „pénzügyi intézmények” szövegrész, az Szt. 175. §-ának
18
d)	pontjában az „1606/2002. számú (EK) rendelet” szövegrész helyébe „1606/2002/EK
rendelet” szövegrész lép.
Átmeneti rendelkezések
45.	§ (1) Az Szt. e törvény 12. §-ával módosított 52. §-a (6) bekezdésének az üzleti vagy
cégértékre vonatkozó előírását a 2004. december 31-e után nyilvántartásba vett üzleti vagy
cégértékre kell, a korábban nyilvántartásba vett üzleti vagy cégértékre lehet alkalmazni.
(2)	Az Szt. e törvény 16. §-ával beiktatott 60. §-a (9) bekezdésének első alkalmazásakor a
vállalkozó választhat, hogy nyilvántartási árfolyamként vagy a befektetés eredeti
bekerüléskori árfolyamát veszi figyelembe [ehhez kapcsolódóan a korábban elszámolt
árfolyamkülönbözeteket, illetve értékvesztéseket és értékhelyesbítéseket visszarendezi
(stornírozza), és egyidejűleg az Szt. 60. §-a (9) bekezdésének megfelelően elszámolja], vagy
az előző évi üzleti évről készített beszámolónál figyelembe vett árfolyamot tekinti a további
értékelés alapjának.
Az Európai Unió jogának való megfelelés
46.	§ (1) E törvény 3. §-a, valamint az Szt. e törvény 40. §-ával beiktatott 177. §-ának (13)
bekezdése az Európai Parlament és a Tanács a nemzetközi számviteli standardok
alkalmazásáról szóló 2002. július 19-i 1606/2002/EK rendeletének való megfelelést szolgálja.
(2)	E törvény 2., 4., 8., 30., 32., 34-38. §-ai, valamint az Szt. e törvény 31. §-ának (3)
bekezdésével beiktatott 116. §-ának (4) bekezdése az Európai Parlament és a Tanács a
meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok, a bankok és más pénzügyi intézmények,
illetve a biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló
78/660/EGK, 83/349/EGK, 86/635/EGK és 91/674/EGK irányelvek módosításáról szóló
2003/51/EK irányelvének való megfelelést szolgálja.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
A törvénymódosítás célja, indokai, hatása
A jogharmonizációs programról és a végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló
2065/2004. (III.18.) Korm. határozat az általános jogalkotási program részeként - 2004. II.
félévére ütemezve - előírta a közösségi jog módosításával összefüggésben a számviteli
törvény módosítását.
A hivatkozott kormányhatározat végrehajtása érdekében a számviteli törvény
jogharmonizációs célú felülvizsgálata, illetve módosítása szerepel a Kormány és a
Pénzügyminisztérium 2004. évi II. félévi jogalkotási tervében is.
A számviteli szabályozás területén a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénnyel és a
törvényhez kapcsolódó sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletekkel 2001.
január 1-jével teljesítésre kerültek a jogharmonizációs kötelezettségek. Ugyanakkor az
Európai Unióban napjainkban végbemenő változások, amelyek elsődleges célja az Európai
Unió számviteli szabályozásának határozott közelítése a nemzetközi számviteli standardok (az
IAS-ek, illetve az IFRS-ek) rendszeréhez, a hazai számviteli szabályozásban is folyamatos
igazodást, korrekciót igényelnek.
A számvitel európai uniós szabályrendszerének felülvizsgálata várhatóan még több évig
elhúzódó folyamat, amelyre a nemzetközi számviteli standardok felülvizsgálatával
párhuzamosan kerül sor.
Ennek a felülvizsgálatnak az egyik legújabb eredménye az Európai Parlament és a Tanács
2003. július 18-i, a meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok, a bankok és más
pénzügyi intézmények, illetve a biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves
beszámolóiról szóló 78/660/EGK, 83/349/EGK, 86/635/EGK és 91/674/EGK irányelvek
módosításáról szóló 2003/51/EK irányelve, amelynek a nemzeti jogrendbe való átvételéről a
tagállamoknak legkésőbb 2005. január 1-jéig intézkedniük kell.
A hivatkozott 2003/51/EK irányelv elsősorban az értékelési szabályokra, a céltartalék-
képzésre, a beszámoló formájára, szerkezetére, a kiegészítő mellékletben és az üzleti
jelentésben bemutatandó információk körének bővítésére, további részletezésére, a
könyvvizsgálói jelentésre vonatkozóan tartalmaz a nemzetközi szabályrendszerhez (az IAS-
ekhez, illetve az IFRS-ekhez) illeszkedő rendelkezéseket, amelyeket valamennyi tagállamnak,
így Magyarországnak is át kell vennie. Az irányelv számos kérdésben választási lehetőséget
biztosít a tagállamok számára, és a tagállamoknak kell dönteniük, hogy adott kérdésben
élnek-e a felkínált lehetőséggel vagy sem.
A jogharmonizációval függ össze az a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról
szóló 1606/2002/EK rendelet hazai végrehajtását segítő rendelkezés is, amely -
meghatározott körben - 2007-ig átmeneti mentességet biztosít a rendelet előírásainak
alkalmazása alól.
Az Európai Unióhoz történt csatlakozással függ össze az export, illetve az import
fogalmakkal kapcsolatos jelenlegi számviteli előírások pontosítása.
Részben jogharmonizációs célú, részben a nemzetközi szabályrendszerhez való közelítést
szolgáló módosítást jelentenek többek között az üzleti vagy cégértékre, a devizában fennálló
tartós befektetések deviza-árfolyamkülönbözetének elszámolására, a konszolidáció során
fölérendelt anyavállalat esetén a mentesíthető anyavállalatra, az internetes honlapon történő
közzétételre, a devizakülföldi státusz elvesztésére stb. vonatkozó módosítások.
2
A jogharmonizációs célú módosításokon túlmenően további módosítást igényel a nemzeti
(magyar) számviteli standardok pénzügyminiszteri rendeletben történő kihirdetéséhez
szükséges pénzügyminiszteri felhatalmazás biztosítása, valamint a személyes adatok
védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2003. évi
módosításában megfogalmazott követelményeknek való megfelelés.
A törvényjavaslatban néhány egyéb pontosító, kiegészítő rendelkezés is szerepel, amelyek
elsősorban a gyakorlati alkalmazás során felmerült kérdések, felvetések megválaszolását,
egyértelmű rendezését segítik.
A módosítások 2005. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy a törvényjavaslat elfogadása
esetén az új rendelkezések döntő részét már a 2004. évi beszámoló elkészítésénél is lehet
alkalmazni.
A törvénymódosítás érinti a sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeleteket
is, amelyek felülvizsgálatát és indokolt módosítását a törvényjavaslat elfogadását követően,
szintén még ez évben el kell végezni.
II.
A törvénymódosítás főbb témakörei
1.	Az Európai Parlament és a Tanács 2003. július 18-i, a meghatározott jogi formájú
gazdasági társaságok, a bankok és más pénzügyi intézmények, illetve a biztosítóintézetek
éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló 78/660/EGK, 83/349/EGK,
86/635/EGK és 91/674/EGK irányelvek módosításáról szóló 2003/51/EK irányelve
előírásainak átvétele
A hivatkozott 2003/51/EK irányelv elsősorban az értékelési szabályokra, a céltartalék-
képzésre, a beszámoló formájára, szerkezetére, a kiegészítő mellékletben és az üzleti
jelentésben bemutatandó információk körének bővítésére, további részletezésére, a
könyvvizsgálói jelentésre vonatkozóan tartalmaz a nemzetközi szabályrendszerhez (az IAS-
ekhez, illetve az IFRS-ekhez) illeszkedő rendelkezéseket, amelyeket 2005. január 1-jéig
valamennyi tagállamnak, így Magyarországnak is át kell vennie.
Az irányelv számos kérdésben választási lehetőséget biztosít a tagállamok számára, és a
tagállamoknak kell dönteniük, hogy adott kérdésben élnek-e a felkínált lehetőséggel vagy
sem.
Lehetővé teszi többek között, hogy a tagállamok a valós értéken történő értékelésbe
további, a pénzügyi instrumentumokon kívüli eszközöket vonjanak be. Tekintettel azonban a
valós értéken történő értékelés 2004. évi hazai bevezetésére, amelynek alkalmazásáról nem
rendelkezünk megfelelő tapasztalatokkal, a valós értéken történő értékelésbe bevonható
tételek körének bővítésére a gyakorlati tapasztalatok függvényében, egy későbbi időpontban
indokolt visszatérni.
Szintén lehetővé teszi a 2003/51/EK irányelv a beszámoló, ezen belül a mérleg és az
eredménykimutatás esetében a korábban előírt sémáktól való eltérést, csökkentve ezzel az
irányelvi és a nemzetközi előírások közötti különbséget. Magyarországon azonban
„történelmi hagyományai” vannak a formalizált (és ezáltal összehasonlíthatóbb)
beszámolásnak, így a felkínált lehetőséggel a hazai szabályozásban nem célszerű élni.
A törvényjavaslat a 2003/51/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően pontosítja a
céltartalék-képzésre vonatkozó előírásokat azzal, hogy céltartalék-képzésre csak olyan fizetési
kötelezettségek, várható jövőbeni költségek esetében kerül(het) sor, amelyek fennállását,
jövőbeni bekövetkezését már a mérlegfordulónapon nagy valószínűséggel feltételezni lehet.
3
Ezzel - a nemzetközi előírásoknak is megfelelve - a mérlegfordulónap után, a mérlegkészítés
időpontjáig felmerülő, bekövetkező kapcsolódó események már a következő üzleti év
eredményét érintik.
A törvényjavaslat - szintén a 2003/51/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően - tovább
bővíti a beszámolás szöveges részeinek tartalmát, elsősorban az üzleti jelentésben
szerepeltetendő adatok, információk körét, részletezését.
Az elmúlt időszak eseményei szükségessé teszik a független könyvvizsgálattal, illetve a
független könyvvizsgálói jelentéssel kapcsolatos kötelezettségek pontosítását, kiegészítését,
ideértve a független könyvvizsgálói jelentések letétbehelyezését, közzétételét.
2.	A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendelet
végrehajtásának elősegítése
A jogharmonizációval függ össze az a javasolt átmeneti (halasztási) lehetőség, amelyet a
nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendelet 9.
cikkelyének a) pontja tartalmaz. E szerint a tagállamok megengedhetik azoknak a
vállalkozóknak, akiknek csak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaikkal (tehát nem
tulajdoni részesedést jelentő befektetéseikkel) kereskednek az Európai Unió valamely
tagállamának tőzsdéjén, hogy csak 2007-től készítsék az IAS-ek (az IFRS-ek) szerint az
összevont (konszolidált) éves beszámolójukat.
Külön kiegészítést igényel a hivatkozott rendelet előírásainak megfelelően összeállított
összevont (konszolidált) éves beszámoló más jogszabályok rendelkezéseinek való
megfeleltetése.
3.	Egyéb jogharmonizációval, illetve az Európai Unióhoz történt csatlakozással összefüggő
kérdések
Részben jogharmonizációs célú, részben a nemzetközi szabályrendszerhez való közelítést
szolgáló módosítást jelentenek többek között az üzleti vagy cégértékre, a devizában fennálló
tartós befektetések deviza-árfolyamkülönbözetének elszámolására, a konszolidáció során
fölérendelt anyavállalat esetén a mentesíthető anyavállalatra, az internetes honlapon történő
közzétételre, a devizakülföldi státusz elvesztésére vonatkozó módosítások.
Az üzleti vagy cégértékre vonatkozó jelenlegi számviteli elszámolási rendszer nem kezeli a
várható megtérülést érintő rendkívüli hatásokat, másrészt nem rendelkezik arról az esetről
sem, amikor az üzleti vagy cégérték értéke a tevékenység folytatása során nem csökken,
hanem éppen ellenkezőleg, nő. E szabályozási hiányt pótolja a törvényjavaslat, továbbá - a
nemzetközi előírásokkal összhangban - megszünteti az átalakuláskori „belső” üzleti vagy
cégérték kimutatásának a lehetőségét.
A jelenleg hatályos előírások szerint a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő, devizában
fennálló tartós befektetések veszteségj ellegű deviza-árfolyamkülönbözete a tárgyidőszaki
eredményt csökkenti, míg a devizában meghatározott értéknövekedés - az értékhelyesbítés
intézményének alkalmazása esetén - a saját tőkén belüli értékelési tartalékot növeli. E
kétirányú hatás eltérő megítélése - különösen a kapcsolt vállalkozásnak minősülő
befektetések esetében - kedvezőtlenül érinti a hazai vállalkozók külföldi befektetéseit, ezért
célszerű a két hatást - a hivatkozott körben - összevontan kezelni.
A törvényjavaslat pontosítja az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítésével
összefüggésben a fölérendelt anyavállalat esetén mentesíthető anyavállalatra vonatkozó
előírásokat, és kiegészíti egyben azokat az ilyen mentesítés során külön bemutatandó adatok,
információk meghatározásával.
4
A vállalkozók a technikai-informatikai fejlődés eredményeként egyre szélesebb körben
rendelkeznek internetes honlappal, és a honlapjukon egyre gyakrabban tesznek közzé
magukról vagyoni, pénzügyi, jövedelmi adatokat. A vagyoni, pénzügyi, jövedelmi adatok
internetes közzétételének elősegítése és szabályozott, megbízható keretek között tartása
érdekében célszerűnek tűnik a számviteli beszámoló, a kapcsolódó üzleti jelentés és a
könyvvizsgálói jelentés - meghatározott vállalkozói körre vonatkozó - internetes honlapon
történő közzétételének az előírása. E kötelezettség az érintett vállalkozások számára
gyakorlatilag nem jelent többlet-terhet tekintettel arra, hogy már ma is rendelkeznek
internetes honlappal.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény elmúlt évi
módosítása következtében - összefüggésben az Európai Unióhoz történő csatlakozással -
további olyan gazdasági társaságok veszíthetik el devizakülföldi minősítésüket, amelyek
korábban e minősítésük alapján devizában vezethették könyveiket, devizában készíthették el
számviteli beszámolóikat. E vállalkozóknak - a számviteli törvény 177. §-a (11)
bekezdésében foglaltakkal összhangban - szintén indokolt megfelelő átmeneti időszakot
biztosítani az általános szabályokra való áttérésre.
Az Európai Unióhoz történt csatlakozással függ össze az export, illetve az import
fogalmakkal kapcsolatos jelenlegi számviteli előírások pontosítása. Számviteli szempontból a
termékexport és szolgáltatásexport, illetve a termékimport és szolgáltatásimport tekintetében
továbbra is a fő rendező elv az - a statisztikai fogalomrendszerrel azonosan -, hogy a
külföldiek és belföldiek közötti termékforgalom a Magyar Köztársaság államhatárát átlépi-e
vagy sem, illetve a szolgáltatásnyújtás külföldiek és belföldiek között történik-e vagy sem. A
számviteli elszámolás során a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli, de az Európai Unión
belüli termékforgalom, illetve szolgáltatásnyújtás továbbra sem minősül belföldinek.
4.	A jogszabályi környezet változásához kapcsolódó módosítások
A számviteli törvény 178. §-a (1) bekezdésének e) pontja felhatalmazása alapján a
Kormány a 202/2003. (XII. 10.) rendeletében szabályozta a nemzeti (magyar) számviteli
standardok készítésének, kidolgozásának feltételeit, a standardok elfogadásának,
bevezetésének, hatályba léptetésének követelményeit. E kormányrendeleti szabályozás a
nemzeti (magyar) számviteli standardokat a jogszabályi hierarchiában pénzügyminiszteri
rendeletként határozta meg, amely rendelet(ek) kiadására a pénzügyminiszternek külön
törvényi felhatalmazást is szükséges adni.
A könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételére vonatkozó részletes
szabályokat a számviteli törvény 178. §-a (1) bekezdésének d) pontja felhatalmazása alapján a
93/2002. (V.5.) Korm. rendelet tartalmazza. A személyes adatok védelméről és a közérdekű
adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2003. évi módosítása szerint kötelező
adatkezelés esetén törvényi szinten kell szabályozni az adatkezelés célját és feltételeit, a
kezelendő adatok körét és megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, valamint az
adatkezelő személyét. A törvényjavaslat regisztrációval összefüggő módosítása részben ezen
adatvédelmi követelményeknek kíván megfelelni, részben néhány kiegészítő, pontosító
rendelkezést tartalmaz. A pontosító rendelkezések elsősorban a nyilvántartásból való törlés
eseteire, illetve az újbóli nyilvántartásba vétel feltételeire vonatkoznak.
5.	Egyéb pontosító, kiegészítő módosítások
A törvényjavaslatban néhány további egyéb pontosító, kiegészítő rendelkezés is szerepel,
amelyek elsősorban a gyakorlati alkalmazás során felmerült kérdések, felvetések
megválaszolását, egyértelmű rendezését segítik.
5
Ilyen pontosító, kiegészítő előírást tartalmaz a törvényjavaslat:
-	a követelések csoportosítására, a bíróság által jogerősen megítélt követelés
elszámolására,
-	a készletek bekerülési értékének pontosítására,
-	a kockázatmentes értékpapírok értékelésére,
-	a kincstári vagyon, az önkormányzati vagyon törvényi rendelkezés, illetve felhatalmazás
alapján történő vagyonkezelésére,
-	az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételekre,
-	a befektetett eszközök tartós használati, üzemeltetési, kezelési jogának átengedéséért
kapott bevételek időbeli elhatárolására,
-	a támogatások, végleges pénzeszköz-átadások különféle jogcímeinek elkülönítésére,
-	a közös tevékenység elszámolására,
-	a kiegészítő mellékletben szerepeltetendő adatok, információk bővítésére (ide értve a
könyvvizsgálati kötelezettségre, illetve a könyvviteli szolgáltatást végző személyre vonatkozó
adatokat, információkat),
-	a valós értéken történő értékelés alkalmazásával összefüggésben a cashflow kimutatás
elkészítésére,
-	a bizonylat tartalmára
vonatkozóan.
6
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz, a 11. §-hoz, a 19. §-hoz és a 28. §-hoz
Az Európai Unióhoz történő csatlakozással számos jogszabályban az export és az import
fogalmak tartalma megváltozott. Ugyanakkor számviteli szempontból a termékexport és
szolgáltatásexport, illetve a termékimport és szolgáltatásimport tekintetében továbbra is a fő
rendező elv - azonosan a statisztikai fogalomrendszerrel -, hogy a külföldiek és belföldiek
közötti termékforgalom a Magyar Köztársaság államhatárát átlépi-e vagy sem, illetve a
szolgáltatásnyújtás külföldiek és belföldiek között történik-e vagy sem. A számviteli
elszámolás során a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli, de az Európai Unión belüli
termékforgalom, illetve szolgáltatásnyújtás továbbra sem minősül belföldinek.
A javasolt módosítások célja, hogy a számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdálkodók
számára egyértelművé tegye az export és az import tekintetében a számviteli-statisztikai
számbavétel eltéréseit a más jogszabályok által alkalmazott fogalmi meghatározásoktól.
Ennek érdekében a törvényjavaslat 1. §-a a fogalmi meghatározások közé beemeli a
belföld-külföld, illetve a belföldi-külföldi fogalmakat, és előírja alkalmazásukat a számviteli
törvény exportra, importra vonatkozó előírásai tekintetében. E fogalmak - kisebb eltéréssel -
a hatályos törvényi szöveg más részében ma is megtalálhatók, fő elhatároló ismérvük a
területi elv (a Magyar Köztársaság államhatára), illetve a jogi személyek, jogi személyiség
nélküli szervezet, természetes személy székhelyének (ennek hiányában állandó
telephelyének), lakóhelyének (ennek hiányában szokásos tartózkodási helyének) a
fellelhetősége.
További technikai módosítást eredményez az egyéb szervezetek, illetve az elismert
(szabályozott) piac fogalmának - a más jogszabályi előírásokhoz kapcsolódó - kiegészítése,
illetve meghatározása.
A törvényjavaslat 11. §-a pontosítja az importbeszerzésre vonatkozó rendelkezéseket,
ennek megfelelően a külkereskedelmi termékforgalomban külfölditől történő beszerzést,
illetve a külföldi által belföldön, illetve külföldön nyújtott szolgáltatást kell
importbeszerzésként elszámolni. A köz- és magánvámraktárból történő beszerzés a
vámjogszabályokban rögzített feltételek szerint minősül importbeszerzésnek. Nem minősül
importbeszerzésnek a vámszabad és tranzitterületen lévő vállalkozóknak az egymástól történő
beszerzése. (Vámjogszabályok alatt itt a Közösségi Vámkódex létrehozásáról, illetve annak
végrehajtásáról szóló európai uniós rendeletek, valamint a hazai vámjogszabályok egyaránt
értendők.)
A törvényjavaslat 19. §-ában az importbeszerzéssel párhuzamosan meghatározásra került
a belföldi értékesítés, illetve az exportértékesítés tartalma. Belföldi értékesítés árbevételeként
a belföldi vevőnek értékesített készlet, illetve belföldinek nyújtott szolgáltatás;
exportértékesítés árbevételeként a külföldi vevőnek értékesített készlet, illetve a külföldinek
nyújtott szolgáltatás - a hatályos szabályozáshoz képest változatlan módon meghatározott -
értékét kell elszámolni. Változás e tekintetben az, hogy a külföldi igénybe vevő részére
végzett szolgáltatást a szolgáltatásnyújtás helyétől függetlenül kell exportértékesítésnek
tekinteni.
A javasolt kisebb pontosításokat a nemzetgazdasági teljesítmények mérésének igénye
indokolja, egyezően a hazai statisztikai rendszerrel.
A statisztikai rendszer az exportot, illetve az importot megbontja az Európai Unióval,
illetve az Európai Unión kívüli országokkal bonyolított külkereskedelmi forgalomra. Az EU-
Magyarország közötti külkereskedelmi forgalom leírására az európai uniós terminológiát
vezeti be, az Európai Unióba irányuló exportra a kiszállítások (dispatches), az Európai
Unióból Magyarországra irányuló importra a beérkezések (arrivals) kifejezést alkalmazva.
7
Ezen statisztikai követelmények teljesítését segítik elő azok a kiegészítő mellékletet érintő
javaslatok, amelyek az exportra, illetve az importra vonatkozó adatok további részletezését
írják elő.
A 2. §-hoz
A törvényjavaslat a 2003/51/EK irányelvnek való megfelelést szolgálja, összhangban az
Európai Parlament és a Tanács a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló
2002. július 19-i 1606/2002/EK rendeletének előírásaival, azzal, hogy a rendelet hatálya alá
tartozó vállalkozók számára nem teszi lehetővé (illetve kifejezetten tiltja) egyszerűsített éves
beszámoló készítését.
A 3. §-hoz
2005.	január 1-jétől a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló
1606/2002/EK rendelet meghatározott körben kötelezően, más esetekben lehetőségként írja
elő az összevont (konszolidált) éves beszámolónak a nemzetközi számviteli standardoknak
(az IAS-eknek, illetve az IFRS-eknek) megfelelő összeállítását. Ezért indokolt rendelkezni
arról, hogy a számviteli törvényben, illetve egyéb más jogszabályban használt összevont
(konszolidált) éves beszámoló kifejezés alatt a jövőben a nemzetközi számviteli
standardoknak (az IAS-eknek, illetve az IFRS-eknek) megfelelően összeállított összevont
(konszolidált) éves beszámolót is érteni kell.
A 4. §-hoz
A közbenső (évközi) mérleg elkészítésének szabályairól a hatályos törvényi előírások
megfelelően rendelkeznek. Nincs kifejezett előírás ugyanakkor a közbenső mérleg
könyvvizsgálatára vonatkozóan.
Tekintettel arra, hogy a közbenső mérleghez külön jogszabályok lényeges és meghatározó
jogokat és kötelezettségeket rendelnek, indokolt a közbenső mérleghez is könyvvizsgálati
kötelezettséget előírni, ha a vállalkozóra egyébként is vonatkozik a könyvvizsgálati
kötelezettség.
Az 5. §-hoz és a 9. §-hoz
A kincstári vagyon kezelésbevételéhez hasonlóan, az önkormányzati vagyon részét
képező eszközök tekintetében is indokolt a vagyonkezelésre vonatkozó számviteli előírások
megteremtése.
A törvényjavaslat az önkormányzati vagyon részét képező eszközökre is kiterjeszti a
vagyonkezelés számviteli szabályait. Ezzel számviteli szempontból lehetővé válik, hogy a
vagyonkezelő a vagyonkezelésbe átvett önkormányzati vagyon részét képező eszközöket -
azonosan a kezelésbe vett kincstári vagyon eszközeivel - saját könyveiben is kimutassa a
hosszú lejáratú kötelezettségekkel szemben, és azokra az eszközökre vonatkozó általános
elszámolási szabályokat (ideértve az értékcsökkenés elszámolását is) alkalmazza.
A módosított előírás alkalmazása ugyanakkor feltételezi, hogy a vagyonkezelésbe adásról,
annak lehetőségéről törvény rendelkezzen. A kincstári vagyonra vonatkozóan a szükséges
törvényi hátteret az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény biztosítja, míg az
önkormányzati vagyon tekintetében a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény
vagyongazdálkodásra vonatkozó előírásainak módosítására van szükség. Ez azt is jelenti,
8
hogy a hivatkozott rendelkezések az önkormányzati vagyongazdálkodásra vonatkozó
előírások megfelelő módosításáig az önkormányzati vagyon eszközeire nem alkalmazhatók.
A 6. §-hoz
A törvényjavaslat elfogadásával a számviteli nyilvántartásokban is hangsúlyozottabbá
válik az az eltérés, amely jogi értelemben a szellemi termék birtoklása, tulajdonlása, valamint
a szellemi termékre vonatkozó korlátozott felhasználási jog megszerzése között áll fenn. A
szellemi termékek között csak azokat a szellemi termékeket indokolt kimutatni, amelyek
korlátozás nélkül a vállalkozó birtokában, tulajdonában vannak. Azokat a szellemi termékekre
vonatkozó korlátozott felhasználási jogokat, amelyeket a vállalkozó - közvetve, vagy
közvetlenül - az eredeti jogtulajdonostól szerzett, a vagyoni értékű jogok között indokolt
kimutatni.
A 7. §-hoz
A törvényjavaslat egyrészt pontosítja, egyértelműbbé teszi a követelések további
részletezését, besorolását, másrészt módosítja a bíróság által jogerősen megítélt követelésekre
vonatkozó előírásokat.
A bíróság által jogerősen megítélt követelést annak megfelelően kell a mérlegben
kimutatni, hogy az áruszállításból és szolgáltatásból származó követelés, vagy váltókövetelés,
vagy egyéb jogcímen megítélt követelés, illetve kapcsolt vállalkozással, vagy egyéb
részesedési viszonyban lévő vállalkozással, vagy részesedési viszonyban nem lévő adóssal
szembeni követelés. Az egyéb követelések között a részesedési viszonyban nem lévő
vállalkozásokkal szembeni nevesített követeléseket kell kimutatni, ideértve a részesedési
viszonyban nem lévő adóssal szembeni vásárolt követeléseket, térítés nélkül és egyéb címen
átvett követeléseket, illetve peresített követeléseket. A peresített követeléseknél, eltérően a
hatályos rendelkezéstől, ahol a mérlegbeni kimutatás további feltétele a mérlegkészítésig
megtörtént pénzügyi rendezés is, a jövőben a bíróság által az üzleti év mérlegfordulónapjáig
jogerősen megítélt követeléseket minden esetben ki kell mutatni.
A 8. §-hoz
A törvényjavaslat a 2003/51/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően pontosítja a
céltartalék-képzésre vonatkozó előírásokat azzal, hogy céltartalék-képzésre csak olyan fizetési
kötelezettségek, várható jövőbeni költségek esetében kerül(het) sor, amelyek fennállását,
jövőbeni bekövetkezését már a mérlegfordulónapon nagy valószínűséggel vagy bizonyosan
feltételezni lehet. Ezzel - a nemzetközi előírásoknak (az IAS-eknek, illetve az IFRS-eknek) is
megfelelve - a mérlegfordulónap után, a mérlegkészítés időpontjáig felmerülő, bekövetkező
események már a következő üzleti év eredményét érintik.
A törvényjavaslat egyértelműen rendelkezik arról is, hogy ha a mérlegfordulónapon nagy
valószínűséggel fennálló kötelezettségről, várható jövőbeni költségről az információ csak a
mérlegfordulónapot követően (de a mérlegkészítést megelőzően) válik ismertté, azt akkor is
figyelembe kell, illetve lehet venni a céltartalék képzésénél.
A 10. §-hoz
Az összemérés elvéből fakadóan a vállalkozó az adott időszak bevételeként csak olyan
bevételeket szerepeltethet, amelyek valóban az adott időszakhoz kapcsolódnak. Ha egy
bevétel több időszakhoz is köthető, mint a befektetett eszközök tartós használati, üzemeltetési,
9
kezelési jogának átengedéséért kapott bevétel, akkor a bevételt az érintett időszakok között
meg kell osztani, halasztott bevételként el kell határolni. Abban az esetben, ha a
bevételszerzés alapjául szolgáló szerződés határozatlan idejű, a törvényjavaslat öt évben, vagy
annál hosszabb időszakban jelöli meg a bevétel-elszámolás időtartamát azzal, hogy az öt
évnél hosszabb időtartamú elszámolást a kiegészítő mellékletben külön indokolni kell.
A 12. §-hoz és a 13. § (1) bekezdéséhez
Az üzleti vagy cégértéket főszabályként 5 év vagy annál hosszabb idő alatt lehet leírni az
eredmény terhére terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával. Ezt a szabályt abban az esetben
indokolt alkalmazni, ha az üzleti vagy cégérték a folyamatos működés, a normál üzletmenet
keretei között, meghatározható időn belül - értékének fokozatos csökkenése mellett -
megtérül a bevételekben. A gyakorlatban azonban előfordulnak olyan esetek, amikor az üzleti
vagy cégérték bekerüléskor meghatározott értéke a folyamatos működés során nem csökken,
így az ilyen üzleti vagy cégérték bekerülési értéke után gazdaságilag nem szabad terv szerinti
értékcsökkenést elszámolni. A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy - indokolt esetben,
hasonlóan azon egyéb eszközökhöz, amelyek a használat ellenére sem veszítenek az
értékükből - az üzleti vagy cégérték után sem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni.
Előfordulhatnak ugyanakkor olyan események is, amelyek következtében a könyvekben
kimutatott üzleti vagy cégérték a jövőben - a működés bevételeiben - nem fog megtérülni a
vállalkozó számára (ilyen esemény lehet például azon részesedések részbeni vagy teljes körű
értékesítése, amelyek megszerzéséhez kapcsolódóan az üzleti vagy cégértéket kimutatták,
vagy a vállalkozás jelentős mértékű átszervezése, tevékenységváltása, vagy akár a piaci
viszonyok kedvezőtlen változása is). Ilyen esetekben - terven felüli értékcsökkenés
elszámolásával - indokolt az üzleti vagy cégérték könyv szerinti értékét az üzleti vagy
cégérték ténylegesen realizálható (piaci) értékéig csökkenteni.
A 13. § (2)-(3) bekezdéséhez és a 15. §-hoz
A törvényjavaslat arra a gyakorlatban felmerült problémára ad választ, hogy a terven felüli
értékcsökkenést mikor kell elszámolni. Ha az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél a
terven felüli értékcsökkenést a piaci érték és a könyv szerinti érték különbözetében állapítják
meg, akkor azt a mérleg fordulónapjával kell elszámolni. Ha a terven felüli értékcsökkenés
elszámolása az adott eszköznek az állományból történő kivezetéséhez kapcsolódik, a terven
felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.
A számviteli törvény hatályos rendelkezései nem tartalmaznak előírást a terven felüli
értékcsökkenés megszüntetésére, visszaírására. Bár a törvény 57. §-ának (2) bekezdéséből ez
következik, az immateriális javak, a tárgyi eszközök terven felüli értékcsökkenése
visszaírásának szabályait indokolt - az egyéb eszközök értékvesztése visszaírásának
szabályozásához hasonlóan - külön is előírni. Emellett célszerű arról is rendelkezni, hogy a
terven felüli értékcsökkenést, annak visszaírását csak a mérlegfordulónapi értékelés keretében
lehet elszámolni. Ezen előírásból az is következik, hogy az állományból kivezetett
immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél az állományból történő kivezetéskor vagy ezen
eszközök értékesítésekor a korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenést nem lehet
visszaírni.
A terven felüli értékcsökkenés elszámolása, az elszámolt terven felüli értékcsökkenés
visszaírása megváltoztatja az immateriális jószág, a tárgyi eszköz nettó értékét. Ha viszont
megváltozik az eszközök nettó értéke, indokolt az évenként elszámolandó terv szerinti
értékcsökkenést felülvizsgálni, a várható hasznos élettartamot és a maradványértéket újból
megállapítani, erről megfelelő indokolással információt szolgáltatni.
10
A 14. §-hoz
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy egyes országok központi kormányai és központi
(jegy) bankjai által kibocsátott, illetve tőkére és hozamra vonatkozóan garantált,
kockázatmentesnek tekinthető, lejáratig tartott kamatozó, illetve diszkont értékpapírok
esetében a piaci áringadozások miatt ne kelljen értékvesztést elszámolni. A
kockázatmentesség megítélése tekintetében a törvényjavaslat a külön törvény(ek)
felhatalmazása alapján kiadott, a tőkemegfelelési (fizetőképességi) mutató számításáról szóló
jogszabály(ok) minősítési szempontjait veszi alapul.
A törvényjavaslat szerinti előírás a valós értéken történő értékelés alkalmazásától
függetlenül érvényes minden vállalkozóra, de nem vonatkozik a névérték (illetve a kibocsátási
érték) felett vásárolt értékpapírok névértéke (illetve kibocsátási értéke) és bekerülési értéke
közötti különbözetben meghatározható értékvesztésre, amit mindenféleképpen el kell
számolni értékvesztésként vagy passzív időbeli elhatárolásként.
A módosítást az indokolja, hogy a hivatkozott kockázatmentes értékpapírok esetében a
piaci kockázat miatt kialakuló kamatmozgások - kamatnövekedések - és ebből adódó piaci
áringadozások valójában nem befolyásolják a befektetés megtérülését, ha azt a lejárati idő
végéig tartják. Ezért az értékvesztés elszámolásakor a piaci kockázattól el lehet tekinteni,
hitelezési kockázat pedig eleve nem áll fenn (az „állami” kibocsátás vagy garancia miatt).
További módosítást igényelt a külföldi pénzértékre szóló befektetések értékelésével
összefüggésben annak egyértelmű rögzítése, hogy a befektetés mögött lévő gazdasági társaság
-	befektetésre jutó - arányos saját tőke forintértékét milyen módon kell meghatározni.
A 16. §-hoz
A törvényjavaslat egyes befektetési célú, külföldi gazdálkodó szervezetben lévő
részesedések - amelyek kapcsolt vállalkozásban állnak fenn, fedezeti ügylettel nem
ellentételezettek és piaci értéken értékeltek - esetében az év végi értékeléskor keletkező
árhatás és deviza-árfolyamhatás együttes figyelembevételével igyekszik megoldani azt a
problémát, hogy az ellentétes irányú hatások ne okozzanak egyidejűleg a tőkében növekedést,
az eredményben pedig csökkenést, hanem egymást kompenzálva, egyenlegükben kerüljenek
elszámolásra. Ha az pozitív, akkor értékhelyesbítésként és értékelési tartalékként, ellenkező
esetben a ráfordítások között elszámolt értékvesztésként. Ez természetesen azt is jelenti, hogy
az azonos irányú változások egymást erősítve jelennek meg saját tőkét növelő
értékhelyesbítésként vagy eredményt csökkentő értékvesztésként. A devizaátértékelési
különbözet ilyen esetben tehát nem jelenik meg az összevont árfolyam-különbözetben.
A javasolt előírás a valós értéken történő értékeléstől függetlenül alkalmazandó, és
biztosítja, hogy a mérlegben az érintett befektetés az értékeléskor ténylegesen fennálló
forintértéken szerepeljen, ugyanakkor az ellentétes ár- és árfolyamhatások ne külön-külön
kerüljenek számbavételre.
A 17. §-hoz
A törvényjavaslat a saját termelésű készletek közvetlen önköltsége meghatározásánál
használható önköltségszámítási módszerek fogalmi rendszerét teszi egyértelművé.
A 18. §-hoz
Az értékesített és később visszavett, a két időpont között használt - a számviteli törvény
72. §-a (3) bekezdése szerinti - eszközök, továbbá a visszáru, valamint a betétdíjas
11
göngyölegek a szokásos termelési, kereskedelmi folyamat során kikerülnek a vállalkozó
tulajdonából, majd később visszakerülnek hozzá. Ezen eszközöknek a könyvviteli
nyilvántartásokba történő szabályszerű újbóli felvétele, illetve az abban való szerepeltetése a
helyesbítő, illetve a stornó számla alapján történhet.
A visszavett eszközök tekintetében a könyvviteli elszámolás szempontjából különösen
fontos a helyes könyvelési időpont meghatározása. Ennek érdekében a törvényjavaslat rögzíti
azt a gyakorlatban jelenleg is alkalmazott megoldást, miszerint ezen eszközöket a könyvviteli
nyilvántartásba a visszavétel, illetve a visszaszállítás időpontjára vonatkozóan kell felvenni,
és a helyesbítő, illetve stornó számla szerinti értéküket az értékesítés nettó árbevételét
csökkentő tételként kell elszámolni. Ellenkező esetben (ha a vállalkozó a helyesbítő, illetve a
stornó számlán szereplő - az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásainak megfelelő -
eredeti teljesítési időponttal könyvelne) esetleg a már lezárt nyilvántartásai, a leltár, illetve a
beszámoló utólagos módosítására kényszerülne, ami mindenképpen elkerülendő, hiszen ezen
események a szokásos gazdasági tevékenység keretében merülnek fel, és nem a szokásos
renden kívül, esetleg valamilyen elszámolási, nyilvántartási hibára visszavezethetően.
A törvényjavaslathoz szorosan kapcsolódik a visszárunak az Szt. 73. §-a (2) bekezdése b)
pontjából való törlése.
A 20. §-hoz
A számviteli törvény hatályos rendelkezéseinek egyéb bevételekkel összefüggő
pontosításait a gyakorlati tapasztalatok indokolják. Ezek közül is kiemelendő az
értékvesztéssel csökkentett követelés nyilvántartási (könyv szerinti) értéket meghaladó
realizált összegének számviteli elszámolása.
A követelések értékvesztésének elszámolása, az elszámolt értékvesztés visszaírása a
mérlegfordulónapi értékeléshez kapcsolódik. Ugyanakkor év közben gyakran előfordul, hogy
az értékvesztéssel csökkentett követelés könyv szerinti értékét meghaladó teljesítésre
(pénzügyi rendezésre, beszámításra stb.) kerül sor. Az egységes értelmezés és végrehajtás
érdekében rendelkezik a törvényjavaslat arról, hogy ez esetben a korábban elszámolt
értékvesztést nem kell (nem lehet) visszaírni, hanem az értékvesztéssel csökkentett könyv
szerinti értéket meghaladóan realizált összeget - a követelés eredeti jogosultjánál - egyéb
bevételként kell elszámolni. (Az eredeti jogosultra való külön utalás azzal függ össze, hogy a
vásárolt követelések könyv szerinti értékét meghaladóan realizált összeget ettől eltérően, a
pénzügyi műveletek eredményében kell figyelembe venni.)
A 21. §-hoz
A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy nem csak a központi költségvetés, az
elkülönített állami pénzalapok és a helyi önkormányzatok, hanem az államháztartás további
alrendszerét képező társadalombiztosítás költségvetései, valamint ezeken túlmenően az
Európai Unió különböző pénzügyi alapjai részére történő befizetéseket, adókat, díjakat
hozzájárulásokat is az egyéb ráfordítások között kell elszámolni. Ezzel határozottan
elkülönítésre kerülnek az ilyen típusú kiadások a végleges pénzátadásoktól, amelyek esetében
mindig külön vizsgálni kell a társasági adóalapra vonatkozó összefüggéseket.
A 22. §-hoz és a 23. §-hoz
A számviteli törvény hatályos rendelkezései csak szűk körben, a közös üzemeltetésre
vonatkozóan tartalmaznak sajátos számviteli előírásokat. Ugyanakkor a gazdasági életben
12
felmerült igényeknek megfelelően a tágabban értelmezett közös tevékenységre is indokolt
kiterjeszteni a hivatkozott sajátos előírásokat.
Abban az esetben, ha több vállalkozás közösen végez a részt vevők számára hasznos
tevékenységet, az egymás közötti szerződésben rögzített módon a közös tevékenység során
felmerült költségeket közösen viselik, a közös tevékenység eredményeként jelentkező
nyereségen pedig osztoznak. A közös tevékenység költségeinek (ráfordításainak), a közös
tevékenységből származó nyereségnek a közös tevékenységben részt vevők közötti
elszámolását (a költségek átterhelését, megtérítését, a nyereség átadását-átvételét) - a közös
üzemeltetéssel azonos módon - szabályozza a törvényjavaslat.
A 24. §-hoz
A törvényjavaslat pontosítja és egyértelművé teszi az előírásokat a tekintetben, hogy a
visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, illetve adott támogatást, véglegesen átvett-átadott
pénzeszközt mikor kell az egyéb bevételek, illetve az egyéb ráfordítások között, mikor kell a
rendkívüli bevételek, illetve a rendkívüli ráfordítások között elszámolni, és ez utóbbiak
esetében mikor kell azokat időbelileg elhatárolni.
Hiánypótló rendelkezésként tartalmazza a törvényjavaslat a térítés nélkül kapott (igénybe
vett) szolgáltatások számviteli elszámolását is.
A 25. §-hoz
Az elkészített beszámoló minősítése és értelmezése szempontjából kiemelt jelentősége
van annak, hogy az összeállításnál melyik szabályrendszert (pl. a számviteli törvényt, vagy az
IAS-ek, az IFRS-ek előírásait) alkalmazta a vállalkozó. A törvényjavaslat ennek megfelelően
külön is rendelkezik arról, hogy a kiegészítő mellékletben az erre vonatkozó információt meg
kell adni.
Emellett a törvényjavaslat a vállalkozóra vonatkozó kötelezettségek, így a könyvvizsgálati
kötelezettség, illetve a nyilvántartásba vett könyvviteli szolgáltatást végző személy
igénybevételére (alkalmazására) vonatkozó kötelezettség teljesítése ellenőrzésének
elősegítését is szolgálja a kiegészítő mellékletben bemutatandó adatok, információk körének a
bővítésével.
A számviteli törvény a könyvvizsgálati kötelezettség alól számos kettős könyvvitelt
vezető vállalkozó részére felmentést ad, ezért indokolt, hogy azok a vállalkozók, amelyeknél a
beszámoló könyvvizsgálata a számviteli törvény, illetve egyéb más törvény alapján kötelező,
e kötelezettségüket a beszámoló kiegészítő mellékletében kiemelten és egyértelműen jelezzék.
Ugyanígy az ellenőrzést segíti elő a beszámoló összeállításáért felelős nyilvántartásba vett
könyvviteli szolgáltatást végző természetes személy nyilvános adatainak a feltüntetése a
kiegészítő mellékletben.
A 26-27. §-okhoz, és a 29. §-hoz
A törvényjavaslat e rendelkezései részben a számviteli törvény egyéb más előírásainak
végrehajtásához szükséges információk, részben a vállalkozó tevékenységének megítéléséhez
szükséges további információk kiegészítő mellékletben történő bemutatását írják elő.
A 30. §-hoz és a 32. §-hoz
A törvényjavaslat a 2003/51/EK irányelv előírásainak az átvételét szolgálja.
13
A számviteli irányelvek és így a számviteli törvény is az üzleti jelentés készítését már
régóta előírják. A tőkepiacok nemzetközi fejlődése azonban a tulajdonosok, a potenciális
befektetők részéről olyan újszerű információs igényt támaszt, amelynek a lényege az, hogy a
beszámolót készítő vállalkozó - a beszámoló nyilvánosságra hozatala mellett - olyan
pénzügyi és nem pénzügyi információkon nyugvó elemzést is adjon a jelenlegi és várható
helyzetéről, amely egyúttal alkalmas arra is, hogy az érintettek megítélhessék a felmerülő
kockázatokat és bizonytalanságokat.
A beszámolónak részét nem képező üzleti jelentés számos ponton kapcsolódhat a
beszámolóban számszerűen vagy szövegesen közölt információkhoz (például: az elemzési
megállapításokat alátámasztó mutatószámok alapadatait, azok változásának okait a beszámoló
tartalmazhatja), e kapcsolatokra célszerű az üzleti jelentésben utalni.
A javasolt módosítás - mindezek figyelembevételével - az üzleti jelentés elemző jellegét
erősíti.
A 31. §-hoz
A törvényjavaslat a 83/349/EGK irányelv előírásaival összhangban külön-külön
tartalmazza a fölérendelt anyavállalat alá tartozó köztes (mentesíthető) anyavállalat
mentesítésére vonatkozó lehetőségeket, továbbá pontosítja és egyben szigorítja - a mentesítés
esetére irányadó - tájékoztatási és közzétételi kötelezettséget.
Nem alkalmazható a mentesítési lehetőség, ha a mentesíthető anyavállalat tőzsdei
kibocsátó.
A törvényjavaslat a mentesített anyavállalatra vonatkozóan előírja, hogy egyedi éves
beszámolójának kiegészítő mellékletében mutassa be saját magára és a hozzá tartozó kapcsolt
vállalkozásokra vonatkozóan külön-külön a befektetett eszközöket, a tárgyévi bevételeket, az
adózott eredményt, a saját tőkét, a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát. Ezek az
adatok együttesen számba véve tájékoztatást adnak arról, hogy méreteit tekintve mekkora az a
vállalkozási kör, amely ily módon mentesült a köztes konszolidáció alól.
A törvényjavaslat a mentesített anyavállalat részére szigorúbb közzétételi kötelezettséget
is meghatároz, amennyiben előírja, hogy a mentesített anyavállalat köteles gondoskodni a
külföldi fölérendelt anyavállalat által készített, könyvvizsgáló által felülvizsgált konszolidált
beszámoló általános szabályok szerinti közzétételéről, hiteles magyar nyelvű fordításban.
A 33. §-hoz
A számviteli törvény könyvviteli szolgáltatásra vonatkozó hatályos előírásainak
módosítását, kiegészítését a törvény hatályba lépését követően kihirdetett, a személyes adatok
védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a
továbbiakban: Avtv.) 2003. évi módosítása indokolja.
Az Avtv. szerint kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, a
kezelendő adatok körét és megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, valamint az
adatkezelő személyét az adatkezelést elrendelő törvénynek kell meghatározni.
Ennek megfelelően a törvényjavaslat a számviteli törvény előírásait kiegészíti azzal, hogy
a könyvviteli szolgáltatást végzőkről vezetett nyilvántartás célja annak hiteles dokumentálása,
hogy a regisztrált személy rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges elméleti és
gyakorlati szakmai ismeretekkel.
A törvényjavaslat rögzíti, hogy a mérlegképes könyvelői képesítéssel, a nyilvántartásba
vétel szempontjából a mérlegképes könyvelői képesítéssel egyenértékű képesítéssel
rendelkezők, továbbá az okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező nem kamarai tagok
14
regisztrálása a Pénzügyminisztérium, a kamarai tag könyvvizsgálók nyilvántartásának
vezetése a Magyar Könyvvizsgálói Kamara feladata.
A törvényjavaslat meghatározza, hogy a nyilvános adatokat a Magyar Közlönyben, a
Pénzügyi Közlönyben, illetve a Pénzügyminisztérium honlapján is közzé kell tenni.
A törvényjavaslat a nyilvántartásba vétel feltételeként meghatározott büntetlen előélet
követelményét kiegészíti azzal, hogy a nyilvántartásba vételre akkor kerülhet sor, ha a
kérelmező nem áll a tevékenységet korlátozó vagy kizáró intézkedés hatálya alatt sem.
A könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásából való törlés eseteit, illetve a törlést
követő újbóli nyilvántartásba vétel lehetőségét a jelenleg hatályos törvényi előírások nem
tartalmazzák, ezt a hiányt is pótolja a javasolt módosítás.
A 34. §-hoz, a 35. § (1)-(4) bekezdéseihez és a 36-38. §-okhoz
A törvényjavaslat a 2003/51/EK irányelv előírásainak való megfelelést szolgálja. A
beszámoló felhasználóinak érdekében, összhangban a könyvvizsgálatra vonatkozó
nemzetközi előírásokkal is, indokolt előírni, hogy a beszámolóval egyidejűleg a teljes (a
könyvvizsgálói záradékot, vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó) független
könyvvizsgálói jelentést kell letétbe helyezni, illetve kell közzétenni.
A törvényjavaslat emellett rendelkezik arról, hogy az összevont (konszolidált) éves
beszámoló kötelező felülvizsgálatára is csak a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagjaként
bejegyzett könyvvizsgáló vagy a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál nyilvántartásba
bejegyzett könyvvizsgálói társaság választható.
A 2003/51/EK irányelv előírásainak átvétele érdekében indokolt kiegészíteni a számviteli
törvény könyvvizsgálói jelentésre vonatkozó előírásait is.
A 35. § (5) bekezdéséhez
A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendelet 4. cikke
a hatálya alá tartozó vállalkozók számára előírja a nemzetközi számviteli standardok
meghatározott körének kötelező alkalmazását annak érdekében, hogy az európai pénz- és
tőkepiacok szereplői egységes beszámolási rendszert alkalmazzanak. E szándék gyakorlati
megvalósulását jelentősen elősegíti, ha e vállalkozók a beszámolójukat mindenki számára
egyformán elérhetővé teszik a saját internetes honlapjukon való közzététellel. Az ilyen típusú
közzététel előírása lényegében nem jelent többletterhet az érintett vállalkozók számára,
miközben elősegíti az információkhoz való hozzájutást. Amennyiben a vállalkozók ezen
előírás vagy más jogszabály, illetve saját döntés alapján a beszámolót és az ahhoz kapcsolódó
üzleti jelentést az internetes honlapjukon vagy egyéb, a számviteli törvényben nem
szabályozott módon is közzéteszik, a beszámoló felhasználóinak védelme érdekében ilyen
esetben is kötelesek feltüntetni, ha a közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek
alátámasztva.
A 39. §-hoz
A hatályos törvényi rendelkezés a bizonylatok kötelező alaki és tartalmi elemeként írja elő
a könyvelés módjának, az érintett könyvviteli számláknak, a könyvelés időpontjának,
valamint igazolásának rögzítését a bizonylaton. E feltétel gyakorlati megvalósításában jelent
egyszerűsítést a javasolt módosítás, amely lehetővé teszi, hogy az említett információkat a
gazdálkodó az eredeti bizonylaton történő közvetlen rögzítés helyett az eredeti bizonylathoz
külön csatolja.
15
A 40. §-hoz
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény elmúlt évi
módosítása következtében - összefüggésben az Európai Unióhoz történő csatlakozással -
további olyan gazdasági társaságok veszíthetik el devizakülföldi minősítésüket, amelyek
korábban e minősítésük alapján devizában vezethették könyveiket, devizában készíthették el
számviteli beszámolóikat. E vállalkozóknak - a számviteli törvény 177. §-a (11)
bekezdésében foglaltakkal összhangban - szintén indokolt megfelelő átmeneti időszakot
biztosítani az általános szabályokra való áttérésre.
A jogharmonizációval függ össze az a törvényjavaslatban szereplő átmeneti (halasztási)
lehetőség is, amelyet a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK
rendelet 9. cikkelyének a) pontja tesz lehetővé.
Ennek megfelelően azoknak a tőzsdei kibocsátóknak, amelyeknek csak hitelviszonyt
megtestesítő értékpapírjai kerültek bevezetésre az Európai Unió valamely tagállamának
tőzsdéjére (tehát tulajdoni részesedést jelentő értékpapírjaik nem forognak ilyen piacon), a
konszolidált éves beszámolójukat csak 2007. január 1-jétől (először a 2007. évben induló
üzleti évről) kell az IAS-ek (az IFRS-ek) szerint összeállítani. Tehát az ilyen cégek a 2005-től
való alkalmazás alól haladékot kapnak, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy már 2005-
től az IAS-ek (az IFRS-ek) szerint készítsék a konszolidált beszámolójukat saját döntésük
alapján. Ez a szabály azokra a vállalkozásokra is vonatkozik, amelyeknek konszolidálási
kötelezettsége a 2005. évet követő években merül fel első alkalommal.
A 41. §-hoz
A törvényjavaslat a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételéhez
kapcsolódóan - a tényleges helyzethez igazodva - pontosítja a részletszabályok
megalkotására vonatkozó kormányrendeleti felhatalmazást.
A számviteli törvény 178. §-a (1) bekezdésének e) pontja felhatalmazása alapján a
Kormány a 202/2003. (XII. 10.) rendeletében szabályozta a nemzeti (magyar) számviteli
standardok készítésének, kidolgozásának feltételeit, a standardok elfogadásának,
bevezetésének, hatályba léptetésének követelményeit. E kormányrendeleti szabályozás a
nemzeti (magyar) számviteli standardokat a jogszabályi hierarchiában pénzügyminiszteri
rendeletként határozta meg, amely rendelet(ek) kiadására a törvényjavaslat a
pénzügyminiszternek külön felhatalmazást ad.
A 42. §-hoz
A törvényjavaslat az adótörvények és a számviteli törvény által használt fogalom
egyértelmű elkülönítését szolgálja. A jelenlegi tételmegnevezés azonos, de tartalmában nem
feleltethető meg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 69. §-a szerinti
„természetbeni juttatások” fogalmának, amely félreértésekre adhat okot.
A 43. §-hoz
A törvényjavaslat a 2001/65/EK irányelv alapján a hazai szabályozásba adaptált valós
értéken történő értékelés előírásaival összefüggésben rögzíti, hogy a valós értéken történő
értékelést alkalmazó vállalkozóknál a cash-flow kimutatásban az értékelési különbözetek
hatásait a megfelelő sorok kitöltésekor figyelembe kell venni.
16
A 44. §-hoz
A törvényjavaslat szerinti módosítások 2005. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy a
legtöbb rendelkezést a 2004. évi üzleti évről készített beszámolóra is lehet alkalmazni.
A hatályba léptetési rendelkezések között olyan további pontosítások szerepelnek,
amelyek részben közvetlenül kapcsolódnak az 1-43. §-okban szereplő módosításokhoz,
részben a gyakorlati alkalmazás során felmerült kérdésekre adnak megfelelő válaszokat.
A 45. §-hoz
Az átmeneti rendelkezés azokra a kapcsolt vállalkozásnak minősülő külföldi gazdálkodó
szervezetben fennálló, befektetési célú részesedésekre vonatkozik, amelyek fedezeti ügylettel
nem ellentételezettek és a vállalkozó alkalmazza azokra a mérlegkészítéskori piaci értéken
történő értékelést. Mivel ezen befektetéseknél a módosított előírások szerint az év végi
értékeléskor keletkező ár- és deviza-árfolyamhatást együttesen (összevontan) kell számba
venni a jövőben, rendelkezni kell arról, hogy a szabály bevezetésekor már meglévő
befektetések esetében mi a teendő. Az átmeneti rendelkezés szerint a már meglévő
befektetéseknél a vállalkozó maga dönti el, hogy az alkalmazás évében - amely lehet 2004.
vagy azt követő év is - a korábban elszámolt értékvesztést, illetve értékhelyesbítést
visszarendezi (stornírozza) az eredménnyel, illetve az értékelési tartalékkal szemben és
elszámolja a bekerüléskori árfolyamot alapul véve az ár- és árfolyamhatást összevontan, vagy
a megelőző év végi értékelésnél alkalmazott árfolyamot veszi viszonyítási alapul és annak
megfelelően számolja el összevontan az ár- és árfolyamhatást jellegétől függően
értékvesztésként vagy értékhelyesbítésként.