﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/12491. számú
törvényjavaslat
a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája
85. ülésszakán elfogadott,
a magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló 181. számú Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Csizmár Gábor
foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi
miniszter
Budapest 2004. november
2004. évi.....törvény
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája
85. ülésszakán elfogadott,
a magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló 181. számú Egyezmény kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája által
elfogadott, a magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló 181. számú Egyezményt e
törvénnyel kihirdeti.
(A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi
Hivatal Főigazgatójánál 2003. szeptember 19-én megtörtént. Az Egyezmény a Magyar
Köztársaság vonatkozásában 2004. szeptember 19-én lépett hatályba.)
2.	§
Az Egyezmény eredeti angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
"Convention 181
Private Employment Agencies Convention, 1997
The General Conference of the International Labour Organization,
Having been convened at Geneva by the Governing Body of the International Labour
Office, and having met in its Eighty-fifth Session on 3 June 1997, and
Noting the provisions of the Fee-Charging Employment Agencies Convention (Revised),
1949, and
Being aware of the importance of flexibility in the functioning of labour markets, and
Recalling that the International Labour Conference at its 81st Session, 1994, held the view
that the ILO should proceed to revise the Fee-Charging Employment Agencies Convention
(Revised), 1949, and
Considering the very different environment in which private employment agencies operate,
when compared to the conditions prevailing when the above-mentioned Convention was
adopted, and
Recognizing the role which private employment agencies may play in a well-functioning
labour market, and
Recalling the need to protect workers against abuses, and
2
Recognizing the need to guarantee the right to freedom of association and to promote
collective bargaining and social dialogue as necessary components of a well-functioning
industrial relations system, and
Noting the provisions of the Employment Service Convention, 1948, and
Recalling the provisions of the Forced Labour Convention, 1930, the Freedom of
Association and the Protection of the Right to Organise Convention, 1948, the Right to
Organise and Collective Bargaining Convention, 1949, the Discrimination (Employment and
Occupation) Convention, 1958, the Employment Policy Convention, 1964, the Minimum
Age Convention, 1973, the Employment Promotion and Protection against Unemployment
Convention, 1988, and the provisions relating to recruitment and placement in the Migration
for Employment Convention (Revised), 1949, and the Migrant Workers (Supplementary
Provisions) Convention, 1975, and
Having decided upon the adoption of certain proposals with regard to the revision of the
Fee-Charging Employment Agencies Convention (Revised), 1949, which is the fourth item
on the agenda of the session, and
Having determined that these proposals shall take the form of an international Convention;
adopts, this nineteenth day of June of the year one thousand nine hundred and ninety-seven,
the following Convention, which may be cited as the Private Employment Agencies
Convention, 1997.
Article 1
1.	For the purpose of this Convention the term private employment agency means any
natural or legal person, independent of the public authorities, which provides one or more of
the following labour market services:
(a)	services for matching offers of and applications for employment, without the private
employment agency becoming a party to the employment relationships which may arise
therefrom;
(b)	services consisting of employing workers with a view to making them available to a
third party, who may be a natural or legal person (referred to below as a "user enterprise")
which assigns their tasks and supervises the execution of these tasks;
(c)	other services relating to jobseeking, determined by the competent authority after
consulting the most representative employers and workers organizations, such as the
provision of information, that do not set out to match specific offers of and applications for
employment.
2.	For the purpose of this Convention, the term "workers" includes jobseekers.
3.	For the purpose of this Convention, the term processing of personal data of workers
means the collection, storage, combination, communication or any other use of information
related to an identified or identifiable worker.
3
Article 2
1.	This Convention applies to all private employment agencies.
2.	This Convention applies to all categories of workers and all branches of economic
activity. It does not apply to the recruitment and placement of seafarers.
3.	One purpose of this Convention is to allow the operation of private employment agencies
as well as the protection of the workers using their services, within the framework of its
provisions.
4.	After consulting the most representative organizations of employers and workers
concerned, a Member may:
(a)	prohibit, under specific circumstances, private employment agencies from operating in
respect of certain categories of workers or branches of economic activity in the provision of
one or more of the services referred to in Article 1, paragraph 1;
(b)	exclude, under specific circumstances, workers in certain branches of economic activity,
or parts thereof, from the scope of the Convention or from certain of its provisions, provided
that adequate protection is otherwise assured for the workers concerned.
5.	A Member which ratifies this Convention shall specify, in its reports under article 22 of
the Constitution of the International Labour Organization, any prohibition or exclusion of
which it avails itself under paragraph 4 above, and give the reasons therefor.
Article 3
1.	The legal status of private employment agencies shall be determined in accordance with
national law and practice, and after consulting the most representative organizations of
employers and workers.
2.	A Member shall determine the conditions governing the operation of private employment
agencies in accordance with a system of licensing or certification, except where they are
otherwise regulated or determined by appropriate national law and practice.
Article 4
Measures shall be taken to ensure that the workers recruited by private employment
agencies providing the services referred to in Article 1 are not denied the right to freedom of
association and the right to bargain collectively.
Article 5
1.	In order to promote equality of opportunity and treatment in access to employment and to
particular occupations, a Member shall ensure that private employment agencies treat
workers without discrimination on the basis of race, colour, sex, religion, political opinion,
national extraction, social origin, or any other form of discrimination covered by national law
and practice, such as age or disability.
2.	Paragraph 1 of this Article shall not be implemented in such a way as to prevent private
employment agencies from providing special services or targeted programmes designed to
assist the most disadvantaged workers in their jobseeking activities.
4
Article 6
The processing of personal data of workers by private employment agencies shall be:
(a)	done in a manner that protects this data and ensures respect for workers privacy in
accordance with national law and practice;
(b)	limited to matters related to the qualifications and professional experience of the
workers concerned and any other directly relevant information.
Article 7
1.	Private employment agencies shall not charge directly or indirectly, in whole or in part,
any fees or costs to workers.
2.	In the interest of the workers concerned, and after consulting the most representative
organizations of employers and workers, the competent authority may authorize exceptions to
the provisions of paragraph 1 above in respect of certain categories of workers, as well as
specified types of services provided by private employment agencies.
3.	A Member which has authorized exceptions under paragraph 2 above shall, in its reports
under article 22 of the Constitution of the International Labour Organization, provide
information on such exceptions and give the reasons therefor.
Article 8
1.	A Member shall, after consulting the most representative organizations of employers and
workers, adopt all necessary and appropriate measures, both within its jurisdiction and, where
appropriate, in collaboration with other Members, to provide adequate protection for and
prevent abuses of migrant workers recruited or placed in its territory by private employment
agencies. These shall include laws or regulations which provide for penalties, including
prohibition of those private employment agencies which engage in fraudulent practices and
abuses.
2.	Where workers are recruited in one country for work in another, the Members concerned
shall consider concluding bilateral agreements to prevent abuses and fraudulent practices in
recruitment, placement and employment.
Article 9
A Member shall take measures to ensure that child labour is not used or supplied by private
employment agencies.
Article 10
The competent authority shall ensure that adequate machinery and procedures, involving as
appropriate the most representative employers and workers organizations, exist for the
investigation of complaints, alleged abuses and fraudulent practices concerning the activities
of private employment agencies.
5
Article 11
A Member shall, in accordance with national law and practice, take the necessary measures
to ensure adequate protection for the workers employed by private employment agencies as
described in Article 1, paragraph 1(b) above, in relation to:
(a)	freedom of association;
(b)	collective bargaining;
(c)	minimum wages;
(d)	working time and other working conditions;
(e)	statutory social security benefits;
(f)	access to training;
(g)	occupational safety and health;
(h)	compensation in case of occupational accidents or diseases;
(i)	compensation in case of insolvency and protection of workers claims;
(j) maternity protection and benefits, and parental protection and benefits.
Article 12
A Member shall determine and allocate, in accordance with national law and practice, the
respective responsibilities of private employment agencies providing the services referred to
in paragraph 1(b) of Article 1 and of user enterprises in relation to:
(a)	collective bargaining;
(b)	minimum wages;
(c)	working time and other working conditions;
(d)	statutory social security benefits;
(e)	access to training;
(f)	protection in the field of occupational safety and health;
(g)	compensation in case of occupational accidents or diseases;
(h)	compensation in case of insolvency and protection of workers claims;
(i)	maternity protection and benefits, and parental protection and benefits.
Article 13
1.	A Member shall, in accordance with national law and practice and after consulting the
most representative organizations of employers and workers, formulate, establish and
periodically review conditions to promote cooperation between the public employment
service and private employment agencies.
2.	The conditions referred to in paragraph 1 above shall be based on the principle that the
public authorities retain final authority for:
(a)	formulating labour market policy;
(b)	utilizing or controlling the use of public funds earmarked for the implementation of that
policy.
3.	Private employment agencies shall, at intervals to be determined by the competent
authority, provide to that authority the information required by it, with due regard to the
confidential nature of such information:
(a)	to allow the competent authority to be aware of the structure and activities of private
employment agencies in accordance with national conditions and practices;
6
(b)	for statistical purposes.
4.	The competent authority shall compile and, at regular intervals, make this information
publicly available.
Article 14
1.	The provisions of this Convention shall be applied by means of laws or regulations or by
any other means consistent with national practice, such as court decisions, arbitration awards
or collective agreements.
2.	Supervision of the implementation of provisions to give effect to this Convention shall be
ensured by the labour inspection service or other competent public authorities.
3.	Adequate remedies, including penalties where appropriate, shall be provided for and
effectively applied in case of violations of this Convention.
Article 15
This Convention does not affect more favourable provisions applicable under other
international labour Conventions to workers recruited, placed or employed by private
employment agencies.
Article 16
This Convention revises the Fee-Charging Employment Agencies Convention (Revised),
1949, and the Fee-Charging Employment Agencies Convention, 1933.
Article 17
The formal ratifications of this Convention shall be communicated to the Director-General
of the International Labour Office for registration.
Article 18
1.	This Convention shall be binding only upon those Members of the International Labour
Organization whose ratifications have been registered with the Director-General of the
International Labour Office.
2.	It shall come into force 12 months after the date on which the ratifications of two
Members have been registered with the Director-General.
3.	Thereafter, this Convention shall come into force for any Member 12 months after the
date on which its ratification has been registered.
Article 19
1.	A Member which has ratified this Convention may denounce it after the expiration of ten
years from the date on which the Convention first comes into force, by an act communicated
to the Director-General of the International Labour Office for registration. Such denunciation
shall not take effect until one year after the date on which it is registered.
2.	Each Member which has ratified this Convention and which does not, within the year
following the expiration of the period of ten years mentioned in the preceding paragraph,
exercise the right of denunciation provided for in this Article will be bound for another
7
period of ten years and, thereafter, may denounce this Convention at the expiration of each
period of ten years under the terms provided for in this Article.
Article 20
1.	The Director-General of the International Labour Office shall notify all Members of the
International Labour Organization of the registration of all ratifications and acts of
denunciation communicated by the Members of the Organization.
2.	When notifying the Members of the Organization of the registration of the second
ratification, the Director-General shall draw the attention of the Members of the Organization
to the date upon which the Convention shall come into force.
Article 21
The Director-General of the International Labour Office shall communicate to the
Secretary-General of the United Nations, for registration in accordance with article 102 of the
Charter of the United Nations, full particulars of all ratifications and acts of denunciation
registered by the Director-General in accordance with the provisions of the preceding
Articles.
Article 22
At such times as it may consider necessary, the Governing Body of the International Labour
Office shall present to the General Conference a report on the working of this Convention
and shall examine the desirability of placing on the agenda of the Conference the question of
its revision in whole or in part.
Article 23
1.	Should the Conference adopt a new Convention revising this Convention in whole or in
part, then, unless the new Convention otherwise provides -
(a)	the ratification by a Member of the new revising Convention shall ipso jure involve the
immediate denunciation of this Convention, notwithstanding the provisions of Article 19
above, if and when the new revising Convention shall have come into force;
(b)	as from the date when the new revising Convention comes into force, this Convention
shall cease to be open to ratification by the Members.
2.	This Convention shall in any case remain in force in its actual form and content for those
Members which have ratified it but have not ratified the revising Convention.
Article 24
The English and French versions of the text of this Convention are equally authoritative.
8
181. számú Egyezmény
a magán-munkaközvetítő ügynökségekről
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfbe, és amely
1997. június 3-án nyolcvanötödik ülésszakára ült össze, és
figyelembe véve a díjat felszámoló munkaközvetítő ügynökségekről szóló (módosított) 1949.
évi Egyezmény rendelkezéseit, és a munkaerőpiacok működése rugalmasságának
fontossága tudatában, és
felidézve, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1994-ben megtartott 81. ülésszakán
azt az álláspontot képviselte, hogy az ILO-nak meg kell kezdenie a díjat felszámoló
munkaközvetítő ügynökségekről szóló (módosított) 1949. évi Egyezmény felülvizsgálatát,
és
tekintetbe véve azt, hogy a fent említett Egyezmény elfogadásakor fennálló feltételekhez
képest rendkívül eltérnek azok a körülmények, amelyek között a magán-munkaközvetítő
ügynökségek működnek, és
elismerve azt a szerepet, amelyet a magán-munkaközvetítő ügynökségek a jól működő
munkaerőpiacon betölthetnek, és
felidézve a munkavállalók visszaélések elleni védelmének szükségességét, és
elismerve az egyesülés szabadsága biztosításának illetve a kollektív alku és a társadalmi
párbeszéd támogatásának szükségességét, a jól működő munkaügyi kapcsolatok szükséges
elemeiként, és
figyelembe véve a foglalkoztatási szolgálatokról szóló 1948. évi Egyezmény rendelkezéseit,
és
felidézve a kényszermunkáról szóló 1930. évi Egyezmény, az egyesülési szabadságról és
szervezkedési jog védelméről szóló 1948. évi Egyezmény, a szervezkedési jogról és a
kollektív tárgyalási jog alapelveiről szóló 1949. évi Egyezmény, a megkülönböztetésről
(szakmák és foglalkoztatás) szóló 1958. évi Egyezmény, a foglalkoztatáspolitikáról szóló
1964. évi Egyezmény, a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 1973. évi Egyezmény, a
foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliség elleni védelemről szóló 1988. évi
Egyezmény rendelkezéseit, valamint azokat a rendelkezéseket, amelyek a
munkaerőfelvételre és a közvetítésre vonatkoznak a munkavállalás céljából történő
bevándorlásról szóló (módosított) 1949. évi, és a migráns munkavállalókról szóló
(kiegészítő rendelkezések) 1975. évi Egyezményben, és
miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a díjat felszámoló
munkaközvetítő ügynökségekről szóló (módosított) 1949. évi Egyezmény
felülvizsgálatával kapcsolatosan, mely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik
9
pontjaként szerepelt, és
miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat egy nemzetközi Egyezmény formájában adja
közre,
a mai napon, 1997. június 19-én elfogadja az alábbi Egyezményt, amely „A magán-
munkaközvetítő ügynökségekről szóló 1997. évi Egyezmény” néven idézhető:
1.	cikk
Jelen Egyezmény szempontjából a „magán-munkaközvetítő ügynökség” elnevezés bármely
olyan, az állami hatóságoktól független természetes vagy jogi személyt jelent, aki, illetve
amely az alábbi munkaerő-piaci szolgáltatások közül legalább egyet nyújt:
a)	olyan szolgáltatások, amelyek egybevetik a meghirdetett állásokat és az
állásjelentkezéseket, anélkül, hogy a magán-munkaközvetítő ügynökség félként jelenne
meg az ebből származó munkaviszonyban;
b)	munkavállalók alkalmazását képező szolgáltatások, melyek célja, hogy elérhetővé tegyék
őket harmadik fél részére, amely lehet természetes vagy jogi személy (a továbbiakban:
„felhasználó vállalkozás”), amely megszabja feladataikat és ellenőrzi ezeknek a
feladatoknak a végrehajtását;
c)	egyéb, álláskereséssel kapcsolatos szolgáltatások, amelyeket az illetékes hatóságok
határoznak meg a munkáltatók és a munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel
történt konzultáció után, mint pl. a tájékoztatás, és amelyeknek nem célja, hogy a konkrét
meghirdetetett állásokat és az állásra jelentkezőket összehozzák egymással.
2.	Jelen Egyezmény szempontjából a „munkavállaló” elnevezés magában foglalja az
álláskeresőket.
3.	Jelen Egyezmény szempontjából a „munkavállalók személyes adatainak feldolgozása”
elnevezés az információ beszerzését, tárolását, összekapcsolását, közlését vagy bármely
egyéb olyan használatát jelenti, amely egy meghatározott vagy meghatározható
munkavállalóra vonatkozik.
2.	cikk
1.	Jelen Egyezmény minden magán-munkaközvetítő ügynökségre vonatkozik.
2.	Jelen Egyezmény a munkavállalók minden kategóriájára és a gazdaság ágazatára
vonatkozik. Nem vonatkozik tengerészek felvételére és állásba helyezésére.
3.	Jelen Egyezménynek egyik célja a magán-munkaközvetítő ügynökségek működésének
engedélyezése valamint a szolgáltatásokat igénybe vevő munkavállalók védelme az
Egyezmény keretei között.
4.	A munkáltatók és a munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel történő konzultáció
után a tagállam
a)	meghatározott körülmények fennállása esetén megtilthatja, hogy a magán-munkaközvetítő
irodák az 1. cikk 1. bekezdésében hivatkozott egy, vagy több szolgáltatást nyújtsanak a
munkavállalók egyes csoportjainak, illetve a gazdaság egyes ágazatai vonatkozásában;
b)	meghatározott körülmények fennállása esetén a gazdaság egyes ágazataiban dolgozó
munkavállalókat, vagy azok bizonyos körét az Egyezmény vagy annak egyes
rendelkezései hatálya alól kizárhatja, amennyiben az érintett munkavállalók megfelelő
védelme egyéb módon biztosítható.
10
5.	Az Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának
22.	cikke alapján tett jelentésében köteles megjelölni minden olyan tiltást, illetve kizárást,
amelyet a fenti 4. pont alapján alkalmaz, és ennek okát is meg kell jelölnie.
3.	cikk
1.	A magán-munkaközvetítő ügynökségek jogi státuszát az egyes országok törvényei és
gyakorlata alapján, a munkáltatók és a munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel
történő konzultáció után kell meghatározni.
2.	A tagállam a magán-munkaközvetítő ügynökségek működését szabályozó feltételeket egy
engedélyezési, illetve tanúsítványi rendszer szabályai szerint határozza meg, kivéve, ha
ezeket a feltételeket az adott ország vonatkozó törvénye, illetve gyakorlata másként
szabályozza.
4.	cikk
Intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az 1. cikkben említett szolgáltatásokat
nyújtó magán-munkaközvetítő ügynökségek által toborzott munkavállalóktól ne legyen
megtagadva az egyesülési szabadság és a kollektív alku joga.
5.	cikk
1.	Az alkalmazáshoz és egyes foglalkozásokhoz való hozzájutás egyenlő lehetőségének, és a
bánásmód egyenlőségének elősegítése érdekében a tagállam köteles biztosítani, hogy a
magán-munkaközvetítő ügynökségek megkülönböztetés nélkül kezeljék a
munkavállalókat faj, bőrszín, nem, vallás, politikai meggyőződés, nemzeti hovatartozás,
társadalmi hovatartozás, illetve minden egyéb olyan megkülönböztetés tekintetében,
amelyekről az egyes országok törvényei és gyakorlata rendelkeznek, mint például a kor
vagy a megváltozott munkaképesség.
2.	Jelen cikk 1. bekezdését nem szabad úgy végrehajtani, hogy az a magán-munkaközvetítő
ügynökségeket meggátolja olyan speciális szolgáltatások, illetve célzott programok
nyújtásában, amelyek az álláskeresési tevékenységükben leginkább hátrányos helyzetű
munkavállalók megsegítését célozzák.
6.	cikk
A munkavállalók személyes adatainak feldolgozását a magán-munkaközvetítő
ügynökségeknek
a)	úgy kell végezniük, hogy az biztosítsa az adatvédelmet és a munkavállaló személyiségi
jogait, összhangban az egyes országok nemzeti jogával és gyakorlatával;
b)	az érintett munkavállalók képesítésére és szakmai tapasztalatára vonatkozó, illetve egyéb
közvetlenül tárgyhoz tartozó információra kell korlátozniuk magukat.
7.	cikk
1.	A magán-munkaközvetítő ügynökségek a munkavállalók felé sem közvetlenül, sem
közvetve nem számíthatnak fel semmilyen díjat vagy költséget, sem egészben, sem
részlegesen.
11
2.	Az érintett munkavállalók érdekében, a munkáltatók és a munkavállalók
legreprezentatívabb szervezeteivel történő konzultációt követően, az illetékes hatóság a
fenti 1. bekezdés rendelkezései alól kivételeket állapíthat meg egyes munkavállalói
kategóriák vonatkozásában, valamint a magán-munkaközvetítő irodák által nyújtott
szolgáltatások meghatározott típusainak tekintetében.
3.	Az a tagállam, amely a fenti 2. bekezdésben megjelölt kivételekhez hozzájárult, a
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke alapján esedékes
jelentésében köteles tájékoztatást nyújtani ezekről a kivételekről és azokat indokolnia kell.
8.	cikk
1.	A munkáltatók és munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel történt konzultációt
követően a tagállam köteles valamennyi szükséges és megfelelő intézkedést megtenni,
mind a saját hatáskörében, mind pedig szükség szerint, más tagállamokkal
együttműködve, annak érdekében, hogy megfelelő védelmet biztosítson, és velük
kapcsolatos visszaéléseket megakadályozzon azon vándormunkavállalók esetében, akiket
területükön magán-munkaközvetítő ügynökségek toboroztak vagy közvetítettek ki. Ezen
intézkedések lehetnek olyan törvények vagy más rendelkezések, amelyek eltiltást is
magában foglaló büntetéseket helyeznek kilátásba azon magán-munkaközvetítő
ügynökségekkel szemben, amelyek csalárd gyakorlatot folytatnak, illetve visszaélnek
jogaikkal.
2.	Amennyiben a munkavállalókat az egyik országban egy más országban történő
munkavégzésre toboroznak, az érintett tagállamok kötelesek megfontolni olyan kétoldalú
Egyezmények megkötését, amelyek biztosítják a visszaélések és a csalárd gyakorlat
elkerülését a toborzásban, a munkahelyi elhelyezésben és az alkalmazásban.
9.	cikk
A tagállam köteles intézkedéseket tenni annak biztosítására, hogy a magán-munkaközvetítő
ügynökségek ne alkalmazzanak, illetve munkára ne közvetítsenek gyermekeket.
10.	cikk
Az illetékes hatóság a munkáltatók és a munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteinek
szükséges mértékig történő bevonásával köteles megfelelő mechanizmust és eljárásokat
biztosítani a magán-munkaközvetítő ügynökségek tevékenységével kapcsolatos panaszok,
állítólagos visszaélések és csalárd gyakorlatok kivizsgálását illetően.
11.	cikk
A tagállam, összhangban országa nemzeti jogával és gyakorlatával, köteles megtenni a
szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a fenti 1. cikk 1(b) bekezdésében
megjelölt magán-munkaközvetítő ügynökségek által alkalmazott munkavállalók megfelelő
védelemben részesüljenek az alábbiak tekintetében:
(a)	egyesülési szabadság;
(b)	kollektív alku;
(c)	minimálbérek;
12
(d)	munkaidő és más munkafeltételek;
(e)	jogszabályban meghatározott társadalombiztosítási ellátások;
(f)	képzési lehetőségekhez való hozzájutás;
(g)	munkavédelem;
(h)	kártalanítás munkahelyi balesetek, illetve foglalkozási megbetegedések esetén;
(i)	kártalanítás fizetésképtelenség esetén, valamint a munkavállalói követelések védelme;
(j)	anyasági védelem és ellátások, valamint szülői védelem és ellátások.
12.	cikk
A tagállam az ország nemzeti jogával és gyakorlatával összhangban köteles a fenti 1. cikk
1(b) bekezdésében megjelölt magán-munkaközvetítő ügynökségek, illetve a felhasználó
vállalkozások által viselt felelősséget meghatározni, és közöttük felosztani a következők
tekintetében:
(a)	kollektív alku;
(b)	minimálbérek;
(c)	munkaidő és más munkafeltételek;
(d)	jogszabályban meghatározott társadalombiztosítási ellátások;
(e)	képzési lehetőségekhez való hozzájutás;
(f)	munkavédelem területén nyújtott gondoskodás
(g)	kártalanítás munkahelyi balesetek, illetve foglalkozási megbetegedések esetén;
(h)	kártalanítás fizetésképtelenség esetén, valamint a munkavállalói követelések védelme;
(i)	anyasági védelem és ellátások, valamint szülői védelm és ellátások.
13.	cikk
1.	A tagállam, összhangban az ország nemzeti jogával és gyakorlatával, a munkáltatók és a
munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel konzultálva köteles kialakítani,
létrehozni és rendszeres időközönként felülvizsgálni olyan körülményeket, hogy azok
elősegítsék az állami munkaügyi szolgálat és a magán-munkaközvetítő ügynökségek
közötti együttműködést.
2.	Az 1. bekezdésben említett feltételeket arra az elvre kell alapozni, hogy a hatóságok
elsőbbségüket fenntartják az alábbi területeken:
(a)	a munkaerő-piaci politika kialakítása;
(b)	az ilyen politika megvalósítására előirányzott közpénzek felhasználása vagy a
felhasználás ellenőrzése.
3.	A magán-munkaközvetítő ügynökségek az illetékes hatóság által előírt időközönként
kötelesek ezen hatóság részére az általa kért információt biztosítani, szem előtt tartva ezen
információ bizalmas jellegét:
(a)	lehetővé téve az illetékes hatóságnak azt, hogy az ország körülményeivel és
gyakorlatával összefüggésben ismerje a magán-munkaközvetítő ügynökségek szerkezetét
és tevékenységeit;
(b)	statisztikai célokra.
4.	Az illetékes hatóság köteles ezen információkat összeszerkeszteni és rendszeres
időközönként nyilvánosságra hozni.
13
14. cikk
1.	Jelen Egyezmény előírásait törvényekkel, rendeletekkel, illetve bármilyen más, a nemzeti
gyakorlattal összhangban álló módon kell alkalmazni, mint például a bírósági döntések,
választottbírósági ítéletek, illetve a kollektív megállapodások.
2.	Jelen Egyezménynek érvényt szerző rendelkezések végrehajtásának felügyeletét a
munkaügyi felügyelet vagy más megfelelő hatóság köteles biztosítani.
3.	Jelen Egyezmény megsértése esetén alkalmas esetben büntetéseket is magában foglaló,
megfelelő jogorvoslatot és azok hatékony alkalmazását kell biztosítani.
15.	cikk
Jelen Egyezmény nem érinti a magán-munkaközvetítő ügynökségek által toborzott,
közvetített, illetve alkalmazott munkavállalókra vonatkozó, egyéb nemzetközi munkaügyi
Egyezmények kedvezőbb rendelkezéseit.
16.	cikk
Jelen Egyezmény a díjat felszámoló munkaközvetítő ügynökségekről szóló 1949. évi
(módosított) Egyezmény, valamint a díjat felszámoló munkaközvetítő ügynökségekről
szóló 1933. évi Egyezmény módosítása.
17.	cikk
A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával
kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.
18.	cikk
1.	A jelen Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokra
nézve kötelező, amelyeknek ratifikációit a főigazgató nyilvántartásba vette.
2.	Az Egyezmény azon időponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba, amikor két
tagállam részéről történt ratifikációt a főigazgató nyilvántartásba vette.
3.	A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal
azután lép hatályba, hogy a tagállam ratifikációját nyilvántartásba vették.
19.	cikk
1.	A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával
egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezmény
első hatályba lépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a
nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.
2.	Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben
említett tíz éves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított
felmondási jogával, újabb tíz éves időszakra kötelezettségben marad. Ezt követően
minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkben előírt feltételek
szerint.
14
20. cikk
1.	A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
valamennyi tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt
valamennyi ratifikálás illetve felmondás nyilvántartásba vételéről.
2.	A főigazgató a második ratifikáció nyilvántartásba vételéről küldött értesítésével
egyidejűleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatályba
lépésének időpontjára is.
21.	cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az előző cikkek rendelkezéseivel
összhangban nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek
Alapokmányának 102. cikke értelmében valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel
céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának.
22.	cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt
időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény
helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény
részleges vagy teljes módosításának kérdését.
23.	cikk
1.	Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt
fogad el, az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában
(a)	az új módosító Egyezmény valamely tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a
fenti 19. cikk rendelkezéseire, külön rendelkezés nélkül magában foglalja a jelen
Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új módosító Egyezmény
hatályba lép;
(b)	az új módosító Egyezmény hatályba lépésekor lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának
lehetősége a tagállamok előtt.
2.	A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad
mindazon tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt ratifikálták, de a módosító
Egyezményt nem.
24.	cikk
A jelen Egyezmény szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles."
3.	§
(1)	Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, az Egyezmény rendelkezéseit azonban
2004. szeptember 19. napjától kell alkalmazni.
(2)	A törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.
15
INDOKOLÁS
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája
85. ülésszakán elfogadott,
a magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló 181. számú Egyezmény kihirdetéséről
szóló törvényjavaslathoz
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája, amelyet a Nemzetközi
Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze, 1997. június 3-án, a 85. ülésszakán
döntött arról, hogy a munkaerőpiacok működése rugalmasságának fontosságára figyelemmel,
az ILO-nak meg kell kezdenie a díjat felszámoló munkaközvetítő ügynökségekről szóló
(módosított) 1949. évi Egyezmény rendelkezéseinek felülvizsgálatát.
Az 1949-ben elfogadott és az akkor fennállt feltételekhez képest rendkívül eltértek azok a
körülmények, amelyek között 1997-ben működtek a magán-munkaközvetítő ügynökségek és
ez szolgált alapul a felülvizsgálat megkezdéséhez. Az átdolgozott Egyezményt 1997. június
19-én fogadták el, amely „ A magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló 1997. évi
Egyezmény néven” idézhető.
Az Egyezmény szempontjából a magán-munkaközvetítő ügynökség fogalma igen átfogó, az
olyan állami hatóságtól független természetes vagy jogi személyt jelent, amely az alábbi
munkaerő-piaci szolgáltatások közül legalább egyet nyújt:
-	közvetítés,
-	munkaerő-kölcsönzés,
-	egyéb, az álláskereséssel kapcsolatos szolgáltatások, mint pl. tájékoztatás, és amelynek
nem célja a konkrét közvetítő tevékenység.
A Magyar Köztársaság Országgyűlése a 181. számú Egyezményt a 6/2002. (II. 7.) OGY
határozatával megerősítette, és felkérte a külügyminisztert, hogy a megerősítő okiratot
helyezze letétbe a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatójánál.
A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi
Hivatal főigazgatójánál 2003. szeptember 19-én megtörtént. A 181. számú Egyezmény 3.
bekezdése 18. cikkelyének megfelelően Magyarországra nézve az Egyezmény rendelkezései
2004. szeptember 19-én léptek hatályba.
Az Egyezmény 7. cikke értelmében a magán-munkaközvetítő ügynökségek a munkavállalók
felé sem közvetlenül, sem közvetve nem számíthatnak fel semmilyen díjat vagy költséget,
sem egészben, sem részlegesen.
A magyar jogrendszer jelenleg az Egyezményben foglalt követelményeknek teljes egészében
megfelel.
Az Alkotmány és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény vonatkozó rendelkezéseivel
összhangban, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27.
törvényerejű rendelet 13. §-ának (1) bekezdését figyelembe véve, az Országgyűlés által
megerősített nemzetközi szerződéseket törvénnyel kell kihirdetni.
16
17