﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T / 12498. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és a Belarusz Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 2002. február 19-én
aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
pénzügyminiszter
Budapest, 2004. november
2
2004. évi...............törvény
a Magyar Köztársaság és a Belarusz Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelem- és a vagyonadók területén, Budapesten, 2002. február 19-én
aláírt Egyezmény kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Belarusz Köztársaság
között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén, Budapesten, 2002.
február 19-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
(Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 2004. június 24. napján
megtörtént, és az Egyezmény 2004. június 24. napján hatályba lépett.)
2.	§ Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
"Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Belarusz Köztársaság között a kettős
adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelem- és a vagyonadók területén
A Magyar Köztársaság és a Belarusz Köztársaság attól az óhajtól vezérelve,
hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás
kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén, és
hogy kapcsolatukat továbbfejlesszék és előmozdítsák,
az alábbiak szerint állapodtak meg:
1.	Cikk
Személyi hatály
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy
mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.
3
2. Cikk
Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók
1.	Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki,
amelyeket az egyik Szerződő Állam, vagy annak helyi hatóságai vetnek ki, a
beszedés módjára való tekintet nélkül.
2.	Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendők mindazok az adók,
amelyeket a teljes jövedelem vagy teljes vagyon, illetve a jövedelem- vagy
vagyon részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon
elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett
bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke
értéknövekedésének adóját.
3.	Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen
kiterjed:
a)	Magyarország esetében:
(i)	a személyi jövedelemadó;
(ii)	a társasági adó;
(iii)	az osztalék adó;
(iv)	a telek adó;
(v)	az építmény adó
(a továbbiakban: „magyar adó”);
b)	Belorusszia esetében:
(i)	a jövedelem és nyereségek adója;
(ii)	a természetes személyek jövedelemadója;
(iii)	az ingatlanvagyon adója
(a továbbiakban: „belarusz adó”).
4.	Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve
hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a 3. bekezdésben foglalt
adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes
hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban
végrehajtott bármely lényeges változásról.
3.	Cikk
Általános meghatározások
1.	Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem
kíván:
4
a)	a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi
értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelenti;
b)	a „Belorusszia” kifejezés a Belarusz Köztársaságot és földrajzi
értelemben használva azt a területet jelenti, amely felett a Belarusz
Köztársaság a belarusz törvények szerint és a nemzetközi jognak megfelelően
szuverén jogokat és joghatóságot gyakorol;
c)	az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés
Magyarországot vagy Belorussziát jelenti a szövegösszefüggésnek
megfelelően;
d)	a „személy” kifejezés magába foglalja a természetes személyt, a
társaságot és bármely más személyi egyesülést;
e)	a „társaság” kifejezés a jogi személyeket vagy olyan jogalanyokat
jelenti, amelyek az adóztatás szempontjából önálló jogalanynak tekintendők;
f)	az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam
vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által
folytatott vállalkozást jelenti;
g)	a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy által üzemeltetett tengeri hajó, belvízi szállításban
üzemelő hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű igénybevételével végzett
bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót, a légi járművet vagy a közúti
szállító járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között
üzemeltetik;
h)	az „illetékes hatóság” kifejezés jelenti:
(i)	Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy
meghatalmazott képviselőjét;
(ii)	Belorusszia esetében az Adók és Illetékek Minisztériumát vagy
meghatalmazott képviselőjét,
i)	az „állampolgár” kifejezés jelenti:
(i)	minden olyan magánszemélyt, aki az egyik Szerződő Állam
állampolgárságával rendelkezik,
(ii)	minden olyan jogi személyt, társaságot, egyesülést vagy egyéb
olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását az egyik Szerződő
Államban hatályos jogszabályokból nyeri.
2.	Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely
időpontban történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül
szereplő kifejezéseknek — amennyiben a szövegösszefüggés mást nem
kíván — olyan jelentésük van, mint amit ennek az Államnak a jogszabályaiban
az adott időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az
Egyezmény alkalmazást nyer, ennek az Államnak az adójogszabályaiban foglalt
meghatározások az irányadók ennek az Államnak az egyéb jogszabályaiban
foglalt meghatározásokkal szemben.
5
4.	Cikk
Belföldi illetőségű személy
1.	Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a
Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési
helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles,
beleértve az Államot és annak bármely helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban
nem foglalja magába azokat a személyeket, akik ebben az Államban kizárólag
az ebben az Államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy vagyon
alapján adókötelesek.
2.	Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései
értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az
alábbiak szerint kell meghatározni:
a)	csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben
állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik
állandó lakóhellyel, csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek,
amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek
központja);
b)	amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van
létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó
lakóhellyel, csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek,
amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c)	amennyiben mindkét Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy
egyikben sincs, csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek,
amelynek állampolgára;
d)	amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké
sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a
kérdést.
3.	Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem
magánszemély mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, a Szerződő
Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
5.	Cikk
Telephely
1.	Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó
üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét
egészben vagy részben kifejti.
6
2.	A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
a)	az üzletvezetés helyét,
b)	a fiókot,
c)	az irodát,
d)	a gyártelepet,
e)	a műhelyt, és
f)	a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek
kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3.	A „telephely” kifejezés magában foglalja az építési területet, az
építkezési, szerelési vagy beszerelési munkálatokat, de csak amennyiben 12
hónapnál tovább tartanak.
4.	E Cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül
„telephelynek”:
a)	létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy
áruinak raktározása, kiállítása vagy leszállítása céljára;
b)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag
raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljára;
c)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a
célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d)	állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a
vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat
szerezzenek;
e)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a
vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű
tevékenységet folytassanak;
f)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)-e)
pontokban említett tevékenységek valamilyen kombinációját végezze, feltéve,
hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes
tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5.	Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy
személy — kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése
alkalmazandó — egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő
Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a
vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel
bírónak tekintendő ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében,
amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy
tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek,
ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés
rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.
6.	Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik
Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az
7
Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki,
feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.
7.	Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll,
amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti
tevékenységet fejt ki ebben a másik Államban (akár telephely útján, akár más
módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6.	Cikk
Ingatlan vagyonból származó jövedelem
1.	Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból
(beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet)
élvez, megadóztatható ebben a másik Államban.
2.	Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a
Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó
vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan
vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdaságban és az
erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket és az állatállományt, azokat a
jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések
nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az
ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy
kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való
jogot. Az előző mondat csak akkor alkalmazandó, ha a Szerződő Állam joga
megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. Hajók, légi járművek és közúti szállító
járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen
használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából
származó jövedelemre is alkalmazandók.
4.	Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából
származó jövedelemre és önálló tevékenység gyakorlására szolgáló ingatlan
vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.
8
7.	Cikk
Vállalkozási nyereség
1.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az
Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy
ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás
ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható
a másik Államban, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a
telephelynek tudható be.
2.	A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő
Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján
üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget
kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha önálló és
elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos
vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti
kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
3.	A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely
miatt felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános
ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merültek-e fel,
ahol a telephely található, vagy máshol.
4.	Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható
nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti
arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja
ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos
megosztás alapján állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási
módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban
legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.
5.	Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a
telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.
6.	Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható
nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és
alapos ok nincs az ellenkezőjére.
7.	Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz,
amelyekkel a jelen Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a
Cikkeknek a rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.
9
8.	Cikk
Nemzetközi szállítás
1.	Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy tengeri hajók, belvízi szállításban üzemelő hajók, légi
járművek vagy közúti szállító járművek nemzetközi forgalomban történő
üzemeltetéséből szerez, csak ebben az Államban adóztatható.
2.	E Cikk alkalmazásában tengeri hajók, belvízi szállításban üzemelő
hajók, légi jármű vagy közúti szállító járművek nemzetközi forgalomban való
üzemeltetéséből származó nyereség magába foglalja a hajók, a légi jármű vagy
a közúti szállító járművek személyzet nélkül való bérbeadásából származó
nyereséget, ha azokat nemzetközi forgalomban használják, amennyiben az ilyen
bérbeadásból származó nyereség az 1. bekezdésben említett nyereséggel függ
össze.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre
is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi
üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.
9.	Cikk
Kapcsolt vállalkozások
1.	Amennyiben
a)	az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a
másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy
tőkéjében részesedik, vagy
b)	ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő
Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának
vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi
vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan
feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független
vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a
vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért
el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően
megadóztatható.
2.	Ha az egyik Szerződő Állam ezen Állam valamely vállalkozásának a
nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá — és adóztat meg ennek
megfelelően —, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál
megadóztattak ebben a másik Államban, és az így hozzászámított nyereség
10
olyan nyereség, amelyet az elsőként említett Állam vállalkozása ért volna el, ha
a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben
független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik Állam
megfelelően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét,
amennyiben egyetért az elsőként említett Állam által végrehajtott kiigazítással.
Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni az
Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai
szükség esetén egyeztetnek egymással.
10.	Cikk
Osztalék
1.	Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet,
megadóztatható ebben a másik Államban.
2.	Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban, amelyben
az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ennek a Szerződő Államnak a
jogszabályai szerint is megadóztatható, ha azonban az osztalék haszonhúzója a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó
nem haladhatja meg:
a)	az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a haszonhúzó egy olyan
társaság (a személyi társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság
tőkéjében legalább 25%-os közvetlen részesedéssel bír;
b)	az osztalék bruttó összegének 15%-át minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség
után, amelyből az osztalékot fizetik.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e
korlátozások alkalmazási módját.
3.	E Cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, vagy
más nyereségből való részesedést biztosító jogokból — kivéve a
hitelköveteléseket — származó jövedelmet, valamint egyéb hasonló jogokból
származó olyan jövedelmet jelent, melyet annak az Államnak az adózási
jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a
részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az
osztaléknak egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik
11
Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű,
egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló
tevékenységet végez ebben a másik Államban egy ott lévő állandó bázis
segítségével és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik,
ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az
esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően,
alkalmazni.
5.	Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság
nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik
Állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az
osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy
ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen a másik
Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem pedig a
társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott
nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a
fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban
keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.
6.	Tekintet nélkül az 5. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű társaság, amely fiókteleppel rendelkezik a másik
Szerződő Államban, megadóztatható ebben a másik Államban ennek a
fióktelepnek betudható nyereség adóján felül. Ez az adó azonban nem
haladhatja meg a társaság nyeresége azon részének 10 %-át, amely a másik
Szerződő Államban esik adózás alá.
11.	Cikk
Kamat
1.	A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára fizetnek, ebben
a másik Államban adóztatható.
2.	Ugyanakkor ez a kamat abban a Szerződő Államban és annak az
Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezett, ha
azonban a kamat haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó
összegének 5 százalékát.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel
rendezik e korlátozás alkalmazási módját.
3.	E Cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből
származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár
12
ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja
különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és
az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz,
kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat. E
Cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni bírságok nem tekintendők
kamatnak.
4.	Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a
kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik
Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján
üzleti tevékenységet folytat, vagy ott lévő állandó bázisa segítségével szabad
foglalkozást folytat ebben a másik Államban, és a követelés, amely után a
kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz
kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az
esettől függően, alkalmazni.
5.	Valamely kamatot akkor kell az egyik Szerződő Államban
keletkezőnek tekinteni, ha annak kifizetője az Állam maga, annak helyi
hatósága vagy belföldi illetőségű személye. Ha azonban a kamatot fizető
személy, akár belföldi illetőségű személy az egyik Szerződő Államban, akár
nem, telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik az egyik Szerződő
Államban, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ehhez a telephelyhez
vagy állandó bázishoz kapcsolódik, és az ilyen telephelynek vagy állandó
bázisnak tudható be, akkor az ilyen kamatot abban az Államban keletkezettnek
kell tekinteni, ahol a telephely vagy állandó bázis található.
6.	Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy
kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat
összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja azt
az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója ilyen
kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e Cikk rendelkezéseit csak az
utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett
többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható marad,
az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
12.	Cikk
Jogdíj
1.	A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, ebben a
másik Államban adóztatható.
13
2.	Ugyanakkor ez a jogdíj abban a Szerződő Államban és annak az
Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezett, ha
azonban a jogdíj haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó
összegének 5 százalékát.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel
rendezik e korlátozás alkalmazási módját.
3.	E Cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés minden olyan jellegű
kifizetést jelent, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotás,
beleértve a mozgóképfilmeket és a rádiós és televíziós közvetítésre szolgáló
filmeket vagy szalagokat, szerzői joga, bármilyen szabadalom, védjegy, ipari
minta vagy modell, terv, titkos formula vagy eljárás használatáért vagy
használati jogáért, vagy műhold, kábel, optikai szál vagy hasonló technológia
útján történő továbbításért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos
felszerelés, beleértve a szállító járműveket, használatáért vagy használati
jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó
információért ellenértékként kapnak.
4.	Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj
egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő
Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti
tevékenységet folytat, vagy ott lévő állandó bázisa segítségével szabad
foglalkozást folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik,
ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az
esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell — az esettől függően —
alkalmazni.
5.	Jogdíj akkor tekintendő a Szerződő Államban keletkezőnek, ha a
kifizető maga ez az Állam, ennek helyi hatósága vagy ebben a Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban a jogdíjat fizető személynek,
függetlenül attól, hogy belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban vagy
nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel
kapcsolatban a jogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség felmerült, és ezt a
jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen jogdíj abban az
Államban keletkezőnek tekintendő, amelyben a telephely vagy állandó bázis
van.
6.	Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy kettejük
és egy harmadik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a
jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért
fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a jogdíj
haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodott volna, úgy e Cikk
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint
adóztatható, az Egyezmény más rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
14
13. Cikk
Elidegenítésből származó nyereség
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6.
Cikkben meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona
elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik Államban.
2.	Az a nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik,
amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő
telephelye üzleti vagyonának része, vagy amely egy olyan állandó bázishoz
tartozik, amellyel az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy
önálló tevékenység végzése céljára a másik Szerződő Államban rendelkezik,
beleértve az ilyen telephelynek (akár a vállalkozással együttesen, akár attól
függetlenül történő) vagy egy ilyen állandó bázisnak az elidegenítéséből elért
nyereséget, megadóztatható ebben a másik Államban.
3.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek
nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók, belvízi szállításban
üzemelő hajók, légi jármű vagy közúti szállító járművek, vagy ilyen tengeri
hajók, belvízi szállításban üzemelő hajók, légi jármű vagy közúti szállító
járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó
nyeresége csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.
4.	E Cikk 1., 2. és 3. bekezdéseiben nem említett vagyon
elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban
adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.
14.	Cikk
Önálló tevékenység
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy szabad
foglalkozásból vagy más önálló jellegű tevékenységből származó jövedelme
csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személynek tevékenysége
kifejtéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó bázis áll
rendelkezésére. Amennyiben ilyen állandó bázissal rendelkezik, a jövedelem
megadóztatható a másik Államban, de csak annyiban, amennyiben az ennek az
állandó bázisnak tudható be.
15
2.	A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az
önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási
tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök, építészek,
fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.
15.	Cikk
Nem önálló tevékenység
1.	A 16., 18., 19. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a
fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy nem önálló tevékenységért kap, csak ebben az
Államban adóztatható, kivéve, ha a tevékenységet a másik Szerződő Államban
végzik. Amennyiben a tevékenységet ott végzik, úgy az ezért kapott térítés
megadóztatható ebben a másik Államban.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet
az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő
Államban végzett nem önálló tevékenységre tekintettel kap, csak az elsőként
említett Államban adóztatható, ha:
a)	a kedvezményezett a másik Államban nem tartózkodik egyfolytában
vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott
adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon
belül, és
b)	a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében
fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik Államban, és
c)	a díjazást nem a munkaadónak a másik Államban lévő telephelye
vagy állandó bázisa viseli.
3.	Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő
Államban illetőséggel bíró személy által a nemzetközi forgalomban
üzemeltetett hajó, belvízi szállításban üzemelő hajók, légi jármű vagy közúti
szállító jármű fedélzetén végzett nem önálló tevékenységért járó díjazás
megadóztatható ebben a Szerződő Államban.
16
16. Cikk
Igazgatók tiszteletdíja
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy olyan minőségében élvez, mint
a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának
vagy bármely hasonló szervének tagja, megadóztatható ebben a másik
Államban.
17.	Cikk
Művészek és sportolók
1.	Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem,
amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy
előadóművészként mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész, vagy
zeneművészként vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen
minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a
másik Államban.
2.	Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen
minőségében kifejtett személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az
előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél
jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és a 15. Cikkek
rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az
előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.
3.	Tekintet nélkül e Cikk 1. és 2. bekezdésének a rendelkezéseire, az e
Cikkben említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban,
amelyikben a művész vagy a sportoló tevékenységét kizárólag ennek az
Államnak vagy a másik Államnak a közalapjaiból támogatják vagy a
tevékenységet a Szerződő Államok közötti kulturális egyezmény vagy
megállapodás alapján végzik. Ebben az esetben a jövedelem csak abban a
Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a művésznek vagy a sportolónak
illetősége van.
17
18.	Cikk
Nyugdíjak
1.	A nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személynek korábbi, nem önálló munkáért
fizetnek, csak ebben az Államban adóztatható.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, a nyugdíj és más
hasonló térítés, amelyeket az egyik Szerződő Állam társadalombiztosítási
jogszabályai alapján fizetnek korábbi munkaviszonyra tekintettel a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek, csak az elsőként említett
Szerződő Államban adóztatható.
19.	Cikk
Közszolgálat
1.	a) Fizetések, bérek és más nem nyugdíj jellegű díjazások, amelyeket
az egyik Szerződő Állam, vagy helyi hatósága fizet magánszemélynek, az ezen
Államnak, vagy hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban
adóztatható.
b) Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a
másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben a másik
Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az Államban olyan belföldi
illetőségű személy, aki:
(i)	ennek az Államnak az állampolgára; vagy
(ii)	nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az
Államban belföldi illetőségű személlyé.
2.	a) Minden olyan nyugdíj, amely az egyik Szerződő Állam, vagy helyi
hatósága által vagy az általuk létesített alapokból kerül kifizetésre egy
magánszemély részére az ezen Államnak, vagy hatóságának teljesített
szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.
b)	Ez a nyugdíj azonban csak a másik Szerződő Államban
adóztatható, ha a magánszemély ebben a másik Államban belföldi illetőségű
és ennek a másik Államnak az állampolgára.
3.	Az egyik Szerződő Állam vagy helyi hatósága által folytatott üzleti
tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre, bérekre
és más hasonló díjazásokra és nyugdíjakra a 15., 16. és 18. Cikkek
rendelkezései alkalmazandók.
18
20.	Cikk
Tanulók
Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanulók, ipari és kereskedelmi
tanulók vagy gyakornokok kapnak ellátásukra, tanulmányi vagy képzési
célokra, akik közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségűek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik
az elsőként említett Államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból
tartózkodnak, nem adóztathatók ebben az Államban, amennyiben az ilyen
kifizetések ezen az Államon kívüli forrásból származnak.
21.	Cikk
Tanárok és oktatók
1.	Az a tanár vagy oktató, aki az egyik Szerződő Államot két évet meg
nem haladó időtartamra meglátogatja kizárólag abból a célból, hogy ebben a
Szerződő Államban egyetemen, egyetemi kollégiumban vagy más elismert
kutató intézetben vagy felsőoktatási intézményben tanítson vagy felsőfokú
tanulmányokat folytasson (beleértve a kutatást) és aki közvetlenül ezen
látogatás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy volt, az
először említett Szerződő Államban mentes az adó alól az ilyen tanításért,
kutatásért kapott díjazás után két évet meg nem haladó időtartamra attól az
időponttól kezdve, amikor ilyen célból először látogatja meg ezt a Szerződő
Államot.
2.	Ennek a Cikknek az előző rendelkezései nem alkalmazandók olyan
díjazásra, amelyet a tanár vagy az oktató kutatás folytatásáért kap, ha a
kutatást egy meghatározott személy vagy személyek egyéni haszna érdekében
végzik.
22.	Cikk
Egyéb jövedelem
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy
jövedelmének az Egyezmény előző Cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is
keletkeznek, csak ebben az Államban adóztathatók.
19
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2.
bekezdésében meghatározott ingatlanból származó jövedelmen kívüli
jövedelmekre, ha az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely
útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet végez ebben a
másik Államban egy ott lévő állandó bázis segítségével, és a jog vagy a vagyon,
amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy
állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk
rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
23.	Cikk
Vagyon
1.	A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy tulajdonát képezi és a másik
Szerződő Államban fekszik, megadóztatható ebben a másik Államban.
2.	Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét
képezi, amellyel az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő
Államban rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személynek a másik Szerződő Államban lévő,
önálló tevékenység végzésére szolgáló állandó bázisához tartozik,
megadóztatható ebben a másik Államban.
3.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által a
nemzetközi forgalomban üzemelő tengeri hajókból, a belvízi szállításban
üzemelő hajókból, légi járműből és közúti szállító járművekből álló vagyon, és
az ilyen tengeri hajók, belvízi szállításban üzemelő hajók, légi jármű és közúti
szállító járművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak ebben az Államban
adóztatható.
4.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy minden más
vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.
24.	Cikk
A kettős adóztatás elkerülése
1.	Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
20
a)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan
jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezmény
rendelkezései szerint megadóztatható Belorussziában, Magyarország a b) és c)
pontban foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet vagy
vagyont az adó alól.
b)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan
jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10., 11. és 12. Cikk rendelkezései szerint
megadóztathatók Belorussziában, Magyarország lehetővé teszi az ilyen belföldi
illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely
megegyezik a Belorussziában megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban
nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a részét, amely a
Belorussziából származó ilyen jövedelemtételekre esik.
c)	Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely,
Magyarországon belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem, vagy a
tulajdonát képező vagyon mentesül az adó alól Magyarországon, Magyarország
mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme vagy
vagyona utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet
vagy vagyont.
2.	Belorussziában a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
Amennyiben a Belorussziában belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet
(nyereséget) élvez, vagy olyan vagyona van, amely jelen Egyezmény
rendelkezései szerint megadóztatható Magyarországon, úgy Belorusszia
lehetővé teszi:
a)	a fenti belföldi illetőségű személy jövedelmének (nyereségének)
adójából azon összeg levonását, amely megegyezik a Magyarországon
megfizetett jövedelemadó (nyereségadó) összegével;
b)	a fenti belföldi illetőségű személy ingatlan vagyonának adójából azon
összeg levonását, mely megegyezik a Magyarországon megfizetett ingatlan
vagyonadó összegével.
Az így levont összeg azonban egyik esetben sem haladhatja meg a
levonás előtt számított jövedelem- (nyereség-) vagy vagyonadónak azt a részét,
amely az esettől függően, Magyarországon adóztatható jövedelemre
(nyereségre) vagy vagyonra esik.
21
25.	Cikk
Egyenlő elbánás
1.	Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik
Szerződő Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá,
amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő
kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények
között — különös tekintettel a belföldi illetőségre — alá vannak vagy alá
lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire,
azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik
vagy mindkét Szerződő Államban.
2.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű hontalan személyek
egyik Szerződő Államban sem lesznek alávetve semmilyen adózásnak vagy
azzal kapcsolatos követelménynek, ami más vagy terhesebb, mint azon adózás
vagy az azzal kapcsolatos követelmény, amelynek ugyanolyan körülmények
között az illető Állam állampolgárai, különösen az illetőségre tekintettel alá
vannak vagy alá lehetnek vetve.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő
Államban lévő telephelyét ebben a másik Államban nem lehet
kedvezőtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Államnak azonos
tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő
akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személyeknek olyan, a polgári jogállás
vagy családi kötelezettségek alapján járó személyi kedvezményeket,
mentességeket és levonásokat nyújtson az adózásban, amelyekben a saját
területén belföldi illetőségű személyeket részesíti.
4.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség
az ilyen vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál ugyanolyan
feltételek mellett levonható, mintha azokat az először említett Államban
belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9. Cikk 1.
bekezdésének, a 11. Cikk 6. bekezdésének vagy a 12. Cikk 6. bekezdésének
rendelkezései alkalmazandók.
Hasonlóképpen az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozásai
ugyanolyan feltételek mellett levonhatók az ilyen vállalkozás adóköteles
vagyonának megállapítására, mintha ezek a tartozások az elsőként említett
Államban belföldi illetőségű személlyel szemben álltak volna fenn.
22
5.	Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje
teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban
belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt
van, nem vethetők az elsőként említett Államban olyan adóztatás vagy azzal
összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás
és azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az elsőként említett Állam
más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
6.	E Cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire,
bármilyen fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók.
26.	Cikk
Egyeztető eljárás
1.	Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő
Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni,
amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az
Államoknak a belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetőségektől
függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes
hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 25. Cikk 1.
bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához,
amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést
követő három éven belül kell előterjeszteni, amely az Egyezmény
rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezetett.
2.	Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja,
és önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az
ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös
egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll
összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerződő
Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül végre kell
hajtani.
3.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy
az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket
és kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat
tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős
adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
4.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések
értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül
érintkezhetnek.
23
27.	Cikk
Információcsere
1.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az
Egyezmény rendelkezéseinek vagy a Szerződő Államokban az Egyezmény
hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belső jogszabályi rendelkezéseknek
végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az ezek szerinti
adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk
nem korlátozza. A Szerződő Államnak az így kapott tájékoztatást ugyanúgy
titokként kell kezelnie, mint az ennek az Államnak a belső jogszabályai alapján
megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve
a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az
Egyezmény hatálya alá eső adók megállapításával, vagy beszedésével, ezek
érvényesítésével és a vonatkozó peres eljárással, vagy az ezekkel az adókkal
kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek a személyek vagy
hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános
bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatást
nyilvánosságra hozhatják.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők
úgy, mintha valamelyik Szerződő Államot köteleznék:
a)	az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy
államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedések hozatalára;
b)	olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy másik Szerződő
Állam jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem
szerezhető be;
c)	olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari,
kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást tárna fel, vagy
amelynek felfedése ellentmondana a közrendnek.
28.	Cikk
Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy
konzuli képviseletek tagjait a nemzetközi jog általános szabályai szerint, vagy
külön egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.
24
29.	Cikk
Hatálybalépés
1.	A Szerződő Államok értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény
hatályba lépéséhez belső jogszabályaik szerint szükséges eljárásnak eleget
tettek.
2.	Az Egyezmény az értesítések közül a későbbinek a keltekor lép
hatályba, és rendelkezései alkalmazandók:
a)	a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatályba
lépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett
jövedelemre;
b)	az egyéb adók tekintetében az olyan adókra, amelyek az Egyezmény
hatályba lépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azután
kezdődő bármely adózási időszakra vethetők ki.
30.	Cikk
Felmondás
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam
fel nem mondja. Az Egyezményt annak hatályba lépésétől számított öt év után
bármelyik Szerződő Állam bármikor felmondhatja úgy, hogy legalább hat
hónappal megelőzően a felmondásról diplomáciai úton értesítést küld.
Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:
a)	a forrásnál levont adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés
adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett
jövedelemre;
b)	az egyéb adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának
évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely
adózási időszakra kivethető adókra vonatkozóan.
Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az
Egyezményt aláírták.
25
Készült két példányban Budapesten, 2002. február 19. napján magyar, belarusz
és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén
az angol nyelvű szöveg irányadó.
a Magyar Köztársaság nevében	a Belarusz Köztársaság nevében
JEGYZŐKÖNYV
A Magyar Köztársaság és a Belarusz Köztársaság között a jövedelem-
és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás
kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény aláírásakor az alulírottak
megállapodtak abban, hogy a következő rendelkezések az Egyezmény
elválaszthatatlan részét képezik:
1.	Az Egyezmény alkalmazásában a "capital" kifejezés Belorusszia
esetében "property"-t jelent.
2.	A 14. Cikkhez:
Megállapítást nyert, hogy az "állandó bázis" állandó helyet jelent, mint
amilyen az iroda vagy a helyiség, amelyen keresztül a természetes személy
önálló tevékenységét teljesen vagy részben folytatja.
Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak a
Jegyzőkönyvet aláírták.
Készült két példányban Budapesten, 2002. február 19. napján magyar, belarusz
és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén
az angol nyelvű szöveg irányadó.
a Magyar Köztársaság nevében	a Belarusz Köztársaság nevében"
3.	§ (1) Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, az Egyezmény
rendelkezéseit azonban az Egyezmény 29. Cikk 2. bekezdés a) pontja alá eső
adók tekintetében a 2005. január 1-jén vagy azt követően keletkezett
26
jövedelemre, a 29. Cikk 2. bekezdés b) pontja alá eső adók tekintetében a 2005.
január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adózási időszakra kivethető adókra
kell alkalmazni.
(2) E törvény végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
27
I N D O K O L Á S
A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődését nagymértékben elősegíti a jogilag
megfelelően szabályozott gazdasági környezet. Magyarország az egykori
Szovjetunió függetlenné vált államainak jelentős részével már kötött kettős
adóztatás elkerülését szolgáló egyezményt. Belorussziának az adott térségben
betöltött gazdasági szerepe, Magyarországhoz való viszonylagos közelsége
indokolta a szerződés létrehozását.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények fő célja, hogy az adóztatás
szabályozásával, kiszámíthatóvá tételével a szerződő felek támogassák mindkét
állam befektetőit. A egyezmény hatálya a jövedelem- és a vagyonadókra terjed
ki. Jelentősége, hogy alkalmazásával kizárja a magánszemélyek, illetve
vállalkozások jövedelmének, vagyonának kettős adóztatását, oly módon, hogy
ugyanazon jövedelem vagy vagyontárgy tekintetében csak az egyik államban
kell adózniuk, mert a másik állam vagy lemond az adóztatásról, vagy lehetővé
teszi a külföldön megfizetett adó beszámítását a nála esedékes adókba.
Az Egyezményt a szerződő felek alkotmányos előírásaiknak megfelelően
megerősítették. Ennek alapján az Egyezmény 2004. június 24-én hatályba
lépett, rendelkezéseit pedig a 29. Cikk 2. bekezdésének a) és b) pontjában
foglaltaknak megfelelően kell alkalmazni.
Az Egyezmény tartalmát tekintve törvényhozási tárgyat érint, ezért a
nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás
rendjének törvényi előírásai szerint kihirdetésére törvényben van mód.