﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/12642. számú
törvényjavaslat
•	r i • i r	r i ••	r	i	r i	r, f f r i
egyes szociális tárgyú törvények módosításáról
Előadó:	Dr. Göncz Kinga
•	£*• r r •	ifit*	•	• r • r
ifjúsági, családügyi, szociális és
esélyegyenlőségi
miniszter
Budapest, 2004. november
Törvényjavaslat
•	r i • i r	r i ••	r	i	r i	f. r r r i
egyes szociális tárgyú törvények modositasarol
I.
^ szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
módosítása
1. §
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
(a továbbiakban: Szt.) 4. §-a (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki,
egyidejűleg a bekezdés h) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„g) szociális szolgáltató: az a személy vagy szervezet, amely kizárólag a
60-65/E. §-ban meghatározott szociális alapszolgáltatásokat nyújtja. Ha
jogszabály másként nem rendelkezik, a szociális szolgáltatókra a szociális
intézményekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni;
h) szociális intézmény: az e törvényben meghatározott nappali, illetve
bentlakásos ellátást nyújtó szervezet;”
2.	§
Az Szt. III. címe a következő 4/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel
egészül ki:
„A szociális igazgatás szervei
4/A. § (1) Az e törvényben meghatározott szociális feladat- és hatásköröket
a)	a helyi önkormányzat képviselő-testülete,
b)	a települési önkormányzat polgármestere,
c)	a települési önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző),
d)	a megyei, fővárosi szociális és gyámhivatal (a továbbiakban: megyei
szociális és gyámhivatal)
gyakorolja (a továbbiakban az a)-d) pontokban foglaltak együtt: szociális
hatáskört gyakorló szerv).
(2) A jegyző
a)	első fokon dönt a hatáskörébe utalt hatósági ügyekben,
b)	ellátja e törvényben és külön jogszabályokban meghatározott egyéb
feladatokat.
(3)	A megyei szociális és gyámhivatal
a)	első fokon dönt a hatáskörébe utalt hatósági ügyekben,
b)	ellátja az illetékességi területéhez tartozó települési jegyző szakmai
irányítását, felettes szervként jár el a (2) bekezdés a) pontja szerinti hatósági
ügyekben,
c)	ellátja e törvényben és külön jogszabályokban meghatározott egyéb
feladatokat.
(4)	A megyei szociális és gyámhivatal a megyei, fővárosi közigazgatási
hivatal szociális feladat- és hatáskörrel rendelkező ágazati szakigazgatási szerve.
(5)	A szociális ágazatért felelős miniszter végzi a megyei szociális és
gyámhivatal szakmai irányítását, és - ha jogszabály kivételt nem tesz - felettes
szervként jár el a megyei szociális és gyámhivatal hatósági ügyeiben.”
3.	§
Az Szt. 10. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a települési önkormányzat
képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó pénzbeli és természetbeni ellátásoknál
a nyilatkozat és az igazolás tartalmának, illetve benyújtásának részletes
szabályait rendeletben szabályozza.”
4.	§
Az Szt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Szociális rászorultság esetén a jogosult számára
a)	a települési önkormányzat jegyzője az e törvényben meghatározott
feltételek szerint
aa)	időskorúak járadékát,
ab)	rendszeres szociális segélyt,
ac)	a 41. § (1) bekezdésében és a 43/A. § (1) bekezdésében foglalt ápolási
díjat;
b)	a települési önkormányzat képviselő-testülete az e törvényben, illetve az
önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint
ba)	a 38. § (1) bekezdésében foglalt lakásfenntartási támogatást,
bb)	a 43/B. § (1) bekezdésében foglalt ápolási díjat,
bc)	átmeneti segélyt,
bd)	temetési segélyt
állapít meg (a továbbiakban együtt: szociális rászorultságtól függő pénzbeli
ellátások).”
5.	§
Az Szt. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § A települési önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó
pénzbeli ellátásokat kiegészítheti, és a szociálisan rászorultak részére - a
rendeletében meghatározott módon és feltételek szerint - más pénzbeli
támogatásokat is megállapíthat.”
6.	§
(1)	Az Szt. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a szociális rászorultságtól
függő pénzbeli ellátások iránti kérelmet
a)	a jegyző hatáskörébe tartozó ellátás esetén a kérelmező lakóhelye szerint
illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalánál,
b)	a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó
ellátás esetén az önkormányzat rendeletében meghatározott önkormányzati
szervnél
kell előterjeszteni.”
(2)	Az Szt. 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a települési önkormányzat
képviselő-testülete rendeletben szabályozza a hatáskörébe tartozó pénzbeli
ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint
ellenőrzésének szabályait.”
7. §
Az Szt. 32/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az időskorúak járadéka a megélhetést biztosító jövedelemmel nem
rendelkező időskorú személyek részére nyújtott támogatás. A települési
önkormányzat jegyzője időskorúak járadékában részesíti azt
a)	a 62. életévét, illetőleg a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött
személyt, akinek saját és vele együtt lakó házastársa, élettársa jövedelme alapján
számított egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj
mindenkori legkisebb összegének 80%-át,
b)	az egyedülálló, 62. életévét, illetőleg a reá irányadó nyugdíjkorhatárt
betöltött, de 75 évesnél fiatalabb személyt, akinek havi jövedelme nem haladja
meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 95%-át,
c)	az egyedülálló, 75. életévét betöltött személyt, akinek havi jövedelme
nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-
át”
8. §
Az Szt. 32/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az időskorúak járadékának havi összege
a)	jövedelemmel nem rendelkező
aa)	32/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogosult esetén az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a,
ab)	32/B. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti jogosult esetén az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 95%-a,
ac)	32/B. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti jogosult esetén az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-a;
b)	jövedelemmel rendelkező jogosult esetén az a) pont szerinti összegnek
és a jogosult havi jövedelmének a különbözete.”
9.	§
Az Szt. 37/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37/A. § (1) A rendszeres szociális segély a megélhetést biztosító
jövedelemmel nem rendelkező, hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú
személyek részére nyújtott támogatás. A települési önkormányzat, 2006. január
1-jétől a települési önkormányzat jegyzője rendszeres szociális segélyt állapít
meg annak az aktív korú személynek, aki
a)	egészségkárosodott, vagy
b)	nem foglalkoztatott,
feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított. A b) pont szerinti
személy esetében a rendszeres szociális segély megállapításának feltétele, hogy
vállalja a beilleszkedését segítő programban való részvételt.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában egészségkárosodott
személynek minősül az, aki
a)	munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, vagy
b)	vakok személyi járadékában részesül, vagy
c)	fogyatékossági támogatásban részesül.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem foglalkoztatott
személynek minősül az, akinek esetében
a)	a munkanélküli járadék, illetőleg a jövedelempótló támogatás folyósítási
időtartama lejárt, és álláskeresést ösztönző juttatásban nem részesül, vagy
b)	a munkanélküli járadék folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt a
folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységet
követően az Flt. alapján munkanélküli járadékra nem szerez jogosultságot, vagy
c)	a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző két
évben a megyei, fővárosi munkaügyi központtal (a továbbiakban: munkaügyi
központ), illetőleg annak kirendeltségével, vagy a lakó-, tartózkodási hely
szerint illetékes települési önkormányzat által kijelölt szervvel (a továbbiakban:
együttműködésre kijelölt szerv) legalább egy év időtartamig együttműködött,
vagy
d)	az ápolási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás,
a rendszeres szociális járadék, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka,
az átmeneti járadék, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj
folyósítása megszűnt, és közvetlenül a kérelem benyújtását megelőzően a
munkaügyi központtal, illetve annak kirendeltségével, vagy az együttműködésre
kijelölt szervvel legalább három hónapig együttműködött,
és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve a települési önkormányzat
által szervezett foglalkoztatást és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett
munkát.
(4)	Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése
a)	az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme,
valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,
b)	az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme
nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-át,
valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át
és vagyona sem neki, sem családjának nincs.
(5)	A (3) bekezdés c) és d) pontja szerinti együttműködés időtartamának
számításánál a munkaügyi központ, illetve az együttműködésre kijelölt szerv
által felajánlott és a nem foglalkoztatott személy által elvállalt munka
időtartamát figyelmen kívül kell hagyni.
(6)	A családi jövedelemszámításnál a rendszeres szociális segélyt igénylő
részére a kérelem benyújtását megelőzően folyósított rendszeres pénzellátás
összegét figyelmen kívül kell hagyni.
(7)	A rendszeres szociális segélyre való jogosultság
a)	a (3) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a munkanélküliek
jövedelempótló támogatása, illetőleg az Flt. alapján folyósított munkanélküli
járadék, vagy álláskeresést ösztönző juttatás időtartamának kimerítésétől,
b)	a (3) bekezdés b) pontjában foglalt esetben a kereső tevékenység
megszűnésétől,
c)	a (3) bekezdés d) pontja szerinti rendszeres pénzellátás folyósításának
megszűnésétől
számított tizenkettő hónapon belül benyújtott kérelem alapján állapítható meg.”
10.	§
Az Szt. 37/B. §-a (1) bekezdésének aa) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított
ellátást meg kell szüntetni annak a személynek, aki]
„aa) egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [4. § (1) bek. i) pont],
kivéve, ha annak összege nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb
összegének 80%-át egészségkárosodott személy esetében, 70%-át pedig nem
foglalkoztatott személy esetében,”
11.	§
Az Szt. 37/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37/D. § (1) A nem foglalkoztatott személy a rendszeres szociális segély
folyósításának feltételeként együttműködésre köteles, amelynek keretében
a)	az együttműködésre kijelölt szervnél nyilvántartásba veteti magát, és
b)	a beilleszkedését segítő programról írásban megállapodik az
együttműködésre kijelölt szervvel, továbbá
c)	teljesíti a beilleszkedését segítő programban foglaltakat.
(2)	A települési önkormányzat az általa fenntartott intézmény vagy más
szerv útján gondoskodik az (1) bekezdés szerinti együttműködés intézményi
feltételeiről.
(3)	A beilleszkedést segítő program a rendszeres szociális segélyben
részesülő személy szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodva a
következőkre terjedhet ki:
a)	az együttműködésre kijelölt szervvel való kapcsolattartásra,
b)	a nem foglalkoztatott személy számára előírt egyéni képességeket
fejlesztő vagy az életmódot formáló foglalkozáson, tanácsadáson, illetőleg a
munkavégzésre történő felkészülési programban való részvételre,
c)	a felajánlott és számára - a 37/H. § (6) bekezdése szerint - megfelelő
munkalehetőség elfogadására,
d)	a munkaügyi központnál munkanélküliként történő nyilvántartásba
vételre és az elhelyezkedés érdekében a munkaügyi központtal való
együttműködésre.
(4)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás a 18. §-ban foglaltakon
túl a nem foglalkoztatott személy iskolai végzettségét és szakképzettségét
tartalmazza.
(5)	A települési önkormányzat rendeletben szabályozza az együttműködés
eljárási szabályait, továbbá a beilleszkedést segítő programok típusait és az
együttműködési kötelezettség megszegésének eseteit.”
12.	§
(1)	Az Szt. 37/E. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A rendszeres szociális segély havi összege]
„a) jövedelemmel nem rendelkező egészségkárosodott jogosult esetén az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, nem foglalkoztatott
személy esetén 70%-a;”
(2)	Az Szt. 37/E. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(3) A tárgyhóra járó rendszeres szociális segély összegét a segély
szüneteltetésének időtartamára jutó, valamint az alkalmi munkavállalási napokra
jutó segély összegével csökkenteni kell.”
13.	§
Az Szt. 37/F. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37/F. § A települési önkormányzat, 2006. január 1-jétől a települési
önkormányzat jegyzője a rendszeres szociális segélyre való jogosultságot évente
felülvizsgálja. Ha a segélyre való jogosultság feltételeinek felülvizsgálata
nyomán megállapítást nyer, hogy a feltételek továbbra is fennállnak, a települési
önkormányzat, 2006. január 1-jétől a települési önkormányzat jegyzője a segélyt
tovább folyósítja. A nem foglalkoztatott személy részére a segély akkor
folyósítható tovább, ha - az általános jogosultsági feltételek fennállása mellett -
a 37/D. §-ban foglaltaknak megfelelően a települési önkormányzat által kijelölt
szervvel együttműködött.”
14.	§
(1)	Az Szt. 37/G. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(5) A hajléktalan nem foglalkoztatott személynek a 37/D. §-ban előírt
együttműködési kötelezettsége azzal a lakó- vagy tartózkodási helye szerinti
települési önkormányzat által kijelölt szervvel áll fenn, amelynek határozata,
2006.	január 1-jétől amely jegyzőjének határozata alapján a főjegyző a
rendszeres szociális segélyt folyósítja. Amennyiben a rendszeres szociális
segélyt a (7) bekezdés szerint a fővárosi önkormányzat, 2006. január 1-jétől a
fővárosi főjegyző állapította meg, a hajléktalan nem foglalkoztatott személy
együttműködési kötelezettsége a fővárosi önkormányzat által kijelölt szervvel áll
fenn.”
(2)	Az Szt. 37/G. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(7) A fővárosban a hajléktalanok rendszeres szociális segélyezése a
fővárosi önkormányzat, 2006. január 1-jétől a fővárosi főjegyző feladata.”
15.	§
Az Szt. a következő 37/H. §-sal egészül ki:
„37/H. § (1) A települési önkormányzat a nem foglalkoztatott személyek
munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében foglalkoztatást szervez. A
foglalkoztatási kötelezettség közmunka, közhasznú munka vagy közcélú munka
(a továbbiakban együtt: az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás)
biztosításával teljesíthető. Az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás
időtartama legalább harminc munkanap, kivéve, ha a nem foglalkoztatott
személyt alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatják. Az alkalmi
munkavállalói könyvvel közcélú munka keretében történő foglalkoztatásra
abban az esetben kerülhet sor, ha a foglalkoztatás első napjától számított hat
hónapon belül a foglalkoztatás együttes időtartama eléri a harminc munkanapot.
A foglalkoztatás megszervezését az önkormányzat másik önkormányzattal
létrehozott társulás vagy más szerv útján is végezheti.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásában közcélú munka alatt az olyan
közmunkának vagy közhasznú munkának nem minősülő állami vagy helyi
önkormányzati feladat ellátását kell érteni, amelynek teljesítéséről - jogszabály
alapján - a települési önkormányzat gondoskodik.
(3)	A nem foglalkoztatott személy által egybefüggően végzett közcélú
munka időtartama a 12 hónapot nem haladhatja meg. A nem foglalkoztatott
személy ezen foglalkoztatásának megszűnését követő 12 hónapon belül - egyéb
feltételek fennállása esetén - ismételten akkor foglalkoztatható közcélú munka
keretében, ha a személy nem jogosult munkanélküli járadékra.
(4)	A közcélú munkára való felkészítés érdekében az önkormányzat
betanítást szervezhet, amelynek időtartama nem haladhatja meg a foglalkoztatási
napok számának 20%-át, és nem lehet több, mint 40 munkanap. A betanítás
időtartama közcélú munkavégzésnek minősül.
(5)	Közcélú munka keretében foglalkoztatható
a)	a rendszeres szociális segélyre jogosult,
b)	a 37/A. § (3) bekezdésének c)-d) pontjában foglaltak szerint
együttműködő,
c)	a rendszeres szociális segélyre a munkanélküli járadékra való
jogosultsága miatt már nem jogosult
nem foglalkoztatott személy.
(6)	A nem foglalkoztatott személy akkor köteles a felajánlott munkát
elfogadni, ha
a)	a munka a szakképzettségének, iskolai végzettségének, vagy annál
eggyel alacsonyabb szintű végzettségnek, vagy az általa utoljára legalább hat
hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének, valamint az Flt. 25. §-a (2)
bekezdésének b) és d) pontjának megfelel, és
b)	a várható havi kereset eléri a mindenkori kötelező legkisebb munkabér
összegét,
c)	a részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkahely és a lakóhely közötti
naponta történő oda- és visszautazás ideje az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének d)
pontjában meghatározott időtartam felét nem haladja meg és várható havi
keresete legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegének
időarányos részét eléri.”
16.	§
(1)	Az Szt. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ápolási díjra jogosult - a jegyes kivételével - a hozzátartozó [Ptk.
685. § b) pontja], ha állandó és tartós gondozásra szoruló
a)	súlyosan fogyatékos, vagy
b)	tartósan beteg 18 év alatti
személy gondozását, ápolását végzi.”
(2)	Az Szt. 41. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az ápolási díjat - a 43/B. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével - az
ápolást végző személy lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat,
2006.	január 1-jétől annak jegyzője állapítja meg.”
(3)	Az Szt. 41. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„b) tartósan beteg az a személy, aki előreláthatólag három hónapnál
hosszabb időtartamban állandó ápolást, gondozást igényel.”
17.	§
Az Szt. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„43. § (1) Az ápolási díj megállapítása iránti kérelemhez csatolni kell a
háziorvos
a)	igazolását arról, hogy az ápolt
aa)	súlyosan fogyatékos, vagy
ab)	tartósan beteg,
b)	arra vonatkozó szakvéleményét, hogy az ápolt állandó és tartós
gondozásra szorul.
(2)	A háziorvos az (1) bekezdés a) pontjában foglalt igazolást
a)	az Országos Orvosszakértői Intézet orvosi bizottságának szakvéleménye,
vagy
b)	a megyei gyermek-szakfőorvos igazolása, vagy
c)	a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmény vagy területileg illetékes
szakrendelő intézet szakorvosa által kiadott zárójelentés, igazolás
alapján állítja ki.
(3)	A háziorvos az (1) bekezdés aa) pontjában foglalt igazolást a Tanulási
Képességet Vizsgáló Szakértő Bizottság szakvéleménye alapján is kiállíthatja.
(4)	Az ápolási díjat kérelmező személy, illetve az ápolási díjat megállapító
szerv
a)	az (1) bekezdés a) pontjában foglalt igazolás felülvizsgálatát az Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes városi
intézetének tisztiorvosa által kijelölt, az ápolást indokoló diagnózis szerinti
szakorvostól vagy szervtől,
b)	az (1) bekezdés b) pontjában foglalt szakvélemény felülvizsgálatát az
ápolt személy tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fővárosi szociális
módszertani intézménytől
kérheti.”
18. §
Az Szt. a következő 43/A-43/B. §-sal egészül ki:
„43/A. § (1) A települési önkormányzat, 2006. január 1-jétől a települési
önkormányzat jegyzője a fokozott ápolást igénylő súlyosan fogyatékos személy
gondozását, ápolását végző személy kérelmére a 44. § (1) bekezdésének b)
pontjában foglalt összegű ápolási díjat állapít meg.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazása során fokozott ápolást igénylő az a
személy, aki mások személyes segítsége nélkül önállóan nem képes
a)	étkezni, vagy
b)	tisztálkodni, vagy
c)	öltözködni, vagy
d)	illemhelyet használni, vagy
e)	lakáson belül - segédeszköz igénybevételével sem - közlekedni,
feltéve, hogy esetében az a)-e) pontokban foglaltak közül legalább három
egyidejűleg fennáll.
(3)	A települési önkormányzat, 2006. január 1-jétől a települési
önkormányzat jegyzője a (2) bekezdésben foglalt feltételek fennállásáról az
ápolt személy tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fővárosi szociális
módszertani intézmény szakvéleménye alapján dönt.
43/B. § (1) A települési önkormányzat képviselő-testülete - az
önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek fennállása esetén - ápolási
díjat állapíthat meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan
beteg személy ápolását, gondozását végzi. A jogosultság megállapítása
szempontjából figyelembe vehető egy főre számított havi családi
jövedelemhatárt úgy kell szabályozni, hogy az önkormányzat rendelete az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedülálló esetén annak
150%-ánál alacsonyabb jövedelmi jogosultsági feltételt nem írhat elő.
(2) Az (1) bekezdésben, valamint a 43/A. § (1) bekezdésében foglalt
ápolási díj megállapítása során a 41-43. §-okban foglaltakat megfelelően
alkalmazni kell.”
19. §
(1)	Az Szt. 44. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) Az ápolási díj havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb
összegének
a)	a 41. § (1) bekezdésében foglalt esetben 100%-a,
b)	a 43/A. § (1) bekezdésében foglalt esetben 130%-a,
c)	a 43/B. § (1) bekezdésében foglalt esetben legalább 80%-a.
(2) Az ápolási díj havi összege a más rendszeres pénzellátásban részesülő
jogosult esetén az (1) bekezdés szerinti összegnek és a jogosult részére
folyósított más rendszeres pénzellátás havi összegének a különbözete. Ha a
különbözet az ezer forintot nem éri el, a jogosult részére ezer forint összegű
ápolási díjat kell megállapítani.”
(2)	Az Szt. 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ápolási díjra való jogosultság feltételeit a jogosultságot megállapító
szerv kétévente legalább egyszer felülvizsgálja.”
20. §
Az Szt. a következő 50/A. §-sal egészül ki:
„50/A. § (1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban:
OEP) a közgyógyellátásra jogosult személy jogosultságáról hatósági
nyilvántartást vezet.
(2)	A nyilvántartás tartalmazza a jogosult
a)	személyes azonosító adatait (név, születési név, anyja neve, születési
hely, születési idő, lakóhely, tartózkodási hely),
b)	társadalombiztosítási azonosító jelét,
c)	a közgyógyellátásra való jogosultság kezdő és befejező időpontját,
d)	a közgyógyellátásra való jogosultság megállapításáról döntést hozó
szerv megnevezését és határozatának számát.
(3)	A nyilvántartás adatainak megismerésére a jogosultság vizsgálata
céljából a gyógyszertár jogosult. A gyógyszertár a közgyógyellátás keretében
történő gyógyszerkiadást megelőzően ellenőrzi, hogy az igazolványon
feltüntetett személy szerepel-e a hatósági nyilvántartásban.
(4)	Az OEP a tárolt adatokat a közgyógyellátásra való jogosultság
megszűnését követő 5 év elteltével törli a nyilvántartásból.”
21. §
(1)	Az Szt. 55. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Az adósságkezelési szolgáltatás a szociálisan rászorult személyek részére
nyújtott, lakhatást segítő ellátás. A települési önkormányzat adósságkezelési
szolgáltatásban részesítheti azt a családot vagy személyt”
(2)	Az Szt. 55. §-a (2) bekezdésének felvezető mondata és a)-b) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az (1) bekezdés alkalmazása során adósságnak minősül a lakhatási
költségek körébe tartozó
a)	közüzemi díjtartozás (vezetékes gáz-, áram-, távhőszolgáltatási, víz- és
csatornahasználati, szemétszállítási, több lakást tartalmazó lakóépületeknél,
háztömböknél központi fűtési díjtartozás),
b)	közösköltség-hátralék,”
(3)	Az Szt. 55. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés c) pontjában említett összeghatárt úgy kell
szabályozni, hogy az önkormányzat rendelete az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül élő esetén annak 200%-ánál
alacsonyabb jövedelmet jogosultsági feltételként nem írhat elő.”
(4)	Az Szt. 55. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adósságkezelési szolgáltatás időtartama - a (6) bekezdés szerinti
eset kivételével - legfeljebb tizennyolc hónap, amely indokolt esetben egy
alkalommal hat hónappal meghosszabbítható.”
(5)	Az Szt. 55. §-a a következő (6)-(8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg
a jelenlegi (6)-(7) bekezdés jelölése (9)-(10) bekezdésre módosul:
„(6) Ha a (2) bekezdés d) pontja szerinti adósság az (5) bekezdés szerinti
időtartam alatt nem kezelhető, az adósságkezelési szolgáltatás időtartama
legalább huszonnégy, de legfeljebb hatvan hónap, amennyiben
a)	az adósság összege meghaladja a kettőszázezer forintot,
b)	a tartozás meghaladja a hitellel terhelt ingatlan forgalmi értékének 50%-
át, és
c)	az adós hozzájárul az adósságkezelés időtartamára a támogatás összegét
biztosító jelzálogjognak ingatlanára történő bejegyzéséhez, valamint ahhoz,
hogy ingatlanát az adósságkezelési szolgáltatás időtartama alatt csak az
önkormányzat hozzájárulásával idegenítheti el.
(7)	A jelzálogjog bejegyzésének és az elidegenítési tilalom ténye
feljegyzésének kezdeményezéséről az adósságkezelési szolgáltatásra való
jogosultságot megállapító határozat rendelkezik. A határozat egy példányát az
ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalhoz meg kell küldeni. A földhivatal
a jelzálogjogot és az elidegenítési tilalmat az önkormányzat javára az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzi, illetőleg feljegyzi.
(8)	A (7) bekezdésnek az elidegenítési tilalom feljegyzésével összefüggő
rendelkezéseit az 1988. december 31-ét megelőzően hatályban volt jogszabályok
alapján megkötött egyes lakáscélú hitelszerződésből eredő hátralékok törlesztési
kötelezettségének külön jogszabály szerinti felfüggesztésével kapcsolatos eljárás
során is megfelelően alkalmazni kell.”
22. §
(1)	Az Szt. 55/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) Az adósságcsökkentési támogatás mértéke nem haladhatja meg az
adósságkezelés körébe bevont adósság 75%-át, és összege legfeljebb
kettőszázezer forint, az 55. § (6) bekezdése szerinti esetben legfeljebb
négyszázezer forint lehet. A támogatás - az 55. § (6) bekezdése kivételével -
egy összegben vagy havi részletekben nyújtható az adós vállalásától függően.”
(2)	Az Szt. 55/A. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az önkormányzat a lakhatást veszélyeztető mértékű adósság
felhalmozódásának elkerülése céljából a követelés jogosultjával megállapodást
köthet, melynek keretében - az adós írásbeli beleegyezése esetén - a követelés
jogosultja az adós lakóhelye szerint illetékes település jegyzőjét félévente
tájékoztatja a legalább három havi tartozást felhalmozó adósokról.”
23.	§
(1)	Az Szt. 55/B. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az adósságcsökkentési támogatás tovább nem folyósítható, és a kifizetett
összeget vissza kell téríteni, ha a jogosult]
„b) az általa vállalt adósságtörlesztés három havi részletét nem teljesíti,
illetőleg
c)	az adósságkezelési szolgáltatás igénybevételének időtartama alatt a
lakásfenntartási kiadásokkal kapcsolatos fizetési kötelezettségének három
hónapig nem tesz eleget.”
(2)	Az Szt. 55/B. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Azon család vagy személy, aki adósságkezelési szolgáltatásban
részesült és az adott adósságtípus teljes összege kiegyenlítésre került a
szolgáltató felé, ugyanazon adósságtípusra vonatkozóan adósságkezelési
szolgáltatásban a kiegyenlítést követő 12 hónapon belül ismételten nem
részesülhet. Az adósság típusai a következők:
a)	vezetékes gázdíjtartozás,
b)	áramdíjtartozás,
c)	távhőszolgáltatási díjtartozás,
d)	víz- és csatornahasználati díjtartozás,
e)	szemétszállítási díjtartozás,
f)	központi fűtési díjtartozás,
g)	közösköltség-hátralék,
h)	lakbérhátralék,
i)	hitelintézettel kötött lakáscélú kölcsönszerződésből fennálló hátralék.”
24.	§
(1)	Az Szt. 55/C. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A települési önkormányzat adósságkezelési szolgáltatást akkor nyújthat,
ha]
„c) az adósságcsökkentési támogatás és a 38. § (5) bekezdés szerinti
lakásfenntartási támogatás nyújtásához saját forrást különít el.”
(2)	Azt Szt. 55/C. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(3) Az önkormányzat rendeletében szabályozza az adósságkezelési
szolgáltatás részletes szabályait, így különösen a helyben elismerhető
lakásnagyságot és minőséget, az 55/B. § (3) bekezdésében meghatározottak
közül az adósságkezelési szolgáltatásba bevont adósságtípusok körét és
összegük felső határát, az adósságcsökkentési támogatás folyósításának módját,
az adósságkezelési szolgáltatásra vonatkozó jövedelmi és vagyoni jogosultsági
feltételeket, a hitellel terhelt ingatlan forgalmi értékének megállapítási módját,
az eljárási szabályokat, az adósságkezelési tanácsadást végző intézmény által
ellátandó feladatokat, az adósságkezelési tanácsadáson való részvétel módját.”
25.	§
Az Szt. 57. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Szociális alapszolgáltatások
a)	a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás,
b)	a szociális információs szolgáltatás,
c)	az étkeztetés,
d)	a házi segítségnyújtás,
e)	a családsegítés,
f)	a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás,
g)	a közösségi ellátások,
h)	a támogató szolgáltatás,
i)	az utcai szociális munka,
j) a nappali ellátás.”
26.	§
Az Szt. IV. fejezetének II. címe helyébe a következő cím lép:
„II. cím
Alapszolgáltatások”
27.	§
(1)	Az Szt. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szociális szolgáltató, illetve intézmény együttműködik az ellátási
területén működő szociális, gyermekjóléti-gyermekvédelmi, egészségügyi,
oktatási és munkaügyi szolgáltatókkal, intézményekkel, így különösen
a)	az otthonápolási szolgálattal,
b)	a pártfogó felügyelői és jogi segítségnyújtó szolgálattal,
c)	fogyatékos személy ellátása esetén a gyógypedagógiai, nevelési
szakszolgálatokkal és a fogyatékos személyek segítő, érdekvédelmi
szervezeteivel,
d)	pszichiátriai beteg és szenvedélybeteg esetén a háziorvossal és a
kezelőorvossal.”
(2)	Az Szt. 59. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szociális alapszolgáltatást nyújtó személy - külön jogszabályban
meghatározottak szerint - gondozási tervet készít az egyes ellátottak részére
nyújtott szolgáltatások formáiról, rendszerességéről, időtartamáról.”
28.	§
(1)	Az Szt. a 60. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás”
(2)	Az Szt. 60. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) A falugondnoki szolgáltatás hatszáz lakosnál kisebb településen
működtethető. Amennyiben a falugondnoki szolgálat létesítését követően a
település lakosságszáma tíz százalékot meg nem haladó mértékben emelkedik
hatszáz lakos fölé, a szolgáltatás tovább működtethető.
(3)	A tanyagondnoki szolgáltatás legalább hetven és legfeljebb négyszáz
lakosságszámú - külön jogszabályban meghatározott - külterületi vagy egyéb
belterületi lakott helyen működtethető. Amennyiben a helyi sajátosságok alapján
a tanyagondnoki szolgáltatás több tanyagondnok közreműködésével valósítható
meg, a tanyagondnokok által ellátandó körzetek határait a fenntartó települési
önkormányzat rendeletében határozza meg - figyelemmel a lakosságszám
korlátra - azzal, hogy új tanyagondnoki szolgáltatás négyszáz lakos fölött
szervezhető meg.
(4)	A falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás a fenntartó
önkormányzat rendeletében részletesen meghatározott, (1) bekezdés szerinti
feladatokat látja el, valamint - az önkormányzat rendeletében meghatározott
módon - közreműködhet az étkeztetés biztosításában.
(5)	Egy településen - amennyiben a település mind a tanyagondnoki, mind
a falugondnoki szolgáltatásra vonatkozó feltételeknek megfelel - vagy
falugondnoki, vagy tanyagondnoki szolgáltatás működtethető.”
(3)	Az Szt. 60. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A társulás keretében megszervezett falugondnoki, illetve
tanyagondnoki szolgáltatás csak azon települések tekintetében működtethető,
amelyek a (2), illetve a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek
megfelelnek.”
29.	§
Az Szt. a következő 61. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Szociális információs szolgáltatás
61. § (1) A szociális információs szolgáltatás célja, hogy az e törvényben
meghatározott, illetve egyéb, a szociális biztonság megteremtéséhez kapcsolódó
ellátásokat és szolgáltatásokat igénylők megfelelő tájékoztatást kapjanak az
ellátások hozzáférhetőségével és az igénybevételükre vonatkozó szabályokkal
kapcsolatban.
(2)	A szociális információs szolgáltatás keretében részletes tájékoztatást
kell nyújtani
a)	az e törvényben, illetve a Gyvt-ben meghatározott személyes
gondoskodást nyújtó ellátásokkal és szolgáltatásokkal, valamint az egészségügyi
ellátással kapcsolatban
aa)	a helyben igénybe vehető ellátások és szolgáltatások köréről,
feltételeiről és az igénybevétellel kapcsolatos eljárási kérdésekről,
ab)	a helyben nem elérhető ellátások, szolgáltatások elérhetőségéről és
igénybevételük módjáról;
b)	a pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekvédelmi ellátásokkal, a
családtámogatási ellátásokkal, a társadalombiztosítási és a foglalkoztatáshoz
kapcsolódó ellátásokkal, valamint a fogyatékossággal összefüggő ellátásokkal
kapcsolatban
ba)	az ellátás megállapítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
szerv elérhetőségéről,
bb)	az ellátások igényléséhez szükséges iratokról;
c)	ifjúsági ügyekben.
(3)	Ha a tájékoztatást kérő személy által igényelt szociális szolgáltatás
helyben nem érhető el, a szociális információs szolgáltatást nyújtó intézkedik az
ellátási lehetőségek felkutatása érdekében, valamint segítséget nyújt az ellátást
nyújtóval való kapcsolatfelvételben és az ügyintézésben.
(4)	A szociális információs szolgáltatás elérhetőségéről és a szolgáltatás
keretében biztosított információk köréről a képviselő-testület hivatalos lapjában,
illetve a helyben szokásos módon kell tájékoztatást nyújtani.”
30. §
(1)	Az Szt. 63. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[Házi segítségnyújtás keretében kell gondoskodni]
„d) azokról a személyekről, akik a rehabilitációt követően a saját
lakókörnyezetükbe történő visszailleszkedés céljából támogatást igényelnek
önálló életvitelük fenntartásához.”
(2)	Az Szt. 63. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) A házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell
a)	az alapvető gondozási, ápolási feladatok elvégzését,
b)	az önálló életvitel fenntartásában, az ellátott és lakókörnyezete higiéniás
körülményeinek megtartásában való közreműködést,
c)	a veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésében, illetve azok
elhárításában való segítségnyújtást.
(3)	Amennyiben a házi segítségnyújtás során szakápolási feladatok ellátása
válik szükségessé, a házi segítségnyújtást végző személy kezdeményezi az
otthonápolási szolgálat keretében történő ellátást.”
31.	§
Az Szt. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § (1) A családsegítés a szociális vagy mentálhigiénés problémák,
illetve egyéb krízishelyzet miatt segítséget igénylő személyek, családok számára
az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése,
valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás.
(2)	A családsegítés keretében biztosítani kell
a)	a szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást,
b)	a családgondozást, így a családban jelentkező működési zavarok, illetve
konfliktusok megoldásának elősegítését,
c)	a veszélyeztetettséget és a krízishelyzetet észlelő jelzőrendszer
működtetését, ennek keretében a szociális és egészségügyi szolgáltatók,
intézmények, az oktatási intézmények, a gyermekjóléti szolgálat, a pártfogó
felügyelői és jogi segítségnyújtó szolgálat, valamint a társadalmi szervezetek,
egyházak és magánszemélyek részvételének biztosítását a megelőzésben,
d)	a humán jellegű civil kezdeményezések elősegítését, közösségfejlesztő,
valamint egyéni és csoportos terápiás programok szervezését,
e)	a tartós munkanélküliek, a fiatal munkanélküliek, az adósságterhekkel és
lakhatási problémákkal küzdők, a fogyatékossággal élők, a krónikus betegek, a
szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek, a kábítószer-problémával küzdők,
illetve egyéb szociálisan rászorult személyek és családtagjaik részére tanácsadás
nyújtását,
f)	a családokon belüli kapcsolaterősítést szolgáló közösségépítő,
családterápiás, konfliktuskezelő mediációs programokat és szolgáltatásokat,
valamint a nehéz élethelyzetben élő családokat segítő szolgáltatásokat.
(3)	A családsegítés keretében végzett tevékenységnek - a szolgáltatást
igénybe vevő érdekében, mások személyiségi jogainak sérelme nélkül - a
szükséges mértékig ki kell terjednie az igénybe vevő környezetére, különösen
családjának tagjaira. Kiskorú személyre a családsegítés akkor terjedhet ki, ha
a)	a kiskorú családtagjának ellátása a családsegítés keretében indult, és
b)	a kiskorú érdekei - a gyermekjóléti szolgáltatás igénybevétele nélkül - e
szolgáltatás keretében is megfelelően biztosíthatók.”
32.	§
(1)	Az Szt. a 65. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás”
(2)	Az Szt. 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65. § (1) A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő,
egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék
megfelelő használatára képes időskorú vagy fogyatékos személyek, illetve
pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő
krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás.
(2)	A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell
a)	az ellátott személy segélyhívása esetén az ügyeletes gondozónak a
helyszínen történő haladéktalan megjelenését,
b)	a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében szükséges
azonnali intézkedések megtételét,
c)	szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás
kezdeményezését.
(3)	A fogyatékos személyek, illetve a pszichiátriai betegek részére nyújtott
jelzőrendszeres házi segítségnyújtás ellátója együttműködik a támogató
szolgáltatást, illetve a közösségi pszichiátriai ellátást nyújtó szolgáltatóval.”
33.	§
(1)	Az Szt. a 65/A. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Közösségi ellátások”
(2)	Az Szt. 65/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65/A. § (1) A közösségi ellátások célja a pszichiátriai vagy a
szenvedélybetegek lakókörnyezetben történő gondozása, továbbá gyógyulásuk
és rehabilitációjuk elősegítése.
(2)	A közösségi ellátások keretében biztosítani kell
a)	a lakókörnyezetben történő segítségnyújtást az önálló életvitel
fenntartásában,
b)	a meglevő képességek megtartását, illetve fejlesztését,
c)	a háziorvossal és a kezelőorvossal való kapcsolattartás révén a
szolgáltatást igénybe vevő állapotának folyamatos figyelemmel kísérését,
d)	a pszicho-szociális rehabilitációt, a szociális és mentális gondozást,
e)	az orvosi vagy egyéb terápiás kezelésen, szolgáltatásban való részvétel
ösztönzését és figyelemmel kísérését,
f)	megkereső programok szervezését az ellátásra szoruló személyek elérése
érdekében.”
34.	§
(1)	Az Szt. a 65/C. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Támogató szolgáltatás”
(2)	Az Szt. 65/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) A támogató szolgáltatás célja a fogyatékos személyek
lakókörnyezetben történő ellátása, elsősorban a lakáson kívüli közszolgáltatások
elérésének segítése, valamint életvitelük önállóságának megőrzése mellett a
lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása révén.”
35.	§
Az Szt. a 65/E. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Utcai szociális munka”
36. §
Az Szt. a következő 65/F. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Nappali ellátás
65/F. § (1) A nappali ellátás hajléktalan személyek és elsősorban a saját
otthonukban élő,
a)	tizennyolcadik életévüket betöltött, egészségi állapotuk vagy idős koruk
miatt szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben
képes személyek,
b)	tizennyolcadik életévüket betöltött, fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést
nem igénylő pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek,
c)	harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes, vagy
önellátásra nem képes, de felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista
személyek
részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra,
valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére, továbbá igény szerint
megszervezi az ellátottak napközbeni étkeztetését.
(2)	Rendkívül indokolt esetben nappali ellátás olyan fogyatékos személyek
részére is biztosítható, akire nézve szülője vagy más hozzátartozója
gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási
díjban részesül.
(3)	A fenntartó a 92/B. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti szakmai
programban meghatározhatja, hogy az intézmény az (1) bekezdésben
meghatározottak közül melyik ellátotti csoportokat látja el. Ez a rendelkezés
nem érinti a 86. § (2) bekezdésének b)-e) pontja szerinti önkormányzatok
ellátási kötelezettségét.”
37. §
Az Szt. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek rehabilitációs
intézményében azt a 18. életévét betöltött pszichiátriai beteget, illetve 16.
életévét betöltött szenvedélybeteget kell ellátni, aki rendszeres vagy akut
gyógyintézeti kezelésre nem szorul és utógondozására nincs más mód.”
38. §
Az Szt. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86. § (1) A települési önkormányzat köteles biztosítani
a)	szociális információs szolgáltatást,
b)	étkeztetést,
c)	házi segítségnyújtást,
d)	állandó lakosainak számától függően a (2) bekezdés szerinti szociális
szolgáltatásokat,
e)	az a)-d) pontban nem említett szociális szolgáltatásokhoz - különös
tekintettel a családsegítéshez - való hozzáférést.
(2)	Az a települési önkormányzat, amelyiknek területén
a)	kétezer főnél több állandó lakos él, családsegítést;
b)	háromezer főnél több állandó lakos él, az a) pont szerinti
alapszolgáltatást, valamint nappali ellátást;
c)	tízezer főnél több állandó lakos él, az a)-b) pont szerinti
alapszolgáltatásokat, valamint támogató szolgáltatást, jelzőrendszeres házi
segítségnyújtást, közösségi ellátásokat és az idősek átmeneti elhelyezését;
d)	harmincezernél több állandó lakos él, az a)-c) pont szerinti szociális
szolgáltatásokat és az átmeneti elhelyezési formákat;
e)	ötvenezernél több állandó lakos él, az a)-d) pont szerinti szociális
szolgáltatásokat és az utcai szociális munkát
köteles biztosítani.
(3)	A települési önkormányzatok a (1)-(2) bekezdés szerinti szociális
szolgáltatásokat társulás - különösen a külön törvényben meghatározott
többcélú kistérségi társulás - útján is biztosíthatják.
(4)	A fővárosi kerületi önkormányzat köteles biztosítani az (1) bekezdés és
a (2) bekezdés a)-e) pontja szerinti szociális szolgáltatásokat, a 88. § (2)
bekezdésében foglaltak figyelembevételével.”
39. §
Az Szt. 88. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„E rendelkezés tekintetében az egyes egyházak jogi személyiséggel
rendelkező szervezeti egységeit egyházanként egy fenntartónak kell tekinteni.”
40. §
Az Szt. 88/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szociális ágazat irányításáért felelős miniszter pályázat útján
országos vagy regionális hatáskörrel módszertani feladatokat ellátó szervezetet
jelöl ki a szociális szolgáltatást végző szervezetek közül. A kijelölés öt évre szól,
amelynek leteltét követően új pályázat kiírására kerül sor. Módszertani feladatok
ellátására az a jogi személyiséggel rendelkező, a külön jogszabályban
meghatározott szakmai követelményeknek megfelelő szervezet jelölhető ki,
amely
a)	alaptevékenységeként szociális szolgáltatást nyújt, vagy
b)	szociális szolgáltatással összefüggő kutató, fejlesztő vagy képző
tevékenységet végez, feltéve, hogy szociális szolgáltatást nyújtó szervezeti
háttérrel is rendelkezik.”
41.
(1)	Az Szt. 92. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A legalább kétezer lakosú települési önkormányzat, illetve a megyei
önkormányzat a településen, illetve a megyében, fővárosban élő szociálisan
rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása
érdekében szolgáltatástervezési koncepciót készít. Amennyiben a települések
egyes szociális feladataikat társulás keretében látják el, e szolgáltatások
tekintetében a szolgáltatástervezési koncepciót a társulás készíti el. A
szolgáltatástervezési koncepció tartalmát a helyi önkormányzat, illetve a társulás
kétévente felülvizsgálja és aktualizálja.”
(2)	Az Szt. 92. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A települési önkormányzat által készített koncepciónak illeszkednie
kell a társulás és a megyei, fővárosi önkormányzat által készített koncepcióhoz.
A társulás által készített koncepciónak illeszkednie kell a megyei, fővárosi
önkormányzat által készített koncepcióhoz.”
42.	§
Az Szt. IV. fejezete a következő 92/K. §-sal és az azt megelőző VII.
címmel egészül ki:
„VII. cím
A szociális szolgáltatások engedélyezése
92/K. § (1) Szociális szolgáltatásokat a 4. § (1) bekezdésének m) pontjában
meghatározott bármely állami, egyházi és nem állami fenntartó biztosíthat, ha az
általa fenntartott szociális szolgáltató, illetve szociális intézmény
a)	megfelel az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott
feltételeknek, és
b)	jogerős működési engedéllyel rendelkezik.
(2)	A működési engedély kiadásáról a fenntartó kérelme alapján
a)	szociális szolgáltató esetén a fenntartó székhelye szerint illetékes, külön
jogszabályban kijelölt városi, fővárosi kerületi, illetve külön törvényben
meghatározott kistérség székhelye szerinti községi önkormányzat jegyzője (a
továbbiakban: városi jegyző),
b)	nappali ellátást nyújtó szociális intézmény esetén az intézmény
székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes városi jegyző,
c)	bentlakásos szociális intézmény esetén az intézmény székhelye, illetőleg
telephelye szerint illetékes közigazgatási hivatal, 2005. szeptember 1-jétől a
megyei szociális és gyámhivatal
dönt (az a)-c) pontokban foglalt szervek a továbbiakban együtt: működést
engedélyező szerv).
(3)	A működést engedélyező szerv ellenőrzi, hogy a szociális szolgáltató,
illetve intézmény működése megfelel-e a működési engedélyben és a
jogszabályokban foglaltaknak.
(4)	A működést engedélyező szerv - külön jogszabályban foglaltak szerint
-	a működési engedélyt visszavonhatja, és kötelezheti a fenntartót a szociális
szolgáltatás abbahagyására, ha működése nem felel meg a jogszabályokban,
illetve a működési engedélyben foglaltaknak.
(5)	A szociális információs szolgáltatás folytatásához működési engedély
nem szükséges, de be kell jelenteni a fenntartó székhelye szerint illetékes városi
jegyzőnek.”
43.
Az Szt. 94/G. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Korlátozó intézkedés alkalmazására csak az ellátott pszichés
megnyugtatásának megkísérlését követően kerülhet sor. A korlátozó intézkedés,
eljárás - a szabad mozgásban történő korlátozás, illetve farmakoterápia, az
intézményen belüli elkülönítés, vagy ezen eszközök komplex alkalmazása - nem
lehet büntető jellegű, és csak addig tarthat, illetve az adott helyzethez igazodóan
csak olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül
szükséges.”
44.	§
Az Szt. a következő 99/A. §-sal egészül ki:
„99/A. § A nappali ellátást nyújtó és a bentlakásos intézményekben az
ellátottak érdekeik közösségben történő képviseletére és közösségi életük
megszervezésére - választott képviselőikből - ellátotti önkormányzatot
hozhatnak létre, amely ellátja az intézmény szervezeti és működési
szabályzatában, illetve házirendjében meghatározott feladatokat. Az ellátotti
önkormányzat megalakítása az érdekképviseleti fórum működését, és a 99. § (4)
bekezdésében meghatározott feladatait nem érinti.”
45.	§
Az Szt. 112. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A rehabilitációs intézményekre és a rehabilitációs célú lakóotthonokra
vonatkozó külön szabályok”
46.	§
Az Szt. 113/B. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A fogyatékos személyek otthonára és ápoló, gondozó célú lakóotthonára
vonatkozó külön szabályok”
47.	§
Az Szt. 113/D. §-ának (7) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki,
egyidejűleg a jelenlegi c) pont jelölése d) pontra változik:
[A szakértői bizottság tagjai a (6) bekezdésben foglaltakon túl]
„c) szenvedélybetegek otthona, lakóotthona esetében a megyei, fővárosi
pszichiátriai szakfőorvos, vagy az általa javasolt és a megyei, fővárosi
önkormányzat által kijelölt, szenvedélybetegek ellátásában elismert szakorvos;”
48.	§
Az Szt. a következő 115/A. §-sal egészül ki:
„115/A. § Térítésmentesen kell biztosítani
a)	a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatást,
b)	a szociális információs szolgáltatást,
c)	a családsegítést,
d)	a közösségi ellátásokat,
e)	az utcai szociális munkát,
f)	hajléktalan személyek részére a nappali ellátást,
g)	az éjjeli menedékhelyen biztosított ellátást.”
49.	§
(1)	Az Szt. 117. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A személyes gondoskodást nyújtó szakosított ellátások intézményi térítési
díjának alapja]
„b) átmeneti, valamint ápolást, gondozást nyújtó és rehabilitációs
intézmény, továbbá ápoló, gondozó célú lakóotthon esetén az egy ellátottra jutó
önköltség napi összege;”
(2)	Az Szt. 117. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben meghatározott intézményi ellátásért fizetendő személyi
térítési díj nem haladhatja meg a jogosult havi jövedelmének]
„c) 50%-át a rehabilitációs célú lakóotthoni elhelyezést;”
[nyújtó intézmények esetén.]
50. §
Az Szt. 124. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A rendszeres szociális segélynek, a 41. § (1) bekezdése szerinti ápolási
díjnak és az időskorúak járadékának a teljes összegét a központi költségvetés
megtéríti.”
51.	§
Az Szt. a következő 130. §-sal egészül ki:
„130. § A kistérségi társulás a települési önkormányzatok többcélú
kistérség társulásáról szóló 2004. évi ... . törvény 2. §-ának (2) bekezdése
szerinti ösztönző támogatásra jogosult, ha a kistérséghez tartozó valamennyi
településen az általa fenntartott szolgáltató, illetve intézmény keretében
biztosítja
a)	a családsegítést,
b)	a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást,
c)	a közösségi ellátásokat,
d)	a támogató szolgáltatást és
e)	a nappali ellátást.”
52.	§
Az Szt. 132. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa]
„g) a nem állami és egyházi fenntartók által igénybe vehető normatív
állami hozzájárulás igénylésének, folyósításának és elszámolásának részletes
szabályait;”
II.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény módosítása
53. §
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi
XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 6. §-a (5) bekezdésének második
mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen,
embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”
54.	§
A Gyvt. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § (1) Az e törvényben meghatározott, a gyermekek védelmét biztosító
hatósági feladat- és hatásköröket
a)	a helyi önkormányzat képviselő-testülete,
b)	a települési önkormányzat jegyzője,
c)	a külön jogszabályban kijelölt városi, fővárosi kerületi, illetve külön
törvényben meghatározott kistérség székhelye szerinti községi önkormányzat
polgármesteri hivatalának gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörrel
rendelkező ügyintézője (a továbbiakban: városi gyámhivatal),
d)	a megyei, fővárosi szociális és gyámhivatal (a továbbiakban: megyei
gyámhivatal)
gyakorolja (a c)-d) pontokban foglalt szervek a továbbiakban együtt:
gyámhivatal).
(2)	A megyei gyámhivatal a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal
gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörrel rendelkező ágazati
szakigazgatási szerve.”
55.	§
A Gyvt. 18. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jogosult gyermek számára
a)	a települési önkormányzat jegyzője az e törvényben meghatározott
feltételek szerint rendszeres gyermekvédelmi támogatást,
b)	a települési önkormányzat képviselő-testülete az e törvényben, illetve az
önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint rendkívüli
gyermekvédelmi támogatást
folyósít.
(2)	A települési önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó
ellátást kiegészítheti, és a rendeletében meghatározott módon és feltételek
szerint a gyermek és a fiatal felnőtt szociális rászorultságára tekintettel más
pénzbeli támogatásokat is megállapíthat.”
56.	§
(1)	A Gyvt. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) A települési önkormányzat jegyzője a gyermeket rendszeres
támogatásban részesíti, ha a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi
jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb
összegének (a továbbiakban: az öregségi nyugdíj legkisebb összege)
a)	110%-át, ha a gyermeket egyedülálló szülő vagy törvényes képviselő
gondozza saját háztartásában,
b)	100%-át az a) pont alá nem tartozó esetekben,
és a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekeivel ellentétben,
feltéve, hogy az (5) bekezdés szerinti vagyoni helyzet vizsgálata során az egy
főre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a (7)
bekezdésben meghatározott értéket.”
(2)	A Gyvt. 19. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A jogosultság elbírálásánál a települési önkormányzat jegyzője a vagyoni
helyzet vizsgálatát akkor írhatja elő, ha a 131. § (4) bekezdés szerinti eljárás
nem vezetett eredményre.”
57.	§
A Gyvt. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A rendszeres támogatás havi összege - gyermekenként - az öregségi
nyugdíj legkisebb összegének
a)	30%-a, ha a gyermeket egyedülálló szülő vagy törvényes képviselő
gondozza saját háztartásában,
b)	22%-a az a) pont alá nem tartozó esetekben.”
58.	§
A Gyvt. a következő 94/A. §-sal egészül ki:
„94/A. § A települési önkormányzatok a személyes gondoskodás keretébe
tartozó gyermekjóléti alapellátásokat, különösen a bölcsőde, a gyermekek
átmeneti otthona, a családok átmeneti otthona és a gyermekjóléti központ
működtetését a külön jogszabályban meghatározott többcélú kistérségi társulás
útján is biztosíthatják.”
59.	§
(1)	A Gyvt. 100. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) A működési engedély kiadásáról a fenntartó kérelmére
a)	gyermekjóléti szolgáltatás és a gyermekek napközbeni ellátása esetén a
szolgáltató (intézmény) székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes, külön
jogszabályban kijelölt városi, fővárosi kerületi, illetve külön törvényben
meghatározott kistérség székhelye szerinti községi önkormányzat jegyzője,
b)	helyettes szülői hálózat, nevelőszülői hálózat, külső férőhelyen
biztosított utógondozói ellátás esetén a működtető székhelye szerint illetékes
megyei gyámhivatal,
c)	az a)-b) pontban nem szabályozott szolgáltató tevékenység
engedélyezése esetén a szolgáltató (intézmény) székhelye, illetőleg telephelye
szerint illetékes megyei gyámhivatal
dönt (az a)-c) pontokban foglalt szervek a továbbiakban együtt: működést
engedélyező szerv).
(3)	A működést engedélyező szerv ellenőrzi, hogy a szolgáltató
tevékenységet a működési engedélyben és a jogszabályokban foglaltaknak
megfelelően végzik-e.”
(2)	A Gyvt. 100. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A működést engedélyező szerv - külön jogszabályban foglaltak szerint
-	a működési engedélyt visszavonja, ha a szolgáltató tevékenység nem felel meg
a jogszabályokban, illetve a működési engedélyben foglaltaknak.”
60.	§
A Gyvt. 107. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[A települési önkormányzat jegyzője]
„h) az e törvényben meghatározott feltételek szerint rendszeres támogatást
folyósít a jogosult gyermek számára,”
61. §
A Gyvt. 134. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gyermekek védelmét biztosító feladat- és hatáskört gyakorló állami
és nem állami szerv (a továbbiakban: adatkezelő szerv) az e törvényben
szabályozott feladatai ellátásához a 135-136. §-ban felsorolt adatkörben, az ott
meghatározott célok teljesüléséhez elengedhetetlenül szükséges személyes
adatokat kezelheti.”
62. §
(1)	A Gyvt. 135. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„135. § (1) A 15. § (1)-(4) bekezdéseiben meghatározott ellátások és
intézkedések nyújtása és megtétele, azok ellenőrzése, valamint biztosítása során
az e törvényben meghatározott jogok érvényesülésének elősegítése céljából a (2)
bekezdésben meghatározott adatok kezelésére az alábbi szervek és személyek
jogosultak:
a)	a gyermekek védelmét biztosító hatósági feladat- és hatásköröket
gyakorló szervek és személyek (16. §),
b)	a fővárosi főjegyző,
c)	a gyermekjóléti alapellátást és gyermekvédelmi szakellátást nyújtó
szolgáltatás, intézmény vezetője,
d)	a helyettes szülő, nevelőszülő,
e)	a gyermekjogi képviselő, illetve amennyiben a gyermek panaszának
orvoslása érdekében feltétlenül szükséges a betegjogi képviselő, illetve az
ellátottjogi képviselő.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti szervek jogosultak
a)	a gyermek
aa)	személyazonosító,
ab)	anyanyelvére vonatkozó,
ac)	családi jogállására vonatkozó,
ad)	veszélyeztetettségének megállapításához szükséges és elégséges
adatainak, így különösen vagyoni helyzetére, környezetére, élelmezésére,
ruházatára, lakhatási viszonyaira vonatkozó,
ae)	megfelelő ellátásához, gondozásához szükséges és elégséges
adatainak, így különösen a személyiségére, magatartására, személyes
kapcsolataira, szokásaira, tanulmányi eredményeire, neveltségi állapotára
vonatkozó,
af)	egészségi állapotára vonatkozó,
ag)	büntetlen előéletére, illetve a vele kapcsolatos hatósági, bírósági
eljárásokra, határozatokra vonatkozó,
ah)	kóros szenvedélyére vonatkozó;
b)	a szülő, törvényes képviselő, helyettes szülő, nevelőszülő
ba)	személyazonosító,
bb)	vagyoni helyzetére, munkahelyére, iskolai végzettségére,
kapcsolataira vonatkozó,
bc)	gyermekneveléssel összefüggő, így különösen életvezetésére, nevelési
magatartására vonatkozó,
bd)	egészségi állapotára vonatkozó,
be)	büntetlen előéletére vonatkozó;
c)	a gyermek
ca)	testvéreinek személyazonosító,
cb)	saját gyermekének személyazonosító,
cc)	kapcsolattartásra jogosult hozzátartozójának személyazonosító,
cd)	lakóhelyén életvitelszerűen tartózkodó személyek személyazonosító
és személyes körülményeire vonatkozó,
ce)	sorsának megtervezése szempontjából jelentőséggel bíró személyek,
így különösen a korábbi gondozók, szomszédok elérhetőségére vonatkozó,
cf)	háziorvosának, védőnőjének, amennyiben óvodai, iskolai nevelésben
részesül, a közoktatási intézmény vezetőjének elérhetőségére vonatkozó
adatainak a kezelésére.”
(2)	A Gyvt. 135. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A (2) bekezdésben meghatározott adatkörök pontos tartalmát a külön
jogszabály szerinti gyermekvédelmi nyilvántartás rögzíti.”
63.	§
A Gyvt. 137. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet - külön jogszabályban
meghatározottak szerint - országos nyilvántartást vezet a szolgáltató
tevékenységet végző szolgáltatókról, intézményekről, helyettes szülői és
nevelőszülői hálózatokról.”
64.	§
(1)	A Gyvt. 148. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(5) Gyermekétkeztetés esetén
a)	a bölcsődés, valamint az óvodás rendszeres támogatásban részesülő
gyermek után az intézményi térítési díj 100%-át,
b)	az a) pont alá nem tartozó, rendszeres támogatásban részesülő gyermek
és tanuló után az intézményi térítési díj 50%-át,
c)	három- vagy többgyermekes családoknál gyermekenként az intézményi
térítési díj 50%-át,
d)	tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek, tanuló után az intézményi
térítési díj 50%-át,
e)	a kollégiumi, externátusi ellátásban részesülő gyermek és tanuló után az
intézményi térítési díj 30%-át
kedvezményként kell biztosítani (az a)-e) pont a továbbiakban együtt: normatív
kedvezmény).
(6)	A normatív kedvezmény csak egy jogcímen vehető igénybe. Nem jár a
tanulónak kedvezmény azon étkeztetésére, amely kedvezményre - a
szakképzésre vonatkozó rendelkezések szerint létrejött - tanulói szerződése
alapján már jogosult. A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő -
nevelőszülőnél, gyermekotthonban, vagy más bentlakásos intézményben
nevelkedő - ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett
gyermek után nem vehető igénybe a normatív kedvezmény.”
(2)	A Gyvt. 148. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A normatív kedvezményt a tanuló után a nappali rendszerű oktatásban
való részvétele befejezéséig kell biztosítani.”
III.
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása
65.	§
(1)	A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a
továbbiakban: Cst.) 7. §-a (1) bekezdésének ac) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[(1) Családi pótlékra jogosult
a)	a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs (a
továbbiakban együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám]
„ac) az általános iskolai, középiskolai, szakiskolai (a továbbiakban együtt:
közoktatási intézmény) tanulmányokat folytató és a (2) bekezdésben megjelölt
életkorú”
[saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel;]
(2)	A Cst. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek után a
családi pótlék annak a tanévnek a végéig jár, amelynek időtartama alatt betölti a
23.	életévét.”
66.	§
A Cst. 8. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a gyermekre tekintettel 18. életévének betöltéséig magasabb
összegű családi pótlékot folyósítanak, az ezt követően utána vagy részére
folyósított ellátás havi összege meg kell hogy egyezzen a 11. § (1) bekezdésének
g), illetve h) pontja alapján megállapított magasabb összegű családi pótlék
összegével.”
67. §
A Cst. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. § Az ellátásra vonatkozó igényről az igényelbíráló szerv határozatban
dönt.”
68. §
A Cst. 37. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az anyasági támogatás iránti igényt az igényelbíráló szerv az igény
benyújtását követő 5 munkanapon belül elbírálja, a jogosultság megállapítása
esetén a támogatást bankszámlára vagy kifizetési utalványon kiutalja, és ennek
megtörténtét a gyermek eredeti születési anyakönyvi kivonatának hátoldalára
rávezeti.”
69.	§
A Cst. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) A Magyar Államkincstár ellenőrzése kiterjed az igényelbíráló
szervek hatáskörébe tartozó ellátások megállapítására, folyósítására, továbbá az
ezekkel összefüggő ügyviteli feladatok ellátására, valamint az ellátásra való
jogosultságot megalapozó igazolás jogszabályi követelményeknek való
megfelelőségének vizsgálatára.
(2)	A Magyar Államkincstár a jogosultsági feltételek meglétét az ellátást
igénylőknél ellenőrizheti.”
Záró rendelkezések
70.	§
(1)	E törvény - a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel - 2005. január 1-jén
lép hatályba.
(2)	E törvény 20-24. §-a, 73. §-ának (5) bekezdése 2005. április 1-jén lép
hatályba.
(3)	E törvény 67. §-a 2005. augusztus 1-jén lép hatályba.
(4)	E törvény 2. §-a, 9-19. §-a, 54. §-a, 73. §-ának (6)-(8) bekezdése 2005.
szeptember 1-jén lép hatályba.
(5)	E törvény 3-8. §-a, 50. §-a, 55-57. §-a, 60. §-a, 73. §-ának (9)-(10)
bekezdése 2006. január 1-jén lép hatályba.
71.	§
(1)	A települési önkormányzat a pénzbeli és természetbeni szociális
ellátásokról szóló rendeletét a törvény egyes ellátásokra vonatkozó
rendelkezéseinek hatályba lépésétől számított 30 napon belül vizsgálja felül.
(2)	Azon nem foglalkoztatott személyek részére, akiknek 2005. szeptember
1-jét megelőzően állapították meg a rendszeres szociális segélyt, az Szt. 37/D. §-
a szerinti - e törvény 11. §-ával megállapított - együttműködési kötelezettséget
a rendszeres szociális segély felülvizsgálata során, de legkésőbb 2006. december
31-éig kell előírni. Az együttműködésre az e törvény szerinti együttműködési
kötelezettség előírásának időpontjáig a 2005. augusztus 31-én érvényes
rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3)	A 2005. szeptember 1-jén közcélú foglalkoztatásban részt vevő
személyek foglalkoztatásának időtartamát a munkaviszony első napjától kell
számítani.
(4)	A települési önkormányzatoknak az e törvény alapján megszervezendő
szociális információs szolgáltatást 2005. július 31-éig, a jelzőrendszeres házi
segítségnyújtást és a nappali ellátást folyamatosan, de legkésőbb 2007.
december 31-éig kell biztosítaniuk.
(5)	Az Szt. 112-113. §-ában meghatározott, rehabilitációs intézményekre
vonatkozó külön szabályokat 2006. január 1-jétől kell alkalmazni.
(6)	A Gyvt. 81/A-81/D. §-ában, valamint 109. §-ának l) pontjában
meghatározott, nevelési felügyeletre vonatkozó szabályokat 2006. július 1-jétől
kell alkalmazni.
72.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	az Szt.
aa)	57. §-a (2) bekezdésének e) pontja,
ab)	58. §-a,
ac)	59. §-ának (3) bekezdése,
ad)	63. §-a (1) bekezdésének c) pontjában az „ ,illetve bentlakásos
intézményi elhelyezésre várakoznak.” szövegrész,
ae)	65/B. §-a és az azt megelőző alcím,
af)	65/C. §-ának (2) és (4)-(5) bekezdése,
ag)	65/D. §-a,
ah)	65/E. §-ának utolsó mondata,
ai)	75-79/A. §-a és az azt megelőző alcím,
aj) 84. §-ának (3) bekezdése,
ak) 87. §-a,
al) 92/A. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdése,
am) 116. §-ának (6) bekezdése,
an) 122/A. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata,
ao) 126. §-ának (2)-(3) bekezdése,
b)	a Gyvt.
ba)	103. §-a és az azt megelőző alcím,
bb)	103/A. §-ának (4) bekezdésében „- a Család- és Gyermekvédelmi
Tanács véleményének kikérésével -” szövegrész,
bc)	162. §-a (2) bekezdésének d) pontjában az „és a Család- és
Gyermekvédelmi Tanács” szövegrész;
c)	a Cst.
ca)	2. §-ának bevezető mondatában „az ellátás igénylésének
időpontjában” szövegrész,
cb)	14. §-ának (1) bekezdésében a „gyermeknek, illetve” szövegrész,
cc)	41. §-ának (3) bekezdésében a „folyamatos ellátás esetén”
szövegrész;
d)	az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi IV.
törvény 82. §-ának (8) és (15) bekezdése.
(2)	2005. április 1-jén hatályát veszti az Szt. 55. §-ának (4) bekezdése.
(3)	2005. augusztus 1-jén hatályát veszti a Cst.
a)	44. §-ának (1) bekezdésében az „intézkedésével,” szövegrész, valamint
b)	44. §-ának (2) bekezdésében az „intézkedése,” szövegrész.
(4)	2005. szeptember 1-jén hatályát veszti
a)	az Szt.
aa)	3. §-ának (4) bekezdése,
ab)	41. §-ának (4)-(5) bekezdése;
b)	a Gyvt. 28. §-ának (2) bekezdésében a „gyermekintézmények étkezési
térítésének díjkedvezménye” szövegrész.
(5) 2006. január 1-jén hatályát veszti
a)	az Szt. 124. §-ának (5) bekezdése,
b)	a Gyvt.
ba)	20. §-ának (1) bekezdésében a „vagy az önkormányzat rendeletében
meghatározott szervnél” szövegrész,
bb)	20. §-ának (3) bekezdésében és 20. §-a (4) bekezdésének harmadik
mondatában a „ , feltéve, hogy az önkormányzat rendeletében ennél kedvezőbb
feltételeket nem állapít meg” szövegrész,
bc)	94. §-a (2) bekezdésében az „a rendszeres gyermekvédelmi
támogatást,” szövegrész.
73. §
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt.
1.	3. §-ának (5) bekezdésében „az intézménnyel” szövegrész helyébe „a
szolgáltatóval, illetve intézménnyel” szövegrész,
2.	4. §-a (1) bekezdésének m) pontjában a „szociális intézményt”
szövegrész helyébe a „szociális szolgáltatót, illetve szociális intézményt”
szövegrész,
3.	4. §-ának (5) bekezdésében a „nevelési ellátást” szövegrész helyébe a
„családi pótlékot” szövegrész,
4.	5. §-ában a „hatósági ellenőrzésre” szövegrész helyébe a „hatósági
ellenőrzésre - a 92/K. § (3) bekezdése szerinti hatósági ellenőrzés kivételével -”
szövegrész,
5.	10. §-ának (4) bekezdésében a „Pest Megyei Területi Igazgatósága (a
továbbiakban: Pest Megyei Igazgatóság)” szövegrész helyébe a „Budapesti és
Pest Megyei Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: Regionális Igazgatóság)”
szövegrész,
6.	10. §-ának (5) bekezdésében a „Pest Megyei Igazgatóság” szövegrész
helyébe a „Regionális Igazgatóság” szövegrész,
7.	56. §-ának (2) bekezdésében az „alap- és” szövegrész helyébe az
„alapszolgáltatásokat és a” szövegrész,
8.	59. §-ának (1) bekezdésében és 66. §-ának (1) bekezdésében az
„alapellátás” szövegrész helyébe az „alapszolgáltatások” szövegrész,
9.	59. §-ának (5) bekezdésében, 65/C. §-a (3) bekezdésének f) pontjában
és 134. §-ának első mondatában az „alapellátási” szövegrész helyébe az
„alapszolgáltatási” szövegrész,
10.	60. §-ának (1) bekezdésében az „alapellátásokhoz” szövegrész helyébe
az „alapszolgáltatásokhoz” szövegrész,
11.	65/C. §-a (3) bekezdésének bevezető mondatában a „támogató
szolgálat” szövegrész helyébe a „támogató szolgáltatás” szövegrész,
12.	90. §-ának (2) bekezdésében az „alap-, nappali” szövegrész helyébe az
„alapszolgáltatási” szövegrész,
13.	92. §-a (7) bekezdésének első mondatában a „települési önkormányzat”
szövegrész helyébe a „települési önkormányzat és a társulás” szövegrész,
14.	92. §-a (8) bekezdésének első mondatában a „települési
önkormányzatok” szövegrész helyébe a „települési önkormányzat és a társulás”
szövegrész, harmadik mondatában a „települési önkormányzattal” szövegrész
helyébe a „települési önkormányzattal és a szociális szolgáltatási feladatot ellátó
társulással” szövegrész,
15.	92. §-ának (9) bekezdésében a „települési önkormányzat és a megyei
jogú város” szövegrész helyébe a „települési önkormányzat, a társulás és a
megyei jogú város” szövegrész,
16.	92/D. §-ának (4) bekezdésében „az Mt” szövegrész helyébe „a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény”, a „Kjt.” szövegrész helyébe
a „közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény” szövegrész,
17.	94/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az „alap-, nappali és átmeneti
elhelyezést nyújtó intézmény” szövegrész helyébe a „szociális szolgáltató,
nappali és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény” szövegrész,
18.	94/E. §-a (1) bekezdésének második mondatában az „alap- és nappali
ellátásban” szövegrész helyébe az „alapszolgáltatásban” szövegrész,
19.	94/G. §-ának (1) bekezdésében „a gondozott személy” szövegrész
helyébe „az ellátott” szövegrész,
20.	112. §-a (3) bekezdésének első mondatában a „rehabilitációs
intézmény” szövegrész helyébe a „rehabilitációs intézmény és a rehabilitációs
célú lakóotthon” szövegész, második mondatában a „rehabilitációs
intézményben” szövegrész helyébe a „rehabilitációs intézményben és a
rehabilitációs célú lakóotthonban” szövegrész,
21.	113. §-a (1) bekezdésének első és második mondatában a
„rehabilitációs intézménybe” szövegrész helyébe a „rehabilitációs intézménybe,
illetve rehabilitációs célú lakóotthonba” szövegrész, második mondatában az
„intézményben” szövegrész helyébe az „intézményben, illetve lakóotthonban”
szövegrész,
22.	113. §-a (2) bekezdésének első mondatában a „rehabilitációs
intézményi elhelyezésre” szövegrész helyébe a „rehabilitációs intézményben,
illetve rehabilitációs célú lakóotthonban történő elhelyezésre” szövegrész,
23.	113/A. §-át megelőző alcímben és 113/A. §-a (1) bekezdésének
bevezető mondatában a „pszichiátriai betegek” szövegrész helyébe a
„pszichiátriai betegek és a szenvedélybetegek” szövegrész,
24.	113/C. §-a (1) bekezdésének első mondatában az „otthonában”
szövegrész helyébe az „otthonában, lakóotthonában” szövegrész, második
mondatában az „ápoló, gondozó otthonban ellátott” szövegrész helyébe az
„ápoló, gondozó otthonban és az ápoló, gondozó célú lakóotthonban ellátott”
szövegrész,
25.	113/C. §-ának (3) bekezdésében a „fogyatékos személyek otthonába,
illetve lakóotthonába” szövegrész helyébe a „fogyatékos személyek otthonába,
illetve ápoló, gondozó célú lakóotthonába” szövegrész,
26.	113/D. §-ának (3) bekezdésében a „rehabilitációs ellátást nyújtó
intézményekben” szövegrész helyébe a „rehabilitációs intézményekben és a
rehabilitációs célú lakóotthonokban” szövegrész,
27.	116. §-ának (1) bekezdésében a „személyes gondoskodást nyújtó
szociális alapellátás keretében biztosított szolgáltatás” szövegrész helyébe a
„szociális alapszolgáltatás” szövegrész,
28.	117. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „lakóotthoni ellátást nyújtó
intézmény esetén” szövegrész helyébe a „rehabilitációs célú lakóotthon esetén”
szövegrész
lép.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Gyvt.
a)	5. §-ának a) pontjában a „12. §-a (2) bekezdése” szövegrész helyébe a
„12. §-a” szövegrész,
b)	11/A. §-a (2) bekezdésének c) pontjában és 36. §-a (2) bekezdésének
második mondatában „a fiatal felnőtt” szövegrész helyébe „a gyermek, illetve
fiatal felnőtt” szövegrész,
c)	96. §-a (1) bekezdésében a „94. § (6) bekezdésének” szövegrész helyébe
a „több önkormányzat illetékességi területére kiterjedő intézményi ellátási
kötelezettségnek és a 94/A. §-nak a” szövegrész,
d)	135. §-a (6) bekezdésében az „Az (1) bekezdés a)-l) pontjában”
szövegrész helyébe az „Az (1) bekezdésben” szövegrész
lép.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Cst.
a)	7. §-a (4) bekezdésének bevezető mondatában az „(1) bekezdés,
valamint a 20. § és 23. §” szövegrész helyébe az „(1) bekezdés, valamint a 12. §,
a 20. § és a 23. §” szövegrész,
b)	22. §-ában „Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter”
szövegrész helyébe „A Magyar Államkincstár elnöke” szövegrész,
c)	35. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „- a fővárosban a Pest Megyei
Területi Igazgatóság -„ szövegrész helyébe a „- a fővárosban és Pest megyében a
Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóság -„ szövegrész,
d)	35. §-a (1) bekezdésének cb) alpontjában a „Pest Megyei Területi
Igazgatósága (a továbbiakban: Pest Megyei Igazgatóság)” szövegrész helyébe a
„Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: Regionális
Igazgatóság)” szövegrész,
e)	44. §-ának (2) bekezdésében a „Pest Megyei Igazgatóságnak” szövegrész
helyébe a „Regionális Igazgatóságnak” szövegrész,
f)	45. §-ának (1) bekezdésében „az egészségügyi, szociális és családügyi
minisztert” szövegrész helyébe „a Magyar Államkincstár elnökét” szövegrész
lép.
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a fogyatékos személyek
jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény
a)	23/B. §-ának (1) bekezdésében a „Pest Megyei Területi Igazgatósága (a
továbbiakban: Pest Megyei Igazgatóság)” szövegrész helyébe a „Budapesti és
Pest Megyei Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: Regionális Igazgatóság)”
szövegrész,
b)	23/B. §-ának (2) bekezdésében a „Pest Megyei Igazgatóság” szövegrész
helyébe a „Regionális Igazgatóság” szövegrész
lép.
(5)	Az Szt.
a)	52. §-a (1) bekezdésének második mondatában „a megyei
egészségbiztosítási pénztárak, valamint a Fővárosi és Pest Megyei
Egészségbiztosítási Pénztár” szövegrész helyébe „az OEP” szövegrész,
b)	55. §-ának - e törvény 20. §-ának (5) bekezdésével átszámozott - (10)
bekezdésében a „(6)” szövegrész helyébe a „(9)” szövegrész
lép.
(6)	Az Szt.
a)	37/B. §-a (1) bekezdése b) pontjának bevezető szövegében és (2)
bekezdésében, valamint 37/C. §-ában „az aktív korú” szövegrész helyébe „a”
szövegrész,
b)	37/B. §-a (1) bekezdésének bb) alpontjában a „megelőzően, valamint”
szövegrész helyébe a „követően” szövegrész,
c)	37/B. §-ának (2) bekezdésében a „[37/A. § (2) bek. b) pont] szövegrész
helyébe a [37/A. § (4) bek. b) pont]” szövegrész,
d)	37/E. §-ának (2) bekezdésében a „települési önkormányzat jegyzőjének”
szövegrész helyébe a Jegyzőnek” szövegrész,
e)	42. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „részesül,” szövegrész helyébe
„részesül, és annak összege meghaladja az ápolási díj összegét,” szövegrész,
f)	88. §-a (6) bekezdésének második mondatában a „közigazgatási
hivatalnak” szövegrész helyébe a „megyei szociális és gyámhivatalnak”
szövegrész,
g)	90/A. §-ában és 112. §-a (6) bekezdésének utolsó mondatában a
„megyei, fővárosi közigazgatási hivatal” szövegrész helyébe a „megyei szociális
és gyámhivatal” szövegrész,
h)	92/C. §-a (5) bekezdésének első mondatában a „megyei (fővárosi)
közigazgatási hivatal” szövegrész helyébe a „megyei szociális és gyámhivatal”
szövegrész
lép.
(7)	A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az
azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 3. §-ának g)
pontjában a „fővárosi és a megyei közigazgatási hivatal vezetője” szövegrész
helyébe a „megyei, fővárosi szociális és gyámhivatal” szövegrész lép.
(8)	A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról
szóló 1997. évi LXXX. törvény 26. §-a (1) bekezdésének második mondatában a
„gyermekgondozási segély” szövegrész helyébe a „gyermekgondozási segély,
ápolási díj” szövegrész lép.
(9)	Az Szt.
a)	10. §-a (2) bekezdésének első mondatában az „önkormányzat”
szövegrész helyébe az „önkormányzat vagy annak jegyzője” szövegrész,
b)	32/B. §-ának (3) bekezdésében, valamint 32/C. §-ának (4) bekezdésében
a „települési önkormányzat” szövegrész helyébe a Jegyző” szövegrész,
c)	32/D. §-ának (3) bekezdésében az „önkormányzatot” szövegrész helyébe
a Jegyzőt” szövegrész,
d)	32/D. §-ának (4) bekezdése első mondatában a „több önkormányzat
döntése” szövegrész helyébe a „több önkormányzat jegyzőinek döntése”
szövegrész, továbbá második mondatában a „megállapító önkormányzatot”
szövegrész helyébe „megállapító jegyzőt” szövegrész,
e)	32/E. §-ában a „fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat”
szövegrész helyébe a „főjegyző és a kerületi önkormányzat jegyzője”
szövegrész, továbbá a „fővárosi önkormányzat” szövegrész helyébe a
„főjegyző” szövegrész,
f)	37/G. §-ának (3) bekezdésében az „önkormányzatot tájékoztatja, amely”
szövegrész helyébe a Jegyzőt tájékoztatja, aki” szövegrész,
g)	37/G. §-ának (4) bekezdése első mondatában az „önkormányzat”
szövegrész helyébe a Jegyző” szövegrész, második mondatában az
„önkormányzatot” szövegrész helyébe pedig a Jegyzőt” szövegrész,
h)	125. §-ának c) pontjában „az időskorúak járadékához, a rendszeres
szociális segélyhez, a lakásfenntartási támogatáshoz [38. § (2) és (5) bek.], az
ápolási díjhoz [41. § (1) bek.]” szövegrész helyébe „a lakásfenntartási
támogatáshoz [38. § (2) és (5) bek.]” szövegrész
lép.
(10)	A Gyvt.
a)	19. §-ának (8) bekezdésében a „képviselő-testülete” szövegrész helyébe
a Jegyzője” szövegrész,
b)	20. §-a (4) bekezdésének első mondatában a „települési önkormányzat”
szövegrész helyébe a „települési önkormányzat jegyzője” szövegrész,
c)	28. §-ának (1) bekezdésében a „képviselő-testületének” szövegrész
helyébe a Jegyzőjének, illetve képviselő-testületének” szövegrész,
d)	131. §-ának (4) bekezdésében a „helyi önkormányzat” szövegrész
helyébe a „helyi önkormányzat vagy annak jegyzője” szövegrész,
e)	131. §-ának (5) bekezdésében a „képviselő-testülete” szövegrész helyébe
a „képviselő-testülete, jegyzője,” szövegrész
lép.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
A Kormányprogram egyik hangsúlyos célja a szolidaritás elveinek
érvényre juttatása, a szegénység visszaszorítása, a legnehezebb körülmények
között élők fokozott támogatása. Ennek érdekében az elmúlt időszakban is
történtek jelentős intézkedések, azonban a célkitűzés megvalósításához
elengedhetetlen a társadalom legszegényebb rétegeit érintő szociális
ellátórendszer egyes elemeinek módosítása. Jelen Javaslat a szegénység elleni
azon rövidtávú intézkedéseket tartalmazza, amelyeknek lényege a szegénységi
kockázattal legjobban érintett társadalmi csoportok esetén a szociális védelem
további megerősítése, valamint a legalapvetőbb szükségletek - így különösen a
lakhatás, a személyes gondoskodást nyújtó, lakókörnyezetben igénybe vehető
alapszolgáltatások iránti igény - kielégítését biztosító szolgáltatásokhoz történő
hozzáférés esélyeinek a növelése.
A Javaslat a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993.
évi III. törvényt (a továbbiakban: Szt.), a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt (a továbbiakban: Gyvt.), valamint a
családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényt (a továbbiakban:
Cst.) érinti.
Az Szt. módosítása elsősorban a szociális biztonság erősítését, a
segélyezési rendszer különösen nehéz élethelyzeteket fokozottan figyelembe
vevő módosítását, a személyes gondoskodást nyújtó alapszolgáltatások
átalakítását, valamint a szakosított ellátás egyes kérdéseinek rendezését
tartalmazza.
A pénzbeli és természetbeni ellátások terén teljes körűen
újraszabályozásra kerül a rendszeres szociális segélyezés aktív korú nem
foglalkoztatott személyekre alkalmazott rendszere. A jelenlegi szabályozás
alapján az aktív korú munkajövedelemmel nem rendelkező személyek csak a
munkaügyi központtal történő egy éves együttműködést követően válnak
jogosulttá a segélyre, vagyis viszonylag hosszú időn keresztül ellátatlanok
maradnak, a legminimálisabb támogatásban sem részesülnek, a rendszeres
szociális segély így a jelenlegi formájában nem kezeli azokat az élethelyzeteket,
amelyekben előzetes munkanélküli státus nem áll fenn. A jövőben ez a kör is
rendszeres szociális segélyben lenne részesíthető, ha vállalja a munkaügyi
szervezettel történő szoros együttműködést, szolgálva ezzel egyrészt a szociális
biztonság erősödését, másrészt a munkába állásuk elősegítését. Szintén a
leginkább rászorultak segélyezési rendszerének erősítését célozza az ápolási díj
és az időskorúak járadéka esetében az ellátás emelt összegű formájának
bevezetése. Az ápolási díjban részesülők közül e körbe a súlyos, fokozott
ápolást igénylő fogyatékosokat gondozók tartoznak, akik az ellátásra szoruló
állapota miatt a szociális ellátásukat nem tudják részleges munkavégzésből
származó jövedelemmel kiegészíteni. A Javaslat szerint a fokozott ápolást
igénylő fogyatékosokat gondozók emelt összegű ápolási díja, 30%-kal
magasabb lenne, mint a jelenlegi ellátás. A jövedelemmel nem, vagy csak
alacsony összegű nyugdíjjal rendelkezők szociális biztonságát szolgálni hivatott
időskorúak járadékának esetében szintén a szociálisan leginkább rászorult
személyi kört célozza a módosítás, ennek megfelelően az egyszemélyes
háztartásban élő, 75 éven felüli idős emberek körében kerül bevezetésre az
időskorúak járadékának emelt - szintén a jelenlegi ellátásnál 30%-kal magasabb
-	összegben meghatározott változata.
Az adósságkezelési szolgáltatás szabályainak módosítása elsősorban a
felhalmozódott lakáscélú hitelhátralékok érdemi kezelését, valamint a közüzemi
szolgáltatások díjhátralék miatt történő megvonásának kiküszöbölését célozza.
A lakáscélú hitelhátralékok esetében lehetőség nyílik az adósságkezelési
szolgáltatás időtartamának legfeljebb 60 hónapra való meghosszabbítására. Az
áram- és gázszolgáltatók részére lehetővé válik szolgáltatásuk kikapcsolása előtt
az adós védelme érdekében tájékoztatást adni a hátralékkal rendelkező fogyasztó
lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének.
Az Szt. személyes gondoskodás körébe tartozó ellátási formáit érintő
módosítások közül a leghangsúlyosabb az alapszolgáltatások rendszerének
átalakítása. A Javaslatban foglalt intézkedések a szociális szolgáltatások
hatékonyabb, az ellátottak egyéni szükségleteire jobban reagáló ellátási
rendszerét próbálják megvalósítani a jelenleg hiányzó szolgáltatási formák
megszervezésének elősegítésével. Ennek érdekében módosítja a Javaslat az Szt.
ellátási kötelezettség telepítésére vonatkozó szabályait, amelyek szerint jelenleg
valamennyi alapellátást valamennyi településen kötelező jelleggel meg kell
szervezni, így nincsenek figyelemmel egyrészt a települések teherbíró
képességére, másrészt az adott településen élők valós ellátási igényeire. A
módosítás a feladatok meghatározásakor figyelembe veszi a települések méretét
és teherbíró képességét is, támogatva a magas színvonalú, hatékony és
gazdaságos ellátás megvalósítását és a kisebb településeken magas fajlagos
költségek csökkentését.
A tapasztalatok szerint hiánypótló jellegű szolgáltatásként jelenik meg a
különböző szociális, gyermekvédelmi, társadalombiztosítási, családtámogatási,
egészségügyi és foglalkoztatási kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatást biztosító
szociális információs szolgáltatás. A bentlakásos intézményben élőket érintő
intézkedés az ellátotti önkormányzat intézményének bevezetése, amely révén az
ellátottak a közösségüket érintő kérdésekkel, programok szervezésével
kapcsolatban önmaguk tudnak lépéseket tenni, javaslattal élni, döntést hozni.
A Gyvt.-t érintő módosítások körében a pénzbeli ellátások célzottabbá
tétele, a hátrányos élethelyzetben levők fokozottabb támogatása, valamint a
gyermeki jogok érvényesülése határozható meg fő célként.
A rendszeres gyermekvédelmi támogatás átalakítása révén egyedülálló
szülő esetén a rendszeres gyermekvédelmi támogatás jogosultsági
jövedelemhatárának, valamint az ellátás mértékének emelése egyrészt bővíti az
ellátásban részesülők körét, másrészt javítja a család jövedelmi helyzetét,
csökkentve a gyermekek társadalmi kirekesztését, elősegítve a családban
nevelkedéshez fűződő gyermeki jog érvényesülését. Ebből kifolyólag azok az
egyedülálló szülő vagy más törvényes képviselő által gondozott gyermekek is
jogosultak lennének a jövőben a támogatásra, akiknek a családjában az egy főre
jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének 110%-át (szemben a jelenlegi 100%-os jövedelemhatárral)
és a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben. Ez a
változtatás mintegy 30 ezer gyermek szociális biztonságát növeli, vagyis
ennyivel több gyermek válna jogosulttá a támogatásra.
A gyermeki jogok érvényesülését elősegítő módosítások körébe tartozik a
testi fenyítés tilalmának törvényi szintű kimondása. Az Európa Tanács számos
ajánlásában hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megváltozzon a társadalom
szemlélete, mindenki utasítsa el az erőszakot a családban és a társadalmi
gyakorlatban. Javasolja többek között a tagországoknak, hogy vizsgálják felül a
gyermekfegyelmezési szabályokat, és korlátozzák vagy teljesen tiltsák meg a
testi büntetést. A gyermekvédelmi törvény alapelvei, rendszere, ellátási formái
és a gyermekvédelmi gondoskodás körébe tartozó hatósági intézkedések a
gyermek veszélyeztetettségének - így többek között bántalmazása -
megelőzését szolgálják. A törvényben rögzített gyermeki jogok érvényesülése és
érvényesítése fontos garanciája a megelőzésnek, illetve az ismétlődő
bántalmazás elkerülésének. Szintén a gyermeki jogok megfelelő érvényesülését
szolgálja a Gyvt. adatkezeléssel összefüggő rendelkezéseinek módosítása,
melynek keretében az adatkezelés célhoz kötöttsége érdekében az adatkezelési
szabályok egyrészt az adatkezelésre jogosult személyekre, szervekre, másrészt
az általuk kezelt adatok körére tekintettel kerülnek pontosításra.
Mindkét törvény szabályozási körében sor kerül mindezek mellett az
igazgatási rendszer racionalizálására, a szakszerűség és a hatékonyság
követelményének szem előtt tartásával.
A szociális, illetve gyermekvédelmi igazgatás jelenlegi rendszerében két
nagy problémakör határozható meg: egyrészt nincs kellő garancia a
diszkriminatív eljárások ellen és a jogorvoslati rendszer sem nyújt kellő
védelmet az ügyfelek részére, másrészt a szociális igazgatásnak nem alakult ki
önálló, egységes szervezeti rendszere, ezért az igazgatási rendszer széttagolt és
hiányos. Az első problémakörrel kapcsolatban - a pénzbeli szociális és
gyermekvédelmi ellátások megállapítása és felülvizsgálata terén - indokolt
újraszabályozni a feladat- és hatásköröket, ugyanis azok az önkormányzati
törvény megalkotásával egyidejűleg lettek megállapítva. Az azóta eltelt
időszakban a szociális ellátások többségének (rendszeres szociális segély,
időskorúak járadéka, alanyi jogú ápolási díj), a gyermekvédelmi ellátások közül
pedig a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnak a jogosultsági feltételei és
finanszírozásuk módja a normativitás irányába tolódott el, miközben a hatósági
jogkörök változatlanul önkormányzati hatáskörben maradtak. Ez azt a problémát
idézi elő, hogy nem biztosított az ellátásokhoz való hozzájutás
esélyegyenlősége, nincs államigazgatási kontroll a hatósági döntések felett, a
bírósági felülvizsgálat pedig hosszadalmas. Erre tekintettel indokolt valamennyi,
jelenleg 90%-ban központi finanszírozású ellátás megállapítását a települési
önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe utalni. Ez esetben hatékonyabb és
egyszerűbb a jogorvoslati rendszer működése, hiszen a közigazgatási
hivatalokon belül létrejövő szociális és gyámhivatalok másodfokon
felülbírálhatnák a jegyzői döntéseket. A megyei szociális és gyámhivatal a
közigazgatási hivatal ágazati szakigazgatási szerveként működve, egységes
irányítást képes megvalósítani a hatáskörébe tartozó kérdésekben.
A Cst. módosítása döntően a jogalkalmazó szervek észrevételeinek
megfelelő, alapvetően pontosító, végrehajtást elősegítő rendelkezéseket
tartalmaz, különös tekintettel a családi pótlék igénylésre jogosító gyermek
fogalmának, továbbá a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek által
saját jogon igényelhető magasabb összegű családi pótlék összegének
meghatározására. A módosítási javaslat fontos elemeként előírásra kerül, hogy
az igényelbíráló szerveknek minden esetben - azaz az igény pozitív elbírálása
esetén is - határozati formában kell dönteniük a családtámogatási eljárásban. A
rendelkezés 2005. augusztus 1-jei hatályba lépését az igényelbíráló szervek -
különös figyelemmel a munkáltatónál működő családtámogatási
kifizetőhelyekre - megfelelő felkészülése indokolja. A módosítással a fentieken
túlmenően a Magyar Államkincstár elnökéhez kerül a miniszteri feladat- és
hatáskörökbe nehezen illeszkedő, a gyermekgondozási segély megállapításával,
illetőleg folyósítása meghosszabbításával kapcsolatos méltányossági jogkör
gyakorlásának lehetősége is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz:
A pontosító szabály révén egyértelműbbé válik az elhatárolás a személyes
gondoskodás terén alkalmazott tevékenységi, illetve szervezeti formák között. A
Javaslat szerinti szociális szolgáltató az alapszolgáltatás tevékenységi keretét
fedi; ezen szolgáltatások nincsenek szervezeti formához kötve,
megszervezhetőek önállóan, integrált szervezeti keretben vagy szociális
intézmény keretében, ami tág mozgásteret biztosít az önkormányzatok számára a
helyi adottságok és lehetőségek figyelembevételére. A szociális intézmény
körébe azon ellátási formák (bentlakásos, átmeneti, nappali ellátás) tartoznak,
amelyek természetüknél fogva az ellátott személy elhelyezésére, tartózkodására
alkalmas intézményi keretekhez kötődnek. A tevékenységi-szervezeti formák
elhatárolásának a működési engedélyeztetés terén van jelentős szerepe.
A 2. §-hoz:
A Javaslat a szociális igazgatás rendszerével kapcsolatban tartalmaz
módosítást, melynek célja a hatékonyabb és egyszerűbb, államigazgatáson belüli
jogorvoslati rendszer működése, hiszen a közigazgatási hivatalokon belül
létrejövő szociális és gyámhivatalok másodfokon felülbírálhatnák a jegyzői
döntéseket. A megyei szociális és gyámhivatal a közigazgatási hivatal ágazati
szakigazgatási szerveként működve, egységes irányítást képes megvalósítani a
hatáskörébe tartozó kérdésekben. Tehát a jegyző szociális hatáskörben hozott
döntéseinek szakmai kontrollját az ágazati miniszter a megyei hivatalon
keresztül biztosítja. Ezért az Szt. új fejezettel - mely a szociális igazgatás
szerveiről rendelkezik - egészül ki.
A 3. §-hoz:
A Javaslat továbbra is biztosítja a települési önkormányzatok számára,
hogy a hatáskörükbe tartozó ellátások esetén rendelkezzenek arról, hogy a
jogosultság igazolása milyen módon történjen.
A 4. §-hoz:
A rendelkezés pontosan meghatározza azokat a pénzbeli ellátásokat,
melyek esetében a jegyző és azokat, melyek esetében a települési önkormányzat
gyakorolja a hatáskört. A települési önkormányzat jegyzője a következő
rendszeres jövedelempótló jellegű, normatívan szabályozott ellátások
megállapítására jogosult: időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély és ún.
„alanyi” jogon járó ápolási díj. A többi pénzbeli ellátásra való jogosultságot
továbbra is a települési önkormányzat állapítja meg. A pénzbeli szociális
ellátások megállapításával és felülvizsgálatával kapcsolatos feladat- és
hatáskörök az önkormányzati törvény megalkotásával egyidejűleg lettek
megállapítva. Az azóta eltelt időszakban a szociális ellátások többségének
jogosultsági feltételei és finanszírozásuk módja a normativitás irányába tolódott
el, miközben a hatósági jogkörök változatlanul önkormányzati hatáskörben
maradtak. A Javaslat így azon jövedelempótló jellegű ellátásokkal kapcsolatos
feladatokat, amelyek teljes mértékben normatív módon, az ágazati
jogszabályokban meghatározott jogosultsági, illetve eljárási szabályok alapján
kerülnek megállapításra (időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély,
alanyi jogú ápolási díj) a települési önkormányzat képviselő-testülete
hatásköréből a jegyző hatáskörébe helyezi át. A tervezett módosítást a nagyobb
jogbiztonság igénye is indokolja. A hatósági jogköröknek az önkormányzat által
történő gyakorlása ugyanis azt is eredményezi, hogy nem biztosított az
államigazgatási kontroll a hatósági döntések felett. Az önkormányzat döntései
ellen kizárólag bírósághoz lehet fordulni, a bírósági felülvizsgálat hosszadalmas,
ezen időszak alatt pedig a létfenntartási célú támogatásra rászoruló, rendkívül
rossz élethelyzetben levő igénylők ellátás nélkül maradnak. Figyelembe kell
venni azt is, hogy az ellátásokkal érintett személyi kör érdekérvényesítő
képessége rendkívül gyenge, a bírósági út igénybevételére tett kísérletek száma
a gyakorlatban elenyésző.
Az 5. §-hoz:
A korábbi szabályozáshoz hasonlóan továbbra is megmarad az
önkormányzatoknak az egyes pénzbeli ellátások kiegészítésére, valamint helyi,
speciális támogatás bevezetésére és működtetésére vonatkozó jogköre. Ezeket a
települési önkormányzat e rendelkezésben kapott felhatalmazás alapján saját
rendeletében szabályozza.
A 6. §-hoz:
A Javaslat a hatásköri változással összhangban szabályozza a kérelmek
előterjesztésével kapcsolatos kérdéseket. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a
települési önkormányzatok a hatáskörükbe tartozó ellátások esetében továbbra is
meghatározhatják a kifizetés és folyósítás szabályait.
A 7-8. §-hoz:
Az időskorúak járadéka a jövedelemmel nem vagy alacsony összegű
nyugdíjjal rendelkezők szociális biztonságát hivatott szolgálni. Az időskorúak
járadéka a nyugdíjreformmal egyidejűleg, 1998-tól bevezetett szociális ellátás
azok számára, akik jövedelemmel nem rendelkeznek, vagy jövedelmük olyan
alacsony összegű, hogy ezáltal megélhetésük nem biztosított. A járadék havi
teljes összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a,
illetve egyedülálló esetén 95%-a. Amennyiben a jogosult saját jövedelemmel
rendelkezik, a járadékot úgy kell megállapítani, hogy annak havi összege a saját
jövedelemmel együtt érje el a fenti értékhatárokat. A Javaslat az időskorúak
körében is a legrosszabb szociális helyzetben lévők, az egyedülálló idősek
életkörülményeinek a javítását helyezi előtérbe, bevezetve az időskorúak
járadékénak emelt összegű változatát, amely a nyugdíjminimum 130%-ának
felel meg. Ezen intézkedéssel elsősorban az egyszemélyes háztartásban élő, 75
éven felüli idős emberek, így főként a kistelepüléseken lakó nők helyzete
javulna.
A 9-10. §-hoz:
A Javaslat a rendszeres szociális segélyezés rendszerének
újraszabályozását tartalmazza. A hatályos szabályok alapján a rendszeres
szociális segélyre azon munkajövedelemmel nem rendelkezők jogosultak, akik
vagy 67%-ban megváltozott munkaképességűek, vagy munkanélküli járadékban
részesültek. Azok az aktív korúak, akik nem felelnek meg e feltételeknek és
nincs munkájuk, csak egy éves együttműködést követően válnak jogosulttá a
rendszeres szociális segélyre, vagyis viszonylag hosszú időn keresztül
ellátatlanok maradnak, a legminimálisabb támogatásban sem részesülnek. A
rendszeres szociális segély így a jelenlegi formájában nem kezeli azokat az
élethelyzeteket, amelyekben előzetes munkanélküli státus nem áll fenn. Ilyen
élethelyzet különösen a rendszeres szociális ellátásra, ápolási díjra vagy
gyermeknevelési támogatásokra illetve a megváltozott munkaképességgel
összefüggő ellátásokra való jogosultság megszűnése. Az e körbe tartozók a
legveszélyeztetettebbek, hiszen a korábbi jövedelmük is igen alacsony volt,
megtakarítással pedig nem rendelkeznek. Az egy éves teljes jövedelem hiánya
az esetükben a mély szegénység kialakulásához vezethet. A javasolt intézkedés
célja kettős: egyrészt szociális védelem, másrészt a munkába állás elősegítése. A
jövőben ez a kör is rendszeres szociális segélyben lenne részesíthető, ha vállalja
a munkaügyi illetőleg az önkormányzat által kijelölt szervezettel történő szoros
együttműködést. Ennek megfelelően az új jogosulti kör számára a szociális
ellátásuk lejárata után a segély folyósítása akkor kezdődhetne meg, ha vállalja a
munkaügyi szervezettel történő együttműködést, a rendszeres álláskeresést, a
felkínált tanfolyamon való részvételt. A rendszeres szociális segélyre való
jogosultság egyéb feltételei (jövedelem, vagyon) változatlanul maradnak.
A 11. §-hoz:
A rendszeres szociális segélyezéssel kapcsolatos módosítás további
lényeges eleme az együttműködési kötelezettség újraszabályozása. A szociális
törvény jelenleg is tartalmazza a szociális segélyben részesülők együttműködési
kötelezettségét, de ennek szabályozását az önkormányzatokra bízza. A törvény
ugyanakkor kötelező feladatként határozza meg a nem foglalkoztatott személyek
másodlagos munkaerőpiaci foglalkoztatását, az érintettek pedig kötelesek a
számukra felajánlott munkát elfogadni. A segélyben részesülők munkára történő
felkészítése, majd ezt követően munkába állítása, ezáltal a „fekete” jellegű
foglalkoztatás visszaszorítása az eddiginél összehangoltabb együttműködést tesz
szükségessé. Ezen együttműködés a jövőben komplexen valósulna meg,
kiterjedhetne a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeire, a szociális munka
eszköztárára, valamint a közhasznú és a közcélú munkára. Az együttműködés
újraszabályozása (beilleszkedési program készítése) mellett kölcsönös
tájékoztatási kötelezettség kerül előírásra a két szerv részére. Az együttműködés
intézményi feltételeinek biztosítása valamennyi önkormányzat számára
kötelezően ellátandó feladat, melynek az önkormányzat nemcsak saját
intézménye útján, hanem társulás keretében vagy megállapodással is eleget
tehet. Az együttműködésre kijelölt intézmény a nem foglalkoztatott személy
szociális és munkaerőpiaci helyzetére figyelemmel beilleszkedési programot
készít, melybe természetesen az érintettet is be kell vonnia. A programban
személyre szabottan kerülnek meghatározásra az együttműködés elemei, annak
keretében nyújtott szolgáltatások, illetve a segélyre jogosult személy
munkavállalással kapcsolatos kötelezettségei (munkanélküliként történő
regisztráció, közcélú munkában való részvétel stb.) Az együttműködési
programról az intézménynek és a segélyezettnek írásban kell megállapodnia.
A 12-13. §-okhoz:
A rendszeres szociális segély megállapításával kapcsolatos hatásköri
változást, illetve fogalmi meghatározást követve módosítani szükséges az ellátás
összegére, a segélyre való jogosultság felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat.
A 14. §-hoz:
Az általános hatásköri változással összhangban módosításra szorulnak a
hajléktalan személyek rendszeres szociális segélyezésével kapcsolatos
rendelkezések. Így a hajléktalan személyek esetében az ellátás megállapítása a
jövőben a jegyző feladata (a fővárosban pedig a főjegyzőé) és ennek
megfelelően változik az együttműködési kötelezettséget előíró rendelkezés is.
A 15. §-hoz:
A Javaslat a települési önkormányzatoknak a nem foglalkoztatott
személyek számára történő munkalehetőség biztosításával kapcsolatos
kötelezettségeit is újraszabályozza. A módosítás pontosítva bár, de lényegében
megtartja a korábbi rendelkezéseket. Új elemként jelenik meg a közcélú munka
időtartamára vonatkozó rendelkezés. A rendelkezés célja egyfelől a korábbi
jogbizonytalanság kiküszöbölése, másfelől pedig a segély helyett a
munkavégzés preferálása, azzal, hogy egy éves időtartamra lehetővé teszi a
közcélú munka keretében történő foglalkoztatást. A közcélú munkába bevonható
nem foglalkoztatott személyek körét is pontosítja a Javaslat, melynek
értelmében nemcsak azok vonhatók be ebbe a foglalkoztatási formába, akik
számára már megállapították a rendszeres szociális segélyt, hanem azok is, akik
előzetes együttműködést vállaltak.
A 16. §-hoz:
Az ápolási díj a tartósan gondozására szoruló személyek otthoni ápolását
ellátó hozzátartozó részére biztosított támogatás. A Javaslat az ápolási díjra való
jogosultság feltételeit nem érinti. Az ápolási díjra jogosultaknak továbbra is két
fő csoportja van, a súlyosan fogyatékos vagy 18 éven aluli tartósan beteg
személyt ellátó hozzátartozók (alanyi jogú ápolási díj), valamint a tartósan beteg
felnőtt hozzátartozót ápolók (méltányossági ápolási díj). A módosítás a hatásköri
változáson túl pontosítja a tartósan beteg személy fogalmát.
A 17. §-hoz:
A tartósan beteg személy fogalmának pontosítása szükségessé teszi az
ellátás megállapítása iránti kérelemhez csatolandó szakvéleményre és igazolásra
vonatkozó rendelkezések módosítását is. A súlyos fogyatékosságot igazoló
dokumentumok köre kiegészül továbbá a Tanulási Képességet Vizsgáló
Szakértő Bizottság szakvéleményével, hiszen fogyatékos gyermekek esetében
erre a vizsgálatra az ápolási díj megállapításától függetlenül is sor kerül. Ezzel a
módosítással megkímélhetők a fogyatékos gyermeket gondozó családok attól,
hogy újabb szakorvosi véleményt kelljen beszerezniük.
A 18-19. §-okhoz:
A módosítás a legnehezebb körülmények között élő családok helyzetének
javítását célozza. Az ápolási díjra jogosultak körén belül új kategória kerül
bevezetésre, amellyel az ellátórendszer differenciáltabbá válik. E körbe a súlyos,
fokozott ápolást igénylő fogyatékosokat gondozók tartoznak, akik az ellátásra
szoruló állapota miatt a szociális ellátásukat nem tudják részleges
munkavégzésből származó jövedelemmel kiegészíteni. A Javaslat meghatározza
a fokozott ápolási szükséglet ismérveit, melynek alapján a minősítést el kell
végezni. A fokozott ápolási szükséglet meghatározására nem orvosi
szempontból, hanem az önkiszolgáló képesség hiányának ismérvei alapján kerül
sor. Így annak megítélése a szociális intézményrendszeren belül, a módszertani
szociális intézmények szakmai bázisán biztosítható. A fokozott ápolást igénylő
fogyatékosokat gondozók emelt összegű ápolási díja 30%-kal magasabb lenne,
mint a jelenlegi ellátás. Az emelt összegű ápolási díj megállapításáról a jegyző
az ápolt személy tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fővárosi
módszertani szociális intézmény szakvéleménye alapján dönt.
A 20. §-hoz:
A személyes adatok kezelésre vonatkozó jogi szabályozással összhangban
indokolt kiegészíteni a közgyógyellátás szabályait. A Javaslat szerint az
Országos Egészségbiztosítási Pénztár hatósági nyilvántartásban rögzíti a
közgyógyellátásban részesülő személy adatait, annak érdekében, hogy az
ellátásra való jogosultág a közgyógyellátás igénybevétele során nyomon
követhető legyen. A közgyógyellátásra való jogosultság ellenőrzését miden
olyan esetben el kell végezni, amikor közgyógyellátás keretében rendelt vény
beváltására kerül sor a gyógyszertárban. Ennek érdekében a hatósági
nyilvántartásba való betekintés jogát biztosítani kell a gyógyszertárak számára,
amely a gyakorlatban elektronikus rendszeren keresztül valósul meg. Az
ellenőrzés ezen rendszere a jogosulatlan igénybevétel elkerülését szolgálja.
A 21. §-hoz:
A két pilléren nyugvó, a pénzbeli támogatást és tanácsadást magában
foglaló adósságkezelési szolgáltatás 2003-ban került bevezetésre. A jelenlegi
szabályozás szerint a települési önkormányzat - rendeletében meghatározottak
szerint - adósságkezelési szolgáltatásban részesítheti azt a családot, akinek az
adósságok valamelyikénél (közüzemi költségek, közös költség, lakbér,
hitelintézeti hátralék) fennálló tartozása legalább hat havi. Az elmúlt közel két
év tapasztalatai szerint a lakáscélú hitelhátralékok a jelenlegi adósságkezelési
szolgáltatás keretében nem, vagy csak nagyon nehezen kezelhetők. Az e körben
felhalmozott hátralékok ugyanis általában magasabb összegűek, így a törvény
által meghatározott 18 hónap futamidő és a legfeljebb 200 ezer forint támogatási
összeg mellett a jogosultaknak olyan magas saját forrással kellene
hozzájárulniuk, melyet a rászorult családok nem képesek biztosítani. Ezért a
Javaslat szerinti módosítás a lakáscélú hitelhátralékok esetén lehetőséget teremt
az eddiginél kedvezőbb feltételek melletti támogatás nyújtására. A módosítás
szerint lehetőség nyílik magasabb támogatási összeg (maximum 400 ezer forint)
igénybevételére, valamint az adósságkezelési szolgáltatás időtartamának
legfeljebb 60 hónapra történő megállapítására. Mivel az adósságkezelési
szolgáltatás alapvető célja a lakhatási feltételek megőrzése, ezért a Javaslat ennél
a kiemelt összegű támogatásnál e célkitűzést jelzálogjog feljegyzésével és
elidegenítési tilalommal is elősegíti.
A 22. §-hoz:
Az adósságkezelési szolgáltatás rendszerének működési tapasztalatai
ráirányították a figyelmet a megelőzés fontosságára. Annak érdekében, hogy a
veszélyeztetett lakossági csoportok körében ne halmozódhasson fel
kezelhetetlen mértékű adósság, ún. jelzőrendszer működtetése szükséges. A
módosítás által az áram- és gázszolgáltatók részére lehetővé válik szolgáltatásuk
kikapcsolása előtt az adós védelme érdekében tájékoztatást adni a hátralékkal
rendelkező fogyasztó lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat
jegyzőjének. Az intézkedéssel kiépül a szolgáltatás megvonásának megelőzését
szolgáló jelzőrendszer új formája.
A 23-24. §-okhoz:
A Javaslat a jogalkalmazási tapasztalatok tükrében pontosítja az
adósságkezelési szolgáltatás egyes rendelkezéseit, így a támogatás
visszafizetésére, ismételt megállapítására vonatkozó szabályokat. Pontosításra
kerül továbbá az önkormányzati rendeletben szabályozandó kérdések köre.
A 25-27. §-hoz:
A módosítás a személyes gondoskodást nyújtó szociális
alapszolgáltatásokat érinti. A Javaslat az alapellátás körébe tartozó feladatokat
alapszolgáltatásként definiálja, hangsúlyozva az egyes szolgáltatási formák
tevékenység, illetve feladat jellegét. A Javaslat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy
a szociális problémák megoldása komplex eszközökkel történhessen, széleskörű
együttműködési kötelezettség és kapcsolattartás valósuljon meg olyan - akár
határterületet érintő - szervezetekkel, amelyek kiegészítik, vagy segítik ezen
problémák enyhítését. A módosítás egyúttal rögzíti, hogy a bentlakásos
intézményekben már alkalmazott gondozási terv készítésének kötelezettsége az
alapszolgáltatások körére is kiterjed; ezáltal az egyénre szabott, differenciált
ellátások biztosítása, az alapszolgáltatások szakmai minőségének javítása a cél.
A 28. §-hoz:
A falu- és tanyagondnoki szolgáltatásra vonatkozó szabályok változásai
nem érintik a szolgáltatás alapvető tartalmát, a módosítás elsősorban pontosító
rendelkezéseket tartalmaz. Ezen szolgáltatási formáknak jelentős szerepe van a
kistelepüléseken, a tanyasi térségekben élők területi hátrányainak
felszámolásában. Jelenleg mintegy 800 falu-, illetve tanyagondnoki szolgálat
működik, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a kistelepüléseken az
életminőség javítása szempontjából. A módosítás elsősorban a társulásos
formában működtetett falu-, illetve tanyagondnoki szolgáltatás megszervezési
feltételeit teszi könnyebben értelmezhetővé, annak rögzítése révén, hogy ebben
az esetben is csak azon településeken nyújtható ez a szolgáltatási forma,
amelyek egyébként megfelelnek az önállóan működő szolgálat esetén
megfogalmazott feltételeknek.
A 29. §-hoz:
A szociális ellátásokhoz való hozzáférés, az esélyegyenlőség biztosítása
érdekében különös jelentőséggel bír a szociális jellegű ellátást vagy szolgáltatást
igénylők megfelelő tájékoztatása. A hatályos szabályok szinte minden
szolgáltatás esetében meghatározzák az információnyújtás kötelezettségét,
azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen a területen
hatékonyabb szolgáltatás biztosítására van szükség. Ezért a törvény egységes,
önálló szolgáltatási formaként nevesíti a szociális információs szolgáltatást,
amely minden településen kötelező alapfeladatként jelenik meg. Az információs
szolgálat széleskörű tájékoztatási, és - a személyes gondoskodás terén -
hozzáférés-segítési kötelezettséggel támogatja a szociálisan rászoruló
személyeket szociális, gyermekvédelmi, egészségügyi, családtámogatási és
egyéb ellátások igénylése terén. A szolgáltatás biztosítása szempontjából fontos
elem, hogy nem szükséges működési engedély, csak bejelentési kötelezettség
terheli a fenntartót a szolgáltatás működtetésével összefüggésben.
A 30. §-hoz:
A módosítás a házi segítségnyújtás alapvető tartalmi elemeit és szakmai
tartalmát pontosítja. Ez az ellátási forma az alapvető gondozás és az alapápolás
körébe tartozó feladatokat látja el, segítséget nyújt az önálló életvitel
fenntartásában, az ellátott és lakókörnyezete higiéniás körülményeinek
megtartásában, valamint prevenciós szerepet tölt be, hiszen segítséget nyújt a
veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésében. A szolgáltatás ma elsősorban
időskorú személyek ellátását biztosítja - 2003. decemberi adatok szerint
mintegy 49 000 fő részére nyújtottak szolgáltatást a házi segítségnyújtás
keretében, - azonban a tervezet erősíti azt, hogy az életvitel fenntartásához
nyújtott segítség kiterjedjen más rászorulti csoportokhoz tartozó személyekre is.
Az ellátási forma alapszolgáltatási jellegének erősítését, így egyúttal a
megszervezés személyi feltételeinek könnyítését célozza annak egyértelművé
tétele, hogy a szakápolási feladatok ellátása nem tartozik a házi segítségnyújtás
tevékenységei közé, azonban ebben az esetben is természetesen fennáll a jelzési
kötelezettség az otthonápolási szolgálat felé.
A 31. §-hoz:
A módosítás a családsegítés feladatainak meghatározását fogalmazza újra.
A Javaslat - az integrációra vonatkozó szabályokkal együtt - kiemelt szakmai
integráló szerepet kíván biztosítani a családsegítésnek az új alapszolgáltatási
struktúrában. Tapasztalataink szerint ezen ellátási formához kapcsolódóan olyan
szakmai ismeretek és szakmai jártasság áll rendelkezésre, amely az
alapszolgáltatások esetében megfelelő szakmai háttérbázist adhat a szervezeti
integrációnak, valamint a szakmai munka minőségi javításának. Az integráció
szempontjából kulcsfontosságú szakmai cél megvalósításának egyik alapvető
elemévé válhat a családsegítés. Ugyanakkor a tervezet ösztönözni kívánja azt is,
hogy a jelenleg sok tekintetben széttagolt családsegítő szolgáltatás
koncentráltabbá váljon, ne legyen szükséges minden településen kialakítani a
szolgáltatást, viszont a hozzáférés a magasabb színvonalú és hatékonyabb
ellátásokhoz társulásos formában megvalósulhasson. A tervezet megszünteti a
párhuzamosságot a családsegítés speciális szolgáltatásai és más hasonló jellegű
tevékenységet végző „speciális szolgáltatások” (pl.: közösségi ellátások) között,
ezáltal is célul tűzve ki azt, hogy az alapfeladatok kapjanak nagyobb hangsúlyt a
feladatellátásban.
A 32. §-hoz:
A módosítás révén a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás hatályos
szabályozás szerinti „ráépülő” jellege megszűnik, önálló szolgáltatási formaként
kerül nevesítésre. A szakmai tartalom vonatkozásában változás nem történik, de
a tervezet bővíti a pszichiátriai betegek irányába is a szolgáltatásnyújtás
lehetőségét.
A 33. §-hoz:
A közösségi ellátások tekintetében a módosítás újradefiniálja a
szolgáltatás feladatait, meghatározza a pszichiátriai, illetve a szenvedélybetegek
közösségi ellátásának szakmai tartalmát. A szolgáltatás szempontjából
meghatározó, hogy a saját lakókörnyezetben történő ellátás során az önálló
életvitel fenntartásában való segítségnyújtás, a folyamatos kapcsolattartás a
kezelőorvossal, illetve a háziorvossal, valamint a pszicho-szociális rehabilitáció
megvalósítása jelenti a szolgáltatási formák szakmai tartalmát. Jelenleg ezen
szolgáltatások megszervezése elsősorban a civil szervezetek részéről jelenik
meg, országosan mintegy 20-25 szolgálat működik, elsősorban korábbi pályázati
támogatások alapján. Amennyiben ezek a feladatok középtávon megjelennek a
településeken, jelentős mértékben enyhíthetik a bentlakásos intézmények iránti
felfokozott igényt, különösen a pszichiátriai betegek ellátása tekintetében.
A 34-35. §-hoz:
A módosítás kizárólag technikai pontosító rendelkezéseket tartalmaz,
tartalmi kérdéseket nem érint.
A 36. §-hoz:
A nappali ellátásra vonatkozó szabályok módosítása alapvető strukturális
és szemléletbeli változást jelent. A nappali ellátások rendszerbeli helye
megváltozik, a korábban szakellátásként definiált szolgáltatási forma az
alapszolgáltatások közé kerül. A módosítás azt célozza, hogy a nappali ellátás
alapvetően egy nyitott, a szükségletekre gyorsan reagáló, integráló szerepet
betöltő ellátási formává váljon, amely hátterét adhatja települési szinten az
alapszolgáltatások összekapcsolásának és ezáltal intézményi formaként történő
megjelenésének. Ezzel egyidejűleg lényeges szempont az, hogy a nappali
ellátások bizonyos típusainak jelentős fejlesztési forrásai jelentek meg az EU
fejlesztési alapjaiban, ezért várhatóan 2006-tól jelentős kapacitásbővülés
történik ezen a területen, így a szervezeti integráció alapegységeként ezen
szolgáltatási forma köré szerveződő alapellátási integráció formáinak ösztönzése
indokolt. A szabályozási cél így egy nyitottabb, az ellátotti csoportok
tekintetében kevésbé merev, az integráció szempontjából többféle alternatív
megoldást is megengedő szolgáltatási forma létrehozása.
A 37. §-hoz:
A módosítás pontosító jellegű, az érintett intézménytípusok igénybevételi
feltételeit hozza összhangba.
A 38. §-hoz:
A módosítás az alapszolgáltatások tekintetében meghatározott ellátási
kötelezettséget súlyozza újra, fokozottabb figyelemmel a településeken
jelentkező szolgáltatások iránti igényekre, valamint az egyes településtípusok
teherbíró-képességére. A módosítást az indokolja, hogy a hatályos szabályozás
az alapellátás széles spektrumú feladatai tekintetében nem tesz megfelelő
mértékű különbséget a kistelepülések és a nagyvárosok között, holott a
szolgáltatások iránti igények, azok jellege, a szolgáltatásszervezés keretei
jelentősen eltérnek. A szabályozás az ellátási piramis önkormányzati
igényekhez, lehetőségekhez jobban igazodó átalakítása mellett prioritást ad a
szolgáltatások társulás keretében történő ellátásához, különösen, ha azokat
többcélú kistérségi társulás útján látja el a fenntartó.
A 39. §-hoz:
A módosítás az országos módszertani intézmény kijelölésére vonatkozó
értelmező jellegű rendelkezést tartalmaz.
A 40. §-hoz:
A módosítás célja annak lehetővé tétele, hogy az országos és regionális
módszertani feladatok ellátására ne csak a ténylegesen szociális szolgáltatást
nyújtó szervezetek, hanem a szociális szolgáltatásokkal összefüggő kutatást,
képzést végző szervezetek is kijelölhetőek legyenek. További változtatás, hogy a
módszertani intézmény kijelölésre pályázat alapján kerül sor.
A 41. §-hoz:
A szükségletalapú szolgáltatásszervezés érdekében a Javaslat a
szolgáltatástervezési koncepció elkészítésének kötelezettségét kiterjeszti a
társulásos formában történő feladatellátásra is. Ha valamely alapszolgáltatási
feladatot társulás keretében látnak el, akkor e szolgáltatások tekintetében a
szolgáltatástervezési koncepciót a társulás készíti el, amely esetben
természetesen szintén követelmény a más szinten készült koncepciókhoz történő
illeszkedés.
A 42. §-hoz:
A módosítás a szociális szolgáltatások engedélyezésével összefüggő
szabályokat határozza meg, illetve - a jogalkalmazás egyszerűbbé tétele
érdekében - a hatályos szabályozásban több helyen megtalálható
rendelkezéseket szerkeszti egységes keretbe. A módosítás egyben rendezi a
megyei szociális és gyámhivatalokkal összefüggő hatásköri szabályokat.
A 43. §-hoz:
A módosítás a korlátozó intézkedéssel összefüggő értelmező jellegű
rendelkezés, amely révén a pszichés megnyugtatás kiemelésre kerül a korlátozó
intézkedések közül, figyelemmel annak megelőző jellegére. Ebből adódóan a
pszichés megnyugtatás, mint „természetes előzmény” jelenik meg a korlátozó
intézkedés alkalmazása tekintetében.
A 44. §-hoz:
A Javaslat lehetőséget biztosít a fenntartó részére, hogy a nappali ellátást
nyújtó, illetve a bentlakásos intézményi formák esetében ellátotti önkormányzat
létrehozására kerülhessen sor. Az ellátotti önkormányzat az intézményi
szolgáltatást igénybevevők közösségének érdek-képviseletére szolgáló
jogintézmény, amely a szervezeti és működési szabályzatban, valamint a
házirendben meghatározott hatáskörökkel rendelkezik. A módosítás révén a
jelenlegi gyakorlatban elsősorban pszichiátriai betegek intézményeiben működő
ellátotti önkormányzatok a közösségi alapú jogvédelem fórumaivá válhatnak.
A 45-49. §-hoz:
A módosítás az egyes szociális intézményekben elhelyezettek
felülvizsgálatával, illetve a térítési díj fizetésével összefüggésben tartalmaz
pontosító szabályokat, valamint - az áttekinthetőség érdekében - a
térítésmentesen biztosítandó ellátások felsorolását tartalmazza.
Az 50-52. §-hoz:
A módosítás az egyes ellátások jegyzői hatáskörbe való kerülésével,
illetve a kistérségi feladatellátás ösztönzésével összefüggő finanszírozási
szabályokat, valamint a nem állami és egyházi fenntartók által igényelt
normatíva folyósításával kapcsolatos eljárási szabályok megalkotására való
felhatalmazást tartalmazza.
Az 53. §-hoz:
A módosítás a testi fenyítés tilalmáról rendelkezik. A hatályos jogszabályi
rendelkezések értelmében a gyermek bántalmazása a szülő számára nem tiltott
mindaddig, amíg nevelési célzatú és a bírói gyakorlat szerint még
elfogadhatónak tartott mértéket nem haladja meg. Ez tág lehetőségeket biztosít a
fegyelmező számára, és sok esetben a gyermek fejlődését, személyiségét
veszélyezteti. Ezért a gyermeki jogok oldaláról a szabályozás felülvizsgálata -
összhangban az Európa Tanács ajánlásaiban, a családon belüli erőszak
megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról
szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozatban, valamint a társadalmi
bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY
határozatban foglaltakkal - elengedhetetlen. A gyermekvédelmi törvénynek azt
az értékrendet kell közvetítenie, hogy nem csupán a kegyetlen, embertelen,
megalázó testi fenyítés, hanem a testi fenyítés önmagában tilalmazott, vagyis a
gyermek nem vethető alá testi és érzelmi fenyítésnek, fenyegetettségnek,
kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak, illetve
büntetésnek.
Az 54-55. §-hoz:
A Javaslat - a szociális igazgatás rendszeréhez hasonlóan - a
gyermekvédelmi igazgatás rendszerét is két irányban módosítja. Egyrészt a
szinte teljes mértékben normatív módon, az ágazati jogszabályokban
meghatározott jogosultsági, illetve eljárási szabályok alapján megállapított
rendszeres gyermekvédelmi támogatással kapcsolatos feladatokat a települési
önkormányzat képviselő-testületének hatásköréből a jegyző hatáskörébe helyezi
át, másrészt a megyei gyámhivatalok átalakításával, feladat- és hatáskörük
bővítésével rugalmasabb, gyorsabb, a jogosult számára könnyebben igénybe
vehető jogorvoslati fórumot teremt.
Az 56-57. §-hoz:
A rendszeres gyermekvédelmi támogatás rendszerét - a hatásköri
változáson túl - két ponton alakítja át a Javaslat. Egyrészt azon gyermekek
esetében, akiket egyedülálló szülő vagy törvényes képviselő gondoz saját
háztartásában emelkedik a jogosultsági jövedelemhatár, másrészt ezen csoport
vonatkozásában emelkedik a támogatás összege is.
Egyedülálló szülő esetén a rendszeres gyermekvédelmi támogatás
jogosultsági jövedelemhatárának, valamint az ellátás mértékének emelése
egyrészt bővíti az ellátásban részesülők körét, másrészt javítja a család
jövedelmi helyzetét, csökkentve a gyermekek társadalmi kirekesztését,
elősegítve a családban nevelkedéshez fűződő gyermeki jog érvényesülését. Ezért
azok az egyedülálló szülő vagy más törvényes képviselő által gondozott
gyermekek is jogosultak lennének a jövőben a támogatásra, akiknek a
családjában az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 110%-át (szemben a
jelenlegi 100%-os jövedelemhatárral) és a családban történő nevelkedés nem áll
a gyermek érdekével ellentétben. Ez a változtatás mintegy 30 ezer gyermek
szociális biztonságát növeli, vagyis ennyivel több gyermek válna jogosulttá a
támogatásra. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás mértékének tekintetében
is célszerű külön kezelni az egyedülálló szülők által nevelt gyermekeket, mint az
egyik, szegénységi kockázattal leginkább érintett társadalmi csoportot.
Főszabályként a támogatás mértéke havonta és gyermekenként változatlanul az
öregségi nyugdíj legkisebb összegének 22%-a, azonban ez a mérték 30%-ra
növekedik, ha a gyermeket egyedülálló szülő gondozza.
Az 58. §-hoz:
A módosítás a gyermekjóléti alapellátások - gyermekjóléti szolgáltatás,
gyermekek napközbeni ellátása, gyermekek átmeneti gondozása -, valamint
ezekhez kapcsolódóan kiemelten egyes intézmények - bölcsőde, gyermekek
átmeneti otthona, családok átmeneti otthona, gyermekjóléti központ - többcélú
kistérségi társulás útján történő biztosításának kíván prioritást adni, figyelemmel
a települési önkormányzatok feladatellátási nehézségeire.
Az 59. §-hoz:
A Javaslat a megyei gyámhivatalok működési engedélyezéssel
kapcsolatos feladatait differenciáltabbá teszi. Míg helyettes szülői hálózat,
nevelőszülői hálózat, külső férőhelyen biztosított utógondozói ellátás esetén
célszerű a működtető székhelye szerint illetékes megyei gyámhivatalhoz
telepíteni a hatáskört, addig minden más esetben az illetékességet a szolgáltató
(intézmény) székhelye (telephelye) határozza meg.
A 60. §-hoz:
Tekintettel arra, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás folyósítása
2006. január 1-jétől már nem a települési önkormányzat képviselő-testületének,
hanem a települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik, szükségessé
vált a jegyző feladat- és hatáskörét rögzítő rendelkezést is kiegészíteni e
feladattal.
A 61-62. §-hoz:
A Gyvt-ben foglalt gyermeki jogoknak megfelelő ellátórendszer kiépítése
szükségessé tette egy egységes „Gyermekeink védelmében” elnevezésű
nyilvántartási rendszer kialakítását is, amely biztosítja a gyermek gondozásában
a tervszerűséget, a partneri együttműködést, a felelősség megosztását, továbbá
lehetővé teszi a gyermekeket érintő döntések átlátható felülvizsgálatát. Az
adatkezelés célhoz kötöttsége érdekében szükséges az adatkezelési szabályok
pontosítása egyrészt az adatkezelésre jogosult személyekre, szervekre, másrészt
az általuk kezelt adatok körére tekintettel.
Az adatkezelésre jogosultak köre kibővül a gyermekjogi, illetve kivételes
esetben az ellátottjogi és a betegjogi képviselővel. A módosítás azért vált
szükségessé, mert e nélkül a képviselők csak a gyermekkel adott esetben
érdekellentétben álló törvényes képviselő hozzájárulásával kezelhetnék a
cselekvőképtelen kiskorú azon személyes adatait, amelyeket a gyermek
panaszának orvoslása érdekében ismerniük kell.
A gyermekek ellátása, az azzal kapcsolatos hatósági döntések számos
dokumentumon alapulnak. Ezek mindegyike személyes adatokat tartalmaz,
mind a gyermekre (ruházatára, lakhatására, személyes kapcsolataira stb.), mind
a szülőre, törvényes képviselőre (vagyoni helyzetére, egészségi állapotára stb.),
valamint a kapcsolattartásra jogosult hozzátartozókra, más a gyermek
lakóhelyén életvitelszerűen tartózkodó személyekre vonatkozóan. Az ezeket a
dokumentumokat tartalmazó „Gyermekeink védelmében” elnevezésű
nyilvántartási rendszer és a Gyvt. közötti összhang megteremtése érdekében vált
szükségessé a törvényi felhatalmazáson alapuló adatkör tartalmának bővítése,
pontosítása.
Az adatkezelésre jogosultak és az adatkör bővítésével egyidejűleg
ugyanakkor fokozott hangsúlyt kell helyezni az adatkezelés célhoz kötöttségére.
A módosítás értelmében így az arra feljogosított szervek és személyek is csak a
törvényben meghatározott célok teljesüléséhez elengedhetetlenül szükséges
személyes adatokat kezelhetik.
A 63. §-hoz:
A szociális törvény szabályozásához hasonlóan a Nemzeti Család- és
Szociálpolitikai Intézet feladatai között szükséges feltüntetni a szolgáltató
tevékenységet végző szolgáltatókat, intézményeket, helyettes szülői és
nevelőszülői hálózatokat magában foglaló országos nyilvántartás vezetését. A
gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről,
valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről szóló
259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet 7/A. §-a szerint a működést engedélyező
szervek a működési engedély kiadásáról, módosításáról és visszavonásáról
kötelesek adatot szolgáltatni az országos nyilvántartás számára.
A 64. §-hoz:
A Javaslat pontosító rendelkezést tartalmaz a napközbeni ellátásért
fizetendő térítési díjjal kapcsolatban, két irányban. A módosítás egyrészt - a
rendelkezés tagolásának megváltoztatásával - egyértelművé teszi, hogy az
óvodai, illetve bölcsődei ellátott, rendszeres támogatásban részesülő gyermekek
részére 100%-os normatív kedvezmény biztosítandó. A másik pontosítás a
normatív kedvezmény igénybevételét kizáró elhelyezési helyeket
(nevelőszülőnél, gyermekotthonban, vagy más bentlakásos intézményben
történő elhelyezés) sorolja fel tételesen, tartalmi változtatást nem jelent.
A 65. §-hoz:
A pontosító szabály révén egyértelművé válik, hogy a családi pótlék azon
gyermekre tekintettel is jár, aki a tankötelezettségre irányadó korhatár betöltését
követően általános iskolában folytat tanulmányokat. A Javaslat ezen túlmenően
-	az időközben feleslegessé vált rendelkezések elhagyásával - átláthatóbbá teszi
a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek után járó családi
pótlék folyósításának időtartamára vonatkozó szabályozást.
A 66. §-hoz:
A Javaslat a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után járó
magasabb összegű családi pótlék összegének meghatározásával kapcsolatban
tartalmaz a jogalkalmazást elősegítő pontosítást, figyelemmel arra, hogy az
ellátás összege a Cst. egy korábbi módosításával kettévált.
A 67. §- hoz:
A Javaslat az állampolgárok jogbiztonsághoz és a hatósági ügyintézés
átláthatóságához fűződő érdekét szem előtt tartva általános, az igény pozitív
elbírálása esetére is határozathozatali kötelezettséget állapít meg az
igényelbíráló szerveknek. A rendelkezés 2005. augusztus 1-jei hatályba lépését
az igényelbíráló szervek - különös figyelemmel a munkáltatónál működő
családtámogatási kifizetőhelyekre - megfelelő felkészülése indokolja.
A 68. §-hoz:
A Javaslat az anyasági támogatás kifizetési rendjét módosítja. Ennek
keretében a bankszámlára való utalással korszerűsödik a kifizetési módok
eszköztára, illetőleg - a postai úton történő igénybejelentések egyre nagyobb
száma által indokoltan - speciális ügyintézési határidő kerül megállapításra.
A 69. §-hoz:
A Javaslat a családtámogatásokkal kapcsolatos eljárásban pontosítja a
Magyar Államkincstár ellenőrzési jogosítványait annak érdekében, hogy az
ellátások folyósítása jogszerűen és megalapozottan történjen, továbbá hogy az
ellátások jogosulatlan igénybevétele megakadályozhatóvá váljon. A Magyar
Államkincstár ezért egyfelől a családtámogatási igényeket elbíráló szervek
eljárását, másfelől az ellátást igénylőknél az ellátásra való jogosultság
feltételeinek meglétét, a jogosultságot megalapozó igazolások, szakvélemények
jogszabályi követelményeknek való - alaki és tartalmi - megfelelőségét
ellenőrizheti.
A 70-73. §-hoz:
A törvény hatályba lépése több időponthoz kötődik. Az általános hatályba
lépéssel - 2005. január 1. - kerülnek bevezetésre a személyes gondoskodásra
vonatkozó változások, az időskorúak járadékának emelt összegű változata,
valamint a különböző pontosító célú, illetve eljárási rendelkezések. 2005. április
1-jétől változnak az adósságkezelésre vonatkozó szabályok. 2005. augusztus 1-
jétől kerül előírásra az egységes határozathozatali kötelezettség
családtámogatási ügyekben. 2005. szeptember 1-jétől alakul át a rendszeres
szociális segélyezés, bevezetésre kerül az ápolási díj emelt összegű ellátása,
valamint kialakításra kerülnek a megyei szociális és gyámhivatalok. 2006.
január 1-jétől pedig a normatív alapon meghatározott egyes szociális,
gyermekvédelmi ellátások jegyzői hatáskörbe való átadása valósul meg.