﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/13142. számú
törvényjavaslat
a távhőszolgáltatásról
Előadó: Dr. Kóka János
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2004. november
2
... évi ... törvény
a távhőszolgáltatásról
Az Országgyűlés a felhasználók biztonságos, megfelelő minőségű és
gazdaságos távhőellátása érdekében az objektív, átlátható és hátrányos
megkülönböztetéstől mentes szabályozás kialakítása érdekében, a
fogyasztóvédelem, az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és
környezetvédelem követelményeire figyelemmel a következő törvényt alkotja:
I.	Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1.	§ (1) E törvény hatálya kiterjed mindazon jogviszonyra, amely a távhő
termelését, szolgáltatását és felhasználását érinti.
(2)	E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a távhőszolgáltatási célra hőt
termelő létesítményre, valamint a távhő továbbítására, elosztására szolgáló
távhővezetékekre, a távhőt továbbító hőhordozó közeg kiadására, elosztására,
fogadására, illetve átalakítására szolgáló hőközpontokra, és e létesítmények
létesítésére, átalakítására, üzemeltetésére, megszüntetésére, valamint a távhő
termelésére és szolgáltatására.
(3)	E törvény rendelkezéseit
a)	az erőművek távhőtermelő létesítményeire a villamos energiáról szóló
külön törvény1;
b)	a geotermikus energia távhőszolgáltatás céljára történő kitermelésére
szolgáló létesítményre a bányászatról szóló külön törvény2, valamint a
vízgazdálkodásról szóló külön törvény3;
c)	a (2) bekezdésben felsorolt létesítmények létesítésére és átalakítására
a kulturális örökség védelméről szóló külön törvény4;
d)	az erőművek távhőtermelő létesítményeire a földgázellátásról szóló
külön törvény5 rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.
(4)	Nem tartozik e törvény hatálya alá
a)	a saját felhasználási célra hőt termelő létesítmény, valamint az a
távhőtermelő tevékenység, amit a termelő, szolgáltató közbeiktatása
nélkül, közvetlenül a nem lakossági felhasználónak, egyedi szerződés
alapján végez;
1	A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény
2	A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény
3	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény
4	A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény
5	A földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény.
3
b)	a központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévő távhőtermelő
és hőszolgáltató létesítmény.
Általános követelmények
2.	§ A távhőszolgáltatást az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonság,
valamint a környezet és a természet védelmének érvényesülésével, a
nemzetgazdasági, a felhasználói, továbbá az energiatakarékossághoz fűződő
érdekeknek és a műszaki-biztonsági előírásokban meghatározott
követelményeknek megfelelően kell végezni.
Fogalom-meghatározások
3.	§ E törvény alkalmazásában
a)	csatlakozási pont: a szolgáltatói és a felhasználói berendezés határán,
találkozási pontján beépített elzáró szerelvénynek a felhasználó felé eső
oldala, elzáró szerelvény hiányában a felhasználási helyet magában
foglaló ingatlan (épület, építmény, telek) tulajdoni határa;
b)	díjfizető: épületrészenkénti díjmegosztás esetén az épületrésznek a
közüzemi szerződésben megnevezett tulajdonosa, az e törvényben
meghatározott esetekben az épület, építmény vagy az épületrész
bérlője, használója;
c)	engedélyes: a távhőtermelő létesítmény létesítésére, távhőtermelésre,
valamint a távhőszolgáltatásra engedéllyel rendelkező;
d)	engedélyező: hatáskörének megfelelően a Magyar Energia Hivatal, a
területileg illetékes települési önkormányzat jegyzője, illetve a
fővárosban a fővárosi önkormányzat főjegyzője;
e)	épületrész: e törvény alkalmazásában a távhővel ellátott épületnek,
építménynek, ingatlannak funkcionálisan önálló, külön vagy közös
tulajdonban lévő része (lakás, üzlethelyiség, lépcsőház stb.);
f)	felhasználási hely: a felhasználó tulajdonában lévő, a közüzemi
szerződés tárgyát képező olyan épület, építmény, épületrész, amelynek
távhőfogyasztása önállóan mérhető;
g)	felhasználó: a távhővel ellátott épületnek, építménynek, a törvényben
meghatározott esetben az épületrésznek a távhőszolgáltatóval a távhő
mérés szerint történő szolgáltatására vonatkozóan közüzemi
szerződéses jogviszonyban álló tulajdonosa, több tulajdonos esetén a
tulajdonosok közössége (a társasház, a lakásszövetkezet, a Polgári
törvénykönyv szerinti közös tulajdon esetén a tulajdonostársak). Abban
az esetben, ha a távhőfelhasználás a több személy tulajdonában lévő
épület valamennyi épületrészében mérhető, a felhasználó az egyes
épületrészek tulajdonosa is lehet.
A felhasználó lehet lakossági vagy egyéb felhasználó:
ga)	lakossági felhasználó: a lakóépület és a vegyes célra használt
épület tulajdonosa, tulajdonosainak közössége, épületrészenkénti
hőmennyiségmérés esetén az egyes épületrészek tulajdonosa;
4
gb)	egyéb felhasználó: a ga) pontban nem említett épület, építmény
tulajdonosa, tulajdonosainak közössége, épületrészenkénti
hőmennyiségmérés esetén az egyes épületrészek tulajdonosa;
h)	felhasználói berendezés: a felhasználói hőközpont, a hőfogadó állomás,
a felhasználói vezetékhálózat, a hőleadó készülékek, a hőhasznosító
berendezések és a felhasználó által felszerelt fűtési és használati
melegvíz mérők, költségmegosztók;
i)	felhasználói vezetékhálózat: az a csővezetékrendszer, amely a hőnek
hőhordozó közeg által, a csatlakozási ponttól a felhasználói
berendezésekhez való továbbítását szolgálja;
j) hőfogadó állomás: egy épület vagy építmény távhőellátása céljából, a
hőhordozó közeg fogadására, továbbítására szolgáló technológiai
berendezés, ahol a felhasználók részére átadott távhőmennyiség
mérése, mennyiségi szabályozása, valamint a szolgáltatói hőközpont
után létesített hőfogadó állomás esetében a hőhordozó közeg további
átalakítása is történhet;
k) hőhordozó közeg átalakítása: a hőhordozó közeg fizikai jellemzőinek
megváltoztatása;
l) hőközpont: a hőhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására,
átalakítására, mennyiségének szabályozására, illetőleg a távhő
átadására szolgáló technológiai berendezés. A hőközpont lehet termelői
hőközpont, szolgáltatói hőközpont és felhasználói hőközpont:
la) termelői hőközpont: a távhő termelőjénél távhőellátás céljából a
hőhordozó közeg kiadására, továbbítására, elosztására,
átalakítására, mennyiségének szabályozására, esetenként
mérésére szolgáló technológiai berendezés;
lb) szolgáltatói hőközpont: több épület vagy építmény távhővezeték-
hálózat útján történő hőellátása céljából, az ellátandó épületeken,
vagy építményeken kívül vagy azok egyikében elhelyezett, a
hőhordozó közeg fogadására, átalakítására, mennyiségének
szabályozására, elosztására, mérésére szolgáló technológiai
berendezés;
lc) felhasználói hőközpont: egy épület vagy építmény hőellátása
céljából a hőhordozó közeg fogadására, átalakítására,
mennyiségének szabályozására, mérésére szolgáló technológiai
berendezés;
m) szabálytalan vételezés: a távhő felhasználásáról szóló közüzemi
szerződés nélküli távhőfogyasztás vagy a távhőnek szerződésszegő
módon történő vételezése;
n) szolgáltatói berendezés: a távhőtermelő létesítmény, a távhővezeték-
hálózat, a szolgáltatói hőközpont, az elszámolás alapjául szolgáló, a
távhőszolgáltató tulajdonában lévő mérőeszköz, a hőközpont primer
oldali főelzárói és mennyiség-szabályozói;
o) távhő: az a hőenergia, amelyet a távhőtermelő létesítményből
hőhordozó közeg (gőz, melegített víz) alkalmazásával, távhővezeték-
hálózaton keresztül, üzletszerű tevékenység keretében a felhasználási
helyre eljuttatnak;
5
p) távhőszolgáltatás: az a közüzemi szolgáltatás, amely a felhasználónak
a távhőtermelő létesítményből távhővezeték-hálózaton keresztül, az
engedélyes által végzett, üzletszerű tevékenység keretében történő
hőellátásával fűtési, illetve egyéb hőhasznosítási célú energiaellátásával
valósul meg;
q) távhőszolgáltató: az a gazdálkodó szervezet, amely meghatározott
településen, vagy a település meghatározott részén, a távhő üzletszerű
szolgáltatására engedélyt kapott;
r) távhőtermelő: az a gazdálkodó szervezet, amely távhő termelésére
engedélyt kapott;
s) távhőtermelő létesítmény: az erőmű távhőszolgáltatási célra hőt termelő
létesítménye, távhőt előállító fűtőmű, kazántelep, kazán,
hulladékégetőmű, geotermikus energiát távhőszolgáltatás céljára
kitermelő vagy más megújuló energiát (pl.: biokazán, hőszivattyú,
napkollektor) és hulladékhőt hasznosító távhőtermelő berendezés;
t) távhővezeték-hálózat: az a csővezetékrendszer - a hozzá tartozó
műtárgyakkal, hálózati szerelvényekkel, kapcsolódó automatikákkal,
műszerekkel, elektromos berendezésekkel együtt -, amely a távhőnek
(hőhordozó közegnek) a távhőtermelő létesítménytől a csatlakozási
pontig történő szállítására szolgál. A távhővezeték-hálózat részei: a
gerincvezeték, az elosztóvezeték, a bekötővezeték, valamint a
szolgáltatói hőközpontból kiinduló és az átalakított hővel ellátott épület,
vagy építmény hőfogadó állomása főelzáró szerelvényéig, ennek
hiányában a felhasználási helyet magában foglaló ingatlan telekhatáráig
terjedő vezeték;
u) üzletszabályzat: a működési engedélyt kiadó közigazgatási szerv által
jóváhagyott szabályzat, amely a helyi szolgáltatási sajátosságok
figyelembevételével szabályozza a távhőszolgáltató működését és
meghatározza a távhőszolgáltató kötelezettségeit és jogait, szabályozza
a távhőszolgáltató és a felhasználó szerződéses viszonyát, a mérés és
elszámolás rendjét, valamint a szolgáltatónak a felhasználóval, a
fogyasztóvédelmi felügyelőségekkel és a felhasználók társadalmi
érdekképviseleti szervezeteivel (továbbiakban: felhasználói
érdekképviselet) való együttműködését.
II.	Fejezet
KÖZIGAZGATÁSI HATÁSKÖRÖK ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM
A Magyar Energia Hivatal feladatai
4.	§ (1) A Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) az e törvény
hatálya alá tartozó és hatáskörébe utalt létesítmények és engedélyesek
tekintetében
a)	kiadja, módosítja vagy visszavonja a távhőtermelő létesítmény
létesítésére vonatkozó engedélyt, valamint a távhőtermelői működési
engedélyt, ha a létesítményben hő- és villamos energiát külön-külön
6
vagy kapcsoltan állítanak elő és a hőenergiát - részben vagy egészben
-	távhőszolgáltatási célra termelik;
b)	ellenőrzi a távhőtermelő működési engedélyében előírt követelmények,
feltételek betartását, e tekintetben együttműködik a fogyasztóvédelmi
felügyelőségekkel, továbbá a felhasználói érdekképviseletekkel;
c)	jóváhagyja az engedélyezési hatáskörébe tartozó engedélyes
átalakulását, valamint az engedélyesekben történő befolyásszerzés,
illetőleg a jegyzett tőke értékének változását.
(2)	A Hivatal ellenőrzi és felügyeli az engedélyeseknél a jogszabályban és az
engedélyben foglalt előírások és követelmények megtartását, azok
megszegése esetén a Kormány rendeletében megállapított összegű bírságot
szabhat ki.
(3)	A Hivatal ellenőrzési feladatainak teljesítése érdekében, annak mértékéig
jogosult az engedélyestől eseti és rendszeres információt kérni, az engedélyhez
kötött tevékenységgel kapcsolatos iratokba betekinteni, azokról másolatot,
kivonatot készíteni, ideértve az üzleti titkot tartalmazó iratokat is.
5.	§ (1) A Hivatal eljárásában az ügyintézés határideje 60 nap, engedélyezési
eljárások esetében 90 nap. A Hivatal határozata ellen kizárólag bírói úton van
jogorvoslatnak helye. A bíróság a Hivatal határozatát jogosult megváltoztatni.
(2)	A Hivatal működését saját bevételeiből fedezi. A Hivatal részére felügyeleti
tevékenységéért a hatáskörébe tartozó engedélyesek felügyeleti díjat kötelesek
fizetni, amelynek mértéke az engedélyes tevékenysége előző évi nettó
árbevételének 0,05%-a.
(3)	A Hivatal eljárásáért igazgatási-szolgáltatási díjat kell fizetni.
Az önkormányzat képviselő-testületének feladatai
6.	§ (1) A területileg illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a fővárosi
önkormányzat (a továbbiakban együtt: önkormányzat) az engedélyes vagy
engedélyesek útján köteles biztosítani a távhőszolgáltatásba bekapcsolt
lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátását.
(2)	Az önkormányzat képviselő-testülete:
a)	rendeletben határozza meg a távhőszolgáltató és a felhasználó közötti
jogviszony részletes szabályait, valamint a hőmennyiségmérés helyét;
b)	ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói feladatokat,
valamint rendeletben határozza meg az áralkalmazási és díjfizetési
feltételeket. Az önkormányzat képviselő-testülete az ármegállapítás
előtt köteles a fogyasztóvédelmi felügyelőségek, továbbá a felhasználói
érdekképviseletek véleményét kikérni. A véleményalkotáshoz
szükséges információkat az önkormányzat képviselő-testülete köteles
az érdekeltek rendelkezésére bocsátani;
c)	rendeletben szabályozza a távhőszolgáltatók által nyilvántartott
felhasználói és díjfizetői adatok kezelésének rendjét;
d)	rendeletben kijelöli azokat a területeket, ahol területfejlesztési,
környezetvédelmi és levegő-tisztaságvédelmi szempontok alapján
célszerű a távhőszolgáltatás fejlesztése;
7
e)	megállapítja a távhőszolgáltatás szüneteltetésének és a felhasználók
korlátozásának feltételeit, a korlátozás szabályait és sorrendjét,
valamint a távhőszolgáltató azzal kapcsolatos jogait és
kötelezettségeit;
f)	rendeletben határozza meg az új vagy növekvő távhőigénnyel
jelentkező felhasználási hely tulajdonosától kérhető csatlakozási díjat;
g)	rendeletben határozza meg a szolgáltatói hőközpontok e törvényben
előírt megszüntetésének, illetve a szolgáltatói hőközpontot kiváltó
berendezések létesítésének forrását, határidejét és egyéb feltételeit.
Az önkormányzat jegyzőjének feladatai
7.	§ A területileg illetékes települési önkormányzat jegyzője, a fővárosban a
fővárosi önkormányzat főjegyzője (továbbiakban: önkormányzat jegyzője):
a)	kiadja, módosítja, vagy visszavonja az illetékességi területén, az e
törvény hatálya alá tartozó távhőtermelő létesítmény létesítési és
működési engedélyét minden olyan esetben, amely nem a Hivatal
engedélyezési hatáskörébe tartozik;
b)	kiadja, módosítja vagy visszavonja az e törvény hatálya alá tartozó, az
illetékességi területén bejegyzett távhőszolgáltató működési
engedélyét;
c)	jóváhagyja a b) pont alapján engedélyezési hatáskörébe tartozó
távhőszolgáltató által kidolgozott üzletszabályzatot;
d)	ellenőrzi az engedélyezési hatáskörébe tartozó, illetékességi területén
működő távhőtermelők és távhőszolgáltatók tevékenységét az ellátás
biztonsága, a működés hatékonysága és a működési engedélyben
előírt feltételek, valamint az üzletszabályzatban foglaltak betartása
szempontjából. E tekintetben külön törvény6 alapján kérelemre
rendelkezésre bocsátja a fogyasztóvédelmi felügyelőségek és
felhasználói érdekképviseletek részére mindazokat az adatokat és
információkat, amelyek az engedélyes engedélyhez kötött
tevékenységével és a felhasználói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak;
e)	jogosult az engedélyestől ellenőrzési feladatainak teljesítése
érdekében, annak mértékéig eseti és rendszeres információt kérni, az
engedélyhez kötött tevékenységgel kapcsolatos iratokba betekinteni a
d)	pontnak megfelelő terjedelemben, azokról másolatot, kivonatot
készíteni, ideértve az üzleti titkot tartalmazó iratokat is;
f)	határozatában elrendelheti - az 51. § (8) bekezdésében foglalt
esetekben - a felhasználási helyre történő bejutást;
g)	az önkormányzat jegyzőjének eljárásában az ügyintézés határideje
60 nap, engedélyezési eljárások esetében 90 nap, az önkormányzat
jegyzőjének határozata ellen kizárólag bírói úton van jogorvoslatnak
helye. A bíróság az önkormányzat jegyzőjének határozatát jogosult
megváltoztatni.
6	A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény
8
Fogyasztóvédelem
8.	§ (1) A fogyasztóvédelemről szóló külön törvényben (a továbbiakban:
Fgytv.) foglaltak figyelembevételével a területi fogyasztóvédelmi
felügyelőségek, illetve a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (a továbbiakban
együtt: fogyasztóvédelmi felügyelőségek):
a)	megvizsgálják a hatósági árakra vonatkozó rendelkezések
megtartását, és az ezzel kapcsolatos díjfizetői számlapanaszokat;
b)	együttműködnek a felhasználók társadalmi érdekképviseleti
szervezeteivel, és szakmai segítséget nyújtanak a számukra;
c)	ellenőrzik, hogy a távhőszolgáltató a külön törvényben8 és az e
törvény 11. §-ában előírt módon eleget tesz-e az ügyfélszolgálat
működtetésére vonatkozó kötelezettségének;
d)	az önkormányzat jegyzőjének megkeresése alapján 45 napon belül
véleményezik a távhőszolgáltató üzletszabályzatát;
e)	a 43. § (1) bekezdésében előírtak betartása érdekében a
hőközpontban és a hőfogadó állomáson ellenőrzik a
hőmennyiségmérő hitelességét;
f)	megvizsgálják az a), c) és e) pontokkal kapcsolatos díjfizetői
panaszokat.
(2)	A területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek elsőfokú határozata ellen
benyújtott fellebbezést a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője bírálja el.
Az ügyintézés határideje 60 nap.
9.	§ A Hivatal hatósági fogyasztóvédelmi feladatai ellátása során
a)	együttműködik a fogyasztóvédelmi felügyelőségekkel, és a felhasználói
érdekképviseletekkel a távhőszolgáltatás országos, elvi jellegű
kérdéseiben;
b)	a fogyasztóvédelmi felügyelőségek és a felhasználói érdekképviseletek
kérelmére rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat,
információkat, amelyek az engedélyesnek a Hivatal által kiadott
engedélyéhez kötött tevékenységével és a felhasználói érdekekkel
egyaránt kapcsolatosak, valamint a fogyasztóvédelmi felügyelőségek
8. §-ban foglalt feladatának ellátásához szükségesek.
10.	§ (1) Az önkormányzat jegyzője
a)	a fogyasztóvédelmi felügyelőségek és a felhasználói érdekképviseletek
kérelmére rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat,
információkat, amelyek az engedélyesnek az engedélyéhez kötött
tevékenységével és a felhasználói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak,
valamint a fogyasztóvédelmi felügyelőségek 8. §-ban foglalt feladatának
ellátásához szükségesek. Ennek keretében a távhőszolgáltatást érintő
képviselő-testületi előterjesztéseket előzetesen véleményezteti;
b)	ellenőrzi a távhőszolgáltató ármeghatározó tényezőinek, költségeinek
indokoltságát.
7	A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény
8	A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény
9
(2) Az illetékes engedélyező önkormányzati jegyző eljárása során a 20. §
(3)-(5) bekezdéseiben meghatározott előzetes intézkedést tehet a
távhőszolgáltatás folyamatosságának fenntartására.
11.	§ (1) A távhőszolgáltató a szükséges adatok és információk rendelkezésre
bocsátásával köteles együttműködni az engedélyező hatósággal, valamint a
felhasználókat, illetve a díjfizetőket érintő kérdésekben a fogyasztóvédelmi
felügyelőségekkel és a felhasználói érdekképviseletekkel.
(2)	A távhőszolgáltató ügyfélszolgálatán egyértelműen és közérthetően,
magyar nyelven köteles a felhasználókat tájékoztatni a távhőszolgáltatás
igénybevételének feltételeiről, változásairól, különös tekintettel a számlázás
rendjére és a szolgáltatás minőségére.
(3)	A távhőszolgáltató köteles ügyfélszolgálatán a (2) bekezdésben
meghatározott tájékoztatást, valamint az általános szerződési feltételeit
könnyen hozzáférhető helyen kifüggeszteni, valamint a felhasználó kívánságára
azt ingyenesen rendelkezésre bocsátani.
III.	Fejezet
AZ ENGEDÉLYEZÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
12.	§ (1) A távhő termelése és szolgáltatása - teljesítményhatár nélkül -
engedélyköteles tevékenység.
(2)	Az 5 MW vagy annál nagyobb névleges hőteljesítményű távhőtermelő
létesítmény létesítése, bővítése, átalakítása, teljesítményének növelése és
csökkentése, tüzelőanyagának megváltoztatása (a továbbiakban együtt:
létesítés), továbbá megszüntetése engedélyköteles tevékenység.
(3)	A távhőtermelő létesítmény távhőtermelésének tervezett megszüntetése
előtt legalább egy évvel az engedélyes engedélyt köteles kérni a
megszüntetésre az engedélyező hatóságtól, az érintett önkormányzat egyidejű
értesítésével.
(4)	A távhőtermelő tevékenység megszüntetése megtagadható vagy
feltételhez köthető, ha az a távhőszolgáltatás biztonságát, vagy az e törvényben
meghatározott ellátási kötelezettség teljesítését veszélyezteti.
(5)	Az (1) bekezdésben említett távhőtermelői és a (2) bekezdésben említett
létesítés esetében, ha a telephelyen a távhőtermelő berendezések névleges
összes hőteljesítménye az 50 MW-ot nem éri el, egyszerűsített engedélyezési
eljárást kell lefolytatni.
13.	§ (1) A létesítési és működési engedély tartalmi követelményeit, az
engedélyezési eljárás szabályait és az engedély kiadásának rendjét a Kormány
e törvény végrehajtásáról szóló rendeletben határozza meg.
(2)	Az engedélyező az engedély kiadását akkor tagadhatja meg, ha:
a)	a jogszabályi feltételek hiányoznak;
b)	a kérelmező csőd- vagy felszámolási eljárás alatt áll;
c)	a kérelmező a 12. § (1) és (2) bekezdése szerinti bármely engedélyét
neki felróható ok miatt tíz éven belül visszavonták;
10
d)	a kérelmező nem rendelkezik a kérelemben szereplő tevékenység
folyamatos, hosszú távú ellátásához szükséges engedélyekkel és más
feltételekkel.
(3)	Az e törvény alapján a Hivatal által kiadott, a távhőtermeléssel és
távhőszolgáltatással kapcsolatos engedélyeket és azok indoklását a Gazdasági
és Közlekedési Minisztérium hivatalos lapjában kell közzétenni.
(4)	Az engedélyező által az e törvény alapján kiadott, a távhőtermeléssel és
távhőszolgáltatással kapcsolatos engedélyeket és azok indoklását az
engedélyező hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos módon, három
munkanapon belül kell közzétenni.
A távhőtermelő létesítmény létesítésére és a működésére vonatkozó
engedély
14.	§ (1) A távhőtermelő létesítmény létesítéséhez és működéséhez
szükséges engedély iránti kérelmet a 4. § (1) bekezdés a) pontja, illetőleg a 7. §
a)	és b) pontja szerinti engedélyező hatósághoz kell benyújtani. A kérelemhez
mellékelni kell a környezetvédelmi engedélyt, amennyiben annak megszerzését
külön jogszabály9 előírja.
(2)	Amennyiben a létesítmény megfelel a vonatkozó jogszabályokban és a
szakhatósági határozatokban rögzített követelményeknek - beleértve a
környezetvédelmi követelményeket - kérelemre a létesítési engedélyt ki kell
adni.
(3)	A távhőtermelő létesítmény létesítési engedélye az engedélyben
meghatározott ideig érvényes. Az engedély - kérelemre - egyszer, a létesítési
engedéllyel azonos időtartamra, de legfeljebb további két évre
meghosszabbítható. Ha az engedélyes a létesítés megkezdésével vagy
folytatásával neki felróható okból késlekedik, és emiatt az eredeti vagy a
meghosszabbított határidő nem tartható, az engedély visszavonható.
(4)	A távhőtermelő létesítmény használatba vétele előtt üzembe helyezési
eljárást kell lefolytatni.
15.	§ (1) Az eredményes üzembe helyezési eljárást követően - kérelemre - a
távhőtermelő létesítményre működési engedélyt kell kiadni.
(2)	A távhőtermelő létesítmény működéséhez szükséges működési engedély
határozatlan időre szól.
9	A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, a természet
védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, egyes törvények környezetvédelmi célú
jogharmonizációs módosításáról szóló 2001. évi LV. törvény, a környezeti hatásvizsgálatról
szóló 20/2001. (II. 14.) Korm. rendelet, a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról
szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet, az egységes környezethasználati engedélyezési
eljárásról szóló 193/2001. (X. 19.) Korm. rendelet
11
A távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedély
16.	§ (1) A távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedélyt az illetékes
önkormányzat jegyzőjétől kell kérelmezni.
(2)	Az engedélyes az üzemeltetésébe adott létesítménnyel a működési
engedélyben foglaltaknak megfelelően jogosult az engedélyezett településen,
vagy településrészen távhőt szolgáltatni.
(3)	A távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedély határozatlan időre
szól.
17.	§ (1) Ha a távhő termelésére engedélyt kérő egyúttal távhőszolgáltatásra is
kíván működési engedélyt kérni, azt a 16. § előírásainak figyelembevételével,
önálló szolgáltatói működési engedélyként kell kérni és kiadni.
Az engedélyes kötelezettségei
18.	§ Az engedélyes köteles:
a)	a működési engedélyben meghatározott feltételeket teljesíteni;
b)	az e törvény szerinti ellátási kötelezettségnek eleget tenni;
c)	a folyamatos és biztonságos szolgáltatáshoz szükséges üzemeltetési
és fenntartási feladatokat ellátni;
d)	az új vagy növekvő igények kielégítésére e törvényben részletezett
feltételek mellett a szükséges fejlesztéseket elvégezni;
e)	az engedélyező által előírt tartalomban és formában az engedélyhez
kötött tevékenységgel és a felhasználói érdekekkel kapcsolatos
adatokat és információkat az engedélyezőnek, valamint - felhasználói
panaszok esetén - a fogyasztóvédelmi felügyelőségeknek és a
felhasználói érdekképviseleteknek megadni és hozzáférhetővé tenni.
Társaság átalakulása, alaptőke-változás, befolyásszerzés
engedélyezése
19.	§ (1) Az engedélyező jóváhagyó határozata szükséges az engedélyes
társaságnak a gazdasági társaságokról szóló külön törvény10 szerinti
a)	egyesüléséhez és;
b)	szétválásához (továbbiakban együttesen: átalakulás);
c)	valamint alaptőkéjének, illetve törzstőkéjének legalább egynegyed
résszel történő leszállításához, valamint;
d)	bármely engedélyes vállalkozásban történő, a gazdasági társaságokról
szóló külön törvényben11 foglaltak szerinti jelentős, többségi vagy
közvetlen irányítást biztosító befolyás szerzéséhez és az ehhez fűződő
jogok gyakorlásához.
10
A gazdasagi tarsasagokrol szolo 1997. évi CXLIV. törvény
11	A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény
12
(2)	Az engedélyező nem tagadhatja meg az alaptőke, illetve a törzstőke
leszállításához való hozzájárulást, ha azt az engedélyes számára külön
jogszabály kötelezővé teszi. A cégjegyzékbe való bejegyzésre irányuló kérelmet
a cégbírósághoz az engedélyező határozatával együtt kell benyújtani.
(3)	Az engedélyező a jóváhagyást megtagadhatja, illetőleg feltételhez kötheti,
ha az (1) bekezdés szerinti változások végrehajtása a távhőellátás biztonságát,
az e törvényben meghatározott ellátási kötelezettség teljesítését, illetőleg a
felhasználók érdekeit sérti.
(4)	Az engedélyező hatóság határozatának hiányában az (1) bekezdés
rendelkezéseivel kapcsolatos, a részvényesre és tagra vonatkozó változások a
részvénykönyvbe nem jegyezhetők be, illetve a tagjegyzékbe nem tüntethetők
fel és erre a társaságban jogot alapítani nem lehet.
(5)	Az (1) bekezdésben meghatározott egyesüléssel járó, valamint az
(1)	bekezdésben meghatározott tőkekoncentráció, illetve befolyásszerzés
jóváhagyásához vagy annak megtagadásához az engedélyező köteles kikérni a
Gazdasági Versenyhivatal véleményét.
(6)	Ha az engedélyes a Hivatal engedélyezési hatáskörébe tartozik, és a
Hivataltól villamosenergia-termelésre működési engedéllyel is rendelkezik, az
(1)	bekezdés a)-d) pontjában szabályozott esetekben a külön törvény12
rendelkezéseit is alkalmazni kell.
A működési engedély visszavonása, a távhőellátás fenntartása
20.	§ (1) Az engedélyező a működési engedélyt
a)	köteles visszavonni, ha az engedélyes nem tesz eleget törvényes,
illetve a működési engedélyben előírt kötelezettségeinek, vagy
tevékenységét megszünteti;
b)	visszavonhatja, ha az engedélyes a távhőtermelői vagy a szolgáltatói
berendezést felhívás ellenére a távhőszolgáltatás biztonságát, az élet-,
az egészség- és a vagyonbiztonságot, a környezetet, továbbá a
felhasználói érdekeket súlyosan veszélyeztető módon üzemelteti, illetve
a működési engedélyben előírt kötelezettségeinek - erre irányuló
felszólítás után - nem tesz eleget.
(2)	A folyamatos és biztonságos ellátás érdekében a működési engedélyben
foglalt tevékenységet folyamatosan fenn kell tartani, a távhőtermelő
létesítmény, vagy az engedélyköteles tevékenység megszüntetésével
kapcsolatos eljárás, a felszámolás vagy a végelszámolás befejezéséig.
(3)	Az engedélyező felszámolás vagy végelszámolás esetén, vagy ha az
engedélyben foglalt tevékenységet nem az engedélyben meghatározott módon
folytatják és az a távhőellátás jelentős zavarát idézheti elő, a folyamatos
ellátásra más engedélyest is kijelölhet.
(4)	Az engedélyező más engedélyes kijelölése esetén az engedélyest
kötelezheti arra, hogy az engedélyező által meghatározott, a folyamatos és
biztonságos távhőtermeléshez és szolgáltatáshoz szükséges eszközeit a kijelölt
engedélyesnek ellenszolgáltatás ellenében üzemeltetésre adja át, és a
12
A villamos energiáról szolo 2001. évi CX. törvény
13
tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásokat, adatokat bocsássa
rendelkezésre.
(5)	Az engedélyező a (3)-(4) bekezdések alapján hozott határozatainak
azonnali végrehajtását rendelheti el, a biztonságos és folyamatos ellátás
fenntartása érdekében.
IV.	Fejezet
JOGOK IDEGEN INGATLANON
21.	§ (1) Távhőtermelő létesítmény, távhővezeték-hálózat, illetve annak részét
képező berendezés, vezeték, valamint hőközpont elhelyezéséhez és
üzemeltetéséhez szükséges idegen ingatlan használatára az engedélyes
a)	előmunkálati jogot,
b)	vezetékjogot,
c)	használati jogot,
d)	kisajátítást és
e)	biztonsági övezet kijelölést
kérhet.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott jogok gyakorlása során az engedélyes
a)	a jelek elhelyezésével, a mérésekkel, a vizsgálatokkal;
b)	a létesítmények elhelyezésével, illetőleg azok megközelítésével, az
azokon való munkavégzéssel, valamint
c)	az ingatlan használatának akadályozásával, korlátozásával, valamint
értékcsökkenésével okozott kárt az ingatlan tulajdonosának,
használójának (a továbbiakban együtt: tulajdonos) köteles megtéríteni.
(3)	Természetvédelem alatt álló területen az (1) bekezdésben felsorolt jogok
az illetékes természetvédelmi hatóság, illetőleg nemzeti park igazgatóságának
előzetes hozzájárulásával engedélyezhetők. Helyi védettségű területen az
illetékes önkormányzat előzetes hozzájárulása szükséges.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti használati jogok gyakorlásának megszűnése
esetén az engedélyes köteles az ingatlan eredeti állapotát helyreállítani, vagy
ha ez nem lehetséges, újrahasznosításra alkalmassá tenni.
(5)	Az (1) bekezdésben meghatározott jogok gyakorlása során az ingatlan
értékcsökkenése, az abban keletkező kár vagy a kisajátított ingatlanért
fizetendő kártalanítás összegében az engedélyes és az ingatlantulajdonos
állapodik meg, ide nem értve a 28. § (3) bekezdésében foglalt eseteket.
Előmunkálati jog
22.	§ (1) A távhőtermelő létesítmény, illetőleg a távhővezeték-hálózat, illetve
annak részét képező berendezés és vezeték létesítésével kapcsolatban az
engedélyes előmunkálati jog engedélyezését kérheti.
14
(2)	Az előmunkálati jog alapján, a jogosult vagy megbízottja az idegen
ingatlanon jogerős államigazgatási határozat felhatalmazása alapján, - a
felhatalmazást követő egy éven belül - a szükséges jeleket elhelyeztetheti,
méréseket, vizsgálatokat végezhet. Az ingatlan tulajdonosa e munkálatok
végzését - kártalanítás ellenében - tűrni köteles.
(3)	Az előmunkálati jog iránti kérelemhez csatolandó műszaki leírásokat,
helyszínrajzokat, ütemtervet a Kormány rendeletében meghatározott
tartalommal, méretben és példányszámban az engedélyesnek kell elkészítenie.
(4)	Az előmunkálati jog alapján végezhető munka megkezdéséről az ingatlan
tulajdonosát, használóját és az ingatlan fekvése szerint illetékes önkormányzat
jegyzőjét az előmunkálati jog jogosultja 15 nappal korábban értesíteni köteles.
(5)	Az előmunkálati jog érvényességi ideje egyszer, további egy évvel
meghosszabbítható.
(6)	Az előmunkálati jogot a Területi Műszaki Biztonsági Felügyelet
engedélyezi, amelynek határozata ellen a Magyar Műszaki Biztonsági
Hivatalhoz lehet jogorvoslattal élni. Az eljárás részletes szabályait a Kormány
e törvény végrehajtására kiadott rendelete tartalmazza.
Vezetékjog
23.	§ (1) Távhővezeték-hálózat, vagy annak részét képező vezeték,
közterületnek, közútnak és vasúti pályának (a továbbiakban együtt: közterület)
nem minősülő idegen ingatlanon történő elhelyezésére és üzemeltetésére
kártalanítás ellenében, hatósági határozattal vezetékjog létesíthető a
távhőszolgáltató javára, ha az az ingatlan használatát lényegesen nem
akadályozza. Vezetékjog hatósági határozattal nem állapítható meg a
közterületen létesített vezetékre és annak idegen ingatlant érintő biztonsági
övezetére. Ebben az övezetben építmény létesítése esetén, ha az építmény
használati jellege indokolja, az építési hatóság kötelezheti az engedélyest a
biztonsági övezet csökkentésére.
(2)	A vezetékjogot a területi Műszaki Biztonsági Felügyelet engedélyezi,
amelynek határozata ellen a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatalhoz lehet
jogorvoslattal élni. A vezetékjog iránti kérelemhez csatolandó műszaki
leírásokat, helyszínrajzokat, ütemtervet a Kormány az e törvény végrehajtására
kiadott rendeletében meghatározott tartalommal, méretben és példányszámban
az engedélyesnek kell elkészíteni.
(3)	Az engedélyes a vezetékjog alapján az idegen ingatlanon
a)	A szakhatósági hozzájárulásokban foglaltak megtartásával a föld alatti
és feletti távhővezeték-hálózatot és az ahhoz szükséges
tartószerkezetet létesíthet, illetve helyezhet el;
b)	az a) pont szerint elhelyezett létesítményeket üzemeltetheti,
karbantarthatja, kijavíthatja, átalakíthatja, eltávolíthatja;
c)	a távhővezeték-hálózat mentén levő, annak épségét közvetlenül
veszélyeztető fákat, bokrokat, azok ágait, gyökereit eltávolíthatja;
15
d)	a távhővezeték-hálózattal - a gazdasági és közlekedési miniszternek a
szabályozásban érdekelt miniszterrel együttesen kiadott, az e törvény
végrehajtásáról szóló rendeletében meghatározott módon - más
építményt és nyomvonalas műtárgyat megközelíthet, illetve
keresztezhet.
24.	§ Távhővezeték-hálózat részét képező vezeték az ingatlan-tulajdonossal,
az ingatlan kezelőjével, illetőleg a közterület tulajdonosával kötött szerződés
alapján is létesíthető és üzemeltethető.
25.	§ A vezetékjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését az
engedélyes kérelmezi az ingatlantulajdonossal, az ingatlan kezelőjével, illetőleg
a közterület tulajdonosával kötött szerződés vagy jogerős hatósági határozat
alapján. A vezetékjog a távhőszolgáltatás engedélyesét illeti meg, és az
ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A vezetékjog az azt megállapító
hatósági határozat jogerőre emelkedését követően, illetve az
ingatlantulajdonossal kötött megállapodás alapján gyakorolható.
26.	§ Az ingatlan tulajdonosa kérheti az engedélyestől a távhővezeték és a
tartószerkezet eltávolítását, átalakítását vagy áthelyezését, ha annak műszaki
feltételei adottak, az üzemeltetésben jelentős hátrányt nem jelentenek és
vállalja az azokkal kapcsolatos költségek viselését.
27.	§ (1) A vezetékjog megszűnik, ha annak jogosultja, a mindenkori
engedélyes a távhővezeték-hálózatot és a 23. § (3) bekezdés a) pontjában
meghatározott létesítményeket az engedélyezéstől számított öt éven belül nem
építi meg, vagy ha annak üzemben tartását véglegesen megszünteti.
(2)	A vezetékjog megszűnése esetén, az engedélyes - a vezetékjog
megszűnésével egyidejűleg - köteles kérni az ingatlan-nyilvántartásból való
törlést. Ennek elmulasztása esetén - az engedélyes költségére - az ingatlan
tulajdonosa is jogosult kérni a vezetékjog törlését. Az ingatlantulajdonos
kérelmének teljesítéséhez szükséges nyilatkozatot a vezetékjog jogosultja
köteles kiadni. A vezetékjog jogosultja köteles az ingatlantulajdonosnak a
vezetékjog ingatlan-nyilvántartásból való törlésével kapcsolatban felmerült
kiadásait megtéríteni.
Használati jog
28.	§ (1) A szolgáltatói hőközpontot idegen ingatlanon, illetve a távhővel
ellátott épületek, vagy építmények egyikében az ingatlantulajdonossal kötött
megállapodás alapján lehet elhelyezni, üzemeltetni és karbantartani.
(2)	Az engedélyes megállapodás hiányában az ingatlan használatára
vonatkozó használati jog megállapítását kérheti az illetékes önkormányzat
jegyzőjétől.
16
(3)	A használati jog alapítását és a fizetendő kártalanítás mértékét az illetékes
önkormányzat jegyzője határozattal állapítja meg külön törvényben13
meghatározott módon.
29.	§ (1) A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését az
engedélyes kérelmezi az ingatlantulajdonossal kötött szerződés, vagy jogerős
hatósági határozat alapján. A használati jog a mindenkori engedélyest illeti
meg, és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A használati jog az azt
megállapító hatósági határozat jogerőre emelkedését követően, illetve az
ingatlan tulajdonossal kötött megállapodás alapján gyakorolható.
(2)	Megszűnik a használati jog, ha az engedélyes a használati joggal terhelt
ingatlanon a szolgáltatói hőközpontot a használati jog keletkezésétől számított
öt éven belül nem építi meg, vagy azt véglegesen eltávolítja. Megszűnik a
használati jog a felek megállapodásával is.
(3)	A használati jog megszűnése esetén az engedélyes a használati jog
megszűnésével egyidejűleg köteles kérni az ingatlan-nyilvántartásból történő
törlést. Ennek elmulasztása esetén - az engedélyes költségére - az ingatlan
tulajdonosa is kérheti a használati jog törlését. Az ehhez szükséges
nyilatkozatot az engedélyes köteles az ingatlantulajdonosnak kiadni, és a
törléssel összefüggésben felmerült kiadásait megtéríteni.
30.	§ Ha a használati joggal terhelt idegen ingatlan tulajdonosa a saját
felhasználási helyére vonatkozó közüzemi szerződést felmondja, a használati
jog az engedélyest továbbra is megilleti mindaddig, amíg a hőközpontból más
felhasználót is ellát. Ebben az esetben a használati jog az érdekeltek
megállapodásával szüntethető meg.
Kisajátítás
31.	§ (1) A távhőtermelő létesítmény elhelyezése céljából az engedélyes külön
jogszabályban14 meghatározottak szerint idegen ingatlan kisajátítását kérheti az
ingatlan fekvése szerinti megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetőjénél.
(2)	Idegen ingatlan kisajátítását kérheti az engedélyes, ha:
a)	az idegen ingatlanra szolgáltatói hőközpont létesítése céljából van
szükség, és az engedélyes az ingatlan tulajdonosával megállapodni
nem tudott, illetve az illetékes építési hatóság az ingatlan
rendeltetésszerű használatának megszűnése vagy jelentős mértékű
akadályozása miatt a használati jogot nem engedélyezte;
b)	a 23-27. § szerinti vezetékjog, illetve a 28-30. § szerinti használati jog
az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentős mértékben
akadályozza, vagy meggátolja.
13	Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény
14	A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint az 1976. évi 24. törvényerejű
rendelet a kisajátításról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX.5.) MT
rendelettel
17
(3)	A kisajátított ingatlant a telephely szerinti önkormányzat tulajdonába, az
általa kijelölt szervezet vagyonkezelésébe és az engedélyes használatába kell
adni. A kisajátítással kapcsolatos költségeket - ideértve a kártalanítást is - az
engedélyes köteles előlegezni, és viselni.
(4)	A (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a kisajátítást az ingatlan
tulajdonosa is kérheti.
(5)	A tulajdonos kérelmére indult kisajátítással kapcsolatos költségeket és az
ingatlanért járó kártalanítást az engedélyes köteles megtéríteni.
Biztonsági övezet
32.	§ (1) A távhővezeték-hálózat biztonságának, zavartalan működésének,
valamint az azt körülvevő környezet lehető legteljesebb védelme érdekében
biztonsági övezetet lehet kijelölni. A biztonsági övezet kijelölésének módjára
vonatkozó szabályokat a gazdasági és közlekedési miniszter rendeletben
állapítja meg.
(2)	A biztonsági övezeten belül tilos, illetőleg korlátozás alá esik olyan
épületet, építményt vagy létesítményt elhelyezni, olyan növényt (fát) ültetni,
vagy olyan tevékenységet folytatni, amely a távhővezeték-hálózat biztonságát,
zavartalan működését, az életet, a testi épséget vagy a vagyonbiztonságot
veszélyezteti.
(3)	A távhővezeték-hálózatot úgy kell tervezni, kivitelezni és üzemeltetni, hogy
annak hatása az érintett terület lakosságának egészségét ne veszélyeztesse, a
természeti környezetet és a tájképi értéket a lehető legkisebb mértékben
változtassa meg.
(4)	A biztonsági övezetet és az arra vonatkozó előírásokat a vezetékjogi
engedélyben kell meghatározni.
V.	Fejezet
A TÁVHŐRENDSZER MŰKÖDTETÉSE ÉS FEJLESZTÉSE
33.	§ (1) A távhőtermelő létesítmény működtetése és fejlesztése a
távhőtermelő feladata.
(2)	A távhő árával nem fedezett, a távhőszolgáltató által bejelentett új vagy
növekvő igényre vonatkozó fejlesztési költségek fedezetének viselésére a
távhőtermelő és a távhőszolgáltató állapodik meg.
34.	§ (1) A szolgáltatói berendezést, valamint a szolgáltató tulajdonában vagy
kezelésében lévő felhasználói berendezést a távhőszolgáltató köteles
fenntartani, üzemeltetni, fejleszteni és az ezekkel kapcsolatos költségeket
viselni.
18
(2)	Abban az esetben, ha a távhővezeték-hálózat vagy annak egyes részei
nem a távhőszolgáltató tulajdonát képezik, a vezeték és részei tulajdonosát az
engedélyes távhőszolgáltatóval a szolgáltatói berendezések fenntartására,
üzemeltetésére és fejlesztésére a polgári jog szabályai szerinti éves és hosszú
távú szerződéskötési kötelezettség terheli.
(3)	A (2) bekezdésben foglalt szerződéskötési kötelezettség nem vonatkozik a
felhasználó tulajdonában lévő - a távhővezeték-hálózat részét képező - azon
vezetékszakaszra, amely a szolgáltatói hőközpontot az ellátott épület
felhasználói berendezésével köti össze a csatlakozási pontig bezáróan.
E vezetékszakaszra az (1) bekezdésben foglaltak érvényesek.
(4)	Új vagy növekvő távhőigénnyel jelentkező felhasználási hely tulajdonosától
a távhőszolgáltató a távhőszolgáltatás díjával nem fedezett fejlesztési
költségekre az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékű csatlakozási
díjat kérhet. A csatlakozási díj magában foglalhatja a 33. § (2) bekezdés alapján
fizetett fejlesztési költség teljes vagy részleges fedezetét is.
VI.	Fejezet
A TÁVHŐTERMELŐ ÉS A TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ, VALAMINT
A TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ, A FELHASZNÁLÓ ÉS A DÍJFIZETŐ KÖZÖTTI
JOGVISZONY
A távhőtermelő és a távhőszolgáltató közötti jogviszony
35.	§ A távhőtermelőt a távhőszolgáltatóval a polgári jog szabályai szerinti,
éves és hosszú távú (legalább ötéves időtartamra vonatkozó) szerződéskötési
kötelezettség terheli.
Igénybejelentés, tájékoztatás
36.	§ (1) Távhőt vételezni kívánó új vagy többletteljesítményt igénylő meglevő
felhasználási hely tulajdonosának igénybejelentésére a távhőszolgáltató köteles
30 napon belül az igény kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeiről előzetes
tájékoztatást adni, és a legkedvezőbb vételezési mód meghatározásában az
igénylővel együttműködni.
(2)	A távhőszolgáltató a tájékoztatójában a műszaki-gazdasági feltételek
mellett köteles tájékoztatást adni annak a költségnek, csatlakozási díjnak az
összegéről, amely a felhasználót a 34. § (4) bekezdése szerint terheli.
Közüzemi szerződés
37.	§ (1) A távhőszolgáltatót a lakossági felhasználóval általános közüzemi
szerződéskötési kötelezettség terheli. Az általános közüzemi szerződés
létrejöhet a távhő hőközponti (hőfogadó állomási) vagy épületrészenkénti mérés
szerinti szolgáltatására.
19
(2)	Az általános közüzemi szerződés alapján a távhőszolgáltató a lakossági
felhasználó részére folyamatos, biztonságos és meghatározott mértékű
távhőszolgáltatásra, a lakossági felhasználó vagy az e törvényben
meghatározott esetekben a díjfizető a távhőszolgáltatás díjainak rendszeres
megfizetésére köteles.
(3)	Az egyéb felhasználó és a távhőszolgáltató a polgári jog szabályai szerint
egyedi közüzemi szerződést köt a távhő folyamatos és biztonságos
szolgáltatására, illetőleg ellenértékének megfizetésére.
(4)	Nem köteles a távhőszolgáltató a közüzemi szerződés megkötésére, ha a
felhasználói igénnyel jelentkező a 36. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatóban
foglaltakat nem teljesítette.
(5)	A távhőszolgáltató és a felhasználó között a közüzemi szerződés - a
jogszabályokban és az üzletszabályzatban meghatározott feltételekkel - a
szolgáltatás igénybevételével is létrejön.
(6)	A díjfizetők személyében bekövetkező változások nem érintik a felhasználó
és a távhőszolgáltató között létrejött általános közüzemi szerződés
érvényességét. A díjfizető a változás időpontjától jogosult az általános
közüzemi szerződésben foglaltak szerint a szolgáltatás igénybevételére és
ugyanezen időponttól köteles a távhőszolgáltatás díjainak megfizetésére.
38.	§ (1) Az általános közüzemi szerződés határozatlan időre szól. Az egyedi
közüzemi szerződés - ha a felek eltérően nem állapodtak meg - határozott
időtartamra szól.
(2)	Az általános közüzemi szerződést a felhasználó 30 napos felmondási
időpontra, a Kormány e törvény végrehajtásáról szóló rendeletében
meghatározott módon mondhatja fel, ha együttes feltételként:
a)	a felmondáshoz a távhővel ellátott épület tulajdonosi közössége az
összes tulajdoni hányad szerinti legalább négyötödös
szavazattöbbségű határozatával hozzájárul és az épületben a
távhőellátással azonos komfortfokozatú más hőellátást valósít meg;
b)	a szerződés felmondása nem okoz jelentős kárt más számára, és nem
korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;
c)	viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói berendezéseknek a
felmondás következtében szükséges műszaki átalakításával merülnek
fel;
d)	a szerződés felmondását a meglévő rendszer műszaki megoldása
lehetővé teszi és a felmondás nem ütközik egyéb jogszabályba.
(3)	Amennyiben a felhasználó az általános közüzemi szerződést a
(2)	bekezdés alapján felmondja, ismételt távhőszolgáltatási közüzemi
szerződés megkötéséhez a távhőszolgáltató üzletszabályzatában rögzített
feltételek teljesítése szükséges.
(4)	Egyedi közüzemi szerződést az egyéb felhasználó a szerződésben
meghatározott felmondási idővel, az abban meghatározott időpontra mondhatja
fel.
20
(5)	Abban az estben, ha a távhővel ellátott épületben lévő épületrészben
kívánják a távhő igénybevételét megszüntetni, az épületrész tulajdonosa és a
felhasználó közösen kezdeményezheti az általános közüzemi szerződés
módosítását, ha együttes feltételként:
a)	a megszüntetéshez a távhővel ellátott épület tulajdonosi közösségének
valamennyi tagja hozzájárul;
b)	az épületrészben a távhőellátással azonos komfortfokozatú hőellátást
valósítanak meg, amely az épület távhőellátását biztosító felhasználói
berendezéstől függetlenül üzemeltethető;
c)	a megszüntetés nem okoz jelentős kárt az épület többi tulajdonosa
számára, és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;
d)	viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói berendezéseknek a
szolgáltatás igénybevételének megszüntetésével összefüggésben
szükséges műszaki átalakításával merülnek fel;
e)	a szolgáltatás igénybevételének megszüntetését a meglévő rendszer
lehetővé teszi és az nem ütközik egyéb jogszabályba.
(6)	A közüzemi szerződés és a felhasználó, illetve a díjfizető díjfizetési
kötelezettsége a felmondási idő lejártával, abban az időpontban szűnik meg,
amikor a felhasználó a (4) és az (5) bekezdésekben előírt valamennyi feltételt
teljesítette és ezt a távhőszolgáltatónak írásban bejelentette.
(7)	A közüzemi szerződést a távhőszolgáltató csak a 49. § (2) bekezdés b) és
e)	pontjában meghatározott szerződésszegés esetén mondhatja fel, valamint
akkor, ha tudomást szerez arról, hogy a vele szerződéses kapcsolatban álló
felhasználó a távhő vételezését a felhasználási helyen megszüntette. Ebben az
esetben a közüzemi szerződés felmondása miatt az épületben, épületrészben
bekövetkező kár a felhasználót terheli.
39.	§ A távhőszolgáltató az általános közüzemi szerződés megkötését
a)	köteles megtagadni, ha a felhasználó által létesített felhasználói
berendezés az életet, az egészséget vagy a vagyonbiztonságot
veszélyezteti;
b)	megtagadhatja, ha más felhasználó távhővételezését, illetőleg a
távhőszolgáltató üzemét veszélyezteti;
c)	feltételekhez kötheti, ha a felhasználóval korábban fennálló közüzemi
szerződést az 51. § (3) bekezdés b) és c) pontjai, valamint a
(4)	bekezdésben foglaltaknak megfelelően mondta fel.
A távhőszolgáltatás szüneteltetése, korlátozása
40.	§ (1) A távhőszolgáltató jogosult az élet-, egészség- vagy a
vagyonbiztonság veszélyeztetése, a szolgáltatói berendezés üzemzavara
esetén, valamint más módon el nem végezhető munkák elvégzéséhez a
távhőszolgáltatást a szükséges legkisebb felhasználói körben és időtartamban
szüneteltetni. A távhőszolgáltatás szünetelése miatt a felhasználói
berendezésekben keletkezett károkat, ha a szolgáltatás szünetelésében a
felhasználó vétlen, a szolgáltató köteles megtéríteni.
21
(2) A távhőszolgáltató köteles az előre tervezhető karbantartási, felújítási
munkák miatti szüneteltetés időpontjáról és várható időtartamáról az
üzletszabályzatban vagy a szerződésben rögzített módon az érintett
felhasználókat előre értesíteni.
41.	§ (1) A távhőszolgáltató jogosult az önkormányzat rendeletében foglaltak
szerint
a)	az országos tüzelőanyag-hiány miatt nála vagy a vele szerződéses
jogviszonyban álló távhőtermelőnél fellépő termeléskiesés esetén,
vagy
b)	környezetvédelmi érdekből
a szolgáltatást korlátozni. A korlátozás általános feltételeit a Kormány az
e törvény végrehajtásáról szóló rendeletben határozza meg.
(2)	A korlátozás bevezetéséről és annak okairól a távhőszolgáltató az
önkormányzatot haladéktalanul tájékoztatni köteles.
(3)	Lakossági felhasználó korlátozására csak végső esetben és csak akkor
kerülhet sor, ha az egyéb felhasználó korlátozása után az még szükséges.
42.	§ A 41. § szerinti korlátozásból, illetőleg a 40. § szerinti szüneteltetésből
származó károkért - a 40. § (1) bekezdésben foglaltak kivételével -
távhőszolgáltatót kártalanítási kötelezettség nem terheli.
Mérés, elszámolás, díjfizetés
43.	§ (1) A szolgáltatott és a felhasznált távhő díjának elszámolása hiteles
hőmennyiségmérés alapján történik.
(2)	A távhőszolgáltató a felhasznált távhő mennyiségét az önkormányzat
képviselő-testületének rendeletében meghatározott helyen, a hőközpontban,
vagy - amennyiben a hiteles hőmennyiségmérés feltételei rendelkezésre
állnak, - a hőfogadó állomáson köteles hiteles hőmennyiségmérővel mérni és
elszámolni.
(3)	Szolgáltatói hőközpontban történő hőmennyiség-mérés esetén, a
szolgáltatott távhő elszámolásának alapja a hőközpontban hitelesen mért
hőmennyiség, a hőfogadó állomáson elhelyezett egyéb mérőműszer pedig a
szolgáltatói hőközpontban lévő hőmennyiségmérő költségmegosztója.
(4)	A felhasznált távhő mennyisége épületrészenként (pl. lakásonként) is
mérhető és elszámolható, ha a felhasználók a távhő mennyiségének hiteles
mérésére alkalmas mérőeszköz felszerelését, valamint a felhasználói
berendezés ehhez szükséges átalakítását a saját költségükön, az épület
valamennyi épületrészében megvalósítják, és a hiteles mérés feltételeit
folyamatosan biztosítják.
(5)	A szolgáltatás helyét, mértékét és tartamát, a távhőszolgáltatás díja
épületrészenkénti (pl. lakásonkénti) megosztásának és kiegyenlítésének módját
a felhasználó és a szolgáltató megállapodása tartalmazza. Abban az esetben,
ha a távhővel ellátott épületnek, épületrészeknek több tulajdonosa van, a
tulajdonosok nevében a közüzemi szerződést érintő kérdésekben feljogosított
képviselőjük jár el.
22
44.	§ (1) A díj kiegyenlítése a tulajdonosok egymással történő megállapodása
szerint együttesen vagy külön-külön épületrészenként is történhet. Külön
történő díjfizetés esetén a díj épületrészenkénti (pl. lakásonkénti) megosztása
és a díjfizetők részére történő számlázása - a tulajdonosok által meghatározott
arányok, valamint az üzletszabályzat rendelkezései szerint - a távhőszolgáltató
feladata. Az érdekeltek megállapodásának hiányában és egyebekben a
díjfizetés feltételeire az önkormányzatnak a díjalkalmazási feltételekről szóló
rendelete az irányadó.
(2)	Ha a hőközponti mérés szerinti szolgáltatás egy hőközponti mérőn
keresztül több felhasználó részére történik, valamennyi felhasználó
megegyezése esetén a távhőszolgáltató az érintettekkel egy közüzemi
szerződést is köthet. E szerződésben a felhasználók egymás közötti
jogviszonyával, különösen a hőellátás mértékével, feltételeivel és a szolgáltatás
díjának megosztásával, valamint a felhasználók közös megbízottjának jogaival
és kötelezettségeivel kapcsolatos kérdéseket is rendezni kell.
(3)	Az épület, építmény, épületrész tulajdonosa és a bérlő vagy a használó
együttes kérelmére a távhőszolgáltató a díjat közvetlenül a bérlő vagy a
használó részére számlázza. A távhőszolgáltatási díj a bérlő vagy a használó
által történő megfizetéséért a tulajdonos helytállási kötelezettséggel tartozik.
A 37. § (6) bekezdésében foglaltak erre az esetre is vonatkoznak.
(4)	A távhőszolgáltatással kapcsolatos díjfizetési kötelezettség és más
pénztartozás a társasház tulajdonostársait és a lakásszövetkezet tagjait nem
terheli egyetemlegesen. Épületrészenként külön-külön történő díjfizetés estén a
felhasználó az egyes díjfizetők, továbbá a díjfizető más díjfizetők
díjtartozásának megfizetéséért nem tartozik felelősséggel.
45.	§ (1) A távhőszolgáltató jogosult az érintettek tájékoztatása mellett
a)	a közüzemi szerződés hatályba lépésétől, a közüzemi szerződés
megszűnése után a követelések elévülési idejéig a felhasználók és a
díjfizetők adatai közül azokat kezelni, amelyek a felhasználók és a
díjfizetők azonosításához, a közüzemi szerződés teljesítéséhez
szükségesek. Ennek keretében jogosult a felhasználók és a díjfizetők
lakcímét, természetes személyazonosító adatait, a felhasználási
helyre, a fogyasztásra, a számlázásra és a díjfizetésre vonatkozó
adatokat a közüzemi szerződésen alapuló kötelezettségeinek
teljesítése, jogainak gyakorlása céljából kezelni. Ugyanezen
adatkezelői jogok illetik meg a felhasználók képviselőit, a felhasználók,
díjfizetők előbbiekben megjelölt adatai tekintetében;
b)	az általa kezelt adatok közül azokat, amelyek a tevékenységgel
összefüggő adatkezelés céljából szükségesek, átadni azoknak, akik a
távhőszolgáltató megbízásából a díjak számlázását és beszedését, a
követelések kezelését vagy az ügyfél-tájékoztatást végzik.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti jogok megilletik azt az engedélyest is, akit a 20. §
(4)	bekezdés alapján az engedélyező a folyamatos távhőellátásra kijelöl.
23
46.	§ (1) Az önkormányzat képviselő-testületének rendeletében meghatározott
helyen és a távhőszolgáltató költségén felszerelt, elszámolás alapjául szolgáló
hiteles mérőeszköz a távhőszolgáltató tulajdona, annak karbantartása,
időszakos újrahitelesítése, cseréje a mérésügyről szóló külön törvény
rendelkezéseivel összhangban, a távhőszolgáltató kötelessége.
(2) A felhasználó kérheti a távhőszolgáltatótól az alkalmazott mérőeszköz
hitelességének mérésügyi felülvizsgálatát. Ha a mérőeszköz felülvizsgálata
indokolt volt, annak költsége a távhőszolgáltatót terheli, ellenkező esetben a
költséget a felhasználó köteles viselni.
47.	§ A szolgáltatott és a felhasznált távhő mérésével és elszámolásával, a
díjfizetéssel, valamint a szabálytalan vételezéssel kapcsolatos általános
szabályokat az önkormányzat a díjalkalmazási feltételekben határozza meg.
48.	§ (1) Új távhőszolgáltató-rendszer létesítésekor meg kell valósítani a
távhőfogyasztás hőközpontonkénti vagy hőfogadó állomásonkénti mérését, a
hőmennyiség szabályozását és mérés szerinti elszámolását.
(2)	Szolgáltatói hőközponti mérés alkalmazása esetén, ha az ott mért
távhőmennyiségből az egyes ellátott épületekre, vagy építményekre jutó
hőmennyiség műszaki okból nem határozható meg, és annak mennyisége
épületenként nem szabályozható, a távhőszolgáltató köteles felhasználói
hőközpontok létesítésével és mérők beépítésével a hőmennyiségmérés
feltételeit biztosítani. Ez a kötelezettség akkor terheli a távhőszolgáltatót, ha a
hőközpont létesítéséhez a szolgáltatói hőközpontból ellátott valamennyi
felhasználó a berendezés, valamint a bekötővezeték elhelyezésére alkalmas
épületrészt és annak üzemeltetés céljára történő használatát a távhőszolgáltató
részére díjmentesen biztosítja.
(3)	Távhőszolgáltató-rendszer átalakítása, bővítése, a hőmennyiségmérés a
(2)	bekezdés szerinti feltételének megteremtése esetén az átalakítás költségei
a hőközpontban, vagy a hőfogadó állomáson elhelyezett mérőeszközzel
bezárólag a szolgáltatót terhelik.
(4)	A törvény hatálybalépését követően új szolgáltatói hőközpont csak akkor
létesíthető, ha egyidejűleg megvalósul a felhasználási helyen a hőmennyiség
szabályozás lehetősége és a hőmennyiség felhasználónkénti mérése.
A szerződésszegés és következményei
49.	§ (1) A távhőszolgáltató részéről szerződésszegésnek minősül, ha
a)	a távhőszolgáltatást a közüzemi szerződésben meghatározott
időpontban nem kezdi meg;
b)	a távhőt nem a közüzemi szerződésben meghatározott, illetőleg nem a
tőle elvárható módon szolgáltatja;
c)	a távhő felhasználó részére történő szolgáltatását nem hitelesített
mérőeszköz használatával végzi;
15
A mérésügyről szolo 1991. évi XLV. törvény
24
d)	a távhőszolgáltatás előre tervezhető munkák miatti szüneteltetéséről a
felhasználót az üzletszabályzatban vagy a szerződésben előírt módon
és időben nem értesíti;
e)	felróható magatartása folytán a távhőszolgáltatás megszűnik, vagy azt
a 40-41. §-okban foglaltakon túlmenően szünetelteti vagy korlátozza;
f)	a távhőszolgáltatás felfüggesztése esetén a felfüggesztési ok
megszüntetésére vonatkozó írásbeli értesítése kézhezvételét követő
munkanapon a felhasználó részére a távhőszolgáltatást nem kezdi
meg.
(2) A felhasználó, illetőleg díjfizető részéről szerződésszegésnek minősül, ha
a)	a szerződésben meghatározott hőteljesítményt túllépi;
b)	a távhő folyamatos és biztonságos szolgáltatását, illetőleg más
felhasználó vagy díjfizető szerződésszerű távhővételezését zavarja
vagy veszélyezteti;
c)	a mérőeszközt vagy a mérőeszköz hitelességét tanúsító jelet (fémzár,
hitelesítési bélyegzés, matrica) megrongálja, eltávolítja, vagy ezek
sérülését, illetve hiányát a távhőszolgáltatónak nem jelenti be;
d)	a mérőeszköz befolyásolásával vagy megkerülésével - ideértve a
mérőeszköz vagy annak hitelességét tanúsító jel megrongálását és
eltávolítását is - távhőt vételez;
e)	a távhő díját nem, vagy nem a szerződésben meghatározott időben
fizeti meg;
f)	a korlátozási rendelkezéseknek nem tesz eleget;
g)	a távhő vételezését nem a 38. § (2), (4), illetve (5) bekezdésében
foglalt feltételekkel szünteti meg.
50.	§ (1) A közüzemi szerződés megszegésének következménye:
a)	díjvisszatérítés, illetőleg pótdíjfizetés,
b)	kötbér,
c)	kártérítés,
d)	csökkentett mértékű szolgáltatás,
e)	távhőszolgáltatás felfüggesztése,
f)	közüzemi szerződés felmondása.
(2)	Az (1) bekezdésben említett egyes következmények együttesen is
alkalmazhatók.
(3)	A pótdíj mértékét a távhőszolgáltatásra vonatkozó önkormányzati
díjrendelet tartalmazza.
(4)	A kötbér a szerződésszegéssel érintett szolgáltatás díja után jár és annak
mértékét a szerződésben kell meghatározni.
(5)	A díjvisszatérítés, a pótdíj és a kötbér megfizetése nem mentesít az
okozott kár megtérítése alól.
(6)	Ha a felhasználó, illetőleg a díjfizető a távhőszolgáltatás felfüggesztése
okának megszüntetéséről a távhőszolgáltatót írásban értesítette, az értesítés
kézhezvételét követő munkanapon a távhőszolgáltatást meg kell kezdeni.
25
51.	§ (1) A távhőszolgáltató köteles a felhasználó vagy a díjfizető (a díjfizetés
kötelezettje) részére
a)	a díj arányos részét visszatéríteni, ha a 49. § (1) bekezdésének
e)	pontjában;
b)	kötbért fizetni, ha a 49. § (1) bekezdésének a)-d) vagy f) pontjában
meghatározott szerződésszegést követi el.
(2)	A díjfizetés kötelezettje köteles a távhőszolgáltató részére pótdíjat fizetni
szerződés nélküli távhőfogyasztás esetén, továbbá ha a 49. §
(2) bekezdésének a), c)-g) pontjaiban meghatározott szerződésszegést követi
el.
(3)	A távhőszolgáltató:
a)	távhőszolgáltatást felfüggesztheti, ha a felhasználó vagy a díjfizető a
49. § (2) bekezdés c)-d) pontjaiban meghatározott szerződésszegést
követi el, vagy a távhőszolgáltatás díját az önkormányzatnak az
áralkalmazás és a díjfizetés feltételeit megállapító rendeletében
meghatározott határidőn túl nem, vagy késedelmesen fizeti meg;
b)	távhőszolgáltatást felfüggesztheti vagy a közüzemi szerződést
felmondhatja, ha a felhasználó vagy a díjfizető a 49. § (2) bekezdés
b)	pontjában meghatározott szerződésszegést követi el;
c)	a közüzemi szerződést felmondhatja, ha a felhasználó vagy a díjfizető
a 49. § (2) bekezdésének g) pontjában meghatározott
szerződésszegést követi el.
(4)	A távhőszolgáltató a közüzemi szerződést felmondhatja, ha a díjfizetés
kötelezettje a szolgáltató írásbeli felszólítása ellenére a távhőszolgáltatás díját
az esedékesség lejártát követő 60 napon belül nem fizeti meg.
(5)	A (3) bekezdés esetére az önkormányzat rendeletében csökkentett
mértékű szolgáltatási kötelezettséget írhat elő a távhőszolgáltatónak.
(6)	Az 50. § (1) bekezdés d)-f) pontjában meghatározott következményeket a
távhőszolgáltató csak oly módon alkalmazhatja, hogy azok ne érintsék a
teljesítő díjfizetőt vagy felhasználót.
(7)	A távhőszolgáltatás felfüggesztésével, valamint a felfüggesztés
megszüntetésével felmerült költségeket a távhőszolgáltató jogosult a
szerződésszegés elkövetőjére áthárítani. A közüzemi szerződés nélküli
távhőfogyasztás esetén - az ebből származó jogkövetkezményekért - az
érintett ingatlan ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosa felel.
(8)	A távhőszolgáltató bejutását a felhasználási helyre az illetékes
önkormányzat jegyzője elrendelheti, ha a felhasználó, illetve díjfizető nem teszi
lehetővé:
a)	a távhőelszámolási vagy költségmegosztó mérőeszköz leolvasását,
ellenőrzését;
b)	szerződésszegés vagy szabálytalan vételezés esetén a
távhőszolgáltatás felfüggesztését, illetve
c)	a felhasználói berendezés ellenőrzését.
(9)	Az önkormányzat jegyzője - a (8) bekezdés szerinti - határozatát az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
63. §-ának (2) bekezdése alapján azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.
26
A Távhőszolgáltatási Közüzemi Szabályzat és az üzletszabályzat
52.	§ (1) A távhőszolgáltató, a felhasználó és a díjfizető közötti jogviszony
általános szabályait - a Kormány az e törvény végrehajtásáról szóló
rendeletével kiadott - a Távhőszolgáltatási Közüzemi Szabályzat állapítja meg.
(2)	A Távhőszolgáltatási Közüzemi Szabályzatban foglaltakkal
összefüggésben az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben további
részletes szabályokat határozhat meg.
53.	§ A felhasználói igény-kielégítés és a távhőszolgáltatás részletes
szabályait tartalmazó üzletszabályzatot a távhőszolgáltató köteles a
felhasználók részére hozzáférhetővé tenni.
A felhasználói berendezés létesítése és működtetése
54.	§ (1) A felhasználói berendezés létesítése - más megállapodás
hiányában - a felhasználási hely tulajdonosának kötelessége.
(2)	A felhasználói hőközpont kiviteli tervének elkészítéséhez a
távhőszolgáltató köteles díjmentesen adatokat szolgáltatni.
(3)	A lakóépületek és a vegyes célra használt épületek felhasználói
hőközpontjainak kiviteli tervét a távhőszolgáltató köteles díjmentesen
felülvizsgálni.
(4)	A (3) bekezdés szerinti hőközpontok üzembe helyezési eljárásához a
távhőszolgáltatót meg kell hívni, az eljárásban a távhőszolgáltató köteles
közreműködni. A közreműködésért díj nem számítható fel.
(5)	Az elkészült felhasználói berendezést a szolgáltatói berendezéssel - a
szerződésben meghatározott feltételek mellett - csak a távhőszolgáltató
kapcsolhatja össze. Ezzel egyidejűleg a távhőszolgáltató köteles felszerelni a
távhőfogyasztás mérésére és elszámolására alkalmas, a mérőeszköz
hitelességét tanúsító jellel ellátott mérőt. A hőközpontban vagy hőfogadó
állomáson elhelyezett mérőeszközt a távhőszolgáltató üzemelteti.
(6)	A távhőszolgáltatásba már bekapcsolt felhasználó csak a távhőszolgáltató
előzetes hozzájárulásával
a)	létesíthet új felhasználói berendezést;
b)	helyezhet át, alakíthat át és - a szerződés felmondásának esetét
kivéve - szüntethet meg meglévő felhasználói berendezést.
(7)	A távhőszolgáltató előzetes hozzájárulásáról a felhasználót 30 napon belül
köteles értesíteni. A hozzájárulás megtagadása esetén annak indokairól a
felhasználót köteles tájékoztatni.
55.	§ (1) A felhasználói berendezés üzemeltetése és fenntartása - a
(2)	bekezdésben foglaltak kivételével - a felhasználó kötelessége.
(2)	A szolgáltató tulajdonában lévő felhasználói berendezés, valamint a
szolgáltatói hőközpontot a felhasználói berendezéssel a távhővezeték-hálózat
részeként összekötő vezeték üzemeltetése és fenntartása, az ezzel
kapcsolatos költségek viselése - a csatlakozási pontig bezárólag - a
távhőszolgáltató feladata.
27
(3)	A felhasználói berendezés üzemeltetője a folyamatos és biztonságos
ellátás érdekében köteles az általa üzemeltetett berendezés üzemképes
állapotáról gondoskodni.
Egyéb jogviszony
56.	§ (1) A távhőszolgáltató a nem a tulajdonát képező berendezések,
eszközök tulajdonosával (tulajdonosaival, a tulajdonosok megbízottjával) kötött
szerződés alapján elláthatja a tulajdonos helyett a berendezések, eszközök
üzemeltetését, karbantartását, felújítását.
(2)	A felhasználói hőközpontot és a hőfogadó állomást, valamint az összekötő
vezetéket magában foglaló helyiség, épületrész használatáért a tulajdonos a
távhőszolgáltatótól térítésre nem tarthat igényt.
(3)	A felhasználói hőközpont üzemeltetésére kötött szerződés tartalma
kiterjedhet a hőközpont és a hőfogadó állomás működtetésén túl az épületben
lévő épületrészek hőellátására is.
VII.	Fejezet
ÁRMEGÁLLAPÍTÁS
57.	§ (1) A távhő legmagasabb hatósági árának megállapításával kapcsolatos
szabályokat az árak megállapításáról szóló külön törvény16 (továbbiakban:
ártörvény) tartalmazza.
(2)	A távhő termelésére és szolgáltatására vonatkozó árak (díjak)
megállapításánál a következőkre kell tekintettel lenni:
a)	az árnak ösztönözni kell a biztonságos és legkisebb költségű távhő
termelésre és szolgáltatásra, a kapacitások hatékony igénybevételére,
valamint a távhővel való takarékosságra;
b)	az árak (díjak) megállapításánál figyelembe kell venni a folyamatos
termelés és a biztonságos szolgáltatás indokolt költségeit, beleértve a
szükséges tartalékkapacitáshoz kapcsolódó költségeket, valamint a hőt
termelő létesítmény bezárásával, elbontásával kapcsolatos
környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségeit is;
c)	az árak megállapításánál figyelembe kell venni a kapcsolt és a
megújuló energiaforrással történő energiatermelés kimutatható
környezetvédelmi és gazdasági előnyeit.
(3)	Az engedélyes köteles nyilvántartási és elszámolási rendszerét úgy
kialakítani, hogy az megfeleljen az ártörvényben és az adatvédelmi törvényben
előírtaknak, és tegye lehetővé az árak és díjak átláthatóságát.
16 Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény
28
VIII.	Fejezet
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
58.	§ (1) E törvény 54-55. §-ai nem érintik a hatálybalépésekor meglévő
felhasználói berendezések tulajdonjogát, valamint az abból eredő jogokat és
kötelezettségeket.
(2)	E törvény 21-32. §-ainak hatálya nem terjed ki azokra a szolgáltatói
hőközpontokat magában foglaló helyiségekre, amelyeket a törvény
hatálybalépésekor a távhőszolgáltató az ingatlantulajdonossal kötött külön
megállapodás alapján használ.
(3)	A távhőszolgáltató jogosult az e törvény hatálybalépésekor meglévő
vezetékjogot és használati jogot a jog létrejöttekor hatályos jogszabályok
előírásainak megfelelően gyakorolni.
59.	§ (1) Az e törvény hatálybalépésekor érvényben lévő távhőtermelői és
szolgáltatói működési engedélyek a (2)-(4) bekezdésekben foglalt eseteket
kivéve hatályban maradnak.
(2)	Azon távhőtermelők és szolgáltatók, amelyek e törvény rendelkezésénél
fogva más engedélyező hatósághoz kerülnek, mint akitől érvényes működési
engedéllyel rendelkeznek, az illetékes engedélyező hatóságtól e törvény
hatálybalépésétől számított 90 napon belül új engedélyt kötelesek kérni.
Igazgatási szolgáltatási díj ebben az esetben a kérelmezőt nem terheli.
Az engedélyező hatóság jogerős határozatáig a már működő távhőtermelők és
távhőszolgáltatók tevékenységüket tovább folytathatják.
(3)	Azoknak a távhőszolgáltatói engedélyeseknek, akik a törvény
hatálybalépésekor az illetékes önkormányzat jegyzőjétől működési engedéllyel
nem rendelkeznek, e törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül az
illetékes önkormányzat jegyzőjétől működési engedélyt kell kérniük.
Az önkormányzat jegyzője által kiadott működési engedély jogerőre
emelkedésének napjával az engedélyesnek más engedélyező által kiadott
engedélye érvényét veszti.
(4)	A Hivatal engedélyezési hatáskörébe tartozó, de a Hivataltól engedéllyel
nem rendelkező távhőtermelőknek e törvény hatálybalépésétől számított
90 napon belül a Hivataltól működési engedélyt kell kérniük. A Hivatal által
kiadott működési engedély jogerőre emelkedésének napjával az engedélyesnek
más engedélyező által kiadott engedélye érvényét veszti.
60.	§ (1) A Kormány rendeletben állapítja meg
a)	a Hivatal által kiszabható bírság mértékét [4. § (2) pont];
b)	a távhőtermelő és a távhőszolgáltató létesítési és működési
engedélyének tartalmi követelményeit, az engedélyezési eljárás
szabályait és az engedély kiadásának feltételeit [12-13. §];
c)	az idegen ingatlanra vonatkozó jogokkal kapcsolatos eljárási
szabályokat [21-32. §];
d)	a távhőtermelő és a távhőszolgáltató közötti jogviszony általános
szabályait [35. §];
e)	a távhőszolgáltatás korlátozásának általános elveit [41. §];
29
f)	a távhőszolgáltató, a felhasználó és a díjfizető közötti jogviszony
általános szabályait [52. §];
g)	a távhő előállítására szolgáló megújuló energia hasznosításának
szabályait [3. § s) pont].
(2)	A gazdasági és közlekedési miniszter rendeletben
a)	a pénzügyminiszterrel egyetértésben megállapítja a Hivatal részére
fizetendő díjak mértékét és a díjak fizetésére vonatkozó részletes
szabályokat [5. § (2) bekezdés];
b)	a pénzügyminiszterrel egyetértésben ellátja a távhőtermeléshez
kapcsolódó, törvény által hatáskörébe utalt árhatósági feladatokat
[61. §].
(3)	Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza a 6. §
(2)	bekezdésében és az 52. § (2) bekezdésében meghatározott, hatáskörébe
utalt feladatokat.
(4)	A központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévő létesítményből
történő távhőtermelés és távhőszolgáltatás egyes kérdéseit, beleértve a
berendezések fenntartását és üzemeltetését, valamint a felhasználók
biztonságos ellátását - e törvény előírásainak figyelembevételével - az
irányítást ellátó miniszter szabályozhatja.
61.	§ (1) Ez a törvény 2005. július 1-jén lép hatályba, ezzel egyidejűleg a
távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény hatályát veszti.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az ártörvény mellékletében az
„A) Termékek” cím alatt a hatósági áras alábbi termékek helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
Termékszám (BTO)	Megnevezés	A hatósági ár megállapítója
403010-ből	a villamosenergia-termelői engedélyes által közvetlenül vagy közvetve lakossági távhőszolgáltatási célra értékesített gőz ára, ha az e célra lekötött hőteljesítmény az adott településen az 50 MW-ot meghaladja;	gazdasági és közlekedési miniszter
403010-ből	a villamosenergia-termelői engedélyes által közvetlenül vagy közvetve lakossági távhőszolgáltatási célra értékesített melegített víz ára, ha az e célra lekötött hőteljesítmény az adott településen az 50 MW-ot meghaladja;	gazdasági és közlekedési miniszter
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az ártörvény melléklete
„A) Termékek” cím alatt a ”403010-ből villamosenergia-termelői engedéllyel
nem rendelkező villamosmű által közvetlenül vagy közvetve távhőszolgáltatási
célra értékesített gőz ára” és a ’’települési önkormányzat - fővárosban a
Fővárosi önkormányzat - képviselő-testülete” szövegrész hatályát veszti.
30
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az ártörvény melléklete
„A) Termékek” cím alatt a ”403010-ből villamosenergia-termelői engedéllyel
nem rendelkező villamosmű által közvetlenül vagy közvetve távhőszolgáltatási
célra értékesített melegített víz ára” és a ’’települési önkormányzat - fővárosban
a Fővárosi Önkormányzat - képviselő-testülete” szövegrész hatályát veszti.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az ártörvény melléklete
„B) Szolgáltatások” cím alatt a ”714-26-2 Lakossági távfűtés és melegvíz-
szolgáltatás díja” szövegrész helyébe a következő rendelkezés lép:
„40. 30. 90. 0Távhőszolgáltatás csatlakozási díja és lakossági
távhőszolgáltatás díja”.
INDOKOLÁS
a távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
A távhőszolgáltatás hatályos jogi szabályozása
1.	A Magyar Országgyűlés 1998. március 10-én fogadta el a
távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvényt (a továbbiakban: Tszt.),
amely 1998. június 22-én lépett hatályba.
A távhőszolgáltatás területén nincs egységes előírásokat tartalmazó európai
uniós irányelv, így ebből származó jogharmonizációs követelmény sincs.
Az 1998. óta hatályos Tszt. előírásai összhangban vannak több uniós tagállam
jogi szabályozásával.
2.	A Tszt. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról a Kormány az 1/1999. (I. 1.)
Korm. rendeletében intézkedett, amelynek mellékletét képezi a közüzemi
jogviszony általános szabályait tartalmazó Távhőszolgáltatási Közüzemi
Szabályzat.
A Tszt. felhatalmazta az illetékes helyi önkormányzatok képviselő-testületeit,
hogy önkormányzati rendeletben, a közüzemi jogviszony tekintetében további
részletes szabályokat határozhasson meg.
3.	A Tszt. a helyi önkormányzatok képviselő-testületére bízta annak
meghatározását, hogy a távhőszolgáltatásban addig érvényesülő átalánydíjas
szolgáltatást mely időpontban kívánja megszüntetni, de végső határidőként a
Tszt. hatályba lépését követő ötödik évet határozta meg. Ez alatt az időtartam
alatt - amelynek végső határnapja 2003. június 22. volt - a távhőszolgáltatók
folyamatosan készültek fel a szolgáltatott távhő mérésére és mérés szerinti
elszámolására, amelyet a törvényi előírásoknak megfelelően meg is
valósítottak.
4.	Az Európai Uniós jogharmonizációs követelmények, az energiaszektor egyes
ágazati törvényeinek módosítását, illetve új törvények megalkotását tette
szükségessé.
Ennek megfelelően a Magyar Országgyűlés megalkotta:
—	a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvényt (hatályba lépése
2003.	január 1.),
—	a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvényt (hatályba lépése
2004.	január 1.), amely a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvényt is
jelentős mértékben módosította.
2
E törvények - többek között - pontosítják és bővítik a Magyar Energia Hivatal
jogállását a hatáskörébe tartozó termelői és szolgáltatói létesítményekkel
kapcsolatban.
Hatályba léptek az említett törvények felhatalmazásai alapján kiadott, a
részletes szabályozásokat tartalmazó végrehajtási rendeletek is.
5.	A távhőszolgáltatás területén - a Tszt-n túlmenően - több kapcsolódó
törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet egybevetése,
összefüggéseinek megkeresése alapján lehet egyértelműen meghatározni a
szolgáltatási viszonyokat.
A vonatkozó, kiemelést érdemlő jogszabályi rendelkezések a következők:
—	A Polgári Törvénykönyvnek a jogharmonizáció keretében módosított és
2004.	május 1-jén hatályba lépett, a közüzemi szerződésről szóló új
387. és 388. §-ába felvett rendelkezés, amely a közüzemi szerződések
egyik alanyának a fogyasztónak az elnevezését „felhasználó”
elnevezésre változtatta.
—	A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénynek az a
rendelkezése amely szerint az önkormányzatok feladatkörébe tartozik a
lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása, a helyi energiaszolgáltatás.
—	Az állami vagyon önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi
XXXIII. törvény az állami tulajdonú, tanácsi közüzemek kezelésében
lévő távhőellátó berendezéseket a települési önkormányzat tulajdonába
adta.
—	A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény szabályozza a
társasházi lakások és közös használatú helyiségek és az osztatlan
közös tulajdon tulajdoni viszonyait, az ezzel kapcsolatos jogokat és
kötelezettségeket, a költségviselés módját.
—	A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény rendelkezik a
lakásszövetkezetek és a szövetkezeti tagok tulajdoni viszonyairól,
beleértve a központi (fűtési és melegvíz ellátó) berendezés (felhasználói
berendezések) tulajdonlásával kapcsolatos jogviszonyokat is.
(A lakásszövetkezetekről szóló külön törvényt az Országgyűlés
2004.	november 15-én elfogadta.)
—	Az árak megállapításáról szóló többször módosított 1990. évi
LXXXVII. törvény a távhőszolgáltatás (lakossági távfűtés és melegvíz-
szolgáltatás) díjainak megállapítását a települési önkormányzatok
képviselő-testületének hatáskörébe utalja. A villamosenergia-termelői
engedéllyel rendelkező erőműből kiadott hő- és melegvíz árhatósági
jogkörét a gazdasági és közlekedési miniszter látja el, míg ugyanezen
termékek árát a villamosenergia-termelői engedéllyel nem rendelkező
erőművek esetében a települési önkormányzat képviselő-testülete
állapítja meg.
6.	A műszakilag összefüggő távhőszolgáltató rendszerek több tulajdonos között
oszlanak meg; a szolgáltatás határa és a tulajdoni határok nem esnek egybe.
A lakóépületek belső fűtési rendszere az épület tulajdonosáé (társasházi
közösség, lakásszövetkezet, stb.). Az igényelt színvonalú szolgáltatáshoz
3
szükséges hőmennyiség átadása a távhőszolgáltatók, az egyes épületrészek
ellátásának biztosítása, azaz az épületen belüli vezetékek és felhasználói
berendezések üzemképes állapotban tartása a tulajdonosok, tulajdonosi
közösségek feladata. A törvénynek a gyakorlatban történt alkalmazása során
nyilvánvalóvá vált, hogy ez a tulajdoni megosztottság viták forrása és ezért
pontosabb szabályozást igényel.
7.	A felhasználók érdekvédelmére vonatkozó rendelkezések nem kellően
hatékonyak. A felhasználói panaszok kivizsgálása a jelenlegi szabályozás
szerint az önkormányzat jegyzőjének feladata, miközben az önkormányzat a
távhőszolgáltatók jelentős részének tulajdonosa, egyben az ármegállapító
hatóság is. Ez azért hátrányos, mert a távhőszolgáltatás - vezetékes
szolgáltatás révén - úgynevezett természetes monopólium, elsősorban a
lakossági felhasználók tekintetében, azaz piaci viszonyok csak korlátozott
módon érvényesülhetnek.
8.	A távhőszolgáltatás jogszabályi feltételeit a javasolt új Tszt. - az előzőekben
hivatkozott törvényi rendelkezésekkel és feltételekkel összhangban -
korszerűsíti és egységes rendszerbe foglalja.
II.
A távhőrendszerek főbb gazdasági, műszaki és tulajdoni jellemzői
9.	Magyarországon 94 településen 242 hőszolgáltató rendszerből történik
lakossági-kommunális és ipari távhőszolgáltatás. A távhőellátásba bekapcsolt
lakások száma 645 ezer, az ország lakásállományának 16 %-a. Ezen belül több
mint 500 ezer lakás panelépítésű. A szolgáltatott távhő kb. 12%-át közületek,
mintegy 37%-át ipari fogyasztók vételezik.
A távhőszolgáltató rendszerek helyi jellegűek, nincsenek országosan egységes
rendszerbe összekapcsolva. Jelentős eltérések vannak a hőforrásokban, a
felhasznált tüzelőanyag fajtáiban, eltérőek a szolgáltatott távhő műszaki
paraméterei és jelentős különbségek vannak a szolgáltatás műszaki feltételei
között is. Távhőrendszerenként eltérőek a távhőszolgáltatás díjai is.
Mindezek alapján a távhőellátás olyan helyi közüzemi szolgáltatás, amelyben a
szolgáltató a lakossági felhasználó szempontjából természetes
monopolhelyzetben van.
10.	A jelenleg meglévő távfűtési rendszerek létesítésére a következők voltak a
jellemzőek:
—	költségtakarékos kivitelezés, ami egyaránt vonatkozott magára a fűtési
rendszerre (mérési- és szabályozási szerelvények hiánya), vagy pl. az
épületek hőszigetelésére, amelynek következményei még ma is sújtják
a felhasználókat;
—	a tényleges költségek kétharmadát 1991-ig állami dotáció fedezte,
emiatt a fogyasztók számára ez a fűtési mód viszonylag olcsó volt;
4
—	egységes tulajdonosi szerkezet volt, a hőtermelő és hőszolgáltató
létesítmények, valamint a fogyasztói ingatlanok döntő többsége állami
tulajdonban és tanácsi kezelésben volt.
11.	1991-től a távhőellátó-rendszerekben bekövetkezett néhány alapvető
változás ugyanakkor számos, az építéskor meglévő hiányosság fennmaradt,
egyes területeken új ellentmondások keletkeztek:
a)	Teljes egészében megszűnt a távhőszolgáltatás állami dotációja. Ezért,
valamint a vásárolt hőenergia, az energiahordozó-árak és az
üzemeltetési költségek emelkedése miatt 1991-2003. között a
hőszolgáltatás díjai többszörösükre növekedtek. Időközben jelentősen
emelkedtek a lakásfenntartás egyéb költségei is, nőtt a
díjmegállapítással kapcsolatos társadalmi érzékenység.
b)	Átalakultak a tulajdoni viszonyok. A közcélú szolgáltatást nyújtó
erőművek önálló társaságokká alakultak és megtörtént ezek
privatizációja is. A távhőszolgáltató vállalatok részben vagy egészben
az önkormányzat tulajdonában álló gazdasági társaságokká alakultak
át. A korábbi állami (tanácsi) bérlakások 90 %-a magántulajdonba
került.
c)	Változtak a hatósági jogkörök. A fogyasztói érdekvédelem Tszt. által
szabályozott eddigi módja nem elég hatékony, nem szerencsés, hogy
az önkormányzat egyidejűleg tulajdonos, ármegállapító hatóság,
engedélyező és ellenőrző szerv és a fogyasztói panaszok kivizsgálója.
Erre utal a felhasználói panaszok nagy száma.
d)	A létesítéskor jellemző műszaki hiányosságokat még máig sem lehetett
felszámolni. Az esetek döntő többségében csak lassan történik a fűtési
rendszerek korszerűsítése, különösen a hálózatokon és a felhasználó
berendezéseknél, annak ellenére, hogy ehhez számos esetben állami,
önkormányzati, valamint szolgáltatói támogatást is igénybe lehet venni.
Emiatt viszonylag nagy a hőveszteség, rossz állapotban van a
hőleadók (radiátorok) jelentős része, nincs lehetőség a szabályozásra.
e)	A távhőszolgáltatásban az ipari fogyasztás aránya 15 év alatt 50%-ról
37%-ra csökkent, a lakossági és közületi fogyasztók pedig nagyobb
részben fűtési célra használják a távhőt. Emiatt csökken a rendszer
kihasználtsága, mivel a kapacitásokkal a téli csúcsigények
kielégítésére kell felkészülni. Ez megnöveli a hőmennyiségtől független
állandó költségeket, amelynek aránya sok rendszerben eléri az 50%-ot.
f)	Egyre inkább terjednek a részben vagy teljesen vállalkozói tőkéből
létesített és piaci alapon működő hatékony, kisebb körzeteket
gazdaságosan ellátó, kapcsolt energiatermelést biztosító helyi
hőtermelő berendezések, általában 1-10 MW közötti
teljesítményhatárok között. Ezek a kisebb, kapcsoltan villamos energiát
is termelő hőtermelő egységek a nagyerőművek versenytársai,
általában csökkentik a szolgáltatás költségeit.
5
III.
Az új törvényi szabályozás szükségessége
12.	A Polgári Törvénykönyv 387. §-a a felhasználó igénye szerinti közüzemi
szolgáltatás szabályairól rendelkezik, de a közüzemi szolgáltatás tárgyát csak
példálózóan említi, nevesítve a gázt, a villamos energiát és a vizet. A példálózó
említés nem zárja ki az ott nem említett energiahordozó folyamatos és
biztonságos közüzemi szolgáltatására vonatkozó szabályozás alkalmazását.
Ebből kiindulva a Tszt. a Polgári Törvénykönyv 387. és 388. §-aiban foglaltakat
a távhőszolgáltatásra is alkalmazandónak tekinti. Ez abból ered, hogy a
távhőszolgáltatás helyi jellegű közüzemi szolgáltatás. A szolgáltatást ellátó
gazdálkodó szervezet a lakossági szolgáltatás területén természetes
monopolhelyzetben van, mert a vele jogviszonyban levő felhasználónak
általában nincs, vagy csak jelentős anyagi ráfordítással van választási
lehetősége más hőszolgáltatás igénybevételére, a távhőszolgáltatás
megszüntetésére. Az egységes műszaki rendszer miatt ez az áttérés más
felhasználó ellátását és tulajdonosi jogait is érinti. A távhőszolgáltatásban a
piaci törvények csak korlátozottan érvényesülnek. A természetes
monopolhelyzet ellensúlyozására a törvényi szabályozás, a fogyasztóvédelmi
rendszer fejlesztése a megfelelő eszköz.
13.	Megszűnt az átalány szerinti távhőszolgáltatás, mérés szerint történik a
távhő díjának elszámolása. Ennek körülményei azonban esetenként -
különösen az elszámolás, díjmegosztás és díjfizetés egyes kérdései - nem
kellően szabályozottak. Emellett az elmúlt években - a Tszt. alkalmazása során
-	nyilvánvaló lett a törvényi szabályozás néhány hiányossága. Egyes
esetekben nem eléggé pontos a jogi szabályozás, nem elég hatékony a
felhasználók törvényi védelme, hiányos néhány fogalomkör jogi
meghatározása. Emellett meg kell teremteni az összhangot a már említett
ágazati törvényekkel. E tényezők együttesen új törvényi szabályozást tesznek
szükségessé.
IV.
Az új törvényi szabályozás főbb elvei
14.	A törvényjavaslat kidolgozásánál a következő fontosabb elvek
érvényesültek:
—	a távhőszolgáltatás helyi közüzemi szolgáltatás, így a közüzemi
szolgáltatásra vonatkozó általános érvényű szabályok a
távhőszolgáltatásra is érvényesek;
—	a távhőszolgáltatásról szóló törvény rendelkezései álljanak
összhangban a villamos energiáról, illetve a földgázellátásról szóló
törvénnyel;
6
—	a távhőszolgáltatás - elsősorban a lakossági felhasználók esetében -
természetes monopolhelyzetet élvező szolgáltatás, ezért a felhasználót
e helyzetből fakadó hátrányoktól meg kell védeni;
—	az átalánydíjas szolgáltatás megszűnése miatt kizárólagossá vált mért
hőmennyiség szerinti szolgáltatására és díjfizetésre irányuló
jogviszonyt, a szolgáltató és a felhasználó jogait és kötelezettségeit
részletesen és egyértelműen szabályozni kell;
—	a jogi szabályozás a távhőrendszer egyik "szereplőjét" (termelő-
szolgáltató-felhasználó) se hozza aránytalanul hátrányos helyzetbe;
—	a törvényi szabályozás vegye figyelembe a távhőrendszerek
sokszínűségét, azt, hogy a hőtermelésben a nagykapacitású
létesítmények mellett terjednek a gazdaságos, kisebb kapacitású
kapcsolt energiatermelő berendezések.
15.	Az általános elveken túl szükséges kiemelni néhány olyan kérdést is,
amelynek tisztázása, illetve pontosabb szabályozása a törvény előkészítése
során igényként felmerült.
Ezek a következők:
a)	A fogyasztói érdekvédelem
A települési önkormányzatok fogyasztóvédelemmel kapcsolatos
kötelezettségeit a hatályos Tszt. szabályozza. A fogyasztóvédelmi
szervekkel és a felhasználói érdekképviseletekkel való kapcsolattartás
módját, az érdekeltek körét, a távhőszolgáltatók ezzel kapcsolatos
kötelezettségét a települési önkormányzatok rendeletben szabályozták.
A hatályos törvény ellentmondása, hogy a fogyasztói panaszok
kivizsgálása az önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik, miközben
a távhőszolgáltató gazdasági társaságok jelentős része az önkormányzat
tulajdonában van. Ezen a helyzeten alapvető változást jelent, hogy a
felhasználói panaszok kivizsgálása az új törvényi rendelkezés szerint a
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség feladatai közé kerül.
Növekszik az önkormányzatok és a szolgáltatók által a fogyasztóvédelmi
szerveknek, a véleményalkotáshoz szükséges átadandó adatok köre,
pontosabb megfogalmazást kap az átadás rendje.
További változás, hogy a vitás kérdések rendezésébe a fogyasztóvédelmi
törvény előírásainak megfelelően bekapcsolódhatnak a békéltető
bizottságok is.
Mindezekkel együttesen várható a felhasználói panaszok hatékonyabb és
eredményesebb intézése.
A távhőszolgáltatással kapcsolatos felhasználói panaszok általában a
hatósági árak mértékére és szerkezetére vonatkoznak. E kérdésekben a
törvényjavaslat az önkormányzatok hatósági jogkörét nem korlátozza,
előrelépést a törvényben megfogalmazott civil kontroll hatékonyabb
működése jelenthet.
A fogyasztóvédelem része a felhasználónak az a joga, hogy a közüzemi
szerződést felmondhassa. A törvény rögzíti, hogy milyen feltételekkel
mondható fel a szerződés. A társasházakról szóló törvény
rendelkezéseivel összhangban a felmondáshoz - amennyiben épületről
7
van szó - a tulajdonosi közösség négyötöd részének egyetértése
szükséges. A felmondás azonban nem történhet más felhasználó kárára,
nem korlátozhatja más felhasználó jogait, nem okozhat kárt más
tulajdonában, nem okozhat zavart a fennmaradó szolgáltatói vagy
felhasználói rendszer működésében. Épületrész kiválása esetében - mivel
az csak az épület fűtési rendszerének megbontásával, átalakításával
lehetséges - valamennyi tulajdonostárs beleegyezése szükséges.
b)	A felhasználó és a díjfizető meghatározása, fogalmi különválasztása
2003. júliustól kötelező a távhőfogyasztás hőközpontonkénti (hőfogadó
állomásonkénti) vagy épületrészenkénti mérése és annak a mérés szerinti
elszámolása. A távhőszolgáltatás mérés szerinti elszámolásának feltétele
a hiteles mérőeszköz alkalmazása. Figyelemmel az általánosnak tekinthető
ún. függőleges hőelosztó rendszerekre, hiteles mérőeszköz alkalmazására
többnyire csak a hőközpontokban van ésszerű lehetőség. Az egyes
épületrészekben alkalmazott kiegészítő berendezések (vízmennyiség
mérők, párologtatós költségmegosztók) csak a hőközpontokban hitelesen
mért hőfelhasználás egy épületrészre (lakásra) jutó arányára vonatkozóan
adnak - megközelítő pontosságú - tájékoztatást. Ahhoz, hogy valaki
önállóan mért felhasználó lehessen a következő feltételeknek kell
megfelelnie:
—	a hőfogyasztás hitelesen mérhető legyen;
—	önállóan (a szolgáltató önálló partnereként) dönthessen a
szolgáltatás igénybevételének feltételeiről, körülményeiről,
megkezdéséről, illetve befejezéséről.
E feltételeknek hőközponti mérés esetén csak az ingatlanban lévő,
műszakilag összekapcsolt hővételezési helyek tulajdonosainak
összessége, azaz az épület egésze felel meg. Ez tükröződik a tulajdoni
viszonyokban is, mivel a jogszabályok alapján a mérő utáni elzáró
szerelvénytől (csatlakozási ponttól) kezdődően a felhasználói
vezetékhálózat (ún. szekunder vezeték) a felhasználói közösség
(társasház, lakásszövetkezet) tulajdona, az azzal járó jogokkal és
kötelezettségekkel együtt.
A mérés szerinti elszámolás során mód van arra, hogy tulajdonosi
közösség tagjai a szolgáltatás díját épületrészenként (lakásonként,
funkcionálisan önálló egységet képező helyiség-csoportonként) külön-
külön fizessék. Ebben az esetben szükségszerűen különválik a mért
hőmennyiséget átvevő, az egész épületet érintő szolgáltatás mértéke,
feltételei tekintetében való rendelkezés lehetőségével bíró jogképes
tulajdonosi közösség, a „felhasználó” és a díjmegosztás eredményeként a
ráeső díjat megfizető épületrész-tulajdonos, a „díjfizető” személye.
E különbséget a fogalmi meghatározásokban is szükséges önállóan
meghatározni. A felhasználó (tulajdonosi közösség mint mért fogyasztó)
dönt a hőközpontban mért hőmennyiség mértékéről, megosztásának
módjáról és arányairól. Igényelheti, hogy az összes vételezett (és mért)
hőmennyiséget a távhőszolgáltató az általa megadott külön fűtési és külön
melegvíz arányok szerint ossza szét a díjfizetők között. Ebben az esetben
8
teljesül az a jogos fogyasztói igény, hogy a fizetett díj a lehetőségek szerint
az igénybevett szolgáltatás arányát tükrözze.
A „felhasználó" és a „díjfizető” fogalmi megkülönböztetése tehát azt a
technikai állapotot tükrözi, mely szerint a hőfogyasztás mennyiségének
hiteles mérése csak a hőközpontban, egyes esetekben a hőfogadó
állomáson lehetséges. Minden további (épületrészenkénti, lakásonkénti)
megosztás - még költségmegosztók alkalmazása esetén is - csak
számított, vagy becsült arányok alapján történhet.
Külön meg kell határozni a szolgáltató, a felhasználó és a díjfizető
egymással kapcsolatos jogviszonyát, jogaikat és kötelezettségeiket. Mivel
a díjfizetők felsorolását a közüzemi szerződés tartalmazza, a
szerződésben meghatározott kérdésekben és feltételekkel a díjfizető a
távhőszolgáltató szerződéses partnere.
c)	Engedélyezés
A törvény módosítja az engedélyezési jogköröket. A kapcsoltan villamos
energiát is termelő távhőtermelő berendezések létesítését a Magyar
Energia Hivatal engedélyezi. Az összes többi távhőtermelő berendezés
létesítési és távhőtermelői működési engedélyét, továbbá a
távhőszolgáltatási működési engedélyeket a települési önkormányzat
jegyzője adja ki.
d)	Mérés, elszámolás, díjfizetés
Szükséges és törvényben is előírt állapot az, ha a hőfogyasztást mérik és
a díjfizetés alapja a tényleges fogyasztás. A hiteles hőmennyiségmérés
nagyrészt a hőközpontban történik.
Mérés alapján történő elszámolás szerinti díj fizetésének kötelezettsége
azt a felhasználót terheli, aki a szolgáltatóval szerződéses jogviszonyban
áll. Mérés szerinti elszámolás esetén (ha a tulajdonosi közösség a
felhasználó) lehetőség van arra is, hogy a díjfizetés lakásonként külön-
külön vagy - megállapodás szerint - együttesen történjék. Külön-külön
történő díjfizetés esetén a díjfizető az épületrész (lakás) tulajdonosa, de
külön megállapodás szerint a díjat fizetheti a lakás bérlője, használója is.
Ebben az esetben azonban az épületrész (lakás) tulajdonosának
helytállási kötelezettsége van. Az egyes díjfizetők tartozásáért nem felel
sem más díjfizető, sem a tulajdonosi közösség mint felhasználó.
e)	Üzemeltetés
A Tszt. szerint a felhasználói berendezés üzemeltetése és karbantartása
általában a felhasználónak mint tulajdonosnak a feladata. Ha a
berendezés a szolgáltató tulajdonában van, akkor ez a kötelezettség a
szolgáltatót terheli.
A törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy a felhasználó tulajdonában lévő
berendezés létesítésére, üzemeltetésére, karbantartására a szolgáltató a
tulajdonossal szerződést kössön. Különösen lényeges ez abban az
esetben, ha a mérés szerinti elszámolás a szolgáltatói hőközpont
felszámolása miatt új felhasználói hőközpont megépítését teszi
szükségessé. A törvény arra is kötelezi a szolgáltatót, hogy a még
9
meglévő szolgáltatói hőközpontokat - amennyiben az épületenkénti
hiteles hőmennyiségmérés feltételei nem teremthetők meg - az
önkormányzat képviselő-testületének rendeletében megszabott
feltételekkel és határidőig szüntesse meg, azaz létesítsen felhasználói
hőközpontot. Ezt a felhasználói berendezést - a törvényben
meghatározott feltételekkel - a szolgáltató a saját költségén létesíti.
A törvény azt is kimondja, hogy új szolgáltatói hőközpont csak abban az
esetben építhető, ha egyidejűleg megvalósul a távhő felhasználónkénti
mérése is.
f)	Árszabályozás
A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény meghatározza a villamos
energia termelésére vonatkozó működési engedély kötelezettjét. A jelenleg
hatályos ártörvény szerint a villamosenergia-termelői engedéllyel
rendelkező termelők esetében a gazdasági és közlekedési miniszter, míg a
villamosenergia-termelői engedéllyel nem rendelkező erőművek által
közvetlenül vagy közvetve távhőszolgáltatási célra értékesített melegített
víz - mint termék - legmagasabb hatósági árát a települési önkormányzat
-	a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat - képviselő-testülete állapítja
meg. E szabályozásra ebben a formában nincs szükség. Az erőművek és
a távhőszolgáltatók részletesen szabályozott ármegállapodással
rendelkeznek az erőművek által termelt melegített víz - mint termék -
adás-vételi áráról, az árkövetés módjáról. Az erőművek és a
távhőszolgáltatók általában egyenrangú felekként, azonos vagy hasonló
súlyú szereplőként tárgyalnak egymással, egyik szereplő sincs lényeges
erőfölényben a másikkal szemben. Ezért a törvény a termékek (gőz és
melegített víz) esetében csak akkor javasolja a hatósági ár fenntartását, ha
az a lakosság távhőellátását szolgálja, de ezt is csak az 50 MW
hőteljesítménynél nagyobb távhőtermelők esetében.
A hatósági árak alkalmazását azokra a területekre célszerű koncentrálni
(lakosság), ahol a piaci viszonyok csak korlátozottan működnek.
g)	A meglévő állapot fenntartása
A törvényjavaslat visszamenőleges hatályú rendelkezést nem tartalmaz,
nem érinti a meglévő tulajdoni- és használati jogokat, továbbá a már
meglévő egyéb jogokat és kötelezettségeket.
16.	A törvényjavaslat felhatalmazást ad
—	a Kormánynak,
—	a gazdasági és közlekedési miniszternek és
—	a települési önkormányzatok képviselő-testületének
egyes - a törvényjavaslat záró paragrafusaiban részletezett - rendelkezések
rendeleti szabályozására.
10
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I.	ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Az 1-2. §-okhoz
A törvényjavaslat 1. §-a törvény hatályával kapcsolatos rendelkezéseket
tartalmazza. A javaslat 1.§-ának (1) bekezdése a törvény alanyi hatályát
határozza meg, míg a (2) bekezdés kimondja azt, hogy a törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni a távhő termelésére, továbbítására, elosztására,
szolgáltatására és a felhasználására szolgáló létesítményekre is.
A törvényjavaslat 1. §-ába felvett rendelkezések összhangot teremtenek a
bányászatról, a vízügyről és a villamos energiáról szóló törvényekkel.
A törvényjavaslat 1. §-ának (4) bekezdés a) pontjába felvett rendelkezés azért
szükséges, mert a törvény alapján létrejött közüzemi szerződés a
távhőszolgáltató szerződéses kapcsolatait szabályozza, de a hőtermelő és a
nem lakossági felhasználó közötti közvetlen kapcsolat esetén a szerződés
tartalmát a szerződő felek szabadon állapítják meg. A (4) bekezdés b) pontja
kivonja a törvény hatálya alól az egyes költségvetési szervek
vagyonkezelésében lévő hőtermelő és hőszolgáltató létesítményeket, mint pl. a
honvédségi vagy igazságügyi létesítményből ellátott lakóépületek, szolgálati
lakások, stb.
A törvényjavaslat 2. §-a az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonsággal, a
környezetvédelemmel, a gazdaságossággal kapcsolatos általános
követelmények érvényesülését szolgálja.
A 3. §-hoz
A törvényjavaslat 3. §-a a fogalom-meghatározásokat tartalmazza.
A fogalom meghatározása szerint távhőszolgáltatás: az a közüzemi
szolgáltatás, amely üzletszerű tevékenység keretében a felhasználónak
távhővel való ellátására irányul. A törvényjavaslat - összhangban a
földgázellátásról, valamint a villamos energiáról szóló törvényekkel - a
távhőszolgáltatás tekintetében magát az energiaszolgáltatást tekinti
elsődlegesnek, nem pedig az energia különféle célú felhasználási célját.
A távhőszolgáltatással kapcsolatos fogalom-meghatározáshoz kapcsolódik a
csatlakozási pont fogalmának meghatározása (a) pont). A csatlakozási pont
meghatározásának azért van jelentősége, mert ott válik el egymástól a
szolgáltató által üzemeltetett berendezés a felhasználói berendezésektől.
A csatlakozási pont egyúttal a teljesítés helyének is minősül.
11
A törvényjavaslat 3. §-ának g) pontja a felhasználó fogalmát határozza meg.
A fogalom lényeges eleme, hogy a felhasználó fogalmi feltétele a távhő hiteles
hőmennyiségmérés alapján történő szolgáltatása. Ennek a feltételnek az esetek
jelentős részében az épület egésze, egyes esetekben a külön (hitelesen)
mérhető épületrészek felelnek meg. A törvényjavaslat megkülönbözteti a
lakossági felhasználót és az egyéb felhasználót. Ennek a megkülönböztetésnek
a közüzemi szerződés tartalmával kapcsolatban van jelentősége.
A fogalom-meghatározás keretében a törvényjavaslat pontosítja a felhasználó
fogalmát. Rögzíti, hogy a felhasználó az ellátott épület azon tulajdonosa
(tulajdonosai), aki a távhőszolgáltatóval szerződéses jogviszonyban van.
A távhőszolgáltató a csatlakozási ponton mért hőmennyiséget adja át a
felhasználónak, a szolgáltatás tárgyának mérése pedig - az adott műszaki
feltételektől függően - általában a hőközpontban vagy a hőfogadó állomáson,
egyes esetekben épületrészenként történik.
A hőközpontban (hőfogadó állomáson) történő hőmennyiségmérés esetén a
felhasználó szükségszerűen a tulajdonosi közösség, az ingatlan valamennyi
tulajdonosa, mivel a mért távhőmennyiséget együttesen veszik át.
Az épületrész (lakás) tulajdonosa abban az esetben lehet felhasználó, ha az
átadott távhő mennyisége valamennyi épületrészben számlázás alapjául
szolgáló (hiteles) módon mérhető.
Felhasználási helynek a törvényjavaslat azt az épületet, illetőleg épületrészt
tekinti, amelynek távhőfogyasztása önállóan (hitelesen) mérhető és amelynek
távhővel való ellátására a közüzemi szerződés létrejött.
A törvényjavaslat a felhasználó mellett alkalmazza és külön meghatározza a
díjfizető fogalmát. Erre azért van szükség, mert az általánosnak mondható
hőközponti mérés szerinti szolgáltatásnál a felhasználók (a tulajdonosi
közösségek) túlnyomó része épületrészenkénti díj szétosztást és külön
számlázást igényel a távhőszolgáltatóktól. Ilyen esetben a távhőszolgáltatóval
szerződéses viszonyban álló „felhasználó” és a szolgáltatási díj megfizetésére
köteles „díjfizető” személye szükségszerűen elválik egymástól. Az egyes
épületrészekre eső fogyasztás díját az épületrészek tulajdonosai általában
külön-külön egyenlítik ki. A díjfizető és a szolgáltató között a törvényben
szabályozott és szerződésben meghatározott körben szerződéses jogviszony
jön létre.
A3. § további pontjainak javasolt fogalmi meghatározásai tartalmazzák az
egyes településeken megépült, egymástól részben különböző műszaki
berendezések funkció szerinti megkülönböztetését. Ezen belül - tartalmi és
nem tulajdoni kritériumok alapján - meghatározzák a szolgáltatói és
felhasználói berendezések körét és jellegét. Így pl. a távhővezeték-hálózat
fogalma egyértelművé teszi, hogy a távhővezeték gerincvezetékből kezdődően
a felhasználói hőközpontig, illetve hőfogadó állomásig terjedő részei
a szolgáltatói berendezés részét képezi.
12
II.	KÖZIGAZGATÁSI HATÁSKÖRÖK ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM
A 4-7. §-okhoz
A 4. és 5. § a távhővel kapcsolatos közigazgatási hatáskörök közül a Magyar
Energia Hivatalt ruházza fel egyes feladatok ellátásával. E feladatok
tekintetében a törvényjavaslat összhangban van a villamos energiáról és a
földgázellátásról szóló törvényekben foglalt hatásköri megosztással.
Ennek megfelelően a Hivatal engedélyezési hatásköre csak azokra a
távhőtermelő létesítményekre terjed ki, amelyek külön-külön vagy kapcsoltan
termelnek hőt és villamos energiát és a hőt - részben vagy egészben -
távhőszolgáltatónak értékesítik. Ezen körben tartja indokoltnak a tervezet a
szakhatósági ellenőrzés szükségességét. Ezért úgy rendelkezik, hogy ezek a
létesítmények a kifejezetten energia-szakhatósági feladatokat ellátó Hivatal
engedélyezési és hatósági felügyeleti hatáskörébe tartozzanak. Ugyanakkor az
e körbe nem tartozó távhőtermelés engedélyezése a kistérségi székhely
település jegyzőjéhez, a távhőszolgáltatás hatósági ellenőrzése és
engedélyezése az önkormányzatokhoz kerül.
A 6. és 7. § a távhőszolgáltatással kapcsolatban az önkormányzat képviselő-
testületének és jegyzőjének feladatait határozza meg. A törvényjavaslat ebben
a vonatkozásban figyelemmel van az egyes állami tulajdonban levő
vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII.
törvény 38. §-ában foglaltakra, amely szerint a korábban állami tulajdonban levő
közművek az önkormányzat közüzemei működési körébe kerültek. Ez a
tulajdon átadás - függetlenül a közüzemeknek a gazdasági társaságokról szóló
1988. évi VI. törvénynek megfelelő átalakulásától - az önkormányzat
felelősségét alapozza meg. Ezért tartalmaz a törvényjavaslat 6. és 7. §-a
önkormányzati feladatokat a távhőszolgáltatás tekintetében.
A Javaslat 6. §-a az önkormányzatok képviselő-testületének jogait és
rendeletalkotási felhatalmazását tartalmazza. A települési önkormányzatok
képviselő-testületének rendeletében indokolt szabályozni az ármegállapítás és
díjfizetés rendjét, továbbá - a helyi műszaki feltételekhez igazodóan - a
hőmennyiség mérésének helyét is. Lényeges eleme a kötelezettségeknek, hogy
az önkormányzat képviselőtestülete az ármegállapítás előtt köteles kikérni a
fogyasztóvédelmi felügyelőségek és felhasználói érdekképviseletek véleményét
és ehhez a véleményalkotáshoz szükséges információkat is kötelesek
rendelkezésükre bocsátani.
A 7. § rendelkezik az önkormányzat jegyzőjének jogosultságairól. Ebbe a körbe
tartozik a Hivatal engedélyezési hatáskörébe nem tartozó távhőtermelők,
valamint távhőszolgáltatók működési engedélyének kiadása, a működésük
ellenőrzése, továbbá jogosult a távhőszolgáltató engedélyhez kötött
tevékenységével kapcsolatos iratokba betekinteni, a tevékenységről információt
kérni.
13
A 8-11. §-okhoz
E szakaszok a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatokat tartalmazzák.
E téren a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek, a Magyar Energia Hivatalnak
és az önkormányzatnak jól körülhatárolt feladatait határozza meg.
Régi ellentmondást és sok felhasználói kifogást orvosol a törvényjavaslat azzal,
hogy a panaszok kivizsgálása, intézése a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
hatáskörébe kerül. Ezzel különválik az önkormányzat tulajdonosi funkciójától a
fogyasztói érdekvédelem. Emellett a vitás ügyek intézésére igénybe lehet venni
a szakmai békéltető testületek közreműködését is.
A törvény együttműködésre kötelezi az engedélyező hatóságokat és a
távhőszolgáltatót a fogyasztóvédelmi szervekkel és a felhasználói
érdekképviseletekkel. A törvény feljogosítja az engedélyezőt, hogy hatósági
intézkedést tegyen a távhőszolgáltatás folyamatos és biztonságos fenntartása
érdekében.
III.	AZ ENGEDÉLYEZÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
A 12-18. §-okhoz
A törvényjavaslat 12. §-a a távhőtermelő létesítmény létesítésével, bővítésével,
átalakításával, megszüntetésével, üzembe helyezésével és működésével
kapcsolatos tevékenységek végzését engedélyhez köti. E szakasz alapján
engedélyköteles tevékenység a távhőtermelés és a távhőszolgáltatás is.
Engedélyköteles tevékenység a hőtermelő létesítmény tüzelőanyagának
megváltoztatása vagy teljesítményének növelése, illetve csökkentése is, mivel
ezek összefüggnek a távhőellátás biztonságával.
A törvényjavaslat 12. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint a fogyasztói
érdekek védelme, a biztonságos és folyamatos hőellátás érdekében az
eddiginél szigorúbb szabályozást kell alkalmazni a hőtermelő létesítmény,
illetve tevékenység megszüntetésének esetére. A 12. § (5) bekezdése alapján
az 50 MW-nál kisebb hőteljesítményű távhőtermelők esetében egyszerűsített
engedélyezési eljárás alkalmazható.
Célszerű az engedélyezés általános szabályait a törvényben szabályozni, míg a
részletes szabályok megállapítását a Kormány rendeleti szabályozási körébe
utalni. Ezt tartalmazza a javaslat 13. §-a.
A javaslat 13. §-a a villamos energiáról szóló törvény idevonatkozó
rendelkezéseit veszi át, az egységes eljárási rend biztosítása érdekében.
14
A 14-18. §-ok részletezik az engedélyezés általános szabályait és az
engedélyes kötelezettségeit.
A 19. §-hoz
A törvényjavaslat 19. §-a a távhő termelésére és szolgáltatására jogosult
gazdálkodó szervezet szétválását és más engedélyessel történő egyesülését
köti engedélyhez, összhangban a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben foglaltakkal.
A 20. §-hoz
Ez a szakasz a távhőszolgáltatás és az engedélyes biztonságát egyaránt
szolgálja. A működési engedély visszavonását csak bizonyos feltételek
fennállása esetére teszi lehetővé. A törvényjavaslat e vonatkozásban is követi a
már említett energia törvények által kialakított utat.
A rendelkezés a fogyasztó érdekét is szolgálja, mert biztosítja, hogy a működési
engedély visszavonása esetén a távhőszolgáltatás továbbra is folyamatos
lehessen.
Rendelkezést tartalmaz ez a § arra is, hogy a működési engedély visszavonása
esetén kötelezni lehessen a volt engedélyest a folyamatos és biztonságos
távhőszolgáltatáshoz szükséges eszközeinek az új szolgáltató részére térítés
ellenében történő átadására, szerződéseinek, nyilvántartásainak, adatainak
rendelkezésre bocsátására.
IV.	JOGOK IDEGEN INGATLANON
A 21-32. §-okhoz
A törvényjavaslat ezen szakaszai határozzák meg azt, hogy az engedélyesek
idegen ingatlanokon e törvény alapján milyen jogokat szerezhetnek és
gyakorolhatnak.
V.	A TÁVHŐRENDSZER MŰKÖDTETÉSE ÉS FEJLESZTÉSE
A 33-34. §-okhoz
A 33. § és 34. § (1) bekezdései rögzítik, hogy a hőtermelő létesítmény
működtetése és fejlesztése a távhőtermelő, a szolgáltatói berendezés
működtetése és fejlesztése a távhőszolgáltató kötelessége.
15
A 33. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a távhőtermelő és a
távhőszolgáltató állapodjon meg a távhőszolgáltató által bejelentett új vagy
növekvő igényre vonatkozó fejlesztés költségeinek viselésére abban az
esetben, ha ezeket a költségeket a távhő ára nem fedezi.
A 34. § (2) bekezdésének rendelkezése azt teszi lehetővé, hogy a
távhőszolgáltató csatlakozási díjat kérjen az új vagy növekvő távhő igénnyel
jelentkező felhasználási hely tulajdonosától, a távhőszolgáltatási díjjal nem
fedezett fejlesztési költségekre. A csatlakozási díj mértékét az árhatósági
jogkört gyakorló önkormányzatnak rendeletben kell megállapítani.
Az önkormányzati rendeletben megállapított csatlakozási díj magában
foglalhatja a távhőtermelő és a távhőszolgáltató megállapodásában szereplő
fejlesztési költség teljes vagy részleges fedezetét is. A csatlakozási díjon
túlmenően a távhőszolgáltató további költséggel nem terhelheti a felhasználási
hely tulajdonosát.
VI.	A TÁVHŐTERMELŐ ÉS A TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ,
VALAMINT A TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ ÉS A FELHASZNÁLÓ
KÖZÖTTI JOGVISZONY
A 35. §-hoz
Az e szakaszban foglaltak nyújtanak biztonságot a távhőtermelőnek és a
távhőszolgáltatónak ahhoz, hogy legalább öt évre a polgári jog szabályai
alapján kötött szerződés rendezi kapcsolatukat.
A 36. §-hoz
E szakasz a távhőszolgáltatónak a felhasználóval való együttműködésével
kapcsolatos szabályokat tartalmazza. A távhőszolgáltató kötelességévé teszi,
hogy az új vagy növekvő igényt bejelentő mért fogyasztó részére tájékoztatást
adjon az igény kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeiről és meghatározza
a legkedvezőbb vételezési módot. A tájékoztatóban szereplő műszaki-
gazdasági feltételek között kell közölni az önkormányzat rendeletében
megállapított csatlakozási díj összegét is.
A 37-39. §-okhoz
A törvényjavaslat ezen szakaszai a közüzemi szerződéssel kapcsolatos
rendelkezéseket tartalmazzák.
A törvényjavaslat szerint a közüzemi szerződés lehet általános vagy egyedi
jellegű. A távhőszolgáltatónak általános közüzemi szerződést a lakossági
felhasználóval, egyedi közüzemi szerződést pedig az egyéb felhasználóval kell
kötnie.
16
Az általános közüzemi szerződés a távhő mérés szerinti szolgáltatására
vonatkozik, amely - a szerződés tartalma szerint - történhet a hőközpontban, a
hőfogadó állomáson vagy épületrészenként.
A 37. § (5) bekezdése szerint a közüzemi szerződés az ellátott épület,
épületrész tulajdonosa és a szolgáltató között meghatározott feltételek mellett a
szolgáltatás igénybevételével is létrejön.
A 37. § (6) bekezdése arról rendelkezik, hogy a díjfizetők (az egyes
épületrészek tulajdonosai) személyében bekövetkezett változás esetén a
közüzemi szerződés egyéb pontjai változatlan tartalommal érvényben
maradnak.
A törvényjavaslat 38. §-a lehetővé teszi, hogy a felhasználó (az épület
tulajdonosa) az általános közüzemi szerződést - meghatározott feltételek
együttes fennállása esetén - 30 napos felmondási idővel felmondja. Több
tulajdonos esetében a javaslat igazodik a társasházakról szóló 2003. évi
CxXxIII. törvény rendelkezéseihez, azaz a felmondás feltétele a felhasználói
közösség négyötöd részének egyetértése. Épületrész leválása esetén - egyéb
feltételek mellett - valamennyi tulajdonostárs egyetértését igényli a
törvényjavaslat, mivel a leválás csak az osztatlan közös tulajdonban lévő és
műszakilag is egységes hőellátó rendszer jelentős átalakításával lehetséges.
A távhőszolgáltató a közüzemi szerződést csak jogszabályban meghatározott
esetekben mondhatja fel.
A felhasználók érdekében a törvényjavaslat 39. §-a - meghatározott esetekben
-	lehetővé teszi a szolgáltató számára az általános közüzemi szerződés
megkötésének megtagadását, vagy feltételhez kötését is.
A távhőszolgáltató saját érdekében a közüzemi szerződés megkötését csak
akkor tagadhatja meg, ha a távhőszolgáltatás biztonságát vagy a
távhőszolgáltató üzemét veszélyeztetné.
A 40-42. §-okhoz
Ezen szakaszok a távhőszolgáltatás szüneteltetésével, illetőleg korlátozásával
kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. A távhőszolgáltatás szüneteltetésére
csak a legkisebb felhasználói körben kerülhet sor és csak akkor, ha azt a
szolgáltatói berendezés életet, egészséget vagy vagyonbiztonságot
veszélyeztető üzemzavara indokolja, illetőleg ha más módon el nem végezhető
munkákat kell a szolgáltatói berendezésen elvégezni. A távhőszolgáltatás
szüneteltetésének időpontjáról, várható időtartamáról a felhasználókat előre
értesíteni kell.
17
A távhőszolgáltatás korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha azt országos
tüzelőanyag hiány vagy környezetvédelmi érdek indokolja. Mind a
szüneteltetés, mind a korlátozás a fogyasztónál kárt okozhat. Szüneteltetés
esetén a távhőszolgáltató csak akkor felel a bekövetkező kárért, ha a
szüneteltetésre neki felróható okból került sor. A távhőszolgáltatás korlátozása
miatt a távhőszolgáltató a bekövetkezett kárért nem tehető felelőssé. Erre és a
meghatározott feltételekre tekintettel a korlátozás általános feltételeinek
meghatározásával a törvényjavaslat a Kormányt, a részletes feltételek
szabályainak kidolgozásával az önkormányzat képviselő-testületét hatalmazza
fel.
A 43-48. §-okhoz
Ezen szakaszok a mérés, elszámolás és díjfizetés feltételeit szabályozzák.
Mérés szerinti távhőszolgáltatás esetén a törvényjavaslat 43. §-a kötelezővé
teszi a távhő mennyiségének a hőközponti, lehetővé teszi az épületrészenkénti
egyedi mérését. A hőközponti mérés a fogyasztói hőközpontban (hőfogadó
állomáson), illetőleg a szolgáltatói hőközpontban történik. Ennek részletes
feltételeit az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza.
A hőközponti mérés feltételeinek a megteremtése a távhőszolgáltató
kötelessége, míg az épületrészenkénti egyedi mérés lehetőségének kialakítása
a felhasználó elhatározásán múlik.
A hőközponti mérés szerinti távhőszolgáltatás díjának épületrészenkénti
megosztására és a díj fizetésére elsősorban az érdekelt tulajdonostársak
egymással, valamint a távhőszolgáltatóval történő megállapodása, illetőleg az
önkormányzat képviselő-testületének rendelete az irányadó.
A mérés helyét, valamint a mérés szerinti elszámolás részletes szabályait az
önkormányzati rendeletben meghatározott díjalkalmazási feltételek
tartalmazzák.
A 44. § (2) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy amennyiben a hőközponti
mérés egy hiteles hőfogyasztásmérőn keresztül több felhasználói közösség
(pl. több társasház) részére történik, a felhasználói közösségek egymással
történő megegyezése alapján az ellátott épületekkel a szolgáltató egy közüzemi
szerződést kössön, ami egyébként megfelel a fennálló műszaki lehetőségeknek
(pl. fűtés megkezdése, leállítása stb.). A szerződésnek tartalmaznia kell a
felhasználói közösségek egymással történt megegyezésének részletes
feltételeit is.
A törvényjavaslat a 44. § további bekezdései a díjfizetési kötelezettséget és
annak rendjét szabályozzák. Eszerint a szolgáltatás díjának kiegyenlítése
együttesen, vagy épületrészenként külön-külön is történhet, a tulajdonosok
megegyezése és az általuk megadott arányok szerint. Ez utóbbi esetben a díj
megadott arányok szerinti megosztása és az épületrészek tulajdonosai
18
(díjfizetők) részére történő számlázás a szolgáltató feladata. A számlázás
történhet az épületrész bérlője, használója részére is. Ebben az esetben az
épületrész tulajdonosát és a bérlőt vagy használót a díjak megfizetéséért
helytállási kötelezettség terheli. Ugyanakkor a törvény kimondja, hogy külön-
külön történő díjfizetés esetén a felhasználó az egyes díjfizetők, továbbá a
díjfizető más díjfizető díjtartozásának megfizetéséért nem tartozik felelősséggel.
A 45. § (1)-(2) bekezdései a távhőszolgáltatók, az általuk a díjak számlázásával
és beszedésével megbízott szervezetek, valamint a tulajdonosi közösségek
képviselői adatkezelési jogait és kötelezettségeit határozza meg, a személyes
adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi
LXIII. törvény 3. §-ának (1) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés
rendelkezéseinek megfelelően. A távhőszolgáltatás a hőellátásba bekapcsolt
ingatlanban - a felmondás esetét kivéve - folyamatos, a felhasználók és a
díjfizetők személyében bekövetkező, a távhőszolgáltatóknak sok esetben be
sem jelentett változás esetén is. A szolgáltatók ezért gyakran kényszerülnek
arra, hogy a hőellátást igénybevevők személyét felkutassák. A szolgáltatók és
megbízottjaik adatkezelési jogosultságát a közüzemi szerződéssel kapcsolatos
kötelezettségek teljesítése, a követelések érvényesítése érdekében a kezelt
adatok lehető legkisebb körére korlátozva, törvényben kell szabályozni. A mért
felhasználó (a tulajdonosok közössége) képviselőjének szerződéssel
kapcsolatos feladatai ellátásához ugyancsak szükséges a felhasználók
javaslatban megjelölt adatainak kezelése. A természetes személyazonosító
adatok jogszabályi meghatározását az 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ának
(1) bekezdése tartalmazza.
A tervezet 46. §-ában kap helyet a mért hőmennyiség pontos elszámolásának
alapjául szolgáló hiteles mérőeszközökkel kapcsolatos szabályozás a
vonatkozó külön törvény felhívásával.
A 47. § azt mondja ki, hogy az átadott távhő mérésével, elszámolásával és a
szabálytalan vételezésével kapcsolatos szabályokat a díjalkalmazási
feltételekkel együtt kell a helyi önkormányzat képviselő-testületének
rendeletben meghatároznia.
A javaslat 48. §-ának (1) bekezdése szerint új távhőszolgáltató rendszert csak a
felhasználónkénti hőmennyiségmérés feltételeinek egyidejű biztosításával
szabad létesíteni.
A (2) bekezdés arra az esetre tartalmaz rendelkezést, amikor a mérés szerinti
szolgáltatás - a szolgáltató kezdeményezésére - a hőközpont átalakítását vagy
új fogyasztói hőközpont építését teszi szükségessé. A törvényjavaslat
kötelezővé teszi, hogy amennyiben az épületenkénti hiteles mérés más módon
nem valósítható meg, a szolgáltatói hőközpont helyett - meghatározott
feltételekkel - fogyasztói hőközpontokat kell létesíteni. Ebben az esetben a
beruházás, fenntartás és üzemeltetés költségei, egyéb megállapodás
hiányában a szolgáltatót terhelik, a berendezés a szolgáltató tulajdona.
A berendezés elhelyezéséről (idegen ingatlan használatáról) a szolgáltató és az
19
idegen ingatlan tulajdonosa állapodik meg, de általános feltételként a
telepítendő fogyasztói hőközpont részére a szükséges elhelyezést az ingatlan
tulajdonosa díj- és térítésmentesen biztosítja. A telepítés részletes szabályait a
települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza.
A (3) bekezdés szerint a távhőszolgáltató rendszer szükség szerinti bővítése,
átalakítása - a hőközpontban (hőfogadóban) elhelyezett mérőeszközig
bezárólag - a távhőszolgáltató feladatai, költségei őt terhelik.
A (4) bekezdés értelmében csak olyan új szolgáltatói hőközpont létesíthető,
amellyel egyidejűleg megvalósul a hőmennyiség felhasználónkénti mérése.
A 49-51. §-okhoz
Ezek a szakaszok a szerződésszegés eseteit és következményeit
szabályozzák. A j ogszabály nem tesz különbséget az általános és az egyedi
közüzemi szerződés megszegésének esetei és következményei között, azokat
tehát mindkét közüzemi szerződés vonatkozásában alkalmazni kell.
E tekintetben a szerződésszegésre vonatkozó szabályokat az egyedi közüzemi
szerződés megszegésének eseteire és következményeire is alkalmazni kell.
A törvényjavaslat egyes szerződésszegés következményeinek
megállapításához a díjrendeletet is fontosnak tartja. Abban kell ugyanis
meghatározni a pótdíj mértékét, míg a kötbér mértékének megállapítását a
közüzemi szerződésre bízza. Legsúlyosabb következménynek a törvényjavaslat
a távhőszolgáltatásra vonatkozó közüzemi szerződés azonnali hatállyal való
felmondását határozza meg. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a felhasználó a
távhőszolgáltatás díját nem fizeti meg. Ez a jogkövetkezmény lehetőséget
teremt arra is, hogy a távhőszolgáltató a díjat nem fizető felhasználóval
szemben az újabb szerződéskötést feltételhez kösse. Ugyanakkor a
törvényjavaslat kimondja, hogy a szerződésszegéssel kapcsolatos egyes
korlátozó intézkedéseket csak úgy lehet alkalmazni, hogy a hátrányos
következmények a díjat fizető felhasználót vagy díjfizetőt ne érintsék.
A javaslat 49. § (2) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott
szerződésszegés azért érdemel kiemelést, mert a mérőeszköz és a
mérőeszköz hitelességét tanúsító eszköz egyes esetekben nem a
távhőszolgáltató, hanem a felhasználó tulajdonában, használatában lévő
helyiségben van elhelyezve, de a szándékos, illetve vétkes gondatlansággal
történő rongálás a jelenleg hatályos szabályozás szerint nem volt megfelelően
szankcionálható.
Az 51. § (7) és (8) bekezdésbe felvett javaslat a földgázellátásról szóló
2003. évi XLII. törvény 47. § (3) bekezdésébe is felvett rendelkezést
tartalmazza.
20
Az 52-53. §-okhoz
A közüzemi szerződés részletes szabályainak meghatározásával és a
Távhőszolgáltatási Közüzemi Szabályzat kiadásával a törvényjavaslat 52. §-a a
Kormányt hatalmazza fel. A szabályzat a közüzemi szerződésnek olyan
lényeges tartalmi elemeit érinti, amelyek indokolják a magas szintű jogi
szabályozást.
Az Üzletszabályzatot a távhőszolgáltatónak kell kidolgoznia, de annak
érvényességét a törvényjavaslat az engedélyező hatóság (önkormányzat)
jóváhagyásához köti, de azt a távhőszolgáltató köteles a felhasználók számára
hozzáférhetővé tenni.
Az 54-55. §-okhoz
A törvényjavaslat 54. §-a a felhasználói berendezés létesítését a felhasználási
hely tulajdonosának kötelességévé teszi, de megkívánja, hogy a felhasználói
berendezés elkészítéséhez díjmentes adatszolgáltatással és tervellenőrzéssel
a távhőszolgáltató is hozzájáruljon. A felhasználási hely tulajdonosának
kötelességévé teszi a törvényjavaslat a felhasználói berendezés üzemeltetését
és üzemképes állapotban tartását minden olyan esetben, amikor külön
megállapodás másként nem rendelkezik, kivéve, ha a berendezés a szolgáltató
költségén épült és annak tulajdonában, kezelésében van, mely esetben ezek a
feladatok a szolgáltatót terhelik.
A javaslat 55. §-a a fogyasztók számára garanciális jellegű rendelkezést
tartalmaz, amely szerint a szolgáltató tulajdonát képező felhasználói
berendezések és a szolgáltatói hőközpontot a kapcsolt épületek felhasználói
berendezéseivel (hőfogadóival) összekötő vezetékek üzemeltetése és
fenntartása, valamint az ezzel kapcsolatos költségek viselése a
távhőszolgáltató feladata. E rendelkezés a meglévő tulajdoni viszonyokat nem
érinti.
Az 56. §-hoz
Ez a § lehetővé teszi, hogy a távhőszolgáltató a felhasználói berendezések
üzemeltetésére, karbantartására és felújítására a felhasználói berendezések
tulajdonosával szerződést kössön.
21
VII.	ÁRMEGÁLLAPÍTÁS
Az 57. §-hoz
Ez a szakasz a távhő termelésének és a távhőszolgáltatásnak ár-,
díjmegállapítására vonatkozóan a külön törvényt - az árak megállapításáról
szóló 1990. évi LXXXVII. törvény - rendeli alkalmazni. A külön törvényben
meghatározottakon kívül azonban a legkisebb költségre való ösztönzést, a
tartalékkapacitások, a hőtermelő (geotermikus energiát kitermelő)
létesítmények bezárásával, elbontásával és a környezetvédelmi
kötelezettségekkel kapcsolatos költségeket tekinti olyanoknak, amelyekre az
ár-, díjmegállapításkor figyelemmel kell lenni. Az 57. § (2) bekezdés c) pontja
kiemeli, hogy az árak megállapításánál figyelembe kell venni a kapcsolt
energiatermelés azon kimutatható gazdasági előnyeit, amelyek a termelt hő
árát csökkenthetik.
VIII.	VEGYES ÉS HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK
Az 58-61. §-okhoz
Az 58. és 59. § meghatározza a törvény hatálybalépésével életbelépő a Hivatal
és az önkormányzat jegyzőjének engedélyezési hatáskörébe tartozó
engedélyesek működési engedély iránti kérelmének hatályáról, benyújtásáról,
időtartamáról kapcsolatos eljárás rendjét. Lényeges rendelkezés, hogy
amennyiben engedély iránti kérelmet azért kell benyújtani, mert az
engedélyezési hatáskör változott, úgy az engedélyest igazgatási eljárási díj
nem terheli.
A 60. § a különböző jogszabályok kiadására vonatkozó törvényi
felhatalmazásokat tartalmazza.
A 61. § (1) bekezdése rendelkezik a törvény hatálybalépéséről és a jelenlegi
távhőszolgáltatási törvény hatályon kívül helyezéséről.
A 61. § (2)-(5) bekezdései az ártörvény mellékleteit módosító rendelkezések,
melyekben foglaltakat a következők indokolják:
A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény a villamos energia
termelésére vonatkozó működési engedély kötelezettségét az 50 MW és az ezt
meghaladó teljesítményű erőművek esetére írja elő. Az 50 MW-ot el nem érő
teljesítményű kiserőműveknek így nem kell villamosenergia-termelői
engedéllyel rendelkezünk. A jelenleg hatályos ártörvény melléklete szerint a
villamosenergia-termelői engedéllyel nem rendelkező (kiserőművek) által
közvetlenül vagy közvetve távhőszolgáltatási célra értékesített gőz és melegített
víz - mint termék - legmagasabb hatósági árát a települési önkormányzat - a
fővárosban a Fővárosi Önkormányzat - képviselő-testülete állapítja meg.
A törvényjavaslat ennek a rendelkezésnek a módosítását javasolja.
A kiserőművek és a távhőszolgáltatók szerződéses ármegállapodással
22
rendelkeznek a kiserőművek által termelt melegített víz - mint termék - adás-
vételi áráról, az árkövetés módjáról. Egyenrangú felekként, azonos vagy
hasonló súlyú szereplőként tárgyalnak egymással, így egyik szereplő sincs
lényeges erőfölényben a másikkal szemben, azaz a piaci viszonyok
érvényesülnek. Ezért a termelői szférában csak a villamosenergia-termelői
engedélyes által közvetve vagy közvetlenül lakossági távhőszolgáltatási célra
termelt gőz és melegített víz ára esetében indokolt a hatósági ár megállapítása,
de ott is csak 50 MW hőteljesítmény felett. A szolgáltatási körben - úgy, mint
eddig - csak a lakossági távhőszolgáltatás tartozik a hatósági áras termékek
körébe.
A javaslat szerint a törvény 2005. július 1-jén lép hatályba.