T/1317.
számú
törvényjavaslat
a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény, valamint
az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról
földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter
Budapest, 2002. november
2002. évi …… törvény
a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény, valamint az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény
módosításáról
A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosítása
1. §
A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Gtv.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“2. § E törvény alkalmazásában:
a) természetes szervezet: bármely élőlény, amely képes génállományának újratermelésére vagy annak örökítésére, kivéve az embert;
b) géntechnológiával módosított szervezet: olyan természetes szervezet, amelyben a génállomány géntechnológiai módosítás által változott meg, ideértve ennek a szervezetnek a módosítás következtében kialakult tulajdonságot továbbvivő utódait;
c) mikroorganizmus: bármely sejtes vagy nem sejtes mikrobiológiai szervezet, amely képes génállományának újratermelésére vagy annak örökítésére, beleértve a vírusokat, viroidokat, növényi és állati sejtkultúrákat; a mikroorganizmusok, ha nincsenek külön nevesítve, beletartoznak a természetes szervezet fogalmába;
d) géntechnológiával módosított mikroorganizmus: olyan mikroorganizmus, amelyben a génállományt olyan módon változtatták meg, amely természetes párosodás, illetve természetes rekombináció során nem következik be;
e) géntechnológiai
tevékenység: géntechnológiai módosítást végző létesítmény létrehozása,
géntechnológiai módosítás, zárt rendszerű felhasználás, kibocsátás, forgalomba
hozatal, behozatal, kivitel, valamint ártalmatlanítás;
f) géntechnológiai módosítást végző létesítmény: laboratórium és egyéb olyan hely, ahol géntechnológiai módosítást vagy zárt rendszerű felhasználást végeznek;
g) géntechnológiai módosítás: olyan külön jogszabályban meghatározott módszer, amely a gént vagy annak bármely részét kiemeli a sejtből és átülteti egy másik sejtbe, és ezáltal a természetes génállomány vagy annak bármely része megváltozik;
h) zárt rendszerű felhasználás: minden olyan tevékenység, amely során mikroorganizmusokat géntechnológiával módosítanak, vagy amely során ilyen géntechnológiával módosított mikroorganizmusokat tenyésztenek, tárolnak, szállítanak, megsemmisítenek, ártalmatlanítanak, vagy bármely más módon használnak, és amely tevékenységeknél külön jogszabályban meghatározott különleges elszigetelési intézkedéseket alkalmaznak a géntechnológiával módosított mikroorganizmusoknak az emberi és természeti környezettel való érintkezése korlátozására;
i) a zárt rendszerű felhasználás típusai:
1. “A” típusú tevékenység: a zárt rendszerű felhasználáson belül a külön jogszabályban meghatározott kis nagyságrendben végzett oktatási, kutatási, fejlesztési, illetve nem ipari vagy nem kereskedelmi célú tevékenység,
2. “B” típusú tevékenység: a zárt rendszerű felhasználáson belül az “A” típustól eltérő tevékenység;
j) kibocsátás: a géntechnológiával módosított szervezetek, illetve azok részeinek vagy kombinációjának a szabad környezetbe bármilyen módon történő szándékos kijuttatása, amelyre nézve külön jogszabályban meghatározott különleges elszigetelési intézkedéseket nem alkalmaztak az emberi és a természeti környezettel való érintkezés korlátozására, valamint a nagyfokú védelem biztosítására; a nem zárt rendszerben végzett géntechnológiai módosítás, illetve a géntechnológiával módosított szervezet nem zárt rendszerben való felhasználása kibocsátásnak minősül;
k) forgalomba hozatal: a géntechnológiával módosított szervezeteknek, illetve az azokból előállított termékeknek a feldolgozókhoz, a viszonteladókhoz, a fogyasztókhoz vagy az egyéb felhasználókhoz bármilyen módon való eljuttatása;
l) ártalmatlanítás: a géntechnológiával módosított szervezet, illetve annak előállítása során keletkezett hulladék, valamint a géntechnológiával módosított szervezet összetevői környezetszennyező hatásának megszüntetése, környezetkárosító hatásuk kizárása vagy megszüntetése a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségük megváltoztatásával;
m) hasznosító: géntechnológiai módosítást végző létesítményt létrehozó, természetes szervezeteket géntechnológiával módosító, illetve a géntechnológiával módosított szervezeteket és az azokból előállított termékeket zárt rendszerben felhasználó, a szabad környezetbe kibocsátó vagy forgalomba hozó természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki a felsorolt tevékenységekért felelős;
n) géntechnológiával módosított termék: olyan géntechnológiával módosított szervezetet, vagy géntechnológiával módosított szervezetek kombinációját tartalmazó, illetve azokból álló készítmény, amelyet forgalomba hoznak;
o) környezeti kockázat értékelés: az emberi és természeti környezeti – közvetlen vagy közvetett, azonnali vagy később várhatóan bekövetkező – kockázat külön jogszabályban foglaltak szerint elvégzett értékelése, amely a géntechnológiával módosított szervezetek kibocsátása vagy forgalomba hozatala miatt indokolt;
p) baleset: bármely véletlen esemény, amelynek során, illetve amelynek következtében a zárt rendszerben, és a kibocsátás során használt géntechnológiával módosított szervezetek jelentős, nem szándékos kibocsátása történik, és amely az emberi egészségre vagy környezetre azonnali, illetve később bekövetkező veszélyt jelenthet.”
2. §
(1) A Gtv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Engedély szükséges:
a) géntechnológiai módosítást végző létesítmény létrehozásához,
b) természetes szervezet géntechnológiával való módosításához, kivéve az “A” típusú tevékenység keretében végzett módosításokat, amelyet be kell jelenteni a géntechológiai hatóságnak,
c) géntechnológiával módosított szervezetek és az azokból előállított termékek zárt rendszerben való felhasználásához, kibocsátásához, forgalomba hozatalához, behozatalához, kiviteléhez, valamint ártalmatlanításához, kivéve az “A” típusú zárt rendszerű felhasználást.”
(2) A Gtv. 3. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az engedély iránti kérelem formai és tartalmi követelményeit külön jogszabály tartalmazza.”
3. §
A Gtv. 4. §-ának (1)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) Géntechnológiai módosítást végző létesítmény létrehozását a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság (a továbbiakban: Géntechnológiai Bizottság) véleménye alapján a géntechnológiával módosított szervezet
a) humán egészségügyi, humán gyógyszergyártási célú felhasználás, az emberi testtel közvetlenül érintkező vegyi anyagok és élelmiszer-előállításban alkalmazott technológiai segédanyagok esetén a Kormány által külön jogszabályban meghatározott hatóságok,
b) növénytermesztési, növényvédelmi, állattenyésztési, állatgyógyászati, élelmiszer- vagy takarmány-előállítási, és egyéb ipari célú felhasználás (pl. szerves kémiai intermedier, aminosav előállítás, enzimmel végzett katalízis) esetén a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, és a gazdasági és közlekedési miniszter által együttesen, külön jogszabályban meghatározott hatóságok
engedélyezik.
(2) Természetes szervezet géntechnológiával való módosítását, kivéve az “A” típusú tevékenység keretében végzett módosítást, a Géntechnológiai Bizottság véleménye alapján
a) humán egészségügyi, humán gyógyszergyártási célú felhasználás, az emberi testtel közvetlenül érintkező vegyi anyagok és élelmiszer-előállításban alkalmazott technológiai segédanyagok esetén a Kormány által külön jogszabályban meghatározott hatóságok,
b) növények, növényvédelmi célú termékek, vetőmagvak, növényi szaporítóanyagok, mikroorganizmusok, állatok, állati szaporítóanyagok, állatgyógyászati készítmények, nyers és feldolgozott élelmiszerek, élelmiszer-nyersanyagok, takarmányok, takarmány-alapanyagok, -adalékanyagok, kiegészítő takarmányok és egyéb ipari célú felhasználás (pl. szerves kémiai intermedier, aminosav előállítás, enzimmel végzett katalízis) esetén a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, és a gazdasági és közlekedési miniszter által együttesen, külön jogszabályban meghatározott hatóságok
engedélyezik.
(3) A Géntechnológiai Bizottság véleménye alapján a géntechnológiával módosított szervezetek és az azokból előállított termékek zárt rendszerben való felhasználását, kibocsátását, illetve forgalomba hozatalát, kivéve az “A” típusú zárt rendszerű felhasználást,
a) humán egészségügyi, humán gyógyszergyártási célú felhasználás, az emberi testtel közvetlenül érintkező vegyi anyagok és élelmiszer-előállításban alkalmazott technológiai segédanyagok esetén a Kormány által külön jogszabályban meghatározott hatóságok,
b) növények, növényvédelmi célú termékek, vetőmagvak, növényi szaporítóanyagok, mikroorganizmusok, állatok, állati szaporítóanyagok, állatgyógyászati készítmények, nyers és feldolgozott élelmiszerek, élelmiszer-nyersanyagok, takarmányok, takarmány-alapanyagok, -adalékanyagok, kiegészítő takarmányok és egyéb ipari célú felhasználás (pl. szerves kémiai intermedier, aminosav előállítás, enzimmel végzett katalízis) esetén a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, és a gazdasági és közlekedési miniszter által együttesen, külön jogszabályban meghatározott hatóságok
engedélyezik.
(4) A Géntechnológiai Bizottság véleménye alapján a géntechnológiával módosított szervezetek és az azokból előállított termékek behozatalát, illetve kivitelét, kivéve az “A” típusú tevékenység keretében végzett módosítást szolgáló behozatalt és kivitelt,
a) humán egészségügyi, humán gyógyszergyártási célú felhasználás, az emberi testtel közvetlenül érintkező vegyi anyagok és élelmiszer-előállításban alkalmazott technológiai segédanyagok esetén a Kormány által külön jogszabályban meghatározott hatóságok,
b) növények, növényvédelmi célú termékek, vetőmagvak, növényi szaporítóanyagok, mikroorganizmusok, állatok, állati szaporítóanyagok, állatgyógyászati készítmények, nyers és feldolgozott élelmiszerek, élelmiszer-nyersanyagok, takarmányok, takarmány-alapanyagok, -adalékanyagok, kiegészítő takarmányok és egyéb ipari célú felhasználás (pl. szerves kémiai intermedier, aminosav előállítás, enzimmel végzett katalízis) esetén a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, és a gazdasági és közlekedési miniszter által együttesen, külön jogszabályban meghatározott hatóságok
engedélyezik.”
4. §
(1) A Gtv. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A Géntechnológiai Bizottság
a) a Magyar Tudományos Akadémia,
b) a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter,
c) a gazdasági és közlekedési miniszter,
d) a környezetvédelmi és vízügyi miniszter,
e) az oktatási miniszter, valamint
f) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter által e tisztségre megbízott, illetve
g) a környezetvédelmi,
h) az egészségvédelmi,
i) a biotechnológiai,
j) a fogyasztóvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezeteknek az általuk meghatározott módon választott
képviselőiből áll.”
(2) A Gtv. 5. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg az 5. § a következő (5) bekezdéssel egészül ki, ennek megfelelően az (5) és (6) bekezdés számozása (6) és (7) bekezdésre változik:
“(4) A Géntechnológiai Bizottságba a Magyar Tudományos Akadémia elnöke öt, a miniszterek önállóan egy-egy, a környezetvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek közösen négy, az egészségvédelmi, a biotechnológiai és a fogyasztóvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek közösen egy-egy képviselőt küldenek.
(5) A Géntechnológiai Bizottság ülésein a Bizottság meghívására tanácskozási joggal részt vehet a hasznosító is. A Géntechnológiai Bizottság működési feltételeiről a gazdasági és közlekedési, a környezetvédelmi és vízügyi, az egészségügyi, szociális és családügyi, valamint az oktatási miniszterekkel együttesen – a szakterületükön véleményezett ügyekkel arányosan – a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gondoskodik, aki felkéri a tagokat a Géntechnológiai Bizottság működésében való részvételre.”
5. §
A Gtv. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“6. § (1) A 3. §-ban meghatározott engedély iránti kérelmeket, illetve bejelentéseket a géntechnológiai hatósághoz a hasznosító nyújtja be. Az engedélyben előírt kötelezettségek és jogosultságok a hasznosítót terhelik, illetve illetik.
(2) A 3. §-ban meghatározott engedélyek és az engedélyek 10 évenkénti meghosszabbítása iránti kérelmek benyújtásakor külön jogszabályban előírt díj (a továbbiakban: engedélyezési díj) fizetendő, amelyet az engedélyt kiadó géntechnológiai hatóság a törvényben és egyéb jogszabályokban meghatározott feladataival kapcsolatban felmerülő költségei fedezésére használhat fel.”
6. §
(1) A Gtv. 7. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A géntechnológiai hatóság a Géntechnológiai Bizottság véleményére figyelemmel a 4. § (1)–(4) bekezdéseiben meghatározott engedélyeket tíz évre adja ki, de az engedélyek érvényességét a fenti időszakon belül a külön jogszabályban meghatározott módon évenként meg kell hosszabbítani.
(2) Az engedély lejártával az engedély meghosszabbítható, ha a 4. § (1)–(4) bekezdéseiben meghatározott tevékenység az e törvényben és a külön jogszabályokban foglalt rendelkezéseknek megfelel.”
(2) A Gtv. 7. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Nem adható engedély olyan géntechnológiával módosított szervezet kibocsátására és forgalomba hozatalára, amely humán- vagy állategészségügyi kezelésre használt antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát hordozó géneket tartalmaz, és amely veszélyt jelenthet az emberi egészségre és a környezetre. A forgalomba hozatalra engedélyezett, veszélyt jelentő antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát hordozó géneket tartalmazó géntechnológiával módosított szervezeteket 2004. december 31-ig, a kibocsátásra engedélyezett, veszélyt jelentő antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát hordozó géneket tartalmazó géntechnológiával módosított szervezeteket pedig 2008. december 31-ig ki kell vonni a forgalomból.
(6) A géntechnológiai, valamint az ellenőrzésre jogosult hatóság köteles arról gondoskodni, hogy géntechnológiával módosított, kibocsátott szervezetekből származó anyag csak engedéllyel kerülhessen forgalomba hozatalra.”
7. §
A Gtv. 8. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott ellenőrző kísérletek és vizsgálatok költségeit a hasznosító viseli. A (3) bekezdésben meghatározott szakértők közreműködésének költségeit szakterületüknek megfelelően a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint az Oktatási Minisztérium költségvetési előirányzatában kell biztosítani.”
8. §
A Gtv. 9. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép, egyidejűleg a Gtv. a következő 8/A. §-sal egészül ki:
“Géntechnológiai módosítás, géntechnológiával módosított szervezetek
zárt rendszerű felhasználása
8/A. § (1) A géntechnológiával módosított mikroorganizmusokat az emberi egészséggel és a környezettel szembeni biztonság szerint külön jogszabály rendelkezései alapján kell csoportosítani.
(2) A hasznosítónak a zárt rendszerű felhasználásokat a külön jogszabályban meghatározott értékelési szempontok és eljárások alapján az emberi egészségre és a környezetre irányuló kockázatok jellege szerint kell osztályoznia, és a megfelelő biztonsági elszigetelési szinteket kell alkalmaznia.
(3) Ha kétség merülne fel, hogy a kérelemben előterjesztett zárt rendszerben történő felhasználás esetében melyik osztály a megfelelő, a szigorúbb óvintézkedést kell alkalmazni, kivéve, ha az illetékes géntechnológiai hatóság olyan bizonyítékkal rendelkezik, amely alapján a kevésbé szigorú elszigetelési szintek alkalmazását engedélyezi.”
9. §
A Gtv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“10. § (1) Természetes szervezet géntechnológiával való módosítására irányuló tevékenységet csak a tevékenység folytatásához szükséges, külön jogszabályban meghatározott műszaki, technológiai, környezetvédelmi, természetvédelmi és egészségügyi feltételeket teljesítő hasznosítók végezhetnek.
(2) Természetes szervezet géntechnológiával való módosítására irányuló tevékenységet a hasznosítóknál önállóan csak egyetemi végzettséggel és szakirányú tudományos gyakorlattal rendelkező személyek végezhetnek.”
10. §
A Gtv. 11. §-a a következő (4)–(5) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A géntechnológiai, valamint az ellenőrzésre jogosult hatóság minden esetben értékeli azokat az emberi egészség és a környezet szempontjából potenciálisan kedvezőtlen hatásokat, amelyek közvetlenül vagy közvetetten előfordulhatnak a géntechnológiával módosított szervezetekből más szervezetekbe történő génátvitel során. Ezt az értékelést a beadott dokumentumok alapján a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni, figyelembe véve a bevitt szervezet és a befogadó környezet természetének megfelelő környezeti behatást.
(5) A géntechnológiai, illetve az ellenőrzésre jogosult hatóságnak intézkedéseket kell tennie, hogy a külön jogszabályban előírtakkal összhangban a géntechnológiai tevékenység, valamint a kibocsátásra és forgalomba hozatalra engedélyezett géntechnológiával módosított szervezetek a tevékenység, a kibocsátás és forgalomba hozatal során folyamatosan nyomon követhetőek legyenek.”
11. §
(1) A Gtv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Géntechnológiával módosított szervezetből álló, illetve ilyen szervezetet a külön jogszabályban meghatározott határérték felett tartalmazó termék csomagolásán, valamint a termék minőségét tanúsító okmányokon az előállító, a forgalomba hozó köteles feltüntetni, hogy a termék géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaz. Ha a terméket géntechnológiával módosított szervezetből állították elő, de az géntechnológiával módosított szervezetet nem tartalmaz, a termék csomagolásán, valamint a termék minőségét tanúsító okmányokon az előállító, a forgalomba hozó köteles a géntechnológiai módosítás tényéről tájékoztatni. A jelölésen fel kell tüntetni, hogy a termékben milyen géntechnológiával módosított szervezet van, illetve, hogy a terméket milyen géntechnológiával módosított szervezetből állították elő.”
(2) A Gtv. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A jelölendő, illetve a jelölési és engedélyezési kötelezettség alól kivett termékek körét, a jelölés tartalmát és módját, valamint a jelölésre vonatkozó előírások alkalmazásának időpontját a termékkör szerint illetékes miniszter külön rendeletben állapítja meg.”
12. §
A Gtv. 16. §-a, valamint az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
“Géntechnológiai módosítást végző létesítmény létrehozása
16. § (1) A géntechnológiai módosítást végző létesítmény létrehozására vonatkozó engedély iránti kérelemről annak kézhezvételétől számított negyvenöt napon belül a géntechnológiai hatóság határozatot hoz.
(2) A géntechnológiai módosítást végző létesítmény létrehozására vonatkozó engedély iránti kérelem hatósági elbírálására egyebekben a 9. § rendelkezései irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a 9. § (4) és (5) bekezdését nem kell alkalmazni, valamint a géntechnológiai hatóság a Géntechnológiai Bizottság véleményének kézhezvételétől számított tíz napon belül dönt az engedély iránti kérelemről.”
13. §
A Gtv. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A Géntechnológiai Bizottság évente összefoglaló beszámolót készít az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatók alapján, amelyet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hivatalos lapjában közzétesz.”
14. §
A Gtv. II. Fejezete a következő alcímmel és 21/A. §-sal egészül ki:
“Baleset
21/A. § (1) Balesetek elkerülése érdekében a hasznosító köteles a külön jogszabályban előírtak szerint tervet készíteni. Baleset bekövetkezésekor a hasznosító köteles az illetékes géntechnológiai, valamint az ellenőrzésre jogosult hatóságot haladéktalanul értesíteni, és az alábbi adatokat megadni:
a) a baleset körülményei,
b) az érintett géntechnológiával módosított szervezet azonosító neve és mennyisége,
c) minden olyan adat, amely a balesetnek az élőlények egészségére és a környezetre gyakorolt hatásának felméréséhez szükséges,
d) a baleset hatásainak csökkentésére tett intézkedések.
(2) Az illetékes géntechnológiai, valamint az ellenőrzésre jogosult hatóság köteles minden szükséges intézkedést megtenni, és minden olyan információt összegyűjteni, amely a baleset teljes körű elemzéséhez szükséges, illetve javaslatokat kidolgozni a hasonló balesetek jövőbeni elkerülésére, azok hatásainak korlátozására.”
15. §
A Gtv. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“22. § (1) A természetes szervezetekkel kapcsolatos géntechnológiai tevékenységet az ellenőrzésre jogosult hatóság a tevékenység helyszínén ellenőrzi. A helyszíni ellenőrzés eredménye alapján a tevékenységet felfüggeszti, ha:
a) a tevékenység eltér az engedélyben, valamint a vonatkozó jogszabályokban foglaltaktól,
b) nem engedélyezett géntechnológiai tevékenységet észlel,
c) az engedélyezett tevékenység kockázatának növekedésére vonatkozóan bármilyen új ismeret jut a tudomására, különösen, ha az az emberi egészségre vagy a környezetre jelentett kockázat mértékével függ össze.
(2) Az ellenőrzésre jogosult hatóság intézkedéséről a géntechnológiai hatóságot értesíti.
(3) Az ellenőrzésre jogosult hatóságokat az érintett miniszterek együttes rendeletben jelölik ki.”
16. §
A Gtv. 23. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az engedély visszavonása, bírság kiszabása
23. § (1) A géntechnológiai hatóság hivatalból vagy az engedélyezési eljárásban közreműködött szakhatóságok kezdeményezésére az engedélyt az előállítótól, a felhasználótól, a kibocsátótól, a forgalomba hozótól, illetve a behozatalt vagy a kivitelt végzőtől a tevékenység azonnali megszüntetésére kötelezés mellett visszavonhatja, amennyiben a tevékenység az emberi egészség és a környezet vonatkozásában kockázat-növekedést jelent.
(2) A géntechnológiai hatóság az (1) bekezdésben meghatározott engedély visszavonásáról haladéktalanul tájékoztatja a nyilvántartó szervet és az engedélyezési eljárásban közreműködött szakhatóságokat.
(3) Az ellenőrzésre jogosult hatóság géntechnológiai bírság megfizetését írhatja elő, ha a géntechnológiai tevékenység ellenőrzése során a 22. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakat észleli.
(4) A bírság az azt kiszabó hatóság bevétele, amelyet az e törvényben és annak végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározott feladataival kapcsolatban felmerülő költségei fedezésére használhat fel.”
17. §
A Gtv. “A géntechnológiai tevékenység korlátozása, megtiltása” alcím alatt a következő 24/A. §-sal egészül ki:
“24/A. § Ha a hasznosító az engedélyezett tevékenységgel kapcsolatban fontos új adatokhoz jut, vagy a tevékenységet olyan módon kívánja megváltoztatni, amely az ezzel járó kockázatokat jelentősen megnöveli, az illetékes géntechnológiai hatóságot erről haladéktalanul tájékoztatnia kell, és a tevékenység módosítására kérelmet kell benyújtania.”
18. §
(1) A Gtv. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A géntechnológiai hatóság az ellenőrzésre jogosult hatóság 22. § (1) bekezdése szerinti értesítése, vagy a 22. § (1) bekezdésében foglaltak észlelése esetén a tevékenység folytatását korlátozhatja vagy megtilthatja. A géntechnológiai hatóság az intézkedésről és annak okairól az intézkedés megtétele után haladéktalanul tájékoztatja a Géntechnológiai Bizottságot.”
(2) A Gtv. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A tevékenység folytatásának megtiltása esetén, a Géntechnológiai Bizottságnak az intézkedés fenntartását indokoltnak tartó véleménye kézhezvétele után a géntechnológiai hatóság a géntechnológiával módosított szervezetek azonnali megsemmisítését rendeli el. A megsemmisítést a géntechnológiai hatóság által kijelölt helyen kell elvégezni, és azt az ellenőrzésre jogosult hatóság ellenőrzi.”
19. §
(1) A Gtv. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
[34. § Felhatalmazást kap]
“(1) a Kormány, hogy rendeletben szabályozza, illetve a d) pont esetében kijelölje
a) a géntechnológiával módosított élő szervezetek humán egészségügyben és gyógyszergyártásban, valamint az emberi testtel közvetlenül érintkező vegyi anyagok és élelmiszer-előállításban alkalmazott technológiai segédanyagok előállításában való alkalmazását, használatát, környezetvédelmi szempontú szállíthatóságát,
b) az a) pontban meghatározott körben a jelölendő, illetve a jelölési és engedélyezési kötelezettség alól kivett termékek körét, a jelölés tartalmát és módját, a jelölésre vonatkozó előírások alkalmazásának időpontját, valamint azokat a határértékeket, amelyek alatt a termékek nem tekintendők géntechnológiával módosítottnak,
c) az a) pontban meghatározott körben a géntechnológiai tevékenység folytatásához szükséges műszaki, technológiai, környezetvédelmi, természetvédelmi és egészségügyi feltételeket,
d) a 4. § (1) bekezdésének a) pontjában, (2) bekezdésének a) pontjában, (3) bekezdésének a) pontjában és (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott engedélyeket kiadó, illetve a 4. § (5) bekezdésében meghatározott közreműködő hatóságokat,
e) a géntechnológiai bírság kiszabásának eseteit, módját és mértékét,
f) a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerű felhasználásának, valamint a géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetbe történő kibocsátásának, és az ilyen termékek forgalomba hozatalának engedélyezési és bejelentési eljárási rendjét, valamint az eljárás során az Európai Unió Bizottságával való kapcsolattartást;”
(2) A Gtv. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
[34. § Felhatalmazást kap]
“(3) a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy a környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel, valamint az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben együttes rendeletben szabályozza
a) a géntechnológiával módosított szervezetek mezőgazdasági, takarmányozási, állatgyógyászati, élelmiszer-termelési, valamint egyéb ipari célú (pl. szerves kémiai intermedier, aminosav előállítás, enzimmel végzett katalízis) előállítását, zárt rendszerű felhasználását, kibocsátását, a genetikai védősáv kialakítását, a géntechnológiával módosított szervezetek környezetvédelmi szempontú szállíthatóságát és kereskedelmi forgalomba hozatalát,
b) a mezőgazdasági, élelmiszer-termelési és egyéb ipari célú (pl. szerves kémiai intermedier, aminosav előállítás, enzimmel végzett katalízis) géntechnológiai tevékenység folytatásához szükséges műszaki, technológiai, környezetvédelmi, természetvédelmi és egészségügyi feltételeket, valamint, hogy
c) kijelölje a 4. § (1) bekezdésének b) pontjában, (2) bekezdésének b) pontjában, (3) bekezdésének b) pontjában és (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott engedélyeket kiadó hatóságokat;”
(3) A Gtv. 34. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
[34. § Felhatalmazást kap]
“(4) a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy az érintett miniszterekkel egyetértésben, feladat- és hatáskörében szabályozza a jelölendő, illetve a jelölési és engedélyezési kötelezettség alól kivett termékek körét, a jelölés tartalmát és módját, a jelölésre vonatkozó előírások alkalmazásának időpontját, valamint azokat a határértékeket, amelyek alatt a termékek nem tekintendők géntechnológiával módosítottnak;”
(4) A Gtv. 34. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
[34. § Felhatalmazást kap]
“(10) a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy a gazdasági és közlekedési miniszterrel, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel együttesen rendeletben határozzák meg a géntechnológiai módosításnak tekinthető, illetve annak nem minősülő módszereket, továbbá jelöljék ki a géntechnológiai tevékenység ellenőrzésére jogosult hatóságokat.”
20. §
A Gtv. 35. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“35. § E törvény a végrehajtására kiadott rendeletekkel a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 98/81/EK irányelvével módosított, a Tanács 90/219/EGK irányelve a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerű felhasználásáról,
b) az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve a genetikailag módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a Tanács 90/220/EGK irányelvének hatályon kívül helyezéséről.”
21. §
A Gtv.
a) 4. §-ának (6) bekezdésében, 11. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 12. §-ának (2) bekezdésében, 14. §-ának (2), (4) és (5) bekezdésében, 17. §-ának (1) bekezdésében, valamint 20. §-ának (1) bekezdésében a “forgalmazására” szó “forgalomba hozatalára” kifejezésre,
b) 11. §-a előtti alcímben, valamint 11. §-ának (3) bekezdésében a “forgalmazás” szó a “forgalomba hozatal” kifejezésre,
c) 11. §-ának (3) bekezdésében a “forgalmazó” szó “forgalomba hozó” kifejezésre,
d) 13. §-ának (3) bekezdésében a “forgalmazója” szó “forgalomba hozója” kifejezésre,
e) 14. §-ának (3) bekezdésében a “forgalmazása” szó “forgalomba hozatala” kifejezésre,
f) 24. §-ának (1) bekezdésében a “forgalmazásával” szó “forgalomba hozatalával” kifejezésre
módosul.
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosítása
22. §
(1) Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.) 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény hatálya kiterjed:]
“b)
a kutatási-kísérleti célra szolgáló állatokra, a diagnosztikai vizsgálat és az
oltóanyag-termelés céljából tartott állatokra, a génbankként kezelt állatokra,
a géntechnológiával módosított gerinces állatokra, valamint a tudományos
ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció céljából tartott állatokra;”
(2) Az Ávt. 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény hatálya kiterjed:]
“d) a pásztorebekre, az őrző-, védő-, mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő és terápiás kutyákra;”
(3) Az Ávt. 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) E törvénynek az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára vonatkozó rendelkezéseit a vadon élő állatokra is alkalmazni kell. A vadászható vadfajokra, valamint a halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra külön jogszabály eltérő rendelkezéseket is megállapíthat.”
23. §
2
(1) Az Ávt. 3. §-ának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[3. § E törvény alkalmazásában:]
“1. állattartó: az állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt felügyeli;”
(2) Az Ávt. 3. §-ának 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[3. § E törvény alkalmazásában:]
“3. állatkert: a természet- és állatvédelmet szolgáló, megfelelő engedéllyel rendelkező állandó létesítmény, ahol az állatokat évente folyamatosan hét napnál hosszabb időn keresztül a nagyközönség részére való bemutatás céljából tartják, és amely az ismeretterjesztést, oktatást és nevelést az ott élő állatok folyamatos és szakszerű bemutatásával, valamint tájékoztatással biztosítja; nem minősül állatkertnek a cirkuszi menazséria és az állatkereskedés;”
(3) Az Ávt. 3. §-a a következő 9–11. ponttal egészül ki:
[3. § E törvény alkalmazásában:]
“9. állatkísérlet: állat kísérleti vagy egyéb tudományos célból való felhasználása, amely az állatnak fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést vagy maradandó károsodást okozhat – beleértve bármely olyan tevékenységet is a kísérlet során, amely állat születését eredményezi ilyen körülmények közé – és amely az állat kísérletre való előkészítésével kezdődik, és akkor fejeződik be, amikor további megfigyelést már nem végeznek a kísérlet érdekében; az állat ilyen felhasználása akkor is kísérletnek minősül, ha a fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés vagy maradandó károsodás kiküszöbölése céljából végzett altatást, fájdalomcsillapítást vagy egyéb módszert sikeresen alkalmaznak; nem minősül állatkísérletnek a nem kísérleti jellegű, mezőgazdasági vagy állatorvosi tevékenység, illetve az állatok leölésének vagy megjelölésének a természettudományok által elfogadott korszerű, kevéssé fájdalmasnak tartott módszereinek alkalmazása;
10. állat életének humánus kioltása: az állat életének a legkisebb szenvedés okozásával, valamint a faj adottságainak figyelembevételével történő szakszerű és gyors kioltása;
11. cirkuszi menazséria: olyan, állatok tartására szolgáló létesítmény, amelyet cirkuszi előadásra, mutatványra betanított, illetve betanítandó állatokból álló állatsereglet tartására – hatósági engedély alapján – létesítettek, illetve tartanak fenn, és amely az állatok tartására a jogszabályi és a hatósági előírásoknak megfelelő létesítménnyel, berendezésekkel és eszközökkel, továbbá az állatok ellátására, betanítására, felügyeletére az ilyen előírásoknak megfelelő szakszemélyzettel rendelkezik.”
24. §
Az Ávt. 5. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A szabadban tartott állatot – különleges igényeit is figyelembe véve – védeni kell az időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan zárt körülmények között tartott állat számára az állattartó köteles az állat szükségleteihez igazodó, megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyet biztosítani.”
25. §
(1) Az Ávt. 6. §-a (1) bekezdésének bevezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, így különösen az állatot nem szabad:”
(2) Az Ávt. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A 2. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott állatok esetében az (1) bekezdés b) pontját a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell alkalmazni.”
26. §
Az Ávt. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.”
27. §
Az Ávt. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást – az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével – kizárólag szakirányú végzettséggel, illetve az állattartók körében szokásos beavatkozás esetében csak gyakorlattal rendelkező személy végezhet.”
28. §
Az Ávt. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozás – az ivartalanítás, valamint kutya esetében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által elismert tenyésztő szervezet tenyésztési programjában meghatározott küllemi előírások kialakítását biztosító sebészeti beavatkozás (fül-, illetve farokkorrekció) kivételével – nem végezhető.”
29. §
Az Ávt. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“11. § Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése a hagyományosan e célból tartott állat esetében, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek kontrollja, valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása és a tudományos kutatás. Kutya és macska tekintetében az élelmezési cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak, körülménynek.”
30. §
Az Ávt. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“13. § (1) A vágóállatok körét külön jogszabály állapítja meg.
(2) E fejezet előírásai nem vonatkoznak az engedélyezett tudományos kísérletekre, valamint a vadon élő állatok elejtésére.”
31. §
Az Ávt. 14. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A vágóhidak kialakításának, berendezéseinek és felszerelésének, valamint azok működésének biztosítania kell az állatok kíméletét mindenfajta elkerülhető izgalomtól, fájdalomtól és szenvedéstől.”
32. §
(1) Az Ávt. 20. §-ához tartozó alcím helyébe a következő alcím lép, egyidejűleg az Ávt. 20. §-ának (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“A veszélyes állat tartása és szaporítása
20. § (1) Veszélyes állat tartása, szaporítása, illetve az országba történő behozatala előzetes hatósági engedélyhez kötött.
(2) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására, szaporítására a tervezett tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) – az állategészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami szervének szakhatósági hozzájárulásával – adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az esetben adható meg, ha a tartás, illetve szaporítás a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy veszélyezteti, és az egyed tartási feltételei – ideértve a tartáshoz, illetve szaporításhoz szükséges szakismeretet is – biztosítottak. Az engedélyben – ha az állat azonosíthatósága megoldható – rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról.
(3) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat tartását, szaporítását a természetvédelem illetékes állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző és állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával.”
(2) Az Ávt. 20. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(7) A veszélyes állat tartását, illetőleg szaporítását jogszabály vagy hatósági határozat megtilthatja, illetve feltételhez kötheti. A veszélyes állatok körét, valamint tartásuk, szaporításuk, illetve a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit külön jogszabály állapítja meg.”
33. §
Az Ávt. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“21. § (1) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állatnak az országba való behozatalához a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző előzetes tartási engedélye szükséges. A jegyző az engedélyt az állategészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami területi szervének szakhatósági hozzájárulásával adja ki. A jegyző a határozatát az illetékes rendőrhatóságnak megküldi.
(2) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat országba való behozatalát a természetvédelem illetékes állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző és állategészségügyi hatóság hozzájárulásával.
(3) A veszélyes állat országba való behozatalához a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) külön jogszabályban meghatározott, előzetes engedélye is szükséges.”
34. §
Az Ávt. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg az Ávt. 22. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(2) A veszélyes állat tartója a veszélyes állat
a) eltűnését a jegyzőnek és a rendőrhatóságnak, a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelem illetékes állami szervének is,
b) elhullását a jegyzőnek és az állatorvosnak
haladéktalanul köteles bejelenteni.
(3) Nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat eltűnését, elhullását a veszélyes állat tartója 15 napon belül a természetvédelemért felelős minisztériumnak is köteles bejelenteni.”
35. §
Az Ávt. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“23. § (1) Ha a veszélyes állat tartója az engedélyben foglalt feltételeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti, illetve veszélyes állatot engedély nélkül tart, vagy behoz az országba, a jegyző, illetve természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelem illetékes területi állami szerve – a tulajdonos költségére, a feltételek biztosításáig – a veszélyes állat állatkertbe vagy más megfelelő helyre való szállítását rendelheti el, vagy egyéb megfelelő intézkedést hozhat.
(2) Ha az állattartó a hatóság által előírt időpontig gondoskodik a feltételek biztosításáról és a szükséges engedélyek beszerzéséről, úgy a veszélyes állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az engedélyt vissza kell vonni, az illetékes hatóságnak a veszélyes állatot le kell foglalnia, illetve el kell koboznia, és a tulajdonos költségére intézkednie kell a veszélyes állat végleges elhelyezése iránt. Ennek eredménytelensége esetén a veszélyes állat életét humánus módon ki kell oltani.”
36. §
Az Ávt. 25. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Állatkísérlet kizárólag akkor engedélyezhető, ha annak elvégzését
a) az ember, a gerinctelen és gerinces állatok vagy növények betegségének, kóros egészségi állapotának, egyéb rendellenességének elkerülése, megelőzése, felismerése és gyógyítása, valamint azok élettani állapotának feltárása, felderítése, szabályozása vagy módosítása érdekében gyógyszerek, élelmiszerek, egyéb adalékanyagok vagy termékek fejlesztése, termelése, minősítése, hatékonyságának és ártalmatlanságának vizsgálata,
b) az emberek vagy állatok egészsége vagy jólléte érdekében a természetes környezet védelme,
c) tudományos kutatás,
d) oktatási és gyakorlati képzés, vagy
e) igazságügyi orvostani vizsgálatok elvégzése
teszi szükségessé.
(5) Az engedélyezés során – a kérelmező által benyújtott dokumentáció, továbbá a miniszter által felkért szakértői testület véleménye alapján – különösen figyelembe kell venni:
a) az állatkísérlet elvégzésének indokoltságát és tudományos megalapozottságát,
b) az alkalmazott korszerű módszertan indokoltságát és tudományos megalapozottságát az állatlétszám, illetve a fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés és maradandó károsodás lehető legkisebb mértékűre csökkentésének követelménye szempontjából,
a kísérlet személyi és tárgyi feltételeinek rendelkezésre állását.”
37. §
Az Ávt. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“26. § (1) Nem engedélyezhető és nem végezhető állatkísérlet abban az esetben, ha ismert olyan más tudományosan megfelelő és a várt eredményt szolgáltató módszer, amely állat használata nélkül megvalósítható, illetve végrehajtható.
(2) Az állatkísérletek szükségtelen megismétlésének elkerülése érdekében a kérelmezőnek és az engedélyezőnek törekednie kell a témához kapcsolódó, már elvégzett kísérletek eredményeinek megismerésére.
(3) Ugyanazon cél elérése érdekében két vagy több kísérlet közül azt kell választani, amelyik kevesebb számú és kisebb érzékenységű állatot igényel, és amely kisebb mértékű fájdalmat, szenvedést, szorongást, illetve maradandó károsodást okoz, valamint amely nagyobb valószínűséggel szolgáltatja az elvárható eredményt.”
38. §
Az Ávt. 27. §-a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Minden kísérletet úgy kell megtervezni, hogy elkerülhető legyen a szükségtelen fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés, illetve maradandó károsodás okozása.”
39. §
Az Ávt. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“28. § (1) Minden állatkísérletet általános vagy helyi érzéstelenítés mellett kell végezni, kivéve, ha ez – arra tekintettel, hogy a kísérlet nem jár fájdalommal, illetőleg szenvedéssel – nem szükséges, illetve az érzéstelenítés a kísérleti állat számára nagyobb megterheléssel járna, mint maga a kísérlet, vagy a kísérlet eredményét értékelhetetlenné tenné.
(2) Ha az érzéstelenítés nem lehetséges, akkor fájdalomcsillapítást, vagy egyéb megfelelő módszert kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy az állatnak a lehető legkevesebb fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést vagy károsodást okozzák, valamint egyetlen esetben se legyen az állat jelentős fájdalomnak, szenvedésnek vagy tartós nélkülözésnek kitéve.
(3) Ha a kábítás után az állat fájdalomérzete visszatér – és a kísérlet célja ezt nem zárja ki – újabb fájdalomcsillapítást kell alkalmazni, vagy ha ez nem lehetséges, az állat életét azonnal, humánus módon ki kell oltani.
(4) Az állaton végzett ismételt kísérletnek szintén meg kell felelnie az e törvényben foglaltaknak. Az (1)–(3) bekezdés szerinti módszerek alkalmazása nélkül végzett, tartós vagy súlyos szenvedéssel járó kísérlet ugyanazon az állaton ismételten nem végezhető.”
40. §
Az Ávt. 29. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 29. § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(2) A kísérlet befejezésekor szakképzett személynek – lehetőleg állatorvosnak – kell eldöntenie, hogy az állat életben tartható-e, vagy életét humánus módon ki kell oltani. Az állat nem tartható életben, ha valószínűleg tartós fájdalmat vagy nélkülözést szenvedne el, illetve véglegesen vagy súlyosan károsodott.
(3) Az életben hagyott állat gondozásáról, ellátásáról, elhelyezéséről a kísérletet végző intézmény köteles gondoskodni. Az életben hagyott állatot egészségi állapotának megfelelően kell gondozni, valamint a külön jogszabályban előírt módon, állatorvos vagy egyéb szakképzett személy felügyelete alatt kell tartani, kivéve, ha állatorvos véleménye alapján az ezektől való eltérés nem eredményezi az állat szenvedését.
(4) Az állategészségügyi hatóság a kísérlet céljára tekintettel engedélyezheti az állat származási helyére vagy természetes környezetébe helyezését, ha az állat jóllétének biztosítása érdekében a lehető legnagyobb gondossággal járnak el, az állat egészségi állapota ezt lehetővé teszi, és nem veszélyezteti a környezetet, valamint nem jelent állategészségügyi vagy közegészségügyi kockázatot.”
41. §
Az Ávt. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Kísérlet céljára – külön engedély hiányában – kizárólag e célra tenyésztett állatot szabad felhasználni. Háziasított állatfaj kóbor egyedét kísérlet céljára felhasználni nem szabad.”
42. §
Az Ávt. 35. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“35. § (1) Az e fejezetben foglalt előírásokat kizárólag a gerinces állatokon végzett kísérletekre kell alkalmazni.
(2) Az állatkísérletek gerinces állatokon történő végzésének részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg. Külön jogszabály a nem gerinces állatokon végzett kísérletekre is feltételeket állapíthat meg.”
43. §
Az Ávt. VI. Fejezetének címe és alcíme helyébe a következő cím lép:
“Az állatkert, a cirkuszi menazséria és a kedvtelésből tartott állatok kereskedésének létesítésére és fenntartására vonatkozó általános szabályok”
44. §
Az Ávt. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“40. § (1) A cirkuszi menazséria, valamint a kedvtelésből tartott állatok kereskedése létesítésének, működtetésének engedélyezésére, működésére, továbbá a kedvtelésből tartott állatokra, a cirkuszi állatokra és a bemutatás céljára tartott állatokra vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.
(2) Állandó telephellyel nem rendelkező vándorcirkusznak, cirkuszi menazsériának állat tartására, állat, valamint állatszám bemutatására engedély nem adható.
(3) Delfin és cápa országba történő behozatala, utaztatása és bemutatása – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – tilos.
(4) A természetvédelem illetékes területi állami szerve engedélyezheti állatkert részére cápa behozatalát, utaztatását, illetve bemutatását, amennyiben a megfelelő tartás feltételei tartósan biztosítottak.”
45. §
Az Ávt. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok védelmére, kíméletére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti, magatartásának súlyához, ismétlődéséhez igazodó mértékű állatvédelmi bírságot köteles fizetni. Állatvédelmi bírság kiszabása helyett, illetve azzal egyidejűleg az állattartót a hiányosságok kijavítására, illetve pótlására kell kötelezni.”
46. §
Az Ávt. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az állategészségügyi hatóság köteles az állat életének fájdalom nélküli kioltásáról gondoskodni, ha annak továbbélése megszüntethetetlen vagy csillapíthatatlan szenvedéssel járna, az állat meggyógyulása nem várható, az állat tartója ismeretlen, továbbá vadon élő állat esetében az egyed a szabadon élésre alkalmatlan. Az állat életének kioltásával kapcsolatban felmerült igazolt költségeket – védett állatfaj esetében is – az állattartó, illetve vadászható állatfaj esetében a vadászatra jogosult köteles megtéríteni.”
47. §
Az Ávt. a következő 45/A. §-al egészül ki:
“45/A. § Az e törvényben foglaltak végrehajtását – feladat- és hatáskörében eljárva – az állategészségügyi hatóság, a jegyző, illetve a természetvédelmi hatóság ellenőrzi.”
48. §
Az Ávt. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismertetését az iskolai általános képzésbe, a szakképzésbe és az ismeretterjesztésbe be kell építeni.”
49. §
Az Ávt. a következő 48/A. §-al egészül ki:
“48/A. § (1) A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat önkormányzati állatvédelmi őrszolgálatot működtethet.
(2) Az önkormányzati állatvédelmi őrszolgálatra vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.”
50. §
(1) Az Ávt. 49. §-ának (3) bekezdése a következő c)–f) ponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
“c) az önkormányzati állatvédelmi őrszolgálat létrehozására, működtetésére, feladat- és hatáskörére, valamint tagjaira vonatkozó részletes szabályokat,
d) az állatkísérletek végzésének részletes szabályait,
e) a cirkuszi menazséria létesítése és működtetése engedélyezésének, valamint fenntartásának részletes szabályait,
f) a kedvtelésből tartott állatok kereskedése létesítésének és működtetésének engedélyezésére, valamint működésére, továbbá ezen állatok tartására és forgalmazására vonatkozó részletes szabályokat,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2) Az Ávt. 49. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) Felhatalmazást kap]
“b) a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, hogy a miniszterrel, a nemzeti kulturális örökség miniszterével, valamint a belügyminiszterrel együttesen a veszélyes állatok körét, tartásuk és szaporításuk részletes feltételeit, a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit, valamint az állatkert és állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
51. §
Az Ávt. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“50. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban – a végrehajtására kiadott jogszabályokkal együtt – az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
- a Tanács 78/923/EGK határozata: Európai Egyezmény az állatok védelméről a mezőgazdasági állattartás során,
- a Tanács 88/306/EGK határozata: Európai Egyezmény a vágóállatok védelméről,
- a Tanács 88/166/EGK irányelve a ketrecben tartott tojótyúkok védelmének minimális követelményeiről,
- a Tanács 91/628/EGK irányelve az állatok szállítás közbeni védelméről,
- a Tanács 91/629/EGK irányelve a borjak védelmének minimális követelményeiről,
- a Tanács 91/630/EGK irányelve a sertések védelmének minimális követelményeiről,
- a Tanács 93/119/EGK irányelve az állatok védelméről levágásukkor,
- a Tanács 86/609/EGK irányelve a kísérleti vagy más tudományos célra használt állatok védelméről szóló tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról,
- a Tanács 98/58/EK irányelve az állatok védelméről a mezőgazdasági haszonállattartás során,
- a Tanács 99/22/EK irányelve a vadon élő állatok állatkertben való tartásáról.”
52. §
(1) E törvény 1–21. §-a a törvény kihirdetését követő negyedik hónap első napján, 22–50. §-a – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban csak a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
(2) E törvény 41. §-a 2004. január 1-jén lép hatályba.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Gtv. 4. §-ának (7) bekezdése, továbbá az Ávt. 5. §-ának (4) bekezdése, és 25. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti.
A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény, valamint az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja a fenti két törvény módosítása a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozására tekintettel.
I.
A géntechnológiai tevékenység területén az Európai Közösség normáival való harmonizáció, a nemzetközi és a hazai tudomány újabb eredményei, valamint a gazdasági életben, illetve a közigazgatásban történt változások indokolják a jelenleg hatályos törvény által kialakított szabályozási rendszer módosítását.
A jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2099/2002. (III. 29.) Korm. határozat 2002. év második félévére ütemezte a törvény módosítását.
A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Gtv.) hatálybalépése óta a következő, a terület szabályozását érintő közösségi jogszabályok léptek hatályba:
- a Tanács 98/81/EK irányelve a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerű felhasználásáról szóló 90/219/EGK irányelv módosításáról;
- az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a Tanács 90/220/EGK irányelvének hatályon kívül helyezéséről.
Ezek a normák a korábbi közösségi előírásokhoz képest lényegesen nagyobb figyelmet fordítanak a géntechnológiával módosított szervezetek és az emberi egészség, valamint a környezettel szembeni biztonság kérdéseire, a géntechnológiával módosított szervezetek nyomon követésére, jelölésére és ellenőrzésére.
A Javaslat változatlanul hagyja a törvény keretjellegét, mivel a biotechnológiában, ezen belül a géntechnológiában olyan gyors a tudományos-technikai előrehaladás, hogy a különböző műszaki paraméterek, határértékek akár évente is változhatnak, melyek törvényi szinten való folyamatos követése elképzelhetetlen. Ezért ezeket a Kormány és az érintett miniszterek által kiadásra kerülő rendeletekben indokolt szabályozni.
Az egyes szakterületekre (pl. a növényfajták, vetőmagvak, takarmány, élelmiszer, állatgyógyászati készítmények, stb.) vonatkozó speciális szabályozási elemeket a szakmai jogszabályokba kell beépíteni.
A Javaslat az Európai Közösség normáival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
II.
A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának egyik feltétele, hogy az állatvédelem hazai jogi szabályozása illeszkedjen a közösségi állatvédelmi jogszabályokhoz, hiszen az állatok védelmére vonatkozó szabályozás igen szoros és közvetlen kapcsolatban áll számos, az integráció folyamatában alapvető kérdéssel, mindenekelőtt az áruk Közösségen belüli szabad áramlásával.
A Javaslat – az állatok védelméhez fűződő egyéb, elsősorban emberiességi megfontolásokon alapuló érdekek mellett – alapvetően az uniós jogharmonizáció szempontjaira tekintettel irányozza elő az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.) módosítását.
A Javaslat szerinti módosítások kiterjednek az Ávt. alkalmazási körének pontosítására, illetve kiegészítésére, a törvényben szereplő egyes fogalom-meghatározások új tartalommal való beépítésére, az állatok védelmére vonatkozó általános szabályokra, a veszélyes állatok tartására vonatkozó egyes szabályokra, valamint az állatkísérletek végzésére vonatkozó szabályozás pontosítására.
A Javaslat rendelkezéseket tartalmaz a cirkuszi menazsériák, valamint a kedvtelésből tartott állatok értékesítésére szolgáló állatkereskedések szabályozásáról, továbbá az állatvédelmi őrszolgálat létesítéséről, mint a települési önkormányzatok részére fennálló lehetőségről is.
Fenti módosításokkal összhangban a Javaslat a felhatalmazó rendelkezések vonatkozásában is kiegészítéseket eszközöl.
A módosítások megfelelnek az európai uniós jogharmonizáció követelményeinek, és az állatvédelem területén összeegyeztethető szabályozást tartalmaznak a vonatkozó közösségi joganyaggal.
A Javaslat a Gtv. értelmező rendelkezésekkel foglalkozó 2. §-ában felsorolt fogalmakat pontosítja, illetve beépíti a közösségi jogszabályok egyes fogalom-meghatározásait (géntechnológiával módosított mikroorganizmus, géntechnológiai tevékenység, géntechnológiai módosítást végző létesítmény, zárt rendszerű felhasználás, “A” és “B” típusú tevékenység – a kutatás-fejlesztési és kereskedelmi jellegű tevékenység szétválasztása érdekében –, környezeti kockázat értékelés, baleset, stb.).
A Javaslat pontosítja az engedélyköteles tevékenységek felsorolását, így az a) pontban a géntechnológiai módosításokat végző laboratórium létrehozását felváltja az ennél tágabb géntechnológiai módosításokat végző létesítmény létrehozása, továbbá a b) és c) pontban az engedélyezési kötelezettség alól kivett géntechnológiával való kísérleti módosítás és a kutatási célú zárt rendszerű felhasználás helyett az úgynevezett “A” típusú (kutatás-fejlesztési jellegű) tevékenység, illetve “A” típusú zárt rendszerű felhasználás fogalmát használja.
A Javaslat a Gtv. 3. §-át kiegészíti egy új (3) bekezdéssel, amely az engedély iránti kérelem formai és tartalmi követelményeit – a törvény keretjellegére tekintettel – külön jogszabályban rendeli meghatározni.
A Gtv. 4. §-a meghatározza, hogy ki jelöli ki az egyes tevékenységek engedélyezését végző hatóságokat a különböző szakterületeken. Az engedélyezési kötelezettség alól a Gtv. 3. §-a – a Javaslat szerint – kiveszi az “A” típusú tevékenység keretében végzett módosításokat, illetve az “A” típusú zárt rendszerű felhasználást, ennek megfelelően a Javaslat a Gtv. 4. §-ának (2)– (4) bekezdését módosítja.
A Javaslat a Gtv. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontját, (2) bekezdésének a) pontját, (3) bekezdésének a) pontját és (4) bekezdésének a) pontját a kozmetikai célú felhasználás elhagyásával módosítja, tekintettel arra, hogy az emberi testtel közvetlenül érintkező vegyi anyagok keretében rendezésre kerül az ilyen célú felhasználás.
A Gtv. 4. §-a (2) bekezdésének b) és (3) bekezdésének b), valamint (4) bekezdésének b) pontjában a “takarmány kiegészítő anyagok” fogalom “kiegészítő takarmányok”-ra módosul a Javaslat szerint, mert az időközben hatályba lépett 2001. évi CXIX. törvény a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról ezt a kifejezést használja. A Javaslat kiegészíti a fenti pontokat az állatgyógyászati készítmények felsorolásával.
A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a gazdasági és közlekedési miniszter – a Gtv. hatályos szövege szerinti külön rendeletben történő szabályozás helyett – a Javaslat alapján együttesen fogja meghatározni az engedélyezésre jogosult hatóságok körét.
A Javaslat a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság összetételének megváltoztatását irányozza elő.
Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 1999-ben beépült az Oktatási Minisztérium szervezetébe, ezért az átszervezést követően az Oktatási Minisztérium jelölt az OMFB helyett tagot. Így a Bizottságban jelenleg az Oktatási Minisztériumot két fő, míg a többi tárcát egy-egy fő képviseli. Ez indokolatlan, mivel az OM géntechnológiai ügyekben hatáskörrel nem rendelkezik. Helyére a biotechnológiai céllal bejegyzett társadalmi szervezetek választott képviselőjét indokolt delegálni annak érdekében, hogy a Bizottságon belül is érvényesüljön az egészséges társadalmi részvételi arány.
A Bizottság 17 fős létszámának változatlanul hagyása mellett a fogyasztóvédelmi szervezetek képviseletének biztosítása úgy oldható meg, ha a környezetvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek változatlanul négy, ám az egészségvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek a jelenlegi két képviselő helyett egy, a fogyasztóvédelmi céllal bejegyzett szervezetek pedig szintén egy főt delegálnak a Bizottságba.
Kiegészül a rendelkezés azzal, hogy a Bizottság működtetési feltételeiről az érintett miniszterek a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel együttesen gondoskodnak, a szakterületükön véleményezett ügyekkel arányosan.
A Javaslat szerint az “A” típusú tevékenység, illetve “A” típusú zárt rendszerű felhasználás nem engedélyköteles, ezeket azonban a hasznosítónak be kell jelentenie. Ennek megfelelően a Javaslat a Gtv. 6. §-ának (1) bekezdését kiegészíti.
A géntechnológiai engedélyekért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak felhasználásáról a Gtv. hatályos szövege nem rendelkezik, eddig azt a géntechnológiai tevékenység engedélyezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról szóló 44/1999. (IV. 30.) FVM rendelet 2. §-ának (4) bekezdése szabályozta oly módon, hogy az így befizetett díjakat a géntechnológiai hatóság használhassa fel a Gtv.-ben, illetve annak végrehajtási rendeletében meghatározott feladataival kapcsolatos költségei fedezésére. A díj felhasználását törvényi szinten szükséges rendezni.
Az Európai Közösség szabályozásának az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelvének hatálybalépésével történt változására tekintettel – a Gtv. hatályos szövege szerinti 5 év helyett – a Javaslat szerint a géntechnológiai engedélyek 10 évre adhatók ki. Az engedélyeket évenként meg kell, illetve – ismételt díj fizetése mellett – a 10 év elteltével meg lehet hosszabbítani.
A Javaslat a Gtv. 7. §-át két új bekezdéssel egészíti ki a közösségi szabályozásnak megfelelően, amelyekben rendelkezik az emberi egészségre, illetve környezetre veszélyt jelentő, a humán vagy állategészségügyi kezelésre használt antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát hordozó géneket tartalmazó géntechnológiával módosított szervezet 2004. december 31-ig, illetve a kibocsátásra engedélyezett, veszélyt jelentő antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát hordozó géneket tartalmazó géntechnológiával módosított szervezetek 2008. december 31-ig történő forgalomból való kivonásáról. A Javaslat bevezeti az ellenőrzésre jogosult hatóság fogalmát, mivel a Gtv. eredeti szövege csak az engedélyezést végző géntechnológiai hatóságról rendelkezett. A Javaslat alapján a géntechnológiával módosított, kibocsátott szervezetekből származó anyag csak engedéllyel kerülhet forgalomba, erről a géntechnológiai, valamint az ellenőrzésre jogosult hatóság köteles gondoskodni.
A Gtv. 8. §-ának (3) bekezdése alapján a Bizottság a kérelem elbírálásához szakértőt is igénybe vehet, amelynek költségeit az (5) bekezdés alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetési előirányzatában kell biztosítani. Szakértő igénybevétele azonban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint az Oktatási Minisztérium szakterületén is felmerülhet, ezért a közreműködés költségeinek viselését a Javaslat ennek megfelelően rendezi.
A Javaslat a Gtv.-t kiegészíti egy új 8/A. §-sal, amely rendelkezik a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok, és a zárt rendszerű felhasználás emberi egészségre, illetve környezetre irányuló kockázata külön jogszabály szerinti csoportosításáról.
A Javaslat a Gtv. 10. §-át pontosítja oly módon, hogy “géntechnológiával való szervezetmódosítás” helyett a “természetes szervezet géntechnológiával való módosítása” kifejezést használja.
A Javaslat a Gtv. 11. §-át két bekezdéssel egészíti ki. Az új (4) bekezdés értelmében a géntechnológiai, valamint az ellenőrzésre jogosult hatóság külön jogszabály alapján értékeli azokat az emberi egészség és a környezet szempontjából potenciálisan kedvezőtlen hatásokat, amelyek közvetlenül vagy közvetetten előfordulhatnak a géntechnológiával módosított szervezetekből más szervezetekbe történő génátvitel során.
A géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe való kibocsátásának és forgalmazásának hatósági ellenőrzési, nyomon követési feltételeit rendezi – a közösségi jogszabályoknak megfelelően – az új (5) bekezdés. A géntechnológiai, illetve az ellenőrzésre jogosult hatóságoknak intézkedniük kell a kibocsátásra és forgalomba hozatalra engedélyezett géntechnológiával módosított szervezetek nyomon követhetőségének biztosítása érdekében. Ez azt jelenti, hogy az alapanyag megtermelésétől, vagy annak importjától a fogyasztóig nyomon kell követni minden ilyen terméket.
A Javaslat a Gtv. 12. §-ában a génsebészeti beavatkozás fogalmát cseréli fel géntechnológiai módosításra, és a Gtv. 12. §-ának (3) bekezdését kiegészíti azzal, hogy nemcsak a jelölendő, hanem a jelölés és engedélyezés alól kivett termékek körét is jogszabályban határozza meg az illetékes miniszter.
A Gtv. hatályos szövege géntechnológiai laboratórium létesítésének engedélyezésével foglalkozik, holott a laboratóriumon kívül más létesítmények (üvegház, állattartó hely, stb.) létesítésének engedélyezése is szükséges. A Javaslat ennek megfelelően a géntechnológiai módosítást végző laboratórium helyett a géntechnológiai módosítást végző létesítmény fogalmat használja.
A Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság köteles a tevékenységéről évente összefoglaló beszámolót készíteni, amelyet a Gtv. hatályos szövege szerint a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos lapjában kell közzétenni. A Javaslat alapján ezt a beszámolót a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hivatalos lapjában, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben kell megjelentetni.
A Javaslat a Gtv.-t kiegészíti egy új 21/A. §-sal, amely baleset bekövetkezése esetén a hasznosító által teendő intézkedésekkel, továbbá a géntechnológiai és az ellenőrzésre jogosult hatóság feladataival foglalkozik.
A Javaslat módosítja a Gtv. 22. §-át oly módon, hogy a géntechnológiai tevékenység ellenőrzését az engedélyezést végző géntechnológiai hatóság helyett a géntechnológiai tevékenységek ellenőrzésére jogosult külön hatóság végezheti. A Javaslat meghatározza az ellenőrzésre jogosult hatóság feladatait és intézkedési jogosultságait, illetve az érintett miniszterek felhatalmazást kapnak az ellenőrzésre jogosult hatóságok kijelölésére.
A Javaslat pontosítja a géntechnológiai engedély visszavonásának feltételeit, továbbá a Gtv. 23. §-át kiegészíti a géntechnológiai bírság kiszabásának feltételeivel. A géntechnológiai bírságot a Javaslat alapján az ellenőrzésre jogosult hatóság szabhatja ki.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a bírság az azt kiszabó hatóság bevétele, amelyet a törvényben, illetve a végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározott feladatainak fedezésére használhat fel.
A Javaslat kiegészíti a Gtv.-t egy új 24/A. §-sal, amely meghatározza a hasznosító kötelezettségeit arra az esetre vonatkozóan, ha az engedélyezett tevékenységgel kapcsolatban fontos új adatokhoz jut, vagy a tevékenységet olyan módon kívánja megváltoztatni, amely az ezzel járó kockázatokat jelentősen megnöveli.
A Javaslat módosítja a géntechnológiai tevékenység korlátozásának és megtiltásának feltételeit, továbbá a géntechnológiával módosított szervezetek megsemmisítésére vonatkozó rendelkezéseket, valamint rögzíti a géntechnológiai és az ellenőrzésre jogosult hatóságok közti feladatmegosztást.
A Javaslat a Gtv. szövegére vonatkozó módosításokat a felhatalmazó rendelkezéseken is átvezeti, így a Kormány és az érintett miniszterek felhatalmazást kapnak arra, hogy külön jogszabályban állapítsák meg a jelölésre vonatkozó szabályokat, illetve a jelölési, és engedélyezési kötelezettség alól kivett termékek körét, valamint azokat a határértékeket, amelyek alatt az egyes termékek nem tekinthetőek géntechnológiával módosítottnak. Felhatalmazást kap továbbá a Kormány, hogy a géntechnológiai tevékenység engedélyezésének és bejelentésének eljárási rendjét, illetve az Európai Közösségek Bizottságával való kapcsolattartást rendeletben szabályozza.
A Javaslat alapján a Gtv. végrehajtására vonatkozó szabályokat szakterületükön a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a gazdasági és közlekedési miniszter együttes rendeletben fogja meghatározni, a Gtv. hatályos szövege szerinti külön rendeletben történő szabályozás helyett.
A géntechnológiai módosításnak tekinthető, illetve annak nem minősülő módszereket, továbbá a géntechnológiai tevékenység ellenőrzésére jogosult hatóságok kijelölését a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter együttes rendelete fogja meghatározni a Javaslat alapján.
A Javaslat kiegészíti az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítéssel foglalkozó szakaszt az általános indokolásban felsorolt közösségi normákkal.
A Javaslat a Gtv.-ben használt forgalmazás szó helyett a közösségi jogszabályokkal összhangban lévő forgalomba hozatal kifejezést használja, a Javaslat 21. §-a ezt a változást vezeti át a Gtv. szövegén.
A rendelkezés az Ávt. alkalmazási körét illetően részben pontosító, részben kiegészítő jellegű szabályokat tartalmaz. Az első körbe tartozik az (1) bekezdés azon rendelkezése, amely az Ávt. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja vonatkozásában általában a vizsgálati állatok helyett a diagnosztikai vizsgálat céljából tartott állatokra írja elő az Ávt. alkalmazását. Az Ávt. alkalmazási körét érintő módosítások második csoportjába sorolható az (1) bekezdésben foglalt azon módosítás, amely az Ávt. rendelkezéseinek alkalmazását kiterjeszti a géntechnológiával módosított gerinces állatokra is, valamint a (2) bekezdés szerinti azon rendelkezés, amely az Ávt. alkalmazási körét kiterjeszti a rokkantsegítő kutyákra.
Az e tárgyú rendelkezések harmadik körét az Ávt. 2. §-a (2) bekezdésének a (3) bekezdésben foglalt azon módosítása képezi, amely a törvénynek az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni rendeli a vadon élő állatokra is. Azáltal, hogy a rendelkezés kimondja azt, hogy a vadászható vadfajokra, valamint a halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra külön jogszabály eltérő rendelkezéseket is megállapíthat, kizárja az esetlegesen jelentkező jogszabály kollízió lehetőségét.
Ez utóbbi módosítást alapvetően az teszi szükségessé, hogy a hatályos állatvédelmi jogszabályok alapján a vadászható vadfajokra, halászható, horgászható halfajokra, illetve a természetvédelmi oltalom alatt álló, valamint nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra külön jogszabályok – így a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény – rendelkezései vonatkoznak. Az olyan vadon élő állatfajok egyedei pedig, amelyek nem minősülnek vadászható vadfajnak, halászható, horgászható halfajnak, illetve nem állnak természetvédelmi oltalom, valamint nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alatt, mint például a házi egér (Mus musculus), a vándor patkány (Rattus rattus), valamint az Ávt. által szabályozott tevékenységek egyike által sem érintettek, vagyis például nem minősülnek kísérleti állatnak, nem tartoznak sem az Ávt., sem a fent említett külön jogszabályok alkalmazási körébe, és így az abban foglalt garanciális jelentőségű állatvédelmi előírások sem vonatkoznak rájuk.
Az Ávt. alkalmazási körével szoros kapcsolatban álló alapfogalmak tekintetében a Javaslat a közösségi szabályozással való fokozottabb harmonizálás érdekében tartalmaz módosításokat. Az (1) bekezdés az állattartó új fogalmát – az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény fogalmi rendszerével összhangban, az annak 2. §-a 18. pontja szerinti fogalom-meghatározással megegyező tartalommal határozza meg. Állattartónak így az Ávt. alkalmazásában is az állat tulajdonosa, illetve az minősül, aki az állatot, vagy állatállományt felügyeli.
Az állatkert (2) bekezdés szerinti új fogalma teljes egészében a vonatkozó közösségi jogszabály (a Tanács 1999/22/EK irányelve a vadon élő állatok állatkertben való tartásáról) megoldását veszi át, az Ávt. 3. §-ának 3. pontja szerinti jelenlegi fogalom-meghatározáshoz képest legfontosabb új elemként beépítve azt, hogy csak az olyan állandó létesítmény minősül állatkertnek, ahol hét napnál hosszabb időn keresztül tartanak állatokat a nagyközönség részére való bemutatás céljából.
A további új fogalom-meghatározásokat a (3) bekezdés tartalmazza.
Az állatkísérlet fogalma jelenleg az Ávt. 25. §-ában szerepel, azonban azt a Javaslat a közösségi jogszabályok terminológiájára tekintettel kialakított új tartalommal – részletesebben kifejtve – az alapfogalmak közé helyezi. Az új fogalom-meghatározás a kísérleti vagy más tudományos célra használt állatok védelméről szóló tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 86/609/EGK tanácsi irányelv szerinti szabályozást követve került megállapításra. Új elemként a jövőben állatkísérletnek minősül az olyan tevékenység is, amely állat születését eredményezi az Ávt. szerinti, kísérletekhez kapcsolódó körülmények közé. A beépíteni kívánt új fogalom-meghatározás ezen túlmenően az állatkísérletek körébe vonja a nem gerinces állatokon végzett ilyen cselekményeket is.
Új alapfogalomként építi be a Javaslat az állat életének humánus kioltása fogalom-meghatározását, amely szintén a Tanács 86/609/EGK irányelvén alapul.
Az Ávt.-ben és végrehajtási rendeleteiben foglalt előírások megfelelőbb érvényesülését szolgálja a cirkuszi menazséria meghatározásának új fogalomkénti beiktatása. Eszerint cirkuszi menazsériának az olyan, állatok tartására szolgáló létesítmény minősül, amelyet cirkuszi előadásra, mutatványra betanított, illetve betanítandó állatokból álló állatsereglet tartására – hatósági engedély alapján – létesítettek, illetve tartanak fenn, és amely az állatok tartására a jogszabályi és a hatósági előírásoknak megfelelő létesítménnyel, berendezésekkel és eszközökkel, továbbá az állatok ellátására, betanítására, felügyeletére az ilyen előírásoknak megfelelő szakszemélyzettel rendelkezik.
A 24. §-hoz
A Javaslat az Ávt. 5. §-ának (3) bekezdése tekintetében pontosító jellegű módosítást tartalmaz, új elemként beépítve azt, hogy a szabadban tartott állatot különleges igényeit is figyelembe véve kell védeni az időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Szintén az egyedkímélő állatvédelem szempontjainak megfelelőbb érvényesülését célozza az a rendelkezés, amely szerint az állandóan zárt körülmények között tartott állat számára az állat szükségleteihez igazodó, megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyet kell az állattartónak biztosítania.
A 25. §-hoz
Az Ávt. – az állat kíméletéről, illetve az állatkínzás tilalmáról rendelkező – 6. §-ának (1) bekezdése vonatkozásában a Javaslat az ott szereplő kimerítő felsorolást példálódzó felsorolássá alakítja át, annak a generális tilalomnak kimondásával, hogy az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni.
A (2) bekezdés az Ávt. 6. §-ának (3) bekezdésére vonatkozó pontosító rendelkezést tartalmaz.
Az állatviadal tilalmát, illetve annak meghatározását az Ávt. eredeti szövege, a 7. § (1) bekezdése is tartalmazza, azonban a Javaslat az állatviadal új – tartalmi és jogharmonizációs szempontból megfelelőbb – definícióját kívánja beépíteni az Ávt.-be. Eszerint állatviadalnak minősül az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat.
Az Ávt. 9. §-ának (1) bekezdése szerinti, az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozásokra vonatkozó rendelkezés módosításával a jövőben ilyen beavatkozást – az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével – kizárólag szakirányú végzettséggel, illetve az állattartók körében szokásos beavatkozások esetében csak gyakorlattal rendelkező személy végezhet. Az Ávt. szerinti eredeti szabályozás az állattartók körében szokásos és fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozások elvégzését nem köti semmilyen személyi feltételhez, így az abban való gyakorlathoz sem, amely megoldás állatvédelmi szempontból aggályos.
Az Ávt. jelenleg is lehetővé teszi a fajtajelleg fenntartására irányuló sebészeti beavatkozások elvégzését. A nemzetközi tenyésztői szervezetek által kiadott hivatalos fajtastandard leírások alapján a továbbiakban már nem indokolt az eddigi szabályozás fenntartása. Ilyen jellegű beavatkozás a Javaslat szerint kizárólag ebek esetében, és csak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által elismert tenyésztő szervezet tenyésztési programjában meghatározott küllemi előírások kialakítását biztosító sebészeti beavatkozás (fül- és farokkorrekció) formájában végezhető.
Az Ávt. – az annak 11. §-ában foglaltak szerint – az állat életének kioltását csak elfogadható ok vagy körülmény esetén engedélyezi. Ezek közül a Javaslat az élelmezési célt a vágóállatok körére szűkíti, az ilyen, valamint a prémtermelés céljából történő felhasználás alól a kutyát és a macskát kivonja, valamint a fertőzésveszély részletesebb és szakszerűbb leírása érdekében, az arra vonatkozó jelenlegi megfogalmazás helyébe a fertőző betegségek kontrollját, illetve az ellenük való védekezést helyezi.
A Javaslat tételesen meghatározza az Ávt.-nek a vágóállatok kíméletére vonatkozó 13–18. §-ának hatálya alá nem tartozó tevékenységeket, így ezen előírásokat nem kell alkalmazni az engedélyezett tudományos kísérletek során, valamint a vadon élő állatok elejtésére.
A Javaslat az Ávt. és a vonatkozó közösségi joganyag szabályozási koncepciójának jegyében fogalmazza meg azt az új rendelkezést, amely szerint a vágóhidak kialakításának, berendezéseinek és felszerelésének, valamint azok működésének biztosítania kell az állatok kíméletét mindenfajta elkerülhető izgalomtól, fájdalomtól és szenvedéstől.
A Javaslat a veszélyes állatokkal kapcsolatos, az Ávt. alapján engedélyköteles magatartások körét kiegészíti a veszélyes állatok szaporításával, és ezzel összhangban a szaporításra vonatkozó pontosításokat, illetve kiegészítéseket eszközöl az Ávt. 20. §-a, illetve az ahhoz tartozó alcím tekintetében.
Ezen felül a Javaslat a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állatok tartásának engedélyezéséhez a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző mellett az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulását is előírja. Ezt a módosítást mind az állategészségügy, mind az egyedkímélő állatvédelem szempontjai indokolják, tekintettel arra, hogy az ezen területeket érintő bizonyos kérdésekkel kapcsolatban megfelelő szakismerettel csak az állategészségügyi hatóság rendelkezik.
Az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulását nemcsak a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állatok tartásának engedélyezéséhez szükséges előírni, hanem az ilyen állatok országba való behozatalának engedélyezéséhez is.
A Javaslat a hatályos állategészségügyi szabályozással való megfelelőbb összhang érdekében olyan rendelkezést kíván beépíteni az Ávt.-be, amely szerint a veszélyes állatok országba történő behozatalát a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter külön jogszabályban meghatározott esetekben szükséges előzetes engedélyéhez köti, ugyanis állatot az országba behozni az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény 18. §-ának (1) bekezdése, valamint végrehajtási rendelete alapján csak a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter állategészségügyi engedélyével szabad.
Az Ávt. 22. §-a (2) bekezdésének módosításával a jövőben a veszélyes állatok eltűnésének és elhullásának bejelentésére vonatkozó kötelezettséget haladéktalanul kell majd az állattartónak teljesítenie.
Az Ávt. 22. §-ának új (3) bekezdéssel való kiegészítése eredményeként a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat eltűnését, elhullását az állattartó a jövőben a természetvédelemért felelős minisztériumnak is köteles lesz bejelenteni.
Az Ávt. 23. §-ának tervezett módosítása szélesíteni kívánja a veszélyes állat tartásával, illetve behozatalával kapcsolatos jogszabálysértő magatartások esetén alkalmazható intézkedések körét, azzal, hogy a veszélyes állat állatkertbe, vagy más megfelelő helyre való szállítása mellett egyéb intézkedés meghozatalát is lehetővé teszi az eljáró hatóság számára. Ilyen jelentős változtatás az is, hogy amennyiben a veszélyes állat végleges elhelyezése iránti hatósági intézkedés eredménytelen, az állat életét humánus módon ki kell oltani. A Javaslat az eljáró hatóságok tekintetében is tartalmaz módosítást, feljogosítva – a települési önkormányzat jegyzője mellett – a természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelem illetékes területi állami szervét a megfelelő intézkedések meghozatalára.
A 36. §-hoz
A Javaslat az Ávt. állatkísérletek végzésére vonatkozó rendelkezéseit illetően a közösségi szabályozással, elsősorban a Tanács 86/609/EGK irányelvével összhangban hajt végre módosításokat. Így pontosítja az engedélyezés során figyelembe veendő szempontok körét, valamint részletes előírásokat tartalmaz az állatkísérletek végzésére vonatkozóan.
A Javaslat a szükségtelen állatkísérletek végzésének elkerülése érdekében megtiltja olyan állatkísérlet végzését, illetve engedélyezését, amely helyett ismert olyan más, tudományosan megfelelő és a várt eredményt szolgáltató módszer, amely állat használata nélkül megvalósítható, illetve végrehajtható.
A megfelelő indokok nélkül végrehajtott állatkísérletek számának csökkentését kívánja elősegíteni az a rendelkezés is, amely szerint a kérelmezőnek és az engedélyezőnek törekednie kell a témához kapcsolódó, már elvégzett kísérletek eredményeinek megismerésére, lehetővé téve az állatkísérletek szükségtelen megismétlésének elkerülését.
Amennyiben az elérni kívánt cél szükségessé teszi állatkísérlet elvégzését, akkor az ugyanazon célra tekintettel szóba jövő lehetséges kísérletek közül azt kell választani, amelyik kevesebb és kisebb érzékenységű állat felhasználását igényli, és amely kisebb mértékű fájdalmat, szenvedést, szorongást, illetve maradandó károsodást okoz, és nagyobb valószínűséggel szolgáltatja az elvárható eredményt.
Az állatvédelem szempontjaira már az elvégezni kívánt állatkísérlet tervezési szakaszában figyelemmel kell lenni, így a kísérleteket úgy kell megtervezni, hogy azok során a szükségtelen fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés, illetve maradandó károsodás okozása elkerülhető legyen.
A kísérleti állatok jóllétének fokozottabb érvényre juttatása érdekében rendelkezik a Javaslat az érzéstelenítéssel, fájdalomcsillapítással, illetve az állat életének humánus kioltásával kapcsolatos kérdésekről, valamint az ugyanazon egyeden végzett ismételt kísérletről.
Valamely kísérlet elvégzése nemcsak a kísérleti cselekmények végrehajtása során járhat olyan hatásokkal az állat tekintetében, amelyekkel szemben az egyedkímélő állatvédelem nem lehet közömbös, hanem a kísérletnek az állat szempontjából negatív következményei annak elvégzését követően is jelentkezhetnek. Erre tekintettel szükséges rendezni az állat sorsát a kísérlet befejezését követő időszakra is, biztosítva azt, hogy ilyenkor is lehetőleg az állat szempontjából legmegfelelőbb döntés szülessen. Ennek érdekében tartalmaz a Javaslat rendelkezéseket az ilyen állatok életben tartása – illetve életük esetleges kioltása – valamint gondozásuk, ellátásuk, elhelyezésük, továbbá származási helyükre vagy természetes környezetükbe visszahelyezésük feltételeiről.
Az egyik legjelentősebb módosítás szerint háziasított állatfaj kóbor egyedét kísérlet céljára felhasználni nem szabad. Mind az Európai Unió előírásait, mind pedig a közelmúltban kibontakozott jelentős mértékű társadalmi kezdeményezést figyelembe véve a módosítás feltétlenül szükséges, mivel azonban mértékadó és mértéktartó orvosegyetemi vélemények szerint ennek a módosításnak az esetleges azonnali bevezetése komoly fennakadást okozna az oktatásban és továbbképzésben, ezért ezt a tiltást csak egy későbbi időpontban, 2004. január 1-jével célszerű hatályba léptetni. Az addig rendelkezésre álló átmeneti idő az érintett intézmények számára lehetőséget teremt a tervszerű átállásra.
Az Ávt.-nek az állatkísérletekre vonatkozó szabályait az eddigiekben is csak a gerinces állatokra kellett alkalmazni, ugyanis az Ávt. eredeti szövege az állatkísérlet fogalmába csak a gerinces állatokon végzett ilyen cselekményeket sorolta. A Javaslat az állatkísérlet fogalmát új tartalommal határozza meg, amelybe már a nem gerinces állatokon végzett állatkísérletek is beletartoznak. Erre tekintettel szükséges, hogy a Javaslat az Ávt.-nek az állatkísérletek végzésére vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását – az Ávt. eredeti szabályozási koncepciójával, és a vonatkozó közösségi előírásokkal összhangban – kifejezetten a gerinces állatokra írja elő.
A (2) bekezdés az Ávt. eredeti szövegében is szereplő, azonban jogszabályszerkesztési szempontokra tekintettel más szakaszban feltüntetendő rendelkezéseket tartalmaz.
A Javaslat a cirkuszi menazsériák, cirkuszi állatok, bemutatás céljára tartott állatok, valamint a kedvtelésből tartott állatok kereskedésének szabályozása tekintetében is jelentős változtatásokat kíván eszközölni, és ezzel összhangban előirányozza az Ávt. vonatkozó VI. Fejezete címének szükséges módosítását.
A Javaslat szerint a cirkuszi menazséria, valamint a kedvtelésből tartott állatok kereskedése létesítésének, működtetésének engedélyezésére vonatkozó szabályokat – a Javaslat 49. §-ában foglalt módosító rendelkezés értelmében kormányrendeleti szintű – külön jogszabály állapítja meg.
Az Ávt. 40. §-ának módosítása szerint állandó telephellyel nem rendelkező vándorcirkusznak, cirkuszi menazsériának állatok tartására, állatok, valamint állatszámok bemutatására engedély a jövőben nem lesz adható.
Állatvédelmi szempontból kiemelkedő az a rendelkezés, amely a delfinek és cápák országba történő behozatalának, utaztatásának és bemutatásának tilalmát írja elő, azzal a kivétellel, hogy állatkertek részére a természetvédelem illetékes területi állami szerve engedélyezheti cápák behozatalát, utaztatását és bemutatását, amennyiben a megfelelő tartás feltételei tartósan biztosítottak.
Szintén jelentős eleme a Javaslatnak az a módosítás, amely az állatok kíméletére, védelmére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírásának megsértése esetén – állatvédelmi bírság kiszabása mellett, illetve ahelyett is – előírja az eljáró hatóság számára, hogy az állattartót a hiányosságok kijavítására, illetve pótlására kötelezze.
Ha egy állat továbbélése megszüntethetetlen vagy csillapíthatatlan szenvedéssel járna, vagy annak meggyógyulása nem várható, az állat tartója ismeretlen, továbbá vadon élő állat esetében az egyed a szabadon élésre alkalmatlan, akkor annak életét fájdalom okozása nélkül ki kell oltani. Az ezzel kapcsolatosan felmerülő igazolt költségek a Javaslat előírásai szerint az állattartót, vadászható állatfajok esetében a vadászatra jogosultat fogják terhelni a jövőben.
Az állatok védelméhez és kíméletéhez fűződő érdekek megfelelőbb érvényesülését szolgálja az a rendelkezés, amely szerint az Ávt.-ben foglaltak végrehajtását feladat- és hatáskörében eljárva az állategészségügyi hatóság, a települési önkormányzat jegyzője, illetve a természetvédelmi hatóság ellenőrzi.
Az állatokkal szembeni megfelelő magatartás kialakulásában jelentős szerepe van az oktató-nevelő munkának is, ezzel összhangban fogalmazza meg a Javaslat azt, hogy az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismertetését az iskolai általános képzésbe, a szakképzésbe és az ismeretterjesztésbe be kell építeni.
Az állatvédelmi hatósági rendszer egyik jelentős elemét képezik a települési önkormányzatok jegyzőihez telepített hatósági jogosítványok, a települési önkormányzatoknak azonban ezen túlmenően is vannak lehetőségei az állatvédelem céljainak előmozdításában. Ezt az eszközrendszert bővíti a rendelkezés, amikor a települési önkormányzatok részére lehetővé teszi állatvédelmi őrszolgálat működtetését.
Fenti módosításokkal összhangban a Javaslat az Ávt.-ben foglalt felhatalmazó rendelkezések vonatkozásában is kiegészítéseket eszközöl.
Így a Kormányt felhatalmazza, hogy az önkormányzati állatvédelmi őrszolgálat létrehozására, működésére, feladat- és hatáskörére, tagjaira vonatkozó részletes szabályokat, a cirkuszi menazséria létesítése és működtetése engedélyezésének, valamint fenntartásának részletes szabályait, továbbá a kedvtelésből tartott állatok kereskedése létesítésének és működtetésének engedélyezése, valamint működésének, továbbá ezen állatok tartásának és forgalmazásának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.
A veszélyes állatok körének, tartásuk részletes feltételeinek, a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeinek együttes miniszteri rendeletben történő szabályozására vonatkozó felhatalmazást szükséges kiegészíteni a veszélyes állatok szaporítása részletes feltételeinek meghatározására vonatkozó rendeletalkotási jogosítvánnyal.
Az Ávt. 50. §-ában szereplő jogharmonizációs záradék kiegészül mindazon közösségi irányelvek és határozatok megnevezésével, amelyek átvételét a Javaslat megvalósítja.
A módosításokban foglaltak végrehajtására való megfelelő felkészülés érdekében a törvény Ávt.-t módosító rendelkezéseinek hatálybalépésére a kihirdetését követő harmadik hónap első napján kerül sor, míg a Gtv.-t módosítani kívánó rendelkezések a törvény kihirdetését követő negyedik hónap első napján lépnek hatályba.
A 41. § szerinti azon rendelkezést, amelynek értelmében háziasított állatfaj kóbor egyedét kísérlet céljára felhasználni nem szabad, későbbi időpontban – 2004. január 1-jével – célszerű hatályba léptetni az érintettek számára szükséges átállási idő biztosítása érdekében.
A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Gtv. 4. §-ának (7) bekezdése hatályát veszti, tekintettel arra, hogy a kísérleti módosítás, kutatási célú zárt rendszerű felhasználás helyett a Javaslat az “A” típusú tevékenység, illetve “A” típusú zárt rendszerű felhasználás fogalmát használja.
A Javaslat hatályon kívül kívánja helyezni az Ávt. 5. §-ának (4) bekezdése szerinti azon előírást, amely szerint a kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani. A rendelkezés hatályon kívül helyezésének alapvető oka az, hogy – amint arra az Európai Közösség szakértőivel folytatott tárgyalások is rámutattak – az abban foglalt – tipikusan önkormányzati rendeleti szintű szabályozást igénylő – előírás nem tartozik az állatvédelem körébe, így annak rendezésére sem az Ávt.-ben kell sort keríteni.
A Javaslat szintén előirányozza az Ávt. 25. §-ának az állatkísérlet fogalmát tartalmazó (1) bekezdésének hatályon kívül helyezését.