﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/ 13329. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és a Litván Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a
vagyonadók területén, Vilniusban, 2004. május 12-én aláírt Egyezmény
megerősítéséről és kihirdetéséről
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
pénzügyminiszter
Budapest, 2004. december
2004. évi
törvény
a Magyar Köztársaság és a Litván Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a
vagyonadók területén, Vilniusban, 2004. május 12-én aláírt Egyezmény
megerősítéséről és kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Litván Köztársaság között a
kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelem- és a vagyonadók területén, Vilniusban, 2004. május 12-én aláírt Egyezményt
e törvénnyel megerősíti és kihirdeti.
2.	§ Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
"Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Litván Köztársaság között a kettős
adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelem- és a vagyonadók területén
A Magyar Köztársaság és a Litván Köztársaság,
Attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és
az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén,
Megállapodtak a következőkben:
1.	Cikk
Személyi hatály
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő
Államban belföldi illetőségűek.
2.	Cikk
Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók
1.	Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket a beszedés
módjára való tekintet nélkül az egyik Szerződő Állam vagy helyi hatóságai vetnek ki.
2
2.	Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes
jövedelem vagy teljes vagyon, illetve a jövedelem vagy vagyon részei után vetnek ki,
ideértve az ingó vagy az ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni
adókat, valamint az értéknövekedési adókat.
3.	Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a
következők:
a)	Litvániában:
(i)	a nyereségadó (pelno mokestis);
(ii)	a jövedelemadó (pajamu mokestis);
(iii)	állami tulajdonban lévő vagyont használó vállalatok adója
(palukanos uz valstybinio kaptialo naudojima);
(iv)	az ingatlan vagyonadó (nekilnojamojo turto mokestis);
(a továbbiakban: „litván adó”);
b)	Magyarországon:
(i)	a személyi jövedelemadó;
(ii)	a társasági adó;
(iii)	az osztalékadó;
(iv)	a telekadó;
(v)	az építményadó;
(a továbbiakban: „magyar adó”).
4.	Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is,
amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett
vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a
vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott lényeges változtatásokról.
3.	Cikk
Általános meghatározások
1.	Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a)	a "Litvánia" kifejezés jelenti a Litván Köztársaságot és földrajzi értelemben
használva a Litván Köztársaság területét jelenti és a Litván Köztársaság parti
tengere mentén fekvő bármely más területet, melyek felett Litvánia törvényeivel
és a nemzetközi joggal összhangban, Litvánia jogai a tengerfenékre és altalajára
és azok természeti kincseire vonatkozóan gyakorolhatók;
b)	a "Magyarország" kifejezés földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság
területét jelenti;
3
c)	a "Szerződő Állam" és a "másik Szerződő Állam" kifejezés Magyarországot vagy
Litvániát jelenti a szöveg-összefüggésnek megfelelően;
d)	a "személy" kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és
minden más személyi egyesülést;
e)	a "társaság" kifejezés jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat jelent,
amelyek az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintendők;
f)	az "egyik Szerződő Állam vállalkozása" és "a másik Szerződő Állam vállalkozása"
kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást
jelentik;
g)	a "nemzetközi forgalom" kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása által
üzemeltetett hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást
jelent, kivéve, ha a hajót vagy a légi járművet kizárólag a másik Szerződő
Államban lévő helyek között üzemeltetik;
h)	az "illetékes hatóság" kifejezés a következőket jelenti:
(i)	Litvániában a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét;
(ii)	Magyarországon a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott
képviselőjét;
i)	az "állampolgár" kifejezés a következőket jelenti:
(i)	minden olyan természetes személyt, aki az egyik Szerződő Államban
állampolgársággal rendelkezik;
(ii)	minden olyan jogi személyt, társulást vagy egyesülést, amely ezt a
jogállását az egyik Szerződő Államban hatályban lévő jogszabályokból
nyeri.
2.	Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő bármikori alkalmazásánál az
Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek, ha a szövegösszefüggés
mást nem kíván, olyan jelentésük van, mint amit ennek az Államnak a jogszabályaiban
jelentenek, adott időpontban, azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény
alkalmazást nyer, az ezen Állam adójogszabályai szerinti értelmezés az irányadó az
Állam egyéb jogszabályaiban található értelmezéssel szemben.
4.	Cikk
Belföldi illetőségű személy
1.	Az Egyezmény alkalmazásában az "egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai
szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzésének helye vagy bármilyen
más hasonló ismérv alapján adóköteles és szintén magába foglalja ezt az Államot és
4
annak helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magába azokat a
személyeket, akik ebben az Államban kizárólag az ebben az Államban lévő forrásokból
származó jövedelem vagy vagyon alapján adókötelesek.
2.	Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét
Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:
a)	csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó
lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó
lakóhellyel, csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel
személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
b)	amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van létérdekeinek a
központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak
abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos
tartózkodási helye van;
c)	amennyiben mindkét Szerződő Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy
egyikben sincs, csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek,
amelynek állampolgára;
d)	amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő
Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3.	Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem magánszemély
mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, a Szerződő Államok illetékes hatóságai
megkísérlik a kérdést kölcsönös egyetértéssel rendezni és meghatározni az Egyezmény
alkalmazásának módját az ilyen személyekre. Ilyen megállapodás hiányában, az ilyen
személy nem tekinthető egyik Szerződő Államban sem illetőséggel bírónak az
Egyezmény által nyújtott kedvezmények tekintetében.
5.	Cikk
Telephely
1.	Az Egyezmény alkalmazásában a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti helyet
jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben
kifejti.
2.	A "telephely" kifejezés magába foglalja különösen:
a)	az üzletvezetés helyét;
b)	a fiókot;
c)	az irodát;
d)	a gyártelepet;
5
e)	a műhelyt, és
f)	a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek
kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3.	a) Az építési terület, az építkezési vagy szerelési munkálatok csak akkor
képeznek telephelyet, ha az hat hónapnál tovább tart;
b)	az egyik szerződő Államban, a part melletti vízben, ebben az Államban
fekvő tengerfenék és altalaj és azok természeti kincseinek feltárásával
vagy kiaknázásával kapcsolatban kifejtett tevékenységet ebben az
Államban lévő telephely útján kifejtettenek kell tekinteni, ha az ilyen
tevékenységeket bármely tizenkét hónapos időtartamon belül egyfolytában
vagy megszakításokkal összesen 30 napot meghaladóan végzik.
4.	E Cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül "telephely"-nek:
a)	létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak
raktározása, kiállítása vagy leszállítása céljára;
b)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás
vagy leszállítás céljára;
c)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy
azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d)	állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére
javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;
e)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére
bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
f)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a) - e) pontokban
említett tevékenységek valamilyen kombinációját végezze, feltéve, hogy az
állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége
előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5.	Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy — kivéve a
független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezései alkalmazandók — egy
vállalkozás érdekében tevékenykedik, és felhatalmazása van, amellyel rendszeresen él,
arra, hogy a vállalkozás nevében az egyik Szerződő Államban szerződéseket kössön,
akkor úgy tekintendő, hogy ennek a vállalkozásnak telephelye van ebben az Államban
minden olyan tevékenység tekintetében, amelyeket ez a személy a vállalkozás
érdekében végez, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége azokra a 4. bekezdésben
említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen
keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az
állandó üzleti helyet telephellyé.
6
6.	Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban
telephelye lenne csupán azért, mert üzleti tevékenységét ebben az Államban alkusz,
bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek
rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. Azonban, ha egy ilyen képviselő
tevékenységét egészen vagy majdnem egészen ennek a vállalkozásnak az érdekében
fejti ki és ha a feltételek a képviselő és a vállalkozás között kereskedelmi vagy pénzügyi
viszonyukban eltérnek attól, mint amiben független személyek megállapodnának, az ilyen
képviselő nem tekintendő független képviselőnek ezen bekezdés jelentésében. Ebben az
esetben az 5. bekezdés rendelkezései alkalmazandók.
7.	Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan
társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik Államban
(akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot
sem a másik telephelyévé.
6.	Cikk
Ingatlan vagyonból származó jövedelem
1.	Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a
másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból (beleértve a mezőgazdaságból és az
erdőgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez, megadóztatható ebben a másik
Államban.
2.	Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő
Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Az
Egyezménynek az ingatlan vagyonra vonatkozó rendelkezései alkalmazást nyernek az
ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyonra, a mezőgazdaságban és az
erdőgazdálkodásban használatos berendezésekre és állatállományra, azokra a jogokra,
amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást,
bármely vételi jogra vagy hasonló jogra az ingatlan vagyon tekintetében, az ingatlan
vagyon haszonélvezeti jogára, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti
erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy
állandó térítésekhez való jogra, a tengerfenék és altalaj és azok természeti
erőforrásainak feltárásával vagy kiaknázásával kitermelendő vagyontárgyakhoz való
jogokra is, beleértve az ilyen vagyontárgyakban vagy azok hasznában való érdekeltségre
vonatkozó jogokat. Hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései az ingatlan vagyon közvetlen használatából,
bérbeadásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre is
alkalmazandók.
4.	Ha a részvény vagy más, társaságban szerzett tulajdonjog feljogosítja az ilyen
részvényest vagy tulajdonost, hogy a társaság ingatlan vagyonát hasznosítsa, a
közvetlen használatból, bérbeadásból vagy az ilyen jog bármilyen más hasznosításából
származó jövedelem abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az ingatlan
fekszik.
7
5.	Az 1., 3. és 4. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó
jövedelemre és az önálló tevékenység gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból
származó jövedelemre is alkalmazandók.
7.	Cikk
Vállalkozási nyereség
1.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely
útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti
tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik Államban, de csak
olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
2.	A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam
vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti
tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a
telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként
azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és
teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek
telephelye.
3.	A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült
költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket,
függetlenül attól, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy
máshol. A Szerződő Állam által levonni engedett költségek csak azokat a költségeket
foglalják magukba, amelyek ennek az Államnak a belső joga alapján levonhatók.
4.	Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a
vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása
alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam
a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az
alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az
eredmény összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.
5.	Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy
árukat vásárol a vállalkozásnak.
6.	Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre
azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.
7.	Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen
Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a Cikkeknek a rendelkezéseit e
Cikk rendelkezései nem érintik.
8
8.	Cikk
Nemzetközi szállítás
1.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége, amely hajók vagy légi járművek
nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származik, csak ebben a Szerződő
Államban adóztatható.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók valamely poolban, közös
üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származó
nyereségre is.
9.	Cikk
Kapcsolt vállalkozások
1.	Amennyiben
a)	az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik
Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében
részesedik, vagy
b)	ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam
vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében,
ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi
kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek
eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy
az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e
feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és
megfelelően megadóztatható.
2.	Ha az egyik Szerződő Állam ezen Állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez
olyan nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek megfelelően -, amelyet a másik
Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik Államban, és az így
hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett Állam vállalkozása
ért volna el, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint
amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik Állam
megfelelően kiigazíthatja, ha ezt indokoltnak tartja, az ilyen nyereségre ott kivetett adó
összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni az
Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség
esetén egyeztetnek egymással.
9
10.	Cikk
Osztalék
1.	Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik
Államban.
2.	Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban, amelyben az osztalékot
fizető társaság belföldi illetőségű, ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint is
megadóztatható, ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban
belföldi illetőségű, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a)	az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a haszonhúzó egy olyan társaság,
amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 25%-os közvetlen
részesedéssel bír;
b)	az osztalék bruttó összegének 15%-át minden más esetben.
E bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az
osztalékot fizetik.
3.	E Cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, társasági jogokból vagy
más, nyereségből való részesedést biztosító jogokból — kivéve a hitelköveteléseket —
származó jövedelmet, valamint olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az Államnak a
jogszabályai szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a
részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban,
amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján
üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet végez ebben a másik Államban
egy ott lévő állandó bázis segítségével, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az
osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik.
Ilyenkor az esettől függően a 7. vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5.	Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy
jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja
meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik
Államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre
tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban lévő telephelyhez
vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét
nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem,
ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a
másik Államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.
10
11.	Cikk
Kamat
1.	A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.
2.	Azonban az ilyen kamat megadóztatható abban a Szerződő Államban is, amelyben
keletkezik és összhangban ennek az Államnak a törvényeivel, de ha a kamat
haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az adó mértéke nem
haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10%-át.
3.	Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire,
a)	a Litvániában keletkező kamat csak Magyarországon adóztatható, ha a
kamatot az alábbiaknak fizetik:
(i)	a Magyar Köztársaságnak vagy helyi hatóságának vagy a
Magyar Köztársaság Kormányának;
(ii)	a Magyar Nemzeti Banknak;
(iii)	a Magyar Export-Import Bank Rt.-nek;
(iv)	a Magyar Export Hitel Biztosító Rt.-nek;
(v)	bármely Magyarországon alapított szervezetnek, amely
hasonló természetű, mint a (iii) és (iv) alpontokban
hivatkozott szervek (a Szerződő Államok illetékes hatóságai
kölcsönös egyeztetéssel határozzák meg, hogy ilyen
szervezetek hasonlóak -e);
b)	a Magyarországon keletkező kamat csak Litvániában adóztatható, ha a
kamatot az alábbiaknak fizetik:
(i)	a Litván Köztársaságnak vagy helyi hatóságának vagy a
Litván Köztársaság Kormányának;
(ii)	Litvánia Bankjának;
(iii)	bármely Litvániában alapított szervezetnek, amely hasonló
természetű, mint az a) (iii) és (iv) alpontokban hivatkozott
szervek (a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös
egyeztetéssel határozzák meg, hogy ilyen szervezetek
hasonlóak -e);
c)	az egyik Szerződő Államban keletkező, az a) vagy b) alpontban említett
vagy hivatkozott bármely szerv által garantált vagy biztosított kölcsön utáni
kamat, amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek
fizetnek, aki a kamat haszonhúzója, csak ebben a másik Államban
adóztatható;
d)	az egyik Szerződő Államban keletkező kamat csak a másik Szerződő
Államban adóztatható, ha:
11
(i)	a kedvezményezett ebben a másik Államban belföldi
illetőségű, és
(ii)	az ilyen kedvezményezett ennek a másik Államnak a
vállalkozása és a kamat haszonhúzója, és
(iii)	a kamatot e vállalkozás által bármilyen árunak vagy ipari,
kereskedelmi vagy tudományos felszerelésnek az elsőként
említett Állam vállalkozásának hitelbe történt eladásából
származó tartozásra tekintettel fizetik, kivéve amikor az
eladás vagy a tartozás kapcsolt személyek közötti.
4.	E Cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta hitelkövetelésből származó
jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az adós
nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami
értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből vagy adósságlevelekből származó
jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez
kapcsolódó prémiumokat és jutalmakat, valamint azt a jövedelmet, amely ugyanolyan
adózási elbánás alá esik, mint a pénzkölcsönből származó jövedelem, annak az
Államnak a jogszabályai szerint, ahol a jövedelem keletkezik. Azonban, a "kamat"
kifejezésbe nem tartozik bele a 10. Cikkel kapcsolatos jövedelem. E Cikk
alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni bírságok nem tekintendők kamatnak.
5.	Az 1., 2. és 3. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban,
amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki,
vagy önálló tevékenységet folytat ebben a másik Államban egy ott lévő állandó bázis
segítségével, és a hitelkövetelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyenkor az esettől függően a 7. vagy a
14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
6.	A kamatot az egyik Szerződő Államban keletkezőnek kell tekinteni, ha a kifizető ebben
az Államban belföldi illetőségű személy. Mindazonáltal, ha a kamatot fizető személynek,
akár belföldi illetőségű valamely Szerződő Államban, akár nem, van az egyik Szerződő
Államban telephelye vagy állandó bázisa, amellyel kapcsolatban az adósság, melynek
alapján a kamatot fizetik, felmerült és ezt a kamatterhet az a telephely vagy állandó bázis
viseli, akkor a kamatot abban a Szerződő Államban keletkezőnek kell tekinteni, melyben
a telephely vagy állandó bázis található.
7.	Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója, vagy kettejük és egy harmadik
személy között különleges kapcsolat áll fenn, és emiatt a kamat összege ahhoz a
hitelköveteléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a
kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak
volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ilyen
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint
adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek figyelembe vételével.
12
12.	Cikk
Jogdíj
1.	A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.
2.	Azonban az ilyen jogdíj megadóztatható abban a Szerződő Államban is, amelyben
keletkezik és összhangban ennek az Államnak a törvényeivel, de ha a jogdíj
haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az adó mértéke nem
haladhatja meg:
a)	a jogdíj bruttó összegének 5%-át ipari, kereskedelmi, vagy tudományos
berendezések használatáért, vagy műholdon, kábelen, optikai szálon vagy
hasonló technológián történő továbbításért;
b)	a jogdíj bruttó összegének 10%-át minden más esetben.
3.	E Cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés minden olyan jellegű kifizetést jelent,
amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotások — beleértve a
mozgóképfilmeket, televíziós vagy rádióközvetítésre szolgáló filmeket, kép-vagy
hanghordozó szalagokat — szerzői joga, bármilyen szabadalom, védjegy, minta vagy
modell, terv, titkos formula vagy eljárás használatának vagy használati jogának, vagy
műholdon, kábelen, optikai szálon vagy hasonló technológián történő továbbításának
vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelés használatának vagy használati
jogának, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatra vonatkozó információ
ellenértékeként fizetnek.
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj
keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló
tevékenységet végez ebben a másik Államban egy ott lévő bázis segítségével, és a jog
vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyenkor az esettől függően a 7. vagy a
14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5.	Jogdíj akkor tekintendő a Szerződő Államban keletkezőnek, ha a kifizető ebben a
Szerződő Államban belföldi illetőségű. Ha azonban a jogdíjat fizető személynek,
függetlenül attól, hogy belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban vagy nem, az egyik
Szerződő Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a jogdíj
fizetésére vonatkozó kötelezettség felmerült, és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó
bázis viseli, úgy az ilyen jogdíj abban az Államban keletkezőnek tekintendő, amelyben a
telephely vagy állandó bázis van.
6.	Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy kettejük és egy harmadik
személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a jogdíj összege, azon
használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az
13
összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a jogdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok
hiányában megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett
összegre kell alkalmazni. Ilyen esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam
jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek
figyelembe vételével.
13.	Cikk
Vagyon elidegenítéséből származó nyereség
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. Cikkben
meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből
származó nyeresége vagy részvényei egy társaságban, melynek tőkéje főként ilyen
vagyonból áll, megadóztatható ebben a másik Államban.
2.	Az a nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik
Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti
vagyonának része, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy önálló tevékenység végzése céljára a
másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az ilyen telephelynek (egyedül vagy az
egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből vagy egy ilyen állandó bázisnak az
elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik Államban.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a nemzetközi forgalomban üzemeltetett
hajók vagy légi járművek vagy az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló
ingó vagyon elidegenítéséből származó nyeresége csak ebben az Államban adóztatható.
4.	Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítéséből származó
nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi
illetőségű.
14.	Cikk
Önálló tevékenység
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű magánszemély szabad foglalkozásból
vagy más önálló tevékenységből származó jövedelme csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a személynek tevékenysége kifejtéséhez a másik Szerződő
Államban rendszeresen állandó bázis áll rendelkezésére. Amennyiben ilyen állandó
bázissal rendelkezik, a jövedelem megadóztatható ebben a másik Államban, de csak
annyiban, amennyiben az ennek az állandó bázisnak tudható be. Ha az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű magánszemély a másik Szerződő Államban egyfolytában
vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot tartózkodik az adott
adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, úgy
tekintendő, mint akinek rendszeresen állandó bázis áll rendelkezésére a másik Szerződő
Államban és az a jövedelem, amely ebben, másik Államban végzett tevékenységből
származik, beszámítandó ennek az állandó bázisnak.
14
2.	A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett
tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az
orvosok, jogászok, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértők önálló
tevékenységét.
15.	Cikk
Nem önálló tevékenység
1.	A 16., 18., 19. és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más
hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy nem
önálló tevékenységért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a
tevékenységet a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a tevékenységet ott
végzik, úgy az ezért kapott térítés megadóztatható ebben a másik Államban.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett nem
önálló tevékenységre tekintettel kap, csak az elsőként említett Államban adóztatható, ha
a következő feltételek mindegyike együttesen teljesül:
a)	a kedvezményezett a másik Államban nem tartózkodik egyfolytában vagy
megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben
kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és
b)	a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki
nem belföldi illetőségű a másik Államban, és
c)	a díjazást nem a munkaadónak a másik Államban lévő telephelye vagy állandó
bázisa viseli.
3.	Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam vállalkozása
által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett nem
önálló tevékenységért járó díjazás ebben a Szerződő Államban adóztatható.
16.	Cikk
Igazgatók tiszteletdíja
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy olyan minőségében élvez, mint a másik Szerződő Államban
belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy bármely más hasonló szervének
tagja, megadóztatható ebben a másik Államban.
15
17.	Cikk
Művészek és sportolók
1.	Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, színpadi, film-, rádiós,
televíziós vagy zeneművészként, sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen
minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a másik
Államban.
2.	Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett
személyes tevékenységéből származó jövedelem nem magánál az előadóművésznél
vagy a sportolónál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem,
tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a
Szerződő Államban, amelyben az előadóművész vagy sportoló a tevékenységét kifejti.
3.	Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem vonatkoznak arra a jövedelemre, amely
egy előadóművész vagy sportoló egyik Szerződő Államban végzett tevékenységéből
származik, ha az ebben az Államban tett látogatását teljes egészében vagy nagyrészben
az egyik vagy mindkét Szerződő Államnak vagy helyi hatóságának közalapja támogatja.
Ebben az esetben a jövedelem csak abban a Szerződő államban adóztatható amelyben
az előadóművész vagy a sportoló belföldi illetőségű.
18.	Cikk
Nyugdíjak
1.	A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával a nyugdíj és más
hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek
korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban adóztatható.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a kifizetett nyugdíj és egyéb
juttatás, akár folyamatos akár egy összegben fizetett térítés, amelyet az egyik Szerződő
Állam társadalombiztosítási törvényei alapján utaltak ki, csak ebben az Államban
adóztatható.
19.	Cikk
Közszolgálat
1.	a) Fizetések, bérek és más, nem nyugdíj jellegű díjazások, amelyeket az egyik
Szerződő Állam, vagy helyi hatósága fizet magánszemélynek, az ezen Államnak,
vagy helyi hatóságainak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban
adóztathatók.
b) Ezen fizetések, bérek és más hasonló jellegű díjazások azonban csak a
másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a szolgálatot abban az
16
Államban teljesítették, és a magánszemély abban az Államban olyan
belföldi illetőségű személy, aki
(i)	ennek az Államnak az állampolgára; vagy
(ii)	nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az
Államban belföldi illetőségű személlyé.
2.	a) Minden olyan nyugdíj, amely az egyik Szerződő Állam, vagy helyi hatósága által
vagy az általuk létesített alapokból kerül kifizetésre egy magánszemély részére az
ezen Államnak vagy hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban
adóztatható.
b)	Ez a nyugdíj azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a
magánszemély ebben a másik Államban belföldi illetőségű, és ennek a másik
Államnak az állampolgára.
3.	A 15., 16., 17. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az olyan bérekre,
fizetésekre és más hasonló díjazásra és nyugdíjakra, amelyeket az egyik Szerződő Állam
vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített
szolgálatért fizetnek ki.
20.	Cikk
Tanulók, tanárok és kutatók
1.	Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanulók, ipari tanulók vagy gyakornokok kapnak
ellátásukra, tanulmányi vagy képzési célokra, akik közvetlenül az egyik Szerződő
Államba való utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségűek voltak, vagy
jelenleg is azok, és akik az elsőként említett Államban kizárólag tanulmányi vagy képzési
célból tartózkodnak, nem adóztathatók ebben az Államban, amennyiben az ilyen
kifizetések ezen az Államon kívüli forrásokból származnak.
2.	Az a természetes személy aki abból a célból utazik az egyik Szerződő Államba, hogy
tanítson vagy kutasson egyetemen, főiskolán vagy egyéb elismert felsőoktatási
intézményben ebben a Szerződő Államban, és aki közvetlenül az elutazása előtt a másik
Szerződő Államban belföldi illetőséggel bír, vagy bírt, adómentességet élvez az elsőként
említett Államban az ilyen tanításért vagy kutatásért kapott díjazás tekintetében, az ebbe
a Szerződő Államba ilyen célból tett első utazásának időpontjától számított két évet meg
nem haladó időszakban.
3.	A 2. bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a kutatásból vagy tanításból származó
jövedelemre ha az ilyen kutatás vagy tanítás nem a közérdeket, hanem elsősorban
meghatározott személy vagy személyek magánhasznát szolgálja.
17
21. Cikk
Egyéb jövedelem
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyt haszonhúzóként megillető
jövedelmének az Egyezmény előző Cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol keletkeznek is,
csak ebben az Államban adóztathatók.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem terjednek ki a 6. Cikk 2. bekezdésében
meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre,
amennyiben az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
kedvezményezettje a másik Szerződő Államban ott lévő telephelye révén üzleti
tevékenységet folytat, vagy ott lévő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz, és
a jog vagy vagyoni érték, amelynek alapján a jövedelmet kifizetik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyenkor az esettől függően a 7. vagy a
14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
3.	Ha az 1. bekezdésben említett személy és egy más személy vagy kettőjük és egy
harmadik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt az 1.
bekezdésben említett jövedelem összege meghaladja azt az összeget, amelyben ilyen
kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb
említett összegre kell alkalmazni. Ilyen esetben a jövedelem többletösszege mindkét
Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb
rendelkezéseinek figyelembe vételével.
22.	Cikk
Vagyon
1.	A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyonban megtestesülő vagyon, melynek
tulajdonosa az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, és amely a másik
Szerződő Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.
2.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő
telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képező ingó vagyon, vagy az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy számára a másik Szerződő Államban szabad
foglalkozás céljára rendelkezésre álló állandó bázishoz tartozó ingó vagyon ebben a
másik Szerződő Államban adóztatható.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett
hajókból és légi járművekből és az ilyen hajók és légi járművek üzemeltetéséhez
szükséges ingóságokból álló vagyon csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.
4.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy vagyonának minden egyéb
eleme csak ebben az Államban adóztatható.
18
23.	Cikk
A kettős adóztatás elkerülése
1.	A kettős adóztatást Litvániában belföldi illetőségű személy esetében a
következőképpen kell elkerülni:
Amennyiben a Litvániában belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet vagy vagyont
élvez, amely az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban, Magyarországon
adóztatható, kivéve ha kedvezőbb elbánást biztosít hazai joga, Litvánia megengedi:
a)	az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon
összeg levonását, amely megegyezik a Magyarországon megfizetett
jövedelemadóval;
b)	az ilyen belföldi illetőségű személy vagyonát terhelő adóból azon
összeg levonását, amely megegyezik a Magyarországon megfizetett,
vagyont terhelő adóval.
Az így levont összeg mindazonáltal nem haladhatja meg egyik esetben sem a levonás
előtt Litvániában számított jövedelemadónak, illetve vagyont terhelő adónak azt a részét,
amely a Magyarországon adóztatható jövedelemre, illetve vagyonra esik.
2.	A kettős adóztatást Magyarországon belföldi illetőségű személy esetében a
következőképpen kell elkerülni:
a)	Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet
élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezéseivel
összhangban, Litvániában adóztatható, Magyarország a b) és c) alpont
rendelkezéseinek fenntartásával, mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az
adóztatás alól.
b)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan
jövedelemrészeket élvez, amelyek a 10., 11. és 12. Cikk rendelkezéseivel
összhangban Litvániában adóztathatók, Magyarország lehetővé teszi az ilyen
belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását,
amely megegyezik a Litvániában megfizetett adóval. Az így levont összeg
azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a részét,
amely a Litvániából származó ilyen jövedelemrészekre esik.
c)	Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezésével összhangban a
Magyarországon belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem vagy vagyon
mentesül az adó alól Magyarországon, Magyarország mindazonáltal az ilyen
belföldi illetőségű személy többi jövedelme vagy vagyona utáni adó
kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont.
19
24. Cikk
Egyenlő elbánás
1.	Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban
olyan adózás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy megterhelőbb,
mint az az adózás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek a másik Állam
állampolgárai hasonló körülmények között, különös tekintettel a lakóhelyre, alá vannak
vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, az 1. Cikk rendelkezéseire való tekintet
nélkül, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik
vagy mindkét Szerződő Államban.
2.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelye
nem adóztatható kedvezőtlenebbül ebben a másik Szerződő Államban, mint e másik
Szerződő Állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásai. Ez a rendelkezés nem
értelmezendő oly módon, mintha az egyik Szerződő Állam köteles lenne a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személyek számára polgári jogállásuk vagy családi
kötelezettségeik alapján bármilyen olyan személyi kedvezményt, mentességet vagy
levonást biztosítani az adózás területén, mint amilyeneket a saját területén belföldi
illetőségű személyek számára biztosít.
3.	Azt az esetet kivéve, amikor a 9. Cikk 1. bekezdésének, a 11. Cikk 7. bekezdésének
vagy a 12. Cikk 6. bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik Szerződő
Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek
kifizetett kamat, jogdíj és más költség az ilyen vállalkozás adóztatható nyereségének
megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett levonható, mintha ezeket az elsőként
említett Államban belföldi illetőségű személynek fizették volna. Hasonlóképpen az egyik
Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személlyel
szemben fennálló tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók e vállalkozás
adóztatható vagyonának megállapításánál, mintha ezek a tartozások az először említett
Államban illetőséggel bíró személlyel szemben álltak volna fenn.
4.	Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje egészben vagy
részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy
vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az elsőként
említett Szerződő Államban olyan adózás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá,
amely más vagy megterhelőbb, mint az az adózás és azzal összefüggő kötelezettségek,
amelyeknek az elsőként említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá
lehetnek vetve.
5.	Tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, e Cikk rendelkezései bármilyen fajtájú és
elnevezésű adóra alkalmazandók.
20
25. Cikk
Egyeztető eljárás
1.	Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedése
olyan adózást eredményez vagy fog eredményezni számára, amely nincs összhangban
az Egyezmény rendelkezéseivel, az illető Állam belső jogszabályaiban biztosított
jogorvoslati lehetőségektől függetlenül az ügyet annak a Szerződő Államnak az illetékes
hatósága elé terjesztheti, amelyikben belföldi illetőségű, vagy ha ügyére a 24. Cikk 1.
bekezdése vonatkozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé, amelynek
állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban nem lévő
adóztatást eredményező intézkedésről szóló első értesítéstől számított három éven belül
kell előterjeszteni.
2.	Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem
képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő
Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék
az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött
megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a Szerződő Államok
belső jogszabályai.
3.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény
értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és kételyeket kölcsönös
egyetértéssel megoldják. Tanácskozhatnak továbbá egymással annak érdekében, hogy
olyan esetekben is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem
rendelkezik.
4.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással,
beleértve egy közös bizottságot, amely belőlük vagy meghatalmazottaikból áll, azzal a
céllal, hogy megállapodást érjenek el az előző bekezdések értelmében.
26.	Cikk
Információcsere
1.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást az Egyezmény
vagy a Szerződő Államok belső jogszabályai rendelkezéseinek végrehajtásához
szükséges információkról a Szerződő Államok, illetve helyi hatóságaik által kivetett,
bármilyen fajtájú vagy megnevezésű adóra vonatkozóan, amennyiben az ezek alapján
való adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. és a 2.
Cikk nem korlátozza. A Szerződő Államnak az így kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként
kell kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján megszerzett
információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a
közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az első mondatban említett
adók megállapításával vagy beszedésével, azok tekintetében az érvényesítéssel vagy a
bűnüldözéssel vagy az azokkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek
a személyek vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel.
21
Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatást
nyilvánosságra hozhatják.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők oly módon,
mintha valamelyik Szerződő Állam illetékes hatóságát köteleznék:
a)	az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási
gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedések hozatalára;
b)	olyan információ átadására, amely az egyik vagy a másik Szerződő Állam
jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be;
c)	olyan információ átadására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy
foglalkozási titkot, szakmai eljárást vagy olyan információt fedne fel, amely a
közrendbe (ordre public) ütközne.
27.	Cikk
Diplomáciai testületek tagjai és konzuli tisztségviselők
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai testületek tagjait vagy a
konzuli tisztségviselőket a nemzetközi jog általános szabályai vagy külön
megállapodások rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.
28.	Cikk
Hatálybalépés
1.	A Szerződő Államok értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez
szükséges alkotmányos követelményeiknek eleget tettek.
2.	Az Egyezmény az 1. bekezdésben hivatkozott későbbi értesítés napján lép hatályba és
rendelkezéseit alkalmazni kell mindkét Szerződő Államban:
a)	a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét
követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre;
b)	az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az Egyezmény
hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően
kezdődő bármely adózási évben kivethető adókra.
22
29.	Cikk
Felmondás
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem
mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Állam felmondhatja, diplomáciai úton
írásbeli felmondási értesítést átadva, legalább hat hónappal bármely naptári évet azt
megelőzően, hogy az Egyezmény hatálybalépésétől öt év eltelt. Ebben az esetben az
Egyezmény mindkét Szerződő Államban hatályát veszti:
a)	a forrásnál levont adók tekintetében arra a jövedelemre, amely az értesítés
adásának évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy az után
keletkezett;
b)	az egyéb jövedelem és vagyonadók tekintetében olyan adókra, amelyek az
értesítés adásának évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy az után
kezdődő adózási évre vethetők ki.
Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt
aláírták.
Készült két példányban, Vilniusban, 2004. május 12. napján, magyar, litván és angol
nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Bármilyen értelmezési eltérés esetén az
angol nyelvű szöveg az irányadó.
A Magyar Köztársaság nevében	A Litván Köztársaság nevében
JEGYZŐKÖNYV
A Magyar Köztársaság és a Litván Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről
és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók
területén megkötött Egyezmény (a továbbiakban „Egyezmény") aláírásával egyidejűleg
az aláírók megállapodtak a következő rendelkezésekben, amelyek az Egyezmény
szerves részét képezik.
1.	A 4. Cikk 3. bekezdésére vonatkozólag:
Amennyiben egy nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi
illetőségű és a Szerződő Államok illetékes hatóságai egyeztető eljárással
törekednek helyzetét meghatározni, tekintettel kell lenniük az olyan tényezőkre,
mint a tényleges üzletvezetés helye, a bejegyzés vagy a létrehozás helye és
egyéb releváns tényezőkre.
23
2.	A 6. és a 13. Cikkre vonatkozólag:
Megállapítást nyer, hogy minden jövedelem és nyereség, amely az egyik
Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon elidegenítéséből származik ebben az
Államban adóztatható, összhangban az Egyezmény 13. Cikkének
rendelkezéseivel.
3.	A 12. Cikkre vonatkozólag:
Ha bármely kettős adóztatás elkerüléséről szóló, ezen Egyezmény aláírását
követően aláírt Egyezményben, amelyet Litvánia és egy olyan harmadik ország írt
alá, amely ezen Egyezmény aláírásának időpontjában a Gazdasági
Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek tagja, Litvánia beleegyezik a
jogdíjra vonatkozó olyan meghatározásba, amely kizárja a jogdíjból a 3.
bekezdésben hivatkozott bármilyen jogokat vagy egyéb tulajdont, vagy a
Litvániában keletkezett jogdíjaknak a litván jogdíjadó alóli mentesítésébe vagy a
2.	bekezdésben előirányzottnál alacsonyabb adómértékbe, az ilyen
meghatározás, mentesítés vagy alacsonyabb mérték automatikusan alkalmazásra
kerül ebben az Egyezményben, mintha a 3. vagy 2. bekezdésben ki lennének
kötve, fel lennének sorolva attól a naptól számított hatállyal, amelyen annak az
Egyezménynek vagy ennek az Egyezménynek a rendelkezései, amelyik a
későbbi, hatályossá válnak.
4.	Megállapítást nyer, hogy az Egyezmény rendelkezései nem értelmezhetők úgy,
mint amelyek korlátoznák a Szerződő Állam jogát abban, hogy kiterjessze
törvényhozását az adóztatás elkerülésének vagy kijátszásának
megakadályozására, kivéve ha az ilyen törvényhozás azt eredményezi, hogy az
adózás nincs összhangban az Egyezmény általános elveivel.
Készült két példányban, Vilniusban, 2004. május 12. napján, magyar, litván és angol
nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Bármilyen értelmezési eltérés esetén az
angol nyelvű szöveg az irányadó.
A Magyar Köztársaság nevében	A Litván Köztársaság nevében"
3.	§ (1) E törvény — a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel — a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2. §-a az Egyezmény 28. Cikkének 2. bekezdése szerinti időpontban lép
hatályba.
(3)	E törvény 2. §-ának rendelkezéseit
a)	a forrásnál levont adók tekintetében a (2) bekezdés szerinti időpontot követő első
naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelemre kell alkalmazni,
b)	az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az olyan adókra kell
alkalmazni, amelyek a (2) bekezdés szerinti időpontot követő első naptári év január 1-jén
vagy azután kezdődő bármely adózási évben vethetők ki.
24
(4)	A (2) és (3) bekezdésben meghatározott időpontok naptári napját a külügyminiszter
azok ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi
határozatával állapítja meg.
(5)	E törvény végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
I N D O K O L Á S
A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődését nagymértékben elősegíti a jogilag
megfelelően szabályozott gazdasági környezet. Magyarország az egykori Szovjetunió
függetlenné vált államainak jelentős részével már kötött kettős adóztatás elkerülését
szolgáló egyezményt. Litvániának az adott térségben betöltött gazdasági szerepe
indokolta a szerződés létrehozását.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények fő célja, hogy az adóztatás
szabályozásával, kiszámíthatóvá tételével a szerződő felek támogassák mindkét állam
befektetőit. Az egyezmény hatálya a jövedelem- és a vagyonadókra terjed ki.
Jelentősége, hogy alkalmazásával kizárja a magánszemélyek, illetve vállalkozások
jövedelmének, vagyonának kettős adóztatását, oly módon, hogy ugyanazon jövedelem
vagy vagyontárgy tekintetében csak az egyik államban kell adózniuk, mert a másik állam
vagy lemond az adóztatásról, vagy lehetővé teszi a külföldön megfizetett adó
beszámítását a nála esedékes adókba.
Az Egyezményt — a szerződő felek alkotmányos előírásainak megfelelően — meg kell
erősíteni, rendelkezéseit pedig a 28. Cikk 2. bekezdésének a) és b) pontjában
foglaltaknak megfelelően kell alkalmazni.
Az Egyezmény tartalmát tekintve törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi
szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi
előírásai szerint kihirdetésére törvényben van mód.
25