﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/13674. számú
törvényjavaslat
az igazságügyi szakértői tevékenységről
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2004. december
2005.	évi.........törvény
az igazságügyi szakértői tevékenységről
Általános rendelkezések
1.	§
(1)	Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség és a
jogszabályban meghatározott más hatóság (továbbiakban együtt: hatóság) kirendelése, vagy
megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített
szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését.
(2)	Az igazságügyi szakértő a tevékenységét e törvény és más jogszabályok
rendelkezései, valamint a tevékenységére irányadó szakmai szabályok és esküjének
megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni.
2.	§
(1)	Igazságügyi szakértői tevékenységet az erre feljogosított
a)	természetes személy (a továbbiakban: igazságügyi szakértő),
b)	cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság (a továbbiakban: társaság),
c)	e célra létesített igazságügyi szakértői intézmény,
d)	külön jogszabályban feljogosított állami szerv, intézmény, szervezet (a
továbbiakban együtt: szervezet), és
e)	kivételesen eseti szakértő végezhet.
(2)	Az igazságügyi szakértő az igazságügyi szakértői tevékenységet önálló
tevékenységként, egyéni vállalkozóként, gazdasági társaság tagjaként vagy alkalmazottjaként,
illetve e célra létesített igazságügyi szakértői intézmény alkalmazottjaként végezheti.
(3)	Igazságügyi szakértő hiányában a szakértői feladat ellátására megfelelő
szakértelemmel rendelkező más természetes személy vagy szervezet (eseti szakértő) is
igénybe vehető. Az eseti szakértő jogaira és kötelezettségeire e törvény rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.
(4)	Külön jogszabály határozza meg azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve
jogszabályban rögzített feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott szervezet adhat
szakvéleményt, valamint azokat a szervezeteket is, amelyek egyes szakterületeken
szakvéleményt adhatnak.
(5)	A külön jogszabályban meghatározott szervezet kirendelése esetén a szervezet,
valamint az annak nevében eljáró szakértő jogaira és kötelezettségeire e törvény
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
2
Az igazságügyi szakértővé válás szabályai
3.	§
(1)	Azt a természetes személyt, aki a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek
megfelel, kérelmére az igazságügy-miniszter veszi fel az igazságügyi szakértői névjegyzékbe
(a továbbiakban: névjegyzék). A névjegyzéket az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban:
Minisztérium) vezeti.
(2)	A Minisztériumnak a névjegyzék vezetésével kapcsolatos eljárására - ha e törvény
másként nem rendelkezik - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3)	Igazságügyi szakértő az lehet, aki
a)	büntetlen előéletű és nem áll foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés hatálya
alatt,
b)	az egyes szakterületekre meghatározott, az adott szakterületnek megfelelő
képesítéssel és a képesítés megszerzésétől számított, legalább ötéves szakirányú szakmai
gyakorlattal rendelkezik,
c)	a szakterületén működő szakmai kamara tagja, ha a tevékenység
folytatásához a kötelező kamarai tagságot jogszabály előírja,
d)	kötelezettséget vállal arra, hogy a hatósági kirendelésnek - a jogszabályban
meghatározott eseteket kivéve - eleget tesz, és
e)	a külön jogszabály szerinti jogi vizsgát letette.
(4)	Az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásának a (3) bekezdés b) pontjában
meghatározott feltételeit, így különösen az igazságügyi szakértők szakterületének besorolását
és a szakterületekhez kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételeket az igazságügy-
miniszter - a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben
határozza meg.
(5)	Az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat
szakirányú jellegét a szakterület ágazati irányításáért felelős minisztérium (illetve felügyelete
alá tartozó szerv) vagy országos hatáskörű szerv igazolja.
(6)	A (4) bekezdésben megjelölt rendeletben az igazságügyi szakértői tevékenység
folytatásához kötelező szakmai gyakorlat egyes szakterületeken öt évnél rövidebb
időtartamban is megállapítható, ha a képesítés megszerzése már feltételezi az igazságügyi
szakértői tevékenység végzéséhez szükséges szakmai gyakorlatot, vagy a kérelmező az adott
szakterületen tudományos fokozattal rendelkezik.
(7)	Ha a kérelmező az igazságügyi szakértői intézményekben vagy szervezet keretében
szakértőjelöltként dolgozott, és tevékenységét alkalmazotti vagy más jogviszonyban legalább
napi hat órás munkavégzés keretében végezte - ha jogszabály rövidebb határidőt nem állapít
meg - a képesítés megszerzésétől számított három év elteltével kérheti felvételét a
névjegyzékbe.
3
4.	§
(1)	A névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelmet a Minisztériumhoz kell benyújtani.
A kérelemhez csatolni kell az 1. számú mellékletben meghatározott iratokat.
(2)	Ha a kérelem hiányos, a Minisztérium 30 napos határidő megjelölésével a
kérelmezőt a hiányok pótlására hívja fel. Ebben az esetben a 9. § (1) bekezdésében megjelölt
határidő a hiányok pótlására előírt határidővel meghosszabbodik.
(3)	Az igazságügy-miniszter a kérelmet elutasítja, ha az iratokból megállapítható, hogy
a kérelmező a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt a névjegyzékbe nem
vehető fel, továbbá, ha a kérelmező hiánypótlási kötelezettségének a (2) bekezdésben
megjelölt határidőben nem tett eleget.
(4)	A Minisztérium az igazságügyi szakértőt e minőségének igazolására a 6. § szerinti
eskü letételével egyidejűleg igazságügyi szakértői igazolvánnyal látja el, amely tartalmazza a
9. § (4) bekezdése szerint meghatározott szakterületet.
A névjegyzék
5.	§
(1)	Az igazságügyi szakértő e törvény 2. számú mellékletében meghatározott adatait és
a tevékenységével kapcsolatos egyes tényeket a névjegyzék tartalmazza.
(2)	Az e törvény 2. számú melléklete m) pontjának ma) és mc) alpontja szerint
nyilvántartott igazságügyi szakértőnek az a), f)-h), ésj), pontjaiban, valamint k) pontjának ka)
alpontjában foglalt adatai nyilvánosak, azokat a Minisztérium a világhálón is közzéteszi.
(3)	A névjegyzék (2) bekezdésben fel nem sorolt adatai nem nyilvánosak, azokról csak
törvényben foglalt esetben, az arra jogosult részére adható tájékoztatás.
(4)	A 2. számú melléklet m) pontjának md) és me) alpontjában foglalt adatokat a
szakértői kamara, az a)-i), l), n), és q) pontjában foglalt adatokat az igazságügyi szakértő, az
r) és s) pontjában foglalt adatokat az ügyben eljáró hatóság köteles bejelenteni a
Minisztériumhoz. A 2. számú melléklet r) és s) pontjában foglalt adatokról az ügyben eljáró
hatóság a szakértői kamarát is értesíteni köteles.
(5)	Az igazságügyi szakértő, az ügyben eljáró hatóság és a szakértői kamara 8 napon
belül köteles bejelenteni a Minisztériumnak a névjegyzékben nyilvántartott adatokban
bekövetkezett változást.
(6)	A Minisztérium az e törvény 2. számú melléklete m) pontjának mf) alpontja szerint
nyilvántartott igazságügyi szakértő adatait és a rá vonatkozó tényeket tárolja, feldolgozza, és
érdekeltségének igazolása után, törvény által arra jogosított harmadik személy részére
továbbítja. A névjegyzékből történő törlés időpontjától számított tíz év elteltével a
Minisztérium gondoskodik az adatok törléséről.
4
Az igazságügyi szakértői eskü
6. §
(1)	Az igazságügyi szakértő a névjegyzékbe vételről szóló határozat kézhezvételétől
számított 30 napon belül a Minisztériumban esküt tesz.
(2)	Az igazságügyi szakértői eskü szövege: „Én ..................................... esküszöm,
hogy az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom; az állam- és szolgálati titkot, valamint a
tevékenységem során tudomásomra jutott tényeket és adatokat megőrzöm; igazságügyi
szakértői tevékenységem során részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, a jogszabályoknak és a
szakmai szabályoknak megfelelően járok el.”
(Az eskütevő meggyőződése szerint:)
"Isten engem úgy segéljen!"
Szakterület kiterjesztése iránti kérelem
7.	§
A szakterület kiterjesztése iránti kérelem előterjesztésére, valamint elbírálására a
felvétel iránti kérelemre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a
kérelem előterjesztésekor a jogi vizsga, a szakértés alapismereteiről szóló vizsga és az eskü
letételét nem kell megismételni.
A névjegyzékből való törlés
8.	§
(1)	Az igazságügyi szakértőt törölni kell a névjegyzékből, ha
a)	azt az igazságügyi szakértő kéri,
b)	a névjegyzékbe való bejegyzés feltételei már a felvételkor sem álltak fenn,
vagy utóbb megszűntek,
c)	az igazságügyi szakértői esküt a névjegyzékbe vételről szóló határozat
kézhezvételétől számított 30 napon belül, vagy a (3) bekezdésben előírt három hónapon belül
nem teszi le,
d)	a névjegyzékben szereplő adatok változását felhívásra, ismételten nem
jelenti be,
e)	egészségi állapota miatt, vagy más okból a feladatának ellátására
alkalmatlanná vált,
f)	a hatósági kirendelésnek - a 3. § (3) bekezdés d) pontjába ütköző módon -
ismételten nem tesz eleget,
g)	a 18. § (4) bekezdésében, vagy a külön jogszabályban meghatározott
vizsgával nem rendelkezik, vagy az ezek alapján fennálló képzési kötelezettségének nem tett
eleget,
h)	szakértői kamarai tagsága
ha)	kizárás útján,
hb)	a kamarai tagdíj fizetésének elmulasztása miatt,
hc)	késedelem miatt, továbbá
5
hd)	egyéb okból megszűnt, vagy
i)	meghalt.
(2)	Ha a névjegyzékből történő törlésre az (1) bekezdés f) pontja vagy a h) pont ha)
alpontja alapján került sor, az igazságügyi szakértő a határozat jogerőre emelkedésétől
számított 5 éven belül, ha a törlésre az (1) bekezdés c) és g) pontjai vagy h) pontjának hb) és
hc)	alpontjai alapján kerül sor, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 1 éven belül a
névjegyzékbe nem vehető fel.
(3)	Ha az igazságügyi szakértő az eskü letételében akadályozva van, az (1) bekezdés c)
pontjában megjelölt határidőt az akadály megszűnésétől kell számítani. Ha a szakértő a
névjegyzékbe vételtől számított három hónap elteltével az esküt nem tette le, a névjegyzékből
törölni kell.
(4)	Az (1) bekezdés e) és f) pontjában foglalt törlési ok fennállásáról az igazságügy-
miniszter a 19. § alapján lefolytatott vizsgálat eredményétől függően hoz határozatot.
(5)	Az (1) bekezdés c)-d), valamint f) és g) pontjaiban meghatározott esetben - a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény
rendelkezései szerint - az igazságügyi szakértő igazolási kérelmet terjeszthet elő.
9.	§
(1)	Az igazságügy-miniszter a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül
határozattal dönt:
a)	a névjegyzékbe való felvételről,
b)	a felvételi kérelem elutasításáról,
c)	a szakterület változásáról, és
d)	a névjegyzékből való törlésről.
(2)	Az (1) bekezdésben megjelölt határidő egy alkalommal 30 nappal
meghosszabbítható.
(3)	A névjegyzékbe vételről vagy annak elutasításáról szóló döntés előtt a
Minisztérium megkeresésére a kérelmező lakóhelye szerint illetékes területi igazságügyi
szakértői kamara (a továbbiakban: szakértői kamara) a kérelemről véleményt nyilvánít.
(4)	Az (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti határozat tartalmazza az igazságügyi
szakértői tevékenység folytatására kijelölt szakterület megnevezését.
Jogorvoslat
10.	§
(1)	A 9. § (1) bekezdése alapján hozott határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, de a
kérelmező, az igazságügyi szakértő vagy a társaság a határozat felülvizsgálatát - a kérelemnek
megfelelő felvételről, továbbá ha a törlést a természetes személy vagy a társaság kérte, a
törlésről szóló határozat kivételével - a kézhezvételétől számított 30 napon belül kérheti a
6
bíróságtól. A bíróság a kérelemről nemperes eljárásban határoz. Ha e törvényből vagy az
eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a bíróság eljárására a Polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. Fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(2)	A (1) bekezdés szerinti kérelem elbírálása a Fővárosi Bíróság hatáskörébe tartozik.
A bíróság az ügyben a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül végzéssel határoz. A
bíróság a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén új eljárás
lefolytatását rendeli el.
11.	§
(1)	Ha az igazságügyi szakértőt a névjegyzékből törlik, a határozat kézhezvételétől
számított nyolc napon belül köteles igazolványát a Minisztériumnak, a folyamatban levő
ügyek iratait pedig a kirendelő hatóságnak, illetve a megbízónak átadni.
(2)	Az igazságügyi szakértő akkor is köteles a határozat kézhezvételétől számított
nyolc napon belül a folyamatban levő ügyek iratait a kirendelő hatóságnak, illetve a
megbízónak átadni, ha a szakértői kamarai tagságát felfüggesztették.
(3)	A Minisztérium a névjegyzékből való törlésről munkaviszony, közszolgálati vagy
közalkalmazotti jogviszony illetve más szolgálati viszony (a továbbiakban: munkaviszony)
keretében igazságügyi szakértői tevékenységet végző személy esetében a munkáltatót is
írásban értesíti.
Az igazságügyi szakértő jogai és kötelességei
12. §
(1)	Az igazságügyi szakértőt a tevékenysége során tudomására jutott tényekre és
adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, az ügyre vonatkozó tényekről és adatokról
csak az ügyben eljáró hatóság, továbbá törvényben meghatározott szerv (személy) részére
nyújthat tájékoztatást.
(2)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az (1) bekezdésben foglaltak nem zárják
ki a szakértői vizsgálat során feltárt tényeknek és adatoknak tudományos vagy oktatási célra -
az érintettek személyes adatai védelméhez fűződő jogának és személyiségi jogainak sérelme
nélkül - történő felhasználását.
(3)	Ha az igazságügyi szakértő a vizsgálat során az adott eljárás tárgyát nem képező,
személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésére utaló körülményről, vagy olyan
bűncselekmény elkövetésének szándékáról szerez tudomást, amely más személy életét, testi
épségét vagy egészségét veszélyeztetné, köteles a tudomására jutott adatokat a nyomozó
hatóságnak bejelenteni.
(4)	Az igazságügyi szakértő a tevékenységéről köteles évente, folyamatos
sorszámozással ellátott nyilvántartást vezetni. Az igazságügyi szakértő által vezetett
nyilvántartás részletes szabályait az igazságügy-miniszter rendeletben állapítja meg.
(5)	Az igazságügyi szakértő tevékenységét a kamara engedélyével szüneteltetheti.
7
13.	§
(1)	A kirendelő hatóság a szakvélemény elkészítésére az igazságügyi szakértőt, a
szakértői intézményt, a társaságot vagy a szervezetet rendeli ki.
(2)	Az igazságügyi szakértő a (4) bekezdésben foglalt kivételekkel köteles eljárni a
hatóság kirendelése alapján.
(3)	Az igazságügyi szakértő megbízás alapján természetes és jogi személy, illetve jogi
személyiség nélküli gazdálkodó szervezet számára is adhat szakvéleményt, ha ez a kirendelő
hatóságoktól származó feladatainak ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen.
(4)	Az igazságügyi szakértő köteles a tudomására jutásától számított három
munkanapon belül közölni - szakértői intézmény, társaság vagy a szervezet kirendelése
esetén, annak vezetője útján - a kirendelő hatósággal, ha
a)	a személyére nézve kizáró ok áll fenn,
b)	a feltett kérdések megválaszolása - egészben vagy részben - nem tartozik a
szakismereteinek körébe,
c)	a szakértői tevékenységének ellátásában fontos ok akadályozza, így
különösen, ha tevékenysége ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének feltételei
nincsenek meg, vagy más kirendelő hatóság felkérésének kell eleget tennie,
d)	a vizsgálat elvégzéséhez más szakértő igénybevétele is szükséges, továbbá
e)	feladatát a hatóság által megadott határidőre nem képes teljesíteni.
14.	§
(1)	Az igazságügyi szakértő a kirendelő hatóságtól, valamint a felektől a
szakvélemény elkészítéséhez szükséges további adatok, felvilágosítás közlését, iratok,
vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti.
(2)	Az igazságügyi szakértő köteles haladéktalanul értesíteni a kirendelő hatóságot, ha
-	álláspontja szerint - annak hatáskörébe tartozó intézkedés megtétele vagy eljárási
cselekmény lefolytatása szükséges.
15.	§
A munkáltató a munkaviszonyban álló igazságügyi szakértőt a hatóság idézése
alapján az eljárási cselekményeknél való megjelenéshez, a tárgyaláson való részvételhez,
illetőleg a szemle (vizsgálat) elvégzéséhez szükséges időre köteles a munkavégzés alól
mentesíteni.
A szakértői vélemény
16.	§
(1)	Az igazságügyi szakértő a szakvélemény tartalmával összefüggésben nem
utasítható.
8
(2)	Az igazságügyi szakértő a szakvéleményt - a kirendelő hatóság intézkedésének
megfelelően - írásban vagy szóban terjeszti elő. Törvény előírhatja a szakvélemény
elektronikus úton történő előterjesztését.
(3)	A szakvélemény magában foglalja a kirendelő hatóság és - a kirendelő hatóság
útján - a felek által feltett kérdések megválaszolását, továbbá a feltett kérdésekkel összefüggő
más szükséges megállapítások közlését.
(4)	Az igazságügyi szakértő az írásbeli szakvéleményt aláírásával köteles ellátni, és
köteles azon feltüntetni a nyilvántartási számát. A szakvéleményt az igazságügyi szakértő
elláthatja bélyegzőjével is. A bélyegző feltünteti az igazságügyi szakértő nevét, az
igazságügyi szakértői igazolványában meghatározott szakterületét és a nyilvántartási számát.
A bélyegzőn az állami címer nem használható.
(5)	Az igazságügyi szakértő kirendelésére, az igazságügyi szakértői vizsgálatra és a
szakvéleményre vonatkozó részletes szabályokat az igazságügy-miniszter rendeletben
állapítja meg.
A szakértői díj
17.	§
(1)	Azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást, vagy
a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének is helye lenne, az egyes vizsgálatok
elvégzéséért felszámítható díjat a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara javaslata alapján az
igazságügy-miniszter évente rendeletben határozza meg.
(2)	Az eseti szakértő és a szervezet szakértői díjazására a (1) bekezdésben foglaltak
irányadóak.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott ügyeken kívül az igazságügyi szakértő, a
társaság, a szakértői intézmény a díjat maga állapítja meg. A díjat évente, a tárgyévet
megelőző év december 1-ig a Minisztériumnak be kell jelenteni, amelytől a tárgyévben a
bejelentő nem térhet el.
(4)	A kirendelő hatóság - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a jogerős
határozattal megállapított szakértői díjat az eljáró igazságügyi szakértő, szakértői intézmény,
társaság, a szervezet által benyújtott számla alapján 30 napon belül köteles kifizetni. A számla
kiállítására nem köteles igazságügyi szakértő részére a szakértői díjat - a határozat jogerőre
emelkedésének időpontjától számított 30 napon belül - átvételi elismervény ellenében kell
kifizetni.
(5)	Ha a szakértői díj megfizetése a kirendelő hatóságot terheli, a (4) bekezdés szerinti
határidő eredménytelen elteltét követően az igazságügyi szakértő, a gazdasági társaság és a
szakértői intézmény, azonnali beszedési megbízást nyújthat be a kirendelő hatóság
pénzforgalmi bankszámlája terhére.
9
Az igazságügyi szakértők képzése
18.	§
(1)	Az igazságügyi szakértők képzésével összefüggő szervezési és nyilvántartási
feladatok elvégzéséről - a (6) bekezdés kivételével - a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara
gondoskodik. Ennek keretében a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara a szakterület ágazati
irányításáért felelős miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) bevonásával meghatározza
a továbbképzés feltételrendszerét, ideértve a (2) bekezdés szerinti képzésben való részvétel
beszámításának szabályait.
(2)	Az igazságügyi szakértők részére a szakterület ágazati irányításáért felelős
miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) is szervezhet szakmai képzést.
(3)	A kérelmező és az igazságügyi szakértő részére a szükséges jogi ismeretek
oktatásáról az igazságügy-miniszter gondoskodik; a jogi oktatáson való részvétel kötelező.
(4)	Az igazságügyi szakértők számára kötelező a szakértés alapismereteivel
összefüggő képzésben való részvétel; a vizsgát a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara
mellett működő vizsgabizottság előtt kell tenni.
(5)	A (3) és (4) bekezdés szerinti vizsga letétele alól - külön jogszabály - felmentést
adhat.
(6)	Az igazságügyi orvosszakértők esetében a szakmai továbbképzés módját, valamint
szakmai továbbképzésüknek a külön jogszabály szerinti továbbképzésbe történő
beszámításának a szabályait az egészségügyi miniszter - az igazságügy-miniszterrel
egyetértésben - rendeletben határozza meg.
Az igazságügyi szakértői működés felügyelete
19.	§
(1)	A szakértői működés felett a törvényességi felügyeletet az igazságügy-miniszter
gyakorolja. A törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyekre, ahol bírósági vagy más
hatósági eljárásnak van helye.
(2)	A törvényességi felügyelet keretében az igazságügyi szakértő tevékenységét az
igazságügy-miniszter a szakértői kamara bevonásával bármikor megvizsgálhatja. A
vizsgálatot a kirendelő hatóság is kezdeményezheti.
(3)	A vizsgálat megkezdéséről a szakértőt értesíteni kell. A vizsgálat során az
igazságügyi szakértőt személyesen meg kell hallgatni. A vizsgálat részletes szabályait az
igazságügy-miniszter rendeletben állapítja meg.
(4)	Ha a vizsgálat eredményeként az igazságügy-miniszter azt állapítja meg, hogy az
igazságügyi szakértő a tevékenysége ellátására alkalmas, az eljárást megszünteti.
(5)	Ha a vizsgálat eredményeként az igazságügy-miniszter azt állapítja meg, hogy az
igazságügyi szakértő a tevékenysége ellátására nem alkalmas, vagy a hatósági kirendelésnek -
10
a 3. § (3) bekezdésének d) pontjába ütköző módon - ismételten nem tett eleget, az
igazságügyi szakértőt törli a névjegyzékből.
(6)	Jogerősen el nem bírált ügyben készített szakértői vélemény nem vonható a
vizsgálat körébe.
(7)	Az igazságügyi szakértői működés felett a szakterület ágazati irányításáért felelős
minisztert (országos hatáskörű szerv vezetőjét) szakmai felügyeleti jog illeti meg, amely
alapján kezdeményezheti az igazságügy-miniszternél a szakértő tevékenységének vizsgálatát.
Igazságügyi szakértői tevékenységet végző gazdasági társaság
20. §
(1)	Igazságügyi szakértői tevékenységet az a társaság végezhet, amelyet az
igazságügy-miniszter - kérelemre - felvett a névjegyzékbe, és van igazságügyi szakértői
tevékenység folytatására feljogosított tagja vagy alkalmazottja, akinek a szakértői kamarai
tagsági viszonya nem szünetel, illetve nincs felfüggesztve.
(2)	Igazságügyi szakértői tevékenységet a társaság csak azon a szakterületen és azon
tagja vagy alkalmazottja végezhet, aki a névjegyzékben az adott szakterületre bejegyzett
szakértőként szerepel.
(3)	A társaság tagja, vagy alkalmazottja a szakvéleményt a saját szakmai felelőssége
mellett, a társaság nevében adja. A társaság vezetője ellenjegyzésével igazolja azt, hogy a
szakvélemény a társaság tevékenységi körében és az eljárási jogszabályok betartásával
készült. A szakvéleményt a szakértő írja alá, a szakvéleményben fel kell tüntetni a
szakvéleményt készítő igazságügyi szakértő nevét és szakterületét.
(4)	A társaságra, valamint annak vezető tisztségviselőjére, tagjára, alkalmazottjára a
12-19. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
21. §
(1)	Az ügyben eljáró szakértőt a társaság vezető tisztségviselője a igazságügyi
szakértői tevékenységre feljogosított tagjai vagy alkalmazottjai közül jelöli ki.
(2)	Nem jelölhető ki a társaságnak az a tagja vagy alkalmazottja, akinél a
jogszabályban meghatározott kizáró ok áll fenn. Ha a kizáró ok a társaság vezető
tisztségviselőjére áll fenn, a társaság egyetlen tagja vagy alkalmazottja sem adhat
szakvéleményt.
(3)	Ha az igazságügyi szakértő a kizáró okot maga jelentette be vagy a kizáráshoz
maga is hozzájárult, a társaság vezető tisztségviselője más szakértő kijelöléséről a saját
hatáskörében gondoskodik, és erről a kirendelő hatóságot haladéktalanul értesíti.
(4)	Ha a kirendelő hatóság állapít meg az igazságügyi szakértőre nézve kizáró okot, a
társaság vezető tisztségviselője más szakértőt jelöl ki.
11
22. §
(1)	A társaság névjegyzékbe való felvétel iránti kérelmét az igazságügy-miniszterhez
kell benyújtani. A társaság igazságügyi szakértői tevékenység folytatására a névjegyzékbe
történő bejegyzéssel válik jogosulttá.
(2)	Az igazságügy-miniszter határozattal dönt:
a)	a névjegyzékbe való felvételről,
b)	a felvételi kérelem elutasításáról,
c)	a társaság tevékenységi körének változásáról, és
d)	a névjegyzékből való törlésről.
(3)	Az (2) bekezdés szerinti határozatra az 9-10. § rendelkezéseit megfelelően
alkalmazni kell.
23.	§
(1)	A társaságnak a 2. számú melléklet 2. pontjában meghatározott adatait a
névjegyzék tartalmazza. A mellékletben meghatározott adatok a g) pont kivételével
nyilvánosak és azokat a Minisztérium a világhálón is közzéteszi.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott adatokban bekövetkezett változásokat a
társaság vezető tisztségviselője köteles - 8 napon belül - a Minisztériumnak bejelenteni.
24.	§
A társaságot a névjegyzékből törölni kell, ha:
a)	a cégbíróság a cégjegyzékből törli,
b)	nincs a névjegyzékben szereplő tagja vagy alkalmazottja,
c)	a 3. § (3) bekezdésének d) pontjában, vagy a 23. § (2) bekezdésében
meghatározott kötelezettségének ismételten, felhívás ellenére nem tesz eleget,
d)	azt a társaság kéri.
Az igazságügyi szakértői intézmények
25.	§
(1)	Igazságügyi szakértői intézményt az igazságügy-miniszter vagy vele egyetértésben
más miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) alapíthat és szüntethet meg.
(2)	A szakértői intézmény költségvetési szerv.
(3)	A szakértői intézmény alaptevékenységének minősül
a)	olyan ügyben történő hatósági kirendelés teljesítése, amelyben jogszabály
lehetővé vagy kötelezővé teszi a bizonyítási eljárás hivatalból való lefolytatását,
b)	a külön jogszabályban meghatározott ügyekben való kirendelés teljesítése,
továbbá
12
c)	az a) és b) pontban felsorolt alaptevékenység ellátása érdekében külön
jogszabályban megjelölt igazgatási, gazdálkodási, munkaügyi, és nyilvántartási feladatok
ellátása, valamint a működési feltételek biztosítása.
(4)	A szakértői intézmény az alaptevékenysége körébe tartozó kirendelésnek más
tevékenységét megelőzően köteles eleget tenni.
(5)	A szakértői intézmény a (3) bekezdésben foglaltakon túlmenően csak olyan
kirendelést, illetve szakvélemény készítésére irányuló megbízást fogadhat el, amely
alaptevékenységéből fakadó kötelezettségeinek teljesítését nem veszélyezteti.
(6)	A szakértői intézmény szakértői tevékenységén kívül - az oktatási és tudományos
tevékenységen kívül - vállalkozási tevékenységet nem folytathat.
26.	§
(1)	Az egyetemek igazságügyi orvostani intézeteire e törvénynek az igazságügyi
szakértői intézményekre vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell.
(2)	Az egyetemek igazságügyi orvostani intézeteiben működő igazságügyi szakértőkre
-	az igazságügyi szakértővé válásra, a névjegyzékre és szakértői díj megállapítására
vonatkozó szabályok kivételével - külön törvény eltérő rendelkezéseket állapíthat meg.
27. §
(1)	A szakértői intézmény alkalmazásában álló igazságügyi szakértő a szakvéleményt
a saját szakmai felelőssége mellett, az intézmény nevében adja, és az intézmény bélyegzőjét
használja. Az intézmény vezetője ellenjegyzésével igazolja azt, hogy a szakvélemény az
intézmény tevékenységi körében és az eljárási jogszabályok betartásával készült. A
szakvéleményt a szakértő írja alá, a szakvéleményben fel kell tüntetni a szakvéleményt
készítő igazságügyi szakértő nevét és szakterületét.
(2)	Az (1) bekezdés rendelkezései irányadóak arra az esetre is, ha a szakértői
intézmény alkalmazásában álló igazságügyi szakértő természetes személyként kerül
kirendelésre.
(3)	A szakértői intézménynek csak a névjegyzékbe felvett alkalmazottja végezhet
igazságügyi szakértői tevékenységet.
28.	§
(1)	Az ügyben eljáró igazságügyi szakértőt a szakértői intézmény vezetője az
intézményben működő igazságügyi szakértők közül jelöli ki.
(2)	Nem jelölhető ki a szakértői intézménynek az az igazságügyi szakértője, akinél a
jogszabályban meghatározott kizáró ok áll fenn. Ha a kizáró ok az intézmény vezetőjére áll
fenn, az intézményben működő egyetlen igazságügyi szakértő sem adhat szakvéleményt.
13
(3)	Ha az igazságügyi szakértő a kizáró okot maga jelentette be vagy a kizáráshoz
maga is hozzájárult, a szakértői intézmény vezetője más szakértő kijelöléséről a saját
hatáskörében gondoskodik, és erről a kirendelő hatóságot haladéktalanul értesíti.
(4)	Ha a kirendelő hatóság állapít meg az igazságügyi szakértőre nézve kizáró okot, a
szakértői intézmény vezetője más szakértőt jelöl ki.
Az igazságügyi szakértői testületek
29.	§
(1)	Az igazságügy-miniszter - a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszter
egyetértésével - rendeletben az ott meghatározott szakkérdésekben szakértőként vélemény
nyilvánítására igazságügyi szakértői testületet (a továbbiakban: Testület) hozhat létre.
(2)	A Testület tagja olyan szakirányú egyetemi végzettséggel rendelkező személy
lehet, aki az adott szakterületen tudományos fokozattal vagy legalább tíz éves igazságügyi
szakértői gyakorlattal rendelkezik. A testület elnökét és tagjait az igazságügy-miniszter - a
szakterületet felügyelő miniszter egyetértésével - öt évre nevezi ki.
(3)	A Testület szakértőként vélemény nyilvánítására eseti bizottságot hoz létre. A
bizottság három, legfeljebb öt tagú, eljárása során független, munkájáért külön díjazásban
részesül. A Testület és a bizottság eljárásának részletes szabályait külön jogszabály állapítja
meg.
(4)	A szakértői testület olyan tagja, aki nem szerepel a névjegyzékben, a 6. § (2)
bekezdése szerinti esküt tesz.
(5)	A külön törvény felhatalmazása alapján létrehozott szakértői testületek működésére
-	e törvény 2.§-a, 12.§-a (1) és (3) bekezdései és a 13-14. §-ai kivételével - külön jogszabály
eltérő rendelkezéseket állapíthat meg.
A szakértőjelölt, szakkonzultáns és a segédszemélyzet
30.	§
(1)	Az igazságügyi szakértő, a társaság és a szakértői intézmény a szakértői vélemény
elkészítéséhez a névjegyzékben nem szereplő személy segítségét (szakkonzultáns), a
szakvélemény előkészítésére szakértőjelölt közreműködését, a technikai jellegű tevékenység
elvégzésére segédszemélyzetet vehet igénybe. Erről a szakvéleményben a kirendelő hatóságot
tájékoztatnia kell.
(2)	A szakértőjelölt az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges
elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése érdekében - az igazságügyi szakértő szakmai
felügyeletével - közreműködik a szakvélemény előkészítésében.
(3)	Szakértőjel ölti tevékenységet az folytathat, akit a szakértői kamara a
szakértőjelöltek névjegyzékébe felvett.
(4)	A szakértőjelöltek névjegyzékébe az a természetes személy vehető fel, aki
14
a)	büntetlen előéletű és nem áll foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés hatálya
alatt, továbbá
b)	szakterületének megfelelő képesítéssel rendelkezik [3. § (4) bek.].
(5)	A szakértőjel öl ti névjegyzékbe történő felvételnek nem feltétele a szakterületnek
megfelelő szakvizsga megléte.
Záró és átmeneti rendelkezések
31. §
(1)	Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdéseiben foglaltak kivételekkel - 2006. január 1-
jén lép hatályba.
(2)	A 33.§ a törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(3)	A 17. § (4) és (5) bekezdésének az igazságügyi szakértői intézményekre vonatkozó
rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba. A hatályba lépés napjáig az igazságügyi
szakértői intézmények esetén a szakértői díjat az állam javára kell felszámítani, és az az
államot illeti meg.
(4)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve jogszabályban rögzített
feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott szervezet adhat szakvéleményt,
b)	azokat a szervezeteket, amelyek meghatározott szakterületeken
szakvéleményt adhatnak,
c)	a névjegyzékre és a névjegyzékben szereplő adatok és tények nyilvántartása
eljárási rendjére vonatkozó részletes szabályokat.
(5)	Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg
a)	az igazságügyi szakértői működésre,
b)	az igazságügyi szakértői igazolványra,
c)	az igazságügyi szakértők jogi vizsgájára
vonatkozó részletes szabályokat.
(6)	Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy az érintett miniszterrel
egyetértésben rendelettel állapítsa meg
a)	az igazságügyi szakértők szakterületének besorolását és a szakterületekhez
kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekre,
b)	az igazságügyi szakértők képzésére, a 18. § (4) bekezdése szerinti vizsgára,
c)	a szakértői testületek működésére,
d)	az igazságügyi szakértők díjazására
vonatkozó részletes szabályokat.
(7)	Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy az igazságügy-miniszterrel
egyetértésben rendelettel állapítsa meg az igazságügyi orvosszakértők szakmai
továbbképzésének módját, valamint a szakmai továbbképzésnek a külön jogszabály szerinti
továbbképzésbe történő beszámításának a szabályait.
15
(8)	Felhatalmazást kap a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszter, hogy az
igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú
jellege igazolásának eljárási rendjét rendeletben szabályozza.
32.	§
(1)	Az igazságügy-miniszter 2008. január 1-ig
a)	felülvizsgálja a névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértők névjegyzékbe
vétele feltételeinek fennállását,
b)	módosítja az igazságügyi szakértők szakterületét az erre vonatkozó
rendeletnek megfelelően.
(2)	Az (1) bekezdés alapján végzett vizsgálat eredményéről az igazságügy-miniszter az
igazságügyi szakértőt írásban értesíti, aki az abban foglaltakról az értesítés kézhezvételétől
számított 15 napon belül nyilatkozhat.
(3)	Ha a (1) bekezdés a) pontja alapján végzett vizsgálat szerint az igazságügyi
szakértővé válás feltételei e törvény szerint fennállnak, az igazságügyi szakértőt úgy kell
tekinteni, mint akit az igazságügy-miniszter a 3. § rendelkezéseinek alkalmazásával 2006.
január 1-jén vett fel a névjegyzékbe.
(4)	Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján végzett vizsgálat szerint az igazságügyi
szakértővé válás feltételei e törvény szerint nem állnak fenn, az igazságügy-miniszter - a (5)
bekezdés kivételével - az igazságügyi szakértőt a névjegyzékből törli.
(5)	Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján végzett vizsgálat szerint az igazságügyi
szakértő a 3. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételnek nem felel meg, a szakértő
e törvény hatályba lépésétől számított két éven belül köteles igazolni, hogy az igazságügyi
szakértői tevékenység folytatásához szükséges képesítést megszerezte, illetve hogy az
igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges végzettség megszerzése érdekében
elengedhetetlen képzésben részt vesz.
(6)	Az igazságügy-miniszter akkor is törli az igazságügyi szakértőt a névjegyzékből,
ha az (5) bekezdésben meghatározott határidőn belül a képzésben való részvételét igazolta,
azonban a végzettség megszerzéséhez előírt képzési idő elteltével a végzettséget nem szerzi
meg.
(7)	A (1) bekezdés b) pontja, továbbá a (4) és (6) bekezdés alapján hozott határozat
ellen a 10. §-ban foglaltak szerint jogorvoslatnak van helye.
(8)	A 18. § (4) bekezdése szerinti vizsga letételére a törvény hatálybalépésekor már
bejegyzett igazságügyi szakértő nem köteles, a kötelező jogi vizsgát pedig 2006. december
31-ig köteles letenni.
(9)	A 17. § (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésének az első
tárgyévre vonatkozó határidejét külön jogszabály határozza meg.
16
33.	§
A bíróság 2005. április 1-től 2005. szeptember 30-ig külön adatgyűjtést végez polgári
és büntető ügyekben az állam javára felszámított, illetve a ténylegesen kifizetett szakértői
díjakról. Az adatgyűjtés kiterjed arra is, hogy milyen összegben történik az egyes
ügycsoportokon belül az óradíjban vagy a tételesen megállapított szakértői munkadíj
kifizetése.
Az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosítása
34.	§
(1)	Az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény (a
továbbiakban: Iszktv.) 1. §-a (2) bekezdésének k) és l) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
(A kamara)
„k) tagjairól és a szakértőjelöltekről nyilvántartást vezet,
l) ha törvény kivételt nem tesz, ellenőrzi a szakértő tevékenységét, ennek során
bekérheti a szakértő nyilvántartását,”
(2)	Az Iszktv. 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Azt a szakértőt, akit az igazságügy-miniszter a névjegyzékbe felvett, az
Igazságügyi Minisztérium értesítése alapján fel kell venni a szakértő lakóhelye szerint
illetékes területi kamarába. A szakértő kérelmére, különösen indokolt esetben, a Magyar
Igazságügyi Szakértői Kamara engedélyezheti, hogy a szakértő más területi kamaránál
létesítsen tagsági viszonyt. A szakértő a névjegyzékbe való felvételét követő 15 napon belül
köteles jelentkezni a területi kamaránál.”
(3)	Az Iszktv. 3. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Megszűnik a szakértő kamarai tagsága, ha
a)	ezt a szakértő kéri,
b)	a névjegyzékből törölték,
c)	a kamarából kizárták,
d)	a kamarai tagdíjat felszólítás ellenére nem fizeti meg,
e)	a szakértői esküt nem tette le,
f)	késedelem miatt [3/C. § (1) bek. b) pont] másodszor lenne helye a kamarai
tagsága felfüggesztésének,
g)	meghalt.”
(4)	Az Iszktv. 3/B. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A szünetelés időtartama legfeljebb két év, amely indokolt esetben egy évvel
meghosszabbítható. A szünetelés engedélyezésének szabályairól a Magyar Igazságügyi
Szakértői Kamara Alapszabálya rendelkezik.”
17
(5)	Az Iszktv. a következő alcímmel és a 3/C. §-sal egészül ki:
„A kamarai tagság felfüggesztése
3/C. § (1) A szakértő kamarai tagságát fel kell függeszteni, ha:
a)	a szakértő ellen közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatt emelt
vádat az ügyész,
b)	a névjegyzékbe két éven belül a szakértő késedelmére vonatkozóan öt
bejegyzés történt.
(2)	A szakértő kamarai tagságának felfüggesztése az Igazságügyi Minisztérium
indítványára történik.
(3)	A felfüggesztés az (1) bekezdés a) pontja esetében az eljárás jogerős
befejezéséig, a b) pont esetében egy évig tart.
(4)	A felfüggesztés kérdésében a területi elnökség határozatot hoz. A határozat ellen
a szakértő, képviselője és az Igazságügyi Minisztérium a határozat kézbesítésétől számított 15
napon belül fellebbezést nyújthat be a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnökségéhez.
A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs.
(5)	Ha a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnöksége a fellebbezést elutasította,
a határozata ellen a szakértő, képviselője és az Igazságügyi Minisztérium a határozat
kézbesítésétől számított 30 napon belül a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályai szerint bírósághoz fordulhat.
(6)	A szakértő a felfüggesztés időtartama alatt igazságügyi szakértői tevékenységet
nem végezhet, a kamarai tagságból eredő jogai és kötelezettségei szünetelnek.”
(6)	Az Iszktv. 7. §-a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A területi kamara közgyűlése)
„g) évenként javaslatot tesz a szakértői díj összegére,”
(7)	Az Iszktv. 9. §-ának d), valamint h) és i) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek, és a § a következő j) ponttal egészül ki:
(A területi elnökség)
„d) nyilvántartást vezet a területi kamara tagjairól és a szakértőjelöltekről,”
„h) határozatot hoz a szakértő kamarai tagságának szüneteléséről vagy
felfüggesztéséről,
i) a megkereséstől számított 30 napon belül véleményezi a szakértői névjegyzékbe
vételi, valamint a kiterjesztési kérelmeket,
j) ellátja azokat a feladatokat, amelyeket jogszabály vagy az alapszabály a
hatáskörébe utal.”
18
(8)	Az Iszktv. a következő 9/B. §-sal egészül ki:
„9/B. § (1) A területi elnökség a határozatát név-, szám-, vagy számítási hiba és más
hasonló elírás esetén - a szükséghez képest az érintettek meghallgatása után - kijavíthatja
vagy kicserélheti.
(2)	A területi elnökség hivatalból vagy az érintettek kérelmére a határozatot
kiegészítheti, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott. A kiegészítés a
határozat egyéb rendelkezéseit nem érintheti.
(3)	Ha a területi elnökség megállapítja, hogy határozata jogszabályt sért, a
határozatot módosítja, vagy visszavonja, kivéve, ha a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara
vagy a bíróság már elbírálta, illetve az Igazságügyi Minisztérium törvényességi felügyeleti
jogkörében eljárva az ügyben intézkedett.
(4)	A területi elnökség jogorvoslati kérelem esetén a határozatot akkor is
módosíthatja, vagy visszavonhatja, ha a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve,
hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél.
(5)	A határozat módosítására és visszavonására a területi elnökség csak egy ízben, a
határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. A határozat módosítását, vagy
visszavonását jogszabály kizárhatja, vagy külön feltételhez kötheti.
(6)	A határozatot nem lehet kiegészíteni, módosítani, vagy visszavonni, ha ez
jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.”
(9)	Az Iszktv. 15. §-ának (1) bekezdése a következőf) ponttal egészül ki:
(A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara szervei)
„f) szakterület felülvizsgáló bizottság.”
(10)	Az Iszktv. 16. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, és a § a következőj) ponttal egészül ki:
(A küldöttgyűlés)
„e) meghatározza a kamarai hozzájárulás mértékét és a területi kamarák anyagi
hozzájárulását,”
„j) javaslatot tesz az igazságügy-miniszternek a szakértői díjak összegére.”
(11)	Az Iszktv. 17. §-a (3) bekezdésének g) és h) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
(Az elnökség)
„g) elbírálja a területi elnökségnek a kamarai tagság szüneteléséről, vagy
felfüggesztéséről hozott határozata elleni fellebbezést,
19
h) ellátja azokat a feladatokat, amelyeket jogszabály, alapszabály vagy a
küldöttgyűlés a hatáskörébe utal.”
(12)	Az Iszktv. 17. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az elnökség határozataira a 9/B. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.”
(13)	Az Iszktv. a következő alcímmel és 23/A. §-sal egészül ki:
„A szakterület felülvizsgáló bizottság
23/A. § (1) A küldöttgyűlés a tagjai közül megválasztja a háromtagú szakterület
felülvizsgáló bizottságot: két tagot és az elnököt.
(2)	A bizottság figyelemmel kíséri a szakterületekhez kapcsolódó képesítési és
továbbképzési követelményeket, és - szükség szerint - javaslatot tesz a jogszabály
módosítására. A bizottság évente egyszer köteles a küldöttgyűlésnek beszámolni.
(3)	A bizottság üléseire köteles meghívni az Igazságügyi Minisztérium, valamint a
felülvizsgálandó szakterület ágazati irányításáért felelős minisztérium és szakmai kamara
képviselőjét. A bizottságot megillető jogosultságokat és kötelezettségeket a Magyar
Igazságügyi Szakértői Kamara Alapszabálya határozza meg.”
(14)	Az Iszktv. 24. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (2)
bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
„(2) A választást jelölés előzi meg, egy tisztségre több személy, egy személy több
tisztségre is jelölhető. Akit több tisztségre választottak meg, egy kamarán belül kizárólag egy,
általa kiválasztott tisztséget tölthet be.”
(15)	Az Iszktv. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § Etikai vétséget követ el az a szakértő,
a)	aki az igazságügyi szakértői tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban
vagy alapszabályban meghatározott kötelezettségét megszegi, vagy e tevékenység etikai
szabályait megsérti,
b)	akinek szakértői tevékenységén kívüli vétkes magatartása a szakértői kar
tekintélyét csorbítja.”
(16)	Az Iszktv. 33. §-a (1)-(2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések
lépnek, a § a következő új (3)-(5) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (3) bekezdés
számozása (6) bekezdésre változik:
„(1) Etikai vétség alapos gyanúja esetén a területi elnökség, a területi kamara elnöke,
a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnöksége, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara
elnöke, vagy a panasz előterjesztője kezdeményezi az eljárás megindítását; az etikai bizottság
elnöke kijelöli az eljáró etikai tanácsot.
20
(2)	Az etikai tanács 15 napon belül határozattal dönt az eljárás megindításáról. Ha az
etikai eljárás alapjául szolgáló ügyben bíróság vagy más hatóság jogerős határozatot még nem
hozott, az etikai tanács az eljárás megindításával egyidejűleg az etikai eljárást felfüggeszti.
(3)	Az etikai tanács határozatáról az etikai tanács elnöke haladéktalanul tájékoztatja
az eljárás alá vont szakértőt, az eljárás kezdeményezőjét és az etikai bizottság elnökét, és
közli az etikai eljárás okát. Az etikai bizottság elnöke az eljárás megindulásáról értesíti az
Igazságügyi Minisztériumot.
(4)	Ha a kamara etikai tanácsa eljárást indított, az eljárás megindításával egyidejűleg
a szakértő kamarai tagságát felfüggesztheti, ha a felfüggesztés az etikai vétség súlyára
tekintettel indokolt. A felfüggesztés legfeljebb az etikai eljárás jogerős befejezéséig tarthat.
(5)	Ha az etikai tanács az etikai eljárást nem indítja meg, az eljárás kezdeményezője
a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara etikai bizottságához fellebbezhet. A Magyar
Igazságügyi Szakértői Kamara etikai bizottsága az első fokú határozatot helyben hagyja, vagy
a határozatot hatályon kívül helyezi, és a területi kamara etikai bizottságát az eljárás
lefolytatására utasítja.”
(17)	Az Iszktv. 40. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az etikai tanács határozataira a 9/B. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni
kell.”
(18)	Az Iszktv. 47. §-ának (1) bekezdése az első mondatot követően a következő
mondattal egészül ki:
„Az etikai eljárás költsége az etikai tanács szükséges és igazolt készkiadásait fedező
költségátalány és az eljárás résztvevőinek az utazással felmerült igazolt költségei.”
(19)	Az Iszktv. 47. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A költségátalány összegét a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara
Alapszabálya állapítja meg.”
(20)	Az Iszktv. 49. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
(Az igazságügy-miniszter a törvényességi felügyeleti jogkörében)
„b) jóváhagyja a területi kamarák alapszabályát és a Magyar Igazságügyi Szakértői
Kamara Alapszabályát.”
(21)	Az Iszktv. 49. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben bírósági vagy
más hatósági eljárásnak van helye.”
21
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
35.	§
(1)	A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 102. §-
ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a szakértői névjegyzékben
szereplő igazságügyi szakértőt, illetőleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági
társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértői intézményt, vagy külön
jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban:
szervezet), ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt
(a továbbiakban: eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként.”
(2)	A Be. 102. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a
következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A szakértő kirendeléséről a kirendelő határozat keltétől számított nyolc napon
belül a kirendelő tájékoztatja a terheltet, a védőt, a sértettet, és - ha a szakértőt a bíróság
rendelte ki - az ügyészt.
(4)	A gazdasági társaság, a szakértői intézmény, a szervezet, illetve a szakértői testület
vezetője a kirendelő határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja a
kirendelőt az eljáró szakértő személyéről. E közlés kézbesítésétől számított nyolc napon belül
a kirendelő tájékoztatja a (3) bekezdésben írt személyeket és szerveket a tájékoztatás
tartalmáról.”
(3)	A Be. 103. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, a
bekezdés a következő f) ponttal egészül ki, és a jelenlegi f)-g) pontok jelölése g)-h) pontra
módosul:
[Szakértőként nem járhat el]
„e) a szakértői intézmény és a szervezet szakértője, valamint a szakértői testület tagja,
ha az a) pontban meghatározott kizáró ok a szakértői intézmény, a szervezet vagy a szakértői
testület vezetőjével szemben áll fenn,
f)	a gazdasági társaság tagja, ha az a) pontban meghatározott kizáró ok a gazdasági
társaság vezetőjével, vezető tisztségviselőjével szemben áll fenn, illetve, aki olyan gazdasági
társaság tagja vagy alkalmazottja, amelynek tagja vagy alkalmazottja az ügyben már korábban
eljárt,”
(4)	A Be. 103. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szakértő a vele szemben felmerült kizárási okot köteles a kirendelőnek
haladéktalanul bejelenteni. Gazdasági társaság, szakértői intézmény, szervezet, illetve
szakértői testület kirendelése esetén a bejelentést a kirendelt társaság vagy szerv vezetője
útján kell megtenni.”
22
(5)	A Be. 104. §-a (2) bekezdése második mondata bevezető részének helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A szakértő - gazdasági társaság, szakértői intézmény, szervezet, illetve szakértői testület
kirendelése esetén, annak vezetője útján - a kirendelőt értesíti, ha”
[a szakkérdés nem tartozik a szakértő szakismeretének körébe]
(6)	A Be. 111. §-a (4) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„E rendelkezés alkalmazásának nincs helye, ha az ügyben a bíróság is kirendelt
szakértőt, vagy a terhelt, illetve a védő által felkért személy (gazdasági társaság, szakértői
intézmény, szervezet, szakértői testület) szakértőként való bevonását a bíróság, illetőleg az
ügyész engedélyezte.”
(7)	A Be. 112. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A terhelt vagy a védő által szakvélemény készítésére felkért személy (gazdasági
társaság, szakértői intézmény, szervezet, szakértői testület) szakértőként való bevonásáról a
bíróság, illetőleg az ügyész határoz. A felkért szakértő - e minőségének elismerése után -
önállóan szakértői vizsgálatot végezhet, a bírósági eljárásban a bíróság, illetőleg az ügyész
által kirendelt szakértővel azonos jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. A szakértők
az általuk elvégezni kívánt szakértői vizsgálatról kölcsönösen értesítik egymást, az értesített
szakértő a másik szakértő által végzett vizsgálaton jelen lehet.”
(8)	A Be. 113. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha a szakvélemény előterjesztésével a kirendelt társaság vagy szervezet vezetője
által kijelölt szakértő indokolatlanul késlekedik, a rendbírság kiszabásának, illetve az okozott
költség megfizetésére kötelezésnek a kirendelt gazdasági társasággal, szakértői intézménnyel,
szervezettel, vagy szakértői testülettel szemben van helye.”
(9)	A Be. 604. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy]
„d) a szakértő és a szaktanácsadó díjazására, a tanú és a szakértő által felszámítható
költségekre vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszterrel együttesen, és a legfőbb
ügyésszel egyetértésben,”
[rendeletben szabályozza.]
A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI.
törvény módosítása
36.	§
A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi
XXXI. törvény 47. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
23
(Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg:)
„b) a tűzvédelmi szakértői tevékenység szabályait,”
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997.
évi LV. törvény módosítása
37.	§
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997.
évi LV. törvény 27. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A kamarai tagsággal rendelkező könyvvizsgáló által ellátható - a 26. § (2) bekezdése
alá nem tartozó - tevékenységek:)
„b) a gazdálkodó szervezetek alapításával, átalakulásával, megszűnésével, folyamatos
működésével, gazdálkodásával, információs rendszerével kapcsolatos pénzügyi, adó-,
számviteli és kapcsolódó számítástechnikai, szervezési szakértői tevékenység, szakvélemény
készítése, az ezekkel kapcsolatos tanácsadás, ideértve - külön jogszabályban meghatározott
feltételek fennállása esetén - az igazságügyi könyvszakértői tevékenységet is,”
38.	§
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a)	az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosításáról
szóló 1999. évi LV. törvény 3. §-ának (1) bekezdése, 19. §-a és 22. §-ának (2) bekezdése,
b)	az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény 3. § (2)
bekezdésének c) pontja,
c)	az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról,
valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999.
évi CX. törvény 164. §-a (4) bekezdésének a „valamint a szakértői névjegyzék számítógépes
nyilvántartásának szabályait, a nyilvántartás adatait” szövegrésze,
d)	a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény 2. § (1) bekezdés fg)
pontja,
e)	a tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996.
évi LVIII. törvény 3. § (2) bekezdés c) pontja,
f)	a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 108.§-a (5) bekezdésének második
mondata.
24
1. számú melléklet az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényhez
Az igazságügyi szakértői névjegyzékbe való felvétel, szakterület kiterjesztés iránti kérelem
tartalma és mellékletei
1.	A szakértői névjegyzékbe való felvétel, illetve a szakterület kiterjesztése iránti
kérelemnek tartalmaznia kell:
a)	a kérelmező
-	nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakcímét,
-	diplomájának (oklevelének) számát és keltét (szak, kar megnevezésének feltüntetésével),
-	tudományos fokozatát,
-	szakképzettségét (szakorvosi képesítését stb.),
-	jelenlegi foglalkozását, beosztását,
-	munkáltatójának megnevezését és címét,
-	szakmai működésének főbb adatait (a szakágazatok és munkakörök részletes megjelölése
a munkáltató megnevezésével és az időtartamnak naptár szerinti feltüntetésével; orvosoknál
és gyógyszerészeknél az orvosi nyilvántartásba vétel adatai);
b)	az engedélyezni kért szakágazat megjelölését.
2.	A kérelemhez csatolni kell
a)	az iskolai végzettséget és az egyéb képesítést igazoló okirat hiteles másolatát,
b)	három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt,
c)	amennyiben van, a nyelvvizsga bizonyítványt vagy annak hiteles másolatát,
d)	a szakmai kamarai tagságra vonatkozó igazolást, ha a tagságot az adott szakterületen
jogszabály kötelezővé teszi,
e)	a szakmai működés részletes leírását (a kérelmező mikor, hol, milyen munkakört töltött
be, milyen időtartamú szakmai gyakorlattal és képesítéssel rendelkezik; a szakmai működés, a
szaktudás megítéléséhez szükséges egyéb adatokat pl. a szakmai cikkek, értekezések
megjelenésének időpontját és helyét stb.),
f)	a szakmai gyakorlat szakirányú jellegéről szóló igazolást,
g)	az igazságügyi szakértői személyi lapot,
h)	a már rendelkezésre álló szakértői működési engedély másolatát.
25
2. számú melléklet az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényhez
Az igazságügyi szakértői névjegyzék tartalma
1.	Az igazságügyi szakértők névjegyzéke az igazságügyi szakértő következő adatait, és a
szakértő tevékenységére vonatkozó tényeket tartalmazza:
a)	név;
b)	anyja neve;
c)	születési hely és idő;
d)	lakcím (postacím, telefon-, telefax-szám, e-mail);
e)	munkahely (postacím, telefon-, telefax-szám, e-mail);
f)	elérhetőségi cím;
g)	nyelvismeret (nyelv, nyelvtudás foka);
h)	területi igazságügyi szakértői kamarai tagság;
i)	szakmai kamarai tagság;
j) igazságügyi szakértői igazolvány száma;
k) szakterület
ka) a névjegyzékbe bejegyzett szakterület és a bejegyzés időpontja,
kb) elutasított szakterület és az elutasítás időpontja,
kc) elbírálás alatt lévő szakterület;
l) iskolai végzettség és szakmai képesítés a megszerzés időpontjával;
m) állapot
ma) névjegyzékbe bejegyzett,
mb) névjegyzékbe történő bejegyzés folyamatban,
mc) névjegyzékbe bejegyzett, kiterjesztési kérelem folyamatban,
md) névjegyzékbe bejegyzett, kamarai tagsági viszony szünetel,
me) névjegyzékbe bejegyzett, kamarai tagsági viszony felfüggesztve,
mf) névjegyzékből törölt;
n) tudományos fokozat;
o) nyilvántartási szám;
p) az igazgatási ügyiratok ügyszáma;
q) éves díjszabás, ha az eltér a 17. § (1) bekezdése alapján, a jogszabályban meghatározott
összegtől;
r) a késedelembe esés ténye, az ügyre történő utalással;
s) a szakértő ellen közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatt indult eljárás
megindításának, megszüntetésének, illetve befejezésének ténye.
2.	Az igazságügyi szakértők névjegyzéke a gazdasági társaság következő adatait
tartalmazza:
a)	megnevezés,
b)	székhely,
c)	cégjegyzékszám,
d)	tevékenységi kör,
e)	a vezető tisztségviselő neve, lakóhelye,
f)	a 20. § (2) bekezdésben meghatározott tagokra és alkalmazottakra vonatkozó nyilvános
adatok,
g)	évente meghatározott díjszabás.
Indokolás az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényjavaslathoz
I.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az igazságügyi szakértői tevékenység szabályozása jelenleg több, különböző
szintű jogszabályban történik. Igazságügyi szakértőkre vonatkozó
rendelkezéseket tartalmaznak az eljárási törvények: a büntetőeljárásról szóló
1998. évi XIX. törvény (Be.) és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.
törvény (Pp.). A szakértők személyére, feladatára, a tevékenység végzésének
feltételeire, a szakértői intézményekre, a szakértői vélemény felülvizsgálatára,
továbbá az igazságügyi szakértői működés felügyeletére vonatkozó alapvető
rendelkezéseket az igazságügyi szakértőkről szóló 53/1993. (IV. 2.) Korm.
rendelet tartalmazza, míg a részletszabályokat az igazságügyi szakértőkről szóló
2/1988. (V.19.) IM rendelet rendezi. Meg kell említeni továbbá az igazságügyi
szakértők igazolványáról szóló 10/1994. (VIII.5.) IM rendeletet, és az
igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II.21.) IM rendeletet is. Az
igazságügy-miniszter által alapított szakértői intézmények alkalmazottainak
státuszára az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi
LXVIII. törvény rendelkezései vonatkoznak.
Az igazságügyi szakértők hatékonyabb működésének elősegítését szolgálta a
szakértői önkormányzat jogainak és feladatainak meghatározására vonatkozó, az
igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény, amely a
tapasztalatok által feltárt problémák megoldása érdekében 1999. augusztus 1-jei
hatállyal módosult. A szakértői névjegyzék számítógépes nyilvántartását a
Kormány 53/2001. (IV.3.) Korm. rendelete szabályozza.
Az igazságügyi reform folytatása érdekében nem volt mellőzhető az igazságügyi
szakértői tevékenység újraszabályozása. Ennek keretében, a kormány- és
miniszteri rendeleti szintű szabályozás helyett a legfontosabb kérdésekben olyan
általános törvényi szabályozás vált indokolttá, amely rendezi mind az
igazságügyi szakértők státuszát, mind a szakértői működés alapvető
feltételrendszerét. Figyelemmel azonban arra, hogy az igazságügyi szakértői
tevékenység különböző szakterületein teljesen egységes szabályozás - a
szakterületek sokszínűsége miatt - nem alakítható ki, a részletes szabályokat
továbbra is az igazságügy-miniszter - egyes esetekben a szakterület ágazati
irányításáért felelős miniszter bevonásával - rendeletben határozza meg.
A társadalmi, technikai változások folytán minden eddiginél jobban
felértékelődött a szakértők szerepe az igazságszolgáltatásban. Egyre több az
olyan büntető- vagy polgári eljárás, amelyben szakértőt kell igénybe venni, mivel
2
a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket kellő szakértelem
hiányában nem tudja értékelni. Az igazságügyi szakértők feladatukat a jelenlegi
szervezeti keretek között, a meglévő díjazás mellett ma már nem tudják teljes
mértékben ellátni, a szakértői tevékenység nem tudja betölteni az
igazságszolgáltatásban nélkülözhetetlen szerepét. Az igazságügyi szakértők
jelenlegi helyzetének feltérképezését és értékelését, valamint a tevékenységükre
vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatát követően a terület olyan törvényi
szintű rendezésére volt szükség, amely megszünteti a szabályozás
ellentmondásait, valamint hosszabb távon vonzóvá teszi a pályát a legképzettebb
szakemberek számára is.
Az igazságügyi szakértői tevékenység újraszabályozásának központi eleme egy
olyan jogi konstrukció kidolgozása, amely egymás mellett (de a funkciókat
egyértelműen elhatárolva) teszi lehetővé az állam által működtetett szakértést, és
a privát gazdasági szférában végzett igazságügyi szakértői tevékenységet. Az új
törvényjavaslat megalkotása az igazságügyi szakértői intézetek, mint
költségvetési szervek elsődleges feladatának pontos meghatározását is
szükségessé teszi. Másként fogalmazva, szükséges annak definiálása, hogy az
állam közvetlen ellátási-szolgáltatási kötelezettsége milyen ügykörre terjed ki,
és hogy melyek azok a közvetett módon teljesítendő feladatok, amelyek révén a
piac működésének fogyatékosságait az állam korrigálni képes. Jelen Javaslat
szerint, az állam közvetlen ellátási-szolgáltatási kötelezettsége elsősorban azokra
az eljárásokra terjed ki, amelyekben hivatalból való bizonyítás lefolytatását
jogszabály kötelezővé vagy lehetővé teszi. Ez a kör a hatályos törvényi előírások
szerint elsősorban a büntető ügyeket, valamint a személyállapoti pereket foglalja
magában. A hivatalból történő bizonyítás lefolytatásával esik egy tekintet alá,
amikor a fél olyan ügy-, illetve eljárástípusban terjeszt elő bizonyítási
indítványt, ahol egyébként hivatalból elrendelt eljárásnak is helye lenne. Vannak
továbbá olyan nemperes eljárások, ahol garanciális szempontból szintén
szükséges az intézeti szolgáltatás fenntartása, és amely eljárásokat az
igazságügy-miniszter rendelete határozza meg. Ezeknek az ügyeknek
kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy a bírósághoz fordulás jogának
érvényesülése, illetve maga az eljárás lefolytatása és kimenetele más, az
Alkotmányban biztosított jogok érvényesülésével is szorosan összefügg.
Abban a körben, ahol az államot közvetlen szolgáltatási kötelezettség nem
terheli, az állam feladata az igazságügyi szakértői tevékenység végzésének jogi
(szabályozási) és intézményi feltételeinek biztosítása. Az üzleti alapon (egyéni
vállalkozóként, társas vállalkozás formájában, önálló tevékenységként) is
végezhető igazságügyi szakértői tevékenységnek különösen azon jogviták
elbírálása kapcsán van jelentősége, ahol a felek egy közvetlen hatásában
költségesebb, de áttételesen, - gyorsasága és magasabb színvonala folytán -
olcsóbb szolgáltatás igénybevételében érdekeltek. Erre elsősorban a
3
hagyományos gazdasági jogi, polgári jogi jogvitákban van szükség. Ezekben az
ügyekben jelenik meg a keresleti oldalon az igény, hogy a fél - az üzleti élet
más területeihez hasonlóan - a szabályozott verseny feltételei között
választhasson a szakértői szolgáltatások kínálatából. Hasonlóan a végrehajtási
jog érdemi átalakítása során érvényesített szempontokhoz, e jogterületen is
biztosítani kell, hogy a szabályozás illeszkedjen a piacgazdaság
feltételrendszeréhez.
Ezekben az ügyekben az igazságügyi szakértő tevékenysége sajátos, közjogi
elemekkel áthatott magánjogi jogviszonyt hoz létre a szakértő és a felek, illetve
a bíróság között. A közjogi jelleget az indokolja, hogy a szakértői bizonyítás
során az eljáró szakértő pártatlansága biztosított legyen, valamint az, hogy a
bizonyítási eljárásra - összhangban a Pp. új alapelveivel - csak akkor és ott
kerülhessen sor, amikor az a bíró mérlegelése szerint összhangban van az eljárás
általános elveivel, így elsősorban nem jár együtt a per aránytalan elhúzódásával.
A bíró feladata az, hogy a felek perbeli önrendelkezési joga és a jóhiszemű
pervitel követelménye közötti összhangot biztosítsa.
Az előzőekben említett célok megvalósítása érdekében elkerülhetetlen, hogy az
eljáró szakértő munkadíja igazodjon a szolgáltatás üzleti értékéhez, és hogy a
szakértők között - legalábbis ott, ahol erre lehetőség van - olyan versenyhelyzet
alakuljon ki, amely a peres felek számára, - elsősorban a szolgáltatás színvonala,
és az eljárás időtartama tekintetében, - a jelenleginél kedvezőbb helyzetet
teremt.
A Javaslat értelmében a szakvélemények felülvizsgálatát ellátó testületeknek a
jelenlegi szervezeti rendszerben történő működése 2006. január 1-jétől
megszűnik. Ennek oka, hogy a testületek eljárása nagymértékben sérti a
közvetlenség és szóbeliség követelményét, hiszen a testület nem idézhető. A
felülvizsgáló testületek helyett a Javaslat ún. Igazságügyi szakértői testületek
létrehozását teszi lehetővé, akik szakértőként történő kirendelésük esetén eseti
bizottság keretei között járnak el.
Az igazságügyi szakértőkre vonatkozó szabályozással kapcsolatban nem áll fenn
kifejezett jogharmonizációs kötelezettség. A tárgykörnek ugyanakkor nagy
szerepe van a hatékonyan működő igazságszolgáltatás feltételeinek
biztosításában, mely követelmény teljesítése európai integrációs szempontból is
kiemelkedő jelentőséggel bír. A szabályozás e célok érvényesüléséhez kíván
hozzájárulni.
4
II.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Általános rendelkezések
Az 1-2. §-hoz
A Javaslat 1. §-a rögzíti az igazságügyi szakértő feladatát és azt az általános
elvet, hogy az igazságügyi szakértő a jogszabályok és a szakmai szabályok
megtartásával, legjobb tudása szerint köteles szakértői tevékenységét ellátni.
A Javaslat értelmében igazságügyi szakértői tevékenységet csak bejegyzett
igazságügyi szakértő végezhet természetes személyként vagy gazdasági
társaság, intézmény, egyéb szervezet alkalmazottjaként. Ez alól kivétel, ha
névjegyzékbe vett igazságügyi szakértő hiányában eseti szakértő jár el vagy
jogszabály felhatalmazása alapján a hatóság egyéb állami szervet rendel ki. Az
eseti szakértő kirendelésének azonban az a feltétele, hogy ne legyen az adott
szakterületen bejegyzett igazságügyi szakértő, és a kirendelt személy megfelelő
szakértelemmel is rendelkezzen. A Javaslat nem határozza meg, hogy ki lehet
eseti szakértő, így a kirendelő hatóság döntésére bízza az eseti szakértő
személyének meghatározását arra az esetre, ha az adott szakterületen bejegyzett
szakértő vagy intézet nincs. Az eseti szakértő eljárására, jogaira és
kötelezettségeire az igazságügyi szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket kell
megfelelően alkalmazni.
A Javaslat általános rendelkezései kimondják, hogy igazságügyi szakértői
tevékenységet természetes személy önálló szakértőként, gazdasági társasági
formában, e célra létrehozott szakértői intézmény, vagy állami szerv
alkalmazottjaként végezhet. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az önálló
szakértő tevékenységét - választása szerint - egyéni vállalkozóként, vagy önálló
tevékenységként folytassa, ha annak egyéb jogszabályi feltételei fennállnak.
Külön jogszabály határozza meg azokat az intézményeket, melyeket az ott
megjelölt szakkérdésekben ki kell rendelni. Ezek az intézmények ugyan nem
igazságügyi szakértői intézetek, de hatósági feladatkörükben eljárva
meghatározott kérdésekben az ő állásfoglalásuk a meghatározó. Ilyen lehet
egyes kérdésekben, például a Magyar Nemzeti Bank, a Nemzetbiztonsági
Szakszolgálat, az ÁNTSZ, illetve a katonai szakterületen történő szakértés
esetén a Magyar Honvédség egyes katonai szervezetei, és a honvédelmi
minisztériumi háttérintézmények. Külön jogszabály határozza meg azokat az
állami szerveket is, amelyek meghatározott szakterületeken szakvéleményt
adhatnak. E szervek kirendelése nem kötelező, és szakvéleményt is csak akkor
5
adhatnak, ha van olyan alkalmazottjuk, aki az adott szakterületen a
névjegyzékbe igazságügyi szakértőként be van jegyezve.
Az igazságügyi szakértővé válás szabályai
A 3. §-hoz
A Javaslat szerint a szakértői névjegyzékbe való felvétel rendje normatívvá, a
kinevezés szempontjából pedig alanyi joggá válik. Abban az esetben, ha a
szakértő megfelel a jogszabályi követelményeknek az igazságügy-miniszter nem
mérlegelheti névjegyzékbe való felvételét. A területi kamara által lefolytatott
eljárást követően a miniszter - a feltételek megléte esetén - a kérelmezőt
határozatlan időre veszi fel a névjegyzékbe.
A büntetlen előéleten és a kamarai tagságon kívül az igazságügyi szakértővé
válás feltétele, hogy a jelentkező megfeleljen az adott tevékenység folytatására
irányadó, a szakterület szerint meghatározott jogszabályi feltételeknek. A
kérelmezőnek azt is vállalnia kell, hogy a törvényben rögzített
összeférhetetlenségi esetektől eltekintve a hatósági (bírósági) kirendelésnek
eleget tesz, valamint le kell tennie a külön jogszabály szerinti jogi vizsgát.
A kérelmezőnek legalább 5 év szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie, és nem
merülhet fel vele szemben törvényben rögzített büntetőjogi, etikai kizáró ok, ide
értve azt az esetet is, amikor a korábbi, nem megfelelő munkavégzés
következtében a szakértői kamara kizárta tagjai közül. A Javaslat két esetben
enged kivételt az 5 éves szakmai gyakorlat követelménye alól, akkor, ha a
szakértői tevékenység folytatásához szükséges végzettség megszerzése már
feltételezi az igazságügyi szakértői gyakorlatot vagy a kérelmező az adott
szakterületen tudományos fokozattal rendelkezik, illetve akkor, ha az
igazságügyi szakértői intézményekben vagy szervnél szakértőjelöltként
dolgozott.
A törvény felhatalmazása alapján a részletes személyi és tárgyi feltételek
alacsonyabb szintű jogforrásban kerülnek normatív módon meghatározásra. Az
igazságügy-miniszter - a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszterek
egyetértésével - határozza meg a névjegyzékbe felvehető szakterületeket és az
egyes szakterületekhez szükséges képesítési és egyéb feltételeket. Ez elősegíti az
igazságügyi szakértők és az ún. ágazati szakértők kinevezésének szabályozása
közötti átfedések felszámolását is.
Azt, hogy a szakértő által teljesített szakmai gyakorlat jellege megfelelő-e az
adott szakterületen az igazságügyi szakértői tevékenység folytatására, a
szakterület felett felügyeletet gyakorló minisztérium igazolja. Az igazolás
6
kiadására irányuló eljárást - e törvény felhatalmazása alapján - a szakminiszter
rendeletben szabályozza.
A 4. §-hoz
A névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelmet az Igazságügyi Minisztériumhoz
kell benyújtani. A Javaslat melléklete sorolja fel azokat az iratokat, melyeket a
kérelmezőnek a kérelméhez csatolnia kell. Ha a kérelem hiányos, a
Minisztérium 30 napos határidő megjelölésével a kérelmezőt a hiányok pótlására
hívja fel, ebben az esetben a határidő a hiányok pótlására előírt határidővel
meghosszabbodik.
Az igazságügy-miniszter a kérelmet akkor utasítja el, ha az iratokból
megállapítható, hogy a kérelmező a jogszabályban meghatározott feltételek
hiánya miatt a névjegyzékbe nem vehető fel, továbbá, ha a kérelmező
hiánypótlási kötelezettségének a megjelölt határidőben nem tett eleget.
Amennyiben az kérelmező a névjegyzékbe felvételt nyert, igazságügyi szakértői
minőségének igazolására az Igazságügyi Minisztérium -az eskü letételével
egyidejűleg - igazságügyi szakértői igazolvánnyal látja el, amely tartalmazza a
kijelölt szakterületét.
A névjegyzék
Az 5. §-hoz
A névjegyzéket továbbra is az Igazságügyi Minisztérium vezeti, azonban a
nyilvántartott adatok köre a korábbiakhoz képest jelentősen bővül, illetve
szélesebb körben megismerhetővé válik. A Javaslat egyértelműen meghatározza,
hogy az egyes tényekkel és adatokkal kapcsolatban mely szervnek illetve
személynek van bejelentési kötelezettsége.
A Javaslat hatálybalépését követően a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a
névjegyzékre, a névjegyzékben szereplő adatok és nyilvántartások eljárási
rendjére részletes szabályokat állapítson meg.
A Javaslat 2. számú melléklete rögzíti a nyilvántartandó tények és adatok teljes
körét, míg a Javaslat 5. §-a meghatározza a nyilvános tények és adatok körét, és
nyilvánosságra hozataluk módját.
7
Az igazságügyi szakértői eskü
A 6. §-hoz
Az igazságügyi szakértő a névjegyzékbe vételét követően köteles kérni az
igazságügyi szakértői kamarába történő felvételét. A kamarai tagság igazolása
után az Igazságügyi Minisztériumban esküt tesz. Ezt követően kapja meg a
szakértői igazolványát, amely feljogosítja az igazságügyi szakértői
tevékenységre. A kamarai tagság igazolásának vagy a szakértői eskü letételének
elmulasztása esetén a szakértőt törölni kell a névjegyzékből.
A szakterület kiterjesztése iránti kérelem
A 7. §-hoz
A névjegyzékben szereplő adatokkal kapcsolatos változásokat a szakértő 8
napon belül köteles bejelenteni a névjegyzék vezetőjének.
A szakterület kiterjesztése iránti kérelemmel kapcsolatos eljárásra - a
Javaslatban meghatározott eltérésekkel - a névjegyzékbe történő felvételi eljárás
szabályait kell alkalmazni.
A névjegyzékből való törlés
A 8-9. §-hoz
A névjegyzékből való törlés feltételei a korábbiakhoz képest egyrészt
pontosításra kerültek, másrészt a szabályozás új szempontjai további törlési
okok meghatározását tették indokolttá. Törlésre kerül az igazságügyi szakértő
többek között akkor is, ha szakértői tevékenységet nem folytat, ha az előírt
továbbképzésben nem vesz részt, ha a szakértői esküt határidőn belül nem teszi
le.
A törlési okok között szerepel az az eset is, ha a szakértő a kirendelésnek
ismételten nem tesz eleget, illetve a túlterheltségre vonatkozó bejegyzés
indokolatlanul hosszú ideig fenntartja. Ilyenkor az igazságügy-miniszter által
lefolytatott vizsgálat alapján kerülhet sor a szakértő névjegyzékből való törlésre.
A vizsgálat rendjét az igazságügy-miniszter rendeletben határozza meg.
Amennyiben a szakértő előreláthatóan hosszabb időn át nem folytat szakértői
tevékenységet, lehetősége van arra, hogy azt - kamarai tagságával együtt - a
törvényben meghatározott időtartamig szüneteltesse.
8
Előzetes vizsgálat alapján törölhető az igazságügyi szakértő a névjegyzékből
abban az esetben is, ha feladatának ellátására alkalmatlanná vált.
Ha a törlés oka a szakértői tevékenység valamely feltétele teljesítésének
elmulasztása, a szakértő a mulasztás vétlensége esetén a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szabályai szerint
jogosult igazolási kérelem előterjesztésére.
A névjegyzékbe való bejegyzés feltételeinek fennállását az igazságügy-miniszter
nem csak a felvételkor, hanem bármikor megvizsgálhatja.
Jogorvoslat
A 10-11. §-hoz
Az igazságügy-miniszter névjegyzékkel kapcsolatos eljárásaira - a törvényben
foglalt kivételekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló törvény szabályait kell alkalmazni. A miniszter a
névjegyzékbe való bejegyzésről, a kérelem elutasításáról és a törlésről
határozatot hoz. A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a
kérelmező, vagy a szakértő a határozat kézhezvételéről számított 30 napon belül
a bíróságtól kérheti a határozat felülvizsgálatát. A bíróság az ügyben nemperes
eljárásban jár el. A kérelem elbírálására a Fővárosi Bíróságnak van kizárólagos
hatásköre, amely az ügyben a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül
végzéssel határoz. A bíróság a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül
helyezi, és szükség esetén új eljárás lefolytatását rendeli el. A bíróság döntése
ellen további rendes jogorvoslatnak nincs helye.
Az igazságügyi szakértő jogai és kötelességei
A 12-14. §-hoz
A szakértő titoktartási kötelezettségére és összeférhetetlenségére vonatkozó
rendelkezések nem változnak a hatályos rendelkezésekhez képest. A
szakértőnek a jövőben is lehetősége lesz megbízás alapján eljárni, azonban ez a
tevékenysége a kirendelések teljesítését nem akadályozhatja.
A Javaslat rögzíti a szakértő nyilvántartás-vezetési kötelezettségét, a részletes
szabályokat igazságügy-miniszteri rendelet állapítja meg. Az igazságügyi
szakértő haladéktalanul köteles közölni a kirendelő hatósággal, ha vele szemben
kizáró ok merül fel. A személyére nézve fennálló kizárási okokat a Javaslat nem
részletezi, hiszen az eljárási törvények részletesen rendelkeznek erről. A
9
szakértő köteles közölni továbbá, ha a szakkérdés megválaszolása nem tartozik a
kompetencia körébe, ha szaktanácsadót kell igénybe vennie, vagy ha a szakértői
feladata ellátásában fontos ok akadályozza.
A 15. §-hoz
A Javaslat a munkáltató részére állapít meg kötelezettséget akkor, amikor
kötelezi arra, hogy a munkaviszonyban lévő igazságügyi szakértőt a hatóság
idézése alapján az eljárási cselekménynél való megjelenéshez, a tárgyaláson
való részvételhez, vagy a szemle elvégzéséhez szükséges időre a munkája alól
mentesítse.
A szakértői vélemény
A 16. §-hoz
A szakvélemény elkészítésének és előterjesztésének főbb szabályait e Javaslat,
és az eljárásjogi törvények tartalmazzák. Ennek legfontosabb rendelkezése az,
hogy a törvény kimondja, hogy az igazságügyi szakértő a szakvélemény
tartalmával összefüggésben nem utasítható. A Javaslat felhatalmazza az
igazságügy-minisztert a szakértő kirendelésére, egyes szakértői vizsgálatok
lefolytatására, és a szakvélemény előterjesztésére vonatkozó részletes szabályok
megalkotására. A rendelet magába foglalja a kirendelő határozat tartalmát, a
mintavételre irányadó szabályokat és az együttes szakvélemény előterjesztésére
vonatkozó rendelkezéseket.
A szakértői díj
A 17. §-hoz
A Javaslat egyik legfontosabb eleme a szakértői díjazás reformja. Az
igazságügyi szakértő díjának meghatározására olyan szabályok irányadóak,
amelyek csökkentik a díjszabás realitásoktól való elszakadásának veszélyét,
mivel ez utóbbi azzal a következménnyel járna, hogy miközben a közvetlenül
fizetendő munkadíj viszonylag csekély mértékű, addig pl. a peres eljárás
elhúzódása, a szakvélemény esetleges nem megfelelő színvonala folytán a felek
számottevő mértékű közvetett kiadást (veszteséget) szenvednek el.
A Javaslat szerint azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat
le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történő lefolytatásnak is helye lenne,
az egyes szakértői tevékenységekért felszámítható díjat - a Magyar Igazságügyi
Szakértői Kamara véleményének beszerzését követően - az igazságügy-
miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben évente rendeletben határozza
10
meg. Ezen a körön kívül, a felek az általuk kötött megbízási szerződésben - a
polgári jog általános szabályai szerint - szabadon állapodhatnak meg az
elkészítendő szakvélemény díjában.
Mivel a Javaslat egyik alapelve az esélyegyenlőség megteremtése, a törvény
előírja, hogy minden kirendelést tényleges díjkifizetésnek kell követnie. A
törvény hivatott rendezni a kirendelő hatóságok díjkifizetési kötelezettségét. Az
eddigi gyakorlatban előfordult, hogy az elkészült igazságügyi szakértői
véleményekért fizetendő díj kifizetése hónapok vagy évek múltán történt meg,
jelentős anyagi nehézséget okozva a szakértőknek. A Javaslat a megállapított díj
kifizetésére 30 napos határidőt szab. A Javaslat megengedi, hogy a díj kifizetése
-	de nem a határidő - vonatkozásában jogszabály eltérően rendelkezzen.
Az igazságügyi szakértőre is az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi
LXXIV. törvényben (áfa törvény) foglalt kötelezettségek vonatkoznak a
számlaadással kapcsolatban. Az áfa törvény alapján történik a számlaadás abban
az esetben is, ha az igazságügyi szakértő alanyi adómentességet választott,
illetve ha az önálló tevékenységként szakértői tevékenységet folytató szakértő -
választása alapján - az áfa törvény hatálya alá tartozik. Egyéb esetben, a díj
kifizetése átvételi elismervény ellenében történik.
Az igazságügyi szakértők képzése
A 18. §-hoz
A Javaslat szerint az igazságügyi szakértők jogi képzése az Igazságügyi
Minisztérium feladata, míg a szakmai képzésről a Kamara gondoskodik. Ez a
Kamara részéről elsősorban szervezési és nyilvántartási feladatokat jelent. A
képzésbe be kell vonni az adott szakterületen működő szakmai szervezeteket.
Az igazságügyi szakértők részére az igazságügy-miniszter kétféle vizsga
letételét írja elő: a jogi vizsga és a szakértés alapismereteivel összefüggő vizsga
letételét. Amennyiben az igazságügyi szakértő e kötelezettségeinek nem tesz
eleget, a névjegyzékből törölhető.
Az igazságügyi szakértői működés felügyelete
A 19. §-hoz
A szakértői működés feletti felügyeleti jogot a Javaslat megosztja a szakterület
ágazati irányításáért felelős miniszter és az igazságügy-miniszter között. A
szakterület ágazati irányításáért felelős minisztert e törvény szerinti szakmai
felügyeleti jog illeti meg. (A szakminiszter joga a szakterülethez kapcsolódó
11
képzési feltétel és gyakorlati idő meghatározása, valamint a kötelező szakmai
gyakorlati idő szakmai jellegének igazolása is).
A törvényességi felügyelet gyakorlása továbbra is az igazságügy-miniszter
jogköre, ami a gyakorlatban elsősorban a szakértői kamara működése és a
kamara határozatai feletti felügyeletet jelenti. A miniszter törvényességi
felügyeleti jogköre ugyanis nem terjed ki olyan ügyekre, ahol bírósági vagy más
hatósági eljárásnak van helye. (pl. a Gazdasági Versenyhivatal eljárása)
Az igazságügy-miniszter a szakértő tevékenységét bármikor megvizsgálhatja. A
vizsgálatot a kirendelő hatóság is bármikor kezdeményezheti. Kötelező a
szakértő vizsgálata, ha a névjegyzékbe vételétől számított hat év eltelt, és a
szakértő a bejegyzés meghosszabbítását kéri. A vizsgálat mindenre kiterjedő,
részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. A Javaslat csak
néhány alapvető garanciális szabályt rögzít, mint a szakértő személyes
meghallgatása, és az, hogy jogerősen el nem bírált ügy nem vonható a vizsgálat
körébe.
Az igazságügy-miniszter törli a szakértőt a névjegyzékből, ha a vizsgálat
eredményeként azt állapítja meg, hogy tevékenysége ellátására nem alkalmas. A
Javaslat nem mondja meg, hogy milyen esetekben tekinthető a szakértő
tevékenysége ellátására alkalmatlannak, hiszen ez csak a jogszabályban
meghatározott szempontok alapján lefolytatott vizsgálat után állapítható meg.
Ha azonban a vizsgálatot végző testület a vizsgálat során arról szerez tudomást,
hogy a szakértő, vállalt kötelezettsége ellenére hatósági kirendelésnek nem tett
eleget, vagy túlterheltségére vonatkozó bejelentését indokolatlanul hosszú ideig
fenntartotta, a miniszter törli a névjegyzékből.
Igazságügyi szakértői tevékenységet végző gazdasági társaság
A 20-24. §-okhoz
A Javaslat szerint igazságügyi szakértői tevékenység gazdasági társasági
formában is folytatható. A Javaslat nyitva hagyja a lehetőséget, hogy a gyakorlat
szabadon válassza meg a tevékenység folytatására leginkább alkalmas társasági
formát. A szervezeti forma jelentősége abban áll, hogy a bíróság (hatóság) a
szervezetet rendeli ki szakértőként, de a konkrét feladatot a szervezet
személyében feljogosított tagja vagy alkalmazottja végezi el, saját nevének
feltüntetésével. E tekintetben az igazságügyi szakértőt a társaság vezető
tisztségviselője, tulajdonosa nem utasíthatja, továbbá a Javaslat részletes
összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg.
12
A névjegyzékbe vétel iránti kérelmet az igazságügy-miniszterhez kell
benyújtani, akinek döntésével szemben az önálló szakértő számára is nyitva álló
lehetőséggel azonos jogorvoslat biztosított. (10. §)
A társaság részére nincsen szükség külön alapítási engedélyre, mivel a szakértői
tevékenység elvileg a szabadpiacon is értékesíthető, így nem fűződik ahhoz
érdek, hogy a létrejövő társaságok száma ellenőrzés alatt álljon. Ugyanakkor, e
gazdasági társaságokat, ahogy a szakértőket az igazságügy-miniszter a
névjegyzékben nyilvántartja.
A Javaslat meghatározza a gazdasági társaság névjegyzékben nyilvántartott
adatait, és a felvételre vonatkozó szabályokkal összhangban rögzíti a
névjegyzékből való törlés okait.
Az igazságügyi szakértői intézmények
A 25-26. §-hoz
Költségvetési szervként az igazságügyi szakértői intézmények alapfeladata,
hogy az állam ellátási-szolgáltatási kötelezettsége körében gondoskodjanak
arról, hogy ha a bíróság vagy más hatóság hivatalból rendel el - különleges
szakértelmet igénylő kérdésekben - bizonyítást, illetve a fél terjeszt elő
bizonyítási indítványt olyan ügyben, ahol a bizonyítás hivatalból történő
elrendelésének is helye lenne, úgy a szakkérdés megválaszolására alkalmas
szakvélemény ésszerű időn belül, megfelelő színvonalon elkészüljön. Jelenleg
az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala központi költségvetési szerv, az
államháztartás működési rendjéről szóló többször módosított 217/1998.
(XII.30.) Korm. rendeletben szabályozottak szerint. A szakértői intézetek a
Hivatal szervezeti egységeiként szerepelnek. (A 2/2201.(IK.3.) IM utasítás
szerint.)
A költségvetésből finanszírozott szakértői intézetek fenntartása garanciális
jelentőségű, azonban nem jelenti azt, hogy a hivatkozott eljárásokban történő
kirendelések során az intézetek bármilyen előnyt élveznének a többi szakértővel
szemben. A bíróság jogosult bármely bejegyzett szakértő kirendelésére, azonban
arra az esetre, ha megfelelő szakértő nem áll rendelkezésre, az állam feladata
biztosítani, hogy a megalapozott ítélet minél előbbi megszületése érdekében a
szakértői bizonyítás lefolytatható legyen.
Az intézet illetve szervezeti egysége költségvetési szerv, így alapfeladata
ellátása során nem törekszik nyereségre. A szakértői intézetek kirendelése
ugyanolyan kifizetési kötelezettséggel jár majd a bíróság (hatóság) számára,
mintha önálló, vagy társasági formában működő szakértőt rendelt volna ki. Az
13
erre vonatkozó rendelkezések 2008. január 1-jén lépnek hatályba. Az
igazságügyi szakértői intézetek alapfeladatukon kívül egyéb igazságügyi
szakértői tevékenységet csak abban az esetben végezhetnek, ha az ellátási
kötelezettségüket nem veszélyezteti, azonban ez a tevékenység kirendelés vagy
megbízás alapján egyaránt történhet. Az intézetek a szakértői tevékenységen
kívüli vállalkozási tevékenységet nem folytathatnak.
Jelenleg a büntető ügyekben történő kirendeléseket az Igazságügyi Minisztérium
felügyelete alá tartozó intézetek csak részben látják el, ezért a továbbiakban is
szükség van a meglévő, nem az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá
tartozó intézetek igazságügyi szakértőinek tevékenységére.
A Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó igazságügyi szakértői intézet, a
BM Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetre, mint szakértői intézetre a
Javaslatnak az intézmények vonatkozó szabályait kell majd alkalmazni.
A 27-28. §-hoz
A szakértői intézmény alkalmazásában álló szakértő a szakvéleményt az
intézmény nevében, annak bélyegzőjével, de ugyanakkor saját neve
feltüntetésével adja. A hatóság az intézményt rendeli ki a szakvélemény
elkészítésére, az eljáró szakértőt az intézmény vezetője jelöli ki, a kizárási okok
pedig mind a szakértőre, mind az intézmény vezetőjére vonatkoznak. Ennek
megfelelően a szakvélemény adásával kapcsolatban felmerülő felelősségi
kérdések az általános szabályok szerint alakulnak. Harmadik személy irányában
felmerülő kártérítési felelősség az intézetet terheli, míg az ügyben eljárt szakértő
felelőssége a munkajog szabályai szerint alakul. Az esetleges büntetőjogi
felelősség a hatályos szabályok szerint csak a szakértő személyéhez kötődhet.
Az igazságügyi szakértői testületek
A 29. §-hoz
A Javaslat ún. igazságügyi szakértői testületek létrehozását teszi lehetővé, akik
szakértőként történő kirendelésük esetén eseti bizottság keretei között járnak el.
A Testület tagja olyan szakirányú egyetemi végzettséggel rendelkező személy
lehet, aki az adott szakterületen tudományos fokozattal vagy legalább tíz éves
igazságügyi szakértői gyakorlattal rendelkezik. A testület elnökét és tagjait az
igazságügy-miniszter - a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszter
egyetértésével - öt évre nevezi ki, a Testület és a bizottság eljárásának részletes
szabályait külön jogszabály állapítja meg.
14
Vannak azonban olyan szakértői testületek, amelyek külön jogszabály
rendelkezései alapján jöttek létre és működnek, mint például az Iparjogvédelmi
Szakértői Testület és a Szerzői Jogi Testület. Erre figyelemmel a Javaslat
meghatározza azt, hogy e törvénynek mely rendelkezései kivételével hozhatóak
csak működésükre eltérő rendelkezések.
A szakértőjelölt, szakkonzultáns és a segédszemélyzet
A 30. §-hoz
A szakvélemény elkészítésével összefüggő technikai jellegű feladatok elvégzése
érdekében a Javaslat feljogosítja az igazságügyi szakértőt segédszemélyzet
igénybe vételére.
Az igazságügyi szakértői tevékenység folytatáshoz szükséges szakmai gyakorlat
szakértőjelöltként is megszerezhető. A szakértőjelölt önállóan nem járhat el, de
az igazságügyi szakértő szakmai felügyelete mellett részt vehet a szakvélemény
elkészítésében. A szakértőjelöltekről a Kamara nyilvántartást vezet.
Záró és átmeneti rendelkezések
A 31-33. §-hoz
A Javaslat felhatalmazza az igazságügy-minisztert a szakértői törvény
végrehajtásához szükséges rendeletek megalkotására. A jelenleg hatályban lévő
rendeletek átfogó felülvizsgálata mellett szükséges a rendeletek szabályozási
tárgykörének kiegészítése is. Jelenleg önálló igazságügy-miniszteri rendelet
rendelkezik a szakértői működéséről, a szakértők díjazásáról és a szakértői
igazolványról. A fentieken túlmenően rendeleti szintű szabályozás készül a
szakértők képzéséről és továbbképzéséről, a szakértők által vezetendő
nyilvántartásról, a szakértők tevékenységének vizsgálatáról, valamint a
névjegyzék vezetésének részletes szabályairól.
A szakminisztériumokat felhatalmazza a Javaslat arra, hogy a szakmai gyakorlat
szakirányú jellegére vonatkozó igazolás kiadásának eljárási rendjét rendeletben
szabályozzák.
A Javaslat felhatalmazza az igazságügy-minisztert, hogy 2008. január 1-ig
vizsgálja felül a névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértők névjegyzékbe
vétele feltételeinek fennállását, és az igazságügyi szakértők szakterületét az
igazságügy-miniszter erre vonatkozó rendeletében foglaltaknak megfelelően
módosítsa. A Javaslat rendelkezései szerint ugyanis jelentősen módosulnak a
szakértői névjegyzékbe vétel szabályai és szigorodnak a bejegyzéshez szükséges
szakmai feltételek is. Ha a vizsgálat szerint az igazságügyi szakértővé válás
15
feltételei a hatályos jogszabályok szerint is fennállnak, az igazságügyi szakértőt
úgy kell tekinteni, mint akit az igazságügy-miniszter e törvény rendelkezéseinek
alkalmazásával 2006. január 1-jén vett fel a névjegyzékbe.
Ha a vizsgálat eredménye szerint az igazságügyi szakértővé válás feltételei a
hatályos jogszabályok szerint nem állnak fenn, az igazságügy-miniszter az
igazságügyi szakértőt a névjegyzékből törli. Ez alól kivételt jelent az az eset, ha
a bejegyzett szakértő azért nem felel meg a törvény előírásainak, mert a
szükséges képzettséggel nem rendelkezik. Ebben az esetben a szakértő e törvény
hatályba lépésétől számított két éven belül köteles igazolni, hogy az igazságügyi
szakértői tevékenység folytatásához szükséges képesítést megszerezte, illetve
azt, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges
végzettség megszerzése érdekében elengedhetetlen képzésben részt vesz. Az
igazságügy-miniszter csak akkor törli az igazságügyi szakértőt a névjegyzékből,
ha a megadott határidőn belül a képzésben való részvételét nem igazolta, vagy
igazolta, de a végzettség megszerzéséhez szükséges idő elteltével a végzettséget
nem szerezte meg.
A Javaslat előírja, hogy bíróság 2005. április 1-től 2005. szeptember 30-ig külön
adatgyűjtést végez polgári és büntető ügyekben az állam javára felszámított,
illetve a ténylegesen kifizetett szakértői díjakról. Az adatgyűjtés kiterjed arra is,
hogy milyen összegben történik az egyes ügycsoportokon belül az óradíjban
vagy a tételesen megállapított szakértői munkadíj kifizetése. Az adatgyűjtés
célja a állam javára felszámított díjak pontos összegének meghatározása annak
érdekében, hogy az intézetek esetében a tényleges díjkifizetés bevezetésével a
szükséges költségvetési források biztosíthatóak legyenek.
Az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosítása
A 34. §-hoz
A Javaslat módosítja az igazságügyi szakértői kamaráról szóló törvény egyes
rendelkezéseit is.
A Javaslattal módosulnak azok a szakaszok, amelyek a szakértő kamarai
tagságának megszűnését szabályozzák. A módosító rendelkezésekkel a
jelenleginél pontosabban kerülnek meghatározásra azok az esetek, amikor az
igazságügyi szakértő kamarai tagságát - és ezzel igazságügyi szakértői
tevékenységét is - fel kell függeszteni. Az igazságügyi szakértő kamarai tagságát
az új rendelkezések szerint ugyanis akkor is fel kell függeszteni, ha késedelmére
vonatkozóan két éven belül a névjegyzékbe öt hatósági bejelentés érkezik. A
felfüggesztés egy évig tart, ez alatt a szakértő újabb kirendeléseket nem kaphat.
16
késedelme miatt másodszor is helye lenne a szakértő felfüggesztésének, a
kamara kizáró határozatot hoz.
A Javaslat szerinti módosítás bővül a területi elnökség döntési jogköre azzal,
hogy az elnökség határozatát - a törvényben előírt keretek között - kiegészítheti,
vagy módosíthatja. Ezzel elkerülhetővé válik, hogy a határozatot - akár kisebb
eljárásjogi hibák miatt is - az Igazságügyi Minisztériumnak törvényességi
felügyeleti jogkörében eljárva kelljen hatályon kívül helyeznie.
Az etikai eljárás szabályainak módosításával bővül az etikai vétségek és az
eljárás kezdeményezésére jogosultak köre. A hatályos szabályozás szerint az
etikai eljárás kezdeményezésére kizárólag a területi vagy az országos kamara
elnökének vagy elnökségének van joga. Amennyiben az etikai eljárás
lefolytatását megtagadta, annak lefolytatását sem a panaszos, sem az
Igazságügyi Minisztérium nem kezdeményezhette. Annak érdekében, hogy az
állampolgárok ezzel kapcsolatos jogai ne sérüljenek, a Javaslat kibővíti a
kezdeményezésre jogosultak körét azzal, hogy a panaszos kérheti az etikai
eljárás megindítását. Amennyiben a kamara az eljárást nem indítja meg, a
panaszost megilleti a fellebbezés joga, végső esetben pedig a bírósághoz is
fordulhat.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
A 35. §-hoz
A Javaslat 2. §-ának (1) bekezdésében felsoroltakhoz igazodva szükségessé vált
kiegészíteni a büntetőeljárásról szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyekben a
szakértőként eljárni jogosult személyek vagy szervezetek megnevezésre
kerültek.
Ha a szakértőként történő kirendelés címzettje szerv, testület vagy gazdasági
társaság, az eljáró szakértő személyéről a kirendelőt kell tájékoztatni, és a
kirendelőre hárul az érintettek tájékoztatásának kötelezettsége. E rendelkezés
indoka, hogy a kirendelőnek van tudomása arról, ténylegesen kik, és milyen cím
alatt értesíthetők azok a szervek és személyek, amely eknek/akiknek a szakértő
személyéről tudomással kell bírniuk A szakértői tevékenység pártatlanságának
mind teljesebb körű biztosítását szolgálja az a rendelkezés, amely módosítja a
szakértőként történő közreműködés során a kizárás szabályait.
Nem indokolt fenntartani azt a rendelkezést, hogy amennyiben a kirendelt
szakértő testület illetve intézmény, a szakvéleményt alá kell írnia a testület,
illetve intézmény vezetőjének is. Az aláírás nem jelent a tartalomra vonatkozó
felelősséget vagy állásfoglalást, és ahogy a gyakorlati tapasztalatok mutatják
17
szükségtelen, formális többletmunkát jelent. Ugyanakkor szükséges rögzíteni,
hogy amennyiben a kirendelt társaság vagy szerv vezetője által kijelölt szakértő
indokolatlanul késlekedik, rendbírsággal a kirendelt szerv vagy testület sújtható,
és őt terheli az okozott költségek megfizetésének kötelezettsége is.
A Javaslat pontosabban meghatározza a terhelt vagy a védő által szakvélemény
készítésére felkért személy, szerv vagy gazdasági társaság, testület cselekvési
terét, jogait és kötelezettségeit.
A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi
XXXI. törvény és a Magyar Könyvvizsgálói Kamarától és a könyvvizsgálói
tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény módosítása
A 36-37. §-okhoz
A Javaslat egyik központi eleme, hogy egységesen kívánja szabályozni az
igazságügyi szakértői tevékenységet. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az
igazságügyi szakértőkre vonatkozó egyéb jogalkotási felhatalmazások hatályon
kívül helyezésre kerüljenek.